Az ivóvíz takarékos használatának előnyei és jelentősége

Átírás

1 VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS SZENNYVIZEK Az ivóvíz takarékos használatának előnyei és jelentősége Tárgyszavak: víz; ivóvíz;takarékosság; hatás; Németország; világ. Elvi kérdések a világhelyzet tükrében A német vízügy országos szervének (DVWK) egyik munkacsoportja által kidolgozott Fenntartható települési vízgazdálkodás című tanulmány felveti a vízzel való takarékoskodás hasznának, ill. ésszerűségének kérdését, mégpedig Németországra szűkítve. A választ korábban hangoztatott két szélsőség felől közelíti meg: a víztakarékosság teljesen fölösleges, ill. takarékoskodni vitán felül szükséges. Globálisan tekintve a takarékosság nemcsak szükséges, hanem sürgető is, mivel a Föld készletei folyamatosan szűkülnek. Jelenleg kereken évi km 3 megújuló és hozzáférhető édesvíz áll a földi élet rendelkezésére. Ennek mintegy a felét használja fel az ember közvetlenül mint ivóvizet, továbbá ipari vízként, öntözésre és a szennyvíz hígítására. A földi népesség azonban három évtized alatt várhatóan 45%-kal fog gyarapodni, egyre nagyobb vízigénnyel (a vízkivétel ez idő szerint évi 3%-kal, az emberek száma csak 1,5%-kal nő), amelyet a víztartalékok nem tudnak kielégíteni, mert a meglevő többlet nincs a hasznosítás számára elérhető helyen. A bolygónk egészét fenyegető vízválság nem védhető ki házi takarékoskodással. A teljes vízfogyasztásnak ugyanis 70%-a az élelmiszerek előállításához szükséges. Regionális és városi dimenzióban viszont a víztakarékosság segíthet feloldani a túlnépesedett déli metropoliszokban a vízhiánnyal (is) összefüggő társadalmi igazságtalanságokat, az európai nagyvárosokban pedig az emelkedő talajvízszint miatti vízellátási gondokat.

2 Vízellátás és -fogyasztás Németországban Németország vízhelyzete ellentmondásos. Egyfelől országosan elég (olykor és néhol sok is) a csapadék. Évek óta csökken mind az abszolút, mind a fajlagos vízfogyasztás, és ez az irányzat bizonyára folytatódik, helyenként még műszaki gondokat is okozva a vezetékek hiányos átöblítése miatt. Másfelől vannak az országban legalább időszakosan rossz vízellátású területek. A prognosztizált klímaváltozás folytán megnövekedhet ezeknek a területeknek a száma vagy a vízhiány mértéke. A közvízellátásban részesülő német lakosság fejenkénti napi fogyasztása 0,18 m 3, az iparé ugyancsak fajlagosan 0,28 m 3, de ebben a helyi és egyedi ellátásnak is része van (1. táblázat). A felhasznált víz nagy része élővízbe folyik vissza, de rosszabb minőségben: tisztítatlanul vagy részlegesen megtisztítva, az erőművekből melegen. Németország vízfogyasztása 1. táblázat Fogyasztók Közvízellátás Ipar Öntözés Hőerőművek Összesen Németország összesen, m 3 /fő nap Részarány, Mrd m 3 % 5,5 8,5 0,2 26,4 40,6 0,18 0,28 0,01 0,88 1, , A vízfogyasztás csökkenése Németországban az iparban a vízigényes iparágak (papír-, bőr- és textilipar) némi visszaszorulásával, víztakarékos technológiák és zárt üzemű vízkörök alkalmazásával magyarázható. A háztartások 1990, azaz a német egyesülés óta bekövetkezett 13%-os fogyasztáscsökkenésének okai: a kisebb vízveszteség a keleti országrész rossz állapotú hálózatainak felújítása nyomán; a lakásonkénti elszámolás vízórákkal és az emelkedő vízdíj, végül (kisebb arányban) vizet megtakarító berendezések és az esővíz terjedő használata, a keleti tartományokban is.

3 A lakossági vízfogyasztás 1991 és 1998 közötti csökkenéséből a háztartások 8%-kal, a kisipar és egyéb felhasználók (iskolák, kórházak, intézmények) 36%-kal vették ki részüket. Az ivóvíz-megtakarítás már érintett lehetőségei, összefoglalva: a vezetékhálózatok felújítása vagy helyreállítása és jobb karbantartása, vízhasználat hatékonyabb módszerekkel és technikával, valamint megváltozott fogyasztói magatartással. A középtávon elérhető vízmegtakarítást jól példázza Németországban a régi és az 1990-ben csatlakozott tartományok egy főre jutó napi ivóvízfogyasztása közötti literes eltérés, amely nagyrészt a demokratikus köztársaság évei alatt tönkrement és nem javított hálózatnak lett a következménye. 2. táblázat Vízmegtakarítás új egészségügyi berendezésekkel és szerelvényekkel Berendezés, felszerelés Zuhany, l/min Mosógép, l/min WC, teljes vízöblítés, l/öblítés WC, redukált öblítés, l/öblítés Piszoár, l/öblítés Elavult módszer Hagyományos Korszerű takarékos technika ,5 Az elavult berendezések korszerű vízhasználati eszközökkel és eljárásokkal való helyettesítése akár a felére is csökkentheti a háztartások, vendéglátó és kisipari egységek, üzletek, műhelyek, beteg- és gyermekgondozó stb. intézmények vízszámláját (2., 3. táblázat). Mosó- és mosogatógépeknél jól kiviláglik a régi gépek mosási menetenkénti 140 és az újak 60 literes fogyasztása közötti különbség. A frissvízfogyasztás csökkentésének több befektetéssel, de nagyobb megtakarítással is járó modern eszközei (3. táblázat): 2. fokozat Piszoár a háztartásokban; érintésmentes, gyorsan reagáló csapok egészségügyi berendezéseknél (a komfortelőnyök sem hanyagolhatók el!). 3. fokozat Esővíz használható WC-öblítésre, öntözésre és ezen a három területen a csapvízfogyasztásból 75 85%-ot lehet meg-

