Akalhui Északnyugati Palota lakószárnya alatt elhelyezkedő királynősírok

Átírás

1 John Nicholas Postgate régészassziriológus, a Cambridge-i Egyetem professzora. Kutatási területe az ókori keleti (különösen a Kr. e. 3. évezredi sumer és a Kr. e közötti asszír) társadalom- és gazdaságtörténet. Magyarul megjelent kötete: Az első birodalmak, Helikon, Budapest, A kalhui királynősírok a mezopotámiai temetési szokások fényében John Nicholas Postgate Akalhui Északnyugati Palota lakószárnya alatt elhelyezkedő királynősírok felfedezése bámulatos esemény volt a régészetben, és két okból is váratlan. Meglepetést okozott, hogy a maradványok egyáltalán ott vannak, ahol, és meglepő volt, hogy 2700 év elteltével még annyi minden megmaradt a helyszínen. Természetesen nem az ért minket meglepetésként, hogy egy épület vagy hogy éppen egy palota padlója alatt sírokra bukkanunk: végső soron Mallowan már megtalálta két udvarhölgy sírját a lakószárny északkeleti sarkában. 1 A meglepetést az okozta, hogy ide királynőket temettek, mivel addigi tudásunk szerint és még ma is így tartjuk Asszíria királyai Assurban temetkeztek, és egészen 1988-ig egyértelműnek tűnt a feltevés, hogy a királynők is ott fekszenek. Amikor Simo Parpola 1983-ban egy újasszír levelet elemezve, amelyet kapcsolatba hozott egy királynő temetési szertartásával, így írt: Assur az a város, ahová az asszír királyi család hagyományosan temetkezett, kevesen szálltak volna vitába vele. 2 És valóban, ismerünk egy töredékes feliratot, amely arra utalhat, hogy Assur-ah-iddina feleségének, Esarra-hamat királynénak sírja Assurban készült el. 3 Ahová a királyokat temették Így tehát ahhoz, hogy Kalhu királynőit tágabb történeti kontextusba helyezhessük, először Assurt kell szemügyre vennünk. Maguk a királysírok is rejtélyesek. Az assuri német expedíció hat vagy hét kőből épült sírkamrát fedezett fel a Régi palota délkeleti sarka alatt, amelyek némelyikében még ma is megtalálható egy masszív kőkoporsó, de más alig. Két koporsó egészen biztosan a Kr. e. 9. századra datálható a rajtuk lévő feliratok Assur-nászir-apli (az 5. sírboltban) és V. Samsi-Adad (a 2. sírboltban) szarkofágjaként azonosítják őket. A 3. sírboltban talált bazaltszarkofág feliratának töredékei arra mutatnak, hogy ezt a sírt Assur-bél-kalának szánták a Kr. e. 11. században, noha e sír helyét egy felirat nélküli mészkő szarkofág foglalja el, amely feltehetően egy későbbi királyé. 4 A környéken található más téglafeliratok is említik Szín-ahhé-eriba mauzóleumát, bár igen valószínűtlen, hogy ez egyike lenne a megtalált építményeknek. 5 A rejtély: hol a többi király? A legtöbb ha nem az összes uralkodó II. Assur-nászir-aplit megelőzően bizonyosan Assurban temetkezett. Sőt, maga II. Assur-nászir-apli is, aki királyi székhelyének újraalapította Kalhut, és idősebb korában feltehetően többet élt ott, mint Assurban, temetkezni visszatért az ősi fővárosba. Valószínűnek tűnik, hogy az egyik kiásott sírkamra III. Sulmánu-asarédué volt, ugyanis utódját, V. Samsi-Adadot is ide temették. Ezután csak tudatlanságunkat vallhatjuk be: hat királlyal kell elszámolnunk V. Samsi-Adad és II. Sarrukín trónralépése között, de hová temették őket? Vajon a Régi palota lelőhelye volna sokkal kiterjedtebb, mint azt az ásatások jelezték, vagy esetleg a megtalált temetkezési terület volt túl kicsi, és talán egy újabb királyi mauzóleumcsoportot alapítottak Assurban, amelynek maradványaira még nem találtunk rá? Vagy III. Adad-nirári és utódai, akikről feltételezzük, 3

