Tartalomjegyzék 1. FEJEZET A KÖRNYEZETI ÉRTÉKELÉS KIDOLGOZÁSI FOLYAMATÁNAK ISMERTETÉSE...4

Átírás

1 Tartalomjegyzék 1. FEJEZET A KÖRNYEZETI ÉRTÉKELÉS KIDOLGOZÁSI FOLYAMATÁNAK ISMERTETÉSE Előzmények, a tematika tartalma A tervezési folyamat más részeihez való kapcsolódása A környezeti értékelés készítéséhez felhasznált adatok forrása, az alkalmazott módszer korlátai, nehézségek, az előrejelzések érvényességi határai, a felmerült bizonytalanságok A környezeti értékelés készítése során tett javaslatok hatása a terv alakulására A környezet védelméért felelős szervek és az érintett nyilvánosság bevonása, az általuk adott véleményeknek, szempontoknak a környezeti értékelés készítése során történő figyelembevétele A stratégiai környezeti vizsgálati dokumentáció tematikájának előzetes véleményeztetése Az elkészült vízkészlet-gazdálkodási térségi tervdokumentáció és stratégiai környezeti vizsgálati dokumentáció véleményeztetése FEJEZET A TERV ÉS A KIDOLGOZÁSAKOR VIZSGÁLT VÁLTOZATOK A terv célja, tartalmának összefoglaló ismertetése, kiemelve a környezeti értékelés készítése szempontjából fontos részeket, a változatok lényege, megkülönböztetésük A terv célja A vizsgált tervváltozatok bemutatása változat és a jelenlegi helyzet összefoglalása változat: évi fejlesztési igények változat: maximális lehetőségek és igények változat: a maximális fejlesztés lehetősége a hatásmérséklő intézkedések bevezetésével A terv összefüggése más releváns tervekkel, illetve programokkal Vidékfejlesztési Program Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia (NÉS) Kvassay Jenő-terv Nemzeti aszálystratégia Nemzeti Környezetvédelmi Program Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv (VGT) A KÖTIVIZIG működési területén tervezett, jelen terv megvalósítására hatással lévő beruházások, fejlesztések A változatok közötti választás indokai, a választást alátámasztó vizsgálat rövid leírása A választást alátámasztó vizsgálat rövid leírása Felszíni vizek Felszín alatti vizek FEJEZET A TERV, VALAMINT A VÁLTOZATOK MEGVALÓSÍTÁSA KÖRNYEZETI HATÁSAINAK, KÖVETKEZMÉNYEINEK FELTÁRÁSA A terv céljainak összevetése a terv szempontjából releváns nemzetközi, közösségi, országos vagy helyi szinten kitűzött környezet- és természetvédelmi célokkal A környezetvédelmi célok és szempontok megjelenése, illetve figyelembevétele a tervben A jelenlegi környezeti helyzet releváns, a tervvel, illetve programmal összefüggésben lévő elemei A földrajzilag lehatárolt tervezési terület és hatásterület meghatározása és e terület azon környezeti jellemzőinek azonosítása, amelyeket a terv megvalósítása valószínűleg jelentősen befolyásol A tervezési terület lehatárolása, funkcionális felosztása A tervezési terület általános természetföldrajzi bemutatása A terv megvalósítása kapcsán kiemelt hatásviselő környezeti elemek A terv megvalósítása kapcsán kiemelt hatásviselő társadalmi-gazdasági tényezők A lehatárolt terület környezeti állapot egyéb jellemzői, alapvetően az érintett víztestek mennyiségi és minőségi jellemzői A fennálló környezeti konfliktusok, problémák és mindezek várható alakulása, ha a terv, illetve program nem valósulna meg

2 3.4. A terv megvalósulásával közvetlenül vagy közvetve környezeti hatást kiváltó tényezők, okok (hatótényezők, hatásfolyamatok) feltárása Természeti erőforrás közvetlen igénybevételével vagy környezetterhelés közvetlen előidézésével járó hatótényezők Vízkivétel Öntözés Az azonosított hatótényezők által kiváltott vagy ösztönzött olyan társadalmi, gazdasági folyamatok, amelyek közvetett módon környezeti következménnyel járhatnak Az előző pontok szerint meghatározott információkból kiindulva a terv megvalósítása esetén várható, a környezetet érő hatások, környezeti következmények előrejelzése Jól azonosítható környezet igénybevétel vagy terhelés Környezeti elemekre (kiemelt figyelemmel a felszíni és felszín alatti vizekre, a talajokra, valamint a felszíni és felszín alatti vizek által befolyásolt élővilágra) gyakorolt hatás A környezeti elemek rendszereire, folyamataira, szerkezetére (jelen esetben különösen a tájra, tájhasználatra (mező- és erdőgazdaság), a klímára) gyakorolt hatás A Natura 2000 területek állapotára, állagára és jellegére, valamint e területeken lévő élőhelyek és fajok kedvező természetvédelmi helyzete megmaradásának, fenntartásának, helyreállításának, fejlesztésének lehetőségeire gyakorolt hatás Az előbbi hatások következtében az érintett emberek egészségi állapotában, valamint társadalmi, gazdasági helyzetében különösen életminőségében és területhasználata feltételeiben várhatóan fellépő változásokra gyakorolt hatás A közvetett módon hatást kiváltó tényezők fellépése Új környezeti konfliktusok, problémák megjelenése, meglévők felerősödése Környezettudatos, környezetbarát magatartás, életmód lehetőségeinek, feltételeinek gyengítése vagy korlátozása A helyi adottságoknak megfelelő optimális térszerkezettől, területhasználati módtól való eltérés fenntartása vagy létrehozása Helyi társadalmi-kulturális, gazdasági-gazdálkodási hagyományok gyengítése, amelyek a táj eltartó képességéhez alkalmazkodtak A természeti erőforrások megújulásának korlátozása A nem helyi természeti erőforrások jelentős mértékű használata vagy a helyi természeti erőforrások túlnyomóan más területen való hasznosítására A környezeti következmények alapján a terv és a változatok értékelése, a környezeti szempontból elfogadható változatok meghatározása változat értékelése Felszíni víztestek Felszín alatti víztestek változat értékelése Felszíni víztestek Felszín alatti víztestek változat értékelése - Hatásmérséklő intézkedések Felszíni víztestek Felszín alatti víztestek A változatok közötti választás indokai és következményei FEJEZET JAVASLATOK A terv megvalósítása következtében várhatóan fellépő környezetre káros hatások elkerülésére, csökkentésére vagy ellentételezésére vonatkozó, a tervben szereplő intézkedések környezeti hatékonyságának értékelése, javaslatok egyéb szükséges intézkedésekre Javaslat olyan környezeti szempontú intézkedésekre, előírásokra, feltételekre, szempontokra, amelyeket a terv által befolyásolt engedélyezési eljárásokban figyelembe kell venni Javaslat az öntözésre és más vízhasználatokra rendelkezésre álló igénybevételi kontingens és az igénybevétel feltételeinek meghatározására az engedélyezési eljárások során Az igénybe vételi kontingens meghatározása Az igénybe vétel feltételei Vagyonkezelői, hatósági eljárásnak keretet adó előírások, javaslatok A terv következtében várhatóan fellépő környezeti hatásokra vonatkozóan a tervben, szereplő monitorozási javaslatok értékelése, javaslatok egyéb szükséges intézkedésekre

3 5. FEJEZET KÖZÉRTHETŐ ÖSSZEFOGLALÓ Előzmények, célkitűzések A vizsgált tervváltozatok bemutatása változat Felszíni vizek Felszín alatti vizek változat: évi fejlesztési igények Felszíni vizek Felszín alatti vizek változat: maximális lehetőségek és igények Felszíni vizek Felszín alatti vizek változat: a maximális fejlesztés lehetősége a hatásmérséklő intézkedések bevezetésével Vízmegtakarítás a jelenlegi vízhasználatoknál Vízvisszatartás és tározás Vízpótlás Egyéb, alternatív megoldások, javaslatok A terv megvalósítása kapcsán kiemelt hatásviselő környezeti elemek és tényleges hatótényezők A környezeti következmények alapján a terv és a változatok értékelése, a környezeti szempontból elfogadható változatok meghatározása FEJEZET IRODALOMJEGYZÉK

4 1. FEJEZET A KÖRNYEZETI KIDOLGOZÁSI ÉRTÉKELÉS FOLYAMATÁNAK ISMERTETÉSE 1.1. ELŐZMÉNYEK, A TEMATIKA TARTALMA A EU közötti programozási időszakára vonatkozó Vidékfejlesztési Program lehetőséget nyújt a mezőgazdaságban dolgozó gazdálkodók számára, hogy öntözésfejlesztési, korszerűsítési beruházások támogatására pályázzanak. A pályázati kiírások eredményeként 2016-ban jelentős számú vízjogi engedély kérelem érkezett a hatóságokhoz, amely felvetette az öntözési igények kielégíthetőségének kérdését. Egy-egy egyedi öntözési vízkivétel (akár felszíni, akár felszín alatti vízből) általában kielégíthető, mivel nem okoz jelentős és kimutatható kedvezőtlen változást. Térségi szinten azonban a jelentős számú vízkivételek káros következményekkel is járhatnak, mivel az egyes vízkivételek hatásai kumulált módon összeadódnak a már jelenleg is üzemelő vízhasználatokkal. Figyelembe véve az Európai Unió által támasztott feltételeket szükségessé vált, hogy meghatározásra kerüljenek azok az öntözésfejlesztésre rendelkezésre álló vízmennyiségek, amelyek még kiadhatók öntözésre anélkül, hogy a felszíni és a felszín alatti vizek állapotában elsősorban ökológiai szempontból a felszíni vagy felszín alatti vizektől függő életközösségek állapota vonatkozásában visszafordíthatatlan változásokat idéznének elő. Magyarország Kormánya az 1772/2016. (XII. 15.) Korm. határozatban az öntözésfejlesztési beruházások elősegítéséhez szükséges Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Tervek (VKGTT) elkészítését írta elő a belügyminiszter részére. A határozat értelmében a tervek elkészítésének határideje március 31. A terveket az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) koordinálásával a területileg illetékes Vízügyi Igazgatóságok készítették külső vállalkozók bevonásával. A Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Tervek (továbbiakban: VKGTT) kidolgozásának egyik legfontosabb célkitűzése, hogy stratégiailag megalapozza a közötti fejlesztési ciklusban az öntözésfejlesztéseket szolgáló vízjogi engedélyek kiadását. A fenti célkitűzés megvalósítása érdekében a Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Tervek tehát meghatározzák a felszíni és felszín alatti vízkészlet jelenlegi állapotát, az öntözés céljára rendelkezésre álló szabad vízkészletet, megbecsülik a várható öntözési igényeket, feltárják az igények és lehetőségek közötti kapcsolatot. Ezen túlmenően, ha a reálisan megbecsült igények meghaladják a rendelkezésre álló, jelentős kedvezőtlen környezeti hatások nélkül hasznosítható készleteket, akkor az ellentétek feloldására olyan megoldási lehetőséget javasol, amely megfelel az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (Víz Keretirányelv, továbbiakban VKI) 4. cikk (7) bekezdése és az Európai Parlament és a Tanács 1305/2013/EU rendelet (a továbbiakban: EMVA) öntözéssel kapcsolatos beruházásokról szóló 46. cikk szempontjainak. Az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról szóló 2/2005. (I. 11.) Korm. rendelet 1. (2) bekezdés b) pontja értelmében a Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Tervekre vonatkozóan környezeti vizsgálatot kell végezni, mivel ugyan nem szerepel a rendelet 1. számú mellékletben, de a rendelet (2) bekezdés ba) pontjának megfelelően a mezőgazdaság regionális fejlesztése számára készül, és keretet szab olyan tevékenységek és létesítmények jövőbeli hatósági engedélyezése számára, amelyek a környezeti hatásvizsgálatról szóló külön jogszabály mellékletében vannak felsorolva, továbbá vonatkozik rá a rendelet (2) bekezdés bb) pontja is, miszerint 4

5 külön jogszabályban meghatározott Natura 2000 területre jelentős káros hatással lehet. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság a működési területére vonatkozó Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv és a hozzá kapcsolódó környezeti vizsgálat elkészítésébe a VÍZVONAL Tervező, Szervező és Szolgáltató Kft.-t vonta be külső alvállalkozóként december végén. A VÍZVONAL Tervező, Szervező és Szolgáltató Kft januárban a BIOAQUA PRO Környezetvédelmi Szolgáltató és Tanácsadó Kft.-t bízta meg a KÖTIVIZIG területére vonatkozó VKGTT-ben szereplő tervváltozatok környezeti elemekre gyakorolt hatásainak értékelését tartalmazó Stratégiai Környezeti Vizsgálati Dokumentáció (SKV) elkészítésével. A OVF nemcsak a Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Tervek, hanem az ezek környezeti elemekre gyakorolt hatásainak értékelését tartalmazó Stratégiai Környezeti Vizsgálati Dokumentációk készítését is koordinálja. Az OVF koordinálásával a területileg illetékes Vízügyi Igazgatóságok szakembereinek, ill. a feladat megvalósításában közreműködő vállalkozók szakembereinek bevonásával egy egységes, minden közreműködő által elfogadott tematika került kidolgozásra, természetesen az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról szóló 2/2005. (I. 11.) Korm. rendelet 4. számú mellékletében meghatározott általános tartalmi követelmények messzemenő figyelembe vételével. A kidolgozott tematika tartalmazza a tervezési feladat meghatározását, a Vízkészletgazdálkodási Térségi Terv célját, a tervben vizsgált öntözésfejlesztési tervváltozatok rövid meghatározását, az országhatáron átterjedő jelentős, káros hatások felmerülésének vizsgálatát, valamint jelen Stratégiai Környezeti Vizsgálati Dokumentáció tartalmi felépítését, tartalomjegyzékét A TERVEZÉSI FOLYAMAT MÁS RÉSZEIHEZ VALÓ KAPCSOLÓDÁSA A Stratégiai Környezeti Vizsgálati Dokumentáció elkészítése szorosan kapcsolódott magához a Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv készítéséhez. Az egyik nagyon fontos kapcsolódási pont volt az egyes felszíni és felszín alatti víztesteket érintő vízkivételek volumenének meghatározása, mely a felszíni víz és a felszín alatti víz, mint környezeti elem alapállapotának meghatározásában és az aktuális hatások értékelésében, valamint az öntözésfejlesztési tervváltozatok 0 -ás és 1 -es változatának kidolgozásában egyaránt meghatározó jelentőségűek. A környezeti hatások értékelése szempontjából az SKV készítése során nagyon fontos, ugyanakkor az öntözés céljára rendelkezésre álló hasznosítható vízkészletek meghatározása vonatkozásában is nagy jelentősége van a hidrogeológiai modellszámításoknak, melyek segítségével meghatározható, hogy meghatározott volumenű és időbeni ütemezésű kitermelés, vagy kitermelés-növekedés, következtében milyen mértékű és tartósságú vízszintváltozások várhatók például egy adott felszín alatti víztest vonatkozásában. A tervezés kapcsán a Vízügyi Igazgatóságok és a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet hidrogeológus mérnök szakemberei által elvégzett hidrogeológiai modellezés eredményei újabb nagyon fontos kapcsolódási pontot jelentettek a vízkészlet-gazdálkodási tervezés és a környezeti vizsgálat között, különösen a 2 -es és 3 -as öntözésfejlesztési tervváltozat kidolgozása és környezeti hatásértékelése tekintetében. A 3 -as öntözésfejlesztési tervváltozat kidolgozása és hatásértékelése esetében a tényleges, reális hatásmérséklő intézkedések meghatározása és az ezek alkalmazásával elérhető megtakarítások volumenének tervezése és hatásértékelése szintén jelentős kapcsolódási pont volt a vízkészletgazdálkodási tervezés és a környezeti vizsgálat készítését végző szakemberek között. 5

6 1.3. A KÖRNYEZETI ÉRTÉKELÉS KÉSZÍTÉSÉHEZ FELHASZNÁLT ADATOK FORRÁSA, AZ ALKALMAZOTT MÓDSZER KORLÁTAI, NEHÉZSÉGEK, AZ ELŐREJELZÉSEK ÉRVÉNYESSÉGI HATÁRAI, A FELMERÜLT BIZONYTALANSÁGOK A Stratégiai Környezeti Vizsgálati Dokumentáció elkészítése során azon környezeti elemek, ill. bizonyos környezeti elemek azon részelemeinek alapállapotát mutattuk be részletesen, melyekre a tervezett öntözésfejlesztési jellegű beavatkozások várhatóan tényleges és mértékét tekintve potenciálisan jelentős hatással lehetnek. Ennek megfelelően részletesebben foglalkoztunk a térségi terv által érintett terület felszíni és felszíni alatti víztesteivel, a terület talajtani adottságaival, élővilágával és természeti értékeivel, ill. a társadalom vonatkozásában a mezőgazdaságával. Az SKV elkészítése során a KÖTIVIZIG működési területén található négy vízgyűjtő-gazdálkodási alegység természetföldrajzi adottságait, viszonyait a Magyarország Kistájainak Kataszterében (Dövényi Z. (szerk) 2010) található adatok alapján definiáltuk. Az érintett területek talajtani adottságait, jellemzőit a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani és Agrokémiai Intézete által készített Agrotopográfiai térképen megjelenített adatállomány alapján mutattuk be. Az Agrotopográfiai térképen a genetikai talajtípus mellett információk találhatók a talajképző kőzetre, a fizikai talajféleségre, az agyagásvány összetételre, a talaj vízgazdálkodási tulajdonságaira, a talaj kémhatására és mészállapotára, a talajok szervesanyag készletére, a termőréteg vastagságára, valamint a talajértékszámra vonatkozóan. A KÖTIVIZIG működési területére eső négy vizsgált vízgyűjtő-gazdálkodási alegységhez tartozó felszíni és felszín alatti víztesteknek a tervezett öntözésfejlesztés nélküli alapállapotának, tehát a jelen dokumentációban vizsgált öntözésfejlesztési tervváltozatok közül a 0 -ás változathoz tartozó állapotának (felszíni vizek esetén az ökológiai és kémiai állapotát, felszín alatti vizek esetén pedig a mennyiségi és kémiai állapotát), valamint a víztesteket érintő vízkivételek, vízbevezetések és terhelések volumenének és helyének bemutatását A Duna-vízgyűjtő magyarországi része Vízgyűjtő-gazdálkodási terv-2015 c. dokumentációban (VGT2), ill. az ehhez kapcsolódó Tisza részvízgyűjtő Vízgyűjtő-gazdálkodási terv-2015 c. dokumentációban, továbbá a Tisza részvízgyűjtőhöz tartozó 2-9 Hevesi-sík, a 2-10 Zagyva, a 2-12 Nagykőrősi-homokhát és a 2-18 Nagykunság alegységek vízgyűjtőgazdálkodási terveiben, ill. a tervek mellékleteiben található információk alapján végeztük. Az egyes felszíni és felszín alatti vízkészletet érintő öntözési célú vízkivételek volumenének és helyének, valamint a rendelkezésre álló készleteknek a jelen dokumentációban vizsgált öntözésfejlesztési tervváltozatok közül a 0 -ás és 1 -es változathoz tartozó értékeire vonatkozó információkat a KÖTIVIZIG nyilvántartásában lévő öntözési célú vízjogi üzemeltetési, vízjogi létesítési és elvi vízjogi engedélyek adatai, a vízpótló rendszerek vízjogi üzemeltetési engedélyének adatai, valamint a tényleges vízkivételekre és vízkivezetésekre vonatkozó mért és nyilvántartott adatok szolgáltatták. A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet hidrogeológus mérnök szakemberei az egyes Vízügyi Igazgatóságok nyilvántartásában szereplő meglévő termelő kutak vízjogi üzemeltetési engedélyeinek adatai, ill. a tényleges termelésre vonatkozóan rendelkezésre álló információk alapján, a tervezett kutak vízjogi létesítési és elvi vízjogi engedélyeiben szereplő, valamint a 2027-ig előre látható és reális öntözési vízigényre vonatkozó becslések adatai, továbbá a monitoring kutak észlelési adatsorai alapján modellt állítottak fel, amellyel modellezni lehet, hogy a jelenlegi 6

7 kiindulási állapothoz képest az egyes öntözési tervváltozatok esetén milyen mértékű vízszintváltozás várható az egyes felszín alatti víztestek vonatkozásában. A modellezési eredmény megbízhatóságát csökkenti, hogy a várható kitermelés pontos dinamikája (kivett vízsugár és kitermelés időszaka, időtartama) nem ismert. Ezek mellett ugyancsak csökkenti az egyáltalán rendelkezésre álló vízkészletek volumenére vonatkozó modellszámítások eredményeinek megbízhatóságát az illegális kitermelésekre vonatkozó adathiány A KÖRNYEZETI ÉRTÉKELÉS KÉSZÍTÉSE SORÁN TETT JAVASLATOK HATÁSA A TERV ALAKULÁSÁRA A Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv készítése során a VÍZVONAL Kft. és a KÖTIVIZIG vízgazdálkodási szakemberei a KÖTIVIZIG nyilvántartásában lévő jelenleg érvényes öntözési célú vízjogi üzemeltetési, vízjogi létesítési és elvi vízjogi engedélyek adatai, a XX. század 60-as, 70-es és 80-as éveiben öntözött területek kiterjedésére és elhelyezkedésére vonatkozó adatok, valamint a 2-9 Hevesi-sík, a 210 Zagyva, a 2-12 Nagykőrősi-homokhát és a 2-18 Nagykunság vízgyűjtőgazdálkodási alegység éghajlati, talajtani és mezőgazdasági jellemzőinek figyelembe vételével megbecsülték a 2027-ig előre látható és reális öntözési vízigény volumenét. Ez képezi az alapját a jelen dokumentációban vizsgált 2 -es öntözésfejlesztési tervváltozatnak, mely a legnagyobb volumenű környezeti hatásokkal, a legnagyobb mértékű környezet-igénybevétellel jellemezhető változat. Az Európai Parlament és a Tanács un. Víz Keretirányelvének (2000/60/EK) egyik nagyon fontos célja, elősegíteni a hasznosítható vízkészletek hosszú távú védelmére alapozott fenntartható vízhasználatot. A fenntartható vízgazdálkodás egyszerre veszi figyelembe a teljes hidrológiai ciklust, az emberi igényeket, a különböző gazdasági ágazatok szükségleteit, a természet vízigényét, a mai és a következő nemzedékek emberi jogait, és ezek alapján hozza meg a szükséges döntéseket. A vízgazdálkodást a felhasználók hosszú távú együttműködésére építi egy-egy országon belül, vagy osztott vízgyűjtők használata esetén szélesebb térségben is. A fenntartható vízgazdálkodás megalapozza a közösségek hosszú távú létét, hatással van az iparfejlesztésre, az élelmiszer-termelés alapvető döntéseire, az energiatermelésre, az ásványkincsek hasznosítására, a települések tervezésére és működtetésére, a közegészségügy állapotára, és az élhető környezet biztosítására. A fenntartható vízgazdálkodás a 21. század egyik legnagyobb kihívása, melyben a mezőgazdasági szektornak óriási a jelentősége és felelőssége, hiszen a globális vízfelhasználás jóval több, mint felét a mezőgazdasági vízhasználatok teszik ki. A fenntartható vízgazdálkodás alapelveinek szem előtt tartásával a környezeti értékelés során körvonalazódó kedvezőtlen környezeti hatások mértékének csökkentése érdekében a Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv kidolgozásában résztvevő vízgazdálkodási szakemberek és a terv környezeti elemekre gyakorolt hatásait vizsgáló SKV készítésében közreműködő környezetvédelmi és természetvédelmi szakértők számításba vettek minden potenciálisan megvalósítható hatásmérséklő intézkedést, melyekkel a belátható időn belül maximálisan jelentkező öntözési célú vízigényekkel számoló 2 -es öntözésfejlesztési tervváltozatnak kedvezőtlen környezeti hatásai csökkenthetők. A legalább elméleti alapon számításba vett hatásmérséklő intézkedések a következők voltak: vízmegtakarítás a jelenlegi vízhasználatok esetében; vízvisszatartás és tározás; vízpótlás külső vízbázisból, illetve víztestből; vízmegtakarítás a kiadott engedélyek felülvizsgálatával; vízmegtakarítás az engedély nélküli vízkivételek visszaszorításával; vízmegtakarítás alternatív korszerűbb öntözési technológia alkalmazásával; 7

8 vízmegtakarítás jogi eszközökkel. A fentiekben felsorolt és potenciálisan számba vehető hatásmérséklő intézkedések közül azok kerültek beépítésre a tervbe, amelyek megvalósítására a vízgazdálkodási, ill. környezet- és természetvédelmi szakemberek értékelése alapján reális esély mutatkozik. Ezen hatásmérséklő intézkedésekkel kiegészített 2 -es öntözésfejlesztési tervváltozat 3 -as öntözésfejlesztési tervváltozatként szerepel jelen környezeti vizsgálati dokumentációban és a KÖTIVIZIG működési területére vonatkozóan elkészült Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Tervben is A KÖRNYEZET NYILVÁNOSSÁG VÉDELMÉÉRT BEVONÁSA, AZ FELELŐS SZERVEK ÁLTALUK ADOTT ÉS AZ ÉRINTETT VÉLEMÉNYEKNEK, SZEMPONTOKNAK A KÖRNYEZETI ÉRTÉKELÉS KÉSZÍTÉSE SORÁN TÖRTÉNŐ FIGYELEMBEVÉTELE A STRATÉGIAI KÖRNYEZETI VIZSGÁLATI DOKUMENTÁCIÓ TEMATIKÁJÁNAK ELŐZETES VÉLEMÉNYEZTETÉSE Az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról szóló 2/2005. (I. 11.) Korm. rendelet 4. (2) bekezdésben foglalt előírásoknak megfelelően a VKGTT kidolgozásért felelős területi szerv, mely a KÖTIVIZIG működési területe esetében maga a KÖTIVIZIG megkereste a fent hivatkozott rendelet 3. számú mellékletében meghatározott környezet védelméért felelős közigazgatási szerveket azzal a céllal, hogy véleményezzék a stratégiai környezeti vizsgálat OVF közreműködésével kidolgozott és a közreműködő szervezetek és szakértők által elfogadott tematikáját, ill. küldjenek tájékoztatást előzetes véleményükről arra vonatkozóan, hogy a hatáskörükbe tartozó környezet- és/vagy természetvédelmi szakterületet illetően várható-e jelentős környezeti hatás a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területére vonatkozóan kidolgozás alatt álló Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv gyakorlati megvalósítása esetén. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság 19 megkeresést küldött ki a területileg illetékes természeti és épített környezet elemeinek védelméért felelős közigazgatási szerveknek. A megkeresettek a következők voltak: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Tiszakécskei Járási Hivatala Heves Megyei Kormányhivatal Hevesi Járási Hivatala Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Törökszentmiklósi Járási Hivatala Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Tiszafüredi Járási Hivatala Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Szolnoki Járási Hivatala Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Mezőtúri Járási Hivatala Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Kunszentmártoni Járási Hivatala Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Kunhegyesi Járási Hivatala Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Karcagi Járási Hivatala Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Jászberényi Járási Hivatala Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Jászapáti Járási Hivatala Pest Megyei Kormányhivatal Ceglédi Járási Hivatala Pest Megyei Kormányhivatal Nagykőrösi Járási Hivatala Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság 8

9 Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság A Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Tiszakécskei Járási Hivatala illetékesség és hatáskör hiányában a megkeresést áttette a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Kecskeméti Járási Hivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályához. A Főosztály a válaszában az elküldött SKV tematikát földtani közeg védelmi, hulladékgazdálkodási, levegővédelmi, zaj- és rezgésvédelmi, ill. természetvédelmi szempontból a megfelelőnek találta, kifogást nem emelt. Továbbá felhívta az SKV készítők figyelmét a hatályos jogszabályok előírásainak figyelembe vételére. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Törökszentmiklósi Járási Hivatala illetékesség és hatáskör hiányában a megkeresést áttette a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Szolnoki Járási Hivatal Agrárügyi Főosztály Földhivatali Osztályához. A Szolnoki Járási Hivatal Agrárügyi Főosztály Földhivatali Osztálya a megkeresést továbbtette a Szolnoki Járási Hivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályához. A Szolnoki Járási Hivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztálya a Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv Stratégiai Környezeti Vizsgálatának a KÖTIVIZIG által megküldött tematikáját elfogadta, észrevételt nem tett. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Kunhegyesi Járási Hivatala a Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv Stratégiai Környezeti Vizsgálatának a KÖTIVIZIG által megküldött tematikáját áttanulmányozta és észrevételt, javaslatot nem tett. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Karcagi Járási Hivatala a Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv Stratégiai Környezeti Vizsgálatának a KÖTIVIZIG által megküldött tematikájával kapcsolatban érdemi észrevételt nem tett, a szakvélemény ügyében indított eljárást megszüntette. A Heves Megyei Kormányhivatal Hevesi Járási Hivatala a megkeresést továbbította az Heves Megyei Kormányhivatal Egri Járási Hivatal Agrárügyi és Környezetvédelmi Főosztály Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztályának, aki a Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv Stratégiai Környezeti Vizsgálatának a KÖTIVIZIG által megküldött tematikáját áttanulmányozta és a tematika pontját javasolta kiegészíteni a védett természeti területek állapotára, állagára, jellegére vonatkozó hatások, valamint e területeken lévő élőhelyek és fajok kedvező természetvédelmi helyzete megmaradásának, fenntartásának, helyreállításának, fejlesztésének lehetőségeire vonatkozó információval, értékeléssel. Továbbá felhívja a figyelmet a védett természeti területeket és Natura 2000 területeket érintő konkrét intézkedések tervezése és megvalósítása esetén a természetvédelmi kezelő szervekkel (jelen esetben a Bükki Nemzeti Park Igazgatósággal) való egyeztetés és együttműködés szükségességére. Az SKV készítése során a Heves Megyei Kormányhivatal Egri Járási Hivatal Agrárügyi és Környezetvédelmi Főosztály Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztályának a tematika pontjának kiegészítésére vonatkozó javaslatát figyelembe vettük a dokumentáció kidolgozása során, tehát az alapállapot bemutatása és a várható hatások értékelése során a rendelkezésre álló információktól függően kitértünk a védett természeti területekre és azok élővilágára is. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága a Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv Stratégiai Környezeti Vizsgálatának a KÖTIVIZIG által megküldött tematikáját áttanulmányozta. Véleménye szerint a tematika megfelelően struktúrált és részletezett, alkalmas a természetvédelmi aspektusok vizsgálatára. Ugyanakkor 9

10 javasolja a tematika pontjának kiegészítését a védett természeti területekkel, mivel a Natura 2000 területek és a védett természeti területek közötti átfedés nem teljes körű, ezért csak így garantálható, hogy mérlegelésre kerül a Natura 2000 élőhelyhálózatba nem tartozó országos jelentőségű védett természeti területek állapotára, az élőhelyek és fajok természetvédelmi helyzetére gyakorolt hatás. Az SKV készítése során a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságnak a tematika pontjának kiegészítésére vonatkozó javaslatát figyelembe vettük a dokumentáció kidolgozása során, így az alapállapot bemutatása és a várható hatások értékelése során a rendelkezésre álló információktól függően kitértünk a védett természeti területekre és azok élővilágára is. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság a Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv Stratégiai Környezeti Vizsgálatának a KÖTIVIZIG által megküldött tematikáját áttanulmányozta, azt megfelelőnek és észrevételt, javaslatot nem tett. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv Stratégiai Környezeti Vizsgálatának a KÖTIVIZIG által megküldött tematikáját áttanulmányozta, azt sokrétűnek, átgondoltnak tartja és további fejezetekkel történő kiegészítését nem tartja szükségesnek. Az Igazgatóság a lehetséges fejlesztési irányok közül a VKI-val összhangban álló 3. változatot támogatja. Az Igazgatóság megnevezte a működési területéhez tartozó és a készülő Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv által érintett jelentősebb vízfolyásokat és védett természeti területeket, ill. Natura 2000 területeket. Jelezte továbbá, hogy a rendelkezésére álló információk alapján a tervezett öntözési célú vízkivételek a területileg érintett Natura 2000 területek jelölő fajai közül várhatóan a vöröshasú unka (Bombina bombina) és a kisfészkű aszat (Cirsium brachycepalum) állományait érinti majd közvetve vagy közvetlenül jelentős mértékben, így ezen fajok állományának jelen és jövöbeli helyzetére javasolt kitérni a dokumentáció készítése során. Az Igazgatóság a tervezés jelenlegi szakaszában az öntözési célú vízkivételek volumenének várható növekedésére vonatkozó információk hiánya miatt nem tud megalapozottan nyilatkozni arra vonatkozóan, hogy várható-e jelentős környezeti hatás a terv gyakorlati megvalósítása esetén. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság a Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv Stratégiai Környezeti Vizsgálatának a KÖTIVIZIG által megküldött tematikáját áttanulmányozta és a tematika pontját javasolta kiegészíteni az országos jelentőségű védett természeti területek, valamint a nemzetközi természetvédelmi egyezmények, különös tekintettel a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre (un. Ramsari területre) gyakorolt hatások vizsgálatával, értékelésével. Egyéb szakmai kifogás a tematikával kapcsolatban nem merült fel. Az Igazgatóság a rendelkezésre álló információk alapján a jelenleg kidolgozás alatt álló Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv gyakorlati megvalósítása esetén a működési területéhez tartozó területeken jelentős környezeti hatást feltételez. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság a Vízkészletgazdálkodási Térségi Terv Stratégiai Környezeti Vizsgálatának a KÖTIVIZIG által megküldött tematikáját áttanulmányozta, a 3. számú öntözésfejlesztési tervváltozat megvalósításával és az ennek megfelelő fejlesztési iránnyal egyet ért. Az Igazgatóság az elküldött SKV tematikát, mint a 2/2005. Kormányrendelet 4. melléklet szerinti környezeti értékelés általános tartalmi követelményét elfogadja. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv Stratégiai Környezeti Vizsgálatának a KÖTIVIZIG által megküldött tematikáját áttanulmányozta. Az Igazgatóság fontosnak tartja, hogy a dokumentáció külön fejezetrésze foglalkozzon a természeti környezetet érintő az élővilágvédelmi természetvédelmi hatásviselőkkel és hatásokkal. Ennek érdekében javasolják, hogy környezetvédelem helyett mindenhol környezet- és természetvédelem szerepeljen 10

11 tematikában és később a dokumentációban. Az Igazgatóság javasolja továbbá, hogy a 2.2. fejezetben a releváns tervek, programok a természetvédelmi kezelési tervek a természetvédelmi irányelvek és a Natura 2000 fenntartási tervek is szerepeljenek. Az Igazgatóság véleménye szerint a VKGTT-vel kapcsolatban természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentősége lesz a minimális ökológiai vízigény meghatározásának az egyes konkrét víztestekre vonatkozóan, melynek objektív meghatározására vonatkozóan jelenleg nem áll rendelkezésre elfogadott módszer. Ezen probléma megoldására akár a VKGTT kidolgozása kapcsán érdemes lenne kutatás-fejlesztési programot indítani. Az SKV készítése során arra törekedtünk, hogy a természetvédelmi és élővilágvédelmi kérdések külön alfejezetekben jelenjenek meg a dokumentációban, mind a hatásviselők, ill. az alapállapot bemutatása, mind a várható hatások értékelése kapcsán. Az EU természetvédelmi irányelvei, ill. a Natura 2000 területek fenntartási tervei a dokumentáció 3.1. A terv céljainak összevetése a terv szempontjából releváns nemzetközi, közösségi, országos vagy helyi szinten kitűzött környezet- és természetvédelmi célokkal c. fejezetében kerülnek megemlítésre AZ ELKÉSZÜLT VÍZKÉSZLET-GAZDÁLKODÁSI TÉRSÉGI TERVDOKUMENTÁCIÓ ÉS STRATÉGIAI KÖRNYEZETI VIZSGÁLATI DOKUMENTÁCIÓ VÉLEMÉNYEZTETÉSE április elején elkészült a Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv és a Stratégiai Környezeti Vizsgálata. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság 23 megkeresést küldött ki a területileg illetékes természeti és épített környezet elemeinek védelméért felelős közigazgatási szerveknek, valamint az öntözésfejlesztéssel érint vízszolgáltató és térségi szakmai és igazgatási szerveknek. A megkeresettek köre a tematika véleményezésével kapcsolatban történt megkereséshez képest is számottevően bővült. A megkeresettek a következők voltak: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Tiszakécskei Járási Hivatala Heves Megyei Kormányhivatal Hevesi Járási Hivatala Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Törökszentmiklósi Járási Hivatala Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Tiszafüredi Járási Hivatala Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Szolnoki Járási Hivatala Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Mezőtúri Járási Hivatala Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Kunszentmártoni Járási Hivatala Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Kunhegyesi Járási Hivatala Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Karcagi Járási Hivatala Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Jászberényi Járási Hivatala Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Jászapáti Járási Hivatala Pest Megyei Kormányhivatal Ceglédi Járási Hivatala Pest Megyei Kormányhivatal Nagykőrösi Járási Hivatala Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Közép-Tisza-vidéki Területi Vízgazdálkodási Tanács Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatóság Szolnok Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Víz- és Csatornaművek Koncessziós Zrt. 11

12 A megkeresésekre 19 válasz érkezett. A megkeresett szervezetek közül a Pest Megyei Kormányhivatal Ceglédi Járási Hivatala, Pest Megyei Kormányhivatal Nagykőrösi Járási Hivatala, Szolnok Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Szolnoki Járási Hivatala Népegészségügyi Főosztály, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Kunhegyesi Járási Hivatala, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság a VKGTT és az SKV tartalmát, céljait, megállapításait megismerte és kiegészítésre, módosításra vonatkozó javaslatot nem kívánt tenni. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Törökszentmiklósi Járási Hivatala, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Karcagi Járási Hivatala, BácsKiskun Megyei Kormányhivatal Tiszakécskei Járási Hivatala, valamint a JászNagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Szolnoki Járási Hivatala Agrárügyi Főosztály a megküldött dokumentációkat nem véleményezte, mert hatáskör hiányát állapította meg. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatósága felhívta a figyelmet a csatornák kettős működésének fontosságára és a gazdák részéről megjelenő ilyen irányú igényekre, melynek biztosításához elengedhetetlen a csatornák rekonstrukciója és műtárgyaik állagmegóvása. Megjegyezte továbbá, hogy a közelmúltban elkészült Hanyi-Tiszasülyi és Tiszaroffi árapasztó tározók üzemeltetése lehetőséget biztosít a természeti adottságokhoz jobban alkalmazkodó tájgazdálkodás megvalósítására. A VKGTT-ben és az SKV-ben foglaltakkal összhangban szükségesnek tartják a helyben keletkező vizek visszatartását és aszályos időszakban történő hasznosítását, melyre a csatornák medertározási funkciója nyújthat lehetőséget. A Víz- és Csatornaművek Koncessziós Zrt. megismerte a VKGTT-t és a terv tartalmával, valamint céljaival egyetért. A Zrt. fontosnak tartja a tevékenységét érintő víztestek minőségi állapotának megóvását és javítását és csak olyan mennyiségű vízkitermelést javasolnak engedélyezni, ami nem befolyásolja kedvezőtlenül a víztestek mennyiségi és minőségi állapotát. Ezek a szempontok egyébiránt maximálisan megfelelnek a VKGTT kidolgozása során figyelembe vett alapelvekkel és a VKGTT kidolgozásának célkitűzéseivel. A Zrt. saját feladataiból adódóan különösen fontosnak tartja a Tisza folyó szolnoki szakaszán és az Alcsi-szigeti HoltTiszában a megfelelő vízszint tartását és a megoldatlan feladatok között első helyre rangsorolja az Alcsi-szigeti Holt-Tisza rehabilitációját és vízbázisvédelmét. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság véleménye szerint a 3. számú öntözésfejlesztési tervváltozatban megjelenő, a helyben keletkező csapadék- és belvizekre megtartására vonatkozó hatásmérséklő intézkedés-javaslat várhatóan kedvezően befolyásolja a természetes és természetközeli vizes élőhelyek vízháztartását. KMNPI ezen megállapítása összhangban van az SKV-ban a várható hatások elemzése során levont következtetésekkel. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság hiányolta, hogy az SKV élővilágvédelmi fejezete csak a víztestek alapállapotát tartalmazza a Víz Keretirányelv szempontjából releváns taxonok alapján, az egyéb hatásviselő és potenciálisan hatásviselő taxonok említése nem történt meg. Ennek az volt az oka, hogy a VKGTT keretterv jellegű, hiszen jelenleg nem lehet tudni, hogy hol jelentkezik és milyen víztesteket érintenek majd a távlati vízigények, így a potenciális hatásterület a KÖTIVIZIG teljes működési területe. Az SKV készítése során nem volt lehetőség részletes terepi felméréseket végezni, ill. részletes, minden területre kiterjedő archív adatokra vonatkozó adatgyűjtést végezni a KÖTIVIZIG teljes működési területén. A víztestekre vonatkozó VKI szempontú értékelés aktuális eredményei ugyanakkor rendszerezetten elérhetőek voltak az összes víztestre vonatkozóan. Az Igazgatóság véleményében 12

13 ugyanakkor elismeri, hogy az ökológiai állapotminősítés lehetőséget ad az esetleges jövőbeli változások taxon szintű nyomon követésére az egyes víztestek esetében. A BNPI a VKGTT és az SKV által tartalmazott megállapításokkal, fejlesztési irányokkal egyet ért és az azokban javasolt 3. változat megvalósítását támogatja. A Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Kecskeméti Járási Hivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály véleménye szerint az SKV tartalma megfelel a vonatkozó jogszabályban meghatározott tartalmi követelményeknek és a dokumentum, földtani közeg védelmi, tájvédelmi és természetvédelmi megállapításait helytállónak tartja. Felhívja a figyelmet, hogy abban az esetben, ha a VKGTT végrehajtása során olyan tevékenység kerül megvalósításra, amely a 314/2005 Korm. rend. szerint környezeti hatásvizsgálat, egységes környezethasználati engedély vagy előzetes vizsgálat köteles a Főosztály a vízjogi létesítési engedélyezési eljárás során szakhatóságként vizsgálja a tájvédelmi és természetvédelmi szempontokat. Ez utóbbi szempont, ill. az egyes beavatkozások során az élővilágra, természeti értékekre gyakorolt várható hatások részletes vizsgálatának szükségessége hangsúlyosan megjelenik az SKV fejezetében is. A Jász-Nagykun Szolnok Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, mint Vízügyi Hatóság véleménye szerint az SKV alapos figyelmet fordít a környezeti elemek rendszereire, folyamataira, kiemelten a felszíni és felszní alatti vizek gyakorolt hatásokra. Álláspontja szerint a megfogalmazott célok összhangban vannak a Víz Keretirányelv célkitűzéseivel és elvárásaival, valamint az annak hazai megvalósítását jelentő Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervvel. Mindemellett a VKGTT összhangban van a Kvassay Jenő Tervvel és a vízügyi szakpolitikai stratégiával. Az Igazgatóság a felszíni és felszín alatti víztestek esetében is a hosszú távon is fenntartható, hatásmérséklő intézkedéseket is bevezető 3. tervváltozat végrehajtását támogatja. Ugyanakkor észrevételezi, hogy a hatásmérséklő intézkedések között szerepeltetett meglévő vízjogi engedélyek felülvizsgálatára, az engedélyekben szereplő vízmennyiségek víznorma alapján történő újraosztására vonatkozóan nem látja biztosítottnak az ágazati jogi szabályozási eszközöket. Az alvó engedélyek visszavonását az Igazgatóság kezdeményezheti, a jelenlegi jogi szabályozás alapján, ha az engedélyes nem kérte az engedély szüneteltetését és 3 éve nem gyakorolta az öntözési célú vízhasználatot, de ilyen esetben is nyilatkozattételre kell felszólítani az engedélyest. Az Igazgatóság a VKGTT-ben és az SKV-ban szereplő javasolt hatásmérséklő intézkedésekkel összhangban fontosnak tartja az engedély nélkül létesített vízkivételt biztosító, kifejezetten gazdasági célú létesítmények felderítését. Az Igazgatóság különösen támogatja a tiszai holtmedrek revitalizációját, különösen belvíztározó és öntözővíz-tározó hasznosításuk fejlesztése szempontjából. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Szolnoki Járási Hivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály az SKV-t formailag jól rendezett áttekinthető munkának tartja. Természetvédelmi szempontból hiányosságként értékeli, hogy a dokumentum nem foglalkozik a vízkivételekre igen érzékenyen reagáló országos jelentőségű védett természeti területnek minősülő ex lege védett szikes tavakkal és lápokkal. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Szolnoki Járási Hivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály szakmailag maximálisan indokolt észrevétele alapján a dokumentáció fejezeteit kiegészítettük az ex lege védett területekre vonatkozó bekezdéssel. A Főosztály hiányolta a tájvédelmi szempontú értékelést a dokumentációból. Mivel a vizsgált öntözésfejlesztési tervváltozatok egyike sem tartalmazott jelentős volumenű infrastrukturális fejlesztéseket (pl.: új öntözőcsatorna kialakítását vagy új öntözőfürtök létesítését), továbbá egyik változat sem számolt számottevő kiterjedésű területen művelési ág váltással, vagy gazdálkodási szerkezetváltással, ebből következően a vizsgált tervváltozatoknak a táj jellegére, a 13

14 tájképi értékekre gyakorolt várható hatását nem ítéltük a vizsgált kerettervi, térségi szinten jelentősnek, így a tájképet, az egyedi tájértékeket nem szerepeltettük a kiemelt hatásviselő környezeti elemek, tényezők között ( fejezet) és a várható hatásokat nem értékeltük. A Főosztály, mint természetvédelmi hatóság is rámutat arra, hogy a VKGTT keretterv jellege miatt az SKV-ban az élővilágra vonatkozó hatások csakúgy, mint a Natura 2000 területekre vonatkozó hatások általánosak, nem területspecifikusak és az SKV-ban foglalt megállapításokkal összhangban fontosnak tartja az egyes konkrét fejlesztési elképzelések során a fejlesztés célterületétől és volumenétől függően a környezetvédelmi vagy vízjogi engedélyezési eljáráshoz kapcsolódó hatástanulmányok, Natura 2000 hatásbecslési dokumentációk elkészítését a konkrét fejlesztés hatásterületén található természeti értékekre várható hatások objektív hatásértékeléséhez. A Főosztály a vizsgált változatok közül a hatásmérséklő intézkedéseket tartalmazó 3. változatot tartja természetvédelmi szempontból a legmegfelelőbbnek. A Főosztály javaslatot tett a Vagyonkezelői, hatósági eljárásnak keretet adó előírások, javaslatok c. fejezet hulladékgazdálkodási szempontú kiegészítésére. A javasolt kiegészítés beépítésre került a fenti fejezetbe az utolsó francia bekezdés formájában. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság az elkészült dokumentációs alapos, informatív, vízkészlet-gazdálkodási és ökológiai szempontból összességében előremutató szemléletű anyagnak tartja. Az Igazgatóság hiányolja, hogy az sp felszín alatti víztestre vonatkozóan nem lett számszerűen meghatározva az az öntözési kontingens, ami még engedélyezhető, tehát nincs jelentős kedvezőtlen hatással a környezetre. Ugyanakkor elfogadja, hogy ehhez alapvető ismeretekkel kellene rendelkezni a jelenlegi vízkivétel volumenére és dinamikájára vonatkozóan, ami a nagyszámú és becslések szerint igen jelentős volumenű engedély nélküli vízkivétel miatt jelenleg nem áll rendelkezésre. A KNPI egyet ért a VKGTT és az SKV megállapításaiból, javaslataiból tükröződő azon szakmai alapelvvel, hogy a jelenleg is gyenge állapotú sp felszín alatti víztestből a további öntözővíz kiemelés csak akkor támogatható, ha annak vízkészletet csökkentő hatása valamilyen módon érdemben ellensúlyozásra kerül, ugyanakkor a rövid összefoglalóban ezt célszerűbbnek látja jobban hangsúlyozni. A közérthető összefoglaló fejezetében a címsor alatti első bekezdésbe került beépítésre és megfogalmazásra az a megállapítás miszerint Alapelvként a VKI elvárásaival és környezeti célkitűzéseivel összhangban megfogalmazható, hogy jelenleg mennyiségi viszonyok miatt gyenge állapotú víztestből a további öntözővíz kiemelés csak akkor támogatható, ha annak vízkészletet csökkentő hatása valamilyen módon érdemben ellensúlyozásra kerül. Az Igazgatóság véleménye szerint a dokumentum a környezeti értékeléshez felhasznált adatok forrását, az alkalmazott módszerek korlátait, a felmerült bizonytalanságokat reálisan, valósághűen ismerteti. Ugyancsak sokrétűen ismerteti a dokumentum a vízkészletre gyakorolt környezeti hatást kiváltó tényezőket. A KNPI ezek mindegyikével egyetért, véleménye szerint a vizsgált tényezők között a felszín alatti vízkészletek esetén az emberi használat reális súllyal szerepel. Az Igazgatóság véleménye szerint ugyanakkor csak nagyon érintőleges hangsúllyal szerepel a dokumentációban a mező- és erdőgazdaság beszivárgó csapadék mennyiségét csökkentő hatása. Az Igazgatóság egyet ért az SKV azon szemléletével, hogy a FAVÖKO-k további vízhasználatból adódó növekvő terhelését el kell kerülni és a kritikus térségekben a újabb vízigények a víztest jó állapotának elérése érdekében már nagy valószínűséggel nem engedélyezhetők. Az Igazgatóság véleménye szerint bizonyos kritikus területeken már 0,1 m-es depresszió is jelentős hatású lehet a FAVÖKO-k állapotára, így nem javasolja a 0,1 m-es határértéket általánosítani, mint a jelentős kedvezőtlen hatás határértékét. Emellett az Igazgatóság szükségesnek tartaná a FAVÖKO-k körét bővíteni. Az Igazgatóság nem látja biztosítottnak, még a a természetvédelmi szempontból leginkább elfogadható 3. tervváltozat megvalósítása esetén sem, hogy a jelenleg sem megfelelő mennyiségi állapotú felszín alatti 14

15 víztestek állapota javul, csupán a további romlás elkerülése prognosztizálható. Az Igazgatóság ennek érdekében az öntözésfejlesztés káros hatásait mérséklő intézkedések bővítését javasolja, továbbá természetvédelmi szempontból nem tekinti reális fejlesztési elképzelésnek a kisvízi időszak vízhiányát csökkenteni képes csongrádi mederduzzasztó építését. A Közép-Tisza-vidéki Területi Vízgazdálkodási Tanács véleménye szerint a VKGTT keretterv jellege miatt a dokumentációkban szereplő általános, térségi szemléletű bemutatás és hatásértékelés elfogadható. A Tanács véleménye szerint majd a konkrét engedélyezéseknél kell megvizsgálni a jogszabályoknak való megfelelést, így például a vízkivételekre különösen érzékenyen reagáló ex lege védett lápokra és szikes tavakra gyakorolt várható hatásokat. A Tanács álláspontja szerint abban az esetben, ha a VKGTT végrehajtása során olyan tevékenység kerül megvalósításra, amely a 314/2005 Korm. rend. szerint környezeti hatásvizsgálat, egységes környezethasználati engedély vagy előzetes vizsgálat köteles, a tevékenység megvalósítása előtt a rendelet szerinti eljárásokat le kell folytatni. A Tanács fontosnak tartja a 3. tervváltozat részét képező kármérséklő intézkedés-javaslatok megvalósítását, az ehhez szükséges jogszabályi alapok megteremtését. Ennek egyik legfontosabb alappillére az öntözési igények öntözési víznorma alapján történő elbírálása és engedélyezése, ill. az ezen alapuló tervezési gyakorlat kialakulása, megteremtése. 15

16 2. FEJEZET A TERV ÉS A KIDOLGOZÁSAKOR VIZSGÁLT VÁLTOZATOK 2.1. A TERV CÉLJA, TARTALMÁNAK ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE, KIEMELVE A KÖRNYEZETI ÉRTÉKELÉS KÉSZÍTÉSE SZEMPONTJÁBÓL FONTOS RÉSZEKET, A VÁLTOZATOK LÉNYEGE, MEGKÜLÖNBÖZTETÉSÜK A TERV CÉLJA A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területére vonatkozó Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv (továbbiakban: VKGTT) kidolgozásának legfontosabb célkitűzése, hogy stratégiailag megalapozza a KÖTIVIZIG működési területén található négy vízgyűjtő-gazdálkodási alegységben (2-9 Hevesi-sík, 2-10 Zagyva, 2-12 Nagykőrösi-homokhát és 2-18 Nagykunság) a közötti fejlesztési ciklusban az öntözésfejlesztéseket szolgáló vízjogi engedélyek kiadását. A cél olyan öntözési kontingensek meghatározása az alegységekhez tartozó felszíni és felszín alatti víztestekre vonatkozóan, amelyek gyakorlati alkalmazásának nincsen jelentős hatása a környezetre, a környezeti elemek meghatározó paraméterei közül is elsősorban a felszíni és felszín alatti víztestek mennyiségi és minőségi állapotára. Az ilyen módon megállapított öntözési kontingensekkel meghatározhatók az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) támogatható engedélyezési keretek, amelyek gyakorlati alkalmazása esetén a jó mennyiségi állapotú víztestek nem romlanak le, a jelenleg jónál rosszabb mennyiségi állapotú víztestek esetében pedig összességében nem várhatóak jelentős kedvezőtlen irányú változások az új vízkivételek következtében. Amennyiben az előrelátható és reális öntözési vízigények meghaladják az előzőekben meghatározott, a fenntartható vízgazdálkodás alapelveinek megfelelő, jelentős, kedvezőtlen irányú környezeti hatással nem járó, tehát problémamentesen hasznosítható öntözési kontingenst, a terv célja annak a vízkivételi mennyiségnek a meghatározása, amelynek már ugyan jelentős kedvezőtlen hatása van a környezetre, de a VKI 4. cikk (7) bekezdés szerinti mentesség alkalmazása mellett nem jelenti az Európai Parlament és a Tanács Víz Keretirányelvének megsértését A VIZSGÁLT TERVVÁLTOZATOK BEMUTATÁSA VÁLTOZAT ÉS A JELENLEGI HELYZET ÖSSZEFOGLALÁSA FELSZÍNI VIZEK A 0 változat a december 31-i állapotot jelenti a vízjogi üzemeltetési engedélyekben szereplő adatoknak megfelelően. Voltak olyan létesítési engedélyek, melyeket korábban adtak ki, de a konkrét vízigény még a fejlesztés folyamata miatt nem jelentkezett. A vízpótló rendszerekben táblázatos módszerrel mutatjuk be, hogy a rendszerhez tartozó csatornák melyik szelvényében milyen nagyságú az engedélyezett vízhozam (m3/s). A hasznosítható vízhozamként a csatorna tényleges vízszállító képessége tekinthető, így azonnal látható, hogy az adott csatorna adott szelvényében mekkora szabad vízkészlet (m3/s) áll még további fejlesztésre rendelkezésre. 16

17 Az adatok gyorsan módosíthatók és azonnal látható a szabad vízkészlet változása. A táblázat munkalapjai a vízellátás irányát is mutatják, így a magasabb rendű csatorna átvezetett vízhozamként láttatja az alacsonyabb rendű csatornából engedélyezett összes vízhozamot. A főcsatorna (fő vízpótló mű) természetesen a vízmozgás irányában szelvényszámok növekvő sorrendjében tartalmazza a közvetlen vízkivételek vízhozamait és a kiágazó fürt főcsatornákba vezetendő vízhozamot. Tartalmazza a veszteségek vízhozam értékre átszámított adatait, általában 5-10 km-enként, azzal, hogy a szivárgási, párolgási veszteség lineárisnak tekinthető. Az eseti veszteségről (van vagy nincs) nem állnak rendelkezésre adatok, így a teljes veszteséggel lineárisan jártunk el. A Nagykunsági-főcsatorna vonatkozásában fontos még az ún. hozzáfolyás, mely természetesen nem gravitációs, hanem a szivárgókra telepített szivattyútelepek, szivattyúállások által a főcsatornába emelt vízmennyiség vízhozamra számított értékeit tartalmazzák. A fürt főcsatorna kiágazását az abból kiágazó mellékágak és a további csatornák követik, az utolsó csatornaelemet követően a fa visszatér a főcsatornához. A Jászsági öntözőrendszer például 34 csatornából álló elágazó hálózatot képez. Növelte a feladat bonyolultságát, amikor a kettősműködésű csatornában az eredeti vízfolyás iránnyal ellentétes irányban kell vezetni az öntözővizet, annak meghatározása, hogy mekkora vízhozam és meddig vezethető a csatornában. A táblázatok főbb adatait az alábbiakban foglalhatjuk össze: Bevezethető 3 Szabad Eng+veszt+ 3 vízkészlet Eng. ter. (ha) Q (m /s) átvezetett Q (m /s) Nagykunsági ör. 54,3 49,597 4, Jászsági ör. 8,0 6,161 1, Tiszafüredi ör. 4,0 3,343 0, Gástyás II. ör. 3,0* 2,021* 0, Tiszavárkony I. ör. 0,9* 0,2117* 0, Zagyva Összesen: (m3/s) sztó+rizs+htó 1,565 66,3** 59,101 8, táblázat: Az öntözőrendszerek vízmennyiségei * az összesen a Gástyás II. és Tiszavárkony I. nélkül Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy az alaphelyzetben mintegy 8,9 m 3/s vízhozam áll még rendelkezésre a mezőgazdasági célú vízfelhasználásra (öntözés, rizs, halastó) fejlesztésre. A 0 állapot szerinti öntözésre engedélyezett terület (rizs és halastó nélkül) ha, melyből a vízpótló rendszerek ha öntözését teszik lehetővé, a ha főmű nélküli (de felszíni vízből ellátható) terület. Az előbbire 24,52 m 3/s az engedélyezett vízsugár, míg az utóbbira nincs információnk. 17

18 Az engedélyezett fajlagos vízsugár értéke 0,824 l/sha, mely igen magas érték. Az engedélyek egy részénél felmerült, hogy miért igényelt a kérelmező a reálisnál nagyobb vízhozamot FELSZÍN ALATTI VIZEK HEVESI-SÍK ALEGYSÉG Az ún. 0 állapotban a vízjogilag engedélyezett terület az alegységben 1099,89 ha. Az engedélyezett vízsugár 579,61 l/s, az éves vízigény pedig m3/év. A fajlagos vízsugár érték 0,527 l/sha, a fajlagos vízmennyiség igény pedig 280 m 3ha. Ha ezeket az átlagos értékeket szemléljük, megállapíthatjuk, hogy az 1 ha-ra vonatkozó igény igen alacsony. A víztestekre vonatkozó mennyiségi állapotot és a környezeti célkitűzéseket a 2. és 3. táblázatok szemléltetik ZAGYVA ALEGYSÉG A 0 állapot vízjogilag engedélyezett területe 262,92 ha, az engedélyezett vízsugár 91,8 l/s, míg az éves vízmennyiség m3/év. A számított fajlagos értékek, vízsugár 0,349 l/sha, vízmennyiség 648 m3/ha. A vízsugár érték reálisnak tekinthető, de a vízmennyiség alacsony érték. Ezzel a 64,8 mm mesterséges csapadékkal véleményünk szerint nem lehet jelentősebb terméstöbbletet elérni. A Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervezés egyik fontos célkitűzése a felszín alatti víztestek jó állapotban való tartása, illetve a jó állapot elérése 2021-ig. A felülvizsgált vízgyűjtő-gazdálkodási tervben ismételten megvizsgálták a felszín alatti víztestek mennyiségi és minőségi állapotát, több különböző minősítő teszttel, melyet a VGT2 elfogadott anyaga részletez. A VGT2 szerinti mennyiségi és minőségi állapotokat a 2. 5.táblázatok tartalmazzák NAGYKŐRÖSI-HOMOKHÁT ALEGYSÉG A 0 állapothoz tartozó vízjogi engedélyek terület összege 1016,9 ha, az engedélyezett vízsugár 282,62 l/s, az éves vízmennyiség pedig m3. A számított átlagos vízsugár értéke 0,28 l/sha, a területi egységre vonatkozó vízmennyiség 759 m3ha. A vízhozam érték reálisnak tekinthető, míg a fajlagos vízmennyiség a reálisnál alacsonyabb. 0 változat, VGT2 szerinti állapot A porózus víztestekkel azonos horizontális határokkal rendelkező sekély porózus víztesteknek (sp Duna-Tisza közi hátság Tisza-vízgyűjtő északi rész; sp Duna Tisza köze Közép-Tisza-völgy) viszonylag kis vertikális kiterjedésük miatt egymással való hidrodinamikai kapcsolatuk kevésbé jelentős, mint az alattuk elhelyezkedő porózus víztestekkel. A leáramlási hidrodinamikával rendelkező, beszivárgási tulajdonságokkal jellemezhető sp víztestnek rendkívül fontos szerepe van mind a közvetlen feküjében, mind pedig a medence belseji területek feláramlási zónájába tartozó távolabbi víztestek utánpótlódásában. A Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervezés egyik fontos célkitűzése a felszín alatti víztestek jó állapotban való tartása, illetve a jó állapot elérése 2021-ig. A felülvizsgált vízgyűjtő-gazdálkodási tervben ismételten megvizsgálták a felszín alatti víztestek 18

19 mennyiségi és minőségi állapotát, több különböző minősítő teszttel, melyet a VGT2 elfogadott anyaga részletez. Az alegység két részkörzete között az alábbiak szerint oszlik meg a talajvíz és rétegvíz lekötés és termelés. A diagramok alapján jól látható a két terület közötti különbség. A Duna-Tisza-közi hordalékkúpon nagyobb számú és nagyobb vízigényekkel rendelkező öntözőtelepek találhatók, amik a víztermelés nagyobb hányadát teszik ki. A már említett geológiai indokok miatt nem olyan jelentős a Jászsági-típusú területeken az öntözéses vízfelhasználás. 1. ábra. Nagykőrösi-homokhát talajvíz lekötések VKJ alapján öntözési célra 2. ábra. Talajvíz termelés VKJ alapján öntözési célra 19

20 3. ábra. A Nagykőrösi-homokhát területén öntözési célra történő rétegvíz lekötés 4. ábra. Rétegvíz termelés VKJ alapján öntözési célra NAGYKUNSÁG ALEGYSÉG A 0 változatban az engedélyezett terület 32,18 ha, az ehhez tartozó vízhozam pedig 24,12 l/s. Az éves lekötött vízmennyiség m3. A fajlagos vízsugár tehát 0,75 l/sha, a fajlagos vízmennyiség pedig 928 m3ha. Ebben az alegységben a fajlagos érték igen magas, a vízmennyiség bár magasabb, mint a többi alegységben de még mindig alacsonynak tekinthető. 20

21 Az alegység területén igen csekély a felszín alatti vizekből történő öntözési igény. Ebben az alfejezetben a évek közötti lekötéseket és termeléseket foglaljuk össze, és bemutatjuk, hogy ezen időszak alatt milyen fejlesztési igények voltak. Az öntözési célú fejlesztések csak a 2012-es évtől kezdődően indultak be jelentősebben, ahogy azt az 5. ábrán is lehet látni. Az előtte lévő négy évben csak jelentéktelen mennyiségű lekötések és termelések voltak. Főleg a Tiszazug egy-két településén voltak igények, pl. Cserkeszőlő, Tiszaug, Kunszentmárton, de Kengyelen és Kisújszálláson is van 1-1 kutas öntözőtelep. Mint említettük, 2012-től indultak be jobban a fejlesztések, de ez sem nevezhető igazán nagy volumenűnek, főleg ha összehasonlítjuk a Duna-Tisza közével, illetve a Heves környéki régiókkal, de tény, hogy a területünkhöz képest megkétszereződtek a lekötött vízmennyiségek ban csak kb m3 volt az éves lekötés, de ban már m3. Ez köszönhető annak, hogy 2012-ben Berekfürdőn és Abádszalókon is megjelent 1-1 kutas öntözőtelep, viszonylag nagyobb vízigénnyel. Az 5. ábra alapján látható, hogy a termelések a lekötésekhez képest meglehetősen elmaradnak, kivéve az utolsó, 2015-ös évet, amikor is a termelés a lekötés felénél valamivel több volt. Az ezt megelőző években a termelések sokszor a lekötések ötödét-hatodát sem érték el. A csekély termelések egyik oka az lehet, hogy a meglévő telepek nagy része nem is működik, ún. alvó engedélyek, csak lekötött vízmennyiségük van. Összességében tehát elmondható, hogy a felszín alatti vizekből történő termelés nem volt jellemző a tárgyalt időszakban, csupán az időszak legvégén, 2015-ben. Az alegységen inkább csak lekötött vízmennyiségek vannak, a tényleges termelés messze elmarad tőlük. Ha megnézzük, hogy az alegységen mely településeken vannak kutas öntözőtelepek, akkor egyértelműen lehet látni, hogy ott jellemző, ahol nem áll rendelkezésre felszíni víz. Ilyen pl. a Tiszazug, Abádszalók egy része, Törökszentmiklós környéke, Karcag környéke, Mezőtúr környéke. Ezek alapján egyértelművé válik, hogy hol lenne szükségszerű a fejlesztés felszíni vízre vonatkozóan. Mivel az alegység túlnyomó részén a felszín alatti víz sem vízkémiailag, sem mennyiségileg nem megfelelő öntözésre, ezért mindenképpen a felszíni vízből történő öntözési igényű fejlesztéseket kell támogatni. 21

22 5. ábra. Az öntözési célú lekötések és termelések megoszlása év között a VKJ3 programból legyűjtött adatok alapján A felszín alatti vizek állapotának minősítése a felszín alatti vizek vizsgálatának egyes szabályairól szóló 30/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet alapján lett végrehajtva. Az állapotértékelés minden egyes víztestre elkészült. A mennyiségi és kémiai állapotot különböző tesztekkel vizsgálják, de nem mindegyik teszt alkalmazható minden egyes víztest esetében. A vizsgálatok módszere a VGT1-hez képest nem változott. Ha egyetlen teszt is azt mutatja, hogy egy víztest gyenge állapotú, akkor a víztest összességében a gyenge minősítést kapja, ekkor intézkedni kell annak érdekében, hogy a víztest ismét jó állapotba kerüljön. A gyenge minősítéssel szemben áll a jó minősítés. Amikor a víztest állapota a jó és a gyenge határán mozog, vagy negatív trend figyelhető meg, vagy a módszerek bizonytalansága miatt az állapot nem dönthető el egyértelműen, a víztest a jó, de gyenge kockázata minősítést kapta. Mennyiségi jellemzés: Porózus víztestek mennyiségi állapota a VGT 2 alapján Víztest neve FAV A célkitűzések A célkitűzések Érintett mennyiségi elérése elérése alegység állapota (figyelembe (figyelembe (a Víztest véve a véve a Mentességi KÖTIVIZIG Minősítés jele megvalósítás megvalósítás indokok -re eső és a hatás és a hatás részeken) (5 teszt időszükségletét időszükségletét alapján) is) is) Jászság, Nagykunság a jó állapot elérhető, addig gyenge, oka: p enyhébb -vízmérleg célkitűzés fenntartása Duna-Tisza köze p Közép-Tiszavölgy jó a jó állapot fenntartandó G1, T

23 Duna-Tisza közi hátság - Tiszap vízgyűjtő északi rész jó Sajó-Takta-völgy, gyenge, oka: p Hortobágy -vízmérleg Északiközéphegység peremvidék 2-10 a jó állapot fenntartandó a jó állapot elérhető a jó állapot gyenge, oka: elérhető, addig p vízszint enyhébb süllyedése célkitűzés fenntartása T G táblázat: A porózus víztestek mennyiségi állapota a VGT 2 alapján A p víztest gyenge minősítésének az oka, hogy az alegység területén a felszín alatti vízmérleg negatív, tehát a vízkivételek mértéke meghaladja a természetes utánpótlódás mértékét. A p víztest mennyiségi állapota a szintén gyenge minősítést kapott. Ennek oka, hogy az alegység területén lévő kutak vízszint értékeiben folyamatos csökkenés tapasztalható. A p víztest mennyiségi állapota gyenge minősítést kapott a vízmérleg teszt alapján. Ennek oka, hogy a víztestből kitermelt vízmennyiségek meghaladják a víztest vízkészletének utánpótlódási mennyiségét, emiatt a vízszintekben süllyedés tapasztalható. A víztestre jó állapot elérhető célkitűzés lett megállapítva, melynek elérése 2027-re várható, vagyis eddig jó állapotba kell kerülnie a víztestnek. Sekély porózus víztestek mennyiségi állapota a VGT 2 alapján FAV A célkitűzések A célkitűzések mennyiségi elérése elérése Érintett állapota (figyelembe (figyelembe alegység Víztest Minősítés véve véve Mentességi (a Víztest neve jele a megvalósítás a megvalósítás indokok KÖTIVIZIG és a hatás és a hatás -re eső (5 teszt részeken) alapján) időszükségletét időszükségletét is) is) gyenge, oka: 2-9 Duna-Tisza köze sp sz.földi és a jó állapot Közép-Tisza2027 T1, T2 2 vizes elérhető 2-12 völgy FAVÖKO 2-18 Jászság, Nagykunság a jó állapot elérhető, addig gyenge, oka: sp enyhébb -vízmérleg célkitűzés fenntartása Duna-Tisza közi hátság - Tisza- sp vízgyűjtő északi 1 rész Északiközéphegység peremvidék jó G1, T1, T a jó állapot fenntartandó sp gyenge, oka: a jó állapot -vízszint elérhető, addig süllyedése enyhébb célkitűzés G

24 fenntartása 3. táblázat: A sekély porózus víztestek mennyiségi állapota a VGT 2 alapján Az sp víztest gyenge minősítésének oka, hogy a víztest esetében az alegység területén jelen vannak olyan felszín alatti víztől függő ökoszisztémák (FAVÖKO), amelyekre drasztikus hatást gyakorol, gyakorolhat a talajvízszint csökkenés. A jó állapotot 2027-ig kell elérni. Az sp víztest gyenge minősítésének az oka, hogy az alegység területén a felszín alatti vízmérleg negatív, tehát a vízkivételek mértéke meghaladja a természetes utánpótlódás mértékét. Az sp víztest mennyiségi állapota a szintén gyenge minősítést kapott. Ennek oka, hogy az alegység területén lévő kutak vízszint értékeiben folyamatos csökkenés tapasztalható. Minőségi (kémiai) jellemzés: A kémiai állapot minősítése a monitoring kutakban észlelt küszöbértéket meghaladó koncentrációk feltárásán alapul. Küszöbérték: az a szennyezőanyag koncentráció, amely esetén fennáll a veszélye az ún. receptorok (ember az ivóvízen és az élelmiszeren keresztül, vízi, vizes és szárazföldi ökoszisztémák) káros mértékű szennyeződésének. Küszöbértéket Magyarországon víztestenként és víztestcsoportonként a következő komponensekre határoztak meg: NO 3 (felszíni víz receptorra is, az EU szinten megállapított határértéknél szigorúbb értéket), NH 4, vezetőképesség, Cl és SO4, TOC, Cd, Pb, Hg, peszticidek, tri- és tetraklór-etilén és AOX esetében országos szinten történt a küszöbérték meghatározása. A porózus termál, illetve zárt termál karszt víztestek esetében nem szükséges küszöbérték meghatározása, mert ezeket a rendelkezésre álló adatok szerint nem veszélyezteti emberi eredetű szennyeződés. A szerves szennyezést jelző indikátorok közül az AOX esetében a javasolt küszöbérték 20 μg/l, ami egyezik a Magyarországon az ivóvízre megadott határértékkel. A jó állapot megőrzése szempontjából kockázatosnak számítanak azok a víztestek, ahol valamely szennyezőanyag víztestre vagy annak egy részére vonatkozó átlagkoncentrációja tartós emelkedő, vagy a hőmérséklet csökkenő tendenciát jelez. A vízminőségi trendek elemzésének célja, hogy jelezze azokat a problémákat, amelyek a jelenleg még jó állapotú víztestek esetében felléphetnek, a már most is kimutatható jelentős és tartós koncentráció- vagy hőmérsékletváltozás miatt. A felszín alatti víztestek szennyezettsége szempontjából darabszámukat és területi kiterjedésüket is tekintve a diffúz eredetű szennyezettségek a legjelentősebbek. Magyarországon évek között összesen 2338 peszticid kimutatás céljából vett vízmintát vizsgáltak, melynek során összesen minta növényvédőszer hatóanyag kémiai analitikai vizsgálata történt. A mérések 80 féle peszticidre terjedtek ki. A vizsgálatok csupán 7 %-ban volt mérhető koncentráció. A mérések fele a Triazin csoport hatóanyagait vizsgálta, ahol az átlagosnál magasabb a kimutatható szennyezőanyag aránya: 9%, azaz indokolt volt erre a csoportra nagyobb figyelmet fordítani. Az alegységhez rendelt víztesteken a növényvédőszer hatóanyaggal szennyezett minták nem voltak. Összefoglalóan elmondható, hogy a mérések alapján peszticid terheltség miatt egyetlen víztest sem gyenge vagy jó, de gyenge kockázata minősítésű. 24

25 A pontszerű szennyezőforrásokból származó szennyezőanyagok esetében (szulfát, klorid, fémek, továbbá PAH, VOCl) a szennyezési csóvák kiterjedésének elemzése alapján azt mondható, hogy nem ismerünk jelentős kiterjedésű, a víztest egészének állapotát veszélyeztető pontszerű szennyezőforrást, és a szennyezőforrás okozta talajvíz szennyeződést. A szennyezőanyagok jelenléte az ivóvizet szolgáltató vízbázisok esetében azonban az emberi egészséget közvetlenül is veszélyeztetheti, ezért a víztesteken belül a vízbázisok kiemelt figyelmet kapnak az állapotértékelés során. A vízbázisokat veszélyeztető szennyezőanyag túllépések értékelése a termelőkutak és az ivóvízbázisok védőterületeire eső megfigyelő kutak rendelkezésre álló valamennyi 2010 és 2012 közötti adata alapján készült. Víztest neve Jászság, Nagykunság Porózus víztestek minőségi állapota a VGT 2 alapján FAV A célkitűzések kémiai elérése Érintett állapota Víztestekre (figyelembe alegység Víztest Minősítés vonatkozó véve Mentességi (a jele környezeti a megvalósítás indokok KÖTIVIZIG célkitűzések és a hatás -re eső (6 teszt időszükségletét részeken) alapján) is) 2-9 a jó állapot p jó 2-10 fenntartandó 2-18 Duna-Tisza közi hátság - Tiszap vízgyűjtő északi rész jó a jó állapot fenntartandó jó a jó állapot fenntartandó p jó a jó állapot fenntartandó 2-18 p jó a jó állapot fenntartandó Duna-Tisza köze - Közép-Tisza- p völgy Sajó-Taktavölgy, Hortobágy Északiközéphegység peremvidék 4. táblázat: A porózus víztestek minőségi állapota a VGT 2 alapján Víztest neve Duna-Tisza köze - Közép-Tiszavölgy Duna-Tisza közi hátság - Tiszavízgyűjtő északi rész Sekély porózus víztestek kémiai állapota a VGT 2 alapján FAV A Érintett kémiai célkitűzések alegység állapota elérése (a KÖTIVIZIG Minősítés Víztestekre (figyelembe vonatkozó véve Mentességi -re eső Víztest jele környezeti a indokok részeken) (6 teszt célkitűzések megvalósítás és a hatás alapján) időszükséglet ét is) 2-9 a jó állapot 2-10 sp jó fenntartandó sp a jó állapot 2027 T gyenge, oka: elérhető trend vizsgálat (NO3, NH4), 25

26 - diffúz szennyeződés Jászság, Nagykunság sp Északiközéphegység peremvidék sp gyenge, oka: - trend vizsgálat - felszíni vizek állapota gyenge, oka: a jó állapot elérhető a jó állapot szennyezet elérhető t vb.: NO3, SO T T táblázat: A porózus víztestek minőségi állapota a VGT 2 alapján Az sp sekély porózus víztest minőségi állapota alapján gyenge minősítést kapott a trend vizsgálat és felszíni vizek állapota tesztek alapján. A víztestre jó állapot elérhető célkitűzés lett megállapítva, melynek elérése 2027-re várható. Az sp víztest szintén gyenge állapotú lett mert a vízmű kutakban NO3 és SO4 szennyezést mutattak ki. Az alegység területén nincs ilyen szennyezés a vízmű kutakban. Az sp víztest gyenge kémiai minősítésének oka, hogy a víztesten a laboratóriumi vízkémiai vizsgálatok alapján az NO 3 és NH4 koncentrációja növekedő tendenciát mutat. Cél ezeknek az értékeknek a csökkentése, a víztest jó minőségi állapotának elérése 2027-ig. A mentességi indokok magyarázata: G1: Az intézkedéseket az adott víztesten nem éri meg megtenni a becsülhető pozitív és negatív közvetlen és közvetett hatások, illetve hasznok és károk, ráfordítások alapján, víztest szintű aránytalan költségek. VKI 4.5 mentesség enyhébb célkitűzés. T1: Ökológiai állapot helyreállása hosszabb időt vesz igénybe. T2: A felszín alatti víz állapot helyreállásának ideje hosszabb VÁLTOZAT: ÉVI FEJLESZTÉSI IGÉNYEK FELSZÍNI VIZEK Az 1 változat tartalmazza a 2015-ben vagy korábban kiadott folyamatban lévő elvi és létesítési engedélyeket, melyek várhatóan 2017-ben vagy azt követően fognak megvalósulni. Tartalmazza a évben kiadott üzemeltetési, létesítési és elvi engedélyeket is. Ezeket az engedélyeket a 0 változat excel táblázatának kibővítéseként, azokra a táblázatokra dolgoztuk fel. Az adatokat piros színnel jelöltük, így látható, hogy melyik csatorna, melyik szelvényében csökkenti a hasznosítható vízhozamot. Ezeket végig göngyölítve a rendszeren, meghatározhatjuk a fejlesztések által generált teljes vízhozam növekedést. A főbb adatokat az alábbi táblázatban foglaltuk össze: 26

27 0 változat 1 változat Fejlesztés az Fejlesztés Q (m3/s) Q (m3/s) 1. változatban Q terület (ha) Nagykunsági ör. 49,597 51,75 2, ,5 Jászsági ör. 6,161 6,452 0, ,1 Tiszafüredi ör. 3,343 3,827 0, ,2 Gástyás II. ör. 2,021 2, Tiszavárkony I. ör. 0,2117 0, Zagyva 1,565 1,587 0, Összesen: 62, ,8487 2, ,8 6. táblázat: Az öntözőrendszerek vízmennyiségei a 0 és az 1 változatban Az 1 változat fejlesztési vízhozam igénye 2,95 m3/s, mely 3263,8 ha terület öntözését hivatott biztosítani. Megállapítható, hogy az 1 változatban jelentkezett fejlesztések vízigénye biztonsággal kielégíthető. Egy 15,3 ha-os szántóföldi öntözésfejlesztés a Cibakházi Holt-Tisza mentén valósulna meg. Meg kell jegyezni, hogy a víztest mennyiségi minősítése jónál rosszabb, míg a minőség vonatkozásában a sótartalom minősítése jó, fizikai-kémiai állapot mérsékelt, integrált állapot mérsékelt. EMVA előírások miatt ez a pályázat nem részesülhet támogatásban. Az ezt követő fejlesztések számára rendelkezésre álló vízkészlet további 5,92 m 3/s FELSZÍN ALATTI VIZEK HEVESI-SÍK ALEGYSÉG A következő táblázatban az EMVA pályázat és egyéb vízigények miatti 2016-ban kiadott elvi és létesítési engedélyek, kerültek bemutatásra. Látható, hogy a vízigények zöme Heves és Erdőtelek köré összpontosulnak, a többi település szerepe jóval alárendeltebb. Az új vízigények száma és mennyisége nem jelentős az alegységen. A 7. táblázat az alegységen jelentkező 2016-os vízigényeket mutatja be az elvi és a létesítési engedélyek formájában. Az 8. táblázat pedig az alegységen a 2016-ban összes lekötött vízmennyiséget mutatja be. Igényelt Terület Engedélyezett (ha) vízsugár (l/s) Üzemeltetési Létesítési 23,23* 0,97* Elvi na. na Engedély típusa vízmennyiség (m3/év) 27

28 Összesen 23,23* 0,97* táblázat: A kiadott engedélyek megoszlása a Hevesi-sík alegység területén, * hiányos adat Település Érvényes engedély típusa (elvi, létesítési, üzemeltetési) felszín alatti víztest VÍZTEST víztest kód felszín alatti víztest VÍZTEST víztest kód Lekötött felszín alatti vízmennyiség (m3/év) VÍZTEST Heves Létesítési p Jászság, Nagykunság 3222 Heves Létesítési p Jászság, Nagykunság 607 Jászapáti Létesítési p Jászság, Nagykunság 6509 Jászapáti Létesítési p Jászság, Nagykunság 6509 Jászapáti Létesítési p Jászság, Nagykunság 6509 Jászszentandrás Elvi sp Jászság, Nagykunság Jászszentandrás Elvi sp Jászság, Nagykunság táblázat: A Hevesi-sík alegységen 2016-ban lekötött vízmennyiségek A létesítési engedélyek fajlagos vízsugár értéke gyakorlatilag nem definiálható, mivel nem szerepel az engedélyekben. A vízmennyiség igény 1005 m 3/ha, mely mintegy 100 mm éves többlet csapadéknak felel meg, és még mindig elmarad a korábbi évek víznormájától ZAGYVA ALEGYSÉG Ebben a fejezetben a évben kiadott öntözési célú létesítési és elvi vízjogi engedélyekben meghatározott vízmennyiségeket vizsgáltuk meg. Ezeket a vízjogi engedélyeket javarészt az EMVA pályázatok kapcsán kérték meg az engedélyesek. Összesen m3/év vízmennyiséget igényeltek. A létesítési engedélyekben megfogalmazott terület 80 ha, így a vízmennyiség igény 250 m3/ha. Az adat megkérdőjelezi, hogy az öntözés el fogja-e érni a célját 25 mm/év mesterséges csapadék esetén. Az elvi engedélyek egyáltalán nem tartalmaznak területi és vízhozam adatot. Az éves vízigény is összesen 507 m3. A kérelmek jelentős része csak kutak fúrására vonatkozik NAGYKŐRÖSI-HOMOKHÁT ALEGYSÉG 28

29 Ebben a fejezetben a évben kiadott öntözési célú üzemeltetési, létesítési és elvi vízjogi engedélyekben meghatározott vízmennyiségeket vizsgáltuk meg. Ezeket a vízjogi engedélyeket javarészt az EMVA pályázatok kapcsán kérték meg az engedélyesek. Igényelt Terület Engedélyezett (ha) vízsugár (l/s) Üzemeltetési 134,70 175, Létesítési 324,72 157, Elvi 77,62 4,4* Összesen 537,04 337, Engedély típusa vízmennyiség (m3/év) 9. táblázat: A kiadott engedélyek megoszlása a Nagykőrösi-homokhát alegység területén, * hiányos adat Az 1 változat fajlagos vízmennyiség igénye 765 m 3/év, szintén lényegesen alacsonyabb az Agrárkutató Intézet víznormáinál. A fajlagos vízsugár igény 0,628 l/sha, ami viszont igen magas érték. Ha figyelembe vesszük az elvi engedélyek minimális (adathiányos) vízhozam igényét, akkor várhatóan még magasabb lesz a fejlesztéshez kapcsolódó vízigény NAGYKUNSÁG ALEGYSÉG A 2016-os évben ugrásszerűen megnőttek a lekötött vízmennyiségek, közel kétszeres növekedés tapasztalható a 2015-ös évhez képest ben a lekötött vízmennyiség m3 volt, 2016-ra ez m3-re emelkedett. Üzemeltetési engedély 150 ha-ra lett kiadva. Azokat a telepeket, melyek jövőbeli fejlesztési igényként jelentkeznek, a következőkben tárgyaljuk. Az alegység területére eső felszín alatti vízkészletből történő öntözési célú igények száma a 2016-os évre vonatkozóan nem volt számottevő. Létesítési engedély összesen négy telepre szól, Cserkeszőlő, Karcag, Kengyel és Rákóczifalva településeken. Ezek összes lekötött vízmennyisége m3/év, ebből Karcag m3/év. Az elvi vízjogi engedélyek száma ennél is kevesebb, összesen két darab, Rákóczifalva ( m3/év) és Tiszabő (3 000 m3/év) települések. Ezeken felül vannak még csepegtető öntöző rendszer kiépítését célzó fejlesztések is Tiszaszőlősön, Cserkeszőlőn és Abádszalókon. Ezen települések közül csak Cserkeszőlőn és Abádszalókon alkalmas a felszín alatti víz vízkémiai adottságai alapján öntözésre (kb m közötti rétegek), a többi településen általában 1000 mg/l körüli összes oldott anyag tartalom a jellemző, így itt nem feltétlenül ajánlott a kútból való öntözés. Esetleg csak bizonyos talajtípusoknál vagy vízkezelés után. Igényelt Terület Engedélyezett (ha) vízsugár (l/s) Üzemeltetési 21,00 na. 150 Létesítési 67,25 4, Elvi 10,13 4, Engedély típusa vízmennyiség (m3/év) 29

30 Összesen 98,38 9, táblázat: A kiadott engedélyek megoszlása a Nagykunság alegység területén A fajlagos értékek: vízsugár 0,094 l/sha vízmennyiség 394 m3/ha Mindkét adat irreális, az engedélyek nem tartalmazzák valamennyi a fejlesztési igény megítéléséhez szükséges adatot, vagy a terület, vagy a vízsugár, vagy mindkettő hiányzik. A vízmennyiség adatok általában szerepelnek, bár igen alacsony vízmennyiséget igényelnek. A tárgyi fejlesztések a p és a p felszín alatti víztesteket érintik. Az utóbbi esetében a mennyiséggel nincs gond, mivel a második Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervben (továbbiakban VGT2) jó mennyiségi minősítést kapott, és általában az ide települt kutakból is kivehető néhány 100 l/p-es vízhozam megfelelő átmérő mellett. Az előbbi víztest esetében már más a helyzet. Ez a víztest ugyanis a VGT2 szerint gyenge mennyiségi minősítést kapott, így itt már a nagy vízmennyiséget igénylő kutas öntözőtelepeknél ezt figyelembe kell venni. Ha az igényelt vízmennyiség magas, akkor hidrogeológiai modellezés javasolt, és csak annak eredményétől függően lehet engedélyezni. Ez azért fontos, mivel a VGT-ben meghatározott víztestek nem hozhatók rosszabb mennyiségi állapotba, mint amilyenben jelenleg vannak (a VGT2 alapján). Összességében megállapítható, hogy a felszín alatti vizet használó öntözőtelepek száma megemelkedett a 2016-os évre (az új létesítési engedélyek miatt), de még így sem lehet azt mondani, hogy a felszín alatti vízkészletből történő öntözés meghatározó az alegységen. Az alegységen lévő öntözőtelepek szinte mindegyike felszíni vízkészletet használ fel, mivel a terület nagy részén ki van építve öntözőcsatorna hálózat. Az alegységen csak az a néhány területrész nincs ellátva felszíni vízzel, melyeket a 0. változatnál, illetve korábban már említettünk. Összefoglaló adatok a fejlesztési időszak végére engedélyezett FEV FAV engedélyezett éves vízmennyiség terület (ha) vízhozam (m /s) (Em3) , , , , , Összesen táblázat: Összefoglaló adatok a fejlesztési időszak végére a Nagykunság alegység területén VÁLTOZAT: MAXIMÁLIS LEHETŐSÉGEK ÉS IGÉNYEK 30

31 FELSZÍNI VIZEK Ebben a változatban a hatásmérséklő intézkedések nélküli maximális fejlesztési lehetőséget vizsgáltuk. A rendelkezésre álló 4,249 m 3/s Tisza-tavi szabad vízkészlet és az 5,779 m 3/s vízhozam 0,36 l/sha fajlagos értékkel számítva mintegy ha terület öntözését tenné lehetővé. Tervezői információ szerint a vízhasználók részéről fogalmazódnak meg igények, melyek egy része a vízpótló rendszerek rekonstrukcióját, egyes fürtcsatornák kiépítését, vagy meghosszabbítását igénylik. Reálisan a 2. változatban mintegy ha öntözésfejlesztéssel számolhatunk, mivel a Hortobágy-Berettyó vízkészletére nem jelentkezett még fejlesztési igény. Az 1. változat megvalósulását feltételezve a 2. változatban öntözés-fejlesztésre az alábbi területeken és vízpótló csatornák mentén lehetséges. Ezek meghatározása a szabad vízkészletek és a csatornák szabad vízszállító képességének figyelembe vételével történt. Nagykunsági öntözőrendszer A szabad vízkészlet 7100 ha fejlesztésre ad lehetőséget. Mirhó-Gyolcsi kettősműködésű rendszer 1000 ha NK III-2 fürt (benne a Tilalmasi fejlesztéssel) 3000 ha NK IV-1 öntözőfürt 500 ha NK közvetlen vízkivételek 1000 ha NK Keleti ág 200 ha NK VI új fürt (Óballa és Tiszapüspöki öntözőrendszerek átkapcsolása) 1400 ha Összesen: 7100 ha Jászsági öntözőrendszer J III-2 fürt 2000 ha 33 as csatorna 700 ha Millér csatorna 1700 ha Összesen: 4400 ha Tiszafüredi öntözőrendszer Tiszafüredi főcsatorna közvetlen Fejlesztési lehetőség összesen: 500 ha ha 31

32 Amennyiben a csatornák vízszállító képességét vesszük figyelembe, a fejlesztési lehetőségek lényegesen szélesebb körben és mértékben állnak rendelkezésre. A vízhozam lehetőséget csatornánként a hasznosítható vízkészletek számítása 1 változat táblázatai tartalmazzák öntözőrendszerenként és csatornánként. Az öntözővíz igények kielégítése az igénylések sorrendjében történik. Ha már nincs szabad kapacitás, az öntözésfejlesztés nem hajtható végre FELSZÍN ALATTI VIZEK A maximális lehetőségeket akkor lehetne meghatározni pontosan, ha ismernénk az összes felszín alatti vízkivételt, különös tekintettel az engedély nélküli vízhasználatokra. Ez alapján lehetne kiszámolni az éppen aktuális vízkészletet, mely alapján pedig könnyen meghatározható lenne, hogy mennyi szabad vízkészletünk van még. Ennek hiányában maximum csak az mondható el, hogy az éppen felmerülő igényt alaposan megvizsgálva, a tervezett vízigényt hidrodinamikai modellezéssel is elemezve van lehetőségünk manapság meghatározni azt, hogy a felmerült igény engedélyezhető vagy nem az adott víztest VGT2 szerinti besorolását is tekintve HEVESI-SÍK ALEGYSÉG Az általános terület ismeret és a vízhasználók reagálásait figyelembe véve az öntözési igények tovább fognak növekedni. Értékelve az időjárási és a várható éghajlat változási körülményeket az alegységben további mintegy 15-20%-os maximális növekedés várható. Ez konkrétan ha terület növekedéssel, mintegy l/s vízhozam igény növekedéssel és m3/év vízmennyiség igénnyel számszerűsíthető. Így az alegység öntözhető területe: ha vízhozam igénye: l/s vízmennyiség igénye: m3/év mértékű lesz ZAGYVA ALEGYSÉG A Hevesi-sík alegység becslési elveit itt is elfogadva, maximálisan 10%-os további fejlesztés várható, így az öntözhető terület: 380 ha vízhozam igénye: 140 l/s vízmennyiség igénye: m3/év mértékű lesz NAGYKŐRÖSI-HOMOKHÁT ALEGYSÉG Az alegység területén mintegy 25%-os további fejlesztést prognosztizálunk. Így az engedélyezett terület: 1950 ha engedélyezett vízhozam: 820 l/s vízmennyiség igény: m3/év várható értékű lesz NAGYKUNSÁG ALEGYSÉG 32

33 A Nagykunság alegységben csak minimális, mintegy 5%-os növekedéssel számolhatunk, mivel jelentős felszíni vízkészletek állnak rendelkezésre és a felszín alatti vizek minősége csak kis területen felel meg az öntözés követelményeinek. Így az engedélyezett terület: 140 ha engedélyezett vízhozam: 50 l/s vízmennyiség igény: m3/év nagyságú lesz. A négy alegységet összefoglalva a 2. (maximális) változat főbb adatait az alábbi táblázatban foglaltuk össze. A változat nem tartalmaz hatásmérséklő intézkedéseket: Engedélyezett Engedélyezett Éves vízmennyiség terület (ha) vízhozam (m3/s) (Em3) , Hevesi-sík , Zagyva 380 0, Nagykőrösi homokhát , Nagykunság 140 0, , Felszíni vizek FAV Összesen 12. táblázat: A négy alegységet összefoglalva a 2. (maximális) változat főbb adatai VÁLTOZAT: A MAXIMÁLIS FEJLESZTÉS LEHETŐSÉGE A HATÁSMÉRSÉKLŐ INTÉZKEDÉSEK BEVEZETÉSÉVEL VÍZMEGTAKARÍTÁS A JELENLEGI VÍZHASZNÁLATOKNÁL A tervezés során többször felmerült a vízmegtakarítás értelmezése. Definiálás szempontjából a vízmegtakarítást két mértékegységgel jellemezhetjük. Az egyik a vízhozam (l/s vagy m3/s), a másik a vízmennyiség (m3 vagy Em3). A vízkészletek szempontjából a vízfolyás víztesteknél a vízhozam tekinthető mértékadónak. A vízjogi engedélyek legfontosabb adata az engedélyezett vízhozam, mivel ezt kell összevetni a Tiszából vagy más vízfolyásból kivehető vízhozammal. Ha nincs szabad vízhozam, nem adható ki újabb vízjogi engedély. A kiadott vízjogilag engedélyezett vízhozam ugyanakkor nem ad lehetőséget arra, hogy annak el nem vételezése időszakában más vízhasználó igényelje ezt a vízhozamot. A vízfolyások, folyók ugyanis folyamatosan szállítják ezeket a vízhozamokat. Az engedélyezett vízhozamokat tehát úgy célszerű megállapítani, hogy a növények fejlődési szakaszaihoz tartozó vízigény kielégíthető legyen, de ne az öntözőgép kapacitása, vagy a vízhasználó csatornájának vízszállító képessége határozza meg az igényelt engedélyezett vízhozamot. A vízmennyiséget az adott vízforgalomhoz kapcsoljuk, tehát az éves vízfelhasználás (m3/ha), kitermelt vízmennyiség (m3 vagy Em3), felhasznált vízmennyiség (m3 vagy Em3), értékesített vízmennyiség (m3 vagy Em3), rendszer vagy csatorna veszteség (m3 vagy Em3), átvezetett vízmennyiség (m3 vagy Em3), stb. 33

34 A vízmennyiségi adatok számszerű értéke általában elmarad a igénybe vehető vízhozammal, az engedélyezési időszakra (pl. IV. 15. IX. 30.) között kiszolgáltatható vízmennyiséggel. Az engedélyezéshez tehát a vízhozam adatokat kell figyelembe vennünk. Felszíni vizek A 2. változat összefoglaló táblázata alapján kiszámíthatjuk a fajlagos átlagos engedélyezett vízhozamot, mely 0,647 l/sha értékre adódik. Ez igen magas vízhozam hányad. Ha az Agrárkutató Intézet (AKI) által javasolt víznormákat vesszük alapul, meghatározhatjuk az optimális öntözési technológiákhoz tartozó vízkontingens értéket. Ennek mértéke 0,36 l/sha átlagosan, tehát térségi tervezés során alkalmazható. A későbbiekben látni fogjuk a meghatározás részleteit is. A fenti két adat mind a felszíni vizek, mind pedig a felszín alatti vizek öntözésre történő felhasználása során alkalmazható. A vízkontingenssel megtakarítható vízhozam az ha területet figyelembe véve 14,5 m3/s. Megállapíthatjuk, hogy a 3. változatban ez feleslegesen lekötött és ki nem használt vízhozam. Ha erre a vízkontingensre igény érkezik, további mintegy ha terület is megöntözhető lenne, úgy hogy az öntözés minősége nem romlana. Megjegyezzük, hogy a 80 as évek közepén ha felett volt a vízjogilag engedélyezett terület a KÖTIVIZIG területén. Az éves vízmennyiséget vizsgálva megállapíthatjuk, hogy ezzel igen óvatosan bánnak a vízhasználók, ami már-már az öntözés hatékonyságának a rovására megy. Az engedélyezett vízhozamok tehát túl magasak, a felhasználásra tervezett vízmennyiségek pedig túl alacsonyak. Ebben az összefüggésben tehát teljesen indokolatlan ilyen nagy vízhozam értékek szerepeltetése a vízjogi engedélyekben. Összességében tehát ez a vízmegtakarítás további öntözésfejlesztésre adna lehetőséget. Felszín alatti vizek A vízmegtakarítást célzó intézkedéseket a felszín alatti vizek tekintetében a következők: a) Illegális kutak témaköre (kút amnesztia) Az illegális (engedéllyel nem rendelkező) kutak mennyiségének meghatározása nem egyszerű feladat, csak becsülni tudjuk a nagyságrendjüket. Ezeket a kutakat két nagyobb csoportba lehet tovább osztani. Az egyik ilyen csoport a települések belterületén, a magánházak udvarán létesített sekély mélységű kutak (általában max m), egyes esetekben lehetnek mélyebbek is. A másik csoport a külterületre eső kutak, melyek mélysége szintén hasonló lehet, a terület geológiai adottságaitól függően. Külterületen nagyobb mélységű kutak is előfordulnak, mivel ivóvízhálózat hiányában az ivóvíz ellátást is meg kell oldani. Így akár 100 m és ennél mélyebb kutak is létesültek engedély nélkül. 34

35 Lakossági célú engedély nélküli vízkivételek A legfőbb probléma ezen kutakkal kapcsolatban, hogy a kiképzésük nem szakszerű, nincsenek rendesen palástcementezve, így a legfelső rossz vízminőségű és szennyezett talajvizes rétegből a szennyeződés lehúzódhat az alsóbb rétegekbe. Ezáltal a mélyebb rétegek is elszennyeződhetnek. Másik fő probléma, hogy a kutak csövezéséhez sok esetben nem a kútfúrásban szabványosított csöveket használják, hanem erre alkalmatlan, pl. szennyvízcsöveket (szürke színű lefolyócsövek), melyek falvastagsága 1,8-2,0 mm körüli, ezáltal könnyen megsérülhet (megreped, eltörik) a felszín alatti rétegek nyomásának hatására. Ezeknek a csöveknek az átmérője mm között változik. Az engedély nélküli házi magánkutaknál általában a mm átmérőjű csöveket szokták alkalmazni. Ezen kutak szinte mindegyike ún. Szegedi-típusú kút, melynek jellemzője, hogy a felszín alatt kb cm között ágazik el két részre: az egyik cső kézi szivattyús, a másik pedig gépi szivattyús. A vízmennyiséget tekintve önmagukban egyenként nem jelentenek jelentős hatást a felszín alatti víztestekre, de ha együttesen vesszük figyelembe őket, akkor már igen jelentős vízmennyiséggel állunk szemben. Az éves vízmennyiségek számítása (becslése) során, a települések belterületére m3/év vízmennyiséget feltételeztünk. A számításnál a települések lakásszámát vettük figyelembe, falusias településen minden lakáshoz egy-egy kutat, városias környezetben pedig a lakásszám 75%-ra feltételeztünk egy-egy kutat (13. táblázat). Település Típus Lakás-szám Szorzó Illegális kút (db) 50 m3/év 100 m3/év 2-9 Hevesi-sík alegység Átány falusias Erdőtelek falusias Tenk falusias Heves városias ,75 317, , Hevesvezekény falusias Kömlő falusias Pély falusias Tarnaszentmiklós falusias Sarud falusias Tiszanána falusias Kisköre falusias Hunyadfalva falusias Tiszasüly falusias Kőtelek falusias Nagykörű falusias Csataszög falusias Jászapáti falusias Jászkisér falusias

36 Jászszentandrás falusias Jászivány falusias Jászladány falusias Tiszasüly falusias Besenyszög falusias Összesen: Zagyva alegység Alattyán falusias Jánoshida falusias Jászalsószentgyörgy falusias Jászberény városias , , Jászboldogháza falusias Jászfelsőszentgyörgy falusias Jászfényszaru falusias Jászjákóhalma falusias Jásztelek falusias Pusztamonostor falusias Szászberek falusias Szolnok városias , Újszász falusias Zagyvarékas falusias , Összesen: Nagykőrösi homokhát alegység Abony városias , , , Kőröstetétlen falusias Törtel falusias Albertirsa falusias Pilis falusias Cegléd városias , , Ceglédbercel falusias Csemő falusias Jászkarajenő falusias Kocsér falusias Mikebuda falusias Nagykőrös városias , Nyársapát falusias

37 Szentkirály falusias Tiszakécske falusias Lakitelek falusias Tápiószőlős falusias Újszilvás falusias Tiszajenő falusias Tiszavárkony falusias Tószeg falusias , Összesen Nagykunság alegység Abádszalók falusias Berekfürdő falusias Cibakháza falusias Csépa falusias Cserkeszőlő falusias Fegyvernek falusias Karcag városias , Kenderes falusias Kengyel falusias Kétpó falusias Kisújszállás városias , , , Kunszentmárton-Kungyalu falusias Kunhegyes falusias Kunmadaras falusias Kuncsorba falusias Martfű városias , , , Mesterszállás falusias Mezőhék falusias Mezőtúr városias , , , Nagyrév falusias Örményes falusias Rákóczifalva falusias Rákócziújfalu falusias Szajol falusias Szelevény falusias Tiszabő falusias

38 Tiszabura falusias Tiszaderzs falusias Tiszaföldvár városias , , , Tiszagyenda falusias Tiszaigar falusias Tiszainoka falusias Tiszaörs falusias Tiszakürt falusias Tiszapüspöki falusias Tiszaroff falusias Tiszasas falusias Tiszaszentimre falusias Tiszaszőlős falusias Tiszatenyő falusias Tiszaug falusias Tomajmonostora falusias Törökszentmiklós városias , , Túrkeve falusias Összesen táblázat: A KÖTIVIZIG településeinek belterületén feltételezett illegális kutak száma és becsült termelése Ez a szám azonban elég bizonytalan, mivel előfordulnak olyan települések, melyeknek egyes részein nincs megfelelő vízkitermelésre alkalmas réteg, ezért ezeken a helyeken nem tudtak létesíteni kutat. A következő ábrán a házi magán kutak csövezési rajza látható. A bal oldali képen egy műszakilag rosszul kiképzett kút látható, ahol hiányzik a kutat körülvevő palástcementezés. A jobb oldali képen ugyanez a kútrajz látható palástcementezéssel, vagyis műszakilag helyesen kiképezve. 38

39 6. ábra. Házi magánkút csövezési rajza helytelen, illetve helyes kútkiképzés esetén A kiskerti öntöző kutak legnagyobb műszaki hiányossága a palástcementezés hiánya. A manapság elterjedt kivitelezési eljárások során a szűrőcső és a furat közötti gyűrűsteret jó vízvezető képességű kaviccsal vagy sóderral töltik ki. Helyes kivitelezésnél a kavics fölötti körgyűrűs teret cementpéppel szigetelik, megakadályozva ezzel a védett réteg felszín, illetve talajvíz eredetű elszennyeződését. Anyagi és időtakarékossági okokból, vagy hozzá nem értés miatt ezt a szigetelést általában nem végzik el. Ez viszont rendkívül káros lehet, mert a kút termeltetésével a víz nemcsak a beszűrőzött rétegből, hanem a kavicsolt paláston keresztül a sok helyen már elszennyezett vagy nem megfelelő minőségű vizet tartalmazó felsőbb rétegekből is utánpótlódik. Mindemellett fontos tényező az is, hogy a kutakat szennyező forrásoktól (trágyadomb, árnyékszék, istálló, stb.) nem megfelelő távolságba helyezik el, így már törvényszerű a vizek állapotának leromlása. A leromlott állapotú sekély rétegvizek (talajvizek) aztán mélyebb kutak megfúrására ösztönzik a kút tulajdonosokat, mellyel a védett földtani környezetben levő jó minőségű felszín alatti vizek elszennyeződése idézhető elő! A folyamat következménye előbb-utóbb a települések ivóvízbázisainak elszennyeződéséhez vezethet! Mivel szántóföldi öntözésnél több ezer m 3/év vízmennyiség is előfordulhat egy-egy kútból, ezért valószínűleg több százezres, ill. milliós nagyságrendű m 3/év 39

40 vízmennyiséggel számolhatunk a külterületi illegális kutak esetében. Ez azonban csak durva becslés, mely elég bizonytalan. Számolni kell azzal is, hogy vannak olyan területek, melyeket nem öntöznek sem felszíni vízből (mert nem áll rendelkezésre), sem pedig kútból. Gazdasági célú engedély nélküli vízkivételek A gazdasági célú vízkivételeknél elsősorban a külterületi engedély nélküli öntöző kutakat érjük. Ez olyan helyen feltételezhető, ahol nem áll rendelkezésre felszíni víz, és intenzív mezőgazdasági termelést folytatnak. Ilyen területek lehetnek a Hevesi-sík alegységen: Jászapáti térsége Heves, Hevesvezekény környezete Erdőtelek, Átány, Tenk térsége A Zagyva alegységen: Az alegység területén csak a Zagyva közvetlen környezetében van felszíni víz kivételre lehetőség, így az alegység területén kutakból kell megoldani az öntözési célú igényeket. A Nagykunság alegységen: Tiszagyenda térsége, Abádszalók és külterületének nagy része, Karcag térsége, Kenderes közvetlen környezete, Túrkeve közvetlen környezete, Mezőtúr térsége, Tiszazug, Szolnok, Rákóczifalva és Rákócziújfalu területe A Nagykőrösi homokhát alegységen: Itt az alegység túlnyomó részén nem áll rendelkezésre felszíni víz, ezért külterületen nagy mennyiségű illegális kúttal számolhatunk. A vízgazdálkodásról szóló évi LVII. törvény évi módosítása lehetővé tette, hogy az illegálisan létesített kutakat bírság nélkül be lehet jelenteni december 31-ig. Ennek eredményeként a víztestekben javulást várunk, mivel több információnk lesz a víztestet terhelő vízkitermelésekről. Az így felszabaduló vízkészlet később felhasználhatóvá válik (engedélyezhető). Az illegális kutak száma azért nagy, mert a hatósági engedélyek díja nagyon magas. Ezen díjak csökkentésével szintén lehetne ösztönözni a lakosságot arra, hogy engedéllyel létesítsenek kutakat. Az illegális kutak bejelentésének víztestre gyakorolt javuló hatását 2021 utánra várjuk. b) Vízóra témaköre 40

