H2O. Drage bralke, bralci šolskega glasila H2O! Še samo nekaj dni in šolski zvonec bo odzvonil zadnjo šolsko uro ter šolska vrata se bodo zaprla.

Átírás

1 Drage bralke, bralci šolskega glasila H2O! Še samo nekaj dni in šolski zvonec bo odzvonil zadnjo šolsko uro ter šolska vrata se bodo zaprla. H2O Letnik XXI, številka 22, šolsko leto 2016/2017 XXI. évfolyam, 22. szám, 2016/17- es tanév Šolsko glasilo DOŠ I Lendava Az 1. Sz. Lendvai KÁI tanulóinak iskolaújsága Mentorici/Mentorok: Martina Strelec Zita Lebar Nedelko Likovna dela učencev je zbrala/a tanulók képzőművészeti alkotásait összegyűjtötte: Fortuna Lazar Računalniška obdelava/számítógépes feldolgozás: Zita Lebar Nedelko Na naslovnici: lik. delo Lucije Bažika A címlapon Bažika Lucija alkotása látható Naklada: 150 izvodov Példányszám: 150 Tisk/Nyomda: DigiFot d. o. o. Logotip, tekst, likovna dela in fotografije so intelektualna last DOŠ I Lendava A logó, a szövegek, képzőművészeti alkotások és fotók az 1. Sz. Lendvai KÁI szellemi tulajdonát képezik Tik pred tem pa smo se zopet potrudili in zbrali vaše prispevke v slovenskem, madžarskem, angleškem jeziku. Zagotovo nismo uspeli zbrati prav vseh, saj jih je veliko, vendar poskušali smo objaviti čim več zanimivega. Želim vam prijetno branje, lepe počitnice in veliko sončnih žarkov! Kedves Olvasó! Mentorica slovenskega dela: Martina Strelec Vége felé közeledik egy újabb tanév, s ilyenkor fény derül arra, ki mennyire volt eredményes. Nagyon sok ember van a világon, aki nincs megelégedve az életével, a munkájával. Mindenkinek vannak problémái, senki sem tökéletes, senkinek sincs tökéletes élete. Ezek elől a gondok elől lehet egy esős napon a fotelbe gömbölyödve vagy a tengeren a törölközőn elterülve egy másik világba menekülni. Vegyél magadhoz egy izgalmas könyvet vagy az iskolaújságot, és se kép se hang, oda az összes kellemetlenség! A lapokat olvasva egy olyan világba juthatsz el, ahol öröm élni, ahol minden perc különleges, érdekes, izgalmas. Kellemes szünidőt és jó szórakozást kívánok az olvasáshoz! Lebar Nedelko Zita, a magyar rész mentora

2 Majhne skrivnosti intervju z učenci 9. a, b in c 5 My ambitions 7 Nyíregyházáról érkezett iskolánkba 8 A sokoldalú lány 9 Interview - Tirion 10 Rogla in Postojnska jama 11 Šola v naravi Kranjska Gora/ 13 Iskola a természetben Kranjska G. Šola v naravi Zánka/Iskola a természetben Zánka 15 Szent László Tanulmányi Verseny 20 Lendva, az én városom 21 Kulturne ustanove lokalnega pomena 22 A storytelling afternoon 22 Literarni kotiček/irodalmi sarok 23 Egyszer volt egy Padlás My eating habits 41 My heroine 42 Christmas party 43 Ahol élünk-rejtvény 45 Suliviccek 46 4

3 MAJHNE SKRIVNOSTI INTERVJU Z UČENCI 9. a, b in c 1. Sedaj, ko končujete 9. razred, zagotovo obujate spomine na vsa leta na tej Iris, Kaja, Mark, Marko, Vanesa in Lucija šoli. Kakšni občutki se zbujajo v vas? Iris: Hkrati veseli in žalostni. Marko in Vanesa: Hvala bogu, da odhajamo v srednjo šolo. Kaja: Mislim, da smo lahko ponosni sami nase, vsaj jaz sem. 2. Kateri dogodek vam je najbolj ostal v spominu? Vsi: (smeh) Lucija in Vanesa: Nama je najbolj ostal v spominu dogodek iz šole v naravi Zánka, in sicer polnočno pečenje toasta v sobi. Kaja: Mene vedno spravi v smeh, ko se spomnim izleta, ko sošolec Žiga ni imel denarja, potem pa mu je Leonardo kupil lubenico in pašteto. Žiga je seveda s tem ponosno hodil naokrog. Marko in Mark: Midva nikoli ne bova pozabila gašenja po šoli z gasilnim aparatom, kljub temu da ni bilo požara. 3. Boste pogrešali sošolce? Kaj boste najbolj pogrešali na šoli? Vsi: Jaaaa, seveda bomo pogrešali sošolce. Bili smo zelo povezani med sabo. Predvsem v zadnjem razredu so se med nami spletle prave prijateljske vezi. Lucija in Vanesa: Midve bova zagotovo pogrešali druženja nas deklet in sestanke na ženskih WC-jih. Iris in Kaja: Smeha s prijatelji nikoli ne pozabiš. Marko in Mark: Midva bova najbolj pogrešala madžarščino. 5

4 4. Kateri razred ste najraje obiskovali? Zakaj? Kateri razred vam je bil najzahtevnejši? Iris in Mark: Midva sva imela najraje matematiko, saj je bil učitelj zelo zabaven. Marko, Lucija in Vanesa: Pri madžarščini smo imeli»zanimivo«učiteljico. Veliko smo se smejali, delali pa bolj malo (vsaj mi trije). (smeh) Kaja: Najboljše ure so mi bile pri slovenščini, saj me je učiteljica veliko naučila. Vsi: Najraje smo obiskovali 9. razred tukaj smo so le povezali, odrasli, se zaljubljali Vsi: Najzahtevnejši nam je bil 8. razred. Imeli smo veliko predmetov, med drugim dva popolnoma nova, kemijo in fiziko. 5. Kje (pri katerem predmetu, učitelju) ste pridobili največ znanja? Lucija in Vanesa: Zgodovina in slovenščina. Kaja: Matematika in slovenščina. Marko in Mark: Geografija. 6. Kako se pa pripravljate na valeto? Lucija: Jaz sem zelo nervozna predvsem zaradi plesa. Iris: Bojim se, saj bom jaz najverjetneje brala kroniko. Kaja: Med priprave sodi marsikaj, in sicer plesni koraki, kronika razreda, slike razreda, obleke Marko in Mark: Midva se glede valete ne obremenjujeva preveč. Bolj nervozna in panična so dekleta. 7. Kdo so vaši soplesalci? Lucija: Miha Novak. Vanesa: Edvard Robić. Iris: Balázs Bači. Kaja: Teo Toth. Marko: Metla (ha ha ha). Jana Palfi. Mark: Urška Vučko. 8. Imate kakšno sporočilo mlajšim generacijam? Iris: Uživajte, ne pozabite na nas, ne skrbite glede ocen, saj vam bodo vse pozitivno zaključili. (smeh). Vanesa: Dragi prijatelji, ne pustite vse za zadnji trenutek. 9. Se splača potruditi? Vsi: Definitivno. 10. O katerem poklicu pa sanjate? Iris: Strojni tehnik. Kaja: Logopedinja. Vanesa: Psihiatrinja. Lucija: Forenzik ali profesorica zgodovine in geografije. Marko: Strojni tehnik. 6

5 Mark: Tehnik varovanja. 11. Kaj pričakujete v prihodnosti? Mark: Jaz si želim enkrat v življenju zmagati na lotu. Vanesa in Lucija: Radi bi bili uspešni v življenju. Kaja: Rada bi uspešno končala tudi srednjo šolo. Iris: Jaz si želim nekoč v prihodnosti imeti svoje podjetje. Marko: Jaz bom zadovoljen z veliko denarja. Zahvaljujem se Vanesi Jezernik, Luciji Bažika, Iris Vida, Kaji Škrban, Marku Tkalcu in Marku Čotarju za odgovore in jim želim veliko sreče v prihodnosti. My ambitions I have a lot of dreams. When I was a kid my dreams were to be a tourist technician, doctor or police woman. Since I am older, I know what I'd really want to be. It was very hard to make a definite decision, because I know it will affect the rest of my life. I'd like to have a profession that will be satisfying and bring me joy. It's important to love the work we do and I want to be successful in mine. First I have to finish primary school. I like Biology and Chemistry a lot. I also attended the school competition. This influenced my decision. I am sure now that I want to be a vet. A veterinarian, who is able to help animals all around the world. This is the only job I feel positive about. Sometimes people ask me why I chose to be a vet. The reasons are that I always loved science, enjoy helping the less fortunate as much as I love animals. It hurts me to see animals starve or search for food, some even die. Animals have always been an important part of my life. I have taken care for dogs, cats, chicken, rabbits, hamsters and parrots. I like to work with animals and to learn or read about them. It takes many years, a great deal of education and lots of working hours to become a veterinarian. But then you might work at a clinic, animal hospital, zoo, animal shelter or even a police station. I'm going to attend high school in Maribor. After that I want to study in Ljubljana. I know, that this task is not very easy, but I always finish what I decided to do. Nyíregyházáról érkezett iskolánkba Marija Markoja, 9. c 7

