A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2005

Átírás

1

2 A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2005

3

4 A CSÍKI.SZÉKELY MÚZEUM.ÉVKÖNYVE TERMÉSZEITUDOMÁNYOK CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM CSÍKSZEREDA 2006

5 nka Nf:m2eti K.uUurális Ah pprogram Nemzetí Kulturális Alapprogram Az Évkönyv megjelenését támogatták: Illyés Közalapítvány n;m OTP BANK Pro Professione Alapítvány OTP Bank Románia COMM UNITAS ALAPlTVÁNY Communitas Alapítvány Határon Túli Magyar Tudományos Ösztöndíj-Program Sorozat s ze rkesztő : MURÁNYI JANOS A kötet sz e rkesztői: BALINT LAURA, Russu TIBOR A tanulmányokat szakmailag lektorált~k : KOVÁCS TIBOR PhD. és HARTEL TIBOR ELTE, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, Viselkedésökológiai Csoport ( old.) MAGURA TIBOR PhD. Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság és VOJTKÓ ANDRÁS PhD. Eszterházy Károly Főiskola, Eger ( old.) FODORPATAKI LÁSZLÓ Dr. Babe~-Bolyai Tudományegyetem, Kísérleti Biológia Tanszék ( old.) SZABÓT. ATTILA DSc FLS Prof. habil. r Balatonfüred ( old.) Tőtfl -~f;\~1~ ~ Dr. Marosvásárhelyi Orvosi é~ Gyógyszerészeti Egyetem ( és 535,;_564. old.) +,. ~ ~síki. S~ékel~ Jl1ú~ e~pi.. 2QOQ.. ' "GYARMATI ZsóLT:, 2006.

6 TARTALOM Előszó Foreword Prefata ALKALMAZOTI KÉMIA ALBERT CSILLA - SALAMON ROZÁLIA - CSAPÓ JÁNOS: FOSSZILIS anyagok korának meghatározása az aminosavak átalakulása és racemizációja alapján ÁLLATIAN DEMETER LÁSZLÓ - MARA GYÖNGYVÉR: A mocsári béka (Rana arvalis) elterjedése és populációmérete a Csíki-medencében MÁTHÉ ISTVÁN-BALÁZS ENIKÖ-TÓTHMÉRÉSZ BÉLA-URÁK ISTVÁN: A Mohos és a Lucs tőzeglápok futóbogár-faunájának összehasonlító vizsgálata NÖVÉNYTAN BÁLINT LAURA-ORBÁN SÁNDOR: A Hargita-hegység, a Csíki-havasok és a Nagy hagymás bryoflorisztikai kutatásának áttekintése GYÖRGY ÉVA: A fény és a nedvesség hatására kialakult anatómiai sajátosságok tanulmányozása néhány zárvatermő növény levelében és szárában PÁLFALVI PÁL: A fiókás tyúktaréj - Gagea spathacea (Hayne) Salisb. Erdélyben

7 Russu TIBOR: Északi és déli kitettségű területek erdei növényzetének összehasonlító vizsgálata a Csíki-medencében SZÉKELY GABRIELLA: Az édeskömény (Foeniculum vulgare Mill.) termesztésének lehetőségei a Csíki-medencében FÖLDTAN -ÁSVÁNYTAN - HIDROLÓGIA DEÉ NAGY ANIKÓ: Ásványok a könyvek között - Teleki Domokos és Teleki Sámuel ásványgyűjteménye a Marosvásárhelyi Teleki Tékában JÁNOSI CSABA- PÉTER ÉVA- JÁNOSI KINCSÖ: Székelyföldi fürdők JÁNOSI KINCSÖ: A székelyföldi ásványvízkutatás irodalma W ANEK FERENC: A Baróti - Brassói - Háromszéki-medencesor széntartalmú pliocén üledékeinek kutatástörténete. 1. rész: a kezdetektől a XIX. század végéig A kötet szerzői

8 CONTENTS Előszó Foreword Pref a~a APPLIED CHEMISTRY ALBERT CSILLA - SALAMON ROZÁLIA - CSAPÓ JÁNOS: Determination of fossil materials age based on the transformation and racemization of amino acids ZOOLOGY DEMETER LÁSZLÓ - MARA GYÖNGYVÉR: Distribution and dimensions of population of the moor frog (Rana arvalis) in the Csík/ Ciuc Basin MÁTHÉ ISTVÁN- BALÁZS ENIKÖ-TÓTHMÉRÉSZ BÉLA- URÁK ISTVÁN: Comparative Analysis of the carabid fauna of Mohos and Lucs peat bogs of the Carpathians (Romania) BOTANY BÁLINT LAURA-ORBÁN SÁNDOR: Bryofloristocal researches in literatures regarding Harghita-, Ciucand Ha~ma~ul Mare Mountains GYÖRGY ÉVA: Study of the anatomical spesifics developt as a response to the light and to the humidity in leaves and branches of flowering plants PÁLFALVI PÁL: Gagea spathacea (Hayne) Salisb. in Transylvania Russu TIBOR: Comparison of north and south sided area' s vegetation in the Csík/ Ciuc Basin forests

9 SZÉKELY GABRIELLA: Growing possibilities of the fennel in the Csík / Ciuc Basin GEOLOGY - MINERALOGY - HIDROLOGY DEÉ NAGY ANIKÓ: Minerals between books. The mineralogical collection of Teleki Domokos and Teleki Samuel at the Teleki Library in Targu Mure~ / Marosvásárhely JÁNOSI CSABA- PÉTER ÉVA- JÁNOSI KINCSÖ: Spas in the Szeklerland JÁNOSI KINCSÖ: The bibliography of mineral water research in Szeklerland W ANEK FERENC: Research History of the Lignit-Bearinrg Pliocene Deposits in the Basin Chain Barót - Brassó - Háromszék. 1" Chapter: From the beginning to the end of the 19 h century Authors

10 CUPRINS Előszó Foreword Prefata CHIMIE APLICATÁ ALBERT CSILLA - SALAMON ROZÁLIA - CSAPÓ JÁNOS: Datarea materialelor fosile folosind ca metoda determinarea gradului de racemizare a aminoacizilor ZOOLOGIE DEMETER LÁSZLÓ - MARA GYÖNGYVÉR: Distributia ~i dimensiunile de populatie a broa~tei de mla~tina (Rana arvalis) in Depresiunea Ciucului MÁTHÉ ISTVÁN-BALÁZS ENIKÖ-TÓTHMÉRÉSZ BÉLA-URÁK ISTVÁN: Studiu comparativ a! faunei de Carabidae din Tinoavele Moho~ si Luci BOTANICÁ BÁLINT LAURA-ORBÁN SÁNDOR: Cercetarea literaturii briofloristice din zona Muntilor Harghita, Ciuc ~i Hasma~ul Mare GYÖRGY ÉVA: Studiul caracterelor anatomice in frunze ~i tulpini determinate de factorul fotic ~i hidric la cateva angiosperme PÁLFALVI PÁL: 0 statiune noua a speciei Gagea spathacea (Hayne) Salisb. in Transilvania

11 Russu TIBOR: Analiza comparativa a vegetatiei forestiere de pe suprafetele nordice ~i sudice din Bazinul Ciuc SZÉKELY GABRIELLA: Posibilitatile de cultivare a feniculului in Bazinul Ciuc GEOLOGIE - MINERALOGIE - HIDROLOGIE DEÉ NAGY ANIKÓ: Minerale intre carti. Colectia mineralogica a lui Teleki Domokos ~i Teleki Sámuel de la Biblioteca Teleki din Targu Mure~ / Marosvásárhely JÁNOSI CSABA-PÉTER ÉVA- JÁNOSI KINCSŐ: Baile din Secuime JÁNOSI KINCSŐ: Bibliografia cercetarii resurselor de ape minerale din Secuime W ANEK FERENC: lstoricul cercetarii depozitelor pliocene cu carbuni din complexul de bazine Baraolt - Bra~ov-Trei Scaune Autorii volumului

12 KÖSZÖNTJÜK AZ OLVASÓT! Kiadványunk első, 2004-es megjelenése után örömmel nyújtjuk át a Csíki Székely Múzeum Évkönyve második kiadásának két kötetét. Amit a kezdetekkor reméltünk, most már megvalósulni látszik: sikerül hagyománnyá tennünk az évkönyv évenkénti megjelentetését, idővel sorozattá fejlesztve azt. A sorozatok elé természetes módon állítható alapkövetelmény, hogy az egyes megjelenések legalább azonos színvonalon mozogjanak, persze még jobb, ha egyre emelkedő szintet ütnek meg. A 2004-es első évkönyv - mint minden kezdet - hiányosságokat mutatott, mind tartalmi, mind formai tekintetben. De kedvező fogadtatása - a velejáró javító szándékú észrevételekkel együtt - továbblépésre ösztönzött. Magától értődő célunk a második kiadás előkészítése folyamán a gyerekcipőből való kilépés volt. Tematikus szerkezeti egységekbe tagoltuk a kéziratokat, gazdagabb tartalomra törekedtünk megtartva az igényes kivitelezést: az Olvasó döntse el, mennyiben sikerült ez. Az is világos számunkra, hogy ez a két kötet is lehetett volna tartalmasabb, anyagában változatosabb - fájó pont a néprajzi tárgyú írások hiánya. A kiadó által felkért szerzők zömmel készségesen bocsátották rendelkezésünkre tanulmányaikat, amit ez úton is köszönettel nyugtázunk. Az egyetlen megkötésünk az volt, hogy a dolgozatok tárgya kapcsolódjék Csíkszékhez, a székelységhez, vagy tágítva a kört: Erdélyhez. A különböző szakterületek eltérő tárgyalási sajátosságai (hivatkozások, irodalom, jegyzetek, mellékletek stb.) okán továbbra is indokoltnak láttuk a társadalomtudományi, illetve a természettudományi írások különálló kötetekben való közreadását. Ezen túlmenően mégis arra törekedtünk, hogy a két kötetnek - kölcsönös kompromisszumok árán - közös arculatot biztosítsunk. Megelégedésünkre fog szolgálni, ha az Olvasó méltányolja abbéli igyekezetünket, hogy szakmailag értékes dolgozatokat, figyelmesen gondozott szöveget, igényes nyomdai kivitelezésű munkát tegyünk asztalára. Természetesen 2006-os évkönyvünkkel a mostani teljesítményt is szeretnénk meghaladni: ebben továbbra is számítunk a jelen két kötet szerzőinek - és magától értődően újabb munkatársak - jövőbeli közreműködésére és segítségére. GYARMATI ZSOLT, a Csíki Székely Múzeum igazgatója MURÁNYI JÁNOS főszerkesztő 409

13 WELCOME, DEAR READER! After the first publication írom 2004, we are pleased to hand over the two volumes of the second publlcation of Ciuc Szekler Museum 's Yearbook. Our hopes from the beginning seem to be fulfilled: we succeeded in publishing the yearbook regularly every year, in developing it into a serial publication. Our basic requirement is the equivalent value levei of the publications, or, of course, they may raise to a higher levei. The yearbook of 2004 had - like every beginning - some shortcomings both formai and contentual. But the favourable reception together with the benevolent remarks made us step forward. Our natural aim for the second publication was to grow up to a higher standard. We arranged the manuscripts into thematic structures, aspired to richet content and kept the exacting execution: the Reader should decide how much we succeeded in reaching our aims. It is clear for us as well that these two volumes could have been richer in content. We also miss the ethnographical publications in the yearbook. A high number of authors requested by the publisher readily agreed with putting their study at our disposal and we would like to thank them in this way. The only specification was that the subject of the studies should be connected with Ciuc / Csík region, with the Szeklers or enlarging the circle: with Transylvania. Because of the diff erent ways of presentation of the various fields of research (references, literature, notes, supplements etc.) we continuously see the publication of the studies in the two volumes, sociologic and natural science, justified. What is more, we wanted to assure the two volumes, through mutual compromises, a common aspect. We will be satisfied lf the Reader appreciates the valuable studies, the carefully written text and the exacting printihg. Of course, we would like to rise above our accomplishment in 2006, and in this way we continuously count on the help of the present two volumes' authors and on new collaborators in the future. ZSOLT GYARMATI manager of the Csík Szekler Museum JÁNOS MURÁNYI editor-in-chief 410

14 LECTORI SALUTEM! Dupa príma aparitie (in 2004) a publicatiei noastre, inmiinam cu bucurie cele doua volume ale noii editii a Anuarului Muzeului Secuiesc al Ciucului. Ceea ce la inceput parea doar o speranta, incepe sa prinda contur: sa creem prin aparitia anuala a anuarului traditia unei serii de publicatii ~tiintifice veritabile. Cerinta fundamentala ce se ridica in fata seriilor de acest gen, este ca fiecare aparitie sa atinga cel putin nivelul celei precedente, fire~te e de preferat sa-1 ~i depá~easca. Primul anuar din ca orice inceput - prezenta unele lacune, atiit prin continut, ciit ~i prin forma. Dar primirea sa favorabila - insotita de observatii binevoitoare - ne-a indemnat sa staruim in initiativa noastra. in cursul pregatirii celei de-a doua editii ne-am propus sa eliminam pe ciit este posibil aceste deficiente. Studiile au fost clasificate in capitole tematice, am riivnit la un continut mai bogat, pastriind aceea~i prezentare exigenta: ramiine ca Cititorul sa decida in ce masura am reu~it. Suntem con~tienti de faptul ca ~i aceste doua volume ar fi putut sa fie mai consistente ~i tematic mai variate - nu putem deciit regreta lipsa unor studii etnografice. La rugamintea editorului autorii ne-au pus la dispozitie cu solicitudine lucrarile lor, fapt pentru care le aducem ~i pe aceasta cale multumirile noastre. Singura conditie a fost ca din punct de vedere tematic studiile sa abordeze fenomene din zona Ciucului, din Secuime sau Iargind orizontul: din Ardeal. Trasaturile specifice ale diferitelor domenii (referinteie, bibliografiile, sistemul de adnotare, anexele etc.) justifica decizia de a include in volume separate studiile de ~tiinte sociale, respectiv cele de ~tiinteie naturii. Dincolo de aceste diferente, ne-am straduit ca - faciind unele compromisuri bilaterale - cele doua volume sa primeasca totu~i o inrati~are comuna. Va fi spre satisfactia noastra daca Cititorul va aprecia intentia redactorilor de a a~eza pe masa studii de o reala valoare ~tiintifica, texte migalos ingrijite, volume cu o executie tipografica exigenta. Fire~te, cu ocazia editarii anuarului din 2006 dorim sa depa~im ~i prezenta performanta - munca in care contam ~i in viitor pe contributia autorilor din cele doua volume, ~i bineinteles pe cea a unor noi colaboratori. GYARMATI ZSOLT, directorul Muzeului Secuiesc al Ciucului MURÁNYI JÁNOS redactor ~ef 411

15

16 ALKALMAZOTT KÉMIA APPLIED CHEMISTRY CHIMIE APLICATÁ

17

18 A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE ALBERT CSILLA - SALAMON ROZÁLIA - CSAPÓ JÁNOS FOSSZILIS ANYAGOK KORÁNAK MEGHATÁROZÁSA AZ AMINOSAVAK ÁTALAKULÁSA ÉS RACEMIZÁCIÓJA ALAPJÁN Abstract: [Determination of fossil materials age based on the transformation and racemization of amino acids) Racemization of free amino acids is considerably lower than that of amino acids bound in peptide. ln the same experimental conditions, the rate of racemization of free amino acids is only 20-80% of that of peptide bound amino acids. When using to traditional protein hydrolysis, racemization was 1,2-1,6 times as high as that obtained at high temperatures ( C), under conditions ensuring total hydrolysis of the protein. This lower degree of racemization may be explained by the fact that, at high temperatures, the protein hydrolyses more rapidly into free amino acids and the racemization of free amino acids is considerably slower that of amino acids bound in polypeptides. When hydrolysis is conducted at lower temperatures for longer times, the amino acids bound in the peptide chain are exposed for a longer time to the effects actually causing racemization. As a result, we may say that any factor which speeds up hydrolysis, will lower the degree of racemization. High temperature hydrolysis (at 160 C for 45 to 60 minutes, at 170 C for minutes and 180 C for 30 minutes) are recommended for those who would like to hydrolyse the protein for short times and to determine the degree of racemization occurring in the polypeptide chain, but do not wish to use enzyme hydrolysis. After developing protein hydrolysis method with low racemization, a method has been developed to determine the age of fossil bone samples based on amino acid racemization (AAR). Approximately one hundred fossil bone samples of known age from Hungary were collected and analysed for D- and L-amino acids. As the racemization of amino acids is affected by temperature, ph, metal content of the soil, and time passed since death, these factors were eliminated by comparing the estimated age to age determined by the radiocarbon method. Determining the D- and L- amino acid contents in samples of known age, determining the half life of racemization and plotting the D/L ratio as a function of timc, calibration curves were obtained. These curves can be used for the age estimation of samples after dctermining their D and L- amino acid contcnt. The D/L ratio for 2 to 3 amino acids was determined for each sample and the mean value of estimated ages based on calibration curves was considered to estimate age of the fossil samples. After this a method for evaluation of age of wool carpets and textiles was developed based on the age dependent alteration of amino acid composition of proteins. Samples of 23 wool carpets and textiles of known age, obtained from the Hungarian Museum of Industrial Arts and the Hungarian National Museum were analysed for amino acid content. Results were compared with data obtained for contemporary, untreated wool and wool carpet. The cysteic acid content of wool increased with age. The contemporary wool carpet contained 0,31 g of cysteic acid in 100 g of protein. Comparable figures were 1,87 g for 550-year old carpet and 4,01-4,39 g for the year old wool carpets. Cystine content decreased with age corresponding figures being 7,88, 3,12, 1,19-0,97, respectively. Corresponding contents of methionine were 0,43, 0,21, and 0,20-0 and for tyrosine were 3,07, 2, 11 and 0,20-0. Prediction equations were developed as linear regressions of age of wool on cysteic acid, cystine and tyrosine con- 415

19 ALBERT CSILLA - SALAMON ROZÁLIA - CSAPÓ JÁNOS tents. The 95% confidence intervals of estimates for two samples of unknown age were estimates plus or minus 30 and 38 years. Keywords: Amino acids, ion exchange column chromatography, IEC, high performance column chromatography, HPLC, analytical methods, protein hydrolysis, age determination, racemization of amino acids, oxidation and deterioration of amino acids. Rezumat: [Datarea materialelor fosile folosind ca metodii determinarea gradului de racemizare a aminoacizilor] in procesul de determinare a L ~i D aminoacizilor din proteine etapa principalii din proces este hidroliza proteinelor. in procesul de analizii este necesarii eliminarea posibilitiitii modificiirilor structurale (racemizare) deoarece acestea ar duce la rezultate eronate. Din acest scop am dezvoltat o metodii nouii de hidrolizii cu duratii minimii la o temperaturii mai mare, astfel am redus la minim fenomenul de racemizare, iar pe de altii parte am putut determina cantitatea exactii a aminoacizilor cu tendinta de oxidare. Principiul metodei este o hidrolizii la temperatura de 170 C, pe o duratii de 30 minute, folosind ca agent de hidrolizii acid clorhidric cu concentra\ia de 6 M. Dupii ce am dezvoltat aceastii metodii de hidrolizii, am prelevat 150 de probe de oase fosile din diferite laboratoare din U ngaria a ciiror varstii a fost determinatii anterior de ciitre laboratorul din Debrecen cu metoda radiocarbonului. Am determinat continutul in L- ~i D aminoacizi a acestor probe cu cromatografie de lichid de inaltii performantií (HPLC) dupii derivatizare. Din rezultatul obtinut am determinat raportul dintre aminoacizi D ~i L, cu ajutorul ciirora am construit curbe de calibrare in func\ie de timp. Curbele de calibrare le-am utilizat pentru determinarea varstei oaselor fosile. Deoarece racemizarea aminoacizilor este influen\atii nu numai de timpul dccurs dupií moartea organismului ci i de alti factori, cum ar fi temperatura, ph-ul si continutul de microelemcnte ale solului, etc., ca metoda de etalonarea pentru datarea am utilizat metoda cu radiocarbon. Aceastií metodii fiind consideratií o metodií absolutií de datare, am reu it excluderea erorilor datorate factorilor de mediu ce influen\eazií viteza de raccmizare. Din analiza a L i D aminoacizilor a rezultat cií pentru datare aminoacizii cel mai indicati sunt: histidina, fenilalanina, acidul aspartic, acidul glutamic, alanina, izoleucina i valina. Explicatia este, pe de o parte cii oasele fosile avand varsta mai mare de de ani au un con\inut ridicat de aminoacizi mentionati. pe de altií parte ace ti aminoacizi sunt U Or detectabili prin HPLC. in decursul cercetiírii am determinat timpul de injumiíti:itire prin racemizare i am categorizat aminoacizi pe haza acestor timpi. Histdina, fenilalanina i acidul aspartic se pot folosi pentru datarea probelor mai tinere", cu varsta cuprinsií intre ani, acidul glutamic i alanina pentru datarea probelor cu varsta cuprinsií intre ani, iar izoleucina i valina pentru probe cu varsta cuprinsii intre ani. Analizand exactitatea metodei noastre de datare am constatat cií pentru probele cu varsta cuprinsií intre ani, analizand un singur aminoacid eroarea este intre limitele ± ani, analizand mai multi aminoacizi eroarea de datare se poate restrange la ± ani. Continutul ridicat in cistinií comparativ cu oase a probelor de Ianií, unghie, copitií ne-a furnizat o posibilitate pentru elaborarea unei noi metode de datare a covoarelor i a materialelor textile din Ianií. Din Muzeul de Artizanat ~i din Muzeul Na\ional Maghiar am imprumutat pentru analize 23 de obiecte din material textil ~i covoare cu varste cunoscute ~i am determinat con\inutul lor in aminoacizi. Comparand rezultatele de analizi:i cu rezultatele similare ale analizelor efectuate pentru textile contemporane din lanií neprocesatií, am observat cre~terea de acid cisteinic concomitent cu sciíderea continutului de cistinií, metioninií ~i tirozinii 416

20 Fosszilis anyagok korának meghatározása cu varsta probei. Calculfind raportul acid cisteinic/cisteiná (R) au rezultat cá pentru probele cu varsta cuprinsá intre ani acest raport a fost de de ori mai mare decat pentru Ianá, respectiv de ori mai mare decat pentru covor contemporan. Curbele de etalonare obtinute prin reprezentarea variatiei in timp a raportului R i a con\inutului de acid cisteinic, cistiná, metioniná i tirozina, pot fi utilizate pentru datarea covoarelor i textilelor din laná avand varstá necunoscutá. Cuvinte cheie: aminoacizi, cromatografia cu schimbátori ionici, IEC, cromatografia de mare performantií a lichidelor, HPLC, metode analitice, hidroliza proteinelor, datarea obiectelor, racemizarea aminoacizilor, oxidarea i descompunerea aminoacizilor. A pontos kormeghatározás rendkívül fontos a régész számára, mert egyrészt lehetővé teszi a vizsgált időszak objektív meghatározását, mely egy adott környezetben bizonyos kulturális vagy technológiai szint eléréséhez szükséges, másrészt a pontos kormeghatározás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megértsük miként terjedtek szét az ismeretek a Földön, vagy kijelenthessük, hogy az ismeretek a különböző területeken egymásra épülve, egymás kölcsönhatásában vagy egymástól függetlenül alakultak ki. A legkorábbi időpont, melyet történeti kormeghatározással pontosan be tudunk azonosítani, Kr. e. 3100, az egyiptomi első dinasztia uralma, melyre egy keltezhető csillagászati esemény alapján tudtak következtetni, amit több mint egy évezreddel később jegyeztek fel. A Krisztus előtti harmadik évezredet megelőző korokra vonatkozóan a régészet csaknem kizárólag a radiokarbon kormeghatározásra van utalva, ezzel az eljárással a keltezhetőség határát mintegy évre sikerült kitolni. A módszer csak széntartalmú anyagok esetében alkalmazható, és nem alkalmazható évnél idősebb minták esetében sem, illetve kis széntartalmú anyagokból (agancs, csont, kagylóhéj) igen nagytömegű minta szükséges a módszerhez, amit a régész a legtöbb esetben nem engedhet meg magának. Míg az előbbi anyagokból kb. 0,2-0,5 kg anyag szükséges a radiokarbon kormeghatározáshoz, addig az aminosav racemizáción alapuló kormeghatározás 1-2 gramm jól konzerválódott vagy fiatalabb minták esetében milligramm fehérjetartalmú anyagból is elvégezhető. Ez utóbbi módszer igen nagy előnye még az is, hogy a kormeghatározás idejét ezer évig is ki lehet tolni, tehát ez a módszer még ott is használható, ahol a radiokarbon kormeghatározás már szóba sem jöhet. Fentiek miatt régész kollégáink ösztönzésére az izoleucin epimerizációját és a többi fehérjealkotó aminosav recamizációját felhasználva módszert dolgoztunk ki fosszíliák korának meghatározására. Az általunk kidolgozott, munkahelyünk adottságaihoz alkalmazott, aminosav racemizáción, illetve epimerizáción alapuló kormeghatározási módszer egy olyan vizsgálat, melyet Magyarországon és Romániában - tudomásunk szerint - még senki sem alkalmazott, a fehérjealkotó aminosavak többségét pedig mi használtuk fel elsőként a világon - 417

21 ALBERT CSILLA - SALAMON ROZÁLIA - CSAPÓ JÁNOS csoportosan - kormeghatározásra. Segítségével adatokat kaphatunk régen élt emberek és állatok csontjai koráról, segítve ezzel a régész munkáját. A D-alloizoleucin és a lassú" racemizációs idejű aminosavakkal a év közti fehérjetartalmú régészeti leletek, a lassú" és közepes" racemizációs idejű aminosavak segítségével pedig az év közötti csontleletek korát tudtuk az analitikai módszer hibahatárának (D-allo-izoleucin esetében 3%, a többi aminosav esetében 5-10%) meghatározni. A D- és az L-aminosavak szétválasztására és meghatározására újabban a nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiát, korábban pedig egy általunk kidolgozott, a diasztereomer dipeptidek szétválasztásán alapuló ioncserés oszlopkromatográfiás módszert használtunk fel. Az év közötti csontminták korának meghatározására a kéntartalmú aminosavak oxidációjával és a tirozin bomlásának nyomon követésével próbálkoztunk. Ez utóbbi próbálkozásunk oda vezetett, hogy módszert dolgoztunk ki a nagy cisztintartalmú gyapjúból készült szőnyegek, ruhák és díszítések korának becslésére. Jelen írásunk terjedelme nem teszi lehetővé, hogy az aminosav racemizáció vizsgálatának kezdeteiről, a racemizáció mechanizmusáról, a fogakban és a csontokban lejátszódó változásokról a D- és L-aminosavak szétválasztására és meghatározására kidolgozott módszerekről beszámoljunk. Nincs mód arra sem, hogy ismertessük az általunk kidolgozott minimális racemizációval járó, rövid ideig, magas hőmérsékleten végzett fehérjehidrolízissel kapott eredményeinket, melyek különösen hasznosíthatók régészeti leletek D- és L-aminosavainak meghatározására. Amennyiben ez a téma felkelti a Tisztelt Olvasó érdeklődését, szívesen elküldjük az e helyre szánt mintegy 14 oldalas irodalmi összefoglalót és a hozzá tartozó mintegy címből álló irodalmi hivatkozást. Célunk e cikk megírásával az is volt, hogy felhívjuk régész kollégáink figyelmét az általunk kidolgozott módszerekre, bátorítva őket az együttműködésre. 1. Fehérjetartalmú régészeti leletek korának meghatározása az aminosavak racemizációja alapján Anyagok és módszerek A laboratóriumba beérkező csontmintából tisztítással és mosással távolíthatók el a föld, talaj és egyéb szennyeződések. Ezt követi a szobahőmérsékleten való szárítás, őrlés majd homogenizálás. A mintát 0, 1 mólos sósawal szuszpendáljuk és a fehérje bomlásából keletkezett aminosavakat kioldjuk a mintából. Szűrés után a szabadaminosav-tartalmú frakciót hűtőszekrényben tároljuk, a fehérjét tartalmazó szűrési maradékot megszárítjuk, majd 418

22 Fosszilis anyagok korának meghatározása ismételten homogenizáljuk. A nyersfehérje-tartalmat Kjel-Foss típusú gyorsnitrogén elemzővel határozzuk meg, majd a fehérhét 6 M-os sósavval 110 C-on 24 órán át hidrolizáljuk. A hidrolízis befejeztével a sósavat liofilezéssel eltávolítjuk a mintából, majd a vizes feloldás során kivált szilikátokat centrifugálással választjuk el a szabadaminosav-tartalmú folyadéktól. Az oldat ph-ját tömény nátrium-hidroxiddal ph= 9-re állítjuk be, majd a kivált kalcium- és magnézium-, valamint nehézfémsó-hidroxidokat szűréssel vagy ismételt centrifugálással különítjük el a szabad aminosavaktól. A hidroxidok eltávolítása után a ph-t azonnal 6 és 7 közé állítjuk be, majd az így kapott oldatot szárazra pároljuk liofilezéssel. A kapott anyag már készen áll a D- és L-aminosavak, valamint az izoleucin és a D-allo-izoleucin meghatározására. Az izoleucin és a D-allo-izoleucin meghatározása LKB-4101-es típusú automatikus aminosavanalizátorral történt. Az aminosavak D- és L-változatainak meghatározása történhet nagy hatékonyságú folyadékkromatográfiával és ioncserés oszlopkromatográfiával diasztereomer dipeptid formában. A Kaposvári Egyetem Állattudományi Kara Kémiai Intézetének laboratóriumi lehetőségeit figyelembe véve kísérleteink kezdetekor az általunk kidolgozott ioncserés oszlopkromatográfiás módszert alkalmaztuk a D és L-aminosavak diasztereomer dipeptid alakban történő elválasztására. E módszerrel a D- és L-aminosavak szétválasztása és meghatározása az alábbi lépéseket tartalmazza: - a minta előkészítése; - a mintában lévő fehérje sósavas hidrolízise; - az aminosavak szétválasztása ioncserés oszlopkromatográfiával; - a diasztereomer dipeptidek szintézise; - a diasztereomer dipeptidek szétválasztása és meghatározása; A módszer leglényegesebb pontja a diasztereomer dipeptidek szintézise és szétválasztása. A védőcsoport (tercier-butil-oxi-karbonil-csoport, BOC) és az aktív észter, (N-hidroxi-szukcinimid, ONSU) kiválasztása után annak eldöntése következett, hogy melyik legyen az acilező aminosav a rendelkezésre álló fehérjeépítő aminosavak közül. Mivel szükségszerű, hogy az acilező aminosav aszimmetria centrummal rendelkezzen, valamint a kapcsolás a lehető legrövidebb időt vegye igénybe, a választás az alaninra (Ala) esett. Szintetizáltuk a tercier-butil-oxi-karbonil-l-alanin-n-hidroxi-szukcinimid aktív észtert, mely segítségével alanil diasztereomer dipeptideket hoztunk létre. A dipeptidek szétválasztására végzett kísérletekből kiderült, hogy azok még az aszparaginsav esetében is az Ala után jelennek meg a kromatogrammon, tehát az elválasztás legalább 1-1,5 órát vesz igénybe. Fentiek miatt szintetizáltuk a bis-tercierbutil-oxi-karbonil-l-cisztin-bis-n-hidroxi-szukcinimid észtert remélve azt, hogy 419

23 ALBERT CSILLA - SALAMON ROZÁLIA - CSAPÓ JÁNOS a perhangyasavas oxidációt követően keletkezett 2-szulfonsav alanil diasztereomer dipeptideket a semleges ill. bázikus aminosavaknál gyorsabban lehet meghatározni. Az aktív észterek szintézise után kristályos aminosavakból, ill. az aminosav-analizátoron elválasztott egyes aminosavakból előállítottuk a diasztereomer di peptideket, majd szétválasztottuk őket az LKB-4101-es típusú automatikus aminosav-analizátorral. Mindkét diasztereomer dipeptid formában történő elválasztási módszer alkalmas a legalább 1 %-ban jelenlévő D (vagy L-) aminosav kimutatására a 99%-ban szereplő L- (vagy D-) aminosav mellett. Ezt követően két módszert hasonlítottunk össze az a-aminosav enantiomerek szétválasztására és meghatározására. Az első módszer szerint o-ftálaldehiddel (OPA) és az optikailag aktív 2,3,4,6-tetra-O-acetil-1-tio-B-glükopiranoziddal történő származékképzés után fordított fázisú folyadékkromatográfiával határoztuk meg a D-aminosavakat. A származékképzés során a reakció szobahőmérsékleten néhány perc alatt lejátszódik, és a kapott származékok igen stabilak. A képzett diasztereomerek szelektivitása - a lizin és az ornitin kivételével - különösen jónak mondható. A származékok fluoreszcenciás gerjesztési és emissziós maximuma 342 és 410 nm volt. A kimutathatóság határa fluoreszcens detektor esetén 2 pmol, elektrokémiai detektor esetén pedig 1 pmol volt az aminosavak többségére. Ezután kipróbáltuk az a-aminosav enantiomerek szétválasztására és meghatározására, valamint az iminosavak szelektív meghatározására az 1- (9-fluorenil)etil kloroformáttal történő származékképzés után kapott származékokat fordított fázisú kromatográfiával. Rendkívüli előnye az alkalmazott eljárásnak az, hogy a reagens mindkét enantiomerjének (+ FLEC és - FLEC) használatával megnő a csúcsok azonosításának megbízhatósága, mivel a reagens másik enantiomerjével végezve el a származékképzést, megváltozik a diasztereomer származékok eluciós sorrendje. A D- és az L-hidroxiprolin cisz- és transz- módosulatát a módszerrel tökéletesen el lehet választani egymástól. Mindkét módszer segítségével meghatároztuk a szabad aminosavak valamint a fehérjék racemizációját a folyadék- és gázfázisú hidrolízis során, valamint elvégeztük néhány ismert korú csontminta D- és L-aminosav-tartalmának meghatározását. Három különböző korú csontminta esetében (a kort radiokarbon módszerrel határozták meg) kapott vizsgálataink eredményeit az 1. táblázat tartalmazza. 420

24 Fosszilis anyagok korának meghatározása A minta Analitikai A D/L arányok a különböző aminosavakra száma és kora módszer Phe Asp Ala Ile Val IEC 0,568 0,367 0, HPLC 0,553 0,389 0, IEC - - 0,395 0,123 - HPLC - - 0,401 0, IEC - - 0,487 0,146 - HPLC - - 0,492 0, táblázat. Az ioncserés oszlopkromatográfiás (IEC) és nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiás (HPLC) módszerrel eltérő korú csontmintákból meghatározott D/L arányok különböző aminosavakra A táblázat adataiból látható, hogy a két módszer között az azonosság megfelelő, tehát a két módszerrel kapott eredményeket együtt lehet értékelni a csont korának meghatározására létrehozott hitelesítő görbék szerkesztésekor. Mivel a HPLC módszer sokkal könnyebben kivitelezhető, mint az IEC-s, ezért amennyiben egy HPLC rendelkezésre áll, mindenképpen azt kell alkalmazni. Ezért vizsgálataink nagyobb részét mi is HPLC módszerekkel végeztük, azok közül is előnyben részesítettük az OPA/TATG módszert. Amennyiben nem áll rendelkezésre folyadékkromatográf, vagy szabad kapacitás mutatkozik az aminosavanalizátoron, az IEC módszer (ilyen esetben) előnyösen alkalmazható Hitelesítő görbe a kormeghatározáshoz Az analitikai módszerek kiválasztása és kidolgozása, valamint a felmerülő hibák korrigálása után lehetett hozzáfogni a különböző régészeti leletek kormeghatározásához. Az aminosavak racemizációján alapuló módszernél különös tekintettel kell lenni a hőmérsékletre, azokra a hőmérsékleti viszonyokra, melyen a minta keresztülment az élő szervezet pusztulása után napjainkig. Mivel az évezredek alatt végbemenő hőmérsékleti változásokat, hőmérsékleti ingadozásokat csak közelítőleg ismerjük, csak becsülni tudjuk a racemizációs (ill. epimerizációs) folyamat során a reakció hőmérsékletét, annak pontos meghatározására (egyes szélsőséges viszonyoktól eltekintve, pl. az óceán mélye) nincs lehetőség. E tényből kiindulva kellett megoldást keresni arra, hogy az ismeretlen minta összetételét valamilyen módon egy más kormeghatározási módszerrel megismert korú minta összetételéhez lehessen hasonlítani, ügyelve 421

25 ALBERT CSILLA - SALAMON ROZÁLIA - CSAPÓ JÁNOS arra, hogy az ismert és az ismeretlen korú minta lehetőleg azonos vagy igen hasonló előéletű legyen. A legfontosabb szempont itt az volt, hogy a minta milyen talajmélységből (hőmérséklet) és milyen talajtípusból (ph) került elő, hiszen a racemizációs folyamatokat elsősorban a hőmérséklet és a ph befolyásolja. Fentiek miatt hazánk különböző múzeumaiból összegyűjtöttünk mintegy 150 db csontmintát, melyeknek korát előzetesen radiokarbon módszerrel meghatározták. A mintegy 150 db, radiokarbon módszerrel már meghatározott korú csontmintából 24 analíziseinek eredményeit hat D- és L-aminosavra a 2. táblázat tartalmazza. Ez a hat aminosav felöleli azt a tartományt, amelyben az aminosavak racemizációját ill. epimerizációját alkalmazni lehet a kormeghatározásra, hisz tartalmazza a leggyorsabban (His, Phe) és a leglassabban (Ile, Val) racemizálódó aminosavakat. A többi vizsgált aminosavat az áttekinthetőség kedvéért a táblázat nem tartalmazza. A minta kora Az aminosavak D/L aránya radiokarbon módszerrel (év) His Phe Aso Glu Ala lle Val , ,162 0, ,181 0, ,199 0, ,253 0,179 0, ,312 0,225 0, ,419 0,252 0,171 0, ,618 0,442 0,271 0,126 0, ,682 0,473 0,289 0,143 0, ,561 0,378 0,178 0, ,654 0,432 0,209 0, ,689 0,491 0,233 0, ,543 0,256 0, ,580 0,275 0, ,621 0,311 0, ,643 0,325 0, ,702 0,355 0,343 0, ,395 0,381 0,

26 Fosszilis anyagok korának meghatározása A minta kora radiokarbon Az aminosavak D/L aránya módszerrel (év) His Phe Asp Glu Ala Ile Val ,481 0,465 0, ,500 0,483 0, JOO ,527 0,510 0,169 0, ,606 0,586 0,198 0, ,634 0,613 0,199 0, ,652 0,221 0, táblázat. A radiokarbon korhoz tartozó D/L-aminosav arányok Aminosavak Felezési idő (év) Hisztidin 5500 Fenilalanin 8500 Tirozon 8600 Aszpara2insav Szerin Treonin Glutaminsav Alanin Izoleucin Leucin táblázat. Az aminosavak racemizációs és epimerizációs felezési ideje Magyarországról származó csontmintákban A táblázat adatai alapján számoltuk ki a különböző aminosavak racemizációjának felezési idejét. A kapott eredményeket a 3. táblázatban foglaltuk össze. A táblázat adataiból látható, hogy a His a év, a Phe a év, az Asp az év, az Ala pedig a év közötti minták korának meghatározására alkalmazható. Izoleucinnal a év, valinnal pedig az év feletti minták kora határozható meg. 0, l-nél kisebb, ill. 0, 7-nél nagyobb D/L arányok a táblázatban nincsenek, mert a meghatározás pontossága ezeken a határokon túl bizonytalan. A kalibrációs görbéket szemlélve megállapítható, hogy mindegyik görbe gyakorlatilag lineárisnak tekinthető a 0, 1-0,5 D/L arány között, és ez a szakasz adja a legpontosabb eredményt a kormeghatározásra, hisz itt a D-aminosav megfelelő, jól mérhető koncentrációban van jelen. A hitelesítő görbe 0,5 után kezd el görbülni, és ez a görbület 0,6 D/L arány fölött már bizonytalanná teszi a meghatározást. 423

27 ALBERT CSILLA - SALAMON ROZÁLIA - CSAPÓ JÁNOS A racemizáció foka szerint az aminosavakat három csoportba lehet sorolni. Az első csoportot alkotják a gyors racemizációs idejű aminosavak: tirozin, fenilalanin és hisztidin, melyeket a fiatal ( éves) csontminták korának meghatározására tudunk felhasználni. A második csoportba tartoznak azok az aminosavak, melyek a év közötti csontmintákra használhatók. Ebbe a csoportba tartoznak az aszparaginsav, glutaminsav, treonin, szerin, alanin, metionin, lizin és arginin. A harmadik csoportot alkotó aminosavak - valin, izoleucin, leucin - az évnél idősebb csontminták korának meghatározására alkalmasak. Mindhárom csoportnál 3-5 hitelesítő görbével rendelkezünk, így a csoporton belüli átfedéseket biztosítani tudjuk, sőt egy-egy csontmintára esetenként 2-3 hitelesítő görbe adatait is fel tudjuk használni a kor meghatározására. Miután megismertük a különböző korú csontminták D/L-aminosav arányának időfüggését a módszer alkalmassá vált a hitelesítő görbét alkotó mintákhoz hasonló körülmények közül származó ismeretlen korú csontminta korának meghatározására. A hitelesítő görbe D/L aminosav arányát hasonlítva az ismeretlen minta D/L aminosav arányához, a minta kora a hitelesítő görbéről leolvasható. Egy ismeretlen minta esetében 2-3 esetleg 4 aminosavat használunk fel a kormeghatározásra, majd végül a különböző aminosavak alapján kapott korokat átlagolva kapjuk meg az ismeretlen minta korát. Mindegyik mintára meg lehet azonban találni azt az optimális D/L arányt, amely a legjobb eredményt adja a korra. A többi aminosav segítségével meghatározott kor az optimális D/L arányból számolt eredményeket megerősítheti, vagy esetleg megkérdőjelezheti. A táblázatban szereplő évesnek meghatározott korú csontmintára a His, a Phe, az Asp és az Ala D/L arányai a következők: 0,682, 0,473, 0,271 és 0,112. Ebben az esetben a Phe és az Asp D/L arányai javasolhatók a kormeghatározásra, mert azok vannak az ideális tartományba, a hitelesítő görbe lineárisnak tekinthető részén, de a His és az Ala D/L aránya is értékes információt szolgáltathat a kort illetően. Elvégezve a kapott adatok statisztikai analízisét a csontminta ismert korát (Y) a D/L arányra (X1) ill. az ln[(l + D/L) / (1 - D/L)] (X,)-re vonatkoztatva négy aminosav (Phe, Asp, Ala, Ile) esetében olyan becslő egyenleteket kaptunk (Y =a + bx), melyekkel a korbecslés elvégezhető. Mind a nyolc regressziós egyenletnél a determinációs koefficiens (r') értéke több volt 0,99-nél. Mindegyik aminosav esetében az rx!x2 nagyobb volt, mint 0,99, ami annak a következménye, hogy az Xrt az X1-ből számoltuk. A regresszióból számolt eltérések szórását (a becslés standard hibája: syx) fel lehet használni a korbecslés standard hibájának számolására a következő képlet segítségével: s 2 v = s\.x [1/n +(X-X )2/Sum (X-X )2] 424

28 Fosszilis anyagok korának meghatározása ahol n a minták száma, mellyel a regressziót számoltuk, (X - X ) 2 az átlagból számolt négyzetösszeg eltérés, Az_sv értéke mindegyik regressziónál két esetben volt számolva; először X = X, másodszor pedig X egyenlő volt a szélső értékekkel. A Phe, Asp és Ala esetében az átlagos érték D/L-re 0,35-0,41 között változtak, az extrém értékek pedig ± 0,30 voltak. A megfelelő értékek ln (X')-re 0, 7 S-től 0,90-ig változtak, az extrém értékek pedig ± 0, 7 5 voltak. Az izoleucinra az átlagok 0, 16 és 0,32 között változtak, a vonatkozó extrém értékek pedig ± 0,06 és ± 0, 12 voltak. A két s. érték mindegyik aminosavra, átlagra és szélső értékre a következő eredményeket adta: Aminosav Középérték Szélső érték Phe Asp Ala Ile táblázat. Az s v érték átlaga és szélsőértéke A becslés középértékének standard hibáját a következő számolni: képlettel lehet S.E.= ~(s~i + s~2 )14 és 95%-os konfidencia határok mellett C. L. = A két Y átlaga± S.E. (to.os). Mivel a mintaszám minimális volt, a szabadsági fokot 15-nek számoltuk, melynél to.os értéke 2, 13 volt. A ± eltéréseket minden aminosav párra az alábbi összeállítás tartalmazza. Phe Asp Ala Ile Phe Asp Ala Ile táblázat. A ± eltérések az egyes aminosav párokra 425

29 ALBERT CSILLA - SALAMON ROZÁLIA - CSAPÓ JÁNOS A konfidencia határok az átlagértékek esetében az átló fölött, szélső értékek esetén pedig az átló alatt találhatók. Amennyiben mindkét D/L érték az átlag közelében van, akkor 95%-ban biztosak lehetünk afelől, hogy a korbecslésünk Y ± 313 és 524 év tartományban van. Amennyiben becslésünk mindkét esetben a szélsőséges D/L tartományon alapszik, akkor 95%-ban biztosak lehetünk, hogy korbecslésünk Y ± 601 és 1186 év tartományban van. A konfidencia intervallumot minden kormeghatározásnál és minden aminosav esetében egyedileg kell kiszámolni. Egy példán bemutatva a kalibrációs görbék használatát az alábbi eredményeket kaptuk: L-His: 0,0697mg, D-His: 0,0298 Kor a hitelesítő görbéről: L-Phe: 0,0543 mg, D-Phe: 0,0138 Kor a hitelesítő görbéről: L-Asp: 0, 1346 mg, D-Asp:0,0245 Kor a hitelesítő görbéről: D/L His: 0,428 7,100 év; S.E.= 337. D/L Phe: 0,254 6,950 év; S.E. = 191. D/L Asp: 0, 182 6,900 év; S.E. = 465. Tényleges kor: a három számított kor átlaga: 6980 év. A kor S.E. értéke 202 év, és teljesen biztosak lehetünk afelől, hogy a vizsgált minta kora 6554 és év között van. Az aszparaginsav értékes információt adhat a kormeghatározást illetően, amennyiben azonban az aszparaginsavval meghatározott érték nagyon eltérő a másik két aminosav segítségével kapottól, célszerű ekkor a His és a Phe D/L arányára hagyatkozni, a kort a két aminosavból számolni, mert az Asp D/L aránya nem éri el a 0,2-t és így nem ad pontos eredményt a kormeghatározásra Következtetések, a módszer használhatósága Mivel az utóbbi időben az aminosav racemizáción alapuló kormeghatározást sok kritika érte, egy olyan módszer kidolgozására vállalkoztunk, melynek segítségével az aminosav racemizáción alapuló kor pontosabbá tehető. A radiokarbon módszerrel meghatározott korú minták D- és L-aminosavtartalmát meghatározva, és a D/L arányt ábrázolva a kor függvényében ún. hitelesítő görbéket szerkesztettünk. Minden korra megtalálható az a hitelesítő görbe, melynek segítségével a legjobb közelítést tudjuk adni a korra. 2-3 (esetleg 4) aminosav együttes alkalmazásával a kor pontosítható, és egymástól független mérések átlaga tekinthető a minta tényleges korának. A hitelesítő 426

30 Fosszilis anyagok korának meghatározása görbét alkalmazva kiküszöböljük a hőmérséklet és a ph okozta hibaforrásokat, viszont így a módszert egy másik kormeghatározási módszer esetleges hibájával terheljük. Az aminosav racemizáción alapuló kormeghatározási módszer természetesen abszolúttá válik akkor, ha becsüljük a hőmérsékleti viszonyokat, ebben az esetben ugyanis csak a mintában lévő D/L aminosav arány az ismeretlen, az összes többi adat, így a minta kora is a reakciósebességi egyenletből számítható. Módszerünket sikerrel alkalmaztuk Magyarországról származó csontminták esetén. A radiokarbon módszerrel és a kalibrációs görbéinkkel meghatározott korok közti különbség elhanyagolható volt. Minden esetben nagyon óvatosan jártunk el mind a minta előkészítésnél, mind a hitelesítő görbe alkalmazásánál; ügyeltünk arra, hogy az ismeretlen minta eredete hasonló legyen ahhoz, mint amikből a hitelesítő görbét megszerkesztettük, valamint vigyáztunk arra, hogy az előkészítés lépései is teljesen hasonlóak legyenek. Tisztában vagyunk a módszer gyenge pontjaival, és azzal, hogy a módszer terhelt a radiokarbon módszer hibájával. Eredményeink mégis bizonyítják a módszer használhatóságát, megbízhatóságát. Módszerünket csak nagyon óvatosan és fenntartással javasoljuk alkalmazni más környezeti körülmények között (hőmérséklet, ph, talajösszetétel), hisz ott mások a racemizációs viszonyok. Javasoljuk azonban, hogy eredményeinkre alapozva dolgozzon ki mindenki a saját környezetének megfelelő kalibrációs görbéket, ha az aminosav racemizáción alapuló kormeghatározást egyrészt alkalmazni akarja, másrészt pontosabbá akarja tenni. 2. Gyapjúszönyegek korának meghatározása a cisztin-, a ciszteinsav-, a metionin- és a tirozintartalom alapján Az előzőekben tárgyalt - az aminosavak racemizációján alapuló kormeghatározással foglalkozó módszernél - világosan kitűnt, hogy a évnél fiatalabb fehérjetartalmú minták (elsősorban csontok) túl fiatalok az ily módon történő kormeghatározásra. Vizsgálva ezen fiatal" minták aminosav-összetételét megállapítottuk, hogy a cisztin nagyobb hányada elbomlott illetve oxidálódott ciszteinsavvá, valamint ezekben a pár ezer éves mintákban a tirozin nagyobb része és a metionin jelentős része sem található már meg. Fentiek miatt feltételezhető, hogy összefüggés van ezen fiatal" csontminták kora és a minta cisztin-, ciszteinsav-, metionin- és tirozintartalma között. Mintegy 50 csontminta analízise után rájöttünk, hogy mivel a csont fő fehérjéje a kollagén csak kis mennyiségben tartalmaz kéntartalmú aminosavakat, ez a korbecslési módszer csontminták esetén az igen alacsony kéntartalmú aminosav koncentráció miatt 427

31 ALBERT CSILLA - SALAMON ROZÁLIA - CSAPÓ JÁNOS bizonytalan. Ezután kezdtünk el foglalkozni ismert korú gyapjúszőnyegek és gyapjútextíliák aminosav-összetételének meghatározásával, kapcsolatot keresve az aminosav-összetétel (cisztin, ciszteinsav, metionin, tirozin) és a kor között. Az archeometriával foglalkozó szaklapokat tanulmányozva még csak utalást sem találtunk arra vonatkozóan, hogy más használta volna az előbb említett aminosavakat korbecslésre. A meghatározás alapja az, hogy a két kéntartalmú aminosav mind szabad állapotban, mind a peptidkötésben érzékeny az oxidációra. Ezen túl a cisztin a környezeti körülményektől függően elbomolhat alaninná, szerinné és glicinné, vagy átalakulhat homociszteinné, homocisztinné és glicinné is. Jelentős mennyiségben károsodhat a cisztin mellett a metionin is, oxidálódva metionin-szulfonná ill. -szulfoxiddá. Fenti veszteségek kiküszöbölésére dolgozták ki többek között a két kéntartalmú aminosav oxidált állapotban történő meghatározását, ami lényegesen pontosabb eredményeket adott az oxidálatlan állapotban meghatározotthoz képest A vizsgált anyagok A különböző korú gyapjúból készült kopt textileket és gyapjúszőnyegeket a Magyar Nemzeti Múzeumból és a Magyar Iparművészeti Múzeumból szereztük be. A textil illetve szőnyeg lehető legkisebb rongálásával mintegy mg mennyiségű gyapjúszálat mintáztunk illetve használtunk fel analízisre. A magyar merinó juh gyapját intézetünk Kísérleti Üzeméből szereztük be. A gyapjú mentes volt mindenfajta technológiai beavatkozástól, közvetlenül a juhoktól származott. A mai modern szőnyegek összetételének megállapításához a mintát a kereskedelmi forgalomban lévő szőnyegekből nyertük a Kaposvári Domus Áruházból. A szőnyegek felületén körmünket, illetve tenyerünket többször végighúzva mintegy 2-3 g mintát gyűjtöttünk szőnyegenként. A gyapjúminták feldolgozását az alábbiak szerint végeztük: A mechanikai szennyeződésektől megtisztított nyers gyapjút, valamint a mai szőnyegmintákat és a múzeumokból származó gyapjúszálakat C forráspontú petroléterrel szobahőmérsékleten háromszor kimostuk. Egy-egy mosás alkalmával a petroléterben a mintákat 20 percig állni hagytuk. A petroléteres mosás után a mintákat nitrogén áramban megszárítottuk (15 perc), majd desztillált vízzel háromszor kimostuk. Minden alkalommal a mintákat a mosóvízben 20 percig áztattuk. A desztillált vizes mosás után a gyapjúszálakat nitrogén áramban ismételten megszárítottuk, majd a száraz mintákat levegőtől elzárva tároltuk az analízisekig Hidrolízis és a hidrolizátum feldolgozása A minták hidrolízisére 8 mm belső átmérőjű újra felhasználható Pyrex hidrolízis csöveket (Pierce Chemical Company, Rockford, IL, USA) használtunk. 428

32 Fosszilis anyagok korának meghatározása A gyapjú és a mai szőnyegek esetében 20 mg anyagot mértünk be a hídrolizáló edénybe, a múzeumokból gyűjtött vizsgálati anyagok esetében a minimális bemérés 6,2 mg volt. A bemért anyaghoz 5 cm' 6M sósavat adtunk, majd 5 percig üvegkapillárissal nitrogént buborékoltattunk át a csöveken. A nitrogénnel történő átbuborékoltatás után a csöveket azonnal lezártuk, és 110 C-on végeztük a hidrolízist. Mivel előkísérleteink alapján úgy tűnt, hogy az általánosan használt 24 óra nem elegendő a gyapjú-fehérje teljes hidrolízisére (24 órás hidrolízis után több nehezen azonosítható ninhidrin pozitív csúcsot kaptunk, melyek a nem teljes hídrolízis következményei), egy gyapjúmintát 24, 48, 72, 96 és 120 órán keresztül hídrolizáltunk 6M sósavval. Ezen kísérlet eredményének ismeretében döntöttünk úgy, hogy az összes többi mintát 48 órán át hidrolizáljuk. A hidrolízis után a csöveket szobahőmérsékleten hűlni hagytuk, majd a hidrolizátum ph-ját 4M nátrium-hidroxiddal ph=2,2-re állítottuk be. A ph beállítása alatt a hőmérsékletet só-jég hűtőkeverék segítségével 30 C alatt tartottuk. A hidrolizátumot ph=2,2-es citrátpufferrel történő hígítás után szűrtük, majd -25 C-on mélyhűtőpultban tároltuk az analízisek megkezdéséig. Aminosavak Hidrolízisidő (óra) Ciszteinsav 0,15 0,15 0,16 0,16 Aszparalrinsav (Asp) 7,3 7,4 8,0 8,3 Treonin (Thr) 6,2 5,9 6,0 6,1 Szerin (Ser) 7,5 7,6 7,1 7, 1 Glutaminsav (Glu) 11,3 12,7 15,0 15,4 Prolin (pro) 6,0 6,5 6,6 6,9 Glicin (Gly) 4,9 4,6 4,6 5,0 Alanin (Ala) 4,5 4,5 4,5 4,9 Cisztin (Cys) 12,0 10,2 10,2 7,6 Valin (Val) 6,8 7,0 7,0 7,3 Metionin (Met) 0,4 0,5 0,5 0,3 Izoleucin (lle) 3,3 3,6 3,6 3,5 Leucin (Leu) 7,8 8,2 8,2 7,9 Tirozin (Tyr) 3,5 2,9 2,4 1,4 Fenilalanin (Phe) 4,2 4,2 4,0 4,0 Lizin (Lys) 3,5 3,2 3,2 3,3 Hisztidin (His) 0,8 0,8 0,8 0,8 Arlrinin (Ar1i:) 7,7 7,7 7,8 7,8 Ammónia 2,3 2,4 2,2 2, ,19 8,3 6,2 7,2 15,5 7,2 4,8 4,4 7,1 7,3 0,4 3,2 8,4 1,2 4,1 3,5 0,8 8,1 2,3 6. táblázat. A magyar merinó gyapjának aminosav-összetétele különböző idejű hidrolízis után 429

33 ALBERT CSILLA - SALAMON ROZÁLIA - CsAPÓ JÁNOS 2.3. Aminosav-analízis A minták aminosav-összetételét LKB (LKB Biochrom, England) típusú automatikus aminosav-analizátorral határoztuk meg. Az aminosavstandardot és a ciszteinsavat a Merek-tői (Merek, Germany) szereztük be. Az összes aminosav-analízist az aminosav-analizátor gépkönyvében leírtak szerint végeztük Eredmények és következtetések 2.4. J. A hidrolízisidő hatása a gyapjú aminosav-összetételére A 6. táblázat adataiból jól látszik, hogy a cisztin az egyetlen aminosav mely jelentős változást szenved a növekvő hidrolízisidő hatására. Ez a változás nem elsősorban az oxidációban nyilvánul meg, hisz a ciszteinsav mennyisége a 24 és 48 órás hidrolízis után is gyakorlatilag azonos, és 120 óra után is csak mintegy 27%-kal nagyobb a 24 órás hidrolízishez viszonyítva. Jelentősebb a cisztin bomlása, melyet a cisztintartalomban mért különbségek mutatnak. A gyapjú cisztintartalma a 24 órás hidrolízishez viszonyítva 48 óra alatt 85%-ára, 72 óra alatt 72%-ára, 120 óra alatt pedig 59%-ára csökken. Mivel a 24 órás hidrolízis után kapott minimális ninhidrin pozitív - hidrolizálatlan peptideknek tartott - csúcsok a 48 órás hidrolízis után gyakorlatilag teljesen eltűntek, és a ciszteinsav mennyisége sem nőtt meg számottevő mértékben, ezért a továbbiakban a 48 órás hidrolízist alkalmaztuk a gyapjúfehérje aminosav-összetételének meghatározására Az analitikai módszer megbízhatósága Mielőtt vizsgálatainkat megkezdtük volna az igen nehezen összegyűjtött és ezért számunkra rendkívül értékes ismert korú gyapjúmintákkal, vizsgáltuk az alkalmazott módszer pontosságát a különböző korú minták esetében. A mai gyapjú és szőnyeg aminosav-összetételét összehasonlítva azonnal szembetűnik (7. táblázat}, hogy a szőnyegből származó gyapjúszálak több mint kétszer annyi ciszteinsavat és csak 78% cisztint tartalmaznak a technológiai beavatkozástól mentes gyapjúhoz képest. Az összes többi aminosav esetében a különbség elhanyagolható. Lényegesen változik a helyzet, ha az 550 éves szőnyegből származó gyapjúfonál aminosav-összetételét hasonlítjuk a mai gyapjúéhoz és a mai szőnyegéhez (7. táblázat). Szembetűnően magas a ciszteinsav-tartalom, amely mintegy 6-12-szerese a maiaknak. Ugyancsak szembetűnik az alacsony cisztintartalom, mely csak fele-harmada a modern gyapjúnak. A több mint félezer éves gyapjúszál több szerint, glicint és alanint tartalmaz, mint a maiak, ami talán a cisztin bomlásával hozható összefüggésbe. A mintegy 30%-kal alacsonyabb tirozintartalom ugyancsak említést érdemel. Az aminosavak részleges elbomlására utaló jel a magas ammóniatartalom is. Az előzőekben nem említett aminosavak a három vizsgált mintánál gyakorlatilag egybeesnek. 430

34 Fosszilis anyagok korának meghatározása Aminosavak Gyapjú* Mai szőnyeg* 550 éves szőnyeg* (g AS/100 g Fehérje) Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás Ciszteinsav 0,150 0,009 0,312 0,026 1,854 0,212 Asp 7,36 0,34 7,44 0,39 7,74 0,68 Thr 5,93 0,31 6,11 0,29 5,75 0,34 Ser 7,55 0,27 7,77 0,34 8,93 0,43 Glu 12,53 0,29 12,12 0,27 12,80 0,31 Pro 6,43 0,25 6,44 0,37 6,45 0,62 Gly 4,68 0,21 5,23 0,19 5,46 0,28 Ala 4,52 0,19 4,48 0,20 5,19 0,34 Cys 10,18 0,27 7,90 0,26 3,09 0,27 Val 7;02 0,33 7,27 0,41 7,23 0,52 Met 0,47 0,04 0,43 0,05 0,21 0,07 Ile 3,73 0,21 3,91 0,28 3,66 0,24 Leu 8,10 0,39 8,37 0,41 8,07 0,43 Tyr 3,02 0,27 3,14 0,30 2,08 0,38 Phe 4,22 0,35 4,36 0,41 4,28 0,49 Lys 3,29 0,21 3,49 0,26 2,72 0,37 His 0,76 0,18 0,68 0,10 0,51 0,15 Ariz 7,68 0,63 7,94 0,72 7,84 1,03 Ammónia 2,38 0,21 2,25 0,24 6,15 0,49 AS =Aminosav * a minták száma = 5 7. táblázat. A magyar merinó gyapja, egy mai szőnyeg és egy 550 éves gyapjúszőnyeg aminosav-összetétele A három fajta mintánál kapott variációs koefficienseket összehasonlítva megállapítható, hogy azok mai gyapjú és szőnyegmintáknál az esetek többségében 10-40%-kal kisebbek, mint amit az 550 éves szőnyeg esetében kaptunk. Ez a nagyobb variációs koefficiens talán a mintavételi hibával vagy a vizsgált anyag nagyobb inhomogenitásával magyarázható. A minta A minta Leltári A minta megneve- Évszázad sorszáma száma kora (év) zése A minta eredete ruha 3. (?) 1750 ismeretlen ruha Báró Weisenbachtól (kék) 1.J 7429 ruha Báró Weisenbachtól (vörös) ruha Forrer-kollekció gobelin Becker F gobelin Forrer-kollekció 431

35 ALBERT CSILLA - SALAMON ROZÁLIA - CsAPÓ ]ÁNOS A minta A minta Leltári A minta sorszáma megneve- Évszázad száma kora (év) zése A minta eredete t gobelin Forrer-kollekció gobelin Forrer-kollekció (lenszövet?) ruhadísz Forrer-kollekció ruha Forrer-kollekció (hamisítvány) ruhadísz Forrer-kollekció t gobelin Forrer-kollekció t ruhadísz Szavai E ruha ismeretlen szőnyeg Anatólia szőnyeg Anatólia szőnyeg Törökország gobelin ismeretlen ismeretlen ismeretlen 8. táblázat. Kopt textilek és szőnyegek a Magyar Iparművészeti Múzeumból Összefüggés a kor és a minták ciszteinsav-, cisztin; metionin-és tir~ zintartalma között A hidrolízisidő optimálása és az analitikai módszer pontosságának ellenőrzése után kezdtük elemezni a Magyar Iparművészeti Múzeumból (8. táblázat) és a Magyar Nemzeti Múzeumból (9. táblázat) beszerzett ruhák, ruhadíszítések és szőnyegek összetételét. A ruhákból ill. díszítő anyagokból csak pár milligramm anyag állt rendelkezésünkre, ezért a táblázatban közölt eredmények ezekben az esetekben egyetlen analízisből származnak. A szőnyegmintáknál - mivel elegendő anyag állt rendelkezésünkre - két párhuzamos mérés átlagát tartalmazza (10. táblázat). Megállapítható, hogy a kor előrehaladtával nő a ciszteinsav mennyisége és ennek megfelelően csökken a cisztin mennyisége. A mai gyapjúhoz viszonyítva a ciszteinsav mennyisége év alatt tízszeresére, ezer év alatt több mint húszszorosára, év alatt pedig szorosára nő. Ezzel szemben a cisztintartalom már év alatt is kevesebb mint felére, év alatt harmadára, év alatt pedig mintegy tizedére csökken. A mai gyapjúszőnyeg összetételéhez viszonyítva az ismert korú gyapjúfonalak összetételét teljesen hasonló megállapításokat tehetünk azzal a különbséggel, ami a mai gyapjúszőnyeg és a technológiai beavatkozástól mentes gyapjú összetételében van. Tehát a mai gyapjúszőnyegből származó gyapjúfehérjében mért 0,31 %-os ciszteinsav-tartalom év alatt háromszorosára, év alatt több mint ötszörösére, 1 OOO év alatt mintegy tízszeresére, év alatt pedig mintegy 14-szeresére nőtt. Ezzel párhuzamosan a cisz tin tartalom év alatt 60%-ára, év alatt 40%-ára, év alatt pedig mintegy 12-13%-ára csökkent. 432

36 Fosszilis anyagok korának meghatározása Aminta Leltári A minta A minta kora Évszázad sorszáma száma me2nevezése (év) A minta eredete /9158 szőnyeg 16. század vége 400 Erdély szőnyeg 17. század vége 300 Teleki M szőnyeg 18. század Kína (Ningxia) közepe szőnyeg 19. század eleie 170 Anatólia, Balikesir szőnyeg 1865-ből szőnyeg 19. század 2. fele 120 Kaukázus 9. táblázat. Szőnyegek a Magyar Nemzeti Múzeumból Aminta A minta Aminosavak (2 aminosav/ fehérje) sorszáma kora (év) Ciszteinsav Cisztin Ciszteinsav/Cys Metionin Tirozin ,39 0,97 4, ,30 1,03 4, ,27 1,21 3,53 0,02 0, ,33 1,10 3,93 0,02 0, ,01 1,19 3,37 0,01 0, ,99 1,22 3,27 0,03 0, ,97 1,33 2,98 0,03 0, ,82 1,19 3,21 0,02 0, ,93 1,22 3,22 0,03 0, ,81 1,53 2,49 0,03 0, ,54 1,50 2,36 0,04 0, ,72 1,54 2,42 0,04 0, ,65 1,43 2,55 0,05 0, ,12 1,78 1,75 0,15 1, ,87 3,12 0,60 0,21 2, ,49 3,21 0,46 0,28 2, ,53 3,43 0,45 0,27 2, ,32 3,82 0,35 0,31 2, ,21 3,79 0,32 0,29 2, ,19 4, 15 0,29 0,33 2, ,22 4,24 0,29 0,38 2, ,03 4,20 0,25 0,40 2, ,88 5,19 0,17 0,39 2,83 Mai szőnye2 0,31 7,88 0,039 0,43 3,07 Mai Jl:Yapjú 0,15 10,35 0,014 0,48 3, táblázat. A különböző korú szőnyegek és kopt textíliák aminosav-összetétele Még jelentősebbek a különbségek ha a ciszteinsav/cisztin hányadosokat hasonlítjuk össze. Ez az arány a ciszteinsav-tartalom növekedésének és a cisztin- 433

37 ALBERT CSILLA-SALAMON ROZÁLIA- CsAPÓ)ÁNOS tartalom csökkenésének megfelelően növekvő korral nő, és az éves mintáknál szor nagyobb, mint a gyapjúnál, és ször nagyobb, mint a mai szőnyegnél. A minták metionin- és tirozin-tartalmát vizsgálva megállapítható, hogy mind a metionin-, mind a tirozintartalom csökken a kor előrehaladtával, sőt az 1750 éves gyapjúszálból és az egyik 1600 éves gyapjúszálból sem tirozint, sem metionint nem tudtunk kimutatni. A minták metionin tartalma év alatt 85%-ra, év alatt 55%-ra, év alatt pedig majdnem nullára csökkent. A tirozin esetében a csökkenés év alatt 10-15%-os, év alatt mintegy 30%-os, év alatt pedig a tirozin is majdnem teljesen elbomlik. A cisztin és a ciszteinsav tartalmat ábrázolva az idő függvényében megállapítható, hogy a cisztin egy kezdeti gyorsabb csökkenést követően az év között már csak kisebb mértékben és lineárisan változik. Egy gyorsabb növekedés a ciszteinsav tartalomban is megfigyelhető a év között, mely növekedés - a cisztintartalom csökkenéséhez hasonlóan - lelassul. A metionin tartalom változása az első ötszáz év alatt hasonló a cisztintartalomhoz, ezt követően tovább csökken, és az as évek felé koncentrációja nullává válik. A tirozin folyamatosan csökken az idő függvényében, és a metioninhoz hasonlóan év után mennyisége gyakorlatilag már nulla. A ciszteinsav/cisztin hányados nő az idő függvényében A módszer pontossága A 23 mintára kapott aminosav analitikai adatokat lineáris regresszióval értékelve megállapítottuk, hogy extrém alacsony illetve nagy karoknál jelentős eltérések vannak az ismert kor (y) és a módszerünkkel meghatározott kor (y) között, ezért módszerünk nem extrapolálható, azt csak a év közötti minták korának becslésére lehet felhasználni. A 11. táblázatban a különböző korú gyapjúszőnyegek, kopt ruhák és ruhadíszítések aminosav összetétel alapján végzett kormeghatározása lineáris regresszióval kapott egyenleteit, a korrelációs koefficienseket (r.,) és a korbecslés hibáit (s,.) mutatja. A korrelációkból és a becslés hibájára alapozva megállapítható, hogy a ciszteinsav tartalom alapján lehet legpontosabban a kort meghatározni. Ezt követi pontosságban a tirozin és a cisztintartalom, és a legkevésbé pontos eredményt akkor kapjuk, ha a ciszteinsav/cisztin arány alapján akarjuk a kort becsülni. A különböző aminosavak közötti korreláció különösen szoros volt. A három legpontosabb becslést adó aminosav között a korrelációs koefficiensek a következőképpen alakultak: ciszteinsav-cisztin: - 0,980; ciszteinsav-tirozin: - 0,990 és cisztin-tirozin: + 0,970. Az igen szoros korreláció jelzi azt is, hogy a többszörös regressziótól is csak csekély eredmény várható a becslés pontosságát illetőleg. Amikor a korbecslésbe a cisztin, a ciszteinsav és a tirozin is szere- 434

38 Fosszilis anyagok korának meghatározása pelt, a standard hiba szinte ugyanakkora volt, mintha csak a ciszteinsav alapján számítottuk volna a kort. Más esetekben azonban hasznos lehet több aminosav alapján számítani a kort, hisz ezzel az egyes aminosavak meghatározási hibáit ki lehet küszöbölni. Független Egyenlet változó (a+bx) r11.y Sy.11 Ciszteinsav (x,) y = x,,996 55,3 Cisztin (x..) y = x.. -, ,9 Tirozin (x,) y = x, -, ,4 Metionin (x.) y = l x. -, ,5 Ciszteinsav/cisztin (x,) y= x., ,1 11. táblázat. A különböző korú gyapjúszőnyegek, kopt ruhák és ruhadíszítések aminosav összetétel alapján meghatározott korának lineáris regresszióval kapott egyenletei, a korrelációs koefficiensek (r,y) és a korbecslés hibája (sy,) A módszer standard hibáját a következő képlet szerint kalkuláltuk: Sv = Sy.x 1 (x-x)2 -+~-~n s.s.x Ahol: n = a mintaszám, jelen esetben 23, x = az aminosav mennyisége az ismeretlen mintában, x = a 23 minta aminosav-összetételének átlaga és S.s.x = a 23 minta (x - x)' értékének összege. Három becslés alapján a standard hiba:[ti+~+y.3], amit a következő képlettel lehet számítani: Mindegyik becslésre meg lehet állapítani a konfidencia intervallumokat mint y ± (t,,,,_.o,) (s,), ahol a d.f. a szabadságfok. A standard hibákat és a 95% konfidencia határokat az 1.18 és a 2.25 sorszámú mintákra a 12. táblázat tartalmazza. Az as minta kora, attól függően, hogy melyik aminosavat hasz

