A ROMÁN ÁLLAM TERÜLETI KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETE I."* KÖZÉPKORTÓL A ROMÁN KIRÁLYSÁG KIKIÁLLTÁSÁIG (1881)

Átírás

1 A román állam területi kialakulásának története I. ~ 113 Csüllög Gábor* - Gulyás László" A ROMÁN ÁLLAM TERÜLETI KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETE I."* KÖZÉPKORTÓL A ROMÁN KIRÁLYSÁG KIKIÁLLTÁSÁIG (1881) THE HISTORY OF THE DEVELOPMENT OF THE ROMANIAN STATE FROM THE MIDDLE-AGES UNTIL THE PROCLAMATION OF THE FORMATION OF THE ROMANIAN KINGDOM ABSTRACT E u r o p e a n states are o f v a r i o u s ages. T h e f o r m a t i o n o f the statehood o f s o m e o f t h e m took place in the M i d d l e - A g e s, a n d they h a v e existed in dynastic relations, t h o u g h in different ways, ever since. O t h e r s are y o u n g states w h i c h h a v e b e c o m e i n d e p e n d e n t s t a t e h o o d s in the 19th and 20th centuries, either by b r e a k i n g a w a y f r o m earlier states or b y t r a n s f o r m ing their d e p e n d e n t and partial statehood in opposition to p o w e r politics. S u c h areas in E u r o p e are the B a l k a n and E a s t e r n - E u r o p e, a m o n g w h o s e y o u n g states R o m a n i a stands out b e c a u s e of the special historical d e v e l o p m e n t o f its statehood and its territorial changes. T h e R o m a n i a n state b e c a m e an i n d e p e n d e n t E u r o p e a n state o v e r several historical periods, b y building f r o m several territorial bases, and through various k i n d s o f political d e p e n d ence, at the end o f the 19th century. Later on, it g r e w its territory several t i m e s as a result o f its peculiar 20th century politics. Until the end of the 19th century, it had consisted o f t w o similarly structured but separate principalities: Wallachia and M o l d o v a. T h e historical p e r i o d s of the R o m a n i a n statehood basically c o r r e s p o n d to the political p r o c e s s e s dictated b y the p o w e r states o f the B a l k a n, Eastern- and C e n t r a l - E u r o p e, as its territory had shaped in their b u f f e r zone. 1. Kialakító tényezők Európa államai eltérő korúak, egy részük a kora középkorhoz kötheti államiság á n a k m e g t e r e m t é s é t, m é g h a e l t é r ő f o r m á k b a n, d i n a s z t i k u s k a p c s o l a t o k b a n é l t e is m e g a z a z ó t a eltelt é v s z á z a d o k a t. M á s r é s z ü k fiatal állam, k o r á b b i á l l a m i t e r e k b ő l k i s z a k a d v a, v a g y f ü g g ő, r é s z l e g e s á l l a m i s á g á t alakította át a n a g y h a t a l m i p o l i tikák f ü g g v é n y é b e n önálló államisággá a században. Jellegzetesen ilyen térsége E u r ó p á n a k a B a l k á n és Kelet-Európa, a m e l y n e k fiatal államai közül külö- * Dr. PhD Csüllög Gábor egyetemi adjunktus ELTE TTK Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék ** Dr. habil Gulyás László c. egyetemi tanár (KE) egyetemi docens (SZTE) *** A témát szerzőpárosunk három részből álló tanulmánysorozatban dolgozta fel. Jelen folyóirat számban (Nol8-19) közöljük az I. részt, a II. részt ( ) a No21-es, míg a III. részt ( ) a No22-es számban publikáljuk.

2 114 ~ Politikai földrajzi rovat nősen kitűnik államiságának sajátos történeti fejlődésével és területi változásaival Románia. A r o m á n állami tér kialakulásának és változásának m e g h a t á r o z ó történeti földrajzi tényezői az alábbiakban foglalhatók össze: a földrajzi tér adottságai, jellege az európai nagytérségek közötti köztes földrajzi helyzet az előbbiek között kialakult áramlási terek m ű k ö d é s e a korai koraszakban erős népesség-migrációs f o l y a m a t o k a m e g h a t á r o z ó kelet- és délkelet-európai kulturális terek kialakulása és a vallási terek rögzülése a korszakok birodalmi tereinek tartós érvényesülése és a d o m i n á n s hatásirányok váltakozása a térséget alakító nagyhatalmi döntések A román területi szerveződés a 19. század v é g é i g két hasonló felépítésű, de elkülönülő fejedelemségből, Havasalföldből és M o l d o v á b ó l állt. 1 A két f e j e d e l e m ség területe földrajzi vonatkozásban n e m csak szomszédos, de hasonló felépítésű volt. Ezeket a területeket az alábbi m ó d o n definiálhatjuk: Havasalföld (Wallachia) A z Olttól nyugatra eső része Olténia, míg keletre eső része M u n t é n i a - a DéliKárpátok és a D u n a között terült el, jelentős része D u n a menti síkság, a folyó mellett szűkebb árterekkel, kisebb része d o m b és hegyvidék, a Déli-Kárpátok k ü l s ő hegyvonulataiból, illetve azok lealacsonyodó hegylábi felszíneiből áll. A z ártéri legelőktől a havasi legelőkig tartó térséget a K á r p á t o k b ó l a D u n á b a tartó f o l y ó k sűrű hálózata tagolja. Moldva A Keleti-Kárpátok és a Dnyeszter közötti kiterjedt terület. K ö z é p s ő részén a Prut folyó gyűjti össze a Kárpátokból érkező folyók többségét. Ezt a térséget részben a lealacsonyodó hegyláncok, hegylábi felszínek, r é s z b e n a folyók által felszabdalt d o m b s á g o k alkotják. A Prut és a Dnyeszter között is sűrű vízhálózatú felszabdalt d o m b s á g található. Kiteijedtebb síkságok csak a déli részén jelentősek. Besszarábia A Duna delta és a Dnyeszter közötti térség, a Podolóiai-hátság déli része és a tenger melléki síkság területe a 14. századtól lett a r o m á n f e j e d e l e m s é g e k területe. Dobrudzsa A D u n a deltától délre eső a Fekete-tenger és a D u n a közötti d o m b és rögvidék, mely részévé vált a Havasalföldi területi szerveződésnek. A Kárpátok, a D u n a és Dnyeszter közötti terület földrajzi helyzete alapján tipik u s köztes térség a Kárpát-medence, a Kelet-Európai-síkság és a Balkán-félsziget politikai és kulturális hatóterei között. Ez helyzet pedig a h á r o m irányból é r k e z ő hatásoknak való folyamatos kitettséget jelentett és jelent m a is. N a g y m é r t é k b e n a földrajzi helyzet határozta m e g a térbeli áramlások irányultságát és erősségét. 2 A térséget részben érintette a K ö z é p - E u r ó p a és Kis-Ázsia között

