BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM

Átírás

1 EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, XXX [ ](2013) XXX draft BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM Útmutató az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvhez 8. cikk: energetikai auditok és energiagazdálkodási rendszerek COURTESY TRANSLATION OF SWD(2013) 447 FINAL HU HU

2 Tartalomjegyzék A. BEVEZETÉS... 2 B. JOGI ÉS SZAKPOLITIKAI HÁTTÉR... 3 C. AZ ENERGETIKAI AUDITOK ÁLTALÁNOS ELÉRHETŐSÉGÉNEK ELŐMOZDÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS KÖTELEZETTSÉG... 5 D. A NAGYVÁLLALATOKRA VONATKOZÓ, A RENDSZERES ENERGETIKAI AUDITOK ELVÉGZÉSÉRE IRÁNYULÓ KÖTELEZETTSÉG... 6 D1. A kötelezettség hatálya... 6 E. A MAGAS SZÍNVONALÚ AUDITOK BIZTOSÍTÁSA E1.... Szakértelem, ideértve a belső szakértők vagy energetikai auditorok alkalmazását, nemzeti felügyelet E2. Teljesítendő minimumkövetelmények F. ENERGETIKAI AUDITOROK KÉPESÍTÉSÉRE SZOLGÁLÓ KÉPZÉSI PROGRAMOK ÉS MEGFELELŐ MINŐSÍTÉSI, AKKREDITÁCIÓS ÉS TANÚSÍTÁSI RENDSZEREK HOZZÁFÉRHETŐSÉGE G. A KKV-KAT ENERGETIKAI AUDIT ELVÉGEZTETÉSÉRE ÖSZTÖNZŐ PROGRAMOK KIDOLGOZÁSÁRA VONATKOZÓ KÖTELEZETTSÉGEK ÉS A TUDATOSSÁG NÖVELÉSE A HÁZTARTÁSOK KÖRÉBEN H. NEMZETI TÁMOGATÁSI RENDSZEREK

3 8. CIKK: ENERGETIKAI AUDITOK ÉS ENERGIAGAZDÁLKODÁSI RENDSZEREK A. BEVEZETÉS 1. Az energetikai audit : olyan meghatározott módszerrel végzett eljárás, amelynek célja megfelelő ismeretek gyűjtése valamely épület vagy épületcsoport, ipari vagy kereskedelmi művelet vagy létesítmény, illetve magán- vagy közszolgáltatás energiafogyasztási profiljára vonatkozóan, továbbá amely meghatározza és számszerűsíti a költséghatékony energiamegtakarítási lehetőségeket, és beszámol az eredményekről (lásd a 2. cikk 25. pontjában foglalt fogalommeghatározást). 2. Az energetikai auditok az energiamegtakarítások elérésének nélkülözhetetlen eszközei. Az aktuális energiafogyasztás értékeléséhez és a különféle energiamegtakarítási lehetőségek feltárásához van rájuk szükség. Ezek alapján konkrét megtakarítási intézkedéseket javasolhatnak a vezetőség, az állami hatóságok vagy a lakástulajdonosok számára. Emellett az energetikai auditok lehetővé teszik a fejlesztési lehetőségek feltárását és kiemelését vagy rangsorolását. Ezáltal az energetikai auditok megszüntetik az energiahatékonyság egyik fő akadályát képező információhiányt. 3. Az energiamegtakarítási lehetőségek felismerése és a további intézkedésekkel kapcsolatban javasolt ajánlások révén az auditok az energiahatékonysági szolgáltatások piacának fejlesztését is lehetővé teszik. Az energetikai auditok eredményeképpen többek között javasolhatják a háztartásokban az ablakcserét, a gyárakban a csövek szigetelését, illetve a kereskedelmi célú épületekben átfogó energiagazdálkodási rendszer létrehozását. Emellett az energetikai auditok nem csak a műszaki megoldásokra, például a cserékre vagy felújításokra irányulnak, mivel az ipari és kereskedelmi üzemeltetéssel kapcsolatban is vannak jelentős fejlesztési lehetőségek, például hatékonyabb üzemeltetés, valamint az üzemeltetési eljárások és az ellenőrzési paraméterek folyamatos optimalizálása, logisztikai és elrendezési optimalizálás és karbantartási tervezés. Az energetikai auditok egy átfogóbb környezeti audit részét is képezhetik, amely figyelembe veszi a raktározási lehetőségeket, a távfűtési vagy távhűtési hálózatokhoz való csatlakozást, vagy a keresletoldali válaszintézkedések lehetőségét az ipari és kereskedelmi célú épületekben. A magán- vagy közszolgáltatásokkal, például a városi tömegközlekedési rendszerrel kapcsolatban is végezhetnek energetikai auditot, amely segítségével feltárják a költséghatékony energiamegtakarítási lehetőségeket. 4. Egy energiagazdálkodási rendszer bevezetéséhez a vállalkozásoknak részletes energiapolitikai felülvizsgálatot kell végezniük, amely szintén az energiamegtakarítási lehetőségek módszeres feltárásához és bejelentéséhez vezet. Ez a környezetgazdálkodási rendszereket alkalmazó vállalkozásokra is vonatkozhat. 5. Az energiahatékonyságról szóló, október 25-i 2012/27/EU irányelv 1 (energiahatékonysági irányelv, a továbbiakban: az energiahatékonyságról szóló irányelv, vagy: az irányelv) 8. cikke előírja a tagállamok számára az alábbi fő kötelezettségek betartását: a) magas színvonalú és költséghatékony energetikai auditok elérhetőségének előmozdítása minden végső felhasználó számára, amely auditok megfelelnek a VI. 1 Az Európai Parlament és a Tanács október 25-i 2012/27/EU irányelve az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2012/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, HL L 315., , 1. o. 2