6 Nagy Zoé Anna áprilisban költözött szüleivel és húgával, Lizett Emmával Lendvára. A 7. c osztályos tanulóval osztálytársa, Göncz Tamara készített interjút. Milyenek a benyomásaid iskolánkról? Tetszik az itteni iskolarendszer, maga a suli is nagyon szép, kedvesek a tanárok, sokkal kevesebb a házi feladat, valamint jobban, alaposabban elmagyarázzák a tananyagot. Melyik a kedvenc tantárgyad, mi a hobbid? A sport, rajz és a zene. Kikapcsolódásként mindig jól jön a röplabda. Gyakran gondolsz még vissza a régi iskolára? Igen. Gondolok a barátnőimre, tanáraimra. Néhány tanóra is eszembe jut (ahogy együtt szenvedtünk). Kérlek, mutasd be a várost, ahol éltél! Nyíregyházán laktam. Nem mondható se kicsi, se nagy városnak (Észak-Alföld második, Magyarország 7. legnagyobb városa, lakosa van). A Sóstó közelében vagy egy gyógyfüdő és egy szép állatkert is. Milyen zenét hallgatsz? A K-pop zenét kedvelem, azon belül a BTS, GOT7 és Twice együttesek zenéjét hallgatom. Kedvenc filmed? A Különleges valentinnap. Kedvenc ételed, italod? Babgulyás és limonádé. Szereted a háziállatokat? Igen. Van két tengerimalacom, és lesz egy kutyánk is. Mit üzensz az olvasóknak? Mindenhol jó, de legjobb otthon. Köszönöm a beszélgetést, érezd magad jól Lendván. Göncz Tamara, 7. c A sokoldalú lány 8

7 Sabo Žižek Katja a 8. a osztály tanulója. Szeret röplabdázni és zeneiskolába jár. A tanulás mellett marad ideje a barátaira és a hobbiaira is. Mikor jöttél rá, hogy tetszik a röplabda? Néhány éve, amikor a tévében láttam a röplabda meccset. Mikor kezdtél el igazán foglalkozni vele? Két éve csatlakoztam iskolánk röplabda csapatához, de most már a lendvai röplabda klubban edzek. Hetente hányszor edzel, és hogyan készültök a mérkőzésre? Hetente háromszor edzünk a tornateremben, sokat dolgozunk az izmokon és magán a játékon. Melyik a legsikeresebb szereplésetek? Miért gondolod így? Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a csapatunk a 33. helyezést érte el az országban. Sokat küzdöttünk ezért, és most arra törekszünk, hogy még ennél is jobbal legyünk. Milyen a hangulat a meccs előtt és után? Meccs előtt természetesen izgulunk, de közben úgy oldjuk a feszültséget, hogy sokat beszélgetünk. A meccs utáni hangulat a végeredménytől függ. Hallottam, hogy zeneiskolába is jársz. Mióta látogatod, és melyik hangszerre játszol? Az igazat bevallva a zeneiskola a kedvenc hobbim. Már hat éve fuvolázom, s amikor játszom, az valóban megnyugtat. Miért ezt a hangszert választottad? A hangszert a zenetanárom választotta, mert úgy gondolta, hogy ez leginkább nekem való. Röplabdázol, rendszeresen zeneiskolába jársz, marad-e szabadidőd? Ha igen, hogyan töltöd? A szabadidőmet próbálom minél hasznosabban eltölteni. Tanulok, fuvolázom, edzek és persze anyámnak segítek. Most pedig térjünk át az iskolára. Tudom, hogy kitűnő tanuló vagy, melyik a kedvenc tantárgyad? Miért ezt választottad? A kedvenc tantárgyam nem is tudom talán a szlovén nyelv, mert szeretem a nyelveket és kedvelem a tanárnőt. 9

8 Hamarosan itt lesz a kilencedik osztály, Tudod már, hogy milyen középiskolába mennél? Az biztos, hogy gimnáziumba, de még nem tudom, hogy hová. Kicsit vonz Ljubljana, de inkább maradnék a környéken. Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert a jövőben. Lebar Lara, 8. b Interview Hello Tirion, could you introduce yourself? Hi, my name is Tirion. I m 12 years old and I live in Pince. I was born in Wales on the 20 th December, 2004 and we have lived here for 9 years. My dad, Kelvin, works in Varis, my mum, Beverley, works in the high school GFML, my sister s name is Lorien and she is 14 years old. School is okay, I have a lot of friends and my favourite lesson is PE. What do you like to do in your free time? I like to play the piano and take my dog, Mia, for a walk. I also help my mum and dad when needed. My hobby is badminton. What are you good at? I m good at badminton. Could you tell me more about your family? Yes, almost all of my family live in England. We try to visit them once every couple of years and sometimes they come and visit us. How do you communicate with your family and friends? I communicate with them through WhatsApp and Facebook. Do you have any pets? Yes. I have a dog, Mia, and a cat, Mao. What s your favourite colour and what do you like to wear? My favourite colour is red and I like to wear T- shirts, jeans and shorts. What do you like most about Slovenia and what do you dislike? 10

9 I like Slovenia because it s very green and there are kind people. I don t dislike anything about Slovenia. Do you prefer Slovene or British food? I prefer British food. My mum cooks lots of different types of food. My favourite dish is lasagne. What do you want to do when you grow up? I m not sure yet but I was thinking of being an artist. Where are you going to live? In Slovenia. Have you got any special plans for your summer holidays? Yes, this year is going to be very special, because we are going to visit my uncle and his family in Gibraltar. He works for the Royal Navy there. Favourite things: music artist pet book fruit 21 Pilots We have a dog and a cat, Mia and Mao, but we used to have another dog, Jif. The Thief Lord avocado Lorien Landricombe, 9. b UTRINKI OD TU IN TAM/ERRE ARRA JÁRTUNK Rogla in Postojnska jama (mnenja) Ada Svetko, 6. c:»na Rogli mi je bilo zelo lepo, a tudi boleče. Noge so me bolele, predvsem, ko sem si obuvala»pancere.«hrana je bila zelo okusna. Najbolj sem se zabavala v disku in na adrenalinskem sankanju z Mio. Tudi smučati sem se naučila.tudi v Postojnski jami mi je bilo lepo, namreč potke, po katerih smo hodili, so bile zelo urejene in zanimive. Prvič v življenju sem videla človeško ribico. Vožnja z vlakom po jami je bila nepozabna.«mia Kovač, 6. c:»na Rogli mi je bilo zelo všeč. Prvič sem se zabavala v disku. Strah sem občutila na adrenalinskem sankanju. Naporno pa je bilo toliko smučati. A kljub temu smo se imeli lepo, saj smo se veliko nasmejali in zafrkavali.«11

10 »Hoja po jami mi je bila najbolj všeč, saj sem od blizu lahko videla kapnike in človeško ribico.«larisa Feher V., 6. c»zelo pestro in zabavno je bilo adrenalinsko sankanje. Najlepše pa je bilo v disku, kjer je bila glasba zelo glasna, zato smo veliko plesali in se zabavali.zabavno se mi je zdelo, kako smo se z vlakcem pripeljali v jamo, nato pa so se luči ugasnile in nastala je tema. Takrat sem zares občutila, kako je v jami.«tiana Berki, 6. c 12

11 »Imeli smo se izjemno!«(šola v naravi Kranjska Gora) V sredo, 3. maja, smo se okoli šeste ure zjutraj vsi sedmošolci zbrali na šolskem dvorišču. Pred nami je bila dolga pot z avtobusom proti Kranjski Gori. Vsi smo bili navdušeni in komaj smo čakali, da prispemo na cilj.»končno! Prispeli smo!«se je po nekaj urah vožnje zaslišalo po avtobusu. Najprej so nam predstavili potek dneva, povedali, kakšna so pravila ter predstavili urnik dejavnosti za tri dni. Razdelili so nas po sobah in nam dali malo prostega časa, da smo si lahko oblačila zložili v omare, postlali postelje in pripravili sobe za ocenjevanje. Za kosilom smo namreč imeli prvo ocenjevanje sob. Soba, v kateri sem bila tudi jaz, je dobila 10-ko. Nato smo se pripravili na pohod, se razdelili v dve skupini in vsaka skupina je krenila svojo pot. Moja skupina je šla raziskovat male vodne živali. Vrnili smo se ravno za večerjo, se najedli ter šli na ogled mesta. Vrnili smo se pozno, a ni nam bilo treba iti takoj spat. Dovolili so nam gledati nogometno tekmo pozno v noč. Jaz sem stavila, da bo rezultat 2:0, a pred koncem tekme zaspala, zato so mi fantje zjutraj prišli povedat veselo novico, da sem zmagala v stavi. Po okusnem zajtrku smo šli na 11-kilometrski pohod, in sicer po strmi poti navzgor, po blatu pa navzdol. Proti koncu pohoda so nas namočile tudi dežne kaplje. A že popoldan je bilo vreme lepše in lahko smo šli do jezera Jasna, kjer smo se vozili s kanuji. Zvečer smo spet lahko gledali tekmo. Napočil je zadnji dan naše šole v naravi. Spet nas je čakal pohod, sicer malo krajši, dolg le 8 km. Po zadnjem kosilu v Kranjski Gori je moja soba bila tista, ki je zmagala glede čistoče in urejenosti. Imeli smo se izjemno! Zoja Kopinya, 7. a 13

