Rózsavölgyi Márk halálos ágyán.

Átírás

1 I Elfedik rí n A yyi 1 Li'índcn szombaton megjelenik két egész [ it'a C JÖ /4 'V /ikéu Félévre előfizetés 6 fr., bérmentesítse, f s ő 17,. L " # > A d i l l t j íven, vagy*24 ívnagyságti hasábon. H A B 0 A I 1 1 ifi i l í llíls 4* i c H e ). j borítékban, s czímmel 7 fr. 12 k i. p.p. I I j V * R«Ksav5]g) i M árk halálos á g y á n. K om oly G im ykép. Rózsavölgyi. Fűtsd be a kemenczét szolga; nemzetem kebléről oly hideg sirít felém, hogy minden tagom jéggé m ered... áh mint marják szivem é kemény hideg mérges fogai (fájdalmasan nyomja kezeit keblére). mert hiszen tudod hogy egy garasod sincs; anyám sem kölcsönöz pedig többet egy fillért sem ; azt mondá elég ha ingyeu lakást ád. Rózsavölgyi haldokló pilláit a falliókra em elé; meg világot nem látott remek magyar zeneművei voltak ott egy rakáson. Be apatt szemeiből könycsepp gördült halvány arczára...igen, beszélle aztán aiéltan a gyermekhez vesd tűzre a haszontalan rongyokat,*ugy sem akará szét ist, was dein armen Teufel so viel Brustweh m acht... gwiss i kan nit begí eifen.... Er fantasirt immer mit seinem nemszet! A m élie «** (Folytatása.) E jnye! n o.. n o.., édes gyermekem csendesedj meg egy kissé, mond a nagynéne egészen Szolga. Kin<J! was sagt dér Alté? I hát er wíederum Brustweh? Gyermek. Du solltest anheizen, sagt er. Szolga. W ir habén ja ka Holz mehr! G y e r m e k, M árk bácsi, már a fa mind elfogyott, azt mondja ahausknecht; hanem gondolnám, abba afalfijókban lévő csomó irkafirkával még vagy kétszer jól be lehetne melegífni a szobát; ugy se veszed annak többé hasznát... le szedhetem? csak fel ér egy forintnyi fával.,. Rózsavölgyi Márk halálos ágyán. azokat á büszke érzéketlen nemzet hallani! Ah kedves nemzetein, én feltudom fogni nagylelkű áldozatodát! Te igy szóllasz nem de: Inkább akafom nélkülözni az élvet, miszerint keblem, édes hevületre gerjedjen a szegény művész szívhangjain: csak hogy a haldoklónak jég verem szobáját lehessen minél eléb bemelegítni.14 Részvéted valóban szivre ható... ah nagyon szívre h a tó... (ismét görcsösen markol szivéhez.) Szolga. Was fere Wesen dieses nemelijedve. Már mintegy képzelem azon rósz szellemet, mely elfoglalva tart. Hamarább kelle vala azt előttem fölfedezned, akkor bizonyosan kim entelek, és segedelmedre mindenütt ott vagyok. Szüntesd zokogásid kedves édes leányom. Értekezzünk nyugodtan : hiszem nem vagy te oly hamis, mint magad lenni véled. A fiatal leányokat szokták gyakran ily bohózatos kedvtelesek megrohanni, mik szende jellemökre néha nem a legjobb fényt árasztanak. De

2 74 Ábrázolt Folyóirat. IT" Év. ez ugy hiszem tmilékony, a jegyváltás megorvosolje azt. Vegyük ugy a dolgot mintha a lovag már is tied volna. De ah! Madame beszégyellem magam! T érj magadhoz kedves szép gyermekem. Minden rendin lészen. Fleuranges szeret téged, azt egyedül nála egy kis harag és bosszúvágy eszközli, miszerint más iránti hajlamát tetteti. Rövid nap tneg lásd ismét meg fog jönni Szereinéni látni miként lenne képes egy divat varrónő, őt tőled elrabolni. Dóvá rejtezzem el oh jóistenem!? mond Amélie J\Tincs mit szégyellened kedves gyermekein. Őszinteséged felelte méltányos és dicséretre m éltó. En barál néd de egyszersmind nagynénéd is vagyok. Epén nincs mit pirulnod elöltem. Amélie *** egészen kitárta szivét nagy-nénje elolt és hosszasan beszélgetőnek egymásközt azon ármányos lelkűiéiről, melly őt. kényszerilé mindig máskép intézni telteit, mint szive erezett. Ezen értekezés alatt Saint-Andre az ntczakat já rta s földre meresztett szemekkel egy csodálatos terv munkáján dolgozott. Ezen fiatal leány gondola ő szerfelett szereli a színházi nagy eseményeket, a sétahösöket mint szokták mondani az egyetemben. Ki fog megakadályozni engem, azzal kedveskedni, mi nékie tetszik? O sírt l'leuranges után, miért ne siratna meg engem is ; - A holtat jálszani, föltámadni a sírból, lecsókolni kejnedves könnyeit, és őt karjaim közé omolva látni, ez lesz ám a mesteri fogás. Álmodozzunk ez éjjel egy kissé e felett. Syáz meg ezer ördög! mondja részéről is M. de Béville. Fleuranges egy ravasz ifjoncz ám. Ó tanulta jó l be a szemkéjelgés dicső mesterségét. Vágyat ébreszteni maga irán t, imhol a nagy titok. Az én tolakodásom felette ügyetlen. Menjünk ki egy mezei lak ra és a Morf'xiiaine-i erdőbe egy hírnököt fognak utanam küldeni. M. de JVoyon egy eszmesúgarzattól hirtelen fölvilágosúlva, a mint hintájára ülne, homlokára koppant. Istenemre! mond ő ha Fleuranges egy ügyes ember, én is leendek olly ügyes mint ő Legyünk álhatatlanok, fogjunk föl egy leányt. Milly eszme! Tegyünk többet: a kis divatvarrónői raboljuk el tőle. Csábittsuk el igen, de miként? pénzel, mely bűvös erővel bir Döntsük halomra minden áron ezen veszedelmes lovag légvárait. A szép Amélie *** egészen keserveinek átadva, két napig szobájába zárkózva merengett. Semmi sem nyújthat a szerelemnek annyi erőt, mintha azt, egy meghitnek keble melengeti. Amélie*** minden gondolati ledér lovagján pontosultak össze: mind a melleit nem kevés meg- Iepéssel esett értésére, hogy imádói közül egy sem jött. látogatására* Á mint a parancsnok, mogorva arczal és kissé ferde kinézéssel lép be a salomha. Ismét egy véletlen esemény! mormogá a jó öreg a közben míg nádpálezáját és kardját egy szögletbe le hányná. Egy njabb esemény! egészen elijeszt ön kedves jó nagy-bál várni Saint-A ndré agy velejét lőporral zúzta szét és pedig szerelemből irántad gyermekem Mint mondják a sorvasztó bánat, azon hogy e szerencsétlenségek fő oka lenne ő vett rajta olly erőt. De talán ismét egy félreértés ez? kerdé Amélie ***. Semmi nem bizonyosabb ennél. Szegény boldogtalan legkissebb lármát sem ütött. Nemi elintézendő tartományi dolgait fogta föl ürügyül és magát megölni Saint-Cloud-ba ment. Szemeimmel akartam látni sirhalmát a falu temető helyén. Testét egy mellékes oldalba áslak el, a nélkül hogy egy misét mondtak volna lelke nyugalmáért. Kegyetlen eljárás; szivem majd meg reped belé. A reggeli udvarlók serege, megerősítő ez újdonságot. Minden ki a marquise házába belépett igy kezdé szavait: Tudja e már kegyed a szegény Saint- André szerencsétlen sorsát? Borzasztó esemény mond Amélie ***, levagyok verve annak hallattára. Mindig méltányláiu a báró érdemét és különös észlulajdonait. Minden estén fogok hűségesen könyörögni érette Isten előtt. Ezen szavak, csak hamar bemondatlak Sainl- André nak egy barátja által, ki a titokba be volt avatva, azokban részére jgen szerencsés jóslatot is vélt elrejtve lenni. 