Kérdések és válaszok a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelettel kapcsolatban, az e-kereskedelemmel összefüggésben

Átírás

1 Kérdések és válaszok a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelettel kapcsolatban, az e-kereskedelemmel összefüggésben

2 JOGI FIGYELMEZTETÉS Az alábbi információk esetleges felhasználásáért sem az Európai Bizottság, sem pedig a Bizottság nevében eljáró más személy nem tehető felelőssé. Európai Unió, A további felhasználás a forrás megnevezésével engedélyezett. Az Európai Bizottság dokumentumainak további felhasználását a 2011/833/EU határozat szabályozza (HL L 330., , 39. o.) Az európai uniós szerzői jogi védelem alatt nem álló fényképek és más anyagok felhasználása vagy sokszorosítása tekintetében közvetlenül a szerzői jog tulajdonosához kell engedélyért fordulni. Borítóterv: Thinkstock/iStock 2

3 A jelen dokumentumot a bizottsági szolgálatok kizárólag tájékoztatás céljából bocsátják rendelkezésre. A dokumentum nem tartalmazza a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet semmilyen hivatalos értelmezését, és nem tekinthető a Bizottság határozatának vagy állásfoglalásának. Nem érint továbbá semmilyen bizottsági határozatot vagy állásfoglalást, és nem érinti az Európai Unió Bíróságnak a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet uniós Szerződésekkel összhangban álló értelmezésére vonatkozó hatáskörét. Ez a dokumentum a bizottsági szolgálatok által készített és március 23-án közzétett, a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelethez kapcsolódó Kérdések és válaszok dokumentum aktualizált változatát tartalmazza, és annak a helyébe lép. 1. Bevezetés Háttér A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet Általános áttekintés A kereskedők és a fogyasztók jogai és kötelezettségei a gyakorlatban A rendelet hatálya (1. cikk) Online interfészekhez való hozzáférés (3. cikk) Megkülönböztetésmentesség az árukhoz vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférés során (4. cikk) A fizetéssel kapcsolatos okokból történő megkülönböztetés tilalma (5. cikk) Passzív értékesítési megállapodások (6. cikk) A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet tagállamok általi végrehajtása A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendeleten túl e-kereskedelmi keret Határokon átnyúló kiszállítás Másik tagállamra irányuló tevékenység, valamint az alkalmazandó jog és a joghatóság meghatározása Szűkített egyablakos ügyintézés elektronikus úton nyújtott szolgáltatások szolgáltatói számára Biztonságos, olcsó és kényelmes online fizetések Melléklet: Az e-kereskedelemmel kapcsolatban elfogadott intézkedések végrehajtási menetrendje

4 1. Bevezetés E dokumentum célja, hogy gyakorlati iránymutatást nyújtson a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet főbb rendelkezéseivel kapcsolatban, tekintettel annak hatálybalépésére, valamint az uniós e-kereskedelmi keret bizonyos vonatkozásaival kapcsolatos általánosabb fejleményekre. A dokumentum olyan információkat tartalmaz, amelyek hasznosak lehetnek i. azon kereskedők számára, akik kereskedelmi gyakorlataik kiigazítására törekednek a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelettel összhangban, ii. azon fogyasztók és vevők 1 számára, akiket tájékoztatni kell a rendelet rendelkezéseiről és azoknak a mindennapi vásárlásokra gyakorolt hatásáról, valamint iii. a tagállami hatóságok számára, amelyek felelnek majd a rendelet végrehajtásáért. Ez a dokumentum különösen a rendelet anyagi jogi rendelkezéseire (2. szakasz), valamint a rendeletben meghatározott végrehajtási eszközökre (3. szakasz) vonatkozó kérdéseket és válaszokat tartalmaz. E tekintetben a jelen dokumentum aktualizálja és kiegészíti a március 23-án közzétett Kérdések és válaszok dokumentumban foglalt válaszokat, és felváltja azt a dokumentumot. Ezenfelül további tájékoztatást nyújt bizonyos, az e- kereskedelmet érintő, de a rendelet által nem közvetlenül szabályozott vagy módosított vonatkozásokról, amelyek szorosan kapcsolódnak annak alkalmazásához (4. szakasz) Háttér A fogyasztók és a vállalkozások különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) egyre nagyobb érdeklődést mutatnak az EU egészében történő vásárlások iránt. Az EU-ban az internetfelhasználók 68 %-a vásárolt online 2017-ben 2. Ugyanakkor mégis gyakran előfordul, hogy a kereskedők minden objektív indok nélkül megtagadják a más tagállambeli vevők részére történő értékesítést vagy szállítást, vagy azt, hogy hasonlóan előnyös árakat kínáljanak nekik, mint a helyi vevőknek. Egy bizottsági felmérés szerint a honlapok csupán 37 %-a teszi lehetővé más tagállambeli vevők számára, hogy eljussanak az utolsó lépésig, mielőtt rákattintanak rendelés megerősítésére szolgáló gombra 3. A Bizottsághoz rendszeresen érkeznek panaszok olyan esetekkel kapcsolatban, amelyek során a vevők eltérő bánásmódban részesültek állampolgárságuk, lakóhelyük vagy letelepedési helyük miatt. Ez a probléma egyaránt érinti a fogyasztókat és a vállalkozásokat, amikor saját használatra vásárolnak árukat vagy szolgáltatásokat. Ugyanúgy megfigyelhető az online környezetben és a fizikai világban is 4. 1 A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet alkalmazásában fogyasztó bármely természetes személy, aki olyan célból jár el, amely kívül esik kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenysége körén; vevő az a fogyasztó, aki valamely tagállam állampolgára, vagy valamely tagállamban lakóhellyel rendelkezik, vagy az a vállalkozás, amely valamely tagállamban letelepedési hellyel rendelkezik, és az Unión belül kizárólag végfelhasználás céljából vásárol árut vagy vesz igénybe szolgáltatást, vagy ilyen szándékkal jár el. 2 A digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutató, 2018, lásd: A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendeletre vonatkozó elemzést alátámasztó további adatokért lásd: a JRC műszaki jelentése az európai digitális egységes piacról és annak az EU-n belüli gazdasági tevékenységben betöltött szerepéről ( JRC-IPTS, a évi próbavásárlási felmérés alapján (GfK próbavásárlás ( az Európai Bizottság által 4

5 Az (EU) 2018/302 rendelet (a továbbiakban: a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet vagy a rendelet ) 5 célja több lehetőség biztosítása a fogyasztók és a vállalkozások számára az EU belső piacán. Ezen belül kezeli azt a problémát, hogy vannak vevők, akik állampolgárságuk, lakóhelyük vagy letelepedési helyük miatt nem tudnak árukat és szolgáltatásokat vásárolni valamely más tagállamban székhellyel rendelkező kereskedőktől. Területi alapú tartalomkorlátozás alatt az internetes értékesítők által a határokon átnyúló online értékesítés állampolgárság, lakóhely vagy letelepedési hely alapján történő korlátozása érdekében alkalmazott gyakorlatok értendők. Ilyen, területi alapú tartalomkorlátozási gyakorlatok a következők: más tagállambeli honlapokhoz való hozzáférés megtagadása és/vagy olyan helyzetek, amikor engedélyezik a hozzáférést, de a külföldi vevő számára megakadályozzák a vásárlás véglegesítését, vagy arra kérik, hogy egy bizonyos országból származó betéti vagy hitelkártyával fizessen. Földrajzi alapú megkülönböztetésről beszélünk akkor is, amikor hagyományos módon kerül sor áruk vagy szolgáltatások megvásárlására, vagyis amikor a fogyasztók fizikailag jelen vannak a kereskedő telephelyén, de állampolgárságuk vagy lakóhelyük miatt megakadályozzák őket abban, hogy hozzájussanak egy adott termékhez vagy szolgáltatáshoz, vagy pedig eltérő feltételeket kínálnak számukra. A rendelet közvetlenül alkalmazandó rendelkezéseket állapít meg, amelyek célja az ilyen gyakorlatok megakadályozása olyan konkrét helyzetekben, amikor az állampolgárság, lakóhely vagy letelepedési hely alapján történő eltérő bánásmódnak semmilyen objektív indoka nincs. A rendeletet a Bizottság által előterjesztett átfogó e-kereskedelmi intézkedéscsomaggal összefüggésben kell vizsgálni, amely erősíti a rendelet hatását. A Bizottság ugyanis május 25-én átfogó intézkedéscsomagot terjesztett elő annak érdekében, hogy előmozdítsa a határokon átnyúló e-kereskedelemben rejlő lehetőségeket Európában, ami elengedhetetlenül szükséges a digitális egységes piac teljes körű működéséhez. A csomag fő célja a határokon átnyúló online tevékenység útjában álló akadályok felszámolása volt, valamint egy olyan, átfogó e-kereskedelmi keret meghatározása, amelynek középpontjában három fő célkitűzés áll: i. jobb hozzáférés biztosítása az interneten kínált árukhoz és szolgáltatásokhoz; ii. a fogyasztói bizalom megszilárdítása és nagyobb bizonyosság megteremtése a vállalkozások számára; valamint iii. a vállalkozások ügyleti költségeinek és adminisztratív terheinek csökkentése a határon átnyúló online kereskedés során. A csomag olyan összekapcsolódó intézkedésekből állt, amelyek egymást erősítették annak érdekében, hogy valódi változást hozzanak az európaiak azon képességében, hogy hatékonyan használják az e-kereskedelmet. A társjogalkotók már számos ilyen kezdeményezést elfogadtak, köztük a következőket: 2015-ben folytatott nyilvános konzultáció az EU-ban történő vásárlás és az információkhoz való hozzáférés során alkalmazott területi alapú tartalomkorlátozással és a földrajzi elhelyezkedés szerinti egyéb megkötésekkel kapcsolatban ( valamint az egységes piacon belül a területi alapú tartalomkorlátozás, valamint lakóhely vagy székhely vagy állampolgárság alapján történő egyéb megkülönböztetés elleni fellépésről szóló rendeletre irányuló javaslatot kísérő hatásvizsgálat( 5 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/302 rendelete (2018. február 28.) a belső piacon belül a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő indokolatlan területi alapú tartalomkorlátozással és a megkülönböztetés egyéb formáival szembeni fellépésről, valamint a 2006/2004/EK és az (EU) 2017/2394 rendelet, továbbá a 2009/22/EK irányelv módosításáról. 5

6 decemberében új szabályokat fogadtak el a határokon átnyúló ügyletekre alkalmazott, héához kapcsolódó adminisztratív terhek 6 csökkentése érdekében január 1-jétől ezek a szabályok leegyszerűsítik a héa behajtását abban az esetben, amikor a fogyasztók online vásárolnak árukat és szolgáltatásokat más tagállamból vagy nem uniós államból, azzal, hogy a szolgáltatók számára bevezetik az egyablakos héaügyintézés alkalmazásának a lehetőségét. - Sor került a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet 7 felülvizsgálatára, és azt január 17-től felváltja a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló új (EU) 2017/ rendelet. A fogyasztóvédelmi együttműködési hálózat lehetővé teszi a nemzeti hatóságok számára az EU és az EGT országaiban, hogy együttműködjenek egymással annak érdekében, hogy közösen lépjenek fel a fogyasztóvédelmi jogszabályok megsértése ellen az egységes piacon, amikor különböző országokból származó kereskedők és fogyasztók érintettek az ügyben. Ennek megfelelően, a kereskedők és a fogyasztók közötti kapcsolatok tekintetében a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet végrehajtását elősegíti a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet, amely kiterjed a már bekövetkezett, az éppen bekövetkező, illetve a valószínűleg bekövetkező jogsértésekre, amelyek sértik a fogyasztók kollektív érdekeit; - Sor került egy új rendelet 9 elfogadására a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokról, melynek célja, hogy átláthatóbbá és megfizethetőbbé tegye ezeknek a szolgáltatásoknak az árait, valamint hogy fokozza az uniós csomagkézbesítési piac feletti szabályozói felügyeletet. A rendelet várhatóan fellendíti majd az e- kereskedelmet azáltal, hogy megkönnyíti a fogyasztók és a vállalatok különösen a kkv-k számára, hogy magabiztosan vásárolhassanak és értékesíthessenek termékeket és szolgáltatásokat az interneten szerte az EU-ban. - Az uniós szerzői jogi keret jelenleg zajló korszerűsítése részeként új szabályokat fogadtak el 10 az online tartalomszolgáltatások hordozhatóságáról, amelyek lehetővé teszik majd az európai polgárok számára, hogy utazásaikra magukkal vihessék azokat a digitális tartalmakat pl. filmek, sportközvetítések, zene, elektronikus könyvek és játékok valós idejű közvetítése (streaming) vagy letöltése, amelyekre még otthon előfizettek. Ezenfelül a Bizottság több jogalkotási javaslatot fogadott el, amelyet jelenleg tárgyalnak a társjogalkotók a jogalkotási eljárás keretében, így a következőket: Az Európai Parlament és a Tanács 2006/2004/EK rendelete (2004. október 27.) a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről (Rendelet a fogyasztóvédelmi együttműködésről), EGT vonatkozású szöveg, HL L 364., , o. 8 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2394 rendelete (2017. december 12.) a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (EGT vonatkozású szöveg) HL L 345., , o. 9 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/644 rendelete (2018. április 18.) a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokról 10 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1128 rendelete (2017. június 14.) az online tartalomszolgáltatásoknak a belső piacon való, határokon átnyúló hordozhatóságáról 6

7 - A digitális szerződésekre vonatkozó szabályok 11 keretében a Bizottság jogalkotási javaslatokat fogadott el a digitális tartalmak szolgáltatására és az áruk értékesítésére vonatkozóan a fogyasztók számára kötelezően biztosítandó fő jogok harmonizálása érdekében. Elfogadásukat követően ezek a jogszabályok várhatóan csökkentik majd a szerződési jogok különbözőségéből adódó költségeket, nagyobb jogbiztonságot teremtenek a vállalkozások számára, és segítik a fogyasztókat abban, hogy szerte az EU-ban a lehető legtöbbet kihozhassák vásárlásaikból április 11-én a Bizottság két irányelvjavaslatot 12 fogadott el a fogyasztóvédelem területén (Új megállapodás a fogyasztói érdekekért), amelyek célja az uniós fogyasztóvédelmi jogszabályoknak való megfelelés javítása, többek között kollektív jogorvoslati mechanizmusok bevezetése révén. A javaslatok ezenfelül modernizálják az uniós fogyasztóvédelmi jogszabályokat, például az online piacterekre vonatkozó szerződések megkötésével kapcsolatos piaci fejlemények fényében. Végezetül, ezek a javaslatok csökkentik a vállalkozások terheit olyan konkrét területeken, mint a használt termékekre vonatkozó elállási jog. - Javaslat született továbbá egy rendeletre az online közvetítő szolgáltatások üzleti felhasználói tekintetében alkalmazandó tisztességes és átlátható feltételek előmozdításáról 13, melynek célja tisztességes, megbízható és kiszámítható környezet biztosítása a digitális internetgazdaság számára. Elfogadásukat követően az új szabályok hozzájárulnak majd egy tisztességes, innováció által vezérelt ökoszisztéma kialakításához az onlineplatform-gazdaság számára; biztosítják a digitális platformok és keresők kiegyensúlyozott növekedését, miközben az EU-ban védelmet nyújtanak a kkv üzleti felhasználók számára az átláthatóság és új jogorvoslati lehetőségek előtérbe helyezésével. Az ebben a rendeletben előírt, független szakértői csoport által támogatott megfigyelőközpont fokozott figyelemmel nyomon követi az onlineplatform-gazdaságot, és tanácsot ad a Bizottságnak a jövőbeni kezdeményezések szükségességével kapcsolatban. - A határokon átnyúló audiovizuális szolgáltatásokhoz való hozzáférés megkönnyítése egyike a Bizottság digitális egységes piaci stratégiájában meghatározott prioritásoknak ban a Bizottság az audiovizuális médiaszolgáltatásokra vonatkozó uniós szabályok aktualizálására irányuló javaslatot 15 terjesztett elő, amely a politikai megállapodás alapját képezte 16. Az uniós szerzői jogi szabályok modernizálására irányuló egyéb jogalkotási javaslatokkal 17 kapcsolatban jelenleg Javaslat Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti eljárásokról és a 2009/22/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (COM(2018) 184 final), valamint Javaslat Az Európai Parlament és a Tanács irányelve az uniós fogyasztóvédelmi szabályok hatékonyabb végrehajtása és korszerűsítése érdekében a 93/13/EGK irányelv, a 98/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról (COM(2018)185 final). További információk: 13 Javaslat Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az online közvetítő szolgáltatások üzleti felhasználói tekintetében alkalmazandó tisztességes és átlátható feltételek előmozdításáról (COM(2018) 238 final). 14 COM(2015) 192 final. 15 Javaslat Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010/13/EU irányelvnek a változó piaci körülményekre tekintettel való módosításáról, COM(2016) 287 final Javaslat Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a digitális egységes piacon a szerzői jogról COM(2016) 593, Javaslat Az Európai Parlament és a Tanács rendeleteszolgáltató szervezetek egyes online 7

8 zajlik a jogalkotási folyamat, ezek célja még több, határokon átnyúló online tartalom biztosítása. E dokumentum 4. szakasza és melléklete részletesebben foglalkozik azzal, hogy ezek közül bizonyos intézkedések hogyan kapcsolódnak a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelethez, és tartalmaz egy táblázatot is, amely összefoglalja a végrehajtási menetrendet A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet Általános áttekintés A rendelet előírja azt a kötelezettséget, hogy az uniós vevőkkel szemben (ideértve a fogyasztókat és más végfelhasználókat is) ugyanabban a helyzetben ugyanolyan módon kell eljárni, állampolgárságukra, lakóhelyükre vagy letelepedési helyükre való tekintet nélkül. Melyek a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet fő elemei? Áruk és szolgáltatások értékesítése A rendelet 4. cikke meghatároz bizonyos helyzeteket, amikor nem lehet indokolt az állampolgárság, lakóhely vagy letelepedési hely alapján történő területi alapú tartalomkorlátozás vagy a megkülönböztetés egyéb formája. Ezekben a helyzetekben a más tagállambeli vevők ugyanolyan hozzáféréssel és lehetőséggel rendelkeznek az áruk és szolgáltatások megszerzése tekintetében, mint a helyi vevők. Ezek a helyzetek a következők: - Kiszállítás nélküli áruértékesítés a kereskedő által kiszolgált területen kívül. A vevő olyan árukat vásárol, például elektronikus eszközöket, ruhákat, sportruházatot vagy könyveket, amelyeket a kereskedő nem szállít ki a vevő tagállamába. Ezek a vevők a helyi vevőkkel megegyező módon jogosultak az áru átvételére abban a tagállamban, ahol a kereskedő kiszállítást kínál. Példa: Egy belga vevő fényképezőgépet akar vásárolni, és egy német weboldalon találja meg a legelőnyösebb ajánlatot, amely azonban csak Németországban lévő kiszállítási/átvételi pontokat kínál, illetve a kereskedő üzlethelyiségében történő átvételt. A vevő jogosult arra, hogy az árut megrendelje és átvegye a kereskedő üzlethelyiségében, vagy pedig arra, hogy kiszállíttassa az árut egy másik németországi címre/átvételi pontra, csakúgy, mint bármely német fogyasztó. - Elektronikusan nyújtott szolgáltatások értékesítése Egy vevő elektronikusan nyújtott szolgáltatásokhoz pl. felhőalapú szolgáltatás, adattárolási szolgáltatás, weboldaltárhely-szolgáltatás akar hozzáférni, és meg akarja vásárolni azokat egy másik tagállamban letelepedett kereskedőtől. Az ilyen vevőknek jogukban áll ezt megtenni a helyi vevőkkel megegyező módon. Példa: Egy bolgár vevő weboldal létesítése céljából tárhelyszolgáltatást kíván vásárolni egy spanyol cégtől. A vevő a spanyol fogyasztókkal megegyező feltételek mellett hozzáférést kap, közvetítéseire, valamint televíziós és rádiós műsorok továbbközvetítésére alkalmazandó szerzői jogok és szerzői joggal szomszédos jogok gyakorlására vonatkozó szabályok megállapításáról, COM(2016) 594 final. 8

