BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK NAPPALI TAGOZAT KÜLGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁSOK SZAKIRÁNY

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK NAPPALI TAGOZAT KÜLGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁSOK SZAKIRÁNY AZ OLAJIPAR ELEMZÉSE A 21. SZÁZAD ESEMÉNYEINEK TÜKRÉBEN AZ OLAJÁRAKAT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK KÉSZÍTETTE: BACSA MELINDA BUDAPEST, 2011

2 TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés oldal I. Az olajipar története; az elmúlt 10 év legfontosabb történései az olajpiacon 1.1. A 2008-as közel 150 dollár/hordó árcsúcs kialakulásához vezető események oldal 1.2. Az olajlufi kidurranása utáni események oldal II. Olajtartalékok- Mennyi olaj van még? 2.1. Az OPEC-országok tartalékai oldal 2.2. Nem-OPEC országok tartalékai oldal III. Az olajárakat befolyásoló tényezők 3.1. A kőolaj keresleti és kínálati tényezői oldal 3.2. Az olajára alakulása a vizsgált időszakban oldal 3.3. A benzin árának összetevői oldal IV. Összegzés oldal Irodalomjegyzék oldal Ábrák jegyzéke oldal 3

3 Bevezetés A kőolaj a 20. század második felére a világ egyik legjelentősebb energiaforrásává vált, felválta az évszázadokon keresztül meghatározó szenet. Az olajfogyasztás az elmúlt tíz évben több mint 10 millió hordóval nőtt naponta; 2000-ben a világ napi olajfogyasztása 76,78 millió hordó volt, ez az érték 2010-re már meghaladta a 87 millió hordót.(eia,2011) Az olaj megnövekedett szerepe folytán jelentős befolyással bír a gazdasági folyamatok alakulására, így az olaj árának az alakulása kiemelten megfigyelt gazdasági tényezővé vált. Gazdasági szakértők kutatásai alapján bebizonyosodott, hogy az olajár ingadozásának a mértéke meghatározó tényezője a gazdasági növekedésnek. Nemcsak az olajár szintje befolyásolja a gazdasági folyamatokat, hanem a gazdasági növekedés vagy recesszió is visszahat a kereslet változásán keresztül, amelyet az is igazol, hogy az elmúlt időszakban végbement 7 nagy recessziót áremelkedés előzött meg. (Roberts Paul, 2005) Az olaj világpiacán 3 meghatározó szereplőt szükséges kiemelni, amelyek ezen nyersanyag világpolitikáját alakítják. Elsőként az Egyesült Államokat említem, melynek meghatározó szerepe a 21. század során gyengült ugyan, de még mindig szignifikáns jelentőségű. A 20. század folyamán az USA-t tartották a világ legnagyobb kőolaj-kitermelőjének, mely szerepe a 80-as évektől kezdve azonban folyamatosan háttérbe szorult. A szakértők úgy tartják, hogy Amerika kőolajmezői a 70-es évek során érték el termelésük csúcspontját, 3,5 milliárd hordós termelést és azóta kitermelésük folyamatosan csökken. A következő ábra mutatja, hogy az amerikai, a szaúdi, valamint a volt Szovjetunió termelése hogyan alakult a 1980-tól. Millió hordó/nap ábra: A világ 3 legnagyobb olajtermelőjének kitermelése Egyesült Államok Szaúd-Arábia Volt Szovjetúnió 1991-ig Oroszország 1992-től Forrás: saját készítésű diagram, EIA

4 A tetőzés idejét M. King Hubbert, a Shell olajvállalat egyik geológusa, előre megjósolta, azonban az akkori termelési volument figyelembe véve, nem tulajdonítottak a kutatásnak nagy jelentőséget. Elméletének alapját a geológia tudománya adta, illetve az, hogy tisztában volt vele, hogy az olaj csak bizonyos adottságú földrajzi helyeken található, így kitermelhetősége véges. A kitermelés függvényét grafikonon ábrázolva egy harang alakú görbét kapunk, amelynek a legfelsőbb pontja a termelés csúcsértékét jelenti. Tehát egy olajmező kitermelésének volumene a görbe tetőpontjáig fokozható, annak elérése után pedig a termelés fokozatosan csökken. Erre alapozva Hubbert feltétezte, hogy egyes országok, illetve régiók kitermelése is hasonló módon alakulhat. Mint olajipari geológus, birtokában volt azoknak a szükséges adatoknak, amelyekből Amerika olajellátottságát képes volt megbecsülni és megalkotni a hozzá tartozó harang-görbét. A világklasszisként számon tartott geológus felismerését a vállalat vezetői és a politikai vezetők is valótlannak tartották, azonban később Hubbert elmélete bebizonyosodott. Az elméletet Hubbert-féle görbének nevezték el. (Leggett, Jeremy,2008) A kitermelési csúcsának elérése óta a nyugati világ legnagyobb piaca nyersolajból importra szorul annak érdekében, hogy kielégítse lakosai energiaigényét. Az import-olajra való rászorultsága az évek során egyre erősödött, ugyanis termelése fokozatosan csökkent, azonban fogyasztása nőtt. Ennek következtében a 21. századra Amerika igen jelentős importőrré lépett elő. A napi közel 20 millió hordós szükségletének nagy része a Közel- Keletről, az OPEC-országokból származik, fő beszállítói Szaúd-Arábia, Líbia, Venezuela és Irán. A fekete arany piacának másik jelentős szereplője a Közel-Kelet, melynek olajmezői rejtik a világ kőolaj-tartalékának közel 70%-át. Ezen térség országai közül is kiemelkedő Szaúd-Arábia, ugyanis szaúdi földeken található az ismert készletek több mint negyede. Az itt kitermelhető olaj a nehéz-olaj kategóriájába sorolandó, kitermelési költsége alacsony, ezért kedvelt olajfajtának számít a világpiacon. Ennél csak az iraki olaj kitermelése kedvezőbb. Szaúd-Arábia 2004-ben 7,7-10 millió hordó kőolajat termelt ki naponta, amely az akkori világkereslet közel 15%-át adta. Már ekkoriban is Szaúd-Arábia uralta az OPECországok politikáját, ő határozta meg a kartell tagjai számára a termelési kvótákat, valamint jelentős befolyásoló szerepe révén kihat az olaj világpiaci árának az alakulására. Szaúd- Arábia napjainkra az első számú termelővé és exportőrré lépett elő, az ebből adódó hatalmával pedig képes felszámolni a világpiacon keletkező hiányokat, és képes stabilizálni a piacot is. (Roberts, Paul, 2005) 5