41 A kutakra szerelt vízórák lehetővé teszik a vízhasználatok egzakt mérését. Jelenleg még mindig sok olyan vízhasználat van, melyek méretlenek, és a vkj bevallás az engedélyezett éves vízmennyiség alapján történik. A kitermelt víz vízóra általi mérése, azonban az engedélyes szempontjából is jó, mivel a méretlen vízhasználat után nagyobb mértékű vkj-t kell fizetnie. A KÖTIVIZIG kb. 2 éve már elkezdte előírni a hitelesített vízmérőórák használatát. Minden vízkitermelést tartalmazó, vagyonkezelői hozzájárulásban elő van írva a hitelesített vízmérőóra használata (kutas engedélyeknél), melynek papírjait az engedélyesnek be kell küldeni. Ezzel a kezdeményezéssel azt szeretnénk elérni, hogy rövid időn belül az elszámolás valós legyen, vagyis mindenki csak maximum annyi vizet termeljen ki a felszín alatti víztestből, amennyi az engedélyében engedélyezve van. Azonban a vízmérőóra megléte még nem jelent teljes biztonságot arra, hogy a mérés helyesen történik, mivel ellenőrzés nélkül bárki hozzányúlhat a vízmérőórájához, mely ezután nem fog helyesen mérni. Ennek a kiküszöbölésére az Igazgatóság a vízmérőórák plombázását szeretné elérni, így követhető lesz, hogy ki nyúlt hozzá a vízmérőórájához előzetes egyeztetés nélkül. Ennek a jövőbeli tervnek azonban nagy költség- és emberigénye van, melyet szükségszerű megoldani, mert csak így válhat tényleg ellenőrizhetővé a kutakból kitermelt vízmennyiség mérése. Fontos beszélni még a hideg- és melegvíz mérőórákról is. Itt főleg a termál kutakra gondolunk, mert itt sok esetben előfordul, hogy melegvíz mérőóra helyett, hidegvíz mérőórát szerelnek fel, mely nem fog jól mérni. Tehát fontos, hogy a termál kutakra is az arra megfelelő vízmérőórát helyezzék fel. Ettől a hatásmérséklő intézkedéstől összességében jelentős mértékű pozitív hatást várunk. Akár %-kal is csökkenhetnek a vízkivételek. Azonban ennek a hatása csak körülre várható után már számolhatunk felszabaduló vízkészlettel. Megjegyezzük, hogy az EMVA támogatás egyik feltétele a vízhasználat pontos vízmennyiségének mérése. c) A meglévő üzemeltetési engedélyek felülvizsgálata Fontos a meglévő üzemeltetési engedélyek felülvizsgálata az engedélyezett vízmennyiségekre vonatkozóan. Az engedélyben a vízmennyiségeket a víznorma alapján kellene meghatározni (meg van határozva, hogy mennyi öntözővízre van szükség az adott növénykultúrához). Ennek alapján szükség szerint módosítani kell az engedélyeket, mivel sok esetben azok alul, ill. túl vannak engedélyezve. A túlengedélyezés által sok lekötött vízmennyiség felszabadulhat, akár 10% is. Valószínűbbnek tűnik azonban az az eshetőség, hogy az alul, ill. túlengedélyezések kiegyenlítik egymást. Összességében a vízhasználatok szabályozhatóbbá válhatnak. d) Alvó engedélyek Az alvó engedélyek felülvizsgálata is célszerű lenne mint javaslat. Ha nem használják az adott engedélyben lekötött éves vízmennyiséget több éve, akkor le kellene csökkenteni 0 m3/év-re. Ezáltal további vízkészletek szabadulhatnak fel. Ennek azonban jobban meg kell vizsgálni a jogi hátterét, mivel az adott vízmennyiségre az engedélyes korábban jogot szerzett. Ennek a témakörnek a tárgyalása azért lenne szükségszerű, mert a tanulmány készítése során szerzett információink szerint sok olyan öntözéses engedély van, melyekben a lekötött vízmennyiségeket már évek óta nem használják fel. 41

42 e) Hálózati veszteség hatása A hálózati veszteség magába foglalja a technológiai veszteséget is (pl. szűrőmosatás). Ezért célszerű inkább elosztási veszteségről beszélni, mely a technológiából származó veszteségeket nem tartalmazza. Az elosztási veszteségbe tartozik a vezetékhálózaton jelentkező vízveszteség, de ide tartoznak a közkutak, szökőkutak, stb. vízvesztesége is. Az öntözésfejlesztés szempontjából azonban ezek nem relevánsak, mivel nem azokat a rétegeket érintik, melyek az öntözés szempontjából felhasználhatók VÍZVISSZATARTÁS ÉS TÁROZÁS Csatornában visszatartott vízkészlet A módszer az alföldi csatornák esetében nem releváns, mivel egy nagyobb csapadék esetén akadályozza az elöntések megszüntetését. Ökológiai vízmennyiség Az időszakos vízfolyású csatornákban nem releváns az ökológiai vízmennyiség tartása. Tározott többlet a holtágaknál A befogadóképesség a többcélú hasznosítás miatt nem releváns. A tavaszi időszak végén a maximális vízszinten vannak a holtágak, melyek szintje a párolgás, vízkivételezés miatt folyamatosan csökken. Egy-egy nagy csapadék pótolhatja a hiányt. Tározás a Kecskeri tározóban 800 Em3 X. tározóban 800 Em3 Alcsi holtágban 500 Em3 többlet tározásra van lehetőség. Települési csapadékvíz gazdálkodás A települési csapadékvíz gazdálkodásnak csak a települések belterületén van hatása, öntözés szempontjából nem releváns, mivel nincs hatással a szántóföldi területekre VÍZPÓTLÁS A Jászsági- és a Nagykunsági-főcsatornák átfolyásos tározóvá alakítása során, a Jászsági-főcsatornában 654 Em3 a Nagykunsági-főcsatornában Em3 többlet vízmennyiség tározható. 42

43 Ezzel 1500 m3/ha vízfelhasználást feltételezve mintegy 2000 ha többlet terület lenne megöntözhető, vagy aszályos időszakban két hét alatt 2,52 m 3/s többlet vízhozam biztosítható öntözésre EGYÉB, ALTERNATÍV MEGOLDÁSOK, JAVASLATOK Tisztított szennyvíz A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság területén nincs igény a tisztított szennyvízből történő öntözésre, és nem is jellemző. Ennek oka, hogy a tisztított szennyvíz tartalmaz olyan alkotókat (hormonok), melyek nem használhatók fel szántóföldi növények öntözésére. Megfelelő agrotechnika használata A megfelelő agrokultúra alkalmazása, vagyis az adott talajon olyan növényt termesszünk, mely arra alkalmas. A kellő mértékű és igényes agrotechnika alkalmazása is fontos. Itt elsősorban a mélyszántásra gondolunk (50 cm). Általában csak 20 cm mélyen szoktak szántani, melynek következményeként 20 cm alatt összetömörödik a talaj és létrejön egy vízzáró réteg. Ezáltal a csapadékvíz nem tud elszivárogni, belvizek jönnek létre, a talaj kétfázisúvá válik. A mélyszántás alkalmazásának következményeként akár mm csapadékmennyiség is betározható lenne a felsőbb rétegekben. Ezzel akár 15-20% vízkészlet is megspórolható lenne, és a május-június eleji öntözést akár ki is válthatja. Az agrotechnika másik fontos eleme a mélylazítás. Különösen az teszi indokolttá az egyre szélesebb körű alkalmazását, mert az éghajlati változás során a tenyészidőszakon kívül csapadékok növekedése és a tenyészidejű csapadékok csökkenése várható. A téli, tél végi csapadék jelentős része pedig beszivárogtatható lenne a felső 50 cm-es talajrétegbe. A felszabadult vízhozamok kiszolgáltatásának feltételei Amennyiben a vízjogi engedélyek felülvizsgálata során a felszabaduló vízhozamkészletekre fejlesztési igény érkezik, valószínűleg főmű fejlesztés és rekonstrukció is szükségessé válik. A KÖTIVIZIG felkészült az igények kielégítésére. Több konkrét projektterv és projekt javaslat készült, a rekonstrukciós tervek szintén elkészültek, melyek megvalósítása igény esetén azonnal kezdhető. A fejlesztések közül a legjelentősebbek: a Tilalmasi projekt az NK VI. öntözőfürt kiépítése Ezekre tanulmányterv és engedélyes terv is készült. Szintén a szabad vízkészletekre alapozott előkészített fejlesztések: Szászberki Holt-Zagyva komplex tározási fejlesztése Mezőtúr-Álomzugi belvízöblözet vízgazdálkodási reformja projekt Jászság térség többcélú vízgazdálkodási rendszer Jászsági-főcsatorna Zagyvai-ágának kiépítése (komplex rendszerfejlesztés) 43

44 2.2. A TIKEVIR fejlesztés II. ütem (Térségi vízátvezető létesítmények: NK fcs., NK fcs. Keleti-ág és NK. III-2. fürt főcsatorna rekonstrukciója; komplex rendszerfejlesztés) Tiszai holtágak revitalizációja és vízellátó öntözőfürt komplex fejlesztése (komplex rendszerfejlesztés önálló projektként is működhet) Alcsi-Holt-Tisza és az Nk. X-es öntözőfürt vízgazdálkodásának komplex fejlesztése A Cibakházi-Holt-Tisza revitalizációja és az NK XII -es öntözőfürt vízgazdálkodásának komplex fejlesztése Üzemelő vízszétosztó öntözőrendszerek, öntözőfürtök rekonstrukciója (Tiszafüredi, NK. IV. öntözőfürt, J. III., J. II. öntözőfürt) Nem üzemelő gravitációs vízszétosztó rendszerek, fürtök ismételt üzembe állítása (J. II-1. fő főcsatorna üzembe helyezése) Szivattyús vízszétosztó rendszerek átkapcsolása gravitációs vízellátásra (Gástyási, Kútréti öntözőrendszer, NK. VII-1. közbenső átemelő átkapcsolása ) TERV ÖSSZEFÜGGÉSE MÁS RELEVÁNS TERVEKKEL, ILLETVE PROGRAMOKKAL E fejezetben áttekintjük a Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv kapcsolatait más hosszabb távú, jelentős környezeti hatású tervvel, programmal, stratégiával, koncepcióval VIDÉKFEJLESZTÉSI PROGRAM A Vidékfejlesztési Program (a továbbiakban Program, illetve VP) az Európai Parlament és a Tanács az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1305/2013 (2013. december 17.) rendelete 6. cikkének (2) bekezdésével összhangban Magyarország teljes területére vonatkozik. A fejlesztéspolitika területi alapegységeit Magyarországon között a NUTS 3 szintű megyék képezik. A VP az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) Magyarországra jutó támogatásainak felhasználását megalapozó dokumentum. A VP biztosítja az EU 2020 és a tematikus célokhoz való hozzájárulást oly módon, hogy kiemelt figyelmet fordít a kutatás-fejlesztés-innovációt, a tudásátadást, a képzést, a készségek javítását, erősítését célzó fejlesztéseknek az agrár- és élelmiszer-gazdaságban és a vidéki gazdaságban. Továbbá alapvető célja a fenntartható és versenyképes agrár- és élelmiszer-gazdaság megteremtése, az agrár és élelmiszerszektor hozzájárulásának növelése a gazdasági fejlődéshez, a foglalkoztatáshoz, a természeti erőforrások megőrzéséhez. Mindemellett átfogó célja a vidéki térségek és közösségek erősítése, az életminőség javítása a vidéki térségekben gazdasági, szociális, közösségi intézkedésekkel. A Programban tervezett műveletek figyelembe veszik a Vízgyűjtőgazdálkodási Terv mezőgazdasággal kapcsolatos tervezett intézkedések során megfogalmazott ajánlásokat. Ennek megfelelően a műveletek alapvető célja a felszíni és felszín alatti víztestek megfelelő jó állapotba hozásukhoz és/vagy a jó állapotuk megőrzéséhez szükséges intézkedések támogatása, ezen belül a vízvisszatartás, a vízkészleteinkkel való fenntartható gazdálkodás, takarékos öntözési technológiák elterjesztése, ami a VKGTT fenntartható vízgazdálkodással kapcsolatos célkitűzéseivel teljes mértékben összhangban van. A VP-ben szereplő vízkárelhárítás hatékonyságának javítása - vízvisszatartás létesítményeinek 44

45 támogatása intézkedéscsoport prioritásként kezeli a belvizek területen való visszatartását is, a talajvíz szintjének megtartása érdekében. Amennyiben a belvízelvezetés nem váltható ki művelési ág váltással, a belvíztározókba vezethető. A tározók megfelelő méret esetén öntözési célokat is szolgálhatnak. Ezáltal aszályos időszakban az öntözés céljára felhasználható vízkészlet növelhető, ami egyértelműen térségi vízkészlet-gazdálkodást érintő kérdés. A vízfelhasználás hatékonyságát javító öntözéses gazdálkodás fejlesztése és a Fiatal Gazdák öntözéses gazdálkodásának üzemen belüli fejlesztése, meliorációs beavatkozások intézkedéscsoportok célja a víz- és energiatakarékos öntözési technológiák, öntözőberendezések vízfelhasználás-hatékonyságának javítása, valamint új öntöző rendszerek beszerzésének támogatása, továbbá a víztakarékos öntözési infrastruktúra és kapcsolódó műtárgyaiknak fejlesztése, rekonstrukciója, ill. új öntözővízszolgáltató művek létrehozása. Ezen intézkedéscsoporton keresztül a VP szintén szorosan kapcsolódik a VKGTT célkitűzéseihez és gyakorlati megvalósításához. Gyakorlati szempontból a VKGTT elkészítése részben azért szükséges, mert a Vidékfejlesztési Program finanszírozási forrását adó az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1305/2013/EU rendelet 46. cikkében (továbbiakban: EMVA rendelet) az öntözésfejlesztési beruházásokra speciális feltételek teljesítését írja elő, melyek meg kell, hogy jelenjenek az egyes tagországok, így hazánk aktuális vízgyűjtő-gazdálkodási tervében és összhangban vannak a VKI környezeti célkitűzéseinek teljesülését biztosító takarékos vízhasználaton alapuló fenntartható vízgazdálkodás feltételeinek. Az EMVA rendelet 9. cikke úgynevezett ( ex-ante ) előfeltételek teljesítését írja elő, amelyeket azért kell teljesíteni, hogy egyáltalán program szinten a forrásokat megnyissák, illetve a támogatás folyósítását ne függesszék fel. Az EMVA rendelet V. mellékletében meghatározott - az öntözésfejlesztés szempontjából releváns - ex-ante feltétel a vízügyi ágazatra vonatkozó 5.2. pont: Olyan vízdíj-megállapítási politika megléte, amely a) alkalmas arra, hogy a felhasználókat a vízforrások hatékony használatára ösztönözze, és b) annak biztosítása, hogy a különféle vízhasznosítási célok megoszlása megfelelően hozzájáruljon a vízszolgáltatások költségeinek megtérüléséhez a programok által támogatott beruházások céljára készített, jóváhagyott vízgyűjtő-gazdálkodási tervben meghatározott mértékben. A 11. intézkedési csomagban (lásd még a VGT2 8-5 mellékletét) meghatározott víz árpolitikai intézkedések teljesítése egyben az EMVA támogatási forrás rendelkezésre állásának a feltétele is. Az EU kritérium rendszerében a támogatott ágazatokat (pl. kertészeti) illetően a tagállamnak biztosítania kell, hogy a különböző vízfelhasználók hozzájárulnak a vízszolgáltatások ágazatonkénti költségmegtérüléséhez, összhangban a VKI 9. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdésével, figyelemmel adott esetben a költségmegtérülés társadalmi, környezeti és gazdasági hatásaira, valamint az érintett régió vagy régiók földrajzi és éghajlati feltételeire is. Az EMVA rendelet 45. cikke előírja, hogy a fejlesztési program elfogadása, illetve a beruházások támogatása előtt az adott beruházástípusra vonatkozó jogszabályoknak megfelelően előzetesen értékelni kell a várható környezeti hatást, amennyiben a beruházás valószínűleg kedvezőtlen hatást gyakorol a környezetre Azaz ebben az esetben igazolni kell, hogy az öntözésfejlesztés nem okozza a víztestek, vagy egyéb környezeti elem állapotának romlását. Ráadásul az EMVA rendelet szigorú 45

46 feltételeket szab a mennyiségi szempontból nem jó állapotú vízkészletekre támaszkodó fejlesztésekre NEMZETI ÉGHAJLAT-VÁLTOZÁSI STRATÉGIA (NÉS) A Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia (NÉS) Magyarország felkészülési terve a globális felmelegedési válságra. A NÉS a ig tartó időszakra szól során a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium klímapolitikáért felelős államtitkársága a Nemzeti Alkalmazkodási Központ közreműködésével elvégezte a 2008-ban elfogadott első Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia felülvizsgálatát, majd annak alapján, alkalmazkodva az új törvényi előírásokhoz, a megváltozott társadalmigazdasági feltételekhez és tudományos eredményekhez kidolgozta a második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS-2) tervezetét. Az éghajlatváltozás magyarországi hatásainak, természeti és társadalmi-gazdasági következményeinek, az ökoszisztémák és az ágazatok éghajlati sérülékenységének értékelése is része a megújuló stratégiának, amelyre alapozva az üvegházhatású gázok kibocsátáscsökkentésére vonatkozó célokat és intézkedéseket tartalmazó Hazai Dekarbonizációs Útiterv mellett Nemzeti Alkalmazkodási Stratégia is található a NÉS dokumentációjában. Az alkalmazkodás és felkészülés koncepcionális keretei érintik más ágazatok mellett a vízgazdálkodás éghajlatbiztonsággal kapcsolatos helyzetét és kockázatait, a lehetséges cselekvési irányokat. Az éghajlatváltozással kapcsolatos előrejelzések alapján várhatóan romlik a mezőgazdasági termésbiztonság. Az ehhez való alkalmazkodás fontos eszköze lehet a víztakarékos öntözési technológiák elterjesztése és az öntözés fejlesztése. Az öntözési igények várható növekedése miatt a meglévő vízszolgáltató rendszert fenn kell tartani, indokolt esetben fejleszteni szükséges. Az alkalmazkodás mindemellett várhatóan csak a földhasználati rendszer átalakításával együtt lehetséges, mert az öntözésfeltételezhetően növekvő vízigényét csökkenő vízkészlet mellett kell kielégíteni. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban tehát várhatóan nagyon fontos szerepe lesz a vízkészlet-gazdálkodásnak, ami szoros kapcsolatot feltételez és igényel a Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia és a Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Tervek között KVASSAY JENŐ-TERV A Kvassay Jenő-terv (KJT) a Nemzeti Vízstratégia a magyar vízgazdálkodás 2030-ig terjedő keretstratégiája és 2020-ig terjedő középtávú intézkedési terve. A kormányzati stratégiai irányításról szóló 38/2012. kormányrendelet értelmében (vízügyi) szakpolitikai stratégia. A KJT célja a társadalom és a víz viszonyának a feltárására támaszkodva intézkedések megfogalmazása, hogy a világot fenyegető vízválságot hazánk elkerülhesse, annak már mutatkozó jelei ellen időben megtehesse a szükséges intézkedéseket, fenntartható vízgazdálkodással biztosítsa a vízkészletek jövő nemzedékek számára történő megőrzését, mindemellett pedig lehetővé tegye a rendelkezésre álló készletek hatékony a társadalom javát szolgáló hasznosítását. Ugyanakkor a KJT fontos célja a olyan intézkedések megfogalmazása is, melyek a társadalom biztonságát szolgálják a víz fenyegető kártételeitől. A KJT feladatai közé tartozik a vizek kezelésével kapcsolatos célkitűzéseket meghatározása, a feladatok megoldásához szükséges intézkedések megvalósítási feltételeinek megteremtése, az öntözéses gazdálkodás lehetőségeinek megteremtése, az aszály kártételeinek megelőzése, illetve mérséklése. A KJT célkitűzései és feladatai szorosan kapcsolódnak a vízkészlet-gazdálkodáshoz nemcsak országos, hanem regionális és térségi, területi szinten is. 46

47 NEMZETI ASZÁLYSTRATÉGIA A rendelkezésre álló kutatási eredmények alapján napjainkban kijelenthető, hogy Földünk éghajlata globális értelemben változik, melegszik, és ebben az emberi tevékenység (elsősorban az üvegház hatású gázok kibocsátása, valamint a földfelszín megváltoztatása) is jelentős, sőt meghatározó szerepet játszik. A globális éghajlatváltozás várható hatásainak előrejelzésére több modell készült az utóbbi években. A csapadékviszonyok tekintetében Európára levetítve megállapítható, hogy Észak- és Nyugat-Európában a csapadékmennyiség alapvetően növekszik, Dél-Európában viszont csökkenés tapasztalható és a továbbiakban is ez a tendencia várható. Ugyanakkor Közép-Európában a helyzet átmenetinek tekinthető, de a Kárpát-medencében döntően, hosszútávon, a csapadékmennyiség csökkenését valószínűsítik. Magyarországon a felszíni vízgazdálkodás hazai helyzetét befolyásolja az, hogy nálunk mind a négy évszakban melegedés tapasztalható és várható, de a legjelentősebb mégis nyáron, megnövelve a hőhullámok gyakoriságát és a potenciális evapotranspirációt. A csapadék mennyisége az adatsorok alapján nyár kivételével csökken, nyáron nincsen szignifikáns tendencia. Ez nem jelenti azt, hogy a nyári vízmérleg változatlan, mivel a növekvő csapadékintenzitás és hőmérséklet miatt a helyzet romlik, és növekszik az aszályok iránti sérülékenység is. Mindent egybevetve Magyarországon az aszálygyakoriság növekedése várható. A Nemzeti aszálystratégiai dokumentáció célja, hogy a társadalom felelős, és döntéshozó tagjai és szervezetei számára rendszerbe foglalja az aszály elleni küzdelemhez szükséges fogalmakat, módszereket, lépéseket és mindazokat az eszközöket, amelyeket használni lehet az aszály megelőzésére, továbbá annak bekövetkeztekor az okozott károk mérséklésére. A dokumentáció alapot jelent a rövid távú akcióprogramok kialakításához. Az egyik leghatásosabb aszálykár-csökkentő eszköz az öntözés, amelynek alkalmazhatóságát, illetve fejlesztésének módját kiemelten részletesen kell vizsgálni a Nemzeti aszálystratégiai dokumentációban foglaltak szerint. Az öntözés a felszíni vízkészlet-gazdálkodás egyik meghatározó tényezője, ezért cél a víztakarékos, a táji adottságoknak is megfelelő öntözéses gazdálkodás, mely elősegíti a térségek agrárpotenciáljának jobb hasznosítását. Az aszálystratégia és a fenntartható vízgazdálkodás szempontjából rendkívül fontos a víztakarékos öntözési technológiák elterjesztése, az engedélyezési eljárások és támogatási rendszerek kidolgozása. Ezen a ponton szorosan összekapcsolódnak a Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Tervek készítése és megvalósítása, ill. az aszálystratégia céljai és akcióprogramjai NEMZETI KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAM Magyarország környezetpolitikai céljainak és intézkedéseinek átfogó keretét az 1997 óta készülő Nemzeti Környezetvédelmi Programok (továbbiakban: NKP) jelentik. A Program feladata, hogy az ország adottságait, a társadalom hosszú távú érdekeit és jövőbeni fejlődési céljait, valamint a globális felelősségből és a nemzetközi együttműködésből, EU-tagságból adódó kötelezettségeket figyelembe véve meghatározza az ország környezeti céljait és az elérésükhöz szükséges eszközöket. A Program egyúttal a közötti időszakban rendelkezésre álló európai uniós környezetügyi célú fejlesztési források felhasználásáról szóló dokumentumok szakmai megalapozását is szolgálja. A Programban foglaltak szerint Magyarország a természeti adottságainak és erőforrásainak figyelembe vételével a következő legfontosabb stratégiai környezetvédelemmel kapcsolatos kihívások előtt áll: 47

48 az erőforrások takarékos, hatékony használatára támaszkodó környezetbarát gazdaság megteremtése; biztonságos és jó minőségű élelmiszer- és vízellátás biztosítása, ahol a termőföld és a vízkészletek védelme, fenntartható hasznosítása magas szinten biztosított; a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma szolgáltatások védelme, fenntartása; a környezeti lehetőségekhez és korlátokhoz illeszkedő területhasználat. A Program feladatai közé tartozik olyan eszközök, intézkedési programok meghatározása, amelyek segítik, biztosítják, hogy hazánk megfeleljen a fenti kihívásoknak. A fenti kihívások között szerepel az erőforrások takarékos, hatékony használatára támaszkodó környezetbarát gazdaság megteremtése, melynek része a víztakarékos, modern öntözést alkalmazó magas hozzáadott értéket előállító mezőgazdaság. Ugyancsak szerepel a fenti felsorolásban a vízkészletek védelme, ami csak felelősségteljes fenntartható vízkészlet-gazdálkodással valósítható meg, amelynek országos viszonylatban kulcsfontosságú elemei a megfelelő alapokon nyugvó Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Tervek VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERV (VGT) A vizek, különösen az édesvizek léte, állapota és használata biológiai létünk és társadalmi életünk egyik legfontosabb tényezője. Mivel a víz nem korlátlanul áll rendelkezésünkre, ezért ahhoz, hogy a jövőben is mindenkinek jusson tiszta ivóvíz, a mezőgazdaság és az ipar vízigénye kielégíthető legyen, valamint a folyók, tavak tájaink, életünk meghatározó elemei, és a vízi ökoszisztémát alkotót élőlények (baktériumok, gombák, növények és állatok) számára alkalmas élőhelyek maradhassanak, erőfeszítéseket kell tennünk a felszíni és a felszín alatti vizek megóvásáért, állapotuk javításáért. Ez a felismerés vezetett az Európai Unió vízpolitikájának, a Víz Keretirányelvnek (2000/60/EK irányelve, továbbiakban VKI) a kidolgozásához, mely december 22-én lépett hatályba az EU tagországaiban. A Víz Keretirányelv megteremti a jogi kereteket a szárazföldi felszíni vizek, az átmeneti vizek, a parti vizek és a felszín alatti vizek védelmének megvalósításához. Az irányelv általános céljait az 1. cikk határozza meg: A vízi ökoszisztémák, és tekintettel azok vízszükségletére a vízi ökoszisztémáktól közvetlenül függő szárazföldi ökoszisztémák és vizes élőhelyek állapotának javítása és védelme. A vízkészletek fenntartható használatának elősegítése. A különösen veszélyes anyagok vizekbe való bevezetésének fokozatos csökkentése és megszüntetése. A felszín alatti vizek szennyezésének csökkentése. Az áradások és aszályok hatásainak mérséklése. A Víz Keretirányelv környezeti célkitűzéseinek eléréséhez szükséges, részben a VKIben egyértelműen meghatározott sokrétű feladatok végrehajtásáért minden tagország maga viseli a felelősséget. A legfontosabb feladatok közé tartoznak a következők: A felszíni és felszín alatti víztestek kijelölése. A kijelölt felszíni és felszín alatti víztestek állapotfelmérése (jelenlegi állapot), ill. az állapotváltozás monitorozása. A célállapotra (elérendő állapot) jellemző paraméterek, mérőszámok meghatározása. A jelenlegi kedvezőtlen állapot kialakulásáért és fennmaradásáért felelős antropogén terhelések, beavatkozások azonosítása, hatásainak értékelése. Költséghatékony intézkedések tervezése (vízgyűjtő-gazdálkodási terv 48

49 készítése) a környezeti célkitűzések elérése érdekében. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervben meghatározott intézkedések gyakorlati végrehajtása. Az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv célja, hogy védje és javítsa vizeink állapotát, megakadályozza azok állapotromlását és biztosítsa vízkészleteink hosszú távú hasznosíthatóságát. A terv tartalmazza a vizeink terhelésére vonatkozó legújabb vizsgálatokat és azok állapotát, a klímaváltozásra vonatkozó megállapításokat, a vízhasználatok gazdasági elemzését és azokat az intézkedéseket, amelyeket a jó állapot elérése érdekében 2021-ig és 2027-ig végre kell hajtanunk. A felszíni víztestek hidromorfológiai és ezen belül a hidrológiai állapotértékelésének egyik eleme a mennyiségi értékelés, amely a víztest vízkészletét terhelő vízelvonást és a vízhasználatok céljára el nem vonható ökológiai vízmennyiséget veti össze és a kettő különbsége alapján osztályozza a víztestet. A mennyiségi értékelés tehát részét képezi a víztestek hidromorfológiai értékelésének (vízelvonás miatti állapot), ezen túlmenően azonban meghatározó szerepet tölt be az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) öntözésfejlesztési támogatásai elbírálásánál és a vízkészletjárulék mértékének meghatározásánál is. A felszín alatti víztestek mennyiségi állapota a VKI értelmezése szerint annak a mértéknek a kifejezése, hogy egy felszín alatti víztestet a közvetlen és közvetett vízkivételek mennyire befolyásolnak. A felszín alatti vizek mennyiségi állapota jó vagy gyenge minősítésű lehet a VKI szerint. A jó mennyiségi állapot kritériuma, hogy a hosszabb időszakra számított átlagos éves kitermelés hozama nem haladja meg a hasznosítható felszín alatti vízkészletet. Hasznosítható felszín alatti vízkészleten a felszín alatti víztest után-pótlódásának hosszú idejű éves átlagos mértékének és a kapcsolatban levő felszíni vizek 4. cikkben részletezett ökológiai minőségi célkitűzéseinek eléréséhez, valamint az adott felszín alatti víztesttel összefüggő szárazföldi ökoszisztémák jó ökológiai állapotához szükséges hosszú távú éves átlagos vízhozam különbségét értjük. A VKI alapvető környezeti célkitűzései nevezetesen a felszíni és felszín alatti víztestek jó állapotának elérése és fenntartása, állapotromlásának megakadályozása szempontjából a fentiek értelmében mind a felszíni, mind a felszín alatti víztestek esetében kulcsfontosságú kérdés a mennyiségi értékelés és állapot. A jó állapot fenntartása és elérése, az állapotromlás megakadályozása miatt vízkészletgazdálkodási szempontjából elkerülhetetlen a felszíni és felszín alatti víztestek hasznosítható vízkészletének VKI környezeti célkitűzéseinek figyelembe vételével történő meghatározása. Csak az ilyen alapokon nyugvó vízkészlet-gazdálkodási tervezés eredményezheti a felszíni és felszín alatti víztestek vízkészletének hosszú távon fenntartható vízhasználatát. A vízhasználat, vízgazdálkodás fenntarthatóságát hosszabb távon az biztosítja, ha a VKI előírásai szerint kialakított monitoring rendszernek a 6 évente rendszeresen felülvizsgált Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervben megjelenő eredményei alapján időszakosan megtörténik a felszíni és felszín alatti víztestek hasznosítható vízkészletének és az ennek figyelembe vételével kidolgozott Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terveknek a felülvizsgálata is. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területére vonatkozóan kidolgozott Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv a Vízgyűjtő-gazdálkodási terv 2015 (VGT2)-ben található állapotjellemzők és minősítési eredmények alapján történt. A 3. öntözésfejlesztési tervváltozat kidolgozását éppen a VGT2-ben szereplő víztest-minősítési eredmények indokolják, így ez a kapcsolat meghatározó a tervben. Az Európai Unió nem támogat olyan beruházásokat, amelyek hosszú távon a természeti erőforrások fenntarthatatlan kizsákmányolásával járnak, ezért az 49

50 öntözésfejlesztési támogatások forrását jelentő Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló rendeletben a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló 2000/60/EK irányelv (továbbiakban: Víz Keretirányelv, VKI) követelményeinek való megfelelést feltételül szabja, mivel a VKI átfogó módon a fenntartható fejlődésre tekintettel határozza meg az EU vízvédelmi politikáját. A VKI végrehajtásából adódó a tagországok számára kötelező határidős feladatok egyike a Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv elkészítése és 6 évenkénti felülvizsgálata. Magyarország második Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervét (továbbiakban: VGT2) 2016 márciusában fogadta el a Kormány és Magyarország felülvizsgált, évi vízgyűjtő-gazdálkodási tervéről szóló 1155/2016. (III. 31.) Korm. határozattal kihirdette. Az elfogadott VGT2 hivatott tervszinten biztosítani hazánk vízpolitikájának VKI követelményeinek való megfelelését a következő 6 éves időszakban. Ez természetesen szoros összefonódást jelenet a VGT2 és az elkészült VKGTT között A KÖTIVIZIG MŰKÖDÉSI TERÜLETÉN TERVEZETT, JELEN TERV MEGVALÓSÍTÁSÁRA HATÁSSAL LÉVŐ BERUHÁZÁSOK, FEJLESZTÉSEK A KÖTIVIZIG részletesen foglalkozott az általános ágazati stratégiai elvek megvalósíthatóságával, mely a meglévő csatornák vízelvezetési funkciója mellett az optimális vízszétosztásban is részt vesz, így a vízhiányos területek egyre nagyobb része kapcsolható be a költséghatékony és fenntartható vízellátásba. A gazdálkodók számára új, jelentős öntözés-fejlesztési források nyíltak meg. Az új területek öntözővízzel történő ellátásához a főművek és tározási lehetőségek fejlesztésére is szükség van. Felszíni szabad vízkészletekre alapozott rekonstrukciók, fejlesztések Fontos feladat az igények felmérése és a rendelkezésre álló készletekkel való összehangolása az alábbiak szerint: a területfejlesztés és vízkészlet-gazdálkodás összehangolása fenntartható vízkészlet-gazdálkodás kialakítása; a vízkészletek és vízigények egyenlőtlen területi eloszlása vízhiánykárelhárítás, tározás, vízátvezetés, vízvisszatartás alkalmazása; a hasznosítható készletek megállapítása a felmerülő ökológiai igényekhez igazítva. A víz öntözési célú felhasználása elmarad a lehetőségektől. A KÖTIVIZIG vízellátó rendszerein a felhasználható szabad vízkészletek teremtik meg a tervezett fejlesztések vízbázisát. 50

51 7. ábra. Felhasználható szabad vízkészletek vízellátó rendszerenként a KÖTIVIZIG területén (készítette: KÖTIVIZIG,VTO) Az öntözési vízigények nehezen jelezhetők előre a kisebb vízigényű növények térhódításával, a víztakarékos öntözési technológiák bevezetésével, ugyanakkor a területi vízvisszatartás tartalékait is figyelembe kell venni, és nem mindegy, hogy vízhiánypótló vagy intenzív öntözés alkalmazásáról van-e szó. A mezőgazdaság tőke hiánya gátja mind az öntözésüzemeltetésnek, mind az öntözési fejlesztési elképzelések megvalósításának. Az éghajlati szélsőségek miatt nőhet a növények fajlagos vízigénye ( mm/idény), és növekedhet az öntözést igénylő kultúrák területe. A korábban nem öntözött kultúrák termesztése során egyre inkább szükség lehet a mesterséges vízpótlásra vagy ennek hiányában ezek a növények, kiszorulnak a területről. A kelesztő öntözések miatt a vízszolgáltatási idény tavasszal és ősszel kitolódik. Az éghajlati szélsőségek megjelenésével megnő a vízgazdálkodási létesítmények igénybevételével történő az elvezetési funkció mellett optimális vízszétosztás fontossága, a vízhiányos területek lehetőség szerinti gravitációs ellátása. A stratégiai tervezés lényeges eleme a meglévő szabad vízkészletekre alapozott rendszerfejlesztések: 51

52 komplex és integrált vízgazdálkodási rendszerfejlesztések (pl. Komplex Tiszató projekt 2, Jászsági főcsatorna Zagyvai-ág meghosszabbítása), vízpótló- és elosztó létesítmények fejlesztése, felújítása, rekonstrukciója (pl. Nagykunsági, Jászsági vízellátó rendszer fürtjeinek rekonstrukciója), üzemelő és felhagyott szivattyús vízellátó rendszerek gravitációs átkapcsolása (pl. Gástyási, Tilalmasi vízellátó rendszerek), új fürtök kialakítása, meglévő, esetleg felhagyott csatornák nyomvonalának felhasználásával (pl. Nk. VI. öntözőfürt kialakítása Szajol-Fegyverneki HoltTisza vízpótlásához, Mezőtúr-Álomzugi belvízöblözet vízgazdálkodási reformja) holtágak revitalizációja (Alcsi-, Szajoli-, Fegyverneki-, Cibakházi-, GyovaMámai Holt-Tisza, Szászberki Holt-Zagyva), belvízrendszerek komplex fejlesztése (pl. Villogó-főcsatorna rekonstrukciója, Nagyfoki belvízrendszer csatornáinak és műtárgyainak komplex fejlesztése), Mezőtúri belvízrendszer vízvisszatartásának fejlesztése (pl. Mezőtúri VI, Harangzugi I.) 8. ábra. Vízgazdálkodási rendszerek fejlesztése, átkapcsolások (készítette: KÖTIVIZIG,VTO) Vízellátási-vízhasznosítási stratégiai feladatok prioritása és ütemezése A vízellátási-vízhasznosítási témájú projekt javaslatokat folyamatosan karbantartjuk, a prioritási sorrendet legalább évente határozzuk meg az igények függvényében. 52

53 KÖTIVIZIG kiemelt fejlesztési tervei az Európai Unió közötti ciklusában megnevezésű táblázat tartalmazza az előkészített, elsősorban Jász-Nagykun-Szolnok megyét érintő projekt ötletekkel kapcsolatos legfontosabb információkat, ezen belül a projektek prioritási területét és ütemezését is ig négy Uniós projekt megvalósítását, illetve elkezdését ütemeztük be: Szászberki Holt-Zagyva komplex tározási fejlesztése Mezőtúr-Álomzugi belvízöblözet vízgazdálkodási reformja projekt Tilalmasi, Ecsezugi területek élőhely-védelméhez kacsolódó vízi infrastruktúra fejlesztése projekt Jászság térség többcélú vízgazdálkodási rendszer Jászsági-főcsatorna Zagyvaiágának kiépítése (komplex rendszerfejlesztés) Középtávú megvalósításra tervezett vízellátási-vízhasznosítási projektek: TIKEVIR fejlesztés II. ütem (Térségi vízátvezető létesítmények: NK fcs., NK fcs. Keleti-ág és NK. III-2. ffcs. rekonstrukciója; komplex rendszerfejlesztés) Gerje-Perje belvízöblözetek természet közeli vízrendezése Körös-éri-főcsatorna tározási lehetőségeinek bővítése Harangzugi-I. csatorna , , km szelvények közötti meder-és mellettes területeken megvalósítandó tározás Dobai belvízöblözet természet közeli vízrendezése További közép- és hosszú távú kiemelt, komplex projekt ötletek: Tiszai holtágak revitalizációja és vízellátó öntözőfürt komplex fejlesztése (komplex rendszerfejlesztés önálló projektként is működhet) Fegyvernek-Szajoli öblözetek komplex vízszétosztási, tározási és vízrendezési fejlesztése Alcsi-Holt-Tisza és az Nk. X-es öntözőfürt vízgazdálkodásának komplex fejlesztése A Cibakházi-Holt-Tisza revitalizációja és az Nk. XII-es öntözőfürt vízgazdálkodásának komplex fejlesztése Jászsági-főcsatorna komplex fejlesztése (földművek és műtárgyak rekonstrukciója, fejlesztése) További közép- és hosszú távú, fejlesztések, rekonstrukciós elképzelések: Üzemelő vízszétosztó öntözőrendszerek, öntözőfürtök rekonstrukciója (Tiszafüredi, Nk. IV. öntözőfürt, J. III., J. II. öntözőfürt) Nem üzemelő gravitációs vízszétosztó rendszerek, fürtök ismételt üzembe állítása (J. II-1. ffcs. üzembehelyezése ) Szivattyús vízszétosztó rendszerek átkapcsolása gravitációs vízellátásra (Gástyási, Kútréti öntözőrendszer, Nk. VII-1. közbenső átemelő átkapcsolása ) 2.3. A VÁLTOZATOK KÖZÖTTI VÁLASZTÁS INDOKAI, A VÁLASZTÁST ALÁTÁMASZTÓ VIZSGÁLAT RÖVID LEÍRÁSA A változatok közötti választás során vizsgáltuk, hogy az egyes változatok várhatóan milyen irányú hatásokat fejtenek ki az egyes tényleges hatásviselő környezeti elemekre és társadalmi gazdasági folyamatokra. A cél egyértelműen a negatív hatásviselő környezeti elemekre gyakorolt hatások minimalizálása és a pozitív hatásviselő környezeti elemekre gyakorolt hatások maximalizálása. A választás indokai között kiemelt jelentősége volt, hogy a vizsgált változat mennyiben felel meg 53

54 a Víz keretirányelv általános, vízgazdálkodással kapcsolatos célkitűzéseinek és milyen irányban, ill. mértékben befolyásolja VKI 4. cikkében meghatározott környezeti célkitűzések teljesítését. Összhangban a VKI általános célkitűzéseiben megfogalmazott vízkészletek fenntartható használatának elősegítésével a választás fontos indoka volt, hogy a kiválasztott változat a lehető legjobban feleljen meg a fenntarhatósági kritériumoknak (14. táblázat). 54

55 Fenntarthatósági kritériumok I. A szükségletek 1. kielégítése és a természetikörnyezeti értékek megőrzése között hosszú távú egyensúlyt kell elérni. (a) A környezet igénybe-vétele ne haladja meg a források keletkezésének a mértékét. (b) A környezet terhelése ne haladja meg a környezet asszimilációs kapacitását. II. A kardinális értékek elvesztésével járó folyamatok nem tűrhetők el. Minden kipusztított faj belőlünk vesz el valamit. Konkretizálása koncepció szempontjából E kritérium lényege a VGTT egyik alapcélja is, azaz olyan kontingensek és A lételemnek tekintett, feltételesen megújuló környezeti megoldások keresése, amely egy, a térségben korlátos mennyiségben jelenlevő elemek (levegő, víz, föld, élővilág) készleteit és környezeti elem, a felszíni és felszín alatti víz készleteit nem érinti károsan, állapotát, valamint az általuk alkotott környezeti illetve úgy biztosítja az öntözési vízigény kielégítést, hogy a készletek hosszú rendszer potenciálját, önszabályozó képességét a távon is rendelkezésre álljanak. rendszer terhelhetőségének határán belül fenn kell A kerettervnek és az ez alapján készülő fejlesztési projekteknek meg kell felelnie tartani, illetve ahol ez szükséges és lehetséges, a a VKI-ben és az OVGT-ben a vizek jó állapotára vonatkozó céloknak. Alapvető megfelelő célállapot érdekében terhelésüket csökkenteni fontosságú elem a meglévő használatok csökkentése pl. az illegális vízkivételek kell. legálissá tételén keresztül. 2. A természeti erőforrásokkal való gazdálkodásban általánosan a feláldozott és a létrehozott értékek pozitív egyenlege kell, hogy érvényesüljön, miközben a meg nem újuló erőforrások igénybevétele nem haladhatja meg azt az ütemet, amennyivel azok megújuló erőforrásokkal való helyettesíthetősége megoldható. A beavatkozások során főleg a vízkészletek, de az energia tekintetében is - az erőforrástakarékos megoldásokat kell előnyben részesíteni. Törekedni kell a természet adta lehetőségek eddigieknél jobb kihasználására (pl. vízvisszatartás, tározás), a jelentős vízkivétel növekedéssel járó megoldásokkal szemben. A beavatkozások során a térség víztől függő ökológiai értékeinek sérülését el kell kerülni. A VKGTT egyik fő feltétele az ökológiai vízigény biztosítása illetve ennek fenntartása, ezzel a biológiai sokszínűség megőrzési feltételeinek megőrzése. Ezt csak gazdasági indokok nem írhatják felül, annál is inkább, mert hosszú távon a térség élhetőségének is ez a záloga. A vízvisszatartásnál, a vízátvezetések útvonalainál az ökológiai hálózati elemek fejlesztését elő kell segíteni. Előnyben kell részesíteni a tájhasználat váltások tervezésénél a térség hagyományos tenyésztett, termesztett fajtáit, a hagyományos tájhasználatokat. (Többnyire ezek vízigénye az intenzív új fajtáknál alacsonyabb, ami segíti a víztakarékosságot.) Az ökoszisztéma szolgáltatások közül kiemelt figyelmet kell szentelni a szabályozó funkcióknak, de úgy, hogy a többi funkció lehetőségei ne sérüljenek. Minden reális lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy a vízigény kielégítése 4. Az ökoszisztéma szolgáltatásokat1 értéknek kell minél inkább a víztakarékosság és a területre bármely formában érkező vizek tekinteni, gazdasági értéküknek meg kell jelenniük a (csapadék, felszíni víz, felszín alól kiemelt víz) területen tartásával történjen. (Ez stratégiai fejlesztési döntésekben. A fejlesztések nem járhatnak az ökoszisztéma szolgáltatások károsodásával. az, ami gyarapítja az ökoszisztéma szolgáltatások körét, javítja az élőhelyek minőségét. Ennek az is az oka, hogy a külső vizek általában eltérő minőségűek, így nem mindig egyeztethetők össze az élővilág szükségleteivel.) 3. A biológiai sokféleség megőrzésének feltételeit, a természetesen előforduló fajok, és tenyésztett vagy termesztett hagyományos fajták megőrzését és védelmét, a természetes és természetszerű élőhelyek fennmaradását, sokszínűségét, és térbeli koherenciáját biztosítani kell. Ez a természeti rendszerek környezeti változásokhoz való jobb alkalmazkodó képességét is szolgálja. 1 Ökoszisztéma szolgáltatásnak nevezzük az élővilág azon javait, szolgáltatásait, melyeket az ember élete során közvetlenül vagy közvetve felhasznál, így azok állapota az életminőségét meghatározza. Négy alapvető szolgáltatás típus: Az ellátó szolgáltatás által nyújtott javakat közvetlenül felhasználjuk, elfogyasztjuk, ilyenek például az élelmiszerek, az ivóvíz, a fa- és rostanyagok. Az élővilágszabályozó funkciói közé sorolhatók az éghajlatszabályozás, az árvizek mérséklése, a víztisztítás és a talajképződés. Fenntartó szolgáltatás a primer produkció (a zöld növények fotoszintézise által), az elemek vagy a víz körforgalmában játszott biológiai szerep. Az élővilág kulturális szolgáltatása szerteágazó, többek között jelentős esztétikai, spirituális, oktató és rekreációs funkciója van. (Török Katalin: A FÖLD ÖKOLÓGIAI ÁLLAPOTA ÉS PERSPEKTÍVÁI Magyar Tudomány)

56 Fenntarthatósági kritériumok III. Biztosítani kell a természeti környezeti változásokhoz való alkalmazkodás lehetőségét egyéni és társadalmi szinten A gazdasági-, társadalmi-, technikai-, egyed-, faj-, és bármilyen más fejlődés egyik elengedhetetlen feltétele, hogy szolgálja a környezethez való alkalmazkodást. Ellenkező esetben a folyamat a kérdéses alany pusztulásához vezethet. IV. Meg kell adni mindenkinek a lakóhelyén az emberhez méltó élet lehetőségét mind a jelenben, mind a jövőben. Egy fejlesztésnek akkor van értelme, ha jobb lesz tőle ott élni V. A fenntartható fejlődést csak felelősségteljes ember érheti el. Konkretizálása koncepció szempontjából A tervben minél inkább sikerül az ökológiai vízigényt biztosítani a többi az igények minél jobb kielégítése mellett, annál kedvezőbb a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából. A FAV vízhasználatok esetében a jelentősebb vízszint süllyedések nem csak a FAVÖKO szempontjából ront az állapoton, de a 5. A környezeti (pl.: klíma-) változásokhoz való mezőgazdasági területek is egyre inkább érintettek lehetnek, ami a alkalmazkodó képességet mind a társadalom, mind az klímaváltozással párhuzamosan tovább növelheti az öntözési igényt, és érintett lakosság szintjén meg kell őrizni, azt korlátozni akcelerátor hatásként tovább süllyesztheti a talajvizet. Tehát a rosszul nem szabad, sőt lehetőség szerint javítani kell. megállapított kontingensek ronthatják az alkalmazkodó képességet. Alapvető fontosságú a VGT-intézkedésekkel való szinergia megteremtése, ami ismerve a térség jelentősen károsodott FAVÖKO-s területeire vonatkozó célokat komolyabb feladat. Alapvető, hogy a tervben a szabályozási, támogatási intézkedések is előtérbe kerüljenek. Kiemelkedő fontosságú (költségtakarékos és igen hatékony) a víztakarékossági, terülhasználatváltási és az illegális vízkivételek legalizálását szolgáló megoldások alkalmazásának minél jobb ösztönzése. 6. A nem kívánatos természeti környezeti változásokat A jelenlegi belvízgazdálkodási gyakorlatot változtatni kell. Ésszerűtlen és a erősítő emberi tevékenységeket hatásuk és jelentőségük vízkészleteinket messzemenően pazarló az megoldás, hogy egyes területekről a függvényében korlátozni, adott esetekben tiltani kell. felszíni vizeket levezetjük, majd ugyanott elegendő felszíni víz híján a felszín alóli készletekből öntözünk. Azzal, hogy a csapadékkal a területre érkező vizet hagyjuk elmenni (azaz elvezetjük), már eleve veszteséget okozunk a természetesen rendelkezésre álló vízkészleteink mennyiségében, csökkentjük azt a mennyiséget, ami beszivárgással táplálhatná a felszín alatti készleteket. A térség vízgazdálkodási problémáinak kialakulásában jelentős szerepet játszott 7. Meg kell őrizni a helyi kultúrát, azokat a termelői és az is, hogy a hagyományos tájhasználatot a múlt század intenzív, nagyobb fogyasztói mintázatokat, amelyek a környezethez való biomassza produktumra törekvő gazdasági megoldásai váltották fel. Ezen alkalmazkodás során alakultak ki, s hosszú távon használatok vízigénye bizonyos helyeken meghaladta a klímaváltozás által is biztosították a helyi közösség és környezet harmóniáját. csökkentett utánpótlódás mértékét. A megoldások keresése folyamán ezért a Ha ez már nem lehetséges a fenntartható termelői és környezethez való alkalmazkodás során régebben kialakult, a táj adottságaihoz fogyasztói mintázatok kialakítását kell támogatni. jobban igazodó megoldásokat is szorgalmazni kell. A fenntartható termelői mintázatok a klímaváltozáshoz való jobb alkalmazkodást is segítik. Cél, hogy a kialakított öntözési rendszer a helyben élő lakosság gazdasági 8. A helyi szinten kezelhető erőforrások használata lehetőségeit javítsa, és népességmegtartó hatású legyen. Ezért fontos, hogy a elsősorban a helyi közösség hasznát kell, hogy vízkészletek hosszú távon is fenntartható módon legyenek használva, mert itt egy szolgálja. helyi erőforrás szolgálja a területen élők érdekeit, ennek tönkremenetele is ugyanezeket az embereket sújtaná. 9. A térség, régió, város nem veszélyezteti - sem Nem engedhető meg, hogy egy-egy térség vízigények biztosítása más térségben, közvetlen, sem közvetett formában sem saját régióban okozzon vízmennyiségi, vagy vízminőségi problémákat, hiányokat, környékén, sem távolabb ugyanezeknek a vagy ökológiai állapotromlást. követelményeknek az érvényesülését.

57 Fenntarthatósági kritériumok Az egyén élet-minőségének 10. javulása sem a saját, sem a mások által preferált környezeti javak sérelmére nem történhet. A fejlesztésnek legyenek olyan elemei, amelyek hatására a fenntarthatóság elvei tudatosulhatnak, és erkölcsi normává válhatnak a társadalom tagjaiban, és ezzel párhuzamosan a tervezés során az érintetteknek a döntésekben való részvétele biztosított. Konkretizálása koncepció szempontjából A víztakarékos technológiák elterjesztése, majd általánossá tétele, az illegális használatok legalizálása a fenntartható szemléletet, környezettudatosságot javító hatással is rendelkezik. 14. táblázat: A fenntarthatósági kritériumok értelmezése a VKGTT értékeléséhez

58 A VÁLASZTÁST ALÁTÁMASZTÓ VIZSGÁLAT RÖVID LEÍRÁSA FELSZÍNI VIZEK A felszíni vízfolyás és állóvíz víztesteknél vizsgáltuk a mennyiségi állapot megfelelőségét az egyes tervváltozatokban. Fontos, hogy az öntözés-fejlesztési beruházások támogathatósága szempontjából a jónál nem rosszabb EMVA és VKJ szerinti minősítés megtartása. A fejlesztési lehetőségek vizsgálatát a szabad vízkészletek és a csatornák vízszállító kapacitásának megfelelően vizsgáltuk FELSZÍN ALATTI VIZEK A felszín alatti vízkészlet csökkenését ugyan elsősorban a vízkivételek okozzák, de okozhatja éghajlati hatás is. A felülvizsgált Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv (továbbiakban: VGT2) és a VKI egyik fontos célkitűzése, hogy a felszín alatti víztesteket jó mennyiségi és minőségi állapotba kell hozni, illetve a jó állapotot fenn kell tartani. A fenntartható vízgazdálkodás alapja, ha a vízkivétel mennyisége egyensúlyban áll az utánpótlással. A Magyar Állami geofizikai és Földtani Intézet által készített modell alapján van lehetőség a felszín alatti vizeket érintő öntözés fejlesztési változatok környezeti hatásaink értékelésére. A hidrodinamikai modellezés az MFGI korábban termálvizekre kialakított, majd tovább fejlesztett XL Pannon modelljének (Modflow verziójú szoftverrel történt numerikus szimuláció) felhasználásával történik. A hidrodinamikai modellben alkalmazott beszivárgás mennyiségét a NATéR projekt keretében az MFGI határozta meg. A közötti napi klímaadatok alapján készített HELP modellezés eredményei a különböző felszínborítottság, talaj-(fedőkőzet) viszonyok alapján kerültek víztest szintű kiterjesztésre. A különböző termelési változatok modellezése során a beszivárgás mennyiségét nem változtatták, vagyis az éghajlat változásból eredő változások nem lettek figyelembe véve. Az egyes víztestek utánpótlásánál így figyelembe tudták venni a szomszédos víztestből, illetve víztestbe átfejtődő vízmennyiséget is. 58

59 9. ábra. MFGI XL Pannon modell területe (Szivárgási tényező eloszlás, legfelső modellréteg). A numerikus modell időben állandó, vagyis permanens helyzetet vizsgál. A modellezéshez felhasználható adatok sok bizonytalanságot eredményeznek. A modellezett térrész jelentős mérete miatt 2 2 km-es cellamérettel számoltak. A termelés növekedés hatására bekövetkező felszín alatti vízkészlet csökkenés a talajvízben vízszint csökkenést, a többnyire nyomás alatti porózus rétegvizekben nyomáscsökkenést eredményez. A felszín alatti vízkészlet változása legelőször a felszínen lévő sekély víztestek területén mutatkozik. Tartós süllyedés kialakulásához jelentős mennyiségű új víztermelésre vagy meglévő objektumok esetén folyamatos termelésnövekedésre van szükség. A süllyedés annak következménye, hogy a rendelkezésre álló, utánpótlódó talajvízkészletet hosszabb időszak átlagában a vízkivételek meghaladják. A modellben a termelési referencia állapothoz többletkivételként beadott engedélyezett értékek hatását két formában számolták: Depresszió a talajvízben, illetve a sekély rétegvizekben (m) A megcsapolási, kiáramlási területeknél eltávozó vízmennyiség lecsökkenésében. Ez utóbbinál azért számoltak így, mert ezeken a helyeken a vízszintcsökkenés kicsi, (mindaddig amíg ki nem szárad) ugyanakkor az odaáramló felszín alatti hozam csökkenhet a termelések elvonó hatása következtében. A modell egyik outputja a legfelső modellrétegben az úgynevezett Net Recharge, melynek definíciója: a beszivárgás mínusz a talajvízpárolgás, mm/évben. A vízkivételek nem illeszkednek a száraz időszakok kisebb utánpótlódásához, sőt általában ekkor növekszik minden víztermelés, köztük az öntözési célú vízkivétel, ami gyakran nem engedélyezett kutakkal történik. Az engedély nélküli, zömében öntözésre használt kutak aránya, és száma rohamosan nő, ami megnehezíti a helyes vízgazdálkodási döntések meghozatalát, és a gyenge állapot kiváltó okainak azonosítását. 59

60 A tervezési területet érintő felszín alatti víztestek közül az sp mennyiségi szempontból gyenge minősítést kapott, oka: szárazföldi és vizes FAVÖKO teszt alapján a talajvízszint süllyedés veszélyezteti a területen levő felszín alatti víztől függő ökoszisztémákat. Az sp és p víztestek is gyenge mennyiségi állapot besorolásba kerültek a felülvizsgált vízgyűjtő-gazdálkodási terv készítése során. Ezeknél a víztesteknél a rossz minősítés indoka: a túlzott termelés kapcsán kialakuló vízszint süllyedés. Ez a fajta süllyedés is veszélyeztetheti a FAVÖKO-k állapotát, vízigényét, azonban meg kell jegyezni, hogy itt az utánpótlódás a hegylábi geológiai kifejlődés kapcsán igen nagy mértékűnek tekinthető, ami kompenzálhatja a rétegekben kialakuló nyomásváltozások mértékét. A VKI szerint a jó állapotot a felszín alatti víztől függő ökoszisztémák szempontjából is vizsgálni kell. A modellezett vízszintsüllyedéseket ezért lokálisan is vizsgáltuk, hogy érint-e felszín alatti víztől függő ökoszisztémát, illetve kiemelt természetvédelmi, Natura2000 területeket. A felszín alatti víztől függő ökoszisztémák jellemzően a feláramlási területeken találhatók. FAVÖKO-nak tekintünk minden olyan társulást és azok közösségét, amelyek vízigényének kielégítéséhez a csapadékon, a felszíni lefolyáson és az ezekből származó talajnedvességen kívül a felszín alatti vizek is hozzájárulnak. állóvizek: összefüggő nyíltvizek, amelyek tájban való elhelyezkedésük alapján lehetnek édesvizű és szikes tavak vagy mentett oldali holtágak; lápok és mocsarak: szikes v. édesvizű vizenyős területek, jellemzően csak időszakos vízborítással, jelentős makro vegetációval; nedves gyepek: láprétek és mocsárrétek; magas talajvízállású területeken kialakult erdők. Az élőhelyek jó állapota ökológiai fogalom, ami hidrológiai megközelítésben direkte nehezen kezelhető, ugyanakkor a FAVÖKO-k vízigénye egyszerűen fogalmazva a megfelelő vízellátottsághoz tartozó vízfelvételüket jelenti. Ezért egy korábbi, a Nyírség élőhelyeinek vízigény számítását megalapozó tanulmány alapján a víz állapotára vonatkozó kritériumokat rendeltünk minden FAVÖKO típushoz (15. táblázat). Hangsúlyozzuk, hogy ezeknek a kritériumoknak a teljesülése csak az élőhelyek megfelelő vízellátottságát jelzi, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy az élőhelyek ökológiai értelemben jó állapotban vannak. FAVÖKO típusa állóvizek láp és mocsár nedves gyepek magas talajvíz állású területen erdő Hidrológiai kritériumok (szimulációs eredmények kiértékeléséhez használt kritériumok) Egész éves vízborítás. Sokéves átlagban nincs tárolt készlet változás. (nincs szükség szimulációra, qfav direktben becsülhető) Legalább a vegetációs időszak első felében felszíni vízborítás szükséges. Ezt megelőzően és ez után talaja végig víztelített. (február és június között legalább 90 olyan nap legyen, amikor van felszíni vízborítás) A vegetációs időszak elején minimum víztelített a felső talajréteg. Később a talaj víztartalma csökkenhet. (február és május között legalább 90 olyan nap legyen, amikor a tényleges és potenciális párolgás aránya eléri a 70%-ot) A vegetációs időszak elején, tavasszal a talajvíz mélysége 150 cm-nél kisebb (állandó vízhatás). Későbbiekben, az év második felében mélyebbre is süllyedhet a talajvíz. 60

61 (február és május között az átlagos talajvízmélység 150 cm terep alatt) 15. táblázat: FAVÖKO-k által a víz állapotával szemben támasztott kritériumok Jelentősnek tekinthető a vízkivételek hatása, ha a talajvízszint olyan mértékben süllyed, hogy a FAVÖKO vízigény a kiemelt természetvédelmi területeken, Natura 2000 területeken nem biztosítható az ökoszisztémák/élteközösségek számára. 61

62 3. FEJEZET A TERV, VALAMINT A VÁLTOZATOK MEGVALÓSÍTÁSA KÖRNYEZETI HATÁSAINAK, KÖVETKEZMÉNYEINEK FELTÁRÁSA 3.1. A TERV CÉLJAINAK ÖSSZEVETÉSE A TERV SZEMPONTJÁBÓL RELEVÁNS NEMZETKÖZI, KÖZÖSSÉGI, ORSZÁGOS VAGY HELYI SZINTEN KITŰZÖTT KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELMI CÉLOKKAL A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területére vonatkozóan kidolgozott Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv alapvető célja olyan öntözési kontingensek meghatározása a KÖTIVIZIG működési területén található vízgyűjtőgazdálkodási alegységekhez tartozó felszíni és felszín alatti víztestekre vonatkozóan, amelyeknek nincsen jelentős kedvezőtlen hatása a környezetre, a környezeti elemek meghatározó paraméterei közül is elsősorban a felszíni és felszín alatti víztestek mennyiségi és minőségi állapotára. Az ilyen módon megállapított öntözési kontingensekkel meghatározhatók az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) támogatható engedélyezési keretek, amelyek gyakorlati alkalmazása esetén megvalósítható a vízkészletet biztosító víztestek jó állapotának megőrzése, a jelenleg mennyiségi szempontból a jó állapotot nem elérő víztestek esetében pedig a további számottevő, kedvezőtlen irányú állapotváltozások elkerülhetőek. A vízkészlet-gazdálkodás során felhasználható vízkészletet biztosító felszíni és felszín alatti víztestekkel kapcsolatos környezeti, környezetvédelmi célkitűzéseket átfogóan az EU Víz Keretirányelve (2000/60/EK) fogalmazza meg. A VKI környezeti célkitűzéseit az irányelv 4. cikke határozza meg. A legfontosabb környezeti célkitűzések a felszíni vizekkel kapcsolatban: El kell érni a víztestek jó ökológiai állapotát 15 év alatt. El kell érni az erősen módosított és mesterséges víztestek jó potenciálját és jó kémiai állapotát 15 év alatt. Meg kell akadályozni a felszíni vizek állapotának romlását. A legfontosabb környezeti célkitűzések a felszín alatti vizekre vonatkozóan: Meg kell akadályozni a felszín alatti vizek állapotának romlását. Vissza kell fordítani a jelentős terhelési trendeket. Meg kell akadályozni, illetve korlátozni kell a káros anyagok vizekbe történő bejutását. El kell érni a jó mennyiségi és minőségi állapotot 15 év alatt. Az Európai Parlament és a Tanács tekintettel a felszín alatti vizek védelmével kapcsolatos célkitűzésekre speciális intézkedéseket írt elő a vízszennyezés korlátozására és csökkentésére vonatkozóan. Ehhez az Európai Bizottságnak a Keretirányelv hatálybalépésétől számított két éven belül javaslatokat kellett előterjesztenie. 62

63 A védett területekkel kapcsolatos környezeti célkitűzések: A tagállamok legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő 15 éven belül megfelelnek minden védett területekkel kapcsolatos szabványnak és célnak, hacsak azok a közösségi jogszabályok, amelyek alapján kijelölték az egyes védett területeket, másként nem rendelkeznek. Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1305/2013/EU rendeletben az EU az öntözésfejlesztési támogatások feltételéül szabja, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben - a Víz Keretirányelv 11. cikkével összhangban a mezőgazdasági ágazat szempontjából releváns intézkedéseket is részletesen határozzák meg. Ezek gyakorlatilag a VKI környezeti célkitűzéseinek teljesülését segítő környezetvédelmi célú intézkedések. A fenti elvárásokkal összhangban a VGT2 számos - a mezőgazdasági ágazat szempontjából releváns környezetvédelmi célú intézkedést tartalmaz, amelyek közül az öntözéssel kapcsolatban kiemelendők a következők: a vizek hatékony és fenntartható használatát előmozdító intézkedések a VKI 11. cikk (3) bekezdés c) pontjának megfelelően a) 8.1 intézkedés: Víztakarékos megoldások alkalmazása növénytermesztésben (növénykultúra, öntözési technológia, energiahatékonyság) b) 7a.1 intézkedés: Felszíni vízkivételek és átvezetések nyilvántartása, felülvizsgálata, módosítása, engedélyezése c) 7a.2 intézkedés: Felszín alóli vízkivételek nyilvántartása, felülvizsgálata, módosítása, engedélyezése d) 7.1 intézkedés: Belvízelvezető rendszer módosítása e) 23.2 intézkedés: Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében a vizek kitermelésének, továbbá az édesvizek tározásának szabályozása, ide értve a vízkivételek nyilvántartását vagy nyilvántartásait, valamint a vízkivételek, tározások előzetes engedélyezésének követelményét a VKI 11. cikk (3) bekezdés e) pontjának megfelelően a) 7a.3 intézkedés: Vízhasználatok kiegészítő szabályozása (pl. engedély nélküli vízhasználatok megszüntetése, legalizálása) a vizek hatékony használatára ösztönöző víz árpolitika és a vízi szolgáltatások költségeinek visszatérülése teljesítéséhez megfelelőnek tartott intézkedések a VKI 11. cikk (3) bekezdés b) pontjának és 9. cikkének megfelelően a) 11. intézkedés: Víz árpolitikai intézkedések a költségmegtérülés alkalmazása érdekében a mezőgazdasági vízi szolgáltatás területén és azon kapcsolódó vízhasználók esetében, akik a mezőgazdasági vízszolgáltatással érintett infrastruktúrákat, vagy vízkészleteket használják (vízkészletjárulék és vízszolgáltatási díjfizetés ágazati mentesség megszüntetése). A fenti környezetvédelmi célú intézkedések közül több megjelenik például a VKGTT-ben vizsgált tervváltozatok közül a hatásmérséklő intézkedéseket tartalmazó 3. öntözésfejlesztési tervváltozatban. 63

64 A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területére vonatkozóan kidolgozott Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv célja olyan öntözési kontingensek meghatározása, amelyek a felszíni és felszín alatti víztestek VKI fentiekben bemutatott környezeti célkitűzéseinek figyelembe vételével meghatározott hasznosítható vízkészletén alapul. A felszíni és felszín alatti víztestek VKI célkitűzéseinek figyelembe vételével meghatározott hasznosítható vízkészletére alapozott öntözési kontingensek gyakorlati alkalmazása és a VKI elvárásai által felállított monitoring rendszer víztestek állapotára vonatkozó eredményeinek figyelembe vételével időszakosan elvégzett felülvizsgálata biztosítja, hogy a felszíni és felszín alatti víztestekre vonatkozó környezetvédelmi célok a vízkivételek oldaláról, tehát vízkészlet-gazdálkodási szempontból teljesüljenek. Ilyen értelemben tehát nagyon szoros kapcsolat van a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területére vonatkozóan kidolgozott Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv (VKGTT), ill. az érintett felszíni és felszín alatti víztestekre vonatkozó környezetvédelmi célkitűzések között és a VKGTT segíti a környezetvédelmi célok elérését. A Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) egyik fontos eleme a vízkészletek védelme, mint környezetvédelmi cél, mely egyaránt jelent minőségi és mennyiségi szempontú védelmet. A mennyiségi szempontú védelem vonatkozásában meghatározó a vízkészlet-gazdálkodás és ebből adódóan a Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Tervek. Mivel a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területére vonatkozóan kidolgozott Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv a VKI célkitűzéseivel összhangban a fenntartható vízgazdálkodás szempontjait szem előtt tartva került kidolgozásra, az öntözési kontingensek a VKI szempontrendszere szerint meghatározott hasznosítható vízkészlet figyelembe vételével lettek meghatározva, ezért kijelenthető, hogy a terv céljai környezetvédelmi szempontból összhangban vannak az NKP vízkészletek védelmére irányuló környezetvédelmi célkitűzésével. Az NKP célkitűzései, feladatai között található a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma szolgáltatások védelme, fenntartása. Ezek a természetvédelmi célok részben közvetve, részben közvetlenül kapcsolódnak a vízkészlet-gazdálkodáshoz, hiszen a vízi és a tartós vízborítású vizes élőhelyek életközösségéhez tartozó fajok többségének alapvető életközege a víz. Amennyiben vízelvonás következtében megszűnik vagy időben és térben jelentősen csökken a vízborítás e fajok élőhelyén, abban az esetben a fajok toleranciaspektrumától függő mértékű állománycsökkenésük, pusztulásuk várható. A vizes élőhelyek egy jelentős részére nem jellemző a tartós felszíni vízborítás, ugyanakkor meghatározó jelentőségű a talajvíz szintje és bizonyos talajvízszintek tartóssága. Az ilyen élőhelyek esetében meghatározó környezeti tényező a kapcsolódó felszín alatti (döntően sekély porózus) víztestek vízkészlete. A mértéktelen vízelvonás következménye az ilyen élőhelyek esetében is az életközösséget alkotó fajok állományának jelentős mértékű pusztulása lehet. A VKI alapvető környezeti célkitűzései nevezetesen a felszíni és felszín alatti víztestek jó állapotának elérése és fenntartása, állapotromlásának megakadályozása szempontjából mind a felszíni (hidromorfológiai minőségi elemeken belül a hidrológiai minősítés és azon belül a vízelvonás értékelése), mind a felszín alatti víztestek (mennyiségi állapot megállapítás FAVÖKO teszt) esetében kulcsfontosságú kérdés a kapcsolódó élőhelyek élővilágának igényeit figyelembe vevő mennyiségi értékelés és állapot. A jó állapot fenntartása és elérése, az állapotromlás megakadályozása miatt vízkészlet-gazdálkodási szempontjából elkerülhetetlen a felszíni és felszín alatti víztestek hasznosítható vízkészletének VKI környezeti célkitűzéseinek figyelembe vételével történő meghatározása és a VKGTT öntözési kontingensének ehhez igazítása. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területére vonatkozóan kidolgozott Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv 64

65 esetében az öntözési kontingensek ezen alapelvek szerint lettek meghatározva, így a terv céljai összhangban vannak az NKP természetvédelmi céljaival. Az Európai Unió tagállamai számára meghatározott természetvédelmi célkitűzések két meghatározó eleme az 1979-ben megalkotott Madárvédelmi Irányelv (79/409/EGK) és az 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv (43/92/EGK). Az EU természetvédelmi célkitűzései megvalósításának legfontosabb eszköze a Natura 2000 élőhelyhálózat, mely az Európai Unió két természetvédelmi irányelve alapján kijelölendő területeket Madárvédelmi Irányelv végrehajtásaként kijelölendő különleges madárvédelmi területeket és az Élőhelyvédelmi Irányelv alapján kijelölendő különleges természetmegőrzési területeket foglalja magába. Ezek magyarországi bevezetésének és alkalmazásának jogi hátterét a 275/2004. (X. 08.) és a 269/2008. (XI. 18.) számú Kormány rendeletek szabályozzák. A különleges madárvédelmi területek kijelölésének elsődleges célja, hogy az adott terület közösségi jelentőségű és kiemelt közösségi jelentőségű jelölő madárfajai részben fészkelő és vonuló, részben csak vonuló állományai számára megfelelő fészkelő, táplálkozó és pihenőhelyet nyújtson, ezáltal biztosítsa a jelölő madárfajok fészkelő és vonuló állományainak megőrzését és lehetőség szerint gyarapodását. A különleges természetmegőrzési területek kijelölésének elsődleges célja, hogy az adott területre jellemző közösségi jelentőségű és kiemelt közösségi jelentőségű jelölő élőhelytípusok foltjainak kiterjedését és ökológiai állapotát (élőlényegyütteseik diverzitását, jellemző fajösszetételét, dominancia-viszonyait) hosszabb távon megőrizzék és lehetőség szerint gyarapítsák és javítsák. Továbbá elsődleges cél, hogy az adott területre jellemző közösségi jelentőségű és kiemelt közösségi jelentőségű jelölő növényfajok és rendszertanilag nem a madarak osztályába sorolható jelölő állatfajok populációi számára megfelelő élőhelyet biztosítson, ezáltal e jelölő fajok életképes populációinak hosszabb távú fennmaradását és lehetőség szerinti gyarapodását szolgálják. Az EU irányelvek koherenciájának megfelelően a Víz Keretirányelvben is megjelennek a természetvédelmi célkitűzések, hiszen a VKI külön célkitűzést fogalmaz meg a védett területekre vonatkozóan és a védett területek definiálása során külön pontban említi az élőhelyek és állatfajok védelmére kijelölt területeket, ahol a víz állapotának megőrzése vagy javítása a terület védelmének fontos tényezője, ide értve a kapcsolódó Natura 2000 területeket is. Ezzel összhangban a vizek jó ökológiai állapotának (vagy potenciáljának) fogalmába a VKI értelmében beletartozik a víztől függő élőhelyek állapota is. Nem lehet jó állapotú a víztest, ha az általa érintett, általa táplált élőhely a víz állapota - nem kielégítő minősége vagy mennyisége - miatt károsodott. Tehát a természeti értékek védelmére kijelölt védett területek állapota megjelenik a felszíni és felszín alatti víztestek állapotának értékelésében. Ebből következően a VKI környezeti célkitűzései szerint az egyes víztestekre vonatkozóan megállapított hasznosítható vízkészletek alapján meghatározott öntözési kontingensek az elvi alapok tekintetében összhangban vannak a Madárvédelmi Irányelv (79/409/EGK) és az Élőhelyvédelmi Irányelv (43/92/EGK), valamint a a természet védelméről szóló évi LIII. törvény célkitűzéseivel és 2015 között EMVA finanszírozásból a KÖTIVIZIG működési területével érintett területen számos a Natura 2000 élőhelyhálózathoz tartozó kiemelt jelentőségű vagy különleges természetmegőrzési területnek elkészült a fenntartási terve. Ezek a fenntartási tervek kezelési egységeket határolnak le a Natura 2000 területeken belül, amelyekre vonatkozóan jogszabályi kötelezettségből adódó kötelező kezelési előírás javaslatokat, ill. önkéntesen vállalható kezelési előírás javaslatokat fogalmaznak meg. Ezek a kezelési előírás-javaslatok a vizes élőhelyeket tartalmazó kezelési egységek esetében sok esetben érintik a térségi vízgazdálkodás témakörét. Ilyen csatlakozási pontok lehetnek például a 3. sz. tervváltozatok esetében a hatásmérséklő 65

66 intézkedések közé sorolható vízvisszatartás, mely a legtöbb esetben várhatóan segíti a vizes élőhelyeket tartalmazó kezelési egységekre vonatkozó kezelési előírás javaslatok megvalósítását, ezáltal segíti az érintett Natura 2000 terület kedvező állapotának fenntartását. Ugyanakkor a vízkivétel volumenének növelése éppen ellenkezőleg, kedvezőtlenül befolyásolhatja az érintett Natura 2000 terület bizonyos kezelési egységei esetében a kedvező ökológiai állapot megőrzését vagy az ökológiai állapot javítását A KÖRNYEZETVÉDELMI CÉLOK ÉS SZEMPONTOK MEGJELENÉSE, ILLETVE FIGYELEMBEVÉTELE A TERVBEN Jelen terv legfontosabb célja olyan öntözési kontingensek meghatározása a KÖTIVIZIG működési területén található vízgyűjtő-gazdálkodási alegységekhez tartozó felszíni és felszín alatti víztestekre vonatkozóan, amelyeknek nincsen jelentős kedvezőtlen hatása a környezetre, a környezeti elemekre, nem befolyásolja kedvezőtlen a felszíni és felszín alatti víztestek mennyiségi és minőségi állapotát. Az ilyen módon megállapított öntözési kontingensek gyakorlati alkalmazásával megvalósítható a vízkészletet biztosító víztestek jó állapotának megőrzése, a jelenleg mennyiségi szempontból a jó állapotot nem elérő víztestek esetében pedig a további számottevő, kedvezőtlen irányú állapotváltozások elkerülhetőek. Összességében jelen terv a fenntartható vízgazdálkodás gyakorlati megvalósítását segíti, tehát megfelel a fenntarthatósági kritériumoknak. A Világ Tudományos Akadémiáinak Nyilatkozata megfogalmazásában: "A fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és a természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg." Maga a fenntartható fejlődés, mint fogalom az 1980-as években jelent meg, mint a komplex globális társadalmi és környezeti problémák megoldásának lehetősége és néhány éven belül a környezetvédelem egyik általános célkitűzésévé vált világszerte. Nem véletlen, hogy a környezet védelmének általános szabályairól szóló évi LIII. törvényünk 1. (1) bekezdése így szól: A törvény célja az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítása, a környezet egészének, valamint elemeinek és folyamatainak magas szintű, összehangolt védelme, a fenntartható fejlődés biztosítása. Mindezek okán kijelenthető, hogy a VKI célkitűzéseivel összhangban a hosszabb távon fenntartható vízkészletgazdálkodást szolgáló Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területére vonatkozóan kidolgozott Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Tervben ténylegesen jelen vannak a környezetvédelmi szempontok, a terv a környezetvédelmi célkitűzések figyelembe vételével került kidolgozásra A JELENLEGI KÖRNYEZETI HELYZET RELEVÁNS, A TERVVEL, ILLETVE PROGRAMMAL ÖSSZEFÜGGÉSBEN LÉVŐ ELEMEI A FÖLDRAJZILAG MEGHATÁROZÁSA AZONOSÍTÁSA, LEHATÁROLT ÉS E AMELYEKET TERVEZÉSI TERÜLET A ÉS HATÁSTERÜLET KÖRNYEZETI JELLEMZŐINEK MEGVALÓSÍTÁSA VALÓSZÍNŰLEG AZON TERV TERÜLET JELENTŐSEN BEFOLYÁSOL A TERVEZÉSI TERÜLET LEHATÁROLÁSA, FUNKCIONÁLIS FELOSZTÁSA 66

67 10. ábra. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság elhelyezkedése Magyarország területén 11. ábra. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területén található vízgyűjtő-gazdálkodási alegységek 67

68 A TERVEZÉSI TERÜLET ÁLTALÁNOS TERMÉSZETFÖLDRAJZI BEMUTATÁSA 12. ábra. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területén található vízgyűjtő-gazdálkodási alegységekkel átfedésben lévő kistájak HEVESI-SÍK A 2-9 Hevesi-sík vízgyűjtő-gazdálkodási alegység Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területére eső részét a Hevesi-sík, a Szolnoki-ártér, a Hevesiártér, valamint a Jászság kistájak fedik le 99,8%-ban. A Hevesi-sík kistáj az alegység északi részén található, területe az alegységen ha. 86,4-157 m tengerszint feletti magasságú, enyhén dél felé lejtő hullámos síkság. Mérsékelten meleg-száraz éghajlattal jellemezhető terület. Ez különösen a déli részén jellemző. Az évi napfénytartam óra. Nyáron , télen kb. 180 órát süt a nap. Az évi középhőmérséklet 9,8-10,2 C. a vegetációs időszak átlaghőmérséklete 17,0-17,2 C. A fagymentes időszak nap. Az éves csapadék mennyisége mm, és ebből mm a vegetációs időszakban hullik. Az ariditási index 1,26-1,35. Az uralkodó szélirány a Ny-i, a K-i és az ÉK-i. Az átlagos szélsebesség megközelítőleg 2,5 m/s. A Szolnoki-ártér kistáj az alegység DK-i részén található, területe az alegységen ha. 84,5-91,2 tengerszint feletti magasságú tökéletes síkság. A kistáj vízgyűjtő-gazdálkodási alegységre eső területének éghajlata mérsékelten meleg-száraz. A napsütéses órák száma a kistáj északi, alegységre eső részén óra. A nyári napfénytartam , a téli óra. Az évi középhőmérséklet 10,2-10,4 C, a vegetációs időszak középhőmérséklete 17,5 C. A fagymentes időszak nap. Az évi csapadékösszeg a 2-9 Hevesi-sík vízgyűjtőgazdálkodási alegységre eső részen mm, ebből 300 m hullik a vegetációs időszakban. A terület ariditási indexe 1,40 körüli. Az uralkodó szélirány az É-i, ezt követi az ÉNy-i és a Ny-i. Az átlagos szélsebesség 2,5 m/s körül van. A Hevesi-ártér kistáj a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység KÉK-i részén található, területe az alegységen ha. 85,4-90,5 m tengerszint feletti magasságú, ártéri 68

69 szintű tökéletes síkság. A relatív relief átlagértéke 0,5 m/km 2, és a legnagyobb szintkülönbség sem haladja meg a 2 m/km 2-t. A kistáj felszíni formáit a Tisza alakította ki oldalazó erózióval és erősen feltöltő tevékenységével. A kistáj vízgyűjtő-gazdálkodási alegységre eső területének éghajlata mérsékelten meleg-száraz, különösen a D-i részeken. Az évi napfénytartam óra. A nyári napfénytartam , a téli óra. Az évi középhőmérséklet 10,1-10,3 C. A vegetációs időszak átlaghőmérséklete 17,3 C. A csapadék éves mennyisége mm, ebből mm a vegetációs időszakban hullik. Az ariditási index 1,30-1,35, délen 1,35 fölötti. A leggyakoribb szélirány az ÉK-i, de gyakori a D-i és a K-i is. Az átlagos szélsebesség kicsivel 2,5 m/s alatti. A Jászság kistáj a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység DNy-i területén fekszik, területe az alegységen ha. 84,5-101 m tengerszint feletti magasságú, enyhén D felé lejtő, túlnyomórészt folyóvizek által feltöltött síkság. Az átlagos relatív relief 1,5 m/km2, de mindenütt 4 m/km2 alatti. A kistáj éghajlata mérsékleten meleg-száraz és meleg-száraz. A napsütéses órák száma évente 2000 körüli, ebből a nyári negyedévben , a téli negyedévben 190 óra napsütés várható. Az évi középhőmérséklet 10,1-10,3 C, a vegetációs időszak átlaghőmérséklete 17,5 C. A csapadék évi mennyisége az alegység területén mm. A vegetációs időszakban lehulló csapadék mennyisége 310 mm körül van. Az ariditási index 1,35. Az uralkodó szélirány ÉNy-i, az átlagos szélsebesség 2,5 m/s ZAGYVA A 2-10 Zagyva vízgyűjtő-gazdálkodási alegység Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területére eső részét a Jászság és a Hatvani-sík kistájak fedik le 90,4%-ban. Az alegység ÉK-i részén benyúlik a Hevesi-sík kistáj Ny-i pereme, DNy-i részén a Gerje-Perje-sík ÉK-i keskeny sávja, DK-i részén pedig a Szolnokiárték kistáj. Ez utóbbi a KÖTIVIZIG működési területének közepére esik, és így mind a 4 vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe érinti, azonban csak azoknál az alegységeknél tárgyaljuk, ahol területe minimum ha-on van fedésben az alegységgel. A Jászság kistáj a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység K-i és D-i részén található, területe az alegységen ha. 84,5-101 m tengerszint feletti magasságú, enyhén D felé lejtő, nagyrészt folyóvizek által feltöltött síkság. Az átlagos relatív relief 1,5 m/km2, de mindenütt 4 m/km2 alatti. A kistáj éghajlata mérsékleten meleg-száraz és meleg-száraz. A napsütéses órák száma évente 2000 körüli, ebből a nyári negyedévben , a téli negyedévben 190 óra napsütés várható. Az évi középhőmérséklet 10,1-10,3 C, a vegetációs időszak átlaghőmérséklete 17,5 C. A csapadék évi mennyisége mm, de a DNy-i részeken kicsivel meghaladja az 530 mm-t. A csapadék mennyisége vegetációs időszakban 310 mm körül van. Az ariditási index 1,35, DNy-on 1,3. Az uralkodó szélirány ÉNy-i, az átlagos szélsebesség 2,5 m/s. A Hatvani-sík kistáj a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység ÉNy-i részén található, területe az alegységen ha m tengerszint feletti magasságú teraszos hordalékkúpsíkság, azonban az alegységre eső területe hullámos síkság, ill. alacsonyabb fekvésű, enyhén tagolt síkság. A kistáj éghajlata mérsékelten meleg-száraz. Az alegység területén a napsütéses órák száma megközelíti a 2000 órát évente. A nyári negyedév napsütéses óráinak száma 780, a télié 180. Az évi középhőmérséklet a kistáj D-i, vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén lévő részén 10,1-10,3 C. A vegetáció időszak átlaghőmérséklete 69

70 itt 17,5 C. A csapadék évi összege mm, és ebből a vegetációs időszakban hullik. Az ariditási index 1,25 és 1,33 közötti. A leggyakoribb szélirány az ÉNy-i, ezt a DK-i követi. Az átlagos szélsebesség 2,5-3 m/s NAGYKŐRÖSI-HOMOKHÁT A 2-12 Nagykőrösi-homokhát vízgyűjtő-gazdálkodási alegység Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területére eső részét a Pilis-Alpári-homokhát, a GerjePerje-sík és a Kiskunsági-löszöshát kistájak fedik le 88,9%-ban. Az alegység területére annak É-i részén benyúlik a Monor-Isai-dombság kistáj, K-i részén pedig a Jászság, a Szolnoki-ártér és a Szolnok-Túri-sík, DK-i részén pedig a Dél-Tisza-völgy kistáj. A Pilis-Alpári-homokhát kistáj alkotja a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység gerincét, területe az alegységen ha. 82,4-146 m tengerszint feletti magasságú, enyhén hullámos síkság, a relatív relief átlagos értéke 2-4 m/km 2. A kistáj éghajlata mérsékelten meleg-meleg, D-en kifejezetten meleg. A napsütéses órák száma évente Nyáron 800, télen 190 óra a napfénytartam. Az évi középhőmérséklet 10,2-10,5 C, a vegetációs időszak középhőmérséklete 17,2-17,5 C. Az egész kistáj száraz éghajlatú. Az évi csapadékösszeg mm, ebből mm a vegetációs időszakban hullik. Az ariditási index 1,32-1,36. Az uralkodó szélirány az ÉK-i, de főleg ősszel K-i és DK-i szelek aránya is jelentős. Az átlagos szélsebesség 2,5-3 m/s. A Gerje-Perje-sík kistáj az alegység keleti részén található, területe az alegységen ha ,5 m tengerszint feletti magasságú alacsony ármentes síkság, a relatív relief átlagos értéke az alegység területén 1 m/km 2 körüli. Mérsékelten meleg-száraz éghajlatú terület. A napsütéses órák száma évente között van, ebből 800 a nyári negyedévre, 190 a télire esik. Az évi középhőmérséklet 10,3 C, a vegetációs időszak középhőmérséklete 17,5 C. Az évi csapadék mennyisége mm, amiből mm a vegetációs időszakban hullik. Az ariditási index 1,30-1,35. A leggyakoribb szélirány az ÉNy-i, az átlagos szélsebesség 2,5 m/s körül van. A Kiskunsági-löszöshát kistáj az alegység NyDNy-i részén található, területe az alegységen ha. 81,1-142,7 m tengerszint feletti magasságú, lösszel és homokkal fedett hordaékkúpsíkság, a relatív relief átlagos értéke 5 m/km 2. A kistáj éghajlata meleg-száraz. Az évi napfénytartam óra. A nyári negyedévben 800 óra, a téliben 190 óra napsütés várható. Az évi középhőmérséklet 10,3-10,5 C, a vegetációs időszak átlaghőmérséklete 17,5 C. A csapadék évi átlaga mm, ebből mm hullik a vegetációs időszakban. Az ariditási index 1,32-1,36. A leggyakoribb szélirány az ÉNy-i, de jelentős a D-i szélirány aránya is. Az átlagos szélsebesség 2,5-3 m/s NAGYKUNSÁG A 2-18 Nagykunság vízgyűjtő-gazdálkodási alegység Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területére eső részét a Szolnok-Túri-sík, a TiszafürediKunhegyesi-sík, a Szolnoki-ártér, a Tiszazug, a Dél-Tisza-völgy és a Hevesi-ártér kistájak fedik le 96,3%-ban. Az alegység területére benyúlik továbbá a Körös-szög, a Dévaványai-sík, a Borsodi-ártér, a Körösmenti-sík, a Nagy-Sárrét, a Békési-sík, a Pilis-Alpári-homokhát, a Gerje-Perje-sík és a Hevesi-sík kistáj is, azonban ezek együttes kiterjedése is csak 3,7%. Az ÉK-DNy-i lefutású Szolnok-Túri-sík kistáj a maga ha-os kiterjedésével az alegység területének csaknem felét alkotja. A kistáj 79,9-105,1 m tengerszint 70

71 feletti magasságú, löszszerű üledékkel fedett hordalékkúpsíkság. Az átlagos relatív relief 2 m/km2, de a Ny-i részen és a homokbuckás területeken ennél nagyobb. A kistáj É-i részének éghajlata mérsékelten meleg-száraz, D-i részéé meleg-száraz. A napsütéses órák száma évente óra, ebből óra nyáron, 190 óra télen várható. A DNy-i részen több a napsütés. Az évi középhőmérséklet 10,2-10,4 C, a vegetációs időszaké 17,4-17,6 C. Az évi csapadék mennyisége mindenhol, de különösen a D-i részeken alacsony, átlagosan mm, azonban a D-en a 480 mm-t sem éri el. A vegetációs időszakban hulló csapadék mennyisége átlagosan 300 mm, de D-en 290 mm alatti. Az ariditási index 1,40 körüli, de D-en 1,45. A leggyakoribb szélirányok az É-i, a D-i és a Ny-i. Az átlagos szélsebesség kicsivel meghaladja a 2,5 m/s értéket. A Tiszafüredi-Kunhegyesi-sík kistáj az alegység É-i részén helyezkedik el ha kiterjedésben. 87,3-98,1 m tengerszint feletti magasságú, fluviálisan átmozgatott lösziszapos üledékkel fedett egykori hordalékúpsíkság. A felszín legnagyobb része alacsony ártéri és ármentes síkság, itt a relatív relief 1 m/km 2. Tiszafüred, Kunmadaras, Kunhegyes, Abádszalók és Tiszaszentimre környékén löszös homokkal fedett buckák vannak, és itt a relatív relief eléri a 3-4 m/km 2 értéket is. Mérsékelten meleg-száraz éghajlatú terület. Az évi napfénytartam 1950 óra, ebből óra napsütés várható a nyári, és óra a téli negyedévben. Az évi középhőmérséklet 10,1-10,3 C, a vegetációs időszak középhőmérséklete 17,3 C. Az éves csapadék mennyisége mm. A vegetációs időszakban lehulló csapadék mennyisége pedig mm. Az uralkodó szélirány az ÉK-i, ezt a Ny-i és a DNy-i követi. A Szolnoki-ártér kistáj 2-18 Nagykunság vízgyűjtő-gazdálkodási alegységre eső része É-D-i lefutású keskeny sáv, melynek Ny-i és D-i szélét a Tisza Kiskörétől Hármas-Körösig víztest (VOR azonosító: AEQ060) képezi. Területe az alegységen ha. 84,5-91,2 m tengerszint feletti magasságú tökéletes síkság, az átlagos relatív relief 1 m/km2. A terület a mérsékelten meleg-száraz és a meleg-száraz övek határán fekszik. A napsütéses órák száma óra, a nyári napfénytartam , a téli óra. Az évi középhőmérséklet 10,2-10,4 C. A vegetációs időszak középhőmérséklete 17,5 C. Évente mintegy mm csapadék hullik, a D-i részen csak mm. A vegetációs időszakban átlagosan 300 mm csapadék hullik, de D-en csak mm. Az ariditási index 1,40, D-en az 1,45-öt is elérheti. Az uralkodó szélirány az É-i, de az ÉK-i és a Ny-i is gyakori. Az átlagos szélsebesség 2,5 m/s. A Tiszazug kistáj 2-18 Nagykunság vízgyűjtő-gazdálkodási alegységre eső része ha. 82,5-95,2 m tengerszint feletti magasságú tökéletes síkság. A kistáj éghajlata meleg-száraz. A napsütéses órák száma , ebből 800 a nyári, 190 a téli negyedévre esik. Az évi középhőmérséklet 10,3-10,5 C, a vegetációs időszaké 17,5-17,6 C. A csapadék éves mennyisége mm, a vegetációs időszaké mm. A kistáj ariditási indexe 1,34-1,38. Az uralkodó szélirány az É-i és az ÉNy-i, az átlagos szélsebesség megközelíti a 3 m/s-ot. A Dél-Tisza-völgy kistáj 2-18 Nagykunság vízgyűjtő-gazdálkodási alegységre eső része ha m tengerszint feletti magasságú ártéri szintű síkság. A relatív relief 0-2 m/km2. A felszíni formák többsége folyóvízi eredetű. A kistáj éghajlata meleg-száraz, különösen az É-i részen. A napsütéses órák száma évente m. nyáron 810, télen 190 óra napsütés várható. Az évi középhőmérséklet 10,4-10,6 C, a vegetációs időszak középhőmérséklete 17,6 C. Az évi csapadék mennyisége mm, de az É-i részen csak mm csapadék 71

72 hullik. A vegetációs időszakban lehulló csapadék mennyisége kb. 320 mm, de É-on csak mm. Az ariditási index 1,30, de É-on az 1,35-öt is eléri. A leggyakoribb szélirány az É-i ÉNy-i, de gyakori a D-i DK-i is. Az átlagos szélsebesség 3 /s. A Hevesi-ártér kistáj 2-18 Nagykunság vízgyűjtő-gazdálkodási alegységre eső része ha, és ennek nagy részén a Tisza-tó található. 85,4-90,5 m tengerszint feletti magasságú ártéri szintű síkság. A relatív relief átlagos értéke 0,5 m/km 2, és a legnagyobb szintkülönbség sem haladja meg a 2 m/km 2 -t. A felszíni formákat a Tisza alakította ki oldalazó erózióval és erősen feltöltő tevékenységével. Mérsékelten meleg-száraz éghajlatú terület. A napsütéses órák száma óra évente. Ebből óra napsütés várható nyáron, és óra télen. Az évi középhőmérséklet 10,1-10,3 C. a vegetációs időszak átlaghőmérséklete 17,3 C. Az évi csapadék mennyisége mm, ebből mm a vegetációs időszakban hullik. Az ariditási index 1,30-1,35. A leggyakoribb szélirány az ÉK-i, de gyakori a D-i és a K-i aránya is. Az átlagos szélsebesség nem éri el a 2,5 m/s-ot A TERV MEGVALÓSÍTÁSA KAPCSÁN KIEMELT HATÁSVISELŐ KÖRNYEZETI ELEMEK FELSZÍNI VIZEK 13. ábra. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területén található felszíni víztestek 72

73 HEVESI-SÍK VOR azonosító Víztest neve Vízfolyás vagy állóvíz jelleg Időszakosság Vízgazdálkodási besorolás AEP424 Doba-csatorna vízfolyás időszakos kettős működésű csatorna AEP564 Hanyi-csatorna vízfolyás állandó vízszállítású belvízcsatorna AEP620 Jászsági-főcsatorna vízfolyás vízátvezetés miatt állandó vízszállítású öntözőcsatorna AEP804 Millér-csatorna vízfolyás állandó vízszállítású kettős működésű csatorna AEP930 Sajfoki-csatorna vízfolyás időszakos belvízcsatorna AIH083 Kanyari-Holt-Tisza állóvíz állandó vízborítottságú mentett oldali holtág AIH080 György-éri-halastavak állóvíz üzemeltetéstől függően időszakos mentett oldali holtág 16. táblázat: A 2-9 Hevesi-sík vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén lévő felszíni víztestek Doba-csatorna A Doba-csatorna vízgyűjtő területe síkvidéki jellegű, mély fekvésű. A vízfolyás hossza 17,18 km, leggyakoribb vízhozamnál mért szélessége 4, mélysége 0,6 m. Kettős rendeltetésű csatorna. Legjelentősebb igénybevétele a lecsapolásokból származó technológiai víz levezetésének többletterhelése, de az öntözővíz szállítása is számottevő. A csatorna medre teljes hosszában szabályozott, partvédelemmel nem rendelkezik után legalább 1 km-es szakaszon kotorták. A csatornán 3 zsilip és egy további keresztirányú műtárgy található (VGT2 3-9 táblázat). Az összes vízelvonás 0,011 m3/s, ez a csatorna esetében teljes egészében vízkivételt jelent. A csatorna a 3,945 cskm szelvénynél Hunyadfalva település szennyvíztisztító telepének tisztított kommunális szennyvizének befogadója. A szennyvíztisztító telep kibocsátott tisztított szennyvizének mennyisége évente m3. Ez jelentős tápanyag- és szervesanyag-terhelést jelent a befogadóra, a toxikus fém kibocsátás azonban nem okoz jelentős hatást a Doba-csatorna vízminőségében. A Doba-csatorna összes nitrogén terhelése évente mintegy 24,2 tonna. Ennek meghatározó része, 16,66 tonna, pontszerű kibocsátásokból származik. A maradék 7,54 t diffúz forrásokból származik. Ennek több mint fele (3,96 t/év) felszín alatti vízből származik. A városi burkolat felületéről is több mint 1,5 t nitrogén érkezik a csatornába. A felszíni lefolyással közvetített nitrogén mennyisége évente 0,88 tonna. A talaj drénezéséből származó nitrogén mennyisége 0,74, a mezőgazdasági területek eróziójából származóé pedig 0,33 tonna évente. A csatorna összes foszforterhelése évente 2,98 tonna. Itt a diffúz terhelés mértéke a nagyobb, 2,07 t/év. Ezek közül is a legnagyobb a mezőgazdasági területek eróziójából származó foszfor mennyisége (1,22 t/év). A városi burkolt felületekről származó foszfor mennyisége csaknem fél tonna évente. Felszín alatti vízből 0,34 t, felszíni vízből pedig 0,02 tonna foszfor terheli a csatorna vizét. A Doba-csatorna jobb parti 12,7 cskm szakaszán, Tiszasüly térségében engedélyezett vízkivétel történik, az engedélyezett víz mennyisége 1000 m 3/év. A csatornába 5 73

74 helyen történik vízbevezetés. Hunyadfalva térségében, a csatorna bal parti 3,945 cskm szelvényénél gravitációs módon felszíni eredetű kommunális szennyvizet, Tiszasüly térségében, a csatorna jobb parti 10,142, ill. 16,167 cskm, valamint bal parti 16,266 cskm szelvényeinél gravitációs úton halastó lecsapolásából származó vizet vezetnek be. Halastavi víz bevezetése a csatornába Tiszasülynél szivattyús úton is történik. Az engedélyezett tisztított szennyvíz mennyisége m3 évente, a halastóból származó víz gravitációs módon való bevezetésének engedélyezett értékei , , ill m3 évente. A bevezetett kommunális szennyvíz jelentős hatást gyakorol a befogadóra. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton mérsékelt fitoplankton gyenge makrofiton nincs adat makrozobenton gyenge hal nincs adat Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás jó tápanyagok szerinti állapot jó sótartalom kiváló savasság kiváló Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot mérsékelt átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot kiváló Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot gyenge összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot jó összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot mérsékelt Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest kémiai állapota jó. A Doba-csatorna fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Doba-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A Szennyvíz Program megvalósítása. Új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (kapacitás növelés, technológia fejlesztés, rekonstrukció), a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartásával. 74

75 A VGT2 a Doba-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken Tápanyag-gazdálkodási terv alapján történő tápanyag kihelyezés szántók esetében, agrár-környezetgazdálkodási programok (AKG) keretében Művelési ág váltás (szántó-gyep, szántó-erdő, szántó-vizes élőhely konverzió) Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával Szennyezőanyag lemosódás csökkentése síkvidéki területen agrárkörnyezetgazdálkodási program (AKG) keretében (pl. táblamenti szegélyek, mélyszántás.) Vízfolyások és tavak melletti pufferzónák kialakítása gyepesítéssel vagy agrárerdészeti módszerrel (összehangolás a parti növényzónák rehabilitációjával, árvízvédelmi és fenntartási szempontok figyelembevételével Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján Mezőgazdasági területről származó belvizek szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező) A Doba-csatorna hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Dobai-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi, 2021-ig megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében A belvízelvezető rendszer módosítása Az öntözőrendszer módosítása A VGT2 a Dobai-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi, 2027-ig megvalósításra tervezett hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével Vízfolyások és állóvizek parti zónájában a víztípustól függő zonáció rehabilitációja Szivattyútelepek és zsilipek megfelelő kiépítése és üzemeltetése A VGT2 a Dobai-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi, 2021-ig és 2027-ig megvalósításra tervezett hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon Hanyi-csatorna A Hanyi-csatorna az alegység legtermészetesebb vízfolyása. Hossza 42,25 km, Szélessége és mélysége leggyakoribb vízhozamnál 5,5, ill. 0,77 m. A csatorna felső szakaszát nagyobb esés jellemzi. Mivel torkolati szivattyúteleppel nem rendelkezik, a 75

76 km szelvények között medertározót építettek. Magas tiszai vízállásnál víz tározható, a többletvíz pedig a sajfoki belvízrendszerre vezethető. A csatorna felső szakasza patak jellegű, az alsó szakasza nagy és összetett szelvényű, állandó vízfolyás. A csatorna medre teljes hosszában szabályozott, 95%-án partvédelemmel rendelkezik után medrét legalább 1 km hosszúságú szakaszon kotorták. 2 zsilip, 1 fenéklépcső és 2 egyéb keresztirányú műtárgy található a medrében (VGT2 3-9 táblázat). A csatornába a Császi 1.-csatornán keresztül a hevesi szennyvíztisztító telep tisztított kommunális szennyvize folyik, melynek mennyisége évente m3. Ez nem gyakorol jelentős tápanyag- és szervesanyag terhelést a a Hanyi-csatornára, azonban a toxikus fém kibocsátás hatása a befogadóra fontos. A csatorna a közvetett befogadója a Malatinszki-csatornán keresztül egy tenki baromfi-feldolgozó üzem élelmiszeripari szennyvizének, ill. a Vicán-tavon keresztül a hevesi városi strandfürdő fürdővizének. Előbbi mennyisége m3/év, utóbbié évente m3, és egyik sem gyakorol jelentős hatást a Hanyi-csatorna vízminőségére. A Hanyi-csatorna összes nitrogén terhelése évente mintegy 49,1 tonna, és ennek túlnyomó többsége 44,48 t diffúz terhelésből származik. Ennek is több mint fele 23,39 t felszín alatti vízből származik. Továbbá évi 7,76 tonna nitrogén érkezik a mezőgazdasági területek eróziójából, 7,08 tonna a városi burkolt felületekről, 4,41 tonna a felszíni lefolyásokból, 1,46 tonna talajdrénezésből, 0,29 t légköri kiülepedésből és 0,08 t természetes erózióból. Pontszerű kibocsátásokból az összes nitrogén kevesebb mint 9,5%-a származik. Az összes foszforterhelés mértéke a csatorna esetében 6,21 tonna/év. A foszfor túlnyomó többsége is mint a nitrogéné diffúz forrásokból származik. Itt azonban a mezőgazdasági területek eróziójából származó foszfor mennyisége a legnagyobb, 2,51 t/év, de jelentős mennyiség érkezik a városi burkolt felületekről és a felszín alatti vizekből is (1,5, ill. 1,47 t/év). A többi forrásból származó diffúz foszfor mennyisége a 0,1 tonnát sem éri el évente. Pontszerű kibocsátásokból évente 0,58 t foszfor jut a csatornába. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton mérsékelt fitoplankton jó makrofiton mérsékelt makrozobenton mérsékelt hal rossz Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint rossz. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás jó tápanyagok szerinti állapot mérsékelt sótartalom jó savasság kiváló Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot mérsékelt átjárhatósági állapot kiváló hidrológiai állapot kiváló 76

77 Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot a cink és vegyületei határérték feletti jelenléte miatt, nem jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot rossz összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot mérsékelt összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot mérsékelt Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint rossz. A víztest kémiai állapota a higany és vegyületei határérték feletti koncentrációja miatt, nem jó A Hanyi-csatorna fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Hanyi-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A Szennyvíz Program megvalósítása. Új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (kapacitás növelés, technológia fejlesztés, rekonstrukció), a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartásával. A VGT2 a Hanyi-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján A Hanyi-csatorna veszélyesanyag-terhelésének csökkentését szolgáló intézkedések: A VGT2 a Hanyi-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: Monitoring rendszerek és információs rendszerek fejlesztése és működtetése Települési eredetű, belterületi növénytermesztésből, állattartásból, közterületekről származó terhelések csökkentése Belterületi vízvisszatartási lehetőségek megteremtése, épületekről (zöld tető, ciszterna), ingatlanokról és közterületekről (záportározó medencék, tavak) Elválasztott rendszerrel összegyűjtött csapadékvíz szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező, homokfogó, olajfogó) A Hanyi-csatorna hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Hanyi-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi, 2021-ig megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében A belvízelvezető rendszer módosítása 77

78 A VGT2 a Hanyi-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi, 2027-ig megvalósításra tervezett hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével Vízfolyások és állóvizek parti zónájában a víztípustól függő zonáció rehabilitációja Szivattyútelepek és zsilipek megfelelő kiépítése és üzemeltetése A VGT2 a Hanyi-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi, 2021-ig és 2027-ig megvalósításra tervezett hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon Jászsági-főcsatorna A Jászsági-főcsatorna jellemzően síkvidéki kis esésű mesterséges vízfolyás, a meder anyaga laza tömörségű iszap és homokos soványagyag. A főcsatorna Kiskörén a Tisza jp-i tkm szelvényében lévő gravitációs fővízkivételi beeresztő zsilipen keresztül látja el a rendszert öntözővízzel. A Jászsági-főcsatorna 492,1 km 2 kiterjedésű hatásterülettel rendelkezik után legalább 1 km-es szakaszon kotorták. A típusa mesterséges csatorna, saját vízgyűjtő területe nincs. Hossza 21,52 km, szélessége leggyakoribb vízhozamnál 16 m, mélysége 3,1 m. A főcsatornában bögéző műtárgyak nincsenek, a teljes csatornahossz egy bögeként működik. A Jászságifőcsatorna nem torkollik bele más élő vízfolyásba, az összes beeresztett víz üzemszerűen a vízkivételi helyeken távozik a főcsatornából a vízhasznosítási igényeknek megfelelően. Az öntözőrendszer domborzata uralkodóan sík, K-i és DK-i része (Tisza mentén) mélyfekvésű, belvízérzékeny. A főcsatorna összes nitrogén terhelése évente 0,87 tonna, és ez teljes egészében diffúz forrásból származik: 0,4 tonna légköri kiülepedésből, 0,36 t felszín alatti vízből, 0,1 t felszíni lefolyással és 0,01 t talaj drénezésből. A főcsatorna éves foszforterhelése évente mindössze 0,02 tonna, ami teljes egészében légköri kiülepedésből származik. A Jászsági-főcsatornából, a jobb parti 19,92 cskm szelvénynél, Tiszasüly közigazgatási területén gravitációs módon történő, a György-éri-halastavak vízellátását biztosító vízkivétel történik. Az engedélyezett vízkivétel m3 évente, ill. 151 liter másodpercenként. A főcsatorna horgászattal érintett. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton nincs adat fitoplankton nincs adat makrofiton nincs adat makrozobenton nincs adat hal nincs adat Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint nincs adat. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: 78

79 oxigénháztartás kiváló tápanyagok szerinti állapot kiváló sótartalom kiváló savasság kiváló Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint kiváló. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot kiváló átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot nem értékelt Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint kiváló. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot adathiány. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot nincs adat összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot kiváló összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot kiváló Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint rossz. A víztest kémiai állapota nincs adat. A Jászsági-főcsatorna fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Jászsági-főcsatorna víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján A Jászsági-főcsatorna hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Jászsági-főcsatorna víztestre vonatkozóan az alábbi, 2021-ig megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyásokon és állóvizekben felhalmozódott iszap egyszeri eltávolítása Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében Mederben lévő létesítmények átépítése, karbantartása, beleértve a természet közeli megoldások, anyagok alkalmazását Az öntözőrendszer módosítása Szivattyútelepek és zsilipek megfelelő kiépítése és üzemeltetése A VGT2 a Jászsági-főcsatorna víztestre vonatkozóan az alábbi, 2021-ig és 2027-ig megvalósításra tervezett hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás 79

