Kosztolányi Dezső KÍNAI KANCSÓ TARTALOM

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Kosztolányi Dezső KÍNAI KANCSÓ TARTALOM"

Átírás

1 Kosztolányi Dezső KÍNAI KANCSÓ TARTALOM KÍNAI KANCSÓ SÁRIKA AURELIUS BICEGEK ALI JULISKA VÉLETLEN EZÜST MÁRIA ANGYAL EGY ASSZONY BESZÉL FÁNIKA A KULCS LIDIKE PÉTER A MÉLTÓSÁGOS ÚR HASA RUHATÁR ELŐSZOBA SZERÉNY BARÁTOM PLETYKA RÉSZEG KUTYA AZ AMERIKAI FIATALEMBER A TALÁLT PÉNZ VALAKI KERESKEDELEM GÉZA BÁTYÁM HEINZ TENGERSZEM VASÚTI TOLVAJ HASPÓK IMRE SOFŐRKALAND NAGY ÚR, KIS ÚR CSÖNGETTYŰ BORSOS PÉTER A HALHATATLAN HITVES CALIGULA HÉT KÖVÉR ESZTENDŐ REPÜLŐ ÚJSÁG PETŐFI-KÖNYVTÁR ELLINOR ÉS DARLING ÉN ÉS A NÉMA KÁSA ILONA SZERENCSÉJE

2 KÍNAI KANCSÓ Te nem ismered a mi kancsónk esetét? Hát elbeszélhetem, drágám. Ez is eléggé muris. De valóban nem hallottad még? Tudniillik én már többször előadtam különféle társaságban. Félek, hogy most majd nem tudom elbeszélni. Utóbb, mikor elmondtam valakinek, észrevettem, hogy csak darálom, mint a leckét. Az ember bizonyos idő múltán saját szavait is elhasználja. Már nem érzi, mi van mögöttük. Erre új szavakat keres, csak hogy ne alkalmazza a régieket, de az újakban sokszor nincs élet, tartalom, hamisak. Ha ismered, akkor mindenesetre szakíts félbe. Idegesít, hogy valamit kétszer beszélek el. Csak jár a szám, folyton attól félek, hogy kinevetnek, fülig vörösödöm. Miért is szégyenkezünk ilyenkor? Hiszen mindenki százszor szajkózza el, ami vele megesett. Másról nehéz beszélni. Azért pirulni pedig, mert ügyetlenül választottuk meg a személyt, s elfelejtettük, hogy ő már tudja, amit mi közölni akartunk, ostobaság. Legföljebb az bánthat ekkor, hogy rosszul színészkedtünk. Nem igaz? De engem mégis bántana. Még valamit ígérj meg. Ha unod, azonnal szólj. Mert hosszú. Helyes? Na jó. Megpróbálom. Szóval volt nekünk egy kancsónk, egy kínai kancsónk fehér porcelánból. Ilyen magas. A mellemig ért, idáig. Régi lakásunkban állt, abban a sötét, penészes lyukban, melyről a múltkor beszéltem, az ebédlő egyik sarkában, az ablak mellett jobbra. Nem, te ezt nem láttad. Nem is láthattad. Új lakásunkban már nincs ott. Családi ereklye volt. Az uram örökölte soproni nagybátyjától, az pedig valamikor régen egy bécsi rokonától örökölte. Ez volt egyetlen örökségünk. Az egyetlen holmi, melyért nem kellett arcunk verejtékével robotolni: a kincs, a mi legendás kincsünk, a mi legendás ínségünkben. Őszintén szólva, nem is illett nyiszlett bútoraink közé. Valami terítőt borítottam föléje, rátettem egy kis állólámpát. De ha a lámpát meggyújtottuk, nemcsak a kancsót világította meg, hanem szegénységünket is. Bizony, kirítt onnan. Én nagyon szerettem. Délelőtt - törölgetés közben - el-elnézegettem. Sok színes képecske díszítette, egymástól független, tarkabarka jelenetek. Micsodák? Például a Sárga folyó, fölötte egy hatalmas, téglavörös kőhíd. Aztán a nankingi Porcelántorony, hét emelettel, minden emeletén két-két aranycsengettyűvel. Aztán mandarinok sötétlila köpenyben, sötétbordó bugyogóban, mint a fuksziák, óriás paraplék alatt, kenetesen hajbókolva, gyaloghintóban egy-egy hölgyike, aki elnyomorított, pirinyó lábát fitogtatja, szűk lakkcipellőben. Aztán mezők, trillió kis virággal, virágzó szilvafákkal. Aztán egy ferde szemű Buddha, közönyösen, semmire se tekintve, súlyos kezét az ölében nyugtatva. Aztán sárkányok, szörnyek, macskaszemmel és szarvasaganccsal, majmok, keselyűk, pávák. Aztán teknősbéka, egy oroszlán is, vértől pirosló gödölyét zabálva. Aztán számok, kínai betűk, pagodák, fölfelé pöndörödő tetőkkel, mint holmi rossz szalmakalapok. Ilyesmik. Nyolcvanhárom kép volt rajta. Volt még egy nagyon kedves, tréfás kép is. Künn a szabadban, a pázsiton nebulók ültek, s a szigorú, varkocsos, tanítómester egy csintalan fiúcskát a két térde közé szorítva vert, bambusznáddal porolta ülepét, az indigókék nadrágját. Én, édesem, valamikor mint felsőbblány, festegettem. Vízfestményeket pancsoltam össze. Hát elgyönyörködtem ezekben. 2

3 Természetesen, mikor megkaptuk a kancsót, mindjárt egybekelésünk után - tizenöt éve már ennek - telebeszélték fejünket, hogy így-úgy vagyont ér, gazdagok lettünk, mindenki gratulált nekünk. Ami művészi értékét illeti, megoszlottak a vélemények. Némelyek azt állították, hogy a tizenegyedik-tizenötödik századból való, mindenesetre a Ming-dinasztia korából. Mások szerint legföljebb a tizennyolcadik században készülhetett. Akadtak olyanok, akik európai - berlini - utánzatnak minősítették, noha ezek szintén elismerték, hogy utánzatnak is ügyes és becses. Mi nem sokat törődtünk a mendemondákkal. Gyönyörű porcelánból volt, habfehér, hártyavékony, csodálatosan égetett nemes porcelánból, annyi bizonyos. Hogy mi volt az üzleti, forgó értéke, azt se tudom. Valér, a sógorom - Tarczay Valér, aki valamit konyít az iparművészethez - annak idején tízezer aranykoronára becsülte. Azt hiszem, túlzott. Az uram csak évek múlva mutatta meg igazi szakértőnek. Elhívott egy belvárosi régiségkereskedőt. Puszta kíváncsiságból fölajánlotta neki megvételre. Az simogatta, ümgetett, nagyítóval is vizsgálta, de csak ezerkétszáz aranykoronát ígért érte. Igaz, hogy ezt azonnal hajlandó lett volna kifizetni, akár dollárban, akár svájci frankban. Amint ajánlatát visszautasítottuk, s keze már a kilincsen nyugodott, a kancsóra visszasandítva ezerötszáz aranykoronát ajánlott. Hangsúlyozta, hogy többet semmi körülmények között sem adhat, nem is ér többet, de ez az összeg akármikor rendelkezésünkre áll, csak telefonozzunk üzletébe. Egy hét múlva ő telefonozott az uramnak a bankba: meggondoltuk-e már a dolgot. De mi nem adtuk el. Szó se lehet erről. A kancsó a miénk volt, a miénknek akartuk tudni, ameddig élünk. Anélkül hogy összebeszéltünk volna, elhatároztuk, hogy nem válunk meg tőle soha. Pedig nemegyszer kísértésbe eshettünk. Sok cudar évet éltünk át. Különösen a háború után. A hónap végén gyakran csak krumplit ettünk, délben, este. Egyetlenegyszer se jutott azonban eszünkbe, hogy odatelefonozzuk a kereskedőt, aki hívásra is házhoz megy, amint a nálunk hagyott levelezőlap hirdette, melyen telefonszáma is ott kacérkodott. Ezt a levelezőlapot én orvul összetéptem. Inkább karkötőórámat zálogosítottam el, a függőimet meg a jegygyűrűmet. Ezek - szegények - többet laktak a zálogházban, mint otthon. Közben jólesett arra gondolnunk, hogy utolsó kártyánkat még nem játszottuk ki. Az utolsó kártyának épp az az értelme, hogy sohase játsszuk ki. Éjszaka, hajszás napok után, nyitott szemmel feküdtünk egymás mellett a hitvesi ágyban, én meg az uram, s míg töprengtünk, miképp ússzuk meg a következő huszonnégy órát, ezt hajtogattuk magunkban, talán egyszerre is: a kancsó, legrosszabb esetben ott a kancsó is, és ez erősített bennünket. Szerencsére erre sohase került sor. Nekem különben is van egy babonám. Ha minden kötél szakad, és azt hisszük, hogy menthetetlenül végünk, akkor - a legutolsó pillanatban - mindig jön valami csoda. Tapasztaltam ezt. Csak a jó Istenben kell bizakodnunk. Egyszerre ott a váratlan és véletlen segítség. Hogy mi ez? Hát hol ez, hol az. Túlórázás a bankban, egy kis német fordítás, postamunka - ezt eléggé jól fizetik - vagy más egyéb. Például hegedűórákat kérnek. Az uram hegedűórákat ad. Egy évig a zeneakadémiára is járt. Hegedűművésznek készült. Majdnem mindig volt egy-két tanítványa. Kezdők, első, második gimnazisták. Mindössze az a baj, hogy ő csak késő este ér rá, akkor pedig a kisdiákok már nem szívesen vesznek órákat, álmosak. Különben bevallom neked, hogy valaki támogatott is bennünket. Nem titkolódzom. Megmondom, hogy kicsoda. Martiny, lovag Martiny, a milliomos. Egy házbérnegyed előtt, amikor már a kilakoltatási végzést is kézbesítették, az uram fölkereste, kétszáz pengőt kért kölcsön. Ő ezt szó nélkül átnyújtotta, mégpedig oly finom, mit se tudó mozdulattal, mely azt jelentette, hogy nem is kell visszafizetni. Szép, nemes cselekedet 3