5 A harmadik, talán legmeghatározóbb tényező az maga az ár, melynek jelentős szerepe homogenitásából fakad. Az árnak jelentős szabályozó és befolyásoló szerepe van az olaj piacán. Megszabja a pénz és politikai befolyás áramlásának irányát és mértékét, a gazdasági fejlődés ütemét, valamint azt, hogy mennyi energiát használunk fel a hétköznapi élet során. Ebből következik, hogy az ár domináns tényezője az olajpiacnak és éppen ezért a piac résztvevői folyamatosan figyelik és elemzik az ár kisebb-nagyobb mozgásait. (Roberts, Paul, 2005) Az olajpiac ezen tényezője esetén mutatkozik meg az alapvető érdekellentét az előbb említett két szereplő között. A nagy importőrök, mint az USA és Európa, legfőbb célja az árak alacsonyan tartása, mivel gazdaságaik az olcsó olajra épültek. Céljuk elérése érdekében állandó diplomáciai nyomás alatt tartják az OPECországokat, melyeknek a magas olajár kedvező és nem is egyben. Kedvező számukra a magas ár, mivel ilyenkor a bevételeik növekednek, azonban kedvezőtlen is, mert a túl magas árak keresletkorlátozáshoz vezetnek, amely kedvezőtlen mind a két fél számára. Az árak manipulálása veszélyes fegyver, amellyel könnyen komoly zavart lehet előidézni a világkereskedelemben. Ezért mind az importőrök, mind az exportőrök legfőbb célkitűzése az árstabilitás biztosítása a fekete arany piacán. (Roberts, Paul, 2005) Az árak stabilizálása 2004 óta azonban szinte lehetetlen, mivel az olaj ára olyan mértékű dráguláson ment és megy is keresztül, amely már egyik fél érdekét sem szolgálja. Ezért szinte mindenkiben megfogalmazódott a kérdés: milyen tényezők befolyásolják a kőolaj világpiaci árának drasztikus növekedését és miképp lehetne megtörni ezt az emelkedő tendenciát? Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre megfelelő választ lehessen adni, szükséges az olajpiacon lezajlott történelmi események áttekintése, melynek az egyik legjelentősebb állomását az 1960-as év jelentette. A világ kőolajkészletének a háromnegyede az 1960 szeptemberében megalakult olajkartell, az Olajexportáló Országok Szervezetének (röviden OPEC - Organization of the Petroleum Exporting Countries) a területén található. A kartellt alapító országok: Venezuela, Irán, Irak, Kuvait és Szaúd-Arábia, valamint az évek során csatlakozott még több térségbeli ország is, köztük: Líbia, Katar, Egyesült Arab Emírségek stb. Az OPEC megalakulásához a nyugati óriás olajcégek egyre fokozódó, a helyi viszonyokba és olajárakba beleszólási jogot követelő politikájuk vezetett. A szervezet megalakításának célja, hogy tagjai, akik a világtermelés mintegy 40%-át adják, hatékonyabban állhassanak ellen az olajpiacokat akkoriban uraló, az árak csökkentésére törekvő nyugati, főleg amerikai, brit, holland és francia cégek nyomásának. (Roberts, Paul, 2005) Az OPEC megalakulását követően a nagy olajvállalatok áralakító szerepe háttérbe 6

6 szorult, amelynek legfőbb oka, hogy a közel-keleti kiteremés egyre nagyobb része állami kézbe került. Az olajkitermelő országok fokozatosan növelték az olaj világpiaci árát, kezdetben csak aprólékos emelésekkel, majd a as években bekövetkező drasztikus olajár-növekedés, valamint a nyugati export befagyasztása lefékezte a világgazdaságot, aminek a következménye az általános recesszió lett. A gazdasági visszaesés negatív következményeként a kőolaj iránti kereslet a világpiacon csökkenni kezdett, melynek árcsökkentő hatása válsághullámot indított el az OPEC országaiban. A kőolajexportáló országok tanultak hibájukból és az ezredfordulóra a nyugati világgal karöltve közös célként jelölték meg az olajárak stabilizálását és az ellátás folytonosságának a biztosítását. A nyugati világnak rá kellett ébrednie, hogy olajigényének kielégítése érdekében szükséges az arab világgal való együttműködés, ugyanis ez biztosítja ellátásuk zavartalan fenntartását. Azonban ez a közös érdekeltség nem minden esetben tartható fenn az események láncolatában, amely az ezredfordulót követően meg is mutatkozik az elmúlt 10 év történéseiben. (Roberts, Paul, 2005) Dolgozatom célja feltárni azokat a faktorokat, amelyek alakulása befolyásolja a kőolaj világpiaci árát. Ehhez szükséges az utóbbi évtized eseményeinek az áttekintése, valamint az olajpiacot uraló szereplők helyzetének az elemzése. Végül a fekete arany piacát alakító tényezők ismeretében, feltárom, hogy milyen összetevők alkotják egy liter üzemanyag árát, és mi vezetett a mai, közel 400 forintos benzinár eléréséhez. 7