80 öbölszerűen kiszélesített szakaszokon Millér-csatorna A Millér-csatorna kis esésű, kettős működésű, állandó vízfolyás. Hossza 37,6 km, szélessége a leggyakoribb vízhozamnál 14 m, mélysége pedig 1,6 m. A csatorna medre teljes hosszában szabályozott, partvédelemmel nem rendelkezik. A hosszirányú átjárhatósága nem biztosított, ugyanis a rajta található 8 keresztirányú műtárgyból (1 vízerőmű, 1 duzzasztó és 6 zsilip) 2 nem átjárható (VGT2 3-9 táblázat). A csatorna teljes hosszban öntözővizet szállít, így a természetes vízjárástól eltérően az év nagy részében magas vízszint mellett üzemel. A vízelvonás mértéke 0,048 m3/s. A Millér-csatorna a Csátés-csatornán keresztül egy jászkiséri gépjavító-karbantartó üzem szolgáltatóipari szennyvizének befogadója, amit 2 helyen vezetnek be. Az első bevezetésnél évi , a másodiknál évi m3 szennyvíz terheli a csatorna vizét, azonban a hatásuk a Millér-csatorna vízminőségére nem jelentős. A csatorna összes N terhelése évente 42,8 tonna, ami 100%-ban diffúz eredetű. 18,87 tonna származik mezőgazdasági területek eróziójából, 13,75 felszín alatti vízből, 4,16 a városi burkolt felületekről, 3,23 tonna felszíni lefolyással közvetített, 2,24 tonna a talaj drénezéséből származik, 0,54 t pedig légköri kiülepedésből kerül bele. A Millér-csatornába évente összesen mintegy 9,17 tonna foszfor jut diffúz terhelésforrásokból. A mezőgazdasági területek eróziójából származó foszformennyiség a legjelentősebb, az összes foszfor több mint háromnegyede ebből a forrásból származik. Felszín alatti vízből és a városi burkolt felületekről is évente több mint 1 tonna foszfor kerül a csatorna vizébe (1,14 t, ill. 1,01 t). A maradék 0,1 tonna pedig felszíni lefolyásból (0,06 t), légköri kiülepedésből (0,02), talajdrénezésből (0,1), valamint városi burkolt felületekről (0,1) származik. A csatornából Jászapáti közigazgatási területén a bal parti 4,917 cskm szelvénynél, Besenyszög térségében a jobb parti 9,36 és 14,96, valamint bal parti 10,456 cskm szelvényeknél és Jászladány közigazgatási területén a jobb parti 31,7, ill. 34,073 cskm szelvényeknél szivattyús módon történő öntözési célú vízkivétel történik. Az engedélyezett vízkivétel mennyiségek sorra a következők: 1500, , , , 2000, ill m3/év. A csatornába a jobb parti 0,85, 2,59 és 12,5 cskm szelvényeknél halastó lecsapolásából származó vizet vezetnek be évente , és m3 mennyiségben. A csatorna horgászattal érintett. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton mérsékelt fitoplankton gyenge makrofiton jó makrozobenton mérsékelt hal mérsékelt Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás jó tápanyagok szerinti állapot kiváló sótartalom jó savasság kiváló 80

81 Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot jó átjárhatósági állapot kiváló hidrológiai állapot kiváló Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot gyenge összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot jó összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot kiváló Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest kémiai állapota jó. A Millér-csatorna fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Millér-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken Tápanyag-gazdálkodási terv alapján történő tápanyag kihelyezés szántók esetében, agrár-környezetgazdálkodási programok (AKG) keretében Művelési ág váltás (szántó-gyep, szántó-erdő, szántó-vizes élőhely konverzió) Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával Szennyezőanyag lemosódás csökkentése síkvidéki területen agrárkörnyezetgazdálkodási program (AKG) keretében (pl. táblamenti szegélyek, mélyszántás.) Vízfolyások és tavak melletti pufferzónák kialakítása gyepesítéssel vagy agrárerdészeti módszerrel (összehangolás a parti növényzónák rehabilitációjával, árvízvédelmi és fenntartási szempontok figyelembevételével Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján Mezőgazdasági területről származó belvizek szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező) A Millér-csatorna hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Millér-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi, 2021-ig megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: A duzzasztás és a vízszintszabályozás hatásának csökkentése duzzasztók, zsilipek üzemeltetésének módosításával Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében A belvízelvezető rendszer módosítása 81

82 Az öntözőrendszer módosítása A VGT2 a Millér-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi, 2027-ig megvalósításra tervezett hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vándorló élőlények hosszirányú mozgását és/vagy az élettér növelését elősegítő intézkedések A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével Vízfolyások és állóvizek parti zónájában a víztípustól függő zonáció rehabilitációja Szivattyútelepek és zsilipek megfelelő kiépítése és üzemeltetése A VGT2 a Millér-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi, 2021-ig és 2027-ig megvalósításra tervezett hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon Sajfoki-csatorna A Sajfoki-csatorna jellemzően síkvidéki, kis esésű, nagy szelvényű belvízcsatorna. Hossza 33,82 km. Szélessége leggyakoribb vízhozamnál 5 m, mélysége pedig 1 m. A csatorna mederalakja teljes hosszban szabályozott, és 97%-án partvédelemmel rendelkezik. A csatornán egy tározó található, a visszaduzzasztott szakasz hossza 3,7 km, és ezért a hosszirányú átjárhatósága nem biztosított, a duzzasztón kívül még 2 egyéb keresztirányú műtárgy található. A csatornából másodpercenként 0,001 m 3 vizet vonnak el. A meder anyaga agyagos-iszap, töltődő medrű. A vízrendszer domborzata uralkodóan síkvidéki jellegű. Vízgyűjtője közepesen belvízveszélyes. A Sajfoki-csatornába évente 13,00 tonna nitrogén érkezik diffúz forrásokból. Ennek 60%-a, felszín alatti vízből származik, de a felszíni lefolyással közvetített nitrogén mennyisége is jelentős (1,83 t/év), és 10% a feletti az aránya a talajdrénezésből származó nitrogénnek is (1,33 t/év). 1,05 t a városi burkolt felületekről, 0,68 t a mezőgazdasági területekről származik. A légköri kiülepedésből és a természetes erózióból származó nitrogén mennyisége 0,22, ill. 0,02 tonna évente. A csatornába jutó összes foszfor mennyisége évente 2,55 tonna, és mint a nitrogén esetében is, teljes mennyisége diffúz forrásból származik. Ennek 63,5%-a mezőgazdasági területekről jut a csatorna vizébe, 23,9%-a pedig felszín alatti vízből származik. Jelentősebb mennyiség, (0,26 t, 10,2%), a városi burkolt felületekről érkezik. A felszíni lefolyással közvetített foszfor menyisége 0,03 tonna évente, és 0,1-0,1 tonna foszfor légköri kiülepedésből, természetes erózióból, ill. talajdrénezésből jut a vízbe. A csatorna horgászattal érintett. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton mérsékelt fitoplankton mérsékelt makrofiton nincs adat makrozobenton jó hal nincs adat 82

83 Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás mérsékelt tápanyagok szerinti állapot mérsékelt sótartalom rossz savasság kiváló Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint rossz. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot mérsékelt átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot kiváló Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot mérsékelt összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot rossz összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot méréskelt Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény gyenge. A víztest kémiai állapota jó. A Sajfoki-csatorna fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Sajfoki-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján A Sajfoki-csatorna hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Sajfoki-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi, 2021-ig megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében A belvízelvezető rendszer módosítása A VGT2 a Sajfoki-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi, 2027-ig megvalósításra tervezett hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével Vízfolyások és állóvizek parti zónájában a víztípustól függő zonáció rehabilitációja Szivattyútelepek és zsilipek megfelelő kiépítése és üzemeltetése 83

84 A VGT2 a Jászsági-főcsatorna víztestre vonatkozóan az alábbi, 2021-ig és 2027-ig megvalósításra tervezett hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon Kanyari-Holt-Tisza A Kanyari-Holt-Tisza a Tisza, a Jászsági-főcsatorna és a Kanyari-belvízcsatorna által bezárt területen helyezkedik el. Állandó vízborítottságú, erősen módosított mentett oldali holtág. Felülete 0,49 km2, mélysége 0,9 m. Elsődleges funkciója a belvíztározás. Területe több magánszemély tulajdonában van, nincs kijelölt kezelője vagy üzemeltetője. Halászati hasznosítója a Halász Kft. A Kanyari Holt-Tiszába évente mintegy 0,46 tonna nitrogén érkezik diffúz forrásokból. 0,32 t felszín alatti vízből származik, 0,07 t felszíni lefolyással jut be, 0,03-0,03 tonna nitrogén a mezőgazdasági területek eróziójából és talajdrénezésből, 0,01-0,01 tonna pedig természetes erózióból és légköri kiülepedésből származik. Évente 0,04 tonna foszfor kerül be a Kanyari-Holt-Tisza vizébe, és ennek fele felszín alatti vízből, negyede a mezőgazdasági területek eróziójából származik. A Kanyari-Holt-Tisza vízi turizmussal és horgászattal érintett. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton mérsékelt fitoplankton jó makrofiton mérsékelt makrozobenton mérsékelt hal nem értelmezett Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: szerves anyagok szerinti állapot jó tápanyagok szerinti állapot jó sótartalom gyenge savasság jó Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot nem értékelt átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot nem értékelt Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint nem értékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot nincs adat. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot mérsékelt összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot gyenge összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot nem értékelt 84

85 Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény mérsékelt. A víztest kémiai állapota jó. A Kanyari-Holt-Tisza fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Kanyari-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával A Kanyari-Holt-Tisza hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Kanyari-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi, 2021-ig megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében A belvízelvezető rendszer módosítása A VGT2 a Kanyari-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi, 2027-ig megvalósításra tervezett hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Mentett oldali vízpótlás: holtág, mellékág, ártéri vizes élőhely György-éri-halastavak A György-éri-halastavak Tiszasüly községtől nyugatra, a György-ér elnevezésű vízfolyás elhagyott medrében és természetes völgyében fekszik. A területet É-on a Tiszasülyi-(28.)-csatorna, D-en a Besenyszögi-főcsatorna, K-en a Jászsági-főcsatorna és Ny-on egy dűlőút határolja. Időszakos vízborítottságú erősen módosított állóvíz víztest. Felülete 0,99 km2, mélysége 1,2 m. Intenzív tógazdasági haltermelés folyik benne. A György-éri-halastavakba évente csaknem fél tonna nitrogén érkezik diffúz forrásokból. Legnagyobb része, 0,39 t, felszín alatti vízből származik, a többi pedig felszíni lefolyásból (0,07 t), talajdrénezésből (0,02 t) és légköri kiülepedésből (0,01 t). A halastavak összes P terhelése évente 0,03 tonna, ennek kétharmada felszín alatti vízből, egyharmada pedig a mezőgazdasági területek eróziójából származik. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton jó fitoplankton jó makrofiton mérsékelt makrozobenton nincs adat hal nem értelmezett Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: szerves anyagok szerinti állapot jó tápanyagok szerinti állapot jó 85

86 sótartalom kiváló savasság jó Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot nem értékelt átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot nem értékelt Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint nem értékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot nincs adat. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot mérsékelt összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot jó összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot nem értékelt Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest kémiai állapota nincs adat. A György-éri-halastavak fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a György-éri-halastavak víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával A György-éri-halastavak hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a György-éri-halastavak víztestre vonatkozóan az alábbi, 2021-ig megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében A VGT2 a György-éri-halastavak víztestre vonatkozóan az alábbi, 2027-ig megvalósításra tervezett hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: A duzzasztás és a vízszintszabályozás hatásának csökkentése duzzasztók, zsilipek üzemeltetésének módosításával Mentett oldali vízpótlás: holtág, mellékág, ártéri vizes élőhely ZAGYVA VOR azonosító Víztest neve Vízfolyás vagy állóvíz jelleg Időszakosság Vízgazdálkodási besorolás AEP269 Alsó-Tápió alsó vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás 86

87 AOH627 Alsó-Tápió felső, Gombai- és Úri-patakok vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás AEP321 Bér-patak vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás AEP326 Bíbicfészeki-ág és Kerektói-árok vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás AOH644 Bujáki-patak alsó vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás AOH645 Bujáki-patak felső vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás AEP454 Egres-patak vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás AEP458 Egyesült-Tápió vízfolyás időszakos természetes vízfolyás AEP481 Felső-Tápió-patak vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás AEP504 Galga-patak alsó vízfolyás időszakos természetes vízfolyás AEP502 Galga-patak felső és mellékvizei vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás AOC777 Hajta-patak és Öreg-Hajta vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás AOC776 Hajta-patak-felső vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás ANS507 Hasznosi-tározó állóvíz állandó vízborítottságú tározó AEP578 Herédi-Bér-patak vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás AIP525 I. tó állóvíz állandó vízborítottságú bányató AEP642 Kartalvölgyi-patak vízfolyás időszakos természetes vízfolyás AEP644 Kazár-patak vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás AEP684 Kis-Zagyva-patak vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás AEP726 Kövicses-patak alsó vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás AEP725 Kövicses-patak felső vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás AIG993 Mátravidéki Erőmű tavai állóvíz állandó vízborítottságú tározó AOC826 Nógrád (Vanyarci)- és Versegi-patakok vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás ANS544 Palotási-tározó állóvíz állandó vízborítottságú tározó AEQ027 Szuha-patak alsó (Zagyvavízgyűjtő) vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás AEQ024 Szuha-patak-felső és Zsunyi-patak vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás AEQ037 Tarján-patak (Zagyvavízgyűjtő) vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás AEQ140 Zagyva alsó vízfolyás állandó vízszállítású folyó 87

88 AEQ139 Zagyva felső vízfolyás állandó vízszállítású folyó AEQ138 Zagyva-patak felső és Bárna-patak vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás AEQ137 Zagyva-patak-alsó vízfolyás állandó vízszállítású természetes vízfolyás 17. táblázat: A 2-10 Zagyva vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén lévő felszíni víztestek (szürke háttérrel a tervezési területre eső víztestek) Egyesült-Tápió Az Egyesült-Tápió az Alsó-Tápió alsó és a Felső-Tápió víztestek összefolyásával keletkezett víztest, a Zagyva folyó legnagyobb jobb parti mellékvize. A tervezési területre az alsó, mintegy 10,5 km hosszúságú szakasza esik. A víztest teljes hossza 27,44 km, szélessége leggyakoribb vízhozamnál 7,75 m, mélysége 0,38 m. Időszakos természetes vízfolyás, melynek elsődleges hasznosítása a vízelvezetés. Medrében 6 keresztirányú műtárgy (zsilip) található, ami nem akadályozza meg az átjárhatóságot. Az Egyesült-Tápió Nagykáta tisztított kommunális szennyvizének befogadója. A befogadott tisztított szennyvíz mennyisége évente m3, és nincs jelentős hatással a befogadó vízminőségére. A víztest egy tápiószelei villamosberendezés gyártó üzem egyéb feldolgozóipari típusú szennyvizének és egy tápiógyörei telephely szolgáltatóipari szennyvizének közvetlen befogadója , ill m3 éves mennyiségben. Továbbá közvetett befogadója a jászboldogházai strandfürdő termálvíz, fürdővíz típusú szennyvizének m3/év mennyiségben. Az egyik ipariszennyvíz-bevezetés sem gyakorol jelentős hatást a vízfolyás vízminőségére. A vízfolyásba jutó összes nitrogén (10,43 t/év) 80%-a diffúz, 20%-a pedig pontszerű forrásból származik. A legnagyobb diffúz nitrogén forrás a városi burkolt felületek, innen évente 5,11 t N jut a víztestbe, de a mezőgazdasági területek eróziójából származó N mennyisége is 1,45 t. Felszín alatti vízből 0,86 t, felszíni lefolyással pedig 0,46 t nitrogén kerül a vízfolyásba. Légköri kiülepedésből 0,23 t, talajdrénezésből 0,18 t, természetes erózióból pedig mindössze 0,02 t nitrogén származik. Az Egyesült-Tápió összes foszforterhelésének (2,55 t/év) 85%-a diffúz, 15%-a pontszerű forrásból származik. Legtöbb foszfor szintén a városi burkolt felületekről érkezik (0,99 t), de csaknem ennyi (0,89 t) származik a mezőgazdasági területek eróziójából. Felszín alatti vízből 0,15 t, felszíni lefolyással 0,11 t foszfor kerül a vízfolyásba. Természetes erózióból és légköri ülepedésből egyaránt 0,01-0,01 t foszfor terheli az Egyesült-Tápiót. A légköri kiülepedésből évente a víztestbe jutó nehézfémmennyiségek a következők: ólom 0,282 kg, kadmium 7,26 g, higany 3,13 g. Felszín alatti vízből évente 1,4238 kg oldott cink, 0,53 kg oldott arzén, 0,0132 kg oldott ólom, 0,001 kg oldott higany és 0,001 kg oldott kadmium kerül a víztestbe. Az Egyesült-Tápió víztestből annak bal parti 17,25 fkm szelvényénél, Tápiószele közigazgatási területén ismeretlen célú, engedélyezett vízkivétel történik évi 5580 m 3 mennyiségben. Az Egyesült-Tápióba a fent említett szennyvízbevezetéseken kívül más vízbevezetés nem történik. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: 88

89 fitobenton jó fitoplankton nincs adat makrofiton nincs adat makrozobenton mérsékelt hal gyenge Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás jó tápanyagok szerinti állapot jó sótartalom jó savasság kiváló Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot jó átjárhatósági állapot mérsékelt hidrológiai állapot kiváló Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot gyenge összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot jó összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot mérsékelt Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest kémiai állapota jó. Az Egyesült-Tápió fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 az Egyesült-Tápió víztestre vonatkozóan az alábbi pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: 1.1 A Szennyvíz Program megvalósítása. Új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (kapacitás növelés, technológia fejlesztés, rekonstrukció), a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartásával. A VGT2 az Egyesült-Tápió víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: 2.1 A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken 17.1 Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával 29.2 Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján Az Egyesült-Tápió hidromorfológiai állapotát javító intézkedések 89

90 A VGT2 az Egyesült-Tápió víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: 6.5 Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében Az Egyesült-Tápió víztestre vonatkozó természetvédelmi célú intézkedések A VGT2 az Egyesült-Tápió víztestre hidromorfológiai intézkedéseket tartalmazza: vonatkozóan az alábbi speciális 6.3b A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével Hajta-patak és Öreg-Hajta A Hajta-patak és Öreg-Hajta víztest síkvidéki, kis esésű, meszes, közepes-finom mederanyagú, közepes vízgyűjtőjű, állandó vízellátású természetes vízfolyás. Teljes hossza 49,55 km, szélessége leggyakoribb vízhozamnál 3,24 m, mélysége 0,25 m. Összetett víztest, a Hajta-patak és az Öreg-Hajta víztestek összevonásával keletkezett. A víztest medre nem szabályozott, partvédelemmel nem rendelkezik. Tározóval érintett víztest. Hosszirányú átjárhatósága nem biztosított, ugyanis 2 keresztirányú műtárgy, egy duzzasztó és egy fenéklépcső található medrében, és 3,9 km hosszú szakaszon duzzasztott.. Elsődleges hasznosítási formája a vízelvezetés, másodlagos a vízellátás, harmadlagos a tározás. Horgászattal érintett. A víztest a tóalmási fürdő termálvíz, fürdővíz típusú szennyvizének befogadója évi m3 mennyiségben, ami jelentős só- és hőterhelést okoz. A víztest összes nitrogén terhelése (18,82 t/év) diffúz forrásokból származik. A meghatározó terhelési forrás a városi burkolt felületek (8,07 t), de jelentős mennyiség származik a felszín alatti vízből (4,07 t) és a mezőgazdasági területek eróziójából (4,04 t) is. Felszíni lefolyással 1,74 t nitrogén jut évente a víztestbe, talaj drénezéséből 0,42 t, természetes erózióból 0,29 t, légköri kiülepedésből pedig 0,19 t nitrogén származik. A víztestbe kerülő összes foszfor (5,5 t/év) diffúz forrásokból származik. A meghatározó foszforforrás a mezőgazdasági területek eróziója, innen évente 2,9 t foszfor kerül a víztestbe. A városi burkolt felületekről 1,53 t, felszín alatti vízből 0,51 t, felszíni lefolyással 0,37 t foszfor jut a vízbe. Természetes erózióból 0,18 t, légköri kiülepedésből 0,01 t származik. A légköri kiülepedésből évente a víztestbe jutó nehézfémmennyiségek a következők: ólom 0,261 kg, kadmium 6,9 g, higany 2,89 g. Felszín alatti vízből évente 3,6091 kg oldott cink, 1,89 kg oldott arzén, 0,0632 kg oldott ólom, 0,026 kg oldott higany és 0,026 kg oldott kadmium kerül a víztestbe. A víztestbe vízbevezetés és belőle vízkivétel nem történik. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton mérsékelt fitoplankton nincs adat makrofiton nem alkalmazható minősítés makrozobenton mérsékelt 90

91 hal rossz Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint rossz. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás mérsékelt tápanyagok szerinti állapot jó sótartalom mérsékelt savasság kiváló Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot kiváló átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot jó Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot rossz összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot mérsékelt összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot jó Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint rossz. A víztest kémiai állapota jó. A Hajta-patak és Öreg-Hajta fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Hajta-patak és Öreg-Hajta víztestekre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: 2.1 A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken 2.3 Tápanyag-gazdálkodási terv alapján történő tápanyag kihelyezés szántók esetében, agrár-környezetgazdálkodási programok (AKG) keretében 2.4 Művelési ág váltás (szántó-gyep, szántó-erdő, szántó-vizes élőhely konverzió) 17.1 Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával 17.5 Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával 17.6 A legeltetés és a takarmánygazdálkodás jó gyakorlata legelőkre Vízfolyások és tavak melletti pufferzónák kialakítása gyepesítéssel vagy agrár-erdészeti módszerrel (összehangolás a parti növényzónák rehabilitációjával, árvízvédelmi és fenntartási szempontok figyelembevételével 30.1 Talajvízdúsítás szabályozása 29.2 Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján 91

92 A VGT2 a Hajta-patak és Öreg-Hajta víztestekre vonatkozóan az alábbi termálvízterhelés csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: 27.2 Fürdésre és gyógyászatra használt termálvizek kezelése A Hajta-patak és Öreg-Hajta hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Hajta-patak és Öreg-Hajta víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: 6.5 Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében 23.2 Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében A Hajta-patak és Öreg-Hajta víztestre vonatkozó természetvédelmi célú intézkedések A VGT2 a Hajta-patak és Öreg-Hajta víztestre vonatkozóan az alábbi speciális hidromorfológiai intézkedéseket tartalmazza: 33.2 A védett természeti területek állapotát javító speciális hidromorfológiai intézkedések, beleértve a vízkivételek speciális szabályozása, vízkormányzás és vízpótlás megoldása a természetvédelmi igények kielégítésére 7.1 A belvízelvezető rendszer módosítása Zagyva alsó A Zagyva alsó víztest a Zagyva Jászjákóhalma és Szolnok közötti, É-D-i lefutású, 59 km hosszú szakasza. A víztest szélessége leggyakoribb vízhozamnál 47 m, mélysége 3 m. A meder teljes hosszában töltésezett, a hullámtér szűk. A vízfolyás mai medre 21 kanyarátvágással alakult ki. A mederben 15 keresztirányú műtárgy található: 11 zsilip, 3 fenéklépcső és 1 duzzasztó. Elsődleges hasznosítása a vízelvezetés, másodlagos a vízellátás, de rekreációs és horgászati célokra is használják. A Zagyva alsó víztest a jászteleki és az alattyáni szennyvíztisztító telep tisztított kommunális szennyvizének elsődleges befogadója. A jászteleki évente m3, az alattyáni m3 tisztított szennyvizet bocsát a víztestbe, és ezek közül az egyik sem gyakorol jelentős tápanyag- és szervesanyag-, ill. toxikus fém terhelést a befogadóra. A jászberényi szennyvíztisztító telep tisztított települési szennyvizének elsődleges befogadója a Városi-Zagyva, de a tisztított szennyvíz ezen keresztül szintén az Zagyva alsó víztestbe jut, és jelentős tápanyag- és szervesanyag-, valamint fontos toxikus fém terhelést okoz. Az így bejutó szennyvíz évi mennyisége m3. Szintén a Városi-Zagyva az elsődleges befogadója a jászberényi LEHEL Strand termálvíz, fürdővíz jellegű szennyvizének, melynek összes mennyisége m3 évente, és nem gyakorol jelentős hatást a Zagyva alsó víztest vizének állapotára. A víztest összes nitrogén terhelésének (92,07 t/év) csaknem 40%-a (35,79 t/év) pontszerű forrásból származik. A diffúz források közül a mezőgazdasági területekről származó N a meghatározó, éves mennyisége 23,02 t. Felszín alatti vízből (12,73 t) és városi burkolt felületekről (12 t) is jelentős mennyiségű N jut a víztestbe. Felszíni lefolyásból 3,62 t, légköri kiülepedésből 2,6 t, talajdrénezésből 2,27 t, természetes erózióból pedig mindössze 0,2 t N kerül a víztestbe. A víztestbe jutó összes foszfor (23,89 t/év) csaknem fele pontszerű forrásokból származik (11,68 t). A diffúz P források közül szintén a mezőgazdasági területek eróziója áll az első helyen az évenkénti 7,26 tonnás mennyiségével. Városi burkolt 92

93 felületekről évente 3,44 t foszfor jut a vízfolyás vizébe, felszín alatti vízből pedig 1,31 t. A többi diffúz forrás légköri kiülepedés: 0,11 t, felszíni lefolyás: 0,07 t, természetes erózió: 0,01 t, talajdrénezés: 0,01 t az összes diffúz forrásból származó foszfor mindössze 1,63%-át képezi. A légköri kiülepedésből évente a víztestbe jutó nehézfémmennyiségek a következők: ólom 3,463 kg, kadmium 88,91 g, higany 38,24 g. Felszín alatti vízből évente 44,0126 kg oldott cink, 13,86 kg oldott arzén, 0,6443 kg oldott ólom, 0,089 kg oldott higany és 0,0313 kg oldott kadmium kerül a víztestbe. A Zagyva alsó víztestből évente mintegy m3 engedélyezett vízkivétel történik. Öntözési célú vízkivételt 7 település (Alattyán, Jánoshida, Jászalsószentgyörgy, Jászberény, Jászboldogháza, Jásztelek és Szászberek) közigazgatási területén, összesen 16 helyen végeznek, évente m3 mennyiségben. Halastavi vízellátást biztosító vízkivétel 5 helyen, Szolnoknál a Malomzugi-Holt-Zagyvából (5115 m3/év), Jásztelek közigazgatási területén, a Zagyva jobb parti 50,61 fkm szakaszánál (2500 m 3/év), Alattyán térségében, a bal parti 44,657 fkm szakaszon ( m3/év), Jánoshidánál, a bal parti 38,724 fkm szakaszon ( m3/év), ill. Szászberek közigazgatási területén, a bal parti 29,4 fkm szakaszon (5800 m3/év). Mind az öntözési célú, mind a halastavi vízellátást biztosító vízkivételek szivattyús módon történnek. 5 további vízkivétel céljáról nem rendelkezünk információval. Ezek a következők: Zagyva jobb parti 48,411 fkm szakasza (Jánoshida) m3/év; bal parti 37,11 fkm szakasz (Jászalsószentgyörgy) 6000 m3/év; bal parti 33,1 fkm szakasz (Jászalsószentgyörgy) 2000 m3/év; jobb parti 30,2 fkm szakasz (Jászboldogháza) 8000 m3/év; jobb parti 29,5 fkm szakasz (Jászboldogháza) m3/év. Ezen vízkivételek módjáról sincs információnk. A víztestbe vízbevezetés a fent említett szennyvízbevezetéseken kívül nem történik. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton jó fitoplankton jó makrofiton jó makrozobenton jó hal jó Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás kiváló tápanyagok szerinti állapot mérsékelt sótartalom jó savasság kiváló Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot mérsékelt átjárhatósági állapot kiváló hidrológiai állapot kiváló Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot nincs adat. 93

94 A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot jó összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot mérsékelt összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot mérsékelt Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest kémiai állapota a higany és vegyületei határérték feletti koncentrációja miatt, nem jó. A Zagyva alsó víztest fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Zagyva alsó víztestre vonatkozóan az alábbi pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: 1.1 A Szennyvíz Program megvalósítása. Új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (kapacitás növelés, technológia fejlesztés, rekonstrukció), a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartásával. 1.2 Szennyvizek kezelése azonos céllal, mint a Szennyvíz Programban, de a Szennyvíz Programban jelenleg nem szereplő agglomerációkra. A VGT2 a Zagyva alsó víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: 2.1 A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken 2.3 Tápanyag-gazdálkodási terv alapján történő tápanyag kihelyezés szántók esetében, agrár-környezetgazdálkodási programok (AKG) keretében 2.4 Művelési ág váltás (szántó-gyep, szántó-erdő, szántó-vizes élőhely konverzió) 17.1 Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával 17.5 Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával 17.8 Vízfolyások és tavak melletti pufferzónák kialakítása gyepesítéssel vagy agrár-erdészeti módszerrel (összehangolás a parti növényzónák rehabilitációjával, árvízvédelmi és fenntartási szempontok figyelembevételével 30.1 Talajvízdúsítás szabályozása 29.2 Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján A VGT2 a Zagyva alsó víztestre vonatkozóan az alábbi a veszélyes anyag terhelés csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: 14.2 Monitoring rendszerek és információs rendszerek fejlesztése és működtetése 21.4 Települési eredetű, belterületi növénytermesztésből, állattartásból, közterületekről származó terhelések csökkentése 23.1 Belterületi vízvisszatartási lehetőségek megteremtése, épületekről (zöld tető, ciszterna), ingatlanokról és közterületekről (záportározó medencék, tavak) 30.2 Elválasztott rendszerrel összegyűjtött csapadékvíz szűrése a befogadóba 94

95 történő bevezetés előtt (szűrőmező, homokfogó, olajfogó) A Zagyva alsó víztest hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Zagyva (alsó) víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: 6.5 Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében 6.1 Nyílt ártér kialakítása, hullámtér bővítése a szükséges területhasználat váltással 6.3 Mederrehabilitáció kategóriától és típustól (nagy folyó, kis és közepes vízfolyások, állóvizek, mesterséges víztestek) függő módszerekkel 7a.1 Felszíni vízkivételek és átvezetések nyilvántartása, felülvizsgálata, módosítása, engedélyezése A Zagyva alsó víztestre vonatkozó természetvédelmi célú intézkedések A VGT2 a Zagyva alsó víztestre vonatkozóan az alábbi speciális hidromorfológiai intézkedéseket tartalmazza: 33.2 A védett természeti területek állapotát javító speciális hidromorfológiai intézkedések, beleértve a vízkivételek speciális szabályozása, vízkormányzás és vízpótlás megoldása a természetvédelmi igények kielégítésére 6.8.a Levágott kanyarulat, feliszapolódott holtágak és mellékágak főággal való kapcsolatának helyreállítása, a hullámtér vagy nyílt ártér rendszeres elöntésének biztosítása Zagyva felső A Zagyva felső víztest a Zagyva Jobbágyitól Jászjákóhalmáig tartó szakasza. A víztest hossza 66 km, szélessége leggyakoribb vízhozamnál 41 m, mélysége 0,35 m. A meder teljes hosszában töltésezett, a hullámtér szűk. A vízfolyás mai medre 6 kanyarátvágással alakult ki. A mederben 24 keresztirányú műtárgy található: 19 zsilip, 2 fenéklépcső, 2 duzzasztó és 1 egyéb műtárgy. A duzzasztók 1 és 2 m magasak, nem átjárhatók. A víztest elsődleges hasznosítása a vízelvezetés, másodlagos a vízellátás, de rekreációs és horgászati célokra is használják. A víztest 2010 és 2012 között 4 település tisztított kommunális szennyvizének befogadója volt. A petőfibányai szennyvíztisztító telep szennyvize a Zagyva 115,053 fkm szakaszánál folyt be évi m3 mennyiségben. Boldog település szennyvize a 94,007 fkm-nél érkezett a víztestbe, mennyisége m3/év. A jászfényszarui szennyvíztisztító telep tisztított települési szennyvizének évenkénti mennyisége m3 volt, és a Zagyva 92,38 fkm szakaszánál érte el a víztestet. Hatvan település kommunális szennyvize a vízfolyás 104,375 fkm szakaszánál érkezett a folyóba évi m3 mennyiségben, és fontos szervesanyag- és tápanyagterhelést gyakorolt a befogadóra. A Zagyva felső víztestbe Jászberény közigazgatási területén egyéb feldolgozóipari szennyvíz folyik a Zagyva 70,091 fkm szakaszán 3 bevezetésből, összesen m3/év mennyiségben (1. bevezetés: m3/év, 2. bevezetés: m3/év, 3. bevezetés: m3/év). Jobbágyi közigazgatási területén, a Zagyva 124,716 fkm szakaszán évenként m3 mennyiségben szolgáltatóipari szennyvíz terheli a folyót. 95

96 A víztestet évente 78,68 t nitrogén terheli, aminek csaknem fele (37,97 t) pontszerű forrásból származik. A diffúz források közül a 3 meghatározó a felszín alatti víz, a mezőgazdasági területek eróziója és a városi burkolt felületek. Évenkénti mennyiségük 12,18 t, 11,42 t, ill. 10,26 t. Ezek teszik ki a diffúz forrásból származó N 83%-át. A maradék felszíni lefolyásból (2,67 t), légköri kiülepedésből (2,6 t), talajdrénezésből (1,17 t) és természetes erózióból (0,41 t) származik. A víztestet terhelő foszfor esetében is a pontszerű forrás a meghatározó, évi mennyisége 5,65 tonna, az összes foszfor csaknem 40%-a. A diffúz források közül a mezőgazdasági területek eróziója (4,32 t/év), a városi burkolt felületek (2,57 t/év) és a felszín alatti víz (1,28 t/év) a legjelentősebb. A többi diffúz forrás az összes diffúz forrásból származó P kevesebb mint 5%-át képezi (természetes erózió: 0,25 t/év, légköri kiülepedés: 0,1 t/év, felszíni lefolyás: 0,05 t/év, talajdrénezés: 0,01 t/év). A légköri kiülepedésből évente a víztestbe jutó nehézfémmennyiségek a következők: ólom 3,971 kg, kadmium 102,75 g, higany 41,42 g. Felszín alatti vízből évente 30,0820 kg oldott cink, 6,7 kg oldott arzén, 0,7854 kg oldott ólom, 0,0628 kg oldott higany és 0,0176 kg oldott kadmium kerül a víztestbe. A víztestből öntözési célú vízkivétel 5 helyen történik, évente összesen m3 engedélyezett mennyiségben. Jászfelsőszentgyörgy közigazgatási területén, a Zagyva jobb parti 79,5 fkm szakaszánál 3000 m3, bal parti 73,95 fkm szakaszánál m3, Jászberény közigazgatási területén, a Zagyva bal parti 73,95 fkm szakaszánál m3, jobb parti 68,749 fkm szakaszánál m3, bal parti 60,1 fkm szakaszánál 9000 m3 engedélyezett éves mennyiségben vesznek ki vizet. Halastavi vízellátást biztosító vízkivétel Jászberény térségében, a bal parti 66,975 fkm szakaszon történik 5500 m3/év engedélyezett mennyiségben. Mind az öntözési, mind a halastavi célú vízkivételeket szivattyús módon végzik. A szennyvízbevezetéseken kívül a Zagyva felső víztestbe halastavi lecsapolásból származó vízbevezetés történik Jánoshida térségében, a Zagyva bal parti 37,143 fkm szakaszán évi m3 mennyiségben és Jászberény közigazgatási területén, a Zagyva bal parti 66,975 fkm szakaszán évi m3 mennyiségben. Továbbá Jászberény térségében, a Zagyva bal parti 72,02 fkm szakaszán egy ismeretlen eredetű vízbevezetés történik, melynek mennyisége évente m3, és fontos egyedi terhelést okoz. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton jó fitoplankton mérsékelt makrofiton adathiány makrozobenton mérsékelt hal mérsékelt Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás jó tápanyagok szerinti állapot mérsékelt sótartalom jó savasság kiváló Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: 96

97 morfológiai állapot mérsékelt átjárhatósági állapot rossz hidrológiai állapot kiváló Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint rossz. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot kiváló. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot mérsékelt összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot mérsékelt összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot rossz Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest kémiai állapota jó. A Zagyva felső víztest fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Zagyva felső víztestre vonatkozóan az alábbi pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: 1.1 A Szennyvíz Program megvalósítása. Új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (kapacitás növelés, technológia fejlesztés, rekonstrukció), a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartásával. A VGT2 a Zagyva felső víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: 2.1 A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken 2.3 Tápanyag-gazdálkodási terv alapján történő tápanyag kihelyezés szántók esetében, agrár-környezetgazdálkodási programok (AKG) keretében 2.4 Művelési ág váltás (szántó-gyep, szántó-erdő, szántó-vizes élőhely konverzió) 17.1 Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával 17.5 Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával 17.6 A legeltetés és a takarmánygazdálkodás jó gyakorlata legelőkre Vízfolyások és tavak melletti pufferzónák kialakítása gyepesítéssel vagy agrár-erdészeti módszerrel (összehangolás a parti növényzónák rehabilitációjával, árvízvédelmi és fenntartási szempontok figyelembevételével 30.1 Talajvízdúsítás szabályozása 29.2 Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján A VGT2 a Zagyva (felső) víztestre vonatkozóan az alábbi a veszélyes anyag terhelés csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: 21.4 Települési eredetű, belterületi növénytermesztésből, állattartásból, közterületekről származó terhelések csökkentése 23.1 Belterületi vízvisszatartási lehetőségek megteremtése, épületekről (zöld 97

98 tető, ciszterna), ingatlanokról és közterületekről (záportározó medencék, tavak) 30.2 Elválasztott rendszerrel összegyűjtött csapadékvíz szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező, homokfogó, olajfogó) A Zagyva felső víztest hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Zagyva felső víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vándorló élőlények hosszirányú mozgását és/vagy az élettér növelését elősegítő intézkedések 6.5 Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében 6.1 Nyílt ártér kialakítása, hullámtér bővítése a szükséges területhasználat váltással 6.2 A hullámtér megfelelő növényzetének kialakítása 6.3a Vízfolyásokon és állóvizekben felhalmozódott iszap egyszeri eltávolítása Völgyzárógátas tározókból történő vízleeresztés szabályozása 23.2 Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében A Zagyva felső víztestre vonatkozó természetvédelmi célú intézkedések A VGT2 a Zagyva felső)víztestre vonatkozóan az alábbi speciális hidromorfológiai intézkedéseket tartalmazza: 33.2 A védett természeti területek állapotát javító speciális hidromorfológiai intézkedések, beleértve a vízkivételek speciális szabályozása, vízkormányzás és vízpótlás megoldása a természetvédelmi igények kielégítésére 7.1 A belvízelvezető rendszer módosítása NAGYKŐRÖSI-HOMOKHÁT VOR azonosító Víztest neve Vízfolyás vagy állóvíz jelleg Időszakosság Vízgazdálkodási besorolás AEP515 Gerje vízfolyás időszakos belvízcsatorna AEP719 Kőrös-ér vízfolyás időszakos természetes vízfolyás AEP728 Közös-csatorna vízfolyás időszakos természetes vízfolyás AEP878 Peitsik-csatorna vízfolyás időszakos mentett természetes vízfolyás holtág AEP883 Perje vízfolyás időszakos természetes vízfolyás AIH131 Tiszakécskei-Holt-Tisza állóvíz állandó vízszállítású mentett oldali holtág 18. táblázat: A 2-12 Nagykőrösi-homokhát vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén lévő felszíni víztestek Gerje A Gerje sík vidéki, kis esésű, meszes, közepesen finom mederanyagú, közepes vízgyűjtőjű természetes vízfolyás. Mai formájában a 19. század legvégén alakult ki 98

99 a Gerje és Perje Vízszabályozó Társulat hatására mocsaras területek és malomárkok összekötésével. Hossza 49,96 km, leggyakoribb vízhozamnál mért szélessége 4,2, mélysége 0,45 m. Időszakos vízfolyás, legfontosabb funkciója a belvízelvezetés. A vízfolyás erősen módosított, medre teljes hosszában szabályozott, partvédelemmel nem rendelkezik. Medrében 6 keresztirányú műtárgy, 2 duzzasztómű és 4 zsilip található. (VGT2 3-9 táblázat). A Gerje két település tisztított kommunális szennyvizének befogadója. A 41,38 fkm szakaszon Albertirsa szennyvíztisztító telepének tisztított települési szennyvize folyik évi m3 mennyiségben a vízfolyásba jelentős tápanyag és szervesanyag-terhelést gyakorolva ezzel a befogadóra. A pilisi szennyvíztisztító telep tisztított kommunális szennyvize a 48,15 fkm szakaszon érkezik a Gerjébe. Mennyisége m3 évente, és szintén jelentős tápanyag és szervesanyagterhelést okoz. A kommunális szennyvíz mellett közvetlenül vagy közvetett úton ipari szennyvíz is érkezik a Gerjébe. Az albertirsai gyógy- és strandfürdő termálvíz, fürdővíz jellegű szennyvize m3/év mennyiségben ömlik a vízfolyásba, jelentős hő- és sóterhelést okozva ezzel. A ceglédi gyógy- és strandfürdő temálvíz, fürdővíz típusó szennyvizének elsődleges befogadója a Csónakázó-tó, ezen keresztül érkezik a Gerjébe az évi 2000 m 3 mennyiségű szennyvíz. A hő- és sóterhelés hatása szintén jelentős. Egy ceglédi felületkezelő telep kohászat, fémfeldolgozás jellegű szennyvizének elsődleges befogadója a Vett úti-csatorna, de közvetve ez is a Gerjébe kerül, fontos veszélyes anyag és specifikus szennyező terhelést okozva. Mennyisége évente 1000 m3. A Gerje összes nitrogén terhelése évente átlagosan 35,62 tonna. Ennek csaknem fele, 17,76 tonna, pontszerű kibocsátásokból származik. A diffúz terhelésből származó N mennyisége évente 17,86 tonna. A legnagyobb része, 10,09 t a városi burkolt felületekről érkezik. 3,04 t felszín alatti vízből származik, 1,9 t mezőgazdasági területek eróziójából, 0,88 t természetes erózióból, 0,52 t talajdrénezésből. A felszíni lefolyással közvetített N terhelés mennyisége évente 1,2 t, légköri kiülepedésből pedig 0,24 t N kerül évente a Gerjébe. A Gerje összes foszforterhelése évente 6,9 tonna, aminek legnagyobb része, 5,58 t diffúz terhelésből származik. Ennek is csaknem fele, 2,68 t a városi burkolt felületekről érkezik a vízfolyásba, több mint negyede (1,49 t) pedig a mezőgazdasági területek eróziójából. A felszín alatti vízből a Gerjébe került P mennyisége évente mintegy 0,65 t, felszíni lefolyással pedig 0,23 t P kerül bele. Légköri kiülepedésből származó foszfor mennyisége mindössze 0,01 t. A Gerje jobb parti 37,13 fkm szakaszán, Ceglédbercel közigazgatási területén évente mintegy 3900 m3 mennyiségben és jobb parti 45,346 fkm szakaszán, Albertirsa közigazgatási területén évi 2000 m3 mennyiségben gravitációs úton halastavi vízellátást szolgáló vízkivétel történik. A már fentebb említett szennyvízbevezetések mellett a 37,13 fkm szakaszon halastó lecsapolásából származó víz érkezik szivattyús úton a Gerjébe, mennyisége évente 3900 m3. Szintén halastavi víz bevezetése történik Albertirsa közigazgatási területén, a Gerje 44,475 fkm szelvényénél, de itt gravitációs módon. Az itt bevezetett víz mennyiségéről nem rendelkezünk információval. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton mérsékelt fitoplankton jó makrofiton nincs adat makrozobenton gyenge hal gyenge Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. 99

100 A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás jó tápanyagok szerinti állapot mérsékelt sótartalom mérséklelt savasság kiváló Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot jó átjárhatósági állapot nem értékelt (a víztesten keresztirányú műtárgyak találhatók) (VGT2 6-1 táblázat) hidrológiai állapot kiváló Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot a cink és vegyületei határérték feletti koncentrációja miatt, nem jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot gyenge összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot mérsékelt összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot jó Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest kémiai állapota jó. A Gerje fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Gerje víztestre vonatkozóan az alábbi pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A Szennyvíz Program megvalósítása. Új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (kapacitás növelés, technológia fejlesztés, rekonstrukció), a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartásával. Alternatív tisztított szennyvíz elhelyezési mód (pl. tisztított szennyvíz nyárfás elhelyezése, átvezetés másik befogadóba), a befogadó felszín alatti vagy felszíni víztest jó állapotának veszélyeztetése nélkül. A VGT2 a Gerje víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken Tápanyag-gazdálkodási terv alapján történő tápanyag kihelyezés szántók esetében, agrár-környezetgazdálkodási programok (AKG) keretében Művelési ág váltás (szántó-gyep, szántó-erdő, szántó-vizes élőhely konverzió) Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával Szennyezőanyag lemosódás csökkentése síkvidéki területen agrárkörnyezetgazdálkodási program (AKG) keretében (pl. táblamenti szegélyek, 100

101 mélyszántás.) A legeltetés és a takarmánygazdálkodás jó gyakorlata legelőkre. Vízfolyások és tavak melletti pufferzónák kialakítása gyepesítéssel vagy agrárerdészeti módszerrel (összehangolás a parti növényzónák rehabilitációjával, árvízvédelmi és fenntartási szempontok figyelembevételével Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján Mezőgazdasági területről származó belvizek szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező) A VGT2 a Gerje víztestre vonatkozóan az alábbi, kifejezetten a termálvízterhelés csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: Fürdésre és gyógyászatra használt termálvizek kezelése A Gerje veszélyesanyag-terhelésének csökkentését szolgáló intézkedések: A VGT2 a Gerje víztestre vonatkozóan az alábbi veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: Monitoring rendszerek és információs rendszerek fejlesztése és működtetése Települési eredetű, belterületi növénytermesztésből, állattartásból, közterületekről származó terhelések csökkentése Belterületi vízvisszatartási lehetőségek megteremtése, épületekről (zöld tető, ciszterna), ingatlanokról és közterületekről (záportározó medencék, tavak) Elválasztott rendszerrel összegyűjtött csapadékvíz szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező, homokfogó, olajfogó) A Gerje hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Gerje víztestre vonatkozóan az alábbi, 2021-ig megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében A belvízelvezető rendszer módosítása A VGT2 a Gerje víztestre vonatkozóan az alábbi, 2027-ig megvalósításra tervezett hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével Vízfolyások és állóvizek parti zónájában a víztípustól függő zonáció rehabilitációja Szivattyútelepek és zsilipek megfelelő kiépítése és üzemeltetése A VGT2 a Gerje víztestre vonatkozóan az alábbi, 2021-ig és 2027-ig megvalósításra tervezett hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon Kőrös-ér 101

102 A Kőrös-ér sík vidéki, kis esésű, meszes, közepesen finom mederanyagú, közepes vízgyűjtőjű természetes vízfolyás. Hossza 42,75 km, leggyakoribb vízhozamnál mért szélessége 2,87 m, mélysége 0,41 m. Időszakos vízfolyás, legfontosabb funkciója a belvízelvezetés. Erősen módosított, medre teljes hosszában szabályozott, partvédelemmel nem rendelkezik. Medrében 8 keresztirányú műtárgy (zsilip) található. (VGT2 3-9 táblázat). A nagykőrösi szennyvíztisztító telep tisztított kommunális szennyvizének elsődleges befogadója a Kőrös-ér a 31,838 fkm szelvénynél napi 3600 m 3 mennyiségben. Továbbá közvetett módon a Gógány-éren keresztül Csemő település tisztított kommunális szennyvize is a Kőrös-érbe érkezik. Ez utóbbi mennyisége 270 m 3 naponta. Mind a kettő jelentős tápanyag- és szervesanyag-terhelést jelent a befogadóra, valamint a nagykőrösi szennyvízbevezetésnek lehet, hogy a toxikus fém hatása is jelentős. A Kőrös-ér összes nitrogén terhelése évente átlagosan 51,32 tonna. Ennek több mint fele, 32,2 tonna, pontszerű kibocsátásokból származik. A diffúz terhelésből származó N mennyisége évente 19,12 tonna. A legnagyobb része a városi burkolt felületekről (7,64 t) és a felszín alatti vízből (6,07 t) származik. Jelentősebb mennyiség érkezik a mezőgazdasági területek eróziójából (2,51 t) és felszíni lefolyásból (1,75 t). 0,83 t N a talaj drénezéséből, 0,16-0,16 t pedig légköri kiülepedés és természetes erózió során kerül a vízfolyásba. A Kőrös-ér összes foszforterhelése évente 8,91 tonna. A pontszerű kibocsátásokból származó foszfor mennyisége 2,74 tonna évente, ami csaknem harmada az összes foszfor mennyiségének. A diffúz formák közül a legjelentősebb a mezőgazdasági területek eróziójából származó foszfor, ennek mennyisége 2,6 tonna évente. Városi burkolt felületekről 2,05 t foszfor mosódik be a Kőrös-ér víztestbe. A 1,06 tonna a felszín alatti vizekből származik, 0,36 tonna felszíni lefolyással kerül be, 0,1 t természetes erózióból származik, és 0,01-0,01 t talaj drénezéséből és légköri kiülepedésből jut a víztestbe. A Kőrös-érből nem történik vízkivétel, vízbevezetés pedig a már fentebb említett szennyvízbevezetések. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton gyenge fitoplankton gyenge makrofiton nincs adat makrozobenton mérsékelt hal rossz Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint rossz. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás gyenge tápanyagok szerinti állapot gyenge sótartalom mérséklelt savasság kiváló Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot jó átjárhatósági állapot nem értékelt (a víztesten keresztirányú műtárgyak 102

103 találhatók) (VGT2 6-1 táblázat) hidrológiai állapot kiváló Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot az arzén és vegyületei, ill. a cink és vegyületei határérték feletti koncentrációja miatt, nem jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot rossz összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot gyenge összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot jó Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint rossz. A víztest kémiai állapota az ólom és vegyületei határérték feletti jelenléte miatt, közepes. A Kőrös-ér fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Kőrös-ér víztestre vonatkozóan az alábbi pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A Szennyvíz Program megvalósítása. Új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (kapacitás növelés, technológia fejlesztés, rekonstrukció), a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartásával. A VGT2 a Kőrös-ér víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken Tápanyag-gazdálkodási terv alapján történő tápanyag kihelyezés szántók esetében, agrár-környezetgazdálkodási programok (AKG) keretében Művelési ág váltás (szántó-gyep, szántó-erdő, szántó-vizes élőhely konverzió) Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával Szennyezőanyag lemosódás csökkentése síkvidéki területen agrárkörnyezetgazdálkodási program (AKG) keretében (pl. táblamenti szegélyek, mélyszántás.) A legeltetés és a takarmánygazdálkodás jó gyakorlata legelőkre. Vízfolyások és tavak melletti pufferzónák kialakítása gyepesítéssel vagy agrárerdészeti módszerrel (összehangolás a parti növényzónák rehabilitációjával, árvízvédelmi és fenntartási szempontok figyelembevételével Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján Mezőgazdasági területről származó belvizek szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező) A Kőrös-ér veszélyesanyag-terhelésének csökkentését szolgáló intézkedések: A VGT2 a Kőrös-ér víztestre vonatkozóan az alábbi veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: 103

104 Monitoring rendszerek és információs rendszerek fejlesztése és működtetése Települési eredetű, belterületi növénytermesztésből, állattartásból, közterületekről származó terhelések csökkentése Belterületi vízvisszatartási lehetőségek megteremtése, épületekről (zöld tető, ciszterna), ingatlanokról és közterületekről (záportározó medencék, tavak) Elválasztott rendszerrel összegyűjtött csapadékvíz szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező, homokfogó, olajfogó) A Kőrös-ér hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Kőrös-ér víztestre vonatkozóan az alábbi, 2021-ig megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében A belvízelvezető rendszer módosítása A VGT2 a Kőrös-ér víztestre vonatkozóan az alábbi, 2027-ig megvalósításra tervezett hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével Vízfolyások és állóvizek parti zónájában a víztípustól függő zonáció rehabilitációja Szivattyútelepek és zsilipek megfelelő kiépítése és üzemeltetése A VGT2 a Kőrös-ér víztestre vonatkozóan az alábbi, 2021-ig és 2027-ig megvalósításra tervezett hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon Közös-csatorna A Közös-csatorna a Gerje és a Perje összefolyásából létrejött sík vidéki, kis esésű, meszes, közepesen finom mederanyagú, közepes vízgyűjtőjű természetes vízfolyás, mely Tószeg alatt folyik a Tiszába. Hossza 8,53 km, leggyakoribb vízhozamnál mért szélessége 4 m, mélysége 0,5 m. Időszakos vízfolyás, legfontosabb funkciója a belvízelvezetés. A vízfolyás erősen módosított, medre teljes hosszában szabályozott, partvédelemmel nem rendelkezik. Medrében 2 keresztirányú műtárgy, 1 duzzasztó és 1 zsilip található. (VGT2 3-9 táblázat). Közvetlenül a Közös-csatornába nem vezetnek szennyvizet. A Közös-csatorna összes nitrogén terhelése diffúz forrásból származik, és mennyisége évente 2,72 tonna. Ennek több mint 80%-a mezőgazdasági területek eróziójából és a felszín alatti vizekből származik fele-fele arányban (1,14 t, ill. 1,12 t). a többi N felszíni lefolyás (0,26 t), talajdrénezés (0,17 t) és légköri kiülepedés (0,04 t) révén jut a Közös-csatorna vizébe. A Közös-csatornába pontszerű forrásból foszfor sem érkezik. A diffúz úton, a mezőgazdasági területek eróziójából származó vízbe jutó foszfor mennyisége évente mintegy 0,44 t, felszín alatti vízből pedig 0,1 t foszfor kerül a csatornába. 104

105 A Közös-csatornába nem vezetnek vizet, és nem történik belőle vízkivétel. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton gyenge fitoplankton gyenge makrofiton nincs adat makrozobenton mérsékelt hal mérsékelt Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás gyenge tápanyagok szerinti állapot gyenge sótartalom mérséklelt savasság kiváló Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot mérsékelt átjárhatósági állapot nem értékelt (a víztesten keresztirányú műtárgyak találhatók) (VGT2 6-1 táblázat) hidrológiai állapot kiváló Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot a cink és vegyületei határérték feletti koncentrációja miatt, nem jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot gyenge összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot gyenge összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot mérsékelt Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest kémiai állapota nem jó. Ennek a nonil-fenol határérték feletti koncentrációja az oka. A nonil-fenolok a mosószerként használt nonil-fenol-etoxilát bomlásával létrejövő, vízben nem jól oldódó vegyületek. Mivel a nonil-fenolok képesek az ösztrogén utánzására, megbonthatják a vízi élőlények hormonális egyensúlyát. A Közös-csatorna fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Közös-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken Tápanyag-gazdálkodási terv alapján történő tápanyag kihelyezés szántók esetében, agrár-környezetgazdálkodási programok (AKG) keretében Művelési ág váltás (szántó-gyep, szántó-erdő, szántó-vizes élőhely konverzió) 105

106 Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával Szennyezőanyag lemosódás csökkentése síkvidéki területen agrárkörnyezetgazdálkodási program (AKG) keretében (pl. táblamenti szegélyek, mélyszántás.) A legeltetés és a takarmánygazdálkodás jó gyakorlata legelőkre. Vízfolyások és tavak melletti pufferzónák kialakítása gyepesítéssel vagy agrárerdészeti módszerrel (összehangolás a parti növényzónák rehabilitációjával, árvízvédelmi és fenntartási szempontok figyelembevételével Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján Mezőgazdasági területről származó belvizek szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező) A Közös-csatorna hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Közös-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében A belvízelvezető rendszer módosítása A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével Vízfolyások és állóvizek parti zónájában a víztípustól függő zonáció rehabilitációja Szivattyútelepek és zsilipek megfelelő kiépítése és üzemeltetése Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon A Közös-csatornára vonatkozó természetvédelmi célú intézkedések A VGT2 a Közös-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi természetvédelmi célú intézkedéseket tartalmazza: A védett természeti területek állapotát javító speciális hidromorfológiai intézkedések, beleértve a vízkivételek speciális szabályozása, vízkormányzás és vízpótlás megoldása a természetvédelmi igények kielégítésére A belvízelvezető rendszer módosítása Peitsik-csatorna A Peitsik-csatorna az alegység D-i részén Ny-K-i irányban futó sík vidéki, kis esésű, meszes, közepesen finom mederanyagú, közepes vízgyűjtőjű természetes vízfolyás, mely Tiszakécskénél torkollik a Tiszába. Hossza 36,45 km, leggyakoribb vízhozamnál mért szélessége 2 m, mélysége 0,8 m. Időszakos vízfolyás, legfontosabb funkciója a belvízvédekezés. A vízfolyás erősen módosított, medre teljes hosszában szabályozott, partvédelemmel nem rendelkezik. Medrében 30 keresztirányú műtárgy, 4 duzzasztó, 2 zsilip és 24 fenéklépcső található, ami jelentős átjárhatósági problémát okoz. (VGT2 3-9 táblázat). 106

107 A Peitsik-csatorna a Szentkirály Szennyvíztisztító Telep tisztított kommunális szennyvizének befogadója évi m3 mennyiségben, de ez nem okoz sem jelentős tápanyag- és szervesanyag-terhelést, sem jelentős toxikus fém terhelést. A Peitsik-csatorna összes nitrogén terhelésének (9,39 t/év) mindössze 3%-a származik pontszerű kibocsátásokból. A diffúz N terhelés legnagyobb része (5,36 t, 57%) felszín alatti vízből származik. A második legjelentősebb diffúz N terhelés a mezőgazdasági területekről a vízbe mosódó N, melynek mennyisége évente 1,37 t. Felszíni lefolyással 0,93 t N kerül évente a Peitsik-csatorna vizébe. Városi burkolt felületekről évente 0,69 t, talaj drénezéséből 0,59 t, légköri kiülepedésből 0,09 t, természetes erózióból pedig 0,07 t nitrogén érkezik a víztestbe. A csatornába érkező foszfor nagy része szintén diffúz terhelésből származik. A pontszerű kibocsátásból származó évi 0,05 t foszfor az összes foszfor (1,72 t/év) mindössze 2,9%-át képezi. A diffúz terhelések közül a meghatározó terhelési forrás a mezőgazdasági területek eróziójából származó foszfor, ennek évi mennyisége 0,89 t. Ezt a felszín alatti vízből származó foszforterhelés követi 0,49 t/év mennyiséggel. A városi burkolt felületekről 0,22 t foszfor mosódik évente a Peitsik-csatorna vizébe. Természetes erózióból évente 0,04, felszíni lefolyással pedig 0,02 t foszfor kerül bele. A Peitsik-csatornába nem történik vízbevezetés, vízkivétel pedig a fent említett szentkirályi kommunális szennyvízbevezetés. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton mérsékelt fitoplankton gyenge makrofiton jó makrozobenton gyenge hal nincs adat Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás mérsékelt tápanyagok szerinti állapot kiváló sótartalom kiváló savasság kiváló Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot mérsékelt átjárhatósági állapot nem értékelt (a víztesten keresztirányú műtárgyak találhatók) (VGT2 6-1 táblázat) hidrológiai állapot kiváló Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot gyenge összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot mérsékelt összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot mérsékelt 107

108 Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest kémiai állapota jó. A Peitsik-csatorna fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Peitsik-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: Új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (kapacitás növelés, technológia fejlesztés, rekonstrukció), a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartásával. A VGT2 a Peitsik-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken Tápanyag-gazdálkodási terv alapján történő tápanyag kihelyezés szántók esetében, agrár-környezetgazdálkodási programok (AKG) keretében Művelési ág váltás (szántó-gyep, szántó-erdő, szántó-vizes élőhely konverzió) Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával Szennyezőanyag lemosódás csökkentése síkvidéki területen agrárkörnyezetgazdálkodási program (AKG) keretében (pl. táblamenti szegélyek, mélyszántás.) A legeltetés és a takarmánygazdálkodás jó gyakorlata legelőkre. Vízfolyások és tavak melletti pufferzónák kialakítása gyepesítéssel vagy agrárerdészeti módszerrel (összehangolás a parti növényzónák rehabilitációjával, árvízvédelmi és fenntartási szempontok figyelembevételével Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján Mezőgazdasági területről származó belvizek szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező) A Peitsik-csatorna veszélyesanyag-terhelésének csökkentését szolgáló intézkedések: A VGT2 a Peitsik-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: Települési eredetű, belterületi növénytermesztésből, állattartásból, közterületekről származó terhelések csökkentése Belterületi vízvisszatartási lehetőségek megteremtése, épületekről (zöld tető, ciszterna), ingatlanokról és közterületekről (záportározó medencék, tavak) Elválasztott rendszerrel összegyűjtött csapadékvíz szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező, homokfogó, olajfogó) A Peitsik-csatorna hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Peitsik-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében 108

109 A belvízelvezető rendszer módosítása A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével Vízfolyások és állóvizek parti zónájában a víztípustól függő zonáció rehabilitációja Szivattyútelepek és zsilipek megfelelő kiépítése és üzemeltetése Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon A Peitsik-csatornára vonatkozó természetvédelmi célú intézkedések A VGT2 a Peitsik-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi természetvédelmi célú intézkedéseket tartalmazza: A védett természeti területek állapotát javító speciális hidromorfológiai intézkedések, beleértve a vízkivételek speciális szabályozása, vízkormányzás és vízpótlás megoldása a természetvédelmi igények kielégítésére A belvízelvezető rendszer módosítása Tiszakécskei-Holt-Tisza A Tiszakécskei-Holt-Tisza természetes lefűződéssel alakult ki, a Tisza jobb parti ármentesített területén húzódik. Közigazgatásilag a Bács-Kiskun megyei Tiszakécske városhoz tartozik. Felülete 1,18 km 2, átlagos szélessége 120 m, átlagos vízmélysége 1,8 m. Tulajdonosa és kezelője Tiszakécske Város Önkormányzata. Medrének feliszapoltsága és vízi növényzettel való benőttsége előrehaladott. A holtág felső végén a feliszapolódás miatt a bentikus eutrofizáció a jellemző, míg az alsó szakaszon, a nyíltvizes területen, a planktonikus eutrofizáció a döntő. Feltölthető a Tiszakécskei-öntözőcsatornán keresztül, leürítése a Foktoroki-belvízcsatornán (HoltTisza-lecsapoló-csatorna) át lehetséges. Magas tiszai vízállás esetén szivattyúsán üríthető. Elsődleges funkciója a vízkárelhárítási tározás, másodlagos funkciója a horgászat és a turzmus. ( A Tiszakécskei-Holt-Tisza egy tiszakécskei kertészeti telep termálvíz, fürdővíz típusú szennyvizének befogadója. Az évente kibocsátott m3 szennyvíz jelentős sóterhelést gyakorol a víztestre. A Tiszakécskei-Holt-Tisza összes nitrogén terhelése ( 3,41 t/év) diffúz forrásokból származik. Legtöbb nitrogén (1,08 t) légköri kiülepedésből kerül a holtág vizébe, de felszín alatti vízből is jelentős mennyiség jut be (0,97 t). a mezőgazdasági területek eróziójából származó N éves mennyisége 0,89 t, talaj drénezéséből pedig 0,2 t származik. Évente 0,27 t nitrogén felszíni lefolyással jut a Tiszakécskei-Holt-Tisza vizébe. A holtágba jutó foszfor nagy része mezőgazdasági területek eróziójából származik, éves mennyisége 0,48 t. Ez az összes foszfor (0,63 t) háromnegyed részét jelenti. Felszín alatti vízből 0,1 t foszfor kerül be évente, felszíni lefolyással pedig 0,01 t. A légköri kiülepedésből származó foszfor mennyisége évente 0,04 t. Pontszerű kibocsátásokból holtág vizébe nem kerül foszfor. A Tiszakécskei-Holt-Tiszából halastavi vízellátást biztosító szivattyús vízkivétel történik, melynek engedélyezett mennyisége évente km3. A mederbe a fent említett szennyvízbevezetésen kívül m3/év engedélyezett mennyiségben halastó lecsapolásából származó vizet is vezetnek be. 109

110 A víztest ökológiai és kémiai állapotáról nem rendelkezünk információval. A Tiszakécskei-Holt-Tisza fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Tiszakécskei-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján A Tiszakécskei-Holt-Tisza hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Tiszakécskei-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében Mentett oldali vízpótlás: holtág, mellékág, ártéri vizes élőhely A belvízelvezető rendszer módosítása NAGYKUNSÁG VOR azonosító Víztest neve Vízfolyás vagy állóvíz jelleg Időszakosság Vízgazdálkodási besorolás AIH045 Alcsi-Holt-Tisza állóvíz állandó vízborítottságú mentett oldali holtág AIH053 Cibakházi-Holt-Tisza állóvíz állandó vízborítottságú mentett oldali holtág AIH056 Cserőközi Holt-Tisza állóvíz állandó vízborítottságú mentett oldali holtág AIH067 Fegyverneki-Holt-Tisza állóvíz állandó vízborítottságú mentett oldali holtág AIH076 Gyova-Mámai-Holt-Tisza állóvíz állandó vízborítottságú mentett oldali holtág AIH077 Halásztelek-TúrtőHarcsás-Holt-Körös állóvíz állandó vízborítottságú mentett oldali holtág AEP566 Harangzugi I.-csatorna vízfolyás vízátvezetés miatt állandó vízszállítású kettős működésű csatorna AIH078 Harangzugi-Holt-Körös állóvíz állandó vízborítottságú mentett oldali holtág AEP624 Kakat-csatorna vízfolyás vízátvezetés miatt állandó vízszállítású kettős működésű csatorna 110

111 AEP638 Karcagi-I. csatorna vízfolyás vízátvezetés miatt állandó vízszállítású belvízcsatorna AIG977 Kecskeri-tározó állóvíz állandó vízborítottságú tározó AEP805 Mirhó-Gyolcsi-csatorna vízfolyás időszakos belvízcsatorna AEP829 Nagyfoki I. csatorna vízfolyás időszakos belvízcsatorna AEP834 Nagykunsági-főcsatorna vízfolyás vízátvezetés miatt állandó vízszállítású öntözőcsatorna AEP835 Nagykunsági-főcsatorna keleti ág vízfolyás vízátvezetés miatt állandó vízszállítású öntözőcsatorna AEP843 Német-ér vízfolyás időszakos belvízcsatorna AEP844 NK-III-2. öntözőcsatorna vízfolyás vízelvonás miatt időszakos öntözőcsatorna AIH123 Szajoli-Holt-Tisza állóvíz állandó vízborítottságú mentett oldali holtág AEP969 Szajoli-I. csatorna (Tinóka-ér) vízfolyás időszakos természetes vízfolyás AEQ060 Tisza Kiskörétől HármasKörösig vízfolyás állandó vízszállítású folyó AIW389 Tisza Tiszabábolnától Kisköréig vízfolyás állandó vízszállítású folyó AEQ061 Tiszabői-csatorna vízfolyás időszakos kettős működésű csatorna AEQ062 Tiszaderzsi-csatorna vízfolyás vízátvezetés miatt állandó vízszállítású belvízcsatorna AEQ063 Tiszafüredi-öntözőfőcsatorna vízfolyás vízátvezetéssel időszakos vízszállítású öntözőcsatorna ANS560 Tisza-tó állóvíz állandó vízborítottságú tározó AIH134 Tiszaugi-Holt-Tisza állóvíz állandó vízborítottságú mentett oldali holtág AEQ117 Villogó-csatorna vízfolyás vízátvezetés miatt állandó vízszállítású kettős működésű csatorna AIH041 X. tározó állóvíz üzemeltetéstől függően időszakos tározó 19. táblázat: A 2-18 Nagykunság vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén lévő felszíni víztestek Harangzugi-I. csatorna A Harangzugi-I. csatorna jellemzően síkvidéki, kis esésű, szelvény között nagy szelvényű belvízcsatorna. A belvízcsatorna természetes, mély vonulatban húzódik. A víztest teljes hossza 32,66 km, szélessége leggyakoribb vízhozamnál 6,4 m, mélysége 1,5 m, vízgyűjtőterületének nagysága 323,36 km2, befogadója a Harangzugi-Holt-Körös 0,00 fkm szelvénye. Medrében 2 zsilip található, de 111

112 hosszirányú átjárhatósága teljes hosszúságban biztosított. Kettős működésű csatorna, öntözési és belvízvédekezési funkciót lát el. A csatornát közvetett módon a közötti időszakban két település tisztított kommunális szennyvize terhelte. A kétpói szennyvíztisztító telepről származó kommunális szennyvíz elsődleges befogadója a Kétpói-I-30. csatorna 3,1 cskm szakasza volt, a befogadott tisztított szennyvíz mennyisége 2000 m 3/év. A mezőhéki szennyvíztisztító telep települési szennyvize az 1,5 cskm szakaszon érte el a Mezőhéki-I-40. csatornát, és az évi 8000 m 3 mennyiségi tisztított szennyvíz ezen át jutott be a Harangzugi-I. csatornába. Mindkét bevezetés jelentős szervesanyag- és tápanyagterhelést gyakorolt a csatorna vizére. A Mezőhéki-I-40. csatorna 0,3 cskm szakaszán egy szárítótelep ipari szennyvizének bevezetés is megtörtént évi 9000 m 3 mennyiségben, ennek hatása azonban a befogadó vízminőségére nem volt jelentős. A csatorna nitrogénterhelésénél a diffúz forrásból származó N a meghatározó. Az évi összes N (10,34 t) mindössze 8,22%-a származik pontszerű forrásokból. A N nagy része a felszín alatti vízből kerül be, évente mintegy 3,85 t. Városi burkolt felületekről 1,52 t, a talaj drénezéséből 1,51 t, felszíni lefolyásból 1,19 t, mezőgazdasági területek eróziójából 1,17 t, légköri kiülepedésből 0,24 t nitrogén kerül be évente a vízfolyás vizébe. A csatorna vizébe jutó összes foszfor (4 t/év) 3%-a, 0,12 t származik pontszerű forrásokból. A foszfor legnagyobb része a mezőgazdasági területek eróziójából származik (2,99 t/év). Felszín alatti vízből 0,46 t, városi burkolt felületekről 0,4 t foszfor származik évente. A felszíni lefolyással bekerülő, a légköri kiülepedésből és a talaj drénezéséből származó foszfor mennyisége csekély (0,02 t, 0,01 t és 0,01 t évente). A csatornából öntözési célú vízkivétel a Mezőhék közigazgatási területén, a bal parti 14,144 cskm szakaszon és a jobb parti 6,6 fkm szakaszon történik , ill. 50 m3/év mennyiségben, szivattyús módon. Közvetlenül a csatornába nem történik vízbevezetés, közvetett módon a Mezőhéki-I-40. csatorna jobb parti 9,105 cskm szakaszán bevezetett felszín alatti eredetű ipari szennyvíz, és bal parti 0,858 cskm szakaszán bevezetett felszíni eredetű kommunális szennyvíz befogadója volt 2013ban. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton mérsékelt, fitoplankton mérsékelt, makrofiton nincs adat, makrozobenton mérsékelt, hal nincs adat. Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás jó, tápanyagok szerinti állapot gyenge, sótartalom mérsékelt, savasság kiváló. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot jó 112

113 átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot kiváló Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot mérsékelt, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot gyenge, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot jó. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest kémiai állapota jó. A Harangzugi I.-csatorna fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Harangzugi I.-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A Szennyvíz Program megvalósítása. Új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (kapacitás növelés, technológia fejlesztés, rekonstrukció), a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartásával. Alternatív tisztított szennyvíz elhelyezési mód (pl. tisztított szennyvíz nyárfás elhelyezése, átvezetés másik befogadóba), a befogadó felszín alatti vagy felszíni víztest jó állapotának veszélyeztetése nélkül. A VGT2 a Harangzugi I.-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Tápanyag-gazdálkodási terv alapján történő tápanyag kihelyezés szántók esetében, agrár-környezetgazdálkodási programok (AKG) keretében. Művelési ág váltás (szántó-gyep, szántó-erdő, szántó-vizes élőhely konverzió). Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Szennyezőanyag lemosódás csökkentése síkvidéki területen agrárkörnyezetgazdálkodási program (AKG) keretében (pl. táblamenti szegélyek, mélyszántás.). Vízfolyások és tavak melletti pufferzónák kialakítása gyepesítéssel vagy agrárerdészeti módszerrel (összehangolás a parti növényzónák rehabilitációjával, árvízvédelmi és fenntartási szempontok figyelembevételével. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. Mezőgazdasági területről származó belvizek szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező). A VGT2 a Harangzugi I.-csatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Harangzugi I.-csatorna hidromorfológiai állapotát javító intézkedések 113

114 A VGT2 a Harangzugi I.-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével. Vízfolyások és állóvizek parti zónájában a víztípustól függő zonáció rehabilitációja. A belvízelvezető rendszer módosítása. Az öntözőrendszer módosítása. Szivattyútelepek és zsilipek megfelelő kiépítése és üzemeltetése. Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében. Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon. Kakat-csatorna A Kakat-csatorna jellemzően síkvidéki, kis esésű, meszes, közepes-finom mederanyagú, trapéz szelvényű belvízcsatorna. Hossza 45,5 km, szélessége leggyakoribb vízhozamnál 7 m, mélysége 0,7 m. Vízátvezetés miatt állandó vízszállítású, kettős működésű csatorna. Rajta 10 keresztirányú műtárgy (9 zsilip és 1 egyéb műtárgy) található. Közvetlen vízgyűjtőterületének nagysága 337 km 2. A víztest vízgyűjtője mélyfekvésű, belvízérzékeny. A víztest befogadója a HortobágyBerettyó 44,900 fkm szelvénye. Horgászati hasznosítás alatt áll. A csatorna 2 település tisztított kommunális szennyvizének közvetlen befogadója. A 23,8 cskm szelvénynél Kenderes települési szennyvize folyik be, melynek éves mennyisége m3. A 32,8 cskm szelvénynél a kenderesi Fenyves Otthon kommunális jellegű szennyvize terheli a csatornát az évi 5000 m 3 mennyiségű szennyvizével. A XXIX. sz. csatorna északi ága 1,65 cskm szelvényébe bevezetett kisújszállási települési szennyvíz mennyisége m3/év, és közvetetten ez is a Kakat-csatornába folyik fontos tápanyag- és szervesanyag-terhelést gyakorolva annak vízmnőségére. A kisújszállási Kumánia Gyógy- és Strandfürdő termálvíz, fürdővíz jellegű szennyvizének éves mennyisége m3, elsődleges befogadója a Csónakázó tó, ezen keresztül jut be a Kakat-csatornába, és okoz ott jelentős hő- és sóterhelést. A Kakat-csatorna összes nitrogén terhelése évente mintegy 33,64 tonna, aminek csaknem 37%-a (12,43 t) pontszerű forrásokból származik. A diffúz úton bejutott N legnagyobb része, évente mintegy 12,82 t, felszín alatti vízből kerül a csatornába. Jelentősebb mennyiség származik a városi burkolt felületekről (4,27 t), a felszíni lefolyásokból (2,34 t) és a talaj drénezéséből (1,45 t), de csekély mennyiségben (0,33 t/év) a légköri kiülepedésből is jut N a Kakat-csatorna vizébe. A csatorna foszfor terhelésének legnagyobb része 1,38 t/év, ami az éves foszforterhelés (2,88t/év) 48%-a diffúz forrásból, mégpedig a városi burkolt felületekről érkezik. Meghatározó diffúz foszfor forrás a felszín alatti víz is, innen ugyanis évente 0,85 t foszfor kerül a csatorna vizébe. Felszíni lefolyással mindössze 0,05 t foszfor érkezik, légköri kiülepedésből és talajdrénezésből pedig 0,01-0,01 t jut be. A pontszerű forrásokból származó foszfor éves mennyisége 0,58 t. Közvetlenül a Kakat-csatorna vízfolyásból 2013-ban 6 helyen történt vízkivétel, ezek közül 2 öntözési céllal, egy pedig halastavi vízellátást biztosított. A további 3 vízkivétel céljáról nem áll rendelkezésünkre információ. A halastavi vízellátást 114

115 biztosító vízkivétel Ecsegfalva közigazgatási területén, a csatorna jobb parti 1,695 cskm szelvényéből történt, és mennyisége 1,7 millió m 3 volt. Az összes többi engedélyezett vízkivételt Kisújszállás közigazgatási területén végezték. Öntözési céllal, szivattyús módon a jobb parti 9,84 cskm szelvényben kivett víz mennyisége 4500 m3, a jobb parti 9,25 cskm szelvényben kivetté pedig 6500 m 3 volt. További engedélyezett vízkivételeket végeztek a Kakat-csatorna jobb parti 5 cskm szelvényében, 4000 m3 mennyiségben, a bal parti 12,625 cskm szelvényében, 800 m 3 mennyiségben és a bal parti 13,5 cskm szelvényében, 5000 m3 mennyiségben. A vízfolyásba közvetlenül 2013-ban a szennyvízbevezetéseken kívül rizstelep és halastó lecsapolásából származó vizet vezettek be összesen 8 helyen, mindegyiket gravitációs módon. Halastavi víz bevezetése Ecsegfalva térségében, a jobb parti 1,695 cskm szelvényben, m3 mennyiségben, Kisújszállás térségében, a sodorvonali jobb parti 11,107 cskm szelvényben, m3 mennyiségben, kenderes közigazgatási területén, a jobb parti 38,4 cskm szelvényben. 1,35 millió m 3 mennyiségben és Kunhegyes közigazgatási területén, a csatorna jobb parti 42,1 cskm szelvényében, m3 mennyiségben történt. A rizstelepek lecsapolásából származó vizet Kisújszállás közigazgatási területén, a bal parti 12,7 cskm, 13,234 cskm, 13,65 cskm és 15,262 cskm szelvényekben vezették be összesen 1,475 millió m3 mennyiségben ( , , , ill m3). A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton mérsékelt, fitoplankton gyenge, makrofiton jó, makrozobenton mérsékelt, hal gyenge. Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás jó, tápanyagok szerinti állapot jó, sótartalom jó, savasság kiváló. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot mérsékelt átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot kiváló Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot gyenge, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot jó, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot mérsékelt. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest kémiai állapota jó. 115

116 A Kakat-csatorna fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Kakat-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A Szennyvíz Program megvalósítása. Új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (kapacitás növelés, technológia fejlesztés, rekonstrukció), a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartásával. A VGT2 a Kakat-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. A VGT2 a Kakat-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi termálvízterhelés csökkentését célzó intézkedést tartalmazza. Fürdésre és gyógyászatra használt termálvizek kezelése. A Kakat-csatorna veszélyesanyag-terhelésének csökkentését szolgáló intézkedések: A VGT2 a Kakat-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: Települési eredetű, belterületi növénytermesztésből, állattartásból, közterületekről származó terhelések csökkentése. Belterületi vízvisszatartási lehetőségek megteremtése, épületekről (zöld tető, ciszterna), ingatlanokról és közterületekről (záportározó medencék, tavak). Elválasztott rendszerrel összegyűjtött csapadékvíz szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező, homokfogó, olajfogó). A Kakat-csatorna hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Kakat-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: A duzzasztás és a vízszintszabályozás hatásának csökkentése duzzasztók, zsilipek üzemeltetésének módosításával. Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével. Vízfolyások és állóvizek parti zónájában a víztípustól függő zonáció rehabilitációja. A belvízelvezető rendszer módosítása. Az öntözőrendszer módosítása. Szivattyútelepek és zsilipek megfelelő kiépítése és üzemeltetése. Művelési ág váltás (szántó-gyep, szántó-erdő, szántó-vizes élőhely konverzió). Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében. Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás 116

117 öbölszerűen kiszélesített szakaszokon. Karcagi-I. csatorna A Karcagi-I. csatorna jellemzően síkvidéki, kis esésű, trapéz szelvényű belvízcsatorna. A víztest vízgyűjtője mélyfekvésű, belvízérzékeny. A víztest hossza 23,09 km, szélessége leggyakoribb vízhozamnál 5 m, mélysége 0,68 m. Közvetlen vízgyűjtőterületének nagysága 202 km2, befogadója a Hortobágy-Berettyó 57,300 fkm szelvénye. A mederben 4 zsilip található, de a hosszirányú átjárhatóság teljes hosszúságban biztosított. A csatorna a 13,586 cskm szelvényénél Karcag település tisztított kommunális szennyvizének befogadója évi m3 mennyiségben. A szennyvíz fontos tápanyag- és szervesanyag-terhelést jelent a befogadó vízminőségére. A karcagi gyógyfürdő termálvíz, fürdővíz jellegű szennyvize a Csapadékvíz elvezető csatorna 0,64 cskm szakaszán ömlik be évente mintegy m3 mennyiségben, közvetve a Karcagi-I. csatornába kerül, és jelentős hő- és sóhatást gyakorol annak vizére. A Karcagi-I- csatornába évente 31,41 t nitrogén érkezik, aminek csaknem fele 14,48 t pontszerű forrásokból származik. A legjelentősebb diffúz nitrogénterhelőforrás a felszín alatti víz, innen az összes nitrogén kereken egyharmada, azaz 33,33%-a (10,47 t) származik. A városi burkolt felületekről érkező nitrogén aránya is meghaladja a 10%-ot (3,61 t). felszíni lefolyásból évente 1,81 t, talajdrénezésből 0,9 t, légköri kiülepedésből pedig 0,14 t nitrogén kerül a csatorna vizébe. A víztest összes foszfor terhelése 2,71 t évente, aminek több mint 2/3-a (1,83 t, az összes foszfor 67,5%-a) diffúz forrásokból származik. Ezek közül is a városi burkolt felületekről érkező foszfor mennyisége a meghatározó (1,18 t/év, az összes foszfor 43,7%-a). Felszín alatti vízből évente csak 0,61 t, felszíni lefolyásból 0,03 t, légköri kiülepedésből pedig mindössze 0,01 t foszfor terheli a Karcagi-I. csatorna vizét. A vízfolyásból közvetlenül nem történik vízkivétel. A víztesthez tartozó Karcagi-II. csatornából halastavi vízellátást és öntözést szolgáló vízkivétel történik. A halastavi vízkivételeket szivattyús módon végzik a bal parti 4,23 cskm ( m3/év), a bal parti 4,745 cskm ( m3/év), a bal parti 5,325 cskm ( m3/év) és a jobb parti 4,48 cskm ( m3/év) szakaszokon, összesen m3/év mennyiségben. Öntözési célú vízkivétel bal parti 4,1 cskm szakaszon szivattyús módon történik, 1,8 millió m3 engedélyezett éves mennyiségben, a jobb parti 4,1 cskm szakaszon pedig gravitációs módon, m3 éves mennyiségben. A víztestbe a fent említett szennyvízbevezetéseken kívül nem történik vízbevezetés. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton gyenge, fitoplankton rossz, makrofiton jó, makrozobenton mérsékelt, hal rossz. Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint rossz. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás rossz, tápanyagok szerinti állapot gyenge, sótartalom rossz, savasság kiváló. 117

118 Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint rossz. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot mérsékelt, átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot kiváló. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot rossz, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot rossz, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot mérsékelt. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint rossz. A víztest kémiai állapota jó. A Karcagi-I. csatorna fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Karcagi-I. csatorna víztestre vonatkozóan pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A VGT2 a Karcagi-I. csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Tápanyag-gazdálkodási terv alapján történő tápanyag kihelyezés szántók esetében, agrár-környezetgazdálkodási programok (AKG) keretében. Művelési ág váltás (szántó-gyep, szántó-erdő, szántó-vizes élőhely konverzió). Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Szennyezőanyag lemosódás csökkentése síkvidéki területen agrárkörnyezetgazdálkodási program (AKG) keretében (pl. táblamenti szegélyek, mélyszántás.). A legeltetés és a takarmánygazdálkodás jó gyakorlata legelőkre. Vízfolyások és tavak melletti pufferzónák kialakítása gyepesítéssel vagy agrárerdészeti módszerrel (összehangolás a parti növényzónák rehabilitációjával, árvízvédelmi és fenntartási szempontok figyelembevételével. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irenyelv alapján. Mezőgazdasági területről származó belvizek szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező). A VGT2 a Karcagi-I. csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi termálvízterhelés csökkentését célzó intézkedést tartalmazza. Fürdésre és gyógyászatra használt termálvizek kezelése 118

119 A Karcagi-I. intézkedések: csatorna veszélyesanyag-terhelésének csökkentését szolgáló A VGT2 a Karcagi-I. csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi veszélyesanyagterhelés csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: Települési eredetű, belterületi növénytermesztésből, állattartásból, közterületekről származó terhelések csökkentése. Belterületi vízvisszatartási lehetőségek megteremtése, épületekről (zöld tető, ciszterna), ingatlanokról és közterületekről (záportározó medencék, tavak). Elválasztott rendszerrel összegyűjtött csapadékvíz szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező, homokfogó, olajfogó). A Karcagi-I. csatorna hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Karcagi-I. csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével. Vízfolyások és állóvizek parti zónájában a víztípustól függő zonáció rehabilitációja. A belvízelvezető rendszer módosítása. Szivattyútelepek és zsilipek megfelelő kiépítése és üzemeltetése. Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében. Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon. Mirhó-Gyolcsi-csatorna A Mirhó-Gyolcsi-csatorna síkvidéki jellegű, kis esésű, meszes, közepes-finom mederanyagú, kicsi vízgyűjtőjű időszakos belvízcsatorna. Természetes vonulatban halad. Vízgyűjtője döntően alföldi sík terület, régi vízjárások vonulataival. A víztest teljes hossza 8,88 km, szélessége leggyakoribb vízhozamnál 4 m, mélysége 1,1 m vízgyűjtőterületének nagysága 96 km2, befogadója a Tisza 401,160 fkm szelvénye. A víztest 96%-a partvédelemmel rendelkezik. Tározóval érintett víztest, a Nagykunsági árapasztó tározó területén fekszik. A duzzasztott szakasz hossza 4 km. Hosszirányú átjárhatósága akadályozott. Medrében 2 keresztirányú műtárgy, egy zsilip és egy szivattyútelep található. A csatorna a 2,44 cskm szelvényénél közvetlen befogadója egy tiszaburai rehabilitációs intézet kommunális jellegű szennyvizének. Ennek évi mennyisége 9000 m3, és jelentős tápanyag- és szervesanyag-terhelést gyakorol a befogadó vízminőségére. Abádszalók települési szennyvizének elsődleges befogadója az Nk-3a. jobboldali-övcsatorna 0,4 cskm szelvénye. A tisztított kommunális szennyvíz évi m3 mennyiségben folyik a csatornába, és ezen keresztül a Mirhó-Gyolcsicsatornába jut, ahol jelentős tápanyag- és szervesanyag-terhelést, ill. lehet, hogy jelentős toxikus fém terhelést gyakorol a víztestre. A Mirhó-Gyolcsi-csatorna összes nitrogén terhelése évente 19,82 tonna, és ennek kétharmada, 13,02 tonna, pontszerű forrásokból származik. A diffúz források közül legjelentősebb a mezőgazdasági területek eróziója (2,82 t/év) és a felszín alatti víz (2,15 t/év). Jelentősebb mennyiségű nitrogén érkezik a csatorna vizébe a városi 119

120 burkolt felületekről (0,83 t/év), felszíni lefolyással (0,51 t/év) és talaj drénezéséből (0,42 t/év). A légköri kiülepedésből a csatorna vizébe kerülő nitrogén mennyisége csekély, mindössze 0,06 t évente. A víztestbe jutó összes foszfor (3,37 t/év) több mint fele (50,7%-a, azaz 1,71 t) szintén pontszerű forrásokból származik. A diffúz módon a csatorna vizébe jutó foszfor 71%-a, évente mintegy 1,18 t, mezőgazdasági területekről származik. A többi diffúz forrásból lényegesen kevesebb foszfor kerül be a csatorna vizébe: városi burkolt felületekről 0,27 t, felszín alatti vízből 0,2 t, felszíni lefolyással pedig mindössze 0,01 t évente. A víztest 0,33 cskm szakaszánál, Kunhegyes közigazgatási területén öntözési célú vízkivétel történik szivattyús módon, évente m3 engedélyezett mennyiségben. Ez a csatornára nézve fontos terhelést jelent. A víztestbe vízbevezetés 2 helyen történik, ezek a fent említett szennyvízbevezetések. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton mérsékelt, fitoplankton mérsékelt, makrofiton jó, makrozobenton jó, hal nincs adat. Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás jó, tápanyagok szerinti állapot gyenge, sótartalom jó, savasság kiváló. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot mérsékelt, átjárhatósági állapot nem értékelt, hidrológiai állapot kiváló. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot cink és vegyületei határérték feletti jelenléte miatt nem jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot mérsékelt, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot gyenge, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot mérsékelt. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest kémiai állapota jó. A Mirhó-Gyolcsi-csatorna fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Mirhó-Gyolcsi-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: 120

121 A Szennyvíz Program megvalósítása. Új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (kapacitás növelés, technológia fejlesztés, rekonstrukció), a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartásával. A VGT2 a Mirhó-Gyolcsi-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján A VGT2 a Mirhó-Gyolcsi-csatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Mirhó-Gyolcsi-csatorna hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Mirhó-Gyolcsi-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: A duzzasztás és a vízszintszabályozás hatásának csökkentése duzzasztók, zsilipek üzemeltetésének módosításával. Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. Vízfolyások és állóvizek parti zónájában a víztípustól függő zonáció rehabilitációja. A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével. A belvízelvezető rendszer módosítása. Szivattyútelepek és zsilipek megfelelő kiépítése és üzemeltetése. Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében. Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon. Nagyfoki-I. csatorna A Nagyfoki-I. csatorna síkvidéki, kis esésű, meszes, közepes-finom mederanyagú, közepes vízgyűjtőjű időszakos belvízcsatorna. A kis esés igen lassú vízelvezetést biztosít magas csatornaszint mellett is. A meder kanyargós, természetes vonulatban halad. A víztest teljes hossza 16,22 km, szélessége leggyakoribb vízhozamnál 1,9 m, mélysége 1,2 m, vízgyűjtőterületének nagysága 146 km 2, befogadója a Tiszaderzsicsatorna végszelvénye (8+750 km). Medrében 3 keresztirányú műtárgy, 2 zsilip és 1 szivattyútelep található. Közvetlenül a víztestbe nem történik tisztított szennyvíz bevezetése. Közvetett módon a tiszaörsi strandfürdő termálvíz, fürdővíz jellegű szennyvizének befogadója. Ez a Nagyfoki csatornába ömlik annak 0,596 cskm szelvényénél, évente m3 mennyiségben. A víztestre jelentős hő- és sóterhelést gyakorol. A csatorna összes nitrogén terhelése (12,52 t/év) diffúz forrásokból származik. Legnagyobb része a felszín alatti vízből jut be (4,27 t), de mezőgazdasági területek eróziójából (3,93 t) és a városi burkolt felületekről (2,61 t) is jelentős mennyiség érkezik. A felszíni lefolyásokkal a csatorna vizébe jutott N mennyisége évente 1 121

122 tonna, a talaj drénezéséből pedig 0,65 t jut be. Légköri kiülepedésből mindössze 0,06, természetes erózióból pedig csak 0,01 t N származik. A csatornába jutó összes foszfor (2,25 t/év) diffúz forrásokból származik, és ennek is 58,2%-a, 1,31 t mezőgazdasági területek eróziójából. Jelentősebb mennyiség érkezik a városi burkolt felületekről (0,58 t) és a felszín alatti vízből (0,33 t). A felszíni lefolyással közvetített foszfor éves mennyisége 0,02 t. A Nagyfoki-I. csatornából a 0,1 cskm szelvénynél halastavi vízellátást biztosító vízkivételt végeznek évente 7731 m3 mennyiségben. Közvetlenül a víztestbe nem történik vízbevezetés. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton jó, fitoplankton mérsékelt, makrofiton jó, makrozobenton mérsékelt, hal nincs adat. Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás mérsékelt, tápanyagok szerinti állapot jó, sótartalom mérsékelt, savasság kiváló. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot mérsékelt, átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot kiváló. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot mérsékelt összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot mérsékelt összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot mérsékelt Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint méréskelt. A víztest kémiai állapota jó. A Nagyfoki-I. csatorna fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Nagyfoki-I. csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A Szennyvíz Program megvalósítása. Új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (kapacitás növelés, technológia fejlesztés, rekonstrukció), a felszíni befogadóra vonatkozó 122

123 határértékek betartásával. A VGT2 a Nagyfoki-I. csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Tápanyag-gazdálkodási terv alapján történő tápanyag kihelyezés szántók esetében, agrár-környezetgazdálkodási programok (AKG) keretében. Művelési ág váltás (szántó-gyep, szántó-erdő, szántó-vizes élőhely konverzió). Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Szennyezőanyag lemosódás csökkentése síkvidéki területen agrárkörnyezetgazdálkodási program (AKG) keretében (pl. táblamenti szegélyek, mélyszántás.). A legeltetés és a takarmánygazdálkodás jó gyakorlata legelőkre. Vízfolyások és tavak melletti pufferzónák kialakítása gyepesítéssel vagy agrárerdészeti módszerrel (összehangolás a parti növényzónák rehabilitációjával, árvízvédelmi és fenntartási szempontok figyelembevételével. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irenyelv alapján. Mezőgazdasági területről származó belvizek szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező). A VGT2 a Nagyfoki-I. csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi termálvízterhelés csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: Fürdésre és gyógyászatra használt termálvizek kezelése A VGT2 a Nagyfoki-I. csatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Nagyfoki-I. csatorna hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Nagyfoki-I. csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyásokon és állóvizekben felhalmozódott iszap egyszeri eltávolítása. A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével. Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. A belvízelvezető rendszer módosítása. Szivattyútelepek és zsilipek megfelelő kiépítése és üzemeltetése. Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében. Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon. Nagykunsági-főcsatorna A Nagykunsági-főcsatorna mesterséges víztest, teljes hossza 74,5 km, szélessége leggyakoribb vízhozamnál 35 m, mélysége 4 m. Befogadója a Hármas-Körös 35,

124 fkm szelvénye. A meder alakja kissé kanyargós, mély vonulatban haladó. A terepszint alatt kotort csésze szelvényű, a terepszint fölött töltésezett. Medrében a hosszirányú átjárhatóságot akadályozó keresztirányú műtárgyak találhatók (1 vízerőmű, 2 duzzasztó, 3 zsilip, 1 egyéb keresztirányú mű). A Nagykunsági öntözőrendszert a Tisza-tó bal part tkm szelvényében lévő gravitációs fővízkivételi beeresztő zsilipen keresztül látja el öntözővízzel. Az öntözőrendszer területe 1224,35 km2. A főcsatorna horgászati hasznosítás alatt áll. A víztestbe nem történik szennyvízbevezetés. A Nagykunsági-főcsatorna összes nitrogén terhelése évente 2,54 tonna, és csak diffúz forrásból származó N jut a csatorna vizébe. Ezek közül is a légköri kiülepedés a legjelentősebb, évente mintegy 2,33 t nitrogén tehát az összes N 91,7%-a innen kerül be. 0,1 tonna talajdrénezésből, 0,06 t mezőgazdasági területek eróziójából, 0,05 tonna pedig felszíni lefolyással jut a Nagykunsági-főcsatorna vizébe. A főcsatorna vizébe évente 0,23 t foszfor jut be. Ebből 0,13 tonna mezőgazdasági területek eróziójából, 0,1 tonna pedig légköri kiülepedésből származik. A Nagykunsági-főcsatorna víztestből 53 helyen történik vízkivétel, ennek éves mennyisége m3. Halastavi vízellátást biztosító vízkivételt Fegyvernek közigazgatási területén, a főcsatorna jobb parti 29,37 cskm szakaszánál, szivattyús módon, 4800 m3 éves mennyiségben, illetve Kunhegyes közigazgatási területén, a főcsatorna bal parti 13,751 cskm szakaszánál, gravitációs módon, 1,5 millió m 3/év mennyiségben végeznek. Öntözési célú vízkivétel 12 település (Abádszalók, Kunhegyes, Fegyvernek, Örményes, Kuncsorba, Törökszentmiklós, Kétpó, Mezőtúr, Mezőhék, Kengyel, Mesterszállás és Öcsöd) közigazgatási területén történik m3 éves mennyiségben. Ezek közül a Kunhegyes térségében, a főcsatorna bal parti 17,67 cskm szakaszán, gravitációs úton évente mintegy 24 millió m 3 vízkivétel történik, ami fontos egyedi terhelést jelent. 11 esetben nem rendelkezünk információval a vízkivétel céljáról. Ezek a vízkivételek Mezőtúr, Karcag, Fegyvernek, Örményes, Kuncsorba, Mezőhék és Tiszaföldvár közigazgatási területén történnek, éves összmennyiségük pedig m3. A Nagykunsági-főcsatornába nem történik vízbevezetés. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton nincs adat, fitoplankton nincs adat, makrofiton nincs adat, makrozobenton nincs adat, hal jó. Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás kiváló, tápanyagok szerinti állapot kiváló, sótartalom kiváló, savasság kiváló. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint kiváló. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot mérsékelt, átjárhatósági állapot nem értékelt 124

125 hidrológiai állapot kiváló. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot adathiány. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot jó összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot kiváló összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot mérsékelt Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint méréskelt. A víztest kémiai állapota adathiány. A Nagykunsági-főcsatorna fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Nagykunsági-főcsatorna víztestre vonatkozóan pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A VGT2 a Nagykunsági-főcsatorna víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. A VGT2 a Nagykunsági-főcsatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Nagykunsági-főcsatorna hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Nagykunsági-főcsatorna víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyásokon és állóvizekben felhalmozódott iszap egyszeri eltávolítása. Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében. Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon. Nagykunsági-főcsatorna keleti ág A Nagykunsági-főcsatorna keleti ág magasvezetésű csatorna, amely a terepszint alatt kotort csésze szelvényű, a terepszint fölött töltésezett. A vízrendszer domborzata uralkodóan sík. A víztest teljes hossza 18,07 km, szélessége leggyakoribb vízhozamnál 30 m, mélysége 3 m, befogadója a Hortobágy-Berettyó 16,200 fkm 125

126 szelvénye (a 25. sz. fenékleürítő műtárggyal kapcsolódik a Körös-völgyi vízrendszerhez). A víztest medrében 4 keresztirányú műtárgy található, ezek közül 2 zsilip, 1 fenéklépcső és 1 egyéb keresztirányú műtárgy. A Nagykunsági-főcsatorna keleti ág víztest a Nagykunsági-főcsatorna víztest km mederszelvényénél balra ágazik ki. A kiágazásnál a keleti ág km szelvényében lévő 18. sz. zsilipes műtárgyon keresztül jut be az öntözővíz a csatornába. A víztest 76,1 km 2 kiterjedésű öntöző hatásterülettel rendelkezik. A víztest horgászati hasznosítás alatt áll. A víztestbe nem vezetnek be szennyvizet. A Nagykunsági-főcsatorna keleti ág víztest összes nitrogén terhelése évente 0,49 t, ami csaknem teljes egészében légköri kiülepedésből származik. Mindössze 0,1 t N jut a vízbe talajdrénezésből. A víztestbe jutó összes foszfor (0,02 t/év) légköri kiülepedésből származik. A Nagykunsági-főcsatorna keleti ág víztestből 2 helyen történik öntözési célú vízkivétel. Mezőtúr közigazgatási területén, a csatorna jobb parti 7,8 cskm szakaszánál évente m3 mennyiségben, Túrkevénél pedig a bal parti 5,043 cskm szelvénynél évente m3 mennyiségben gravitációs úton történik a vízkivétel. A víztestbe nem történik vízbevezetés. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton nincs adat, fitoplankton nincs adat, makrofiton nincs adat, makrozobenton nincs adat, hal nincs adat. Biológiai elemek szerinti állapot nincs adat. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás kiváló, tápanyagok szerinti állapot kiváló, sótartalom kiváló, savasság kiváló. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint kiváló. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot kiváló, átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot nem értékelt. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint kiváló. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot adathiány. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot nincs adat, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot kiváló, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot kiváló. 126

127 Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint kiváló. A víztest kémiai állapota adathiány. A Nagykunsági-főcsatorna keleti ág fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Nagykunsági-főcsatorna keleti ág víztestre vonatkozóan pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A VGT2 a Nagykunsági-főcsatorna keleti ág víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. A VGT2 a Nagykunsági-főcsatorna keleti ág víztestre vonatkozóan veszélyesanyagterhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Nagykunsági-főcsatorna keleti ág hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Nagykunsági-főcsatorna keleti ág víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyásokon és állóvizekben felhalmozódott iszap egyszeri eltávolítása. Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében. Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon. Német-ér A Német-ér síkvidéki, kis esésű, meszes, közepes-finom mederanyagú, kicsi vízgyűjtőjű időszakos vízfolyás. A belvízcsatorna vízjárását mindenkor a hidrometeorológiai viszonyok határozzák meg. A víztest teljes hossza 12,6 km, szélessége leggyakoribb vízhozamnál 4 m, mélysége 1 m, vízgyűjtőterületének nagysága 56 km2, befogadója a Hortobágy-Berettyó 78,000 fkm szelvénye. A csatorna medrében 2 zsilip található. A víztest horgászati hasznosítás alatt áll. A Német-érbe közvetlenül nem vezetnek szennyvizet, azonban közvetett módon 2 szennyvíztisztító telep kommunális szennyvizének befogadója. A berekfürdői szennyvíztisztító telep tisztított szennyvize az Üllőlaposi I-8-1-c-csatorna 4,4 cskm szelvényénél kerül bevezetésre évi m3 mennyiségben. A kunmadarasi szennyvíztisztító telep tisztított szennyvizének éves mennyisége m3, és az elsődleges befogadója az Üllőlaposi I-8-1-d-csatorna 6,05 cskm szelvénye. Mindkét települési szennyvízbevezetés jelentős tápanyag- és szervesanyag-terhelést okoz a befogadó vízminőségében. 127

128 A víztest termálvízterhelése is jelentős. A csatornába 4 helyen történik termálvíz, fürdővíz jellegű szennyvíz bevezetése. Egy berekfürdői gyógyszálló használtvizének elsődleges befogadója a Csapadékvíz elvezető csatorna 1,4 cskm szelvénye, a bevezetett víz mennyisége évente 8000 m 3. Az Üllőlaposi I-8-1-c-csatorna 6,6 cskm szelvénye a befogadója berekfürdői Termál Hotel Pávai használt termálvizének évi m3 mennyiségben, ill. a berekfürdői strandfürdő termálvíz, fürdővíz jellegű szennyvizének. Ez utóbbi két bevezetésen érkezik a csatornába. Az 1. bevezetés éves mennyisége m3, a 2. bevezetésé m3. Mind a 4 bevezetés jelentős hőés sóterhelést gyakorol a csatornára, emellett a strandfürdő 2. sz. bevezetése jelentős tápanyag- és szervesanyag-terhelést is okoz. A csatornába érkező összes nitrogén éves mennyisége mintegy 10,07 tonna, aminek 37,6%-a pontszerű forrásokból származik. A diffúz források közül a felszín alatti vízből érkezik a legtöbb N, évente mintegy 3,33 t. A mezőgazdasági területek eróziójából származó N mennyisége 1,03 t évente, és majdcsak ennyi, 0,96 t érkezik a városi burkolt felületekről is. 0,62 tonna nitrogén felszíni lefolyások által kerül a csatorna vizébe. Talajdrénezésből 0,25 tonna nitrogén mosódik be évente. Légköri kiülepedésből és természetes erózióból mindössze 0,07, ill. 0,01 t nitrogén jut évente a víztestbe. A víztest összes foszfor terhelése évente 1,76 tonna, aminek csaknem fele, 0,86 t, pontszerű forrásokból származik. A diffúz források közül a mezőgazdasági területek eróziója és a városi burkolt felületek a meghatározók az évi 0,39, ill. 0,31 t mennyiségükkel. A diffúz forrásból származó foszfor kb. ötöde (0,18 t) felszín alatti vizekből jut a csatorna vizébe. A felszíni lefolyással közvetített és a természetes erózióból származó foszfor éves mennyisége egyaránt 0,01-0,01 tonna évente. A víztestből nem történik vízkivétel, és a fent említett szennyvízbevezetéseken kívül nem történik bele vízbevezetés. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton mérsékelt, fitoplankton gyenge, makrofiton nincs adat, makrozobenton gyenge, hal nincs adat. Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás gyenge, tápanyagok szerinti állapot mérsékelt, sótartalom gyenge, savasság kiváló. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot jó, átjárhatósági állapot nem értékelt (a víztesten keresztirányú műtárgyak találhatók) (VGT2 6-1 táblázat), hidrológiai állapot nem értékelt. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. 128

129 A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot gyenge, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot gyenge, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot jó. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest kémiai állapota jó. A Német-ér fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Német-ér víztestre vonatkozóan az alábbi pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A Szennyvíz Program megvalósítása. Új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (kapacitás növelés, technológia fejlesztés, rekonstrukció), a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartásával. A VGT2 a Német-ér víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Tápanyag-gazdálkodási terv alapján történő tápanyag kihelyezés szántók esetében, agrár-környezetgazdálkodási programok (AKG) keretében. Művelési ág váltás (szántó-gyep, szántó - erdő, szántó-vizes élőhely konverzió) Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Szennyezőanyag lemosódás csökkentése síkvidéki területen agrárkörnyezetgazdálkodási program (AKG) keretében (pl. táblamenti szegélyek, mélyszántás.). A legeltetés és a takarmánygazdálkodás jó gyakorlata legelőkre. Vízfolyások és tavak melletti pufferzónák kialakítása gyepesítéssel vagy agrárerdészeti módszerrel (összehangolás a parti növényzónák rehabilitációjával, árvízvédelmi és fenntartási szempontok figyelembevételével. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. Mezőgazdasági területről származó belvizek szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező). A VGT2 a Német-ér víztestre vonatkozóan az alábbi termálvízterhelés csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: Fürdésre és gyógyászatra használt termálvizek kezelése. A VGT2 a Német-ér csatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Német-ér hidromorfológiai állapotát javító intézkedések 129