4 mellékletben meghatározott minimumkövetelményeknek, és amelyeket képesítéssel és/vagy akkreditációval rendelkező szakértők végeznek el, vagy független hatóságok felügyelnek; b) a VI. mellékletben meghatározott minimumkövetelményeknek megfelelő, kötelező és rendszeres auditok elvégzésének biztosítása a nagyvállalatoknál, amely auditokat képesített és/vagy akkreditált szakértők végeznek el, vagy független hatóságok felügyelnek; c) átlátható és megkülönböztetésmentes minimumkövetelmények meghatározása az energetikai auditok tekintetében az irányelv VI. melléklete alapján; d) a nemzeti jogszabályokban követelmények meghatározása az energetikai auditorok és a nemzeti hatóságok által végzett felügyelet vonatkozásában; e) programok kidolgozásának biztosítása annak érdekében, hogy a kis- és középvállalkozásokat (kkv-k) is energetikai auditok elvégeztetésére, ezt követően pedig az ezen auditokban foglalt ajánlások végrehajtására ösztönözzék; és f) olyan programok kidolgozásának biztosítása, amelyek segítségével ráébreszthetik a háztartásokat az energetikai auditok elvégeztetésének előnyeire. A cikk meghatározza az ajánlott intézkedések végrehajtásával kapcsolatos ösztönzőkre vonatkozó rendelkezés hatályát. B. JOGI ÉS SZAKPOLITIKAI HÁTTÉR 6. A tagállamok energetikai auditokkal kapcsolatos kötelezettségei már az energetikai szolgáltatási irányelvben 2 is szerepeltek, de az energiahatékonyságról szóló irányelv értelmében erősebb a kötelező jellegük, és a nagyvállalatok számára kötelezőek az auditok. Az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv (a korábbi 2002/91/EK irányelv átdolgozott változata, a továbbiakban: EPBD ) 3 is tartalmaz rendelkezéseket a szakértők képesítése, a független irányítási rendszerek és minőségbiztosítás, valamint az energiahatékonysági tanúsítványok vonatkozásában. Alább ismertetjük e rendelkezések közötti kapcsolatot. 7. Az irányelv 8. cikkének (1) és (4) bekezdése szerint a tagállamok két fő kötelezettsége a következő: az energetikai auditok elérhetőségének elősegítése és annak biztosítása, hogy a nagyvállalatok rendszeren elvégezzék az energetikai auditokat. Habár még új a nagyvállalatok arra vonatkozó kötelezettsége, hogy rendszeresen energetikai auditot végezzenek, az energetikai szolgáltatási irányelv 12. cikke már tartalmazott hasonló kötelezettséget, amely szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy minden végső fogyasztónak beleértve a kisebb háztartási, a kereskedelmi és a kis- és középméretű ipari ügyfeleket is hatékony, jó minőségű energiaauditálási rendszerek álljanak rendelkezésére, amelyek kivitelezése független módon történik. Amennyiben az energetikai auditok kereskedelmileg nem elérhetőek bizonyos piaci szegmensek, például a háztartások számára, a tagállamok kötelesek biztosítani ilyen auditok rendelkezésre állását. Az energiahatékonyságról szóló irányelv emellett további, szakértelemmel és felügyelettel kapcsolatos követelményeket vezetett be az energetikai auditok tekintetében, valamint előírta a tagállamok számára olyan programok kidolgozásának biztosítását, amelyek az energetikai auditokban való részvételre ösztönzik a kkv-kat, és felhívják a háztartások figyelmét az auditokra. Az energetikai szolgáltatási 2 Az Európai Parlament és Tanács április 5-i 2006/32/EK irányelve az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, HL L 114., , 64. o. 3 Az Európai Parlament és a Tanács május 19-i 2010/31/EU irányelve az épületek energiahatékonyságáról (átdolgozás), HL L 153., , 13. o. 3

5 irányelv 12. cikkének (3) bekezdése szerint az olyan rendszerekből adódó auditokat, amelyek az érdekelt felek szervezetei és az érintett tagállam által az energetikai szolgáltatási irányelv 6. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összhangban kijelölt szerv között létrejött önkéntes megállapodásokon alapulnak, úgy kell tekinteni, mint amelyek teljesítették az energetikai auditok elérhetőségével kapcsolatos tagállami követelményeket. Az energiahatékonyságról szóló irányelv 8. cikkének (2) és (5) bekezdése szerint a tagállamok továbbra is köthetnek önkéntes megállapodást az energetikai auditok elvégzéséről, a kkv-k és a nagyvállalatok esetében egyaránt. 8. Az EPBD 11. cikke az épületek energiahatékonyságát igazoló tanúsítási rendszer létrehozására kötelezi a tagállamokat. Ez lehetővé teszi az érintett épület tulajdonosai vagy bérlői számára, hogy értékeljék az épület energiahatékonyságát, és hogy azt összehasonlíthassák más épületekével. Az energetikai szolgáltatási irányelv 12. cikke szerint az épületek energiahatékonyságáról szóló, 2002/91/EK irányelv 4 7. cikkének megfelelő igazolást egyenértékűnek kell tekinteni az energetikai szolgáltatási irányelv 12. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt követelményeknek megfelelő energiaaudittal. Figyelembe véve azonban, hogy az energiahatékonyságról szóló irányelv 8. cikke értelmében az energetikai auditok hatálya tágabb, az energiahatékonyságról szóló irányelv már nem tartja fenn ezt az egyenértékűséget. 9. Ezért az EPBD 11. cikkének megfelelő energiahatékonysági tanúsítás, valamint a 14., illetve 15. cikkének megfelelő vizsgálatok nem tekinthetőek automatikusan egyenértékűnek az energiahatékonyságról szóló irányelv 8. cikke értelmében végzett energetikai auditokkal (amelyek például az energiafogyasztással és a villamos energiára vonatkozó terhelési profilokkal kapcsolatos mért adatokra épülnek, adott esetben megvizsgálják az ipari műveleteket vagy létesítményeket, ideértve a szállítást, és lehetővé teszik a részletes és hitelesített számításokat a potenciális megtakarításokról való tájékoztatás érdekében). Lehetséges azonban, hogy bizonyos esetekben (például ha egy nagyvállalat irodaépületeit auditálják) egy adott tagállamban az EPBD értelmében elvégzett tanúsítás és/vagy vizsgálatok teljesítik az energiahatékonyságról szóló irányelv 8. cikkében és VI. mellékletében foglalt követelményeket. 10. Az energetikai szolgáltatási irányelv 8. cikke kimondja, hogy a tagállamok amennyiben azt szükségesnek ítélik biztosítják a megfelelő minősítési, akkreditációs és/vagy tanúsítási rendszerek hozzáférhetőségét az energetikai auditokat végző szolgáltatók számára. A 8. cikk rendelkezéseinek kiegészítéseképpen az energiahatékonyságról szóló irányelvnek a megfelelő minősítési, akkreditációs és tanúsítási rendszerek hozzáférhetőségéről szóló 16. cikke kimondja, hogy amennyiben valamely tagállam úgy ítéli meg, hogy a technikai hozzáértés, objektivitás és megbízhatóság nemzeti szinten nem megfelelő, december 31-ig biztosítja tanúsítási rendszerek és/vagy egyenértékű képesítési rendszerek ezen belül adott esetben megfelelő képzési programok hozzáférhetőségét az energetikai auditokat végző szolgáltatók számára. 11. A tanúsítási szempontok az EPBD-ben is szerepelnek. A 17. cikke megállapítja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az épületek energiahatékonysága tanúsításának, valamint a fűtési rendszerek és a légkondicionáló rendszerek helyszíni vizsgálatának elvégzésére független módon, képesített, és/vagy elismert szakértők által kerüljön sor, akik akár önálló vállalkozóként működnek, akár közjogi szervek vagy magánvállalkozások alkalmazottai. A szakértőket szakértelmük figyelembevételével kell akkreditálni. Ez a cikk előírja, hogy a tagállamoknak a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenniük a képzésre 4 Az Európai Parlament és a Tanács december 16-i 2002/91/EK irányelve az épületek energiateljesítményéről, HL L 1, , 65. o. 4