39 ALBERT CSILLA - SALAMON ROZÁLIA - CSAPÓ JÁNOS náljuk a kor becslésére, 562 és 600 év között változik, átlagosan 580 év. Mind a négy konfidencia tartomány átfedi egymást jelezve azt, hogy nincs szignifikáns különbség a becslések között. 95%-ban biztosak lehetünk afelől, hogy a minta kora 550 és 610 év között van. A 2.25-ös minta esetében a korbecslés 297 évtől 344 évig terjed. Itt is az összes konfidencia határ átfedi egymást, és 95%-os biztonsággal állíthatjuk, hogy a minta kora 288 és 364 év között van. 95% C.L. (évek) Minta Aminosavak Aminosavtartalom x s.s.x. y sy (évek) A.H. F.H Ciszteinsav 1,92 2,90 39, , Cisztin 3,24 2,32 41, , Tirozin 1,99 1,26 23, , Átlag , Ciszteinsav 1,44 2,90 39, , Cisztin 3,91 2,32 41, , Tirozin 2,38 1,26 23, , Átlag , (A. H. =alsó határ, F. H. =felső határ 95% megbízhatósági szinten) 12. táblázat. Két ismeretlen szőnyeg korának becslése és a módszer megbízhatósága ALBERT Csilla Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Csíkszeredai Kar albertcsilla@sapientia.siculorum.ro; SALAMON Rozália Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Csíkszeredai Kar salamonrozalia@sapientia.siculorum.ro; DR. CSAPÓ János Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar Kémiai Intézet, Biokémiai és Élelmiszerkémiai Tanszék csapo@mail.atk.u-kaposvar.hu; 436

40 ÁLLATTAN ZOOLOGY ZOOLOGIE

41

42 A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE DEMETER LÁSZLÓ - MARA GYÖNGYVÉR A MOCSÁRI BÉKA (RANA ARVALIS) ELTERJEDÉSE ÉS POPULÁCIÓMÉRETE A CSÍKI-MEDENCEBEN Abstract: [Distribution and dirnensions of population of the rnoor frog (Rana arvalis) in the Csík / Ciuc Basin) We present the distribution of the rnoor frog (Rana arvalis) in the Ciuc Basin, Eastern Carpathians, based on records of the breeding populations in 1999, 2004 and We identified two large populations each with at least 600 individuals. These are the first abundance data on this species in Rornania. ln 30% of the breeding habitats we have observed a very srnall nurnber of individuals, and frorn 1999 the species apparently disappeared frorn 15% of the habitats. We suggest that the rnoor frog is in an ongoing regress in the area, the main cause of which could be habitat changes due to the river regulation in the early 1980-s. Rezumat: [Distributia ~i dirnensiunile de popula\ie a broa~tei de rnla~tina (Rana arvalis) in Depresiunea Ciucului) in lucrarea de fata prezentarn distributia broa~tei de rnla~tina (Rana arvalis) in Depresiunea Ciucului, bazat pe observatii facute in 1999, 2004 ~i Cu rnetoda nurnararii pontelor pe aria studiata am identificat doua situri cu populatii reproductive de cel putin 600 indivizi adul\i fiecare ~i mai rnulte populatii rnici. Acestea sunt prirnele date de abundenta a acestei specii in Rornania. in 30% dintre habitate arn observat foarte pu!ini indivizi, iar din 15% dintre habitate (in Ciucul de Mijloc) specia aparent a disparut dupa Presupunern ca broasca de rnla~tina este in regres in Depresiunea Ciucului, principala cauza a acestuia fiind schirnbarile de habitat cauzate de regularizarea Oltului. Bevezetés A mocsári béka (Rana arvalis NILSSON 1842) észak-palearktikus elterjedésű, síksági vizes élőhelyekre specializálódott békafaj (FUHN 1960). Erős élőhelyspecializálódása és élőhelyeinek eltűnése miatt Romániában veszélyeztetettnek minősül (COGÁLNICEANU - VENCZEL 1991 ). A faj jellegzetessége, hogy a hímek egy részének hátoldala a.nászidőszakban élénk kék színűvé válik. A nagyobb termetű és gyakoribb gyepi békától (Rana temporaria) karcsúbb testfelépítése, a hasoldal világos krémszíne, a has és hátoldal közötti márványozottság hiánya, valamint tavasszal a hímek hangja alapján különböztethető meg legkönnyebben. Összetéveszthető még az erdei békával (Rana dalmatina), amelynek lába hosszabb, orri része keskenyebb, hangja és élőhelye is eltér (COGÁLNICEANU et al. 2000). A Székelyföldön a Rétyi Nyírbeli mocsári béka populáció a legismertebb, egy európai populációgenetikai kutatásban is vizsgálták (RAFINSKI - BABIK 2000). A Gyergyói-medencében valószínű nagyobb populációk előfordulása, GHIRA és mtsi. (2002) több településről jelezték. A Görgény-Hargita vonulat- 439

43 DEMETER LÁSZLÓ - MARA GYÖNGYVÉR tói nyugatra elszórt előfordulási adatok vannak (HARTEL személyes közlés), nagyobb populációkról nincs tudomásunk. COVACIU-MARCOV és mtsi. (2004) adatai arra engednek következtetni, hogy az ország északnyugati sík vidékein 100 m alatti tszf. magasságban a mocsári béka eléggé gyakori. A Csíki-medencéből először DEMETER (2001) említi a mocsári béka előfordulását. DEMETER és mtsi. (nyomtatás alatt) a legnagyobb csíki mocsári béka populációnak a Verebes mellettit jelöli meg, és több kisebb populációt említ Alcsík területéről. MARA és DEMETER (2005) Verebes mellett az Olt ártérről közöl adatokat a helyi mocsáribéka-populáció nagyságáról és élőhelyhasználatáról. Ebben a dolgozatban összefoglaljuk a mocsári béka Csíki-medencei elterjedésére és populációméretére vonatkozó adatokat 1999-től 2005-ig. Vizsgált terület A Csíki-medence a Keleti-Kárpátok egyik jellegzetes hegyközi medencéje, amely egyben az Olt folyó felső vízgyűjtője is, területe mintegy 1400 km'. A medence észak-déli irányban húzódik, legalacsonyabb pontja 630 m körüli, a környező hegykoszorúé m (KRISTÓ 1994 ). A medence nagyon gazdag vizes területekben, lápokban. A folyószabályozás előtti állapot megjelölésére KEREKES (2003) az alcsíki lápvidék" kifejezést használja. A hetvenesnyolcvanas években végzett folyószabályozás drasztikusan megváltoztatta az ártéri tájat. A folyószabályozás negatív hatását a Szentsimon melletti vizes területek vegetációjára GERGELY és mtsi. (1988) írta le, PÁSZTOHY (1988) a tőzeges területek kiszáradását dokumentálja. A folyószabályozás állatvilágra gyakorolt hatásairól nincsenek publikált kvantitatív adatok (PÁLFALVI 1994). Módszer A mocsári béka jelenlétét a szaporodási időszakban, április folyamán vizsgáltuk hang alapján valamint vizuális megfigyeléssel 1999-ben, 2004-ben és 2005-ben. Vizsgálatunk területi egysége egy víztest volt: az éneklő hímek vagy a petecsomók számát egy-egy állóvíztestre adjuk meg ( ponds as patches" megközelítés, bővebben lásd MARSH és TRENHAM 2001). Mi az egymáshoz 500 m-nél közelebb eső petézőhelyeken a szaporodási időszakban előforduló egyedeket tekintjük egy populációnak. A populációk méretének becslésére petecsomószámlálást alkalmaztunk (MEYER és mtsi. 1998; LOMAN 2002). A módszer elvi lényege, hogy egy nőstény béka évente általában egy petecsomót 440

44 Mocsári béka a Csíki-medencében rak, tehát a petecsomók számából a szaporodó nőstények számára lehet következtetni. Alternatív módszerként az éneklő hímek számát 1-től 3-ig terjedő skálán kódoltuk (ANTHONY és PUKY 2001): kevés hang (1 ), több hang, ahol az egyedek még megkülönböztethetőek (2), nagyon sok hang, az egyedek nem különböztethetőek meg (3). A petecsomószámot a populációméret jobb indikátorának tekintjük, mint az éneklő hímek számát, ezért azokra az élőhelyekre, ahonnan petecsomó adatok vannak, csak ezeket adjuk meg. Az élőhelyeket méretük (felület és maximális mélység) alapján jellemeztük, földrajzi helyzetüket egy GPS Garmin 72 készülékkel rögzítettük. Az elterjedés megjelenítésére a Corine területhasználati térképet (EEA 2000) és a Manifold programot használtuk. Eredmények A mocsári béka jelenlétét 29 szaporodóhelyen (víztestben), 12 területen mutattuk ki. Tengerszintfeletti magasságuk m között, területük hektár, mélységük 20 cm és 2 m között változik (1. táblázat). Nem találtunk statisztikailag szignifikáns korrelációt a szaporodási élőhely felülete és mélysége, illetve a petecsomószámok között. Megfigyeléseink szerint a mocsári béka a kiszáradó mocsárréteken (pl. Verebes mellett), és zsombékos láptavakban (Delne mellett és a jobboldali teraszon) egyaránt szaporodik. A nagy felületű és nagy maximális mélységű (>1 m) tavakban talált populációk (Szécseny, szentkirályi kaolinülepítő tó) a tavak parti, sekély, dús vegetációjú, általában sásos részében szaporodnak. A mocsári békás területek közül 6 Alcsíkon és 6 Középcsíkon található. A legnagyobb mocsári béka populációkat Verebes mellett és Delne mellett figyeltük meg (1. ábra). Verebesen 2004-ben 241, 2005-ben 336 petecsomót, Delne mellett 2005-ben 301 petecsomót számláltunk. Nagyobb számú mocsári békát még Csiba határában a Zaboskertben és a szentkirályi kaolinülepítő tónál találtunk (itt nem végeztünk petecsomószámlálást). A verebesi területhez 14, a delneihez 5 szaporodóhely tartozik, a többi területet egy-egy szaporodóhely képviseli. Három középcsíki területen csak 1999-ben regisztráltuk a faj jelenlétét, a későbbi években nem (1. táblázat). Alcsíkon egy nagy populációt azonosítottunk, a hajdani ártéren Verebestől nyugatra és délre, kb. 1 km 2 -es területen. A jobboldali teraszon sok potenciális petézőhely, láptó található, de ezek közül csak kevésben és kis egyedszámban találtuk meg a fajt. Ennek egyik lehetséges oka, hogy e láptavak nagy részét szántóföldek veszik körül. Sajátos a szentkirályi kaolinülepítő tó helyzete: ez egy erősen kolmatált, nagy felületű (kb. 6 ha) mesterséges tó, amelyben jelentős mocsári béka populáció szaporodik. 441

45 DEMETER LÁSZLÓ - MARA GYÖNGYVÉR Középcsíkon az alcsíkihoz hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a folyó jobb oldalán 1999-ben azonosított populációk nagy részét a későbbi években nem sikerült megfigyelni (Szécseny, Kisvár). Meglepetés volt a Delne melletti, nagyméretű populáció 2005-ös felfedezése, mivel ezt a viszonylag kisméretű (kb. 0,3 km') nedves élőhelyfoltot szántóföldek veszik körül. Tárgyalás Romániában tudomásunk szerint nincsenek publikált adatok egyes mocsári béka populációk méretéről. Az explozív szaporodású (rövid idő alatt és tömegesen szaporodó) kétéltűeknél a hímek száma általában meghaladja a nőstényekét (WELLS 1977; ELMBERG 1990), gyakran a nőstényekének többszöröse. SJÖGREN-GULVE és BERG (t 999) egy kisméretű északi mocsári béka populáció esetében viszont 0, 79 hím / nőstény arányt talált. Tehát óvatos becsléssel (t : 1 ivararány feltételezésével) a Verebes melletti populáció kb. 650 felnőtt egyedre, a Delne melletti 600 felnőtt egyedre becsülhető. SAS (személyes közlés) szerint az Érmelléken, Szatmárnémeti környékén előfordulnak egyedből álló populációk, de gyakoribbak az ennél jóval kisebbek. A Rétyi Nyírből sajnos nincs a populáció méretére vonatkozó adat. Valószínűnek látszik, hogy a Csíkban talált populációk Románia legnagyobb mocsári béka populációi közé tartoznak. Jelenleg nem tudjuk, hogy 1999 óta Középcsíkon miért tűnt el a mocsári béka több élőhelyről. Az eltűnés lehet látszólagos is, mivel kis egyedszámnál a megfigyelés esélye is csökken, de valószínű, hogy nagyméretű populáció nem létezik ezeken a területeken. A mocsári békát több potenciális élőhelyen nem sikerült azonosítani. Ilyen Rákostól északra, a Szilosd-patak alsó szakasza mentén fekvő nedves terület, a Bogát hegytől nyugatra fekvő, nagyméretű láptavakban és nedves rétekben gazdag terület (Üver). Közvetlenül Szentsimon mellett 1999-ben figyeltünk meg mocsári békát, de 2004-ben és 2005-ben már nem figyeltük meg a fajt a területen, annak ellenére, hogy potenciális szaporodóhelyek még léteznek (Szentsimon melletti Bodolló). Szentimre és Szentsimon között az Olt ártere a folyószabályozás következtében annyira kiszáradt, hogy a területen nincsenek a mocsári béka szaporodására alkalmas állóvizek. E terület vegetációjának nagymértékű változását már az 1980-as évek végén jelezte GERGELY és mtsi. (1988). 442

46 Mocsári béka a Csiki-medencében Feltételezhető, hogy a mocsári béka elterjedése és populációi a folyószabályozás előtt jóval nagyobbak voltak ezen a területen. Erre utal a két nagyméretű populáció jelenléte legvizenyősebb területeken (2. ábra). A folyószabályozás előtt valószínűleg az egész árterület egy összefüggő mocsári béka élőhely volt (szaggatott vonallal jelölt területek a 2. ábrán). Innen kolonizálta a faj a teraszokon levő élőhelyeket, amelyek egy része már évszázadok óta a maihoz hasonlóan elszigetelt, szántóföldekkel körülvett. A folyószabályozást követő kiszáradási folyamatok megváltoztatták az ártéri petézőhelyek vízháztartását, alkalmatlanná téve ezeket a mocsári béka szaporodására. Középcsíkon az egykori ártér nagy részét felszántották. Alcsík északi részén még mindig a kaszálók dominálnak, de a terület jóval szárazabbá vált, és egyben alkalmatlanná a mocsári béka számára. Összegzés A Csíki-medencében két nagyobb mocsári béka populációt azonosítottunk, melynek egyedszáma meghaladja a 600-at. Ezek Románia legnagyobb ismert mocsáribéka-populációi. A jelenlegi természetvédelmi törvény alapján (462/2001), amelyben a mocsári béka prioritást élvez a természetvédelmi területek kijelölésekor, a Verebesi Olt ártér és a Delne melletti Torda völgye védett területté nyilvánítandó. A mocsári béka elterjedése a Csíki-medencében szigetszerű, ezért populációinak további tanulmányozása elméleti szempoqtból is érdekes lehet. Érdekes kérdés, hogy a jobbparti teraszon fekvő, helyenként nagy sűrűségű, de elszigetelt kisvizek milyen szerepet játszanak a helyi populációk fennmaradásában. Feltételezzük, hogy a mocsári béka az utóbbi évtizedekben regresszión ment át a Csíki-medencében, amelynek fő oka a folyószabályozást kísérő élőhelyváltozás és élőhelyeltűnés. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozunk KOVÁCS Tibornak és HARTEL Tibornak a dolgozat lektorálásáért, SAS Istvánnak a mocsári béka romániai elterjedésére vonatkozó információkért. A kutatást 2004-ben a Declining Amphibian Populations Task Force (DAPTF) támogatta. 443

47 DEMETER LÁSZLÓ - MARA GYÖNGYVÉR Irodalom ANTHONY, B. - PUKY, M. (2001): Kétéltűek hang alapján történő monitorozása. CEU/OSI Publications Office. COGÁLNICEANU, D. (1991): A preliminary report on the geographical distribution of amphibians in Romania. = Rev. Roum. Biol. - Biol. Anim. 36 (1-2): COGÁLNICEANU, D. - VENCZEL M. (1991): Consideratii privind ocrotirea ~i conservarea populatiilor de amfibieni ~i reptile. = Ocrot. nat. med. inconj. 37 (2): COGÁLNICEANU, D. - AIOANEI, F. - BOGDAN, M. (2000): Amfibienii din Romania. Determinator. Editura Ars Docendi, Bucure~ti COVACIU-MARCOV, S. D. - GHIRA, 1. - SAS, 1. (2004): Contributii la studiul herpetofaunai zonei Oa~ului (judetul Satu Mare, Romania). = Environment and Progress. 2: DEMETER, L. (2001): A Csíki-medence gerinces faunája különös tekintettel az Olt árterületére. =Az Olt. Szerk. JÁNOSI Csaba Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület, Csíkszereda. DEMETER L. - HARTEL, T. - COGÁLNICEANU, D. (in press): Distribution and conservation status of amphibians in the Ciuc-basin, Eastern Carpathians, Romania. EEA (2000): Corine land cover (CLC90) 100 m - version 12/2000. European Environment Agency, Copenhagen. FUHN, 1. (t 960): Amphibia. Fauna R.P.R. vol. 14, fasc. l. Edit. Academiei R.P.R., Bucure~ti GERGELY 1. - HODI~AN, 1. - GROZA, G. (1988): Contributii la cunoa~terea vegetatiei perturbate din Depresiunea inferioara a Ciucului. = Contribufii Botanice GHIRA, 1. - VENCZEL M. - COVACIU-MARCOV, S. D. - MARA Gy. - GHILE, P. - HARTEL, T. -TÖRÖK Zs. - FARKAS L. - RÁCZ T. - FARKAS Z. - BRAD, T. (2002): Mapping of Transylvanian herpetofauna. = Nymphaea - Folia Naturae Bihariae. 29: KEREKES Sz. (2003): Az Alcsíki-medence minerogén tápjainak vegetációja. Javaslatok természetvédelmi kezelésükre. Diplomadolgozat. Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Csíkszereda. KRISTÓ A. ( ): A Csíki-medencék vidékének környezetvédelmi értékelése és környezetszennyező gócai. = Csíki Zöld Füzetek 1: LOMAN, J. (2002): Rana temporaria metamorph production and population dynamics in the field. Effects of tadpole density, predation and pond drying. = /ournal for Nature Conservation. 10:

48 Mocsári béka a Csíki-medencében MARA Gy. - DEMETER L. (2005): Békafajok térbeli elterjedése és élőhelyhasználata Alcsík egy borvizes területén. = VELICIU, S. - LÁNYI Sz. - LIEBE, P. - MAKFALVI Z. (szerk.) A Kárpát-medence ásványvizei. II. Nemzetközi Tudományos Konferencia MARSH, D. M. -TRENHAM, P. C. (2001): Metapopulation dynamics and amphibian conservation. = Biological Conservation. 15: MEYER, A. H. - BENEDIKT, R. S. - GROSSENBACHER, K. (1998): Analysis of three amphibian populations with quarter century long time-series. = Proc. R.Soc. Lond. 265: PÁLFALVI P. (1994): A Csíki-medence növény és állatvilága általános jellemzése. A növény és állatvilágot károsító tényezők. = Környezetkultúra 5. Szerk. JÁNOSI Csaba. A Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület információs anyaga. PÁSZTOHY Z. (1988): The effect of dessiccation and regulation works on the peat bogs and swamps of the Ciuc and Gheorgeni basins, Romania. = Ocrot. nat. med. ínconj. 32 (1): RAFINSKI, J. - BABIK, W. (2000): Genetic differentiation among northern and southern populations of the moor frog Rana arvalis Nilsson in central Europe. = Heredity. 84: SJÖGREN-GULVE, P. - BERG, L. M. (1999): Allozyme variation as a demographic predictor at high latitudes: the moor frog and the pool frog at 60 N. = Hereditas. 130: WELLS, K. D. ( 1977): The social behavior of anuran amphibians. = Anim. Behav. 25:

49 DEMETER LÁSZLÓ - MARA GYÖNGYVÉR 25 59' E ; L"l Lomberdö Vegyes erdö ~~ Fenyóerdó - Vízhálózat z.,...,. i:" -0 &.,. z i:'' -0.,. z "' 0..,. -0 z N 0 '.., ' E 25 59' E 1. ábra. A vizsgált terület és a mocsári béka szaporodóhelyeinek elterjedése a Csíki-medencében. A szürke árnyalatok a különböző típusú erdővel borított területeket jelzik, a medence többi része nyílt (fátlan). A háromszögek a mocsári béka szaporodóhelyeket jelzik. 446

50 Mocsári béka a Csiki-medencében t:, Nyílt területek Mocsári béka adat bő l Mocsári béka adat 2004, 2005-böl Potenciális szaporodási é l őh e l yek ---- Ártéri rétek folyószabályozás el őtti kiterjedése 2. ábra. Az Olt menti ártéri rétek folyószabályozás előtti kiterjedése Alcsíkon és Középcsíkon. Szaggatott vonallal jelzett területek: 1 - Csicsó és Taploca közötti ártér, jelenleg nagymértékben kiszáradt, tőzeges rét, 11 - Csíkszereda és Szentkirály közti ártér, jelenleg nagy része szántó, III - Szentkirály és Szentsimon közötti ártér, mára szárazabbá vált, vegetációja megváltozott, de kaszál9k dominálnak, IV - Csatószeg és Újtusnád közötti ártér, a legjobb (természetközeli) állapotban fennmaradt ártér részlet. A folytonos vonallal határolt területek a jelenleg ismert legnagyobb mocsári béka populációk élőhelyei. A pontok potenciális szaporodóhelyeket jelölnek, ahol nem detektáltuk a mocsári béka jelenlétét. 447

51 DEMETER LÁSZLÓ - MARA GYÖNGYVÉR Élőhely Földrajzi Földrajzi Tszf. Max.d. Pcs Felület (m') kód hosszúság szélesség mag.(m) (cm) 04 Pcs05 Hang-kód Év BSZ CSAT fisag CSAT nyir CSIB zabi 3 DEL DEL DEL DEL DEL KISV alatt RET kerit SIM holtag 7 SZECS to 8 SZTIM csrf6 9 SZTKIR kaol 10 TUS TUS OOO TUS VER ,05 VER ,05 VER ,05-448

52 Mocsári béka a Csíki-medencében Élőhely Földrajzi Földrajzi Tszf. Max.d. Pcs Felület (m') Pcs05 Hang-kód Év kód hosszúság szélesség mag. (m) (cm) 04 VER , VER , VER , VER , VER ,05 VER 26: ,05 VER27 Ny ,05 VER e táblázat. Mocsári béka szaporodóhelyek földrajzi koordinátái (tizedes koordinátákban), tengerszintfeletti magassága (Tszf. mag.), méret adatai (felület, maximális mélység) a Csíki-medencében. A méretadatok minimum- és maximumértékei ki vannak emelve. Pcs 04, Pcs 05 - petecsomószám ben illetve 2005-ben; Hangkód (csak ott, ahol nincsenek petecsomó adatok): 1 -kevés egyed, 2 - több egyed, még elkülöníthető az egyes egyedek hangja; Év - megfigyelés éve (04, és 2005). DEMETER László Sapientia EMTE, Csíkszereda, Műszaki és Természettudományi Tanszék demeterlaszlo@sapientia.siculorum.ro MARA Gyöngyvér Sapientia EMTE, Csíkszereda, Műszaki és Természettudományi Tanszék maragyongyver@sapientia.siculorum.ro 449

53

54 A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE MÁTHÉ ISTVÁN-BALÁZS ENIKÖ-TóTHMÉRÉSZ BÉLA-URÁK ISTVÁN A MOHOS ÉS A LUCS TŐZEGLÁPOK FUTÓBOGÁR FAUNÁJÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA Abstract: [Comparative Analysis of the carabid fauna of Mohos and Lucs peat bogs of the Carpathians (Romania)] Carabid fauna of the Mohos and Lucs peat bogs was studied by pitfall traps during 2003 from May to October. Three typical habitats were selected for each bog. ln the Mohos: (i) open area with scattered dwarf scotch pine trees; (ii) peat bog along a canal covered by betula trees (betula Mohos); (iii) Scotch pine forest (pine Mohos). ln the Lucs: (i) an open area with Eriophorum; (ii) Scotch pine forest (pine Lucs); (iii) Norway spruce forest (spruce Lucs). There were 20 traps ín the Mohos, and 30 traps ín the Lucs. Bray-Curtis similarity was used to compare the carabid fauna of the habitats and PCoA was used to display the similarities. Diversity was characterized by the Rényi diversity index family. We collected 17 species (86 individuals) ín Mohos and 16 species (220 individuals) ín Lucs. lt is remarkable that Trechus marginalis was collected ín both bogs; it was reported just from the Southem Carpathins. Carabus vio/aceus and Pterostichus aethiops were the most frequent species. The number of Carabus violaceus specimens increased from May until the middle of July, and disappeared by September. The number of Pterostichus aethiops specimens was the highest ín May and continuously decreased until September. The ordination showed, that the fauna of the open area of Mohos and betula Mohos were different from the other habitats. Fauna of the pine forests of the two bogs were the most similar. Carabids of the spruce forest was different from the pine forests of both bogs, and the carabids of the open area ín the Lucs was different from the forest habitats. Carabid assemblage of the pine Mohos was the most diverse. Rényis's diversity profi.les revealed that spruce Lucs was species rich, but the pine Lucs was more diverse ín dominant species than spruce Lucs. Betula Mohos was less diverse than Lucs pine. Rezumat: [Studiu comparativ al faunei de Carabidae din Tinoavele Moha si Luci] Ín perioada mai-octombrie 2003 am studiat fauna carabidologicií a Tinoavelor Luci Í Moha, cu metoda capcanelor de sol. Trei habitate tipice au fost selectate din ambele mla tini. Ín Tinovul Moha : (!) zona deschisií din centrul mla tinii, (2) mesteciíni ul de-a lungul canalului central, (3) pinet, la est de canalul central. Ín Tinovul Luci: (!) zona deschisií din mijlocul tinovului, (2) pinet, respectiv (3) molidi. Capcanele Barber cu etilen-glicol au fost depuse in transect, la 10 m distantií una de cealaltií Í au fost golite lunar, timp de 5 luni. Ín general fauna de carabide a tinoavelor este siíracií in specii, ceea ce a reie Ít Í din studiul nostru. Au fost colectate in tatai 23 de specii de carabide (306 de indivizi), 1 7 specii (86 de indivizi) din Moha, respectiv 16 specii (220 de indivizi) din Luci. Dintre acestea 10 specii au fost colectate din ambele tinoave. Speciile cete mai abundente au fost Carabus violaceus Í Pterostichus aethiops. Din punct de vedere faunistic este interesantií specia Trechus margina/is, care nu a fost semnalata panií acum in afara Carpatilor Meridionali. Ordonarea fiícutií pe haza analizei de coordinate principale (PCoA) aratií cií fauna de carabide a pinetelor din cele douií tinoave seamiínií cel mai mult dintre habitatele studiate, iar cel mai aproape de fauna pinetelor giísim fauna din molidi. Fauna mesteciíni ului, respectiv a zonei centrale din Moha diferií de fauna pinetelor Í a molidi ului. Fauna zonei deschise din Luci diferií semnificativ de toate celelalte habitate. 451

55 MÁTIIÉ lstv ÁN-BALÁZ5 ENIKÓ-TÓTHMÉRÉSZ BÉLA-URÁK 1sTV ÁN Profilele de diversitate Rényi aratií cií fauna de carabide a pinetului din Moho~ este cea mai diversií. Molidi ul din Luci este bogat in specii, dar din punctul de vedere a speciilor abundente diversitatea este mai micií decat in cazul pinetul din Luci. Fauna mesteciíni ului din Moho este mai pu\in diversií decit cea a pinetul din Luci, atat din punctul de vedere al speciilor abundente ciít i al speciilor cu popula\ii reduse. Bevezetés A Lucs és Mohos tőzeglápok Hargita megye fontos és értékes természetvédelmi területei. A Mohos-láp a Kárpátok oligotróf tőzeglápja, amely növényföldrajzi, botanikai és ökológiai szempontból egyaránt egyedülálló képződmény. Mindkét láp botanikai rezervátum. Növényvilágukat részletesen tanulmányozták (ZÓLYOMI 1943a, 1943b; PALIK 1960; POP 1960; POP és SALÁ GEANU 1965; FERENCZ 1996; TANTÁU et al. 2003), ugyanakkor állatvilágukról keveset tudunk (KOLOSVÁRY 1941, LEP~I 1958). Ezért tűztük ki célul a két láp talajszintű ízeltlábú közösségeinek kutatását (futóbogarak, pókok, holyvák, hangyák), amely vizsgálatok során előkerülhetnek érdekes vagy ritka fajok, amelyek védelemre szorulnak, és ami szükségessé tenné a lápok komplex természetvédelmi területté való nyilvánítását. A lecsapolási munkálatok nem kímélték a Mohos tőzeglápot sem. A csatornarendszer kialakításával és a lápot szegélyező erdő kivágásával elkezdődött a lápfelület zsugorodása, a láptavak elsemlyékesedése, és~ry veszélybe kerülhetnek a reliktum növényfajok. A Lucs tőzeglápot 1937-ben felégették. A turisták és az áfonyaszedők általi taposás is jelentős károsító tényező. Hathatós védelem hiányában a lápok tovább degradálódnak és eltűnhetnek, még mielőtt részletesen megismernénk élővilágukat. A Mohos és a Lucs tőzeglápok futóbogár faunájáról mindmáig nem jelent meg egyetlen tanulmány sem. Vizsgálataink során a két láp különböző élőhelyeinek futóbogár faunáját tanulmányoztuk és összehasonlítottuk az egyes élőhelyek, illetve a két láp futóbogár fajegyütteseit. Hasonló kutatás során tanulmányoztuk a Csíki-medencében található Benes és Borsáros eutróf lápok futóbogár faunáját is (MÁTHÉ et al. 2004). Anyagok és módszerek Mintavételi területek jellemzése Lucs tőzegláp A Lucs tőzegláp Erdély egyik legnagyobb oligotróf lápja (POP 1960). A Hargita-hegységben található, 12 km-re nyugatra Csíkszentkirálytól, 1080 m 452

56 A Mohos és a Lucs lápok futóbogarai tszf magasságon, a 46 18' északi és 25 43' keleti földrajzi koordinátákon. A láp egy hatalmas, dél felé nyitott patkó alakú kráterben fejlődött, amelynek átmérője 2,5-3 km. Délnyugaton a Kormos-patak, keleten pedig a Nagyos-patak vezeti le a vizét. Természetvédelmi rezervátummá 1955-ben nyilvánítottak. A tulajdonképpeni rezervátum területe 273 ha, amely magába foglal egy védőövet is. Ebből a láp 120 ha (CRISTEA et al. 1996). A geobotanikai irodalomban a Lucs az apró nyír (Betula nana) jelenlétével vált világhírűvé. A reliktumok közül még említésre méltó a Viola epipsila, a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia), a tőzegrozmaring (Andromeda polifolia) és a mámorka (Empetrum nigrum) (POP 1960, POP és SÁLÁGEANU 1965). A Lucs tőzeglápban három mintavételi területet választottunk ki: Lucs nyílt terület, Lucs erdei fenyves, és Lucs lucfenyves. 1. Lucs n)'l1t terület A láp központi része, ahonnan többé-kevésbé hiányzanak a fák, csak néhány erdei fenyő és nyír fordul elő. Fő társulása Eriophoro vaginati-sphagnetum recurvi (TANTÁU et al. 2003). 2. Lucs erdei fenyves. A központi nyílt területet egy erdei fenyves veszi körül, amelynek aljnövényzetét áfonya és tőzegmoha alkotja. Ezen a területen található meg az apró nyír (Betula nana), amelynek ez a legdélebbi előfordulása. Társulása Vaccinio-Pinetum sylvestris, betuletosum nanae szubasszociációval (TANTÁU et al. 2003)..1. Lucs luc/enyves. Az erdei fenyvest lucfenyves (Picea abies) övezi, aljnövényzetében főként tőzegmohával. A Mohos tőzegláp A Mohos tőzegláp a Keleti-Kárpátok központi egységéhez tartozó Csomád Büdös hegycsoport egyik ikerkráterében helyezkedik el (HORVÁTH 2002), 1050 m tszf. magasságon, 46 08' északi szélességi, 43 3' keleti hosszúsági fokon. A láp alakja körülbelül ötszögű, melynek legnagyobb hossza 1 OOO m, szélessége pedig 800 m, összterülete 80 ha. A Mohos tőzegláp Románia egyik legértékesebb botanikai rezervátuma. A Szent Anna-tó és a Mohos tőzegláp együttesét 1975-ben nyilvánítottak komplex rezervátummá (CRISTEA et al. 1996). A láp növényzetében fellelhető a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia), D. obovata, a tőzegrozmaring (Andromeda polifolia), az álszittyó (Scheuchzeria palustris), a mámorka (Empetrum nigrum), a tőzegáfonya (Oxycoccos quadripetala) stb. glaciális reliktumok (POP 1960). Három mintavételi területünk volt a Mohos tőzeglápban. 1. Mohos n)'l1t terület. A láp központi nyílt részében mozaikos elrendeződésű semlyékek és zsombékok, kisebb láptavak és szétszórtan törpenövésű erdeifenyők (Pinus silvestris) találhatók. Ezt a területet négy mellékcsatorna fogja közre. A lápon DNy-ÉK irányban keresztülhaladó 453

57 MÁTHÉ lstv ÁN-BALÁ.ZS ENIKó-TÓTHMÉRÉSZ BÉLA-URÁK lstv ÁN főcsatorna pedig két részre osztja. Növénytársulástani szempontból alapvetően két mikroformát lehet elkülöníteni: a nedves vízzel borított mélyedéseket (Scheucherietum-, vagy Andromeda-semlyékek), valamint a szárazabb, nyaláb alakú kiemelkedéseket (Eriophoretum vaginati-, vagy Oxycocco-Sphagnetea-zsombékok) (FERENCZ 1996). 2. Mohos nyíres. A lápot keresztülszelő főcsatornát erdős sáv követi, amelynek fő társulása a gyapjúsással tarkított nyíres-erdei fenyves: Pineto-Betuletum (FERENCZ 1996). 3. Mohos erdei fenyves. A főcsatornától keletre található kiterjedt erdei fenyves; társulása Vaccinio-Pinetum sylvestris (COLDEA 1997). Mintavételi módszerek A mintavételezés talajcsapdával történt. 65 mm átmérőjű és 250 ml űrtartalmú műanyag poharakat használtunk, amelyek ölő- és konzerváló folyadékként etilén-glikolt tartalmaztak. A csapdákat fakéreggel fedtük le, hogy megakadályozzuk a törmelékek belehullását és az esővíz általi felhígulást (SPENCe NIEMALÁ 1994). A csapda felső pereme és a kéreg között között 2-3 cm széles rést hagytunk, hogy a nagyobb ízeltlábúak is csapdába eshessenek. A gyűjtés 2003 május első hetétől szeptember végéig történt. A csapdákat havonta ürítettük (5 ürítés). A begyűjtött anyagot etil-alkoholban tároltuk, majd laboratóriumban szétválogattuk. A Lucs nyílt terület-, erdei fenyves- és lucfenyves illetve a Mohos erdei fenyves mintavételi területeken talajcsapdát, míg a Mohos nyílt terület és Mohos nyíres mintavételi területek esetében 5-5 talajcsapdát helyeztünk ki transzszekt mentén, egymástól 10 méter távolságra. A fajok meghatározásához HÚRKA (1996) határozókulcsát használtuk. A fajok ökológiai karakterének meghatározására LINDROTH (1985), TÓTH (1973), HORVÁTOVICH (1987) és HÚRKA (1996) munkáját használtuk. Adatelemzési módszerek Az adatok feldolgozása során az egyes mintavételi területeken csapdázott futóbogarak kompozíciójának hasonlóságát a Bray-Curtis-féle disszimilaritással jellemeztük; a hasonlósági viszonyokat főkoordináta-analízissel jelenítettük meg A vizsgált területek futóbogár faunájának diverzitását a Rényi-féle egyparaméteres diverzitási függvénycsaláddal jellemeztük, ami speciális esetként magában foglalja a fajszámot, a Shannon diverzitást, a Simpson diverzitás és a Berger-Parker-féle dominancia-indexet is (TÓTHMÉRÉSZ 1998). A számolásokat a NuCoSA programcsomaggal végeztük (TÓTHMÉRÉSZ 1993). 454

58 A Mohos és a Lucs lápok futóbogara1 Eredmények A Lucs és Mohos tőzeglápokból összesen 23 faj (306 egyed) került elő, 1 7 faj 86 egyede a Mohosból, 16 faj 220 egyede pedig a Lucsból (1. táblázat). Ebből tíz faj közös, mindkét lápban előfordul. A Mohosból és a Lucsból is előkerült a Trechus marginalis. Mindkét lápban gyakori fajnak bizonyult a Carabus violaceus. Az öt hónap alatt a Mohosból 20 egyed, míg a Lucsból 21 egyed került elő. A faj éves dinamikáját tekintve látható, hogy a legtöbb egyedet júliusban fogtuk (1. ábra). A Mohos és a Lucs lápban májustól az egyedszám nő, július közepén éri el a maximumot, augusztustól pedig csökken az egyedszám, szeptemberben már nem is került elő egyetlen példány sem. Tömeges fajnak bizonyult még a Pterostichus aethiops, amelyből a két területen összesen 93 egyedet fogtunk. Ebből 83 egyed a lucfenyvesből került elő. A legtöbb egyedet májusban fogtuk, majd folyamatosan csökkent az egyedszám (1. ábra). Az ordináció eredménye azt mutatja (2. ábra), hogy a Lucs tőzegláp központi részén, a lápszemek körül és nyíresben csapdázott anyag jelentős mértékben különbözött a többi mintavételi helytől. A Mohos erdei fenyvesének és a Lucs erdei fenyvesének futóbogár faunája volt a leghasonlóbb a vizsgált élőhelyek közül. Tőlük jelentősen különbözik a Mohos nyíresének és a Mohos nyílt területének faunája. A Lucs nyílt területének faunája a többi élőhely faunájától jelentősen eltér; a Mohos nyílt területétől és a Lucs egyéb élőhelyeitől IS. A Rényi-féle diverzitási profil (3. ábra) azt mutatja, hogy a Mohos erdei fenyvesének futóbogár faunája volt a legnagyobb diverzitású a tömeges és a ritka fajok tekintetében is. A Lucs lucosa fajgazdag; fajszáma a Mohos erdei fenyvesével közel azonos. Ugyanakkor a diverzitási profil lefutásából látható, hogy ezt a magas fajszámot az okozza, hogy sok a ritka faj. A domináns fajok tekintetében igen kicsi a Lucs lucos diverzitása. A viszonylag fajszegény Lucs erdei fenyves is fajgazdagabb a domináns fajok diverzitása tekintetében, mint a Lucs lucos. A Lucs erdei fenyvese a domináns és a ritka fajok tekintetében is fajgazdagabb, mint a Mohos nyírese. A Mohos nyílt területet és a Lucs nyílt területet kihagytuk a diverzitási elemzésből, mivel kevés egyedet fogtunk. Következtetések Faunisztikai szempontból kiemelendő, hogy mindkét lápban előfordult a Trechus marginalis, amely HúRKA szerint ( 1996) kizárólag a Déli-Kárpátokban fordul elő. 455

59 MÁTHÉ lstván-balázs ENIKó-TÓTHMÉRÉSZ BÉLA-URÁK lstv ÁN A vizsgált területek futóbogár faunája, a lápokra jellemző módon, fajszegény, kevés faj fordul elő (BAUER 1989, OLEJNICZAK 1998). Vizsgálataink során összesen 23 fajt fogtunk; 16 fajt a Lucsban, 17 fajt pedig a Mohosban. A Mohos tőzegláp központi, nyíltabb és nedvesebb részén az egész csapdázási periódus alatt nagyon kevés egyed és kevés faj került elő. Mindössze hat fajt csapdáztunk és ezek is csak egy-egy példánnyal voltak képviselve (Amara eurynota, Carabus coriaceus, Pseudoophonus rufipes, Pterostichus niger, P. oblongopunctatus, P. unctulatus). Ehhez hasonlóan, a nyílt területen a Lucsban is nagyon kevés egyedet és fajt csapdáztunk. Hét faj (Bradycellus harpalinus, Carabus auronitens, C. violaceus, Pterostichus. nigrita, P. strenuus, P. vernalis, Trechus marginalis) kilenc egyedét fogtuk. A Mohos nyíresben még kevesebb fajt gyűjtöttünk; találtunk négy, öt egyeddel előforduló fajokat is (Pterostichus nigrita, P. oblongopunctatus). A három mintavételi terület kis faj és egyedszáma arra utal, hogy ezek a területek nedvesebbek, és ez nem kedvez a futóbogaraknak. Mind a négy mintavételi területen gyakori a Carabus violaceus, a faj éves dinamikáját tekintve látható, hogy a legtöbb egyedet júliusban fogtuk (1. ábra). Májustól az egyedszám folyamatosan nő, július közepén éri el a maximumot, augusztustól pedig csökken. A júliusi maximum azzal magyarázható, hogy ekkor tömegesen kelnek ki az imágók, és szélednek szét az élőhelyeken. A nyár folyamán lerakják petéiket a nőstények, és az imágók az ősz végéig elpusztulnak. A legtöbb fajt a Mohos erdei fenyvesében ( 13 faj, 66 egyed), a legtöbb egyedet pedig a Lucs lucfenyvesében ( 11 faj, 184 egyed) fogtuk. A két mintavételi területről a legtöbb egyedet a Pterostichus aethiops fajból fogtuk, amely az egyedek 30,4 %-át teszi ki. A legtöbb egyedet májusban fogtuk, majd folyamatosan csökkent az egyedszám. Tömeges fajoknak bizonyultak még a Mohosban a Carabus violaceus, Pterostichus aethiops, és a P. oblongopunctatus, amelyek főként az erdei fenyvesből kerültek elő. A Lucsban tömeges fajok a C. violaceus, a P. aethiops és a P. findeli. A két utóbbi faj nagy egyedszámban szintén a lucfenyvesben fordult elő. Ökológiai igényét tekintve mindkét faj árnyékkedvelő (umbrofil). A Mohos nyílt területen, a Mohos nyíresben és a Lucs nyílt területen rendkívül alacsony egyedszámban és alacsony fajszámban voltak jelen futóbogarak. A Lucs lucosa és a Mohos erdei fenyvese közel azonos fajgazdagságú volt. Ugyanakkor a Rényi-féle diverzitási profil lefutásából látható, hogy ezt a magas fajszámot az okozza, hogy sok a ritka faj a Lucs lucosában. A domináns fajok tekintetében azonban igen kicsi a Lucs lucosában csapdázott futóbogarak diverzitása. A viszonylag fajszegény Lucs erdei fenyvesben is fajgazdagabb a gyakori fajok diverzitása, mint a Lucs lucosban (3. ábra). 456

60 A Mohos és a Lucs lápok futóbogarm Ritka fajoknak tekintettük, azokat a fajokat, amelyek a teljes csapdázási periódus alatt nagyon kevés egyedszámmal fordultak elő. Így a vizsgált területek esetében ritka fajnak számítanak a Mohos erdei fenyveséből a C. coriaceus, C. linnei, Nebria brevicollis, Nothiophilus palustris, P. oblongopunctatus, a Lucs lucfenyveséből a C. variolosus, P. unctulatus, P. oblongopunctatus. A fajok ökológiai jellegét tekintve a legtöbb faj árnyékkedvelő (umbrofil) vagy higrofil (8-8 faj). Az erdei fenyvesből és a lucfenyvesből előkerült árnyékkedvelő fajok egyedszáma azonban jóval magasabb, mint a nyílt, vizesebb területekről gyűjtött nedvességkedvelő fajoké. A higrofil Pterostichus nigrita és a P. vernalis gyakran előfordul lápokban (THIELE 1977). A két láp futóbogár faunája a lápokra jellemző módon fajszegény, de a vizsgált területekről előkerültek a lápokra, vizes területekre jellemző illetve ritka, faunisztikai szempontból értékes fajok, ami azt mutatja, hogy ezek a lápok még jó állapotúak. Éppen ezért fontos ezen élőhelyek megőrzése és védelme a futóbogarak szempontjából is. Irodalomjegyzék BAUER, L. J. (1989): Moorland beetle communities on Limestone habitat islands'. 1. lsolaton, invasion and local species diversity in carabids and staphylinids. = fournal of Animal Ecology. 58: COLDEA, Gh. (szerk.) ( 1997): Les associations végétales de Roumanie. Tome 1. Les associations herbacées naturelles. Presses Universitaires de Cluj. CRJSTEA, V.-DENAEYER, S.-HERREMANS, J.-GOIA, 1. (1996): Ocrotirea naturii ~i protecfia mediului in Romania. Edit. Cluj University Press. Cluj-Napoca. FERENCZ 1. (1996): A Mohos-láp állapotváltozásainak ökológiai vizsgálata. Szakdolgozat. JATE, Természeti Földrajzi Tanszék. Kézirat. Szeged. HORVÁTH A. (2002): A Hargita-hegység. (Erdély Hegyei 18). Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda. HORVÁTOVICH S. (1987): Pellérd futóbogár faunája (Coleoptera: Carabidae). = Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. Pécs. 32: HúRKA, K. (1996): Carabidae of the Czech and Slovak Republics. Kabourek, Zlin. KOLOSVÁRY, G. (1941): A Mohos-tó.= Debreceni Szemle. 15: LEP~I, 1. (1958): Asupra testaceelor din cateva tinoave ba~tina~e. = Acad. Roum. Buli. Sect. Scient., Bucarest LINDROTH, C. H. (1985): The Carabidae (Coleoptera) of Fennoscandia and Denmark. Scandinavian Science Press, Copenhagen. 457

61 MATIIÉ lstv ÁN-BALÁZ5 ENIKó-TÓTIIMÉRÉ5Z BÉLA-URÁK lstv ÁN MÁTHÉ 1.-BALÁZS E.-TÓTHMÉRÉSZ B.-MAGURA T. (2004): Benes- és Borsáros borvízlápok futóbogár faunájának (Coleoptera: Carabidae) összehasonlító vizsgálata. = A Kárpát-medence ásványvizei Tudományos Konferencia július EMTE Sapientia Csíkszereda Konferenciakötet ÜLEJNICZAK, 1. (1998): The carabid communities of natural and drained peatlands in the Biebrza Valley, NE Poland. = Polish /ournal of Ecology. 46: PALIK, P. (1960): Contributii la flora algelor din turbaria Moha~ (Tu~nad). = Stud. Cercet. Biol. Seria Biol. Vegetalií. 12: POP, E. (1960): Mla~tinile de turbií din R.P.R. Edit. Acad. R.P.R., Bucure~ti, POP, E. - SALÁGEANU, N. (1965): Monumente ale naturii din Romania. Edit. Meridiane, Bucure~ti SPENCE, J. R.-NIEMALA, J. (1994): Sampling carabid assemblages with pitfall traps: the madness and the method. = Canadian Entomologist. 126: TANTÁU, 1. - FÁRCA~, S. - REILLE, M. - BEAULIEU, J. (2003): L'analyse palynologique de la séquence de Luci: nouvelles données concernant l'histoire de la végétation tardiglaciaire et holoccne des monts Harghita. = Contr. Bot., Cluj-Napoca. 38: TIEHLE, H.U. (1977): Carabid beetles in their environments. Springer Verlag, Berlin - Heidelberg - New York TÓTH L. (1973): A Bakony hegység futóbogár-alkatú faunájának alapvetése (Coleoptera: Cicindelidae et Carabidae). = Veszprém Megyei Múzeum Közi. 12: TÓTHMÉRÉSZ B. (1993): NuCoSA 1.0: Number Cruncher for Community Studies and other Ecological Applications. = Abstracta Botanica. 17: TÓTHMÉRÉSZ B. (1998): On the characterization of scale-dependent diversity. = Abstracta Botanica, 22: ZÓLYOMI B. (1943a): A Kukojszás vegetáció térképe. = Botanikai Közlemények. 40: ZÓLYOMI B. (1943b): A fosszilis tőzegtelepek vizsgálata és a modern lápkutatás. =Földtani Közlemények. 73:

62 A Mohos és a Lucs lápok futóbotar111 Nr. Fajok Ökológiai jelleg Összegyedszám Luc s Mohos t. Notiophilus palustris (Duftschmid, 1812) Higrofil Notioohilus billllttatus (Fabricius, 1799) Euriök Carabus auronitens (Fabricius, 1 792) Umbrofil Carabus coriaceus (Kraatz, 1877) Euriök Carabus linnei (Panzer, 1813) Umbrofil Carabus violaceus (Linnaeus, 1758) Euriök Carabus variolosus (Fabricius, 1787) Hil!:rofil Cychrus caraboides (Linnaeus, 1758) Umbrofil Trechus mar!linalis (Shaum, 1860) Hil!:rofil Bembidion lampros (Herbst, 1784) Higrofil t. Pterostichus aethioos (Panzer, 1797) Umbrofil Pterostichus Jindeli (Deiean, 1828) Umbrofil 53 0 ll. Pterostichus vernalis (Panzer, 1 796) Higrofil Pterostichus strenuus (Panzer, 1797) Hil!:rofil Pterostichus nigrita (Paykul, 1 790) Higrofil Pterostichus nijzer (Schaller, 1783) Euriök Pterostichus ob/onl{opunctatus (Fabr,1787) Umbrofil Pterostichus unctulatus (Duftschmid, 1812) Umbrofil Synuchus vivalis (Illiger, 1 798) Xerofil Amara eurvnota (Panzer, 1797) Euriök Bradycellus haroalinus ( Aud.-Serville, 1821) Hil!:rofil Nebria brevicollis (Fabricius, 1792) Umbrofil Harpa/us rujjpes (De Geer, 1774) Euriök 0 2 Összesen táblázat. A csapdázott fajok listája, a fajok ökológiai karaktere valamint a fajok területenkénti egyedszáma Tab/e 1. List of trapped species, their ecological characteristics, and the number of trapped individual in the Lucs and Mohos bogs, respectively 459

63 MÁTHÉ lstván-balázs ENIKÓ-TÓTHMÉRÉSZ BÉLA-URÁK lstván május június július augusztus szeptember 1. ábra. A Carabus violaceus és a Pterostichus aethiops éves dinamikája. Jelölések: üres - Lucs; ferdén vonalazott - Mohos. Figure 1. Seasonal dynamics of the two most frequent species. Notations: empty bars - Lucs bog; hashed bars - Mohos bog. 460

64 A Mohos és a Lucs lápok fut6bogarai >- a; 0.2 "' e 2 'á u 0.0 a..,.,; Lucs nyílt terület 0 Lucs erdei fenyves O Mohos erdei fenyves 0 Lucslucos 0 Mohos nylres 0 0 Mohos nyílt terület PCoA tengely ábra. A vizsgált élőhelyek futóbogár faunájának ordinációja f őkoordinátaanalízissel (PCoA) a Bray-Curtis hasonlóság alapján. Figure 2. Ordination (PCoA) of the studied sites, based on the Bray-Curtis dissimilarity of trapped carabids o- Mohos nyíres,. Mohos erdei fenyves -o-- Lucs erdei fenyves --<>- Lucs lucos ; 2.0 -~ "' > 'ö ;;.. ~ 1.5 a: skálaparaméter ábra. A vizsgált területek futóbogár faunájának diverzitási profiljai a Rényif éle diverzitás alapján. Figure 3. Rényi's diversity profiles of the carabid assemblages. Notations: circle - Mohos, covered by birch; triangle - Mohos, Scotch pine; rhomb - Lucs, Scotch pine; square - Lucs, Norway spruce. 461

65 MÁTIIÉ lstván-balázs ENIKŐ-TÓTIIMÉRÉSZ BÉIA-URÁK ls1ván MÁTHÉ István Sapientia EMTE, Műszaki és Természettudományi Tanszék, Csíkszereda BALÁZS Enikő Gyergyóremete TÓTHMÉRÉSZ Béla Debreceni Egyetem, Ökológiai Tanszék URÁK István Sapientia EMTE, Természettudományi Tanszék, Kolozsvár 462

66 NÖVÉNYTAN BOTANY BOTANICÁ

67

68 A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE BÁLINT LAURA - ORBÁN SÁNDOR A HARGITA-HEGYSÉG, A CSÍKI-HAVASOK ÉS A NAGYHAGYMÁS BRYOFLORISZTIKAI KUTATÁSÁNAK ÁTTEKINTÉSE Abstract: [Bryofloristocal researches in literatures regarding Harghita-, Ciuc- and Ha~ma~ul Mare Mountains]. The main part of the article deals with the data found in the Hungarian National Museum in Budapest in Boros manuscript catalog. This catalog contains bryophytes data from the Carpatho - Pannonian area until 1973 collected by Adam BOROS as well as data published in speciality literature. Rezumat: [Cercetarea literaturii briolloristice din zona Muntilor Harghita, Ciuc ~i Hasma~ul Mare]. Lucrarea de fata prezinta o analiza a datelor briofloristice din Catalogul Boros aflat in Muzeul Na\ional Maghiar din Budapesta. Datele din acest catalog au fost colectate de Adam BOROS in regiunea carpato-pannonian inainte de anul 1973, de asemenea contine ~i date din literatura de specialitate. Az elmúlt években rendszeresen végeztünk mohaflorisztikai gyűjtéseket a Hargita hegységben (ORBÁN-BÁLINT 2002; BÁLINT-ORBÁN 2002; 2003). Gyűjtéseink feldolgozása során tanulmányoztuk a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában őrzött Boros Kéziratos Katalógust, amely magában foglalja az 1973-ig gyűjtött, illetve irodalomban publikált Carpatho-Pannoniai mohafajt ben elvégeztük a katalógus Csíki-havasokra és a Nagyhagymásra vonatkozó adatainak feldolgozását is. A katalógus adatainak feldolgozása után elkezdtük a három hegységre vonatkozó az irodalmi forrásokat is összegyűjteni. Szándékunk egy teljes a régió mohaflórájára vonatkozó adatbázis összeállítása, mely kiindulást jelenthet az elkövetkező összehasonlító florisztikai, természetvédelmi kutatásoknak. Az alábbiakban közöljük a Hargita hegység, illetve a Csíki-havasok és N agyhagymás-hegységre vonatkozó adatokat. Tekintettel arra, hogy BOROS Ádám speciális nómenklatúrát használt, ezért a könnyebb azonosítás kedvéért a katalógusban talált Auctor neveket használjuk. Ezek nagyban eltérnek a ma használatos mohaflóra és mohataxonómiai munkák elnevezéseitől. 465

69 BÁLINT LAURA - ÜRBÁN SÁNDOR A Hargita-hegység mohaflórája a Boros Katalógusban talált adatok alapján: Amblystegium juratzkanum Schimp. Amblystegium kochii B. S. G. Amblystegium serpens (L.) B. S. G. Amblystegium subtile (Hedw.) Löske Anacamptodon splachnoides (Fröhl.) Brid. Andreaea alpina Hedw. Andreaea petrophila Ehrh. Aneura pinguis (L.) Dum. Anomodon attenuatus (Schreb.) Hüben. Anomodon viticulosus (L.) Hook et Tayl. Atrichum haussknechtii /ur. et Milde Aulacomnium androgynum (L.) Schwiigr. Aulacomnium palustre (L.) Schwiigr. Barbilophozia barbata (Schmid.) Löske Barbilophozia gracilis (Schleich.) K. Müll. Barbilophozia hatcheri (Evans) Löske Bartramia pomiformis (L.) Hedw. Buxbaumia aphylla L. Bazzania tricrenata (Wahlenb.) Lindb. Blasia pusilla L. Blepharostoma trichophyllum (L.) Dum. Brachythecium plumosum (Sw.) B. S. G. v. homomallum Brachythecium populeum (Hedw.) B. S. G. Brachythecium rivulare Bruch. in B. S. G. Brachythecium velutinum (L.) B. S. G. Bryoerythrophyllum recurvirostrum (Hedw.) Chen Bryum affine Bruch Bryum caespiticium L. Bryum turbinatum (Hedw.) Schwiigr. Bryum intermedium (Ludwig) Brid. Bryum pallescens Schleich. Calliergon stramineum (De Not.) Kindb. Csomád, Hargita Csíkszentkirály - Borsáros Homoród Csomád Hargita Hargita Hargita Hargita Tusnádfürdő Tusnádfürdő Hargita Tusnádfürdő Lucsmelléke, Mohostó Hargita Hargita Hargita Tusnádfürdő Hargita Hargitafüdő Hargita Hargita Homoródfürdő Csomádtető, Tusnád, Hargita Büdös lápja Bálványos, Tusnád Csomád, Büdös-patak Tusnádfürdő Hargita Hargita Hargita Hargita Madarasi Hargita Calliergon trifarium (Web. et Mohr.) Kindb. Lucs Calliergonella cuspidata (L.) Löske Csíkszentsimon Calypogeia fissa (L.) Raddi Csicsói Hargita 466

70 Calypogeia neesiana (Massal. et Car.) K. Müll. Campylium stellatum (Schreb.) C. Jens. Cephalozia bicuspidata (L.) Dum. Cephalozia catenulata (Hüb.) Spruce Cephalozia connivens (Dicks.) Lindb. Cephalozia lunulifolia (Dum.) Dum. Cephalozia pleniceps (Aust.) Lindb. Cephaloziella divaricata (Sm.) Schiffn. Cephaloziella rubel/a (Nees.) Warnst. Chiloscyphus polyanthus (L.) Corda Cladopodiella fluitans (Nees) Buch Conocephalum conicum (L.) Dum. Cratoneuron communatum (Lindb.) Broth. v. irrigua Cratoneuron filicinum (L.) G. Roth. Cynodontium polycarpum (Ehrh.) Schimp. Dichodontium pellucidum (L.) Schimp. Dicranella cerviculata (Hedw.) Schimp. Dicranella heteromalla (L.) Schimp. Dicranella squarrosa (Starke) Schimp. Dicranodontium denudatum (Brid.) Hag. Dicranoweisia cirrata (L.) Lindb. Dicranoweisia crispula (Hedw.) Milde Dicranum flagellare Hedw. Bryoflorisztikai kutatások áttekintése Hargitafürdő, Lucs, Mohos Hargita - Festőmalom lápja Büdösfürdő Büdösfürdő Hargita Lucsmelléke Hargitafürdő Hargita Hargita Hargita Kukojszás Tusnád Dicranum f uscescens Turn. Dicranum montanum Hedw. Dicranum scoparium (L.) Hedw. Dicranum starkei Web. et Mohr. Dicranum undulatum Ehrh. Dicranum viride (Sull. et Lesq.) Lindb. Diphyscium sessile (Schmid.) Lindb. Ditrichum flexicaule (Schleich.) Hampe Ditrichum vaginans (Sull.) Hampe Drepanocladus aduncus (Hedw.) Mönkem. v. gracilens Drepanocladus fluitans (L.) Warnst. Drepanocladus revolvens (Sw.) Mönkem. Csíkszentsimon Homoród Büdös, Hargita Hargita Hargita és Büdöshegy Hargita Hargita, Büdös Hargitafürdő, Lucs, Csomád Hargita Hargita Hargita - Festőmalom lápja, Büdös Csomád Erdélyben elterjedt Lucsmelléke, Csomád Hargita, Lucs, Kukojszás Mohos-tó Hargita Hargita Erdélyben elterjedt Hargita, Homoród Hargita - Festőmalom lápja, Csíkszentkirály, Olt melletti láp, Homoród Kukojszás, Szt-Anna-tó mellett Hargita, Büdösfürdő 467

71 BÁLINT LAURA - ÜRBÁN SÁNDOR Drepanocladus uncinatus (Hedw.) Warnst. Drepanocladus vernicosus (Lindb.) Warnst. Encalypta ciliata (Hedw.) Hoffm. Encalypta rhabdocarpa Schwagr. Entodon orthocarpus (La Pyl.) Lindb. Eurhynchium augustirete (Broth.) Kop. Eurhynchium strigosum v. praecox (Hedw.) Dix. Eurhynchium swartzii (Turn.) Curnov. Fissidens adianthoides (L.) Hedw. Fissidens pusillus Wils. Fontinalis antipyretica (L.) Fossombronia pusilla (L.) Dum. Frullania dilatata (L.) Dum. Frullania tamarisci (L.) Dum. Grimmia campestris Burch. ex Hook. Grimmia elongata Kaulf. Grimmia funalis (Schwagr.) Schimp. Grimmia hartmanii Schimp. Grimmia ovalis (Hedw.) Lindb. Grimmia trichophylla Grev. Grimmia unicolor? Gymnostomum calcareum N. H. S. Hedwigia albicans (Web.) Lindb. Heterophyllium haldanianum (Grev.) Fleisch. Homalothecium nitens (Schreb.) Robins. Hylocomium splendens (Hedw.) B.S.G. Hylocomium umbratum (Hedw.) B.S.G. Hypnum cupressiforme L. Hypnum fastigiatum Brid. Hypnum fertile Sendtn. Hypnum incurvatum Schrad. lsothecium viviparum (neck.) Lindb. /ungermannia gracillima Sm. Lejeunea cavifolia (Ehrh.) Lindb. Lepidozia reptans (L.) Dum. Lophocolea bidentata (L.) Dum. Lophocolea heterophylla (Schrad.) Dum. Lophocolea minor N ees Kis-Csomád Csíkszentsimon melletti láp Hargita Hargita Hargita Tusnádfürdő Homoródfürdő, Tusnádfürdő Lövéte, Tusnád Hargita Csomád, Tusnádfürdő Bálványos Homoród Hargita Tusnád Homoródfürdő Csicsói Hargita Csicsói Hargita Csomád Hargita Hargita Hargita Hargita Homoródfürdő Csicsói Hargita Csíkszentsimon, Hargitafürdő Hargitafürdő Erdély, Büdösfürdő Hargita egész területe Hargita Szent Anna-tó Kárpátokban Homoródfürdő Hargitafürdő Hargita Hargita (gyakori) Hargita Hargita Hargita 468

72 Lophozia ascendens (Warnst.) Schust. Lophozia excisa (Dicks.) Dum. Lophozia incisa (Schrad.) Dum. Lophozia ventricosa (Dicks.) Dum. Marchantia polymorpha L. Meesea hexasticha (Funck) Bruch. Meesea longiseta Hedw. Metzgeria furcata (L.) Dum. Metzgeria pubescens (Schrk.) Raddi (Apometzgeria) Mniobryum albicans (Wahlb.) Lindb. Mnium pseudopunctatum B.S.G. Mnium spinosum (Voit) Schwagr. Mylia anomala (Hook.) S.Gray Mylia taylori (Hook.) S.Gray Myurella julacea (Vili.) B.S.G. Neckera pennata (L.) Hedw. Nowelia curvifolia (Dicks.) Mitt. Orthotrichum speciosum N ees Orthotrichum leucomitrium B. S. G. Paludella squarrosa (Hedw.) Brid. Paraleucobryum longifolium (Ehrh.) Löske Pedinophyllum interruptum (Nees) Lindb. Pellia endiviaefolia (Dicks.) Dum. Philonotis calcarea (B. S. G.) Schimp. Philonotis fontana (L.) Brid. Plagiochila major (Nees.) S. Arn. Plagiochila porelloides (Torrey ex Nees) Lindenb. Plagiomnium affine (Funck.) Kop. Plagiothecium denticulatum (L.) B.S.G. Plagiothecium laetum B.S.G. v. longifolium Plagiothecium platyphyllum Mönkem. Plagiothecium undulatum (L.) B. S. G. Plagiothecium ruthei Limpr. Pleurozium schreberi (Willd.) Mitt. Pogonatum aloides (Hedw.) P.Beauv. Pogonatum pumilum? Pogonatum urnigerum (L.) P. Beauv. Pohlia annotina (Hedw.) Löske Bryoflorisztikai kutatások áttekintése Hargita, Csíkszentkirály Hargita Hargita Csomád Hargita, ált. elterjedt Csíkszentkirály Borsáros láp Mohos Hargita Hargita Hargita Hargita Hargita Kukojszás Tusnád Lucsmelléke Hargita Hargitafürdő, Lucs, Mohos Kis-Csomád Homoródfürdő Kiruly Hargita Hargita Hargita Szent Anna-tó Szentimre Hargita Hargita Mohos Mohos Csíkszereda Csicsói Hargita Hargitafürdő Csomád Tusnádfürdő Mohos, Tusnádfürdő Szent Anna-tó, Mohos, Tusnád Homoród Hargita 469

73 BÁLINT LAURA - ORBÁN SÁNDOR Pohlia cruda (L.) Lindb. Pohlia elongata Hedw. Pohlia nutans (Schreb.) Lindb. Polytrichum commune L. Polytrichum gracile Dicks. Polytrichum juniperinum Willd. Polytrichum leonii? Polytrichum piliferum Schreb. Polytrichum strictum Banks. Polytrichum vulgare? Pottia lanceolata (Hedw.) C. Müll. Preissia quadrata (Scop.) Nees Pterigynandrum filiforme (Timm.) Hedw. Ptilidium ciliare (L.) Hampe Ptilidium pulcherrimum (Web.) Hampe Ptilium crista-castrensis (L.) De Not. Pylaisia polyantha (Schreb.) B.S.G. Radula complanata (L.) Dum. Racomitrium canescens (Weiss.) Brid. Rhizomnium punctatum (Hedw.) Kap. Rhodobryum roseum (Weis) Limpr. Rhynchostegium rotundifolium (Scop.) B.S.G. Rhytidiadelphus squarrosus (L.) Warnst. Rhytidiadelphus triquetrus (L.) Wamst. Riccardia palmata (Hedw.) Carruth. Scapania aequiloba (Schwagr.) Dum. Scapania curta (Mart.) Dum. Scapania dentata Dum. Scapania nemorea (L.) Grolle Scapania paludicola Löske Schistostega pennata (Hedw.) Web. et Mohr. Sphagnum centrale C. Jens. Sphagnum compactum DC. Sphagnum contortum Schultz Sphagnum cuspidatum Ehrh. Sphagnum fimbriatum Wilson Hargita Hargita, Büdösfürdő Mohos, Szent Anna-tó legközönségesebb az egész területen Szent Anna-tó, Mohos Szent Anna-tó, 'Hargitafürdő' Hargita (Papp) Hargita Lucsmelléke, Csomád Szent Anna-tó Hargita Vargyas Erdélyben közönséges Tusnád, Oláhfalu Mohos Kirulyfürdő Erdély több helyén Hargita Szent Anna-tó Hargita Homoród Hargita (Páli) K.-Kárpátokban gyakori gyakori, Csíkszentimre Hargitafürdő Hargita Hargita Hargitafürdő, Lucs, Mohos Hargita Madarasi Hargita Hargita Hargitafürdő Madarasi Hargita Hargitafrdő Büdösfürdő, Kukojszás, Szent Anna-tó, Mohos Büdösfürdő 470

74 Sphagnum girgensohnii Russ. Sphagnum imbricatum Hornsch. Sphagnum inundatum Russ. Sphagnum magellanicum Brid. Sphagnum nemoreum Scop. Sphagnum palustre L. Sphagnum parvifolium Warnst. Sphagnum quinquefarium (Lindb.) Warnst. Sphagnum fallax Klinggr. Sphagnum fuscum (Schimp.) Klinggr. Sphagnum recurvum P.Beauv. Sphagnum rubellum Wils. Sphagnum rufescens (Nees ex Hornsch.) Warnst. Sphagnum russowii Warnst. Sphagnum squarrosum Crome Sphagnum subnitens Russ. Sphagnum subsecundum Nees Sphenolobus minutus (Schreb.) Steph. Splachnum ampullaceum Hedw. Syntrichia subulata (L.) Web. et Mohr. Tetraphis pellucida Hedw. Thuidium delicatulum (L.) Mitt. Timmia bavarica Hess!. Tortella tortuosa (L.) Limpr. Tortula muralis (L.) Hedw. Trichocolea tomentella (Ehrh.) Dum. Tritomaria exsecta (Schmid.) Schiffn. Tritomaria quinquedentata (Huds.) Buch. Ulota crispa (Hedw.) Brid. Bryoflorisztikai kutatások áttekintése Lucsmelléke Mohos Szent Anna-tó Kukojszás Mohos Kukojszás, Szent Anna-tó Mohos-tó Hargita Hargita, Lucsmelléke Kukojszás Hargitafürdő, Lucsmelléke Szent Anna-tó Kukojszás Lucsmelléke Hargitafürdő Büdösfördő Mohos Hargita Kukojszás, Mohos, Tusnád, Lucs Tusnádfürdő Hagitafürdő, Kukojszás környéke, Moha-tó Lucsmelléke Kukojzás Erdély és K.- Kárpátok közönséges Hargita egész területe Hargita Tusnád Csicsói Hargita Hargita 471

75 BÁLINT LAURA - ORBÁN SÁNDOR A Csíki-havasok - Nagyhagymás mohaflórája a Boros Katalógusban talált adatok alapján Anomodon viticulosus (L.) Hook et Tayl. Bartramia halleriana (Hedw.) Hedw. Bartramia oederi (Gunn.) Sw. Blepharostoma trichophyllum (L.) Dum. Brachythecium populeum (Hedw.) B. S. G. Brachythecium salebrosum (Hoffm.) B. S.G. Brachythecium velutinum (L.) B. S. G. Bryum argenteum L. Bryum capillare L. Bryum cirratum Hoppe et Hornsch. Bryum inclinatum (Sw.) B. S. G. Bryum intermedium (Ludwig) Brid. Bryum pallescens Schleich. Bryum pendulum (Hornsch.) Schimp. Bryum schleicheri Schwagr. Bryum ventricosum Dicks. Calypogeia suecica (Arn et Perss.) K. Müll. Camptotecium lutescens (Huds.) B. S. G. Campylium crysophyllum (Brid.) J. Lange Campylium protensum (Brid.) Kindb. Campylium stellatum (Schreb.) C. Jens. Catharinaea undulata (L.) W. et M. Cephalozia leucantha Spruce Ceratodon purpureus (L.) Brid. Cratoneuron decipiens (De Not.) Löske Cratoneuron jilicinum (L.) Roth. Cratoneuron glaucum (Lindb.) Broth. Ctenidium molluscum (hedw.) Mitt. Cynodontium polycarpum (Ehrh.) Schimp. Desmatodon latifolius (Hedw.) Brid. Dicranella cerviculata (Hedw.) Schimp. Dicranella heteromalla (L.) Schimp. Dicranum fuscescens Turn. Dicranum scoparium (L.) Hedw. Dicranum starkei Web. et Mohr. Terkő et Nagyhagymás Öcsém Békás-szoros Nagyhagymás, Balánbánya Nagyhagymás Olt völgy, Balánbánya mellett Bot útja" Terkő Balánbánya Olt völgye, Csík Öcsém Öcsém Kis-Cohárd Öcsém Öcsém, Terkő Gyilkos-tó Nagyhagymás Nagyhagymás Balánbánya mellett Terkő Nagyhagymás Nagyhagymás Nagyhagymás Nagyhagymás, Olt völgye, Balánbánya mellett Nagyhagymás Balánbánya mellett Öcsém Nagyhagymás Nagyhagymás Öcsém, Balánbánya felett Terkő, Öcsém, Nagyhagymás Balánbánya, Egyeskő Balán bánya Olt völgye Balánbánya mellett Olt völgye Gyilkos-tó Olt völgye Balánbánya mellett Öcsém 472