12 Iskola a természetben: Kranjska Gora Május 3-án a 7. osztályos tanulók Kranjska Gorába utaztunk, ahol három napot töltöttünk. Első nap délután az 1. csoport kenuzni ment a Jasna tóra. Sokat megtanultunk a kenuzásról és az evezésről. Vacsora után a környék történelméről beszéltek egy séta közben. A második napot talajtornával kezdtük, mivel reggeli után egy 8 kilométeres gyalogtúra várt bennünket. A Zelenci környékét néztük meg. Ebéd után szabadidőnk volt, ezután pedig a vízben élő állatokról tanultunk, sőt kerestük is azokat. Szabadidőben a boltokat jártuk. Harmadik nap ebéd után Planica felé indultunk, megnéztük a síugró sáncokat. Nekem ez tetszett legjobban. Este kor értünk haza. Bojnec Rebeka, 7. a Reggel korán indultunk, hogy időben érjünk Kranjska Gorába. Az utazás sokáig tartott, mégis előbb érkeztünk, ezért bemutatták a napirendet. Azután elmehettünk a szobákba. Négyen voltunk a szobában. A szabad idő után a közös teremben gyülekeztünk, s megtudtuk, hogy kenuzni fogunk. A csoportunk valamennyi tagja, köztük én is, egy kicsit féltünk, de végül nagyon jó volt. Egy kört kellett csinálni a vízen, s ha valami nem volt jó, újra kellett kezdenünk. Ebéd után túrázni mentünk, ami nagyon érdekes volt, hiszen sokat tanultunk a természetről. Nekem ez a nap, s a többi is nagyon szép és érdekes volt. Kepe Noelle, 7. b Amikor felébredtem, Luci már integetett a szomszéd ágyból. Már alig vártam a második napot, mert az első is nagyon érdekes volt. Az egész 7. c osztály a második csoportban volt, s nekem nagyon tetszett. Reggeli után kint az épület előtt vártunk, mert azt mondták, hogy egy hosszú túrára megyünk a Karavankákba. Négy órát gyalogoltunk, már mindenki fáradt volt. Közben az volt a rossz, hogy megeredt az eső, és vizes lettem. A túra után a fiúk meglátogattak bennünket. Együtt kártyáztunk és beszélgettünk. Ebéd után kenuzni mentünk a jasna tóra, s oda is gyalog mentünk. Miro tanár úr azt mondta, hogy versenyezni fogunk. Mihály, Luka és én harmadikak lettünk a kenu versenyen. No, most már tényleg fáradtak voltunk. Amikor visszaértünk a CŠOD-ba, a legtöbb fiú meccset nézett, a c-s fiúk pedig fél tízig nálunk voltak. Már nagyon vártam a harmadik napot. Ferenc Nika, 7. c Reggel nyolc óra volt, és mindenki nagyon izgult a túra miatt. A 2. csoport a CŠOD épülete előtt gyülekezett. Mindenki kapott egy sajtos stanglit. Barbara tanárnő ellenőrizte, ha mindenkinek megfelelő túracipője van-e, majd útrakeltünk. Sok 14

13 apartmanház mellett gyalogoltunk. Az emelkedő előtt megálltunk, s Barbara tanárnő közölte velünk, hogy meredek lesz az út, ezért libasorban kell mennünk. Néhány méter után már éreztem a lüktetést az izmaimban, s pihenésre volt szükségem. Fél óra múlva felértünk az emelkedőre. Az első megállón nem szabadott enni, mert veszélyes lenne. Gyönyörű kilátás tárult elénk. Lefelé gyorsabban haladtunk, de mindenki nagyon elfáradt. Jordaki Lucija Enya, 7. c Csütörtökön, vacsora előtt, elmentünk egy tóhoz, amelynek szép kék volt a vize. A tavon kenuzást szerveztek nekünk. Nagyon izgultunk, mivel szerintem még senki sem kenuzott. Hárman voltunk egy kenuban, én Lukával és Levvel ültem. Luka ült elöl, én a középen, Lev pedig hátul. Mindig a hátul ülő kormányoz, tehát neki nagyon kell figyelnie. Az első evez, a középen ülő pedig csak ül, és nem csinál semmit. Néha úgy éreztem, neki fogunk menni valaminek, de sikerült épségben kievezni a partra. Ilyen volt a csütörtöki nap, ami a kenuzásról szólt. Nagy Zoé Anna, 7. c»najprej smo si namakali le noge, potem smo se še kopali!«(šola v naravi Zánka, 8. razred) V torek, 9. maja, smo se osmošolci odpravili na Zánko. Na poti smo si ogledali muzej o Blatnem jezeru. Nato smo šli v Salföld, kjer smo videli živali in se vozili s kočijo. Ko smo prispeli na Zánko, so nas učitelji razvrstili po sobah. Sledilo je reševanje delovnega lista, povezanega z območjem tabora. Po večerji smo imeli predavanje o zvezdah, kasneje pa smo si na travniku lahko s teleskopom ogledali zvezde. Naslednji dan smo šli na pohod v Tihany, kjer smo si ogledali cerkev. En del poti smo se peljali z vlakom. Ko smo se zvečer vrnili s pohoda, smo se igrali družabne igre. V četrtek, po zajtrku, smo imeli predavanje o vodi, nato pa smo si pogledali razna zelišča. Po kosilu smo šli do obale, se vkrcali na ladjo in uživali v vožnji po Balatonu. Po vrnitvi smo imeli na programu spoznavanje plesov in lov za zakladom. Naslednje jutro smo imeli predavanje o sončni energiji. Ker je veslanje s kanuji odpadlo zaradi vetra, smo šli na obali jezera in so kopali v vodi. Po kosilu smo se odpravili proti domu. Na poti smo se ustavili še v afriškem živalskem vrtu oz. muzeju. 15

14 Doris Sarjaš in Amalia Dravec, 8. b V torek, 9. maja, smo zjutraj ob osmi uri krenili proti mestu Zánka na Madžarskem. Preden smo prispeli na cilj, smo obiskali muzej in se vozili s kočijo. Zvečer smo si s teleskopom ogledovali zvezde. V sredo nas je čakal dolg pohod, prehoditi smo morali približno 18-kilometrsko pot po ravninah in hribih. Del poti smo se peljali tudi z vlakom. Zvečer smo se kljub utrujenosti igrali igro számháború. Ob tej igri zunaj v naravi smo se zelo zabavali in se veliko tudi nasmejali. Naslednji dan smo si ogledali vrt zelišč in delali poskuse z vodo. Popoldan smo se predajali sončnim žarkom in vetru v laseh na ladji, ki je plula po Balatonu. Zvečer smo iskali zaklad in takrat sta se sošolca Nik in Taulant»izgubila.«Med hojo po gozdu sta srečala tri ljudi, a se z njimi nista vedla sporazumeti, saj je njuna madžarščina šibka. Končno sta le našla pot do doma, med tem so se jima dogajale čudne stvari. Zadnji dan bivanja v Zánki bi naj veslali s kanuji po Blatnem jezeru. A je ta dejavnost odpadla, saj je pihal veter, ki bi nam veslanje naredil še težje. Kljub temu smo šli do obale jezera. Najprej smo si namakali le noge, potem smo se še kopali. To je bilo najboljše! Po kosilu smo se odpravili proti domu. V bližini tabora smo si ogledali vojaška vozila, sredi poti pa smo se ustavili tudi v afriškem živalskem muzeju, kjer smo se posladkali s sladoledom. Bilo je fantastično! Lara Klanfar, Pia Novak, Emma Škvorc, Annabel Vöröš, Maja Pahor, Taulant Dervishaj, Rok Zver in Nik Kuhar, 8. c Zánkai élmények A nyolcadik osztályos tanulók május 9-12-ig Zánkán töltöttek négy napot az Erdei iskola programban. Az első nap több helyszínen is megálltunk, mielőtt Zánkára érkeztünk. Keszthelyen bementünk a Balaton Múzeumba, ahol sok mindent megtudtuk a Balaton kialakulásáról, a halászatról és a fürdőzésről. A következő állomás Salföld volt, ott megnéztük az őshonos magyar állatokat: a kutyákat, a bivalyt, a szürkemarhát és kikocsikáztunk a középkori pálos kolostor romjaihoz. 16

15 Zánkán elfoglaltuk a szobákat és máris kezdődött a terepmunka, ahol térkép segítségével kellett felfedeznünk a környéket. Vacsora után megismerkedtünk a csillagokkal, távcsövön megnéztük a Jupitert és a holdjait. A második nap kemény nap elé néztünk, hiszen túrázni indultunk Tihanyba, ahol megnéztük a Tihanyi Bencés Apátság barokk templomát, az altemplomban I. András király sírját. Itt a szabadidőben pizzáztam a barátaimmal. Este számháború játékban vettünk részt. Nekem nagyon tetszett, mert futni kellett és védeni a számodat, ami a fejeden volt. Harmadik nap délelőtt vizet analízáltunk a Csorsza-patak vizéből, megállapítottuk, hogy nem iható. Feri bácsinál megismerkedtünk a gyógynövényekkel, megkínált finom teával és szörppel is. Délután sétahajókáztunk a Balatonon, ezt mindenki élvezte, nagyon vicces és érdekes volt. Negyedik nap összepakoltunk, majd reggeli után előadás következett. Sajnos elmaradt a sárkányhajózás a szél és hullámzás miatt a tavon, de mégis lesétáltunk a partra. Vittünk labdát, frizbit. Amikor leértünk, már hétágra sütött a nap, nagyon meleg lett, így egyesek megfürödtek a Balatonban. Ebéd után elindultunk hazafelé. Balatonedericsen megnéztük az Afrikai Múzeumban az afrikai állatokat, végre fagyiztunk is. Sajnos az utolsó iskola a természetben című program is véget ért. Nekem nagyon tetszett a szoba, a társaság is jó volt, a program is sokszínű. Esténként lefekvés előtt unoztunk, beszélgettünk. Kár, hogy ez volt az utolsó ilyen program. Lebar Lara, 8. b Zánkai kirándulás A nyolcadikosok május 9-én utaztunk Zánkára. Első nap, kedden Keszthelyen megnéztük a Balaton Múzeumot, ahol sok mindent megtudtam a Balatonról, pl. hogy egyre kisebb. Salföldön egy majorban sok állatot láttunk, s lovaskocsival kimentünk az erdőben található pálos kolostor romjaihoz. Délután érkeztünk meg Zánkára. Miután bepakoltunk a szobákba, csoportokba osztottak bennünket, s kérdésekre kellett válaszolnunk. Éjjel pedig csillagászat volt a napirenden, távcsővel figyeltük a csillagokat egy erdei tisztáson. Szerdán túráztunk a Balaton partján egészen a Tihanyi-félszigetig. Előtte vonattal is utaztunk. Tihanyban megnéztük a templomot. Este számháborút játszottunk, nagyon érdekes volt. 17

