Amanda Quick. A vakmerő

Átírás

1 Amanda Quick A vakmerő 1

2 1. fejezet Jól állt neki a holdsugár. Gabriel Banner, Wylde grófja, szakasztott olyan rejtelmes és baljós volt a vállára boruló ezüst fénypalástban, akár egy életre kelt legenda. Phoebe Layton megfékezte kancáját az erdő szélén, és lélegzetét visszafojtva leste a feléje vágtató férfit. Nagyon iparkodott, hogy ne reszkessen a gyeplőt szorító keze. Most nem szabad megijedni. Ő olyan hölgy, aki kalandos úton jár, és akinek egy kóbor lovag szolgálataira van szüksége. Hát nincs nagy választéka. Wylde on kívül tulajdonképpen nincs is olyan ismerőse, aki megfelelne a kívánalmaknak. Először persze rá kell beszélnie, hogy fogadja el a neki szánt szerepet. Hetek óta csiszolgatta a tervet. A zárkózott, magának való ember mindmostanáig nem vett tudomást szándékosan izgalmasra fogalmazott leveleiről. Kétségbeesésében a lány más harcmodorhoz folyamodott, hogy előcsalogassa barlangjából a grófot. Azt az ízes kukacot tűzte a horogra, amelyről bizonyosan tudta, hogy Wylde rá fog harapni. A férfi nem tudta, ki küldözgeti a leveleket. Phoebe csak Fátyolos Hölgyként írta alá magát. Ót még ez a kis csalafintaság is bántotta, de hát enélkül nem ment. Ha Wylde azonnal tudná, ki a levélíró, akkor bizonyosan nem lenne hajlandó segíteni. Előbb meg kell győznie, hogy vállalkozzék a kalandra, csupán azután leplezheti le magát. De, ha Wylde megérti indítékait, akkor nem 2

3 fog megütődni a titkolózáson sem. Nem, Wylde nem ismerte őt, de Phoebe ismerte a férfit. Majdnem nyolc éve látta utoljára. Akkor eleven legendának képzelte Gabriel Bannert, középkori románcból előlépett, fennkölt lelkű, tiszta lovagnak, akiről már csak a fényes páncélt és a kardot hiányolta a kis csitri. És bár Phoebe nem felejtette el az utolsó találkozást, azt tudta, hogy Gabriel nem emlékezhet rá. Akkoriban túlságosan lefoglalta, hogy miként szöktesse meg az ő Meredith nővérét. Idegei pattanásig feszültek az izgalomtól. Sajnos, a fátyol alól, a hold halvány fényében nem lehetett megállapítani, mennyit változott Wylde az évek során. Az első benyomása az volt, hogy Gabriel még hatalmasabb ember, mint amilyenre emlékezett. Magasabb. Szikárabb. Valahogy keményebb. A válla is szélesebbnek látszott a körgallér alatt. Kalapjának legyűrt karimája zord, áthatolhatatlan árnyékba vonta az arcát. Egy rémítő pillanatig arra kellett gondolnia, hogy hátha ez nem is az az ember, akit ő vár. Talán egy igazi gonosztevő, egy útonálló vagy még annál is rosszabb közeledik! Nyugtalanul fészkelődött a nyeregben. Ha végzete lesz ez az éjszaka, szegény, gyászba borult családja bizonyára valami alkalomhoz illő szöveget véset a sírkövére. ÍME, HÁT ELÉRTE A VAKMERŐSÉG ÁTKA, igen, ez épp megtenné. A majomszeretetű família szerint az ő Phoebéjük mást se csinál, mint egyik malőrből a másikba esik. Ez 3

4 alkalommal azonban talán túlfeszítette a húrt. Gondolom, a titokzatos Fátyolos Hölgyhöz van szerencsém? érdeklődött fagyosan Gabriel. Mérhetetlen megkönnyebbülés öntötte el a lányt, azonnal szertefoszlott minden kételye. Ezt a sötét, kemény hangot nyolc év után sem lehetett félreismerni. Jó estét, mylord. Gabriel néhány lépésnyire megállította fekete csődörét. Megkaptam legújabb levelét, asszonyom, amellyel ugyanúgy sikerült felbosszantania, mint a többivel. Phoebe kínosan nyeldekelt. Én azt reméltem, inkább az érdeklődését sikerül fölkeltenem, uram. Rendkívüli módon viszolygok a hamisságtól. Értem. Phoebe szíve összeszorult. Rendkívüli módon viszolygok a hamisságtól. Hirtelen az jutott eszébe, bölcsen döntött e, hogy éppen Wylde ot szemelte ki partnerének. Még jó, hogy lefátyolozva jött ide ma éjszaka! Annál inkább örülök, amiért végül csak elfogadta a meghívásomat. A kíváncsiság erősebb volt nálam. Gabriel elmosolyodott, ámde mosolyában nem volt melegség, sötét tekintete nem árult el semmit. Ón két hónapja nem hagy élni, asszonyom. Kérem, bocsásson meg mondta komolyan Phoebe, de az az igazság, hogy nagyon kétségbe voltam esve, mylord. Önnel nehéz találkozni. Első leveleimre nem válaszolt, és mivel nem forgolódik a társaságban, nem találtam más módot, hogy felhívjam magamra a 4

