Sebezhetőség és adaptáció. A reziliencia esélyei

Átírás

1 Sebezhetőség és adaptáció A reziliencia esélyei Sebezhetőség.indb :06:29

2 Vulnerability and Adaptation About Social Resilience EDITED BY PÁL TAMÁS MIKLÓS BULLA Technical Editing and Coordination by KRISZTA RUJDER with LILLA LAKATOS INSTITUTE OF SOCIOLOGY, HUNGARIAN ACADEMY OF SCIENCES, BUDAPEST, 2011 Sebezhetőség.indb :06:42

3 Sebezhetőség és adaptáció A reziliencia esélyei szerkesztette TAMÁS PÁL BULLA MIKLÓS a kötetet gondozta RUJDER KRISZTA, LAKATOS LILLA közreműködésével MTA SZOCIOLÓGIAI KUTATÓINTÉZET BUDAPEST, 2011 Sebezhetőség.indb :06:42

4 A kötet megjelenését az Országos Környezetvédelmi Tanács támogatta. ISBN MTA Szociológiai Kutatóintézete A kiadásért felel: Kovách Imre, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója A kiadvány tipográfiai tervezését és a nyomdai munkálatokat az AbiPrint Kft. végezte Készült 400 példányban, 38,91 (A/5) ív terjedelemben Printed in Hungary Sebezhetőség.indb :06:43

5 Tartalom Előszó 9 Bevezető 13 I. Kockázat és sebezhetőség 17 Sokféleség és sérülékenység. A resilience képesség társadalmi interpretálása 19 Bulla Miklós A modern társadalmak sérülékenysége (sebezhetősége) 33 Pomázi István A társadalmak környezeti sebezhetősége, ellenálló és alkalmazkodóképessége: a korai történelmi példáktól a sérülékenység globalizációjáig 51 Faragó Tibor Klímaadaptáció és toleranciabizonytalanság. Alkatelméleti vizsgálat 65 Bukovics István A klímaváltozás egészségi hatásai. Sebezhetőség alkalmazkodóképesség 97 Páldy Anna, Bobvos János Városrehabilitáció és sebezhetőség 115 Csizmady Adrienne II. Környzeti dimenziók 133 Kevésből sokat, avagy az energiahatékonysági programok eredményességének növelése 135 Csutora Mária, Zsóka Ágnes Fenntarthatósági dilemmák a hidrogéngazdaság fejlődésében 165 Kvasz Mihály Magyarország energiabiztonsága, az energiaellátás sebezhetősége a globális energiaválság évszázadában 187 Tóth Tamás Vízgazdaságtan, avagy a vízlábnyom mérése és gazdasági összefüggései 215 Fogarassy Csaba, Neubauer Éva Sebezhetőség.indb :06:43

6 Éghajlati sérülékenység a kistérségek szintjén 237 Pálvölgyi Tamás, Czira Tamás A klímaváltozás és annak növénytermesztésre gyakorolt hatása 253 Harnos Zsolt A nanotechnológia környezeti szabályozása 287 Glenn Harlan Reynolds Adalékok az üvegházhatású gázok antropogén kibocsátásának és elnyelésének vizsgálatához Magyarországon 305 Kis-Kovács Gábor, Bozó László, Lovas Katalin, Nagy Edit, Tarczay Klára III. Társadalmi metszetek 315 Multikulti-viták a közösségek sebezhetőségeiről 317 Tamás Pál A középosztály sebezhetőségéről 337 Tamás Pál Az árvízi sebezhetőség társadalmi indikátorai: esettanulmányok két Felső-Tisza-vidéki területen 355 Vári Anna, Ferencz Zoltán Vulnerabilitás és drogfogyasztás 375 Paksi Borbála, Felvinczi Katalin, Schmidt Andrea Sebezhetőség és kockázat a szórakoztató médiában 415 Császi Lajos Záró gondolatok 431 Táj-2 : kulturális sokféleség, tudás és lokalitás 433 Sebezhetőség.indb :06:43

7 Contents Foreword 9 Introduction 13 I. Risk and Vulnerability 17 Diversity and Vulnerability. Social Interpretation of the Resilience 19 Miklós Bulla Vulnerability of Modern Societies 33 István Pomázi Environmental Vulnerability, Resilience and Adaptation Capacities of Societies. From Historical Examples to Globalization of Vulnerability 51 Tibor Faragó Climatic Adaptation and Uncertainty in Tolerance. 65 Characterological Investigations István Bukovics Health Impacts of Climate Change. Vulnerability Adaptive Capacity 97 Anna Páldy, János Bobvos Urban Vulnerability 115 Adrienne Csizmady II. Environmental dimensions 133 About Efficiency Measurement in Energy Efficiency Programs 135 Mária Csutora, Ágnes Zsóka Sustainability Dilemma in Development of Hydrogen Economy 165 Mihály Kvasz Energy Security and Vulnerability of the Hungarian Energy Economy 187 Tamás Tóth Economics of Water. Water Footprint Calculations and Economic Coherences 215 Csaba Fogarassy, Éva Neubauer Sebezhetőség.indb :06:43