76 Bryoflorisztikai kutatások áttekintése Distichium capillaceum (Hedw.) B. S. G. Distichium inclinatum (Hedw.) B. S. G. Ditrichum vaginans (Suli.) Hampe Drepanocladus uncinatus (Hedw.) Warnst. Encalypta alpina Sm. Encalypta rhabdocarpa Schwiigr. Entodon ortocarpus (LaPyl.) Lindb. Erytropyllum rubellum (Hoffm.) Löske Eurhynchium strigosum (Hoffm.) B. S. G. Fegatella conica (L.) Corda Fissidens cristatus Wils. Georgia pellucida (L.) Rabenh. Grimmia apocarpa (L.) Hedw. Grimmia ovalis (Hedw.) Lindb. Grimmia tergestina Tomm Grimmia trichophylla Grev. Gymnostomum calcareum N. H. S. Haplozia riparia (Tayl.) Dum. Hedwigia albicans (G.Web.) Lindb. Homalothecium philippeanum (Spruce) B. S. G. Homalothecium sericeum (L.) B. S. G. Homomallium incurvatum (Brid.) Löske Hygroamblystegium irriguum (Wils.) Löske Hylocomium proliferum (L.) Lindb. Hymenostylum curvirostre (Ehrh.) Lindb. Hypnum arcuatum Lindb. Hypnum cupressiforme L. Hypnum fastigiatum Brid. Hypnum pallescens (Hedw.) B. S. G. Hypnum vaucheri Lesqu. Isothecium viviparum (Neck.) Lindb. Leptosyphus taylori (Hook.) Mitt. Leskea catenulata (Brid.) Mitt. Leskeella nervosa (Brid.) Löske Leucodon sciuroides (L.) Schwagr. Lophocolea heterophylla (Schrad.) Dum. Lophozia barbata (Schmid.) Dum. Marsupella emarginata (Ehrh.) Dum. Csíki hegyek, Borszék Békás-szoros Balánbánya Bot útja" Terkő Nagy hagymás Kis-Cohárd, Öcsém Öcsém Öcsém Nagy hagymás Öcsém, Kovács-patak völgye, Homoródfürdő Békás-szoros Nagy hagymás Terkő, Nagyhagymás Öcsém, Gyilkos-tó Öcsém, Békás-szoros Öcsém Gyilkos-tó Békás-szoros, Gyilkos -tó Balán bánya Nagy hagymás Bot útja" Terkő Öcsém Nagy hagymás Nagyhagymás Öcsém Olt völgye, Balánbánya mellett Terkő, Öcsém, Nagyhagymás Öcsém, Nagyhagymás Gyergyó, Vasláb Nagy hagymás Bot útja", Terkő Tusnád Terkő et Nagyhagymás Terkő et Öcsém Öcsém N agyhagymás Kászon Olt völgye Balánbánya mellett 473

77 BÁLINT LAURA - ORBÁN SÁNDOR Mnium stellare Reich. Mnium undulatum (L.) Weiss. Nardia scalaris (Schrad.) Gray Neckea crispa (L.) Hedw. Neckera complanata (L.) Hüben. Orthotrichum anomalum Hedw. Orthotrichum rupestre Schleich. Plagiobryum zieri (Dicks.) Lindb. Plagiochila asplenoides (L.) Dum. Plagiothecium silvaticum auct.? Platygyrium repens B. S. G. Pleurozium schreberi (Brid.) Mitt. Pogonatum nanum (Schreb.) P. Beauv. Pogonatum urnigerum (L.) P. Beauv. Pohlia cruda (L.) Lindb. Pohlia elongata Hedw. Pohlia nutans (Schreb.) Lindb. Polytrichum commune L. Polytrichum juniperinum Willd. Polytrichum piliferum Schreb. Preissia commutata Nees. Preissia qadrata (Scop.) Nees Pseudoleskea filamentosa Lindb.? Pterygynandrum filiforme (Timm.) Hedw. Ptilidium pulcherrimum (Web.) Hampe Pylaisia polyantha (Schreb.) B. S. G. Rhacomitrium canescens (Weiss.) Brid. Rhytidiadelphus triquetrus (L.) Warnst. Rhytidium rugosum (Ehrh.) Kindb. Riccardia latifrons Lindb. Riccardia palmata (Hedw.) Carruth. Scapania aequiloba (Schwagr.) Dum. Scapania curta (Mart.) Dum. Schistidium confertum (Funck) B. S. G. Solenostoma caespiticium (Lindenb.) Steph. Sphenolobus hallerianus? Syntrichia mucronifolia (Schwagr.) Brid. Syntrichia ruralis (L.) Brid. Thuidium abietinum (L.) B. S. G. Gyilkos-tó Olt völgy, Balánbánya Gyilkos-tó Öcsém, Nagyhagymás Nagy hagymás Nagyhagymás Balánbánya Békás-szoros Nagy hagymás Öcsém Nagyhagymás Bot Útja" Terkő Kovács patak völgye - Öcsém Olt völgye, Balánbánya mellett Öcsém Öcsém Olt felső folyása, Nagyhagymás Olt völgye, Balánbánya Öcsém, Nagyhagymás Öcsém Balánbánya Öcsém, Békás-szoros Öcsém Terkő, Öcsém, Nagyhagymás Balán bánya Öcsém Olt völgye Nagyhagymás Terkő, Öcsém, Nagyhagymás Csík: Száraz-patak, Nagyhagymás alatt Öcsém, Gyilkos-tó, Hargita-liget Nagyhagymás Békás-szoros Terkő Olt völgye Balánbánya mellett Gyilkos-tó Nagyhagymás Öcsém, Nagyhagymás Terkő, Öcsém, Nagyhagymás 474

78 Bryoflorisztikai kutatások áttekintése Timmia austriaca Hedw. Timmia bavarica Hessl. Timmia norvegica Zett. Tortella tortuosa (L.) Limpr. Tritomaria execta (Schmid.) Hoffm. Ulota americana (P.Beauv.) Limpr. Ulota crispula Bruch. Ulota ulophylla (Ehrh.) Broth. Weisia tortilis (Schwagr.) C.Müll. Weisia viridula (L.) Hedw. Békás-szoros Öcsém Öcsém Egyeskő Gyilkos-tó Öcsém Öcsém Gyilkos-tó Gyilkos-tó Öcsém Irodalom BARTH J. (1905): A Hargita-hegység és szomszédságának flórája. =Magyar Botanikai Lapok. IV. évf. Budapest BÁLINT L. - ORBÁN S. (2002): Két új faj Románia flórájában. = Acta Acad. Paed. Agriesis, Sectio Biologia. 23 : BÁLINT L. - ORBÁN S. (2003): The Bryophyte Flora of Harghita Mountains. = Contribufii Botanice. XXXVIII : BÁLINT L. (2003) Egy új ombrogén láp a Hargita-hegységben. EME - Őszi Tudományos Ülésszak, Kolozsvár. BOROS Á. (1943): A Meesea hexasticha a Székelyföldön. = Scripta Botanica Musei Transsilvanici. 11: BOROS Á. ( 1944 ): A magyar flóra forrásművei II. Magyarország moháira vonatkozó irodalom. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadása, Kolozsvár. 7. BOROS Á. (1943): A Kukojszás vagy Mohos-tó és a Szent Anna-tó lápja. = Debreceni Szemle évf BOROS Á. - VAJDA L. (1967): Bryologische Beirtage zur Kenntnis der Flora Transsilvaniens. = Revue Bryologique et Lichénologique. t. XXXV. fasc. 1-4: BOROS Á.-VAJDA L. (1969): Bryoflora Carpathorum Septentrionali Orientaliorum. = Revue Bryologique et Lichénologique. t. XXXVI. fasc. 3-4 : DEGEN Á. (1930): Contributions f la connaissance de la Flore bryologique des Montagnes de Csík. = Folia Cryprogamica lnstitutum Botanicum Universitatis Litterarum Regiae Hungaricae Francisco-/osephinae. num. 7. vol. 1. Szeged DEMETER K. (1886): A magyar birodalom mohaflorája. Tanulmány. (Kritik über Hazslinszkys Moosflora von Ungarn). = Magyar Növénytani Lapok. t. 475

79 BALINT LAURA - ORBÁN SÁNDOR x: GYARMATI A. (2000): A Vargyas-völgy mohaflórája. = Múzeumi Füzetek. 9: GYŐRFFI 1. (1904) Bryológiai adatok az erdélyi flóraterületek ismeretéhez. Magyar Botanikai Lapok. 3 : GYŐRFFI 1. ( 1924) A Bryophyta regni Hungariae exiccata" részére begyűjtött és Kolozsvárott rekedt fajok jegyzéke. = Folia Cryptogamica. 1 : GYŐRFFY 1. (1943) Bélbor savanyú (bor)-vizeinek mohái. = Múzeumi Füzetek. 1 : GYŐRFFY 1. (1943b): Erdély virágtalan növényei (cryptogamae) a kutatás jövőtnéző megvilágításban. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadása, Kolozsvár HAZSLINSZKY F. (1885): A Magyar birodalom moha-flórája. h. n. IGMÁNDY J. (1943): Demeter Károly emlékezete. = Scripta Botanica Musei Transsilvanici. 11 : JAKAB G. ( ): Three Bryophytes new to Romania. = Studia Botanica Hungarica : MOHAN Gh. (1998): Catalogul briofitelor din Romania. Editura Universitatii din Bucure~ti ORBÁN S. - BÁLINT L. (2002): Új adatok a Hargita hegység (Románia) mohaflórájához. = Folia Hist. Nat. Mus. Matrensis. 26: PALL ~t. (1961): Contributii la cunoa~terea brioflorei din muntii Harghita. = Studia Vniversitatis Babe~-Bolyai. Ser. II. fasc. 2. Cluj POP E. (1960): Mla~tinile de turbií din R.P. Romanií. Editura Academiei Románe. Bucure~ti. Soó R. (1944): A Székelyföld növényszövetkezeteiről. =Múzeumi Füzetek. II. BÁLINT Laura KURZIA Kutatócsoport, Csíkszereda balintlaura@excite.com ORBÁN Sándor Eszterházy Károly Főiskola, Növénytani Tanszék, Eger orban@ektf.hu 476

80 A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE GYÖRGY ÉVA A FÉNY ÉS A NEDVESSÉG HATÁSÁRA KIALAKULT ANATÓMIAI SAJÁTOSSÁGOK TANULMÁNYOZÁSA NÉHÁNY ZÁRVATERMŐ NÖVÉNY LEVELÉBEN ÉS SZÁRÁBAN Abstract: [Study of the anatomical spesifics developt as a response to the light and to the humidity in leaves and branches of flowering plants] ln this study there have been performed histo-anatomical investigations of the leaf blades and stems of 12 angiosperm species with the microscopical evaluation of cross sections. The studied plants systematically belong to different families: Lamiaceae, Polygonaceae, Primulaceae, Gentianaceae, Santa/aceae, and Rubiaceae. The studied plant material was collected from habitats with different conditions of illumination and humidity in the Ciuc-basin. The adaptation of the sciophytes and heliophytes leaf blades to light effects can primarily be observed in the structure, the type and in the stage of development of the assimilatory tissue. The structure of above-ground stems is influenced only in an indirect way. Species belonging to the same family but to differently illuminated environments do not have essential differences in the histological structure of their above-ground organs. The palisade and the mechanical tissues are more developed in the leaf structure of the heliophytes. Relations between humidity and the internal structure of the stem can primarily be observed in the development of the vascular- and mechanical tissues, as well as in the presence or the absence of the aerenchyma. Rezumat: [Studiul caracterelor anatomice in frunze i tulpini determinate de factorul fotic i hidric la cateva angiosperme] ln lucrarea de fatii se prezintii rezultate ale studiului histoanatomic al limbului foliar i al tulpinii la 12 specii de angiosperme, aplicand tehnica de efectuare a seqiunilor i preparatelor microscopice. Organele vegetative supraterane supuse studierii provin de la specii de plante care apartin din punct de vedere sistematic la familiile: Lamiaceae, Polygonaceae, Primulaceae, Gentianaceae, Santalaceae, Rubiaceae. Plantele au fost colectate din medii naturale cu iluminare i umiditate diferitii in depresiunea Ciucului. Din punct de vedere structural, adaptiirile limbului foliar al plantelor heliofile i sciatofile fatii de factorul fotic se reflectii in primul rand in structura, tipurile i gradul de dezvoltare al tesutului asimilator. Structura tulpinilor supraterane este influentatii numai in mod indirect de ciitre luminii. La speciile din aceea i familie care triiiesc in conditii de iluminare diferitii, in structura histologicii a tulpinii nu existii diferente semnificative. Parenchimul palisadic i tesutul mecanic sunt mai dezvoltate in structura frunzei plantelor heliofile. Relatiile dintre conditiile de umiditate a mediului i structura internii a tulpinii pot fi observate in primul rand in gradul de dezvoltare a tesutului conduciitor i mecanic, precum i in prezenta sau absenta aerenchimului. 477

81 GYÖRGY ÉVA Bevezető A külső környezeti tényezők közül a fény és a víz jelentős mértékben befolyásolják a hajtásos növények testének szerveződését és az egyes szervek élettani szerepét. A kormofiták törzsfejlődése során kialakult morfo-anatómiai alkalmazkodási formák lehetővé teszik a növények túlélését és elterjedését nagyon változatos ökoszisztémákban. A levél plasztikusan alkalmazkodó növényi szerv a környezeti tényezők változásához. A heliofil levéltípus erős fényben fejlődik, nyílt terepen vagy a lombkorona felszíne mentén. A mezofillum egyik vagy mindkét oldalán jelen van az oszlopos asszimiláló alapszövet nagy számú kloroplasztisszal. Az oszlopos parenchima elsősorban a fotoszintézis helye, a szivacsos parenchima pedig főleg a párologtatás színtere, de a szervesanyag-építésben is részt vesz (HARASZTY 1990). A levéllemez vastag, tömör szerkezetű és kis felületű. Anyagcseréje élénk, fejlettek a levélerek, sok az asszimilátumot elszállító háncsedény és a szervetlen tápanyagok vizes oldatát hozó faedény. A nagyobb erekben erőteljes a szklerenchimatizáció, nyalábhüvely vagy háncs alatti szilárdítóív formájában. Az erős fény általában magas hőmérséklettel és ezáltal a párologtatás útján bekövetkező vízleadás fokozódásával társul, ezért a heliofil levelek bizonyos mértékben a szárazságtűrés bélyegeit is mutatják (FODORPATAKI és tsai ). A szkiatofil (árnyékkedvelő) levéltípus gyenge fényben fejlődik, például sűrű növényzet belsejében vagy más levelek árnyékában. Mezofilluma általában homogén (BAVARU - BERCU 2002), szerkezetében csak szivacsos asszimiláló alapszövet van jelen, mert gyenge fényben az oszlopos parenchima nem alakulhat ki. Egyes fajoknál az asszimiláló alapszövet oszlopos és szivacsos parenchimára differenciálódik, de a paliszád parenchima kismértékben fejlett. A levél vékony és puha, lazább szerkezetű, hajlékony és nagyobb felületű. Gyenge fényben a szilárdítószövetek közül elsősorban kollenchima fejlődik ki. A szkiatofil levél erezete gyengén fejlett, kevesebb a szállítóedény (FODORPATA KI 2001). Mivel az árnyékos élőhelyek általában nedvesek is, az árnyékkedvelés adaptív jellegei mellett jelen vannak a nedvességkedvelés bélyegei is. A higrofil levél nedves szárazföldi élőhelyen fejlődik. A levéllemez széles, vékony és puha. Az epidermisz kutikulája vékony, a levél amfisztomatikus (PERSECÁ - TUDOSE 1983). A sztómasűrűség kicsi, a sztómák enyhén kiemelkednek az epidermisz síkjából, a trichomák általában hiányoznak. A levél erezete gyér, az erekben kevés a szállítóedény és a szklerenchima. A szivacsos parenchima laza szerkezetű, a sejt közötti levegőjáratok szélesek. A szárazságtűrő növények levelei vastagok, az epidermiszt vastag kutikula borítja és általában jellemző a fokozott szőrözöttség (EAMES - MACDANIELS 478

82 Adaptív anatómiai sajátosságok t.anulmányozása 2001 ). A mezofillum fejlett, többrétegű. Az epidermális és szubepidermális sejtek falai gyakran lignifikáltak. Jellemző a hipodermisz differenciálódása az epidermisz és a mezofillum között (RUDALL 2000). Szállítószövet-rendszerük fejlett, gyakori a szklerenchima (GYURJÁN 1996). A xerofil levelek két nagy csoportra oszthatók: a pozsgásan vastag és a bőrneműen kemény levelekre. A földfeletti szár szerkezetét a fény csak indirekt módon befolyásolja, elsősorban a szilárdító szövetek fejlettségi fokát határozza meg. A nedvesség és a szár belső szerkezete közötti összefüggések főleg a szállító- és szilárdíószövetek fejlettségében, valamint az aerenchima jelenlétében vagy hiányában nyilvánulnak meg. Anyag és módszer Jelen dolgozatban 12 zárvatermő növény földfeletti vegetatív szerveit vizsgáltam hisztoanatómiai szempontból. A kiválasztott fajok renszertanilag különféle családokba tartoznak: Lamiaceae (Salvia pratensis L., Salvia verticilata L., Betonica officinalis L., Prunella vulgaris L., Ajuga genevensis L., Lamium maculatum L., Scutellaria galericulata L.}, Polygonaceae (Bistorta officina/is L.), Primulaceae (Lysimachia nummularia L.}, Gentianaceae (Menyanthes trifoliata L.), Santalaceae (Thesium linophyllon L.), Rubiaceae (Galium vernum Scop.). A begyűjtött növényi anyag a Csíki-medence eltérő megvilágítású és nedvességi viszonyokkal rendelkező élőhelyeiről származik. A keresztmetszetek friss és kálium-metabiszulfitos konzerváló folyadékban tartósított levelekből és szárakból készültek beágyazás után, kézi mikrotóm segítségével. A metszetek mikroszkópikus vizsgálata során a szövetek pontosabb azonosítása céljából kongóvörös és krizoidin keverékével szimultán kettős festésre került sor (PEACOCK 1966). Az epidermisz és a sztómák vizsgálata natív nyúzatkészítéssel történt. Eredmények A nyílt terepen, megfelelő megvilágítási körülmények között fejlődő növények levelének belső szerkezetében megfigyelhető a jól fejlett oszlopos asszimiláló alapszövet, melynek alkotásában két (Ajuga genevensis, Salvia verticilata, Bistorta officinalis, Menyanthes trifoliata, Scutellaria galericulata, Galium vernum, Prunella vulgaris, Betonica officinalis}, vagy egy rétegbe (Salvia pratensis) rendeződött, kloroplasztiszban gazdag, oszlopszerűen megnyúlt sejtek vesznek részt. A szivacsos asszimiláló alapszövet számos sejtközötti járattal rendelkezik. A fénykedvelő jelleggel kapcsolatba hozható az élénk anyag- 479

83 1 GYÖRGY ÉVA csere, ezzel összefüggésben a levélerek fejlettek, a szállítónyalábok szerkezetében a fa és a háncs egyformán jól képviselt (kivétel a Betonica officina/is, az Ajuga genevensis ahol a xilém fejlettebb). A Salvia verticilata, az Ajuga genevensis és a Prunella vulgaris esetében, a levelek a fénykedvelő szerkezeti sajátosságok mellett bizonyos mértékben a szárazságtűrés bélyegeit is mutatják: a sztómák száma nagy, megtalálhatók a fedőszőrök, az erekben sok a faedény, a háncsedény és a szklerenchimatizálódott szövetelem. Az árnyékos helyen élő Lamium maculatum és a Thesium linophyllon ( 1. ábra) levéllemezének szövettani felépítésére jellemző, hogy a mezofillum homogén, szivacsos asszimiláló alapszövet alkotja sz 1 1. ábra. A Thesium linophyllon L. levéllemezének szerkezeti vázlata fe - felső epidermisz, ae - alsó epidermisz, szt - sztóma, sz - szivacsos parenchima, f - fa, h - háncs A heverő, kúszó szárú pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia) esetében kialakul a paliszád parenchima, melynek sejtjei kevésbé megnyúltak, a szivacsos parenchima szerkezete laza a számos sejtközötti járatnak köszönhetően. A szkiatofil levél belső szerkezetében a nedvességkedvelés egyes bélyegei is megfigyelhetők: vékony kutikula, kevés sztóma, a szállítónyalábok összetételében kevés a faedény, a szilárdítószövetek hiányoznak (például a lenlevelű zsellérke esetében) vagy csak kismértékben vannak képviselve. Egyes növényfajok (Ajuga genevensis, Galium vernum) nyílt terepen és árnyékos helyen is előfordulnak. Az eltérő környezeti feltételek hatására a levéllemez szövettani szerkezetében különbségek figyelhetők meg. A közönséges infű (Ajuga genevensis) esetében az erdőszélen, cserjék alól gyűjtött egyedek levelének belső szerkezetében kevesebb a sztóma, az alsó epidermisz sejtjeinek oldalfalai hullámosak, az oszlopos parenchima 1-2 sejtrétegű, a szilárdítószövetet kollenchima képviseli (a főérben az egyetlen szállítónyaláb háncsré- 480

84 Adaptív anatómiai sajátosságok tanulmányozása szét övezi). Az erdei réten gyűjtött egyedek levéllemezére jól fejlett 2 sejtrétegű oszlopos parenchima jellemző, a gázcserenyílások száma nagy, az epidermiszsejtek oldalfalai kevésbé hullámosak, a főérben 1 nagy és 2-3 kisebb szállítónyaláb található, a nyalábokat szklerenchima övezi. A tavaszi galaj (Galium vernum) esetében, az eltérő fényviszonyok mellett fejlődő egyedek közötti szerkezetbeli különbség elsősorban az oszlopos asszimiláló alapszövet fejlettségének mértékében figyelhető meg. A szár szerkezetét a fény indirekt módon befolyásolja, elsősorban a klorenchima és a szklerenchimatikus elemek kifejlődését és fejlettségi fokát határozza meg. A kéreg klorenchima rétege, valamint a szklerenchima és a kollenchima előfordulása és fejlettsége a fénykedvelőknél és az ámyékkedvelőknél egyaránt fajonként változik. A vizsgált zárvatermők esetében a szállítószövet-rendszer fejlett. A Lamiacea családhoz tartozó fajok földfeletti vegetatív szerveinek vizsgálati eredményei alapján az általános szövettani szerveződés egyforma, csak az asszimiláló alapszövet és a szilárdítószövet fejlettségi foka változik, összehasonlítva a heliofil és az árnyékkedvelő fajokat. A Lamiacea családhoz tartozó fajokra jellemző, hogy a szár sarkainál fejlett kollenchima képződik. A nedves környezetből (időszakos állóvizek és azok környéke) gyűjtött zárvatermők levéllemezének közös szerkezeti sajátosságai a következők: kevés sztóma és ezek kiemelkednek az epidermisz síkjából, a kutikula hiányzik vagy nagyon vékony, az asszimiláló alapszövet oszlopos és szivacsos parenchimára tagolódik, a szivacsos parenchimára számos nagy sejtközötti járat jellemző, a szilárdítószövet hiányzik vagy csak a kollenchima képviseli. fc ko 2. ábra. A Menyanthes trifoliata L. levéllemezének anatómiája fe - felső epidermisz, ae - alsó epidermisz, szt - sztóma, o - oszlopos parenchima, sz - szivacsos parenchima, f - fa, h - háncs, ko - kollenchima, 1 - lakúna 481

85 GYÖRGY ÉVA A vidrafű (Menyanthes trifoliata) levéllemezének szerkezeti jellegzetessége a jól fejlett, 2-3 sejtrétegű oszlopos parenchima, valamint lakúnák előfordulása a főér övezetében (2. ábra). A vidrafű és a pénzlevelű lizinka szárának belső felépítésére jellemző az aerenchima kialakulása (3. ábra) és a szilárdítószövetek hiánya. A vízmelléki csukóka (Scutellaria galericulata) és a keserűfű (Bistorta officina/is) szárában a kollenchima és a szklerenchima egyaránt megtalálható, a szár nagyrészét kitöltő bélparenchima központi részén felszakadozik. e 3. ábra. A Lysimachia nummularia L. szárának belső felépítése e - epidermisz, kl - klorenchima, ae - aerenchima, f - fa, h - háncs, bp - bélparenchima Következtetések A levéllemez szerkezete nagyon plasztikusan alkalmazkodik a fotoszintézis és a párologtatás minél jobb megvalósítása érdekében, a különböző környezeti körülmények között. Ily módon a levéllemez anatómiai vizsgálata során meg lehet állapítani a környezet abiotikus tényezőinek fő paramétereit. A vizsgált zárvatermők levéllemezének fontosabb szerkezetbeli sajátosságait az 1. táblázatban foglaltam össze. A megfelelő fényviszonyok mellett élő fajok levéllemezének szövettani felépítésére jellemző, hogy az asszimiláló alapszövet oszlopos és szivacsos parenchimára differenciálódik. A vizsgált fajok többségénél a paliszád parenchima kétrétegű. A heliofil növények levelei bizonyos mértékben a szárazságtűrés bélyegeit is mutatják. 482

86 Adaptív anatómiai sajátosságok tanulmányozása Az árnyékkedvelő fajok levéllemezének mezofilluma általában homogén. Egyes esetekben megfigyelhető az oszlopos és a szivacsos parenchima elkülönülése, viszont az előbbi kevésbé fejlett. A gyengébb megvilágítást kedvelő növények leveleinek anatómiai felépítésében a nedvességkedvelés szerkezeti sajátosságai is megfigyelhetők. Ugyanazon faj esetében, az eltérő fényviszonyok között fejlődő egyedek levéllemezének szerkezeti sajátosságai között különbségek vannak. A földfeletti szár szerkezetét a fény közvetlenül nem befolyásolja, a klorenchima és a szilárdítószövetek fejlettségét határozza meg. Az egy családhoz tartozó fajok földfeletti vegetatív szerveinek vizsgálati eredményei alapján, az általános szövettani szerveződés egyforma csak az asszimiláló alapszövet és a szilárdítószövet fejlettségi foka változik, összehasonlítva a heliofil és a szkiofil fajokat. A nedvesség és a szár belső szerkezete közötti összefüggések főleg a szállítószövet elemeinek fejlettségében és elrendeződésében, a szilárdítószövetek valamint az aerenchima jelenlétében vagy hiányában nyilvánulnak meg. Irodalom BAVARU - BERCU (2002): Morfologia ~i anatomia plantelor. Editura Ex Ponto, Constanta EAMEs - MACDANIELS (2001): An lntroduction to Plant Anatomy. Tata McGraw-Hill Publishing Company Limited, New Delhi FODORPATAKI L. (2001 ): Mikroszkópos növényszervezettan. EME Kiadása, Kolozsvár FODORPATAKI - SZIGYÁRTÓ - BARTHA (2004): Növénytani ismeretek. Scientia Kiadó, Kolozsvár GYURJÁN 1. (1996): Növényszervezettan. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest HARASZTY Á. ( 1990): Növényszervezettan és növényélettan. Tankönyvkiadó, Budapest PEACOCK, H. A. (1966): Elementary Microtechnique. Edward Arnold Pubi. Ltd., London PERSECÁ - TUDOSE (1983): Biologie generalií. Editura Didactica ~i Pedagogica, Bucure~ti RUDALL, P. (2000): Anatomy of flowering plants. Cambridge Univ.Press, Cambridge

87 GYÖRGY ÉVA Fajok A levéllemez Amezofillum A szilárdítószövet A sztómák szerkezete típusa típusa elhelyezkedése Ajuga dorziventrális heterogén szklerenchima amfisztomatikus genevensis L. fejlett paliszád (árnyékos helyen parenchima kollenchima) Betonica dorziventrális heterogén kollenchima amfisztomatikus off icinalis L. fejlett paliszád parenchima Bistorta dorziventrális heterogén kollenchima amfisztomatikus officina/is L. fejlett paliszád parenchima Galium dorziventrális heterogén kollenchima hiposztomatikus vernum Scop. (árnyékos helyen amfisztomatikus) Lamium izolaterális homogén szklerenchimatikus hiposztomatikus maculatum L. hipodermisz Lysimachia dorziventrális heterogén - amfisztomatikus nummularia L. Menyanthes dorziventrális heterogén kollenchima amfisztomatikus trifoliata L. fejlett paliszád parenchima Prunella dorziventrális heterogén szklerenchima amfisztomatikus vulgaris L., fejlett paliszád kollenchima parenchima Salvia dorziventrális heterogén kollenchima amfisztomatikus pratensis L. Salvia dorziventrális heterogén szklerenchima amfisztomatikus verticilata L., fejlett paliszád kollenchima parenchima Scutellaria dorziventrális heterogén kollenchima hiposztomatikus galericulata L. fejlett paliszád parenchima Thesium izolaterális homogén amfisztomatikus linophyllon L. 1. táblázat. A vizsgált zárvatermők levéllemezének szerkezeti sajátosságai GYÖRGY Éva Sapientia EMTE, Csíkszereda gyorgyeva@sapientia.siculorum.ro 484

88 A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE PÁLFALVIPÁL A FIÓKÁS TYÚKTARÉJ - GAGEA SPATHACEA (HAYNE) SALISB. ERDÉLYBEN Abstract: [Gagea spathacea (Hayne) Salisb. in Transylvania) lt is welcome news that the area( botanical researches have been turned towards floristics and floristic chorology in the past fifteen years. These researches aim eventually the sustenance of biodiversity. The number of the Gagea genus spread in Eurasia is of 70 plants. 13 species are known in Romania from which several are on the Red List. There are known historical botanical habitats of the rare Gagea spathacea (HEUFFEL, J.1858; F. SCHUR, 1866). Nowadays in Romania it can be found in Craiova (Gura Motrului) and Ia~i (Piídurea Barnova). lt has not been mentioned in the flora of the Szeklerland yet. This is why it is so important the indication of its habitat (on 17'" April 2005) near the banks of the Cika-Egres (Égeres) stream, on the Kalonda peak (847 m), which belongs to Farkaslaka. 1 identified the plant in the presence of the botanist JAKAB Gusztáv from Szeged (Hungary). The plant was is association with Agrosti - Festucetum rubrae and Festuco rubrae - Deschampsietum. We appreciated that there were a number of 1 OOO blooming plants and more than base leaf plants. ln short: the indication of Gagea spathacea in Transylvania, Romania is a new flora datum. At the same time it is also a novelty in the flora of the Szeklerland - a new species -, which is rare and needs protection. The map of its habitat as well as the photos about Gagea spahacea (taken bay JAKAB Gusztáv) is annexed to this article. We have also mentioned as bibliography 13 works of speciality. Rezumat: [0 sta\iune nouií a speciei Gagea spathacea (Hayne) Salisb. in Transilvania) in ultimii ani cercetiírile botanice s-au indreptat in mod inbucuriítor din nou spre floristicií Í geografie floristicií (corologie). Aceste cercetiíri au ca scop final piístrarea, ocrotirea biodiversitií\ii floristice. Cele 70 de specii ale genului geofit Gagea au riíspiíndire eurasiaticií. in flora Romaniei au fost identificate 13 specii, dintre care mai multe sunt plante rare cuprinse in Liste Ro ii. Semnalmentele caracteristice speciei Gagea spathacea sunt: 2 bulbi inegali intr-o tunicií comunií, 2 frunze bazale, canaliculate i bractea in forma de spatií la baza inflorescen\ei (/ig. 1.). Despre prezen\a speciei in Romania se cunosc date botanice istorice (HEUFFEL, J. 1858; ScHUR, F. 1866), iar cele actuale suni semnalate de la Craiova (Gura Motrului) i la i (Piídurea Barnova) (Flora RSR Xl ; CICOÁRLAN, V ). Nici din Flora Secuimii nu s-a semnalat prezen\a speciei (Soó R ; ). in comunicarea de fa\ií autorul semnaleazií prezen\a speciei Gagea spathacea in apropierea comunei Lupeni, jude\ul Harghita, Pasul Kalonda (84 7 m), pe platoul Cika, pe malul paraului Égeres (jig. 2.). Popula\iile plantei au fost identificate in asocia\iile Agrosti - Festucetum rubrae i Festuco rubrae - Deschampsietum instalate intr-o rari te de arini. Planta a fost giísitií in compania botanistului JAKAB Gusztáv (Seghedin - Ungaria), la 1 7 aprilie La data men\ionatií popula\ia speciei am estimat-o la cca. 1 OOO exemplare inflorite i mai multe sute de mii exemplare cu frunze bazale. Exemplarele colectate au fost predate la Herbarul Griídinii Botanice din Cluj, la data de 13 iunie

89 PÁLFALVIPÁL Semnalarea speciei. este a treia datií floristicií pentru flora actualií a Romaniei. in flora actualií a Transilvaniei justificií prezenta taxonului de dupií aproape 150 de ani. De asemenea este o datií floristicií nouií i pentru Flora Secuimii. Ca plantií rarií propunem includerea ei pe Lista Ro~ie a plantelor din Secuime. Corologia speciei Gagea spathacea in Romania este reprezentatií pe harta aliíturatií (fig. 3.). Comunicarea este insotitií de 13 surse bibliografice de specialitate. 1. Az utóbbi másfél évtizedben a terepbotanikai kutatások örvendetes módon ismét a florisztika és a florisztikai növényföldrajz (chorológia) felé fordultak. A botanikai feltárások hőskorát idéző kutatást indokolják a következők: - botanikatörténeti flóraadatok igazolása; - új, eddig nem ismert előfordulások jelzése; - a nemzeti flóraművek elavult, felfrissítendő chorológiai adattárai; - a kipusztult, veszélyeztetett, sebezhető és ritka növényfajok helyi, kistáji, régiókbeli és nemzeti (országos) Vörös listáinak.elkészítése; - botanikai értékeket felmutató területek védelmi hálózatának kiépítése Európában (Natura ) stb. azaz a biológiai sokféleség (biodiverzitás) kutatása, jobb megismerése és hatékonyabb fenntartása. Szűkebb szülőföldünk - a Székelyföld - flórakutatása sem lezárt. Ezt jól igazolják - csak e cikk szerzőjének gyűjtéseinél maradva - Csík és Udvarhely térségében azonosított ritka fajok mint: Chimaphila umbellata (gy. 1968), Pulsatilla patens (gy. 1969, 2001), Astragalus roemeri (gy. 1977, 1978, 1993), Sisyrinchium montanum (gy. 1990, 2004 ), Tulipa silvestris (gy. 1996, 1998), Gladiolus palustris (gy. 1998), Tozzia alpina, Goodyera repens (gy. 2002) stb. jelzése. A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) szintén a közlemény szerzője által jelzett székelyföldi elterjedésű allergén növény (gy. 2003, 2005). Közleményünk a 2005 tavaszán a farkaslaki Kalonda-tetőn (847 m) azonosított növényritkaság, a fiókás tyúktaréj - Gagea spathacea (Hayne) Salisb. romániai - erdélyi és székelyföldi - botanikatörténeti és aktuális előfordulását, termőhelyi viszonyait és areálflorisztikai jelentőségét tárgyalja. 2. A liliomfélék (Litiaceae) családjába tartozó tyúktaréj (Gagea) nemzetség eurázsiai elterjedésű fajainak száma mintegy 70. Európában kéttucatnyi fajuk őshonos (MOLNÁR 2003 : 160). Magyarországon 7 (Soó 1973:61-65), Romániában 13 (Flora RSR. 1966: ) - 12 (CIOCÁRLAN 2000: ) fajuk ismeretes. A romániai flórában Vörös listás növények a Gagea fistulosa (Ram. ex DC.) Ker - Gawl., Gagea granatelli (Pari.) Pari., és a Gagea podolica J. A. et J. H. Schultes (BO~CAIU - COLDEA - HOREANU 1994: 51 ). További ritka fajokként jelölik meg a Gagea bulbifera (Pallas) Schultes et Schultes fii Gagea reticulata (Pallas) Schultes et Schultes fil Gagea spathacea (Hayne) Salisb., 486

90 A fiókás tyúktaréj Erdélyben Gagea bohemica (Zauschn.) Schultes et Schultes fii., Gagea szovitzii (A. F. Láng) Besser taxonokat (CIOCÁ.RLAN 2000: ) A tyúktaréjokat hagymáik száma és azok buroklevelei, tő- és szárleveleik alakja és száma, a virágkocsányok szőrözöttsége vagy annak hiánya, a lepellevelek alakja stb. fajjellegek alapján határozzuk meg. 1. kép. Fiókás tyúktaréj - Gagea spathacea (Hayne) Salisb. Jakab G. felvétele, április 17. A fiókás tyúktaréj - Gagea spathacea (Hayne) Salisb.J (25) cm magas, lágyszárú évelő növény. Két ovális, mm hosszú, (5) 6-10 mm hagymáját szürkés vagy barna színű közös buroklevél fedi. Tőleveleinek száma 2, ezek keskenyszálasok, cm hosszúak, 1,5-2 mm szélesek, félhengeresek (csőszerűek) Egyetlen szárlevele hosszúkás-lándzsás, csuklyás, 487

91 PÁLFALVIPÁL 4-8 (9) cm hosszú, 4-6 mm széles; 3-4 murvalevele szálas-lándzsás, 1-3 cm hosszú, 1-2 mm széles. A virágok kocsányai mm hosszúak, tövüknél összenőttek, kopaszak. A látszólag bókoló virágok száma (1) 2-4 (5). A lepellevelek élénksárgák, tompa csúcsúak, 1-1,5 cm hosszúak, fonákjukon zöldes középérrel. Toktermése gömbös 3-6 mm átmérőjű. Tavasszal virágzó, hagymás geofita növény. Március közepe - április (május) időszakában díszíti gyertyános-tölgyes, bükk erdeinket, azok tisztásait, hegyi rétjeit. A bükkösök (Fagetalia) karakterfaja. Üde, tápanyagban gazdag, gyengén savanyú - semleges vegyhatású, humuszos törmelék- és vályogtalajt kedvelő növény (Soó 1973: 63). Növényünk közép-európai faj, szubatlanti-balti jelleggel. Állományai kizárólag Európából ismertek - Franciaországtól Közép-Európán és a Baltikumon át Dél-Svédországig fordulnak elő. Legdélibb ismert állományai Jugoszláviában élnek. Északkelet-Magyarországon a Szatmár-Beregi sík erdeiben (Beregdaróc, Magosliget, Tarpa, Gulács, Vámosatya stb.) található meg. A fiókás tyúktaréj a Gagea nem egyik legritkább faja - állományai szórványos megjelenésűek, a faj visszaszorulóban, elterjedési területe felszakadozóban van (MOLNÁR 1999:275; 2003: 160). Magyarországon a Ft eszmei értékű védett növények közé sorolják (Magyarország védett növényei 1999: ) A ritka fiókás tyúktaréj Székelyföld flórájában való jelenlétéről mindeddig nem volt tudomásunk (Soó 1940:24-25; 1943: 16) április 17-én a székelyföldi Farkaslaka község (Hargita megye) határában található Kalondatető Székelyudvarhely felé eső (déli) oldalán - a PÁLFALVI Pál által már tól számontartott kiemelt tudományos jelentőségű termő- és lelőhelyen (Site of Special Scinetific lnterest = SSSI) - egy érdekes megjelenésű tyúktaréj fajra figyeltünk fel. Két keskeny - szálas tőlevele és egyetlen szárlevele alapján a Gagea spathacea fajjal azonosítottuk. A JAKAB Gusztáv szegedi botanikus társaságában talált növényből két fólia herbáriumi példányt gyűjtöttünk. A préselt növényeket június 13-án a Kolozsvári Botanikus Kert Herbáriumába helyeztük el. A fiókás tyúktaréjról bizonyító fénykép is készült. A határozást a JAKAB Gusztáv készítette fényképek alapján a Debreceni Egyetem botanikusa, MOLNÁR V. Attila is megerősítette. Az azonosításban nyújtott közreműködésüket ezúttal is köszönöm. E ritka növényfaj székelyföldi előfordulásáról rövid közleményben is beszámoltunk (JAKAB - PÁLFALVI in press). 3. A fiókás tyúktaréj kalondatetői állományát mintegy 1 OOO virágzó tőre és több tőleveles példányra becsültük. Az állomány április 17-én a virágzás kezdetén volt. 488

92 A fiókás tyúktaréj Erdélyben 2. kép. A fiókás tyúktaréj - Gagea spathacea (Hayne) Salisb. termőhelye a farkaslaki Kalondatető, Cika-Egres (Égeres) pataka mellékén. Jakab G. felvétele, április 17. Az újonnan felfedezett populáció lelőhelye a Székelyudvarhelyt Sóvidékkel összekötő 13A megyei aszfaltozott műút mellett, a Kalonda-tető (847 m) farkaslaki részéhez tartozó Cika legelőjének déli végén mintegy m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Itt az úttól nyugatra - közvetlen a tetőre érkező szerpentinek után - az Egres (Égeres) patak ereszkedik be, amelyet a közelben fakadó források táplálnak. A patakot enyves éger (Alnus glutinosa) ligetek kísérik. Az égeresek között a kutyabenge (Frangula alnus), vadrózsa (Rosa canina s.l.}, egybibés galagonya (Crataegus monogyna), borzas szeder (Rubus hirtus) a cserjeszint képviselői. Sajnos a m magas égerfák közül 2004 augusztusában többet is kivágtak, korhadó, felégetett ágcsomóik hirdetik a vészt. A termőhely D-DK expozíciójú, os dőlésszögű. A terület földrajzi koordinátái: Északi szélesség 46 26' és Keleti hosszúság 25 13'; biokartográfiai kódja az UTM 10" 10 km.-es hálózatos rendszerében: LM 63 (Farkaslaka). A Gagea spathacea termőhelyei bükk hagyásfák árnyékában - néhol meglepően száraz termőhelyen - az Agrosti - Festucetum rubrae Csűrös et Resmerita 1960 (szélfüves - vörös csenkesz társulás) gyepjeiben, de főleg sűrün, élénk- 489

93 PÁLFALVIPÁL zöld gyepszerűen az enyves éger ligetek között megtelepedett, leromlott, gyomos Festuco rubrae - Deschampsietum F. Ratiu et Gergely 1978 (sédbúzás vörös csenkesz társulás) gyepjeiben vannak. Az utóbbi társulás gyepjeit a terep mélyedéseiben kedvezőbb nedvességviszonyok miatt a f uncetum effusi Soó ( 1931) 1949 (békaszittyós) társulásai telepedtek meg, melyekben szintén sárgállanak növényritkaságunk populációi. A legelőként használt terület marhataposta, vaddisznótúrta gyomos térségein a Cirsium arvense, Carduus acanthoides, Galeopsis tetrahit, Rumex obtusifolius, Vrtica diotica tövei és a Stenactis annua, Erigeron canadensis szálankénti előfordulása jelzik az antropo-zoogén hatások magas fokát. Különösen szép a terület tavaszi geofiton aszpektusa. A laza égerligetek között a zöldellő fiókás tyúktaréjt jellemző kísérő fajai a fehérlő foltokban virító berki szellőrózsa (Anemone nemorosa) és az erdélyi csillagvirág (Scilla kladnii) mellett a megkésett virágzású tavaszi sáfrány (Crocus heuffelianus) és a nedves talajmélyedésekben a sárga bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides), salátaboglárka (Ficaria verna), kúszó boglárka (Ranunculus repens), mocsári gólyahír (Caltha palustris subsp. laeta) és a halványkék mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) stb. tövei és más tavaszi fajok virágoznak. A nyári-őszi aszpektus jellegzetes növényei a már jelzett növénytársulások vezérnövényein kívül a szőrfű (Nardus stricta), selyemperje (Holcus lanatus), vérontó pimpó (Potentilla erecta), palástfű (Alchemilla sp.), borsos keserűfű (Polygonum hydropiper), pénzlevelű és közönséges lizinka (Lysimachia nummularia, L. vulgaris), bókoló gyömbérgyökér (Geum rivale), gyíkfű (Prunella vulgaris), ördögharaptafű (Succisa pratensis), vízi és mezei menta (Mentha aquatica, M. arvensis), vízi peszérce (Lycopus europaeus), réti legyezőfű (Filipendula ulmaria), fehér zászpa (Veratrum album), tyúkhúr (Stellaria media) jelzik a talaj mezo-higrofil, higrofil jellegét. A felsorolt színes virágú fajok nem játszanak szerepet a táj aszpektusában, ugyanis eltakarják a nagy tövekben termő Deschampsia caespitosa és a funcus effusus, de főleg a mezei aszat (Cirsium arvense) és útszéli bogáncs (Carduus acanthoides) tömegesen tenyésző - és ugyancsak antropo-zoogén terhelést jelző - foltjai őszén élénk színű virágaikkal foltokban másodvirágoztak, hosszú őszt jósoltak a berki szellőrózsa, mocsári gólyahír, indás infű (Ajuga reptans) és a kakukkszúnyogfű (Lychnis flos-cuculi). A valamikori erdőkre emlékeztetnek az égerfa csutakok tövén tenyésző páfrányok, mint a tarajos pajzsika (Dryopteris cristata), hölgyharaszt (Anthyrium filix-femina) fajok és a savanyú vegyhatású talajt jelző kétlevelű árnyékvirág (Majanthemum bifolium) és az erdei madársóska (Oxalis acetosella). A kékvirágú fecsketárnics (Gentiana asclepiadea) néhány töve igazi ritka erdőreliktum ezen a területen. 490

94 A fiókás tyúktaréj Erdélyben 4. A Gagea spathacea ritka előfordulású faj Romániában. Botanikatörténeti jelentősége is van, ugyanis közel 150 évesek az első lelőhelyekre vonatkozó adatok. A Román Flóra (Xl. 1966: 182) a Lugos melletti Silha nedves kaszálóiról (HEUFFEL 1858: 174) és Szeben közelében - Nagy- és Kisdisznód között - (SHUR 1866 : 666) említi. Az Erdély flóráját kritikailag összegező flóramű a Gagea spathaceat az apró tyúktaréj (Gagea minima) körébe sorolja (SIMONKAI 1886: 527). Székelyföld flórájában korábban nem jelezték a növény jelenlétét (Soó 1940:24-25; 1943: 16). A fajnak jelenleg mindössze két aktuális előfordulása ismert Romániában. Olténiában - Craiova közelében - Gura Motrului: Argine~ti és Butoie~ti erdőkben gyűjtötte GRINTESCU a Román Akadémia Herbáriumában elhelyezett növénypéldányokat. A másik lelőhely Moldvában, Ia~i közelében Barnova mellől ismert (CIOCÁRLAN 2000: 907). E közlemény szerzője a Kolozsvári Botanikus Kert Herbáriumába helyezte el a farkaslaki Kalonda-tetőn megtalált, azonosított növényt. A fiókás tyúktaréj - Gagea spathacea (Hayne) Salisb. történeti és aktuális lelőhelyeit Romániában a mellékelt térkép ábrázolja. ~,,-t\ :!-' >-r. )"'(. "'<..-<,.. ~. ~..l" :<. 1 f ~.,.:. ' 1 asi k.6«lttg ~ ~ ~. MOLDVA B~rnovo f ERDÉLY \, V. Ciocirlan, r ~.,~.:t~.\ ) 't...,..,_. :-..._, ~'1 Palf:il-. P ápnhs 17. ~ 1f.1oodalel6{lk. a _(Egres- patnk) ' ~M1, ~ o Nigy-1\Sl<lsdis"mód közan ')_: o j :1hall 1?['858 l". F. Schur, ~~,. tu e,. ~ 1 -? 'J~ " '"), ~-. S,.beo ~beo) : ~ '" ~ - ~-.,!~. ~r~: Pl.dorea A~lne'tl \ \ Pidurea Butolqll "- Florn HSH, (XL) G. GrinlcS<u f )'""'I' 'A,....._... (,>...( Jrlmagyanlzat o Erdélyi botanikotörléneti adatok Román Flóra akluális adarai + Erdélyi ilj, aktuális adat 3. ábra. A fiókás tyúktaréj - Gagea spathacea (Hayne) Salisb. történeti és aktuális lelőhelyei Romániában. Pálfalvi P., szeptember

95 PALFALVIPAL 5. A fiókás tyúktaréj populációit az intenzív legeltetés ellenére sem veszélyezteti kipusztulás. Geofita életformája, életciklusának tavaszi jellege következtében a május elején kezdődő legeltetés kezdetekor, nyár elejére már teljesen eltünnek állományai s csak a földalatt meghúzodó hagymái élnek tovább. Ha reális veszélyeztető tényezőt kell megjelöljünk, véleményem szerint az nem a legeltetés, hanem a gumókat csemegésző vaddisznók túrásai. Összegezés A fiókás tyúktaréj jelzése a farkaslaki Kalonda-tető, Cika-Egres (Égeres) pataka mellékéről új flóraadat Romániában. Jelenleg ez a harmadik ismert lelőhelye az országban. Közel 150 év távlatából újra igazolja a faj jelenlétét Erdély flórájában is. A gyűjtött bizonyító herbáriumi példányok pedig a faj hiányzó lapjaival gazdagítják a Kolozsvári Herbárium kollekcióit. Ugyanakkor Székelyföld flórájának is frissen jelzett újdonsága, új faja - ritka és védendő növényritkasága. Termőhelyeinek degradációja miatt (égerfák kivágása, felégetése, a nedvesebb területek kiszáradása, gyomosodás, legeltetés, vaddisznótúrások) állományai állapotának tudatos monitorizálása, megfigyelése, védelme követendő, indokolt feladat, a biológiai sokféleség (biodiverzitás) fenntartása szempontjából is. Ritka (Rare) minősítéssel a székelyföldi Vörös Listás növények értékes fajának javasoljuk. Irodalom CIOCÁRLAN, V. (2000): Flora ilustrata a Romaniei. Ed. Ceres, Bucure~ti BOSCAIU, N. - COLDEA, Gh. - HOREANU, Cl. (1994): Lista Ro~ie a plantelor vasculare disparute, periclitate, vulnerabile ~i rare ln flora Romaniei. = Ocrotirea naturii ~i a mediului inconjurator. Tom 38. Nr HEUFFEL, J. (1858): Enumeratio Plantarum in Banatu Temesiensi sponte crescentium et frequentius cultarum. Vindobonae JAKAB, G. - PÁLFALVI, P. (in press): A fiókás tyúktaréj - Gagea spathacea (Hayne) Salisb. Erdélyben. = Kitaibelia 10. Debrecen. KOVÁCS J. A. (2004): Synataxonomical checklist of the plant communities of Szeklerland. = Kanitzia 12. Szombathely LEHRER, Andy Z. - LEHRER, M. ( 1990): Cartografierea florei ~i faunei Romaniei (Coordonate arealografice). Ed. Ceres, Bucure~ti. 492

96 A fiókás tyúktaréj Erdélyben MOLNÁR V. A. (2003): Növényritkaságok a Kárpát-medencében. Debreceni Egyetem TIK Növénytani Tanszék, Debrecen és Winterfair Kft., Szeged SHUR, J. F. (1866): Enumeratio Plantarum Transilvaniae. Vindobonae SIMONKAI L. (1886): Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata. Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest Soó R. (1940, 1944): A Székelyföld flórájának előmunkálatai. [ ]. Supplementum /. [ ]. Kolozsvár. Soó R. (1973): A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve. V. Akadémiai Kiadó, Budapest * * * (1966): Flora Republicii Socialiste Romania. Red. SÁVULESCU, Traian. Ed. Academiei, Bucure~ti , * * * Magyarország védett növényei. Szerk. FARKAS S. Mezőgazda Kiadó, Budapest PÁLFALVI Pál Benedek Elek Tanítóképző Főiskola, Székelyudvarhely palfalvipal@yahoo.com 493

97

98 A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE Russu TIBOR ÉSZAKI ÉS DÉLI KITETTSÉGŰ TERÜLETEK ERDEI NÖVÉNYZETÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA A CSÍKI-MEDENCÉBEN Abstract: [Comparison of north and south sided area's vegetation in the Csík / Ciuc Basin forests]. The aim of our research is to analyze the vegetation character through the comparison of north and south sided area's vegetation, using statistical analysis of the vegetation parameters. During our research we analyzed the vegetation on 18 plots, half of them north sided and half south sided. Bascd on collccted data we performed statistical analysis as follows: species number; classical and modified Jaccard and Sorensen indexes of species number; consistency, dominance, frequcncy, classification of the plots using binary Euclidean distance and Ward-Orlóci algorithm; ordination of the plots using non-metric multidimensional scaling and binary Euclidean distance; Shannon and Simpson diversity; T, W, R parameters; 1VK parameter, life form and life strategy. As a result we can conclude that there are some significant differences between the parameters of the north and south vegetations, but the classification and the ordination show that the south vegetation and the north one doesn't forma separate group. Rezumat: [Analiza comparativii a vegetapei forestiere de pe suprafetele nordice ~i sudice din Bazinul Ciuc] Scopul cercetiirii este de a analiza caracterul vegetatiei prin comparapa ~i analiza statisticii a parametrilor vegetatiei de pe suprafetele cu expozi\ie nordicii ~i sudicii din Bazinul Ciuc. in cadrul acestei cercetiiri am analizat un numiir de 18 cvadrate, jumiitate dintre acestea fünd suprafe\e cu expozipe nordicii, jumiitate sudicii. Pe baza datelor culese am efectuat un ~ir de analize cuantificative ~i statisticc: numiirul speciilor, indicele Jaccard Í Sorensen clasic i transformat; consistent{i, frecvent{i Í grad de acoperire privind speciile intfilnite, clasilicarea cvadratelor pe baza distantelor euclidiene i al algoritrnului Ward-Orlóci; indicele de diversitate Simpson ~i Shannon; strategie, etc. Pe baza analizelor se poate afirma cii existii o anumitii diferen\ii significantii intre datcle vegetatiei nordice i sudice, dar clasificarea ~i ordinatia ne aratii cii vegetatia nordicií i sudicii nu formeaza grupe separate. Jelen kutatásunk célja a növényzet jellegének az elemzése az északi és déli kitettségű területek növényzetének az összehasonlításán keresztül. Az összehasonlításnak a módja a mintaterületekhez tartozó növényzet mutatóinak a statisztikai vizsgálata. A kutatás során 18 mintaterületet vizsgáltunk meg, melyek fele-fele arányban tartoztak az északi és déli jellegű kitettségekhez. A mintavételezés adataiból a következő elemzéseket végeztük el: fajszám, a fajszámra vonatkozó klasszikus és módosított Jaccard és Sorensen indexek; konzisztencia, borítás és gyakoriság, ezek alapján a mintavételi helyek osztályozása bináris euklideszi távolság és Ward-Orlóci-féle összevonási algoritmus segítségével, valamint a mintavételi helyek ordinációja bináris euklideszi távolság és nem-metrikus sokdimenziós skálázás segítségével; Shannon és Simpson diverzitás; T, W, R értékek; TVK érték, életfonna és stratégia, flóraelem. 495

99 RussuTIBOR Az elemzések alapján ugyan az északi és déli kitettségek adatai között vannak szignifikáns eltérések, az osztályozás és az ordináció azt mutatja, hogy az északi és a déli kitettségek növényzete nem alkot külön csoportot. 1. Bevezetés, a kutatás célja Az utóbbi évtizedek nagykiterjedésű széltörései kapcsán felmerült a háttérben álló okok kiderítésének az igénye. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az állományok instabilitásának oka egyrészt az erdők monokultúra jellegéből, másrészt pedig a gyökérrontó tapló fertőzéséből ered. Az állékonyabb, természetes, termőhelynek megfelelő erdőtársulások visszaalakításának egyik előfeltétele annak ismerete, hogy a több évtizedes, vagy akár évszázados lucfenyves monokultúrát előnyben részesítő erdőgazdálkodás mennyire változtatta meg a termőhelyet. Ennek egyik módja a növényzet elemzése, annak a tisztázása, hogy a természetes környezet sokszínűségéből adódó mozaikos termőhely mennyire tükröződik a növényzet jellegében. Egyik sokszínűségi tényező az északi és déli kitettség. Jelen kutatásunk célja a növényzet jellegének az elemzése az északi és déli kitettségű területek növényzetének az összehasonlításán keresztül. Az összehasonlításnak a módja a mintaterületekhez tartozó növényzet mutatóinak a statisztikai vizsgálata. 2. A Csíki-medence természetföldrajzi viszonyainak összefoglalása 2.1. Földrajzi elhelyezkedés, geológia, éghajlat, talajviszonyok, hidrológia Az Al-, Közép-, és Felcsíkból álló terület körülbelül 68 km hosszú és 28 km széles, területe ha, nyugaton és dél-nyugaton a Hargita hegyvonulat, keleten a Nagyhagymás és a Csíki-havasok határolják, délen és délkeleten pedig a Csomád hegység. A Csíki-medence és a határoló hegységek geológiai összetétele nagyon változatos: a Keleti-Kárpátok mindhárom szerkezeti összetevője megtalálható: eruptív és kristályos alakzatok és a homokkő övezet valamint a medencék pliopleisztocén komplexuma. A medencéket nyugattól-délkeletig a vulkánikus eredetű Hargita és Csomád hegységek határolják. Ezek a képződmények általában sztratovulkáni építmények amelyek a kiszórt vulkáni törmelékanyagból és a közbeékelődő lávakőzetekből épülnek fel. A kőzetek uralkodóan andezitek (piroxén és amfibol andezitek), a vulkáni törmelékanyagok részben kiszórt piroklasztitok, tufák, breccsák. A medence keleti határán levő Csíki-havasok északi részét kristályos-mezozoi- 496

100 Erdei növényzet összehasonlító vizsgálata kum kőzetek alkotják: filitek, gneisz, mészkő, dolomit stb. A Nagyhagymás kristályos kőzeteire triász-jura kori mészkő rakodott, megalkotva a medence északkeleti határhegységét. A Csíki-havasok déli része kárpáti flis képződmény, nyugatról-keletre haladva egymásra rárakodva találjuk az alsókréta, majd a középés felsőkréta, keletre pedig a paleogén flis homokköves, márgás, konglomerátumos réteg sorait. A Csíki-havasokban azonban elszigetelt vulkáni szerkezeteket is találunk, ilyen a Közép- és Alcsíki-medencék határát képező Harom - Suta Somlyó vonulat, melynek andezittömbje kőzettanilag, szerkezetileg és geomorfológiailag elkülönül a Hargita gerincvonalát alkotó andezitektől. Hasonló szerkezetű a szintén határt alkotó Rákosi vonulat is. A Csíki-medencét kitöltő szedimentum törmelékes vulkáni üledékből, megszilárdult lávafolyásokból, a keleti hegységperemet felépítő kristályos és homokkő (flis) rétegek eróziójából származó anyagból és tavi (homok, kavics, agyag, márga, lignit, tőzeg) majd szárazföldi (hordalékkúp és alluviális) üledékekből áll. Ezen változatos üledékkőzetek a medencék oszcilláló süllyedését bizonyítják. A Csíki-medencét hosszában az Olt folyó szeli át. Az Olt vízrendszerének a kialakulása a pleisztocén közepén indult meg. A folyó völgyének a kialakulását a tektonikai mozgások és a pleisztocén éghajlat-ingadozások befolyásolták, így a bevágódás szakaszosan történt, amint ezt a völgyben felismerhető teraszok igazolják. KRISTÓ (1968) szerint a medencében öt terasz határolható el, ezek közül az első három a legfejlettebb. Az éghajlat elemzéskor a Csíkszeredai Meteorológiai Állomás ( időszak) és a Csíksomlyón ( időszak) mért adatokra támaszkodunk Havi és évi átlaghőmérsékletek ( 0 C] Csíksomlyó Hónap 1. II. III. IV. v. VI. VII. VIII. IX. x. XI. XII. Átlag Átlaa - 7,5-5,6 0,3 7,0 12,4 15,9 17,6 17'1 12,5 7,5 0,2-4,4 6,1 Min. -12,7-11,5-5,7 3,5 8,3 13,4 14,9 14,7 8,1 4,7-4,5-9,5 4,5 Max. -1,9 0,2 5,4 12,1 15,0 18,4 19,7 21,5 15,7 10,7 3,8 0,7 7,6 1. táblázat. Havi és évi átlaghőmérsékletek minimum-, maximum- és átlagértékei (Csíksomlyó, ) A fenti táblázatból kitűnik, hogy az átlaghőmérséklet relatív alacsony (-6, 1 C), de jelentősen ingadozik a 36 évnyi időszak alatt. Ugyancsak jelentős ingadozás tapasztalható a havi átlagok megoszlásában is. Az időszak átlag éves csapadékösszege nagyon kevés, csupán 538 mm, emellett az éves csapadékösszeg jelentős ingadozást mutat, úgy átlag értékben, mint minimum és maximumban is. Júniusban hull a legtöbb csapa- 497

101 RussuTIBOR dék, a legkevesebb pedig télen. Ez az eloszlás némileg egyensúlyozza az évi össz csapadékmennyiség kevés voltát, azzal, hogy a csapadék jelentős része a vegetációs időszakban hull (72% április-szeptember között) Havi átlag és évi össz-csapadékmennyiség [mm) Csíksomlyó Hónap 1. II. Ill. IV. v. VI. VII. VIII. IX. x. Xl. XII. Évi össz Átla Min Max táblázat. Havi és évi csapadékösszegek minimum-, maximum- és átlagértékei (Csíksomlyó, ) A csapadék és hőmérséklet adatok alapján megszerkesztett Walter-diagramból az a következtetés vonható le, hogy nincs aszályra hajlamos időszak, de figyelemfelkeltő, hogy a leszállított csapadékgörbe eléggé megközelíti a hőmérséklet-görbét. Csak a leszállított csapadékgörbe helyzetét elemezve, SZOD FRIDT - VÍG ( 1990) nyomán gyertyános-tölgyes, tölgyes öv hatávövezetére következtethetünk. Ennek azonban ellentmond az alacsony átlaghőmérséklet ( 6, l C) és feltehetően - a jelenkorhoz hasonlóan - a magas páratartalom között a Csíkszeredai Meteorológiai Állomás a város keleti részében működött. Ez a mérési hely is fokozottan ki volt téve a város zavaró hatásainak, ezért 1961-től az állomás új helyre költözött, Csíkszereda északnyugati szélére, ahol jelenleg is működik. Az állomás 750 m tengerszint feletti magasságon található. A 48 év átlaghőmérséklete 5, 7 C. A havi átlag-, minimum- és maximumértékek a 3. táblázatban láthatók Havi és évi átlag hőmérsékletek [ 0 C) Csíkszereda Év/hónap 1. II. Ill. IV. v. VI. VII. VIII. IX. x. Xl. XII. Átlag Átlag -7,0-5,2 0,3 6,7 12,0 15,2 16,7 15,8 11,5 6,0 0,6-4,7 5,7 Min. -13,9-12,3-6,3 2,9 9,4 12,9 14,2 12,2 9,3-0,8-6,8-11,7 3,8 Max. -2,7 1,5 5,9 13,2 17,0 18,8 19,4 18,8 15,3 10,3 5,2 1,2 7,6 3. táblázat. Havi és évi átlaghőmérsékletek minimum-, maximum- és átlagértékei (Csíkszereda, ) 498

102 Erdei növényzet összehasonlító vizsgálata Az adatokból látható, hogy a leghidegebb hónap január és február, a legmelegebb pedig július, ugyanakkor a majdnem f élévszázadnyi időszak alatt jelentős a hőmérséklet-amplitúdó között az átlag éves csapadékmennyiség 572,8 mm. A legtöbb csapadék júniusban és júliusban hull, a legkevesebb pedig télen, ugyanakkor a 48 év alatt jelentős a szélső értékek közötti eltérés: olyan hónap is van, amikor nem hullt egyáltalán csapadék, de olyan is, amikor 200 mm feletti csapadékösszeget mértek ( 4. táblázat) Havi és évi csapadékösszegek [mm) Csíkszereda Év/hónap 1. II. Ill. IV. v. VI. VII. VIII. IX. x. Xl. XII. Évi össz. ~tla11: 25,8 27,1 26,9 44,8 68,4 89, 1 86,2 64,1 45,1 35,9 27,6 31,7 572,8 Min. 1,1 0,3 5,1 14,0 23,4 19,4 12,9 21,4 0,0 2,7 3,1 1,6 406,4 1\-tax. 78,8 86,3 83,6 118,4 151,8 216,4 170,5 130,9 125,0 105,5 56,4 102,1 852,7 4. táblázat. Havi és évi csapadékösszegek minimum-, maximum- és átlagértékei (Csíkszereda, ) A napfénytartam alakulására az közötti adatok állnak rendelkezésünkre. A 42 éves időszakban az éves napfénytartam átlagos értéke 1817 óra, évente 1609 és 2195 között. A domborzat és a földrajzi helyzet alapján ez elfo gadható érték, viszonyításképpen Magyarországon az Északi Középhegységben és Nyugat-Dunántúlon óra, az Alföldön pedig 2150 óra (VÍG 1995). Az éves átlagok alapján az uralkodó szélirány a nyugati, melyet az északi és az északnyugati követ, a három irány együtt több mint 21 %-ot téve ki, ezzel szemben a többi szélirány együtt csak 14%-ot. A szelek tekintetében a legnagyobb részaránnyal a szélcsend rendelkezik a maga 64%-os átlagával. A nagyarányú szélcsend, a medence domborzatával együtt néhány olyan jelenségnek az előidézője, amely meghatározza a medence időjárását: huzamos ideig nincs olyan légáramlat, amely megkavarná a medence légtömegeit, fenntartva a hőmérsékleti inverziót, tartós ködöt, nagy hideget, de a hőséget is. A csapadék és hőmérséklet adatok alapján megszerkesztett Walter-diagram az 1. ábrán látható. A diagrammról leolvasható, hogy nincs aszályra hajlamos időszak, a leszállított csapadékgörbe szerint szubmontán-montán bükkös klímáról van szó. Annak ellenére, hogy az 50 éves időszak diagrammja a fenti klímát jellemzi, több olyan évtized is van, amikor a leszállított csapadékgörbe eléri a hőmérsékleti görbét ( , ) aszályra hajlamos időszakot jelezve. 499

103 RussuTrnoR Nem túl hosszú a 125 éves időszak, amelyre meteorológiai adatokkal rendelkezünk. De korábbi rendszeres mérések nem állnak rendelkezésünkre, ezért ezt a periódust kell megvizsgáljuk az esetleges éghajlatváltozás tényének a megállapítására. Minderre azért van szükség, hogy eldöntsük, hogy az erdők összetételében az utóbbi 100 évben tapasztalt változásnak vannak-e klimatológiai okai, vagy inkább antropogén tényezőknek köszönhető. A két időszak között 0,4 C-al csökkent az átlaghőmérséklet, ugyanakkor jelentősebb volt a csapadékmennyiség változása is: 538 mm-ről 573 mm-re nőtt a csapadék, a téli és késő őszi hónapok hűvösebbek lettek, ugyanakkor a júniusi hónap még csapadékosabb lett, a téli hónapok pedig szárazabbak. Összességében elmondható, hogy voltak ugyan némi változások az éghajlat alakulásában, de ezek nem voltak olyan mértékűek, hogy fafajcserét, de legalább részleges állományátalakulást eredményeztek volna. Csikszereda T W.'.LTö:R FÉLE JIAGRAM:1 p2 pl [ OC] [mm] [mm] ]i) EO {j\.' &i.l ~ s 6 e hónapok 1. ábra. Az es időszak Walter-diagrammja A Csíki-medence talajaíról részletesebb elemzést NAGY et al. (1968) és RÁ~NOVEANU (2001) végeztek. Az utóbbi években a Sapientia Egyetem Csíkszeredai Karainak munkatársai végeztek talajtérképezési kutatásokat, melyek egy kutatási tanulmányban kerültek bemutatásra (GYÖRFI et al ). A vidékre jellemzőek a sekély agyagos talajok, melyeknek nagy része (kb. 75%-a) erdő- vagy legelőtalaj. 500

104 Erdei növényzet összehasonlító vizsgálata Az erdők legelőkké való átalakítása befolyásolta a talajokat is: az erdőtalajok agyagosabbak, szerkezeti elemei poliéderesek, diósak. A legelő- és kaszálótalajok szerkezete a fűfélék miatt morzsás, sötétebb színű. Ezek a talajok eredményesen szántóterületekké sem alakíthatók át. Az Olt árterén tőzeges talajokat és öntéstalajokat találunk, helyenként kiterjedt tőzegmezőket is (pl. a Csíktaploca és Csíkcsicsó közötti több 100 haos terület). Az Olt árterületének az 1970-es évek elején történt lecsapolása után ezeket a területeket mezőgazdasági hasznosítás alá vonták. GYÖRFI és munkatársai (2004) 17 talaj osztályt különítettek el a Csíki-medence területén, ezek területi megoszlása az alábbi (5. táblázat): Kód Talaiosztály Terület [ha] 0 Belterület Csernozjom 164 la Csernoziom - tipikus 3007 tb Csernozjom - litikus Rendzina Agyagbemosódásos barna erdőtalaj Gyengén podzolos barna erdőtalaj Podzolosodott albikus barna erdőtalaj Barnaföld Savanyú, nem podzolos, barna erdőtalaj Fekete réti talaj Szürke réti talaj Fekete lejtőtalaj Pangóvizes talaj Földes kopár Homoktalaj - pszamoszol Nvers öntéstalaj - protoszol Humuszos öntéstalaj Lepusztult talaj ( erodiszol) Tőzeges talaj 1220 Összesen táblázat. A Csíki-medence talajtípusainak területi kiterjedése A fenti táblázat alapján látható, hogy legnagyobb területtel a barnaföldek és az agyagbemosódásos barna erdőtalajok rendelkeznek. Az idézett tanulmánnyal kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy a teljes medencének csupán egy részét, 501

105 RussuTIBOR azaz hektárt fog át, és területileg többnyire az erdőhatár alsó részéig terjed, így nem tartalmazza az erdők nagy részét, melyek elsősorban agyagbemosódásos barna erdőtalajon állnak. A Nagyhagymás nyugati oldalának 1780 m tengerszint feletti magasságból eredő Olt folyó Hargita megyében körülbelül 90 km-t tesz meg, 1295 km' vízgyűjtő területtel rendelkezve. Az Oltba torkoló vízfolyások hossza 10 km és 22 km között változik, a vízhálózat sűrűsége km/km'. A medence folyóvizeinek az összhosszúsága km. A Csíki-medencében csak kisterületű természetes eredetű állóvizek találhatók. A dél-keleti határrészen található az egyetlen nagyobb természetes tó, a Szent Anna-tó. Mesterséges eredetű tó több is található a medencében, ilyenek például a szépvízi víztározó, a balánbányai és a csíkszentkirályi derítőtavak. A 60-as évek végén, 70-es évek elején erőteljes vízrendezési munkálatokat végeztek. Az Olt és a nagyobb patakok medrét szabályozták, árvízvédelmi töltéseket építettek ki. Az árterületek lecsapolására árokhálózatok voltak kialakítva, a vízhatás alól felszabadított területeket mezőgazdasági termelés alá vonták, kétes eredményekkel. Mindezek hatására, nagyrészt az Olt vízhatása alatt álló medencében radikálisan megváltoztak a vízviszonyok: a víztöbblet, a pangó víz eltűnt, az áradások továbbá nem következtek be, a talajvízszint lecsökkent. Ezek a kedvezőtlen hatások az eredeti vegetáció átalakulásához vezettek V,:getáció A Csíki-medence ha-nyi területe (a tulajdonképpeni medence és a határoló hegységek a gerincekig) a vegetáció és a hasznosítási mód szerint a következőképpen osztható fel (GYÖRGY - AMBRUS 1968): erdővel borított terület: ha (33,5%) mezőgazdasági művelés alatt álló terület: ha, ebből: - szántó ha - legelő ha, melyből: - tiszta legelő: ha - fás (bokrok, fák) legelő: ha - kaszálók: ha, melyből: - tiszta kaszáló: ha - fás kaszáló: ha - gyümölcsösök 198 ha gazdaságilag kevésbé hasznosítható terület (tőzeglápok, sziklák, kőgörgetegek, vízmosások): 735 ha egyéb rendeltetésű területek (települések belső területe, infrastruktúra stb.): ha. 502

106 Erdei növényzet összehasonlító vizsgálata A fentiekből látható, hogy a medence 33.5%-át az Erdészeti Hivatalok kezelése és/vagy felügyelete alatt álló erdőterület képezi. Ezen kívül fás növényzettel borított területnek számíthatnak még a fás legelők és kaszálók, amelyek további 18.6%-ot tesznek ki. Ez az utóbbi kategória azonban nagymértékben különbözik az 1/3-ot kitevő erdőterülettől: ezek a legelők és kaszálók nagyrészt a községek tulajdonában és a kezelésük alatt vannak. Cserjékkel és fákkal borított területek, de ez a borítottság tág határok között változik. Azonban, ha elő is fordul zárt erdőállomány, ez nincs üzemtervezve, letarolásuk könnyebben megvalósítható. Keletkezésük két módon valósul meg: erdőállományok kiritkítása, legelővé való átalakítása, valamint legelőterületek spontán módon való részleges beerdősülése. Ezek a területek tehát csak ideiglenesen vannak fás növényzettel borítva. A 18%-os arány nagyrészt mégis fennmarad, mert a kedvező termőhelyi viszonyok miatt az intenzíven nem kezelt területek, főleg a meglévő erdők közelében, természetes úton beerdősülnek. A Csíki-medence növényföldrajzi besorolása SZÁSZ (1995) nyomán: közép-európai flóraterület, keleti-kárpáti flóratartomány, Keleti-Kárpátok flóravidéke. Az európai-eurázsiai flóraelemek a cirkumpoláris és középeurópai elemekkel együtt a flóra mintegy 70%-át teszik ki. A kontinentális (3,5%) és boreális ( 1,5%) elemek jelentősége mégis nagy a jégkorszakbeli maradványnövények révén, amelyek a mocsaras, tőzeges élőhelyeket népesítik be. A hegyvidéki flóra jellegzetességeit az alpin (5.5%), a balkáni (1.5%) és főleg a dácikus és kárpáti bennszülött, endemikus fajok (6.5%) adják (FŰZI - GERGELY 1968). A Csíki-medence társulásai, asszociáció csoportjai Prn~CARU et al. ( 1968) nyomán.: A. Alpin régió ( I m tszfm) 1. Borókás és áfonyás szubalpin régió: 1. Al. /unipereto- Vaccinion myrtilli 2. Al. Festucion supinae 3. Al. Gypsophilion petraeae 4. Al. Festucion amethystinae B. Montán erdős régió ( m tszfm) II. Lucfenyves öv: 5. Al. Vaccinio-Piceion As. H ieracio rotunda ti-piceetum abietis As. Chrisanthemo rotundifolio- Piceetum 503