16 Csütörtökön délelőtt a vízről, majd a gyógynövényekről volt előadás. Délután hajóval utaztunk a Balatonon, majd különböző szórakoztató játékokat játszottunk, kincskeresés is volt. Pénteken bepakoltunk a bőröndökbe, majd egy előadást hallgattunk meg arról, hogyan kell takarékoskodni a villannyal. Az előadás után lementünk a strandra, s ott labdáztunk, fényképezkedtünk. Ebéd után indultunk hazafelé. Útközben megálltunk az Afrika Múzeumban. Nekem Zánkán nagyon tetszett, különösen az afrikai állatok és a számháború volt érdekes, csak az ennivaló nem ízlett. Kocet Melani, 8. b Zánkai emlékek Kedden reggel 6.00 órakor felkeltem és megreggeliztem. Elmentünk a lendvai iskola buszállomására, és megvártuk a buszt. Amikor megjött a busz, betettük a bőröndöket és felszálltunk. Zánka felé indultunk, útközben megálltunk Keszthelyen a Balaton Múzeumban. Ott sok mindent láttunk, de legérdekesebbek az állatok voltak. A múzeum megtekintése után megint felültünk a buszra, és elindultunk Zánka felé. Útközben megálltunk egy majorban, Salföldön, és láttunk nagy kutyákat. Kocsikáztunk a pálos kolostor romjaihoz, ami nekem tetszett, mivel még nem volt lehetőségem lovaskocsin ülni. Három órakor végre Zánkára érkeztünk. Kipakoltuk a bőröndöket, és elfoglaltuk a szobákat. Az első nap beágyaztunk és rendet raktunk a ruháink körül. Első foglalkozásunk térképes helyismereti játék volt, ez azért volt fontos, hogy megismerjük a környéket, ahová érkeztünk. Szerdán kimentünk a vonatállomásra, és vonattal Aszófőig utaztunk, majd Tihanyig gyalogoltunk. Közben felmentünk a kilátótoronyba, ahonnan csodálatos panoráma terült elénk a belső tóra. Tihanyban megnéztük a barokk templomot, és I. András király sírját az altemplomban. Még aznap este számháborúztunk, az tetszett legjobban Zánkán. Másnap délután hajóval utaztunk a Balatonon, az is nagyon jó volt és érdekes. Utolsó nap, pénteken elmentünk a strandra és néhányan ruhástul fürödtek. Azok, akik nem fürödtek, frizbiztek, fociztak vagy kosárlabdáztak. Hazafelé megálltunk az Afrikai Múzeumban, ott elég érdekes volt, mert láttam olyan állattokat, amit még soha sem. A legjobb élmény nekem a 18

17 számháború volt. Zánkán jól éreztet magamat, de az ennivaló nem ízlett. Žalig Teo, 8. b Zánkán nagyon szép volt, de egyben fárasztó is. Szabadidőben sokat beszélgettünk és nevettünk. Szórakoztatók voltak a játékok, nekem a számháború tetszett a legjobban. Nagyon finom volt a reggeli, jobban ízlett, mint az ebéd és a vacsora. A szoba is szép volt, sokat kártyáztunk. Amikor teleszkóppal figyeltük a Holdat, úgy tűnt, mintha egy arcot látnék. Nagyon vidámak voltunk. Milaković Rina, 8. a Zánkán nagyon jó volt. A számháború nevű játék tetszett legjobban, s az, amikor a Balatonban fürödtünk. Izgalmas volt a vonatozás is, meg amikor csillagokat néztünk. A tihanyi templomban is voltunk. A szobánk szép volt, ízlett a reggeli, az ebéd és a vacsora is. Szabadidőben egyszer pizzát is ettünk. Rožman Nadja, 8. a Zánkán nagyon jól éreztem magam. Legjobban az utolsó nap tetszett, amikor lementünk a Balatonhoz, s ruhástól megfürödtünk. A víz kellemes volt, s jót nevettünk. Az előadásokat nem értettem teljesen, s szomorú voltam, hogy az erős szél miatt elmaradt a sárkányhajózás. Nagy élmény volt a vonatozás is. Kotnjek Ana, 8. a 19

18 SZENT LÁSZLÓ TANULMÁNYI VERSENY Május 24-én iskolánk négyfős csapata részt vett egy történelmi vetélkedőn, amelynek témája Szent László király élete és a róla szóló legendák voltak. A verseny Budapesten, a Szent László Gimnáziumban zajlott, a zsűritagok korbeli ruhákat viseltek. A verseny elődöntőjét nyolc helyszínen rendezik meg, a budapesti volt az ötödik. Minden elődöntő első és második helyezettje jut tovább a nagyváradi döntőbe. Iskolánk csapata a Kalocsaiak nevet húzta. A verseny előtt mindegyik csapat röviden bemutatta városát, amit külön pontoztak. Tíztől délután négyig oldottuk az egymást követő feladatokat, s az egészben az volt a legjobb, hogy nem tudtuk az elért pontszámokat, így stressz nélkül élvezhettük a játékot. Egy-egy feladat megoldására percet kaptunk. A versenyfeladatok nagyon érdekesek voltak, nemcsak az alapos tudást, hanem a kézügyességet (puzzle), logikát (anagrammák) és a csapat együttműködését is felmérték. Volt egy rovásírásos feladat is, ahol képek címét kellett kiolvasni. Az eredményhirdetés előtt táncoltunk, és középkori zenét hallgattunk. Amikor a zsűri kimondta, hogy a csapatunk győzött, szinte el se hittük, s alig bírtunk felkelni a helyünkről. Nagyon örültünk, hiszen a többi csapat is nagyon jól szerepelt. A zsűritől azt is megtudtuk, hogy az öt elődöntő legjobb eredményét mi értük el. Most azonban nagy a tét, ezért a nagyváradi döntőre alaposan fel kell készülni. Tot Viktorija, Császár Péter, 9. b Lebar Lara, 8. b A győztes csapat: Császár Péter, Tot Viktorija, Lebar Lara és Sabo Žižek Katja a zsűrivel 20

19 Lendva, az én városom Kedves Lovro! Lendva, Már nagyon várom a nyári szünidőt, hogy eljössz hozzám. Lendván sok látnivaló van. Sok mindent szeretnék neked megmutatni. Nagyon szép a Lendvai vár, amely a dombon áll. Mai alakját a 17. században kapta. A várban ma Galéria-múzeum működik. Megnézzünk a Szent Katalin plébániatemplomot is. A templom előtt áll a Szent István szobor. Bemegyünk a Színház- és Hangversenyterembe, ahol egy szép előadást is megnézhetünk. Mellette park van (városi rózsa), ahol játszhatunk és utána megnézzük a zsinagógát. A Lendvahegyen megtekintjük Hadik Mihály múmiáját, amelyik a Szentháromság kápolnában található. Utána az új Vinarium Kilátótoronyhoz megyünk fel, ahonnan négy országba látunk el. A torony 53,5 m magas. A végen lendvai termálfürdőbe megyünk, ahol paraffinos termálvízben fürdünk. Remélem, hogy Lendva városunk tetszeni fog. Üdvözlettel: Larisa 21

20 Kulturne ustanove lokalnega pomena (kulturni dan v 8. razredu lendavski grad, muzej, kulturni dom ter sinagoga) V petek, 21. aprila, smo osmošolci imeli kulturni dan. Bili smo razdeljeni v dve skupini. Moja skupina se je sprva odpravila na lendavski grad, kjer smo si ogledali likovno razstavo madžarske umetnosti v 19. stoletju. Nato smo se odpravili v Muzej meščanstva, tiskarstva in dežnikarstva. V muzeju so nam predstavili tedanje življenje lendavskih meščanov in videli smo lahko, kako je izgledala prva lekarna v Lendavi. V kulturnem domu nam je Dejan Sűč pokazal, kako izgleda zaodrje, in povedal, kaj delajo zaposleni. Nato smo se odpravili v bližnjo sinagogo, kjer smo izvedeli, kdaj so jo zgradili (1866). Tudi o Judih sem nekaj izvedel. Aron Gal, 8. b A STORYTELLING AFTERNOON On the 25th of April 2017 I was a teaching assistant and helped the English teacher Mrs. Koren during a storytelling afternoon with my friend Ana. The story was about The Gruffalo. In the beginning Ana and me were helping to prepare everything for the afternoon. We cut out tickets that were later used as entrance tickets for a»cinema visit«. We watched a cartoon together that was made after the story The Gruffalo. The pupils had to solve a task first to earn their tickets. Then we all got popcorn. Ana and me handed it out at the entrance. The kids were very excited about that. Well I can t say I wasn t :). My next task was to cut out some animal masks which was very hard to do. We used the masks later that day, when we presented the characters of the story to the children. The pupils described each and every one of the characters. It was nice to watch them learn. 22

21 After that they worked in groups and played games connected to the story. The children in each group were very happy, that I helped them. One even gave me a high five. They also learned a funny song about The Gruffalo. The children sang it with great enthusiasm and a lot of joy. In the end we joined the German group and had a tea party together. The food we ate there was mentioned in the story, too. We ate bread with butter, snakes, mice and frogs, of course the gummy ones, and drank cocoa or tea. Everybody present liked the gummy candy and took more than one, me included. I liked the experience of working with children and it was a challenge to talk English all afternoon. I hope that I can do it soon again. LITERARNI KOTIČEK/IRODALMI SAROK Čudežni napoj (izvirna pravljica) Rahela Robić, 8. c V nekem bloku s stotimi stanovanji je nekoč v enem stanovanju živela družina s tremi otroci. Bili so pridni, lepi, pametni, a imeli so tudi eno slabo lastnost niso hoteli pospravljati. Mamo je to tako zelo bolelo, da je zbolela. Oče ji je hotel pomagati, zato je na pomoč poklical škrata. Slednji se je sprehodil po stanovanju, pregledal vse razmetane sobe, pogledal bolno mamo in po dolgem premisleku le dejal:»nekako vam pa le lahko pomagam.«očetu je dal recept za nek zeleni napoj, ki ga bodo mogli otroci popiti. Napoj bo deloval v tej smeri, da bodo otroci začeli pospravljati. Oče se je ves presrečen, da se je našla rešitev, odpravil v lekarno, pokazal recept ter dobil tigrovo dlako in levov zob. V lekarni je delala vila, ki mu je še svetovala, da mora tudi po Feliksova peresa. 23

