A biológiai sokféleség finanszírozása Vitaanyag

Átírás

1 A biológiai sokféleség finanszírozása Vitaanyag Szerzők Tripolszky Sára CEEweb, szakértı Dr. Gyulai Iván Ökológiai Intézet, igazgató A kiadvány a Svájci Magyar Együttmőködési Program társfinanszírozásával valósult meg. (TPPA/2012/09/19 projekt)

2 Tartalomjegyzék Előszó...3 A biológiai sokféleség finanszírozása Bevezetés miért éri meg a természeti tőkébe fektetni? Biodiverzitás finanszírozás az Európai Unióban és Magyarországon EU Biodiverzitás Stratégia EU Alapok Innovatív finanszírozási mechanizmusok...13 A biodiverzitás finanszírozásának kritikája Szükséges-e finanszírozni a biológiai sokféleséget? A biodiverzitás finanszírozása és a pénz természete A biológiai sokféleség finanszírozása az európai gyakorlatban Az innovatív finanszírozási mechanizmusok kritikája A zöld termékek piaca Kárpótlási mechanizmusok a biodiverzitás veszteségekért Az ökoszisztéma szolgáltatások megfizetése Ökológiai adóreform Javaslatok a biológiai sokféleség finanszírozásának eszközére A szabályozó eszközzel szembeni elvárások Az eszközrendszer szakmai háttere Az eszközrendszer: Területfelhasználási jogok nemzeti és nemzetközi kvótakereskedelmi rendszere...31 A biológiai sokféleség megőrzése Svájcban és a Pro Natura Nemzetközi tevékenysége...34 Összefoglaló...39 The document was compiled with the support of the European Commission. The donor is not responsible for the expressed views and the use of information made available.

3 Előszó Az élőlények és természetes élőhelyek pusztulásának okán egyre gyakrabban találkozunk a biodiverzitás, vagy biológiai sokféleség fogalmával. Ma a fajok kihalásának üteme százszor, ezerszer nagyobb a természetes kihalásénál, évente ezer faj pusztul ki anélkül, hogy megismertük volna szerepét az élő közösségekben. Az ember által okozott környezeti változások negatív hatása legjobban a biológiai sokféleség csökkenésében mutatkozik meg. Az éghajlatváltozás, a természetes élőhelyek felszámolása és átalakítása, fajok mesterséges elterjesztése és inváziója, a génkicserélődés és elterjedés megakadályozása az infrastruktúrák kiépítése által, a mérgező kémiai anyagok környezetbe juttatása, a túlzott halászat és vadászat rohamos mértékben csökkenti a biológiai sokféleséget. A sokféleség megőrzéséhez az emberiségnek elemi érdeke fűződik, hiszen az tartja mozgásban az anyag és energia-áramlásokat, újítja meg a vizet, levegőt, a talaj termőképességét, biztosítja az éghajlat kiegyensúlyozottságát; a változatos élőlények jelentik az élelmünket, gyógyszereink javát, stb. A legtöbb ember ugyan tisztában van azzal, hogy életünk, anyagi jólétünk fenntartása elképzelhetetlen a biológiai sokféleség megőrzése nélkül, mégis a rövidtávú egyéni, vagy csoport érdekek a legtöbbször felülírják az emberiség hosszú távú létezésének elemi érdekét. Értékeinket pazarló viselkedésünk oka nem föltétlenül a szükségleteink, sokkal inkább igényeink kielégítése. Hiányzik a bölcs előrelátás, mivel előrébb valónak tartjuk a használatból származó közvetlen előnyöket, mint a jövőnket sújtó hátrányok kiküszöbölését. Az ökológiai rendszerek szolgáltatásainak csökkenése azonban rákényszerít bennünket a felelősebb gondolkodásra. A probléma megoldása nem vezet eredményre, ha csak pótlólagos, a károk kezelésére irányuló erőfeszítéseket hozunk. Erre figyelmeztet bennünket, hogy a riói konferencián immár több mint húsz éve elfogadott nemzetközi egyezmény a biológiai sokféleség védelmére, vagy az Európai Unió szándéka a biológiai sokféleség hanyatlásának megállítására, nem vezetett kézzelfogható eredményre, a kedvezőtlen változások folytatódnak. Jelentős dilemma megoldása előtt állunk, hiszen egyforma érdekünk kötődik a biológiai sokféleség használatához és megőrzéséhez. A használat és megőrzés egyensúlyát a fenntartható erőforrás-használat tudja biztosítani, azaz a jövőben csak a megújulás mértékén használhatjuk természeti erőforrásainkat. Mivel mai világunk mindent főleg anyagi értékek szerint mér, ezért egyre több olyan elképzelés születik, amely pénzben kívánja kifejezni az ökoszisztémák által nyújtott szolgáltatásokat, vagy meghatározni az egyes fajok értékét. A nemzetközi szervezetek és egyes kormányok a biológiai sokféleség védelmére eddig is fordítottak kisebbnagyobb összegeket, csakhogy a forrásokat abból a haszonból vonták el, amelynek az ára éppen a biodiverzitás pusztulása volt. Éppen ezért új finanszírozási megoldásokra van szükség, olyanokra, amelyek lehetőleg megelőzik a pusztulást, és nem az ejtett sebek utólagos gyógyítását célozzák. Módszerként már régebben felmerült a környezeti szemléletű adóreform, a zöld áruk piacának kialakítása, a pénzügyi kompenzációs mechanizmusok működtetése, erőforrás használati, vagy szennyezési jogok kereskedelmi rendszerének bevezetése, a környezetileg káros támogatások megszüntetése, vagy éppen az európai közös agrárpolitika zöldítése. E kiadvány átfogó képet kíván adni a biológiai sokféleség jelen finanszírozási rendszeréről, annak kritikájáról, valamint bemutat egy általunk javasolt finanszírozási eszközt. Dr. Farkas István, az MTVSZ ügyvezető elnöke

4 A biológiai sokféleség finanszírozása Tripolszky Sára 1. Bevezetés miért éri meg a természeti tőkébe fektetni? Az emberi élet és minden emberi tevékenység alapja a működőképes ökoszisztámák által biztosított javak és szolgáltatások. Ezek létfontosságúak a jólét fenntartásában, valamint a jövőbeli gazdasági és társadalmi fejlődéshez. Az ökoszisztémák működésének köszönhetőek az élelmiszerek, a víz, a fa, a levegő tisztulása, a talaj képződése vagy a beporzás. Az emberi tevékenységek azonban rombolják a biológiai sokféleséget és megváltoztatják az egészséges ökoszisztémák azon képességét, hogy a javak és szolgáltatások e széles körét nyújtani tudják. A tudósok előrejelzései szerint ha a világ népessége 2030-ig 8 milliárdra gyarapszik, az drámai élelmiszer-, víz- és energiahiányhoz fog vezetni. A természetes ökoszisztémák szolgáltatásainak elvesztése költséges alternatívákat tesz szükségessé. A természeti tőkénkbe való befektetés hosszú távon pénzt takarít meg, és fontos a jólétünk, illetve a hosszú távú fennmaradásunk szempontjából. Az ökoszisztémák javainak és szolgáltatásainak gazdasági értékét jobban kell tudatosítani a politikai döntéshozók és a széles nyilvánosság körében is. Ha most nem állítjuk meg a környezetrombolást, az emberiségnek a jövőben nagy árat kell majd fizetnie 1. A biológiai sokféleség és a természeti szolgáltatások megőrzése szempontjából fontos, hogy meglévő pénzügyi eszközeinket elsősorban a közpénzeket, például a nemzeti vagy ez EU forrásokat biodiverzitás szempontjából hasznosan vagy károsan használjuk-e fel, és mennyit fordítunk a természeti tőke megőrzésébe összességében. Elsődleges cél, hogy a közpénzeket csak olyan tevékenységekre, beruházásokra fordítsuk, amelyek nem károsak a biológiai sokféleségre. Jelenleg az uniós beruházások és nemzeti támogatások nagy része még mindig jelentős negatív hatást gyakorol az ökoszisztémákra. Az ilyen beruházások által okozott gazdasági kár (ha a természeti szolgáltatásokban beállt értékcsökkenést is figyelembe vesszük) sokkal nagyobb, mint a gazdasági haszon. Fontos lenne ezeknek a támogatásoknak az átalakítása úgy, hogy a támogatások döntő része a biológiai sokféleség és a természeti szolgáltatásokat megőrző, előmozdító, vagy azokat nem befolyásoló tevékenységekre jusson. Emellett a közvetlenül a természeti tőkébe való befektetésre rendelekezésre álló pénzügyi források nagysága sem elhanyagolható. Egyáltalán nem mindegy, hogy mikor és mennyit fektetünk be a fajok és élőhelyek, a természeti szolgáltatások megőrzésébe, a fenntartható mezőgazdaságba vagy zöld 1 Ökoszisztémák javai és szolgáltatásai. EU adatlap, szeptember

