A BIZOTTSÁG (EU).../... FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ IRÁNYELVE ( )

Átírás

1 EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, C(2015) 2067 final A BIZOTTSÁG (EU).../... FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ IRÁNYELVE ( ) a 2011/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv II. mellékletének a korlátozott anyagok jegyzéke tekintetében történő módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg) HU HU

2 INDOKOLÁS 1. A FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS HÁTTERE Tárgy: A Bizottság felhatalmazáson alapuló irányelve a 2011/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv II. mellékletének bizonyos anyagok felvétele tekintetében történő módosításáról. A június 8-i 2011/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (a második RoHSirányelv) július 21-én lépett hatályba. A második RoHS-irányelv korlátozza egyes veszélyes anyagok (ólom, higany, kadmium, hat vegyértékű króm, polibrómozott bifenilek, polibrómozott difenil-éterek) elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazását. A korlátozott anyagok listáját a második RoHS-irányelv II. melléklete tartalmazza. A második RoHS-irányelv 6. cikkének (1) bekezdése a II. melléklet rendszeres felülvizsgálatáról rendelkezik, és meghatározza az első felülvizsgálat időpontját: Az 1. cikkben kitűzött célok elérése céljából és az elővigyázatosság elvének figyelembevételével a Bizottság július 22. előtt, majd ezt követően rendszeresen [ ] alapos értékelés alapján felülvizsgálja és módosítja a korlátozott anyagok II. mellékletben szereplő jegyzékét. A második RoHS-irányelv 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Bizottság az e cikkben említett intézkedéseket [ ] felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal fogadja el. A REACH-rendelettel való ellentmondások elkerülése érdekében figyelembe kell venni a korlátozott anyagok REACH szerinti osztályba sorolását és a REACH keretében rendelkezésre álló anyagspecifikus információkat, ezen belül is az engedélyezésre és a korlátozásra vonatkozó szabályozási eljárásokat: A korlátozott anyagok II. mellékletben szereplő jegyzéke felülvizsgálatának és módosításának összhangban kell lennie a vegyi anyagokra vonatkozó egyéb jogszabályokkal, különösen az 1907/2006/EK rendelettel, és figyelembe kell vennie többek között az említett rendelet XIV. és XVII. mellékletét. A felülvizsgálat során fel kell használni az e jogszabályok alkalmazásával kapcsolatban nyilvánosan hozzáférhető ismereteket. A második RoHS-irányelv (16) preambulumbekezdése kimondja, hogy a II. mellékletben szereplő, korlátozott anyagok jegyzékével kapcsolatos felülvizsgálatnak és módosításnak egyebek mellett tükröznie kell az egyéb uniós jogszabályok, különösen az 1907/2006/EK rendelet alapján elvégzett munka kiegészítő jellegét, ezen irányelv és az említett rendelet kölcsönösen független működésének biztosítása mellett. A Bizottság álláspontja az, hogy a második RoHS-irányelvben a REACH-re tett utalás nem jelenti azt, hogy a két jogszabály szerinti eljárásokat teljes egészében össze kellene hangolni, vagy hogy a második RoHS-irányelv szerinti korlátozásokra vonatkozó kritériumok szükségszerűen azonosak volnának a REACH szerintiekkel. Ugyanakkor fontos elkerülni a kettős szabályozást és a két jogszabály közötti ellentmondásokat. A második RoHS-irányelv értelmében a II. melléklet felülvizsgálata és módosítása céljából a Bizottság különösen figyelembe veszi, hogy az anyag [ ] vagy hasonló anyagok csoportja [ ]: a) kedvezőtlenül befolyásolhatja-e az elektromos és elektronikus berendezésekkel kapcsolatos hulladékgazdálkodási műveleteket, beleértve az elektromos és elektronikus berendezésekből származó hulladékok újrahasznosításra való előkészítésének lehetőségét vagy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékaiból származó anyagok újrafeldolgozását; b) felhasználásukra való tekintettel az elektromos és elektronikus berendezések hulladékaiból származó anyagok újrafelhasználásra vagy újrafeldolgozásra való HU 2 HU