22 Odpravil se je na dolgo pot. Ko je končno prišel na cilj, ga je tam pričakal velikan, ki je bil varuh Feliksa. Oče je velikana izzval na dvoboj in zmagal. Tako je lahko vzel dve Feliksovi peresi in se odpravil nazaj domov. Doma je moral zmešati naslednje sestavine: tigrovo dlako in levov zob skuhati v slani vodi ter neprestano mešati z dvema Feliksovima peresoma. Kuhati je moral natanko 13 ur. Ko je bil napoj pripravljen, ga je dal otrokom, da so ga popili. Stanovanje je bilo tako razmetano, da so ga pospravljali sedem dni in sedem noči. Njihove sobe so bile končno zopet lepe, čiste in urejene. Mama je od veselja čudežno ozdravela, otroci pa so obljubili, da bodo od tistega trenutka naprej imeli le dobre navade. Gaja Hozjan, 6. a Deklica v deželi živali (izvirna pravljica) Pred davnimi časi je živela deklica, ki je oboževala vse živali tega sveta. Njeno srce je bilo čisto, polno prijaznosti in topline. Ker mame več ni imela, jo je k sebi vzela njena teta, ki je z njo ravnala povsem nesramno. Nekega dne ji je teta naročila, naj pomete vso dvorišče in počisti vse prostore v hiši. Ker se deklici tega ni ljubilo početi in ker se je tete že naveličala, se je delu izmuznila in pobegnila. Tekla je zelo dolgo neznano kam. Postala je noč. Ker se je bala teme, se je skrila v grm poln trnja. Nekajkrat je zaklicala:»na pomoč!«iz grmovja je nenadoma skočil konj zlate barve, ki je imel rog in čudovita krila. Deklici je pomagal priti iz grmovja, zato ga je hotela objeti. Ampak konj je naenkrat izginil. Da bi ga našla in se mu zahvalila, je tavala po temačnem gozdu. Ker je bila preutrujena, je zaspala. Ko se je po sedmih urah predramila in odprla oči, je videla, da se je zbudila na drugem, nadvse nenavadnem kraju. Okoli nje je bilo polno živali, ki jih je ona imela najraje. Tam so letali metulji, konji so se pasli na travi, mačke in psi so bili Mia Mihalič, 8. b prijatelji, medvedi so se sladkali z medom. Deklici je bilo v tisti deželi tako lepo, da je pozabila na dom in teto. Odločila se je, da bo ostala pri teh ljubkih živalih. Čez sedem let je izvedela, da ji je teta umrla, a deklica se vseeno ni hotela vrniti domov. Konj, ki ji je nekoč pomagal iz grmovja, polnega trnja, jo je tukaj skrbno varoval in čuval, bil ji je kakor oče in mama hkrati. 24

23 Bila je zelo srečna in v tej prečudoviti deželi je doživela še nešteto lepih trenutkov. Nina Zver, 6. b Brez dela ni jela (izvirna basen v verzih) Najhitrejši jež na svetu imel svojo je gostilno. Pa enkrat pride zajec ga izzivat:»ti, najhitrejši jež, dokaži, da to zares si, tako da z mano se pomeriš v nedeljo na plaži. Če zmagaš ti, delal v tvoji gostilni bom vse dni, že zmagam jaz, gostilno mi predaš.«jež brez besed le prikima, saj to pravična je izbira. Jež pripravlja se vse dni, zajec pa le jé in leži. Zjutraj na plaži zberejo se vsi, saj se že dani. Ob znaku zajec hitro naprej zdrvi, a pot je dolga in je ne zdrži. Jež ga počasi dohiti, saj za to treniral je vse dni. Zgodba se tako je končala, da zajcu je hrbet obrnila slava. Nika Ferenc, 7. c Niko Horvat, 7. b Jež in lisica (poučna basen)»kdor drugemu jamo koplje, sam vanjo pade.«25

24 Nekoč je živel oče jež, ki je imel le enega samega mladiča. Ker je bil to njegov edinec, ga je skrbno varoval in pazil nanj. Nikoli ga ni pustil v naravo, na prosto. Mu je pa veliko pripovedoval, kako je zunaj pod milim nebom. Večkrat ga je tudi posvaril, kako se mora jež obvarovati, če se znajde v kakšni težavi oz. nevarnosti.»vedno se moraš zaviti v klobčič!«ga je poučil oče. Nekega dne se je edinec jež odločil, da bi pa le šel pogledat na plan. Ker je bil že dovolj velik in ker je slišal že veliko očetovih nasvetov, ga je slednji le pustil. Korajžno je hodil po travi, po gozdu in z zanimanje pretaknil vsako grmovje, vsako luknjo in vsako votlino. Včasih je tudi zavpil:»kdo stanuje tam notri?«če je zaslišal kak močan, oster glas, se je nenadoma zavil v klobčič, saj se je spomnil očetovih besed. Enkrat se je med potjo srečal tudi z lisico. O tej zviti živali mu je večkrat govoril tudi oče in ga posvaril o njeni prebrisanosti. Ko je lisica zagledala ježa, se mu je počasi, a prijazno približevala.»glej, no, glej, kdo je tukaj,«se je začudila.»moje oči vidijo starega prijatelja!«je nadaljevala. Jež se je lisice bal in se počasi umikal nazaj. Lisica je videla, da se jež umika in hitro dodala:»poznam tvojega očeta. Ravno sem govorila z njim in rekel mi je, naj ti prinesem hrano.res? In kaj si mi prinesla?«je presenečeno vprašal jež.»prinesla sem ti meso, dragi prijatelj,«se je hitro zlagala zvitorepka.»ampak jaz ne jem mesa,«je dodal jež.»joj, kako si neumen. Meso je vendarle tukaj! Pred mano! Ti boš moje meso!«se je zarežala lisica in oči so se ji zasvetile. Sunkovito je skočila nad ježka, da bi ga v enem mahu požrla. Toda jež se je spomnil vseh očetovih svaril in se hipoma zvil v majhen klobčič ter lisici pokazal svoje nevarne bodice. Lisica je v svoji naglici z gobcem padla na ježa in zavpila:»auuuuaaaaa, kako to boli! Ti presneti jež! Počakaj le malo, enkrat boš končal pod mojimi kremplji!«nato je zbežala v bližnji gozd. Ko jež več ni čutil nevarnosti okoli sebe, se je izvil iz klobčiča in pomislil:»kdor drugemu jamo koplje, sam vanjo pade.«jež je odhitel domov. Doma je očetu pripovedoval o tej dogodivščini in ta ga je le ponosno objel. Kdor drugemu jamo koplje, sam vanjo pade (izvirna basen z naukom) Tamara Göncz, 7. c Nekega sončnega dne sta se osel in srna učila matematično snov. Seveda jima je učitelj, gospod sokol, zelo dobro razlagal, zato si je osel vse hitro zapomnil. Srna si je pri urah nekaj zapomnila, a potrebovala je še veliko vaje. 26

25 Ker se je učitelju enkrat zelo mudilo, je oslu naročil, naj srni pomaga pri učenju. Tako je tudi bilo. A osel je imel grde namene, hotel je namreč dobiti boljšo oceno od srne, zato si je domislil, da bo srno učil na napačen način. Ko sta končala z učenjem, se je osel že odpravil domov. Srna se je takrat spomnila, da je učitelj sokol v šoli le drugače razlagal snov kot osel. Poklicala je učitelja sokola in ga vprašala, ali bi ji lahko naslednji dan on pomagal pri učenju. Srna je z znanjem iz matematike lepo napredovala, medtem ko se je osel doma učil iz napačnega zvezka. Namreč iz tistega, kjer je vaje zapisoval narobe, da bi škodoval srni. Naslednji teden je v šoli nastopila ura matematike. Za srno je bil test mačji kašelj, oslu pa je delal veliko preglavic.»kako vama je šlo?«je po odpisanem testu vprašal učitelj sokol.»zame je to bila mala malica,«je veselo odgovorila srna. Osel ni mogel verjeti svojim ušesom in molče odkorakal iz razreda. Čez nekaj dni jima je učitelj vrnil testa s sledečim rezultatom: srna je imela vse točke, osel pa le skromnih 6. Zoja Kopinya, 7. a Slam-palánták AZ 1. Sz. Lendvai KÁI tanulói eképp hódoltak a Költészet napjának. Kicsit átírtuk költőink verseit. Variáció A walesi bárdok című balladára Zlatan király, fociisten Kocog kék mezében: Hadd látom, ugymond menyit ér Három gól egy mecsen. Van-e ott labda és pálya jó? Puha pázsit vastagon? Használt-e a megöntözés: A 22 fős verejték? S a nép, az istenadta nép Ha úgy őrjöng-e, Mint akarom, s a stadion Düböröng-e belé? Felség! Valóban koronád 27