107 RUSSUTIBOR 6. Al. Festucion rubrae fallacis altimontanum As. Festucetum rubrae f allax 7. Al. Nardion strictae montanum As. Nardetum strictae montanum III. Fenyőelegyes bükkösök öve 8. Al. Piceto-Abieto-Fagion silvaticae As. Piceeto-Fagetum dacicum (Chrysanthemo rotundifolio Piceo-Fagetum; SZÁSZ, 1995) As. Abieto-Fagetum dacicum (Pulmonario rubrae-abieti-fagetum; SZÁSZ, 1995) 9. Al. Agrosteto (tenuis)-festucion rubrae montanum As. Agrosteto (tenuis)-festucetum rubrae montanum 10. Al. Festucion amethystinae IV. Montán bükkösök öve: 1 1. Al. Fagion silvaticae dacicum As. Symphyto cordati-fagetum (SZÁSZ, 1995) As. Hieracio rotundati-luzulo-fagetum (SZÁSZ, 1995) 12. Al. Agrosteto (tenuis)-cynosurion As. Agrosteto (tenuis)-cynosuretum cristati As. Quercus petraea-fagus silvatica C. A belső medence és az Olt árterülete: 13. Al. Coryleto-Alneto-Salicion 14. Al. Arrhenatherion, Polygano-Trisetion flavescentis 15 Al. Molinion, Agrostidion Filipendulo-Petasition 16 Al. Magnocaricion, Eriophorion, Sphagion 1 7. Al. Glycerion, Phragmition Ezen asszociációcsoportok és társulások közül a dolgozat szempontjából a legfontosabbak a fás társulások. Az elemzett terület szubalpin övében borókások alakultak ki. Megjegyzendő, hogy az erre az övre jellemző törpefenyő (Pinus mugo Turra) a Hargita hegységben nem található meg. A Csíki-medencét határoló hegységekben a legkiterjedtebbek a lucfenyvesek. Jellemző erdőtársulásai a Hieratio rotundati-piceetum abietis és a nedvesebb Chrysanthemo rotundifolio-piceetum, mely az előbbitől csak a lágyszárú szintben különbözik (SZÁSZ, 1995). A terület lucfenyveseire jellemző, hogy a lucfenyő elegyetlenül található meg, a jegenyefenyő, a bükk, a hegyi juhar és a madárberkenye csak elvétve fordul elő. Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a gyertyán a medence természe- 504

108 Erdei növényzet összehasonlító vizsgálata tes flórájában - eddigi ismereteink szerint - csupán egy helyen, Csíkszentdomokos mellett található meg. A fenyőelegyes bükkösök átmenetet képeznek az elegyetlen lucosok és a bükkösök között. Többé-kevésbé szabályos övet alkotnak a medencét határoló mindkét hegyvonulaton m között, de elterjedtebbek a Csíki-havasokban. A f enyőelegyes bükkös öv két jellemző társulása a Pulmonario rubrae Abieti-Fagetum és a Chrysanthemo rotundifolio-piceo-fagetum (SZÁSZ 1995). A montán bükkösök kis területet képeznek a Csíki-medencében és itt nem alkotnak összefüggő övet, mint más hegységekben (pl. Bucegi/Bucsecs, Fogarasi-havasok). Kis területű bükkösök találhatók a Tolvajos-tetőn, a Csíki-havasokban, Somlyó oldalában, Szépvíz és Marosfő mellett. Jellemző erdőtársulások a Symphyto cordati-fagetum és a savanyúbb Hieracio rotundati-luzulo Fagetum (SZÁSZ 1995). Tölgyes a Csíki-medenc~ben mára már csak egy néhány hektáros erdőrészben fordul elő Csíkszentdomokos község határában elegyetlen tölgyes formájában. Lehetséges, hogy valamikori tölgy-bükk elegyes erdő volt elegyetlen tölgyessé átalakítva. Tölgy-bükkerdő legközelebb a Csíkszentmártoni Erdészeti Hivatalhoz tartozó Kászoni medencében található. A sajátos környezeti-mikroklimatikus és domborzati tényezők hatására vegetáció-inverziók alakultak ki. Jellemző erre a jelenségre a Nagysomlyó hegység. Itt a hegy észak-északnyugati részén elegyetlen bükkös állomány található, a déli oldalon pedig elegyetlen lucfenyves. Ezen erdőtársulásokon kívül néhány intrazonális társulás is kialakult. Érdemes itt megemlíteni a puhafás ligeterdők maradványait és az erdeifenyves láperdőket (pl. a Mohos lápban és a Lucsban). A természeti adottságok és a kultúrkörnyezet jellemző csíki tájat határoznak meg. A vizsgált terület tájbesorolása az alábbiak szerint adható meg (HAJ Dú-MOHAROS - HEVESI 2000): Nagytáj: Keleti-Kárpátok Középtáj: Székely-medencesor Kistáj: Csíki-medencék Mezőgazdasági területek főleg a medence belső részének keleti oldalán találhatók, gyepterületek ezen kívül, és végül az erdők a külső sávját alkotják a területnek. Az élőhelyek és ökoszisztémák is ezt a változatos térbeli rendet követik: vizes, erdei, füves, valamint mesterséges ökoszisztémák. Az uralkodóan természetes és mesterséges ökoszisztémák területi aránya mintegy 65%-35%. 505

109 RussuTIBOR 3. Északi és déli kitettségű területek növényzetének összehasonlítása 3.1. A mintavételezés meghatározása A növényfelvételezési helyek meghatározása olyan módon történik, hogy eredményeképpen olyan mintasokaság jön létre, amely reprezentatív a területre és alkalmas a kitűzött vizsgálatok elvégzésére. Mivel északi és déli területek növényzetének összehasonlítása a cél, ezért a mintaszám megoszlása a két kitettség között közel azonos kell hogy legyen, ugyanakkor a minták száma is elégséges kell legyen ahhoz, hogy statisztikai elemzést lehessen rajtuk elvégezni. Ennek megfelelően összesen 18 mintavételezési hely volt kitűzve, fele északi kitettségen és fele délin. Itt szükségszerű megjegyezni, hogy északi és déli kitettségen ebben az esetben nem csak a konkrét északi és déli kitettséget értjük, hanem északi és déli csoportot, így északon északnyugatot, északot és északkeletet, délen pedig délnyugatot, délt és délkeletet. A 18 mintapontnak az azonosító adatait a 6. táblázat tartalmazza. Ssz. Üzemegység Részlet Dátum Kitettség Koordináták 1. UPl 1 40A július 7. ÉNy N 46 23'57" E25 53'41" 2. UPl 1 40A július 10. ÉNy N 46 23'56" E 25 53'44" 3. UPll 40A július 10. ÉNy N 46 23'56" E 25 53'48" 4. UPl 1 40A augusztus 14. É N 46 24'06" E 25 52'55" 5. UPlO 14A augusztus 22. ÉNy N 46 27'15" E 25 54'20" 6. UPll július 12. DK N 46 23'57" E 25 54'39" 7. UPl l július 12. DK N 46 23'45" E 25 54'31" 8. UPl július 12. D N 46 23'44" E 25 54'45" 9. UPlO 15A augusztus 22. D N 46 27'12" E 25 54'43" 10. UPlO augusztus 22. ÉNy N 46 27'18" E 25 54'23" 11. UPlO 14C augusztus 22. DNy N 46 27'24" E 25 54'22" 12. UPl 1 48A szeptember 12. D N 46 23'18" E 25 53'17" 13. UPll 48A szeptember 12. D N 46 23'21" E 25 53'18" 14. UPl 1 48A szeptember 12. D N 46 23'28" E 25 53'24" 15. UPl 1 57A szeptember 18. ÉNy N 46 23'14" E 25 53'08" 16. UPl 1 57A szeptember 18. ÉNy N 46 23'10" E 25 53'08" 17. UP szeptember 18. É N 46 22'41" E 25 55'34" 18. UPl 1 47B szeptember 18. D N 46 23'18" E 25 53'01" 6. táblázat. A növényfelvételezési mintapontok azonosító adatai 506

110 Erdei növényzet összehasonlító vizsgálata A 2004-ben felvett mintaterületek koordinátáit GPS-el határoztuk meg (Meridian Platinum), 2003-ban pedig térkép alapján A vizsgálat módszertana A két kitettség erdei növényzetének vizsgálata Braun-Blanquet felvételezési módszerrel történt. A vizsgálatok elvégzésére 2003 és 2004 nyarán került sor. Az előző pontban megnevezett 18 pontban 20x20 méteres kvadrátokban szintenként jegyeztük fel minden egyes faj százalékos borítását. Azon fajok esetében, amelyek nem érték el az 1 %-os területi borítást + jellel jelöltük. A diverzitási indexek kiszámításánál ezeknél a fajoknál egységesen 0,3%-os borítással számoltunk. CSON TOS (2004) a diverzitás számításánál a + borítású fajokat 0,5%, a ritka (r) fajokat pedig 0, 1 %-al számolta be. Tekintettel arra, hogy a felvételezésnél a kis fajszám és az alacsony borítás miatt nem regisztrálhattuk külön a +" és r" fajokat, ezért a diverzitás számításánál egy közbeeső értékkel, 0,3%-al számoltunk. Minden fajhoz a borítás mellett megadtuk a TWR értéket, flóraelemet, életformát (edényes növények) és stratégiát (mohák). A növényneveknél SIMON Tibor (1992), a Román Flóra (NYÁRÁDI - SÁVULESCU ) és ORBÁN ( 1 984) nevezéktanát használtuk, a mutatószámok megadásánál pedig SIMON (1992), ORBÁN (1984) és BÁLINT (2002) adatait. A borítás, a fajok megoszlása és a fenti mutatószámok alapján készült el a statisztikai elemzés Eredmények és az adatok statisztikai elemzése J.J. /. Felhasznált programcsomagok Az adatok statisztikai elemzésére az alábbi programcsomagokat használtuk fel: SPSS ver Microsoft Excel 2000 R" project J.J.2. Fajszám, /accard és Sorensen indexek Az összesített, ABCD szintre vonatkozó adatokból látható, hogy a fajszám mind a két kitettség esetében nagy szórást mutat. Ebből a szempontból nincs különbség a két kitettség között. Az átlagot tekintve különbség mutatható ki: az északi kitettség átlagos fajszáma magasabb, mint a déli kitettségeké. Látható, hogy ez a különbség a C szint adataiból adódik. Ha a 13. és 18. mintaterület adatait kiugró értéknek tekintjük, akkor a két kitettség átlaga közötti különbség jelentősen lecsökken, a D szint esetében a déli kitettség átlaga meg is haladja az északi átlagot. A fajszámot felhasználó mutatók a Jaccard és a Sorensen indexek. A Jaccard index kiszámításánál BÁLINT (2004), KUNCHEVA et al. (2004) és CHAO et 507

111 RussuTIBOR al. (2005), a Sorensen index esetében pedig CHAO et al. (2005) által megadott képletet használtuk. Eszerint a Jaccard index a s} = 'ahol a+b+c a - a két mintaterület közös fajainak száma, b - az első mintaterületen található fajok száma, amelyek nem találhatók meg az első mintaterületen, c - a második mintaterületen található fajok száma, amelyek nem találhatók meg az első mintaterületen. A Sorensen index a J accard indexhez hasonló: s - 2a s -2a b + +e, ahol a, bés c értéke megegyezik a Jaccard indexnél megadottakkal. A képlet alapján látható a két index közötti különbség: a Sorensen index esetében dupla súllyal szerepel a mindkét összehasonlítandó társulásban megtalálható, közös fajok száma. Mindkét indexet kiszámítottuk úgy a teljes mintaterületre (A, B, C és D szintekre összesítve), mint csak a e szintre. CHAO és munkatársai (2005) továbbfejlesztették a Jaccard és Sorensen szimilaritási indexeket, olyan módon, hogy a számításnál nemcsak a fajszámot, hanem a borítást (gyakoriságot) is figyelembe veszi. Ennek megfelelően a módosított Jaccard index képlete az alábbiak szerint alakul: s j(mod) = uv ' ahol U+V-UV U és V a két összehasonlítandó mintaterület közös fajainak borítása az első, illetve a második mintaterületen. Ehhez hasonlóan a Sorensen index képlete: 2UV ss(mod) = --' ahol U+V U és V értéke megegyezik a J accard indexnél leírtakkal. 508

112 Erdei növényzet összehasonlító vizsgálata A klasszikus Jaccard indexhez hasonlóan a módosított indexek esetében is külön számoltunk a teljes mintaterületre és külön a C szintre is. HS Shannon index és fajszám - minden szint (A,B,C,D) felmérések sorszáma s ábra. Shannon index (HS) és fajszám (S) összesítve minden szinten A Jaccard és a Sorensen indexek segítségével két mintaterület hasonlóságára kapunk számszerű értéket. Amennyiben az északi és a déli mintaterületek úgy a fajszám, mint a borítás szerint egymástól elkülönülnek, akkor a J accard és a Sorensen indexek az É-É és D-D pároknál aránylag magas kell legyen, de az É-D párok esetében mindenképpen alacsonyabb, mint az azonos kitettségű területek összehasonlításánál. Ennek a feltevésnek a vizsgálatára elemeznünk kell az indexeket. Az átlagok összefoglalását a 7. táblázat tartalmazza. Index Típus Ve11:etációs szint É-É átla11: D-D átla11: É- D átla11: Össz.átla11: Jaccard Klasszikus Minden szint 0,405 0,235 0,284 0,301 Jaccard Klasszikus e szint 0,393 0,234 0,276 0,299 Jaccard Módosított Minden szint 0,780 0,643 0,683 0,696 Jaccard Módosított e szint 0,363 0,398 0,399 0,388 Sorensen Klasszikus Minden szint 0,564 0,367 0,423 0,443 Sorensen Klasszikus e szint 0,550 0,364 0,410 0,438 Sorensen Módosított Minden szint 0,871 0,755 0,790 0,801 Sorensen Módosított e szint 0,474 0,540 0,526 0, táblázat. A Jaccard és Sorensen indexek átlagainak összefoglalása. 509

113 RUSSUTIBOR ! di' i O.fOO...-+t t f ] ábra. Klasszikus Jaccard index, minden szint J o.800 iitlihrr:tt--t+-+tlhllt---- j t 0.fOO -ftffirll++hrl++ { ftffiilfflfflllt j i i t-t 4. ábra. A módosított Jaccard index, minden szint Azt láthatjuk, hogy az esetek többségében az É-É mintaterület párok indexe magasabb, mint a D-D pároké. Két kivétel van, a módosított Jaccard és Sorensen indexek a C szintre. Ez azt jelenti, hogy ha figyelembe vegyük a borítást, akkor a páronként közös fajokra vonatkoztatva a déli kitettség mintaterületei jobban hasonlítanak egymásra, mint az északiak. A többi esetben fordított a helyzet, tehát az északi kitettségek közelebb állnak egymáshoz, ha csak a fajok konzisztenciáját vegyük figyelembe (akár a teljes területre, akár csak a C szintre) vagy ha a borítást is figyelembe vegyük, de csak a teljes állományra. Korábban abból a feltevésből indultunk ki, hogy amennyiben az északi és a déli kitettség növényzete egymástól jelentősen eltér, akkor az É-D párok indexe 510

114 Erdei növényzet összehasonlító vizsgálata szignifikánsan magasabb kellene legyen, mint az É-É vagy D-D párok indexe. Ezt a feltevést egyértelműen megcáfolják az adatok. Az É-D párok index átlaga egy eset kivételével az É-É és D-D párok indexeinek átlaga közé esik. A kivétel a már említett módosított Jaccard index a C szintre, ahol az É-D átlag nagyobb az É-É és D-D átlagnál, de csupán 0,001-el nagyobb, mint a D-D átlag, ami azt mutatja, hogy szignifikánsan nem nagyobb annál. A fenti elemzés, és grafikonon is jól látható jelentős szórás alapján, amely mind a három összehasonlítandó pártípust (É-É, D-D és É-D) jellemzi, kijelenthetjük, hogy a Jaccard és Sorensen indexek szerint a két kitettség növényzete között nincs szignifikáns különbség Konzisztencia, borítás és gyakoriság A melléklet táblázatai tartalmazzák a konzisztencia és borítás adatokat, konzisztencia esetében szintenként és külön minden szintre, a borítás esetében pedig a C szintre és minden szintre összesítve is. A borítás értékéből gyakoriságot is előállítottunk, olyan módon, hogy a viszonyítási szintre (csak a C szint vagy pedig összesítve minden szint) a gyakoriságok összege 1 legyen. co 9. s ee ábra. A mintavételi helyek osztályozása (hierarchikus klasszterezés) bináris euklideszi távolság és Ward-Orlóci-féle összevonási algoritmus segítségével (a számok az egyes mintavételi helyek sorszámait jelölik, a sötétebb kör az északi kitettséget, a világosabb pedig a délit) 511

115 RussuTrnoR r :- "' e:: ~ 9 11 U'J ~ "' 1 0 ~ 0 N - i ~ l 1. M DS tengely ~ I~ 6. ábra. A mintavételi helyek ordinációja bináris euklideszi távolság és nemmetrikus sokdimenziós skálázás segítségével (a számok az egyes mintavételi helyek sorszámait jelölik, a sötétebb kör az északi kitettséget, a világosabb pedig a délit) Természetes, hogy a legnagyobb konzisztencia értékkel a lucfenyő rendelkezik, hiszen lucfenyves erdőállomány elemzéséről van szó. Ezzel szemben a bükk az A szintben csak 5 mintaterületen volt megtalálható. A B szintben ennek a két fafajnak a konzisztenciája már kiegyenlítettebb, a luc 12 a bükk 11. mintaterületen található meg. A C szintben a Fragaria vesca, Galium verum és Viola sylvestris a legelterjedtebb faj 14-es konzisztenciával, ezt követi a Mycelis muralis. Két mintaterület kivételével (13. és 18 amelyeknek a C és D szintje nudum) a Hylocomium splendens és a Rhytiadelphus squarrosus megtalálható minden mintaterület mohaszintjében. A szintenkénti konzisztenciákat tovább elemezhetjük csoportosítási és skálázási módszerekkel. Az R" statisztikai programcsomag segítségével végzett elemzés az alábbiakban részletezett eredményt adta. A fajösszetétel alapján az 1-4. minták elég határozottan elkülönülnek. Az 5-6. minták (kvadrátok) valamelyest különválnak a mintáktól, de nem 512

116 Erdei növényzet összehasonlító vizsgálata különülnek el élesen. Az 5-6. mintákat az osztályozás a csoporthoz hasonlóbbnak látja, mint az 1-4. mintákat tartalmazó csoporthoz. Az 1-4. csoport tagjai mind északi kitettségű mintaterületek, ezek külön is válnak a többitől, azonban más különválások csak párosával jelentkeznek (15,17; 13,18; 12,14). Az egymáshoz közelálló 5-6. mintaterületek különböző kitettségekhez tartoznak. Így az osztályozások alapján az a következtetés vonható le, hogy az északi és déli kitettségek egy kis északi csoporttól eltekintve nem különülnek el egymástól. Az osztályozás által adott képet árnyalja az ordináció. Az 5-6. minták az ordináció szerint elég jól elkülönülnek a mintáktól. Ez az elkülönülés olyan irányú, hogy az 1-4. mintáktól is különböznek, ezért a korábbi osztályozás, ami lényegileg a minták egydimenzió mentén történő csoportosítását adja a mintáknak, ezt a különbséget nem jeleníti meg. Az ábrán jól látható, hogy az északi és déli kitettségek itt sem képeznek két külön csoportot. J.J.4. Shannon és Simpson diverzitás TÓTHMÉRÉSZ ( 1997) által megadott képletek segítségével kiszámítottuk a Shannon és Simpson diverzitási indexeket. A Shannon diverzitásra ezt a számítást elvégeztük összesítve az egész mintaterületre és külön a C és D szintre is. A Simpson diverzitási indexre a számítást összesítve végeztük el az egész mintaterületre. Az átlagokat áttekintve arra a következtetésre juthatunk, hogy a Shannon diverzitási index egy kissé magasabb az északi kitettségű mintaterületekre, mint a déliekre, úgy az egész mintaterületre (A, B, C, D szintek), mint külön a C vagy D szintekre. Amennyiben a 13. és 18. mintaterületet kiugró értéknek tekintjük, a két kitettség között a Shannon index tekintetében csökken a különbség, a D szintnél pedig megfordul a helyzet: a déli kitettség mohadiverzitása magasabb lesz, mint az északié. Hasonló a helyzet a Simpson diverzitási index esetében is: az északi kitettség diverzitása magasabb, mint a déli, a kiugró értékek eltávolításával a különbség jelentősen csökken, de mégis az északi index marad a magasabb. Amint már láttuk, a fajszám az északi kitettségű területeken magasabb volt, úgyszintén a diverzitás is nagyobbnak bizonyult ezeken a területeken. Ezt az eredményt nem várt" eredménynek is nevezhetjük, mivel azt vártuk volna, hogy a melegebb déli kitettségen magasabb fajszám és diverzitás jelentkezzen. Az is meglepő, hogy a déli kitettség borítása alacsonyabb, mint az északi kitettségű területeké, még abban az esetben is, ha figyelmen kívül hagyjuk a korábban említett két kiugró értéket. 513

117 RussuTIBOR T, W, R értékek A növényfelvételezési adatok feldolgozása során minden faj mellé megadtuk a hő- és vízháztartás és talajreakció értékekeit. Ebből az adathalmazból, a borítás értékével súlyozva kiszámítottuk minden mintaterületre, szintenként és összesítve a teljes mintaterületre egy súlyozott T, W és R értéket. W-súlyozott átla11: R-súlyozott átla11: T-súlvozott átla11: A B e D A-D A B e D A-D A B e D A-D É 6,0 S,8 S,O S,l S,6 É 2,0 2,4 3,0 2,2 2,3 É 3,0 4,1 4,6 3,9 3,6 D S,8 S, ,8 S,4 D 2,3 3,1 2,9 2,4 2,6 D 3,3 4,2 4,6 3,8 3,8 É+D S,9 S,6 4,8 4,9 s.s É+D 2,2 2,8 3,0 2,3 2,S É+D 3,2 4,1 4,6 3,9 3,7 8. táblázat. A T, W, R értékek átlagai kitettségenként és szintenként A vízháztartás értékeket tekintve, az átlagok a mérsékelten üde, üde és mérsékelten nedves tartományban vannak. Az A szintet és az összesített A-D átlagot uralja a lucfenyő, a maga 6-os W értékével. Hasonló a helyzet a B szintben is, de itt már más fajok is szerepet kapnak, lecsökkentve az átlagot 6 alá. A C és a D szint többnyire mentes a lucfenyő hatásától. Ugyan kismértékben, de a déli kitettségek W értékének átlaga alacsonyabb az északi kitettségek átlagánál. A moháknál ez alig 0,2, de a C szintben ez a különbség 0,6-ra növekszik. Így azt mondhatjuk, hogy a C szint növényzete alapján a déli kitettségek inkább mérsékelten üdének, az északiak pedig üdének tekinthetők. A talajreakció átlagok a gyengén savanyú és közel semleges tartományba esnek. Az összátlag pontosan 2,5, a tartomány közepén helyezkedik el. Az A, B, D szintekben és az összevont A-D átlag esetében a déli átlagok magasabbak, mint az északiak. A különbség a mohaszintnél a legkisebb (0,2) és a cserjeszintben a legnagyobb (0, 7). Érdekes, hogy a C szintben a különbség fordított irányú, az északi átlag nagyobb 0, 1-el a délinél. Összességében így elmondható, hogy a C szint kivételével az északi kitettség növényzete egy kissé acidofilabb, mint a déli. A hőháztartás szempontjából sokkal kiegyenlítettebb a helyzet, mint a W és R értékek esetében. Itt a kül~nbség a két kitettség átlagai között 0 és 0,3 között van, miközben a tartomány alsó határa a tajga, a felső pedig a tű- és lomblevelű erdők valamint a lomberdők klímája között helyezkedik el. Az A és B szint, valamint az összesített A-D érték esetében a déli kitettségek átlaga magasabb, mint az északi, a C szintben egyformák, a mohaszintben pedig az északi magasabb. Fontos azt is megjegyezni, hogy a C szint T értéke 1,6-al (északi kitettség), illetve 1,3-al (déli 514

118 Erdei növényzet összehasonlító vizsgálata kitettség) magasabb, mint az A szinté. Tehát amíg az A szint a tajga klímát mutatja, addig a C szint a lomberdő és az elegyes erdők között helyezkedik el. Ez a nagy különbség nemcsak a lucfenyőnek tulajdonítható, mivel a cserjeszint és a mohaszint is alulmarad a lágyszárú szint átlagánál TVK érték, életforma és stratégia, flóraelem A borítási értékeket mintaterületenként, szintenként és TVK-érték kategóriánként adhatjuk meg, a gyakoriság átlagokat grafikonon is ábrázolhatjuk. A e szint grafikonja a 7. ábrán látható. K,Vakorisá1 TVK értékek gyakorisága - C szint 0.8 -,--~.,...,..-,., ~-----~~-, 13 Átlag. É DÁtlag. D j! i 0.2 N E-< TVK kategóriák 7. ábra. TVK értékek gyakorisága, C szint Az A szintben a TVK értékek gyakoriságát a lucfenyő és a bükk határozza meg, ennek megfelelően alakul az A szintben az északi és a déli kitettségek gyakorisága. Mivel a bükk gyakorisága nagyobb a déli kitettségen, mint az északin, ezért a K kategória (bükk) gyakorisága nagyobb délen, K (G) csoport (lucfenyő) gyakorisága pedig nagyobb északon. Hasonló következtetéseket lehet levonni a B szint esetében is, a két említett faj itt is döntően befolyásolja a csoportok gyakoriságát. A C szint mentes ettől a befolyástól. Erre a szintre a két kitettség aránylagos egyensúlya jellemző. Ugyan a K csoport kivételével jelentős különbség van a két kitettség között (a gyakoriságok három csoportban jelentősen különböznek egymástól), mégis az említett egyensúly fennáll, mivel a messzemenően legnagyobb gyakorisággal jelentkező K kategória mindkét kitettség esetében közel azonos. 515

119 RussuTIBOR A TVK értékek gyakoriságának eloszlása alapján a fenti következtetések könnyen levonhatók, azonban ezeket az adatokat óvatosan kell kezelni, mivel az itt megadott TVK értékek a jelenlegi Magyarország flórájára voltak elkészítve és teljességgel nem érvényesek a Csíki-medence körülményeire. Példának megemlíthető a lucfenyő, melynek a TVK besorolása a K (G). Ugyan a gazdasági besorolás és a zavarásjelző mivolt elfogadható, de a kísérő faj jelleg a medencében nem, mert a lucfenyő itt inkább a társulásalkotó kategóriába sorolható. A TVK értékekhez hasonlóan a borítási értékeket mintaterületenként, szintenként és életforma (A, B, C szint) ill. stratégia (D szint) kategóriánként is kifejezhetjük. A C szintre vonatkozóan a gyakorisági átlagokat a 8. ábra tartalmazza, a D szintre pedig a 9. ábra. Lfakorisá1 0.8 z 8. ábra. Életforma-értékek gyakorisága, c szint Ugyanúgy, mint a TVK értékeknél, az életformák esetében is az A és B szintet, valamint az A-B-C összesítést a lucfenyő és a bükk nagymértékben befolyásolja. Ezért itt is fontosabb a C és a D szintek elemzése. A lágyszárúak többsége a hemikryptophyta (H) csoportba sorolható, valamint a kryptophyta (G) és chamaephyta (Ch) kategóriába. A déli kitettség fajainak 70%-a (borításból számított gyakoriságban kifejezve) hemikryptophyta. Ezzel szemben az északi fajok gyakorisága ebben a csoportban csak fele, 0,35. A kryptophyták és a hemikryptophyta- kryptophyták csoportokban az arány épp fordított. Úgy is mondhatjuk, hogy az északi kitettségen az áttelelő szervek mélyebben helyezkednek el, mint a déliek esetében. Erre a jelenségre nem lehet egyértelmű okot találni. Felmerülhet a hőmérsékletnek a szerepe, és az a feltevés, hogy az északi kitettség hidegebb, mint a déli és ennek eredményeképpen azon fajoknak a borítása nagyobb északon, melyeknek a talajban mélyebben találhatóak az áttelelő szerveik. Sajnos ezt a felvetést könnyen megcáfolhatjuk. Ha a hőmérséklet hatása ennyire markánsan jelentkezik az 516

120 Erdei növényzet összehasonlít6 vizsgálata áttelelő szervek helyzetében, akkor ennek a hatásnak a hőháztartás értékszámában is meg kellene jelennie. És itt tapasztalható az ellentmondás: a T érték a két kitettség esetében közel azonos. Úgy tűnik, hogy ennek a jelenségnek a hátterében vagy más folyamat, vagy pedig a véletlen áll. A mohák esetében nem az életformát, hanem a stratégia-típusokat vizsgáltuk. Itt a fajok többsége mind a két kitettségben két csoportban jelentkezik. A legnagyobb gyakorisággal az évelő állandó mohák rendelkeznek, közel azonos értékkel mind a két kitettségben. Gyakoriságuk eléri 0, 7-0,8-at. A másik csoport a hosszú életű vándorló mohák csoportja. Itt az északi és déli kitettségek gyakorisága 0, 10 és 0,25. A különbség nagyjából azonos értékű az előző csoportban is tapasztalható különbséggel, csak a két kitettség között fordított irányú. Úgy az évelő állandó mohák, mint a hosszú életű vándorló mohák csoportja a stabil, nem változó környezethez alkalmazkodtak (BÁLINT 2002). A két csoportnak a gyakorisága 0,97 (dél), ill. 0,99 (észak), amiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy mindkét kitettség mohaflórája egy stabil környezetre utal, bizonyítva azt, hogy mindkét kitettségen hosszú időtartamú, nagyfokú változástól mentes erdőállomány található. e LS Stratégiák p SL 9. ábra. Stratégiák gyakorisága, D szint A borítási értékeket mintaterületenként, szintenként és flóraelemenként is megadhatjuk. A fajok 20 flóraelem csoportba sorolhatók. Tekintettel a nagy számra és az alacsony fajszámra, 1-2 fajt érintő változás is jelentős gyakoriságváltozást eredményezhet. A vizsgált terület C szintjére, kitettségtől függetlenül a cirkumpoláris fajok jelenléte a meghatározó, gyakoriságuk mindkét kitettségben 0,43. Kisebb különbség néhány flóraelem esetében a két kitettség között jelentkezik, de ez a különbség sehol nem haladja meg a 0, 1-et. 517

121 RussuTIBOR A D szintben lecsökken a flóraelemek száma, csak 4 flóraelembe sorolhatók a fajok. A legnagyobb részaránnyal itt is a cirkumpoláris fajok vannak jelen, cirkumpoláris és cirkumpoláris-montán csoportba sorolva. A cirkumpoláris-montán fajok mindkét kitettség esetében 0,5 gyakorisággal jelentkeznek. Így az uralkodó fajok szempontjából nincs különbség a két kitettség között. Jelentős különbség a két kitettség között (0, 15-nél nagyobb gyakoriságkülönbség) csak két flóraelem csoport esetében tapasztalható: az eurázsiai fajok gyakorisága nagyobb az északi kitettségben, valamint a kozmopolita fajok nagyobb a gyakoriságot mutatnak a déli kitettségen. Ezt a különbséget megint nem tudjuk a hő, víz és ph különbséggel magyarázni, mivel a T, W és R értékek esetében a D szintben nem mutatható ki nagy ( 10%-nál nagyobb) különbség a két kitettség között Az eredményekből és értékelésükből adódó következtetések Az előző fejezetek értékeléséből látható, hogy ugyan van különbség az egyes mintaterületek között, de az északi és a déli kitettségek nem alkotnak külön szignifikáns csoportot. Erre a legjobb bizonyíték a klasszterezés és a nem-metrikus ordináció. Az 5. és 6. ábrán látható, hogy a minták kisebb-nagyobb csoportokat alkotnak, de a kialakított csoportok és az észak-dél csoportosítás között nincs azonosság, sőt, úgy a klasszterezés, mint az ordináció esetében olyan közeli párosok is vannak, melyeknek egyik tagja északi, másik tagja a déli kitettséghez tartozik. Ugyanerre a következtetésre jutunk, ha a klasszikus vagy a módosított Jaccard és Sorensen indexeket vizsgáljuk. Ha az északi és a déli mintaterületek jól elkülönülnének egymástól és a két kitettségnek megfelelő csoportot alkotnának, akkor a Jaccard és Sorensen indexek azt mutatnák, hogy az összehasonlított észak-dél párosok között szignifikánsan nagyobb különbség van, mint az észak-észak vagy dél-dél párosok között. Ezzel szemben azt az eredményt kaptuk, hogy az észak-dél párosok közötti különbség mértékszáma az északészak és dél-dél párosok mértékszáma között helyezkedik el. A klasszterezés, ordináció és klasszikus Jaccard és Sorensen indexek csak a fajok jelenlétét vették figyelembe, de a módosított Jaccard és Sorensen indexek kiszámítása már az egyes fajok borítását is magába foglalja és ugyancsak ebben az esetben is a klasszikus indexekkel azonos következtetésre jutottunk. Ez a következtetésünk még bizonyosabbá válik, ha a nagyfokú szórást is figyelembe vegyük. A nagyfokú szórás fennmarad a fajszám és a két diverzitási index (Shannon és Simpson) esetében is. Ezért óvatosan kell kezelni az északi és a déli kitettségű mintákból létrehozott átlagokat. Korábbi mérések alapján (Russu 1998) azt vártuk volna, hogy a déli kitettségű területek fajszáma és diverzitása magasabb, mint az északi területeké. Jelen vizsgálat során - az említett szórásból adódó bizonytalanság mellett - azt láthattuk, hogy az átlagok alapján az 518

122 Erdei növényzet összehasonlító vizsgálata északi kitettségű területek fajszáma és diverzitása nagyobb, mint a délieké. Ezt kétféleképpen magyarázhatjuk: egyrészt a nagy szórás miatt a kapott különbség nem releváns, azaz nincs valós különbség a két kitettség között, másrészt, ha valóban fennáll ez a különbség, akkor az idézett korábbi mérések csak az erdőszegélyekre érvényesek, ahol az erdőgazdálkodás és a zárt erdőállomány hatása nem erőteljes. Ennek a kérdésnek a helyes megválaszolása további kísérleteket kíván, ahol a nagyszámú felmérések mellett az átlagok megbízhatóbbaknak tekinthetők. Sajnos GÁL (2004) cikkében nem részletezte ezeket a mutatókat, pedig ő is kisszámú mintaterületet használt és adatai összehasonlíthatóak lettek volna az itt közöltekkel. A konzisztencia táblázatokból nála csak azt láthatjuk, hogy a déli kitettségeken előforduló fajok száma nagyobb, mint az északi kitettségeken, de a fajszámot egyik mintaterületnél sem közli. A fajszám és a diverzitás mellett számos olyan átlagot képezhetünk, amelyek esetében már a borítási értékeket, illetve az ezekből kiszámított gyakoriságot is figyelembe vehetjük. Minden mintaterületre kiszámíthatjuk a T, W, R, TVK, életforma, stratégia és flóraelem csoportok gyakoriságát, valamint az északi és a déli csoport átlagát. Mivel ezek az értékek mind a bontással súlyozottak, ezért az A és B szint és az összesített A-B-C-D átlag esetében a lucfenyő és a bükk hatása nagymértékű és nem érezhetőek azok a jelenségek, amelyek a C vagy a D szintben jelentkeznek. Ezért kiemelten tárgyaltuk a C és a D szintet. Összességében a C és a D szint átlagai szerint a két kitettség között nincs nagyfokú különbség, sőt az esetek egy részében az átlagok azonosak. Van néhány eltérés is. Így például a W érték esetében a C szintben az északi kitettség növényzete 0,6 értékkel nedvesebb termőhelyet jelez, mint a déli. Ez a különbség a mohaszintben is jelentkezik, 0,3 értékkel. A talajreakció érték esetében (R-érték) amíg a C szintben az északi kitettség átlaga 0, l-el meszesebb, addig a mohaszintben a déli meszesebb 0,2-vel. A hőklíma érték szerint a két kitettség átlaga közel azonos. A természetvédelmi érték kategóriák tekintetében is közel azonosnak mondható a két kitettség C és D szintbeli növényzete. Korábban is elmondtuk, hogy a TVK értékre vonatkozóan az a probléma is felmerül, hogy ezeket az értékeket SIMON Tibor ( 1984) a magyarországi flórára adta meg, de székelyföldi körülmények között teljesen nem érvényesek. A stratégiák elemzésénél láthattuk, hogy a mohák mindkét kitettség esetében egy stabil, nem változó környezetet indikáltak. A flóraelemek tekintetében eléggé kiegyensúlyozott a két kitettség helyzete, a legnagyobb gyakorisággal a cirkumpoláris (C szint) és cirkumpoláris-montán (D szint) fajok rendelkeznek, közel 0,5-ös értékkel. A kutatást az Arany János Közalapítvány támogatta az F/03/02 sz. szerződésen keresztül. 519

123 RUSSUTIBOR Felhasznált irodalom BÁLINT L. (2002): A Dél-Hargita hegység mohaflórája. Szakdolgozat. Kézirat. Debreceni Egyetem, Növénytani Tanszék, Debrecen. BÁLINT L. (2004): Garados-domb növényzete és dolomit gyepjeinek cönológiai és ökológiai vizsgálata.= A Csíki Székely Múzeum Évkönyve BEDŐ A. (1885): A Magyar Állam erdőségeinek gazdasági és kereskedelmi leírása. 1. kiadás, Budapest. BENKE J. (2003): A Homoródi Erdőgondnokság erdeinek természetes felújítási lehetőségei. Doktori értekezés. Kézirat. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron. CHAO et al. (2005): A new statistical approach for assessing similarity of species composition with incidence and abundance data. = Ecology Letters. (2005) 8: CSONTOS P. (2004): Fiatal vágásterületek jellemzése a Visegrádi-hegység cseres-tölgyes övéből. = Folia Historico Naturalia Musei Matraensis : FŰZI 1. - GERGELY 1. ( 1968): Flora pteridofitica ~i ~permatofitica a depresiunilor Ciucului ~i a muntilor din í:mprejurimi. =RÁCZ G. (szerk.) (1968): Plantele medicinale din flora spontanií a bazinului Ciuc. Consiliul Popular al Judetului Harghita, Miercurea-Ciuc. GÁL L. (2004): Bányapatak völgyének fitocönológiai és florisztikai bemutatása.= A Csíki Székely Múzeum Évkönyve GYÖRFI J. et al. (2004): Földértékelés térinformatikai és statisztikai módszerek alkalmazásával a Csíki-medencében. Sapientia-EMTE, Csíkszeredai Karok, Csíkszereda. Kézirat. GYÖRGY A-AMBRUS M. ( 1968): Gospodarirea fondului funciar í:n Bazinul Ciuc ~i problema valorificarii plantelor medicinale. = RÁCZ G. (szerk.) (1968): Plantele medicinale din flora spontanií a bazinului Ciuc. Consiliul Popular al Judetului Harghita, Miercurea-Ciuc. HAJDÚ-MOHAROS J. - HEVESI A. (2000): A kárpát-pannon térség tájtagolódása. = KARÁTSON D. (szerk.): Pannon Enciklopédia - Magyarország földje. Arcanum Adatbázis, KÁDÁR Zs. - PÁL-ANTAL S. (2002): A székelyföldi erdészet és faipar. Történeti kronológia. Mentor Kiadó, Marosvásárhely. KÁDÁR Zs. (1994): A Székelyföld erdészettörténete. = Erdészettörténeti Közlemények. XIV. OEE, Erdészettörténeti Szakosztály, Budapest. KÁDÁR Zs. ( 1999): Erdő és nyelv. = Erdészettörténeti Közlemények. XLIII. OEE, Erdészettörténeti Szakosztály, Budapest. 520

124 Erdei növényzet összehasonlító vizsgálata KRISTÓ A. (1968): Caracterizarea geologica ~i geomorfologica a depresiunilor din Ciuc ~i a muntilor din imprejurimile lor. = RÁCZ G. (szerk.) (1968): Plantele medicinale din flora spontanií a bazinului Ciuc. Consiliul popular al judetului Harghita, Miercurea-Ciuc. NAGY M. - MÁTÉ S. - JEGES A. (1968): Contributii la caracterizarea solurilor din Muntii Harghita ~i depresiunile Ciucului. = RÁCZ G. (szerk.) (1968): Plantele medicinale din flora spontanií a bazinului Ciuc. Consiliul Popular al Judetului Harghita, Miercurea-Ciuc. NYÁRÁDI E SÁVULESCU, TR. ( ): Flora R.P.R. - Flora R.S.R. Editura Academiei R.P.R. resp. R.S.R., Bucure~ti. ORBÁN S. ( 1984 ): A magyarországi mohák stratégiái és T, W, R értékei. = Acad. Paed. Agr. Nov. Ser OROSZI S. ( 1995): Emlékezés a székely közösségek erdőire. = Erdészettörténeti Közlemények. XVII. OEE, Erdészettörténeti Szakosztály, Budapest. PU~CARU, E. - SÁNDULEAC, 1. - ANDREI, M. (1968): Vegetatia Bazinului Ciuc. =RÁCZ G. (szerk.) ( 1968): Plantele medicinale din flora spontanií a bazinului Ciuc. Consiliul Popular al Judetului Harghita, Miercurea-Ciuc. RÁ~NOVEANU 1. (2001): Solurile depresiunii Ciuc ~i distribufia acestora ín corelafie cufactorii pedogenetici. Factori ~i procese pedogenetice din zona temperatlí. Miercurea Ciuc, septembrie Kézirat. Russu T. ( 1998): Erdőszegélyek növényzetének vizsgálata a Csíki-medencében. Diplomadolgozat. Kézirat. Soproni Egyetem, Sopron. Russu T. (2001 a): Szálalás és szálalóvágás lehetőségei a Csíki-medencében. Szigorlati dolgozat. Kézirat. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron. Russu T. (2001 b): A Csíki-medence jelenlegi erdőképének kialakulása: okok és következmények. = RODOSZ-Tanulmányok II. Természet- és műszaki tudományok. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, SIMON T. ( 1992): A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. SZÁSZ J. (1995): Élettani és társulás-ökológia II. Románia növényföldrajza. Kiegészítő jegyzet, Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron. SZODFRIDT 1. - VÍG P. (1990): Erdészeti meteorológia. Egyetemi jegyzet. Kézirat. Erdészeti és Faipari Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Sopron. TÓTHMÉRÉSZ B. (1997): Diverzitási rendezések. Scientia Kiadó, Budapest. VAJDA M. (2004): Kirulyfürdő két erdőtársulásának cönológiai bemutatása. = A Csíki Székely Múzeum Évkönyve VíG P. (1995): Éghajlattan. Egyetemi jegyzet. Kézirat. Erdészeti és Faipari Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Sopron. 521

125 RUSSUTIBOR Mellékletek 9. táblázat. Fajok konzisztenciája, minden szint Faj neve Felvételi helyek sorszáma Konzisztencia OJ ~ ~ IJ Össz. É D Abiesalba x x x x Agrimonia eupatoria x x Amblystegium serpens x Anemone nemorosa x Aquilei!ia vuli!aris x x Atropa bella-donna x x Brachythecium velutinum x Bryum flaccidum x x Campanula rotundifolia x x x x x x x Carex montana x x x x Chamaenerion ani!ustifolium x x Chenopodium 'oliosum x Clematis a/pina x x Corydalis cava x Corylus avellana x Crepis mollis x x x x x x x x Daphne mezereum x x Dentaria bulbifera x x Dicranum scoparium x x x x Dryopteris filix-mas x Encalvpta vuli!aris x Euonymus europaeus x x x Euonymus verrucosus x 1 1 0

126 Erdei növényzet összehasonlító vizsgálata Felvételi helyek sorszáma Konzisztencia Faj neve I I H Össz. É D Ellphorbia amyf!.daloides x x x x x x x Euphorbia cyparissias x x x Eurhynchium anf!.ustirete x x Fai!US sylvatica x x x x x x x x x x x Fraf!.aria vesca x x x x x x x x x x x x x x 14 9 s Galium verum x x x x x x x x x x x x x x Gentiana asclepiadea x x x Geum rivale x Helleborus 1purpurascens x x x x x x x x x Hepatica transsylvanica x Heterocladium heteropteum x Hieracium sylvaticum x x x Hieracium transsylvanicum x x x Hylocomium sp/endens x x x x x x x x x x x x x x x x Hypericum perforatum x x Hypnum cupressif orme x x x x x s 2 3 Lathyrus vernus x x x x x x x Lonicera nii!ra x x x x x x Lophocolea heterophylla x x x x x s 3 2 Luzula albida x x x x x x x x x x x 11 s 6 Majanthemum bifolium x x x x x x x x x x x Melampyrum 1Pratense x x x x x x x Melampyrum sylvaticum x x Mnium spinulosum x x x x x x x x 8 s 3

127 RussuTIBOR Faj neve Myce/is muralis Felvételi helyek sorszáma Konzisztencia ~ ~ Össz. É D x x x x x x x x x x x x Orthilia secunda x x x x x x x x x x Oxalis acetosella x x x x x x x x x Picea abies x x x x x x x x x x x x x x x x x x Plagiochi/a porelloides x x x Plantago media x x x x x Platidyctia confervoides x x x x Polygonatum verticillatum x x x x x Polytrichum commune x Popu/us tremu/a x Pulmonaria rubra x x x x x x x x x Rhyt iadelphus squarrosus x x x x x x x x x x x x x x x x Ribes uva-crispa x x Rosa pendulina x x x x x Rubus idaeus x x Salix caprea x Sorbus aucuparia x Taraxacum officina/e x x x Vaccinium mvrtil/us x Vaccinium vitisidaea x Veronica montana x Viburnum opu/us x Viola sylvestris x x x x x x x x x x x x x x Fajok száma

128 10. táblázat. Fajok konzisztenciája szintenként Erdei növényzet összehasonlító vizsgálata Szint Faj neve Felvételi helyek sorszáma OJ ~ l Konzisztencia Abies alba x 1 A Fagus sylvatica x x x x x 5 B Picea abies x x x x x x x x x x x x x x x x x x- Abies alba x x x ; Corvlus avellana x 1 Daphne mezereum x 1 Euonvmus europaeus x x x ; Euonvmus verrucosui x 1 Fagus sylvatica x x x x x x x x x x x= Lonicera niwa x x x x x x Picea abies x x x x x x x x x x x x Popu/us tremula x 1 Ribes uva-crispa x x 2 Rasa pendulina x x 2 Salix caprea x 1 Sorbus aucuparia x 1 Viburnum opulus x 1 e Awimonia eupatoria x x 2 Anemone nemorosa x 1 Aquilegia vulgaris x x 2 Atropa bella-donna x x 2 Campanula rotundifolia x x x x x x x 7 Carex montana x x x x 4 Chamaenerion anf!ustifolium x x 2 Chenopodium roliosum x 1 Clematis a/pina x x 2 Corydalis cava x 1 Crepis mol/is x x x x x x x x 8

129 RussuTrnoR Szinj Faj neve Daphne mezereum Felvételi helyek sorszáma Hl Konzisztencia x 1 Dentaria bulbifera x x 2 Euphorbia amy1~daloides x x x x x x x 7 Euphorbia cvoarissias x x x 3 Fa/i!.US sy/vatica x 1 Fraflaria vesca x x x x x x x x x x x x x x Galium verum x x x x x x x x x x x x x x Gentiana asc/epiadea x x x 3 Geum rivale x 1 Helleborus x x x x x x x x x 9 Hepatica transsylvanica x 1 Hieracium sylvaticum x x x 3 Hieracium transsy/vanicum x x x 3 e Hypericum IPerforatum x x 2 Lathyrus vernus x x x x x x x 7 Luzula albida x x x x x x x x x x x 11 Majanthemum bifolium x x x x x x x x x x x 11 Melampyrum x x x x x x x 7 Melampyrum sy/vaticum x x 2 Mycelis muralis x x x x x x x x x x x x Orthilia secunda x x x x x x x x x x 10 Oxalis acetosel/a x x x x x x x x x 9 Picea abies x x x x x 5 Planta/i!.O media x x x x x 5 Polygonatum verticillatum x x x x x 5 Pulmonaria rubra x x x x x x x x x 9 Rasa pendulina x x x 3 Rubus idaeus x x 2

130 Szini D Faj neve Taraxacum officina/e Erdei növényzet összehasonlító vizsgálata Felvételi helyek sorszáma Ol (] ll Konzisztencia x x x l Vaccinium myrtillus x 1 Vaccinium vitis-idaea x 1 Veronica montana x 1 Viola svlvestris x x x x x x x x x x x x x x l.amblystegium serpens x 1 Brachythecium ve/utinum x 1 Brvum flaccidum x x 2 Dicranum scoparium x x x x 4 Enca/ypta vu/garis x 1 Eurhynchium angustirete x x 2 Heterocladium heterooteum x 1 Hylocomium solendens x x x x x x x x x x x x x x x x Hypnum cupressiforme x x x x x 5 Lophocolea heterophyl/a x x x x x 5 Mnium spinulosum x x x x x x x x 8 Plagiochila lporelloides x x x l Platidyctia conf ervoides x x x x 4 Polytrichum commune x 1 Rhytiadelphus squarrosus x x x x x x x x x x x x x x x x

131 RussuTrnoR 11. táblázat. Fajok borítása, minden szint Faj neve Felvételi helyek sorszáma Abies alba 0,3 0,3 0,3 0,3 l.awimonia eupatoria 0,3 0,3 l.amblystegium iserpens 0,3 l.anemone nemorosa 0,3 1.AauileJZia vu/garis 0,3 0,3 ~tropa bella-donna 0,3 0,3 Brachythecium velutinum 0,3 Bryum flaccidum 0,3 0,3 Campanula rotundifolia 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 Carex montana 0,3 10 0,3 0,3 Chamaenerion 'tangustifolium 1 0,3 Chenopodium fo/iosum 0,3 C/ematis aloina 0,3 0,3 Corydalis cava 0,3 Corylus avellana 0,3 Crepis mol/is 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 Daphne mezereum 0,3 P.3 Dentaria bulbifera 0,3 0,3 Dicranum scoparium ,3 Dryopteris filix-mas 0,3 Encalyota vu/garis 0,3 Euonymus europaeus 0,3 0,3 0,3 Euonymus verrucosus 2 Euphorbia iamygdaloides 2 0,3 0,3 15 0,3 0,3 0,3 Euphorbia cyparissias l 1 0,3

132 Erdei növényzet összehasonlít6 vizsgálata Faj neve Felvételi helyek sorszáma Eurhynchium anj!ustirete 10 0,3 IFagus sylvatica 0, , f:raj!aria vesca 0,3 0,3 0, , 'tgalium verum 0,3 0,3 0,3 1 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 1 0,3 0,3 0,3 0,3 klentiana asc/epiadea 0,3 0,3 5 'tgeum rivale 0,3 1/1 elleborus ipurpurascens 0,3 0,3 0,3 1 0,3 0,3 0,3 Kl,3 0,3 IHepatica transsylvanica 0,3 l/leterocladium l/zeterooteum 0,3 l/lieracium sylvaticurn 0,3 3 0,3 l/lieracium ~ranssvlvanicum 1 1 0,3 l/lylocomium ~plendens , l/lypericum "{Jerforatum 0,3 0,3 Hvonum cupressiforme ,3 ~.3 0,3 ILathyrus vernus ,3 0,3 0,3 0,3 ~onicera nigra 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 llophocolea 'heterophylla 0,3 0,3 K>.3 2 0,3 lluzula albida ,3 5 'Majanthemum 'Jifolium ,3 0,3 0, 'Melampyrum "{Jratense 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 2 0,3 IMelampyrum >sy/vaticum 0,3 0,3 IMnium soinulosum ,3 0,3 'Mycelis muralis ,3 0,3 0,3 0, 'Prthilia secunda ,3 0, 'Oxalis acetosella , ,3 lpicea abies

133 RussuTIBOR Faj neve Felvételi helyek sorszáma l,plagiochila ioorelloides 0,3 0,3 0,3 l,plantai!o media 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 l,platidyctia '(:onfervoides 0,3 5 0,3 3 l,po/ygonatum vertici/latum 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 lpo/ytrichum "'ommune 10 lpopu/us tremula 0,3 l,pulmonaria rubra s 0,3 0,3 IRhytiadelphus ~quarrosus s ,3 7 0,3 0,3 IRibes uva-crispa 0,3 0,3 ~osa pendulina 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 IRubus idaeus 0,3 0,3 ~alix caprea 0,3 ~orbus aucuparia 0,3 Taraxacum officina/e 0,3 0,3 0,3 Vaccinium myrti/lus 0,3 Vaccinium vitis-idaea 0,3 Veronica montana 0,3 Viburnum opu/us 0,3 Viola sylvestris 0,3 0,3 0, ,3 0,3 5 0,3 Összborítás l IJ IJJ IU lll

134 Erdei növényzet összehasonlít6 vizsgálata 12. táblázat. Fajok borítása, C szint Faj neve Abies alba Felvételi heh ek sorszáma tl Agrimonia eupatoria 0,3 0,3 Amblystegiu m serpens Anemone nemorosa 0,3 Aquilegia vu/garis 0,3 0,3 Atropa be/ladonna 0,3 0,3 Brachytheciu m velutinum Bryum flaccidum Campanu/a rotundifolia 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 Carex montana 0,3 10 0,3 0,3 Chamaenerion anrustifolium 1 0,3 Chenopodiu mfoliosum 0,3 Clematis a/pina 0,3 0,3 Corydalis cava 0,3 Corylus avellana Crepis mol/is 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 Daphne mezereum 0,3 Dentaria bulbifera 0,3 0,3 Dicranum scoparium Dryopteris filix-mas 0,3 Encalypta vulgaris

135 RUSSUTIBOR Faj neve Felvételi hel1 ek sorszáma Euonymus europaeus Euonymus verrucosus Euphorbia amyj!daloides 2 0,3 0,3 15 0,3 0,3 0,3 Euphorbia cvoarissias 1 1 0,3 Eurhynchium anj!ustirete Fagus sylvalica Fragaria vesca 0,3 0,3 0, , Galium verum 0,3 0,3 0,3 1 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 1 0,3 0,3 0,3 0,3 Gentiana asc/epiadea 0,3 0,3 5 Geum rivale 0,3 Helleborus purpurascens 0,3 0,3 0,3 1 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 Hepatica transsylvanica 0,3 Heterocladium heteropteum Hieracium sy/i!aticum 0,3 3 0,3 Hieracium transsylvanicum 1 1 0,3 Hylocomium splendens Hypericum 1perforatum 0,3 0,3 Hypnum cupressiforme Lathyrus vernus ,3 0,3 0,3 0,3 Lonicera niwa Lophoco/ea heterophylla Luzula albida ,3 5

136 Erdei növényzet összehasonlító vizsgálata Faj neve Felvételi heti ek sorszáma Majanthemu m bifolium ,3 0,3 0, Melampyrum pratense 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 2 0,3 Melampyrum sylvaticum 0,3 0,3 Mnium spinulosum Myce/is muralis ,3 0,3 0,3 0, Orthilia secunda ,3 0, Oxalis acetose/la , ,3 Picea abies Plagiochi/a porelloides Plantago media 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 Platidyctia confervoides Polygonatum verticillatum 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 Polytrichum commune Popu/us tremula Pulmonaria rubra ,3 0,3 Rhytiadelphu s squarrosus Ribes uvacrispa Rosa pendulina 0,3 0,3 0,3 Rubus idaeus 0,3 0,3 Salix caprea Sorbus aucuparia Taraxacum officina/e 0,3 0,3 0,3 Vaccinium myrti/lus 0,3

137 RussuTIBOR Faj neve Felvételi heh ek sorszáma Vaccinium vitis-idaea Veronica montana 0,3 Viburnum ooulus Viola sylvestris 0,3 0,3 0, Összborítás ,3 5 0,3 0,3 5 0, Russu Tibor KURZIA Kutatócsoport, Csíkszereda russutibor@kurzia.ro

138 A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE SZÉKELY GABRIELLA AZ ÉDESKÖMÉNY (FOENJCULUM Vl/LGAREMILL.) TERMESZTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI A CSÍKI-MEDENCÉBEN Abstract: [Growing possibilities of the fenne! in the Csík / Ciuc Basin] Fenne! (Foenicu/um vulgare. Mill) is one of the most important medicinai plant species from economical point of view. ln the course of our investigation we analyzed the morphological and phenological properties of 16 fenne! populations of different origin in the first and second vegetation cycle. As a result of our examination we can conclude that the populations show a high variety regarding the plant height, diameter of umbels and number of umbellets. The ontogenesis of the populations is highly influenced not only by genetic determination and ecologic factors, but also by the growing methods. Rezumat: [Posibilitiitile de cultivare a feniculului in Bazinul Ciuc] Din punci de vedere economic feniculul este una dintre cele mai importante specii de plante medicinale. in cadrul cercetiirii am efectuat analiza proprietiitilor morfologice ~i fenologice a 16 populatii de fenicul, populatiile fiind de diferite genotipuri. Ca rezultat se poate afirma cii populatiile examinate prezintii o mare variabilitate privind iniíltimea plantelor, diametrul umbelelor i numiirul umbelulelor. Ontogeneza populatiilor este influentatii nu numai de determinatia geneticii a plantelor ~i factorii ecologici, dar i de metodele de cultivare aplicate. Az édeskömény gazdasági szempontból igen jelentős gyógy- és fűszernövény faj, nagyüzemi termelési formában termeszthető, termesztése jól gépesíthető a vetéstől a gyomirtáson, növényvédelmen át a betakarításig. Európában a fontosabb termesztett gyógynövények közé tartozik. Az édesköménynek külföldön számos fajtája ismert, Romániában két államilag elismert fajtája van az 1999-ben minősített Romanesc és a 2001-ben forgalomba hozatalra engedélyezett Hestia. A különböző származású Foeniculum vulgare subsp. capillaceum var. vulgare populációkat a szakirodalomban elsősorban. speciális beltartalmi mutatóik segítségével határozzák meg, kevesebb figyelmet fordítva az esetleges morfológiai eltérésekre. A minőségi drog előállításához viszont nélkülözhetetlen ezen tulajdonságok széleskörű megismerése, vizsgálata, ami a majdani nemesítési munkákat nagymértékben elősegítheti. 535

139 SZÉKELY GABRIELLA 1. Általános bemutatás Előfordulás Az édeskömény a Földközi-tenger vidékén és Dél-Európában honos, származásából adódóan melegigényes faj. A Foeniculum vulgare és taxonjainak termesztése jelentős területeken folyik Európa középső és déli részén, Ázsiában (India, Japán és Indonézia), Argentínában és Egyiptomban. Ausztráliában is egyre nagyobb termőterületeket hasznosítanak drogelőállítás céljából (PETERSON et al. (1993). Kereskedelmi célból jelentős mennyiségű drogot szolgáltat főleg Bulgária, Magyarország, Románia, Egyiptom és Kína (WICHTL - BISSE 1994). Az európai termesztők tapasztalatai szerint az édeskömény nem mindig képes a közép- és nyugat-európai teleket átélni, különösen a hónélküli teleken kifagyhat (HORNOK 1990). Ezt igazolja PANK et al. (2000) is, ugyanis Európa északi részein, Németországban, Hollandiában a hideg, fagyos telek miatt egyévesként termesztik. Románia melegebb vidékein kizárólag a termesztésben fordul elő, bár 4-5 évig él, jelentős mennyiségű és minőségű termést csak az első két, ritkán három éven át ad. Vizsgálatunk helyszínén, Csíkszereda környékén, a pedoklimatikus viszonyok miatt az édeskömény nagyüzemi termesztése nem folyik Az édeskömény rendszertani besorolása Az édeskömény az Araliales (Aráliavirágúak) rendjén belül az Apiaceae (Ernyősök) családjába tartozik. A faj morfo-fenológiai szempontból az alábbi táblázatban bemutatott intraspecifikus csoportokba sorolható (1. táblázat). Taxonok Összetevők aránya az illóolajban tudományos Termés Megjegyzés és magyar neve transzanetol fenkon esztra2ol suhsp. piperitum erősen nyomokban nem =borsos csípős ízű termesztik édeskömény suhsp. kellemes, hazánkban capillaceum var. kesernyésen termesztett vulgare = édeskés ízű közönséges (keserű) édeskömény 536

140 Az édeskömény tennesztésének lehetőségei Taxonok Összetevők aránya az illóolajban tudományos Termés Megjegyzés és magyar neve transzanetol fenkon esztrarol subsp. kellemes nyomokban 4-8 hazánkban capillaceum var. édeskés ízű termesztett dulce = fűszer (édes) édeskömény subsp. kissé csípős nyomokban Európában capi//aceum var. ízű nem termesztik panmorium = indiai édeskömény subsp. kellemetlen nyomokban z9ldségnövény, capillaceum var. ízű, apró, csak megvastaazoricum = barna godott levélnyegumós lét fogyasztják édeskömény 1. táblázat. Foeniculum vulgare taxonok főbb jellemzői (FÖLDESI 2000) A Foeniculum vulgare subsp. capillaceum var. vulgare (keserű édeskömény) és a subsp. capillaceum var. dulce (édes édeskömény) számos taxonját termesztik, és ezek szerepelnek a legtöbb európai és Európán túli gyógyszerkönyvben, mint a DAB t 0, Helv. VII., Ph.Hg.VII., ÖAB X., X.Ph.Ro. stb Az édeskömény botanikai jellemzése Hazánkban többéves (H) lágyszárú növény (1. kép). Húsos karószerű főgyökere cm hosszú, 2-2,5 cm vastag, oldalán vékonyabb gyökérágak erednek, szürkésfehér színű, allorhizás gyökérzete raktározó jellegű. Földfeletti hajtásrendszere gazdagon elágazik, terebélyes, t,5-2 m magasra nő, egy tő több hajtást is fejleszt. Szára hengeres, finoman barázdált, tömött csomókra és üres internódiumokra tagolódik, kopasz vagy hamvas felületű (HARASZTY 1979; FÖLDESI 2000). 537

141 SZÉKELY GABRIELLA 1. kép. Édeskömény hajtás A lomblevelek lemezei többszörösen (általában három-, négyszeresen) szárnyasan összetettek, a nóduszokon egyesével, váltogatva, két átellenes sorban ( orthostichonban) állnak, a levélállás Y:z, ami 180 -os divergenciának felel meg (SÁRKÁNY 1964). A levelek levélhüvellyel ízesülnek a szárhoz, a kaporhoz hasonlóan az alsó leveleknél a levélhüvely a levélnyélnek kb. [-et teszi ki és a hajtás csúcsa felé haladva a levélhüvely javára rövidül, míg végül a levél szárnyainak elágazódása közvetlenül a levélhüvelytől indul (BOROS et al.1970). A módosult levélalap hártyás szélű, felfelé kissé szélesedő és két kis fogban csuklyásan záródik. A levélkék keskenyek, fonalasak, kopaszok, csúcsuk porcosan hegyes. A levélsallangok száma és a sallangok közötti szög fokának nagysága a fajtától (taxontól), a levelek fényellátottságától függ. A legalsó levelek, az ún. tőlevelek a legfejlettebbek, a hajtás csúcsa felé haladva egyre kisebbek. Az alsó levelek hossza a cm-t is meghaladja, az első éves egyedek levelei kisebbek, mint a másod- és harmadéveseké. A levélsallangok hossza 5-50 mm, szélességük 0,5-1 mm. A levélzet alakja változó, lehet megnyúlt tojásdad, romboid, háromszögű, színe szürkés-kékeszöld (SÁRKÁNY, 1964). 538

142 Az édeskömény termesztésének lehetőségei Lapos ernyővirágzata (2. kép) a fajra jellemző, kétszeresen összetett, a főhajtás és a levélhónalji oldalhajtások csúcsán helyezkednek el, akár cm átmérőjűek is lehetnek. Az ernyőkben található ernyőcskék száma a hajtáson elfoglalt helyüktől függ: a főhajtás ernyőitől minél távolabbiak az oldalernyők, annál kevesebb a rajtuk található ernyőcskék száma. A virágok aprók, sárga színűek, az egy síkban levő virágok kívülről a közép felé haladva (centripetálisan) nyílnak. 2. kép. Édeskömény ernyővirágzata A virágzaton hiányzik a gallér és gallérkalevél, ami a család sok tagjára jellemző. A virágok kétivarúak, 4 körösek és 5 tagúak, a csészének keskeny szegélye van, a párta szabadon álló, befele hajló sziromlevelekkel (BORHIDI 1995; DÁNOS 1998). A családnak jellegzetes sajátossága, hogy a kétüregű magház a virágkocsány vacokrészébe süllyedt, a termő mindkét üregében egy-egy magkezdemény helyezkedik el. A magház tetején levő bibevánkos közepe táján 2 bibeszál látható. A termésfallal összenőtt maghéj száraz hasadótermést, ikerkaszatot alkot, mely érett állapotban a hasi felületen 2 egymagvú résztermésre esik szét a karpoforum mentén. A mag fejlett endospermiummal rendelkezik, amely zsírt- és fehérjét tartalmaz. Megporzásnál proterandria figyelhető meg, a porzók (portokok, pollen) a termőt előző érésűek, a megporzást elsősorban rovarok végzik, de RICCIARDELLI - D' ALBORE (1986) szerint nem zárható ki a 539

143 SZÉKELY GABRIELLA szél általi megporzás sem. A nőelőzésből adódóan a virágok termékenyülésére az allogámia jellemző (NÉMETH - SZÉKELY 2000). HEEGER (1956) több rovarfajt is megemlít melyeknek fontos szerepük van a megporzásban. A termések zöldes-barna színűek, mindkét végükön elkeskenyedők, barázdáltak, 5-10 mm hosszúak és 2-3 mm szélesek (3. kép), kellemes, édeskés, ánizsra emlékeztető illatúak (SÁRKÁNY 1964; HARASZTY 1979; DÁNOS 1995). 3. kép. Ikerkaszattermés Az édeskömény diploid faj, kromoszóma száma 2n = 22 (KOUL et al. 1996; MURIN 1997). A beltartalmi anyagai közül az illóolaj a legjelentősebb, kiválasztása és tárolása minden vegetatív és reproduktív testtájban skizolizigén eredetű járatokban, váladéktartókban történik. A legnagyobb mennyiségben azonban a termésekben halmozódik fel, ahol a 10%-ot is elérheti. Az illóolaj mellett megtalálhatóak továbbá egyéb terpenoidok, fehérjék, zsírosolajok, flavonoidok és más fenolszármazékok (ESCOP 1996; BLUMENTHAL 2000). Napjainkban az édeskömény termés és illóolaj felhasználása széleskörű, elsősorban a csecsemőgyógyászatban szélhajtó, görcsoldó hatása miatt használják. Gyakori alkotórésze a köptető, hashajtó, epehajtó, vesekőképződést gátló, tejelválasztást fokozó gyógytermékeknek (PETRI 1991; FÖLDESI 2000; KÉRY 2000). Egyéb farmakológiai hatásai: emésztés- és étvágyjavító, enyhén antibakteriális (MORRIS et al. 1979). A növény drogjának vírus aktivitását gátló hatását is említik (SHUKLA et al.1989). 540

144 Az édeskömény termesztésének Jehetősége Környezeti igény /. 4. /. Hőmérsékletigény Mediterrán származásából adódóan melegkedvelő. Az édeskömény hosszú tenyészidejű faj, vetése kora tavasszal, március elején-közepén vagy késő ősszel novemberben történik. A magvak 6-8 C-on már csíráznak, de a csírázás optimuma 20 és 25 C közötti (GUY 1981; TORRES et al. 1989; THOMAS 1994; FÖLDESI 2000). Magyarországi vizsgálatok alapján (KATIM 1996) megállapítható, hogy szíriai és indiai eredetű édeskömény populációk gyenge fagytűrő képességgel rendelkeznek. MENGHINI et al. ( 1991) leírták, hogy hat földrajzilag különböző területről származó édeskömény magját elvetve Közép-Olaszországban, a populációknál nagy eltérések mutatkoztak, az állományok egy része magas hideg érzékenységet mutatott, így csak egyévesként lehetett termeszteni, amíg a többi jól telelt és így évelő kultúraként termeszthették. A vetésre vonatkozó szakirodalmi adatok nem egybehangzóak, hiszen ez nagymértékben függ a termesztés földrajzi helyétől. LANDI et al. ( 1996) Olaszország középső és északi részén folytatott kutatásaiból kitűnik, hogy a késő őszi vetés következő évi produkciója meglehetősen gyenge, míg LETO et al. (1996) szicíliai kísérleténél a november III. dekádjában történő vetés adta a legnagyobb hozamot. Ugyancsak ellentmondásosak a földrajzi fekvésből adódó, különböző tengerszint feletti magasságokon elért télállósági eredmények. PENEVA et al. (1977) különböző származású populációkat vizsgált 160 m, 562 m és 748 m tengerszint feletti magasságban, azt a következtetést vonta le, hogy 600 m felett a termesztés nem eredményes. Ezzel szemben MENGHINI - POCCESCHI (1996) eredményei szerint a Pernod nevű fajta 900 m-en is megfelelő hozammal és beltartalmi mutatókkal rendelkezett. A vegetációs periódus alatt az édeskömény viszonylag magas hőmérsékletet kíván (20-22 C), különösen a virágzás és termésérés idején (FÖLDESI 2000). / Fényigény Az édeskömény fényigényes faj, a megvilágítás hossza és a fény intenzitása nélkülözhetetlen környezeti tényező a vegetáció során. THOMAS ( 1 994) szerint az édeskömény legjobban fény kizárásával csírázik, ezt DAMATO et al. (1994) is megerősíti olaszországi Foeniculum vulgare var. azoricum vizsgálataival, megemlítve, hogy a fény jelenléte csekély mértékben befolyásolja a csírázást. PETERSON et al. (1993) vizsgálatai eredményeképpen megállapítja, hogy az elsőrendű mellékernyők kialakulásának és a bibe megnyúlásának feltétele, hogy a fotóperiódusos f ényciklus időtartama meghaladja a 13,5 órát. Ebben a 541

