Átírás

1

2

3

4

5

6

7 KÁNTOR ENDRE Magyar János Vallomása Szellemem e földet nem dicsõíti mert mindennap izzadtan és morcosan kelek mert éjszaka szép nõk s múzsák helyett kolbásszal és hagymával álmodom. Egy vízcsepp útja a pokolba Lassan végigcsúszott a hideg, érces felszínen, s a peremen átbillenve Z U H A N. Még eszébe villant - Jó volt együtt a többiekkel. De a mocskos padló darabokra törte gondolatait. T 7

8 Baky Péter Festõ és modelje (1997) 5

9 STEINER ISTVÁN Baklövés Az üldözõcsoport három fõbõl (harcos) állt. A gépkocsivezetõbõl, aki a Raj-GAZ-t hajtotta (szolgálati jármû), egy határõrbõl, aki a kutyát (szolgálati állat) vezette, és egy tisztesbõl: õ a másik kettõt irányította (járõrparancsnok). Ugyanis ahol két katona van ott az egyik parancsnok (szolgálati logika). Szerettem ezt a szolgálatot, ha van egyáltalán ilyen a Seregben. Nem kellett kinn dekkolni valahol a sávban, a prérin nyolc órát, vagy portyázóként caplatni mélységi területeken, lábzsibbadásig. Az üldözõ felszerelt és feltupírozott harci kedvvel várt. Várta, hogy az elektromos jelzõrendszer riasztócsengõje (pléhkakukk) megszólaljon. Akkor egy percen belül a csoport elhagyta az õrsöt és az ominózus szektorban kivizsgálta a jelzés okát, körülményeit. Amennyiben emberre utaltak a nyomok (határsértõ), úgy üldözte a kifulladásig és utána is, mert a határõr szívóssága mint a kanvasmacska. Legritkábban ez fordult elõ (hadiszerencse). Készülõdtem a szolgálatra; a fegyvertámla melletti kis asztalon pucorásztam a géppisztolyomat. Kedvtelve, amit megért fegyver és katona különleges kapcsolatának ismerõje. Csite fordult be a fegyverszobába, örökös õrvezetõ és közelgõ szolgálatunk járõrparancsnoka. A fegyvert épphogy ellenõrizte, annál hosszabban ügyködött a tárakkal. Kiürítette, majd újra töltötte õket. Aztán a zsebébõl elõvett egy marék lõszert és rátöltött. Általában huszonöt lõszert raktunk a tárakba a rugót kímélendõ. Valamire való határõrnek (dörzsölt harcos) azonban volt némi maszek muníciója is, ha netán rádurrantana valamire kinn a prérin, akkor a nyilvántartott lõszermennyiséget még mindig fel tudta mutatni, igazolva, hogy õ nem kovbojkodott, meg különben is. Nos, ebbõl a maszek készletbõl rakta dugig a tárait Csite. Balsejtelem vett elõ; ez készül valamire. - Csak nem a zergét akarod ledurrantani? - kérdeztem. Nem válaszolt, tárazott tovább. - Figyelj öreg! Az ember nem habokra tölt harminc skulót a tárba. Mit akarsz ezzel? - fordultam felé. - Túl sokat beszélsz - morogta. - Te meg keveset. Annyit mégis eldünnyöghetnél, hogy mire ez a nagy fegyverkezés, mert késõbb esetleg nem lesz rá idõ és abból van a gubanc. - Kinyírom azt a rohadt kecskét! - sziszegte. - Ebbe nekem is van némi beleszólásom. Nagyon jól tudod, hogy a Vaddisznó (t. õrsparancsnokunk, amúgy százados) mire szánta. - Az engem nem érdekel, hogy mire szánta. Fasírozott lesz belõle - mondta Csite nyomatékosan. 9