5 figyelmét. Ezért úgy döntött, addig provokál, amíg hajlandó leszek találkozni önnel? Valahogy úgy mondta Phoebe, nagy sóhaj kíséretében. Az emberek általában őrizkednek vegzálni engem, titokzatos Fátyolos Hölgyem. A lány ebben egy pillanatig sem kételkedett, de már késő volt retirálni. Úgy é, uram? próbálkozott meg egy hűvösen derűs hangütéssel. Ön viszont nemigen hagyott nekem választást. De ne féljen, amint meghallja mondandómat, boldog lesz, amiért hajlandó volt találkozni velem, és én tudom, hogy megbocsátja majd kisded álnokságomat. Ha azért citált ide, hogy legfrissebb diadalmán örvendezzék, akkor figyelmeztetem, hogy nem szeretek veszíteni. Miféle diadalmamon? Ahá, a könyv! Ugyan már, mylord, ön éppannyira szeretné látni a kéziratot, mint én. Nyilvánvalóan nem tudott ellenállni, amikor felajánlottam, hogy megmutatom még akkor sem, ha véletlenül én vagyok az új tulajdonos. Gabriel megsimogatta csődöre nyakát kesztyűs kezével. Úgy látom, egyformán érdeklődünk a középkori kéziratok iránt. Jól látja. Megértem bosszúságát, hiszen én szimatoltam ki, hogy eladó A lovag és a varázsló, de bizonyára van olyan emelkedett lélek, hogy elismeréssel adózzon eszélyes nyomozásaimnak. Végül is a kézirat 5

6 itt volt Sussexben, az ön tulajdon orra előtt. Gabriel elismerően meghajtotta a fejét. Önt igencsak kegyeibe fogadta a szerencse. Néhány hét alatt ez már a harmadik kézirat, amelyet elhalász előlem. Megkérdezhetem, hogy ezt miért nem vágta egyszerűen zsebre és inalt el vele úgy, mint a többivel? Mert, mint már levelemben is kifejtettem, beszélni szeretnék önnel, uram. Phoebe tétován elhallgatott, majd suttogva hadarni kezdett: És, hogy őszinte legyek, mert úgy gondoltam, ma éjszaka talán bölcs dolog lenne kísérőt vinni magammal. Ahá! Arra a következtetésre jutottam, hogy Mr. Nash még könyvészhez képest is roppant sajátos ember. Rendkívül nyugtalanító feltételekhez kötötte a könyv átadását. Nem szeretek éjfélkor üzletelni. Ez a Nash csakugyan többnek látszik mulatságos csodabogárnál helyeselt eltűnődve Gabriel. Azt állítja, hogy ő éjszaka él, mint a bőregér. Leveleinek tanúsága szerint napjainak beosztása pontosan a fordítottja a mieinknek. Akkor alszik, amikor mások ébren vannak, és akkor dolgozik, amikor mások alszanak. Hát nem különös? Kétségkívül remekül feltalálná magát az úri világban mondta szárazon Gabriel. A társaság zöme átmulatja az éjszakát, és nappal alussza ki magát. Ezzel együtt igaza lehet abban, ha óvakodik egyedül találkozni vele éjnek évadján. Örülök, hogy a kísérővel kapcsolatos terveim találkoznak az ön egyetértésével mo solygott Phoebe. 6

7 Egyetértek, de bevallom, ámulatba ejtenek aggályai. Eleddig nem tapasztaltam önnél túlzott hajlandóságot az elővigyázatosságra és a megfontoltságra. Phoebe arca lángba borult a maró gúnytól. Aki kalandra vállalkozik, vakmerő legyen, mylord. Ön szerint ez kaland? Igen, mylord, az. Aha. Apropó, kaland, meg kell mondanom, hogy ma éjszaka jómagam is egyfajta kis kalandban járok. Valóban, mylord? kérdezte félős borzongással a lány. Es mi légyen az? Nemcsak azért jöttem ide, hogy láthassam Nash kéziratát, még mielőtt ön lecsapna rá, Fátyolos Hölgyem. Valóban, mylord? Az is érdekli, amit mondandó vagyok? Nem különösebben, viszont annál jobban szeretnék megismerkedni legújabb e1lenfelemmel. Hiszek abban, hogy az embernek ki kell ismernie az ellenségét méregette hidegen a lányt Gabriel. Nem tudom, kicsoda ön, asszonyom, de elég szép ideje vezet az orromnál fogva. Nagyon elegem van a játszadozásaiból. Phoebe szárba szökkenő reményei újfent lekonyultak. Még mindig messze áll a kaland sikeres befejezésétől. Úgy vélem, nekünk még a későbbiekben is találkoznunk kellene egymással. Mint ön is mondta volt, ugyanazon könyvek és kéziratok gyűjtése a közös szenvedélyünk. Wylde előbbre léptette a csődörét. A nyereg halkan nyiszorgott. 7

