Barakonyi Károly (szerzı és szerkesztı): Bologna Hungaricum Diagnózis és terápia Új Mandátum könyvkiadó 2009.

Átírás

1 Barakonyi Károly (szerzı és szerkesztı): Bologna Hungaricum Diagnózis és terápia Új Mandátum könyvkiadó A könyv címe már önmagában is groteszk. Bologna neve ugyanis szorosan kapcsolódik azon - az európai oktatási miniszterek által 1999-ben ebben a városban aláírt - nyilatkozathoz, amely elindította az egységes európai felsıoktatási térség megteremtésének folyamatát. Az akkor aláíró, majd a késıbb csatlakozó országok épp azt vállalták, hogy az Európai Unió szellemének megfelelı munkaerı mobilitás megkönnyítése érdekében egységes elvek mentén, sok területen hasonló megoldást követve alakítják át felsıoktatási rendszerüket. A "hungaricum" pedig épp a különlegességre, csak magyar termékekre, tevékenységekre, magatartásra utal. Az egész könyv alapüzenete tehát, hogy volt egy esély egy elıremutató, a nagyon széles nemzetközi trendekhez való csatlakozásra, de megint elszúrtuk. Barakonyi jelenleg a Pécsi Tudományegyetem professzora, a 90-es években gyakorló rektor, a felsıoktatás kiváló kutatója, óriási nemzetközi tapasztalatokkal. Külön is megemlítendı, hogy elkötelezett híve a "Bologna folyamatnak" és a magyar felsıoktatás reformjának. Érti, érzi, akarja a fontos változásokat (szemben sok a lényeget nem értı, vagy megérteni nem akaró professzorral, egyetemi vezetıvel). Erıs kritikai hangvétele, esetenként és összességében is túlzó pesszimizmusa kifejezetten jobbító szándékú. "Bolognát" az eredeti céloknak megfelelıen és nem hungaricumként szeretné látni. A könyv a "Bologna felülnézetben" címő fejezettel kezdıdik, amelynek mindjárt az elején bizonyító erejő történelmi elemzéssel gyızi meg az olvasót a radikális változások szükségességérıl a felsıoktatásban. A "Változó világ, változó egyetem" címet viselı rész válasz az ellenkezıknek, a középkori egyetemi tradíciók ırzıinek, hiszen a globalizáció világában élünk, aminek a trendjeihez, kihívásaihoz nem alkalmazkodni, a nemzetközi versenybe nem bekapcsolódni jövıellenes, fejlıdésellenes és hallgatóellenes magatartás. A fejezet természetesen mindemellett kiváló diagnózis a magyar Bologna-folyamatról, amit nagyon fontos figyelem felhívásnak tekintek. Vitatom azonban azt, hogy a hazai gyakorlat olyan mértékben "lemaradt", "eltért" az általános nemzetközi trendektıl, az EFT (Európai Felsıoktatási Tér) és az EKT (Európai Kutatási Tér) legfontosabb irányaitól, amely nem teszi lehetıvé a fı cél: a hallgatói és majdan a munkavállalói mobilitás teljesülését. Igaza van Barakonyinak, tény, hogy késın indultunk, tény, hogy a nagyon jelentıs elıkészítı munkának csak töredéke került nyilvánosságra, ami alapján többen hivatkozhattak megalapozatlanságra. Tény, hogy túl gyors volt a bevezetés, ráadásul a törvénykezés összekapcsolásra került az irányítási és finanszírozási reformmal. A viták ezekre, mint közvetlen szervezeti és személyi érdekeket érintı fontos témákra összpontosultak. Nem volt tehát elég tere (idı és kiterjedés) annak, hogy az egyébként önmagával valóban elégedett egyetemi szféra megvitassa, és fıleg megértse Bologna értelmét és szükségszerőségét. E fejezetnek óriási érdeme, hogy megmagyarázza, hogy minden kritika, amely az új rendszer ellen irányul, minden "torzszülött" (szakok, tantárgyak, pedagógiai módszerek, stb.) ebbıl a meg nem értésbıl, és/vagy félreértésbıl fakad. Számunkra nem vigasz - és ezt a szerzı nem egészen jól értékeli -, hogy ennek egy jelentıs része nem "hungaricum". Éppen az EUA (European University Association - Európai Egyetemi Szövetség) elemzései hívták fel a figyelmet arra, hogy hasonló hibákat sok más országban is elkövettek.