7 I. Az olajipar története; az elmúlt 10 év legfontosabb történései az olajpiacon 1. A 2008-as közel 150 dollár/hordó árcsúcs kialakulásához vezető események A 70-es, 80-as évek olajpiaci eseményei komoly változásokat indítottak be a világban. Az egyes országok kormány-, illetve államfői felismerték az importolajból fakadó veszélyforrásokat és ennek hatására az olajat helyettesítő, alternatív megoldások keresésébe kezdtek. Az olajkorszakot megelőzően a világ energiaellátásának nagy részét, szintén egy fosszilis energiahordozó, a szén elégítette ki. Az olajárrobbanások következtében a nyugati világ ismét előtérbe helyezte a korábban környezeti szempontok miatt elfeledett energiahordozót, amelyből az országok nagy része rendelkezett még saját készlettel. A szén azonban nem vehette át a kőolaj szerepét az energiaellátás területén, hiába állt rendelkezésre a becslések szerint kb. 200 évre elegendő készlet. (Roberts, Paul, 2005) Az olaj a 20. század során politikai és gazdasági kulcsszereplővé vált, amely mint a hatalom valutája, meghatározza a nemzetek erősorrendjét; emellett a közel-keleti országok általi kitettsége miatt, az olajipar a legsebezhetőbb iparággá vált. Ugyanis, ha a világ bármely nagy exportáló vagy importáló országában belpolitikai konfliktus adódik, annak hatása az olaj világpiaci árában tükröződik, mint ahogy ez érzékelhető is volt a szeptemberi terrortámadást követően. A hirtelen támadt pánik felfelé nyomta az olajárat, amely a spekulációs tevékenységek miatt 30%-kal megnőtt. A nagy olajtermelő országok közül Szaúd-Arábia felismerte a megugró árak valódi okát, a spekulációt, és a termelés mérséklésére intette a többi termelő országot, köztük Oroszországot is. A volt Szovjetunió legnagyobb utódállama ígéretét megszegve elárasztotta a világpiacot orosz kőolajjal és beindította exporttevékenységét a legnagyobb nyugati olajpiac, az Amerikai Egyesült Államok megszerzéséért. Oroszország és Szaúd-Arábia között megkezdődött az azóta is folytatódó harc az olajpiac vezető szerepéért. A csatát nagy valószínűséggel a két ország kőolajtartaléka fogja eldönteni, mely alapján Szaúd-Arábia esélyei jobbak. (Roberts, Paul, 2005) Már az ezredfordulót megelőzően is folyamatosan jutottak napvilágra különböző elemző cégek, illetve szakértők véleményei a kőolajtartalékokkal, valamint a várható jövőbeli tendenciákkal kapcsolatosan. A évi előrejelzés évente átlagosan 2%-os 8

8 olajigény-bővülést vetít elő, tehát a évi 8,4 Mrd tonna olajfelhasználás 2020-ra eléri majd a 12,6 Mrd tonnát olajegyenértékben számolva 1. A jövőre vonatkozó prognózisok alapján, az olaj mintegy 40%-os részarányt képviselve uralni fogja az energiapiacot és a fosszilis energiahordozók együttes részaránya meg fogja haladni a 90%-ot. A jelenlegi fogyasztási trendet alapul véve a kőolajforrások tartalékai 32 évre elegendőek, mely adat felveti a kérdést: meddig lehet a kőolaj az energiapiac uralkodó nyersanyaga? Az ismert, konvencionális készletek 65%-a az OPEC-országok hatalmas kőolajmezőiben található. Ezen készletek tetőzését 2015-re jósolják a szakemberek, amely előrejelzés azonban nem feltétlen helytálló. Másképpen számítják az olajtartalékokat Nyugaton, mint a kőolajexportáló országokban, sőt az egyes elemző vállalatok is eltérő módszertant alkalmaznak. A legalapvetőbb különbséget a konvencionális, azaz a könnyen kitermelhető, és a nem konvencionális készletek beszámítása jelenti. A különféle tartalékok beszámíthatósága alapján megkérdőjelezhető, hogy az imént említett adatok valóban helytállóak-e. Ezt a fajta kételyt csak tovább erősítik a későbbi években folyamatosan közölt készletszintek közötti eltérések, amely a világ kőolajjal való ellátottságában akár több évtizedet is jelenthet. Az időszakosan megrendezésre kerülő Kőolaj Világkongresszuson a kőolaj készleteinek problematikája állandó témát jelent. Ezek a kongresszusok az olajipar történetében mérföldköveket jelentenek. A 2002-ben megtartott 17. Kőolaj Világkongresszus talán legjelentősebb témája az ázsiai világban végbement, jelentős következményekkel járó motorizáció adta. Az egyre erősödő kínai és indiai gazdaság, átalakulóban van a folyamatos fejlesztések és a hatalmas mértékű, éves szinten átlagosan 8-10%-ot elérő gazdasági növekedésük következtében. Az itt élő emberek igényei átalakultak, és egyre inkább az energia-intenzív gépekre fókuszálnak. A fejlődő országokban, így Kínában, Indiában és a délkelet-ázsiai térségben a gépkocsik száma megtízszereződött. Ennek következtében energiaigényük megsokszorozódott, amelynek kielégítése komoly feladatot jelent a nyersanyagban gazdag területek számára. (Kőolaj és Földgáz, 36. évfolyam, 2003) Az OPEC kidolgozta az ún. Világenergia-modellt, melyben feltételezték, hogy az olaj hordónkénti ára között a dolláros sávban fog mozogni. Azonban alig egy évvel később kiderült, hogy a szervezet feltételezése igencsak alábecsült; 2003 óta a kőolaj világpiaci ára folyamatosan emelkedik, megdöntve az eddigi összes olajár-rekordot. Ez a 1 Olajegyenérték (tonne of oil equivalent ) az energetikában gyakran használt mértékegység, amely egy tonna olaj fűtőértékét határozza meg.;1 toe=41,868gj (Gépészmérnök, 2010) 9