9 és megvásárolhatja a szolgáltatást, anélkül, hogy más nettó (vagyis héa nélküli) árat kellene fizetnie, mint egy spanyol fogyasztónak. - Konkrét tényleges helyen nyújtott szolgáltatások értékesítése egy vevő olyan szolgáltatást vásárol, amelynek nyújtására a kereskedő üzlethelyiségében kerül sor, vagy más olyan meghatározott helyen, ahol a kereskedő tevékenységet folytat, és ez az üzlethelyiség vagy hely a vevő tagállamától eltérő tagállamban helyezkedik el. Ebbe a kategóriába olyan szolgáltatások tartoznak, mint például koncertjegyek, szálláshely, gépjármű-kölcsönzés. Ebben az esetben a vevő is ugyanolyan bánásmódra jogosult, mint a kereskedő országának állampolgárai/lakói. Példa: Egy olasz család ellátogat egy francia vidámparkba, és igénybe akarja venni a családoknak járó kedvezményes jegyet. Ez az olasz család ugyanúgy megvásárolhatja a jegyeket, mint a francia családok. A fenti esetekben a területi alapú tartalomkorlátozás vagy a földrajzi elhelyezkedés szerinti egyéb eltérő bánásmód csak a rendeletben meghatározott kivételes helyzetekben lehetséges, vagyis akkor, ha egy uniós vagy tagállami jogszabályban előírt jogi követelmény (az uniós joggal összhangban) a kínált árukhoz vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférés letiltására kötelezi a kereskedőt. A szerzői jogvédelem alatt álló, nem audiovizuális művekhez (pl. elektronikus könyvek, videojátékok, zene és szoftverek) kapcsolódó online szolgáltatások esetében a megkülönböztetésmentességre vonatkozó rendelkezés vagyis az a kötelezettség, miszerint a külföldi vevők számára lehetővé kell tenni, hogy hozzáférjenek ugyanazokhoz az ajánlatokhoz, mint a helyi vevők, és élhessenek az ilyen ajánlatok által nyújtott lehetőségekkel nem alkalmazandó a rendelet értelmében. Ugyanakkor azonban e rendelkezés kiterjesztése ezekre a szolgáltatásokra részét fogja képezni a rendelet hatálybalépése után 2 évvel elvégzendő felülvizsgálatnak. E szolgáltatások tekintetében viszont már alkalmazandók a rendeletben foglalt egyéb szabályok, így például azok, amelyek megtiltják az online interfészekhez való hozzáférés megkülönböztető módon történő letiltását és a vevő előzetes hozzájárulása nélküli átirányítást, valamint a fizetéssel kapcsolatos okokból történő megkülönböztetést. Weboldalakhoz való hozzáférés A rendelet 3. cikke megtiltja a weboldalakhoz való hozzáférés korlátozását, valamint a vevő előzetes hozzájárulása nélküli átirányítást. Ez növeli az árak átláthatóságát azáltal, hogy lehetővé teszi a vevők számára a különböző nemzeti weboldalakhoz való hozzáférést. Ez a rendelet az elektronikus úton nyújtott, nem audiovizuális szolgáltatásokra is vonatkozik, így az elektronikus könyvekre, zenére, játékokra és szoftverre. Példa: Egy ír vevő hozzá akar férni egy online ruhaüzlet weboldalának olasz változatához. Annak ellenére, hogy begépeli az olasz honlap URL címét, átirányítják az ír honlapra december 3-a után az átirányításhoz a vevő kifejezett hozzájárulása szükséges. Ezenfelül még abban az esetben is, ha a vevő hozzájárul az átirányításhoz, az eredeti verziónak, amit szándékában állt felkeresni, továbbra is hozzáférhetőnek kell maradnia. 9

10 Fizetésekkel összefüggő megkülönböztetésmentesség Miközben a kereskedők szabadon fogadhatnak el bármilyen fizetési módot, amit csak akarnak, a rendelet külön rendelkezést tartalmaz (5. cikk) a megkülönböztetésmentességre vonatkozóan az általuk elfogadott fizetési módok tekintetében. Ez olyan helyzetekre vonatkozik, amikor az eltérő bánásmódra a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye, a fizetési számla helye, a pénzforgalmi szolgáltató letelepedési helye vagy a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátásának helye miatt kerül sor. Tilos a megkülönböztetés az alábbi három feltétel teljesülése esetén: a fizetési művelet elektronikus művelettel, átutalással, beszedéssel vagy ugyanahhoz a fizetési márkához és kategóriához tartozó kártyaalapú készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel történik; az azonosítási követelmények teljesülnek; és a fizetési műveletekre a kereskedő által elfogadott pénznemben kerül sor. Példa: Egy német kereskedő egy bizonyos márkájú hitelkártyát, valamint közvetlen banki átutalásokat fogad el a weboldalán végzett vásárlásokért. A kereskedő azonban elutasított olyan fizetéseket, amelyeket ugyanilyen márkájú, de Ausztriában kiadott kártyával, vagy osztrák bankoktól érkező átutalással teljesítettek. A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet tiltja az ilyen gyakorlatot. Ezt a rendelkezést a2012. évi, egységes eurófizetési térségről (SEPA) szóló rendelet 18 fényében kell értelmezni, amely kimondja, hogy külföldön történő vásárlás során a fogyasztók ugyanúgy használhatják betéti kártyájukat euróban történő fizetéshez, mint ahogyan saját országukban tennék azt. 2. A kereskedők és a fogyasztók jogai és kötelezettségei a gyakorlatban E szakasz célja, hogy segítséget nyújtson a kereskedőknek és a vevőknek abban, hogy jobban megértsék a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendeletből eredő jogaikat és kötelezettségeiket A rendelet hatálya (1. cikk) Hogyan kapcsolódik egymáshoz a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet és a szolgáltatási irányelv? Az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalma, amely kiterjed a közvetett megkülönböztetésre is, az uniós jog egyik általános elve, amit az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 18. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkének (2) bekezdése, valamint az említett Szerződés belső piaci szabadságokra vonatkozó külön rendelkezései határoznak meg

11 A szolgáltatások nyújtását illetően ezt az általános elvet különösen a szolgáltatási irányelv cikkének (2) bekezdése határozza meg, mely szerint a tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatás igénybevételének a szolgáltató által nyilvánosságra hozott általános feltételei nem tartalmaznak a szolgáltatás igénybevevőjének állampolgársága vagy lakóhelye szerinti megkülönböztető rendelkezéseket, de nem zárják ki eleve az igénybevételi feltételek különbözőségének lehetőségét, amennyiben azt objektív kritériumok közvetlenül indokolják. A megkülönböztetésmentesség elvének e cikk szerinti alkalmazására a kereskedő gyakorlatainak eseti értékelése függvényében kerül sor. Az objektív indoklás alapulhat például a szükséges szellemi tulajdonjogok hiányán egy konkrét területen, az adott távolság miatt felmerülő többletköltségeken, vagy a szolgáltatásnyújtás technikai jellemzőin, vagy az eltérő piaci feltételeken, mint a szezonális jelleg miatti magasabb vagy alacsonyabb kereslet, a tagállamonként eltérő szabadságolási időszakok, vagy a konkurencia eltérő árképzése 20. Ez a cikk továbbra is alkalmazandó olyan esetekre, amelyek nem tartoznak a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet hatálya alá. Másfelől, a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet hatálya alá tartozó esetekben az abban foglalt konkrét rendelkezések elsőbbséget élveznek a szolgáltatási irányelv 20. cikkének (2) bekezdésével szemben. A nagyobb jogbiztonság ezekkel a konkrét gyakorlatokkal kapcsolatban, amelyek semmiképpen sem indokolhatók, egyaránt szolgálja a vállalatok és a fogyasztók javát. A rendelet megakadályozza a kereskedőket abban, hogy különbséget tegyenek a konkrét meghatározott esetekben, anélkül, hogy szükség lenne a kereskedő gyakorlatának eseti értékelésére, ezáltal pedig jogbiztonságot nyújt és javítja a végrehajthatóságot A rendelet internetes és hagyományos értékesítésekre egyaránt vonatkozik? A rendelet leír bizonyos eseteket, amelyekben indokolt a megkülönböztetés. Ezek között vannak internetes és hagyományos módon történő áru- és szolgáltatásértékesítések is, valamint olyan esetek is, amelyekben ez a két csatorna összekapcsolódik (omnicsatornás értékesítés). Példa: Egy vidámparkba a jegyeket előre meg lehet vásárolni az interneten, vagy az adott napon a bejáratnál. A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet mindkét esetben tiltja eltérő általános feltételek alkalmazását a vevő állampolgárságától vagy lakóhelyétől függően. Tiltja továbbá az olyan gyakorlatokat, amelyek ténylegesen megakadályozzák a más tagállambeli vevők számára az internetes vagy hagyományos értékesítési módhoz való hozzáférést. Ez nem érint semmilyen lehetséges eltérő feltételt, amit a kereskedő általában alkalmaz a hagyományos értékesítés tekintetében az internetes értékesítéshez képest, mindaddig, amíg az ilyen feltételek alkalmazására a vevő állampolgárságára, lakóhelyére vagy letelepedési helyére való tekintet nélkül kerül sor (például csökkentett árak interneten történő előzetes foglalás esetén). 19 Az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK irányelve (2006. december 12.) a belső piaci szolgáltatásokról. 20 A 2006/123/EK irányelv (95) preambulumbekezdése tartalmazza a megkülönböztetés lehetséges indoklásainak magyarázó felsorolását. A 20. cikk (2) bekezdésének alkalmazására vonatkozó további utalások megtalálhatók az Iránymutatás nyújtása a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv (a szolgáltatási irányelv) 20. cikke (2) bekezdésének alkalmazásához című bizottsági szolgálati munkadokumentumban, SWD(2012)146, amely a következő linken érhető el: 11

12 A rendelet vonatkozik belföldi értékesítésekre? Melyek azok a tisztán belföldi helyzetek, amelyekre nem vonatkozik ez a rendelet? A rendelet nem vonatkozik olyan helyzetre, amely minden tekintetben egyetlen tagállamon belülre korlátozódik, vagyis amikor a szóban forgó ügylet minden lényeges eleme egyetlen tagállamon belülre korlátozódik (úgynevezett tisztán belföldi helyzetek ). Ez azt jelenti, hogy a rendelet akkor alkalmazandó, ha az ügylet határon átnyúló elemmel rendelkezik. A következő elemek vehetők figyelembe: i. a vevő vagy a kereskedő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye; ii. a teljesítés helye, iii. az ügyletben használt fizetési módok vagy iv. online interfész használata. Ugyanakkor viszont ez nem jelenti azt, hogy egy áru kiszállításának vagy egy szolgáltatás nyújtásának szükségszerűen a kereskedő letelepedési helyétől eltérő tagállamban kell megtörténnie. Példa: Határon átnyúló elemek hiányában a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet nem alkalmazható egy Észtországban letelepedett kereskedő és egy észt állampolgársággal és észtországi lakóhellyel rendelkező fogyasztó közötti ügylet vonatkozásában, ahol a fogyasztó hozzá szeretne férni a kereskedő weboldalának észt változatához, szolgáltatást szeretne vásárolni, és ezért az észt bankkártyájával akar fizetni Mely ágazatok nem tartoznak a rendelet hatálya alá? Az 1. cikk értelmében a rendelet nem terjed ki a szolgáltatási irányelv 2. cikkének (2) bekezdésében említett tevékenységekre, amelyek nem tartoznak azon irányelv hatálya alá. A kizárt szolgáltatások többek között az alábbiak: - Közlekedési szolgáltatások. Ezek a szolgáltatások nem tartoznak a rendelet hatálya alá, tekintettel különösen arra, hogy a rendelet (9) preambulumbekezdésében említett, közlekedésre vonatkozó hatályos uniós jogszabályok 21 már kifejezetten tiltják az ilyen típusú megkülönböztetést három közlekedési forma tekintetében: repülőjegyek, autóbuszközlekedés és vízi közlekedés. A vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogaira vonatkozó szabályok folyamatban lévő felülvizsgálatának részeként a Bizottság hasonló jellegű tiltást vezetett be a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló rendelet átdolgozására vonatkozó javaslatában 22. Ugyanakkor a 2015/2302 irányelvben 23 meghatározott utazási csomagok és utazási szolgáltatásegyüttesek a rendelet hatálya alá tartoznak. - Pénzügyi szolgáltatások/lakossági pénzügyi szolgáltatások. A pénzügyi szolgáltatások nem tartoznak a rendelet hatálya alá. Ez abból a tényből következik, hogy a rendelet kizárja hatálya alól azokat a tevékenységeket, amelyek kívül esnek a szolgáltatási irányelv 21 Az Európai Parlament és a Tanács 1008/2008/EK rendelete (2008. szeptember 24.) a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról (23. cikk), az Európai Parlament és a Tanács 1177/2010/EU rendelete (2010. november 24.) a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogairól, valamint a 2006/2004/EK rendelet módosításáról (4. cikk), az Európai Parlament és a Tanács 181/2011/EU rendelete (2011. február 16.) az autóbusszal közlekedő utasok jogairól és a 2006/2004/EK rendelet módosításáról (4. cikk). 22 Javaslat Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről (átdolgozás), COM(2017) 548 final (5. cikk) 23 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2302 irányelve (2015. november 25.) az utazási csomagokról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről, valamint a 2006/2004/EK rendelet és a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, továbbá a 90/314/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről, HL L 326., , o. 12

13 (2006/123/EK irányelv) hatályán is, amely a pénzügyi szolgáltatásokat, köztük a fizetési szolgáltatásokat azok között a tevékenységek között sorolja fel, amelyek nem tartoznak a hatálya alá. E tekintetben a rendelet (8) preambulumbekezdése még egyértelműbbé teszi, hogy a lakossági pénzügyi szolgáltatások igénybevétele nem tartozik a hatálya alá, a rendelet fizetéssel kapcsolatos okokból történő megkülönböztetés tilalmára vonatkozó 5. cikkének sérelme nélkül. Ez a rendelkezés valójában nem szabályozza a (pénzügyi) szolgáltatások igénybevételét mint olyant, hanem inkább megtiltja a megkülönböztetést a kereskedők által elfogadott fizetési módok tekintetében. - Audiovizuális szolgáltatások. Az audiovizuális szolgáltatások nem tartoznak a rendelet hatálya alá. A rendelet (8) preambulumbekezdése kimondja, hogy az audiovizuális szolgáltatások, ideértve azokat a szolgáltatásokat, amelyek elsődleges célja a sportesemények közvetítéséhez való hozzáférés biztosítása, és amelyek nyújtása kizárólagos területi engedélyek alapján történik, nem tartoznak a rendelet hatálya alá. A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet első rövid távú felülvizsgálata és annak terjedelme A rendelet 9. cikke felülvizsgálati záradékról rendelkezik, amely előírja, hogy a Bizottság rendszeresen tegyen jelentést a rendelet értékeléséről az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A rendelet az első felülvizsgálat elvégzését már március 23-ig előirányozza. Az első felülvizsgálat során különösen értékelni kell a rendelet alkalmazási körét (ideértve azokat az ágazatokat, amelyek nem tartoznak a szolgáltatási irányelv hatálya alá, mint például az audiovizuális és a közlekedési ágazat), valamint a 4. cikkben meghatározott, megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettség körét: a cél annak értékelése, hogy a rendeletet alkalmazni kellene-e az olyan, elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra is, amelyek fő jellemzője a szerzői jogi védelemben részesülő művekhez vagy más védelemben részesülő teljesítményekhez való hozzáférés biztosítása (pl. zene, elektronikus könyvek valós idejű közvetítése (streaming) vagy letöltése, videojátékok letöltése vagy online videojátékok) A szerencsejáték-szolgáltatások a rendelet hatálya alá tartoznak? A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet nem alkalmazandó a szerencsejátékokra annak 1. cikke (3) bekezdése értelmében. A szerencsejáték-szolgáltatások ugyanis kívül esnek a szolgáltatási irányelv hatályán is (2. cikk (2) bekezdés). A tagállamok szabályozhatják ezeket a szolgáltatásokat, feltéve, hogy megfelelnek a Szerződésben meghatározott és a Bíróság által értelmezett, belső piacra vonatkozó szabályoknak A rendelet vonatkozik a repülőjegyekre is? Nem, ez a rendelet nem alkalmazható közlekedési szolgáltatásokra. Amint azonban a fentiekben már említésre került, a közlekedésre vonatkozó hatályos uniós jogszabályok már számos esetben tiltják a megkülönböztetést. Például az 1008/2008/EK rendelet tiltja a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő megkülönböztetést a légiközlekedési szolgáltatások terén 25. Ezenfelül az EUMSZ általános elvei is tiltják az 24 E tekintetben lásd még a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelettel közzétett bizottsági nyilatkozatban foglalt pontosítást. 25 Az 1008/2008/EK rendelet 23. cikke kimondja, hogy a Szerződés hatálya alá tartozó tagállam területén található repülőtérről kiinduló légi járatoknak a nagyközönség számára rendelkezésre álló légi viteldíjaihoz és 13

14 állampolgárság alapján történő megkülönböztetést, ideértve a lakóhelyen vagy letelepedési helyen alapuló közvetett megkülönböztetést is Mi a rendelet területi hatálya? A rendelet minden kereskedőre vonatkozik, amely áruit vagy szolgáltatásait az EU területén kínálja a fogyasztók számára, tekintet nélkül arra, hogy az EU-ban vagy valamely harmadik országban telepedett le. Következésképpen e rendelet hatálya alá tartoznak azok a harmadik országokban letelepedett kereskedők, amelyek az EU-ban folytatják tevékenységüket A rendelet minden vevő javát szolgálja Európában? Mi a helyzet a nem uniós vevőkkel Európában? A rendelet értelmében vevő az a fogyasztó, aki valamely tagállam állampolgára, vagy valamely tagállamban lakóhellyel rendelkezik, vagy az a vállalkozás, amely valamely tagállamban letelepedési hellyel rendelkezik, és az Unión belül kizárólag végfelhasználás céljából vásárol árut vagy vesz igénybe szolgáltatást, vagy ilyen szándékkal jár el. Vagyis a rendelet valamennyi uniós tagállamban, uniós állampolgárok vagy lakosok számára történő áru- vagy szolgáltatásnyújtásra vonatkozik. Tehát azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik az EU-ban lakóhellyel rendelkeznek, szintén élvezhetik a rendeletből származó előnyöket az Unión belül Alkalmazható ez a rendelet az Egyesült Királyságra a brexit után? A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendeletre és a brexitre vonatkozó információkért lásd: Közlemény az érdekelt feleknek az Egyesült Királyság kiválásáról és a területi alapú tartalomkorlátozásra vonatkozó uniós jogszabályokról, március Alkalmazható ez a rendelet Svájcra? Svájc harmadik ország, vagyis nem uniós tagállam. Az uniós jog csak kétoldalú megállapodások alapján alkalmazható Svájcra. A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet tehát nem alkalmazható közvetlenül a Svájcban lévő vevőkre. Ez nem érinti a természetes személyekkel kapcsolatos, megkülönböztetésmentességre vonatkozó általános kötelezettségeket, amelyek a hatályban lévő nemzetközi megállapodások alapján alkalmazandók az EU és Svájc közötti kapcsolatok tekintetében. Ugyanakkor azonban, a fent kifejtettek szerint a rendelet alkalmazandó azokra a harmadik országokban letelepedett kereskedőkre is, amelyek az EU-ban folytatnak tevékenységet. légi tarifáihoz való hozzáférést a vevő állampolgársága vagy lakóhelye szerinti megkülönböztetés nélkül, illetve a légi fuvarozó ügynökségének vagy az egyéb jegyértékesítőnek a Közösségen belüli székhelyétől függetlenül biztosítják. 26 Elérhető: 14

