Gemenc, június 8.

Átírás

1 CXXXIV. (22.) ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2013/JÚLIUS ÁRA: 850 FT, ELŐFIZETŐKNEK: 750 FT Magyar VADÁSZLAP 2013/JÚLIUS Gemenc, június 8. Lojalitás 409. Megnyílt a Székelyföldi Vadászati Kiállítás Környezetsebészet Harmatrázók A nyár ihlette

2 VADÁSZLAP Kft. Cégjegyzékszám: Adószám: Közösségi adószám: Kiadó-főszerkesztő: Cseke Sándor Hirdetés: Barikád Reklámügynökség Lojalitás JEGYZET Webáruház vezető: Elek Erzsébet Kapcsolat: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. tel./fax: +36-1/ flotta mobil: / ISSN (nyomtatott) Felelős szerkesztők: Somfalvi Ervin, Kókai Márton, Tervező szerkesztő: Wéber Ferenc, Főmunkatársak: Agyaki Gábor, Bálint Elemér, Homonnay Zsombor, Megjelenik havonként a megelőző hónap utolsó hetében. Ára: 850 Ft, Előfi zetőknek: 750 Ft Előfi zetési díj az év végéig: 3750 Ft Előfizethető belföldi postautalványon, átutalással a VADÁSZLAP Kft számú számlájára, a hírlapkézbesítőknél, a postahivatalokban. Terjeszti a Lapker Zrt., a Magyar Posta Zrt. Erdélyben, Szlovákiában és Szerbiában terjeszti és az előfi zetéseket fogadja a Color Interpress Kft. Telefon: +36-1/ , colorinterpress@t-online.hu Nyomdai előállítás: Pharma Press Kft. Felelős vezető: Dávid Ferenc vadászati információs magazin Felelős szerkesztő: Földvári Attila, attila.foldvari@vadaszlap.hu Kapcsolat: info@huntingpress.eu ISSN (online) nemzetközi fotóügynökség Igazgató: Murányi Judit, muranyij@vadaszlap.hu Kapcsolat: foto@fotohunting.hu Címlapfotó: Árvízzel sodródó vaddisznók Bilek Ferenc felvétele Azt mondja a munkaadóm, a főnököm, a szervizem, a bankom, a biztosítóm, a mobil szolgáltatóm, a kedvenc újságárusom, az egyházam, a kormányom, az Európai Unió... és még sorolhatnám, hogy legyek lojális hozzájuk, azaz legyek számukra megbízhatóan hűséges, tudjam, kinek mivel tartozom, ne válasszam a konkurenciát, és ne forduljak ellene. A minap egy vadászati rendezvényen több vadászati vezetővel beszélgetve azt kaptam meg, hogy nem vagyok a vadászati kamarához kellőképpen lojális. Ez nem igaz hangsúlyoztam válaszként, majd hozzátettem én és még sok ezren vagyunk igazán lojálisak a vadászkamarához. Merthogy tudjuk a célt, nyíltan és becsületesen vállaljuk a véleményünket, de nem vagyunk, nem vagyok feltétel nélküli kiszolgálója a hatalomnak, a vezetésnek. Konkrétan? A vadászkamara mint köztestület annak idején azért jött létre, hogy közvetítsen a hatalom és az egyéni vadászok között, képviselje az érdekeimet, segítse, hogy fenntartható módon vadászhassak. Tetszett, hogy kötelező volt a tagsága, mert így elvileg lehetőség lett volna arra, hogy kiszorítsuk sorainkból a nem közénk való vadásziatlan lődühöncöket. A célok sok esetben a személyek ma sem változtak. A változatlanságot azonban ne keverjük össze a stabilitással, ha nem csinálunk semmit, abból nagy baj nem lehet elmélettel... ahogy a lojalitást nem szabad összekeverni a szervilizmussal = a szolgasággal, a talp-stb-nyalással. Mert egyértelműen szervilis, aki feladja a saját nézeteit, az önálló gondolkodását, teljesen és önként veti magát alá annak a hatalomnak, szervezetnek, melynek tagja vagy rosszabb esetben a közszolgálója. Akkor is, ha mást gondol, de azt teszi, amit elvárnak tőle. Érdekből, politikából, a saját önös kis anyagi, egzisztenciális érdekéből... vagy csak nyulam-bulam beszariságból. A lojalitás ezzel szemben becsületességet, hűséget, egy szervezetbe való beilleszkedést jelent, ahol nem adja fel az ember az elveit, nem fordul szembe lelkiismereti meggyőződésével, s ha látja, ha felismeri, hogy ahová tartozik, ott vannak hibák, tévedések, érdemtelen érdemek, vakvágányok... és ennek nyíltan hangot is ad. Nem kötelező ugyanis mindig mindennel egyetérteni! Amikor néhány vadász kezdeményezésére az Alkotmánybíróság kimondta, hogy nem kötelező a vadászkamarai tagság, a vadászok remélhetően nem csak lustaságból megmaradtak kamarai tagoknak. Ezt akár egyfajta elkötelezettségnek, hűségnek, a lojalitás első szintjének is tekinthetjük. De van még két további szintje a lojalitásnak: ha belső késztetésből vállaljuk, illetőleg ha áldozatokra is képesek vagyunk lojalitásunk fenntartásáért. Idáig még sok ezer vadásznak el kellene jutnia! De és ez legalább annyira fontos a lojalitás kétirányú. Ha akihez, vagy amihez lojálisak vagyunk, nem feledkezhet meg arról, hogy neki is viszont-lojálisnak kell lennie. Sikerorientált, versenyszellemű, a bankárok és multik által manipulált világunkban kevés, ha gyengül, elfénytelenedik, megbízhatatlanná válik az a szervezet, ahová tartozunk vagy tartozni akarunk. Minden munkavállalónak, beosztottnak, vásárlónak, ügyfélnek, polgárnak... és a magyar vadászoknak is vannak elvárásaik, melyek teljesülését az elégedettséget vagy az elégedetlenségét mérni lehet. Vajon egy tízes skálán mennyit változott az elégedettség indexe, amióta a Védegylet elnökének közreműködésével változott a fegyvertartási szabályunk, a jogosítvánnyal együtt intézhető orvosi vizsgálat, a hivatásos vadászok kezdődő megbecsülése, a vadászati törvény újragondolása... a magyar vadászat méltóságának fokozatos visszaszerzése. Önök szerint...? Szerintem ez a kezdődő elégedettség lehet az alapja, a fő motívuma annak, hogy a nem kötelező tagságú vadászkamara lojálisan a magyar vadászokhoz tovább tevékenykedhessen, erősödjön... és akkor elvárható lesz tőlem és sok ezer magyar vadásztól, hogy ugyancsak lojálisak és ne szervilisek legyünk a jó célokért küzdő, megújulás előtt álló, értünk küzdő vadászkamaránkért. Kizárólag lojalitásból mondom: nagy hiba lenne, ha ismét az országgyűlési választások előtt kerülne sor a vadászkamara országos tisztújítására. CSEKE SÁNDOR sandorcseke@vadaszlap.hu Magyar VADÁSZLAP július 409

3 Magyar VADÁSZLAP július A Csupros A szerencsehozó hármas határ A Vajdaság legészakibb részén, a magyar-román-szerb hármas határnál, a Kocsorháti Vt. területén, Rábé falu közelében ejtették el ezt a gyönyörű bakot. Április 24-én esett, agancsa 598 grammal és 161,88 CIC ponttal lett aranyérmes. Az elejtő Nyugat-Boszniából érkezett, kísérője pedig a társaság vadőre, Dusan Vrankovic volt. Pióker Lóránt Heinzel Ludwig osztrák vendég egyszer már elhibázta ezt a csupros bakot, de mint megszállott őzbakvadász, nem hagyhatta annyiban a dolgot. Az áprilisi vadászat után tett egy kört Európában, lőtt néhány kapitális bakot, aztán viszszatért Baranyába, az Agrover Kft. üzemi vadászterületére, hogy ismét szerencsét próbáljon. Május 18-án Keresnyei Pál fővadász kísérte a hajnali cserkelésen, és a szerencse melléjük állt. -ag Fehérfarkúból fehérlábú Május 23-án, esti lesen esett ez a különlegesség. A páratlan tízes agancs bal szárán 5, a jobbon pedig 4 ág van. Nagykoponyás súlya 538 gramm, 133,65 ponttal kapott aranyérmet. Lehet, hogy sokat nézek horgászvadász tévéadókat, de első pillantásra szinte úgy tűnt, mintha egy fehérfarkú szarvast látnék, persze kicsiben. Még egy érdekesség: a jobb első lábán körülbelül 10 centiméteres fehér folt volt. Füleki Zoltán A kecskeméti parókás A képen látható parókás őzbakot június 1-jén, a Kecskeméti Petőfi Vadásztársaság Alsócsalános területrészén ejtette el Szabadszállási Mihály vendégvadász, Mónus József vadászmester kíséretében. Korábban is többször próbálták meglőni, ám az elejtőnek már az első kimenetel alkalmával sikerült egy rövid cserkelést követően, 70 méterről terítékre hozni. A baknak a jobb heréje hiányzott, a bal pedig babszem méretű volt. Kecskeméti Petőfi Vt. Hurok fogta róka, róka fogta gida Ezt a rókát apósom, Lenkai József hivatásos vadász a Pannonia Vadásztársaság területén, Rábahidvég határában hozta terítékre június 5-én, esti les alkalmával. Két érdekessége is van: az egyik a szájában lévő párnapos őzgida, a másik, hogy a róka korábban már sikerrel szabadult egy orvvadász hurkából Bárczi Krisztián 410

4 Magyar VADÁSZLAP július TERÍTÉKEN Sörösüvegek...? Tippeljen és vadásszon! A bakot a törteli Rákóczi Vadásztársaság tagja lőtte április 26-án. Aki a legpontosabban saccolja meg a nagykoponyás bírálati súlyt, az színes programokkal megspékelt gerlevadászatot nyer az egyesületnél. Szállást a vadászházban biztosítanak. A nyertes sajtkóstolással egybekötött látogatást tehet Nagy István törteli biogazdaságában. Fürdésre is van lehetőség vadregényes környezetben, a helyi termálforrásnál, a vadászháztól pár percre. A Dévaványai Vadásztársaság perjési területrészén, június 7-én, hajnali cserkelésen esett ez a teljesen visszarakott, öreg bak. A különleges agancs két koromfekete, a végén kifent szárból áll, és messziről úgy néz ki, mintha két félliteres sörösüveg lenne a bak fején. Az ok: csak egy heréje volt. Korát tíz év körülire becsülték. A szerencsés elejtő Farkas Szilárd, Baráth Krisztián meghívott vendégeként vadászott, kísérője Szatmári Zsolt hivatásos vadász volt. Agyaki Gábor A garadnai osztott szárú Május 31-én, a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei Garadna és Környéke Földtulajdonosi Közösségi Társulás területén sikerült egy esti cserkelésen ezt a különleges agancsú őzbakot elejtenem. A trófea súlya 356 gramm. Lengyel Tamás A beküldési határidő: július 31. A tippeket az info@huntingpress.eu címre várjuk, az üzenet témája Tippverseny legyen. (Más formában nem tudjuk elfogadni a tippet!) Hosszú lépés Ezt a lépegetős bakot a szigetvári Dél-Zselic Vt. területén Szőke József sportvadász ejtette el május 10-én este fél 8 körül. A rendellenes agancsú őzet körülbelül 140 méterről lőbot segítségével sikerült terítékre hozni. Korát 3 évesre becsülöm, a rendellenesség vélhetően egy gépjárművel való ütközésnek köszönhető. A tavalyi idényben a bakot nem láttam a területen. Ferencsics Dániel, hivatásos vadász Bal száron osztott Olasz vendégvadász hozta terítékre ezt az osztott szárú bakot április 25-én, a Nábrádi Petőfi Vt. területén. Reggel, hosszas cserkelés után, mintegy 130 méterről sikerült elejteni, miután előző este elhibázta a vendég. Nagy volt az öröme, mert a többi között ezért a bakért jött. A megyei bírálaton 5 évesre becsülték a korát, fizető súlya 358 gramm volt. Turai Gusztáv kísérő 411

5 Magyar VADÁSZLAP július Táborozz az Arany Sólyom Fészkében! Készíts egy illusztrációt Schmidt Egon elbeszéléséhez, és táborozz a Lóki György fősolymász somogyi családi birtokán működő, különleges solymász- és lovas táborban! Az első három helyezettet augusztus 12. és 16. között várják a szervezők. Hatéves kortól bárki pályázhat, a művek bármilyen technikával készülhetnek. A kész munkákat küldd el szerkesztőségünknek a 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. címre július 19-ig. A munkák hátoldalán tüntesd fel nevedet, korodat, címedet, valamint a szüleid telefonszámát. A munkákat a szerkesztőség tagjai bírálják el. Az eredményeket és a győztes pályamunkákat július 22-én tesszük közzé honlapunkon, a huntingpress.eu-n. Vadászalkotók alkotó vadászok A Vadászati Kulturális Egyesület idén is meghirdeti nyílt ipar- és képzőművészeti pályázatát. Olyan pályamunkákat várnak, melyek kötődnek akár az alkotóművész személyesen tapasztalt vagy hallott élményanyagához, illetve az emberi kultúrtörténet vadászattal, természettel kapcsolatos világi, kulturális vagy szakrális történéséhez. Az alkotások értékelését a VKE által felkért szakmai zsűri végzi. A beadott pályamunkákból a VKE szeptemberében időszaki képzőművészeti kiállítást rendez a keszthelyi Helikon Kastély Vadászati Múzeumában. Pályázni grafikai-, festészeti-, kisplasztikai-, szobrászati-, iparművészeti alkotások kategóriában lehet, és csak olyan művekkel, melyek korábbi pályázatokon még nem szerepeltek. A beadott pályaműveknek meg kell felelnie a kiállíthatóság feltételeinek. Minden művész minden kategóriában maximum három pályaművel vehet részt. A beadott pályaművek méretét tekintve megkötés nincs. A pályázat részvételi díja pályázónként (a beadott munkák számától függetlenül) 6000 Ft. A pályázaton résztvevőknek jelentkezési lapot kell kitölteniük, amelyeket az érdeklődőknek az egyesület titkársága előzetes egyeztetés alapján ben megküld. Jelentkezési lap igénylésére a 06-70/ es telefonszámon vagy a vke@vadaszatikultura.hu elektronikus levélcímen van lehetőség. A pályázati anyagot augusztus között 10-től 15 óráig kell leadni, a Vadászati Kulturális Egyesület központi irodájában (1163 Budapest, Cziráki u II/156). A zsűrizés várható időpontja: augusztus 22. A pályázat részletes kiírását a huntingpress.eu honlapon találják. I. HUNTINGPress Nemzetközi Fotópályázat A HUNTINGPress Nemzetközi Fotóügynökség meghirdeti első nemzetközi, nyilvános fotópályázatát. A világ bármely részéről várjuk profi és amatőr fotósok felvételeit. A fotópályázat témája: Mozgásban A téma számos lehetőséget rejt a verekedő gímbikáktól kezdve, a vadászatokon megfotózott találaton át, a szélben repülő falevélig. A beérkezett pályázati anyagokat a Magyar VADÁSZLAP szerkesztősége fogja elbírálni. A zsűri által legjobbnak ítélt fotó készítője fődíjként egy egyhetes fotó-szafarin vehet részt a Bakonyerdő Zrt. területén 2013 szeptemberében. A pályamunkák válogatott anyagából kiállítást szervezünk 2014 februárjában, a XI. FeHoVa-n. A pályázat részleteiről a oldalon adunk négy nyelven tájékoztatást. Ugyanitt közöljük a megmérettetés végeredményét augusztus 21-én. A maximum 10 felvételből álló pályázati anyagot.jpg formátumban CD-n (1031 Budapest, Rozália utca 59/a.) vagy en (foto@ fotohunting.hu) küldheti, nevezheti be a pályázó. Mind a postai úton, mind az ben történő jelentkezéskor fel kell tüntetni a pályázó nevét, címét és telefonszámát, valamint a beküldött fotók címét. Pályázni digitális kép esetén kizárólag az eredeti képekből készített nézőképekkel lehet, melyeknek mérete a fotó hosszabbik oldalán minimum 1900px. A papírképek mérete 9 x 13 cm. A díjazott és kiállításra beválogatott munkákat utólag nagy felbontásban, illetőleg kiállítási méretben is el kell küldenie a pályázónak. A beküldési határidő augusztus 15. A Fotóügynökség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött pályázati anyagokat beemelje kínálatába. Minden eladott felvétel után a szerző megkapja a honoráriumát. Más fotópályázaton díjazott képeket a pályázók NEM küldhetnek be. Etikai követelmény, hogy a beküldött felvételek természetes körülmények között készüljenek. A pályázó a pályázati anyag beküldésével: elfogadja a pályázati feltételeket, nyilatkozik, hogy az általa feltöltött képek szerzői joga őt illeti, a feltöltött fotókon szereplő személyek beleegyezésével rendelkezik, továbbá a feltöltött kép nem sérti más személyiségi jogait, kijelenti, hogy a zsűri döntését elfogadja, az ellen panaszt nem tesz, azt bíróságon és egyéb fórumon meg nem támadja. A kutyám, a vadásztársam Ez a központi témája idei irodalmi pályázatunknak. A téma számos lehetőséget rejt magában, a lehetőségeknek csak a pályázók fantáziája szab határt. A szóközökkel maximum 8 ezer karakter terjedelmű pályamunkákat szeptember végéig kérjük eljuttatni a palyazat@ vadaszlap.hu címre vagy a szerkesztőség postai címére (1031 Budapest, Rozália u. 59/a.). Kizárólag olyan írással lehet nevezni, amely nyomtatásban vagy interneten nem jelent meg. A pályamunkákat októberben a VADÁSZLAP szerkesztősége bírálja el, a pályázat díjait a Zöld Kereszt Alapítvány ajánlotta fel. A díjnyertes írásokat a lap hasábjain közöljük. 412

6 Magyar VADÁSZLAP július INTERJÚ Varga Lászlóval, a Bakonyerdő Zrt. vezérigazgatójával Részigazságok? Sok ember a harsányságával, a közbeszólásaival, a kivagyiságával igyekszik felhívni magára a figyelmet. Sokkal kevesebben vannak, akik csöndesen figyelnek, értékelnek, s szinte csak akkor szólalnak meg, ha mindenképpen szólniuk kell. Nos, a Bakonyerdő Zrt. 55 éves vezérigazgatójáról nehéz lenne azt állítani, hogy harsány, törtető, folyamatosan szereplésre vágyó ember. Ellenkezőleg. Már szinte zavarba ejtő, hogy az ország er dőgazdaságai között az egyik zászlóshajónak számító cég első számú v ezetője mennyire csöndes, nyugo dtnak tűnő emb er, aki a t ermete mellett épp en emiatt tűnik ki a környezetéből. Pedig túl van egy életpályáját módosító K. O-n és manapság akár próféta is lehetne szűkebb hazájában. VADÁSZLAP: Keveseknek adatik meg, hogy ott lehetnek vezetők, ahol gyerekeskedtek... természetesen kis túlzással, én ezt nevezem adott esetben prófétaságnak. Varga László: Részigazság. A szüleim Keszthelyen, az erdőgazdaság központjában dolgoztak. Az erdőgazdaság központjának udvarán nőttem föl, 16 éves koromig ott laktunk szolgálati lakásban. Ezer szállal kötődtem tehát az erdőgazdasághoz. Édesapám fásítási előadó volt és édesanyám is az erdőgazdaságnál dolgozott. Ma már Pápán van az erdőgazdaság központja és ott is élek. A prófétaságból pedig annyi igaz, hogy sok segítséget jelentett számomra a cégnél dolgozók ismerete, a személyes és az emberi kapcsolatok. VADÁSZLAP: Az úgynevezett kapcsolati tőke általában egyértelműen előnyt jelent, Önt részben ezért penderítették ki az erdészetvezetői állásából. Varga László: - Nehezen éltem meg, ahogy Ön fogalmaz 1999-ben a kipenderítést, hiszen az akkori vezérigazgató nem tartott igényt a további munkámra. Ezt nagyon sajnáltam, mert a fiaim talán ezért nem az erdész-szakma folytatását választották. Utólag azonban hálás vagyok érte a sorsnak, mert egy új szakmai területet ismerhettem meg, a gazdálkodó erdészet után a hatósági vonalat. Tíz évet húztam le erdőfelügyelőként Veszprémben, 2002-től osztályvezetőként irányíthattam a HM és a magánerdők osztályán az erdőfelügyelő kollégákat. Ma is szívesen gondolok az ott eltöltött évtizedre, munkatársakra, és különösen azokra a kollégákra, akiktől rendkívül sokat tanulhattam. Hihetetlen szakmai fejlődést jelentett ez a számomra és manapság is nagy segítség, hogy a Bakonyerdő Zrt-nek kiegyensúlyozott, jó kapcsolata van a Balaton-felvidéki Nemzeti Parknál, a környezetvédelmi és az erdészeti hatóságnál szolgáló munkatársakkal. VADÁSZLAP: Bocsánat, kicsit előre szaladtunk az időben. Szóval, miután Keszthelyen leérettségizett, a családi elkötelezettségének megfelelően kézenfekvő volt, hogy a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen folytatja a tanulást. Varga László: 1977-ben kerültem Sopronba az egyetemre, tanulmányi szerződést kötöttem a Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasággal, így természetes volt, hogy amikor végeztem, 1982-ben ott kezdtem a munkát szeptemberében hét hónapos kötelező sorkatonai szolgálatra vonultam be, ezután április 1-jén kerültem a Devecseri Erdészethez. Ott végigjártam a szakmai ranglétrát, félév gyakornokoskodás után kineveztek aprítéktermelési műszaki vezetőnek, majd 1984 novemberében átvettem a fahasználat irányítását is november 16-tól erdészetvezető lettem, meggyőződésem, hogy 7 évig a szakma legjobb beosztásában dolgozhattam. A korábbi, zömében nagybirtokoktól, az Eszterházy uradalomtól, a Királyi Közalapítványi Erdőgondnokságtól, az Állami Kincstártól és a veszprémi, illetőleg a győri püspökségtől örökölt gyertyánoscseres-tölgyes erdőkben nem volt nehéz gazdálkodni, jól teljesítettünk. Az erdészethez jelentős üzemi vadászterület is tartozott. VADÁSZLAP: Azt rebesgetik, hogy Önt rá kellett beszélni, vállalja el a Bakonyerdő vezetését. Varga László: Részigazság. Gondolkodtam a feladaton, a kihíváson, amíg igent nem mondtam. Úgy véltem szakmailag felkészült vagyok. Arra gondoltam, itt a lehetőség bebizonyítani, hogy az eltávolításomra vonatkozó korábbi döntés megalapozatlan volt. Tudtam, hogy ilyen lehetőséget csak egyszer kap az ember életében. A Magas-Bakony, a Balaton-felvidék állami erdővagyona nem csak ékkő... ahogy mondani szoktuk, hanem óriási felelősség is. A Bakonyerdő Zrt. még ma is 570 dolgozót és 520 közmunkást foglalkoztat, a nyolc 413

7 INTERJÚ Magyar VADÁSZLAP július erdészet három megyében Veszprém, Zala és Győr-Moson-Sopron megyében 62 ezer hektár favagyonával gazdálkodik, az éves árbevétele megközelíti a 9 milliárd forintot. Az erdőgazdálkodáson kívül Zalahalápon működik az ország egyik legkorszerűbb parkettagyára és a franciavágási az egyik legnagyobb fűrészüzem, ahol nem csak a Bakonyból és a Balaton-felvidékről származó, hanem más régióktól felvásárolt rönköt dolgozzuk fel. Az eredményes gazdálkodás és a munkahelyek megőrzése mellett erőteljesen nyitottunk az ökoturizmus irányába is, együttműködve a helyi önkormányzatokkal és a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal több közös elképzelés megvalósításán dolgozunk. Tavaly adtuk át Gyenesdiás és Keszthely határában a Festetics Imre Állatparkunkat, három erdei iskolánk, alkotóházunk működik... dicsekvésnek tűnne, ha tovább sorolnám a megvalósult és a tervezett, saját és elnyert pályázati pénzekkel megtámogatott projektjeinket. Már egészen kis korban óvodásként, kisiskolásként meg kell ismertetni a bennünket körülvevő környezetet, az erdő különböző arcait, azt a sokszínű, bonyolult életközösséget, amit az erdő jelent. A jövő nemzedékét meg kell tanítani arra, hogyan viselkedjen az A Bakonyerdő összesen hektár vadgazdálkodásra alkalmas területen gazdálkodik. 3 vadaskertet működtetünk, melyekben az éves teríték 380 vaddisznó. Éves szabad területi elejtésünk: 1150 gímszarvas, melyből 280 a bika; 380 dám, melyből 65 a bika; 850 őz, melyből 280 a bak; 120 muflon, melyből 30 a kos; és 2400 vaddisznó. Az ágazat éves nettó árbevétele 450 millió forint körül alakul. A gímszarvas bikák százaléka szeptemberben kerül terítékre, az átlagsúly 5,6 6,2 kg között alakul, az érmes arány 45 százalék körüli, melyből 1 2 az arany, százalék az ezüst, a többi bronz. A 8 kg feletti bikák száma 15 25, a 10 kg feletti 1 3 évente. A rekord 2002-ben esett a Devecseri Erdészet területén: 12,34 kg. Jó minőségű, stabil dám-populáció él Ugod térségében, ill. a Devecseri Erdészet sárosfői területén, de Monostorapáti és Balatonfüred kivételével valamennyi erdészetünk területén él és vadászható. Az átlagsúly 2,7 kg körül alakul, minden évben terítékre kerül egy-egy 4 kg feletti trófeaméretű bika is. A rekord 2009-ben esett Ugodon, a tömege 5,38 kg volt. erdőben. A szakmát nagyon sok kritika éri, az erdészeket barbár favágóknak tartják, a vadgazdálkodási tevékenységet öncélú mészárlásnak. Ha fiatal korban már elkezdik megismerni, hogy mi és miért történik az erdőben, akkor a rossz szemlélet alakíthatóvá válik. Szerintem az is nagyon fontos, hogy az erdőt az erdészektől tanulják meg a gyerekek. Valljuk, hogy az erdészek voltak az első természetvédők. Továbbá, hogy nem az erdészektől kell megvédeni az erdőket. A Balatoncsicsói és a Huszárokelőpusztai Erdei Iskolában is mérnöktanár, erdőpedagógus hölgy a vezető, és ott vannak segítségül a kerületvezető erdészek is. VADÁSZLAP: Ejtsünk szót a vadászatról is... de ne a Bakonyerdő vadászati lehetőségeiről, terítékéről, azt a keretesben közzéteszszük... hanem az Önéről. Őzállományunk tipikusan erdei, a bakok gramm körüli átlagsúllyal rendelkeznek, évente esik egy-egy 400 gramm feletti bak is. Értékes muflon-populáció él a bakonyi vadászterületünkön, ahol évente több 80 cm feletti kos kerül terítékre. Érdekesség: január 17-én, egy svájci vendég Bakonyjákó térségében néhány perc leforgása alatt 2 kapitális kost (91,05 illetve 91,25 cm) ejtett el. Létszámánál fogva legnagyobb jelentőséggel a vaddisznó bír, évente nap társas vadászatot szervezünk szabad területen, további 3-4 napot vaddisznós kertjeinkben. Jól szervezett társas vadászataink nagy keresletnek örvendenek. Vendégeink szerte Európából érkeznek, de jellemzően német, osztrák és szlovák nyelvterületről. Az elmúlt vadászati idényben szabad területen egy nap alatt terítékre került legnagyobb vadmennyiség 115 darab volt, egy 4 napos vadászat keretében pedig egy külföldi csoport 234 vadat ejtett el. Korn Ignác vadgazdálkodási osztályvezető Varga László: Nem vagyok szenvedélyes vadász, számomra a vadászat inkább kikapcsolódás, mintsem zsákmányszerzés. Édesapám mellett tanultam meg vadászni, s egyetemista koromban már tagja voltam a keszthelyi Hubertusz Vadásztársaságnak. Amikor 1993-ban a Devecseri Erdészet területén működő Bakonyalja VT vadászterülete üzemi kezelésbe került, komoly vadlétszámcsökkentési feladatokkal találtuk magunkat szemben. Mostani beosztásomban az elfoglaltságaim kevesebb vadászatot tesznek lehetővé, amióta vezérigazgató vagyok, nem lőttem trófeás vadat. Akármelyik erdészetnél járok, nézzünk körül alapon szoktam kiülni egy lesre vagy cserkelni. Ez a fajta kikapcsolódás jó felüdülést jelent. A lesek jó alkalmat teremtenek az éppen időszerű gondok számbavételére. VADÁSZLAP: Külföld? Varga László: Sehol. Nem vágyom Afrikába, Ázsiába... legfeljebb egy jávorszarvast lőnék az olvasmány-élményeim hatása alapján. Viszont, ha lenne rá időm, mértéktartóan, elsősorban a vaddal folytatott küzdelmekért, sokat vadásznék itthon, Magyarországon. VADÁSZLAP: Hogyan telik el egy munkanapja? Varga László: Hajnalban kelek, reggel 7 óra körül vagyok bent az irodámban. Minden nap a két helyettesemmel személyesen vagy telefonon megbeszéljük az aktuális tennivalókat. Nagy értekezleteket ritkán szoktam tartani, jobban szeretem a célzott megbeszéléseket, ahol csak az érintettek vannak jelen. Így kevesebb a locsogás, hatékonyabb a párbeszéd. Ha van egy kis szünetem, akkor rápillantok az jeimre, délutánra maradnak az aláírandók, a postabontás. Általában este jutok haza, ha nem vagyok vidéken, ha nem kell Budapestre, vagy külföldre mennem, ha nincs olyan vendége az erdőgazdaságnak, akit nekem kell fogadnom, kalauzolnom, stb. VADÁSZLAP: Az a hír járja, hogy Ön segítőkész, megértő, nyílt ember, a szakmai felkészültségéhez pedig nem fér kétség... miért nem szeret szerepelni? Varga László: Ez is részigazság. Szerepelek én, ha a Bakonyerdőről van szó, ha a cég érdekében kell nyilatkoznom, szívesen megteszem. Nem az én személyem a fontos viszont, hanem az erdőgazdaság. Elismerem, hogy a kommunikációnkon van mit javítanunk, többet kellene tennünk az eredményeink bemutatásáért. Tervbe vettem! Igaz a mondás, nem elég jól dolgozni, azt be is kell tudni mutatni! Cseke Sándor 414