9 folyamatos növekedés ráébresztette a kutatókat, hogy az olaj árát a kereslet/kínálat alakulásán túl több tényező is befolyásolja, melyek szerepe egyre jelentősebb. (Kőolaj és földgáz, 2002) 2003 nyarától kezdődően egy emelkedő olajár-trend figyelhető meg, amelynek okaira a szakemberek is keresték a választ. Az alapvető kérdés az jelentette, hogy miért növekednek az árak, ha a piacon, egyes OPEC-vezetők szerint, túlkínálat van. Egy 2005-ben publikált folyóirat cikk szerint az elmúlt 30 évben több olajkészletet tártak fel, mint amennyi kőolajat ténylegesen kitermelnek. (Bányászati és Kohászati Lapok, 2005) Ennek az állításnak az adja az alapját, hogy a korábbi előrejelzéseket megcáfolva, 2003-ban a felmért készletek közel 50 évre elegendő olajat igazoltak. A piacon jelenlévő óriás olajcégek közül, a három legjelentősebb az Exxon, a BP-Mobil és a Shell az igazolt készletek csupán 3%-át birtokolja. A tartalékszintről szóló publikációkat a Nemzetközi Energia Ügynökség International Energy Agency, IEA -, az Amerikai Energia Ügynökség U.S. Energy Information Administration, EIA és az OPEC készíti. Az előrejelzéseket évente módosítják az elmúlt év újabb adatai alapján. A világpiacon végbemenő áremelkedés egyik lehetséges magyarázatának tartják az ún. insecurity premium -ot, azaz az olaj infrastruktúrája és létesítményei ellen elkövetett támadásokat. Elemzők viszont sokkal inkább a spekulációt és a spekulánsokat tartják az áringadozások okozójának. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) által kiadott adatok alapján 2004-ben majdnem 3%-kal bővült a világ olajigénye. Ilyen nagyarányú növekedést 1980 óta nem tapasztaltak a piacon, amelynek legfőbb oka a kínai, a brazíliai és az indiai igények megsokszorozódása. Közülük is kiemelkedő Kína drasztikus energiaigénynövekedése, amely az egy évvel korábbi adatokhoz képest közel 15%-kal növekedett. (Bányászati és Kohászati Lapok, 2005) A megnövekedett igényt egyre nehezebb kielégíteni, ugyanis nagyobb olajlelőhelyeket egyre kisebb valószínűséggel lehet találni. Az OPEC-en kívül fellelhető készletek folyamatosan csökkennek, így a világ kőolajigényének kielégítésében egyre fokozódó szerepet játszik a Közel-Kelet és Oroszország. Ahogy erősödik ezen országok funkciója a világban, annál jobban éleződik a kettejük közötti érdekellentét folyamán az OPEC tagországai egymillió hordóval fogták vissza termelésüket, amely a világpiacon áremelkedést gerjesztett. Az intézkedés magyarázatként a gyengélkedő dollárt, valamint a várható keresletcsökkenést nevezte meg a szervezet. Az így kialakult termelési volumen még így is meghaladta a kartell meghatározott kvótaszintjét, azonban ettől függetlenül 10

10 árfelhajtó hatást keltett a piacon során további áremelkedéshez vezettek a venezuelai zavargások és belpolitikai feszültségek, amely az USA ellátásának biztosítását veszélyeztette. A szakemberek ezt a növekvő tendenciát tartósnak ítélték 2004-ben és kijelentették a 90-es évekbeli olcsó olaj (10 dollár/hordó) végleg a múlté. Ennek egyik legfőbb oka az olajlelőhelyek fokozatos kimerülése, mellyel párhuzamosan a világ energiaigénye folyamatosan nő. Az olajtermelő országok készleteire vonatkozó adatok körül a bizonytalanság fokozódik, megkérdőjelezik azok valódi méreteit. A koholt híresztelések célja, hogy gyengítse ezen országok politikai súlyát, ugyanis egyre jobban igaz az a nézet, hogy minél nagyobb egy ország olajkészlete, annál nagyobb a világgazdasági szerepe. (Roberts, Paul, 2005) A szaúdi területek közel 260 milliárdos tartaléka mellett a második legnagyobb olajkészlettel Irak rendelkezik, azonban Irak tartalékaival a becslések óvatosabbak az elhúzódó harcok és a kitermelő létesítmények állapota miatt. A világ harmadik számú exportőreként tartják számon Norvégiát, amely az északi-tengeri olajkészletek kitermelése fölött rendelkezik. Elemzők szerint az Északitenger kőolaja előre láthatóan 50 évre elegendő, ellenben kitermelése fokozatosan nehezebbé válik. (HVG, 2004) A növekvő olajár visszafogta, a világgazdaság motorjaként is számon tartott, amerikai gazdasági növekedést. A komoly problémák megelőzése érdekében, az OPEC országai fokozták kitermelésüket, mellyel átmenetileg sikerült megtörni a növekvő árakat végén a világpolitikai helyzet romlásához, így az olajárak emelkedéséhez vezetett az orosz Jukosz olajvállalat körüli adóügyi botrány, valamint az iraki olajinfrastruktúrát ért összehangolt támadás. A támadás miatt 300 ezer hordó nyersolaj kitermelése vált lehetetlenné, amely miatt hiány állt elő a világpiacon ben a kőolaj ára több mint 30%-os emelkedést produkált, amelynek a legfőbb hajtóerejét a napi 3,5%-kal növekvő olajkereslet adta. Legnagyobb bővülést a távol-keleti ország, Kína gazdasága érte el, amely éves szinten 20%-os volt, a szakértők véleménye szerint ez a növekedés a jövőben mérséklődni fog. Energiaigénye várhatóan addig lesz a növekedési pályán, míg gazdasága el nem éri a fejlett országok szintjét. Növekvő olajigényét egyre magasabb arányban importból fedezi, ugyanis az ország területén található olajforrások hozama kevés, így Kína számára feltétlenül szükséges olyan lelőhelyek felkutatása, akár más országokban, amelyek hosszabb távon fedezni tudják az igényeit. Kína számára az olajpiac igen szűkös teret nyújt, ugyanis mind a közel-keleti térség országai, mind Oroszország egyelőre elzárkózik a kínai tőke beáramlása előtt. Így az 11