4 volt. Sohase felejtem el. Nem értem, miért haragszanak rá annyian? Nincs igazuk. Szeszélyes, kiszámíthatatlan, furcsa ember, de fölösleges pénzét úgy dobálja, ahogy kell, szeszélyesen, kiszámíthatatlanul, furcsán. Nincs sok fölösleges pénze. De, mondd, kinek van sok fölösleges pénze a mai világban, s ki ad ennyit is a rászorulóknak? Én tudok egy fiatal zeneszerzőt, akit éveken át küldözgetett egyik külföldi szanatóriumból a másikba, minden költségét ő fedezte. Derék ember, akármit beszélnek. Mi mindig nagyra becsültük. Az uram évek óta ismeri. Legelőször a bankban találkozott vele. Apró-cseprő szívességeket tett neki, amilyeneket egy bankhivatalnok tehet, a kisember a nagyembernek. Igazán minden érdek nélkül. A konjunktúra idején tett egy nagyobb szívességet is. Martiny ekkor a holland tőzsdén is játszott, meglehetősen fejetlenül. Amilyen szeles, hetrefüles ember, a jogtanácsosa nélkül, a maga szakállára adta a megbízatásokat a banknak, mégpedig bianco-megbízatásokat. A bianco-megbízatás azt jelenti, hogy a bank a belátása szerint vehet vagy nem vehet papírokat, hát az összeggel úgy számolhat el, amint kedve tartja. Martiny pár nap alatt egy vagyont vesztett. Az uram, aki hálás volt neki azért a kétszáz pengőért, mellyel megmentett bennünket a szégyentől - igazán csak ezért: emberi érzésből -, egy este titokban meglátogatta, s figyelmeztette, hogy ne csináljon ilyen őrültségeket. Martiny pár napra rá találkozott vele az utcán. Karonfogta őt, s bundája zsebéből néhány bankjegyet tréfásan az uram télikabátzsebébe csúsztatott. Körülbelül négyszáz pengő lehetett, mai pénzben. Ja, igaz, meg is hívott bennünket a kastélyába. Egyszer ebédre. Csöndes, hétköznapi ebéd volt a mogyorószín-tapétás kisebédlőben. Felesége is megjelent. Sötétvörös, sárga borok csillogtak metszett kristálypoharakban. Libériás inasok álltak székünk mögött. Martiny kedves volt, közvetlen. Engem az lepett meg leginkább, hogy ebéd után a társalgóban, ahol feketénket hörpintgettük, az inas - fényes nappal - gyertyával lépett be, s az urak cigarettájukat a gyertya lángjánál gyújtották meg. Ezt eddig nem láttam. Még egy vacsorára emlékszem. Utoljára is vacsorára voltunk hivatalosak, de ezen vagy kétszázan vettek részt. Ragyogó estély volt. Az inasok üvegtálakon fagylalttornyokat vittek, ezeknek a közepe égett, meg volt gyújtva, s amint végigrohantak velük a hosszú termen, a lángok - a haladás szélrohamába - föl-föllobogtak. Mintha fáklyát vittek volna. Még valamit. Majdnem minden évben küldött egyet-mást. Egy-két nyulat, fácánt, foglyot, néhány kosár csemegeszőlőt. Tavaly karácsonykor gyümölcskosarat kaptunk, datolyával, almával, három üveg magyar pezsgővel. Várj, drágám. Csak ide akartam elérkezni. Karácsony után megint fönn járt a bankban. A vezérigazgatót kereste, de az előző nap Koppenhágába utazott. Az uram megköszönte neki az ajándékot. Martiny zavartan és szórakozottan - ő mindig egy kicsit zavart és szórakozott - azt mondotta, hogy megint eljöhetnénk hozzájuk vacsorára vagy ebédre. Az uram ekkor előállt azzal, amire már rég készülődött. Tisztelettel, de a szegény ember önérzetével értésére adta, hogy miután mi már háromszor voltunk náluk, szerencséltessenek most ők bennünket, jöjjenek el hozzánk teára, ő meg a felesége. Martiny a meghívást a világ legtermészetesebb dolgának tartotta. Tüstént bejelentette magukat szerdára, délután ötre. Mondd, nem unod még? Hát amikor én ezt megtudtam, hétfőn este, egy csöppet megdöbbentem. Annak idején én magam sürgettem meghívatásukat - igaz -, de nem hittem, hogy el is fogadják. Azt képzeltem, hogy majd csínján kibújnak alóla. Most hízelgett büszkeségemnek - vagy hiúságomnak, hiszen mindnyájan hiúak vagyunk -, hogy nem így történt. De zavarban voltam. Mert - mondd, kérlek - hová a csodába tehettem őket a mi régi nyomorlakásunkban, melynek egy hálószobája volt s 4

5 egy ebédlője, és ez dolgozó is volt, társalgó, lomtár, minden együtt? Nem tudom neked megmagyarázni, de valami botránytól féltem, mint aki erején túl föladatot vállal, s hoppon marad. Egyszerre eszembe jutottak nyirkos, vízrózsás falaink, a dohszag, a sötétség, az az afrikai sötétség, melytől annyit szenvedtünk. Rút bérkaszárnyában laktunk akkor, ahol állandóan hagyma- és petróleumillat terjengett. Csupa proli élt alattunk, fölöttünk. Lépcsőnk szemetes volt. Hozzánk az udvari folyosó legvégéről kellett bejárni, a klozett tőszomszédságából. Az utcát - ezt már a múltkor is mondtam - a kutya se ismerte, még itt, ebben a szegénynegyedben sem. Furcsán éreztem magam. Mintha előkelő emberek között, valami tündöklő bálon lyukas harisnyában ténferegnék, és zsebkendővel igyekezném takargatni megalázott lábaimat. Csak álmodni lehet ily szörnyűt. Kétségbe voltam esve. De hát az uram megnyugtatott. Először azzal, hogy december végén, délután ötkor minden lakásban oly sötét van, mint nálunk. Sötétben minden tehén fekete. Kifejtette, hogy a szegény embernek a szegénységet épp a gazdagok előtt nem illik szégyellnie. Szégyelljék ők magukat, ha akarják, tudják és merik. Szelíd ember az én uram, a légynek se árt, de néha ilyen vad ötletei támadnak. Még azt is hozzátette, hogy a szegény emberek csak egymás előtt szégyellhetik a szegénységüket, mert erről ők maguk tehetnek, ebben mindnyájan egyaránt bűntársak. Ezt én nem értettem. Te talán érted? Elég az hozzá, másnap nekiestem a takarításnak. Amennyire lehetett, rendbe hoztam a lakást. A bútorok gyógyíthatatlan sebeire takarókat teregettem. Megállapodtunk, hogy semmiféle hűhót nem csapunk. Ez ízléstelen és - mind a két félre nézve - sértő. Mit is lehet teához adni? Szendvicset, édestésztát. Zsúrkenyeret vásároltam, a szeletkéket bevajaztam, sonkával, kaviárral, lazaccal díszítettem. Vaníliás kiflit is sütöttem. Az én vaníliás kiflim - szerénytelenség nélkül - remek. Igaz, teát is vettem, illatos, halvány indiai teát. Bellától elkértem Altwienfindzsáit, ezüstjeit, mert az én csempe bögréimet meg az én alpakka kanalaimat csak nem rakhattam eléjük. Szerdán már kora délután elkészültem. Négykor mindketten felöltözködtünk. Az uram utolsó szemlét tartott a lakáson. Túlontúl tisztának, rendesnek találta, merevnek. Egy kis természetes rendetlenséget teremtett. A dívány karfájáról leráncigálta a vacak műselymet, melyet én erre az alkalomra odadobtam. Ez ellen tiltakoztam. Így a karfa rongyos szövete kifityegett. Veszekedtünk, egyezséget kötöttünk. A műselyem ellenében megengedtem, hogy cigarettája hamujával bepiszkíthassa a fényesre sikált réz hamutálcát, s a csutkáját otthagyja rajta, hanyagul. Ötkor már úgy álltunk egymással szemben, mint a színpadon. Még ott se voltak vendégeink, s mi máris színészkedtünk. A végszót vártuk, mely egy nagy jelenet kezdetét jelzi. Csöngetés. Voltak, lovag Martiny, lovag Martinyné. Tétlenségünkben ásítottunk. Le-föl járkáltunk. Ha neszt hallottunk a folyosón, hirtelen egy székbe zökkentünk, hogy ebben a közvetlen helyzetben találjanak bennünket, megfeledkezve, hogy nincs cselédünk - mert az uram nem engedte, hogy erre a délutánra kölcsönkérjem Bellától a szobalányát -, és nekünk kellett ajtót nyitnunk. Az uram idegességében megevett két lazacos szendvicset, úgyhogy csak egyetlenegy lazacos szendvics maradt. Folyton a zsebóráját nézegette. Elmúlt fél hat. Azon nyugtalankodott, hogy a kocsis esetleg nem talál majd hozzánk, bár Martinynak elmagyarázta, merre kell jönni abba az átkozott zugutcába. Attól is félt, hogy már itt vannak, de valahol a rosszul világított lépcsőházban bolyonganak, vagy a folyosón, egy másik emeleten, és hiába keresgélik ajtónkat. Leszaladt a házmesterhez, megkérte, hogy ügyeljen, mikor kocsi áll meg a ház előtt, s vendégeinket kalauzolja föl. Martinynak gyönyörű kocsija volt. Akkora, mint egy terem. Télen villannyal fűtik. 5

6 Hatkor az uram már nem bírt magával. Megint lenézett, hogy ő lesse az érkezőket. Éppen hogy leérhetett, mikor én felülről hatalmas tülkölést hallottam. Nemsokára csöngettek. Csak az uram jött vissza. Ezt lihegte: Itt vannak. Rohant a lépcsőn, szegény, nem akart velük ott találkozni. Most csöngettek. Mi előbb számoltunk magunkban: egy... kettő... három..., aztán nyitottunk ajtót. A sötét, ködös folyosón nyurga, sovány, igen magas alak állt, két fejjel nagyobb, mint az uram, Martiny. De én rögtön észrevettem, hogy egyedül van. Mentekezett, hogy felesége, nagyon sajnálja, meghűlt, egy kicsit náthás, nem fekszik ágyban, de azért mégse mert kijönni ilyenkor, bocsánat, majd legközelebb. Bundáját erélyesen-gyorsan maga vetette le, nem hagyta, hogy segédkezzünk. Odadobta egy székre. Nem látta, hogy az előszoba falán három rézkampó erre a célra szolgál. Én akasztottam föl. Hódgallérja van, s a bunda belseje puha, csíkos, sötétbarna pézsma. Remek bunda. Az ebédlőnket a hosszú, vékony lábaival úgyszólván egyszerre átlépte. Alig tett egy-két lépést, már vége is volt az ebédlőnek, elfogyott alóla. Ekkor körültekintett, visszafelé indult. Megint a falnál állt. Most láttuk, milyen szűk az ebédlőnk, milyen kicsiny. Akár Gulliver a törpék közt. Feje majdnem a mennyezetig ért. Arca sápadt volt. Hol ránk nézett, hol a bútorokra, s mosolygott valamin, fitymálóan-hetykén, de nem rajtunk mosolygott. Isten tudja, min mosolygott. Leültünk a teára terített asztalhoz. Szurkoltam, hogy a társalgás befagy. Előzőleg tudniillik az uram azt magyarázta, hogy szegények és gazdagok sohase lehetnek egymáshoz őszinték. Tréfásan adta ezt elő, körülbelül így: A szegény ránéz a gazdagra, s ezt gondolja: Jaj, de gazdag vagy te. A gazdag ránéz a szegényre, s ezt gondolja: Jaj, de szegény vagy te. A szegény belül, a lelke mélyén így kiált a gazdag felé, teljes meggyőződéssel: Adj pénzt, adj pénzt. A gazdag belül, a lelke mélyén, így kiált a szegény felé, éppoly meggyőződéssel: Nem adok, nem adok. Minthogy erről nem beszélhetnek, társalgásuk folyton elakad. A csevegés megindult. Amint kitöltöttem a teát, az időről, az enyhe, kehes télről beszélgettünk, a színházakról - és félénken, vigyázatosan - az általános gazdasági helyzetről is. Martiny elbeszélt egy adomát, melyet minap Bécsben hallott, előkelő pénzügyi körökben. Ebben az adomában devizáról és kamatlábról volt szó, s a csattanója valami német szójáték volt. Nemigen értettem. De azért udvariasan mosolyogtam rajta. Az uram - úgy találtam - túlságosan kacagott. Valamivel csöndesebben is nevethetett volna. Ez illendőbb. Martiny az adoma után felső ajkát fölszívta az orrához, s körülbelül tizenöt-húsz másodpercig így tartotta, mintha orrával a felső ajkát szagoltatná. Ez a szokása. Ilyenkor arca elfintorul, egy kissé vigyorog is. Rossz szokás, semmi egyéb. Idegesség. De neki - hidd el - nem is áll rosszul. Vannak emberek, akiknek semmi se áll rosszul. Várt, amíg kihűlt a teája, aztán kortyintgatta. Cukor és rum nélkül itta, tejjel. Bizonyára nem vette észre, milyen finom indiai tea. Bella csészéit se méltányolhatta, az ezüstöket sem, hiszen ő mindezt megszokta. Én szendviccsel kínáltam. A tálat oly módon tartottam feléje, hogy nyomban szemébe ötöljék az egyetlen lazacos szendvics, a vajon az áttetsző, gyönyörű rózsás halszeletke, s ő csakugyan rá is tekintett, de nem ezt vette ki, hanem egy közönséges vajas kenyér után nyúlt, beleharapott, mindjárt a tányérjára tette, s otthagyta. Cigarettára gyújtott. Aranyvégű cigarettákkal szolgáltunk. Zenéről folyt a szó. Nem is tudtam, hogy érdekli a zene. Ő pedig azt nem tudta, hogy az uram milyen kitűnő muzsikus. Bachot és Mozartot emlegették. Csak Bach és Mozart van, más senki. Nem, csakis Bach van. Az uram Bachért rajongott, aki - így fejezte ki magát - a föltétlen muzsika, a matematika lírája, s a fájdalom, melyet ez a sohasem szenvelgő, érzelmes zene elénk tár, olyan 6