8 Climate Change Related Vulnerability on the Level of Micro-Regions 237 Tamás Pálvölgyi, Tamás Czira Climate Change and its Impact on Crop Production 253 Zsolt Harnos Environmental Regulation of Nanotechnology. Some Preliminary Observations 287 Glenn Harlan Reynolds Investigation of Greenhouse Gases' Sources and Sinks in Hungary 305 Gábor Kis-Kovács, László Bozó, Katalin Lovas, Edit Nagy, Klára Tarczay III. Social Dimensions 315 Multiculturalism Debates and Community-based Vulnerabilities 317 Pál Tamás New Vulnerabilities of the Post-Communist Middle Class 337 Pál Tamás Social Indicators of Vulnerability to Floods. Case Study from Two Upper Tisza Regions 355 Anna Vári, Zoltán Ferencz Vulnerability and Drug Use 375 Borbála Paksi, Katalin Felvinczi, Andrea Schmidt Vulnerability and Risk in Reality-Television 415 Lajos Császi Closing Remarks 431 "Landscape 2.0": Cultural Diversities, Knowledge and Localities 433 Sebezhetőség.indb :06:43

9 Előszó Az MTA Szociológiai Kutatóintézete és az Országos Környezetvédelmi Tanács több mint egy évtizede indít közös projekteket. Ezek közül kettő, a Magyarország környezeti jövőképe és a Fenntartható fejlődés Magyarországon bizonyára ismert az olvasó előtt. Most egy harmadik kötetet állítottunk össze az előző kötetek szerzői közül erre vállalkozókkal, valamint új résztvevőkkel, akikkel eddig ilyen keretekben még nem dolgoztunk. A tanulmánykötet egy olyan fogalmi világot kíván körüljárni, amely egyrészt mélyen beépült a környezetpolitikával kapcsolatos újabb elméletek alapjai közé, másrészt a változások sikertelenségét vagy korlátozott sikereit megérteni próbáló terminusokkal talán a környezeti problematikától függetlenül is önálló pályát futhat be. Kötetünkben a sebezhetőség, a társadalmi adaptáció és a kockázatkezelés hármasát véljük alkalmas kihívásnak, amelyre a különböző megközelítésmódok, sőt különböző diszciplínák is felépíthetik a maguk magyarázó modelljeit, s esetleg terápiáit is. A témával kapcsolatos fogalmi kiindulópontjainkat a következőkben foglaljuk össze röviden azzal, hogy természetesen belátjuk, hogy az egyes kutatási megközelítések és diszciplínák ezekre (és a rokon jelenségekre) számos más fogalmi rendszert is használnak. A környezetkutatásnak és a környezetpolitikának a más tudományterületekkel való szakmai kommunikáció volt az egyik legfontosabb problémája az elmúlt évtizedekben. Legkésőbb a 60-as évek óta a környezeti problematika jelentősége világossá vált, ebből következően egyre több kutatás, projekt, szakmai program produkálta az új tudást. Nem volt azonban világos, milyen módon lehet ezt az egyre növekvő tudásanyagot összekapcsolni más területekkel, valamint érthetővé tenni a környezetkutatásokban megfogalmazódott általános rendszerismérveket másmilyen rendszerek kutatása számára; továbbá, hogy mily módon lehet a gazdasági, biztonsági, technikai, szociális rendszerekben tapasztaltakat kapcsolatba hozni a környezeti problematikával. A mindkét irányban kibontakozó tudástranszfert némileg leegyszerűsítve néhány kulcsfogalom vándorlásaként értelmezzük, amely értelmezés abban segít, hogy összerendezze a szűkebben vett természeti környezetre vonatkozó munkákat az általános rendszerértelmezésekkel. Az első ilyen fogalmi diffúzió valószínűleg az ökorendszeré volt. Kiderült, hogy az ökológia rendszerértelmezései, formalizált modelljei sokat segíthetnek 9 Sebezhetőség.indb :06:44