3 A román állam területi kialakulásának története I. ~ 115 kialakult téráramlás és migrációs zóna, de sokkal erőteljesebb hatású volt a Száva és a D u n a vonalában húzódó észak-balkáni, amely a r o m á n fejedelemségek területén találkozott a Kelet-Európa és K i s - Á z s i a közötti migrációs zónával. Ezek aktivitását és a migrációk irányát elsősorban a környező térségekben kialakuló nagyhatalmi terek határozták meg. A korábbi történeti korszakokban az áramlási vonalak találkozása és nagyhatalmi terek ellenhatása miatt a térség migrációs gyűjtőtérré vált, amelyben az első évezred végére kialakult kulturális terek fogták össze a különböző irányokból érkező népességet. A kelet-római birodalom tagolódásában a térség a görög és latin nyelvhasználatot elválasztó vonal északi oldalára, m í g a keleti és nyugati kereszténységet elválasztó vallási vonal esetében a bizánci liturgiájú, de ószláv nyelvű keleti oldal került. E h h e z a részben ellentétes két kultúrtérhez való tartozásnak több érdekes követk e z m é n y e lett, egyrészt a latin nyelvűség a M a g y a r királysághoz való kapcsolódást hozta, másrészt az ortodox egyház a k ö r n y e z ő ortodox vallású szláv népességgel könnyítette az érintkezést. 1. ábra. A köztes földrajzi helyzet és a külső hatásirányok

4 116 ~ Politikai földrajzi rovat A z Európa történetének egyik j e l l e m z ő sajátossága birodalmi és helyi szerveződésű állami terek korszakonként váltakozó arányú megjelenése. Birodalmi, n a g y hatalmi terek Európa áramlási súlypontjaiban és perifériáin jöttek létre. A birodalmak növekedése kitágította a térbeli áramlások hatóterét, alapvetően korábbi, helyi szerveződésű, különböző szintű állami tereket foglaltak el. Terjeszkedésük, érintkezésük alapvetően csökkentette a kisebb államok számát, felbomlásuk, viszszahúzódásuk pedig ú j a b b kis államok kialakulását hozta. U g y a n a k k o r a köztes helyzetű térségek - köztük a részben két kultúrtérhez tartozó és a keletről érkező áramlásoknak kitett két f e j e d e l e m s é g - általában kevésbé volt alkalmas a tartós állami szerveződés önálló és gyors kialakulására. Területük több évszázadig volt a római, kelet-római birodalom előtere, m a j d részben a bolgár birodalom része, a középkor f o l y a m á n pedig Bizánc, a M a g y a r Királyság és a mongol, m a j d orosz térség közötti f ü g g ő térség. M a j d a század között az o s z m á n birodalom pereme lett, m e g h a t á r o z ó függőséggel, m a j d bár ez a f ü g g ő s é g m e g m a r a d t m é g i s a Habsburg az o s z m á n és az orosz birodalom közötti ütköző zónává vált. 3 A két fejedelemség kialakulása és léte alapvetően függött a nagyhatalmaktól. 4 A fejedelemségek politikája, bár sok tekintetben erős függésben volt, mégis m á r a kora századokban is jól ki tudta használni a birodalm a k hatóerejének csökkenést, vagy egymással szembeni ütközésüket, k ü l ö n ö s e n komoly sikerrel tudta befolyásolni a 19. század végi és a 20. századi nagyhatalmi döntéseket. 2. A korszakok A román állam több történeti perióduson keresztül, több területi bázisból építkezve, különböző jellegű politikai függéseken keresztül a 19. század végén érte el a független európai állam szintjét, m a j d sajátos 20. századi politikájával t ö b b s z ö r növelte állami terének kiteijedését, a 19. század végéig két hasonló felépítésű, de elkülönülő fejedelemségből, Havasalföldből és M o l d o v á b ó l állt. 5 A román államiság történeti szakaszai alapvetően igazodtak a balkáni, a kelet-európai és a középeurópai térség nagyhatalmak által diktált politikai folyamataihoz, mivel ezek ütközőterében formálódott területisége. Államiságának története két fő szakaszra osztható, az önálló államiság előtti különböző f ü g g ő s é g b e n szerveződő f e j e d e l e m ségek időszakára és az 1878 után, a nagyhatalmak által önállónak elismert r o m á n állam korszakára. A hosszabb korszak m i n d e n k é p p e n az első, mintegy 8 évszázadot ölel át és a politikai tér alakítása szempontjából, az e l ő z m é n y e k k e l együtt több szakaszra osztható: 1. szakasz: század: vitatott gyökerek, a n é p e s s é g keveredése, a korai szerveződés 2. szakasz: század: a területi rögzülés és szerveződés korszaka - a M a g y a r Királysághoz kötődő hűbéres f e j e d e l e m s é g e k