10 - Engem meg nem érdekel, hogy miként játszod a vagányt. Ha ledurrantjuk... azaz, ha ledurrantod, akkor hathónapi helyben járás a legkevesebb. Márpedig én nem akarok fél évig itt rohadni ezen az istenverte õrsön. Haza akarok menni, mert várnak. - A csajodhoz, mi? - kérdezte csúfondárosan Csite. - Mindegy hogy kihez, csak haza akarok menni - mondtam. - Hát ez az. - Mi az, hogy ez...? - Hát ez - becsatolta a tártáskát és a géppisztollyal együtt a vállára akasztotta. - Hát ez. Nagyon unom már. Mindenki ugat, veri a nyálát, hogy így megy úgy, csak kerüljön elém az a rohadt zerge, majd beledurrantok a seggébe, kicsinálom, szarrá lövöm! Mindenki ezt pofázza ezen a gennyes õrsön, de mikor oda kerül és lõni kéne, akkor fosni kezd és nem csinál semmit. - Nem fosik, hanem haza akar menni. - Fosik és inkább minden éjjel futkos egy hülye zerge miatt. - Meg kéne várni egy jobb alkalmat - próbáltam váltani, - amikor a parancsnok nincs itt. Kevesebbel megusz... - Nincs másik alkalom - az orra majdnem érte az enyémet - Ez az alkalom van. És ez ki lesz használva - mondta tagoltan és bevágta az ajtót. Szolgálatba léptünk, de alig figyeltem a formaságokra, eligazításra: egyre azon morfondíroztam, hogy ez a hülye tényleg lelövi azt az átokverte zergét. Ha visszamegyünk egy kicsit az idõben, tavasz elején találjuk magunkat, mikoris némi szín keveredett vadállományunkba. Elég színesnek találtuk a meglévõt is, mert nem egyszer futottunk miattuk. A vad mozog a határsávban és így neki mehet a jelzõrendszer kerítésének. Elég ha két drót összeér, már megszólal benn az õrsön a pléhkakukk. Mint minden esetben, ekkor is olybá kell venni a dolgot mintha ember okozná; vagyis határsértõ van a sávban. Az üldözõk kirobognak a jelzett szektorba és megvizsgáljuk a nyomokat, a drótot, a nyomsávot, a füvet és egymást. Közben az õrsön fellelhetõ harcosok kapják a csúzlit és futnak, függetlenül attól, hogy mikor jöttek be vagy mennek szolgálatba, esznek, alszanak vagy a klozeton erõlködnek. Éjjel és nappal. A kocsi aztán lerakja õket a sáv másik felén, a határkövek melletti nyiladékon. Ott aztán begombolják az inget-gatyát, lenyelik a falatot, felébrednek, szentségelnek (csak csendesen!) és tárt karokkal (benne géppisztoly) várják a határsértõt. Ez a zárás amivel be van kerítve a madárka. Közben az üldözõk kiderítették, hogy egy kerge õz volt, betelefonálnak az õrsre, hogy vadjelzés. Erre a csöves (ügyeletes katona) kicsavarodik a kapuba és három egyes lövéssel lelövi a zárást. A teherautó végigmegy és fölszedi a zárás harcosait, akik viszszatérve megpróbálják ott folytatni ahol abbahagyták, de mint tudjuk a szájíz már nem ugyanaz, mert ki szeret habokra futkosni. Pláne két alvás között. Volt tehát a meglévõ vadakkal is gond, de kora tavasszal még két zerge is jött. Igaz, hogy külföldi vendég, de használtak a politikai oktatások: utáltuk õket mint a bûnt - ezek is kapitalisták, csak álcázzák magukat. Az osztrákoktól jöttek, az Alpok keleti 10

11 hegyeibõl. Átvergõdtek a mûszaki záron és keresztülvágva a határsávon a jelzõrendszernél álltak meg. A nõstény átugrotta, a bak viszont nehezebb lévén nem tudta legyûrni az akadályt, sem a nemi vágyait, ha ugyan ekkortájt párzanak ezek a dögök. Lényeg az, hogy minden nap - lehetõleg kora hajnalban - ott randevúztak a kerítésnél. Egyik kívül, másik belül. A bak felállt a drótra, vagy a szarvával birizgálta. Ment be a jelzés, szólt a pléhkakukk, mi meg futottunk (töketlen kutya). Szép szerelmi történet, de meg lehet unni még egymás közt is, nemhogy kívülállóknak. Ritkán elõfordul, hogy volt visszatérõ vadunk (õz, borz) ami - többszöri riasztás után - véletlenül ólmot nyelt és nem jelzett többet. Az ilyen vadászat felett a fõnökök is szemet hunytak miután még itt a határon is van határa bizonyos dolgoknak. Gondoltuk a zergebaknak is ez lesz a sorsa: valaki majd egy-két rövid sorozattal megdorgálja. De nem ez lett. Lett helyette más, ami egyáltalán nem tetszett nekünk. Vaddisznó, az õrsparancsnokunk úgy vélte a szerencse küldte épp ide ezt a zergét, mivel ez a vad nálunk unikumnak számít (vadászcsemege). Nagy vadász hírében álló felettesének szánta a bakot. Ha nem is lökik elõ õrnaggyá, azért egy pirospontot kaphat érte. A legénységi állomány (megveszekedett gazfickók) persze van olyan dörzsölt, hogy a szolgálati szabályzatnak megfelelõen, tehát a felelõsségre vonás veszélye nélkül kikészíti a zergét (ráténykedés), miért is Vaddisznó még idõben és általa kellõ hatékonyságúnak ítélt retorziók emlegetésével fölvilágosított bennünket, ki is fogja lepuffantani. Igen ám, de az ezredes csak nem jött, mi meg csak futottunk. Úgy látszik mégsem volt olyan nagy vadász. Már három hete tartott a móka, kínunkba nevet adtunk a zergebaknak (Frici), hozzátéve; az a rohadt szerelmes dög. Volt aki már úgy ráállt a dologra, hogy a riasztás elõtt automatikusan fölébredt, vagy ha akkor jött be szolgálatból le sem szerelt, hanem várta a jelzést. Kísérteties pontossággal fél öt körül meg is szólalt a pléhkakukk. Futás! Csite úgy gondolta, hogy itt a legvégsõ ideje Frici szerelmi románcát megszakítani és egyben véget vetni méltatlan futásainknak. Hajnalig sutyorogtunk mire beleegyeztem (O. K.). végtére is öreg járõrrel még egy határsértõ sem kukoricázhat büntetlenül, nemhogy egy susmán (vagyis osztrák) kecske. Miután kellõképp megbeszéltük a részleteket, - hogyan is csináljuk a terepen, mit mondjunk a Vaddisznónak mikor bejövünk - megpróbáltam bóbiskolni, de nem ment. Nem is biztos, hogy el tudjuk kapni, áltattam magam nyugtatásképp. Hajnalban aztán menetszerûen megszólalt a pléhkakukk az õ kedvesen kolompoló hangján. Az ember úgy érezte, hogy egy kerge lódarázs csapong az agya helyén. - Bal hatos szektor - fordult ki az ajtón a csöves, - a Frici... - Jó, hogy mondod. Tisztára kiment a fejembõl - mondtam. Rohantam kifele. Csite már bent ült a kocsiban. Gyuri a sofõrünk régi motoros volt, ismerte a terepet, téptünk, mintha szökésben volnánk. Pattogott a dzsip, alig tudtam kikötni a kutyát az ülés vasvázához. Úgysem lesz rá semmi szükség, csak láb alatt lenne. Az erdõn keresztül mentünk, a közelítõn. A lejtõ elõtt Gyuri kikapcsolta a motort meg a lámpát. Nekem így is 11