5 infrastruktúra beruházásokba. A bankbetétekhez hasonlóan a ma eszközölt befektetés itt is erősen meghatározza, hogy a jövőben mennyit tudunk visszaigényelni majd. Az elmúlt években megsokszorozódtak a természeti tőke pénzügyi értékelésére irányuló nemzetközi kutatások. Ennek köszönhetően ma már sokkal többet tudunk a természetes ökoszisztémák és az általuk nyújtott szolgáltatások pénzben kifejezhető értékéről. Arról is bővebb ismeretekkel rendelkezünk, hogy milyen pénzügyi következményei lehetnek ha a befektetések elmaradnak és a természeti szolgáltatásokat elveszítjük. A TEEB jelentés: A The Economics of Ecosystems and Biodiversity (TEEB, a biodiverzitás és ökoszisztémák gazdaságtana) című projekt egy G8+5 által életrehívott, és az EU és ENSZ által is támogatott kezdeményezés, amely tulajdonképpen az első kísérlet arra, hogy felmérjék az ökoszisztémák gazdasági értékét. A tanulmányban több ezer eddig készült jelentés eredményét, metodológiáját, irányelvét és példáit gyűjtötték össze. Megdöbbentő adat, hogy ha az üzleti döntéseinken nem változtatunk, akkor ig minden évben 2 és 4,5 milliárd dollár értékének megfelelő pénz vész el a természet rongálása miatt, csak az erdők kivágásával. A kutatásokból a következő következtetések rajzolódnak ki: Mind nemzetközi, mind EU szinten elmondható, hogy a természeti szolgáltatások pénzben kifejezhető értéke igen magas. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak az emberi, technológiai módszerekkel történő helyettesítése (például egy folyó természetes víztisztító képességét szennyvíztisztítóval helyettesíteni) nagyságrendekkel többe kerül, mint az ökoszisztémák egészséges működésének fenntartása. Ha az ökoszisztémák által biztosított szolgáltatások teljes körét beszámítjuk, akkor az ökoszisztémák megőrzésébe és helyreállításába befektetni kifizetődő befektetés, például ha az élelmiszerbiztonság, víztisztítás, vidékfejlesztés, városfejlesztés, klímaváltozás területén kívánjuk elérni céljainkat. A természeti tőkébe való befektetések megtérülési aránya igen kedvező. Több EU kutatás azt mutatta ki, hogy a védett területekbe, természeti értékekbe történő befektetés hétszeres, vagy ennél sokkal magasabb hasznot is hozhat. A természeti tőkébe való befektetés (pl. zöld infrastruktúra) ugyanúgy képes munkahelyeket teremteni és jövedelmet generálni, mint más, szokványos befektetés. A természeti tőkébe való befektetés elmaradása súlyos pénzügyi következményekkel jár a jövőben.

6 Néhány gazdasági adat a biológiai sokféleséggel kapcsolatban: 7 % Az EU-ban a munkahelyek 7%-a, a fejlődő országokban a munkahelyek 35%-a függ közvetlenül a természeti szolgáltatásoktól 15 A beporzás értéke Európában milliárd 4.5 A holland Natura 2000 területek által biztosított természeti szolgáltatások összértéke évente milliárd 29,000 Ennyi munkahelyet teremtene, ha 1 milliárd Euró uniós támogatást fektetnénk a Natura 2000 hálózat fenntartásába. Ugyanennek az összegnek a mezőgazdasági támogatás formájában történő elosztása csak munkahelyet teremt 2 2,236 egykori árterület helyreállítása az Alsó-Duna szakaszon 50 millió Euróba kerülne és 112 millió km2 Euró hasznot hozna 1 trillió Ennyibe fog kerülni évente az EU-nak 2050-ben, ha nem sikerül megállítani a biológiai sokféleség és a természeti szolgáltatások csökkenését 3 Az korábban is világos volt, hogy a természet megőrzésére áldozni szükséges. A fenti kutatások azonban rávilágítottak arra, hogy nem csak szükséges és hasznos, de gazdasági szempontól is kifizetődő a természeti tőkébe való beruházás. Az ilyen típusú beruházások hosszú távon teremtenek munkahelyeket, bevételt a helyi gazdaságban és biztosítják azokat a természeti szolgáltatásokat a társadalom számára, amelyek a jólét és a gazdasági növekedés alapját képezik. 2. Biodiverzitás finanszírozás az Európai Unióban és Magyarországon 2.1. EU Biodiverzitás Stratégia Az EU környezetvédelmi miniszterei 2010-ben célul tűzték ki, hogy a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlását 2020-ig meg kell állítani az Európai Unióban, és azokat a lehetőségek keretein belül helyre kell állítani, valamint fokozni kell a biológiai sokféleség globális csökkenésének megelőzéséhez való uniós hozzájárulást. E fő célkitűzés megvalósítása érdekében 2011-ben az Európai Bizottság közzé tette az EU 2020-ig szóló Biodiverzitás Stratégiáját 4, amely 6 konkrét célt és az ezek végrehajtására irányuló 20 akciót tartalmaz. A stratégia felhívja a figyelmet: A biológiai sokféleségre szánt, meglévő (uniós és nemzeti) pénzeszközök jobb felhasználására és elosztására A rendelkezésre álló források ésszerűsítésére és a különböző finanszírozási források többek között a mezőgazdaságra és a vidékfejlesztésre, a halászatra, a regionális politikára és az éghajlatváltozásra szánt finanszírozás járulékos előnyeinek maximalizálására 2 Daly E., Pieterse M., Medhurst J. A zöld munkahelyteremtés lehetőségeinek értékelése a következő többéves pénzügyi időszakban. (Evaluating the Potential for Green Jobs in the Next Multi-annual Financial Framework), GHK jelentés, L. Braat, ibid: Amennyiben az EU nem képes megállítani a biodiverzitás csökkenését, az éves költség 2050-re eléri az 1 trillió eurót 4 Európai Bizottság. Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia május

7 A finanszírozási források diverzifikálására és fokozatos emelésére (például innovatív finanszírozási mechanizmusok és zöld infrastruktúra alkalmazására) A Stratégia kéri a tagállamoktól többéves Natura 2000 intézkedési terv felvázolását és a Natura 2000 hálózat teljes körű finanszírozását. Az Európai Tanács 2011-ben megerősítette a Stratégiát, és kiemelte elsősorban a Natura 2000 hálózat fenntartásához szükséges megfelelő és rendszeres források biztosítását, valamint a Natura 2000 finanszírozási tervek fontosságát. Mindezekkel ellentétben a különböző nemzetközi vagy nemzeti biodiverzitás célkitűzések (pl. Aichi célkitűzések, EU Biodiverzitás célkitűzés) végrehajtására rendelkezésre álló állami, vagy közösségi - források messze elmaradnak a valós finanszírozási igény mögött. Pl. a Natura 2000 hálózat 6 milliád becsült éves költségnek az uniós források csak 10, maximum 20%-át fedezik 5, a nemzeti forrásokról pedig még adat sem áll rendelkezésre. A Natura 2000 hálózat számokban Magyarország EU Natura 2000 területek száma ,000 Szárazföldi Natura 2000 területek nagysága (km²) 19, ,150 Tengeri Natura 2000 területek nagysága (km²) 0 198,760 km² Szárazföldi területek aránya az ország/unió területéhez viszonyítva Ca.21% Ca. 18% Területek kezelésének összköltsége n.a Mrd.Ft/év Területek által biztosított pénzben kifejezhető haszon* n.a 200 és 300 milliárd/év között (az EU GDP 1.7%-2.5%-a 7 ) Az EU alapok által finanszírozott Natura 2000 költségek aránya a szükséges befektetéshez mérve n.a 10- (max. 20)% 8 *ez a becslés magában foglalja a következı értékeket: szén megkötése és tárolása a hálózaton belül, vízellátás és -tisztítás, természeti veszélyek megelızése, idegenforgalmi bevételek és pihenés értéke. Mivel az ökoszisztéma-szolgáltatásoknak csak egy része szerepel, a valós összérték valószínőleg lényegesen magasabb. A befektetések megtérülése, időtállósága és társadalmi hasznossága kiemelten fontos szempont kell, hogy legyen a közpénzek elosztásánál a gazdasági válsággal küzdő Magyarország és Európa számára. Hamarosan Magyarország is bizonyíthatja elkötelezettségét a vállalt természetvédelmi célkitűzések betartása és az állampolgárainak jól-léte szempontjából alapvető természeti szolgáltatások megőrzése terén, amikor majd a következő uniós költségvetési periódus támogatásainak felhasználásáról dönt. A 2013 utáni fejlesztési tervek és támogatási szempontrendszerek kidolgozásában központi szerepet kell játszania a természeti szolgáltatások megőrzésének. Hiszen miként lehetne a fenti adatok tükrében gazdaságilag hitelt érdemlően igazolni, hogy tönkretesszük azon szolgáltatásokat, melyeket a természet teljesen ingyen nyújt számunkra és végső soron a testi-lelki egészségünk, túlélésünk múlik rajta? 9 5 Ez egy becsült érték. Mivel a Natura 2000-re elköltött pénzeket nem követik nyomon az uniós források elköltésénél, ezért rendkívül nehéz megállapítani, hogy valójában mennyit is költenek a tagállamok az uniós ökológiai hálózatra. A nemzeti forrásokról nem áll rendelkezésre hozzávetőleges adat sem. 6 Egyenlő a teljes EU költségvetés 4%-ával, vagy 1 /EU állampolgár/hónap 7 NGO becslés 8 Kettunen et al. A Natura 2000 közös finanszírozására vonatkozó EU finanszírozási eszköz értékelése. (Assessment of the Natura 2000 cofinancing arrangements of the EU financing instrument) Hajdu Klára, CEEweb a Biológiai Sokféleségért Egyesület