15 Alkalmazandó ez a rendelet olyan egyénekre, akik alkalomszerűen használt árukat értékesítenek az interneten? Ez a rendelet kereskedőkre vonatkozik. A rendeletben foglalt meghatározás szerint kereskedő bármely természetes személy vagy jogi személy, aki vagy amely a kereskedő kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár el. Az a személy, aki alkalomszerűen használt árukat értékesít az interneten üzleti vagy szakmai tevékenységén kívül, nem tartozik e rendelet hatálya alá. A rendelet hatálya alá tartozik azonban az a kereskedő, aki gazdasági tevékenysége körében értékesít használt árukat az interneten A rendelet csak B2C ügyletekre vonatkozik, vagy B2B ügyletekre is? A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendeletben foglalt szabályok főszabály szerint vállalkozások és fogyasztók közötti ügyletekre (B2C) és vállalkozások egymás közötti ügyleteire (B2B) egyaránt alkalmazandók, amennyiben az utóbbi ügyletekre a hozzáférés általános feltételei alapján kerül sor (vagyis nem egyedileg megtárgyalt feltételek alapján), és az ügylet kizárólag végfelhasználás célját szolgálja (vagyis arra a továbbértékesítés, átalakítás, feldolgozás, bérbeadás vagy alvállalkozásba adás szándéka nélkül kerül sor). Példa: Egy finn ügyvédi iroda új szolgáltatót keres biztonsági adatmentési szolgáltatások és felhőalapú tárolási szolgáltatások nyújtására, és vonzónak találja egy észt szolgáltató ajánlatát. Ez az ügylet a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet hatálya alá tartozna Hogyan állapíthatja meg egy kereskedő, hogy egy adott vásárlásra kizárólag végfelhasználás céljából kerül-e sor? A rendelet nem alkalmazandó olyan esetekre, amikor az áruk vagy szolgáltatások megvásárlására a kizárólagos végfelhasználás céljától eltérő okokból kerül sor, vagyis amikor a vásárlást követően azokat továbbértékesítésre, átalakításra, feldolgozásra bérbeadásra vagy alvállalkozásba adásra szánják. A rendelet nem ír elő konkrét módokat arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet előre megállapítani, hogy egy ügyletre kizárólag végfelhasználás céljából kerül-e sor. E tekintetben a rendelet kimondja, hogy nem érinti a kereskedők megkülönböztetéstől mentes olyan gyakorlatait, amelyek korlátozzák az ügyleteket vagy az ismétlődő ügyleteket annak érdekében, hogy megakadályozzák, hogy a vállalkozások a belső szükségleteiket meghaladó mennyiségben vásároljanak. A rendelet tehát lehetővé teszi a kereskedők számára megfelelő módszerek alkalmazását annak biztosítása érdekében, hogy az áruk vagy szolgáltatások megvásárlására végfelhasználás céljából kerüljön sor. Példa: Egy hipermarket nagy képernyős tévékészülékekre hirdet promóciót. Annak érdekében, hogy a promóciót végfelhasználókra korlátozza, vásárlónként legfeljebb 3 tévékészülék megvásárlását teszi lehetővé. Az ilyen korlátozások összhangban állhatnak a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelettel. 15

16 Milyen mértékben vonatkoznak az ebben a rendeletben foglalt kötelezettségek az online piacterekre? Az online piacterek, ahol például harmadik felek árukat és szolgáltatásokat értékesítenek, a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet hatálya alá tartoznak, amennyiben azok a rendelet értelmében vett kereskedőkként járnak el. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy az online piacterek nem önmaguk, hanem egy másik, kereskedőnek minősülő vállalat nevében vagy érdekében nem járnak el. Ilyen esetekben az adott vállalatra vonatkoznak a rendeletben foglalt szabályok, nem pedig közvetlenül az online piactérre. Példa: Egy online piactér saját áruit értékesíti, és tárhelyszolgáltatást nyújt más kereskedőknek is, akik ugyanazon a weboldalon keresztül folytatnak értékesítési tevékenységet. E rendelet alkalmazásában a piactér kereskedőként jár el elsősorban a saját áruit megvásárló vevőkkel szemben. Ugyanakkor kereskedőnek tekinthető azokkal a kereskedőkkel szemben is, akik a weboldalán keresztül folytatnak értékesítési tevékenységet, és ezáltal igénybe veszik a piactér szolgáltatásait (tárhelyszolgáltatás). Másfelől pedig az a kereskedő, amely online piactéren folytat értékesítési tevékenységet végfelhasználók számára, önmagában is a rendelet hatálya alá tartozó kereskedő Bármely helyzetben, amellyel nem foglalkozik ez a rendelet, megengedett a kereskedők számára a megkülönböztetés? Nem. Az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalma, amely kiterjed a közvetett megkülönböztetésre is, az uniós jog egyik általános elve, amit az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 18. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkének (2) bekezdése, valamint az említett Szerződés belső piaci szabadságokra vonatkozó külön rendelkezései határoznak meg. Ezenfelül azokban a helyzetekben, amelyekkel nem foglalkozik ez a rendelet, a szolgáltatási irányelv 20. cikke (2) bekezdését átültető nemzeti szabályozás alkalmazható. E rendelkezés alapján a tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatás igénybevételének a szolgáltató által nyilvánosságra hozott általános feltételei nem tartalmaznak a szolgáltatás igénybevevőjének állampolgársága vagy lakóhelye szerinti megkülönböztető rendelkezéseket; ez nem zárja ki az igénybevételi feltételek különbözőségének lehetőségét, amennyiben azt objektív kritériumok közvetlenül indokolják. Bizonyos esetekben ágazatspecifikus jogszabályok (például a közlekedés 27 vagy az egészségügy 28 területén) is alkalmazhatók A gyakorlatban melyek az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások? A rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, elektronikus úton nyújtott szolgáltatások fogalma 29 a 282/2011/EU végrehajtási rendeletben 30 foglalt 27 Lásd például az 1008/2008/EK, az 1177/2010/EU és a 181/2011/EU rendeletet a légi, a tengeri és a busszal történő utasszállítást illetően. 28 Lásd például a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, március 9-i 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkét. 29 Az interneten vagy más elektronikus hálózaton keresztül nyújtott szolgáltatások, amelyek jellegüknél fogva jelentős mértékben automatizáltak, minimális emberi közreműködést igényelnek, és amelyek nyújtására információs technológia hiányában nincs lehetőség. 16

17 fogalommeghatározásból ered és azzal áll összhangban. Megfelelően figyelembe kell venni az ebben a jogi eszközben, valamint a 2006/112/EK héairányelvben foglalt további előírásokat, a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet (14) preambulumbekezdésében meghatározottak szerint. Kérjük, vegyék figyelembe továbbá, hogy a fentiekben meghatározottak szerint az elektronikus úton nyújtott audiovizuális szolgáltatások nem tartoznak a rendelet hatálya alá (lásd még a kérdést). A gyakorlatban a rendeletben foglalt kötelezettségek hatálya alá eső, elektronikus úton nyújtott szolgáltatások közé tartoznak például a felhőalapú szolgáltatások, az adattárolási szolgáltatások, a weboldaltárhely-szolgáltatás, a tűzfalszolgáltatás, a keresőprogramok és az internetcímtárak használata, webhelyszolgáltatások biztosítása, a programok és felszerelések távkarbantartása, valamint a távoli rendszerek üzemeltetése. A rendelet összes rendelkezése vonatkozik az egyéb, elektronikus úton nyújtott, nem audiovizuális szolgáltatásokra, amelyek fő jellemzője a szerzői jogi védelemben részesülő művekhez való hozzáférés biztosítása (pl. elektronikus könyvekhez, szoftverekhez való hozzáférés és/vagy azok letöltése, ideértve a frissítéseket is, zene és online videojátékok valós idejű közvetítése (streaming)), a 4. cikkben foglalt, megkülönböztetésmentességre vonatkozó kötelezettség kivételével (vagyis állampolgárság, lakóhely vagy letelepedési hely alapján meghatározott eltérő feltételek alkalmazásának a tilalma, lásd még a kérdést.) Szükség van arra, hogy egy kereskedő külön, szétválasztott ajánlatokat dolgozzon ki más tagállambeli állampolgárok vagy lakosok számára, ha a kereskedő olyan szolgáltatásokkal kombinálva nyújt árukat és szolgáltatásokat, amelyek nem tartoznak a rendelet hatálya alá? Nem, a kereskedő nem köteles szétválasztani az árukat vagy a szolgáltatásokat a rendeletnek való megfelelés érdekében. Az ilyen esetekben azonban a teljes csomagra vonatkoznak a rendelet szabályai, ha annak egyetlen konkrét eleme a rendelet hatálya alá tartozik. Ha a kereskedő szétválasztja az árukat vagy a szolgáltatásokat, és azok a rendelet hatálya alá esnek, akkor a kereskedő szabadon meghatározhatja az ilyen áruk vagy szolgáltatások árait és az azokra vonatkozó feltételeket, feltéve, hogy nem alkalmaz az állampolgárság, lakóhely vagy letelepedési hely alapján meghatározott megkülönböztető feltételeket. Példa: Egy kereskedő kedvezményes áron olyan csomagot nyújt, amely audiovizuális szolgáltatások igénybevételét/letöltését, valamint webtárhely-szolgáltatást tartalmaz. A kereskedő ezért vagy úgy tud megfelelni a rendeletnek, hogy az egész csomagot a kedvezményes áron értékesíti külföldi vevők számára, vagy úgy, hogy csak a webtárhelyszolgáltatást nyújtja nekik, például ha ezt a szolgáltatást önállóan kínálja ugyanaz a kereskedő. Az utóbbi esetben azonban az önálló szolgáltatás tekintetében a kereskedő nem alkalmazhat eltérő árat 31 ahhoz képest, mint amit a belföldi értékesítések esetén alkalmaz. 30 A Tanács 282/2011/EU végrehajtási rendelete (2011. március 15.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról. 31 Ebben a példában az ár nem tartalmazza az alkalmazandó héa összegét. 17

18 A szerzői jogi védelem alatt álló, nem audiovizuális tartalmak szolgáltatása milyen mértékben tartozik e rendelet hatálya alá? A szerzői jogi védelem alatt álló (nem audiovizuális) tartalmak szolgáltatására (úgymint elektronikus könyvek, online zene, szoftver és videojátékok) nem vonatkozik a rendeletben meghatározott tilalom, miszerint a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján nem alkalmazhatók eltérő általános feltételek a hozzáférésre vonatkozóan, ideértve ilyen szolgáltatások nyújtásának megtagadását más tagállambeli vevők részére a 4. cikkben felsorolt konkrét esetekben. Ezekre a szolgáltatásokra továbbra is vonatkozik a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet összes rendelkezése a 4. cikkben foglalt rendelkezések kivételével, ideértve az online interfészekhez való hozzáférésnek a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő letiltására vagy korlátozására vonatkozó tilalmat. Ez azt jelenti, hogy az ilyen szolgáltatásokat nyújtó kereskedő nem akadályozhatja meg ügyfeleit abban, hogy hozzáférjenek a weboldala, piactere vagy alkalmazás-áruháza különböző verzióihoz, és kifejezett hozzájárulásuk nélkül nem irányíthatja át őket a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye szerint meghatározott kritériumok alapján (ideértve az olyan közvetett kritériumokat is, mint az IP-cím vagy a vevő fizetési adatai). Továbbá, amennyiben ezek a szolgáltatások határon átnyúló szolgáltatások, tekintet nélkül arra, hogy azok kizárásra kerültek a rendelet 4. cikkéből, a kereskedő nem alkalmazhat hátrányos megkülönböztetést az elektronikus fizetési móddal szemben állampolgárság alapján, vagyis arra hivatkozva, hogy valamely elfogadott kategóriájú vagy márkájú hitelkártyát vagy betéti kártyát másik tagállamban adtak ki, vagy arra, hogy egy közvetlen terhelésre vagy átutalásra egy másik tagállambeli bankon keresztül kerül sor (feltéve, hogy a kereskedő elfogadja az alkalmazott pénznemet). A rendelet felülvizsgálat elvégzését írja elő 2 évvel a hatálybalépését követően, amelynek középpontjában a rendelet hatályának értékelése áll, ideértve a 4. cikk ilyen típusú szolgáltatások vonatkozásában történő alkalmazásával kapcsolatos, a fentiekben említett korlátozásokat. Példa: Egy romániai vállalat, amely több tagállamban szerzői jogi védelem alatt álló szoftvert forgalmaz, megtagadhatja ezeknek a szolgáltatásoknak az értékesítését bizonyos más tagállamokban, tekintettel a szükséges szerzői jogokra vonatkozó korlátozásokra. Azokban a tagállamokban azonban, ahol a vállalat szoftverszolgáltatásokat kínál, nem alkalmazhat megkülönböztetést a fizetési módok alapján Vonatkozik a rendelet a hagyományos könyvek, DVD-k és CD-k online értékesítésére? Igen, ezeknek az áruknak az értékesítésére is vonatkoznak a rendelet rendelkezései, így a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján meghatározott eltérő általános feltételek alkalmazásának tilalma is, amikor a vevőnek szándékában áll megvásárolni ezeket az árukat, és azokat olyan tagállamban szállítják ki, ahol a kereskedő kiszállítási vagy átvételi lehetőséget kínál a hozzáférésre vonatkozó általános feltételei szerint. 18

19 Vonatkozik ez a rendelet a közüzemi szolgáltatások nyújtására, így a gáz-, villamosenergia- vagy vízszolgáltatásra? A rendelet nem tartalmaz a közüzemi szolgáltatások nyújtását kizáró konkrét rendelkezést. Következésképpen az ilyen szolgáltatásnyújtás is a rendelet hatálya alá tartozik, feltéve, hogy a rendelet követelményei teljesülnek, például a szolgáltatásokat nyújtó személy kereskedőnek minősül, és a 4. cikk megkülönböztetésmentességre vonatkozó rendelkezését illetően a szolgáltatás nyújtására az ott felsorolt helyzetek valamelyikében kerül sor (lásd még a kérdést) Online interfészekhez való hozzáférés (3. cikk) A vevőknek jogukban áll hozzáférni a különböző létező nyelvi változatokhoz, vagy egy adott weboldalon bemutatott, árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó összes ajánlathoz? Igen, főszabály szerint a vevőnek jogában áll hozzáférni minden verzióhoz és a weboldalon közzétett minden közléshez, kivéve, ha ezt megakadályozza a kereskedőre alkalmazandó konkrét jogszabály (lásd még a kérdést). Másfelől a rendelet nem ír elő kötelezettséget a kereskedők számára arra vonatkozóan, hogy a weboldalakat vagy azok részeit bizonyos nyelveken hozzák létre A kereskedő online interfészét meg kell változtatni a megfelelés biztosítása érdekében? A rendelet nem ír elő kötelezettséget a kereskedők számára arra vonatkozóan, hogy online interfészeiket hozzá kell igazítaniuk az EU-ban alkalmazott összes különböző formátumhoz és koordinátához. Ugyanakkor azonban az interfészek nem alakíthatók ki olyan módon, hogy a gyakorlatban ne tegyék lehetővé más tagállambeli vevők számára megrendeléseik egyszerű leadását. Példa: Egy kereskedő online interfésze megköveteli, hogy a vevő adja meg a lakcímét, és csak belföldi földrajzi koordinátákat kínál fel, anélkül, hogy lehetőséget nyújtana arra, hogy külföldi lakóhely esetén a vevő szabad szöveget/koordinátákat írjon be vagy küldjön, illetve anélkül, hogy egyértelmű útmutatást adna ennek mikéntjére vonatkozóan (a kiszállítási cím tekintetében rendelkezésre álló koordinátákra vonatkozó korlátozások sérelme nélkül). Ez a fajta online interfész a külföldi lakóhellyel rendelkező vevő számára gyakorlatilag lehetetlenné teszi a rendelés leadását, és azt át kell alakítani Az átirányításra vonatkozó kifejezett hozzájárulást minden alkalommal meg kell adni a rendeletnek való megfelelés érdekében? A kereskedő átirányíthatja a vevőt weboldala valamely konkrét verziójára, amennyiben a vevő ahhoz kifejezett hozzájárulását adta. Ezt a hozzájárulást nem kell feltétlenül megadni minden alkalommal, amikor a vevő ellátogat ugyanarra a weboldalra. A vevő ugyanakkor továbbra is bármikor visszavonhatja hozzájárulását, és a weboldal azon verziójának, amelyet a vevő eredetileg fel kívánt keresni, továbbra is könnyen hozzáférhetőnek kell maradnia. Példa: Azon a weboldalon, amelyre a vevő kérte az átirányítását, egy könnyen hozzáférhető gombot kell biztosítani, aminek a segítségével a vevő visszatérhet ugyanannak a weboldalnak 19

20 más verzióihoz Mely jogi követelmények indokolhatják az online interfészekhez való hozzáférés korlátozását? Milyen magyarázatot kell nyújtania a kereskedőnek ilyen korlátozások alkalmazása esetén? A rendeletben előírt kötelezettség, miszerint a kereskedőknek hozzáférést kell biztosítaniuk online interfészükhöz, nem jelenti azt, hogy a kereskedőknek már nem kell teljesíteniük az uniós jog által vagy az uniós joggal összehangban álló nemzeti jog által meghatározott követelményeket, amelyeket be kell tartaniuk abból eredően, hogy egy adott tagállamban fejtik ki tevékenységüket. Ilyen esetekben a kereskedőnek egyértelmű és konkrét magyarázatot kell adnia arra, hogy mi az oka annak, hogy nem nyújt hozzáférést. A magyarázatot annak az online interfésznek a nyelvén kell nyújtania, amelyhez a vevő hozzá kívánt férni. Példa: Egy francia weboldallal szemben a francia bíróságok által hozott határozat van érvényben, amely megakadályozza a weboldalhoz, illetve annak bizonyos részeihez való hozzáférést, tekintettel a bejegyzett védjegyekkel kapcsolatos jogvitára az adott országban Az online interfészekhez való hozzáférésre vonatkozó szabályok szerint a kereskedők nem nyújthatnak személyre szabott ajánlatokat? Bizonyos kereskedők különböző verziókat működtetnek online interfészeik vagy azok egy része tekintetében, amelyek különböző tagállamokban lévő vevőket céloznak meg. A weboldal különböző verziói különböző elrendezésűek és nyelvűek lehetnek, valamint más olyan jellemzőkkel rendelkezhetnek, amelyek azokat vagy azok egy részét valamely konkrét állampolgársággal, lakóhellyel vagy letelepedési hellyel rendelkező vevőkre szabottá teszik. Ez továbbra is lehetséges. Tilos ugyanakkor a vevők diszkriminatív módon és kifejezett hozzájárulásuk nélkül történő átirányítása az online interfész egyik verziójáról a másikra. Továbbá az ilyen weboldalakat vagy azok részeit hozzáférhetővé kell tenni különböző tagállamokból származó vevők számára Egy kereskedő átirányíthatja a vevőt az egyik országspecifikus weboldalról a másikra? A rendelet online interfészekhez például weboldalakhoz való hozzáférésről szóló 3. cikke akkor alkalmazandó, amikor egy kereskedő átirányítja a vevőt weboldala egy adott verziójára, amely a vevő állampolgárságával, lakóhelyével vagy letelepedési helyével összefüggő okok miatt különbözik attól az online interfésztől, amelyhez a vevő eredetileg hozzá akart férni. A rendelet alkalmazandó, mivel a vevőt ezen okokból irányítják át egy másik, például országspecifikus weboldalra; az átirányításra csak a vevő kifejezett hozzájárulásával, vagy a kereskedőt erre vonatkozóan terhelő konkrét jogi kötelezettség okán kerülhet sor Hogyan kell tárolni az átirányításra vonatkozó hozzájárulást (pl. a sütiket)? A rendelet nem határozza meg, hogy a kereskedőnek hogyan kell tárolnia a vevő ilyen átirányításhoz adott kifejezett hozzájárulását, amikor a vevő megadta kifejezett 20