12 zajosnak tûnt, ahogy lezuhantunk a völgye. Kiszálltunk. Világosodott. Lassan araszoltunk felfelé a dombon. Én egyenesen, Csite félkörívbe kerítve. Szusszantam egyet, aztán kinéztem a peremen. Ott volt a zergebak, meg a nõstény, köztük a kerítés. Belefeledkezve enyelegtek. A bak néha megrezegtette a drótokat a szarvával. Zömök testéhez képest vékonynak tetszettek a lábai, kampós szarva tompán fénylett. Kibiztosítottam és hosszasan céloztam. Arcom a tusához szorítva félpofával üvöltöttem: Állj, vagy lövök! és már lõttem is. Irányzott, nem célzott lövés, mondaná a szabályzat. Ez eléggé irányzott volt, hallottam a tompa puffanást, ahogy becsapódik a skuló. A zerge föl se vette. Csinált egy cikkcakkot és besuttyant egy sövénysûrû, bokros részbe. Gondoltam ismét felszólítom a szabályzat szellemében, sosem lehet tudni, hátha valaki van a közelben. Erre már nem jutott idõ, mert Csite közben tüzelni kezdett. Ráhúzta az egész tárat. Mikor abbahagyta fél percig suhogtak a környezõ erdõk, hegyek a visszhangtól. Úgy láttam, hogy még mindig mozog a bokorban az az átkozott dög. Odahúztam három rövidsorozatot. Csite közben kicserélte a tárat és tüzelt. - Hagyd abba! - üvöltöttem és futni kezdtem felé. Mire odaértem a harmadik tárnál tarott. Egy elakadt töltényt piszkált a töltényûrbõl. - Elég volt! Hagyd abba! - lihegtem. - Ne ugass! Megmondtam, hogy fasírozott lesz belõle. Inkább adj egy tárat kölcsön. - Köl-csön? Te teljesen bekapcsoltál... - megfordultam és ereszkedtem lefelé. Hallottam, ahogy csattan a géppisztoly zára és a maradék lõszert is rálövi a bokorra. Visszafordultam. Csite odaballagott a bokorhoz. Szertartásosan kigombolta a sliccét és lehugyozta a zergét. Talán köpött is egyet. Gyuri a kocsi mellett cigizett. - Szép munka volt. Tiszta munka. Ha mástól nem, a sok ólomtól biztos földre rogyott. Ezt a háborút a harmadik õrsön is hallották - dörmögte. Ne persze, neki mindegy, két hónap múlva leszerel, addig féllábon is kibírja. Szó nélkül beszálltunk. Visszafelé a kutyát rendeztem, teljesen föl volt spannolva, alig bírtam vele. Benn az õrsön kikerekedett szemekkel néztek ránk. Vaddisznó a szomszéd házban lakott, nem tartott soká míg átért. Még föl sem ébredt, de már mérges volt. Jelentést kért. Csite tagoltan kezdte volna az elején. Erre most nincs idõ. A százados Gyurit kezdte faggatni, mint öreg harcost. Szabályosan ténykedtek a fiúk, jelzõlövés, felszólítás és így tovább, szépes sorolta a történeteket. - És mi volt? - Mi mi - kérdezte Gyuri értetlenül. - Amire lõttek! - Õz - hazudta Gyuri. Vaddisznónak megcsillant a szeme. Vett két mély levegõt. Többet ne, mert Csite közbeszúrt: - Olyan... õzforma állat... Vaddisznó belemerevedett a mozdulatba, hosszasan bámult az õrvezetõre. Csite is hasonlóképpen cselekedett, nem kis vakmerõséggel. Éreztem, hogy zsibog a tarkóm. 12

