Fülöp Gyula KISVÁLLALATI GAZDÁLKODÁS

Átírás

1 Fülöp Gyula KISVÁLLALATI GAZDÁLKODÁS Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Aula Kiadó

2 Írta: Fülöp Gyula A szerkesztésben közreműködött: Hernádi László, Horváth Ágnes Lektorálta: Szirmai Péter egyetemi tanár, igazgató (Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem) Robert D. Hisrich tanszékvezető egyetemi tanár (Case Western Resource University, Cleveland) Josef Mugler (Wirtschaftsuniversität Wien) Fülöp Gyula, 1994, teljesen átdolgozott, bővített kiadás ISBN 2

3 TARTALOM BEVEZETÉS A VÁLLALKOZÓ ÉS A KISVÁLLALAT A vállalkozó, vállalkozás, kis- és középvállalat fogalmának meghatározása A vállalkozó szerepe a kisvállalat fejlesztésében A vállalkozás gazdasági, szociológiai és pszichológiai elméletei A vállalkozói jellemzők A vállalkozói döntésre ható tényezők A kisvállalat szerepe a gazdaságban A kisvállalatok gazdasági és társadalmi jelentősége A kisvállalati struktúra jellemzői az Európai Unióban és Magyarországon Az Európai Unió vállalkozáserősítő politikája és a hazai kisvállalat-fejlesztési politika A KISVÁLLALATOK ALAPÍTÁSA Felkészülés az új vállalkozásra Az üzleti lehetőség azonosítása Az ötletek forrásai Az ötletgyűjtés A vállalkozási ötletek előszűrése A motivációk és képességek mérlegelése Az erőforrásigények meghatározása A kisvállalati szervezet jogi formái Miért fontos a vállalat jogi formája? A vállalat jogi formáinak bemutatása Egyéni vállalkozás Az egyéni vállalkozás tevékenységi köre, korlátozása Az egyéni vállalkozás feltételei Vállalkozói igazolvány, bejelentkezési kötelezettségek Az egyéni vállalkozás résztvevői, az egyéni cég A tevékenység megváltoztatása, a vállalkozás megszűnése Társas vállalkozás Gazdasági társaságok Szövetkezetek Egyéb szervezetek Döntés a vállalat jogi szervezeti formájáról Üzleti terv Az üzleti terv meghatározása és funkciói Milyen információkat szolgáltat az üzleti terv olvasói számára? Hangsúlyképzés az üzleti terveken Az üzleti terv tartalma, szerkezete Az üzleti tervezés folyamata Az üzleti terv ellenőrzése és aktualizálása Az üzleti terv tipikus hibái Új tendenciák az üzleti tervezésben... 3

4 3. A KISVÁLLALATOK TEVÉKENYSÉGI RENDSZERE A marketing A piackutatás A termékpiac elemzése A célpiac elemzése A piaci részesedés elemzése A versenyhelyzet elemzése A marketingmix A termék Az árak Az értékesítés módja A kommunikáció Az innováció A gazdasági fejlődés, vállalatméret és innováció Az innováció fogalma és alapesetei Az innováció típusai Az innováció, mint folyamat A kreativitási folyamat Az innovációs ötletek forrásai A terméktervezés, fejlesztés és piaci bevezetés Az innovációs stratégia és az innovációs szervezet Az innovációs hálózat Az emberi erőforrás gazdálkodás Az emberi erőforrás gazdálkodás jellemzői és feladatai Az emberi erőforrás gazdálkodás elsődleges tevékenységei A munkaerő-szükséglet meghatározása A munkaerő-fedezet meghatározása A munkaerő felvétele A munkaerő elbocsátása Az emberi erőforrás hasznosítása Az emberi erőforrás fejlesztése Az ösztönzési rendszer és a bérgazdálkodás Az ösztönzés szerepe a vállalaton belül A jövedelmek típusai A bérezési rendszer A vezetői ösztönzési rendszer sajátosságai A munkaügyi kapcsolatok fenntartása A logisztika anyagi folyamatok és készletek A logisztikai rendszer szerkezete A logisztikai rendszer működése Készletgazdálkodás Készletgazdálkodás a kiskereskedelemben Készletgazdálkodás a nagykereskedelemben Készletgazdálkodás a termelő kisüzemben Az anyagi folyamatok lebonyolítása A logisztika fejlődési tendenciái Termelés és szolgáltatás A termelés és a szolgáltatás típusai A termelés jellemzői A szolgáltatások A termelés tevékenységrendszere Termeléstervezés... 4

5 Végrehajtás Teljesítmény elszámolás, értékelés Pénzügyek Tőkeszükséglet meghatározás és finanszírozás A befektetett eszközök biztosításához szükséges tőke A forgóeszközök biztosításához szükséges tőke A vállalkozás forgóeszközeinek biztosításához szükséges tőkeigény kiszámítása A finanszírozás forrásai A finanszírozás alapelvei és szabályai Pénzügyi elemzés és tervezés A pénzügyi kimutatások A mérleg Eredménykimutatás A cash flow kimutatás A pénzügyi kimutatások elemzése A pénzügyi mutatók alkalmazásának korlátai A pénzügyi terv készítése Költséggazdálkodás és árképzés Költségszámítás Az állandó költségek A változó költségek Az értékcsökkenési költség kiszámítása Árképzés Költségalapú árképzés Piacvezérelt árképzés Árképzési szempontok Fedezetipont-elemzés Több termékkel foglalkozó vállalkozás fedezeti pontja A KISVÁLLALATI SZERVEZETI STRUKTÚRA ÉS KOORDINÁCIÓ Munkamegosztás Munkaelemzés Munkatelepítés Hatáskörmegosztás Döntési centralizáció Döntési decentralizáció Koordináció A koordináció jellemzői A koordinációs eszközök Szervezeti felépítés A szervezet kialakításának elvei és fázisai A termelés-, az értékesítés és a marketingközpontú szervezet A munkaköri leírások és jelentőségük A KISVÁLLALATI INFORMÁCIÓS RENDSZER A kisvállalatok információszükséglete Az információ forrásai Az információ, mint a kockázat forrása a kisvállalatok döntéshozatali folyamataiban Számítógéppel támogatott információs rendszer Az információs rendszer meghatározása Az információs rendszerek fejlődési szakaszai Az információs rendszerekkel szemben támasztott követelmények... 5