3 előkészítése, illetve egyéb kezelése során az anyagnak a környezetbe történő ellenőrizetlen vagy diffúz kibocsátását, vagy veszélyes maradékanyagok, átalakulási vagy bomlástermékek keletkezését eredményezheti-e a jelenlegi működési körülmények között; c) az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak összegyűjtését vagy kezelését végző személyek elfogadhatatlan mértékű expozícióját eredményezheti-e; d) felváltható-e kevésbé káros hatású helyettesítő anyagokkal vagy alternatív technológiákkal. A REACH és a második RoHS-irányelv egységes értelmezéséről szóló július 9-i dokumentumban 1 a Bizottság egyértelműsítette, hogy az elektromos és elektronikus berendezésekben alkalmazott anyagokkal kapcsolatos kérdések kezelésére a második RoHSirányelv a preferált jogi aktus. A REACH és a második RoHS-irányelv közötti koherencia biztosítása érdekében a szóban forgó dokumentum felvázol bizonyos forgatókönyvek előállásakor alkalmazandó, közösen meghatározott megközelítéseket, különösen az olyan anyagok tekintetében, amelyekre a REACH hatálya alatt már korábban is engedélyezési kötelezettség vagy korlátozás vonatkozott. Fontos továbbá hangsúlyozni, hogy noha az, hogy egy anyag bekerül a REACH XIV. mellékletébe(engedélyezési lista), csupán a gyártásra jár következményekkel, és nem akadályozza meg, hogy az adott anyagot tartalmazó késztermékek behozatalra kerüljenek az EU-ba, a REACH 69. cikkének (2) bekezdése értelmében az Európai Vegyianyag-ügynökségnek (ECHA) meg kell vizsgálnia, hogy az anyag árucikkekben történő felhasználása jelent-e kockázatot az emberi egészségre vagy a környezetre. Amennyiben igen, akkor a behozatal tekintetében korlátozás vezethető be. Az anyagoknak a második RoHS-irányelv szerinti felülvizsgálatával kapcsolatban a (10) preambulumbekezdés megnevezi a kiemelt fontosságú anyagokat: Különösen a hexabrómciklododekán (HBCDD), a Bisz(2-etilhexil)-ftalát, a benzil-butil-ftalát (BBP) és a dibutilftalát (DBP) használatából származó, az emberi egészségre és a környezetre nézve veszélyt jelentő kockázatokat kell kiemelt fontosságúnak tekinteni. Az anyagok további korlátozása érdekében a Bizottságnak [ ] újra meg kell vizsgálnia azokat az anyagokat, amelyek korábbi értékelések tárgyát képezték. A második RoHS-irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban a II. melléklet első felülvizsgálata 2014 júliusában volt esedékes novemberében a Bizottság nyílt pályázati felhívást tett közzé és előkészítő tanulmányba fogott. A szakértő (az osztrák Környezetvédelmi Ügynökség, az UBA) olyan módszertant dolgozott ki az anyagok azonosítására, előzetes értékelésére és vizsgálatára, amely kifejezetten az elektromos és elektronikus berendezésekre vonatkozik, és nem áll ellentmondásban a REACH keretébe tartozó ismeretekkel és rendelkezésekkel. A cél olyan szilárd alapok kidolgozása volt, amelyekre támaszkodva a jövőben elvégezhetők a felülvizsgálatok, és amelyeket a második RoHS-irányelv 6. cikke szerinti későbbi tagállami javaslatok értékelése során is alkalmazni lehet. A szakértő a módszertant a fent említett kiemelt fontosságú anyagokra, a DEHP-re, a BBP-re, a DBP-re (három ismert, ftalátokból készülő lágyítószer) és a HBCDD-re (brómozott égésgátló) is alkalmazta, és az értékelés eredményei alapján mind a négy anyag esetében korlátozást javasolt. Az előzetes értékelés eredményeként továbbá a szakértő listát készített a jövőben felülvizsgálandó 24 kiemelt fontosságú anyagról januárjában az összes dokumentum végleges változata nyilvánosan elérhetővé vált PRISE&swlang=en#queryText=rohs+and+reach&tab=restricted&customsort=date&filterNum=0&summary=su mmary. 2 Az anyagokról készített értékelések és ajánlások a következő linkeken találhatók: HU 3 HU

4 Annak érdekében, hogy egy adott problémás halogénezett lágyítót ne váltson fel egy másik, a következő lépések egyikeként a Bizottság 2013 novemberében egy már létező keretszerződés alapján megbízta a RoHS-irányelv szakértőjét, az Oeko-Institutot ( Oeko ), hogy az újonnan kidolgozott módszertan alapján értékelje a DIBP-t (diizobutil-ftalát). Az UBA fent említett szakértői munkája eredményeként a DIBP is a kiemelt fontosságú anyagok közé került. Az Oeko 2014 júniusában közzétett ajánlása szerint a DIBP-t a fent említett másik három ftaláttal azonos módon kell kezelni A JOGI AKTUS ELFOGADÁSÁT MEGELŐZŐ KONZULTÁCIÓK A második RoHS-irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a