13 A folyosóról mindenki eltûnt, még a géhás törzsömbörzsöm is betolatott a raktárba. Nem tudom ezek meddig szemeztek ott a folyosón; ilyenkor megáll az idõ és megáll a levegõ, aztán egy darabig úgy marad. Egyszer csak Vaddisznó elkezdte szedni a levegõt. Szélütés, tippeltem magamban. A nyakáról lepattant a felsõ inggomb, a századosi csillagok mintha csikorognának a vállán és még mindig csak szedi a levegõt befele. A feje már elhagyta a pirosat, inkább kékbe játszott. Komolyan aggódtam érte. Akkor ugrott egyet, majdnem a mennyezetig és mikor leért kinyitotta a száját. Rock-zenén nevelkedtem, így hozzávetõleg hatvanöt decibelre becsültem a lármát, amit csapott. A bömböléstõl hézagosan lehetett érteni mondandóját, annyi mégis kiderült, hogy leesett nála a tantusz: rájött, hogy lepuffantottuk a zergét. Kifújta elsõ mérgét (kis terpeszállás). Jött a második strófa (izgatott járkálás). Ebbõl kiderült, hogy a határõrség legsötétebb elemei vagyunk (ez hétszentség). Õt akarjuk kicsinálni, idegileg, ugye (dettó hétszentség). Annyit fogunk mosni a folyosón, hogy az ujjunk közé hártya nõ, mint a kacsának (ez hóttziher). Valamint megtudjuk, hogy hol is lakik az a pirinyó úristen. Kicsit megsajnáltam. Egy idõ után (kifulladás) kíváncsi lett a jószágra. Mi persze egyre azt hajtogattuk, hogy õzféle. Nem zerge? Nem láttunk még zergét. De hallottak róla? Hallottunk. Kampós a szarva? Nem figyeltük... (Jelentem, jelentem, jelentem). Félóra alatt rájött, hogy nem sokra megy velünk. Na akkor kimegyünk. Megnézzük. A terepen alaposan vizsgálódott. Mindent végigkérdezett oda-vissza. Megnyugodva felelgettünk, látszott, hogy nem nagyon tud belénkkötni, tán nem is akar. A bokorból nem sok maradt. Letört ágak, fehéren villogó faszilánkok. A zerge, szegény, mintha húsdarálón ment volna keresztül, félig beleverve a földbe. Vaddisznó egyre csaj sóhajtozott (barbárok, barbárok). Szegény Frici, kapott eleget, de az agancsa épnek látszott. Néztem hol van a zergeszakáll, vagy mi, amit a stüszivadászok a kalapjuk mellé tûznek, de nem láttam rajta. (Tollatlan). Csite odaadta a bicskáját a századosnak, az levágta a fejet. Az ép agancs valamelyest enyhített a helyzeten. Visszamentünk az õrsre, Vaddisznó persze azonnal kivett minket a szolgálatból. (Leszerelni!) Mintha büntetés lenne. A kutya még mindig nem tudta hova rakni az eseményeket. Két jól irányzott rúgás (katalizátor) gyorsította nála ezt a folyamatot. Begyõzködtem a boxba, aztán mikor láttam a szemén, hogy megértett, adtam neki kaját. Lassan engedett körülöttünk a fagyos levegõ (elülõ hullámok). Molnár, a kotnyeles tizedes, hallani vélte a Vaddisznót amikor betelefonált a kerülethez. Az ezredes nem vette zokon a történteket, tudva, hogy nem kis kellemetlenséget jelentett ez nekünk, sõt eltekintett a továbbiaktól: Nem kell bántani a fiúkat. Ezt Vaddisznó, lefordítva az õrs nyelvére, úgy értelmezte, hogy kitoltunk vele és ezt visszaadja (presztízskérdés). Jártunk is rendesen a birtok legtávolabbi helyeire, az Asztalkõhöz, a Tiztizbe, vagy a Befolyáshoz, ahova a madár is háromnapi hideg élelemmel indul el. Huszonkettõ-nullahat hallottuk a köteléken (afféle parancshirdetés), vagyis este tíztõl reggel hatig, amikor véresre lehet guvasztani a szemet. Az életbe nem bámultam ennyit a semmibe, a pusztán nevelkedett éjszaka alagútsötét seggelyukába (korommal foncsorozott). Szerencsére a többiek ahol tudtak kíméltek bennünket. Márpedig tudtak. 13