21 hozzájárulását, a kereskedő pedig ezt meg akarja jegyezni arra az esetre, ha a vevő a jövőben megint ellátogatna ugyanarra a weboldalra. Amennyiben azonban a hozzájárulás megadása személyes adatok feldolgozását vonja maga után, az uniós adatvédelmi jogszabályok alkalmazandók, nevezetesen az általános adatvédelmi rendelet 32 és az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 33, amikor az ilyen hozzájárulás megjegyzése adatok tárolásával vagy a végberendezésben már eltárolt adatokhoz való hozzáférés megszerzésével jár Az, hogy a kereskedőnek egy adott nyelvű weboldala van, azt jelenti, hogy a kereskedő azt a piacot célozza meg? A rendelet nem érinti a Róma I. 34 és a Brüsszel I. 35 rendelet rendelkezéseit, köztük azt sem, amelyik olyan kereskedőkre vonatkozik, akik egy konkrét tagállamra irányítják tevékenységeiket. E tekintetben a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet kimondja, hogy pusztán az a tény, hogy egy kereskedő megfelel e rendeletnek, nem tekinthető úgy, hogy tevékenysége más tagállambeli vevőkre irányul. Következésképpen azt, hogy egy adott nyelv adott weboldalon történő használata azt jelentie, hogy a kereskedő tevékenysége adott tagállambeli vevőkre irányul, a Róma I. és a Brüsszel I. rendelet, valamint az ezekkel a rendeletekkel kapcsolatos releváns ítélkezési gyakorlat alapján kell eldönteni. A 4. szakasz további iránymutatást tartalmaz erre vonatkozóan A pusztán tájékoztató jellegű weboldalak milyen mértékben tartoznak az átirányítással kapcsolatos korlátozás hatálya alá? A rendelet kimondja, hogy online interfész bármely, a kereskedő által vagy nevében üzemeltetett szoftver ideértve a weboldalakat és az alkalmazásokat is, amely arra szolgál, hogy a vevőknek hozzáférést biztosítson a kereskedő áruihoz vagy szolgáltatásaihoz, az ilyen áruk és szolgáltatások vonatkozásában történő ügylet lebonyolítása érdekében. Következésképpen minden esetben meg kell állapítani, hogy az adott weboldal ezeket a célokat szolgálja-e vagy sem. Amennyiben igen, akkor az főszabály szerint a rendelet hatálya alá esik, következésképpen a weboldalakhoz való hozzáférésről szóló 3. cikk alkalmazandó, ideértve az abban foglalt, átirányításra vonatkozó szabályokat is. 32 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) 33 Az Európai Parlament és a Tanács 2002/58/EK irányelve (2002. július 12.) az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről. 34 Az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete (2008. június 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.). 35 Az Európai Parlament és a Tanács 1215/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (Brüsszel I.). 21

22 A kereskedők le tudják tiltani a hozzáférést az alkalmazásaikhoz, vagy át tudják irányítani a vevőket más nemzeti alkalmazásokhoz annak alapján, hogy melyik országban bocsátották ki a hitelkártyájukat? A rendelet tiltja az online interfészekhez való hozzáférés letiltását, illetve az átirányítást annak alapján, hogy a fizetési eszközt hol bocsátották ki; ez azt jelenti, hogy a kereskedők a vevő állampolgárságával és/vagy lakóhelyével összefüggő okok miatt nem akadályozhatják meg a hozzáférést online interfészeik, köztük applikációik különböző verzióihoz olyan közvetett eszközök révén, hogy például melyik tagállamban bocsátották ki a fizetési eszközt Megkülönböztetésmentesség az árukhoz vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférés során (4. cikk) A rendelet előírja az egész Unióban történő értékesítés és kiszállítás kötelezettségét? Nem. A rendelet nem ró értékesítési kötelezettséget a kereskedőkre, viszont tiltja a vevők állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye alapján történő megkülönböztetést az értékesítés során. A rendelet nem vezet be az egész Unióban történő kiszállításra vonatkozó kötelezettséget. Konkrét helyzeteket ír le, amikor a vevőknek nem tagadható meg a kereskedő áruihoz vagy szolgáltatásaihoz való hozzáférés állampolgárságuk, lakóhelyük vagy letelepedési helyük alapján A rendelet előírja az átvételi pontok létrehozásának kötelezettségét? Nem, a rendelet nem ró kötelezettséget a kereskedőkre arra vonatkozóan, hogy áruik számára átvételi pontokat kellene létrehozniuk más országokban. Amennyiben azonban rendelkezésre áll ez a lehetőség a kereskedő általános hozzáférési feltételeiben, ennek elérését biztosítani kell más tagállambeli vevők számára, állampolgárságukra, lakóhelyükre vagy letelepedési helyükre való tekintet nélkül. Példa: Az a kereskedő, amelyik csak Portugáliában végez kiszállítást, vagy az átvételi pontokon történő átvételt Portugáliában biztosítja, nem kötelezhető arra, hogy átvételi pontokat hozzon létre Spanyolországban a spanyol vevők kiszolgálása érdekében. Az utóbbiaknak azonban lehetőségük van arra, hogy személyesen vagy kijelölt személyek/szolgáltatók útján átvegyék áruikat a Portugáliában lévő átvételi pontokon A kereskedők számára engedélyezett, hogy külön díjat számítsanak fel a vevőknek, amennyiben felajánlják az értékesített áruk kiszállításának megszervezését? A kiszállítási lehetőségek felajánlása a megvásárolt áruk vagy szolgáltatások tekintetében szolgáltatásnak számít. A kereskedők főszabály szerint szabadon kínálhatnak szolgáltatásokat vevőik számára. Ha azonban a kereskedők úgy döntenek, hogy bizonyos tagállamokban vagy bizonyos helyeken a tagállamokon belül kiszállítási szolgáltatásokat kínálnak, és ezt feltüntetik általános hozzáférési feltételeikben, akkor állampolgárságuk, lakóhelyük vagy letelepedési helyük alapján nem alkalmazhatnak megkülönböztetést azokkal a vevőkkel szemben, akik szeretnék igénybe venni ezeket a kiszállítási szolgáltatásokat (lásd még a 4.1. szakaszt a határokon átnyúló kiszállítással kapcsolatban). 22

23 A rendelet előírja a kereskedők számára azt a kötelezettséget, hogy fizikai értelemben mozogjanak annak érdekében, hogy szolgáltatásokat nyújtsanak a vevő európai helyszínén? Nem, a rendelet nem tartalmaz olyan kötelezettséget, hogy a kereskedőknek mozogniuk kell A rendelet szabályozza az árakat? Nem. A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet célja, hogy fellépjen az uniós vevőkkel szembeni megkülönböztetés ellen, amely jelenleg hátráltatja a határokon átnyúló kereskedelem lehetőségeit és megakadályozza az egységes piac teljes mértékű kihasználását. A rendelet nem szabályozza vagy harmonizálja az árszinteket. A kereskedők tehát továbbra is szabadon meghatározhatnak különböző árakat, például a különböző vevőcsoportokat megcélzó weboldalakon. Ezeket a weboldalakat ugyanakkor elérhetővé kell tenni minden uniós vevő számára, és a fent leírt konkrét helyzetekben biztosítani kell, hogy az uniós vevők ugyanolyan feltételek mellett vásárolhassanak árukat és szolgáltatásokat, mint a kereskedő tagállamának állampolgárai, ideértve a nettó árakat is (vagyis a különböző alkalmazandó héamértékek befolyásolása nélkül). A rendelet nem foglalkozik a dinamikus árképzéssel sem, melynek során a kereskedők idővel kiigazítják ajánlataikat olyan tényezők függvényében, amelyek nem kapcsolódnak az állampolgársághoz, lakóhelyhez vagy letelepedési helyhez. Példa: Arra a weboldalra, amely valós időben, a kereslet és/vagy egyéb paraméterek (például korábbi keresések és/vagy vásárlások) alapján, lakóhelytől vagy állampolgárságtól függetlenül módosítja az árat, főszabály szerint nem vonatkozna a hátrányos megkülönböztetésnek a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendeletben foglalt tilalma Határon átnyúló kiszállítások esetén a kereskedőnek jogában áll magasabb árat felszámítani (pl. a szállítási költségek, a szállítás és a kezelés miatt)? Amennyiben igen, akkor a pótdíjaknak tükrözniük kell a tényleges költségalapot? A rendelet nem szabályozza vagy harmonizálja az árszinteket. Főszabály szerint továbbra is a kereskedő szabad forgalmazási döntésén múlik, hogy kihasználja-e azt a lehetőséget, hogy határon átnyúló kiszállítást kínál a vevőknek bizonyos tagállamokban vagy minden tagállamban, amit azonban fel kell tüntetnie az alkalmazandó általános feltételek között. Világos és érthető módon a vevők tudomására kell hozni a teljes árat a szerződés megkötését megelőzően (lásd különösen a fogyasztók jogairól szóló irányelv 36 5., 6. és 8. cikkét). Lásd még a 4. szakaszt a határon átnyúló kiszállításra vonatkozó további információkkal kapcsolatban, valamint arra vonatkozóan, hogy az (EU) 2018/644 rendelet 37 hogyan biztosít nagyobb átláthatóságot a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokért felszámított árak tekintetében. 36 Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (2011. október 25.) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről. 37 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/644 rendelete (2018. április 18.) a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokról. 23

24 Megteheti-e egy kereskedő, hogy eltérő kínálatot mutat fel a különböző uniós értékesítési pontokon vagy weboldalakon, ideértve az eltérő kiszállítási lehetőségeket is? A rendelet nem érinti a kereskedők arra vonatkozó jogát, hogy szabadon alakítsák áraikat és weboldalaikat az EU-ban, és szabadon végezzék piaci értékesítési tevékenységeiket. Az említett helyzetekben a rendelet lényegében arra kötelezi a kereskedőket, hogy az uniós vevőket ugyanabban a helyzetben (pl. amikor készek arra, hogy elfogadják az adott weboldalon vagy értékesítési helyen meghatározott általános hozzáférési feltételeket, köztük a kiszállítási lehetőségeket) ugyanolyan bánásmódban részesítsék, tekintet nélkül állampolgárságukra, lakóhelyükre vagy letelepedési helyükre. Ez azt is jelenti, hogy a kereskedők továbbra is kialakíthatnak konkrét vevőcsoportokat célzó ajánlatokat, mindaddig, amíg ezt állampolgárságra, lakóhelyre vagy letelepedési helyre való tekintet nélkül teszik (pl. fiataloknak szóló ajánlatok, vagy fogyasztóknak, nem pedig szakembereknek szóló ajánlatok) Megteheti egy vevő azt, hogy az egyik weboldalon megvásárol egy terméket, de a kiszállítási feltételeket ugyanennek a weboldalnak egy másik verzióján választja ki? A kereskedők szolgáltatásnyújtási feltételei, köztük a kiszállítási feltételek, az általános hozzáférési feltételeikben kerülnek meghatározásra. Ezeket mindenekelőtt elérhetővé kell tenniük weboldalaikon, és minden esetben világos és érthető módon kell a fogyasztók tudomására hozniuk. Amikor egy vevő elhatározza, hogy egy konkrét weboldalról megrendel egy terméket vagy szolgáltatást, akkor jellemzően elfogadja ezeket a feltételeket. Ha egy megrendelés leadására a weboldal bizonyos változatán keresztül kerül sor, az adott weboldalon kínált ajánlatokra vonatkozó általános hozzáférési feltételek alkalmazandók az adott ügyletre. Példa: Egy görög vevő megvásárol egy terméket egy kereskedő bolgár weboldalán, amely csak Bulgáriában történő kiszállításra nyújt lehetőséget. A kereskedő Görögországba is végez kiszállítást, de csak a görög weboldalon keresztül leadott megrendelések esetében. A görög vevőnek nem áll jogában, hogy Görögországban történő kiszállítást igényeljen a bolgár weboldalon leadott rendelések esetén. Ha azonban az egyes weboldalakon rendelkezésre bocsátott szolgáltatási feltételek megegyeznek, vagyis ha szerepel bennük mindkét országba történő kiszállítás, akkor az, hogy a megrendelést a görög vagy a bolgár nemzeti weboldalon adták-e le, önmagában nem korlátozhatja a kereskedő által az alkalmazandó feltételekben kínált kiszállítási szolgáltatás hatályát Mennyiben tartoznak a kereskedők a rendelet hatálya alá, amikor csak a saját tagállamukban végeznek értékesítést a kiszállítási lehetőség felkínálásával? Főszabály szerint a kereskedő továbbra is szabadon határozhatja meg azt a földrajzi területet, ahol kiszállítási szolgáltatásokat nyújt. A rendelet ugyanakkor nem engedi a kereskedő számára, hogy megkülönböztetést alkalmazzon külföldi vevőkkel szemben, akik a helyi vevőkkel megegyező feltételek mellett szándékoznak megvásárolni valamilyen árut (a helyi vevőkre vonatkozókkal azonos feltételek elve). 24

25 Példa: Egy belga vevő hűtőszekrényt akar venni egy olyan kereskedő német weboldalán, aki csak németországi címekre végez kiszállítást. Ha a belga vevő a kereskedő üzlethelyiségében vagy bármely más, a kereskedő által kiszolgált németországi kiszállítási címen akarja átvenni az árut, akkor a kereskedő nem alkalmazhat megkülönböztetést az ilyen vevő ellen annak belga állampolgársága miatt vagy azért, mert belgiumi lakóhellyel vagy letelepedési hellyel rendelkezik. A belga vásárló ugyanakkor nem kötelezheti a német kereskedőt arra, hogy Belgiumba szállítsa ki az árut, ha ez nem szerepel a kereskedő általános hozzáférési feltételeiben A rendelet előírja a kereskedők számára, hogy minden olyan tagállamban bejegyeztessék magukat a cégnyilvántartásba vagy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékkezelési rendszereibe, ahol a vevők a rendeletben foglalt szabályok alapján kívánnak árukat vagy szolgáltatásokat vásárolni? Például a fenti példa esetében úgy tekinthető, hogy a német kereskedő Belgiumban végez értékesítési tevékenységet, és ezért a kereskedőnek be kell magát jegyeztetnie Belgiumban? Nem, a rendelet alapján a kereskedőknek nem kell bejegyeztetni magukat minden tagállamban, ahol a vevők esetleg érdeklődést mutathatnak áruik megvásárlása iránt vagy ténylegesen meg is vásárolják azokat. A rendelet egyértelművé teszi, hogy amennyiben a kereskedők csupán a rendelkezés szerinti kötelezettségeket teljesítik, és ennek során csupán hozzáférést biztosítanak a weboldalukhoz, valamint biztosítják a vásárlás megkülönböztetésmentes módon történő lebonyolítását, akkor ez a tény önmagában nem jelenti azt, hogy a kereskedő tevékenysége egy másik tagállamba irányul. Következésképpen maga a rendelet nem tartalmazza és nem is sugalmazza azt a kötelezettséget, hogy a kereskedőknek minden olyan tagállamban be kell jegyeztetni magukat a cégnyilvántartásba vagy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékkezelési rendszereibe, ahol a vevők árukat vagy szolgáltatásokat kívánnak vásárolni Előfordul, hogy helyi adókat bizonyos szolgáltatások, pl. a helyi múzeumok vagy uszodák belépődíjai támogatására használnak fel. Ezt tilos lenne a rendelet alapján? A rendelet nem érinti az adózás területén alkalmazandó szabályokat, és a kereskedőkre vonatkozik. Következésképpen nem tartalmaz a helyi adók felhasználására vonatkozó szabályokat. Nem tiltja tehát a helyi adók bizonyos tevékenységek, így például helyi múzeumok vagy uszodák belépődíjai támogatására való felhasználását. Ha azonban a támogatott szolgáltatások kimerítik a rendelet alkalmazásához szükséges követelményeket (az adott helyzet nem tisztán belföldi helyzet, a szolgáltatás nem esik a rendelet hatályán kívül, a szolgáltató kereskedőnek minősül, fennáll a rendeletben leírt helyzetek valamelyike), a rendelet szerinti, megkülönböztetésre vonatkozó tilalom vonatkozik a szóban forgó szolgáltatásra (lásd még a kérdést). Ugyanakkor, a rendelet (27) preambulumbekezdése kimondja, hogy nem kizárt eltérő hozzáférési feltételek alkalmazása bizonyos okokból, amelyek nem kapcsolatosak az állampolgársággal, lakóhellyel vagy letelepedési hellyel, ideértve a kereskedőnek juttatott hozzájárulásokat is. 25

26 Milyen mértékben terjed ki ez a rendelet a közszolgáltatásokra, illetve a feltételek azon részeire, amelyekre bizonyos különleges jogi előírások vonatkoznak? Miközben a nem gazdasági jellegű általános érdekű szolgáltatások nem tartoznak a rendelet hatálya alá, ez nem vonatkozik azokra a közszolgáltatásokra, amelyek elvégzésére rendszerint gazdasági ellenszolgáltatás fejében kerül sor, ennélfogva azok általános gazdasági érdekű szolgáltatások (mint például, többek között, a gáz-, víz-, villamosenergia-ellátás, lásd még a kérdést). A rendelet továbbá csak az alkalmazásához szükséges összes követelmény teljesülése esetén alkalmazható. Ennek megfelelően a rendelet például csak kereskedők által nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó. E fogalom meghatározása értelmében nem számít, hogy a szolgáltató (amennyiben az jogi személy) magán- vagy állami tulajdonban van-e. Ugyanakkor viszont számít az, hogy a szolgáltató kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében jár-e el vagy sem; ha nem, akkor nem kereskedő, és a rendelet nem alkalmazandó az érintett tevékenységekre, így például a közigazgatási tevékenységekre. A fent említett ( kérdés), az uniós jogban vagy az uniós joggal összehangban álló nemzeti jogban meghatározott különleges jogi előírások tekintetében az online interfészekhez való hozzáférésről szóló 3. cikk nem alkalmazandó, amennyiben a hozzáférés korlátozása olyan jogi követelményből következik, amelynek hatálya alá a kereskedő tartozik. Ugyanez érvényes a 4. cikkben foglalt, megkülönböztetésmentességre vonatkozó szabályokra. Példa: E rendelet nem érinti az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtói tekintetében speciális árakat megállapító szabályozó intézkedéseknek való megfelelést, amennyiben azok összhangban állnak az uniós joggal, ideértve a megkülönböztetés általános tilalmára vonatkozó elveket Miben áll az olyan üzleti modellekre gyakorolt hatás, amelyek támogatott eladási árakra vonatkozó helyi reklámokra támaszkodnak (például kereskedők, akik olyan táblagépeket értékesítenek, amelyeken előzetesen telepített, valamely konkrét tagállambeli felhasználókra irányuló reklámok vannak)? Minden kereskedő maga határozza meg, hogy a rendelet milyen hatással van a saját üzleti modelljére. Mindazonáltal, ha egy kereskedő tevékenysége a rendelet hatálya alá esik, a fogyasztók megkülönböztetést jelentő okból nem akadályozhatók meg abban, hogy megvásárolják az adott árut vagy szolgáltatást. Példa: Egy spanyol fogyasztótól nem tagadható meg a jog, hogy egy német kereskedőtől vásároljon táblagépet, amelyet a fogyasztó Németországban vesz át, amennyiben a német vásárlók rendelkezésére áll ilyen átvételi lehetőség. A kereskedő azonban főszabály szerint továbbra is szabadon határozhatja meg azt a földrajzi területet, ahol az árukat kiszállítják, vagy ahol azok átvehetők. 26