8 2.2. EU Alapok A környezetvédelemi és éghajlatváltozáshoz kacsolódó intézkedések támogatását az Európai Bizottság javaslata alapján nem egy elkülönült alap segítségével oldják meg, hanem minden főbb pénzügyi alapba és eszközbe integrálták ezeket a célkitűzéseket. Ezért minden EU alapnak hozzá kell járulnia az EU környezetvédelemi és éghajlatváltozás terén tett célkitűzéseihez, ezek között a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma szolgáltatások csökkenésének megállításához is. Kohéziós Alapok Az EU Kohéziós politikájának 10 fő célkitűzése az EU 2020 Stratégiával 11 összhangban a növekedés előmozdítása, munkahelyek teremtése és a az EU régiói közötti gazdasági különbség csökkentése és 2020 között... milliárd Euró (... Ft) áll majd rendelkezésre a három kohéziós alap az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA) és a Kohéziós Alap keretében. Ez az EU költségvetésének csaknem harmada. Ennek az összegnek nagy része, közel 70% jut a kevésbé fejlett régióknak, amelybe Magyarországon a központi régión kívül minden régió beletartozik. Magyarország. milliard Forintban részesül ezekból az Alapokból 2014 és 2020 között. A kohéziós alapok jelentős negatív hatást gyakorolnak az élővilágra, például autópályaépítés és más nagyméretű infrastruktúra beruházások miatt, amelyek nagyban hozzájárul az élőhelyek károsodásához, fragmentálódásához. Ezeknek a negatív hatásoknak a csökkentése elvileg lehetséges szigorúbb környezetvédelmi követelményrendszer betartásával és a projektek megfelelő kiválasztásával. Összességében elmondható, hogy a kozéziós alapok méretüknél és sokrétűségüknél fogva viszont jó lehetőséget nyújthatnak a természeti tőkébe való befektetésre. A jelenlegi finanszírozási periódus alatt, 335 nemzeti Operációs Program vizsgálata alapján, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból elvileg 2.7 milliárd állt rendelkezésre a biológiai sokféleségre és természetvédelemre, a Natura 2000-et is beleértve 12. A kohéziós alapok tehát eddig is támogatták a természeti tőkébe való befektetést, ezért számos jó példa létezik ilyen jellegű befektetésekre már a jelenlegi finainszírozási periódusból is 13. A források azonban nem lettek jól kihasználva, nagy felelősségünk van abban, hogy a következő periódusban a kohéziós forrásokat jobban kihasználjuk a biológiai sokféleség és ökoszisztémák érdekében. Jó hír, hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák megőrzésére, helyreállítására még többféle lehetőség nyílik majd a as időszakban (lásd alább). Azt azonban nem sikerült elérni, hogy a természeti tőkébe való befektetésre az Unió irányszámot fogadjon el, ezért az elfogadott rendelkezések tág mozgásteret adnak a tagállamoknak a pénzek elosztásában. Nagyon fontos, hogy az Kohéziós politika által 10 Kohéziós Politika Európai Bizottság. Európa 2020: Európai stratégia az intelligens, fenntartható és nem kirekesztő növekedésért (Europe 2020: A European Strategy for Smart, Sustainable and Inclusive Growth) március 12 Európai Bizottság. Életbiztosításunk, természeti tőkénk: az EU biodiverzitás stratégiája 2020-ig (Our life insurance, our natural capital: an EU biodiversity strategy to 2020'), 2011 május A következő kiadvány az eddigi természeti tőkébe fektetett kohéziós beruházásokról ad képet EU példákon keresztül: Zöld infrastruktúra: az emberek és a természet javát egyaránt szolgáló fenntartható befektetések. (Green Infrastructure: Sustainable Investments for the Benefit of Both People and Nature, Surf nature, március

9 adott lehetőségek a hazai rendelkezésekbe is átkerüljenek és a megfelelő nagyságú forrásokat ezekhez hozzárendeljék. A természeti tőkébe való befektetés kapcsán a tagállamok dönthetnek úgy hogy ezt a lehetőséget megnyitják, de úgy is, hogy nem. Fontos, hogy Magyarország megnyissa ezt a lehetőséget, akkor is, ha ez a típusú befektetés ma még nem mindnapos itthon. A jelenlegi támogatási periódusnak az a tapasztalata, hogy a legtöbb lehetőség pont a nemzeti programozás során veszett el. Ha a hazai rendelkezésekben a kapukat nyitva hagyják az ökoszisztémás beruházások előtt, akkor is szükség van még az ilyen jellegű befektetések tudatos támogatására, mivel a kohéziós források ilyen célú felhasználása újszerű megközelítést igényel. Szükséges egy széles pályázói kör megfelelő tájékoztatása, képzése, szakértők rendelkezésre állása, és a megfelelő partnerek összekapcsolása, illetve az integrált gondolkodás és projekttervezés. Amennyiben ez a tudatos támogatás nem realizálódik, félő, hogy a kohéziós alapokban rejlő lehetőségek nem lesznek kihasználva. Az alapok 11 tematikus területet és ezek alatt számos prioritás befektetési területet határoznak meg. A 11 tematikus területből az alábbi kettő ad lehetőséget a természeti tőkébe való befektetésre (a további 9 tematikus terület nem releváns a természeti tőke szempontjából): 1. az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, valamint a kockázatok megelőzésének és kezelésének elősegítése: a. az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló célzott beruházás támogatása b. egyedi kockázatok kezelésére, a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség biztosítására és katasztrófavédelmi rendszerek kifejlesztésére irányuló beruházások elősegítése; 2. a környezetvédelem és a erőforráshatékonyság támogatása az alábbiak segítségével a. a biológiai sokféleség megóvása, illetve helyreállítása, talajvédelem és az ökoszisztémaszolgáltatások elősegítése, ideértve a NATURA 2000-t és a zöld infrastruktúrákat is; Ezek a prioritások például a következő típusú projekteket teszik lehetővé: természetvédelmi befektetések (Natura 2000 és védett területek infrastruktúrája, kezelési tervei, természetközeli turizmus, helyi termékek fejlesztése) ökoszisztéma szolgáltatások helyreállítását, megerősítését célzó, jelentős természeti infrastruktúrát létesítő nagyberuházások (ún. zöld infrastruktúra beruházások) természeti rendszerek megerősítése a klímaváltozás elleni védelemben, ökoszisztéma alapú klímavédelem ökoszisztéma alapú kármérséklési, kármegelőzési beruházások (természeti károk ellen)