10 szociális, gazdasági és más rendszerek működésének megértésében is. Később, az egyszerű diffúzió helyén több egymástól igen távoli tudományterületen megjelentek olyan fogalmak, amelyek értelmezése fokozatosan összeért, egymást gazdagították, s így jöttek létre olyan értelmezési keretek, amelyekben már az egyes területek alapvető mozgása is egyre gazdagabban magyarázott volt. Ezen összerendező vagy hídfogalmak közül mi hármat tartunk meghatározónak: a sokféleséget (diverzitást), a kockázatot és a sebezhetőséget (vulnerabilitást). A tanulmánygyűjtemény ezek közül az utolsót, a sebezhetőséget vizsgálja legalaposabban, és kezeli olyan kulcsfogalomként, amellyel több, egymástól hagyományosan távoli kutatási terület vagy szakpolitika világa is összefésülhető. Ezek közé első megközelítésben nagyon különböző területek számíthatnak; a pszichológiában a stresszkutatás, a természeti és műszaki katasztrófák kezelése és hatásainak közömbösítése, a krónikus szegénység, egész térségek gazdasági alulfejlettsége, megroppanó életstílusok, egészségpolitikai kérdések (járványügy, kábítószer, népbetegségek stb.), biztonságpolitikai dilemmák, kulturális minták elasszimilálódása, ökorendszerek instabilitása vagy érzékenysége, alkalmazkodás a klímaváltozáshoz és így tovább. Sebezhetőség alatt a klímakutató (IPCC) a kár kiterjedését érti, amely egy rendszerben a klímaváltozás hatására kibomlik. A vulnerabilitás ebben az értelemben tehát nemcsak a rendszer érzékenységétől, hanem adaptációs, alkalmazkodási képességeitől is függni fog. A könnyen sebezhető rendszer már a kisebb változások hatására is érzékenyen reagál, és eléggé nyilvánvaló, hogy a reakciók nem utolsósorban attól függnek, hogy mennyire szenzitív a rendszer. Az is korán világossá lett, hogy a sebezhetőség erőforrásérzékeny, vagyis hogy azok a rendszerek, területek, rétegek, amelyek anyagi erőforrásokkal, társadalmi összetartással, működő kapcsolati hálókkal rendelkeznek, jobban alkalmazkodnak. Vagy másképp fogalmazva: a mindenféle értelemben vett szegénység nagymértékben növeli a sebezhetőséget. A sebezhetőség kutatásának egyik fontos vonulata az élelmiszerbiztonsággal, az éhínséggel, és egyáltalán az élelmiszerbiztosítás vulnerabilitásával foglalkozik. A sebezhetőség tehát egyfelől az élelmiszer elérhetőségének valószínűségét jelzi, másrészt pedig azokat a környezeti faktorokat (például a klímabiztonságot), amelyek magát az élelmiszertermelést befolyásolják. A klímairodalomból tudható, hogy különböző területek és közösségek igen eltérő helyzetben lehetnek a kiszolgáltatottság mértéke szerint, és e tekintetben a társadalmi rétegződés fontos egyenlőtlenségeket rögzít. Érdemes lehet adaptáció előtti és adaptáció utáni sebezhetőségről beszélni. Ebben az értelemben a sebezhetőség szintjét azok a következmények jelzik, amelyek az adaptációs szakasz után is a rendszerben maradnak. A különböző természeti, környezeti, társadalmi extrém helyzetek, sőt katasztrófák kezelésének vizsgálata során igen fontos annak elemzése, hogy mennyire képesek az aktorok előre látni a válságot, azzal együtt élni és/vagy annak ellenállni, majd a veszélyhelyzet elvonultával önszerveződni a helyreállításra. Ezekből természetesen gyakorlati következtetések is levonhatók teendők, politikák megalapozására. Más az, ha a sebezhetőség a már létező adaptációs mechanizmusoktól függ, és más, ha a vulnerabilitás inkább csak adaptációs kapacitást jelent. 10 Sebezhetőség.indb :06:44

