Erzsébet Szavalóverseny 2008 Kötelezı versek IV. korcsoport (21-30 év) Szabó Lırinc: A FÁKHOZ, A KÖLTİKHÖZ

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Erzsébet Szavalóverseny 2008 Kötelezı versek IV. korcsoport (21-30 év) Szabó Lırinc: A FÁKHOZ, A KÖLTİKHÖZ"

Barnabás Mészáros
5 évvel ezelőtt
Látták:

1 Erzsébet Szavalóverseny 2008 Kötelezı versek IV. korcsoport (21-30 év) Szabó Lırinc: A FÁKHOZ, A KÖLTİKHÖZ Hosszú tél, munka, gond, betegség úgy meglopta ezt a tavaszt, hogy most elálmélkodva nézem a hirtelen megjött vigaszt: Te vagy, május? Csakugyan itt vagy? Hogy lettél kész ilyen hamar? Néhány nap alatt mennyi szépség! A vén föld milyen fiatal! Mintha meggazdagodtam volna, úgy nézem a sok gyors csodát: orgona, hárs, alma, cseresznye, egyszerre nyitnak mind a fák; teraszomnál egy óriáslány ágaskodik a napba fel, egy fiatal jegenye, játszom örvénylı leveleivel. Játszom fénylı, gyönge hajával, érzem élete friss husát, a zöld vér, amely benne lüktet, szinte a szivembe fut át; aztán lemegyek és megállok egy bokor elıtt, fa alatt, és lombok és szirmok hüsébe temetem égı arcomat. De szépek vagytok, fák, virágok! Még ti is, egyszerő gyomok! Költık vagytok ti szavak nélkül és bátrabbak, mint én vagyok, csodát tesztek minden tavasszal, illatozva és gazdagon: a feltámadás versei nyílnak ujjongó ágaitokon.

2 Fák, költık, emeljétek égbe a sarat, a fekete éjt, szőrjétek virággá, gyümölccsé a földi szennyet és ganéjt, pompázzatok, májusi fák, hıs testvéreim, s biztassatok, hogy bármilyen hosszú a tél, a tavasz mégiscsak fölragyog. S amikor már nem fogok élni, és mocsokká rágott a föld, ti, néma varázslók, megváltók, emeljetek ki drága zöld véretekkel, emeljetek föl a sár fölé és írjatok poromból szebb verset az égbe, mint amilyet ma én tudok. Wass Albert: TE ÉS A VILÁG - GAZDAGSÁG ÉS SZEGÉNYSÉG (Részlet) Gazdag akarsz lenni? Gondolj a rigóra és az ısemberre. Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belıle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bıröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erıs. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja fızni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipıje és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipıvel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bıröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és fıképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Sajnos, embere is van. Igyekezz kevesebbet törıdni velük és többet azzal, ami még a világ szépségébıl csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem gyızöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. Assisi Szent Ferenc: NAPHIMNUSZ Felséges Úr, mindenható s jó mindenek felett! Tied a dicsıség, dicséret, áldás

3 és minden tisztelet! Minden Téged illet, Felség, egyedül s nincs ember, aki Téged méltón emleget. Dicsérjen s áldjon, én Uram kezednek minden alkotása, különösen bátyánk-urunk, a Nap, ki nappalt ád, világít és minket megvidámít. Fényes ı és ékes ı és sugárzó roppant ragyogása felséges arcod képmása. Áldjon, én Uram, asszony-nénénk, a Hold és minden csillagok, kiket az égre szórtál és szépek most és kedvesek és csillogók. Áldjon, én Uram, a mi öcsénk, a Szél, az Ég s a Lég s a Hó s a Hı s a derős és borús idı, kik által éltetsz mindent, ami él. Áldjon, én Uram, húgunk, a Víz, oly tiszta, hasznos, jólesı, alázatos és kedves ı. Áldjon, Uram, mi Földanya-nénénk, ki tart és táplál minket, hogy megélnénk, ki füvet hajt és gyümölcsöt terem és sok színes virággal élénk. Áldjon, én Uram, minden ember, kit háborúság, baj, gyötrelem ért, de tőr és megbocsát szerelmedért. Boldogok, kik mindent békén viselnek, Te nyújtasz nekik, Felség, egykoron babért. Áldjon, én Uram, mi nıvérünk, a testi Halál, ki minden élı embert megtalál. Akik halálos bőnben halnak meg, jaj azoknak, boldogok, akik szentséges akaratodhoz igazodnak, nem tesz kárt bennük második halál. Dicsérjétek s áldjátok az Urat, s adjatok hálát Neki, s roppant alázattal szolgáljatok Neki! (Dsida Jenı fordítása) Berda József: VASÁRNAPI ÖRÖM Mint püspök, ha fıpásztori díszbe öltözik, úgy öltözködöm külön én

4 szemet-vidító turistaruhámba a ti tiszteletetekre, hogy méltón ünnepeljelek titeket, messzirıl tündöklı hegyek s ti rejtett völgyek, kik az Isten ölében ültök, mióta áll a világ. Akár a rajongó gyermek, kinek könnyő madárként repül a lelke, úgy húzom magamra én is a rövid nadrágot, viharkabátom s a szöges bakancsot, olyan örömmel! Hadd i zmosítsa-villanyozza csupasz térdem és sápadt arcom az acélkék levegı! Mert így esik ez jól s mert való: külön ruha illik a különb lélekhez, ki hozzád hasonul s beszélni akar veled, mély titkú rengeteg, - magas hegyek és mély völgyek szelleme! Ó fogadjátok hát gyermeki megilletıdésem szavát most, hogy közétek készülök s feleljetek ünnepi ruhámra, mely a lelket fejezi ki, véget nem érı lombsuhogással, az erdık vidám és szomorú színeivel, egyre áradó illatáramotokkal, hogy áhítattal járhassak bennetek, mikor megszáll a szépség bővölete, távol a romlott emberiségtıl. Várnai Zseni: CSODÁK CSODÁJA Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a főszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti ıket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld ırzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fő, fa, virág, bogár és falevél. Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok, innám a fényt, ameddig rámragyog, a nap felé fordítnám arcomat, s feledném minden búmat, harcomat, élném idımet, amíg élhetem, hiszen csupán egy perc az életem.

5 Az, ami volt, már elmúlt, már nem él, hol volt, hol nem volt, elvitte a szél, s a holnapom? Azt meg kell érni még, csillag mécsem ki tudja meddig ég?! de most, de most e tündöklı sugár még rámragyog, s ölel az illatár! Bár volna rá szavam vagy hangjegyem, hogy éreztessem, ahogy érezem ez illatot, e fényt, e nagy zenét, e tavaszi varázslat ihletét, mely mindig új és mindig ugyanaz: csodák csodája: létezés... tavasz!

Hasonló dokumentumok

TÖRTÉNETEK SZENT FERENCRŐL

TÖRTÉNETEK SZENT FERENCRŐL Süteményt kért utolsó levelében... Halála előtt Szent Ferenc magához hívta egyik társát, és így szólt hozzá: Drága testvérem, Isten kinyilatkoztatta nekem, hogy ebben a betegségben