Csonka Csilla A névszói toldalékok tanításmódszertani csoportosítása a magyar mint idegen nyelv szempontjából *

Átírás

1 Csonka Csilla A névszói toldalékok tanításmódszertani csoportosítása a magyar mint idegen nyelv szempontjából * A magyar agglutináló nyelvként képzõkben, jelekben, ragokban nagyon gazdag, így a magyar mint idegen nyelv tanításának is egyik legfontosabb kérdése a toldalékmorfémák oktatásának mikéntje. Ennek kidolgozásához nem sok segítséget kapunk az ismert indoeurópai nyelvek oktatásmódszertanától. A toldalékmorfémák megjelennek a magyar nyelv szófajainak többségén: az igéken, a legtágabban értelmezett névszókon, a határozószók többségén és a névutókon. A határozószók egy kisebb hányadán vannak ugyan toldalékok (pl. egykor, egyszerre, nagyjából, hanyatt, örömest stb.), de ezek olyan megkövesedett kapcsolatban vannak az alapszóval, hogy nyugodtan utalhatjuk õket a lexika körébe. A magyar anyanyelvûeknek készült leíró nyelvtanok értelemszerûen a magyar nyelv toldalékmorfémáinak egészével foglalkoznak. Mi, akik a magyar mint idegen nyelv szempontjából vizsgálódunk, már eleve egy kisebb számú toldalékcsoportot veszünk górcsõ alá: azokat, amelyeket külön is meg kell tanítanunk. Általános megállapítások A legszerencsésebb természetesen az, ha a magyar mint idegen nyelv szempontjából is együttesen beszélhetünk az igei és névszói toldalékmorfémákról, hiszen e két nagy csoport tagjainak tanítása egymással párhuzamosan folyik, s a toldalékok idõben úgy következnek egymás után, mint a cipzár fogai. S amit elmondunk az egyikrõl, az a legtöbbször vonatkozik a másikra is. A magyar nyelv toldalékait vizsgálva nyugodtan kijelenthetjük, hogy többségében az általános megállapítások vannak. Ilyen például az illeszkedés által irányított toldalékválasztás mikéntje, a toldalékok egy-, két-, három- vagy ennél többalakúsága, az alakvariációk megléte, a képzõ jel rag hármasság, a toldalékok különbözõ tõtípusokhoz való kapcsolódása, a hasonulás fellépésének lehetõsége, a keletkezõ- és elavulófélben lévõ toldalékmorfémák megléte, a toldalékmorfémák produktivitásának, gyakoriságának és társulásának problematikája stb. Az általános megállapítások között vannak olyanok is, amelyek fõhelyen csak a magyart idegen nyelvként tanulóknak készült nyelvtanokban találhatók; például * A X. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus (Székesfehérvár, április 18.) Magyar mint idegen nyelv szekciójában elhangzott elõadás írott szövege

2 10 CSONKA CSILLA az, hogy az illeszkedés jelenségét az összetett szavaknál csak az utótag határozza meg (pl. könyvtár>könyvtárak, tankönyv>tankönyvek stb.), míg az ugyanezen a helyen lévõ képzõk az illeszkedést nem befolyásolják (pl. tanít>tanítok, Pálék>Pálékhoz stb.). Igei toldalékmorféma-specifikus megállapítások Az általános megállapítások mellett vannak azonban olyanok is, amelyek csak az igei vagy csak a névszói toldalékokra vonatkoznak. Jelen dolgozatomban a névszói toldalékokkal foglalkozom, így csak illusztrációképpen mutatnék be egyet az igei toldalékmorféma-specifikus jelenségekbõl: az -s/-sz/-z/-dz-re és a -t-re végzõdõ igék viselkedését a j-vel kezdõdõ toldalékokkal szemben (olvas+ja>olvassa, játszik+jon> játsszon, fut+jál>fussál, tart+jon>tartson, választ+junk>válasszunk stb.). Van j-vel kezdõdõ névszói toldalékmorfémánk is (-a/-e/-ja/-je, -uk/-ük/-juk/ -jük, -u/-û/-jú/-jû), de az e toldalékokkal való találkozáskor az -s/-sz/-z-re végzõdõ névszóknál semmi sem történik, bár egyfajta menekülés az effajta találkozás elõl kétségtelenül megfigyelhetõ (pl. has>hasa/hasú/*hasja/*hasjú, busz>busza/*buszja, méz-méze/*mézje stb.). Névszói toldalékmorféma-specifikus megállapítások Mielõtt belekezdenénk a névszói toldalékmorféma-specifikus megállapítások tárgyalásába, tisztázni kell néhány erre a területre vonatkozó alapkérdést. Ezek többségében olyan kérdések, amelyek megjelennek a magyaroknak készült leíró nyelvtanokban is, de az ott található válaszok még optimális esetben is mások, mint amit