II. mellékletben szereplő, korlátozott anyagok jegyzékével kapcsolatos felülvizsgálat során konzultálni kell az érdekelt felekkel, köztük a gazdasági szereplőkkel, az újrafeldolgozó és hulladékkezelő üzemekkel, a környezetvédelmi szervezetekkel, valamint a munkavállalók és fogyasztók szövetségeivel. A II. melléklet felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezésekkel összhangban a Bizottság útjára indította a fent említett két tanulmányt, valamint elvégezte a szükséges műszaki és tudományos értékeléseket, és ezen belül az érdekeltekkel öt hivatalos konzultációt és három hivatalos találkozót tartott 4. A két záró beszámoló megtalálható a tanácsadók weboldalán, az érdekelt feleket és a tagállamokat pedig értesítették az eredményekről. A projekt összefoglalója a Környezetvédelmi Főigazgatóság weboldalán keresztül érhető el 5. Ezt követően a Bizottság a második RoHS-irányelv szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal foglalkozó hivatalos szakértői csoporttal is konzultált június 25-én a tanácsadók és szakértők részvételével értekezletet tartott, majd július 1-jén az összes szükséges háttér-információt tartalmazó, egységes szerkezetbe foglalt ajánlást küldött a szakértőknek, akik felkérést kaptak, hogy augusztus 25-ig tegyék meg észrevételeiket a javaslattal kapcsolatban. A tervezetet a szakértői csoport egyhangúlag támogatta. A második RoHS-irányelv 6. cikkében előírt minden szükséges intézkedés megtörtént. A Tanács és a Parlament elektronikus postafiókjaikon keresztül a felhatalmazáson alapuló jogi aktussal foglalkozó szakértői csoport összes tevékenységéről tájékoztatást kapott. Műszaki háttérinformációk (további részletekért lásd a 2. és 3. lábjegyzetet): A HBCDD egy brómozott égésgátló. A különös aggodalomra okot adó anyagok (SVCH) közé tartozik 6 ; ellenálló, jól bírja a hosszú ideig tartó szállítást; felhalmozódik az élelmiszerláncban, reproduktív toxicitással rendelkezik és az anyatejben is felhalmozódik. I_Dossier_HBCDD.pdf [HBCDD]; I_Dossier_DEHP.pdf [DEHP]; I_Dossier_BBP.pdf [BBP]; I_Dossier_DBP.pdf [DBP]. 3 al.pdf [DIBP]. 4 A konzultációkról a tanácsadó a Bizottsággal együttműködésben folyamatosan frissített listát vezet, amelyen szerepelnek az elektronikai ágazathoz kapcsolódó ipari szervezetek, gyártók és szállítók, újrafeldolgozó üzemek, fogyasztói és civil szervezetek, az egyetemek és a tagállamok képviselői. A Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság minden tevékenységben tevékenyen részt vett Az ECHA ED/67/2008. számú határozata: HU 4 HU

5 Noha a szakértő a HBCDD korlátozását ajánlotta, a Bizottság a tilalmat aránytalannak ítélte, így azt a következő okokból nem rendelte el: május 22-én döntés született arról, hogy a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló Stockholmi Egyezmény A. mellékletébe felvételre kerüljön a HBCDD mint kivonandó anyag, az építőipari expandált polisztirolban (EPS) és extrudált polisztirolban (XPS) való alkalmazásra vonatkozó speciális kivételek megállapítása mellett. Japán volt az első olyan ország, amely májusi hatállyal tilalmat vezetett be a HBCDD behozatala és gyártása tekintetében. Néhány éven belül az elektronikai termékekben (sem az importált, sem az Európában gyártott termékekben) nem lesz HBCDD. A HBCDD-re vonatkozó REACH jóváhagyási eljárás vonatkozásában az ECHA nem kapott a HBCDD elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazására vonatkozó jóváhagyási kérelmet. Ez megerősíti, hogy Európában a HBCDD-t nem alkalmazzák elektromos és elektronikus berendezésekben. DEHP, BBP, DBP, DIBP: A DEHP a PVC-ben leggyakrabban alkalmazott lágyítószer. A különös aggodalomra okot adó anyagok közé tartozik 7. A DEHP széles körben elterjedt környezetszennyező anyag, amely megtalálható az élelmiszerláncban és az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben. A DEHP az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak kezelése során szabadul fel a levegőbe, és elsősorban így kerül a környezetbe. A környezetbe kerülő mennyiség becslések szerint évente 0,9 és 6,8 tonna között van. Emellett hulladéklerakók és hulladékégető művek működése során, illetve az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak ellenőrizetlen kezelésekor is kerül DEHP a környezetbe és 6750 közé tehető azoknak a dolgozóknak a száma, akik ki vannak téve a DEHP-nek. A DEHP-ről szóló uniós kockázatértékelési jelentés 8 következtetései szerint korlátozni kell a DEHP alkalmazása miatt a munkahelyeken keletkező kockázatokat. Figyelembe véve a DEHP alkalmazására vonatkozó szabályokat (pl. a REACH keretébe tartozóakat), várhatóan csökkenni fognak a PVC újrahasznosítási lehetőségei, mivel a DEHP megtalálható az elektromos és elektronikus berendezések műanyaghulladékaiban. Az újrahasznosított PVC-ből jelenleg kis értékű árucikkeket gyártanak. Ezért a DEHP várhatóan nem lesz hosszú ideig jelen az újrahasznosítási láncban. A 0,5%-nyi DEHP-t tartalmazó hulladék minősül veszélyesnek. Azzal számolva, hogy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékaiban található összes kábel 80%-a szétválasztásra és aprításra kerül, az évente így keletkező veszélyes hulladék mennyisége tonnára tehető. Az Európai Vegyianyag-ügynökség és a dán környezetvédelmi minisztérium megbízásából nemrégiben részletes vizsgálat készült a lehetséges alternatívákról 9. Ennek keretében értékelték ezen alternatívák veszélyességi profilját, alkalmazását és technikai megvalósíthatóságát 10. Az értékelések eredményei azt mutatják, hogy a DEHP-t lehet kevésbé káros anyagokkal helyettesíteni, és már van is erre példa. Lehetséges alternatíva a DINP (diizononil-ftalát), a DIDP (diizodecil-ftalát), a DINCH (diizononil ciklohexán-1,2- dikarboxilát) és az ASE (alkil-szulfon-fenil-észter). Az általános vélemények szerint a DEHP COWI 2009, Adatok a bisz(2-etilhexil)-ftalát (DEHP) gyártásáról, importjáról, exportjáról, alkalmazásáról és a belőle származó kibocsátásról, valamint információk a lehetséges alternatívákról; és a dán környezetvédelmi ügynökség 2011-es jelentése a XV. melléklet szerinti korlátozásokról. Korlátozásra irányuló javaslat. Az anyag neve: Bisz(2-etilhexil)-ftalát (DEHP); Benzil-butil-ftalát (BBP); Dibutil-ftalát (DBP); Diizobutil-ftalát (DIBP). 10 Összefoglaló és további információ: I_Dossier_DEHP.pdf, 55. o. HU 5 HU

6 elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazása nem alapvető fontosságú, azonban még vannak bizonytalanságok a lehetséges alternatívák biztonságosságával kapcsolatban (különösen az orvostechnikai ágazatban). A DEHP elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának tilalma összességében igen alacsony költséggel járna, miközben további komoly előnyöket kínálna az egészség, a környezet és a gazdaság szempontjából. A munkahelyekre/foglalkoztatásra gyakorolt hatás várhatóan alacsony lesz. A DEHP tilalmából származó előnyök azonban jelentősek: javulni fog egy környezetbarát iparág versenypiaci helyzete; összességében csökkenni fognak a DEHP és a műanyaggyártás által a környezetre és az egészségre gyakorolt hatások; csökkenni fognak a DEHP-t tartalmazó elektromos és elektronikus berendezések által a környezetre és az egészségre gyakorolt hatások, különösen a hulladékkezelés és az újrahasznosítás során fellépő hatások. A DEHP-t tehát fel kell venni a második RoHS-irányelv II. mellékletébe. A DEHP-nek a második RoHS-irányelv szerinti korlátozása megfelelő eszköz az elektromos és elektronikus berendezésekkel kapcsolatos hulladékgazdálkodási műveletek káros hatásainak csökkentésére, mivel: Az elektromos és elektronikus berendezésekkel kapcsolatos hulladékgazdálkodási műveletek (az anyagoknak az aprítókban való kezelése, a kábelek aprítása és az elektromos és elektronikus berendezésekkel kapcsolatos hulladékgazdálkodásból származó PVC újrahasznosítása) kockázatot jelent a környezetre (emlősök és madarak másodlagos mérgezése). Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak kezelésével foglalkozó létesítmények dolgozói esetében fennálló munkahelyi expozícióra vonatkozó becslések szerint az expozíció meghaladja azt a szintet, amelyet az Európai Vegyianyagügynökség kockázatértékelési bizottsága biztonságosnak ítél. A dolgozók esetében tehát nem zárható ki a kockázat; Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak és kábeleknek a mechanikai kezelését végző létesítmények működése, valamint a PVC újrahasznosítása során felszabaduló DEHP ott, ahol nem kielégítőek a porkibocsátás megakadályozására szolgáló intézkedések jelentős részét teszi ki DEHP-tartalmú hulladék kezelése során a levegőbe felszabaduló DEHP-nek; A hulladékgazdálkodásra gyakorolt negatív hatások jelentősek (a DEHP-ra vonatkozó szabályok miatt csökkennek az újrahasznosítási lehetőségek, jelentős mennyiségű veszélyes hulladék keletkezik); Léteznek kevesebb káros tulajdonsággal rendelkező, technikai és gazdasági szempontból is megvalósítható alternatívák; A társadalmi-gazdasági elemzés azt mutatja, hogy a DEHP korlátozása számos előnnyel járna: többek között csökkennének a kockázatok és kisebb lenne a hulladékgazdálkodásra gyakorolt negatív hatás. Egyes ágazatokban, például a vegyi anyagok, valamint az elektromos és elektronikus berendezések gyártóinál többletköltségek jelentkeznének. A DEHP elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozása tehát teljes összhangban volna a második RoHS-irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében HU 6 HU

7 szereplő követelményekkel és kritériumokkal. A javaslat szerint az elektromos és elektronikus berendezésekben a DEHP maximális koncentrációjának megengedett értéke homogén anyagokként 0,1 tömegszázalék. Figyelembe véve azt a becsült kockázatot, amelyet a Bizottság megbízásából dolgozó szakértők a PVC-ben jelen lévő néhány %-os DEHP-koncentrációt alapul véve határoztak meg, már a 0,1 tömegszázalékos maximális koncentráció (amely a kadmium esetét kivéve megegyezik a második RoHSirányelv hatálya alatt korlátozás alá tartozó összes anyagra megállapított korláttal) a kockázatok jelentős csökkenéséhez fog vezetni. A BBP és a DBP esetében a helyzet hasonló. Mindkét anyag a különös aggodalomra okot adó és reprodukciós toxicitású anyagok közé tartozik ban megállapították, hogy az Európában alkalmazott ipari eljárásokban használt DBP kockázatot jelent a dolgozók számára, és az aeroszol-képző tevékenységekből eredő ismételt dermális expozíció következményeként a szervezetben kiváltott általános toxicitás, valamint az ismételt inhalációs expozíció következményeként a légzőtraktusban bekövetkezett káros lokális hatások is aggodalomra adnak okot. Amikor a BBP és a DBP elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak kezelése során a környezetbe kerül, elsősorban a levegőbe jut. Állnak rendelkezésre alternatív anyagok. A DEHP-re vonatkozó részben felsoroltakon túl potenciális helyettesítő a DGD (dipropilén-glikol-dibenzoát) és a GTA (glicerin-triacetát) 12. A BBP és a DBP elektromos és elektronikus berendezésekben való használata nem olyan elterjedt, mint a DEHP-é, és az érdekeltekkel tartott konzultációk során az iparág nem volt hajlandó pontos adatokkal szolgálni, azonban sikerült azonosítani néhány konkrét felhasználási módot, amilyen például a kondenzátorokban való felhasználás. Az elektromos és elektronikus berendezésekben használt BBP és DBP mennyiségére vonatkozó legrosszabb forgatókönyvet feltételezve is, a második RoHS-irányelv szerinti korlátozás társadalmigazdasági hatása várhatóan igen csekély. A hatás ezen becslése az anyag helyettesítésével és a megfelelőségi dokumentációval kapcsolatos költségeket egyaránt magában foglalja. A tilalomból származó előnyök azonban várhatóan jelentősek lesznek. A BBP-t és a DBP-t tehát fel kell venni a második RoHS-irányelv II. mellékletébe. A javaslat szerint az elektromos és elektronikus berendezésekben ezen anyagok maximális koncentrációjának megengedett értéke homogén anyagokként 0,1 tömegszázalék. A REACH XIV. mellékletében szereplő BBP tekintetében ez idáig nem nyújtottak be elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásra vonatkozó jóváhagyási kérelmet; ezért a februári lejárati időt követően a BBP elektromos és elektronikus berendezésekben való használatára vonatkozóan Európában tilalom lesz érvényben. A DIBP esetében, amely reprodukciós toxicitása miatt szintén a különös aggodalomra okot adó anyagok közé tartozik 13, némileg más a helyzet. A Bizottság megbízásából dolgozó szakértők által összegyűjtött adatok szerint a DIBP-et jelenleg nem használják a hagyományos elektromos és elektronikus berendezésekben. Alkalmazzák azonban lágyítóként papírhoz és élelmiszer-csomagolóanyagokhoz használatos ragasztókban és festékekben, továbbá játékokban, gyermekápolási cikkekben és számos olyan fogyasztási cikkben, amelyek a második RoHS-irányelv hatálya alá tartozhatnak. Továbbá a DIBP a DBP-hez hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, és alkalmas annak helyettesítésére. Amennyiben az elektromos _AnnexII_Dossier_BBP.pdf, 38. o.; és I_Dossier_DBP.pdf, p. 37. Lásd továbbá a 10. lábjegyzetet. 13 Az ECHA ED/68/2009. számú határozata: 43d e25f959bd110. HU 7 HU