14 Emellett ment a zrikálás. Mi lettünk a nagy fehér zergevadászok, Frici halálos szerelme pedig legendává vált. Toszás helyett jött a kaszás trillázta Molnár tíz. és egy ideig gyászszalagot viselt, fehér zergefejjel. Pár hónapig helybenjártunk, vagyis nem mozdulhattunk ki az õrsrõl a civil életbe. Nyáron még ki lehet bírni és egy tapasztalással több (originál axióma): egyszer minden véget ér. Õsz lett mire elmentünk szabadságra (rendes évi). Ültünk az állomás restijében, rágtuk a sörünket, vártuk a koszos vonatunkat. - Gyere el hozzánk - kezdte Csite. - Most van szüret. Új borok, új ízek... - Új arcok, ezt akartad mondani. Haza minek is mennék. Öt hónapja nem írtam Emmának. Õ se nekem - mondtam, érezve, hogy vannak pillanatok, amikor az ember üres belül, mint a kibelezett tök (sör nem számít). - Egy csaj csak egy csaj - lóbálta sötét fejét Csite. - Persze neked mindenki csaj, meg bige. Azért van ez, harcedzett barátom, mert még nem volt dolgod egy épkézláb nõvel. - Bocsánat, bocsánat nemes fegyvertársam, a csajt visszavonom. Õ egy épkézláb nõ volt. Épkézláb szerelem - dõlt rá az asztalra. - Halálos szerelem - fújt bele a sörébe. - Mint a Fricié... (Fémízû röhögések). Így mulattunk szépen. Egy izgága határõr ült az asztalunkhoz. Mondta honnét jön, hová megy. Ismerkedett. Kérdezte honnét jövünk. Megmondtuk neki. Hát a nevünk? Csite megmondta. A gyerek izgatottan közelebb hajolt. - Csak nem a zergevadászok vagytok? Csite morcosan bámult a poharába, én - gondolom - vigyorogtam, mint mindig. Meglepett, hogy a kerület legtávolabbi õrsén is hallottak a dologról. - Azok vagytok, igaz? - nem is várt választ. - Ti vagytok azok! Huuu az úristenit... Hát persze - ütögette az asztalt - hát persze... Félig fölemelkedett a székrõl. - Pincééér! Hat üveg sört! 14

15 Baky Péter Vágyak, vágyak, vágyak (1996) 5

16 FRIEDRICH HÖLDERLIN A tél Ha sápadt hó szépíti meg a tájat, S a csillogás messze távolba vár, Hív engemet a nyár, és lágyan Tavasz is jön felém, közben az óra jár. Ez oly csodás jelenség, a lég is finomabb, Az erdõ fényes, egy lélek sem halad A távol útakon, magasztosság az erdõ felett És csend honolnak, mégis minden nevet. Nem lesz a tavasz sem, mely virágozik, Sohase gyönyörködtetõbb, ám az égen Csillagok ragyognak, szívesen nézem A távol eget, mely soh sem változik. A folyók mind tükörsimák, a tárgyak Mind feltünõbbek, az élet olyan lágyan Folyik tovább, a városok szélesebben Jelennek meg a távolban, mely mérhetetlen. ( Mészáros Ferenc fordítása ) 16

17 DRESCHER J. ATTILA A mûfordításról - szubjektíven Mert lehet-e másként szólni róla? Régi ráncot simít ki az, aki mûfordítók mûhelyében kutakodik az eredeti alkotáshoz kapcsolódó titkok után. A fordítás - ferdítés klasszikus dilemmája elméletalkotókat, hivatásos fordítókat és jeles alanyi költõket egyaránt foglalkoztatott, amióta világ a világ ( mellesleg mindig is a költõk bizonyultak legjobb fordítóinknak is, hiszen bele- és átérzõ képességük révén az õ tollukon csordultak ki a legszebb, legtalálóbb fordítások ). Ugyanakkor hasonló súlyú kérdést vetett fel bármely idõkben az eredetihez való hûség kérdése, hiszen a szuverén alkotói véna gyakorta túllépett a nyelvi, eredeti prozódiai és egyéb problémákon. Maradt a régi kérdés: mi jobb, az eredetitõl való bizonyos fokú eltérés ( a fordító szabadságának jegyében ), vagy ragaszkodás bármi áron a mintához. Aki idegen nyelvbõl kíván magyarra fordítani külhoni szerzõket ( máris tömérdek kérdés tolul elénk: mely nyelvrõl melyre lehet jól fordítani? szükséges-e nyelvtudás, vagy nyersfordítás is elegendõ? tartalmi vagy formai hûségre törekedjünk-e inkább...?), elsõsorban nyelvismerettel rendelkezzék a szükséges poétikai képzettség és stílusérzék mellett. Önmagában valószínûleg egyik sem elegendõ. A nyelvtudás segít a keresésben, mit érdemes még - vagy újra - lefordítani; s hogy miként szól az eredeti, ezt poétikai alapismeretek nélkül aligha lehet megfejteni, költõi megoldásokat és lehetõségeket pontosan tolmácsolni, így hiányukban a magyarul szóló mû sem lehet tökéletes vagy akár csak sikerült változat. A mûfordításról számos kötet született, de elmélete inkább a fordítói mûhely forgácsait jelenti, mintsem tételes teóriát. A költõ-fordítók önnön tapasztalataikat, gondjaikat, ritka örömeiket mondják el a tanulmányokban. Hogy hol tartunk a szép hûtlenekkel, nehezen követhetõ. De a szép, a nyelvi élmény még ugyanaz. 17