mi várnánk, amelyek a mi munkánkat megkönnyítenék. Az elsõ és legfontosabb alapprobléma annak a tisztázása, hogy mi is a névszó. A tradicionális leíró magyar nyelvtanban a névszó fõnevet, fõnévi igenevet, melléknevet, melléknévi igenevet, számnevet és névmást jelent(ett). Az újabban megjelent összefoglaló mûvek ezt már fõnévre, melléknévre, számnévre és névmásra redukálják, a fõnévi, a melléknévi és a határozói igenevet pedig egy külön kategóriába, az igenevek kategóriájába teszik. A magyar mint idegen nyelv szempontjából egy harmadik megoldás lenne ideális. Nekünk a névszóra leginkább a toldalékolás tanításakor van szükségünk, s e szempontból a fõnevek, a fõnévi igenevek, a melléknevek, a melléknévi igenevek, a számnevek, a határozószók egy része, a névmások és a névutók viselkednek nagyon hasonlóan. A fõ probléma itt természetesen a határozószó és a névutó, amelyek sohasem tartoztak a névszók körébe. Ráadásul még az igenevek kategóriáját is meg kell bontanunk, hiszen a toldalékolható fõnévi és melléknévi igenévre ebbõl a szempontból szükségünk van, míg a nem toldalékolható határozói igenévre nincs.

3 A NÉVSZÓI TOLDALÉKOK TANÍTÁSMÓDSZERTANI CSOPORTOSÍTÁSA 11 A másik alapprobléma a képzõ jel rag toldalékhármasság. Ez a megkülönböztetés a magyar anyanyelvûek számára megindokolható és logikus. A magyar mint idegen nyelv oktatásának szempontjából azonban célszerûbb a képzõ jel/rag szembeállítás, mert hasznosabb, ha nem teszünk különbséget a nagyon hasonlóan viselkedõ jelek és ragok között, de nagyon is külön kezeljük a külön utakon járó képzõket. A harmadik alapprobléma a toldalékmorfémák száma. Ez a magyaroknak készült nyelvtanoknak is akut problémája, de természetesen másképpen. A magyar mint idegen nyelv szempontjából ezt a kérdést úgy tesszük fel, hogy mekkora a száma azoknak a toldalékoknak, amelyeket külön is meg kell tanítani. (Megjegyzem, hogy jelen vizsgálódásaim során én is csak azokkal a toldalékmorfémákkal foglalkozom, amelyek a tapasztalat szerint a magyar mint idegen nyelv kezdõ és haladó nyelvkönyveiben mint külön is megtanítandó toldalékok megjelennek.) A magyar mint idegen nyelv szempontjából az is alapkérdés, hogy a toldalékmorfémákat milyen sorrendben tanítsuk. Ez természetesen azt is magában foglalja, hogy vissza kell-e térni, s ha igen, hányszor egy-egy toldalékra, mert például újabb tulajdonságait csak egy késõbbi idõpontban tudjuk közvetíteni. Nagyon izgalmas, s részleteiben keveset kutatott téma, hogy mihez járulhatnak a névszói toldalékmorfémák. Gondoljunk például a melléknevek, a melléknévi igenevek és a számnevek határozóragokkal való kapcsolódására, amelyet mindig az adott szintaktikai helyzet határoz meg! Más okból problémás a névmások, a határozószók és a névutók toldalékolhatósága. Ezek paradigmájában nagyon sok a rendhagyó alaksor, és sok a lyuk is. A névszói toldalékmorfémák csoportosítása Az illeszkedés rendezõ elvét vizsgálva a mindkét oldalon meglevõ veláris i csoport mellett (vö. ír>írok, hív>hívok stb., híd>hidak, sír>sírok stb.) a névszóknál találkozunk más, az illeszkedés szabályait (következetesen) nem követõ renitens csoportokkal is. Az egyik ilyen a könyv, föld, öv csoport ( bõrönd, sör, kör stb.), amelynek tagjai egyszer az illabiális, máskor a labiális toldalékvariánst választják, igaz, mindezt következetes következetlenséggel (pl. könyv>könyvek, könyvet, könyvön, könyvhöz, könyvel stb., föld>földek, földet, földön, földhöz, földel stb.). Az öröm szó mintha nem tudna dönteni: öröm>örömet~örömöt. A másik az Ágnes, hotel, farmer csoport, amelynek tagjai mind a veláris, mind a palatális toldalékot megtûrik (pl. Ágnessal~Ágnessel, hotelban~hotelben, farmerban~farmerben stb.). Ez utóbbinál a többes számú alakok között a Nyelvmûvelõ kézikönyv már jelentésmegosztást vél felfedezni: farmerok farmernadrágok, farmerek gazdálkodók. A harmadik a cél, héj, derék szavak alkotta csoport (csak három fõnév!), amely veláris toldalékokkal kapcsolódik (cél>célok, héj>héjak, derék>derekam stb.).

