A KÉTBALKEZES VARÁZSLÓ

Átírás

1 Békés Pál A KÉTBALKEZES VARÁZSLÓ - mesejáték - Szereplők: Fitzhuber Dongó Éliás Tóbiás Első Badar ó Lanolin Irma néni Hoppmester Étekfogó Dzsinn Tata Dzsinn Fizz Budweiser Ünög Csikorgó Csőkorgó Nagy Kulcsmásoló Férfi, Kuka1 Újságos Kuka2 Nő, Kuka3 Csapcsöpp hangja

2 ELSŐ FELVONÁS Szín: lakótelep. Magas, egyforma házak. A folyosók, lépcsők, ajtók, ablakok a darab fontos szereplői. A díszlet egyszerre valóságos és varázsos. A szereplők otthonosan mozognak mesebeli öltözetükben, a mese-ellenes környezetben. Nyitány szöveg nélkül. A függöny még lent, a nézőtér elsötétül. A széksorok között megjelenik Fitzhuber Dongó csillagos, holdas varázsköpenyében. Hátán apró, kék hátizsák. Tétován nézelődik. Fitzhuber (a közönséghez) Elnézést kérek a zavarásért meg tudnák mondani, merre van itt a Körzeti Varázslóhivatal? Kicsit eltévedtem itt kell lennie valahol, csak ezek a ezek a (körbemutat) házak Meg tudnák mondani, merre lehet a Körzeti Varázslóhivatal? (A színpadon, a függöny előtt, oldalról Budweiser Ünög lép be köznapi ruhában, két bőrönddel. Öntudatosan lépked. Dongó észreveszi, messziről felé kiabál.) Ünög: Ünög: Uram! Uram! Bocsánat, nem tudja véletlenül, hol a Varázslóhivatal? Azt éppenséggel tudom. (boldogan közeledik, felkapaszkodik a színpadra) Uram! (széttárja a karját) Fitzhuber Dongó! Nem emlékszel rám? Két évvel előtted végeztem a Varázslóiskolában. Én vagyok a Budweiser Ünög. Ünög! 2

3 Ünög: Ünög: Ünög: Ünög: Ünög: Ünög: Ünög: Dongó! (ölelkezés) Dongó! Hogy kerülsz ide, ahol a madár se jár, hogy úgy mondjam. Ide rendeltek körzeti varázslónak, ugyanis Ne is mondd. Évfolyamutolsónak végeztél. Igaz? (szégyenkezve) Honnan tudod? Mert két éve én voltam az utolsó és akkor engem rendeltek ide a Nimbusz Endre Bertalan utcai lakótelepre. Ez ugyanis köztudottan minden varázslóterepek legrosszabbika. Velem szórul szóra ez történt, azzal a különbséggel, hogy a Nagy Rododendron a vizsga után hozzám lépett Óh, a Nagy Rododendron, az igazgató-fővarázsló Hogy van a vén csont? Köszöni jól, hasogat az isiásza. De már vagy kétezer éve hasogat neki, úgyhogy föl se veszi. Szóval a Nagy Rododendron odalépett hozzám, megveregette a vállam, és azt mondta: úgy látszik, fiam, Fitzhuber Dongó, mégis csak te vagy a világ legkétbalkezesebb varázslója. De azért ne búsulj, ez is egy rang! Emlékszem rád. Tényleg te voltál a legkétbalkezesebb. Szó sincs róla. Csak üldözött a balszerencse. Meg Sogenannte Sigismund. A derék Sogenannte Sigismund, a mi kiérdemesült hétfejű tansárkányunk mi van vele? Ő is jól van, a fene egye meg. Miatta vagyok itt. A Kis Rezső miatt. Kis Rezső?! 3

4 Ünög: Ünög: Nem tudtad? Így hívják. Bizony. Az iskola gyakorlósárkánya közönséges Kis Rezsőként született. De szégyellte, hogy elvileg vérszomjas fenevad létére ily köznapi, neve van, ezért aztán felvette a Sogennante Sigismund művésznevet. Mert az sokkal vérfagylalóbb. Óriási! Még hogy Kis Rezső! Óriási! Szóval Sogenannte Sigismund, született Kis Rezső pikkelt rám. Az érettségi tételben meg az állt, hogy tegyünk ártalmatlanná egy hétfejű sárkányt. Természetesen Sigismundot. Nem könnyű. Hát nem. Beléptem a vizsgabarlangba, de még egyet sem nyikkanhattam Songenannte Sigismund, ez a művésznévvel hivalkodó Kis Rezső rám ordított mind a hét fejével! Láttam, még egy pillanat, és már fújja is lángot és máguspörköltet csinál belőlem! NO. 1. Emelem pálcám De hiába, Mint aki meg van Babonázva! Kihull kezemből Le a földre, Ő meg ugrik, hogy Összetörje! Aztán felkapja, Meglóbálja, Én meg csak állok, Holtra válva! Óh jaj! Ez a varázsló fegyvere Védtelen senki nélküle Mert a lényeg itt a pálca És a pálca nem csak álca! 4

5 Fogja a pálcám A csúf sárkány Érzem fog rajtam A rút ármány Nézek a tükörbe Jaj Istenem! Mitől lett nekem Ennyi fejem? Oda a kétely, Szörnyű métely! Egy szál nyakamon Íme hét fej! Óh jaj! Ez a varázsló fegyvere Védtelen senki nélküle Mert a lényeg itt a pálca Lám a pálca nem csak álca! (Ünög nevet, Dongó bánatos) Na, így nevetett a vizsgabizottság is, a Sigismund meg egyenesen röhögött rajtam. És úgy szégyelltem magam, hogy nem mentem el az évzáró diplomabálra, és nem jártam el a hagyományos varázsló-rumbát, pedig annyit gyakoroltam, és úgy szerettem volna! Keserves emlék. Hát így lettem évfolyamutolsó. És így kaptam ezt az állást. Ünög: Ünög: Nem irigyellek. Mostanáig én voltam itt a körzeti varázsló. Felmondtam. Nincs az a kincs, amiért maradnék. Megürült az állás, így kerülsz ide te. És veled mi lesz? Manapság nincs valami nagy igény varázslókra. Nézd ezeket az ablakokat, lépcsőházakat. Szerinted, megél itt a mese? (körülnéz) Most, hogy mondod jaj 5

6 Ünög: Ünög: Ünög: Két év alatt a lakótelepről egyetlen lélek sem kereste fel a Varázslóhivatalt. Hiába írtam ki, hogy gyorsszolgálat, hogy ingyen van, hiába tettem ki a mágusdiplomámat a kirakatba, hiába kerestem fel személyesen az ügyfeleket. Semmi, de semmi. Nem valami vigasztaló. Sőt, egyenesen lehangoló. Tudod mit, gyere velem. Pestfülöpön a Tojásöntő és a hulladéklerakó között állítólag van egy erdősáv, nem túl széles, de egy-egy madár megél benne, meg néhány pocok. Úgy hallom összejött ott néhány nekikeseredett varázsló. Mind ilyen helyekről menekültek, mint ez a lakótelep. Egész kis varázslókommandó. Varázsolgatnak kedvükre. Ha másnak nem kellenek, hát legalább önmaguknak. Nem tartasz velem? Engem ide küldtek. A kötelesség Kötelesség, kötelesség majd meglátod. A címet mindenesetre ne feledd: Pestfülöp, a Tojásöntő és a hulladéklerakó között. Ha meggondolod magad, ott találsz. Ég áldjon Dongó, sok szerencsét! Ég áldjon Ünög! (Megölelik egymást, Ünög felveszi a két bőröndöt, indul kifelé.) Ünög: (utána kiált) Ünög, nem mondtad meg, hol a Körzeti Varázslóhivatal! Ott! (Felmegy a függöny. A derékszögek metszetében kis tér, jobbra egy ajtó felett felirat Ká-Vé. Dongó szétnéz, belép, kisvártatva jókora táblával jelenik meg: ÁLLANDÓ ÉJJELI-NAPPALI ÜGYELET! KÍVÁNSÁGÁRA OTT TERMEK, 6