6 és akkreditálásra vonatkozó információkat. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nyilvánosság számára hozzáférhető legyen azon akkreditált vállalatok rendszeresen frissített jegyzéke, amelyek ilyen szakértők szolgáltatásait kínálják. Hasonlóképpen, az energiahatékonyságról szóló irányelv tájékoztatásról és képzésről szóló 17. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell a rendelkezésre álló energiahatékonysági mechanizmusokra, pénzügyi és jogi keretekre vonatkozó információk széleskörű terjesztését a megfelelő piaci szereplők, például a fogyasztók vagy a környezetvédelmi és energetikai auditorok részére. 12. Adott esetben a bizottsági szolgálatok arra ösztönzik a tagállamokat, hogy feltárják az energiahatékonysági irányelv 8. cikkének átültetése és végrehajtása, valamint az EPBD (különösen a 17. és a 18. cikk 5 ) végrehajtása közötti szinergiákat, különösen a nemzeti jogszabályok értelmében létrehozott nemzeti felügyeleti hatóságok tekintetében, annak biztosítása érdekében, hogy az energetikai auditok költséghatékonyak legyenek és végrehajtásukat bizonyos minősítési kritériumoknak megfelelően képesítéssel és/vagy akkreditációval rendelkező szakemberek végezzék független és költséghatékony módon, vagy pedig a nemzeti jogszabályoknak megfelelően független hatóságok hajtsák végre és felügyeljék. Ezek a minősítési kritériumok azonban nagyban eltérhetnek egymástól, mivel az energetikai auditok hatálya az energiahatékonyságról szóló irányelv értelmében tágabb, mint az épületek EPBD értelmében történő tanúsításának hatálya. Az energiahatékonyságról szóló irányelv értelmében például az energetikai auditok középpontjában még az épületek és háztartások esetén is nemcsak az épületek műszaki jellemzői állnak, hanem kiterjednek például a villamosenergia-felhasználásra és a szokások megváltozására, például a lakók tevékenységének az energiafogyasztásra gyakorolt hatására. 13. A bizottsági szolgálatok továbbá arra ösztönzik a tagállamokat, hogy az energiahatékonyságról szóló irányelv és az EPBD jogi rendelkezéseinek átültetése és végrehajtása során tárják fel a szinergiákat és biztosítsák az összhangot az említett irányelvekben meghatározott minősítési/tanúsítási kritériumok és rendszerek között. Ennek megfelelően az energiahatékonyságról szóló irányelv keretében a képesített energetikai auditorokat el lehet ismerni az épületekben energiahatékonysági tanúsítást végző képesített szakemberként. Emellett az épületekben energiahatékonysági tanúsítást végző képesített szakemberek számára képzést lehet tervezni, hogy képesített energetikai auditorok lehessenek. 14. Ezen útmutató célja, hogy iránymutatást nyújtson a tagállamoknak az energiahatékonyságról szóló irányelv 8. cikkének alkalmazásáról. Az útmutató a Bizottság nézeteit közli, nem módosítja az irányelv joghatásait, és nem érinti a 8. cikk Bíróság által megfogalmazott kötelező erejű értelmezését. C. AZ ENERGETIKAI AUDITOK ÁLTALÁNOS ELÉRHETŐSÉGÉNEK ELŐMOZDÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS KÖTELEZETTSÉG 15. Az energiahatékonyságról szóló irányelv 8. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a költséghatékony, magas színvonalú olyan energetikai auditok elérhetőségét minden végső felhasználó számára, amelyeket a) minősítési kritériumoknak megfelelően képesítéssel és/vagy akkreditációval rendelkező szakemberek végeznek független módon; vagy amelyeket b) a nemzeti jogszabályoknak megfelelően 5 Ezek a cikkek a független szakértőkre, illetve a független ellenőrzési rendszerre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak. 5

7 független hatóságok hajtanak végre és felügyelnek. Ezeket a kritériumokat (költséghatékonyság, képesítéssel/akkreditációval rendelkező szakemberek általi végrehajtás, független hatóságok általi felügyelet) a tagállami programokkal például információs kampányokkal vagy más támogatási fellépésekkel ösztönzött, valamint a 8. cikk (4) bekezdésében említett energetikai auditokra kell alkalmazni (lásd a D1. szakaszt). Következésképpen, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az energetikai auditok minden végső felhasználó számára elérhetőek legyenek, és ellenőrizniük kell, hogy megfelelnek-e a fent említett kritériumoknak. A 8. cikk (1) bekezdése nem tartalmaz konkrét kötelezettséget az energetikai auditok elvégzésére. 16. Az energetikai auditokat vagy képesített, vagy pedig akkreditált szakembereknek kell elvégezniük. Az akkreditáció hatósági tevékenység, amely biztosítja a megfelelőségértékelő szervezetek műszaki felkészültségének folyamatos ellenőrzését. Biztosítja, hogy a szakemberek által elvégzett auditok megfeleljenek az energiahatékonyságról szóló irányelv VI. mellékletében foglalt követelményeknek. Habár lehet képesített szakembereket alkalmazni, könnyebb lehet akkreditációval igazolni a szakértelmüket, mint minősítési rendszerekkel. A 765/2008/EK rendelet 6 meghatározza az akkreditáció fogalmának európai uniós értelmézését. Meg kell azonban jegyezni, hogy a 765/2008/EK rendelet értelmében az akkreditációt inkább jogi személyeknek, nem pedig természetes személyeknek adják meg. A minősítést ezért inkább azokra az esetekre kell alkalmazni, amikor természetes személy kíván szakemberként tevékenykedni A 8. cikk (1) bekezdése a magas színvonalú energetikai auditok minden végső felhasználó számára történő elérhetőségének előmozdítását említi. A 2. cikk 23. pontja határozza meg a végső felhasználó fogalmát, aki olyan természetes vagy jogi személy, aki saját végső felhasználásra vásárol energiát. 18. Az energetikai auditok nem tartalmazhatnak olyan záradékot, amely kizárja, hogy (feltéve, hogy a fogyasztó ezt nem ellenzi) az audit eredményét bármely képesítéssel és/vagy akkreditációval rendelkező energiahatékonysági szolgáltatónak átadják. Az energiahatékonyságról szóló irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében említett energetikai auditoknak meg kell felelniük az idevágó adatvédelmi jogszabályoknak, és különösen a 95/46/EK irányelvnek 8. D. A NAGYVÁLLALATOKRA VONATKOZÓ, A RENDSZERES ENERGETIKAI AUDITOK ELVÉGZÉSÉRE IRÁNYULÓ KÖTELEZETTSÉG D1. A kötelezettség hatálya 19. A 8. cikk (4) bekezdése értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a ( kkv-nek nem minősülő ) nagyvállalatok rendszeres energetikai auditokat végezzenek. A 8. cikk (4) bekezdése egyik ágazatot sem zárja ki (például a kibocsátáskereskedelmi rendszer ETS 6 A 765/2008/EK rendelet a következőképpen határozza meg az akkreditálás fogalmát: a nemzeti akkreditáló testület tanúsítása arról, hogy egy megfelelőségértékelő szervezet megfelel a meghatározott megfelelőségértékelési tevékenységek ellátásához a harmonizált szabványokban megállapított követelményeknek és amennyiben alkalmazandó, bármely további követelménynek, beleértve a vonatkozó ágazati szabályozásokban meghatározottakat is. 7 Az EMAS (közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer) kivételt képez ez alól, és lehetővé teszi a természetes személyek akkreditációját. 8 Az Európai Parlament és a Tanács október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., , 31. o.). 6