8 és elektronikus berendezésekben DIBP-t használnának DBP helyett, az értékelés ugyanazt az eredményt hozná, mint a DBP esetében, tehát mindkét esetben korlátozásra volna szükség. A szakértők tehát azt tanácsolják, hogy azon sajnálatos helyzetet elkerülendő, hogy a DIBP más anyagokkal kerüljön felváltásra, a DIBP elektromos és elektronikus berendezésekben való használata tekintetében a második RoHS-irányelvben szereplő intézkedésekhez kapcsolódjon a másik három ftalátra vonatkozó korlátozás. A jogalkotó ugyanezt a logikát követte akkor is, amikor a DIBP bekerült a REACH XIV. mellékletébe. A DIBP-t tehát fel kell venni a második RoHS-irányelv II. mellékletébe. A javaslat szerint az elektromos és elektronikus berendezésekben az anyag maximális koncentrációjának megengedett értéke homogén anyagokként 0,1 tömegszázalék. Mivel ez idáig nem érkezett elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásra vonatkozó jóváhagyási kérelem, a februári lejárati időt követően a DIBP elektromos és elektronikus berendezésekben való használatára vonatkozóan Európában tilalom lesz érvényben. A DEHP, a BBP, a DBP és a DIBP RoHS-irányelv szerinti korlátozása összhangban áll a REACH rendelkezéseivel, és kiegészíti azokat. A szakértő értékelése megfelel a vizsgálat során felhasznált, rendelkezésre álló REACH-adatoknak, és az anyagok REACH szerinti besorolásának. A korlátozás továbbá teljes összhangban áll a REACH és a második RoHSirányelv egységes értelmezéséről szóló július 9-i bizottsági dokumentummal (lásd fentebb). A REACH XVII. mellékletének 51. pontja alapján a DEHP, a BBP és a DBP játékokban való használatára csaknem egy évtizede korlátozás vonatkozik. A szóban forgó ftalátokat a műanyagra számított 0,1 tömegszázaléknál nagyobb koncentrációban tartalmazó játékok nem hozhatók forgalomba az Unió piacán (a tömegszázalék a három ftalát együttes mennyiségére vonatkozik). Azt, hogy az elektromos és elektronikus játékok tekintetében e második RoHSirányelv ne képezzen a már meglévőkhöz képest egy újabb szabályozást, azon rendelkezés fogja biztosítani, amelynek értelmében az elektromos és elektronikus játékok DEHP-, BBPés DBP-tartalmára a jövőben is a REACH XVII. mellékletének 51. pontjában már régóta szereplő, szigorúbb korlátozás fog vonatkozni. Ily módon a játékok esetében fenntartható a koncentrációra meghatározott azon előírás, amely a három ftalát együttes mennyiségére vonatkozóan 0,1 tömegszázalék, és így elkerülhető a korlátozás enyhítése (amelyet a 0,1 tömegszázaléknak az egyes anyagokra külön-külön való számítása eredményezne). A REACH hatálya alatti engedélyezések tekintetében fontos egységesen kezelni a második RoHS-irányelv rendelkezéseinek azon kiigazításait, amelyek célja, hogy az irányelv III. vagy IV. mellékletének tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazítása érdekében a DEHP és a DBP egyes alkalmazásai tekintetében mentességet biztosítsanak, továbbá a REACH hatálya alatt kiadott engedélyeket. E két ftalát többek között elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásra vonatkozóan érkeztek be jóváhagyási kérelmek. Az átmenet megkönnyítése és az esetleges kisebb társadalmi-gazdasági hatások csökkentése érdekében kellő átmeneti időszakról kell gondoskodni. Az ágazatban működő érdekeltekkel folytatott konzultációkból az derült ki, hogy a legtöbb elektromos és elektronikus berendezés tekintetében július 22. realisztikus bevezetési dátumnak tűnik, míg a második RoHS-irányelv I. mellékletében szereplő 8. és 9. kategória, vagyis az orvostechnikai eszközök, köztük az in vitro orvostechnikai eszközök, valamint a felügyeleti és vezérlő eszközök, köztük az ipari felügyeleti és vezérlő eszközök esetében július 22. volna a megfelelő. E fokozatos megközelítés összhangban áll a második RoHS-irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében szereplő korlátozások fokozatos kiterjesztésével, és tiszteletben tartja azt, hogy a 8. és 9. kategóriába tartozó termékekre szigorúbb megbízhatósági követelmények vonatkoznak, és innovációs ciklusuk is hosszabb. E megközelítés elősegíti a jogbiztonságot, és valamennyi gazdasági szereplő számára lehetővé teszi, hogy azonosítsák a problémás HU 8 HU