26 Legszebb gyémántya a PSG, Pályát, labdát, rajongót, Ott mindig lelsz! Čotar Mark, 9. c 28

27 Mostan színes kutyákról álmodom Legszebb a tarka. Sok sétát tennék Meg e kutyával egy kacskaringos úton, Egy foltos kiskutyával, akit imádok. Jobbra-balra sétálnánk, S egy óriás mezőn vidáman futkosnánk. És akarok még sok másszínű kutyát, Feketét, barnát, fehéret, aranyat, És kellene még sok száz tarka, És kellene még aztán millió: Piros, szürke, sötét-barna, Világos-fekete, nagy, kicsi És kellene egy tréfás dalmata És labrador és pitbul is, de rózsaszín, Vagy egy arany retriver, Egy tréfás tarka puli. És akarok még füstös-szürkét, Zománc-kéket, smaragd-zöldet. És akkor futkosnék, mindig-mindig futnék, Tarkával nagyihoz, anyámhoz fehérrel. És el nem unnám, egyre-egyre futnék, Ballagnék, sétálnék szünös-szüntelen. Oly vidám és boldog lennék, Istenem, de buldog. Vida Iris, 9. b Jaklin Jessica, 9. b (Babits M.: Messze, messze) 29

28 Mostan hangszerekről álmodom Legszebb a hegedű. Sok-sok dalt E hangszerrel játszanék egy fiúnak, Egy fiúnak, akit szeretek. Egy kis Mozartot, vagy spanyol zenét játszanék S egy harmonikus, kedves Szonátát. És akarok még sok más hangú hangszert, Zongorát, citerát, trombitát, klarinétett, És kellene még sok száz és ezer És kellene még aztán millió: Nagybőgő, szájharmonika, basszusgitár, Piros, dióbarna, fekete És kellene fehér hárfa És ezüst és arany, de csillogó, Akár a reggeli napsugár a téli hóban. És akarok még fuvolát, Vékony hangút, mind a kismadáré, És akkor játszanék, mindig-mindig játszanék: Zongoráznék bátyámnak, apámnak hegedülnék. Hegedű vonó, hegedű húr. Vékony, mint a hajszál. Soha meg nem únnám, egyre-egyre muzsikálnék Egy színházban, szünös-szüntelen. Oly boldog lennék, Istenem, de boldog! Játszanék örökön-örökké. Soós Sara, 9. a Ajša Horvat, 9. c 30

29 A temetőben járt a Bohóc A temetőbe tegnapelőtt befutott a Bohóc. A Szentháromság-temetőben suhant esztelen. Viharban, halk holtak fölött, S találkozott a Medvével. Micimackó éppen a Meki felé tartott, S mancsáról a méz csurgott: Ragacsos, édes, sárga, csöpögő, Mert éppen esedékes az ebédidő. Elérte a Bohóc és kiáltott valamit. A Szentháromság-temető beledermedt. Brum, brum: dörmögött a Medve végig az úton. Egy óra: a méz meg sem száradt még, S a Mekiből ragacsosan szaladt. Itt járt, s hogy itt járt a mancsnyomat árulkodik csupán. A modern Toldi Toldi a kanapén henyél, nyugodt kis életében elél. Harmincnégy éves, A múltja itt-ott egy kicsit véres. Szereti a krémest, Utálja a rémest. Irodában dolgozik, A főnöke mindig átkozódik. Jelenleg csak fenyegeti, A munkáját henyélteti. Toldi sokat dolgozik, Kollégája egyre csak fogyózik. Szabadidejében kondizik, A telefonján is bratyizik, Horgászni is lejár, A hal csak egyre eljár. Imádja a Mercijét, A borból még néha egy kicsit méreget. Sabo Sara és Vida Iris, 9. b Jaklin Jessica, 9. b (Ady E.: Lédával a bálban) 31

30 Ruhatára tágas, A ruhája áras. Legtöbbször öltönyben jár, A testvérjétől nem sokat vár. Régen volt az már, De testvére elhagyta már. A felesége kedves, Nem csoda, hogy Toldi szerelmes. Fia még nincs neki, De őt ez most még nem érdekli. Valójában gazdag, Valamikori hősségét jól megfizették. Toldi nagyon okos, Bölcs, szenvedélyes és kedves. Munkájából hazajár, A kocsmában néha meg-megáll. De nem mindig ilyen békés, Otthon most egy kicsit kevés az érzés. Toldi a szüleivel összeveszik, Békét kötni nem igyekszik. A szülők el is mennek haza, Toldi a bort már rögtön meg is csapza. Bánatában a kanapén ül, Az étele az asztalán hül. Toldi tehát úgy döntött, Főleg, mert a bor már kiömlött, Beül tehát az autóba, Úgy döntött, megmártózik a Balaton tóba. Holnap szüleivel kibékül, Szomorúan az autóba ül. Domen Sobočan, 6. a De mivel részeg, nem sokáig marad az úton, Összeütközik rúton. Autójából kimászik, Az útról is lemászik. Szomorúan nézi roncsolt Mercijét, Megfogja az autó elejét, használja az összes erejét. Szegény gyerek bemegy egy kocsmába, A bort literszám öntötte a gyomrába. Sajnálkozik nagyon, Zsebében nincs már meg a nagy vagyon. 32

31 Buslakodva hazaballag, Úgy sántikál, mint egy egylábú százlábú. Éjféltájban hazaér, Felesége dühében vérnyomást mér. Szidja őt rendesen, Toldi védi magát csendesen. Miklóst kidobja a lakásból, De ő kiveszi még a motort a garázsból. Elszáguld a kocsmába, Ismét egy kis bort önt magába. Így megjön tehát a bátorsága, Megkérdezi, ki versenyzik vele gyorsaságba. Egy erős férfi jelentkezik, Miklós nagyon örvendezik. Motorra pattannak gyorsan, Elstartolnak mostan. Összefutnak nemsokára, Esnek nagyot egymás kárára. Toldi gyorsan felpattan, A másik fickó kinyiffan. Lana Čizmašija, 6. a A rendőrség mindjárt ott teremszik, Toldit rögvest bebörtönzik. Kiderül ám hamar, Sok a félreértés, zavar. A férfinek vérdíja volt már régebben, Toldit kiengedték épségben. Pénzjutalmat kapott, A dicsősége itt-ott kicsit megkopott. Felesége és szülei megbocsátottak neki, Nemsokára fia született neki. Békésen élte kis életét, A veszekedésre többé nem szánta idejét. Bažika Filip, 7. a 33

32 Guliverjeva potovanja (nadaljevanje zgodbe) Sprva sem se držal vseh pogojev Liliputancev, a kasneje sem jih začel pozabljati. Pohodil sem 15 živali in 27 pritlikavih prebivalcev Liliputa, zato me je kralj zopet vklenil, a sem se spretno rešil in zbežal. Tekel in plaval sem tako dolgo, da sem prišel na drugi otok. Ta je bil sovražni otok Liliputancev. Prebivalci tega otoka so se imenovali Belgijtanci, ki so bili za skromne 3 Urška Vučko, 9. c centimetre višji od majhnih Liliputancev. Tam se me za čuda niso bali, saj so bili pogumnejši. Ko sem videl, da ni nevarnosti, sem se lepo predstavil, prav tako oni meni. Še istega dne so me povabili na večerjo. Ker so bili Belgijtanci še vedno manjši od mene, so tudi jedli manj, zato se nisem najedel dovolj. S prijaznostjo so mi ponudili tudi prenočišče, a spal sem na tleh, kajti njihove postelje so bile premajhne. Zgodaj zjutraj so naznanili pomemben sestanek. Kralj tega otoka je povedal, da se bo istega dne ob treh popoldan začela vojna pri sovražnikom, tj. proti Liliputancem. Bil sem zelo presenečen. Kralja Belgijtanije sem dolgo prepričeval, da me ne bi vzeli s sabo. Ker je bila kraljeva beseda ukaz, sem ga pač moral ubogati in iti v vojno nad Liliputance. Vojna se je po težkih bitkah le končala in Belgijtanci so zavzeli Liliputanijo, mene pa postavili za desno roko kralja. Katarina Sep, 6. a Nadaljevanje I. odlomka Pet prijateljev na otoku zakladov (nadaljevanje zgodbe) Vreme je se vedno bolj slabšalo in čez nekaj trenutkov so se na peščenih tleh že pojavile majhne dežne kaplje, ki so postajale vedno večje in pogostejše. Anne je divje kričala, George pa je vse svoje prestrašene prijatelje napotila v bližnji, a skrivnostni grad na otoku. Ko so prispeli do gradu, so bili vsi premočeni do kosti. Tim je veselo lajal, saj je hotel povedati, do so končno na suhem. George je takoj začela 34

33 odpirati velika, lesena vrata skrivnostnega gradu. Previdno je stopila noter, drugi pa so ji plaho sledili. Ko so hodili po dolgem, temačnem hodniku, mimo mnogih vrat, so se ena čudežno odprla in pred njih je stopila stara čarovnica. Vsi so se je prestrašili in Anne je zopet divje kričala. Jullian jo je hitro pomiril. Čeprav je stara čarovnica izgledala vse prej kot prijazno, se jim je nasmehnila, jih povabila v svojo sobano. Tam jih je presenetila, ko jim je pokazala stroj, s katerim ona na otoku spreminja vreme. Prosili so jo, naj nevihto, ki trenutno divja zunaj, spremeni v sončno vreme, da se bodo lahko prijatelji vrnili domov. Čarovnica je njihovi želji ugodila, prijatelji so se ji zahvalili, Tim je petkrat zalajal in po slovesu so se odpravili domov. Dora Györkös, 6. b Nadaljevanje III. odlomka Anne ni mogla nehati pripovedovati, kako ima rada ta otok. Zaljubila se je vanj. Naslednje jutro, ko se je zbudila, je bila vsa vesela, saj bo ta dan s prijatelji raziskovala ta čudovito majhen otok. Ko so se vsi prijatelji in pes zbrali, so začeli z raziskovanjem. Jullian je našel nenavadno oblikovano školjko, ki je bila zlata. Dick je našel prelep biser. George Ines Škafar, 7. c pa je naletela na pokrovček od steklenice in dve majhni stari opeki. Anne je zagledala steber in stopnice, ki so bile iz starega kamna. Anne je hitro poklicala prijatelje in stekli so po stopnicah navzdol. Tam je bilo zelo temno. Školjka in biser, ki sta ju imela s sabo Jullian in Dick, sta začela oddajati svetlobo. Zato so prijatelji lahko nadaljevanji z odkrivanjem skrivnostne poti. Na koncu hodnika so prišli do vrat, na katerih je bila sestavljanka, v kateri je en del manjkal. V to prazno mesto sestavljanke je ravno ustrezal Dickov biser. Ko so ga previdno položili v prazno mesto, so se vrata škripajoče odprla. Vstopili so v sobo z veliko šahovnico na tleh. George je bila odlična v igranju šaha, zato je hitro pogledala situacijo na šahovnici in poskusila eno figuro premakniti na drugo polje. A ker je bila figura pretežka, ji ni uspelo. Na pomoč so ji priskočili še ostali prijatelji, tudi pes Tim. S skupnimi močmi ji je uspelo kmeta premakniti na polje B4. Ker je to bila odlična poteza, se je šahovnica odprla na polovico in pod njimi je ogromen zaklad, poln bogastva, ki so si ga prijatelji pošteno razdelili. Niko Prendl, 6. b 35