7 AHOL AKAROK, VAGY AHOL ENGEM AKARNAK! A táblát az ajtó mellé támasztja. Néhányan átsietnek a téren.) Újságos: Újságos: Újságos: Újságos: Újságos: Újságos: Újságos: Itt a lap, a friss lap! Nem jönne be? Vannak odabent? Kik? Ügyfelek. Nincsenek. Még. Akkor miért mennék? Ha lennének ügyfelek, vennének lapot, de így mit keresnék ott? Nincs szüksége egy kis varázslatra? Hogyne volna! Hogy elfogyjon az újság. Kér? Kérek. (átveszi az újságot) Később lesznek odabent? Remélem. Ha lesznek, jövök. Itt a lap, a friss lap! (El.) (Idősebb férfi közeledik, Dongó boldog.) Férfi: Férfi: Ez itt a zöldséges? Nem kérem, ez a Körzeti Varázslóhivatal. (A feliratra mutat.) És hol a zöldséges? 7

8 Férfi: Férfi: Azt nem tudom, de ha valami varázslatra volna szüksége, kisebbre vagy nagyobbra Nekem a zöldséges kell, mert zellert akarok a levesbe. Hát zeller az nincs Azért megyek a zöldségeshez. (El.) (A tér kiürül. Dongó körbejárja a teret. Egy falon táblát vesz észre. Hangosan olvassa.) E ház helyén állt a ház, melyben május 29-től június 3-ig lakott és alkotott Nimbusz Endre Bertalan. (Fiatal nő lépked el Dongó előtt. Dongó rákacsint, a táblára mutat, fel akarja hívni rá a figyelmet.) Nő: Nő: Nő: Nő: Ne kacsingasson énrám, maga huligán, mert mindjárt hívom a vőlegényemet! Nem azért kacsingatok, mert, hanem mert Csak ne kacsingasson semmiért, mert a vőlegényem a keretben van, azután majd megnézheti magát, ha az odakacsint! Elnézést de nem tudná megmondani, ki volt az a Nimbusz Endre Bertalan? Ki, ki. Hát a lakótelepünk névadója. De miért nevezték el róla a lakótelepet? Nem tud olvasni? Azért, mert (oktatóan olvassa a tábláról tagolva) E ház he-lyén állt a ház, mely-ben má-jus 29-től jú-nius 3-ig la-kott és al-ko-tott Nim-busz End-re Ber-ta-lan. De mit alkotott? 8

9 Nő: Nő: Nő: Nő: Mit tudom én? Mit kérdezget? Mi vagyok én, infómaca? Jaj, dehogy tetszik infómacának lenni! De ezen a táblán nincs virág. Varázsolnék néhány szálat, ha nem veszi rossznéven. Tőlem aztán Csak ne szemeteljen. (Összeráncolja a homlokát, nekiveselkedik, majd varázsigét mormol. Köpenye ujjából fejesvonalzót ránt elő.) Húha Ez nem az kissé félrement Hát félre. (Újabb varázsige, és magabiztosan előránt egy eleven tyúkot) Hát ez sem virág. Szép kis varázsló. A fene egye meg. (Földhöz vágja a varázspálcát, ahol a pálca a földet éri, egy csokor virág nő az utca kövén.) Na, tessék! Megy ez előbb-utóbb (Felveszi a virágot megigazgatja a csokrot, majd az emléktáblára helyezi. A Nő távozik. Dongó még mindig a tábla előtt áll, hátrafelé beszél.) Tudja, gyenge a memóriám, az iskolaorvos is memóriaedző gyakorlatokat rendelt, de hiába. Azért is hordom magammal a Máguslexikont, hogy össze ne keverjem a varázsigéket. Szívesen vendégül látnám az irodámban és mutathatnék még néhány kisebb varázslatot. (Szívélyesen hátrafordul, de egyedül van. Szomorúan az iroda elé baktat. Sehol senki. Felhangzik az esti mese szignálja és a környező ablakokból a tévé kék fénye villog. Az egyik ablakban megjelenik Éliás Tóbiás, a párkányra könyököl, bámészkodik. Énekel) 9

10 NO. 2. Ha kinézek, hát mit látok? A vidéken szürke átok. Csupa doboz, csupa kocka, Csupa csupasz bamba beton Nincsen udvar, és ha volna, Nem nőne fa az udvaron. Nincs mese itt nincs mese, És akkor nincsen semmise. Vajon volt, vagy sosem volt? Hova bújt a telihold? Hova bújt a hol nem volt? Se kacsaláb, se palota, Se üveghegy, se boszorka Nincsen lovag, nincsen sárkány Csak tengernyi vidám csótány Ám ha mindez mégsem elég, Griff helyett van párszáz veréb. Nincs mese itt nincs mese, És akkor nincsen semmise. Vajon volt, vagy sosem volt? Hova bújt a telihold? Hova bújt a hol nem volt? (Dongó az ablak alá sétál, integet, a kisfiú nem veszi észre. Dongó ugrál, ordít.) Hahó! (unottan bámészkodik, végül észreveszi Dongót, de nem mutat érdeklődést) Hahó! Akarod, hogy fölrepüljek hozzád? (Unottan) Tudsz repülni? Természetesen. 10

11 Akkor repülj. (Dongó hókusz-pókuszol a varázspálcával, lendületet vesz, majd orra esik) Hát ennyire én is tudok repülni. Mert izgulok. Azért nem sikerült. Tudod mit? Inkább gyere le. (Tóbiás eltűnik az ablakból, ez alatt Dongó megtörli a szemüvegét. Tóbiás megérkezik. Dongó kissé meghajol, a süvege a szemébe csúszik) Fitzhuber Dongó vagyok. (Éliás Tóbiás nevet, Dongó ideges) És téged hogy hívnak? (hangos és harcra kész) Éliás Tóbiás vagyok. És ha nem tetszik, kaphatsz egyet! (Meghökken ) Neked meg mi bajod? Csúfolnak. Miért? A többiek azt mondják, vagy Éliás, vagy Tóbiás. Éliás Tóbiás olyan nincs. Már miért ne lenne? Ha egyszer téged úgy hívnak, akkor ilyen van. Nem kell mellre szívni. Engem is csúfoltak az iskolában. Kétbalkezes Dongónak hívtak. De később már egyáltalán nem bántam. Ha akarsz, te is hívhatsz Kétbalkezes Dongónak. Nem akarlak. Tulajdonképpen te ki vagy? Varázsló. Varázslók nincsenek. 11

12 Na ne mondd! Én az vagyok. Okleveles mestervarázsló. Ha akarod, megmutathatom a diplomámat. Nem éppen kitűnő, de azért van! Varázslók, pedig nincsenek. Nézd, ha van Éliás Tóbiás, mert téged úgy hívnak, akkor varázslók is vannak, mert én az vagyok. Jó. Akkor légy szíves varázsoljál valamit. Amit csak parancsolsz. Mire van szükséged? Mesére. Semmiség. (Nagy lendülettel hozzákezdene a szertartásos varázslathoz, de a mozdulat félbe marad.) Biztos, ami biztos (lekapja hátáról a hátizsákot, előveszi a Máguslexikont, lapozgatja, pergeti a lapokat) Azt mondja, hogy azt mondja Macera, macskazene, mácsonya, mafla, mándruc, matyó, medúza, méhpempő, mértan. Mese! Ez az! (nekihuzakodik, és komor képpel hadarja a varázsigét) Bakter, sakter, Viktor, vektor, hatker, héther, nyolcker, Hektor. (Dongó a földre mutat. A kisfiú óvatosan felemel egy óriási, színes, szép mesekönyvet.) (roppant büszke) Tessék! Sikerült! (érdeklődés nélkül belelapoz) Nagyon szép. De már megvan. Akkor bűvölök neked olyan meséskönyvet, amiről még csak nem is hallottál. (ingerülten) De nekem egyáltalán nem ilyen mese kell. (nyugtatja) Jól van, jól van. Hát milyen? 12

13 Igazi. Még hogy igazi. Ennél igazibb mesék, egyszerűen nincsenek. Van bennük hetedik királyfi, harmadik szegénylegény, legkisebbik fiú, kérőit szörnyű próbák elé állító királylány, hétfejű sárkánnyal is megküzdő rettenthetetlen lovag, egyszóval minden, ami csak kell. Na és? Mi az, hogy na és? Megáll az eszem! Hát miféle mese kell neked? Olyan igazi igazi mese. Olyan, ami megtörténik. Nem érted? Mégsem vagy te igazi varázsló, legföljebb valami bűvész. Kikérem magamnak! Az igazi mese velem történik. Saját mesét akarok! Olyat, amiben benne lehet lakni. Mondd csak, vannak egyáltalán mesék? Természetesen. Hogyan lehet ebben kételkedni? Ne veszekedjél velem. Én nem úgy értem. Persze, hogy vannak. Másutt. De itt?! Én már sok mesét hallottam, olvasni is tudok de egyetlenegy herceget vagy hercegnőt sem láttam és mama azt mondta, hogy ő sem, papa meg azt mondta, hogy kacsalábon forgó paloták sincsenek. Most mondd meg az igazat léteznek mesék? (Nagy magabiztossággal, mély lélegzetvétellel válaszolni készül, azután elbizonytalanodik) Nem tudom. (ismét harcias) Nem tudod? Állítólag varázsló vagy, nem? 13