0 szerinte ugyan is egy íialal leány nem imádkozhatik minden estén egy kellemes férfi elszállolt lelkeért, a nélkül hogy egy vagy két hét alatt egyszersmind szerelmes ne legyen. Senki sem látszott észrevenni M. de Béville már több mint nyolez napiglanos lávollétét, a mint egyszer a marquise-nak ju to tt eszibe tudakozódni iránta. Egy hivatalos barátja jelenté, hogy kint lenne a falun, és őt ezentúl senki többé meg sem emjiíé. Egy reggel Fleuranges a szokott időnél valamit el később menvén kéj hölgy ét látogatni, útközben nagyon nyugtalanitá azon kedvetlen gondolat, hogy melly iiledéktelen lenne a z, egy divatvarrónovel kivel a látogatási hosszas időközben beszélleni sem tudna miről, ily szerelmeteskedő szövetségre lépni. Eljutván Jeanette ajtajához azon több izben kopogtat; de azt senki sem nyitja meg. Végre a kapuőr kezd futni utána, kezében egy levél Kedves kis lovagom, irja a divatvarrónő ön egy szeretetre m éltó és én feletle sajnálom, hogy önt el kell hagynom. Ugy hiszem meg fogja érteni, hogy egy szegény leány mint én négy ezer tallérnak nem állhatott ellent. Szép mennyiség ám a z! Azzal hazámban egy majorságot lehet vásarlani. Isten véle! gondoljon rám néha, én kegyedről örökké meg fogok einlekezni kit ezennel gyöngéden ölelek á propos: majd el is feledéin mondani, hogy az M. de Noyon ki e sok pénzt adá ő felette nagy lelkű pedig higye el sokáig hagytam ám magam után járn i; de négy ezer tallér! Mind kifizette már szekrényembe van elzárva fele arany pénzben, többi része pedig szép fehér ezüstben én felette meg vagyok elégedve. Isten vele. Jó magam is felelte meg vagyok elégedve : fölkiált örvendezve Fleuranges. Ezen jó Noyon be nagy tehertűl mente ment engemet. A lovag szállására visszatérve, mintegy iskoláslanuló a játszó időben, olly örömrepeső szívvel dalolgatolt. Egy este a szinház egyik folyosóján sétálván fel s alá, egy páholy ablakán megpillantá M. de ivoyon-t és Jeanette-t mellette,.. a nyitott üvegzetbe lekinlve: Önnek nagyim le vagyok kötelezve gróf Noyon, mond nevetve a lovag. Ön nekem felette nagy szolgálatot! tett. Legyen gondja e jó leányra, mint érdemli. Midőn egy lelkes nő beleavatkozik hogy barátival jót: tegyen, egész elméjével függ a fölvett tárg y o n, fáradozik, teslel és szellemileg munkál, és kedvező következményeket varázsol elő, gyakran tettlegj is boldogít. mindig bájló kegyei s magas értelmiségével. Igycselekedelt Mme de Polignac. Számtalan hivatalbeji terhei, és mini egy királynénak kedvencze szüntelen elfoglalkodtató fáradalmai közepette is, talált elég időt mások javára is gondolni. A inennyire becsülte Fleuranges szép jellem ét, annyira vágyakodotl: neki szolgálni Amélie*** szivét tekintve, e gondolat soha nem ment kifejéből. Egy estén midőn az udvari színházban a les Femmes Savantes czimii jeles vigdarabot játszanák, nagyon fölebreszté figyelmét annak elmés és já t szi kifejlése : Imhol mondá a herczegnő az ártallan eszköz kegyelt lovagomat megházasitani nem ugyan fölpillant ólag szemeivel mint Philaminte, miután Amélie ***-t tőle meg tagadni nem kivánjá k, hanem felgerjesztőleg szivében egy jó indulatot, mint minő a Clitarder-é volt. Megfogjuk látni ez által, valyon a gyöngéd érzet kátéiméi és aggodalmai boldogsága eszközlésének valódi akadályai e? Alig fogamzott meg ez eszme a herczegnő elméjében, a mint egyszersmind annak kivitelére megkivántató finom I apintatu eszközöket is, _ mikhez a szépnem különösen olly alaposan é r t_ gondosan megválaszta. A fölveit thema közvetlenül azon első látogatásra volt elkészítve, mellyet Fleuranges a hcrczegnőnek legközelebb lészen teendő. - Végre megjött a lovag kissé zavarodva és nyugtalanul azon aggodalomban, valyon mint vélekednek felőle. Legkevésbé sein volt előttem meglepő önnek ily hosszas elmaradása mond madame Polignac a lehetőleg legártatlanabb arczkifejezéssel kísérvén szavait. Igen nagylelkűlcg cselekedte kegyed, hogy az ónehez keppest tízszer nagyobb i szerencse ellenében háttérbe tartózfatá m agát; ] jelenleg azonban felette okos és eszélyeí eljárást fog tanúsítani ha épen visszavonul Ön épen nem oly gazdag, hogy egy leányt, kinek semmije nincs nőííl vehessen el. Kiről van hát a szó? mond kérdezőleg Fleuranges. Micsoda? hál m égnem tudja ön mi történt. Mlle de la Noue vagyonikig egészen me<r- 1 bukott. Azon szép kiterjedésű jószágok, miket f attya Pikárdiában bírt eladal ván azért, ho«y mások vetessenek meg azon aroti, a marquise ügyviselője megbízva ezen nagy mennyiségű kész- J pénz athozalalaval, mind ez ideig meg nem jelent, később azon értesítés érkezett iránta hogy Amerikába fulamlott meg. Ezen nyomorult a parancsnok ügyeit a legnagyobb zavarba hagyta el; ehez járul hogy a Chainpré család tömérdek hűtlenség! tetteket, és még nem is gyaníthatott adósságokat fedezelt fel, mi által mindnyájan utolsó Ínségre jutottak. A herczegnő még azon kegyetlenségei is elköveti e, hogy Fleuranges fájdalmaiban egy egész fél óráig osztozott, és oly tökéletesen játszá a szánakozónak szerepét, hogy kevésbé múlt, hogy könnyei ki nem csordullak szemeiből. Nagy Isten! fölkiált a lovag : halgatásomat gyáva elhagyásnak fogják tekinteni kétségen kívül e házi ól egész világ vissza fog vonulni, és engem is oly lelketlennek hisznek majd; mint másokat. Síelek látni őket. Ugy telszik már is vádoltatom, és a késedelmezés minden percze sullyositja vétkeimet. Várjon még egy pillanatig más dolgaim is vannak önnél közieui valók. Mme de Polignac a lehető hirtelenséggel irt egy kis levélkét a parancsnoknak, melyben eszélyes fortélyairól eleve értesiii ot és a lovagot addig visszatartózíatá, nehogy küldött követjét valamikép megelőzhesse. Szegény fiatal leány! ismétlé a lovag: oly bájlószép, oly tökéletes, és ime oly hirtelen tönkre té v e!... a legszerencsésebb helyzetből a nyomorult Ínségre és visszavonulásra kárzhoztatva, mert hiszen még színből sem fog senki neki vigasztalást vinni, és ha még is valaki találkoznék, az gunyolodni megy inkább, mint sorsát fájlalni. Valóban iszonyú nagy csapás! viszonzá a herczegnő falórájának perczeit tekintve, ezen szeretetre méltó kedves leánynak volt elég oka, azon véleményben lenni, hogy csupán gazdagságáért keresék annyira, mert ime minden imádói egyszerre elszéledtek. A nyomorultak ah! legalább egy maradt közülök. Ha akarná vélem megosztani kevés vagyonkámat Nemde őt csak ugyan szereti a lovag? Ah én! igen én szerettem ő t Ha ugy van menjen itt az idő. Egy oly tett minőt ön elkövetni vágy, fölér száz ezer tallér jegyadomány pénzel. Házasodjék meg én önt épen nem tartóztatom többé. Fleuranges távozott oly sebességgel futotta át az ulczákat, hogy alig volt idő a marquise házánál az előkészületok megtételére, és a herczegnő levelkéje is a kandaléban meg lángolva égett, mire a lovag a terembe ért.