8 VADÁSZATI KULTÚRA NAPJA Nem volt kudarc... Pazar helyszín és tartalmas programok várták június elsején a Vadászati Kultúra Napjának közönségét és résztvevőit. A várpalotai Thury-vár előtti tér és az udvar immár negyedik alkalommal adott otthont a rendezvénynek. Egyetlen egy kívánnivalót hagyott maga után a vadászünnep: szebb időjárást. Az előrejelzés megtette a hatását: a helyiek sem jöttek el annyian, mint máskor, és mi, vadászok is kevesebben jelentünk meg. Kár. Mondom ezt annak ellenére, hogy a megnyitó és a kitüntetések átadása után többször eleredt az eső, és több programot noha egy sem maradt el csak kisszámú közönség kísért figyelemmel a színpad előtt állva. Ezzel együtt az igényes látogatóknak nem volt okuk panaszra. Kép és szöveg: Földvári Attila Elmaradhatatlan szereplők: a Vadász Borrend tagjai A Magyar Vadászok Zászlója mellett a város és a megyei vadászkamara zászlaja kapott tiszteleadást Németh Balázs, a Magyar Elöltöltő-fegyveres Lövészek és Vadászok Szövetségének elnöke szalagot köt a Magyar Vadászok Zászlójára Sajnos több volt a szék, mint a látogató... A megnyitó ünnepség dísze a terítékre hozott őzbak Rékasi Csaba, az Arany Ecset Toll, Farkas Dénes, az Arany Fácán Toll és Rácz Gábor, az Arany Túzok Toll díjat vette át Magyar VADÁSZLAP július 415

9 VADÁSZATI KULTÚRA NAPJA Több figyelmet érdemelt volna a szellemes és humoros történelmi divatbemutató, az ősasszonytól napjaink kukás hajtójáig... A X. Bársony István Országos Ifjúsági Prózamondó Verseny... és a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakiskola győztes csapata Örömbőgés az Országos Szarvasbőgő Bajnokság végén a díjakat Tengerdi Győző, a HM VERGA Zrt. vezérigazgatója adta át Többen a Parus Divat Stúdió sátrában kerestek menedéket az eső elől... és a mi Bözsink mintha a megszokottnál jobban fázna :) 416 Magyar VADÁSZLAP július

10 Megnyílt a Székelyföldi Vadászati Kiállítás A magyarországi vadászati közgyűjtemények után immár egy jelentős határon túli is öregbíti a Kárpát-medence vadászatának hírnevét: május 17-én, a több mint egy évig tartó előkészületek után, Sepsiszentgyörgyön megnyitotta kapuit a Székelyföldi Vadászati Kiállítás. A tizenegy helyiségből álló kiállítóteret legalább olyan elismerés illeti meg, mint a keszthelyi Vadászati Múzeumot, vagy Hidvégi Béla vadászati gyűjteményét a soproni Erdészeti Múzeumban, és méltó felvezetése a hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumnak. A felújított Bene-ház Sepsiszentgyörgy új ékessége A kiállítás megvalósítása profik nevéhez fűződik. Az alapító, aki családi gyűjteményéből a legtöbb kiállítási tárgyat is ajándékozta, Sárkány Árpád, az Abies Hunting erdélyi vadászatszervező iroda vezetője. Neve az egész világon jól ismert vadászati berkekben. A múzeum berendezésén Tóth Csaba, a keszthelyi Helikon Kastélymúzeumhoz tartozó Vadászati Múzeum igazgatójának irányítása alatt Magyarovics Károly preparátor és Boros Zoltán vadászfestő dolgozott. A továbbiakban a gyűjteményt a Vadon Egyesület gondozza. A Sepsiszentgyörgy szívében, a gróf Mikó Imre utca 11. alatt álló, a város tulajdonát képező műemléképületben, a Bene-házban található kiállítás igazi csemege a vadászat iránt érdeklődőknek. Egy ilyen nagyszabású projekthez illő megnyitó dukál, és a szervezők meg is adták a módját. Egyetlenegy nüansz rontotta el az ünnepséget: a félidőben eleredő eső. Dicséretes, hogy külön gondoltak a médiára: délután három órától, a még üres termekben az ötletgazda Sárkány Árpád előbb magyarul, majd románul mutatta be a termeket a sajtó képviselőinek, és mesélt különlegességükről, a kiállított trófeák jelentőségéről. Nem szakmai előadást tartott, hanem a laikusoknak mesélt, méghozzá szívből, őszintén. A világhírű trófeák közül külön szó 417

11 TUDÓSÍTÁS Magyar VADÁSZLAP július A VIP sarok impozáns galéria olyan neves emberek székelyföldi vadászatairól, akikről tudtuk de nem láthattuk hogyan vadásztak... Méltó megemlékezés id. Sárkány Árpád portréja a vadászszobában esett a Bige László, magyar üzletember által tavaly szeptemberben, Kommandón elejtett rekord szarvasbikáról, amely Romániában minden idők egyik legnagyobbja, de a világranglistán is az első tíz között szerepel. Az agancs súlya 13,5 kiló volt, míg CIC pontszáma meghaladta a 260-at, így nemzeti kincscsé nyilvánították, és a román állam tulajdona maradt. Több kiállított trófea a Posada Vadászati Múzeumból érkezett Sepsiszentgyörgyre, ahol a Nicolae Ceaușescu egykori román pártfőtitkár által elejtett vad trófeái voltak kiállítva. Itt érdemes megjegyezni: 1974 és 89 között, míg ő irányította az országot, szarvast, medvét és farkast nem lőhetett más. A következő teremben abnormális őz- és hullott szarvasagancsok láthatók, ezekkel kapcsolatban a szelekcióról, a vadgazdálkodásról szólt az idegenvezető, elmagyarázva: az agancs az állomány minőségének fokmérője. A vitrinekben a vidékről származó régmúltat idéző tárgyak is láthatóak, amelyek Székelyföld vadászati történelmét idézik fel. Továbbhaladva, egy pazaran berendezett vadászszobába jutottunk. Ez állít emléket a múzeumalapító édesapjának, Sárkány Árpádnak, az egykori erdőgazdasági igazgatónak, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett az erdélyi, sőt romániai vadászat felvirágoztatása terén. Ugyanitt található a hírességek fala : egy fotógaléria azokról a neves vendégekről, akik a térségben vadásztak. Csak néhány név: I. János Károly spanyol király, Wolfgang Porsche, a Porsche Holding felügyelőbizottságának elnöke, Dimitrie Sturdza román herceg, Ion Ţiriac egykori teniszező és román üzletember. Az egzotikus tájakat és vadfajokat hozza el Székelyföldre a két Afrika-terem, amelyeket Demeter János, a Vadon Egyesület ügyvezető igazgatója és a kiállítás igazgatója mutatott be. Az elsőben kiállított preparátumok és trófeák nagy része báró Dózsa György vadászpályafutásának gyümölcsei, itt egy dioráma mutatja be a szavanna élővilágát, míg a belső teremben háromszéki vadászok trófeái kaptak helyet. Sárkány Árpád elkalauzolta a sajtó munkatársait az alagsorba is. Itt előadótermet találtunk, valamint egy helyiséget, ahol a látogatók preparátumokkal fényképezkedhetnek, ám az igazi különlegesség nem ez. Egy külön terem mutatja be az egyik legismertebb és legnépszerűbb erdélyi vadfaj, a barnamedve viselkedését. Ugyanitt a kihalt barlangi medve több csontját is kiállították, ezeknek legnagyobb lelőhelye a Vargyas-szurdokvölgy barlangrendszere. Mindez aperitif a következő szobához, amelyben a világon az egyetlen felépített medvebarlang keresztmetszetét láthatják a látogatók. Az alagsor másik attrakciója a virtuális vadászat, amelyet nem csak gyerekek élvezhetnek: lézersugárral lőhetünk a falra vetített, animált vadra különböző kontinenseken és évszakokban, méghozzá vadásziasan: a malac lelövése és a sebzés mínusz pontot ér! De azért nem csak lövöldözésről van szó: a lőtér előszobájában a vadászpuskák történetével, fejlődésével ismerkedhet meg az érdeklődő. A megnyitón a rétyi Kovács András Ifjúsági Koncert-fúvószenekar rézfúvós kvintettjének előadása után Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere mondott köszöntőbeszédet. Minden egy nagy álommal kezdődik, és az új intézmény Sárkány Árpád álma fogalmazott a város szempontjából is fontos közgyűjteményről szólva, amely növeli az idegenforgalmi vonzerőt is. Persze sokak segítségére is szükség volt a kiállítás megnyitásához, akik ellensúlyozták a kerékkötő emberek akadékoskodását: többek között ilyen dr. Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke, aki az első pillanattól felkarolta az ügyet. Az ő hathatós segítségével járult hozzá a magyar állam is 418

12 Magyar VADÁSZLAP július Sárkány Árpád, a múzeum alapítója és alkalmi idegenvezetője a projekthez. Rajta kívül köszönet illette Tóth Csabát a gyors munkáért, valamint Sztakics Éva alpolgármestert és Demeter Jánost, akik az intézmény kialakításán dolgoztak. A városvezető köszöntője után Áprily Lajos "Az irisórai szarvas" című költeményét hallhatta Nemes Levente színművész tolmácsolásában a közönség, majd dr. Semjén Zsolt nyitotta meg a kiállítást. Mint mondta, hatalmas eredmény, hogy Sepsiszentgyörgyön egy ilyen intézmény jöhetett létre, amikor az egész európai kultúrkör rengeteg kihívással küszködik. Böjte Csaba atyát idézte, aki azt a kérdést tette fel egyszer: mi lett volna, ha akkor, amikor a törökök Eger előtt álltak, Dobó István azt mondta volna, kicsi a vár, kevés a pénz, sok a török? A válasz: biztosan kő kövön nem maradt volna. De a kapitány küzdött, és győzött. Ez az, amit a polgármester is tett, hogy megvalósulhasson a kiállítás és sok egyéb más is Sepsiszentgyörgyön. A társadalom nagy részének el kell magyarázni, mekkora értéket képvisel a múzeum, és hogy ez a gazdag örökség mindenkié fejtette ki a miniszterelnök-helyettes, hiszen a magyar vadászat hagyományai ősiek, Ázsiából hoztuk őket magunkkal. Székelyföldön ez különösen fontos, hisz a Kárpát-karéjban hihetetlenül gazdag a természet, a vadvilág és a vadászati kultúra. Ezt kell megmutatni mindenkinek, hogy az emberek megértsék: más a puskás ember, és más a vadász, akinek célja, hogy megőrizze a vadat, mint csodálatos értéket. Semjén Zsolt emlékeztetett: Román nemzeti kincs: Bige László 13,5 kilós, több mint 260 pontos rekordbikája a jövő tavasszal Hatvanban nyíló múzeum az egész Kárpát-medence vadászati örökségét mutatja majd be, de emellett minden helyi gyűjteménynek, örökségnek is van létjogosultsága. Nem szabad elfelejteni a vadászat idegenforgalmi, gazdasági jelentőségét sem: vendégeket, tőkét hoz azokba a térségekbe, ahol erre a legnagyobb szükség van. Az eső miatt a megnyitó az épületben folytatódott. Az időszaki kiállítás keretében a Valaczkai Erzsébet festményeivel díszített előtérben többek között Dieter Schramm, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) egykori most tiszteletbeli elnöke is felszólalt. A tőle megszokott stílusban lendületes beszédet mondott. A nemzetközi szervezet képviselőjeként külön öröm volt számára, hogy a CIC egyik patrónusa, Semjén Zsolt nyitott meg egy ilyen kivételes kiállítást (a másik patrónus a spanyol király). Azonban egy kis keserűséget is érzek, mert Sárkány Árpád kellett ahhoz, hogy létrejöjjön, és nem mi mindnyájan tette hozzá. Mint mondta, a példát más országokban is követni kellene. Bejelentette: a CIC is védnöke lesz az új múzeumnak. Dieter Schramm a vadászatról általánosságban is szólt, kiemelve: ez a kulturális örökség része, amit már a világ több országa hivatalosan is elismert. A megnyitó záróakkordjaként dr. Semjén Zsolt és Antal Árpád András átvágták a szalagot, majd Sárkány Árpád az egész vendégsereget kalauzolta végig a kiállításon. Pezsgős poharak csendültek össze, kisebb-nagyobb társaságok beszélgettek elismerően, megcsodálva egy-egy trófeát vagy műalkotást. A Bene-házban nem volt ott a politika, az érdekellentétek. Magyar, székely és román egyaránt elismerően bólintott a gyűjteményt csodálva, és szorította meg a szervezők kezét. A Székelyföldi Vadászati Kiállítás még egy érv a vadászat, a vadászati kultúra mellett: kibékít, összefog, összetart, méghozzá nem ismerve határokat. Vajon hányan követik a példát Kárpát-medence szerte? FÖLDVÁRI ATTILA attila.foldvari@vadaszlap.hu 419

13 420 Magyar VADÁSZLAP z július ŐCSÉNY, JÚNIUS 11. FOTÓJA A DUNA ÁRADÁSA MIATT VONULÓ SZARVASCSAPAT A GEMENCI ÁRTÉREN FOTÓ: UJVÁRI SÁNDOR, MTI A HÓNAP

14 13. OLDAL Bámuljuk az ügyfélkaput Ha az Isten hivatalt adott, ad majd hozzá észt is tartotta régen a népi bölcsesség, amelynek a tapasztalt igazságai mindig csak nagy általánosságban igazak. Ha viszont alaposabban megfigyeljük, magunk általában sohasem férünk bele, mert mint tudjuk a kivételek erősítik a szabályokat. Sajnos, ezekből pedig a joggal elvárhatónál sokkal több van. Nem juthat más az ember eszébe, ha elolvassa és alaposan végig is gondolja a Heves megyei Kormányhivatal május 6-án kelt, minden vadászatra jogosítottnak megküldött, és a kíméletlen nyári vadirtást elrendelő, irgum-burgum körlevelét. Mielőtt bárki a kényelmes karosszékéből szíveskedne följelenteni, szeretném előre fölhívni a figyelmét, hogy ez egy vélemény, amely állítólag egyelőre szabad. Vagyis: nem a fotós a hibás, ha valakinek randára sikerül a képe. Sőt, ez a vélemény nem is mondható példátlannak sem, mert becsületére mondva, a megyei érdekképviselet a kézhezvételt követően a hivatal és az érintettek összehívásával egyfajta esemény utáni értekezletet rendezett. A jogos tiltakozás nomen est omen igazán heves volt. A vadászoknál az verte ki a biztosítékot, hogy súlyos vadgazdálkodási bírságok, és hatósági vadászatok fenyegetésével arra akarták a jogosultakat rákényszeríteni, hogy a megemelt egész éves szarvas- és vaddisznó-lelövési terveik 60 százalékát július, augusztus és szeptember hónapokban teljesítsék. Idényen kívül aprítsák a szarvasok és vaddisznók apraja-nagyját válogatás nélkül, mint valami háborúban. Nem tévedés, ebben benne voltak a pöttyös szopós borjak, szoptató anyjuk, csíkos malacok, kocák. Az irtó eredményeiket pedig havonta jelentsék. Viszont gondosan felhívták a figyelmet arra, hogy fokozottan ügyeljenek a jogszabályi és balesetvédelmi előírások, valamint a vadászetikai elvek betartására. Az előbbiek persze egyébként is kötelezők, az utóbbi azonban egészen egetverő. A jogosítottak a beadott tény- és tervszámaik alapján a hatóságilag jóváhagyott éves lelövési terveket április elején kapják meg. Ezalatt az egy hónap alatt alakult ki a dráma, azaz szaporodott túl a nagyvad Hevesben? Vagy esetleg valaki úgy gondolja, hogy nincs a felügyeletnek az egy hónap alatt beállott túlszaporodásban semmiféle számon kérhető felelőssége, mikor a jogosultak összes légvári terveire hosszú évek során pontosan ők bólintottak rá? Nem tudták ezeket a tervek jóváhagyása előtt? Ez az egész sehogy sem gömbölyű, mint ahogy a hatósági vadászattal való fenyegetés sem. Kik azok a zseniális hatósági vadászok, akik a jogosult költségén hely-, terület- és állományismeret nélkül szakszerűbben, és eredményesebben teljesítik az időarányos terveket, mint azok, akik évek, évtizedek óta a területeiken gazdálkodtak, a hatóság által előírt lelövési terveket féltő gonddal, a selejtezési és etikai elveknek megfelelően teljesítették? Ha pedig feltéve, de meg nem engedve eddig netán valakik, valahol, notóriusan nem ezt...a malacok, borjak a jogerőre emelkedésig szophatnak tették, akkor ez is a felügyelet sara, mert nem volt képes megakadályozni. Nem lehet tapsolni annak, ha egy helyi szakhatóság országos érvényű írott és íratlan szabályokat, a törvény alapelveit, és annak egész szellemét felülírja, megtagadva még a szakmai és etikai minimumokat is. A szakhatóságra az állam a vadállománynak, mint nemzeti kincsnek a szakszerű és következetes felügyeletét bízta. Így aztán enyhén szólva faramuci az a helyzet, hogy fordítva ülve a lovon az általuk felügyeltek kényszerülnek hevesen tiltakozni a kampányszerűen és meggondolatlanul elrendelt irtó vad hadjárat ellen. Ha netán a kelleténél több a szarvas, a disznó, akkor az éves tervek időben megküldött emelésével lehetett volna a létszámot az idény végéig csökkenteni, mert mint ahogy a szaporodás, a szakszerű állománycsökkentés sem megy máról holnapra. Senki nem a szükséges és tervezett nagyvadlétszám-csökkentés ellen emelte fel a hangját, hanem annak mind a szakmailag, mind pedig az etikailag elfogadhatatlan módja miatt. A szabályozáshoz az egész évben lőhető disznó esetében ugyanis semmiféle akadály nincs, a szarvas esetében pedig a szakszerű és válogató selejtezéshez bőven elegendő a szeptembertől február végéig tartó időszak. Például egy szokásosnál bővebb szőlőtermés esetén csak a bolond ember szüretel zölden, azaz időarányosan. Nincs sem az országban, sem a világon olyan szakember vagy szakkönyv, aki, illetve amelyik ne azt ajánlaná, hogy a bőgést megelőző időszakban legyen teljes a nyugalom. Senkinek sem árthat meg egy-egy fontos döntése előtt felidézni az egykor tanultakat, vagy pótolni az elmulasztottakat. Ha ugyanis nyáron halomra lövik a teheneket, tarvadat, oda lesz a várt bevétellel együtt a hőn vágyott bikaterv is, amivel pont az ellenkező hatást érik el, mint amit szerettek volna. A nyári megemelt fiatal bika bosszú tervére pedig egész egyszerűen kinyílik a bicska a zsebemben. Erre már nem is lehet szavakat találni. Meg lehet fellebbezni (korántsem mellesleg 15 ezer forint befizetendő illetékkel megspékelve), amely fellebbezésnek halasztó hatálya van. Az én olvasatomban viszont a lényeg az, hogy a malacok, borjak a jogerőre emelkedésig szophatnak. Nem lehet kérdés, hogy egy ilyen fontos, élő és érző lényekre vonatkozó határozatot sokkal alaposabban elő kellett volna készíteni, és a szakmai együttműködésre való jószándékú törekvés alapján, az érdekelt felekkel nem utólag, hanem előre illett volna egyeztetni mind a tervszámokat, mind pedig a lelövések ütemezését. Ha már másért nem, akkor azért, mert a vadállománnyal kapcsolatban mindenért a beláthatatlan következményekért is a vadászatra jogosult a felelős, nem pedig a felügyelet. Ezért aztán sokkal inkább a hibázás beismerése volna etikus, nem pedig a borjúhús újkrumplival. HOMONNAY ZSOMBOR homonnay@vadaszlap.hu Magyar VADÁSZLAP július 421

15 Ismétlés a tudás anyja A toportyánnal foglalkozó konferencát szervezett a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézete és a Gödöllői Vadászati Szakkollégium május 6-án Otthon, édes otthon... az ar anysakál hazai története az elmúlt évtizedekben címmel. Vadászok, kutatók és természetvédők is megszólaltak továbbra sincs egyetértés a toportyánt illetően. A rendezvény a sok érdeklődő miatt nem az eredeti helyszínen, hanem egy nagyobb előadóban kapott helyet. Bevezetésként Csányi Sándor professzor, az intézet igazgatója térképsoron mutatta be az aranysakál terjeszkedését 1995-től, amikor is az elsőt elejtették. Tóth Tamás okleveles vadgazda mérnök, a Fővárosi Állat- és Növénykert munkatársa az aranysakál történetéről a Kárpát-medencében, a XIX-XX. században tartott előadást. Igen kevés forrás állt rendelkezésére a XIX. században eltűnt vadfajról. Az adathiány oka véleménye szerint leginkább a közöny, hiszen a nagyvadkultusz határozta meg a vadász- és szakirodalmat. Dr. Heltai Miklós, az intézet igazgató-helyettese a visszatelepedésről és terjedésről beszélt. A fő kérdés, hogy ismerjük és megismerjük-e az aranysakált? A XIX. század végétől az 1950-es évek végéig csak egy szűk kör foglalkozott e vadfajjal. A as évek fordulóján aztán jött a visszatérés első hulláma, amelyet a 90-es években a második követett; ekkortól már szaporodó populáció is volt az ország területén. Kutatni hazánkban ben kezdte Heltai Miklós és dr. Lanszki József, akkor a fajt érdektelennek tartották. Az akusztikus állomány-felmérés eszközei Nagy Gábor, a Duna-Dráva Nemzeti Park osztályvezetője a sakálok természetvédelmi jelentőségéről tartott előadást. Előrebocsájtotta: nem volt elegendő ideje a témát részletesen átfogó kutatáshoz. Végkövetkeztetése szerint a sakált egyelőre nem kell védetté nyilvánítani, csapdázni és vadászni viszont igen. Megállapította: az aranysakál visszatérése Magyarországra természetvédelmi szempontból előnyös. Arról, hogy hogyan vadászik és táplálkozik a sakál, dr. Lanszki József, a Kaposvári Egyetem Állattudományi Karának tudományos főmunkatársa beszélt. Ez egy opportunista faj, amely arra a táplálékra specializálódik, amelyet a legkönnyebben meg tud szerezni. A suta és a tehén elhajtja a gidától és a borjútól, így ezekre a fajokra alig jelent veszélyt véli a kutató, hozzátéve: harmincnál is több táplálkozásvizsgálat mutatta ki, hogy a sakál nagyrészt kisemlősökkel táplálkozik, a második helyen a dög van, de még a kisemlősök esetében sem gyakorol hatást a prédaállatok állományára. Bende Zsolt Az aranysakál kártétele tények és hiedelmek című beszámolója váltotta ki az első heves reakciókat. Az előadó Csányi Sándor professzor részletesen, saját tapasztalatból beszélt egy a Dél-Balatonnál, a Nagyberekben található vadászterületről, amelyen dolgozik ben ejtették el az első sakált, a létszám és a teríték azóta is egyre nő, tavaly 24-et lőttek. Ezzel egy időben a róka állománya csökkenő tendenciát mutat, úgy 500-zal kevesebbet is ejtenek el belőle, mint tíz éve. A többi vadfaj esetében nem vesznek észre gazdaságilag mérhető változást, Bende szerint az őzekre egyáltalán nincs hatással a sakál. Az elejtett egyedek gyomrát 80 százalékban átvizsgálják. Átlagosan pocok kerül elő egy sakálból, inkább a döghúst fogyasztja, mint a frisset. Bende nagy esélyt lát a sakálok jövőbeli vadászati hasznosítására, mert lenne rá igény. Az előadás után többen felszólaltak, köztük prof. dr. Sugár László, aki aggályait fejezte ki az elhangzottakkal, különösen a sakálok és az őzek békés egymás mellett élésével kapcsolatban, és óva intette a terület kezelőit a sakálok túlzott pátyolgatásától. Fehér Péter bólyi fővadász Somogy és Baranya megye határa környékéről hozott aggasztó híreket. Hatezer hektáron sakálról tudnak. Egy sakál számításai szerint gidát öl meg, míg a róka csak 5-7-et. A dámos területeken borjú esik a nádi farkas áldozatául. Fehér megoldásjavaslatai: ne ma- 422 Magyar VADÁSZLAP július

16 TUDÓSÍTÁS radjon kint a területen a zsiger. Kialakított dögterek segítségével működhet a szabályozás is. Be is lehet hívni a sakált nyúlsirámmal vagy gidahanggal. A vadőröket megfelelő, Varmint kaliberekkel kell felszerelni ( REM). A rókagyérítés hatása abban rejlik, hogy a sakál elfoglalja a kotorékot, és talán távol marad az őztől. Érdemes nyiladékokat vágni a sűrűben, ezekre hívható a toportyán akár a kölykök is. Élvefogó csapdákkal nincs értelme próbálkozni, ezekbe nem megy bele a sakál. Most kísérleteznek a visszatartó kábeles csapdákkal, de a leghatékonyabb egyelőre a szakavatott személy által kezelt hattyúnyak. Nagy segítség lenne, ha az éjjeli, lámpás vadászatot is engedélyeznék. Esetleg hatékony lehet egy szelektív fogamzásgátlási program is. A zárszó előtti előadást Puskás Ferenc, a Kuvaszok és Nagyragadozók Természetvédelmi Program munkatársa tartotta. Beszédében a farkas és a medve elleni védekezésről, valamint a jószágot őrző pásztorkutyákról szólt, csak a végén esett pár szó az aranysakálról: a kuvaszok ezekkel a ragadozókal szemben is hatékonyak lehetnek. Az elhangzottakat az elnöklő Csányi Sándor összegezte. Mint mondta, elkerülhetetlen, hogy ha a zsákmányállat állománya nő, a ragadozók azt egyék, mert a ragadozók a hallgatókkal ellentétben olvasnak szakkönyveket. Tehát ne lepődjünk meg, hogy jön a sakál, ha sok táplálékot talál. Hiszen 1960-ban Magyarországon összesen 22 ezer nagyvad esett évente, míg most csak a nagyvadas megyékben kerül terítékre enynyi. A sakálhelyzet megoldását a professzor szerint is az éjjeli vadászat engedélyezése jelentheti, a pásztorkutyák alkalmazásában szintén lát fantáziát, ellentétben a szelektív fogamzásgátlással. A jövőben tisztázni kell a nádi farkas és a róka közti kapcsolatot, előrelépések kellenek a terjeszkedés, a megtelepedés előrejelzésében. Az akusztikus állomány-felmérést bemutató előadást elmosta az eső, ezért a Vadvilág Megőrzési Intézet előadójában kerülhetett rá sor. Szabó László előbb bemutatta az eszközöket egy megafont, egy MP3 lejátszót, egy erősítőt és egy GPS készüléket, majd a módszertanról is szólt. földvári kókai Sakál konferencia vadőr szemmel Az előadásokat nem rangsorolom, mert mindegyik élvezhető volt. Azonban vadgazdálkodási szempontból négy előadás volt fontos. Dr. Heltai Miklós vadbiológus elterjedés- és állományváltozás vizsgálata, dr. Lanszki József biológus táplálkozás vizsgálata, Bende Zsolt természetvédelmi referens a bereki sakálokról, illetőleg Fehér Péter bólyi fővadász sakálvadászatról és csapdázásról szóló előadása. A konferencián várható volt, hogy lesz némi feszültség a vadbiológusok és a vadgazdálkodók között arról, hogy mikor és milyen mértékben okoz kárt az aranysakál a nagyvad szaporulatában. Mi, vadgazdálkodók, általánosságban azt mondjuk, hogy a vadbiológusok szerint az aranysakál csak kisrágcsálókat fogyaszt és mi ezt nem hisszük el. Dr. Lanszki József előadásából világosan kitűnt, hogy semmi hasonlót nem állítanak. Nagyon szemléletesen kimutatták az évszakos táplálékváltozást, amiben megtalálható volt minden, a gyűjtési helyen előforduló nagyvadfajok is. Azaz nem állította senki, hogy nem fogyaszt időszakosan nagyvadat. Sajnálatos, hogy kimondottan tavaszi vizsgálat nem volt a kimutatások között és nem tisztázta a nagyvad-szaporulatban okozott kártétel mértékét. Fontos megjegyezni, hogy a vadbiológusok előadásaiban minden állításukat tényekkel, számokkal, vizsgálatokkal támasztották alá. Azaz a megszámoltuk megmértük, feljegyeztük szavak domináltak. Ezzel szemben a vadgazdálkodói oldalon Fehér Péter kollégánk szájából a bizonyítani nem tudom, de így van kifejezés többször elhangzott, ami sajnos vitára képtelenné teszi az állításait. Remélhetőleg Somogy megyében hamarosan lesznek tavaszi táplálkozásvizsgálatok, amelyekkel bizonyítható lehet a borjak, gidák, malacok zsákmányolásának mértéke. A Fehér Péter által bemutatott eszközökkel lehet sakált fogni, mert a legtöbb sakált hattyúnyakkal fogják más területeken is. Bende Zsolt előadása közben többen kérdőn néztünk egymásra és elgondolkodtunk rajta, hogy kollégánk vajon mennyi idő alatt juthatott az előadásban szereplő következtetéseire. Arról már nem is beszélve, hogy milyen etológiai megfigyelések mondatták vele, hogy A sakál által feltört test jól beazonosítható, mert mindig a lágy részeknél bont és onnét húzza ki a belső szerveket is. Ezt a jellegzetes viselkedést más fajnál nem tapasztaltuk. Való igaz, a szarvas nem csinál ilyesmit. Nem láttam még olyan kutyát, rókát, amelyik a hátán kezdte volna a vad bontását. Azon már meg sem lepődtünk, hogy meg tudták figyelni a sakálok viselkedését a nagyvad közelében, miközben többször említésre került a rejtett életmód. Hab volt a tortán és némileg felderített több sakálos vadőrt, hogy sikerült hang alapján meghatározni a területrészenkénti sakálállomány nagyságát, ivari és korösszetételét. Tanulságos volt számunkra, hogy míg a Dél-Somogyban élő sakálok rendesen fogyasztják a nagyvad szaporulatát, addig a Berekben élők nem gyakorolnak számottevő hatást az őzállományra. Gyanítom, hogy ezzel a konferenciával nem került pont a sakál hazai megítélésére, de mindenképpen szükség van további vizsgálatokra és lehetőleg a vitatott tavaszi időszakra koncentrálva, főként azokon a területeken, ahol a sakálok problémát okoznak. Azaz akár tetszik a vadászoknak, akár nem, áldoznunk kell a kutatásokra, még ha magunk is végezzük! Ha másért nem, akkor azért, hogy legalább komolyan vegyék, amit mondunk, mert nem viccből figyelmeztetnek a baranyai, somogyi vadgazdálkodók: gond lehet az aranysakál állománynövekedéséből! Egy mellettem ülő hivatásos vadász találóan értékelte a konferenciát: Nem is olyan fekete ez a sakál, mint amilyennek gondoljuk, de jó lesz rá figyelni... Farkas Tibor Magyar VADÁSZLAP július 423