11 ázsiai ország számára nem marad túl nagy mozgástér a befektetési lehetőségeket illetően. Importjában legfőbb kereskedelmi partnere Szaúd-Arábia, de Angola olajkincsei is meghatározó jelentőségűek a kínai gazdaság számára. (HVG Portál) A világban az olaj iránti kereslet 2005 elején tovább fokozódott. Ebben szerepet játszott az átlagosnál keményebb tél, melynek következtében az országok tartalékai megcsappantak, keresletnövekedést indukálva a piacon. A készletek visszatöltését követően a megnövekedett kereslet mérséklődött, amelynek hatása az árakban is érződött. Az elmúlt 2 3 év növekvő trendjét megtörve az árak esni kezdtek, és visszaálltak az év eleji szintekre, dollárra. Az árcsökkenés azonban nem maradhatott tartós, ugyanis a tartalékszintek miatti bizonytalanság ismét növelte az árakat. Ennek ellentételezésére, az olajkartell fél millió hordóval növelte a kitermelhető olaj mennyiségét. A volumennövelés hatása nem volt érzékelhető, mivel a közel-keleti feszült helyzetről szóló híresztelések az árakat épp az ellentétes irányba mozdították. Az olajkartell a folyamatosan emelkedő árak visszaszorításának érdekében ismét fokozta termelését, 2005-ben másodszorra. Az olajpiacon egyre jobban érzékelhető az árbefolyásoló tényezők közötti hangsúly-eltolódás: az OPEC egyre kevésbé képes az árak befolyásolására. A nyersanyag drágulásának a hatása már a világgazdaságban is éreztette a hatását. Ezt a hatást egyelőre enyhíti az a tény, hogy a drága olajat egy olyan világgazdaság használja, amelynek konjunktúrája erős, ezért vannak hatékonysági tartalékai, melyek elnyelik az áremelkedés hatásait. (Roberts, Paul, 2005) Az olajpiacon régi-új szereplőként jelent meg Líbia, mely Afrika legnagyobb olajtartalékával, 30 milliárd hordónyi készlettel rendelkezik. Líbia a többi térségbeli országtól eltérően, megnyitotta szénhidrogén-lelőhelyeit a nyugati vállalatok előtt. Líbia forrásainak eddig csupán 25%-át aknázták ki, így az ország még bőven rendelkezik feltárandó olajkészletekkel, melyek kitermelése akár az ázsiai szükségletek forrása is lehet. Ázsia energiaigénye 1970 és 1994 között 400%-kal nőtt, az olajfelhasználás 275%-kal, ezzel szemben a világ többi részén ez a növekedés ennek töredéke, csupán 63%-os volt. (Bányászati és Kohászati Lapok, 2005) A világ olajigényének gyors növekedése, és ennek kielégítése mellett, a szükséges energetikai beruházások nagy része elmaradt mind az OECD-országokban, mind az OPEC országaiban. Az olajtermelő országokban az elmaradó fejlesztések következtében, a kapacitások kihasználtsága 99%-os volt 2005-ben; ez az érték 4 évvel ezelőtt 90% volt. A finomítói 12

12 kapacitás-kihasználtság világátlagban 90%-os volt, amely azt jelenti, hogy a 84 millió hordós napi kapacitásból 81 millió hordót azonnal fel is dolgoztak. A 2005-ben megtartott 18. Kőolaj Világkongresszuson évente 1,5%-os keresletbővülést prognosztizáltak a következő évekre. A világ olajigényére vonatkozóan 2020-ra 30%-os növekedés lesz várható a kongresszus előrejelzései alapján, így a napi világfogyasztás elérheti a 105 millió hordót. (Bányászati és Kohászati Lapok, 2005) A fogyasztás bővülése a becslések szerint földrajzilag egyenetlenül fog megoszlani, amelyből az ázsiai térség 44%-ban, az amerikai kontinens 30%-ban fog részesülni; Európa olajigénye várhatóan jóval kisebb mértékben fog gyarapodni. A készletek méretéről, valamint az igények várható alakulásáról publikált különböző információkkal kapcsolatban, érdemes szem előtt tartani, hogy a közölt adatok csupán tájékoztató jellegűek és pontosságuk megkérdőjelezhető. Ennek oka, hogy a világ szénhidrogén-készleteinek a felmérésére csak tájékoztató adatbázisok állnak a rendelkezésre, illetve az egyes készleteket különböző kategóriák alapján minősítik a világon pl.: ilyen kategória a SEC, WPC vagy a volt keleti blokk országai által használt csoportosítás. A készletekről szóló hírek esetén figyelembe kell venni, hogy a bejelentett készletek esetleges pontatlansága mellett gazdasági, politikai megfontolások is befolyásolják a nyilvánosságra hozott adatokat. (Bányászati és Kohászati Lapok, 2005) A 2005-ös év jelentős drágulást hozott a kőolaj, a benzin és a fűtőolaj árában. Az áremelkedést elsősorban Ázsia, és főként Kína keresletének ugrásszerű növekedése váltotta ki, miközben ezzel összhangban a kitermelés nem nőtt, és a vezetékek folyamatos megrongálása miatt Irak exportja sem állt vissza a megszokott szintre. Az áremelkedést továbbá kiváltották a természeti katasztrófák is, amelyekben olajkitermelői és finomítói kapacitások is megsérültek, valamint a spekulánsok jelentős tőzsdeaktivitása ben egy kitermelt hordó átlagára 60 dollár körül mozgott, 1 hordó olaj 159 liternek felel meg. A Közel-Kelet állandó nyugtalanságát Irán nukleáris programja, illetve egyre fokozódó nyugat-ellenessége táplálja. A 2003 óta Washington és Teherán között húzódó atomvita következtében, a közel-keleti ország egyre jobban elszigetelődött a világtól és a nyugati hatalmak által bevezetett szankciók csak tovább fokozták elzárkózását. Irán világviszonylatban a negyedik legnagyobb olajexportőr, az olajkartellen belül pedig Szaúd- Arábia után, a második legnagyobb készletekkel rendelkezik. Az iráni nukleáris program komoly problémákat okoz a nyugati világ vezetői számára, ugyanis attól tartanak, hogy ez a fegyverkezés elindíthatja a 21. század energiaválságát. A legfőbb problémát az Irán és 13