10 Közös agrárpolitika (KAP) A közös agrárpolitika (KAP) az Európai Unió agrárpolitikája. Fő célja biztosítani a tisztességes életszínvonalat a gazdálkodók számára; a biztonságos, elérhető árú élelmiszer-ellátást a fogyasztók számára; illetve a kiegyensúlyozott vidékfejlesztés feltételeit megteremteni. A KAP kifizetéseknek 3 különböző módja van: Jövedelemtámogatás mezőgazdasági termelők számára közvetlen kifizetések formájában, melynek feltétele a szabványoknak való megfelelés az élelmiszer-biztonság, a környezetvédelem és az állategészségügy területén. Ezeket a kifizetéseket teljes egészében finanszírozza az EU, és a KAP költségvetésének 70%-át teszik ki. Vidékfejlesztés a gazdaságokat modernizáló és versenyképességi intézkedések, a környezet védelme, és a vidéki közösségek fejlesztése. A kifizetések egy részét a tagországok finanszírozzák. Ezek a támogatások a KAP költségvetés mintegy 20%-át teszik ki. Piaci támogatás - például amikor a rossz időjárás destabilizálja a piacokat. Ezek a kifizetések a KAP költségvetésének kevesebb, mint 10%-át teszik ki től a jelenlegi KAP erőteljes reformja volt tervbe véve, annak érdekében hogy az adófizetők által finanszírozott kifizetésekért cserébe a gazdálkodók ne csak termeljenek, hanem a társadalom számára hasznos környezeti és szociális célok eléréséhez is hozzájáruljanak, azaz közjavakat termeljenek. Sajnos ez a törekvés teljesen elbukott, a jelenlegi KAP reform nem jelent előrelépést hanem a status quo megőrzését, egy a természetre rendkívül káros mezőgazdasági gyakorlat bebetonozását szolgálja majd között. Az eredeti reform célok szerint a KAP kifizetések nagy részét kitevő közvetlen kifizetések 30%-át három alapvető környezeti intézkedés betartásához kötötték volna, amely minden gazdálkodóra nézve kötelező lett volna (az első pillér zöldítése). Sajnos az intézkedéseket nagyban felhigították és a megművelt területek nagy részét mentesítették az intézkedések alól. Ennek megfelelően a következő intézkedések vonatkoznak a gazdálkodókra majd: 1. pillér zöldítése intézkedések - eredeti elképzelések állandó legelők fenntartása a növénytermesztés diverzifikálása: minden farmon legalább három szántóföldi növény termesztése kötelező, melyek közül kettőt legalább 5-5 százalékon kell elvetni, a harmadikat pedig nem lehet 70%-nál nagyobb területen termelni. "ökológiai fókuszterületek" kialakítása a farm legalább 7%-án az ökológiai szolgáltatások fenntartása érdekében 1. pillér zöldítése intézkedések - megvalósuló elképzelések A legelők birtok szintjén történő szigorú védelme helyett lehetőség van a regionális vagy nemzeti szinten történő védelemre. A Natura 2000 legelőterületek szigorú védelmét biztosították. A 10 ha alatti birtokok teljesen mentesülnek között csak kétféle növényt kell termeszteni. 30 ha fölött három félét, amiből az egyik a terület 75%- án vethető. A farm területének 5%-án. Jelentős ökológiai szolgáltatásokat nem folyósító nitrogénfixáló növénytermesztés és rövid vágásfordulójú faültetvény telepítés is megengedett. Mentesítések mértéke Minden 30 ha alatti birtok, azaz a mezőgazdaságra alkalmas területek 46%, azaz a farmok 94 % Minden 15 ha alatti birtok, azaz a mezőgazdaságra alkalmas területek 35,5%-a, és a farmok 89%-a mentesül. További mentesülések is vannak Például, a nagy erdőterületekkel rendelkező tagországoknak, az olyan birtokoknak, amelyeknek 75%-a legelő, stb.

11 A KAP zöldítésének további gyenge pontjai: a gazdálkodóknak lehetőségük van a gazdálkodási tevékenységüket mint egyenértékűt minősíttetni egy meghatározott egyenértékű intézkedési lista alapján. Ez tovább gyengítheti az első pilléres zöldítés hatékonyságát, illetve további félreértésekre, adminisztratív hibákra és kibúvókra ad okot, amellett, hogy a végrehajtást komplikálja. a zöldítés végre nem hajtása csak a zöldítéstől függő pénzek egy részének az elvesztésével jár (a zöldítéstől függő pénzek teljes elvesztése helyett), illetve a pénzek visszatartását csak többéves végre nem hajtás után foganatosítják. az intézkedések egy része már kötelező más uniós törvények (pl. A Natura 2000 legelőterületek szigorú védelme az Élőhelyvédelmi Irányelv alatt), vagy kötelező volt egyes nemzeti törvények alapján. Ezekben az esetekben a mostani javaslat visszalépést jelent, mert a korábbi általános érvény helyett sokan mentesülnek. A zöldítésre hivatkozva a korábban elért, a második pillérre vonatkozó kötelező környezeti kitételeket is számos feltétellel lazították. Eddig a második pillérnek legalább 25%-át agrárkörnyezetvédelemre kellett költeni minden tagállamban. Bár az agrár-környezetvédelemi intézkedések hatékonysága megkérdőjelezhető volt, mégis ez jelentette a KAP legfontosabb környezeti hozadékát. Most ez alatt a pillér alatt is lehetőség lesz olyan intézkedéseket támogatni,amelyek a versenyképességet és nem a környezetet támogatják. Ez jelentős visszalépés az eddig kivívott környezeti lehetőségek tekintetében. Az Európai Bizottság további javaslata, hogy a kölcsönös megfeleltetés alatt a gazdálkodóknak kötelező legyen betartani a Víz keretirányelv és a Peszticid irányelv gazdálkodásban releváns intézkedéseit, szintén elbukott. Emiatt a gazdálkodók akkor is megkaphatják a kifizetéseket, ha ezeket a törvényeket nem tartják be, és például jelentősen hozzájárulnak a vizek szennyezéséhez vagy illegális vegyszereket használnak. Míg a törvény előtt minden más polgárhoz vagy céghez hasonlóan ők is felelősségre vonhatóak, a pénzeik kifizetését ez nem befolyásolja. A vizes élőhelyekre és szénben gazdag talajok megóvására javasolt új Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot intézkedés sem került be a kölcsönös megfeleltetés alá. Összessségében elmondható, hogy az új KAP reform nem jelent előrelépést a környezet és természetvédelem szempontjából, illetve nem világos, hogy a megvalósítás során a végeredmény nem visszalépés lesz-e. Az agrárterületeknek csaknem fele mentesül egy amúgy is rendkívül gyenge, felhigított (szinte jelentéktelen) zöldítés alól. A második pillér alatt eddig kivívott környezeti intézkedések tekintetében jelentős visszalépés történt. A kölcsönös megfeleltetésben nem történt előrelépés. Mindez rendkívül kétségessé teszi a KAP létjogosultságát egy gazdasági válsággal küzdő Európában, illetve a KAP-ra irányuló masszív kritika fényében.