17 TUDÓSÍTÁS A hazai vadhús-hasznosításról Május 29-én, a Mezőgazdasági Múzeumban gyűltek össze az érdeklődők az OMVV és az OMVK szervezésében megrendezett konferenciára meglepően kevesen. A spanyolviaszt nem találták fel, de örvendetes, hogy az egyébként égető kérdés a felszínen van, és legalább a lehetőségeket számba vették a résztvevők. Hogy miért érdemel konferenciát a téma, azt Pechtol János, a Kamara főtitkára és a Védegylet ügyvezető elnöke fejtette ki: bár a 2011-es vadhúsrendelet hatalmas fellendülést hozott, az utóbbi egy évben durva visszaesés tapasztalható a vadhúspiacon. Prof. dr. Nagy Emil, az OMVK vadgazdálkodási bizottságának elnöke megnyitó beszédében dióhéjban összefoglalta vadgazdálkodásunk jelen helyzetét. Dr. Buzgó József, a Kaposvári Egyetem Állattudományi Karának szaktanácsadója a vadhús szerepéről és jelentőségéről beszélt a vadgazdálkodásban. Az előadás összefoglalta a magyar vadászat rendszerét, a zsákmányolt vad húsának további sorsát. Beszélt a felvásárlási árakat befolyásoló tényezőkről. Az előadó egy elemzésben összegezte a vadhúspiac helyzetét. Balsay Miklós, a Magyar Vadgazdálkodók Egyesületének elnöke a vadhús hazai feldolgozásáról, illetőleg annak az élelmiszerláncban betöltött helyéről beszélt. Kiemelte: kevés olyan termék van ma hazánkban, amelyet 100 százalékban itthon gyártanak. Szerinte a következő feladatok várnak a magyarokra: növelni kell a vadhús exportját, szabályosan piacra kerülő vadhússal kell ellátni a magyar lakosságot, több szaküzletet kell nyitni, akár Feiszt Ottó, Prof. dr. Nagy Emil és Pechtol János más áruval, árukkal (például borral) összekapcsolva. Mindezeken kívül kemény marketingkampányt kell indítani, növelni kell a vadhús turisztikai és gasztronómiai vonzerejét. Nagy János, a Bőszénfai Szarvasfarm egységvezetője a vadaskerti vadhús előállításáról, feldolgozásáról és értékesítéséről beszélt. Európában az új-zélandi példát vették alapul a tenyésztéskor, a kontinensen körülbelül 10 ezer farm van. Hazánk alapvetően az élő vad exportjára és kutatási célokra tenyészti a szarvast. Bőszénfán a tenyészállatok értékesítése és a vadásztatás adja az ágazat bevételeinek túlnyomó részét. A húst a Zselicvad dolgozza fel, és belföldi piacon értékesíti. Örvendetes, hogy megjelentek a jó értelemben vett húsvadászok: azért lövik a szarvast, hogy aztán egészben megvásárolják és elvigyék. Pechtol Lajos, a Fejér megyei Vadászkamara titkára a lőtt vad értékesítésének feltételeiről és lehetőségeiről számolt be ben alapvetően változtak meg a jogszabályok az Európai Unióhoz való csatlakozással. Különbség az Unió más tagállamai és Magyarország között: míg az előbbiekben az elsődleges termelő a vadász, itthon ugyanez a szerep a vadgazdálkodóra hárul. A titkár fokozottan felhívta a figyelmet a helyes higiéniai gyakorlat fontosságára. Kiemelte a vadhús nyomon követhetőségének jelentőségét, amelyet minden vadásznak misszióként kellene továbbadnia. Szólt a vadhús-értékesítés lehetséges jövőjéről: százalékban a feldolgozó üzemekbe kerülne. Hasznos lenne a régiókban történő lőtt vad begyűjtés, amihez szervezőkre lenne szükség. Az EU-n belüli értékesítésre is oda kellene figyelni. A kis feldolgozóknál történne a nyúzás és a darabolás is, így készülne a friss áru. Figyelmet kellene fordítani a késztermékek előállítására is. Kelemen Ferenc vadgazdálkodási igazgatási szakmérnök egy erdélyi vadhúsfeldolgozó vállalat, a Honor tapasztalatairól beszélt. Statisztikák szerint a hústermék-fogyasztás felét az úgynevezett vörösáruk felvágottak és kolbászok adják. Innen jött a Honor ötlete: a vadhúsból ilyen élelmiszereket kellene előállítani. Előbb csak mintatermékként gyártottak debrecenit, kolbászt és miccset (sütnivaló húspogácsát), ám mostanra ezek már kereskedelmi forgalomba is kerültek. Hajas Péter Pál, az OMVK Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottságának tagja a közvetlen vadhús-értékesítés jól működő európai példáiról szólt. Ahhoz, hogy növelni lehessen a vadhús-fogyasztást, nem feltétlenül kell új megoldásokat kitalálni, mert számos jó példa létezik az európai vadászati rendszerekben (skandináv, angolszász, germán, latin). A vadhúsfelhasználás növeléséhez nem a szőrben-bőrben való értékesítést kell megcélozni, mert a vevők nem az egész vadat keresik. A nyúzott testeket darabolva kellene értékesíteni. Állatorvosok helyett több, példaként említett országban a képesített vadhúsvizsgálók végzik el a húsvizsgálatot. A hazai állategészségügyi hatóságnak a húsvizsgálat elvégzése helyett az ellenőrzési pontokat máshol kellene megtalálni, például a vadhúsvizsgálók továbbképzésében. Hajas rávilágított: itthon hiányzik az éttermekkel való megfelelő átjárhatóság, hiszen a szőrben-bőrben értékesített lőtt vad fogadásához és konyhakésszé tételéhez azok többségükben nem rendelkeznek a megfelelő infrastruktúrával. Hajas Péter Pál beszélt a hazai túlzott követelményekről, amit a nyúzó- és darabolóhelyeknél ír elő a hatóság. fa km A részletesebb tudósításainkat a huntingpress.eu honlapon olvashatják. 424 Magyar VADÁSZLAP július

18 Vadkár vagy valami más? AKTUÁLIS FOTÓ: Florian Möllers Egyre többször jelentkeznek civilek az önkormányzatoknál, sokszor a vadászatra jogosultnál is, hogy belterületi ingatlanukon kárt okozott az oda bejáró, vagy ott élő vad. A tulajdonosok azt akarják, hogy a vadászok zavarják el, akadályozzák meg az odajutását, de mindenekelőtt térítsék meg az állatok okozta kárt. A hatályos jog szerint vadkár a vadászterületen lévő mező- és erdőgazdálkodási ingatlanokon okozott kár, azonban a vadászterületnek nem része a belterület, ott a vadászatra jogosult nem folytathat vadászati, vadelhárító vagy megelőző tevékenységet következésképpen az ott felmerült kárt nem logikus ebbe a kategóriába sorolni. Világjelenség, hogy a vadon élő állatok egy része közelebb merészkedik az emberek által rendszeresen használt területekhez, sőt, az emberlakta helyekre is beköltözik kéretlen társbérlőként. Míg korábban itthon a vadászati jog alá tartozó fajok közül a házi görény és a nyest, napjainkra már a róka, a vaddisznó, az őz, a szarka és a szürkevarjú is megtiszteli az embert bizalmával, s válik egyre több példányuk városlakóvá. Más országokban sem jobb a helyzet: sok helyen akár potenciálisan halálos veszélyt jelentő fajok mérges kígyók, krokodilok, medvék tekintik állandó, vagy időszakos élőhelynek az emberi településeket. Dr. Heltai Miklós vadbiológus szerint ellentétes folyamatok játszódnak le párhuzamosan, hiszen míg a természetes élőhelyek az emberi tevékenység, főleg az egyre intenzívebb mező- és erdőgazdálkodás miatt szűkülnek, ott a fajok egyedszáma drasztikusan csökken, addig ennek ellenkezője is megfigyelhető: a városok egyes fajok számára ideális élőhelyet jelentenek, mivel a rengeteg szemétbe dobott élelmiszer, emberi hulladék komoly táplálékbázist jelent, s búvóhely is bőven található. Ezen fajok egyedszámát nem lehet hagyományos vadászati módszerekkel szabályozni nem is a vadászok dolga, lévén ott jogosultságuk nincs. E probléma kezelésére egy új fogalom, a városi vadgazdálkodás megvalósítása jelenthet megoldást, amire speciális képzettségű szakemberek közszolgálati alkalmazása, illetve ilyen tudású szolgáltatók térítés ellenében történő igénybevétele adhat módot nem pedig a vadászok. Nem új keletű a megoldás, hiszen csótány, egér, patkány, galamb elleni védelemhez ezek már bevált szolgáltatások, s mindenkinek természetes, hogy fizetni kell érte. A fajlista bővül a megoldás csak a többivel azonos elvek alapján esélyes. A vaddisznó belterületi megjelenése nem csak a Balaton-felvidéki településeken jellemző, hanem Budapesten, Barcelonában és Berlinben ugyanúgy. A szaporodás ugyan nem a vadászok hibája, Magyarországon a megoldást azonban mégis tőlük várja mindenki. A jelenlegi törvényi háttér sem kedvez a megoldás megtalálásának. A belterület nem része a vadászterületnek, ezért a»belterületi vadászat«fogalma értelmezhetetlen önellentmondás mondja Dr. Bilonka Béla, a Pécsi Tudományegyetem jogi igazgatója. A károsultak többnyire azzal érvelnek, hogy a kár megtérítésére kötelezhető az a vadászatra jogosult, akinek a területéről a károsító vad kiváltott. Ez az érvelés több sebből vérzik, egyrészt, mert a hatályos törvény szerint ez az eset csak a mező- és erdőgazdasági vadkárok Magyar VADÁSZLAP július 425

19 A bekerítetlen, gondozatlan telkek kedvenc turkálóhelyei a disznóknak esetén alapozza meg a vadászatra jogosult felelősségét de nem nyújt segítséget abban az esetben sem, amikor a károsító vaddisznó ki sem mozdul a károsítás helyszínéről, mivel az emberi hanyagság miatt elhanyagolt gazos, fás bokros belterületeken él, az viszont nem minősül mezőgazdasági ingatlannak. A Vadászati törvény megfogalmazásakor nem volt ismert a vad belterületi károkozásának fogalma, ezért a törvény nem is tér ki erre az esetre. A jogalkalmazók addig is, amíg az új szabályozás megszületik, analógiákat keresnek, hogy megtalálják a kárért felelős személyt vagy szervezetet. Vadászati törvény nélkül egyszerű volna a helyzet, hiszen ha a felek mindent megtettek a kár bekövetkezésének elkerülésére, ami az adott helyzetben tőlük elvárható, de a kár mégis bekövetkezett, akkor a kárnak úgymond nem volna felelőse. A Vadászati törvény pontosan definiálja a vadkár fogalmát. Mivel a belterület nem vadászterület, az itteni kár nem vadkár, hanem»a vad által okozott egyéb kár«, amire már nem vonatkozik az a rendelkezés, hogy az a kárviselő, akinek a területéről a károsító vad kiváltott. Így a vad által belterületen okozott kár esetén egyes súlyos eseteket kivéve igazságtalan a vadgazdálkodó kártérítési felelősségét megállapítani. Nincs példa rá, hogy azokban az országokban, ahol a vad által belterületen okozott kár esete pontosan szabályozott, a vadgazdálkodókra hárítanák a felelősséget! Ezt a kármegelőzési, kárelhárítási munkát mindenhol a városi hatóságok látják el speciálisan képzett és felszerelt alkalmazottakkal. A vad által a település belterületén okozott károk kezelésére nem alkalmas az a jogi megoldás, hogy azokat a Ptk. fokozott veszélylyel járó tevékenységekre vonatkozó szabályai körébe utalja a törvény, és ezzel a felelősséget a vadászatra jogosultra hárítja ennek ellenére több ilyen ítélet született. Meg kell alkotni azokat a jogi kereteket akár külföldi gyakorlat alapján, amelyek alapján lehetséges lesz a védekezés a lakóhelyeken megjelenő védett és nem védett vadfajok károkozása ellen, azt is, hogy ez kinek a dolga, és nem utolsósorban tisztázni kell, hogy ki állja a cechet: az állam, az önkormányzat, netán maga a károsult? Idehaza is vannak már próbálkozások arra nézve, hogy az ingatlantulajdonosok tudatosítsák saját felelősségüket a kár megelőzésében vagy elhárításában. Pécsett például az önkormányzat szólította fel levélben a telektulajdonosokat, hogy szüntessék meg a telkek vadrejtő sűrű jellegét. Aki nem tesz eleget a felszólításnak, annak telkén az önkormányzat végezteti el ezt a munkát, de szigorúan a tulajdonos költségére. A Balaton-felvidéken napi probléma a vaddisznók belterületi károsítása, az erdőterülettel határos lakott területeken illetve a településekbe mélyen behúzódó elhanyagolt zöldterületeken, nagyobb balatoni nádasokban, telkeken is előfordulnak. A műveletlen, elhagyott telkek éppen úgy élő- és táplálkozási területként szolgálnak, mint a telektulajdonosok által ritkán látogatott, sok esetben bekerítetlen, vagy roszszul bekerített hétvégi telkek mondja Máhl Ferenc, a Balatonalmádi határában működő Újkúti Vadásztársaság elnöke. A fent említett fajok őshonosak, jelenlétük nem a vadászoknak, vagy a vadászatnak köszönhető. A vaddisznó intelligens, alkalmazkodó faj, és ahol nem vadászhatnak rá (lakott területek, belterületek, hatósági kíméleti területek) ott előszeretettel meg is telepszik, mivel élőhelyet és táplálkozási területet talál. A jelenlegi szabályozás a település belterületén történő vad elejtésének feladatát nem ruházza senkire. A szükséges engedélyt a területileg illetékes rendőrhatóság jogosult kiállítani. A legproblémásabb területek önkormányzatai mérlegelve a kialakult helyzetet mezőőrt alkalmaznak, aki rendelkezik a rendőrség által kiadott engedéllyel, így a fegyverét is használhatja a település közigazgatási belterületén. Küldtek a helyi újságoknak és a területükön működő önkormányzatoknak egy körlevelet, amiben a lakosságot tájékoztatták a lehetséges teendőkről érdemes idézni belőle: Milyen feladata van a lakosságnak a lakott területen előforduló vaddisznók visszaszorítása érdekében? az ingatlanokat határoló kerítések vadbiztossá tétele; az elhanyagolt telkeken illetve közterületen lévő bozótosok felszámolása, elhanyagolt, gazdátlan területek lekaszálása, rendbetétele; ideiglenes és állandó etetési tevékenység megszüntetése; a zöld hulladék összegyűjtése, szakszerű kezelése. A PTK 339. (1) szerint: Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy 426 Magyar VADÁSZLAP július

20 AKTUÁLIS járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Bizonyítható, hogy a vadásztársaság a kiszabott vadmennyiséget meglőtte, sőt az észlelt vadkárok, bejelentések miatt úgy nevezett pótkilövést, tervmódosítást kért és kapott, majd azt teljesítette is. Vadászterületük szélén lévő belterületen egy gazdag üdülőtulajdonos földszín alá telepített automata öntözőrendszerrel felszerelt, de csak látszatkerítéssel körülvett gyepét és a csöveket a disznók kitúrták. A gondos gazda kultúrember módjára a kerítése melletti üres telekre szórt a fűnyesedéktől a háztartási hulladékig mindent, ami disznó szem-szájnak ingere. Az illető több milliós kártérítési pert indított a vadásztársaság ellen. Ismerve a magyar bíróságok mindentől sokszor a törvényektől és a józan észtől is független ítélkezési gyakorlatát, a per kimenetelére nem biztos, hogy érdemes lenne fogadásokat kötni... Gondot jelent a belterületi kártétel a természetvédelmi területeken is. Fischer József természetvédelmi őrszolgálat-vezető, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság tihanyi vadgazdálkodási egységének hivatásos vadásza elmondása szerint a mintegy 3 ezer hektáros természetvédelmi célú, különleges rendeltetésű vadászterületnek alig egyharmada vadászható, a többi a Balaton vízfelülete, falu, üdülőövezet, belterületi szőlőhegy, és közutak sokasága. Őzet évek óta nem lőnek, az előírt mennyiségnél több vérzik el szó szerint a közutakon. Annak ellenére, hogy vaddisznóból törzsállomány gyakorlatilag nincs, legfeljebb 2-3 koca ellésének van esélye a rengeteg turistamozgás, emberi zavarás miatt, éves szinten így is közel nyolcvan disznó kerül terítékre. Érdekes módon az ember által nem zavart nagy nádasokban (Bozsai-öböl) tanyázik legkevésbé, itt már a szórót sem érdemes fenntartani, további 5-6 helyen történik a helyhez kötő szórózás. Minden engedélyezett módon próbálják a bevándorlókat féken tartani, azonban különösen aszály és téli hajtások idején állandó az utánpótlás a szomszédos erdőgazdasági területről. Károkozás elsősorban a szőlőkben jelentkezik, de jó néhány A feltöltődő nádszigeteken megjelennek a bokrok, később a disznók is betelepülnek bejelentés érkezik a belterületekről is, különösen a jól kezelt, öntözött ezáltal gilisztában, csigában gazdag kertekből, présházak melléki parcellákról. A bejelentésre azonnal reagálnak, vadriasztó szert raknak ki, vagy adnak a gazdának, de Fischer József szavai szerint elsősorban a károsultak lelkével kell foglalkozni, így kialakítható a jó kapcsolat, s megértik, hogy ott vadászattal védekezni nem lehet, ezután a kártűrő képessége is nagyobb a lakosságnak. Sokak szerint megoldást jelentene az íjászattal történő állománycsökkentés. Különösen a nádasokban élő disznók jól beetethetők a lestől nyílvesszővel elérthető méteres távolságra, hatékony is a módszer. Egy nevét titokban tartani kívánó íjász elmondta, hogy a Balaton-parti nádban a vadászatra jogosulttól bérelt apró területen átlag minden két kimenetelre jutott egy sikeres vaddisznólövés, ez az eredmény azonban csípte a puskás vadászok szemét, s a bérvadászat feltételeit már elfogadhatatlanra szigorították. Belterületen azonban ezzel több gond is van. Etetés nélkül nincs esély, azonban a házak közelébe telepített les és szóró óhatatlanul szemet szúr mindenkinek és odaszoktatja a disznót, ami növeli a kártétel esélyét. Még ha kapna is rendőrhatósági külön engedélyt az íjász (aminek feltétele a kérelemben a fegyvertartási engedély feltüntetése ami íjnál nincs és az elejtés idejének pontos előrejelzése (!) is) a talpig terepruhába öltözött, íjjal és gyilkos nyílvesszőkkel felszerelt, terepszínűre festett arcú Rambó látványa adott esetben nagyobb félelmet és ellenállást vált ki a lakosság egy részéből, mint maga a vaddisznó. Szögezzük le: a megoldás nem a vadászok kezében van! Mint minden más esetben, ami önkormányzati területen történik, erre is az önkormányzatnak kell megoldást találni, a lakosság tájékoztatásától kezdve a tetem eltakarításáig amelyekre akár pályázatokat is kiírhatnak. A működőképes rendszer kialakításához azonban nem csak a vadászati, hanem jó pár kapcsolódó egyéb törvényt is meg kell változtatni. No és végül de egyáltalán nem utolsó sorban nem feledkezhetünk meg a disznót etető állatbarát, a vaddisznóval szimpatizáló, az érzelmi zöld és a minden vadászatot betiltani akaró ultrazöld civilekről, akik mindaddig a pillanatig tiltakozni fognak a lakott területen élő állatok eltávolítása ellen, amíg az közvetlenül nekik nem okoz kárt... SOMFALVI ERVIN somfalvi@vadaszlap.hu Magyar VADÁSZLAP július 427

21 Környezetsebészet Vadászíjjal a vaddisznók ellen Spanyolországban Köztudott, hogy a nag yvadállomány túlszaporodása nem mag yar jelenség. Európában jellemzően a vaddisznó okoz egyre nag yobb fejfájást. A pr obléma okait nem sz ünteti meg, de talán hat ékony tüneti kezelést j elent az a me goldás, amelyhez S panyolországban folyamodtak: az urbánus kör nyezetben e gyre otthonosabban mozgó vaddisznó g yérítését hiv atalosan! v adászíjászokra bízták. A tapasz talatokról kérdeztük Javier Sintest, a madridi Vadászszövetség Vadállomány Szabályozó Vadászíjász Szolgálatának tanácsadóját, az Európai Vadászíjász Szövetség tagját. Túráskár egy ház udvarán Madrid peremkerületében ehhez is vezetett a vaddisznóállomány túlszaporodása A vadászíjászat mára a környezetgazdálkodás eszköze állítja a spanyol íjász. És érdemes is élni vele, mivel a lakott területek terjeszkedésükkel a vad életterét foglalják el, így egyre gyakrabban várhatók konfliktusok ember és vad között. Szemléletes példa erre a spanyol főváros térsége. A madridiaknak a nagyvadfajok közül szintén a vaddisznóval gyűlt meg leginkább a bajuk, ennek hazánkban is ismert okai vannak: a helyi lakosok éveken át etették az erdőből ki-kiváltó vadat. Mindennek eredményeképp megnőtt a vad és gépjármű ütközések száma, a lakott területen pedig a disznó megszokta az ember jelenlétét, olyannyira, hogy nem menekül, sőt neki is megy a járókelőknek, kocogóknak a város szélén. A kis területen való összesűrűsödés az állománynak sem tesz jót, amely így belterjes tenyészetté válik. A lakosok mindezt megelégelve az illetékes madridi Általános Környezetügyi Hivatalhoz fordultak. A hivatal először békés módszerekkel befogócsapdákkal próbálkozott, ám néhány év után látszott, hogy ez a költséges megoldás nem fenntartható. Más, hasonló gondokkal küzdő országok szakértőivel való tanácskozás után ezért fordultak a madridi vadászszövetséghez. Ők maguk a vadászterületeken fogtak neki az állomány apasztásának, viszont a lakott területek kezelésére a vadászíjászokat ajánlották. A javaslat elfogadtatott: a nevezett hivatal igazgatója, Juan José Cerrón Reina egy gyakorlott vadászíjászokból álló csapat létrehozása mellett döntött, és december 15-én elkezdődött a másfél hónapos próbaidő. Így jött létre tizenegynéhány lelkes íjászból a Vadászszövetség Vadállomány Szabályozó Vadászíjász Szolgálata. A csapat ma Madrid belterületén hatékonyan látja el feladatát. Hétfőtől péntekig állnak rendelkezésre, rendszerint éjszakánként, egy-egy problémás területre akár 1-2 hónapig is visszajárnak. A vadászati mód előnyének tartják, hogy szükség esetén akár egész évben is űzhető, mivel csendes és nem zavarja a területet. Spanyolországban, sőt Európában ez az első példa, hogy egy szakhatóság hivatalosan ilyen jelentős együttműködést kezdeményezzen a vadászíjászokkal szögezi le Javier Sintes. Mi több, a város vezetése ajánlja a módszert más környékbeli településeknek is. Mindehhez természetesen jól képzett vadászíjászokra van szükség, akik megfontoltan végzik a munkájukat és tekintettel vannak a városiakra. Ezzel együtt a vadászbiztosítás itt is fontos: a madridi vadászszövetség egyeztette a biztosítójával, hogy ez belterületen is érvényes legyen a csapat tagjai számára. A spanyolviaszt csak Európa számára találták fel, a projektben amerikai tapasztalatokra építettek. Ezek szerint egy ilyen projektet három fázisból kell felépíteni: a kísérleti időszakból, amelynek nem csapnak nagy hírverést, a rögzített eredmények alapján összeállított tervből, és végül magából a vadászatból. Minden szervezési feladatot és természetesen a lebonyolítást az érintett szakhivatalnak beszámolási kötelezettség mellett egészében érdemes a helyi vadászíjász szövetségre bíznia, amely a legjobb szakembereket biztosítja. A spanyol gyakorlat az, hogy a csapat naplót vezet minden vadászatról, adatlapon regisztrálnak minden elejtett vadat, és a munkáról a hivatal havonta jelentést kap. Emellett 428 Magyar VADÁSZLAP július

22 KITEKINTŐ minden elejtett vadat be kell mutatni a hivatal állatorvosának, hogy az megvizsgálhassa, nem volt-e beteg, illetve hogy hogyan sikerült elejteni. Az adatok rögzítése azért is fontos, hogy igazolhassák a hatékonyságot, és meggyőzhessék a döntéshozókat arról is, hogy az elejtés ezen módja nem okoz több szenvedést a puskánál. A 2012-es elejtésekről szóló szakvélemény ezt alátámasztja: a 45 bemutatott disznóból szinte az összeset blatton lőtték, a nyílvessző sok esetben áthatolt a testen, de legalábbis megközelítette a másik oldalát, és vitális szerveket sértett. A halál oka minden esetben a vadásznyílhegy okozta vérveszteség, úgynevezett hipovolémiás sokk, néha légzőszervi elégtelenséggel kombinálva. A vad halála mindig gyors volt. A vadászathoz használt többpengés hegyek tehát gyorsan és kíméletesen ölnek, amennyiben célba találnak, és szakavatott kezekben a hibázások száma talán még kevesebb is, mint a puskával vadászók esetében. A madridi csapat eddig összesen 56 vaddisznót ejtett el, és csak 7 esetben volt szükség utánkeresésre (ebben a Spanyol Utánkeresők Szövetsége áll rendelkezésükre). Pár szó a biztonsági előírásokról. Ezek kellőképp szigorúak: a les- és cserkelő vadászatban megszokott alapvető szabályok, valamint amellett, hogy lakott területen csak fáról lehet lőni, vannak további feltételek. A célpontot éjjel is egyértelműen fel kell ismerni, ezért az íjászok éjjellátót is használnak (ez, ahogy a lámpa is, egyébként nem engedélyezett a vadászíjászok számára), és semmilyen körülmények között nem lőhetnek nyílt területen 25, fák között 20 méternél messzebbre (az átlagos lőtáv 14 méter). Fontos szempont, hogy a lehető legkevesebbet sebezzenek, ezért is a meghatározott lőtávolság, amelyről még biztosan engedhetik el a nyilat. Ami a felszerelést illeti, az íjnak legalább 60 fontosnak kell lennie, de rendszerint A Madrid környéki erdőkben a disznók a gyökereket is elszakítják, így a faállomány is gyérűl Egy eredményes este Javier Sintes egy frissen elejtett kansüldővel fontosokat használnak. Mindet úgynevezett zajtesztnek is alávetik, igaz, műszer nélkül: húsz méterre álló vadásztársak fülre döntik el, hogy elég halk-e a fegyver. Ha a nyílvessző suhanásán kívül más hang is hallatszik, arra a vad megindulhat, és a találat már el is csúszik. Az íjakat erős LED lámpákkal szerelik fel speciális szűrővel, hogy a vadat ne zavarja a fény. A vesszők legalább 450 grain (29,1 gramm) súlyúak fontos íjjal méterről használhatók biztosan, de minden íjnál gondosan kimérik, hogy mekkora távolságig nem ereszkedik a vessző pályája, lőhető laposan, hiszen az íves pálya már biztonsági kockázatot jelent. A vesszők anyaga alumínium, karbon vagy alumínium-karbon ötvözet lehet, az idegre helyezett véget (nock) éjszakai vadászathoz világító LED nyomjelzővel kell ellátni. A vadászhegy szélességének (átmérőjének) legalább 2,5 centiméteresnek kell lennie. A ruházatról: ez mindig zajmentes, terepszínű overáll. A vadászíjászok önkéntes alapon végzik a gyérítést, és nem kapnak ezért fizetséget. Ennek ellenére munkájuk során másban is besegítenek: ha a városszéli erdőkben vadásznak, akkor jelentik az Erdészeti Hivatalnak, amikor valami gyanúsat tapasztalnak, buktattak már le orvvadászt, de még a talált szemetet is összeszedik. Javier Sintes megjegyzi azt is, hogy a vadászíjászat átvéve a ragadozók szerepét, segíti a természetes kiválasztódást is, hozzájárul az állomány javulásához. A lőfegyvernél nehezebb elejteni így a vadat, és zömében az életképtelen, beteg egyedeket sikerül terítékre hozni. Nem vadászkalandokról vagy személyes ambíciókról van szó. Amit csinálunk, az környezetsebészet! fogalmaz Javier Sintes. Földvári Attila Magyar VADÁSZLAP július 429