11 A vulnerabilitás tulajdonképpen válaszadási képességet jelent, és a helyreállítási képességet az adaptáció gyorsaságával is mérhetjük. Egy ilyen megközelítés természetesen a sebekre összpontosít, és elsősorban arra kíváncsi, miért, milyen mértékben és milyen következményekkel lesz képtelen a rendszer korábbi állapotaiba visszatérni. Az adaptáció kifejezése alatt egy helyzethez való alkalmazkodást lehet tehát érteni, legyen az passzív, reaktív vagy akár előretartó (proaktív) is, abban az értelemben, hogy elébe megy valamilyen feltételezett negatív körülmények létrejöttének. A kötetben mindebből következően olyan fogalmakkal próbálunk meg operálni, amelyek helyzetértelmezési, sőt terapetikus kezelési és ellenőrzési választ is jelentenek ezekre a helyzetekre: szenzitivitás, sebezhetőség, hatáspotenciál, reziliencia / reziliens képesség, reakcióképesség, válaszadási módok, adaptív kapacitás, alkalmazkodó készség. Ezek az értelmezési keretek és fogalmi segédeszközök föltevésünk szerint a legkülönfélébb rendszerek leírásánál lesznek használhatók. A kötetben olyan tanulmányokat kívántunk egybegyűjteni, amelyek konkrét helyzetekben és diszciplínákban vizsgálják a sebezhetőségeknek (ezt) a dinamikáját. Tudatában vagyunk természetesen annak, hogy tudományterületenként és kockázati formánként a kutatás gyakran eltérő nyelvezetet használ ezeknek a leírására. Ebben a projektben azonban nem gondolunk arra, hogy a szerzőknek ezeket a nyelveket konvertálniuk kellene valamilyen absztrakt sebezhetőségi-alkalmazkodási terminológiába; ezt megteszi majd egy összefoglaló fejezet. Fontos volt viszont a létező kutatásokból és ismert eredményekből összeválogatni olyan mintákat, amelyekkel ennek a területnek a közösen kezelhető mechanizmusai együtt mégis bemutathatók. Az esettanulmányokban törekedtünk a létező adaptációs formák, sebezhetőség-csökkentési technikák bemutatására az egyes területeken. Arra gondoltunk, hogy a kutatások jelen szakaszában, a környezetpolitika átfogóbb nagyrendszerekbe történő összeállításának első periódusában tudatosan vállalható a módszertani fragmentáció, ezért össze kívántuk gyűjteni azokat a megközelítési módokat, amelyeket a kutatóközösség a témákat illetően használ, annak érdekében, hogy a kirajzolódó esetleges csomópontokra, közös területekre később majd szakpolitikákat is építeni lehessen. Budapest, július hó A szerkesztők 11 Sebezhetőség.indb :06:44

12 Sebezhetőség.indb :06:44

13 Bevezető A sebezhetőség fogalmával a válaszadó képességet jelöljük, és azt vizsgáljuk, mekkora az új helyzetben az adott rendszer vagy közeg stabilitása, milyen módon gyógyulnak be sebei, hogyan képes az új kihívásokra válaszolni, azokhoz alkalmazkodni. Lehet, hogy a rendszer korábbi állapotaiba nem is lehet már visszatérni, ily módon az előző helyzetek rekonstrukciója programként értelmét veszti. De szélesebb értelemben ide vehetjük a megelőzés bizonyos változatait és technikáit, hiszen az adaptáció építhet előrejelzésekre vagy a rendszerállapotok valamilyen folyamatos vizsgálatára, és értheti, hogy konkrét megelőző lépések nélkül a kockázatok elviselhetetlenekké válnak. Számos helyzetben, számos kockázati forrásnál elsősorban közjavak kerülnek veszélybe, és még olyan esetekben is, amikor elsősorban a magánjavak károsodnak, mellettük szinte mindig kárt szenvednek közjavak is. Tehát a közjavak sebezhetősége ebben a felfogásban a mi vizsgálataink számára is központiakká váltak. Közjavaknak minősítjük természetesen a természet állapotait is, bár azok csak külön értelmezéssel nevezhetők a közösség által birtokolt és ellenőrzött javaknak. Ebben a helyzetben bukkan elő két kulcsfogalom, a diverzitás (sokféleség) és a törékenység (fragilitás). A diverzitás szerepe egyértelmű. Valamennyi rendszerelmélet hangsúlyozza, hogy a sokféleség a rendszert stabilizálja, biztonságát növeli, és sebezhetőségét általában is csökkenti. E számtalan összefüggésben igazolt megállapítás alól vannak kivételek (ezek közül néhány tanulmányainkban is előbukkan), de ez a megállapítás nehezen támadható. A törékenységet érdemes kicsit részletesebben is bevezetni. A nemzetközi szervezetek mai gyakorlatában elsősorban törékeny államokról beszélnek. Ezek (pl. az OECDmeghatározás szerint) olyan állami struktúrák, amelyekben hiányzik a politikai akarat és/vagy a szegénység csökkentéséhez, a fejlődéshez és a lakosság biztonságának és emberi jogai védelmének ellátásához elengedhetetlen kapacitások. De mi a helyzet akkor, ha más aktorokról van szó, ha államok helyett tájegységeket, helyzeteket, ökorendszereket, kultúrákat vagy kisebbségeket vizsgálunk? Egyfelől nyilvánvaló, hogy a törékenység fogalmát mindezekre lehet alkalmazni, és abból e területeken számos fontos következtetés is levezethető. De melyek lesznek közülük veszélyesen, közepesen vagy alig törékenyek? A törékeny államok meghatározására nemzetközi szervezetek dolgoztak ki indikátorokat, készítettek országkatasztereket. Észleljük, hogy a madártávlat rontja a nemzeti társadalmak valódi összefüggéseinek észlelését, hogy a bizonytalan osztályozások egyik nemzetközi 13 Sebezhetőség.indb :06:44