5 A román állam területi kialakulásának története I. ~ szakasz: század eleje: az o s z m á n hűbéresség korszaka 4. szakasz: 19. század eleje -1878: az elszakadás korszaka 5. szakasz: 1878/ : az első független román állam, m a j d a R o m á n Királyság korszaka 2.1. Az 1. szakasz (8-12. század) jellemzői A romanizáció gyenge formái előtéri hatásként jelentek m e g Havasalföldön. Valójában a későbbi Erdély területén rövid ideig létező Dáciát az Olttól nyugatra k e s k e n y korridor kötötte össze a D u n a j o b b partján kialakított Moesia provinciával. A 4. századra már jelentős s z á m ú b a r b á r " népesség gyűlt össze a provincia határán, amely a hunok európai megjelenésével csak fokozódott. A következő é v s z á z a d o k b a n szinte minden m e g h a t á r o z ó kelet felől érkező nép megfordult a Kárpátok déli és keleti előterében: a gótok, m a j d gepidák rövid idejű területiséget is kiépítettek. Ő k e t követte ebben a bolgár-török népesség, a 7. században a Dunai Bolgár K á n s á g j ö n létre a térségben, a bolgár jelenlét a 9. századig fennmarad, m a j d uralm u k a Dunától délre helyeződik át. A 6-8. században a bolgárok és szláv népesség bevándorlása következtében megélénkül a belső balkáni migráció is megindul a w l a c h o k észak felé húzódása. A m e l y e t a században újabb keletről érkező népességáramlás követ. A K á r p á t - m e d e n c é b e b e n y o m u l ó magyarokat a Kárpátokig követik a besenyők és a kunok, közben átkelnek a Dunán a wlachok. Jelentős változást hoz a 11. század eleje. Bizánc mellet megszilárdul a bolgár állam, kialakul és d o m i n á n s a válik a Magyar Királyság, nyugatabbra létrejön a Horvát Királyság és szerveződni kezd a szerb fejedelemség. Ezzel mind nyugati és mind déli irányban lezáródtak a migrációs pályák, ezzel szemben keletről továbbra is erőteljes a népességáramlás nyomása. A keletről és a Balkánról érkező népesség feltorlódása, helykeresése egészen a 12. századig tartott. Elrendeződésük azonban n e m tömbszerű területfoglalásban történt, mivel erőteljes vertikális és horizontális keveredés zajlott, a funkcionális területhasználat (földművelés, folyó menti legeltetés, hegyvidéki legeltetés, kézm ű v e s s é g, kereskedelem, katonáskodás stb.) eltérő igényei szerint. A z erősebb katonai szerveződések alá tagozódtak b e a kevésbé erős érdekérvényesítésű népcsoportok, sok forrás szerin a térség m e g h a t á r o z ó vezető rétege a kun volt 6. A k ü l ö n b ö z ő eredetű és funkcionalitású népcsoportokat a közös területiség és a latin nyelvhasználat, valamint az egyre inkább előtérbe kerülő ortodox egyház területi identitása szervezte sok-sok lazán ö s s z e f ü g g ő kisebb vajdaságot, kenézséget hasonló jellegű területi és kulturális egységbe. Erre a laza, de már rögzült és társadalmilag differenciált szerveződésű térségre a 12. századtól egyre erőteljesebb befolyást épített ki a birodalmi területiséget kialakító Magyar Királyság.