23 VADÁSZKUTYA Magyar VADÁSZLAP július Ebadta, de lehet megoldás Szinte nincs olyan hét vagy hónap, hogy súlyos legutóbb megint halálos végű ember elleni kutyatámadásról ne számolna be a média. Megszólalnak sírással küzdő hozzátartozók, tanúk, szomszédok, önjelölt, vagy hivatalos szakértők, a felelősség alól kibújni szándékozó gazdik. Hordanak össze hetet, havat, meg, hogy álmukban nem gondolták volna. Vajon miért nem gondolták, amikor évente a hatóságok több mint 3 ezer kutyatámadást regisztrálnak (a látencia ennek sokszorosa), amelyből igen súlyos, tragikus emberhalállal végződik. Ez csak a humán vonatkozás, de mivel nincs rá adat, ki tudja mennyi értékes vadat, illetve védett állatot pusztítanak el a kóbor kutyák, macskák évente? Sajnos, egyre többet! Amikor még hinni lehetett a statisztikákban, évente országosan mintegy 160 ezer kóbor eb lelövését jelentették. Ma ennek csak a töredékét jelentik, holott semmivel nem csökkent a tartott kutyák és ebből a kóbor ebek száma, sőt inkább nőtt. Legalábbis a túltelített kutyamenhelyek üzemeltetői ezt mondják. Mindezekről a kérdésekről beszélni kell, mert a struccpolitika sehová sem vezet. A lelövés, mint végső megoldás szabályozása meglehetősen ellentmondásos, és adott esetekben pro és kontra rendkívül nehezen bizonyítható. Bár az előírt feltételek szerint engedélyezett, számos más lehetőség van a kóbor ebek kártételének megakadályozására. Engedélyezett az élve fogó ládacsapdák kihelyezése, bár sokhelyütt bosszúból tönkreteszik vagy a fémgyűjtők martalékává válik. Hasonló a gond az egyéb engedélyezett csapdafélékkel is. A jogalkotók átérezve mind a humán vonatkozású, mind a vadon élő állatvilág veszélyeztetését igyekeztek a felelős állattartás szabályainak fittyet hányó tulajdonosokat szabálysértési eljárással az elvárható rend betartására kényszeríteni. A lerágott csontként emlegetett szemléletváltást, vagy a józan belátást ugyanis úgy tűnik kivárni nem lehet. Induljunk ki abból, hogy az 1996-os LV. törvény (Vtv.) 28.. kimondja, hogy a vad nyugalmát mindenki köteles megóvni. Meglehetősen hosszú pályafutásom alatt egyetlen olyan szabálysértési eljárásról sem hallottam, amikor ezen szabálysértésért valakit megbüntettek volna. Annak ellenére így van ez, hogy a vad nyugalmának a megzavarása ilyen-olyan okokból az egész országban naponta százszámra történik. Ne is részletezzük, mert bár dicséretes törekvés, teljesen életszerűtlen, egyszerűen nem lehet ennek érvényt szerezni. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége szabályozta egyebek között a 4. -ában a kutyatartók kötelezettségét, mert kimondta, hogy a vadászterületen kutya csak pórázon és szájkosárral sétáltatható, és a póráz 2 méternél hosszabb nem lehet. Egyes önkormányzatok területén, különösen, ha ott voltak már súlyos gondok, még tovább is szigorítottak a szabályozáson. Meggondolandó érv volna az is, hogy a vadászterületért területbért csak a vadászok fizetnek, más használónak egyetlen fillérjébe sem kerül. Nem gondol erre a kutyájával kiruccanó, a tereplovas, a gombász, a horgász, a méhész, a tanyasi gazda, a juhász és a többiek. A kutya ősi ösztönétől hajtva keres, kutat, és ha valami felugrik előle, nem képes parancsolni ősi ösztöneinek. Elkapja a nyúlfit, a vemhes sutát, az őzgidát, a szarvasborjút, feldúlja a fácánfészkeket, kifosztja a védett madarak fészkeit, elpusztítja a fiókákat, a kisemlősöket, nem ritkán a hüllőket, kétéltűeket is. Adott esetben az egyébként hőzöngő tanyasi állattartó is iszonyú károkat szenvedhet, ha a kóbor ebek éjszaka betörnek az óljaiba, hodályaiba, állattartó telepére, vagy csak sorra elhordják a baromfijait. Akkor aztán veri az asztalt, hogy az egyébként átkozott kutyaütő vadászok tegyenek már végre valamit, hiszen annak idején nekik írta alá a meghatalmazó gyűjtőíveket. Sokan ugyan nem tudnak róla, de mindenképpen élni kellene a viszonylag új lehetőséggel, és sürgősen egyfajta gyakorlattá kellene tenni a évi II. Tv ban leírt veszélyeztetés kutyával szabálysértési tétel alkalmazását. A hivatkozott paragrafus (4) bekezdés b. pontja ugyanis az alábbiakról rendelkezik (szó szerinti idézet)... aki természeti és védett területen, valamint vadászterületen a kutyáját póráz nélkül elengedi, vagy kóborolni hagyja, szabálysértést követ el. és a továbbiakban leírtaknak megfelelően büntetni rendeli. A komoly pénzbüntetés folytatólagosan is kiszabható. Tehát van megoldás, csak a szabálysértőt föl kell jelenteni. Az egyáltalán nem kis összegű pénzbírság jelentős visszatartó erő lehet azok számára, akik egyébként nem gondolták volna, hogy kedvencük adott esetben mire is képes. A szabálysértés tényét természetesen a feljelentőnek hitelt érdemlően és a szokásoknak megfelelően a szabálysértési hatáságnál bizonyítania kell. Egy vagy akár több jogerősen kiszabott pénzbírság után egész biztosan megoldja, hogy a kutyái ne bitangoljanak szerteszét a határban, mert az egyáltalán nem a senki földje. -hy 430

24 AKTUÁLIS Hernyók, vagy néma erdők? Az ERTI adatai szerint 2011-ben a gyapjaslepke hernyójának károsítása 3347 hektárt, a petecsomóval való fertőzöttség pedig 5082 hektárt tett ki, ezzel szemben az OENyR 2012-ben már 8147 hektáron regisztrált hernyókárt, a petecsomóval való fertőzöttség pedig hektáron jelentkezett. A évre előre jelzett gradáció elsősorban az esős időjárás miatt szerencsére nem következett be, illetve nem volt katasztrofális mértékű, lecsendesedett, idén már csak elszórt területeken jelenhetnek meg a hazai erdőkben hatalmas pusztításra képes hernyók. Magyarországon a legsúlyosabb év 2004-ben volt, amikor a Somogy és Veszprém megyei erdőkben, gyümölcsösökben tett óriási kárt a hernyóinvázió. Veszprémben, a Balaton-parti sávban pusztítottak a hernyók: az állatok nem csak a turisztikai szempontból leginkább frekventált erdőket, de a kiskertek gyümölcsfáit is lerágták, a földet is ellepték. A pusztítás az egész Káli-medencére kiterjedt, még a Bakony fáit is elérte: a hernyók fonalat eresztettek, majd a szél segítségével jutottak el távolabbi területekre. A falvakban az utakat, a házakat beborították a rajzás elején még csak milliméteres nagyságú hernyókölykök milliói, a fákról potyogtak le és másztak szanaszét a földön. A következő évben, 2005-ben a kormány már jelentősebb összeggel szállt be a védekezésbe: összesen félmilliárd forint állt rendelkezésre, ugyanis az állami erdőterületek 15 százaléka, 280 ezer hektár fertőzött volt, főleg az Északi-középhegységet támadták meg ban már kisebb volt a pusztítás. A gyapjaslepkék természetesen két gradáció között sem tűnnek el, de létszámuk nem borítja fel az erdei életközösség természetes egyensúlyát. A 2-4 éves hernyójárást a táplálék szűkössége állítja meg: a leveleket zabáló állatok egy idő után már nem tudnak olyan gyorsan haladni, hogy mindnek jusson lomb. A gyapjaslepke kizárólag erdei fákra rakja le petéit, a lárvákból április-május hónapban kelnek ki a hernyók, amelyek akár kilométerre is képesek elvándorolni évente ismétlődő gradációja komoly megterhelést jelent erdeinknek. A lecsupaszított erdők látványa elkeserítő, azonban a károsított fák és cserjék nem pusztulnak el, de az évi fatömeg-növekedésük csökken, gyümölcstermőknél az éves termés elmarad. A bebábozódás után az alvórügyek egy része kihajt és újabb, de lényegesen kisebb felületű lombozat alakulhat ki. Az erősen fertőzött erdőrészekből a lomb eltűnésével a vad is elhúzódik oda, ahol elegendő takarást talál. A védekezést kiskertekben, gyümölcsösökben a hernyófészkek leszedésével, perzseléssel, égetéssel végezték, ez azonban nagyüzemi méretekben, erdőkben nem alkalmazható. A vegyszeres védekezési mód nem újkeletű. Idézet az Erdészeti lapok 1958 júniusi számából: A rovarölő szerek közül jelenleg a DDT tartalmú olajos permetező anyagok bizonyultak alkalmasnak a hernyók pusztítására mind a leveleken való jó tapadó képességük, mind pedig hatástartósságuk miatt.... a vegyi védekezést csak végszükségben használjuk, mert célunk az erdő állatvilágának természetes biológiai egyensúlyát kialakítani és a biológiai védekezést, mint a legolcsóbb és legbiztosabb védelmet minél szélesebb körben alkalmazni. Bölcs előrelátás: pedig akkor még nem tudhatták, hogy a DDT és származékai milyen iszonyú veszélyt jelentenek állatra és emberre egyaránt (hazánkban 1968-ban tiltották be), viszont észlelték, hogy totális rovarölő hatásukkal valamennyi rovarfajt elpusztították, s a permetezés után bekövetkezett a néma tavasz, a rovarevő madarak a másodlagos mérgezés miatt elpusztultak, vagy táplálék híján eltűntek a környékről. A gyapjaslepkék természetes ellenségei az aranyos bábrablók, a ragadozó poloskák meg a fürkészdarazsak. Mivel sok más lepkehernyóhoz hasonlóan szőre allergiás tüneteket okozhat, semmilyen emlős nem eszi meg, a madarak közül is egyedül a kakukk fogyasztja el a szőrös hernyót, így marad a szelektív hatású, méregdrága szerekkel való permetezés. Napjainkban a gyapjaslepke hernyóit a kitinszintézist gátló anyag permetezésével állítják meg: amikor a hernyó a harmadik bőrét vetné le, a levéllel elfogyasztott anyag megakadályozza, hogy kitinváza alá újat növesszen, a régit pedig nem tudja levedleni, de elhullásáig még folyamatosan károsít. Az emlősökre, madarakra gyakorlatilag veszélytelen szer azonban mindenféle lepkehernyót elpusztít, így olyan természetvédelem alá került területrészeken, ahol ritka, védett lepkefajok élnek, nem alkalmazható! Tudomásul kell venni, hogy a természet rendje nem az emberi haszonszerzés, a profitéhség mindent felülíró szempontjai szerint működik. A termelő, azaz a földből-erdőből gazdasági hasznot húzó gazdálkodó legfeljebb papíron tulajdonosa a földnek, de nincs korlátlan joga ahhoz, hogy minden olyan élőlényt, ami a profithajhászást korlátozza, megsemmisítsen, kiirtson. Mi, vadászok nem győzzük hangsúlyozni, hogy a vad része a természetnek. De nem csak a vad az... -som Magyar VADÁSZLAP július 431

25 KÓKAI MÁRTON Ismerjék meg az orrukat! Tudják-e, hogy egy emb eri orr akár 10 ezer különf éle mintát k épes megkülönböztetni? Hallották-e, hogy 24 óra leforgása alatt körülbelül 10 ezer lit er levegő megy keresztül az orrlyukaikon? Az orrunk valójában sokkal több dologra képes, mint arról tudomásunk van. Jó lenne minél többet megtudni erről a kellékről, hiszen gondoljunk bele: ha az emberi orr ilyen sok mindenre képes, milyen hatékony lehet annak a vadnak a szaglása, amelynek esetenként a túlélése múlik a szaglásán. Amikor a különféle szagok a levegőt beszívva az orrba kerülnek, a két lyuk leterheltsége folyamatosan, úgymond ciklikusan változik. Van úgy, hogy az egyik többet dolgozik, mint a másik, amely eközben regenerálja a nyálkahártyáját, pihen. Később átveszi a munka nehezebbik részét, miközben a másik lyuk tart szünetet. A ciklusokra nem szabályos időközönként kerül sor, hanem akkor, amikor a hipotalamusz (agyállományból álló lemez, amely szabályozza a szervezet belső környezetének állandóságát) erre utasítást ad. Ez az időtartam lehet egy fertályóra, de elérheti akár a 14 órát is. A levegő útjának következő stációja az orrüreg belső része, amelyet vékony nyálkahártya és csillós hámszövet takar. Utóbbiban nagyságrendileg 12 millió szagérzékelő sejt található. (Érdekességként megjegyzendő, hogy egy kifejezetten nyomkövetésre termett véreb orrában 300- szor ennyi sejt van! Ehhez még hozzájárul az is, hogy a kutyák gyorsabb ütemben vesznek levegőt, mint az ember, ezért még hatékonyabban tudják követni az egyes szagokat.) A levegő mire idáig eljut, felmelegszik. A csillók itt kiszűrik a levegőbe került idegen szemcséket, gyakorlatilag jó takarítóként folyamatosan tisztán tartják az ember orrát. Ekkor képződik az a körülbelül 1 liter váladék (teljesen egészséges, nem csak beteg ember esetében is!), amely megnedvesíti a belélegzett levegőt, illetőleg a nyálkahártyát, amelyen 30 milliónyi idegsejt is elférhet. Szagérzékelés A szaglósejtek korlátozott számú szagmolekula érzékelésére alkalmasak, ám működhetnek különféle kombinációkban, így képesek az emberek a korábban már említett 10 ezer féle szag érzékelésére. Ezek a receptor sejtek a szaglóüregen keresztül az agyba juttatják a szag által kreált ingert, amely alapján az felismeri az adott illatot. Érdemes megjegyezni, hogy a szagingereket az orrból az agyba továbbító idegsejtek kapcsolatban állnak az agy ősi területeivel, például a limbikus rendszerrel, amely az érzelmek felügyeletéért felelős, illetőleg a memóriarögzítést biztosító résszel. Ebből következik, hogy a különféle szagok az egyes emberek esetében tudattalan érzelmi változásokat idézhetnek elő. Mindenki rendelkezik tehát a fejében egyfajta illatokat összegyűjtő adatbankkal, ahol raktározza az idők folyamán felgyülemlett szagmintáit. Ez a fajta emlékezőképesség az ember első három életévében alakul ki. A babák például az édesanyjukat az illatáról ismerik fel. Később az agy egy-egy szag felismerése céljából ebben az adatbankban fog kutakodni, amíg az egyező mintát meg nem találja. Egy-egy ilyen felismerés az ember kedvét is jelentősen képes befolyásolni, mert az agy az egyes illatokhoz tapasztalatokat társít, lett légyen szó akár jó, akár rossz emlékekről. Én például kölökként két pofára majszoltam a narancsot, és kisebb mennyiségben pusztítottam a cit- 432 Magyar VADÁSZLAP július

26 TUDOMÁNY romot is, ezért mindmáig összefolyik a nyál a számban, ha megérzem e gyümölcsök intenzív, számomra oly kedves illatát. Ugyanakkor mivel az egyes szagok mindenkinek mást jelentenek, megeshet, hogy a citrom illata valakit a megfázásos betegségekkor oly sokszor fogyasztott teára emlékeztet, így a képzettársítása negatív lesz. Azok a fránya feromonok A feromonok olyan embereknél és állatoknál megtalálható kémiai vegyületek avagy szagok, amelyek szerves részeit képzik a kommunikációnak. Az állatok ezek segítségével fizikai vagy viselkedésbeli reakciót váltanak ki ellenkező nemű társukból. A vaddisznó koca képes feromonjaival úgymond búgásra hangolni a kant. Házi sertés esetében ez másként működik: az állat nyálában megtalálható vegyületek egy olyan reflexreakciót váltanak ki a kocából, amely által az nyugton marad. A rovarok világában is megtalálható ez a fajta kommunikáció, ahol párzási, riasztó, illetőleg csalogató ingerlőanyagaikkal tudnak saját fajuk egyedeivel információt közölni. Az ember esetében ezeknek az illatanyagoknak a legfontosabb szerepük a párválasztásnál van. Például a nők peteéréskor a saját génállományuktól a leginkább különböző génekkel rendelkező férfiakhoz vonzódnak, így biztosítják a gyermekeik legjobb genetikai örökségét. A vadon élő állatoknak több százszorosa a szagérzékelése, mint az embernek A veszély szaga A test által kibocsájtott szagok azonban nem csak a szexuális kommunikációval hozhatók összefüggésbe, hanem például a hangulat közlésére is alkalmasak. Egy, az Egyesült Államokban végzett kísérletben arra kérték fel a résztvevőket, hogy miközben vígjátékokat, illetőleg horrorfilmeket néznek, viseljenek a hónuk alatt gézpárnákat. Később más önkénteseket arra kértek, hogy ezeket a párnákat szagolják meg. Az eredmény szerint a szaglók többségében meg tudták mondani, mely párna tulajdonosa nézett vidám, illetőleg ijesztő filmet. Egy másik kísérletben hasonló módon megszerzett félelemszagot szagoltattak meg az alanyokkal, akik sokkal jobban teljesítettek egy bizonyos teszten, mint azok, akik tiszta, avagy semleges szagú gézpárnát kaptak. Nem véletlen tehát, hogy a veszély szagára az állatok is különösen odafigyelnek, ők még az embernél is éberebbek lesznek ilyenkor, hiszen esetükben akár az életük is múlhat egy-egy ilyen illat felismerésén. A félelem szagát egy 2008-as kísérlet szerint az orrban található, Grüneberg-ganglion nevű sejtcsoport érzékeli. Ezt a szorult szituációba került állatok által kibocsájtott szagok ingerlik. A kutatók szerint a Grünebergganglion megtalálható az emberben is, ám azt egyelőre nem tudni, hogy esetünkben is ez a receptor érzékeli-e a félelmet. Hosszan lehetne még a szaglásról, feromo nok ról és a témához kapcsolódó tényekről írni. Zárásként nyomatékosítás céljából megismétlem a bevezetőben felvetett kérdést, amely szellemében talán még egyértel műb bé válik, miért is kell különösképpen figyelni vadászatkor a szélirányra: vajon mennyivel hasznosabb eszköz a vad orra, mint a vadászé? FOTÓK: Mesterházi József Magyar VADÁSZLAP július 433

27 Magyar VADÁSZLAP július AVENZOR VADRIASZTÁS Cervacol Extra: tű- és lomblevelű erdészeti kultúrák, gyümölcs- és díszfák téli vadkár elleni védelmére. WAM Porocol: a sokoldalú szagsorompó. Minden mezőgazdasági-, kertészeti-, szőlészeti-, erdőgazdasági kultúra új, folyékony vadriasztószere, amely hatását párolgással fejti ki. Gazdaságos, hosszú ideig hat. Vadóc (megújult hatással): mezőgazdasági, kertészeti, szőlészeti és erdészeti kultúrák szaghatáson alapuló, tasakos vadriasztó szere. Repellovit: vaddisznó-riasztó granulátum. A riasztó hatása specifi kusan csak a vaddisznóra hat, csípős szaga és íze miatt. Makk- és más vetések védelmére, egyéb kártételek megelőzésére kitűnően bevált. MINDEN VADKÁR MEGELŐZÉSÉRE VAN MEGOLDÁS! Szállítás postán Székhely és adminisztráció: 1124 Budapest, Koszta József u. 28. Tel./fax: 06-1/ Megrendelés és szállítás: 5540 Szarvas, Vajda Péter út 25. Tel./fax: 06-66/ , 06-30/ pesti@szarvas.hu 434

28 Magyar VADÁSZLAP július TERÜLETRŐL-TERÜLETRE Harmatrázók Az albertirsai Harmatrázó Vadásztársaságról első ízben a Gerjementi Vadásztársaságok és Vadászok Szövetségének alakuló közgyűlésén hallottam, ahol 5 vadásztársaság, 1 erdőgazdaság, 1 kürtegyüttes és 8 egyéni alapító tette le a jövőbeli együttműködés képzeletbeli alapkövét. A harmatrázók nemcsak alapítói a szövetségnek, de az elsők között csatlakoztak a kezdeményezéshez. Ezen apropóból látogattam el a Pest megye déli szegletében gazdálkodó társaság bázisára, az elnök, Boldóczki Pál tulajdonában álló Ege Kft. telephelyére, amely egy a területre oly jellemző nagyobbacska domb tetején található, a 4-es számú főút mellett. 435

29 Magyar VADÁSZLAP július Kukorica-betakarítás a társaság vadföldjén Nem albínó szokatlan megjelenésű dámbika Ahogy belépünk az elnök irodájába, tüstént világossá válik, hogy személyében ízig-vérig vadászemberrel van dolgom. Emitt egy dámlapát, amott két muflon nyakpreparátum, az egyik falrész pedig agyarakkal tarkított. Pál nagyapja is vadász volt, akit a többiek a Harmatrázó becenévvel illettek, mert közülük mindig ő kelt a legkorábban, így a határt járva az ő ruháját itatta át először harmat. A társaság különleges, cseppet sem elcsépelt neve tehát emléket állít a felmenőnek. Teszi ezt annak ellenére, hogy a története nem vezethető vissza több évtizeddel ezelőttre, hiszen mindössze 17 éve, azaz az 1996-os vadászati törvény érvénybe lépése után alakultak meg. Akkor 4200 hektárnyi területen gazdálkodtak, ma ez kicsit több, körülbelül 4700 hektár. 70 százalékban mezőgazdasági területről beszélhetünk, a maradék erdős részekből, illetőleg különféle gyümölcsösökből (cseresznye, meggy, kajszi- és őszibarack, szilva, málna, stb.) tevődik össze. Pál cége is főként gyümölcstermesztéssel foglalkozik, bár manapság egyre többet foglalkoznak egyéb mezőgazdasági kultúrákkal is. A Gerje-patak érinti a területet, így természetes vízforrása is van a társaságnak. A vadászterület vegyes vadas, hisz apróvadból megtalálható itt a fácán és a mezei nyúl is, nagyvadból pedig ott a disznó, az őzbak és váltóvadként a dám. Disznóból esik a legtöbb, egy vadászati idényben, dámból csak pár egyed. A Pál szobájában található lapát egykori viselője is itt esett. Az agancs súlya körülbelül 3 kiló. Bakokból évente olyan 20-at lőnek (ott jártamkor, május közepén 10 bak esett), főként üzekedésben. Járnak Balatoni Róbert hivatásos vadász kezében az 532 grammos, aranyérmes aganccsal hozzájuk németek, spanyolok, finnek, de mostanában leginkább a hazai vadászok a jellemzők. A bakvadásztatásból származó bevétel az egyik legfőbb bevételi forrás, amelyből a társaság a költségeit fedezi. A nagyvaddal különösebb problémájuk nincsen, az apróvad miatt viszont annál inkább fájhat a fejük. Egyrészt a vadkár javát a nyulaknak köszönhetik, ám ez még a kisebbik gond, hiszen mind a nyúl-, mind a fácánállomány nagysága jelentősen megcsappant az utóbbi években, annak ellenére, hogy a terület korábban híres volt tapsifüleseiről. Bár a vonatozás utáni időszakban bőven látni nyúlfiakat, a vadászatok utáni terítékek nagysága csökkenő tendenciát mutat. A magyarázat: a területi adottságok, a gyümölcsösök miatt sok rágcsáló főként pocok és egér él errefelé, így megsokasodnak ezen állatok kedvelői, a rókák és a ragadozó madarak. Utóbbiak ráadásul a területet határoló főút mentén is kedvtelve csemegéznek az autók által elgázolt állatok maradványaiból. A rókák számát nagyjából sikerül kordában tartani, hisz vadásszák is és csapdázzák is őket, a kampós csőrű madarakkal viszont nem lehet mit kezdeni, hiszen minden magyar vadász jól tudja, hogy tilos a gyérítésük... A társaság a szomszédjaival összefogva, idén is telepített nyulakat, de csak reménykedhetnek, hogy a helyzet javulni fog. A fácánnál pedig itt is a banális és globális probléma jelentkezik: kevés a természetes szaporulat, a társaság pedig fácánneveléssel nem foglalkozik, így a társasvadászatok végén örülnek már annak is, ha pár kakas díszíti a terítéket. 436

30 Magyar VADÁSZLAP július TERÜLETRŐL-TERÜLETRE 22 centiméter, ezüstérem 510 gramm, aranyérem Egy társasvadászat eredménye 2 róka, 21 nyúl és 4 fácán Az egyesület tagjai főleg a helyi földtulajdonosok közül kerültek ki. 17-en vannak, tagfelvétel jelenleg nincs. Ars poeticájuk a következő: a vadászat kemény munka és a legszebb kikapcsolódás. A tagdíj 15 évig nevetségesen alacsony volt, mindössze 5 ezer forint, ám ezt az utóbbi években a felmerülő költségek miatt növelni kellett, jelenleg 35 ezer forint. Ennek nagy részét a vad etetésére, itatására fordítják. Gazdálkodásukban figyelnek arra, hogy mindig hagyjanak háborítatlan területeket a vad számára, az etetéseket is ide koncentrálják. Vadászházat nem tartanak fenn, ezzel is spórolnak. Az Ege Kft. telephelyén, ahogy ők nevezik, a bázison gyűlnek össze vadászatok előtt és után, a takarmányt is itt tárolják. Igyekeznek részt venni a vadászati közéletben, ezért is csatlakoztak a már említett szövetséghez. Rendszeres résztvevői a Gerjementi Vadásznapnak, saját közösségi életüket főként a vadászatok után, terített asztal mellett ápolják. Kókai Márton Boldóczki Pál elnök, dámbikájával 437

31 PORTRÉ Fura egy programozó Az előítéletek makacs dolgok. A programozó ugyebár egy szemüveges, sápadt, elhízott vagy éppen csontsovány figura egy homályos helyiségben. Varázsol valamit a monitoron, csak billentyűzeten tud írni, tőmondatokban beszél, azokat is szlengből, szakzsargonból rakja össze, és nemigen tud mit k ezdeni a júzer ekkel, azaz f elhasználókkal. Nos, S askövy Zsolt barátommal, aki eddig minden online f ejlesztésünket leprogramozta, kirándul, biciklizik, horgászik, túlélőtáborba jár, ejtőernyőzik, kertészkedik, kutat ás. Diskuráltunk már éjszakába nyúlóan természetesen vadászatról, gyereknevelésről, politikáról, gazdaságról, és még sorolhatnám. Így aztán Zsolt fura egy programozó... Azt azért el kell ismerni, hogy a kényszerképzetek erősítéséhez emberünk is hozzájárult úgy 14 éves koráig, azaz 1997-ig. Szobájából, amelyben számítógép-alkatrészek átláthatatlan és leírhatatlan káosza uralkodott, nemigen lehetett kirángatni. Hogy mit jelent az, hogy írtam egy operációs rendszert C64-re, nem sokan tudták a környezetéből. Majd kinövi legyintettek. Reménytelennek azért nem tűnt a helyzet: egy doboz petárdával vagy egy légpuskával ki lehetett csalogatni a friss levegőre. Hogy egy pilisi kirándulásra hogy keveredett, arról nem szól a fáma, de tősgyökeres pomázi lakosként azután már rendszeres látogató volt a Holdvilág-árokban vagy az Oszoly-tetőn. Az általános iskola után következett a Verebély László Technikum (országos szakmai tanulmányi versenyen negyedik helyezett lett), majd a SZÁMALK informatikai képzése. Gyakornokként került a szoftverfejlesztéssel foglalkozó multinacionális céghez, az EPAM Systems-hez, és hogy, hogy nem, ott is marasztalták lassan tíz éve. Zsolt estin belekóstolt az egyetemi életbe is, ám csalódnia kellett: részint számára fölösleges, az élettől elrugaszkodott, részint pedig már évek óta birtokában lévő ismereteket kellett volna elsajátítania. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemet egy év után hagyta ott, és mosolyogva legyint, ha szóba kerül. Amikor fejlesztőt kerestünk a HUNTINGPress információs magazinhoz, és két programozó sem merte belevágni a fejszéjét a leginkább térinformatikai jártasságot igénylő Okos vadászati térképbe, Zsolt bólintott. Ennek örömére azonnal meghatároztunk egy utólag visszagondolva irreális határidőt is. Nemes egyszerűséggel annyit mondott: Peeersze! Sok munkaórába, önképzésbe, közös éjszakázásokba került, de másfél hónap múlva kész volt a szoftver. A legendás peeersze azóta nemegyszer elhangzott. Van már hírlevél-küldő alkalmazásunk, apróhirdetés- és videó-rovatunk, webshopunk, és most legújabban internetes fizetést is lehetővé tevő fotóügynökségünk. Elkészült ezenkívül a Soltész Károly automata vadetetőit bemutató honlap, az N3 Média Csoport és a Németh Numerus Nobilis könyvelőcég oldala, és még sorolhatnánk. Hogy mi minden érlelődik a közeljövőben, az maradjon meglepetés. Mindenesetre vannak ötletek, és mióta van internet, Zsolt nem ismer lehetetlent. A Magyar VADÁSZLAP rendszerint vadászok portréit közli, de Zsolt csak fél lábbal lóg ki a sorból. Megszavazzuk neki a bizalmat, hogy záros határidőn belül sikeresen leteszi a vadászvizsgát, sikerült ugyanis megfertőzni. Ült már fönn lesen kísérőként vadkárelhárításon, hajtott fácánt a szerkesztőségi vadászatunkon, tesztelt keresőtávcsövet, lelkes látogatója a vadásznapi rendezvényeknek, nemegyszer járt lőtéren, ahonnan sikerélményekkel gazdagon és fájó szívvel jött el. Már csak idő kérdése, hogy mikor áll neki a vaskos Vadásziskolának. De pont időből van neki a legkevesebb, lévén kitölti a maszek munka. Beszélgetésünk után, mielőtt kikísér, már kapcsolja is be a gépet, hiszen az utolsó simításokat kell elvégeznie a Vadászújságírók Nemzetközi Szövetségének vadonatúj honlapján, és humorosan megkérdi: Attila, van programod estére, vagy írjak egyet...? Földvári Attila 438 Magyar VADÁSZLAP július

32 VADÁSZATI KULTÚRA FOTÓ: Elek Brigitta Pipaccsal és vadászkürttel Bemutatjuk a Pest megyei Pipacs Vadászkürt Egyesületet Mindössze ketten vágtak bele a kürtölésbe 13 esztendővel ezelőtt, jelenleg már 13-an fújják a különféle vadászszignálokat. És még mondja valaki, hogy ez a szám nem hoz szerencsét Az albertirsai Csontos Csaba által megálmodott Pipacs Vadászkürt Egyesület bár barátokból álló zenekarként régóta aktívan részt vett a vadászati közéletben, hivatalos formában csak 2009 óta létezik. A tagok többsége gyakorló vadász, az egyetlen kakukktojásnak számító kürtös amint teheti, leteszi majd a vadászvizsgát. A legifjabb zenész 10, a legidősebb 60 éves. Foglalkozásukat tekintve van köztük háziorvos, mezőgazdasági-gép kereskedő, vadásztársasági elnök, szobafestő, pincér vagy éppen vasutas. A tagok többsége albertirsai, ám akad köztük kecskeméti, üllői, tasi és ceglédberceli illetőségű is. A jelenlegi csapat fokozatosan alakult ki. Még a kétezres évek elején, a Csontos Csabából és Aradi Jánosból álló duó remegő térdekkel debütált a FeHoVa kiállításon, amelyen egy kivételével azóta is minden évben részt vesznek. A fellépés után a közönség soraiból került ki az együttes harmadik tagja, és többnyire azóta is önkéntes jelentkezés alapján bővül a taglétszám. Csak hárman mindannyian profi zenészek csatlakoztak a csapathoz az egyesület külön megkeresésére. Jelenleg ketten várják, hogy a jövő évi közgyűlésen felvegyék őket, ezért bátran kijelenthető, hogy az érdeklődőket nagyon szívesen látják, ám csak olyanokat vesznek be maguk közé, akik emberileg is illenek az együttesbe, hisz vigyázni kell az évek alatt kialakult összhangra. Az elnök Csontos Csaba nem panaszkodik, hisz az egyesület bőven el van látva fellépési felkérésekkel: tavaly összesen 73 alkalommal kürtöltek. És hogy merrefelé hallhatók? Nos, februárban és márciusban heti rendszerességgel vesznek részt vadászbálokon, áprilistól pedig az őzbakterítékek nyújtják a legfőbb elfoglaltságot. Nyáron a pihenés mellett általában valamilyen megmérettetésre készülnek. Idén például a sógorokhoz mennek egy komoly kürtös versenyre, ahol a Baranya Vadászkürt Együttes mellett ők képviselik majd hazánkat a nemzetközi mezőnyben Reichersbergben. A nyár elmúltával, szeptembertől ismét a terítékeké és a trófeamustráké a főszerep. Az egyesület tagjai rendszeres fellépők a pusztavacsi, a nyugatcserháti és a váci erdészetnél, valamint több vadásztársaságnál. Általában ezeken az alkalmakon nem teljes létszámban jelennek meg, csak azok mennek, akiket magánéletük és egyéb teendőik engednek, vagy ahány kürtöst az adott esemény megkíván. Az is előfordul, hogy egy hétvégi napon a csapat egyik fele nyúlvadászaton fújja, míg a másik egy disznóhajtáson kürtöl valahol. Néhány alkalom van, amikor összegyűlik a teljes tagság, ilyen például a FeHoVa, a Gerjementi Vadásznap és az AGRO MASHEXPO. A zenekar pár éve már némi bevételre is szert tesz, amelyből tavaly új egyenruhát és kürtöket is vettek. Ebből tudják finanszírozni például a nyári osztrák versenyre való eljutást is, ami nem lesz olcsó mulatság. Természetesen a mai gazdasági viszonyok között óhatatlan, hogy a zenészek rendelkezzenek támogatókkal, akik hol a fellépésekre való eljutásban, hol pedig egy-egy baráti vacsorával segítik a kürtösök munkáját. Jelenleg négy pártoló tagjuk van, akik bár nem zenészek, lelkesen segítik a pipacsosokat. Az egyesület nem csak kürtöléssel öregbíti a vadászati kultúra hírnevét: alapító tagok a Gerje-patak menti vadásztársaságok által alkotott eddig egészen egyedi kezdeményezésnek bizonyuló társulásnak, a Gerje-menti Vadásztársaságok és Vadászok Szövetségének, amelynek megalakulásáról a VADÁSZLAP májusi lapszámában részletesen beszámoltunk. -kókai Magyar VADÁSZLAP július 439