3 10'"' szám.] Á l>r á z o 11 P o 1 y ó i 1*íi í. A parancsnok nem merte inég csak száját is felnyitni, azon való féltiben, nehogy rosszul kezdje játszani szerepét, a nagy-néne kissé öszveszedte magát mielőtt szólani kívánna; Amélie *** háromszor is elhalaváiivodott és ismét elpirult ugyan azon egy perczben. - Mademoiselle, madame la Marquise, chér commandeur, nem azon aljas és tettetett egyszersmind soha semmit nem bizonyító nemével járulok a szánakodásnak minővel az egész világ szokott előállani. Biztos nem lévén azonban, valyon képes lészen e keserű fájdalmam megenyhitcni avagy még növelni iiz önökéit; csak annyit mondhatok: hogy a,balsors e fordulásán szivem majd meg reped. En elkéstem nemde? Egyedül ma tudhalám meg e rémségi nagy csapást. A jó parancsnok már épen bánkódni kezde Fleuranges mély felindulásán. Még nem vagyunk egészen elveszve mond ő. Bizonnyal nein közbeszól a marquise, borzasztó tekintetet vetvén sógorára: még nem vagyunk el veszve, mert egy jeles barátunk megmaradt. Ez fentart és vigasztal is bennünket. Falura húzódunk, egyik tartomány kis helységébe egy, két ezer livres jövedelemmel. Három vagy négy mond a parancsnok. Minden aggságom mellett, jól érzem még magam. A szolgálatba ismét vissza lépek. De veled hugocskám, kedves Amélie ***-ám mit leszünk teendők? Az való igaz: inond a nagy-néne ismét szóhoz jutván hogy az kegyetlen egy csapás. De ön és én kik bevégeztük pályafutásunkat, nem fogunk bánkódhatni nagyon oly sok dolgok után, midőn egy tizennyolcz évesre mért ily sors felette súlyos és sérelmes. Epén nincs többé szükséged hogy a férjhezmenetelről gondolkozzál kedves kis unokám. Apáeza zárdába megyek, ha ugy akarja édes nagy-néném. Apáeza zardába! fölkiált Fleuranges. Elannyira keveset reméli a jó emberektől? hát mindnyájan nagyravágyók és gyávák lennénk e? nem azon bájló szépség és szeretetre méltó kellein jellem zi e most is kegyedet, mint azelőtt? Épen nem kellene távol keresnem, és éjien nem lennék aggodalomban egy nemes ifjút jelelni, ki ha kivántáfnék vérivel is kész lenne áldozni, hogy kegyedet, e nagy Ínségből kirugadja avagy azon esetre ha ohajtasait hiúsítva latna, biztos vagyok benne, hogy akkor j.s örömmel osztályosa a sors csapásiban. O csak egy igen csekély jószág birtokosa, melly egy szép kis folyam partján elterülve, a világ legszebb vidékeivel vetélkedik. Annya imádná kegyedet, és önként fölszentelné hátralévő napjait, hogysegilsen elfelejteni a sors vaskeze által ejtett: sérelmeit. Lehető hogy egykoron ébredne tán iránta is egy gyenge vonzalom, akkoron ugy hiszem megelégedve, változást többé nem óhajtana. (Vége következik.) V adászkaland. (Vége.) Ugy volt, a mint gyanítottam ; a farkas tökéletesen elvolt bátortalanitva; alkalmasint ő is mélyen aludt akkor, mikor én hirtelen az üregbe lezuhantam. Azon pánrettegést képzelni lehet, melynek őt ezen igen hirtelen s erőszakos lezuhanásnak meglepni kellett! Tudtommal akkor épen alattam feküdt, s én testem egész nehézségével rárohautam ; mert mint később kitetszett, azon hely, hová én leestem, a barlangnak legalacsonyabb részes falevelek segyéb hulladékokból csinált fekhely volt. En a mellett némileg homályosan emlékeztem; hogy elhódító leesésem utáni fölébredésem első pillanatában valami mozgó testei küzdöttem. Annyi bizonyos volt, hogy a farkas rögtön az üres legvégső zugába bűtt el, s ott egészen elrémülve, fekve maradt. Óráról óráig állottam, vigyázva őrizvén őt, vallvon nem lesz e végre feleimének ura s nem vesz e a betolakodott békerontón bosszút; de nem m utatott legkisebb kedvet is az ellenségeskedéshez; S- midőn a kedvesen látott hajnalpir első sugárai villogtak be az üregbe-, vad laktársamat a szikla egyik keskeny hasadékába szorulva a legirtóztatóbb félelem minden-jeleivel összeguggolva láttam. Ezen pontra nézve tehát az aggodalom s féléstől ment: valók; ellenben a visszatért napvilág azon kedvetlen felfödözést tétet te velem, hogy a bariangbóli megszabadulás segély nélkül lehetetlen légyen. Felmászásról, mint már emlitém, szó sem lehetett; a két sziklatömeg mindkét végen összecsukódott, s fent, az egy végen, közel a fenékhez csak egy kis nyílást hagyott, mely- Iyen a farkas be- s kijárásnál átszorult. Ha az első megijesztő háborgatáskor ezen üregbe futott volna, ugy minden esetre megszabadul; de ő a helyett rémültében barlangja legbelső szögletébe bútt e l, hol őt aztán az ijedség letartóztatta. Mihez fogjak? Valami módról, hogy innen kiszabaduljak, gondolkodnom k ellett: mert hogyan remélhettem, hogy valami emberi teremtés ezen vad, félreeső helyen segítségemre megjelenjék; s vallvon micsoda módok állottak szolgálatomra* Börtönöm kőfalainak áttörésére vagy feneke átasására nem is gondolhattam. Itt szikla, ott szikla; mindenütt szikla köröskörül! Ha az éhség képes lenne is kőfalakat áttörni, ily vastag granitfalakat bizonyosan nem lenne! A tiszta égnek egy csíkja bevilágított húsz Iábnyira fölöttem, s én most minden vagyonomat odaadtam volna egy ily hosszaságu babvesszőért! De minek a hasztalan kívánság! Én magamon nem segíthettem; a farkas szintúgy elbámílva volt, hogyan menekvülhessen ki szorultságából, mint én. A borzasztó sejdelmekről, mellyek most ostromoltak, szólanom nincs szükség. Semmi, teljeséggel semmi kilátásom nem volt ; egyedül az iszonyú éhhalálra, ha csak a farkasnak nem jő kedve, engemet felfalni: mihelyt étvágya ura leend ijedségének, mi már soká nem tarthatott. Már déllájon lehetett az idő, mint azt az üreg száján besütő napsugarakból gyanitám, s most már érzém, hogy a z elfáradás, éhség, aggodalom s elmenyugtalanság, mellyeket szenvedtem, növekedő.gyengeséggel leptek meg. Az üreg földén ültem, mindenre csaknem elszánva, s azon különös vélekedésről gondolkodva: melylyel az em berek, ha csontjaim vagy öntvén év múlva ezen sziklahasadékokban meglaláitatnak, leendnek; midőn bájtársam tompa, félig elnyomott vonítása által képzelgésemből felháboritattaiu. Hirtelen azt képzeltem, no most bizonyosan neked ugrik, s már elveszve gondoláin magamat, mert sokkal bágyadtabbnak s gyöngébbnek érzém magamat, hogysem komolyan ellenállhassak. Legközelebbi perczben tova ebugatás halott fülembe. Szavak nem képesek azon örömteljes érzéseket kimondani, mellyeket ezen hang mellemben ébresztett Tudtomra adá, hogy a segítség közel légyen, hogy a borzasztó elevenem eltemetéstől megmenekviilhetek. Uj élet járta át eremeit. A hangok közelebb jö ttek, s most már nein kételkedhettem, hogy a jó lelkű parasztgazdáim keresnek s nyomomban vannak. A farkas ezen idegen vendégek közeledésén épen oly nagyon megrettenve látszott, mint én örvendeni; még jobban odaszorult a sziklához, s mindig jobban reszketett, valahányszor az ebugatás hallatszott; az ő éles füle hihetőleg már régen meghallotta azt, mielőtt az enyémhez jutott. Kevés perez múlva féríiszavak hangzottak fölöttem, mire én halló-t kiáltottam, mi őket hirtelen az üreg szájához hozta. Bámulásukat képzelni lehet, midőn engem a farkasverem fenekén megpillantottak. Összekötött faágakból nem sokára létrát készítettek, melynek segedelmével ismét feljöttem a napfényre s azáltal azon eleven