6 5.5. Információs rendszerek, informatikai eszközök a kisvállalatok szolgálatában Az informatikai alkalmazások funkcionális (tevékenység szemléletű) megközelítése Dokumentumkezelés Internet-alkalmazások Az Internet-alkalmazások egyik lehetséges területe az e-business Az információtechnológia alkalmazásának kisvállalati előnyei és nehézségei Az informatikai rendszer optimális elhelyezése A KISVÁLLALATI VÁLSÁGKEZELELÉS, MEGSZŰNÉS ÉS ÚJRAKEZDÉS A válság figyelmeztető jelei és okai A vállalkozó személyisége és képességei A pénzügyi problémák Marketing problémák A markoökonómiai és az állami szabályozási környezet A válságkezelés folyamata A válságkezelés módjai A rövid távú intézkedések A csődeljárás A hosszabb távú program a válság leküzdésére A megszűnés A felszámolás A végelszámolás Az újrakezdés A KISVÁLLALATOK KÖRNYEZETI ALKALAZKODÁSÁNAK ÚJ FORMÁI A franchise A franchise fogalma A franchise alaptípusai A franchise szereplői A franchise tárgya és területei A franchise rendszer költségei A franchising előnyei és hátrányai Az ipari park Az ipari park fogalma Az ipari parkok tipizálása Az ipari parkok típusai a telepítés jellege szerint Az ipari parkok típusai a funkciók szerint Az ipari parkok típusai az átfogó szervezeti struktúrák szerint Az ipari parkok típusai a fejlődési fázis szerint Az ipari parkok által nyújtott szolgáltatások Az ipari parkok nyújtotta előnyök a betelepülő vállalkozások számára A hálózatosodás Hálózattipológia a hálózatszervezés rendező elvei A hálózatszerveződés célja A hálózatszerveződés iránya A hálózatszerveződés rugalmassága A hálózatszerveződés kiterjedtsége A kölcsönös bizalom és függőség A hálózatosodás mozgatórugói A klaszter A klaszter fogalmának különböző megközelítései A klaszterek általános jellemzői... 6

7 A klaszterek típusai Az ipari park és a klaszter A vállalati hálózatok és a klaszterek KISVÁLLALATI ETIKA A kisvállalati etika értelmezése A kisvállalatok társadalmi felelőssége A kisvállalat etikus vezetése A kisvállalati etikai intézmények: etikai kódex Etika a kisvállalati gyakorlatban Szellemi tulajdonvédelem Fogyasztó védelem Etikus reklámozás Minőségtudatosság Környezettudatosság... IRODALOM... 7

8 BEVEZETÉS A kis lehetőségek gyakran kezdetei nagy vállalkozásoknak. Démoszthenész A magyar gazdaságban a rendszerváltás óta mélyreható változások mentek végbe. Gyökeresen átalakultak a tulajdonviszonyok. A domináns állami tulajdon jelentős hányada döntően privatizálás révén magántulajdonná alakult át. A gazdálkodás tervgazdasági formája fokozatosan piacgazdaságba ment át, amely alapvetően kis- és középvállalatokon alapul. A gazdálkodás új szereplője s jelentőssé vált rétege a vállalkozó. A gazdasági rendszerváltás lényege, hogy e folyamatokat következetesen végig vitte, kiteljesítette. Most, röviddel az Európai Unióhoz való csatlakozás után aligha kell hangsúlyozni, hogy a piacgazdasághoz immár hozzászokott vállalatok számára is számos új elemet hoz az a lehetőség, hogy a világ legnagyobb egységes piacán működhetnek. A könyv második kiadását, anyagának átírását tehát nemcsak a hazai makrokörnyezet változásai tették szükségessé, hanem az a tény is, hogy az egész Unióban folytatódtak a vállalatok gazdálkodásában a rendkívül gyors változások. Az alapos átdolgozás célja az volt, hogy a legújabb kutatási eredményekre, a fejlett országokbeli és hazai kisvállalatok tapasztalataira építve átfogó képet adjunk a kisvállalatról és annak gazdálkodásáról működési elveiről, döntési kritériumairól és módszereiről A módszertani kérdéseken, elemzései és tervezési eljárásokon túlmenően a könyv szilárd fogalmi struktúrát is ad a vállalkozások alapításához, hatékony irányításához és a válsághelyzetek kezeléséhez. Megpróbáltunk a kisvállalatok tevékenységi rendszeréről, főbb funkcionális területeiről a gyakorlatban alkalmazható, de alapvető ismereteket adni. Az alapvető gazdasági elveket és tevékenységeket minden egyes fejezet olyan rendszerbe foglalja, amely érthetővé teszi, hogy mitől sikeresek sok működési területen a kisvállalkozások, illetve más területen miért lényegesen nagyobb a sikertelen vállalkozások aránya. E könyvben egyenlő hangsúlyt kapnak a kisvállalati gazdálkodás külső piaci szempontjai, belső működési folyamatai, szervezeti, jogi és etikai kérdései, így kellő mélységben és gazdagságban foglakozhatnak a témával. Könyvünket úgy szerettük volna megírni, hogy egyaránt jól használhassák az egyetemi hallgatók a Miskolci és Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Karának hallgatói és azok az aktív tulajdonos-vezetők, akik személyükben felelősen a sikerhez vagy kudarchoz vezető döntésekért. Ennek a könyvnek egy szerzője, de több közreműködője van. Köszönettel tartozom a kutatómunkában és a szerkesztésben való részvételért Hernádi Lászlónak és Horváth Ágnes Ph.D. hallgatónak. Köszönetet mondok a Miskolci Egyetem Gazdálkodástani Intézet munkatársainak, hogy észrevételeikkel és javaslataikkal önzetlenül járultak hozzá munkánkhoz. Hálás vagyok a könyv lektorainak, Szirmai Péter, Robert D. Hisrich és Josef Mugler professzoroknak értékes koncepcionális javaslataikért. Ugyancsak köszönettel tartozok a kötet kiadását gondozó Aula Könyvkiadó munkatársainak. Miskolc, szeptember Fülöp Gyula 8