2 Tanulmányok A kalhui Északnyugati Palota lakószárnyának alaprajza. A kifestett szobák alatt sírok találhatók. (J. Oates D. Oates, Nimrud: An Assyrian Imperial City Revealed, London, 2001, 60 nyomán) hogy Kalhu volt a székhelyük, új hagyományt alapítva oda is temetkeztek volna? Szín-ahhé-eriba szemmel láthatóan Assurt szánta végső nyughelyéül, de ez lehetett a korábbi gyakorlathoz való visszatérés, illetve Kalhu tudatos kikerülése; hiszen tudjuk, hogy Kalhu helyett Ninivét választotta akkor is, amikor királyi székhelyét áthelyezte apja új fővárosából, Dúr-Sarrukínból. Mivel Szín-ahhé-eriba erőszakos halált halt, amelyet polgárháború követett az asszír magterületen, lehetséges, hogy temetésének megszervezése nem haladt éppen zökkenőmentesen mindazonáltal szándéka legalábbis az volt, hogy Assurban temessék el. Szín-ahhé-eriba sírjának egyik téglafeliratán az építményre mint bīt kimti, a család háza utal. A kifejezés az óbabilóni korból ered, és azt a gondolatot hangsúlyozza, hogy az embernek ősei mellé kell temetkeznie, ahol a család élő tagjai figyelmet tudnak rá fordítani. 6 Általában ez ugyanott van, ahol ők maguk élnek, és Szín-ahhé-eriba esetében nincs okunk feltenni, hogy a család Assur helyett nem Ninivében élt a király új rezidenciájában. Mindazonáltal az asszír királyi dinasztiák esete nyilvánvalóan különleges, és e pillanatban mindössze arra a konklúzióra juthatunk, hogy nincs bizonyíték az asszír királyok Assuron kívüli temetke zésére. Ez érthető, mivel Asszíriában Egyiptommal ellentétben a királyok csupán emberek voltak: az uralkodóra is ugyanaz a sors várt, mint mindenki másra, és a halála után is ugyanolyan elbánásban volt része, bár túlzóbb módon; ugyanakkor abban a kérdésben, hogy hol temették el őket, kivételt képeztek. A királyok elvárhatták, hogy családtagjaik, pontosabban gyermekeik és leszármazottaik temetési áldozatokat mutassanak be számukra; de már csak királyi hivataluknál fogva is hasonló gondoskodásban kellett részesülniük. Az aszszír királyi ház természetesen Assurból ered, a király legitimációjának megalapozása és megerősítése Assurban történik, Assur isten templomában; bizonyos értelemben ez a királyi ház. A királyok leszármazási vonala az asszír állami ideológia egy eleme, mint ahogy azt a Kr. e. 2. évezred elejéig visszanyúló királylista is hangsúlyozza. Azt látjuk, hogy a Kr. e. 2. évezred elején a királyi és családi utódlást azonosan kezelték. A Hammurapi őseinek tartott ceremóniák alkalmával nemcsak családjának, hanem más dinasztiáknak is mutattak be áldozatokat, 7 és a mári palotában a kispum ceremónia részeként áldozatot mutattak be az akkád Sarrukínnak és Narám-Színnek, nem mint a királyi család biológiai tagjainak, hanem mint az amurrú dinasztia elődeinek Máriban. Asszíriában arra törekedtek, hogy egyazon patrilineáris dinasztia uralma a jövőre is kiterjedjen. Egy Assur-ah-iddinának szóló levélben az áll, hogy a királynő halotti szelleme megáldja a koronaherceget, mondván: Leszármazottai és magja kormányozzák Asszíriát. 8 Végeredményben tehát azt a következtetést kell levonnunk, hogy a legnagyobb valószínűség szerint minden királyra assuri temetés várt, és még nem találtuk meg mindegyikük sírját. Ahová a királynőket temették Úgy tűnik azonban, hogy a király családtagjaira másként tekintettek, mivel ma már tudjuk, hogy II. Assur-nászir-apli feleségét nem a király mellé temették Assurban, hanem a padló alá 4