34 36

35 Nadaljevanje IV. odlomka Jullian, Dick, Anne in pes Tim so izvedeli za skrivnostno mesto, ki se nahaja pod otokom. George je v bližnjem grmu našla eno pismo namig, kako priti do tega skrivnostnega mesta. V njem je pisalo, da lahko vrata, ki vodijo v mesto, odpreš samo s ključem,»ki ga nosiš v sebi.«george je pokazala ta namig tudi svojim prijateljem. Ko so prebrali te besede, se je vsem zdelo to malo čudno, saj niso razumeli, kako lahko ključ nosijo v sebi. Vseeno so se odpravili za namigom, saj jih je zelo zanimalo, kaj to pomeni. Prispeli so do jame, v kateri je bilo polno kapnikov in svetlečih se kamnov. Jama jim je delovala skrivnostno. Kakor hitro so se spuščali v njeno globni, vse bolj mrzlo je postajalo. Na koncu si prišli do vrat, na katerih je pisalo, da lahko tu razmišljajo le o lepih stvareh. Jullian, Dick in Anne so se držali navodila, George pa se je vrat ob razmišljanju tudi dotaknila in le-ta so se odprla. Zdaj so prijatelji razumeli namig, da ključ skrivajo v sebi. Končno so prispeli do mesta pod otokom. To mesto je bilo čudežno, magično in prelepo. Imelo je velike slapove, ptice so čudovito prepevale, drevesa so najbolj cvetela. Prijatelji so se zelo veselili tega mesta, tudi Tim je veselo mahal. Ves ljubi dan so ostali tam in se naužili lepot tega kraja. Zvečer so se vsi utrujeni odpravili domov in legli v posteljo. Naslednji dan so se zopet podali v to čudovito mesto. In tako so počeli vse dni svojega brezskrbnega otroštva. Hanna Laj, 6. b Usodni dan - Pegam in Lambergar (nadaljevanje zgodbe) Zbudil me je zvok trobente. Hitro sem skočil k oknu. Zunaj sem zagledal očeta, kako se pogovarja s kraljevim slom. Šel sem zbudit tudi sestro Saro in ko sva prišla do kuhinje, so na mizi že dišali sveže pečen kruh, slanina in skodelici kave. Nato je vstopil tudi oče in nasmejan naju je pobožal po glavi. Za njim je stal kraljevi sel, s katerim se je prej pogovarjal. Slednji nama je zaželel dobro jutro. Oče nama je povedal, da bo branil kraljevo čast in se šel borit na Dunaj. Sel je nadaljeval, da je na dunajsko cesarstvo prišel Pegam, velik in močan vojskovodja, in ker oče Lambergar najspretnejši nasprotnik, so poslali ponj. Vesel sem bil, saj sem imel rad viteške dvoboje. Sestra je vprašala sla, če lahko očeta spremljava tudi midva in prikimal je. Oče naj je imel neizmerno rad in za naju bi naredil vse. Ker nama je mama ne dolgo nazaj umrla, je oče bil večino časa potrte volje. To povabilo na dunajsko cesarstvo mu je vlilo energijo. Ko smo se odpravili na Dunaj, smo jezdili po gozdovih, nižinah, gorah in hribih, vedno smo iskali najkrajšo pot. 37

36 Kakor hitro smo prispeli na cesarstvo Dunaja, sem ga zagledal. Pegam je imel oblečen svetleč oklep, imel je tudi tri velike, rdeče glave na vsako strani oklepa eno, eno pa še na sredini. Meč se mu je zelo svetil. Od stiske se mi je v grlu naredil velik cmok. V istem trenutku sva se pogledala. Spreletel me je srh. Napočil je čas dvoboja. Nekaj časa sta oče Lambergar in Pegam izzivala drug drugega, naposled se je boj končal. Pegam je naglo padel na šlem in nezavesten obležal na prašnih tleh. Žan Rubin, 6. c Čez nekaj časa je prišel k zavesti, bil pa je ves potolčen in kri mu je tekla iz nosu. Jezno je vstal in pogledal očeta. Nastala je srhljiva tišina. Oče je pogumno pograbil meč, vendar je cesar z glasnim ukazom naznanil konec bitke za tisti dan. Sledila je večerja, tudi Pegam se je najedel in hitro izginil v noč. Vso noč nisem zatisnil očesa, saj sem se bal, da Pegam ne bi prišel na cesarstvo. Naslednji dan je bil usoden. Po zajtrku smo se na hitro pogovorili s cesarjem. Služabniki so med tem pripravljali prizorišče dvoboja. Očeta sem pomagal pripraviti konja. Še zadnjič pred dvobojem naju je s sestro objel, nato pa si nadel šlem, vzel v roke kopje in meč. Pogledoval sem proti Pegamu, ki je naredil enako. Na znak sta se dvobojevalca postavila vsak na svojo stran. Sodnik je zaklical.»prvi spopad.«zdirjala sta skupaj in dobro sta se počila. Oče je Pegama z mečem zadel v roko, poškodovani je zakričal in pojavila se je kri. Sodnik je zopet dal znak:»drugi spopad!«tokrat je bil Pegam močnejši in zadel je očeta v nogo. V tretjem spopadu je bil boj odločen. Oče je meril naravnost v Pegamovo srednjo glavo in mu je spretno odsekal. Vso občinstvo je vstalo na noge, ploskalo in proslavljalo. Moj oče je snel oklep in skočil med množico ljudi. Od veselja so ga po rokah nesli do gradu, kjer se je pozno v noč proslavljalo, pilo in pelo. Oče Lambergar je za nagrado dobil tri gradove na Kranjskem, enega je dal meni, enega sestri, v tretjem pa je mirno živel on sam. Lev Gselman Hostej, 7. c 38

37 Zavrnitev Martin Krpan (nadaljevanje zgodbe) Kakor hitro je cesarica povedala svoje zadnje besede in stopila iz sobe, mi je v glavi zavrela kri. Bil sem besen in jezen na cesarico. Močno sem stisnil pesti in tla v sobi so se rahlo zatresla. Vsi cesarjevi služabniki so se začeli počasi umikati nazaj, saj so vedeli, da bom znorel. Postal sem ves rdeč, od jeze se mi je še žila na čelu prikazala. Na ves glas sem zakričal:»spoštovana cesarica, dobil te bom!«pognal sem se v tek, hitel sem skozi vrata z tako naglico, da so tla na hodniku razpokala pod težo mojih stopal. Bežal sem za cesarico in vreščal:»otel sem ti ves Dunaj pred Brdavsom, zdaj pa me želiš izplačati s hrano in pijačo, ka-li? Jaz sem ti otel Dunaj, ti pa bi mi hram zidala, cesarica draga! Ne rabim jaz tvoje hrane in pijače, imam jaz jako močne janjce doma in vsega drugega dovolj!«ob teh besedah se je zaustavila, tako da sem ji lahko zaprl pot. Prestrašeno me je pogledala. Mar je mislila, da bom še njo pokončal, kakor sem danes že Brdavsa?!»Veš kaj, Krpane, nič ti ne bom hrama zidala. Morda si res premagal Brdavsa in s tem rešil Dunaj, a moje posekane lipe še vedno ne morem pozabiti,«je dejala. Postajal sem vedno bolj vzkipljiv, kajpak. Ne vem, zakaj ta baba tak cirkus zganja zaradi ene samo lipe. V mojem kraju raste takih lip na stotine, pa še lepše in bolj košate so! To sem ji tudi zabrusil. Nena Horvath, 6. a Cesarica pa je ogorčena izustila:»prebito neumen si, Krpan. No, ja, otel si mi Dunaj, a lahko bi vedel, da je bila ta lipa prav posebna, ti pa si le navaden kmet z Vrha!«Po premisleku sem ji tako povedal:»poglej, tako se bova dogovorila. Šel bom pred preddverje, zajahal bom svojo kobilico in odhitel k svojemu dobremu prijatelju, ki živi na Vrhu pri Trojici. V lasti ima jako dober mlin in veliko dobrega orodja. S sabo bom vzel tudi kij, ki sem si ga napravil iz vaše preljube lipe. Tam bo moj prijatelj iz kija izklesal vašo lipo in dostavil vam jo bom na vrt. Precej dobra kupčija, kali?«cesarica me je nekaj časa čudno gledala, nato pa le dejala:»prav, no, ja. A kako bom vedela, da je to natanko tista lipa, ki me je poleti hladila?«brez premisleka sem ji dejal:»ali mar mislite, da bom jaz lagal?!«cesarico sem, hvala bogu, uspel prepričati, da se z mojo idejo strinjala. Ampak kako neumna baba to mora biti, ki misli, da lahko iz kija zares naredim lipo! 39