bizonyságot szolgáltattam nekik, hogy a vad állatok se nem szaggattak szé t, se nem faltak fel. Most megértettem tőlök, hogy csodás megszabadulásomat híí kutyámnak köszönhettem, melly engem a vadonban keresztiilkasűl keresgélt a nélkül, hogy csak egyszer sem téveszté el nyomomat, mig végre azon helyre vezette gazdáim at. hol ugy szólván elevenen eltemetve valék. Mi vad laktársamat, illeti: az mihelyt tőlem megszabadult, nyil sebeséggel ugrott ki ő is börtönömből; de gazdám (ia által, még mielőtt, száz lépésnyire el ugorhatott, agyonlövetett. Hajam ugyan meg nem őszült a kiállott ijedség a la tt, de kalandom emlékezete soha sem távozik tőlem. Hányszor láttam már azóta álmomban a tüzes szemgolyókat, s érzettem az üregben töltött éjnek rémítő félelmeit! VeleMcaéneli sajj ás*üse<és<y# asi** nalk s%el»mté ci. Alig szükség említeni, mi teszi Velenczét erkölcsi s anyagi tekintetben várossá, melynek sehol párja nincs. Csodálatos jellemét nyilváif mutatja épit ésmódja, hol meghódojtatási idő a gótli és arab művészetet, a gazdagság pedig erőt s dicsőséget oly nyilván tanúsítják. Egy város, tenger hullámaira odaépitve, melynek utczái csat ornák, kocsijai pedig bárkák. Siirge élet mindenütt, nem kevésbé mint Paris és Londonban, de a kereskedelmi élettel egybekötött zaj helyett, itt csend s látszatos nyugalom uralkodik. Akormány jelennen gyakran szebbitési tervekkel ostromoltatok, mi nekünk tréfának látszik, Velenczét: szebbiteni!! mily merészletes eszme! Gondoljátok meg, hogy a legfőbb szépség csak rútsággá változhat, s azért Velenczét szebbiteni nem lenne egyéb, mint Velenczét históriai s festvényes szépségét ől megfosztani. A 4 5 év óta megkönnyebitett közlekedés által Európában eléállitott siirge élet.; a magát, mindig jobban kifejtő fényűzés s a t., Olaszhonra átalában, s Velenczére különösen jótékony befolyást gyakorlottak. Velencze volt azon első város Olaszországban, melly a légszesszeli világítást behozta, s ezen megvilágítás oly jól illik neki, mint a szép királynőnek gyémántjai, s nem kevéssé mozdítja elő a nyilvános ünnepélyek iránti hajlandóságot. Az ugy nevezett Tombol o-iinnepély (sorsjáték szegények számára) sz. Márk piaezon, elrendezve régi ünnepélyek módjaiu-^ ü R egata-ünnepély (sajka-versenyfutás) tavaszai; a Fresco (esti séta tengeren zenével); a S a- g ra (valamenyi plébánia bucsúiinnepe) $ s a t* tömérdek embert vonnak ide minden országokból; mivel azok ünnepélyek, minőket másutt sehol sem látni, s azért nagy mértékben élesztik Velencze műszorgalmas üzletét. Mi természetesebb, mint hogy ezen sok gazdag idegeneknél kívánság támad az itteni lakásra, ennek pedig legközelebbi következménye a házak becsének emelkedése : igy ment- p. o. az ugy nevezett Casa d O r o (szép emléke a gótli épitésmódnak) egy zsidó kezéből, herczeg Trubetskoi birtokába, kinek műérzéke visszahelyhezte eredeti szépségébe az épületet. Ezen épület Zsólia piaczon fekszik a nagy csatorna m ellett, és külső czifrázatainak gazdag megaranyozása által nevének tökéletesen megfelel, noha sokan azt állítják, hogy Casa d'ó ro-nak azért neveztetik, mivel valaha 1)or i a család bírta. Egybehnsonlitva tervrajzával, mellyen a bal előrész a jobbal egyenlő, ugy látszik: hogy nincs egészen fölépítve, hihetőleg helyakadályok m iatt, mi azonban díszének legkevésbé sem árt. Az ablaktéreke1: ékítő négyszeg márványköveken még most is látni vakolati festések maradványait, mint akkor szokásban voltak, hogy az építészet szépség gazdagságát kiemeljék. Majd valamenyi házak ily módon Corregio, Ti lián. Veronese s egyéb híres művészek kezei által fölékitve, a nagy csatornát legszebb képcsarnokká alakították. Valóban ez egy nagynemű, nemes és szép fényűzés!!! Valóságosköztársasága a művészetnek, hol apénzés szellemgazdagság kincseiket testvérileg osztják fel egymás közt. Az olasz építészetnek egy más fölséges próbáját: mutatja nekünk a csatorna ugyanez oldalán, csak kissé távolabb fekvő Vendrainin Calerghi palota, mely Lőre dán András dogé parancsára 1481-ben építtetett, mellyen a híres Lombardo épitészcsalád műszeikezete világosan kitűnik. Feneklapján márványba vésett 10*

4 Ábrázolt Folyóirat. következő mondatot látni: n o n nobís, Domine, kandalókkal ékített szobákat találni; nem külön lenül következik. így látjuk mi is, hogy Velendatra non ssobis, Hege szerint ezen monben nevezetesek az, Ádámot sevát ábrázoló kép- czében azon időponttól az építőművészet lassankandalókkal az szolgáltatott volna alkalmat, hogy egy szobroka, mellyek eredetileg Vendranain András kint mindig jobban hiú czifrázatokká fajul el, s Loredan, a család ifjabb ágából, a köztársaság sírboltja számára Loinbordo Gyula ha e részben itt olt a nemesített Ízlést el is kell eiiert fölségárulásí ismernünk, az még is vétekbe bonyolódott, csak csekély pótlása az tat az öregebb ágat., elhaoyatlot.t művészetnek. hagy amazzal eí ne cseréltessék, Néhány gazdag ezen. mondatra snűkedvelők megpró indította. L o bálták ugyan ujabb idő redan örökösei ezen ben néhány ily palotákat palotát ISSlben Brunswick, mint a hajdani herczegnak adták művészet emlékeit, e- el 70,000 aranyért; az redeti állapotukba viszakkori időben roppant szahelyhezfétni, mi, kivált öszveg; t586banismét a Desvoisins Manfcuai herczegnek Gilberí grófnő három eladatva, halála után palotájánál megle 15S9ben árverés utján, hetősen sikerült is; ellenben Calerghi Vittore más oldalról a patrieius kezére jutóit, kormány, annyi sok, aztán mint örökség kereskedői számításokból származott* ugy G r i m a n i családra szállott, s végre gróf nevezett szebbítés! tervek által ostreiiioltatik; Calerghi endramin-re, ki azt JOüiAn hogy azok a városnak B e r r y herczegnőnek még természetes szépségét olly áron adta el, hogy is veszélyei fe a palota párkányzata nyegetik. így egy valaki talán többe került. a sz. M árk piacz Előrésze, egészen i- nak rendbeszedését s striai márványból, pórik közepén kutat ásni ja, t< igy ókő s parosi vallott; egy más avas márványból készült ko- pályát város középéig rinthi oszlopokkal van akarja bevinni, vala- V e u it r a 111 i n Calerghi p alo ta, Berry herczegnő tulajdonaáltal fölékítve. A merész a- aiienyi csatornákat egy készítettek, s később e palotába hozatlak; torkolatba vezetni s minden ezen tervnek útjában rány, a kettős ablakívek, mellyek látszatos könysiyfiséggel nagy szilárdságot adnak-az épületnek; továbbá egy arab műszerkezetü menye/.etet, s álló épületeket lerontatni. Mások ismét az ntaz első emelet erkélye, a mesterkézzel bevégzett végre veres és zöld márványból készült két oszlopon nyugvó kapu, melly az ephesusi Diana- csináltatni akarnak, hogy gyalog, sőt kocsin is czákat szélesbiteni s a városban egyenes utakat szobrászatok s egyéb ékitmények, egészben oly nagyot s egyszerűt képeznek, mit a jelen kor- templom maradványa. lehessen azokon járni. I S nak egy épülete sem haladhat felül. Az épület I Fájdalom hogy a gyümölcs legszebb érettbelsejében gazdag, szép, nagy. ószerii márvány- I sége azon pillanat, melyre a rothadás közvetet- S fájdalom, némely részben a kívánság valósult! több csatornák már utczákká változtak.