14 Szóval még csak most neveztek ki épp csak, hogy körülnéztem. De őszintén szólva nem tudom. Én még eggyel sem találkoztam (kis szünet után sietve teszi hozzá) ez persze nem jelent semmit De azért szomorú. Az. Szomorú. (Hallgatagon búslakodnak. Dongó elszántan felpattan.) Gyerünk! Hova? Megkeressük. Mit? A mesét. Hol? Itt, ahol laksz. Az előbb azt mondtad, hogy itt nincs! Nem mondtam! Csak hogy én még nem találkoztam vele. És tudod, hol keressük? Fogalmam sincs róla. (Nagyot sóhajt) (talpra szökken) Induljunk! Várj-várj, nem úgy van az! (Kihalássza a hátizsákból a Máguslexikont, lapozgatni kezdi) Előbb elbájollak. Na, arra kíváncsi vagyok. 14

15 Én is. Azt mondja, hogy azt mondja: gyagya, gyalogsátán, gyapjastetű, gyászhuszár, gyepmester, gyermekáldás, gyermekbájolás ez az nézzük (mormogva olvasni kezdi, megkövül) Hát ez nem igaz! Ilyen nincs! Nem létezik! Mi nincs? Mi nem igaz? Mi nem létezik? Itt mindössze annyi áll: Kezdjük el, azután majd meglátjuk mondhatom, szép kis útbaigazítás, szép kis lexikon! (Forgatja) Ez valami elavult kiadás. Még, hogy kezdjük el, azután majd meglátjuk! Csak úgy egyszerűen? Várj csak, itt egy csillag. Lábjegyzet a lap alján. Lássuk: igen, csak úgy egyszerűen zummbele. (panaszosan) Tessék! Ez a lábjegyzet! Szépen vagyunk. Akkor nincs mit tenni. Rajta. (Köröket rajzol Tóbiás feje fölé) NO. 3. Látható és láthatatlan Között vékony hajszál. Csak én tudom, hogy az imént Még látható voltál. Elbűvöllek, elbájollak, És engem is meglep Hogy a ravasz varázsigék Engedelmeskednek! Ne habozz, ne lazsálj, vágj bele, Egyszerűen csak zummbele! Nem történik soha semmi Csak ha nekilátunk S felkutatjuk, ami eltűnt, Azt, amire vágyunk Ha keressük, megtaláljuk Bár lehet hogy mégse. Ha csak ülünk, akkor elvész 15

16 a mese esélye. Ne habozz, ne lazsálj, vágj bele, Egyszerűen csak zummbele! (megilletődve) Én most el vagyok bájolva? Hát a könyv szerint Semmit sem érzek. Érzel, nem érzel, el vagy bájolva. Nem érezni, tudni kell. Mert a bájolt úgy eltűnik a bájolatlanok szeme elől, mint gyalogsátán éjfélkor az alagútban - ahogy a Nagy Rododendron mondaná. Hogyan tűnik el a gyalogsátán éjfélkor az alagútban? Azt nem tudom pontosan, de ha a Nagy Rododendron így mondta, akkor eltűnik. És ez a lényeg. Téged mostantól már csak azok látnak, akik szintén el vannak bájolva. Mint a mesében. Ühüm. (Körülnéz) És most? (A ház belsejében hosszú, egyforma folyosók lépcsők, ajtók tűnnek föl.) (idegesen) Hogyhogy és most? Most mi lesz? Megkeressük a mesét. Hogyan? Mondjuk, fel-alá lopakodunk a folyosón, és majd csak belebotlunk egy mesébe. (Éliás Tóbiás eltúlzott, széles mozdulatokkal lopakodik fel-alá.) 16

17 (ámulva nézi) Mit csinálsz? Lopakodom. Eltúlzod a dolgot. Ez már nem is lopakodás, hanem egyenesen settenkedés, osonkodás. Így az utunkba akadó kalandok nem vesznek majd bennünket elég komolyan. Légy szíves mérsékeld magad. Hát hogy kell? Így. Mérsékelten (Előlopakodik, Tóbiás utánozza. Fel-alá osonnak, és várják, hogy történjék valami. De nem történik semmi. Lehangoltan állnak meg egy ajtó előtt.) Nem történik semmi. Talán rosszul csináljuk. Te mutattad, hogy kell! Én csak utánoztalak! Jó-jó. Ne légy úgy felpaprikázva! (Mögöttük hirtelen kitárul az ajtó, hatalmas termetű, őszszakállú férfi ugrik elő. Galléron ragadja, berántja őket az ajtó mögé. Mindketten a földre huppannak, úgy bámulnak a föléjük magasodó alakra, aki az üres szoba közepén álló egyetlen díszes, támlás szék karfájának támaszkodik) I. Badar: Háha-háha-háha-háha-háááá! (Mindketten vacognak a félelemtől) Háha-háha-háha-hááááá! (Dongó magához tér, feláll, felrángatja Tóbiást is.) Én Fitzhuber Dongó vagyok. Okleveles mestervarázsló Ez meg itt a barátom, Éliás Tóbiás. I. Badar: (bólint) Háha-háááá. Első Badar. Tessék? 17

18 Azt mondja, hogy ő Első Badar. I. Badar: Mi vagyunk Első Badar! És most ítélkezni fogunk! (Négykézlábra áll, a szék alatt kutat, majd előkotor onnan egy palástot s egy koronát. Felölti, és a trónszékbe ül. Dongó mélyen meghajol, Tóbiás követi példáját.) Egyszóval ti settenkedtek errefelé minden hajnalban! Mi csak most először, felség, mi ugyanis Nincs is hajnal I. Badar: És ti dobjátok be az újságot Mi nem, mert mi I. Badar: És ti nem írtok az újságban egyetlen szót sem a birodalmunkról. I.. Badar: De felség És ti nem közlitek apróhirdetésünket, amit hetek óta újra meg újra elküldözgetünk hozzátok háha-háha-háha-háááá! De felség mi nem és semmiféle újság I. Badar: Nem?! De nem ám! I. Badar: Biztos? Annyira nem, hogy mihozzánk is csak úgy bedobják az újságot. I. Badar: Hozzátok? Igen, mert én is ebben a házban lakom. I. Badar: A társad is? 18

19 Nem kérem, én a körzeti varázsló vagyok, csak éppen kiszálláson Éliás Tóbiásnál. I. Badar: Ó, egy körzeti varázsló! Egy körzeti varázsló! Na persze egy körzeti varázsló is jobb a semminél Ha ti tudnátok (Sírva fakad) Háha-háha-háha-háááá! Ugyan felség, ugyan, hát mért tetszik sírni? (Dongóhoz) Varázsolj gyorsan egy zsebkendőt. (idegesen) Nem megy az úgy uk-muk-fuk. A varázslást nem szabad elkoptatni. Hanem tessék. (Palástja zsebéből előkotor egy csomag papírzsebkendőt. Tóbiás elveszi tőle, s törölgetni kezdi a király szemét.) No de felség, ne pityeregjen már. Mondja el inkább, mi nyomja a lelkét? (A király megfogja nagy csomag papírzsebkendőt. Kifújja az orrát, és sóhajtva mesélni kezd.) I. Badar: Háha-háha-háha-hááá. Szóval, egyszer volt, hol nem volt illetve (körülnéz, legyint) Egyszóval, valamikor nem itt laktunk ám mi. És főként nem egyedül. Nemrégiben még egy kacsalábon forgó palotában laktunk a folyó túlpartján. Körülöttünk hetedhét országban híres udvar. Mindezt feledhetetlen emlékű atyánk, Első Botor hagyta ránk. De mindenekelőtt velünk volt csodálatos leányunk a szépséges szép Lanolin királykisasszony, öreg napjaink megédesítője. Lovagi tornákat és pompás lakomákat rendeztünk, délutánonként a szomszéd királyok hercegek, grófok tették tiszteletüket, mi meg ultiztunk velük. Olykor egy-egy legkisebb fiú vetődött az udvarunkba, ha kiállt három próbát, nekiadtunk valamelyik 19