8 Elvezte kisded győzelmeit, Fátyolos Hölgyem? Nagyon! Roppantul örülök új szerzeményeimnek! Remekül kiegészítik a könyvtáramat. Aha. Rövid szünet. Ön szerint nem vall néminemű könnyelműségre idehívni engem ma éjszaka, hogy tanúja legyek legújabb huszárvágásának? De még milyen könnyelműségre vall, gondolta búsan a lány. Gabriel el sem tudja képzelni. Az a helyzet, uram, hogy önt is beszámítva alig néhány ember akad szerte Angliában, aki méltányolni tudná a leletemet. Én kétségtelenül méltányolom. Nagyon is méltányolom! Épp ebben rejlik a veszély. A veszély? kérdezte Phoebe. Ujjai enyhén megremegtek a kantáron. Es ha erőszakkal elragadom öntől a kéziratot, miután átvette Mr. Nashtől? Phoebe megdermedt ijedtében. Ezt a lehetőséget nem is vette fontolóra. Wylde mégiscsak főrend. Ne legyen nevetséges! Ön úriember. Sose tenne ilyet. Titokzatos fátyolos hölgyeknek, akik fondorlatokkal fosztanak meg magamfajta úriembereket hőn áhított tárgyaktól, nem lenne szabad túlzottan csodálkozniuk, ha nevezett urak elvesztenék a türelmüket mondta ridegen Gabriel. Ha Nash kézirata valóban a Kerekasztal mondakörébe tartozó, valódi tizennegyedik századi legenda, ahogyan ő állítja, akkor kell nekem, asszonyom. Mennyit kér érte? Sercegett közöttük a levegő. Phoebe bátorsága egy 8

9 pillanatra megingott. Alig bírta megállni, hogy meg ne fordítsa a kancát és vissza ne vágtasson Amesburyék udvarházának biztonságába. A középkorban is ennyit akadékoskodtak a kóbor lovagok? Kétlem, hogy ön meg tudná fizetni, uram susogta. Mondja az árat, és majd meglátjuk. A lány megnyalta cserepes ajkát. Az a helyzet, hogy nem áll szándékomban eladni. Biztos ön ebben? Gabriel még egy lépéssel közelebb kormányozta a csődört. Phoebe kancája meghátrált a fejét dobáló, fújtató, hatalmas állat elől. Biztos vagyok vágta rá a lány. Mindazonáltal folytatta rövid hatásszünet után lehet róla szó, hogy önnek adjam. Nekem adja? hüledezett Gabriel. Mi az ördögről beszél? Majd később megmagyarázom, uram mondta Phoebe, miközben az ideges kancát próbálta nyugtatgatni. Szabadjon figyelmeztetnem, hogy mindjárt éjfél. Néhány perc múlva ott kell lennem Mr. Nash tanyáján. Jön velem vagy nem? El vagyok szánva rá, hogy eleget teszek kísérői kötelezettségeimnek mondta sötéten Gabriel. Már túl késő, hogy megszabaduljon tőlem. Nohát akkor, lássunk a dolgunk után. Phoebe elindította kancáját a holdsütötte ös vényen. Az útmutatásokból ítélve, amelyeket legutóbbi levelében írt, Mr. Nash tanyája itt lehet a közelben. Az ön helyében én nem váratnám. Gabriel megfordította lovát, és követte a lányt. A fényes szőrű 9

10 csődör felzárkózott a kanca mellé. A lány azon tűnődött, hogy vajon a kanca is olyan ideges e, mint Ő. Wylde és a csődör egyformán zordonnak, hatalmasnak és fenyegetőnek látszott a holdfényben. Most, hogy végre találkoztunk, lenne néhány kérdésem, Fátyolos Hölgyem szólalt meg a férfi. Phoebe gyanakodva sandított rá. Ez ugyancsak meglep, azok után, hogy az utóbbi két hónapban nem vett tudomást a leveleimről. Úgy éreztem, nemigen tarthatok számot az érdeklődésére. Mennydörgettét, nagyon is jól tudja, hogy most már érdekel. Mondja, továbbra is utána óhajtja vetni magát minden obskúrus középkori kódexnek, amelyet történetesen kiszemelek magamnak? Valószínűleg. Mint már észrevette, e téren megegyezik az ízlésünk. Ez még nagyon sokba kerülhet nekünk. Mihelyt híre megy, hogy minden felbukkanó régi könyvért ketten versengenek, villámgyorsan égnek szöknek az árak. Azt el tudom képzelni mondta szándékolt hanyagsággal Phoebe. De én megengedhetem magamnak. Nagyon bőséges apanázsom van. Gabriel fürkészően sandított rá. A férjének nincsenek kifogásai az ön költséges szenvedélyei ellen? Nincs férjem, uram, és nem is áhítozom utána. Meglátásom szerint a férjek hajlamosak korlátozni nejük kalandjait. Hát azt lefogadom, hogy kevés férj nyelné le az efféle képtelenségeket, mint ez itt a mai éjszakán 10