5 10l;k szám.] Ábrázolt Folyóirat. 77 mi által a városnak nem csak sajátszerü ékessége szenvedett, hanem a víznek forgása is akadályoztatik, mi a léget egészségtelenné teszi. S igy még 100 féle káros változtatásokat tudnók felhordani, ha azt folyóiratunkban a helyfoglalás és czéhink nem ellenzené. A művészek, kik a szép országokat hónuknak nevezik, ezen ugy nevezett szebbítésnek szegüljenek ellen minden tehetségükből, hogy ezen balgatag düh tovább ne harapódzzék. S t fő gy. ség állal szolgává képezte magát; továbbá mi I töredékéhez tartozunk az emberi nemnek, mely civilisált státusok polgárai vagyunk, nem a pa- 899 milliót tesz, és nem a választottak egy mil- Uj találmány. Más nevezetes!) újdonság nem létében sietünk a tisztelt olvasókat egy uj irodalmi tüneményre íigyehneztetni, melly a gőzerőműveknek egy egészen njdonat líj alkalmazását tárgyazza. A munka német nyelven je lent meg Oroszországban, de czélszerű tervei nálunk is igen kedves vendégül teszik. Czímer D í-j Dampfprügeimaschinei44 Czélja és egyszersmind az indítvány alkalmazása tartalmából fog kitűnni, mellyet érdekesnek találunk a t. ez. publicuinmal kivonalban közleni. A z emberiség így ír a német orosz tudós r mely fájdalom még mindig csak tudomány, nem erkölcs, előhaladott műveltségünk, bölcsességünk és némely nagyok igazságszcreteíe daczára is azon fölötte helytelen nézethez ragaszkodik : hogy az emberi nem kell botozni«a humanisták a büntetés e nemét lealázónak tartván, azt hiszik, hogy minden titleg által, melly az eiuber bizonyos részére alkalmaztalik, az egész emberiség meg van sértve. É különös állítás már csak az által is leveretib, hogy minden botozás által, mely mindeddig oly bőkezűleg kiosztatott, csak a vertnek okozott sebeket, nem másnak, még a verőnek sem. Igaz, hogy a humanisták magok mellett a szent i- rást, sőt magát az ur istent is hozzák föl. Azt mondják, hogy isten az embereket nem bottal hajdú á lta l; hanem karddal, angyal által lizeté ki a paradicsomból. De a mostani ember nem ollyan ám, mint Adám és Éva. A mostani ember évezredek tapasztalása és íriűvetradiesom lakói, és kik nálunk a bünteléseket szabják, azok nem angyalok. Mi tehát, kik azon hójához, iilleg alá esünk, mivel csak ez által Ívagyunk javíthatók. Mikép is büntettethetnénk

6 78 Ábrázolt Folyóirat. 1 Év. máskép? Halál által? De a halálbüntetés a büntetésnek csak formája, magában jutalom. Hiszen a vallás világosan tanítja, hogy a túlvilág jobb, mint az itteni. A száműzés sem büntetés. Mivel mint a nyomorult ellenzék mutatja az alattvalók sehol sincsenek megelégedve, a száműzés tehát csak útmutatás, hogy keressünk egy jobb országot. Tehát: csak a szabadság korlátolása maradna hátra. De hiszen a'szabadságot, mellyet élvezünk, elvenni nem lehet. Bebörtönöztethettínk igen is ; ez által azonban a szabadság, melylyet élvezünk, meg nem szűnik, hanem csalt az engedtetik m eg, hogy vele egyszerűbb, tehát boldogabb térben éljünk. Mindezek után tehát nem marad más büntetés számunkra, a botnál, ha csakugyan kívánunk bűntetteim, és csupán arról panaszkodhatnunk, hogy ez még oly kevéssé van rendszeresítve és művelve. Európa védszelleme azonban ezen is segítőit. O, ki Guttenberg János által a sajtót föltalálta; ő ki a vasutakat mindenfelé építteti, hogy a Budapesti Hiradó minél gyorsabban juthasson, Csongrád vármegyébe, fölvilágosította az én elmémet, s egy b o t o z ó gőzerő m ű vet találtatott föl általam, melynek világrenditő következményei, valamint a vasutakéi, még most nem is képzelhetők Mennyit nyer az ország e találmány állal gazdálkodási tekintetben, mindenki átláthatja. Mig fölvilágosodott országokban száz sőt ezer rendőrszojgát kellett ez igazság szolgáltatás végett űzetni, s mégis sokan, igen sokan maradtak veretlenek, kik talán a verést legjobban megérdemlették volna, most minden kerületben csak egy ily botozó gépre lesz szükség, hogy mindent kiverjen. A gép ugyanis ugy van készítve, hogy az oly nagyszerű czélhoz képest igen csekély fűlés mellett egy óra alatt két, három száz embert tökélelesen megver. De erkölcsi tekintetben is nagy hasznú e gép. A birák t. i. eddig a rendőrszolgák egyéni és subjectiv érzéseinek voltak botozás alkalmával alávetve. Minden fölügyelés mellett is volt haitt, ott uralkodó részvétnek, s a gonosztevőnek igen enyhe büntetés jutott. Máskor ismét személyes gyűlölség és szolgálatbani túlbuzgóság a büntetést sulyosifá. Szóval az eddigi botozás önkényes, és majd gyöngébb, majd erősebb volt a birák szelídségénél vagy bölcsességénél. E baj a botozó gépnél egészen elenyészik egy bolometer alkalmazása által. Az uradalmak s mások, kik botoztogató joggal birnak, csak méltoztassanak parancsolni, hány foknyira kívánják a botoméiért alkalmaztatni. Fakimélés tekintetéből a korbács a botnál sokkal alkalmatosabb, annál inkább, mivel ez három ágúvá készíttethetvén azt egy ütéssel végzi, mit a bot csak többszörös ismétlés által képes végezni. Szinte oly szellemdús e találmánynál azon rendszer, hogy illedelem tekinteléből az iitlegek nem alulról fölfelé, hanem megfordítva.osztatnak. Ez által lehetővé teletik, hogy ily végrehajtásokhoz mindennemű nézők jöhessenek, és ugy a büntetéssel azon mellékczél is párosul, hogy azok elijesztethetnek. Az első gép, melynek neve sas,44 80 kozák erejű. A második, mely készülőben van, és Világpolgár44 nevet viseiend, 100 kozák erejű lesz. Ennyi idézet a könyvből elég lesz. Ezután következik az erőmű alkotásának módja és alkatrészei. Ezeknek előszámlálásával azonban tisztelt olvasóinkat nem akarván untatni, a helyett inkább ide mellékeljük az ily nemű első gép rajzát; mellyet színié az említett könyvből vettünk át. * A hajdani zsidók &mostani arabok viselete közti viszonyokról. VernetH orace ur Párisban a művészeti akadémiának utolsó ülésében egy igen elmés értekezést olvasott fel, melyben kézzel foghatólag megmutatta, hogy a hajdani zsidók viseletére, szokásaikra és különféle szerszámaikra mai araboknál p.