4 takarítani. (Ez a Fraunhofer Rendszertechnikai és Innovációkutatási Intézet szimulációs vizsgálatának 1999-ben közölt eredménye). 4. fokozat Az ún. szürke víz, vagyis az exkrementumok nélküli háztartási szennyvíz (mosogató-, fürdő- és mosóvíz, konyhai szennyvíz) tisztítás utáni ismételt használata ma már nem jelent problémát. 3. táblázat Friss csapvíz használatának lehetséges megtakarításai (2004) Művelet, helyiség Mai használat, l/fő nap (100%) Technikák egyszerű átalakítása, 1. fokozat További átalakítások, 2. fokozat Az előbbiek mellett esővízhasználat, 3. fokozat Az előbbiekhez szürkevíz -recycling, 4. fokozat Testápolás WC Mosás Mosogatás Étkezés, ivás Takarítás Kert Egyéb Összesen (75%) 30 (75%) 15 (90%) 7 (90%) 5 (100%) 104 (81%) 23 (50%) 20 (50%) 13 (75%) 6 (75%) 5 (100%) 79 (62%) 23 (50%) 4 (10%) 4 (25%) 6 (75%) 1 (25%) 5 (100%) 52 (41%) 23 (50%) 0 (0%) 2 (10%) 6 (75%) 0 (0%) 0 (0%) 40 (31%) A víztakarékosság lehetséges negatív következményei A kisebb vízfogyasztás műszaki nehézségei közt említést érdemel a szennyvíz elégtelen sodrása a csatornában, ami a változatlan mennyiségű szilárd teher lerakódását, ülepedését okozhatja; ennek azonban gyakoribb átöblítéssel és alaposabb karbantartással lehet elejét venni; a változatlan cső- és tárolóméretezés mellett megrövidült átfolyási idők fokozzák a csíraképződés (mikrobiális megtelepedés) veszélyét; a csökkent vízkivétel miatti helyi talajvízszint-emelkedés pincebeázásokat okozhat és hátrahagyott talajszennyezéseket mobilizálhat.

5 A csökkenő vízhasználat rövid és középtávon megemelheti az ivóvíz árát, amelyet az ellátás átlagköltsége szab meg, ennek pedig nagy részét (kb. 80%-át) a magas fix, ill. az infrastruktúrába beépített költségek képezik. A fogyasztás visszaesése csökkenthet egyes tételeket (ilyen a szivattyúzási energia), másokat pl. a többszöri öblítését ugyanakkor megnövel. Csak hosszabb távon követheti a csökkenő fogyasztást karcsúbb infrastruktúra, kisebb összköltséget vonva maga után. Az infrastruktúra méretezését azonban mindenképpen az oltóvízszükséglet határozza meg. Az ivóvíztermelési költség és a vízdíj viszonyának törvényes keretfeltételein belül az ellátóknak az árképzésben van bizonyos mozgásterük. A legtöbb fogyasztó alapdíjat és a mennyiséggel (térfogattal) arányos díjat fizet. Mindkettő változtatható mind arányaiban, mind egységében. Ma a mennyiségi komponens rendszerint csökken a növekedő fogyasztással, de ez a viszony környezetpolitikai okokból meg is fordulhat. Az alapkérdés az, hogy az ellátóknak érdekük-e a vízzel való takarékoskodás, vagy sem, megválaszolásához pedig elemezni kell a megtakarítás nyújtotta esélyeket. Haszon- és esélyelemzés A közüzemi vízellátás működési feltételei az elmúlt évtizedekben igen nagy változásokon mentek keresztül: a ma is használatban levő német infrastruktúra építésekor a vízfogyasztás folyamatosan nőtt, jelenleg csökken; ellentétben a korábbi állami védettséggel, a vízellátó vállalatoknak üzleti döntéseiket, fejlesztési programjaikat, költségvetésüket ma átláthatóvá és indokolhatóvá kell tenniük; a vállalati döntések középpontjában már nem új infrastruktúra építése, hanem a meglevő felújítása és üzemének optimálása áll; az ivóvíztermelés és a szennyvízkezelés műszakilag és gazdaságilag is jól működő kisebb egységei által a több községre kiterjedő hálózatok helyett előtérbe kerültek a decentralizált vízellátó rendszerek. A felsorolt változások befolyásolják a tervezés biztonságát. A fogyasztásnövekedésre alapozott, tartalékképző régi tervezési módszereket óvatosabb tervezésnek kell felváltania, csökkenő, de esetleges bővülő vízigényt is valamilyen módon számításba véve. A tervezés biztonságát új oldalról közelíti meg a fogyasztók befolyásolása, ill. a vízfogyasztás irányítása. Kérdés, hogy melyik fél tegye ezt.