8 hatálya alá tartozó ágazatokat, vagy a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése IPPC engedély jogosultjait). Annak biztosításához, hogy a nagyvállalatok teljesítsék a 8. cikk (4) bekezdésében megadott kötelezettségeket, a tagállamoknak azonosítaniuk kell azokat a vállalatokat, amelyek a kötelezettség hatálya alá tartoznak. 20. E kötelezettség hatályának megállapítása során a tagállamoknak a kis- és középvállalkozások vagy kkv-k kategóriájának az irányelv 2. cikkének 26. pontjában megadott meghatározását kell követniük. E meghatározás szerint a kkv-k a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló, május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlás melléklete I. címének értelmében vett vállalkozások; a mikro-, kis- és középvállalkozások kategóriájába a 250-nél kevesebb személyt foglalkoztató vállalkozások tartoznak, amelyek éves árbevétele nem haladja meg az 50 millió EUR-t, és/vagy az éves mérlegfőösszegük értéke nem haladja meg a 43 millió EUR-t 9. Ez az egységes fogalommeghatározás lehetővé teszi, hogy az EU különböző tagállamaiban működő vállalatokra ugyanazok a követelmények vonatkozzanak. 21. Ahhoz, hogy egy vállalat kkv-nek minősüljön, a vállalkozás következő meghatározásába kell tartoznia: minden gazdasági tevékenységet végző jogalany, jogi formájára tekintet nélkül. Minden olyan tevékenység gazdasági tevékenységnek minősül, amely során árukat vagy szolgáltatásokat kínálnak egy adott piacon 10. Fontos megjegyezni, hogy a kkv-knak a 2. cikk 26. pontjában foglalt fogalommeghatározása nem említi az energiaintenzitást vagy az energiafogyasztást, és hogy az irányelv rendelkezéseként szereplő fogalommeghatározás jogilag teljes mértékben kötelező erejű A fogalommeghatározásból az következik, hogy az alkalmazottak száma a legfontosabb kritérium annak megállapításában, hogy egy vállalat kkv-e. Az alkalmazotti létszám mellett pénzügyi kritériumok is vannak: vagy a forgalom, vagy pedig a mérlegfőösszeg. A kkv-knak nem kell mindkét pénzügyi kritériumot teljesíteniük. 23. A mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló 2003/361/EK bizottsági ajánlással összhangban a tagállami munkaügyi szabályokat kell alkalmazni a munkavállaló fogalma tekintetében. A gyakornokokat és a szakképzési szerződéssel rendelkező hallgatókat nem szabad beszámítani, sem pedig a szülési vagy szülői szabadságon lévő munkavállalókat. 24. Az ajánlás szerint a vállalatok felhasználhatják az utolsó jóváhagyott éves beszámolójukban lévő adatokat a munkavállalókkal kapcsolatos és a pénzügyi számítások elvégzése során. Az adatok kiszámításához az egy adott országban nyilvántartott vállalatoknak meg kell állapítaniuk, hogy önálló, partner- vagy kapcsolt vállalkozások-e 12. A vállalatoknak a más országokban (ideértve az EU-n kívüli országokat is) működő többi kapcsolódó vállalat adatait is figyelembe kell venniük annak értékelése érdekében, hogy kkv-nak minősülnek-e. Ha egy vállalat egy másik vállalat tőkéjének vagy szavazati jogának 25 %-ával rendelkezik, vagy fordítva, ha tőkéjének vagy szavazati jogának 25 %-ával egy másik vállalat rendelkezik, 9 Lásd a Bizottság május 6-i 2003/361/EK ajánlását, HL L 124., , 36. o. 10 A 118/85. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet (EBHT 1987., o., 7. pont), a C-35/96. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet (EBHT 1998., I o., 36. pont), a C-309/99. sz. Wouters-ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I o., 46. pont). 11 Meg kell jegyezni, hogy a május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlás az uniós jog más területein képezi a jogi vívmányok részét, például a kkv-k ajánlásban szereplő fogalommeghatározása a Bizottság 800/2008/EK csoportmentességi rendeletének mellékletében szerepel. 12 Általában a legtöbb kkv önálló, mivel vagy teljesen függetlenek, vagy pedig egy vagy több vállalattal kisebbségi partnerségben állnak (vállalatonként kevesebb, mint 25 %). Ha ez a részesedés eléri a maximum 50 %-ot, a kapcsolat partnervállalkozások közötti kapcsolatnak minősül. 50 % fölött pedig a vállalkozások kapcsolt vállalkozásnak minősülnek. 7