18 ALEXANDER BLOK Találkoztunk Találkoztunk. A nap már elbágyadt, Evezõd szántott a csöpp tavon. Úgy szerettem fehér kis ruhádat, E báj túltett az álmaimon. Voltak furcsa találkáink: csend lett. S hol a földnyelv vitt a vízre ki, Esti gyertyák gyúltak, s eltöprengett Sápadt szépségeden valaki. Mi közelgett, eljött és ellobbant. Az égrõl a kék elköltözött. Találkoztunk szürke, esti ködben Szélborzolta hullám s nád fölött. Nincs már bánat, se szerelem, sértés, Minden elmúlt, elszállt, tovatûnt... Fehér kegyhely, gyóntató kísértés, S arany fényben ahogy evezünk. (1902) (Drescher J. Attila fordítása) 18

19 SARAH KIRSCH Csodás reggel Reggel ha a tarka árnyak ( függönyrõl sok meseállat ) szemhéjamra lakni másznak te adsz majd halkan új nevet s összevetsz vélem pompás hölgyeket simogatsz rózsaszirom-ujjakat ( a hold látta e titkokat ) s mindazt mi még simítható Mindent dicsérsz lágy zuhatag te álombakó (Drescher J. Attila fordítása) 19

20 EVA STRITTMATTER Rõtszín nyári Fûre széllel virágpor suhan. Párát izzadva fényben áll a rét. Rõtszínû rózsák várnak dacosan, Kelyhüket õrzik, rejtik még diszét. Pár nap múlva szirmot bont a rózsa, Fénybe fordul, hint illatokat, Hosszan titkolt sebét kitakarva Napkúrát immár nem halogat. Naptári bölcsesség Ajándékozz meg idõvel, De ne kínálj túl sokat. Törõdj apró sebeimmel. Ne érintsd a nagyokat. Idõbõség kényelemhez S nálam rossz kedvhez vezet. Fényét veszti a szerencse, Ha végtelen élvezed. Csak ha széttört, csillogtatják Fényét apró cserepek. Szabadságot a korlát ád, S hajt a cél, ha ismered. (Drescher J. Attila fordításai) 20

21 Baky Péter Levél barátaimtól I. (1996) 5

22 ARMEN TATEVOSZJAN Titokzatos Kelet Titokzatos kelet! Kína, Tibet, Korea, Burma, Japán. Misztika, varázs! Sokakat vonz, másokat taszít, ám senkit sem hagy hidegen ez a nekünk oly más, oly idegen, oly félelmetes, mégis emberibb világ. Ismerjük meg vallási-, harci-, orvosi tudományát, mélyedjünk el benne, tegyük meg az elsõ lépéseket a megvilágosodás útján! A WU-SHU a hagyományos harci mûvészetek és a pszichológiai önkifejezési módszerek összessége. Festettem egy gyönyörû képet. Minden nap órákig csodáltam. Tegnap meglátogattak a barátaim. Nem akartam hogy részesei legyenek a csodának, hát letakartam. Így nem láthattam én sem. A világon e témakörben kiadott tankönyvek és felszínes történelmi leírások száma évrõl-évre nõ. Ám ezen kiadványok közül kevés jut el a WU-SHU lényegéig és tartalmi mélységének kifejezéséig. Pedig valójában e mély lényegiségnek köszönhetõ ennek az õsi élettudománynak a fennmaradás, ami így a keleti népek tudati és bölcseleti kincsestárává lett. Ma is körülbelül ember foglalkozik vele. A WU-SHU eredetéhez csak vallási, filozófiai, mûvészeti, és orvostudományi öszszetevõinek vizsgálatával juthatunk el. Különbözõ megjelenési formái az emberi tevékenységeknek azon területei, melyek a hadi és katonai tudományokhoz tartoznak. Puszta kezes és fegyveres küzdelem, a különbözõ dobó és lõfegyverek használata, a hadi stratégia és taktika. Mindezeken túl ez képezi még a sportbemutatók és a színházi elõadások akrobatikus mozgáskultúráját. A sokféle hadi tevékenység közül a középkortól kezdve kiemelkedõ szerepet játszik a Chuan-fa, ahogy ma neveznénk, ökölvívás. Bár tulajdonképpen fegyvertelen, vagy fegyveres ellenfelekkel szembeni puszta kezes harcot jelent. A kínai császári hadseregben a WU-SHU könnyített formája évszázadokon át az alapkiképzés legfontosabb része volt. Valódi mesterei, akik a testi formamûvészeten túl a testi-szellemi önfejlesztés útján messze elõrehaladtak, zárt iskolákban és kolostorokban adták tovább tapasztalataikat a beavatásra éretteknek. Ezek a központok és ezoterikus iskolák voltak az életenergia mûvészetének, a Chi-kung nak megõrzõi és továbbfejlesztõi. 22