33 BÉKÉS SÁNDOR Minden kor hagyott ránk Nem tudom, elképzelte-e Kárpáti János önmagát valaha is díszes várúri öltözetben, de én most így látom őt. Súlyos tölgyfaasztal mellett áll az ódon hangulatú, kupolás teremben, háttal az erdős, dombos tájra néző ablaknak. Kéznyújtásnyira tőle faragott komód, rajta faszobrok (melyek felett méretével és szuggesztív tekintetével Szent László király portrészobra uralkodik), szemben vele testes cserépkályha, közelében csúcsíves ajtónyílás, mely valahová a mélybe vezet... De nem, mégse várúri öltözet, amit visel! Várúrnak cingár is, fiatal is. Legyen hát inkább udvari vadász, aki, mondjuk, éppen eligazításra, avagy magára a vadászúrra vár... Rövid idejű ez a csalóka látomás, átmegyünk ugyanis egy másik helyiségbe. Fehérre meszelt falak, fakazettás mennyezet, kerek asztal, karszékek, az ablakszerű falmélyedésben cserépkorsó, égetett dísztárgyak. Még a két világháború közötti évtizedekben is ilyen lehetett egy vidéki kisnemes, pap vagy éppen tanító vendégváró nappalija. Ebből a meghatározásból csak annyi igaz, hogy vidéken vagyunk. Pontosan Dél-Zalában, Lenti közelében, a Lenti-medence északi peremén, Iklódbördöce nevű településen, a Kerka és a Cserta patak ölelésében. Kicsiny falu, templom nélkül, ámbár harangtornya három is van. A háziúr nem kisnemes, nem pap és nem tanító: vadőr, amiként mindenki ismeri, és ahogy ő maga magát is azonosítja. Hivatalos titulusa persze azért ennél elegánsabb, hisz a Zalaeredő Zrt. Lenti Erdészetének kerületvezető vadásza. Most ennek megfelelően zöld az öltözete is. De szolgálaton kívül többnyire kőművesnek, ácsnak, vagy éppen kőfaragónak nézné az ember. Hét éve építi, szépíti saját kezűleg a házát. Az utcáról nézve egyelőre egy sátortetős családi ház a sok közül. A telek területére lépve meghökken az ember. A láthatóan régi téglákból újonnan épített, hosszan elnyúló árkádos udvari szárny ugyanis azt az érzetet kelti, mintha egy várudvarra nyertünk volna bebocsátást. Sok munka van még hátra, mondta Kárpáti János, miközben a masszív oszlopokkal tagolt, boltíves folyosón a már elkészült és berendezett belső szobák felé vezetett. Egy nagy, még vakolatlan szoba előtt elhaladva megmutatta, hogy hol és milyen lesz majd a vadászszobája... Immár a fehér falú, nemesi szobában ülünk, melyhez hasonló hangulatú szobákban valamikor többnyire pipaszó mellett folyt a társalgás az élet kisebb és nagyobb 440 Magyar VADÁSZLAP július

34 ARCOK, TÁJAK, ESZMÉNYEK valami értékeset dolgairól. Mi most az ismerkedésnél tartunk. Kárpáti János 1972-ben született Várpalotán. Ez utóbbi ténynek fontos szerepe van élete alakulásában, mint ahogy annak is, hogy apja katonatiszt volt. Várpalota épületek által írt történelemkönyv. A Thury-vár, a Zichy-kastély és a kápolnák által jelenlévő realitás a múlt. A város katonai hagyományai is egyedülállóan gazdagok. És a katonacsaládokban visszatérő téma a haza, a történelem és a kötelességteljesítés... Belakták a Dunántúlt a beosztás és a szolgálat érdekei szerint, mondja. Lentibe például Kaposvárról költöztek. Lenti katona fiatalok egymást követő nemzedékei számára rémálom volt. Kárpáti János helyesel, tényleg így volt, majd rövid hallgatás után azt teszi hozzá, hogy ő Lentinek, a dél-zalai tájnak a természettel való érzelmi találkozás élményét köszönheti. Amikor eljött a pályaválasztás ideje, gondolkodás és előzetes vadászélmények nélkül azt írta az első helyre, hogy vadász, vadtenyésztő. Minden további nélkül felvételt is nyert a Szombathely oladi szakközépiskolába. Több mint húszévi hivatásos vadászi szolgálattal a háta mögött a dél-dunántúli és azon belül a zalai gímszarvas-állományok felbecsülhetetlen értékét hangsúlyozza, miután én a vadászat, vadgazdálkodás új jelenségeivel és gondjaival kapcsolatban faggatom. Nemzeti kincs, ám a kincstárajtó tárva-nyitva, jegyzem meg, mire ő azt feleli, hogy valóban, ez így igaz, éppen ezért az állami, erdészeti területeknek az értékőrzés tekintetében különös, már-már végvári szerepük és felelősségük van... Csanád, Kárpáti János 13 éves, kisebbik fia (testvérbátyja, Hunor 14 éves), frissen főtt kávét hoz. Azért jöttem, hogy megvegyem a házatokat, mondom neki a lehető legkomolyabb arckifejezéssel, mire döbbenten az apjára néz, s ujjait idegesen morzsolva várja, hogy az megnyilatkozzon végre ezzel a képtelen lehetőséggel kapcsolatban. A félkész ház az ő kezük munkáját is őrzi. Sőt, Hunor már régészkedik is. A szántóföldeken sok minden felszínre kerül. Talált már középkori cserépdarabokat, mi több, egy kohósalaknak tűnő murvát is, melyet magához rántott a mágnes, mely tény egy ősi vasöntöde valamikori létére utal... A vadászatról már nem sok szó esik. Napjaink vadászati gyakorlata egyetlen szóval jellemezhető, jegyzi meg vendéglátóm. Rohanás... Az eredmény a fontos, az élmény mellékes. A terület és a személyzet megítélésének az egyetlen szempontja a gyors siker... Nos, itt e különös ház hűs falai között minden van, csak rohanás nincs. Fényképezés ürügyén teszünk egy újabb sétát a már elkészült lakótérben. A várúri teremben (melynek ebédlő a családi neve) egy tölgyfából készült, díszesen faragott, trónszerű alkotás is áll, mely házi oltár lesz teljes elkészülte után. Asztallapján, ugyancsak fából, nyitott biblia. A jobb oldali lapon faragott Krisztus-fej, a baloldalira pedig, ugyancsak a fába faragva, idézet kerül majd. A fafaragás az ősi művészetek egyike. Kárpáti János azonban kerüli a művészet kifejezést, hisz, mint figyelmeztet, valamikor, nem is olyan régen, a fafaragás mindennapos tevékenység volt. A falusi emberek (az időmilliomos pásztorok pedig különösképpen) az otthonukat és az eszközeiket is faragással díszítették. A kérdésre, hogy ő hogyan, miért kezdte, meglehetősen prózai a válasz. Túl drágának találta a boltokban kapható trófea-alátéteket...! És ha már ment a fafaragás, jött a tégla, a csont, majd a kő is... Kárpáti János háza rusztikus felületeket adó, historizáló hangulatot teremtő bontott téglákból épül. Praktikus magyarázata van ennek is, ugyanis még néhány évvel ezelőtt is teherautó számra hordták a szanált épületek törmelékanyagát az erdei utakra. Ez a pazarlás kora: ami öreg, az értéktelen is. Pedig ha az ember kézbe vesz egy nagyméretű téglamatuzsálemet, sajátos érzések töltik el. Hasonlóak, mint amilyent a trófeák váltanak ki, hisz mindkettő az élettörténetét, a múltat őrzi magába zárva... Szent László király szobra előtt állunk és valami olyasmiről beszélgetünk, hogy vajon történelmünk melyik korszakában lehetett jobb, tartalmasabb az élet? Én talán a kiegyezés utáni évtizedeket választanám, jegyzem meg, Kárpáti János azonban mintha nem tudna és nem is akarna választani. Minden kor hagyott ránk valami fontosat, értékeset, ami aktualizálható és a hasznunkra lehet, mondja végül. Ennek a képnek a faanyaga például, mutat a mellettünk lévő falon függő nagyméretű, sötét tónusú, mívesen faragott táblaképre (mely hazai nagyvadjainkat ábrázolja) egy hajdani szőlőprés egyik eleme volt. A prés a belevésett dátum bizonysága szerint 1836-ban készült. De neki is volt előélete, mert az a hatalmas tölgy, mely az alapanyagául szolgált, aligha volt száz évnél fiatalabb... Magyar VADÁSZLAP július 441

35 BÁLINT ELEMÉR Magyar VADÁSZLAP július Felvették a kesztyűt Számos tengerentúli, európai vagy európai bőrbe bújt távol-keleti fegyvergyártó kínálja kiváló portékáját az ismétlőpuskát ezer, illetőleg kétezer euró között. A német ipar a suhli C.G. Haenel kivételével ez év márciusáig eddig alig-alig reagált a külföldi konkurencia által odavetett kesztyűre. A negyvenedik IWA egyik jól megérdemelt sztárja volt a több mint 260 éves múltra viszszatekintő J. P. Sauer & Söhne által kifejlesztett és azóta túlórában gyártott új Sauer 101-es ismétlője. A piaci siker már a nürnbergi kiállításon előrevetítette árnyékát, ahol az új S 101-t csak hosszabb sorban állás után vehette kézbe az érdeklődő. Sauerék az S 101-nél több szempontból szakítottak a kiváló minőségű, több fő- és alváltozatban gyártott S 202 által képviselt filozófiával, valamint annak árfekvésével. Az S 101 jövendőbeli tulajdonosának több, könnyen megemészthető kompromisszum ra és még több kellemes újdonságra kell felkészülnie. A barnított S 101 csöve szemben az S 202-vel nem cserélhető. Kaliber választéka annál lényegesen szűkebb, gyorsító nincs, de az igen jól sikerült, gyárilag beállított, újonnan A zárdugattyú 60 fokban nyitható kifejlesztett kiváló elsütés ezt nem is indokolja. Az acélból készült tokhoz speciális eljárással, a Heat-Lock zsugorkötéssel feszültségmentesen csatlakozik a szintén a 101-hez külön kifejlesztett, teljes hosszában azonos keresztmetszetű, sülylyesztett torkolatú cső. A tok az agyazáson való feszültségmentes felfekvését minden földrajzi és klimatikus körülmények között az Ever Rest rögzítő rendszer az előagyban elhelyezett alumínium tömbbel garantálja. Ez a fegyver pontosságát döntően befolyásolja. A cső és a tok ilyen megoldású rögzítését az agyazáshoz eddig jobbára csak a drága sportfegyvereken láthattuk. A hat reteszelő szemölccsel, kivonó karommal és iker hüvelykivetővel(!) ellátott, a hüvelytalpat körülölelő zárdugattyú közvetlenül a csőfarban zár. A zárdugattyú végén van a Dura Safe biztosító tolóka, amelyet akaratlan kibiztosítás ellen a Sauer 90-en megkedvelt, sokak által visszasírt és a régi angol nagyvadas puskákon egykor csak négerbiztosítónak politikailag korrektül szerecsenbiztosítónak nevezett kis gomb reteszeli. A gomb megnyomásakor a biztosító tolóka hangtalanul előre tolható, miközben Az S 101 tok aluminium ágyazata A zárdugattyú hat reteszelő szemölccsel és a külön gombbal ellátott ütőszeget blokkoló biztosító tolókával az előtűnő piros négyszög a fegyver tűzkészségére, a zárdugattyú aljából kitüremkedő és ekkor láthatóvá váló fehér nyelv pedig a megfeszített ütőszegre figyelmeztet. A biztosító magát az ütőszeget blokkolja, ami igen biztonságos, ebben az árkategóriában ez egy meglehetősen szokatlan extra. Szintén ritka ebben az árfekvésben a Safe Opener -nek nevezett elrendezés, a tok jobb oldalán található gomb lenyomásával a biztosított zárdugattyú kinyitható és így a csőre töltött fegyver biztosított állapotban üríthető! A jól sikerült, kivehető üvegszálerősítésű műanyag tárban öt, magnum kaliberek esetében négy töltényt lehet betölteni. A tárat egy az előagyon, igen mélyen elhelyezett gomb megnyomásával lehet kivenni, elvesztése szinte lehetetlen. A tusa- 442

36 Magyar VADÁSZLAP július VADÁSZFEGYVER hát a megszokottal szemben meredekebben emelkedik, jobban felveszi a lövés okozta visszarúgást és a meredekebb szögnek köszönhetően, a céltávcsövön történő célzás is kényelmesebbé válik. A tus a maga hossztengelye mentén szimmetrikus, így jobb- és balkezes lövészek egyaránt használhatják. A pisztolymarkolat a szokottnál hegyesebb szögben csatlakozik a tushoz, ami jobb megfogást biztosít, ezáltal a mutatóujj is jobban kontrollálható, az elsütés így biztosabb. A nyitott zárdugattyú fejen jól láthatóak a megbízhatóan működő ikerkidobók Szerkesztőségünk a J.P. Sauer&Söhne jóvoltából egy.308 Win. kaliberű S 101 Classic XT-t - igen kellemes fogású műanyag tussal - kapott kipróbálásra. A puskára egy Zeiss Duralit 3-12x50 céltávcsövet szereltünk a Remington 700-hoz való EAW szerelékkel, mivel az összes Remington 700-hoz való távcsőszerelék az S 101-hez is használható. A lőtéren a legjobb eredményeket, 100 méteren, homokzsákon feltámasztva, a GECO Express 10,7 grammos tölténnyel értük el 21 mm-es szórással, öt lövésből! Szintén igen jó szórásképet mutatott az RWS Target Elite 10,9 grammos teljes köpenyes tölténye (34 mm) és a GECO TM 10,7 grammos tölténye (36 mm). Az előbbiekhez hasonló jó eredményeket produkált még az RWS DK 10,7 gr, a Barnes Vor-TX 10,9 gr-os és a Brenneke TUG nature 8,5 gr-os tölténye. Tekintve, hogy a.308 Win. az egyik legelterjedtebb kaliber a világon, szinte mindegyik gyártó programjában megtalálható, aki valamit is ad magára. Így mindenki megtalálhatja a puskájához, vadászmezejéhez és az általa űzött vadfajokhoz való optimális töltényét. Az említett.308 Win. kaliberen kívül még az S 101 a következő medium kaliberekben rendelhető: Rem.,.243 Win., Spr., 6,5x55, 7x64, 8x57 IS, 9,3x63, 56 cm-es csőhosszal, míg a magnum kaliberek rajongóinak a 7 mm Rem. Mag.,.300 Win. Mag. és a.338 Win. Mag. áll rendelkezésére 62 cm-es csővel. Az ár színvonalához képest igen gondos megmunkálású Sauer 101 jelenleg két változatban kerül a polcokra Classic néven, hagyományos diófa tussal, illetve Classic XT elnevezéssel, kellemes tapintást biztosító műanyag tussal. A Classic kivitel 1750 euróért, míg a Classic XT 1550 euróért cserél gazdát, mindkét esetben nyílt irányzék nélkül. Ennyi pénz ellenértékeként a vevő egy valódi Sauer, Made in Germany minőségben készült vadászfegyver elégedett tulajdonosa lesz. 443

37 Magyar VADÁSZLAP július Őzbakvadászat Szibériában A Szibériai-Magyar Vadásztató Kft. részéről érkezett a felkérés, hogy tolmácsként kísérjek el egy csoportot Tyumeny megyébe, Oroszország számomra eddig ismeretlen tájára, szibériai őzbakvadászatra. Négy vadász és két kísérő volt a létszám, viszont a vadászokkal csak a repülőtéren találkoztam először. Volt bennem némi izgalom, hiszen nem mindegy, milyen emberekkel kell eltöltenem az elkövetkező hetet. Sajnos egyikük az utazást megelőző napon kezét törte, ezért ki kellett hagynia ezt a kalandot. Speciálisan átalakított Niva vadszállító ráccsal Az első ismerkedő mondatok után megéreztem, hogy ízig-vérig igazi vadászemberekkel lesz szerencsém meglátogatni a szibériai olajmezőket. Az utazás nem lett volna hosszú, ha a repülőgépek csatlakozását sikerült volna lehetőség szerint összehangolni, azonban a későbbi moszkvai géppel indulva, nagyon kevés idő maradt volna az omszki járatig. Ennek köszönhetően Moszkvában, a repülőtéren kellett eltöltenünk kilenc órát, ami nem volt kellemes időtöltés, majd éjszaka indulva, kora reggel érkeztünk meg Omszk repülőterére. Azért ide, mivel a fogadó cég omszki központú, innen kocsival vittek bennünket a Tyumeny megyében található Sladkovo település melletti vadászterületre, az annak központjául szolgáló vadászházba. Ez a terület közvetlenül a kazah határ mellett, a határsávban fekszik. A szárazföldi utazás semmi különlegeset nem tartogatott, hacsak azt nem vesszük annak, hogy európai szemnek szokatlan földúton is haladtunk. Azonban a kisbusz, amivel vendéglátóink vártak minket, mindenért kárpótolt, hiszen már ez is egy luxusjármű volt, ami az idelátogató vendégek maradéktalan kiszolgálását szolgálta. Az első meglepetés az volt, hogy egyik bőröndünk az utazás során összetört, de nagyon korrekt eljárásban a légitársaság igyekezett orvosolni a problémát. Megérkezésünkkor ért minket a következő meglepetés, hiszen a kietlennek mondható sztyeppén egy betonkerítéssel körülvett területre érkeztünk, és amint a kerítésen belülre kerültünk, olyan érzés fogott el mindenkit, hogy egy oázisba érkeztünk. Üde, gondozott gyep mintegy négy hektáron, virágzó kis bokrok, és Oroszországra nem jellemző tisztaság mindenütt. Amikor a házba beléptünk, akkor is meg kellett lepődnünk, hiszen egy minden igénynek megfelelő vadászház szolgáltatásait élvezhettük az elkövetkezendő hétben. A ház vezetője mindent megmutatott, szauna, jakuzzi, medence, fedett teniszpálya, biliárdterem. Rögtön egy gyors reggelivel azt is tudtunkra adták, hogy az ellátás színvonala semmiben nem marad el majd a szállás minőségétől. Mivel fegyvereket senki nem hozott magával, - előre tudtuk, hogy csak bonyolítaná az utazást a vendéglátónk által felajánlott fegyverek közül mindenki kiválasztotta a számára szimpatikus kaliberű fegyvert és próbalövéseket tett, majd készültünk is az első kimenetelre. Én Árpihoz csatlakoztam, hiszen kétfelé vált a csapat. Nem kevés utazás után megérkeztünk egy ligetes területre, ahol már legelésztek az őzek az erdőfoltok mellett. A helyi vadászok gyakorlott szemmel hamar megállapították, hogy csak fiatal bakok vannak a csapatban, ezért tovább autóztunk egy másik tarló mellé. Ott a kísérő vadász és Árpi kiszálltak és a távolról észlelt őzeket gyalog igyekeztek megközelíteni. Egy idő után el is tűntek szemünk elől, majd rádión jött az utasítás, hogy vegyük fel őket és ismét tovább autóztunk egy másik tarlóhoz, ahol kísérőink szerint tartja a helyét egy jó bak. Árpinak sikerült is mintegy negyven méterre becserkelni, azonban a fegyver nem 444

38 Magyar VADÁSZLAP július KÜLVILÁG A területen jó maralállomány él sült el. Óvatosan újratöltött, és ismét csak egy csettenés! Az elejteni kívánt bak természetesen nem várt türelmesen, hanem az ismétlődő idegen zajra elugrott. Ezzel a mai vadászatot be is fejeztük, hiszen erősen szürkült már. Hazaúton próbalövést adott le Árpi a fegyver ellenőrzése céljából. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a félautomata fegyver nem zárt tökéletesen, ezért nem sikerült a lövéseket leadni. A másik csapatból viszont Sándornak sikerült elejtenie a csoport első szibériai bakját. Ezentúl mindössze annyit állapítottunk meg közösen, hogy az utazás során tapasztalt vadhiány egyáltalán nem volt látható a területen. Sok őzet láttunk, így megalapozott volt a reményünk, hogy másnap még több vadat láthatunk. A kiadós vacsora után senkit nem kellett ringatni, hiszen egy éjszaka kimaradt a pihenések sorából. Reggel korán ébresztő, pár könnyű falat és már indultunk is. Közeledve a tervezett területrészhez, hirtelen megálltunk és kísérőnk mutatta, hogy előttünk váltott át egy erős bak. Ezért Árpi és kísérője kiszálltak, gyalog folytatták útjukat. Nem sokkal előttünk oldalra néztek, majd távcsövezni kezdtek. Aztán kissé kapkodva felállították a lőbotot és Árpi máris célba vette reggeli első bakját. Elengedte a lövést, majd újra célzott, hiszen nem talált. Második lövése azonban nem tévesztette el a célt. Igazi öreg bak, vastag, sötét szárakkal, lenyűgöző méretekkel. Hamar beemeltük a kocsiba, majd tovább haladtunk. Alig pár perccel később, néhány kilométerrel távolabb azonban vezetőnk ismét fékezett és előre mutatott, ahol egy szintén termetes bak állt, mintha csak minket várt volna. Árpi kiszállt, megkereste a legjobb pozíciót, majd lőtt. Itt már nem volt szükség második lövésre. Hazaúton terítéket készítettünk és lefényképeztük a reggeli vadászat zsákmányát. A vadászházhoz beérve tudtuk meg, hogy Pali is elejtett egy öreg bakot, így a tervezett hat bakból sikerült is négyet a második napon terítékre hozni. Másnap reggel eleredt az eső, lehűlt a levegő és ekkor megértettük, hogy a különlegesen átalakított Nivák milyen célt szolgálnak. Továbbra is két csapatban folyt a vadászat, de eredménytelenül. Két nap múlva tisztulni látszott az idő, az eső is elállt, bizakodva indultak vadászaink. Nem is lett másképp, hiszen Pali hamar be is ért kísérőivel, mert igazán korán sikerült elejtenie második bakját, egy igazi matuzsálemet. Ekkor már csak Sándor volt kint a területen, de érkezett a telefonhívás, hogy sikerrel jártak. Izgatottan vártuk, majd megláttuk a szintén öreg, mutatós fejdíszt viselő bakot. Mint később kiderült, súlyra ez a bak lett a legnagyobb. A derék trófeák meghozták Gyula kísérőnk kedvét is, így másnap reggel ő is kiment, hogy lőjön egy szibériai bakot. Reggel sikertelen volt a kimenetel, este azonban neki is sikerült elejtenie bakját. Így aztán sikeresen fejeztük be a vadászatot, a további napok már csak a pihenést szolgálták. Egy nap hazai ízeket csempésztünk a konyhába, hiszen gulyást főztünk, ami vendéglátóink tetszését is elnyerte, jóízűen fogyasztották a számukra idegen ízeket tartalmazó ételt. Utolsó éjszakánkat Omszkban töltöttük, nehogy az utazás során olyasmi jöjjön közbe, ami megnehezíti a hazajutásunkat. Bizony volt is részünk némi izgalomban, mivel a felázott földes út tartogatott meglepetéseket, de sikerült minden akadályt legyőznünk. Hazautunk zavartalan volt, a repülőtéren azzal váltunk el, hogy a csoport jövőre ismét elindul Oroszországba, azonban más területen és más vadfajra szeretnének vadászni. Céljuk a távoli Magadán, ahol óriás jávor lesz az elejteni kívánt vad. Bízunk benne, hogy hasonló sikeres, élményekben gazdag vadászat lesz majd az is. PUNK JÁNOS vadaszinfo@invitel.hu 445