12 LIFE Az EU integrációs megközelítése mellett vannak olyan, a környezetvédelmet és a biológiai sokféleség megőrzését célzó intézkedések, amelyek egyetlen más alapba sem integrálhatóak ésszerűen. Sok természetvédelmi intézkedés is ide tartozik, pl. amelyek a veszélyeztetett fajok megmentésére irányulnak. Ezeket az intézkedéseket az EU a LIFE alapból támogatja, mely az Unió környezeti alapja. A LIFE program általános célkitűzései: az erőforrás-hatékony, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes gazdaságra való átállás, a környezetminősége védelmének és javításának,valamint a biológiai sokféleség csökkenése megállításának és visszafordításának elősegítése; az uniós környezetvédelmi- és éghajlatpolitika, továbbá a kapcsolódó jogszabályok kidolgozásának, végrehajtásának és érvényesítésének javítása, valamint a környezet- és éghajlatvédelmi célkitűzések más uniós szakpolitikákba, illetve a köz- és a magánszféra gyakorlatába történő beillesztésének és érvényesítésének előmozdítása és ösztönzése, többek között ezek kapacitásának növelésével; jobb környezetvédelmi és éghajlat-politikai irányítás támogatása valamennyi szinten. Az éghajlatváltozáspolitikai intézkedések új ágát képezik a LIFE alapnak 2014-től, ez korábban nem volt része a programnak. A LIFE alap nagysága a időszakban.. milliard Euró lesz, amely az EU összköltségvetésének 0,32%. Ez nem jelent szignifikáns változást az előző időszakhoz képest, amikor a LIFE az uniós költségvetés 0,25%-a volt. Messze elmarad az uniós szakszervezetek, cégek, földhasználók, helyi és regionális hatóságok, turizmus és zöld civil szervezetek uniós érdekképviseletei által aláírt közös nyilatkozattól, amelyben a LIFE alap 1%-ra emelését követelték 15. Nem elégséges továbbá a Natura 2000 becsült költségeinek az arányosan a LIFE-ra eső részének fedezésére sem 16. Sajnos, minimálisan sem elég az Unió 2020-as biológiai sokféleség célkitűzésének eléréséhez. A LIFE két nagy komponensből áll EUR-t fordítanak a Környezetvédelem alprogramra, l EUR-t pedig az Éghajlat-politika alprogramra. A Környezetvédelem alprogramon belül a biológiai sokféleség védelmére kell fordítani a források 55%-át. A LIFE alapnak ezt a részét a tagországok főleg az EU Madár és Élőhelyvédelmi Irányelveinek (Natura 2000) megvalósítására fordítják, többek között: az uniós védett fajok populációinak védelme, növelése és élőhelyeik biztosítása az uniós védett élőhelyek megőrzésére, helyreállítására a Natura 2000 területek kezelésére, fenntartási tervek készítésére a biológiai sokféleséggel kapcsolatos ismeretek bővítése (természetvédelmi monitorozás) a természetvédelemmel kapcsolatos kommunikáció, ismeretterjesztés, tapasztalatcsere A 2014 utáni időszakban is ezek lesznek a LIFE biodiverzitás prioritása által támogatott intézkedések. A LIFE forrásai eddig éves pályázás útján, kisebb méretű projekt formájában kerültek elosztásra től lehetőség lesz nagyobb, ún. integrált projektek beadására is. Ezek olyan nagyprojektek, amelyek nem egy, vagy néhány Natura 2000 területre koncentrálnak, hanem egy egész régió vagy több együttműködő régió Natura 2000 területeit kezelik, érintik. Az integrált projektek fontos tulajdonsága, hogy nem csak a LIFE 15 Open letter to the European Council and the European Parliament. Give 1% for LIFE!, Arroyo, Alberto et.al.. Our Natural Capital: A Profitable Investment in Times of Crisis. WWF Report,

13 Alapra építenek, hanem azt alaptőkeként használva más EU alapok releváns forrásainak bevonását is elősegítik. A LIFE éghajlat-politika alprogram különösen az ökoszisztéma-alapú projekteket támogatja majd, meghagyva a technológiai alapú megközelítést a többi, erre alkalmasabb EU alapnak, melyek szintén hozzájárulnak az éghajlatpolitika megvalósításához. Mindenekelőtt olyan természetvédelmi projektek megvalósítására alkalmas tehát, melyek az éghajletvédelem és a biológiai sokféleség védelmét integráltan valósítják meg. 3. Innovatív finanszírozási mechanizmusok Az innovatív finanszírozási mechanizmusok (IFM ) olyan pénzügyi eszközöket, mechanizmusokat takar, melyek piaci alapon teremtenek forrásokat a biológiai sokféleség és ökoszisztémák megőrzéséhez. Az innovatív finanszírozási mechanizmusok elsősorban a magántőke és a privát szektor bevonásával működnek, de a közpénzek jobb mozgósítását is elősegíthetik. IFM megvalósítható regionálisan vagy nemzetközi együttműködés szintjén is. IMF-ra azért van szükség, mert a különböző nemzetközi vagy nemzeti biodiverzitás célkitűzések (pl. Aichi célkitűzések, EU Biodiverzitás célkitűzés) végrehajtására rendelkezésre álló állami és közösségi - források messze elmaradnak a valós finanszírozási igény mögött. Pl. az uniós védett területek, a Natura 2000 hálózat esetében a 6 milliárd becsült éves költségnek az uniós források csak 10, maximum 20%-át fedezik 17, a nemzeti forrásokról pedig még adat sem áll rendelkezésre. Ez csak egy példa, amely jól mutatja, hogy a biológiai sokféleség finanszírozására mindenütt a világon szűkösek a források. Az is nyilánvaló, hogy ez a finanszírozási rés rövid távon nem lesz áthidalható, sőt, a gazdasági válság miatt a kormányzati támogatás mértéke csökkent az elmúlt években. Így vetődik fel a magánszektor forrásainak mozgósítása és az állami források innovatív alkalmazásának ötlete. Mivel a cégek és vállalatok ma már sokkal nagyobb vagyonnal rendelkeznek mint az államok, ezért az innovatív finanszírozási mechanizmusokban elvileg nagyságrendekkel nagyobb lehetőséget tudnának teremteni a biodivezitás finanszírozására, mint a közpénzek. Az innovatív finanszírozási mechanizmusok azonban rengeteg kérdést is felvetnek. Az üzleti alapon működő vállalkozásokat a biolódiverzitás finanszírozásában gazdaságilag érdekeltté kell tenni, vagy jelentős marketing értéket kell látniuk a biodiverzitás finanszírozásában. Megkérdőjelezhető a piaci mechanizmusok alkalmazása egy olyan területen, ahol a védett értékeknek nagyon magas eszmei értéke van (a megléte önmagában is óriási érték), így morálisan nem engedhető meg, hogy rossz üzletet kössünk, és mondjuk ennek következtében egy faj vagy populáció léte veszélybe kerüljön. További kérdéseket vet fel, hogy mennyire hiteles az IFM erőltetése a kormányok részéről, ha azt tekintjük, hogy a biodiverzitásra fordítható közpénzek emelésének következetesen ellenállnak, vagy a természetvédelmi forrásokat a válságra hivatkozva csökentik Ez egy becsült érték. Mivel a Natura 2000-re elköltött pénzeket nem követik nyomon az uniós források elköltésénél, ezért rendkívül nehéz megállapítani, hogy valójában mennyit is költenek a tagállamok az uniós ökológiai hálózatra. A nemzeti forrásokról nem áll rendelkezésre hozzávetőleges adat sem. 18 A 2011-es, a válság miatti kormányzati költségcsökkentés aránytalanul érintette a környezetvéldelmi tárcát. Míg a Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetését összesen 10%-kal csökkentették, ezen belül a környezetvédelmi államtitkárságét 40%-kal. Az alapvető jogok biztosának jelentése az AJB-3069/2012. számú ügyben, Prof. Dr. Szabó Máté sk november