145 SZÉKELY GABRIELLA vegetációs fázisban az elsőrendű oldalhajtásnak nódusza és 9-10 kifejlett levele van. l Vízigény és öntözés Az édeskömény közepes vízigényű faj, a vegetációs időszakban optimális csapadékigénye mm. Azonban nagy termőterületeken való termesztéséből adódóan különböző vízellátottságú talajokon termesztik. Eszerint, az évi mennyiség az 1500 mm-től (DUKE 1985) a Namíb sivatag 125 mm-ig (BA RAZANI et al. 1999) változik. Intenzív kultúráknál, szárazabb vidékeken, gyengébb vízgazdálkodású talajokon szükségszerű az öntözés a növények erőteljes növekedéséhez és a megfelelő terméshozam eléréséhez. LETO et al. (1996) száraz éghajlati körülmények között vizsgált nyolc eltérő édeskömény populációnál 600 kg/ha-os terméshozamról számol be. YADAVet al. (1996) az édeskömény növekedési jellegét (levélszám/növény, gyökér és hajtáshossz, gyökérzet mélysége, másodrendű gyökerek száma) vizsgálta jó minőségű és sós vízzel való öntözés esetén homokos vályogtalajon. Megállapította, hogy két hét elteltével az egyedek alacsonyabbak voltak a sós vízzel öntözötteknél, mint a jó minőségű vízzel locsoltaknál., azonban a terméshozam szempontjából tűrőképesnek mutatkoztak a sós vízzel szemben. SINGH et al. (1995) ugyancsak indiai kísérleteivel megcáfolja a fenti állítást, szerinte a sós vízzel való öntözés csökkenti a hozamot. MILIA et al. (1996) kísérletei szerint az öntözésnek és a tápanyag-utánpótlásnak nem volt jelentős hatása az egyedek ernyőinek számbeli növekedésére. BUNTAIN - CHUNG (1994) ausztráliai kísérletei alapján ellentmond az előbbi megállapításnak, szerinte az öntözött kultúránál, a virágzás idején kijuttatott öntözővíz nagyban hozzájárul az ernyők kifejlődéséhez és a illóolaj mennyiségének növekedéséhez. Azokon a területeken, ahol az öntözésre nincs lehetőség mélyen megmunkált középkötött talajon jól termeszthető az édeskömény (BOMME 1996). l Tápanyagellátás Az édeskömény tenyészideje alatt nagy vegetatív tömeget fejleszt, melyhez megfelelő mennyiségű tápanyagra van szüksége. Így, a jó tápanyagellátottságú, jó vízgazdálkodású vályog és homokos vályogtalajokat kedveli (FÖLDESI 2000; OMIDBAIGI - HORNOK 1990). A megfelelő minőségű és mennyiségű produkció feltétele a jó ásványianyag ellátottság. Számos szakirodalom foglalkozik a víz és tápanyag-utánpótlás kérdésével, az eredmények itt sem egybehangzóak. A kutatók a műtrágyázás fontosságáról, vagy éppen a hátrányos voltáról számolnak be. 542

146 Az édeskömény termesztésének lehetőségei A nitrogén terméshozamra, illóolaj mennyiségre kifejtett hatását illetően, az optimális N adag OMIDBAIGI-HORNOK (1990) eredményei alapján 200 kg/ha, ASHOORABADI et al. (1999) 160 kg/ha, BHATI-RAYCHAUDHURI (1989) 90 kg/ha, SHARMA-PRASAD (1990a) 80 kg/ha, RANDHAW A-GILL (1985) 50 kg/ha volt. Egyiptomi kísérletek eredményei alapján az ammónium-nitrát hozzáadása csökkentette úgy a F. vulgare subsp. capillaceum var. dulce, mint a var. azoricum terméshozamát, az ammónium-szulfát hozzáadásával viszont semmilyen szignifikáns különbség nem volt észlelhető (ATIA - ALY et al. 1999). Foszfor utánpótlás esetén PALIWAL (1979) szerint a P,Q, 60 kg/ha dózisig jól hasznosul, RANDHA WA et al. (1981) szerint 40 kg/ha foszfort kijuttatva a terméshozam szignifikánsan nőtt. AHMED et al. (1988) munkálataik során követték a termés- és illóolajhozamot, az illóolaj minősége szempontjából a 100 kg/ha N és 25 kg/ha P adag biztosította a legjobb eredményt. AFRIDI et al. ( 1983) megállapítja, hogy 90 kg/ha N, 60 kg/ha P és 90 kg/ha K adagnál nagy volt a zöldtömeg fejlődése, azonban a magprodukcióhoz magasabb dózisokra volt szükség. 25t/ha szerves trágya kijuttatásánál a műtrágya mennyisége csökkenthető (N-P-K : ) (ASHOORABADI et al. 1999). MILIA et al. (1996) olaszországi kísérleteiben leírta, hogy a trágyázás hatásfokát gyakorlatilag nem lehet bizonyítani. Az édeskömény morfológiai, fonológiai eredményivel kapcsolatos tudományos cikkek gyakran félreérthetők, ellentmondásosak. Ennek indokai az alábbiak: a faj heterogén morfológiai és fonológiai tulajdonságokkal jellemezhető, nem tisztázottak az egyes tulajdonságok stabilitásai a generatív szaporítás során, a faj egyedfejlődését az ökológiai tényezők mellet a termesztési mód is nagyban befolyásolja. 11. Anyag és módszer A kísérlet körülményei Szabadföldi kísérleteinket 661 m tengerszint feletti magasságon, Csíkszeredától 10 km-re található Csíkszentkirály községben (46 18'16" É, 25 50'53" K), háztáji kertben végeztük. A talaj típusa agyagbemosódásos barna erdőtalaj. A Csíki-medence, mint a Kárpátok része, annak középhegységi vagy szubalpin jellemvonásait viseli magán (KRISTÓ 1994). A medencére és környékére vonatkozó legáltalánosabb jellemvonás a mérsékelt, enyhén kontinentális jelleg, ami a domborzati tagolódás, a hegyoldalak, völgyek és medencék magassága, szélvédettsége és főleg kitettsége miatt nagyon változatos mezo- és mikroklimatikus helyi sajátosságokat mutat. 543

147 SZÉKELY GABRIELLA A legmagasabb hőmérsékleti értéket, 35,5 C-ot 1953-ban, míg a legalacsonyabbat - 40 C 1977-ben mérték. Az éghajlat kontinentális jellegét tükrözi az is, hogy a legmelegebb és leghidegebb hőmérsékleti különbség 75 C is lehet. Az évi átlagos csapadékmennyiség mm. A szélcsend aránya 58,5%, főként télen és ősszel jellemző. Ennek egyik jellemző következménye, hogy a köd hosszabb időre megüli a medencét. A legködösebb év 1961-ben volt, amikor 102 ködös napot jegyeztek fel a meteorológusok. A Csíkszeredai Meteorológiai Állomás évi adatai értelmében a terület átlaghőmérséklete relatív alacsony (5,8 C), ez a tendencia érvényes a csapadék mennyiségére is, az átlagos évi mennyiség csupán 556 mm. Az átlagértékek havi eloszlása alapján a legtöbb csapadék (78-86 mm) június és július hónapokban hull. A 10 éves havi átlagok mind a hőmérséklet, mind a csapadék megoszlásánál jelentős ingadozást mutatnak. A napsütéses órák száma átlagban 1912 óra, ami a földrajzi elhelyezkedés miatt megfelelőnek mondható. A es időszak éghajlati adatai értelmében november-decemberében és a 2004-es év első három hónapjában a havi átlaghőmérséklet fagypont alatti volt. A leghidegebb hónapokban a havi átlaghőmérsékletek: decemberben - 6,0 C; január - 6,2 C és február - 5,2 C volt. A fenti hónapokban gyakoriak voltak a - 20 C alatti hőmérsékleti értékek. A levegő átlagos relatív páratartalma nagy (81 %), nagyon könnyen párássá alakulhat a levegő, ezért kis lehűléssel is képződhet köd. A napsugárzás évi átlaga óra. Az uralkodó szél dél-délnyugati irányú, a legintenzívebb a tavasz és a nyáreleji hónapokban. A szelek 90%-a nem éri el a 2 m/s-os sebességet, néha azonban előfordul 100 km/s feletti vihar is. A légköri nyomás változó, sokéves átlaga 900 mbar. A talajt évente napig hóréteg borítja, melynek összátlagvastagsága 90 cm (Russu 1998). Hargita megyében a talajok vegyi kémhatása enyhén savanyú (ph 6, 7), a humusztartalom 5,47%, ami erős humusztartalmú talajtípusnak felel meg a Cernescu-Florea csoportosítás szerint. A talajok természetes radioaktivitása 15,36 pci/g (SZABÓ-NACSÁDI 1980) Növényanyag A 2003-es tenyészidőszakban 16 különböző származású Foeniculum vulgare subsp. capillaceum var. vulgare maganyagot (génbanki- és magcseréből származó tételek) vetettünk el, melyeket F 1-F 16-os kódszámmal jelöltem. A területet március végéig vastag hótakaró borította, ennek következtében a vetés időpontja eltolódott május 1-re. A populációk maganyagát 10 m.-es parcel- 544

148 Az édeskömény termesztésének lehetőségei lákba vetettem 50 cm sortávolság és 2-3 cm vetésmélység alkalmazásával. A térállás jelentősen befolyásolja a hozamot. Indiában, a '80-as évek végén végzett kísérletek szerint a 15, 23, és 30 cm-es sortávolságra vetett magvak közül a 30 cm-es sortávnál regisztrálták a legjobb hozamot, 2980 kg/ha mennyiséggel (SHARMA - PRASAD 1990b). KULHARI - BHATI ( 1986) kísérleteit 40 cm sortávolságra és 30 cm-es tőtávolságra telepítette. A Berfena német fajtával való kísérletekben, homokos agyag talajon 75 cm sortávolság és 10, 15, 20 és 25 cm-es tőtávolság alkalmazásakor, az első éves egyedeknél a térállásnak nem volt hatása a növekedésre, a másod- és harmadéves állományoknál a 15 cm-es tőtávolságnál az egyedek magasabbak voltak (AIELLO - BEZZI 1997) április 17-én, az előző évhez hasonló módon 15 (Fl, F2, F3, F4, F5, F6, F7, F8, F9, F 10, F 11, F 13, F 17, F 18, F 19) magtétel került elvetésre, a mag mennyiségétől függően 8-10 m,-es parcellákba. Kedvező körülmények között az elvetett termések 2-3 hét alatt csíráznak ki, kezdetben lassú növekedésűek (4. és 5. kép), az első évben a keléstől a szárbaindulásig eltelt idő 2-2,5 hónap. 4. kép. II. éves populációk május végén 545

149 SZÉKELY GABRIELLA 5. kép. 1. éves állomány július közepén A populációk kihajtását követően elkezdődtek az agrotechnikai munkálatok, a tenyészévek idején növényvédelmi munkálatokra (kártevő, kórokozó elleni védelemre) nem volt szükség. Vegyszeres gyomirtásra nem került sor, a terület tisztántartása kizárólag mechanikai sorközműveléssel történt. A terület tápanyagellátottsága jónak bizonyult, ezért tápanyagutánpótlás sem történt. Az első és másodéves állományoknál száraz időjárás esetén a vízutánpótlást szórófejes öntözéssel biztosítottuk. II. 3. Morfológiai és fenológiai megfigyelések A 2 éves vizsgálat során összetett morfológiai és fenológiai sajátosságokban megmutatkozó differenciáltság elemzésére került sor. A vetés évében azonban, - amikor a hosszú tenyészidőszak miatt a termések szeptember végén-október elején érnek - a korai fagyok miatt és a vegetáció idején regisztrált alacsony hőmérsékletek nagymértékben megnyújtották a generatív fázisok időtartamát. Az elsőéves állományoknál még a főernyők termései sem érleltek csíraképes magot, a másodéves egyedeknél is csak a fő-, első- és másodrendű oldalernyők termései érték el az érett állapotot. Tekintettel arra, hogy a másodéves egyedek morfológiai szempontból reprezentatívabbaknak tekinthetők (az állomány egyöntetűbb, a hozam nagyobb), a II. éves populációkat több szempontból ki lehetett értékelni. A '80-as évektől kezdve a Budapesti Kertészeti Egyetem Gyógy-és Aromanövények Tanszékén (jelenleg Budapesti Corvinus Egyetem) széleskörű beltartal- 546

150 Az édeskömény tennesztésének lehetőségei mi, morfológiai és fonológiai kutatások folynak. Eltérő genetikai eredetű populációkkal végzett vizsgálatok alapján megállapították, hogy a morfo-fenológiai tulajdonságok alakulásában alapvető szerepe van a genetikai adottságoknak, amit az állomány kora és az évjárat módosíthat. Korrelációs vizsgálataikból kitűnik, hogy változékonyság és stabilitás szempontjából elkülöníthető: - viszonylag állandó tulajdonság: relatív levéltömeg; - mérsékelt variabilitású: terméshossz, termésszélesség és ezermagtömeg; - nagy változékonyságú tulajdonságok: növénymagasság, hajtásszám, internódiumok száma és terméshozam (BERNÁTH et al. 1996; CHUNG 2000). A vizsgálat során a különböző eredetű populációk morfológiai, fonológiai jellemzőinek elemzésére került sor. A különböző genetikai eredetű populációk összehasonlító vizsgálatakor az UPOV nemzetközi szervezet német tervezetének DUS előírásait követve (ANONYMUS 1996), a populációk magasság (maximális hajtáshossz), habitus, az ernyőkben található ernyőcskék száma, a virágzás kezdete (az ernyőkben található virágok 10%-a nyílik) és lefolyása, a termésérés időpontjának felvételezésére került sor. Vizsgálataim során az alábbiakat követtem: - A növénymagasságot a kihajtástól a virágzás befejeződéséig havonta egyednél. - Az egyedek habitusát (földfeletti hajtásrendszer) virágzás idején. Az ernyőkben található ernyőcskék számának meghatározására a teljes virágzásában lévő populációkból véletlenszerűen kiválasztott fő- és elsőrendű oldalhajtás ernyőinek ernyőcskéit számoltam meg, továbbá megmértem az ernyők átmérőjét és magasságát. A virágzási periódus lefolyásának megfigyelésére és elkülönítésére az egyegy ernyő kifejlődésének időszakát 8 stádiumra bontottam: 1. zöldbimbós stádium, 2. sárgabimbós stádium, 3. a szirmok kinyílása, 4. a porzók és az első pollenek megjelenése, 5. a pollen tömeges termelődése, 6. a bibe megjelenése, 7. a bibe megnyúlása és érésnek indulása, 8. a virágzás befejeződése és a kis zöld magvak kialakulása. Követtem (és mintákat vettem) a termések különböző érési fázisait (zöldmagvas, viaszérett, félérett és érett állapot), valamint a másodéves populációk fagyérzékenységét. 547

151 SZÉKELY GABRIELLA II. 4. Biometriai értékelés A két vizsgálati év adatait többváltozós módszerekkel (korreláció, variancia és klaszter-analízis) segítségével vizsgáltam meg. Elemeztem a növénymagasságot az 1. és a II. éves populációknál, a II. éves állománynál az ernyők átmérőjét, az ernyőkben található ernyőcskék számát és magasságát. III. Eredmények és értékelésük III. 1. A növények magassága a kihajtástól a virágzás befejeződéséig A populációk növekedési jellege között szignifikáns különbség nem volt észlelhető. A vizsgált populációknál a függvények külön-külön jól illeszkedtek. A növekedés változását harmadfokú polinom függvények ráillesztésével szemléltetem, a példaként kiválasztott 5 másodéves populáció görbéit az (1. ábra) segítségével mutatom be. laol ' tlo "] 8 e I'! 111irc. 4. ápr. lj. jiln. ll. aug. L SRpt 10. no" ábra. Az 5 kiválasztott populáció növekedési jellege A 2 elsőéves populáció (2. ábra) magassága között jelentős különbség tapasztalható. Ez a közel 2 hetes vetési idő eltérésével valamint a nyáreleji csapadékszegény időjárással magyarázható. A 2004-es tenyészévben az 1. és II. éves állományok néhány populációja (F3, FB, F9, F 11) közel azonos magasságot ért el. 548

152 Az édeskömény termesztésének lehetőségei Az állományok magassága mind a produkció, mind az alkalmazható agrotechnika szempontjából fontos paraméter lehet r:-::::' Édeskömény populációk legnagyobb magassága 1 i ::J 2003/L 2004/I. 2004/l!. - ~ -,,,,,,,_u- - u H u u - -- H 2. ábra. Az 1. és II. éves populációk magassága a vegetációs időszak végén Eredményeink egybehangzók a BERNÁTH et al. (1996) és CHUNG (2000) megállapításával, miszerint a növénymagasság nagyon változékony tulajdonság. A másodéves populációk magassága a generatív fázis végén 3 populáció esetében (FJ, F6. F7) a 2 m-t is meghaladta. Többségük maximális hajtáshosszának átlaga cm közötti volt. III. 2. Az egyedek habitusa A 2003-as és 2004-es II. éves állományok összehasonlításakor, megállapítható volt, hogy a vizsgált populációknál ezen tulajdonság viszonylag stabilnak mondható. Az FJ, F3, F4, F6, F7, FB, FJ5-ös populációk felálló, kevésbé elágazó szerkezettel voltak jellemezhetőek, ellentétben a többivel ahol a dúsan elágazó, tömött szerkezet volt jellemző. III. 3. Az ernyőcskék száma, az ernyők átmérője és magassága Szoros összefüggés mutatható ki az ernyőn belüli ernyőcskék száma és az ernyő átmérője között, minden esetben a főernyők voltak a legnagyobbak és azok tartalmazták a legtöbb ernyőcskét. A főernyőtől a mellékernyők (oldalernyők) felé haladva egyre kisebb a mellékernyők átmérője és egyre kevesebb ernyőcskék száma is. 549

153 SZÉKELY GABRIELLA Statisztikai program segítségével kiértékelésre kerültek a másodéves egyedek fő-, első- és másodrendű oldalernyők tulajdonságai. Az alábbiakban, szemléltetés képpen, az 1. rendű ernyők tulajdonságai kerülnek bemutatásra. Mind a fő, mind a mellékernyőknél a populációk vizsgált tulajdonságai nagy hasonlóságot mutattak. A II. éves egyedek - 1. rendű mellékernyők átmérőinek nagyságát elemezve (3. ábra), megállapítható, hogy a populációk 4 csoportba sorolhatók. Az első csoportba az F13-as kódszámmal jelzett populáció tartozik (15,8 cm-es átlaggal), mely a többitől jól elkülönülő paraméterrel rendelkezik. Hasonló csoport a második is, melybe az F2-es populáció tartozik, valamivel kisebb méretű ernyőkkel. A harmadik csoportba az F4, FB, F9, FJO, FI 5, FI 5-os kóddal jelzettek 9-10 cm-es átlagú ernyőkkel rendelkező populációk csoportosulnak. A többi populáció 11 és 12 cm átlaghosszúságú ernyőket tartalmazott. '"' 'H.IERARC'HICAL CLUS'!'ER ANALYSIS t " DO?.ndroyram using A:..recag'3 LinJrnge íbetwe"'ln Groups} a.::-~caled Dista.ncc Clu~to?::: Combin~ ú 25 Label?i:.iru -r n Fl4 14 Fl ~ 5 F6 6 F7 Fll ll Fl 2 12 F9 Fl6 16 ~--- :=fl ~ no 10 F15 15 r; re f' FlJ ábra. A II. éves populációk 1. rendű oldalernyőinek az átmérők szerinti klaszter elrendeződése Az ernyőcskék számát vizsgálva a populációk 3 csoportba sorolhatók (4. ábra). Az első csoportba az FI, FI 3, FI 4-es kóddal jelölt, egymáshoz közel álló, átlagban ernyőcskével rendelkező populációk találhatók. Hasonló csoport a második is, melybe a F5, és FI I-es populációk tartoznak. A populációk 550

154 Az édeskömény termesztésének Jehetósége1 nagy többségét magába foglaló III. csoportba pedig a darabszámmal rendelkezők találhatók. L.11t-.rl Hu:; ~ i i " "' no FU n Fl.~ n-1 :o :~ ~u1j ----' n j_ --r ] J = ábra. II. éves populációk, 1. rendű oldalernyők emyőcskeszám szerinti klaszter elrendeződése..thjera.il:chlcai. CLIJST!R J\NAL,YSrs F9 FLO Fl:) F3,., FII F2 Fe n y.; " PI Fll Fll. Fl6 ru II} ló 11 2 ló D ~?}f ' í ]! ; 5. ábra. II. éves populációk, 1. rendű oldalernyők magasság szerinti klaszter elrendeződése 551

155 SZÉKELY GABRIELLA Az ernyőcskék magasság szerinti besorolása az 5. ábra szerint három egymástól jól elkülönülő csoportot eredményez. Az Fl 3-as populáció a 3. ábrán látható átmérők szerinti klaszter elrendeződéséhez hasonlóan itt is kiugró értékkel jellemezhető. Az ernyők átmérőjének átlaga 6,5 cm. A második csoport a közepesnek mondható magassággal rendelkező populációk csoportja. A harmadik csoportnál a legkisebb magasságokat mértem, megfigyelhető, hogy az F9, F 10, F 15, F3 és F7-es populációk egyformák. A vizsgálatok eredményeképpen LETO ( 1994) és CHUNG (2000) kutatási eredményeit megerősítve, elmondható, hogy az eltérő eredetű édeskömény populációk nagy változékonyságot mutatnak a növénymagasság, az ernyők átmérője, valamint a hajtáson lévő ernyőcskék száma tekintetében. III. 4. Virágzásdinamikai megfigyelések A virágzásbiológiai megfigyeléseket a második tenyészévben (2004-ben) végeztem, mivel az elsőéves állományok július elején még csak a cm-es magasságot érték el. Az állományok szeptember elején kezdtek virágozni és a korai lehűlés miatt nem történt meg a megtermékenyülés, még a főernyők termései sem voltak betakarításra alkalmasak. Az egyedeken számos virágzat található, melyeket a kifejlődésük sorrendjében neveznek meg, így a hajtás csúcsán található a főernyő, az elsődleges elágazáson az elsőrendű mellékernyő és így tovább. Az ernyőkben változó számú ernyőcske található, melyekben db. virág helyezkedik el. Az egy-egy ernyő kifejlődésének időszakát 8 stádiumra bontottam: 1. zöldbimbós stádium 2. sárgabimbós stádium 3. a szirmok kinyílása 4. a porzók és az első pollenek megjelenése 5. a pollen tömeges termelődése 6. a bibe megjelenése 7. a bibe megnyúlása és érésnek indulása 8. a virágzás befejeződése és a kis zöld magvak kialakulása. Az alábbi képen (6. kép) balról jobbra haladva a virágzás első 7 fázisa látható. 552

156 Az édeskömény termesztésének lehetőségei 6. kép. Az ernyőcskék virágzásának 1-7. szakaszai A fajra jellemző tulajdonság, hogy a főernyők elvirágzása után kezdődik el az elsőrendű mellékernyők virágzása, azok elvirágzása után a másodrendűeké, és így tovább. Megvizsgálva az eltérő eredetű populáció virágzási dinamikájának eltéréseit, beleértve a virágzás kezdetében és időtartamában megmutatkozó különbségeket is, az a következtetés vonható le, hogy a fő- és mellékernyők virágzási időtartama változik, ugyanakkor a főernyőhöz viszonyítva minél távolabbi a mellékernyő, annál rövidebb a virágzás időtartama. A centripetális virágnyi1ásból adódóan a fővirágzatok esetében az ernyők külső és belső része között 2-3 napos eltérés, az oldalernyőknél 1-2 napos eltérés volt regisztrálható. Az állományok virágzása júliustól szeptember végéig tartott. A főernyők generatív fázisait július elején, az elsőrendű mellékernyőkét augusztus első felében a másodrendűekét szeptember elején figyeltem meg. A főernyők tulajdonképpeni virágzása - amikor az állomány zöme pollentermelődési és bibeérési stádiumban található - általában napot, az elsőrendű mellékernyőké napot, a másodrendű mellékernyőké 7-9 napot vett igénybe. A további mellékernyők kifejlődésére nem kerülhetett sor a hideg időjárás miatt. A korai virágzásúnak nevezhető populációk (F9 és F 12) fő- és elsőrendű mellékernyők virágzáskezdetében 8-10 napos különbség volt kimutatható. A vizsgált anyagok nagyobb részénél az Fl, F2, FJ, F4, F5, F6, F7, F13, F14, F 16-os kódszámmal jelölteknél a virágzás megközelítőleg egyidőben (2-3 napos eltéréssel) kezdődött el. A populációk többségénél az állományon belüli virágzás egyöntetűnek mondható, néhánynál azonban (F7, F 12, F 14 és F 16) elhúzódott, egy-két hétig tartott. A fázisok hossza a fajra jellemző, a leghosszabb a 6. és 7. stádium, a bibe megjelenése, megnyúlása és érésnek indulása, mely a főernyők esetében napot, az elsőrendű mellékernyőknél 9-10 napot, a másodrendűeknél pedig 6-8 napot tartott. A 2. és 3. stádiumok időben azonos hosszúságúnak mondható júliusában az éghajlati tényezők szembetűnő ingadozása következtében (a havi összcsapadék-mennyiség 58 mm, átlaghőmérséklet l 7 C, a napi jelentős hőingadozások (max. 33,3 C, valamint 2,9 C) 8-10 nappal megnyúj- 553

157 SZÉKELY GABRIELLA tották a virágzás időtartamát (SZÉKELY 2001 és 2002). Az augusztus hónap is hasonló volt, valamivel több csapadékkal. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a virágzás lefolyására, a fázisok bekövetkezésének időrendiségére, az időjárási tényezőknek elsősorban a hőmérsékletnek és a csapadéknak jelentős szerepe volt, hasonlóan a konyhaköményhez, ahol ugyanez a tendencia volt észlelhető (TOXOPEUS-LUBBERTS 1998). Édeskömény populációk 1. rendű mellékernyőinek virágzásdinamikája 'úlius Populációk , 2, 3, 11 6, 13, 16 4, 5, 7, 14 8, 10 9, 12 Virágzási stádiumok jelmagyarázata: 1. zöldbimbós stádium 2. sárgabimbós stádium 3. a szirmok kinyílása 4. a porzók és az első pollenek megjelenése 5. a pollen tömeges termelődése 6. a bibe megjelenése 7. a bibe megnyúlása és érésnek indulása 8. a virágzás befejeződése, a zöld magvak kialakulása 6. ábra. Édeskömény populációk 1. rendű mellékernyőinek virágzásdinamikája 554

158 Az édeskömény termesztésének lehetőségei III. 5. Termések fázisai A termések fejlődési szakaszait az előző pontnál leírt ok miatt, csak a II. éves egyedeknél vizsgáltam. A termések fejlettségi állapotát 4 érési fázisra (zöldmagvas, viaszérett, félérett és érett) bontottuk. Az egyes fázisok az ernyők helyétől függően átlagban 2-3 hetet tartottak. Így a főernyők termései esetében a teljes érés fenofázisa szeptember közepére esett. A termések fejlődése a virágzás menetéhez hasonlóan alakult, viszont a termésérés a korai és késői típusoknál közel egyidőben fejeződött be. A terméshozam szempontjából az oldalhajtások elsőrendű mellékernyői jelentősek, melyek kísérleteinkben viszonylag nagy átmérőjűek voltak és sok ernyőcskét tartalmaztak. A betakarítást nehezítette a termések egyenetlen késői érése és a pergés. A 2 menetben történő betakarítás október.ii. dekádjában rendrevágással, 2 hét utószárítással, majd tisztítással fejeződött be. Hazai körülmények között az elsőéves egyedek a késői virágzás miatt nem termékenyülnek meg, a másodéveseknél is csak a fő-, első és másodrendű oldalernyők érlelnek csírázóképes magvakat. Október végén az első és másodéves állományok 20 cm-es tarlóra vágására, majd soronkénti takarására került sor (7. kép). 7. kép. Takart állomány,

159 SZÉKELY GABRIELLA III. 6. A másodéves populációk fagyérzékenységének vizsgálata A populációk fagyérzékenységének vizsgálatára április közepén a kihajtást követően került sor. Az áttelelés eredményessége alapján a populációk három csoportra különíthetők el: - fagytűrő - téleleji takarással az állományok közel 70%-a jól áttelelt, a populációk túlnyomó része ebbe a csoportba tartozott (FI, F2, F4, F5, F6, F8, F9, FJO, Fll, FI 3, FI 5); - kevésbé fagytűrő - az állományok % közötti fagykárokat szenvedtek, ez a jelenség 3 populációnál (F3, F7, FI 2) volt megfigyelhető; - fagyérzékeny - az adott körülmények között kifagy, ebbe a csoportba az FI 4 és FI 6-os kódszámmal jelzett populációk sorolhatók. KATTAÁ (1996) vizsgálati eredményeivel összevetve a vizsgált Foeniculum vulgare subsp. capillaceum var. vulgare populációk a fagyérzékenység szempontjából hasonlóan viselkedtek. A vizsgált 16 populáció közül az F3, F7, FI 2, FI 4 és FI 6 kóddal jelzettek az áttelelés szempontjából nem perspektivikusak. A vidékre jellemző hosszú tél és a faj hosszú tenyészideje miatt a tavaszi vetés elhúzódik április végére, ezért csak a tél eleji (október végi-november eleji) vetés lehet eredményes drognyerés céljából. A populációk fejlődését a genetikai meghatározottság mellett az ökológiai tényezők nagyban befolyásolják. További feladatként rövid tenyészidejű fajta előállítását tűztük ki. A kísérlet az Arany János Közalapítány a Tudományért F/030 I és az Illyés Közalapítvány 22 I 7/299/2005-ös számú pályázatainak támogatásával készült. Irodalom AFRIDI, M. M. R. K. (1983): Effect of nitrogenhosphorus and potassium on the growth and yield of fenne!. = Agriculture Science Progress. Aligarh. India AHMED, A. - FAROOQI, A. A. - BOJAPPA, K. M. (1988): Effect of nutrients and spacing on growth, yield and essential oil content in fenne! (F. vulgare Mill.). = lndian Perfumer. 32/ AIELLO, N.-BEZZI, A. (1997): Cultivation of fenne! for seed production in southern Trentino. = ISAFA, Communicazioni di Ricerca dell'lnstituto Sperimentale per l'assestamento Forestale e per l'alpicoltura. No. 96-3, 5 ref ANONYMUS (1996): UPOV DUS fajtaleírás tervezete. Merkmalsabelle für Foeniculum vulgare" Bundessortenamt, Németország. 556

160 Az édeskömény termesztésének lehetósége1 ASHOORABADI, A. S. - GHALAVAND, A. - NOORMOHAMADI, G. - MATIN, A. - AMIN, G. - BABAKHANLOO. (1999): Performances of effects of fertility on yield and yield components of fennel. = /ournal of Agricultural Sciences Islamic Azad Univ. 5, 38 ref , ATTA-ALY, M. A. - M. E. KHATTAB, Z. - EL-S-LACHEENE, AND M. M. F. AB DALLAH ( 1999): Fennel production as a new vegetable and aromatic crop in Egypt. II.= Arab Univ /. Agr. Sciences. 78/ BARAZANI, 0. A. - FAIT, Y. - COHEN, S. - DIMINSHTEIN, U. - RAVID, E. - PU TIEVSKY, E. - LEWINSOHN AND J. FRIEDMAN (1999): Chemical variation among indigenous populations of Foeniculum vulgare var. vulgare. = Israellanta Med. 65/ BERNÁTH J. - NÉMETH É. - KATTAÁ A. - HÉTHELYI É. (1996): Morphological and chemical evaluation of fennel (Foeniculum vulgare Mill.) populations of different origin. = /. Essent. Oil Res BHATI, D. S. - RA YCHAUDHURI, S. P. ( 1989): Effects of stage of umbel picking and nitrogen fertilization on Jennel. Recent advances in medicinai, aromatic and spice crops. = II. International Conference jan. New Delhi, India. BLUMENTHAL, M. (2000): Herbai Medicine Commission E Monographs. Published by the American Botanical Council BORHIDI A. (1995): A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest BOROS Á. - SZUJKÓ I-NÉ LACZA J. (1970): A kapor (Anethum graveolens L.). Magyarország Kultúrflórája IV/10. Akadémiai Kiadó, Budapest BUNTAIN M. - CHUNG, B. (1994): Effects of irrigation and nitrogen on yield components of fennel (Foeniculum vulgare). = Australian /ournal of Experimental Agricult. 34/ CHUNG, H. G. (2000): Intraspecific morphological and chemical variability of fenne[ (Foeniculum vulgare Mill.) and lovage (Levisticum officinale Koch.) PhD értekezés. SZIE, Kertészettudományi Kar, Budapest DAMATO, G. - DOWNS, R. J. - VANNELLA, S. - QUAGLIOTTI, L. - BELLETTI. (1994 ): Temperature, washing of "seeds", light and high temperature duration n germination rate of florence fennel "seeds". = Acta Horticulturae. 362, 26 ref DUKE, J. A. ( 1985): Handbook of medicina[ herbs. CRC Press, Boca Raton, Florida FÖLDESI D. (2000): Foeniculum vulgare Mill. = BERNÁTH J.: Gyógy-és Aromanövények. Mezőgazda Kiadó, Budapest

161 SZÉKELY GABRIELLA GUY, R. ( 1981 ): Influence of temperature on the duration of seed germination of ten vegetables. = Revue Suisse Viticulture d 'Arboriculture et d' Horticulture. 13/ HARASZTY Á. (1979): Növényszervezettan és növényélettan. Tankönyvkiadó, Budapest HEEGER, E. F. (1956): Handbuch des Arznei- und Gewürzpflanzenbaues. Deutscher Bauerverlag, Erfurt. 393~405. HORNOK L. ( 1990): Gyógynövények termesztése és feldolgozása. Mezőgazda Kiadó, Budapest. KATIAÁ, A. (1996): Morphological and production-biological study of fenne/ (Foeniculum vulgare Mill.) and caraway (Carum carvi L.) populations of different origin. PhD értekezés. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, Budapest. 51. KÉRY Á. (szerk.) (2000): Gyógynövényekkel az egészségért. Képzőművészeti Kiadó és Nyomda Kft., Budapest KOUL. - SHARMA, N. - KOUL, A. K. (1996): Reproductive biology of wild and cultivated fenne! (Foeniculum vulgare Mill.). = Proceedings of the lndian Nat. Science Academy. II. Biol. Sciences, 62/2, 17. ref KRISTÓ A. (1994 ): A Csíki-medencék vidékének környezetvédelmi értékelése és szennyező gócai. = Csíki Zöld Füzetek. Szerk. JÁNOSI Cs. - SÓLYOM L. Csíkszereda KULHARI, S. C.-BHATI, D. S. (1986): Growth and yield attributes of fenne! asinfluenced by sowing time. Indian Cocoa. = Arecanut ami Spieces fournal. 10/ LANDI, R. (1996): Problemi colturali del finocchio da seme (Foeniculum vulgare Mill.) = Atti convegno internazionale: coltivazione e miglioramento di piante officinali. Trento, ltaly, 2-3 giugno ; 27 ref. LETO, C.-CARRUBA, A.-TRAPANI. (1994): Effetti deli' epoca de semina sulla coltivazione del finocchio da seme (Foeniculum vulgare Mill.) nell' ambiente caldo-arido siciliano. = Atti convegno internazionale: coltivazione e miglioramento di piante officinali. Trento, ltaly, 2-3 giugno MENGHINI, A. M. - CAPUCCELLA, B. - ROMANO AND FORNACIARI, M. (1991): Prime valutazioni dei bioritmi e della produzione del seme di finocchio di provenienza diversa. = Ann. Facolta Agraria Univ. Studi. Perugia MENGHINI, A. - POCCESCHI, N. (1996): Studio comparato della composizione deli' essenza di finocchio da seme coltivato in ltalia centrale. = Atti convegno internazionale: coltivazione e miglioramento di piante officinali. Trento, ltaly, 2-3 giugno MILIA, M. - PINNA, M. E. - SALTA, M. - SCARPA, G. M. (1996): Valutatione della risposta di alcune accessioni di finocchio spontaneo in cultura. = Rivista ltaliana. EPPOS

162 Az édeskömény termesztésének lehetőségei MORRIS, J. A.-KHETIRY, A.-SEITZ, E. W. (1979): Antimicrobial activity of aroma chemicals and essential oils. = /ournal Amer. Oil Chem. Soc MURIN, A. ( 1997): Karyotaxonomy of some medicinai and aromatic plants. = 1haiszia. 7/1, 12 ref NÉMETH É. - BERNÁTH J. - SZABÓK. - PETHEŐ F. (1999): Study on flowering dynamics and fertilization properties of caraway and fenne!. = Acta Horticulturae. No NÉMETH É. - SZÉKELY G. (2000): Floral biology of medicinai plants 1. Apiaceae species. = lnternational /ournal of Horticultural Science. Vol. 6. No. 3, Budapest ÜMIDBAIGI, R. - HORNOK L. ( 1990): Effect of sowing time and kind of soil on the production of fenne! (Foeniculum vulgare Mii!.). National Scientific Symp. of Lippai/. 7-8 nov. Budapest. PANK, F. - NEUMANN, M. - KRÜGER, H. (2000): Ergebnisse der Auslese von kleinfruchtigem Arzneifenchel (Foeniculum vulgare Mii!. ssp. vulgare var. vulgare). = Zeitschrift für Arznei- und Gewürzpfianzen. 1/ PENEVA. - KRILOV, A. - DIMITROVA, S. - PETARKOV, B. (1977): Effect of ecological conditions on the productivity of fenne!. = Rasteniev dni Nauki. 14 (8) PETERSON, L. E. - CLARK, R. J. - MENARY, R. C. (1993): Umbel initiation and stem elongation in fenne! (Foeniculum vulgare) initiated by photoperiod. = /.Essent Oil Res PETRI G. ( 1991 ): Gyógynövény- és drogismeret. Medicina Kiadó, Budapest PALIWAL, S. K. (1979): Response of Foeniculum spp. to nitrogen and phosphorus application. = /. Maharashtra Agr. Univ. India. 4/ RANDHAWA, G. S. - GILL, B. S. (1985): Effect of row spacing and nitrogen leve! on growth and yield of fenne! (Foeniculum vulgare). = /ournal of Research Punjab Agriculture University. 22/1. p RANDHAWA, G. S. - BAINS, D. S. - GILL, B. S. (1981): Nitrogen and phosphorus requirements of fenne!. = /. Research. India. 18/ REICHARD, 1. - PANK, F. (1993): Methods and results of breeding a fenne! variety for annual cultivaltion. = Acta Horticulturae. No RICCIARDELLI, G.-D'ALBORE, G. C. R. (1986): The pollination insects of some Umbelliferae of agricultural and herba! interest. = Apidologie. 1 7 / Russu T. ( 1998): Az erdőszegélyek növényzetének vizsgálata a Csíki-medencében. Diplomadolgozat. Sopron. SÁRKÁNY S. - SZALAI 1. ( ): Növényszervezettani gyakorlatok. Tankönyvkiadó, Budapest

163 SZÉKELY GABRIELLA SHARMA, R. S. - PRASAD, R. ( 1990a): Nitrogen and irrigation requirement of fenne!. = /ournal of Agronomy. 35/ SHARMA, R. S. - PRASAD, R. (1990b): Effect of seed rates and row spacing on fenne! cultivars. = lndian /ournal of Agronomy. 35/ SHUKLA, H. S. - OUBEY. - CHATURVEDI, R.V. (1989) Antiviral properties of essential oils of Foeniculum vulgare and Pimpinella anisum L. = Agronomie. 9 (3) SINGH, R. - BHARGAVA, G. P. - RAO, G. G. (1995): Conjunctive use of saline water for raising fenne! (Foeniculum vulgare) and safflower (Carthamus tinctorius) on Vertic Ustochrept and Fluventic Entrochrept soils of Western India. = lndian fournal of Agr. Sciences. 65/ SZABÓ E. - NACSÁDI B. (1980): Adatok egyes Beszterce-Naszád, Maros, Hargita, illetve Kovászna megyei talajok fizikai-kémiai tulajdonságaival kapcsolatban. = Acta Hargitensia. Csíkszereda SZÉKELY G. - BERNÁTH J. - ZÁMBORINÉ NÉMETH É. (2001): Floral-biological characteristics and f ruit development of fenne!. Proceedings of the lnternational Conference on Medicinai and Aromatic Plants. = Acta Horticulturae. Nr Budapest SZÉKELY G. - BERNÁTH J. (2002): Az édeskömény (Foeniculum vulgare Mill.) virágzásbiológiája és termésfejlődési sajátosságai VIII. = Növénynemesítési Tudományos Napok. Budapest. 55. THOMAS, T. H. ( 1994 ): Responses of florence fenne! (Foeniculum vulgare azoricum) seeds to light, temperature and gibberellin A4/7. = Plant Growth Regulation. 14/ TORRES, M. - MUNOZ, F. - CASES, A. - ÜRTEGA, T. (1989): Effect of age on the viability of fenne! seeds from cultivated plants. = Acta Horticulturae Budapest TOXOPEUS, H. - LUBBERTS J. H. (1998): A century of breeding caraway in The Netherlands. = NÉMETH É.: Caraway, the genus Carum. Harwood Academic Publishers, Amsterdam WICHTL, M. - BISSET, N. G. (1994): Herbai Drugs and Phytopharmaceuticals. Stuttgard, Medpharm Scientific Publishers. = BLUMENTHAL, M. (2000): Herbai Medicine Commission E Monographs. Published by the American Botanical Council YADAV, H. D. - SINGH, S. - KUMAR, V. (1996): Response of winter spices to sodic water irrigation in light textured sodic soil. = Haryana Agricultural University fournal of Research. 26/ ESCOP Monographs (1996): Foeniculi fructus - Fenne!. European Scientific Cooperative for Phytotherapy

164 Az édeskömény termesztésének Jehetósége1 DAB Deutsches Arzneibuch. 10. (1996) Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft, Stuttgart. ÖAB - Österreichisches Arzneibuch. 7. (1996) Verlag der Österreichischen Staatsdruckerei, Wien. Ph. Helv. VII. - Pharmacopoea Helvetica. VII. (1995) Eidgenössische Drucksachen- und Materialzentrale Verlag, Bern. Ph. Hg. VII. - Magyar Gyógyszerkönyv. Medicina Könyvkiadó (1986) Budapest. SZÉKELY Gabriella Sapientia - EMTE, Csíkszereda, Műszaki és Természettudományi Tanszék szekelygabriella@sapientia.siculorum.ro 561

165

166 FÖLDTAN -ÁSVÁNYTAN - HIDROLÓGIA GEOLOGY- MINERALOGY- HIDROLOGY GEOLOGIE - MINERALOGIE - HIDROLOGIE

167

168 A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE DEÉ NAGY ANIKÓ ÁSVÁNYOK A KÖNYVEK KÖZÖTI Teleki Domokos és Teleki Sámuel ásványgyűjteménye a Marosvásárhelyi Teleki Tékában Abstract: [Minerals between books. The mineralogical collection of Teleki Domokos and Teleki Samuel at the Teleki Library in Targu Mure~ /Marosvásárhely] The Teleki Library was opened to the public at the end of 1802: this library holds next to the books the mineralogical collection totaled 2000 pieces. Even though the original collection is fragmented, special attention should be given to the remaining minerals. The minerals were collected by count Domokos TELEKI ( ) son of Sámuel TELEKI ( ) founder of the Library in Targu Murq who continues his son's passion after his death. This paper presents aspects of the activity of the two Teleki's. They have collected a few speciality books. Teleki Domokos processed his persona! mineralogical collection. After Domokos' death his father Sámuel Teleki continues to collect minerals and keeps them in his library. ln the final part of the paper thc author has analyses the abroad recognition of the activity in the field of mineralogy of the two Teleki's: both of them being elected as a members of the Mineralogical Society in fena ín December of 1797 and Teleki Domokos was the first president of this society. Until the end of his death Teleki Domokos thru his relations with the society helped the scientific activity in Transilvania. A modern processing of the collection ending the erodation process is urgent in order to honor the memory of the two Teleki' s. Rezumat: [Minerale intre carti. Colec\ia mineralogica a lui Teleki Domokos ~i Teleki Sámuel de la Biblioteca Teleki din Targu Mure~ / Marosvásárhely] Func\ionand ca bibliotecii publicii din toamna anului 1802, Biblioteca Teleki adiiposte~te pe Jangii cele de volume de ciir\i ~i o colec\ie mineralogicii insumand ini\ial 2000 de minerale. De~i cele douii secole de la infiintarea bibliotecii au inzecit mineralele din coleqie, o aten\ie deosebitii ar trebui acordatii mo~tenirii care ne-a revenit din perioada de inceput a mineralogiei transilviinene. Mineralele au fost coleqionate de ciitre contele Domokos TELEKI ( ), fiul lui Sámuel TELEKI ( ) fondatorul bibliotecii din Targu Mure~. care continua pasiunea fiului siiu, dupa moartea acestuia. Prezenta lucrarea se ocupa cu cateva segmente ale activita\ii mineralogice a celor doi Teleki. Ei au colec\ionat mai multe car\i ~tiin\ifice din domeniu. Teleki Domokos prelucreaza persona! colec\ia sa de minerale, iar dupii moartea lui, tatai continua coleqionarea mineraleleor preocupandu-se ~i de soarta coleqiei, a~ezand-o la galeria salii mari a bibliotecii sale. in finalul lucrarii, autorul analizeaza recunoa~terea in striiinatate a activita\ii mineralogice a celor doi Teleki: ambii au fost alc~i membri ai Societáfii Mineralogice din fena (Germania) infiin\ata in decembrie 1797, iar Domokos Teleki a fost ales ca primul pre~edinte al acestei societa\i. in pu\inul timp ramas panii la moartea sa, Domokos Teleki s-a straduit mereu sa fructifice rela\iile sale cu societatea din Jena in folosul stradaniilor ~tiin\ifice transilviinene ale epocii. Prelucrarea moderna a coleqiei mure~ene, stoparea distrugerii ei este o sarcina urgenta pe care o datoram amintirii celor doi Teleki, care au ac\ionat mereu pentru binele interesului public. 565

169 DEÉ NAGY ANIKÓ A marosvásárhelyi Teleki Téka impozáns teremkönyvtárába belépő látogató talán fel sem figyel arra, hogy a dróthálós szekrényekben sorakozó könyvgyűjteményt az emeleti oszlopok köré elhelyezett ásványgyűjtemény egészíti ki. Általában a látogatókat kalauzoló könyvtáros szokta felhívni a figyelmet a könyvtáralapító Teleki Sámuel fiának ásványgyűjteményé"-re. A téma ezzel többnyire le is zárul, minthogy a két évszázada megnyílt, nyilvános könyvtárként működő Téka története, az enciklopédikus könyvtár teljessége, vagy éppen a bibliofil ritkaságok annyira lekötik a látogató figyelmét, hogy a mineralógia iránt érdeklődőkön kívül, más nem igen figyel fel a kétszáz éves ásványokra. De miért is vannak ásványok a könyvek között? A könyvtáralapító TELEKI Sámuel 1802 őszén megnyitott könyvtárába helyeztette el korán elhunyt Domokos nevű fia mineralógiai gyűjteményét. Az apa, minden bizonnyal a fia iránti kegyeletből, TELEKI Domokos 1798-ban bekövetkező halála után, felelőséggel intézte a kollekció sorsát és folytatta az ásványok gyűjtését. E sorok írója a Teleki Téka létrejöttének történetét kutatva sok olyan, eddig ismeretlen adatra bukkant, amelyek a két Teleki mineralógiai érdeklődésére utalnak. Kortárs ásványtani munkák mellett mindketten ásványokat is gyűjtöttek. Domokos maga fogott ezek rendszerezéséhez, a könyvtáralapító Teleki Sámuel pedig szakemberrel dolgoztatta fel a gyűjteményt és gondoskodott a marosvásárhelyi könyvesházban való elhelyezéséről. Az elmúlt években a könyvtáralapító Teleki Sámuelről és fiáról szóló írásokban minderről, ha csak érintőlegesen is, de már szóltunk.' Az alábbiakban sorba vesszük a két Teleki ásványok iránti érdeklődésének hozadékait. A gyűjtemény létrehozói Az alcím felborult kronológiája onnan adódik, hogy a marosvásárhelyi ásvány-kollekció létrehozásában vitathatatlanul az apánál nagyobb szerepet játszott a fiú. Azaz az ásványok nagy részét Teleki Domokos gyűjtötte, és tudományos feldolgozásukkal is maga foglalkozott. Korai halála után aztán ezt a torzóban maradt munkát apja vállalta magára. Teleki Sámuel ( ) kancellárnak az erdélyi művelődéstörténetben pontosan a könyvtárteremtés biztosított élő, folytonos emlékezetet. De 1 DEÉ NAGY Anikó: Ifjú gróf Teleki Domokos. =Erdélyi Múzeum. LVI. (1994) füzet, 25-50; DEÉ NAGY Anikó: A köny11táralapító Teleki Sámuel. Kolozsvár, Uő: Ifj. Teleki Domokos az erdélyi tudományosság szolgálatában.= l~vek az ezerszázból. Kortárs erdélyi történészek. (Erdély kövei 12. Szerk. DÁVID Gyula - Kolozsvár és VERESS Zoltán - Stockholm). Budapest,

170 Ásványok a könyvek között talán arról, hogy az írott szón kívül érceket, köveket is gyűjtött, kevesen tudnak. Teleki Domokos ( ) Teleki Sámuel kancellár legidősebb életben maradt gyermeke, akit azonban egy ismeretlen betegség ugyancsak korán, huszonöt évesen elragad az élők sorából. Rövid pályája során sok emlékezetre érdemes dolgot tett. A tanulmányai befejeztével a rendelkezésére álló hét esztendő alatt egy igen gazdag szellemi hagyatékot hozott létre. Halála után apja is csodálkozva látja, mi minden maradt fia után. Az ő igen gyenge testi sátorának öszveomlását sietette a benne lakozott nagy léleknek munkássága, könnyező szemekkel bámultam, midőn holta után ennek tanúbizonyságait nagy rakás írásaiban láttam" - írja a kancellár egyik levelében. 2 A gazdag humán- és természettudományos ismeretekkel rendelkező, a közügyekért sokat tevő fiatalember életműve, még ha torzóban is maradt, véleményünk szerint elég volt arra, hogy létrehozójának helyet biztosítson az erdélyi tudománytörténeti panteonban. Mégis, az utókor nem sokat foglalkozott vele; inkább csak apjáról, a könyvtáralapító kancellárról szólva emlegették nevét. A ráfigyelés hiánya aztán olyan megbocsáthatatlan tévedésekhez vezetett, hogy lexikonok néha összekeverték a Teleki család számos Domokosának valamelyikével. Minthogy ennek az írásnak sem célja ifj. Teleki Domokos teljes életművének vizsgálata, megelégszünk a minerológiai vonatkozások tárgyalásával. Mellékletként csatoljuk életrajzi adatainak, kézírásos és nyomtatott munkáinak felsorolását (lásd 1. sz. Mellékletet). Az ásványok gyűjtése A 18. századra különösen jellemző a komolyan végzett kollektálás. A korszakból ránk maradt levelezések, családi iratok jelzik, hogy mi mindent gyűjtöttek akkoriban. A könyvek mellett fegyverek, érmek, ásványok, kőzetek gyűjtése divatozik a főrangú egyháziak és világiak, de akár a közrendű értelmiségiek sorában is. Talán ennek tulajdonítható, hogy Teleki Sámuel kancellár is korán ráirányítja Domokos fia figyelmét az ásványgyűjtésre. S az atyai biztatás eredménnyel járt. Nincs pontos adatunk az első ásványok megszerzéséről, az azonban biztos, hogy 1790-ben KERESZTESI József református lelkész naplójában kortárs szemtanúként számol be arról, hogy Bécsben jártakor látta az ifjú gróf mineralis és botanica col/ectióját". 3 Az ásványok gyűjtése Teleki Domokos ta- 2 Németh László le11ele Kazinczy Ferenchez. Győr, febr KERESZTESI Józseí: Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletéből a XV/1/-dik század végén. Keresztesi József egykorú eredeti naplója. Pest, Itt kell szólnunk a minerális gyűjtemény mellett emlegetett botanica col/ectióról is. Minden bizonnyal arról az 5 kötetes 567

171 DEÉ NAGY ANIKÓ nulmányútja idején kap nagyobb lendületet. Ekkor van lehetősége külföldi gyűjtők kollekcióit megtekinteni. S minthogy a gyűjtemények létrehozása lényegében Európa szinte minden régiójában divatozik, közötti utazása során könnyűszerrel megtalálja egy ásványgyűjtemény modelljét. Itt azt is meg kell említenünk, hogy Teleki Domokos magyarországi és külföldi utazásainak legnagyobb hozadéka az, hogy négy utazásáról feljegyzéseket készít. Ezek a feljegyzések 1796-ban, Bécsben nyomtatásban is megjelennek Egynéhány hazai utazások leírása Tót és Horváth országnak rövid esmértetésével együtt címmel. Lényegében ez az első magyar útikönyv. Jelentőségét az adja, hogy Magyarország magyarok által történő felfedezésének előfutáraként, megelőzi a reformkori útirajzokat. Teleki Domokos azt is megfogalmazza, hogy ezekkel az úti jegyzetekkel fel szeretné kelteni honfitársaiban a honismeretre való figyelmet. De térjünk vissza az ásványok gyűjtésére. Útinaplójában a Tállyán és Veresvágáson tett utazása során említi, hogy ásványokat szerzett. A feljegyzések bizonysága szerint, számos bányahelyen járt és gyakran részletesen leírja az ott látott ásványokat, érceket. Minden valószínűség szerint gyűjtött is belőlük. Az útleírás azt is jelzi, hogy több ásványgyűjteményt megtekint. Sárospatakon BARCZAFALVI SZABÓ Dávid fizika professzorét, de Szomolnokon, Pécsett és minden bizonnyal Selmecen is felkereste az ottani mineralógiai gyűjteményeket. Útleírásában felsorolja a meglátogatott ásványlelő helyeket. Részletesen leírja, hogy milyen ásványok találhatók az Eperjes-Tokaj hegységben, a szepesi-gömöri Érchegységben, az aggteleki Karsztvidéken a körmöcbányai és selmecbányai lelőhelyeken. Erdély keleti részein utazva a Hargitai-hegyvonulatról ír. Bánátban a réz- és vasbányák érdeklik. Különösen érdekes a Triesti kikötőben látottak leírása, hiszen a Monarchia tengeren folytatott vasérc-, szén-, sóés és egyéb árukereskedelme itt bonyolódik le. Egyébként azt is leírja, hogy ugyanitt a tengervízből miként nyerik a sót. Ezek a tapasztalatok mindenképpen természettudományi, elsősorban mineralógiai ismereteinek gyarapítását szolgálták. Fejlődése, további pályája szempontjából a legjelentősebb a Drezdában és Jénában tett látogatása szeptember végén és októberben tölt néhány herbáriumról van szó, mely Teleki Domokos halála után a marosvásárhelyi Ref. Kollégium tulajdonába került. llerbarium vivum col/ectum in Transsilvania, Hungaria, el Vienn/n/ae per C. Dominicum Teleki de Szék ab anno An Tomus I - II. A másik három kötet anyagát Göttingenben gyűjtötte az 1788-ban elhunyt ifj. TELEKI István. TELEKI Domokos ezeket is rendszerezte és tárgymutatóval látta el. Érdemes szólni a 18. századi herbárium-kötetek kalandos sorsáról. Az államosítást követő években a pusztulásra ítélt gyűjteményt (egy másik 1 7. századi herbáriummal együtt) Kiss József marosvásárhelyi biológiai tanár mentette meg májusában a marosvásárhelyi Teleki Téka Alapítvány gondjaira bízta. Így ma ez az értékes anyag Teleki Domokosnak a Tékában őrzött kéziratos hagyatéka mellett található (jelzete: q ). 568

172 Ásványok a könyvek között hetet Jénában. Nem csoda, hogy az erdélyi ifjú fontosnak tartotta ennek a türingiai egyetemi városnak a felkeresését, hiszen a 18. század utolsó évtizede Jéna klasszikus korszaka, amelyet SCHILLER, GOETHE neve fémjelez. De nem kevésbé jelentős a három nagy filozófusnak, Johann Gottlieb FICHTÉ-nek, Friedrich Wilhelm von SCHELLING-nek és Georg Wilhelm Friedrich HEGELnek vagy akár Wilhelm von HUMBOLDT-nak jelenléte. Természetesen a természettudományok és különösen a mineralógia iránt érdeklődő fiatal grófot mindenekelőtt Johann Georg LENZ ( ) neve vonzhatta a leginkább. Ő volt az egyetem első ásványtan tanára, aki egész életét a mineralógiának szentelte. Maga is szenvedélyes gyűjtő volt, Goethe a kolduló franciskánus barátokhoz hasonlította. Teleki Domokos jénai tartózkodása idején megtekintette Lenz gyűjteményét is. A fiatal erdélyi gróf jártassága a mineralógiában minden bizonnyal meglepte a német professzort. Kapcsolatuk Teleki Domokos távozása után sem szűnt meg, és majd látni fogjuk, hogy két év múlva az ásványtani társaság megalakulásakor, annak tagjai közé invitálja a tehetséges erdélyi ifjút. Ekkor már Telekinek komoly ásványgyűjteménye lehetett, mint ahogy ezt az általa összeállított leltárak is jelzik. Csakhogy a gyűjtés szeptember 16-án bekövetkezett halálával abbamarad. Abbamarad, de csak rövid időre, minthogy a fia halálán sokáig kesergő apa kötelességének érzi a mineralógiai kollekció további gyarapítását, gondozását. Hogy a Teleki Domokos halála utáni gyarapodás milyen méretű, arról csak hézagos adatok állnak rendelkezésünkre. Teleki Sámuel mindenekelőtt számba veteti fia hagyatékát. Marosvásárhelyen, július 21-én, a kancellár titkára, Szentgyörgyi Imre készíti el a leltárt.4 A nagyon szűkszavú, nem szakember által összeállított lista prímér számbavétel céljából készült. Metalle cím alatt 1-111, Erden und Steine , Brennbare Mineralien , Salze , tehát összesen 416 ásványt sorol fel. Ezt az állományt gyarapítja tovább Teleki. Egy a kancellár kézjegyét hordozó, 1813 után készült kimutatás 5 szerint, 1804-ben Bécsből 22 csomag ásvány érkezik Marosvásárhelyre, 1809-ben egy LIEDERMANN nevű kereskedő Debrecenen keresztül egy csomagot szállít. Ugyanebben az évben Károlyvárról, HENE Ferenc apátúr küld arany és ezüst Stufákat", majd 1813-ban ugyan ő három doboz válogatott erdélyi köveket". A jegyzék szerint Remetéről is érkeznek ásványok. A kancellár levelezésében is gyakran történik utalás az ásványok gyűjtésére. MIHELYES János, Teleki első, bécsi könyvtárosa 1802 szeptemberében 4 Verzeichniss der, vom Seel. Grafen Dominique Teleki hinter/assenen und am 21-ten fuly 1800 zu M. Vásárhely vorgefundenen Mineralien (/elzete: Mv. Teleki kt. Teleki Sámuel lt. II. e. 853). ' Specificatioja a' Maros Vásárhelyen lévő Mineralis Collectionak. (Uo. II. e. 855!. 569

173 DEÉ NAGY ANIKÓ Radnáról küldött levelében kövek, mineráliák beszerzéséről ír. 6 Hene Ferenc, a Fogaras melletti kertzi egyház kanonokja, éveken keresztül segédkezik az ásványok gyűjtésében, majd rendezésében is októberében arról ír, hogy a nagysági és offenbányai vidékekről sikerült Teleki számára köveket gyűjteni, a korábban nádvornai bányászhivataltól kapott ásványok árát pedig kifizette. 7 Természetesen a Telekiek ásványgyűjteményének nagyságáról, összetételéről leghitelesebben a korabeli leltárak informálnak. A gyűjtemény rendszerezése, feldolgozása Mielőtt rátérnénk az ásványgyűjtemény katalógusainak tárgyalására, szólnunk kell arról, hogyan készült fel Teleki Domokos arra, hogy az ásványok értő gyűjtője és feldolgozója legyen. Azt már említettük, hogy Teleki Sámuel fia figyelmét korán ráirányítja a minerológiára. Ezt mindenekelőtt azzal kezdi, hogy a szinte még kisgyermek sorban lévő fiának ásványtannal foglalkozó könyveket, ' a kezébe. Mindössze nyolc esztendős Teleki Domokos, amikor KÖLESÉRI Sámuel Auraria Romano Dacica (Posonii et Cassoviae, 1780) című könyvébe beírja nevét: C. Dominici Teleki 1782". Ugyanakkor a kötéstábla aranyozott mélynyomású C. D. T. monogramja és az alatta levő 1781-es évszám azt jelzi, hogy Teleki Sámuel a megjelenést követő évben már fiának ajándékozta a kötetet. A könyvtárteremtés ügyével akkoriban már egészen komolyan foglalkozó Teleki Sámuel fiát nemcsak a könyvek olvasására, de azok gyűjtésére is buzdítja. Rövid élete során aztán Domokos valóban egy figyelemre méltó kis kézikönyvtárat gyűjtött össze. Ennek rekonstruálása ma már csak hozzávetőleges adatokat szolgáltat, hiszen nem minden kötetbe írta be nevét a tulajdonos, s a gyűjteményről készült korabeli könyvlisták sem teljesek. Az egyiket a fiatal gróf 1787-ben készítette8, a másikat 1794-ben 9, tehát nem tartalmazzák az élete utolsó négy esztendejében - amikor minden bizonnyal a legtöbbet gyarapodott a gyűjtemény- vásárolt könyveket. Fennmaradt egy hiányos leírással készült jegyzék is. ' 0 Ennek alapján adták át a Téka akkori könyvtárosának Teleki Domokos és 6 Mihelyes János levele Teleki Sámuelnek. Radna szeptember 20. Lelőhely: Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL) P 661. Teleki Sámuel oszt. 42 cs Hene Ferenc levele Teleki Sámuelnek. Gyulafehérvár, október 26. Lelőhely: Uo. 40 cs Közölve: DEÉ NAGY Anikó (1997): i. m Catalogus Librorum C. Dominici Teleki. Viennae 1787 d. 16 Octobr. (Jelzete: Teleki kt. Teleki Sámuel lt. II. c. 843). 9 Catalogus Librorum C. Dominici Teleki. Viennae 1794 d. 29. Octobr. (Jelzete: Uo. 844). 10 Libri Ill. Dom. Fr. Teleki. (Jelzete: Uo. 846). 570

174 Ásványok a könyvek között öccse, TELEKI Ferenc könyveit. Talán ennek adatai közelebb visznek a valósághoz, bár ezek között nem csak a Domokos könyvei szerepelnek. A lajstrom 399 kötetben 316 címet ír le. A beírások és könyvlisták által rekonstruált állomány azt tükrözi, hogy Teleki Domokos elsősorban a tanulmányaihoz szükséges könyveket gyűjtötte. Korabeli tankönyvek, klasszikus szerzők munkái, történelmi, földrajzi tárgyú, filozófiai, természettudományi művek - ezek között ásványtani munkák - képezik a gyűjteményt. Nézzük meg, melyek voltak azok a mineralógiai könyvek, amelyekből a fiatal gróf az ásványok gyűjtéséhez, feldolgozásához szükséges ismereteket szerezte. A már említett Köleséri munkán kívül a legjelentősebb BENKŐ Ferenc két könyve: WERNER Ábrahám német nyelvű könyvének magyar fordítása (A 'Köveknek és értzeknek külső megesmértető jegyeikről irott szép, és igen hasznos Könyvetskéje. Kolosváratt, Beírás: Comes Dominicus Teleki Junior de Szék. M. Varadini, ") és a Kolozsváron, 1786-ban megjelent Magyar Mineralogia, az az a' kövek 's értzek tudománya. A második, önállóan megjelent magyar nyelvű ásványtant is megszerzi Teleki Domokos, ZAY Sámuel Komáromban, 1791-ben napvilágot látott munkáját (Magyar Mineralogia, avagy az ásványokról való tudomány.) Ugyanígy a kortárs, külföldön megjelent ásványtani szakkönyvek közül is jó néhány megvan a gyűjteményében. Mindezek mellett apja könyvtárának könyvei is rendelkezésére állottak, már pedig Teleki Sámuel nyomtatott könyvtárkatalógusa 11 félszáz mineralógiai tárgyú könyvet sorol fel. Ezek közül azokat, amelyek még Domokos életében, 1798 előtt láttak napvilágot, minden bizonnyal forgatta a könyvtáralapító fia. A Teleki Téka többi mineralógiai tárgyú könyve Teleki Domokos halála után jelent meg, vagy azután került a gyűjteménybe. Egy címet említsünk itt meg, GALLIZIN Dimitrij orosz herceg és diplomata munkáját: Recueil de Noms par Ordre Alphabétique apropriés en Minéralogie (Brunsvijk, 1802). Ez a kötet azért érdemel külön figyelmet, mert Teleki Sámuel sajátkezű bejegyzését hordozza: Le Prince Demetri de Gallizin ancien Ambassadeur de Russie a La Haye, Membre de plusieurs Académies, et Président de La Société Minéralogique d'léna, mort a Brunswick Le 17 Mars Quelque temps avant sa mort il a donné son Cabinet Minéraloqique a La Société d'léna." Szép számmal szerepelnek a gyűjteményben a kőzetek, ásványok meghatározásában segítő katalógusok, szakkönyvek. Különösen gazdag az Erdély, Bánát kőzetvizsgálatát tárgyaló szakmunkák csoportja. Ezek egy része hazai tudósok itthon vagy külföldön megjelent munkái, másrészt külföldi szakemberek 11 Scriptores Mineralogi. = Bibliotheca Samuelis S. R. 1. Com. Teleki de Szék Pars Secunda. Viennae, ; Pars Tertia (1811) ; Pars Quqrta (1819)

175 DEÉ NAGY ANIKÓ írásai. Pl.: BORN, Ignaz: Briefe über mineralogische Gegenstiindedurch Banat, Siebenbürgen. Frankfurt und Leipzig, 1774; FICHTEL: Mineralogische Bemerkungen von den Karpaten. Wien, 1791; HACQUET: Neueste physikalisch-politische Reisen durch nördlichen Karpaten. Nürnberg, A mineralógiai szakkönyvek segítették a két Telekit a gyűjtésben, de mindenekelőtt az ásványok rendszerezésében. Hogy Teleki Domokos milyen hozzáértéssel végezte a gyűjteménye feldolgozását, azt fennmaradt jegyzékei bizonyítják. Az egyik lajstrom, Verzeichniss der Mineralien 12, nagyon megrongált állapotban maradt fenn. A másik, Mineralis gyűjteményem 'Lajstroma. Az El Rendelés és Szakok szerint. C. T. D. Sz. Wiennae 13, 87 beírt lapot számláló jegyzék. ZAY és BENKŐ rendszere szerint osztja fel az ásványokat. Ilyen formán Teleki Domokos csak Zay Sámuel könyvének megjelenését követően, 1791 után készíthette ezt a katalógust. Még van a Tékában egy német és magyar nyelven összeállított kőzetlista: Erden und Steine. Földek és Kövek 14 Ennek elsősorban az az információs értéke, hogy a két nyelven felsorolt ásványok mellé azt is beírja a készítő, hogy honnan valók, tehát hazaiak vagy külföldiek. A jegyzék A-tól 0-ig terjedő osztályokban összesen 1997 kőzet leírását adja. Nem sikerült megállapítani a kimutatás elkészítésének pontos idejét, pedig jó volna tudni, hogy a Teleki Sámuel megrendelésére 1800-ban készült leltár 4 16 tétele és a fenti jegyzék közel 2000-es nagyságrendje közti különbség honnan adódik. Mint már szóltunk róla, fia halála után Teleki Sámuel felelőséggel végzi az ásványok körüli munkák irányítását. Láttuk, hogy tovább gyarapítja a gyűjteményt, és úgy dönt, hogy 1802 őszén megnyílt könyvtárában a közönség használatára bocsátja. Különösen sokat fáradozik az ásványok feldolgozása dolgában. Ezt a munkát végül is a Fogaras melletti kertzi egyház kanonokjára, HENE Ferencre bízza. Bár az apát úr mineralógiai érdeklődése szakemberek körében ismert, jó volna többet tudni arról, hogyan segítette a kancellárt az ásványok gyűjtésében, rendezésében. A Teleki könyvtár iratai között csak annak találtuk nyomát, hogy ásványokat szerez Teleki Sámuel számára, és 1816-ban elkészíti a gyűjtemény katalógusát: Consignatio Methodica Fossilium, in celebri Bibliotheca ab Excellentissimo ac lllustrissimo Domino Samuele e Comitibus Teleki de Széék... 1 ' A cím alá maga Teleki írja be a katalógus készítő nevét: opera et studio Francisci Xaverii Hene, Abbatis Beatae Mariae Virginis de Kertz in Terra Fogaras, Cathedralis Ecclesiae Albensis Transilvaniae Lectoris et Canonici, Archivi Regnicolaris Albensis Conservatoris Capitularis. Ao. MDCCCXV/." 12 Jelzete: Teleki kt. Teleki Sámuel lt. II. e Jelzete: Ua. II. e Jelzete: Ua. II. e " Jelzete: Teleki kt. Tq-881 b 2 MS

176 Ásványok a könyvek között A gondos kivitelezés arra enged következtetni, hogy a szerző, talán éppen Teleki kérésére, kiadásra készítette az anyagot. A 209 oldalas katalógust egy előszó vezeti be. Majd jól szerkesztett táblázatba rendezve, sorolja fel az ásványokat latin, német, francia és magyar nyelven. A Zalatna melleti bazalt hegyről REINBOLD mester által készített két tusrajz díszíti a kötetet. A könyv végén egy 65 oldalas kiegészítés található: Supplementum Ad collectionem Mineralium Bibliothecae Telekianae Mvásárhelyiensis Secundum classes Superius indigitatas. A toldalékot egy, két oldalas lista zárja, a Teleki Téka galériáján elhelyezett 10 darab ásványos szekrény tartalmának leírásával: Conspectus Summarius collectionis Fossilium in ordinem digestorum atque in 10 Armaria Superiora repositorum. Ma ez az egyetlen olyan korabeli dokumentum, amely az eredeti elrendezést rögzíti. Méltán sajnálhatjuk, hogy a Hene-féle kéziratos katalógus nem jelent meg nyomtatásban. A Hene által használt szakrendszer, az ásványgyűjtemény darabjait latin, német, francia és magyar nyelven leíró, s részben, a darabok lelőhelyét is feltüntető munka minden bizonnyal figyelemre méltó darabja lett volna a 18. század végi, 19. század eleji erdélyi mineralógiai irodalomnak. Ha ez a katalógus napvilágot lát, akkor talán nem történik meg az, hogy a Telekiek ásvány gyűjteménye szinte teljes ismeretlenségben marad az elmúlt két évszázadban. Kapcsolat a jénai mineralógiai társasággal Mindezek ellenére a marosvásárhelyi ásványgyűjtemény létrehozóit a kortárs tudósvilág ismerte és számon tartotta. Ennek tulajdonítható, hogy az alig 22 esztendős Domokost 1795 októberében a Jénai Természetvizsgálók Társasága tiszteletbeli tagjául választja januárjában pedig, a Jénában kevéssel azelőtt megalakult Ásványtani Társaság (Societiit für die gesamte Mineralogie zu /ena) elnöke lesz. Ugyanez a társaság 1802 májusában Teleki Sámuel kancellárt tiszteletbeli tagjának választja. LENZ professzor a társaság első évkönyvét FESTETICH György mellett, TELEKI Sámuelnek ajánlja. 16 Szóljunk néhány szót erről az 1797 decemberében megalakult társaságról, már csak azért is, mert a magyar ásványtan fejlődésében meghatározó szerepet játszott. Az alakuló ülésen 19 mineralofil alapító tag, Johann Georg LENZ professzor javaslatára, Teleki Domokost, a fiatal erdélyi grófot választja meg a társaság elnökének. Magától tevődik fel a kérdés, vajon hogyan esett a választás erre az akkor mindössze 24 esztendős ifjúra. Azt már láttuk, hogy Teleki 16 Annalen der Societiit für die gesemmte Mineralogie zu fena. 1. Jena und Leipzig,