3 A kalhui királynősírok az új kalhui palotában. Ez volt a királynő rezidenciája és háza; itt volt a családi kriptája és ugyanez elmondható a másik három Kr. e. 8. században élt királynőről is. Az asszír királynőket nagymértékben azonosították a palotával. Már a Kr. e.13. században a király első feleségére való utalás udvarias módja az volt, hogy a palota -ként, vagy a palotába tartozó -ként hivatkoztak rá, 9 és ez az 1. évezredben annyira bevett gyakorlattá vált, hogy a ša ekalli vagy issi ekalli egyszerűen annyit jelentett: királynő és e kifejezések kölcsönszóként más nyelvekbe is átkerültek nyugaton. Mullisszu-mukannisat-Ninua feliratából úgy tűnik, ha egy királynő megalapozta hatalmát a palotában, akkor megőrizte ezt a címet függetlenül attól, hogy a mindenkori király a férje volt-e. 10 Hogy III. Sulmánu-asarédu felesége mit gondolt anyósa állandó jelenlétéről az udvarban, nem tudjuk megmondani, de nem ő volt az egyetlen asszír anyakirálynő, mivel követte őt a befolyásos anyakirálynő szerepében Sammuramat, III. Adad-nirári anyja, és Naqi a, Assur-ah-iddina anyja is. A Kr. e. 8. századi királynőkre térve Stephanie Dalley hívta fel a figyelmet arra az általánosan elfogadott nézetre, hogy III. Tukulti-apil-Esarra felesége, Yaba és II. Sarrukín felesége, Ataliya nyugati sémi nevet viselt. 11 Ez nem is kétséges, ugyanakkor azt hiszem, hogy a két hölgy földrajzi hovatartozása nem egyértelmű. Ne feledjük, hogy az arámi népesség mélyen beágyazódott Asszíriában. 12 Sammuramat és Naqi a szintén nyugati sémi nevet viselt. Nem vagyok biztos abban, hogy a királynők szükségszerűen a közvetlenül igazgatott tartományok területén kívülről származtak, de ha Yaba és Ataliya valóban a szomszédos államokkal kötött diplomáciai házasságok eredményeként került is Asszíriába, akkor sem Júda az egyetlen jelölt, ahonnan érkezhettek. III. Tukulti-apil-Esarra és II. Sarrukín egyaránt igyekezett jó kapcsolatot kialakítani a föníciai partvidék gazdag városaival, különösen Türosszal és Szidónnal, amelyek kívül estek az asszír tartományi rendszeren, így megtarthatták uralkodó dinasztiáikat. 13 A temetési feliratok Az ókori Mezopotámiában végig meglepően ritkák a temetési szövegek, sőt, bármilyen temetési emlékmű (pl. sztélék), különösen ha figyelembe vesszük népszerűségüket a Kr. e. 1. évezredi görög és levantei világban. Így az is felmerülhet, hogy ezek talán a nyugati befolyás bizonyítékai. Jobban meggondolva arra hajlok, hogy nem így van. Nincs okunk feltételezni, hogy II. Assur-nászir-apli királynője, Mullisszu-mukannisat-Ninua nem született asszír volt, mivel apja, Assur-nirka-da in jó asszír nevet viselt, és II. Assur-nászir-apli főpohárnoka volt. Továbbá a sírfeliratok szövege, noha a maga módján egyedi, mélyen gyökerezik az ókori mezopotámiai hagyományokban. Az alvilági istennő, Ereskigal, Ningiszida isten és Pituh-idugal, az alvilág fő kapuőre már a Kr. e. 2. évezred korai szakaszában az alvilág lakóiként szerepelnek a mezopotámiai szövegekben, és eredetük kétségkívül korábbra nyúlik vissza. Samas részvétele az alvilágot érintő ügyekben szintén hagyománynak számít, 14 akár a székre való utalás a sírral összefüggésben (lásd alább). A temetési szertartások és a sírmellékletek Hogyan kell elképzelnünk tehát a királynők temetési szertartásait? Életüket valószínűleg a palota háremterületének teljes elzártságában töltötték a többi nemes hölggyel együtt, akiknek létét a sírfeliratok világosan leírják. A középasszír palotaediktumokban kidolgozott szabályokat vázoltak fel a hárembe való bejutás ellenőrzésére és a városból való kiutazás gyakorlati megoldására. A Dur-Katlimmuban nemrég felfedezett Kr. e. 13. századi levelezés színesen mutatja be, ahogy a királynő és további magas rangú hölgyek időnként úgy utaztak a királlyal, akár egy cirkusz. 