39 ÍZELÍTŐ KÍNÁLATUNKBÓL: DVD-k VADÁSZLAP PDF-archívum ,-/db VADÁSZLAP PDF-archívum csomagban ,- Vadászat A magyar erdő királya ,- Blaumann Ödön: Nagy bakok ,- Öreg bakok ,- Őzbak bírálat I-II /db Őzbak csalsípra ,- Őznász ,- Dámszarvasok földjén ,- Heltay I.: Amit a nagyvadról tudni illik ,- Ignácz M.: Namíbia Első találkozás ,- Oroszországi vadászatok ,- Őzhívástól a vaddisznóhajtásig dupla ,- Sáfrány József: Az én Afrikám I-II /db Takács Viktor: A vadászíjász /db Őzhívás ,- Vadász ABC ,- Íjászat Szabadi Attila: Robin Hood sehol ,- Művészet A természet művészei ,- Balogh-Somody: Kelet-Afrika vándora voltam ,- Bársony István a láp és a pagony dalnoka ,- Csergezán Pál vadvilága ,- Hidvégi Béla: A vadontól a múzeumig ,- Solymászat Balogh István: Vértelen vadászat ,- KÖNYVEK Klasszikus irodalom Apponyi Henrik: Úti- és vadásznaplóm ,- Avarffy Elek: Hej! Vadászok! ,- Vadászképek ,- Bársony István: Az elveszett Paradicsom ,- Fekete vér ,- Nyomról nyomra ,- Fekete István: A magam erdeiben ,- 21 nap - Csend ,- Bogáncs ,- Gyeplő nélkül ,- Matula és egyebek ,- Tíz szál gyertya ,- Vadászok ,- Zsellérek ,- Harmat és vér ,- Just Ödön: Vadásznapló töredékek ,- Kittenberger Kálmán: Első elefántom ,- Vadász- és gyűjtőúton Afrikában ,- K. Rhédey Zoltán: Verébtől a szarvasbikáig ,- Maderspach Viktor: Havasi vadászataim ,- Medve! ,- Makay Béla: Hegyen-völgyön ,- Molnár Gábor: Dráma az őserdőben ,- Nadler H.: A Keleti- és Déli-Kárpátokban ,- Cserkészeten és lesen Nagy-Mo.-n ,- N. Nozdroviczy Lajos: Vadászemlékeim ,- Reminiczky Károly: Kassai vadászhistóriák ,- Tanos Pál: Erdőzúgás ,- Thurn: Erdélyi szarvasok és medvék nyomában. 2500,- Zichy Géza, gróf: A leányvári boszorkány ,- Zichy Kázmér, gróf: A Guaso Nyiro mentén ,- Kortárs irodalom A szarvasok háreme ,- Andrássy János Mihály: A kandalló előtt ,- Ambrózy Árpád: Nimród csillaga alatt ,- Apatóczky István: Ettünk falombot ,- Bán István: Vadóc vakációk ,- Vízvarázs ,- Békés Sándor: A slapaj visszanéz ,- Isten előszobájában ,- Bornemisza Péter: Vadászszívvel ,- Varázslatos vadászatok ,- Capstick: Az utolsó elefántvadász ,- Halál a fekete kontinensen ,- Halál a magas fűben ,- Csiák Gyula, dr.: A pagony dalnoka ,- Cséplő József: Hajnaltól késő estig ,- Damaszkin Arzén: A maszáj fennsíkon ,- Faragó-Fáczányi: Régi dicsőségünk ,- Fuchs Antal: Dicsértessék a Bakony ,- Trilógia ,- Gazdag József: Csallóközi vadászatok ,- Gánti Tibor, prof., dr.: A természet kebelén ,- Gyimesi: Vadászataim a Kárpátokban (bk.) ,- Gyimesi György: Szerelmem Afrika ,- Halmágyi: Vadászatok idegen tájakon ,- Hámory: Kurgánok között a Hortobágyon ,- Hankó László: A medvék országa ,- Hidvégi Béla: Vadászálmok birodalmában ,- Hidvégi-Jánoska: Magyarok Ázsia vadászösvényein ,- Kászoni Zoltán: Székelyföldi vadászatok ,- Wass Albert szülőföldje vadászatai ,- Kemény J.: Medvekalandok a Kárpátokban ,- Keszthelyi Jenő: Csontszilánkok ,- Kovács D.: A vívók apostola és a vadászat ,- Vadászfegyverekről nemcsak vadászoknak. 4500,- Kovács Zsolt: A vadon vándora ,- Állati emlék ,- Kubasek: Jeles világutazók nyomdokain I-II ,- Márok Tamás: A képzelet vadászmezején ,- Márton Imre dr.: A vadon hívó szava ,- Mess Béla: Egy öreg vadász elmélkedései ,- Két szenvedély rabságában ,- Naplemente ,- Palkovics Gy.: A zisten fölvitte a dolgomat ,- Kakpuszta ,- Milliárdosok között ,- Pető János: Hogyan tehet a vadász ,- Megismerni a vadászt ,- Mit is gondol a vadász? ,- Mitől hízik a vadász? ,- Rakk Tamás: Göröngyös égi és földi utakon ,- Tűzözön és hóvihar ,- Rácz: Majdnem megmásztam a Mount Everestet. 3200,- Schmidt Egon: A vadászat mellékszereplői. 2200,- Schwartz Béla: Mister KUDU ,- Jávorszarvassá avatom ,- Siketfajd ketyegés és zergefütty ,- Simkó Gyula: Szerelmem Afrika ,- Sütő András: Hargitai vadászkalandok ,- Szabó József: Harangszó ,- Szy Ferenc: Vadászéletem Kanadában ,- Török András Mátyás: Pókhálók ,- Ugray Tamás: Gavallérral a csúcsokon ,- Vadászatok itthon, otthon és a csúcsokon ,- Vadászpuskával a csúcsokon ,- Végh Endre, dr.: Megvadult szótár ,- Murphy és a beteg vadász ,- Vadászni emberi dolog ,- Videcz Ferenc: Vendégkönyv ,- Zsugorított görbetükör ,- Zsigárcsik Gyula: Diana másként akarta ,- Szakkönyv A halgazdálkodás gyakorlata ,- Ambrózy: Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell. 2200,- Andrésiné Andrési: Az erdészmester könyve ,- Bakonyi Gábor: Állattan ,- Bartha D.: Magyarország fa- és cserjefajai ,- Természetvédelmi növénytan ,- Bauer, Karl: Szőlősgazdák könyve ,- Bertóti István: Őzhívás ,- Békési Csarnai: Házi pálinkafőzés ,- Bényei Lőrincz Sz. Nagy: Szőlőtermesztés. 4400,- Bicsérdy Sugár: Vadbetegségek ,- Binder Egon: Füstölés ,- Bodor János: Kerti károsítók ,- Bognár - Mercz: Szőlőművelés, borkészítés ,- Csányi Sándor: Vadbiológiai olvasókönyv ,- Faragó S.: A vadállomány szabályozása ,- Élőhelyfejlesztés az apróvad-gazd.-ban. 4900,- Vadászati állattan ,- Farkas Dénes: Nézd és lásd! ,- Fehér Gy.: Állatpreparátumok készítése ,- Gahm: Házi vágás, bontás, töltelékáru-készítés ,- Hurka, kolbász, szalámi ,- Hasznos tanácsok világutazó vadászoknak ,- Hartman: Mezőgazdaság a term. szolg.-ban ,- Heltai M.: Emlős ragadozók Magyarországon ,- Heltay I.: Amit a fegyverismereti vizsgán ,- Az állami vadászvizsga tesztkérdései ,- Vadásziskola ,- Heltay Kabai: Hivatásos vadászok kézik. I-II ,- Heltay Rácz Fodor: Vadászatszervezés, vadászetika ,- Hespeler Krewer: Fiatal vagy idős? ,- Holdas-Szendrő: Nyúl ,- Horváth Béla, dr.: Erdészeti gépek ,- Horváth Gy.: Zöldség- és fűszerkülönlegességek ,- Horváth L.: Halbiológia és haltenyésztés ,- Juhász Lajos: Természetvédelmi állattan ,- Kohár László: A solymászatról kezdőknek ,- Koloman Ferjentsik: Hatnyelvű vadászszótár ,- Kozák L.: Természetvédelmi élőhelykezelés ,- Lajkó István: A halászmester kézikönyve ,- Lampeitl, Franz: Méhészek könyve ,- Lanszki J.: A korszerű prémesállat-tenyésztés ,- Larousse: Vadászkönyv ,- Mara Árpád Sepsi Árpád: Farkasaink ,- Molnár Kálmán dr.: Halbetegségek ,- Nagy Gábor Szabó Zsolt: Csigás íjak ,- Vadászíjászat ,- Pintér-Pócsi: Hal ,- Rakonczay Zoltán: Természetvédelem ,- Samwald, Achim: Aszalás, szárítás ,- Schmidt Gábor: Virágos díszcserjék ,- Solymász E.: Évkönyvek /db Soós Béla: Kezdő kertészek könyve ,- Szabó Péter: Rókák és terrierek ,- Szóljon a vadászkürt ,- Szőllősi Antal: Nyílegyenesen (íjászat) ,- Terék István: Sajtvilág juh- és kecskesajtok ,- Tóth Pernesz: Szőlőfajták ,- Vadászetikett ,- Varga Zoltán: Vadkár ,- Vén Zoltán: A görényezés rejtelmeiről ,- Fegyver Hartink: Golyós és sörétes vadászfegyverek ,- Pisztolyok és revolverek ,- Sörétes és vegyescsövű vadászpuskák ,- Kovács D.: Billenőcsövű golyós vadászfegyverek. 4800,- Vadászfegyverekről nemcsak vadászoknak. 4500,- Kovács László: Amikor kevés a töltény ,- Kiváló kaliberek Kívánatos kaliberek ,- Puskák és szarvasok ,- Sokat próbált vadászpuskák ,- Vadnyugati vadászpuskák ,- Szajkó István: Sörétlövés ,- Gomba Alexandra: Gombalexikon ,- Carluccio, Antonio: Gombák könyve ,- Gerhardt, Ewald: Gombagyűjtés okosan ,- Gombászok kézikönyve ,- Gminder Böhning: Melyik ez a gomba? ,- Győrfi Júlia: Csiperketermesztés ,- Kis Gomba ABC receptekkel ,- Laux, Hana E.: Ehető vagy mérgező? ,- Milyen gomba ez? ,- Montag, Karin: Gombák ,- Rácz Koronczy: Hogyan termesszünk csiperkét ,- Rimóczi Imre dr.: Gombaválogató /db Magyarország leggyakoribb gombái ,- Szabó I.: A csiperkegomba termesztése ,- A laskagomba ,- Szili István: Gombatermesztők könyve ,- Madár Burger: Madarak képes enciklopédiája ,- Hume, Rob: Madárlesen ,- Juhász Lajos: Kertek, parkok madarai ,- Milyen madár ez? ,- Lederer, Roger: Csodálatos madarak ,- Madarak földön, vízen, levegőben ,- Sarah Khan: Madarak kis könyve ,- Schmidt Egon: Kócsagok birodalma ,- Magyarország legszebb madarai ,- Tollas albérlők ,- Védett madaraink kislexikon ,- Védjük madarainkat ,- Schmidt Bécsy: Négy évszak ösvényein ,- Mozaikok a természetből ,- Tavasztól tavaszig ,- Schmidt - Kalotás: A vadludak vízre szállnak. 2500,- Hétköznapok a természetben ,- Tudományos Kiskönyvtár: Madarak ,- Webáruházunk teljes kínálata a honlapon található! Valamennyi árucikk megrendelhető: Vadászlap Kft Budapest, Rozália u. 59/a. Telefon: / , Tel./fax: +36-1/ megrendeles@vadaszkonyv.hu Megrendelését postai utánvéttel szállítjuk. 446 Magyar VADÁSZLAP július

40 AJÁNLÓ Ősi Zsolt Vizsláskönyv, avagy mire is való a vizsla? 2940 Ft A legnehezebb feladat olyan szakkönyvet írni, amely azoknak is felkelti az érdeklődését, akik talán soha nem fognak vizslával vadászni. A kutyának a fajtára és az egyedre jellemző lelke van, amelynek megértése nélkül csak szegényes lehet a gazdi és az eb kapcsolata. A fajták nagy részét az ember speciális feladatokra, jelesül a sikeres vadászatra tenyésztette ki, és a vasszigorral szelektált tulajdonságok öröklődés folytán rögzültek. A vizslatartóknak ha vadásznak velük, ha nem mindezeket alaposan ismerniük kell. Haszonnal forgathatják a könyvet azok is, akik akár évtizedek óta vizsláznak. Pontos és igényes vadásznyelvezete hűen tükrözi a szerző egykori hivatásos vadász múltját. A kiválóan illusztrált könyvével sikeresen mutatja be a vizslák jelenkori helyzetét. Jó szívvel ajánlható, minden vadász könyvespolcának értéke és ékessége lesz. y Németh Attila, Bakonyi Andrea Kalandos év a Föld körül (kamerával és vadászpuskával) 4500 Ft Utasok vagyunk valamennyien: az élet soha véget nem érő utazás. Amint elérjük a vágyott célt, mindig kiderül róla, hogy az csupán újabb kiindulópont.... Ha elég bátor vagy ahhoz, hogy hátrahagyj mindent, ami biztonságot nyújtott, az otthonodat, a munkahelyedet, elindulsz, hogy megtaláld önmagad, legyen az akár belső utazás vagy igazi, világ körüli út, nagyon is valóságos kalandokkal: vadászattal, óceáni búvárkodással, hegymászással s mindenféle viszontagságokkal, egyéb izgalmakkal fűszerezve... szól a szerzőházaspár ars poetica -ja. A látványos, 200 válogatott fotóval illusztrált, 350 oldalas könyv érdekfeszítő olvasmány, mellesleg 33 vadfaj 43 egyedének és sikeres vadászatának leírása egyben. Szakmailag és nyelvileg szinte hibátlan. S. E. 12 hónap az erdőn 1980 Ft Egy jó természetfilmhez kellő megszállottságra van szükség - nyilatkozta anno a Magyar Nemzetnek Rácz Gábor, a sorozat rendezője. Ez a fajta elhivatottság a szóban forgó természetfilm-sorozat minden percén, minden képkockáján érződik. A szakmailag is kiváló alkotás minőségén nem lepődik meg a szakavatott néző, ha a lemezeket amelyből kettő van a csomagban rejtő tok hátulján elolvassa a szakértők névsorát: dr. Berdár Béla, Janisch Miklós, dr. Koller Mihály, dr. Rácz Antal, dr. Solymos Rezső. Az 1988-ban készült film januártól decemberig, 300 percben mutatja be a magyar erdők méltán híres élővilágát. Az epizódokat Vivaldi zenéje és Mécs Károly narrálása színezi. A sorozat egyik legnagyobb érdeme számos másik mellett, hogy az utóbbi évtizedekben sok emberrel megszerettette a természetet, ez pedig manapság igen becses érték. -km Siegfried Erker Bakok! 5000 Ft Az osztrák hivatásos vadász szerző neve ismerősen csenghet sokak számára, hisz pár éve Eredményes őzhívás című könyvével hívta fel az olvasni kedvelő puskások figyelmét. A tavalyi esztendőben aztán a szóban forgó munkájával hallatott magáról, amely Magyarországon a Zalaerdő Zrt. gondozásában jelenhetett meg. A nagyformátumú, fotókkal gazdagon illusztrált, 212 oldalas könyv a tavalyi dortmundi vadászati szakkiállításon elnyerte a év legjobb vadászkönyve címet. Ez nem véletlen, hiszen a látványos, jó minőségű képek mellett az író évek alatt megszerzett szakmai tudását is megosztja az olvasóval. A könyv 25 fejezeten át kalauzolja az őzek iránt érdeklődőt a rendellenes agancsok változatos világában. Bárcsak minden oktató anyag ilyen hasznos lenne... K. M. Dr. Deák István: Vadételek Vadközelben 2880,- 1490,- Hidvégi Béla: A világ tetején Kirgizisztán DVD 2495,- 2900,- Palkovics György: Arcok, életek, történetek 1990,- Kahler Frigyes: Hangokból szőtt csend II. 2200,- Schmidt Egon: Varázslatos madárvilágunk Magyar VADÁSZLAP július 447

41 Nyár Rovnyai Imréné Az alkonyat hűs szellője lebben, Fűzfa lombja csendben megremeg, Árnyékrejtő, zöld pázsitos úton Nyári dal zúg, patak csörgedez. Akácvirágtól illatozó dombok, Virágszőnyeg a réteken fogad, Virágport az alkonyatba fújja Zöldbe omló, lombos korona. Festői, szelíd lejtésű lankán, Szarkaláb és vad pipacs terem, Tücsök ciripel, és madárdal hallik, Búzamezőkön fürj család pihen. Öreg tölgyfa áll az erdő szélén, Kopog egy harkály a törzse oldalán, Elmereng a kövek közt siető, Csörgedező kis patak szaván. Akácerdő felett magasan száll a sas, Fácán rikolt a lombos fák alatt, Messziről harangszót hoz a szél, Miközben leszáll a csendes alkonyati fény. Őzvágta Molnár E. Erika Már mélylila volt az este, mikor valahol Sátorma környékén egy bokor széthajolt És több egyforma őzpár a Halastó fele Hangtalanul szökellt a tájba olvadva be. Lélegzet elállító! Csodás gyönyörűség! Az első hirtelen megáll! Zajt hallott talán. Olyant, ami veszélyt jelez! És mint a cövek Állnak és figyelnek, szívdobogva kémlelnek. A tó felől hangos békakoncert hallható A pattanásig feszült inak fellazulnak. Egy nyomon vágtatva zsinórban futnak tova. Vonzza őket az áhított hűs víz illata. Lábujjhegyre állsz, ágaskodva csendben lesed, Szemed erőltetve ameddig csak teheted Az est hogy nyeli el őket, hogy tűnnek el az őzek Élted pár percén átrobogva, mély nyomot hagyva. Olyan tünemény ez, amit soha nem feledsz. Olyan mint a szerelem, vagy megérint, vagy nem! Olyan nincs, mint nyári fuvallat csak egy kicsit, Annak nem őrzi örök kőnyomatát a szív! 448

42 Magyar VADÁSZLAP július A NYÁR IHLETTE A Moszkitó-opera Romhányi József Ott, hol a kásás nád, sás lepte lápra lépve süpped alább a láb, köröskörül borús köd ül, s éjszakára nyirkos pára száll a sárra, sárga gázba hüledezve ül a hüllő, borzong a borz és vipera, ott hallható a Moszkitó-opera. - Züm - zendít rá kóros dalára a kórus. Aztán tovább érleli a vérbeli sikert egy tenor. Hangja a kórussal egybeforr. Először egy dúr-áriát, majd egy finom moll-áriát, és végül egy maláriát ad elő. Mily szenvedély, vad erő! Hogy lázba hoz ez a mester, kísért, bárhogy hessegesd el. Utána a tenyér csattan, és az izzó hangulatban, a vak, fülledt éjszakákon felcsendül a Kinin-kánon. Erdőszélen Jurik Ferenc Lombokkal üzen a szél: Kedvedre hogy tegyek? s mint üvegcsés zengőlegyek, álmos-kíváncsin körbevesz zümmögő nyári nesz. Csalitban gerle búg, hangja oly andalító, árnyékba tereli nyáját az égben vakító nyárvégi nap, benne kormos dolmányát füröszti pöttöm légykapó. Gesztenye szemmel révül dél bábjára királyi dám, a dél lassan estébe vénül, ébred a szentjánosbogár. 449

43 A NYÁR IHLETTE Magyar VADÁSZLAP július Sokszínű természet Sárközy Krisztina Télen, mikor fehér a táj, Cinke, pinty, tengelic hozzánk az etetőbe száll. Vadkacsa, hattyú topog a tavon, Szegények éhesek, fázik a lábuk nagyon. Erdő alatt az etetőhöz vaddisznó jár, Körülnéz, jól lakik, aztán tovább áll. Ha végre elmúlik a hosszú tél, Fecske, gólya hozzánk visszatér. Fészekbe tojást raknak, Csőrükbe bogarat, békát kapnak. A délutáni napsütésben Táncol a vadnyúl a zöld vetésben. Bokor alatt fácán és csibéi vannak, Ha arra megy valaki, riadtan lapulnak. Mikor már meleg az idő, nyáron Pillangók szállnak, mint könnyű fátyol. Halak úsznak vidáman a vízben, Mintha csak lebegnének éppen. Estefelé a sün is előmerészkedik, Vizet keres, hisz ő is szomjazik. Szarvasbőgés ideje az ősz, Harcukat vívják az őzért a mezőn. Fácánkakas színes ruhát ölt, Rikácsolással sok időt tölt. Ha lehullik a lomb, vége az ősznek, Ismét aludni tér a természet. A bodza és a berkenye Péter Erika Virágzik a berkenye! S a bodza? Naponta új ruhát visel! Elégedetlen már a régivel, mint tini lány, ki hódítani készül, illatokat áraszt, s a bogár megszédül. Fölérepül hősen, hevesen udvarol, a tejszínű szoknya ráncaiba karol. Az meg illeg-billeg, ahogy a szél fújja, feketepettyes lesz cipője és blúza. Boldogságtól reszket a porzó, a bibe, mikor Rómeója bemászik mélyibe, de mielőtt kinyílna a bodza ernyője, letörik virágját, szörp lesz majd belőle. Eközben a vadóc berkenye még marad, fanyarkás gyümölcsét rágják a madarak. 450

44 Magyar VADÁSZLAP július A puska Erdélyi József A lőrésben feküdt a puska. A mély árokban álltam én s néztem a néptelen határba, végig a Manlicher csövén. A cső végén merőn, sötéten figyelt a cél, mint egy hegyes állati fül, acélkarom, mely mindig martalékra les. Úgy hasalt, mint egy eleven, őrültagyszülte fenevad s egyszerre csak úgy láttam én, hogy az én puskám fene nagy, - Átrohan a látóhatáron a fél világon átalér és túl a földön végtelen, éktelen űrbe ront a cél... Jó hogy behunytam a szemem, jó hogy beszűrkült, este lett s nem láttam a puskát, a célt, a céltalant, az esztelent! (Nyugat szám) Erdei nyár Rovnyai Imréné Ahol az alkonyat dombokat határol, Bíbor színű fátylat lenget messze távol, Némán lopóznak az esti árnyak, Csend, csend borul a nyári éjszakára. Szellő oson a mozdulatlan fákra, Őzet, szarvast, szomjas vadat Oda vonz a patak csobogása. Nagyon óvatosak, csendben körülnéznek, Szomjat oltva eltűnnek az erdő rejtekébe. Pihen az erdő, a harmatos virágok, Csak a patak csörgedez, hűsíti a tájat. Megnyugtató csend terül a tájra Lombok között beszűrődik A fényes hold sugára. Érdekli a pataknak dalos csacsogása. Neszezik az avar, az éj sötétjében, Róka indul vadászatra? Egy-egy ág megreccsen. Felette felszáll egy felriadt madár, Lombok között prédára les Egy elszánt kuvik madár. Réten a tücskök hangversenyre kelnek, Erdő a széllel suttogva beszélget, Csillagok ragyognak az ég bársonyán, Gyönyörű a békesség mi e tájra száll. 451

45 Az év madara Hazánk egyik legegzotikusabb és legmutatósabb madara a gyurgyalag (Merops apiaster), amelyet 2013-ban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979 után újfent az év madarának választott. Nem veszélyeztetett faj, de fokozottan védett, eszmei értéke 100 ezer forint. Népies neve igen széles skálán mozog, hiszen nevezik gyurgyókának, török fecskének, piripiónak, földi rigónak, méhmadárnak, méhésznek és putypurutynak is. Chernel István 1758-ban az alábbi módon írt róla. Európa déli részeiben, főleg a Földközi-, Fekete- és Kaspi-tenger mellékén honos, szintúgy Közép-Ázsiában, Afganisztánban és Kashmirban. Magyarország délibb részein szintén gyakori, de nem mindenütt, hanem leginkább nagyobb folyóink mentén elterülő legelőkkel, rétekkel, fásrészletekkel váltakozó síkságokon. Költözködő madár s meglehetősen későn érkezik hozzánk, az országos középnap szerint: május án. Ilyenkor egyes csapatok mindig sokkal északabbra látogatnak, mint fészkelő helyeik fekszenek s nemcsak Észak-Magyarországba, hanem egyesek Dániáig, Angolországig elkalandoznak. Legszívesebben magas partokkal bővelkedő helyeket szeret, melyek nyílt fekvésűek, itt-ott fásítottak s a hol, egyes bokorrészletek mellett, kimagasló fák is vannak. Itt a mezőkön, réteken álló egyes fák sudarában vagy oldalágain gyakran láthatjuk üldögélni, majd szárnyra kapni, hogy szép lenge csavarodások közben felemelkedjék a magasba vagy ívvonalban ereszkedjék le a virágok mézrablóihoz, a méhekhez, melyeket ügyesen kapkod el. Szép időben már kora reggel láthatjuk őket a magas levegőégben fecskemódra repkedni vagy csak hangjukat hallhatjuk, melyet messziről, magasból hoz a szellő füleinkbe. Sajátságos griigrü, grii, grii, pur purrr, prrr pru, prrr gyuruggyurug szakadozottan ejtett s mégis folytonos bugyborékolás az, mely más madárhanggal alig téveszthető össze. Társaságban szoktak járni, de nem oly tömött seregekben, mint például a seregélyek, hanem lazán, megoszolva s bizonyos területen elszóródva. Este felé ismét visszarepülnek vízmosások, meredek szakadások partjaiban lévő fészkelő helyeikhez, hogy vadászati kirándulásuk fáradalmait kipihenjék. Alig van szebb, ragyogóbb, s színpompásabb madarunk nálánál. Még a jégmadár és szalakóta sem éri föl; bár ezeken is a barna és kékes tengerzöld ugyanoly selymes fényben uralkodik, mint a gyurgyalagon, de utóbbit különösen megszépíti gyönyörű, feketén szegett, sárga torokfoltja, szárnyának papagájszerű remek tarkázata, farkának exotikus alakja. 452 Magyar VADÁSZLAP július

46 AKTUÁLIS Másfél méter mélyen is benyúlnak a meredek homokfalba a kolóniákban élő gyurgyalagok odúi Az udvarlás előjátékához tartozik, amikor a hím átadja a bogarat... és a tojó megadóan fogadja a közeledést Akárcsak a forró égöv alá képzelhetjük magunkat, mikor ez ügyes reptű madarakat látjuk. Csillognak, szemet kápráztatva járják a levegőt, sokszor mereven eleresztett szárnynyal, majd meg nyilalva s ismét felkanyarogva a magasba, hol játszva körözgetnek, míg csak apró pontocskáknak látszanak; de öntudatosan fitogtatják szépségöket akkor is, midőn valami kiálló száraz ágon csendesen sütkéreznek a napfényben s üldögélve lesik az arra reppenő rovarokat. Május második felében párosodnak s kezdenek fészkelni, többnyire telepesen, mint a parti fecskék vagy csókák, de mégsem oly nagy számban, sőt nem ritkán egyes párokban is s otthonuk megválasztásában, úgy készítésében is alig különbözvén azoktól utóbbiakkal vegyesen. Temesmegyében megfigyeltem, hogy csókáktól megszállott magas partban költött néhány pár gyurgyalag. Hosszú, egy méternél is jóval hosszabb, csatornákat vájnak e czélból, melynek katlanszerűen kitágított végébe rakják 5 7 fehér, gömbölydedalakú tojásaikat, a nélkül, hogy fészket építenének. Eledelök megemészthetetlen részeit azonban gyakran itt szokták kiökrendeni s így a fiókák, melyeket a tojó 16 nap múlva költ ki, mégis némileg puhább alapra ülhetnek s nem kénytelenek a puszta földön kuczorogni. Szeptemberben elköltözködnek tőlünk s Afrikába mennek telelni. Darazsakat, legyeket, szúnyogokat, muszliczákat, szöcskéket s más ilyenféle kisebb rovarokat esznek, különösen szeretik a méheket. A méheseket, úgy mint a fákban élő vadméhek tanyáit, rendszeresen látogatják és kiadóan pusztítják. Ezért főleg a hol nagyobb számban költenek a méhész nem szívesen látja s gyönyörűséges külsejöknek daczára sem rokonszenvezhet velök. Ez a csodálatos leírás ma is tökéletesen megállja a helyét. A természetfotósok szívesen figyelik, illetőleg fotózzák a színes madarakat. Vonzó a megjelenésük, viszonylag kiszámíthatóan viselkednek és kis türelem árán a közelükbe lehet férkőzni. Nem számít nagy trófeának, avagy sikernek egy-egy gyurgyalagról készített portré, ezért fotópályázaton ritkán lehet a róluk készült képekkel díjat nyerni. Ennek ellenére gyakran fotózott madárról van szó, szinte azonnali sikerélményt nyújt, ha lencsevégre kapja valaki, ez pedig további motivációra serkenti a fotóst. Jó néhány évvel ezelőtt egy vadászbarátom hívta fel a figyelmemet a már régen elhagyott termelőszövetkezeti homokbányára a Bükkalján. Azt megelőzően a Bükkben találtam egy partoldalt, ahol néhány pár gyurgyalag fészkelt. A kökénybokor tövében megépített leskunyhóból kitekintő objektív elé percenként került 1-1 madár. Az újonnan felfedezett régi bánya hivatalos nevén agyaggödör mérete jóval meghaladta a korábbi helyet. A felmérések szerint pár gyurgyalag otthonául szolgált a korábbi években. Remélem, az idei idényben sem hagynak cserben. SZERENCSI GÁBOR természetfotós Magyar VADÁSZLAP július 453

47 A legjobb védekezés Fertőző nyavalyaként terjed a sunnyogás, az elvtelen gyávaság, a különböző koncepciókkal, igazságtalanul kirúgott vadásztársakkal való vadász-szolidaritás hiánya. A véleményekért való nyílt és bátor kiállás egyre ritkább. Kísértetiesen hajaz mindez ha kicsiben is a hírhedt omertára, amely a maffián belül a megfélemlítettektől elvárt hallgatás törvénye. Aki megszegi, azt simán kinyírják és kész. Eseteink megtörténtek, és ami nagyobb baj, hogy egyáltalán ilyesmi bárhol, bárkivel meg is történhet. Évekig húzódó, bonyolult, rendkívül szerteágazó, szinte már mentális rizikófaktorokkal túlfűszerezett ügyek-bajok ezek, amiért csak és kizárólag a különböző hatóságok által bizonyítottakra szorítkozhatunk. Így is sokan megsértődnek, mert az emberré válás korszerű evolúciós folyamatában úgy módosult a másik ősi népi bölcsesség, hogy a legjobb védekezés, a kinyírás. Továbbá közös bennük és minden ősi vadászhagyományunknak homlokegyenest ellentmond az, hogy a főszereplői általában régi, tapasztalt, a hatodik X javainak túlélői, akiket egykor éppen ezekért a kvalitásokért választottak tisztségviselőknek. Őket minden normális vadásztársadalomban a megkülönböztetett tisztelet és megbecsülés övezi, és ez még a legsötétebb Afrikában is így van. Csakhogy nálunk tisztelet a kivételnek sokhelyütt egyáltalán nem övezi őket semmi, sőt már rég nem is vadászhatnak. Akinek papírja van róla Csepregi Gyula (76) Balatonszabadiban volt megválasztott vadászmester és földtulajdonosi képviselő, még 2008-ban. Náluk egyebek között azért dőlt ki a bili, mert a szeptemberi őzbakidény zárását követően kiderült, hogy a szakhatóság által jóváhagyott őzbak lelövési tervet a sztahanovista tagság a gazdálkodásért felelős vadászmester tudta és beleegyezése nélkül kétszeresére túlteljesítette. Ráadásul a bakok java a fiatalok közül került ki. Gyula bácsi nem volt hajlandó sem ezt, sem más okirat-manipulációkat, krotáliatrükköket, vagy a valójában külföldiek által lőtt, de a tagokra utólag ráírt bakok ügyeit lenyelni és lepapírozni. Ám, hogy mindezeket nem a légből kapta, arra az a bizonyíték, hogy a szakhatóság az egyik külföldit vadásztató elkövetőt megbüntette 100 ezer forintra, a társaságot pedig kollektíve 300 ezer forintra bírságolta. Ennek aztán persze az is kárát látta, aki ott sem volt, és nem is tudott semmiről. A vadászmester az elkövetők ellen fegyelmi eljárás elrendelését kérte az elnöktől, de hogy, hogy nem a fegyelmit végül ő maga kapta. Meg is büntették 400 ezer forintra(?) és másfél évre a vadászati jogát is felfüggesztették, amivel persze a vadászmesterségnek is lőttek. Csakhamar leváltották mint földtulajdonosi képviselőt is, mire Csepregi Gyula kilépett ebből a jó társaságból. Az igazát azonban nem hagyta annyiban. Egy fél évtized után döglött csak meg végre ez a papír tengeri kígyó, mert végül csak kitört végre immár jogerősen az igazság szolgáltatása. (A keletkezett hivatalos iratok tömege kb. 5 kiló) Pereinek sorozatát megnyerte, és minden időközben koholt vád alól felmentették. A nyugdíjasnak több mint kétmillió forintjába került ez az egész (i)gazság-keresés. Négy bíróság, felügyelőségek, hivatalok, és a szolgáló-védő rendőrség dolgozott lázasan ezen az igazán nem mindennapi cirkuszi világszámon. A hosszú évek alatt az ellentámadások okán koholt vádak alapján háromszor rabosították, 29 alkalommal ült a vádlottak padján, 59 bírósági tárgyalása volt, hatvan kihallgatáson kellett személyesen megjelennie, de még ügyvédjét is el akarták tántorítani. De a legsötétebb történelmi időket a legjobban az idézi, hogy a magánvádlókká avanzsált ellenfelei javaslatára elrendelték még az igazságügyi elmeszakértői vizsgálatát is. Vállalta, amelynek eredményeként végül jeles szakértők által megállapítva hivatalosan teljesen normálisnak nyilvánították. Másként mondva papírja van róla, hogy bárki, bármit is mondott Csepregi Gyula nem bolondult bele a saját igazságának megkeresésébe. Holott eredendően csupán annyi történt, hogy választott vadászmesterként egykor szóvá merte tenni a súlyos vadászati szabálytalanságokat, és azokat nem volt hajlandó szemet hunyva tisztára mosni. (Mellesleg az újságírót is feljelentették, eljárás indult, ami aztán végül a többi koholt váddal együtt megállt a növésben.) Kivégzés, néhány kivétellel Füle Szilveszter (68) nyugalmazott vadászati felügyelő főbenjáró bűne az volt a Keszthely melletti Kőorra Vadásztársaságban, hogy szintén választott vadászmesterként a dolgát tette. Közgyűlési beszámolóban is, és az elnöknek írt levélben is záros határidővel négy társával együtt számon merészelte kérni a működési és egyéb szabályzatokban leírtakat. Kérte a gazdasági, illetve a hazai és külföldi bérvadászok elszámolásait, a személyesen átvett pénzek bizonylaton történt tényleges pénztári befizetéseit, a fiktív vadkár elszámolásokat, a különböző egyéb adminisztrációs szabálytalanságok megszüntetését, a tagdíjbefizetéseket épp úgy, mint a területbérleti díjak elszámolását. Nehezményezte továbbá olyan vadászok beiratkozását, akik nem rendelkeztek a vadászat előírt feltételeivel, nem tetszett neki az ellenjegyzés nélkül működtetett fekete kassza, és egyáltalán a társaság gazdálkodásának teljes átláthatóságát követelte, az irat-megtekintési tagi jog alapján. A vadászmesternek az elnök azt sem bocsátotta meg, hogy a feltárt mulasztásokról értesítették a megyei vadászati hatóságot. Miután mindezekre semmi különös nem történt, rendőrségi feljelentést tettek ismeretlen tettes ellen. Ha valaki most kínzó kétségek között őrlődne netán a további fejleményeket illetően, az nyugodjon meg, a bizonyára halálra sértődött elnök amolyan rögtönítélő fegyelmi eljárást rendelt el az intrikus bomlasztók ellen. Füle Szilvesztert kizárták, a másik négy társát megbüntették. Sok társaságnál a likviditás okoz gondot, itt ezt a szót összekeverték a likvidálással. A közgyűléshez mint a jeruzsálemi siratófalhoz ugyan fellebbezhettek, de a kollektív bölcsesség minden, állítólag bőrébe nem férő vadász felett pálcát tört, és helyben hagyta a kizárást. A közgyűlési határozattal történt kizárást végül a bíróság idén januárban megsemmisítette, amely ítélet azóta jogerőre emelkedett. A bíróság természetesen elsősorban a fegyelmi eljárás alaki és egyéb szabálytalanságait vizsgálta és állapította meg. Azonban és véleményem szerint fura, de számunkra korántsem érdektelen hogy (szószerinti idézet az ítéletből, 3. oldal) Véleményünk szerint 454 Magyar VADÁSZLAP július