13 Izrael között lévő konfliktus jelenti, mivel félő, hogy Irán nukleáris energiáját Izrael ellen kívánja felhasználni. Az iráni feszültség állandósította a piaci félelmeket, melynek hatására az olaj drágult. Az amerikai olajtartalékokról szóló pozitív hírek következtében az árak csökkenésnek indultak, annak ellenére, hogy a közel-keleti zavargások nem enyhültek, sőt Nigériában újabb fenyegetések körvonalazódnak az olajvállalatok ellen. A Közel-Keleten során folyamatosan megvalósultak, a korábban elhalasztott kőolajipari beruházások. A beruházási munkálatok befejeztével az olajfinomítási kapacitás növekedni fog a térségben. Az OPEC várakozásai szerint a következő hét évben 50 százalékkal, napi 6 millió hordóra növekszik az iparág átlagos termelőkapacitása, amely a közel-keleti térségben 60%-os növekedést jelentene. A finomítási kapacitás jelentősége óriási, általánosan elfogadott megközelítés, hogy a kőolaj-származékok magas ára sokkal inkább az olajfinomításai kapacitás hiányával, mintsem a kitermelés korlátaival magyarázható. (HVG Portál) Az olajpiac destabilizáló tényezője az állandó fegyverkezés is, amely a kitermelő országokban állandó veszélyforrást jelent a termelésbiztonságra. Venezuela fegyverkezési programja, melyek alapját az orosz fegyverszállítmányok alkotják, tovább nehezítette az Egyesült Államok és Venezuela eddig is konfliktusokkal telt kapcsolatát. A két ország kapcsolatában a legfőbb bonyodalmat az alapvetően különböző politikai identitás jelenti, valamint a venezuelai elnök, Hugo Chavez amerikaellenessége. Venezuela fontos kereskedelmi partnere az USA-nak, ugyanis ez az ország biztosítja az USA olajszükségletének a 15%-át. Az egyre több olajpiaci szereplőnél jelentkező bel-, és külpolitikai konfliktusok folyamatos bizonytalanságot jelentenek az olajpiacon, amelyek meggátolják a jelentősebb árcsökkenést is. A két és fél éve húzódó atomvita egyre fokozza az aggodalmat az olajellátással kapcsolatban, melyet tovább növelt a szicíliai tűzeset miatti kitermelésleállás. A fokozódó ellentét Irán és a világ többi része között egyre komolyabb következményekkel járhat. Irán felügyelete alá tartozik a Hormuzi-szoros hajózása, ahol az olajszállítmányok jelentős része elhagyja a Közel-Keletet. (HVG, 2006/15) A világ olajellátását két konfliktushalmaz veszélyezteti: az egyik az amerikai kontinensen található Venezuela, ahol Hugo Chavez elnök folyamatosan szélesíti Amerika-ellenes táborát; a másik gócpont pedig Irán. Az állandó veszélyt jelentő két konfliktusforrás stabilizálta a 14

14 magas olajárakat. Amíg ezek a problémák nem oldódnak meg, addig a nemzetközi klíma sem fog megnyugodni és az olaj ára minden apró eseményt tükrözni fog. Az olaj árának az elmúlt időszaki drágulása felértékelte a lelőhelyeket ellenőrző országok politikai befolyását. Ezen országok az olajipar államosításával és a külföldi kitermelők kirekesztésével próbálnak minél nagyobb befolyáshoz jutni az olajpiacon, illetve az olajárak manipulálásával minél nagyobb nyereséget elérni. Bármely kitermelő országból zavargásokról, feszültségekről érkező hírekre a piac egyre gyorsabban reagál, amely szintén alátámasztja azt a tényt, hogy az olaj árának a mozgásában egyre nagyobb szerepe van a politikának. A folyamatos ellátás biztosítása rendkívül meghatározó tényezővé vált a nyersanyag piacán.(hvg, 2006/19) A nigériai olajvezeték-robbantás, az Izrael és Libanon közötti összecsapások, valamint Izrael bombatámadása Libanon ellen fokozták a piaci feszültségeket, amelyek következtében az olaj ára megugrott és közel 80 USD-t is elkértek egy hordó fekete aranyért. A felerősödő térségbeli összetűzések hatására, az ENSZ BT mielőbb szeretné elrendezni nézeteltéréseit Iránnal, így közleményt adott ki, melyben 1 hónapos haladékot adott az országnak a nukleáris programja leállítására. Válaszul Irán 200 dolláros olajárral fenyegetőzött, ha az ország ellen bármilyen szankciót kibocsát az ENSZ. A vezetékek korróziója miatt, Amerikában komoly gondot okozott az alaszkai kitermelés felfüggesztése. Az átmeneti leállás 8%-kal csökkentette az USA hazai termelését, és felhasználásának közel 3%-át. A kieső részt a stratégiai tartalékok felszabadításával pótolták. A tartalék-visszatöltés keltette plusz kereslet az olaj árára nem volt hatással. (HVG, 2006/32) Az iráni helyzet oldódása miatt a kőolaj világpiaci ára visszacsökkent, a 2006 elején jegyzett 60 $-os árfolyamra. Az olajpiac meghatározó szervezetének a politikája kihatással van az árak alakulására. Mivel a szervezet országai a kitermelés visszafogása mellett határoztak, így napi 1 millió hordóval kevesebb olaj került a világpiacra, melynek hatására a csökkenő tendencia növekvővé vált. A döntés hátterében a gyenge kereslet és a bőséges kínálat állt, valamint a legnagyobb felvevőpiac, az USA stratégiai tartalékainak teljes mértékű feltöltése, amely szintén csökkenti a keresletet az olaj iránt. Ez a döntés a világ kínálatát 3%-kal mérsékelte, mely kiesés még nem okozott gondot az ellátásban, de ettől függetlenül az árak növekedtek. 15

15 A Kőolajexportáló Országok Szervezete közzétette, az évente megjelenő előrejelzését a világ olajszükségletére vonatkozóan, amelyben a következő évre, 2007-re csökkenést prognosztizált. A 2006-os napi 29,7 millió hordónyi olajszükségletet 2007-re 28,1 millió hordóra becsüli, amely világviszonylatban 40%-os részesedést jelent a térséget összefogó olajkartell számára végén a kartell országai ismételten a termelés csökkentése mellett döntöttek, további 200 ezer hordóval fogták vissza termelésük mértékét. A csökkentés okaként ugyanazokat a tényezőket jelölték meg a szakértők, mint a korábbi hasonló elhatározás esetén: a tényleges kereslet alacsonyabb a kínálatnál, az OECD-országok tartalékai magasak, amely szintén mérsékli a keresletet a nyersolaj iránt, valamint a csökkenő ártendenciát igyekeznek ezzel a határozattal ellensúlyozni. A csökkentést a téli csúcsfogyasztás előtt határozta el a szervezet, amely így aggodalmakat okozott az ellátás biztosíthatóságával kapcsolatban. A bizonytalanság és a spekuláció folytán az árak ismét növekedni kezdtek. A drágulást azonban fékezte a folytatódó, általános túlkínálat és a világgazdasági növekedés várható lassulása. A világ második számú olajfogyasztója, Kína kőolajimportja az első tíz hónapban 120,1 millió tonna volt, 14,1%-kal több az egy évvel korábbinál ben összesen 3,2%-kal bővült a kínai kőolajimport, amely nagyságrendekkel kevesebb a 2004-es 35%-os növekedéshez képest. Az olajexportáló országok szervezete egy újabb 500 ezer hordós termeléscsökkentést határozott el, mely 2006-ban a harmadik ilyen döntése volt a szervezetnek. A döntést azért hozták meg, mert a kereslet és a kínálat közötti egyensúlytalanság volt a piacon, és döntésükkel ezt próbálták helyreállítani. A döntés nem indított be jelentős árváltozást, ennek oka valószínűleg az átlagostól eltérő enyhe amerikai időjárásra vonatkozó előrejelzések, melynek következményeként a kereslet megmaradt a korábbi szintjén. Az időjárási előrejelzések azért befolyásolják a nyersolaj világpiaci árát, mert Amerika északi részén használják föl a legtöbb fűtőolajat a világon, amely a 2006/07 telén az enyhe időjárásnak köszönhetően közel 30%-os visszaesést eredményezett. Ez a nagyarányú keresletcsökkenés kihatott az árakra is, amelyek az amerikai stratégiai tartalékok pozitív alakulásának a hírére tovább estek. A 2006 végén meghozott OPEC döntés a termelés további korlátozásáról, 2007 februárjában lépett életbe, amely így csökkentette a kínálatot a világpiacon. Azonban ez a mennyiségi visszafogás sem tűnt elegendőnek a keresletkínálat viszonyainak az egyensúlyba hozatalához. (HVG Portál ) 16