4 12 CSONKA CSILLA Hasonulás a névszóknál csak a -v-vel kezdõdõ toldalékoknál van, a -val/-vel és a -vá/-vé esetragoknál. A hasonulás elõreható: asszony+val>asszonnyal, ember+vé>emberré stb. Az ez / az mutató névmásnál a hasonítás a -val/-vel raggal kapcsolódva (egyes számban) mind elõreható, mind hátraható lehet: ez>ezzel~evvel, az>azzal~avval, de a -vá/-vé raggal társulva már csak az elõreható hasonítás a helyes: ez>ezzé, az>azzá. Megjegyzendõ, hogy v-vel kezdõdõ toldalékok az igéknél is vannak (a -va/-ve és a -ván/-vén határozói igenévképzõ), de ha e képzõk az igékhez kapcsolódnak, semmi sem történik (játszva, sietve, mondván, belépvén). A nyújtás jelensége csak a névszóknál figyelhetõ meg. A többalakú toldalékmorfémák mindig megnyújtják a szóvégi -a és -e hangokat (alma>almában, körte>körtében stb.). Az egyalakú toldalékmorfémák viszont kétarcúak, az egyik csoport megnyújtja a szóvégi -a/-e magánhangzót, a másik nem. Nem nyújt az -i (Kuba>kubai, megye>megyei), a -beli (korabeli), a -si (tanya>tanyasi), a -kor (öt óra>öt órakor), a -ként (ruhaként, zeneként), a -képp(en) (példaképpen), de nyújt az -ig (fa>fáig, lecke>leckéig), a -né (Barta>Bartáné), az -ék, (Béla>Béláék) az -é (Imre>Imréé), a -nyi (alma>almányi, körte>körtényi), az -ért (almáért, körtéért) és a -nként (almánként, körténként). hova? hol? honnan? -ra/-re -n/-on/-en-ön -ról/ -rõl -ba/-be- -ban/-ben -ból/ -bõl -hoz/-hez/-höz -nál/-nél -tól/ -tõl 1. ábra A névszói határozóragok között felállítható az irányhármasság kategóriája, méghozzá három szinten, a rajtalevés, a bentlevés és a közelben levés szintjén (1. ábra). Az élõbeszédben az inessivusi -ban/-ben helyett sokszor használjuk a -ba/-be alakvariánst (pl. a kertbe vagyok, a garázsba voltam stb.). Ezek a határozóragok tovább toldalékolhatók (pl. kapcsolódhatnak személyes névmásokhoz) anélkül, hogy a hármas korreláció sérülne: rám rajtam rólam, hozzád nálad tõled stb. A személyes névmások névszói toldalékmorfémákkal történõ kapcsolódásának mindenképpen külön fejezetet kell alkotnia a magyar mint idegen nyelv funkcionális grammatikájában. A jelek közül kapcsolódhatnak a többes szám -k jelével (õ õk, ön önök + kivételek), az -é birtokjellel (õ övé, ön öné + kivételek), valamint az -i birtoktöbbesítõ jellel (õ övéi, ön önéi + kivételek). E két utóbbit

