Ofella Edit Gyógytornász szakirány AB nappali, 2.évfolyam 2017/18. tavaszi szemeszter Finnország, Pori Satakunta University of Applied Sciences

Átírás

1 Ofella Edit Gyógytornász szakirány AB nappali, 2.évfolyam 2017/18. tavaszi szemeszter Finnország, Pori Satakunta University of Applied Sciences Élménybeszámoló Az Erasmus+ programról először a bátyámtól hallottam, aki szintén Finnországban tanult. Nagyon sok jót mesélt az országról, az oktatási rendszerről, a finn emberek kedves vendégszeretetéről és mindig is vonzott az északi kultúra, a skandináv élet. Az első félévemtől kezdve érlelődött bennem a gondolat, hogy meg kéne ugrani ezt a hatalmas szakadékot, az Erasmust. Mielőtt valami csodásat tapasztalunk meg, természetes, hogy összekeverhető bennünk vágy és félelem ambivalens érzése. Megértettem, hogy csak elrugaszkodni nehéz. Mindig minden segítség megadódik, ha az ember nagyon akar valamit, és ezt még jóval a kiutazásom előtt is megtapasztalhattam. Egy Facebookos csoportban találtam rá egy frissen hazatért fiú írásaira, amik nagyon elragadtak. Megkeresve őt minden lelkesedésével arra bíztatott, hogy adjam be a jelentkezésemet. Nem bántam meg. Különösebb várakozások nélkül indultam neki az útnak, bár a finnországi oktatási rendszerről már itthon is jókat hallottam, és nagyon érdekelt az északi kultúra, de elsősorban a város helyrajza volt vonzó számomra. Sosem láttam addig a befagyott tengert. Persze volt róla elképzelésem, hogy az angoltudásomnak is erős alapot adhatok, mivel nem az első tanult nyelvem, de érezni akartam a hely atmoszféráját és vonzó volt számomra egy teljesen más iskolai rendszerben fizioterápiát tanulni. Szakmailag is nagyon fejlesztő volt az út, a finnek gyakorlatorientált képzése és kiscsoportos oktatása minden tekintetben hozzáadott a szakmaszeretetemhez, és fizioterápia mélyebb aspektusaiban való elmélyedéshez.

2 A nehézségeim tetőfokát a kiutazásom előtt éltem meg, mert nagyon korán kezdődött a félévem (jan.8.) és az orientációs időszakot így is lekéstem, mert bár minden vizsgámat igyekeztem decemberben letenni, mégis január 4-én, a kiutazás előtti napon is volt még 3. Persze ez a tanulmányaimat nem, csak talán a ráhangolódásomat sínylette meg. Bár a finnek híresen pontosak és pedánsak, szerencsére a határidőkben rugalmasságot tartottak, pont ezekben a kezdeti nehézségekben segítve. Hullámvölgyek persze végigkísérték az utamat, a nyelvi nehézséggel az elején alaposan megküzdöttem. Erre kaptunk segítséget az OLS nyelvtanfolyammal és persze minden nap rá voltam szorulva, hogy ragadjon rám valami új. Megérkezésemet követően sajnos kellett egy finn bankszámlát nyitnom egy rosszul időzített telefonszámcsere miatt. A finn folyószámla nyitása diákoknak ingyenes és nagyon egyszerű és biztonságos a rendszer. A banki kontakt igényelte a finn telefonszámot is, úgyhogy fél évre szerződést kötöttem, de ezzel a mobilnet is meg volt oldva. Azt tudom tanácsolni, a bonyodalmak elkerülése végett, hogy ne felejtsétek el egy hozzátartozótokat is hivatalosan bevonni az esetleges ügyintézés engedélyezésébe, mert egyébként csak konzuli engedéllyel lehetséges ezt kintről megtenni. Szerencsére nem az első alkalmam volt, hogy egyedül repültem valahová, de ennyire északon sohasem jártam. A közel 3 órás repülőúttal közvetlenül Helsinkiig jutottam, ahonnan egy 4 és fél órát utaztam busszal Poriig. Ajánlatos előre megvenni a buszjegyet, mert elég különbözőek a busztársaságok árai (Onnibus a legolcsóbb.) Már itthon megbeszéltem a mentorommal, hogy kint biciklit fogok bérelni, és ő segített ebben. Finnországban akkora távolságok vannak, hogy a biciklis kultúra nagyon elterjedt és az ezzel való közlekedés megoldott és megszokott. (Rengeteg tároló, széles járdák, figyelmes autósok.) Külön pozitívum, hogy az extrém időjárásban is kipróbálhattam és még jobban megszerethettem a kerékpározást. Az iskola és az albérlet távolsága gyalog 35 perc lett volna, autóbusszal szintén ennyi (a kerülők miatt), kerékpárral viszont csak 10 perc. Az első nagy kerékpártúránk a 17 km-re lévő Yyteri parthoz vezetett.