7 tiszta, tárgyilagos, pontos, mint emberi gyarlóságunkból, körülhatároltságunkból származó megismerés, hogy a végtelent hiába igyekezzük megközelíteni, és hogy a kétszer kettő itt a földön mindig csak négy, nem öt. Szépen beszélt. Az is eszébe jutott, hogy Bach annyit jelent, mint patak, s ütemei egy hűs, átlátszó kristálycsermelyhez hasonlítanak, mely a hegyi ösvény kavicsain lefelé bukdácsol. Itt már erőlködött. Ozsonna után, hogy felkeltünk, Martiny a szoba sarkában állt, s - nem puszta udvariasságból - megkérte az uramat, hegedüljön valamit. Ő egy pillanatig se kérette magát. Hozta a tokját, hangolt, álla alá szorította a hegedűt. Szemét lehunyta. Én a díványon ültem, és őt néztem. Kíváncsi voltam, mit fog játszani? Az Air-t játszotta. Ezt akkoriban hallottam tőle, amikor megismerkedtünk, húsz esztendeje. Tudod, az a dallam ez, az a mélysötét, édes dallam. Az uram gyakran magyarázta nekem. Azt mondta, olyan ez, mintha egy érett férfi énekelne vagy inkább dúdolna a sötétben, csukott szájjal, és mintha mindig vissza-visszatérne arra, amit nem lehet elégszer elmondani, mert ezt egy élet során tapasztalta, s ennél nincs szebb, szomorúbb, tartalmasabb. Nem szoktam dicsekedni - ismersz -, de ezen az estén oly gyönyörűen játszott, hogy még vendégemről is megfeledkeztem, csak vonójának egyenletes, biztos mozgását figyeltem, mely keményen ráfeküdt a húrokra, és fekete fejét s a szemét, melyet közben kinyitott. Martiny elismerőleg bólintott. Biztatta, hogy tovább. Az uram a Gavotte-ot hegedülte. Martiny szigorúan fölvonta szemöldökét. A levegőbe bámult. Talán Bach Sebestyént, a vastag orgonást keresgélte ott. Már vége felé járt a Gavotte. A kezdő melódia, a dupla hangokkal, diadalmasan bontakozott ki, s a G-húr komolyan, szívhez szólóan búgott. Ekkor történt az, amiért ezt a hosszú lélegzetű históriát elbeszélem. Egyszerre fülsiketítő csörömpölést hallottam. Azt hittem, hogy az ablak zúzódott be, vagy a szomszédban egy óriási üvegajtó. Martiny félreugrott, két tenyerét a falhoz tapasztotta, hogy el ne bukjék. Odarohantam. Hát drágám, a kancsónk tört össze, a mi kínai kancsónk. Martiny a sarokban hozzá támaszkodott, észre se vette, hogy ott van, valahogy félrebillentette, feldöntötte. Ezermillió darabra tört, drágám. Az uram valamivel később szaladt oda. Hegedűjét a díványra dobta, csak a vonója volt a kezében. Azzal ingerülten hadonászott. Szemét összemorcolta. Ő még nem értette a helyzetet. Nem is érthette, hiszen játszott, álomból ébredt. De én már értettem. Nyájasan mosolyogtam, mint háziasszony. Martiny bután, gyámoltalanul bámult a padlóra, szánalmas volt. Együttesen biztosítottuk az urammal, hogy semmi, semmi az egész, szóra sem érdemes. Leültettük egy karosszékbe, melyet gyorsan a dívány mellé toltunk, háttal ennek a vandáli pusztításnak, hogy ne is lássa. Nem volt ezt kellemes látni senkinek sem. Ő a felső ajkát megint az orrához szippantotta, meg akarta enni az orrát, s olyan sokáig fintorgott, hogy szinte nem is lehetett kivárni, míg abbahagyja. Az uram újra eljátszotta a Gavotte-ot elölről. Martinynak tetszett a játéka. Dicsérte iskolázottságát, az iránt érdeklődött, föllépett-e már hangversenyen? Bort töltögettem a kis poharakba. Egy palack Leányká-t szereztünk erre az estére. Pezsgőt nem akartunk nyitni. Végre azt tőle kaptuk. Kínáltam a finom vaníliás kiflimmel. De abból nem evett. Gyomorsavtúltengésben szenved. Még egy cigarettát elszívott. Várakozásunk ellenére több, mint egy óráig időzött nálunk. Már azt se bántam volna, ha elmegy. Igyekeztünk szórakoztatni, vidámnak, szeretetre méltónak mutatkozni. Még a C-dúr fúgá-t is meghallgatta. Erre fölugrott. Az uram az előszobában rásegítette pézsmabundáját. Nekem kezet csókolt, de közben a falra bámult. Az ajtóból még visszajött, pénztárcájából előkotorászott egy ötpengős bankjegyet, az előszoba kisasztalára ejtette, a személyzetnek, az én cselédemnek, az én sohasem létező, sohase létezett cselédemnek. Kezet 7

8 fogott mindkettőnkkel. Felső ajkát még egyszer az orrához szorította. Aztán eltűnt a sötét, ködös folyosón. Mi voltaképpen csak most mertünk egymásra meredni. Jézus, Mária, Szent József, mi történt itten? Nem tudtuk, röhögjünk-e, vagy bőgjünk. Alighogy magunkra maradtunk, eszünk nélkül futottunk a szerencsétlenség színhelyére. Tudtuk, hogy vége. Legalább látni akartuk. Hát az siralom volt, siralom. Ízzé-porrá tört a drága, fehér, finom porcelán. Az uram viccelt. Csak a macesz tud így összetörni, mondotta akasztófahumorral, az a macesz, melyen egy hosszú tehervonat halad át. Mindössze egy tenyérnyi darabkája maradt épen, az a kép, mely a Sárga folyót ábrázolta a kőhíddal. Ezt fölemelte az uram, elszontyolodva szemlélte, majd leejtette a földre. Ennek is vége volt. Seprűt hoztam, lapátot. Összesöpörtem az egész istenséget. Négy lapát törmeléket vittem ki. A szemetesládába hajítottam. Ne szörnyülködj, drágám, még ne sajnálj bennünket. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy rossz kedvünk volt. Igen, az első pillanatban, amikor összetört, megriadtunk. Hiányzott is, odaodapillongtunk a sarokba, az üres helyre, egy kissé elkámpicsorodtunk. De alapjában véve nem volt rossz kedvünk. Teáztunk, falatoztunk. Sok szendvicsünk maradt. Martiny csak egyet evett meg, félig, az uram négyet, én - háziasszonyi izgalmamban - egyet sem. Az uram bekapta az egyetlen lazacosat. Imádta a lazacot. Ritkán jut hozzá. Na, én is jól bepakoltam. Bort töltöttünk, koccintottunk. Érdekes, hogy a dolog -gal csak később hozakodtunk elő. Valami furcsa szeméremből nem is említettük. Pedig négyszemközt voltunk, senki se hallhatta. Egymás előtt is szégyelltük. Ő kezdte. Ezt kérdezte: Mit fog most Martiny csinálni? Valamit okvetlenül, feleltem. Gondolod?, kérdezte az uram, s rám tekintett. Az csak természetes, feleltem. Végre láthatta, hogy kárt okozott, hogy milyen kárt okozott. Műértő. Mit gondolsz, kérdezte az uram, mit gondolsz, fiam, mégis mit gondolsz, hogy intézi majd el? Azt nem tudom, feleltem. Talán másikat küld helyette. Vagy talán az árát. Mennyit? kérdezte az uram. Ezerkétszázat? Ugyan, feleltem bosszúsan, ne légy gyerek. Te mindig ilyen vagy. A régiségkereskedő ennyit ígér, s hajlandó azonnal kifizetni, mégpedig dollárban, svájci frankban, akkor legalább a dupláját éri, a háromszorosát - nem az ötszörösét. Különben is ez régen volt. Azóta fölmehetett az ára. Mit rázod a fejed? Ne légy csacsi. Valér tízezer aranykoronára becsülte. Mondd, mit gondolsz, micsoda Martinynak tízezer pengő? Semmi. Micsoda neki húszezer pengő? Semmi. Tudod, micsoda neki húszezer pengő? Annyi, fiam, pont annyi, mint teneked húsz fillér. Nem, annyi sem. Ne nevettesd ki magad. Az uram vállat vont, elmosolyodott. Megittuk az egész palack Leányká-t. Izgatottan, boldogan feküdtünk le. Nem tudom, miért, de úgy éreztem, hogy ezen az estén életünk új korszaka kezdődött. Másnap reggel az uram frissen, vidáman a bankba sietett. Én egész délelőtt otthon maradtam. Még a piacra se mentem. Nem kellett bevásárolni, a szendvicsből, a vaníliás kifliből kitűnően megebédelhettünk. De én szántszándékkal nem mozdultam ki. Vártam valamit. Egy meglepetést, küldöncöt levéllel, a kocsisát, aki talán virágcsokrot hoz, csomagot, csekket, ilyesfélét. Minden csöngetésre fölugrottam. Kétszer csöngettek azon a délelőttön. Először a vici adta be a mosókonyha kulcsát, másodszor egy púpos hölgy jelentkezett, a tüdővészes gyermekeknek gyűjtött könyöradományokat. A harmadik csöngetésre az uram jött haza. Vallattam, hogy jelentkezett-e nála, telefonozott-e neki legalább. Ő azt mondta, hogy nem. Ezt kitűnő jelnek tekintettük. Az ilyen ügyet nem lehet, nem szabad - nem is illik - máról holnapra, csak úgy átabotában elintézni. Sürgősnek se sürgős. Végre nem becsületbeli adósság. Egy kis távlatot akar szerezni. Valószínű, hogy szégyelli is ügyetlenségét. Mi mindenesetre nagyon meg voltunk elégedve magunkkal, hogy előző nap - a ribillió pillanatában - milyen okosan viselkedtünk. Nem győztünk bámulni lélekjelenlétünket, hogy eltereljük róla figyelmét, 8