9 1. A VÁLLALKOZÓ ÉS A KISVÁLLALAT 1.1. A vállalkozó, vállalkozás, kis- és középvállalat fogalmának meghatározása Ki a vállalkozó? Mi a vállalkozás? A téma iránt megnyilvánuló megnövekedett érdeklődés jelzi, hogy ezeket a kérdéseket egyre gyakrabban teszik fel. Ennek ellenére jelenleg nincsen olyan, a vállalkozóra vonatkozó meghatározás, amit az irodalom egységesen elfogadna. Schumpeter (1980) a Mill-féle fogalmat vette kölcsön ahhoz, hogy a meghatározást általánossá tegye a közgazdászok körében, bár a vállalkozó szót már korábban használták, mint a meghatározást. Cantillon (1991) 1700 körül olyannak írt le egy vállalkozót, mint egy racionális döntéshozót, aki kockázatot vállal és menedzsmentet biztosít az üzlet számára. A vállalkozó szó a francia entreprendre szóból származik: mely vállalkozást, kísérletezést, próbálkozást, kockáztatást jelent. Mill (1989) a kockázatra helyezte a fő hangsúlyt, amit úgy értelmezett, mint kulcsfontosságú megkülönböztető tényezőt a vállalkozók és a menedzserek között. Következtetésképpen nem lehet meglepő, ha a Webster s New World Dictionary úgy határozza meg a vállalkozó fogalmát, hogy az, aki egy üzletet szervez és vezet és kockázatra vállalkozik a profit érdekében. A fogalom hosszú története ellenére a kutatók folytatják a vitát arról, hogy ki a vállalkozó. Schumpeter úttörő munkája óta a vállalkozás és a vállalatfejlesztés tanulmányozása felkeltette mind az elméleti, mind a gyakorlati szakemberek érdeklődését. Azokra, akik a vállalkozás kérdésein dolgoznak, valószínű, hogy Schumpeter tette a legjelentősebb hatást. Ő elfogadta azt a koncepciót, hogy az egyensúlyi helyzet tekinthető a gazdaságelmélet alapjának. Azonban Schumpeter szerint a vállalkozó nem sok szerepet játszott az egyensúlyi helyzetben, mivel a vállalkozót a gazdaság olyan jelentős tényezőjének tekintette, aki egy aktív, egyensúlytalanságot teremtő erő. Ő lényeges különbséget tett a feltalálók és az innovátorok között. Schumpeternél a vállalkozó kiváló innovátor volt. Mint innovátor, a vállalkozó lerombolta a fennálló egyensúlyi helyzetet. Schumpeter segített ezt a képet kialakítani a vállalkozóról, miszerint olyan ember, aki hirtelen változásokat vezet be a mindennapi gazdasági tevékenységekbe. A vállalkozó fogalmát tovább finomíthatjuk, ha a személyes szempontokat is figyelembe vesszük. A vállalkozáskutatásban a személyiségjegyet vizsgálva számos jellemzőt határoztak meg, melyek arra irányulnak, hogy a vállalkozókat megkülönböztessék másoktól. Peter Kilby (1971) a vállalkozói funkciókat kereste és arra a megállapításra jutott, hogy a vállalkozó egy nagy és fontos élőlény, akinek a jellemzői és sajátosságai teljesen a szemlélő nézőpontjától függenek. Lippen (1991) arról ír, hogy bizonyos egyéneknek vannak vállalkozói törekvései és vágyai, de nincsenek meg a szükséges erőforrásai: a gyakorlat vagy a jó szerencse nem termeltek profitot, ezért sohasem voltak sikeresek. Solomon (1991) kifejlesztette a vállalkozó használható definícióját, éspedig: egy innovatív személy, aki valami változást hoz létre az értékben (hozzá ad) időt és fáradtságot szentelve erre, vállalva a pénzügyi, pszichológiai és szociális kockázatot egy tevékenységorientált 9

10 perspektívában és a pénzbeli és személyes viszonzásként elfogadja a létrejött jutalmakat (és büntetéseket). Baumol (1991) azt mondja: a vállalkozás ugyan természetes, de mégsem rutintevékenység. A vállalkozáshoz képzelőerő szükséges az új lehetőségek felismeréséhez és az innovatív dolgok hasznosításához azért, hogy előnyt szerezzenek. Az eddigiekben a hangsúlyt a vállalkozó különböző jellemzőire helyeztük. Azt reméltük, hogy megtaláljuk azokat a jellemző vonásokat vagy más tényezőket, melyek megkülönböztetik a sikeres vállalkozókat más egyénektől. A dilemma azonban még mindig fenn áll. A legtöbbet emlegetett jellemzők között a teljesítményre való törekvést/a kockázatvállalási készséget és a sikerre való törekvést találjuk. Azon kutatások közül, melyek a vállalkozó személyiségjegyeit vizsgálták, a legtöbb McClelland (1961) teljesítményszükséglet-elméletére épül. Sok kutató állítja azt, hogy a vállalkozó elsődleges jellemzője a kockázattal függ össze. Más szakírók, Welsh és White (1981) azt jegyzik meg, hogy a vállalkozó személyiségjegyeit a kezdeményezés, innováció, ambíció, agresszió, felelősség és más tényezők, például az önbizalom, a reális könyezetszemlélet és a jó koncepcióalkotó képesség alkotják. A felsorolásból érzékelhető, hogy a vállalkozók különböznek. Ezért nehéz felvázolni a vállalkozó viselkedési és magatartási profilját az irodalom alapján úgy, hogy az bizonyos mértékig ne legyen korlátozó. Ugyanakkor vállalkozók mindenütt, a gazdaság minden ágában és területén találhatók a kutatásban, a műszaki tevékenységben, az értékesítésben és az oktatásban. Így ahhoz, hogy a vállalkozói viselkedés valamennyi típusát átfoghassuk, a vállalkozás funkcióját meghatározhassuk, a továbbiak alapjául Robert Hisrich (1991) szélesebb értelmezésű definíciója fog szolgálni: A vállalkozás valami új és értékes dolog létrehozásának folyamata, amelyben a vállalkozó biztosítja a szükséges időt és erőfeszítést, vállalja a felmerülő pénzügyi, pszichikai és szociális kockázatot, és megkapja az ennek következtében létrejövő pénzbeli és személyes megelégedettséget nyújtó jutalmakat. Vagy általánosan szólva: a vállalkozás a növekvő jólét megteremtésének dinamikus folyamata. A vállalkozás legújabb meghatározását a Vállalkozás Európában című Zöld Könyvben (2003) tették közzé. A vállalkozást többdimenziójú fogalomként, mindenekelőtt mint gondolkodásmódot értelmezi. Az üzleti világban ez az egyén motivációját és képességét jelenti arra vonatkozóan, hogy önállóan vagy egy szervezeten belül felismerje és kihasználja a lehetőséget új érték létrehozásához vagy gazdasági siker eléréséhez. Ez történhet meglévő piacra versenytársként való belépéssel, a piac megváltoztatásával vagy új piac teremtésével. A vállalkozás szükségessé teszi a kreativitás vagy innováció ötvözését nemcsak a mindennapi józan vezetéssel, hanem a működés teljes életciklusára kiterjedő figyelemmel és stratégiával. Összefoglaló meghatározása így szól: A vállalkozás gondolkodásmód; a gazdasági tevékenység létrehozásának és fejlesztésének folyamata ötvözve a kockázatvállalást, a kreativitást és/vagy innovációt józan menedzsmenttel, egy új vagy működő vállalaton belül. Itt említjük meg azt, hogy a Zöld Könyv a vállalkozókról röviden annyit mond, hogy igen heterogén csoportot alkotnak, néhány közös vonással, ezek: a kockázatvállalási hajlandóság és az önállóságra, önmegvalósításra való törekvés. 10