130 A VGT2 a Német-ér víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében. Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon. NK-III-2. öntözőcsatorna Az NK-III-2. öntözőcsatorna víztest síkvidéki, kis esésű, meszes, közepes-finom mederanyagú, közepes vízgyűjtőjű időszakos öntözőcsatorna. A Nagykunságifőcsatorna km szelvényéből ágazik ki, és attól keletre terül el. A víztest teljes hossza 26,91 km, szélessége leggyakoribb vízhozamnál 25 m, mélysége 3 m, közvetlenül a víztesthez tartozó vízgyűjtő kiterjedése 1,12 km 2, befogadója a Karcagi-II. csatorna cskm szelvénye. A Villogó-csatorna km szelvénybe beépített tiltós műtárgy segítségével a belvízcsatorna felső szakaszának vizei súlyos belvízi esetben közvetlenül beemelhetők az NK-III-2. öntözőcsatornába. Medrében 3 zsilip található. Az öntözőcsatorna hatásterülete 340 km 2 kiterjedésű. A víztest horgászati hasznosítás alatt áll. Az öntözőcsatornába nem történik szennyvízbevezetés. A víztest összes nitrogént terhelése évente 0,6 tonna, ami légköri kiülepedésből származik. A csatorna vizébe évente mintegy 0,23 tonna foszfor érkezik, ebből 0,13 t mezőgazdasági területek eróziójából, 0,1 t légköri kiülepedésből származik. Az NK-III-2. öntözőcsatornából 5 helyen történik engedélyezett vízkivétel. Kenderes közigazgatási területén, a csatorna jobb parti 2,47 cskm szakaszán 2000 m 3, jobb parti 3,837 cskm szakaszán m3, Kunhegyes közigazgatási területén, a csatorna jobb parti 14,5 cskm szakaszán m3, Karcag térségében, a csatorna jobb parti 20,315 cskm szakaszán 8000 m 3, bal parti 26,911 cskm szakaszán m3 éves mennyiségben vesznek ki vizet. A 2 legnagyobb mennyiségű vízkivétel halastavi vízellátást biztosít. Az öntözőcsatorna bal parti 26,656 cskm szelvényénél, Karcag közigazgatási területén halastó lecsapolásából származó vizet vezetnek be m3/év mennyiségben. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton nincs adat, fitoplankton nincs adat, makrofiton nincs adat, makrozobenton nincs adat, hal nincs adat. Biológiai elemek szerinti állapot nincs adat. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás kiváló, tápanyagok szerinti állapot kiváló, sótartalom kiváló, savasság kiváló. 130

131 Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint kiváló. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot kiváló, átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot nem értékelt. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint kiváló. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot nincs adat. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot nincs adat, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot kiváló, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot kiváló. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint kiváló. A víztest kémiai állapota nincs adat. A NK-III-2. öntözőcsatorna fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a NK-III-2. öntözőcsatorna víztestre vonatkozóan pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A VGT2 a NK-III-2. öntözőcsatorna víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. A VGT2 a NK-III-2. öntözőcsatorna csatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyagterhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A NK-III-2. öntözőcsatorna hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a NK-III-2. öntözőcsatorna víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyásokon és állóvizekben felhalmozódott iszap egyszeri eltávolítása. Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében. Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon. Szajoli-I. csatorna (Tinóka-ér) 131

132 A Szajoli-I. csatorna (Tinóka-ér) víztest jellemzően síkvidéki, trapéz szelvényű időszakos csatorna. Természetes mély vonulatban húzódik. Elsődleges funkciója a belvízvédekezés. A víztest teljes hossza 15,5 km, szélessége leggyakoribb vízhozamnál 3 m, mélysége 0,4 m. Közvetlen vízgyűjtőterületének mérete 82 km 2, befogadója a Tisza 344,00 fkm szelvénye. A hosszirányú átjárhatósága teljes hosszúságban nem biztosított, az akadály a cskm szakaszon található 4. számú főúti áteresz, melynek magassága 40 cm. Ezen kívül 3 zsilip található medrében. A vízfolyás Törökszentmiklós tisztított települési szennyvizének befogadója a 14,726 cskm szakaszon. A tisztított szennyvíz éves mennyisége m3, és jelentős tápanyag- és szervesanyag-terhelést gyakorol a víztestre. A csatornába ömlik továbbá, annak 10,115 cskm szakaszán egy törökszentmiklósi baromfi-feldolgozó üzem élelmiszeripari szennyvize, ennek éves mennyisége m3, és nincs jelentős hatással a csatorna vizének minőségére. A víztest 14,9 cskm szelvényénél a törökszentmiklósi strandfürdő termálvíz, fürdővíz jellegű szennyvize folyik be évi m3 mennyiségben, jelentős hő- és sóterhelést okozva ezzel. A víztest összes nitrogén terhelése évente 14,6 tonna, aminek 44,9%-a származik pontszerű forrásokból. A diffúz források közül a városi burkolt felületekről érkezik a legtöbb nitrogén, évente mintegy 4,85 t, de jelentős mennyiség, évente 2,61 t, mezőgazdasági területek eróziójából származik. Talajdrénezésből 0,37 t, légköri kiülepedésből 0,21 t N jut be évente a csatorna vizébe. A víztestbe évente mintegy 3,56 tonna foszfor kerül be, és ennek 28,7%-a (1,02 t) származik pontszerű kibocsátásokból. A meghatározó foszforforrások a városi burkolt felületek (1,47 t/év) és a mezőgazdasági területek eróziója (1,06 t/év). Kis mennyiségű foszfor, 0,01 tonna, a légköri kiülepedésből származik. A víztestből nem történik vízkivétel. A fent említett szennyvízbevezetéseken kívül más vizet nem vezetnek a vízfolyásba. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton mérsékelt, fitoplankton mérsékelt, makrofiton jó, makrozobenton mérsékelt, hal mérséklet. Biológiai elemek szerinti állapot mérsékelt. az egy rossz, mind rossz elv szerint A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás mérsékelt, tápanyagok szerinti állapot mérséklet, sótartalom gyenge, savasság kiváló. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot jó, átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot kiváló. 132

133 Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot a cink és vegyületei határértéken felüli jelenléte miatt nem jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot mérsékelt, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot gyenge, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot jó. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest kémiai állapota jó. A Szajoli-I. csatorna (Tinóka-ér) fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Szajoli-I. csatorna (Tinóka-ér) víztestre vonatkozóan az alábbi pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A Szennyvíz Program megvalósítása. Új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (kapacitás növelés, technológia fejlesztés, rekonstrukció), a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartásával. Alternatív tisztított szennyvíz elhelyezési mód (pl. tisztított szennyvíz nyárfás elhelyezése, átvezetés másik befogadóba), a befogadó felszín alatti vagy felszíni víztest jó állapotának veszélyeztetése nélkül. A VGT2 a Szajoli-I. csatorna (Tinóka-ér) víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Tápanyag-gazdálkodási terv alapján történő tápanyag kihelyezés szántók esetében, agrár-környezetgazdálkodási programok (AKG) keretében. Művelési ág váltás (szántó-gyep, szántó-erdő, szántó-vizes élőhely konverzió). Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Szennyezőanyag lemosódás csökkentése síkvidéki területen agrárkörnyezetgazdálkodási program (AKG) keretében (pl. táblamenti szegélyek, mélyszántás.). Vízfolyások és tavak melletti pufferzónák kialakítása gyepesítéssel vagy agrárerdészeti módszerrel (összehangolás a parti növényzónák rehabilitációjával, árvízvédelmi és fenntartási szempontok figyelembevételével. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. Mezőgazdasági területről származó belvizek szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező). A VGT2 a Szajoli-I. csatorna (Tinóka-ér) víztestre vonatkozóan az alábbi termálvízterhelés csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: Fürdésre és gyógyászatra használt termálvizek kezelése. 133

134 A VGT2 a Szajoli-I. csatorna (Tinóka-ér) víztestre vonatkozóan az alábbi veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: Települési eredetű, belterületi növénytermesztésből, állattartásból, közterületekről származó terhelések csökkentése. Belterületi vízvisszatartási lehetőségek megteremtése, épületekről (zöld tető, ciszterna), ingatlanokról és közterületekről (záportározó medencék, tavak). Elválasztott rendszerrel összegyűjtött csapadékvíz szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező, homokfogó, olajfogó). A Szajoli-I. csatorna (Tinóka-ér) hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Szajoli-I. csatorna (Tinóka-ér) víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével. Vízfolyások és állóvizek parti zónájában a víztípustól függő zonáció rehabilitációja. A belvízelvezető rendszer módosítása. Szivattyútelepek és zsilipek megfelelő kiépítése és üzemeltetése. Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében. Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon. Tisza Kiskörétől Hármas-Körösig A Tisza Kiskörétől Hármas-Körösig víztest a Tisza folyó 243,6-403,2 fkm közötti szakasza. A közvetlen vízgyűjtő É-D-i irányba elnyúlt keskeny sáv. A terület síkvidéki jellegű. A víztest befogadója a Tisza Hármas-Köröstől déli országhatárig (VOR azonosító: AEQ056) víztest (Tisza 243,6 fkm). Közvetlenül a víztesthez tartozó vízgyűjtő kiterjedése 556,557 km 2. A víztest a hidromorfológiai beavatkozások Víz Keretirányelv (60/2000EK) iránymutatásait követő értékelése alapján erősen módosított víztestnek tekinthető. A vízfolyás hossza 159,91 km, szélessége leggyakoribb vízhozamnál mintegy 170 m, esése a leggyakoribb vízhozamnál 0,06, leggyakoribb vízhozama a közvetlen vízgyűjtőn 1981 és 2010 között 0,037 m3/s volt. A vízfolyás teljes hosszában töltések közé szorított, ártere nem túl széles. A szabályozás során 21 kanyarátvágás történt, a levágott holtágak 68%-a a mentett oldalon található. Kőszórásos partvédő műveket és terelőműveket számottevő hosszúságú szakaszokon találunk, elsősorban a kanyarulatok külső ívén. A partvédelem aránya a víztesten 60%. A mederben 21 sarkantyú található. A mederben hosszirányú átjárhatóságot akadályozó keresztirányú műtárgyak vannak, ezek közül egy duzzasztó és 2 zsilip. A tápanyag-érzékenység szempontjából kitüntetett területeket a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtő-területük kijelöléséről szóló 240/2000 (XII. 23.) Korm. rendelet határozza meg. A Korm. rendelet értelmében további érzékeny felszíni víznek kell kijelölni: a természetes felszíni víztestek közül azokat, amelyek eutrofizálódtak vagy védelem nélkül a közeljövőben eutróffá válhatnak; ivóvízkészletre szánt felszíni víztesteket; olyan víztesteket, amelyek vízgyűjtőterületén más jogszabályokban foglalt vízvédelmi követelmények teljesítéséhez szükséges a víztestekbe bevezetett szennyvizek foszfor- 134

135 és nitrogéntartalmának fokozottabb csökkentése. A tápanyagérzékeny vízgyűjtők lehatárolásához az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről szóló 6/2002. (XI.5.) KvVM rendelet 6. mellékletét, valamint a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet szerinti befogadók területi kategóriáit vették alapul. A Tisza Kiskörétől Hármas-Körösig víztest tápanyagérzékeny a fenti rendeletek alapján. Eutrofizáció szempontjából a víztest állapota megfelelő. A Tisza Kiskörétől Hármas-Körösig víztest 2010 és 2012 között 5 szennyvíztisztító telep (Tiszasas Szennyvíztisztító Telep, Tiszaföldvár Szennyvíztisztító Telep, Szolnok Szennyvíztisztító Telep, Martfű Szennyvíztisztító Telep, Lakitelek Szennyvíztisztító Telep) tisztított kommunális szennyvízének befogadója volt. A tiszasasi, a szolnoki és a martfűi telepekről származó tisztított szennyvíz elsődleges befogadója a 257,6, a 331,75, ill. a 305,3 fkm szelvényeknél. A tiszaföldvári, ill. a lakiteleki szennyvíz elsődleges befogadója az Ártézi-csatorna (AEC616) a 6,26 cskm szelvénynél, ill. a Tökös-éri-főcsatorna (AAA024) az 1,24 cskm szelvénynél. A kibocsátott szennyvíz mennyisége a tiszasasi telep esetében évente mintegy , a tiszaföldvári esetében , a szolnoki esetében , a martfűi esetében , a lakiteleki esetében pedig m3 volt. A BOI értéke ugyanebben a sorrendben 752, 2794, , 8033 és 935 kg/év, a KOI értéke 3761, , , és 5327 kg évente. A tiszasasi telep éves N-kibocsátása 3204 kg, a tiszaföldvári telepé 2235 kg, a szolnoki telepé kg, a martfűi telepé kg, a lakiteleki telepé pedig 1402 kg évente. A P-kibocsátás a következőképpen alakult: Tiszasas SZTT 752 kg/év, Tiszaföldvár SZTT 410 kg/év, Szolnok SZTT kg/év, Martfű SZTT 1474 kg/év és Lakitelek SZTT 128 kg/év. A tápanyag- és szervesanyag-terhelés hatása a befogadóra valamennyi szennyvíztisztító telep esetében a nem jelentős kategóriába sorolható. A toxikusfém-kibocsátás hatása a befogadóra szintén a nem jelentős kategóriába tartozik a fent említett szennyvíztisztítók esetében. A víztest az Ártézi-csatornán keresztül Tiszaföldvár térségében egy dobozüzem egyéb feldolgozóipari szennyvizének és a Tiszaföldvári Strandfürdő termálvíz, fürdővíz szennyvizének is befogadója. Előbbinek a befogadóra gyakorolt hatása nem jelentős, azonban a strandfürdő termálvize a hő- és sóterhelés miatt jelentős. A évi adatok szerint a mederbe felszíni és felszín alatti vízbevezetés is történik. A felszíni eredetű szennyvízbevezetés mennyisége másodpercenként 0,041 m 3, ennek döntő része, 0,039 m3 kommunális, 0,002 m3 pedig ipari eredetű szennyvíz. A felszín alatt bevezetett szennyvíz kizárólag kommunális eredetű, mennyisége 0,399 m 3/s. Felszíni eredetű kommunális szennyvíz Tiszasas közigazgatási területén, a 257,6 fkm-nél, Martfű térségében, a 306,9 fkm-nél, Szajolnál a 344,7 fkm-nél, és Kisköre térségében, a 402,6 fkm-nél történik. A tiszasasi és a szajol szennyvízbevezetés szivattyús, míg a martfűi és kiskörei gravitációs úton történik. Felszíni eredetű ipari szennyvíz bevezetése a víztestbe Szolnok közigazgatási területén, a 333 fkm szakaszon, gravitációs úton valósul meg, a sodorvonali jobb partról. Felszín alatti eredetű vegyes (kommunális és ipari) szennyvíz 5 helyen folyik a Tisza Kiskörétől Hármas-Körösig víztestbe, azonban csak 3 helyen elsődleges befogadó: Cibakháza közigazgatási területén, a 295,01 fkm-nél, Martfű közigazgatási területén, a 306,9 fkm-nél és Szolnok térségében, a 331,75 fkm-nél. A vízbevezetés módja Cibakházánál szivattyús, Szolnoknál pedig gravitációs. A martfűi bevezetés módjáról nem rendelkezünk információval. 135

136 Tiszaroff közigazgatási területén, a Tólaposi-főcsatorna bal parti 3,72 cskm szakaszán és Csongrád közigazgatási területén, a Bokrosi-csatorna jobb parti 0,913 cskm szakaszán gravitációs úton valósul meg a vegyes szennyvíz bevezetése. Ebben a két esetben a Tisza Kiskörétől Hármas-Körösig víztest másodlagos befogadó. Két esetben nem rendelkezünk a bevezetett víz eredetére vonatkozó információval, ezek közül az egyiknél a folyamkilométer sincs megadva, csak annyit tudunk, hogy mindkettő fontos egyedi terhelés. Az egyik Martfű térségében, a 304,76 fkm-nél történik, és az engedélyezett vízbevezetés mértéke évi m3, a másik pedig Szolnok közigazgatási területén valósul meg, és az engedélyezett vízbevezetés mennyisége m3/év. Jelenleg 5 helyen történik termálvíz-bevezetés: Tiszaföldvár, Martfű, Szolnok és Tiszakécske közigazgatási területén 2 helyen. Ezek terhelése a befogadóra jelentős. A fiziko-kémiai állapotot javító intézkedésjavaslatok a két tiszakécskei telephely esetében az energiatermelésre használt, elsőbbségi anyagot nem tartalmazó termálvizek kezelésének továbbfejlesztése és/vagy a szénhidrogén termeléshez, feltáráshoz használt kutakból kitermelt folyadék visszasajtolásának szabályozása, a többi telephely esetében pedig a fürdésre és gyógyászatra használt termálvizek kezelése. A víztest összes N terhelése 204,78 t/év. Ennek meghatározó része mintegy 151,7 tonna pontszerű kibocsátásokból származik. A diffúz N terhelés a következőképpen alakul: a légköri kiülepedésből származó N-terhelés évente mintegy 24,6 t, a városi burkolt felületekről származó N-terhelés 22,99 t, a talaj drénezéséből származó 2,66 t, a mezőgazdasági területek eróziójából származó 2,56 t, a természetes erózióból származó pedig mintegy 0,26 t. A víztest összes P terhelése esetében a meghatározó forrás szintén a pontszerű kibocsátások, ennek mennyisége évente mintegy 19,56 tonna. Ez csaknem 68%-a az évi 28,78 t összes P terhelésnek. A diffúz P terhelés a következőképpen alakul: a városi burkolt felületekről származó P-terhelés évente mintegy 6,85 t, a mezőgazdasági területek eróziójából származó 1,19 t, a légköri kiülepedésből származó 1,01 t, a természetes erózióból származó 0,16 t, a talaj drénezéséből származó pedig mintegy 0,01 t. A Tisza Kiskörétől Hármas-Körösig víztestből kommunális és öntözési célú vízkivétel történik. Előbbi mértéke 0,254 m 3/s, utóbbié 0,01 m3/s. A vízfolyás bal parti 370,375 fkm szakaszán, Tiszabő térségében és jobb parti 326,6 fkm szakaszán, Tószeg közigazgatási területén öntözési célú szivattyús vízkivételt, a jobb parti 336,58 fkm szakaszán, Szolnok térségében pedig kommunális célú vízkivételt végeznek. A Tisza Kiskörétől Hármas-Körösig víztest a hajózásra alkalmas, illetőleg hajózásra alkalmassá tehető természetes és mesterséges felszíni vizek víziúttá nyilvánításáról szóló 17/2002. (III. 7.) KöViM rendelet értelmében a 243,6-254 fkm szakaszán IV. osztályú, a ,2 fkm közötti szakaszán pedig II. osztályú víziút. A fürdővizek kijelölésének elveit a természetes fürdővizek minőségi követelményeiről, valamint a természetes fürdőhelyek kijelöléséről és üzemeltetéséről szóló 78/2008 (IV. 3.) Korm. rendelet határozza meg, amely szabályozza a fürdőhely kijelölésének eljárási rendjét, a vízminőség ellenőrzésének szabályait, a minősítés és a védőterület kijelölésének módját. A rendelet hatálya a természetes fürdővizekre (azaz strandokra) terjed ki. A fürdőhely védőterülete a fürdőhely területét övező, a víz minőségének megóvása érdekében meghatározott szárazföldi terület és vízfelszín, ennek jelzése a fürdőhely üzemeltetőjének a feladata. A fürdőhely kijelölésekor figyelembe kell venni a szennyvízbevezetésre előírt minimális távolságot. A 136

137 védettség fizikálisan nem terjed ki az érintett víztest teljes hosszára, a hatástávolságot a szennyvíz mennyisége/minősége és a befogadó viszonya egyedileg határozzák meg. A február 15-én életbe lépő, a fürdővizek minőségéről és a 76/160/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló Európai Parlament és a Tanács 2006/7/EK irányelve a korábbi előírásoknál szigorúbb követelményeket támasztott a fürdővizek minőségével és azok monitorozásával szemben egyaránt. Az irányelv szerinti minőségi értékelést első alkalommal a évi fürdési idényt követően volt kötelező jelenteni, de már a 2010-es évi minősítés is rendelkezésre állt. Az értékelt 5 évben ( ) 2 víztest, a Tisza Kiskörétől Hármas-Körösig, ill. a Tisza-tó érintett fürdővíz kijelöléssel. A minősítések alapján minden fürdőhelyen a vízminőség megfelelt, ez 100%-os megfelelést jelent. A strandok 50%-án stabilan kiváló a vízminőség. Jelenleg a Tisza Kiskörétől Hármas-Körösig víztest mentén 2 természetes fürdőhely található Tiszapüspöki és Rákóczifalva közigazgatási területén. A vízfolyás továbbá vízi turizmussal és horgászattal is érintett. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton jó, fitoplankton jó, makrofiton jó, makrozobenton mérsékelt, hal jó. Biológiai elemek szerinti állapot mérsékelt. az egy rossz, mind rossz elv szerint A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás mérsékelt, tápanyagok szerinti állapot mérséklet, sótartalom gyenge, savasság kiváló. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot jó, átjárhatósági állapot kiváló hidrológiai állapot kiváló. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot a réz és vegyületei, valamint a cink és vegyületei jelenléte miatt nem jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot mérsékelt, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot gyenge, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot jó. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. 137

138 A víztest kémiai állapota nem jó. A Tisza Kiskörétől Hármas-Körösig fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Tisza Kiskörétől Hármas-Körösig víztestre vonatkozóan az alábbi pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A Szennyvíz Program megvalósítása. Új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (kapacitás növelés, technológia fejlesztés, rekonstrukció), a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartásával. A VGT2 a Tisza Kiskörétől Hármas-Körösig víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. A VGT2 a Tisza Kiskörétől Hármas-Körösig víztestre vonatkozóan az alábbi termálvízterhelés csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: Energiatermelésre használt, elsőbbségi anyagot nem tartalmazó termálvizek kezelésének továbbfejlesztése. Szénhidrogén termeléshez, feltáráshoz használt kutakból kitermelt folyadék visszasajtolásának szabályozása. Fürdésre és gyógyászatra használt termálvizek kezelése. A VGT2 a Tisza Kiskörétől Hármas-Körösig víztestre vonatkozóan veszélyesanyagterhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Tisza Kiskörétől Hármas-Körösig hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Tisza Kiskörétől Hármas-Körösig víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Nyílt ártér kialakítása, hullámtér bővítése a szükséges területhasználat váltással. Mentett oldali vízpótlás: holtág, mellékág, ártéri vizes élőhely. A hullámtér megfelelő növényzetének kialakítása. Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. Az ártér, illetve a hullámtér vízellátottságának javítása. Kompenzációs hullámtéri erdősítés áramlási holttérben. Vízfolyásokon és állóvizekben felhalmozódott iszap egyszeri eltávolítása Mederben található, funkcióját vesztett létesítmények bontása, a környezet jó ökológiai állapotának, illetve potenciáljának fokozatos elérése. Mederben lévő létesítmények átépítése, karbantartása, beleértve a természet közeli megoldások, anyagok alkalmazását. A természetesnél mélyebb meder, illetve az ebből adódó kis- és középvízszint- 138

139 süllyedés hatásának csökkentése. Hajózás adaptációja a folyó vagy állóvíz adottságaihoz. Nyílt ártér kialakítása, hullámtér bővítése a szükséges területhasználat váltással Levágott kanyarulat, feliszapolódott holtágak és mellékágak főággal való kapcsolatának helyreállítása, a hullámtér vagy nyílt ártér rendszeres elöntésének biztosítása. A védett természeti területek állapotát javító speciális hidromorfológiai intézkedések, beleértve a vízkivételek speciális szabályozása, vízkormányzás és vízpótlás megoldása a természetvédelmi igények kielégítésére. Tisza Tiszabábolnától Kisköréig A Tisza Tiszabábolnától Kisköréig víztest a Tisza-tó területére eső Tisza szakasz. A víztest határai 403,2-440,0 fkm. A vízfolyás szélessége leggyakoribb vízhozamnál 202 m, mélysége 10,5 m. A Tisza folyó ezen szakasza síkvidéki jellegű. Mai alakját 7 db kanyarátvágással nyerte el. Közvetlenül a víztesthez tartozó vízgyűjtő kiterjedése 134,498 km2. Befogadója a Tisza folyó 403,2 fkm szelvénye. A XIX. sz. végi szabályozások alkalmával elvégzett mederátmetszések a folyó meanderövét árvízvédelmi töltések közé szorították. A megnövekedett esésviszonyok következtében a középvízi meder jelentősen bevágódott, a kanyarulatok közepes vagy nagy sugarúak lettek. A töltések közötti hullámtér szélessége jelenleg m között változik ban helyezték üzembe a 403,2 fkm szelvényben épült Kiskörei Vízlépcsőt vízbázistartalék képzése céljából, mely az akkori folyócsatornázási elképzelések egyik eleme. A víztest a Kiskörei Vízlépcső miatt teljes hosszában visszaduzzasztott. Hosszirányú átjárhatósága Kiskörénél akadályozott. A vízlépcső által létrehozott duzzasztott szakasz határa Tiszalöki Vízlépcsőig terjed. A vízfelszín esése a 3 5 cm/km közötti értékeket mutat, amelyet a duzzasztás befolyásol és ez az esés lecsökkenhet akár 0,5 1 cm/km-re is. A szakasz vízhozama a vízlépcsők üzemrendje következtében erősen befolyásolt, a minimális vízhozam m3/sec, a maximális vízhozam kb m3/sec. A böge ezen szakaszán a duzzasztás következtében a töltések közötti hullámtér is elöntésre került, melyen a korábbi holtmedrek, mélyfekvésű területek nyíltvíz felszínei és a köztük lévő szárazulatok hozták részre a Kiskörei-tározót, későbbi nevén Tisza-tavat. A főmederben a duzzasztott folyószakaszokra jellemző feltöltődés megfigyelhető. A duzzasztás időszakában egyetlen jelentősebb folyószabályozási beavatkozás volt, az Aranyosi kanyar átmetszése a fkm között. Az eredeti Aranyosi kanyar felső szakasza feliszapolódott, és a folyó új nyomvonalat járt ki, természetes lefűződési folyamat indult meg. Kisebb beavatkozásokkal a meder főmederré alakult. Az eredeti meder élő mellékágként funkcionál tovább. Korábbi beavatkozás volt a Kiskörei vízlépcsőre rávezető folyószakasz, új meder kotrása, valamint mederbiztosítás kőszórás a vízlépcső létesítményeként al- és felvízen, valamint a hajózsilipnél és a körgátnál. A Tisza folyó jobb partján felvízi burkolat kialakítására került sor. A 19. század második felében zajlott Tiszaderzs térségében a Berei átvágás, a Cserőközi átmetszés, továbbá a Tiszafüred-Örvényi átmetszés, valamint a Hordódi kanyarulat átmetszése. További folyószabályozási jellegű beavatkozások a Tiszaörvényi partbiztosítás, a Tiszafüredi közúti és vasúti kettős híd partbiztosítása, a Támlaposi biztosítás és 4 db sarkantyú kiépítése Bulát térségében. Duzzasztás hatására ezen a szakaszon mederkiszélesedés és -feliszapolódás keletkezett. A Tisza folyó fkm közötti szakaszán ez a hatás intenzívebbé válik. A víztest közvetett befogadója egy tiszafüredi tejfeldolgozó üzem élelmiszeripari szennyvizének, mely az Örvényabádi 2.-csatorna (Örvényi-főcsatorna) vízfolyás 10,3 cskm szelvényénél folyik be évi 8000 m 3 mennyiségben, ill. a tiszafüredi strandfürdő termálvíz, fürdővíz kategóriájú szennyvizének, aminek elsődleges befogadója a 139

140 Tiszafüredi-főcsatorna 1,269 cskm szelvénye, éves mennyisége pedig m3. Utóbbi jelentős só- és hőterhelést gyakorol a befogadóra. A Tisza Tiszabábolnától Kisköréig víztest összes nitrogén terhelése évente 8,91 tonna. Pontszerű kibocsátásból ennek mindössze 0,49%-a származik. A diffúz úton bejutó nitrogén nagy része, 77,8%-a, azaz évente mintegy 6,89 tonna, légköri kiülepedésből származik. Mezőgazdasági területek eróziójából évente 1,4 tonna, felszíni lefolyással 0,32 tonna, talajdrénezésből 0,25 tonna, természetes erózióból pedig 0,01 tonna nitrogén jut be a vízfolyás vizébe. A víztestbe jutó foszfor mennyisége évente mintegy 0,81 tonna. Ennek 63%-a, 0,51 tonna, mezőgazdasági területek eróziója révén jut a vízfolyás vizébe, 35,8%-a, 0,29 tonna pedig légköri kiülepedésből származik. A természetes lefolyással a víztestbe jutó foszfor mennyisége mindössze 10 kg évente. A Tisza Tiszabábolnától Kisköréig víztestből a Tiszafüredi-öntöző-főcsatorna 5,743 cskm szelvényén át halastavi vízellátást biztosító vízkivétel történik, évente mintegy m3 engedélyezett mennyiségben. A Tisza Tiszabábolnától Kisköréig víztest a hajózásra alkalmas, illetőleg hajózásra alkalmassá tehető természetes és mesterséges felszíni vizek víziúttá nyilvánításáról szóló 17/2002. (III. 7.) KöViM rendelet értelmében teljes szakaszán III. osztályú víziút. A Tisza Tiszabábolnától Kisköréig víztesten 6 kikötő található, de ezek közül 2 részben a Tisza-tó víztesten van (a Szabics kikötő jachtkikötő része és szárazföldi létesítményei, ill. a Kormorán kikötő VIII. sz. öblítőcsatornán lévő része és szárazföldi létesítményei). A víztest turizmussal érintett, és horgászati hasznosítás alatt áll. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton jó, fitoplankton kiváló, makrofiton adathiány, makrozobenton mérsékelt, hal jó. Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás kiváló, tápanyagok szerinti állapot jó, sótartalom kiváló, savasság kiváló. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot mérsékelt, átjárhatósági állapot kiváló hidrológiai állapot mérsékelt. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot adathiány. 140

141 A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot mérsékelt, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot jó, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot mérsékelt. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest kémiai állapota jó. A Tisza Tiszabábolnától Kisköréig fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Tisza Tiszabábolnától Kisköréig víztestre vonatkozóan pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A VGT2 a Tisza Tiszabábolnától Kisköréig víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. A VGT2 a Tisza Tiszabábolnától Kisköréig víztestre vonatkozóan az alábbi termálvízterhelés csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: Fürdésre és gyógyászatra használt termálvizek kezelése. A VGT2 a Tisza Tiszabábolnától Kisköréig csatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Tisza Tiszabábolnától Kisköréig hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Tisza Tiszabábolnától Kisköréig víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. Nyílt ártér kialakítása, hullámtér bővítése a szükséges területhasználat váltással. A hullámtér megfelelő növényzetének kialakítása. Mentett oldali vízpótlás: holtág, mellékág, ártéri vizes élőhely. Az ártér, illetve a hullámtér vízellátottságának javítása. Hajózás adaptációja a folyó vagy állóvíz adottságaihoz. Tiszabői-csatorna A Tiszabői-csatorna víztest jellemzően síkvidéki, kis esésű, trapéz szelvényű, kettős működésű csatorna. A víztest hossza 13,04 km, szélessége leggyakoribb vízhozamnál 5 m, mélysége 1 m, vízgyűjtőterületének nagysága 99 km 2, befogadója a Tisza 369,700 fkm szelvénye. A vízrendszer domborzata sík, a hosszirányú átjárhatóság 141

142 nem biztosított a szelvényben található C/3-as üzemen kívüli esésnövelő szivattyútelep miatt. A mederben található ezen kívül további 9 keresztirányú műtárgy: 1 duzzasztó, 5 zsilip és 3 egyéb műtárgy. A tápanyag-érzékenység szempontjából kitüntetett területeket a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtő-területük kijelöléséről szóló 240/2000 (XII. 23.) Korm. rendelet határozza meg. A Korm. rendelet értelmében további érzékeny felszíni víznek kell kijelölni: a természetes felszíni víztestek közül azokat, amelyek eutrofizálódtak vagy védelem nélkül a közeljövőben eutróffá válhatnak; ivóvízkészletre szánt felszíni víztesteket; olyan víztesteket, amelyek vízgyűjtőterületén más jogszabályokban foglalt vízvédelmi követelmények teljesítéséhez szükséges a víztestekbe bevezetett szennyvizek foszforés nitrogéntartalmának fokozottabb csökkentése. A tápanyagérzékeny vízgyűjtők lehatárolásához az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről szóló 6/2002. (XI.5.) KvVM rendelet 6. mellékletét, valamint a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet szerinti befogadók területi kategóriáit vették alapul. A Tiszabői-csatorna víztest tápanyagérzékeny a fenti rendeletek alapján. Eutrofizáció szempontjából a víztest állapota megfelelő. A mederbe szennyvízbevezetés nem történik. A víztestbe jutó összes nitrogén diffúz forrásból származik, évi mennyisége 6,12 tonna. Felszín alatti vízből (1,99 t) és mezőgazdasági területek eróziójából (1,89 t) származik a legtöbb nitrogén, de jelentős mennyiségben (1,2 t) érkezik a városi burkolt felületekről is. Felszíni lefolyásból származik évente 0,53 t, talajdrénezésből 0,44 t. Kis mennyiségben légköri kiülepedésből (0,08 t) és természetes erózióból (0,01 t) is kerül nitrogén a csatorna vizébe. A csatorna vizébe érkező összes foszfor (1,21 t/év) legnagyobb része, évente mintegy 0,73 t, a mezőgazdasági területek eróziójából származik. Városi burkolt felületekről évente mintegy 0,27 t, felszín alatti vízből pedig 0,19 t foszfor jut a víztestbe. 0,010,01 t foszfor felszíni lefolyásból és természetes erózióból származik. Közvetlenül a Tiszabői-csatorna víztestből nem történik vízkivétel. A csatornába Tiszabő közigazgatási területén, a bal parti 3,754 cskm szakaszon halastavi lecsapolásból származó vizet vezetnek, melynek teljes évi mennyisége m3. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton kiváló, fitoplankton mérsékelt, makrofiton nincs adat, makrozobenton gyenge, hal nincs adat. Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás jó, tápanyagok szerinti állapot kiváló, sótartalom jó, savasság kiváló. 142

143 Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot mérsékelt, átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot kiváló. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot adathiány. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot gyenge, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot jó, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot mérsékelt. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest kémiai állapota nincs adat. A Tiszabői-csatorna fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Tiszabői-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A Szennyvíz Program megvalósítása. Új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (kapacitás növelés, technológia fejlesztés, rekonstrukció), a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartásával. A VGT2 a Tiszabői-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. A VGT2 a Tiszabői-csatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Tiszabői-csatorna hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Tiszabői-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével. 143

144 Vízfolyások és állóvizek parti zónájában a víztípustól függő zonáció rehabilitációja. A belvízelvezető rendszer módosítása. Az öntözőrendszer módosítása. Az öntözőrendszer módosítása. Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében. Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon. Tiszaderzsi-csatorna A Tiszaderzsi-csatorna víztestet a Tiszaderzsi-3. csatorna és az Érfűi-csatorna alkotják. A víztest síkvidéki jellegű, a meder természetes vonulatban halad. A Tiszaderzsi-3. csatorna hossza 8,750 km, az Érfűi-csatorna hossza 1,750 km, a víztest teljes hossza 10,5 km. A víztest szélessége leggyakoribb vízhozamnál 6 m, mélysége 0,5 m. A vízfolyáshoz tartozó vízgyűjtőterület nagysága 49 km 2. Befogadója a Tisza 411,300 fkm szelvénye. A Tiszaderzsi-csatorna belvízcsatorna, melynek jellemző hasznosítása a vízelvezetés. A víztest medrében 1 keresztirányú műtárgy, egy szivattyútelep található. A csatornába nem vezetnek szennyvizet. A víztestbe diffúz forrásokból érkezik nitrogén évente összesen 4,19 tonna mennyiségben. Mezőgazdasági területek eróziójából származik a legnagyobb mennyiség, évente 1,47 tonna, de csaknem ennyi (1,37 t) felszín alatti vízből jut be. A városi burkolt felületekről évente 0,73 t N érkezik. A felszíni lefolyással közvetett N mennyisége 0,33 t évente, talajdrénezésből pedig 0,22 t N kerül a csatorna vizébe. Légköri kiülepedésből (0,07 t/év) és természetes erózióból (0,01 t/év) csak kevés nitrogén származik. A csatornába évente 0,94 tonna foszfor jut be, aminek 68,1%-a (0,64 t) mezőgazdasági területek eróziójából származik. 0,16 tonna foszfor a városi burkolt felületekről érkezik, 0,12 tonna származik a felszín alatti vizekből, a lefolyással közvetített foszfor mennyisége pedig 0,01 t évente. A csatornába nem történik vízbevezetés, és belőle nem történik vízkivétel. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton jó, fitoplankton mérsékelt, makrofiton jó, makrozobenton mérsékelt, hal nincs adat. Biológiai elemek szerinti állapot mérsékelt. az egy rossz, mind rossz elv szerint A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás jó, tápanyagok szerinti állapot jó, sótartalom mérsékelt, savasság kiváló. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. 144

145 A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot mérsékelt, átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot kiváló. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot adathiány. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot mérsékelt, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot mérsékelt, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot mérsékelt. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest kémiai állapota adathiány. A Tiszaderzsi-csatorna fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Tiszaderzsi-csatorna víztestre vonatkozóan pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A VGT2 a Tiszaderzsi-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. A VGT2 a Tiszaderzsi-csatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Tiszaderzsi-csatorna hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Tiszaderzsi-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyásokon és állóvizekben felhalmozódott iszap egyszeri eltávolítása. A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével. Vízfolyások és állóvizek parti zónájában a víztípustól függő zonáció rehabilitációja. Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. A belvízelvezető rendszer módosítása. Szivattyútelepek és zsilipek megfelelő kiépítése és üzemeltetése. Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás 145

146 növelése és a lefolyás csökkentése érdekében. Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon. Villogó-csatorna A Villogó-csatorna jellemzően síkvidéki, kis esésű, a km között trapéz szelvényű belvízcsatorna. A víztest km szelvények között teljesen egyenes, így nem alakulnak ki változó sebességű áramlási terek. Az e fölötti szakasz is csak kissé kanyargós, inkább a nagyszögű, kis sugarú iránytörések jellemzők. Az egész terület mélyfekvésű, belvízérzékeny. A víztest teljes hossza 37,55 km, szélessége leggyakoribb vízhozamnál 15 m, mélysége 2 m, vízgyűjtőterületének nagysága 324 km2, befogadója a Hortobágy-Berettyó 54,900 fkm szelvénye. A víztest állandó vízszállítású kettős működésű csatorna. Az üzemeltetésben elsődleges funkció a belvízelvezetés, majd az öntözővíz biztosítása. A Villogó-csatorna km szelvénybe beépített tiltós műtárgy segítségével a belvízcsatorna felső szakaszának vizei súlyos belvízi esetben közvetlenül beemelhetők az NK-III-2. öntözőcsatornába. A csatorna jelentős hosszban mesterséges hatásra állandó vízjárása mesterségesen befolyásolt. A km közötti szakasz 1-2 évente szárad ki. A km közötti szakasz állandó vízborítással rendelkezik. A hosszirányú átjárhatósága teljes hosszúságban biztosított. Medrében 2 zsilip és 3 egyéb keresztirányú műtárgy található. A víztestbe jut közvetetten a kunhegyesi Szent István Termálfürdő használtvize évi 8000 m3 mennyiségben. Az elsődleges befogadó a V-1-10 a jelű belvízcsatorna 0,7 cskm szelvénye. A Villogó-csatorna összes nitrogén terhelése évente mintegy 28,36 tonna. A csatorna vizébe pontszerű kibocsátásból nem jut be nitrogén. A nitrogén háromnegyede (21,29 tonna) felszín alatti vízből származik. Az összes nitrogén 12,3%-a (3,49 t) felszíni lefolyás révén kerül a csatorna vizébe. Talajdrénezésből évente 1,42 t, mezőgazdasági területek eróziójából 0,9 t, városi burkolt felületekről 0,66 t, légköri kiülepedésből 0,59 t, természetes erózióból 0,01 t nitrogén kerül a víztestbe. A víztest összes foszfor terhelése évente 3,91 tonna, és kizárólag diffúz forrásból származik. Ennek 63,2%-át (2,47 t/év) teszi ki a mezőgazdasági területekről származó foszfor, 29,9%-a, évente mintegy 1,17 tonna, pedig felszín alatti vizekből kerül be. Évente 0,17 t foszfor a városi burkolt felületekről érkezik, 0,07 t felszíni lefolyás révén jut be, 0,02 t pedig légköri kiülepedésből származik. A csatornából vízkivétel Kisújszállás közigazgatási területén történik 4 helyen. Öntözési célú vízkivételt a jobb parti 4,96 cskm szelvényből, szivattyús módon, m3 engedélyezett éves mennyiségben, a jobb parti 6,338 cskm szelvényből, szivattyús módon, m3 éves mennyiségben és a bal parti 8,76 cskm szelvényből, gravitációs módon, évente m3 mennyiségben végeznek. A csatorna jobb parti 0,1 cskm szakaszán m3 engedélyezett mennyiségben történik vízkivétel, azonban ennek céljáról nem áll rendelkezésünkre információ. A víztestbe halastó lecsapolásából és rizstelep lecsapolásából származó vizet vezetnek évente mintegy m3 mennyiségben. Halastó lecsapolásából származó vizet Kenderes közigazgatási területén, a víztest jobb parti 25,88 cskm szakaszán évente m3, Kunhegyes közigazgatási területén, a bal parti 23,535 cskm szakaszon m3, a jobb parti 21,89 cskm szakaszon m3, Karcag térségében, a bal parti 18,1 cskm szakaszon , ill m3 és Kisújszállás térségében, a jobb parti 11,316 cskm szakaszon m3 mennyiségben vezetnek be. Rizstelepről származó vizet Karcag közigazgatási területén, a bal parti 14,65 cskm szakaszon m3, a 7,46 cskm szakaszon m3, a 7,414 cskm 146

147 szakaszon m3, a 6,22 cskm szakaszon pedig m3 éves mennyiségben vezetnek be. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton mérsékelt, fitoplankton mérsékelt, makrofiton jó, makrozobenton jó, hal nincs adat. Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás jó, tápanyagok szerinti állapot jó, sótartalom jó, savasság kiváló. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot mérsékelt, átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot kiváló. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot mérsékelt, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot jó, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot mérsékelt. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest kémiai állapota jó. A Villogó-csatorna fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Villogó-csatorna víztestre vonatkozóan pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A VGT2 a Villogó-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Tápanyag-gazdálkodási terv alapján történő tápanyag kihelyezés szántók esetében, agrár-környezetgazdálkodási programok (AKG) keretében. Művelési ág váltás (szántó-gyep, szántó-erdő, szántó-vizes élőhely konverzió). Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, 147

148 lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Szennyezőanyag lemosódás csökkentése síkvidéki területen agrárkörnyezetgazdálkodási program (AKG) keretében (pl. táblamenti szegélyek, mélyszántás.). A legeltetés és a takarmánygazdálkodás jó gyakorlata legelőkre. Vízfolyások és tavak melletti pufferzónák kialakítása gyepesítéssel vagy agrárerdészeti módszerrel (összehangolás a parti növényzónák rehabilitációjával, árvízvédelmi és fenntartási szempontok figyelembevételével. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. Mezőgazdasági területről származó belvizek szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező). A VGT2 a Villogó-csatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Villogó-csatorna hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Villogó-csatorna víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: A duzzasztás és a vízszintszabályozás hatásának csökkentése duzzasztók, zsilipek üzemeltetésének módosításával. Vízfolyásokon és állóvizekben felhalmozódott iszap egyszeri eltávolítása. A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével. A belvízelvezető rendszer módosítása. Az öntözőrendszer módosítása. Szivattyútelepek és zsilipek megfelelő kiépítése és üzemeltetése. Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében. Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon. Tiszafüredi-öntöző-főcsatorna A Tiszafüredi-öntöző-főcsatorna víztest síkvidéki, kis esésű, meszes, közepesfinom mederanyagú, közepes vízgyűjtőjű vízfolyás. Az öntözőcsatorna alakja kanyarulatos, természetes vonulatban haladó. Hatásterülete 400 km 2 kiterjedésű mezőgazdasági terület. A víztest teljes hossza 36,58 km, szélessége leggyakoribb vízhozamnál 5 m, mélysége 1,5 m. Befogadója az NK III 2-5. öntözőcsatorna. Medrében 9 zsilip és 12 egyéb keresztirányú műtárgy található. A hosszirányú átjárhatósága nem biztosított, mivel a benne lévő keresztirányú műtárgyak egy része nem átjárható. A főcsatornába nem történik szennyvízbevezetés. A víztest összes nitrogén terhelése évente 0,23 tonna, aminek 70%-a (0,16 t) légköri kiülepedésből, 26%-a (0,06 t) mezőgazdasági területek eróziójából, 4%-a (0,01 t) pedig talajdrénezésből származik. A Tiszafüredi-öntöző-főcsatornát évente összesen 0,03 tonna foszfor terheli, aminek kétharmada mezőgazdasági területek eróziójából, egyharmada légköri kiülepedésből származik. 148

149 A vízfolyásból 14 helyen történik vízkivétel, 10 helyen öntözési célú, 3 helyen halastavi vízellátást biztosító és 1 helyen nem ismerjük a célját. Öntözési célú vízkivételt Tiszafüred térségében, a bal parti 0,3 cskm szakaszon évi m3 mennyiségben, a jobb parti 0,8 cskm szakaszon, szivattyús módon m3 mennyiségben, Tiszaörs közigazgatási területén, a csatorna bal parti 14,1 cskm és jobb parti 14,925 cskm szakaszain, szivattyús módon m 3, bal parti 14,925 cskm szakaszán, szivattyús módon 1500 m 3, bal parti 17,0 cskm szakaszán, gravitációs módon 1000 m3, jobb parti 18,18 cskm szakaszán szivattyús módon 1000 m3, gravitációs módon 4000 m3 mennyiségben, Tomajmonostora közigazgatási területén, a csatorna bal parti 30,166 cskm szakaszán, gravitációs módon m3 mennyiségben, Kunmadaras külterületén, a csatorna bal parti 34,495 cskm szakaszán, szivattyús módon m3 mennyiségben végeznek. A halastavi vízellátást biztosító vízkivételek gravitációs úton valósulnak meg. Tiszafüred külterületén, az 1,61 cskm szakaszon évi m3 mennyiségben, Kunmadaras közigazgatási területén, a bal parti 21,2 cskm szakaszon m3 mennyiségben és Tiszaszentimre térségében, a jobb parti 22,5 cskm szakaszon évi m3 mennyiségben történik halastavi vízkivétel. A víztestbe egy helyen történik vízbevezetés: Tiszafüred közigazgatási területén halastó lecsapolásából származó vizet vezetnek be a csatornába évi m3 mennyiségben. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton nincs adat, fitoplankton nincs adat, makrofiton nincs adat, makrozobenton nincs adat, hal nincs adat. Biológiai elemek szerinti állapot nincs adat. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás kiváló, tápanyagok szerinti állapot kiváló, sótartalom kiváló, savasság kiváló. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint kiváló. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot mérsékelt, átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot kiváló. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot adathiány. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot nincs adat, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot kiváló, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot mérsékelt. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. 149

150 A víztest kémiai állapota adathiány. A Tiszafüredi-öntöző-főcsatorna fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Tiszafüredi-öntöző-főcsatorna víztestre vonatkozóan pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A VGT2 a Tiszafüredi-öntöző-főcsatorna víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. A VGT2 a Tiszafüredi-öntöző-főcsatorna víztestre vonatkozóan termálvízterhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A VGT2 a Tiszafüredi-öntöző-főcsatorna csatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Tiszafüredi-öntöző-főcsatorna hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Tiszafüredi-öntöző-főcsatorna víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében. Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon. Alcsi-Holt-Tisza Az Alcsi-Holt-Tisza víztest a Tisza bal parti ármentesített területén, a folyó 336,0338,0 fkm szakasza között fekvő, a Tisza szabályzása során annak 77/II. számú, ún. Szapáry-féle átmetszésével alakult ki 1857-ben. Szolnok közigazgatási területén található, állami tulajdonban lévő állandó vízborítottságú holtág, kezelője a KözépTisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság. Felülete 1,62 km2, mélysége leggyakoribb vízhozamnál 2,5 m. Legfontosabb funkciója a vízellátás és a vízkárelhárítás, de fontos szerepet tölt be a horgászat és a turizmus is. A telekosztások következtében a partján lévő galériaerdők nagy része tönkrement, Alcsisziget és Szandaszőlős gyakorlatilag közvetlenül a holtág partján fekszik. Vize eutrofizálódott. Feliszapolódása közepes mértékű, egyes szakaszokon azonban feliszapoltsága jelentős. Az élő Tiszával fedett hullámtéri csatorna köti össze, mely egyrészt a belvízöblözetből a vizeket a Tiszába vezeti, ill. lehetővé teszi a holtág vizének pótlását. A holtágba gravitációs úton a Nagykunsági X-2 öntöző-főcsatornán, 150

151 valamint a Kiskengyeli- és Kengyeli-belvízcsatornák útvonalán lehet frissítő vizet juttatni. A holtágat jelenleg nem terheli szennyvízbevezetés. Az Alcsi-Holt-Tisza összes nitrogén terhelése évente 12,76 tonna. Pontszerű forrásokból mindössze 0,66 t nitrogén származik, a diffúz források a meghatározók. Ezek közül is légköri kiülepedés a legjelentősebb, ugyanis ilyen úton évente mintegy 4,5 t jut be a holtág vizébe. Csaknem ennyi, 3,38 t a mezőgazdasági területek eróziójából származik, és szintén jelentős mennyiség jut be a városi burkolt felületekről is (2,64 t/év). A holtágat évente mintegy 2,29 tonna foszfor terheli, aminek 97%-a diffúz forrásból származik. A diffúz forrásból származó N csaknem 60%-a mezőgazdasági területek eróziója során kerül a víztestbe. Városi burkolt felületekről is jelentős mennyiségben érkezik foszfor (0,61 t/év). Légköri kiülepedésből, felszín alatti vízből és felszíni lefolyások révén kerül be évente összesen 0,3 t foszfor (0,19, 0,1 és 0,01 t) az AlcsiHolt-Tisza vizébe. A holtágból Szajol térségében ipari vízellátást biztosító szivattyús vízkivétel történik évente 3650 m3 engedélyezett mennyiségben. A holtágba engedélyezett halastó lecsapolásából származó vízbevezetés történik. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton jó, fitoplankton jó, makrofiton jó, makrozobenton gyenge, hal nem értelmezett. Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás kiváló, tápanyagok szerinti állapot kiváló, sótartalom jó, savasság kiváló. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot nem értékelt, átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot nem értékelt. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot nem értékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot gyenge, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot jó, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot nem értékelt. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest kémiai állapota jó. 151

152 Az Alcsi-Holt-Tisza fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 az Alcsi-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. Az Alcsi-Holt-Tisza hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 az Alcsi-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. Mentett oldali vízpótlás: holtág, mellékág, ártéri vizes élőhely. A belvízelvezető rendszer módosítása. Az öntözőrendszer módosítása. Cibakházi-Holt-Tisza A Cibakházi-Holt-Tisza víztest a Tisza bal parti ármentesített területén helyezkedik el Cibakháza és Nagyrév közigazgatási területén, kezelője Cibakháza Önkormányzata. Vegyes tulajdon, többségi tulajdonosa a Cibakházi Nagyközségi Önkormányzat, a fennmaradó rész egyéb tulajdon címen van nyilvántartva. A holtág az 1850-es években a Tisza szabályozása nyomán alakult ki a 78. átmetszéssel. Feltöltése, vízpótlása a holtágat a Tiszával összekötő hullámtéri csatornán keresztül, vagy a töltésbe épített szivornyán keresztül lehetséges, bizonyos esetekben szivattyútelep közbeiktatásával. Továbbá belvízből is pótolható vize a Nagykunsági XII-11 és a Cibakháza-Martfűi-csatornán keresztül. Elsődlegesen belvíztározó, másodlagosan a környék öntözővíz igényének kielégítését is szolgálja. A holtág halászati haszonbérlője június 1-től 2020-ig a Vegyesüzemi Horgász Egyesület. A holtágba sem települési, sem ipari jellegű szennyvíz bevezetése nem történik. A holtágba diffúz forrásokból évente összesen 5,5 t nitrogén jut be. Ennek 40,5%-a (2,23 t) mezőgazdasági területek eróziójából származik. Felszín alatti vízből évente 1,73 t nitrogén kerül be. Városi burkolt felületekről évente mintegy 0,73 t érkezik. Felszíni lefolyásból 0,46 t, talajdrénezésből 0,32 t, légköri kiülepedésből 0,02 t, természetes erózióból 0,01 t nitrogén terheli évente a holtág vizét. A Cibakházi-Holt-Tiszába jutó összes foszfor mennyisége évente 1,07 t, aminek kétharmada, évente mintegy 0,71 t, mezőgazdasági területek eróziójából származik. A települések burkolt felületeiről 0,19 t, felszín alatti vizekből 0,15 t foszfor érkezik a holtágba. A felszíni lefolyással közvetített foszfor mennyisége 0,01 tonna évente. Közvetlenül a víztestből 5 helyen történik vízkivétel. Cibakháza közigazgatási területén, a 16,886 km szakaszon m3, a 10,75 km szakaszon m3, a 2,766 km szakaszon 2000 m3 éves mennyiségben, Nagyrév közigazgatási területén 152

153 1500, ill m3 mennyiségben vesznek ki vizet. További vízkivételek történnek Cibakháza közigazgatási területén, a Tiszavárkonyi-I. csatornán keresztül, évi m3 mennyiségben, az NK-XII-1. öntözőcsatornán keresztül évi m3 mennyiségben, a Cibakháza-Martfűi-csatornán keresztül, évi 8000 m 3 mennyiségben, Martfű közigazgatási területén, az NK-XII-1-1. öntözőcsatorna jobb parti 4,9 cskm szelvényén keresztül, évi 3000 m 3 mennyiségben, valamint Tiszaföldvár közigazgatási területén, a Lőwei-csatorna jobb parti 0,5 cskm szelvényén keresztül, évi 3000 m3 mennyiségben. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton kiváló, fitoplankton jó, makrofiton mérsékelt, makrozobenton nincs adat, hal nem értelmezett. Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás jó, tápanyagok szerinti állapot jó, sótartalom mérsékelt, savasság jó. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot nem értékelt, átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot nem értékelt. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot nem értékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot mérsékelt, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot mérsékelt, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot nem értékelt. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest kémiai állapota jó. A Cibakházi-Holt-Tisza fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Cibakházi-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A VGT2 a Cibakházi-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó 153

154 és ültetvény területeken. Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. A VGT2 a Cibakházi-Holt-Tisza csatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyagterhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Cibakházi-Holt-Tisza hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Cibakházi-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. Mentett oldali vízpótlás: holtág, mellékág, ártéri vizes élőhely. A belvízelvezető rendszer módosítása. Cserőközi Holt-Tisza A Cserőközi Holt-Tisza víztest a Tisza bal parti ármentesített területén, a folyó 415, ,200 fkm szelvényei között helyezkedik el Tiszaderzs és Tiszaszőlős közigazgatási területén. A holtág 1865-ben, a Tisza szabályozása nyomán alakult ki a 69. sz. átmetszéssel. Állami tulajdon, kezelője a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság és a Nagyalföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, míg üzemeltetője a Mirhó-Kisfoki Vízgazdálkodási Társulat. Medre előrehaladottan feliszapolt. Vízi növényekkel való benőttsége változó, a kiszáradó holtág-szakaszokon akár %os is lehet. Feltöltése a Tiszából, a bal part tkm (115,200 fkm) szelvényében, a töltésbe telepített szivornyás vízkivételi műtárgyon keresztül történik; belvízből jelentős vízutánpótlás nem lehetséges, de szükség esetén belvíz vezethető be a Görcsösfoki- és a Kisfoki-belvízcsatornából, valamint oda is vezethető vissza a megfelelő vízkormányzások elvégzésével. A holtágon öt helyen található keresztgát, amelyekbe zsilipeket építettek. A zsilipeken keresztül biztosítható a holtág vizének hosszirányú átvezetése, a zsilipeken halrács nincs beépítve. Elsősorban belvíztározó, másodsorban horgászati és természetvédelmi funkciókat szolgál. Egy részen megtörtént a rehabilitációja, de a vízmozgás hiánya miatt ismét kezdi ezt a területet is visszavenni a természet. A holtágba nem történik szennyvízbevezetés. A Cserőközi Holt-Tisza éves nitrogén terhelése 0,54 tonna. A holtágba kizárólag diffúz forrásokból kerül nitrogén. Az elsődleges forrás a talajvíz, az bejutó nitrogén csaknem fele (0,25 t) ebből származik. A nitrogén 29,6%-a (0,16 t) származik a mezőgazdasági területek eróziójából. 0,06-0,06 t talajdrénezés és felszíni lefolyás révén kerül a holtág vizébe. 0,01 tonna N származik légköri kiülepedésből. A holtág vizét terhelő összes foszfor évente 100 kg diffúz forrásokból származik, 80%-a mezőgazdasági területek eróziójából, 20%-a felszín alatti vízből jut be. Alapesetben a víztestből nem történik vízkivétel, és bele nem vezetnek vizet, de szükség esetén belvíz vezethető be a Görcsösfoki- és a Kisfoki-belvízcsatornából, valamint oda is vezethető vissza a megfelelő vízkormányzások elvégzésével. A maximális tárolási kapacitás m3. 154

155 A holtág vízi turizmussal és horgászattal érintett víztest. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton mérsékelt, fitoplankton jó, makrofiton jó, makrozobenton gyenge, hal nem értelmezett. Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás mérsékelt, tápanyagok szerinti állapot mérsékelt, sótartalom jó, savasság gyenge. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot nem értékelt, átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot nem értékelt. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot nem értékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot gyenge, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot gyenge, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot nem értékelt. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest kémiai állapota jó. A Cserőközi Holt-Tisza fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Cserőközi Holt-Tisza víztestre vonatkozóan pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A VGT2 a Cserőközi Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. 155

156 A VGT2 a Cserőközi Holt-Tisza csatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyagterhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Cserőközi Holt-Tisza hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Cserőközi Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. Mentett oldali vízpótlás: holtág, mellékág, ártéri vizes élőhely. A belvízelvezető rendszer módosítása. A védett természeti területek állapotát javító speciális hidromorfológiai intézkedések, beleértve a vízkivételek speciális szabályozása, vízkormányzás és vízpótlás megoldása a természetvédelmi igények kielégítésére. Mederrehabilitáció kategóriától és típustól (nagy folyó, kis és közepes vízfolyások, állóvizek, mesterséges víztestek) függő módszerekkel. Fegyverneki-Holt-Tisza A Fegyverneki-Holt-Tisza víztest a Tisza bal parti ármentesített területen helyezkedik el Fegyvernek és Nagykörű közigazgatási területén. holtág 1856-ban, a Tisza szabályozása nyomán alakult ki, a 74. sz. átmetszéssel tól Fegyvernek és Nagykörű községi, valamint Törökszentmiklós városi önkormányzatok tulajdonában és kezelésében van. Feliszapoltsága előrehaladott, 30-40% közötti a vízi növényzettel való benőttsége. Tavasszal a Kocsordosi és Büdöséri-főcsatornán keresztül belvízből, a Nagykunsági-IV-1 öntözőcsatornán keresztül pedig öntözővízből tölthető fel. Leürítése az Alsóréti zsilipen keresztül gravitációsan lehetséges. Elsődlegesen belvíz-, másodlagosan öntözővíz-tározásra szolgál. Épült egy áttöltés a holtág km szelvényében, így a pihenőpark, nyári napközis tábor és sportpálya mellett kialakult egy olyan tó, amely a vízi sport és a sporthorgászat igényeit is kielégíti. A holtág tájképi értékei nem jelentősek, mert egyrészt belterülettel határos, másrészt a környező mezőgazdasági területek egészen a partjáig húzódnak. A víztest jelentős antropogén hatásnak van kitéve. A tápanyag-érzékenység szempontjából kitüntetett területeket a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtő-területük kijelöléséről szóló 240/2000 (XII. 23.) Korm. rendelet határozza meg. A Korm. rendelet értelmében további érzékeny felszíni víznek kell kijelölni: a természetes felszíni víztestek közül azokat, amelyek eutrofizálódtak vagy védelem nélkül a közeljövőben eutróffá válhatnak; ivóvízkészletre szánt felszíni víztesteket; olyan víztesteket, amelyek vízgyűjtőterületén más jogszabályokban foglalt vízvédelmi követelmények teljesítéséhez szükséges a víztestekbe bevezetett szennyvizek foszforés nitrogéntartalmának fokozottabb csökkentése. A tápanyagérzékeny vízgyűjtők lehatárolásához az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről szóló 6/2002. (XI.5.) KvVM rendelet 6. mellékletét, valamint a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet szerinti befogadók területi kategóriáit vették alapul. A Fegyverneki-Holt-Tisza víztest tápanyagérzékeny a fenti rendeletek alapján. Eutrofizáció szempontjából a víztest állapota megfelelő. 156

157 A holtág 8,2 km szelvénynél Fegyvernek település tisztított kommunális szennyvizének befogadója évi m3 mennyiségben, ami fontos tápanyag- és szervesanyag-terhelést gyakorol a befogadóra. Továbbá a 13. számú belvízcsatornán át a holtágba ömlik Törökszentmiklós közigazgatási területéről származó, m3 éves mennyiségű termálvíz, fürdővíz jellegű szennyvíz is, jelentős só- és hőhatást okozva. A víztestet jelentős mennyiségű, évente mintegy 11,34 t nitrogén terheli. Ennek majdnem fele, 5,22 tonna, a partig húzódó mezőgazdasági területek eróziójából származik, de a közeli burkolt területekről bemosódó N mennyisége is számottevő, évente mintegy 11,4 tonna. Felszín alatti vízből 0,86 t, talajdrénezésből 0,55t, felszíni lefolyásból 0,36 t, légköri kiülepedésből 0,02 t nitrogén kerül a Fegyverneki-HoltTisza vizébe. A diffúz úton bekerülő nitrogénen túl pontszerű a kibocsátásokból is jelentős mennyiségben (2,56 t/év) érkezik nitrogén a holtágba. A holtágba jutó foszfor éves mennyisége szintén számottevő, mintegy 3,03 tonna. Akárcsak a nitrogén esetében, a foszfor legnagyobb része is a közeli mezőgazdasági területekről és belterületek burkolt felületeiről érkezik, előbbi éves mennyisége 1,94 t, utóbbié 0,57 t. további diffúz foszfor források a felszín alatti víz (0,13 t/év) és a felszíni lefolyások (0,01t/év). A holtág vizét terhelő foszfor 12,5%-a pontszerű forrásokból érkezik. Közvetlenül a holtágból egy helyen, a jobb parti 12,6 km szelvényből történik öntözési célú vízkivétel, évente m3 mennyiségben, szivattyús módon. További vízkivételek az Nk-V-2. öntözőcsatornán át, Túrkeve közigazgatási területén 6000 m 3 mennyiségben, Kenderes közigazgatási területén, a bal parti 1,096 cskm szelvényből m3, a bal parti 1,96 cskm szelvényből 2500 m 3 mennyiségben, Törökszentmiklós közigazgatási területén, a jobb parti 1,364 cskm szelvényből m3 mennyiségben, az Nk-V-1. csatornán át, Fegyvernek közigazgatási területén, a csatorna bal parti 1,75 cskm és 1,8 cskm szelvényeinél , ill m3 mennyiségben, Kenderes közigazgatási területén, a jobb parti 2,8 cskm és 3,482 cskm szelvényekből 4800 m 3, ill m3 és az 5,49 cskm szelvényből 2000 m3 mennyiségben, az Nk-IV-1. öntözőcsatornán át, Tiszabő térségében, a csatorna bal parti 6,9 cskm szelvényéből m3 mennyiségben, valamint a Büdös-éri-csatornán át, Fegyvernek közigazgatási területén, a bal parti 0,64 cskm, 1,0 cskm, 1,25 cskm, 2,483 cskm és 3,745 cskm szelvényekből 1500, 1000, 2000, 1350, ill m3 mennyiségben és Örményes közigazgatási területén, a bal parti 5,437 cskm szelvényből m3 éves mennyiségben történnek. A holtágba alapesetben a szennyvízbevezetéseken kívül nem történik vízbevezetés. A víztest maximum m3 víz tárolására képes. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton jó, fitoplankton jó, makrofiton mérsékelt, makrozobenton mérsékelt, hal nem értelmezett. Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás kiváló, tápanyagok szerinti állapot jó, sótartalom mérsékelt, 157

158 savasság kiváló. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot nem értékelt, átjárhatósági állapot nem értékelt, hidrológiai állapot nem értékelt. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot nem értékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot mérsékelt, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot mérsékelt, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot nem értékelt. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest kémiai állapota jó. A Fegyverneki-Holt-Tisza fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Fegyverneki-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A Szennyvíz Program megvalósítása. Új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (kapacitás növelés, technológia fejlesztés, rekonstrukció), a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartásával. A VGT2 a Fegyverneki-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. A VGT2 a Fegyverneki-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi termálvízterhelés csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: Energiatermelésre használt, elsőbbségi anyagot nem tartalmazó termálvizek kezelésének továbbfejlesztése. Szénhidrogén termeléshez, feltáráshoz használt kutakból kitermelt folyadék visszasajtolásának szabályozása. A VGT2 a Fegyverneki-Holt-Tisza csatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyagterhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Fegyverneki-Holt-Tisza hidromorfológiai állapotát javító intézkedések 158

159 A VGT2 a Fegyverneki-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. Mentett oldali vízpótlás: holtág, mellékág, ártéri vizes élőhely. A belvízelvezető rendszer módosítása. Az öntözőrendszer módosítása. Gyova-Mámai-Holt-Tisza A Gyova-Mámai-Holt-Tisza víztest a bal parti ármentesített területen található holtágrendszer, a gyovai és a mámai részből áll, a Tisza szabályozása során 1858-ban alakult ki a 83. számú átmetszéssel. Közigazgatásilag Csongrád városhoz, valamint Csépa és Tiszasas községekhez tartozik. Nagyrészt állami tulajdonban van, kezelője a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság. Medrének feliszapoltsága előrehaladott, vízi növényzettel közepes mértékben benőtt. Az északi (gyovai) holtágrészen keresztül kapcsolódik a Tiszához. A két holtágrészt egy rövid csatorna köti össze. A Tiszából szivattyúzással lehet feltölteni, illetve belvízből is lehetséges a vízutánpótlása. A Máma-Tőkefoki belvízcsatornán keresztül a Hármas-Körösbe lehet vezetni a vizét. Elsődlegesen belvíz-, másodlagosan öntözővíz-tározásra szolgál. Bár öntözővíz csak korlátozottan áll rendelkezésre, a környező mezőgazdasági területeket gazdaságosan csak innen lehet öntözni. Horgászatra és vízi turizmusra is használják. A holtágba nem vezetnek szennyvizet. A víztestbe évente mintegy 2,77 t nitrogén érkezik, melynek legnagyobb része légköri kiülepedésből és mezőgazdasági területek eróziójából származik. Előbbi éves mennyisége 1,2 t, utóbbié 0,95 t. Felszín alatti vízből 0,31 t, felszíni lefolyásból 0,19 t, talajdrénezésből 0,12 tonna nitrogén terheli a holtág vizét. A holtágba évente csaknem fél tonna foszfor érkezik diffúz forrásokból. Az összes foszfor 80%-a (0,39 tonna) mezőgazdasági területek eróziójából származik. 0,05 t légköri kiülepedésből, 0,04 t felszín alatti vízből jut a holtág vizébe. A víztest D-i részéből, a Mámai-Holt-Tiszából, az 5,667 szelvénynél évente 1000 m 3 mennyiségben, szivattyús módon, öntözési célra vesznek ki vizet. Alapesetben a holtágba nem történik vízbevezetés. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton jó, fitoplankton jó, makrofiton mérsékelt, makrozobenton mérsékelt, hal nem értelmezett. Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás adathiány, tápanyagok szerinti állapot adathiány, sótartalom adathiány, savasság adathiány. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot adathiány. 159

160 A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot mérsékelt, átjárhatósági állapot nem értékelt, hidrológiai állapot nem értékelt. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot adathiány. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot mérsékelt, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot adathiány, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot mérsékelt. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest kémiai állapota adathiány. A Gyova-Mámai-Holt-Tisza fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Gyova-Mámai-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A VGT2 a Gyova-Mámai-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. A VGT2 a Gyova-Mámai-Holt-Tisza csatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyagterhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Gyova-Mámai-Holt-Tisza hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Gyova-Mámai-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. Mentett oldali vízpótlás: holtág, mellékág, ártéri vizes élőhely. A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével. A belvízelvezető rendszer módosítása. Szajoli-Holt-Tisza A Szajoli-Holt-Tisza víztest a bal parti ármentesített területen húzódik. Közigazgatásilag Szajol és Tiszapüspöki községekhez tartozik; tulajdonosa és 160

161 kezelője is ezen települések önkormányzata. A Tisza szabályozása során az 1840-es évek végén végrehajtott 76. sz. átmetszéssel alakult ki a 343,0-343,6 fkm között. Medrének feliszapoltsága előrehaladott. Vízminősége a bekerülő szennyező anyagok miatt egyre romlik, eutrofizációja jelentős. Vízpótlása csapadékvízből, belvizekből és a Tiszapüspöki-öntözőcsatornából lehetséges, valamint magas tiszai vízállásnál szivornyán keresztül. Az alsó végénél lévő szivattyúálláson vizei átemelhetők a Tiszába. A holtág áttöltésekkel 5 bögére osztott, de az áttöltésekben található 0,8 m belső átmérőjű átereszeken átjárható. Elsődleges funkciója belvíztározás, de öntözővíz vezetésre, halgazdálkodásra és truizmusra is használják. Említésre méltó tájképi értékkel nem rendelkezik, részben kultúrtáj. A bal parton kisebb megszakításokkal hétvégi telkeket alakítottak ki. A jobb parton már a vízszéltől kezdődően nád, sás növi be, majd erdősor található. A tápanyag-érzékenység szempontjából kitüntetett területeket a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtő-területük kijelöléséről szóló 240/2000 (XII. 23.) Korm. rendelet határozza meg. A Korm. rendelet értelmében további érzékeny felszíni víznek kell kijelölni: a természetes felszíni víztestek közül azokat, amelyek eutrofizálódtak vagy védelem nélkül a közeljövőben eutróffá válhatnak; ivóvízkészletre szánt felszíni víztesteket; olyan víztesteket, amelyek vízgyűjtőterületén más jogszabályokban foglalt vízvédelmi követelmények teljesítéséhez szükséges a víztestekbe bevezetett szennyvizek foszforés nitrogéntartalmának fokozottabb csökkentése. A tápanyagérzékeny vízgyűjtők lehatárolásához az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről szóló 6/2002. (XI.5.) KvVM rendelet 6. mellékletét, valamint a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet szerinti befogadók területi kategóriáit vették alapul. A Szajoli-Holt-Tisza víztest tápanyagérzékeny a fenti rendeletek alapján. Eutrofizáció szempontjából a víztest állapota kifogásolt. A víztestbe nem történik szennyvízbevezetés. A holtágat évente mintegy 1,7 tonna nitrogén terheli, melynek 79,4%-a két forrásból, a mezőgazdasági területek eróziójából (0,74 t/év) és a felszín alatti vizekből (0,61 t/év) származik. A fennmaradó rész felszíni lefolyással közvetített (0,18 t/év) vagy a talaj drénezéséből származik (0,16 t/év), de minimális mennyiségben (0,01 t/év) légköri kiülepedésből származó nitrogén is kerül a holtág vizébe. A Szajoli-Holt-Tisza vizét évente mintegy 0,58 t foszfor terheli. Ebből 0,51 tonna mezőgazdasági területekről, 0,06 t felszín alatti vízből származik. A fennmaradó 0,01 tonna egyéb területekről érkezik. A víztestből közvetlen vízkivétel nem történik. A Tiszapüspöki-lecsapoló-csatornán évente mintegy m3 vizet vesznek ki. A Szajoli-Holt-Tiszába alapesetben nem történik vízbevezetés. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton mérsékelt, fitoplankton mérsékelt, makrofiton mérsékelt, makrozobenton gyenge, hal nem értelmezett. Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge 161

162 A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás mérsékelt, tápanyagok szerinti állapot jó, sótartalom jó, savasság kiváló. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot nem értékelt, átjárhatósági állapot nem értékelt hidrológiai állapot nem értékelt. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot nem értékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot gyenge, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot mérsékelt, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot nem értékelt. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest kémiai állapota jó. A Szajoli-Holt-Tisza fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Szajoli-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A VGT2 a Szajoli-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. A VGT2 a Szajoli-Holt-Tisza csatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Szajoli-Holt-Tisza hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Szajoli-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. Mentett oldali vízpótlás: holtág, mellékág, ártéri vizes élőhely. 162

163 A belvízelvezető rendszer módosítása. Tiszaugi-Holt-Tisza A Tiszaugi-Holt-Tisza víztest természetes lefűződéssel kialakult holtág. A Tisza bal parti ármentesített területén helyezkedik el. Közigazgatásilag Tiszaug községhez tartozik. Tulajdonosa Tiszaug Község Önkormányzata, kezelője 2007-től Király és Társai Halászati Kft. Medrének feliszapoltsága nagyon előrehaladott, vízi növényzettel közepes mértékben benőtt. A környék belvizeinek befogadására szolgál elsősorban, a vízgyűjtő területről a Sági-Böszörlaposi-csatorna és a Homokéricsatorna gyűjti a vizeket, és vezeti a holtágba. Másodlagos funkció az öntözővíz biztosítás. Jelentős a haltenyésztés és a jóléti kihasználtsága is a holtágnak. Vízszintje mesterségesen szabályozott. Leürítése szivattyútelepen keresztül történik a Tiszába. Élővilága igen gazdag és változatos, a költöző madarak fontos táplálkozó- és pihenőhelye. A holtágba nem történik szennyvízbevezetés. A víztestbe jutó nitrogén mennyisége évente mintegy 1,68 tonna. A 3 legfontosabb nitrogén forrás a felszín alatti víz (0,54 t/év), a városi burkolt felületek (0,47 t/év) és a mezőgazdasági területek (0,46 t/év). Érkezik még nitrogén felszíni lefolyással is (0,13 t/év), és kis mértékben talajdrénezésből (0,07 t/év) és légköri kiülepedésből (0,01 t/év) származó nitrogén is terheli a holtág vizét. A Tiszaugi-Holt-Tiszába évente 0,33 tonna foszfor jut be. Ez a mennyiség döntően 3 forrásból, a mezőgazdasági területek eróziójából (0,19 t/év), a városi burkolt felületekről (0,09 t/év) és a felszín alatti vízből (0,04 t/év) származik. Alapesetben a holtágba nem történik vízbevezetés, és nem történik belőle vízkivétel. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton adathiány, fitoplankton adathiány, makrofiton kiváló, makrozobenton nincs adat, hal nem értelmezett. Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint kiváló. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás adathiány, tápanyagok szerinti állapot adathiány, sótartalom adathiány, savasság adathiány. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot adathiány A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot nem értékelt, átjárhatósági állapot nem értékelt, hidrológiai állapot nem értékelt. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot nem értékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot adathiány. A víztest ökológiai alapállapota: 163

164 összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot kiváló, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot adathiány, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot nem értékelt. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint kiváló. A víztest kémiai állapota adathiány. A Tiszaugi-Holt-Tisza fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Tiszaugi-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A VGT2 a Tiszaugi-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. A VGT2 a Tiszaugi-Holt-Tisza csatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyagterhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Tiszaugi-Holt-Tisza hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Tiszaugi-Holt-Tisza víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. Mentett oldali vízpótlás: holtág, mellékág, ártéri vizes élőhely. Tisza-tó A Tisza-tó víztest (VOR azonosító: ANS560) a felülvizsgált, évi Vízgyűjtőgazdálkodási Tervben (továbbiakban: VGT2) került kialakításra a korábban önálló víztestnek besorolt Tisza-tó Tiszavalki-medence (VOR azonosító: AIQ958), Tiszató Poroszlói-medence (VOR azonosító: AIQ956), Tisza-tó Sarudi-medence (VOR azonosító: AIQ957) és Tisza-tó Abádszalóki-öböl (VOR azonosító: AIQ955) víztestek összevonásával. Felülete 120,83 km2, hossza 30 km. A hétköznapi szóhasználatban Tisza-tóként használt fogalom nem egyezik meg a Tisza-tó víztesttel, előbbibe ugyanis beletartozik a Tisza folyó medrének 403,2-440,0 fkm közötti szakasza, vagyis a Tisza Tiszabábolnától Kisköréig (VOR azonosító: AIW389) víztest is. A Tisza-tó második legnagyobb állóvizünk, a tiszai ártér egy részének mesterséges visszaállításával létrejött, ÉK-DNy-i lefutású sekély tó típusú tározó. Vízgazdálkodása szabályozott. Az öntözési céllal létesült, energiát is termelő tározóban ma már az idegenforgalom szerepe a legmeghatározóbb. 164

165 Az öblök, illetve medencék területének döntő része a tározó megépítése előtt ártéri gyep, erdő vagy gyümölcsös hasznosítású terület volt, melyeket csak a középvízi mederből kilépő árhullámok levonulása alkalmával borított víz. A tározó feltöltésével napjainkban ezek a korábban szárazföldi területek alkotják az öblök, medencék jellemző fenékszintjét. Az öblök és medencék területén belül rendszerint több belső víztér is található. Ezek jellemzően olyan holtmedrek, melyek vagy természetes lefűződés útján, vagy a XIX. századi folyószabályozás során végzett mesterséges átmetszéssel alakultak ki, és a tározótér feltöltése előtt is állandó vagy tartós vízborítású vízterek voltak. Ezek többsége a vízmozgásokban nem játszik jelentősebb szerepet, áramlási holttérnek tekinthetők, és általában fokok, csatornák kötik össze a tározótér többi részével vagy valamelyik öblítőcsatornával, minek következtében nyári duzzasztási szint esetén közvetlen felszíni, áramlási kapcsolatban vannak a többi vízi élettérrel. Zömében kiemelt jelentőségű természeti értékekkel rendelkeznek. Fenékszintjük jellemzően mélyebb, mint a medencék fenékszintje, így a halállomány telelése szempontjából jelentős vermelő helyek. A Tiszavalki-medence a Tisza folyó jobb partján, a 33. sz főúttól É-i irányban, Tiszafüred és Tiszabábolna között helyezkedik el. Teljes területe 24,9 km 2, melyből vízfelület 18,5 km2, szárazulat és sziget pedig 6,4 km2. A Tisza-tó legkisebb átlag vízmélységgel és víztérfogattal rendelkező része. A szárazulatok és szigetek száma hét. A szigetek viszonylagosan magas terepszinttel rendelkeznek, rajtuk jelentős faállomány fejlődött ki. Természetes vízfolyásai az Eger-patak és a Nyárád-ér. A vízcserét két, szabályozó műtárggyal ellátott öblítő csatorna (IX. sz. öblítőcsatorna és Aponyháti-csatorna) biztosítja. A Tisza-tó természeti értékekben leggazdagabb medencéje. Sekély vízborítású, fenékszintjének jellemző vízmélysége nyári üzemvízszintnél 0,8 1,0 m közötti. A medence összefelületéhez viszonyítva igen jelentős kiterjedésű szárazulattal és nagyszámú áramlási holttérrel, valamint holtmederrel jellemezhető. A Tiszavalki-medence két fő térségre tagolódik: a medence ÉNy-i részén fekvő, a IX. sz. öblítőcsatorna által táplált többé-kevésbé összefüggőnek tekinthető mélyebb vízterületre és a DK-i oldalon elhelyezkedő, sekély, nagy szárazulatokkal tarkított térségre, ahol olyan vízterek találhatók, amelyek egykor önálló Tisza medrek voltak, és sajátosságaikat bizonyos mértékig még sikerült megőrizniük. A medence legnagyobb kockázatát a feliszapolódás és a vízminőség romlása jelenti. Mivel a vízmozgás igen kicsi és jelentős a növényfedettség, ezért az elrothadó növényzet anaerob körülményeket eredményez, és a medence folyamatos feltöltődéséhez vezet. A Poroszlói-medence a Tisza folyó jobb partján helyezkedik el. A Tisza-tó legnagyobb kiterjedésű medencéje, teljes területe 41,8 km 2, melyből vízfelület 33 km2, szárazulat vagy sziget pedig 8,8 km2. A nagyobb szárazulatok, szigetek száma hat. Természetes vízfolyásai a Kis-Tisza és az Eger-patak. A vízcserét két, szabályozó műtárggyal ellátott öblítő csatorna (a mesterségesen ásott VI. sz. öblítőcsatorna és természetes eredetű Kis-Tisza /felső csatorna) biztosítja. Tiszafüred-Örvény térsége szintén a Poroszlói-medencéhez sorolható. A Tisza folyó bal partján helyezkedik el. Teljes területe 7,6 km 2, melyből vízfelület 2,3 km 2, szárazulat vagy sziget pedig 5,3 km2. A szárazulatok és szigetek száma tíz. Természetes vízfolyása nincs. A vízcserét két, szabályozó műtárggyal ellátott (X. sz. öblítőcsatorna, Kisfüred-foki csatorna) és egy 165

166 műtárgy nélküli (VIII. sz.) öblítőcsatorna biztosítja. Kiterjedt vízfelülettel alig rendelkező, főként szárazulatokat magába foglaló tározórész. A Poroszlói-medence vízmélysége viszonylag sekély. Fenékszintjének jellemző vízmélysége nyári üzemvízszintnél 1,0-1,2 m közötti. Erősen szabdalt, szigetekben, szárazulatokban bővelkedik, de nagy kiterjedésű vízfelületek és holtmedrek is találhatóak a területén. Vízfelületei magasabb rendű növényzettel erősen benőttek, fedettek, amely a medence felső részein már meghaladja a 95%-ot. A növényzettel erősen benőtt vízfelületek sok helyen mozaikosnak már nem nevezhetők, mert sok helyen nagy, homogén állományok a jellemzőek. Nyílt vízfelületeket csak a belső vízfolyások medreiben találunk. A Poroszlói-medence vízforgalma a Sarudi-medencével meglévő természetes kapcsolata révén biztosított. A leürítésről és a feltöltésről ezáltal nem kell külön gondoskodni. A Poroszlói-medence folyamatos vízellátását a Kis-Tisza biztosítja. A vízfrissítést-vízöblítést a VI. sz. öblítőcsatorna látja el. A Poroszlói-medencén kiépített vízkivételi és vízbevezetési mű nincs. A Sarudi-medence a Tisza folyó jobb partján helyezkedik el. Teljes területe 26,2 km 2, melyből vízfelület 24,5 km2, szárazulat és sziget pedig 1,7 km 2. A medence a Tiszáról az V. sz. öblítőcsatornán át és a Kis-Tiszáról közelíthető meg. A szárazulatok és szigetek száma négy. Természetes vízfolyásainak száma kettő (Kis-Tisza, Laskó-patak). A belső vízcserét egy szabályozó műtárggyal ellátott öblítő csatorna (V. sz.) biztosítja. Áradás idején az öblítő műtárgy zsilipje zárásra kerül, hogy a Tisza folyó által szállított hordalék ne jusson a medencébe. Problémát okoz azonban az öblözetben a Kis-Tiszán érkező hordalék. A medence sekélyebb átlagos vízmélységű, mint az Abádszalóki-öböl, de ezt ellensúlyozza a nagy kiterjedésű nyílt vízfelület. Fenékszintjének jellemző vízmélysége nyári üzemvízszintnél 1,4-1,7 m közötti. Az Abádszalóki-medencétől az ún. Derzsi szűkület határolja. A felette elhelyezkedő Poroszlói-medencétől a Laskó-patak torkolati vonalának a képzeletbeli meghosszabbítása választja el. Az elárasztást követően a területeken fekvő holtmedrek és a mélyebb fekvésű területek nagy nyílt vízfelületeket alkotnak, a szárazulatok aránya csekély. Az öblözeten belüli területhasználatra elsősorban a turizmus, sport- és kedvtelési célú hajózás a jellemző. Az Abádszalóki-öböl a Tisza-tó déli részén, a folyó bal partján helyezkedik el. Teljes területe 20,7 km2, melyből vízfelület 19,7 km2, szárazulat vagy sziget pedig 1,1 km2. Az elárasztást követően a területeken fekvő holtmedrek és a mélyebb fekvésű területek nagy nyílt vízfelületeket alkotnak. Az Abádszalóki-medence a Tiszáról az I., II. és a IV. öblítőcsatornákon át közelíthető meg. A szárazulatok, szigetek száma, öt. Természetes vízfolyásainak száma kettő. Eredeti kiépítésekor a vízcsere négy öblítő csatornán keresztül történt, de az üzemelés során tapasztalt jelentős mértékű feliszapoló hatásaik miatt a III. sz. öblítőcsatorna elzárásra került. Kiemelten kezelendő az ún. Derzsi szűkület, amely mintegy 600 m széles és fokozottan veszélyes jeges árvizek kialakulásának szempontjából. A tározótér legnagyobb átlagos vízmélységgel rendelkező területe. A fenékszint jellemző vízmélység nyári üzemvízszintnél: 2,1 2,5 m. A Tisza bal partja és Abádszalók település közötti 18 km 2 nagyságú, 1,5-3 m vízmélységű terület a vízi és mocsári növényzet térhódítása a legcsekélyebb a Tiszató többi medencéjéhez képest. Az Abádszalóki-medencéből ágazik ki az öntözővizet szállító Nagykunságifőcsatorna. Nagyobb vízi és mocsári növénytársulások az öblítőcsatornák mentén és a 166

167 telekháti részen alakultak ki. Az Abádszalóki-öböl feltöltését, vízpótlását, vízcseréjét és leürítését a Tisza felől az I., a II. és a IV. számú töltő-ürítő (öblítő-) csatornák biztosítják. A IV. számú csatorna Tisza felőli torkolati szelvényét a vízáramlás szabályozása és a Tiszáról érkező vízszennyezések kizárása érdekében szabályzó műtárggyal látták el. Az öblözeten belüli területhasználatra elsősorban a turizmus, sport és kedvtelési célú hajózás a jellemző. Az árvíz által hozott jelentős hordalék és lebegőanyag mennyiség az öblözetben lerakódhat, amely az öblözet feltöltődését okozza. Az öblözet vizét az öblítőcsatornák frissítik, amelyek az élő Tisza folyóból látják el friss vízzel a medencét. Csak a IV. öblítőcsatornán van szabályozó műtárgy, amely alapállapotban nyitott és csak áradás idején kerül lezárásra. A Tisza-tó víztest részét képezik a medencéket a Tisza folyó érintett szakaszával, azaz a Tisza Tiszabábolnától Kisköréig víztesttel összekötő mesterséges vízfolyások is. A Tiszavalki-medence mesterséges vízfolyásai a következők: IX. sz. öblítőcsatorna: Az öblözet legmarkánsabb vízforgalmát lebonyolító öblítőcsatorna. A V/1-V/2. és V/8-as szigetek között ÉNy-i irányban húzódva mintegy 3200 m hosszan köti össze a Tisza folyót a Nyárád-érrel. Így közvetve a Nyárád-éren és az Eger-patakon keresztül szerepet játszik a Poroszlói-medence vízforgalmában is. Torkolata a Tisza jobb part 436,600 fkm szelvényben található. A hordalékban gazdag árhullámok kizárása érdekében a torkolattól mért 300 m-re szabályozó műtárgy épült. Medre átlagosan 20 m szélességű, mélysége duzzasztási idényben 1-3 m között változik. A medencében érvényben lévő korlátozásokat szem előtt tartva, sport és kedvtelési célú vízi közlekedésre igénybe vehető. Zortosfoka összekötőcsatorna: Az összekötő csatorna 1852 m hosszúságú, mely a Szartos Holt-Tisza északi vége és a Nyárád-ér fkm szelvénye között húzódik, közel É-D-i irányban. Az összekötő csatorna a Védett területek átjárhatóságának biztosítása a Tisza-tavon c. projekt keretében készült 2011-ben. A Poroszlói-medence mesterséges vízfolyásai a következők: VI. sz. öblítőcsatorna: Torkolata a Tisza jobb part 424,500 fkm szelvényében tálalható. Ny-i irányban az S/2-es és a P/4-es szigetek között mintegy 1700 m hosszan nyúlik be a medencébe a Fűzfás- és Lapos-morotvák által közrezárt nyíltvizes terület határáig. Átlagos szélessége 10 m, duzzasztási idényben az átlagos vízmélység 2 m. Torkolatában szabályozóműtárgy épült. Sport és kedvtelési célú vízi közlekedésre igénybe vehető. VIII. sz. öblítőcsatorna: Az Örvényi-morotvát köti össze a Tisza főmedrével. Torkolata a 426,350 fkm szelvényben található. Átlagos szélessége 8 m, vízmélysége a duzzasztási idényben átlag 2 m. Frekventált közlekedési útvonal, mindemellett jelentős a bal parti területeinek egyéb használata. A Komplex Tisza-tó projekt keretében a VIII. sz. öblítőcsatornának egy 1140 m hosszúságú mellékága létesült, mely az Örvényi-morotva élővíz kapcsolatát biztosítja. X. sz. öblítőcsatorna: A 33 sz. főközlekedési útvonaltól északra található. Torkolata a Tisza bal part 431,850 fkm szelvényében létesült. D-i irányban keresztezve a 33 sz. főutat biztosít élő kapcsolatot a főmeder és az öblözet legfrekventáltabb vízterülete, a Füredi-Holt-Tisza között. Hossza 1465 m, medre 10 m átlagos szélességű, átlagos vízmélysége a duzzasztási idényben 2 167

168 m. A Füredi- Holt-Tiszára gyakorolt jelentős feliszapoló hatása miatt a HoltTisza és a főút között szabályzó műtárgy épült. Vízforgalma kielégítő mértékű. Sport és kedvtelési célú vízi közlekedésre igénybe vehető. A Sarudi-medence mesterséges vízfolyásai a következők: V. sz. öblítőcsatorna: Torkolata a Tisza 418, ,000 fkm szelvényében, a folyószabályozás során létesült aranyosi-átmetszés régi meder kanyarulatának jobb parti csúcspontján található. A csatorna innen húzódik egyenes nyomvonalon Ny-i irányban az N/2-es és az S/1-es szigetek között a medence belső nyíltvizes területének kontúrjáig. Hossza 1300 m, átlagszélessége 20 m, duzzasztási idényben az átlagmélysége meghaladja a 3 métert. Szabályozó műtárgy a torkolattól mért 60 m-re található. Vízszállítása a feliszapolódások kellő mértékű eltávolításával fenntartható, sport és kedvtelési célú vízi közlekedésre alkalmas. V. sz. öblítőcsatornát a Kis-Tisza alsó szakaszával összekötő csatorna: Az összekötő csatorna 3133 m hosszúságú, mely az V. sz. öblítőcsatorna Ny-i végétől indul és DNy-irányban haladva éri el a Kis-Tisza alsó szakaszát a Nagy-fordító nevezetű kanyarulatnál, a Tisza-tó jobb parti határoló töltés tkm szelvény térségében. Az összekötő csatorna a Komplex Tiszató Projekt (kivitelezési fázis ) keretében készült. Az Abádszalóki-öböl mesterséges vízfolyásai a következők: I sz. öblítőcsatorna: A Tisza főmedrét a bal part 404,900 fkm szelvényéből kiindulva mintegy 3100 m hosszan köti össze a Bere-alsó-Holt-Tiszával, biztosítva ez által a Tisza és az öböl legfrekventáltabb területe, a Bere-köze összeköttetését. Az eredeti átlagos kiépítési szélessége 40 m. A nyári duzzasztási szezonban a medre 100%-ban telített, a nyílt vízfelülettől nem elkülöníthető, ekkor az átlagos vízmélység 1-3 méter között változik. Szabad torkolatú, műtárggyal nem szabályozott csatorna. Hajózásra alkalmassá tehető, jelenleg azonban kizárólag sport és kedvtelési célú hajózásra vehető igénybe. II. sz. öblítőcsatorna: A torkolata a Tisza bp 406,800 fkm szelvényében található. Az A/1-es és A/2-es szigetek ÉK-i kontúrja mentén köti össze a főmedret a Bere-alsó-Holt-Tisza alsó végével, hossza 1200 m. Szintén műtárgy nélküli öblítőcsatorna, melynek torkolata és a meder jelentős része napjainkra teljesen feliszapolódót, így vízszállító képességét elvesztette, ill. közlekedésre is alkalmatlan. III. sz. öblítőcsatorna: A mintegy 1000 m hosszú csatorna a bal parton a 408,700 fkm szelvényben az A/3 és az A/4 szigetek között húzódva köti össze a főmedret a Bere-közével. A csatornát az öblözetre gyakorolt jelentős feliszapoló hatása miatt 1989-ben a torkolattól mért 50 m-re földtöltéssel elzárták, így funkcióját vesztette. IV sz. öblítőcsatorna: Az I. számú öblítőcsatorna mellett napjainkig jelentős szerepet játszik az Abádszalóki-öböl vízellátásában és a vízi közlekedés lebonyolításában. Jelenlegi torkolata a Tisza bal part 409,300 fkm szelvényében található. A főmedret köti össze a Bere-felső-Holt-Tiszával az A/4-es sziget kontúrja mentén. Jelenlegi hossza 4700 m, az átlagos szélessége 20 m. Duzzasztási idényben az átlagos vízmélysége 2-2,5 m közötti. Egykori torkolatát (410,400 fkm.) szintén a jelentős feliszapoló hatása miatt elzárták ben, a régi meder átmetszésében, a hordalékban gazdag árhullámok kizárására szabályozóműtárgy épült. Sport és kedvtelési célú hajók közlekedésére alkalmas. 168

169 A tápanyag-érzékenység szempontjából kitüntetett területeket a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtő-területük kijelöléséről szóló 240/2000 (XII. 23.) Korm. rendelet határozza meg. A Korm. rendelet értelmében további érzékeny felszíni víznek kell kijelölni: a természetes felszíni víztestek közül azokat, amelyek eutrofizálódtak vagy védelem nélkül a közeljövőben eutróffá válhatnak; ivóvízkészletre szánt felszíni víztesteket; olyan víztesteket, amelyek vízgyűjtőterületén más jogszabályokban foglalt vízvédelmi követelmények teljesítéséhez szükséges a víztestekbe bevezetett szennyvizek foszforés nitrogéntartalmának fokozottabb csökkentése. A tápanyagérzékeny vízgyűjtők lehatárolásához az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről szóló 6/2002. (XI.5.) KvVM rendelet 6. mellékletét, valamint a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet szerinti befogadók területi kategóriáit vették alapul. A Tisza-tó víztest tápanyagérzékeny a fenti rendeletek alapján. Eutrofizáció szempontjából a víztest állapota a VGT melléklete alapján ismeretlen. A Tisza-tó víztestbe folyik közvetett módon Tiszafüred település tisztított kommunális szennyvize. A kibocsátott szennyvíz éves mennyisége m3, és mintegy 6720 kg nitrogént, valamint 877 kg foszfort tartalmaz. Elsődleges befogadója a Tiszafüredi-főcsatorna 1,875 cskm szelvénye. A tisztított települési szennyvíz fontos hatást gyakorol a befogadó vízminőségére. A víztestbe ipari és egyéb szennyvíz nem kerül bevezetésre. A Tisza-tó víztest vizét évente összesen mintegy 243,9 tonna nitrogén terheli. A beérkező összes nitrogén túlnyomó része, több mint 97%-a azaz 237,16 tonna diffúz forrásokból származik. A diffúz úton bekerülő nitrogén szintén 97%-a, tehát évente mintegy 229,92 tonna a légköri kiülepedés révén jut a vízbe. Ehhez képest a többi diffúz nitrogén forrásból származó nitrogén mennyisége elenyésző: városi burkolt felületekről évente 3,66 t érkezik, talajdrénezésből 1,75 tonna nitrogén származik, 1,55 tonnát felszíni lefolyások juttatnak be, 0,25 tonna mezőgazdasági területek eróziójából, 0,03 tonna pedig természetes erózióból származik. Pontszerű kibocsátásból évente 6,74 tonna nitrogén jut a Tisza-tó víztest vizébe. A víztest vizét terhelő összes foszfor mennyisége szintén számottevő. Évente összesen 11,52 tonna foszfor kerül be, aminek 92,6%-a diffúz forrásokból származik. Itt is, mint a nitrogén esetében bár nem olyan mértékeben, a légköri kiülepedésből származik a legnagyobb mennyiség, évente mintegy 8,95 tonna, azaz az összes diffúz úton bekerült foszfor 83,9%-a. A települések burkolt felületeiről évente 1,06 tonna foszfor terheli a víztest vizét, mezgazdasági területekről pedig 0,61 tonna kerül be erózió révén. A fennmaradó diffúz úton bekerült foszfor felszíni lefolyásból (0,03 t/év), természetes erózióból (0,02 t/év), ill. talajdrénezésből származik. Évente mintegy 0,85 tonna foszfor pontszerű kibocsátásokból származik. A víztestből a Tisza-II. szivárgócsatorna 10,41 cskm szelvényén át ökológiai, természetvédelmi célú vízkivételt végeznek. Ennek engedélyezett mennyisége mintegy m3 évente. A VGT melléklete alapján 2013-ban a Tisza-tó víztestet a Tiszafüredifőcsatorna bal parti 2,5 cskm szelvényén, m3 mennyiségben bevezetett felszín alatti eredetű települési vegyes, azaz kommunális és ipari szennyvíz, a csatorna jobb parti 1,875 cskm szelvényén, m3 mennyiségben bevezetett felszíni eredetű kommunális szennyvíz, ill. az Örvénybádi 2.-csatorna (Örvényifőcsatorna) bal partján, m3 mennyiségben bevezetett felszín alatti eredetű ipari szennyvíz terhelte. Valamennyi szennyvízbevezetés gravitációs módon történt. 169

170 A 2-18 Nagykunság alegységen 1 vízátvezetés van, amely másik alegységen keletkező vízkészlethiány megoldásához járul hozzá. A vízátvezetés vízbázisa a Tisza folyó, közvetlen vízkivétel a Tisza-tóból történik. A vízátvezetés vízhozama a nyári öntözési időszakban 15 m3/s. A fürdővizek kijelölésének elveit a természetes fürdővizek minőségi követelményeiről, valamint a természetes fürdőhelyek kijelöléséről és üzemeltetéséről szóló 78/2008 (IV. 3.) Korm. rendelet határozza meg, amely szabályozza a fürdőhely kijelölésének eljárási rendjét, a vízminőség ellenőrzésének szabályait, a minősítés és a védőterület kijelölésének módját. A rendelet hatálya a természetes fürdővizekre (azaz strandokra) terjed ki. A fürdőhely védőterülete a fürdőhely területét övező, a víz minőségének megóvása érdekében meghatározott szárazföldi terület és vízfelszín. Ennek jelzése a fürdőhely üzemeltetőjének feladata. A fürdőhely kijelölésekor figyelembe kell venni a szennyvízbevezetésre előírt minimális távolságot. A védettség fizikálisan nem terjed ki az érintett víztest teljes hosszára, a hatástávolságot a szennyvíz mennyisége/minősége és a befogadó viszonya egyedileg határozzák meg. A február 15-én életbe lépő, a fürdővizek minőségéről és a 76/160/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló Európai Parlament és a Tanács 2006/7/EK irányelve a korábbi előírásoknál szigorúbb követelményeket támasztott a fürdővizek minőségével és azok monitorozásával szemben egyaránt. Az irányelv szerinti minőségi értékelést első alkalommal a évi fürdési idényt követően volt kötelező jelenteni, de már a 2010-es évi minősítés is rendelkezésre állt. Az értékelt 5 évben ( ) 2 víztest, a Tisza Kiskörétől Hármas-Körösig, ill. a Tisza-tó érintett fürdővíz kijelöléssel. A minősítések alapján minden fürdőhelyen a vízminőség megfelelt, ez 100%-os megfelelést jelent. A strandok 50%-án stabilan kiváló a vízminőség. A Tisza-tó víztesten jelenleg 5 szabadvízi strand üzemel Tiszafüred, Poroszló, Sarud, Tiszanána-Dinnyéshát és Abádszalók térségében. A Tisza-tó víztesten 2014-ben 17 db kikötő volt található. Ezek közül 15 teljes egészében ezen a víztesten van, 2 Tiszafüred-Örvény térségében lévő kikötő pedig csak részben, ugyanis a Kormorán kikötőnek a VIII. sz. öblítőcsatornában és a szárazföldön létesített részei, a Szabics kikötőnek pedig a jachtkikötő része, ill. a szárazföldi létesítményei vannak a Tisza-tó víztesten. Mindkét kikötő Tisza folyón lévő részei a Tisza Tiszabábolnától Kisköréig víztesten találhatóak. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton jó, fitoplankton adathiány, makrofiton jó, makrozobenton nincs adat, hal nem értelmezett. Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás jó, tápanyagok szerinti állapot jó, sótartalom kiváló, savasság kiváló. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. 170

171 A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot nem értékelt, átjárhatósági állapot kiváló hidrológiai állapot kiváló. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot kiváló. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot jó, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot jó, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot kiváló. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A víztest kémiai állapota a higany és vegyületei jelenléte miatt nem jó. A Tisza-tó fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Tisza-tó víztestre vonatkozóan az alábbi pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A Szennyvíz Program megvalósítása. Új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (kapacitás növelés, technológia fejlesztés, rekonstrukció), a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartásával. A VGT2 a Tisza-tó víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. A VGT2 a Tisza-tó csatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Tisza-tó hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Tisza-tó víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: A duzzasztás és a vízszintszabályozás hatásának csökkentése duzzasztók, zsilipek üzemeltetésének módosításával. Vízfolyásokon és állóvizekben felhalmozódott iszap egyszeri eltávolítása. A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével. Vízfolyások és állóvizek parti zónájában a víztípustól függő zonáció rehabilitációja. 171

172 Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. Halásztelek-Túrtő-Harcsás-Holt-Körös A Halásztelek-Túrtő-Harcsás-Holt-Körös víztest a Hármas-Körös szabályozása nyomán 1895-ben létrejött, a jobb parti ármentesített területen Mezőtúr közigazgatási területén három, egymással csatornával összekapcsolt holtágból álló rendszer. Részben állami, részben önkormányzati tulajdonban van, kezelője Mezőtúr város Önkormányzata. Medre erősen feliszapolt, növényzettel való benőttsége jelentős. Feltöltése lehetséges belvízből, illetve a Hármas-Körösből gravitációsan. Leürítésére szivattyúzással vagy gravitációsan van mód. Belvíz és öntözővíz tározására szolgál, használják halászatra, horgászatra, víziszárnyas nevelésére és vízparti üdülésre is. A halállomány a Túrtői holtágon igen gazdag, de a vízminőség romlásával a kevésbé értékes halfajok kerültek túlsúlyba. A Harcsási holtág értékes növény- és állatvilággal, gazdag madárvilággal rendelkezik, őrzi természetes szépségét. A holtág rehabilitációját 1977-ben, a vízforgalmat javító beavatkozásokkal kezdték el. A víztestbe nem történik szennyvízbevezetés. A víztestbe évente összesen 3,88 tonna nitrogén jut be. Legnagyobb része mezőgazdasági területekről érkezik, évente mintegy 1,26 t, de csaknem ennyi, évi mintegy 1,16 tonna, légköri kiülepedésből kerül a vízbe. Jelentősebb mennyiségű nitrogén (0,95 t) származik a felszín alatti vízből is. Évente mintegy 0,31 t felszíni lefolyással, 0,21 t pedig talajdrénezésből kerül be a vízbe. A Halásztelek-Túrtő-Harcsás-Holt-Körös víztestbe jutó összes foszfor mennyisége évente 0,7 tonna, aminek 80%-a (0,56 t) mezőgazdasági területekről származik. 0,08 tonna kerül be felszín alatti vizekből, 0,05 t légköri kiülepedésből és 0,01 t felszíni lefolyásból. A víztestből öntözési célú vízkivétel a Túrtői Holt-Körös bal parti 5,1 km szelvényénél történik, szivattyús módon, évi m3 engedélyezett mennyiségben. Alapesetben a Halásztelek-Túrtő-Harcsás-Holt-Körösbe nem vezetnek vizet. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton mérsékelt, fitoplankton jó, makrofiton jó, makrozobenton mérsékelt, hal nem értelmezett. Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás jó, tápanyagok szerinti állapot jó, sótartalom kiváló, savasság kiváló. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot nem értékelt, átjárhatósági állapot nem értékelt, 172

173 hidrológiai állapot nem értékelt. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot nem értékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot jó. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot mérsékelt, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot jó, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot nem értékelt. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest kémiai állapota jó. A Halásztelek-Túrtő-Harcsás-Holt-Körös fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Halásztelek-Túrtő-Harcsás-Holt-Körös víztestre vonatkozóan pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A VGT2 a Halásztelek-Túrtő-Harcsás-Holt-Körös víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával A VGT2 a Halásztelek-Túrtő-Harcsás-Holt-Körös csatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Halásztelek-Túrtő-Harcsás-Holt-Körös intézkedések hidromorfológiai állapotát javító A VGT2 a Halásztelek-Túrtő-Harcsás-Holt-Körös víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. Mentett oldali vízpótlás: holtág, mellékág, ártéri vizes élőhely. A belvízelvezető rendszer módosítása. Harangzugi-Holt-Körös A Harangzugi-Holt-Körös víztest a Hármas-Körös szabályozása nyomán jött létre. A jobb parti ármentesített területen található, a tulajdonosi és kezelői szerepet is betöltő Mesterszállás és Öcsöd községek közigazgatási területén. Feliszapoltsága és vízi növényzettel való benőttsége közepes mértékű. Feltöltése belvízből és a Nagykunsági-öntöző-főcsatornából lehetséges, míg leürítése gravitációsan vagy szivattyúzással történhet. Belvíz- és öntözővíz tarozására, víziszárnyas-tenyésztésre, valamint horgászatra használják. A parti területek beépítettsége az Öcsödhöz tartozó területen közel 30%-os. A holtág a befogadója a mesterszállási szennyvíztisztító telep tisztított kommunális szennyvizének évi m3 mennyiségben. A bevezetett szennyvíz jelentős 173

174 tápanyag- és szervesanyag-terhelést okoz. Az elsődleges befogadó a MesterszállásiII. csatorna, annak 3,9 cskm szelvényénél történik a bevezetés. A holtágba évente 4,87 tonna nitrogén jut be, ennek 70,4%-a diffúz forrásokból származik. A diffúz forrásból származó nitrogén legnagyobb része a mezőgazdasági területekről érkezik, évente mintegy 1,39 t. felszín alatti vízből is jelentős mennyiségben jut át nitrogén a holtág vizébe, ennek éves mennyisége 0,87 tonna. Csaknem fél tonna (0,48 t) nitrogén léköri kiülepedés során kerül a vízbe. A többi diffúz forrásból évente összesen 0,69 tonna származik: a városi burkolt felületekről 0,25 t, felszíni lefolyásból 0,24 t, talajdrénezésből pedig 0,2 t. Pontszerű kibocsátásból szintén tetemes mennyiségű nitrogén, 1,43 tonna, kerül a holtág vizébe. A víztest éves összes foszfor terhelése 1,12 tonna, aminek kétharmada diffúz, egyharmada pontszerű forrásokból származik. A diffúz terhelőforrások közül a legjelentősebb a mezőgazdasági területek eróziója, ennek révén 0,57 tonna foszfor kerül be a holtág vizébe. 0,8-0,8 t felszín alatti vízből és a települések burkolt felületeiről származik, 0,2 tonna légköri kiülepedés során kerül be. Öntözési célú vízkivétel közvetlenül a víztestből Öcsöd közigazgatási területén, a bal parti 1,25 km szelvényből, szivattyús módon 4000 m3, Mezőék közigazgatási területén, a bal parti 4,9 km szelvényből, szivattyús módon 1000 m 3 engedélyezett éves mennyiségben történik. Öntözési célú vízkivételt végeznek továbbá a Mesterszállási-IV. csatorna jobb parti 7 cskm szelvényén keresztül 1000 m 3, és a Mezőhéki II. tápcsatorna 0,04 cskm szelvényén át évi m3 engedélyezett mennyiségben. A holtágba alapesetben a fent említett szennyvízbevezetésen kívül más vizet nem vezetnek. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton mérsékelt, fitoplankton jó, makrofiton mérsékelt, makrozobenton mérsékelt, hal nem értelmezett. Biológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás kiváló, tápanyagok szerinti állapot jó, sótartalom mérsékelt, savasság kiváló. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot nem értékelt, átjárhatósági állapot nem értékelt, hidrológiai állapot nem értékelt. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot nem értékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot adathiány. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot mérsékelt, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot mérsékelt, 174