9 s később se céloztunk rá. Ezt ő nyilván tapintatosnak tartotta. Mi is tapintatosnak tartottuk, hogy ő nem emlegette. Abban maradtunk, hogy tilos elhamarkodni. Aludni kell rá. Aludtunk rá hat-hét napot. Ő is aludt rá hat-hét napot, anélkül hogy a füle botját mozdította volna. Még mindig nem türelmetlenkedtünk. Sőt reménységünk egyre növekedett. Azt gondoltuk, hogy bizonyára valami formá -t keres - forma nélkül a legnagyobb kedvesség is durva -, egy ötletet, hogy tervét megvalósítsa. Hagytuk, hadd érjék meg benne - természetesen és lassan - ez a terv. Amíg tehát múltak a napok, az egyik úgy, mint a másik, csöndesen, zajtalanul, várakozásunk egyre csigázódott, egyre biztosabban tudtuk, hogy a mi kancsónk pompás befektetés, nagyon is jó helyen van a szeméttelepen, busásan kamatozik nekünk. Februárban arról értesültünk, hogy Martiny már hetekkel ezelőtt a francia Riviérára utazott. Ez mindenre magyarázat volt. Fölragyogott az arcunk. Március huszonkilencedikén érkezett haza. Másnap az uram találkozott is vele, véletlenül - az eset után először -, de csak a bank fölvonóján. Martiny sokkal szórakozottabb volt, mint rendesen, zavart is, félszeg is, úgy látszott, kellemetlen visszaemlékeznie arra az estére és miránk. Egy darabig valóban azt hittük, hogy ekkor a lelkiismeret furdalta, s szemrehányást tett magának, hogy még mindig nem talált módot kárpótlásunkra. Aztán csak azt hittük, hogy neheztel valamiért. De miért neheztelt volna? Nem, nem is neheztelt. Egy hétre rá hatalmas kocsijából előre köszönt az uramnak, széleset, majd a kezével sokáig integetett utána. Ameddig bírtam, tartottam szegény uramban a lelket. Mentegettem Martinyt, hogy tenger dolga van, hogy az ő elfoglaltságában nem tarthat számon mindenféle potomságot, hogy őneki közelről se oly fontos ez a kancsó, mint minekünk. Különben az ügyet úgyis megoldja majd valami szerencsés alkalom. De már hitetlenül beszéltem. Voltaképp önmagamat cáfolgattam. Júniusban én is türelmemet vesztettem. Könyörögtem az uramnak, hogy valakivel - például a vezérigazgatóval vagy Parnó Palival - bizalmasan üzentessen neki. Ő ez ellen fölháborodva tiltakozott. Nem akart ízléstelen lenni. Úgy vélte, hogy ezzel esetleg mindent el is ront. Ebben volt valami. Hát ráhagytam. Martiny a nyár egyik részét birtokán töltötte, a másik részét egy svájci fürdőhelyen. Ősszel tért vissza Budapestre. Szeptember végén be kellett szereznünk ezt-azt, egy fillérünk se volt, mert a költözködésre, az új lakásunkra minden pénzünket elköltöttük - nyakig úsztunk az adósságban, meg is bántam ezerszer, hogy nem maradtunk abban a régi lakásban -, s így megint szóba került a kancsó, amelyről - elképzelheted - majdnem mindennap beszélgettünk - igaz - egyre kevesebbet. Most azt indítványoztam, írjon neki levelet, ajánlott levelet. Mindig legjobb az egyenes út. Közölje, hogy pénzszűkében vagyunk, minden teketória nélkül kérje meg, hogy térítse meg a kancsó árát, nem azt a legendás összeget, melyről ábrándoztunk, csak az üzleti, forgó értékét, ezerötszáz pengőt, vagy - mondjuk - ezerkétszáz pengőt. Esetleg mellékeljük a kereskedő tanúsítványát is, saját kezű aláírásával, üzleti papíron. Végre Martiny nekünk mindössze hatszáz pengő készpénzt adott. Pardon, hatszázöt pengőt. Tudniillik a cselédemnek szánt öt pengőt is hozzácsapom, mert azt én vettem föl, s el is költöttem a magam személyére. A nyúl, a szőlő, s egyéb ajándékok alig tehetnek ki többet - gavallérosan számítva - kilencvenöt pengőnél. Eszerint ő kerek nyolcszáz pengővel tartozik nekünk Isten és ember előtt. Ezt csak visszakérhette volna tőle? No de az uram hallani se akart erről. Csak láttad volna. Rám támadt, még gorombáskodott is. Verte az asztalt: Inkább meghalok, kiabált, inkább az utcán döglök, de ilyesmit nem teszek. Próbáltam érvelni. Hát függsz te tőle? Kid-mid ez a Martiny? Mit árthat neked? Mi a csudát vársz még ezek után? Ő elismerte, hogy lényegileg igazam van, de formailag nem, s ez a 9

10 fontos. Képtelenség, mindig csak ezt ismételgette: ami képtelenség, az képtelenség, s az asztalra csapott. Csodálatos, drágám, milyenek a véletlenek. Amikor így veszekedtünk, Martiny már postára adta azt a levelét, melyet másnap meg is kaptunk. Az uram diadalinas kárörömmel tartotta orrom alá: látod, látod? Másnap este kilencre magához kérette a kastélyba. Volt mit hallanom. Szememre lobbantotta, hogy sohase ismertem az embereket, s ha előző nap rám hallgat, akkor most mindent elvesztünk. Én annyira örültem, hogy vele együtt szidtam magamat. Végre föllélegeztünk. A tárgyalásra elkísértem a kastély aranyozott rácskapujáig. Künn várakoztam a csatakos utcán. Nem sokáig várakoztam. Öt perc múlva már kijött, lógó orral. Martiny valamit üzentetett vele a vezérigazgatónak, amit nem akart telefonon, levélben közölni. A kancsóról szó sem esett. Miért? Egyszerűen megfeledkezett róla. Hogy miképpen? Hát úgy, hogy csakugyan elhitte azt, amit akkor, amikor eltörte, zavarunkban dadogtunk, hogy semmi az egész, szóra se érdemes, igazán semmi. Ezt ő készpénznek vette. Bizonyára már abban a pillanatban elfelejtette. Azóta idestova egy év múlt el. Többet nem hívott meg bennünket. Elhidegült tőlünk. Igen, igen. Végleg keresztet vethetünk az egészre. Idáig tart a mi kínai kancsónk története, melyet annyiszor beszéltem el másoknak is. Már befejezhetném. Szokásom szerint sokat fecsegtem, drágám. De ha nem unod - igazán nem unod? -, még elbeszélek valamit. Olyasmit, amit eddig még senkinek se mertem elbeszélni. Ez, kérlek, már új dolog, nemrég történt. Most, október végén, a novemberi házbérnegyed előtt. Az uram a gondoktól napokig nem tudott aludni, ideges volt, megint kilakoltatás előtt álltunk. Egy este órákig járt-kelt az ebédlőben, hátratett kézzel, komoran. Én a díványon varrogattam. Egyszerre megállt előttem. Beszélni kezdett. Nem a kancsóról beszélt. Arról már rég nem beszéltünk. Istenről beszélt. Azzal kezdte, hogy Istent mi mindenképpen tiszteljük, imádjuk. Ha kegyes hozzánk és elhalmoz boldogsággal, kinccsel, akkor hálát adunk Neki. Ha pedig meglátogat bennünket és ver mind a két kezével, és koldusbotra juttat, és elragadja kedveseinket, akkor is áldjuk Őt, mert nem fürkészhetjük ki bölcs szándékait. Ő velem nem szokott ilyesmikről tárgyalni. Ámulva tekintettem föl a varrásomból, vártam, hová akar kilyukadni. Erre így folytatta, halkan, de valamivel ingerültebben: Mondd, kérlek, nem vetted észre, hogy azok, akik ma élnek, a gazdag embert egészen úgy tisztelik, úgy imádják mint Istent? Boldogok, ha jó hozzájuk, de akkor is boldogok, ha kegyetlen, embertelen és komisz, ha tiporja és rugdalja őket. Maguk se tudják, hogy miért tisztelik, imádják a gazdag embert. Nyilván azért, mert ő maga ő, mert ő a gazdag ember. Mindent tőle várnak, igazságot, becsületet, életet. Legyünk őszinték. Mi is ilyenek vagyunk. Vagy nem volt-e különösen boldog az életünk, mióta összetörte kancsónkat, nem volt-e csupa remény és hit minden áldott napunk? Nem hittünk-e, nem reménykedtünk-e benne? Rosszat tett velünk, de mi annál inkább szerettük őt. Jegyezd meg fiam, a gazdag embert olyan titokzatos varázs övezi, olyan túlvilági dicsfény, oly csodálatos lény ő, hogy amihez hozzáér, az menten arannyá, áldássá válik. Igen, igen, ordított, a gazdag ember Istenhez hasonló. Ezen a földön a gazdag ember maga az Isten. Rászóltam, hogy ne káromolja Istent. Te úgy beszélsz, kiabáltam, mint egy kommunista, és sírva fakadtam. Nem hallgatlak tovább. Ne sértsd a hitemet. Tudod, nekem egyetlen vigasztalásom a vallás. Leült mellém. Ma minden a pénz, dünnyögte, nincs más hitünk, nincs más mértékünk. Ezt tagadtam. Erre azt kérdezte, láttam-e az utcán azokat a szerencsétlen, bukott nőket, akik rendőri engedéllyel adják el testüket, három pengőért, s tudom-e, mennyire megvetik őket, mennyire kiközösítik a tisztességes emberek társadalmából? De - tette hozzá - nem azért vetik meg őket, amiért te gondolod, nem azért közösítik ki a tisztességes emberek 10

11 társadalmából, mert rothadtak és züllöttek, hanem azért, mert csak három pengőért árulják magukat. Azok a nők, akiknek ára harminc pengő, már jobb kávéházakba is járhatnak, és azok, akik háromszáz pengőért kaphatók, már szalonképesek, és azok, akiknek az ára háromezer pengő vagy több, a legelőkelőbb körökkel is érintkezhetnek, együtt fényképeztetik le magukat, karonfogva. Minden csak az összeg nagyságától függ. Tücsköt-bogarat összekarattyolt. Hogy a háború is csak pénzért, úgynevezett fontos gazdasági érdekekért folyt, ezért gyilkolták egymást az ártatlan milliók, a leghatalmasabbak, a közéleti tekintélyek erkölcsi helyeslésével, akik hajráztak hozzá, és eszmét hazudtak belé, hogy a tudásnak, a meggyőződésnek ma sehol a világon nincs becsülete, hogy pénzes tökfilkók bízvást megírhatják ostoba véleményüket, a tisztességesek, a becsületesek, az alkotók pedig rabszolgák, kegyelemkenyéren tengődnek, kussolni kénytelenek. Hogy mit válaszoltam erre? Egy darabig dermedten hallgattam. Azt hittem, megtébolyodott. Sajnáltam, hogy ennyire megrendült a hite. Átöleltem, szorongattam mind a két kezét. Aztán beszéltem, a könnyeimet törölgetve, suttogva és őrjöngve. Hogy én mindenkit kárhozottnak tekintek, aki nem az egyedülvaló Istennek szolgál, hanem a pénznek, a földi hatalomnak, hogy én csak az édes Jézust imádom, aki meghalt mindnyájunkért, hogy előttem teljesen egyformák azok a szegény utcai lányok, akik az éjszakában kódorognak s a híres ringyóprimadonnák, a tigrisbundájukkal és ékszereikkel, hogy embert ölni soha, semmi körülmények között nem szabad, hogy bűn minden háború, a Szentlélek elleni, megbocsáthatatlan bűn, és hogy szabadságot követelek minden léleknek, minden tiszta gondolatnak, minden magas szellemnek, mert én katolikus asszony vagyok, igaz, bátor, katolikus asszony, aki senkitől és semmitől se fél, csak Istentől. Efféléket hoztam föl, s közben csókolgattam az uram homlokát. Valahogy meg is nyugodott. De ezt ne említsd, senkinek a világért se említsd. Az állásába kerülne, azonnal kiröpítenék a bankból. Csak neked mondtam el, mert téged szeretlek. Az uram egyben-másban igazat adott nekem. Azóta magam is gondolkoztam arról, amit ő mondott. Hát én nem tudok neki igazat adni. Csak egyben. Ezen gyakran eltűnődtem. Én, kérlek, valóban örültem, amikor Martiny eltörte a vázánkat. Talán vártam valamit, talán reméltem valamit. Sőt most, hogy már semmit se várok, semmit se remélek, még mindig örülök, hogy ő törte el, és nem más valaki. Ez csakugyan furcsa. De így van, drágám, így van