11 dünnyögte Gabriel. Épeszű ember aligha engedné, hogy a felesége egyedül vagy akárki mással kószáljon ilyen kései órán. Neil megengedte volna, gondolta bánatosan Phoebe. Csak hát szőke Lancelotja meghalt, és neki kell felkutatnia a gyilkosát. Félretolta az emlékeket, és megpróbálta visszafojtani a bűntudatos kis nyilallást, amely mindig beléhasított, valahányszor eszébe jutott Neil Baxter. Ha nincs Phoebe, Neil sohase ment volna el szerencsét próbálni a déltengerekre. Es ha nem megy el a déltengerekre, sosem gyilkolja meg az a kalóz. Nem vagyok egyedül, uram emlékeztette Gabrielt, kétségbeesetten igyekezve, hogy könnyedén csengjen a hangja. Van kóbor lovagom, aki elkísérjen. Biztonságban érzem magam. Csak nem reám céloz? De bizony. Akkor tudnia kell, hogy a kóbor lovagok elvárják a jutalmat szolgálataikért. A középkori hölgy kegyeivel árasztotta el bajnokát. Mondja, asszonyom, nekem is ilyen bankóval akar fizetni éjszakai fáradozásaimért? Phoebe szeme tágra nyílt a fátyol alatt az akaratlan megbotránkozástól. Gabriel biztosan nem arra céloz, hogy netán bensőséges kegyek formájában várná a jutalmát. Noha Wylde grófja remeteéletet él, és többé nem tartja kötelezőnek magára nézve a társasági élet csiszolt szabályait, Phoebe akkor se bírta elhinni, hogy ennyire megváltozott volna a természete. Akkor régen egy tiszta szívű, nemes bajnok volt, aki 11

12 meg akarta menteni az ő nővérét az érdekházasságtól. A tizenhat éves Phoebe szemében pont odaillett volna a Kerekasztal mellé. Bizonyára most sem tanúsítana ily ripők lovagiatlanságot egy hölggyel szemben. Vagy igen? Nyilván félreértette. Gabriel csak ugratja. Majd ne hagyja elfelejtenem, hogy néminemű pántlikával vagy hasonló piperével tüntessem ki ma éjszakai fáradozásaiért mondta. Vajon elég rafináltan fogalmazott? Bár már a huszonöthöz közeledett, ennek ellenére nem voltak bokros tapasztalatai neveletlen úriemberekről. Clarington grófjának kisebb lányaként mindig rendkívül védett életet élt. Túlságosan is védettet. Nem hinném, hogy egy pántlikavég elegendő lenne fizetségnek mélázott Gabriel. Phoebének elfogyott a türelme. Márpedig úgyse kap többet, tehát ne is provokáljon tovább, mylord. Megkönnyebbülésére lámpafényes ablak tűnt fel a távolban. Az ott bizonyára Mr. Nash tanyája. Düledező házikó állt a holdfényben. Még éjszaka is látni lehetett, hogy ráférne a tatarozás. Roggyant kapu torlaszolta el a gyomokkal felvert kerti utat. A házban égő világ elárulta, hogy az ablaküveg is törött. A tető javítás után kiáltozott. Úgy látom, Nashnek nemigen megy az üzlet. Gabriel megállította a csődört, és könnyedén leugrott a nyeregből. Nem is látszik üzleties léleknek. Leveleiből ítélve 12

13 dús könyvtára lehet, de irtózik megválni a kézirataitól. Phoebe is megállította a kancát. A lovag és a varázslót is kizárólag azért adja el, mert égető szüksége van pénzre, hogy megvásárolhasson egy kódexet, amelyet sokkal fontosabbnak tart holmi léha középkori románcnál. Mi lehet fontosabb egy léha románcnál? Gabriel szája alig látható mosolyra húzódott. Megragadta Phoebe derekát, és úgy kikapta a hápogó lányt a nyeregből, mint a pelyhet, ám nem állította a talpára, csak tartotta maga előtt, ujjnyira a föld felett. Először érintette meg, először voltak ilyen közel egymáshoz. Phoebe lélegezni sem bírt. Valamilyen okból nyugtalanította Gabriel ereje. Kínosan érezte, mennyire könnyű és parányi a férfi mellett. Nem képzelődött, Wylde csakugyan hatalmasabb, mint emlékezett. Nyolc éve egy kislány ártatlan idealizmusával rajongott nővérének megmentőjéért. Ma hüledezve kellett megállapítania, hogy Gabriel olyan rokonszenvet ébreszt benne, amilyet nők szoktak táplálni férfiak iránt. Még soha, senkivel szemben nem érzett ilyet. Még Neil iránt sem. Bár lehet, hogy csak képzelődik. Túl sok a holdsugár és a feszültség. A családja is folyton azon prézsmitál, hogy miért nem fegyelmezi jobban a fantáziáját. Gabriel leengedte a földre. Phoebe, akit egészen megzavart érzékeinek zűrzavaros forrongása, elfelejtette jó erősen megvetni a jobb lábát, mielőtt ránehezedett volna a balra. Megbicsaklott, a férfi karjába kellett kapaszkodnia, hogy el ne veszítse az egyensúlyát. 13