6 118 ~ Politikai földrajzi rovat 2.2. A 2. szakasz ( század) jellemzői A 10. század első felében komoly katonai és politikai súllyal m e g j e l e n ő Kárpátmedencei m a g y a r szerveződés a 11. században létrehozta a M a g y a r Királyságot. A z ú j állam erőteljes területi szerveződésbe kezdett. Beépítette a volt f r a n k - m o r v a befolyású területeket, a szláv népességű Dráva - Száva közét, m a j d k ü l ö n b ö z ő megoldásokkal a bolgár uralmú területeket a M a r o s és a Temes mentén. Ezután Erdőelve, a későbbi Erdély következett. 7 A század végére kiépültek a k ü l ö n b ö z ő funkciójú téregységek, amelyekben a királyi vármegyék, a királyi területek mellett komoly szerepet kaptak a dukátusok és a tartományi f u n k c i ó j ú területek Szlavónia és Erdély. Végül pedig a Horvát Királyság kerület a m a g y a r korona uralma alá. A században a birodalmi struktúrát erősítette az előterek, a hatalmi f ü g g é s b e vont területek kiépítése. Délen a Száva j o b b oldali mellékfolyói m e n tén szerveztek bánságokat és a D u n a mentén erődrendszert építettek ki, míg a Kárpátok előterében a megszilárduló, de m é g megosztott latin nyelvű bojárságokat vonták b e a hűbéri függésbe. L é n y e g é b e n a megszilárdult nagyhatalmi M a g y a r Királysághoz való funkcionális kapcsolódás, a m a g y a r politika támogatása indította el széttagoltság megszüntetését és egy ö s s z e f o g ó hatalmi rendszer a f e j e d e lemség kialakítását. Olténia jelentős ideig mint Szörényi Bánság 8 közvetlenül a M a g y a r Királysághoz tartozott. Munténiában pedig m á r a 13. században erőteljesebb szerveződés jött létre, mint Moldvában. A 14. században az erősödés önálló politikai törekvésekre ösztönözte a munténiai politikát. E z egybeesett azzal, h o g y az új m a g y a r dinasztiák figyelme kelet felé csökkent és az Arany H o r d a befolyása, ereje is visszaszorult, ami egyrészt M o l d v a szilárdabb kialakulásához, másrészt a Havasalföldi fejedelemség önállósodási törekvéseihez vezetett. A 14. század elején Basarab vajda 9 volt az, aki a m a g y a r királlyal I. Károllyal szembeszállt és lényegében egyesítette Olténiát és Munténiát, létrehozva a Havasalföldi Fejedelemséget. Ö n m a g á t nagy v a j d á n a k nevezte és az e g y s é g b e szervezett vajdaságának területét kiterjesztette a Dnyeszterig, ezt a területet az ő hódítása kapcsán kezdték el Besszarábiának nevezni. Innentől k e z d v e a nagyv a j d a " fogta össze a fejedelemséget és a belső és külső politikai e r ő v i s z o n y o k szerint próbálta alakítani viszonyát a magyar királlyal. Összességében azonban a f ü g g ő s é g fennmaradt, hol a v a j d a személyében, hol a f e j e d e l e m s é g összetartása érdekében. A Moldvai Vajdaság megszerveződése hosszabb folyamat volt, bár az Á r p á d - h á z utáni dinasztiák (vegyes-házi királyok kora ) esetében egyre k e v é s b é volt fontos a keleti térség, mégis a M a g y a r Királysághoz kötődik D r a g o s révén az első moldvai államiság, amely valószínűleg m a g y a r őrgrófságként jött létre a 14. század elején. A z utána következő vajdáknak m á r a Lengyel Királysággal is számolni kellett. Stefan 1 0 vajda volt az aki megerősítette a moldvai államot és a körn y e z ő nagyhatalmakkal s z e m b e n megpróbált önálló maradni. D e ebben a folya-

7 A román állam területi kialakulásának története I. ~ 119 matban a törökkel került s z e m b e és amikor a lengyel hűbéresség révén sem kapott segítséget kiegyezett a törökökkel. M o l d v á b a n hosszabb ideig tartott az ortodox egyház egyeduralmának kialakulása a római katolikus egyházzal szemben, paradox m ó d o n ez a katolikus lengyel király hűbéruraságának idejében jött létre. Dobrudzsában, amely nevét egyik uralkodójáról k a p t a ", a 14. században alakult ki rövid idejű egység, ezután a z o n b a n igen h a m a r o s z m á n török u r a l o m alá került. A két f e j e d e l e m s é g n e k n e m csak földrajzi jellege volt hasonló, de a 15 századra kultúrája, nyelvhasználata, társadalma és politikai felépítése is hasonló vált. A nagy v a j d a uralkodott a bojárok felett, bíró, törvényhozó és a hadsereg vezetője is volt egyben, A hadsereget s hadra hívott felfegyverzett parasztok, n e m e s e k és kereskedők alkották. A döntéseket pedig a bojárokból és a f ő p a p o k b ó l álló uralkodói tanácson hozták A 3. szakasz ( század eleje) jellemzői A 14. század végén m á r a két vajdaságot is elérték az oszmán balkáni politika következményei. A 15. századi gyors török tetjeszkedés, az erőteljes katonai csapások a bolgár, bizánci, szerb hatóterületek fokozatos elfoglalása, m a j d az oszmán katonai területi struktúra, kiépítése m á r közvetlen hatással volt a térség politikai átalakulására. A f o l y a m a t o k a M a g y a r Királyságot is balkáni politikájának aktivizálására késztették, de a m a g y a r uralkodók szándéka a balkáni szerepvállalásra az évszázad folyamán n e m volt elég határozott. Leginkább H u n y a d i János tevékenysége volt jelentős a Balkán történetére, de az ő szövetségi politikája sem volt mindig következetes. Változó szövetségei, győzelmei és vereségei komolyan befolyásolták a román nagy vajdák fennmaradásra törekvő politikáját. 1 2 A z oszmán sikerek, hódítások, Hunyadi M á t y á s utódainak gyengesége, és az o s z m á n hatalomnak az átmeneti gyengülés utáni újbóli megerősödése egyre inkább a hűbérúrváltás felé terelte a vajdákat. A z h a m a r kiderült számukra, hogy az oszmán katonai hatalom ellen ö n m a g u k ban kevés sikerrel léphetnek fel, viszont vazallusként, oltalmuk alatt, m e g f e l e l ő k o m p r o m i s s z u m o k k a l töretlenül megőrizhetik eddigi államiságukat és szerepet kaphatnak a térség folyamataiban, sőt a politikai erőviszonyok alakulásától f ü g gően lehetőség nyílhat az önállóság elérésére. Bár az Erdélyi N a g y f e j e d e l e m s é g létrehozása oszmán f ü g g é s b e n közvetlenül n e m kedvezett céljaiknak, mégis annak a M a g y a r Királyságtól való leszakítása, a hasonló oszmán vazallusság több teret ígért törekvéseiknek. A z o n b a n az erdélyi f e j e d e l m e k közép-európai irányultságú, a M a g y a r Királysággal azonos szerepű politikája révén Erdély megerősödött és mint fontos egyensúlyi szereplőre a törököknek n a g y o b b szükségük volt rá, mint egy nagykiterjedésű egységes r o m á n fejedelemségre. E n n e k következtében a m e g erősödő egyesítési célokat egyedül csak Vitéz János tudta katonailag megvalósítani rövid uralma idején. 1 3