12 SÁRIKA Általában, drágám, sokat lehetne még beszélni a szegénységről. Mi csak szegények vagyunk. Nem dicsekvésből mondom ezt, ilyesmivel büszkélkedni éppoly bűn, mint a gazdagsággal hivalkodni. De milyen szegények élnek mellettünk, közöttünk. Ennek is megvannak a maga rangfokozatai. Akadnak olyanok, akik papírzacskóban viszik haza szenecskéjüket, s olyanok, akik fölszedegetik azokat a széngöröngyöket, melyeket az előbbiek hullattak el a hóba. Ismerek itt a közelben egy öreg varrónőt. Az sohase fűt. Ha fázik, akkor macskája hasán melengeti nyolcvanéves meggémberedett lábait, mint valami eleven kályhán. Az uram azt szokta mondogatni, hogy a szegénység is megtermi a maga grófjait, báróit, akár a túloldal, aszerint, hogy kinek nagyobb az ínsége, és egy fordított gothai almanachban bizonyára föl fogják majd jegyezni az ő családfájukat is. De akkor mi pórul járunk. Mert mi csak valahol a középütt foglalhatnánk helyet, jelentéktelenül. Nekünk a szegénységből sincs sokunk. Nem vagyunk a szegénységnek se grófjai, se bárói, csak szürke polgárai. Szegény szegények vagyunk. Még szegénységet is másoktól kellene koldulnunk. Mondd, nem mulatságos ez? Te, most megint eszembe jut egy történet. Miért nevetsz? Több históriám van, mint egy írónak. De nem tudok írni. Gondoltam, el kellene ezeket beszélnem valami írónak is. De az írók túlontúl kicifrázzák történeteiket, ezzel pedig elrontják. Hát inkább magam mondom el annak, aki meghallgatja. Te ismered Sárikát. Múltkor is láttad nálunk; Vízkeresztkor az asztalunknál, ebéd után. Feltűnt neked, milyen gyönyörű fekete a szeme. Olyan a szeme, mint a briliáns. Dióhéjban közlöm veled életrajzát. Sárika hétesztendős, második elemibe jár, az apja munka nélküli kádársegéd, az anyja beteges, vézna, korán elhervadt munkásasszony. Két kis öccse van. Velünk szemben lakik. Nyáron a házunk előtt játszadozott. Én akkor vettem észre, amikor fölmászott a gázlámpa tetejére, s kiöltötte nyelvét az alant visongó fiúkra. Afféle eleven ördög. Folyton az utcán futkározott mezítláb. Egyszer üvegszilánk ment a talpába. Az uram bejódozta sebét, én egy kis vászondarabbal kötöttem be. Mindketten elámultunk, milyen bájos ez a gyerek. Később még sokszor láttuk. Énekelt, ide-oda szaladgált, vidáman. Sebkötése közben bepiszkolódott, levásott a talpáról. Sárika egy novemberi délben, iskola után, a kapunk előtt őgyelgett. Szóba elegyedtem vele, s megtudtam, hogy anyját már egy hete kórházba szállították, apja nincs otthon, munkát keres. Fölvittem hozzánk. Aznap velünk ebédelt. Egyszerűen, természetesen ült asztalunknál, mintha mindig ott ült volna. Ezt érezhette ő. Mi is ezt éreztük. Jelenléte oly kellemes volt, hogy észre se vettük. Nem kínáltatta magát, nem falt, annyit evett, amennyit kívánt. Nem hallgatott, de nem is fecsegett. Minden megjegyzése okos volt, minden mozdulata helyénvaló. Szóval úgy viselkedett, amint kellett, bátran és szerényen. Ha a Sacré Coeurben nevelték volna, akkor se lehetett volna finomabb, kellemesebb. Általában azt tapasztaltam, hogy azok, akiket kitűnően neveltek, és azok, akiket egyáltalán nem neveltek, egyformák. Csak az átmenetek bosszantók, a féligazságukkal és félhazugságukkal. 12

13 Mi tehát Sárikát megszerettük. Az ebédek állandósultak. Elhatároztuk, hogy arra az időre, míg anyja a kórházban fekszik, magunkhoz vesszük. Én másnap megfürdettem őt. Tüzet raktam a fürdőszoba kályhájában, meleg fürdőt készítettem, beleültettem. Nekiestem kefékkel, dörzsölőkesztyűkkel. Nem igaz, hogy nem lehet szerecsent szappanozni. A víz fekete lett, ő pedig fehér. Csak láttad volna. Arca kigyulladt, szeme tündöklött. Olyan volt, mint egy angyal. Fölkerestem Weiler Bellát. Neki - tudod - van egy kilencéves kislánya, Nellike. Hát elkunyoráltam Nellike kinőtt, viseltes holmijait. Sok mindent kaptam: egy kötött zekét, egy barna bársonyruhát, egy fekete félselyem kötényt, egy fehér batisztkötényt, két mellénykét, négy pár harisnyát, három zsebkendőt, négy inget, négy bugyit, két sipkát, egy bőrsarucskát, egy cipőt, s ráadásul egy csinos piros bőr kistáskát is villámzárral. Sárika természetesen ennek örült legjobban. Amint felöltöztettük az úri kisasszonykától levetett ruhába, a kistáskával, úgy libegett el, mint holmi csöpp hercegnő. Hogy jót tettünk-e vagy sem, azzal mi édeskeveset törődtünk. Boldogok voltunk mindketten. De főképp az uram. Az mindennap izgatottan leste, mikor lép be Sárika az iskolából jövet, táskával kezében. Ő mindig vágyott gyermekre. De hát nekünk, szívem, nem adott az Isten. Úgy éreztük, hogy jó üzletet kötöttünk. Legalább szerethetünk valakit. Az emberek - hidd el - csak szeretni akarnak valakit. Mindenkiben van egy nagy-nagy adag szeretet, mely nem találja helyét. Bennem, azt hiszem, annyi van, hogy kilenc gyerekre is futná. Nyáron Zamárdiban találkoztam egy vénkisasszonnyal, az - képzeld - mindig fogkefével és fogpéppel mosta a kutyája fogát. Hóbortosnak tartották. De mit tehetett róla, hogy az ő szeretete a kutyájának jutott, hogy az ő szeretetének nem akadt más gazdája? Nem, mi egyáltalán nem áltattuk magunkat. Az uram egy este azt kérdezte, vajon miért karoltuk föl éppen Sárikát, s nem egy másik kislányt, aki éppily elhagyott, éhes és ínséges. Nyilván azért - magyarázta -, mert Sárika a legkedvesebb, a legszebb, a legkellemesebb. Merő önzés az egész - mondotta. - A csúnya, beteg gyermekeket is szeretni kellene, ahogy az apácák, a kedvesnővérek teszik. Ehhez igazibb erő kell, igazibb jóság. Elég az hozzá, az anyja több hónapig feküdt a kórházban, s azalatt a kislány nálunk lakott, nálunk étkezett. Az apa tudomásul vette ezt, megengedte, hogy - felesége fölépüléséig - mi viseljük gondját. Nem is emlegettük ezt senkinek. Ismétlem, mi nem varrtunk hímet úgynevezett nemes tettünk -re. Később eszméltünk föl. Mert az, ami nekünk magától értetődő és természetes volt, a többieknek nem volt magától értetődő és természetes. Az utcánkban lakó szegények nyilván sokat tárgyaltak felőle, meghányták-vetették egymás közt. De egyelőre hallgattak. Mindössze azt vettük észre, hogy egy idő óta csodálkozva vagy szánakozva pillantanak felénk, furcsán, szinte görbe szemmel. Végre házmesterünk kirukkolt. Az iránt érdeklődött, meg vagyunk-e elégedve nevelt lányunkkal. Ezt a szót úgy foghegyről, fanyalogva ejtette ki. Bajusza alatt gúnymosoly szemtelenkedett. Kedves jószág, feleltem. Tudomásul vette, és vállat vont. Tejeskofánk azon sopánkodott, hogy Sárikát - bizonyára jogtalanul - az utca legvásottabb lányának tartják. Annyi bizonyos, hogy mindenfélét beszélnek felőle. Egy helyesírási hibáktól hemzsegő, szálkás betűkkel írt névtelen levél kíméletesen arról értesített, hogy Sárika a hátunk mögött kinevet bennünket, azt híreszteli, hogy helyesebben tennénk, ha kifizetnők adósságunkat a sarki fűszeresnél, és nem uraskodnánk. A szomszéd vici tudtomra adta, hogy Sárika lop. Az az öreg szakácsnő, aki házunkban szolgál az első emeleten, titkolódzva félrevont, elbeszélte, hogy Sárika a világ leggonoszabb teremtése, szájas, pimasz, durva, s az édesanyját - legalább azt hallotta - múltkor úgy hasba rúgta, hogy ágynak esett, ezért kellett kórházba szállítani, csak meg ne haljon szegény. 13

14 Néhányszor az is megesett, hogy Sárika nem jött ebédre. Amint kiderült, ilyenkor a házmesterünk nem engedte föl hozzánk. Azt hazudta, hogy már megebédeltünk vagy hogy elmentünk, nem vagyunk itthon. Mit szólsz ehhez, szívem? Gyűlölték ezt a teremtést, mert mások szerették őt. Gyűlöltek minket, mert szerettük őt. Irigyelték tőle, hogy a mi szegényes asztalunknál eszik, s irigyelték tőlünk, hogy megosztjuk vele falatainkat. Nyíltan, titokban áskálódtak ellene. A legenda pedig nőttön-nőtt. Zsongott a környék. Sárika előbb csak neveletlen utcagyerek volt, később már tolvaj, betörő, gonosztevő, sőt anyagyilkos is. Messalina nem volt oly parázna, Néró nem volt oly vérengző, mint ő. Múlt héten meggyógyult édesanyja, mert - amint sejtheted - mégse halt bele abba a sérülésbe, melyet ez a hétéves leányka okozott neki. Hazajött, elvitte tőlünk Sárikát. Azóta csak hetente egyszer ebédel nálunk, csütörtökön. Talán jobb is így. Különben az utca valóságos szörnyet formál belőle, s végképp tűrhetetlenné teszi helyzetét. Amikor nem eszik nálunk, s üres a helye az asztalnál, gyakran beszélgetünk róla. Még emléke is kedves nekünk. Voltaképp most értem meg azt, amit múltkor mondott az uram, s amit akkor nem értettem, hogy a szegény emberek csak egymás előtt szégyellhetik a szegénységüket, hogy erről ők maguk tehetnek, hogy ebben cinkosok valamennyien. Csakugyan, a szegények gyűlölik egymást, és ezért szegények. Ha szeretnék egymást, gazdagok volnának. Vagyis akkor nem volnának többé se szegények, se gazdagok, csak testvérek, akkor maga a paradicsom valósulna meg a földön, és eljönne Isten országa. Igen, szívem. A gyűlölet a szegénység, s a szeretet a gazdagság

15 AURELIUS Kora reggel egy öregúr sietett föl a császári palota lépcsőin. Vörös cipőt viselt, négy bőrszíjjal, félhold alakú elefántcsont pánttal. Tógáján széles bíborszalag volt. Ujján aranygyűrű. A testőrök látták, hogy szenátor. Szó nélkül beengedték. Aurelius már rég fölkelt. Hajnal óta mosdatlanul, borzas szakállal írt. Csak ujjatlan tunika volt rajta, mint holmi kézművesen. A jelentkezőt színe elé bocsátotta. Meztelen karját üdvözlésre lendítette. Marcellus izgatottan beszélt: - Segíts, császár. - Mi baj? - Eltűnt a fiam. - Avidus? - Ő, császár, a tizennégy esztendős fiam. Tegnap reggel láttuk utoljára. Éjjel nem is hált otthon. Most hallottam a fórumon, hogy este a praefecturára vitte az őrjárat. - Jártál ott? - A parancsnok nem akarja kiadni. - De mit művelt? - Fogalmam sincs. Segíts, Marcus Aurelius. Az édesanyja sír. Küldd haza nekünk a kis Avidust. Zavaros idők voltak ekkor Rómában, a Tiberis áradása, a sáskajárás, a döghalál, a kvád és markomán hadjáratok után. Marcellus kérlelve meresztette a császárra rövidlátó szemét. A császár nézte öreg barátját. Megnyugtatta őt, átölelte, aztán útnak bocsátotta. Értesítette az éjjeli őrség parancsnokát. Egy százados lóhalálban nyargalt hozzá. - Mi történt? - Este kilenc felé - jelentette a százados - a Mars Ultor temploma körül - abban a sikátorban, ahol gyanús bűbájosok és bálványozók is laknak -, lárma támadt. Az őrjárat elfogott egy fiatalembert. Tizenhat éves lehetett. - Tizennégy. - Ez egy madarat tartott a kezében, egy csókát. Öt-hat siheder rohant utána. El akarták tőle venni. Ő nem engedte. Azok visongtak: Tolvaj, tolvaj. - Játszottak. - Bizonyára. De a sötétben, a porban, a zajban nem lehetett tájékozódni. Csoportosulás keletkezett. Már a felnőttek is ordítottak. Az őrjárat - parancs szerint - beavatkozott. Körülvették őket. A fiú torkaszakadtából kiabált, hadonászott, ellenkezett. Végül az őrségre vitték. - Engedd szabadon. 15