14 Wylde felvonta a szemöldökét. Csak nem énmiattam ily zaklatott, hölgyem? Szó sincs róla! Elengedte a férfi karját, gyorsan megigazgatta lovaglóruháját, és határozott léptekkel elindult a törött kapu felé. Jól lehetett látni, hogy kissé húzza a lábát. Ő már régesrég oda se figyelt rá,. de az idegenek mindig észrevették. Megrándította a bokáját, amikor letettem? kérdezte ezúttal őszinte aggodalommal Gabriel. Bocsásson meg, asszonyom. Hadd segítsek. Semmi baja a bokámnak tiltakozott türelmetlenül Phoebe. Csak a bal lábam gyöngébb egy kicsit. Egy régi kocsibaleset következménye. Értem mondta Gabriel eltűnődve. Phoebe szerette volna tudni, hogy vajon zavarja e a férfit az ő fogyatékossága. Másokat zavart. Bicegő táncosnőt kevesen kérnek fel keringőzni. Többnyire nem érdekelte az ilyen viselkedés. Megszokta. Most mégis fájt a gondolat, hogy talán Gabriel is olyan férfi, aki nem tűr meg tökéletlenségeket egy nőben. Ha zaklatottnak látszom is egy kicsit szólt durcásan, az csak azért van, mert nem ismerem önt eléggé, uram. Ebben nem lennék olyan biztos mondta csipetnyi derűvel Gabriel. Most lopja el előlem a harmadik kéziratot. Ehhez az kell, hogy nagyon is jól ismerjen. En nem lopkodok öntől, mylord! A lány a kalapkája karimájához emelte a kezét, és leengedett még egy réteg sötét fátylat. Egy réteg talán nem lesz elég, hogy odabent a kunyhóban eltakarja az arcát. 14

15 Vetélytársaknak, nem ellenségeknek tekintem magunkat. Elég csekély a különbség a kettő között. Vigyázzon, asszonyom. Lehet, hogy a mai éjszakával nagyon próbára tette a szerencséjét. Phoebe bekopogtatott. Ne zsémbeljen, Wylde! Bizonyosan önnek is lesz még alkalma győzni ebben a játékban. Azt nem kétlem, és rajta leszek, hogy ezután önnek is nagyobb kihívásokkal kelljen szembenéznie. En beérem az eddigi kihívásokkal is mondta Phoebe. Wylde dal kötözködni olyan volt, mintha nyers húst lóbálna egy tigris előtt. Enyhén szólva, veszélyes vállalkozás. De ébren kell tartania a férfi érdeklődését, mert ha nem, a végén egyszerűen eltűnik az éjszakában. Elkeserítő, hogy miért ilyen kevés a kóbor lovag! Nagyon gyér a választék. De csak azért, mert mindig maga győzött. Hát ezen változtatni kell. 15

16 2. fejezet A tanya ajtaja megnyílt. Koszlott főkötőt és kötényt viselő, tömzsi, középkorú házvezetőnő sandított ki rajta. Kik magok? kérdezte gyanakodva. Legyen szíves közölni a gazdájával, hogy az a személy van itt, akinek Mr. Nash nemrég adott el egy középkori kéziratot mondta Phoebe, és bekukucskált az asszonyság mellett a folyosóra. Padlótól plafonig érő könyvespolcok szegélyezték, minden polc pukkadásig bőrkötésű fóliánsokkal. A padlón is oszlopokban álltak a könyvek. Megin eladott eggyet? A házvezetőnő látható elégedettséggel bólintott. Emmán jó. Ugyis megin elmaradt a fizetísemmel. Egész csomó pízemmel tartozik. Hát majd rajta leszek, hogy most előbb nekem adja meg, és csak aztán a bótosoknak. Múlt hónapba se kaptam egyebet a kerek semminél. Nash a gyűjteményét adogatja el, hogy ki tudja fizetni a számlákat? kérdezte Gabriel, miközben hosszú léptekkel követte Phoebét a szűk folyosón. Egannek vígre sikerült rábeszilnie. De Mr. Nashnek mintha a fogát húzták vóna. A házvezetőnő sóhajtott, és becsukta az ajtót. Az úr nem bír megválni a rígi könyveitűl. Azok a mindenei. Ki az az Egan? érdeklődött Phoebe. Az uraság fia. Hébe korba beníz hozzánk, hála légyen az Úrnak, különben juthatnánk ebek harmincaggyára. Előrement a folyosón. Nem is tudom, mi lenne itt, ha Egan nem beszílné rá az 16