óhagyoanányok következésében akadni lehet. Vernet ur bibliával kezében utazta be az ó világ három részét, s nem kevéssé lepetett meg, midőn az ó testamenfomi atyák szokásaikat még most is divatozni látta, s pedig találta azokat azon vidékeken, hol az arabok megtartották régi szóhagyományaikat, s azonfelül a zsidóknál m indenütt, kik szokásaikat szülőföldükről Titus általi kiüzetésök után is megtartották. A hajdani zsidók s mostani arabok szokásaik hosonlatosságának nyomozására egy különös eset szolgáltatott Vernet urnák alkalmat. Algierbeni mulatása alkalmával t i., midőn a sereg egy napon bizonyos Boné táján tartózkodó néptörzsök ellen kiindult, Vernet ur sátorában maradván, Bibliájában épeu a Rebekka történetét olvasgatta, midőn az a kúthoz menvén, korsóját bal vállán vitte s azt jobb karján csúsztatta le, hogy abból Eliezernek inni adjon. A korsónak ezen kezelése elég nehéznek látszott előtte. Mélázása közben fölemelvén szemeit, egy fiatal arab menyecskét pillantott m eg, ki ugyanazon módon, mint Rebekka, adott inni korsójából egy katonának.. Vernet ur e tekintetben számos felfödözéseket közlöft már a világgal, mellyek közül mi csak a lovak kantározásának ábráit adjuk. A bal oldali ábra a ninivei félmagaslatu miiről van lemásolva, s azon kantározást m utatja, melly a zsidóknál 2578 év előtt volt szokásban. A jobb oldali ábra azon kantározást mutatja, melly Islyben 1845 az araboknál divatozott. Ha ek ét kantározás-módot megvizsgáljuk, azonnal szemünkbe ötlik azoknak nagy hasonlatossága, s Vernet urnák tudós nyomozásai valóban nagy méltánylást érdemelnek. S t, f gy. Tükör férfiak s asszonyok szám ára. 11. Asszonyok előtt ne nevess sokat. Minél komolyabb és búskoinorabb, annál kedvesebb vagy előttök. 12. Halovány férfi ábrázatot sokkal vonzóbbnak találják az asszonyok, mint ollyant, kinek orczái rózsapirosak. 13. Minél szóflanabbul viseli magát irántad valamelly asszony (társaságban), annál jobban szeret téged. 14. Ne mutasd meg igen az asszonynak, hogy szereted. Minél tovább kétkedik, annál tovább fog iparkodni, hogy tessék neked. 15. Esküvéseknek és szerelmes leveleknek nincs már annyi foganatuk, mint annakelőtte. Sokkal kedvesebben vesznek most valami költem ényt, mely bájaikat énekli s valamely nyilvános lapban jelenik meg. 16. Ha az asszonyok lábukkal tombolnak, tehát az vagy haragnak vagy féltékenységnek jele. 17. Minden szívben, melyben a féltékenység dühöng, a szerelem is zajong. 18. Midőn az asszonyok keztyűket lehúzzák s kezeikkel gyakran nyúlnak hajtfürtjeikhez, tehát azt akarják, hogy szép kezöket csodáljad. 19. Az asszonyok rögtön kaczérkodnak velünk, ha szemünket öt perczig nyugtatjuk fejér kezöken, kis lábukon, vagy testök egyéb szép részén. 20. Mond: egy asszony sem képes engem hálójába keríteni,» mindenik azon lesz, hogy szerelmet gerjesszen benned, s pedig azért, hogy vétségedért megbüntessen, s gyönge elveiden győzedelmeskedhessek. 21. Midőn valamelly asszony férfiak jelenlétében egy mást asszonyt csókol meg, tehát ez csupán azért tö rtén ik, hogy csókja után kiváncsivá tegyen téged. H a elégtételt kívánsz, csókolj meg jelenlétében egy férfiút. 22. Elmenetelnél csókold meg minden aszszony kezét, csak azét ne, kit szeretsz. Azt neked rósz néven fogja venni, szerelmedben kételkedni s aztán annál buzgóbban fog iparkodni, hogy tessék neked. 23. Minden nap sétálj el kedvesed ablaka alatt, de ne tekints fel mindig hozzá. Ugy tettesd m agad, mintha nem is gondolkoznál róla s mélázva menj el háza elő tt, a nélkül hogy köszönnél. Utánnad fog aztán nézni. De ne fordulj meg, különben elárultad ő t, hogy szereted. 24. Ha az asszonyok egyszer bizonyosak affelől, hogy szeretjük őket, akkor elkezdik irántunk a szeszélyt, vagy hidegséget játszani. 25. A fönségestől nevetségesig gyakran csak egy lépés van; épen ugy gyíilölségtől szerelemig. 26. Az asszonyok az őket szerető férfinak mindent megengedhetnek, csak egyet nem : ha hátuk megett nevetségesé teszi, s azon kedvezetekkel dicsekedik, mellyekben ő t, teljes bizalommal lévén, hogy soha el nem árulja, gyönge órájokbau részeltették. 27. Minden hiba számára talál a szeretet szépítő színt, csak rút fogak számára nem. 28. Az asszonyok hainarébb vakítatják el magukat Valamely férfiú szelleme, mint szépsége által. Szépségre nézve ők sokkal kielégíthetőbbek, mint mi. Ha a férfinak kis keze s csinos laba van, leháj: ez szemeikben elég, hogy egészben szépnek találják őt. 29. A merész sokkal nagyobb szerencsét csinál asszonyoknál, mint félénk és feszes. Az utolsóknak töb'bfíyire az a szerencsétlenségök van, hogy kinevel lelnek. 30. Hogy a férfi tetszést nyerjen az asszonyoktól, finom fejérneműt viseljen. Avatég öltönynél behunyják egyik szemöket, csak az előingecske s mellény szép tiszta legyen. 31. Fekete szem sokkal Veszélyesebb az asszonyoknak mint a k é k Örömestebb is látják, ha férfinak fekete haja van, s nem szőke. 32. Vendéghajat viselő férfiútól legtöbb aszszonyok undorodnak. 33. Sebhelyek férfi arezon kedvesek az a s szonyoknál s csupán azért, mivel fölteszik, hogy azokat párviadalban kapták. ' 34. Semmi sem vesztegetheti meg az aszszonyt jobban mint a sál és paripa, egy páholy és kocsikészület. 35. Midőn az asszonyok hímző rámájokat veszik e lő, akkor közönségesen szerelmesek. 36. Tisztek, gunyköltők, éneklők, színészek, műlovarok legveszélyesebbek az asszonyoknak. 37. Ha a nagyságos mamának udvarolunk, annál könnyebben érjük cl kívánságunk czélját leányánál. 38. Követségnél valami hivatal ollyan delej (Mágnes), mely minden asszonyszivet magához vonz. 39. Az asszonyok csak akkor szokták magukat hajlandóságuknak egészen feláldozni, ha tudják, hogy a férfiúnak bizonyos kenyere, bizonyos élelme van. 40. Az asszonyok legbeszédesebb mesterek a szembeszédben. Ok szemeikkel mindent tudnak kifejezni; s olly esetekben, hol szemeik szónoksága nem elég, szelentyűjök segíti elő beszédességöket. 41. A kötött harisnya azon forrás, melyből társalgási ibrikjök szántára vizet merítnek. 42. Az asszonyok legnagyobb gonosztevőbe, sőt gyilkosba is lehetnek szerelmesek, de tolvajba soha sem. 43. Ha asszonyoknál szerencsét akarunk tenni, megkell őket győznünk, hogy mindenek előtt hallgatni tudunk. 44. Hogy az asszonyoknál érdeket gerjeszthessünk, elkeli velek hitetnünk, hogy titkot hordunk szivünkben. Ollyankor erőtetnek aztán, hogy nyilatkoztassuk ki azt nekik; ők ezt nem csak kandiságból cselekszik, hanem azért is, hogy próbára tegyék a férfiút, vallyon azt, mit vele mint titkot közlöttek, el tudja é hallgatni is. Teheti ezt, akkor m in d e n t remélhet és várhat az asszonyoktól. 45. A férjnek uralkodni kell nején, ha azt akarja, hogy az igazán szeresse őt. De ha nejét hagyja magán uralkodni, akkor lemond annak tiszteletéről s igy szeretetéről is. K assai napló. Kassa, martius hó 2kán. A lefolyt hónap