8 120 ~ Politikai földrajzi rovat 2. ábra. A román fejedelemségek az Oszmán Birodalom peremeként a 17. század közepén 1. A Habsburg Birodalom területe; 4. Az Oszmán Birodalom területe; 2. A Magyar Királyság főkapitányságai; 5. Központok 3. A Német-Római Császárság határa; A 16. század közepére világossá vált, hogy az o s z m á n terjeszkedés fö iránya a közép-európai Duna-völgy, legfőbb ellenfele a H a b s b u r g o k birodalma. E n n e k a politikának a k ö v e t k e z m é n y e volt, h o g y a törökök Kelet-Európa irányába - ahol az ellenható hatalom a m o n g o l o k után a Lengyel Királyság, m a j d az Orosz C á r s á g lett - a közvetlenül megszállt dobrudzsai, tengeri partvidéki területek mellett vazallusi f ü g g ő s é g b e kényszerített államokból egyfajta előteret hoztak létre, ilyen volt a Havasalföld, Moldva, és Krimi Tatár Kánság. Ezek megőrizték korábbi politikai felépítésüket, fejedelmeiket saját m a g u k választották, azonban uralmukhoz a szultán jóváhagyására volt szükség és rendszeres évi adót kellett fizetniük az o s z m á n államnak. Hadsereget tarthattak, hadjáratokat vezethettek, de csak a porta e n g e délyével és céljainak megfelelően, egyes térségekben a török hadsereg tartósan állomásozott, illetve hadjáratokhoz felvonulhatott, így a fejedelemségek külpolitikája is csak a török érdekek szerint alakulhatott. A vazallusi helyzet alávetetettebb volt mint a századi m a g y a r államtól való f ü g g ő s é g, mivel a török h a t a l o m erősebb volt, mégis m e s s z e több lehetőséget kínált az államiságra, mint a birodalomba beépített és felszámolt bolgár és szerb állam esetében.

9 A román állam területi kialakulásának története I. ~ 121 Összességében a következő évszázadok folyamatai azt mutatják, hogy a hűbérúrváltás k e d v e z ő volt a r o m á n államiságra. A külső hatalom biztosította az államiság kereteit, és az általa fenntartott és elismert a belső hatalom pedig az államiság f o l y a m a t o s működését és területvédő funkcióit. Ezek az államok a törökök számára fontos feladatokat láttak el, egyrészt a térbeli áramlások és a külső hatalmak hatásainak a szűrését, másrészt e g y m á s sakkban tartását. Változást és az érdekegyezség gyengülését a török terjeszkedés 17. század végi megtorpanása, 1 4 a Habsburg és az orosz birodalom megerősödése, balkáni politikájuk aktivizálódása, m a j d a napóleoni korszak következtében a francia és angol külpolitika k o m o l y a b b beavatkozása hozott. 1 5 Mindezek a törökökkel való viszony átértékelésére és ú j szövetségesek keresésére késztették a r o m á n fejedelemségek politikai elitjeit, ezzel pedig ismét előtérbe került az egységesítés és az önálló államiság megvalósításának célja A 4. szakasz (19. század elejétől 1878-ig) jellemzői A 18. század végétől k o m o l y külső n y o m á s alá kerültek a fejedelemségek, sőt a f ü g g ő s é g ellenére fontos védernyőt jelentő török birodalom politikája is kezdett megváltozni. A hódítások megszűnése, belső válságokat, a peremi területek pasáinak önállósodási törekvéseit és az erre reagáló k e m é n y e b b belső politikát megvalósító portai válaszokat hozott. A törökök számára egyre fontosabb vált a Balkán, k o m o l y változtatásokat hoztak, egyrészt szorosabbá fonták hatalmi rendszerüket, átformálták a területi közigazgatást, több és kisebb vilajeteket alakítottak ki, másrészt igyekeztek e n g e d m é n y e k e t tenni a napóleoni háborúk után aktivizálódó görög, szerb és bolgár törekvéseknek. Ezeket azonban a 18. század végétől egyre határozottabban támogatta balkáni útvonalak és főleg a boszporuszi átjáró megszerzésének érdekéből a területileg jelentősen gyarapodó orosz hatalom. Oroszország a 18. században vált igazán k o m o l y riválisává az oszmánoknak. A z ü t k ö z ő terület a Fekete-tenger partvidéke és a Krím-félsziget volt, de hamarosan megjelentek az oroszok a Kaukázus térségében is. A kiújuló orosz török háborúk ( , ) m á r Besszarábia, Moldva és Havasalföld területét is érintették. 1 6 Ezen a ponton a r o m á n o k által lakott területeket érintő két fontos területi változást kell rögzítenünk: A z es török-orosz háborút lezáró július 21-én aláírt kücsükkainardzsi béke egyik területi következménye az lett, hogy a Habsburg Birodalom 1775-ben a konstantinápolyi konvenció aláírása után annektálta Bukovinát. A z es török-orosz háborút lezáró m á j u s 6-án aláírt bukaresti békében Oroszország m a g á h o z csatolta M o l d v á n a k azt a részét, amely a Prut és a Dnyeszter közé esik. Ezt a területet az oroszok ettől kezdve Besszarábiának nevezik. Nevezéktani vitaként itt kell rögzítenünk, hogy a r o m á n történészek szerint az 1812-ben elcsatolt moldvai területeknek csak a legdélibb szegletét hívták korábban Besszarábiának. 1 7