20 lányunkat, volt belőlük tucatnyi, és így éldegéltünk volna boldogan, amíg bele nem halunk, ha (ismét sírva fakad), I Badar: Ha? Ha? ha egy rút napon építkezni nem kezdenek birtokunkon. Szanáltak miket. (súgva) Mi az, hogy szanálni? (súgva) Lebontani vagy ilyesmi I. Badar: NO. 4. Megjöttek a bontógépek hörögve törtek zúztak semmi szépet nem kíméltek amit tudtak, összedúltak. Nem maradt semmim, de nem ám! Csak egy királyi gatyám. Rongyos élet nem szuper és nem király, mit tegyen egy száműzött, szanált király? És palotánk többé nincsen A helyén puccos pláza És odalett minden kincsem Mind a tizenöt mázsa. Nem maradt semmim, de nem ám! Csak egy királyi gatyám. Rongyos élet nem szuper és nem király, mit tegyen egy száműzött, szanált király? Hát ez szörnyű, felség! 20

21 És az udvar népe? I. Badar: Épp ez az!. A lakótelepre költözött egész udvartartásunk. Utoljára akkor láttuk hű alattvalóinkat, amikor megérkeztünk. Elbúcsúztunk a buszmegállóban, ki-ki elindult megkeresni a lakását Azóta egyikükkel sem találkoztunk. Képtelenek vagyunk megtalálni őket. Ajtók, folyosók, szeméttárolók és lépcsők hová lehetett a mi szépséges leánykánk, öreg napjaink megédesítője? És azután? I. Badar: Hogyhogy és azután? A barátom bizonyára úgy érti, hogy és azután mi történt felségeddel? I. Badar: Ne is mond! Dolgozni mentünk, hogy megélhessünk! Egy OTPben vagyunk bankhivatalnokok. Mi! Első Badar! Másfél szoba összkomfortos király lettünk. Az utcán persze nem járhatunk a minket megillető öltözékben. Csak itthon merünk királyként mutatkozni. Ez kérem, tudathasadás! (súgva) Mi az, hogy tudathasadás? Skizofrénia. Aha. Értem. I. Badar: És erre mi történt? Na mi? Háha-háha-háha-háááá! Kineveztek bennünket közös képviselőnek! Minket, Első Badart! Nem szörnyű? Szörnyű, felség, szörnyű! Annál is szörnyűbb! 21

22 I. Badar: De. (újra elsírja magát) háha-háha-háha-háááá! A legszörnyűbb mégis az, hogy egyedül vagyunk, borzalmasan egyedül. Mi, akik udvaroncok nyüzsgő hadához szoktunk, és lányunk, a világszép Lanolin közelségéhez (körülnéz, súgva), mintha valami gonosz varázslat ülne rajtunk, és senki nem tud segíteni Kivéve tán (reménykedő ravaszsággal nézegeti Dongót és Tóbiást.) (kíváncsian) Kivéve tán? (kíváncsian) Kivéve tán? I. Badar: Ha valaki vállalkozna rá, hogy felkutatja a világszép Lanolint. Kicsoda? I. Badar: Egy lovag. Egy hős Egy szegény ember legkisebb fia. Egy hetedik fiú. De harmadik is lehet. Itt ilyet nem találsz felséges királyom, nekem elhiheted. I. Badar: Akkor elég, ha az illetőt Éliás Tóbiásnak hívják. A fő, hogy megtalálja Lanolint. (hökkenten) Csak nem rám gondolsz uram király? (Büszkén kihúzza magát.) Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, ha addig élek is, megkeresem leányodat, a világszép Lanolint. I. Badar: Merész ifjú! (Fenséges pózt ölt.) Kövess el mindent, hogy megleld, s ígérjük, tiéd a szépséges Lanolin keze és (fintorogva körülnéz) fele királyságunk. Köszönöm Felség, de ekkora királyságom nekem is van az ötödiken. Nem kell idegen ország. I. Badar: (Felderül.) Úgy? Hát ez remek! 22

23 NO. 5. I. Badar: Kezedbe teszem a sorsom, Kezedbe, bátor legény, Hozd vissza egyetlen lányom, Remélem él még szegény. Találd meg őt! Keresd a nőt! Életem-halálom kezedbe ajánlom jó uram, királyom, I. Badar: Lanolin nélkül az élet Magányos, kutyanehéz Benned van minden reményem Tebenned ifjú vitéz. Találd meg őt! Keresd a nőt! Életem-halálom kezedbe ajánlom jó uram, királyom. Éliás Tóbiás, Indulunk percet sem várva Indulunk, mert van miért Utunkon Badar királynak Bánatos szava kísér. I. Badar: Találd meg őt! Keresd a nőt! Éliás Tóbiás, Életem-halálom Kezedbe ajánlom Jó uram királyom I. Badar: Nos hát, isten áldjon! Szívrepesve várom Egyetlen leányom! ( I. Badar eltűnik, Éliás Tóbiás és Dongó ismét a folyosón állnak) Gyerünk, hű varázslóm! Nem gondolod, hogy ez egy kicsit sok? Micsoda? 23

24 Ez a hű varázslóm. Jaj, Dongó, félreértettél! Én csak azt akartam mondani, hogy hű de jó, van egy varázslóm! (Csend) És most? Az előbb hű varázslóm, most meg És most? Jaj, drága Dongó, mondtam, félreértettél. Szerinted, merre induljunk? Talán arra. Ne inkább arra? (Sértetten.) Hát, ha annyira tudod! Dehogy tudom, dehogy tudom, csak meg ne haragudj! (Feltűnik Irma néni. Éltes korával ellentétben fürgén söprögeti a folyosót, és egy pattogó ritmusú slágert fütyörészget. Kopott, házias, kék köpenyt visel és fejkendőt. Dongó int Tóbiásnak, hogy csitt.) Irma néni: (súgva) Pszt! Nézd csak, milyen furcsa. Mi ebben a furcsa? Söpröget. Éjszaka söpröget! Na és? Pszt! Nem kell pisszegni! Ismerem ezt a nénit. Süket, mint az ágyú. Ha akarja süket, ha akarja éles a füle, mint a kányáé. Mond Dongó, milyen éles a kánya füle? (súgva) Mint a beretva. 24

25 Irma néni: Irma néni: Irma néni: Mi szél hozott benneteket erre Éliás Tóbiás Fitzhuber Dongó? Ho-ho-honnan ismersz bennünket öreganyám? Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, kedves kolléga. Kolléga?!? Nem ismersz meg? (Meregeti a szemét, tanakodik magában.) Talán, ha profilba fordulnál, öreganyám. (Irma néni kuncog, majd oldalt fordul Dongó felé, de úgy, hogy ráül a söprűre, boszorkány pózban.) Irma néni: Irma néni: (reszketegen) Sejtek valamit. Én vagyok, minden idők legrettegettebb, leghírnevesebb boszorkánya: Irrrrma néni! Ó, Irrrrma néni! A híres? A nevezetes? Az bizony! NO. 6. Az, aki már bakfisként is Összenőtt a seprűnyéllel, És szembeszállt, hogyha kellett, Orkánnal és viharszéllel. Az, ki nem hátrált és tette Amit a sors neki szánt És először repülte át Seprűnyelén lovagolva Az Atlanti óceánt! Akinek hangja vészes, A szava mégis mézes, És a láttán térdre hullva Nyögik, hogy: Irma, te édes! 25

26 Aki, hogyha a szavának Nincsen elég foganatja A delelőn tűző napot Holdsarlóvá változtatja! Az, akinek bűbájától Ájul a mágus sorra, Ám ő legyint, fel sem veszi, Meg sem rezzen ékes, fényes szidolozott vasorra! Akinek hangja vészes, A szava mégis mézes, És a láttán térdre hullva Nyögik, hogy: Irma, te édes! Irma néni: Irma néni: Irma néni: Én sokszor láttam a nénit a lépcsőházban söprögetni. Nyugdíjba mentem. Házmester vagyok. Egy kis nyugdíjkiegészítés végett. Törölgetek, söprögetek csakhogy be ne rozsdásodjon a söprűm. Hehe! De a bűbájoskodással felhagytam. Jólesik egy kis pihenés. És éppen ide vonult vissza Irma néni? Az utolsó szolgálati helyem Első Badar udvarában volt. Vénségemre vele együtt szanáltak. Itt kaptam lakást, mint az egész udvari nép. És most jó vagyok. Irma néni, minden boszorkányok öreganyja jó?! Így nyugdíj után már valahogy nem is telik annyi kedvem a gonoszkodásban. Megöregszik az ember (sóhajt). Csak amolyan házibájolással foglalkozom ókor-ókor. Csip-csup ügyek, de néha felvidítják az embert. Például nem akartok kígyóvá válni? Egy szavatokba kerül. (Már emeli is a seprűjét.) Nem, nem. 26