14 Nemzetközi fórumokon (elsősorban az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezmény (CBD) keretein belül) jelenleg aktív eszmecsere folyik az IFM-ről. A CBD részes felei most dolgoznak egy olyan kritériumrendszer kialakításán, amelynek megfelelve a negatív hatások talán kiküszöbölhetőek, illetve világossá válik, hogy melyek a leginkább kockázatmentes és hatékony IFM-ek 19. Amennyiben ez a folyamat sikeresen lezárul, akkor a következő években az IFM erőteljes térnyerése lehetséges. Ebben a kiadványban azt a hat IFM-et mutatjuk be, amelyeket jelenleg is tárgyalnak a CBD keretein belül. Fizetség az ökoszisztéma-szolgáltatásokért / Payment for Ecosystem Services (PES) Ebben az esetben egy ökoszisztéma-szolgáltatás olyan fontos a szolgáltatás használójának (közösségnek, vállalaltnak), hogy az finanszírozza a szolgáltatást biztosító ökoszisztéma fenntartható használatát az ökoszisztémát birtokló vagy fenntartó, megművelő közösségek felé. A klasszikus példa a Vittel esete. A Vittel cég ásványvizeket gyárt, ezért nagyon fontos a kinyert ásványvíz minősége. A 80 évek végén a francia cég azt vette észre, hogy a vízgyűjtő területein folyó mezőgazdálkodban használt nitrátok és peszticidek egyre nagyobb mértékben vannak jelen a vizeikben. Az esetleges leminősítést elkerülendő átfogó programot indítottak 5000 ha vízgyűjtő területen azzal a céllal, hogy 40 mg/literről 10 mg/literre csökkentsék a nitráttartalmat, illetve a peszticideket teljesen kiküszöböljék a vizeikből. A Vittel megvásárolta az agrárterületek nagy részét, majd azt fenntartható, vegyszermentes gazdálkodási feltételek között használatra visszaadta a gazdálkodóknak. A Vittel jelenleg is évi 228 EUR-t fizet hektáronként minden gazdálkodónak a gazdálkodási feltételek betartásáért, illetve egyéb módokon (tanácsadás, stb.) is támogatja a gazdálkodást. A program literenként 0,15 Euro cent költséggel járt eddig a cégnek, illetve összesen 15 millió Eurót fordítottak erre a célra. Az ilyen közvetlen tranzakció azonban ritka, mert az ok-okozati összefüggések ritkán ennyire egyértelműek, és legtöbbször az érdekelt felek, csoportok sem ilyen jól körülhatárolhatóak (pl. sokkal több a résztvevő). Biodiverzitás kárpótlás rendszerek (Biodiversity offsets) A biodiverzitás kárpótlás rendszereknél a cél az, hogy egy nagyobb rendszeren belül (pl. régiós vagy országos szinten) a biodiverzitás mértéke ne csökkenjen, vagy a folyamat végén akár pozitív is legyen a biodiverzitás mérleg (no net loss). Ez úgy érhető el, hogy egy adott helyen megvalósuló biodiverzitás csökkenést egy másik helyen megfelelő intézkedésekkel kárpótolják. A helyreállításnak elvileg a biodiverzitás minden komponensére (fajgazdagság, állománynagyság, genetikai diverzitás, természet által biztosított szocio-kultúrális szolgáltatások, stb.) ki kell terjednie. A biodiverzitás kárpótlás a szennyező fizet elv gyakorlati megvalósulásán alapul. Emiatt elsősorban csak kiegészítő eszköz lehet az egyéb biodiverzitás finanszírozási mechanizmusok mellett vagy más eszközökkel kombinációban. A biodiverzitás kárpótlás projektek esetében követni kell a kárpótlási hierarchiát: a beruházónak először is bizonyítania kell, hogy az általa létesítendő beruházás által okozta kár nem kerülhető el, nincs reális alternatíva (pl. nem lehet a gyárat máshol felépíteni). Ezután mindent meg kell tennie, hogy a kárt 19 Ituarte-Lima, C., M.,Schultz, T. Hahn and S. Cornell. Biztosítékok és vezérelvek a biodiverzitás finanszírozásának nagyobb léptékre váltásához (Safeguards for scaling-up biodiversity financing and possible guiding principles. Discussion Paper.) március

15 minimalizálja, enyhítse. Harmadsorban pedig kárpótló intézkedéseket kell tennie az okozott el nem kerülhető károkért cserébe, azokkal azonos nagyságrendben. Az Amerikai Egyesült Államokban a Vizes élőhely bank az USA Tiszta víz törvényében foglaltak alaján működik. A beruházónak a Vizes élőhely bank Felülbíráló Bizottsága felé kell bizonyítania, hogy az általa létesítendő beruházás okozta kár nem kerülhető el. A kárenyhítés után kárpótló intézkedéseket kell tennie az okozott el nem kerülhető károkért. A károsodott, vagy megszűnt vizes élőhelyért (tó, mocsár stb.) cserébe a Testület által meghatározott területen egy másik vizes élőhelyet kell megvédeni, fejleszteni vagy helyreállítani. A beruházó saját maga is elvégezheti a helyreállítási munkálatokat, de általában egy erre szakosodott kárpótlási bankot bíznak meg. A kárpótlási banknak engedélye van vizes élőhelyek kialakítására vagy helyreállítására, és az ennek megfelelő kárpótlási kreditek árusítására. Továbbá, a beruházó dönthet úgy is, hogy a meghatározott díjat egyszerűen befizeti a Hadi Mérnökök Testületének, aki az intézkedések kivitelezését a megfelelő állami vagy non-profit szervezetre bízza. A Vizes élőhely bank rendszer intézményi szempontból jól működik: egy egész új, erre szakosodott szektor létrejöttét eredményezte, és sok kárpótló intézkedés valósul meg. A rendszer kritikusai szerint viszont a valódi célt, a biológiai sokfélség megőrzését nem érték el, mert csökkent a valódi alternatívák keresése iránti igényt. A hatáság szinte automatikusan engedélyezi a kárpótlást olyan esetben is, ahol pedig elkerülhető lenne a károkozás, hiszen számukra sokkal könnyebb kárpótlást kérni, mint nemet mondani. A kárpótló intézkedéseknek viszont csak 20%-a sikeres, tehát csak egy kis százalékban sikerül valóban helyreállítani a biológiai sokféleség eredeti mértékét. Úgy tűnik tehát, hogy a biodiverzitás kárpótlásnak ez a formája nem éri el az eredeti célt, a nulla netto veszteséget. 20 Az EU-ban a beruházó számára a kárenyhítési hierarchia betartása különböző uniós törvényekben van előírva (például az Élőhelyvédelmi Irányelvben, a Környezeti hatásvizsgálati és a Stratégiai környezeti vizsgálati irányelvekben), de nem működik biodiverzitás bank- és kredit-rendszer, amely a regionális szintű csereberét egyszerűsítené. Fiskális környezeti reform (Environmental fiscal reforms) A fiskális környezeti reform a munka megadóztatása helyett a környezethasználat megadóztatását hírdeti, amelyet a környezetre káros támogatások reformja vagy megszüntetése egészít ki. A környezetvédelmi adók ésszerű alkalmazása a természeti erőforrás használat és a szennyezés csökkentését eredményezheti. Emellett ösztönzi a technológiai innovációt, hozzájárulhat a költségvetési konszolidációhoz, a környezetbarát gazdaság, a versenyképesség fokozásához, a minőségi munkahelyteremtéshez és az munkát terhelő adó csökkentéséhez. A fiskális környezeti reform kiterjesztésére igen nagy lehetőség van Európában és Magyarországon is. Ezt felismerve az Unió 2020-ig terjedő átfogó gazdasági stratégiája 21 is ösztönzi a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a fiskális reform előmozdítása terén. Az uniós környezetvédelmi miniszterek 2010-es határozatukban támogatták a biológiai sokféleségre káros támogatások reformját 22. Mivel jelenleg az egyes 20 ten Kate, Kerry, J. Bishop and R. Bayon. Biodiversity Offsets: Views, Experience and the Business Case november 21 Europa 2020 weboldal Az Európa Tanács következtetései a biodiverzitás kapcsán, a 2010 utáni időszakra (EU Council Conclusions on Biodiversity post-2010)

16 szektorok és szereplők gazdaságilag érdekeltek ezeknek a támogatásoknak a fenntartásában, ezért erős kormányzati szerepvállallásra lenne szükség az adók és kedvezmények zöld reformjához. Zöld termékek piaca (Markets for green products) Ökológiai lábnyomunkat nagyban befolyásolja, hogy mely termékeket és szolgáltatásokat választjuk, mint fogyasztók. A zöld (azaz kisebb környezeti lábnyommal rendelkező) termékek iránti igény egyértelműen növekszik. Az Egyesült Királyság Üzleti, Innováció és Képességek Minisztériuma az alacsony szén-dioxid kibocsátású termékek és szolgáltatások globális piacát 4.2 trillió eurónyira becsülte 2012-ben 23. A biogazdálkodásra használt földek nagysága 2000 és 2011 között megkétszereződött az EU-ban (5-ről 10%-ra nőtt) 24. A zöld termékek piacának megteremtése, kiszélesítése hozzájárulhat ahhoz, hogy ezen termékek fogyasztása nőjön, ami hozzájárul az erőforrások és a természeti tőke megóvásához. A zöld piacot erősítő intézkedések pl. a zöld védjegyek, energiatanusítványok, adókedvezmények, támogatások, kampányok, de a termékek nemzetközi piacának megteremtése is. Az Európai Unió most készíti elő a Zöld Termékek Egységes Piacát 25, amelynek legfőbb célja, hogy a termékeknek egységes feltételeknek feleljenek meg az Unió egészében, és ne kelljen minden országban más, eltérő szabvány szerinti tanusítványt beszerezni. Mindazonáltal a piaci kereslet változása érzékenyen befolyásolhatja a zöld termékek iránti keresletet, és így a pozitív környezeti hatás mértékét is. A biodiverzitás finanszírozása a nemzetközi fejlesztésen keresztül (Biodiversity in international development finance) Itt arról van szó, hogy hogyan lehet a nemzetközi fejlesztésre fordított forrásokat jobban felhasználni a biodiverzitás megőrzése érdekében. A hivatalos fejlesztési segítségnyújtás (Official Development Assistance ODA) keretében Magyarország Nemzeti Összjövedelmének (Gross National Income, GNI) 0.1%-át, azaz 27 milliárd forintot fordított fejlődő országok megsegítésére 2012-ben 26. Ezek a források jó lehetőséget biztosítanak arra, hogy a fejlettebb országok a fejlődő országokban elősegítsék a pozitív folyamatokat. El kell érni, hogy a fejlődő országokba áramló pénz nagyobb részét fektessék a természeti tőkébe; felül kell vizsgálni a biodiverzitásra káros nemzetközi támogatásokat; és minden egyéb fejlesztési forrásból megvalósuló befektetésnél meg kell vizsgálni, hogy a pénzek legalábbis ne okozzanak kárt a biológiai sokféleségben az adott országban. 23 Zöld termékek közös piaca: Tények és adatok (Single Market Green Products: Facts and Figures) 24 Willer, Helga, et. al. Az organikus élelmiszerek európai piaca ( The European Market for Organic Food.) 25 Zöld termékek közös piaca kezdveményezés (Single Market for Green Products Initiative) 26 Netto hivatalos Fejlesztési támogatás a DAC és egyéb támogatóktól 2012-ben. OECD statisztika (Net official Development assistance from DAC and Other Donors in