7 10111 szám és 27dik napjain a váresi táncterem ben a helybeli társalgási egylet által adatott redoulok mindig elég népesek voltak, ellenben a 9diki társaságos tánczvigalom az elsőnél ugyan jobb s válogatottabb társaságú volt. de a 1 ödiki ismét az egylet világos kárá\al adatott, miből az a tanúság *) hogy jövendőbeu hasonló méreg drága bementi, bálok helyett okszerűbb és bizonyosan jövedelmezőbb lenne az ugy nevezett nobel redoutok adatása ezt megpróbálni minden esetre mert ártana. Febr. 23kán a szegények háza javára a nóegylet által adatott holmik kijádzásával összekötőit tánczvigalom fényes és látogatott volt, mit jövedelmezhetett, bizton nem mondhatjuk, mert n nőegylet tapasztalás szerint igen szeret titkolod/ni, a bementi díjt is csak a pénztárnoktól tudhattuk meg, menyiben ez a jelentésben közzé nem vala téve ha valamire adakozunk, annak eredményét is szeretnénk tudni. A múlt hónap 21dik s következett napjain, tartott megyei igen népes közgyűlésben ismét az ellenzék győzött; a győzelem különféle éj a tiil heveskedés többnyire maga magát megemészti, de ez politikus tárgy lévén, e kedvelt. s a. korral haladni, kívánó folyóiratban arról többet írni a lap iránya és feladata nem engedvén, csak azt az egyet ünnepélyesen ismételve kijelentjük : hogy mi ellenségünkbe is az erélyt becsüljük és tiszteljük s nemesebb érzéseink feláldozásával soha az ellen törni képesek nem lennénk szemünk előtt, tartva azon régi latin közmondást: tjuod tib i, non vis fieri, alteri ne feceris. A gyűlés három első napján a karzaton örömmel lálánk számos lelkes hölgyet egyik barátunk erre vonatkozó mondását érdekesnek találjuk ide igtatni:,,1848. Febr. 23káu tartatott közgyűlésben nagy lön a sötétség, mert a világóság csillagai a terem, karzatáról a legszebb nő... (a nevét találják ki nagyságlok!) szemeiből nem sugííroltak alá^. Ej ej szerelmes barátom lakodalmából ne hagyjon ki. A városi színházban Bretsch Ida és Teréz k. a. mint vendégek köz tetszésben részesülnek. A hagymáz még mindig kegyetlenül pusztít, a nőket azonban kiméle mi valóban különös. Afáradhatlan derék orvos tudor Jene Kristóf ur által újólag felállitatott gőzfürdő folyó hó 6kán a közönség használatául ki fog nyitatni. Tegnap a társalkodási egylet csinosan diszesitett táncterem ében Hriczky kávéházi fáradhallan albérlő által jó té kony czélra rendezett tánczvigalom felette népes volt, azonban ^ínéltányos kivánatinknak sokban csak messziről sem felelt meg, átaljában a nemzetiség és nyelv elleni bélyegét visgálván csak ugyan igaz maradt a z : hogy a sok szakács elsózza az ételt.54 E hó 4kén Lederer tánczieremében a helybeli izraeliták jótékony czélra bált, rendeznek a belépti jegyek egyedül magyarul adattak k i, mi az illetőknek méltán becsületére válik. Rendes naplóvivő. liorültekiiités a világtmn. U n gh várt, Febr. 26dikán. A napokban nálunk epy regényes öszvekelés tö rtén t: ugyanis több- évek el forgása alatt háborithatatlan békés nyugalomba szunyadozó meg boldogult város lakóinak hamvai között a kálvária hegyén épült, csinos kápolnában, reggeli 6 órakor történt, W. M. és egy M...tzy fiatal ember között, az elválhatatlan, s megmásolhatatlan örök hivség sz. esküje. A város hajdan lakóinak megboldogult szellemei e szokatlan finepélyre hideg nyugalmas sírjaikból ki kelvén láthatatlan környezék az egymásnak örök hívséget esküdő boldog párt és csípős éjszakiszélnek kellemes fuvalmai között mondák el feletők áldásokat. Unghvár. Nem csak Budapesten de nálunk is napi renden van a lopás olly annyira, hogy már a városi pinezékben is kezdik, undok *) Mint haljuk a tiszta jöredelem 852 pengő ftra rúgott s még is a varosban, utón ut félen mindenütt a sok koldusokkal találkozunk.?. Ábrázolj; F o 1 y ó ir a t. mesterségeiket űzni. E napokban, köztiszteletben, és szeretettben aló II. P. urnák pinezéjét. feltörvén belőle egy hordó b o rt, és egy ántalak linóm aszút vittek el. Nem különben fényes nappal egy szegény N. R, Zemplén vármegyéből lévő becsületes paraszttól - ki városunk piaczára csikót hozott eladni 80 vftjat orzák el. Bizony bizony ideje volna m ár, hogy erős horkolásaikból, az illető rendőrök, talpra ugornának. Esztergomból Írják, hogy a Duna je gének takarodása Febr. 12dikén nagy rémülést okozott, a víz rögtön magasra dagadt, ugy hogyha esti 5 órakor meg nem indul az összetorlódott zaj, reggelig a vízálás magasabra n ő, mint 1838ban. Még is szerencsésen eltakarodott a felső jég is, apróbb kárókkal p. o, 4 búzás hajónak j 50 talpnak, a párkányi kisfónek elsöprésével. 19dik óta már gőzösök hasítják a szőke habokat. A farsang ott is igen vígan foly. 4 hét ótahetényi fele színész társaság mulata o tt, az ifjabb színészed személyzet kevés szerénységgel működött. A társulat Pápára távozik. Táncz a tánezot éri, mellyekben a magyar tá n c o k szerepelnek, de nem a magyar szabású öltözetek. Magány vigalmak között a Jaroíf, Fekete félék leguriasabbak voltak. Szép volt a Febr. 15ki szegényeknek jövedelmező és a 22ki ifjú urak bálja, c.sak hogy ebben nagy keverék volt. A 40 év óta leghosszabb farsángon ugyan csak megvásároljuk a mulasztásokat. Komolyabban gondolkozók sajnálattal tapasztalták, hogy színház és nyilvános bálba gyermekeket es serdülő leánykákat a szülök nem átallanák vinni, meg nem fontolván, hogy bennök a fellázadt, érzékek, vágyak, indulatok iszonyú pusztítást tehetnek. Könnyebb a tosznak alkalmat nem adni, mint sem azt orvosolni. A gabna ár igen alászált, legutolsó heti vásáron nem is igen kerestetett, s pozsonyi mérője a tisztabuzának 9 vft. völt. Pest. Egy