27 Melyek a rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében említett, a nemzeti jogban meghatározott, szerződésen kívüli követelmények, és mit jelent ez a rendelkezés? A 4. cikk (3) bekezdése azokra a jogi követelményekre utal, amelyek nem a vevő és a kereskedő közötti szerződéses jogviszonyból erednek, hanem amelyeket a vevő tagállama ír elő az érintett áruval vagy szolgáltatással kapcsolatban, így például a címkézési vagy ágazatspecifikus követelményekre. A 4. cikk (3) bekezdése egyértelművé teszi, hogy csupán a rendeletnek való megfelelés önmagában nem jelenti azt, hogy az érintett kereskedő köteles megfelelni az ilyen jogi követelményeknek. Példa: Ha egy kereskedő tevékenységei nem egy adott tagállamba irányulnak, de a kereskedő eladja az árut egy külföldi vevőnek csak azért, hogy eleget tegyen a rendelet szerinti kötelezettségeknek, akkor a kereskedőnek nem kell teljesítenie a vevő tagállama által előírt különleges címkézési követelményeket Felelősségre vonhatók a kereskedők, amikor olyan árukat értékesítenek vagy szolgáltatásokat nyújtanak egy másik tagállambeli vevőnek, amelyek tiltottak lehetnek a vevő tagállamában? A rendelet kimondja, hogy a 4. cikk (1) bekezdésében előírt, megkülönböztetésre vonatkozó tilalom nem alkalmazandó abban az esetben, ha nemzeti jogszabályok tiltják a kereskedőnek, hogy bizonyos vevők vagy bizonyos területeken lévő vevők részére árut adjon el vagy szolgáltatást nyújtson, feltéve, hogy a nemzeti jogszabályok összhangban állna az uniós joggal. Ugyanez érvényes akkor is, ha uniós jogszabályok tiltják ezt a kereskedőnek. Következésképpen a megkülönböztetés tilalma nem jelenti azt, hogy a kereskedőket többé nem kötik ilyen, a kereskedőre vonatkozó uniós vagy nemzeti jogszabályok. Ugyanakkor azonban, a fent említettek szerint, a rendelet tisztázza, hogy a megkülönböztetés tilalmának való megfelelés önmagában nem jelenti azt, hogy a kereskedő köteles megfelelni a vevő tagállama szerinti nemzeti jogban az érintett áruval vagy szolgáltatással kapcsolatban meghatározott, szerződésen kívüli követelményeknek, vagy hogy köteles tájékoztatni a vevőket e követelményekről (4. cikk (3) bekezdés). Tehát ha a kereskedőre nem vonatkoznak a vevő tagállama szerinti nemzeti jogban meghatározott, szerződésen kívüli követelmények, önmagában a rendeletnek való megfelelés nem vonhatja maga után a kereskedő felelősségét az adott tagállamban való megfelelésért. Példa: Egy bizonyos DVD értékesítését eltérő korhatárhoz kötik Svédországban és Franciaországban. Az a francia kereskedő, aki DVD-t ad el egy svéd vevőnek franciaországi kiszállítással pusztán az e rendeletben előírt kötelezettségből eredően, nem felel az esetlegesen szigorúbb svéd korhatárok betartásáért, és nem is kell tájékoztatnia a vevőket a Svédországban érvényes eltérő korhatárokról Érinti ez a rendelet a szezonális akciókra vonatkozó korlátozásokat? A rendelet nem tartalmaz konkrét szabályokat a szezonális akciók vagy az azokra vonatkozó korlátozások tekintetében. Ennélfogva ezekre az akciókra a rendelet rendes megkülönböztetésmentességi szabályai vonatkoznak, amennyiben az adott helyzet az ilyen szabályok hatálya alá esik. Ebben az esetben a szezonális akciókat megkülönböztetésmentes módon hozzáférhetővé kell tenni más tagállambeli fogyasztók/végfelhasználók számára. 27

28 A kereskedőknek lehetőségük van arra, hogy csak az egyik elektronikus kereskedelmi weboldalukon szervezzenek kiárusítást, akciót vagy más típusú, árazásra irányuló kampányt? A rendelet nem befolyásolja a kereskedők szabadságát a tekintetben, hogy úgy határozzák meg kereskedelempolitikájukat, ahogyan jónak látják, mindaddig, amíg betartják az abban meghatározott, megkülönböztetésmentességre vonatkozó szabályokat. A rendelet továbbá nem akadályozza a kereskedőket abban, hogy megkülönböztetésmentes módon eltérő feltételeket, köztük eltérő nettó eladási árakat kínáljanak a különböző értékesítési helyeken, így boltokban és weboldalakon, vagy hogy bizonyos ajánlatokkal csak egy adott tagállam valamely konkrét területét célozzák meg. A rendelet alapján azonban az ilyen ajánlatokat megkülönböztetésmentes módon hozzáférhetővé kell tenni más tagállambeli fogyasztók számára. A rendelet alapján tehát a kereskedők szabadon szervezhetnek kiárusításokat, akciókat és más típusú, árazásra irányuló kampányokat az általuk kiválasztott elektronikus kereskedelemi weboldalakon, mindaddig, amíg megkülönböztetésmentes módon járnak el Ez a rendelet harmonizálja az értékesítésekre alkalmazandó héamértékeket? Nem. A rendelet nem érinti az adózás területén alkalmazandó szabályokat. Ez azt jelenti, hogy a héára vonatkozó szabályokkal összhangban héát számítanak fel azokban a tagállamokban, ahol a szolgáltatások nyújtására és az áruk értékesítésére sor kerül. Az árak tekintetében az általános hozzáférési feltételek fogalma szintén kifejezetten csak a nettó eladási árakra terjed ki. A 4. szakasz további információkat tartalmaz a héára vonatkozó szabályok e-kereskedelemmel összefüggésben történő alakulására vonatkozóan A kereskedőknek meg kell felelniük a vevő tagállamában alkalmazandó, könyvekre vonatkozó árrögzítési jogszabályoknak? A 4. cikk megkülönböztetésmentességre vonatkozó szabályai nem akadályozzák meg a kereskedőket abban, hogy eltérő árakat alkalmazzanak bizonyos területeken értékesített könyvek tekintetében, amennyiben az uniós joggal összhangban álló tagállami jogszabályok ezt megkövetelik tőlük. Ha valamely, a 4. cikk szerinti helyzetben a kereskedő ilyen nemzeti jogszabályok hatálya alá esik, akkor nem hivatkozhat a 4. cikkre annak alátámasztására, hogy ezek a jogszabályok már nem alkalmazhatók. A kereskedőre nézve tehát továbbra is érvényben maradnak ezek a jogszabályok, feltéve, hogy azok összhangban állnak az uniós joggal. Példa: Egy könyvkereskedés, amely Franciaországban és Belgiumban értékesít könyveket, a Belgiumban, illetve Franciaországban érvényes, vonatkozó árrögzítési jogszabályok hatálya alatt áll. 28

29 A rendelet megköveteli azoktól a mikrovállalkozásoktól, amelyek a saját tagállamukban mentességet élveznek a héaalanyként történő nyilvántartásba vétel alól, hogy bejegyeztessék magukat más tagállamokban, például elektronikus úton nyújtott szolgáltatások vonatkozásában? A héakötelezettségek teljesítése kiemelten fontos a kkv-k számára, különösen határokon átnyúló vonatkozásban. A rendeletben kifejezésre jut annak a fontossága, hogy ne növekedjenek a kisvállalkozásokra nehezedő terhek. Ezen belül a rendelet kifejezetten mentesíti a 4. cikk megkülönböztetésmentességre vonatkozó szabályai aló azokat a kereskedőket, akik nem érik el a nemzeti héamentességi küszöbértéket. Következésképpen azok a kkv-k, amelyek héamentességet élveznek saját tagállamukban, nem kötelesek elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokat értékesíteni külföldön a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerint A kereskedőknek meg kell felelniük más tagállamok fogyasztóvédelmi jogszabályainak? Az alkalmazandó fogyasztóvédelmi jogszabályokra és a bíróságok joghatóságára vonatkozó szabályokat a Róma I. és a Brüsszel I. rendelet állapítja meg. A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet nem módosítja és nem írja felül ezeket a szabályokat. Következésképpen a Róma I. és a Brüsszel I. rendelettel összhangban kell megállapítani, hogy melyek az alkalmazandó fogyasztóvédelmi jogszabályok, és hogy mely bíróságok rendelkeznek joghatósággal. Ez nagyrészt attól függ, hogy a kereskedő tevékenységei egy másik tagállamba irányulnak-e vagy sem. E tekintetben a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet egyértelművé teszi, hogy pusztán az a tény, hogy egy kereskedő megfelel e rendeletnek, nem tekinthető úgy, hogy tevékenysége másik tagállamba irányul. További információkért lásd a 4.2. szakaszt A rendelet alapján a fogyasztók igényelhetnek a saját nyelvükön íródott használati kézikönyveket/útmutatókat és a termékekre vonatkozó egyéb információkat, valamint a saját konkrét piacukhoz igazított tartozékokat (pl. dugós csatlakozók, adapterek)? Nem, maga a rendelet nem kötelezi a kereskedőket arra, hogy áruikat más nemzeti piacok szükségleteihez igazítsák, sem pedig arra, hogy konkrét nyelveken használati kézikönyveket, útmutatókat és a termékekre vonatkozó egyéb információkat biztosítsanak. Ugyanakkor nem is akadályozza a kereskedőket sem ebben, sem pedig értékesítés utáni támogatás nyújtásában. A rendelet nem érint más uniós szabályokat, amelyek érvényesek lehetnek a kereskedőre nézve és ilyen jellegű fogyasztóvédelmi követelményeket tartalmazhatnak. Például a fogyasztók jogairól szóló irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára nyelvi követelmények fenntartását, illetve bevezetését a szerződéssel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozóan. A vonatkozó uniós szabályokkal (különösen a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló Róma I. rendelettel) összhangban a kereskedőknek meg kell felelniük az érintett fogyasztók tagállamában esetleg alkalmazandó fogyasztóvédelmi követelményeknek, amennyiben tevékenységeik abba a tagállamba irányulnak. E tekintetben a rendelet egyértelművé teszi, hogy a kereskedő nem tekinthető úgy, mint akinek tevékenysége egy másik tagállamba irányul, pusztán azon az alapon, hogy a rendelet kereskedő általi 29

30 betartásából eredő szerződéskötést követően a kereskedő tájékoztatást ad és segítséget nyújt a fogyasztó számára Hogyan befolyásolja a rendelet a fogyasztók jogorvoslathoz való jogát abban az esetben, ha az értékesített áruk hibásak? Ilyen esetekben a rendelet nem befolyásolja a fogyasztói jogokat. A rendelet fő célja az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való határokon átnyúló hozzáférés megkülönböztetésmentes módon történő biztosítsa a hatálya alá tartozó helyzetekben. Nem tartalmaz a jogorvoslatra vonatkozó szabályokat például arra az esetre, ha a szóban forgó áruk a későbbiekben hibásnak bizonyulnak. További részletekért lásd a 4. szakaszt. A fentiekben kifejtettek szerint ez azonban nem jelenti azt, hogy az uniós jogban nem lehetnek más alkalmazandó szabályok, amelyek ilyen esetekben bizonyos jogokat biztosítanak a fogyasztók számára. A fogyasztási cikkek adásvételéről és a kapcsolódó jótállásról szóló irányelv szerint 38, amelyet a rendelet nem érint, az eladó felel a fogyasztóval szemben a fogyasztási cikk átadásának időpontjában meglévő minden hibáért, és a fogyasztó jogosult a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának kijavítás vagy kicserélés formájában történő térítésmentes helyreállítására, illetve ennek meghiúsulása esetén kérheti a vételár leszállítását, vagy elállhat a szerződéstől. Az eladó térítésmentes javításra vagy cserére vonatkozó kötelezettsége magában foglalja a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának szükséges költségeit, ideértve a postaköltséget, a munkadíjat és az anyagköltséget. A kijavítást vagy kicserélést észszerű határidőn belül, a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni A rendelet feljogosítja a vevőket értékesítés utáni szolgáltatások igénybevételére abban a tagállamban, ahol laknak? Nem, a rendelet nem biztosít ilyen jogokat. A fent kifejtettek szerint a rendelet más kérdésekkel foglalkozik, így különösen a hozzáféréssel kapcsolatos kérdésekkel. Ennélfogva a rendelet szerinti, megkülönböztetésre vonatkozó tilalom nem értendő akként, hogy az érinti az értékesítés utáni ügyfélszolgálati támogatásra, az értékesítés utáni szolgáltatásokra és a kereskedő által a vevőnek önkéntesen felajánlott kereskedelmi garanciákra vonatkozó bármilyen területi vagy egyéb korlátozás alkalmazását. Ezeket a fogyasztóvédelmi kérdéseket más uniós jogi aktusok szabályozzák, mint például a fogyasztási cikkek adásvételéről és a kapcsolódó jótállásról szóló irányelv. A fent említettek szerint ( kérdés) a rendelet alkalmazása nem érinti ez az irányelvet. Másfelől a rendelet egyértelművé teszi, hogy a kereskedő nem tekinthető úgy, mint akinek tevékenysége egy másik tagállamba irányul, pusztán azon az alapon, hogy a rendelet kereskedő általi betartásából eredő szerződéskötést követően a kereskedő tájékoztatást ad és segítséget nyújt a fogyasztó számára. 38 Az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve (1999. május 25.) a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól. 30

31 2.4. A fizetéssel kapcsolatos okokból történő megkülönböztetés tilalma (5. cikk) A kereskedők kötelesek bármilyen fizetési módot elfogadni? Nem. Főszabály szerint a kereskedők szabadon dönthetnek arról, hogy mely fizetési módokat kívánják elfogadni. A rendelet 5. cikke elektronikus művelettel, átutalással, beszedéssel vagy ugyanahhoz a fizetési márkához és kategóriához tartozó kártyaalapú készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel történő fizetési műveletekre vonatkozik. E döntés meghozatalát követően azonban a kereskedők nem alkalmazhatnak megkülönböztetést a vevőkkel szemben az Unióban azáltal, hogy elutasítják a műveleteket, vagy eltérő fizetési feltételeket alkalmaznak a vevő állampolgársága, lakóhelye vagy letelepedési helye, a fizetési számla helye, a pénzforgalmi szolgáltató letelepedési helye vagy a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátásának helye alapján A kereskedők kínálhatnak különböző fizetési módokat a különböző webáruházakban? Például egy kereskedő megteheti azt, hogy az olasz webáruházában elfogad hitelkártyákat és betéti kártyákat is, a belga webáruházában viszont csak hitelkártyákat fogad el? Főszabály szerint a kereskedők szabadon dönthetnek arról, hogy milyen feltételek mellett kínálják áruikat vagy szolgáltatásaikat, ideértve azt is, hogy mely fizetési módokat fogadják el a weboldalukon. Dönthetnek tehát úgy, hogy több weboldalukon eltérő feltételeket kínálnak. Ha azonban egy konkrét weboldalon elfogadnak egy konkrét fizetési módot, akkor ugyanezt a fizetési módot el kell fogadniuk olyan fogyasztóktól is, akik nem abból a tagállamból valók, amelyet az adott weboldal megcéloz A fizetéssel kapcsolatos okokból történő megkülönböztetés tilalmára vonatkozó szabályok a számla ellenében teljesített fizetésekre is vonatkoznak? Igen, amennyiben a számla kiegyenlítése érdekében elfogadott fizetési mód a rendelet 5. cikke hatálya alá tartozik, így különösen, ha a fizetés átutalással, beszedéssel vagy kártyaalapú készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel történik. Ez azonban nem érinti a kiszállításra vonatkozó korlátozásokat (például abban az esetben, ha a számlát közvetlenül a fuvarozónak fizetik ki), illetve azt a lehetőséget, hogy az áruk kiszállítása vagy a szolgáltatásnyújtás visszatartható, amíg a kereskedő megerősítést kap arra vonatkozóan, hogy a fizetés kezdeményezése megfelelően megtörtént (lásd: kérdés). Példa: Egy elektronikus készülékek értékesítésével foglalkozó kereskedő felajánlja a számla ellenében, átutalás vagy beszedés útján történő fizetés lehetőségét, és csak Ausztriába és Németországba végez kiszállítást. A kereskedő nem utasíthatja el a számla francia bankszámláról vagy francia állampolgár által történő kifizetését. Ez azonban nem kötelezi a kereskedőt arra, hogy Franciaországba szállítsa ki a készüléket (ebből következően pedig elfogadja a számla átvételkor történő kiegyenlítését), ha ez nem szerepel a kereskedő általános feltételeiben A kereskedőknek minden betéti kártyát el kell fogadniuk más uniós országokból? Nem. A rendelet kimondja, hogy a kereskedők nem alkalmazhatnak megkülönböztetést például azon az alapon, hogy mely tagállamban került sor valamely hitelkártya vagy betéti 31