14 rendszerből a másikba vándorolnak. De részletektől függetlenül a trendek kitapinthatók. Lényegesen több a bizonytalanság a bennünket elsősorban érdeklő társadalmi-természeti együttesek megítélésénél. Kötetünkben nem ígérünk e vonatkozásban kész rendszereket, de elkezdtük olyan helyzetek és esetek feltérképezését, amelyekből ilyenek azért fokozatosan felrajzolhatók. További kutatásaink ilyen taxonómiákhoz el fognak vezetni. Tulajdonképpen a törékenység itt egyfajta új fejlesztési paradigmaként lép elő, a Világbank egyre inkább e fogalom köré rendezve kísérli meg stratégiáit megfogalmazni (lásd pl. a World Development Report 2011-es kötetét). A törékeny államok fogalma, a törékenység fejlődéspolitikai értelmezése valóban terjed, s a törékenység itt egyre inkább valamilyen harmonizálatlan helyzetet vagy egységet jelöl. Következésképpen, a fejlődés ebben a szakaszban elsősorban a rosszul vagy csak kaotikusan illeszkedő elemek összenövesztését, kiegyensúlyozását, szervesítését jelentené. A törékenységet ebben az értelemben s ez is most terjedő stratégiai fogalom harmonizálással csökkenthetjük. Természetesen a törékenység felfogható a kudarc elegáns indikátoraként is. Jelentheti az eddigi állami erő megroppanását, a korábbi rendszerek működésének leállását, az elitek gyengeségét, a gazdasági kapacitások korábbi működtetési szintjeinek eltűnését, de sokszor a tömeges nyomort, a rosszul működő államigazgatást vagy az egyre nehezebben kezelhető társadalmi és politikai partnereket is jelölik ezzel az elegáns törékeny jelzővel. Ezekből következően a törékenység három meghatározásával találjuk szembe magunkat, és a kötet tanulmányai is a sebezhetőség és e törékenység-változatok körüljárására vállalkoznak. Az első megközelítés itt normatív. Megállapítja, hogy melyek egy rendszer vagy az őt működtető akarat fő elemei, és a sebezhetőséget/törékenységet a célok és az aktuális teljesítmények távolságának mértékében határozza meg. A sebezhetőség vagy törékenység a rendszer kimenetén jelenik meg: magukban a közpolitikákban vagy a szolgáltatások szélesebb értelemben vett minőségében, esetleg az állam és más szereplők tekintélyének vagy legitimitásának meglétében vagy hiányában. A meghatározások egy második csoportja mindebben talán kevesebb normatív elemet lát, és a sebezhetőséget-törékenységet olyan társadalmi szerződések minőségével méri, amelyek az állam és a különböző társadalmi-gazdasági játékosok közötti együttműködést jelentik. Itt a sebezhetőség procedurális abban az értelemben, hogy egy folyamat elakadásához, befejezetlenségéhez vagy belső ellentmondásaihoz kapcsolódik. Egy harmadik csoport az ország vagy a szűkebb régió intézményi szerkezetére összpontosít, és ezek megroppanását vagy annak valószínűségét nevezi sebezhetőségnek. A 90-es évek végétől a fejlődéspolitikák elmozdulni látszanak a nagyon pontosan kihegyezett projektszemlélettől egy szélesebb költségvetést támogató felfogás irányába, és növekszik azoknak a szereplőknek az autonómiája is, akikre a fejlesztés konkrét lépései a helyszíneken hárulnak. Mindkét mozgási irányt pozitívnak látjuk, és a kötetben vizsgált esetekben kifejezetten feladatunknak tartottuk az ilyen mozgások regisztrációját vagy azok elmaradásának jelzését a magyar gaz- 14 Sebezhetőség.indb :06:44