11 A vállalkozás fogalomkörét tárgyalva szólnunk kell a vállalkozás szervezeti fejlődésének újabb szakaszát jellemző belső vállalkozásról. A belső vállalkozás vállalkozás egy meglevő szervezeten belül, Hull (1996) szerint azon a felismerésen alapszik, hogy a meglevő üzletek rendelkeznek pénzforrásokkal, szakértelemmel és gyakran olyan marketing- és értékesítési rendszerrel is, amely sikeresen megoldja az innováció piaci bevezetését. A bürokratikus szervezet, a rövid távú profitérdek és az erősen tagolt szervezeti felépítés azonban túl gyakran fojtja el a kreativitást és akadályozza meg az új termékek kifejlesztését. Azok a vállalatok, amelyek felfedezték ezeket a hátráltató tényezőket és azt, hogy mennyire szükségük van a kreativitásra és az innovációra, megkísérelték, hogy belső vállalkozói szellemet vigyenek be szervezeteikbe. A belső vállalkozás tehát a nagyvállalatok kutatás-fejlesztési és marketing-részlegei között felmerülő stratégiai szakadék áthidalására jött létre, mintegy válaszként a kutatás-fejlesztési részlegeknek arra a hiányosságára, hogy innovációikat nem voltak képesek piacképes termékké formálni. A belső vállalkozás sarkalatos pontja pedig éppen az innovációk megvalósítása a fejlesztési folyamattól az új termék előállításáig és piacra bocsátásáig. Végül arra keressük a választ, hogy mit nevezhetünk kis-, illetőleg középvállalatnak. A kis- és középvállalatnak nincs egységes elhatárolása sem az elméletben, sem a nemzetközi gyakorlatban. Hogy milyen vállalatot tekintünk kicsinek, vagy közepes nagyságúnak, nagyon eltérő lehet ágazatok szerint, történetileg, de egy-egy adott ország sajátos körülményei szerint is. Brooksbank (1991) szerint a meghatározás alapját képezhetik mennyiségi és/vagy minőségi kritériumok. A mennyiségi és minőségi ismérvek nem mindig fedik egymást, vagy nem mindig egyformán fontosak. A gazdaságirányítás vagy a hitelt folyósító pénzintézet szempontjából talán fontosabbak lehetnek a mennyiségi folyamatok (tőkeerő, kibocsátás stb.), a vállalkozó számára viszont elsősorban a minőségi kritériumok lehetnek fontosak, amelyek meghatározzák a célokat, a belső feltételeket, a vezetési eszközök alkalmazását. A következőkben Mugler (1993) alapján azokat a tartalmi, minőségi jegyeket kíséreljük meg számba venni, amelyek a kisvállalkozásokat többnyire jellemzik. 11

12 A KISVÁLLALATOK TÍZ LEGFONTOSABB MINŐSÉGI ISMERTETŐ JEGYE 1. táblázat Sorszám Minőségi ismertető jegyek 1. A vállalkozó önálló tulajdonos, a tőke és a vezetés saját kezében egyesül, viseli a kockázatot és felelősséget. A vállalkozást nem uralja egy nagyvállalat vagy más szervezet, akár egy konszern keretében vagy kommunális üzemként. 2. A vállalat a vállalkozó és családja számára döntő fontosságú egzisztenciális alap, ez a meghatározó jövedelem- és megélhetési forrás. 3. A vállalat a vállalkozó számára tartós életcél és a szakma gyakorlásának szükséges alapja. 4. A tevékenységi struktúrát, a gazdálkodási módot, a piaci kapcsolatokat a vállalkozó személyesen alakítja, vagy legalábbis részletekig menően meghatározza. 5. A kisvállalkozást a vállalkozó személye jegyzi, a vállalkozó a márkanév. A vállalkozó személyes kontaktusok hálózatával rendelkezik, kapcsolatban áll a vevőkkel, szállítókkal, a számára releváns nyilvánossággal, közélettel. 6. A vállalkozásnak csak egy terméke (termékcsoportja, szolgáltatási típusa) van, illetve csak kevéssé diverzifikált. 7. A vállalkozás a vevők egyéni igényeinek megfelelő, egyedi teljesítményt kínál, terméket állít elő, vagy szolgáltatást nyújt. A környezet, az igények változásaira gyorsan képes reagálni. 8. A vállalkozó és a munkatársak közötti kapcsolat szoros és informális. A szervezeten belüli kapcsolatokat a személyes ismertség és állandó érintkezés határozza meg. Maga a szervezet is csak kis mértékben formalizált. 9. A vállalkozás csak kisebb piaci részesedéssel (részaránnyal) rendelkezik, (bár egy speciális terméknél akár monopolhelyzete is lehet). 10. A vállalkozás saját felhalmozási képessége többnyire korlátozott, számára nehézségekbe ütközik a pénzügyi eszközök megszerzése a nyílt tőkepiacon. A vállalat nagyságának nincs abszolút mérőszáma, inkább csak konvenciók alapján határozunk meg egy vagy több mennyiségi ismérvet, és ennek mérésével soroljuk méret szerinti kategóriákba a vállalatokat. Ennek alapján a méret meghatározása lehet egy vagy többdimenziós. Egydimenziós mércéről beszélünk akkor, ha csak egyetlen ismérvet emelünk ki. Ez az egy ismérv általában a foglalkoztatottak száma, vagy a forgalom nagysága. Ennek előnye az lehet, hogy így relatíve pontosan tudunk mérni és összehasonlítani, ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy ez csak egyetlen, kiragadott szempont, ami önmagában még nem képes átfogó képet adni a vállalkozásról. A többdimenziós mérés ezt úgy próbálja korrigálni, hogy többféle ismérvet párhuzamosan, együtt vizsgál. Így egy komplexebb képet tudunk alkotni a vállalkozás nagyságáról, viszont ebben az esetben nehezebbé válik maga a mérés és az összehasonlítás. Többdimenziós vizsgálat esetén a 12