9 partner- vagy kapcsolt vállalkozásnak minősül. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok alkalmazottainak számát, forgalmát és/vagy mérlegfőösszegét is össze kell adni, hogy kiderüljön, a kkv-kra vonatkozó küszöbértékek alatt vannak-e. Még így is lehetséges azonban, hogy két kapcsolt kisvállalkozás kkv legyen. Általában a legtöbb kkv önálló, mivel vagy teljesen függetlenek, vagy pedig kisebbségi partnerségben állnak egy vagy több vállalattal (vállalatonként kevesebb, mint 25 %). Ha egy vállalat önálló, csak az alkalmazottak számát és az éves beszámolóban lévő adatokat kell használnia annak ellenőrzésére, hogy teljesíti-e a fenti 20. pontban említett küszöbértékeket. 25. Ennek eredményeképpen egy tagállamban működő kisebb fióktelepeknek négyévente energetikai auditot kell elvégezniük, mivel nem felelnek meg a kkv fogalommeghatározásának, ezért a nagyvállalatok kategóriájába tartoznak. Ez nem tekinthető külön tehernek vagy aránytalannak 13, mivel egyrészt az ilyen vállalatok energiagazdálkodási rendszereket alkalmazhatnak (lásd a D2. szakaszt), vagy olyan módszert alkalmaznak, amely segítségével a fióktelepnek segíthetnek az audit során, például az anyavállalat belső szakértőket küld ki; másrészt pedig mivel valószínűleg a szóban forgó energetikai audit hatálya és költségei kisebbek lennének. 26. A nagyvállalatok jegyzékének létezése több célt is szolgálhat, és segíthet felhívni e vállalatok figyelmét az energiahatékonyságról szóló irányelv értelmében fennálló kötelezettségeikre. Néhány tagállamban már létezik nyilvántartás a nem kkv-nak minősülő vállalatokról. Van még ezen kívül több olyan eszköz, amelyek közül a tagállamok választhatnak annak megállapítására, hogy hány vállalat és mely vállalatok tartoznak a nagyvállalatokra vonatkozó auditkötelezettség hatálya alá. Az Eurostat és gyakran a nemzeti statisztikai hivatalok is végeznek a vállalat mérete alapján elemzést (legalábbis az összesített számadatok vonatkozásában), a kkv-k harmonizált uniós fogalommeghatározása alapján különbséget téve a nagyvállalatok és a kkv-k között. A tagállamok megfontolhatják olyan nemzeti kötelezettségek alkalmazását, amelyek értelmében a vállalatoknak összevont beszámolókat kell benyújtaniuk a pénzügyi beszámolásra vonatkozó, az 1970-es és 1980-as években elfogadott uniós jogszabályokkal 14 összhangban, a vállalat státusának (nagyvállalat) megállapítására. Ezt a jogszabályt módosították a kkv-k 2006-os harmonizált uniós meghatározásának megfelelően. Emellett a tőzsdei irodák általában nyilvános adatbázist állítanak össze a vállalatokról ágazat és méret szerint. A tagállamok a nagyvállalatok számára más beszámolási mechanizmusok létrehozását is megfontolhatják a megfelelőséggel kapcsolatos jelentéstétel vonatkozásában. 27. A 8. cikk (4) bekezdéséből az következik, hogy a kkv-nek nem minősülő vállalkozásoknak az első energetikai auditot a 8. cikk (4) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelően a hatálybalépés (2012. december 4.) és legkésőbb december 5. között kell elvégezniük. Ezután a maximum négyéves időközök szerint, ha az első energetikai audit például január 15-én zajlott le, a következőt legkésőbb négy év múlva kell elvégezni (ebben a példában január 15. előtt). 28. Azok a nagyvállalatok, amelyek december 5. előtt több energetikai auditot is elvégeztek, rugalmasan értékelhetik, hogy melyiket tekintsék az első auditnak az irányelv 13 A VI. melléklet d) pontja előírja, hogy az energetikai auditoknak arányosnak kell lenniük. Az arányosság elve maga után vonja annak ellenőrzését, hogy egy adott jogalkotási vagy adminisztratív intézkedés vagy módszer megfelelő és szükséges-e ahhoz, hogy elérje az adott célt vagy célkitűzést. Az Európai Unió Bírósága akkor alkalmazza az arányosság elvét, amikor a jogalkotási intézkedéseket összeveti a magánérdekekkel, a személyhez fűződő jogokkal és alapvető szabadságokkal. 14 Lásd például: a Tanács negyedik társasági jogi irányelve az éves beszámolóról (78/660/EGK irányelv) és a Tanács hetedik társasági jogi irányelve az összevont (konszolidált) éves beszámolóról (83/349/EGK irányelv). 8

10 alkalmazásában, amennyiben a szóban forgó audit megfelel az energetikai auditokkal kapcsolatban a VI. melléklet alapján meghatározott nemzeti minimumkövetelményeknek. D2. Kivételek 29. A 8. cikk (6) bekezdése kivételeket fogalmaz meg a nagyvállalatok arra vonatkozó kötelezettsége alól, amely szerint rendszeres energetikai auditokat kell végrehajtaniuk, amennyiben a vállalatok egy független szerv által a vonatkozó európai vagy nemzetközi szabványoknak megfelelően tanúsított energia- vagy környezetgazdálkodási rendszert alkalmaznak. Az energiagazdálkodási rendszer fogalmát a 2. cikk 11. pontja a következőképpen határozza meg: az energiahatékonysági célkitűzést, valamint az annak elérését célzó stratégiát meghatározó terv egymással összefüggő vagy kölcsönhatásban lévő elemeinek összessége. A 8. cikk (6) bekezdése értelmében a nagyvállalatokra vonatkozó auditkötelezettség alóli kivétel konkrétan azokra a hivatalos energiagazdálkodási rendszerekre vonatkozik, amelyek megfelelnek az idevágó európai és nemzetközi szabványoknak. Ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy e független szervet egy nemzeti akkreditációs hatóság akkreditálja a 765/2008 rendelet értelmében, amely hatóság tanúsítja, hogy műszakilag képes elvégezni feladatait. 30. Általában, ha egy nagyvállalat energiagazdálkodási rendszerrel rendelkezik, folyamatos energetikai felülvizsgálatot végeznek az energiahasználat irányítása és csökkentése érdekében. Az energiafogyasztási profil részletes felülvizsgálatának és az energiamegtakarítási lehetőségek felismerésének eredménye egyenértékű a különálló, rendszeres energetikai auditokkal. Emellett különálló energetikai auditokat (ugyanolyan hatókörrel, mint az energiagazdálkodási rendszer, vagy szűkebb hatókörrel, például egyes telepek, épületek vagy folyamatok vonatkozásában) az energiagazdálkodási rendszer alkalmazásának támogatása érdekében is végre lehet hajtani. Ezért egy független szerv által a vonatkozó európai vagy nemzetközi szabványoknak megfelelően tanúsított energia- vagy környezetgazdálkodási rendszert alkalmazó vállalatok az eredmények tekintetében megfelelnek a 8. cikk (4) bekezdésében foglalt, energetikai auditra vonatkozó követelménynek, ezért kivételt képeznek e követelmény alól. 31. E kivétel alkalmazásához a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az érintett gazdálkodási rendszer tartalmazzon a VI. mellékletben meghatározott minimumkövetelményeken alapuló energetikai auditot. A gyakorlatban ehhez elsősorban arra van szükség, hogy azonosítsák a szóban forgó gazdálkodási rendszert és a rá vonatkozó szabványt. Ezután ellenőrizni kell a gazdálkodási rendszer és a tanúsító szerv tanúsítási státusát (vagy adott esetben az öntanúsítást) annak biztosítása érdekében, hogy a gazdálkodási rendszer alkalmazása megfeleljen az alábbi (E2.) szakaszban leírt követelményeknek. 32. Az eddigi tapasztalatok szerint több tagállamban is önkéntes megállapodási programokkal (ezeket néha ágazati szerződéseknek, programoknak vagy ágazati terveknek nevezik) ösztönzik az energetikai auditokat és az energiagazdálkodási rendszereket. A legelterjedtebbek az önkéntes megállapodások az ipari ágazatban. Sőt, e programok némelyikénél az energiagazdálkodási rendszer végrehajtása az önkéntes megállapodási rendszerben való részvétel előfeltétele. Ezt az irányelv 8. cikkének (5) bekezdése is megemlíti, amely szerint azokat a nagyvállalatokat, amelyek olyan energetikai auditokat hajtanak végre, amelyeket az érdekelt felek szervezetei és egy kijelölt szerv között létrejött, az érintett tagállam, a vonatkozó felelősséget az illetékes hatóságoktól felhatalmazás alapján átvevő más szervek vagy a Bizottság által felügyelt önkéntes megállapodások keretében független módon folytattak le, úgy kell tekinteni, mint amelyek teljesítik a 8. cikk (4) bekezdésének követelményeit. 9