16 - A fiú - folytatta a százados, lassítva beszédét - oly kihívó magatartást tanúsított, hogy egyik őr - Sextus - kénytelen volt lándzsáját használni. - Megsebesítette? - Meg. - Hol? - A feje búbján. Éjfél után tartottam szemlét az őrségen. Akkor már ájultan feküdt a földön. Sok vért vesztett. Fölmosattam. Egy lócára fektettem, én magam. Hajnal felé meghalt. A praefecturán van. Két őr vigyáz a holttestre. Aurelius hátralépett. Avidusra gondolt, a kis Avidusra, az apjára meg az anyjára, akik hazavárják. Arcszíne megváltozott. De uralkodott magán. Ezt érezte: a világ füst és köd. Nyugodt szemrehányással vetette oda a századosnak: - Ilyenek a te embereid? Az nem válaszolt. Várta a császár rendelkezését. Aurelius a földre pillantott. Így szólt: - Hol az az őr? Látni akarom. Három katona hozta be, gyorsan. Már nem volt nála lándzsája. Megfosztották tőle, mint a bűnösöket, akiken majd nemsokára végrehajtják az ítéletet. Sextus óriás legény volt. Bőrsapkát hordott, bőrzekét. A bőrzekéből kifityegtek bütykös csuklói. Meredten állt a császár előtt. - Te voltál? - Én - mondta ércesen. - Miért tetted? - Mert rugdalódzott. - Tudod, hogy embertelenül és igaztalanul cselekedtél? Tudod, hogy mi vár rád? - Tudom. Sextus nemrég látta, hogy mi vár arra a római katonára, aki főbenjáró bűnt követ el. Kivezetik a kaszárnya udvarára. A százados jelt ad, a zsoldosok nekiesnek, ütik botokkal, kövekkel, fustélyokkal, ahol érik, mindaddig, míg ki nem leheli páráját. Múltkor ő maga is lándzsával verte szét egy ilyen elítélt koponyáját. Azért a szeme se rebbent, amikor elvezették. A százados ott maradt, hogy átvegye a büntetésre vonatkozó rendelkezést. Aurelius rápillantott. Egészen más, bizalmas hangon kezdte: - Milyen katona ez? - Kitűnő - felelte a százados. - A legjobb emberem - mondta, majd hozzátette: - volt. Végigküzdötte a kvád hadjáratot. Aurelius sajnálkozó taglejtést tett. Utána a vállát vonta. Ez volt a parancs. A százados sarkon fordult, indult. Ekkor a császár visszaintette. 16

17 - Fedd meg - mondta. - Beszélj vele, értesd meg, hogy ez helytelen volt, és máskor elő ne forduljon. De ne bántsd. Engedd szabadon. Amikor a százados eltávozott, Aurelius lehunyta szemét. Szédelgett a szomorúságtól és undortól. Mit hazudok majd a szüleinek? - gondolta. - Jaj, de ronda az élet. No mindegy. Minden elmúlik, mindent elfelejtenek. Amíg így ingadozott a terem közepén, egy fiatalember közeledett feléje, egy sápadt, borotvált fiatalember, aki eddig a sarokban ült. Commodus volt, legidősebb fia. Aurelius újabban maga mellett tartotta, hogy beavassa az uralkodás titkaiba. A fiú vékony ajkát mosoly fodrozta. Atyja évekkel ezelőtt Pannóniában, a Garam partján, egyenesen az ő számára jegyezte le fönséges, nyájas gondolatait az emberszeretetről s az irgalomról. Most kaján öröm bizsergette mellét, hogy hazugságon kapja ezt az önsanyargató, bronzszakállú sztoikust, ezt az elviselhetetlenül tökéletes félistent. - Hát meg se bünteted? - firtatta. - Nem - szólt Aurelius, ki se nyitva a szemét, még mindig az elmélkedés révületében. - Ez a buta állat ártatlan, mert olyan, amilyen. Az áldozat is ártatlan, szegény. Vagy azt hiszed, jóvátehetünk egy hibát azzal, hogy másik hibát követünk el? Most kinyitotta szemét. Keményen, hidegen folytatta: - Ha elvenném az életét ennek a szerencsétlen fickónak, aki végre csak kötelességét teljesítette, olyan hibát követnék el, mely nagyobb lenne az övénél is, mert ezzel alapjában tagadnám az Állam elvét, megingatnám a hitét a többi zsoldosnak, aki engedelmeskedik a parancsnak, szövetségesévé, cinkosává válnék azoknak a fölforgatóknak, kik Keletről hozott jelszavakkal, Egyiptomból átplántált hülye mesékkel támadnak a rend, az értelem, a latin szépség ellen, és arra törekszenek, hogy itt a világosság helyett a sötétség és zűrzavar uralkodjék, a bölcsek helyett a műveletlenek és piszkosak ítélkezzenek. Rettenetes napokat élünk, fiam. Egy világ recseg eresztékeiben. Meg kell mentenünk ezt a világot. Sajnálom a kis Avidust. De még jobban sajnálom ezt a világot, ezt a nagy és szép világot, mely annyi évszázadig fényeskedett bölcseivel, szónokaival, költőivel, s most a sötétség felé gurul. Erő kell nekünk, erő. Az erőt onnan vesszük, ahonnan lehet: a természettől. Ez az őr is a természet vak ereje. Ösztönösen kegyetlen mindenkivel, aki ellenszegül neki: harctéren a kvádokkal, itt az országban a rendbontókkal, akik szét akarják rombolni, amit mi építettünk. Most durván és botorul cselekedett. De mennyi jót tett eddig ezzel a vadságával, és mennyi jót fog még tenni a jövőben, mikor ugyanezzel a vadsággal ront a gonosztevőkre, a tolvajokra, a gyilkosokra, az indiai gymnosophistákra, akik mindnyájunk ellenségei. Láttad, milyen elszánt? Láttad, hogy ment a halál elé, egy nyikk nélkül? Láttad szűk homlokát, csontos markát, korlátolt, szurokfekete szemét? Hát azt hiszed, hogy ez azért a néhány rongy szeszterciuszért szolgál, melyet zsold fejében kap, és nem azért a szörnyű élvezetért, hogy tomboljon és tiporjon, hogy pofozza a foglyokat, hogy véresre tépje a fülüket, hogy kedvére kegyetlenkedjék mindenkivel, akit - ma ezért, holnap azért - bűnösnek tartanak? Voltaképp ez az ő fizetsége. Bizonyára elmebeteg. Ezért oly megbízható. De a babiloniak, a perzsák, a görögök - a finom görögök is - fölhasználták az ilyen elmebetegeket a maguk céljára, egy vélt nagyon jó érdekében, s ezt művelte minden nép, minden korszak, minden császárság, minden köztársaság, kivétel nélkül. Mit fintorgatod az orrod? Undorodsz ettől? Én még jobban undorodom, fiam. Mi, akik gondolkozunk és érzünk, elfordulunk ilyesmitől. De, sajnos, szükségünk van rá. A belőle származó nyugalmat és biztonságot mindnyájan elfogadjuk és élvezzük. Hát nincs jogunk megvetni. Ez álszentség, hitvány keleti álszentség. Tiszták csak addig lehetünk, amíg gondolatainkkal játszunk. Mihelyt hozzá- 17

18 nyúlunk az élethez, tele vagyunk az élet förtelmes ellentmondásával, s kezünk csupa vér és csupa sár. Nekem ezt vállalnom kell, mert uralkodom, és majd neked is, fiam. Szomorú, hogy ilyen az emberi természet, de ilyen. Úgy látszik, ezen a földön az épelméjűek között csak az őrültek tarthatják fönn a rendet

19 BICEGEK Ma délelőtt sok gond és nyugtalanság közepette rohantam a városban, s amint ilyenkor szoktam, egyszerre több dologra gondoltam, például arra, hogy legkedvesebb töltőtollam ismét csöpög, hogy borotválkozás közben ismét megvágtam az állam, hogy rekedtségem ismét egy kezdődő, de hosszú nátha előjele, szóval éppen ilyen és ehhez hasonló semmiségekkel bíbelődtem, melyek csak másoknak semmiségek, nekem azonban korszakalkotó események, amikor egy sarkon váratlanul feltűnt az a barátom, akit átlag minden tíz esztendőben látok egyszer, többnyire ilyen ideges délelőttökön, az a régi jó barátom, akinek sohase jut eszembe a neve, az a gyermekkori barátom, akiről mindössze annyit sejtek, hogy régi, jó, gyermekkori barátom és hogy tegezem őt. A köztünk levő kapcsolatot még meghittebbé teszi az a körülmény, hogy neki sincs fogalma arról, ki-mi vagyok, csak azt tudja rólam, hogy régi, jó, gyermekkori barátja vagyok, és hogy tegez. Vártam, vajon futni enged-e szabálytalan pályámon kétségeimmel együtt, vagy ezúttal is megállít, s elbeszélget velem. Természetesen az utóbbi történt. Rám bámult, és így szólt: - Te bicegsz? - Én? - hüledeztem. - Miért? - Úgy láttam. Az előbb, mikor szembe jöttél velem, bicegtél. - Dehogy - tiltakoztam kézzel-lábbal. - Én nem bicegtem. Szó sincs róla. Miért bicegtem volna? - Úgy láttam - ismételte szilárdan. - De ha nem bicegtem - fakadtam ki, és nevettem. - Lehet - szólt. - Akkor tévedtem. Különben hogy vagy? Kifejtettem, mint általában ilyen alkalmakkor, hogy remekül vagyok, közérzetem, egészségem, anyagi helyzetem pompás, vágyaim mind teljesednek, megszégyenítve a legvérmesebb reményeket, élek, mint a hal a vízben, s biztosan, elégedetten, derűsen tekintek egyre ragyogóbb jövőm felé. Amint így fecsegtem, s ő belém karolva lépegetett mellettem, észrevettem, hogy már régen nem hallgat rám, hanem lefelé tekint a földre, és alattomosan lábaimat vizsgálgatja. Meg is állt. Jóságosan szemembe nézett, s ezt mondta: - Nézd, pajtás, mondd meg, de őszintén, nem ütötted meg valahol a lábad? - Nem én. - Gondolkozzál. - Hiába gondolkozom, ha nem ütöttem meg. Hová akarsz megint kilyukadni? - Oda, pajtás, hogy az előbb te tényleg bicegtél. Határozottan láttam. - Lehet - hagytam rá fáradtan és bosszúsan. - Valami szórakozottság vagy hanyagság. Nem vettem észre. Egyébként azonban sohase bicegek. 19