6 Gazdasági okokból felmerülhet a hálózati ellátó kapacitás teljes kihasználása érdekében a fokozott vízfogyasztásra biztatás, ökológiai szempontból azonban csak a fogyasztáscsökkenést politikai és műszaki intézkedésekkel elősegítő koncepció fogadható el. Főként a fogyasztási csúcsok megszüntetése, de legalább csökkentése kívánatos. A fogyasztói befolyásolással megbízhatóbbá vált infrastrukturális tervekbe kevesebb tartalékot kell beépíteni, így természetesen kisebb a kapacitásfölösleg létrejöttének kockázata is. Az irányító beavatkozás az árképzés említett módja és nagyobb költségek felmerülése következtében megemeli a fajlagos vízárakat, de a fogyasztó számlája kisebb lesz, vagy változatlan marad. Hosszabb távon érvényesül a szerényebb infrastruktúra általi megtakarítás is. A kommunális vízgazdálkodás környezeti tehertétele egyrészt erőforrások (építő-, valamint ivóvíz- és szennyvíztisztító vegyi anyagok, energia szivattyúzásra és vízmelegítésre) felhasználása, másrészt erőforrások, főként élővizek minőségromlása a bevezetések által. Németország melegvíz-felhasználása 70 l/fő nap. 1 l 10 C-os (átlagos kivételi hőmérsékletű) víz felmelegítéséhez a 35 C-os átlagos használati hőfokra 104,5 kj, vagy 0,029 kwh energia szükséges. Ez egy évre és egy lakosra vetítve 741 kwh, így 20%-kal kevesebb melegvízfogyasztással fajlagosan 148 kwh-t lehetne megtakarítani. Az ivóvízrendszerben átlagosan 0,4 kwh/m 3 szivattyúzási energiára van szükség. 20%-os melegvíz-megtakarítás esetén fejenként és évenként 5,1 m 3 -rel kevesebb vizet kellene pumpálni, ami 2 kwh/fő év megtakarításnak felel meg. A háztartási melegvízfogyasztás 20%-os csökkenésének hozama személyenként és évenként kereken 150 kwh, egy főre vetítve 17 W energiamegtakarítás, ami a német állampolgárok egy főre jutó hasznos energiafogyasztásának csupán 1%-a. Az összlakosságra számítva ez 1500 MW-nak, azaz három közepes méretű feketeszén-erőmű beépített teljesítményének felel meg. Kevesebb ivóvízfogyasztásból kevesebb, de töményebb szennyvíz származik. Mivel Németországban a szennyvíztisztítók tisztítási követelményeit a kiömlő áram koncentrációja szerint szabták meg, magasabb fokozatú tisztításra van szükség, így az élővízbe szállított szennyezés kevesebb.

7 Ajánlások A vizsgálat eredményeit összefoglalva és javaslatokkal kiegészítve megállapítható, hogy az ivóvíz-takarékosság közvetlen előnyei kétségtelenek, pusztán az energiamegtakarítás is igazolja a felhasználást csökkentő beavatkozást; Németország kivételes, vízben szegény pontjain a víztakarékosság az ellátás javításának gazdaságos és függőséget felszámoló módja; az ellátóknak műszaki eszközökkel is fogyasztáscsökkentésre kell törekedniük, különben elmaradnak a fejlődéstől és folyamatosan hibás terveik igazolására szorulnak; a törvényes szabályozásnak karcsúbb infrastruktúra irányába kell hatnia, kevesebb tartalék beépítésével, amire azonban ma, a fogyasztás célzott befolyásolásának hiányában még szükség van; víztakarékos technikák bevezetésének halogatása nem indokolható, esetleges negatív hatásaikat könnyű kiküszöbölni; meg kellene vizsgálni a vízellátó rendszerek törvényes csatlakozási kényszerének megszüntetését, amennyiben ez megakadályozza innovatív recycling-technológiák alkalmazását, végül figyelembe kell venni, hogy a német életszínvonal műszaki háttere és a német exportcikkek példaértékűek, amelyek a világ számos országában meghatározzák a földi erőforrások kezelését, és hatással vannak a lakossági vízfelhasználásra is. Összeállította: Dr. Boros Tiborné Londong, J.; Hillenbrand, Th. stb.: Vom Sinn des Wassersparens. = KA-Abwasser Abfall, 51. k. 12. sz p Cichorowski, G.; Schreiber, K.: Trinkwasser-Einsparung in privaten Haushalten. = Gas- und Wasserfach. Wasser, Abwasser, 139. k. 11. sz p