5 A NÉVSZÓI TOLDALÉKOK TANÍTÁSMÓDSZERTANI CSOPORTOSÍTÁSA 13 külön névvel is illetjük: birtokos névmások. A ragok közül 13-mal kapcsolódhatnak, a már említett kilenc irányhármasság-rag mellett még a -t tárgyraggal (õ õt, ön önt + kivételek), a -nak/-nek dativusi esetraggal (õ [õ]neki, ön önnek + kivételek), a -val/-vel eszköz- és társeset-raggal (õ [õ]vele, ön önnel + kivételek), az -ért ok- és céleset-raggal (õ [õ]érte, ön önért + kivételek). Az ez / az mutató névmásoknak a névszói toldalékmorfémákkal való kapcsolata szintén külön tárgyalandó, ha külföldieknek tanítjuk a magyart. A kapcsolódás egész rendszere sok hasonlóságot mutat a személyes névmásokéval, ám számos részterületen el is tér attól, hiszen ez a névmáspár (mint egyetlen a magyarban) elöl álló jelzõi helyzetben is toldalékot kap (ebben a házban «nagy házban, ilyen házban, melyik házban stb.). Ez azonban sok új, külön is megtanítandó problémát is okoz: kedden ezen a kedden, õsszel ezen az õszön, karácsonykor ezen a karácsonyon stb. A ragok közül ha a genitivusi és dativusi -nak/-nek ragot külön számoljuk a két névmás 19-cel kapcsolódhat, de nem minden fonetikai probléma nélkül (ez+nek>ennek, ez+vel> evvel~ezzel, ez+vé>ezzé, ez+ig>eddig stb.). A jeleken és ragokon kívül még a -féle és a -fajta képzõszerû utótaggal is kapcsolódhatnak: ez>efféle, az>afféle, ez>effajta, az> affajta. A szinonimitásnak több szintje van; a teljes szinonimitás az lenne, ha két (vagy több) toldalék ugyanazon szóhoz hozzájárulva ugyanazt a jelentéstöbbletet hozná létre. Ilyen azonban nincs, még legközelebb ehhez az állapothoz a kicsinyítõ képzõk állnak, amelyekkel olyan szósorokat tudunk létrehozni, ahol a tagok között csak stilisztikai különbség van: asztal>asztalka~asztalocska, láda>ládikó~ládácska, Pál>Pali~Palika, Éva>Évi~Évácska stb. Az -l(ik) és a -z(ik) denominális verbumképzõk, amelyeknek helyük van a névszói toldalékmorfémák között is, szintén képesek szinonim szópárokat létrehozni: sí>síel~sízik, fax>faxol~faxozik, szörf>szörföl~szörfözik, vacsora>vacsorázik~vacsorál stb. A szópárok között természetesen néhol komoly stilisztikai különbség van. A hogyan? kérdésre felelõ három rag (a -lag/-leg, az -n/-on/-an/-en és az -ul/- ül) néhány esetben szintén felcserélhetõ: egyöntetûleg~egyöntetûen, józanon~józanul, rosszabban~rosszabbul stb. (Van azonban példa az ellenkezõjére, a jelentésmegoszlásra is: egyhangúlag ellenvélemény nélkül, egyhangúan monoton módon.) A -nként és a -nta/-nte ragok közti viszonyt ábrázolva jól tetten érhetõ a részleges szinonimitás. A többfunkciójú -nként rag egyik funkciója az idõjelölés, s itt de csak itt szinonim partner a -nta/-nte rag azzal a megszorítással, hogy e rag csak bizonyos szavakon jelenhet meg: pl. naponként~naponta, hetenként~hetente (vö. 2. ábra). A -val/-vel és a -stul/- stül ragok viszonya is sajátságos; elmondhatjuk, hogy amikor a -stul/-stül-t használjuk, majd mindig használhatjuk helyette a -val/-vel ragot, de fordítva ez már nem igaz (vö. 3. ábra).