11 D3. Szankciók 33. Mivel a 8. cikk átültetése miatt a tagállamoknak kötelezettségeket kell róniuk harmadik személyekre, a tagállamoknak meg kell határozniuk az e cikk alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat (lásd a 13. cikket). E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük, és közölni kell azokat a Bizottsággal az irányelv hatályba lépését követő 18 hónapon belül. E. A MAGAS SZÍNVONALÚ AUDITOK BIZTOSÍTÁSA E1. Szakértelem, ideértve a belső szakértők vagy energetikai auditorok alkalmazását, nemzeti felügyelet 34. Az energetikai auditokra vonatkozó, szakértelemmel és nemzeti felügyelettel kapcsolatos, a 8. cikk (4) bekezdésében meghatározott kritériumok megegyeznek a fenti 15. pontban leírt, a 8. cikk (1) bekezdésében szereplő kritériumokkal. Más szóval ugyanazok a kritériumok vonatkoznak arra, amikor a nagyvállalatok teljesítik az energetikai auditokra vonatkozó kötelezettségeiket, mint amikor a tagállamok előmozdítják az energetikai auditok alkalmazását. Ennek megfelelően a 8. cikk (4) bekezdése értelmében a tagállamok biztosítják, hogy a kkv-nek nem minősülő vállalkozások december 5-ig, majd azt követően a megelőző energetikai audit napjától számítva legalább négyévenként energetikai auditokra kerüljön sor, amelyeket képesített és/vagy akkreditált szakemberek végeznek független és hatékony módon, vagy amelyeket a nemzeti jogszabályoknak megfelelően független hatóságok hajtanak végre és felügyelnek. 35. Csak azokban az esetekben alkalmazható az a lehetőség, amely szerint a belső szakértők vagy energetikai auditorok végezhetik el az energetikai auditokat, ha a vállalkozásra a 8. cikk (1) és (4) bekezdésében megállapított szigorú kritériumok vonatkoznak, vagyis ha az auditot képesített és/vagy akkreditált szakemberek végzik független és költséghatékony módon, vagy a nemzeti jogszabályoknak megfelelően független hatóságok hajtják végre vagy felügyelik. Ahhoz, hogy az energetikai auditokat belső szakértők vagy energetikai auditorok végezhessék, a következő feltételnek kell teljesülnie: az érintett tagállamban minőségbiztosítási és minőségellenőrzési rendszer működik, amely magában foglalja adott esetben az általuk végzett valamennyi energetikai auditnak legalább egy statisztikailag jelentős, véletlenszerűen kiválasztott százaléka vonatkozásában évente végzett ellenőrzést is (8. cikk (1) bekezdés). A belső szakértők vagy energetikai auditorok minőségének ellenőrzésére szolgáló nemzeti rendszer ugyanaz lehet, mint a külső szakértők vagy auditorok esetében. Amennyiben az energetikai auditokat belső szakértők végzik, a függetlenség követelménye előírja, hogy ezek a szakértők ne foglalkozzanak közvetlenül az auditált tevékenységgel ((25) preambulumbekezdés). E2. Teljesítendő minimumkövetelmények 36. Az energetikai auditok és az energiagazdálkodási rendszerek magas színvonalának garantálása érdekében a tagállamok átlátható és megkülönböztetésmentes minimumkövetelményeket állapítanak meg az energetikai auditok tekintetében Az energetikai auditokra vonatkozó minimumkövetelmények, beleértve az energiagazdálkodási rendszerek keretében elvégzett auditokat is című VI. melléklet alapján. 10

12 37. A VI. melléklet alapján megállapítandó nemzeti minimumkövetelmények a tagállamok által a 8. cikk (1) bekezdése értelmében előmozdított energetikai auditokra, valamint a nagyvállalatok által a 8. cikk (4) bekezdése értelmében végzett kötelező auditokra vonatkoznak. Mint azt már említettük, ezeknek az auditoknak meg kell felelniük a szakértelemre és a nemzeti felügyeletre vonatkozó szigorú kritériumoknak is (lásd az előző szakaszt). A VI. mellékletre épülő nemzeti minimumkövetelmények, valamint a szakértelemre és a nemzeti felügyeletre vonatkozó szigorú kritériumok betartása egyformán vonatkozik a 8. cikk (5) és (6) bekezdésére, mivel mentességeket és a 8. cikk (4) bekezdésében foglaltakkal, azaz a nagyvállalatoknál végzett rendszeres energetikai auditokkal egyenértékű követelményeket fogalmaznak meg. Más, a tagállamokban végrehajtható energetikai auditokra, amelyek elvégzését nem a tagállamok mozdítják elő, és amelyeket a nagyvállalatok nem a kötelező követelmény teljesítése érdekében hajtanak végre, nem vonatkoznak ezek a szigorú követelmények. 38. A (24) preambulumbekezdéssel összhangban a VI. mellékletben meghatározott minimumkövetelmények hatálya nem tágabb, mint az idevágó európai vagy nemzetközi szabványoké. A preambulumbekezdés szövegéből az következik, hogy az energetikai auditok során figyelembe kell venni az idevágó európai vagy nemzetközi szabványokat ilyen például az EN ISO (energiagazdálkodási rendszerek) vagy az EN (energetikai auditok) 15, illetve energetikai audit alkalmazása esetén az EN ISO (környezetközpontú irányítási rendszerek). 39. Ezek a szabványok segíthetnek nemzeti minimumkövetelmények VI. melléklet alapján történő kidolgozásában. Emellett az EN szabványt kifejezetten az előző energetikai szolgáltatási irányelv keretében dolgozták ki, és egy tágabb irányítási rendszer részeként alkalmazható (pl. EN ISO vagy EN ISO 14000). Jelenleg kidolgozás alatt áll egy új ISO nemzetközi szabvány, amely az energetikai auditok végrehajtására vonatkozó előírásokat tartalmaz. Meg kell jegyezni, hogy habár az ISO re és az ISO ra is hivatkozunk, az ISO konkrétan az energiafogyasztásra irányul, az ISO hatóköre pedig tágabb, a környezet állapotának javítását helyezi középpontba. Az európai vagy nemzetközi szabványok figyelembe vétele hasznos lehet abban, hogy a több tagállamban is tevékenységet végző vállalatok számára egyenlő feltételeket teremtsenek. 40. A VI. melléklet tartalmazza azokat az iránymutatásokat, amelyeken a 8. cikkben említett energetikai auditoknak alapulniuk kell, gyakorlatban pedig meghatározza az energetikai auditokról szóló jelentések alaposságára és tartalmára vonatkozó követelményeket. A VI. mellékletben megállapított minimumkövetelmények a felhasználandó adatokról, az audit részletességéről és hatályáról, a javasolt költségelemzésről és az energetikai auditok 8. cikkben említett reprezentatív jellege tekintetében vett minőségi követelményekről adnak iránymutatást. 41. Ezek az iránymutatások hat elemből vagy kritériumból állnak, amelyeket minden esetben meg kell vizsgálni, és valamilyen módon be kell építeni a nemzeti szinten meghatározott minimumkövetelményekbe. A VI. melléklet alapján a nemzeti minimumkövetelményeknek egyértelműen ki kell mondaniuk, hogy az energetikai auditoknak naprakész energiafogyasztási adatokra kell épülniük, és az energiafogyasztási profil részletes felülvizsgálatát kell magukban foglalniuk, lehetőség szerint életciklus-költségek elemzésére 15 Az energetikai auditokkal kapcsolatos szabványosítási munka részeként az Európai Bizottság által a CEN-nek és a CENELEC-nek adott M/479 megbízás keretében közzétették ezt az energetikai auditokra vonatkozó általános követelményekről szóló első szabványt. Jelenleg véglegesítik az épületekkel, folyamatokkal és szállítással kapcsolatos energetikai auditokra vonatkozó szabványokat. Emellett készül egy különleges kiegészítő szabvány az energetikai auditorok képesítésével kapcsolatban. 11