32 kártya kibocsátására, csak az általuk fizetési módként elfogadott konkrét fizetési márkával és kategóriával kapcsolatban. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha egy kereskedő elfogad bizonyos márkájú betéti kártyákat, akkor nem kell elfogadnia ugyanolyan márkájú hitelkártyákat vagy más márkájú betéti kártyákat. Ez azt is jelenti, hogy a kereskedő nem köteles elfogadni valamely adott márkájú kereskedelmi hitelkártyákat, ha ugyanolyan márkájú fogyasztói hitelkártyákat elfogad. Ez azonban azt jelenti, hogy ha egy kereskedő elfogad valamely adott márkájú, adott tagállamban kibocsátott hitelkártyákat, akkor el kell fogadni az ugyanilyen típusú és ugyanilyen márkájú, de más tagállamban kibocsátott hitelkártyákat. Példa: Egy román kereskedő a múltban csak akkor fogadott el adott márkájú betéti kártyákat, ha azokat Romániában bocsátották ki, és elutasította az ugyanilyen márkájú, más tagállamban kibocsátott betéti kártyával történő fizetéseket. Ezt ma már tiltja a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet. Ha azonban a kereskedő általános üzletpolitikája az, hogy nem fogad el ilyen márkájú hitelkártyákat, tekintet nélkül azok kibocsátási helyére, akkor ez az üzletpolitika továbbra is fenntartható Azok a kereskedők, akik saját maguk biztosítanak hitelkeretet (harmadik fél által kínált hitelkártyákkal szemben) a vevők számára annak érdekében, hogy azok termékeket vásárolhassanak a weboldalukon, kötelesek felajánlani ezt a lehetőséget bármely tagállambeli vevő számára? A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet 5. cikke az átutalással, beszedéssel vagy kártyaalapú készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel történő műveletekre vonatkozik. Másképpen fogalmazva az 5. cikk a fizetésről és nem a hitelről szól. A hitelnyújtás pénzügyi szolgáltatásnak számít, a pénzügyi szolgáltatásokat pedig (mint minden más, a szolgáltatási irányelv hatálya alól kizárt szolgáltatást) az 1. cikk (3) bekezdése kizárja a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet hatálya alól. A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet (8) preambulumbekezdése egyértelművé teszi, hogy a lakossági pénzügyi szolgáltatásokat ki kell zárni a rendelet hatálya alól. Következésképpen a kereskedők nem kötelesek hitelkeretet kínálni minden tagállambeli vevőnek A kereskedők kötelesek megállapodásokat kötni megbízásos online átutalási szolgáltatókkal Európa minden bankjára kiterjedően? Nem. A második pénzforgalmi szolgáltatási irányelv 39 szerinti megbízásos online átutalást igénybe vevő kereskedő nem köteles fizetést elfogadni, ha ez azzal jár, hogy új vagy módosított szerződést kell kötnie valamely megbízásos online átutalási szolgáltatóval, vagyis egy olyan szolgáltatóval, amely a pénzforgalmi szolgáltatást igénybevevő kérésére engedélyezi fizetési megbízás indítását egy másik megbízásos online átutalási szolgáltatónál vezetett fizetési számla vonatkozásában. 39 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2366 irányelve (2015. november 25.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és a 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről. 32

33 Jogában áll a kereskedőknek visszatartani más tagállambeli vevőknek nyújtott árukat vagy szolgáltatásokat a fizetés lezárulásáig? Igen. A rendelet kimondja, hogy a fizetéssel kapcsolatos okokból történő megkülönböztetés tilalma nem akadályozza meg ebben a kereskedőt. Ezt azonban csak akkor teheti meg, ha azt objektív okok indokolják, pl. amikor a kereskedő rendelkezésére nem áll más eszköz ahhoz, hogy csökkentse a vevő nemteljesítéséből eredő kockázatokat. Példa: Egy kereskedő rendszeresen ellenőrzi ügyfelei hitelképességét hitelminősítési rendszereken keresztül. Egy vevő nem szerepel ilyen rendszerekben, például a lakóhelye miatt; ebben az esetben a kereskedő visszatarthatja az árut, amíg arra vár, hogy a bankja visszaigazolja az átutalást, vagy beszedés esetén átutalással történő előlegfizetést kérhet az áruk feladása előtt A rendelet kiterjed a készpénzzel történő fizetésekre? Nem, a fizetéssel kapcsolatos okokból történő megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezés nem terjed ki a készpénzzel történő fizetésekre A rendelet harmonizálja a hitelkártyák használatáért felszámított díjakat? Nem, a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet nem harmonizálja ezeket a díjakat. Megkülönböztetésmentességre vonatkozó szabályt ír elő, miközben kimondja, hogy bizonyos esetekben a kereskedő díjat számíthat fel azon kártyaalapú készpénz-helyettesítő fizetési eszközök használatáért, amelyek esetében a bankközi díjak nem szabályozottak. Ezek a díjak azonban nem haladhatják meg a kereskedő által viselt, a fizetési eszköz használatából származó közvetlen költségeket Passzív értékesítési megállapodások (6. cikk) A kereskedők megtehetik majd, hogy eltérő bánásmódban részesítenek más tagállambeli vevőket, például úgy, hogy megtagadják az áruikhoz vagy a szolgáltatásaikhoz való hozzáférést, ha a beszállítókkal kötött szerződéses megállapodások azt megkövetelik? Egy beszállító nem tilthatja meg szerződésben a kereskedőnek, hogy válaszoljon a vevők felszólítás nélkül érkező kéréseire, ami azt jelenti, hogy nem tilthatja meg az úgynevezett passzív eladásokat a rendeletben foglalt konkrét helyzetekben. Az ilyen szerződéses követelmények semmisek, amennyiben a rendelet hatálya alá esnek. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kereskedők szabadon kiszolgálhatnak minden vevőt, tekintet nélkül azok állampolgárságára vagy lakóhelyére. Példa: Egy spanyol kereskedőnek nem tilthatja meg a francia beszállítója, hogy kiszolgálja azokat a francia vevőket, akik internetes kereséssel rátaláltak a kereskedő spanyol weboldalára, és vásárolni kívánnak a spanyol weboldalon keresztül. 33

34 Másfelől a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet nem érinti a vertikális csoportmentességi rendelet szerinti, aktív eladást korlátozó megállapodásokat 40. Aktív eladás során aktívan fordulnak az egyedi ügyfelekhez, például közvetlen levélmegkeresés (direct mail) vagy látogatások útján; ugyancsak ide tartozik a meghatározott ügyfélcsoport vagy meghatározott területen levő ügyfelek aktív megkeresése olyan média- vagy internetes hirdetés vagy más promóció útján, amely kifejezetten az adott ügyfélcsoportot vagy az adott területen található ügyfeleket célozza meg 41. Az ilyen korlátozás azonban jogellenes lehet az uniós versenyjogi szabályok alapján A beszállítók megtilthatják a kereskedők számára a reklámozást a kijelölt területükön kívül? A rendelet nem érinti az úgynevezett aktív eladás, vagyis az egyedi vevők aktív megközelítése és megcélzása (lásd: kérdés) korlátozását. Az ilyen eladás bizonyos körülmények között korlátozható úgynevezett kizárólagos forgalmazási megállapodások esetén, a versenyszabályok (különösen a vertikális csoportmentességi rendelet 43 ) alapján A beszállítók megtilthatják a kereskedők számára termékek kiszállítását a kijelölt területükön kívül? Amennyiben a tilalom e formája nem jelenti a passzív eladások korlátozását a rendelet 6. cikkének (2) bekezdése alapján, az ilyen korlátozások jogszerűségét a versenyszabályok és nem a rendelet alapján kell megállapítani A beszállítók megkövetelhetik a kereskedőktől, hogy tagadják meg a weboldalukhoz való hozzáférést a kereskedők területén kívüli eső vevők számára? A kereskedők nem járhatnak el a rendelettel ellentétes módon azért, mert a beszállítási megállapodásaik ezt előírják számukra. Az ilyen szerződéses megállapodások semmisek a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet alapján. 40 A Bizottság 330/2010/EU rendelete (2010. április 20.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról 41 Lásd a vertikális korlátozásokról szóló iránymutatás (2010/C 130/01) (51) bekezdését. 42 Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke mellett lásd még a vertikális csoportmentességi rendeletet, valamint a kapcsolódó, vertikális korlátozásokról szóló iránymutatást. 43 Lásd különösen a vertikális csoportmentességi rendeletet, valamint a kapcsolódó, vertikális korlátozásokról szóló iránymutatást, amely a következő linken érhető el: 34

35 március 23-tól a 6. cikk alkalmazandó a március 2-a előtt kötött megállapodásokra, amelyek összhangban állnak a vonatkozó uniós és nemzeti versenyjogi szabályokkal. Ha viszont egy megállapodás nem áll összhangban a versenyjoggal, akkor a végrehajtásra a versenyjogi szabályok és a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet alapján kerül sor, vagy az egyik elsőbbséget élvez a másikkal szemben? A 6. cikk késleltetett alkalmazása biztosítja, hogy a vállalatoknak elegendő idejük legyen forgalmazási megállapodásaik kiigazítására. Amennyiben a rendelet alapján egy fogyasztói panasz során felmerül a passzív eladások korlátozása jogszerűségének a kérdése, a rendelet végrehajtásáért felelős kijelölt szerv értékeli a passzív eladások korlátozásának jogszerűségét a versenyjog alapján, a rendelet végrehajtása keretében. A korábbiakhoz hasonlóan a passzív eladások korlátozásának jogszerűségét versenyhatóság is vizsgálhatja a versenyszabályok alapján, illetve az bírósági eljárás során is értékelhető. A gyakorlatban a versenyszabályokat és a fogyasztóvédelmi szabályokat sokszor ugyanazok a nemzeti hatóságok hajtják végre, különböző eljárások keretében. 3. A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet tagállamok általi végrehajtása Ennek a résznek a fő célja a rendelet végrehajtásával kapcsolatos kérdések tisztázása. Egyaránt szól a tagállami hatóságoknak, valamint a kereskedőknek és a fogyasztóknak Hogyan kerül sor a rendelet szabályainak végrehajtására? A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet 7. cikke értelmében a tagállamok kijelölik a rendelet megfelelő és hatékony végrehajtásáért felelős szervet vagy szerveket. Ezt időben kell megtenniük, tekintettel a rendelet alkalmazásának kezdőnapjára (2018. december 3.). A megfelelő és hatékony végrehajtás több lépést vonhat maga után, így különösen a 7. cikk (1) bekezdésében említett szervek kijelölését, valamint a jogsértések esetén alkalmazandó intézkedésekre, elsősorban szankciókra vonatkozó szabályok meghatározását a 7. cikk (2) bekezdése szerint. Az utóbbi vonatkozásában a rendelet előírja, hogy az intézkedések ne csupán hatékonyak, de arányosak és visszatartó erejűek is legyenek. Különösen az utóbbi követelmény arra utal, hogy a tagállamoknak törekedniük kell a jogsértések megelőzésére, amennyiben ez lehetséges és szükséges. Azt, hogy mi lehetséges és mi szükséges, elsősorban az adott eset körülményeire tekintettel kell meghatározni (egyedi vagy tömeges jogsértés, weboldalak, eladások, fogyasztói vagy vállalati, része-e a fogyasztóvédelmi együttműködési hálózatnak vagy sem, stb.), az érintett tagállam részletes szabályaival összhangban. E tekintetben a rendelet (35) preambulumbekezdése egyértelművé teszi, hogy bármely hatóságnak rendelkeznie kell a szükséges hatáskörrel arra, hogy a kereskedőket e rendelet betartására kötelezze. Maga a rendelet nem tartalmaz konkrét szabályokat a rendelkezésre bocsátandó hatáskörökre vagy jogorvoslati lehetőségekre vonatkozóan (közigazgatási vagy bírósági intézkedés, kártérítés, büntetőjogi vagy közigazgatási szankciók, egyösszegű átalányok). Ezeket a szabályokat a tagállamok nemzeti joga határozza meg. Másfelől, amennyiben a kérdés a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet hatálya alá tartozik, ez a rendelet rendelkezik az illetékes nemzeti hatóság minimális hatásköréről, mint a jogsértés megszüntetésének elrendeléséhez szükséges jogkörről. A fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet alapján, amit január 17-től kell majd alkalmazni, 35

36 további minimális hatáskörökkel bírnak majd a nemzeti hatóságok a határokon átnyúló esetekben, így például szankcionálási jogkörrel. A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet is szerepel a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló irányelvben 44 említett jogi aktusok jegyzékén, amely segíti a feljogosított egységeket abban, hogy megtegyék a jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedéseket az érintett fogyasztók nevében, ha sérülhetnek a fogyasztók kollektív érdekei. Szerepel továbbá a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti eljárásokról szóló irányelvre vonatkozó javaslatban 45, ami módosítja és hatályon kívül helyezi a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló irányelvet, és segíti az ilyen feljogosított egységeket mind a jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedésekre, mind pedig a jogorvoslati intézkedésekre irányuló törekvéseik során. Továbbá a kereskedők és a fogyasztók közötti kapcsolatok tekintetében segíti a végrehajtást az, hogy a rendelet beépítésre került a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet mellékletébe 46. Ez felruházza az illetékes tagállami hatóságokat az uniós fogyasztóvédelmi jogszabályok megfelelő végrehajtásának biztosításához szükséges hatáskörökkel és eszközökkel. A fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet végrehajtási kerete kiterjed a már bekövetkezett, a folyamatban lévő és a valószínűleg bekövetkező jogsértésekre, amelyek ezáltal sértik a fogyasztók kollektív érdekeit E rendelet alapján mely bíróságok rendelkeznek joghatósággal viták esetén? A rendelet nem tartalmaz a nemzetközi joghatóságra vonatkozó szabályokat. E tekintetben a Brüsszel I. rendelet irányadó, amely megállapítja, hogy az olyan szerződéssel kapcsolatos ügyekben, amely a fogyasztó és olyan személy között jött létre, aki a fogyasztó tagállamában szakmai tevékenységet folytat, vagy ilyen tevékenysége az említett tagállamra irányul, a fogyasztó eljárást indíthat a kereskedő ellen akár annak a tagállamnak a bíróságai előtt, ahol a fogyasztó lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, míg a fogyasztó ellen csak ezen bíróságok előtt indítható eljárás. Abban az esetben, ha a kereskedő nem folytat szakmai tevékenységet a fogyasztó tagállamában, vagy tevékenysége nem irányul az említett tagállamra, és a fogyasztó vásárlást kezdeményez, akkor a Brüsszel I. rendelet általános szabályai alkalmazandók; ez azt jelenti, hogy bármelyik fél beperelheti a másik felet a másik fél lakóhelye vagy letelepedési helye szerinti tagállamban, illetve szerződéses ügyekben a szóban forgó szerződéses kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróságok előtt (az áruk értékesítésére vagy arra a helyre vonatkozóan, ahová az árukat kiszállították vagy ki kellett volna szállítani). 44 A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet 10. cikke módosította a 2009/22/EK irányelv I. mellékletét. 45 Javaslat Az Európai Parlament és a Tanács 2009/22/EK irányelve a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére irányuló képviseleti eljárásokról és a 2009/22/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, COM(2018) 184 final, I. melléklet 58. pont. 46 A jelenleg érvényben lévő, október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről ( Rendelet a fogyasztóvédelmi együttműködésről ), amelyet január 17-i hatállyal módosított és hatályon kívül helyezett az Európai Parlament és a Tanács december 12-i (EU) 2017/2394 rendelete a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről. 36

37 3.3. Határon átnyúló helyzetben mi alapján döntik el, hogy mely tagállam felel a végrehajtásért? Ez a kereskedő letelepedési helyétől vagy a vevő helyétől függ? A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet nem foglalkozik konkrétan azzal a kérdéssel, hogy melyik tagállam felel a rendelet határon átnyúló megsértéséért. A lojális együttműködés elvéből (EUSZ, 4. cikk (3) bekezdés) származó követelményeken felül a szolgáltatási irányelv VI. fejezete bizonyos általános együttműködési kötelezettségeket ír elő 47. Ezenfelül a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet 48 külön szabályokról rendelkezik a tagállami hatóságok általi végrehajtásról határon átnyúló jogsértések esetében, amikor olyan, Unión belüli jogsértésekről van szó, amelyek sértik a cselekmény vagy a mulasztás helye vagy a beszállító letelepedési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező fogyasztók kollektív érdekeit, vagy pedig kiterjedt jogsértések esetén. Például ha egy fogyasztó letelepedési helye nem abban a tagállamban van, ahol a kereskedő letelepedési helye, akkor a fogyasztó saját hatóságához fordulhat. Ez a hatóság segítséget kérhet a másik érintett tagállam megfelelő hatóságaitól. Ebben a keretben a nemzeti hatóságok együttműködhetnek valamely adott eset kivizsgálásában (pl. a kereskedő azonosítása) és az intézkedés végrehajtásában (pl. bírság kiszabása, weboldalakhoz való hozzáférés korlátozása, stb.) egyaránt Hogyan kell végrehajtani ezeket a szabályokat harmadik országokban letelepedett kereskedők tekintetében? A rendelet nem tartalmaz konkrét szabályokat a harmadik országokban letelepedett kereskedők tekintetében történő végrehajtással kapcsolatban. Az eset körülményeitől függően, mint például az érintett harmadik országokkal kötött nemzetközi megállapodások megléte, vagy a kereskedő eszközei vagy képviselői jelenléte az EU-ban, annak a tagállamnak (vagy tagállamoknak) az illetékes végrehajtó hatósága, ahol a jogsértés bekövetkezik, intézkedéseket hozhat annak biztosítása érdekében, hogy a harmadik országokban letelepedett kereskedők megfeleljenek a rendeletnek. Hasonlóképpen, maguk a meg nem feleléssel érintett fogyasztók vagy vállalkozások is törekedhetnek a rendelet szerinti jogaik érvényesítésére az ilyen harmadik országbeli kereskedőkkel szemben is az illetékes bíróságok előtt (lásd még a 4.2. szakaszt). A fogyasztókkal kötött szerződések tekintetében a Brüsszel I. rendeletben foglalt védelmi szabályok amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy bepereljék a kereskedőket a fogyasztó lakóhelye vagy letelepedési helye szerinti tagállamban alkalmazhatók tekintet nélkül a kereskedő letelepedési helyére, vagyis harmadik országban letelepedett kereskedők vonatkozásában is. 47 Rendelkezik többek között arról az alapvető tagállami kötelezettségről, hogy felügyelni kell az adott tagállamban letelepedett szolgáltatókat, és el kell végezni más tagállamok által kért szemléket, ellenőrzéseket és vizsgálatokat, valamint kapcsolattartási pontokat kell kijelölni az igazgatási együttműködés egyszerűsítése érdekében. 48 A jelenleg érvényben lévő, október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről ( Rendelet a fogyasztóvédelmi együttműködésről ), amelyet január 17-i hatállyal módosított és hatályon kívül helyezett az Európai Parlament és a Tanács december 12-i (EU) 2017/2394 rendelete a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről. 37

38 3.5. A vevőknek jogukban áll, hogy a jogsértéseket végrehajtó szervhez utalják? A vevőknek jogukban áll, hogy a rendelet feltételezett megsértéseit a tagállamok által kijelölt végrehajtó szervekhez utalják, amennyiben az ilyen szervek működésére vonatkozó szabályok ekként rendelkeznek Nem áll fenn annak a kockázata, hogy egy kereskedőt esetleg kétszer megbüntetnek ugyanazért a jogsértésért? Hogyan csökkenthető ez a kockázat? A tagállamok lojális együttműködés elvéből származó általános kötelezettségein, valamint a szolgáltatási irányelv VI. fejezetében előírt együttműködési kötelezettségeken felül, a fogyasztói (B2C) kapcsolatok vonatkozásában, a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendeletre való alkalmazás érdekében megfelelően az (EU) 2017/2394 rendelettel módosított, fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet tartalmazza a fogyasztóvédelmi együttműködési hatóságok számára azoknak az intézkedéseknek az átfogó jegyzéket, amelyek az uniós szintű jogsértések (Unión belüli jogsértések, kiterjedt jogsértések vagy uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértések), köztük a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet megsértése megelőzésére és kezelésére irányulnak. Ezek magukban foglalják a kölcsönös jogsegély együttműködési mechanizmusokat (kivizsgálásra vagy végrehajtásra irányuló kérelmek), az összehangolt fellépést kiterjedt jogsértések vagy uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértések esetén, valamint egy uniós szintű felügyeleti és riasztási mechanizmust. A hatóságok között a fogyasztóvédelmi együttműködési hálózat keretében folytatott hatékony koordináció megakadályozza, hogy a kereskedőket kétszer büntessék meg ugyanazért a cselekményért A bíróságok kijelölhetők végrehajtó szervekként? A rendelet egyértelművé teszi, hogy a végrehajtó szervek lehetnek bíróságok vagy közigazgatási hatóságok. A rendelet szempontjából az számít, hogy a kijelölt szervek kijelölése és hatáskörei biztosítsák a megfelelő és hatékony végrehajtást Milyen szankciókat vagy büntetéseket kockáztatnak azok a kereskedők, amelyek nem felelnek meg a rendeletnek? Az egyes tagállamok feladata, hogy lehetőséget biztosítsanak hatékony, arányos és visszatartó erejű intézkedések megtételére a rendeletet megsértő kereskedőkkel szemben. A tagállamok kötelesek közölni intézkedéseiket a Bizottsággal, amely ezt követően a honlapján nyilvánosságra hozza azokat A tagállamok hogyan közölhetik intézkedéseiket a Bizottsággal a 7. cikk (3) bekezdése szerint? A rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében foglalt bejelentési kötelezettség tekintetében a tagállamok főszabály szerint szabadon dönthetik el, hogy hogyan értesítik a Bizottságot a szükséges intézkedésekről. Az egyik lehetőség az, hogy a tagállamok a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet szerinti bejelentési rendszert használják, vagyis a Bizottságnak szóló értesítéseiket az egyes tagállamok állandó képviseletein keresztül küldik el. 38