6 14 CSONKA CSILLA Hasonló kapcsolat van a -ban/-ben, az -n/-on,-en,-ön és a -t/-ott,-ett,-ött lokatívuszi ragok között a városnevek egy jól körülhatárolható, kis csoportjánál (vö. 4. ábra). Köznyelvi példa csak egy-kettõ van erre a jelenségre: ezen a helyen ~ e helyt, a bal oldalon ~ bal oldalt stb. -nként ~ -nta/ -nte -val/-vel ~ -stul/-stül naponként országonként fejenként naponta ceruzával ruhástul gyerekkel gyerekestül kisebb öt centivel õsszel 2. ábra 3. ábra -ban/-ben -t/-ott/-ett/-ött Bécsben, Tihanyban, Egerben, Gyõrben ~ Gyõrött -n/-on/-en/-ön Siófokon, Kecskeméten, Pécsen ~ Pécsett 4. ábra A szinonimitás legtávolabbi pontján helyezkednek el azok a toldalékok, amelyeknek leírható funkciója ugyanaz, de grammatikailag jól körülírható feladatmegosztás van közöttük. Ilyen például a magyar nyelv két többesjele: a -k/-ok/-ak/-ekök és az -i birtoktöbbesítõ jel (pl. házak házaim, házaid, házai stb.).

7 A NÉVSZÓI TOLDALÉKOK TANÍTÁSMÓDSZERTANI CSOPORTOSÍTÁSA 15 További példát szolgáltat erre a -mány/-mény és a -vány/-vény képzõ, amelyeknek funkciója ugyanaz: a cselekvés eredménye, de nincs olyan ige (vagy más szófajú szó), amelyhez mindkettõ hozzájárulna. Az -ás/-és és az -at/-et képzõnek is van ilyen funkciója, s bár itt már vannak olyan igék, amelyekhez mindkettõ hozzájárulhat, de mindig markáns jelentésmegoszlás jön létre: mond>mondás, mondat, ír>írás, irat stb. Ugyanilyen egyértelmû jelentésmegoszlás lép fel akkor is, ha az adott igéhez a -mány/ -mény vagy -vány/-vény képzõk egyike (is) kapcsolódhat: kér>kérés, kérvény, esik>esés, eset, esemény stb. A toldalékok közti poliszémia és homonímia is komoly problémát jelent a magyar mint idegen nyelv oktatásában. Bár e toldalékok között egyesek nyelvtörténetileg kapcsolatban vannak egymással, de a tapasztalat szerint a nem magyar anyanyelvûek még ezeket is teljesen szuverén toldalékoknak érzékelik. Az elsõ ilyen toldalék az -i melléknévképzõ, amely a Kuba>kubai, Budapest> budapesti relációban bukkan fel elõször. A tankönyv szövegeiben, illetve a diákok ismerõsei között biztosan van Laci<László, Kati<Katalin stb. Hogy itt két különbözõ toldalékról van szó, nem árt tudatosítani. Ehhez hamarosan hozzáadódik egy harmadik (?) -i, amelyet külön nem tanítunk, de a diákok kívülrõl hozzák a köznyelvi példákat: fagyi<fagylalt, csoki<csokoládé, cigi<cigaretta stb. A negyedik -i mint birtoktöbbesítõ jel (házaim, könyveid) annyira elbújik, hogy a diákok nem is érzékelik külön toldaléknak. A második ilyen többjelentésû toldalék a -nak/-nek rag, amelyet a birtokviszonynál (pl. Péternek a könyve), illetve a részeshatározó kifejezésekor használunk (pl. Péternek adom az almát). Az -n/-on/-en/-ön (superessivusi) helyhatározó ragot viszonylag korán megtanítjuk (házon, széken, könyvön) s késõbb, amikor a hogyan? kérdésre felelõ -n/-on/ -an/-en módhatározói (modal-essivusi) ragot tanítjuk (gazdagon, gyorsan, kedvesen), tudatosítani kell, hogy e kettõ nem ugyanaz. A két toldalék elég távol áll egymástól, nemigen zavarják egymást. Annál jobban zavarják egymás köreit az -s/-os/-as/-es/-ös képzõ(k). Az elsõ jelentése, amellyel megismerkedik a nyelvtanuló, a valamivel ellátott (kréta>krétás, víz>vizes, piszok>piszkos). Ezzel egy idõben tanítjuk a számjegy -jelölõ funkcióját (egy>egyes, kettõ>kettes, öt>ötös). A foglalkozásnév