27 Irma néni: Irma néni: Irma néni: Irma néni: Irma néni: Irma néni: Irma néni: Köszönjük Irma néni, de pillanatnyilag nem alkalmas. (Vállat von, csalódott.) Ha nem, hát nem. Te ugye, fiam frissen végeztél? Hogy van a vén Rododendron? Tanít még? Én is az ő tanítványa vagyok. Nagy ravaszdi a vén csont! (kacarászik) Hű, de csapta nekem a szelet annak idején A Nagy Rododendron? Nahát, egy boszorkánynak?! Nem egy boszorkánynak, hanem nekem. Bo-bocsánat, nem akartam megbántani Irma nénit. Nem is ajánlom, ifjú kolléga. Nem is ajánlom. Egyébként, mi járatban? Mi tulajdonképpen egy királykisasszonyt keresünk, aki Egy királykisasszonyt? Nocsak! Oly régen hallottam ilyesmiről. Lanolin királykisasszonyt Első Badar legkisebb lányát. Igen, igen, emlékszem már. Illetve nem is emlékszem olyan pontosan. Ugyanis ennek az Első Badarnak temérdek leánya volt. Egyiket, másikat elsózta mindenféle kóbor lovagoknak, meg legkisebb fiúknak azt mondta, jut is, marad is. Egyik lányát úgy hívták Lakmusz, a másikat Lagúna, meg Lamella, Lampion, Lancetta, Laterna, Lavina De hogy Lanolin? Nem emlékszem. Pedig a legkisebb, leggyönyörűbb leány, éppen Lanolin. Meglehet.. A legkisebb és a legszebb. Hát igen. Csakhogy én ebben nem tudok segíteni. Nem tudom, hol van. 27

28 Irma néni: Irma néni: Irma néni: Irma néni: (hízelegve) Naaa talán mégis valami egyszerű, jóféle kis varázslat Legalább megmutatná Irma néni, hogy csinálták a régi szép időkben (ingerülten) Kétbalkezes Dongó, te, Fitzhuber! Ezt hiszed, hogy engem ilyen egyszerűen le lehet venni a lábamról? Azt hiszed, hogy egy ilyen szedett-vedett, frissen végzett varázslócska engem át tud ejteni? Korábban kellett volna kelned ahhoz édes fiam! Úgy pár ezer évvel korábban! Hová tetszik gondolni? Hogy én, az Irma nénit még kimondani sem merem én csak arra gondoltam (zordan) Nem segíthetek. (panaszosan) Akkor merre menjünk, hogy megtaláljuk a szépséges Lanolint? Na, idefigyelj, te Éliás Tóbiás. Egy tanácsot azért adhatok. Menjetek fel a tizedikre. Minek? Jól van, édes fiam, nem akarlak én téged bántani. Menjetek csak föl szépen, s a többit meglátjátok. (Távozni készül, felül a seprűre, boszorkány módra, azután meggondolja magát és hétköznapian, dalát fütyörészve fürgén eltűnik.) (Felszabadultan integet utána.) Ég áldjon Irma néni! (Megtörli a homlokát.) Fffffh! Nem szeretnék ellenfélként találkozni vele. Mágusmetéltet csinálna belőlem. Vagy mágusmorzsát. És most? És most? És most? Ezt jól tudod. Egy épkézláb ötleted nincs, de állandóan sürgetsz, hogy: És most? És most? 28

29 Te vagy a varázsló, nem? Nézd Éliás Tóbiás, ne veszekedjünk, menjünk inkább. Hova? A tizedikre. Az előbb azt mondtad, gyanakszol Irma nénire. Ne ferdítsd el a szavam! Én csak azt mondtam, nem szeretnék ellenfélként állni vele szemben. De szerencsére most nem egymással szemben állunk, hanem egymás mellett. Legalábbis remélem. Kezdjünk hozzá! Irány a tizedik! (Kapaszkodnak, vasajtó állja útjukat.) De messze van. Ez már a tizedik. A vasajtó a tetőre nyílik. (Dongó az ajtóhoz lép, megpróbálja kinyitni. Éliás Tóbiás is próbálkozik. Azután egyszerre nekifutnak, de lepattannak az ajtóról.) ( sóhajt.) Nincs más hátra, varázsolni kell. (kajánul) Előre félek! (ingerülten előhúzza a lexikont, pergeti a lapokat.) Azt mondja, hogy azt mondja Zárt kapuk. Nézzük csak! (olvassa) Legegyszerűbb módszer a faltörő kos. Ha nincs kéznél, feszítővas is megfelel. Ha ez sincs, javasolt a sperhakni, más szóval álkulcs. Ha ez sem sikerül, valami varázsige is megteszi. (felháborodottan) Most mit szólsz? Nem rémes? Az embernek az az érzése, hogy valami betörőlexikont forgat, és nem tudós varázslók szakkönyvét. Talán valami általános varázsige is jó lenne. 29

30 Igazad lehet. Próbáljunk valami általánosat (Harci pózba helyezkedik az ajtóval szemben, s a varázspálcát előre szegzi.) Nem nyílsz ki nyomban, te majd megmondtam micsoda?! Ez varázsige? Az bizony. A Nagy Rododendron javasolta, mint végső esetben alkalmazandó esetleg hatásos bűvigét. Azt mondta, akkor éljünk vele, amikor már semmi sem jut eszünkbe. Nem nyílsz ki azonnal, te majd megmondom micsoda??!! Ebugatta, szedtevette, rontom-bontom teremtette, krucifix és szakrament, nyílsz ki nyomban te izé! (panaszosan) Nem nyílik. Látom. Hajh, miért kellett nekem pont, varázslónak menni?! Elvégre lehettem volna sárkányrepülő, bádogos, esztéta vagy egyszerű cserzőanyag- és apróvad-importőr is, akkor most nem kellene ilyen rosszindulatú nyílászáró szerkezetekkel bíbelődnöm! Legalább járna erre egy dzsinn, ha olyan pindurka is, mint a kisujjam, az majd elintézné ezt a nyomorult ajtót! (Keleti zenemotívum. Két aprócska dzsinn jelenik meg. Egyszerre mozognak, előrelépve meghajolnak a két vándor előtt.) A két dzsinn: Dzsinn Tata: Dzsinn Fizz: Dzsinn Tata: Jó estét kívánunk! Apa és fia vagyunk. Dzsinn Tata vagyok. Én pedig Dzsinn Fizz. Ho-ho-hogy kerültök ide? Egyszerű lakótelepi dzsinnek vagyunk, őrjáraton. Nahát! Én nem is tudtam rólatok pedig én vagyok a körzeti varázsló. 30

31 (A két dzsinn egyszerre gúnyosan vihog.) Dzsinn Fizz: Dzsinn Tata: Dzsinn Fizz: Dzsinn Tata: Dzsinn Fizz: Dzsinn Tata: Dzsinn Fizz: Dzsinn Tata: Ó, te még nagyon sok mindent nem tudsz. És ha ki sem dugod az orrodat a Körzeti Varázslóhivatalból, akkor majd szépen elszakadsz az élet sűrejétől, meg a való világtól. Na, ne okoskodj, Fizz! (Dongóhoz) Fiatal még, kicsit hebehurgya, de majd lehiggad. Persze, azért van valami abban, amit mond. Mi, palacktalan dzsinnek mindig ott termünk, ahol éppen szükség van ránk és a világ minden kincséért be nem ülnénk valami poros, aktaszagú hivatalba Én csak most jöttem, és igazság szerint nem nagyon ismerem a dzsinneket. Egyszer a varázslóiskolában ugyan meghívtunk egy dzsinnt a Keleti Mágiák szakkörbe kötetlen beszélgetésre de ő sajnos nem volt valami rokonszenves Biztos kifogtál egy nagyképű palacklakót. Azok mind fennhordják az orrukat. A női dzsinnek meg különösen. (Dongóhoz, oktatóan.) De a varázslók sem mind egyformák. Mi a meló? Az ajtó Nem nyílik? Nem. Kinyissuk? Igen. Ennyi az egész? Ennyi. 31