48 PUBLICISZTIKA ugyanis abból, hogy a nyomozóhatóság bűncselekmény elkövetését nem állapította meg, nem következik az, hogy a levélben kifejtett magatartások nem lehetnek ellentétesek egyéb jogszabályi rendelkezésekkel, számviteli, szakmai szabályokkal stb. Ezeknek a kivizsgálása pedig nem történt meg... Ergo: hivatalból nem üldözendő. Tehát: összességében megvolt az igazság szolgáltatása, de ettől még semmi meg nem oldódott, és senki nem dőlhet megnyugodva hátra. A nyomozást megszüntető határozat megpanaszolására a rendőrség igazságügyi könyvszakértőt rendelt ki, aki megállapította, hogy (idézet az újabb nyomozásmegszüntető határozatból) a könyvelés rendje néhány kivétellel megfelelt a hatályos jogszabályi előírásoknak, az eltéréseket azonban a hatályos Büntető Törvénykönyv nem szankcionálja. Így aztán fény sem derülhetett az üdítőnek egyáltalán nem mondható kivételekre, de attól azok még szabálytalanságok maradtak. A szakértőnek pedig éppen a szabálytalanságok pontos feltárása volna a feladata, nem pedig azok ilyetén való elbagatellizálása, vagy minősítése, hiszen egyebek között éppen ezeken múlt több vadász kegyetlen meghurcoltatása és kiebrudalása. A tények pedig makacs dolgok, amiért nincs kicsi és nincs nagy szabálytalanság, ezért nem fogadható el semmiféle cinkos összekacsintás. Indul a vadászház Madarász István (65) későbbi vesztére a kisbárapáti Béke Vadásztársaság ellenőrző bizottságának volt az elnöke, egészen addig, amíg utol nem érte a koncepció. A bukta lényege az volt, hogy a társaság sok éve, évente megújított szerződéssel bérelte a SEFAG Zrt.-től a vadászházát. Sokáig nem is volt ezzel semmi gond, bár kérdezték többször is a szerződést aláíró elnöküket, hogy mi van a szerződéssel? Nem kell azzal foglalkozni, minden rendben van oszlatta el az elnök az aggályokat. Egészen addig ment ez így, míg év végével, (amikor a szerződést meg kellett volna újítani) anélkül, hogy bárkivel közölte volna, a testvére nevére, a saját haszonélvezeti jogát kikötve, rögvest egy héttel a lejárat után, az egész ingatlant tokkal, vonóval nem sokkal több, mint nyolc millióért megvásárolta. A vadászház ügyében közgyűlési határozat nem volt, de a jegyzőkönyv tanulsága szerint az elnök nem zárta ki, hogy hibát követett el. Nos, erre szokták mondani azt a manapság divatosan gyomorforgató, de mégis gyakorta hangoztatott i-gazságot, hogy lehet valami jogszerű akkor is, ha nem erkölcsös. (Ami valójában egy etikai nonszensz.) Persze nem is tetszett ez a spontán privatizáció az addig mit sem sejtő tagságnak, és aláírásokat gyűjtve felszólították Madarász István ellenőrző bizottsági elnököt akinek egyébként is feladata lett volna, hogy vizsgálja ki ennek az egész fura vadászház-eladásnak a körülményeit. Volt azonban még ezt megelőzően Madarász Istvánnak más bajuszakasztása is az elnökkel, aki például két esetben is más körzetbe volt beírva, mint ahol éppen vadat ejteni méltóztatott. Az elnök úr a kukacoskodó ellenőrző bizottsági elnök ellen vészjósló fegyelmi eljárást indított, amelynek elrendelésében előre kinyilatkozta, hogy Madarász mely pontjait sértette meg a fegyelmi szabályzatnak. Summa summarum, végül úgy kizárták, mint a pinty. A beírt biztonsági körzet helyett a másikban való eredményes elnöki vadászat ügyét senki nem firtatta, holott ez valójában jogosulatlan vadászat. A fegyelmi bizottság kizáró határozatának megfellebbezése után a közgyűlés tagjai feledve a szorgos aláírásgyűjtést másodfokon, többségi szavazással egyhangúan belefásultak. Mindezek után indult egy ügyészségi törvényességi felügyeleti eljárás, és jogorvoslati kérelemmel bíróságon van már az egész ügy, de a befutóra még bízvást lehet fogadásokat kötni. Mindezek alapján bizonyára nem volna szerencsés azt leszűrni pedig a másként gondolkodó, szavazógépezetté degradálódott közgyűlések ezt tették, hogy azok a jó vadászmesterek, EB elnökök, és más választott tisztségviselők, akik indiai majmok módjára befogják szájukat, szemüket, fülüket. Az előbbi megfontolások alapján készülő írásos beszámolóikkal ugyanis kiválóan lehet mondjuk csizmát pucolni, de másra nem nagyon jók. Tudomásul kellene már végre venni, hogy nincs a világon olyan pozícionált személy, vagy választott tisztségviselő, akit ne kellene időszakonként ellenőrizni, elszámoltatni. Ezt írják elő az írott és íratlan szabályzataink, törvényeink, mert ez az egyetlen garanciája a jogszerű működésnek, még a gyanú árnyékának az elhárítására is. Márpedig a sokat hangoztatott érdekvédelem a méltatlanul meghurcoltaknak is éppúgy járna, mint bárkinek, aki az érdekképviselet fenntartásához anyagilag hozzájárul. Az ilyen ügyek túlnyomórészt valójában nem is fegyelmi, hanem sokkal inkább etikai gondokat vetnek fel. A tisztességes elbírálás érdekében a másodfokú eljárást ahogy régen is jól bevált gyakorlat volt ki kellene emelni a befolyásolható, megfélemlíthető, dagonyázó közegből egy független, megyei másodfokra. Érdemes ezen elgondolkodni, s mivel minket, vadászokat, az egész civil társadalom éberen figyel, csak tisztán lehetne visszanyerni és megőrizni a hazai vadászat tisztességét, tekintélyét, de azt a sokat emlegetett méltóságát is. Kiskirálynak Ugyanis, amint jól tudjuk, nem elegendő ren- születni kell desnek lenni, annak is kell látszani. A visszásságok, szabálytalanságok ellen felszólalók szinte önvédelmi reflexszerű, azonnali kinyírása pedig óhatatlanul mindezek ellenkezőjére utal. Nem más ez, mint az előbb-utóbb magukat megbosszuló bajok szőnyeg alá söprése. Mert ettől még biztosan ott marad a piszok. H.Zs. 455

49 Online vadászat Mexikótól Kanadáig Amikor az Atari 2008-as játékát, a Deer Hunter Tournamentet választottam tesztelésre, izgatottan kezdtem neki a telepítésnek. Először is, mert nem vagyok újságíró és mégis kaptam egy lehetőséget, hogy összefoglaljam a játékkal kapcsolatos élményeimet. Másfelől meg azért, mert rengeteg élménybeszámolót olvastam a neten arról, hogy még mindig ez a legjobb vadászati témájú játék. Érdekelt, hogy vajon milyen élményt nyújthat egy játék, ami akár feledésbe is merülhetett volna már hat évvel a megjelenés után. Első pillanatok A játék elején nincs felvezető videó, egyből a sűrűjében találjuk magunkat, ahol első lépésként egy profilt kell létrehoznunk (ez kimerül a névadásban), majd kedvünkre választhatjuk meg vadászunk kinézetét: arc, haj, szakáll, szemüveg, sapka, ruha. A menüben hat lehetőség közül választhatunk: Egyjátékos mód Bajnokság (ez csak online lehetséges) Trófeaszoba (itt a játékban elejtett állatainkat tekinthetjük meg) Szerver készítése (saját hálózaton hozhatunk létre többjátékos módot) Csatlakozás a szerverhez (saját hálózaton léphetünk be egy másik gépre, ahol már játszanak) Extrák (itt találhatók az oktató módok) A hardverbeállításokat ne is keressük, ezek nem érhetőek el a főmenüből, csak játék közben lehet változtatni a hangot, a felbontást, az egyebeket az Esc billentyű lenyomása után. Mit és hol, mivel? A pályákat nézegetve 10 van a palettán, plusz egy gyakorlóterület el kell ismerni, hogy meglehetősen változatos terepeket kínál a játék. Délen őzekkel, szarvasokkal, kecskékkel, nyulakkal és oroszlánokkal, míg északon bakkecskékkel, medvékkel és jávorszarvasokkal találkozhatunk. Ha szerencsénk van, mókust, de akár borzot is lőhetünk. A fegyverarzenál nekem, aki nem vadász és nem ismeri a fegyvereket elég változatosnak tűnik. Van háromfajta íj, egy sörétes puska, egy félautomata 7 mm-es, egy tolózáras 7 mm-es, egy winchesterszerű 7 mm-es, egy törött csövű 7 mm-es és egy dupla csövű sörétes puska. Ezekre rakhatunk zoom- és fix távcsöveket, valamint különféle céltüskéket az íjakra. Három felderítő távcső közül választhatunk: kereső távcső (beépített távolságmérővel), távolságmérő és hőkereső távcső (nem éjjellátó!). Az eszköz kiválasztásánál érdemes végiggondolni, hogy melyikre van szükségünk, mivel abból csak egy lehet nálunk vadászatunk során. A ragadozókat testméretre pontozza a játék, míg a szarvasoknál az agancs méretét és szimmetriáját díjazza. A kereső távcső csak nézelődésre jó, mert amit ezzel észrevettem, azt szabad szemmel is észleltem, tehát általában nem ezt választottam. A távolságmérő a távolság kiszámolásához kell, de ennek sem látom értelmét pár óra elteltével, mert az első pár pálya után már tudni fogjuk, hogy körülbelül milyen távolságról szoktunk lőni, így a puskánkat már ehhez a távolsághoz fogjuk hangolni. Rossz időben és erdős területen a hőkereső távcső bizonyult a legjobb választásnak, mert segített a sűrűben megbújt vadat megtalálni. Ha akarunk (erősen javasolt), szállítójárművet is választhatunk a lesek közti mozgáshoz. A paletta finoman szólva is szegényes (öszszesen két darab van belőle), mert vagy quadot ami gyors és a legmeredekebb hegyre is felmegy, vagy egy halhatatlan lovat kínál a játék. Igen, kipróbáltam: golyóálló a paripa, kibír bármit... A rohanósabbaknak a quadot javaslom, de azt le kell szögezni, hogy sok állattal nem fogunk találkozni, ha ezzel dübörgünk át a térképen, mert a szarvasok már kilométerekről meghallják és menekülnek. A ló jobb választás, mert a vad is közelebb enged vele minket magához. A választott pályának megfelelően vihetünk magunkkal élelmet, amit elhelyezhetünk a területen, valamint hangutánzó kütyüket. Egy próbát mindenképp megér, mert így legalább megtanuljuk, hogy melyik állatot melyik eszközzel lehet mozgásra bírni. Érdemes megfontolni, hogy mire lövünk rá, mert egyfajta vadból csak egy példány lőhető a pályákon. Ha mégis kísértésbe esünk, bün- 456 Magyar VADÁSZLAP július

50 JÁTÉK TESZT Az m billentyű lenyomása után megjelenik a térkép, amin láthatjuk a lesek helyét, ezzel segítve a könnyebb tájékozódást Élethű vadászat. Ha remeg a kezünk, a szarvas körvonalai is bemozdulnak tetésből még a puskáinkat is elveszi a gép és kezdhetünk mindent elölről. Arról nem is beszélve, hogy a célunk a lehető legnagyobb példány elejtése, ezért érdemes a kisebb egyedeket békén hagyni és kivárni, míg megtaláljuk az Igazit. Persze ez 30 perc lesen eltöltött idő után már nem is olyan egyszerű feladat... Lehet izgalmas a vadászat? Ebben a játékban? Sajnos, nem sokáig, ha egyszemélyes módban játszunk. Az irányítás elsajátítása pár perc és pár óra közé tehető. Egyébként nincs ok az elkeseredésre, mert játék közben konfigurálható a billentyűzet kiosztása, tehát át lehet állítani például a nyilakra a mozgásbillentyűket. Ezzel ellentétben az eszközök használata annál nagyobb kihívás a kezdetkor. Belekóstolhatunk az íjas vadászat örömeibe is, feltéve persze, ha van hozzá türelmünk. Egy kommandós játékban sincs ekkora kihívás, úgyhogy csak azoknak ajánlom a vadászatnak ezt a módját, akik kötélidegekkel rendelkeznek. A játék talán legjobb része a multiplayer, azaz a többjátékos mód (bajnokság). Nincs is jobb annál, mint mikor vadásztársainkkal együtt játszhatunk az interneten, amikor hajtóvadászat van! Hab a tortán, hogy még dicsőséglista is készül, amin látható, melyik vadász hány pontot szerzett a bajnokságban. A trófeaszobában a rendszer minden információt megmutat az általunk elejtett vadról, vadfajokról és a körülményekről Grafika, szabályrendszer A grafika nagyon szép, még ma is kifejezetten kielégítőnek mondható. A környezet és az állatok kidolgozottak. Az árnyékok rendben vannak, egyszóval minden a helyén van. Jó érzés kimenni a virtuális természetbe, hallgatni a madárcsicsergést, és közben gyönyörködni a tájban. Van pár szabály, amelyeket nem árt észben tartani, ha nem akarjuk újrakezdeni a vadászatot. Ilyen például, hogy ha egynél több állatot ejtünk el egy fajból, vagy vízben terítjük le, esetleg a listán nem szereplő állatot lövünk le vakmerőségből, akkor a vadászat alatt szerzett összes trófeát elveszítjük. Ezért mindig jól nézzük meg akár kereső (ha van nálunk), akár céltávcsővel, milyen vadra lövünk. Könnyű eldobni másfél-két óra munkáját egy jól irányzott lövéssel. Ha gyalog járjuk a természetet, akkor a fák ágai, a bokrok, de minden, az életben is mozgatható környezeti tárgy alkalmazkodik a fizikai kapcsolathoz. Az ágak félrehajlanak, ha nekik megyünk, a bokrokat le lehet taposni, stb. Nagyon tetszett, hogy be tudtam állni a fa mellé úgy, hogy csak egy ágat hajtottam félre, hogy lőni tudjak, közben a fedezékem végig megvolt. Ezen felül odafigyeltek a készítők arra is, hogy a környezetünk miként reagál ottlétünkre. Minden tárgyunk megtalálható akár órák múlva is a játékban, legyen az golyó, nyílvessző, de a fák sérülése is megmarad. A ballisztikára sem lehet panasz, teljesen élethű, minden lövedéktípussal változik a fegyver viselkedése. A vadászidény vége Összegezve a leírtakat és a gép előtt töltött hozzávetőleg 12 órányi tapasztalatot, ami egy gyorsan megnézem milyen ez a játék -nak indult, azt kell mondanom, hogy a legpozitívabb értelemben időrabló a program. A grafika magával ragadó, mindig találtam nézelődni valót az üres időben. A madaraknak nem csak a hangját hallani, de látni is őket. Ennyi idő alatt is kiderült, hogy a játék egyszemélyes módban viszonylag hamar unalmassá válik. Az élmény internetes, illetve a hálózati módban teljesedik ki igazán. Bár szerintem ma már ez sem jelent problémát, mert majdnem minden háztartásban, ahol van játékra alkalmas számítógép, ott van internet is. Azoknak ajánlom elsősorban a Deer Hunter Tournamentet, akik szeretnek taktikázni, csapatban játszani, közös élményeket szerezni, amiről később hosszasan lehet beszélgetni, hogy mit hogyan kéne legközelebb csinálni a még eredményesebb vadászat reményében. WÉBER FERENC fefe@vadaszlap.hu Magyar VADÁSZLAP július 457

51 Magyar VADÁSZLAP július HOLDNAPTÁR JÚLIUS 31 nap Nap Hold A hó napja A hét napja A nap névnapja kel (óra.perc) nyugszik (óra.perc) kel (óra.perc) nyugszik (óra.perc) 1. H Annamária K Ottó Sze Kornél Cs Ulrik P Emese Szo Csaba V Apollónia H Ellák K Lukrécia Sz Amália Cs Nóra, Lili P Izabella Szo Jenő V Örs, Stella H Henrik K Valter Sze Endre, Elek Cs Frigyes P Emília Szo Illés V Dániel H Magdolna K Lenke Sze Kinga Cs Kristóf P Anna Szo Olga V Szabolcs H Márta K Judit Sze Oszkár újhold, növekvő, telihold, csökkenő MIRE SZABAD VADÁSZNI? Júliusban: őzbakra muflonkosra vaddisznóra rókára aranysakálra nyestre pézsmapocokra nyestkutyára mosómedvére borzra házi görényre dolmányos varjúra szarkára szajkóra További híreinkről részletesen a honlapon olvashatnak! HUNTING INFORMÁCIÓS MAGAZIN A Békés megyei Rendőr-főkapitányság halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt indított büntetőeljárást a Dévaványa külterületén, április 15-én történt halálos vadászbaleset ügyében a gyanúsított 39 éves orosz állampolgár ellen, aki jelenleg előzetes letartóztatásban van. ( ) Ugyancsak vádat emelt a tavaly szeptember 18-ai, Püspökladánynál történt halálos kimenetelű vadászbaleset ügyében a vétkes vadász ellen a Debreceni Járási Ügyészség. A vád halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége. (05. 23) Június 3-án, egy rendőri megerősítéssel érkező vadász elejtette azt a Gellért-hegyen élő vaddisznót, amellyel május végén, illetőleg június első napjaiban többször foglalkoztak a híradások. ( ) Reprezentatív fotóalbumot jelentetett meg mindennapjairól a Nagylengyeli Olajbányász Vadásztársaság. A német nyelvű tájékoztatót is tartalmazó kiadványt Berta Csongor szerkesztette, Szabó Antal lektorálta, 200 példányban készült, s kereskedelmi forgalomban nem kapható. (05. 31) Madártani szenzáció helyszíne volt a Hortobágyi-halastavon működő Hortobágyi Vonuláskutató Állomás május 27-én. A délelőtti órákban egy kis geze (Iduna caligata, korábbi nevén Hippolais caligata) akadt a hálóba. A kis geze Európában csak Oroszország területén, illetve újabban Finnországban fészkel. ( ) Új állomásához érkezett a mintegy 460 millió forint értékű, A jövő a kezünkben van közjóléti beruházás sorozat a HM VERGA Zrt.-nél. A Déli-Bakony legmagasabb pontján, az 599 méter magas Kab-hegy csúcsán létrehozott és június 7-én átadott Kinizsi kilátó régi hiányt pótol. ( ) Május 18-án ünnepeltek a bácsföldvári vadászok. A Gucunski-tanyán mintegy hetvenen ültek asztalhoz, hogy méltó módon vadétellel, tamburazenével, anekdotázással emlékezzenek meg a vajdasági egyesület fennállásának századik évfordulójáról. ( ) Újabb romániai barnamedvét szerelt fel GPS-nyomkövetővel a Természetvédelmi Világalap (WWF), hogy nyomon kövesse az állat mozgását a Kárpátokban. ( ) 458

52 Magyar VADÁSZLAP július HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK Árvíz Gemencen A gemenci erdőgazdasághoz ezer hektár tartozik, ennek legnagyobb része, ahol a Duna a 850 centiméteres vízmagasságot meghaladja, víz alá került. A katasztrófavédelem tájékoztatása szerint Bajánál június 12-én délelőtt 990 centiméteres vízmagasságot mértek. A víz a vadat folyamatosan szorította ki a magaslatokra és az ármentett területekre, az állomány élettere egy-kétezer hektárra szűkült. FOTÓ: UJVÁRI SÁNDOR, MTI FOTÓK: BILEK FERENC 459

53 Magyar VADÁSZLAP július Somogyi vadászünnep Ifj. Galamb Gábor, a HM KASZÓ Zrt. vezérigazgatója üdvözli a Somogy megyei vadásznap résztvevőit Aki egyszer Kaszó levegőjét szívta, az mindig visszavágyik oda mondta a Somogy megyei vadásznap hivatalos megnyitóján Ifj. Galamb Gábor, a HM KASZÓ Zrt. vezérigazgatója. Ebben lehet valami, mert a Magyar Véreb Egylet évtizedek óta itt tartja éves nagy rendezvényét, a Kaszó Kupát. A somogyi vadászok június 1-jén másodízben tértek vissza Kaszóra ünnepelni. A hivatalos program már kilenc órakor elkezdődött és a Nemzeti Himnusz, valamint a Vadászhimnusz elhangzása után a Baranya Vadászkürt Együttes vadászkürtös üdvözlése következett. A vendégeket elsőként Ifj. Galamb Gábor vezérigazgató köszöntötte, majd felolvasta a fővédnök, dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökének üdvözlő levelét. Ezek után Berend Ferenc, a Somogy megyei Vadászok Szövetsége elnökének köszöntője következett. A vadásznapot hivatalosan Poprády Géza közigazgatási államtitkár nyitotta meg. A meghívott vendégek között volt Gelencsér Attila, a Somogy megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke, aki megyezászlót adományozott a somogyi vadászoknak. A Hubertus misét Borza Miklós plébános celebrálta a Baranya Vadászkürt Együttes közreműködésével. A színpadon a hivatalos protokoll után kitüntetések átadása, majd az ifjú vadászok fogadalomtétele következett. Eközben a vadászok utcájában egyre többen vásároltak azokból a házi jellegű süteményekből, melyeket a somogyi vadászhölgyek készítettek. Több mint harmincféle finomságból válogathattak a vásárlók, akik ezzel a vásárlással a somogyi kis faluban, Mikén élő hátrányos helyzetű gyerekeket támogatták. A hivatalos rész után az érdeklődők Bágyi Ferenc fotóművésszel bepillantást nyerhettek a természetfotózásba. A kaszói vadásznapon mindenki kedvére válogathatott a szakmai és a könnyebb műfajok között, ráadásul a Vadászok a Civilekért véradó mozgalom keretében sokan bizonyították, hogy igen is érző szívű vadászok járják a somogyi erdőket. Agyaki Vadászkamarai esték a Balatonnál Ezúttal nem a vadászatra jogosultak voltak a fókuszban május 24- én, Balatonalmádiban. Pap Gyula, a Vadászkamara Veszprém megyei elnökének köszöntője után Dr. Heltai Miklós vadbiológus a belterületen élő vad és az ember konfliktusáról tartott előadást. Elmondta: míg a természetes élőhelyek szűkülnek, és a fajok egyedszáma csökken, addig ennek ellenkezője is megfigyelhető: a városok egyes fajok számára ideális élőhelyet jelentenek. A városi vadgazdálkodás az ebből adódó konfliktusokat igyekszik csökkenteni az egyes vadfajok populációdinamikájába, illetve a vad és élőhelye kölcsönhatásába való beavatkozások által. A jogi háttér sajnos hiányos, hiszen a vadászat definíciója szerint vadászterületen, vadász által végzett tevékenység. A belterület nem vadászterület, tehát a belterületi vadászat fogalma értelmezhetetlen önellentmondás. Dr. Bilonka Béla, a Pécsi Tudományegyetem jogi igazgatója a belterületen, vad által okozott károk jogi értelmezését tűzte ki céljául. A Vadászati Törvény elfogadásakor nem volt ismert a belterületi vadkár, ezért a törvény nem is tér ki ezen esetekre. A Vtv. pontosan definiálja a vadkár fogalmát. Mivel a belterület nem vadászterület, ezért súlyos hiba a pázsit öntözőrendszerében vaddisznó által okozott kárt vadkárnak nevezni. Ez a vad által okozott egyéb kár, amire nem igaz, hogy az a kárviselő, akinek a területéről a károsító vad kiváltott. Így a vad által belterületen okozott kár esetén nincs jogalapja a jogosult kártérítési felelősségének. Pólik Sándor 460

54 Magyar VADÁSZLAP július HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK Új elnökök a kamara giga-szervezeténél Az OMVK Fővárosi és Pest megyei Területi Szervezete június 8-án a TIT Stúdió Egyesület Zsombolyai utcai székházában tartotta meg a évekről szóló beszámoló küldöttgyűlését, az esedékes hivatásos-vadász és spotvadász osztályüléseket, valamint a tisztújító küldöttgyűlést. A megjelent összesen több mint 130 vadászkamarai tag megválasztotta az elnökséget, a vadgazdálkodási, etikai, felügyelő bizottságokat, valamint az Országos Kamara küldötteit. A megyei kamara értekezletét Szabó Ferenc, a Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese is megtisztelte jelenlétével. A legnagyobb területi szervezet, melynek tízezernél több tagja van, ahol minden évben vadászjelölt tesz sikeres állami vadászvizsgát, és amely évente millió forinttal gazdálkodhat, A vadőrök igazolványáról és jelvényéről Megjelent a rendészeti feladatokat ellátó személyek így a hivatásos vadászok szolgálati igazolványával és jelvényével összefüggő szabályozás a Magyar Közlöny 87. számában. A mellékletben megtalálható a többi között az eskü szövege és a szolgálati napló mintája is. A rendelkezések június 4-étől hatályosak. Ezek szerint: - az igazolvány ID-1-es méretű (85,60x53,98 milliméter), melegen laminált, műanyag kártya, benne egy 30x24 milliméteres arcképpel; - a jelvény 80 milliméter magas, 60 milliméter széles, ovális, felül RENDÉSZETI FELADATELLÁTÁS felirat, alul hat számjegyből álló sorszám található. A középső síkban 45 mm átmérőjű egyedi logó kap helyet. Ez zöld alapszínű jelvény, közepén jobbra néző szarvasbika fejalakjával, amelyet jobbról és balról félkört alkotó, négy-négy darab tölgyfalevél díszít. Az alsó részén HIVATÁSOS VADÁSZ felirat látható. A jelvény fekete bőralátéten rögzített, amely gombolásos kivitelű. Az igazolvány- és jelvénycsere menetéről a részleteket megtalálja honlapunkon. dr. Szentpétery Kálmán személyében új elnököt választott. (Dr. Szentpétery Kálmánnal készített interjúnkat a májusi számunkban olvashatták.) Szintén új elnöke lett a Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottságnak, a küldöttek Kovács Gábornak szavaztak bizalmat. A küldöttgyűlés Rácz Gábort, aki 16 éven keresztül töltötte be a kamarai elnöki tisztséget, tiszteletbeli elnöknek választotta meg. Megtartotta tisztségét id. Kemenes Miklós, mint sportvadász alelnök, Guzsik Alfréd, mint hivatásosvadász alelnök, valamint dr. Székely István és Kósa Ferenc elnökségi tagok. A felügyelő bizottság élén változatlanul Szilágyi Lajos, az etikai bizottság elnöke továbbra is dr. Kerényi Mihály maradt. N. I. Lapzárta után Új vezérigazgatók három állami erdészetnél A Magyar Fejlesztési Bank Zrt., mint az erdészeti társaságok tulajdonosi joggyakorlója személyi változásokról döntött. A DALERD Délalföldi Erdészeti Zrt.-nél a nyugdíjba vonuló Vass Sándort Spiegel Endre váltja, aki eddig a cég Gyulai Erdészetét vezette. A VADEX Zrt. eddigi vezérigazgatója, Kisteleki Péter szintén nyugdíjba vonult, utódja a vezérigazgatói poszton Majoros Gábor, eddigi termelési vezérigazgató-helyettes lett. A HM Budapesti Erdőgazdaság Zrt. vezérigazgatói pozíciójából június 7-i hatállyal visszahívták Horváth Dénest, és június 8-tól utódjának megválasztották Szalay Lászlót. Az első őszi VADHOF Augusztus 30-tól szeptember 1-ig tart majd az első őszi VADász- HOrgász-Fegyver (VADHOF) vásár Budaörsön. A VADHOF-on a legnevesebb hazai és nemzetközi vadászfelszerelés-gyártók és forgalmazók mellett megjelennek a vadásztársaságok és vadászterületek képviselői, illetve a vadászturizmus prominens képviselői is. A kiállított termékek természetesen a helyszínen megvásárolhatók. Új hűtőbázis az AgroGreen-nél Június 8-án felavatták az AgroGreen Kft. központi hűtőbázisát Zalaszentgróton. A kapacitás a korábbi ról tonnára nőtt, és az éves 800 tonnás forgalom tovább növekedhet. A cég vezetője, Szili Árpád 1985 óta foglalkozik hússal, mára már csak vadhússal júniusában az AgroGreen-be 49 százalékos tulajdonrésszel beszállt a Maier Wild, Európa legnagyobb vadhúsfeldolgozója. Azóta a dunántúli cég bárhonnan, bármikor át tudja venni a húst, és 8 napon belül fizet magyarázza Ott Norbert felvásárlási vezető. A vadászatra jogosultak választhatnak az 1-2. osztály, illetve az osztály nélküli felvásárlás között. -fa 461