3 Amikor megérkeztem Poriba, a mentorom a buszegállóban várt és körbevezetett az egyetemen. Átvettük a szállás kulcsait és bevásároltunk. A szállásom egy többszintes apartmanházban volt a város végén. 1 hétig egyedül voltam, majd egy spanyol lány lett a lakótársam. Külön szobánk volt, közös konyha, nappali és fürdőszoba használattal. A helyiségek világosak és tágasak voltak. A finnek az egyszerűség és a praktikumok kedvelői. A havidíj 311 euró volt, heti egyszeri szauna használattal. Itt találkoztam a többi cserediákkal is az iskolámból. A routerem a szobámban nem működött, és hogy legyen netem, vennem kellett egyet. Legnagyobb meglepetésemre a tutorom bemutatott egy 3 emelettel feljebb lakó magyar fiúnak, aki attól kezdve szárnyai alá vett, és átsegített a kezdeti nehézségeken. Az első hétvégémen körbesétáltam az egész várost, amíg nem volt kerékpárom, hogy minden időmet hasznosítsam. Bár Pori iparváros, mégis hangulatos; a központban lévő gyönyörű evangélikus templomában gyakran rendeztek hangversenyeket, a várost folyó szeli ketté, benne egy kis szigettel, melyet előszeretettel látogattunk. Az ország első sétálóutcája Pori központjában található. Az uszodája jól felszerelt (jakuzzi, szauna, gőzkabin, csúzda, hidegmerülő és hideg-meleg medencék), diákoknak finn viszonylatban rendkívül kedvező. Érdemes bérletet váltani. A sport egyébként is nagyon támogatottak Finnországban. Havi 500euró ösztöndíjat kaptam, ami elég volt a szállásra és az élelemre, de az utazásokat saját költségeimből álltam. Iskolai szervezéssel is eljutottunk néhány közeli városba, de többek között érdemes megnézni Helsinkit, Turkut, Tamperét, Raumát és Lappföldet. Minden szerdán és szombaton mulatozás volt a helyi szórakozóhelyeken, a fiatalabbak számára a Cabaret, a 22 év felettieknek a PK és mindenki részére az idő közben nyílt Magic adott lehetőséget. Ezek mellett heti 1-2-szer összegyűlt egy kisebb vagy nagyobb társaság egy közös vacsorára, kártyázásra vagy társasjátékra, ami nekem különösen tetszett.

4 Az iskolán belül meglepett a kivételes felszereltség, a tanárok felkészültsége és a diákok felé forduló segítőkészség. Az intézményt 2017 szeptemberében adták át, minden nagyon komfortos, és újszerű, a könyvtár hangulatos, megtalálható benne társalgó hely és szeparált, hangszigetelt fotel is, kinek mi az igénye. Minden nap volt egy óra ebédszünet tanítási idő alatt. Az emberek viszont nem rohantak haza tanórák után sem, volt lehetőség hétfőnként sportolásra a tornateremben (röplabda, kosárlabda vagy foci) Az iskola alagsorában lévő ingyenes konditermet is használhattuk reggel 7-től este 9-ig. Azt már meg sem említem, hogy az iskola egyik részlegében biliárdasztal, babzsákfotelek

5 és kávégép múlattatta az esetleges lyukasórák unalmas perceit. Az iskolában ugyanakkor volt kedvezményes étkezési lehetőség, kefetéria, bolt, gyógyszertár és még a finneknél elmaradhatatlan játékgépek is. A tananyag otthon is követhető volt. Minden fontos dokumentum megtalálható az iskola honlapján a moodle-rendszerben, amit az első nap alkalmával megtanítottak használni a koordinátoraink. A 20 fős csoportunkat több órán is csoportbontással segítették, ami azt jelenti, hogy a legtöbb gyakorlati órán, relaxáción, vízitornán csak 10 főre oszlott a figyelem. Így az oktatók szinte személyre szabottan tudtak foglalkozni velünk. Ez nagyban segítette a munkánkat. A másik csoportba áthallgatni, vagy skype-on figyelemmel kísérni az előadást szintén volt lehetőség, ami több szabad teret adott pl. utazásra, kirándulásra vagy betegség esetén sem maradtunk le. Így a Student Card szervezése által eljutottam Lappföldre, a gyönyörű Oroszországba, Szentpétervárra, komppal Észtországba, Tallinba valamint sok gyönyörű finn városba. Alkalmam volt hószánozni, kutyaszánozni, husky farmot és rénszarvas farmot nézni, az igazi Mikulással találkozni, snowboardozni, sífutást kipróbálni, méteres hóban az erdőben lovagolni és életem első Aurora Borealisát (északi fényét) megpillantani. Mindezt kihagytam volna, ha nem lépek ki a komfortzónámból és nem pályázom meg az ösztöndíjat. Kialakultak nemzetközi kapcsolataim és megmelengette a szívemet az a sok szeretet, ami az utazásom során körbevett. Az egyedüllét során az ember sokkal intenzívebben él meg érzéseket. A közös élmények és érzések elmélyítették a rövid idő alatt köttetett kapcsolatokat. Életem egyik legnagyobb kihívása volt ez az utazás. Ajánlom azoknak, akik kedvelik a kihívásokat, kalandvágyóak, jó hidegtűrőek, szeretnék a híresen jó finn oktatási rendszert kipróbálni vagy feszegetni a saját határaikat. Bátran merném ajánlani azoknak is, akik nem bíznak abban, hogy minden téren önállóak, vagy nem megfelelő a nyelvtudásuk, mert ebben fejlődni fognak. Egy régi álmom vált valóra az utazás során, és a sok felejthetetlen helyszín- és emberismerettel, élményekkel lettem gazdagabb.

6

7

8