23 A WU-SHU, mint komplex intellektuális és pszichofizikai tréning, a következõ alapforrásokból töltõdött: 1. A taoista filozófia, ami olyan fogalmakkal árnyalta, mint az üresség, a jin és a jang erõk kölcsönhatásai, az öt elem elve, a Wei-wu-wei ( a cselekvés nélküli cselekvés ), engedelmesség, a természetesség, a változások ritmusa. 2. A kínai-tibeti orvostudomány, a bioenergia, chi - áramlása, makro- és mikrokozmosz chi energiapályái, meridiánok és akupunktúrás pontok kapcsolata a belsõ szervekkel. 3. Az õsi bionika, az állatok viselkedésének megfigyelése, innen származnak az állatok utánzásán alapuló iskolák. 4. A jóga, mint pszichotréning. Fizikai és szellemi gyakorlatok, egymásra épülõ gyakorlatsorok, mint útjelzõk a megvilágosodás ösvényén. Irányzatai: az indiai jóga, a tibeti tantra jóga, buddhista jóga, chan buddhista, taoista jóga. 5. Az õsi kínai haditudomány a harci stratégiával és taktikával foglalkozó tudomány, Huang Ti, Lao Ce, Lien Ce, Cuang Ce és más taoista filozófusok munkái alapján. Évekig gyûjtögettem a madártollakat, míg nekiláthattam végre hogy szárnyakat csináljak belõlük. Igazán jól sikerültek. Tettem velük pár tétova mozdulatot, és fölemelkedtem. Már magasan keringtem mikor észrevettem, árnyékom egyhelyben áll. Az elsõ évezred közepére Kínában az ezoterikus harcmûvészetek két markánsan elkülönülõ ágra oszthatók: 1. A Nei Chia taoista irányzathoz tartoznak az úgynevezett puha, vagy belsõ iskolák. Ezek közül legismertebbek voltak - Tai chi chüan ( Nagy küszöb ököl ) - Pa kua chan (Nyolc tigram tenyér) - Xing yi (Irányított akarat). Ezen és más belsõ iskolák nagy hangsúlyt helyeztek az emberi szervezet energiafejlesztésére és az energia irányítására, valamint az energiával való gyógyításra és öngyógyítás módjaira. Ezen iskolák születési helye a Wu tang hegység Hu bei tartománya, ezért összefoglaló néven Wu tang pai -nak nevezik a különféle belsõutas taoista szekták tevékenységét. 2, A Wei-chia buddhista kolostori iskolák által képviselt, úgynevezett külsõ irányzatok nagy figyelmet fordítottak a szervezet és különbözõ testrészek erõt és gyorsaságot fejlesztõ kemény edzésére. A különbözõ iskolák filozófiabázisa a Chan (zen) buddhizmuson alapszik, ami a taoizmus és buddhizmus sajátos keveréke, a késõbbi japán zen buddhizmus kínai õse. A kánonõrzõ szerzetesek a Saolin kolostor vezetését fogadták el, amely így szellemi központja lett sok kínai és külföldi kolostor- 23