32 Dzsinn Tata: Semmi más? Semmi. (A két dzsinn együtt mozog. Egymásra néznek, bólintanak, hátrálnak, majd mély lélegzetet véve ráfújnak az ajtóra, amely felpattan, nyikorogva lebeg a szárnya. A két dzsinn liheg.) Dzsinn Tata: Dzsinn Fizz: Dzsinn Tata: Dzsinn Fizz: Dzsinn Tata: Dzsinn Fizz: Dzsinn Tata: Köszönjük, nagyon köszönjük! Ti vagytok a legnagyszerűbb dzsinnek, akiket valaha is láttam. Ez azért túlzás. Nem is olyan túlzás. Szerénytelen vagy Fizz. Ugyan, Tata! Akkor most örömtánc következik. Egy ilyen apróság után? Ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. (Összekapaszkodnak, énekelnek és táncolnak.) A két dzsinn: Dzsinnadratta, dzsinnadratta, dzsinna, dzsinna, dzsinn! Dzsinnadratta, dzsinnadratta, dzsinna, dzsinna, dzsinn! (Éliás Tóbiás és Dongó tapsolnak, újráznak, a dzsinnek hiún hajlongnak, megismétlik a táncot, meghajolnak.) Dzsinn tata: Dzsinn tata: Köszönjük, remek előadás volt. Akkor most megyünk a tetőre. Minek Irma néni azt mondta Óh, Irma néni 32

33 Dzsinn Fizz: Dzsinn Tata: Dzsinn Fizz: Dzsinn Fizz: Dzsinn Tata: Dzsinn Tata:: Dzsinn Fizz: Dzsinn Tata: Dzsinn Fizz: Ismeritek? Ki ne ismerné? Egyszóval Irma néni azt mondta, menjetek a tizedikre. Vagy a tetőt is említette? Azt tényleg nem. Na ugye. A tető töküres. Nincs ott semmi. Akkor minek nyitottátok ki az ajtót? Imádjuk az erőpróbát. De értelme nem volt. Egyébként jelezték az érkezéseteket. Mi ugyanis mindenről tudunk, ami a házban vagy a házon kívül történik. Szóval miattatok küldött ide minket Irma néni. Ha mindent tudtok, akkor biztosan azt is, hol raboskodik a szépséges Lanolin királykisasszony. Természetesen. Akkor miért nem mondtátok rögtön? Kérdeztétek? Hát Most kérdezzük! A toronyszobába van bezárva. A tizedik emelet száztizenegyben. Majd kisírja a két szép szemét Miért van bezárva? Azt nem tudjuk. Nem beszéltünk vele. Csak észleltük őt. Az sem biztos, hogy be van zárva, csak úgy ül ott, mint aki be van zárva. 33

34 Dzsinn Fizz: Dzsinn Fizz: Dzsinn Tata: Ki kell szabadítanunk! Bizony, ilyenkor úgy illik. De izgatott vagyok! Ez lesz életem első királykisasszonyszabadítása. Egy kezdő varázsló életében az ilyesmi éppen olyan fontos, mint mint, mondjuk kezdő bálnavadásznak az első ámbráscet. Találó hasonlat, nemde? Igen, találó. Menjünk már. Hallod, majd kisírja azt a világszép szemét. (Meghajolnak a Dzsinnek felé.) Dongó, Tóbiás: Dzsinn Fizz: Dzsinn Tata: Dzsinn Fizz: Köszönjük szépen! Köszönjük Dzsinn Tata és Dzsinn Fizz! Mi lenne, ha búcsúzóul táncolnánk még egyet? Ne buzogj. Látod dolguk van. Csak párologjunk el. Csak úgy simán? De unalmas. (Elpárolognak) (A vándorok sietve haladnak a lépcsőházban egyszerre torpannak meg egy ajtó előtt, melyen nagy számokkal ez áll: 10./111. Tóbiás közel hajol, centiről centire végigkutatja.) Itt vagyunk. Hát akkor (Becsönget. Rekedtes csengőhang, de nem történik semmi. Ettől kezdve, a jelenet végéig köztük az ajtó, egymást nem látják, de mi látjuk a királykisasszonyt is a túloldalon. A szereplők az ajtóhoz beszélnek, az ajtó közepébe vágott kukucskáló nyíláson leskelődnek befelé, illetve kifelé.) Nézd, ott les! 34

35 Hű! (Hátrálnak, rendbe hozzák hajukat, ruhájukat, Dongó meglengeti a köpenyt, igazgatja a hátizsákot.) Lanolin: Lanolin: Lanolin: Kik vagytok? Fitzhuber Dongó okleveles mestervarázsló. Éliás Tóbiás. Kit kerestek? Lanolint, a világszép királykisasszonyt! Első Badar legkisebb leányát! De hisz én vagyok! Akkor ti engem kerestek! Micsoda öröm! Olyan régen nem keresett engem senki! (Zavart várakozás, az ajtó nyílására várnak.) Lanolin: Khmm. Nem engednél be minket világszép királykisasszony? Dehogynem. Beengednélek titeket. Hát ez nagyszerű! (Újra zavart várakozás.) Lanolin: Akkor miért nem engedsz be minket? Nem tehetem. (Dongóhoz.) Nem teheti. Mi lenne, ha elfordítanád a kulcsot? 35

36 Lanolin: Lanolin: Lanolin: Lanolin: Vagy elhúznád a biztonsági zárat? (Dongóhoz súgva.) Lehet, hogy a világ legszebb királykisasszonya, de valószínűleg nem ő a legokosabb. Itt nincs se kulcs, se biztonsági zár. Akkor hogyan jársz ki és be? hát ez az. Sehogyan se járok ki és be. Hiszen, akkor te tényleg be vagy zárva! (sírósan) Beeee. A legmagasabb emelet legsarokabb szobája. Úgy is mondhatnánk: raboskodsz. Úgy is mondhatnánk. Keserves lehet a te sorsod. (Sajnálkozásában sírni készül, szipog.) Lanolin: Klasszikusan keserves. (Neki is lefelé görbül a szája.) (Sírni kezd.) Bii-zony, ii-gen csak kee-serves. (Elsírja magát.) Hát ezt nem lehet kibírni. (Bömbölve zokogni kezd.) Szörnyűség! Rémség! Iszonyság! Horrorság! (Kórusban zokognak) NO. 7. Éliás Tóbiás, Vajon hova tűntél, vajon hova lettél? Ki tudja mióta nem ittál, nem ettél. Lanolin: Ajtóm: hopp! Bezárult. S azóta elvesztem. A bűnös a huzat, a cúg lett a vesztem. 36

37 Éliás Tóbiás, Nincsen telefonod, csak beszélsz a falnak, Nem tudod hogy mások élnek-e vagy halnak. Lanolin: Nincs apám, se anyám, nincsen egy barátom, A cúg lett a vesztem, ezt most már belátom. Bár jönne egy lovag, őrgróf, báró, márki, Egy hetedik fiú, nyolcadik akárki, Mindegy, hogy kicsoda, béres, kocsis bárki! Csak jöjjön a csoda: szabadítson már ki! Éliás Tóbiás, Nem herceg jött érted, nem ül fehér lovon Reméljük nem veszed túlságosan zokon. Éliás Tóbiás és Fitzhuber Dongó Két derék dalia. Vagy ahhoz hasonló. Lanolin: Lanolin: (Ordítva) Egyet se félj világszép királykisasszony, kiszabadítalak hű varázslóm segítségével, ha addig élek is! (Tóbiás fenyegetően.) Ez a hű varázslóm, mint már megjegyeztem, túlzás. (Az ajtónak.) Varázslói becsületemre mondom: visszajövünk érted! Ahogy a Nagy Rododendron mondaná: szabad leszel, mint búbos banka a berberek között! Nagyszerű! Mondd csak Milyen szabad a búbos banka a berberek között? Nagyon. De ez most nem fontos. Mi tulajdonképpen atyád, Első Badar megbízásából indultunk keresésedre. Egyszóval ismeritek édesatyámat?! Ó, milyen boldog vagyok! Akkor láttam utoljára, amikor elváltunk. Itt a 10./111.-ben tárva, nyitva állt az ajtó. Beléptem, egyszerre csak döndülés És se ki, se be. Ti vagytok az elsők, akik becsöngettek hozzám. Szokatlan eset. Mi ebben a szokatlan? 37