2 Az elızıekhez hasonló tény, hogy ágazati stratégia nélkül kívántuk bevezeti a reformokat, vagyis a hiányzott a koordinációt biztosító célrendszer, amely a legfontosabb megvalósítási lépéseket (akciókat) egy irányba tereli. Szintúgy vitathatatlan, hogy nem volt idı a munkaadói szférával való alapos egyeztetésre. Ez azonban, még önmagában nem jelenti azt, hogy rendre a gyakorlatban használhatatlan szakok, tantárgyi struktúrák alakultak volna ki. Valóban kockázatos, hogy milyen lesz az elsı hallgatói csoportok foglalkoztatása. Barakonyi Károlynak - és ezt érezni is minden munkájában - óriási nemzetközi tapasztalatai vannak. Jogosan hiányolja, hogy a hazai munka során nem történt meg a külföldi gyakorlat alapos feldolgozása. Itt is utalni kell azért arra - és most leszőkítem megjegyzésem határait a munkában részletesen is elemzett gazdálkodástudományi képzési területre -, hogy az üzleti képzésünk már régóta átvette a nemzetközi standardokat Azok beillesztése az új struktúrába nem a "változatlanság" jele. A "Bologna alulnézetben" (szerzı: Schwarz Kitti) c. fejezet 13 egyetemi vezetıi interjúra épített kutatás végeredményeként kiválóan illeszkedik az elızıhöz, de az egész könyv tartalmához is. Tudományos oldalról jól strukturált. Egyetemi emberek, vezetık számára rendkívül izgalmas. Kiforrott stílus, a szerzı mesterien bánik az idézetekkel. Az egész mármár megrázó két okból is. A gyakorlatban, e nagy munkában résztvevı egyetemi munkatárs, legyen az vezetı, vagy beosztott szembesül saját tapasztalataival, az igazságokkal és részigazságokkal (tegyük hozzá, hogy ilyen is sok van.) Talán még ennél is fontosabb, ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy "és akkor hol voltak az interjúkat adó vezetık"? Mi lehetett az oka, mik lehettek az okai annak, hogy látták (láttuk) a folyamatot, a várható következményeket, de a mozgató rugókat is, mégsem akadályozta meg senki, hogy a tanulmányban megfogalmazódott problémák kialakuljanak. A minél több szakot alapítunk annál jobb "vezérelvvel" egyetértettetek az alapképzési terület (jelen esetben a gazdálkodástudomány) intézményei konzorciumai, az intézményen belüli karok, tanszékek és egyének. "Valami nekem (nekünk) is jut belıle, így lesz hallgatóm" felkiáltással! Ma már látjuk, hogy valóban mindenki "megél", csak az a kérdés, milyen minıséget nyújtva, és kifizeti azt meg? Ezekre a kérdésekre adott válaszok a hallgatói jelentkezések csökkenésével, ill. azok következtében megkerülhetetlenek lesznek. Az empirikus kutatást egy esettanulmány követi. A Budapesti Mőszaki és Gazdaságtudományi Egyetem fıtitkára, Szabó Tibor foglalja össze - elméleti keretek közé elhelyezett - 10 éves tapasztalatait a nagyhírő egyetem mőködésérıl, az Egyetemi Tanács és más testületek munkájáról. A recenzor, mint egy másik egyetem vezetıje cinikusan és akár kárörvendıen is írhatná ehelyütt, hogy lám, lám még a kiváló BME-n is vannak hibák. Sokkal inkább azt a következtetést kell azonban levonni e nagyon önkritikus részbıl, hogy egy sor tekintetben nem találtuk meg az egyetemi világgal adekvát irányítási szisztémát. A megfogalmazott problémák pl. a testületek formális mőködésérıl, az oly fennen hirdetett autonómia meglétérıl és az azzal való élésrıl, stb. ugyanis szinte általánosak, és mint ilyenek átfogó, reform erejő megoldást igényelnek. Sajnos egy ígéretes kezdeményezés a változásra a század elsı évtizedének közepe táján elvetélt. Ismét Barakonyi tollából kapunk errıl egy nagyon alapos helyzetképet és oknyomozást a 4. fejezetben "Az egyetemirányítás bukdácsoló reformja" címmel. A szerzı, ismét széleskörő nemzetközi kitekintésre alapozva igyekszik meggyızni az olvasót arról, hogy a magyar felsıoktatás irányítási rendszerének kulcskérdése, hogy van-e - elsısorban az intézmények hatékony és minıségi mőködéséért felelıs, megfelelı hatáskörrel rendelkezı - testület, amely elsısorban a tulajdonos (az adófizetık) képviselıjeként, a Szenátussal és más tradicionális testületekkel együttmőködve, de azoktól függetlenül hozza meg döntéseit az egyetemi stratégiáról, az éves költségvetésrıl a rektor kinevezésérıl, és a legfontosabb fejlesztésekrıl.