9 területeket és az újonnan betiltott anyagok tekintetében jóval a határidő lejárta előtt benyújthassanak alkalmazásspecifikus mentességi kérelmeket 14. A fenti menetrend a Bizottság számára is elegendő időt biztosít arra, hogy megvizsgálja a kérelmeket, és mentességet adjon azokban az esetekben, amikor a második RoHS-irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében szereplő kritériumok alapján egy anyag helyettesítése nem lehetséges, és egy korlátozás alá tartozó anyagnak a vonatkozó határidőn túli alkalmazását engedélyezni kell. A pontos időpont összhangban van a második RoHS-irányelv 2. cikkének (2) bekezdésében szereplő, az irányelv hatálya alá újonnan bekerülő termékekre vonatkozó megfelelési határidővel, és ily módon segíteni fogja a gazdasági szereplőket az eljárások betartásában (dokumentációk stb.). 3. A FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS JOGI ELEMEI A jogi aktus értelmében a 2011/65/EU irányelv (a második RoHS-irányelv) II. mellékletében szereplő korlátozott anyagok közé bekerül négy ftalát: a DEHP, a BBP, a DBP és a DIBP. A jogi eszköz felhatalmazáson alapuló irányelv. A felhatalmazáson alapuló irányelv a 2011/65/EU irányelvet és különösen annak 6. cikke (3) bekezdését hajtja végre. A javasolt jogi aktus célja, hogy az elektronikus berendezések gyártói számára jogbiztonságot és fenntartható piaci feltételeket biztosítson; az EU-s és EU-n kívüli gyártók számára egyenlő versenyfeltételeket teremtsen, és az aggodalomra okot adó anyagok fokozatos kiiktatása révén segítse az elektromos és elektronikus berendezések újrahasznosítását, de egyúttal kellő átmeneti időszakot biztosítson, amelynek során a gazdasági szereplők a második RoHSirányelv rendelkezéseivel és a második RoHS-irányelv 5. cikkében meghatározott, a II. és IV. mellékletnek a tudományos és műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítását szolgáló eljárással összhangban a szóban forgó anyagokra vonatkozó korlátozások alóli mentességért folyamodhatnak. Az arányosság elvének megfelelően az intézkedés nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket. A javaslatnak nincsenek az uniós költségvetést érintő vonzatai. 14 Az orvostechnikai ágazat október 23-án be is nyújtott egy listatervezetet és egy ütemtervet a DEHP, a DBP és a BBP kivonására vonatkozóan. HU 9 HU

10 A BIZOTTSÁG (EU).../... FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ IRÁNYELVE ( ) a 2011/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv II. mellékletének a korlátozott anyagok jegyzéke tekintetében történő módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, tekintettel az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló, június 8-i 2011/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre 15 és különösen annak 6. cikke (3) bekezdésére, mivel: (1) A 2011/65/EU irányelv a veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazását korlátozó szabályokat határoz meg az emberi egészség és a környezet védelméhez ezen belül az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak környezetvédelmi szempontból megfelelő hasznosításához és ártalmatlanításához történő hozzájárulás érdekében. (2) A 2011/65/EU irányelv tilalmat rendel el az ólomnak, a higanynak, a kadmiumnak, a hat vegyértékű krómnak, a polibrómozott bifenileknek (PBB) és a polibrómozott difenil-étereknek (PBDE) az Unió piacán forgalomba hozott elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazására. A korlátozott anyagok jegyzékét az említett irányelv II. melléklete tartalmazza. (3) A hexabróm-ciklododekán (HBCDD), a bisz(2-etilhexil)-ftalát (DEHP), a benzil-butilftalát (BBP) és a dibutil-ftalát (DBP) használatából származó, az emberi egészségre és a környezetre nézve veszélyt jelentő kockázatokat a korlátozott anyagok II. mellékletben szereplő jegyzékének rendszeres