15 dasági és társadalmi alrendszerekben. Mindebből következően megváltoztak a sikerértékelés mérőszámai is. Egyre fontosabbá vált a performance, ami alatt nem valamilyen kemény indikátorokkal mért teljesítményt, hanem a bemutatott, előadott, színpadon élvezhető teljesítményt, egyfajta megtapsolható vagy kifütyülhető előadást értünk. E megközelítés terjedése a fejlődéspolitikában akkor is szembetűnő, ha egyébként a bírálók ennek létét is tagadni szeretnék. Ennek következtében a sebezhetőség és a törékenység fogalma is jelentős mértékben pozitív és negatív értelemben egyaránt előadásfüggővé válik. Ezek az előadások tulajdonképpen felfoghatók piacoknak is, abban az értelemben, hogy az előadó és az evaluátor végül is valamilyen vételárban egyeznek meg, ahol az alku eredménye az előadás tetszésindexévé válik. Ennek különböző változatait mutatjuk be a kemény értékeléstől a politikai alkukra épülő nagyon puhákig. Érdemes megkísérelni bevezetni a sebezhetőségi piacok fogalmát is. A sebezhetőség mint veszélyeztetettségi helyzet beárazható, és ennek megfelelően különböző cserekapcsolatok tárgyát is képezheti. Az ár itt nemcsak pénzfogalomban, hanem számos másmilyen szociális cserekapcsolatban is megfogalmazódik. Célunk az, hogy ilyenekre a kötet tanulmányai példákat mutassanak be az ökologiai rendszer(ek)től a kulturális vagy médiaszférán át egészen a technológiai hatáselemzésig. Univerzális válaszok itt nyilvánvalóan nem létezhetnek, de a sebezhetőségi piacoknak négy alapfunkciója végül is számba vehető: a.) Tájékoztatási funkció, ahol a kockázatok költségvonzatai bizonyos akciók valószínűségét, míg mások esetleges valószínűtlenségét jelzik előre. A piacok itt jövőbeli viselkedések indikátoraiként működhetnek. b.) Ösztönzési funkció, amely a vulnerabilitás kezelési költségeit próbálja rendszerben bemutatni. Ez a megközelítés segíthet egyéneknek és szervezeteknek prioritásaik rendszerbe állításánál, és azon belül a biztonság fölbecsülésénél (értékelésénél). c.) A kockázatkiegyenlítési funkció azt jelentené, hogy a piacnak vannak eszközei a nagyobb információbiztonsági kockázatok kezelésére, és ez segít az egész kockázati probléma pénzügyi kezelésénél is. d.) Végül, természetesen itt is szó lehet hatékonyságról. E fogalomba ezeken a piacokon más nehezen számszerűsíthető tényezők biztonságcsökkentő vagy -növelő hatásait számíthatjuk: az alacsony tranzakciós költségeket, a likviditást, az elszámoltathatóságot és az operációk áttetszőségét. Ebben a fogalomkörben már értelmezhető, bevezethető és alkalmazható a sebezhetőség szimbolikus és akár fizikai adás-vétele. A kötet tanulmányai ezekben a fogalmi keretekben tulajdonképpen sebezhetőségi helyzeteket, törékeny intézményeket, azok előadott és észlelt előadásait, majd mindezekből következő rendszerállapotokat foglalnak össze. Tudatosan együtt kezelünk ökopolitikai, műszaki, kulturális és társadalompolitikai metszeteket, hogy az ökológiai, gazdasági és társadalmi rendszerek átjárhatóságát ezekben a helyzetekben, az ezekhez kapcsolódó performance-oknál, alkuknál és piacoknál bemutathassuk. A szerkesztők 15 Sebezhetőség.indb :06:45

16 Sebezhetőség.indb :06:45

17 I. Kockázat és sebezhetőség Sebezhetőség.indb :06:45

18 Sebezhetőség.indb :06:45

19 Sokféleség és sérülékenység A resilience képesség társadalmi interpretálása BULLA MIKLÓS BEVEZETÉS Mindenekelőtt néhány már létező, de a fenntarthatóság programjait kereső, alkotó tudósok nemzetközi közbeszédében divatossá vált fogalmat szeretnék bevezetni, bemutatni, definiálni. A társadalmi/gazdasági-ökológiai rendszerek (Socio-Ecological Systems, SES) erőteljessége (robustness) e rendszereknek azt a tulajdonságát jelenti, hogy megtartják, sőt felerősítik azon képességüket, hogy a működésüket megzavarni, felborítani akaró külső befolyásoknak ellenállnak anélkül, hogy struktúrájuk és komplex dinamikájuk megváltoznék (Young et al., 2006). Más módját jelenti a SES ellenálló, illetve alkalmazkodó- és/sőt fejlődőképességének az ún. reziliencia (resilience) tulajdonság, vagyis hogy befogadni (abszorbeálni), sőt hasznosítani tudja a külső változások okozta zavaró hatásokat, illetve hogy megtartja struktúráját, minőségi (kvalitatív) változ(tat)á sok nélkül (Gallopin, 1989; Young et al., 2006). A kulturális reziliencia azt a képességet jelenti, hogy egy közösség fenn tudja tartani önazonosságát, és eközben új, praktikus tudásokat vesz alkalmazásba (Bulla, 2006; UNESCO, 2007). Ezek a fogalmak a folyamatirányítási, valamint az ökológiai rendszerek működésében már ismertek. Újdonságot a társadalmi, gazdasági, röviden: civilizációs szférával való összekapcsolásuk jelent(het). FENNTARTANDÓ SOKFÉLESÉG (Miért fontos a diverzitás a fenntarthatóság megvalósítása érdekében?) A következőkben a diverzitást (sokféleséget) nem csupán a szellemesség kedvéért sokféleképpen, széleskörűen értelmezzük. Beleértve tehát nemcsak az ökológiai diverzitást, hanem a kultúrák, a gazdasági-társadalmi benne a kistérségi, lokális rendszerek, a technológiák, és egyáltalán nem utolsósorban a gondolkodásmódok és az ezeken alapuló értékrendek, továbbá az ezeket kifejezni és megvalósítani szándékozó/próbáló politikák (policy-k) sokfélesége megtartásának jelentőségét. 19 Sebezhetőség.indb :06:45