13 különböző vállalat-típusokat általában a foglalkoztatottak száma, az állóeszközérték illetve a forgalom nagysága és részben a tulajdonlás szerkezete alapján határolhatjuk el. A leggyakoribb az egy mérőszám alkalmazása (a foglalkoztatottak száma), minden iparágra egységesen. Az Európai Unió (Szabó, 1996) a kis- és közepes vállalatok kritériumait egy többdimenziós mérce segítségével az alábbiak szerint módosította 1996-ban. Az Eurostat ajánlásait a Magyar Kormány 1997 októberében fogadta el (2207/1997. Kormány határozat), melyek május 1-ig voltak érvényben. A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALATOK MENNYISÉGI ISMÉRVEI (2004. május 1-ig érvényes) 2. táblázat Mérőszám A foglalkoztatottak száma Forgalom vagy mérlegösszeg Tulajdonosi részesedés Vállalatkategória 0 9 foglalkoztatott: mikro-vállalat foglalkoztatott: kisvállalat foglalkoztatott: közepes vállalat 250 foglalkoztatott: nagyvállalat A kisvállalkozásokban az alkalmazottak létszáma kevesebb mint 50 fő és az éves forgalom nem haladja meg a 7 millió EUR-t vagy a mérlegfőösszeg 5 millió EUR-nál kisebb. Magyarország esetében az éves árbevétel kisebb, mint 700 millió forint, a mérlegfőösszeg pedig nem haladja meg az 500 millió forintot. A középvállalkozások esetében a létszám fő közé esik, az éves forgalom nem haladja meg a 40 millió EUR-t (Magyarország esetében 4000 millió forint) vagy a mérlegfőösszeg 27 millió EUR-nál (Magyarország esetében 2700 millió forintnál) kisebb. A kis- és középvállalkozásokban egy vagy több nagyvállalat együttes tulajdonosi részesedése 25 százalékot nem haladja meg január 1-től új normák szerint fogják kategorizálni a kis- és középvállalkozásokat. Az ekkor életbe lépő új rendszerezés a javuló gazdasági feltételekhez igazítja a vállalatcsoportok méret szerinti besorolását. Bevezetése két szakaszban történik. Először egy átmeneti időszakot határoztak meg, amely május 1-től január 1-ig tart, majd a végleges szabályozás január 1-én lép életbe (3. táblázat). 13

14 A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK ÚJ MENNYISÉGI ISMÉRVEI (2005. január 1-től érvényes) 3. táblázat Mérőszám Időszak Mikro-vállalat Kisvállalat Közepes vállalat A foglalkoztatottak száma 1. szakasz maximum 250 (fő) 2. szakasz maximum 250 Mérlegfőösszeg 1. szakasz 5 millió 27 millió (EUR) 2. szakasz 2 millió 10 millió 43 millió Árbevétel 1. szakasz 7 millió 40 millió (EUR) 2. szakasz 2 millió 10 millió 50 millió Forrás: 96/280 EU ajánlás, A táblázatok adatai jól mutatják, hogy az új kritérium-rendszer kiszélesíti a kategóriákat, ezáltal több vállalat indulhat a vállalkozások megszerzéséért, többen vehetnek részt a támogatási, finanszírozási konstrukciókban. Az EU-n kívüli országok kisvállalati meghatározása jelentősen különbözhet. Így az USA esetében az 1000 fő foglalkoztatott alatti vállalat még a kicsi kategóriába tartozik. A besorolás nyilván az adott ország gazdasági teljesítményével is összhangban van. Az USA hatalmas piacán az 1000 fős vállalkozás így még joggal minősülhet kicsinek A vállalkozó szerepe a kisvállalat fejlesztésében E téma kapcsán elemezzük a vállalkozás gazdasági, szociológiai és pszichológiai elméleteit, továbbá ismertetjük a vállalkozói karakterisztikákat, valamint a vállalkozói döntéshozatalra ható tényezőket A vállalkozás gazdasági, szociológiai és pszichológiai elméletei A közgazdasági szakirodalomban a vállalkozónak sokféle szerepet szánnak. A modern közgazdaságtan atyja, Adam Smith (1959) nem tekinti többnek a vállalkozót a tőkét biztosító személynél. Míg Mill szétválasztotta a vállalkozói funkciót a termelés más tényezőitől, addig Marshall (1930) megerősítette Smith megközelítését azáltal, hogy a vállalkozókat belefoglalta a munkáskategóriába, annak egy speciálisan gyakorlott és képzett típusaként. Lehet, hogy a vállalkozó legjobban ismert gazdasági meghatározása Saytől származik (1984), miszerint a vállalkozó olyan ügynök aki kombinálja a földet, a munkát és a tőkét. Mindemellett a vállalkozónak speciális szerepe van, világított rá munkájában Schumpeter (1980), melyben a Gazdasági fejlődés elméletének magyarázatával foglalkozott. Közgazdász lévén Schumpetert aggodalommal töltötte el a közgazdaságtan abbeli képességének hiánya, hogy a gazdasági változást előre jelezze. Szerinte a közgazdaságtan az új egyensúlyt csak a változás megtörténte után tudja vizsgálni. Az elemzés során a változások a beruházásban, a megtakarításban és a népességben folyamatosan mérhetők és ez problémát okoz a szakaszos változás magyarázatában. Elutasította azt a nézetet, miszerint a gazdasági fejlődés kizárólagosan olyan külső dolgok eredményeképpen megy végbe, mint a felfedezés és a természeti erőforrások hasznosítása, és azt gondolta, hogy a változásnak belső okai is vannak. Ezeket a belső okokat 14