10 122 ~ Politikai földrajzi rovat A török, az orosz és a Habsburg 1 8 nagyhatalmi érdekek közé kerülő r o m á n fejedelemségek ekkor kezdték kialakítani a nagyhatalmi érdekek közötti lavírozást, a területgyarapítás támogatásáért ígéreteket téve a külső hatalmaknak, elsősorban az oroszoknak (Besszarábiáért) és az osztrákoknak (Erdélyért), ugyanakkor a függetlenség felé mutató engedményeket kértek a török politika támogatásáért. A l a p v e t ő e n három cél fogalmazódott m e g a r o m á n politikában a 19. század közepére: a függetlenség elérése, a két f e j e d e l e m s é g egyesítése és a r o m á n nyelvűek lakta területek egyesítése. A 19. század második felének folyamatai, a n a g y h a t a l m i térosztás m e g ú j í t á s a, az olasz és a német egység következtében új szereplők és érdekek jelentek m e g a politikai küzdelemben. 1 9 A r o m á n s á g számára k e d v e z ő volt a török hatalom belső válsága, külpolitika gyengülése, a görög függetlenség kikiáltása, a szerb autonómia, M o n t e n e g r ó függetlensége. 2 0 A z 1850-es é v e k b e n a f o l y a m a t o k felgyorsultak. A krimi háború utáni béketárgyalásokon a korábban is k o m o l y támogatást n y ú j t ó francia politika kiállt a r o m á n f e j e d e l m e k egysége mellett. Itt j e g y e z z ü k meg, a krimi háborút lezáró párizsi békeszerződés egyik rendelkezése k e d v e z ő volt a r o m á n fejedelemségek számára: Dél-Besszarábiát - m e l y e t a cári Oroszország 1812-ben szerzett m e g - M o l d v á h o z csatolták. D e Besszarábia középső és északi része továbbra is az orosz állam keretei között maradt. Miután 1857-ben a r o m á n s á g k ü l ö n b ö z ő gyűléseken kinyilvánította egyesülési szándékát 1858-ban Párizsi Konferencia 2 1 köztes m e g o l d á s t hozott, létrehozva M o l d v a és Havasalföld Egyesült Fejedelemségeit, két uralkodóval, két kormánnyal és két nemzetgyűléssel, viszont nem tiltotta m e g, hogy a két u r a l k o d ó ugyanaz a személy legyen. így 1859-ben megtörtént a két fejedelemség e g y e s ü l é s e perszonálunióban (amelybe beletartozott D o b r u d z s a északi része is): j a n u á r 5-én M o l d v á b a n, j a n u á r 24-én pedig Havasalföldön megválasztották A l e x a n d r u Ioan Cuza-t uralkodónak. A z újra szerveződő államiságnak fontos bázisa m a r a d t a korábbi lokális területi struktúra, a m e l y akadálytalanul működött és fejlődött az évszázadok alatt ben a török is elismerték a perszonáluniót ban Cruza lemondatása után I. Károly n é v e n Hohenzollern Sigmaringen Károly lett az uralkodó. A z ú j állam a nemzetközi politikai életben már f ü g g e t l e n államként viselkedett (bár hivatalosan m é g m i n d i g török fennhatóság alatt volt) Ennek egyik legfontosabb jelzése az alkotmány bevezetése volt. A z o n b a n a f ü g getlenség eléréséhez ekkor m é g kevés volt a diplomácia, az 1876-as ú j török alkotm á n y n e m változtatott az ország f ü g g é s é n, így a katonai lépések kerültek előtérbe. A z oroszok által támogatott balkáni felkelések az oroszok felé fordították a r o m á n politikát áprilisában kitört az ú j a b b orosz - török háború, a m e l y b e az első időszak orosz ellenkezése után a r o m á n o k is beléptek és k o m o l y csapások m é r t e k a D u n a menti török védvonalra ban a török kapituláció után San Stefánó-ban, m a j d Berlinben 2 3 alakították ki a Balkán ú j állami tereit. 24 E z a rendezés több ponton is érintette a r o m á n