177 DEÉ NAGY ANIKÓ Domokos németországi utazása idején néhány hetet töltött a kis türingiai egyetemi városban, és kapcsolatot teremtett az egyetem lelkes ásványtan professzorával. Úgy látszik, a rövid együttlét elég volt arra, hogy Lenz felfigyeljen az erdélyi grófra. A természettudományok és különösen az ásványtan iránti érdeklődése, szaktudása meggyőzte őt arról, hogy Teleki alkalmas lesz az elnöki feladatok ellátására. A választás többi indítékának megértéséhez szóljunk néhány szót arról is, hogy ebben az időben, Jénában sok magyar peregrinus tanult. Csak 1796-ban a beiratkozott 236 hallgató közt 26 magyar volt, s ez az arány a következő években még nőtt. 17 Általában a magyarországi és erdélyi diákokról jó véleménnyel voltak a jénai professzorok. Ugyanakkor pontosan ebben az időszakban kezdenek a magyar diákok a teológia mellett a természettudományok felé fordulni. Feltűnő, az ásványtan iránti érdeklődés, amely éppen LENZ professzornak köszönhető. A fennmaradt levelezések azt is jelzik, hogy a jénai tanulmányok befejezése után sem szakad meg a kapcsolat Lenz és magyar hallgatói között. Így aztán az is érthető, hogy az általa létrehozott ásványtani társaságban is mindvégig igen sok a magyar. 18 A társaság fennállásának ideje alatt a magyarok száma meghaladta a 200-at. Már a 19 alapító tag között is három magyar névvel találkozunk: BREDECZKY Sámuel evangelikus lelkész, tanár, NAGY Sámuel orvos és MIHALIK Dániel tanár. Bredeczkyt ugyanakkor a társaság magyar titkárának választják ( Secretiir der ungarischen Nation "). Az ásványtani magyar szakirodalom többször utal arra, hogy a magyarországi, erdélyi ásványtan-földtan fejlődésében, milyen fontos szerepet játszott a jénai Társaság. A természetvizsgálódást illetően a magyar tagok hazatértük után úttörő munkát végeztek. Egyrészt, ösztönzést kaptak az ásványok szakszerű gyűjtéséhez, másrészt, néhányan, a jénai tapasztalatokat jelentős szakirodalmi tevékenységükben kamatoztatták. Amikor Lenz professzor Teleki Domokos jelölését célzó javaslatát megteszi, minden bizonnyal azt is figyelembe vette, hogy az ifjú gróf egy tekintélyes főúri család tagja, Erdély főkancellárjának fia, maga is birodalmi gróf, aki összeköttetései révén is hasznára lehet a társaságnak. De talán a legfontosabb szempont az volt, hogy a társaság gyűjteményének gyarapítását remélte Lenz, hiszen Magyarországot és Erdélyt a korabeli Európa gazdag ásványlelőhelyeként tartották számon. Köztudott, hogy az ásványok gyűjtése a jénai társaság 17 CSÍKI Gábor: A magyar természetvizsgálók szerepe a jénai Mineralogische Societiit" működésében és ennek hatása a hazai földtudomány kialakulására {Adatok a magyar ásványtan történetéhez). =Földtani Közlöny. (Buli. Hung. Geol. Soc.) A Társaságnak 1801-ben például 595 tagja volt, ebből 126 rendes tag (csak jénaiak lehettek), 469 tiszteleti és levelező tag. Utóbbiak közül a németek után a legtöbb, 73 tag, magyar volt (uo. 341 ). 574

178 Ásványok a könyvek között egyik fő célkitűzése volt. Teleki Domokos és később apja is bekapcsolódnak ebbe a munkába. Hogyan fogadta a fiatal gróf a megtisztelő felkérést? Az első reagálás egy fajta ijedtség volt. Teleki Domokos félt, hogy nem tudja ellátni a feladatokat. Amikor kézhez veszi Lenznek a kinevezésről szóló levelét, ANTAL Jánosna~, a marosvásárhelyi eklézsia papjának így ír aggodalmairól:.mikor a hiradást tette /Lenz/, mindenképpen excusaltam magamat és egyéb proiectumot tettem a praesidenségről, de ő nem várta meg a választ, hanem nékem elküldi a diplomát. Már és azt sem tudom mi lesz a kötelességem. " 19 Lenznek írott köszönő levelében is fenntartásairól ír. Bár ő igen tiszteli a tudósokat, maga még nem érzi magát annak, és nem is olyan gazdag, hogy számottevő támogatásban részesíthesse a társaságot. Ugyanakkor Teleki komoly gondolkodását jelzi az, hogy a hivatalos diploma átvétele után azonnal nekilát a munkának és kéri, hogy folyamatosan tájékoztassák a társaság tevékenységéről, ügyeiről. Ásványokat vásárol és küld Jénába március 1-én írott levelében 20 például, felsorolja a CSÁSZÁRI Pál magyarországi teológussal küldött ásványokat: egy antimonit példány Nagybányáról, egy opál-példány CservenitzáróJ, egy antimonit kalcedon bevonattal Szibériából egy rézérc darab a Bánátból, egy különösen szép erdélyi jáspis és egy jaspachát Szibériából. Ez a levél azt is jelzi, hogy Teleki is kap ásványokat Jénából. Ezeket, minden bizonnyal az Erdélyi Nyelvmívelő Társaság gyűjteményébe helyezi Teleki. Itt mindenképpen meg kell említenünk azt a tényt, hogy rövid elnöksége idején mindvégig hazagondol". Leveleiben, a jénai társaság irományaiban számtalan nyoma van ennek. Mindenek előtt tiszteleti tagokat ajánl, s ezek vagy az ásványtant ígéretesen művelő személyek vagy a hivatalos bányaadminisztrációban ténykedő szakemberek. PI: a jeles ásványtani munkák szerzőjét, BENKŐ Ferencet, a selmecbányai bányatanácsost, báró PODMANICZKY Károlyt ő ajánlja. De foglalkozik a Jénában tanuló magyarokkal is. Egyik levelében például arról ír Lenznek, hogy a jénai diákok számára megrendelte a Pester Zeitungot, hogy honfitársai értesülhessenek az otthoni politikai és tudományos eseményekről. Ugyanebben a levélben említi Teleki Robert TOWNSON nemrég megjelent munkáját (Travels in Hungary with a short account of Vienna), amelyet bár még nem látott, de ismertetést olvasott róla, s úgy véli, érdemes lenne megszerezni a jénai társaság számára. Teleki tehát fontosnak tartotta egy Magyarországról szóló könyv megismertetését a jénaiakkal DEÉ NAGY Anikó (1994) i. m VICZIÁN István: Teleki Domokos elnöksége a jénai Ásványtani Társulatban - a korabeli levelezés tükrében. Múzeumi Füzetek. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Természettudományi és Matematikai Szakosztályának közleményei. Új sorozat. 7. (1998) VICIÁN István: A letter on Townson 's book written by Domokos Teleki in = Robert Townson magyarországi utazásai. Az szeptember 26-án Debrecenben tartott Townson Emlékülés" előadásai (angol és magyar nyelven). Szerk. RÓZSA Péter. Debrecen,

179 DEÉ NAGY ANIKÓ Természetesen a távolról működő elnökség nem zökkenőmentes. Amikor Teleki Domokos apjánál Bécsben tartózkodik, valamennyivel könnyebb a jénai kapcsolattartás. Amint azonban hazatér Erdélybe, nehezebb még a levelezés is. Sáromberkéről, június 24-én arról panaszkodik Lenznek, hogy több mint két hónapja semmi hír sem érkezett Jénából. Azért ő küldi leveleit és az ásványokat. Pár hónap múlva bekövetkezett halála aztán végleg derékba töri az igen csak ígéretesnek induló társasági tevékenységet. Hogy az ifjú Telekinek milyen elképzelései voltak az elnökségi munkáról, azt egy iratai között fennmaradt német nyelvű feljegyzése jelzi. Többek között ebben arra kéri a társaság titkárát, hogy havonta küldje el neki a mineralógia legújabb eredményeit. Ezt bizonyára a tervezett erdélyi természettudományi társaság számára akarja hasznosítani. Ugyanakkor a tagok beszervezése céljából, a jénai társaság nyomtatott alapszabályzatát és működési törvényeit is kéri. Ezek azonban már csak torzóban maradt elképzelések. Teleki Sámuel fia halála után nemcsak a megkezdett ásványgyűjtést folytatja, hanem a jénai Társasággal is tovább ápolja a kapcsolatokat. Amikor 1802-ben tiszteleti tagnak választják, köszönő levelében azt írja Lenznek: Minél többre becsülöm ennek a dícséretes tudós társaságnak a törekvéseit, annál jobban értékelem azt a megtiszteltetést, hogy annak tagja lehetek, és hogy a nevemet az évkönyvben megörökítve tudhatom.minden alkalmat nagy örömmel fogok megragadni és kihasználni.. hogy a társulat javát szolgáljam és bizalmának megfeleljek. " 22 Hogy a két Telekinek a jénai társaságban kifejtett tevékenysége milyen elismerésnek örvendett, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a jénai ásvány-cabinet bejárati ajtaja fölé a két erdélyi tag arcképét függesztették augusztusában a Jénába látogató MAGYAROS! TŐKÉS János erdélyi diák így ír erről a kancellárnak:.a' Mineralien Cabinetbe vezete Lenz s ennek egyik ajtója felett látván Excellentiád, a 'másikon pedig az örökké élő Groff Teleki Domokos képét... Köszönöm néktek Nemzetem, és azoknak, kik a' Tudományokat betsüllik képekbe, hogy Nemzetünknek fényét, és annak Attyát - minden Tudományok és Tudósok igaz Barátját ennyire betsüllettétek. " 23 A két Teleki és a jénai tudós társaság kapcsolatának vázlatos bemutatását nem zárhatjuk le anélkül, hogy ne szólnánk ennek még egy említésre méltó hozadékáról. Arról, hogy tulajdonképpen ennek révén hallhatott Johann Wolfgang Goethe is magyar vonatkozású mineralógiai híreket. Goethe éveken keresztül, mint a jénai egyetem kurátora, figyelemmel kísérte a természettudományos kezdeményezéseket, így az ásványtani társaság tevékenységét is. Miu- 22 VICZIÁN István (1998): i. m DEÉ NAGY Anikó (1997): i. m

180 Ásványok a könyvek között tán maga is tagja lett a társaságnak, bekapcsolódott az ásványgyűjtő munkába is. Lenz professzor 1798-ban, levélben tájékoztatja Goethét arról, hogy Teleki Domokos ásványokat küldött a társaságnak. Társulatom naponta gyarapodik tagokban és külföldi hírében. Már kaptunk is ásványokat széki Domokos gróf úrtól, még ebben a hónapban küld egy láda magyar és erdélyi ásványt" 24 Végül annak jelzésére, hogy Teleki Domokos jénai elnökségével, milyen illusztris személyiségek sorát nyitotta meg, említsük meg azt is, halála után a társaság Dimitrij Alexejevics Gallizin orosz herceget, diplomatát kérte fel az elnöki tisztség betöltésére. Minthogy 1803-ban ő is elhunyt, Goethét választják meg a társaság élére. Goethe, mint weimari miniszterelnök, befolyásával sok előnyt szerez a társaságnak. CARL AUGUST weimari uralkodó herceg az ő közbenjárására engedélyezi, hogy a társaság gyűjteményeit, könyvtárát a jénai kastélyban őrizzék. Goethe haláláig gondoskodik az ásványtani társaságról, elnöksége évtizedei annak leggyümölcsözőbb korszakát jelentik. Ezekben az években ugyanakkor kapcsolatban állott a társaság többi magyar tagjával is. Egyet kell értenünk azzal a megállapítással, hogy Magyarországról az út Goethéhez a Mineralogische Sovietiit-on át vezetett". 25 Talán erre utalt az ifj. CSEREY Farkas is, amikor Erdélyből azt írja Goethének:... egy nagyrabecsülésre méltó kötelék, a tudományos méltóság köteléke fűz egybe". 26 Gondoskodó intézkedések, az ásványgyűjtemény további sorsa Szóltunk róla, hogy Teleki Domokos tanulmányai idején és utazásai során kezdte el az ásványok gyűjtését. Ezekben az években a gyűjtemény, a család bécsi lakhelyén, a kancelláriai lakosztályban volt. De még Domokos életében sor kerül az ásványok Erdélybe szállítására. Amikor a franciákkal folytatott hadviselés miatt Teleki Sámuel könyveivel együtt a mineralógiai kollekciót is menekíti, azt írja fiának: Most minden bizonytalan, és függ az ellenségnek előbb vagy hátráb nyomulásától. A' te Könyveidet is és Mineralis collectiodat bé-packoltattam, 's le hozatom. Innét Debrecenbe vitetem, usque ad ulteriores dispositiones. Az én Bthecam egészen menyen Vásárhelyre. " 27 Úgy látszik, a későbbi intézkedések" úgy szólhattak, hogy az ásványgyűjteményt is Marosvásárhelyre kell szállítani. Ekkor még nem készült el a marosvásárhelyi ház teremkönyvtára, ezért Teleki a ház másik szárnyában rakatja le a könyveket, és 24 VICZIÁN István (1998): i. m BENEDEK K.: A jénai Ásványtani Társaság magyar tagjai. Levelek a magyar felújulás szellemi életének történetéhez. Budapest, CsíKY Gábor ( 1981 ): i. m DEÉ NAGY Anikó (1997): i. m

181 DEÉ NAGY ANIKÓ ásványokat tartalmazó ládákat. Érdekes viszont az, hogy már 1798-ban, bizonyára közvetlenül Domokos halála után, megfogalmazza közhasználatra szánt könyvtárának belső szabályait és ebben már könyveivel együtt említi az ásványgyűjteményt is: Egész könyvtáramat, a természetrajzi gyűjteménnyel együtt, a katalógusok szerint elrendezve marosvásárhelyi házamban gondosan őrizzék, az utódoknak épen adják át... " 28 Ettől kezdve könyvtára működésére, további sorsára vonatkozó minden rendelkezése egyben a minerális kollekcióra is vonatkozik. Teleki Sámuel 1800-ban kelt végrendeletében így ír: Ifjúságomtól fogva nagy kölcséggel, szorgalmatossággal és fárattsággal szerzett, és ezután is, amíg élek, Isten segedelmével szerzendő Könyveimet, ezekhez kötvén, boldogult Kedves Feleségemnek Magyar-Könyv-gyűjteményét is, maga kívánsága és rendelése szerint, Mineralogica Colectiommal, hagyom, és legálom, mint Házam és Familiámbeli-örökös-Fidei Commissumot, Maradékimnak és Successoraimnak gondviselések és jótállások alatt, a Tudományoknak Nemzetemben 's Hazámban előmozditásokra. " 29 Talán csak egy kis szépséghiba az, hogy sem a végrendelet, sem az 1811-es függeléke (codicillusa) az ásványgyűjteménnyel kapcsolatosan nem említi Teleki Domokos nevét, pedig a függelék azt is előírja, hogy a könyves- és köves gyűjtemény continuáltassék, szaporíttassék. A könyvtáralapító Teleki Sámuel viszont élete végéig tesz ennek a két feladatnak a maradéktalan ellátásáért. A Teleki Téka 1802 őszén nyitotta meg kapuját a közönség számára. A könyvek polcra rakása ekkor már megtörtént, ezzel szemben az ásványok elrendezése még várat magára. Teleki Sámuel levelezésében sok szó esik a mineralis kasztenek készíttetéséről, arról, hogy miként kívánja ezeket a teremkönyvtár galériájában elhelyeztetni. Végül az üveges szekrényeket elhelyezik a Téka felső galériájának oszlopai köré, az ásványokat felrakják a polcokra. A gyűjtemény lényegében ma is abban az elrendezésben van, ahogyan 200 évvel ezelőtt a könyvtáralapító utasításai szerint az megtörtént. Teleki Sámuelnek arra is volt gondja, hogy könyvtárosai értőként kezeljék a minerális gyűjteményt, tehát a rendezéséhez szükséges ásványtani ismeretekkel is rendelkezzenek. Ezért amikor első marosvásárhelyi tékáriusát, SZÁSZ Józsefet külföldi akadémiára küldi, így bíztatja: Erre nézve szükséges lesz Kglmdk a Literaria Historiánn és Nyelvekenn kívűl, Naturalis Historiatis, és nevezetesen Mineralogiát tanulni". 30 Ugyanezt kéri a következő könyvtárostól, KELEMEN Mártontól 28 Tabula Legum Bibliothecariarum. (Bécs, 1798). Közölve: DEÉ NAGY Anikó ( 1997): i. m Teleki Sámuel sajátkezű végrendelete. Lelőhely: Mv. Teleki kt. Teleki Sámuel lt. II. b Közölve: DEÉ NAGY Anikó (1997): i. m Teleki Sámuel levele Szász Józsefnek. Bécs, június 17. Lelőhely uo. II. d Közölve: 578 uo. 354.

182 Ásványok a könyvek között is. Kelemen a már említett Hene-féle szakkatalógus segítségével akarja magát a Mineralógiában erősíteni". A könyvtáralapító Teleki Sámuel augusztus 22-én bekövetkezett halála után az ásványok gyarapítása megszűnik. Az ezt követő időszakból már csak a gyűjtemény gondozásáról vannak hézagos adataink. De a modern követelményeknek megfelelő feldolgozás máig nem történt meg. Legnagyobb veszteség az, hogy a polcokon látható üres helyek azt is jelzik, az elmúlt két évszázad azért csak megtizedelte az állományt. Megfelelő ráfigyeléssel ezt a folyamatot kellene megállítani, a korabeli leltárak felhasználásával a veszteségeket felmérni és a kétszáz éves ásványokat szakszerűen feldolgozni. Ennyivel nemcsak a közjóért cselekvő létrehozóknak tartozunk, hanem az erdélyi mineralógia kezdeti korszakából ránk maradt gyűjtemény értéke is kötelez. Mellékletek 1. Teleki Domokos életrajzi adatai szeptember S-én született Sáromberkén. Apja gróf széki TELEKI Sámuel ( ), a Teleki Téka alapítója, Erdély kancellárja. Anyja gróf iktári BETHLEN Zsuzsanna (17S4-1797) kilenc gyermeknek adott életet. Felnőtt kort hárman értek meg: Domokos, Mária és Ferenc. Teleki Domokos tanulmányait Sáromberkén, a szülői háznál kezdi el szeptember S-től a marosvásárhelyi Református Kollégiumban tanul. Közben apját közhivatali megbízatásai Szebenbe (1778), majd Váradra (178S) szólítják. Ezekben az években Domokos a marosvásárhelyi kollégiumban és otthon házitanítók mellett tanul májusában Teleki Sámuel alkancellári kinevezése után a család Váradról felköltözik Bécsbe szeptemberétől BENKE Mihály tanítójával együtt kezdik látogatni a bécsi egyetemet. Domokos négy és fél évig folytat humán és természettudományi tanulmányokat ben a Teresianum igazgatója meghívja királyi nemes ifjúnak. Első szolgálatát március 6-án, II. LIPÓT császár temetésén teszi májusában apja Pestre küldi. Júniustól a Királyi Kúriánál, mint jurátus kezd dolgozni. Közben egészsége helyreállítása végett PATAKI Sámuel erdélyi orvosdoktorral egy hathetes útra indul. Beutazzák Magyarország felső részét és a bányavárosokat (első utazás). Ősszel Erdélyben tesz utazást (második utazás) január l-től Budán lakik. Május 2-án indul Magyarország déli részeinek meglátogatására (harmadik utazás). Júniusban részt vesz a bécsi Zsinaton, 579

183 DEÉ NAGY ANIKÓ mint konzisztóriumi küldött. Ezután a radnai vizekhez megy gyógyulni. Decemberben Váradon elfoglalja aljegyzői állását május 20-án jelen van MARTINOVICSék kivégzésén Budán. Május 21-én indul Tolna, Fehér, Baranya, Somogy és Zala megyéken keresztül horvátországi útjára. Trieszten keresztül tér vissza Bécsbe. Júliusban egy karlsbadi gyógykezelésre indul. Ezután beutazza a német városok egy részét: Drezda, Lipcse, Jéna, Koburg, majad Prégén keresztül Bécsbe érkezik (negyedik utazás). Október 20-án a jénai Természetvizsgálók Társasága tiszteletbeli tagjai közé választják májusától Erdélyben él. A család sáromberki birtokával foglalkozik, tevékeny munkása az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságnak. Októberben részt vesz a pozsonyi diétán től kinevezik a marosvásárhelyi Királyi Tábla mellé számfelett való bírónak. Január és április között sokat tartózkodik Kolozsváron. Váradon részt vesz az Insurrecto két ülésén. Májusban az akkor már szép számú ásványgyűjteményét a franciákkal folytatott hadműveletek elől Bécsből Marosvásárhelyre szállíttatják januárjában megválasztják a jénai Ásványtani Társaság elnökének. Július 19-én Sárpatakon eljegyzi TELEKI Anikót, TELEKI Domokos főispán 15 esztendős lányát. Szeptember 16-án, 25 esztendős korában Marosvásárhelyen meghal. A sáromberki családi kriptába temetik testvérei egy évvel korában meghalt édesanyja mellé. 2. Teleki Domokos kézírásos munkái 1. Önéletrajzi feljegyzései a Teleki Téka Biograf Com. Dom. Teleki kötetben találhatók (jelzete: Tq-1236 b/5 MS. 323). 2. A sáromberki iskolaszabályzat 1794-ből (Lelőhely a sáromberki ref. egyházközség levéltárában őrzött matrikulában: Liber Ecclesiae Reformatae Saromberkiensis... ab anno inchoatore Ladislao Péterffi de Kibéd V. D. M.) 3. A' Spanyolok Mexicoba. Szomorú Játék VJ Fel-Vonásba. Spanyol Historicus szerént ki-dolgozva. Marosvásárhelyen a színdarabnak három kéziratos példánya van. (Teleki Tékában őrzött két példány jelzete: Tq-711 é ás MS. T Az egykori Ref. Kollégium könyvtárából származó példány jelzete: Ms. Bolyai 115.) 4. Gr. Teleki D. Utazásai között tett utazása alatt készített feljegyzései két kötetben. (Jelzete: Ms. T. 392, 393) 5. De administratione Publica Regni Hungariae praecipue Comitatum per Honorarium Notarium 1. Comitatus Bihariensis. Vzennae Appendix:De Administratione Communitatum Rusticarum (jelzete: Tf-1104 a Ms. 98). 580

184 Ásványok a könyvek között 6. De f urisdictione et Administratione Publica. Comitatum Regni Hungariae reflexe ad observatum Administrationis in Cotu. Bihariensi secundum Statutorum ejusdem Normam (jelzete: Tq-1241 a MS. 321 ). 7. Exercitationes Com. Dominici Teleki. Valláserkölcsi kérdéseket, Erköltsi Regulákat tartalmazó kézirat. (Jelzete: Ms. T. 375) Leközölve: Deé Nagy Anikó: Ifjú gróf Teleki Domokos i.m Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság tevékenységével kapcsolatos kéziratok az Exercitationes Com. Dominici Teleki kötetben. 3. Teleki Domokos nyomtatásban megjelent munkái 1. Gróf Rhédey Ádámnak és gróf Teleki Máriának egymással kötött házassági szövetségeket örvendetes emlékezetekben kívánja tartani ezen versezetek által egy igaz atyafi's hivszivű testvér. Bétsben, Sándor Leopoldnak Austriai Fő-Hertzegnek Magyar Ország'Nádor-Ispánnyának nevét örökösitő Emlékeztető-Irás. Melyet Eredetiképpen Deák Nyelvben Birkenstock Menyhárt Ts. K. Vdv. Tanátsos Úr készített. E'Fordittásban pedig Magyar Nyelvre által tenni probált Iffj. G. Teleki Domokos. Bétsben, Versuch einer Vebersetzung der in Wien unliingst in lateinischer Spreche erschienenen Denkschrift auf des Erzherzogs Alexander Leopolds, Palatins von Hungarn,Königliche Hoheit. Wien, Egynéhány hazai utazások' le-írása Tót és Horváth országnak rövid esmértetésével egygyütt, ki adatott G. T. D. által. Bétsben, A' vallás és erkölts summás tanittása. A 'nevendék ifjuságnak elméjéhez alkalmaztatva. Bétsben, Reisen durch Vngarn und einige angriinzende Liinder. Beschreiben von Reichsgrafen Dominik Teleki von Szék. Aus dem Ungarischen übersetzt durch Ladislaus v. Németh Professor am evangel. Gymnasium zu Raab. Pesth, DEÉ NAGY Anikó Teleki Téka, Marosvásárhely teleki-teka@nextron.ch 581

185

186 A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE JÁNOSI CSABA- PÉTER ÉVA - JÁNOSI KINCSŐ SZÉKELYFÖLDI FÜRDÖK Abstract: [Spas in the Szeklerland] Mineral waters and spas are among the most valuahle resources of the Szeklerland region. Most of them are located in the Eastern Carpathians. On the hasis of the hydrogeological setting and the genesis of mineral waters five hydrogeological helts have heen distinguished. After a review of the historical hackground, the paper enumerates the mineralized springs of those five helts, discusses their chemical characteristics, genesis, and the mode of utilization of their waters. Rezumat: [Baile din Secuime] Apele minerale ~i haile dezvoltate in jurul acestor apc, reprezinta unele din cele mai importante valori ale Secuimii. Acestea, aici sunt cele mai frecvente in Carpatii Orientali. Pc haza conditiilor hidrogeologice ale unitatilor geologice ~i a genezei a apelor minerale se poate distinge cinci zone. Dupa un scurt istoric, lucrarea prezinta apele minerale, con\inutul, originea ~i modul de folosire a celor cinci zone. Bevezetés Székelyföldön az ásványvizek és a fürdők gyakoriak és jelentős értéket képviselnek. A változatos vegyi összetételű ásványvizek főleg a Keleti-Kárpátok vulkáni vonulatához, a Kelemen-Görgény-Hargita-hegységhez kapcsolódnak. Ebben a vulkáni utóműködésekben gazdag térségben sokkal gyakoribbak a borvizes" fürdők mint más területeken. A Székelyföld keleti peremén húzódó Kárpát vonulat kéregszerkezeti egységeinek földtani viszonyai és az ásványvizek fajtái között szoros kapcsolat van, ezért a különböző típusú ásványvízforrások mentén kialakult fürdőket ezeknek megfelelően csoportosítjuk. A Székelyföldön a következő hidrogeológiai övezeteket különítettük el: 1. A kristályos-mezozóos övet (Besztercei-havasok, Gyergyói-havasok, Nagyhagymás-hegység, Naskalat-hegycsoport és a Csíki-havasok); 2. A flis vagy kárpáti homokkövek övezetét (Csíki-havasok, Bodoki-hegység, Baróti-hegység és a Háromszéki-havasok); 3. Az Erdélyi-medencét (Küküllők-dombsága és a Szováta-Udvarhelyi-dombvidék); 4. A vulkáni vonulatot (Kelemen-Görgény-Hargita); 5. Az intrakárpáti medencesort (Bélbori-, Borszéki-, Gyergyói-, Csíki-, Kászoni-, Háromszéki- és az Erdővidéki-medence). 583

187 JÁNOSI CSABA - PÉTER ÉVA - JÁNOSI KINCSŐ A fürdők ismertetésénél a korábbi és a jelenkori magyar irodalmi leírásokra, a mai román szakirodalomra valamint a terepen végzett megfigyelésekre támaszkodtunk. A kutatástörténet, a Székelyföldön fellelhető fürdők gyógyvizeinek hidrogeológiai és gyógyászati kérdéseivel foglalkoznak. A székelyföldi fürdők vizeinek a kutatása a 18. század második felében, 1763-ban veszi kezdetét, amikor MÁRIA TERÉZIA kiterjeszti az egész Magyarországra a vizek vizsgálatát. Elsőként Heinrich Johann CRANTZ ( 1777) bécsi kémikus Gesundbunnen der Oesterreichischen Monarchie című munkájáról kell megemlékeznünk. KIBÉDI MÁ TYUS István, aki Bécsben balneológiából disszertált, az Ó- és Új Diaetetica ( 1792) V. kötetében több mint ötven erdélyi borvizet említ. Korszakalkotó szakkönyv, NYULAS Ferenc ( 1800) Erdély főorvosának, Az Erdély Országi Orvos Vizeknek Bontásáról Közönségesen című híres műve. A gyógyvízelemzés első nagy korszakának a végén jelenik meg KITAIBEL Pál (1829) Hydrographia Hungariae munkája. KITAIBEL, aki 150 magyarországi ásványvizet elemzett, felismerte a geológia, a kémia és a balneológia kapcsolatát. A 19. században föllendülés észlelehető, fokozatosan nő a szakemberek száma. Ezek között volt TÖRÖK József (1848), a debreceni református kollégium tanára, aki a MTA által meghirdetett pályázatra készítette el a A két magyarhaza első rangú gyógyvizei és fürdőintézetei című művét. ORBÁN Balázs ( 1869) A Székelyföld leírása című könyvében leírja az általa felkeresett fürdőket. A 6 kötetes nagy műben ORBÁN Balázs részletesen ismerteti a székelyföldi fürdők fekvését, a fürdőzéssel kapcsolatos szokásokat, javallatokat és a források vegyi elemzését. A vizek elemzését PATAKI Sámuel (1820) Descriptio physico-chemica aquarum mineralium Magni Principatus Transylvanie című munkája alapján közli. HANKÓ Vilmos (1891) vegyész, aki számos erdélyi ásványvízforrás vizsgálatát végezte el, Kolozsváron jelenteti meg Az erdélyrészi fürdők és ásványvizek leírása című munkáját. Ugyancsak ő (HANKÓ 1896) a Kolozsvárott kiadott Székelyföld című könyvében részletesen ismerteti a 19. század végi virágzó székelyföldi fürdőket. PAPP S. és HANKÓ V. (1907) az általuk szerkesztett A Magyar Birodalom ásványvizei és fürdőhelyei című munkájukban szükségesnek tartják a források és fürdők valamely rendszer szerinti csoportosítását". A Magyar Szent Korona Országai Balneológiai Egyesületének megbízásából elkészült könyvben több mint 158 forrást és fürdőhelyet ismertetnek. A két világháború között a székelyföldi fürdőkkel és ásványvízforrásokkal BÁNYAI János (1929, 1938, 1940) és ATANASIU Gh. (1927) foglalkozott részletesen. A II. világháború alatt Erdélyben és a Székelyföldön CSAJÁGHY G. ( 1943, 1950) és STRAUB J. ( 1950) végez ásványvízelemzéseket. 584

188 Székelyföldi fürdők 1945 után BÁNYAI J. (1955) folytatja az ásványvízkutatást. SZABÓ et al. (1957) szerkesztésében megjelenik a Székelyföld nagy részét magába foglaló A Magyar Autonóm Tartománybeli ásványvizek és gázömlések című összefoglaló munkája. PRICÁJAN A. (1973, 1981) részletesen ismerteti Románia, köztük a Székelyföld ásványvíztelepeit és fürdőhelyeit. A Csíkszeredában 1974-ben kiadott Hargita megye természetes gyógytényezői című tanulmánykötet 51 szakdolgozatot közöl a térség ásványvizeiről és gázömléseiről. KISGYÖRGY Zoltán ( , ) a sepsiszentgyörgyi múzeum által kiadott Alutában közli a Kovászna megye ásványvíz-kataszterét. KISGYÖRGY és KRISTÓ (1978) Románia ásványvizei című magyar nyelvű könyvükben, A Kárpátok övezetének ásványvizei fejezetben ismertetik a székelyföldi ásványvizek előfordulását és hidrogeológiáját is. A BORSZÉKI B. ( 1979) szerkesztette Ásványvizek és gyógyvizek című kötet a fontosabb székelyföldi források történeti és palackozási adatait mutatja be. KÓSA L. ( 1999) gazdagon illusztrált könyve az Osztrák - Magyar Monarchia korabeli fürdőkultúráról ad átfogó képet. A Hargita-hegység és környéke ásványvizes fürdői című tanulmányban JÁNOSI et al. (2003) több mint 103, többségében szénsavas ásványvízfürdő történetét közli. A tanulmány végén táblázatban összefoglalva ismertetik 100 Hargita megyei és Csomád-Bálványos kistérségi borvízforrás és fürdő mikroelem-tartalmát. A székelyföldi ásványvízkutatás történetében először került sor ilyen részletes mikroelem-vizsgálatra. A Hargita Megye Tanácsa által támogatott kutatás keretében, a JÁNOSI Cs. és PÉTER É. által begyűjtött ásványvízminták vizsgálatát a Karlsruhei Egyetem Kőzettani és Geokémiai Intézetében dr. BERNER Zs. és dr. STÜBEN D. végezte. Az ásványvízmintákból 31 mikroelemet (Ag, As, AJ, B, Ba, Bi, Cd, Ce, Co, Cr, Cs, Cu, Ga, ln, La, Li, Mn, Mo, Ni, Pb, Rb, Sb, Sn, Sr, Th, TI, U, V, W, Y, Zn) mutattak ki. A több ezerre tehető székelyföldi vízföldtani irodalomból csak a fontosabb, gyógy- és ásványvizekkel, fürdőkkel kapcsolatos összefoglaló munkákat ismertettük. A fürdőhelyekről sok érdekes adatot kapunk a korábbi korokban megjelent térképeken, újságcikkekben, útikönyvekben és fürdőkalauzokban. A tanulmányozott fürdők leírása 1. A kristályos mezozóos öv fürdői A Székelyföld keleti határán, Bélbor - Csíkrákos - Csíkdelne között húzódó kristályos mezozóos övben kevés fürdő ismeretes, ez a vidék ásványvízforrásokban egyik legszegényebb területe (leszámítva az északi vonulatot, a Kis Beszterce forrásvidékét). 585

189 JÁNOSI CSABA- PÉTER ÉVA-JÁNOSI KINCSŐ 1.1. A kristályos vonulat legismertebb fürdőhelye az 1700-as évek közepén keletkezett Borszék, amely a róla elnevezett medence talapzatát képező kristályos mészkövekből feltörő szénsavas kalcium-magnézium-bikarbonátos vizeket hasznosítja. A fürdőtelep vízét 1806 óta palackozzák. Régebben több apró fürdő, Ó- és Új-Lobogó-fürdő, Zuhany-fürdő, Ó- és Új-Sáros-fürdő szolgálta a fürdővendégeket. Az ivókúrát több szépen kiépített forrás szolgálja. Az egykor messze földön híres Borszék ma a Székelyföld legelhanyagoltabb fürdőhelye. A borszéki borvizek hatalmas mésztufa padokat raktak le Borszéktól északnyugatra, a Kelemen-havasok vulkáni és a Beszterceihavasok kristályos mezozóos kőzetei közé zárt Bélbori-medencében egyetlen kis fürdő, a Trufa-fürdő létezik, amely a borszékihez hasonló mineralizációjú forrás vizét hasznosítja. A medencében sok, nagy széndioxidtartalmú forrás található, amelyek környékén édesvizű mésztufa rétegek halmozódtak fel. Az összetett genetikájú bélbori és borszéki ásványvizek a Kelemen-havasok mofetta övéhez tartoznak és a medencék töredezett kristályos talapzatából és a fiatal üledékekből nyerik a vizüket Maroshévíz területén három fürdő ismeretes, amelyek a Maros jobb és bal partján feltörő 25 C hőmérsékletű nagy hozamú kalcium-nátrium-bikarbonátosforrások mentén alakultak ki. Legismertebb, a Bánffy-fürdő, amelyet a fejedelmek is látogattak. A terasz peremén, a fürdő vizéből kicsapódó mésztufa látványos zuhatagot képez. A város központjában strandként működik a korábbi Vrmánczy-fürdő. Feledésbe merült a Zsidófürdő, amelynek csak épülete áll. A medencék fenékforrásai, a vulkáni aglomerátum alatt lévő kristályos mészkövek mélységi vizei táplálják. A kristályos-mezozóos öv központi részén, a Gyergyói-havasokban, a Nagyhagymás-hegységben és a Naskalat-hegycsoportban nincsenek fürdők, ásványvíz forrás is csak Balánbánya környékén fordul elő A Hargita vulkáni vonulat alá lesüllyedő kristályos-mezozóos övezetben, Csíkszentmihály-Csíkszépvíz, Csíkborzsova és Csíkrákos határában ismeretesek kis helyi fürdők. Csíkszépvíztől északra a Pogány-havas lábánál van a kalciumbikarbonátos vizű, Bugyogós- vagy Örményfürdő. A 7 >< 7 méteres kővel és deszkával bélelt medencétől nyugatra, a Csiga-patak völgyében voltak a mára már feledésbe merült Papfürdő és az Alsóborvízfürdő. A Borzsovai-fürdő a dolomit és a flis homokkő rétegek határán feltörő kalcium bikarbonátos szénsavas vizet hasznosította. A felhagyott fürdőmedencék körül mésztufa padok alakultak ki A Felcsíki- és Középcsíki-medencét elválasztó Rákosi-szorosban emelkedő Bogát-hegy kristályos rögét átjáró törésvonalakon feltörő forrásokra települt, 1937-ben a Bogátfürdő. A fürdő nagyon elhanyagolt állapotban van, annak ellenére, hogy az elmúlt években lemélyített hidrogeológiai fúrás nagy hozamú, langyos, 29 C hőmérsékletű vizet tárt fel. 586

190 Székelyfiildi fürdor. 2. A flis-öv fürdői A Székelyföld kiterjedt területeit borító kárpáti homokkő övezetben számos, kis vízhozamú, vegyes genetikájú, kénhidrogénes, sós és szénsavas ásványvízforrások fakadnak A Csíki-havasok északi peremén, Gyimesközéplokon, a Tatros baloldali mellékvölgyében a XIX. század végén létesült a Sötétpataki-fürdő. A kis n épi, kádas fürdő az egymás szomszédságában fakadó kalcium-bikarbonátos büdös vizet" és a szénsavas ásványvizet hasznosítja A Csíki-havasok nyugati lejtőin, észak-dél irányban húzódó törésvonalak mentén, amelyek elősegítették a medence bezökkenését, számos változatos vegyi összetételű forrás és száraz, széndioxid- és kénhidrogén-tartalmú mofetta fordul elő Csíkszerdától keletre Csobotfalva határában van az elhanyagolt Középbükki-fürdő. Fitód keleti határában a két elfelejtett fürdő, a Kőszegifürdő és a Hosszúaszói-fürdő forrásai ismeretesek. Korábban, Hosszúaszó szénsavas kalcium-bikarbonátos vizét palackozták A Csobotfalva - Fitód vonaltól keletre, Alcsíkon a Taploca - Fiság-patak völgyében ismeretes a kezdetleges Vigaszóbeli-fürdő, amely már 1853-ban létezett és a flis homokkőből feltörő kénhidrogénes, kalcium-, magnézium-, nátrium-bikarbonátos büdös vizet kádakba kimerve, kővel megmelegítették és úgy fürödtek benne" Csíkszentgyörgyön a Monyasdi borvíztől északra van egy kezdetleges Büdös-gödör, mofetta, amelyet a helyi lakosok használnak. Ezzel szemben a Szentegyházas-patak völgyében található a csíkbánkfalvi Adorjánfürdő, amelyet 1947-ben alapítottak és jelenleg felújítás folyik. A fürdő területén mofetta is van. A kis hozamú kalcium-, magnézium-bikarbonátos borvizet felmelegítve használják. Az Adorjánfürdőtől délre, Vermed-patakban állott hajdanában a Bákai-fürdő Csíkbánkfalvától délre, Csíkszentmárton-Csekefalva község területén, a múltban több népi fürdő volt ismeretes. Ezek a következők: Szent Anna-fürdő, Nagy Sándor-fürdő, Posszogó, Véncserealji-fürdő, Köményferedeje és a Úz-völgyében a Kőkerti-fürdő. Napjainkban csak a Posszogó van felújítva, az 1990-es évek elején egy kis deszkamedencébe fogták fel a nagy gáztartalmú forrást Csíkkozmás - Lázárfalva község területén a két ismert fürdőt az elmúlt években, 200 l-ben és 2003 építettek újra a Székelyföldi Fürdőépítő Kaláka" keretében. A csíkkozmási Sószékfürdő 2003-ban felújított medencéjének vize a vegyvizsgálatok szerint nátrium-kalcium-bikarbonátos, -kloridos csoportba tartozik. A fürdő vizét erős széndioxid-feltörés lobogtatja. A betömött széndioxidmentes nátrium-kloridos forrásokat kiásták és három ülőfürdőt alakítottak ki. A XVII. században már említik a lázárfalvi Fortyogó-fürdőt. A Büdösalji- 587

191 JÁNOSI CSABA- PÉTER ÉVA-JÁNOSI KINCSŐ vagy Nyír-fürdők.ént is emlegetett Fortyogó-fürdőt 2000-ben újították fel. A fürdő területén erős mofetta hatás is észlelhető, ami lehetővé tette egy gázfürdő létesítését is. A szürke mállott homokkő zónában, agyagba ágyazva terméskén, realgár és auripigment ásvány is megfigyelhető. Csíklázárfalva a Székelyföld egyik ásványvizekben leggazdagabb területe. Déli határában, Kápolnamezőn a középkorban kénbányászat folyt, amelynek nyomai mai fellelhetők A Csíki-havasok vonulatában, amely a Kászoni-medencét határolja több felhagyott népi fürdő ismeretes. Legismertebb a Kászon fő nevezetességét" képező, Kászonfürdő vagy Kászonjakabfalvi-fürdő. A XIX. század végén fénykorát élő fürdő kényelmes szállásokkal kínálkozik". A fürdőt jól gondozott park vette körül, amelynek nyomai ma is láthatók. A jakabfalvi fürdőtől délre van a veresszéki Szemvíz-kút, az üdülők legkiválóbb gyógyvize", ahogy a korabeli reklám is hirdeti ban Koós Károly tervezett kútházat a veresszéki vagy Pán gyógyforrás fölé, amely most van felújítás alatt. Az új tulajdonos KURKÓ Gyárfás. A Kászonokban ismeretes még a kénes vizek használata is. Feltízen, a Nagy Répát völgyében van a Büdös-borvíz, a fehérkői Szejke és a dobolyi Szejke ben kászonújfalu határában, Nyerges-tető alatt, Szekerút-pataka bal partján található kénes forrásokat a fürdőépítő kaláka keretében felújították. Csinos kis fürdő létesült GERGELY Mátyás kaszálóján. A kászonújfalvi Sóskútfürdő forrásainak vizét bőrbetegségek és cukorbetegség ellen használják nagy sikerrel. A kénes forrásokba hullott és ott fehér kéntejjel bevont faleveleket a helyiek ördögfülnek" nevezik. A kászoni szénsavas ásványvizek kalcium-nátrium, nátriumkalcium-, kalcium-magnézium-, magnézium-kalcium-bikarbonátos és nátriumbikarbonátos vizek csoportjába sorolhatók. A Kászonjakabfalvifürdő területén levéllenyomatokat tartalmazó mésztufa lerakódás fejlődött ki. A Csíki- és a Bodoki-havasok határán, a Torja- és Zsombor-patak völgyét felszabdaló, hosszanti és haránt törésvonalak mentén a legerőteljesebb a vulkáni utóműködés. Ebben a térségben törik át a flis rétegeket a Hargita vulkáni vonulat utolsó kitörési centrumai a Büdös és a Bálványos A Zsombor-patak forrásvidéken ismeretes a Vallató-, a Hortyogó-, a Hammas- és a Bükkifürdő, amelyeket az 1943-ban a Mikes grófok által elkezdett fürdőfejlesztési tervezet nyomán Mikes-fürdők néven is emlegetnek. Sajnos csak terv maradt. A kora-középkori fürdők hangulatot idéző völgyben több ásványvízforrás és száraz mofetta feltörés ismeretes. A Mikes-fürdők vize a kalcium-magnézium-bikarbonátos-szulfátos típushoz tartoznak. 588

192 Székely/Oldi fürdor A Büdös-hegy alatti Sósmezőn lévő fürdőket Torjai Büdösként emlegeti az irodalom. A korán ismerté vált, a flis rétegekből feltörő, nagy mennyiségű limonitot és mésztufát lerakó források vizét ma csak a Kárpát-szálló hasznosítja. A mára feledésbe merült fürdő legismertebb pontjai a Büdös-hegy mállott amfibol-biotit dácit kőzetek repedéseiben kialakult, a kénbányászok által megnagyobbított mofetták, a Büdös-, Kis-, Timsós- és Gyilkos-barlang. A Sósmezőtől keletre a Büdös-hegy homokkő zónájában alakult ki a kis hozamú 1,5 ph értékű források mentén a fa- és kőmedencés Timsós- vagy az Apor lányok feredeje. A medence vize a nátrium-kalcium-bikarbonátos, -kloridos, -szulfátos típushoz tartozik. A Szemvíz-források vize kalcium-szulfátos. Az Apor-fürdők mellett vannak a négy 1 " 1 méteres famedencékből álló Lábmosó-fürdők, amelyekben fehér kéntejes ásványvíz zubog Bálványosfürdő a Torjai-Büdös, a Transilvánia- és a Csiszár-fürdő összeolvasztásából keletkezett. A Bálványosvár lábánál kialakult Várpadi- vagy Transilvánia-fürdő szabadtéri fürdőmedencéinek vize nátrium-kalcium-kloridos, -bikarbonátos típushoz tartozik. A Csoma-hegy északi lejtőjén, 1895-ben alapított fürdőn egy omladozó mofetta, melegfürdő és hét fából készült korhadt medence fogadja a kutatót. A medencék és a források vize változatos: kalcium-magnéziumszulfátos-bikarbonátos, kalcium-magnézium-nátrium-bikarbonátos és kalciumszulfátos csoportba tartoznak. A fürdő területén lemélyített fúrások tömény nátrium-kloridos vizet hoznak a felszínre. A kisvízhozamú fúrások időszakosan törnek ki és mésztufa kúpot alakítottak ki a kitörési centrum köré A PAPP Károly geológus által Pokolvölgynek nevezett Torjahágaja-fürdőn is megállt az idő. Két borvizes medence, egy fedett mofetta és sok-sok apró kéntejes fortyogó van az angolkertszerű ligetes" fürdőn. A medencék vize kalcium-nátrium-bikarbonátos, -kloridos típushoz tartozik. A muszkovitos homokkő rétegek mállott felszíne terméskén rétegeket rejt. A Jajdon-patak völgyében még két elhanyagolt fürdő ismeretes, a Szejpes-pataki- és a Fóris-patakifürdő. A famedencés fürdők vize szénsavas, kalcium-bikarbonátos Torja község északi peremén, Felső-Volál utolsó házai szomszédságában található a Szem víz-fürdő kővel kirakott kútja. A régi pogánykori fürdők hangulatát idézi a Szemmosó-kút környezete. A forrás környéki bokrokra, fákra színes rongydarabok vannak aggatva. A szemmosó rongyokat" a fákra aggatják s ezzel együtt ott hagyják a betegséget" A gyógyhatású forrás vize kénes és kalcium-magnézium-bikarbonát típusú. Hasonló fürdőről és forrásról tesz említést ORBÁN Balázs is: a Bodoki-szemvíznél a szemfürösztésnél használt rongyokat felkötik a bokrokra" A Bodoki Veresborvíz feredő", szénsavas ásványvizét már az 1700-as évek végén ismerték és használták. A hajdani fürdő a borvíz palackozó üzem feletti völgyben létesült. 589

193 JÁNOSI CSABA-PÉTER ÉVA-JÁNOSI KINCSŐ A Bodoki-hegyek déli peremén több helyi fürdő hasznosítja a flis rétegekből feltörő kénes vizeket. Felső-Csernáton határában a Csókás-fürdő, Dálnokon a Mungocsi-fürdő, a Víztisztája-fürdő és a Kenderesi-fürdő ismert. Ezeknek a népi fürdőknek a vize kénes és kalcium-nátrium-bikarbonátos. Besenyőn a Büdös forrás vizét a meleg fürdő hasznosítja A Háromszéki-havasok völgyeiben is, akárcsak a Bodoki-havasokban, a Lemhény - Martonos - Kovászna - Zágon vonalán a flis rétegekből fakadó kénes forrásokat (kálcium- nátrium-bikarbonátos) a helyi népi fürdők (Martonosfürdő, Farkaspataki-fürdő stb.) hasznosítják. A Kovászna keleti részein fakadó szénsavas vizek (Hankó-fürdó) is a flis rétegekből származnak A Dél-Hargita alól kibukkanó homokkő rétegekből feltörő kalcium-, magnézium-, nátrium-bikarbonátos források mentén alakult ki a festői Uzonkafürdő. A fürdő központjában ritka jégkorszaki növényekben gazdag tőzegláp húzódik. Közel Uzonkafürdőhöz volt a KIBÉDI MÁTTYUS István által 1766-ban említett Pisztrángosi-fürdő. A fürdőre ma csak a források emlékeztetnek A Baróti-hegység egyik legismertebb fürdője Málnásfürdő. Az Olt jobb partján fekvő fürdő végnapjait éli. Csak egy pár villa és forrásház idézi a dicső múltat. Málnásfürdő forrásainak vegyi jellege nagyon változatos. A Szemvíz nátrium-kalcium-bikarbonátos, a Főkút és az Ilona nátrium-bikarhonátos, -kloridos. Málnásfürdőn ásványvíz palackozó üzem és egy ipartörténeti értékű szénsavsűrítő működik Sepsiszentgyörgytől északnyugatra van a helyi érdekű Sugásfürdő. A szénsavas források vizét több kádas meleg fürdő hasznosítja. Mofettája is van. Sepsiszentgyörgyön ismeretes még a Györgybírófürdő büdös vize Előpatak Sepsiszentgyörgytől nyugatra fekszik. Az 1700-as években alapított fürdő gyorsan fejlődött ben itt tartották a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlését. A gazdag fürdőtörténeti múlttal rendelkező telep elhanyagolt állapotban van, forrásai szennyezettek, a meleg fürdő nem működik. 3. Az Erdélyi-medence fürdői Az Erdélyi-medence keleti peremén létesült fürdők zöme összetett genetikájú sós, szénsavas és kénes vizeket hasznosít A Marosvásárhely melletti Marosszentgyörgyön a három mélyfúrás által feltárt tömény sós vizet hasznosítja a modern kezelőközpont és a szabadtéri medencék Az Erdélyi-medence legjelentősebb régi fürdőhelye Szováta. Korszerű gyógyászati központjai a szódaiparhoz kapcsolódó tömény nátrium-kloridos vizet hasznosítják. Legismertebb idegenforgalmi látványossága a Medve-tó. 590

194 Székelyföldi fürdőa 3.3. Parajd első fürdőmedencéi a sósvízzel feltöltődött bányagödrök voltak. A században. Parajd Erdély legismertebb fürdője volt. A bányászatáról ismert város egyetlen, 40 C-os termálvizű kútja eltömődött, ezért szabadtéri strandját a mélyből kiemelt bányavízzel működtetik A Korondon átutazók aligha tudják, hogy hajdanában a Székelyföld legismertebb fürdőjeként emlegették a Korondfürdőt. A falu nyugati részen kialakult telep parkosítva volt. Meleg fürdője a szénsavas borvizet használta, az Unikumnak elnevezett sósfürdője két tükör- és egy kádfürdőből állt. Korondfürdő 1940-ben szerepel utoljára a fürdőkalauzokban. A fürdő sós forrásai hatalmas aragonit-kúpokat építettek, amelyeket később kitermeltek Székelyudvarhelyen több fürdő is létezett. Legismertebb a város északi bejáratánál kialakult Szejkefürdő. A 16. században már említett források vize nagyon változatos. A fürdő vize kénes, tiszta nátrium-kloridos típushoz tartozik. A petróleum ízű Főkút vize kevert, nátrium-magnézium-kalcium-bikarbonátos. Szejke-fürdő jelenleg elhanyagolt képet mutat. Székelyudvarhelyi régi fürdők: Budvár-sósfürdő, Solymossi-sósfürdő és a Fekete-tó-fürdő Székelykeresztúr két ismert sósfürdője, a Fiatfalvi-Sóskút és a Gyárfássósfürdő. A fürdők területéről bronzkori, szkíta és római leletek is felszínre kerültek Lövéte határában több helyi sósfürdő is kialakult. A Vargyas-patak jobb partján található a Nádasszéki-sósfürdő. A sós vizet a medencébe beépített kazánnal melegítik. Hasonló sósfürdő működött a Lövétéhez tartozó Pósfaluban is, a György Lajos-féle sósfürdő A Persány-hegység nyugati lejtőjén, a Kis-Homoród völgyében, Karácsonyfalva határában állott hajdanában a Dungófürdő. A nátrium-kloridos forrás fölött emelkedő Dungó-hegy egy hatalmas iszapvulkán maradványa. Ma már a fürdőre utaló nyomok is eltűntek. 4. A vulkáni vonulat fürdői A Kelemen - Görgény - Hargita vulkáni vonulat és a hozzátartozó kiterjedt mofetta-öv a Székelyföld legnagyobb szénsavas ásványvíz tartalékaival rendelkezik A Kelemen - Görgényi-havasokban hiányzanak a fürdők Az első fürdők az Észak-Hargita keleti lejtésű völgyeiben, Nagylok- és Madaras-patakban alakultak ki. A Nagylaki borvízfürdő alig felismerhető állapotban van. A Küpüs borvízfürdő a Madarasi-Hargita kráterében van, a.régi higanybányák szomszédságában. A deszkamedencés fürdő vize kalciummagnézium-nátrium-bikarbonátos. 591

195 JÁNOSI CSABA - PÉTER ÉVA - JÁNOSI KINCSŐ 4.3. A Székelyföld legmagasabban ( m) fekvő telepe a Hargitafürdő, amely a vulkáni utóműködésekben gazdag Csicsói-Hargita alatt fekszik. A bányavárossá züllesztett fürdőhelynek híres a inofettája és a rendkívül alacsony hőmérsékletű (6 C) Lobogó- és Vallatófürdő A Dél-Hargita krátereiben és völgyeiben öt fürdő alakult ki, a Csíkszentimrei Büdösfürdő, a Bányapataki-, a Vermedpataki-, az Aladári-fürdő és a Tusnádfürdő. A híres Bányapataki-, a Vermedpataki- és az Aladári-fürdőnek csak az emléke maradt és a nagy hozamú kénhidrogénes széndioxid gázömlések. A Csíkszentimrei Büdös fejlődő telepe a térségnek, de itt a higanybányászat okozott lassan gyógyuló sebeket. A kalcium-bikarbonátos valamint nátrium-kalcium-bikarbonátos, -szulfátos típusú szénsavas meleg és hidegfürdője nem működik, csak a mof ettákat használják. Az Olt szorosban 160 évvel ezelőtt alapított Tusnádfürdő a vizsgált terület egyik legnagyobb és legdinamikusabban fejlődő fürdője. Kezelőbázisa, ásványvizes strandja és mofettája is van. A tusnádi vizek nagy része a nátrium-kloridos típusú csoportba tartozik ben 1140 méter mélységű kutatófúrásból 62 C hőmérsékletű víz tört a felszínre. A termálvíz nagy ásványi sótartalmú (12783 mg/!) nátrium-bikarbonátos típusú. A Tusnádfürdő északi peremén feltörő langyos sós források körül kezdetleges népi fürdő működik. Nagy kiterjedésű, vörös színű limonitlerakódása miatt Veresvíz a neve. A tusnádfürdői forrásokból nagy mennyiségű limonit, opál és mésztufa csapódik ki A Hargita nyugati szegélyén kialakult vulkáni platón több, már a 18. században létesült fürdő ismeretes. A Nagy-Homoród völgyében alakult ki az elhanyagolt kápolnási Felszegifürdő és a Lobogó-borvizéről ismert Homoródfürdő A Kis-Homoród völgyében, Szentkeresztbánya területén két ismert fürdő létezett, a Lobogófürdő és Dobogófürdő. Napjainkban csak a langyos kevert típusú szénsavas nátrium-kalcium-bikarbonátos, -kloridos illetve nátrium-bikarbonátos, -kloridos típusú források emlékeztetnek a 19. század híres fürdőire A Központi-Hargita kráterét lecsapoló Vargyas-patak jobb partján, 1976-ban feltárt ártézi kút mellett létesült a Szentegyházi- vagy Majzos-fürdő. A szabadtéri medencében, 25 C hőmérsékletű, kalcium-nátrium-bikarbonátos típusú vizet használnak fürdésre A szentegyházi fürdőtől délre ismeretes a Bé/mezei vagy Székely Seltersz nevezetű helyi fürdő. A langyos és a sós borvizek vizét már 1853-ban elemezték A Vargyas-patak keleti mellékvölgyében a 16. században solymászok alapították a Kirulyfürdőt, ahol ma iskolás tábor működik. A fürdőn nagy hozamú langyos, 18 C hőmérsékletű, nátrium-kalcium-magnézium-bikarbonátos, gazdag széndioxid tartalmú víz tör a felszínre. Ettől északra a Tolvajos- 592

196 Székelyföldi fürdor. patak völgyében kialakult tőzeglápban található a Hargitaligeti borvizes medence. A Hargitaligeti kalcium-nátrium-magnézium-bikarbonát típusú források vizét hajdanában Kamilla néven forgalmazták. 5. A hegyközi medencék fürdői A Keleti-Kárpátok székelyföldi szakaszán a következő tektonikus eredetű hegyközi medencék alakultak ki: Bélbori-, Borszéki-, Gyergyói-, Csíki-, Háromszéki- és Erdővidéki-medence. A Bélbori- és a Borszéki-medence fürdőit a kristályos-mezozóos öv keretében tárgyaltuk A Gyergyói-medencében, a Maros vonalán feltörő ásványvízforrások közül csak a gyergyóremeteit használták fürdésre. Az 1923-ban megnyílt Remete-fürdő jelenleg nem működik A Felcsíki-medencében az Olt vonalától nyugatra húzódó törésvonal mentén alakult ki több helyi érdekű fürdő. Csíkjenőfalván a Borvíz Loka helyen csak a magnézium-kalcium-bikarbonátos forrás jelzi a rég feledésbe merült Porgyosfürdőt. Csíkkarcfalva nyugati határában van az elhanyagolt Madicsafürdő, amelynek forrásai a magnézium-kalcium-bikarbonátos vizek csoportjába tartoznak. A Felcsíki-medence legkorszerűbb telepe a csíkdánfalvi Dugásfürdő, ahol szabadtéri medence és kádas fürdő hasznosítja a 20,5 C hőmérsékletű magnézium-bikarbonátos szénsavas vizet. A medence üledékes kőzeteiben képződött ásványvíztelep fúrással feltárt 18~C hőmérsékletű vize táplálja a Csíkmadarasi meleg fürdőt. A falu központjában korábban működött egy termálstrand, de a kút eltömődése miatt ez tönkrement Csíkszereda határában feltörő és feltárt langyos források vizét régóta használják fürdésre. A Szeredai-fürdő, a hagyomány szerint, az Apafiak és a Rákócziak kedvelt fürdőhelye volt. A három szabadtéri medence vize nátriumbikarbonátos. Az elapadt források vize nátrium-kalcium-magnézium-bikarbonátos típusú volt. A fürdő környéke elhanyagolt. Az ásványvíz-palackozó üzem ipari tájjá változtatta Csíkszereda utolsó fürdőjét is. A város központjában működik a Hamerock-strand, amely 21 C hőmérsékletű kalcium-magnéziumnátrium-bikarbonátos vízzel tölti fel medencéit. Csíksomlyón korábban két népi fürdő is működött, a Borvízkerti-uszoda és a Barátok feredeje Az Alcsíki- és a Középcsíki-medence között húzódó, keskeny Zsögödiszoros törésvonalai mentén, langyos, nagy hozamú, nátrium-kalcium-magnézium-bikarbonátos vizek törnek a felszínre. Az itt kialakult Zsögödfürdő ban már ismert telep. A fürdőtelepen szabadtéri strand, meleg fürdő és mofetta működik. A Zsögödi-szoros déli kijáratánál, Csíkszentkirályon, az Olt jobb partján képződött Borsáros tőzeglápban az elmúlt századokban két kis fürdő alakult ki. A Bors- vagy Borsárosfürdő az 1890-es években élte fénykorát. Borsárosfür- 593

197 JÁNOSI CSABA - PÉTER ÉVA - JÁNOSI KINCSŐ dőt 2005 nyarán újították fel a Székelyföldi Fürdőépítő Kaláka" keretében. Ez volt az ötödik fürdő, ami ennek a programnak a keretében, a budapesti Ars Topia Alapítvány és a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület kezdeményezése során újjászületett. A medence fenékforrásai nátrium-kalciummagnézium-bikarbonátos, -kloridos típusú vizet hoznak a felszínre. A láp keleti részében működött a famedencés, Cigányok feredeje. Az Alcsíki-medence központi településén, Csatószegen korábban létezett egy kis népi fürdő, a Sölön-feredeje, amelynek vize a kalcium-mágnézium-bikarbonátos típushoz tartozik. A falu központjában, az ártézi fúrás mellett épült egy meleg fürdő is, amely jelenleg nem működik. A Csomád-hegység északi lejtőin, Kisharam és Nagyharam vulkáni kúpok között kialakult Nádas tőzeglápban létesült a hajdani Tusnádfürdő, amelyet ma Nádasfürdő néven emlegetnek. A borvizes tőzeglápot nátrium-magnézium-bikarbonátos, -kloridos források vize itatja át. A természetvédelmi területen működő fürdőt 2002-ben újították fel a Kaláka keretében Az Erdővidéki- vagy Baróti-medencében napjainkban csak egy működő fürdő van, a Bibarcfalvi-fürdő. A szabadtéri és a kádas fürdő vize magnéziumnátrium-bikarboflátos. Erdővidék tönkrement fürdői közé sorolhatjuk a székelyszáldobosi Bethlen-fürdőt, amit BÁNYAI János Báthori-fürdőként emleget, valamint a homoródalmási határhoz tartozó Kecskésfürdőt és az Ikróborvízfürdőt. Olaszteleken működött a Fürdőborvíz, Kisbaconban, a Leshegy alatt a Györgykovácslaki vagy Elek apó feredeje és Magyarhermányban az Alszegi-borvízfürdő A Háromszéki-medence középső övezetében, Kézdivásárhely mellett Fortyogófürdőn, Hatolykafürdőn, a petőfalvi Csordásfürdőn és Kovásznán hasznosítják a szénsavas ásványvizeket. Fortyogófürdőn kezelőbázis és mofetta működik. Hatolykafürdő egy pár éve bezárt. A Székelyföld egyik legismertebb és legkeresettebb fürdőhelye Kovászna. A modern kezelőközpontok a fúrások által kitermelt ásványvizet és széndioxid gázt használják. A város központjában még működik a fortyogó vizes mofetta, a hajdani fürdő és a Pokolsár iszapvulkán. A fürdőváros területén sok magán mofetta is működik. A Hankó-fürdő forrásaiból realgár és auripigment ásvány válik ki ben modern palackozó üzem hasznosítja a kovásznai borvizet. Összegzés A fentiekben kísérletet tettünk a Székelyföldi volt és jelenleg is működő fürdőinek vázlatos bemutatására. A több mint 100, zömében tönkrement fürdő számbavétele igazolja a Székelyföld gazdag fürdőkultúráját. A változatos vegyi összetételű vizek felhasználása messze elmai'ad a lehetőségektől: A fürdők újbóli 594

198 Székelyföldi fürdor. felújítására vannak kísérletek, de egy átfogó fürdőfejlesztés csak alapos elővizsgálatok megtörténte után elképzelhető. Egy részletes fürdőfejlesztési tanulmány ráirányíthatná a figyelmet a Székelyföld természetes adottságainak ésszerű hasznosítására, a több száz éves fürdőkultúrájára és fürdőfejlesztési lehetőségeire. Érdemes lenne ezekre a gyógyvizekre és fürdőkre nagyobb figyelmet fordítani. Melléklet A Székelyföld ásványvizeinek alapvető irodalma ATANASIU, S. Gh. (1927): Radioactivité de quelques sources minérales, thermales et d'eau douce de Transylvanie, de Cri~ana et de Banat. = An. lnst. Geol. Rom. XII. Bucure~ti. BÁNYAI J. ( 1929): Adatok a hargitai ásványvizek geológiájához. = Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy. BÁNYAI J. (1938): A székelyföldi ásványvizek lerakódásának geológiája. Különlenyomat (Kinyom.) a Szádeczky-Kardoss Gyula Emlékkönyvből. Kolozsvár. BÁNYAI J. (1938): A Székelyföldi fürdőélet hajdan és most. Az EME XIV. Vándorgyűlése aug Székelyudvarhely. Kolozsvár. BÁNYAI J. (1940): A Székelyföld fürdőinek megszervezése. =Erdély. XXXVII sz. BÁNYAI J. (1955): A volt Háromszékmegye ásványvizei. =A Sepsiszentgyörgyi Tartományi Múzeum Évkönyve. Marosvásárhely BORSZÉKI B. szerk. (1979): Ásványvizek és gyógyvizek. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. CRANTZ, Heinrich J. (1777): Gesundbrunnen der Oesterreichischen Monarchie. Wien. CSAJÁGHY G. (1943): Az évi erdélyi ásványvízkutatások eredményei. = M. K. Földt. Int évi jelentésének függeléke. V. évf. 4. füzet. Budapest. CSAJÁGHY G. (1950): Az Erdélyi ásványvízkutatások eredményei. =Magy. Áll. Földt. Int. Évi fel. 1943/ll. Budapest. HANKÓ V. ( 1891 ): Az Erdélyrészi Fürdők és Ásványvizek Leírása. Kolozsvár. HANKÓ V. ( 1896): Székelyföld. Budapest. JÁNOSI Cs. (2001): A Csomád-hegység ásványvizei. = Észak- és Kelet-Magyarországi Földrajzi Évkönyv 10. Nyíregyháza. JÁNOSI Cs. - PÉTER É. - dr. BERNER Zs. - dr. STÜBEN 0. (2003): A Hargitahegység és környéke ásványvizes fürdői. = A Hargita-hegység és környéke ásványvizes fürdői. Csíkszereda. 595

199 JÁNOSI CSABA - PÉTER ÉVA - JÁNOSI KINCSŐ KIBÉDr MÁTYUS 1. (1792): Ó- és Új Diaetetica. Pozsony. KISGYÖRGY Z. - KRISTÓ A. (1978): Románia ásványvizei. Tudományos és Enciklopédiai Könyvkiadó, Bukarest. KISGYÖRGY Z. ( ): Kovászna megye északnyugati részének ásványvizei és gázömlései = Aluta - Tanulmányok és Közlemények Sepsiszentgyörgy. KISGYÖRGY z. (1978): Kovászna megye ásványvizei II. = Aluta. vol. VIII-IX. Tanulmányok és közlemények Sepsiszentgyörgy. KITAIBEL P. (1829): Hydrographia Hungariae. Tomus 1. Pest (kiadta: Schuster János). KÓSA L. (1999): Fürdőélet a Monarchiában. Holnap Kiadó, Budapest. NYULAS Ferentz ( 1800): Az Erdély Országi Orvos Vizeknek Bontásáról Közönségesen. Kolozsvárott. ORBÁN B. (1869): A Székelyföld leírása. Pest. PAPP S. - dr. HANKÓ V. (1907): A Magyar Birodalom ásványvizei és fürdőhelyei. A Magyar Balneológiai Egyesület kiadványa. Budapest. PATAKI S. (1820): Descriptio physico-chemica aquarum mineralium Magni Principatus Transylvaniae. Pestini. PRICAJAN A. ( 1973): Ape minerale $i termale din Romania. Edit. Tehnicii, Bucure~ti. PRICÁJAN A. - AIRINEI ~t. ( 1981 ): Bogafia hidrominerala balneara din Romdnia. Editura ~tiintificii ~i Enciclopedicii. Bucure~ti. STRAUB J. ( 1950): Erdélyi gyógyvizek (ásványvizek) kémiai összetétele, különös tekintettel a ritkább alkatrészekre és ezek biokémiai jelentőségére. = Magyar Állami Földtani Intézmény Évkönyve. vol. XXXIX. 1. füzet. Budapest. TÖRÖK J. (1848): A két magyarhaza első rangú gyógyvizei és fürdőintézetei. Pest. )ÁNOSI Csaba Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület cscstte@topne t. ro PÉTER Éva Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület cstte@nextra.ro JÁNOSI Kincső Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület kincso2000@yahoo.com 596

200 A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE JÁNOSI KINCSŐ A SZÉKELYFÖLDI ÁSVÁNYVÍZKUTATÁS IRODALMA Abstracl: [The bibliography of mineral water research in Szeklerland] The mineral water sources have studied and searched by several scientists for centuries. The present study presents infour chapters - without the desire of entirety - the history of this research. Rezumal: [Bibliografia cercetiirii resurselor de ape minerale din Secuime] De-alungul secolelor resursele de ape minerale din Secuime au fost studiate ~i cercctate de multi cercetiitori. Acest studiu prezintii ín patru capitole - fiirii inten\ia de a fi completii - bibliografia acestci cercetiiri. A Székelyföld gazdagsága a föld rejtett kincseiben, a természet csodáiban, látnivalóiban, vizeiben, szikláiban, erdeiben rejlik vallja HANKÓ Vilmos 1902-ben. Hozzáteszi azt a ma is aktuális gondolatot miszerint a természeti ritkaságokat melyek a gazdasági élet tényezőjét képezik, a meggazdagodás jutalmazó forrásait jelenthetnék, mégis nagy részben parlagon hevernek. VITOS Mózes (1894) szerint alig van a föld kerekségének oly gazdag ásványos forrású pontja, mint Csík megye. Itt alig van falu, melynek határán többjeles és - kipróbált - hatás]gyógyforrás ne buzogna föl". A borvizek sokfélesége a vulkáni utóműködésnek köszönhető, így a feltörő CO,os, illetve H,S-el kevert COr0s gázömlések övében a talajvíz és az ártézi vízkészlet nagy része ásványvíz. Mint legjelentősebb ásványkincs, már ősidők óta hasznosítják, ennek tudható be, hogy a székelyföldi borvizek irodalma igen gazdag múltra tekint vissza. A teljesség igénye nélkül 2003-ban az Arany János Közalapítvány által támogatott kutatási program keretében elkészült a székelyföldi ásványvizekkel foglalkozó könyvek, kéziratok, tudományos dolgozatok, cikkek jegyzéke. A könyvtárazás, keresgélés során nyilvánvalóvá vált, hogy szinte lehetetlen teljes bibliográfiát összeállítani ebben a témában, oly nagy mennyiségű írott anyag halmozódott fel az idők során. A budapesti Széchényi Könyvtárban kézbe vehettem az 1702-ben megjelent kéziratos Siculiát, amelyet LAKATOS István kozmási esperes írt latin nyelven. Megemlíti a csíkszentkirályi, csíkszentimrei, tusnádi borvizeket. A dokumentumhoz térképet is rajzolt. Ferdinand de MARSIGLI 1724-ben, Amsterdamban megjelent Danubius Pannonia-Mysicus c. munkája csíki és hargitai szénsavas forrásokról tesz említést. Vagy Hargitafürdőt vagy a Szentimrei Büdöst írja le, cáfolva az olasz mofetták egyeduralmát. 597

201 JÁNOSI KINCSŐ BÉL TEKI Zsigmond 1818-as művében a lázárfalvi Fortyogó vizének részletes elemzését is elvégezte. Az erdélyi gyógyvizek felkutatása, összeírása, vegyelemzése KIBÉDI MÁ TYUS István munkásságával kezdődik. Az 1792-ben írt Ó- és Új Diaetetica c. könyvében Mátyus 50-nél is több hideg savanyú vizet számlál össze, köztük a borszéki, csomafalvi, csíki, kászoni, kozmási, szentsimoni, verebesi, udvarhelyszéki, erdővidéki stb. vizeket, amelyeket a helyiek mindennapi rendszerességgel használtak. Az 1900-as évektől kezdődően igencsak megszaporodtak a borvizes írások, az erdélyi fürdőkultúra virágkorában. Sok képes fürdőismertető, kalauz, szórólap született, amelyek mind a vendégek csalogatására szolgáltak. Igaz az is, hogy az akkori pl. tusnádfürdői, korondi, előpataki fürdőélet irigylésre méltó változatosságot, pihenést, szórakozást, és nem utolsó sorban gyógykezeléseket nyújtott az idelátogatók számára. Az 1913-ban kiadott Fürdők és források képes ismertetése c. kalauz Tusnádfürdőt mint Erdély gyöngyét említi. A szállodákban 700 bútorozott szoba állt a vendégek rendelkezésére, kirándulások, állandó zenekar, színi előadások, hangversenyek szórakoztatták a nyaralókat. ORBÁN Balázs, BÁNYAI János, CHYSER Kornél, TÖRÖK József, HANKÓ Vilmos neve mind-mind szorosan kapcsolódik az ásványvízkutatáshoz és a gazdag tudományos irodalom összeállításához. A 20. században megnő a székelyföldi ásványvizek kutatási-feltárási munkálatainak, és vele egyidejűleg a tudományos dolgozatoknak, földtani és vízföldtani jelentéseknek a száma is. A gazdag ismeretterjesztő irodalmi anyag, tudományos munkásság ellenére sok ásványvízforrás és fürdő léte veszélyben van az emberi hanyagság, gondatlanság, tájrendezés miatt. E majd 500 írást sűrítő jegyzék megpróbál figyelmeztetni, elgondolkodtatni a borvizek mostoha sorsa felől, és emlékeztet azon időkre, amikor még érték volt a borvíz, és virágzott a fürdőkultúra a Székelyföldön és Erdélyben. Ugyanakkor segíteni kíván a következő tudós nemzedéknek. A székelyföldi ásványvizek irodalma négy fejezetbe csoportosítható: 1. könyvekben, 2. évkönyvekben, 3. tudományos folyóiratokban, közlönyökben, újságokban megjelent, 4. kiadatlan kéziratok, államvizsga-dolgozatok és földtani jelentések. 598