175 összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot nem értékelt. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest kémiai állapota adathiány. A Harangzugi-Holt-Körös fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Harangzugi-Holt-Körös víztestre vonatkozóan az alábbi pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést tartalmazza: A Szennyvíz Program megvalósítása. Új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (kapacitás növelés, technológia fejlesztés, rekonstrukció), a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartásával. A VGT2 a Harangzugi-Holt-Körös víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. A VGT2 a Harangzugi-Holt-Körös csatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyagterhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Harangzugi-Holt-Körös hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Harangzugi-Holt-Körös víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. Mentett oldali vízpótlás: holtág, mellékág, ártéri vizes élőhely. A belvízelvezető rendszer módosítása. Kecskeri-tározó A Kecskeri-tározó víztest síkvidéki körtöltéses tározó. Karcagtól délnyugati irányban helyezkedik el. A Karcagi-II. csatorna felső szakaszának vízgyűjtő területének lehetséges befogadója. Elsődlegesen belvíz tározási funkciója van, minden év október 15-én ürítik le, innentől kezdve befogadóképes. Azokban az esetekben van szükség a használatára, amikor a Karcagi-II., illetve a Villogócsatornákon keresztül a belvízmentesítés már nem lehetséges; vagy amikor a Hortobágy-Berettyón árvízvédelmi okokból belvíz-beemelési korlátozás lép életbe. További funkció még az öntözővíz-tározás és a halgazdálkodás. A Nagykunsági öntözőrendszerből a Kecseri-tározó közvetítésével történik a mezőgazdasági vízszolgáltatás. Mesterséges vízszintváltoztatás a természetvédelmi hatóság előírásai alapján költési és fiókanevelési időszakban (március 1. június 30.) nem végezhető. 175

176 A tározóba nem vezetnek szennyvizet. A víztestbe évente mindössze 0,01 tonna nitrogén kerül, aminek nagyobb része talajdrénezésből, kisebb része természetes erózióból származik. A Kecskeri-tározó éves foszforterhelése a VGT melléklete szerint a közötti időszakban 429 mg volt, és ez természetes erózióból származott. A VGT melléklete szerint 2013-ban a tározóból nem történt vízkivétel, és bele nem történt vízbevezetés. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton adathiány, fitoplankton adathiány, makrofiton adathiány, makrozobenton nincs adat, hal nem értelmezett. Biológiai elemek szerinti állapot adathiány. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás adathiány, tápanyagok szerinti állapot adathiány, sótartalom adathiány, savasság adathiány. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot adathiány. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot nem értékelt, átjárhatósági állapot nem értékelt, hidrológiai állapot mérsékelt. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot adathiány. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot adathiány, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot adathiány, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot mérsékelt. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest kémiai állapota adathiány. A Kecskeri-tározó fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Kecskeri-tározó víztestre vonatkozóan pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A VGT2 a Kecskeri-tározó víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó 176

177 általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. A VGT2 a Kecskeri-tározó csatorna víztestre vonatkozóan veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A Kecskeri-tározó hidromorfológiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a Kecskeri-tározó víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével. Vízfolyások és állóvizek parti zónájában a víztípustól függő zonáció rehabilitációja. Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében. X. tározó A X. tározó síkvidéki körtöltéses tározó, mesterséges állóvíz típusú víztest. Kunhegyestől DK-re helyezkedik el, DNy-i irányból a Villogó-csatorna határolja. A tározó elsődleges funkciója a belvíztározás. A Villogó-csatorna felső szakaszán összegyülekező vizek esetleges befogadója abban az esetben, ha a környező terület belvízmentesítése nem oldható meg megfelelően a Villogó-csatornán keresztül. Tározásra akkor kerülhet sor, amikor a Hortobágy-Berettyón árvízvédelmi okokból belvíz-beemelési korlátozás lép életbe. A tározót minden év október 15-én ürítik le, ezt követően befogadóképes. A tározó másodlagos funkciója a halászati hasznosítás. Halászat csak az elsődleges funkció, a belvíztározás figyelembevételével végezhető. A tározó halászati hasznosítója a Horgászegyesületek Budapesti Szövetsége. A feltöltés a Villogó-csatorna km szelvényében létesíthető szivattyúálláson keresztül történik. A lecsapolás az 1T barát zsilipes bújtatós lecsapoló műtárgyon át, a 0 belvízcsatornán keresztül, a Villogó-csatorna bal parti cskm szelvényébe történhet. A tározóba nem történik szennyvízbevezetés. A VGT melléklete szerint a X. tározó éves átlagos, közötti időszakra vonatkozó összes nitrogén terhelése diffúz forrásból, talajdrénezésből származott, és mennyisége 6,08 kg volt. Ugyanebben az időszakban a foszfor terhelés mértéke 27 g volt, és szintén teljes egészében talajdrénezésből származott. A VGT melléklete szerint 2013-ban a X. tározó víztestből nem történt vízkivétel, és nem vezettek bele vizet. A víztest alapállapota a biológiai minőségi elemek alapján: fitobenton adathiány, 177

178 fitoplankton adathiány, makrofiton adathiány, makrozobenton adathiány, hal nem értelmezett. Biológiai elemek szerinti állapot adathiány. A víztest alapállapota a fizikai-kémiai minőségi elemek alapján: oxigénháztartás adathiány, tápanyagok szerinti állapot adathiány, sótartalom adathiány, savasság adathiány. Összesített fizikai-kémiai elemek szerinti állapot adathiány. A víztest állapota a hidromorfológiai elemek alapján: morfológiai állapot nem értékelt, átjárhatósági állapot nem értékelt, hidrológiai állapot mérsékelt. Összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A vízgyűjtő specifikus szennyezők (fémek) szerinti állapot adathiány. A víztest ökológiai alapállapota: összesített biológiai minőségi elemek szerinti állapot adathiány, összesített fizikia-kémiai elemek szerinti állapot adathiány, összesített hidromorfológiai elemek szerinti állapot mérsékelt. Összesített ökológiai állapotminősítés eredmény az egy rossz, mind rossz elv szerint mérsékelt. A víztest kémiai állapota adathiány. A X. tározó fizikai-kémiai állapotát javító intézkedések A VGT2 a X. tározó víztestre vonatkozóan pontszerű terhelések csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A VGT2 a X. tározó víztestre vonatkozóan az alábbi diffúz terhelések csökkentését célzó intézkedéseket tartalmazza: A mezőgazdasági termelés tápanyag szennyezésének csökkentésére vonatkozó általános szabályrendszer, a tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken. Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján. A VGT2 a X. tározó víztestre vonatkozóan veszélyesanyag-terhelés csökkentését célzó intézkedést nem tartalmaz. A X. tározó hidromorfológiai állapotát javító intézkedések 178

179 A VGT2 a X. tározó víztestre vonatkozóan az alábbi megvalósításra tervezett (pl.: KEHOP és LIFE projektek keretében tervezett) hidromorfológiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: A mederforma és a meder vonalvezetésének a természetest megközelítő átalakítása, az elismert emberi igények egyidejű kielégítésével. Vízfolyások és állóvizek parti zónájában a víztípustól függő zonáció rehabilitációja. Vízfolyások és állóvizek jó ökológiai állapotának, potenciáljának fokozatos elérése és megtartása fenntartási munkák keretében FELSZÍN ALATTI VIZEK A Víz Keretirányelv fogalom meghatározása szerint felszín alatti víz minden olyan víz, ami a föld felszíne alatt a telített zónában helyezkedik el, és közvetlen kapcsolatban van a földfelszínnel vagy az altalajjal. A felszín alatti víztestek lehatárolásának módszere nem változott az első VGT óta, azt a felszín alatti vizek vizsgálatának egyes szabályairól szóló 30/2004 (XII. 30.) KvVM rendelet tartalmazza, amely alapján hét típusba sorolhatjuk a felszín alatti víztesteket. 179

180 14. ábra. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területén található felszín alatti víztestek Magyarországon az ivóvízellátás döntően felszín alatti vízbázisokra épül. Az ivóvízkivételek túlnyomórészt rétegvízadókból, kisebb mértékben porózustermálvízadókból történnek. A vízadók terepfelszíntől való távolsága, a fedőképződmények földtani felépítése, valamint az uralkodó hidrodinamikai viszonyok miatt ezek az ivóvízbázisok hidrogeológiailag védettnek tekinthetők. A víztesteket érő mennyiségi elváltozást okozó beavatkozások bemutatása A felszín alatti vízkivételeknél megkülönböztetünk közvetlen és közvetett vízkivételeket. A felszín alatti víztest-típusokat vizsgálva megállapítható, hogy az összes vízkivételt tekintve jellemzően a legnagyobb mennyiségű vízkivétel a porózus 180

181 víztestekből történik. A sekély porózus víztestekből történő vízkivétel csekély, a porózus víztesthez képest nagyságrendekkel kevesebb. Az ivóvíz célú vízkivétel aránya mind a sekély porózus, mind pedig a porózus víztesteken meghatározó. Emellett víztest szinten fontos hatással bírnak az öntözési, ill. állattenyésztésre fordított mezőgazdasági célú vízkivételek és átvezetések. Szintén jelentős hatása van a természetes vízhozamnál nagyobb mennyiségű vízzel való öntözésnek. Mindkét vízjárást módosító tevékenység a víztől függő élettér csökkenését és eltűnését okozhatja. A közvetett vízkivételek a közvetlen vízkivételekhez hasonló hatásokkal járó vízelvonásokat jelenthetnek, mint például a belvíz- és egyéb talajvizet megcsapoló csatornák által elvezetett vízmennyiség, az elterelt felszíni víz alacsony vízszintje miatt növekvő drénező hatás, a nagy felületű bányatavak többletpárolgása és az eredetileg füves területek beerdősítése. A felszín alatti vizek szintjének nagy területekre kiterjedő, számottevő csökkenését okozza, ezért víztest szinten jelentős hatású a mezőgazdaságban a belvizek mezőgazdasági területekről való elvezetése. A vízkivételek egyes sekély porózus víztestekben talajvízvízszint-süllyedést, a termál víztestekben nyomás- és hőmérséklet csökkenést eredményeznek. A vízkivételek hatására források apadhatnak el, vagy eredeti természetes hozamuk lecsökkenhet. Jelentős hatást okoz a felszín alatti víz szintjének csökkenése, amennyiben az adott víztest kisvízfolyást vagy a hazánkban oly gyakori sekély, pl. szikes tavat táplált. A felszín alatti vizek jó mennyiségi állapota azért fontos a kisvízfolyások és a sekély tavak esetében, mert csapadékmentes időszakban ez adja egyetlen forrásukat. A víztesteket érő kémiai elváltozást okozó terhelések bemutatása A pontszerű szennyezések közül az állattartótelepekről származó szerves trágya és hígtrágya tárolókból származó hígtrágya és trágyalé beszivárgás okozta terhelés víztest szinten fontos szennyezőnek számít. Szintén víztest szinten jelentős szennyező a szakszerűtlenül kiképzett kutakból származó szennyezőanyag bevezetése a felszín alatti vizekbe. A diffúz szennyezések közül jelentős hatást gyakorol a felszín alatti vizek állapotára a települések területéről származó csapadékvíz lefolyása vagy beszivárgása, mely elsősorban az utak jégmentesítésére alkalmazott só, az emberi egészségre és élővilágra káros kémiai anyagok, ill. az eutrofizációt okozó szerves- és tápanyagok előfordulása miatt káros. A mezőgazdasági területekről származó erózió, szennyezett lefolyás vagy beszivárgás hatása víztest szinten szintén jelentős, megközelítőleg ugyanezen okokból. Innen ugyan só nem szivárog be a felszín alatti víztestekbe, helyette azonban a növényvédő szerek károsíthatják azokat. Fontos, víztest szinten jelentős hatása van a felszín alatti vizek állapotára a múltbeli szennyezett területeknek. Ezek egy része felhagyott ipari üzem vagy ipartelep, más része korábbi ipari, bányászati tevékenység miatti szennyezés, vagy ipari és bányászati hulladék elhelyezése, illetve régi baleseti szennyezés maradványa. A jelenlegi bányászati tevékenységek kibocsátásai víztest szinten szintén jelentős hatással lehetnek a felszín alatti víztestek állapotára. Jelentős diffúz szennyezőforrás a csatornára nem kötött lakossági szennyvíz. Ez a terhelés azonban a csatornázottság előrehaladtával az utóbbi évtizedekben csökkenő tendenciát mutat. Víztest szinten fontos hatású az illegális hulladéklerakókból származó bemosódás. Árvíz idején bizonyos víztesteken igen nagy mennyiségű úszószemét vonul le, melynek egy jelentős része az árvíz levonulása után az ártéren rakódik. Ennél nagyobb, víztest szinten jelentős a hatása a felszín alatti vizek állapotára a felszín alatti vizekbe történő mesterséges beszivárogtatásnak, úgymint a talajvízdúsításnak, illetve a szénhidrogén termelő kutakból kivett folyadék és a termálvíz nem megfelelő szintbe történő visszasajtolásának. 181

182 HEVESI-SÍK Vízföldtani jellemzők (Forrás: VGT2) A terület földtani-vízföldtani adottságai eltérő ősvízrajzi viszonyok között alakultak ki a felső-pannonban és a pleisztocénben is, melyben meghatározó a Paleogénmedence Jászsági al- medencéjének szerepe. A fejlődéstörténet során a Pannon bel tó fokozatos feltöltődése során a mélyvízitől a sekélyvízin át a part menti környezetig, majd a termál porózus víztest felső részén, valamint a porózus víztestekben folyóvízi környezetben folyt az üledékképződés. A folyóvízi környezetben keletkező képződmények változó vastagságú övzátony fáciesű és ártéri agyagos-homokos sorozatok váltakozásából épülnek fel. Ennek megfelelően a képződmények gyakran kiékelődnek, egymásba fogazódnak, vagy átmenetet képeznek egymásba. A pliocénben itt levő ősfolyók jelentős vastagságú, kiváló vízadó képességű homokrétegeket raktak le a körzet nyugati szegélyén (pl. Heves-Jászkisér-Jászladány vonala), ezeket az 1000 l/p körüli max. vízhozamokat nem csak a strandfürdők, hanem a lakossági vízművek is kihasználják ott, ahol a fiatalabb üledékek agyagos jellegűek. A közeli hegyláb felőli utánpótolódás miatt a m alól kitermelt termálvizek oldott anyag tartalma viszonylag csekély, mg/l közötti, a felhasználást ugyanakkor nehezíti a magas metántartalom, a vízhőfok, az ammónia és a huminsav mennyisége. Üledék-kőzettanilag eltérő adottságú a K-DK-i területrész, ahol kizárólag a felső pannon alsó-tagozatában alakultak ki termeltetésre alkalmas homokok, a középső rész agyagos, finomhomok betelepülésekkel. Néhány tíz vagy százméternyi tarkaagyagos levantei összletet követően a hideg ivóvizet tároló pleisztocénbe jutunk, melynek kőzettani felépítése szintén változó ősvízrajzi viszonyokra utal. A közeli hegyláb ellenére az alsó és középsőpleisztocénben alig alakult ki vastagabb homokréteg az egész területen, az is inkább az ős- Sajó-Hernád által feltöltött részkörzetekben (Kisköre, Pély, Jászladány). A kinyerhető hozamok l/p -en belüliek, a víz pedig vasas, ammóniás, metános, széndioxidosan agresszív. A helyzet a felső-pleisztocén elején változott meg viszonylag jelentősen, mikor az Északi-középhegység gyors kiemelkedése miatt a folyók már onnan, a korábbinál jóval közelebbről érkezve árasztották el ezt a területet. Durvahomokos, kavicsos üledékek ennek ellenére csak az Erdőtelek-TenkHevesvezekény-Jászszentandrás vonalon tárhatók fel, és bár a kinyerhető vízhozamok csak közepesek ( l/p max.), a kitermelt víz, ívásra, öntözésre egyaránt alkalmas. D-DK felé haladva a vízadó képződmények gyorsan finomodnak (apró és középszemcsések, 2,5-4 m vastagok), vízadó képességük és vízminőségük is gyengül. A kitermelt vizek nátriumossá válnak, vas és mangántartalmuk jelentős, akárcsak széndioxidos agresszivitásuk. Jelentősebb vízadó képességgel csak a Tisza vonala mentén (Kiskörétől Csataszögig) rendelkeznek a rétegek, ahol már ős- Sajó-Hernád homokok rakódtak le jó kifejlődéssel és megfelelő utánpótlási képességgel. A víz minősége itt sem megfelelő, az említett gondok mellett még az arzén is megjelenik (pl. Nagykörű vidékén). Az alegység területén a talajvíz megjelenési mélysége 2-3 m a terepszint alatt. Minősége a felszín közeli képződmények változatossága miatt mozaikszerűen változó, uralkodóan nátrium-magnéziumos és szulfátos-kloridos. 182

183 Az alegység felszín alatti hidrodinamikai szempontból sajátos helyzetben van, mivel a nagy üledékes medencékre, köztük az Alföldre is jellemző nagy áramlási rendszer köztes területén helyezkedik el. Míg az alegység északi része a hegylábi beszivárgási területre, illetve annak közelébe esik, addig a terület déli része (Besenyszög, Szolnok térsége) már egyértelműen feláramlási zónába tartozik. Ezzel összefüggésben az alegység területének túlnyomó részén az ivóvízbázisok és egyéb felszín alatti vízbázisok megfelelő természetes hidrogeológiai védettséggel rendelkeznek. A felszínt borító üledékek már az elmúlt néhány ezer év ősvízrajzi viszonyait tükrözik, jelentős változatosságot mutatva. Az alegység területét az alábbi felszín alatti víztestek érintik (20. táblázat). VOR Víztest kódja azonosító Víztest neve Víztesttípus leírása Földtani típus Hidrodinamikai Hozzárendelt típus alegység AIQ508 k.2.1 Bükk nyugati karsztp karszt karbonátos leáramlás 2-8 Bükk és BorsodiMezőség AIQ527 p Duna-Tisza köze Közép-Tiszavölgy porózus törmelékes feláramlás 2-18 Nagykunság AIQ526 sp Duna-Tisza köze Közép-Tiszavölgy sekély porózus törmelékes feláramlás 2-18 Nagykunság AIQ563 pt.2.2 Észak-Alföld porózus termál törmelékes feláramlás 2-9 Hevesisík AIQ567 p Északiközéphegység peremvidék porózus törmelékes vegyes 2-11 Tarna AIQ566 sp Északiközéphegység peremvidék sekély porózus törmelékes vegyes 2-11 Tarna AIQ584 p Jászság, Nagykunság porózus törmelékes feláramlás 2-9 Hevesisík AIQ585 sp Jászság, Nagykunság sekély porózus törmelékes feláramlás 2-9 Hevesisík 20. táblázat: A 2-9 Hevesi-sík vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területét érintő felszín alatti víztestek (szürke háttérrel az alegységhez rendelt víztestek) pt.2.2 A pt.2.2 azonosítójú porózus termál víztest ,88 km2 nagyságú, az Északiközéphegység déli lábától egészen Tiszaföldvárig, valamint a Gödöllői-dombságtól a Hortobágyig húzódik az Alföld északi részén. Északon a Bükki termálkarszt víztesttel határos, míg a többi oldalról porózus termálvíztestek övezik. Fedőjében is porózus víztestek találhatók. A Bükki termálkarszt északon és a középső-nyugati részen jelentős mértékben, míg a Nógrádi és a Visegrád-Veresegyháza termálkarszt víztestek nyugaton kis mértékben benyúlnak alá. A határoló víztestekkel való kapcsolata a vízkémiai viszonyok, a vízutánpótlás és egyéb hidrodinamikai szempontok miatt fontos. Az pt.2.2 azonosítójú porózus termál víztestből történt vízkivételek között 183

184 ivóvíz célú vízkivétel m m m m m m3 ipari célú vízkivétel m m3 energetikai célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb mezőgazdasági célú vízkivétel m m m m m m3 fürdővíz célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb termelésre történő vízkivétel m m m m m m3 összes vízkivétel m m m m m m3 A víztest tervezett beavatkozás előtti mennyiségi alapállapota: 184

185 süllyedéses teszt jó vízmérleg teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt felszíni víz teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt FAVÖKO teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt intrúziós teszt jó Összesített mennyiségi állapotminősítés eredménye jó. A víztest tervezett beavatkozás előtti kémiai alapállapota: diffúz teszt releváns eredmény nem áll rendelkezésre vízbázis teszt jó összesített trend szerinti víztestminősítés jó szerves szennyezők tesztje jó felszíni víz teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt felszín alatti víztől függő vizes élőhelyek és szárazföldi ökoszisztémák állapota ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt intrúziós teszt jó Összesített kémiai állapotminősítés eredménye jó. A VGT2 a pt.2.2. víztestre (VOR azonosító: AIQ563) vonatkozóan az alábbi kémiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Szakszerűtlenül kiképzett kutak ellenőrzése, rekonstrukciója, felszámolása. A VGT2 a pt.2.2. víztestre (VOR azonosító: AIQ563) vonatkozóan az alábbi mennyiségi állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Felszín alóli vízkivételek nyilvántartása, felülvizsgálata, módosítása, engedélyezése. Termálvizek hasznosítása, a használt termálvizek visszasajtolásának szabályozása, ösztönzése és korszerűsítése Technológiai és hálózati veszteségek csökkentése. Víztakarékos megoldások az ipari vízellátásban. p A p azonosítójú porózus víztest, amely a Jászfényszaru, Karcag és Emőd által közrefogott területen, az Alföld északi középső részén található, területe 3148,03 km2, országhatárt nem érint. Horizontálisan minden oldalról feláramlási területen elhelyezkedő porózus víztestek veszik körbe, kivéve északon, ahol beszivárgási és feláramlási területek egyaránt megtalálhatók. Utánpótlását a környező porózus víztestek és a feküjében lévő 2 db termálvíztest biztosítják. Ez utóbbiak közül az egyik csak Karcag térségére korlátozódik. Az észak-nyugati területei alatt a Bükki termálkarszt víztest is megtalálható. Fedőjében egy hasonló kiterjedésű, szintén feláramlási helyzetben lévő, sekély porózus víztest van. Az p azonosítójú porózus víztestből történt vízkivételek között ivóvíz célú vízkivétel m m m m m3 185

186 m3 öntözési célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb mezőgazdasági célú vízkivétel m m m m m m3 fürdővíz célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb termelésre történő vízkivétel m m m m m m3 összes vízkivétel m m m m m m3 A víztest tervezett beavatkozás előtti mennyiségi alapállapota: süllyedéses teszt jó vízmérleg teszt gyenge felszíni víz teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt FAVÖKO teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt intrúziós teszt jó Összesített mennyiségi állapotminősítés eredménye az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest tervezett beavatkozás előtti kémiai alapállapota: 186

187 diffúz teszt releváns eredmény nem áll rendelkezésre vízbázis teszt jó összesített trend szerinti víztestminősítés jó szerves szennyezők tesztje jó felszíni víz teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt felszín alatti víztől függő vizes élőhelyek és szárazföldi ökoszisztémák állapota ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt intrúziós teszt jó Összesített kémiai állapotminősítés eredménye jó. A VGT2 a p víztestre (VOR azonosító: AIQ584) vonatkozóan az alábbi kémiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Szakszerűtlenül kiképzett kutak ellenőrzése, rekonstrukciója, felszámolása A VGT2 a p víztestre (VOR azonosító: AIQ584) vonatkozóan az alábbi vízbázisvédelmi intézkedést tartalmazza: Ivóvízminőség biztosítása a csapnál, az EU Ivóvíz Irányelvnek megfelelően (Az Ivóvízminőség Javító program befejezése, + monitoring) Ivóvízbázisok védelme, védőzónák kijelölése, tevékenységek szabályozása, módosítása (A diagnosztikai és a biztonságba helyezési program végrehajtása) Vízbiztonsági tervek készítése, alkalmazása A VGT2 a p víztestre (VOR azonosító: AIQ584) vonatkozóan az alábbi mennyiségi állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Felszín alóli vízkivételek nyilvántartása, felülvizsgálata, módosítása, engedélyezése Víztakarékos megoldások alkalmazása növénytermesztésben (növénykultúra, öntözési technológia, energiahatékonyság) Technológiai és hálózati veszteségek csökkentése sp Az sp azonosítójú sekély porózus víztest a Jászfényszaru, Karcag, Hortobágy, Máta és Emőd által közrezárt területen található, nagysága 3864,27 km2. Az északi oldalát kivéve ahol beszivárgási és feláramlási területek is megtalálhatók minden irányból sekély porózus, feláramlási területen lévő víztestek határolják. Utánpótlásában fontos szerepet játszanak a feküjében lévő porózus víztestek, a felszíni vizek és a hidrometeorológiai körülmények is. A feküjében lévő 2 db porózus víztest közül az egyik csak a terület keleti részére korlátozódik. A 3 864,27 km2 teljes területű sp azonosítójú sekély porózus víztest a szeptember 1-jétől érvényes érintettségi kijelölés szerint 2 312,7 km2 területen nitrátérzékeny a 27/2006 (II. 7.) Korm. rendelet alapján. Az sp azonosítójú sekély porózus víztestből történt vízkivételek között ivóvíz célú vízkivétel m m m m3 187

188 m m3 ipari célú vízkivétel m3 bányászati célú vízkivétel m3 (A kavics-, homok- és agyagbányák közvetett vízkivétele a megnövekedett evaporáció miatt lokálisan jelentős hatású terhelésként jelentkezett.) öntözési célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb mezőgazdasági célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb termelésre történő vízkivétel m m m m m m3 összes vízkivétel m m m m m m3 A víztest tervezett beavatkozás előtti mennyiségi alapállapota: süllyedéses teszt jó vízmérleg teszt gyenge felszíni víz teszt jó FAVÖKO teszt jó intrúziós teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt Összesített mennyiségi állapotminősítés eredménye az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. 188

189 A víztest tervezett beavatkozás előtti kémiai alapállapota: diffúz teszt jó vízbázis teszt jó összesített trend szerinti víztestminősítés gyenge szerves szennyezők tesztje jó felszíni víz teszt gyenge felszín alatti víztől függő vizes élőhelyek és szárazföldi ökoszisztémák állapota jó intrúziós teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt Összesített kémiai állapotminősítés eredménye az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A VGT2 az sp víztestre (VOR azonosító: AIQ585) vonatkozóan az alábbi kémiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: A Szennyvíz Program megvalósítása (csatornázás, egyedi szennyvízkezelés). Azonos céllal, mint az előző intézkedés, de a Szennyvíz Programban jelenleg nem szereplő agglomerációkra. Kommunális hulladéklerakók megfelelő kialakítása, működtetése és ellenőrzése. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján 2021-ig, illetve folyamatosan. Mezőgazdasági eredetű tápanyagszennyezés csökkentése. Mezőgazdasági eredetű peszticid szennyezés csökkentése. Csatornahálózatok rekonstrukciója. További csatornarákötések elősegítése és megvalósítása. Szennyezett terület kármentesítése (feltárás, megfigyelés, biztosítás, felszámolás). Illegális hulladéklerakók felszámolása, a hulladéklerakás ellenőrzése, bírságolása. Szakszerűtlenül kiképzett kutak ellenőrzése, rekonstrukciója, felszámolása. A VGT2 az sp víztestre (VOR azonosító: AIQ585) vonatkozóan az alábbi vízbázisvédelmi intézkedést tartalmazza: A vízbázisvédelmi szabályozáson kívüli megoldások (egyedi megoldások, vízbázis-védelem szempontjából kedvező területhasználat váltás, jó gyakorlatok ösztönzése, területhasználókkal való megegyezés). A VGT2 az sp víztestre (VOR azonosító: AIQ585) vonatkozóan az alábbi mennyiségi állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Felszín alóli vízkivételek nyilvántartása, felülvizsgálata, módosítása, engedélyezése. Alternatív felszín alatti vízkészletek feltárása. A belvízelvezető rendszer módosítása. Víztakarékos megoldások alkalmazása növénytermesztésben (növénykultúra, öntözési technológia, energiahatékonyság). Technológiai és hálózati veszteségek csökkentése. Víztakarékos megoldások az ipari vízellátásban. Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében. Talajvízdúsítás szabályozása. 189

190 A védett természeti területek állapotát javító speciális hidromorfológiai intézkedések, beleértve a vízkivételek speciális szabályozása, vízkormányzás és vízpótlás megoldása a természetvédelmi igények kielégítésére. p A p azonosítójú porózus víztest a 2-11 Tarna vízgyűjtő-gazdálkodási alegységhez van rendelve, de D-i része a 2-9 Hevesi-sík, valamint a 2-10 Zagyva vízgyűjtő-gazdálkodási alegységek KÖTIVIZIG működési területére eső részérére is benyúlik. A p azonosítójú porózus víztestből történt vízkivételek között ivóvíz célú vízkivétel m m m m m m3 ipari célú vízkivétel m m m m m m3 bányászati célú vízkivétel m m m m m m3 öntözési célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb mezőgazdasági célú vízkivétel m m m m m m3 fürdővíz célú vízkivétel m m3 190

191 m m m m3 egyéb termelésre történő vízkivétel m m m m m m3 összes vízkivétel m m m m m m3 A nagy mennyiségű főleg ivóvíz és bányászati célú vízkivétel jelentős terhelést gyakorol a vízteste. A víztest tervezett beavatkozás előtti mennyiségi alapállapota: süllyedéses teszt gyenge vízmérleg teszt jó felszíni víz teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt FAVÖKO teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt intrúziós teszt jó Összesített mennyiségi állapotminősítés eredménye az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest tervezett beavatkozás előtti kémiai alapállapota: diffúz teszt releváns eredmény nem áll rendelkezésre vízbázis teszt jó összesített trend szerinti víztestminősítés jó szerves szennyezők tesztje releváns eredmény nem áll rendelkezésre felszíni víz teszt releváns eredmény nem áll rendelkezésre felszín alatti víztől függő vizes élőhelyek és szárazföldi ökoszisztémák állapota releváns eredmény nem áll rendelkezésre intrúziós teszt jó Összesített kémiai állapotminősítés eredménye az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A VGT2 a p víztestre (VOR azonosító: AIQ567) vonatkozóan az alábbi kémiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Szakszerűtlenül kiképzett kutak ellenőrzése, rekonstrukciója, felszámolása 191

192 A VGT2 a p víztestre (VOR azonosító: AIQ567) vonatkozóan az alábbi vízbázisvédelmi intézkedést tartalmazza: Ivóvízminőség biztosítása a csapnál, az EU Ivóvíz Irányelvnek megfelelően (Az Ivóvízminőség Javító program befejezése, + monitoring) Ivóvízbázisok védelme, védőzónák kijelölése, tevékenységek szabályozása, módosítása (A diagnosztikai és a biztonságba helyezési program végrehajtása) Vízbiztonsági tervek készítése, alkalmazása A VGT2 a p víztestre (VOR azonosító: AIQ567) vonatkozóan az alábbi mennyiségi állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Felszín alóli vízkivételek nyilvántartása, felülvizsgálata, módosítása, engedélyezése Víztakarékos megoldások alkalmazása növénytermesztésben (növénykultúra, öntözési technológia, energiahatékonyság) Technológiai és hálózati veszteségek csökkentése Víztakarékos megoldások az ipari vízellátásban sp Az sp azonosítójú sekély porózus víztest a 2-11 Tarna vízgyűjtő-gazdálkodási alegységhez van rendelve, de D-i része a 2-9 Hevesi-sík, valamint a 2-10 Zagyva vízgyűjtő-gazdálkodási alegységek KÖTIVIZIG működési területére eső részérére is benyúlik. Az sp azonosítójú sekély porózus víztestből történt vízkivételek között ivóvíz célú vízkivétel m m m m m m3 bányászati célú vízkivétel m m m m m m3 öntözési célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb mezőgazdasági célú vízkivétel m m3 192

193 m m m m3 fürdővíz célú vízkivétel m m m m3 egyéb termelésre történő vízkivétel m m m m m m3 összes vízkivétel m m m m m m3 A nagy mennyiségű főleg ivóvíz, öntözési és bányászati célú vízkivétel jelentős terhelést gyakorol a vízteste. A víztest tervezett beavatkozás előtti mennyiségi alapállapota: süllyedéses teszt gyenge vízmérleg teszt jó felszíni víz teszt jó FAVÖKO teszt jó intrúziós teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt Összesített mennyiségi állapotminősítés eredménye az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest tervezett beavatkozás előtti kémiai alapállapota: diffúz teszt jó vízbázis teszt gyenge (NO3 és SO4 jelenléte miatt) összesített trend szerinti víztestminősítés jó szerves szennyezők tesztje releváns eredmény nem áll rendelkezésre felszíni víz teszt jó felszín alatti víztől függő vizes élőhelyek és szárazföldi ökoszisztémák állapota releváns eredmény nem áll rendelkezésre intrúziós teszt releváns eredmény nem áll rendelkezésre Összesített kémiai állapotminősítés eredménye az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. 193

194 A VGT2 az sp víztestre (VOR azonosító: AIQ566) vonatkozóan az alábbi kémiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: A Szennyvíz Program megvalósítása (csatornázás, egyedi szennyvízkezelés). Azonos céllal, mint az előző intézkedés, de a Szennyvíz Programban jelenleg nem szereplő agglomerációkra. Kommunális hulladéklerakók megfelelő kialakítása, működtetése és ellenőrzése. Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján 2021-ig, illetve folyamatosan. Mezőgazdasági eredetű tápanyagszennyezés csökkentése. Mezőgazdasági eredetű peszticid szennyezés csökkentése. Csatornahálózatok rekonstrukciója. További csatornarákötések elősegítése és megvalósítása. Szennyezett terület kármentesítése (feltárás, megfigyelés, biztosítás, felszámolás). Illegális hulladéklerakók felszámolása, a hulladéklerakás ellenőrzése, bírságolása. Szakszerűtlenül kiképzett kutak ellenőrzése, rekonstrukciója, felszámolása. A VGT2 az sp víztestre (VOR azonosító: AIQ566) vonatkozóan az alábbi vízbázisvédelmi intézkedést tartalmazza: Ivóvízminőség biztosítása a csapnál, az EU Ivóvíz Irányelvnek megfelelően (Az Ivóvízminőség Javító program befejezése, + monitoring) Ivóvízbázisok védelme, védőzónák kijelölése, tevékenységek szabályozása, módosítása (A diagnosztikai és a biztonságba helyezési program végrehajtása) A vízbázisvédelmi szabályozáson kívüli megoldások (egyedi megoldások, vízbázis-védelem szempontjából kedvező területhasználat váltás, jó gyakorlatok ösztönzése, területhasználókkal való megegyezés). Vízbiztonsági tervek készítése, alkalmazása A VGT2 az sp víztestre (VOR azonosító: AIQ566) vonatkozóan az alábbi mennyiségi állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Felszín alóli vízkivételek nyilvántartása, felülvizsgálata, módosítása, engedélyezése. A belvízelvezető rendszer módosítása. Víztakarékos megoldások alkalmazása növénytermesztésben (növénykultúra, öntözési technológia, energiahatékonyság). Technológiai és hálózati veszteségek csökkentése. Víztakarékos megoldások az ipari vízellátásban. Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében. Talajvízdúsítás szabályozása. Nem vízigények kielégítését szolgáló felszín alatti vízelvonások szabályozása, a hatások enyhítése A p porózus víztest a 2-18 Nagykunság vízgyűjtő-gazdálkodási alegységhez van rendelve, de a 2-9 Hevesi-sík alegység D-i részével is fedésben van. A víztestet a Nagykunság alegységnél tárgyaljuk. Az sp sekély porózus víztest a 2-18 Nagykunság vízgyűjtő-gazdálkodási 194

195 alegységhez van rendelve, de a 2-9 Hevesi-sík alegység D-i részével is fedésben van. A víztestet a Nagykunság alegységnél tárgyaljuk ZAGYVA Vízföldtani jellemzők (Forrás: VGT2) Az alegység északi részén települő oligocén korú, tengeri eredetű üledékes kőzetek túlnyomórészt nem vízadóak, megkeményedett agyagok, márgák, felfelé fokozatos homokosodással. A nagy vastagságú, alsó szakasz formáció neve Kiscelli agyag. Ebben a közbetelepedő homokkövek a tört zónák mentén gázos-sós vizet adhatnak (Bükkszék, Fedémes). Az egész oligocén összlet az észak felé ható kéregmozgások miatt kissé meggyűrődött. Az eredetileg több száz méter vastagságú homokkő-összleten belüli karbonátos (meszes) közbetelepülések a legjobb vízadók. Ahol egy ilyen rétegteknő mélyebb részében "mészkő pados" zóna települ és azt törésvonalak is darabolják, ott a "vízszegény terület" legjobb kútjai telepíthetők. (pl. Váraszó). A vulkáni működések utóhatása a kőzeteket elbontotta. Ez víztározó, vízadó képességüket általában lerontotta, máshol a kihűlési repedések, kis, és a nagy tektonikusmozgások a kőzeteket összetörték. Ilyen helyeken magasabb a vízszállító képesség. A hegységeket felépítő kőzetek túlnyomó része felszíni és vulkáni andezit, illetve ezeknek sokféle változata (tömör, réteges, agglomerátumos, bontott, átkovásodott, szkarnos, stb.). A különféle kőzetrétegek határáról nagyszámú forrás fakad. A hidrotermális, utóvulkáni működésű területeken különleges kémiai jellegű vizek fakadnak forrásokból, fúrásokból, bányákból (Gyöngyösoroszi, Parád, Recsk). A Recsk környéki érckutató fúrások, a bükki triász mészkő m közötti mélységű, eltakart tömegeiben jelentős, melegvíz-rezervoárt jeleztek, amely hidraulikai rendszerében nagy szerepe van a Darnó-zónának. Az alegység területének déli részének északi felére (felső Jászság, Tápió-vidéke) benyúló Bükki termálkarszt víztestnek gyakorlati jelentősége az alegység ezen részében nincs, annál inkább a porózus termál, porózus és sekély porózus víztesteknek. Az alegység déli részének tárgyalásakor meg kell említeni, hogy, hogy a felsőpannonban nem a hegylábhoz legközelebb eső körzet rendelkezik a leghomokosabb rétegsorokkal (pl. Jászfényszaru, Pusztamonostor környéke), hanem a jóval délebbre levők (pl.: Alattyán, Jánoshida, Zagyvarékas környezete). Ez valószínűleg néhány lokális kiemelkedéssel magyarázható, melyek eltérítették haladási irányától a területet egykor feltöltő folyókat. A termálvizet tároló felső-pannon összlet fekvője errefelé kb. 700 m-ről 1080 m-ig süllyed le, és ez a folyamat a kitermelt víz hőfokán kívül az oldott anyag tartalomra is jelentős befolyással van. Ez ad lehetőséget arra, hogy a magas helyzetben ( m között) levő felső-pannon homokokat Jászfényszarutól Jásztelekig minden vízmű vízkivételre használja, hideg és viszonylag csekély oldott anyag tartalmú vizet nyerve. Fontos szempont az utóbbi években, hogy ezeken a területeken a fedőképződmények vékonysága, viszonylag csekély hidrogeológiai védettsége miatt minden lakossági, ipari vízmű fejlesztés már csakis a pliocén tározókra alapozódik, még ha ezek elérése költségesebb is. Alattyántól Szolnokig aztán a fekvőszint hirtelen jelentősen lesüllyed, a felső-pannon homokok valódi hévíztározóvá válnak, erősen gázos, nátriumos és meleg vizüket pedig napjainkban inkább fürdőkben hasznosítják. 195

196 Jánoshida, Jászalsószentgyörgy, Jászboldogháza települések ivóvízellátásában ugyanakkor továbbra is nélkülözhetetlenek ezek a felső-pannon korú vízadók. A pannon korú vízadók fedőképződményeit az alegység területének déli részén a levantei tarkaagyagok alkotják, melyek vastagsága Jászfényszarutól Szolnokig 30 mről 150 m körülire növekszik. Vízbeszerzésre alkalmatlan, de a feküképződményeknek jó hidrogeológiai védettséget biztosító szinttáj. A pleisztocén kezdetén az itteni ősvízrajzi körülmények lényegesen különböztek a medencebelsőben levőktől. A területfeltöltő folyók (a mai Zagyva, Tápió, és Duna ősei) kivétel nélkül csekély víztömeggel, hordalékszállító energiával rendelkeztek, ezen kívül a térszínsüllyedés mértéke is kicsi volt Jászfényszaru Jásztelek között. Ennek megfelelően a vékony üledékösszleteken belül alig néhány helyen alakult ki kisebb hozamú kút telepítésére alkalmas 4-5-m vastag homokréteg. A kitermelt víz minősége a közeli utánpótlódási terület miatt viszonylag jó, legfeljebb a magas vastartalom és a széndioxidos agresszivitás okozhat problémát. A Jászboldogháza Jászalsószentgyörgy vonaltól dél-keletre az alsó-pleisztocén már homokossá válik, ez valószínűleg az ős-duna Jászsági oldalágának köszönhető, azonban ezek a homokok is csak kisebb hozamú kutak építéséhez lennének alkalmasak. A középső-pleisztocén az alegység déli területére eső részén mindenhol agyagos, finomhomokos felépítésű, vízadásra alkalmatlan, ezért a terület másik fő vízbázisát a felső-pleisztocénben lerakódott durvahomokok, aprókavicsok jelentik. Ezek az Északi-középhegység gyors kiemelkedésének köszönhetik létüket, vízadó képességük viszonylag jelentős ( l/p), a víz oldott anyag tartalma pedig úgy az ivó,- mint az öntözővízként való felhasználást lehetővé teszi. Ezen a Jászság felső részén jellemző vízadó összletek néhány tíz méteres fedő-vastagsága azonban csekélyebb hidrogeológiai védettséget jelent, ezért az innen termelő ivóvizes kutak közül egyre többet állítanak le, áthelyezve az ivóvíz beszerzés súlypontját a pannon vízadókat megcsapoló kutakra. Az alegység déli területén a talajvíz megjelenési mélysége 3-4 m a terepszint alatt. Minősége a felszín közeli képződmények változatossága miatt mozaikszerűen változó, de uralkodóan nátrium-magnéziumos és szulfátos-kloridos. Az alegység nagy észak-déli kiterjedése miatt felszín alatti hidrodinamikai szempontból sajátos helyzetben van, mivel a nagy üledékes medencékre, köztük az Alföldre is jellemző nagy áramlási rendszer beszivárgási és feláramlási területei egyaránt megtalálhatók a területén. Míg az alegység Északi középhegység előtti hordalékkúp területe (Mátra alja, felső-jászság) a hegylábi beszivárgási területre, illetve annak közelébe esik, addig a terület déli része (Zagyvarékas, Szolnok térsége) már egyértelműen feláramlási zónába tartozik. Ezzel összefüggésben az alegység déli részének középső és alsó területén az ivóvízbázisok és egyéb felszín alatti vízbázisok megfelelő természetes hidrogeológiai védettséggel rendelkeznek. Az északi részen viszont (Jászberény, Jászfelsőszentgyörgy és Pusztamonostor vízbázisain) a felszínhez viszonylag közeli rétegek megcsapolása és a kőzettani felépítés miatt a vízadó összletek (illetve azok egy része) sérülékenyek. A felszínt borító üledékek az utóbbi néhány ezer év ősvízrajzi viszonyait tükrözik. Jászfényszarutól Portelekig sok a futó és a folyóvízi homok, ettől délebbre aztán egyre több a lösz, az agyagos lösz és az öntésagyag, mely itt-ott kisebb-nagyobb foltokban szikesedik is. A homokos területeken jelentős mértékű a beszivárgás annak ellenére, hogy 8-10 m körüli mélységben általában véget ér a talajvíz tartó durvább szemű kőzetanyag az agyagos felszín viszont vízzáró, vízrekesztő vízhazáztatási tulajdonságokkal rendelkezik. Az alegység területét az alábbi felszín alatti víztestek érintik (21. táblázat). 196

197 VOR Víztest kódja azonosító Víztest neve Víztesttípus leírása Földtani típus Hidrodinamikai típus Hozzárendelt alegység 197

198 AIQ563 pt.2.2. Észak-Alföld porózus termál törmelékes feláramlás 2-9 Hevesi-sík AIQ623 pt.1.2. Nyugat-Alföld porózus termál törmelékes feláramlás 1-10 Dunavölgyifőcsatorna AIQ565 pt.2.5. Északiközéphegység medencéi porózus termál törmelékes feláramlás 2-7 Hernád, Takta AIQ511 kt.2.1 Bükki termálkarszt karszt termál karbonátos feláramlás 2-8 Bükk és BorsodiMezőség AIQ616 kt.1.5 Nógrádi termálkarszt karszt termál karbonátos feláramlás 1-9 KözépDuna AIQ660 kt.1.4 VisegrádVeresegyháza termálkarszt karszt termál karbonátos feláramlás 1-9 KözépDuna AIQ503 kt.1.3 Budapest környéki termálkarszt karszt termál karbonátos feláramlás 1-9 KözépDuna AIQ629 kt.2.5 Recsk-Bükkszék termálkarszt karszt termál karbonátos feláramlás 2-11 Tarna AIQ615 k.1.5 Naszály, Nógrádirögök karszt karbonátos feláramlás 1-9 KözépDuna AIQ527 p Duna-Tisza köze Közép-Tiszavölgy porózus törmelékes feláramlás 2-18 Nagykunság AIQ534 p Duna-Tisza közi hátság - Tiszavízgyűjtő északi rész porózus törmelékes leáramlás 2-12 Nagykőrösihomokhát AIQ584 p Jászság, Nagykunság porózus törmelékes feláramlás 2-9 Hevesi-sík AIQ567 p Északiközéphegység peremvidék porózus törmelékes vegyes 2-11 Tarna AIQ512 h.2.1. Cserhát, Karancs, Medves - Zagyva vízgyűjtő hegyvidéki vegyes vegyes 2-10 Zagyva AIQ607 h.2.2. Mátra hegyvidéki vegyes vegyes 2-11 Tarna AIQ535 sp Duna-Tisza közi hátság - Tiszavízgyűjtő északi rész sekély porózus törmelékes leáramlás 2-12 Nagykőrösihomokhát AIQ526 sp Duna-Tisza köze Közép-Tiszavölgy sekély porózus törmelékes feláramlás 2-18 Nagykunság AIQ585 sp Jászság, Nagykunság sekély porózus törmelékes feláramlás 2-9 Hevesi-sík 198

199 AIQ566 sp Északközéphegység peremvidék sekély porózus törmelékes vegyes 2-11 Tarna AIQ513 sh.2.1. Cserhát, Karancs, Medves - Zagyva vízgyűjtő sekély hegyvidéki törmelékes vegyes 2-10 Zagyva AIQ606 sh.2.2 Mátra sekély hegyvidéki törmelékes vegyes 2-11 Tarna 21. táblázat: A 2-10 Zagyva vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területét érintő felszín alatti víztestek (szürke háttérrel az alegységhez rendelt víztestek) A p azonosítójú porózus víztest a 2-11 Tarna vízgyűjtő-gazdálkodási alegységhez van rendelve, de DNy-i része a 2-10 Zagyva vízgyűjtő-gazdálkodási alegység KÖTIVIZIG működési területére eső részérére is benyúlik. A víztestet a 2-9 Hevesi-sík alegységnél mutattuk be. Az sp azonosítójú sekély porózus víztest a 2-11 Tarna vízgyűjtő-gazdálkodási alegységhez van rendelve, de DNy-i része a 2-10 Zagyva vízgyűjtő-gazdálkodási alegység KÖTIVIZIG működési területére eső részérére is benyúlik. A víztestet a 2-9 Hevesi-sík alegységnél mutattuk be. A p azonosítójú porózus víztest a 2-9 Hevesi-sík vízgyűjtő-gazdálkodási alegységhez van rendelve, de DNy-i része a 2-10 Zagyva vízgyűjtő-gazdálkodási alegység KÖTIVIZIG működési területére eső részérére is benyúlik. A víztestet a 2-9 Hevesi-sík alegységnél mutattuk be. Az sp azonosítójú sekély porózus víztest a 2-9 Hevesi-sík vízgyűjtőgazdálkodási alegységhez van rendelve, de DNy-i része a 2-10 Zagyva vízgyűjtőgazdálkodási alegység KÖTIVIZIG működési területére eső részérére is benyúlik. A víztestet a 2-9 Hevesi-sík alegységnél mutattuk be. A pt 2.2 azonosítójú porózus termál víztest a 2-9 Hevesi-sík vízgyűjtő-gazdálkodási alegységhez van rendelve, de a 2-10 Zagyva vízgyűjtő-gazdálkodási alegység KÖTIVIZIG működési területére eső részét is teljes egészében lefedi. A víztestet a 29 Hevesi-sík alegységnél mutattuk be. A p porózus víztest a 2-12 Nagykőrösi-homokhát vízgyűjtő-gazdálkodási alegységhez van rendelve, de kis területen a 2-10 Zagyva alegységet is érinti. A víztestet a Nagykőrösi-homokhát alegységnél tárgyaljuk. A sp sekély porózus víztest a 2-12 Nagykőrösi-homokhát vízgyűjtőgazdálkodási alegységhez van rendelve, de kis területen a 2-10 Zagyva alegységet is érinti. A víztestet a Nagykőrösi-homokhát alegységnél tárgyaljuk. A p porózus víztest a 2-18 Nagykunság vízgyűjtő-gazdálkodási alegységhez van rendelve, de a 2-12 Nagykőrösi-homokhát alegység K-i részével is fedésben van. A víztestet a Nagykunság alegységnél tárgyaljuk. Az sp sekély porózus víztest a 2-18 Nagykunság vízgyűjtő-gazdálkodási alegységhez van rendelve, de a 2-12 Nagykőrösi-homokhát alegység K-i részével is fedésben van. A víztestet a Nagykunság alegységnél tárgyaljuk NAGYKŐRÖSI-HOMOKHÁT Vízföldtani jellemzők (Forrás: VGT2) 199

200 Valamennyi, a tervezési alegység területére eső felszín alatti víztest feláramlási hidrodinamikai zónába tartozik, azaz a felszín irányából történő beszivárgással szemben az oldalirányú és a feláramlási jellegű utánpótlódással kell elsősorban számolni. A szomszédos alegységek területére is átnyúló, vagy ott lévő horizontálisan kapcsolódó porózus víztestek horizontális vízátadódása is jelentős az egymásba nyúló vízadó összletek miatt. A sekély porózus víztestek esetében a viszonylag kis vertikális méret miatt az oldalirányú utánpótlódás jelentősége jóval kisebb. A tervezési alegységet érintő tíz felszín alatti víztest közül egy porózus (p.2.8.2) és két porózus termál (pt.1.2 és pt.2.4) víztest kis érintettsége miatt nem tartozik a Nagykunság alegységhez, így a tervezés során összesen 7 db felszín alatti víztestet vettünk figyelembe. A terület földtani-vízföldtani adottságai közel azonos ősvízrajzi viszonyok között alakultak ki, a pliocénben és a pleisztocénben egyaránt. Meghatározó a Paleogénmedence jászsági-, valamint dél-alföldi fiókmedencéi viszonylagos közelségének szerepe. A fejlődéstörténet során a Pannon beltó fokozatos feltöltődése során a mélyvízitől a sekélyvízin át a part menti környezetig, majd a termál porózus víztest felső részén, valamint a porózus víztestekben folyóvízi környezetben folyt az üledékképződés. A folyóvízi környezetben keletkező képződmények változó vastagságú övzátony fáciesű és ártéri agyagos-homokos sorozatok váltakozásából épülnek fel. Ennek megfelelően a képződmények gyakran kiékelődnek, egymásba fogazódnak, vagy átmenetet képeznek egymásba. A felső-pannon idején a körzet D-DNy-i és K-i részén egy viszonylag vékony ( m között) de azért jórészt homokos jellegű összlet alakult ki, de ezek a vízadó rétegek csak apró és közép-szemcsések, gyenge utánpótlódási képességűek. A kinyerhető maximális vízhozamok ebből következően l/p között alakulnak, a víz pedig feltehetően a szivárgás lassúsága és az egykori csökkent sósvízi élettér miatt viszonylag magas oldott anyag és klorid tartalommal ( mg/l, illetve mg/l) rendelkezik. Más a helyzet azokban a részkörzetekben, ahol a folyóvízi tevékenység évmilliókon át élénk volt. Ilyen sáv található például Albertirsa-Cegléd-Abony-Szolnok, de még inkább Lakitelek-Tiszakécske vonalán, ahol nem csak a fekvőszint mélyül gyorsan, hanem a homokos, aprókavicsos szintek vastagok és kiváló oldal irányú utánpótlódási képességűek (maximális vízhozamok: l/p). A víz Albertirsa táján még kissé sós, Tiszakécske-Lakitelek valamint Cegléd-Abony-TápiószőlősSzolnok környékén viszont egyértelműen kiédesedett jellegű, ami szintén a kiváló oldal irányú utánpótlódási képességre utal. A pliocénből kitermelt vizet ezen a tájon kizárólag fürdőkben, illetve fóliaházakban használják, ivóvízként nem. A mindenhol kb m vastag levantei összlet kifejlődése itt a szokásosnál is nagyobb különbségeket mutat: van ahol többnyire agyagos (pl. DánszentmiklósNagykőrös között), máshol pedig homokbetelepüléses, akár kúttelepítésre is alkalmas (pl. Tiszakécske-Lakitelek környéke). A pleisztocén kezdetétől fogva a korábbi eltérések jórészt megszűntek, az ős-duna előrenyomuló kavicsos hordalékkúpja az Albertirsa-Tiszakécske vonaltól DNy-ra eső területet egységesen beborította. Az ekkor lerakódott rétegek vízadó képessége kiváló ( l/p), a víz minőségére pedig jellemző, hogy ivó és öntözővízként egyaránt felhasználható (500 mg/l körüli oldott anyag, kalcium-magnéziumhidrogénkarbonátos vízkémiai jelleg). Az említett vonaltól ÉK-re a kavicsok gyorsan eltűnnek a szelvényekből, helyüket apró és középszemcsés homokok foglalják el. A vízadó képesség ennek ellenére is sok részkörzetben jelentős ( l/p), a keleti sávban viszont (Tószeg, Tiszavárkony) kirívóan csekély, mindössze l/p a 200

201 kitermelhető maximális vízhozam. A középső-pleisztocénben megindult az ős-duna meder elvándorlása, és a folyamat az időszak vége felé be is fejeződött. A vízadó képesség és a víz minősége is e folyamat hatására alakul, eleinte kiváló, később a rétegsorok agyagosodásával párhuzamosan a kúttelepítések lehetetlenné válnak. A felső-pleisztocénben ismét homokossá válik a rétegsorok többsége, de ezek a vízadók csak aprószemcsések, igaz néhol akár l/p max. hozam adására is képesek. A dunai lehordási területen a víz minősége hasonló a kavicsokból kitermelthez, az őstápió és Zagyva által feltöltött részeken viszont romlik a gyenge utánpótlási képességből következően. Ez utóbbi részeken ivóvízkút nem is települ rájuk, többnyire öntöző, illetve magánházi kutak termeltetik őket. Az alegység területén a talajvíz megjelenési mélysége változó, a hátsági területeken és azok közelében 5-6 métert is eléri esetenként meg is haladja a Tisza völgyének közelében viszont 2-3 m a terepszint alatt. Minősége a felszín közeli képződmények változatossága miatt mozaikszerűen változó. Az alegység dél-nyugati felén inkább kalcium-magnézium hidrogénkarbonátos-szulfátos, míg a Tisza-völgy közelében inkább nátrium-magnéziumos és szulfátos-hidrogénkarbonátos vizeket találunk. Az alegység felszín alatti hidrodinamikai szempontból sajátos helyzetben van, mivel a nagy üledékes medencékre, köztük az Alföldre is jellemző nagy áramlási rendszer köztes területén helyezkedik el. Míg az alegység nyugati része Duna Tisza közi hátság területére, azaz beszivárgási területre esik, addig a terület keleti része már a Tisza-völgy környéki feláramlási zónába tartozik. A beszivárgási területek jelenlétének ellenére az alegység területén az ivóvízbázisok és egyéb felszín alatti vízbázisok megfelelő természetes hidrogeológiai védettséggel rendelkeznek. Az alegység területét az alábbi felszín alatti víztestek érintik (22. táblázat). 201

202 VOR Víztest kódja azonosító Víztest neve Víztesttípus leírása Földtani típus Hidrodinamikai Hozzárendelt típus alegység AIQ534 p Duna-Tisza közi hátság - Tiszavízgyűjtő északi rész porózus törmelékes leáramlás 2-12 Nagykőrösihomokhát AIQ535 sp Duna-Tisza közi hátság - Tiszavízgyűjtő északi rész sekély porózus törmelékes leáramlás 2-12 Nagykőrösihomokhát AIQ511 kt.2.1 Bükki termálkarszt karszt termál karbonátos feláramlás 2-8 Bükk és BorsodiMezőség AIQ514 pt.2.1 Dél-Alföld porózus termál törmelékes feláramlás 2-20 AlsóTisza jobb part AIQ526 sp Duna-Tisza köze Közép-Tiszavölgy sekély porózus törmelékes feláramlás 2-18 Nagykunság AIQ527 p Duna-Tisza köze Közép-Tiszavölgy porózus törmelékes feláramlás 2-18 Nagykunság AIQ563 pt.2.2 Észak-Alföld porózus termál törmelékes feláramlás 2-9 Hevesisík AIQ623 pt.1.2 Nyugat-Alföld porózus termál törmelékes feláramlás 1-10 Dunavölgyifőcsatorna 22. táblázat: A 2-12 Nagykőrösi-homokhát vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területét érintő felszín alatti víztestek (szürke háttérrel az alegységhez rendelt víztestek) p A p víztest Gödöllőtől déli irányba Kiskunfélegyházáig húzódik km szélességben, területe 2303,66 km 2. Északi oldalról hegyvidéki víztestekkel határos, egyébiránt porózus víztestek kapcsolódnak hozzá. Beszivárgási területen helyezkedik el, így a tőle keletre lévő porózus víztestek utánpótlásában fontos szerepe van. Feküjében porózus termálvíztestek húzódnak. Területének északi harmadára benyúlnak a Bükki termálkarszt, a Budapest környéki és a Visegrád-Veresegyháza termálkarszt nyúlványai. Fedőjében sekély porózus, beszivárgási helyzetű víztest található, ez a porózus víztest utánpótlása miatt fontos. A p azonosítójú porózus víztestből történt vízkivételek között ivóvíz célú vízkivétel m m m m m m3 ipari célú vízkivétel m3 202

203 m m m m m3 öntözési célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb mezőgazdasági célú vízkivétel m m m m m m3 fürdővíz célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb termelésre történő vízkivétel m m m m m m3 összes vízkivétel m m m m m m3 A nagy mennyiségű vízkivétel jelentős terhelést gyakorol a vízteste. A víztest tervezett beavatkozás előtti mennyiségi alapállapota: süllyedéses teszt jó vízmérleg teszt jó felszíni víz teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt 203

204 FAVÖKO teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt intrúziós teszt jó Összesített mennyiségi állapotminősítés eredménye az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A víztest tervezett beavatkozás előtti kémiai alapállapota: diffúz teszt releváns eredmény nem áll rendelkezésre vízbázis teszt jó összesített trend szerinti víztestminősítés jó szerves szennyezők tesztje releváns eredmény nem áll rendelkezésre felszíni víz teszt releváns eredmény nem áll rendelkezésre felszín alatti víztől függő vizes élőhelyek és szárazföldi ökoszisztémák állapota releváns eredmény nem áll rendelkezésre intrúziós teszt jó Összesített kémiai állapotminősítés eredménye az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A VGT2 a p víztestre (VOR azonosító: AIQ534) vonatkozóan az alábbi kémiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Szakszerűtlenül kiképzett kutak ellenőrzése, rekonstrukciója, felszámolása A VGT2 a p víztestre (VOR azonosító: AIQ534) vonatkozóan az alábbi vízbázisvédelmi intézkedést tartalmazza: Ivóvízminőség biztosítása a csapnál, az EU Ivóvíz Irányelvnek megfelelően (Az Ivóvízminőség Javító program befejezése, + monitoring) Ivóvízbázisok védelme, védőzónák kijelölése, tevékenységek szabályozása, módosítása (A diagnosztikai és a biztonságba helyezési program végrehajtása) Vízbiztonsági tervek készítése, alkalmazása A VGT2 a p víztestre (VOR azonosító: AIQ534) vonatkozóan az alábbi mennyiségi állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Felszín alóli vízkivételek nyilvántartása, felülvizsgálata, módosítása, engedélyezése Víztakarékos megoldások alkalmazása növénytermesztésben (növénykultúra, öntözési technológia, energiahatékonyság) Technológiai és hálózati veszteségek csökkentése Víztakarékos megoldások az ipari vízellátásban sp Az sp víztest km széles, 2303,66 km2 kiterjedésű és az Alföld nyugati szélén, Gödöllőtől Kiskunfélegyházáig húzódik. Horizontálisan sekély porózus víztestek veszik körbe az északi részt leszámítva, ahol sekély hegyvidéki víztestekhez kapcsolódik. Beszivárgási területen helyezkedik el, így a környező porózus víztestek utánpótlásában fontos szerepet játszik. Feküjében szintén porózus víztest (p ) húzódik. Az sp azonosítójú sekély porózus víztestből történt vízkivételek között 204

205 ivóvíz célú vízkivétel m m m m m m3 ipari célú vízkivétel m m m m m m3 öntözési célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb mezőgazdasági célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb termelésre történő vízkivétel m m m m m m3 összes vízkivétel m m m m m m3 A víztest tervezett beavatkozás előtti mennyiségi alapállapota: süllyedéses teszt jó vízmérleg teszt jó felszíni víz teszt jó FAVÖKO teszt jó 205

206 intrúziós teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt Összesített mennyiségi állapotminősítés eredménye az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A víztest tervezett beavatkozás előtti kémiai alapállapota: diffúz teszt jó vízbázis teszt jó összesített trend szerinti víztestminősítés gyenge szerves szennyezők tesztje nem áll rendelkezésünkre információ felszíni víz teszt jó felszín alatti víztől függő vizes élőhelyek és szárazföldi ökoszisztémák állapota nem áll rendelkezésünkre információ intrúziós teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt Összesített kémiai állapotminősítés eredménye az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A VGT2 a sp víztestre (VOR azonosító: AIQ535) vonatkozóan az alábbi kémiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: A Szennyvíz Program megvalósítása (csatornázás, egyedi szennyvízkezelés) Azonos céllal, mint a Szennyvíz Program megvalósítása (csatornázás, egyedi szennyvízkezelés), de a Szennyvíz Programban jelenleg nem szereplő agglomerációkra. Kommunális hulladéklerakók megfelelő kialakítása, működtetése és ellenőrzése Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján Mezőgazdasági eredetű tápanyagszennyezés csökkentése Mezőgazdasági eredetű peszticid szennyezés csökkentése Csatornahálózatok rekonstrukciója További csatornarákötések elősegítése és megvalósítása Szennyezett terület kármentesítése (feltárás, megfigyelés, biztosítás, felszámolás) Illegális hulladéklerakók felszámolása, a hulladéklerakás ellenőrzése, bírságolása Szakszerűtlenül kiképzett kutak ellenőrzése, rekonstrukciója, felszámolása A VGT2 a sp víztestre (VOR azonosító: AIQ535) vonatkozóan az alábbi vízbázisvédelmi intézkedést tartalmazza: A vízbázisvédelmi szabályozáson kívüli megoldások (egyedi megoldások, vízbázis-védelem szempontjából kedvező területhasználat váltás, jó gyakorlatok ösztönzése, területhasználókkal való megegyezés) A VGT2 a sp víztestre (VOR azonosító: AIQ535) vonatkozóan az alábbi mennyiségi állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Felszín alóli vízkivételek nyilvántartása, felülvizsgálata, módosítása, engedélyezése Víztakarékos megoldások alkalmazása növénytermesztésben (növénykultúra, öntözési technológia, energiahatékonyság) Technológiai és hálózati veszteségek csökkentése Víztakarékos megoldások az ipari vízellátásban Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás 206

207 növelése és a lefolyás csökkentése érdekében Talajvízdúsítás szabályozása Folyók eltereléséből, bevágódásából származó alacsony folyó vízszint miatt bekövetkezett talajvízszint-süllyedés kompenzációja vízpótlással, mederbeli fenékgátas duzzasztással pt.2.1 A pt.2.1 porózus termál víztest a 2-20 Alsó-Tisza jobb part vízgyűjtő-gazdálkodási alegységhez van rendelve, de É-i része érinti a 2-12 Nagykőrösi-homokhát és a 2-18 Nagykunság alegységek D-i részét is. A pt.2.1 azonosítójú porózus termál víztestből történt vízkivételek és vízvisszatáplálások között ivóvíz célú vízkivétel m m m m m m3 ipari célú vízkivétel m m m m m m3 ipari célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb mezőgazdasági célú vízkivétel m m m m m m3 fürdővíz célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb termelésre történő vízkivétel 207

208 m m m m m m3 visszatáplálás m m m m m m3 összes vízkivétel m m m m m m3 A nagy mennyiségben történő főként ivóvíz, fürdő, ill. gyógyászati és energetikai célú vízkivétel fontos hatást gyakorol a víztestre. A víztest tervezett beavatkozás előtti mennyiségi alapállapota: süllyedéses teszt jó vízmérleg teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt felszíni víz teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt FAVÖKO teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt intrúziós teszt jó Összesített mennyiségi állapotminősítés eredménye jó. A víztest tervezett beavatkozás előtti kémiai alapállapota: diffúz teszt releváns eredmény nem áll rendelkezésre vízbázis teszt jó összesített trend szerinti víztestminősítés jó szerves szennyezők tesztje nem áll rendelkezésünkre információ felszíni víz teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt felszín alatti víztől függő vizes élőhelyek és szárazföldi ökoszisztémák állapota ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt intrúziós teszt jó Összesített kémiai állapotminősítés eredménye jó. A VGT2 a pt.2.1. víztestre (VOR azonosító: AIQ514) vonatkozóan az alábbi kémiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Szénhidrogén termeléshez, feltáráshoz használt kutakból kitermelt folyadék visszasajtolásának szabályozása 208

209 Szakszerűtlenül kiképzett kutak ellenőrzése, rekonstrukciója, felszámolása. A VGT2 a pt.2.1. víztestre (VOR azonosító: AIQ514) vonatkozóan az alábbi vízbázisvédelmi intézkedést tartalmazza: Ivóvízminőség biztosítása a csapnál, az EU Ivóvíz Irányelvnek megfelelően (Az Ivóvízminőség Javító program befejezése, + monitoring) Ivóvízbázisok védelme, védőzónák kijelölése, tevékenységek szabályozása, módosítása (A diagnosztikai és a biztonságba helyezési program végrehajtása) Vízbiztonsági tervek készítése, alkalmazása A VGT2 a pt.2.1. víztestre (VOR azonosító: AIQ514) vonatkozóan az alábbi mennyiségi állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Felszín alóli vízkivételek nyilvántartása, felülvizsgálata, módosítása, engedélyezése. Termálvizek hasznosítása, a használt termálvizek visszasajtolásának szabályozása, ösztönzése és korszerűsítése Technológiai és hálózati veszteségek csökkentése. Víztakarékos megoldások az ipari vízellátásban. pt.1.2 A pt.1.2 porózus termál víztest a 1-10 Duna-völgyi-főcsatorna vízgyűjtőgazdálkodási alegységhez van rendelve, de K-i szegélye érinti a 2-12 Nagykőrösihomokhát alegység Ny-i szegélyét is. A pt.1.2 azonosítójú porózus termál víztestből között csak fürdővíz célú vízkivételek történtek fürdővíz célú vízkivétel m m m m m m3 A víztest tervezett beavatkozás előtti mennyiségi alapállapota: süllyedéses teszt jó vízmérleg teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt felszíni víz teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt FAVÖKO teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt intrúziós teszt jó Összesített mennyiségi állapotminősítés eredménye jó. A víztest tervezett beavatkozás előtti kémiai alapállapota: diffúz teszt releváns eredmény nem áll rendelkezésre vízbázis teszt jó összesített trend szerinti víztestminősítés jó szerves szennyezők tesztje nem áll rendelkezésünkre információ felszíni víz teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt felszín alatti víztől függő vizes élőhelyek és szárazföldi ökoszisztémák 209

210 állapota ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt intrúziós teszt jó Összesített kémiai állapotminősítés eredménye jó. A VGT2 a pt.1.2. víztestre (VOR azonosító: AIQ623) vonatkozóan az alábbi kémiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Szakszerűtlenül kiképzett kutak ellenőrzése, rekonstrukciója, felszámolása A VGT2 a pt.1.2. víztestre (VOR azonosító: AIQ623) vonatkozóan az alábbi mennyiségi állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Felszín alóli vízkivételek nyilvántartása, felülvizsgálata, módosítása, engedélyezése Termálvizek hasznosítása, a használt termálvizek visszasajtolásának szabályozása, ösztönzése és korszerűsítése Technológiai és hálózati veszteségek csökkentése A p porózus víztest a 2-18 Nagykunság vízgyűjtő-gazdálkodási alegységhez van rendelve, de a 2-10 Zagyva alegység D-i részével is fedésben van. A víztestet a Nagykunság alegységnél tárgyaljuk. Az sp sekély porózus víztest a 2-18 Nagykunság vízgyűjtő-gazdálkodási alegységhez van rendelve, de a 2-10 Zagyva alegység D-i részével is fedésben van. A víztestet a Nagykunság alegységnél tárgyaljuk. A pt 2.2 azonosítójú porózus termál víztest a 2-9 Hevesi-sík vízgyűjtő-gazdálkodási alegységhez van rendelve, de a 2-12 Nagykőrösi-homokhát vízgyűjtő-gazdálkodási alegység KÖTIVIZIG működési területére eső területének nagy részét is lefedi. A víztestet a 2-9 Hevesi-sík alegységnél mutattuk be NAGYKUNSÁG Vízföldtani jellemzők (Forrás: VGT2) Ennek a területnek a földtani-vízföldtani adottságai bonyolult ősvízrajzi folyamatok során alakultak ki, jelentős üledék-kőzettani különbségeket mutatva az egyes részkörzetekben. Meghatározó a Paleogén-medence jászsági- valamint dél-alföldi fiókmedencéi viszonylagos közelségének szerepe. A fejlődéstörténet során a Pannon bel-tó fokozatos feltöltődése során a mélyvízitől a sekélyvízin át a part menti környezetig, majd a termál porózus víztest felső részén, valamint a porózus víztestekben folyóvízi környezetben folyt az üledékképződés. A folyóvízi környezetben keletkező képződmények változó vastagságú övzátony fáciesű és ártéri agyagos-homokos sorozatok váltakozásából épülnek fel. Ennek megfelelően a képződmények gyakran kiékelődnek, egymásba fogazódnak, vagy átmenetet képeznek egymásba. Az északi térséget már a felső-pannon elejétől az ős- Sajó-Hernád folyópáros durvahomokos, kavicsos hordalékkúpja borította be Tiszafüred Karcag között olyan energiával, hogy a durvahomok csíkok még Kunhegyes, Kisújszállás és Túrkeve amúgy zömmel agyagos rétegsoraiban is kimutathatók. Már ebből is látható, hogy kis távolságon belül jelentősek a kőzettani eltérések: Tiszaörs Berekfürdő között m-nél nincs mélyebben a pannon fekvőszint, viszont a kb. 400 m vastag 210

211 üledéktömeg jelentős része 5-10 m vastag kavicsos rétegekből áll, melyek kiváló vízadó képességgel rendelkeznek. A mélyre ható törésrendszerek miatt a termálvizek gázossága jelentős, magas a víz oldott anyag tartalma, gyógyhatását pedig több híres fürdő is kihasználja. Észak, nyugat, és dél felé haladva gyökeresen megváltoznak a rétegsorok: egyrészt a felső-pannon fekvőszint lemélyül 800 méteres szintről m-re, másrészt a középső-tagozatból eltűnik a vízadó homokok többsége, így az uralkodó kőzet a különböző szemcseméretű homokcsíkokkal szabdalt tarkaagyag lesz. Ez az oka annak, hogy Tiszafüredtől Tiszagyendán és Törökszentmiklóson át Túrkeve Mezőtúrig leginkább csak az alsó-tagozat vastag deltahomokjai alkalmasak kúttelepítésre, még ha részkörzetenként eltérő vízadó képességgel is ( l/p). Nagyon eltérő a helyzet a Martfű Mesterszállás vonaltól DNy-ra, ahol az ős-duna és az ős Körösök az alsó és a középső-tagozatban egyaránt olyan sok és jó vízadó képességű homokréteget hoztak létre, hogy bármely mélységközre lehet l/p körüli maximális hozamú termálvíz kutat telepíteni. A kitermelt víz mg/l oldott anyagot tartalmaz, a kisebb értékű területrészek, a jobb után pótlódású, a nagyobb értékűek viszont a medencebelsei részekre esnek, távol a beszivárgásoktól. A termálvizeket itt ivóvízként sehol nem használják fel, a jellemző alkalmazási terület a fürdő, esetleg a fóliasátrak fűtése. A levantei összlet részkörzetenként változó kifejlődésű, a terület északi kétharmadán tarkaagyagból áll, a Martfű Mesterszállás vonaltól DNy-ra kúttelepítésre alkalmas homokok is kimutathatók. A pleisztocénben is hasonló maradt az ősvízrajz: a Fegyvernek Kisújszállás vonaltól ÉK-re az ős- Sajó-Hernád üledéktömege helyezkedik el, a Martfű Mesterszállás vonal alatt az ős Dunáé, a kettő közötti területrészen pedig a két hordalékanyag fogazódik össze, közepes adottságok mellett. Az ős- Sajó-Hernád által feltöltött terület nagyobb részén az egész pleisztocénben vastag, jó vízadó képességű homokrétegek tárhatók fel (lásd: Tiszaszentimre, Karcag, Kisújszállás), de a víz minősége többnyire kritikus a magas vas, arzén és bór értékek, valamint a metángáztartalom miatt. A Tisza vonala mentén Tiszaderzstől Törökszentmiklóson át Túrkevéig a középső és felső-pleisztocénben homokos, jó vízadó képességű rétegek tárhatók fel, az alsó réteg viszont agyagos. A középső területrészen (Kengyel, Kuncsorba, Kétpó) szinte csak a fiatalabb üledékek tartalmaznak megfelelő vízadó képességű homokokat, de a víz felhasználását a magas vas és ammónia tartalom mellett az arzén is nehezítheti. Martfű Mesterszállástól DNy-ra a pleisztocén üledékek nagyobb részét az ős-duna rakta le, nem meglepő tehát az l/p közötti maximális vízhozamot adó kút sem. Gondot okoz viszont a magas nátrium, metángáz- és bórtartalom, ami feltehetően a Lakitelek Tiszakécske közötti törésrendszerből feltörő és erre továbbszivárgó vizekkel is összefüggésben van. A felső-pleisztocénben többnyire csak az első süllyedési fázis során jött létre nagyobb hozamú homokréteg ( l/p), a többi apróhomok csak l/p körüli maximális vízmennyiség adására képes, kedvezőtlen minőség mellett (pl. bórtartalom). Az alegység területén a talajvíz megjelenési mélysége változó, de uralkodóan 2-3 m közötti a terepszint alatt. Minősége a felszí közeli képződmények változatossága miatt mozaikszerűen változó. 211

212 Az alegység felszín alatti hidrodinamikai szempontból sajátos helyzetben van, mivel a nagy üledékes medencékre, köztük az Alföldre is jellemző nagy áramlási rendszer központi, feláramlási területén helyezkedik el. Ennek megfelelően a mélyebben elhelyezkedő vízadó rétegek után pótlódását az összletek egymás közötti kommunikációja, illetve az oldalirányú szivárgások határozzák meg, a felszín irányából történő beszivárgás itt nem jellemző. A viszonylag nagy mélységben történő település mellett ez az oka annak, hogy az alegység területén található és termelt ivóvízbázisok mindegyike megfelelő természetes hidrogeológiai védettségű. Az alegység területét az alábbi felszín alatti víztestek érintik (23. táblázat). VOR azonosító Víztest kódja Víztest neve Víztesttípus leírása Földtani típus Hidrodinamikai Hozzárendelt típus alegység AIQ514 pt.2.1 Dél-Alföld porózus termál törmelékes feláramlás 2-20 AlsóTisza jobb part AIQ516 pt.2.3 Délkelet-Alföld porózus termál törmelékes feláramlás 2-13 KettősKörös AIQ527 p Duna-Tisza köze Közép-Tiszavölgy porózus törmelékes feláramlás 2-18 Nagykunság AIQ526 sp Duna-Tisza köze Közép-Tiszavölgy sekély porózus törmelékes feláramlás 2-18 Nagykunság AIQ563 pt.2.2 Észak-Alföld porózus termál törmelékes feláramlás 2-9 Hevesi-sík AIQ568 pt.2.4 Északkelet-Alföld porózus termál törmelékes feláramlás 2-17 HortobágyBerettyó AIQ584 p Jászság, Nagykunság porózus törmelékes feláramlás 2-9 Hevesi-sík AIQ585 sp Jászság, Nagykunság sekély porózus törmelékes feláramlás 2-9 Hevesi-sík AIQ636 p Sajó-Takta-völgy, Hortobágy porózus törmelékes feláramlás 2-17 HortobágyBerettyó 23. táblázat: A 2-18 Nagykunság vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területét érintő felszín alatti víztestek (szürke háttérrel az alegységhez rendelt víztestek). p A p porózus víztest a Közép-Tisza-vidék jelentős részét elfoglalja, kiterjedése 5037,38 km2. Jászberény és Kisújszállás vonalától egészen Kiskunfélegyháza és Mindszent térségéig húzódik. Horizontálisan feláramlási területen lévő, porózus víztestek határolják. Egyedül a nyugati oldalán található egy beszivárgási területen lévő víztest. Feküjében 4 db porózus termálvíztest van, melyek a szomszédos porózus víztestekkel együtt fontos szerepet játszanak az utánpótlásában. A feküképződmény víztestei Tiszaföldvár térségében, a víztest központi részén futnak össze. A bükki termálkarszt benyúlik az észak-nyugati részén a termálvíztest alá. Fedőjében sekély porózus, vele azonos kiterjedésű, szintén feláramlási területen elhelyezkedő víztest található. 212

213 Az p azonosítójú porózus víztestből történt vízkivételek között ivóvíz célú vízkivétel m m m m m m3 ipari célú vízkivétel m m m m m m3 bányászati célú vízkivétel m3 öntözési célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb mezőgazdasági célú vízkivétel m m m m m m3 fürdővíz célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb termelési célra történt vízkivétel m m m m m m3 összes vízkivétel m3 213

214 m m m m m3 A víztest tervezett beavatkozás előtti mennyiségi alapállapota: süllyedéses teszt jó vízmérleg teszt jó felszíni víz teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt FAVÖKO teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt intrúziós teszt jó Összesített mennyiségi állapotminősítés eredménye jó. A víztest tervezett beavatkozás előtti kémiai alapállapota: diffúz teszt releváns eredmény nem áll rendelkezésre vízbázis teszt jó összesített trend szerinti víztestminősítés jó szerves szennyezők tesztje jó felszíni víz teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt felszín alatti víztől függő vizes élőhelyek és szárazföldi ökoszisztémák állapota ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt intrúziós teszt jó Összesített kémiai állapotminősítés eredménye jó. A VGT2 a p víztestre (VOR azonosító: AIQ527) vonatkozóan az alábbi kémiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Szakszerűtlenül kiképzett kutak ellenőrzése, rekonstrukciója, felszámolása A VGT2 a p víztestre (VOR azonosító: AIQ527) vonatkozóan az alábbi vízbázisvédelmi intézkedést tartalmazza: Ivóvízminőség biztosítása a csapnál, az EU Ivóvíz Irányelvnek megfelelően (Az Ivóvízminőség Javító program befejezése, + monitoring) Ivóvízbázisok védelme, védőzónák kijelölése, tevékenységek szabályozása, módosítása (A diagnosztikai és a biztonságba helyezési program végrehajtása) Vízbiztonsági tervek készítése, alkalmazása A VGT2 a p víztestre (VOR azonosító: AIQ527) vonatkozóan az alábbi mennyiségi állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Felszín alóli vízkivételek nyilvántartása, felülvizsgálata, módosítása, engedélyezése Víztakarékos megoldások alkalmazása növénytermesztésben (növénykultúra, öntözési technológia, energiahatékonyság) Technológiai és hálózati veszteségek csökkentése Víztakarékos megoldások az ipari vízellátásban sp

215 Az sp porózus víztest a Közép Tisza vidék jelentős részét elfoglalja, kiterjedése 5037,38 km2. Jászberény és Kisújszállás vonalától egészen Kiskunfélegyháza és Mindszent térségéig húzódik. Sekély porózus víztestek veszik körbe, melyek feláramlási területen helyezkednek el a tőle nyugati irányban lévő víztestet kivéve, mely beszivárgási területen található. Feküjében vele azonos kiterjedésű porózus víztest van, mely a felszíni vizek és a hidrometeorológiai körülmények mellett egyaránt fontos szerepet játszik az utánpótlásában. Az 5 037,38 km2 teljes területű sp azonosítójú sekély porózus víztest a szeptember 1-jétől érvényes érintettségi kijelölés szerint 3 489,87 km2 területen nitrátérzékeny a 27/2006 (II. 7.) Korm. rendelet alapján. Az sp azonosítójú sekély porózus víztestből történt vízkivételek között ivóvíz célú vízkivétel m m m m m m3 ipari célú vízkivétel m m m3 bányászati célú vízkivétel m m m3 öntözési célú vízkivétel m m m m m3 egyéb mezőgazdasági célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb termelési célra történt vízkivétel m m m m m m3 215

216 összes vízkivétel m m m m m m3 A víztest tervezett beavatkozás előtti mennyiségi alapállapota: süllyedéses teszt jó vízmérleg teszt jó felszíni víz teszt jó FAVÖKO teszt gyenge intrúziós teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt Összesített mennyiségi állapotminősítés eredménye az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest tervezett beavatkozás előtti kémiai alapállapota: diffúz teszt jó vízbázis teszt jó összesített trend szerinti víztestminősítés jó szerves szennyezők tesztje jó felszíni víz teszt jó felszín alatti víztől függő vizes élőhelyek és szárazföldi ökoszisztémák állapota jó intrúziós teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt Összesített kémiai állapotminősítés eredménye jó. A VGT2 az sp víztestre (VOR azonosító: AIQ526) vonatkozóan az alábbi kémiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: A Szennyvíz Program megvalósítása (csatornázás, egyedi szennyvízkezelés) Kommunális hulladéklerakók megfelelő kialakítása, működtetése és ellenőrzése Szennyezett terület kármentesítése (feltárás, megfigyelés, biztosítás, felszámolás) Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv alapján Mezőgazdasági eredetű tápanyagszennyezés csökkentése Mezőgazdasági eredetű peszticid szennyezés csökkentése Azonos céllal, mint a Szennyvíz Program megvalósítása (csatornázás, egyedi szennyvízkezelés), de a Szennyvíz Programban jelenleg nem szereplő agglomerációkra. Csatornahálózatok rekonstrukciója További csatornarákötések elősegítése és megvalósítása Illegális hulladéklerakók felszámolása, a hulladéklerakás ellenőrzése, bírságolása Szakszerűtlenül kiképzett kutak ellenőrzése, rekonstrukciója, felszámolása A VGT2 az sp víztestre (VOR azonosító: AIQ526) vonatkozóan az alábbi vízbázisvédelmi intézkedést tartalmazza: Ivóvízminőség biztosítása a csapnál, az EU Ivóvíz Irányelvnek megfelelően 216

217 (Az Ivóvízminőség Javító program befejezése, + monitoring) Ivóvízbázisok védelme, védőzónák kijelölése, tevékenységek szabályozása, módosítása (A diagnosztikai és a biztonságba helyezési program végrehajtása) A vízbázisvédelmi szabályozáson kívüli megoldások (egyedi megoldások, vízbázis-védelem szempontjából kedvező területhasználat váltás, jó gyakorlatok ösztönzése, területhasználókkal való megegyezés) Vízbiztonsági tervek készítése, alkalmazása A VGT2 az sp víztestre (VOR azonosító: AIQ526) vonatkozóan az alábbi mennyiségi állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Felszín alóli vízkivételek nyilvántartása, felülvizsgálata, módosítása, engedélyezése A belvízelvezető rendszer módosítása Víztakarékos megoldások alkalmazása növénytermesztésben (növénykultúra, öntözési technológia, energiahatékonyság) Technológiai és hálózati veszteségek csökkentése Víztakarékos megoldások az ipari vízellátásban Csapadékgazdálkodás, táblaszintű vízvisszatartás a táblákon belül a beszivárgás növelése és a lefolyás csökkentése érdekében Talajvízdúsítás szabályozása A védett természeti területek állapotát javító speciális hidromorfológiai intézkedések, beleértve a vízkivételek speciális szabályozása, vízkormányzás és vízpótlás megoldása a természetvédelmi igények kielégítésére pt.2.3 A pt.2.3 porózus termál víztest a 2-13 Kettős-Körös vízgyűjtő-gazdálkodási alegységhez van rendelve, de ÉNy-i része érinti a 2-18 Nagykunság alegység K-i részét. Az p.2.3 azonosítójú porózus termál víztestből történt vízkivételek és vízbevezetések között ivóvíz célú vízkivétel m m m m m m3 ipari célú vízkivétel m m m m m m3 energetikai célú vízkivétel m m m m3 217

218 m m3 egyéb mezőgazdasági célú vízkivétel m m m m m m3 fürdővíz célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb termelésre történő vízkivétel m m m3 visszatáplálás m m m m m m3 összes vízkivétel m m m m m m3 A nagy mennyiségű, főként fürdő és gyógyászati célú vízkivétel fontos terhelést gyakorol a víztestre. A víztest tervezett beavatkozás előtti mennyiségi alapállapota: süllyedéses teszt jó vízmérleg teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt felszíni víz teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt FAVÖKO teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt intrúziós teszt jó Összesített mennyiségi állapotminősítés eredménye jó. 218

219 A víztest tervezett beavatkozás előtti kémiai alapállapota: diffúz teszt releváns eredmény nem áll rendelkezésre vízbázis teszt jó összesített trend szerinti víztestminősítés jó szerves szennyezők tesztje nem áll rendelkezésünkre információ felszíni víz teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt felszín alatti víztől függő vizes élőhelyek és szárazföldi ökoszisztémák állapota ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt intrúziós teszt jó Összesített kémiai állapotminősítés eredménye jó. A VGT2 a pt.2.3. víztestre (VOR azonosító: AIQ516) vonatkozóan az alábbi kémiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Szénhidrogén termeléshez, feltáráshoz használt kutakból kitermelt folyadék visszasajtolásának szabályozása Szakszerűtlenül kiképzett kutak ellenőrzése, rekonstrukciója, felszámolása. A VGT2 a pt.2.3. víztestre (VOR azonosító: AIQ516) vonatkozóan az alábbi vízbázisvédelmi intézkedést tartalmazza: Ivóvízminőség biztosítása a csapnál, az EU Ivóvíz Irányelvnek megfelelően (Az Ivóvízminőség Javító program befejezése, + monitoring) Ivóvízbázisok védelme, védőzónák kijelölése, tevékenységek szabályozása, módosítása (A diagnosztikai és a biztonságba helyezési program végrehajtása) Vízbiztonsági tervek készítése, alkalmazása A VGT2 a pt.2.3. víztestre (VOR azonosító: AIQ516) vonatkozóan az alábbi mennyiségi állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Felszín alóli vízkivételek nyilvántartása, felülvizsgálata, módosítása, engedélyezése. Termálvizek hasznosítása, a használt termálvizek visszasajtolásának szabályozása, ösztönzése és korszerűsítése Technológiai és hálózati veszteségek csökkentése. Víztakarékos megoldások az ipari vízellátásban. pt.2.4 A pt.2.4 porózus termál víztest a 2-17 Hortobágy-Berettyó alegységhez van rendelve, de DNy-i részén érinti a 2-18 Nagykunság alegység K-i területét. Az pt.2.4 azonosítójú porózus termál víztestből történt vízkivételek között ivóvíz célú vízkivétel m m m m m m3 energetikai célú vízkivétel 219

220 m m m m m m3 öntözési célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb mezőgazdasági célú vízkivétel m m m m m3 fürdővíz célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb termelésre történő vízkivétel m m m m m m3 összes vízkivétel m m m m m m3 A nagy mennyiségű fürdő és gyógyászati célú vízkivétel fontos hatást gyakorol a víztestre. A víztest tervezett beavatkozás előtti mennyiségi alapállapota: süllyedéses teszt jó vízmérleg teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt 220

221 felszíni víz teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt FAVÖKO teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt intrúziós teszt jó Összesített mennyiségi állapotminősítés eredménye jó. A víztest tervezett beavatkozás előtti kémiai alapállapota: diffúz teszt releváns eredmény nem áll rendelkezésre vízbázis teszt jó összesített trend szerinti víztestminősítés jó szerves szennyezők tesztje nem áll rendelkezésünkre információ felszíni víz teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt felszín alatti víztől függő vizes élőhelyek és szárazföldi ökoszisztémák állapota ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt intrúziós teszt jó Összesített kémiai állapotminősítés eredménye jó. A VGT2 a pt.2.4. víztestre (VOR azonosító: AIQ568) vonatkozóan az alábbi kémiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: 31.2 Szénhidrogén termeléshez, feltáráshoz használt kutakból kitermelt folyadék visszasajtolásának szabályozása 36 Szakszerűtlenül kiképzett kutak ellenőrzése, rekonstrukciója, felszámolása. A VGT2 a pt.2.4. víztestre (VOR azonosító: AIQ568) vonatkozóan nem tartalmaz vízbázisvédelmi intézkedést A VGT2 a pt.2.4. víztestre (VOR azonosító: AIQ568) vonatkozóan az alábbi mennyiségi állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Felszín alóli vízkivételek nyilvántartása, felülvizsgálata, módosítása, engedélyezése. Termálvizek hasznosítása, a használt termálvizek visszasajtolásának szabályozása, ösztönzése és korszerűsítése Víztakarékos megoldások alkalmazása növénytermesztésben (növénykultúra, öntözési technológia, energiahatékonyság) Technológiai és hálózati veszteségek csökkentése. p A p porózus felszín alatti víztest a 2-17 Hortobágy-Berettyó vízgyűjtőgazdálkodási alegységhez van rendelve, de D-i része érinti a 2-18 Nagykunság alegység területét is. A p azonosítójú porózus víztestből történt vízkivételek között ivóvíz célú vízkivétel m m m m m3 221

222 m3 ipari célú vízkivétel m m m m m m3 energetikai célú vízkivétel m m m m m3 bányászati célú vízkivétel m m m m m3 öntözési célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb mezőgazdasági célú vízkivétel m m m m m m3 fürdővíz célú vízkivétel m m m m m m3 egyéb termelésre történő vízkivétel m m m m m m3 222

223 összes vízkivétel m m m m m m3 A víztest tervezett beavatkozás előtti mennyiségi alapállapota: süllyedéses teszt jó vízmérleg teszt gyenge felszíni víz teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt FAVÖKO teszt ebben a víztesttípusban nem ad releváns eredményt intrúziós teszt jó Összesített mennyiségi állapotminősítés eredménye az egy rossz, mind rossz elv szerint gyenge. A víztest tervezett beavatkozás előtti kémiai alapállapota: diffúz teszt releváns eredmény nem áll rendelkezésre vízbázis teszt jó összesített trend szerinti víztestminősítés jó szerves szennyezők tesztje releváns eredmény nem áll rendelkezésre felszíni víz teszt releváns eredmény nem áll rendelkezésre felszín alatti víztől függő vizes élőhelyek és szárazföldi ökoszisztémák állapota releváns eredmény nem áll rendelkezésre intrúziós teszt jó Összesített kémiai állapotminősítés eredménye az egy rossz, mind rossz elv szerint jó. A VGT2 a p víztestre (VOR azonosító: AIQ636) vonatkozóan az alábbi kémiai állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Szakszerűtlenül kiképzett kutak ellenőrzése, rekonstrukciója, felszámolása A VGT2 a p víztestre (VOR azonosító: AIQ636) vonatkozóan az alábbi vízbázisvédelmi intézkedést tartalmazza: Ivóvízminőség biztosítása a csapnál, az EU Ivóvíz Irányelvnek megfelelően (Az Ivóvízminőség Javító program befejezése, + monitoring) Ivóvízbázisok védelme, védőzónák kijelölése, tevékenységek szabályozása, módosítása (A diagnosztikai és a biztonságba helyezési program végrehajtása) Vízbiztonsági tervek készítése, alkalmazása A VGT2 a p víztestre (VOR azonosító: AIQ636) vonatkozóan az alábbi mennyiségi állapot javítását célzó intézkedéseket tartalmazza: Felszín alóli vízkivételek nyilvántartása, felülvizsgálata, módosítása, engedélyezése Víztakarékos megoldások alkalmazása növénytermesztésben (növénykultúra, öntözési technológia, energiahatékonyság) 223

224 Technológiai és hálózati veszteségek csökkentése Víztakarékos megoldások az ipari vízellátásban A pt.2.2 azonosítójú porózus termál víztest a 2-9 Hevesi-sík vízgyűjtő-gazdálkodási alegységhez van rendelve, de a 2-18 Nagykunság vízgyűjtő-gazdálkodási alegység KÖTIVIZIG működési területére eső részérérének É-i területével is fedésben van. A víztestet a 2-9 Hevesi-sík alegységnél mutattuk be. A p azonosítójú porózus víztest a 2-9 Hevesi-sík vízgyűjtő-gazdálkodási alegységhez van rendelve, de DK-i része a 2-18 Nagykunság vízgyűjtő-gazdálkodási alegység KÖTIVIZIG működési területére eső részérére is benyúlik. A víztestet a 2-9 Hevesi-sík alegységnél mutattuk be. Az sp azonosítójú sekély porózus víztest a 2-9 Hevesi-sík vízgyűjtőgazdálkodási alegységhez van rendelve, de DK-i része a 2-18 Nagykunság vízgyűjtőgazdálkodási alegység KÖTIVIZIG működési területére eső részérére is benyúlik. A víztestet a 2-9 Hevesi-sík alegységnél mutattuk be. A pt.2.1 porózus termál víztest a 2-20 Alsó-Tisza jobb part vízgyűjtő-gazdálkodási alegységhez van rendelve, de É-i része érinti a 2-12 Nagykőrösi-homokhát és a 2-18 Nagykunság alegységek D-i részét is. A víztestet a 2-12 Nagykőrösi-homokhát alegységnél tárgyaltuk TALAJ A talaj a földi élet, azon belül elsősorban a szárazföldi élet egyik nélkülözhetetlen alapeleme. A talaj látja el a szárazföldi növényeket tápanyagokkal és vízzel, ezáltal közvetve a szárazföldi állatok és az ember tápanyagellátását is döntően a talajok biztosítják. A talaj összetett tároló, szűrő, átalakító és pufferoló (tompító) rendszer. A hő, a víz és a növényi tápanyagok raktározója. Az elhalt növényi és állati maradványokat lebontja, átalakítja. Megakadályozza, vagy jelentősen mérsékli a szennyező anyagok szétterjedését (a felszín alatti vizekbe kerülését, valamint beépülését a táplálékláncba), mivel bizonyos határig képes azokat megkötni és átalakítani. A tároló, pufferoló és átalakító képesség különbözőképpen nyilvánul meg aszerint, hogy milyenek a talajba kerülő anyagok és a talaj tulajdonságai. 224

225 15. ábra. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság területén előforduló talajtípusok A fenteik értelmében a talaj a mezőgazdaság nélkülözhetetlen erőforrása. A mezőgazdaság szempontjából a talajtermékenység a talaj legfontosabb tulajdonsága, képessége. Lényegében a talaj produktivitását, termőképességét jelenti. Ez nem más, mint az a képesség, hogy a talaj a rajta lévő növényeket a megfelelő időben és kellő mennyiségben vízzel és tápanyagokkal képes ellátni. A talajtermékenység egyik (és a globális felmelegedés következtében a jövőben várhatóan a legfőbb) tényezője a talaj vízforgalmi tulajdonsága. Hazánk talajainak 24%-a igen jó, míg 60%-a kedvezőtlen vízforgalmi tulajdonságokkal rendelkezik. Ez utóbbi az eredményes növénytermesztést akadályozza. A mezőgazdaság Az öntözés a talaj nedvességtartalmának mesterséges úton történő szabályozását, pótlását jelenti. Az öntözést általában száraz területeken, a mezőgazdasági termékek növekedésének 225

226 előmozdítására, valamint a csapadékszegény időszakokban alkalmazzák. Az öntözés hatékonysága természetesen függ a talaj vízforgalmi tulajdonságaitól. Ugyanakkor az öntözés, főleg a nem megfelelő öntözési technológia alkalmazása befolyásolja a talaj tulajdonásait, a talaj degradációjához vezethet. A KÖTIVIZIG működési területén található vízgyűjtő-gazdálkodási alegységek jellemzően több, gyakran különböző típusú kistájhoz tartoznak és ezzel összefüggésben alföldi viszonylatban változatosnak mondható természetföldrajzi adottságokkal (talajképző kőzet, vízgazdálkodási adottságok) jellemezhetők, minek következtében talajtani adottságaik is elég mozaikosak. Az alábbiakban a KÖTIVIZIG működési területén található vízgyűjtőgazdálkodási alegységek talajtani adottságait mutatjuk be kistájak szerinti bontásban HEVESI-SÍK A Hevesi-sík kistáj ÉNy-i részén kovárványos barna erdőtalaj, középső részén döntően csernozjom talajok, északról dél felé haladva réti, mélyben szolonyeces réti, majd alföldi mészlepedékes csernozjom, keleti részén pedig gyenge víznyelésű, igen gyenge vízvezető-képességű, erősen víztartó, igen kedvezőtlen, extrém szélsőséges vízgazdálkodású sztyeppesedő réti szolonyec és szolonyeces réti talaj található. A táj talajainak 53%-a szikes vagy sóhatás alatti. A Szolnoki-ártér kistáj alegységre eső részének talaja a déli és keleti szegély kivételével gyenge vízelnyelésű, igen gyenge vízvezető-képességű, erősen víztartó, igen kedvezőtlen, extrém szélsőséges vízgazdálkodású sztyeppesedő réti szolonyec, szolonyeces réti talaj, ill. réti talaj. A keleti és déli keskeny sávban ennél kedvezőbb vízelnyelésű és vízvezető-képességű, gyengén savanyú réti öntéstalaj található. A Hevesi-ártér kistáj alegységre eső részének talaja a keleti és déli szegély kivételével gyenge vízelnyelésű, igen gyenge vízvezető-képességű, erősen víztartó, igen kedvezőtlen, extrém szélsőséges vízgazdálkodású sztyeppesedő réti szolonyec, szolonyeces réti talaj és réti talaj, valamint igen gyenge víznyelésű, szélsőségesen gyenge vízvezető-képességű, igen erősen víztartó, kedvezőtlen vízgazdálkodású réti szolonyec. A keleti és déli keskeny sávban ennél kedvezőbb vízelnyelésű és vízvezető-képességű, erősen savanyú, ill. gyengén savanyú réti öntéstalaj található. A Jászság kistáj alegységre eső részének talaja a Ny-i részen döntően réti talaj, amelyben a nyugati peremen kisebb sztyeppesedő réti szolonyec foltok találhatók. A DK-i rész talaja sztyeppesedő réti szolonyec, és az ÉK-i sarokban is ilyen jellegű talajfoltok találhatók. Az ÉK-i sarokban szintén található réti talaj, az ettől D-re eső terület talaja pedig szolonyeces réti talaj. A 3 talajtípus körülbelül azonos arányban van jelen a kistáj alegységre eső területén. 226

227 16. ábra. Az alegységre jellemző talaj főtípusok területi százalékos aránya. A 16. ábrán jól látható, hogy a 2-9 Hevesi-sík alegység területén összességében a vízhatásra kialakult réti talajok főtípusába tartozó talajok dominálnak (48%). Ezek mellett nagy arányban (23%) találunk itt ugyancsak vízhatásra kialakult, a szikes talajok főtípusába sorolható talajokat. Az éghajlati hatásra képződött talajok közül az alegység klimatikus adottságainak megfelelően a csernozjom talajok főtípusba sorolható talajok fordulnak elő legnagyobb területi arányban. kategória kategória leírása terület % 2 Nagy víznyelésű és vízvezető-képességű, közepes vízraktározóképességű, gyengén víztartó talajok 7,0 3 Jó víznyelésű és vízvezető-képességű, jó vízraktározó-képességű, jó víztartó talajok 17,9 4 Közepes víznyelésű és vízvezető-képességű, nagy vízraktározóképességű, jó víztartó talajok 2,4 5 Közepes víznyelésű és gyenge vízvezető-képességű, nagy vízraktározó-képességű, erősen víztartó talajok 9,3 6 Gyenge víznyelésű és igen gyenge vízvezető-képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen vízgazdálkodású talajok 57,1 7 Igen gyenge víznyelésű és szélsőségesen gyenge vízvezetőképességű, igen erősen víztartó, extrémen szélsőséges vízgazdálkodású talajok 4,3 0 Víz, vagy nincs adat 2,0 24. táblázat: A talaj vízgazdálkodási kategóriák területi százalékos megoszlása az alegység területén. 227

228 A szikes talajok és a szikesedés jeleit mutató réti talajok magas arányával összehangban az alegység területén a kedvezőtlen vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkező talajok dominálnak ZAGYVA A Jászság kistáj alegységre eső részének talaja a K-i részen nagyrészt réti talaj, melybe É-on kisebb réti szolonyec, D-en sztyeppesedő réti szolonyec foltok ékelődnek be. Az ÉK-i és a legdélebbi területeken réti csernozjom található, mely kisebb foltokban a Ny-i peremen is megjelenik. Az ÉNy-i sarok talaja mélyben sós réti csernozjom. Az NyÉNy-i terület talajának nagy része mélyben sós alföldi mészlepedékes csernozjom, melyben csernozjom jellegű homoktalaj és szolonyeces réti talaj foltok is találhatók. A Ny-i és DNy-i terület talaja pedig döntően alföldi mészlepedékes csernozjom. A Ny-i szegély mentén kisebb foltokban humuszos homoktalaj található.a Hatvani-sík kistáj alegységre eső részének talaja döntően homok jellegű, ez különösen a Ny-i és D-i területen szembetűnő. A Ny-i területeken a szegély kivételével humuszos homok talajt találunk, sőt az ÉNy-i részen futóhomok is előfordul. A Ny-i szegélyen keskeny sávban szolonyeces réti talaj, D-en pedig kisebb sztyeppesedő réti szolonyec foltok fordulnak elő. A terület középső és DK-i részén csernozjom jellegű homoktalajok vannak, a DK-i részben kisebb foltban mélyben sós alföldi mészlepedékes csernozjom is található. Az É-i rész középső sávjában réti csernozjom található viszonylag nagy területen, ettől K-re pedig mélyben sós réti csernozjom, melybe réti szolonyec foltok ékelődnek. Tehát megállapíthatjuk, hogy a terület nagy részének talaja igen nagy víznyelésű és vízvezető-képességű, gyenge vízraktározó-képességű, igen gyengén víztartó homoktalaj, de számottevő a gyenge vagy igen gyenge víznyelésű, igen gyenge, sőt esetenként szélsőségesen gyenge vízvezető-képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen, sőt extrém szélsőséges vízgazdálkodású agyagtalajok aránya is. A mezőgazdasági szempontból kedvezőbb, jó víznyelésű és vízvezető-képességű, jó vízraktározó-képességű, jó víztartó vályogtalajok csak a terület É-i részének középső sávjában fordulnak elő. 17. ábra. Az alegységre jellemző talaj főtípusok területi százalékos aránya. 228

229 A 17. ábra szemléletesen mutatja, hogy a 2-10 Zagyva alegység területén (itt az alegység teljes területét kell érteni, tehát nem csak a KÖTIVIZIG működési területéhez tartozó kistájakat) összességében egyértelműen az éghajlati hatásra kialakult barna erdőtalajok főtípusába tartozó talajok dominálnak (54%). Az erdőtalajok ilyen magas aránya egyértelműen az alegység északi és északnyugati részének, tehát nem a KÖTIVIZIG működési területéhez tartozó részének talajtani adottságainak köszönhető. A barna erdőtalajok mellett az éghajlati hatásra kialakult talajok közül még számottevő arányban (15%) találhatók az alegység területén a csernozjom főtípusba sorolható talajok. Az éghajlati hatásra kialakult talajok mellett a legjelentősebb területi arányban megtalálható talaj főtípus a vízhatásra kialakult réti talajok (16%). Amennyiben csak az alegység KÖTIVIZIG működési területére eső részét értékeljük, akkor az éghajlati hatásra kialakult csernozjom talajok mellett a vízhatásra kialakult réti talajok dominálnak, amelyek mellett jelentős területi arányban találunk az ugyancsak vízhatásra kialakult szikes főtípusba sorolható talajokat. Ugyanakkor mindenképpen említést érdemel a váztalajok számottevő aránya is, melyek nagyobbrészt homok alapkőzeten kialakult váztalajok. kategória kategória leírása terület % 1 Igen nagy víznyelésű és vízvezető-képességű, gyenge vízraktározó-képességű, igen gyengén víztartó talajok 14,6 2 Nagy víznyelésű és vízvezető-képességű, közepes vízraktározóképességű, gyengén víztartó talajok 5,0 3 Jó víznyelésű és vízvezető-képességű, jó vízraktározó-képességű, jó víztartó talajok 25,7 4 Közepes víznyelésű és vízvezető-képességű, nagy vízraktározóképességű, jó víztartó talajok 25,1 5 Közepes víznyelésű és gyenge vízvezető-képességű, nagy vízraktározó-képességű, erősen víztartó talajok 12,8 6 Gyenge víznyelésű és igen gyenge vízvezető-képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen vízgazdálkodású talajok 6,6 7 Igen gyenge víznyelésű és szélsőségesen gyenge vízvezetőképességű, igen erősen víztartó, extrémen szélsőséges vízgazdálkodású talajok 1,2 9 Sekély termőrétegűség miatt szélsőséges vízgazdálkodású talajok 9,0 25. táblázat: A talaj vízgazdálkodási kategóriák területi százalékos megoszlása az alegység területén. Az alegység teljes területén a jó és közepes vízgazdálkodási tulajdonságokkal jellemezhető talajok találhatók legnagyobb arányban. Összhangban az erdőtalajok és a csernozjom talajok magas területi arányával. Az alegységnek a KÖTIVIZIG működési területére eső részén ez a kép módosul. Ezen a szűkebb területen a teljes területhez viszonyítva magasabb arányt képviselnek az igen nagy víznyelésű és vízvezető-képességű, gyenge vízraktározó-képességű, igen gyengén víztartó tulajdonságokkal jellemezhető talajok a homok alapkőzeten kialakult váztalajok miatta. Emellett a réti és szikes talajok nagyobb aránya miatt kifejezetten jelentős arányban vannak jelen a gyenge víznyelésű és igen gyenge vízvezető-képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen vízgazdálkodási tulajdonságokkal jellemezhető talajok. 229