20 - Igazán? - kérdezte élesen és furcsán. - Igazán hát. Sok hibám van - hadartam -, de bicegni soha és sehol nem szoktam. Mondd azt, hogy a fejem olyan, mint egy krokodilé. Elismerem. Mondd azt, hogy púpos is vagyok. Elismerem. Csak azt nem ismerem el, hogy bicegek, mert ez nem igaz. Erős lábam van. Egyenesen, keményen, határozottan járok. Nézd, így... Katonalépésben meneteltem előtte a járdán, le-föl. Ő nézte egy darabig. Aztán, mint akit legkevésbé sikerült meggyőznöm, elmosolyodott, s vállat vont. Lanyhán nyújtotta felém a kezét: - No, szervusz. Továbbmentem. Bevallom, most már elfogott az idegesség. Mit akart tőlem ez az őrült? Miért képzelte, miért akarta mindenáron azt képzelni, hogy bicegtem, holott Isten a tanúm, hogy nem bicegtem? Micsoda benne ez az orv gyanakvás? Eleinte elhitte - legalább ezt tettette -, hogy nem bicegtem, megnyugtatott, mint valami gyermeket, hogy rendben van, de belül, a lelke mélyén tovább fészkelődött a sötét feltevés, hogy igenis bicegtem, hogy én bicegni szoktam, hogy én a legmegrögzöttebb bicegők közé tartozom, akik titokban, a maguk mulatságára, bűnös szenvedélyből bicegnek, de nincs bennük annyi férfias nyíltság, hogy ezt be is vallják. Hátrafordultam. Hát a szerencsétlen még mindig ott állt, ahol elváltunk, a sarkon, és figyelt, engem figyelt parázsló szemmel, vajon csakugyan bicegek-e. Esküszöm, hogy megszántam. Ha valakinek csak ennyi hiányzik a boldogságához, ahhoz, hogy nyugodtan éljen és aludjék, akkor kegyetlenség nem teljesíteni akaratát. Ennélfogva még tettem néhány lépést, aztán óvatosan, nem tüntetve, bicegni kezdtem, egyet, kettőt, hármat, mint aki régi hibáját próbálja takargatni, de ez - sajnos - nem sikerül neki. Most nem mertem visszasandítani. De meg vagyok győződve, ebben a pillanatban a látcsövét is kivette zsebéből, mint színházban érdekesebb táncmutatványoknál. Csak később néztem hátra. Akkor már ő is ellenkező irányban haladt, jókedvűen és önérzetesen. Ezt gondolhatta magában: Biceg, de tagadja

Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője. Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-606-596-6. Mercator Stúdió, 2007

Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője. Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-606-596-6. Mercator Stúdió, 2007 Felelős kiadó a Mercator Stúdió vezetője. Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN 978-963-606-596-6 Mercator Stúdió, 2007 Mercator Stúdió Elektronikus Könyvkiadó 2000 Szentendre, Harkály

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Elmondom, hadd tudja meg végre a világ kicsi Anna igaz történetét. A falu neve, ahol mindez történt, Mezőbölkény, és a falu szélén van egy ócska, düledező gabonás,

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Gárdonyi Géza. Az ablak

Gárdonyi Géza. Az ablak Gárdonyi Géza Az ablak Egy tizenöt éves fiú is járt az iskolába. Daninak hívták. Leány is volt három olyan nagyocska. De azok mind vidámak voltak és kedvesek. Csak ez a Dani! Ült fakó arccal az első helyen,

Részletesebben

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és Németh István Talyigán vetett ágy Háti itt van a tavasz is megint. A tavasz mindig eljön, meg a: nyár is, meg a tél is, ha várják, ha nem. Az ember szerencséje em jđn el soha. Hiába várják, hiába futnak

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Isten halott? SZEVERÉNYI JÁNOS

Isten halott? SZEVERÉNYI JÁNOS SZEVERÉNYI JÁNOS Isten halott? Azokra való tekintettel adtam előadásomnak ezt a címet, akik mernek kérdezni, akik fenntartják maguk és embertársaik számára a kételkedés jogát, kockázatát, gyötrelmét és

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

Isten mindig azt teszi, ami a legjobb

Isten mindig azt teszi, ami a legjobb 1 IV. évfolyam, 10. szám, 2010. Szeptember Isten mindig azt teszi, ami a legjobb A korábbiakban már többször is szó volt arról, hogy Isten hatalma milyen nagy. Ha pontosabban akarunk fogalmazni, akkor

Részletesebben

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

Az Este, az Éjfél meg a Hajnal lakodalma

Az Este, az Éjfél meg a Hajnal lakodalma Az Este, az Éjfél meg a Hajnal lakodalma Magyar népmese Illusztrációk: Szabó Enikő Egy királynak volt három leánya, akik már nagyra felnőttek, és mégsem eresztette őket atyjuk a napvilágra. Egyszer a legöregebbik

Részletesebben

Kisslaki László Kipper Róza temetése

Kisslaki László Kipper Róza temetése Kisslaki László Kipper Róza temetése Mikor megkondult a lélekharang, a galambok riadtan szétrebbentek a toronyból, ahol eddig teli hassal hűsöltek a vastag falak között. Mostanság nehezen kaptak szárnyra

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo

ANDALÚZIAI SZERENÁD. SuSANNA AgoStINo ANDALÚZIAI SZERENÁD SuSANNA AgoStINo 1. fejezet Éjszaka eleredt a hó, és reggelre már vastagon ellepte az Alpok téli üdülőhelyeit. A sűrű hópelyhek között a hegycsúcsok körvonalai elmosódtak, és a táj

Részletesebben

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD

Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD Tatay Sándor HÚSHAGYÓKEDD TATAY SÁNDOR Húshagyókedd Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Tatay Sándor jogutódja Barabás már kilencedik napja kerülgette a várost. S e kilenc napot megelőző kilenc hónapig vándorolt.

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút 1 1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. Mostan azért

Részletesebben

Tizenötödik lecke. ágyad nagyapam családja. felesége, nagyapam. kislánya nagynénem

Tizenötödik lecke. ágyad nagyapam családja. felesége, nagyapam. kislánya nagynénem Tizenötödik lecke Családi kép Te, Gergely, mindig meg akarom kérdezni, csak elfelejtem: kik vannak azon a nagy képen az ágyad fölött? Ja, azok, azon a régi képen? Az az apai nagyapám családja, még a háború

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

2016. február INTERJÚ

2016. február INTERJÚ INTERJÚ Az Élet szép Az AMEGA beszélgetőpartnere: Dr. Kánitz Éva Főorvos Asszony, milyen családi indíttatással került az orvosi pályára? Mindig azt gondoltam, hogy az a legszebb dolog a világon, ha az

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

Megbánás nélkül (No regrets)

Megbánás nélkül (No regrets) Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

EÖTVÖS KÁroly Magyar alakok 2011

EÖTVÖS KÁroly Magyar alakok 2011 EÖTVÖS KÁROLY Magyar alakok 2011 A KIS MARISKA (Gróf Széchenyi István nőtlen korából) Széchenyi István Íróasztala fölött díszes aranykeretben fiatal nő arcképe függött a falon. Olajfestmény volt s gyönyörű

Részletesebben

2007. 02. 16. Hamupipőke volt az Operabálon 18:46:55 MINT A MESÉBEN. Hintó helyett limuzin jött, a topánkáját meg kis híján elhagyta

2007. 02. 16. Hamupipőke volt az Operabálon 18:46:55 MINT A MESÉBEN. Hintó helyett limuzin jött, a topánkáját meg kis híján elhagyta 2007. 01. 21. 2007. 01. 22. 2007. 01. 27. 2007. 02. 16. Hamupipőke volt az Operabálon 18:46:55 MINT A MESÉBEN Hintó helyett limuzin jött, a topánkáját meg kis híján elhagyta Ötszáz jelentkezőből lett az

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

NATAŠA KRAMBERGER PUBLISHED BY: JAVNI SKLAD REPUBLIKE SLOVENIJE ZA KULTURNE DEJAVNOSTI - REVIJA MENTOR, 2007 TRANSLATED BY: GÁLLOS ORSOLYA

NATAŠA KRAMBERGER PUBLISHED BY: JAVNI SKLAD REPUBLIKE SLOVENIJE ZA KULTURNE DEJAVNOSTI - REVIJA MENTOR, 2007 TRANSLATED BY: GÁLLOS ORSOLYA SAMPLE TRANSLATION NATAŠA KRAMBERGER SZEDER-ÉGBOLT PUBLISHED BY: JAVNI SKLAD REPUBLIKE SLOVENIJE ZA KULTURNE DEJAVNOSTI - REVIJA MENTOR, 2007 TRANSLATED BY: GÁLLOS ORSOLYA ORIGINAL TITLE: NEBESA V ROBIDAH:

Részletesebben

Szelíd volt-e Jézus és szelídséget hirdetett-e?

Szelíd volt-e Jézus és szelídséget hirdetett-e? Szelíd volt-e Jézus és szelídséget hirdetett-e? Jézust szelídnek tartjuk. Ilyennek mutatja a házasságtörő asszonynak az esete. Meg akarják kövezni, de Jézus megmentette ettől. A keresztfán kéri az Atyát,

Részletesebben

MESE A TULIPÁNRÓL. Prológus.

MESE A TULIPÁNRÓL. Prológus. MESE A TULIPÁNRÓL Prológus. Mindennap találkoztam egy szüntelenül jókedvű, igen öreg emberrel. Ki ez a különös öregúr, mért van állandóan ilyen virágos kedve? Egy hatvannyolc-hetvenéves embernek még sincs

Részletesebben

MAHLER. Lieder aus Des Knaben Wunderhorn. A fiú csodakürtje

MAHLER. Lieder aus Des Knaben Wunderhorn. A fiú csodakürtje MAHLER Lieder aus Des Knaben Wunderhorn A fiú csodakürtje GÁDOR ÁGNES nyersfordítása 2007 Lieder aus Des Knaben Wunderhorn Der Schildwache Nachtlied Az őrszem éji dala Nem tudok, nem szeretek vidám lenni;

Részletesebben

Stendhal VÖRÖS ÉS FEHÉR

Stendhal VÖRÖS ÉS FEHÉR Stendhal VÖRÖS ÉS FEHÉR Stendhal Vörös és fehér Lucien Leuwen Fordította ILLÉS ENDRE 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu Borító: Rimanóczy Andrea ELSŐ RÉSZ

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. A Nílus hercege

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. A Nílus hercege A Biblia gyermekeknek bemutatja A Nílus hercege Írta : Edward Hughes Illusztrálta : M. Maillot és Lazarus Átírta : M. Maillot és Sarah S. Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children

Részletesebben

SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK

SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK MEGJELENIK A HÓNAP UTOLSÓ VASÁRNAPJÁN 2013. JÚNIUS 29. Alapítva: 2003. XI. évfolyam VI. szám SZENT PÉTER ÉS PÁL APOSTOLOK 2. OLDAL VISSZAPILLANTÓ 5. OLDAL SZENT MÓNIKA 3. OLDAL KEDVES CSALÁDOK 6. OLDAL

Részletesebben

Pasarét, 2008. március 16. (virágvasárnap) Cseri Kálmán SIRÁNKOZUNK VAGY SÍRUNK?

Pasarét, 2008. március 16. (virágvasárnap) Cseri Kálmán SIRÁNKOZUNK VAGY SÍRUNK? Pasarét, 2008. március 16. (virágvasárnap) Cseri Kálmán SIRÁNKOZUNK VAGY SÍRUNK? Alapige: Lk 19, 41-48 Amikor közelebb ért Jézus, és meglátta a várost, sírt. Így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon

Részletesebben

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

Wittinger László: Passiójáték

Wittinger László: Passiójáték Wittinger László: Passiójáték I. (AZ UTOLSÓ VACSORA) ELSŐ APOSTOL: Íme, Mester, elkészítettük az ételt, ahogyan kérted! JÉZUS: Vágyva vágytam arra, hogy a húsvéti bárányt veletek együtt fogyasszam el.

Részletesebben

A barátom azt mondta, hogy azért nem bolond Iglbauer, csak idegbeteg volt. De ha három évig kezelték, gondoltam, akkor mégiscsak bolond lesz.

A barátom azt mondta, hogy azért nem bolond Iglbauer, csak idegbeteg volt. De ha három évig kezelték, gondoltam, akkor mégiscsak bolond lesz. A barátom azt mondta, hogy azért nem bolond Iglbauer, csak idegbeteg volt. De ha három évig kezelték, gondoltam, akkor mégiscsak bolond lesz. Mindenesetre írtam neki egy lapot, s egy szép napon megjelent

Részletesebben

úgy matematikával és geometriával építik, mint a gótika kisebb csodáit. Két nyitott szem, két nyugodt kéz, egy emberi szív: ez a művészet. Hohó!