15 Kr. e. 7. századi asszír levelek utalnak temetési szertartásokra, amelyek egy királynő, vagy hasonlóan magas rangú hölgy halálához köthetőek. Némelyik említi a ravatalozást (taklimtu) és az ehhez kapcsolódó rituálékat, amelyeknek része lehetett az égetés (šuruptu). 16 Nem világos, hogy mit égettek el: fáklyákat említenek, ami azt jelzi, hogy a szertartások egy része éjszaka zajlott, de az a gyanúm, hogy a tömjénégetőkre céloznak, amelyekre szintén történik utalás. Kortárs levelek is említik a ravatalozást Tammuz és Istár kultuszának szertartásaiban Ninivében és Arbailban. 17 Úgy tűnik, egy négy fragmentumból rekonstruált érdekes szöveg Assur-bán-apli ninivei könyvtárából egy asszír királynak a szintén királyként uralkodó apja temetési szertartásáról való beszámolóját tartalmazza. Nem tudni, kik voltak ők, lehetséges, hogy Assur-ah-iddina ír Szín-ahhé-eribáról, vagy Assur-bán-apli Assur-ah-iddináról. Egy a természet gyászát bemutató szöveggel együtt ( a csatornák sírtak, és az árkok feleltek, a fák és virágok arca elsötétült, és így tovább) a szöveg tényszerű listát közöl a sírmellékletek egy részéről, a fennmaradt részekben jórészt szövetekről, de megnevez fatárgyakat és egy ezüst gyaloghintót is. E lista bevezetésének szövege így szól: Apámat szépen királyi olajba fektettem a sírban, védett helyen. A koporsónak, pihenőhelyének fedelét lepecsételtem erős rézzel, és megerősítettem pecsétjét. Bemutattam Samas előtt az arany és ezüst edényeket, a sír minden berendezését és uralmának szeretett jelvényeit, ezeket elhelyeztem a sírban apám mellett, és ajándékként mutattam be őket az alvilág urainak, az Anunnakinak és a földben lakó isteneknek. 18 Különösen fontos itt, hogy ez megerősíti: a ravatalozás nemcsak a holttestre (sőt, elképzelhető, hogy egyáltalán nem arra) vonatkozott, hanem a sírmellékletekre. Igazolja továbbá, hogy a sírmellékletek egy részét ajándéknak szánták az alvilág isteneinek kiengesztelésére, amikor a halott király megérkezik odalent. E szöveg készítői és hallgatói bizonyosan ismerték a Gilgames-eposz hetedik tábláját, amelyben értesülünk az Enkidut az alvilágba kísérő sírmellékletekről. Ezeket, vagy legalábbis egy részüket, ajándéknak, baksisnak szánták bizonyos istenségeknek. Érdekes, hogy ez a szöveg azt is magában foglalja, hogy az ajándékokat a király fia az apja nevében adta az alvilági isteneknek. Mi egyéb történt a temetésen? Kellett, hogy legyen alkalom arra, hogy mindenki lerója végső tiszteletét. Egy királynő haláláról szóló levélben egy hivatalnok figyelmezteti a királyt, 5

4 Tanulmányok A kalhui Északnyugati Palota 57-es szobája alatt talált sírból (Tomb III) előkerült arany korona. (J. E. Curtis et al. [szerk.], New Light on Nimrud: Proceedings of the Nimrud Conference 11th-13th March 2002, London, 2008, Plate V nyomán) hogy a megjelent hölgyek túl sokan vannak a rendelkezésre álló helyhez képest az evéshez, iváshoz és olajöntéshez [áldozatbemutatáshoz], és javasolja, hogy helyezzék el őket máshol. 19 A királyok esetében diplomáciai delegációk is érkezhettek más királyságokból, látogatásukkal a baráti viszonyt ápolva. Az óbabilóni korban látjuk Esnunnában Bilalama uralma alatt, hogy az amurrú sejkek összegyűlnek az egyik nagyságuk temetésére, és temetési ajándékokat küldenek. 