202 A székelyfoldi ásványvízkutatás irodalma t. Könyvek 1. ACKNER, J. (1885): Mineralogie Siebenbürgens mit geognostischen Andeutungen. T. Steinhaussen, Hermannsadt. 2. AMÁRÁSCU-MOLNAR Rita (1961): Apele minerale i namolurile terapeutice din Romania. Vol. 1. Considerafii privind originea apelor minerale. Bucure~ti. 3. ANTAL Imre ( 1984 ): A közbirtokosságok nagy hírű fürdői. = Korunk. 4. ANTAL Imre (2000): A közbirtokosság híres fürdői és üdülőhelyei. =Élő történelem. Tanulmányok. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda. 5. ARANY Gy. - BENCZÚR Gy. (1940): Gyógyvizek, ivókúrák, gyógyfürdők hatása az egészséges és beteg szervezetre. Budapest. 6. BALOGH Kálmán (1879): A Magyar Gyógyszerkönyv Kommentárja. Gyógyszertani kézikönyv. Budapest. 7. BALOGH Lajos ( 1942): Csikborzsova monográfiája. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet R.T. Kolozsvár. 8. BÁNYAI János (1938): A Székelyföld természeti kincsei és csodás ritkaságai. Odorhei. 9. BÁNYAI János (1938): Valcele fürdő ismertetése. =A Székelyföld természeti kincsei és csodás ritkaságai. Odorhei. 10. BARABÁS Samu (1934): Székely Oklevéltár. VIII. ( ). Budapest. 11. BARDÓCZ Pál (1902): Kovászna a híres Pokolsár fürdővel. Elek ny. Budapest. 12. BÉLDI Ákos - FILEP Gyula - GENERSICH Gusztáv - JAKABHÁZI Zs. (1903): Erdély nevesebb fürdői 1902-ben. Budapest. 13. BÉLTEKI Sigismundus (1818): Conceptus systematico practicus aquarum mineralium Magni Principatus Transylvaniae indigenarum. Vindobonae. 14. BENKŐ József (1778): Transsilvania Sive Magnus Transsilvaniae Principatus. Vindobonae. 15. BENKŐ Károly (1853): Csík, Gyergyó és Kászon. Leírások két t. i. általános és részletes osztályokban. Ev. Ref. Tanoda betüivel. Stein János által. Kolozsvárott. 16. BERNÁTH J. (1879): Magyarország ismertebb ásványvizei természettudományi és gyógyászati tekintetben. Budapest. 17. BICSAK Károly (1973): Tusnádfürdő. Meridiane kiadó, Bukarest. 18. BIELZ, E. A. (1882): Die Mineralquellen und Heibiider Siebenbürgens. Jb. Siebenb. Karpathen, Hermannstadt. 19. BIKFALVY K. ( 1898): Az erdélyi sósfürdőkről. Budapest. 20. BOLEMAN István ( 1887): Fürdőtan. Kiváló tekintettel a magyarhoni gyógyhelyekre. Budapest. 599

203 JÁNOSI KINCSŐ 21. BORSZÉKI Béla (1979): Ásványvizek és gyógyvizek. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 22. BRAUN Gyula (1871 ): A gyógyvíztudomány rendszeres tankönyve. Pest. 23. BREUDANT, Fr. S. (1822): Voyage Minéralogique et géologique en Hongrie pendant l'année Paris, Verdiere. 24. BREUDANT, Fr. S. ( 1825): Mineralogische und geognostische Reise durch Ungarn in Jahre Leipzig. 25. CALIMAN, G. (1966): Borsec. Mic indreptar turistic. Editura Meridiane, Bucure~ti. 26. CASTANY, G. (1972): Prospecfiunea i exploatarea apelor subterane. Edit. Tehnicii, Bucure~ti. 27. CHOLNOKY Jenő (1942): Utazásaim, élményeim, kalandjaim. Pantheon kiadás, Budapest. 28. CHYSER, Kornél ( 1882): Magyarország gyógyvizeiről, azok értékéről s értékesítéséről. Sátoralja-Újhely. 29. CHYZER Kornél (1885): Magyarország gyógyhelyei és ásványvizei. S.[átor] A.[lja]-Újhely. 30. CHYZER Kornél (1897): A torjai büdösön levő Bálványos fürdőről. Budapest. 31. CRANTZ, Heinrich J. (1777): Gesundbrunnen der Oesterreichischen Monarchie. Wien. 32. CSEH Károly (1873): Borszék gyógyászati és nemzetgazdasági szempontból. Budapest. 33. CSEH Károly (1885): Borszék gyógy-és fürdőhely. Nagel ny. Budapest. 34. CSEREY Zoltán - JÓZSEF Álmos (1995): Fürdőélet Háromszéken. Viafa balneara in Trei Scaune. Sepsiszentgyörgy. 35. CSÍKI Andor (1937): Borszék - Borsec gyógyfürdő és klimatikus gyógyhely monográfiája. Gyergyószentmiklós. 36. DIETRICH, G. H. (1866): Chemische Analysen der Mineralquellen von Tusnad in Siebenbürgen. Wien. 37. DILLINBERGET Emil (1909): Magyarország természetes ásványvizei és forrásai. Budapest. 38. DINCULESCU, Tr. ~i colab.: Indicafii i contraindica/ii pentru tratamente in stafiunile balneo-climaterice din R.P.R. 39. ERDŐS József (1909): Magyar fürdőkalauz. 40. ERNST, A. ( 1898): Die Kohlenwasserstoffquellen Siebenbürgens in Verbindung mit uterirdischen Erdölansammlungen. Buchdr. Gusl. Kronstadt. 41. FICHTEL, Johann (1780): Nachricht von den Versteinerungen des Grossfürstenthums Siebenbürgen - Beitrag zur Mineralgeschichte von Siebenbürgen. Erster Theil, Nürnberg. 600

204 A székelyföldi ásványvízkutatás irodalma 42. FRIDVALDSZKY János (1767): Mineralogia Magni Principatus Transsilvaniae seu Metallia, Semi-Metallia, Sulphura, Salia, Lapides et Aquae conscripta. Kolozsvár. 43. FRONIUS, Friedrich (1860): Deutsches Badeleben in Siebenbürgen. Sachsischer Hausfreund, Johann Gött kiadása, Brassó. 44. GÁSPÁR Gyula: A visszatért Erdély útikönyve. Franklin-társulat kiadása. 4S. GERGELY Lajos (1867): Borszék és a borvizes székelyek. = Magyarország Képekben. 46. GERGELYFFY András (1811): De aquis et thermis mineralibus terrae Siculorum Transylvaniae. Cibinii. 47. GERLOCZY Zsigmond - Hankó Vilmos (1893): Melyik fürdőre menjünk? Buda. 48. GREISZING Károly ( 18SS): Die Mineralquellen zu Zajzon in Siebenbürgen, sowie die berühmten Kurorte Siebenbürgens Borszek, Arvapatak u. Baaszen. Wien. 49. HANKÓ Vilmos (1887): A háromszékmegyei bodoki ásványvizek ismertetése. Budapest. SO. HANKÓ Vilmos ( 1890): Csíkmegye fürdői. Lampel, Budapest. S 1. HANKÓ Vilmos (1891): Az Erdélyrészi Fürdők és Ásványvizek Leírása. Kolozsvár. S2. HANKÓ Vilmos (1896): Székelyföld. Budapest. S3. HANKÓ Vilmos (1902): A székely ásványvíz-ipar fellendülésének feltételeiről. Kolozsvár. S4. HANKÓ Vilmos ( 1911 ): Mit eszünk-iszunk? Budapest. SS. * * * Hargita megye ásványvizei (1999). Hargita Megye Tanácsa, Csíkszereda. S6. HAUER, Franz (Ritter von) und STACHE, Guido (1863): Geologie Siebenbürgens. S7. HEFTY Gyula Andor: Erdély fürdő, üdülő, nyaraló és gyógyhelyei. Erdélyi Fürdőszövetség kiadása. Cegléd, [é. n.]. Pedag. Bucure~ti. S8. IANOVICI, v. - STIOPOL, v. - CONSTANTINESCU, E. (1979): Mineralogie. Edit. Didact. ~i S9. IELENITZ, Mihai - VLÁSCEANU, Maria (1989): Baile Tu nad. Editura Sport-Turism. Bucure~ti. 60. ILOSVAY Lajos (189S): A torjai Büdösbarlang levegőjének chemiai és fizikai vizsgálata. Budapest. 61. ISTVÁN Lajos (1978): A korondi sósvíz és használata. = Népismereti dolgozatok. Kriterion, Bukarest. 62. JÓZSA András (2002): A Sóvidék és fürdői. Korond - Parajd - Szováta. Hazanéző Könyve. Székelyudvarhely. 601

205 JÁNOSI KINCSŐ 63. K. MÁTYUS István ( 1792): Ó- és Új Diaetetica. Pozsony. 64. KÁDÁR László (1941 ): Székely fürdők, székely tájak. Budapest. 65. KISGYÖRGY Zoltán - KRISTÓ András (1978): Románia ásványvizei. Tudományos és Enciklopédiai Könyvkiadó, Bukarest. 66. KISGYÖRGY Zoltán - KRISTÓF Árpád - ROZNER Herman (1982): Baile Bálványos. Editura Sport-Turism, Bucuresti. 67. KITAIBEL Pál (1829): Hydrographia Hungariae. Tomus 1. Pest, (kiadta: Schuster János). 68. KÓNYA Ádám - KISGYÖRGY Zoltán (1970): Bálványosfürdő. Sepsiszentgyörgy. 69. KÓNYA Ádám - KOVÁCS Sándor (1970): A Rétyi Nyír és környéke. Sepsiszentgyörgy. 70. KÓSA László ( 1999): Fürdőélet a Monarchiában. Holnap Kiadó, Budapest. 71. KOZMA Ferenc (1879): A Székelyföld közgazdasági és közművelődési állapota. Budapest. 72. KÖNIG József (1843): Die Mineralquellen von Borszek in Siebenbürgen und ihre Heilwirkung. Kronstadt. 73. KÖTELES Sámuel (1969): Jegyzetek a theoretica statisztikára. Erdélyország statisztikája. Marosvásárhely, HAJÓS József (szerk.): Köteles Sámuel. Irodalmi könyvkiadó, Bukarest. 74. KŐVÁRI László (1853): Erdélyfölde ritkaságai. Kolozsvártt. 75. KUNICH Ferenc (1731): Siculia Dacica, brevi compendio exhibita. Kolozsvár. 76. KURTZ, A. (1884 ): Borsek (= Borsec) nebst einem Anhang über Bélbor (= Bilbor). Brasov. 77. KURZ, Anton ( 1844 ): Borszék, Siebenbürgens berümster Kurort, nebst einem kurzen Anhange über Bélbor. Kronstadt (Druck und Verlag von Johann Gött) 78. LA LANGUE, J. (1783): A magyarországi orvosvizekről és a betegségekben való élésnek szabott módjairól. Nagy-Károly. 79. LENGYEL Gyula (187 5): Tusnád és gyógyforrásai. Nyomatott K. Papp Miklósnál, Kolozsvártt. 80. LINZBAUER, F. X. (1852): Codex Sanitario-medicinalis Hungariae. 1-IV. Budae. 81. MAROSI, P. - PREDA, 1. (1971): Hidrogeologia. Edit. Didact. ~i Pedag. Bucure~ti. 82. MEYR Ignac (1863): Apele medicinale de la Borsec. Bra~ov. 83. MEYR, 1. (1862): Traité des Eaux Minérales d'előpatak en Transylvanie. Wienne. 84. MOLDOVÁN Gergely (1883): Egy fürdőidény Borszéken. Kolozsvár. 602

206 A székelyföldi ásványvízkuta.tás irodalma 85. MUNTEANU, L. - STOICESCU, C. - GRIGORE, L. (1978): Ghidul stafiunilor balneoclimaterice din Romania. Editura Sport-Turism, Bucure~ti. 86. NAGY-BODÓ Tibor ( 1997): Borszék. Székelyföld igazgyöngyei a múltban és jelenben. Editura Juventus Kiadó, Marosvásárhely. 87. NURICSÁN J. (1900): Tusnádfürdő ásványvizeinek kémiai analysise. Budapest. 88. NURICSÁN József (1901): A málnás-fürdői szénsavgyár. Pesti Lloyd ny. Budapest. 89. NYULAS Ferentz (1800): Az Erdély Országi Orvos Vizeknek Bontásáról Közönségesen. Kolozsvárott. 90. OKOLICSÁNYI Sándor (1774): Decreta et vitae reg. Hung. qui Trans. possederunt. Kolozsvár. 91. ÜRBÁN Balázs ( 1869): A Székelyföld leírása. Pest. 92. OSSAN, E. (1832): Physikalisch-medizinische Darstellung der bekannten Heilquellen der vorzüglichsten Lander Europa's. Kiadta Ferdinand Dammler. Berlin. 93. ÜTROBÁN - NAGY (1875): Előpatak és vidéke. Brassó. 94. ÖTVÖS Augustinus (1836): Aquae medicatae Transsylvaniae. Dissertatio inauguralis chemico-medica. Budae. 95. PAPP Samu és HANKÓ Vilmos (1907): A Magyar Birodalom ásványvizei és fürdőhelyei. A Magyar Balneológiai Egyesület kiadványa. Budapest. 96. PASCU, M. - VIRGIL, S. (1968): Cercetarea apelor subterane. Editura Tehnica, Bucure~ti. 97. PATAKI Sámuel (1820): Descriptio physico-chemica aquarum mineralium Magni Principatus Transylvaniae. Pestini. 98. PAWELKA E. (1885): Csik-Tusnád gyógyforrásai. Brassó. 99. POP, Vasile (1821): Despre apele minerale de la Arpatac, Bodoc Í Covasna. Sibiu PREYSZ Kornél ( 1901 ): Ásványvízkereskedésünk fejlődése Budapest PRICÁJAN, A. (1973): Ape minerale i termale din Romania. Edit. Tehnica, Bucure~ti PRICÁJAN, A. -AIRINEI, St. (1979): Ape minerale de consum alimentar din Romania. Edit. ~tiintifica ~i Enciclopedica, Bucure~ti PRICÁJAN, A.-VASfLESCU, G. (1972): Apele termale din Romania. CNST, Bucure~ti PRICÁJAN, Artemiu (1985): Substanfele minerale terapeutice din Romania. Editura ~tiintifica ~i Enciclopedica, Bucure~ti PRICÁJAN, Artemiu-AIRINEI, ~t. (19'81): Bogafia hidrominerala balneara din Romania. Editura ~tiintifica ~i Enciclopedica, Bucure~ti. 603

207 JÁNOSI KINCSŐ 106. PUSKÁS Ferenc ( 1882): Borszék története. Két tájképpel. Pest, 8, Athaeneum-nyomda. t 07. SARTONI Franz ( 1810): Die Schwefelhöhle am Berge Büdös in Siebenbürgen. Wien: Amlen Dali SCHUR, Johann (1853): Verhandlungen und Mitteilungen d. Siebenbürgisghe Verein für Naturwissenshaften z. Hermannstadt (Verh. u. Mitt. d. Sieb. Ver. f Natur-wiss. z. H-st.}, IV. Jahrg. t 09. SIGMUND, C. L. (1859): Trinkkuranstalten benützen Mieralwiisser Siebenbürgens. Nach den neuesten chemischen Erhebungen in den /ahren 1858 und Wien ~TEFÁNESCU, e. (1967): Stafiuni balneare ~i climaterice din Romania. Edit. Meridiane, Bucure~ti STOICESCU, Constantin (1982): Farmacodinamica apelor minerale de cura interna din Romania. Implicafii practice. Editura Academiei Republicii Socialiste Romania, Bucure~ti STOICESCU, C.-MUNTEANU, L. (1976): Factorii naturali de cura din principalele stafiuni balneoclimatice din Romania. Edit. Sport-Turism, Bucure~ti STURZA, M. (1949): Balneoterapia practica. Edit. de Stat, Bucure~ti STURZA, Marius (1950): Manual de Balneologie. Edit. de Stat, Bucure~ti SZABÓ Árpád - Soós Ilona - SCHWARTZ Árpád - BÁNYAI János - VÁRHELYI Csaba (1957): Magyar Autonóm Tartománybeli ásványvizek és gázömlések. Bukarest SZABÓ Endre ( 1998): Kovászna, a természet ajándéka - Fizikai-kémiai tanulmányok Kovászna megye legfontosabb természetes gyógytényezőiről. Marosvásárhely SZABÓ Károly (1872): Székely Oklevéltár. 1. kötet, XXIV. dokum. Kolozsvár SZABÓ V. (1875): A Bikszád-altorjai magaslat és büdösbarlang leírása és gyógyhatása. Sepsi-Szent-György, SZÁDECZKY Lajos (1897): Székely Oklevéltár. VI. ( ). Kolozsvár SZÁVA Gerő ( 1891 ): Előpatak gyógyfürdő. Alexi nyomda. Brassó SZILÁGYI Gyula (1902): Tusnád gyógyfürdő rövid ismertetése. Krammer, Budapest SZILÁGYI Miklós (1856): A hideg fürdőről általánosan és Borszékről különösen. Budapest SZILVÁSSY J. (1894): Borszék monográfiája 14 rézmetszettel. Gyergyó Ditró, TARCZAY, G. (1877): Der Kurort Bartfeld in Ungarn. Kassa. 604

208 A székelyfijldi ásványvízkutatás irodalma 125. TEPOSU, E. - PU~CARIU, V. (1932): Romdnia balnearií $i turisticií. Edit. Cartea Romaneasca, Bucure~ti THAN Károly ( 1890): Az ásványvizek kémiai constituciójáról és összehasonlításáról. Budapest TIMON Sámuel (1733): /maga antiquae Hungariae, representans terras adventus res gestas gentis hunnicae. Historico genere scriptim praescripta. Cassoviae TOGNIO, L. (1843): Néhány szó Magyarhon ásványvizeiről. Pest TÖRÖK J. (1848): A két magyarhaza első rangú gyógyvizei és fürdőintézetei. Pest TÖRÖK József (1859): A két magyarhaza első rangú gyógyvizei és fürdőintézetei. Természet-, vegy-, s gyógytani sajátságaiban előterjesztve. Debrecen UDRI~TE, 0. (1967): Tu~nad. Meridiane Könyvkiadó, Bukarest UGRON János (1897): A Homoród fürdői építkezésekről alkotott szabály. Becsek ny. Székelyudvarhely UZONI Gábor (1871): Torjai Büdös. Remény Emlékkönyv VAJDA Emil (1896): Korond klimatikus gyógyhely, gyógyfürdő és nyaraló leírása. Budapest VERNESCU, Mihail (1988): Apele minerale. Editura Tehnica, Bucure~ti VITOS Mózes (1894): Csíkmegyei füzetek. Adatok Csíkmegye leírásához és történetéhez. Kiadja Györgyjakab Márton Csík-Szeredában. Nyomatott Györgyjakab Mártonnál VOFKORI György (2002): Székelykeresztúr képes története. Palis Könyvkiadó, Kolozsvár WAGNER, Lucas (1773): Dissertatio inauguralis medico-chemica de aquis medicatis Magni Principatus Transylvanie. Wiennae WERNHER, Georgius (1600): De Admirandis Hungariae Aquis Hypomnemation = Regnum Hungaricum Scriptores Varii. Francoforti, apud heredes Andrae Vecheli 2. Évkönyvekben megjelent dolgozatok 1. ANTALL József - BUZINKAY Géza - R. HARKÓ Viola - VIDA Tivadar ( 1971): A magyar balneológia irodalmának kezdetei és törekvések az egyetemi oktatásra. = ORFI. Jubileumi évkönyv Budapest. 2. BÁNYAI J. (1929): Adatok a hargitai ásványvizek geológiájához. = Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy. 3. BÁNYAI János (1934): Székelyföldi ásványvizek és forrásfoglalásaik. EME Emlékkönyv. Kolozsvár. 605

209 JÁNOSI KINCSŐ 4. BÁNYAI János (1938): A székelyföldi ásványvizek lerakódásának geológiája. Kinyom. a Szádeczky-Kardoss Gyula Emlékkönyvből. Kolozsvár. 5. BÁNYAI János (1955): A volt Háromszékmegye ásványvizei. = Sepsiszentgyörgyi Tartományi Múzeum Évkönyve. Marosvásárhely. 6. BÁNYAI János (1971): Útmutató az ásványvizek hasznosításánál szükséges műszaki munkálatokhoz. = Hargita Kalendárium. 7. BEDER Tibor, Makkfalvi Zoltán (1983): Forráskalauz. =Hargita Kalendárium, Csíkszereda. 8. CHYSER Kornél ( 1891 ): Fürdőink múltjáról, jelenéről és fejlődésük eszközeiről. =A Magyar Szent Korona Országai (MSzKO) Balneológiai Egyesületének 1892-iki Évkönyve. Budapest. 9. EIGEL Tibor (1996): A Borszéki-medence (Borszék, 1984). = Útkereső ország. Földrajzi tanulmányok Romániáról. Balaton Akadémia, Vörösberény. 10. GYŐRI Tibor (1902): Ásványvizeink történetéből. = Löw Sámuel (szerk.): A MSzKO Balneológiai Egyesületének 1902-iki Évkönyve. Budapest. 11. HARKÓ Jozsef (1972): Fluctuatia debitului de apa ln raport cu variatia precipitatiilor la izvoarele de ape minerale de la statiunile Malna~-Bai ~i Bodoc din judetul Covasna. = Aluta. Muzeul Sf. Gheorghe, Sfiintu Gheorghe. 12. IMREH Barna (1981): Alsórákos földtani képe, ásványi kincsei, turisztikai nevezetességei. = Aluta. vol. XII - XIII Kovászna Megyei Múzeum, Sepsiszentgyörgy. 13. JAKAB Kálmán - MAKFALVI Zoltán - PÉTER Elek- MIKLÓSSY V. Vilmos (1980): Manifestarile postvulcanice din Paraul Minei, Muntii Harghita de Sud. = Acta Hargitensia. 1. Csíkszereda. 14. JÁNOSI Csaba (2001 ): A Csomád-hegység ásványvizei. = Észak- és Kelet Magyarország Földrajzi Évkönyve 10. Szerk. Dr. Boros László. A Nyírségi Földrajzi Napok előadásai. Nyíregyháza. 15. KISGYÖRGY Zoltán ( ): Kovászna megye északnyugati részének ásványvizei és gázömlései. = Aluta. Tanulmányok és közlemények Sepsiszentgyörgy. 16. KISGYÖRGY Zoltán (1978): Kovászna megye ásványvizei II. = Aluta. vol. VIII - IX. Tanulmányok és közlemények Sepsiszentgyörgy. 17. KRISTÓ A. ( 1955): Adatok a csíkszentkirályi Borsáros" borvizes láp hidrográfiájához =A Sepsiszentgyörgyi Tartományi Múzeum Évkönyve. 18. MAKFALVI Zoltán - PÉTER Elek ( 1980): A Csíki-medence hévizei. = Acta Hargitensia. 1. Hargita megye múzeumainak Évkönyve. Csíkszereda. 19. MOSSE Rudolf Verlag (1910): Biider-Almanach. = Mitteilungen der Biider, Luftkurorte und Heilanstalten in Deutschland, Oesterreich-Ungarn, der Schweiz und den angriinzenden Gebieten. Berlin, Druck und Verlag von Rudolf Mosse. 606

210 A székelyföldi ásványvízkutatás irodalma 20. PERJESSY luliu ( 1972): Fenomenele postvulcanice din valea paraului ~uga~. = Aluta. Muzeul Sf. Gheorghe, Sfantu Gheorghe. 21. PETER E. - MAKFALVI Z. ( ): Emanatii de gaze ln aureola postvulcanica activa a lantului eruptiv Gurghiu - Harghita. = Aluta. Muz. Sf. Gheorghe. 22. PÉTER Elek - MAKFALVI Zoltán (1978): Apele termominerale de la extremitatea sudica a masivului Harghita (A Hargita-hegység déli peremének ásványos hőforrásai). = Aluta. vol. VIII - IX Sepsiszentgyörgy. 23. PETHŐ László-Sándor (1983): Kis fürdőtelepek Hargita megyében. = Hargita Kalendárium, Csíkszereda. 24. SAFRANEK János (1909): A légutak betegségeinek balneophysiotherápiája. (A Magyar Országos Balneológiai Egyesület 1909 évi congressusán tartott előadás nyomán) =A MSzKO Balneológiai Egyesületének 1909-iki Évkönyve. 25. SOLYMOSI L. (1880): A Szejke"-forrásokról. =A Székely-Udvarhelyi Kir. Áll. Főreálisk. IX. évi Ért. az 1879/80 isk. év végén. Székelyudvarhely. 26. SZABÓ Árpád - VÁRHELYI Csaba (1980): Hargita megye ásványvizeinek radioaktivitása, kémiai összetétele és élettani hatásai. = Acta Hargitensia Hargita megye múzeumainak évkönyve, Csíkszereda. 27. SZABÓ Árpád - BOGDAN Delia - KISGYÖRGY Zoltán (1980): Adatok Kovászna, Bálványosfürdő és Málnásfürdő ásványvizeinek és mofettáinak radioaktivitásához. = Aluta. vol. X - Xl , Sepsiszentgyörgy. 28. SZABÓ Endre - SZABÓ-SELÉNYI Zsuzsánna ( 1981 ): Újabb fizika-kémiai vizsgálatok a Torjai Büdösbarlangban. = Aluta. vol. XII - XIII , Kovászna Megyei Múzeum, Sepsiszentgyörgy. 29. SZŐKEFALVI NAGY z. (1958): A gyógyvizek kémiai vizsgálata hazánkban a XVIII. században. =Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. V. Eger. 30. VASS József (1859): A torjai kénbarlang. = A Kolozsvári kath. Gimnázium évkönyve. 31. VUJA György (1891): A forrásgázok és -gőzök értékesítése a fürdőgyógyászatban. =A MSzKO Balneológiai Egyesületének 1891-iki Évkönyve. Budapest. 32. WANEK Ferenc (1998): Ásványvízkutatás és szénhidrogének a Keleti Kárpátokban 1908 előtt. Tudománytörténeti áttekintés. = ACTA. vol. 1. Sepsiszentgyörgy. 33. WEYNER Emil (1901): A bőrbetegségek balneotherapiája. =A MSzKO Balneológiai Egyesületének 1901-iki Évkönyve. Budapest. 34. ZSIGMOND Enikő ( 1996): Kutatás- és ipartörténeti adatok a kászoni borvizek hasznosításáról. = ACTA. vol. 1. Sepsiszentgyörgy. 607

211 JÁNOSI KINCSŐ 3. Tudományos folyóiratokban, közlönyökben, újságokban megjelent dolgozatok 1. AIRINEI, St. - PRICÁJAN, A. ( 1970): Corelatii intre structura geologica adanca i;;i aureola mofetica din judetul Covasna, cu privire la zonele de aparitie a apelor minerale carbogazoase. = Bul. Soc. $tiint. Geol. Rom. XII. 2. AIRINEI, St. - PRICÁJAN, A. (1972): Corelatii intre structura geologica adanca i;;i aureola mofetica din judetul Harghita, cu privire la zonele de aparitie a apelor minerale carbogazoase. = Studii i Cercetiíri de Geologie, Geofizicií, Geografie (Stud. Cerc. Geol. Geofiz. Geogr.). Tom. XVII. nr AIRINEI, St. - PRICÁJAN, A. (1972): Correlations entre la structure géologique profonde et les manifestations postvolcaniques de l'éruptif néogene de Calimani - Harghita sur le segment sud des Carpates Orientales. = Rev. Roum. Géol. Géophys. Géogr. Série de Géophysique Bucarest. 4. AIRINEI, St. - PRICÁJAN, A. (1972): Correlations entre la structure géologique profonde et les manifestations postvolcaniques de l'éruptif néogene de Calimani - Tiblq - Gutii sur le segment nord des Carpates Orientales. Rev. Roum. Géol. Géophys. Geogr. Série de Géophysique Bucarest. 5. AIRINEI, St. - PRICÁJAN, A. (1975): Some geological connections between the mineral carbonic and thermal waters and the post-volcanic manifestations correlated with deep geological structure of the East-Carpathians territory - Romania. l.g.g. = Studii Tehnice i Economice (Stud. Tehn. Econ. t. XII, Serie E (Hidrogeologie), Bucuresti. 6. AIRINEI, St. - PRICÁJAN, A. - Bandrabur, T. (1972): Semnificatia vulcanismului neogen din Romania in legatura cu sursele de ape termale. = Studii i Cercetiíri, Secfie geofizicií. tom. 15, Bucurei;;ti. 7. ANDRAE, C. (1853): Die geologische Beschaffenheit des Berges Büdös. = Jahrbuch der kaiserlich-königlichen Geologischen Reichenstalt. IV. J ahrgang No. 1. Januar-Februar-Marz. Sitzung am 14 Janner, Wien. 8. ASZTALOS L. - SZABÓ-SELÉNYI Zs. (1974): Remete-fürdő - Hargita megye új fürdőhelye. =Hargita megye természetes gyógytényezői (Hargita m. term. gyógyt.). Csíkszereda. 9. ATANASIU, Ion (1939): Distributia regionala i;;i geneza apelor minerale din Romania. = la ul Medical. an IV. nr. 1-9, Iai;;i. 10. ATANASIU, Ion - Lobontiu, Em. ( 1921 ): Comunicare preliminara asupra geologiei regiunii Borsec i;;i Bilbor. = Diíri de Seamií (D. S.). lnst. Geol. Rom. vol. IX. Bucurei;;ti. 11. ATANASIU, S. Gh. (1927): Radioactivité de quelques sources minérales, thermales et d'eau douce de Transylvanie, de Crii;;ana et de Banat. = Analele (An.) /nst. Geol. Rom. XII. Bucurei;;ti. 608

212 A székelyföldi ásványvízkutatás irodalma 12. B. H. ( 1914 ): A marosszentgyörgyi fürdőről. = Erdély. XXIII. évf. 4. sz. 13. BACHNER E. - SZABÓ E. - BALOGH L.- ÜLARIU M. (1964): Radioactivitatea unor ape potabile din raionul Gheorgheni. III. Determinarea radonului in cele mai importante izvoare de apá mineralá din comuna Suseni. = Conf U.S.S.M. Tg. Mure$, Secf. de Radiologie. 2. IV BAKCSI Ferenc (1867): Egy-két szó a borvizes székelyekről. = Hazánk és Külföld BAKK E. - BALLA Á. - B. TAKÁCS S. (1974): Adatok Székelyudvarhely és környéke fürdőgyógyászatának történetéhez. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda. 16. BALÁZ, V. und BALÁZOVA, E. (1964): Eifluss des Kohlensaurebades auf die Funktion der Nebennierenrinde. = Arch. f phys. Therapie. 16. nr BALÁZS B. - IPó L. (1974): A székelykeresztúri sóskút helyi fürdő fejlesztési lehetőségei. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda. 18. BALLA Á. - VOFKORI L. - BALLA M. (1974): Javaslatok a Székelyudvarhely municípium területi kórházhoz tartozó terület természeti gyógytényezőinek értékesítésére. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda. 19. BALMUS, P. - CARASIEVICI, V.- POPOVICI, N. - Rosu, M. - RUGINÁ, V. - DARINGA, E. - CHIRILÁ, N. (1974): Újabb megállapítások a szénsavas fürdőkezelés által kiváltott bőrpír (erythema) kórélettani értelmezésével kapcsolatban. =Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda. 20. BALOGH E. (1939): A maroshévizi és tusnádi szénsavas ásványvizek lerakodásai. =Erdélyi Múzeum. XLIV. Kolozsvár. 21. BALOGH Ernő (1938): Adatok a hideg ásványvíz-források kalciumkarbonátos lerakodásainak ismeretéhez.= Erdélyi Múzeum. XLIII. évf. Kolozsvár. 22. BANDRABUR, T. (1964): Cercetári hidrogeologice in regiunea Covasna - Tufaláu - Peteni. = D. S. Com. Geol. 49/l. 23. BANDRABUR, T. (1967): Observatii geologice ~i hidrogeologice in zona Tg. Secuiesc. Com. de Stat al Geologiei. = Stud. Tehn. Econ. Seria E. nr. 7, Bucure~ti. 24. BANDRABUR, T. ( ): Contributii la cunoa~terea geologicá ~i hidrogeologicá a depozitelor cuaternare din bazinul Sf. Gheorghe, = D. S. Com. Geol. vol. L/2 ( ), Bucure~ti. 25. BANDRABUR, T. - SLAVOACA, D. (1973): Apele minerale din zona Malnas-Ozunca. = lnst. Geol. Stud. Tehn. Econ. Seria E, Hidrogeologie, nr. 11. Bucure~ti. 26. BÁNYAI János (1917): Kézdivásárhely vidéke Háromszék vármegyében. Kinyom. a Földtani Közlöny évi XLVII. kötetének 1-3. füzetéből, Budapest. BÁNYAI János (1927): Mik volnának teendőink a székelyföldi fürdők továbbfejlesztése érdekében. =Magyar Nép. VII. 38. sz. IX

213 JÁNOSI KINCSŐ 27. BÁNYAI J. (1926): A Hargita gázforrásai. = Földrajzi Közlemények (Földr. Közi.) sz. Budapest. 28. BÁNYAI János (1928): Halott vulkánok földjén. =Pásztortűz. XIV. évf. 5. sz. 29. BÁNYAI J. (1929): Erdély ásványvíz gazdagsága. =Pásztortűz. 7. sz. 30. BÁNYAI J. (1932): Udvarhely vármegye iszapforrásai. Kinyom. az Erdélyi Múzeum 37/1-3.-ból, Kolozsvár BÁNYAI J.: Az ásványvizekről. = Vasárnapi Újság és 3 7. sz. 32. BÁNYAI János (1933): A Hargita déli részének opál-lerakódásairól. = Matematikai és Természettudományi Értesítő. MTA III. oszt. folyóirata, XLIX. köt. Budapest. 33. BÁNYAI János (1933): Eltűnt a kovásznai arzénes ásványvizes lelőhely. =Székelység. III sz. Székelyudvarhely. 34. BÁNYAI János (1938): A Székelyföldi fürdőélet hajdan és most. = Az EME XIV. Vándorgyűlése aug Székelyudvarhely. Kolozsvár. 35. BÁNYAI János (1939): Dobogófürdő. =Ifjú Erdély. XVIII. évf. június - július, 6-7. sz. Kolozsvár. 36. BÁNYAI János (1940): A Székelyföld fürdőinek megszervezése. = Erdély. XXXVII sz. 37. BÁNYAI János (1940): A Szent Anna-tó és környéke. =Székelység melléklete. Székelyudvarhely. 38. BÁNYAI János (1941): A székelyföldi ásványvizek eredete. = Kinyom.: Orvostudományi Közlemények sz BÁNYAI János (1942): A hazai gyógyvizek eredete. Klny. a Hidrológiai Közlöny évi XXII. kötet füzetéből. Budapest. 40. BÁNYAI János (1949): A székelyföldi langyos források. = Hidrológiai Közlöny. XXIX. évf BÁNYAI J. (1963): Geochimia sedimentelor de ape minerale din zona Harghita. = Comunicari Stiinfifice. Vol. V. Sectia IV: Geologie economica (extras). Bucure~ti. 42. BÁNYAI János (1974): Hargita megye ásványvizeinek helyi felhasználásáról. =Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda. 43. BÁNYAI János: Adatok Kelet-Erdély fürdőinek történetéhez = (?) 44. BARABÁS, B. - FILEP, Gy. - BACHNER, J. (1962): Determinarea radioactivitatii unor ape minerale din comuna Lueta. = Revista Medicala. VIII. 3. Targu Mure~. 45. BARBENIUS Joseph (1791): Gesunabrunnen des Szekler Stuhls Háromszék in Siebenbürgen. = Siebenbürgische Quartalschrift. Zweiter Jahrgang, Hermanstadt. 46. BARBU (1974): Expunere pe teren in statiunea Covasna cu ocazia excursiei = Simpozionul internafional pentru ape minerale ~i termale. Eforie Nord. 610

214 A székelyfijldi ásványvízkutatás irodalma 47. BARBU- Papaianopol (1967): Contributii la punerea in valoare a zacamantului de bioxid de carbon de la Malna~-Bai. = Simpozionul de ape minerale. Bra~ov. 48. BARLA-SZABÓ József ( 1908): A málnási Siculia gyógyvíz therápiai alkalmazása. = Magyar Balneológiai Értesítő. Budapest. 49. BARTA Ignác (1866): A Büdös kénüreg. =Hazánk s a Külföld. 47. sz. 50. BENEDEK G. - BRASSAI z. - BRASSAI E. - HADNAGY Cs. (1969): Die akute und chronische hypotensive Wirkung de CO,-Gas und Wasserbader 1 OOO Hypertoniker im Kurort Covasna. = Archiv für Phys. Therapie, 21. nr BERNÁTH J. (1879): Adatok a magyarországi ásványvizek statisztikájához. = Orvosi Hetilap. 16.sz. 52. BOLOGA, L. V.: inceputurile literaturii balneologice ardelene. Extras din Darea de seamií asupra Aduniírii extraordinare a Sociefiífilor de Hidrologie i climatologie din Romania. 53.BORSA ~t.-kálmán }.-ZSIDÓ A.-SALAMON M. (1998): The lnfluence of Sulphureous Pit Theraphy in Harghita-Spa Upon the Doppler Systolic Index by the Patients of Peripheral Vascular Diseases. = Mineral and Thermal Groundwater - Proceedings of the lnternational Symposium Mineral and Thermal Groundwater, Miercurea Ciuc /Romania/ June Odorheiu Secuiesc. 54. CÁLIMÁNESCU (1967): lntroducerea procedeului de riícire a apei minerale. Comunicare Simpozion. Bra~ov. 55. CÁLIMÁNESCU (1967): Rolul CO, natural in mentinerea calitatii apelor minerale imbuteliate. Simpozionul de la Bra OV. 56. CÁRPINI~ANU, R. (1958): Borsecul. = $tiinfa-tehnica. 2/1958, Bucure~ti. 57. CÁMPEANU, L. -TEPOSU, E. (1920): Statiunile balneo-climaterice din Ardeal. = Clujul Medical. 1/ COBOZEV, (1957): Problemele studiului hidrogeologic al apelor minerale din R.P.R. = D. S. Com. Geol. XLI. Bucure~ti. 59. COCIA~U, E. (1967): Apele minerale curative, transportate ~i produse extrase din apele minerale naturale. = Simpozionul ape minerale. Bra~ov. 60. CSAJÁGHY G. ( 1943): Az évi erdélyi ásványvízkutatások eredményei. = Magy. Kir. Áll. Földt. Int Évi Jelentésének függeléke, V. évf. 4. füzet. Budapest. 61. CSAJÁGHY Gábor ( 1950): Az Erdélyi ásványvízkutatások eredményei. = Magy. Kir. Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1943/11. Budapest. 62. CSATAGHI (1868): Borszék. = Hazánk s a Külföld, 30.sz. 63. CSATÁRY Ottó (1854): Homoródi fürdő.= Divatcsarnok, 49. sz. 64. CSATÁRY Ottó (1854): Korondi fürdő.= Divatcsarnok. 49. sz. 65. CSATÁRY Ottó (1854): Tusnádi fürdő.= Divatcsarnok. 45. sz. 611

215 JÁNOSI KINCSŐ 66. CSEH Károly (1873): Borszék. Levelezés.= Fürd. L sz. 67. CSEH Károly (1874): Borszék.= Orv sz. 68. CSEH Károly (1874): Borszék. Fürdői levél.= Vasárnapi Újság. 69. DÁNESCU, P. (1967): Folosirea materialelor plastice in industria de imbuteliere a apelor minerale. = Comunicare. Simpozion - Bra ov. 70. DAVIDESCU, 0. - PRICÁJAN, A. (1956): Apele minerale din bazinul superior al V. Bistricioarei - regiunea Tulghe~ - Bilbor - Borsec. = Studii hidrogeologice. arh. l.g.p. din M.M.P.G. 71. DERZSI KOVÁCS F. (1896): A Lobogófürdő és környéke. =Erdély. V. 72. DIACONESCU-LEONTE, E.-IONESCU, V. (1974): A tusnádfürdői, Tusnádközségi, újtusnádi és a tiszásvölgyi ásványvizek Zn, Cu, Co, Ni, Ti, V, Cr, molibdén tartalmának tanulmányozása. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda. 73. DIETRICH (1867): Tusnád und seine Quellen. = Vngarische Medizinische Chir. Presse sz. 74. DINCULESCU, Tr. (1970): Einige Aspekte über die wissenschaftlichen Grundlagen der Behandlung in den Bade- und Klimakurorten Rumaniens. = Zeitschrift für angewandte Biider- und Klimaheilkunde, 1 7. nr DÓSA E. - SZABÓ M. 1. (1974): A többsíkú fürdőkezelés hatékonysága magas vérnyomásban szenvedő betegek esetében, = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda. 76. DRAGOMIRESCU, C. - VASILESCU, Gh. (1963): Cercetari hidrogeologice in zona Borsec-Bai. = Studii hidrogeologice. arh. l.g.p. din M.M.P.G. 77. EÖRY István ( 1894 ): A kirulyi fürdőről. = Erdély. 78. ERDÉLYI (1873): A székelyföldi fürdők.= Pesti Napló. 79. ERNST, Ludwig (1889): Die Mineralquellen des Büdös (Bálványos) in Siebenbürgen. = Tschermak's Mineralog. und Petrograph. Mitteilungen. Herausgegeben von F. Becke. Xl. Bd. 4H. 80. FALL S.-GÁSPÁR P.-JAKAB K.-MÁLNÁSI G.-GYÖRGY P.- LUKÁCSY J. (1974): Rheumatoid arthritisben szenvedő betegek kongókötőképességének vizsgálata kénes kezelés folyamán. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda. 81. FIALKA Gusztáv (1901): Korond és sós levegőjének hatása a légzőszervekre. = Magy. Balneológiai Ért. Budapest. 82. FLEISCHER Antal ( 1876): Értekezések a Természettudományok köréből. VII. kötet, 1. sz. 83. FLEISCHER Antal - Koch Antal (1876): A torjai Büdösön" előforduló kénsavforrásokról. (GERLÓCZY Gyula és DULÁCSKA Géza: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Augusztus 27-től September 5-ig Előpatakon Tartott XVlll. Nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai). Budapest. 84. FOCA, S. (1945): La mise en valeur des gaz naturels de la Roumanie et leur importance dans l'économie nationale. h. n. 612

216 A székelyfijldi ásványvízkutatás irodalma 85. FOLBERT, F. (1860): Die Mineral- und Gasquellen von Kovászna chemisch untersucht. = Verh. u. Mitt. d. Sieb. Ver. f Natur-wiss. z. H-st. Xl/5. Hermannstadt. 86. GÁBOR Árpád (1881): Homoród. Fürdői levél. =Ellenzék. 178 sz. 87. GÁSPÁR P. - FALL S. - JAKAB K. - GYÖRGY P. - LUKÁCSY J. - MÁLNÁSI G. (1974): Rheumatoid arthritisben szenvedő betegek vérfehérjéinek változása kénes kezelés hatására. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda. 88. GEAMÁNU, N. - GEAMÁNU, V. - LUNGU, P. - LAZU, 1. (1971): Manifestlíri carbogazoase in apele subterane de la exteriorul Fli~ului Carpatic intre Valea Tazlaului Mare ~i Valea Zabala. = /nst. Geol. Stud. Tehn. Econ. Seria E (Hidrogeologie), nr. 9, Bucure~ti. 89. GELEI József (1923): Sugásfürdő. =Magyar Nép. III. 33. sz. 90. GHEORGHIU, C. (1953): Relatiile dintre sedimentele tertiare ~i eruptivul lantului Harghita (fenomene postvulcanice). = D. S. Comit. Geol. vol. XL. Bucure~ti. 91. GHEORGHIU, C. (1956): Relatiile dintre sedimentele tertiere ~i eruptivul lan\ului Harghita - fenomene post-vulcanice. = D. S. Com. Geol. XL, Bucure~ti. 92. GÖTZ Andrei (1956): Dare de seama asupra regiunii Sovata - Praid. = D. S. Com. Geol. Vol. XL. ( ). Bucure~ti. 93. GROSS, Fr. (1844): Magyarhoni és erdélyi ásványvizekről. = Magyarhoni és Term. Tud. Munk. IV. 90, Budapest. 94. GROZESCU, H. (1950): Contributii la studiul geologic al surselor de ape minerale. = Cercet. Balneoclimatologice. vol. 1. Bucure~ti. 95. GUTH, St. (1967): imbunatatirea calitatii apelor minerale de masa imbuteliate de 1.1.S. Spicul - Sf. Gheorghe. = Simpozionul de la Bra~ov. 96. GÜNDISCH Gy. - BALOGH L. - BARABÁS B. (1962): Continutul in radon ~i radiu al apelor minerale mai importante din comuna Bilbor. = Rev. Medicalií. VIII. 3. Tg. Mure~. 97. GYALUI F. (1927): Régi erdélyi fürdők.= Pásztortűz. XIII. 98. GYÁRFÁS Győző (1892): Előpatak. = Erdély GYÖRGYICZE V. (1974): Magaslati klimatikus övezetek ( m) és borvízfürdők Hargita megye felcsíki övezetében. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda HADNAGY Cs. und BENEDEK G. (1968): Angaben zum Wirkungsmechanismus der Mofetten in Covasna. = Arch. f phys. Therapie. 20. nr HAINISS Géza (1902): Balneológiai tanulmányút Erdélyben.= Erdély. Xl HANKÓ V. (1900): A fürdők helyes berendezése és az ásványvizek okszerű kezelése. = Erdélyi Kárpát-Egyesület Fürdőkönyvtára évf. 2. sz HANKÓ V. (1892): A kovásznai Pokolsár" új épülete. = Erdély HANKÓ V. ( 1892): A kovásznai gázforrások. = Erdély

217 JÁNOSI KINCSŐ 105. HANKÓ V. (1892): Az erdővidéki Baross-forrás. =Erdély HANKÓ V. (1894): Korondi fürdő. = Erdély. Ill HANKÓ V. (1904): Az erdélyi ásványvizekről. =Erdély. XIII HANKÓ Vilmos ( 1894 ): Bodok: Egy kincs a székelyek földjén. = Erdély. Ill HANKÓ Vilmos ( 1890): Borszéki ásványvizek és lápföldek chémiai ismertetése. = Ter. Tud. Értek. Akadémia. Budapest HANKÓ Vilmos ( 1905): Erdélyi fürdők. = Erdély. XIII. évf sz. Kolozsvár HANKÓ Vilmos ( 1902): Fürdők fejlesztése. = A Székely Kongresszus szervezete, tagjainak névsora, tárgyalásai és határozatai, Budapest HERMANN Antal ( 1897): Székelyföld. = Turista Közlöny. IV. évfolyam. 2. sz HERMANN Antal ( 1911 ): Bálványosfürdő jövője. = Erdély. XX. évf 10. sz HORVÁTH É.-ERDÉLYI A-VOGEL V. (1969): Eliminarea catecolaminelor sub efectul tratamentului balnear din Covasna. = Rev. Medicalií. 15, nr ILOSVAY Lajos (1885): A torjai Büdös barlangról. Egy előadás. Tartatott a Természettudományi Társulat estélyén március 13-án. = Kiadja a K. M. Természettudományi Társulat IMETS F. Jákó ( 1884 ): Tusnád fürdő viszonyai és jövője. =Székelyföld. 40. sz IONESCU, D. (1974): Modalitati noi de proiectare a instalatiilor balneare pentru mofete cu CO = Consfiítuirea Centralií de Balneologie. Covasna, 24 octombrie IONESCU, L. - SZEKELY 1. - DUMITRESCU, 1. (1998): Hydrogeological Study of the Mineral Water in Tulghes Area (Harghita District). = Mineral and Thermal Groundwater - Proceedings of the lnternational Symposium Mineral and Thermal Groundwater M iercurea Ciuc /Romania/ /un e Odorheiu Secuiesc IPÓ L. (1974): Adatok a Hargita, Kovászna és Maros megyei gyógyiszapok megismeréséhez. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda JAKAB C. - MÁLNÁSI G. (1970): Solfatarele din Ciuc ~i Treiscaune, specificul balneologiei romane~ti. = Consfiítuirea Centralií de Balneologie. Covasna, 24 octombrie JAKAB Elek (1866): Korondi fürdő Erdélyben.= Vasárnapi Újság JAKAB Elek (1883): A Szejkefürdő. =Magyar Polgár sz JAKAB K. - GYÖRGY P. - LUKÁCSY J. - MÁLNÁSI G. - FALL S. - GÁS PÁR P. - ZIELINSZKY R. - JAKAB B. (1974): A magas vérnyomásban szenvedő betegek kezelése a Hargita kénes-szénsavas gázfürdőiben. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda. 614

218 A székelyföldi ásványvízkutatás irodalma 124. JAKAB K. - MÁLNÁSI G. - GYÖRGY P. - FALL S. - GÁSPÁR P. - LUKÁ CSY J. (1974): Kénes kezelések eredményessége systemás és lokalizált sclerodermiában. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda JAKAB K. - MÁLNÁSI G. - GYÖRGY P. - FALL S. - GÁSPÁR P. - LUKÁ CSY J. (1974): Rheumatoid polyarthritises betegek kezelése a Hargita kénesszénsavas gázfürdőiben. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda JAKAB Kálmán - SALAMON Mária (1974): Az alcsíki, gyergyó - bistriciorai és gyímesi helyi fürdők gyógyászati és turisztikai felhasználása. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda JAKAB K. - MÁLNÁSI G. - SALAMON M. (1974): A Hargita és Kovászna megyei gázfürdők, hazánk sajátos gyógytényezői. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda JÁNOSI Kincső (2003): A Hargita és környéke fürdőinek környezeti állapota. =A Hargita-hegység és környéke ásványvizes fürdői. Csíkszereda JUGOVICS L. (1950): A Torja-i Büdös hegy vulkanológiai viszonyai. = M.A.F.l. Raport anual. Budapest K. FODOR János (1902): Sugás. =Erdély. Xl KELEN József ( 1902): Előpatak fürdő. = Erdély. Xl KIFOR 1. - MÁLNÁSI G. - MÓZES M. - PÁLFFY 0. - KÓTAY-LAKATOS É. - Z. VERTÁN M. - LUKÁCSY J. - GÁSPÁR P. - FALL S. - JAKAB K. (1974): Bradykinin-szerű vasoactiv-anyagok plasmatiterének változása kénes kezelések hatására. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda KISGYÖRGY Zoltán (1976): Ásványvíz - gyógyvíz - borvíz (cikksorozat).= Megyei Tükör KISGYÖRGY Zoltán (1981): Hatékonyabb értékesítésre várnak Kovászna megye hasznosítható ásványkincsei. = Előre márc KOL, E. (1945): Hydrobiologie der Sauerbrunnen von Erdély Jl. Sommervegetation der Sauerquellen von Hargitafürdő. = Múzeumi Füzetek. III. kötet, 1-4. füzet, Kolozsvár KOL, Erzsébet (1943): Hydrobiologie der Sauerbrunnen von Erdély 1. - Múzeumi Füzetek. 1. Kolozsvár KOL, Erzsébet (1945): Észak-Erdély 87 borvízforrása mikrovegetációjának általános összehasonlítása (Előzetes beszámoló az évben végzett vizsgálatokról). Kinyom. a Múzeumi Füzetek évi III. kötete 1-4 füzetéből KOLUMBÁN Gábor (2003): Kaláka a civilizációért. = A Hargita-hegység és környéke ásványvizes fürdői. Csíkszereda KOSZTA István (1981): Mióta forrás fakad Jubilál a borszéki borvíztöltőde = Hargita nov KóTAY-LAKATOS É. - KIFOR 1. - MÓDY J. - FALL S. - GÁSPÁR P. - MÁLNÁSI G. - LUKÁCSY J. - JAKAB K. (1974): Kénes kezelések hatása a plas- 615

219 JÁNOSI KINCSŐ ma fibrinolyticus aktivitására rheumatoid arthritisben. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda KOVÁCS Géza (1912): Korond, klimatikus gyógyfürdő,= Erdély. XXI. 2/242. sz KOVÁCS N. Erzsébet (1998): A Bene-mofetta csodái. =Romániai Magyar Szó szept KOVÁCS S. (1974): Kiruj-fürdő. =Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda KOVÁCS S. (197 4 ): Vlahica város természetes gyógytényezői. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda KŐVÁRI László (1942): Néhány fürdőnk az idén. Előpatak. Radna. Bodok. Korond. Bázna. Algyógy. Kiruj. Homoród. Csík-Tusnád.= Hetilap, sz KRISTÓ A. (197 4 ): Adalékok a Csíkszereda környéki ásványvizek hidrogeológiájához. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda KRISTÓ András ( 1958): A Hargita ajándéka: a borvíz. = Ifjúmunkás máj KRISTÓ András ( 1968): Mi lesz a kisebb népfürdőkkel? - hozzászólás az Elérkezett a tettek ideje c. ankéthoz. = Hargita máj KRISTÓ András (1969): A csíkszentimrei Büdösfürdő. Turista kalauz. = Hargita júl KRISTÓ András (1969): A csíkszeredai fürdő. Turista kalauz. = Hargita szept KRISTÓ András (1969): A tusnádi Középpatak forráslápja. Turista kalauz. = Hargita szept KRISTÓ András ( 1969): Zsögödfürdő. Turista kalauz. = Hargita szept KRISTÓ András (1970): A csíkszentgyörgyi fürdő. Turista kalauz. = Hargita máj KRISTÓ András (1970): A tusnád.i Nádasfürdő. Turista kalauz. = Hargita febr KRISTÓ András (1970): Kászonfürdő. Turista kalauz. = Hargita aug KRISTÓ András ( 1971 ): Kincsünk, a mofetta. = Hargita Kalendárium. Csíkszereda KRISTÓ András (1990): Az ásványvizekről - ásványvíz kihasználás. = Hargita Népe szept KULHAY Gy. (1940): A Kovásznai Pokolsár és gyógyító mofetták Háromszék vármegyében.= Földt. Ért. (N. F.). Vl/3-4, Budapest LACZKÓ Attila - GHERGARI, Lucretia - TÓTH Attila (2003): Surse de poluare in perimetrul mineralizatiei cinabrifere de la Santimbru Bai, judetul Harghita. = Environment & Progress. Cluj-Napoca. 616

220 A székelyföldi ásványvízkutatás irodalma 160. LAKATOS Gyula (1910): Kovászna és vidéke. =Erdély. XIX LÁSZLÓ F.: Réz a büdöskői kénes fürdő vizében. = Természettudományi Közlöny (Term. Tud. Közi.). 25. köt LENGYEL B. (1880): A rankerleini és szejkei ásványvizek chémiai elemzése. = Ért. a Term. Ttud. Kör. X/8. Budapest LUKÁCS Béla (1867): A borvizes székely. =Hazánk s a Külföld. 26. sz. képpel LUKÁCS Béla (1867): A Büdös kénbarlang a Székelyföldön. = Vasárnapi Újság LUKÁCSY J. - MÁLNÁSI G. - JAKAB K. - GYÖRGY P. - ZIELINSZKY R. - LÁSZLÓ G. (1974): A bőrhőmérséklet viselkedése a Hargita kénes gőzlőiben. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda LUKÁCSY J. - MÁLNÁSI G. - FALL S. - GÁSPÁR P. - JAKAB K. - GYÖRGY P. ( ): A kénfelszívódás vizsgálata a Hargita kénes-szénsavas gázfürdőiben. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda LUPÁNY István (1976): Termálfürdő Vlahicán. =Hargita. IX. évf. 47. sz. Csíkszereda MAIERU, Cornelia (1998): Les Eaux Minérales de Roumanie (présentation générale). = Mineral and Thermal Groundwater - Proceedings of the lnternational Symposium Mineral and Thermal Groundwater Miercurea Ciuc /Romania/ /une Odorheiu Secuiesc MAKKFALVI Z. - PÉTER E. (1976): Borvizek, gázömlések, gyógylápok és hévizek. = Korunk. XXXV. évf. 5. sz. Kolozsvár MÁLNÁSI G. - GYÖRGY P. - KAPUSÁN Gy. (1960): Utilizarea bailor naturale carbogazoase-sulfuroase in tratamentul bolilor reumatismale. = Rev. Medicalií. 6. nr MÁLNÁSI G. - GYÖRGY P. - LUKÁCSY J. ( 1972): Comportarea temperaturii cutanate in baile de gaz sulforoase-carbogazoase de la Santimbru-Ciuc. = $edinfa de comuniciíri U.S.S.M. Filiala Tg. Mure~. 31. mai MÁLNÁSI Géza (1970): C. A. Polichronie magyarországi kapcsolatai ben. = Orvosi Szemle. XVI sz MÁLNÁSI G. (1970): Aproape 100 de ani de la cercetarile experimentale alt lui C. A. Polichronie in solfatare de la Turia (1875). = Consfiítuirea Centralií de balneologie. Covasna, 24 octombrie MÁLNÁSI G. (1974): A csíki és háromszéki gázfürdők a XVl-XIX. században. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda. 617

221 JÁNOSI KINCSŐ 175. MANGOLD, Heinrich (1866): Der Kurort Korond in Siebenbürgen. = Ung. Med. Chir. Presse MANTS Gy. (1974): Természeti gyógytényezők értékesítésének lehetőségei Tusnádfürdő területén és közvetlen környékén. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda MARE~, G. (1937): Apele minerale din Romania (Compozitie chimicií, temperaturií, notiuni de farmacodinamie). = Vestirea. Bucure~ti (Tip. Vestirea) MARE~, Gh. 1. (1937): Apele minerale romane~ti. Actiunea farmacodinamicií ~i indicatiile lor. = Vestirea. Bucure~ti MAROSI K. (1974): Toplica gyógyforrásai és azok fürdőgyógyászati adottságai. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda MARUSSI István ( 1944 ): Az erdélyi előpataki savanyúvíz ismertetése orvosi tekintetben. = Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Temesvári IV. Vándorgyűlésének munkálatai MERZA Gyula ( 1907): Korond fürdő. = Erdély. XVI METEANU, T. M. (1929): lzvoarele minerale ale Romaniei (studii tehnico-economice pentru exploatarea lor nationalií). = Rev. Curierul Biíilor. an IV. nr MIHÁILESCU, C. (1939): Apele minerale ~i industria balnearií ín Romania. =A./. T.l.M. Congr. IV. (1939). Rapoarte, Sect. Vl, Bucure~ti MIHÁL Antal ( 1853): Nehány fürdőnk az idén. = Kovászna. Hetilap MIHÁL Antal ( 1854 ): A csíktusnádi fürdő. = Fürdőink. 68. sz MIKLÓS Armand (1914): Az erdélyi fürdők fejlesztéséről. = Erdély. XXIII. évf. 4. sz. Kolozsvár MOLNÁR Károly (1876): Tusnád, Szent ANNA-TÓ és a torjai kénbarlang geológiai szempontból. (GERLÓCZY Gyula és DULÁCSKA Géza: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Augusztus 27-től September 5-ig Előpatakon Tartott XVIII. Nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai). Budapest MORVAY B. (1974): A szívizominfarctus utáni állapot fürdőgyógyászati kezelése Borszéken. =Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda NAGY A. (1974): Hargita megye gyógyfürdőinek fejlődéstörténete. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda NAGY András és MÁLNÁSI Géza ( 1970): Hargita és Kovászna megyei gyógyfürdők. = Korunk. XXIX NAGY Kálmán (1892): Az előpataki gyógyítóvizek hatásáról,= Erdély. l NÉMETH Vilmos ( 1890): Magyarország fürdőhelyeinek és ásványvizeinek áttekintő ismertetése. = A Pannonhalmi Szent Benedek-Rend komáromi négy osztályú katholikus Gimnáziumának Értesítője az iskolai évről. Komárom. 618

222 A székelyföldi ásványvízkutatás irodalma 193. NEUSTADTER, Michael (1793): Über den Gebrauch des Borszeker Sauerbrunnens und <lessen heilsame Wirkungen im Bluthusten. = Siebenbürg. Quard sz NURICSÁN J. (1895): A málnási széndioxidforrásokról. = Magyar Chémiai Folyóirat. 1. Budapest NURICSÁN J.: A málnási gázkiömlésről. = Term. Tud. Közi. 28. köt. é. n NURICSÁN J.: A málnási Siculia forrás vize. = Term. Tud. Közi. 32. köt. é. n NURICSÁN J.: A málnási szénsavforrásokról. = Term. Tud. Közi. 31. köt. é. n NURICSÁN József (1901): A málnási gázkiölésről. = Term. Tud. Közi. Budapest ÜNCESCU, Nicolae (1953): Apele curative (minerale ~i balneare) din R.P.R. = Rev. Natura. V/l, Bucure~ti ORBÁN Balázs ( 1868): A Hargita. Szentkeresztbánya és fürdői. = Hazánk s a Külföld. 8. sz ÜTROBÁN Nándor (1859): Kovászna, Kászon, Tusnád. = Magyar Futár ÜTROBÁN Nándor (1864 ): Látogatás Erdély némely délkeleti fürdőhelyein. =A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1864-ben September havában Marosvásárhelyet tartott X. nagy gyülésének emlékéül. Brassó ÜTROBÁN Nándor (1866): Die Heilquellen in Borszék. = Ung. Med. Chir. Presse Ö1VÖS Gerő ( 1898): Málnás fürdő. = Erdély. XII PÁL-ANTAL Sándor (1990): A beszédmezői ferdőtől Tusnádfürdőig. = Hargita Népe, II. évf sz. Csíkszereda, szept PÁLFFY B. - VERES Á. - HORVÁTH E. (1974): Idült obstruktív pneumopathiák kezelése sóbányákban és barlangokban. A parajdi sóbányában szerzett gyógyászati tapasztalataink. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda PÁLLFFY M. (1905): A kovásznai Pokolsár" fürdő.= Term. Tud. Közi PÁLLFFY M. (1905): Borszék fürdő és Gyergyó-Bélbor geológiai és hydrológiai viszonyai. = Földt. Közi. XXXV. Budapest PARÁDI Ferenc (1940): Uzonkafürdő. =Erdély. XXXVII sz PARASCHIV, D. - GHENEA, c. - VASILESCU, Gh. - ÜPRAN c. - PRICÁ JAN A. -GOLITA N. (1974): The Research ofthermal Waters in Romania and Posibilities to Evidence New Aquifers. = Lucr. Simp. Int. Ape Min. $i Term. Eforie Stud Tehn. Econ. Seria E, 12, Bucure~ti PASCU, M. - DANIEL, C. (1969): Studiul geologic ~i hidrogeologic, Sovata. l.s.p.l.f PASCU, R. (1927): Kőbányák és ásványvizek Brassó megyében. = R. Föld. Int. kiad. Bucuresti. 619

223 JÁNOSI KINCSŐ 213. PASCU, R. (1927): Kőbányák és ásványvizek Háromszék megyében. = R. Föld. Int. kiad. Bucure~ti PASCU, R. (1927): Kőbányák és ásványvizek Kisküküllő megyében. = R. Föld. Int. kiad. Bucure~ti PASCU, R. (1927): Kőbányák és ásványvizek Udvarhely megyében. = R. Föld. Int. kiad. Bucure~ti PASCU, R. (1929): Carierele ~i apele minerale din jud. Ciuc cu o har Uí. = lnst. Geol. Rom. Stud. Tehn. Econ. VI. 8, Bucure~ti PAUCÁ, Mircea (1941): Fantani arteziene. = Rev. Natura. XXX/ 11-12, Bucure~ti PAUCÁ, Mircea (1948): Apa acra (borvizul). = Z. $tiin/. Ciíliít. Bucure~ti PETER Elek - FERU Adrian ( 1 998): A Comparative Review of the Bottled Mineral Natural Water Characteristics in Romania and the Most Important European States. = Mineral and Thermal Groundwater - Proceedings of the International Symposium Mineral and Thermal Groundwater Miercurea Ciuc /Romania/ /une Odorheiu Secuiesc POLICHRONIE, C. A. (1876): Tusnád égalja s vizei és a torjai Büdös élettani szempontból (GERLÓCZY Gyula és DULÁCSKA Géza: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Augusztus 27-től September 5-ig Előpatakon Tartott XVIII. Nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai). Budapest POPESCU, E. (1974): A borszéki Főkút (1. sz. forrás) vizének használata egyes gyomorbántalmak gyógyításában. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda POPESCU, E. (1974): A borszéki gyógyfürdőn kezelt cukorbetegekkel kapcsolatos laboratóriumi adatok és megfigyelések. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda POPESCU-VOITE~TI, Ion (1939): Sare ~i ape minerale. = A./. T.l.M. Congr. JV (1939). Rapoarte, Sect. VI, Bucure~ti POSERNY, F. (1867): Das Schwefel-Vorkommen am Kiliman = Verhandlungen der kaiserlich-königlichen Geologischen Reichsanstalt. Wien, 1. nr PREDA, D. M. (1941 ): Situatia geologica ~i originea izvoarelor minerale din jud. Trei-Scaune. = vol. Apele minerale din Romtinia, Tinutul Bucegi de V. CRASU - V. MANOLE - E. M. COCIA~U. lnst. Geol. Rom. Stud. Tehn. Econ. Seria B (chimie), nr. 15, Bucure~ti PRICÁJAN, A. (1967): Cercetari hidrogeologice in zona Borsec. = Primul simpozion de ape minerale Bra~ov-Borsec PRICÁJAN, A. (1967): Zacamantul hidromineral de la Borsec ~i exploatarea rationala a acestuia. = Comunicare la simpozionul Protec/ia ~i exploatarea ra/ionalií a ziíciímintelor de ape minerale". Bra~ov PRICÁJAN, A. (1969): Tipuri principale de zacaminte de ape minerale din Romania. = Bul. Soc. $tiin/. Geol. Rom. vol. Xl. Bucure~ti. 620

224 A székelyfijldi ásványvízkutatás irodalma 229. PRICÁJAN, A. (1970): Tipuri principale de zacaminte de ape minerale din Romania. = Bul. Soc. tiinf. Geol. Rom. XII PRICÁJAN, A. (1971): Zacamintele de ape minerale din Romania. = Rev. Soc. Geol. nr PRICÁJAN, A. - BANDRABUR, T. ( 1956): Apele minerale din bazinul Ciucului inferior (zonele Cason ~i Toria). = Lucrari hidrogeologice, arh. l.p.g. din M.M.P.G PRICÁJAN, A. - RÁDULESCU, A. (1981): Cadru juridic de desfa~urare a activitatii de protectie ~i exploatare rationala a zacamintelor de ape minerale, lacuri ~i namoluri terapeutice. = Comunicare la cel de al patrulea simpozion de ape minerale, Calimane~ti l.g.g. Stud. Tehn. Econ. Seria E (Hidrogeologie). nr. 14, Bucure~ti PRICÁJAN, A. - ~TEFÁNESCU, M. - SETEL, M. (1975): Variatia manif estarii bioxidului de carbon mofetic de la Baile Pucioasa - Santimbru ~i Harghita. = Stud. Cerc. Geol. Geofiz. Geogr. Ser. Geol PRICÁJAN, Artemiu (1974): Hargita megye ásványvíz és mofetta- gáz kincsei = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda PRICÁJAN, A. - ROTMAN, S. (1955): Referat hidrogeologic privind apele minerale din statiunile Sangeorgiu de Mure~. Szejke - Odorhei ~i Anie~. = Studii hidrogeologice, arh. l.p.g. din M.M.P.G RAou, Cornelia (1956): Studii hidrogeologice in zona Tu~nad-Sat ~i Tu~nad-Bai pentru explorari de noi izvoare de ape minerale. = Lucrari hidrogeologice, arh. l.g.p. din M.M.P.G RÁDULESCU, D. - PETER E. - STANCIU, C.:... ~TEFÁNESCU, M. - VELI CIU, S. (1981): Asupra anomaliilor geotermice din nordul muntilor Harghita. = Stud. Cerc. Geol. Geofiz. Geogr. Ser. Geol. t. 26, nr. 2, Bucure~ti RÁKOSY Zoltán (1974): A Csomád- Büdös hegycsoport ásványvízforrásai, gyógyfürdői és gázömlései. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda RÉTHI Imre (1892): Hargitai kénesfürdő. = Erdély RÉTHI Lajos (1873): A székelyföldi fürdők.= Vasárnapi Újság RÉTHY Dezső ( 1892): Székelyföldi fürdők. = Erdély RÉTHY Dezső (1893): A Székelyföld fürdői és ásványvizei. = Erdély. II ROMHÁNYI Sándor (1897): Turistaság a népnevelés szolgálatában. = Turista Közlöny. IV. évf. 2. sz ROTUND, A. - ZAHARIA, A. - POPESCU, E. (1974): A borszéki 9. sz. forrás ásványvizének a légzőszervek nem fajlagos, idült bántalmai gyógyulására gyakorolt hatása. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda RUZITSKA B. (1900): A Sütőpataki (Bodok) Vilma-forrás" vegyelemzése. = Orv. Term. Tud. Ért. Kolozsvár. 621

225 JÁNOSI KINCSŐ 246. SALZER, Michael (1856): Borszék. = Verh. u. Mitt. d. Sieb. Ver. f Natur-wiss. z. H-st SÁNDULESCU, C. (1971): Hydro-balneológiai adatok Ferdinand de Marsigli művében. = Orvosi Szemle. XVII SARÁNY István ( 1999): Erdővidéki riporttábor - Uzonkafürdő. = Hargita Népe, jún SBARCEA Tivadar (1912): Zajzon. = Erdély. XXI. évf. 4. sz SCHNELL, P. (1854): Chemische Analyse der Borszeker Mineralquellen. = Verh. u. Mitt. d. Sieb. Ver. f Natur-wiss. z. H-st SCHULLER (1883): Tusnádi kirándulás. = Földrajzi Közi SCHULZ und AMELUNG W. (1957): = Vergleichende Untersuchungen der wirksamen Faktoren des CO,-Gasbades. = Arch. f phys. Therapie. 9. nr SCHWARCZ A. - Soós 1. - SZABÓ A. (1955): Cercetarea chimica, radiologica, geologica ~i fiziologica a catorva ape minerale ~i gaze naturale din R.A.M. = Acad. R.P.R. (Cluj) Stud. Cerc. $tiinf. Vl/3-4. Cluj SELENYI Zs. - Soós P. - Szőcs J. (1955): Cercetari privind compozitia chimica a apelor minerale din R.A.M. ~i din Muntii Rodnei. = Acad. R.P.R. (Cluj) Stud. Cerc. $tiinf. VI Cluj SEMAKA, A. - ATANASIU, L. (1965): Apele minerale din Muntii Bargaului. = Rev. Soc. $tiinfe Natur. i Geol. vol. III. Bucure~ti SLAVOACÁ, D. (1955): Cercetari hidrogeologice asupra apelor minerale din zona Harghita - Sf. Ana SLÁVOACÁ, D. (1971): Geneza apelor minerale de la Tu~nad. = lnst. Geol. Stud. Tehn. Econ. Seria E. nr SOLYMOSI L. (1879): A felsőrákosi savanyuvíz, valamint a székelyudvarhelyi hideg sósfürdő chemiai elemzése. = Értek. a Term. Tud. Kör. 9/11. Budapest SOLYMOSI L. (1881): A homoródi vasas savanyúvízforrások chemiai elemzése. = [?]. Budapest SOLYMOSI L. (1889): A szejkei borvíz chemiai elemzése. Math. Term. Tud. Ért. V. ( 1886/87). Budapest Soós P. - SZABÓ-SELÉNYI Zs. - Szőcs J. (1974): Hazánk egyes ásványvizeinek mikroelem-tartalma. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda Soós Pál (1957): A marosszentgyörgyi és a marosufrai sósgyógyvizek valamint a marosszentgyörgyi gyógyiszap kémiai és radiológiai (SZABÓ A.) vizsgálata. = Orvosi Szemle. Marosvásárhely Sós Pál (1960): Lövéte vidékének ásványvizei. = Orvosi Szemle. 2. sz. Marosvásárhely SPIELMANN József, Soós Pál (195 7): Nyulas Ferenc. = Comm. Hist. Artis Med