valaki az itteni városi tanácsnak kérlevelet nyújtott b e, melyben inegbizonyitani igyekszik, hogy azon* 100 aranyhoz igénye van, mellyeket a választott polgáiság Pintschov órás gyilkosa felfödözéjőnek jutalmul tűzött ki. Pest. Múlt héten három hamis pénzcsináló fogat latolt el, kik hamis aranyakat és tallérokat vertek, a mellett 5 krajezárosokat meg iz a ranyoztak. A pesti szivargyárak egyikében még mindig készítetnek s áruitatnak a tilos durranó szivarok. Fájdalom, azok gyakran igen pimasz tréfákra szolgáltattak alkalmat. így ajándékozott egy uracs fogadott bérkocsisának egy ily szivart. Ez legkisebb gyanú nélkül nieggyujtja a szivart, s midőn a durranás történt, majd nyakszegve esett le bakjáról a szegény német sógor. S e Ím e e z, Febr. 22. Január végin egy utazó jött Selmeczre, ki bajor útlevele szerint, mellyet magával hordott, Dir Nép. Jánosnak neveztetik, mint mondja,.hadnagy s az előtt az eltörölt Landshuti egyetemben történészet és statistika tanárja, most magánytudós, s ki mosl a tudós világ javára Európát utazza be, hogy statistikai adatokat mindenütt helyben gyűjthetni, alkalma legyen. De mivel oly szerencsétlen volt, hogy Galicziában minden pénzétől megfosztatottj tehát kénytelen lett a tudomány s emberiség nevében kéregetni, mely végből az itteni nagyobb kamrai hivatalnokokon s papságon kívül, különösen ezéhtársait, a bányász-akadémia s mindkét vallásbeli nagyobb tanodák tanárait megadóztatta. Hogy a megfosztása valósággal történt légyen, azt a stanislawovvi kerület bélyeges papirosra irt s hivatalos pecsét által megerősített bizonyítvány által mutatta meg. Ezen kéjutazó ily módon vándorlotla be honunk felső vidékének is egy részét, s azért talán olvasóink előtt nem lesz érdeketlen megtudni, hogy ezen exhadnagy s extanár Selmeczen fogságba tétetett s vizsgálat alá vétetett, mely alkalommal világosan kistilt, hogy ő kelme kalandor s finom zsebelő légyen, ki czélul tévé magának, saját mulatságára Európát mások erszényén beutázni, s ki már 10 év óta, hűn föltételéhez, a műveit rendek erszényét lirítgeti. Ezen ember mintegy 50 éves, közép term etű; testes, deli, társalgásban inkább ügyes mint elmés, tetsző, méltóságos tekintetű, mi gomblyukában lévő hamis rendszalag által még jobban nevelletik. *) Selmeczen Dir extanár ur, miután kivilágosodolt, hogy nem ő azon á helytartó lanáes által politikus vétség miatt körözöl t. egyén, tehát 20 napi fogság után szabadon bocsátatolt azon utasítással, hogy rögtön térjen vissza hónába. Követte e ezen jó fanácsot, nem tudni. Fogsága alatt, midőn poggyásza megmotoz! af ott, egy Rómában kell: bizonyítványon kívül, mely szinte megloppátást bizonyított, még 400 forint p.p. találtatott benne azon 60 p. forinton kívül, mellyeket itt kérégelett össze; Slézia. Az itt dühöngő ideglázak, melylyek az uralkodó, határtalan szükség és példa nélküli táplahiány m elléti,- ezernyi embert ragadnak ki az életből, a berlini tudósításokban éh hagy máznak neveztetnek. H a in b u r g b a n kevéssel ez előtt furcsa kincset találtak. Egy mesterember t. i. inasát komrájába küldi, hogy ott egy ócska ládát tűzre hasogassa fel. Ezzel foglalkozva, látja az inas, hogy a ládának kettős feneke van s abban nagy számú franczia assignat-ek (papiros pénzek), mint mondják, több millióra m enők, ta lá la t nak. A láda hihetőleg még a kivándorlók idejéből származik de a találó mit sem nyert velek, mert az assignat-eknek, tudvalevőkép, semmi beesők sincs s csak papir-rongyok, mellyek legfölebb, mint Frankhonban, csak a ritkaságok kedvelőik által quodlibetekbe használtathatnak. Róma. Itt most sokat beszélnek egy párviadalról, melly a Canino (Bonaparte) s Gaetano herczegek közt történt volna. A dolog ekép adatik elő: a herczegek egy társaságban találkoztak Odescalchi' herczeg házánál. Canino herczeg.* ismerős mint igen nem biztos, komoly ábrazalfái beszélé, hogy Febr. 3dikán este, mellyen a nagy népünnep tartatott, capitoliumon sok személyek kiáltották volna: le IX. P iussal! Mivel azonban Gaetano herczeg akkor a nép közt, melly őt igen szereti és lisztali, jelen volt, zhat Caliino herczeget egyenesen hazugnak mondotta. Ebből kardos párviadal tám adt, melyben mindketten könnyű sebet kaptak. Frank hon. Abd-el-Kader a sors és emberek által okozott szerencsétlenségét igaz mazulmán szendeséggel viseli. Egykor következőn nyilatkozott:,,a jövő élet a földitől oly különböző, mint nyugat a kelettől. Ettől el nem távozhat az ember, a nélkül hogy a máshoz ne forduljon.t: Azt is beszélik róla, hogy Mehe.- med Ali egyiptomi alkirályt kérte volna, venne' fel őt hadseregébe. P á r is. Ilt a (örök követ fényes estézeteket ad, s kivált a hölgyek nagy érdeket mutatnak tánezvigalmai iránt. A nagy világ válogatoíjai hivatalosak. Látni itt mindén udvarok kormányfiait s követeit. Ilangversényeknél, mellyek előbb tartatnak, a legjelesebb művészek s művésznők foglalatosak. Tiz nagy terem áll nyitva a társaság számára, s azok virágokkal, szőnyegek s légszesz-viliárokkal gazdagon fölékitvék. Nem régiben ő excell. Suleyman-Pasa ismét egy mulatságott adott, Terembe lépésnél minden hölgy egy nagy virágbokréfát kapott, melyben sorsezédula volt. rejtve. Az udvarias ünnepélyadó a hölgyeket egy kis lotteriáva! akarta meglepni, melynél következő tárgyak nyerettettek: egy 5000 frankot érő festmény Schefíér A ry-tól; egy gyémántokkal befoglalt domború metszetű kő, karpereeznek is használható; egy indiai sá l; egy zongora palysander fából s egy függent.yüs bronz óra. Ez már igazi török udvariaság hölgyek irá n t! Egyiptom. Jari 29ki hírek szerint Alexandriábái. Mehetned Alit utolsó betegsége ugy elgyöhgitette, hogy sokszor beszélgetés közt is elalszik. Azonban hiszik, hogy erős természete győzend s ujrá felfog lábadni. *J Ezen ember a nii irodánkat is meglátogatta s minket is niegsaiew t. A s/.cr kesítí;

8 8 0 Ábrázolt Folyóirat. Ninivei Khorsabad. Velenczei kinpati tizenütöiiik szuzuiibeli festmény után. j lsly kantározús M arokkóban, RISSENO n ó t Ki!\ szerű zam a. RISSENO J Kettős zabia. Kiadja s szerkezti W ER FER KÁROLY, csász. kir. kiválts, akad. könyvnyomó.