13 építve. Az energetikai auditoknak lehetővé kell tenniük az energiahatékonyság javítására irányuló legjelentősebb lehetőségek felismerését, ezáltal lehetővé téve a javasolt intézkedésekkel kapcsolatos részletes számítások elvégzését. Az energetikai auditok során felhasznált adatoknak lehetővé kell tenniük a teljesítmény nyomon követését. Az így kidolgozott nemzeti minimumkövetelményeknek ezért átfogó és alapos energetikai auditokat kell eredményezniük. 42. A tagállamok további elemeket fogalmazhatnak meg, amikor a VI. melléklet alapján kritériumokat dolgoznak ki. Jelezhetik továbbá, hogy a hat elem vagy kritérium egy adott része milyen körülmények között lenne a leginkább releváns (pl. életciklusköltség-elemzés). Nemzeti minimumkövetelményeik segítségével a tagállamok testre szabhatják az igényeket azon különböző szegmensek tekintetében, ahol ösztönzik az energetikai auditokat, például a kkv-k (ilyen esetben előfordulhat, hogy a részletes audit nem költséghatékony), egy közszolgáltatás (pl. egy városi tömegközlekedési szolgáltatás), vagy a háztartások esetében. 43. A VI. melléklet a) pontjában szereplő első iránymutatás szerint az energetikai auditoknak az energiafogyasztással és a (villamos energiára vonatkozó) terhelési profilokkal kapcsolatos naprakész, mért és visszakövethető műveleti adatokra kell épülniük. Ezekre az adatokra az auditált alany energiahatékonyságának elemzéséhez van szükség. 44. A VI. melléklet b) pontja szerint az energetikai auditok során el kell végezni az épületek vagy épületcsoportok, ipari műveletek vagy létesítmények energiafogyasztási profiljának részletes felülvizsgálatát, beleértve a szállítást is. Az ilyen részletes felülvizsgálat lehetővé teszi azon adatok összegyűjtését, amelyekkel azonosítani lehet az energiahatékonyság javítására irányuló lehetőségeket. 45. A VI. melléklet c) pontjában olvasható, az energetikai auditokra vonatkozó iránymutatás szerint, ha lehetséges, az életciklus-költségek elemzésére (LCCA) 16 kell építeni, nem pedig az egyszerű megtérülési időszakokra (SPP) 17, annak érdekében, hogy figyelembe vegyék többek között a hosszú távú megtakarításokat, a hosszú távú beruházások maradványértékeit, valamint a diszkontrátákat. Ez főleg azokban az esetekben fontos, amikor az auditoknak olyan minőségűnek kell lenniük, hogy rájuk lehessen alapozni a beruházási döntéseket. Például az ingatlanszektorban egyre gyakrabban kötik a pénzügyi eszközökkel való támogatást az energiahatékonysági projektek kiindulópontjaként energetikai audit elvégzéséhez. A kiegészítő pénzügyi mutatók, például a diszkontált megtérülés, a belső megtérülési ráta vagy a befektetési hozam alkalmazása segít a befektetők bizalmának felépítésében és a finanszírozáshoz való hozzáférésben Különösen az épületek tekintetében iránymutatást jelenthet, hogy az épületek és épületelemek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámítására szolgáló összehasonlító módszertani keret meghatározásáról szóló 244/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelet az LCCA fogalmát használta. A 21. oldalon található, LCCA-val kapcsolatos iránymutatások ( részletesebb magyarázatokat tartalmaznak. Ez nagyrészt az EN Épületek energetikai rendszereinek gazdaságossági értékelési eljárása című szabványra épül. 17 Egy energetikai beruházás egyszerű megtérülési időszaka az az időtartam, amennyire szükség van a kezdeti beruházás energiamegtakarításokban való megtérüléséhez, az üzembehelyezési költségeknek az energetikai költségek éves megtakarításával történő elosztása révén. Habár az egyszerű megtérülés kiszámítása könnyű, van egy hátránya, mivel nem veszi figyelembe a pénz időértékét, az inflációt, a projekt élettartamát, illetve az üzemeltetési és karbantartási költségeket. 18 A diszkontált megtérülés a megtérülési időszak egyik fajtája, amely a pénz időértékét egy projektből befolyó készpénz diszkontálásával állapítja meg. A belső megtérülési ráta az a ráta, amely mellett egy adott befektetésből származó összes pénzforgalom jelenértéke nulla. A befektetési hozam az a pénzösszeg, amelyet a befektetett pénzösszeghez viszonyítva nyernek vagy vesztenek a befektetésen. 12