38 Tako sem skočil na kobilico in odjahala sva do bližnjega gozda in jase. V daljavi sem zagledal veliko, razkošno lipo in eno izrul. Proti večeru sem v eni roko prijel lipo, v drugo kobilico in se odpravil nazaj na Dunaj. Bila je že trda tema, ko sem prispel in hitro lipo zasadil v zemljo na cesaričinem vrtu. Cesarica je slišala dogajanje na vrtu in s široko odprtimi usti stopala proti meni.»res je, prav si imel, Krpan. To je moja lipa. To je tista moja lipa. Nisi se lagal.» Po tiho sem se režal in si mislil, da je baba res neumna. Cesarica je še zmerom občudovala svojo lipo, a naposled mi je rekla:»krpan, ker si rešil cesarstvo in Dunaj in ker si mi vrnil mojo ljubo lipo, ti dovolim, da vzameš za roko mojo hčero. In poleg vsega ti za zahvalo ponujam tudi pol našega velikega cesarstva. Kaj torej praviš na moje besede, predragi Martin?Čeprav sem jako počaščen, vaše ponudbe ne morem sprejeti. Bi mi pa prav prišlo nekaj vaših kron, ki jih imate polne žepe.kajpak, kajpak.«ko sem čez nekaj dni imel polno cesaričinega denarja kron, sem si na ramo dal svojo kobilico in odšel v svojo deželo. Še dandanes živim na Vrhu pri sveti Trojici in tovorim angleško sol. Ako me kdor koli potrebuje, mu z veseljem priskočim na pomoč.»tisto jabolko mi je bilo všeč!«nika Ferenc, 7. c V času študijskih počitnic sem velikokrat sedel pod neko jablano. V njeni senci sem študiral in bral, ko je prišel sosed. Bil sem tako zatopljen v branje, da ga sploh nisem opazil. Tedaj mi je zaklical:»ali boš korenine tam pognal?«ob teh besedah se je močno nasmejal. Tega možakarja sem poznal že od malih nog. Vedno mi je podaril kakšno čokolado ali bonbone in vedno se je rad pošalil. Nadia Rožman, 8. a Čez nekaj časa se je zopet na ves glas zasmejal in dejal:»odkar študiraš v Ljubljani na fakulteti, je tukaj vse prazno brez tebe!«ker mu nisem odgovoril nič, z mislimi sem namreč sem bil še vedno pri knjigi, je pristopil do mene. Z vso močjo je stresel jablano, da so skoraj vsa jabolka popadala na tla. S stricem Poldetom sva si privoščila vsak po eno jabolko, bilo je odlično. 40

39 Naslednji teden sem moral pri slovenščini napisati spis. Dal sem mu naslov Tisto jabolko mi je bilo všeč. Ob tem sem se še enkrat spomnil strica Poldeta, odličnih sočnih jabolk in prekmurske ravnice. Lev Gselman Hostej, 7. c 6. osztály: Egyszer volt egy Padlás (Benyomások a Padlás című musicalről) Petra: Nekem nagyon tetszett az előadás, mert a színjátszók nagyon jól eljátszották a szerepüket. Az énekek is nagyon tetszettek, és még most is a fülemben csengnek. Rebeka: Tetszettek a szellemek, az énekek és a szilvás gombóc ének. Filip: Az előadás közben volt nevetés, szomorúság és félelem is. Vid: Nagyon jó előadás volt, mert szerintem egy ilyen darabot nehéz elkészíteni. Žan: Tetszett a robot szerepe és tánca. Persze az is, amikor lelőtték a lámpát. Lara: Az előadásról az jut legjobban az eszembe, amikor megjelent a révész, bűnöző szerepében, a Rádiós, Süni, a szomszéd, a nagymama és a szilvás gombóc ének. Nika: Nagyon jó volt. Meg kell dicsérnem a kölyök szereplését, mert nagyon ügyes volt. Jók voltak a szereplők: a rendőrnő, a törpe, a robot. Larisa, Adrijana, Mia, Kaja Az előadás kitűnő volt, hiszen nem vártam ilyen kiváló jelenetekre. Fabijan, Tiana Az előadás tele volt akcióval. Jó volt a zene. Néhány jelenet egy kicsit hosszúra nyúlt. Aleksander, Ada, Urh Maša: Néhány jelenet volt, amikor megijedtem, de különben nagyon tetszett. Črtomir: Mi minden jut eszembe az előadásról: révész, szellemek, képzelet, rendőrök, szilvás gombóc, Johnson robot, nagymama, Barabás B, Temüller. Jó előadás. 41

40 Staša: Nagyon érdekes és vicces volt. A zenét jól megválogatták. Forrás: VÉLEMÉNY, KOMMENTÁR Nekem nagyon tetszett az előadás, különösen az, amikor a rendőrnő magára célzott. Az is jó jelenet volt, amikor a nagyi magára vállalta a bűnt. Az meg kimondottan tetszett, amikor a rendőrnő mindig meg akart felelni a felügyelőúrnak. Természetesen kimaradhatatlan a szilvás gombóc ének. Monika, 8. c Az előadás érdekes volt. Megfogott a történet. A színészek szépen énekeltek és beleélték magukat a szerepükbe. Dora, 8. b Az előadás egy élmény volt, mert tele volt vidámsággal, ezért jól éreztük magunkat. Együtt lélegeztünk a szereplőkkel. Katja, 8. a Az előadásban tetszett az izgalom, a szilvás gombóc ének, a szereplők. Meghatározó volt számomra, hogy boldogan fejeződött be. Annabel, 8. c Nagyon tetszett a Padlás című musical. A színészek csodálatosan szerepeltek és énekeltek. A táncosok is nagyon ügyesek voltak, hiszen nekik sem volt könnyű dolguk. Ha lenne rá lehetőségem még egyszer megnézném. Doris, 8. b 42

41 Az előadás nagyon tetszett, mert izgalmas volt. Érdekesek voltak az énekek és nagyon fülbemászóak. A»legcukibb«a Jan volt. Tetszett benne, hogy mindig történt valami a színpadon. Volt neki története. Az is tetszett, hogy a mesékből voltak a karrakterek. Boldogan fejeződött be, ami jó. Nika, 8. c Amikor hallottam, hogy az Egy & Más Vándorszínház a Padlás című darabot játssza nagyon izgatott lettem. Színházkedvelő vagyok, ezért nagyon vártam a premiert. A jegyeket azonnal beszereztem. Nagyon jó színdarab volt, nagyon élveztem minden percét. Az énekek jók voltak, és jól is voltak előadva. Kellemesen csalódtam, és ha lesz rá alkalom biztos még megnézem. Sara, 9. a Az előadás nagyon tetszett. Az énekes része jobban elnyerte a tetszésemet, mint a játékos része. Az egész csapatnak szeretnék gratulálni, mert nagyon sok munkát és időt fektettek bele. A rendezőt is dicséret illeti a jó rendezésért. Ilyen előadásokkal konkurensek leszünk a magyar színelőadásoknak. Mario, 8. a My eating habits My meals are almost always similar. Just my lunch is always different, because my mum cooks it and it's always very delicious. For breakfast I usually eat a bowl of cereals. Sometimes I eat two slices of toast with butter and honey and drink some cappucino or cocao. In rare occasions I have just a smoothie. Mark Feher, 6. b My lunch is always the biggest meal and changes daily. It contains soup, meat, vegetables and a salad. I don't always eat meat, sometimes it's just pasta. My favourite lunch is lettuce salad with chicken. My dinner is mostly a sandwich or a slice of bread with Nutella. But when I have a little bit more time to prepare it, I prefer boiled or fried eggs. 43

42 During the day I drink just water and eat a lot of snacks. I really want to eat healthy ones, but it's not as easy as it looks. I like to eat chocolate bars or something sweet sour like Airheads Xtreme candies. Lately I try to eat more fruit instead of the sweets. I think my lifestyle is healty. Because even if I eat too many sweets, I eat a lot of fruit and I also do sports Liliána Gazdag, 6. b regularly. I'm aware I could improve my diet by eating more vegetables, bt I don't really like them. If you want a healthy lifesyle I can recommend everybody to do the same. Noname My heroine ( ropeski21) My heroine is Adrienn Bànhegyi. She was born in 1984 in Szombathely. Her dad is Banhegyi Atilla. She has a sister named Kata. She is a Hungarian rope jumper. She began jumping when she was a little girl. Later her dad opened a rope jumping club in Szombathely where she continued. Adrienn has won a lot of championships. She has even won the title World Rope Champion multiple times. With her sister Kata she has travelled the whole world during their sports career. She has performed on NBA matches, the Rio Carneval and even on the 2016 olympic games in Rio De Janeiro. Members of her rope jumping club visited our school last year. The performance was awesome. We met the girls and they were very nice. Even the students were involved in their performance. Adrienn is my heroine because she is a very nice, kind and awesome person. She is hardworking and hasn t changed since she became famous. Rope jumpers from Szombathely ( 44

43 CHRISTMAS PARTY Lara Lebar, 8. b December is a month full of celebrations and parties. Our teacher Mrs. Koren invited us to a British Christmas party on the 20th of December Over 20 pupils from classes 8 and 9 joined it. We had a special dress code, everybody had to wear something red and christmasy. We worked in three groups. There we made red Christmas crackers and put a gold coin and recrown inside them. Some pupils baked a traditonal British pineapple upside down cake, others decorated the room. We were listening to Christmas music all the time. While the cake was in the oven we played a funny pantomime game, where we had to guess expressions or characters connected to Christmas. When the cake was ready we served it with vanilla ice cream. It was really delicious. As you can see in the pictures even the hadmistress joined our party. We had a lot of fun and I hope we'll have one again next Christmas. Here is the recipe for our cake if you want to try it at home. 45

44 Ana Kotnjek, 8. a 46