felülvizsgálata során kiemelt fontosságúnak kell tekinteni. Az anyagok további korlátozása érdekében újra meg kell vizsgálni azokat az anyagokat, amelyek korábbi értékelések tárgyát képezték. (4) A 2011/65/EU irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban az érdekelt felek, köztük a gazdasági szereplők, az újrafeldolgozó és hulladékkezelő üzemek, a környezetvédelmi szervezetek, valamint a munkavállalók és fogyasztók szövetségei konzultációkban vettek részt, és alapos értékelésre került sor. (5) A bisz(2-etilhexil)-ftalát (DEHP), a benzil-butil-ftalát (BBP), a dibutil-ftalát (DBP) és a diizobutil ftalát (DIBP) a különös aggodalomra okot adó anyagok (SVHC) közé tartozik. A DIBP-t, amely alkalmas a DBP helyettesítésére, a Bizottság korábban többször is vizsgálta. A rendelkezésre álló bizonyítékok arra utalnak, hogy elektromos és elektronikus berendezésekben való használatuk esetén a szóban forgó négy anyag az elektromos és elektronikus berendezésekkel kapcsolatos hulladékgazdálkodási 15 HL L 174., , 88. o. HU 10 HU

11 műveletek során káros hatást fejthet ki az újrahasznosításra, az emberi egészségre és a környezetre. (6) A legtöbb elektromos és elektronikus berendezés esetében léteznek a DEHP, a BBP, a DBP és DIBP anyagoknál kevésbé káros hatású helyettesítő anyagok. A szóban forgó anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazását tehát korlátozni kell. A DEHP, a BBP és a DBP esetében az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 16 XVII. mellékletének 51. pontja már rendelkezik korlátozásról, amelynek értelmében a DEHP, a BBP és a DBP anyagokat a műanyagra számított 0,1 tömegszázaléknál nagyobb koncentrációban tartalmazó játékok nem hozhatók forgalomba az Unió piacán (a tömegszázalék a három ftalát együttes mennyiségére vonatkozik). A kettős szabályozást elkerülendő, a játékokban használt DEHP-, BBP- és DBP-tartalomra a jövőben is a REACH XIV. mellékletének 51. pontjában szereplő korlátozás lesz az egyetlen alkalmazandó rendelkezés. (7) Az átmenet megkönnyítése és a lehetséges társadalmi-gazdasági hatások csökkentése érdekében kellő átmeneti időszakot kell biztosítani, amelynek során a gazdasági szereplők a 2011/65/EU irányelv 5. cikkének megfelelően az anyagra vonatkozó korlátozások alóli mentességért folyamodhatnak. Az átmeneti időszak meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy az orvostechnikai eszközök, valamint a felügyeleti és vezérlő eszközök esetében hosszabb az innovációs ciklus. A DEHP, a BBP, a DBP és a DIBP használatának korlátozását tehát július 22-től az orvostechnikai eszközökre, köztük az in vitro orvostechnikai eszközökre, valamint a felügyeleti és vezérlő eszközökre, köztük az ipari felügyeleti és vezérlő eszközökre is ki kell terjeszteni. (8) A kettős szabályozás és a szükségtelen terhek elkerülése érdekében fontos, hogy a 2011/65/EU irányelv III. és IV. mellékletének azon módosításai, amelyek a DEHP és a DBP tekintetében rendelkeznek mentességről, összhangban legyenek az 1907/2006/EK rendelet szerinti, a szóban forgó anyagoknak az elektromos és elektronikus berendezésekben való használatára vonatkozó engedélyezési eljárással. Fontos, hogy azok a vállalkozók, akik mérlegelik, hogy folyamodjanak-e a 2011/65/EU irányelv szerinti mentességért, tudják, hogy a mentesség az elektromos és elektronikus berendezések teljes élettartamára, így a gyártási szakaszra is kiterjed. (9) A 2011/65/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk A 2011/65/EU irányelv II. mellékletének helyébe ezen irányelv mellékletének szövege lép. 2. cikk (1) A tagállamok legkésőbb december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. A rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára. 16 Az Európai Parlament és a Tanács december 18-i 1907/2006/EK rendelete a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., , 1. o.). HU 11 HU

12 A rendelkezéseket július 22-től alkalmazzák. A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. (2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el. 3. cikk Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. 4. cikk Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt Brüsszelben, én. a Bizottság részéről elnök Jean-Claude JUNCKER HU 12 HU