15 szükséges feltárni abból a célból, hogy magyarázatát adjuk a spontán változásoknak a vásárlói szokásokban. A klasszikus gazdaságelmélet azt állítja, hogy a termelők válaszolnak a fogyasztói igények változására. Schumpeter rámutatott arra, hogy a gyakorlatban a termelő kezdeményezi a változást és a vásárlókat a termelő neveli át. Schumpeter bevezette azt a koncepciót, miszerint a vállalkozó az új kombinációk létrehozója és a változások előidézője. Ez a fogalom egyszerre bővebb is és szűkebb is a megszokottnál. Bővebb abban az értelemben, hogy definícióként használva magában foglalná nemcsak a hagyományos kisvállalkozókat, hanem a nagyvállalatok menedzsereit is, és embereket az élet bármely területéről, akik új kombinációkat hoznak létre. Szűkebb abban az értelemben, hogy gyakorlatilag kizár számos olyan üzletembert, akik egyszerű fenntartó és ellenőrző funkciót töltenek be. Ennek a meghatározásnak a sajátos jellemzője az, hogy a vállalkozás valószínűleg nem egy maradandó feltétel, mivel az egyén lehet vállalkozó, mikor létrehozza az üzletet, de megszűnhet az lenni, mikor az üzlet jól megalapozott. Így Say kifejezésében és Schumpeter meghatározásában a vállalkozó csak addig létezik, míg a termelési tényezők kombinációja létrejön a kezdeti időszakban, a kombináció fenntartása nem vállalkozói tevékenység. Meghatározva a vállalkozó gazdasági szerepét és fontosságát, Schumpeter a továbbiakban a vállalkozó pszichikumát vizsgálta, mely képessé teszi a vállalkozót arra, hogy számos olyan problémával foglalkozzon, melyek kiterjednek az ismert és kipróbált dolgoktól az újakig és kipróbálatlanokig. Ezzel elkerülhetetlenül kimozdul a közgazdaságtan birodalmából a pszichológia és a szociológia világába. Schumpeter munkáján kívül számos kísérlet ismert a vállalkozói viselkedés magyarázatára mind pszichológiai, mind szociológiai kifejezésekkel. Max Weber (1947) tett először kísérletet a vállalkozói viselkedés hihető nem gazdasági magyarázatára, mikor összekapcsolta a modern kapitalizmus fejlődését a protestáns erkölcs terjesztésével. Weber írásaiban elméletbe foglalta azt, hogy a vállalkozói jellemvonások külső eredetű vallásos hiedelmek hatására jöttek létre. A protestáns erkölcs esetében ez kemény munkát jelentett Isten dicsőítésének céljából, s azért, hogy gyümölcsözővé tegyék az ő földjét. Kilby (1971) szerint a szociológusok véleménye az, hogy a vállalkozás gazdasági ösztönzés hatására jön létre, azonban az esetek egy részében a társadalmi érték- és rangrendszeren alapszik, mely teljesen meghatározza a vállalkozói tevékenység kiterjedését. Frank Young (1932) úgy tekint a vállalkozóra, mint a társadalmon belüli csoportok közötti feszültségek eredményére. Young elemzésében a vállalkozók azokból a csoportokból származnak, melyek kis társadalmi elismerést és a szociális hálózatokból való kirekesztést tapasztalják. Érdekes, a szociológia és pszichológia határán lévő magyarázatot adott a vállalkozásról Everett Hagen (1980), akinek alapfilozófiája az volt, hogy azok a csoportok, melyek osztályok fölöttinek érzik magukat, nem tartják tiszteletben a csoportok céljait és elégedetlenek a hagyományos társadalommal. A gyerekeik és az unokáik a személyiségük megváltozásának eredményeképpen a szociális változás magjait képezik. Hagen tézise tehát szembehelyezi az emberek egy csoportját azokéval, akiknek a társadalmi rangja alacsony. Ez ugyan lerombolja e csoport vezetőinek tekintélyét, és egyidejűleg meggátol számos foglalkozással kapcsolatos törekvést, a rákövetkező generációk azonban szabadok a korábbi tradícióktól és szükségük van új 15

16 lehetőségek kifejlesztésére. Ami aztán előmozdítja olyan kreatív és innovatív egyének kiemelkedését, akik a vállalkozói viselkedésmódot reprezentálják. Ismét Kilby szerint a pszichológiai elméletek azt feltételezik, hogy a vállalkozó veleszületett személyiségjegyek birtokában van és önmaga által motivált. Freud (1973), a modern szociálpszichológia alapítója rávilágított arra, hogy a problémák a tevékenységből származó motivációból erednek, azt hangsúlyozva ezzel, hogy az emberi lényeket tudatalattiak és veleszületett hajtóerők vezérlik. Ez azt jelenti, hogy a viselkedést nem lehet magyarázni egyszerű fogalmakkal, és legfőképpen nem lehet magyarázni tisztán gazdasági kifejezésekkel. A vállalkozók néhány pszichológiai vizsgálata kedvezőtlen képet eredményezett, miszerint majdnem deviáns figurák. Ezek az emberek sikertelenek voltak azokban a hagyományos és magasan strukturált szerepkörben, melyeket a társadalom felkínált számukra. David McClelland (1961) könyvében egy pozitívabb képet vázolt fel a vállalkozásról, melyhez a pszichológiai folyamat áttekintése vezetett. McClelland a gazdasági növekedés vizsgálatával foglakozott és különösen annak magyarázatával, hogy bizonyos országokban miért valósulhat meg jobban vagy rosszabbul különböző korszakokban. Visszautasította azt az elgondolást, hogy a gazdasági növekedést olyan külső tényezők eredményezik, mint az anyagi erőforrások. Továbbá elutasított számos más elméletet is, úgy mint a fajelméletet, a mezomorfózis-, az éghajlat- és a cikluselméletet. McClelland a gazdasági növekedést az egyének tevékenységei eredményének tekintette. McClelland munkásságának az a jelentősége, hogy egy további kapcsolatot tárt fel az egyén és a gazdasági növekedés között, melyet pszichológiai indítékkal és teljesítményszükséglettel magyarázott. McClelland azt feltételezte, hogy a nagy teljesítményszükséglet készteti az egyéneket arra, hogy vállalkozói módon viselkedjenek, így elősegítik a gazdasági fejlődést. Bár elismerték McClelland elméletét, mégis bírálták azt. A Harvard Egyetem kutatói elsősorban a teljesítményszükséglet és a vállalkozói tevékenység közötti kapcsolatot kérdőjelezték meg. Egyik felmérésük szerint a magas teljesítményszükséglet negatív korrelációs kapcsolatban állt az üzleti tevékenységekkel és pozitív korrelációban a jogi, az orvosi és a tudományos kutatói hivatásokkal. McClelland ezt azzal magyarázta, hogy az üzleti tevékenységek túl könnyűek és túl alacsony rangúak a felsőbb osztálybeli magas teljesítményre törekvők számára. Más bírálatok is érték McClelland munkáját. Schatz (1971) szerint hiányzik annak a magyarázata, hogy a teljesítményszükséglet forrásai hogyan változnak az idő folyamán, és mi szabályozza néhány sajátos csoport hatását a teljesítményszükséglet kialakulására. Schatz az oksági összefüggés irányát is kérdésessé tette McClelland munkájában, miután nem kapott választ arra, hogy vajon a magas teljesítményszükséglet az előző vagy a következő időszak gazdasági növekedésével áll-e korrelációs kapcsolatban. Világosan látható, hogy McClelland munkájának ezek a bírálatai helytállóak, és hogy az a későbbi menedzsment-irodalom, mely elfogadta a teljesítményszükségletet mint a vállalkozás előfeltételét, gyanús. Ennek ellenére a teljesítményszükséglet széles körben elfogadott a vállalkozói tevékenység szükséges és néha még elégséges feltételeként. 16