17 uraságot, hogy váljík meg egy két piszkos ócska könyvtűl. Asziszem, íhen is halhatnánk. Phoebe alattomban rásandított Gabrielre, aki a könyvekkel tömött folyosót mustrálgatta. Levette a kalapját; haja a pislákoló gyertyafénynél olyan feketének látszott, akár az éjszaka, csupán a halántékán csillogott némi ezüst. Persze, hiszen már harmincnégy éves. Bár furamód csak még vonzóbb lett az ezüsttől. Nyolc évvel ezelőtt öregnek tűnt Phoebe szemében, most azonban épp megfelelőnek látszott a kora. A lánynak szorosabban kellett markolnia bíborlila lovaglóruhája uszályát, amikor megkerült egy könyvtornyot. Irgalmas ég, ez már tényleg kezd veszedelmessé fajulni! Ez az érzelmi zűrzavar most az utolsó, amire szüksége van! Vigyázni kell, hogy tiszta maradjon a feje, és nem szabad elfelejtenie, hogy Gabrielnek semmi oka gyengéd érzelmeket táplálni az ő családja iránt! A férfi a legközelebbi polcnál a rendetlenül begyömöszölt könyvek gerincét olvasgatta, és eközben az arcélét fordította a lány felé. Phoebe megbámulta energikus állát és gőgös járomcsontját. Még mindig olyan profilja volt, mint egy ragadozó madárnak. Gabriel, mintha csak a gondolataiban olvasott volna, hirtelen feléje fordult és ránézett.. Valósággal beledöfte ragadozó, zöld tekintetét. A lány egy idegtépő pillanatig úgy érezte, Wylde átlát a 17

18 sűrű fátyolon. Már el is felejtette Gabriel szemét. Annak idején, amikor épp kilépett a csitrikorból, föl mérte ennek a sűrű zöld pillantásnak az erejét. Persze, alig néhányszor volt alkalma látni, kizárólag akkor, amikor Gabriel a többi uraccsal megjelent az apja házában, hogy udvaroljon Phoebe nővérének, a bűbájos Meredithnek. Phoebét az egész társaságból egyedül Gabriel érdekelte. Az első perctől kíváncsi volt rá. Falta a regényeket és költeményeket, amelyeket a férfi hordott oda a testvérének. Gabriel nem virágokkal, hanem Arthur kori legendákkal udvarolt Meredithnek. Imádottját nem érdekelték a régi lovagregék, de annál lelkesebben habzsolta őket Phoebe. Valahányszor Gabriel tiszteletét tette náluk, Phoebe szerét ejtette, hogy titokban megleshesse a lépcső tetejéről. Artatlanságában úgy gondolta, hogy a férfi elbűvölően romantikus pillantásokkal bámulja Mereditht. Csak most látta, hogy a romantikus túlságosan puha és léha jelző Gabriel villogó szemére. Nem csoda, ha Meredith megrémült tőle. Nővére, minden metsző intelligenciája ellenére, kezes és szelíd kis teremtés volt akkoriban. Amióta fejest ugrott ebbe az esztelen kalandba, Phoebe most először döbbent rá, mi re vállalkozott. Wylde igazat mondott, ő nem az a fajta ember, akivel okos nő játszadozhat. Talán mégsem lesz ehető, amit kifőzött. Néma hálaimát rebegett, hogy még mindig biztonságban rejtőzhet a fátyol mögött. 18

19 Valami baj van? érdeklődött szelíden Gabriel, és végigjártatta tekintetét a harsogó, bíborlila lovaglóruhán. Mintha mulatott volna. Nem, semmi. Phoebe fölszegte az állát, elfordult, és követte a házvezetőnőt. Mit számít, ha a ruhája árnyalata kissé feltűnő? Tisztában volt vele, hogy ízlése nem tarthat számot általános elismerésre. Anyja és nővére folyton nehezményezték, hogy Phoebe túlságosan szereti a tüzes színeket. A házvezetőnő bevezette őket egy szobácskába, ahol még több volt a könyv, mint a folyosón. A falon minden tenyérnyi helyet elfoglaltak a polcok, és mindegyikről majd lefolytak a könyvek. A földön derékig érő könyvrakások formáltak szeszélyes arabeszkeket. A kandalló két oldalán egy egy felcsapott tetejű láda, pukkadásig tömve könyvekkel és papírral. Túl szűk térdnadrágot és kifakult gesztenyebarna kabátot viselő, testes ember ült egy könyvektől roskadozó asztalnál, és egy ódon fóliáns fölé görnyedt. Mi az, Mrs. Stiles? kérdezte, de föl sem nézett. Megmondtam, hogy ne zavarogjék, amíg be nem fejeztem ennek a szövegnek a fordítását! A dáma gyütt a kéziratír, uram. A házvezetőnőt láthatólag nem zavarta gazdája pokróc modora. Hozta egy baráttyát is. Csinájjak teát? Hogy? Ketten vannak? Nash ledobta a tollát, fölemelkedett, és öklelő pillantást küldött látogatói felé ezüstkeretes pápaszeme mögül. Jó estét, Mr. Nash köszönt udvariasan a lány, és előrelépett. Nash szúrós szeme egy pillanatra 19