20 Az ismeretlen asszír király temetési szertartását leíró szövegben a sírfelajánlások az arany és ezüst mellett tartalmaznak 10 lovat, 30 ökröt és 300 bárányt, amelyeket feltehetően Urartu (KUR. URI) királya küldött. Ezeket nem helyezhették el mind a sírban (hiszen nem a Kínai Császárságról van szó), és úgy képzelem, legalább egy részük a temetési ünnepség menüjén végezte. Noha kétségkívül kevesebb értéket temettek a királynőkkel, mint a királyokkal, a királynősírokban bármely assuri, ninivei vagy khorszábádi asszír palotával összevetve messze a leggazdagabb összeállítást találjuk aranytárgyakból és egyéb értékekből. Az asszír királyok nagy mennyiségű arannyal és textillel dicsekednek felirataikban, akár zsákmányként, akár adóként szerzik azt. A belső adminisztráció ékírásos táblái (amelyeknél a túlzásra kisebb az esély) szintén rengeteg aranyat és többszínű textilt említenek. Az arany mellett a szövet gyakorlatilag egyedülálló régészeti lelet, a szövetleletek ugyanis romlandóságuk okán rendkívül ritkák. Az aranyleletek ritkaságát magyarázza, hogy az arany könnyen újrahasznosítható, és a későbbiekben a Közel-Kelet legfontosabb pénzeszközévé vált. Kiemelkedő értéke miatt ez az első dolog, amelyet tűz vagy más katasztrófa esetén az emberek biztonságba helyeznek, és igen könnyen fizetőeszközzé tehető (ellentétben például az elefántcsonttárgyak ezreivel, amelyeket a Sulmánu-asarédu erőd arzenáljában hagytak). Nagy mennyiségű fémedény került elő Kalhuban, amelyeket otthagytak a város kifosztásakor, de nagyon kevés arany. Mindez a királynők sírjait még különlegesebbé teszi. A temetés után A palota északkeleti sarkának szobáiban, amelyeket eredetileg Mallowan tárt fel a padlóig (DD szoba), és az 1988-ban felfedezett MM szobában lévő első sír felett téglafülkéket találtak. Nem tudjuk, mit tartalmaztak, de esetleg ételáldozat lehetett bennük. Italáldozatot hideg vízből bizonyosan, emellett feltehetően sörből és borból is mutattak be, mint azt a Yaba kriptájába vezető italáldozati cső is mutatja a 49-es szoba padlója alatt, amelyet (valószínűleg másodlagosan) téglakövezettel borítottak. 21 Valószínűnek tűnik, hogy valamilyen szék is lehetett itt. Mullissu-mukannisat-Ninua sírfeliratának szövege így szól: Ha bárki később székemet elmozdítja a szellemek előtti helyzetéből, szelleme ne kapja meg temetési áldozatait. A később jövők vonják be kárpittal, és öntsenek olajat [áldozatnak]. Mint Irene Winter kimutatta, Gudea ülőszobrai éppen KI A.NAG-jával, vagyis a temetési áldozatok bemutatási helyével állnak kapcsolatban. Kr. e ban a mári palotában egy kidolgozott kispum ceremónia zajlott az akkád Sarrukín és Narám-Szín tiszteletére a székek házában. Későbbi szövegek utalnak a szellemek székére, és azt hiszem, feltehetjük, hogy ezek igazi székek voltak, amelyeket valószínűleg a sír feletti szobában helyeztek el. 22 Biztos vagyok abban, hogy a kispum névvel illetett halotti torokat a palota ezen szobáiban kell elképzelnünk. Forrásaink (tudtommal) nem említik, hogy a kispum rituáléknak a halál után egy bizonyos időn belül kellett volna végbemenniük, ellentétben a modern megemlékezési szertartásokkal, amelyek negyven nappal vagy egy évvel a haláleset után történnek. Talán így volt, de ha figyelembe vesszük az óbabilóni szövegeket, amelyek az elhunyt rokonok generációinak sorát listázzák, 23 arra jutunk, hogy idővel egy nap sem telhetett volna el anélkül, hogy valakinek kispumot ne kellett volna rendezni. Így valószínűbbnek tűnik, hogy egyetlen összesített kispumot rendezhettek az egész családnak. 