16 A kőolaj-ellátottságban újabb probléma merült föl 2007 elején, ezúttal a közép-keleteurópai régió ellátása került bajba az orosz Barátság vezeték elzárásával. A vezeték Fehéroroszországon keresztül látja el Európa keleti és nyugati részének országait. A kőolaj-szállítási gondok több uniós országot is érintenek, köztük Magyarországot, Németországot és az északabbra fekvő országokat, valamint a nem uniós ország, Ukrajna olajellátása is problémássá vált. Az egyes országok vezető olajipari vállalatai megkezdték a szükséges egyeztetéseket a zavartalan ellátás biztosítása érdekében; Magyarországon a MOL Nyrt. saját tartalékaiból több mint 90 napig képes biztosítani az ország zavartalan ellátását. A többi érintett ország is jelezte, hogy stratégiai tartalékaik elegendőek bizonyos ideig, ennek értelmében nem várható ellátási probléma a térségben. Néhány napos szállítási kiesés után újraindult a Barátság kőolajvezetéken a környező országok ellátása. Az orosz belorusz vita átmenetileg rendeződött, azonban Oroszország közleményében új szállítási tervek megvalósítása körvonalazódott annak érdekében, hogy a jövőben hasonló elapadási gondok ne történhessenek meg. A év az ingadozások éve volt a kőolaj szempontjából. A nyersanyag világpiaci ára egész évben ingadozott annak függvényében, hogy éppen milyen adatokat közöltek az amerikai stratégiai készletszinttel kapcsolatban. Az árakra kiható másik jelentős tényező a dollár árfolyam ingadozása, amely 2007 második felében folyamatosan a gyengülés jeleit mutatta, ezzel erősítve az európai kontinens valutájának az értékét, valamint ezzel párhuzamosan csökkentve a kőolaj hordónkénti árát. Az árakat az OPEC-értekezletek fejleményei is mozgatták, 2007 során a kartell egyszer módosította felfelé kitermelési kvótáját, amellyel naponta 500 ezer hordó plusz kőolajat áramoltattak a világpiacra. Kína jelenléte az olajpiacon meghatározó, bár kőolajimportja 2007-ben csekélyebb mértékben nőtt, mint egy évvel korábban. A kisebb mértékű növekedés a kínai vezetés politikája miatt volt lehetséges, ugyanis a kínai gazdaság növekedése oly mértékben felgyorsult, mely veszélyt jelenthet az ország virágzó gazdasága számára. Ennek érdekében a kínai vezetőség olyan intézkedéscsomagot fogadott el, melytől a növekedés mérséklődését remélik. Kína GDP-növekedése 2007 közepéig meghaladta a 11%-ot, amely magasabb a 2006-os 10,7%-os bővülésnél is. Ezt megelőző években sem gyarapodott sokkal kisebb mértékben a kínai gazdaság: 2005-ben 10,4%, 2004-ben 10,1%, 2003-ban 10%, míg 2002-ben 9,1%-os gazdasági növekedést ért el az ázsiai ország. A növekedés számai alátámasztják a kínaiak növekvő olajigényét is, mivel az egyre korszerűsödő ázsiai ország olajfelhasználása évről-évre növekszik, amelynek egyre nagyobb hányadát fedezik 17

17 importból. A kínai olajimport 2005-öt kivéve kétszámjegyű növekedést produkált minden évben, amely az előre látható becslések alapján a jövőben sem lesz másképp, azonban a növekedés lassabbá vált. Kína hatalmas olajigénye állandó keresletet tart fenn a világpiacon. Kína és India olajszükségleteik csillapítására egyre nagyobb volumenű beruházásokat hajtanak végre külföldön, melyek fő célpontja a még szabad és a külföldi jelenlétre nyitott szíriai és afrikai olajmezők folyamán többször is komoly ármozgásokat okozott az OPEC-tag, Irán nukleáris programja körüli hírek. Az ellentétben álló felek nézőpontjai nehezen közelíthetőek egymáshoz, amely állandó feszültséget és áringadozásokat okozott az olaj piacán. Az OPEC kijelentette, hogy a növekvő árakért a közel-keleti eseményeket okolja. Az amerikai-iráni konfliktusról szóló hírekből kiderült, hogy Irán nem tett eleget az ENSZ követeléseinek a program leállításával kapcsolatban, hanem inkább felgyorsította azt. Mérsékelték a hír okozta áremelkedést az USA növekvő tartalékairól érkező hírek, így az olaj ára a dollár közötti sávban maradt. Az OPEC-értekezletén, Szaúd-Arábia kifejtette, hogy olyan világpiaci ár kialakításában lenne érdekelt, amely a piac minden szereplője számára megfelelne. A szaúdi uralkodó a jövőre nézve növekvő termeléssel számol, 2009-re napi 12,5 millió hordóra tervezi növelni országa olajtermelő kapacitását, a 2006-os 10,7 millió hordóról. Az ország ezt a közel 17%-os növekedést hatalmas olajtartalékaiból képes is fedezni; Szaúd-Arábia rendelkezik a világ ismert olajtartalékainak közel negyedével. A kartell elnökségének 2007-es vezetője szerint, a világnak jelenleg nincs szüksége további olaj felszínre hozatalára, ugyanis a piacon kínált készletekből bőség van. Az oroszországi kitermelési adatok is ezt a tényt támasztják alá: Oroszország kőolajtermelése napi 0,5%-kal csökkent, amelyet főként a karbantartási munkálatok,valamint a kis mértékben csökkenő kereslet váltott ki közepén különböző elemző és brókerházak előrejelzései kerültek nyilvánosságra, amelyek közül az év végére a Goldman Sachs piacelemző cég 90 dolláros hordónkénti árat jósolt. A Goldman mellett további magas árat prognosztizáló előrejelzések is készültek, a Barclays Capital, a City egyik legnagyobb, rendszeres olajpiaci helyzetelemzéseket közlő háza, 7-8 dolláros drágulást feltételezett 2007 végére. Ezzel egyelőre ellentétes mozgás történt a piacon, ugyanis az amerikai gazdaság elemzéséről szóló közlemény aggodalmat keltett. A foglalkoztatási adatok csökkentek az elmúlt évhez képest, melyet az amerikai gazdaság lassulására utaló jelként értelmeztek a szakértők folyamán egyre nagyobb figyelem övezte az amerikai jelzálogpiacot, mivel egyre több bank ügyfelének adódtak 18