3 Ez lett volna azaz Irányító Testület, amely bekerült ugyan a évi Felsıoktatási Törvénybe, amelyet azután az Alkotmánybíróság, mint alkotmányellenes passzust megsemmisített. Barakonyi nagyon részletesen mutatja be a határozatot, igen kemény kritikával illetve azt. Egyben kísérletet tesz a lehetséges okok vizsgálatára is. Azt, hogy Barakonyi nem mondott le a magyar felsıoktatás pozitív fejlıdési pályára való állításáról mi sem bizonyítja jobban, mint utolsó két fejezetének a "Terápia", ill. "A kritikus feladatok összefoglalása" címet adta. Van tehát még remény a "gyógyulásra", a felsıoktatás nemzetközi versenyképességének növelésére, ha - többek között - az alábbi kérdésekre világos választ adunk: Mit is jelent a versenyképesség a felsıoktatásban? Kivel is versenyzünk? Milyen pozícióból indulunk és hová szeretnénk eljutni? Milyen tudáspiaci szegmensben szeretnénk sikeresek lenni? Milyen képességek szükségeltetnek a sikerhez? Hogyan lehet ezeket kifejleszteni, megszerezni? E kérdéseket a szerzı nem csak felteszi, de válaszol is, miközben körvonalaz egyfajta felsıoktatási stratégiát. Nagyon érdekes fejezetek ezek, hiszen módszertant is adnak a stratégia készítéshez, segítve ezzel napjaink felsıoktatási stratégiai munkáját. A könyv elsısorban felsıoktatási szakembereknek szól. Nem árt azonban, ha azon szülık is forgatják, akiknek gyermekük már benne van, vagy egyszer belekerül a rendszerbe. Mészáros Tamás

4 A szerzık bemutatása Barakonyi Károly (1938, Pécs) Professor Emeritus, villamosmérnök, gazdasági mérnök. A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett 1957-ben. A BME-n szerzett villamosmérnöki diplomát (1962) ban a BME gazdasági mérnök energiagazdálkodási szakán kitüntetéses oklevelet vehetett át között a DÉDÁSZ-nál üzemmérnök, között hálózatszerelési, majd terv-és közgazdasági osztályvezetı tıl a PTE (és jogelıdjei) Közgazdaságtudományi Karán dolgozik; elıbb adjunktus, docens, majd 1990-óta egyetemi tanár között az ország elsı Stratégiai menedzsment tanszékének alapítója és vezetıje között a JPTE rektora ban a közgazdaságtudomány kandidátusa, 1988-ban a közgazdaságtudomány doktora (D.Sc) között Széchenyi Professzori Ösztöndíjas, között Jean Monnet Ösztöndíjas ben Soros és PENN ösztöndíjjal, ben Fulbrightösztöndíjjal Visiting Professor az University of Pennsylvania, The Wharton School of Business-en. Számos hosszabb külföldi kutatási és tanulmányúton vett részt, így pl. a TEMPUS, British Council és US Government stb. projektek keretében Londonban, Bayreuthban, Nantesban, Tucsonban, Aalborgban stb. Oktatott tárgyai a Stratégiai menedzsment, International Strategic Management, Felsıoktatás-politika, Stratégiai döntések. A Világbank felsıoktatási szakértıje tól a PTE KTK Gazdálkodástudományi Doktori Iskola alapító tagja tıl a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar professzora. A PTE Neveléstudományi Doktori Iskola törzstagja (2006- ), Felsıoktatási és Tudományos Tanács tagja (1994-). Az MTA Vezetés- és Szervezéstudományi Bizottság elnöke; az MTA Gazdaságtudományi Minısítı Bizottság tagja. Szent-Györgyi Albert díjas (2003), 2006-ban megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztjét. 223 közleménye jelent meg, köztük 29 könyv. F.m.: Stratégiai menedzsment Budapest, 2000; Rendszerváltás a felsıoktatásban - Bologna folyamat, modernizáció, Budapest, 2004; Stratégiai döntések. Pécs, Bologna "Hungaricum"? Diagnózis és terápia Budapest, Dr. Mészáros Tamás Diploma: 1970 Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Ipar Szak Munkahely: elsı és szinte egyetlen munkahelye a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem: 1970-tıl gyakornok, 1972-tıl tanársegéd, 1984-tıl egyetemi docens, 1991-tıl egyetemi tanár ben rektorhelyettes, 2000-ben három hónapig, majd 2004 január 1-tıl az egykori Alma Mater rektora között rövid kitérı: az Akadémiai Kiadó gazdasági igazgatója Kutatási terület: vállalati tervezés, stratégiaalkotás, a stratégiai mendzsment Elsı könyv: 1984, "A sikeres tervezés szervezési feltételei" A vállalkozások tervezése c. szakközépiskolai tankönyve 1994-ben Tanulói tetszésdíj nyertese. Közel 100 publikációja közül az egyik legutolsó Jelen Tiborral közösen írt könyvük 2009-ben, "Tervezés" címen jelent meg. Mindig is szoros kapcsolatban volt a gyakorlattal és a közélettel. Több mint 40 vállalatnál tanácsadóként mőködött közre között a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat elnöke, 1998-ban majd 2002 és 2006 között az APV Rt. Igazgatóságának elnöke, 1986-tól az MTA Ipargazdasági Bizottságának tagja, 2000-tıl MTA Köztestületi tag, között az MTA Közgyőlés doktor képviselıje a IX. Osztály tanácskozási jogú tagja. Kitüntetések: 1997 Köztársasági Érdemrend Kiskereszt

5 2003 Doctor Honoris Causa Miskolci Egyetem 2006 Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje 2009 Doctor Honoris Causa Babes-Bólyai Egyetem 2009 Doctor Honoris Causa Kaposvári Egyetem 2009 Doctor Honoris Causa Bakui Eurázsia Egyetem