11 A román állam területi kialakulásának története I. ~ 123 államot. A legfontosabb, hogy elnyerte teljes függetlenségét. Emellett két fontos területi változást kell rögzítenünk. A r o m á n államnak át kell adnia Oroszországnak Dél-Besszarábia h á r o m m e g y é j é t, ú g y m i n t Bolgrad, Cahul és Ismail megyéket. 2 5 Ez a terület u g y a n a z a terület volt, melyet a Moldvai F e j e d e l e m s é g az 1857-es párizsi békeszerződésben kapott meg. Gyakorlatilag Dél-Besszarábiát a r o m á n f e j e d e l e m s é g a 19. század f o l y a m á n kétszer (1812 és 1878) vesztette el. A r o m á n állam m e g k a p t a Bulgáriától Dobrudzsát, Konstanca kikötőjével együtt. Bukarest a területet a lehető leggyorsabban megpróbálta a r o m á n államba integrálni. Jól mutatja ezt, hogy n o v e m b e r 25-én m á r ki is nevezték a dobrudzsai tisztviselői k a r ú j tagjait. A f ü g g e t l e n s é g elnyerésével és D o b r u d z s a megszerzésével fontos r o m á n célok teljesültek. D e messze volt m é g a r o m á n nacionalizmus végső célja, azaz a románok által lakott valamennyi terület egyesítése. 2 6 Miután h á r o m európai nagyhatalom (Németország, Anglia, Franciaország) február 20-án elismerte R o m á n i a függetlenségét, a r o m á n politikusok az á l l a m f o r m a megváltoztatásával is növelni akarták államuk tekintélyét. Ezért a bukaresti parlament március 26-án azt a döntést hozta, hogy fejedelemség helyett ezentúl királyságnak kell nevezni a r o m á n államot. Ezzel megszületett a R o m á n Királyság, melynek első ünnepélyes aktusárai 881. m á j u s 10.-én került sor, a m i k o r a bukaresti Bazilikában Károly fejedelmet R o m á n i a királyává koronázták. 2 7 FELHASZNÁLT IRODALOM Csüllög Gábor (2008): Az európai áramlási terek hatása a Kárpát-medence területi tagolódásának történeti folyamatára. In: Reményi R - Szebényi A. (szerk.): A nagy terek politikai földrajza. PTE TTK Földrajzi Intézet KMBTK, Pécs old. Csüllög Gábor (2010/a): Birodalmi térszerkezetek a Kárpát-medencében. In: Jelenkori társadalmi és gazdasági folyamatok V. évfolyam 1-2. szám old. Csüllög Gábor (2010/b): Áramlási terek és régiók a magyar állam történetében. In: A Virtuális Intézet Közép-Európa Kutatására Közleményei II. évfolyam 2-3. szám (No. 3-4.) old. Diószegi István (1967): Klasszikus diplomácia, modern hatalmi politika. Gondolat Kiadó. Budapest old; Djuvara, Neagu (2010): A románok rövid története. Koinónia Kiadó. Cluj-Napoca. Durandin, Catherine (1998): A román nép története. Maecenas Kiadó. Budapest. Gulyás László(2012): KüzdelemaKárpát-medencéért. Regionalizációésetnoregionalizmus, avagy a nemzeti és nemzetiségi kérdés területi aspektusai Magyarországon Kárpátia Stúdió. Budapest old. Kennedy, Paul: A nagyhatalmak tündöklése és bukása. Akadémiai Kiadó. Budapest old

12 124 ~ Politikai földrajzi rovat Kocsis Károly (2007): Territory and Boundaries of States. In: Kocsis, K. (eds.): South Eastern Europe in Maps. Geographical Research Institute Hungárián Academy of Sciences Budapest old. Kovács Péter (2012): A Duna, mint közép- és délkelet-európai geopolitikai tengely. In: Mediterrán és balkán Fórum VI. évfolyam 1. szám old. Matúz József (1990): Az Oszmán Birodalom története. Akadémiai Kiadó. Budapest old. Nagy Miklós Mihály (2009): Az Osztrák-Magyar Monarchia geostratégiai és katona földrajzi kényszerei. In: Közép-Európai Közlemények II. évfolyam 2-3. szám 2009/2-3.. No old. Pándi Lajos (1997): Köztes-Európa (Térképgyűjtemény). Osiris Kiadó, Budapest. Raffay Ernő (1989): A Vajdaságtól a birodalomig. Az újkori Románia története. JATE Kiadó. Szeged. Raffay Ernő (2011): Balkáni birodalom. Nagy-Románia megtremtése NagyMagyarország Könyvek. Budapest. Romsics Ignác (1998): Nemzet, nemzetiség és állam. Kelet-Közép- és Délkelet-Európában a 19. és 20. században. Napvilág Kiadó. Budapest. Trócsányi Zsolt-Miskolczy Ambrus (1992): A fanariótáktól a Hohenzollernekig. ELTE- BTK. Budapest. Taylor, A.J.P. (2000): Harc a hatalomért. Európa Scolar Kiadó old. JEGYZETEK 1. A középkori román történelemről lásd Durandin, Catherine (1998): A román nép története. Maecenas Kiadó. Budapest old. 2. Csüllög G. (2008): Az európai áramlási terek hatása a Kárpát-medence területi tagolódásának történeti folyamatára. In: Reményi P. - Szebényi A. (szerk.): A nagy terek politikai földrajza. PTE TTK Földrajzi Intézet KMBTK, Pécs, old. 3. A korszakról lásd. Trócsányi Zsolt-Miskolczy Ambrus (1992): A fanariótáktól a Hohenzollernekig. ELTE-BTK. Budapest old. 4. N. Djuvara (2010): A románok rövid története. Koinónia Kiadó, Cluj-Napoca, old. Neagu Djuvara román történész szerint: Kiemelném végül szomszédaink hatását a román államok kialakulására vagy a román nemzet létrejöttére. Népünk sorsának alakulásában rendre vagy egyazon időben szerepet játszottak a bolgár cárság, a bizánci birodalom, a magyar királyság, utóbb a szerb vajdaságok, a lengyel királyság, a török birodalom, legvégül az oroszok is." 5. Durandin, Catherine (1998) old; Trócsányi Zsolt-Miskolczy Ambrus (1992) old. 6. Djuvara, Neagu (2010): A románok rövid története. Koinónia Kiadó, Cluj-Napoca, old. Neagu Djuvara román történész szerint: A besenyők és a kúnok például háromszáz ötven évig tartották uralmuk alatt a Kárpátoktól keletre és délre