55 Magyar VADÁSZLAP július Hajszál híján... A Cseh Vadászszövetség idén ünnepli megalakulásának 90. évfordulóját, és ebből az alkalomból a szervezet vezetősége úgy döntött, hogy ebben az esztendőben megrendezi a hagyományos, immáron 15. Szarvasbőgő Európa-bajnokságot. A rangos nemzetközi viadalt május 25-én tartották meg Lysa nad Labemben. Szombaton délben, az Európa-bajnokság ünnepélyes megnyitója előtt félórával már egy gombostűt sem lehetett volna leejteni a nézőtéren. A felfokozott várakozás egyébként javarészt annak volt köszönhető, hogy az ezúttal hazai pályán fellépő cseh versenyző, Ján Brtník, aki az előző két Eb-n sem talált legyőzőre, toronymagas esélyesnek számított... A versenyen kontinensünk tíz államából érkező, legjobb harminc szarvasbika-imitátora mutathatta meg kivételes hangutánzó tehetségét. Miután a fiatal kereső-, a tarvad-rudlit terelő, a bőgés csúcspontján egymásnak feleselgető, végül a harcra hívó öreg agancsosok jellegzetes hangján megszólaló mezőnyt végigpontozta a zsűri, bebizonyosodott, hogy az újabb sikerben bizakodó cseh vadászoknak nem kell csalatkozniuk: fiatal versenyzőjük beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Első lett, s ha csak egyetlen ponttal is, de megelőzte a csapattal aranyérmet szerző lengyel Andrzej Misiakot, valamint a szerb Zoran Andrasevet. A magyar együttes egyetlen ponttal maradt le a dobogóról, és a legjobb magyarként az egyéniben az ötödik helyet megszerző Molnár Renátónak is mindössze két pont kellett volna ahhoz, hogy az ő nyakába kerüljön a bronzszínű nyakmantyú. Az alaposan megfiatalított válogatottunk tehát tisztességesen helyt állt, és ha egy kicsit nagyobb szerencsével jár, akkor még fényesebb sikerrel a tarisznyájában térhetett volna haza. A kifogástalanul szervezett versenyt lezáró gálavacsorán az Európa-bajnokság következő évi helyszínére is fény derült. Sőt, a delegációvezetők bejelentése alapján már azt is tudjuk, hogy 2014-ben Salzburgban, 2015-ben Belorussziában, 2016-ban pedig a Vadászati Kulturális Egyesület létrehozásának 25. jubileumi évfordulóján Magyarországon találkoznak egymással a földrész legjobb szarvasbőgői. Pet A magyar csapat: Molnár Renátó, ifj. Homolya Károly és Kasper Máté FOTÓ: TURÓCZI ANETT 462

56 Magyar VADÁSZLAP július HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK Baranyai vadászmajális Árki Zoltán, az Ökopark tulajdonosa dr. Bodnár Józseftől veszi át a Hubertus Keresztet Ha csak a számokat nézzük, akkor is hamar kiderül, hogy a baranyai vadászmajális egyre népszerűbb a megye vadászai és vadgazdálkodói körében. Az idei évben több mint húsz vadászatra jogosult vállalta, hogy bemutatja értékes trófeáit és betekintést enged belső világába, akár a gasztronómián, akár a közösségi életén át. A helyszín ezúttal a megye nyugati részében meghúzódó Bükkösd község mellett található Ökopark volt. A látogatók számtalan program közül választhattak, de voltak olyan előrendezvények, melyek megrendezésére már korábban került sor. Ilyen volt többek közt a lövészet és a borverseny is. A program Hubertus misével kezdődött, majd az ünnepélyes megnyitó következett. A rendezvény fővédnöke dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az OMVV elnöke volt. Az ünnepi köszöntőt dr. Bodnár József, az OMVV alelnöke, az OMVK Baranya megyei Területi Szervezetének elnöke tartotta. A vadásznapot az Ökopark tulajdonosa, Árki Zoltán nyitotta meg. Természetesen a kitüntetések átadása sem maradhatott el. A Hubertus Kereszt arany fokozatát kapta Árki Zoltán, az Ökopark tulajdonosa, dr. Tamás Mihályné, a Baranya megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóságának igazgatója, Zaracsi Béla, a Pécsudvard és Környéke Földtulajdonosi Vadásztársaság vadászmestere, Szijártó Tibor, a Mecsekerdő Zrt. Vadgazdálkodási Osztály vezetője, valamint Kocsis György, szlovákiai magyar vadász. Nimród Vadászérmet vehetett át Pongrácz Viktor, a Mecsekerdő Zrt. kerületvezető erdésze, dr. Bilonka Béla, az ormánsági Liget Vadásztársaság titkára, Daczó Zoltán, a Siklósi Táncsics Vadásztársaság vadászmestere, Fullér Ferenc, a Sásdi Hegyhát Vadásztársaság elnöke, Jung Jenő, a Liget Vadásztársaság fővadásza, illetőleg idősebb Ács István. A Gróf Nádasdy Ferenc emlékplakettet a Somogyhárságyi Nimród Vadásztársaság érdemelte ki. A Magyar Vadászatért Érdemérmet Dr. Jelenszky Márton, a Hosszúcser Vadászegylet elnöke kapta. A Vadászkamara Aranyérmét dr. Keresztes Tamás, a Baranya megyei vadászkamara etikai bizottságának elnöke vehette át. A hivatalos rész után, a színpadon pontosan délben indultak a programok. Elsőként a vadászkürtösök mérték össze tudásukat. Ebben a számban volt gyerek, ifjúsági és felnőtt kategória is. A kürtösök után a bőgőverseny résztvevői vették át a színpadot, ahol szintén a gyerekek mutatták be elsőként bőgőtudásukat, a zsűri és a közönség nagy örömére. A felnőttek versenyén, a neves szakemberekből álló zsűrinek öt indulóból kellett megállapítani a sorrendet, ahol Heidenreich Kristóf, a Karasica-Völgye Vt. vadásza érte el a legmagasabb pontszámot. A nap folyamán vadászkutya fajtabemutató, agárfuttatás és egy olyan vizslás bemutató is színesítette a programot, ahol a közönség keresés, vadmegállás és apportírozás, tehát munka közben is láthatta a vizslákat. A nap végén volt a különböző versenyek és feladatok értékelése, köztük annak a totónak, melyet már a reggeli órákban szétosztottak a vadászok között. A vadászmajálist a Baranya Vadászkürt Együttes bemutatója zárta. AG FOTÓ: POLSTER GABRIELLA A Diana Vadászhölgy Klub (VKE) hagyományos szakmai konferenciájára idén május 17. és 19. között került sor Sopronban. A képen a konferencia résztvevői láthatók Hidvégi Béla társaságában, a soproni Erdészeti Múzeumban lévő Vadászati Gyűjteményénél 463

57 Magyar VADÁSZLAP július FOTÓ: Polster Gabriella A keresztrejtvényben a vadászat etikai kódexéből vett idézet található. Megfejtését július 10-ig várjuk szerkesztőségünk címére vagy a jatek@vadaszlap.hu címre. ( ben elküldött megfejtések esetén, kérjük a levélben írja meg címét is!) A helyes megfejtők között értékes könyveket sorsolunk ki. Előző havi megfejtés: Nem illik hívatlanul megbeszélés nélkül beállítani társasvadászatra, vagy előre be nem jelentett vendéget vinni! Nyertesek: Budai Anita (Orgovány), Fekete Erzsébet (Mezőtúr), Gyurák Lilla (Iregszemcse) A megfejtéseket a 471. oldalon megtalálják! Sudoku Töltse ki a hálózatot úgy, hogy minden sorban, oszlopban és a színnel jelőlt mezőkben is 1-6-ig a számok csak egyszer szerepeljenek! Gyerekjáték Útvesztő. Segíts a hernyónak megtalálni az élelmet. 464

58 Magyar VADÁSZLAP július JÁTÉK Technológia Egyszer a német tudósok dicsekedni akartak a japánok előtt, hogy milyen fejlett technológiáik, gépeik vannak. Ezért fogtak egy aranyrudat, és egy gép segítségével olyan vékony szállá húzták szét, hogy szabad szemmel alig lehetett észrevenni. Pár héttel később megjött a japán válasz. Ugyanazt az aranyszálat... Függőleges: 1. Ferenc-rendi apáca, 2. Náspángol, 3. Kártyaszakszó, 4. Apróra zúzó, 5. Becézett Énok, 6. A kálium és a hidrogén vegyjele, 7. Felső végtagunk, 8. Segédmunkás, röv., 9. Oscardíjas USA-beli színész (Al), 10. Győzködő, 11. A szív felőli oldal, 17. Boka János ellenfele (Feri), 19. Színmű, film hatására végbemenő erkölcsi megtisztulás 22. Ismétlés, röv., 24. Dusev-Janics...; háromszoros olimpiai bajnok kajakozónő, 26. Dacolva vállalkozik, 27. Eme közelebbit, 29. Nomád arab népcsoport, 30. Vendégmarasztaló! 32. Író, kritikus (Pongrác, ), 35. Felfújható strandkellék, 37. A görög ábécé 19. betűje, 39. Kerékpárral jön hozzánk, 41. Futva távozó, 43. Gigapascal, röv., 44. Néhány dunántúli erdőben is élő szarvasfaj, 45. Az egyén által vallott létfelfogás, 47. Virágzatféle, 48. Egyesület, egylet, 50. Lugos folyója, 52. Színusz, röv., 54. Gyapjas állat, 55. Támla nélküli ülőbútor, 58. Kábítószer, 59. Információegység, 61. Doktor, röv., 63. Föléje Vízszintes: 1. A vicc poénja, 7. Szeminarista, 12. Lett hírügynökség névbetűi, 13. Saját mulasztás, 15. Ő egyedül, 16. Durva, faragatlan, 18. Idegen eredetű szóval: pólus, 20. Macskacsalogató szó, 21. Dugó, bújtató, 22. Izland sportjele, 23. Hámba fogható (pl. ló), 26. Magyar szabvány, röv., 27. Az acetaldehid másik neve, 28. Habzó ital, tréfás szóval, 29. Összepiszkol, 31. Divatos árucikk, 33. Visszafelé, móg; dohog, 36. Novi...; Újvidék szerb neve, 37. A rovarok testrésze, 38. Becézett Zsigmond, 40. Osztrák és spanyol autók jelzése, 42. Növénnyel befuttatott építmény, 44. Orvvadász, 49. Elemér, becézve, 50. Az albán főváros, 51. Túlnyomó többség, 52. One...; a foxtrott őse, Moricone; olasz zeneszerző, 54. Működik a motor, 55. A fiát sirató Mária ábrázolása a képzőművészetben, 56. Német ifjúsági író (Karl), 57. Sportegyesület, 59. Ásott óvóhely, 60. Felmenő, 62. Egyiptomi születésű filmsztár (Omar) 64. Elnök(i), 65. Ropi Színező Az alábbi minta vagy egyéni elképzelésed szerint színezd ki a képet. 465

59 GYEREKEKNEK Magyar VADÁSZLAP július Kirándulás Schmidt Egonnal Kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum) Kecskebéka (Pelophylax kl. esculentus) Imádkozó sáska (Mantis religiosa) Halastó gátján állva távcsövezzük a vízen úszó madarakat. Búbos vöcsök tűnik el a mélyben, majd távolabb ismét a felszínre bukkan. A nád között guvat kiállt. Furcsa hangja van, mintha egy oldalba rúgott falusi disznó visítását hallanátok. A nádas szélén szürke gém áll mozdulatlanul. Várja, hogy valami felbukkanjon előtte és odavághasson hegyes csőrével. Valaki egy, a távolban repülő nagyobb madárra figyelmeztet. Úgy száll, mint a szürke gém, de hófehér. A nyakát figyeljétek! Ha behúzva tartja, nagy kócsagot láttok, ha előre nyújtva, kanalas gém evez a messziségben. A kócsagok a gémfélékhez tartoznak, a kanalas gém viszont íbiszféle madár, magyar neve nem szerencsés. Előbbiek nyakukat behúzva, utóbbiak kinyújtva tartják repülés közben. Az iszapon nyomok látszanak, nézzük meg őket közelebbről. Emlősállat nyomai és jól kivehetők az úszóhártyák is. Vidra járt itt az éjszaka. Ez a termetes, akár kg tömegű menyétféle ragadozó halakkal táplálkozik, de nem veti meg a békát és a gőtét sem. A halak közül főleg a gazdaságilag értéktelen, úgynevezett szeméthalat és a betegeket fogyasztja. Éjszakai életmódú, nappal ritkán látni. Jelenlétére nyomaiból és a gáton hátrahagyott nyálkás, zöldes színű, halszálkákkal teli ürülékéből következtethetünk. A falu felől gólya érkezik a tó melletti rétre. Leszáll, majd komótos léptekkel megindul, közben néha felcsíp valamit. Sokan azt hiszik, csak kígyóval és békával él, holott zsákmánylistája sokkal szélesebb. Nagyon sok gilisztát, sáskát és tücsköt eszik, de persze azért megfogja a békát, a kígyót még a viperát is. Talán láttátok már, amint a szántó traktort követi és a rögökkel kiforduló pockokat, cserebogár pajorokat tizedeli. Figyeljétek majd meg, amikor újra a falu felé indul. Nem egyből száll fel, hanem ugrik néhányat és csak ezután emelkedik magasba. Júliusban már állnak a kis gólyák és amikor az öreg madár megérkezik és eléjük öklendezi azt, amit a réten összeszedett, egymást lökdösve pillanatok alatt felcsipkedik. Ebben a korban már sokat gyakorolnak, szárnyaikat lengetik, közben fel-felugranak, készülnek arra a napra, amikor szüleikkel először repülhetnek a távolban csillogó tocsogók felé. Csőrük ekkor még feketés, nem olyan szép piros, mint az öreg madaraké. A réten át messziről sárgálló búzatarlóra érünk. Az aratás minden évben óriási ökológiai, környezeti változást okoz számos állatnak, ami az egyiknek kedvező, a másik szívesen elengedné. Képzeljétek magatokat egy kis mezei pocok helyébe. Éjszaka járt táplálék után, reggel a föld alatt tért nyugovóra. Hallott ugyan valami dübörgést odafentről, talán fel is riadt néha, de az igazi meglepetés akkor érte, amikor este kidugta az orrát a lyukból. Eltűnt a védelmező, sűrű búzatenger és ő ott maradt a nagy tábla kellős közepén, ahol most már bárki megláthatja és meg is foghatja. Éjszaka róka, görény és a baglyok vadásznak rá, ha nappal merészkedik a felszínre, az ölyvektől és vércséktől kell rettegnie. De ugyanígy jártak a rétek kaszálásakor a sáskák is. Addig szinte láthatatlanul bujkálhattak a magas fűben, most a bálákról szalakóták és gébicsek lesnek rájuk. A pockok és sáskák azonban olyan sokan vannak, hogy mindig átvészelik ezt az időszakot. Valaki közben azt kérdezi, hogyan lehet megkülönböztetni a sáskát és a szöcskét. A legkönnyebben a csápjaik alapján. A sáskáké rövid és merev, a szöcskéké hosszú és hajlékony. Ha tiszta az alföldi csatorna vize, a partról jól látni a rajokban úszó veres szárnyú keszegeket, de akinek jó szeme és egy kis szerencséje is van, a növények között mozdulatlanul álló, zsákmányra leső csukát is észreveheti. Ez a szépen mintázott ragadozó halakkal táplálkozik. Lesből támad, csak akkor mozdul, amikor a gyanútlanul közeledő kishal közel ért hozzá. 466

60 Magyar VADÁSZLAP július KIVÁGHATÓ LEXIKON Alföldi szitakötő (Sympetrum sanguineum) Európai vidra (Lutra lutra) Akkor villámgyorsan megrohanja és megragadja hegyes fogaival. Az ilyen csatornákban csak fiatal, kisebb példányok vannak, a tavakban azonban méteres és akár kilós csukák is akadnak. Ahogy megyünk tovább, a partról kecskebékák ugranak szép fejessel a vízbe. Rendszerint hamar kidugják újra a fejüket, de ha nagyon megijedtek, hosszabb ideig is a fenekén lapulnak. Bokorrészhez érünk, ahonnan őzbak ugrik ki és menekül nagy ugrásokkal. Combjai hátulsó részén szinte világít az a nagy, fehéres folt, amit a vadászok tükörnek neveznek. Ahogy távolodik, egyre lassabban szalad, majd megáll, visszanéz és amikor látja, hogy nem üldözzük, lassú léptekkel megy tovább. Ugyanígy menekül később egy mezei nyúl is. Füleit a hátára lapítva úgy rohan, mintha legalább három róka üldözné, aztán ő is lassít, megáll, és később valószínűleg visszatér megszokott tanyahelyére. A mezei nyulak éjszaka járnak táplálék után, szürkületkor hagyják el sekély vackukat. Rágcsálnak, de eközben folyton figyelnek, nem közeledik-e veszély, például róka valahonnan. Gyorsan, akár 60 kilométeres sebességgel képesek futni, ezen múlhat az életük. A mezei nyúl egyetlen fegyvere a gyorsaság, a menekülés. A nyári vizek mentén mindig ott látjátok a könnyed röptű szitakötőket. Vannak kisebbek és nagyobbak, köztük szépen színezettek is. Például az alföldi szitakötő hímje, amelyik élénkpiros potrohával éppen előttünk sütkérezik egy nádszálon. A szitakötők ragadozó életmódot folytatnak, a levegőben vadásznak repülő rovarokra. Egyesek bizonyos területen mozognak, azt védik és onnan társaikat nyomban elkergetik. Ragadozók a szitakötők lárvái is. A vízben fejlődnek és a növényekre kapaszkodva lesnek áldozataikra. Azt, hogy milyen falánk ragadozók, gyermekkoromban tanultam meg. Akkoriban még keveset tudtam róluk, és amikor egy alkalommal két jókora lárvát fogtam és vittem haza, abba az akváriumba tettem őket, ahol egy pettyes gőtét tartottam. Szegény gőte! Másnap reggel már csak a csontvázát láttam viszont, a két szitakötőlárva pedig nagyon elégedetten kapaszkodott a növényeken. Hazafelé egy kacsafarkú szendert figyeltünk, amint a kígyószisz kék virágaiból szipogatott. Ilyenkor megáll a virág előtt a levegőben, majd villámgyorsan a következőkhöz röppen és pödörnyelvét kinyújtva szipogat. Mintha csak az amerikai földrész parányi kolibrijét látnánk magunk előtt. Ha a kertben virágokat, például petúniát ültettek, ott is megjelennek és nektárt szívogatnak ezek a gyors röptű, gyönyörű szép lepkék. SCHMIDT EGON info@vadaszlap.hu Fekete eperfa (Morus nigra) Ez a fa sokban hasonlít a fehér eperfához, ám azzal ellentétben, ennek sötétzöld levelei vannak, amelyek felszíne nagyon érdes. Törzse gyakran csavart, ferde, lombkoronája széles. A fa májusban virágzik, érett termése a feketés ibolyaszíntől kezdve lehet akár egészen sötétvörös is. Ezek nagysága 2-2,5 centiméter, ízük savanykás, ám kellemesnek mondható, ezért már a középkorban gyümölcsfaként kezelték a növényt. A gyümölcs áltermés, tehát kis fejecskevirágzat részeit képező virágtakaró levelekből alakul ki. Alapvetően Ázsiában őshonos fajta, ám Dél-, és Közép-Európa kedvező éghajlatú területein is elterjedt. Annak ellenére, hogy a fehér eperfánál kevésbé tűri jól, ha fagy, mégis sokkal többször látni Magyarország tájait járva fekete eperfát, mint fehéret. 467

61 HÍREK-TUDÓSÍTÁSOK Magyar VADÁSZLAP július Vércsapa verseny, elővizsga, tenyészszemle Gyulajban A Magyar Véreb Egylet rendezésében, a Gyulaj Zrt. támogatásával került sor az idei Nehezített Vércsapa Versenyre május 25-én, az óbíródi vadászház környékén. A versenyre nevezett kutyák mellett a reggeli megnyitón felsorakoztak az elővizsgás, valamint a tenyészszemlére váró vérebek is. A megjelenteket az egylet elnöke, dr. Buzgó József köszöntötte, de az ünnepélyes megnyitón jelen volt a Gyulaj Zrt. vezérigazgatója, Göbölös Péter, az erdészetigazgató, Palánki Gábor, és megtisztelte az egylet rendezvényét Swekhoffer Ottó úr, a Magyar Fejlesztési Bank képviseletében. A rendezvény vezetőbírója ezúttal Király Attila, a Gyulaj Zrt. kerületvezető vadásza volt, aki bemutatta a kijelölt bírói köröket és ismertette a versenynyel kapcsolatos tudnivalókat. A lefektetett csapák valóban nehezítettek voltak, elsősorban a nagy vadlétszám miatt. Nem minden kutya van hozzászokva a gyulaji vadbőséghez, és ez esetenként zavarokat okozott. Végül a versenyt Szigeti János Ricsika-Erdei Alíz hannoveri véreb szukája nyerte 165 ponttal, első díjba sorolva. A gyulaji rendezvény kiemelkedő eseménye volt az új utánkereső szett, a formaruha bemutatása. Kammermann Péter egyleti társunk vállalta a manöken szerepét, és magára öltve mutatta be a praktikus kantáros nadrágot, valamint a felsőt, melyet hamarosan az egyleti tagok is igényelhetnek. Eredmények: 1. Szigeti János Ricsika-Erdei Alíz hannoveri szukája 2. Bódi Péter Eperjesi Betyár Aramis hannoveri kanja Elővizsga: Klinkó Nándor Ricsika-Erdei Apacs hannoveri kanja (240 pont, azaz maximális pontszám) -agyaki Kammermann Péter mutatta be az új utánkereső formaruhát 468

62 Magyar VADÁSZLAP július BARKÁCS Készítsünk hasznos eszközöket, berendezéseket házilag, olcsón, akár hulladéknak tűnő dolgokból is Vadhúzó, akasztó, függesztő A vadászat sűrűje nem az eredményes lövésnél ér véget akkor kezdődik. A meglőtt vad nem mindig autóval megközelíthető helyen esik el, kihúzása, zsigerelése, járműbe tétele sokszor kemény feladat, főleg, ha egyedül van a vadász. Sokszor még egy 5-10 kilós malac is igen el tudja hagyni magát, ha hosszabb távon kell kézben cipelni, hát még egy kilós disznó vagy szarvas, amit egyedül megmozdítani se könnyű. Jól felkészült vadásznál ezért mindig van kötél, ami akár a zsebben is könnyen elfér, így legalább már húzni tudja a legközelebbi útig, nyiladékig. Ilyenkor jönnek jól az egyszerű, de praktikus segédeszközök. Kisebb testű vadat kilóig összekötött lábakkal a célzó botra kötve vállon is lehet vinni. Hasznos segédeszköz a fogantyúval ellátott vadhúzó kötél, amelyet egy rövid, a tenyérben jól megmarkolható rúddarabhoz erősítünk a rúd közepének átfúrásával. Ebből célszerű mindjárt 4 darabot készíteni 1, 1,3, 1,6 és 2 méter hoszszú műanyagkötéllel, mivel így egyedül is két testrészre kötött húzót tud fogni a vadász, míg nagyobb testű vadnál akár négyen is tudják húzni. Mind a négy elfér egy nagyobb zsebben. Ha zsebben nem is, de hátizsákban szállítható a hagyományos vas húzókampó, amelynek fogantyúját a kéz méretéhez kell meghajlítani, a szár hossza 30 centitől 1,5 méterig jó, autóban többfélét érdemes tartani kilóig alkalmazható a vadhordó zsák, amit erős, vízhatlan vagy műanyag ponyvából célszerű megvarrni, a hosszabbik oldal közepén két olyan méretű erős füllel, amibe kényelmesen belefér a kar, így vállra is lehet akasztani kilóig a vadat egyedül is fel lehet húzni kötéllel egy erősebb faágra, s ha egy előre elkészített, füllel ellátott fém lábakasztó kampó van a hátizsákban, akár függesztve is lehet zsigerelni, illetve kihűteni a vadat. Nyáron jót tesz egy könnyen mosható, 2 méter hoszszan csővé összevarrt műanyag szúnyogháló, ami a vadra ráhúzva, alul-felül összekötve a legyektől is meg tudja óvni a felnyitott testet. Finn laptársunkban, a Metsästys ja Kalastus című szaklapban jelent meg az a praktikus, állítható hosszúságú kitámasztó rúd, amellyel a gépkocsi hátsó ajtaját lehet úgy feltámasztani, hogy segítségével egy kilós nagyságú vadat fel lehet emelni és zsigerelni rajta anélkül, hogy a járműbe kerülne a vér. Házilag is elkészíthető két, egymásba csúsztatott acélcsőből vagy zártszelvényből, a két végét az ajtó zárócsapjának megfelelő méretűre kialakítva és lábakasztó kampóval kombinálva. -som Felhívás! Várjuk kedves olvasóink a gyakorlatban már kipróbált hasznos ötleteit olyan vadászfelszerelések előállításához, amit házilag is el lehet készíteni. Legfeljebb fél gépelt oldal terjedelemű írást várunk, fotókkal illusztrálva (.jpg vagy.tif formátumban). 469

63 30 éves gyártási tapasztalat, német és osztrák alapanyagok, öltönyfazon, + igény szerinti méretre igazítás. Nem véletlen, hogy termékeinket egész Európába exportáljuk! Vadászok, vadőrök és erdészek nálunk elkészíttethetik, megvásárolhatják komplett ruházatukat. Balassa Kft Balassagyarmat, Mártírok útja 7. Telefon: / Fax: / postmaster@ balassabopatex.t-online.hu marekjozsef@citromail.hu Üregi nyulak és bevadászott vadászgörények eladók! 06-30/ Magyar VADÁSZLAP július

64 DR. SZABÓ ESZTER BLASKÓ JÁNOS 06-70/ ÍZVÁLASZTÓ Háziasszonyaink főzték ki A hűvös nyárkezdetet követően úgy gondoltam, hogy az őszies időjárás miatt sokunknak jól esne egy kiadós leves. A gerleidényre készülve esett a választásom a fürjtojásos gerlelevesre. Családunk egyik barátja találóan infúzió-levesnek nevezte el. Vajon miért? Ezt a pompás étket követheti egy ízletes vaddisznó pástétom, amely akár előételnek, akár főételnek is megállja a helyét. Háziasszony társaimmal továbbra is várjuk a receptekkel kapcsolatos véleményeket, észrevételeket. Gerleleves fürjtojással Hozzávalók: 2-3 gerle, 2 szár sárgarépa, 2 szár fehérrépa, 1 karalábé, 1 zeller, 3 db burgonya, 2 gerezd fokhagyma, 1 vöröshagyma, 10 dkg zöldborsó, egész bors, 2 szem szegfűszeg, egy kis szelet friss gyömbér, 15 db fürjtojás, petrezselyem, zellerszár, 1 chili paprika, fűszerek (1 babérlevél, 1 csipet szárított petrezselyem, 1 csipet szárított zeller, 1/2 csipet kömény, 1 csipet őrölt bors, 2 szem borókabogyó), só Sosem használok hasznos ízfokozókat, próbálok törekedni az egészséges alapanyagok használatára. Fontosnak tartom, hogy megtiszteljem a vadat is azzal, hogy az ételek zamatát nem mesterséges ízeknek köszönhetem. A leves elkészítése a klasszikus húsleves elkészítésével megegyezik. Fontos azonban, hogy a zöldségeket ne rögtön a hússal együtt tegyük fel főni. Amint a gerle puhulni kezd, hozzáadhatjuk a zöldségeket is. Közben a fürjtojásokat megfőzzük, és megpucolva a már kész leveshez adjuk. Vaddisznó pástétom A nagyvad bordájának a legtökéletesebb és családom szerint legfinomabb elkészítési módja. Hozzávalók 8 főre: 1 vaddisznó megtisztított bordája, 2-3 szem boróka bogyó, 2-3 babérlevél, pár szem egész bors, 2 gerezd fokhagyma, 1 vöröshagyma, fél doboz tejföl, 2 ek majonéz, 2 ek mustár, 2 ek mangalica zsír (pikánsabb, ha libazsírból készítjük), só, bors, majoránna, 1 csomag leveles tészta, 1 tojás a kenéshez Elkészítés: A megtisztított, lehártyázott vaddisznóbordát a babérlevéllel, boróka bogyóval, borssal, fokhagymával, hagymával és persze ízlés szerinti sóval feltesszük főzni. Körülbelül 2 órán keresztül, lassú tűzön addig főzzük, amíg a hús leválik a csontról. Ezt követően a lefejtett húst kétszer ledaráljuk, majd hozzákeverjük a tejfölt, majonézt, mustárt, a zsiradékot, és fűszerezzük. A leveles tésztát 0,5 cm vastagságúra kinyújtjuk, két részre vágjuk. Egy hőálló, kerek edényt kivajazunk. A leveles tészta egyik felét szépen belesimítjuk, lenyomkodjuk. A pástétomot egyenletesen eloszlatjuk a tésztán, majd a leveles tészta másik felével letakarjuk, széleit visszahajtjuk. Villával megszurkáljuk és tojással megkenjük. Előmelegített sütőben, körülbelül 180 fokon, 25 percig sütjük. Megfejtések: Sudoku Útvesztő: Technológia: K Ü L D T É K V K I S P A P L T A Ö N H I B A M A G A A L P Á R I S A R K C I C R E J T Ő I S L A N I T A I G Á S M S Z E T A N Á L S E R B E M A S Z A T O L S L Á G E R H Á T R A Ó G Z S A D T O R Z S I U A E L U G A S D I A D É M L E S I P U S K Á S E L I T I R A N A Z Ö M S T E P E N N I O J Á R P I E T Á MA Y K L U B B UN K E R E L Ő D S H A R I F E L N S Ó S R Ú D N Á T F Ú R V A Magyar VADÁSZLAP július 471

65 HIRDETÉS Ágneslak Ökoturisztikai Központ és Vadászház H-8858 Porrog / , Kollath Hunting Consultant since 1989 AUSZTRÁLIA: Vizi bivaly vadászat: AUS$ AFRIKAI SELEJTEZŐ VADÁSZATOK: Antilop selejtezés, Dél-Afrika: 2400 USD Kaffer selejtezés, Zambia: 8500 USD Fekete lóantilop selejtezés, Zambia: 8500 USD ZAMBIA: Kaffer bika és fekete lóantilop csomag: USD ZIMBABWE: Somogy megye nyugati szélén, már a Zalai dombvidéken, egy halastavaktól és erdőktől körbevett félszigeten, az Inkey báró által létesített 8 hektáros arborétum közepén található az ágneslaki vadászház. Bővebben a honlapon vagy a nyújtunk tájékoztatást. víziló és krokodil vadászat OROSZORSZÁG: Téli jávorbika csomag (motoros szánon): 6500 EUR-tól Maral kerti vadászat: 2500 EUR + trófeadíj Marco Polo csomag: 7500 EUR-tól Maral, ibex, szibériai őzbak csomag: 4500 EUR-tól KANADA: Elérhetőségek: / , / , / , / turizmus@sefag.hu Jávorbika csomagok: 3995 USD-tól Rozmár vadászat: 8500 USD GRÖNLAND: Pézsmatulok+ karibu csomag 6080 EUR SPANYOLORSZÁG: Spanyol ibex/sörényes juh csomag: 4000 EUR Kollath, skype: kotorikerti, / kotorikerti@gmail.com VOLIERHÁLÓ UV stabil PE 3 x 7szál csomózott 100 m x 30 m (3000m2) 150 m x 40 m (6000 m2) Hálószembőség 60 mm x 60 mm 0,3 euro/m2 + Áfa Megrendelhető: / peterpaskai@vadker.hu 472 Magyar VADÁSZLAP z július

66