20 A diverzitás mással nem pótolható esélyt jelent a globális ökoszisztéma, és benne civilizációink működőképességének belátható ideig tartó fenntartása érdekében, sebezhetőségének (vulnerability) (Young et al., 2006.) elkerülésében, amikor már sem a robusztusság, sem a reziliencia nem működik a tipping point után (László, 2009). A SES-nek a 21. században, vagy prózaibban: a következő évtizedekben, még egyszerűbben: a következő két generáció élete során, gyerekeink és unokáink érdekében egyre nehezebb kérdésekre kell a régóta halogatott válaszokat megadni, legalábbis megpróbálni megtalálni azokat. A növekedés határai harminc év multán című könyv jeles szerzőinek megállapítása szerint a növekedés határain túl, az ún. túllövés állapotában vagyunk. Mint írják: Túllövés és az azt követő hanyatlás akkor következik be a társadalmi jólétben, amikor a társadalom nem megfelelően készül fel a jövőre. Jóléti veszteség lép fel például, ha nincsenek kidolgozott alternatívák az apadó kőolajtartalékokra, a ritkuló természetes környezetben élő halállományra és az értékesebb trópusi fákra akkor, amikor ezek a források már kezdenek kimerülni. A helyzet rosszabb, ha maga az erőforrásbázis erodálódik, és a túllövés során tönkre is megy. A társadalmat akkor tényleg az összeomlás fenyegetheti. (Meadows et al., 2005: 20) Az okokat nézve a túllövés három oka mindig ugyanaz, akár saját életünkben, akár földi dimenziókban fordul elő. Az első a növekedés, a gyorsulás és a hirtelen változás. A második annak a korlátnak vagy gátnak a megléte, amelyen túl a rendszer már nem működik biztonságosan. A harmadik az a késés vagy tévedés, amely a rendszernek a korlátain belüli működését szolgáló helyzetfelismerésben és reakciókban következik be. Ennek a három oknak a megléte szükséges és elégséges ahhoz, hogy a túllövés bekövetkezzen. (Meadows et al., 2005: 23) A túllövés, a határokon túlra kerülés, az ökológiai lábnyom túlnövése a döntéshozókat is arra késztette, hogy keressék a megoldást ennek elkerülésére. Az elmúlt közel két évtizedben a megoldás javasolt iránya a fenntartható fejlődést szolgáló fenntartható társadalom kialakítása. Fenntartható az a társadalom, amely generációkon keresztül fennmarad, működőképes; elég messzelátó, rugalmas és bölcs ahhoz, hogy fizikai vagy szociális ellátórendszereit ne tegye tönkre. [ ] Egy fenntartható társadalom képes a jelen szükségleteit úgy kielégíteni, hogy közben nem veszélyezteti a jövő generációk képességét arra, hogy ők is ki tudják elégíteni saját szükségleteiket. Rendszerelméleti szemlélettel úgy is fogalmazhatunk, hogy fenntartható az a társadalom, amelynek vannak olyan információs, szociális és intézményi mechanizmusai, amelyek folyamatosan ellenőrzik azokat a pozitív visszacsatolási hurkokat, amelyek a népesség és a tőke exponenciális növekedését okozzák. (Meadows et al., 2005: 253) A fenntarthatósági politikák alapvető különbsége a fejlett országokban ma abban rejlik, hogy a célkitűzéseket és az eszközrendszert meghatározó politikai és értelmiségi elitben, s a rájuk nyomást gyakorló civil társadalomban milyen mértékben, és főként hogyan tudatosult a fenntartható fejlődés koncepciója, illetve ezzel kapcsolatban milyen értékrend alakult ki. 20 Sebezhetőség.indb :06:45