24 Ennyit tehát a temetések után közvetlenül zajló eseményekről. Mi történt azonban később, az alatt a mintegy évszázadnyi idő alatt, amíg Kalhu tartományi főváros és alkalmanként királyi székhely volt, mielőtt felprédálta a babilóni méd koalíció? Fel kell tennünk, hogy a palota személyzete tudta, hogy a sírok ott vannak a padló alatt. A királyok bizonyosan hosszú évekig megtartották a kispum rítusokat a korábbi királynőknek, de még ha a szabályos időközönként megrendezett kispumok el is maradtak, a sírokat meg kellett őriznie valamiféle kollektív emlékezetnek, amit megerősített a sírok feletti szobák néhány építészeti sajátossága. Valószínűtlen, hogy ne vették volna észre a téglafülkék és a függőleges csövek létét és funkcióját. Ennek megfelelően valószínű, hogy a halotti torokat magának a palotának a megfelelő részében tartották. Bár nincs tudomásom ilyen ceremóniák előfordulásáról újasszír vagy középasszír kontextusban, mindenképpen adja magát az ösz- 6

5 A kalhui királynősírok szevetés a Birot által szerkesztett szöveggel, 25 amely áldozatokat tartalmaz Samasnak és Dagan templomának. Különböző időpontokban bárányt áldoztak, és természetesen ismert az is, hogy más kispum rituálék élelmet és italt igényeltek, amelyet kétségkívül a halottaknak ajánlottak, de az élők fogyasztottak el. Meglepő, hogy a sírok elkerülték a kifosztást. Az átkokból tudjuk, hogy a sírrablás gondolata elterjedt volt, és mire a német régészek felnyitották az assuri sírokat, azokból már mindent elhordtak, kivéve a rettentően nehéz koporsókat és egy kőlámpást. Természetesen semmi pontosat nem tudunk Kalhu fellegvárának felprédálásáról, de nehéz elképzelni, hogy a palotában senki nem tudott a sírok létéről; bár lehet, hogy senki, aki tudott róluk, nem élte túl a méd támadást, vagy ha túl is élte, az átkok iránti tiszteletből megtartotta magának a tudását. Bárhogyan is történt, hálásak lehetünk, hogy a királynőket hagyták több mint 2000 évig békében nyugodni, ahogyan a felirataik kérik, hogy lenyűgöző bepillantást nyújthassanak számunkra az asszír királyi udvar pompájába. Jegyzetek Tanos Bálint fordítása A kalhui Északnyugati Palota MM terme alatt talált sír (Tomb II) axonometrikus rajza. (J. Oates D. Oates, Nimrud: An Assyrian Imperial City Revealed, London, 2001, 81 nyomán) A cikk eredeti megjelenési helye: J. N. Postgate, The Tombs in the Light of Mesopotamian Funerary Traditions : J. E. Curtis H. McCall D. Collon L. al-gailani Werr (eds.), New Light on Nimrud Proceedings of the Nimrud Conference 11th-13th March 2002, British Institute for the Study of Iraq in association with the British Museum, Ezúton köszönjük a British Institute for the Study of Iraq és Nicholas Postgate professzor hozzájárulását a cikk magyar nyelven való közléséhez. 1 A DD és FF szobákban (J. Oates D. Oates, Nimrud: An Assyrian Imperial City Revealed, London, 2001, 79). 2 S. Parpola, Letters from Neo-Assyrian Scholars to the Kings Esarhaddon and Assurbanipal, Part II: Commentary and Appendices (AOAT 5/2), Neukirchen Vluyn, 1983, 190, a no szövegről. 3 R. Borger, Die Inschriften Asarhaddons Königs von Assyrien (AFO Beiheft 9), Graz, 1956, A. K. Grayson, Assyrian Rulers of the Early First Millennium BC, II, BC (RIMA 3), Toronto, 1991, ; A. Haller, Die Gräber und Grüfte von Assur (WVDOG 65), Berlin, 1954, Szín-ahhé-eriba sírfeliratai: KAH I. 46 és 47; kiadása: D. D. Luckenbill, The Annals of Sennacherib (OIP 2), Chicago, 1924, 151 ( sorok); vö. E. Frahm, Einleitung in die Sanherib- Inschriften (AfO Beiheft 26), Wien, 1997, L. Frahm, Einleitung in die Sanherib-Inschriften, 182; CAD K 337b a ritka példákhoz Máriból, Bogazköyből és egy ómenszövegből. 