38 Lanolin: Lanolin: Lanolin: Az, hogy nincs kivel megküzdeni. A lányszabadításnak ugyanis vannak bizonyos szabályai. Miként a Nagy Rododendron írja egy helyütt: Leányt csak akkor lehet szabadítani, ha elrabolja az ellenség, és el akarja emészteni. Tessék, itt van. A cúg. A cúg semmi. A cúg véletlen, és a véletlen ellen még a Nagy Rododendron sem tud varázsigét. Nekünk kell valaki, akivel megküzdhessünk a kulcsért. De ha jól hallottam, ennek az ajtónak nem is volt kulcsa. Ez itt a baj. Az lehetetlen. Minden ajtónak van kulcsa. Valahol. De hol? Ez a kérdés. Amíg nem tudjuk, el sem indulhatunk megkeresni. Engem nem raboltak el. Nem tartanak gonosz szándékkal fogságban és nem akar megenni semmiféle sárkány. Jaj istenem! Kétségbe vagyok esve. (Hüppögve sírni kezd.) Az azért túlzás. Történt már annál nagyobb baj is, mint hogy egy királykisasszonyt nem akart fölfalni senki. De ha egyszer így nem tudtok megküzdeni értem?! Találj ki valamit, drága Dongó! Drága Dongó? És nem hű varázslóm? Naaa Drága Dongó! Bocsánatot kérek. Csak találj ki valamit. Megvan! Éliás Tóbiás, Mi van meg? Lanolin: Ó, hogy eddig nem jutott eszembe! A Nagy Kulcsmásoló! 38

39 Lanolin: Lanolin: Lanolin: Lanolin: Lanolin: A Nagy Kulcsmásoló? Atyám udvarának legtávolabbi zugában lakot és csodálatos ezermester-műhelye volt. Mindenhez értett, de leginkább a kulcsokhoz. Kulcsa volt titkos-rejtek, és csapóajtókhoz, kis-, nagy-, és Bécsi kapuhoz. Bármilyen ajtónak felnyitotta a zárját és feltörhetetlen lakatokat készített atyám kincsesládáira, meg az emlékkönyvemre. Őt kell megtalálni! Megtaláljuk! De hol találjuk? (pityergősen) Nem tudom. Talán ő is ebben a házban lakik. Talán. Nincs egyetlen perc vesztegetni való időnk! Azért egyetlen percünk még akad. És mondd csak Lanolin, senkiről sem tudsz az udvarból? Senkiről. Illetve furcsa koppanásokat hallok néha lentről. Mintha már hallottam volna ezt a kopogást. Atyád udvarában? Valószínűleg. Most valószínűleg, vagy biztos? Valószínűleg. Sőt, biztos. Én ugyanis soha ki nem tettem a lábam, atyám udvarából. Tehát ha valami ismerős, akkor úgy gondolom valószínűleg, sőt biztosan atyám udvarából ismerős. Nem gondolod? Ez valószínű. Sőt, biztos! Akkor arrafelé indulunk. 39

40 (Meghajol az ajtó felé.) Isten veled szépséges királykisasszony. Nekivágunk veszedelmes küldetésünknek és diadallal térünk meg. (Dongó fél térdre ereszkedik.) Mit csinálsz? Lanolin: (súgva) Kezet akarok csókolni Lanolinnak, ahogy ilyenkor szokás. De nem megy. Várj csak! (A levélbedobó résben megjelenik Lanolin keze.) Lanolin: Köszönöm! (Megcsókolja.) Járjatok szerencsével! (A vándorok távolodnak, a kéz utánuk integet. Az ajtó eltűnik, s ők ismét a folyosón, lépcsőkön lépegetnek, mind bizonytalanabbul, majd tétován megállnak.) És most? Megőrjítesz ezzel az örökös És most -tal!! Csőstül jönnek a kalandok, de te lélegzetvételnyi szünetet sem hagysz. Rögtön nyaggatni kezdesz, hogy: És most? És most? Így nem lehet kiélvezni az egyes kalandok ízét, zamatát. Ez falánkság! Mohóság! Habzsolás! Elég volt! Pihenni akarok! Szünetet kérek! (Felnéz.) Függöny! FÜGGÖNY 40

41 MÁSODIK FELVONÁS ( Amikor a függöny felmegy a két vándor ismét egy ajtó előtt áll, de most egy szinttel lejjebb.) Itt vagyunk. Hol vagyunk? Pontosan Lanolin lakása alatt. Innen hallotta azt a valószínűleg biztosan atyja udvarából ismerős kopogást. (Bentről ritmikus kopogás hallatszik, majd ajtót nyit a Hoppmester mesebeli öltözékben. Kezében hosszú bot, tetején aranygömb, melyről hosszú strucctollak függnek alá.) Hoppmester: Hoppmester: Hoppmester: Hoppmester: Kit jelenthetek be? (a látványtól elképedve, zavartan) Té-té-téliás Ó-ó-óbiást és Ditzhuber Fo-fo-fongót. Egyszóval Éliás Fóbiás és Ditzhuber Tongó. Nem, nem egészen (Ő is zavartan dadog.) Déliás Fóbiás és Titzhuber Dongó. Ó, az ördög vigye el! Értem én kérem, értem. Kövessetek! (Megfordul és bemasírozik az üres szobába, kettőt koppant és harsányan kiált.) Daliás Fóliás és Cicchuber Kongó, az ördög vigye el! Hogyhogy az ördög vigye el? Micsoda barátságtalan fogadtatás! Ellenkezőleg, igen barátságos. Te mondtad, hogy az ördög vigye el. Mert összegabalyodott a nyelvem. 41

42 Hoppmester: Azt hittem ez a rangod. Tudjátok hányan és hányféleképpen és jelentkeztek már be nálam? NO. 8. Cifra címek, rangos rangok! Koppantok - és fennen szólok! Kisasszonyok, nagyasszonyok, Királyok, hercegek, grófok! Aztán meg a külföldiek: Mennyi Signor, Monsieur, Mister! És ahány van, annyiféle, Ez tangózik, amaz twistel. Nem fenékig tejfel A hoppmester-élet Egyszer itt, egyszer ott Egyszer fönn, egyszer lenn Egyszer hopp, másszor kopp. Hölgyek, urak, Herrek és Frauk, Csupa lovag, ékes dáma, Türelmetlen valamennyi, Belehalna, hogyha várna. Tülekedik, tolul, nyomul, Elmotyogja nevét egyszer, S letiporja ki elé áll. S ki áll elé? A hoppmester. Nem fenékig tejfel A hoppmester-élet Egyszer itt, egyszer ott Egyszer fönn, egyszer lenn Egyszer hopp, másszor kopp. Gondoljátok, ezek után feltűnik, ha valakinek az a rangja: Ó, az ördög vigye el!? Én bejelentem. De ha akarod, elhagyhatjuk a rangodat Cicchuber Kongó. Hoppmester: Fitzhuber Dongó, az ördög vigye el! Látom, nem tágítasz. Ki ismeri ki magát az idegeneken? 42

43 Hoppmester: Hoppmester: Hoppmester: Hoppmester: Egyáltalán, kinek akarsz bejelenteni minket? Itt nincs senki. (letörten) Nincs. Olyan egyedül vagyok, mint a kisujjam, mint a partra vetett hal, mint a nem is tudok hasonlatot. Mint hoppmester király nélkül. Első Badar udvarában szolgáltál? Ott. Mi találkoztunk Első Badarral. Megtaláltátok? Csodálatos! Annál is csodálatosabb! Királyom, Királyom! Újra lesz királyom! Hol van? A hetedik emeleten. De mi most fontos küldetésben járunk. A segítségedet kérjük. Mindent, amit megtehetek értetek! (Boldogan vidám taktusokat kopog a padlón. Oldalról, a szomszédból ingerült válasz érkezik. Éliás Tóbiás szakértőn figyel.) Hoppmester: Hoppmester: Azt hiszem, seprűvel kopognak. Az alattunk lakók is így szoktak. Én csak itthon kopoghatok. Az utcán mégsem járhatok így. Az anyakönyvvezetőmhöz meg be sem tehetném a lábam. Nősülsz? Dehogy! A házasságkötésnél dolgozom. Fessen megállok az előcsarnokban, és azt mondom: Kedves, ifjú pár, rövidesen kezdődik a nagy esemény, fáradjanak a helyükre. Itthon azután beöltözöm és kopogok, mintha bál lenne, fogadás, audiencia De miben segíthetek? A Nagy Kulcsmásolót keressük. 43