20 megállapodott Phoebe bal lábán, de tartózkodott megjegyzést tenni a bicegésére, majd Gabrielre pillantott, és pirospozsgás arcát még jobban elöntötte a vér. Nohát, nohát! Én csak egy kéziratot akarok eladni ma éccaka! Hogyhogy ketten jöttek? Ne aggodalmaskodjék emiatt, Mr. Nash! csitította Phoebe. Ez az úriember kizárólag azért kísért el, mert nem volt kedvem egy szál magamban idelátogatni ilyen kései órán. Mér nem? Nash bőszen méregette Gabrielt. Ezen a fertályon nem eshet baja. Erre itt Sussexben sose történik semmi. Nos, én nem vagyok olyan tájékozott a helyi viszonyokban, mint ön susogta Phoebe. Ha elfelejtette volna, londoni vagyok. Es a tea? kotyogott közbe Mrs. Stiles. Felejtse mán el azt az átkozott teát! mordult rá Nash. Nem maradnak soká. Táguljék innen, Mrs. Stíles! Dolgom van! Igenis, uraság. Mrs. Stiles eltűnt. Gabriel töprengve végighordozta tekintetét a rendetlenszobán. Gratulálok hatalmas könyvtárához, Nash. Köszönöm, uram. Nash szeme fölragyogott a büszkeségtől. Nagyon örülök az elismerésének. Véletlenül nincs a birtokában Malory Morte d'arthur jének egy különleges példánya? Mék példánya? gyanakodott Nash es kiadás. Elég rossz állapotban. Piros 20

21 kordovánkötés. Az előzéklapon ajánlás, amely úgy kezdődik: Fiamnak. Nash a homlokát ráncolta. Nem. Az enyim korábbi kiadás, és kifogástalan állapotú. Úgy? Hát akkor talán térjünk a tárgyra. Természetesen. Nash kihúzta a fiókot. Gondolom, elébb látni akarják, mit visznek el? Ha nincs ellene kifogása. Phoebe gyors pillantást vetett Gabrielre. A férfi éppen fölemelt egy vaskos kötetet az egyik közeli asztalról, de nyomban le is tette, mert Nash kivett a fiókból egy ládikát. Fölcsapta a tetejét, és áhítatos mozdulattal kiemelt belőle egy könyvet. Az aranymetszés megcsillant a gyertyafényben. Gabriel szemében zöld tűz lobbant. Phoebe minden nyugtalansága ellenére csaknem elnevette magát. Pontosan tudta, mit érez a férfi. Őt is ugyanez az izgalom bizsergette, amikor Nash odatette a vastag bőrbe kötött könyvet az asztalra, és óvatosan kinyitotta. Ó, egek pihegte. Minden szorongása elröppent a pompás kézirat láttán. Közelebb lépett, hogy jobban lássa a lap felső részén a négy miniatúrát. Cirkalmas borostyánlevél fonat keretezte az ódon ábrákat, amelyek még távolról is úgy ragyogtak, mint a ritka ékkövek. Hát ebbion egy szépség büszkélkedett Nash. Egy éve szereztem egy londoni könyvkufártól. Ő meg valami franciátúl vette, aki a forradalom elől menekült Angliába. Elönt az epe, ha csak rágondolok, micsoda 21

22 gyújtemények mehettek pocsékba vagy pusztultak el a Kontinensen az utóbbi években! Igen mondta halkan Gabriel, a háború nem tesz jót a könyveknek. Semminek sem. Odament az asztalhoz, és elmerülten bámulta a díszes iniciálékat. Ördög és pokol! Ezt a gyönyörűséget! Csodálatos! legeltette a szemét a káprázatos miniatúrákon Phobe. Egyszerűen elbűvölő! Megnézhetném közelebbről? pillantott a házigazdára. Nash tétovázott, aztán fanyalogva vállat vont. Kifizette, a magáé. Tegye, ami tetszik. Köszönöm. Phobe a zsebébe nyúlt, és előhúzott egy tiszta, csipkés kendőt. Gabriel ott tornyosult a háta mögött. A lányt mulattatta a férfiban lappangó, fegyelmezett mohóság, hiszen annyira hasonlított az ő mostani érzéseire. Úgy lapozott, hogy a zsebkendővel fogta meg a pergamenoldalakat. A lovag és a varázsló dúsan illusztrált kézirat volt. Nyilván egy gazdag középkori főnemes rendelhette, aki ugyanúgy méltányolta a miniátor művészetét, mint a mesét, amelyet az írnok rótt a pergamenre. Phobe időnként megállt, és beleolvasott az ófrancia nyelvű, gyönyörű kézírásba. Az utolsó laphoz érve egy percig összpontosított, majd fordítani kezdte a záró sorokat: Itt ér véget A lovag és a varázsló meséje olvasta fennhangon. Én, Blois i Fülöp, csak az igazat mondhattam. Ezt a könyvet úrnőmnek írtam, ezért ez csupáncsak az övé. Szálljon átok arra, aki elveszi ezt a 22