21 A fenntartható fejlődés koncepciója eredendően globális ökológiai indíttatású. Az emberiség oly mértékben avatkozott be a globális bio-geokémiai körfolyamatokba, hogy az veszélyezteti az évmilliárdok alatt kialakult természeti egyensúlyt, végső soron minden földi élet fennmaradását. Amennyiben nem változtatunk az emberi társadalom életmódján (pl. a fogyasztási mintákon) és a termelés módján, az élet feltételei veszélybe kerülnek a Földön. Ebben a közelítésben a környezet feltételét és egyben korlátját jelenti a társadalom jólétének és a gazdasági fejlődésnek. Az ökológiai korlátoknak alárendelt fejlődési koncepció az ún. erős fenntarthatóság (1. ábra). E stratégiák célja tehát a társadalom és a gazdaság olyan átalakítása, amely lehetővé teszi az ökológiai korlátoknak való megfelelést. Más, megengedőbb értelmezések a fenntartható fejlődés alatt a társadalom, gazdaság és környezet egyenrangú (lehetséges vélt) fejlődését értik (2. ábra). A definíciók és értelmezések sokfélék, de mára már a kapcsolódó stratégiák szinte kivétel nélkül hivatkoznak a három pillér kiegyensúlyozott kezelésének szükségességére. A globalizáció, a társadalom és annak gazdasága azonban bele kell férjen a környezetbe. Környezet Gazdaság Társadalom 1. ábra Az erős fenntarthatóság paradigmaábrája Környezet Gazdaság Társadalom 2. ábra A gyenge fenntarthatóság paradigmaábrája 21 Sebezhetőség.indb :06:46

22 A fenntartható fejlődés három legismertebb meghatározása Gyulai Iván csoportosítása nyomán a következő: A Brundtland Bizottság meghatározása: A fenntartható fejlődés a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől. Herman Daly meghatározása: A fenntartható fejlődés a folytonos szociális jóllét elérése anélkül, hogy az ökológiai eltartóképességet meghaladó módon növekednénk. A növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, a fejlődés pedig azt, hogy jobbak. A növekedés az anyagi gyarapodás következtében előálló méretbeli változást, míg a fejlődés a nagyobb teljesítőképesség elérését jelenti. Meghatározás a Világ Tudományos Akadémiáinak Deklarációjából: A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és a természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg. Hasonlóak a meghatározások, mégis rámutatnak néhány tisztázatlan pontra. A Brundtland Bizottság definíciója nem határozza meg a fejlődés célját és lehetséges mértékét. Ez a megfogalmazás elsősorban politikai üzenet volt a fejlődő világ és a gazdagabb országok alacsony jövedelmű társadalmi csoportjai részére, hogy reményt adjon a jövőt illetően. De politikai üzenet volt a fogyasztói társadalomnak is, hogy szerényebb, takarékosabb termelési és fogyasztási szokásokat alakítsanak ki a jövő generációk érdekében. írja a Brundtland Bizottság egy tagja, Láng István (2001). Daly meghatározása tovább elemzi a fenntartható fejlődés definíciójának komponenseit, valamint azokat az alapelveket, amelyeken a végrehajtási politikák, illetve ezek kudarcai alapulnak. A fenntarthatóság fogalmát és főként a tartalmát a fentieken túlmenően is sokszor és sokféleképpen megfogalmazták, hol szigorúbb, hol megengedőbb formában, de föltehetőleg senki nem eléggé bátor kijelenteni: ismeri a fogalom egyedül helyes definícióját. Alapelvek, kritériumok azonban megfogalmazhatók. Ám a fogalommeghatározás nehézsége mellett viták, értelmezések, jelentős erőfeszítések történnek az elmélet terén, főként abban a vonatkozásban, hogyan lehet a kutatóműhelyekben fabrikált elveket, kritériumokat és fenntarthatósági mutatókat alkalmazásba venni, a helyi, regionális, országos döntéshozók de legalább a döntés-előkészítő apparátusok számára közel vinni. A definíciós problémák tehát nemcsak nyelvhelyességi (szintaktikai) természetűek, hanem nagyon is szemantikaiak: a fogalom és elérése tartalmát illetőek. A viták többek között a következő kérdések körül összpontosulnak: Van-e, lehet-e megvalósítható módja valamely közösség számára és legalább néhány generáció számára perspektívát ígérő, fenntartható együttélési, termelési és fogyasztási mintának? Mekkora lehet egy fenntartható közösség? Egy falu, város, régió, ország, régiók társulása, országok együttműködő szervezete vagy az egész glóbusz? Lehetséges-e fenntarthatóságról beszélni egyik vagy másik (méretű) csoportban, ha másutt nem? 22 Sebezhetőség.indb :06:46