funkciója általában csak ezután következik (posta>postás, könyvtár>könyvtáros). A gyûjtõnév biztosan csak utolsó a sorban (gyümölcs>gyümölcsös, nád>nádas). Az -a/-e/-ja/-je birtokos személyjel újbóli felbukkanása új jelentésben az idõt jelentõ szavakon (egy éve, két évszázada, három napja, négy esztendeje stb.) csak a birtokos személyjelezés teljes paradigmájának megtanítása után következik. Az -ul/-ül toldalékmorféma a nyelvtanulás második felében okoz problémát. Az elsõ találkozáskor a magyarul, németül beszél összefüggésben tanítjuk, késõbb a

8 16 CSONKA CSILLA hogyan? kérdésre felelõ -n/-on/-an/-en viszonyraggal párhuzamosan (rosszul, kényelmetlenül, modernül~modernen). Eltelik egy kis idõ, mire az -ul/-ül rag újabb arcát megmutatjuk: azt, amikor szókapcsolatokban, vonzatstruktúrákban lép fel (vki feleségül vesz vkit, vki célul/feladatul tûz ki vmit stb.). Itt szívesen meg is állnánk, s tovább már nem komplikálnánk a helyzetet, de mindig van diák, aki felfedezi, hogy a sárgul, kékül, zöldül szavakban is van egy -ul/-ül végzõdés. Így már nem hallgathatjuk el, hogy van nekünk egy -ul/-ül igeképzõnk is... Ellentétes jelentésû toldalékmorfémák is vannak, de ezt bemutatni csak azoknak a szavaknak a segítségével lehet, amelyek egyrészt a -tlan/-tlen/(-talan/-telen, -atlan/-etlen) képzõvel társulhatnak, másrészt ellentétes jelentéstartalmukat ugyanazzal a szóval fejezik ki: -tlan/-tlen (+alakváltozatok) -hatatlan/-hetetlen -s/-os/-as/-es/-ös -szerû -ékony/-ékeny -ó/-õ -t/-ott/-ett/-ött -ható/-hetõ (sótlan sós, láztalan lázas) (céltalan célszerû) (terméketlen termékeny) (független függõ) (tanulatlan tanult) (érthetetlen érthetõ) 5. ábra (Megjegyzendõ, hogy szép számmal vannak olyan párok is, amelyek a formai követelményeknek ugyan megfelelnek, de nem egymással ellentétes tartalmat fejeznek ki ( látó )világtalan-világos( sötét ), anyátlan-anyás, számtalan~számos stb.). A -tlan/-tlen fosztóképzõ antonim párja több képzõ is lehet, attól függõen, hogy az adott szó mely képzõvel társulhat, de a leggyakoribb közülük kétségtelenül az -s/-os/-as/-es/-ös (sótlan sós, végtelen véges, de: íratlan írott stb.; vö. 5. ábra). Az -s/-os/-as/-es/-ös képzõvel hasonló módon sokszor párba állítható a -tlan/-tlen fosztóképzõvel rokon jelentésû -mentes képzõszerû utótag (alkoholmentes alkoholos, lázmentes(~láztalan) lázas stb.). A másik (komplex) fosztóképzõ, a -hatatlan/-hetetlen ellentétpárja csak a -ható/ -hetõ képzõ lehet (ihatatlan iható, ehetetlen ehetõ, járhatatlan járható stb.). Az így létrejött antonim melléknévpárok aztán tovább bõvíthetõk a hogyan? kérdésre felelõ -ul/-ül és -n/-on/-an/-en módhatározó raggal (sótlanul sósan, láztalanul lázasan, érthetetlenül érthetõen), s ily módon az eredetileg szinonim jelentésû ragpár (vö. józanul~józanon) e képzõkkel társulva már ellentétes tartalmat közvetít.

9 A NÉVSZÓI TOLDALÉKOK TANÍTÁSMÓDSZERTANI CSOPORTOSÍTÁSA 17 Irodalom ADAMIKNÉ JÁSZÓ Anna (szerk)(1995): A magyar nyelv könyve. Budapest BALOGH GÁLFFY J. NAGY (1971): A mai magyar nyelv kézikönyve. Bukarest BENCÉDY FÁBIÁN RÁCZ VELCSOVNÉ (1971): A mai magyar nyelv. Budapest É. KISS KIEFER SIPTÁR (1998): Új magyar nyelvtan. Budapest KESZLER Borbála (szerk.)(2000): Magyar grammatika. Budapest TOMPA József (szerk.)(1970): A mai magyar nyelv rendszere I II. Budapest