230 NAGYKŐRÖSI-HOMOKHÁT A Pilis-Alpári-homokhát kistáj alegységre eső részének talaja döntően homok és homokos vályog jellegű, vályog és agyagos vályog jellegű talajok csak kis kiterjedésű foltokban találhatók. A terület nagy részének talaja igen nagy víznyelésű és vízvezető-képességű, gyenge vízraktározó-képességű, igen gyengén víztartó homoktalaj, amibe helyenként főként a K-i részeken gyenge vagy igen gyenge víznyelésű, igen gyenge, sőt esetenként szélsőségesen gyenge vízvezető-képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen, sőt extrém szélsőséges vízgazdálkodású talajfoltok találhatók. Mezőgazdasági szempontból kedvezőbb, jó víznyelésű és vízvezetőképességű, jó vízraktározó-képességű, jó víztartó talajok a kistáj alegységre eső területén nem fordulnak elő. A legjellemzőbb talajtípus a humuszos homok, ennek főként a D-i, DK-i részen nagy az aránya. A második leggyakoribb talajtípus a réti talaj, ez főként az É-i részen jellemző. A K-i részen jelentősebb kiterjedésben találhatunk mélyben sós réti csernozjomot. A többi talajtípus csak foltokban jelenik meg. A terület legészakibb részén csernozjom-barna erdőtalaj jelenik meg, ettől D-re egy keskeny sávban lápos réti talaj húzódik. Kisebb foltokban van futóhomok és csernozjom jellegű homoktalaj, ill. szoloncsák-szolonyecek, réti szolonyecek, szolonyeces réti talajok és sztyeppesedő réti szolonyecek vannak. A szegélyek mentén kis foltokban található réti csernozjom talaj, azonban ezek természetes termékenysége sem kimondottan jó. A Gerje-Perje-sík kistáj alegységre eső részének talaja döntően vályog és agyagos vályog jellegű, homok és homokos vályog jellegű talajok csak kis kiterjedésű foltokban, főként az É-i részen találhatók. Vízgazdálkodási tulajdonságok szerint csoportosítva a talajokat, a kistájon szinte minden típus megtalálható. A legjellemzőbb talajtípus a mélyben sós réti csernozjom, a réti csernozjom és a mészlepedékes csernozjom, a K-i részen pedig alföldi mészlepedékes csernozjom. Az ÉK-i szegélyen humuszos homok és futóhomok, a D-i, DK-i részen pedig réti talaj, réti öntéstalaj, ill. sztyeppesedő réti szolonyec található. A kistáj középső részén, Újszilvás és Abony között jelentős a mélyben sós réti csernozjom között foltokban megjelenő réti szolonyec aránya is. A Kiskunsági-löszöshát kistáj alegységre eső részének talajának túlnyomó része homok és homokos vályog jellegű, vályog jellegű talaj csak 2 kisebb foltban található. Vízgazdálkodási tulajdonságok szerint csoportosítva a talajokat, az igen nagy víznyelésű és vízvezető-képességű, gyenge vízraktározó-képességű, igen gyengén víztartó talajok, a nagy víznyelés és vízvezető-képességű, közepes vízraktározó-képességű, gyengén víztartó talajok és a gyenge víznyelésű, igen gyenge vízvezető-kélpességű, erősen víztartó, igen kedvezőtlen, extrémen szélsőséges vízgazdálkodású talajok a meghatározóak. A kistáj alegységre eső területének K-i részén humuszos homoktalajok és a szolonyeces réti talajok, Ny-i részén az alföldi mészlepedékes csernozjom a legjellemzőbb talajtípusok. É-on a Körös-ér mentén és Ny-on a Peitsik-csatorna mentén réti talaj figyelhető meg, ill. a csatorna mentén a réti talajt DK-i irányban szolonyeces réti talaj váltja. É-on egy-egy csernozjom jellegű homoktalaj és réti csernozjom folt is van. 230

231 18. ábra. Az alegységre jellemző talaj főtípusok területi százalékos aránya. A 18. ábra jól mutatja, hogy a 2-12 Nagykőrösi-homokhát alegység területén összességében közel hasonló arányban vannak jelen éghajlati hatásra kialakult talajok, romtalajok, ill. vízhatásra kialakult talajok. Az éghajlati hatásra kialakult talajok közül a csernozjom főtípusba sorolható talajok dominálnak területi arányukat (33%) tekintve. A romtalajok közül a homok alapkőzeten kialakult váztalajok főtípusba sorolható talajok területi aránya (34%) a legnagyobb. Igen jellemző talajtíípus az alegység területén a humuszos homoktalaj. A vízhatásra kialakult talajok közül a réti talajok főtípusba sorolható talajok találhatók meg igen jelentős területi arányban (23%). terület kategória kategória leírása 1 Igen nagy víznyelésű és vízvezető-képességű, gyenge vízraktározóképességű, igen gyengén víztartó talajok 45,9 2 Nagy víznyelésű és vízvezető-képességű, közepes vízraktározóképességű, gyengén víztartó talajok 8,9 3 Jó víznyelésű és vízvezető-képességű, jó vízraktározó-képességű, jó víztartó talajok 10,1 4 Közepes víznyelésű és vízvezető-képességű, nagy vízraktározóképességű, jó víztartó talajok 10,8 5 Közepes víznyelésű és gyenge vízvezető-képességű, nagy vízraktározó-képességű, erősen víztartó talajok 3,7 6 Gyenge víznyelésű és igen gyenge vízvezető-képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen vízgazdálkodású talajok 16,1 7 Igen gyenge víznyelésű és szélsőségesen gyenge vízvezetőképességű, igen erősen víztartó, extrémen szélsőséges vízgazdálkodású talajok 4,6 % 231

232 26. táblázat: A talaj vízgazdálkodási kategóriák területi százalékos megoszlása az alegység területén. A homok alapkőzeten kialakult váztalajok, ill. a homok alapkőzet, mint talajképző kőzet magas területi aránya miatt az alegység területén dominálnak az igen nagy víznyelésű és vízvezető-képességű, gyenge vízraktározó-képességű, igen gyengén víztartó talajok NAGYKUNSÁG A Szolnok-Túri-sík kistáj talajának túlnyomó része agyagos vályog és agyag jellegű, de helyenként vályog jellegű talaj is található. Az uralkodó talajtípus az ÉK-i területeken a réti talaj, DK-en a szolonyeces réti talaj. A DNy-i területek talaja legnagyobb részt lösz alapkőzeten kialakult réti csernozjom, de mélyben sós réti csernozjom és mélyben szolonyeces réti csernozjom is található itt. Ez utóbbi egy sztyeppesedő réti szolonyec foltot vesz körül. A terület középső részének talaja alföldi mészlepedékes csernozjom, ettől K-i, ÉK-i irányba szolonyeces réti talaj, sztyeppesedő réti szolonyec és réti csernozjom van foltokban. A legészakibb részek talaja szintén réti csernozjom és mélyben sós réti csernozjom, helyenként sztyeppesedő réti szolonyec foltokkal. A kistáj ÉNy-i peremterületein kisebb foltokban réti öntéstalaj, mélyben sós alföldi mészlepedékes csernozjom, sőt humuszos homok talaj is előfordul. A Tiszafüredi-Kunhegyesi-sík kistáj talaja döntően agyagos vályog és agyag jellegű, de főként a középső és legnyugatibb részeken homokos vályog és vályog jellegű talajokat találunk. Az alegység K-i részén főként lösz alapkőzetű talajok fordulnak elő. A legnagyobb kiterjedésben a réti csernozjom van jelen, de a D-i részeken a mélyben sós réti csernozjom is gyakori. A csernozjomok között réti szolonyec foltokat találunk. A kistáj É-i részén a réti talajok, a réti öntéstalajok és a csernozjom jellegű homoktalajok a leggyakoribbak, de sztyeppesedő réti szolonyec és réti csernozjom foltok is előfordulnak itt. A sztyeppesedő réti szolonyec a kistáj DNy-i sarkában, Tiszagyenda és Kunhegyes környékén a leggyakoribb itt szolonyeces réti talaj és réti szolonyec foltokkal váltakozik, de a kistáj ÉK-DNy-i irányú átlója mentén sokfelé megtalálható. A kistáj középső részén nagyobb kiterjedésben van jelen mélyben szolonyeces réti csernozjom és sztyeppesedő réti szolonyec, de Kunhegyes és Tomajmonostora közt található humuszos homok talaj is. Az ÉNy-i sarokban is nagyobb kiterjedésben van jelen a mélyben szolonyeces réti csernozjom, ami csernozjom jellegű homoktalaj sávokkal váltakozik. A Szolnoki-ártér kistáj 2-18 Nagykunság alegységre eső részének talaja döntően réti öntéstalaj. A D-i részen található kis területen réti csernozjom és réti talaj, az É-i rész K-i területein pedig ezek mellett mélyben szolonyeces réti csernozjom, csernozjom jellegű homoktalaj, réi szolonyec és sztyeppesedő réti szolonyec, de ezek kiterjedéseis nagyon kicsi. A terület középső részén sztyeppesedő réti szolonyec, illetve nagyon kis területen réti talaj és alföldi mészlepedékes csernozjom található. A Tiszazug kistáj alegységre eső területének talaja az É-i és K-i részeken lösz alapkőzeten képződött alföldi mészlepedékes csernozjom, mélyben sós réti csernozjom és réti csernozjom, míg a Ny-i részeken a sztyeppesedő réti szolonyec az uralkodó talajtípus. A Cserkeszőlő és Tiszasas közötti területen nagy kiterjedésű futóhomok található a peremein réti szolonyec foltokkal. A kistáj szegélyén több helyen réti öntéstalaj és réti talaj van. A Dél-Tisza-völgy kistáj alegységre eső területének talaja legnagyobbrészt réti öntéstalaj, de az ÉK-i részen nagyobb területen réti talajt találunk, középső részén pedig réti csernozjomot, sztyeppesedő réti szolonyecet és szolonyeces réti talajt. 232

233 A Hevesi-ártér kistáj alegységre eső területének talaja legnagyobbrészt réti öntéstalaj. Tiszaörvény és Tiszaszőlős környékén csernozjom jellegű homoktalaj, réti szolonyec és réti talaj található. Ez utóbbi Pusztataskony környékén is jelen van. Tiszaburánál réti csernozjom és csernozjom jellegű homoktalaj fordul elő. 19. ábra. Az alegységre jellemző talaj főtípusok területi százalékos aránya. A 19. ábrán jól látható, hogy a 2-18 Nagykunság alegység területén összességében a vízhatásra kialakult talajok dominálnak, hiszen területi arányban az alegység területének több mint felét (51%) vízhatásra kialakult réti és szikes jellegű talajok foglalják el. A két főtípus közül a réti talajok aránya mintegy kétszerese a szikes főtípusba sorolható talajoknak. A vízhatásra kialakult talajok mellett az alegység területén a löszös alapkőzet igen jelentős területi arányának megfelelően a jellemzően löszös alapkőzeten éghajlati hatásra kialakult csernozjom jellegű talajok jellemzőek (46%). kategória kategória leírása terület % 1 Igen nagy víznyelésű és vízvezető-képességű, gyenge vízraktározó-képességű, igen gyengén víztartó talajok 1,7 2 Nagy víznyelésű és vízvezető-képességű, közepes vízraktározóképességű, gyengén víztartó talajok 1,9 3 Jó víznyelésű és vízvezető-képességű, jó vízraktározó-képességű, jó víztartó talajok 11,2 4 Közepes víznyelésű és vízvezető-képességű, nagy vízraktározóképességű, jó víztartó talajok 35,3 5 Közepes víznyelésű és gyenge vízvezető-képességű, nagy vízraktározó-képességű, erősen víztartó talajok 4,7 6 Gyenge víznyelésű és igen gyenge vízvezető-képességű, erősen víztartó, kedvezőtlen vízgazdálkodású talajok 35,8 7 Igen gyenge víznyelésű és szélsőségesen gyenge vízvezetőképességű, igen erősen víztartó, extrémen szélsőséges 8,1 233

234 vízgazdálkodású talajok 0 Víz, vagy nincs adat 1,3 27. táblázat: A talaj vízgazdálkodási kategóriák területi százalékos megoszlása az alegység területén. A vízhatásra kialakult réti és szikes talajok magas területi aránya miatt az alegység területének talajai jelentős részben kedvezőtlen vízgazdálkodási tulajdonságokkal jellemezhető gyenge víznyelésű és igen gyenge vízvezető-képességű, erősen víztartó talajok. Ugyanakkor a csernozjom jellegű talajok magas területi aránya miatt az alegység területén a kedvezőtlen vízgazdálkodású talajokhoz hasonló területi arányban találunk sokkal kedvezőbb vízgazdálkodású, közepes víznyelésű és vízvezető-képességű, nagy vízraktározó-képességű, jó víztartó talajokat ÉLŐVILÁG ÉS TERMÉSZETVÉDELEM HEVESI-SÍK VÍZGYŰJTŐGAZDÁLKODÁSI ALEGYSÉG Natura 2000 érintettség Különleges madárvédelmi területek (kmt) Hevesi-sík (HUBN10004) különleges madárvédelmi terület A 35 település külterületén fekvő ,2 hektár kiterjedésű különleges madárvédelmi terület, 3 kistáj (Gyöngyösi-sík, Hevesi-sík, Hevesi-ártér) területén helyezkedik el. A Natura 2000 terület Hevesi-síkhoz és Hevesi-ártérhez tartozó részének teljes egésze a hektár kiterjedésű Hevesi-sík IBA-terület (Important Bird Areas Fontos Madárélőhelyek) részét, míg a Gyöngyösi-síkhoz tartozó nyugati részének jelentős hányada az hektáros Dél-Heves IBA-terület részét képezi. A m-es tengerszint feletti magassággal rendelkező terület kultúrélőhelyekkel (főként kiterjedt szántókkal) határolt területein csupán fragmentumokban maradtak fenn a hegyláb peremi tatárjuharos lösztölgyesek (Kerecsendi-erdő), valamint az egykori Hevesi-homokhát természetközeli homoki élőhelyei. A kistáj nyugati és déli részén kisebb kiterjedésben elsődlegesen kialakult szikes gyepek, nagyobb kiterjedésben másodlagosan kialakult szikesek, főleg cickafarkos szikes gyepek, szikes rétek, valamint zavart, száraz gyepek húzódnak. Az érintett site-on mindezek mellett nádasok-gyékényesek, mocsárrétek, kötött talajú sztyepprétek, valamint tájidegen fafajokkal elegyes puha-, illetőleg keményfás jellegtelen erdők és erdősávok is megfigyelhetők. A különleges madárvédelmi terület elsősorban a pusztai madárfajok számára nyújt élőhelyet. A globális tekintetben is veszélyeztetett parlagi sas (Aquila heliaca) (17-21 pár) és a kerecsensólyom (Falco cherrug) (17-18 pár) egyik legjelentősebb hazai élőhelye a madárvédelmi terület. A pélyi, a tiszanánai, illetve a poroszlói puszták a fokozottan védett ugartyúk (Burhinus oedicnemus) (1015 pár), valamint a globálisan veszélyeztetett túzok (Otis tarda) (10-14 egyed) kedvelt élőhelye. A rövid füvű, szikes puszták gyakori fészkelője a közösségi jelentőségű parlagi pityer (Anthus campestris) ( pár). A különleges madárvédelmi területen található pusztai gyepek melletti fasorokban, erdősávokban költ a fokozottan védett, veszélyeztetettség közeli szalakóta (Coracias garrulus) (90100 pár), valamint kék vércse (Falco vespertinus) (30-35 pár). Az érintett élőhelyekhez kötődik a balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) (10-15 pár), valamint a kmt területén kifejezetten gyakorinak számító kis őrgébics (Lanius minor) ( pár) is. A gébicsfélék közül meg kell említenünk a bokrosok-cserjések elterjedt fészkelőjét, a tövisszúró gébicset (Lanius collurio) ( fészkelő pár) is. 234

235 20. ábra. A Hevesi-sík (HUBN10004) különleges madárvédelmi terület (sárgával) és egyéb madárvédelmi területek (rózsaszínnel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) A szikes rétek, belvizes, tocsogós pusztai élőhelyek tavasztól-őszig számos átvonuló/átnyaraló partimadárnak, így a pajzsoscankó (Philomachus pugnax) ( egyed), a réti cankó (Tringa glareola) ( egyed), valamint az aranylile (Pluvialis apricaria) ( egyed) csapatoknak nyújtanak kiemelt táplálkozóhelyet. A kisebb-nagyobb kiterjedésű mocsarakban bölömbika (Botaurus stellaris) (25-30 pár) és törpegém (Ixobrychus minutus) (45-55 pár), a barna rétihéja (Circus aeruginosus) ( pár), illetve a kis vízicsibe (Porzana parva) (10-50 pár), a kiterjedt, háborítatlan vizenyős réteken pedig a ritka hamvas rétihéja (Circus pygargus) (5 pár) fészkel. Az érintett élőhelyek pocokgradációs években gyakoribb, egyébként pedig alkalmi fészkelője a fokozottan védett réti fülesbagoly (Asio flammeus) (0-5 pár). Az érintett különleges madárvédelmi területen a téli időszakban számos kékes rétihéja (Circus cyaneus) ( egyed), illetve rétisas (Haliaeetus albicilla) (30-40 egyed) táplálkozik. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "kevésbé károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Közép-Tisza (HUHN10004) különleges madárvédelmi terület A mintegy ,16 hektár kiterjedésű Közép-Tisza különleges madárvédelmi terület (HUHN10004) négy megye több mint 40 települését érinti. Területének jelentős része ( hektár) a nemzetközi IBA területek (IBA Important Bird Areas), vagyis Fontos Madárélőhelyek (Közép-Tisza IBA) sorát gazdagítja, 9 494,4 hektár kiterjedésű szakaszán pedig a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet mint országos jelentőségű védett természeti terület húzódik. A kmt területe teljes mértékben átfed a Közép-Tisza (HUHN20015) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területtel. Élőhelyi sajátosságaira a tündérrózsás-tündérfátylas és fertő jellegű, feliszapolódó holtágak (Csatló, Gólyi-tó, Patkós, Pityóka, Szórói- és Kovácsi Holt-Tisza) mellett kisebb-nagyobb kiterjedésű fűz-nyár ligeterdők, bokorfüzesek és kubikerdők, valamint a napjainkra igen kis kiterjedésűvé zsugorodott keményfás ligeterdők, hullámtéri nedves rétek és mocsárrétek, illetve egyre nagyobb területen megjelenő 235

236 nemesnyaras ültetvények és hullámtéri szántók a jellemzőek. Gazdag fészkelő madárfaunájának értékes elemét képezik a ligeterdőkben néhány helyen telepesen fészkelő gémfélék, mint például a bakcsók (Nycticorax nycticorax) és a szürke gémek (Ardea cinerea). Mellettük néhány helyen fészkelnek kárókatonák (Phalacrocorax carbo), de találkozhatunk a zavartalanságot kedvelő ritka fészkelő madárfajok, például fekete gólyák (Ciconia nigra) (20-25 pár), rétisasok (Haliaeetus albicilla) (12-15 pár), barna kányák (Milvus migrans) (7-18 pár) fészkelő/táplálkozó egyedeivel is. Sokfelé költ a terület igen gyakori ragadozó madara, az egerészölyv (Buteo buteo). Szerepét éjszaka a szórványosan előforduló macskabagoly (Strix aluco) veszi át. 21. ábra. A Közép-Tisza (HUHN10004) különleges madárvédelmi terület (sárgával) és egyéb madárvédelmi területek (rózsaszínnel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) A harkályalakúak közül a fekete harkály (Dryocopus martius) (50-60 pár) és a zöld küllő (Picus viridis) igen szép számban fészkel a madárvédelmi területen, de találkozhatunk itt a közép fakopáncs (Dendrocopos medius) táplálkozó egyedeivel is. A ligeterdők változatos tavaszi koncertjéért a területen fészkelő rengeteg énekesmadár tehető felelőssé. A hullámtéri nedves rétek fészkelői között a törpegémet (Ixobrychus minutus) (15-30 pár), a vízityúkot (Gallinula chloropus), a szárcsát (Fulica atra), ritkábban pedig a guvatot (Rallus aquaticus), sárszalonkát (Gallinago gallinago) és a bölömbikát (Botaurus stellaris) (5-10 pár), valamint a vörös gémet (Ardea purpurea) (15-30 pár) és a veszélyeztetettség közeli, fokozottan védett cigányrécét (Aythya nyroca) (5-15 pár) említhetjük meg. Ez utóbbi élőhelyek a mocsárrétekkel együtt kedvelt táplálkozóhelyek is, melyek a szürke gém (Ardea cinerea), bakcsó (Nycticorax nycticorax), az átnyaraló kis- (Egretta garzetta) és nagy kócsag (Egretta alba), valamint a fekete gólya (Ciconia nigra), és kanalasgém (Platalea leucorodia) kisebb-nagyobb csapatai számára biztosítanak bőséges táplálékot. A gazdag fészkelő madárfauna bemutatásánál nem szabad megfeledkeznünk a folyót követő szakadópartokról sem, ahol a homok- és löszfalakba partifecskék (Riparia riparia) százai mellett gyurgyalagok (Merops apiaster) és jégmadarak (Alcedo atthis) (35-50 pár) készítik költőüregeiket. A Tisza ártere és a környező rétek, puszták a sólyomfélék kedvelt fészkelő- és táplálkozóhelyei. Az említett élőhelyeken vörös- (Falco 236

237 tinnunculus) és kék vércsék (F. vespertinus), valamint kabasólymok (F. subbuteo) költenek, a légtérben pedig a közeli ártéri erdők ritka fészkelője, a kerecsensólyom (F. cherrug) vadászik. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Jászság (HUHN10005) különleges madárvédelmi terület A mintegy ,95 hektár kiterjedésű Jászság különleges madárvédelmi terület (HUHN10005) Jász-Nagykun-Szolnok megye több mint 14 települését érinti. 22. ábra. A Jászság (HUHN10005) különleges madárvédelmi terület (sárgával) és egyéb madárvédelmi területek (rózsaszínnel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Területének jelentős része átfed a nemzetközi IBA területekkel (Dél-Heves IBA Important Bird Area ha), kis részén pedig a Tápió-Hajta vidéki Tájvédelmi Körzetet mint országos jelentőségű védett természeti területet érinti. Élőhelyi sajátosságaira elsősorban a nagyüzemi egyéves és évelő szántóföldi kultúrák, emellett kisebb-nagyobb szikes gyepek és löszgyepek, valamint ültetett, sok esetben tájidegen fafajok alkotta mezővédő erdősávok a jellemzőek. Botanikai tekintetben akármilyen csekély természeti értéket hordoznak ezek a fasorok élőhelyi sajátosságaik alapján, annál nagyobb természetvédelmi jelentőségük madártani értelemben, hiszen globális tekintetben sérülékeny vagy veszélyeztetett fokozottan védett ragadozómadár fajok, így a parlagi sas (Aquila heliaca) (8-10 pár) és a kerecsensólyom (Falco cherrug) (4-5 pár) fészkelőhelyét képezik, de kiemelkedő szerepet töltenek be a veszélyeztetettség közeli kategóriába sorolható kék vércse (Falco vespertinus) (40-75 pár) fészkelő állományának megőrzése, fenntartása szempontjából is. A mezővédő erdősávok különösen a gyepekkel érintkezők az említetteken kívül több közösségi jelentőségű pusztai madárfaj, így a szalakóta (Coracias garrulus) (35-55 pár) és a kis őrgébics (Lanius minor) ( pár) számára nyújt fészkelőhelyet. A legeltetett pusztai jószágállások környékén a közösségi jelentőségű fajok közül fészkelőként a parlagi pityer (Anthus campestris) ( pár) emelhető ki. A fokozottan védett parti madarak közül a területen kis számban fészkel az ugartyúk (Burhinus oedicnemus) (0-237

238 3 pár), egyes csapadékos években pedig a gólyatöcs (Himantopus himantopus) (1-5 pár), a nagy goda (Limosa limosa) (2-7 pár) és a piroslábú cankó (Tringa totanus) (15 pár). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kjtt) Nagy-Hanyi (HUBN20037) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A 167,81 hektár kiterjedésű terület a Tápió-Sajó hordalékkúp-síkság vegetációs tájegységben fekszik, Dombrád és Erdőtelek települések határán. 23. ábra. A Nagy-Hanyi (HUBN20037) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) A kjtt közel 37%-a a Pannon szikes sztyeppék és mocsarak, közel 22%-a Síksági pannon löszgyepek és 11%-a az ún Cnidion dubii folyóvölgyeinek mocsárrétjei közösségi jelentőségű élőhelykategóriába sorolható. Közösségi jelentőségű jelölő növényfajai a védett Janka-tarsóka (Thlaspi jankae) és a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum). Jelölő lepkefajai a nagy tűzlepke (Lycaena dispar) és a fokozottan védett nagy szikibagoly (Gortyna borelii lunata). Jelölő halfajai a vágó csík (Cobitis taenia) és a réti csík (Misgurnus fossilis), míg jelölő kétéltű faja a vöröshasú unka (Bombina bobina), jelölő emlősfaja pedig a molnárgyörény (Mustela eversmannii). A kjtt teljes területe része a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzetnek és a Hevesi-sík különleges madárvédelmi területnek. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Nagy-fertő Gulya-gyep Hamvajárás szikes jelentőségű természetmegőrzési terület pusztái (HUBN20040) kiemelt 238

239 24. ábra. A Nagy-fertő Gulya-gyep Hamvajárás szikes pusztái (HUBN20040) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Az öt település (Átány, Kömlő, Kisköre, Tarnaszentmiklós, Hevesvezekény) határában elterülő, 1 817,09 hektár kiterjedésű terület a Hevesi-sík és a Hevesi-ártér földrajzi kistájak találkozásánál, a Tápió-Sajó hordalékkúp-síkság vegetációs kistáj területén helyezkedik el. A terület nagy részén szikes gyepek fordulnak elő, így a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak közösségi jelentőségű élőhely a teljes terület mintegy 55%-át képezi. Egyéb közösségi jelentőségű élőhelyek a 6250 Síksági pannon löszgyepek (a terület közel 5%-a), illetőleg a 3130 Oligomezotróf állóvizek Littorelletea uniflorae és/vagy Isoeto-Nanojuncetea vegetációval (a terület közel 0,0099%-a). A terület jelölő növényfaja a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum). Jelölő lepkefaj a nagy tűzlepke (Lycaena dispar), jelölő kétéltű faj a vöröshasú unka (Bombina bombina) és jelölő emlősfajai a közönséges denevér (Myotis myotis), illetve a molnárgörény (Mustela eversmannii). A kjtt teljes területe része a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzetnek és a Hevesi-sík különleges madárvédelmi területnek. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Pélyi-szikesek (HUBN20041) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A 2 769,4 hektár kiterjedésű terület 5 település (Heves, Hevesvezekény, Tarnaszentmiklós, Pély, Jászivány) külterületén, az előbbihez hasonlóan a Hevesi-sík és a Hevesi-ártér földrajzi kistáj területén fekszik, szintén a Tápió-Sajó Hordalékkúp síkság vegetációs kistájban. Területének legnagyobb részén szintén szikes gyepek és mocsarak fordulnak elő, így a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak" közösségi jelentőségű élőhely itt is a teljes terület legnagyobb százalékos arányát, mintegy 65%-át képezi. Egyéb közösségi jelentőségű élőhelyek közül a 6250 Síksági pannon löszgyepek érdemelnek említést, mely a teljes terület 10%-át képezi. A kjtt jelölő növényfaja a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), jelölő lepkefaja a nagy tűzlepke (Lycaena dispar), jelölő kétéltű faja a vöröshasú unka (Bombina 239

240 bombina), jelölő emlősfaja pedig a molnárgörény (Mustela eversmannii). A kjtt teljes területe része a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzetnek és a Hevesi-sík különleges madárvédelmi területnek. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 25. ábra. A Pélyi-szikesek (HUBN20041) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Közép-Tisza (HUHN20015) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A HUHN20015 kódú Natura 2000 terület természetföldrajzi értelemben az Alföld nagytájon belül a Közép-Tiszavidék középtáj Hevesi-ártér, Szolnoki-ártér és DélTisza-völgy kistájaiban található terület (MAROSI-SOMOGYI 1990). Ugyanakkor a vegetációs tájbeosztás szerint (MOLNÁR et al. 2008) egyedül a Tisza-völgy vegetációs kistájhoz tartozik. Növényföldrajzi értelemben a terület a Tiszántúl (Crisicum) flórajárásba tartozik. A Közép-Tisza site több mint 140 km hosszan kanyarog a Tisza két partján, főképp a folyó hullámterére terjed ki. Eredeti növényzete szinte teljes mértékben megszűnt, napjainkban a hullámtér nagy részét szántók, nemesnyár- és nemesfűz-ültetvények, illetve felhagyott, elcserjésedett legelők-kaszálók teszik ki. A Tisza magyarországi felső szakaszára jellemző természetes állapotokra utaló növényfajok már nem terjednek idáig (VGT2 6-9 melléklet). 240

241 26. ábra. A Közép-Tisza (HUHN20015) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) A hullámtérben a természetes vagy mesterséges eredetű holtmedrek száma alacsony (pl. Cibakházi Holt-Tisza, Patkós, Gólyi-tó), ezek a feltöltődés különböző stádiumaiban vannak, jellemző értékes fajaik a rucaöröm (Salvinia natans), sulyom (Trapa natans), fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), tündérfátyol (Nymphoides peltata). A hullámtereken aktívan használt gyepterületek (mocsárrétek, ártéri kaszálók) is találhatók, sokukon a felhagyás miatt elterjedt a gyalogakác (Amorpha fruticosa) és tönkrementek. Jellegzetes képviselőjük pl. a tiszajenői Nagy-rét. A természetes puhafás ligeterdőket a legtöbb helyen nemesnyár vagy nemesfűz ültetvényekre cserélték, ezek aljnövényzete szegényes, napjainkban egyes idegenhonos invazív növényfajok (zöld juhar (Acer negundo), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica)) terjedésének fő színterei. A ligeterdők szélein a hullámtéren, illetve a töltések lábi részein általánosan elterjedtek a nyári tőzike (Leucojum aestivum), tiszaparti késeimargitvirág (Leucanthemella serotina) és a réti iszalag (Clematis integrifolia) növényfajok. Kiemelt növényritkaságok a site területén a debreceni torma (Armoracia macrocarpa), a kunsági bükköny (Vicia biennis) és a tekert csüdfű (Astragalus contortuplicatus). Közösségi jelentőségű élőhelyi a következők: 91E0* Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (ezen belül fűz-nyár ártéri erdők 22,7%, valamint folyómenti bokorfüzesek 0,07%), a 6440 Cnidion dubii folyóvölgyeinek mocsárrétjei (ezen belül mocsárrétek 3,06%), a 1530* Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (ezen belül cickórós puszták 0,16%, szikes rétek 0,69%, kocsordos-őszirózsás sziki magaskórósok, rétsztyepek 0,01%), a 91F0 Keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (Ulmenion minoris) (ezen belül keményfás ártéri erdők 0,36%), a 3150 Természetes eutróf tavak Magnopotamion vagy Hydrocharition növényzettel (álló- és lassan áramló vizek hínárnövényzete 0,31%) és végül a 3270 Iszapos partú folyók részben Chenopodion rubri, és részben Bidention növényzettel (ezen belül nedves felszínek természetes 241

242 pionír növényzete 0,02%). Jelölő fajai a következők: kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), tompa folyamkagyló (Unio crassus), nagy szikibagoly (Gortyna borelii lunata), nagy tűzlepke (Lycaena dispar), nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), szarvasbogár (Lucanus cervus), balin (Aspius aspius), vágó csík (Cobitis taenia), halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus), széles durbincs (Gymnocephalus baloni), selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer), réti csík (Misgurnus fossilis), garda (Pelecus cultratus), szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus), törpecsík (Sabanejewia aurata), német bucó (Zingel streber), magyar bucó (Zingel zingel), dunai gőte (Triturus dobrogicus), vöröshasú unka (Bombina bombina), mocsári teknős (Emys orbicularis), eurázsiai hód (Castor fiber), közönséges vidra (Lutra lutra), tavi denevér (Myotis dasycneme). Területe teljes mértékben átfed a Közép-Tisza (HUHN10004) különleges madárvédelmi területtel, területének jelentős része pedig a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet területével. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "jelentősen károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Újszász jászboldogházi gyepek természetmegőrzési terület (HUHN20081) kiemelt jelentőségű 27. ábra. Az Újszász jászboldogházi gyepek (HUHN20081) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) A 1 963,84 hektár kiterjedésű terület 5 település (Jászboldogháza, Szászberek, Újszász, Zagyvarékas, Tápiógyörgye) külterületén a Jászság földrajzi kistáj és a Tápió-Sajó hordalékkúp-síkság vegetációs kistáj területén fekszik. A közösségi jelentőségű jelölő élőhelyei közül területének legnagyobb részét, közel 65%-át a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak" (ezen belül szikes rétek 61,8%, ürmöspuszták 2,0%, kocsordos-őszirózsás sziki magaskórósok, rétsztyepek 0,8%, zsiókás és sziki kákás szikes mocsarak 0,3%) képezik. Egyéb közösségi jelentőségű élőhelyek a 6440 Cnidion dubii folyóvölgyeinek mocsárrétjei (ezen belül ártéri mocsárrétek 1,5%), valamint a 6250 Síksági pannon löszgyepek (ezen belül 242

243 löszgyepek, kötött talajú sztyeprétek 0,1%). A kjtt jelölő lepkefajai a nagy tűzlepke (Lycaena dispar), nagy szikibagoly (Gortyna borelii lunata), a bogárfajok közül a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), a kétéltűek közül a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) és a vöröshasú unka (Bombina bombina), míg az emlősök közül a közönséges ürge (Spermophilus citellus) és a molnárgörény (Mustela eversmannii). A kjtt teljes területe része a Hevesi-sík különleges madárvédelmi területnek, és kis részben átfed a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet területével. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Jászapáti jászkiséri szikesek természetmegőrzési terület (HUHN20085) kiemelt jelentőségű 28. ábra. A Jászapáti jászkiséri szikesek (HUHN20085) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Az 1 781,24 hektár kiterjedésű terület 3 település (Jászapáti, Jászivány, Jászkisér) települések külterületén, a Hevesi-sík és a Hevesi-ártér földrajzi kistáj és a TápióSajó hordalékkúp-síkság vegetációs kistáj területén fekszik. A közösségi jelentőségű jelölő élőhelyei közül területének legnagyobb részét, közel 73,5%-át a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (ezen belül szikes rétek 43,1%, cickórós puszták 26,2%, ürmöspuszták 2,7%, zsiókás és sziki kákás szikes mocsarak 0,7%, padkás szikesek, vaksziknövényzet 0,4%, mézpázsitos szikfokok 0,3%, kocsordosőszirózsás sziki magaskórósok, rétsztyepek 0,1%) képezik. Egyéb közösségi jelentőségű élőhelye a 6250 Síksági pannon löszgyepek (ezen belül löszgyepek, kötött talajú sztyeprétek (4,1%). Közösségi jelentőségű jelölő fajai a következők: kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), nagy szikibagoly (Gortyna borelii lunata), skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), vöröshasú unka (Bombina bombina), molnárgörény (Mustela eversmannii). A kjtt teljes területe átfed a Jászság különleges 243

244 madárvédelmi területtel. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Fontos madárélőhelyek (IBA) Mivel a különleges madárvédelmi területek kijelölése jórészt a 2000-es évek elején létrehozott magyarországi IBA-területek alapján történt, így az érintett kmt-k bemutatásánál az érintkező IBA területekre vonatkozó információkat (pl. az IBAterületek kijelölésének alapját képező madárfajok kivétel nélkül az érintett kmt területén jelölő madárfaj is) már az aktuális fejezetrészekben közöltük. Itt csak felsoroljuk az érintkező IBA területeket, melyek a következők: Hevesi-sík IBA (Terület: ha; site kód: HU036) (Lásd: 29. ábra) Dél-Heves (Jászság) IBA (Terület: 57,179 ha; site kód: HU056) (Lásd: 30. ábra) Közép-Tisza IBA (terület: ha, site kód: HU057) (Lásd: 31. ábra) 29. ábra. A Hevesi-sík (HU036) Fontos Madárélőhely (IBA) (sárgával) és egyéb fontos madárélőhelyek (zölddel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) 244

245 30. ábra. A Dél-Heves (Jászság) (HU056) Fontos Madárélőhely (IBA) (sárgával) és egyéb fontos madárélőhelyek (zölddel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) 31. ábra. A Közép-Tisza (HU057) Fontos Madárélőhely (IBA) (sárgával) és egyéb fontos madárélőhelyek (zölddel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület)1. 245

246 32. ábra. A Közép-Tisza (HU057) Fontos Madárélőhely (IBA) (sárgával) és egyéb fontos madárélőhelyek (zölddel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület)2. Ramsari területek Az érintett vízgyűjtő-gazdálkodási alegység nem érint Ramsari-területet. Országos jelentőségű védett természeti területek Nemzeti parkok A Hevesi-sík vízgyűjtő-gazdálkodási alegység nem érinti nemzeti parki területet. Tájvédelmi körzetek Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet A mintegy 15 részterületből álló tájvédelmi körzet a Hevesi-sík, Hevesi-ártér, illetőleg a Gyöngyösi-sík kistájakon, ha kiterjedésű területen fekszik. A növényzet fajösszetételén északon a dombvidéki, hegylábi területek, délen pedig a Tisza növényzetformáló hatása mutatkozik meg. A területen legnagyobb kiterjedésben a szikes gyepek és rétek mutatkoznak. A mozaikos jellegű, ún. padkás szikesek legszebb képviselői a Pélyi-szikeseken a Hosszú- és Ludas-fertőben, a jásziványi Templom-dűlőben, illetve a Sarudi-tömbben találhatók. A szikes laposok zsiókás, sziki harmatkásás, hernyópázsitos mocsaraiban és rétjein él a védett kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) és a sziki boglárka (Ranunculus lateriflorus). Az elmúlt csapadékosabb években a belvizes szántók peremén, mocsarak szegélyében megjelentek a törpekákás iszapnövényzet képviselői is, úgymint a védett heverő iszapfű (Lindernia procumbens), a pocsolyalátonya (Elatine alsinastrum), a magyar látonya (Elatine hungarica) és az iszaprojt (Limosella aquatica). Jelentős természeti értéket képviselnek a sziki erdőspuszta-rétek is, legértékesebb állományai a dormándi Nagy-Hanyiban találhatók. Jellemző védett növényfajai a fátyolos nőszirom (Iris spuria), a sziki kocsord (Peucedanum officinalis) és a réti őszirózsa (Aster sedifolius). A löszgyepek maradványai főleg 246

247 határmezsgyéken, sáncokon, kisebb löszös hátakon találhatók meg. Értékes növényfajai a macskahere (Phlomis tuberosa), a hibrid gyújtoványfű (Linaria kocianovichii) és a hengeresfészkű peremizs (Inula germanica). A hegylábperemi löszgyepeken dombvidéki elemek is fennmaradtak, mint például a Janka-tarsóka (Thlaspi jankae), a piros kígyószisz (Echium russicum) és az epergyöngyike (Muscari botryoides). A térség telepített tölgyesei (pl. pélyi Makkos-erdő, mezőtárkányi Rátkai-erdő) helyenként gazdag orchidea-flórával rendelkeznek: fehér és kardos madársisak (Cephalanthera damasonium, C. longifolia), széleslevelű és Tallós-nőszőfű (Epipactis helleborine, E. tallosii). 33. ábra. A Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet (sárgával) és egyéb tájvédelmi körzetek (narancssárgával), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) A térség zoológiai értékei is említésre méltók, dacára annak, hogy a tájvédelmi körzet területén nagyüzemi mezőgazdasági kultúrák a jellemzőek, a változatos élőhelyek, különösen a gyepfragmentumok számos különleges természeti érték élőhelyeit jelentik. A mocsarakban helyenként jelentős állományai élnek a védett nagy tűzlepkének (Lycaena dispar), a Hanyi-ér mentén előfordul a védett farkasalmalepke (Zerynthia polyxena) is. Az egyenesszárnyúak közül érdemes megemlíteni a ritka, pusztai élőhelyekhez kötődő sisakos sáskát (Acrida hungarica), míg a pókfauna tipikus, az alföldi szikesekre jellemző, talajlakó fajai közül a pusztai farkaspók (Pardosa agrestis) említhető meg. A kétéltűek igen nagy egyedszámban képviseltetik magukat a számukra alkalmas élőhelyeken. A leggyakrabban előforduló fajok a vöröshasú unka (Bombina bombina), a zöld levelibéka (Hyla arborea), a barna ásóbéka (Pelobates fuscus) és a zöld varangy (Bufo viridis), de kora tavasszal a mocsári béka (Rana arvalis) néhány példányát is meg lehet figyelni bizonyos helyeken. A vizes élőhelyek vizsgálata során csapdázással sikerült kimutatni a pettyes gőte (Triturus vulgaris) és a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) jelenlétét is. A területre jellemző madárfauna különösen gazdag. A Magyarországon előfordult mintegy négyszáz madárfaj közül a térségben eddig 275 fajt észleltek. A terület főleg a pusztai madárfajok számára fontos élőhely, illetve kisebb-nagyobb vízállásai a tavaszi és őszi partimadár vonulás során töltenek be jelentős szerepet. Ilyenkor a 247

248 pajzsoscankó (Philomachus pugnax) és az aranylile (Pluvialis apricaria) kisebbnagyobb csapatai figyelhetők meg a területen. Az utóbbi években a területen táplálkozó vadludak száma is jelentősen megnövekedett. A Tisza-tavon éjszakázó madarak nagy létszámban keresik fel napközben a térség szántóit. A leggyakoribb vadlúdfaj ilyenkor a nagy lilik (Anser albifrons), illetve nyári lúd (Anser anser), de az utóbbi években rendszeressé vált a globális tekintetben sérülékenynek tekinthető vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) és kis lilik (Anser erythropus) megjelenése is. Jelentős állományai telelnek a területen a gatyás ölyvnek (Buteo lagopus), a kékes rétihéjának (Circus cyaneus) és a rétisasnak (Haliaeetus albicilla), mely az utóbbi időben meg is telepedett a térségben. A fészkelő madárfajok közül a legértékesebb a túzok (Otis tarda), a parlagi sas (Aquila heliaca), a kerecsensólyom (Falco cherrug), a kék vércse (Falco vespertinus), a hamvas rétihéja (Circus pygargus), valamint a szalakóta (Coracias garrulus). A ritka és értékes fészkelő fajok mellett számos olyan karakterfaj is említést érdemel, amely a pusztai madárközösségek jellegzetes tagja. Ilyen a fasorokban fészkelő kis őrgébics (Lanius minor), a gyepek jellegzetes fajai, a cigánycsuk (Saxicola torquata), a mezei pacsirta (Alauda arvensis) és a sárga billegető (Motacilla flava). Csapadékosabb években a nedvesebb gyepterületeken, lucernában előfordul a haris (Crex crex), valamint a mocsarakban a pettyes vízicsibe (Porzana porzana). (Forrás: Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet A ,1092 ha kiterjedésű Közép-Tiszai TK a folyó természeti szempontból legértékesebb szakaszait foglalja magába Kisköre és Szolnok, illetőleg Rákóczifalva és Tiszaug között. A folyószabályozás során levágott nagy kanyarulatokból kialakult holtágak, régi holtmedrek, kubikok és egyéb anyagnyerőhelyek jelentős természeti értéket hordoznak. A hullámtéri holtágak között különös jelentőségűek a régebbi időben természetes úton lefűződött holtmedrek, amilyen a Pélyi Madárrezervátum területén található Patkós nevű morotva, valamint a vezsenyi és a tiszakürti hullámtérben található Kis-Tisza vagy a Törökszentmiklós-Óballa környéki Pityóka nevű kopolya. A mocsárrétek a mély fekvésű, vizenyős helyeken, sokszor a mentett oldali töltésláb mentén, egykori anyagnyerő helyeken, komplex kiteljesedéssel főleg tartósan csapadékos időszakokban alakulnak ki. Védett növényfajként jellemző a debreceni torma (Armoracia macrocarpa). Tocsogós, iszapos partjain feltűnően gyakran találkozhatunk olyan védett futóbogarakkal, mint a szárnyas- (Carabus clathratus auraniensis) és a mezei futrinka (Carabus granulatus). A holtágak, kubikok és mocsaras élőhelyek ritkulóban lévő, veszélyeztetett faja a réticsík (Misgurnus fossilis). A kubikokban áradások levonulta után nagyobb tömegben maradhatnak vissza a védett vágócsíkok (Cobitis elongatoides). Az említett élőhelyek kiemelt szaporodóhelyei a barna varangynak (Bufo bufo), a mocsári békának (Rana arvalis) és az erdei békának (Rana dalmatina). A vöröshasú unka (Bombina bombina) állománya évenként, a csapadék és vízviszonyok függvényében jelentős ingadozást mutat, míg a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) előfordulásáról szórványadatok állnak rendelkezésre. Az említett élőhelyek jellemző hüllőfaja a mocsári teknős (Emys orbicularis). A folyók hullámterében és a töltéseken kívüli ártér mélyebben fekvő, jó vízellátottságú területein egyaránt megtalálható élőhelytípusok az ecsetpázsitos rétek és szikes rétek. Jellemző védett faja a réti iszalag (Clematis integrifolia). Enyhén szikesedő, mérsékelten nedves helyeken, jellemző a réti őszirózsa (Aster sedifolius) és a sziki kocsord (Peucedanum officinale) kiterjedt állományainak megtelepedése. A nedves mocsárréteken található vízi vagy a tavi lórum állományok a védett és Natura 2000 jelölő faj, a nagy tűzlepke (Lycaena dispar) tápnövényei. Szárazabb viszonyok mellett, kizárólag a mentett ártéren, Rákóczifalva (Papírhodályi-rét) és Óballa térségében, kis kiterjedésű, de jelentős sziki kocsord (Peucedanum officinale) állományok találhatóak. Fokozottan védett és Natura 2000 jelölő lepkefaja a nagy 248

249 szikibagoly (Gortyna borelii). A növényevő bogarak közül elsősorban egy apró védett cincérfajt kell kiemelni, a hengeres szalmacincért (Teophilea cylindricollis). 34. ábra. A Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet (sárgával) és egyéb tájvédelmi körzetek (narancssárgával), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) A TK területén őshonos szerkezetű, jó természetességű keményfaállományok igen kis területen maradtak fenn. Jóval nagyobb területeken jellemzők, és még igen jó természetességű állományokban találhatóak meg a különböző szerkezetű és életkorú puhafaállományok. Természetes megtelepedésből származó fűz és fehérnyár ligetek főleg a folyópart mentén és a kubikokban (kubikerdők) találhatók. A fekete nyár, fehér nyár, fehér fűz, berki fűz alkotta fűz-nyár ligeterdők (Salicetum albae-fragilis) alkotják, melyek a változó szélességben szegélyezik a Tisza folyó partját, a holtágakat és ölelik körül a réteket, kaszálókat. Jellemző védett növényfajok a szórványos előfordulású ligeti szőlő (Vitis silvestris) vagy a jóval gyakoribb nyári tőzike (Leucojum aestivum). A tisztásokon és erdőszegélyeken szintén szórványosan fordul elő a tiszaparti késeimargitvirág (Chrysanthemum serotinum). A nyíltabb puhafás erdőkben előforduló hazai orchideafajok: a széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine) és a Tallós-nőszőfű (Epipactis tallosii). Az idős fűz-nyár ligeterdő állományokban található száraz, kidőlt fatörzseken több helyen még előfordul a védett szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana) is. A kis kiterjedésű keményfás ligeterdők a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) és a kis hőscincér (Cerambyx scopolii) élőhelyeként tarthatók számon, míg a vegyes idős állományokban a diófacincér (Megopis scabricornis) is megjelenik. Az őshonos füzesek és hazai nyárasok állományai jelentős élőhelyek a pézsmacincér (Aromia moschata) és a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) számára. A Közép-Tiszán 212 madárfaj fordul elő, több mint 80 védett és 19 fokozottan védett madárfaj fészkelése ismert. A területre jellemző fajok közül elsősorban a gémféléket kell kiemelni. Jelenleg 2 gémtelep található fokozottan védett területen, illetve további egy, a Tiszaug alatti Natura 2000 besorolású folyószakaszon. A pélyi, óballai és csongrádi gémtelepeken ma már csak a szürke gém (Ardea cinerea) költ, ami összefüggésbe hozható a gémfajok táplálkozóhelyeinek (egykori rizstelepek) nagymértékű 249

250 redukálódásával. A táplálékkínálat függvényében egy-egy gémtelepen költő párok száma között mozog. A rétisas (Haliaeetus albicilla) kb. 20 éve települt vissza a Közép-Tisza vidékére, és az elmúlt években a költő párok száma tíz fölé emelkedett. Az aktív fészkelő párokon túl további négy revír ismert, amelyekben a megtelepedett madarak még nem költöttek sikeresen. A barna kánya (Milvus migrans) a Tisza-menti galériaerdők rendszeres költőfaja, állománya 9-15 párra tehető. A darázsölyv (Pernis apivorus) mint ritka fészkelő, a hullámtéri erdőkben 1-2 párral költ. A holló (Corvus corax) az elmúlt két évtized során jelent meg új állandó költőfajként. Az idősebb természetközeli erdőállományok énekesmadár faunája igen gazdag, közülük kiemelendő a kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus), a kormos légykapó (Ficedula hypoleuca), az örvös légykapó (Ficedula albicollis), valamint a TK déli részén a halvány geze (Hippolais pallida). A fekete harkály (Dryocopus martius) terjeszkedőben lévő faj a Közép-Tisza mentén. A természetes folyószakaszokon a szakadópartok jellegzetes fészkelői a parti fecske (Riparia riparia), a jégmadár (Alcedo atthis) és olykor a gyurgyalag (Merops apiaster). A területen 19 védett és 4 fokozottan védett emlősfaj jelenléte ismert. Természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőséggel bírnak a denevérek. Állományuk jelenleg stabilnak tűnik, azonban ez nagymértékben függ az idős erdők fennmaradásától, mivel a kései denevér (Eptesicus serotinus) kivételével az összes faj odúlakónak bizonyult. A rőt koraidenevér (Nyctalus noctula) és a durvavitorlájú denevér (Pipistrellus nathusii) át is telel. A tavi denevér (Myotis dasycneme), a törpe denevér (Pipistrellus pipistrellus), a vízi denevér (Myotis daubentonii), a szőröskarú denevér (Nyctalus leisleri) és a kései denevér (Eptesicus serotinus) pedig a vegetációs időszakban húzzák meg magukat a fák odvaiban. A denevérfajok szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bírnak az idős, természetközeli állományú erdők, ahol az odvas fák számaránya is megfelelő. Ezek az erdőállományok és megőrzésük különösen nagy jelentőséggel bír a fokozottan védett tavi denevér (Myotis dasycneme) szempontjából is. A közel egy évtizeddel ezelőtt visszatelepített eurázsiai hódnak (Castor fiber) stabil, lassan növekedő állománya alakult ki a KözépTiszán. A hullámtéri erdők idősebb állományaiban többfelé előfordul a nyuszt (Martes martes) is. (Forrás: Természetvédelmi területek A Hevesi-sík vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén nem található az országos jelentőségű védett természeti terület természetvédelmi terület kategóriájába sorolható terület. Ex lege területek A természet védelméről szóló évi LIII. törvény 23. (2) bekezdésben foglaltak szerint országos jelentőségű védett természeti területnek minősülő szikes tavak és lápok általában igen érzékenyen reagálnak a sekély felszín alatti víztestekből történő vízkivételekre és a helyben képződő csapadék és belvizek elvezetésére. Ebből kifolyólag az alegység területén található szikes tavak és lápok a jövőben várható öntözésfejlesztési jellegű beavatkozások, ill. hatásmérséklő intézkedések kiemelt hatásviselő élőhelyei lehetnek attól függően, hogy konkrétan hol valósulnak meg a fejlesztések. Természeti emlékek A Hevesi-sík vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén nem található az országos jelentőségű védett természeti terület természeti emlék kategóriájába sorolható terület. Helyi jelentőségű védett természeti területek Természetvédelmi területek 250

251 A Hevesi-sík vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén található helyi jelentőségű védett természeti terület természetvédelmi terület kategóriába tartozó területeit az alábbi táblázatban soroltuk fel. Törzskönyvi Terület szám (ha) Ssz. Név Település Megye 1. Tenki Blaha Lujza emlékpark Tenk 9/52/TT/01 0 Heves 2. Tenki milleniumi emlékpark Tenk 9/53/TT/01 0,32 Heves 28. táblázat: Helyi jelentőségű védett természeti területek a Hevesi-sík vízgyűjtőgazdálkodási alegység területén (Forrás: Természeti emlékek A Hevesi-sík vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén található helyi jelentőségű védett természeti terület természeti emlék kategóriába tartozó területeit az alábbi táblázatban soroltuk fel. Törzskönyvi Terület szám (ha) Ssz. Név Település Megye 1. Besenyszögi kocsányos tölgyek (14 db) Besenyszög 15/43/TE/00 0 JászNagykunSzolnok 2. Öreg kocsányos tölgy Kisköre 9/36/TE/82 0 Heves 29. táblázat: Helyi jelentőségű védett természeti emlékek a Hevesi-sík vízgyűjtőgazdálkodási alegység területén (Forrás: Nemzeti Ökológiai Hálózat Először 1993-ban, a maastrichti konferencián merült fel egy európai szintű ökológiai hálózat létrehozásának igénye Európai Ökológiai Hálózat (EECONET) néven. Komolyabb, állami szintű támogatást ez a kezdeményezés akkor kapott, amikor az Európa Tanács által kezdeményezett Páneurópai Biológiai és Tájdiverzitási Stratégiát a környezetvédelmi miniszterek szófiai találkozóján a csatlakozó országok köztük Magyarország aláírták (1995. Szófia). A konferencián jóváhagyták, hogy a Páneurópai Ökológiai Hálózatot (PEEN) 2005-ig kell a résztvevő országoknak kijelölniük (melyet Magyarország időben teljesített) áprilisában Genfben elfogadták a Páneurópai Ökológiai Hálózat kialakítására vonatkozó irányelveket. A PEEN lényegében az egyes országok ökológiai hálózatából tevődik össze. Magyarországon a Nemzeti Ökológiai Hálózat tervezése 1993-ban kezdődött meg az IUCN szervezésében ( A vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területének 46,11%-a (607,69 km 2 = ,43 ha) érinti a Nemzeti Ökológiai Hálózat területét. Ezen belül 19,20%-a (253,08 km 2 = ,91ha) az ún. pufferterület, 14,38%-a (189,48km 2 = ,15 ha) az ún. magterület, 12,13%-a (165,13 km2 = ,37 ha) pedig az ún. ökológiai folyosó kategóriába sorolható területen fekszik. 251

252 35. ábra. A Nemzeti Ökológiai Hálózat (NÖH) a Hevesi-sík vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén. [A NÖH típusai: magterület (sötétzöld), ökológiai folyosó (világoszöld), pufferterület (homokszín); a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület)] ZAGYVA VÍZGYŰJTŐGAZDÁLKODÁSI ALEGYSÉG Natura 2000 érintettség Különleges madárvédelmi területek (kmt) Jászság (HUHN10005) különleges madárvédelmi terület A különleges madárvédelmi területet a Hevesi-sík vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén található különleges madárvédelmi területek érintettségének bemutatásánál már ismertettük (Lásd 22. ábra). Kiemelt jelentőségű és különleges természetmegőrzési területek (kjtt) Boldogi Vajda-rét (HUBN20042) különleges természetmegőrzési terület 252

253 36. ábra. A Boldogi Vajda-rét (HUBN20042) különleges természetmegőrzési terület (sárgával), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) A két alegységből álló terület a Hatvani-sík egyik legértékesebb mocsárrét kékperjés láprét együttesét rejti, mely közvetlenül illeszkedik a hármas megyehatárhoz (Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Pest megye). Mára ezen homokhátakból kiemelkedő higro- és mezofil élőhelyek igen megritkultak. A terület közösségi jelentőségű jelölő élőhelyei a 6410 Kékperjés láprétek meszes, tőzeges vagy agyagbemosódásos talajokon (Molinion caeruleae) (teljes terület 50,2%-a), a 6510 Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) (teljes terület 16,7%-a), valamint a 91E0* Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (teljes terület 4,2%-a). A terület igazi természeti értékeit a nem szikes jellegű mocsárréti flóra- és faunaelemek képezik. Regionális tekintetben ritka növényfajok a védett mocsári és pompás kosbor (Orchis laxiflora, O. elegans) és a mocsári lednek (Lathyrus palustris), gyakoribb pedig a szintén védett réti iszalag (Clematis integrifolia). Közösségi jelentőségű növényfaja a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), míg a lepkefajok közül a nagy tűzlepke (Lycaena dispar) és az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) növényen élő vérfű-hangyaboglárka (Maculinea teleius) említhető meg. A mocsárrétek, a vizes árkok és kubikok fontos kétéltű szaporodóhelyek. Jelölő kétéltű fajai a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) és a vöröshasú unka (Bombina bombina). (Forrás: A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Tápiógyörgye Újszilvási természetmegőrzési terület szikesek (HUDI20024) kiemelt jelentőségű A két település (Tápiógyörgye, Újszilvás) által érintett terület a Jászság földrajzi kistáj, illetőleg nagyobb részt a Tápió-Sajó hordalékkúp-síkság, kisebb részt pedig a Duna-Tisza-közi löszös homokok nevű vegetációs kistáj területén fekszik. 253

254 37. ábra. A Tápiógyörgye - Újszilvási szikesek (HUDI20024) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) A terület kiterjedt szántók, legelők és rétek elegye, amelyek között tavasszal megtelnek az elszórt szikes tavak (Bene-szék, Dányi-szék, Görbe-szék, Kis-megyer, Páskom-dűlő, Sáros, Tápiógyörgyei, Nagy-szék, Zsidó-szék) medrei. A szikes élőhelyek, melyek a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak közösségi jelentőségű élőhelytípusba tartoznak, a terület 38,43%-át képezik. Az Egyesült-Tápió szabályozott vízfolyását egyik oldalról töltés szegélyezi, a Tisza és a Zagyva áradásakor hatalmas területek kerülnek víz alá. A legelőket számos csatorna szabdalja fel. Az erdős területek nagysága csekély, főként idegenhonos akácligetek és keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) jelenik meg az egykori tanyahelyek környezetében (Forrás: Jelölő növényfaja a szikes rétekhez és mocsárrétekhez kötődő kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum). Jelölő lepkefaja a nagy tűzlepke (Lycaena dispar), jelölő halfajai a vágó csík (Cobitis taenia), réti csík (Misgurnus fossilis), szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus) és a lápi póc (Umbra krameri). Jelölő kétéltű fajai a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) és a vöröshasú unka (Bombina bombina), jelölő hüllőfajuk a mocsári teknős (Emys orbicularis), míg az emlősfajok közül a közönséges ürge (Spermophilus citellus), a molnárgörény (Mustela eversmannii) és a közönséges vidra (Lutra lutra). A terület egy kisebb része átfed a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet területével. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "jelentősen károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Hajta-mente (HUDI20025) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A terület keleti részén az Öreg-Hajta kanyarulatai találhatók, de számos szikes puszta és tómeder is felfedezhető. A mocsarakat szikes rétek ölelik körbe (néhol láprétekkel váltakozva), a magasabb színtereken (padkák, sírdombok és más, emberkéz-alkotta kiemelkedések) tetején pedig kivételes fajgazdagságú löszgyepek telepedtek meg. A 254

255 Tóalmáshoz közeli területen értékes homokpusztagyepek találhatók, a Kókai-ágat pedig enyves égeres ligeterdő kíséri. 38. ábra. A Hajta-mente (HUDI20025) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) A gyepeket itt-ott szántók váltják fel. Az erdőalkotó fafajok főként a fehér akác és a hibridnyarak, amelyek az egykori tanyák környékén találhatók. Kivételt képeznek a Szentmártonkáta melletti Gyulai-erdő, a nagykátai Bata-tó melletti kis tölgyes és az Öreg-Hajta-menti füzesek (Forrás: Közösségi jelentőségű jelölő élőhelyei a fentiek alapján a következők: 1530* Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (a terület 34,97%-a), 6440 Cnidion dubii folyóvölgyeinek mocsárrétjei (a terület 3,85%-a), 6250* Síksági pannon löszgyepek (a terület 2,61%-a); 6260 Pannon homoki gyepek (a terület 1,36%-a), 6410 Kékperjés láprétek meszes, tőzeges vagy agyagbemosódásos talajokon (Molinion caeruleae) (a terület 0,47%-a), 91E0* Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (a terület 0,46%-a), 91I0* Euro-szibériai erdőssztyepptölgyesek tölgyfajokkal (Quercus spp.) (a terület 0,04%a), 6210 Meszes alapkőzetű féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik (a terület 0,01%-a). Jelölő fajai a következők: kisfészlű aszat (Cirsium brachycephalum), homoki nőszirom (Iris humilis ssp. arenaria), lápi szitakötő (Leucorrhinia pectoralis), nagy szikibagoly (Gortyna borelii lunata), nagy tűzlepke (Lycaena dispar), vérfű-hanygaboglárka (Maculinea teleius), skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), szarvasbogár (Lucanus cervus), vágó csík (Cobitis taenia), réti csík (Misgurnus fossilis), szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus), lápi póc (Umbra krameri), dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), vöröshasú unka (Bombina bombina), mocsári teknős (Emys orbicularis), közönséges ürge (Spermophilus citellus), közönséges vidra (Lutra lutra). A terület egy jelentősebb része átfed a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet területével. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "jelentősen károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 255

256 Alattyáni-Berki-erdő (HUHN20074) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A Natura 2000 terület Alattyán település külterületén, a Jászság kistájban, a TápióSajó hordalékkúp-síkság vegetációs kistáj területén terül el egy Zagyva-holtmeder és a töltés között bezárt területen. A kjtt nagy része erdő, egykor vélhetően ligeterdő volt, majd az erdészeti hasznosítás ideje alatt egyre inkább leromlott. 39. ábra. Az Alatyáni-Berki-erdő (HUHN20074) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Így is mintegy fele megfelel a 91F0 kódú keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (Ulmenion minoris) közösségi jelentőségű élőhelynek. Az erdőnek egy jelentősebb tisztása van, ez is valószínűleg korábban zavart terület volt. Itt fajgazdagabb sziki erdőssztyepp vegetáció figyelhető meg, előfordulnak a sziki kocsord (Peucedanum officinale), a réti őszirózsa (Aster sedifolius) és a fátyolos nőszirom (Iris spuria) védett növényfajok. A gyep erősen cserjésedik, nyílt részei megfelelnek a 1530 kódú pannon szikes sztyeppék és mocsarak kiemelt közösségi jelentőségű élőhelynek. A tisztáson megfigyelhető a közösségi jelentőségű nagy szikibagoly (Gortyna borelii lunata) is. A ligeterdő maradványok közösségi jelentőségű bogárfajai a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) és a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus). Egyéb közösségi jelentőségű faj a területen a vöröshasú unka (Bombina bombina). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Borsóhalmi-legelő (HUHN20076) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A terület jelentős részét a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (teljes terület 54,64%-a) élőhelytípusba sorolható szikes karakterű legelők és kaszálók borítják. A terület nyugati és középső részei inkább szikesek: padkás, szikeres, ürmös, állományok is előfordulnak a szikes rétekkel együtt. 256

257 40. ábra. A Borsóhalmi-legelő (HUHN20076) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Védett növényfajaik a réti őszirózsa (Aster sedifolius) és a korcs nőszirom (Iris spuria). Kelet felé haladva egyre több rontott, az intenzív használat miatt gyomos gyep jellemző, az északkeleti, keleti széleken mocsárrét jellegű, nem szikes karakterű állományok is előfordulnak. A terület szükségtározóként üzemel, vélhetően az ismétlődő árasztások is hozzájárulnak a degradálódáshoz és a kiédesedéshez. A szikes gyepekkel borított felszínek legmélyebb térszínein asztatikus vízháztartású szikes mocsarak találhatók. A magasabb hátakon a 6250 Síksági pannon löszgyepek (a terület 4,82%-a) kategóriába sorolható élőhelyeken kis kiterjedésben szegényesebb fajkészletű löszgyepek díszlenek. Jelölő fajai a nagy szikibagoly (Gortyna borelii lunata), a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), a vöröshasú unka (Bombina bombina) és a közönséges ürge (Spermophilus citellus). A kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület több mint 95%-a része a Jászság különleges madárvédelmi területnek is, melyet egyéb zoológiai értékei, így a területen fészkelő fokozottan védett parlagi sas (Aquila heliaca), a kék vércse (Falco vespertinus) és a kerecsensólyom (Falco cherrug) is alátámasztanak. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "jelentősen károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Jászfényszarui-erdő (HUHN20077) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A 29,45 hektár kiterjedésű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Jászfényszaru település külterületén, a Hatvani-sík földrajzi kistájban, a Tápió-Sajó hordalékkúp-síkság nevű vegetációs kistáj területén helyezkedik el. A terület az egykori Zagyva-Galga ártéren, több helyütt homok alapkőzettel jellemezhető területen fekszik. 257

258 41. ábra. A Jászfényszarui-erdő (HUHN20077) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) A terület csaknem teljesen erdősült, mintegy fele idősebb tölgyes, a másik fele fiatal felújítás. A két idősebb erdőtömb elegyes keményfás ligeterdőnek tekinthető, amely megfelel a 91F0 kódú keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (Ulmenion minoris) közösségi jelentőségű élőhelynek (az érintett terület 50,93%-a). Az erdőben jellemző xilofág és szaproxilofág, közösségi jelentőségű bogárfajok a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) és a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Jászsági-Zagyva-ártér (HUHN20078) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A 487,43 hektár kiterjedésű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület három település (Szentlőrinckáta, Jászfelsőszentgyörgy, Jászberény) határában, a Hatvani-sík és a Jászság földrajzi kistájak által érintett területen, a Tápió-Sajó hordelékkúp síkság vegetációs kistáj területén fekszik. Közösségi jelentőségű élőhelyei gyakorisági sorrendben a következők: 6510 Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) (terület 14,98%-a), 91E0 Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (terület 4,83%-a), 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (terület 4,1%-a), 6250 Síksági pannon löszgyepek (terület 2,05%-a), 6440 Cnidion dubii folyóvölgyeinek mocsárrétjei (terület 0,76%-a), 91F0 Keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (Ulmenion minoris) (terület 0,72%-a). 258

259 42. ábra. A Jászsági-Zagyva-ártér (HUHN20078) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Jelölő fajaik a következők: nagy tűzlepke (Lycaena dispar), skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), vágó csík (Cobitis taenia), halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus), szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus), vöröshasú unka (Bombina bombina), dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), mocsári teknős (Emys orbicularis), tavi denevér (Myotis dasycneme), eurázsiai hód (Castor fiber), közönséges vidra (Lutra lutra). A törvényi oltalom alatt álló növényfajok közül a sziki kocsord (Peucedanum officinale) és a nyári tőzike (Leucojum aestivum) említhető meg. Szórványosan előforduló egyéb érdekesebb növényfajok a mocsárréteken előforduló festő zsoltina (Serratula tinctoria) és az őszi kikerics (Colchicum autumnale). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "jelentősen károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Pusztamizsei-erdő (HUHN20079) különleges természetmegőrzési terület A 84,62 hektár kiterjedésű különleges természetmegőrzési terület Jásztelek és Jánoshida települések külterületén, a Jászság földrajzi kistájban, illetőleg a Tápió-Sajó hordelékkúp síkság vegetációs kistáj területén helyezkedik el. A természetmegőrzési terület egy holtág, melynek halfaunája a rendszeres kotrásoknak köszönhetően drasztikusan átalakult, az erdő ugyanakkor még mindig a 91F0 Keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (Ulmenion minoris) közösségi jelentőségű élőhely-kategóriába (terület 80,35%-a) sorolható. 259

260 43. ábra. A Pusztamizsei-erdő (HUHN20079) különleges természetmegőrzési terület (sárgával), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Flóráját és faunáját tekintve még megtalálhatóak a területen védett növényfajok és értékes közösségi jelentőségű rovarfajok. A sulyom (Trapa natans) állóvizekhez, lassú áramlású folyókhoz, a réti iszalag (Clematis integrifolia) nedves rétekhez, legelőkhöz, a réti őszirózsa (Aster sedifolius) pedig száraz gyepekhez kötődik. Az erdő holt fáihoz kötődő, védett rovarközössége is említésre méltó. Előfordul a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), melynek lárvája az elpusztult fák kérge alatt fejlődik, de említést érdemel a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) vagy a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) állománya is. A holtág vízterének jellemző közösségi jelentőségű kétéltű faja a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Újszász jászboldogházi gyepek természetmegőrzési terület (HUHN20081) kiemelt jelentőségű Az 1 963,84 hektár kiterjedésű kjtt négy település (Jászboldogháza, Újszász, Szászberek, Zagyvarékas) területén fekszik a Jászság földrajzi kistáj területén, ezen kívül nagyobb részt a Tápió-Sajó hordalékkúp-síkság, kisebb részt a Maros-ártér és a Tisza-völgy vegetációs kistáj területén. A terület jelentős részét pannon szikes sztyeppék élőhelytípusba sorolható szikes karakterű legelők és kaszálók borítják (1530* Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (teljes terület 64,82%-a)). Mozaikos szerkezetű szikesedő rétek, igen jó természetességű foltokkal. 260

261 44. ábra. Az Újszász jászboldogházi gyepek (HUHN20081) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Egyéb közösségi jelentőségű élőhelyei a 6440 Cnidion dubii folyóvölgyeinek mocsárrétjei (a terület 1,49%-a), illetőleg a 6250* Síksági pannon löszgyepek (a terület 0,08%). Legjelentősebb természeti értékek a nagy szikibagoly (Gortyna borelii lunata), a nagy tűzlepke (Lycaena dispar), a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), a vöröshasú unka (Bombina bombina), valamint a közönséges ürge (Spermophilus citellus) és a molnárgörény (Mustela eversmannnii). A terület teljes egésze része a Jászság különleges madárvédelmi területnek, kisebb, közel 108 hektár kiterjedésű területe pedig a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzetnek. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Alsó-Zagyva hullámtere (HUHN20089) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A 451,31 hektár kiterjedésű terület a Jászság és a Szolnoki-ártér földrajzi kistáj, ezen kívül a Maros ártér és a Tisza-völgy vegetációs kistáj területén helyezkedik el. Az Alsó-Zagyva völgy (HUHN20098) Natura 2000 terület potenciális vegetációját az ártéri ligeterdők (erdő-mocsár mozaik erdő túlsúllyal) képezik. 261

262 45. ábra. Az Alsó-Zagyva hullámtere (HUHN20089) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Az ártéren elsősorban szürke nyár (Populus canescens), másodsorban fehér nyár (Populus alba) és fekete nyár (Populus nigra), valamint őshonos füzek (Salix spp.) alkotta puhafás ligeterdők (a terület 9,97%-a), illetőleg az említett fafajok alkotta egy egyed szélességű fasorok és erdősávok, emellett nem őshonos, elsősorban amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) és zöld juhar (Acer negundo) dominálta erdők húzódnak, több helyen gyalogakácos sávokkal. A fátlan élőhelyek legnagyobb részt főként a bókoló sás (Carex melanostachya) alkotta magassásosok, illetőleg mocsári ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) dominálta mocsárrétek (6440 Cnidion dubii folyóvölgyeinek mocsárrétjei (a terület 25,97%-a), emellett a 6510 Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) (a terület 3,06%-a), valamint a 6430 Síkságok és a hegyvidéktől a magashegységig tartó szintek hidrofil magaskórós szegélytársulásai (a terület 1,99%-a). Jellemző élőhelyek még a zavart száraz és üde gyepek, illetőleg virágkákás és csetkákás ártéri mocsarak. Fragmentumokban megjelenő élőhelyek még a törpekákás iszapnövényzet (3130 Oligo-mezotróf állóvizek Littorelletea uniflorae és/vagy Isoeto nanojuncetea vegetációval), valamint a az eutróf tavak hínárnövényzete (3150 Természetes eutróf tavak Magnopotamion vagy Hydrocharition növényzettel). Az ártéri rétek viszonylag gyakori védett hajtásos növényfaja a réti iszalag (Clematis integrifolia). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "jelentősen károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Jászalsószentgyörgyi erdő (HUHN21162) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A 24,52 hektár kiterjedésű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Jászalsószentgyörgy település külterületén, a Jászság földrajzi kistájban, illetőleg a Maros-ártér és a Tisza-völgy vegetációs kistáj területén helyezkedik el. A terület erdősültsége közel teljes. Meghatározóak a hazai fafajok, elsősorban a kocsányos tölgy (Quercus robur) és a magyar kőris (Fraxinus angustifolia), melyek főként a 262

263 91I0* - Euro-szibériai erdssztyepptölgyesek tölgyfajokkal (Quercus spp.) közösségi jelentőségű élőhelyet alkotják. 46. ábra. A Jászalsószentgyörgyi-erdő (HUHN21162) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Ugyanakkor a hazai fafajok dominálta erdők nagy részben jellegtelenek. Fajszegények és alacsony természetességűek. Az említett faállományoktól nem válnak el élesen azok az idős kocsányos tölgyesek, amelyeket az alföldi zárt kocsányos tölgyesek és a nyílt lösztölgyesek nehezen elválasztható mozaikjaként is leírhatunk. A sziki magaskórósokkal és szikes rétekkel mozaikoló, évről-évre záródó sztyepp komponens visszaszorulóban van a közönséges nád (Phragmites australis) és az erdei cserjék gyors terjedése miatt. Számos értékes növényfaj talál otthonra ezeken a tisztásokon, szegélyélőhelyeken. Ilyen például a védett természeti értékként nyilvántartott réti iszalag (Clematis integrifolia), a macskahere (Phlomis tuberosa), a réti őszirózsa (Aster sedifolius) vagy a sziki kocsord (Peucedanum officinale) és a korcs nőszirom (Iris spuria). Az idős kocsányos tölgy állomány a közösségi jelentőségű nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) és a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) mellett a nem közösségi jelentőségű, de védett diófacincér (Aegosoma scabricorne) helyi populációinak is élőhelyet biztosít. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Fontos madárélőhelyek Mivel a különleges madárvédelmi területek (kmt) kijelölése jórészt a 2000-es évek elején létrehozott magyarországi IBA-területek alapján történt, így az érintett különleges madárvédelmi területek bemutatásánál az érintkező IBA területekre vonatkozó információkat (pl: az IBA területek kijelölésének alapját képező madárfajok kivétel nélkül az érintett kmt(k) területén jelölő faj(ok)) már az aktuális fejezetrészekben ismertettük. Itt csak megemlítjük az érintkező IBA-területet, mely a következő: 263

264 Dél-Heves (Jászság) IBA (Terület: 57,179 ha; site kód: HU056) (Lásd 31. ábra) Ramsari területek Az érintett vízgyűjtő-gazdálkodási alegység nem érint Ramsari-területet. Országos jelentőségű védett természeti területek Nemzeti parkok Az érintett vízgyűjtő-gazdálkodási alegység nem érinti nemzeti parki területet. Tájvédelmi körzetek Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet A Pest megye keleti részén elhelyezkedő Tápió-vidék Magyarország egyik különleges, természeti látnivalókban még bővelkedő tája. Meredek löszdombok, sivatagot idéző homokbuckák, az Alföld ősi arculatát felidéző mocsarak várják az ide látogató vendéget. Ehhez a Tápió-mente gazdag néprajzi hagyományai és az itt élők hamisítatlan vidéki vendégszeretete párosul. A Tápió-vidék három nagy tájegység, a Duna-Tisza-köze, a Tiszántúl és az Északi-középhegység találkozásánál fekszik, ami egy változatos, ritkaságokban gazdag élővilág kialakulását tette lehetővé. E sokszínűség védelmében jött létre 1998 júniusában a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet. A tájvédelmi körzet mozaikos elrendezésű, három nagyobb és kilenc kisebb részegysége elszórtan helyezkedik el. Területe ha, amelyből 182 ha fokozott védettséget élvez, utóbbiak csak engedéllyel, szakvezető irányításával tekinthetők meg. 47. ábra. A Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet (sárgával), valamint a vízgyűjtőgazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) 264

265 Nyík-rét, I-II-es tározó (Nagy-nádas) A tájvédelmi körzet legnagyobb összefüggő területe Farmos és Nagykáta között terül el. A Hajta-patak táplálta mocsarak gazdag madárvilágnak nyújtanak fészkelő- és táplálkozóhelyet. Költ itt a fokozottan védett nagy kócsag, a nyári lúd, egész évben megfigyelhető a fekete gólya. Változatos növénytársulások (szikesek, löszgyepek, mocsárrétek), valamint ritka növények sokasága kötődik a Nyík-réthez: a fátyolos nőszirom legnagyobb hazai állománya, tavaszi hérics vagy az Alföldön ritka nagy pacsirtafű és selymes peremizs jelzik a vidék háborítatlanságát. Felső-Tápió völgye Tápiószecsőtől Tápiószentmártonig húzódik a második nagyobb részegység. Ehhez kapcsolódik a tájvédelmi körzet egyetlen, terjedelmesebb nyíltvizekkel is rendelkező vizes élőhelye, a tápiószecsői halastó. Itt még gyakorinak mondható a vidra, vonuláskor rendszeresen feltűnik a halászsas. A tóparton idős tölgyesek húzódnak, míg távolabb egy gyönyörű lápréten keskeny- és széleslevelű gyapjúsások fehér tengerében gyönyörködhetünk. Ennek a területnek a legnagyobb értéke a kiváló vízminőségű Felső-Tápió feltűnően gazdag halállománya. Előfordul itt a hegyvidéki patakokra jellemző, védett kövi csík, illetve a csak a Duna vízrendszeréhez kötődő lápi póc. A láprétek és bokorfüzesek övezte patakparttól távolodva meredek homokbuckákra érkezünk, ahol számos védett növényfaj fordul elő: kései szegfű, homoki árvalányhaj, fényes poloskamag, báránypirosító, homoki nőszirom. Értékeire való tekintettel ezek a területek (Cseh-domb, Gicei-hegy) fokozott védettséget élveznek. A hosszan elnyúló részegység D-i végében található Erdőszőlősi-legelő a vidék legfontosabb ürgeélőhelye. Nagy-rét és patakvölgyek A Monor-Irsai-dombság peremén helyezkedik el. A Gombai- és Úri-patakok löszvölgyeit gyönyörű mocsárrétek, nádas-fűzes foltok kísérik. A völgylejtők fajgazdag löszgyepjeiben olyan ritka növények tenyésznek, mint a szennyes ínfű, erdei szellőrózsa, magyar zergevirág. A meredek löszfalakban telepesen fészkel a fokozottan védett gyurgyalag. A Tápióság és Tápióbicske között elhelyezkedő Nagyréten nedvesebb években költ a hazánkban mindössze néhány tucat párban fészkelő nagy póling. A láprétek és a kiemelkedő homokhátak átmeneti zónájában a pókbangó tenyészik, míg a mélyebben fekvő részeken szibériai nőszirmok virágoznak. Egreskátai Sós-tavak Nagykáta határában, Egreskátán egy nyílt homoki tölgyessel borított lapos bucka körül szikes tómedrek (Sóstavak), nagyobb nádasok, kisebb szikes legelők helyezkednek el. Az öreg fák odvaiban költ a szalakóta, míg a nádasokban vízimadarak sokasága él, pl. bölömbika, barna rétihéja. Székesrekeszi-legelő Szentmártonkáta közelében, a Bíbicfészeki-ág két oldalán helyezkedik el a Székesrekeszi-legelő, amely a közelben fészkelő ragadozó madarak, vörösvércsék, egerészölyvek és a jóval ritkább kabasólymok fontos táplálkozóhelye. Rekettyés Farmostól nem messze, a Ős-Zagyva egykori medrében egy csodálatos láprét, valamint egy kisebb szikes legelő található. Nevét a félgömb alakú rekettyefűzbokrokról kapta. Májusban a mocsári kosbor, ősszel a kornistárnics virágzik a területen. Tápiógyörgyei-legelő 265

266 A tápiógyörgyei Nagy-megyeri legelő és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Újszász határában található gyepterületek már egyértelműen a tiszántúli szikesekre emlékeztetnek. Ezek a területek közvetlenül érintik a Zagyva vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területét. Elsősorban az őszi-tavaszi madárvonulásban van kiemelkedő szerepük. Természetvédelmi beruházásként itt készült el egy 3 ha-os mesterséges szikes tó, amely többek között a fokozottan védett, felfelé görbülő csőréről könnyen felismerhető gulipán, illetve a hosszúlábú gólyatöcs fészkelőhelye. (Forrás: Természetvédelmi területek A Zagyva vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén nem található az országos jelentőségű védett természeti terület természetvédelmi terület kategóriájába sorolható terület. Ex lege területek A természet védelméről szóló évi LIII. törvény 23. (2) bekezdésben foglaltak szerint országos jelentőségű védett természeti területnek minősülő szikes tavak és lápok általában igen érzékenyen reagálnak a sekély felszín alatti víztestekből történő vízkivételekre és a helyben képződő csapadék és belvizek elvezetésére. Ebből kifolyólag az alegység területén található szikes tavak és lápok a jövőben várható öntözésfejlesztési jellegű beavatkozások, ill. hatásmérséklő intézkedések kiemelt hatásviselő élőhelyei lehetnek attól függően, hogy konkrétan hol valósulnak meg a fejlesztések. Természeti emlékek A Zagyva vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén nem található az országos jelentőségű védett természeti terület természeti emlék kategóriájába sorolható terület. Helyi jelentőségű védett természeti területek Természetvédelmi területek A Zagyva vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén található helyi jelentőségű védett természeti terület természetvédelmi terület kategóriába tartozó területeit az alábbi táblázatban soroltuk fel. Ssz. Név Település Törzskönyvi szám Terület (ha) 1. Szolnoki Tüdőkórház parkja Szolnok 15/75/TT/06 4,57 2. Jászalsószentgyörgyi Vadaspark Jászalsószentgyörgy 15/41/TT/95 7,72 3. A Ferences kolostor kertje Jászberény 15/55/TT/03 2,39 4. Hajta mocsár Jászberény 15/26/TT/87 125,45 5. Jászberény, a Fehértói temető területe Jászberény 15/54/TT/03 5,7 6. Jászberény, A Városi Zagyva és az azt két oldalról kísérő zöldfelületi sáv a Huszár utcai hídtól a Jásztelki útig Jászberény 15/51/TT/03 7,31 7. Jászberény, Ferencesek tere és az azt Jászberény 15/49/TT/03 1,29 266

267 övező utcák fasorai 8. Jászberényi Állat- és Növénykert teljes zöldfelülete Jászberény 15/47/TT/03 4,67 9. Jászberényi Erzsébet Kórház és Szakorvosi Rendelő kertje Jászberény 15/48/TT/03 3, Jászberényi Izraelita temető területe Jászberény 15/56/TT/03 0, Jászberényi Margit-sziget az azt övező Zagyva-mederrel és fasorokkal Jászberény 15/57/TT/03 3, Jászberényi Református templom kertje Jászberény 15/59/TT/03 0, Jászberényi Szentkúti templom kertje Jászberény 15/61/TT/03 0, Jászberényi Tanítóképző Főiskola kertje és az Arborétum Jászberény 15/60/TT/03 0, Jászberényi Új temető északi része Jászberény 15/62/TT/03 7, Jászberényi Zagyva mente Jászberény 15/25/TT/87 111, Jászberény, Nagyér utcai Szociális Otthon kertje Jászberény 15/58/TT/03 0, Jászberény, Szentháromság tér, Lehel vezér tér, Fürdő u., Holló András u. zöldfelületei, fasorai az érintett Városi Zagyva-szakasszal Jászberény 15/50/TT/03 2,7 19. Jásztelek-Pusztamizsei Holt-Zagyva és ártere Jásztelek 15/31/TT/94 70, Kastélypark (Orczy-kastély) Újszász 15/6/TT/80 23, táblázat: Helyi jelentőségű védett természeti területek a Zagvya vízgyűjtőgazdálkodási alegység területén (Forrás: Természeti emlékek A Zagyva vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén található helyi jelentőségű védett természeti terület természeti emlék kategóriába tartozó területeit az alábbi táblázatban soroltuk fel. Ssz. Név Település Törzskönyvi szám Terület (ha) 1 Szolnoki Molnárfecske-telep Szolnok 15/8/TT/ Jászberény, A Szelei út és a Nyár u. találkozásánál lévő feszület körüli vadgesztenye facsoport Jászberény 15/52/TE/

268 3 Jászberény, Szúnyogos u. 4. sz. alatti idős tölgyfa Jászberény 15/53/TE/ táblázat: Helyi jelentőségű védett természeti emlékek a Zagvya vízgyűjtőgazdálkodási alegység területén (Forrás: Nemzeti Ökológiai Hálózat A vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területének 28,46%-a (239,68 km 2 = ,12 ha) érinti a Nemzeti Ökológiai Hálózat területét. Ezen belül 12,02%-a (101,23 km 2 = ,27 ha) az ún. ökológiai folyosó, 9,79%-a (82,42 km 2 = 8 241,90 ha) az ún. pufferterület, 6,65% (56,03 km2 = 5 602,95 ha) pedig az ún. magterület kategóriába sorolható területen fekszik.. ábra. A Nemzeti Ökológiai Hálózat (NÖH) a Zagyva vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén. [A NÖH típusai: magterület (sötétzöld), ökológiai folyosó (világoszöld), pufferterület (homokszín); a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület)] NAGYKŐRÖSI-HOMOKHÁT VÍZGYŰJTŐGAZDÁLKODÁSI ALEGYSÉG Natura 2000 érintettség Különleges madárvédelmi területek (kmt) Abonyi kaszálóerdő (HUDI10001) különleges madárvédelmi terület A terület Abony és Cegléd települések között, a vasútvonal két oldalán terül el, 418, 95 hektár kiterjedésű területen, mely 373 hektár kiterjedésű területen érinti az Abonyi kaszálóerdő IBA-területét. A terület részben akácos-nyárfás erdő vetési varjú (Corvus frugilegus) teleppel ( pár), körülötte szikes legelővel, illetve zsombékos dűlővel. Jelölő madárfajai a parlagi sas (Aquila heliaca), mely elsősorban táplálkozik a területen, de a konkrétan fészkelő fajok között a kék vércse (Falco vespertinus), a szalakóta (Coracias garrulus) (1-2 pár), míg a közösségi jelentőségű 268

269 énekesmadarak közül a parlagi pityer (Anthus campestris) (10 pár), a tövisszúró gébics (Lanius collurio) (1-5 pár) és a kis őrgébics (Lanius minor) (10 pár) is megemlíthető. (Forrás: A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 48. ábra. Az Abonyi kaszálóerdő (HUDI10001) különleges madárvédelmi terület (sárgával), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Jászkarajenői puszták (HUDI10004) különleges madárvédelmi terület A ,13 hektár kiterjedésű terület nyolc település (Jászkarajenő, Kocsér, Kőröstetétlen, Tiszajenő, Tiszakécske, Tiszavárkony, Tószeg, Törtel) külterületén helyezkedik el a Gerje és a Körös-ér nevű vízfolyások között található szikes és homokos talajú területen. Négy nagyobb és egy tucatnyi kisebb szikes legelő foltjaiból álló, feldarabolódott terület. Szikes síkságok és szikes tavak jellemzik. A Jászkarajenői-halastavat körgát veszi körül ennek az állóvíznek nagy jelentősége van a vonuló madarak szempontjából. A kmt területén felhagyott rizsföldek is találhatók. A terület szinte teljes egészében lefedi a HU021 kódú, hektár kiterjedésű Gerje-sík IBA-területet. Közösségi jelentőségű jelölő madárfajai a következők: cigányréce (Aythya nyroca) (5-10 pár), bölömbika (Botaurus stellaris) (5-10 pár), törpegém (Ixobrychus minutus) (20 pár), nagy kócsag (Egretta alba) (5-10 pár), vörös gém (Ardea purpurea) (5-10 pár), barna rétihéja (Circus aeruginosus) (10-15 pár), hamvas rétihéja (Circus pygargus) (1-5 pár), pusztai ölyv (Buteo rufinus) (2-3 pár), kék vércse (Falco vespertinus) (20-30 pár), kerecsensólyom (Falco cherrug) (1-5 pár), pettyes vízicsibe (Porzana porzana) (5-10 pár), kis vízicsibe (Porzana parva) (1-5 pár), haris (Crex crex) (1-5 pár), gólyatöcs (Himantopus himantopus) (1-5 pár), gulipán (Recurvirostra avosetta) (0-25 pár), ugartyúk (Burhinus oedicnemus) (1-5 pár), küszvágó csér (Sterna hirundo) (1-5 pár), szalakóta (Coracias garrulus) (11-50 pár), parlagi pityer (Anthus campestris) (10-20 pár), kékbegy (Luscinia svecica) (5-10 pár), tövisszúró gébics (Lanius collurio) (11-50 pár), kis őrgébics (Lanius minor) (11-50 pár). (Forrás: A Natura 269

270 2000 terület víztől függő károsodottságára vonatkozó minősítést nem tartalmaz a VGT2 6-9 melléklet.. ábra. A Jászkarajenői puszták (HUDI10004) különleges madárvédelmi terület (sárgával) és egyéb madárvédelmi területek (rózsaszínnel), valamint a vízgyűjtőgazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Közép-Tisza (HUHN10004) különleges madárvédelmi terület Az érintett különleges madárvédelmi terület természeti értékeit korábbiakban, a Hevesi-sík vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területét érintő különleges madárvédelmi területeknél már bemutattuk. (Lásd 21. ábra) Tisza Alpár-Bokrosi ártéri öblözete (HUKN10004) különleges madárvédelmi terület Az 5 026,95 hektár kiterjedésű különleges madárvédelmi terület a Tisza jobb partján, mintegy 3-5 km széles hullámtéren, 5 település (Lakitelek, Tiszaug, Tiszaalpár, Tiszasas, Csongrád) külterületén terül el. A különleges madárvédelmi terület szinte teljes egésze átfed a hektár kiterjedésű HU024 kóddal jelölt Tiszaalpári ártéri öblözet IBA területével (Flood plain of Tiszaalpár), vagyis a nemzetközi tekintetben is kiemelt, fontos madárélőhelyek részét is képezi. A kmt élőhelyeit a holtágak, morotvák, ártéri mocsarak, puhafás ligeterdő sávok és kiterjedtebb keményfás ligeterdők, faültetvények, égeres-kőrises láperdők, ártéri kaszálók és szántók jellemzik. Az állandó vízborítással rendelkező Tiszaalpári Nagy-rét számos vízimadár faj (ludak, récék, vöcskök, kócsagok, gémek, rétihéják, partimadarak, sirályok, csérek és szerkők) táplálkozó-, pihenő és fészkelőhelye. Az ország egyik jelentős kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus) telepe (40-50 pár) a Tiszaalpáriréten (Mentett-rét, Nagy-tó) helyezkedik el, de kiemelkedő a fészkelő bakcsók (Nycticorax nycticorax) (80-150), üstökösgémek (Ardeola ralloides) (10-15 pár) állománya is. A területen szép számban fészkel még a kis kócsag (Egretta garzetta) (20-40 pár), a nagy kócsag (Egretta alba) (15-30 pár), a szürke gém (Ardea cinerea) ( ) és a vörös gém (Ardea purpurea) (5-10 pár), ugyanakkor az avas nádasokban bölömbika (Botaurus stellaris) (1-3 pár) is költ, és több helyen a kis 270

271 méretű gémféle, a törpegém (Ixobrychus minutus) (8-10 pár) is előfordul fészkelőként. A területen az íbiszfélékhez tartozó batla (Plegadis falcinellus) táplálkozó példányai is felbukkanhatnak, és országos szinten szintén kiemelkedő a kmt területén fészkelő kanalasgémek (Platalea leucorodia) (20-40 pár) állománya. A különleges madárvédelmi terület ligeterdő sávjaiban és az idősebb állományú erdők területén néhány pár fekete gólya (Ciconia nigra) és 1-2 pár barna kánya (Milvus migrans) fészkel. 49. ábra. A Tisza Alpár-Bokrosi ártéri öblözete (HUKN10004) különleges madárvédelmi terület (sárgával) és egyéb madárvédelmi területek (rózsaszínnel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) A harkályalakúak közösségi jelentőségű jelölő fajai közül a területen a hamvas küllő (Picus canus) (2-3 pár), a fekete harkály (Dryocopus martius) (5-10 pár), a közép fakopáncs (Dendrocopos medius) (3-6 pár) is költ. A kultúrakövető balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) (2-5 pár) a települések ligeterdő-sávokkal érintkező részein több helyen megtelepedett. Az Alpári-rét tocsogós, sűrű mocsári növényzettel érintkező részein természetesen a vízállástól függően a vágómadár alakúak közül a barna rétihéja (Circus aeruginosus) (3-5 pár), valamint számos közösségi jelentőségű guvatféle, így a kis vízicsibe (Porzana parva) (3-5 pár), a pettyes vízicsibe (Porzana porzana) (5-10 pár) fészkel. Az Alpári- rét nyíltabb, sekély részei a gólyatöcs (Himantopus himantopus) (0-10 pár) számára jelentenek fészkelőhelyet. A Nagy-tó és a környező mocsári élőhelyek úszó hínárszigetei a fattyúszerkők (Chlidonias hybrida) (0-50 pár), míg a réti zóna a fehérszárnyú szerkők (Chlidonias leucopterus) fészkelését teszi lehetővé. A kmt mocsaras, nádas rétjein a nádszegélyben több helyen kékbegyek (Luscinia svecica), míg az avas nádasokban fülemülesitkék (Acrocephalus melanopogon) költenek. A vízközeli szakadópartok fala jégmadarak (Alcedo atthis), gyurgyalagok (Merops apiaster) és partifecskék (Riparia riparia) fészkelőhelye. A rekettyefüzesekben, bokorsávokban a Tiszavölgyének északabbi részén különösen ritka halvány geze (Hippolais pallida) gyakori fészkelőnek számít. Az említett élőhelyeken az országos tekintetben jóval elterjedtebb karvalyposzáta (Sylvia nisoria) és a tövisszúró gébics (Lanius collurio) is 271

272 fészkel. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "jelentősen károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kjtt) Gerje-mente (HUDI20021) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A 3 343,07 hektár kiterjedésű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület 7 település (Pilis, Albertirsa, Ceglédbercel, Cegléd, Csemő, Törtel, Nyársapát) külterületén, a Pilis-Alpári-homokhát földrajzi kistáj területén, ezen kívül az ÖregHomok és a Duna-Tisza közi löszös homokok vegetációs kistáj területén helyezkedik el. Közösségi jelentőségű élőhelyei gyakorisági sorrendben: 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (a terület 7,20%-a), 6440 Cnidion dubii folyóvölgyeinek mocsárrétjei (a terület 2,04%-a), 91E0* Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (a terület 1,47%-a), 6410 Kékperjés láprétek meszes, tőzeges vagy agyagbemosódásos talajokon (Molinion caeruleae) (a terület 1,10%-a). Közösségi jelentőségű fajai a következők: kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), nagy tűzlepke (Lycaena dispar), vérfű-hangyaboglárka (Maculinea teleius), skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), vágó csík (Cobitis taenia), réti csík (Misgurnus fossilis), szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus), vöröshasú unka (Bombina bombina), mocsári teknős (Emys orbicularis), közönséges ürge (Spermophilus citellus), közönséges vidra (Lutra lutra). A terület teljesen lefedi a Ceglédi-rét Természetvédelmi Területet (országos jelentőségű védett természeti terület). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "jelentősen károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 50. ábra. A Gerje-mente (HUDI20021) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Gógány- és Kőrös-ér mente (HUDI20022) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület 272

273 A 817,73 hektár kiterjedésű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Nagykőrös és Nyársapát települések külterületén, a Pilis-Alpári-homokhát földrajzi kistáj és az Öreg-Homok vegetációs kistáj területén fekszik. Közösségi jelentőségű élőhelyeik gyakorisági sorrendben a következők: a 6410 Kékperjés láprétek meszes, tőzeges vagy agyagbemosódásos talajokon (Molinion caeruleae) (a terület 29,82%-a), 6440 Cnidion dubii folyóvölgyeinek mocsárrétjei (a terület 24,70%a), 6260 Pannon homoki gyepek (a terület 2,27%-a), 91E0 Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (a terület 0,44%-a), 6430 Síkságok és a hegyvidéktől a magashegységig tartó szintek hidrofil magaskórós szegélytársulásai (a terület 0,13%-a). Közösségi jelentőségű jelölő fajai a következők: kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), nagy tűzlepke (Lycaena dispar), vérfű-hangyaboglárka (Maculinea teleius), réti csík (Cobitis taenia), szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus), vöröshasú unka (Bombina bombina), mocsári teknős (Emys orbicularis), közönséges ürge (Spermophilus citellus). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 51. ábra. A Gógány- és Kőrös-ér mente (HUDI20022) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Székek (HUDI20046) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A 3 616,3 hektár kiterjedésű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Cegléd, Abony, Törtel és Kőröstetétlen település külterületén, a Gerje-sík és a Pilis-Alpárihomokhát földraji kistáj, ezen kívül a Duna-Tisza-közi löszös homokok vegetációs kistáj területén fekszik. A terület közösségi jelentőségű jelölő élőhelyei a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (a terület 53,37%-a), valamint a 6250 Síksági pannon löszgyepek (a terület 0,91%-a). Közösségi jelentőségű jelölő fajai a következők: kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), nagy tűzlepke (Lycaena dispar), skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), vágó csík (Cobitis taenia), réti csík (Misgurnus fossilis), vöröshasú unka (Bombina bombina), mocsári teknős (Emys 273

274 orbicularis), közönséges ürge (Spermophilus citellus), molnárgörény (Mustela eversmannii), közönséges vidra (Lutra lutra). A terület egy része átfed az Abonyi kaszálóerdő (HUDI10001) különleges madárvédelmi területtel. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "jelentősen károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 52. ábra. A Székek (HUDI20046) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Jászkarajenői puszták (HUDI21056) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A 3 616,3 hektár kiterjedésű terület 7 település (Törtel, Kőröstetétlen, Tószeg, Jászkarajenő, Tiszavárkony, Tiszakécske, Kocsér) külterületén, a Pilis-Alpárihomokhát, kisebb részt pedig a Gerje-Perje-sík földrajzi kistáj, valamint az ÖregHomok, Duna-Tisza-közi löszös homokok, illetőleg a Maros-ártér és a Tisza-völgy vegetációs kistáj területén fekszik. Közösségi jelentőségű élőhelyei a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (a terület 53,37%-a), illetve a 6250 Síksági pannon löszgyepek (a terület 0,91%-a). Közösségi jelentőségű jelölő fajai a következők: kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), nagy tűzlepke (Lycaena dispar), skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), vágó csík (Cobitis taenia), réti csík (Misgurnus fossilis), vöröshasú unka (Bombina bombina), mocsári teknős (Emys orbicularis), közönséges ürge (Spermophilus citellus), molnárgörény (Mustela eversmannii), közönséges vidra (Lutra lutra). A terület jelentős része átfed a Jászkarajenői-puszták (HUDI10004) különleges madárvédelmi területtel. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 274

275 53. ábra. A Jászkarajenői puszták (HUDI21056) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Tisza Alpár-Bokrosi ártéri természetmegőrzési terület öblözet (HUKN20028) kiemelt jelentőségű A 3 288,33 hektár kiterjedésű kjtt öt település külterületén (Tiszaalpár, Tiszasas, Csongrád, Tiszaug, Lakitelek) helyezkedik el, a Dél-Tisza-völgy és a Pilis-Alpárihomokhát földrajzi kistáj, ezen kívül a Tisza-völgy vegetációs kistáj területén. A terület közösségi jelentőségű élőhelyei gyakorisági sorrendben a következők: 91E0 Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (a terület 7,37%-a), 3150 Természetes eutróf tavak Magnopotamion vagy Hydrocharition növényzettel (a terület 3,89%-a), 6440 Cnidion dubii folyóvölgyeinek mocsárrétjei (a terület 3,54%-a), 91F0 Keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (Ulmenion minoris) (a terület 1,47%-a), 3130 Oligo-mezotróf állóvizek Littorelletea uniflorae és/vagy Isoeto nanojuncetea vegetációval (a terület 0,03%-a). A közösségi jelentőségű fajai: homoki kikerics (Colchicum arenarium), apró fillércsiga (Anisus vorticulus), skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), réti csík (Misgurnus fossilis), lápi póc (Umbra krameri), dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), vöröshasú unka (Bombina bombina), mocsári teknős (Emys orbicularis), nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus), tavi denevér (Myotis dasycneme), közönséges denevér (Myotis myotis), hegyesorrú denevér (Myotis blythii), közönséges vidra (Lutra lutra).területe teljesen egészében átfed a Tisza Alpár-Bokrosi ártéri öblözete különleges madárvédelmi területtel, illetőleg részben átfed a Kiskunsági Nemzeti park törzsterületével (Tőserdő és Alpári-rét). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 275

276 54. ábra. A Tisza Alpár-Bokrosi ártéri öblözet (HUKN20028) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Fontos madárélőhelyek Mivel a különleges madárvédelmi területek (kmt) kijelölése jórészt a 2000-es évek elején létrehozott magyarországi IBA-területek alapján történt, így az érintett különleges madárvédelmi területek bemutatásánál az érintkező IBA területekre vonatkozó információkat (pl: az IBA területek kijelölésének alapját képező madárfajok kivétel nélkül az érintett kmt területén jelölő madárfaj is) már az aktuális fejezetrészekben ismertettük. Itt csak felsoroljuk az érintkező IBA területeket, melyek a következők: Abonyi Kaszálóerdő IBA (terület: 373 ha; site kód: HU044) (Lásd 55. ábra) Gerje-sík (Jászkarajenői-puszták) IBA (terület: ha; site kód: HU021) (Lásd 56. ábra) Tiszaalpári ártéri öblözet IBA (terület: 4,946 ha; site kód: HU024) (Lásd 57. ábra) 276

277 55. ábra. Az Abonyi Kaszálóerdő (HU044) Fontos Madárélőhely (IBA) (sárgával), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) 56. ábra. A Gerje-sík (Jászkarajenői-puszták) (HU021) Fontos Madárélőhely (IBA) (sárgával) és egyéb fontos madárélőhelyek (zölddel), valamint a vízgyűjtőgazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) 277

278 57. ábra. A Tiszaalpári ártéri öblözet (HU024) Fontos Madárélőhely (IBA) (sárgával) és egyéb fontos madárélőhelyek (zölddel), valamint a vízgyűjtőgazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Ramsari területek Az érintett vízgyűjtő-gazdálkodási alegység nem érint Ramsari-területet. Országos jelentőségű védett természeti területek Nemzeti parkok Kiskunsági Nemzeti Park (Tőserdő és Alpári-rét részterületei) A vízgyűjtő-gazdálkodási alegység érinti a Kiskunsági Nemzeti Park törzsterületét, azon belül pedig a Tőserdő és Alpári-rét területeket, mely a nemzeti park legkisebb területegysége (1 038 ha), és az Alsó-Tiszavölgyben található. A Tisza meandereiből kialakult természetes és mesterséges holtágak, ártéri erdők, hullámtéri kaszálók ma is őrzik az évszázadokkal ezelőtti természetet. Itt fut össze a Homokhátság keleti pereme a mélyebb fekvésű Tisza-völggyel. Az egymástól elkülönülő geológiai adottságú tájak rétegtani határain a csapadékosabb időszakokban talajvízforrások is a felszínre törnek. A magasabb térszínt alkotó löszpartok végigkísérik ezt a területet. Ezeken a helyeken már a bronzkorban is települtek falvak, hiszen abban az időben az Alföld egyharmad részét állandóan, a másik harmadát időszakosan víz borította. A nemzeti park e területén két jelentősebb holtág van, a Szikrai (Tőserdő) és a Tiszaalpári. Mindkettőt fajgazdag ártéri erdőtársulások övezik. Déli irányban a védett terület az Alpári rétben öblösödik ki. A 19. században végrehajtott folyószabályozások során kialakult Szikrai holtág 9 km hosszú. De nagyobb árvizek idején a Tisza friss vízzel önti el a holtmedret. A Tőserdő természetes lefűződésű morotvája a Dög-Tisza, melynek vizén fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) állomány él. A szikrai holtágat ártéri erdők övezik. Közvetlenül a vízparton puhafás ligeterdők állnak. Jellemző fajai a bokorfüzesek, fűz-nyár éger ligetek. A mélyebb fekvésű, vízzel borított helyeken égerláp erdők állnak. A magasabb térszíneken tölgy-kőrisszil ligeterdők képviselik a keményfás társulásokat. Gyakori a fákra kapaszkodó 278

279 ligeti szőlő (Vitis silvestris), mely beárnyékolja az alsóbb szinteket. A Tisza-völgy bennszülött virága a tiszaparti késeimargitvirág (Leucanthamella serotina), főleg vizesebb években tömeges a gyepeken. A Szikra Sulymos-tó holtág gazdag hínár vegetációjának látványos tagja a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), a sárga virágú vízitök (Nuphar lutea), a békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae) és a békaliliom (Hottonia palustris). Ez a változatos élőhely sokszínű madárvilágnak biztosít táplálkozó és fészkelő helyet. Az erdők énekesmadár faunája a Duna-Tisza közén kiemelkedőnek számít. Az ártéri erdők ritka madara a szürke küllő (Picus canus) és a fekete harkály (Dryocopus martius). Az odvas füzesek baglyok és denevérek számára is megfelelő otthont biztosítanak. Hasonlóan gazdag és változatos a tiszaalpári holtág is. Kora tavasztól nyüzsgő madárvilág életét figyelhetjük meg az úszó lápokkal borított, nagy kiterjedésű élőhelyen. Fészkelnek itt a kanalasgémek (Platalea leucorodia), a nagy kócsagok (Egretta alba) és kis kócsagok (Egretta garzetta), a bakcsók (Nycticorax nycticorax), a vörös (Ardea purpurea), és szürke gémek (Ardea cinerea). Kormoránok (Phalacrocorax carbo) és kis kárókatonák (Plalacrocorax pygmaeus) szárítkoznak a száraz fatörzseken. A vadászó békászó sas (Aquila pomarina) is időnként feltűnik a kiterjedt vizek felett. A vízre nyúló fákról vadászó színpompás jégmadár (Alcedo atthis) is többször megfigyelhető. Tömegesen fordulnak elő récék, ludak és vöcskök is az Alpári-réten. (Forrás: ábra. A Kiskunsági Nemzeti Park törzsterülete (Tőserdő és Alpári-rét) (sárgával), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Tájvédelmi körzetek Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet A vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területét érinti a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzetet, melyet a Hevesi-sík vízgyűjtő-gazdálkodási alegység érintett, országos jelentőségű, egyedi jogszabállyal védett természeti területeinek taglalásánál már bemutattunk. (Lásd. 34.ábra) 279