13 A román állam területi kialakulásának története I. ~ 125 eső területünket, és a század fordulóján az első román államszerveződés, Havasalföld (Tara Románeascá) éppen a szomszédaink által addig Kúnország"-nak nevezett földeken jelent meg. Igyekszem majd kimutatni, miért vélem úgy, hogy mindmostanáig nem számoltak eléggé a turáni összetevővel. Mindenesetre román népről csakis ezt a sokrétű keveredést és a románnak mondott nyelv kialakulását követően beszélhetünk." 7. Csüllög Gábor (2010/a): Birodalmi térszerkezetek a Kárpát-medencében. In: Jelenkori társadalmi és gazdasági folyamatok V. évfolyam 1-2. szám old. 8. Csüllög Gábor (2010/b): Áramlási terek és régiók a magyar állam történetében. In: A Virtuális Intézet Közép-Európa Kutatására Közleményei II. évfolyam 2-3. szám ( No. 3-4.) old Basarab ? Havasalföld fejedelme 10. A Moldvai Fejedelemség első jelentős európai súlyú uralkodója, valódi államteremtő Stefan cel Mare (kb ) vajda volt. Harcolt a törökökkel, amihez lengyel segítséget is kért. Majd végül kieggyezik I. Bajaziddal és a törökök adófizetője lesz. 11. Dobrotici ( ) 12. Mircea cel Bátrán (uralkodott és ) Havasalföldi fejedelem, uralkodása alatt volt a legnagyobb kiterjedésű a középkori Havasalföld, többször támogatta a törökök elleni szövetséget. 13. Mihai Viteazul ( ) akit a román történészek a három román fejedelemség egyesítőjének tekintenek, bár ez nem volt állami keretű, csak katonai foglalású és igen rövid ideig tartott ( ) ban csatlakozott a Szent-Ligához, 1594ben megtámadta a török erődöket, a háború tönkretette a fejedelemséget, ezért 1597ben békét kötött a szultánnal ben legyőzte Báthory András erdélyi fejedelmet, majd 1600-ban a moldvai uralkodót is. 14. Erről bővebben lásd Matúz József (1990): Az Oszmán Birodalom története. Akadémiai Kiadó. Budapest old. 15. A korszakról lásd Kennedy, Paul: A nagyhatalmak tündöklése és bukása. Akadémiai Kiadó. Budapest old , a békekötésben az oroszok kiürítették a megszállt román fejedelemségeket, de megkapták a fekete-tengeri kijáratot. 17. Djuvara, Neagu (2010) 200. old. 18. Nagy Miklós Mihály (2009): Az Osztrák-Magyar Monarchia geostratégiai és katona földrajzi kényszerei. In: Közép-Európai Közlemények II. évfolyam 2-3. szám 2009/2-3.. No old. 19. Kovács P. (2012): A Duna, mint közép- és délkelet-európai geopolitikai tengely. In: Mediterrán és Balkán Fórum VI. évfolyam 1. szám 2012, 2-10 old. 20. Ezekről bővebben lásd Romsics Ignác (1998): Nemzet, nemzetiség és állam. KeletKözép- és Délkelet-Európában a 19. és 20. században. Napvilág Kiadó. Budapest old. 21. Pándi Lajos (1997): Köztes-Európa (Térképgyűjtemény). Osiris Kiadó, Budapest old.

14 126 ~ Politikai földrajzi rovat 22. Raffay Ernő (1989): A Vajdaságtól a birodalomig. Az újkori Románia története. JATE Kiadó. Szeged old. 23. Diószegi István (1967): Klasszikus diplomácia, modem hatalmi politika. Gondolat Kiadó. Budapest old; Pándi Lajos (1997): Köztes-Európa (Térképgyűjtemény). Osiris Kiadó, Budapest old. 24. Kocsis Károly (2007): Territory and Boundaries of States. In: Kocsis, K. (eds.): South Eastern Europe in Maps. Geographical Research Institute Hungárián Academy of Sciences Budapest, old. 25. Taylor, A.J.P. (2000): Harc a hatalomért. Európa Scolar Kiadó old. 26. Erről bővebben lásd Gulyás László (2012): Küzdelem a Kárpát-medencéért. Regionalizáció és etnoregionalizmus, avagy a nemzeti és nemzetiségi kérdés területi aspektusai Magyarországon Kárpátia Stúdió. Budapest old. 27. Raffay Emő (2011): Balkáni birodalom. Nagy-Románia megtremtése NagyMagyarország Könyvek. Budapest. 38. old.