17 A vállalkozói jellemzők Az előbbiek során már foglakoztunk néhány vállalkozói jellemzővel, azonban a szerzők sokkal több tulajdonságot emelnek ki. Az alapkérdés az, hogy ki lehet vállalkozó vagy milyen tulajdonságok jellemzik a sikeres vállalkozót? Nagyon sok tanulmányban próbálták már összeállítani azoknak a jellemzőknek a listáját, amelyekre minden vállalkozónak szüksége van a siker eléréséhez. A listát illetően nem alakult ki általános egyetértés, ami az embereket ismerve egyáltalán nem meglepő. Egyes jellemzők kisebb vagy nagyobb mértékben kerülnek szóba a különböző tanulmányokban. Bár egyetlen emberre is ellentétes személyiségjegyek lehetnek jellemzők, mégis meg kell kísérelnünk összegyűjteni azokat a jellemvonásokat, amelyeket a legtöbb szerző a sikeres vállalkozói lét feltételének tart. Szerb (2000) nyomán a vállalkozói képességek közül a legfontosabbak a következők: Kalkulált kockázatviselés és kockázatmegosztás. Amíg a korábbi áttekintésekben hangsúlyt kapott az átlagosnál magasabb vagy nem kalkulálható kockázatviselés, addig a mai elemzések kiemelik a kalkulált kockázatviselést. Természetesen a vállalkozó hajlandó kockáztatni, azonban azt nem a szerencsejátékos módjára teszi, hanem arra törekszik, hogy csökkentse a bizonytalanságot vagy esetleg másra próbálja meg áthárítani. Olyan kockázat-megosztási módokat alkalmaznak mint például pénzügyi befektetők pénzének bevonása vagy egyénileg kedvező hitelek felvétele. Kreativitás és innováció-képesség. Valamikor a kreativitást, az új dolgok kitalálásának képességét öröklött tulajdonságának tekintették. A mai felfogás és gyakorlat szerint a kreativitás tanulható és fejleszthető. Mai fejlemény az is, hogy az új termékekhez olyan speciális ismeretek szükségesek, amelyekkel már egy személy csak nagyon ritkán rendelkezik. Az új vállalkozások nagy hányadánál ezért az egyedi termék vagy szolgáltatás kifejlesztése közös erőfeszítés, csoportmunka eredménye. Önállóság. A vágy az önállóságra a jelen vállalkozások egyik fő hajtóereje. A rugalmatlan bürokráciától való szabadulás vágya együtt a változtatásra való eltökéltséggel arra motiválhatja az önálló személyiséget, hogy saját üzletét csinálja meg. Ez nem azt jelenti, hogy a vállalkozó fogja az összes döntést meghozni, de fennhatóságuk, ellenőrzésük alatt akarják tartani a fontos döntéseket. A teljes elkötelezettség, eltökéltség, kitartás, a hit a sikerben hozzásegíti a vállalkozót, hogy a nehézségeken túljusson és gyakran esetleg más tulajdonságokat is képes pótolni. A vállalkozás megítélésénél például kölcsönök felvételénél vagy külső tőkebefektetés esetében a vállalkozó elkötelezettségét gyakran megmérik : mennyire keményen dolgozik, mennyire áldozza fel saját szabadidejét vagy kockáztatja saját családi vagyonát. Az önmegvalósítás és növekedés vágya. A vállalkozók maguk kezdenek az üzlethez és mások számára gyakran olyannak tűnnek, mint akiket a versenyzés, a kihívó célok és a meggyökerezett standardok megkérdőjelezésének belső vágyai vezetnek. A növekedés orientált vállalkozó gyakran saját elért teljesítményének a túlszárnyalását akarja és ilyen szempontból a pénz és profit csak eszközök az önmegvalósításhoz. 17

18 A lehetőség és cél-orientáció szintén a sikeres vállalkozók sajátossága. Ezek az emberek sokkal inkább a lehetőségre semmint a meglévő erőforrásokra, a struktúrára vagy a stratégiára koncentrálnak. A lehetőségek követése egyben egy célorientáltsággal jár együtt. Nehéz, de elérhető célok kitűzése arra motiválja őket, hogy figyelmüket koncentrálva képesek legyenek lehetőségeik értékelésében, a prioritások megállapításában és arra, hogy mikor mondjanak nemet. A célorientáció egyben kiváló mérce is a teljesítmény méréséhez. Kezdeményezőkészség és személyes felelősség. A vállalkozót történetileg is független és önmegvalósító innovátornak tekintették. Abban nagy az egyetértés, hogy a sikeres vállalkozót az aktív célkeresés jellemzi, és az, hogyan él a kezdeményező-képesség nyújtotta lehetőséggel. Szándékosan olyan szituációt igyekeznek teremteni, ahol személyesen ők felelnek a sikerért vagy a kudarcért. Szeretik kezdeményezni a probléma megoldását vagy a vákuum kitöltését ott, ahol nem létezik vezetés. Olyan helyzeteket is kedvelnek, ahol közvetlenül mérni tudják személyes hatásukat a probléma megoldása során. Kitartó, folyamatos problémamegoldás. A nehézségeken túljutó, a kitűzött célokat megvalósító személy nyilván sikeresebb vállalkozó, mint mások. A vállalkozók nem hátrálnak meg a nehézségek elöl. A magabiztosság és az általános optimizmus segíti őket abban, hogy a lehetetlen helyzetek megoldása csak egy kicsivel több időt igényel. Mégsem tekinthetők céltalannak, vagy bolondnak ahogyan folyamatosan támadják a problémát. Ha a probléma túl könnyű vagy túl nehéz, a vállalkozók hamarabb feladják, mint mások. A túl könnyű feladatok untatják őket, a megoldatlan problémákra pedig nem vesztegetik idejüket. Annak ellenére, hogy a vállalkozók állhatatosak, egyben realisták is abban, mit tudnak és mit nem tudnak megtenni és hogy honnan szerezzenek segítséget nehéz, de elkerülhetetlen nehézségek megoldásához. A megerősítés keresése. A hatékony vállalkozókat gyors tanulóknak tartják. Azonban eltérően a többiektől, a vállalkozók erős késztetést éreznek, hogy megerősítést nyerjenek abban, hogy amit csinálnak az helyes és hogy hogyan tudják teljesítményüket fokozni. A visszacsatolás központi szerepet játszik a hibákból és tévedésekből tanulás során is. A belső kontroll. A sikeres vállalkozó hisz magában, abban, hogy üzlete sikerét elsősorban saját teljesítményük és befolyásuk határozza meg, nem a sors, a szerencse, vagy más hasonló erők. A tolerancia a bizonytalanság, a stressz és a kudarc iránt. Ameddig egy nagy vállalatnál dolgozó egyén biztos lehet abban, hogy fizetését megkapja, ha jól dolgozik, addig a vállalkozó, főleg az üzlet beindításának időszakában korántsem lehet ebben biztos. Stresszes helyzetet okozhat és növelheti a bizonytalanságot, hogy a vállalkozó munkája nem meghatározott és figyelnie kell vállalata működésének minden elemére. A szervezési, szervezeti hiányosságok is a mindennapok problémáit fokozhatják. Az is gyakran előfordul, hogy nem sikerülnek a dolgok, vagy a vállalkozás csőd szélére jut. A kudarc és a potenciális kudarc elviselése is fontos tulajdonság. Önbizalom és optimizmus. Annak ellenére, hogy a vállalkozók gyakran kerülnek szembe nehézségekkel, a saját képességeikbe vetett hit nem kérdőjeleződik meg. A nehéz időszakokban is fenntartják a hitüket, és ez egy olyan önbizalmat eredményez, ami segít másoknak is túljutni az akadályokon és sikeressé teszi a vállalkozást. 18