280 Természetvédelmi területek Ceglédi-rét természetvédelmi terület A Ceglédi-rét 17,4 ha-os terület Cegléd északnyugati külvárosi részébe ékelődik be. Területét az Örkényi út, a Gerje, egy földút és a 40-es út határolja. Régi nevét Csíkos-szél a Gerjében élő csíkhalakról kapta (kövi csík (Barbatula barbatula), réti csík (Misgurnus fossilis)) óta országos jelentőségű természetvédelmi terület, mely pókbangó (Ophrys sphegodes) állományáról vált híressé. Növényföldrajzi szempontból a Neogradense (Nógrádi) és a Praematricum (Duna Tisza köze) flórajárás határán fekszik, ahol a gerjei és dunai homok találkozik a csernozjom és barna erdőtalajokkal. A terület számos hazai orchideafaj számára biztosít kedvező életfeltételeket. A területen előforduló védett növényfajok a következők: kései gyíkpohár (Blackstonia acuminata), kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), szibériai nőszirom (Iris sibirica), tarka sáfrány (Crocus reticulatus), mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), agárkosbor (Orchis morio), poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora), vitézkosbor (Orchis militaris), mocsári kosbor (Orchis palustris), valamint a poloskaszagú és a mocsári kosbor hibridje (Orchis Timbali), ezen kívül a pókbangó (Ophrys sphegodes), és az éles télisás (Cladium mariscus) (Forrás: NAGY et al. 2009). 59. ábra. A Ceglédi-rét természetvédelmi terület (barnával), valamint a vízgyűjtőgazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Ex lege területek A természet védelméről szóló évi LIII. törvény 23. (2) bekezdésben foglaltak szerint országos jelentőségű védett természeti területnek minősülő szikes tavak és lápok általában igen érzékenyen reagálnak a sekély felszín alatti víztestekből történő vízkivételekre és a helyben képződő csapadék és belvizek elvezetésére. Ebből kifolyólag az alegység területén található szikes tavak és lápok a jövőben várható öntözésfejlesztési jellegű beavatkozások, ill. 280

281 hatásmérséklő intézkedések kiemelt hatásviselő élőhelyei lehetnek attól függően, hogy konkrétan hol valósulnak meg a fejlesztések. Természeti emlékek A Nagykőrösi-homokhát vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén nem található az országos jelentőségű védett természeti emlék kategóriájába sorolható terület. Helyi jelentőségű védett természeti területek Természetvédelmi területek A Nagykőrösi-homokhát vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén található helyi jelentőségű védett természeti terület természetvédelmi terület kategóriába tartozó területeit az alábbi táblázatban soroltuk fel. Ssz. Név Település Törzskönyvi szám Terület (ha) 1 Albertirsai-gyurgyalagos Albertirsa 12/292/TT/08 0,47 2 Albertirsai-halastó Albertirsa 12/293/TT/08 3,5 3 Albertirsai-kaszáló Albertirsa 12/299/TT/08 0,1 4 Albertirsai-lapos Albertirsa 12/297/TT/08 1,74 5 Dolina-völgy Albertirsa 12/28/TT/76 36,74 6 Hársas-völgy Albertirsa 12/77/TT/85 271,32 7 Gerje-patak és forrásvidéke Pilis 12/122/TT/ táblázat: Helyi jelentőségű védett természeti területek a Nagykőrösi-homokhát vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén (Forrás: Természeti emlékek A Nagykőrősi-homokhát vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén található helyi jelentőségű védett természeti terület természeti emlék kategóriába tartozó területeit az alábbi táblázatban soroltuk fel. Ssz. Név Település Törzskönyvi szám Terület (ha) 1 Albertirsai-hársfa Albertirsa 12/19/TE/ Albertirsai japán akácok Albertirsa 12/298/TE/ Albertirsai-tölgyfa II. (Katolikus Iskola udvara) Albertirsa 12/294/TE/ Tölgyfa Albertirsa 12/37/TE/ Nyársapáti kocsányos tölgy Nyársapát 12/188/TE/03 22,83 281

282 33. táblázat: Helyi jelentőségű védett természeti emlékek a Nagykőrösi-homokhát vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén (Forrás: Nemzeti Ökológiai Hálózat A vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területének 20,37%-a (335,38 km 2 = ha) ha) érinti a Nemzeti Ökológiai Hálózat területét. Ezen belül 11,53%-a (189,85 km 2 = ,84 ha) az ún. ökológiai folyosó, 2,1%-a (34,56 km2 = 3 455,57 ha) az ún. pufferterület, 6,74% (110,98 km2 = ,59 ha) pedig az ún. magterület kategóriába sorolható területen fekszik.. ábra. A Nemzeti Ökológiai Hálózat (NÖH) a Nagykőrösi-homokhát vízgyűjtőgazdálkodási alegység területén. [A NÖH típusai: magterület (sötétzöld), ökológiai folyosó (világoszöld), pufferterület (homokszín); a vízgyűjtőgazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület)] NAGYKUNSÁG VÍZGYŰJTŐGAZDÁLKODÁSI ALEGYSÉG Natura 2000 érintettség Különleges madárvédelmi terület (kmt) Hortobágy (HUHN10002) különleges madárvédelmi terület A ,01 hektár kiterjedésű különleges madárvédelmi terület mintegy 34 település érintésével a Hortobágy, a Borsodi-ártér, a Tiszafüredi-Kunhegyesi-sík, a Hevesi-ártér, a Szolnok-Túri-sík, és a Nagy-Sárrét kistájak területén helyezkedik el. A különleges madárvédelmi terület hektár kiterjedésű területe a nemzetközi IBA területek (IBA Important Bird Areas), vagyis Fontos Madárélőhelyek sorát gazdagítja (HU032 Hortobágy és Tisza-tó), míg hektár kiterjedésű része (ebből a Tisza-tó területére eső hektáros Tisza-tavi Madárrezervátum és a hektár kiterjedésű Poroszlói-medence) a nemzetközi vizes élőhelyek és 282

283 vízimadarak védelme érdekében létrehozott Ramsari Egyezmény jegyzékébe is beletartozik. A különleges madárvédelmi területen teljesen lefedi a Hortobágyi Nemzeti Park törzsterületét. A Hortobágyot napjainkban a vizes és száraz szikes növénytársulások, löszgyepek, természetes mocsarak, halastavak és a közéjük ékelődő szántók jellemzik. A szikesek esős, csapadékos években a sekély vizes, tocsogós madárélőhelyek igazi paradicsomává válik. A Tisza-tó (Kiskörei-víztározó) a kiskörei duzzasztómű által létrehozott víztározó, mely Tiszadorogma és Kisköre között 35 km hosszúságban és átlagosan 6 km szélességben terül el. Területének nagy részét gazdag hínárnövényzettel benőtt vízfelületek alkotják, a partszakaszokon nádas és gyékényes szegélyekkel. A Hortobágy Magyarország legfontosabb madárélőhelye, melyet a különleges madárvédelmi területek kijelölésére javasolt nagyszámú kritériumfaj jelenléte is bizonyít. A terület egyaránt fontos fészkelőhelye a pusztai és vízimadaraknak, köztük kiemelten a gémféléknek, de fontos vonulóhely is. A vizsgált különleges madárvédelmi területen a Magyarországon megfigyelt madárfajok 8590%-a előfordul. Néhány madárfaj, így a fokozottan védett kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus), a kanalasgém (Platalea leucorodia), a batla (Plegadis falcinellus) és a fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucopterus) fészkelése a különleges madárvédelmi területen összpontosul. Több ritka és globális szinten veszélyeztetett madárfaj, mint például a cigányréce (Aythya nyroca) és a túzok (Otis tarda) magyarországi költőállományának számottevő része a Hortobágyon költ. 60. ábra. A Hortobágy (HUHN10002) különleges madárvédelmi terület (sárgával) és egyéb madárvédelmi területek (rózsaszínnel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Szintén jelentős fészkelőhelye a Hortobágy és a Tisza-tó a különféle gémféléknek, így a bakcsónak (Nycticorax nycticorax), az üstökösgémnek (Ardeola ralloides) a nagy kócsagnak (Egretta alba), a vörös gémnek (Ardea purpurea) és egyetlen hazai fészkelőhelye a pásztorgémnek (Bubulcus ibis). Jelentős még a legeltetett gyepeket szegélyező erdőkben a varjú- és szarkafészkekben egyaránt költő kék vércsék (Falco vespertinus) egyedszáma is. Hortobágynak a már említetteknek megfelelően kardinális szerepe van a madárvonulásban. Az országban ezres nagyságrendben átvonuló darvak (Grus grus) 95%-a a Hortobágyon vonul át, 283

284 ugyanakkor a globálisan veszélyeztetett kis lilik (Anser erythropus), valamint a globálisan sérülékeny kategóriába sorolt vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) egyik legfontosabb vonuló- és telelőhelye a terület. A tundrákon fészkelő havasi lilék (Charadrius morinellus) egyetlen ismert szárazföldi vedlőhelye a Hortobágy erősen legeltetett ürmös szikes gyepein található. Telente számos rétisas (Haliaeetus albicilla) táplálkozik a tájegységben. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Bihar (HUHN10003) különleges madárvédelmi terület A ,23 hektár kiterjedésű Bihar különleges madárvédelmi terület (HUHN10003) öt földrajzi kistáj, a Nagy-Sárrét, a Bihari-sík, a Kis-sárrét, a Berettyó-Kálló köze és a Dél-Hajdúhátság területén helyezkedik el. A terület egy jelentős része átfed az hektár kiterjedésű Bihari-sík IBA-területtel. Jellemző élőhelyeit a kisebb-nagyobb gyepfoltok, természetközeli állapotban megmaradt legelők, alacsonyabb fekvésű nedves szikes rétek és alföldi mocsárrétek jellemezik. A különleges madárvédelmi terület 48 jelölő madárfajjal büszkélkedhet, melyek közül 32 fokozott védelmet élvez. A különleges madárvédelmi területen a Hortobágy szikeseihez hasonlító, attól azonban számos tényezőben eltérő Bihari-sík intenzíven legeltetett szikes gyepein fészkel az ugartyúk (Burhinus oedicnemus) (0-1 pár), míg a nedves, tocsogós rétjeinek nyíltabb részein, illetve belvizes szántókon a gólyatöcs (Himantopus himantopus) (10-40 pár) és gulipán (Recurvirostra avosetta) (5-10 pár) fészkel. 61. ábra. A Bihar (HUHN10003) különleges madárvédelmi terület (sárgával) és egyéb madárvédelmi területek (rózsaszínnel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) A partimadarak közül jelentős az átvonuló madarak száma, köztük jelentős egyedszámban képviseltetik magukat a nagy godák (Limosa limosa) (10-20 pár), a különféle cankók, így a jelölő madárfajnak számító réti cankók (Tringa glareola) ( egyed) is. A zavartalan szikes mocsárrétek változó számú fészkelője a 284

285 ritka réti fülesbagoly (Asio flammeus) (0-40 pár), illetve a tocsogósabb részeket kedvelő pettyes vízicsibe (Porzana porzana) (0-20 pár). A mocsarak, illetve azok szerepét jelentős részben átvevő halastavak mélyebb vizű, rögzült hínárvegetációval jellemezhető részein a szerkők, köztük a fattyúszerkő (Chlidonias hybrida) (5-300 pár), valamint a különböző vöcsökfajok, míg az avas nádasokban a nyári lúd (Anser anser) ( pár), a bölömbika (Botaurus stellaris) (10-50 pár), a törpegém (Ixobrychus minutus) és a vörös gém (Ardea purpurea) (30-40 pár) fészkel, a mocsarak nyílt vízzel érintkező szegletiben pedig cigányréce (Aythya nyroca) (10-30 pár) költ. Az érintett site vizes élőhelyei a kis kárókatonák (Phalacrocorax pygmeus) (30-50 pár), valamint a kanalasgémek (Platalea leucorodia) (0-15 pár) és batlák (Plegadis falcinellus) (5-15 táplálkozó egyed) kiemelt táplálkozóhelyei. A nádasok, mocsárrétek és mezőgazdasági területek gyakori ragadozó madárfaja az imbolygó röptű barna rétihéja (Circus aeruginosus) ( pár) és a jóval ritkább, inkább az érmelléki területen jellemző hamvas rétihéja (Circus pygargus) (0-5 pár). A Biharisík erdőfoltjaiban egy-egy kerecsensólyom (Falco cherrug) (4-8 pár) is fészkel, míg a ligetes, pusztai élőhelyekkel határos részeken a szarka- és vetési varjú fészkekben vörös vércse (Falco tinnunculus), kék vércse (Falco vespertinus) (60-80 pár) és erdei fülesbagoly (Asio flammeus) költ. A mezővédő erdősávokban, fasorokban többfelé fészkel a fokozottan védett szalakóta (Coracias garrulus) (25-35 pár) és gyakori a kis őrgébics (Lanius minor) ( pár) is. A Bihari-sík féltett madárritkasága a világszerte veszélyeztetett állományú túzok (Otis tarda), melynek példányos állománya a magyar fészkelő állomány tizedét képezi. A különleges madárvédelmi terület hektár kiterjedésű területe a Bihari-sík IBA, vagyis Fontos Madárélőhely sorát gazdagítja. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Közép-Tisza (HUHN10004) különleges madárvédelmi terület A különleges madárvédelmi terület ismertetését már a Hevesi-sík vízgyűjtőgazdálkodási alegység területét érintő különleges madárvédelmi területeknél már megtettük (Lásd 21. ábra). Dévaványai-sík (HUKM10003) különleges madárvédelmi terület A terület a Nagy-Sárréten, a Hortobágy-Berettyó, a Sebes-Körös, a Berettyó és az ÓBerettyó térségében terül el. Szántók, vizes és száraz gyepek, szikes legelők, csatornák jellemzik a területet, és a Körös-Maros Nemzeti Park egyik legnagyobb, legmozaikosabb, szikes gyepek és a Hortobágy-Berettyó folyó által uralt, szántókkal, facsoportokkal tagolt részterülete, mely Dévaványa mellett Ecsegfalva, Túrkeve és Gyomaendrőd határait érinti, és az ország harmadik legnagyobb túzok (Otis tarda) állományának biztosít élőhelyet. A Dévaványa térségében élő, a magyarországi állomány egyharmadát adó populáció a védelmi tevékenységnek köszönhetően az elmúlt tíz év során enyhe növekedést mutatott, és jelenleg több mint 500 egyedet számlál. Ez a veszélyeztetett, nagytestű madárfaj a gyepek mellett rendszeresen használja költésre a különböző szántóföldi kultúrákat is, különösen a lucernát és a gabonaféléket. A faj védelme érdekében végzett élőhelyfejlesztési tevékenységeknek számos más, az extenzív mezőgazdasági környezethez kötődő fajra, így többek között a fogolyra (Perdix perdix), a hamvas rétihéjára (Circus pygargus), az ugartyúkra (Burhinus oedicnemus) és a réti fülesbagolyra (Asio flammeus) is kedvező hatása van. Értékes terület a Hortobágy-Berettyó és hullámtere, mely 33 kilométeres, nem szabályozott folyószakasza madártani értékekben bővelkedik. A folyó menti részek jelentős értéke a Farkas-zugi erdő gémtelepe, ahol a kolóniaalapító szürke gémek (Ardea cinerea) és bakcsók (Nycticorax nycticorax) mellett a jóval ritkább kis kócsag (Egretta garzetta) néhány párja is költ. (Forrás: A kmt szinte teljesen átfed a hektár 285

286 kiterjedésű Dévaványai-sík IBA területével. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 62. ábra. A Dévaványai-sík (HUKM10003) különleges madárvédelmi terület (sárgával) és egyéb madárvédelmi területek (rózsaszínnel), valamint a vízgyűjtőgazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kjtt) Hortobágy (HUHN20002) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A Hortobágy kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület nagyrészt a Hortobágyi Nemzeti Park törzsterületét érinti, melynek bemutatását már az érintett vízgyűjtőgazdálkodási alegység országos jelentőségű, egyedi jogszabállyal védett természeti területek (Hortobágyi Nemzeti Park) taglalásánál bemutattuk. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "jelentősen károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 286

287 63. ábra. A Hortobágy (HUHN20002) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Tisza-tó (HUHN20003) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A Tisza-tó komplex rendszer, a kialakítása előtt a területen meglévő morfológiai elemek (holtmedrek, kisvízfolyások), az árasztási területek (tározóterek), és az áramlást, feltöltést-leeresztést segítő csatornarendszerek együtt határozzák meg a jellemző növényzeti képet. A teljes területnek (mintegy 120 km 2) csak egy része mocsári és hínárnövényzet. A fő tározóterekre jellemző, hogy sekély vizűek, a téli időszakban nagyrészt kiszáradnak. Ettől függetlenül nyáron a sekély vízben jelentős hínárnövényzeti biomassza jelentkezik, nagy területeken jelennek meg a különböző úszó- és lebegőhínár-társulások. Általában generalista fajok a közösségek fő alkotói, amelyek elviselik a mély iszapot, esetleg a nagy lebegőanyag-tartalmú vizet. Jellemzőek a Salvinio-Trapetum, Trapo-Nymphoidetum, Potamogetum nodosi, Myriophyllo-Potamogetum, Ceratophylletum demersi, Lemno-Spirodeletum társulások, sok esetben keverednek egymással. Jellemző, állományalkotó növényfajai a rucaöröm (Salvinia natans), a sulyom (Trapa natans), a tündérfátyol (Nymphoides peltata), a különböző békalencse-fajok (Lemna spp.), az érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum), úszó békaszőlő (Potamogeton natans). A nagyobb átlagmélységű holtmedrek egy része a tározóterektől elkülönülve fejlődik (főképp amelyek nem öblítődnek át), ezek egyes esetekben kopolya típusú láposodó vízterek (Szartos, Óhalászi-Holt-Tisza, Hordódi-Holt-Tisza, Háromágú), az annak megfelelő vízkémiával és oxigénháztartással. 287

288 64. ábra. A Tisza-tó (HUHN20003) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Ezek jellemző társulásai a Salvinio-Trapetum, Nymphaeetum albo-luteae, TrapoNymphoidetum, Myriophyllo-Potamogetum, olyan jellemző növényfajokkal, mint a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), úszómájmoha (Riccia fluitans), rucaöröm (Salvinia natans), békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae), közönséges rence (Utricularia vulgaris), füzéres süllőhínár (Myriophyllum spicatum). Többfelé előfordul a gyilkos csomorika (Cicuta virosa) is. A tározó területén összességében jelentős mennyiségű természetes kisvízfolyás vagy mesterségesen kialakított csatorna is található (öblítőcsatornák, erek, Laskó, Kis-Tisza, stb.). Ezek ugyancsak többfélék vegetációs szempontból: gyakoriak az üres, növénymentes, árnyékolt csatornák, illetve vannak eléggé elzárt, lápi vizűek is (pl. Aponyháti-öblítőcsatorna). A fajgazdagabb részek jellemző növényei lehetnek a bojtosbékalencse (Spirodela polyrhiza), fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), úszó békaszőlő (Potamogeton natans), békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae), rucaöröm (Salvinia natans), sulyom (Trapa natans), üveglevelű békaszőlő (Potamogeton lucens), érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum), apró békalencse (Lemna minor). A tározótérben nagy arányban vannak jelen szárazföldi területek is, elsősorban tájidegen fajokkal elegyes puhafás erdők, bozótosok, nádasok. A puhafás erdők (Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) kiterjedését a természetvédelmi kezelő mintegy ha-ra becsli. A ligeterdő-fragmentumok között a rossz állapotúak jellemzők, mivel az egész tározótérben tömegesek az olyan tájidegen fafajok, mint a gyalogakác (Amorpha fruticosa), vagy az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Közép-Tisza (HUHN20015) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület 288

289 A Közép-Tisza kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területet már a Hevesi-sík vízgyűjtő-gazdálkodási alegység kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területeinek taglalásánál bemutattuk (Lásd 26. ábra) Aranyosi-legelő (HUHN20138) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A 179,01 hektár kiterjedésű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Abádszalók település külterületén a Tiszafüredi-Kunhegyesi-sík földrajzi kistájban, a Nagykunság vegetációs kistáj területén fekszik. Közösségi jelentőségű élőhelyei közül a terület 65,41%-át képezi a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsakar és 1,34%-át a 6250 Síksági pannon löszgyepek. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 65. ábra. Az Aranyosi-legelő (HUHN20138) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Szalóki Nagy-fertő (HUHN20139) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Szintén Abádszalók külterületén, a Tiszafüred-Kunhegyesi-sík kistáj és a Nagykunság vegetációs kistáj területén fekszik az említett 217,54 hektár kiterjedésű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület. Közösségi jelentőségű élőhelyei a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (teljes terület 44,41%-a), illetőleg a 6250 Síksági pannon löszgyepek (teljes terület 7,03%-a). Közösségi jelentőségű fajai: kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), vöröshasú unka (Bombina bombina), molnárgörény (Mustela eversmannii). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 289

290 66. ábra. A Szalóki Nagy-fertő (HUHN20139) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Úrbéri-legelő (HUHN20140) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A 280,27 hektár kiterjedésű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Abádszalók és Tiszaderzs települések külterületén a Tiszafüred-Kunhegyesi-sík földrajzi kistájban, szintén a Nagykunság vegetációs kistáj területén fekszik. Közösségi jelentőségű élőhelyei közül a terület 77,81%-át a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak, míg 3,03%-át a 6250 Síksági pannon löszgyepek képezik. Közösségi jelentőségű fajai: kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), vöröshasú unka (Bombina bombina). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 290

291 67. ábra. Az Úrbéri-legelő (HUHN20140) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Tiszaigar tiszaörsi Körtvélyes természetmegőrzési terület (HUHN20141) kiemelt jelentőségű 68. ábra. A Tiszaigar tiszaörsi Körtvélyes (HUHN20141) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) 291

292 A 611,73 hektár kiterjedésű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Tiszaigar, Tiszafüred, Tiszaörs és Tiszaszentimre települések külterületén, a Tiszafüred-Kunhegyesi sík földrajzi kistáj, illetőleg a Nagykunság vegetációs kistáj területén fekszik. Közösségi jelentőségű élőhelyi a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (terület 77,22%-a), a 91I0 Euro-szibériai erdőssztyepptölgyesek tölgyfajokkal (Quercus spp.) (terület 0,96%-a), a 6250 Síksági pannon löszgyepek (terület 0,59%-a). Közösségi jelentőségű jelölő fajai a nagy szikibagoly (Gortyna borelii lunata), a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) és a vöröshasú unka (Bombina bombina). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Kenderesi-legelő (HUHN20144) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Az 526,12 hektár kiterjedésű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Kenderes település külterületén, a Szolnok-Túri-sík földrajzi kistájban, a BerettyóKörös-vidék és a Nagykunság vegetációs kistáj határán helyezkedik el. Közösségi jelentőségű élőhelyei a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (terület 78,17%-a) és a 6250 Síksági pannon löszgyepek (terület 10,31%-a). Közösségi jelentőségű jelölő fajai a vöröshasú unka (Bombina bombina) és a közönséges ürge (Citellus citellus). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 69. ábra. A Kenderesi-legelő (HUHN20144) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Kecskeri-puszta és környéke természetmegőrzési terület (HUHN20145) kiemelt jelentőségű Az 1 538,4 hektár kiterjedésű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület négy település (Karcag, Kunhegyes, Kunmadaras, Berekfürdő) külterületén a SzolnokTúri-sík és a Tiszafüredi-Kunhegyesi-sík kistájak, valamint a Berettyó-Körös-vidék és a Nagykunság vegetációs kistájak területén helyezkedik el. A területen egyaránt megtalálhatóak a szoloncsák és szolonyec szikes gyepek. A padkás szikesek 292

293 leginkább a déli tömbben, a halastavaktól keletre jellemzőek, ezek jó természetességűek, fajgazdagok. Külön kiemelendő, hogy a terület vakszikesein, zavart ürmös szikesein az országban egyedül itt fordul elő a szikárszík-faj (Petrosimonia triandra). Ürmös szikesek előfordulása az egész területen jellemző, de leggyakrabban cickórósokkal mozaikoltan fordulnak elő. 70. ábra. A Kecskeri-puszta és környéke (HUHN20145) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Legelterjedtebbek a cickórósok és az ecsetpázsitos mocsárrétek. Legtöbb állományt legeltetéssel hasznosítanak, de számos esetben (főleg az északi tömbben) kaszálják a gyepeket. Kaszálórétként leginkább az ecsetpázsitos mocsárréteket használják. A zsiókások, sziki nádasok előfordulása csak a terület legalacsonyabb térszínein jellemző, míg a sekélyebb mélyedésekben a bókoló sás (Carex melanostachya) dominanciájú magassásosok fordulnak elő. Sziki nádasok előfordulása a déli tömbre koncentrálódik, ezek nagy része kezeletlen. Sziki magaskórósok csak nagyon kis foltokban találhatók meg, ezek az északi tömbben, mocsarak szegélyeiben jelennek meg. Ezek kivétel nélkül réti őszirózsa (Aster sedifolius) képezte foltok, a sziki kocsord (Peucedanum officinale) egyik állományban sem jelenik meg. Jellemző fajok: Artemisia santonicum, Podospermum canum, Lepidium ruderale, Limonium gmelinii ssp. hungaricum, Achillea setacea, Achillea collina, Festuca pseudovina, Plantago tenuifolia, Plantago maritima, Bolboschoenus maritimus, Agrostis stolonifera, Aster sedifolius, Phragmites australis, Lythrum virgatum, Alopecurus pratensis, Carex melanostachya, Bassia sedoides, Atriplex littorale, Beckmannia eruciformis, Polygonum rurivagum, Atriplex hastata, Bupleurum tenuissimum. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Hegyesbor (HUHN20146) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A Karcag település külterületén elterülő, 1 369,85 hektár kiterjedésű terület a Szolnok-Túri-sík kístáj, illetőleg a Berettyó-Körös-vidék és a Nagykunság vegetációs 293

294 kistáj területén fekszik. Közösségi jelentőségű élőhelyei a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (terület 71,39%-a), valamint a 6250 Síksági pannon löszgyepek (terület 4,74%-a). Közösségi jelentőségű jelölő fajai a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), a vöröshasú unka (Bombina bombina) és a közönséges ürge (Spermophilus citellus). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 71. ábra. A Hegyesbor (HUHN20146) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Pásztói-legelő (HUHN20148) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A Túrkeve település külterületén elterülő, 381,65 hektár kiterjedésű terület a Szolnok-Túri-sík földrajzi kistáj, illetőleg a Berettyó-Körös-vidék vegetációs kistáj területén helyezkedik el. Közösségi jelentőségű élőhelye a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (terület 69,95%-a), míg közösségi jelentőségű fajai a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) és a nagy tűzlepke (Lycaena dispar). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 294

295 72. ábra. A Pásztói-legelő (HUHN20148) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Mezőtúri Szandazugi-legelő (HUHN20149) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A 386,69 hektár kiterjedésű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Mezőtúr település külterületén a Szolnok-Túri-sík és a Körösmenti-sík földrajzi kistáj területén, a Berettyó-Körös-vidék vegetációs kistáj területén helyezkedik el. Közösségi jelentőségű jelölő élőhelyei a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (terület 59,73%-a), a 6250 Síksági pannon löszgyepek (terület 29,74%-a), a 6440 Cnidion dubii folyóvölgyeinek mocsárrétjei (terület 2,62%-a), a 3130 Oligo-mezotróf állóvizek Littorelletea uniflorae és/vagy Isoeto nanojuncetea vegetációval (terület 0,005%-a), illetőleg a 3150 Természetes eutróf tavak Magnopotamion vagy Hydrocharition növényzettel (terület 0,04%-a). Közösségi jelentőségű fajai a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) és a vöröshasú unka (Bombina bombina). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 295

296 73. ábra. A Mezőtúri Szandazugi-legelő (HUHN20149) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Szelevényi Tó-köz (HUHN20153) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület 74. ábra. A Szelevényi Tó-köz (HUHN20153) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) 296

297 A 166,04 hektár kiterjedésű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Szelevény és Kunszentmárton települések külterületén, a Körös-szög és a Tiszazug földrajzi kistájak találkozásánál, a Berettyó-Körös-vidék földrajzi kistáj területén helyezkedik el. Közösségi jelentőségű élőhelyei a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (terület 86,12%-a), a 6250 Síksági pannon löszgyepek (terület 6,62%), illetőleg a 6440 Cnidion dubii folyóvölgyeinek mocsárrétjei (terület 1,80%-a). Közösségi jelentőségű fajai a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) és a vöröshasú unka (Bombina bombina). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). Csépa-szelevényi gyepek (HUHN20154) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A 213,65 hektár kiterjedésű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Szelevény és Csépa települések külterületén helyezkedik el a Dél-Tiszavölgy és a Tiszazug földrajzi kistáj, ezen kívül a a Berettyó-Körös-vidék, a Nagykunság, illetőleg a Tisza-völgy vegetációs kistáj területén. 75. ábra. A Csépa-szelevényi gyepek (HUHN20154) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Közösségi jelentőségű élőhelyei a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (a terület 47,27%-a), a 6250 Síksági pannon löszgyepek (a terület 14,04%-a), a 3270 Iszapos partú folyók részben Chenopodion rubri, és részben Bidention növényzettel (a terület 0,11%-a), és végül a 6430 Síkságok és a hegyvidéktől a magashegységig tartó szintek hidrofil magaskórós szegélytársulásai (a terület 0,0065%-a). Közösségi jelentőségű jelölő fajai a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), a vöröshasú unka (Bombina bombina) és a mocsári teknős (Emys orbicularis). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 297

298 Cserkei Nagy-fertő (HUHN20155) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A 199,86 hektár kiterjedésű Cserkei Nagy-fertő Cserkeszőlő és Szelevény település külterületén, a Tiszazug földrajzi kistáj, ezen kívül a Nagykunság vegetációs kistáj területén helyezkedik el. Közösségi jelentőségű élőhelyei a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (a terület 90,67%-a), a 6250 Síksági pannon löszgyepek (a terület 9,35%-a), a 3150 Természetes eutróf tavak Magnopotamion vagy Hydrocharition növényzettel (a terület 0,96%-a), valamint a 3270 Iszapos partú folyók részben Chenopodion rubri, és részben Bidention növényzettel (a terület 0,01%-a). Közösségi jelentőségű jelölő fajai a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), a vöröshasú unka (Bombina bombina), a mocsári teknős (Emys orbicularis) és a közönséges vidra (Lutra lutra). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 76. ábra. A Cserkei Nagy-fertő (HUHN20155) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Tiszasasi Láp-legelő (HUHN20156) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A 155,37 hektár kiterjedésű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Tiszasas település külterületén, a Dél-Tisza-völgy földrajzi kistáj, ezen kívül a Nagykunság és a Tisza-völgy vegetációs kistáj területén helyezkedik el. Közösségi jelentőségű élőhelyei a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (a terület 55,35%), a 6250 Síksági pannon löszgyepek (a terület 37,33%-a), a 6440 Cnidion dubii folyóvölgyeinek mocsárrétjei (a terület 1,28%-a), a 3270 Iszapos partú folyók részben Chenopodion rubri, és részben Bidention növényzettel (a terület 0,32%-a) és végül a 6430 Síkságok és a hegyvidéktől a magashegységig tartó szintek hidrofil magaskórós szegélytársulásai (a terület 0,32%-a). Közösségi jelentőségű jelölő fajaik a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) és a vöröshasú unka (Bombina bombina). A Natura

299 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 77. ábra. A Tiszasasi Láp-legelő (HUHN20156) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Tiszaugi Körtvélyes és természetmegőrzési terület Bokros (HUHN20157) kiemelt jelentőségű A 417,05 hektár kiterjedésű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület Tiszaug és Tiszakürt települések külterületén, a Dél-Tisza-völgy és a Tiszazug földrajzi kistájak találkozásánál, ezen kívül a Nagykunság vegetációs kistáj területén helyezkedik el. Közösségi jelentőségű élőhelyi a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (a terület 69,54%-a), valamint a 6250 Síksági pannon löszgyepek (a terület 14,86%-a). Közösségi jelentőségű jelölő fajai a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), a vöröshasú unka (Bombina bombina) és a közönséges ürge (Spermophilus citellus). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 299

300 78. ábra. A Tiszaugi Körtvélyes és Bokros (HUHN20157) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Tiszakürt-tiszainokai gyepek természetmegőrzési terület (HUHN20158) kiemelt jelentőségű A 471,91 hektár kiterjedésű terület Tiszakürt, Tiszainoka, Cserkeszőlő és Nagyrév települések külterületén, a Dél-Tisza-völgy és a Tiszazug földrajzi kistáj területén, illetőleg a Nagykunság és a Tisza-völgy földrajzi kistáj területén helyezkedik el. Közösségi jelentőségű élőhelyei a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (a terület 32,42%-a), a 6260 Pannon homoki gyepek (a terület 20,55%-a), a 91E0 Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (a terület 4,23%-a), a 6440 Cnidion dubii folyóvölgyeinek mocsárrétjei (a terület 3,17%-a), a 3270 Iszapos partú folyók részben Chenopodion rubri, és részben Bidention növényzettel (a terület 0,1%-a), a 6430 Síkságok és a hegyvidéktől a magashegységig tartó szintek hidrofil magaskórós szegélytársulásai (a terület 0,1%-a), valamint a 3150 Természetes eutróf tavak Magnopotamion vagy Hydrocharition növényzettel (a terület 0,04%-a). Közösségi jelentőségű fajai a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), a réti csík (Misgurnus fossilis), a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), a vöröshasú unka (Bombina bombina) és a mocsári teknős (Emys orbicularis). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "nem, vagy alig károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 300

301 79. ábra. A Tiszakürt-tiszainokai gyepek (HUHN20158) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Hortobágy-Berettyó (HUKM20015) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A 3 079,21 hektár kiterjedésű terület öt település (Túrkeve, Ecsegfalva, Kisújszállás, Karcag, Bucsa) külterületén, a Dévaványai-sík és a Szolnok-Túri-sík földrajzi kistáj, illetőleg a Berettyó-Körös-vidék vegetációs kistáj területén helyezkedik el. Közösségi jelentőségű jelölő élőhelyei gyakorisági sorrendben a következők: 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (a terület 14,99%-a), 6440 Cnidion dubii folyóvölgyeinek mocsárrétjei (a terület 9,99%-a), 3150 Természetes eutróf tavak Magnopotamion vagy Hydrocharition növényzettel (a terület 1,99%-a), 3270 Iszapos partú folyók részben Chenopodion rubri, és részben Bidention növényzettel (a terület 1,99%-a), 91E0 Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (a terület 1,00%-a). Közösségi jelentőségű fajai a rovarok közül a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), a halfajok közül a balin (Aspius aspius), a vágó csík (Cobitis taenia), a halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus), a széles durbincs (Gymnocephalus baloni), a selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer), a réti csík (Misgurnus fossilis), a szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus), a kétéltűek közül a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), a vöröshasú unka (Bombina bombina), a hüllők közül a mocsári teknős (Emys orbicularis), míg az emlősök közül a közönséges vidra (Lutra lutra). A kjtt teljes területe átfed a Dévaványai-sík (HUKM10003) különleges madárvédelmi területtel. A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "jelentősen károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 301

302 80. ábra. A Hortobágy-Berettyó (HUKM20015) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Hármas-Körös (HUKM20017) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület A 7 818,24 hektár kiterjedésű terület a Körös-szög, a Szolnok-Túri-sík, a Békési-sík, Körösmenti-sík földrajzi kistáj, ezen kívül a Berettyó-Körös-vidék és a Maros-Körösköze vegetációs kistájhoz tartozik. Közösségi jelentőségű jelölő élőhelyei gyakorisági sorrendben a következők: 6440 Cnidion dubii folyóvölgyeinek mocsárrétjei (a terület 20,00%-a), 91E0 Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (a terület 9,00%-a), 3150 Természetes eutróf tavak Magnopotamion vagy Hydrocharition növényzettel (a terület 7,00%-a), 3270 Iszapos partú folyók részben Chenopodion rubri, és részben Bidention növényzettel (a terület 3,00%-a), a 1530 Pannon szikes sztyeppék és mocsarak (a terület 0,99%-a), a 3130 Oligomezotróf állóvizek Littorelletea uniflorae és/vagy Isoeto nanojuncetea vegetációval (a terület 0,10%-a) és a 6250 Síksági pannon löszgyepek (a terület 0,99%-a). A Natura 2000 terület víztől függő károsodottsága a "jelentősen károsodott" kategóriába sorolható (VGT2 6-9 melléklet). 302

303 81. ábra. A Hármas-Körös (HUKM20017) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (sárgával) és egyéb kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek (kékkel), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Fontos madárélőhelyek Mivel a különleges madárvédelmi területek (kmt) kijelölése jórészt a 2000-es évek elején létrehozott magyarországi IBA-területek alapján történt, így az érintett különleges madárvédelmi területek bemutatásánál az érintkező IBA területekre vonatkozó információkat (pl. az IBA területek kijelölésének alapját képező madárfajok kivétel nélkül az érintett kmt területén jelölő madárfaj is) már az aktuális fejezetrészekben közöltük. Itt csak felsoroljuk az érintkező IBA területeket, melyek a következők: Dévaványai-sík IBA (terület: ha; site kód: HU029) (Lásd 82. ábra) Bihari-sík IBA (terület: ha; site kód: HU031) (Lásd 83. ábra) Hortobágy és Tisza-tó IBA (terület: ha; site kód: HU032) (Lásd 84. ábra) Közép-Tisza IBA (terület: ha; site kód: HU057) (Lásd 32. ábra) 303

304 82. ábra. A Dévaványai-sík (HU029) Fontos Madárélőhely (IBA) (sárgával), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) 83. ábra. A Bihari-sík (HU031) Fontos Madárélőhely (IBA) (sárgával), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) 304

305 84. ábra. A Hortobágy és a Tisza-tó (HU032) Fontos Madárélőhely (IBA) (sárgával), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Ramsari területek Hortobágy Ramsari terület A vízgyűjtő-gazdálkodási alegység érinti a hektár kiterjedésű Hortobágy Ramsari területet, melynek a Tisza-tó területét érintő szakaszai a ha kiterjedésű Tisza-tavi Madárrezervátum (Tiszavalki-medence) és a Poroszlói-medence hektár kiterjedésű része. A Tisza-tavi Madárrezervátum a Tisza-tó északi területén, a Tiszavalki-medencében található, szigorúan védett természeti érték, amelyet felvettek a nemzetközileg elismert vízimadár-élőhelyek sorába, és része az UNESCO által adományozott Világörökség része címet elnyert Hortobágyi Nemzeti Parknak. A tározónak a madárvonulásban betöltött szerepe igen jelentős. A terület és a Hortobágy között jelentősek az átmozgások, az állományok cserélődése figyelhető meg. Az átvonuló madarak mennyiségét nem ismerjük, de ornitológus szakemberek ezerre teszik tavaszi vonulási csúcs idején egyszerre a tározón tartózkodó madarak mennyiségét. Adataink az állomány cserélődésének üteméről sincsenek. Valószínű, hogy a tavaszi időszakban átvonuló madarak teljes mennyisége a milliós nagyságrendet is meghaladja. Tiszavalki-medence A Tisza-tó legészakibb és élőhelyi tekintetben talán a legváltozatosabb, ha kiterjedésű medencéje, mely a Tisza-tavi Madárrezervátum területét érinti. Nagy kiterjedésű nyílt vízfelületét kiterjedt hínártársulások, nem tőzegképző nádasok és gyékényesek szegélyezik. A szárazföldi élőhelyeken jelentős kiterjedésben figyelhetők meg az idegenhonos (elsősorban gyalogakác) alkotta cserjések, a nem őshonos fafajok spontán állományai, a fűz-nyár ártéri erdők, az őshonos lombos fafajokkal elegyes idegenhonos lombos és vegyes erdők, az őshonos fafajú puhafás jellegtelen vagy pionír erdők, a nemesnyárasok, a zavart száraz és üde gyepek, ugyanakkor a lágyszárú özönfajok állományai, valamint az ártéri és mocsári 305

306 magaskórósok és a nem zsombékoló magassásrétek és mocsárrétek is. Természetvédelmi szempontból a legjelentősebb a Háromágú morotva, valamint a Fásér vizes élőhelyei. Olyan fajok fészkelnek az érintett területeken, mint a kárókatona (Phalacrocorax carbo), a kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus), a bakcsó (Nycticorax nycticorax), az üstökösgém (Ardeola ralloides), a kis kócsag (Egretta garzetta), a nagy kócsag (Egretta alba), a szürke gém (Ardea cinerea), a kanalasgém (Platalea leucorodia) vagy az országban csupán pár helyen fészkelő batla (Plegadis falcinellus). 85. ábra. A Hortobágy Ramsari terület érintett részei, a Tisza-tavi Madárrezervátum (Tiszavalki-medence) és a Poroszlói-medence (sárgával), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) A Zortosfoka-csatorna mentén, az új kotrás depóniáján küszvágó csérek (Sterna hirundo) laza telepe alakult ki. A medence délkeleti és keleti részén található erdei élőhelyeken (Tiszád környéke), valamint az F12 szigeten fekete gólya (Ciconia nigra), a Hordódi-Holt Tisza menti erdei élőhelyeken pedig barna kánya (Milvus migrans), illetőleg réti sas (Haliaeetus albicilla) fészkel. A medence keleti, erdei élőhelyein a vágómadár-félék közül fészkel még a héja (Accipiter gentilis), az egerészölyv (Buteo buteo), míg a sólyomfélék közül a kabasólyom (Falco subbuteo), valamint a fokozottan védett kerecsensólyom (Falco cherrug). A kiterjedt nádasok imbolygó röptű, vágómadárfélékhez tartozó fészkelő ragadozó madara a barna rétihéja (Circus aeruginosus). A kiterjedt nádasok guvatfélék számos képviselőjének is fészkelőhelyet biztosítanak. Ezek a guvat (Rallus aquaticus), a kis vízicsibe (Porzana parva), de ide tartozik a tocsogós rétekhez kötődő pettyes vízicsibe (Porzana porzana) is. A medence nádasai tavasszal és nyár elején hangosak a nádi énekesmadarak énekétől, de jelentős az erdei és szegélyélőhelyekhez kötődő énekesmadarak fajszáma is. A tiszavalki-medence kiterjedt vízfelülete a madárvonulásban jelentős szerepet játszik, hiszen ősztől tavaszig a ludak közül több ezer nagy lilik (Anser albifrons), nyári lúd (Anser anser), valamint a veszélyeztetett fajok közül világviszonylatban is sérülékeny fajnak tekintett kis lilik (Anser erythropus), illetőleg a világviszonylatban is veszélyeztetettnek tekinthető vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) számos egyedének nyújt táplálkozóhelyet. A ludak 306

307 mellett a réceféléknek is kedvelt táplálkozó és pihenőhelye a medence, legnagyobb számban a tőkés réce (Anas platyrhynchos) és barátréce (Aythya ferina), de emellett a számos fütyülő réce (Anas penelope), kendermagos réce (Anas strepera), csörgő réce (Anas crecca), kanalas réce (Anas clypeata), cigányréce (Aythya nyroca) és kontyos réce (Aythya fuligula), valamint kerceréce (Bucephala clangula) kedvelt táplálkozóés pihenőhelye a terület, míg a bukók közül a kis bukó (Mergus albellus), ugyanakkor a telente megsokasodó kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus) és számos sirályfaj, így a dankasirály (Larus ridibundus), a viharsirály (Larus canus), a sztyeppi sirály (Larus michahellis), a sárgalábú sirály (Larus cachinnans), illetőleg számos partimadár kisebb-nagyobb csapatai is említést érdemelnek. Poroszlói-medence A medence a Tisza-tó legjelentősebb kiterjedésű területe nagy nyílt vizes élőhelyekkel, hínarasokkal, nem tőzegképző nádasokkal, gyékényesekkel, fűz-nyár ártéri erdőkkel, nem őshonos fafajok spontán állományaival. A szárazföldi élőhelyek között találkozhatunk itt őshonos lombos fajokkal elegyes idegenhonos lombos és vegyes erdőkkel, őshonos fafajú puhafás jellegtelen erdőkkel, ugyanakkor idegenhonos (elsősorban gyalogakác) alkotta cserjésekkel, de vannak itt jellegtelen száraz gyepek, tőzeges nádasok és nem zsombékoló magassásrétek is. A medence területén a lúdalakúak közül fészkel a bütykös hattyú (Cygnus olor), a nyári lúd (Anser anser), számos récefaj, köztük a fokozottan védett cigányréce (Aythya nyroca). A medence területén a vöcsökalakúak közül a kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis), a búbos vöcsök (Podiceps cristatus) és a feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis) minden évben, a vörösnyakú vöcsök (Podiceps grisegena) pedig alkalmanként költ. A gödényalakúak közül a kárókatona (Phalacrocorax carbo) több telepen, de legnagyobb számban az Óhalászi-Holt-Tisza területén fészkel. A gémfélék közül a kiterjedt nádasokban számos helyen hallatja búgó hangját a bölömbika (Botaurus stellaris) (Csapói-Holt-Tisza, Örvényi-morotva, Borzonat, Tökös-lapos, Kőhíd-lapos), de elterjedt fészkelőként tartható számon a törpegém (Ixobrychus minutus) is. A medence vegyes gémtelepén üstökösgém (Ardeola ralloides) és kis kócsag (Egretta garzetta) fészkel, de a közelben költ az éjszakai életmódú gémféle, a bakcsó (Nycticorax nycticorax) is. A medence keleti felében található erdei élőhelyeken fekete gólya (Ciconia nigra) (Göbe, X. sz. öblítőcsatorna)), valamint barna kánya (Milvus migrans) (Jana-fok) és a rétisas (Haliaeetus albicilla) fészkel (Óhalászi-Holt-Tisza), de a harkályalakúak közül a fekete harkály (Dryocopus martius) megtelepedése is bizonyítást nyert. Az erdei élőhelyeken fészkelő vágómadárfélék közül meg kell említenünk néhány pár héja (Accipiter gentilis) és egerészölyv (Buteo buteo), míg a sólyomfélék közül néhány pár kabasólyom (Falco subbuteo) fészkelését. A medence nádasaiban számos barna rétihéja (Circus aeruginosus) tart revírt, és itt is megemlíthetjük több guvatféle, így a guvat (Rallus aquaticus), a kis vízicsibe (Porzana parva), valamint a vízityúk (Gallinula chloropus) és szárcsa (Fulica atra) fészkelését. A csérek közül a küszvágó csér (Sterna hirundo) korábban a vízben úszó, korhadt facsonkokra, uszadékra építette fészkét, napjainkban az új kotrás által kialakított depónián költ jelentősebb számban. A szerkők közül a fattyúszerkő (Chlidonias hybrida) legjelentősebb telepei a Csapói-Holt-Tisza környékén találhatók, de megfigyelhetők itt a szintén itt fészkelő kormos szerkők (Chlidonias niger), valamint az itt táplálkozó fehérszárnyú szerkők (Chlidonias leucopterus) kisebb-nagyobb csapatai is. A Poroszlói-medence délnyugati és középső, nagy kiterjedésű nyílt vízfelszíne szintén jelentős szerepet játszik a vonulási időszakban, illetőleg telente a vizek be nem fagyásáig a récefélék (ludak, récék, bukók), a búvárfélék, a vöcsökfélék, a kárókatonafélék, a sirályfélék és csérféléknek számára biztosít kiemelt táplálkozó- és pihenőhelyet. 307

308 Országos jelentőségű védett természeti területek Nemzeti parkok Hortobágyi Nemzeti Park A Hortobágy területe teljes egészében az alföldi flóratartomány (Eupannonicum) tiszántúli flórajárásához (Crisicum) tartozik. A flórajárás a homoktalajok gyér előfordulása, a lápok jóformán teljes hiánya, az előzőekből és a tagolatlan felszínből fakadóan szegényes mikroklíma-adottságok, a kontinentális éghajlat és az erős civilizációs hatás miatt fajszegény. A hazai flóra mintegy fele, kb edényes növényfaj fordul itt elő. Ami a Hortobágy legjellemzőbbnek mondható fajait, a halofrekvens és halofiton életmódúakat illeti, érdekes módon nincs a Kárpátmedencében csak itt élő faj. A medencében másutt élő sótűrő fajok közül viszont hiányoznak egyes, inkább az atlanti tengerpartokon jellemző növények. Kiemelendő fajok az alábbiak: mételyfű (Marsilea quadrifolia), henye vasfű (Verbena supina), henye kunkor (Heliotropium supinum), cseplesz látonya (Elatine hexandra), sziki lórom (Rumex pseudonatronatus), magas tarackbúza (Elymus elongatus). A bennszülött fajok viszonylag magas arányáért a sziki növények felelősek. A pannon endemikus edényes növényfajoknak 10-15%-a ugyanis csak szikes talajokon él meg, további 5-10%-a pedig ilyen talajokon is. 86. ábra. A Hortobágyi Nemzeti Park törzsterülete (sárgával), valamint a vízgyűjtőgazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Árterek Az ártéri erdők, holtágak a szabályozatlan Tiszát egykor széles sávban kísérték. A legszebb ártéri ligeterdő-foltok a tiszacsegei hullámtéren maradtak fenn, melyeket rendszeresen jár a víz, de nyár végére akár ki is száradhatnak. A vízhez legközelebb a bokorfüzes sávja található, amit a fűz-nyár liget követ. Az idős fák adta lombkorona alatt szinte áthatolhatatlan, ún. függönytársulás nő, amelyet sűrűn átfonnak a kúszónövények. A lágyszárúak szintjében pedig néhol a nyári tőzike (Leucojum aestivum) tömeges. A hullámtér magasabb részén a tölgy-kőris-szil ligeterdők 308

309 (Fraxino pannonicae-ulmetum) foltjai találhatók. Lombkoronaszintjük gazdag: kocsányos tölgy (Quercus robur), magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. danubialis), mezei szil (Ulmus minor) és vénicszil (Ulmus laevis), fehér nyár (Populus alba), fekete nyár (Populus nigra) és szürkenyár (Populus canescens), tatárjuhar (Acer tatarica) alkotja, míg cserjeszintjében egybibés galagonya (Crataegus monogyna), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), kutyabenge (Frangula alnus) és varjútövis (Rhamnus cathartica) található. Az erdők között megbúvó rétek és kaszálók, fás legelők egész évben vonzó látványt nyújtanak. Tavasszal a fekete nadálytő (Symphytum officinale), később a réti füzény (Lythrum salicaria) és vesszős füzény (Lythrum virgatum), sárga nőszirom (Iris pseudacorus), debreceni torma (Armoracia macrocarpa), a réti iszalag (Clematis integrifolia), nyár végén a tiszaparti késeimargitvirág (Leucanthamella serotina) virítanak. Holtágak, mocsarak, tavak és sziki rétek Az úszóhínár gazdag vegetációjában jelenik meg tömegesen a rucaöröm (Salvinia natans), illetve az Európa-szerte szintén ritka sulyom (Trapa natans). Érdekes még a sárga virágú rovaremésztő növény, a közönséges rence (Utricularia vulgaris), a fehérlő viziboglárkák (Ranunculus spp.), a békalencsék (Lemna spp.), a kolokán (Stratiotes aloides), a békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae), a tündérfátyol (Nymphoides peltata) és a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) is. Védett ritkaság a páfrányfélék közé tartozó mételyfű (Marsilea quadrifolia). A halastavak vegetációja tulajdonképpen a mocsarak nádszegéllyel övezett nyílt vizes élőhelyeinek felel meg, így növény- és állatfajaik nagy része is közös. A nádasok kifelé haladva sokszor zsombékosok nélkül mennek át mocsárrétekbe. Csetkákás mocsárréteken a névadó fajon kívül fehér tippant (Agrostis alba) és réti ecsetpázsitot (Alopecurus pratensis) találunk. Színes virágaival akár egy-egy évszak képét is meghatározza a lila virágú vesszős füzény (Lythrum virgatum), vagy ősszel a kékeslila sziki őszirózsa (Aster tripolium). A hernyópázsit (Beckmannia eruciformis) már erősebben szikesedett talajt jelez, máshol kísérőként gyakori a sóvirág (Limonium gmelinii ssp. hungaricum), a réti őszirózsa (Aster sedifolius), a sziki mézpázsit (Puccinellia limosa) és a sziki üröm (Artemisia santonicum) is. A mocsárréteket a magasabb és szárazabb talajszinteken a sziki rétek veszik körül, ahol a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) az uralkodó fűféle, míg a kétszikűek közül a sziki kányafű (Rorippa sylvestris), a boglárkák (Ranunculus spp.), a mentafélék (Mentha spp.), a réti őszirózsa (Aster sedifolius), a magyar sóvirág (Limonium gmelinii ssp. hungaricum), az apró herefélék (Trifolium spp.) jellemzőek, de ezen kívül a mocsárrét növényfajai is megtalálhatók. A sziki rétek képeznek átmenetet a száraz füves puszták felé. A mocsárrétek olykor tömeges szaporodóhelyet talál a barna ásóbéka (Pelobates fuscus), levelibéka (Hyla arborea), vöröshasú unka (Bombina bombina), zöld varangy (Bufo viridis), pettyes gőte (Lissotriton vulgaris) és dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus). Táplálkozó fajokként vízisiklóval (Natrix natrix) és mocsári teknőssel (Emys orbicularis) is találkozhatunk a hüllők közül. A mocsárréteken rendszeresen költenek barna (Circus aeruginosus), kisebb számban pedig hamvas rétihéják (Circus pygargus). Rendszeres, helyenként gyakori költőfaj a jelenlétét pittyegő hangjával eláruló pettyes vízicsibe (Porzana porzana). A kis vízicsibe (Porzana parva) a mocsarak legmélyebb, gyékényesekkel tarkított nyílt vizű részeit kedveli; halastavakon gyakoribb. A mocsárrétek jellemző költőfajai a partimadarak: a bíbicek (Vanellus vanellus), nagy godák (Limosa limosa), sárszalonkák (Gallinago gallinago) és piroslábú cankók (Tringa totanus) a rétek szélén vagy zsombékok tetejére rakják fészkeiket. A mocsárrétek szegélyzónájában, amennyiben intenzívebben legeltetik, a kopár partú szakaszokon gulipánok (Recurvirostra avosetta), gólyatöcsök (Himantopus himantopus) költhetnek az utóbbi években növekvő számban. Pocokjárásos években, illetve az északi költőállomány ingadozásait követve inváziószerűen költ a mocsárrétekben a réti fülesbagoly (Asio flammeus). Egyes 309

310 években több tucat pár költéséről tudunk a Hortobágyon. Egyik leggyakoribb költő énekesmadara, a sárga billegető (Motacilla flava). A különböző vöcsökfajok másmás vízmélységet és borítottságot részesítenek előnyben: a sekélyebb, növényzettel sűrűbben benőtt részeken a feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis), a sűrű növényzetű, de mélyebb vizű részeken a kis, a ritkább növényzetű, de mélyebb vizű élőhelyeken a vörösnyakú vöcsök (Podiceps grisegena), míg a nyílt és mély vizű mocsárrészeken a búbos vöcsök (Podiceps cristatus) költ. A mocsarak nádasaiban terjedelmes nagy kócsag (Egretta alba), bakcsó (Nycticorax nycticorax), vörös gém (Ardea purpurea), kanalasgém (Platalea leucorodia) telepek alakulnak ki. Az elmúlt időszak két árvizes éve következtében olyan mocsarakban, ahol fák is nőttek, nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) telepek alakultak ki. A gémtelepekhez csapódva az elmúlt években kis kárókatonák (Phalacrocorax pygmeus) is fészkelni kezdtek a mocsarakban. Alkalmilag nagyobb dankasirály (Larus ridibundus) telepek is kialakulnak, a ritkán közéjük vegyülő szerecsensirályokkal (Larus melanocephalus) közös telepet alkotva. A szerkőtelepek a mocsarakban igen jelentős természetvédelmi értéket képviselnek, árvizes években több ezer pár szerkő költése is előfordulhat. A szerkők szintén felosztják maguk közt a költőhelyeket: a legsekélyebb, zsombékos mocsárréteken raknak fészket a fehérszárnyú szerkők (Chlidonias leucopterus), míg a kormos szerkők (Chlidonias niger) a ritkább növényzetű, de mélyebb vizű részeken, a fattyúszerkők (Chlidonias hybrida) pedig a nyílt és mély vizű élőhelyeken költenek. Néhány nagyobb kiterjedésű, zavartalan mocsár őszi elárasztottság idején darvak (Grus grus) tízezreinek nyújt éjszakázóhelyet. Szikes puszták A magasabb, szárazabb padkatetőkön jelenik meg a cickafarkfüves szikes puszta, ahol keverednek a löszpusztákra és a valódi szikes pusztákra jellemző fajok. Jellemző itt a közönséges szikipozdor (Podospermum canum), a névadó pusztai cickafark (Achillea setacea), az aprótermetű herefélék (Trifolium spp.), de ott vannak a kifejezetten sótűrő növények is, mint a sziki útifű (Plantago maritima), a sziki madárhúr (Cerastium dubium), a villás boglárka (Ranunculus pedatus), réti fajokként a réti peremizs (Inula britannica), a bárányüröm (Artemisia pontica). A gyepszint fő fűfaja azonban a veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina), amelynek jellegzetes "színeváltozásai" öltöztetik a pusztát. Mostohább talajadottságot jeleznek az ürmös szikes gyepek, ahol a sziki üröm (Artemisia santonicum) mellett a sós talajviszonyokat jobban tűrő mezei fátyolvirág (Gypsophila muralis), vagy a virágzáskor lila színben pompázó magyar sóvirág (Limonium gmelinii ssp. hungaricum) nő. Értékes gyógynövényként ismert orvosi székfű (Matricaria chamomilla), ami tavaszonként beborítja a kopárabb foltokat. A szikerecske "völgyének" alján elhelyezkedő vaksziksáv már annyira szélsőségesen sós talajú, mint amilyet a tengerpartok vagy a sivatagok jelentenek. Ez a vízhiány olyan terhet jelent a növények számára, amihez csak kevés faj tudott alkalmazkodni. A mérgező nátrium-sókat a magas tarackbúza (Elymus elongatus) sejtjeiben semlegesíti. A bárányparéj (Camphorosma annua) és a budavirág-fajok (Spergularia spp.) vízzel teli, pozsgás levelei tárolják az éltető nedvességet, a heverő seprőfű (Kochia prostrata) levelének szőrözöttsége és a sziksófű (Salicornia prostrata) pikkelyszerű levelei pedig a párologtatást hivatottak fékezni. A szódás, kloridos szikeseken a sziki üröm mellett a magyar sóvirág (Limonium gmelinii ssp. hungaricum) és a sziki útifű (Plantago maritima), a magyar sóballa (Suaeda pannonica), erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana) tenyészik. A szikes puszták költő madárfajait a viszonylag alacsony fajszám, azonban magas egyedszám jellemzi. A fürj (Coturnix coturnix) állománya az utóbbi évtizedben örvendetesen megerősödött. Az ugartyúk (Burhinus oedicnemus) a kifejezetten kopár, vakszikes foltokon költ, hortobágyi állománya csökkenő tendenciát mutatva napjainkban már csak 1-5 pár között mozog. A székicsér (Glareola pratincola) egyike azon madárfajoknak, melyek feltehetőleg a 310

311 legeltetés hiánya, és emiatt a kopár szikesek térvesztése okán tűntek el a szikes pusztákról az elmúlt évtizedben költőfajként. A bíbic (Vanellus vanellus), bár állománya jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben, még mindig gyakori fészkelőnek számít. A mezei pacsirta (Alauda arvensis) a Hortobágy leggyakoribb énekesmadara, helyenként hektáronként két revírt is találhatunk. A szikipacsirta (Calandrella brachydactyla), melyet egykor magyarországi bennszülött alfajnak véltek, a kilencvenes évek végén tűnt el költőfajként a Hortobágyról, feltehetőleg ugyancsak a legeltetés szintjének erőteljes lecsökkenése miatt. A szikes pusztákon átvonuló és táplálkozó madarak száma egyes években kifejezetten impozáns, főleg a nagyobb vízborítással jellemzett tavaszokon, mint amilyen pl. az es árvizes évek voltak. Löszpuszták A löszpusztai társulások a posztglaciális mogyorókorban keletről jutottak a Kárpátmedencébe, majd később a tatárjuharos tölgyesek (Aceri tatarico-quercetum pubescenti-roboris) is kialakultak. Ezeket a termékeny földeket már régtől művelésbe vonták, így csak töredékesen maradtak fenn, inkább csak a hátak, kurgánok tetején. Legértékesebb löszreliktum-területeink a Hortobágyon Zám-pusztán és az északi pusztákon vannak. A pusztai csenkesz (Festuca rupicola) az uralkodó, de kétszikűek közül az osztrák zsálya (Salvia austriaca) és ligeti zsálya (Salvia nemorosa), a macskahere (Phlomis tuberosa), a magyar szegfű (Dianthus pontederae) és a lila ökörfarkkóró (Verbascum phoeniceum) is helyet kapnak. Nitrofilizációt jelző gyomok, mint a fehér pemetefű (Marrubium peregrinum), a nagy csalán (Urtica dioica) és az útszéli bogáncs (Carduus acanthoides) is előfordulnak. Jellemző még a karcsú fényperje (Koeleria cristata), a deres fényperje (Koeleria glauca), a farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias), a parlagi madármályva (Lavatera thuringiaca) vagy az ördögcérna (Lycium barbarum). A kurgánok jellegzetes növénye ezenkívül a korábbi, pleisztocén hideg pusztákról visszamaradt taréjos tarackbúza (Agropyron pectiniforme). Zoológiai értékei, a madarak közül eredetileg a fogoly (Perdix perdix), a fürj (Coturnix coturnix) és a túzok (Otis tarda) költött kifejezetten a löszhátakon, azonban ezek a fajok mindinkább mezőgazdasági kultúrákat választanak. A túzok (Otis tarda) dürgése viszont változatlanul a rövidre legeltetett löszgyepekhez kötődik, ugyanis az általában csapadékos telek után egyedül ezek a területek maradnak többé-kevésbé szárazak, nem beszélve arról, hogy a dürgőhelyek hagyományosak helyük legalábbis évtizedek óta állandó. A löszgyepek gerinces vonatkozásai közül talán a közönséges ürge (Citellus citellus) jelenléte a legnagyobb jelentőségű. Erdők Az Ohati és a Margitai erdő a szikespusztai tölgyesek (Galatello-Quercetum roboris) közé tartozik. Felső lombkoronaszintjében uralkodó a kocsányos tölgy, elegyfaként a csertölgy, szálanként akad molyhos tölgy is. A keményfás ligeterdőkkel (Fraxino pannonicae-ulmetum) való kapcsolatot jelzi a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica) és a vénic szil jelenléte. Az alsó lombkoronaszintben sok a tatárjuhar, tipikus a mezei juhar (Ulmus minor)) és a mezei szil (Ulmus laevis). Gazdag a cserjeszint, sok a veresgyűrű som (Cornus sanguinea) és a fagyal (Ligustrum vulgare). Aljnövényzet szerint az erdőnek két típusa van. A ligeterdőkhöz hasonló részek gazdagok lombfakadás előtt nyíló hagymás-gumós (geofiton) növényekben, pl. salátaboglárka (Ficaria verna), odvas keltike (Corydalis cava), nyugati csillagvirág (Scilla drunensis). Ligeterdőkkel közös fajaik: a széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium) és a soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum), az erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum) és az óriás csenkesz (Festuca gigantea). A hézagos lombkoronájú pusztaitölgyes-jellegű állományokban számos fényigényes erdőssztyepp-faj tenyészik, pl. a magyar zergevirág (Doronicum 311

312 hungaricum), a méreggyilok (Vincetoxicum hirundinaria). Szegélyeikre jellemző a magas gyöngyperje (Melica altissima) és a fátyolos nőszirom (Iris spuria), pázsitos nőszirom (Iris graminea). A szikespusztai tölgyesek (Galatello-Quercetum roboris) állományait nagy kiterjedésű tisztások, helyenként nádasok tarkítják. A vízállásos részeken foltokban tölgypusztulás is fellép. Az összeomló "holt erdő" helyén nádas alakul ki, amely azonban párologtatásával ki is szárítja termőhelyét. Az egyenletesebb vízháztartású helyeken réti és sztyepplakó fajokban egyaránt bővelkedő ernyős-magaskórós társulás, szikeserdei rét jön létre. Uralkodó faja a sziki kocsord (Peucedanum officinale). Alatta sárga és lila virágú fészkesek díszlenek, tömegesen a pettyegetett őszirózsa (Aster sedifolius), a szárazabb helyeken kisebb csoportokban az aranyfürt (Aster linosyris). A társulás szikespusztai jellegét mutatja a lila szőnyeget alkotó magyar sóvirág (Limonium gmelinii ssp. hungaricum) és a sok bárányüröm (Artemisia pontica), réti jellegű a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), az agárkosbor (Orchis morio), és a festő zsoltina (Serratula tinctoria). A szikespusztai tölgyesek szárazabb tisztásain megjelennek a pannon erdőssztyeppnövényzet jellegzetes alacsony cserjéi is, a csepleszmeggy (Cerasus fruticosa) és a törpemandula (Amygdalus nana). Költő énekesmadarakkal főként a gazdagabb aljnövényzetű tölgytelepítésekben találkozhatunk. Gyakori az örvös galamb (Columba palumbus), a vadgerle (Streptopelia turtur), a kakukk (Cuculus canorus), az erdei fülesbagoly (Asio otus) a szarkafészkekben, a nagy fakopáncs (Dendrocopos major) és a kis fakopáncs (Dendrocopos minor), az erdei pityer (Anthus trivialis), a feketerigó (Turdus merula), a fülemüle (Luscinia megarhynchos), a kék cinege (Parus caeruleus), a széncinege (Parus major), a sárgarigó (Oriolus oriolus), a kis őrgébics (Lanius minor) és a tövisszúró gébics (Lanius collurio). Emlősfaunájában keleti sün (Erinaceus roumanicus), keleti cickány (Crocidura suaveolens) és mezei cickány (Crocidura leucodon), a közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus) és pirókegér (Apodemus agrarius), vörös róka (Vulpes vulpes), a odvakban a rőt koraidenevér (Nyctalus noctula) nagyobb erdőkben nyuszt (Martes martes), vadmacska (Felis sylvestris), vaddisznó (Sus scrofa), őz (Capreolus capreolus) jelenik meg. (Forrás: Tisza-tó A Tisza-tó északi, Ramsari egyezmény jegyzékébe tartozó részeit (Tiszavalkimedence, Poroszlói-öböl) már a vonatkozó fejezetrészben bemutattuk, az alábbiakban a tó középső és déli egyéb védett, de a Ramsari egyezmény jegyzékében nem szereplő részeit (Sarudi-medence, Abádszalóki-medence) mutatjuk be. A Sarudi-medence legnagyobb részét nyílt vízfelület alkotja, szélén nem tőzegképző nádasokkal, gyékényesekkel, illetőleg kiterjedt hínármezőkkel. Az erdei élőhelyeket a természetközeli fűz-nyár ártéri erdők, az őshonos lombos fafajokkal elegyes idegenhonos lombos és vegyes erdők, a nem őshonos fafajok spontán állományai, őshonos fajú facsoportok, fasorok, őshonos fafajú puhafás jellegtelen erdők képviselik. A cserjéseket sajnos legnagyobb kiterjedésben az idegenhonos gyalogakác (Amorpha fruticosa) alkotja. Az említett élőhelyeken kívül nem zsombékoló magassásrétek, nemesnyárasok, illetőleg a kertvárosok, szabadidős létesítményei mint kultúr élőhelyek is megfigyelhetők. A kiterjedt nádasok szórványos fészkelője a nyári lúd (Anser anser), míg a nád nyílt víz felőli széle számos barátréce (Aythya ferina) és cigányréce (Aythya nyroca) számára jelent fészkelőhelyet. A medence a kormos- (Chlidonias niger) és fattyúszerkők (Chlidonias hybrida) alkotta szerkőtelepein időnként egy-két pár fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucopterus) is megtelepszik. Az említett telepekhez kötődik a három gyakoribb vöcsökfaj, a kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis), a búbos vöcsök (Podiceps cristatus) és a feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis) fészkelése. A fészkelő gémfélék közül a bölömbika (Botaurus stellaris) és a törpegém (Ixobrychus minutus) érdemel említést, de a folytonosan őrjáratozó barna rétihéja (Circus 312

313 aeruginosus) is költőfajként tartható számon. Elterjedt fészkelők a különféle guvatfélék, így a guvat (Rallus aquaticus), a kis vízicsibe (Porzana parva), a vízityúk (Gallinula chloropus) és a szárcsa (Fulica atra). A vizsgálati terület folyó melletti (keleti) erdőfoltjai a rétisas (Haliaeetus albicilla) számára nyújtanak fészkelőhelyet. A medence nagy kiterjedésű vízfelülete a be nem fagyásáig az előbbi területekhez hasonlóan jelentős szerepet tölt be a madárvonulásban, hiszen kiterjedt pihenő- és táplálkozóhelyéül szolgán a ludak, récék, bukók, kárókatonák, valamint a partimadarak, ugyanakkor a sirályok, csérek és szerkők számára. Az Abádszalókimedence legjelentősebb részén nyílt vízfelületek és nagy kiterjedésű hínártársulások figyelhetők meg, északi szélén nem tőzegképző nádasokkal, gyékényesekkel. A medence északi részén kisebb kiterjedésű, őshonos lombos fajokkal elegyes idegenhonos lombos és vegyes erdők, idegenhonos cserjések, kertvárosok, szabadidő létesítmények, valamint őshonos fajú facsoportok vannak jelen. A motorcsónakos vízi és fürdőturizmus legjelentősebb bázisaként számon tartott medence területén, különösen az északi Telek-háti sziget rész nádasaiban, gyékényeseiben azért előfordul fészkelőként a bütykös hattyú (Cygnus olor), a récék közül tőkés- (Anas platyrhynchos) és a barátréce (Aythya ferina), a vöcsökfélék közül kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis) és a búbos vöcsök (Podiceps cristatus), beszélhetünk a barna rétihéja (Circus aeruginosus) fészkeléséről is. A fészkelő guvatféléket a medence területén a guvat (Rallus aquaticus), a szárcsa (Fulica atra) és a vízityúk (Gallinula chloropus) képviseli, míg a partimadarakat a bíbic (Vanellus vanellus). A medence madárvonulásban betöltött szerepe szintén kiemelt, ahol számos lúd, réce, bukó, kárókatona, partimadár, sirály, csér, szerkő találhat megfelelő táplálkozó- és pihenőhelyet a vonulási időszakban, illetőleg télen a vízfelület be nem fagyásáig. Körös-Maros Nemzeti Park A Nemzeti Park Igazgatóság működési területe hektár, ami magába foglalja Békés megyét, Csongrád megye Tiszától keletre eső felét, valamint a Körös-ártér és a Dévaványai-Ecsegi puszták területi egységek Jász-Nagykun-Szolnok megyébe átnyúló részeit. A más és más adottságú és sajátosságú tájakon változatos, természeti értékekben gazdag területek maradtak fent. A Körös-Maros közén fekvő Csanádi- és Békési-hát, kedvező talajadottságú területeit. A mezőgazdaság fejlődése következtében napjainkra kimagasló természetvédelmi feladatot jelent a megmaradt természetes növénytársulások, elsősorban a löszgyepek védelme. A hajdani KisSárrét, a Körösök vidéke, a Dévaványai-, Békési- és Csanádi-sík területein tájképi- és természeti értékeiknél fogva nagy kiterjedésű szikes puszták, erdőspuszta és mocsármaradványok, kaszálók és ligeterdők maradtak fenn. Országosan is kiemelkedő feladat azoknak a növény- és állatfajoknak a védelme, melyek Magyarországon egyedül itt tenyésznek vagy állományuk jelentős része a nemzeti park területén található. A növényvilágból ilyen a bókoló zsálya (Salvia nutans), a volgamenti hérics (Adonis volgensis). Szintén e táj egyedülálló természeti képéhez tartozik az ősszel tömegesen nyíló vetővirág (Sternbergia colchiciflora). A növények mellett az állatok közül is nem egy ritkaság található: a nagy szikibagoly (Gortyna borelii lunata) lepkefaj, a dobozi pikkelyes csiga (Hygromia kovacsi), az atracélcincér (Pilemia tigrina), a sztyeplepke (Catopta thrips), a túzok (Otis tarda), mely törzsalakjának legéletképesebb populációja Békés megye északi részén él. A Ramsari egyezmény hatálya alá tartozó területek a Kardoskúti Fehértó és a Biharugrai halastavak vizes élőhelyeinek szerepe a nemzetközi madárvonulásban is jelentős. 313

314 87. ábra. A Körös-Maros Nemzeti Park törzsterületéhez tartozó Dévaványai-Ecsegipuszták (északi tömb) és a Körös-ártér (délen hosszú sávban) sárgával jelölve, illetőleg a nemzeti park egyéb területei piros színnel jelölve, valamint a vízgyűjtőgazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Dévaványai-Ecsegi puszták A Dévaványai-Ecsegi puszták a nemzeti park legnagyobb, egyben legmozaikosabb, szikes gyepek és a Hortobágy-Berettyó folyó által uralt, szántókkal, facsoportokkal tagolt részterülete, mely Dévaványa mellett Ecsegfalva, Túrkeve és Gyomaendrőd határait érinti. Az 1975 óta védettség alatt álló terület hektáron őrzi a valamikori Nagy-Sárrét peremterületén fekvő, a folyószabályozásokat megelőzően a Tisza és a Berettyó áradásai által táplált egykori mocsárvidék jellemző élőhelyeinek maradványait, a hozzájuk kötődő jelentős növény- és állatfajokkal. A fokozottan védett részek kiterjedése hektár. A nemzeti park e részterületének döntő hányada ma pusztai táj, melyen jellegzetes szikespusztai élőhelyeket, a szárazabb termőhelyeken cickórós pusztát, ürmös szikespusztát, kisebb kiterjedésben vakszikeseket, míg a nedvesebb termőhelyeken ecsetpázsitos és hernyópázsitos sziki réteket találunk. A valamikori sziki tölgyesek maradványaként megmaradt szikes erdeirét társulás foltjaiban a védett sziki kocsord (Peucedanum officinale) és réti őszirózsa (Aster sedifolius subsp. sedifolius) jelentős állományai élnek. Az Ördögsánc néven ismert földvár lábánál nemrég került elő Magyarországon új fajként a keleti sztyepterületek egyik jellemző növényfaja, a pusztai tyúktaréj (Gagea szovitsii). A pusztai térségek országos viszonylatban is jelentős élőhelyei két, világszinten veszélyeztetett ragadozómadár-fajnak, a parlagi sasnak (Aquila heliaca) és a kerecsensólyomnak (Falco cherrug). A Nemzeti Park e részterülete mai élőhelyi adottságai mellett kiváló feltételeket biztosít a világszinten veszélyeztetett túzoknak (Otis tarda). A Dévaványa térségében élő, a magyarországi állomány egyharmadát adó populáció a védelmi tevékenységnek köszönhetően az elmúlt tíz év során enyhe növekedést mutatott és jelenleg egyedet számlál. Ez a veszélyeztetett, nagytestű madárfaj a gyepek mellett rendszeresen használja költésre a különböző szántóföldi kultúrákat is, különösen a lucernát és a gabonaféléket. A nemzeti parkban zajló, elsősorban a túzok (Otis tarda) igényeihez igazodó élőhelyfejlesztési 314

315 tevékenységek számos más, az extenzív mezőgazdasági környezethez kötődő fajnak, így többek között a fogolynak (Perdix perdix), de a fokozottan védett hamvas rétihéjának (Circus pygargus), ugartyúknak (Burhinus oedicnemus) és réti fülesbagolynak (Asio flammeus) is kifejezetten kedveznek. Különösen értékes része a területnek a Hortobágy-Berettyó és hullámtere. A folyó mintegy 33 kilométeres, a nemzeti park területére eső szakasza azon ritka magyarországi folyószakaszok egyike, ahol nem történt meg a kanyarulatok átvágása a folyószabályozások során, így a folyó lassan meanderezve, az ősi mederben folyva hatalmas kanyarokat ír le. Az újabb vizsgálatok eredményeként a Hortobágy-Berettyó gazdag halfaunája további faunaelemekkel bővült. A folyó menti részek jelentős értéke a Farkas-zugi erdő gémtelepe, ahol a kolóniaalapító szürke gémek (Ardea cinerea) és bakcsók (Nycticorax nycticorax) mellett a jóval ritkább kis kócsag (Egretta garzetta) és üstökösgém (Ardeola ralloides) néhány párja is költ. Körös-ártér A Nemzeti Park e részterülete a Hármas-Körös hullámterének Békés és JászNagykun-Szolnok megyébe eső szakaszát foglalja magába Csárdaszállás és Szelevény között, érintve Gyomaendrőd, Mezőtúr, Szarvas, Békésszentandrás, Mesterszállás, Öcsöd, Tiszaföldvár és Kunszentmárton területét, mintegy hektáron. A Hármas-Körös hullámterén a folyószabályozások után kialakult másodlagos táj sajátossága, hogy az ősibb, természetes és a szabályozással létrejött új élőhelyek együtt találhatók meg. A békésszentandrási duzzasztó működésének hatására a folyó felső szakasza lassúbb áramlású, kiegyenlített vízszintű, állóvízhez hasonló. Az alsó szakasz gyorsabb, és a Tisza áradásainak hatására nagyobb a vízszint ingadozása, ezért magas falak és karakteres partvonalak jellemzik. Különösen az alsó szakaszon, Öcsöd és Szelevény között, az Álom-zugban, a Malom-zugban és az Iriszlói-holtág belső területein nagy kiterjedésű, tájképileg is kiemelkedő értéket képviselő ártéri kaszálóréteket találunk. A hullámtéri erdőket főként fűz-nyár ligetek alkotják, tölgy-kőris-szil keményfás ligeterdők már csak kis kiterjedésben jellemzőek. A hullámtér sok faj számára jelent kedvező életteret a környező alföldi kultúrtájban, gazdag flórája és faunája fontos szerepet játszik a mentett oldali vizes élőhelyek élővilágának fennmaradásában és megújulásában is. A Nemzeti Parkban megtalálható az egykori mocsárvilág számos jellegzetes növényfaja, a nyílfű (Sagittaria sagittifolia), a virágkáka (Butomus umbellatus) és a kálmos (Acorus calamus). A holtágak vízfelszínén helyenként tömegesen jelennek meg védett hínárfajok, a rucaöröm (Salvinia natans), a tündérfátyol (Nymphoides peltata) és a sulyom (Trapa natans). A Magyarországon rendkívül ritka tekert csűdfű (Astragalus contortuplicatus) a folyó iszapos partján található meg időszakosan. A nedves ártéri kaszálórétek védett növénye a réti iszalag (Clematis integrifolia), melynek jelentős állományai ismertek. Gazdag a hullámtér vizes élőhelyekhez kötődő faunája is. Számos védett, ritka szitakötő faj él a területen, melyek közül a sárgás szitakötő (Gomphus flavipes) külön is kiemelendő. A kérészek közé tartozó tiszavirág (Palingenia longicauda) folyó feletti, felhőszerű rajzásában meleg nyárelőkön gyönyörködhetünk. A sekély, meleg morotvákban olyan védett halfajok találják meg életfeltételeiket, mint a réti csík (Misgurnus fossilis) és a kurta baing (Leucaspius delineatus). A víz színén úszó hínárnövényzet és a párás erdők egyaránt jó életfeltételeket biztosítanak a kétéltűek és a hüllők számára, az európai szinten sérülékeny védelmi kategóriába sorolt mocsári teknős (Emys orbicularis) például gyakorinak mondható. A Hármas-Körös hullámterének mélyebb fekvésű kaszálórétjein költ a Nemzeti Park legjelentősebb haris (Crex crex) állománya. Ennek a rejtett életmódú madárfajnak a fészkelőállományai Európa-szerte jelentős mértékben megfogyatkoztak. Három ritka, fokozottan védett madárfaj, a fekete gólya (Ciconia nigra), a rétisas (Haliaeetus albicilla) és a barna kánya (Milvus migrans) is fészkel a Hármas-Körös menti erdőkben. A Nemzeti Park e részterületéhez kötődik 315

316 Európa jelenleg ismert legnagyobb tavi denevér (Myotis dasycneme) kolóniája és jelentős értéket képvisel a hullámtérben biztos életfeltételeket találó közönséges vidra (Lutra lutra) is. (Forrás: Tájvédelmi körzetek Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet A vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén előforduló Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzetet már a Hevesi-sík vízgyűjtő-gazdálkodási alegység érintett fejezetében bemutattuk (Lásd 35. ábra). Természetvédelmi területek Tiszaigari Arborétum természetvédelmi terület Tiszaigar Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Tiszafüredtől délre, 10 kilométernyire fekszik. Hajdan itt folyt a névadó folyó, melynek elhagyott, feltöltődő medre mentén alakították ki az arborétumot. A rekonstrukciós tevékenység eredményeként 1976ban 20,1 hektárnyi részét természetvédelmi területté is nyilvánították. Kialakítását az Alföld egyik legszárazabb vidékén 1867-ben Széky Péter földbirtokos, okleveles hadmérnök kezdte el. Célja egy 2 hektáros sétakert kialakítása volt, amelyhez a tájra jellemző, a legkönnyebben meghonosítható és a környéken is fellelhető fafajokat és cserjéket használt fel. Ekkor ültették az első kocsányos tölgy (Quercus robur), fehér nyár (Populus alba) és fekete nyár (Populus nigra), magas kőris (Fraxinus excelsior), kislevelű hárs (Tilia cordata), berkenye (Sorbus sp.) és tiszafa (Taxus baccata) példányokat, amelyek közül néhány még ma is jó egészségnek örvend. A "hortobágyszéli oázis" megvalósítását a viszonylag friss öntéstalaj, annak jó vízellátása s az ezekből fakadó kedvező mikroklíma segítette (Forrás: ábra. A Tiszaigari Arborétum természetvédelmi terület (sárgával), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) Zádor-Híd és környéke természetvédelmi terület 316

317 A Karcag várostól északkeletre, a régi Pest-Szolnok-Debrecen postaút mentén található műemlék Zádor-hidat és a környező szikes pusztát 71,5 hektáros kiterjedésben, 1976-ban nyilvánították védetté. 89. ábra. A Zádor-Híd és környéke természetvédelmi terület (sárgával), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) A terület védetté nyilvánításának célja nemcsak a kultúrtörténeti értékként is jelentős híd megóvása, hanem a jellemző hagyományos pásztorkodás eredeti környezetben történő bemutatása is. A védett területet réti szolonyec és sztyeppesedő réti szolonyec talajok jellemzik. A vízrendezések után a terület kiszáradt, ami a talajok tulajdonságának másodlagos megváltozását eredményezte. A természetvédelmi oltalom alatt álló területet néhány száz méteres szakaszon kettészeli a Karcagi-I-es számú belvízcsatorna, melynek medre az egykori Zádor-érre merőlegesen került kialakításra, így vize meglehetősen groteszk módon a műemlék híddal párhuzamosan folyik. A réti szolonyec talajon a száraz szikesek társulásai közül legjellemzőbb a cickafarkos szikes puszta és az ürmös szikes puszta. A híd közvetlen környezetében, főleg a rámpákon foltokban előkerül a heverő seprőfű (Kochia prostrata) és a seprőparéj (Bassia sedoides) is. A túzok (Otis tarda) ma is, a székicsér (Glareola pratincola) pedig néhány éve még költött a közeli szántókon (Forrás: Kecskeri-puszta Természetvédelmi Terület A hajdan nagy kiterjedésű, mocsarakkal tarkított nagykunsági puszták utolsó maradványai és az itt kialakult élővilág védelme érdekében 1993-ban, hektáron nyilvánították védetté. A terület fő talajtípusa a réti szolonyec, jellemzője a feltalaj nagyfokú kilúgozottsága. A magasabb fekvésű térszíneken sztyeppesedő réti szolonyec foltok jelennek meg, melyek jelentős része rétitalaj-eredetű és kiszáradt. 317

318 90. ábra. A Kecskeri-puszta természetvédelmi terület (sárgával), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) A magasabban fekvő réti szolonyec talajon a száraz szikesek szinte valamennyi jellemzőbb társulása megtalálható. Legjellemzőbb a cickafarkos szikes puszta és az ürmös szikes puszta. Sajátos azonban a vakszik növényzete, mert itt a bárányparéj (Camphorosma annua) helyett a sziki libatop (Chenopodium chenopodioides), a heverő seprőfű (Kochia prostrata) és a seprűparéj (Bassia sedoides) jelenik meg viszonylag nagy tömegben. Az utóbbi kettő kontinentális elterjedésű libatopféle, és nem csak szikeseken található. A környező csatornákban tömegesen él a sulyom (Trapa natans), a mocsarak mélyebb részein pedig békalencse fajok (Lemna spp.), rucaöröm (Salvinia natans), vízi harmatkása (Glyceria maxima), keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia), széleslevelű gyékény (Typha latifolia) és a nád (Phragmites australis) állományai a jellemző társulásalkotók. Valamivel sekélyebb, és kevésbé tartós vízborítású helyeken kis kiterjedésben zsióka (Bolboschoenus cf. maritimus) képezte állományok övezete alakulhat ki. A magasabban fekvő, de még az év jelentős részében üde, nedves részeken az ecsetpázsitos rét jellemző, hernyópázsitos sziki rétek csak foltszerűen találhatók. Legmagasabb terepszínen a löszpusztagyepek fordulnak elő, melyek maradványaira leginkább a KarcagKunhegyes határmezsgyén, és az ottani laponyagokon, halmokon akadhatnak. A halak közül természetvédelmi szempontból kiemelendő fajok a halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus), a réti csík (Misgurnus fossulis), a vágócsík (Cobitis taenia) és az ezüstkárász (Carassius gibelio). A herpetofauna jellegzetes tagja a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), a pettyes gőte (Lissotriton vulgaris), a barna ásóbéka (Pelobates fuscus), a mocsári teknős (Emys orbicularis) és a vízisikló (Natrix natrix). A gerincesek közül legkutatottabb a madárvilág. A terület szerepe az alföldi madárvonulásban jelentős, különösen a récefélék, a daru- és lilealkatúak tekintetében. A térségben négy fokozottan védett faj rendszeres költését érdemes megemlíteni: nagy kócsag (Egretta alba), túzok (Otis tarda), székicsér (Glareola pratincola), ugartyúk (Burhinus oedicnemus). Az emlősök közül a víztározó környéke jó élőhelyet biztosít a közönséges vidrának (Lutra lutra), a laponyagok 318

319 löszös talaja pedig a közönséges ürge (Citellus citellus) kisebb populációi számára. (Forrás: Tiszakürti Arborétum Természetvédelmi Terület Az arborétum alapja a Tisza egykori árterén díszlő tölgy-kőris-szil erdőtársulás, amely a folyó magasabb, az árvizek által ritkábban elöntött térszínének jellegzetes, őshonos növénytársulása volt. 91. ábra. A Tiszakürti Arborétum természetvédelmi terület (sárgával) és az érintkező Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet (barnával), valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület) A XIX. század közepén, a ma Öregkertnek nevezett, 17 ha-os terület gróf Bolza Péter és felesége, Tige Mária tulajdonába került. Az ártéri erdőbe egy gondozott parkot álmodtak meg a tulajdonosok. A terület lecsapolását követően Tompa Mihály kezdte el a park létrehozását az eredeti növényzetből történő nagyobb tisztások kialakításával. Ezután következett a külhoni növényfajok, úgymint platánok, hársak, amerikai tölgyek, fenyőfélék betelepítése. A II. világháború utáni években a kert gondozása szünetelt, s igen nagy károkat szenvedett. A Szolnok megyei és a tiszakürti tanács 1961-ben határozta el, hogy megmenti a pusztulástól, s arborétummá fejleszti. Gyors fejlődés vette kezdetét, a megmaradt 100 fa- és cserjefaj mellé még 400 fajt telepítettek. Újabb területeket kapcsoltak a parkhoz, majd 1971-ben megyei védettséget kapott óta országos jelentőségű védett természeti terület. Jelenleg több mint 1000 növényfaj és -fajta található a 60 ha-os arborétumban az északi félteke földrészeiről. A gyűjtemény Öregkerti része 3,5 km hosszú, díszkővel burkolt sétaúthálózaton járható be, irányjelző és információs táblák segítik a látogatókat sétájuk alatt. (Forrás: Ex lege területek A természet védelméről szóló évi LIII. törvény 23. (2) bekezdésben foglaltak szerint országos jelentőségű védett természeti területnek minősülő szikes tavak és lápok általában igen érzékenyen reagálnak a sekély felszín alatti víztestekből történő vízkivételekre és a helyben képződő csapadék és belvizek elvezetésére. Ebből 319

320 kifolyólag az alegység területén található szikes tavak és lápok a jövőben várható öntözésfejlesztési jellegű beavatkozások, ill. hatásmérséklő intézkedések kiemelt hatásviselő élőhelyei lehetnek attól függően, hogy konkrétan hol valósulnak meg a fejlesztések. Természeti emlékek A Nagykunság vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén nem található az országos jelentőségű védett természeti terület természeti emlék kategóriájába sorolható terület. Helyi jelentőségű védett természeti területek Természetvédelmi területek A Nagykunság vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén található helyi jelentőségű védett természeti terület természetvédelmi terület kategóriába tartozó területeit az alábbi táblázatban soroltuk fel. Ssz. Név Település Törzskönyvi szám Terület (ha) 1. Aranyosi kosboros rét Abádszalók 15/19/TT/87 45,18 2. DE ATC Karcagi Kutatóintézet kertje Karcag 15/46/TT/01 6,37 3. Szélmalom domb Kengyel 15/13/TT/80 0,39 4. Bige fertő Kunhegyes 15/21/TT/87 75,2 5. Szajoli Holt-Tisza Szajol 15/63/TT/03 22,3 6. Tiszafüredi kastély parkja Tiszafüred 15/15/TT/83 2,66 7. Nagypallagi löszgyep Tiszaszentimre 15/20/TT/87 17,13 8. Túrkevei Pásztó-pusztai gyep Túrkeve 15/44/TT/00 401,43 9. Városkerti Véderdő Túrkeve 15/38/TT/98 6, Csongrád Nagyréti Természetvédelmi Terület Csongrád 5/18/TT/95 742, Szentesi Magyartés-Zalotai TT Szentes 5/25/TT/96 225, táblázat: Helyi jelentőségű védett természeti területek a Nagykunság vízgyűjtőgazdálkodási alegység területén (Forrás: Természeti emlékek A Nagykunság vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén található helyi jelentőségű védett természeti terület természeti emlék kategóriába tartozó területeit az alábbi táblázatban soroltuk fel. Ssz. Név Település Törzskönyvi Terület 320

321 szám (ha) 1. Karcagi Déli temető, törpemandulás cserje Karcag 15/42/TE/ Karcagi Északi temető, mezei szilfa Karcag 15/45/TE/ Karcag, Szentannai utcában található gesztenye fasor Karcag 15/78/TE/ Törökmogyoró Kenderes 15/10/TE/ Védett fasor Kenderes 15/7/TE/ db Törökmogyorófa Kengyel 15/18/TE/ Tiszaburai kocsányos tölgy Tiszabura 15/39/TE/ Tiszaroffi Borbély Kastély oszlopos tölgy (3 db) Tiszaroff 15/71/TE/ Tiszaroffi Jancsó kúria előtti oszlopos tölgy Tiszaroff 15/72/TE/ Tiszaroffi református templomkerti piros virágú gesztenyefák Tiszaroff 15/74/TE/ Tiszaroffi Sebes-tói tölgy Tiszaroff 15/70/TE/ Tiszaroffi Sétáló utcai fehér virágú gesztenyefák Tiszaroff 15/73/TE/ Szenttamás Imre majori park Törökszentmiklós 15/11/TT/80 11, táblázat: Helyi jelentőségű védett természeti emlékek a Nagykunság vízgyűjtőgazdálkodási alegység területén (Forrás: Nemzeti Ökológiai Hálózat A vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területének 24,15%-a (787,94 km 2 = ,37 ha) érinti a Nemzeti Ökológiai Hálózat területét. Ezen belül 10,29%-a (335,90 km 2 = ,60 ha) az ún. ökológiai folyosó, 9,31%-a (303,73 km 2 = ,90 ha) az ún. magterület, 6,74%-a (148,32 km2 = ,87 ha) pedig az ún. pufferterület kategóriába sorolható területen fekszik. 321

322 92. ábra. A Nemzeti Ökológiai Hálózat (NÖH) a Nagykunság vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területén. [A NÖH típusai: magterület (sötétzöld), ökológiai folyosó (világoszöld), pufferterület (homokszín); a vízgyűjtő-gazdálkodási alegység területe (szürkén pontozott terület)] A TERV MEGVALÓSÍTÁSA KAPCSÁN KIEMELT HATÁSVISELŐ TÁRSADALMI-GAZDASÁGI TÉNYEZŐK MEZŐGAZDASÁG Mezőgazdasági diffúz terhelés Speciális és jelentős kérdés a VKI és a mezőgazdaság viszonya. Nincs kétség afelől, hogy a mezőgazdaság nagy hatással van a környezetre, amiből a vízre gyakorolt hatás is jelentős. A fő probléma nem a talaj tápanyagkészletének módosulása (a kiszórt mennyiség), hanem azok a folyamatok, amelyek hatására ezek az anyagok a felszíni vizekbe jutnak. Ebből következően a diffúz terhelés csökkentése érdekében nagyobb hangsúlyt kell kapnia a transzport folyamatok (erózió, belvízzel bemosódás) korlátozásának, megakadályozásának. Belvíz elvezetés, belvíz-gazdálkodás A belvíz elvezetés annak ellenére, hogy jól megfoghatóan egy szolgáltató által több igénybevevő számára szerződéses viszonyban vízgazdálkodási szolgáltatás nyújtását jelenti, mégsem esik bele azokba a kategóriákba, amelyet a Víz Keretirányelv a vízszolgáltatásokra vonatkozóan meghatároz. Ugyanakkor a belvíz mezőgazdasági területekről történő elvezetése vízhasználatnak minősül, mivel általa valósul meg a felszíni vizek tápanyag túlterhelése, így jelentős hatással van a felszíni víztestek állapotára. Egy adott természeti környezetben a vízrendszer fenntartásának költsége visszahat arra, hogy milyen gazdálkodást érdemes a területen folytatni. A vízelvezető-rendszer korlátos kapacitásaival való gazdálkodás teremti meg a lokálisan megvalósítható 322

323 vízmegőrzési beavatkozások iránti gazdaságilag értelmezhető keresletet is, ami a mezőgazdasági diffúz terhelés csökkentésének is hatékony eszköze. Gyakran előforduló problémát jelentenek a nem megfelelő, ökológiai szempontokat nélkülöző mederfenntartó munkálatok, valamint a helytelen mezőgazdasági gyakorlatok (pl. partok mederélig való szántása). A túl nagy területre kiterjedő, vagy rosszul időzített mederfenntartó munkálatok élőhelyek eltűnését, fajok, fajcsoportok sérülését, a parti zónáció pusztulását eredményezhetik. A vizek minőségéből adódó problémák legtöbbje lokális, (pl. szennyvízkibocsátások, állattartó telepek, hulladéklerakók). Nagyobb területet érinthetnek a diffúz mezőgazdasági szennyezések, de alapvetően ezek nem megfelelő vízminőségből eredő problémák kisebb ökológiai kockázatot rejtenek, mint az általános vízhiány. Mezőgazdasági vállalkozások száma Az alegységeken található mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó vállalkozások számát a Vetőmag Szövetség adatbázisa alapján generáltuk, amelyek tartalmazzák azon fajtatulajdonos, forgalmazó és szaporítással foglalkozó cégek jegyzékét, amelyek profiljába beletartoznak a hibrid növények, a kalászos és nagymagvú hüvelyes növények, a takarmány növények és a zöldségfélék is. A Hevesi-sík alegység közigazgatásilag Jász-Nagykun-Szolnok és Heves megyékhez tartozik. A Vetőmag Szövetség adatbázisa alapján az alegységhez Jász-NagykunSzolnok megyében 5, Heves megyében pedig 2, a fentebb említett tevékenységi körökkel rendelkező vállalkozás található. A Zagyva alegységen található települések közül 16 Jász-Nagykun-Szolnok, 13 Heves, 54 Pest, 66 pedig Nógrád megyéhez tartozik. A Vetőmag Szövetség adatbázisa alapján az alegységhez Jász-Nagykun-Szolnok megyében 4, Heves megyében pedig 0, Pest megyében 6, Nógrád megyében 2, a fentebb említett tevékenységi körökkel rendelkező vállalkozás található. A Nagykőrösi-homokhát alegység települései közül 5 Jász-Nagykun-Szolnok, 5 Bács-Kiskun, 20 pedig Pest megyéhez tartozik, melyekből 9 db város, 21 db nagyközség-község. A Vetőmag Szövetség adatbázisa alapján az alegységhez JászNagykun-Szolnok megyében 11, Pest megyében 10, Bács-Kiskun megyében 0, a fentebb említett tevékenységi körökkel rendelkező vállalkozás található. A Nagykunság alegység csaknem teljes területe Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez tartozik. Az alegységet 51 település közigazgatási területe érinti. A települések között 1 megyei jogú város, 13 város és 37 község található. A Vetőmag Szövetség adatbázisa alapján, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 30, a fentebb említett tevékenységi körökkel rendelkező vállalkozás található HEVESI-SÍK VÍZGYŰJTŐGAZDÁLKODÁSI ALEGYSÉG A Hevesi-sík alegység gazdasági jellegét tekintve mezőgazdasági, melynek szintje a szántóföld minőségének függvényében változik. Magasabb értékű földterületek a középső és déli részeken találhatók, ezért itt a mezőgazdasági szántó művelés mellett a gyümölcstermesztés is jellemző. Az északi területeken szántóföldi és legelő művelés folyik. A földhasználat megoszlása: 4% településszerkezet, 75% szántóterület, 1% szőlő és gyümölcsös, 11% rét-legelő, 1% vegyes mezőgazdasági, 4% erdős, cserjés terület, 3% álló- és folyóvízzel borított terület. 323

324 Az itt élők megélhetési forrása tehát elsősorban a mezőgazdaság. Az alegység területén az alma, az őszibarack, a meggy, a szilva, a napraforgó, a búza, az árpa és a kukorica termesztése jellemző leginkább. Az állattenyésztésen belül a szarvasmarha, a sertés, a juh, a baromfi, a ló és a nyúl tenyésztés jelentős. A viszonylag fejlett mezőgazdaság ellenére az élelmiszeripar csak kisvállalkozások formájában van jelen. Összes mezőgazdasági terület: ,5 ha. Az Európai Szennyező Anyagok Kibocsátási Regisztere (PRTR) alapján az alegység területén 2009-ben 9 db PRTR, illetve EKHE telephelyet tartottak nyilván, amelyeknek csak egy részén folytatnak ipari tevékenységet (1 db telepen), az OKIR (Országos Környezetvédelmi Információs Alapnyilvántartó Rendszer) adatbázis 7 db nagylétszámú állattartótelepet (mezőgazdasági kibocsátó) és 1 db kommunális szolgáltatást (folyékony és szilárd hulladékgazdálkodás) végző kibocsátót tartalmaz. A PRTR nyilvántartásban összesen 6 db állattartó telep szerepel (egységes környezethasználati engedélyezés alá tartozó telepek), ezek mindegyike olyan sertéstenyészet, amely 30 kg-on felüli sertések számára legalább 2 000, vagy kocáknak minimum 750 férőhelyet biztosít. Nagylétszámú állattartó telepek és a telepekre becsült állatlétszám az alegység területén 2007-ben: baromfi (18 telep, 53 ezer); víziszárnyas (3 telep, nincs adat); szarvasmarha (26 telep, 13 ezer); juh/kecsek (10 telep, 5 ezer); sertés (12 telep, 41 ezer); egyéb (4 telep, nincs adat) A nagymértékű mezőgazdasági hasznosításból kifolyólag a Hevesi-sík területét több forrásból jövő terhelés éri, ezért is sorolhatjuk az alegység 18,34%-át a nitrátérzékeny kategóriába. A nitrátérzékenynek minősülő területeket a 27/2006 (II. 7.) Korm. rendelet határozza meg. A nitrát-rendelet célja a vizek védelme a mezőgazdasági eredetű nitrát-szennyezéssel szemben, és a vizek meglévő nitrát-szennyezettségének további csökkentése. A mezőgazdaságot évről évre tartós vízhiány sújtja, mivel az alegység területén nem jellemző éghajlati víztöbblet, az éghajlati vízhiány 250 mm/év feletti, a déli területeken a 350 mm/év vízhiány értéket is meghaladja. A mezőgazdasági művelési intenzitásának növekedésével párhuzamosan megjelent a területek öntözésének igénye is. Az igények kielégítésére kialakításra kerültek az öntözőcsatornák, öntözőrendszerek ZAGYVA VÍZGYŰJTŐGAZDÁLKODÁSI ALEGYSÉG A Zagyva alegységen a területhasználat megoszlása a következőképpen alakul: 1% szőlő, gyümölcsös; 3% vegyes mezőgazdasági; 11% rét, legelő; 24% erdő; 1% vizenyős terület; 1% álló- és folyóvíz; 6% belterület; 53% szántó. A mezőgazdaságilag hasznosított területek elterjedtebb kultúrái a gabonafélék közül a búza, kukorica, őszi árpa, a zöldségfélék közül a paradicsom és a paprika tartozik a fontosabb növények közé. Az erózió szempontjából potenciális terhelési kockázatot jelentő szántóterületek nagysága mintegy 24 ezer ha. 324

325 Az állattartó telepek számbavétele az alábbi adatokra épült: Az FVM és a KvVM által közösen készített Jelentés az Európai Bizottság részére a 91/676/EGK irányelv 10. cikke értelmében a mezőgazdasági eredetű nitrát szennyezéssel szembeni vízvédelmi feladatok végrehajtásáról című évi ország jelentés alapadatát képező nagy létszámú állattartó telepek listája. Nagylétszámú állattartó telepek és a telepekre becsült állatlétszám az alegység területén 2007-ben: baromfi (48 telep, 384 ezer); víziszárnyas (12 telep, 7 ezer); szarvasmarha (47 telep, 15 ezer); juh/kecsek (25 telep, 8 ezer); sertés (19 telep, 59 ezer); egyéb (3 telep, nincs adat). A 12% feletti lejtőket mezőgazdasági művelésbe vonták, nem megfelelő művelést (lejtőirányú) folytattak, ezért a lejtők fedetlen laza szerkezetű talajait az intenzív csapadék lemosta, a hordalék a völgyfenéken, a vízfolyás medrekben lerakódott, meder vízszállító szelvénye folyamatosan csökkent. Az intenzív mezőgazdasági művelésnek köszönhetően az alegység területének 73,13%-a nitrátérzékenynek minősülő terület. A területen jelentős mértékben valósítanak meg szántóföldi művelést. A mezőgazdasági táblákon tápanyag kihordás is történik, ezért azokon a területeken, ahol a belvíz veszélyeztetettség magas, nagy valószínűséggel kimosódás is történik. Ha a belvíz a talaj felszínén össze tud gyülekezni, a tápanyagban gazdag vizeknek jelentős része, bevezetésre kerül a csatornákba, ami nagy terhelést jelent. A felszín alatti vizekre nézve nem jelentenek nagy vízminőségi terhelést, mivel a csatornában nem tartózkodnak hosszú ideig. Azonban nagy terhelést jelent a tápanyagban gazdag vizek nitrát-érzékeny területeken való beszivárgása, ahol másodlagos szikesedést okoz ban módosult a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 27/2006. (II. 7.) Korm. rendelet) NAGYKŐRÖSI-HOMOKHÁT VÍZGYŰJTŐGAZDÁLKODÁSI ALEGYSÉG Az alegység területén a területhasználat a következőképpen alakul: 4% szőlő, gyümölcsös; 6% vegyes mezőgazdasági; 15% rét, legelő; 13% erdő; 1% álló-és folyóvíz; 6% belterület; 55% szántó. Az alegység területén, a mezőgazdasági területek nagysága: 5973 ha Közel 100 db nagylétszámú és számos kislétszámú állattartó telep található az alegység területén. A szarvasmarha telepek száma a legnagyobb, ezt követik a juh/kecske, valamint a baromfi telepek. A PRTR nyilvántartásban összesen 5 állattartó telep szerepel (egységes környezethasználati engedélyezés alá tartozó telepek), ebből 4 db 40 ezer férőhelynél nagyobb baromfitenyésztő létesítmény, 1 db olyan sertéstenyészet, amely 30 kg-on felüli sertések számára legalább 2 000, vagy kocáknak minimum 750 férőhelyet biztosít. Nagylétszámú állattartó telepek és a telepekre becsült állatlétszám az alegység területén 2007-ben: baromfi (17 telep, 367 ezer); víziszárnyas (9 telep, 238 ezer); szarvasmarha (34 telep, 13 ezer); juh/kecsek (18 telep, 6 ezer); sertés (12 telep, 55 ezer); 325

326 egyéb (5 telep, nincs adat) Az alegység területének közel 60%-án intenzív mezőgazdasági művelés folyik (szántó, szőlő, gyümölcsös, kert). Ezeken a területeken NPK műtrágyázással és szervestrágya kihordásával növelik a termesztett növények terméseredményeit, amelynek fel nem használt része terheli a felszín alatti vizeket NAGYKUNSÁG VÍZGYŰJTŐGAZDÁLKODÁSI ALEGYSÉG Az alegység területe 3300 km2. A tervezési alegység területén komplex belvízelvezető, mezőgazdasági vízigényt kielégítő és térségi vízpótló rendszerek működnek. Innen valósul meg a Körös-völgy vízpótlása is. Az alegységen a területhasználat megoszlása a következőképpen alakul: 4% szőlő, gyümölcsös; 2% vegyes mezőgazdasági terület; 10% rét legelő; 5% erdő; 1% álló-és folyóvíz; 5% belterület; 73% szántó. Az alegység területén, a mezőgazdasági területek nagysága: ha 170 db nagylétszámú és számos kislétszámú állattartó telep található az alegység területén. Az alegység területén a sertéstelepek száma a legnagyobb (43 db), ezt követik a szarvasmarha, majd a baromfitelepek. A víziszárnyas telepek között a nagylétszámú házilúd telepek száma 20 db, a házikacsa telepeké 6 db. A nagylétszámú telepek között számottevők még a juhtelepek (23 db), a felsoroltakon kívül 16 db egyéb telep (pl.mézelő méh, fácán) is található a Nagykunság alegységen. A PRTR nyilvántartásban összesen 23 állattartó telep szerepel (egységes környezethasználati engedélyezés alá tartozó telepek), ebből 5 db 40 ezer férőhelynél nagyobb baromfitenyésztő létesítmény, 18 db olyan sertéstenyészet, amely 30 kg-on felüli sertések számára legalább 2 000, vagy kocáknak minimum 750 férőhelyet biztosít. Nagylétszámú állattartó telepek és a telepekre becsült állatlétszám az alegység területén 2007-ben: A baromfi (29 telep, 528 ezer); víziszárnyas (26 telep, 71 ezer); szarvasmarha (33 telep, 15 ezer); juh/kecsek (23 telep, 5 ezer); sertés (43 telep, 287 ezer); egyéb (16 telep, nincs adat) LEHATÁROLT TERÜLET KÖRNYEZETI ÁLLAPOT EGYÉB JELLEMZŐI, ALAPVETŐEN AZ ÉRINTETT VÍZTESTEK MENNYISÉGI ÉS MINŐSÉGI JELLEMZŐI Az érintett 4 vízgyűjtőgazdálkodási alegység KÖTIVIZIG működési területére eső részén, ill. azzal területi átfedésben található felszíni víztestek mennyiségi és minőségi jellemzőit a fejezetben, a felszín alatti víztestek mennyiségi és minőségi jellemzőit pedig a fejezetben mutattuk be A FENNÁLLÓ KÖRNYEZETI KONFLIKTUSOK, PROBLÉMÁK ÉS MINDEZEK VÁRHATÓ ALAKULÁSA, HA A TERV, ILLETVE PROGRAM NEM VALÓSULNA MEG Vízkészlet-gazdálkodáson azoknak a tevékenységeknek az összességét értjük, amelyeknek célja a vizek használatára irányuló igények kielégítése oly módon, hogy 326