39 3.10. Szükség van különleges szankciókra abban az esetben, ha nem tartják be e rendelet 6. cikkét? Nincs szükség különleges szankcióra a 6. cikk végrehajtása érdekében. A 6. cikk szerinti szankció abban áll, hogy semmisek a megállapodások azon rendelkezései, amelyek sértik a 6. cikket, és így azok nem hajhatók végre Van segítségnyújtás a fogyasztók számára a kereskedőkkel folytatott viták esetén? Igen. A rendelet 8. cikke szerint minden tagállam kijelöli azt az egy vagy több szervet, amely felelős azért, hogy a fogyasztóknak az e rendelet alkalmazásából eredő, a fogyasztó és a kereskedő között felmerülő vitás kérdésekben gyakorlati segítséget nyújtson. Az ilyen segítségnyújtás magában foglalhatja a fogyasztók jogainak elmagyarázását, a fogyasztók segítését más tagállamban letelepedett kereskedőkkel folytatott viták rendezésében, vagy annak elmagyarázását a fogyasztók számára, hogy kihez kell fordulniuk vagy mit kell tenniük, ha maga a fogyasztói szervezet nem tud segíteni Mit foglal magában a 8. cikk szerinti, fogyasztók felé történő gyakorlati segítségnyújtás? A rendelet nem rendelkezik azokról a lehetséges elemekről, amelyeket a 8. cikkben meghatározott gyakorlati segítségnyújtásnak magában kell foglalnia. Ugyanakkor viszont ez a cikk a 20006/123/EK irányelv 21. cikkben előírt, már létező segítségnyújtásból merít. E cikk alapján a segítségnyújtás a szolgáltatás igénybevevői számára magában foglalja (i) az alkalmazandó szabályokra vonatkozó információk nyújtását; (ii) a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó információk nyújtását; valamint (iii) más tagállambeli szervekkel való kölcsönös segítségnyújtás biztosítását a fenti információk nyújtása érdekében Az egyes tagállamok által kijelölt fogyasztói szervezetek felé történő segítségnyújtás magában foglalhatja a 2. cikk (13) bekezdésében meghatározott vevőknek nyújtott segítséget? A rendelet 8. cikkének címe Segítségnyújtás a fogyasztók részére. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok kötelesek kijelölni azt a szervet, amely felel a fogyasztók részére történő segítségnyújtásért. Ez azonban nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy a rendelet értelmében vevőként eljáró vállalkozások számára is segítséget nyújtson Mikor lépnek hatályba az új szabályok, és melyik naptól kell azokat alkalmazni? A rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetésének napját követő 20. napon lépett hatályba, vagyis március 22-én december 3-tól (vagyis 9 hónappal a kihirdetésének napját követően) kell majd alkalmazni. A rendelet passzív értékesítési megállapodásokról szóló 6. cikke azonban egy későbbi időponttól, március 23-tól lesz alkalmazandó (24 hónappal a hatálybalépés időpontját követően) a március 2-a előtt kötött megállapodásokban foglalt rendelkezésekre, amelyek összhangban állnak a vonatkozó uniós és nemzeti versenyjogi szabályokkal. 4. A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendeleten túl e-kereskedelmi keret 39

40 A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet és az abban foglalt, közvetlenül alkalmazandó, megkülönböztetésre vonatkozó tilalmak köre figyelembe vesz különböző más területeken érvényes uniós jogi aktusokat is, amelyek relevánsak lehetnek az e-kereskedelem szempontjából. Ez a rész további információkat tartalmaz olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyeket ugyan nem szabályoz a rendelet, de amelyek mégis szorosan kapcsolódnak annak alkalmazásához Határokon átnyúló kiszállítás A fent említettek szerint ( kérdés) a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet önmagában nem ír elő kötelezettséget a kereskedők számára az áruk határokon átnyúló kiszállítására vonatkozóan. Főszabály szerint továbbra is a kereskedő szabad forgalmazási döntésén múlik, hogy kínál-e határokon átnyúló kiszállítást kínál a vevőknek bizonyos tagállamokban vagy minden tagállamban; ezt azonban egyértelműen fel kell tüntetni az adott vásárlásra vonatkozó általános feltételek között Rendelkezésre állás és ár Számos csomagkézbesítési szolgáltató már határokon átnyúló kézbesítési szolgáltatásokat nyújt online kiskereskedők, vállalkozások és egyének számára, és vannak olyanok is, amelyek célzott visszaküldési megoldásokat is kínálnak. A csomagkézbesítési szolgáltatók közé tartozhatnak például a nemzeti postai szolgáltatók (egyetemes szolgáltatók), a futárszolgálatok, az integrátorok, a nemzetközi konszolidátorok, a közvetítők (például a csomagküldemény-közvetítők és a kézbesítésirányító platformok), valamint egyes online kiskereskedők és platformok, amelyek saját kiszállítási szolgáltatásaikat kínálják. Ezenfelül a Bizottság az utóbbi években számos kezdeményezést indított el annak érdekében, hogy javítsa a határokon átnyúló kiszállítási szolgáltatások elérhetőségét, minőségét és megfizethetőségét Európában. Ezek között szerepel a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokról szóló (EU) 2018/644 rendelet, amelynek célja, hogy átláthatóbbá tegye azokat a díjakat, amelyeket az online kiskereskedők és a fogyasztók fizetnek az olyan alapszolgáltatásokért, mint az egyes tételek vonatkozásában nyújtott árukövetési és nyomonkövetési szolgáltatások. E rendelet alapján 2019-től a Bizottság egy honlapon közzétesz majd bizonyos csomagkézbesítési szolgáltatási díjakat annak érdekében, hogy a fogyasztók és az online kiskereskedők könnyen összehasonlíthassák a különböző tagállamok és szolgáltatók belföldi és a határokon átnyúló díjait. A honlapon kiemelik majd a legmagasabb díjakat annak érdekében, hogy a fogyasztókat és az online kiskereskedőket előnyösebb megoldások keresésére ösztönözzék, a nemzeti szabályozó hatóságoknak pedig meg kell majd vizsgálniuk az észszerűtlenül magasnak tűnő díjakat. A növekvő számú csomagkézbesítési szolgáltató szabályozási felügyelete is intenzívebbé válik. A Bizottság továbbá COSME-programja 49 keretében támogatja egy információs honlap létrehozását online kiskereskedők számára; az Európai Szabványügyi Bizottság kidolgozott egy címkét, amelyet minden csomagkézbesítő szolgáltató használhat, és egy olyan módszer kifejlesztésén dolgozik, amellyel mérhető a határokon átnyúlóan kézbesített csomagok átfutási ideje; Végezetül pedig az európai online kiskereskedelmi szövetségek bizalmi jegyeket dolgoztak ki annak érdekében, hogy a fogyasztók nagyobb magabiztossággal vásárolhassanak a határokon túl

41 A határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások e-kereskedelem számára történő továbbfejlesztése jelenleg a bizottsági szolgálatok nevében folytatott vizsgálat tárgyát képezi, amely magában foglalja az online kiskereskedők és a fogyasztók átfogó felmérését az EUban. Sor kerül majd a csomagkézbesítési szolgáltatások egységes piacának 2020-ban történő kialakítását célzó kezdeményezés felülvizsgálatára, beleértve a fogyasztóvédelmet és szabványok kidolgozását is, a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokról szóló rendelet értékeléséről és végrehajtásáról szóló jelentés részeként A vevő által intézett, határon átnyúló kiszállítás Amennyiben a kereskedő nem nyújt határon átnyúló kiszállítást, a vevők maguk is intézhetik azt. E tekintetben a csomagkézbesítési ágazatban már létezik néhány üzleti modell, melyek keretében lehetőség nyílik más tagállamokban történő átvételre és kézbesítésre. Például a gyorsposta- és futárszolgálatok átvehetik a küldeményt közvetlenül a feladótól/kereskedőtől, így a feladónak/kereskedőnek nem kell azt feladnia a postán vagy valamely más létesítményben. A szállítmányozási szolgáltatások fejlesztése is elképzelhető az irántuk jelentkező fogyasztói igények kielégítése érdekében. A szállítás azonban önmagában nem minősül postai szolgáltatásnak. Ezen túlmenően, bár a hozzáadott értékű szolgáltatások postai szolgáltatásoknak minősülnek 50, alapvetően különböznek az egyetemes postai szolgáltatásoktól, és ezért nem vonatkoznak rájuk a 2002/39/EK és a 2008/6/EK irányelvvel módosított 97/67/EK irányelv értelmében az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek körébe tartozó szolgáltatásokat terhelő kötelezettségek (pl. megfizethetőség). Abban az esetben, ha a vevők a határon túl kívánnak árukat vásárolni, és a tagállamukba irányuló, harmadik fél általi kézbesítési vagy szállítmányozási szolgáltatásokat vesznek igénybe, a kereskedőknek és a vevőknek adott esetben a következő elemeket kell figyelembe venniük, tekintettel a hatályos uniós keretszabályozásra: A kárveszély átszállása: A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet alapján megvásárolt áruk kiszállítása során a kárveszély átszállását illetően a fogyasztók jogairól szóló irányelv 20. cikke akként rendelkezik, hogy az áruk elveszésének vagy sérülésének kockázata már az áruk szállítónak történő átadásakor átszáll a fogyasztóra, amennyiben a szállítót a fogyasztó bízta meg a szállítással, és a kiválasztott szállítót nem a kereskedő ajánlotta. Elállási időszak: A fogyasztók jogairól szóló irányelv 9. cikke meghatározza az elállási jog gyakorlására rendelkezésre álló időszakot, vagyis az elállási időszak attól a naptól számított 14 nap elteltével jár le, amely napon a fogyasztó vagy az általa megjelölt, a szállítótól eltérő harmadik személy átveszi az árukat. Ennek megfelelően, az áruk szállítónak történő átadása akkor is, ha a szállítót a fogyasztó bízta meg a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet alapján történő értékesítés részeként még nem jelenti a 14 napos elállási időszak kezdetét. 50 A szállítmányozási szolgáltatások csak akkor minősülnek postai szolgáltatásoknak, ha a postai küldemények szállításán felül még legalább egy, a postai szolgáltatásokról szóló irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerinti egyéb szolgáltatás nyújtására is sor kerül (vö.: C-259/16. sz. ügy, 34. bekezdés). 41

42 Áruk határokon átnyúló értékesítésével foglalkozó szolgáltató/kereskedő héafizetési kötelezettségeire gyakorolt hatások: Lásd az alábbi szakaszt a héaszabályokra vonatkozóan Határokon átnyúló árukiszállítás és héaszabályok A héa szempontjából 51 a határokon átnyúló kiszállítás nyújtása az áruk értékesítése mellett bizonyos esetekben továbbra is maga után vonhatja a kézbesítés helye szerinti tagállamban történő, héaalanyként történő nyilvántartásba vétel kötelezettségét az adott országban érvényes héaszabályoknak való megfelelés érdekében. Az áruk vevőknek történő határon átnyúló értékesítését rendszerint abban a tagállamban adóztatják, ahol a végső fogyasztó található. Ez azt jelenti, hogy az árukat szállító szolgáltatónak abban az országban kell héaalanyként nyilvántartásba vétetnie magát, ahol az áruk végső fogyasztóhoz történő szállítása véget ér, ha túllépik a távértékesítésre vonatkozó küszöbértéket a végső fogyasztó tagállamában január 1-jétől megszűnnek a jelenlegi, uniós tagállamonkénti távértékesítési határértékek. Az egész Unióra kiterjedő eurós küszöbérték kerül bevezetésre, amely az EU-n belüli távértékesítésekre, valamint a távközlési-, műsor- és elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó. Áruk harmadik országból az EU-ba történő importálása esetén héamentesség áll fenn, ha az érték 22 EUR alatt van től ez a héamentesség megszűnik, és minden importra héát számítanak fel. Ezáltal megszűnik majd az EU-ban letelepedett szolgáltatókat jelenleg érintő versenyhátrány. Végezetül a szűkített egyablakos ügyintézés, ami jelenleg csak a távközlési-, műsor- és elektronikus úton nyújtott szolgáltatások tekintetében érhető el (lásd még a 4.3. szakaszt), január 1-jétől egyablakos héaügyintézéssé bővül. Ezáltal elérhetővé válik majd olyan szolgáltatók számára is, amelyek a távközlési-, műsor- és elektronikus úton nyújtott szolgáltatásoktól eltérő árukat és szolgáltatásokat nyújtanak végső fogyasztók számára az EU-ban határokon átnyúlóan, valamint elérhetővé válik a harmadik országokból az EU-ban lévő fogyasztók számára szállított alacsony értékű szállítmányok importálása tekintetében is. Az utóbbit illetően a héa előre befizethető az online vásárlás időpontjában, és a szolgáltató vagy az EU-ban letelepedett közvetítő havonta bevallhatja és befizetheti, amennyiben a szolgáltató/közvetítő az egyablakos ügyintézés mellett dönt. Ilyen helyzetekben ezeknek az áruknak a behozatala héamentességet élvez a kettős adóztatás elkerülése érdekében. A vevőknek határon átnyúlóan árukat értékesítő szolgáltatót/kereskedőt terhelő héakötelezettségek függnek a vevőhöz történő szállítást közvetlenül vagy közvetve szervező személytől is. Következésképpen ha a vevő maga szállítja az árukat, vagy ha a vevő harmadik féllel intézteti a kiszállítást, és a szolgáltató nem avatkozik be közvetlenül vagy közvetve az áruk feladásának vagy szállításának a biztosításába vagy megszervezésének támogatásába, akkor a szolgáltatóra annak a tagállamnak a héája alkalmazandó, ahonnan az árukat kiszállítják (vagyis a származás szerinti tagállamé). Másfelől, az Unión belüli határokon 51 A héaügyi megítéléshez kapcsolódó jogok és kötelezettségek átfogó jegyzékét a szolgáltatók/kereskedők a vonatkozó szabályokban és rendeletekben találják meg, lásd még: 52 Ez a küszöbérték vagy EUR, vagy pedig EUR, annak a tagállamnak a döntésétől függően, ahol a szállítás véget ér. 42

43 átnyúló, vevőknek történő értékesítések esetében, amikor a szolgáltató/kereskedő közvetlenül vagy közvetve beavatkozik az áruk szállításába vagy feladásába 53, a héa szempontjából a teljesítés helye az a hely, ahol az áruk szállítása véget ér, és szükség lehet arra, hogy a szolgáltató/kereskedő héaalanyként nyilvántartásba vétesse magát a vevő tagállamában Határokon átnyúló kiszállítás és uniós fogyasztóvédelmi szabályok Amint az a (28) preambulumbekezdésben szerepel, a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet egyértelművé teszi, hogy nem sértheti az 1999/44/EK és a 2011/83/EU irányelvet. A rendelet tehát nem módosítja az uniós fogyasztóvédelmi joganyagot, ami továbbra is alkalmazandó a hatálya alá tartozó helyzetekben (lásd még a és a kérdést). Eszerint a kereskedőknek meg kell felelniük ezeknek a szabályoknak 54. Az online értékesítések esetén történő kiszállítás tekintetében tehát ez azt jelenti, hogy a szerződéskötést megelőzően világos tájékoztatást kell nyújtani a kiszállításra vonatkozó szabályokkal kapcsolatban 55, valamint azt, hogy az internetes kereskedői oldalaknak legkésőbb a rendelési eljárás elején egyértelműen és olvashatóan jelezniük kell, hogy vannake szállítási korlátozások 56. Konkrétan a kereskedőknek fel kell tüntetniük, hogy mely országokba végeznek kiszállítást (vagy hogy mely országokba nem, ha az hatékonyabb). Az online értékesítések során fennálló elállási jog tekintetében az eladók a szerződés megkötése előtt tájékoztathatják a fogyasztókat arról, hogy elállás esetén nekik kell viselniük az áruk visszaküldésének költségét 57. Ilyen tájékoztatás nyújtása esetén a fogyasztók viselik az áruk visszaküldésének költségét 58 akkor is, ha az áruk értékesítésére a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet értelmében kerül sor. Végezetül, az áruk tekintetében érvényes garanciákat illetően a fogyasztási cikkek adásvételéről és a kapcsolódó jótállásról szóló irányelv kötelező megfelelőségi jótállást állapít meg. Ezen irányelv szerint az eladó felel a fogyasztóval szemben a fogyasztási cikk átadásának időpontjában meglévő minden hibáért, és a fogyasztó jogosult a fogyasztási cikk szerződésszerű állapotának kijavítás vagy kicserélés formájában történő térítésmentes 53 Lásd a héabizottság 876. sz. iránymutatását: (205. oldal). Az iránymutatásban többek között az szerepel, hogy a héabizottság egyhangúlag egyetértett abban, hogy a következő esetek bármelyikében úgy kell tekinteni, hogy a szolgáltató közvetve beavatkozott az áruk szállításába vagy feladásába: i) ha az áruk szállítását vagy feladását a szolgáltató alvállalkozásba adja harmadik félnek, amely az árukat kézbesíti a vevőnek; ii) ha az áruk feladását vagy szállítását harmadik fél végzi, de a szolgáltató teljes mértékben vagy részben felel az áruk vevőnek történő kézbesítéséért; iii) ha a szolgáltató kiszámlázza vagy beszedi a szállítási díjakat a vevőtől, majd továbbutalja azokat egy harmadik félnek, amely megszervezi az áruk feladását vagy szállítását. A héabizottság továbbá csaknem egyhangúlag egyetértett abban, hogy a beavatkozás egyéb eseteiben, különösen amikor a szolgáltató aktívan támogatja valamely harmadik fél vevő részére történő kézbesítési szolgáltatásait, összehozza a vevőt és a harmadik felet, és ellátja a harmadik felet az áruk kézbesítéséhez szükséges információkkal, szintén úgy kell tekinteni, hogy a szolgáltató közvetve beavatkozott az áruk kiszállításába vagy feladásába. 54 Lásd még a 4.2. szakaszt az alkalmazandó (nemzeti) jogra és a joghatóságra vonatkozó szabályokról, valamint a rendelet 1. cikkének (6) bekezdésében szereplő specifikus pontosítást. 55 A fogyasztók jogairól szóló irányelv 6. cikke (1) bekezdésének g) pontja. 56 A fogyasztók jogairól szóló irányelv 8. cikkének (3) bekezdése. 57 A fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv 6. cikke (1) bekezdésének i) pontja. 58 A fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv 14. cikke (1) bekezdésének második albekezdése. 43