17 Ez azért is fontos, mert a természeti tőke a teljes vagyon egynegyedét teszi ki az alacsony jövedelmű országokban 27. Ezekben az országokban a gazdaság sokkal inkább függ az ökoszisztéma szolgáltatások meglététől és működésétől, mint a fejlett országokban (pl. többen élnek önfenntartó mezőgazdaságból). A biológiai sokféleség és az ökoszisztéma szolgáltatások megtartása itt a gazdaság és sokmillió szegény ember megélhetésének az alapja, ezért ezek elvesztése sokkal nagyobb gazdasági károkat okozna, mint a fejlett országokban. Biodiverzitás és klímavédelem együttes finanszírozása (Biodiversity in climate change funding) Hogyan üthetünk két legyet egy csapásra: vagyis hogyan lehet a klímavédelemre rendelkezésre álló forrásokat úgy felhasználni, hogy az a biológiai sokféleség és ökoszisztémák védelmét is segítse egyben. Az ökoszisztémáknak nagyon fontos szerepük van az éghajlat alakításában. Például a lápok és mocsarak (Észak-Európában de Dél-Kelet-Ázsiában) hatalmas mennyiségű szén-dioxidot tárolnak. A mocsarak védelmével hatékonyan hozzá lehet járulni mind a mocsarak különleges élővilágának megőrzéséhez, mind a klíma védelméhez. Ugyanígy dupla nyereség adódik abból, ha például egy klímavédelem céljából kialakított erdővédelmi területet olyan helyen létesítenek, ahol amúgy a biológiai sokféleség is jelentős. A fenntartható mezőgazdasági módszerek támogatása is hozzájárulhat mind a klíma védelméhez, mind a természeti értékek megőrzéséhez. A biodiverzitás és klímavédelem együttes finanszírozására jó példa az innovatív REDD+ (Reducing Emissions from Deforestation and forest Degradation, Erdőirtásból és az erdőpusztulásból származó kibocsátások csökkentése ) mechanizmus. Különböző becslések szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20%-ért a globális erdőirtás, illetve az erdőpusztulás a felelős. Ez nagyjából megegyezik azzal a károsanyag kibocsátással, amit a közlekedési szektor termel a világon. A REDD az erdők védelmét igyekszik összetett és koherens nemzetközi rendszerbe foglalni. A REDD keretében a fejlett országok fizetnek a fejlődő országoknak azért, hogy ne irtsák ki az erdeiket, illetve megállítsák az erdők pusztulását. Az élő erdő jobb erdő, mint a halott erdő. A kibővített REDD+ alatt az erdők fenntartható használata, az erdővédelem és az erdőtelepítés is finanszírozhatóvá vált. Ez a mechanizmus azért kecsegtető, mert viszonylag kis ráfordítással lehet klímavédelmi célokat elérni. A megőrzött erdők pedig nagyban hozzájárulnak a biológiai sokféleség védelméhez és nagyértékű, életfontosságú ökológiai szolgáltatást nyújtanak a helyi lakosságnak is. 27 Információ az innovatív finanszírozási mechanizmusokról. OECD (Information concerning Innovative Financial Mechanisms)

18 A biodiverzitás finanszírozásának kritikája Dr. Gyulai Iván 1. Szükséges-e finanszírozni a biológiai sokféleséget? A biológiai sokféleség aktuális helyzete egy környezeti állapotjelző, vagyis egy indikátor, amely jelzi, hogy a környezet változik. A környezet persze állandóan változik, de nem mindegy, a változások sebessége és mértéke. A változások sebessége fontos, hogy kellő idő álljon rendelkezésre a környezeti változásokhoz való alkalmazkodáshoz, a mértéke pedig lényeges, hogy a környezet változása ne haladja meg alrendszereinek rugalmasságát. A biodiverzitás, mint környezeti állapotjelző a környezetet érő terhelések függvénye. A környezetet érő terhelések egyrészt természetes eredetűek, másrészt ember által létrehozottak. Mivel a természetes és ember által létrehozott terhelések együtt fejtik ki a hatásukat, ezért rendkívül nehéz értelmezni, hogy melyiknek milyen a súlya a változásokban. Vagyis az a biztos, ha az ember minimalizálja az általa okozott környezeti terheléseket, arra a szintre, amelyek nem haladják meg a természetes rendszerek rugalmasságát, és amelyek ezért nem is okoznak változást. Az ember által létrehozott környezeti terhelések az erőforrások felhasználásán, a természetes élettér átalakításán, és a környezetbe történő kibocsátások révén valósulnak meg. Ezeknek a terheléseknek a mértékét és milyenségét a társadalom (részeként beleértve a gazdaságot is) határozza meg igényei és technológiai felkészültsége szerint. Ezek az un. hajtóerők, amelyek tehát megszabják a környezeti terheléseket, amelyek pedig megszabják a környezet állapotának változásait, többek között a biológia sokféleség alakulását. A levezetésből világosan látható, hogy nem egy következményt kell finanszírozni, hanem az okait kell megszüntetni, vagyis csökkenteni a környezeti terheléseket azáltal, hogy megváltoztatjuk a társadalmi hajtóerőket. Alapjaiban tehát javítanunk kell a technikai felkészültség szintjét, és a helyes mértéken megszabni az igényeinket, vagyis a szükségleteinket kell kielégíteni és nem az igényeinket. Lényeges kérdés a tudományos-technikai felkészültség is. Nem beszélhetünk erről általánosan, olyan érelemben, hogy minden új tudományos-technikai ismeret támogatja a jobb környezethasználatot. Ma az innovációnak nincs egy határozott környezetbarát iránya, nincs egy fenntarthatósági szűrő, amely egyértelművé tenné az irányokat. Ez az irány a fenntartható erőforrás-használat kell, hogy legyen. Innovatívnak a hatékonyabbat munka és ökológiai hatékonyság értelmében tekintjük, de mivel nincs a hatékonyabb megoldásokból származó javak mennyiségére vonatkozó felső érték, ezért a sok, egyenként jó megoldás együttes környezeti terhe meghaladhatja a környezeti rendszerek rugalmasságát. Ezen a ponton válik láthatóvá, hogy a tudományos-technikai innováció nem képes biztosítani a környezethasználat helyes mértékét, szükség van/lenne a társadalom önkorlátozására igényeinek tekintetében. A biodiverzitást tehát legkevésbé közvetlenül, sokkal inkább közvetve a terhelések és hajtóerők módosításán keresztül - kellene finanszírozni. Sokak szerint a közvetlen finanszírozás területén is akad bőven feladat, vagyis amit már tönkretettünk azt helyre kell állítani. Ráadásul mindent elsöprő érvként megemlítik, hogy ez új, zöld munkahelyeket teremt, hozzájárul a foglalkoztatáshoz.