226 A székelyföldi ásványvízkutatás irodalma 265. SPIELMANN József - SZŐKEFALVI NAGY Zoltán - Soós Pál (1968): A kémikus és balneológus Mátyus István és kora. = Orvostörténeti közlemények. 45. Budapest SPIELMANN J. - IZSÁK S. (1967): Az erdélyi és máramarosi balneológia történetéből. = Orvosi Szemle. XIIl/3-4. Marosvásárhely STAUB M. (1895): A borszéki mésztufalerakódás. = Földt. Közi STOICESCU, c. - SERBAN, c. -ANTONESCU, Cl. - POPA, M. - IOANIDI, R. (1974): A palackozott Bodoki és Hargita ásványvíz gyógyszertani hatása, azok megrégülésének élettani szerepe, a májsejt anyagcsere-enzimás tevékenységének meghatározása útján történő értékelése. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda STRAUB J. ( 1950): Erdélyi gyógyvizek (ásványvizek) kémiai összetétele, különös tekintettel a ritkább alkatrészekre és ezek biokémiai jelentőségére. = Magyar Állami Földtani Intézmény Évkönyve. vol. XXXIX. 1. füzet, Budapest STURZA, M. (1950): Consideratiuni asupra apelor termale ~i namolurilor din Romania. = Min. Sanatafii, Cercet. de balneoclimatologie. vol. 1. Bucure~ti STURZA, Marius ( 1939): Proteqia tehnica ~i igienica a statiunilor balneare ~i climaterice a apelor minerale ~i a namolurilor. = Rev. lgiena Sociala. 3/ Bucure~ti SZABÓ Albert (1894): A kézdipolyáni Venus" forrás.= Erdély. III SZABÓ A. (1949): A Székelyföldi ásványvizek és forrásgázok radioaktív vizsgálata. = Hidrológ. Közi. XXIX SZABÓ A. (1952): Masuratori de radioactivitate a apelor minerale din R.P.R. = Acad. R.P.R. (Cluj), Stud. Cerc. Stiinf. IIl/1-2. Cluj SZABÓ A. (1954): Studiul amanuntit al radioactivitatii apelor minerale din R.P.R. = Acad. R.P.R. Bul. Stiinf. (Sec/. Mat-Fiz.), VI/ 1. Bucure~ti SZABÓ A. (1973): Radioactivitatea ca factor terapeutic principal la Baile Pucioasa - Santimbru. = Viafa Medicala. nr. 1. Bucure~ti SZABÓ Á. (1974): A Hargita megyei ásványvizek és mofettagázak radioaktivitásáról. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda SZABÓ E. (1974): Újabb adatok a parajdi sóbánya speleoterápiás felhasználásával kapcsolatban. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda SZABÓ E. (1974): Természetes sugárterhelés Románia Szocialista Köztársaság fontosabb szénsavas gőzlőiben". =Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda SZABÓ E. -TŐKÉS B. - PÁLL M. (1974): Maros és Hargita megye központi vízműveinek, egyes törpevízműveinek és fontosabb felületi vizeinek béta-gamma összaktivitása, "'Rn-,,,.Ra-, ""U-, "'Th-, K-tartalma. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda. 623

227 JÁNOSI KINCSŐ 281. SZABÓ E. - SZABÓ-SELÉNYI Zs. - TŐKÉS B. (1974): Egyes környezeti tényezők fizikai-kémiai tanulmányozása a parajdi sóbányában. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda SZABÓ Endre (1991): Radiofizikai tanulmányok a kézdivásárhelyi Fortyogó gyógyüdülő területén, = SZABÓ Endre: Kovászna, a természet ajándéka. Marosvásárhely, SZABÓ Endre (1991, 1992): Kovászna megye legfontosabb szén-dioxid illetve kénhidrogén-tartalmú gőzlőinek" természetes radioaktivitása. = SZABÓ E.: Kovászna, a term. Marosvásárhely, SZABÓ Endre ( 1992): A kézdivásárhelyi Fortyogó gyógyüdülő szén-dioxidos gőzlőjében" végzett néhány élettani szempontból jelentős mérés eredménye.= SZABÓ E.: Kovászna, a term... Marosvásárhely, SZABÓ Endre (1992): Gyakorlati szempontok a gyógyászati célokat szolgáló CO,-tartalmú mofetták (gőzlők) ésszerű létesítése érdekében. = SZABÓ E.: Kovászna, a term. Marosvásárhely, SZABÓ Endre (1992): Mi a titka" a székelyföldi mofetták és szolfatárák kiváló gyógyhatásainak? =SZABÓ E.: Kovászna, a term SZABÓ Endre - BALOGH László ( 1962): Az Olt - völgy néhány természetes széndioxid - feltörésének radontartalma. = Orvosi Szemle. VIII Marosvásárhely SZABÓ E. - BACHNER E. - NICOLAESCU, 1. - ÜLARIU, M. (1965): Radioactivitatea unor ape potabile din raionul Gheorgheni (R.M.A.M.). IV. Determinarea continutului de radon ~i radiu din cele mai importante izvoare de apa minerala din comuna Tulghe~. = 1. Simpozion de lgiena Radiafiilor. Timi~oara SZABÓ E. - BACHNER E. -TŐKÉS B. - BÓDIS A. (1965): Acumularea radiului ln organismul uman ~i dozele realizate de acesta, ln urma consumului permanent de ape minerale cu continut de radiu. = 1. Simpozion de lgiena Radiafiilor. Timi~oara SZABÓ E.-BALOGH L.-BACHNER E.-ÜLARIU, M.-SOLOMON, S. (1964): Radioactivitatea unor ape potabile din raionul Gheorgheni (R.M.A.M.). 1. Continutul ln radon ~i radiu din cele mai importante izvoare de ape minerale din comuna Ciumani. = Conf U.S.S.M. Tg. Mure~, Sec\. de Radiologie. 2. IV SZABÓ E.-TŐKÉS B.-BÓDIS S.-BACHNER J. (1974): A Gyergyói-medence egyes ásványvizeinek radioaktivitása. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda SZABÓ M Dósa E. (1974): A Tusnádfürdőre küldött betegek főbb kórképeinek klinikai-statisztikai értékelése. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda SZABÓ-SELÉNYI Zs. - SZÉKELY M. (1974): Bélbor ásványvizeinek fontosabb jellemzői. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda. 624

228 A székelyfiildi ásványvízkutatás irodalma 294. SZABÓ Vazul (1876): Előpatak gyógyforrásai s a Büdös Barlang. (GERLÓCZY Gyula és DULÁCSKA Géza: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Augusztus 27-től September 5-ig Előpatakon Tartott XVIII. Nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai). Budapest SZÁDECZKY Gyula (1930): Borszék fürdő forrásairól geológiai tekintetben. = Erdélyi Múzeum SZILVÁSY János (1892): Borszék haladása. = Erdély SZILVÁSY János (1894): Borszék.= Erdély. III SZILVÁSY János (1895): Bodoki Matild" víz. = Erdély. IV SZINYEI MERSE Zs. ( 1921 ): A csikmegyei borvíz forrásokról. Hidrológiai Közlöny. 1. Budapest Szőcs K. (1974): A homoródkarácsonyfalvi Dungó" fürdő. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda SZŐKEFALVI NAGY Z. (1958): Magyarországi gyógyvízvizsgálatok a XVIII. században. = Communic. ex. Bibi. Hist. Med. Hung. Budapest SZŐKEFALVI NAGY Zoltán (1962): Magyarországi gyógyvízvizsgálatok a XVIII. században. = Comm. Hist. Artis Med SZŐKEFALVI NAGY Zoltán - SPIELMANN József (1971): Nyulas Ferenc életére és működésére vonatkozó újabb adatok. = Comm. Hist. Artis Med SZÜTS Ferenc (1880): Borszéki levél. =Pesti Napló TÉGLÁS Géza ( 1924 ): Borszék. = Turisták Lapja. [?-?] TÉGLÁS Géza (1924): Szászrégentől - Borszékig. = Turisták Lapja TóFALVI Z. (1974): A korondi fürdő.= Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda TóFALVI Zoltán (1970): Lehetséges-e a korondi fürdő reneszánsza? = Hargita. 1- IV. rész nov ; dec Csíkszereda TRICA, V. (1974): Tanulmány a Bélbor-Borszéki tőzegtelepről, annak növény és állatvilágáról, mely a tőzegiszap képződéséhez hozzájárul. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda TEPOSU, Emil (193 7): A pele minerale din Romania. = Rev. Natura. XXVl/6. Bucure~ti UJVÁRI Béla (1877): A székely fürdőkről. = Fővárosi Lapok V. M. (1905): A székelyföldi széndioxid ömlések. = Földr. Közi. XXXII VAJKAI Aurél (1955): Parasztfürdőhelyek. = Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei. 1. Budapest VAJNA János (1865): A korondi gyógyvizek alkatrészeiről és használatáról. = A magyar orvosok és természetvizsgálók augusztus 24. és 625

229 JÁNOSI KINCSŐ szeptember 2. Marosvásárhelyen tartott X. nagygyűlésének vázlata és munkálatai. Budapest VAJNA János (1865): Korond környéke és fürdője ismertetése. = Magy. Orv. és Term. vizsgálók Munkálatai. X. kötet VÁMOSSY Zoltán ( 1902): Borszék. = Erdély. Xl VASELLI, 0. et al. (2002): A geochemical traverse across the Eastern Carpathians (Romania): constraints on the origin and evolution of the mineral water and gas discharges. = Chemical Geology, 182, VASILESCU, Gh. - MATEI, S. (1967): Cercetari hidrogeologice in zona Sáncriíieni, Raionul Miercurea Ciuc. = Revista Hidrologicií, gospodarirea apelor meteorologice. Vol. 12, nr. 16, Bucure~ti VASILESCU, Gh. - ÜPRAN, C. (1975): Remarques concernant les structures f eaux thermales en Roumanie. = Lucr. Simp. Int. Ape Min. $i Term. Eforie, Stud. Tehn. Econ. seria E, 12, Bucure~ti VELICIU, S. (1987): Geothermics of the Carpathian area. = An. lnst. Geol. Geofiz. V. Bucure~ti VELICIU, S. - VISARION, M. (1984): Geothermal Models far the East Carpathians. = Tectonophysics. 103, Amsterdam VELICIU, s. - VISARION, M. - GHENEA, c. - PELTZ, s. - ÜPRAN, c. (1983): Assessment of Geothermal Resurces of the Harghita - Ghurghiu Mountains (East-Carpathians). An. lnst. Geol. Geofiz. V. LXIII. Bucure~ti VERES A. - KERESZTES É. - KERESZTES B. (1969): Utilizarea terapeutica a apei termale din Praid. Planul unui sanatoriu subteran pentru bolile cailor respiratorii cronice. = Expunere la $edinfa $fiinfifica a U.S.S.M. 21. II. 1969, Odorhei VERESS Á. (1974): A parajdi termál sósfürdő gyógyhatása. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda VERESS Sándor (1892): Tusnádról. =Erdély VERNESCU, M. (1963): Recaptarea izvoarelor de apa minerala de la Borsec. =Raport prezentat in cadrul sesiunii $tiinfifice l.p.a.c.h VERNESCU, M. (1969): Comportarea ln timp a captarilor de apa minerala carbogazoasa de la Borsec. = Referat prezentat in cadrul catedrei de alimentari cu apa $i canalizari din lnstitutul de Construcfii. Bucure~ti VESCAN, T. Teofil ~i colab. (1954): Radioactivitatea unor ape minerale din Romania. = An. Univ. la$i VISCHER János (1906): Tusnádfürdő és kirándulóhelyei. =Erdély. XV VITA Zsigmond: Orvosi fürdők hirdetései a reformkorban. = Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei VOFKORI L. (1974): Adalékok az Udvarhelyi-medence iszapvulkánjainak ismeretéhez. = Hargita m. term. gyógyt. Csíkszereda. 626

230 A székelyföldi ásványvízkutatás irodalma 332. VOFKORI László (1969): Parajdi sósfürdő. Turista kalauz. = Hargita. II. évf. 89. sz ápr. 16. Csíkszereda VOFKORI László (1969): Szejkefürdő. Turista kalauz. = Hargita. II. évf sz máj. 27. Csíkszereda VOFKORI László (1969): A székelyudvarhelyi sósfürdő. Turista kalauz. = Hargita. II. évf sz. Csíkszereda VOFKORI László (1969). Dungófürdő. Turista kalauz. = Hargita aug. 15. Csíkszereda VOFKORI László (1969): Korondfürdő. Turista kalauz. = Hargita. II. évf sz szept. 19. Csíkszereda VOFKORI László (1969): A vlahicai Lobogófürdő. Turista kalauz. = Hargita okt. 3. Csíkszereda VOFKORI László (1969): Székely Szelters (Nádasszék). Turista kalauz. = Hargita okt. 3. Csíkszereda VOFKORI László (1969): A vlahicai Dobogófürdő. Turista kalauz. = Hargita. Csíkszereda, okt VOFKORI László ( 1992): A korondi forrásüledékek. = A Földgömb, XLII. évf. 2. sz. Budapest VOFKORI László ( 1992): Homoródfürdő. = Campus. Tábori Lap. 1. sz. Homoródfürdő VOFKORI László (1997): Homoródfürdő. =Székelyföld /1. Csíkszereda ZENTAI Dávid (1896): A Pokolsár" gyógyító hatása.= Erdély. VII ZóLYA László (1985): Contributii la cunoa~terea formarii pe~terilor cu apa minerala Benedek Elek" din Batanii Mici (Covasna). = Simpozion de Carstologie Teoreticií i Aplicatií. Cluj-Napoca * * * A Bálványosfürdő megnyitása. = Erdély. Turistasági, fürdőügyi és néprajzi folyóirat. IV. (1895). Kolozsvár. 4. Kéziratok, államvizsga-dolgozatok és geológiai jelentések 1. BARBU, 1. (1976): Studiu hidrogeologic i hidrochimic, pentru determinarea rezeroelor de ape minerale din provincia hidrogeologicií Tu nad-sat - Sdncriíieni, /ud. Harghita. Arhiva (a továbbiakban Arh.) Apemin. Borsec. 2. BENKŐ József: Transsilvania, sive Magnus Transsilvaniae Principatus Pars Posterior s. Specialis. Kézirat-másolat. Teleki könyvtár, Marosvásárhely. 3. BRANNER, 1. (1699): Syllogimaerum Tanssilvaniae. Kézirat a gyulafehérvári Batthyány-könyvtárban. BÁNYAI János jegyzete. 627

231 JÁNOSI KINCSŐ 4. Cartea Alba a apelor minerale din judetul Harghita. Consiliul Judetean Harghita, Miercurea Ciuc, CERNSAVSKI, C. (1964): Raport geologic asupra lucrarilor de prospecfiuni i explorari pentru minereuri de fier perimetrul Madara -Ciuc perioada II / Arh. l.f.l.g.s. 6. DRÁGAN, L. (1966): Studii hidrogeologice privind propuneri pentru instituirea perimetrului de protecfie hidrogeologica a zacamantului de ape minerale de la Malna -Bai. 7. DRÁGAN, L. (1967): Propuneri pentru perimetru de protecfie hidrogeologica a Stafiunii Covasna. Arh. l.s.p.l.f.g.h. 8. FEKETE Tibor (1981 ): Studii hidrogeologice pentru evidenfierea de noi surse de ape minerale carbogazoase in bazinul Tg. Secuiesc. Szakdolgozat. BBTE, Kolozsvár. 9. GEAMÁNU, N. (1971): Prospecfiuni hidrogeologice i hidrochimice in z ona Chirui - Szeltersz - Vf Harghita-Miidara. 10. GEAMÁNU, N. (1970): Studii hidrogeologice Í hidrochimice pentru ape minerale ín zona lueta - Homorod-Bai - Vlahifa. (Vízföldtani és vízkémiai tanulmányok a lövéte - Homoródfürdő - Szentegyházfalu övezetének ásványvizeit illetőleg.) Jelentés M.M.P.G. (Földtani kutatóvállalat). 11. GEAMÁNU, N. - GEAMÁNU, v. (1978): Raport privind studiul zaciímantului hidrotermal de la Biíile Tu nad in vederea stabilirii perspectivelor de dezvoltare a stafiunii. Arh. l.p.e.g. Harghita. 12. GEAMÁNU, N. - GEAMÁNU, V. - SURUGIU, l. - S!MION, G. -ANGHEL, E. (1975): Studii hidrogeologice privind inventarierea surselor de ape termale din Carpafii Orientali, Masivele Ciílimani, Gurghiu, Harghita, Per ani, Baraolt. Raport arh. l.p.g.g. 13. GEAMÁNU, V. (1979): Prospecfiuni hidrogeologice pentru ape minerale Í termale ín bazinul Ciucului inferior, perimetrul Sáncriíieni - Sánmartin - Tu nad, judeful Harghita. Arh. l.p.e.g. Harghita. 14. GEAMÁNU, Veronica (1972): Studiu pentru stabilirea perimetrului de protecfie hidrogeologicií a stafiunii Praid, jud. Harghita. Arh. M.M.P.G. Bucure~ti. 15. GEORGESCU, M. (1974): Studiu hidrogeologic pentru noi surse de ape minerale la Biíile Fortyogo - Tg. Secuiesc, jud.covasna. l.s.p.l.f. 16. GEORGESCU, M. (1976): Studiu hidrogeologic privind determinarea rezervelor de ape minerale i CO, la Covasna. l.s.p.l.f. 17. GEORGESCU, M. (1978): Proiect geologic Í geofozic privind determinarea rezervelor de ape minerale i CO, din Bazinul Tg. Secuiesc, jud. Covasna. l.s.p.l.f. 18. GEORGESCU, M. (1978): Studii hidrogeologice privind determinarea rezervelor de ape minerale ín zona Tg. Secuiesc. l.s.p.l.f. 628

232 A székelyföldi ásványvízkutatás irodalma 19. GEORGESCU, M. (1979): Studiu hidrogeologic privind propuneri pentru instalarea perimetrului de protecfie hidrogeologica a zacamdntului de ape minerale din zonele Tg. Secuiesc i Catalina - Hatuica, jud. Covasna. l.s.p.l.f. 20. GOLl'fA, E. (1974): Studii hidrogeologice pentru fundamentarea amplasamentului stafiunii balneoclimaterice Sdntimbru, judeful Harghita. l.g.p.s.m.s. Bucure~ti. 21. INCZE-FERENCZ Károly (1982): Studiul hidrogeologic al zonelor de alimentare ale apelor subterane din Bazinul Ciucului Mijlociu. Szakdolgozat. Kolozsvár. 22. JÁNOSI Csaba (1970): Tusnád község borvizei és borvizes lápjai. Kézirat. 23. JÁNOSI Csaba (1971): Nádasfürdő. Kézirat. 24. JÁNOSI Csaba (1980): Hidrogeologia bazinului Ciucului inferior, cu privire speciala la apele minerale. Szakdolgozat. BBTE, Kolozsvár. 25. JÁNOSI Csaba - Péter Éva - dr. Bemer Zsolt - dr. Stüben Doris (2003): A Hargita-hegység és környéke ásványvizes fürdői. = A Hargita-hegység és környéke ásványvizes fürdői. Csíkszereda. 26. Kelemen - Görgény - Hargita vulkáni vonulat ásványvizei. Megbízó: Hargita megye Tanácsa, Csíkszereda, KISGYÖRGY Zoltán (1968): Jelentés az erdővidéki medence ásványvizeinek és strandfürdőinek helyzetéről, az június 15. és július 30. között végzett leltározás és térképezés alapján. Kézirat. Köpecbánya. 28. KISGYÖRGY Zoltán - FÁKÓ Márta - BARTHA Árpád (1973): Studiu hidrogeologic cadru privind sursele de ape minerale, sulfuroase i sarate din judeful Covasna. Manuscris. Sfantu Gheorghe. 29. KRISTÓ András ( 1980): Csíkszereda fekvése és természeti földrajzi viszonyai. Kézirat. 30. LUNGU, P. (1971): Prospecfiuni hidrogeologice-hidrochimice pentru ape minerale in perimetrul lzvorul Mure ului - Sdndominic - Madara, jud. Harghita. l.g.p. Bucure~ti. 31. LUNGU, P. (1972): Prospecfiuni hidrogeologice i hidrochimice pentru ape minerale in perimetrul Madara - Miercurea Ciuc - Harghita Biii, judeful Harghita. l.g.p.s.m.s. Bucure~ti. 32. LUNGU, P. - GEAMANU (1973): Prospecfiuni hidrogeologice i hidrochimice pentru ape minerale in perimetrul Toplifa - lzvorul Mure ului, judeful Harghita. l.g.p.s.m.s. Bucure~ti. 33. MAROSI P. - MAKFALVI Z. (1979): Studiul complex al apelor subterane din bazinul Ciucului in perspectiva exploatarii lor pentru alimentarea populafiei rurale cu apii potabila. Proiect O.G.A. Miercurea Ciuc. 34. MIKLÓS-VAJA Béla~ a. (1976): Studiu hidrogeologic pentru noi surse de ape minerale la Biiile Fortyogo, jud. Covasna. l.s.p.l.f. 629

233 JÁNOSI KINCSŐ 35. PASCU, M. - LUNGU, Gh. (1962): Completare la memoriu justificativ privind forarea unei sonde pentru miírirea surselor de CO, la Malna -Biíi. Arh. M.M.P.G. Bucure~ti. 36. PELTZ, S. - PELTZ, M. - BRATOSIN, 1. - IANC, R. (1980): Studiul mineralizafiilor de fier din Mun/ii Harghita (perimetrele Lueta-nord Tambucul Mic) cu privire specialií asupra forajelor executate de l.p.e.g. Harghita, in vederea stabilirii perspectivei economice. Raport arh. l.g.g. Bucure~ti. 37. PRICÁJAN, A. (1960): Cercetiíri hidrogeologice in vederea recaptiírii izvoarelor Principal" i Republica" de la Borsec. Studii hidrogeologice, arh. l.g.p. din M.M.P.G. 38. PRICÁJAN, A. ( 1961 ): Prospecfiuni hidrogeologice in aureola mofeticií Harghita - Ciílimani (zona Borsec i depresiunea Gheorgheni). Studii hidrogeologice, arh. l.g.p. din M.M.P.G. 39. PRICÁJAN, A. (1961): Prospecfiuni hidrogeologice pentru ape minerale ín Depresiunea Gheorgheni. Raport C.S.G. 40. PRICÁJAN, A. ( 1969): Apele minerale din judeful Harghita i propuneri privind dezvoltarea exploatiírii acestora. Raport Solicitat de Consiliul Popular al judetului Harghita, arh. Dep. Geol. din M.M.P.G. 41. PUSKÁS Éva ( 1988): Izvoarele de ape minerale din Bazinul Casin. Manuscris. 42. RIAD, Rahal ( 1982): Studiul hidrogeologic al zonelor de alimentare ale apelor subterane din Bazinul Ciucului Superior. Szakdolgozat, Kolozsvár. 43. SLÁVOACÁ, D. (1955): Cercetiíri hidrogeologice pentru prospectarea apelor minerale din zona Harghita de Sud. Arh. M.M.P.G. 44. SLAVOACÁ, D. (1956): Cercetiíri hidrogeologice ín zona Uzunca-Malna. 45. SLÁVOACÁ, D. (1957): Cercetiíri hidrogeologice pentru prospectarea apelor minerale din zona Tu nad - Sanatoriul Turia - Malna. Arh. M. M. P. G. Bucure~ti. 46. SLÁVOACÁ, D. (1959): Cercetiíri hidrogeologice in zona Malna. Arh. M.M.P.G. Bucure~ti SLÁVOACÁ, D. (1968): Prospecfiuni hidrogeologice pentru stabilirea perimetrului de protecfie a stafiunii Biíile Tu nad. Raport arh. l.f.g.g. 48. SLÁVOACÁ, D. (1969): Prospecfiuni hidrogeologice pentru stabilirea perimetrului de protecfie hidrogeologicií a stafiunii Sangeorz-Biíi. Arh. 1.G.P.S.M.S. din M.M.P.G. 49. SZAKACS A. - SEGHEDI 1. - MURE~AN, M. - MURE~AN, G. (1988): Elaborarea hiírfilor nafionale geologice, metalogenetice, hidrogeologice, scara 1 : Foaia Vlahi~a (in pregatire). Raport arh. l.g.g. Bucure~ti. 50. TUDOR, Rodica (1956): Exploriíri hidrogeologice pentru apele minerale din bazinul Bilbor. Studii hidrogeologice, arh. l.p.g. din M.M.P.G. 630

234 A székelyföldi ásványvízkutatás irodalma 51. VELICIU, S. (1975): Cercetári geotermice in aureola mofeticá a lanfului vulcanic Harghita - Cálimani (zona munfilor Harghita). Raport arh. l.g.g. 52. VELICIU, S. - GHENEA, C. - PELTZ, S. - SÁNDULESCU, M. - ~TEFÁNES CU, M. - ~TEFÁNESCU, R. - VISARION, M. - RÁDULESCU, D. (1980): Cercetári complexe pentru evidenfierea zonelor geotermale, evaluarea i valorificarea potenfialului energetic al rocilor uscate. Stabilirea metodologiei de investigare i evaluare a bazei de resurse geotermale pentru Carpafii Orientali (Ghurghiu - Harghita). Raport arh. l.g.g. 53. VERNESCU, M. (1960): Recondifionarea izvoarelor Principal" i Republica" din Borsec. Studii hidrogeologice, arh. l.g.p. din M.M.P.G. 54. ZSIGMOND Enikő - SÓLYOM László (1996): Kincses Tusnádfürdő. Kézirat. Csíkszereda. 54. * * * (1972): Informare cu privire la apele minerale din zona lzvorul Mure ului-mádára -Báile Homorod-Chireni. l.p.e.g. Harghita, Miercurea Ciuc. 55. * * * (1974): Proiect hidrogeologic privind cercetárile prin foraje pentru ape minerale in bazinul Ciucului i Gheorgheni incepdnd din anul l.p.e.g. Harghita, Miercurea Ciuc. JÁNOSI Kincső Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület kincso2000@yahoo.com 631

235

236 A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE W ANEK FERENC A BARÓTI - BRASSÓI - HÁROMSZÉKI-MEDENCESOR SZÉNTARTALMÚ PLIOCÉN ÜLEDÉKEINEK KUTATÁSTÖRTÉNETE 1. rész: a kezdetektől a XIX. század végéig Abstract: [Research History oí the Lignit-Bearinrg Pliocene Deposits in the Basin Chain Barót - Brassó - Háromszék. 1" Chapter: From the beginning to the end of the 19'h century) ln our thesis we present the history of the research of the Pliocene sediments in the coherent basin chain existing in the most South part of Transylvania beginning with the descriptions dated írom the end of thc l 8'h century by József BENKŐ as well as by Johann Ehrenreich FICHTEL up to the summarizing monograph concerning the Neogene sediments of the Transylvanian Basin by Antal KOCH. We have pointed out to what an extent the need of the mineral resources for the industrial revolution (above all the Transylvanian railway construction) has affected the research of the basin deposits. Our analysis shows the reasons for the formcr incorrect stratographical interpretations, the way a quality turn in palaeontology at the end of the 19'h century has clarified the possibility of a correct age scaling, as well as the short time a group of rescarchers of the University of Kolozsvár (recently Cluj-Napoca) - have managed undcr the direction of Antal KocH - to cncase the new information in their analysis, coming to the best solution within the present scientific limits. Rezumat: [lstoricul cercetiírii depozitelor pliocene cu ciírbuni din complexul de bazine Baraolt - Bra ov-trei Scaune) in lucrare prezentiím istoricul cercetiírilor depozitclor pliocene al complexului de bazine din sudul Secuimii, incepand cu descrierile lui József BENKŐ, respectiv Johann Ehrenreich FICHTEL de la sfar itul secolulului al XVIII-lea, panií la apari!a sintezei monograficc a lui Antal KocH privind neogenul din Bazinul Transilvaniei. Releviím rolul determinant al nevoii de materii prime a revolu\iei industriale (in primul rand construirea ciíilor ferate din Transilvania) in cercetarea acestor bazine. Din studiul nostru ies la ivealií cauzele incadriírilor stratigrafice anterioare gre ite, dar i faptul cií schimbarea calitativií intervenitií in paleontologia de la sfür itul secolului al XIX-lea in ce miísurií a fiícut posibilií incadarea corectií, precum Í rolul colectivului de cercetiítori de la Universitatea din Cluj - sub indrumarea profesorului Antal KOCH - in asimilarea rapidií a noilor rezultate, respectiv in formularea solu\iei optime la nivelul tiin\ific al epocii. A terület, melynek földtani kutatástörténetét górcső alá helyezzük, nem meríti ki a Keleti-Kárpátok belső medencéinek egész sorát. Mindössze a Baróti-, a Brassói- és a Háromszéki-medence ma is összefüggő morfológiájú, közös fejlődéstörténetű egységét ragadtuk ki abból a megfontolásból, hogy ehhez kötődött a legjelentősebb gazdasági érdekeltség, a vizsgált üledékek széntartalma révén. Elképzelésünk szerint e medencesor kutatástörténetét három részben tesszük közzé, mely közül az első a XIX. század végéig, KOCH Antal szintéziséig követi a földtani megismerés történetét; a második az Erich JEKELIUS mo- 633

237 W ANEK FERENC nográfiájában csúcsosodó, de az 1960-as évekig uralkodó nézetek kibontakozását, végül a harmadik, a modern idők kutatásait, egymásnak ellentmondó értelmezéseit és a kiútkeresés módozatait szándékszik bemutatni. Talán BENKŐ József (1999) adott hírt először arról, hogy a tanult világ figyelme a Háromszéki-medence kövület-gazdag pliocénkori üledékei felé fordult. Legalábbis SZABÓ György állítása szerint BENKŐ Transsilvania specialis című műve - melyben először tett említést az Árapatak és Középajta határában előforduló puhatestű-kövületekről - az 1778-as évben már készen állott (1. im. 7). Az első (árapataki) lelőhely esetében mindenképp ugyanarra az Illyefalva felé frissen kiépített országút által feltárt előfordulásra utalhatott, melyet Johann Ehrenreich FICHTEL (1780) is leírt kiemelkedő jelentőségű művében. BENKŐ szűkszavú megfogalmazása is azt sugallja, hogy a lelet az akkori természettudományos érdeklődésű értelmiség körében általános ismerettségnek örvendett, míg a középajtai előfordulás felemlítése nyilvánvalóan szülőfaluja környékének jó helyismeretét tükrözi. FICHTEL részletes tudósításának árnyoldala, hogy a faunalistája szinte nem értelmezhető, mivel nem alkalmazta az akkor már terjedőben lévő LINNÉ-féle binominális nevezéktant. Érdekes, hogy BENKŐ Ferenc (1786) FICHTELnek, nem pedig rokonának (BENKŐ Józsefnek) kéziratban terjedő műve adatait vette át. Több mint fél évszázaddal későbbi a következő irodalmi adat a háromszéki pliocénkori üledékekre vonatkozólag: FANGH (1833) az általa harmadidőszakinak nevezett üledékekben Köpecen barnaszén-előfordulást említett. Ez az adat megkérdőjelezi a BALÓ Ferencnek tulajdonított 1839-re időzített elsőbbséget (VAJDA 1964; KISGYÖRGY 1972a; 1972b; KISGYÖRGY & VAJDA 1972; WANEK 2003) az itteni szén felfedezését illetően. Az viszont hihető, hogy BALÓ volt az első, aki - kovács lévén - saját céljaira termelni kezdte ezeket a szeneket 1839-től. Bányája 1872-ig működött (KISGYÖRGY 1972a) től kezdődően, szórványosan bár, de több helységben elindult ennek a szénnek a bányászata. Sőt, Baróton 1856-ban fúrással is feltárták a szénrétegeket (HERBICH 1859). Így Eduard Albert BIELZ (1857) már nem csak az árapataki kövületlelőhelyet és a köpeci szénelőfordulást említette irodalmi adatokra támaszkodva, de a tekintetbe vett üledékek szénelőfordulásainak listáját Felsőrákos és Altorja [!] helységekkel bővítette. Ezidőtájt indult el az osztrák birodalom 1849-ben alapított Császári és Királyi Földtani Intézete által kezdeményezett geológiai térképezés Erdélyben. A munkálatok részeredményeit közlő Franz HAUER (1859) ismeretei még nem lépték túl a korábbi információkat, sőt a medence fiatalabb harmadidőszaki" földtani képződményeit jellegteleneknek, érdekteleneknek minősítette; Franz RICHTCHOFFEN ( 1859) pedig összemosta az Erdélyi-medence badeni - szarmata üledékeivel és a legrégebbi miocén"-be sorolta azokat. Ellenben ugyan- 634

238 Széntartalmú pliocén üledékek kutatása azon évben Franz HERBICH (1859) - aki már 1856-ban tanulmányozta a köpeci szénbányát (KISGYÖRGY 1972a) - külön írást szentelt az itteni szénelőfordulásoknak, melyben az addigi legrészletesebb és legmegbízhatóbb adatokat közölte a Baróti-medence neogén üledékeiről. Cikkében a széntartalmú képződményeket későmiocén-koriaknak, faunájuk alapján az üledékeket édesvízi, a szeneket pedig - az általa először jelzett - kövült flóra alapján mocsári eredetűeknek minősítette. (Herbich a levéllenyomatokat elküldte F. UNGER bécsi kutatónak meghatározás végett, a flóra-listát pedig még 1866-ban közzétette: Carpinus grandis UNGER, Fagus feroniae UNGER, Planera ungeri Ettingshausen, Ficus dombeyopsis UNGER, Acer saxorum UNGER n. sp., Liquidambar europaeum Al. BRAUN.) Igen pontos az a megállapítása, mely szerint a széntartalmú üledékek a Hargita vulkáni tevékenységének kezdetét követően, de részben annak folyamatos működésével egyidőben keletkeztek. Molluszkafaunalistája még felszínes, de korához viszonyítva meglepően pontos: Dreissenia [ = Dreissena], Neritina [ = Theodoxus], Planorbis [ = Gyraulus] és Paludina [ = Viviparus] nemek jelenlétét említette. Egyúttal ebben a cikkben jelezte az első - szénrétegben talált - gerinces kövületet is, egy hód (Castor fiber) koponyáját. Ami pedig a vízerózió és a földcsuszamlások révén felszínre bukkanó szénelőfordulásokat illeti, azokat Füle, Száldobos, Vargyas, Felsőrákos, Barót, Bibarcfalva, Bodos, [Kis-]Bacon és Szárazajta határából említette. Johann MESCHENDÖRFER (1860) láthatóan nem ismerte HERBICH (és nem csak az ő) eredményeit, mégis sikerrel bővítette a medence pliocén üledékeire vonatkozó korábbi ismereteket, azáltal, hogy Szászmagyorós környékéről kövületlelőhelyt írt le Congeria [ = Dreissena], Paludina [ = Viviparus], Cardium [ = Limnocardium] és Valvata nemek képviselőivel. E faunatársulás alapján az általa már a Persány-hegység K-i peremének egész vonala mentén - Feketehalomtól Apácáig - jelzett és szintén miocénkorinak vélt üledékek keletkezését félsósvizi környezethez kötötte ban jelent meg Franz HAUER és Guido STACHE korszakzáró összegzése Erdély geológiájáról. Természetesen, a két szerző ebbe igyekezett beépíteni a korább felhalmozott ismereteket, így elsősorban FICHTEL, HERBICH és MESCHENDÖRFER említett munkáira és Paul PARTSCH 1825-ben írt, de azóta elkallódott kéziratának anyagára alapoztak. Egyébként Árapatakon már PARTSCH felfigyelt a később Melchior NEUMAYR által Carinifex (= Gyraulus) quadrangulus néven elkülönített endemikus tányércsiga-félére. HAUER és STACHE az ottani fajokat pontosabban próbálta meghatározni, 3 Paludina [ = Viviparus], 1 Neritina [ = Theodoxus] és 1 Congeria [ = Dreissena] fajt azonosítva, de mai szemlélettel csak egy bizonyul helyes besorolásnak: a Paludina [ = Viviparus] sadleri PARTSCH. is 635

239 W ANEK FERENC Figyelemre méltó, hogy maga ORBÁN Balázs ( 1868) is egy új fosszilis lelőhelyre hívta fel a figyelmet, mikor klasszikus művének első kötetében (214 o.) Barót közvetlen szomszédságából (tőle EK-re), a Dugó-patak völgyéből Mastodon-féle fognak és csiga-kövületeknek előfordulását jelezte. Az 1870-es évek elején a medence szénkészleteit felértékelte a Tövis-Brassó vasútvonal harmadik (Segesvár-Brassó), 129 km-es szakaszának június l én elkezdett építése (KISGYÖRGY 1972a; KISGYÖRGY & VAJDA 1972; HORVÁTH & KUBINSZKY 1998). Korábban a BALÓ Ferenc-féle nagyáj-pataki szénbánya után a Barót melletti súgó-pataki bánya termelése indult be ben től mindkettő a fülei vashámor ellátására volt hivatott (KISGYÖRGY 1972a; KISGYÖRGY & VAJDA 1972). HANTKEN Miksa ( 1862) már jelezte, hogy a Füle, Felsőrákos, Köpec és Szárazajta határában ismert széntelepeket komoly szándékkal készülnek művelés alá venni. Az 1860-as években a brassói Segen Gottes vállalat Illyefalván is megkezdte (ugyan kis méretű bányamunkálatokkal) a szén fejtését (VAJDA 1964 ). Ennek ellenére VESZELY Károly ( 1868) és ORBÁN Balázs ( 1868) csak a korábban beindított bányák termeléséről tudósított. SZOMBATHY J. (1874) azonban informálatlanságáról tett tanúságot, amikor az udvarhelyszéki szénbányászat teljes hiánya felett kesergett. Ugyan a fülei vashámor 1867-ben csődbe ment (KISGYÖRGY & VAJDA 1972) - ami a korabeli szénbányászatra mindenképp negatívan hathatott -, de 1871-ben a Brassói Bánya- és Kohóműegylet Baróton új bányát is nyitott, sőt 1872-ben már a marosvásárhelyi központú Erdélyi Kereskedelmi és Hitelbank tulajdonát képező köpeci Samu-főtárna is megnyílt(*** 1874; KISGYÖRGY & VAJDA 1972; ORBÁN 2002). A Köpec-Barót-Vargyas térség széntelepein beindult munkálatok arányaira, és a kilátásokra vonatkozóan az említett bank igazgatósága - idézett emlékiratában - azt állítja, hogy igen számos furások, tárnák és aknák által ténylegesen kimutatva, kétséget nem szenved, hogy e széntelep terjedelme és vastagsága folytán évszázadokig elegendő tüzelő-anyagot fog szolgáltatni Erdély kezdetleges iparának emelésére" ben megalakult az Erdővidéki Bányaegylet RT (KISGYÖRGY & VAJDA 1972), melynek főrészvényese az Erdélyi Kereskedelmi és Hitelbank maradt. Ez a részvénytársaság 1877-ben Barót vidékének széntelepeit a harminchét bányatelkével majdnem kizárólagosan birtokolta (Békésy 1877). Illyefalván önálló kőszénbányamű működött, sőt, egy magánvállalkozó Sepsiszentgyörgy határában is bányatelket vásárolt (HOFFMANN 1897; BÖCKH & GESELL 1898). Van adat arról is, hogy keletebbre, a Kézdivásárhelyhez közeli Csernáton határában is voltak az 1880-as években kitermelési próbálkozások (BÁNYAI 1917). A Barót környéki szén fényes jövőjét HANTKEN Miksa (1878) is hangoztatta. Így nem csoda, ha a XIX. század '70-es éveitől kezdve a Baróti-Brassói-Háromszéki-medence neogén üledéksora a geológusok figyelmének középpontjába került. 636

240 Széntartalmú pliocén üledékek kutatása Az így elindult információáradat első hírmondója természetesen a baróti bányanyitással megbízott (KISGYÖRGY & VAJDA 1972) Dionis STUR (1873), a bécsi Földtani Intézet geológusa tollából született. A még nem sok újdonságot közlő kutatónak volt néhány rétegtanilag fontos, később is igazolt észrevétele, mint például az, hogy a széntelepek feküjében lévő márgák kövületmentesek, míg a fedőben lévők gazdagok. A feltárt rétegek faunagazdagságát azonban az akkor már az Erdélyi Múzeum-Egylet múzeumőreként működő (közben magyar nyelvi tudását szorgalmasan fejlesztő) Franz HERBICH nagymérvű, aprólékos gyűjtése tette nyilvánvalóvá. HERBTCH több mint 1 OOO példányból álló gyűjteményét elküldte Bécsbe, Melchior NEUMA YRnak, meghatározás céljából. Szerencsés összedolgozásnak bizonyult ez a lelkiismeretes, alapos gyűjtő és a nagy rálátású, kitűnő érzékű és felkészültségű paleontológus között. NEUMA YR egy rövid közleményben már 1875 decemberében beszámolt a leletről, azt olyan fényben mutatva be, hogy az élővilág fejlődése és ősföldrajza szempontjából igen jelentős elemeket tartalmaz. Felismerte egyrészt a fauna endémikus jellegét, de másrészt - elsőnek - annak kapcsolatát a kelet-ázsiai, és mindenekelőtt a szlavóniai pliocénkori társulásokkal. Azonban nem téve különbséget a Congeria és Dreissena nemek közt, ezek, illetve a Limnocardiumok jelenléte miatt a társulást pontusinak vélte és a radmanesti faunával rokonította. Nagyon hamar követte a beharangozást Franz HERBICH és Melchior NEUMA YR (1875) közös dolgozatának megjelenése. Ennek földtani részét HERBICH, míg az őslénytanit NEUMA YR írta meg. HERBICH a medence üledékeit a Congeria-s rétegekbe (melyekre Telegdi ROTH Lajos 4 év múlva vezette be az azóta is vitatott pannoniai emelet elnevezést) sorolta, az üledékek lerakódási környezetét jó meglátással édes- vagy enyhén félsósvízi"-nek mondta. Az üledékek kartográfiai elterjedését mai szemmel is teljességében és igen helyesen adta meg, hangsúlyozva, hogy a széntartalmú rétegek a Bodokihegység déli végét a Bodza-völgy vízválasztójával összekötő egyenestől keletre már nem azonosíthatók. Litosztratigráfiailag 3 egységet különített el: egy alsó márgás, szén- és szferosziderit-tartalmút; egy középső agyagos-homokost mészkővel és barnapáttal, melyek a Dreissenidae-k (ő még Congeria-kat emleget) tömeges előjövetelével jellemezhetők; és egy homokos-kavicsos felső szintet. Ez utóbbiról már megállapította, hogy nehéz eldönteni, mennyiben tartoznak a Congeria-s rétegekhez, vagy mennyiben a diluvium"-hoz, azaz a negyedidőszakhoz. Végül részletesen leírta a begyűjtött fauna származási helyeit (a Vargyas melletti Vas-patak és az Árapatak melletti Retkes-patak feltárásait). A NEUMAYR által leírt 15 fajt meghaladó lista 2/3-a új fajnak bizonyult. Később Erich JEKELIUS (1932) igazolta, hogy még így is, ez egy tartózkodó hozzáállás volt. Az ő értelmezését is megzavarta az, hogy a Dreissena és Con- 637

241 W ANEK FERENC geria nemek elválasztása számára nem volt evidencia, ezért nagyon bizonytalanná tette őt a fauna többi elemeinek levantei" jellege. A gordiuszi csomót az UNGER által meghatározott kövült növények rétegtani argumentációjával akarta elvágni. (Mentségére legyen mondva, ez a féle feloldás" a sokak által ma is vitatott korkérdésre máig vissza-visszatér - de erről egy következő dolgozatban részletesen szólunk.) Ilyen mankó segítségével azonban arra hajlott, hogy az alsó szintet akár (részben) a szarmata emeletbe sorolja, de a középsőt - legalább részben - kénytelen volt a levantei"-vel rokonítani. A felső szintben még előbukkanó Congeria" (= Dreissena)-kat nem akarta helybélinek minősíteni, hanem bemosottnak, mivel így is túl nagy intervallumnak tűnhetett számára (is - joggal!) a medence neogén üledékeinek feltételezett lerakódási ideje. Mindazonáltal a Kárpát-kanyarban lévő belső medencék pliocén üledékeinek az első alapos őslénytani feldolgozását végezte el. A közzétett dolgozat nagy érdeklődést keltett a Kolozsvári Tudományegyetem KOCH Antal vezetése alatt álló földtani tanszékén. A fiatal professzor mellett korábban tanársegédként működő KNÖPFER Gyula szokatlanul nagy terjedelmű, alapos elemzést írt az Erdélyi Múzeum-Egylet folyóiratában (1876). A cikkben a szerző már beharangozta HERBICH készülőf élbe ni monográfiáját a Székelyföld földtanáról. KOCH Antal előszeretettel végzett összegzéseket. Erdélyi tartózkodásának negyedik évében közölte az első, Erdély egészére vonatkozó ilyen jellegű munkáját, mely az addig előkerült ősemlős-leleteket vette számba (KOCH 1876). Ebben a medence neogén üledékeiből előkerült maradványok még nagyon szerényen szerepelnek. A HERBICH által azonosított hód-maradványon kívül (melyhez hasonlót Barótról is azonosított KOCH 1879-ben) csak az Angyalosról FORRÓ Sándor által az Erdélyi Múzeum-Egylet gyűjteményébe juttatott Mastodon longirostris" került a jegyzékbe. Ez utóbbi leletet utóbb, a kolozsvári múzeumban, megmutatta Theodor FuCHS (Eperjesről származó, a bécsi Hoffmuseumban dolgozó) geológusnak, aki a leletet a Mastodon aroensis fajba sorolta (FUCHS 1879). (Később Günther SCHLESINGER (1922) FUCHS besorolását igazolta.) KOCH (1879; 1880b) ezt az ormányost - ezúttal már ez utóbbi fajnéwel - Bardócról is meghatározta, egy VASADY Gyula, a Székely Nemzeti Múzeum őre által beküldött fog alapján. Ugyanakkor Köpecről (ugyancsak VASADY jóvoltából) egy kövült őz álkapocstöredékét is leírta (KOCH 1879; l 880a), majd azt egy másik töredékkel (ezúttal GREGUS János bányaigazgató szolgálata révén) (KOCH 1888), valamint egy, a Sepsiszentgyörgyi Múzeumban általa már korábban felfedezett, Köpecről származó ló-maradvánnyal (KOCH 1886) kiegészítette. Ezzel elkezdte a gerinces leletek rendszeres gyűjtését, nyilvántartását a medencében. Közben elkészült, és 1878-ban megjelent HERBICH beharangozott Székelyföld-monográfiája. A munka jelentőségének kidomborítására nem ez a legmeg- 638

242 Széntartalmú pliocén üledékek kutatása felelőbb hely. Művének itt csak a Baróti - Brassói - Háromszéki-medencék pliocénkori üledékeivel kapcsolatos adatairól szólnánk. Ebben a dolgozatban a szerző a medence üledékeit a pontuszi emeletbe sorolta, együtt tárgyalva a Persány-hegység túloldalán, de inkább a Hargita Ny-i lejtőjén előforduló pannoniai üledékekkel. Észre sem vette litológiai és paleontológiai jellegük igen eltérő voltát. A NEUMAYR nézetét, mely szerint az alsó szinttáj a szarmatához tartozna, elvetette. Az időbesorolás témájára visszatérve a levantei jelenlétét ő is valós lehetőségként kezelte, bár ahol azokra folyamatosan (kövületes) pleisztocén képződmények települnek, azokat szinte még a bemutatásból is kizárta, mindenképp élesen elkülönítette a tárgyalt képződményektől. Újabb terepi adatokat is közölt, elsősorban Szentgyörgy (jelezve például az első kisemlős leletet a tárgyalt képződményekből) és általában Háromszék vidékéről, melyek azonban lényegében nem változtatták meg a korább felvázolt összképet. Felfogását a medence üledékeinek koráról s azok azonosságát az Erdélyimedence pannoniai üledékeivel, változatlanul megtaláljuk az erdélyi szász tudományos irodalomban is (BIELZ 1889). A nyugtalan, erdővidéki BUDAI József, aki a budapesti egyetemen SZABÓ József és HANTKEN Miksa tanítványaként szerzett oklevelet, majd később Kolozsváron KOCH Antal asszisztenseként is dolgozott, végül Debrecenben gyümölcsnemesítéssel vált híressé, valószínűleg utolsó éves hallgatóként (W ANEK 1999), szülőfaluja (Bodos) határának feltárásaiban nyarán növényi lenyomatokat és kövült molluszkákat gyűjtött. Ezeket meghatározás végett eljuttatta STAUB Móricnak és Telegdi ROTH Lajosnak, a Magyar Földtani Intézet kutatóinak. STAUB a kapott 316 levéllenyomatot annyira érdekesnek tartotta, hogy azonnal feldolgozta, s december 1-én a Magyarhoni Földtani Társulat ülésén eredményeit bemutatta (STAUB 1880), majd a következő évben, a társulat folyóiratában közzé tette (STAUB 1881 ). Mint annyiszor később, a hely - valószínű lokális - klímája azonban ezt a szerzőt is (UNGERhez, majd később másokhoz hasonlóan) megtréfálta, hisz az általa meghatározott 53 (+ 7 meghatározatlanul maradt) alak alapján arra a következtetésre jutott, hogy az itteni pliocén üledékek (melyeket Herbich a pontusiba sorolt) kora: szarmata. A MTA jóvoltából 1881-ben majd a Földtani Intézet támogatásával 1888-ban és 1890-ben maga is ellátogatott Bodosra és Bibarcfalvára gyűjteni (összesen több mint 4500 példányt), sőt néhány lenyomatot 1883-ban MAITYASOVSZKY Jakabtól is kapott (STAUB 1886; 1889; 1892). De mindvégig kitartott a székelyföldi flóra szarmata kora mellett, csak 1892-ben rendül meg hite, amikor már szarmata- vagy congeria-"emeletbeli képződményekről beszélt. ROTH Lajos ( 1881) a Budaitól kapott anyagban 13 csiga- és 4 kagylófaj maradványát azonosította, melyek közül hármat újként írt le. A Staub meghatá- 639

243 W ANEK FERENC rozta flórát ugyan egyszerűen szármát jellegű"-nek mondotta, de a bizonytalan korbesorolást neki sem sikerült tisztázni, ezért úgy fogalmazott, hogy nem lehet még ez idő szerint a felett határozni, vajon a bodosi Kövespatak-völgy rétegei, melyekből e fauna származik, a pontusi vagy pedig a levantei emelethez számítandók-e, feltéve természetesen, hogy e két emelet itt egyáltalában kimutatható lesz. Legczélszerübb tehát e lerakódásokat egyelőre általánosabban pannoniai rétegeknek elnevezni." 1891-ben két újabb kövült emlős-adat került a medence földtani irodalmába: HALAVÁTS Gyula (1891) Köpecről ismét Castor fiber-maradványról írt, míg KOCH Antal (1891) újból az erdélyi ősemlősök lajstromát állítva össze, először tett említést a még meghatározatlan, később a medence üledékeinek korkérdésében döntő érvként szereplő medveféle maradványokról. Ezeket később Max SCHLOSSER (1899a; 1899b) határozta meg (Parailurus anglicus), illetve írta le mint új fajt (Ursus boeckhi). Érdekes jelezni, hogy a kérdéses üledékek korát akkor HALAVÁTS pontusinak, míg KOCH pannoniainak minősítette. SCHAARSCHMIDT Gyula (1882) (aki később ISTV ÁNFFY-ra magyarított névvel a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem megbecsült növénytan-tanáraként oktatott) Magyarhermányon, csiszolópalában" kovamoszatok (diatomák) gazdag kövült társulatát azonosította. Tulajdonképp 23 fajt határozott meg, melyekről megállapította, hogy egynehánynak kivételével mind kizárólag édesvízi alakok". Ezzel megkezdte ezen mikroflóra tanulmányozását a medence pliocén üledékeiben. Folytatója - pont egy évtized múltán - PANTO CSEK József (1892) volt, aki három helyről: Magyarhermányról, Bodosról és Köpecről közölt (először) csak diatoma-ábrákat. De mintha nem tudott volna előde eredményeiről, a magyarhermányi listájában mindössze 12 faj szerepel, s ezekből csak 2 közös a Schaarschmidt fajaival. Ennél sokkal gazdagabb kovamoszat-flórát azonosított Bodosról (31 taxon), illetve Köpecről (61 taxon). Összesen 86 új fajt és 15 új változatot vezetett be, de ezek szempontjából is Magyarhermány a Hamupipőke. Bár kagylósrákokat (ostracodákat) már HERBICH is emlegetett a medence üledékeiből, az első faj-szerinti meghatározásokat HÉJJAS Imre (1894), KOCH Antal akkori tanársegéde végezte el és közölte. Ezzel minden jelentős kövületcsoport - kivéve a virágport -, mely a medencét kitöltő üledékek korának meghatározásában mind a mai napig szerepet játszik, immáron vizsgálódás tárgyává vált. Új szelek kezdenek ekkortól fújni a Brassói - Baróti - Háromszéki-medence üledékei korának megítélése szemszögéből. Az első fecske BUDAI József dolgozata, melyet szerzője április 8-án olvasott fel (KOCH Antal elnöklete alatt) az Erdélyi Múzeum-Egylet ülésén (***[KOCH A.] 1892). Kár, hogy 640

244 Széntartalmú pliocén üledékek kutatása utóbb nem jelent meg nyomtatásban! Egy - valószínűleg KOCH Antalnak tulajdonítható - rövid beszámolóból értesülhetünk a dolgozat tartalmáról, illetve később, LőRENTHEY Imre (1895a) is hivatkozik Budai tevékenységére. Ezek szerint, 1890-ben BUDAI - akkor mint a kolozsvári egyetem tanársegéde KOCH Antal mellett (WANEK 1999) - az EME megbízásából Erdővidéken gyűjtött paleontológiai anyagot. Ezt mutatta volt be, melyben több egészen új alakot ismert fel". A leletek alapján az ottani rétegösszletet a legfelsőbb harmadkori üledékek"-be sorolta. A felvetés sokkal határozottabban fogalmazódott meg LőRENTHEY Imre (1895a; 1895b) két dolgozatában. Ő is kolozsvári tanársegédi mivoltában került kapcsolatba a medence üledékeivel (WANEK 1999). Számára kapóra jött, hogy előtte (minekután OPPENHEIM [ 1891] pontosította a Congeria és Dreissena nemek közti különbséget) Spiridon BRUSINA (1893) tisztázta a medencéből annyiszor emlegetett Congeria triangularis" ( = Dreissena muensteri) valós mibenlétét. Ezek után könnyű volt neki megfogalmazni: Az eddigi eltérő nézetekkel szemben most már határozottan kimondhatom, hogy az egész szóban lévő képződmény, mind a három szintjével együtt, az alsólevantei emeletbe tartozik. Az eddigi tévedéseknek az volt a fő oka, hogy a Dreissensia cf. Münsteri Brus-t Congeriatriangularis Partsch-nak határozták meg. [.]" (LŐRENTHEY 1895a, 209.). Második dolgozatában (LŐRENTHEY 1895b) nemcsak új terepi adatokkal bővítette a medence üledékeire vonatkozó addigi ismereteket, de két új fajt is bevezetett - ezeket azonban ő nem írta le, de Erich JEKELIUS ( 1932) elsőbbségét tiszteletben tartva, azt a fajt melyet mint újat elismert (Víviparus pseudovukotinovicí), az ő neve alatt vezette be. Természetesen KOCH Antal a korszakot lezáró összesítésében az Erdélyimedence harmadkori képződményeiről (KOCH 1900) LőRENTHEY megállapításai szellemében fogalmazott a Keleti-Kárpátok belső medenceüledékeiről, határozottan levantei koriaknak minősítve azokat. KOCH szövegében külön kiemelte LŐRENTHEY és BUDAI szerepét a szóban forgó üledékek korának pontosításában. Előrevetítette a két kutató monografikus feldolgozását a medence üledékeiről illetve őslénytanáról; annak - legalább részbeni - kéziratát fel is használta, hiszen 7 LőRENTHEY által elnevezett, de még le nem írt kövült puhatestűt is bevett faunalistájába. A jelzett monografikus feldolgozás azonban soha nem került nyomdába. 641

245 W ANEK FERENC Irodalom - References BÁNYAI J. (1917): Kézdivásárhely vidéke Háromszék vármegyében. = Földt. Közi. XXVll/ Budapest. BÉKÉSY K. (1877): Az erdővidéki barnaszénbánya. Stein, Kolozsvár. 61. BENKŐ F. (1786): Magyar minerologia az az a' kövek' 's értzek' tudománya. Ref. Koll. Kolo'sváratt BENKŐ J. (1999): Transsilvania specialis. Erdély földje és népe. Fordította, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi SZABÓ György. Kriterion, Bukarest - Kolozsvár BIELZ, E. A. (1857): Handbuch der Landeskunde Siebenbürgens. Filtsch Veri. Hermannstadt BIELZ, E. A. (1889): Die in Siebenbürgen vorkommenden Mineralien und Gesteine. = Verh. u. Mitt. d. Sieb. Ver. f Natur-wiss. z. H-st. XXXIX/l. 82. Hermannstadt. BÖCKH J. - GESELL S. ( 1898): A magyar korona országai területén mivelésben és feltárófélben levő nemesfém, érez, vaskő, ásványszén, kősó és egyéb értékesíthető ásványok előfordulási helyei. = MKFI kiadv. Budapest. 60. BRUSINA, S. (1893): Congeria ungula caprae (Münst.), C. simulans Brus. n. sp. und Dreissensia Münsteri Brus. n. sp. = Verhandl. d. k. k. geol. R.A. 1893/ Wien. FANGH (1833): Uibersicht. Der Gebirgsformationen in Siebenbürgen und den angranzenden Theilen von Ungarn und der Bukowina, mit Angabe der darin vorkommenden Bergwerke. = Transsilvania, Hermannstadt. FICHTEL, J. E. (1780): Beytrag zur Mineralgeschichte von Siebenbürgen. /. Nachrichten von den Versteinerungen des Gro/Jfürsenthums Siebenbürgen... Raspischen Buhchandl. Nürnberg FUCHS, T. ( 1879): Beitrage zur Kenntniss der pliocaenen Saugetieren-fauna Ungarns. = Verhandl. d. k. k. geol. R.A Wien. HALAVÁTS Gy. ( 1891): A magyarországi fossil hódmaradványok. = Term.rajz. füz. XIV Budapest. HANTKEN M. (1862): Kőszén-telep keresések Erdély különböző pontjain. V. tudósítás. A Görgény Sz.-Imre környékén megkezdett bányászati-földismei búvárlatok végrehajtásáról.= EME Évk. 11/ Kolozsvár. HANTKEN M. - PRUDNIKI (1878): A magyar korona országainak széntelepei és szénbányászata. Légárdi testvérek, Budapest HAUER, F. (1859): Vorlage der geologischen Karte von Ost-Siebenbürgen. = /ahrb. d. k. k. geol. R.A. 10. Verhandl Wien. HAUER, F. - STACHE, G. (1863): Geologie Siebenbürgens. Braunmüller Ed., Wien

246 HÉJJAS 1. Széntartalmú pliocén üledékek kutatása (1894 ): Új adatok Erdély fossil Ostracoda-faunájához = Oni. Term.tud. Ért. II. sz. XIX (XVl)/l Kolozsvár. HERBICH, F. (1859): Über die Braunkohlenformation in Ostsiebenbürgen. = Österr. Z. f Berg- u. Hüttenwesen. VII. 155, Wien. HERBICH, F. (1866): Geologische Streifungen im Altdurchbruche zwischen Felső- und Alsó-Rákos. = Verh. u. Mitt. d. Sieb. Ver. f Natur-wiss. z. H-st. XVII/ Hermannstadt. HERBICH, F. (1878): A Székelyföld földtani és őslénytani leírása. = MKFI Évk. V/ Budapest. HERBICH, F. - NEUMAYR, M. (1875): Beitrage zur Kenntniss fossiler Binnenfaunen. VII. Die Süsswasserablagerungen im südöstlichen Siebenbürgen. = fahrb. d. k. k. geol. R.A. 25/ , Wien. HOFFMANN G. ( 1897): Az erdővidéki barnaszénbányászat. = Erdély. VI , Kolozsvár. HORVÁTH F. - Kubinszky M. (1998): Magyar vasúti építkezések Erdélyben. MÁV Rt., Budapest JEKELIUS, E. (1932): Die Molluskenfauna der dazischen Stuf e des Beckens von Bra~ov. = Mem. lnst. Geol. Rom. II Bucure~ti. KISGYÖRGY Z. ( 1972a): Evolu~ia exploatarilor de lignit in bazinul Baraolt. = Aluta, IV Sf. Gheorghe-Sepsiszentgyörgy. KISGYÖRGY Z. (1972b): A százéves köpeci bánya. - Korunk. XXXI/ Kolozsvár. KISGYÖRGY Z. - VAJDA L. (1972): Köpecbánya Sepsiszentgyörgy KNÖPFER Gy. (1876): Dr. Herbich F. és Dr Neumayr M. Die Süsswasserablagerungen im südlichen Siebenbürgen" című dolgozatának ismertetése. - Erd. Muz. IIl/ Kolozsvár. KOCB A. (1876): Erdély ősemlős maradványai és az ősemberre vonatkozó leletei. = EME Évk. új folyam. V Kolozsvár. KOCH A. (1879): Második pótlék Erdély ősemlősei és az ősemberre vonatkozó leleteinek kimutatásához. = Orv.-Term.tud. Ért. II. sz. (IV)l/ Kolozsvár. KOCH A. ( 1880a): Fossil őz (Cervus capreolus L. foss.) maradvány a köpeczi lignitből. = Orv.-Term.tud. Ért. fi.sz. 11/ Kolozsvár. KOCH A. ( 1880b): Mastodon Arvensis Croiz. zápfoga Bardóczról. = Orv. Term.tud. Ért. II. sz. 11/ Kolozsvár. KOCH A. (1886): Harmadik pótlék Erdély ősemlősei és az ősemberre vonatkozó leleteinek kimutatásához. = Orv.-Term.tud. Ért. II. sz. (Xl) VIIl/l Kolozsvár. 643

247 W ANEK FERENC KOCH A. ( 1888): Negyedik pótlék Erdély ősemlősei és ősemberi eszközök kimutatásához.= Orv.-Term.tud. Ért. II. sz. (XIII) X/ Kolozsvár. KOCH A. (1891): Erdély ősemlőseinek átnézete. = Orv.-term. vizsg. vándorgyűl. munk. XXV. Nagyvárad Budapest. KOCH A. (1900): Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. II. Neogen csoport. - MKFI, Budapest LőRENTHEY 1. (1895a): A székelyföldi szénképződmény földtani viszonyairól. - Orv.- Term.tud. Ért. II. sz. (XX) XVIl/ Kolozsvár. LŐRENTHEY 1. ( l 895b): Újabb adatok a székelyföldi szénképződmény földtani viszonyairól.= Oni.-Term.tud. Ért. II. sz. (XX) XVIl/ Kolozsvár. MESCHENDÖRFER, J. (1860): Die Gebirgsarten im Burzenland. = Verh. u. Mitt. d. Sieb. Ver. F. Natur-wiss. z. H-st. XI/11, , Hermannstadt. NEUMA YR, M. (187 5): Tertiare Süsswasserablagerungen im südöstlichen Siebenbürgen. = Verlwndl. d. k. k. geol. R.A Wien. OPPENHEIM, P. (1891): Die Gattung Dreissena van Beneden und Congeria Parsch, ihre gegensichtigen Beziehungen und ihre Verbreitung in Zeit und Raum. = Zeitschr. d. Deutsch. Geol. Ges. XLllI/ Berlin. ORBÁN B. (1868): A Székelyföld leírása tönénelmi, régészeti, természetrajzi s né,r ismei szempontból. Első kötet. Udvarhelyszék. Ráth Mór kiadása, Pest ORBÁN B. (2002): Kiegészítések a Székelyföld leírásához. Háromszék. [LÉNÁRD Anna kísérőtanulmányával]. Charta, Sepsiszentgyörgy PANTOCSEK, J. (1892): Beitrage zur Kenntnis der fossilen Bacillarien Ungarns, III. - MKFI, 42 pl. Budapest. RICHTHOFEN, F. (1859): Über das Hargitta-Trachitgebirge. = fahrb. d. k. k. geol. R.A. 10. Verhandl Wien. ROTH L. ( 1881 ): Adalék a székelyföldi neogen édesvízi lerakódások faunájának ismeretéhez. = Földt. közi. XI/l Budapest. SCHAARSCHMIDT Gy. (1882): Fossil bacillariaceák hazánkból. = Magy. növ. lapok, VI./ 64-65, Kolozsvár. [Újraközölve: Földt. ért. Ill Budapest.] SCHLESINGER, G. (1922): Die Mastodonten der Budapester Sammlungen (Untersuchungen über Morphologie, Phylogenie, Ethologie und Stratigraphie europaischer Mastodonten). = Geol. Hung. 11/I. Budapest SCHLOSSER, M. (1899): Paraliurus anglicus és Ursus Böckhi a baróth - köpeczi lignitből. = MKFT Évk. XIII/ Budapest. SCHLOSSER, M. (1899): Über die Barenahnlichen Formen des europfüschen Tertiar. = Palaeontogr. XLVI Stuttgart. STAUB M. (1880): Die von J. Budai bei Bodos gesammelten Pflanzenversteinerungen. = Földt. közi. X Budapest. 644

248 Széntartalmú pliocén üledékek kutatása STAUB M. (1881): Adalék a Székelyföld fossil florájához. = Földt. közi. Xl/1-3, Budapest. STAUB M. ( 1886): A m. kir. földtani intézet fitopaleontologiai gyüjteményének állapota az év végén. = MKFI évi jel ről, , Budapest. STAUB M. (1889): A m. kir. földtani intézet fitopaleontologiai gyüjteményének szaporodása az 1887 és 1888-iki évek folyamán. = MKFI évi jel ról Budapest. STAUB M. (1892): A m. kir. földtani intézet fitopaleontologiai gyűjteményének szaporodása az és 1890-iki évek folyamán. = MKFI évi jel ről, , Budapest. STUR, D. (1873): Eine bemerkswerte Ablagerung ím Hangenden der Congerienschichten bei Köpecz. = Verhandl. d. k. k. geol. R.A. 1873/ Wien. SZOMBATHY J. (1874): Udvarhelyszék és Udvarhely város. Honismereti vázlat. =Székelyudvarhelyi Főreálisk. Ért re. Székelyudvarhely VAJDA, L. (1964 ): Inceputurile dezvoltarii mineritului de carbuni in Transilvania. = Acta Mus. Napocensis, 1.. Cluj VESZELY K. (1868): A baróti plébánia. Römer, Brassó WANEK F. ( 1999): Koch Antal asszisztensei a Kolozsvári Tudományegyetemen. = CSEKE P. - HAUER Melinda (szerk.): 125 éves a kolozsvári egyetem. Kolozsvár WANEK F. (2003): Az erdélyi szénbányászat kezdetei. = A Közp. Bány. Múz. közi Sopron. * * * (1874): Emlékirat a baróthi barnaszéntelepről. Imreh S. Ref. Főtanf Marosvásárhely. 24. * * * [KOCH A.] (1892): Jegyzőkönyvi kivonatok a megtartott természettudományi szakülésekről. = Orv.-Term.tud. Ért. II. sz. (XVII) XIV/ Kolozsvár. WANEK Ferenc Sapientia EMTE, Kolozsvár, Környezettudományi Tanszék wanek.ferenc@sapientia.ro 645

249 W ANEK FERENC Persánver Gebirges. Vargyas Tha.l. w kép. A Vargyas-patak rétegsora Herbich F. (1875) nyomán: 1. krétakori képződmények; 2. márga és kőszénképlet; 3. kövületes homokpad; 4. Congeria"-s {=Dreissena-s), szferosziderites agyagok; 5. vasas homok- és kavicsösszlet 2. kép. Viviparus pseudovukotinovici Lőrenthey a Sepsiszentgyörgy melletti Debren-patakából - Jekelius, E. (1932) nyomán

250 Széntartalmú pliocén üledékek kutatása 3. kép. Kovamoszatok (Diatoma) a Köpec környéki pliocén kovaföldszintjéből, melyeket Pantocsek J. (1892) Buday József (a baloldali három) és Koch Antal (a jobboldali három) tiszteletére nevezett el 4. kép. Az Ursus boeckhi Schlosser fogazata Köpecről - Schlosser, M. (1899) nyomán

251 W ANEK FERENC 5. kép. Koch Antal arcképe 6. kép. Lőrenthey Imre

252 A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2005 A KÖTET MUNKATÁRSAI - AUTHORS -AUTORll VOLUMULUI ALBERT Csilla egy. tanársegéd Sapientia EMTE, Csíkszeredai Kar R Csíkszereda, Szabadság tér 1. tel.: ; fax: albertcsilla@sapientia.siculorum.ro; BALÁZS Enikő R Gyergyóremete, Balás Jenő u. 55. balazseniko@vipmail.hu BÁLINT Laura KURZIA Kutatócsoport R Csíkszereda, Nárcisz sétány 3/B/4. balintlaura@excite.com DR. CSAPÓ János egyetemi tanár Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar Kémiai Intézet, Biokémiai és Élelmiszerkémiai Tanszék HU-7400 Kaposvár, Guba S. u. 40. tel.: ; fax: csapo@mail.atk.u-kaposvar.hu; DR. DEÉ NAGY Anikó tudományos kutató Teleki Téka/ Teleki-Bolyai Könyvtár Marosvásárhely, Gecse Dániel/ Bolyai u. 17. teleki-teka@nextron.ch DEMETER László egy. tanársegéd Sapientia EMTE Csíkszereda, Műszaki és Természettudományi Tanszék R Csíkszereda, Szabadság tér 1. demetcrlaszlo@sapientia.siculorum.ro 649

253 A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2005 GYÖRGY Éva egy. tanársegéd Sapientia EMTE, Csíkszereda R Csíkszereda, Szabadság tér 1. JÁNOSI Csaba geológus mérnök Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület R Csíkszereda (Miercurea Ciuc), Szív u. 3/14. JÁNOSI Kincső ökológus Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület R Csíkszereda (Miercurea Ciuc), Szív u. 3/14. MARA Gyöngyvér egy. tanársegéd Sapientia EMTE Csíkszereda, Műszaki és Természettudományi Tanszék R Csíkszereda, Szabadság tér 1. MÁTHÉ István egy. tanársegéd Sapientia EMTE Csíkszereda.Műszaki és Természettudományi Tanszék R Csíkszereda, Szabadság tér 1. DR. ORBÁN Sándor egyetemi tanár Eszterházy Károly Főiskola, Növénytani Tanszék H-3300 Eger, Leányka út 6. PÁLFALVI Pál főiskolai tanár Benedek Elek Tanítóképző Főiskola R Székelyudvarhely, Márton Áron tér 2. PÉTER Éva vegyész üzemmérnök Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület R Csíkszereda, Kossuth Lajos u. 30/

254 Russu Tibor KURZIA Kutatócsoport R Csíkszereda, Nárcisz sétány 3/B/4. SALAMON Rozália egy. tanársegéd Sapientia EMTE, Csíkszeredai Kar R Csíkszereda, Szabadság tér 1. tel.: ; fax: A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2005 SZÉKELY Gabriella egy. tanársegéd Sapientia - EMTE Csíkszereda, Műszaki és Természettudományi Tanszék R Csíkszereda, Szabadság tér l. szekelygabriella@sapientia.siculorum.ro DR. TÓTHMÉRÉSZ Béla egyetemi tanár Debreceni Egyetem, Ökológiai Tanszék H-4010 Debrecen, Pf. 71. tothmerb@delfin.klte.hu DR. URÁK István adjunktus Sapientia EMTE, Természettudományi Tanszék R Kolozsvár, Mátyás király u. 4. istvan.urak@milvus.ro WANEK Ferenc adjunktus Sapientia EMTE Kolozsvár, Környezettudományi Tanszék R Kolozsvár (Cluj-Napoca), str. Deva 19 wanek.f erenc@sa pien tia. ro 651

255 Felelős kiadó: Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója Tipográfia, nyomdai előkészítés: Gutenberg Műhely, Csíkszereda Nyomdai munkálatok: F&F International, Gyergyószentmiklós ISSN

256

257

258