23 könyvet. Támadják meg útonállók és gyilkosok, jusson bitóra, és égjen örökké a pokol tüzén. Hát ez elég alapos ismerte el Gabriel. Nincs párja egy ilyen jó kis régimódi átoknak, hogy az ember kétszer is meggondolja, mielőtt könyvlopásra adja a fejét. Aligha kárhoztathatjuk az írnokokat, ha minden módon igyekeztek megakadályozni, hogy valaki ellopja ezeket a nagyszerű műalkotásokat. Phoebe óvatosan becsukta a kötetet, fölnézett Mr. Nashre, és elmosolyodott. Nagyon elégedett vagyok a vásárlásommal, uram. Ez csak egy kerekasztali románc dünnyögte Nash, holmi szamár mese, amelyet valami elkényeztetett udvarhölgynek írtak. Egyáltalán nem olyan jelentős, mint a Historia Scholastica, amit ugyanakkor vásároltam. De ugye helyes? Lélegzetelállítóan gyönyörű! Phoebe óvatosan visszahelyezte a kéziratot a dobozba. Roppantul fogok vigyázni rá, Mr. Nash. Hát akkor vigyék és menjenek. Nash eltépte pillantását a kéziratot rejtő ládikáról. Még dógom van ma éccaka. Ertem. A lány fölemelte a súlyos dobozt. Majd én viszem ajánlkozott Gabriel. Elég nehézkes cipelni, nem gondolja? Köszönöm, de elboldogulok. Akkor is boldogan hordozom ön helyett mosolygott rejtelmesen a férfi. Ha elfelejtette volna, ma éjszakára igénybe vette fegyvernöki szolgálataimat. Megyünk? 23

24 Egen, engen, menjenek csak morogta Nash. Visszaült az asztalhoz, és fölemelte a tollát. Mrs. Stiles majd kikíséri magokat. Phobe kénytelen volt átfurakodni Gabriel mellett, hogy kijusson a zsúfolt folyosóra. Nem tetszett neki Wylde ingerkedő pillantása. Mrs. Stiles az ajtónál várakozott. Na, eggyel kevesebb porolnivaló sanditott rá a ládikóra Gabriel kezében. Bár az uraság biztos tízet veszen helyette. Még szerencsém, ha megkapom ebbe a hónapba a pízemet. Hát sok szerencsét, Mrs. Stiles búcsúzott Gabriel. Karon fogta Phobét, és kivezette az éjszakába. Ha fent vagyok a nyeregben, már el tudom vinni a kéziratot sietett közölni a lány. Nem bízik bennem, hogy megőrzöm az ön számára? Ez nem bizalom kérdése. Nem tűri, hogy még ennél is jobban fölzaklassa ez az ember! Végül is tudom, hogy ön úriember. Ha maga mondja. Gabriel letette a ládikát egy kőre, derékon kapta Phobét, és fellódította a nyeregbe, de még nem engedte el. Ön azt a látszatot kelti, hogy sokat tud rólam. Tudok is. Phobe akkor eszmélt rá, hogy a férfi vállába kapaszkodik. Gyorsan visszarántotta kezét, és megmarkolta a gyeplőt. Egész pontosan mennyit, asszonyom? Gabriel levette a kezét a lány derekáról, könnyedén föllendült csődöre nyergébe, majd köpenye súlyos redői alá rejtette a ládikót. 24

25 Hát eljött a beszéd ideje. Phoebe gondosan megválogatott minden szót. Kicsalogatta fészkéből a magányos lovagot, de még nem érte el a célját. Annyira föl akarta ajzani Gabriel kíváncsiságát, hogy magától is vállalkozzék a kalandra, anélkül, hogy neki föl kelljen fednie magát. Tudom, hogy csak nemrég tért vissza Angliába, hosszas külföldi tartózkodás után kezdte óvatosan. Hosszas külföldi tartózkodás után ismételte Gabriel. így is lehet mondani. Nyolc istenverte hosszú évig nem jártam itthon. Mit tud még? Phoebének nem tetszett a férfi hangjának megváltozott csengése. Nos, hallottam, hogy elég váratlanul örökölte meg a címet. Nagyon váratlanul. Ha a nagybátyám és a fiai tavaly nem vesznek bele a tengerbe, sosem lett volna belőlem gróf. Van még valami, Fátyolos Hölgyem? Tudom, hogy fölöttébb érdekli a lovagkor és a legendák. Mint az látni való. És még? Phoebe összeszedte a bátorságát. Itt hathatósabb ütegeket kell bevetni. Tudom azt, aminek tudásáért a nagyvilági társaság zöme akár ölni is képes lenne. Tudom, hogy ön a Lovagi szolgálat névtelen szerzője. Az ütés ült. Gabriel dühét szinte tapintani lehetett. Szeme veszélyesen összeszűkült. Ördög és pokol! Hát maga nem vesztegette az idejét! 25