327 a vizek állapotában visszafordíthatatlan változás ne következzék be, és a vízkészlethez való hozzáférés lehetősége ne csökkenjen. Ezen megfogalmazásból következően a vízkészlet-gazdálkodással kapcsolatos leginkább mérvadó konfliktusnak az tekinthető, ha a vízkészlet-gazdálkodással érintett víztest mennyiségi állapota nem megfelelő, különösen ha a gazdálkodással összefüggő okok miatt nem megfelelő. Ebben az esetben a vízkészlet-gazdálkodás aktuális gyakorlata és az EU tagországok, így hazánk vízpolitikájának keretét, alapelveit meghatározó Víz Keretirányelv környezeti célkitűzései közötti konfliktusról beszélünk. Még jelentősebbek az ilyen jellegű konfliktusok, ha figyelembe vesszük, hogy a jövőben várhatóan növekvő vízigények kielégítésével, közöttük mezőgazdasági öntözővízigények kielégítésével, mint a vízkészlet-gazdálkodás által megoldandó feladatokkal kell számolni. A 36. táblázat az érintett 4 vízgyűjtőgazdálkodási alegység KÖTIVIZIG működési területére eső részén, ill. azzal területi átfedésben található felszíni és felszín alatti víztesteket tartalmazza. A táblázat a víztestek neve és kódja mellett tartalmazza a VGT2-ben a víztest mennyiségi állapotára vonatkozó minősítési eredményeket, valamint ahol azonosítani lehetett, a kedvezőtlen minősítés okát. Víztest Víztest neve (felszín VOR alatti víztest esetében kódja) Víztest mennyiségi állapota EMVA és VKJ A Alegység szerinti mennyiségi kedvezőtle kódja állapot (felszíni n víztestek esetében) minősítés oka (felszín alatti víztestek esetében) AEP424 Doba-csatorna víztest készletelvonásra jónál nem rosszabb nem érzékeny (a vízkészlet mesterségesen megnövelt) 2-9 AEP564 Hanyi-csatorna nincs természetes lefolyás nem alkalmazható (időszakos vízfolyás) minősítés 2-9 AEP620 Jászsági-főcsatorna víztest készletelvonásra jónál nem rosszabb nem érzékeny (a vízkészlet mesterségesen megnövelt) 2-9 AEP804 Millér-csatorna víztest készletelvonásra jónál nem rosszabb nem érzékeny (a vízkészlet mesterségesen megnövelt) 2-9 AEP930 Sajfoki-csatorna nincs természetes lefolyás nem alkalmazható (időszakos vízfolyás) minősítés 2-9 AEP458 Egyesült-Tápió nincs vízelvonási jónál nem rosszabb probléma, kiváló állapot 2-10 AOC777 Hajta-patak és ÖregHajta nincs vízelvonási jónál nem rosszabb probléma, kiváló állapot 2-10 AEQ140 Zagyva alsó nincs vízelvonási jónál nem rosszabb probléma, kiváló állapot 2-10 AEQ139 Zagyva felső nincs vízelvonási jónál nem rosszabb probléma, kiváló állapot 2-10 AEP515 Gerje nincs természetes lefolyás nem alkalmazható (időszakos vízfolyás) minősítés 2-12 AEP719 Kőrös-ér nincs természetes lefolyás nem alkalmazható (időszakos vízfolyás) minősítés

328 AEP728 Közös-csatorna nincs természetes lefolyás nem alkalmazható (időszakos vízfolyás) minősítés 2-12 AEP878 Peitsik-csatorna nincs természetes lefolyás nem alkalmazható (időszakos vízfolyás) minősítés 2-12 AEP883 Perje nincs természetes lefolyás nem alkalmazható (időszakos vízfolyás) minősítés 2-12 AEP566 Harangzugi I.-csatorna víztest készletelvonásra jónál nem rosszabb nem érzékeny (a vízkészlet mesterségesen megnövelt) 2-18 AEP624 Kakat-csatorna víztest készletelvonásra jónál nem rosszabb nem érzékeny (a vízkészlet mesterségesen megnövelt) 2-18 AEP638 Karcagi-I. csatorna nincs természetes lefolyás nem alkalmazható (időszakos vízfolyás) minősítés 2-18 AEP805 Mirhó-Gyolcsi-csatorna nincs természetes lefolyás nem alkalmazható (időszakos vízfolyás) minősítés 2-18 AEP829 nincs természetes lefolyás nem alkalmazható (időszakos vízfolyás) minősítés 2-18 AEP834 Nagykunsági-főcsatorna víztest készletelvonásra jónál nem rosszabb nem érzékeny (a vízkészlet mesterségesen megnövelt) 2-18 AEP835 Nagykunsági-főcsatorna víztest készletelvonásra jónál nem rosszabb keleti ág nem érzékeny (a vízkészlet mesterségesen megnövelt) 2-18 AEP843 nincs természetes lefolyás nem alkalmazható (időszakos vízfolyás) minősítés 2-18 AEP844 NK-III-2. öntözőcsatorna víztest készletelvonásra jónál nem rosszabb nem érzékeny (a vízkészlet mesterségesen megnövelt) 2-18 AEP969 Szajoli-I. csatorna (Tinóka-ér) nincs természetes lefolyás nem alkalmazható (időszakos vízfolyás) minősítés 2-18 AEQ060 Tisza Kiskörétől Hármas-Körösig nincs vízelvonási jónál nem rosszabb probléma, kiváló állapot 2-18 AIW389 Tisza Tiszabábolnától Kisköréig nincs vízelvonási jónál nem rosszabb probléma, kiváló állapot 2-18 AEQ061 Tiszabői-csatorna víztest készletelvonásra jónál nem rosszabb nem érzékeny (a vízkészlet mesterségesen megnövelt) 2-18 AEQ062 Tiszaderzsi-csatorna nincs természetes lefolyás nem alkalmazható (időszakos vízfolyás) minősítés 2-18 AEQ063 Tiszafüredi-öntözőfőcsatorna víztest készletelvonásra jónál nem rosszabb nem érzékeny (a vízkészlet mesterségesen megnövelt) 2-18 AEQ117 Villogó-csatorna víztest készletelvonásra jónál nem rosszabb nem érzékeny (a vízkészlet mesterségesen megnövelt) 2-18 AIH083 Kanyari-Holt-Tisza Nagyfoki I. csatorna Német-ér jó jónál nem rosszabb

329 AIH080 György-éri-halastavak kiváló jónál nem rosszabb 2-9 AIH131 Tiszakécskei-Holt-Tisza gyenge jónál rosszabb 2-12 AIH045 Alcsi-Holt-Tisza kiváló jónál nem rosszabb 2-18 AIH053 Cibakházi-Holt-Tisza gyenge jónál rosszabb 2-18 AIH056 Cserőközi Holt-Tisza jó jónál nem rosszabb 2-18 AIH067 Fegyverneki-Holt-Tisza kiváló jónál nem rosszabb 2-18 AIH076 Gyova-Mámai-HoltTisza rossz jónál rosszabb 2-18 AIH077 Halásztelek-TúrtőHarcsás-Holt-Körös kiváló jónál nem rosszabb 2-18 AIH078 Harangzugi-Holt-Körös kiváló jónál nem rosszabb 2-18 AIG977 Kecskeri-tározó kiváló jónál nem rosszabb 2-18 AIH123 Szajoli-Holt-Tisza rossz jónál rosszabb 2-18 ANS560 Tisza-tó kiváló jónál nem rosszabb 2-18 AIH134 Tiszaugi-Holt-Tisza rossz jónál rosszabb 2-18 AIH041 X. tározó kiváló jónál nem rosszabb 2-18 AIQ563 pt.2.2 jó AIQ584 p gyenge kedvezőtlen vízmérleg 2-9 AIQ585 sp gyenge kedvezőtlen vízmérleg 2-9 AIQ567 p gyenge vízszint süllyedése 2-11 AIQ566 sp gyenge vízszint süllyedése 2-11 AIQ534 p jó 2-12 AIQ535 sp jó 2-12 AIQ514 pt.2.1 jó, de gyenge kockázata 2-20 AIQ623 pt.1.2 jó 1-10 AIQ527 p jó 2-18 AIQ526 sp gyenge AIQ516 pt.2.3 jó 2-13 AIQ568 pt.2.4 jó 2-17 AIQ636 p gyenge 2-9 a FAVÖKOk kedvezőtlen állapota kedvezőtlen vízmérleg táblázat: Az érintett felszíni és felszín alatti víztestek mennyiségi állapota (szürke háttérrel azok a víztestek, ahol a mennyiségi állapot nem éri el a jó értéket). FAVÖKO-felszín alatti vizektől függő ökoszisztéma. A vizsgált területen 45 db felszíni víztest található. Összesen 5 db állóvíz víztest esetében nem megfelelő a mennyiségi állapot (36. táblázat). Ezek mind mentett oldali Tisza-holtmedrek, melyek vízpótlása döntően belvízből, ill. kisebb részben korlátozottan a Tiszából szivattyúzással oldható meg. Ezek esetében tehát nem a 329

330 mesterséges vízkivételek okozzák a mennyiségi állapot kedvezőtlen alakulását. Ezekből a víztestekből jelenleg nincs ismert és engedélyezett öntözési célú vízkivétel és egyik vizsgált tervváltozatban sem szerepel öntözési célú vízkivétellel járó fejlesztési igény vagy lehetőség. Így egyik terváltozat megvalósulása sem befolyásolja érdemben a jelenlegi konfliktust. A vizsgált területet 14 db felszín alatti víztest érinti különböző mértékben. Ezek közül 6 víztest esetében nem megfelelő a mennyiségi állapot a évi minősítési eredmények alapján (36. táblázat). Ezen víztestek esetében a vízkivétel számottevő mértékű növelése a mennyiségi állapot további romlásához vezet, ami megakadályozza a VKI víztestekkel kapcsolatos környezeti célkitűzéseinek teljesülését. Az 1. vizsgált tervváltozatban szereplő fejlesztések a p és a p felszín alatti víztesteket érintik. A p víztest a VGT2 szerint gyenge mennyiségi minősítést kapott, így itt már a nagy vízmennyiséget igénylő kutas öntözőtelepeknél ezt figyelembe kell venni. Ha az igényelt vízmennyiség magas, akkor hidrogeológiai modellezést kell elvégezni, és csak annak eredményétől függően lehet engedélyezni. Ez azért fontos, mivel a VGT-ben meghatározott víztestek nem hozhatók rosszabb mennyiségi állapotba, mint amilyenben jelenleg vannak (a VGT2 alapján). A 2027-ig becsült maximális öntözési célú vízigényt tartalmazó 2. vizsgált tervváltozat esetében jelenleg nem lehet pontosan tudni, hogy melyik felszín alatti víztestet érinti majd a vízkivétel. A 36. táblázat szürke színnel kiemelt, mennyiségi állapot szempontjából gyenge minősítésű víztestek esetében az engedélyezés előtt részletes hidrogeológiai modellezést kell elvégezni, ill. hatástanulmányt kell készíteni a tervezett vízkivétel várható hatásainak objektív értékelése céljából. A vízkivétel csak akkor engedélyezhető, ha egyértelműen igazolásra kerül, hogy a tervezett vízkivétel a kumulatív hatások figyelembe vételével nem okoz számottevő állapotromlást a vízest mennyiségi állapotában és nem okozza a mennyiségi állapot javítását célzó intézkedések hatékonyságának csökkenését A TERV MEGVALÓSULÁSÁVAL KÖZVETLENÜL VAGY KÖZVETVE KÖRNYEZETI HATÁST KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK, OKOK (HATÓTÉNYEZŐK, HATÁSFOLYAMATOK) FELTÁRÁSA Az egyes környezeti elemek, ugyanúgy a természetes és a mesterséges vagy épített környezeti elemek számos részelemre bonthatók. Jó példa erre egy természetközeli élőhely diverz, változatos élővilága, mint környezeti elem, melynek minden egyes fajpopuláció egy-egy külön részeleme. A környezeti elemek részelemeire számos környezeti tényező hat, melyek együttes hatáskompozíciójának következménye az adott környezeti elem meghatározott részelemének aktuális állapota. Az adott részelemre ható környezeti tényezők alapvetően más környezeti elemek részelemei. Az élővilágnál, mint példánál maradva egy élőhely egy fajának populációjára hatással lehet az adott élőhely vízellátottsága, a víz kémiai paraméterei (pl: tápanyagtartalom, átlátszóság), a levegő minőségi paraméterei, a hőmérséklet, a levegőmozgás (szél) a talajtani adottságok (pl.: kötöttség, kémhatás, humusztartalom stb) vagy üledékminőség (pl.: szervesanyag-tartalom, nehézfém tartalom), az ember által létesített művek (pl.: mesterséges partvédőművek, árvízvédelmi töltések), ill. az adott élőhelyen élő más fajok (pl: ragadozók, táplálékkonkurens fajok, táplálékszervezetek). Ezen tényezők együttes hatáskompozíciójának eredménye az élőhelyen élő adott fajpopuláció egyedszáma, koreloszlása, az egyedek egészségi állapota, kondíciója, ill. az egyedek térbeli eloszlási mintázata, egyszóval az adott populáció aktuális állapota. Az aktuális állapot kialakításában ténylegesen szerepet játszó környezeti tényezőket tényleges hatótényezőknek tekinthetők. Egy megvalósításra tervezett beavatkozás, módosítás jelen esetben a KÖTIVIZIG működési területén található 4 vízgyűjtőgazdálkodási alegység felszíni és felszín 330

331 alatti víztestjeire vonatkozó öntözési kontingensek meghatározása, melynek következménye lesz várhatóan a jelenlegi vízkivételek és öntözési gyakorlat módosulása esetében az egyes környezeti elemek részelemeinek aktuális állapotát és a tényleges környezeti hatótényezőknek ezen aktuális állapot kialakulásáért felelős hatáskompozícióját tekintjük alapállapotnak. Az alapállapot tehát jelen esetben a KÖTIVIZIG működési területén található 4 vízgyűjtőgazdálkodási alegység felszíni és felszín alatti víztestjeire vonatkozó 2015-ös engedélyezett és illegális vízkivételi gyakorlat, ill. az ehhez kapcsolódó mezőgazdasági (pl.: öntözési, tógazdálkodási) és egyéb vízhasználati gyakorlat. Azért tekintjük a 2015-ös állapotot alapállapotnak, mert a hatásviselő környezeti elemekre vonatkozóan fellelhető adatok pl.: a vízkivétellel érintett felszíni és felszín alatti víztestek állapotminősítési eredményei döntően 2015-ös eredmények, melyek a VGT2-ből származnak. A környezeti vizsgálat során azt vizsgáljuk, hogy a beavatkozás vagy módosítás, az alapállapot kialakulásáért felelős hatótényezők közül melyiket változtatja meg és milyen mértékben, ill. milyen új, korábban nem jellemző hatótényezők megjelenését okozza. Ezek feltérképezése után megpróbáljuk előre becsülni, értékelni, hogy ez milyen módon és milyen mértékben változtatja majd meg az egyes környezeti elemek részelemeinek alapállapotnak tekintett aktuális állapotát. Fentiek következtében a környezeti vizsgálat lefolytatása során mindenképpen fontos feladat, hogy kiválasszuk mely tényleges hatótényezőket módosítja a tervezett beavatkozás, ill. milyen új hatótényezők jelennek meg, melyek korábban nem voltak jellemzőek, így a környezeti elemek és ezek részelemeinek alapállapotát módosíthatják. A jelen SKV tárgyát képező, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területére vonatkozóan kidolgozott Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv alapvető célja olyan öntözési kontingensek meghatározása a KÖTIVIZIG működési területén található vízgyűjtő-gazdálkodási alegységekhez tartozó felszíni és felszín alatti víztestekre vonatkozóan, amelyeknek nincsen jelentős kedvezőtlen hatása a környezetre, a környezeti elemek meghatározó paraméterei közül is elsősorban a felszíni és felszín alatti víztestek mennyiségi és minőségi állapotára. A terv közvetett célja az ilyen módon megállapított öntözési kontingensekkel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) támogatható engedélyezési keretek meghatározásának megalapozása. A Vízkészlet-gazdálkodási Térségi Terv nagyon sok tekintetben különbözik az általában a környezeti hatásvizsgálatok tárgyát képező beavatkozásoktól. Ilyen alapvető különbség, hogy klasszikus értelemben nem értelmezhető a kivitelezési vagy építési fázis, hiszen a legtöbb esetben nem történik építési jellegű munkafolyamat, mert mobil vagy önjáró öntöző berendezéssel történik az öntözés, melynek telepítése a hatótényezőket és a környezetterhelés volumenét tekintve nagyon hasonló a növénytermesztés többi gépesített nem engedélköteles munkafolyamatához. A másik lényeges különbség, hogy átfogó térségi, koncepcionális jellegű tervről lévén szó a tervezés jelen fázisában nem lehet tudni sem azt, hogy honnan történik majd vízkivétel, sem azt, hogy maga az öntözés hol valósul meg. Ezek az információk majd csak az egyes gazdálkodók vízjogi létesítési és/vagy vízjogi üzemeltetési engedélyezési eljárásai során derülnek ki. Annyi bizonyos, hogy meglévő mezőgazdasági hasznosítás alatt álló területeken várható az öntözési célú vízfelhasználás. Fentiekből következően számos hatótényezővel nem kell számolni a terv környezeti értékelése kapcsán, mint például: területhasználat, igénybevétel, anyagkitermelés, anyagfelhasználás, építési munkamennyiségek zajszennyezés és rezgés, 331

332 légszennyezés egyéb anyagkibocsátás szennyvízkibocsátás hulladék keletkezés és elhelyezés. Ugyanakkor vannak olyan hatótényezők, melyeknek várhatóan tényleges hatásai lesznek bizonyos hatásviselő környezeti elemekre. Ilyen hatótényező a vízkivétel és az öntözés, tehát a kivett víz öntözés útján történő hasznosítása TERMÉSZETI ERŐFORRÁS KÖZVETLEN IGÉNYBEVÉTELÉVEL VAGY KÖRNYEZETTERHELÉS KÖZVETLEN ELŐIDÉZÉSÉVEL JÁRÓ HATÓTÉNYEZŐK VÍZKIVÉTEL Mivel a vizsgált VKGTT célja az öntözési kontingensek megállapítása az érintett terület felszíni és felszín alatti víztestjeire vonatkozóan és ezen keresztül közvetve az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) támogatható engedélyezési keretek meghatározásának megalapozása, így a vizsgált terv gyakorlati megvalósítása várhatóan mindenképpen maga után vonja a KÖTIVIZIG működési területén található 4 vízgyűjtőgazdálkodási alegységben a 2015-ös alapállapotnak tekintett vízkivételi gyakorlat (térbeli eloszlás és volumen) változását. Összességében az engedélyezett vízkivételi helyek számának növekedése és az engedélyezett vízkivétel volumenének növekedése várható, hiszen a vizsgált VKGTT középtávra készül, így a vizsgált változatok kidolgozása során a vízkészlet-gazdálkodási szakemberek figyelembe vették a 2027-ig előrejelezhető maximális öntözővízigényeket (2. és 3. változat). A vízkivétel helyében és volumenében várható változás előre láthatóan tényleges hatással lesz a vízkivétellel érintett felszíni és felszín alatti víztestekre. A mesterséges vízelvonás volumenének növekedése várhatóan éppen a nyári kisvizes időszakban befolyásolja leginkább az érintett víztestek aktuális vízkészletét, mennyiségi állapotát. A vízkivétel a víztest hasznosítható vízkészletéhez viszonyított arányától és a visszapótlódási sajátosságoktól függően felszín alatti vizek esetében legalább lokálisan és legalább időlegesen csökkenti az aktuális vízszintet, felszíni vizek esetében pedig az aktuális mederteltséget, a vízállást. A víztérfogat változása, különösen felszíni vizek esetében közvetve hatással lehet a víz fizikai-kémiai paramétereire, így a hőmérsékleti viszonyaira, oxigénellátottságára is. A vízkivétel azon túl, hogy közvetlenül érinti a felszíni és felszín alatti víztesteket a víztestekből történő vízelvonáson, a víztestek mennyiségi és fizikai-kémiai paraméterein keresztül közvetve hatással lehet az érintett felszíni víztestek élővilágára, vagy felszíni és felszín alatti víztestek esetében egyaránt az érintett víztesttől függő életközösségekre, melyek legtöbbször vizes élőhelyek (un. wetland területek) életközösségei ÖNTÖZÉS Öntözésnek azt az agrotechnikai eljárást nevezzük, amikor műszaki berendezések segítségével különböző vízforrásokból származó öntővizet juttatunk ki a termőterületre, a növények vízellátásának javítása végett (Balázs S. 2017, A vizsgált VKGTT gyakorlati megvalósítása várhatóan mindenképpen maga után vonja a KÖTIVIZIG működési területén található 4 vízgyűjtőgazdálkodási alegységben a 2015-ös alapállapotnak tekintett vízkivételi gyakorlat és ezzel szoros 332

333 összefüggésben az öntözési gyakorlat (térbeli eloszlás és volumen) változását. Összességében az engedélyezett öntözött területek térbeli kiterjedésének és a teljes kiöntözött vízmennyiség volumenének növekedése várható, hiszen a vizsgált VKGTT középtávra készül, így az értékelt változatok kidolgozása során a vízkészletgazdálkodási szakemberek figyelembe vették a 2027-ig előrejelezhető maximális öntözési igényeket (2. és 3. változat). Az öntözés során a víz kijuttatása többféle technológiával történhet. A legfontosabb öntözési technológiák a követketők: felületi öntözés, esőszerű öntözés, altalajöntözés, mikroöntözés. Hazánkban az öntözött szántóterületek mintegy 80%-án esőszerű öntözést alkalmaznak ( A különböző technológiával történő öntözés különböző módon, de hat a talajra. Az aszályos időszakban végzett öntözésnek a talaj vízháztartására, vízellátottságára gyakorolt kedvező hatása mellett a szakszerűtlen öntözésnek jelentős negatív hatásai is lehetnek a talajra nézve. Az öntözés hatással lehet a talaj fizikai és kémiai tulajdonságaira is. Öntözött területeken gyakran megfigyelhető a talaj leromlása a kedvezőtlen talajfizikai, talajkémiai hatások eredményeképpen. Az egyik leggyakoribb károsító hatás a talaj szerkezetének leromlása, a talajszemcsék szétesése, szétiszapolódása, a pórusok méret szerinti megoszlásának kedvezőtlen irányú megváltozása. A káros talajkémiai hatások közül az egyik legveszélyesebb a magas sótartalmú öntözővíz használatakor, vagy a felemelkedő sós talajvíz hatására kialakuló másodlagos sófelhalmozódás, szikesedés AZ AZONOSÍTOTT HATÓTÉNYEZŐK ÁLTAL KIVÁLTOTT VAGY ÖSZTÖNZÖTT OLYAN TÁRSADALMI, GAZDASÁGI FOLYAMATOK, AMELYEK KÖZVETETT MÓDON KÖRNYEZETI KÖVETKEZMÉNNYEL JÁRHATNAK Szakszerű öntözéssel az adott év hidrometeorológiai sajátosságaitól és a termesztett növénykultúrától függően általában 50%-os vagy még nagyobb terméstöbblet érhető el az nem öntözött területekhez viszonyítva. Az öntözés hatására a termésbiztonság jelentősen javul, az évjáratok közötti terméskülönbségek lecsökkennek. Kisebb lesz a termésingadozásból eredő kockázat. A globális klímaváltozás várható hatásait elemző modellek Kárpát-medencére vonatkozó szcenáriói szerint a nyári félév csapadékmennyisége hosszabb távon csökken és ezzel párhuzamosan a hőmérséklet növekszik, várhatóan nő az aszálygyakoriság és romlik a mezőgazdasági termésbiztonság. Az ehhez való alkalmazkodás fontos eszköze lehet a víztakarékos öntözési technológiák elterjesztése és az öntözés fejlesztése.. Az öntözés szerepe tehát a jövőben várhatóan felértékelődik, olyan tényezővé válik, mely a mezőgazdaság termelékenységét, profitabilitását alapvetően meghatározza. Ez hosszabb távon jelentősen megnövelheti az öntözővíz iránti igényt, mely a vízkivétel volumenének növekedésén keresztül okozhat növekvő környezetterhelést. 333

334 3.5. AZ ELŐZŐ PONTOK SZERINT MEGHATÁROZOTT INFORMÁCIÓKBÓL KIINDULVA A TERV MEGVALÓSÍTÁSA ESETÉN VÁRHATÓ, A KÖRNYEZETET ÉRŐ HATÁSOK, KÖRNYEZETI KÖVETKEZMÉNYEK ELŐREJELZÉSE JÓL AZONOSÍTHATÓ KÖRNYEZET IGÉNYBEVÉTEL VAGY TERHELÉS KÖRNYEZETI ELEMEKRE (KIEMELT FIGYELEMMEL A FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VIZEKRE, A TALAJOKRA, VALAMINT A FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VIZEK ÁLTAL BEFOLYÁSOLT ÉLŐVILÁGRA) GYAKOROLT HATÁS FELSZÍNI VIZEK A fejezetben bemutatott tényleges hatótényezők közül a víztestekből történő vízkivétel lehet számottevő, tényleges hatással az érintett területek felszíni vizeire. A vízkivételek és vízátvezetések, vagyis összességében a vízelvonás a vízfolyások esetében csökkenti a vízfolyás medrében lefolyó víz mennyiségét, amivel párhuzamosan csökken a mederben a vízszint, ill. a meder keresztmetszet jellemzőitől függő mértékben csökken a nedvesített mederszélesség. Összességében a vízelvonás alapvetően kedvezőtlenül befolyásolja a vízfolyások mennyiségi jellemzőinek értékét. A vízelvonás körébe tartozik a közvetlen szivattyús vagy gravitációs vízkivételen kívül a vízfolyáson létesült tározók, halastavak vízvisszatartása és párolgási vesztesége is, amelyek a duzzasztott szakasz alatti mederszakaszra vannak kedvezőtlen hatással. A vízátvezetés az ugyanazon vízfolyás vízkivételeihez képest általában számottevő koncentrált vízelvonást jelent és emiatt általában kedvezőtlenebb hatásként jelentkezik. A vízkivételek által a felszíni vízfolyások mennyiségi paramétereire gyakorolt hatások értékelése megjelenik a VKI elvárásai alapján végzett ökológiai állapotminősítésben is. A felszíni vízfolyások hidromorfológiai minőségi elemek alapján történő minősítésének egyik paramétercsoportja a hidrológiai paraméterek szerint végzett értékelés, amelynek egyik elemét képezi a vízelvonás hatásának értékelése. A vízelvonás hatását a természetes lefolyás mértékadó kisvízi körülményeihez viszonyítjuk. A magyar vízkészlet-gazdálkodási gyakorlat mértékadó kisvíznek az augusztusi napok 80%-ában rendelkezésre álló természetes lefolyást/vízhozamot (Qaug80%) tekinti, amelyet hasznosítható vízkészletre és a vízhasználatok által el nem vonható ökológiai kisvízre oszt fel. A VGT2 kapcsán végzett vizsgálatok és értékelés a mértékadó lefolyás 45-65%-a között változó vízhozamot tekinti ökológiai kisvíznek. Az egyes víztestekre vonatkozóan alapkutatási jellegű vizsgálatok alapján pontosan megállapított ökológiai vízigény értékek hiányában a VGT 2 kidolgozása kapcsán megállapított ökológiai kisvízre jellemző vízhozamot tekinthetjük azon vízmennyiségnek, melyet mindenképpen a mederben szükséges hagyni ahhoz, hogy az érintett vízfolyás élővilága jelentősen ne károsodjon. Itt összekapcsolódik a felszíni vízre és az élővilágra, mint környezeti elemre gyakorolt hatás, hiszen a felszíni vízfolyások mennyiségi viszonyaira gyakorolt negatív hatás mértékét közvetve a vízfolyás élővilága számára jelenlegi ismereteink szerint szükséges mennyiséghez viszonyítva értékeljük. Az állóvizek esetében a vízelvonás csökkenti a mederben található víztérfogatot, a vízszintet, a felületarányos átlagos vízmélységet és a medermorfológiai viszonyoktól függően a vízfelületet. Összességében a vízelvonás alapvetően kedvezőtlenül befolyásolja az állóvizek mennyiségi jellemzőinek értékét is a vízfolyásokhoz hasonlóan. A vízkivételek által a felszíni állóvizek mennyiségi paramétereire gyakorolt hatások értékelése a vízfolyásokhoz hasonlóan ugyancsak megjelenik a 334

335 VKI elvárásai alapján végzett ökológiai állapotminősítésben is. A felszíni állóvizek hidromorfológiai minőségi elemek alapján történő minősítésének egyik paramétercsoportja a hidrológiai paraméterek szerint végzett értékelés, amelynek egyik elemét képezi a vízelvonás hatásának értékelése a víztérfogatra, valamint az állóvíztípustól függően a vízpótlás vagy pótlódás módja jelenti a minősítés alapját. Állóvizekre vonatkozóan sem állnak rendelkezésre az alapkutatási jellegű vizsgálatok alapján pontosan megállapított ökológiai vízigény értékek. A VGT2-ben szereplő minősítési módszer alapvetően a készülőfélben lévő pren16870 Európai Szabvány követi, mely jellemzően a vízelvonás hatására bekövetkező 20%-os mértékű térfogatváltozást már gyenge-rossz állapottal azonosít. A vízelvonás hatására történő térfogatváltozás 10% alatti értéket tekinti a kiváló vagy jó állapot kritériumának. A vízelvonásnak a felszíni víztestek mennyiségi paraméterei mellett jelentős kedvezőtlen hatása lehet a víztestek fizikai-kémiai paramétereire is. Ezen paraméterek például a víz hőmérsékleti viszonyai, ill. a hőmérsékleti viszonyokkal összefüggésben az oxigénháztartást jellemző paraméterek. A vízelvonás okozta vízhozam, víztérfogat, átlagos vízmélység kedvezőtlen irányú változásának következtében nyári kisvizes időszakban nő a vízhőmérséklet és csökken a fizikailag oldódó oxigén mennyisége, ami kedvezőtlen irányú változásként értékelhető. A vízkivételek ugyanakkor nem befolyásolják közvetlenül a felszíni vizek kémiai paramétereit. Természetesen közvetve a vízkivétel is okozhat kedvezőtlen irányú változást a kémiai paraméterek, így a kémiai minőségi állapot tekintetében, mégpedig oly módon, hogy a vízkivétel lecsökkenti a vízhozamot, vagy állóvizek esetében víztérfogatot, miközben ezzel párhuzamosan nem feltétlenül csökken le a felszíni víztestet érő terhelés volumene. Amennyiben a terhelés volumene nem csökken, márpedig számos terhelés esetében nem csökken a volumen a vízkivétel mértékének növekedésével és a vízhozam vagy víztérfogat csökkenésével, akkor ugyanakkora volumenű terhelés kisebb víztömeget érinti, ami nagyobb fajlagos terhelést és időszakosan a kémiai paraméterek kedvezőtlen irányú változását idézheti elő FELSZÍN ALATTI VIZEK A fejezetben bemutatott tényleges hatótényezők közül a felszíni vizekhez hasonlóan a víztestekből történő vízkivétel lehet számottevő, tényleges hatással az érintett területek felszín alatti vizeire. A vízkivétel, ill. vízelvonás a felszín alatti víztestek esetében aktuálisan csökkenti a vízszintet, ill. feláramlási területen, nyomás alatt álló felszín alatti víztestek esetében a hidrosztatikai nyomást. Ezen mennyiségi állapotot jellemző paraméterek kedvezőlen irányú változásának mértékét és tartósságát a vízkivétel volumene és intenzitása, ill. a természetes visszapótlódás mértéke határozza meg. Összességében a vízelvonás alapvetően kedvezőtlenül befolyásolja a felszín alatti vizek mennyiségi jellemzőinek értékét. A jó mennyiségi állapot kritériuma, hogy a hosszabb időszakra számított átlagos éves vízkivétel mértéke nem haladja meg a hasznosítható felszín alatti vízkészletet. Hasznosítható felszín alatti vízkészleten a felszín alatti víztest után-pótlódásának hosszú idejű éves átlagos mértékének és a kapcsolatban levő felszíni vizek VKI 4. cikkben részletezett ökológiai minőségi célkitűzéseinek eléréséhez, valamint az adott felszíni víztesttel összefüggő szárazföldi ökoszisztémák jó ökológiai állapotához szükséges hosszú távú éves átlagos vízhozam különbségét értjük. Ennek megfelelően a felszín alatti víz mennyiségi állapota akkor jó, ha vízszintje nincs kitéve olyan antropogén elváltozásoknak, amelyek következtében a kapcsolódó felszíni vizekre a VKI 4. cikkében megállapított környezeti célkitűzések nem érhetők el a felszín alatti vízből történő megfelelő mértékű pótlódás hiánya miatt, ill. a kapcsolódó felszíni vizek állapotában nem következik be ebből adódóan semmilyen jelentős romlás, 335

336 valamint nem következik be az adott felszín alatti víztesttől közvetlenül függő szárazföldi ökoszisztémák állapotában sem semmilyen jelentős károsodás a felszín alatti víz alacsony szintjéből adódóan. Magyarországon a felszín alatti víztestek mennyiségi állapotának fenti szempontok szerinti megfelelését a következő tesztekkel vizsgálják: süllyedéses teszt, vízmérleg teszt, felszíni víz teszt, a felszín alatti víztől függő vizes élőhelyek és szárazföldi ökoszisztémák (FAVÖKO) állapota teszt és az intrúziós teszt. A süllyedéses teszt a monitoring kutakban mért adatok alapján trendelemzéseket végez. Kimutatja, hogy a víztesten hol és milyen mértékű vízszint süllyedés következett be. A vízmérleg teszt a víztest szintű vízigények kielégítését vizsgálja. Számszerűsíti a felszín alatti víztől függő ökoszisztémák vízigényét, és részletesen számba veszi a társadalmi terheléseket, a közvetlen és közvetett vízkivételeket. A víztest állapota akkor jó, ha az utánpótlás elegendő mind a felszín alatti víztől függő ökoszisztémák, mind a társadalmi vízigények kielégítésére. A felszín alatti vízből származó táplálás csökkenése a források vízhozamára, a vízfolyások alapvízhozamára is hatással lehet. A kisvízi hozam, ill. forráshozam azonban tartósan nem lehet kisebb, mint az ökológiai minimum igény, mert az az élővilág degradációjához vezethet. Ezt a felszíni vízre vonatkozó teszt vizsgálja. A FAVÖKO teszt a vizes és a magas talajvízállástól függő ökoszisztémáknak a természetvédelem szerint megállapított állapotát veszi alapul. Ha víztesten jelentős ökoszisztémák károsodtak, akkor a víztest gyenge állapotú. Az intrúziós teszt azt vizsgálja, hogy a vízkivétel következtében létrejött-e a természetes áramlási rendszerek olyan mértékű átalakulása, hogy az a felszín alatti víz hőmérsékletében és vízkémiai összetételében tartós változást eredményezett. A fentiekből következően a felszíni vizekhez hasonlóan összekapcsolódik a felszín alatti vízre és az élővilágra, mint környezeti elemre gyakorolt hatás, hiszen a felszín alatti vizek mennyiségi viszonyaira gyakorolt negatív hatás mértékét részben közvetve a tőle függő életközösségek élővilágára gyakorolt hatásokon keresztül mérjük és értékeljük. A vízkivételek jellemzően nem befolyásolják a felszín alatti vizek kémiai paramétereit TALAJ A fejezetben bemutatott tényleges hatótényezők közül a kivett víz öntözővízként történő hasznosítása, tehát az öntözés lehet számottevő tényleges hatással az érintett területek talajaira. Érintett területeken az öntözéssel közvetlenül érintett területeket értjük. Az öntözés közvetlen hatást gyakorol az öntözéssel érintett területek talajainak víztartalmára, növeli a talaj, növények számára hasznosítható víztartalmát. Mivel az öntözést jellemzően aszályos, vízhiányos időszakban alkalmazzák a talajok vízpótlására ezért az öntözés hatása a talaj hasznosítható vízkészletére jellemzően pozitív, javító hatású. Ennek feltétele, hogy az öntözés során a jó öntözési gyakorlatnak megfelelő, tudományos vizsgálatokkal igazolt mennyiségű vizet, és megfelelő ütemezéssel juttassák ki a talajra elkerülve a túlöntözést.. A túlöntözés során a talaj pórusrendszeréből eltűnik a talajlevegő, a talaj pórusait teljes egészében víz tölti ki, tehát a talaj időszakosan kétfázisúvá válik. Ekkor már hiába áll rendelkezésre nagy mennyiségű víz a talajban az a termesztett növények számára már kedvezőtlen, mert a talajlevegő hiánya gátolja a termesztett növények döntő részének 336

337 életfolyamatait. A jó öntözési gyakorlatnak megfelelő volumenű és intenzitású öntözés jellemző paramétereit növénykultúránként a talaj vízgazdálkodási tulajdonságainak függvényében a fejezet tartalmazza. A folyamatos, megfelelő mértékű vízellátás következtében a talaj biológiai aktivitása a tenyészidőszakban közel állandó szinten tartható. A tápelemek feltáródása megfelelő vízellátás esetén optimális, hiszen a növényi tápanyagok jellemzően vízben oldott formában vehetőek fel a talajból. Jó vízellátottság esetén magas szinten tartható, ill. fokozható a növények tápanyagfelvétele a talajból. Az öntözés, jó öntözési gyakorlat alkalmazása esetén (lásd fejezet) pozitív, javító hatást gyakorol az öntözéssel érintett területek esetében a talaj tápanyag-gazdálkodására, a tápanyag-feltáródásra és növények tápanyagfelvételére. Az aszályos, vízhiányos állapotban csak öntözéssel tartható fenn a folyamatos, magas intenzitású aktív biológiai élet a talajban, minek eredményeként fokozódik a gyökérzet tömege, az értékes humuszanyagok termelése. Az elhaló organizmusok, gyökerek szervesanyag-tartalma és a keletkező humuszos járatok a talajok kedvező irányú szerkezetváltozását segítik. Az öntözés tehát jó öntözési gyakorlat alkalmazása esetén (lásd fejezet) pozitív, javító hatást gyakorol az érintett terület talajainak szerkezetére. Ezen túlmenően a megfelelő nedvesség-tartalmú talaj ellenállóbb a talajpusztító külső erőkkel, így a szél okozta deflációval és a víz okozta erózióval szemben. Ennek következtében az öntözés jó öntözési gyakorlat alkalmazása esetén (lásd fejezet) pozitív hatást gyakorol a talaj külső, talajpusztító folyamatokkal szembeni ellenálló képességére, ezáltal javító hatású. Az öntözés talajra gyakorolt hatásai közül a sók felhalmozódása és az ezáltal bekövetkező másodlagos szikesedés igen jelentős kedvezőtlen, károsító folyamat, mely a növénytermesztés során nagy veszélyekkel jár. Ez a folyamat szélsőséges esetben annyira előrehaladott, hogy a sók a talaj felszínén is megjelennek. A sók felhalmozódásának fő forrása általában a talajvíz, és nagyon kis hányadában az öntözővíz. Egyes öntözési módok, például a gyakran, kisadagban (néhány mm) végzett öntözések, ahol az öntözéssel nem várható a sók mélyebb talajrétegbe mosódása, már az öntözővíz kis mennyiségű sótartalma mellett is só felhalmozódással járhat a talaj legfelsőbb néhány centiméteres vastagságában. A másodlagos szikesedés elkerülése érdekében elsősorban a talajokat kell szigorúan megvizsgálni. A sótartalom növekedése bekövetkezhet, ha az öntözővíz nátriumés/vagy összes sótartalma nem megfelelő az adott talajra, valamint ha a kilúgzással nem távozik annyi só, mint amennyi bekerül. A szikesedést okozhat az is, ha az elszivárgó öntözővíz megemeli a talajvízszintet és annak magas sótartalma a felszínhez közel felhalmozódik. A sófelhalmozódás kedvezőtlen hatása megmutatkozik a talaj kedvezőtlen fizikai tulajdonságaiban (nehéz művelhetőség, rögös felszín, alacsony vízvezető-képesség és hasznosítható vízkészlet), ill. szűkíti a termeszthető növények körét. Különösen a csírázó magok és a fiatal növények érzékenyek a magas sótartalomra. A magas sótartalmú talajvíz megemelkedése okozta másodlagos szikesedés a jó öntözési gyakorlat alkalmazása esetén (lásd fejezet) elkerülhető. Az öntözővíz magas sótartalma által okozott másodlagos szikesedés elkerülhető a nem megfelelő minőségű öntözővíz használatának elkerülésével. Az öntözővíz minőségi kategóriák öntözés szempontjából megállapított határértékeit az MI /3-85 Műszaki Irányelv tartalmazza. A különböző minőségi kategóriába tartozó öntözővizek felhasználhatóságára vonatkozó jogi szabályozást a talajvédelmi terv készítésének részletes szabályairól szóló 90/2008. (VII. 18.) FVM rendelet tartalmazza. Jellemzően a felszín alatti víztestekből kitermelt öntözővíz sótartalma szokott magasabb lenni, de elsősorban belvízelvezető funkciójú, jelentős pontszerű és/vagy diffúz terhelésnek kitett felszíni csatornák, 337

338 kisvízfolyások esetében is előfordulnak kedvezőtlen öntözővíz-besorolási eredmények. Amennyiben az adott térségben csak magas sótartalmú, több paraméter szempontjából kedvezőtlen, magasabb osztályba sorolt öntözővíz nyerhető, úgy hígítással vagy kémiai úton szükséges javítani az öntözésre használt víz minőségét olyan mértékben, hogy az megfeleljen a hivatkozott jogszabályi előírásoknak. Ilyen módon elkerülhető az öntözés másodlagos szikesedést okozó károsító hatása. Nagy mennyiségű öntözővíz kijuttatása esetén a nedvességgel telített réteg összeér a talaj kapilláris zónájával, így az oldatban levő tápanyagok egy része bemosódik a talajvízbe. A talajban található, sok esetben mesterséges talajerő-utánpótlással kijuttatott tápanyag elveszhet akkor is, ha az öntözővíz olyan mélyre mossa le, ahonnan a növények nem képesek felvenni. Ez a jelenség különösen a nitrogén esetén fordulhat elő, ami vízben jól oldódik. A tápanyagok kimosódása, kilúgozódása elsősorban közepes, jó, ill. igen jó víznyelő és vízvezető képességű talajokon jelenthet problémát. A mesterségesen kijuttatott tápanyagok jelentős arányú kilúgozódása szennyezi a talajvizeket (az érintett területen található sekély porózus felszín alatti víztesteket), ill. kisvizes időszakban közvetve a talajvíz által táplált vízfolyásokat. A nagy mennyiségű öntözővíz kijuttatása által okozott tápanyagkilúgozódás a jó öntözési gyakorlat alkalmazása esetén (lásd fejezet) elkerülhető. A nem megfelelő öntözési gyakorlat alkalmazása a érintett talajok felszínének kérgesedését, cserepesedését okozhatja, melyet kedvezőtlen fizikai és kémiai folyamatok egyaránt kiválthatnak. A fizikai folyamatok közül az öntözéssel kijuttatott vízcseppek ütőhatása az elsődleges károsító tényező. A felszínre érkező energia nagysága függ a cseppek számától, méretétől, sebességüktől és a becsapódás szögétől. Amennyiben az öntözővíz kijuttatásának az intenzitása túl nagy, tehát nagy cseppekben, nagy energiával és túl sok öntözővíz kerül kijuttatásra, akkor a talajszemcsék károsodnak, szétesnek. Hasonló hatást vált ki, ha nagyon alacsony iontartalmú öntözővízzel történik az öntözés, minek következtében a talaj felső 2-3 mm-es rétegéből kimosódnak az agyagásványokat stabilizáló ionok, melyek a talajszemcsék kialakításában fontos szerepet játszanak. A folyamat eredménye a vízáteresztés nagymértékű csökkenése, kiszáradás esetén egy kemény kéreg létrejötte. A vízvezető-képesség drasztikus csökkenéséhez elegendő 2-3 mm vastag réteg kialakulása. A talajszemcsék degradálódása a korszerű öntözési technológiák (pl. finom porlasztású szórófejek alkalmazása) és a jó öntözési gyakorlat alkalmazása esetén (lásd fejezet) elkerülhető. A számottevő területegységre vonatkoztatott relatív magasságkülönbséggel, vagy élénk mikrodomborzati viszonyokkal jellemezhető nem tökéletes síksági területeken a talaj vízvezető képességét meghaladó mértékben kijuttatott öntözővíznek az a része, amely nem tud azonnal beszivárogni a talajba, a lejtésviszonyoknak megfelelően felszíni lefolyás útján az alacsonyabb térszínek irányába indul. A lejtésirányba lefolyó víz munkavégző képessége következtében talaj szerkezeti elemeket ragad magával és szállít el lejtésirányba. Ez talajerózióhoz, talajpusztuláshoz vezet. Ezt a kedvezőtlen folyamatot az öntözővíz-adagolás csökkentésével el lehet kerülni ÉLŐVILÁG ÉS TERMÉSZETVÉDELEM A földi élet nélkülözhetetlen feltétele a folyékony halmazállapotú víz, mely egyben a bioszférában létfontosságú környezeti tényező is. A víz az élőlények testének egyik legfontosabb építőanyaga; oldószere a tápanyagoknak; kiindulási anyaga az élőlények testét felépítő szerves anyagok szervetlen anyagokból történő előállításának, a fotoszintézisnek; alapvető közege az anyagcsere-folyamatoknak; egyben számos növény és állat életének természetes közege, élőhelye. A víz 338

339 szárazföldön csapadék formájában befolyásolja az élőlények létét, elterjedését és az életközösségek fajösszetételét. A Föld vízkészletének alig 3%-a az édesvíz. Ennek elenyésző része, alig 1%-a (vagyis a Föld teljes vízkészletének 0,03%-a) az a mennyiség, mely a szárazföldi és édesvízi élőlények, valamint emberiség számára hasznosítható. A Földön a csapadék és az élőlények számára hozzáférhető édesvíz eloszlása igen egyenlőtlen. A környezet vízellátottságához az élőlények vízháztartásukkal (vízfelvétel, szállítás, leadás) alkalmazkodnak. A földi élőhelyeket vízellátottságuk alapján alapvetően három típusba soroljuk. A vízi élőhelyek állandó vízborítással jellemezhetők és a középvízállásra vonatkoztatott felületarányos átlagmélységük a két métert meghaladja, s bennük makrovegetáció nem található. A kontinentális vízi élőhelyek egyértelműen a jelentős méretű kontinentális felszíni vízfolyás és állóvíz víztestekhez kötődnek. A vizes élőhelyek (wetland) felületarányos átlagos vízmélysége középvízállás esetén a két métert nem haladja meg, az ennél mélyebb víztereknek pedig azok a részei tartoznak ide, amelyeknek legalább egyharmadát makrovegetáció (hínár- és/vagy mocsári- és/vagy szegélynövényzet) borítja vagy kíséri. Ide sorolhatóak továbbá azok a természeti egységek is, ahol olyan hidromorf talajok találhatók, amelyeknek felső rétege tartósan vagy legalább hosszabb időtartamig vízzel átitatott, s ezért jellegzetes, többnyire nagy vízigényű vagy jó víztűrésű növényállományokkal jellemezhetők. A kontinentális vizes élőhelyek részben a kontinentális felszíni vízfolyás és állóvíz víztestekhez kötődnek, egyrészt magához a víztestek középvízi medréhez, másrészt a víztestek középvízi medrét övező időszakok elöntésekkel érintett területekhez. Ugyanakkor kontinentális vizes élőhelyek találhatók mély fekvésű, tartósan magas talajvízállású területeken is, felszíni vizektől távol. A szárazföldi jellegű élőhelyekre jellemző, hogy a felszínen szabad víztükör, a talaj felső rétegében pedig vízzel való átitatás tartósan egyáltalán nem fordul elő, csak legfeljebb időszakosan és rövid ideig (pl. nagyobb esőzések alkalmával) észlelhető, s ezért közepes vagy kis vízigényű és a szárazságot jól elviselő növényállományokkal jellemezhetők. A fejezetben bemutatott tényleges hatótényezők közül a víztestekből történő vízkivétel lehet számottevő, tényleges hatással az érintett területek természetszerű, ill. természetközeli élőhelyeire, ill. azok élővilágára. Ehhez képest a kivett víz öntözés útján történő kijuttatásának élővilágra gyakorolt hatása nem releváns, hiszen az öntözés alapvetően szántóföldi kultúrákat, ill. intenzív gyümölcsösöket vagy zöldségeseket érint. A felszíni vízfolyásokból vagy állóvizekből történő vízkivétel jelentősebb méretű víztestek esetén részben vízi, részben vizes élőhelyeket, ill. azok életközösségét alkotó fajpopulációkat érint, míg kis méretű víztestek esetén jellemzően vizes élőhelyeket, ill. ezek életközösségét érinti. A felszín alatti víztestekből történő vízkivételek közül a talajvíz alkotta sekély porózus víztesteket érintő közvetlen vagy közvetett vízelvonás egyértelműen vizes élőhelyeket és azok életközösségét érinti. A vízkivételek ugyanakkor nem érintik számottevően a tipikus szárazföldi élőhelyeket, hiszen ezen élőhelyek vízellátását a területre hulló és a talajban, talajnedvesség formájában raktározódó csapadékvíz biztosítja. A felszíni vizekből történő vízelvonás állóvizekben csökkenti a víztérfogatot, vízfolyásokban pedig a vízelvonás alatti szelvényben a vízhozamot. Ez a vízi élőhelyekhez kötődő vízi életközösségeket alkotó fajpopulációk életterét, az élőhely térfogatát csökkenti. Ez az élettérszűkülés egyértelmű a planktonikus és a nektonikus életközösségek szempontjából, melyek a nyíltvízi élőhelyeket népesítik be. Ugyanakkor a csak a hasznosítható vízkészletet érintő vízelvonás sokkal kevésbé, ill. hirtelen mélyülő víztestek esetében pedig szinte alig okoz élettérszűkülést a víz felületi hártyájához kötődő pleusztont, valamint a mederaljzathoz kötődő bentont alkotó fajok populációi számára. A felszíni vizekből történő vízkivétel a vizes 339

340 élőhelyekhez kötődő élőlényegyüttesek gyakorlatilag minden életformatípusánál (pl.: pleuszton, benton, metafiton) élettér vagy élőhelycsökkenést idéz elő, a jellemzően kis vízmélység miatt. A kis vízmélységű vizes élőhelyeken jellemzően a kisebb volumenű vízelvonás is számottevően befolyásolja a víztérfogatot, ill. a vízzel borított terület kiterjedését. Összességében a felszíni vizekből történő vízelvonás közvetlen hatását a vízi és vizes élőhelyek élőlény-együtteseire kedvezőtlen hatásként értékelhetjük. A kedvezőtlen hatás mértéke jellemzően a vizes élőhelyek életközösségeinek vízben élő fajaira nézve nagyobb, ill. hasonló volumenű vízkivételnél előbb jelentkezik, mint a vízi élőhelyek esetén, ami a kisebb átlagos vízmélységgel és kisebb víztérfogattal magyarázható. A felszíni vizekből történő vízkivétel közvetlen hatásai mellett közvetett hatásokkal is kell számolnunk. Közvetett hatások jelentkezhetnek például a víz fizikai-kémiai paramétereinek változásán keresztül. A vízkitermelési, különösen az öntözési célú vízkitermelési igények jellemzően egybeesnek a nyári kisvízvizes állapottal. Ilyen időszakban a víztérfogat, ill. a vízhozam jelentős csökkenésének következménye lehet, hogy intenzívebben felmelegszik nappali időszakban a víztest vize, miközben éjszaka is jobban lehűl. A vízhőmérséklet ilyen kedvezőtlen irányú változásával párhuzamosan változnak a víztest oxigénháztartási viszonyai is, ami részben annak következménye, hogy a nagyobb hőmérsékletű víz kisebb mennyiségű oxigént képes fizikailag oldatban vinni, emiatt csökkenhet az oldott oxigén tartalom. Szintén befolyásolja asz oxigéntartalmat, hogy a melegebb vízben intenzívebbek a bakteriális lebontó folyamatok, melyek oxigént vonnak el a vízből. A víztestet érő pontszerű és diffúz terhelések egy részének mértéke ugyanakkor jellemzően nem csökken a kisvizes időszakban sem, aminek pedig csökken a mértéke (pl..: a jellemzően nagyvizek idején szilárd szemcsékhez kötődően szállítódó foszfor) az pedig ilyenkor az üledékből képes beoldódni, aminek az lehet a következménye, hogy a fajlagos terhelés megnő és időszakosan a növényi tápanyag-koncentrációk növekedhetnek. A meleg, a jó fényellátottság, ill. a jó tápanyag-ellátottság következtében planktonikus eutrofizáció következhet be az állóvizekben és a lassú áramlású vizekben, ami az oxigénháztartás szélsőségeinek felerősödéséhez, nevezetesen nappali oxigéntúltelítettséghez és hajnali oxigénhiányhoz vezethet. Ezek a potenciális közvetett hatások alapvetően kedvezőtlenek a vízi és vizes élőhelyek élőlényegyütteseire nézve. A felszín alatti vizekből történő vízkivétel jellemzően csökkenti a felszín alatti víztest szintjét, vagy nyomás alatt lévő víztestek esetén, a hidrosztatikai nyomását. A vizsgált területen az élővilág szempontjából a felszín alatti vizek közül egyértelműen a talajvizek, tehát a sekély porózus víztestek szerepe a meghatározó hiszen a vizsgált, jellemzően kis reliefű, síksági jellegű területen a felszínen elhelyezkedő élőhelyek élőlényei a felszín alatti vizek közül csak a talajvízkészletből tudnak vízhez jutni. Ebből következően alapvetően a sekély porózus víztestekből történő vízkivétel hatásaival kell számolnunk. Közvetve a vertikálisan a talajvíz alatt elhelyezkedő rétegvizek, tehát porózus víztestekből történő kitermelés is hatással lehet az élővilágra mégpedig olyan területeken, ahol nincs összefüggő vízzáró réteg a talajvizek és a rétegvizek között, így a rétegvizeket érintő vízkivétel csökkentheti a talajvízszintet is. Ez a szituáció elsősorban homok alapkőzetű, egykori futóhomok területeken fordul elő gyakrabban. A felszín alatti vízből történő vízelvonás alapvetően a vizes élőhelyekhez kötődő életközösségeket érinti. A főként felszín alatti víztől függő vizes élőhelyek esetén az ott előforduló fajspektrum, ebből következően magának az élőhelynek a típusa a felszíni vízborítástól, a talajvízszinttól, ill. ezek tartósságától, valamint változásának dinamikájától függ leginkább. Amennyiben mesterséges vízkivétel miatt csökken a felszíni vízborítás tartóssága, csökken a talajvízszint, ill. negatív irányban megnő a talajvízszint változás tartománya, csökken a magasabb talajvízszintek tartóssága, akkor jelentős változás 340

341 következik be a vizes élőhelyet alkotó fajok dominancia-viszonyaiban. Csökken a magas vízigényű, hidrofil fajok borítása és aránya, ill. nő a közepes és kis vízigényű növényfajok aránya és borítása. Az élőhely átalakul, amit negatív hatásként kell értékelnünk a kiindulási állapothoz viszonyítva. Összességében a sekély porózus felszín alatti víztestekből történő közvetlen vagy közvetett vízelvonás hatását a vizes élőhelyek élőlény-együtteseire kedvezőtlen hatásként értékelhetjük. A vízelvonás élővilágra gyakorolt hatásának értékelése kapcsán mindenképpen figyelembe kell venni a jelentős, strukturális változást okozó hatások késleltetett jellegét. Ez abból adódik, hogy a vízi és sokkal inkább a vizes élőhelyek életközösségét alkotó fajok a vízelvonás következtében változó környezeti tényezők változását egy bizonyos tartományban képesek elviselni. Az egyes tényezőknek van optimum tartománya, mely a leginkább megfelelő az adott faj szempontjából és van szuboptimum tartománya, amelyet még elviselnek a faj egyedei, ill. vannak szélső, kritikus értékei, melyet kis tartóssággal, ill. kis rendszerességgel elviselnek ugyan a faj egyedei, de amennyiben ez válik jellemzővé, akkor egyre nagyobb arányú mortalitás várható, ami a relatív gyakoriság és a populációméret csökkenéséhez, majd a faj eltűnéséhez vezet. Ezek a folyamatok kedvezőtlen változások esetén több faj populációjában párhuzamosan játszódnak le. Az ilyen jellegű átalakulási folyamatok sok esetben hosszú éveket vesznek igénybe, minek következtében a kedvezőtlen változás csak jóval a kiváltó hatás megjelenése után ismerhető fel. Ilyen jellegű lassú, nehezen felismerhető változást okozó jelenség lehet egy adott víztestet érintő hosszabb (10-15 éves) időszakban lassan növekvő, kummulálódó hatást kiváltó egymást követően engedélyezett vízkivételek realizálódása. Fentiekből következően elsősorban a felszín alatti vízből történő vízkivételekből adódó kedvezőtlen hatások legjelentősebb hatásviselő élőhelyei a vizes élőhelyek (wetland) főtípusba sorolható felszín alatti vizektől függő élőhelyek. Ezek közül az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer kategóriáit használva az alábbi élőhelytípusok fordulnak elő és tekinthetők a vízkivételek potenciálisan legjelentősebb hatásviselőinek a jelen dokumentációban vizsgált 4 vízgyűjtőgazdálkodási alegység KÖTIVIZIG működési területéhez tartozó részén: A2 és 3 - Tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár A5 - Szikes, víziboglárkás, tófonalas vagy csillárkamoszatos hínár B5 - Nem zsombékoló magassásrétek B6 - Zsiókás és sziki kákás szikes mocsarak D2 - Kékperjés rétek D3 és 4 - Mocsárrétek (síkvidéki és dombvidéki) D6 - Ártéri és mocsári magaskórósok F1a Ürmöspuszták F2 - Szikes rétek F3 - Sziki magaskórósok F4 - Üde mézpázsitos szikfokok 341

342 F5 - Padkás szikesek és szikes tavak iszap- és vakszik növényzete H5b - Homoki sztyepprétek buckaközi láprét állományai J4 Fűz-nyár ártéri erdők J6 Keményfás ártéri erdők L5 Alföldi zárt kocsányos tölgyesek (beleértve a K1, M2, M3, M4-be) M3 Nyílt, gyepekkel mozaikos sziki tölgyesek M4 - Nyílt, gyepekkel mozaikos homoki tölgyesek A természetvédelem a természetes és természetközeli élőhelyek és életközösségek, valamint a természeti táj megőrzésére hivatott társadalmi tevékenység, melynek célja a bioszféra állapotának, működőképességének, biodiverzitásának (biológiai sokféleségének), valamint ezzel összefüggésben az élőhelyeknek és a természeti tájnak a megőrzése, károsodásainak megelőzése, mérséklése vagy elhárítása. A természetvédelem egyik hatékony eszköze a megőrzés, mely egyik módja, hogy a még megmaradt vagy aktív beavatkozás útján helyreállított élőhelyeket magában foglaló területeket természetvédelmi területté (országos és helyi jelentőségű védett természeti területek, Natura 2000 területek, nemzetközi természetvédelmi egyezmények alapján védett területek) nyilvánít. Ezeken a területeken pedig korlátozza azokat a társadalmi tevékenységeket, amelyek közvetlenül átalakítanák, degradálnák az ott található élőhelyek állapotát, vagy közvetve jelentős mértékben kedvezőtlenül befolyásolnák azon környezeti tényezőket, amelyek a megőrzendő természetes és természetközeli élőhelyek élővilágának előfordulási viszonyait ténylegesen befolyásolják. A vizsgált területen a még megmaradt vagy helyreállított természetközeli élőhelyek döntő többsége már a fejezetben bemutatott természetvédelmi területek része. Ebből következően a fentiekben általánosan bemutatott élővilágot érintő hatások forrópontjai, jelentős hatásterületei potenciálisan a vizsgált területen található, a fejezetben bemutatott természetvédelmi célokat is szolgáló területek. Az objektív értékeléshez hozzátartozik, hogy a fentiekben bemutatott alapvetően negatív hatások mellett a felszíni víztestekből történő vízkivétel esetében pozitív hatások is várhatók. A pozitív hatások hatásterülete a mezőgazdasági hasznosítás céljára kivett vizet a felhasználás helyére szállító felszíni öntözőcsatornák és kettős hasznosítású csatornák medre. Ezen csatornákban a csatornák méretétől és elsősorban a vízborításuk tartósságától, valamint az áramlás tartósságától, ill. intenzitásától függő fajösszetételű életközösség alakul ki. Minél tartósabb és minél jelentősebb volumenű a csatornában a vízszállítás, általában annál természetközelibb, nagyobb fajdiverzitásű, a természetes vízfolyásokhoz jobban hasonlító életközösség alakul ki bennük. Természetesen természetvédelmi szempontból egyértelműen nagyobb prioritású a természetes eredetű, természetközeli állapotú vízterek és vizes élőhelyek védelme, melyekre a vízkivételek egy bizonyos mértékig lehetnek ugyan semlegesek, de jellemzően negatívan hatnak, mint a pozitív hatásviselő mesterséges öntözőcsatornák életközösségének védelme A KÖRNYEZETI ELEMEK RENDSZEREIRE, FOLYAMATAIRA, SZERKEZETÉRE ESETBEN KÜLÖNÖSEN A TÁJRA, TÁJHASZNÁLATRA (MEZŐ- ÉS (JELEN ERDŐGAZDASÁG), A KLÍMÁRA) GYAKOROLT HATÁS 342

343 A növénytermesztést igen jelentős mértékben befolyásolják a környezeti viszonyok, az éghajlati és talajadottságok. Az egyik legjelentősebb szerepet játszó tényező az időben és térben változóan rendelkezésre álló víz. A víz a növények, így a termesztett növények szempontjából is a tápanyag felvételét szolgáló nélkülözhetetlen oldószer, a túlzott felmelegedés ellen párolgás által védelmet nyújtó közeg és a növényi sejtekben a szükséges feszültségállapotot fenntartó anyag. Emellett ne felejtsük el, hogy a víz a fotoszintézis folyamatának egyik kiindulási alapanyag, melynek során az autotróf táplálkozású növények vízből és szén-dioxidból a nap energiája segítségével szerves anyagot glükózt állítanak elő. A fotoszintézis során képződő glükózból kiegészítve a döntően a talajból felvett tápanyagokkal (nitrogén, foszfor, kálium, kalcium, nátrium, magnézium stb.) különböző anyagcsere-folyamatok során építi fel a növény a sejtjeit alkotó változatos szerves anyagokat, melyek legértékesebb részét a terménnyel együtt betakarítjuk és az állattenyésztés során takarmányként, vagy az élelmiszeripar termékein keresztül hasznosítjuk. A termesztett növény fejlődéshez a fajtól, fajtától, a növekedési szakasztól valamint a ökológiai viszonyoktól függően változó mennyiségű vízre van szükség. Ennek a vízmennyiségnek egy részét a növény közvetlenül felhasználva a testébe építi a fotoszintézis és az ahhoz kapcsolódó anyagcsere-folyamatok révén, míg másik részét élettevékenysége folyamán elpárologtatja. A transzspirációval párhuzamosan a talajból, a talaj és a növény felületéről közvetlenül is párolog víz. Ez nem vesz részt ugyan közvetlenül a növény szervesranyag-előállító munkájában, de mikroklimatikus közvetett hatása befolyásolja a transzspirációt, a növény fejlődését. A növényen keresztül és a talajból távozó vízmennyiség együtt képezi a növényzet evapotranszspirációs vízszükségletét. Az egyes termesztett növények fejlődéséhez különböző mennyiségű vízre van szükség. Például a kifejezetten vízigényes gyümölcsfélék optimális fejlődéséhez a talajt a tenyészidőszak jelentős részében állandóan a szabadföldi vízkapacitás közelében kellene tartani. Ezt az időszakosan lehulló csapadék nem teszi lehetővé. A vízhiány olyan mértékű lehet, hogy az a növény fejlődésének akadályozójává válhat. A talajban levő azonos vízmennyiséghez eltérő vízhiány tartozhat, mivel ugyanazon növény fejlődési állapotának megfelelően egyes fejlődési fázisokban más és más a növény vízigénye. A talaj nedvességtartalmának természetes forrása a csapadék, ami nem képes rendszeresen biztosítani a termesztés által az adott helyen és időben megkívánt optimális talajnedvességet. A hiányzó víz pótlásának lehetséges eszköze az öntözés, ami a természetes vízviszonyok elégtelensége esetén mesterséges vízadagolással teremti meg és tartja fenn a termesztett növénykultúrák legkedvezőbb vízállapotát. Mivel a természetes vízviszonyok a művelt területek nagy részén nincsenek összhangban a növények aktuális vízigényének megfelelő optimális vízállapottal, ezért az öntözés fontos eszköze az eredményes növénytermesztésnek, különösen a nagy vízigényű gyümölcs és zöldségfélék, valamint egyes nagy vízigényű takarmánynövények termesztésének. A jó öntözési gyakorlat alkalmazása esetén (lásd fejezet) elkerülhető a növénytermesztés egyik legfontosabb erőforrását jelentő talaj károsodása, ugyanakkor jelentősen növelhető a termésmennyiség, ill. a növénytermesztés biztonsága, kiszámíthatósága. Az öntözés jellemzően csökkenti a hozamok ingadozását, növeli annak mennyiségét, értékét és legtöbb esetben javítja a termék minőségét. Fentiekből következően a növénytermesztés szempontjából a jó öntözési gyakorlat alkalmazása esetén (lásd fejezet) az öntözés hatása egyértelműen pozitív előjelű javító hatás. Figyelembe véve a globális klímaváltozás Közép-Európára, ill. hazánkra vonatkozó szcenárióit, miszerint a Kárpát-medencében az éghajlat mediterrán jellegének 343

344 erősödése, a mediterrán klímahatás erősödése várható ezzel párhuzamosan pedig a nyári félév csapadékmennyiségének csökkenése, a nyári csapadék időbeli eloszlását tekintve az egyenetlenség növekedése, valamint a nyári középhőmérséklet emelkedése várható, a jövőben még nagyobb szükség lesz az öntözésre az eredményes növénytermesztés érdekében. Természetesen a mezőgazdaságra, azon belül pedig a növénytermesztésre gyakorolt hatáson keresztül az öntözés hatással van a tájhasználatra, ill. magára a tájra is, hiszen a növénytermesztés a tájhasználat meghatározó módja a vizsgált négy vízgazdálkodási alegységnek a KÖTIVIZIG működési területéhez tartozó részén, így a növénytermesztésre használt szántóföldek, ill. elsősorban a Nagykőrösi-homokhát területén a gyümölcsösök a táj meghatározó elemét, a tájkép egyik leginkább befolyásoló tényezőjét jelentik A NATURA 2000 TERÜLETEK ÁLLAPOTÁRA, ÁLLAGÁRA ÉS JELLEGÉRE, VALAMINT E TERÜLETEKEN LÉVŐ ÉLŐHELYEK ÉS FAJOK KEDVEZŐ TERMÉSZETVÉDELMI HELYZETE MEGMARADÁSÁNAK, FENNTARTÁSÁNAK, HELYREÁLLÍTÁSÁNAK, FEJLESZTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEIRE GYAKOROLT HATÁS Az érintett 4 vízgyűjtőgazdálkodási alegység KÖTIVIZIG működési területére eső részén, ill. azzal legalább részleges területi átfedésben található a Natura 2000 élőhelyhálózathoz tartozó védett területek száma 50 (37. táblázat). Ezek közül 9 különleges madárvédelmi terület és 41 kiemelt jelentőségű termászetmegőrzési terület. A VGT2 6-7 háttéranyaga tartalmaz egy értékelési módszert a víztől függő szárazföldi ökoszisztémák ökológiai állapotának értékelésére. Ez a módszer alapvetően a Natura 2000 területek állapotértékelésére lett kidolgozva. A módszer kidolgozása azon alapul, hogy A felszín alatti víztől függő vizes élőhelyek és szárazföldi ökoszisztémák kijelölése c ben készült OKTVF kiadványt, a hazai ÁNER leírásokat ( és a Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon (szerk. Haraszthy L., 2014.) című Pro Vértes kiadványt információi alapján a közösségi jelentőségű élőhelytípusokat és a különleges madárvédelmi területek jelleg szerinti osztályait csoportosították aszerint, hogy víztől függő élőhelyek-e. Víztől függőnek tekintették azon élőhelyeket, melyek számára a jó vízellátás meghatározó jelentőségű környezeti faktor, mert a víz hiányát, ill. a vízellátás dinamikájában bekövetkező jelentős változásokat csak rövid ideig tudják károsodás nélkül elviselni. A Natura 2000 területek hivatalos ( honlapjáról letölthető SDF (Standard Data Form) adatlapok adatait felhasználva az alapján, hogy mennyi víztől függőnek tekintett élőhelytípus, és milyen arányban van az adott Natura 2000 területen, a Natura 2000 területeket vízhatásra kiemelten érzékeny és kevésbé érzékeny kategóriába sorolják. Az SDF adatlapokon szereplő Natura 2000 területeket standardizált veszélyeztető tényezőket, folyamatokat megvizsgálták és kiválasztották azokat, melyek a rendelkezésre álló ismeretek szerint vízzel összefüggő módon, jelentős kedvezőtlen befolyással vannak a víztől függő élőhelyek állapotára. Azt feltételezték, hogy amelyik Natura területen több ilyen un. vizes veszélyeztető tényező van megjelölve és nagyobb hatáserősséggel azon a Natura 2000 területen a víztől függő élőhelyek állapota kedvezőtlenebb. Az alapján, hogy a Natura 2000 terület vízhatásra kiemelten érzékeny és kevésbé érzékeny kategóriába került, ill. az alapján, hogy az SDF-en mennyi un. vizes vezsélyeztető tényező és milyen erősséggel van megjelölve, a Natura 2000 területeket 4 kategóriába (jelentősen károsodott; károsodott; kevésbé károsodott; nem, vagy alig károsodott) sorolták. 344

345 Az SDF-ek adatai alapján elvégzett értékelés eredményét a 37. táblázat tartalmazza minden olyan Natura 2000 területre vonatkozóan, amely az érintett 4 vízgyűjtőgazdálkodási alegység KÖTIVIZIG működési területére eső részén, ill. azzal legalább részleges területi átfedésben van. Az értékelés szerint az érintett Natura 2000 területekből 25 db (50%) a kevésbé károsodott, károsodott vagy jelentősen károsodott kategóriába, sőt ezek közül 24 a károsodott vagy jelentősen károsodott kategóriába került. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a fentebb vázolt metodika alapján elvégzett értékelés szerint a vizsgált területen található Natura 2000 területek mintegy fele károsodott számottevően valamilyen vizekkel kapcsolatos antropogén hatás miatt. Természetesen hozzá kell tegyük, hogy az értékelés által figyelembe vett veszélyeztető tényezők és hatások között találhatók a víz minőségét befolyásoló hatások, hidromorfológiai jellegű beavatkozások egyaránt nemcsak a felszíni vagy felszín alatti vizek mennyiségét befolyásoló hatások. Objektíven értékelve a fentiekben részletezett módszer alkalmazásának vannak bizonytalanságai. Az értékelés alap adatállományát az SDF adatlapokon található információk jelentik. Ezek minősége nagyon jelentősen eltérhet attól függően, hogy az SDF adatai csak szakértői becsléseken, ill. a természetvédelmi kezelő szakembereinek terepi tapasztalatain alapulnak, mint ahogy előtt az adatlapok adatainak döntő többsége, vagy a Natura 2000 területek fenntartási terveinek elkészítése kapcsán végzett részletes terepi felmérések és élőhelytérképezés eredményein, ill. az ezek kapcsán szerzett terepi tapasztalatokon, kiegészülve a természetvédelmi kezelőnél az elmúlt időszakban felhalmozódott adatokkal, tapasztalatokkal. Ugyanis míg előbbi esetben az SDF adatlapokon található információk jelentősen eltérhetnek a valóságtól, utóbbi esetben az SDF adatlap adattartalma nagy valószínűséggel aktuális, valós képet mutat a Natura 2000 terület élőhelyi adottságaira, az élőhelyek állapotára és a veszélyeztető tényezőkre nézve. Szintén bizonytalanságnak tekinthető, hogy nem feltétlenül van egyenes arányban az ún. vizes veszélyeztető tényezők száma, ill. azok SDF-en megjelölt hatáserőssége a víztől függő élőhelyek állapotával az adott Natura 2000 területen. Ez adódhat abból, hogy a veszélyeztető tényezők tényleges hatáserősségének megítélése és kategorizálása kifejezetten erre vonatkozó hosszabb időszakra vonatkozó monitorozó jellegű célvizsgálatok (melyek a legtöbb esetben nem voltak) nélkül meglehetősen nehéz és szubjektív. Összegezve, a 37. táblázatban bemutatott értékelési eredményeket a fenti bizonytalanságok figyelembe vételével kell felhasználni és inkább durva, nagy léptékű értékelésként, mint pontos minősítési eredményként célszerű kezelni. A felszíni és felszín alatti vizekből történő vízkivétel a Natura 2000 területekre, azok funkcióira, ezen területek élőhelyein, életközösségeit alkotó fajpopulációin keresztül fejti ki hatását, hiszen a Natura 2000 területek kijelölésének és fenntartásának legfontosabb célja, hogy az adott területre jellemző közösségi jelentőségű és kiemelt közösségi jelentőségű fajok állományait és élőhelyeit, a kiemelt közösségi jelentőségű élőhelyek teljes életközösségét megőrizze, állapotukat javítsa, állomány nagyságukat kiterjedésüket növelje. A vízkivételnek az élőlényekre gyakorolt várható és potenciális hatásait a fejezetben kifejtettük. Ahhoz, hogy pontos, értékelhető képet kapjunk egy adott vízkivételnek egy adott közösségi jelentőségű faj állományára vagy egy adott élőhelyre gyakorolt hatásáról, ismerni kell a vízkivétel helyét, a hatás mértékét, a hatásterület kiterjedését, valamint a hatásviselő fajpopuláció, ill. élőhely kiindulási állapotára jellemző minőségi és mennyiségi paramétereket. A felsorolt információk birtokában megalapozott hatásértékelés végezhető. Ezek az információk az egyes vízkivételek engedélyezéséhez kapcsolódó hatástanulmányok, Natura 2000 hatásbecslési dokumentációk készítése során szerezhetők be. A vízkivételek engedélyezése során természetesen nem minden esetben indokolt az élővilágra, természetvédelmi funkciókra, Natura 2000 területekre 345

346 és azok céljaira gyakorolt hatások részletes vizsgálata és értékelése. Például a mesterséges vízpótlással érintett öntözőcsatornákból történő vízkivételek esetében jellemzően nem indokolt ilyen vizsgálatok elvégzése, hiszen a kivett vizet valamilyen természetes víztest vízkészletéből pótolják az öntözőcsatornába. Valójában felszíni vízből történő vízkivételek esetében akkor indokolt a fentiekben részletezett hatáselemzés elvégzése, ha valamilyen Natura 2000 területet érintő természetes, vagy természetes eredetű erősen módosított felszíni víztestből történik a vízkivétel. Például a Jászsági-főcsatornából történő vízkivételek egyedi hatásértékelésére nincs szükség, hiszen itt élővilágvédelmi és természetvédelmi szempontból az a mérvadó, hogy a Tiszából mennyi víz kerül a Jászsági-főcsatornába az ott jelentkező összes vízigények kielégítésére. Ez esetben a Jászsági-főcsatornához kapcsolódó igényeket érdemes összekapcsolni a Tisza vízkészletét terhelő többi vízkivétellel és a Tisza érintett szakaszára, ill. a hozzá kapcsolódó életközösségekre, Natura 2000 területekre gyakorolt hatásokat érdemes kumulatív módon vizsgálni. Felszín alatti vizek esetében a fejezetben, az élővilágra gyakorolt potenciális hatások, a 37. táblázatban található értékelési eredmények, valamint a szakirodalmi adatok és a terepi tapasztalatok alapján Natura 2000 területeken célszerű kerülni a talajvíz-készletet (sekély porózus víztesteket) érintő jelentős vízkivételeket. Amennyiben mégis igény mutatkozik a vízkivételre társadalmi és gazdasági szempontból, úgy mindenképpen indokolt a lehető legpontosabb vizsgálatok és az azokon alapuló hatásértékelést tartalmazó Natura 2000 hatásbecslés, ill. hatástanulmány elkészítése. Ugyancsak indokolt a vizsgálatok és a hatásbecslés elvégzése a Natura 2000 területek határától 500 méteres, kifejezetten nagy volumenű vízkivételek esetén pedig 1 km-es távolságon belül. 346

347 Natura 2000 terület Natura 2000 terület Natura 2000 terület Natura 2000 víztől "Natura 2000 víztől azonosítója elnevezése típusa függő élőhelytípus függő, érintettsége kiemelt jelentőségű élőhelytípus értintettsége" Natura 2000 víztől függő élőhelyek jelentős értintettsége Natura 2000 Natura 2000 terület területek közvetlen víztől függő ex lege láp és/vagy károsodottsága szikes tó érintettsége HUBN10004 Hevesi-sík KMT igen igen kevésbé károsodott HUHN10004 Közép-Tisza KMT igen igen károsodott HUHN10005 Jászság KMT igen HUBN20037 Nagy-Hanyi KJTT igen igen károsodott HUBN20040 Nagy-fertő Gulyagyep Hamvajárás szikes pusztái KJTT igen igen károsodott HUBN20041 Pélyi szikesek KJTT igen igen károsodott HUHN20015 Közép-Tisza KJTT igen igen jelentősen károsodott HUHN20081 Újszász jászboldogházi gyepek KJTT igen igen HUHN20085 Jászapáti jászkiséri szikesek KJTT igen igen HUBN20042 Boldogi Vajda-rét KTT igen HUDI20024 TápiógyörgyeÚjszilvási szikesek KJTT igen HUDI20025 Hajta mente KJTT HUHN20074 Alattyáni Berki-erdő KJTT nem, vagy alig károsodott igen károsodott nem, vagy alig károsodott igen károsodott igen igen jelentősen károsodott igen igen igen jelentősen károsodott igen igen nem, vagy alig károsodott

348 HUHN20076 Borsóhalmi-legelő KJTT igen igen jelentősen károsodott HUHN20077 Jászfényszarui-erdő KJTT igen igen nem, vagy alig károsodott HUHN20078 Jászsági Zagyvaártér KJTT igen igen jelentősen károsodott HUHN20079 Pusztamizsei-erdő KJTT igen HUHN20081 Újszász jászboldogházi gyepek KJTT igen igen HUHN20089 Alsó-Zagyva hullámtere KJTT igen igen jelentősen károsodott HUHN21162 Jászalsószentgyörgyi erdő KJTT igen igen nem, vagy alig károsodott HUDI10001 Abonyi kaszálóerdő KMT HUDI10004 Jászkarajenői puszták KMT HUKN10004 Tisza Alpár-Bokrosi ártéri öblözete KMT HUDI20021 Gerje mente KJTT igen HUDI20022 Gógány- és Kőrös-ér mente KJTT HUDI20046 Székek HUDI21056 HUKN20028 nem, vagy alig károsodott igen igen károsodott károsodott igen nincs adat megadva igen jelentősen károsodott igen igen jelentősen károsodott igen igen igen károsodott KJTT igen igen igen jelentősen károsodott Jászkarajenői puszták KJTT igen igen igen nem, vagy alig károsodott Tisza Alpár-Bokrosi ártéri öblözet KJTT igen igen igen károsodott igen

349 HUHN10002 Hortobágy KMT igen igen nem, vagy alig károsodott HUHN10003 Bihar KMT igen igen károsodott HUKM10003 Dévaványai-sík KMT igen HUHN20002 Hortobágy KJTT igen igen igen jelentősen károsodott HUHN20003 Tisza-tó KJTT igen igen igen nem, vagy alig károsodott HUHN20138 Aranyosi-legelő KJTT igen igen nem, vagy alig károsodott HUHN20139 Szalóki Nagy-fertő KJTT igen igen nem, vagy alig károsodott HUHN20140 Úrbéri-legelő KJTT igen igen nem, vagy alig károsodott HUHN20141 Tiszaigar tiszaörsi Körtvélyes KJTT igen igen nem, vagy alig károsodott HUHN20144 Kenderesi-legelő KJTT igen igen nem, vagy alig károsodott HUHN20145 Kecskeri-puszta és környéke KJTT igen igen nem, vagy alig károsodott HUHN20146 Hegyesbor KJTT igen igen nem, vagy alig károsodott HUHN20148 Pásztói-legelő KJTT igen igen nem, vagy alig károsodott HUHN20149 Mezőtúri Szandazugi-legelő KJTT igen igen nem, vagy alig károsodott HUHN20153 Szelevényi Tó-köz KJTT igen igen nem, vagy alig károsodott károsodott

350 HUHN20154 Csépa-szelevényi gyepek KJTT igen igen nem, vagy alig károsodott HUHN20155 Cserkei Nagy-fertő KJTT igen igen igen nem, vagy alig károsodott HUHN20156 Tiszasasi Láp-legelő KJTT igen igen igen nem, vagy alig károsodott HUHN20157 Tiszaugi Körtvélyes és Bokros KJTT igen igen igen nem, vagy alig károsodott HUHN20158 Tiszakürt-tiszainokai gyepek KJTT igen igen igen nem, vagy alig károsodott HUKM20015 Hortobágy-Berettyó KJTT igen igen jelentősen károsodott HUKM20017 Hármas-Körös KJTT igen igen jelentősen károsodott 37. táblázat: Az érintett Natura 2000 területek víztől függő károsodottsága (szürkével kiemelve a károsodott élőhelyek). KMT különleges madárvédelmi terület, KJTT kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület.

351 AZ ELŐBBI HATÁSOK KÖVETKEZTÉBEN AZ ÉRINTETT EMBEREK ÁLLAPOTÁBAN, VALAMINT TÁRSADALMI, GAZDASÁGI HELYZETÉBEN ÉLETMINŐSÉGÉBEN ÉS TERÜLETHASZNÁLATA FELTÉTELEIBEN EGÉSZSÉGI KÜLÖNÖSEN VÁRHATÓAN FELLÉPŐ VÁLTOZÁSOKRA GYAKOROLT HATÁS A felszíni vagy felszín alatti víztestekből történő vízkivétel közvetlenül nem befolyásolja az érintett területen élő emberek egészségi állapotát. Az emberek társadalmi-gazdasági helyzetére a fejezetben bemutatott tényleges hatótényezők közül a kivett víz öntözővízként történő hasznosítása, tehát az öntözés lehet számottevő tényleges hatással. Az öntözésnek az emberek társadalmi-gazdasági helyzetére gyakorolt hatása a mezőgazdaság meghatározó ágazatára, a növényzetmesztésre gyakorolt javító hatásokon keresztül realizálódhat a fejezetben részletezett módon. A növénytermesztésre gyakorolt javító hatások befolyásolják a területhasználat módját is, hiszen elősegítik a jelenlegi területhasználati struktúra, hosszabb távú fennmaradását, aminek a vizsgált területen jelenleg meghatározó eleme a szántóföldi növénytermesztés, ill. a bizonyos térségekben, leginkább a Nagykőrösi-homokhát alegység területén a gyümölcs és zöldségtermesztés A KÖZVETETT MÓDON HATÁST KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK FELLÉPÉSE ÚJ KÖRNYEZETI KONFLIKTUSOK, PROBLÉMÁK MEGJELENÉSE, MEGLÉVŐK FELERŐSÖDÉSE Jelen térségi terv végrehajtása várhatóan egyik vizsgált öntözésfejlesztési tervváltozat megvalósítása esetén sem okozza új típusú környezeti konfliktusok, problémák megjelenését, hiszen a fejezetben bemutatott tényleges hatótényezők jelenleg a 0 változat esetén is jelen vannak és hatást gyakorolnak a fejezetben vizsgált, tényleges hatásviselőnek ítélt környezeti elemekre, azok rendszereire. Ugyanakkor az egyes vizsgált tervváltozatok különböző volumenű vízkivétellel és öntözéssel számolnak, ami különböző mértékű környezetterhelést feltételez. Jelenleg a tényleges értékelhető konfliktusok abból adódnak, hogy bizonyos vízkészletet érintő kitermelés volumene meghaladja a hasznosítható vízkészlet volumenét, ami vízszintsüllyedésben, negatív vízmérlegben, ill. az érinett víztesttől függő ökoszisztémák kedvezőtlen állapotában nyilvánulnak meg (lásd fejezet). Minél nagyobbak a vízkivétel volumene a jelenlegi kiindulási állapothoz viszonyítva annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a meglévő környezeti konfliktusok felerősödnek, ill. térben kiterjednek. Ebből következően a hatásmérséklő intézkedéseket nem tartalamzó, 2027-ig megjelenő maximális vízigénnyel kalkuláló 2. tervváltozat megvalósítása hordozza magában a leginkább a meglévő környezeti konfliktusok erősödését KÖRNYEZETTUDATOS, KÖRNYEZETBARÁT MAGATARTÁS, ÉLETMÓD LEHETŐSÉGEINEK, FELTÉTELEINEK GYENGÍTÉSE VAGY KORLÁTOZÁSA Jelen térségi terv végrehajtása várhatóan egyik vizsgált öntözésfejlesztési tervváltozat megvalósítása esetén sem okozza a környezettudatos, környezetbarát magatartás, életmód lehetőségeinek, feltételeinek gyengítését, mert a fejezetben bemutatott tényleges hatótényezők egyike sem hat ezekre az alapvetően környezettudatos neveléssel, egyéni és közösségi szintű példamutatással, társadalmi felellősség vállalással befolyásolható tényezőkre. Ugyanakkor a környezettudatos, 351

352 környezetbarát magatartás megjelenik a tervváltozatok kidolgozása kapcsán is, hiszen éppen a felszíni és felszní alatti vízkészlettel történő fenntartható gazdálkodás, mint a Víz Keretirányelv elvárásainak megfelelő vízpolitika egyik alapelve és célkitűzése indokolta a 3. tervváltozat kidolgozását, amely a 2027-ig várható maximális vízigénnyel számol, de a kedvezőtlen környezeti hatások kiküszöbölése és mérséklése érdekében minden reálisan megvalósítható, lehetséges hatásmérséklő intézkedést tartalmaz A HELYI ADOTTSÁGOKNAK MEGFELELŐ OPTIMÁLIS TÉRSZERKEZETTŐL, TERÜLETHASZNÁLATI MÓDTÓL VALÓ ELTÉRÉS FENNTARTÁSA VAGY LÉTREHOZÁSA Mára a tudomány és a társadalom számára széles körben elfogadottá és bizonyítottá vált, hogy a Würm glaciálist követően mintegy éve kezdődött a társadalomtól függetlenül zajló globális felmelegedés az emberi társadalom környezetátalakító tevékenysége következtében az utóbbi évtizedekben igen felgyorsult. A Föld átlagos felszíni hőmérsékletére illesztett lineáris trend szerint 1905 és 2005 között a földfelszín átlagos hőmérséklete 0,74 ± 0,18 C-kal emelkedett. A vizsgált időszak második felében a melegedés üteme kétszeresére gyorsult a kezdetben megfigyelthez képest (0,13 ± 0,03 C, a 0,07 ± 0,02 C évtizedenkénti hőmérsékletmelekedési értékkel szemben). Mivel a gyorsuló felmelegedésért felelőssé tehető emberi hatásra bekövetkezett változások üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának növekedése, erdőterületek csökkenése, földfelszín átalakítása még a Föld országainak széles körű összefogása és 2016-os párizsi klímaegyezményben foglaltak maradéktalan betartása esetén is csak hosszabb távon változtathatók meg, ezért mindenképpen arra kell felkészülni, hogy a globális felmelegedés következményeivel a következő évtizedekben számolni kell és azokat társadalmi szinten kezelni kell. Ezt szolgálja hazánk Nemzeti Éghajlat-változási Stratégiája. Az éghajlatváltozással kapcsolatos előrejelzések alapján várhatóan romlik a mezőgazdasági termésbiztonság, hiszen az éghajlatváltozásra vonatkozó modellezés eredményei szerint a Kárpát-medencében a mediterrán klímahatás erősödése várható melegebb és hosszab aszályos időszakokal jellemezhető nyári félévvel. Az ehhez való alkalmazkodás fontos eszköze lehet a víztakarékos öntözési technológiák elterjesztése és az öntözés fejlesztése. Mindezek miatt a jelen dokumentációban vizsgált 2. és még inkább a 3. öntézfejlesztési tervváltozat a jelenlegi állapotra jellemző térszerkezet, területhasználati, tájhasználati módok fenntartását szolgálja a változó éghajlati adottságok mellett HELYI TÁRSADALMI-KULTURÁLIS, GAZDASÁGI-GAZDÁLKODÁSI HAGYOMÁNYOK GYENGÍTÉSE, AMELYEK A TÁJ ELTARTÓ KÉPESSÉGÉHEZ ALKALMAZKODTAK A jelen dokumentációban vizsgált öntözésfejlesztési terváltozatok közül a 2. és a 3. tervváltozat tartalmazza a 2027-ig potenciálisan jelentkező maximális igényeket, melyek figyelembe veszik a KÖTIVIZIG működési területén tervezett, jelen terv megvalósítására hatással lévő beruházásokat, fejlesztéseket is (lásd fejezet). Megállapítható a tervváltozatokban a potenciális fejlesztések felszíni vizek esetében a meglévő öntözőrendszerekhez, ill. az azokat érintő, kapcsolódó fejlesztésekhez, felszín alatti vizek esetében pedig a jelenleg is számottevő volumenű vízkivétellel és az erre épülő öntözéses gazdálkodással jellemezhető térségekhez kapcsolódnak (lásd fejezet). Felszíni víztestek esetében a jelenlegi állapothoz képest becsült többlet igények, ill. a jelenlegi rendszerekhez kapcsolódó fejlesztések olyan területeket érintenek, melyeken korábban, az 1970-es és 1980-as években öntözéses gazdálkodást folytattak, tehát évtizedes hagyománya van az ilyen jellegű gazdálkodásnak. Jó példa erre a Tilalmasi rendszer a Nagykunság vízgyűjtőgazdálkodási alegységben. 352

353 Mindemellett kijelenthető, hogy a tervezett fejlesztések, még a 2027-ig becsülehtő maximális fejlesztési igényeket tartalmazó 2. és a 3. tervváltozat sem vonnak el területeket, ill. nem befolyásolják negatívan az érintett területekre jellemző a táj eltartó képességéhez alkalmazkodott társadalmi-kulturális hagyományokon alapuló gazdálkodási formákat, azok gyakorlásának feltételeit A TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK MEGÚJULÁSÁNAK KORLÁTOZÁSA A jelen dokumentációban vizsgált öntözésfejlesztési terváltozatok a felszíni és felszín alatti víztestek hasznosítható vízkészletére, mint megújuló erőforrásra támaszkodnak. Ezen erőforrások megújulását a napsugárzásból származó energia által fenntartott, a Föld hidroszférájában lévő víz folytonos és természetes körforgása biztosítja. A vízkészletek megújulásának közvetlen feltétele a felszíni vizek vízgyűjtőterületére és a felszín alatti vizek beszivárgási/leáramlási területére hulló csapadék és a lehullott csapadék felszíni lefolyása, ill. beszivárgása. A terv végrehajtásához kapcsolódóan a fejezetben bemutatott tényleges hatótényezők egyike sem hat számottevően a csapadék- keletkezésre és intenzitásra, a vízgyűjtőn a csapadék lefolyási viszonyaira, valamint a felszín alatti vizekbe történő beszivárgás feltételeire. Egyedül a talajvizek, tehát a sekély porózus víztestek utánpótlódáására, megújulására feltételezhető kis mértékű hatás a 3. öntözésfejlesztési tervváltozat megvalósítása esetén, hiszen ezen változatban a hatásmérséklő intézkedések között találjuk a vízvisszatartást (lásd fejezet), mely a holtmedrekben, csatornákban történő vízvisszatartáson, medertározáson keresztül kis mértékben javíthatja a talajvizek utánpótlódását. A talajvizek vízkészlete és a belvízelvezető funkciót ellátó felszíni vízfolyások, ill. a terület állóvizeinek vízkészlete között jellemzően áramlási kapcsolat van. A felszíni vizek medréből a medret határoló talajok és közetek vízvezető és vízáteresztő képességétől függő mértékű beszivárgás történik a talajvízbe alacsony talajvízállás esetén, ill. a szivárgás fordított irányba történik, ha a talajvizek szintje magasabb, mint a felszíni víztestek aktuális szintje A NEM HELYI TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK JELENTŐS HELYI TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK MÉRTÉKŰ HASZNÁLATA VAGY A TÚLNYOMÓAN MÁS TERÜLETEN VALÓ HASZNOSÍTÁSÁRA Az érintett 4 vízgyűjtőgazdálkodási alegység KÖTIVIZIG működési területére eső részén jellemző, hogy a felszín alatti vízből történő öntözési célú vízkivételek esetén a vízkivétel és az öntözés területileg nem válik szét egymástól, tehát az öntözés alapvetően a vízkivétel közvetlen közelében, vagy legfeljebb néhány km-es körzetén belül kerül felhasználásra. Ebből következően a felszín alatti vízkivétel és az erre épülő öntözés alapvetően helyi természeti erőforrások helyben történő felhasználását, hasznosítását jelenti. Ezzel szemben a vizsgált területen a felszíni vizek öntözési célú felhasználása nem a hasznosítható vízkészletet biztosító természetes felszíni vízből történő vízkivétel helyén kerül felhasználásra, hanem sok esetben jóval, akár km-rel távolabb. A vizsgált területen két természetes felszíni vízfolyás, a Tisza és ehhez képest jóval kisebb arányban a Zagyva biztosítja az öntözési célra hasznosítható felszíni vízkészletet. A két vízfolyás esetében lényeges különbség, hogy míg a Zagyva esetében nem épült ki a kitermelt víz nagy távolságra történő elvezetését szolgáló öntözőrendszer, így a felhasználás a felszín alatti vizelhez hasonlóan a kitermelés helyének közelében történik, addig a Tisza esetében kiépült a Tisza-Körös völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer (TIKEVIR), mely Európa egyik legnagyobb összefüggő vízgazdálkodási rendszere. E rendszernek a célja, hogy a vízhiányos térségek vízkészletét pótolja, a térségben nem ritkán jelentkező belvizet a környező vízfolyásokba jutassa, végső soron az Alföldre jellemző hidrometeorológiai 353

354 szélsőségek hatását az összehangolt vízkormányzás révén csökkentse. E rendszer teremti meg a lehetőséget a Tiszából történő vízkivételre a Tiszalöki és a Kisköre Duzzasztóművek által duzzasztott víztérből. Szintén ez a rendszer teremti meg a lehetőséget arra, hogy a Keleti-főcsatornán és a Hortobágy folyó, ill. a HortobágyBerettyó főcsatornán keresztül az öntözővíz Tiszalök térségéből eljusson a Gástyás II. öntözőrendszerbe, a Tiszafüredi-öntöző-főcsatornán keresztül a Tiszafüredi öntözőrendszerbe, valamint a Nagykunsági-főcsatornán keresztül a nagy terület vízellátását biztosító, kiterjedt Nagykunsági öntözőrendszerbe. A Duna Tisza-közén található Jászsági öntözőrendszer vízellátását a Tiszából, a Kiskörei Duzzasztómű felvizéről a Jászsági-főcsatorna biztosítja. A fentiekben említett együttműködő vízgazdálkodási rendszer éppen azt a célt szolgálja, hogy az öntözési és halastavi hasznosításra alkalmas tiszai vízkészlet egy részét olyan területekre juttassa el, amelyek helyben nem rendelkeznek hasznosítható, megfelelő minőségű vízkészlettel. Ilyen értelemben a terv megvalósítása minden vizsgált tervváltozat esetében az eddigi vízkészlet-gazdálkodási gyakorlatnak megfelelően a nem helyi természeti erőforrások használatát, ill. helyi természeti erőforrások túlnyomóan más területen való hasznosítását is szolgálja A KÖRNYEZETI KÖVETKEZMÉNYEK ALAPJÁN A TERV ÉS A VÁLTOZATOK ÉRTÉKELÉSE, A KÖRNYEZETI SZEMPONTBÓL ELFOGADHATÓ VÁLTOZATOK MEGHATÁROZÁSA 354

355 VÁLTOZAT ÉRTÉKELÉSE FELSZÍNI VÍZTESTEK Az 1. változat tartalmazza a évben kiadott üzemeltetési, létesítési és elvi vízjogi engedélyeket, mivel így vizsgálható a év, illetve a VGT2 adataival való kapcsolat. A Tisza-tóból a KÖTIVIZIG részére meghatározott mezőgazdasági hasznosításra kivehető vízkészlet a Jászsági főcsatornán 8,0 m 3/s, a Nagykunsági főcsatornán 38,3 m3/s, a Tiszafüredi főcsatornán 3,0 m3/s, összesen 49,3 m3/s. Az engedélyezett vízhozamok és a rendszerveszteségek összege a 0 állapotban 41,467 m3/s, a szabad vízkészlet tehát 7,833 m 3/s. Az engedélyezett terület ha. Az 1 változatban a fejlesztési vízhozam 4,009 m 3/s, a fejlesztési terület pedig 3 023,8 ha. A vízhozam növekedés tehát mintegy 9,7 % -os, a területnövekedés pedig 9,6 % -os. Szakmai szempontból nem tekinthető jelentősnek, mivel ezekben az öntözőrendszerekben az 1980 as évek elején ezer ha is volt az engedélyezett terület. Meg kell jegyezzük, hogy a korábbi fejezetekben szereplő táblázatok tartalmazzák még a Hortobágy-Berettyó vízbázisára támaszkodó Gástyási öntözőrendszer, a Tiszavárkony I. öntözőrendszer és a Zagyva vízhasználatait is. A tervbe vett fejlesztések nem okoznak jelentős hatást a víztestek mennyiségi és minőségi állapota továbbra is az alapállapotnak megfelelően sorolható be, tehát nem romlik, sőt minimális kémiai és ökológiai állapot javulás is valószínűsíthető a vízforgalom megnövekedésével FELSZÍN ALATTI VÍZTESTEK Az I. változatban a évben kiadott, új igényként jelentkező felszín alatti vízre vetített öntözési fejlesztési vízigények környezetre gyakorolt hatását mutatja be. A modellbe be lettek építve kutanként az éves vízigények. A környezetre gyakorolt hatás a talajvízszintek változásában nyilvánul meg. A talajvíz tekintetében a 0,1 mnél nagyobb/jelentősebb depresszióval jellemezhető területeken kell különös tekintettel lenni a felszín alatti víztől függő ökoszisztémák érintette, illetve felszín alatti víztől függő élőhelyek területére. Ezeken a kritikusnak mondható helyeken újabb vízigények a víztest jó állapotának elérése érdekében, és az élőhelyek védelme érdekében már valószínűleg nem engedélyezhetők. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területén a évben jelentkező fejlesztési igények által generált talajvízszint csökkenés nem érint FAVÖKO-t. 355

356 93. ábra. Felszín alatti víztől függő ökoszisztémák érintettsége az 1. öntözésfejlesztési tervváltozat megvalósítása esetén. 356

357 VÁLTOZAT ÉRTÉKELÉSE FELSZÍNI VÍZTESTEK Az 1. változat megvalósulása után rendelkezésre álló 4,249 m 3/s Tisza-tavi és az 5,779 m3/s Hortobágy-Berettyói szabad vízkészlet a meghatározott vízkontingens figyelembe vételével további mintegy ha öntözés-fejlesztés tervezhető. A Nagykunsági, Jászsági és a Tiszafüredi öntözőrendszerekben mintegy ha a Hortobágy-Berettyó mentén pedig ha lenne öntözhető. Ez utóbbiakra nem fogalmazódott meg vízigény a vízminőség miatt. A vízminőség javítására a víztest egyéb vízbefogadó funkciója miatt még hosszabb távon (2027 ig) sem várható számottevő javulás. A nevezett vízpótló rendszerekben a ha fejlesztés végrehajtható, ami várhatóan szintén nem fogja a víz mennyiségi és minőségi állapotának romlását okozni FELSZÍN ALATTI VÍZTESTEK A második változatban a maximálisan felhasználható vízigények hatása került modellezésre. A felülvizsgált Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv alapján a gyenge vagy kockázatos állapotú felszín alatti víztestek jó mennyiségi és minőségi állapotát 2027ig kell elérni. A permanens állapotú modell eredményeit eddig az időpontig vizsgáljuk, ez egy lehetséges forgatókönyvet vázol fel, amely állapotot befolyásolni lehet. A talajvízszint csökkenés a felszín alatti víztestek mennyiségi állapotának leromlásán túlmenően a FAVÖKO és a NATURA2000-es területek állapotára is jelentősen hat. A modellezési eredményeket tekintve a Hevesi-sík alegységen Jászapátitól északra levő területeken 0,25 m körüli talajvízszint süllyedésre lehet számítani hosszú távon. A Nagykőrösi-homokhát alegység DNy-i szegélyén 0,25-1,0 m-es depresszióval lehet számolni. A FAVÖKO-val érintett területeken azonban jellemzően 0,25-0,5 mes közötti ez a várható csökkenés. A VGT2 célkitűzései alapján a FAVÖKO-val érintett területeken a talajvízszint süllyedés nem megengedhető. Mivel ez a második változat a VGT2 célkitűzéseinek megvalósítási határidejéig várhatóan bekövetkező szcenárióját mutatja, tehát egy még be nem következett állapotot, ezért ezeken a területeken várhatóan komoly intézkedéseket kell majd eszközölni a felszín alatti víztestek jó mennyiségi és minőségi állapotának fenntartása, illetve jó állapotba való hozása érdekében. 357

358 94. ábra. Felszín alatti víztől függő ökoszisztémák érintettsége a 2. öntözésfejlesztési tervváltozat megvalósítása esetén. 358

359 VÁLTOZAT ÉRTÉKELÉSE - HATÁSMÉRSÉKLŐ INTÉZKEDÉSEK FELSZÍNI VÍZTESTEK A hatásmérséklő intézkedések közül nem valamely környezeti hatás mérséklése jelenti a legnagyobb volumenű változást, hanem egy jogi hatás. Ez a jogi hatás a vízjogi engedélyek felülvizsgálata, mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy az engedélyekben jelentős nagyságú az indokolatlanul lekötött vízhozam készlet. Ezek felszabadításával a jelenlegi öntözésre berendezett területeken az öntözés minősége továbbra is megfelelő módon biztosítható, míg a felszabadított vízkészletekre újabb fejlesztések tervezhetők. A feleslegesen lekötött vízhozamok nagyságát 14,5 m 3/s ra, míg az így ellátható terület nagyságot ha ra becsüljük. A 3. változat esetére is igaz, hogy káros környezeti hatással, vagy a víztestek vízmennyiség és vízminőség romlásával nem kell számolnunk FELSZÍN ALATTI VÍZTESTEK A harmadik változatban az előbb vázolt várható következmények hatásainak csökkentését célzó intézkedéseket a fejezetben tárgyaltuk bővebben. A hatásmérséklő intézkedéseket tekintve az ivóvíz hálózati rekonstrukció és a víztakarékos öntözési módra való átállás kapcsán megtakarítható mennyiség kerültek bele ezekbe a modell változatokba. Az eredmények mm/év dimenziójúak. A kiindulási modell a mennyiségeket mutatja (95. ábra). közötti időszakban a megtakarítható Ehhez a referencia állapothoz lehet hasonlítani a 2016-ban kiadott új engedélyek/vízigények és a spórolás alapján kialakuló helyzetet és az így megtakarítható víízmennyiséget (96. ábra) A harmadik modellváltozat pedig a közötti időszakban szemlélteti a maximális fejlesztési vízigények és a megtakarítható mennyiségek kapcsolatát (97. ábra). 359

360 95. ábra. A közötti állapotra jellemző vízkivétel volumene mellett a hatásmérséklő intézkesésekkel megtakarítható vízmennyiség (mm/év). 360

361 96. ábra. A évi állapotra jellemző vízkivétel volumene mellett a hatásmérséklő intézkedésekkel elérhető vízszintváltozás mértéke (mm/év). 361

362 97. ábra. A közötti állapotra jellemző vízkivétel volumene mellett a hatásmérséklő intézkedésekkel elérhető vízszintváltozás mértéke (mm/év) A VÁLTOZATOK KÖZÖTTI VÁLASZTÁS INDOKAI ÉS KÖVETKEZMÉNYEI A talaj, mint tényleges hatásviselő környezeti elem vonatkozásában elmondható, hogy az öntözővíz kijuttatása, mint tényleges hatótényező esetleges kedvezőtlen hatásai közül a talajszemcsék mechanikai degradálódása és ezzel összefüggésben a felszín közeli talajréteg kérgesedése, cserepesedése a korszerű öntözési technológiák (pl. finom porlasztású szórófejek alkalmazása) és a jó öntözési gyakorlat alkalmazása esetén (lásd fejezet) teljes mértékben elkerülhető. Az öntözővíz magas sótartalma által okozott másodlagos szikesedés ugyancsak teljes mértékben elkerülhető a nem megfelelő minőségű öntözővíz használatának elkerülésével. Az öntözővíz minőségi kategóriák öntözés szempontjából megállapított határértékeit az MI /3-85 Műszaki Irányelv tartalmazza. A különböző minőségi kategóriába tartozó öntözővizek felhasználhatóságára vonatkozó jogi szabályozást a talajvédelmi terv készítésének részletes szabályairól szóló 90/2008. (VII. 18.) FVM rendelet tartalmazza. Amennyiben az adott térségben csak magas sótartalmú, több paraméter szempontjából kedvezőtlen, magasabb osztályba sorolt öntözővíz nyerhető, úgy hígítással vagy kémiai úton szükséges javítani az öntözésre használt víz minőségét olyan mértékben, hogy az megfeleljen a hivatkozott jogszabályi előírásoknak. Ilyen módon elkerülhető az öntözés másodlagos szikesedést okozó károsító hatása. Joggal feltételezhetjük az öntözővíz minőségére vonatkozó hivatkozott jogszabályi előírás betartását, a korszerű berendezések használatát és a szintén hivatkozott jó öntözési gyakorlat betartását, mivel ez az öntözéses gazdálkodást folytató gazdálkodó elemi érdeke, hiszen ezzel legfontosabb természeti erőforrását, a talajt védi és biztosítja ezzel a hosszú távú gazdálkodás alapfeltételét. Nos mindezek figyelembe vételével 362