44 Hoppmester: Hoppmester: Hoppmester: Hoppmester: Hoppmester: Hoppmester: Hoppmester: Hoppmester: Miért? Mert megtaláltuk a szépséges Lanolint Micsoda Boldogság! Aki fogságban sínylődik a tizedik emeleti toronyszobában. Micsoda szörnyűség! És csak a Nagy Kulcsmásoló tudja kiszabadítani. (letörten) Nem tudom, hol van. Én semmit sem tudok csak bejelenteni. Az igazat megvallva, sosem voltam valami bölcs. Hm-hm! (Egyetértően bólogat.) Apropó bölcs! Keressétek az Udvari Bölcset, ő roppant bölcs, és talán Hol találjuk? Nem tudom. Na, ezzel azután kint vagyunk a vízből. (letörten) Én semmit sem tudok. Csak bejelenteni. (Vigasztalóan megveregeti a vállát.) De azt jól. Tudod mit? Jelents ki minket! Én is veletek megyek. (Dongó és Éliás Tóbiás egymásra néznek.) Jobb, ha maradsz. Veszedelmek leselkednek ránk, s ketten könnyebben megmenekülünk. Meg azután nagyon feltűnő lennél ebben a ruhában. 44

45 Hoppmester: Hoppmester: Hoppmester: (Elszontyolodva, de hamar megbékülve.) Hát jó! De ha megtaláltátok a Bölcset, visszajöttök értem? Persze. Ígéritek? Ígérjük. (Kinyitja az ajtót.) Akkor, (kettőt koppant.) Fóliás Fóbiás és Cicckruger Kanga az ördög vigye el, távoznak! (Az ajtó becsukódik, Tóbiás szóra nyitja a száját, de Dongó közbevág) Ha most azt akarod kérdezni tőlem, hogy És most?, akkor nem tudom mit csinálok, de legvalószínűbb, hogy lenyelem a varázspálcámat, és az megakad a torkomon, és megfulladok, te pedig egyedül maradsz, és egyáltalán nem fogod jól érezni magad! Egyáltalán nem akartam kérdezni semmit, csak mély lélegzetet vettem, hogy kifújjam magam! Ne is tagadd, hogy kérdezni akartál! Tudom, amit tudok! (Veszekedés közben átbotorkálnak a színpad túl oldalára. Kinyílik mögöttük egy ajtó és egy kis, kerek ember oson utánuk, nem veszik észre.) Talán bizony gondolatolvasó vagy? Ha tudni akarod, igenis tanultam gondolatolvasást, ha a tananyagban nem is volt benne, de jártam különórákra és szakkörökre is. (A kis kövér Étekfogó agresszíven közéjük nyomul, és éles fejhangon szinte rájuk kiabál.) Étekfogó: Elnézést a zavarásért, nincs valami ennivalótok? 45

46 (A váratlan jelenségtől és hangtól megrémülve ugranak félre.) Mindketten: Étekfogó: Étekfogó: Étekfogó: Étekfogó: Étekfogó: Jaj! Hé! Mi! E-e-ennivalónk? (sürgetve) Igen, igen. Bármi. Olyan éhes vagy? Egyáltalán nem vagyok éhes. Csak úgy harácsolsz? Nagyon csúnya szokás. Ugyan én khm hogy is mondjam. Eredeti foglalkozásomat tekintve étekfogó vagyok. (zavartan) Vagy úgy (Dongóhoz súgva.) Mi az az étekfogó? (Meghallja a kérdést, magas hangján panaszosan magyaráz.) Az étekfogó, kérem egy kihalóban lévő szakma. Valaha ott álltunk minden királyi és nagyúri asztalfőn, és minden egyes étkezés előtt, minden egyes fogást megkóstoltunk. Mert jobb az kérem, ha az étel netán mérgezett, hogy mi essünk áldozatul urunk helyett. Egyes közutálatnak örvendő zsarnokok, tucatnyi étekfogó is elfogyasztottak uralkodásuk alatt. Így azután az étekfogó egy has, egy lélek volt a királyával, egyben az uralkodó jobb keze, vagy fél foga vagy, hogy is mondjam Ne is folytasd. Te Első Badar étekfogója vagy. (elérzékenyül) Bizony-bizony. A messze földön híres nagyétkű Első Badaré, akit úgy elnyelt a köd, mint egykor ő a jércemellet. Üdvözletét küldi. 46

47 Étekfogó: Étekfogó: Étekfogó: (szórakozottan) Ó, de kedves! Hogyan? Hát él? Él a világ legnyalánkabb ínyence, legfelségesebb falánkja, legkirályibb haspókja? Újra kezdődnek a lakomák, és én ott állok az asztalfőn Várj egy kicsit. Ahhoz, hogy te újra ott állhass az asztalfőn, meg kell lelnünk a Nagy Kulcsmásolót, aki kiszabadítja Lanolint, akit elviszünk felséges atyjához, aki erre örömében dús lakomát rendez. Világos? Tehát: hol a Nagy Kulcsmásoló? (búsan) Nem tudom. De ha volna valami ennivalótok úgy jobban vág az agyam. Nálam bizony nincs. Nálam sincs. Rémes elpusztulok fogni való étek nélkül. Az üzemi konyhán, ahol dolgozom, hatalmas üstökből kóstolgatom az ételeket ha az ilyesmit ételnek lehet nevezni - én, aki Első Badar palotájában az asztalfőn álltam, a király jobbján NO. 9. Mennyi pompás ínyencfalat, Fordult meg a kezem alatt! Kaviár és articsóka, Vadas szószban parti csóka, Gombbal töltött gigagomba Mézzel bélelt csokibomba, Haaaaj! Manapság meg - szörnyű átok! Csakis majdnem ehetetlen Mócsingot és rántást látok! Nincsen annál rútabb vétek, Mintha rágós vagy sületlen Hej, a fogni való étek! 47

48 A jelenem: zacskós leves. És főzelék nem kellemes. Bab és borsó! Kelkáposzta! Lelkem üres, szívem puszta. Csak fintorgok és ízlelek, Hát nincs egy rendes íz-lelet? Majd tátogok némán, szótlan: Hiszen ez az étel sótlan! Haaaj! Beteljesült szörnyű átok! Csakis majdnem ehetetlen Mócsingot és rántást látok. Nincsen annál rútabb vétek, Mintha rágós vagy sületlen Hej, a fogni való étek! Biztos, hogy nincs semmi ennivalótok? Étekfogó: Étekfogó: Várj csak! (Lekapja hátizsákját, és hosszasan kotorászik benne.) Egészen elfeledkeztem róla egy szem Negró tessék! (átnyújtja) (bekapja) Hmmmmm! Hmmmmm! Most mit szólsz, micsoda alak! Hogy bekapta a Negrót! Ahogy a Nagy Rododendron mondaná: Rácsapott, mint sárkány a meleg pitére. Hogyan csap a sárkány a meleg pitére? (zavartan) Khmmm! Mint étekfogó a Negróra. Így már eszedbe jut valami? Semmi. Hmmmmm! Hmmmmm! Na tessék, kárba veszett a Negró! (Irigykedve nézi az étekfogót.) 48

49 Étekfogó: Étekfogó: Étekfogó: Étekfogó: Étekfogó: Étekfogó: Étekfogó: De azért még gondolkodom egy kicsit. Hmmmmm! Hmmmmm! (Kiveszi szájából a cukrot.) Nem mérgezett. Miért lenne mérgezett? Azt én nem tudom. De az étekfogók szolgálati szabályzata szerint a mi dolgunk: Megállapítani, mérgezett-e az étel, illetve ízletes-e? Megállapítom, ez a Negró nem mérgezett és igen ízletes.(tóbiás felé nyújtja.) Most én szopogassam tovább? Azt nem mondtam. Én csak megtettem a kötelességem. Persze, ha nem kéritek Nem kérjük. Fejezd csak be egyedül. (Visszateszi a cukrot a szájába.) Köszönöm! Hmmmmm! Hmmmmm! Hát ezzel nem megyünk semmire. (Megragadja az Étekfogó vállát, megrázza.) Értsd meg te szerencsétlen haspók, a nagy Kulcsmásoló mindennek a kulcsa! Hol van? Halvány lila gőzöm sincs. Viszont Viszont? Talán Talán? Esetleg Esetleg? Ne köntörfalazz már! 49