7 J. J. Finkelstein, The Genealogy of the Hammurapi Dynasty : Journal of Cuneiform Studies 20 (1966) S. Parpola, Letters from Assyrian and Babylonian Scholars (SAA 10), Helsinki, 1993, no. 188 rev Lásd legutóbb J. N. Postgate,»Queen«in Middle Assyrian : N.A.B.U (2001) Assur-nászir-apli és Sulmánu-asarédu királynőjé -nek (MI 2. E 2.GAL) hívja magát (II. 1 2). Úgy tűnik, a hivatalos királynő elképzelését a királynő, aki a trónon ül (MI 2.E 2.GAL ša ina GIŠ. GU.ZA tu-ša 2 -ba) kifejezés jelölte Yaba feliratában. 11 S. Dalley, Yaba, Atalya and the Foreign Policy of Late Assyrian Kings : State Archives of Assyria Bulletin 12 (1998) Lásd pl. H. Tadmor, The Aramaization of Assyria: Aspects of Western Impact : H.-J. Nissen J. Renger (szerk.), Mesopotamien und seine Nachbarn. XXV. Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. 2., Berlin, 1982, Több bizonytalansággal kell számolnunk. A bibliai Ataliyah alaknak nincs világos héber etimológiája, és egy olyan hercegnő viselte, akinek anyja, Jezábel, föníciai volt. Ékírással a nevét írják a-tali-a és a-tal-ia formában is, amelyek közül egyik sem tartalmazza kimutathatóan a YHWH istennevet. A Yaba név nincs adatolva máshonnan, sem a héberben, sem más nyugati sémi névkészlet- 7

6 Tanulmányok ben. Őszinte köszönetemet fejezem ki Dr. Simon Sherwinnek a nyugati sémi anyaghoz nyújtott segítségéért. 14 Samas döntőbírói szerepéhez lásd pl. I. Finkel, Necromancy in Ancient Mesopotamia : AfO ( ) 11, II ; hangsúlyozandó kettős felelőssége a fentiek és lentiek felé, vö. Hammurapi kódexének epilógusával, col. XXVII E. Cancik-Kirschbaum, Die Mittelassyrischen Briefe aus Tell Šēh Hamad, Berlin, 1996, no S. Parpola, Letters from Assyrian and Babylonian Scholars, no S. Parpola, Letters from Assyrian and Babylonian Scholars, no. 188 (Arbil) és no. 19 (Ninive). 18 J. D. A. MacGinnis, A Neo-Assyrian Text Describing a Royal Funeral : State Archives of Assyria Bulletin 1 (1987) 1 2, a szerző saját fordítása, elfogadva a šipassu K. Deller ( The Sealed Burial Chamber : State Archives of Assyria Bulletin 1 [1987] 69 71) által javasolt azonosítását. 19 S. Parpola, Letters from Assyrian and Babylonian Scholars, no R. M. Whiting, Old Babylonain Letters from Tell Asmar (Assyriological Studies 22), Chicago, 1987, no A csövek italáldozatra való felhasználásához bőséges mennyiségű szöveges bizonyíték áll rendelkezésre, lásd például CAD A/ii: 324. sk. arūtu. 22 Lásd I. Winter, Rituals of the King: Royal Images as Recipients of Ritual Action in Ancient Mesopotamia : Journal of Ritual Studies 6 (1992) 26 29; M. Birot, Fragment de ritual de Mari relatif au kispum : B. Alster (szerk.), Death in Mesopotamia. Papers Read at the XXVI e Rencontre Assyriologique Internationale (Mesopotamia 8), Coppenhagen, 1980, , II. 7,10. a bīt kussâtihoz Máriban (a trónok a halotti szellemek számára készültek, nem istenszobroknak). 23 A legjobb példa C. Wilcke, Ein Gebet an den Mondgott vom 3.IV. des Jahres Ammiditana 33 : Zeitschrift für Assyriologie 73 (1983) A kispumhoz általánosságban lásd A. Tsukimoto, Untersuchungen zur Totenpfl ege (kispum) im alten Mesopotamien (AOAT 216), Neukirchen Vluyn, 1985; illetve Máriban Ph. Talon, Les offandes funéraires à Mari : Annuaire de l Institut de Philologie et D Histoire Orientales et Slaves 22 (1978) M. Birot, Fragment de ritual de Mari relatif au kispum. 8