24 nak (Korea, Vietnám, Burma, Okinawa), ahol a szerzetesek a meditáció kiegészítéseként gyakorolták a puszta kezes és fegyveres küzdelmet, mint a fizikai és szellemi fejlõdés gyakorlatait a megvilágosodás útján. Körülbelül 360 különbözõ külsõ irányzatú iskolát ismerünk. Például: a Chan chuan, Er Lan chuan, Ta Mo chuan, Tang Long cshuan. Vannak úgynevezett szintetikus iskolák is, egyesítve a külsõ és belsõ iskolák sajátosságait, Emei Chan cshuan. Ma is keletkeznek új stílusok, ilyen a Jeet Kune do, melyet a legendás, mindenki által ismert Bruce Lee alapított. Vasárnap ünneplõben sétált a család. Az apa, az anya, a nagylány, s a kisfiú. Lágyan sütött a nap, alig volt árnyék. Ellenben valaki szembejött. A hagyományos WU-SHU, mint önismereti és önfejlesztési rendszer, nem korlátozódik pusztán a sport fogalmára, vagy csupán a hadi tudományokra, esetleg a színházi mulatságokra. A kínai civilizációban a veng (kultúra) és a wu (harciasság) nem csak érintik, hanem mélyen át - meg átfonják egymást. A régi Kínában a mûveltség egyik fele csak a WU-SHU, a másik a népmûvészet. Azt tartották, hogy az igazi mester ugyanúgy ért az ecsethez, mint a kardhoz. Ugyanúgy ismeri a hangszertartást, a virágkötés finomságait és egyformán ügyesen versel, komponál, vagy harcol. A WU-SHU -nak nagy hatása volt a klasszikus kínai színházra is. A harci jelenetekben igen ügyesen használták a küzdelmi koreográfiát. A legtöbb kínai cirkusz mûvészeinek, de meg a Pekingi Opera színészeinek is mindennapos gyakorlataik alapvetõ része a WU-SHU valamelyik ága. A nyugati orvostudomány gyakran fordul segítségért a WU-SHU -hoz és találja meg ott a leghatékonyabb önszabályozási és öngyógyítási rendszert. Használja az õsi mesterek tapasztalatát az akupunktúra, a pontmasszázs és a manuális terápia területén. Sok ország hadserege és rendõrsége hasznosítja a WU-SHU -t a kiképzés során. Ha egy WU-SHU mester nyugodtan teherautó elé fekszik és az átmegy rajta, vagy parázson, törött üvegen jár sérülés nélkül, vagy puszta nyakának feszülõ lándzsát görbít el, az azért történik, hogy emlékeztessen bennünket az emberi természet végtelen erõforrásaira amit a TUDOMÁNY kicsit megkésve és nem túl lelkesen a jövõben fog elismerni. Akkor derekáig értem. Azóta felnõttem, s mára már elértem hogy ugyanaddig érek! 24 Folytatjuk

25 Baky Péter Metamorfózis (1996)

26 SZOMJAS GYÖRGY Falfúró 2. Reggel a FALFÚRÓ elköszön a feleségétõl a gyerekek vele mennek a lízingelt furgonnal FALFÚRÓ ÉJJEL-NAPPAL az iskolánál kiszállnak a gyerekek a FALFÚRÓ nézi a napi címeket 3 cédula veszi az elsõt a fúrógépet HILTI és a szerszámos ládát lakótelep kukások kaputelefon nyugdíjasok lift ajtót nyit a Nõ bombázó köntösben csak a konyhában faliszekrény KVADRAT elemes IKEA polcok 26

27 ENDEL fel kell szerelni szûk a hely rámolni segít a Nõ a combja a köntösbõl kivillan a FALFÚRÓ székre áll fúr közben figyeli a Nõt a fenébe átfúrt a szobába elnézést majd kijavítja a Nõ megnézi nincs nagy baj csöngetnek csak dolgozzon nyugodtan majd jön a Nõ egy férfivel a szobában a FALFÚRÓ dolgozik ideges tompa zajok a fúrás hangos zavar? átnéz a lyukon valamit 27

28 28 lát a Nõ az ágyon a férfivel a FALFÚRÓ néz nem lát jól szûk a lyuk közben zörög aztán dolgozik a férfi elmegy a Nõ bejön nézi cigarettázik a combja kivillan a FALFÚRÓ dolgozik zavarban a polc a helyén lemászik pakol a Nõ a köntös zsebébõl PÉNZT vesz elõ a mosogatóra teszi a PÉNZT rá a hamutartót a FALFÚRÓ elveszi odalép visszaadja átkarolja a Nõ nem veszi el

29 a PÉNZT lassan kicsúszik nyitja az ajtót lépcsõház lift egy férfi kilép a FALFÚRÓ beszáll a férfi a Nõ ajtaján csönget lakótelep nyugdíjasok a FALFÚRÓ furgonja elõtt keresztbe egy MAZDA mögötte lámpaoszlop nem tud kiállni a vezetõ sehol sebességben van nagyon ideges beül a furgonba dudál nézi a cédulákat még két cím mára kiszáll aztán visszaül dudál most jön a MAZDÁS 29

30 beül a FALFÚRÓ kiugrik a MAZDA megindul a FALFÚRÓ rácsap a tetejére a MAZDA megáll a vezetõ kiszáll a kezében stukker Browning 9 mm cal lelövi elhajt a FALFÚRÓ ott fekszik halott Váratlan halál Falfúró 2. Rendezõ: Szomjas György Operatõr: Grunwalsky Ferenc A Vörös Eszti Rendezõ: Ács Miklós Operatõr: Ács Miklós Csavarhúzó Rendezõ: Viczkó Tibor Operatõr: Dóra Tibor Kutyavér Rendezõ: Pálóci Antal Operatõr: Dóra Tibor A kis húsleves Rendezõ: Szõke András Operatõr: Frankl Mónika, Szolnoki József, Merza Gábor Ablak Rendezõ: Grunwalsky Ferenc Operatõr: Grunwalsky Ferenc A kakas és a hordó Rendezõ: Pintér György Operatõr: Grunwalsky Ferenc Sikoly Rendezõ: Dóra Tibor Operatõr: Dóra Tibor Why Rendezõ: Zabó Gábor Operatõr: Jancsó Nyika 30