19 Kemény munka. Addig, amíg egy átlagos beosztott rendezett munkaidőben, meghatározott beosztásban dogozik, addig a vállalkozó munkaideje rendszertelenebb és valószínű, hogy jóval hosszabb. A kitűzött célok megvalósítása és a sikeres üzlet ezt a túlmunkát meg is kívánja. Úgy gondoljuk, hogy a tapasztalt vállalkozók bármilyen hasonló felsorolással egyet fognak érteni, de természetesen a különböző fajta vállalkozásokhoz a fenti jellemzők eltérő összetételben szükségesek. A magyar vállalkozó jellemzőinek vizsgálatára eddig kevés figyelmet szenteltek. A hazai felmérések közül kiemeljük Hisrich és Fülöp (1998) munkáját, melynek alapján a vállalkozói személyiségjegyek önértékelése az 1. ábrán látható Passzív Függõ Nem versenyzõ Egyéni Realisztikus Félénk Türelmes Pihent Merev Határozatlan Specialista Aktív Független Versenyzõ Társas Idealisztikus Bátor Türelmetlen Fáradt Rugalmas Határozott Általános 1. ábra. A magyar vállalkozó személyiségjegyeinek önértékelése A magyar vállalkozók úgy érezték, hogy különösen aktív és társas lények, továbbá nagyon függetlenek, bátrak, türelmetlenek, fáradtak, rugalmasak és határozottak. Három személyiségjellemző-pár kapott alacsonyabb besorolást: a versenyző/nem versenyző, az idealisztikus/realisztikus és az általános/speciális jellemzők. Az előzőekben ismertetett, többnyire genetikailag adott pozitív jellemvonások mellett a sikeres vállalkozók birtokában vannak bizonyos manageri képességeknek. E képességek csoportjába tartozik a problémamegoldás, a döntéshozatal, a tervezés, a kommunikáció, a tárgyalás és a szorosan vett adminisztráció fenntartása. Ezek elsősorban nem a kezdéshez, hanem sikeres fennmaradáshoz, folyamatos működtetéshez szükségesek, és a legtöbb tanulással megszerezhető vagy továbbfejleszthető. 19

20 A vállalkozói döntésre ható tényezők Noha a vállalkozó pontos jellemzői nem teljesen ismeretek, az azonban világos, hogy személyisége hasznos az új vállalkozás kialakításában. Ebből kiindulva sok erőfeszítést tesznek a vállalkozó meghatározására és azon események következményeinek a vizsgálatára, melynek új vállalkozás kialakításához vetettek. Az alapkérdés az, hogy az egyén vállalkozói hajlammal hogyan kerül olyan helyzetbe, hogy új vállalkozást hozzon létre. A mintaválasz a következőket tartalmazza: az egyén elbocsátása, bizonyos hajlam a cselekvésre, hiteles példa ismerete és az erőforrások rendelkezésre állása, hogy terveit átültesse a gyakorlatba. Érzékelhető, hogy az új vállalkozás létrehozásában többféle tényező is szerepet játszik. Ezeket a vállalkozói döntésre ható tényezőket, Curran, Stanworth és Watkins (1986) munkáját alapul véve, három csoportba sorolhatjuk: 1. A vállalkozó maga, beleértve hátterének számos elemét, melyek befolyásolják ösztöneit, észleléseit, gyakorlati tapasztalatait és ismereteit. 2. A megalapozott szervezet, melyben a vállalkozó előzőleg dolgozott és amelyet egy inkubátor szervezetnek nevezhetünk. Ennek jellemzői hatással vannak az új vállalkozás elhelyezkedésére és természetére, de ugyanúgy a leválás valószínűségére is. 3. Különféle külső tényezők, amik közül több regionális természetű. Ezekbe beleértendő a tőke rendelkezésre állása, a kollektív állásfoglalás és hozzáállás a vállalkozással kapcsolatban, a szállítók, az alkalmazottak és a piacok rendelkezésre állása. A vállalkozó döntésre ható különféle tényezőket a 2. ábra szemlélteti. ELÕZETES HATÁSOK A VÁLLALKOZÓRA 1. Családi háttér 2. Iskolai háttér 3. Pszichológiai fegyverzet 4. Életkor a maximális külsõ lehetõség és szervezeti "nyomás" idõszakában 5. Korábbi élettapasztalat 6. Lehetõség vállalkozói csoportok kialakítására INKUBÁTOR SZERVEZET 1. Földrajzi elhelyezkedés 2. Megszerzett gyakorlati tapasztalatok és ismeretek természete 3. Ösztönzés a szervezetben való maradásra vagy annak elhagyására 4. Tapasztalat kisvállalkozás létrehozására A VÁLLALKOZÓ DÖNTÉSE KÜLSÕ TÉNYEZÕK 1. Példák a vállalkozói tevékenységrõl, hasznosítható ismeret a vállalkozásról 2. Társadalmi állásfoglalások a vállalkozással kapcsolatban 3. Képesség a '"mag tõke" megtakarítására 4. Kockázati tõke rendelkezésre állása 5. Alkalmazottak és támogató szolgáltatások rendelkezsére állása, vásárlói igények ismerete 6. Lehetõségek a tanácsadásra 7. Gazdasági feltételek 2. ábra. Hatások a vállalkozói döntésre 20