19 Módszeresen megvizsgálva a kérdést kritikákat kell megfogalmazni ezzel a gondolkodással szemben. Jól látszik, hogy az ember csak a pénzért végzett tevékenységen keresztül tudja elképzelni saját világát, a természetet is úgy állítja helyre, hogy művi beavatkozást eszközöl. A gyógyítást a természet elvégzi, jobban, mint az ember, hiszen az adott környezeti feltételekre válaszol, arra optimalizálja a rendszert. Módszere a szukcesszió, lassú, de alapos építkezés, amely minden környezeti feltételt figyelembe vesz. Az ember ezzel szemben gyorsan, prioritások mentén cselekszik, megmondja, hogy mit szeretne azon a helyen látni, és lehetőleg azonnal. Gondolkodása mellőzi a teljességet. A rét átalakulása fás társulássá végbemegy magától, ha engedjük a természetes szukcessziót dolgozni. Biztosak lehetünk benne, hogy az ingyen munka a legtökéletesebb, környezethez alkalmazkodott állapotot valósítja meg. De, ha ezt engednénk, akkor minek lenne a pénz? Ki kapna ebből munkát és jövedelmet? Mi lenne a növekedéssel? Lássuk be, hogy a biológiai sokféleség megőrzésének a legnagyobb akadálya a növekedési paradigma! A növekedési paradigma megakadályozza, hogy leépítsük a környezetileg káros tevékenységeket, legfeljebb azt engedi meg, hogy a régi mellé illesszünk valami márt, hatékonyabbat, kevésbé ártalmast. A természetes rendszerek helyreállása, vagyis, hogy egy adott helyen mi valósul meg, a környezeti terhelések, és ökológiai feltételek függvénye. Ha ezeket nem szüntetjük/változtatjuk meg, akkor a regenerált rendszer visszatér a kiindulási állapotába. Márpedig a finanszírozás általában már csak a szűkössége okán sem nem terjed ki arra, hogy a nagyobb környezetet állítsuk helyre. Ilyenkor egy művi módon fenntartott természetes környezetet hozunk létre. Pl., egy vizes élőhely vízkészletét mesterségesen biztosítjuk, gátakkal, csatornákkal, szivattyúkkal, mert ha az egész környezetét változtatnánk meg, akkor az konfliktusba kerülne a kérdéses környezet más célú használatával. A növekedési logikának ez is megfelelő megoldás, hiszen a művi létesítmények fenntartása és üzemeltetése, és persze létesítése is jól illeszkedik a növekedési elvárásokhoz. A pénzért cselekvést kényszerét nagyon jól látjuk az egyes projektekben. Számos városi zöldfelület rehabilitációs program vizsgálatából az derült ki, hogy fákat, bokrokat, virágokat ültetni nem túl költséges. Ezért az a jó rehabilitációs projekt, ha el kell bontani valamit, vagy, ha helyébe valami újat kell építeni. Nem sok racionális oka van annak, hogy jelentős erőforrás felhasználással kibontanak egy leburkolt felületet, azt újra burkolják, majd a növényzetet a felszínből kiemelt, ugyancsak kőből lekerített ágyásokba ültetik, vagy hatalmas ládákba kerülnek a fák, ahelyett, hogy a talajt használnák, és helyreállítanák a felszín és környezete kapcsolatát. A biodiverzitás közvetlen finanszírozásában nehezen találunk olyan tevékenységeket, amelyek nem kritizálhatók egy holisztikus szemléletben. A finanszírozás általában valamiért (védett faj, védett terület), vagy éppen valami ellen (invazív fajok) történik. A kiszemelt, védett, veszélyeztetett fajok védelmének finanszírozása mellőzi a teljességet, mert egy rendszerben kedvezményez valamit a rendszer természetes megnyilvánulásával szemben. Lerontunk élőhelyeket, megváltoztatjuk azok feltételrendszerét, és ennek következményeként megváltoztatjuk a faji mintázatokat. Bizonyos fajok eltűnnek, megritkulnak, mások éppen elszaporodnak. Vagyis válaszoltak a környezet általunk okozott változásaira. Miközben a változások hajtóerőit fenntartjuk, addig a kedvezményezett faj(fajok) oldalán beavatkozunk. A kedvező eredményeket állandóan fenn kell tartanunk, arra forrásokat kell teremtenünk, ellenkező esetben beavatkozások hiányában eredményeink semmissé lesznek. Nyilván más problémával is számolnunk kell, a megváltoztatott rendszert nem hagyjuk, hogy optimalizálja saját magát, ha valaminek az előnyére beavatkozunk, akkor az automatikusan mások hátrányát jelenti. A dolog abszurd abban a tekintetben, hogy végül már minden faj mellé egy gyámot kellene rendelni, amely gondoskodik a fenntartásáról.

20 A fajvédelem esetében az utóbbi években kétségkívül születtek eredmények, amelyek látszólag azokat igazolják, akik hisznek a részproblémákra irányuló finanszírozásban. Figyelmeztetni kell arra, hogy állandó támogatás és gondoskodás nélkül az eredmények hamar elillannak, de addig azt a látszatot keltik, hogy jó nyomon járunk. Ráadásul a professzionális természetvédelem is érdekelté válik a probléma fenntartásában, hiszen ez jelenti számára a finanszírozást, nemcsak a védett faj, de a saját anyagi egzisztenciája is ettől függ. Míg ebben az esetben egy-egy kiszemelt fajt kedvezményeztünk, addig az invazív fajok esetében úgy kívánjuk megőrizni az élőhelyek eredetiségét, hogy megpróbáljuk távol tartani, vagy kiszorítani a betolakodót. Ebben az esetben is kitűnik, hogy a magunk által létrehozott változások ellen küzdünk, de arra képtelenek vagyunk, hogy a változás okaira reagáljunk, inkább egy részproblémára, jelenségre fókuszálunk. Az invazív fajok terjedésének a lehetőségét a globális kereskedelem, a mindent behálózó infrastruktúrák, a minden van mindenütt kultúrája, a mobilitás, a kiterjedt mezőgazdasági monokultúrák, a természetes ökoszisztémák és az ökológiai alapfeltételek megváltoztatása, mint pl., éghajlatváltozás teszi lehetővé. A változó környezetben a generalista fajok világát éljük, ahonnan a szűk ökológiai tűrőképességgel rendelkező fajok kiszorulnak, a megüresedett helyeket pedig átveszik a generalisták. Ám mégsem a globális világkereskedelmet, a szállítást, az infrastruktúrákat, a környezet átalakítását regulázzuk meg, hanem inkább az invazív fajok elleni küzdelemre költünk egy keveset. A gazdaság akkor van elemében, ha költhet egy problémára, ezért nincs is érdekeltsége a probléma végleges felszámolásában. A cső végén tehát nem szerencsés finanszírozni a biodiverzitás megőrzését, az okok szintjén meg szinte lehetetlen az érdekütközések miatt. Ennek ellenére el kellene jutni odáig, hogy a meglévő forrásokat a környezeti terhek felszámolására, létrejöttének megelőzésére fordítsuk. A terhelések megszüntetéséhez vezető út a hajtóerőknél kezdődik, és ha finanszírozásra van szükség, akkor annak, erre kell irányulnia. A finanszírozás helyes sorrendje tehát a következő. A legfontosabb a környezeti tudatosságot, a fenntartható életmód ismereteit, a fenntartható erőforrás-használat technikai feltételeinek kialakítását támogatni. Ezt követően érdemes a környezeti terhelések csökkentését, elsősorban megelőzését szolgáló intézkedéseket támogatni, és csak utolsó sorban a konkrét problémákra forrásokat irányítani. 2. A biodiverzitás finanszírozása és a pénz természete A biodiverzitás finanszírozására szánt források eredete és a pénz további útja meghatározó a biológiai sokféleség szempontjából. A támogatások forrásai állami oldalon leginkább az adóbevételek, míg magánfinanszírozás esetén az erre szánt kiadás egy korábbi tevékenység hasznából származik. Nem tudjuk megítélni, hogy a bevételekhez külön-külön milyen környezeti teljesítményű tevékenységek kötődtek, de azt tudjuk, hogy a társadalom/gazdaság globálisan egyre nagyobb környezeti terhet generál. Vagyis a pénz forrása bizonyára környezetterhelő tevékenység. A legjobb tehát az lenne, hogy a társadalom kevesebb terhet generálna. Ennek minimum feltétele, hogy csökkentse az erőforrások felhasználását, illetve kevesebb természetes teret alakítson át. Ez feltételezi a materiális jellegű fogyasztás abszolút mértékű csökkentését. Nyilván ez az ilyen jellegű fogyasztásokból származó bevételek csökkenését eredményezné, viszont fölöslegessé tenné, hogy forrásokat vonjanak el a gazdaságtól, hiszen annak nem lenne indoka.