14 46. A VI. melléklet d) pontja szerint az energetikai auditoknak megfelelően reprezentatívnak kell lenniük, hogy megbízható képet adhassanak az általános energiahatékonyságról, és segítségükkel megbízhatóan meg lehessen határozni a legjelentősebb javítási lehetőségeket. Ezért a VI. melléklet alapján megfogalmazott nemzeti minimumkövetelményeknek egyértelművé kell tenniük, hogy a b) pontban felsorolt összes, energiával kapcsolatos szempontot (épületek vagy épületcsoportok, ipari műveletek vagy létesítmények, beleértve a szállítást is) rendszerszerűen ellenőrizzék. Az ellenőrzés szerint eseti alapon kell meghatározni az egyes energetikai auditok hatókörét és korlátait (vagyis fizikai vagy telephely miatti korlátok, a célzott tevékenységek vagy létesítmények kiterjedése), és az ahhoz szükséges alaposságot, hogy eléggé megbízható értékelést lehessen végezni. 47. A lehetséges hatókörre példa lehet egy vállalat telephelyének egésze, és minden energiafogyasztó rendszer vagy a kazántelep, egy vagy több gyártósor vagy az irodák, a járműpark vagy a telephelyen belüli szállítás. Emellett különböző részletesség is lehetséges, annak függvényében például, hogy a befektetési döntésekhez elegendő pontosságra van-e szükség, vagy pedig hogy ugyanazon vállalat hasonló telephelyeinek egy részét kell-e meglátogatni. A nagyvállalatok arra vonatkozó kötelezettsége, hogy legalább négyévente egyszer végezzenek energetikai auditot, nem ellentétes a szűkebb hatókörű auditok egy adott időszakban, az auditkötelezettség négyéves időközeiben való elvégzésével. Mérlegelni lehet például, hogy az energetikai auditokat különböző telephelyek tekintetében tervezzék meg, vagy először a folyamatokra, később pedig az irodaépületekre összpontosítsanak a négyéves időközökön belül eltérő időbeosztással. 48. A hatókör és a határok, valamint a részletesség módosítását lehetővé tévő rugalmasság nem állhat szemben azzal a követelménnyel, hogy a teljes energiahatékonyságról reprezentatív értékelést kell készíteni, és meg kell határozni és rangsorolni kell az energiamegtakarítási lehetőségeket. Például nem lenne indokolható, hogy egy olyan vállalat, amely üzemelésének a szállítási aspektusai a fő energiafelhasználók, nem foglalja ezt bele az energetikai audit hatókörébe. Másrészről nem várható el, hogy egy adott vállalat energetikai auditjában értékeljék a szállítási szolgáltatóik energiafelhasználását (ha a szállítást másik vállalat végzi). Az energetikai auditok szállítási aspektusaival foglalkozó európai szabvány hasznos iránymutatást nyújthat ebben a kérdésben. Ez a szabvány a kizárólag szállítást végző üzemeltetőkre, és a néhány szállítási műveletet végző állami vagy magánvállalatokra is vonatkozik. 49. A VI. melléklet azt is kimondja, hogy a 8. cikkben említett energetikai auditoknak részletes és hitelesített számításokat kell lehetővé tenniük annak érdekében, hogy világos tájékoztatást adjanak a potenciális megtakarításokról. Az energetikai auditok során felhasznált adatoknak a visszamenőleges elemzés érdekében tárolhatónak kell lenniük. Ez azt jelenti, hogy az audit során felhasznált vagy előállított adatokat olyan formában kell az energetikai auditjelentésekbe belefoglalni, hogy használhatóak legyenek például programszintű nyomon követésre. 50. Az energetikai auditokra vonatkozó nemzeti minimumkövetelmények kidolgozása során az európai vagy nemzetközi szabványok különösen hasznos iránymutatást nyújthatnak az energetikai audit hatókörének és részletességi szintjének meghatározása tekintetében. A szabványok például irányt mutathatnak az energetikai audit által megkövetelt részletességi szintek értékeléséhez, amelyeket az audit tárgyához kell igazítani (pl. épület vagy épületcsoport, ipari vagy kereskedelmi művelet vagy létesítmény, vagy magán- vagy közszolgáltatás), az adott körülményekhez való alkalmazkodáshoz szükséges rugalmassággal. Emellett a szabványok segíthetnek az auditok, az adatgyűjtés, a tényleges energiahatékonyság értékelésénél használt ellenőrzési listák (pl. ipari folyamatok, épületek esetében), a tipikus 13

15 energia- és pénzmegtakarítási lehetőségek vagy az auditjelentés tartalmának megtervezésében. Az európai vagy nemzetközi szabványok emellett példákat tartalmaznak azzal kapcsolatban, hogy hogyan érhető el a megfelelő egyensúly az energetikai audit hatóköre és alapossága között. 51. Az energetikai auditok végezhetők elkülönülten vagy egy szélesebb körű környezetvédelmi ellenőrzés részeként. A tagállamok előírhatják, hogy az energetikai audit részeként azt is vizsgálják meg, hogy műszaki és gazdasági szempontból megvalósítható-e egy már meglévő vagy tervezett távfűtési/távhűtési rendszerhez való csatlakozás. Az energiamegtakarítási lehetőségek teljes skálájának meghatározása érdekében az energetikai auditok során figyelembe lehet venni a raktározási lehetőségeket, vagy a potenciális keresletoldali válaszintézkedéseket az ipari és kereskedelmi épületek esetében. F. ENERGETIKAI AUDITOROK KÉPESÍTÉSÉRE SZOLGÁLÓ KÉPZÉSI PROGRAMOK ÉS MEGFELELŐ MINŐSÍTÉSI, AKKREDITÁCIÓS ÉS TANÚSÍTÁSI RENDSZEREK HOZZÁFÉRHETŐSÉGE 52. Kellő számú, az energiahatékonyság terén jártas, megbízható szakembernek kell rendelkezésre állnia az irányelv energetikai auditokra vonatkozó követelményeinek eredményes és gyors végrehajtása és teljesítése érdekében. E célból a tagállamok kötelesek ösztönözni az energetikai auditorok képesítésére szolgáló képzési programok kidolgozását (8. cikk, (3) bekezdés). 53. A tagállamoknak tanúsítási rendszereket kell létrehozniuk az energetikai auditokat végző szolgáltatók minősítésére, annak érdekében, hogy kellő számú, megbízható szakember álljon rendelkezésre (lásd a (46) preambulumbekezdést). 54. A képesített szakértők rendelkezésre állásának további erősítése céljából a megfelelő minősítési, akkreditációs és tanúsítási rendszerek hozzáférhetőségéről szóló 16. cikk kimondja, hogy amennyiben valamely tagállam úgy ítéli meg, hogy a technikai hozzáértés, objektivitás és megbízhatóság nemzeti szinten nem megfelelő, december 31-ig biztosítja tanúsítási rendszerek és/vagy egyenértékű minősítési rendszerek ezen belül adott esetben megfelelő képzési programok hozzáférhetőségét az energetikai auditokat végző szolgáltatók számára. A tagállamok dönthetik el, hogy hogyan értékelik a technikai hozzáértés, az objektivitás és a megbízhatóság nemzeti szintjét, de ha ezt nem megfelelőnek ítélik, december 31-ig végre kell hajtani a fent említett intézkedéseket. A tagállamoknak garantálniuk kell, hogy a minősítési, akkreditációs és tanúsítási rendszerek átláthatóságot biztosítsanak a fogyasztók számára, megbízhatóak legyenek, és hozzájáruljanak a nemzeti energiahatékonysági célkitűzésekhez. A tagállamok kötelesek megtenni az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a fogyasztók megismerjék a minősítési és/vagy tanúsítási rendszerekhez való hozzáférés lehetőségeit. Nyilvánossá kell tenniük a tanúsítási és/vagy akkreditációs rendszereket vagy egyenértékű minősítési rendszereket, és együtt kell működniük egymással és a Bizottsággal a rendszerek összehasonlítása és elismerése során. Utóbbi azért fontos, mert a különböző tagállamokban néha eltérő minősítési kritériumok, illetve minőségirányítási rendszerek léteznek. A rendszerek kölcsönös elismerése segítségével megnyílhatna az európai piac az energetikai auditorok számára. Ezzel kapcsolatban elképzelhető olyan európai szintű akkreditációs rendszer, amely biztosítja az auditok minőségét. 55. A tájékoztatásról és képzésről szóló 17. cikk (1) bekezdése szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell a rendelkezésre álló energiahatékonysági mechanizmusokra, pénzügyi és 14