úgy matematikával és geometriával építik, mint a gótika kisebb csodáit. Két nyitott szem, két nyugodt kéz, egy emberi szív: ez a művészet. Hohó! ELŐSZÓ Íme, megint folytatom az egyetlen művet, új hullámban verem felétek a végtelen titkú tengert. Élnék ezer esztendeig: nem mondhatnám meg minden titkát. Írnék ezer esztendeig: nem mutathatnám meg

Részletesebben

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez A fekete özvegy levele a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez Tisztelt Főszerkesztő Úr! Karácsony szent ünnepére megvásároltam az Ön beosztottjának, Grendel Lajos úrnak, leendő férjem egykori barátjának

Részletesebben

http://webovoda.blogspot.com/

http://webovoda.blogspot.com/ http://webovoda.blogspot.com/ B e t l e h e m e s j á t é k Szereplők: Király, szolga, Mária, József, egy paraszt család (akiknél a betlehemes játszódik), a betlehemet vivők, angyalok, pásztorok. Az egész

Részletesebben

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell.

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell. Tantárgy: szövegértés,- szövegalkotás Időkeret:2x45 perc Korosztály: 1. évfolyam Az óra célja: testtudat fejlesztése, térérzékelés tudatosítása, sajátmozgásérzék ápolása, figyelem tartósságának megteremtése,

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Isten hozta őrnagy úr!

Isten hozta őrnagy úr! Isten hozta őrnagy úr! Filmrészlet szöveges átirat Napsütéses idő van, a házak előtt egy négytagú tűzoltózenekar vidám indulót játszik. A zenészek barna egyenruhában vannak, fejükön tűzoltósisak. A zenekart

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

Aki nélkül nem lehetne Karácsony

Aki nélkül nem lehetne Karácsony III. évf. 4. szám 2014. december A Budapest-Nagytétényi Református Egyházközség időszakos kiadványa Aki nélkül nem lehetne Karácsony Bármikor, bárhol végbemehet egy ilyen kérdezz-felelek: - Mi kell a Karácsonyhoz?

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

Bettina Gerold az elegánsan berendezett ebédlõ ablakánál állt. A csinos, negyvenes asszony a kert pázsitján túl magasodó gyárépületet figyelte,

Bettina Gerold az elegánsan berendezett ebédlõ ablakánál állt. A csinos, negyvenes asszony a kert pázsitján túl magasodó gyárépületet figyelte, I. Bettina Gerold az elegánsan berendezett ebédlõ ablakánál állt. A csinos, negyvenes asszony a kert pázsitján túl magasodó gyárépületet figyelte, fivére, Fritz Herbig üzemét. Ebédidõ volt. A gyár kürtje

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja

A Biblia gyermekeknek. bemutatja A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus és Lázár Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Janie Forest Átírta : Ruth Klassen Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children www.m1914.org BFC

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Gárdonyi Géza: A PILLANGÓ

Gárdonyi Géza: A PILLANGÓ Gárdonyi Géza: A PILLANGÓ Egy este arra gondoltam, hogy a jó Isten teremtései között nincs boldogabb, mint a pillangó. De szeretnék pillangó lenni! így szóltam magamban. ide-oda röpködnék egész nap; mikor

Részletesebben

Duna utca. családvers

Duna utca. családvers Terék Anna Duna utca családvers és lehet, én mégiscsak a Duna utcában voltam egész életemben a legboldogabb. öten laktunk két szobában, s apám sosem tudta nyugodtan megcsókolni anyámat, mi néztük őket

Részletesebben

SZOLGA VAGY FIÚ? Lekció: Lk 15,11-24

SZOLGA VAGY FIÚ? Lekció: Lk 15,11-24 Pasarét, 2012. július 1. (vasárnap) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK Horváth Géza SZOLGA VAGY FIÚ? Lekció: Lk 15,11-24 Alapige: Galata 4,4-7 De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól

Részletesebben

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM 2. www.ujteremtes.hu Bábel és Ábrahám története Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 1Móz. 11:1 El tudod-e képzelni milyen lenne az, ha mindenki

Részletesebben

Keresd meg az alábbi bibliai eredetű szólások, kifejezések, szállóigék jelentését, majd kapcsolj hozzá egy művészeti alkotást (szerző és cím) is!

Keresd meg az alábbi bibliai eredetű szólások, kifejezések, szállóigék jelentését, majd kapcsolj hozzá egy művészeti alkotást (szerző és cím) is! A Biblia A LEGISMERTEBB IRODALMI MŰ Keresd meg az alábbi bibliai eredetű szólások, kifejezések, szállóigék jelentését, majd kapcsolj hozzá egy művészeti alkotást (szerző és cím) is! kifejezés, szállóige

Részletesebben

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos Kurva vagyok (Karriertörténet) Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Csaplár Vilmos 1. Elvárok mindenféle ajándékot férfiaktól, de a tudat, hogy nem vagyok rászorulva,

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus csodái Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Byron Unger és Lazarus Átírta : E. Frischbutter és Sarah S. Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children

Részletesebben

kotorászott. Persze újra nagyon örült a viszontlátásnak, különösen örült annak, hogy a barátja bizalmára méltatta s hogy általában elbeszélgethettek,

kotorászott. Persze újra nagyon örült a viszontlátásnak, különösen örült annak, hogy a barátja bizalmára méltatta s hogy általában elbeszélgethettek, Kovács úr Kissé sovány és elhasznált ember. Éveinek száma szerint negyven esztendõs, de ötvennek látszik. A szakállát gondosan borotválja, õ maga minden reggel, tehát azt, hogy borostás arccal járna az

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

Nem fogom lelõni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene

Nem fogom lelõni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene 1. fejezet Nem fogom lelõni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene tennem. Mégis mi a megfelelõ reakció egy ilyen helyzetben? Hû, kösz, értékelem a megfontoltságát. Remélem, nem gondolja meg magát.

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

- Ne szégyelld magad, nem tehetsz róla tette még hozzá a szőke ismeretlen, akiről álmodott, s aki most ott guggolt mellette. Lágyan megsimogatta a

- Ne szégyelld magad, nem tehetsz róla tette még hozzá a szőke ismeretlen, akiről álmodott, s aki most ott guggolt mellette. Lágyan megsimogatta a BEVEZETÉS Esti fényben fürdött a füstös, külvárosi utca. A néma falak egymást nézték, s egy kósza szellő susogását hallgatták. Lassan szállingózott lefelé a tisztító köd, illatos nedvességgel árasztva

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

Párlat. egy kerékpárt ábrázolt, egy velocipédet; a badeni fürdőmester, Karl Drais remek járműve volt ez, vagy talán

Párlat. egy kerékpárt ábrázolt, egy velocipédet; a badeni fürdőmester, Karl Drais remek járműve volt ez, vagy talán Párlat A minap, mondjuk így, ez olyan jó kezdésnek, a minap egy megsárgult, régi fénykép került a kezembe, fénykép. a századelőről, gondolom, már ahogy az él a mi megkésett fantáziánkban. a fantáziánk

Részletesebben

Ünnepi- és hétköznapi viseletek Ócsán. Bereczky Réka 6. b

Ünnepi- és hétköznapi viseletek Ócsán. Bereczky Réka 6. b Ünnepi- és hétköznapi viseletek Ócsán 6. b Meglátogattuk Barkóczi Sándorné Juliska nénit, aki a város legidősebb lakója. Ő még jól emlékszik a régi szokásokra és viseletekre, emlékeit szívesen megosztotta

Részletesebben

6. o. FELADATLAP Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest!

6. o. FELADATLAP Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! 6. o. FELADATLAP Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! 1. forduló Az egész szottyos dili hat napja kezdődött, mikor a családom átment sivatagi tevekaravánba. Tényleg pont úgy néztünk ki, mint azok

Részletesebben

Ki és miért Ítélte Jézust halálra?

Ki és miért Ítélte Jézust halálra? Ki és miért Ítélte Jézust halálra? A kérdés nem oly egyszerű, mint az ember fölületes elgondolás után hiszi, mert az evangéliumirók nem voltak jelen a történteknél, csak másoktól hallották a történet folyamatát

Részletesebben

Ariadné fonala BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2004, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. EZ A MŰ AZ ÍRÓ HONLAPJÁRÓL, A

Ariadné fonala BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2004, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. EZ A MŰ AZ ÍRÓ HONLAPJÁRÓL, A BALLAI LÁSZLÓ Ariadné fonala COPYRIGHT 2004, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. EZ A MŰ AZ ÍRÓ HONLAPJÁRÓL, A HTTP://WWW.VASAROS.COM/ART/BALLAI/ OLDALRÓL SZÁRMAZIK. A SZÖVEG BÁRMINEMŰ MEGVÁLTOZTATÁSA,

Részletesebben

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni.

Eresszen! Legyen olyan kedves, Lang úr. Most szépen elalszik még két órácskára, aztán mikor már világos lesz, elmehet sétálni. Amikor Konrad Lang felébredt, sötét volt. Idegen ágyban feküdt. Keskeny volt és magas, Elisabeth nem feküdt mellette. Fel akart kelni, de nem tudott. Az ágy két oldalán rács volt. Hé! kiáltotta. Majd hangosabban.

Részletesebben

(a tatarozás) Amikor egyedül maradtam a lakásban, szokásom lett, hogy ha női cipőkopogást hallottam az utcáról, félbehagytam bár-

(a tatarozás) Amikor egyedül maradtam a lakásban, szokásom lett, hogy ha női cipőkopogást hallottam az utcáról, félbehagytam bár- (Éva) Ezerkilencszázhatvannyolc augusztusában egy éjjel kimentem a Városligetbe. Nem tudom, miért. Nem volt szokásom éjjel sétálni. A Ligetet különben sem szeretem, ha letérek a főallékról, még nappal

Részletesebben

VIASZKVIRÁG. Bohózat egy felvonásban. Történik: egy magyar faluban valamikor a két háború között.

VIASZKVIRÁG. Bohózat egy felvonásban. Történik: egy magyar faluban valamikor a két háború között. Személyek: Péter, középkorú parasztgazda Mári, a felesége Bíró, idősebb parasztgazda Kisbíró, fiatalabb parasztgazda Török Rezső VIASZKVIRÁG Bohózat egy felvonásban Történik: egy magyar faluban valamikor

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

VÁLTSÁGUL SOKAKÉRT. Pasarét, 2014. április 18. (nagypéntek) Horváth Géza. Lekció: Márk 10.

VÁLTSÁGUL SOKAKÉRT. Pasarét, 2014. április 18. (nagypéntek) Horváth Géza. Lekció: Márk 10. Pasarét, 2014. április 18. (nagypéntek) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK refpasaret.hu Horváth Géza VÁLTSÁGUL SOKAKÉRT Lekció: Márk 10. Alapige: Márk 10,45 Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak,

Részletesebben

Urbán János UTADON A CSÖNGŐ

Urbán János UTADON A CSÖNGŐ Urbán János UTADON A CSÖNGŐ Bámultad a kicsi báránykát. Ott állt a behavazott tájban. Szelíd volt. A kicsi lányka kezéből elfogadta... Mit is? Nem tudod már. Talán az ennivalót, de hogy mi is volt az,

Részletesebben

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval Lehet-e? ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN Hiteles tanúk cáfolata Interjú Horthy Istvánnéval A közelmúltban a Jobbik néven ismert, de általam kezdettől ártalmas és értelmetlen képződménynek nevezett

Részletesebben

Itt van! Már megint nem hagy békén a reggel. Itt parancsolgat, és ébresztőt harsog a fülembe, pedig én nagyon álmos vagyok. Na, mindegy! Most kikukucskálok a takaróm alól, hátha mégis éjszaka van és lehet

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom NAGYTAKARÍTÁS Én csak egy szegény asszony vagyok. Asszonyiságom utolsó éveit számlálgatom már, a fejemen tincsekké duzzadtak a fehér hajszálak, az arcomon, a szám körül megszaporodtak a ráncok, lekúsznak

Részletesebben