44 helyreállítására, illetve ennek meghiúsulása esetén kérheti a vételár leszállítását, vagy elállhat a szerződéstől. Az eladó térítésmentes javításra vagy cserére vonatkozó kötelezettsége magában foglalja a fogyasztási cikk szerződésszerű állapota helyreállításának szükséges költségeit, ideértve a postaköltséget, a munkadíjat és az anyagköltséget. A kijavítást vagy kicserélést észszerű határidőn belül, a fogyasztót érő jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. Ezen kötelező jogi biztosítékon felül a kereskedők önként nyújthatnak kereskedelmi jótállást. A kereskedelmi jótállás részét képezi a kereskedő kereskedelempolitikájának, aki az 1999/44/EK irányelvben foglaltakon kívül bizonyos további jogokat kínálhat a fogyasztóknak. Ez az eladó (vagy egy másik kereskedő, pl. a gyártó) által meghatározott feltételekhez van kötve, amelyek tartalmazhatnak az időtartamra, a földrajzi hatályra és a fedezett költségekre (pl. postaköltségek és szállítási költségek) vonatkozó korlátozásokat. A kereskedők kötelesek tájékoztatni a fogyasztót az értékesítés utáni ügyfélszolgálati és egyéb szolgáltatások, valamint a kereskedelmi jótállás meglétéről és feltételeiről a távértékesítés során a szerződéskötést megelőző tájékoztatás részeként 59. A kereskedelmi jótállás a jótállási nyilatkozatban meghatározott feltételekkel köti annak vállalóját Másik tagállamra irányuló tevékenység, valamint az alkalmazandó jog és a joghatóság meghatározása Az uniós jog különleges védelmet biztosít a fogyasztók számára az alkalmazandó jog és a joghatóság vonatkozásában a kereskedőkkel kötött határokon átnyúló szerződések tekintetében 61. Az ilyen szerződésekben szereplő, a bíróság megválasztásáról és az alkalmazandó jogról szóló záradékokat, amelyek eltérnek ezektől a szabályoktól, figyelmen kívül kell hagyni, kivéve, ha azok előnyösek a fogyasztók számára. Következésképpen a kereskedő kötelezhető arra, hogy alkalmazza legalább a fogyasztó tagállamában érvényes kötelező szabályokat, vagy pereljen és perelhető a fogyasztó tagállamában. Ez a fogyasztók számára biztosított különleges védelem többek között akkor alkalmazandó, ha a kereskedő tevékenységei másik tagállamra irányulnak Az Európai Unió Bírósága (EUB) általi értelmezés Az EUB több ítélete tisztázta már az egy másik tagállamra irányuló tevékenység fogalmát, útmutatást adva ezzel annak alkalmazására vonatkozóan. Úttörőnek számító Pammer/Alpenhof 63 ítéletében a Bíróságnak abban kellett döntenie, hogy elegendő-e valamely internetes oldal elérhetősége annak feltételezéséhez, hogy a kereskedő tevékenysége a (felülvizsgált) Brüsszel I. rendelet 17. cikke (1) bekezdésének c) pontjához hasonló rendelkezés értelmében a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamra irányult. 59 A fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv 6. cikke (1) bekezdésének m) pontja. 60 A fogyasztási cikkek adásvételéről és a kapcsolódó jótállásról szóló 1999/44/EK irányelv 6. cikke. 61 A (felülvizsgált) Brüsszel I. rendelet 17. cikke (1) bekezdésének c) pontja, valamint a Róma I. rendelet 6. cikkének (1) bekezdése [Kérjük, adjon meg az adott jogszabályok számára vonatkozó utalást.] 62 E tekintetben a Róma I. rendelet (24) preambulumbekezdése megemlíti a tárgyi hatály értelmezésének összhangját a (felülvizsgált) Brüsszel I. rendeletben és a Róma I. rendeletben foglalt szabályok között. 63 Pammer és Hotel Alpenhof, C-585/08. és C-144/09. sz. egyesített ügyek, EU:C:2010:

45 A Bíróság úgy határozott, hogy a puszta tény, hogy valamely internetes oldal elérhető egy adott tagállamban, nem elegendő annak megállapításához, hogy a kereskedő tevékenysége oda irányult. Ellenkezőleg, ennek megállapításához meg kell vizsgálni a honlapokra és a kereskedő tevékenységeinek összességére tekintettel, hogy a fogyasztóval adott esetben megkötendő szerződést megelőzően a kereskedő egy vagy több tagállam, köztük a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam fogyasztóival is kívánt kereskedni. A Bíróság összeállította azoknak a kritériumoknak a nem kimerítő listáját, amelyek utalhatnak az ilyen szándékra. a tevékenység nemzetközi jellege, a kereskedő székhelyéhez vezető, más tagállamokból kiinduló útvonalak leírása, a kereskedő tagállamában szokásosan használt nyelvtől vagy pénznemtől eltérő nyelv vagy pénznem használata, és annak lehetősége, hogy a foglalást és annak visszaigazolását e nyelven intézzék, a telefonszám nemzetközi előhívóval együtt történő feltüntetése, egy keresőmotor-üzemeltetővel szemben annak érdekében vállalt költségek, hogy a különböző tagállamokban lakóhellyel rendelkező fogyasztók számára megkönnyítse a kereskedő vagy a közvetítője internetes honlapjának elérését, a kereskedő székhelye szerinti tagállamétól eltérő felső szintű doménnév használata, és különböző tagállamokban lakóhellyel rendelkező ügyfelekből összetevődő nemzetközi ügyfélkör említése. Az alábbi elemek ugyanakkor nem elegendőek az ilyen szándék alátámasztására: a puszta tény, hogy a kereskedőnek vagy a közvetítőjének internetes honlapja elérhető a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamban, vagy az -cím vagy más elérhetőségek feltüntetése, vagy a kereskedő tagállamában szokásosan használt nyelvvel vagy pénznemmel megegyező nyelv és/vagy pénznem használata. Későbbi ítéletek is tisztáztak két fontos pontot a (felülvizsgált) Brüsszel I. rendelet 17. cikkének alkalmazásával kapcsolatban. A Mühlleitner 64 ügyben a Bíróság megállapította, hogy ha egy tevékenység internetes oldalon keresztül irányul egy másik tagállamra, azok a védelmi szabályok, amelyek lehetővé teszik a fogyasztó számára, hogy saját tagállamában perelje a kereskedőt, nem alkalmazhatók, ha a szerződés távollévők között jött létre, de akkor sem, ha a fogyasztó elutazott a kereskedő üzlethelyiségébe annak érdekében, hogy a helyszínen kösse meg a szerződést. Az Emrek ügyben a Bíróság megállapította, hogy a (felülvizsgált) Brüsszel I. rendelet 17. cikke (1) bekezdésének c) pontja nem követeli meg azt, hogy az internetes oldal és a szerződéskötés között okozati összefüggés álljon fenn. Következésképpen a fogyasztók hivatkozhatnak a védelmi rendelkezésekre akkor is, ha nem tudtak a másik tagállamra irányuló tevékenységről. Mindenesetre az ilyen okozati összefüggés a fogyasztó lakóhelye 64 Mühlleitner, C-190/11. sz. ügy, EU:C:2012:

46 szerinti tagállam felé irányuló kereskedelmi vagy szakmai tevékenységhez kapcsolódó szerződésre utaló jelnek minősül A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet pontosításai A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet nem módosítja az alkalmazandó jogra és a joghatóságra vonatkozó, fent említett uniós szabályokat. Következésképpen eseti alapon kell értékelni, hogy egy kereskedő tevékenységei a fogyasztó tagállamára irányulnak-e, az egyes konkrét esetek ténybeli elemei alapján, valamint tekintettel a fent említett ítélkezési gyakorlat által figyelembe vett elemekre is. Ugyanakkor azonban a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet ex lege magyarázatokat szolgáltat arra vonatkozóan, hogy mely szerződéskötést megelőző tevékenységek nem vonhatók be ilyen értékelésbe, és kimondja, hogy pusztán az a tény, hogy egy kereskedő teljesíti a rendelet szerinti kötelezettségeit, nem tekinthető úgy, hogy tevékenysége valamely konkrét tagállamra irányul (1. cikk (6) bekezdés, a (13) preambulumbekezdés magyarázata szerint). Pusztán egy szerződés megkötése (online vagy hagyományosan) a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet szerinti kötelezettségeknek való megfelelés eredményeképp tehát nem jelentheti azt, hogy a kereskedő tevékenységei a fogyasztó tagállamára irányulnak. Hasonlóképpen, nem tekinthető úgy, hogy egy kereskedő tevékenységei egy másik tagállamra irányulnak kizárólag annak alapján, hogy a kereskedő tájékoztatást és támogatást nyújt a fogyasztó számára egy ilyen szerződés megkötése után Szűkített egyablakos ügyintézés elektronikus úton nyújtott szolgáltatások szolgáltatói számára Az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások tekintetében, ideértve a területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet hatálya alá tartozókat is 66, a szűkített egyablakos ügyintézés nagymértékben egyszerűsíti a fogyasztás tagállamában a héaszabályoknak való megfeleléshez kapcsolódó közigazgatási formalitásokat határokon átnyúlóan történő szolgáltatásnyújtás esetén 67. Ez magában foglalja azt a lehetőséget, hogy a kereskedők felkereshetik a MoSS honlapját 68, amely tájékoztatást nyújt a MoSS használatával, valamint a különböző tagállamokban nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó héamértékekkel kapcsolatban. A MoSS többek között lehetővé teszi a szolgáltatók/kereskedők számára a távközlési-, műsor- és elektronikus úton nyújtott szolgáltatások nyújtását az Unión belül anélkül, hogy nyilvántartásba kellene vétetni magukat minden egyes uniós országban, amelyet kiszolgálnak. Mindezek a kötelezettségek teljesíthetők ugyanazon, héaazonosító számot kiadó tagállamból. 65 Emrek, C-218/12. sz. ügy, EU:C:2013: Olyan szolgáltatások, amelyek fő jellemzője nem hozzáférés nyújtása a szerzői jog által védett művekhez és más védett anyagokhoz, illetve azok felhasználása. Ilyen szolgáltatások például a felhőalapú szolgáltatások, az adattárolási szolgáltatások, a weboldaltárhely-szolgáltatás, a tűzfalszolgáltatás, a keresőprogramok és az internetcímtárak használata. 67 Lásd különösen a november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelvet és a Tanács 282/2011/EU végrehajtási rendeletét

47 Kétféle szabályozás áll rendelkezésre: Az egyik az Unióban székhellyel rendelkező szolgáltatók számára (uniós szabályozás), a másik pedig az Unión kívüli székhellyel rendelkező szolgáltatók számára (nem uniós szabályozás). Annak az adóalanynak, aki úgy dönt, hogy igénybe veszi a szűkített egyablakos ügyintézést, nyilvántartásba kell vétetnie magát az azonosítót kiadó tagállamban. Az uniós szabályozás esetében ez az a tagállam, amelyben az adóalany gazdasági tevékenységének székhelye van. Ha az adóalany gazdasági tevékenységének székhelye nem az EU területén van, az azonosítót kiadó tagállam az a tagállam, amelyben állandó telephelye van. Ha az adóalanynak több állandó telephelye van az EU területén, megválaszthatja, hogy ezek közül melyik tagállam legyen az azonosítót kiadó tagállam. Ez az egyetlen olyan eset, amikor az uniós szabályozás keretében az adóalany megválaszthatja az azonosítót kiadó tagállamot. A döntés az adott naptári évben és az ezt követő 2 naptári évben nem változtatható meg. Az uniós szabályozás keretében a szűkített egyablakos ügyintézéshez az adóalany minden esetben ugyanazt az egyedi héaazonosító számot kapja, amit a belföldi szolgáltatáshoz és héabevalláshoz használ. A nem uniós szabályozás esetében az adóalany (aki az EU-ban nem rendelkezik sem székhellyel, sem állandó telephellyel) bármelyik tagállamot választhatja az azonosítót kiadó tagállamnak. Ez a tagállam (EUxxxyyyyyz formátumú) egyedi héaazonosító számot ad ki neki. Az adóalanynak mindkét esetben (uniós és nem uniós szabályozás) csak egy azonosítót kiadó tagállama lehet, és ha a szűkített egyablakos ügyintézést választja, akkor valamennyi olyan távközlési-, műsor- és elektronikus úton nyújtott szolgáltatásáról, amelyet nem adóalany részére teljesít olyan tagállamban, amelyben nem telepedett le, a szűkített egyablakos ügyintézés keretében kell adóbevallást benyújtania. Az adóalanynak a szűkített egyablakos ügyintézés keretében bármelyik különös szabályozás hatálya alá tartozik is minden naptári negyedévre egyszerűsített héabevallást kell benyújtania elektronikus úton, függetlenül attól, hogy teljesített-e távközlési-, műsorvagy elektronikus úton nyújtott szolgáltatást. (Ha az adott negyedévben nem nyújtott szolgáltatást az EU-ban, nulla értékadatú bevallást kell benyújtania.) Az egyszerűsített héabevallás benyújtásának és a befizetés teljesítésének határideje azon időszak végétől számított legfeljebb 20 nap, amelyre az adóbevallás vonatkozik. Az egyszerűsített bevallásnak tartalmaznia kell az adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtás adatait valamennyi fogyasztás helye szerinti tagállamra nézve. Az uniós szabályozás esetében az állandó telephelyek által nyújtott szolgáltatások adatait is részletezni kell. A bevallást az azonosítót kiadó tagállam a fogyasztás helye szerinti tagállamok szerint részekre bontja, és továbbítja az adatokat a fogyasztás, illetve a letelepedés helye szerinti tagállamoknak. 47

48 Az azonosítót kiadó tagállam minden egyszerűsített héabevallást egyedi hivatkozási számmal lát el, és ezt a számot az adóalanynak megküldi. Ez a szám fontos, mivel a befizetés teljesítésekor az adóalanynak ezt meg kell adnia. Az adóalany az összes fizetendő héát az azonosítót kiadó tagállamnak fizeti meg, mégpedig egy összegben a teljes bevallás után (vagyis valamennyi fogyasztás helye szerinti tagállamra). Az azonosítót kiadó tagállam ezután megküldi az összegeket az egyes, fogyasztás helye szerinti tagállamoknak Biztonságos, olcsó és kényelmes online fizetések A digitális egységes piac zavartalan működése a megbízható és megfizethető elektronikus fizetési módok rendelkezésre állásától függ. A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet egyértelműen utal a felülvizsgált pénzforgalmi szolgáltatási irányelvre 69 (második pénzforgalmi szolgáltatási irányelv), valamint a január 13-tól alkalmazandó megfelelő azonosítási követelményekre; ezenfelül új, erős ügyfél-hitelesítési követelményeket kell alkalmazni szeptember 14-től, amikor hatályba lép a második pénzforgalmi szolgáltatási irányelvet kiegészítő, vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktus 70. Továbbá több, az utóbbi időben elfogadott szabály is hozzájárul a megbízható és megfizethető elektronikus fizetési módok biztosításához. Azzal, hogy a fizetési számlákról szóló irányelv 71 bármely, az EU-ban jogszerűen tartózkodó személy számára jogot biztosít egy elektronikus fizetési móddal ellátott alapszintű fizetési számlához, minden európai fogyasztó számára lehetővé teszi a digitális egységes piachoz való hozzáférést, ezáltal pedig áruk és szolgáltatások online vásárlását. A második pénzforgalmi szolgáltatási irányelv biztonságos, költséghatékony és kényelmes online fizetési módokat kínál, amelyek egyaránt előnyösek a kereskedők és a fogyasztók számára. Ezáltal növekszik az online fizetésekbe vetett bizalom, az erősebb ügyfél-hitelesítési követelménynek, valamint a fizetési szolgáltatók igénybevevői fokozottabb védelmének köszönhetően. Az új pénzforgalmi szolgáltatók megbízásos online átutalások igénybevételének lehetősége a második pénzforgalmi szolgáltatási irányelv alapján minden online banki eszközökkel rendelkező bankszámla-tulajdonos számára biztosítja online vásárlások végzését akár bankkártya használata nélkül is, és innovatív, versenyképes online fizetési megoldást kínál a kereskedők számára. A második pénzforgalmi szolgáltatási irányelvben foglalt új szabályok tiltják a felár felszámítását, vagyis járulékos díjak kiszabását fogyasztói hitel- vagy betéti kártyával történő fizetés esetén mind a boltokban, mind pedig online. Ez tükrözi a kereskedők által a legtöbb fogyasztói kártya Európában történő elfogadása tekintetében viselt alacsonyabb költségeket, 69 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2366 irányelve (2015. november 25.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és a 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről. 70 A Bizottság (EU) 2018/389 felhatalmazáson alapuló rendelete (2017. november 27.) az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az erős ügyfél-hitelesítésre, valamint a közös és biztonságos nyílt kommunikációs standardokra vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről. 71 Az Európai Parlament és a Tanács 2014/92/EU irányelve (2014. július 23.) a fizetési számlákhoz kapcsolódó díjak összehasonlíthatóságáról, a fizetésiszámla-váltásról és az alapszintű fizetési számla nyitásáról, illetve használatáról 48

49 ami annak az eredménye, hogy a bankközi jutalékokról szóló rendelet 72 maximalizálja a bankközi jutalékokat. 5. Melléklet: Az e-kereskedelemmel kapcsolatban elfogadott intézkedések végrehajtási menetrendje Az e-kereskedelemmel kapcsolatban elfogadott intézkedések végrehajtási menetrendje A felülvizsgált pénzforgalmi szolgáltatási irányelv alkalmazásának kezdőnapja Az online tartalomszolgáltatásoknak a belső piacon való, határokon átnyúló hordozhatóságáról szóló rendelet alkalmazásának kezdőnapja A határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokról szóló rendelet alkalmazásának kezdőnapja A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet alkalmazásának kezdőnapja Az elektronikus szolgáltatások EU-n belüli értékesítése terén az e- kereskedelemben alkalmazandó héára vonatkozó egyszerűsítő intézkedések hatálybalépése Első adatgyűjtés a csomagkézbesítési szolgáltatókkal kapcsolatban (a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokról szóló rendelet értelmében) A csomagkézbesítési díjak első alkalommal történő közzététele (a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokról szóló rendelet értelmében) A csomagkézbesítési szolgáltatások megfizethetőségének első alkalommal történő értékelése (a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokról szóló rendelet értelmében) A fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet alkalmazásának kezdőnapja A területi alapú tartalomkorlátozásról szóló rendelet passzív értékesítésre vonatkozó rendelkezése (6. cikk) március 2-a előtt kötött és a vonatkozó uniós és nemzeti versenyjogi szabályokkal összhangban álló megállapodásokra történő alkalmazásának kezdőnapja Az e-kereskedelemben alkalmazandó héára vonatkozó, az egyablakos ügyintézés alkalmazási körének a jelenlegi szűkített egyablakos ügyintézés körén túli kiterjesztésére irányuló intézkedések, valamint a kisebb küldemények héamentességének megszüntetése és az igazgatási együttműködési rendelkezések hatálybalépése 72 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/751 rendelete (2015. április 29.) a kártyaalapú fizetési műveletek bankközi jutalékairól 49

50 50