18 fizetési problémái, amely fokozódó likviditási gondot okozott a bankok számára. A bankszektor hitelválsága továbbgyűrűzött a pénzpiacok felé, amelynek hatására gyengülni kezdtek az európai részvényindexek, ami árcsökkentő tényezőként kihatott a kőolaj piacára is. A dollár folyamatos értékvesztése egyre nagyobb feszültséggel tölti el a világgazdaságot. A 2007-re előirányzott gazdasági növekedés értékeket a világon szinte mindenhol módosítani kellett, a lassuló világgazdasági tendenciák miatt. Az Európai Unió is lefelé korrigálta előirányzott növekedési ütemét, amely így 2,2-2,8%-ra módosult. A jövőre vonatkozó előrejelzéseiben az Európai Központi Bank (EKB) ennél is alacsonyabb növekedést várt 2008-tól, 1,8-2,8% közé helyezték a növekedés várható értékét. A leértékelések kihatottak az olaj árára is, amely ennek hatására csökkent. Az Amerikában kialakult hitelpiaci bizonytalanságot nem elsőrendű válságnak nevezik a terület szakértői. (HVG Portál ) A kialakult hitelezési viszonyok, valamint a dollár gyengülő tendenciája alapján újabb olajár-becslést tettek közzé a nagy elemző házak. Az újabb előrejelzés megerősítette a korábbi 90 dollár körül várható év végi olajárakat, ami azt jelentené, hogy az olaj átlagára több mint 30 dolláros dráguláson menne keresztül 2007-ben. Ez a prognózis a későbbiek folyamán igazolódott is. Az elemzés 2008-ra vonatkozó adatai alapján 10%-os drágulással kell majd számolniuk a piaci szereplőknek. A magas árak mögött az elemző ház a fő okok között említette az amerikai kereskedelmi, valamint nyersolaj-tartalékok folyamatos apadását, illetve a keresleti és kínálati arány közötti egyensúlytalanságot. Egy másik, londoni iparági elemző, az Energy Watch Group adatai globális szintű termelés-visszaesést jósolnak a következő évtizedekre: 2006-ban átlagosan napi 81 millió hordót termeltek ki, míg ez az érték 2020-ra 58 millióra, 2030-ra 39 millió hordóra mérséklődhet a becslések szerint. Az elemzés a Közel-Kelet termelésének a visszaesésére is szolgáltat adatokat, amelyek nagyságrendekben azonosak a szükséglet csökkenésére jelzett adatokkal. Az amerikai hitelpiaci problémák, a közel-keleti állandó támadások és az OPEC határozata a kitermelése tartásáról mind növelte az olaj árát 2007 végére, amely így lassan a 100 dolláros árhoz közelített. Az olaj drágulását tovább fokozta a gyengülő dollár, valamint a kanadai olajvezeték egy részének felrobbantása, amelyen jelentős nyersolaj-szállítmány kerül továbbításra Amerika felé. A 2008-as évben a kőolaj ára folyamatosan döntötte meg az újra és újra felállított árcsúcsot, amely az év közepén érte el a tetőfokát, közel 150 dollár/hordót, amelyet meredek visszaesés követett. Az árak alakulását ugyanazon tényezők befolyásolták, mint 19

19 ezelőtt, így az amerikai piac aktuális igénye, tartalékszintje, a dollár árfolyamváltozása, valamint a folyton változó közel-keleti klíma. Az év folyamán többször csökkentenie kellett a Nemzetközi Energia Ügynökségnek (IEA) a világ kőolaj-felhasználásra vonatkozó éves előrejelzését a nemzetközi körülmények folyamatos gyengülése következtében elején a világkeresletre vonatkozó közleményében az IEA napi 87,8 millió hordóra becsülte az éves kőolaj-felhasználást, amely az év során állandó kiigazításra szorult júliusáig az olaj ára soha nem látott mértékben megdrágult, amelynek okai az akkori még bizakodó környezet az amerikai gazdaság gyors helyreállítására, amely növekvő szükségletet vetített előre az év későbbi szakaszára során hatalmas profitot realizáltak a nyersanyagpiaci spekulánsok, amelyek az év során a piactól elrugaszkodott spekulációkkal az egekbe növelték a nyersanyagok, köztük az olaj árát is. A spekulációk alapját a Közel-Kelet és Amerika, valamint Európa között húzódó konfliktusok adták. Az OPEC elnöksége az év folyamán többször megerősítette a spekulánsok által mozgatott árak tényét, érvelve, hogy a drágaságnak nincs reális alapja, ugyanis a piac bőven el van látva kőolajjal. Azonban a piaci ellátottságtól függetlenül az olaj ára a kitermelő országokban zajló eseményekre igen érzékenyen reagált, így a Kolumbia és Ecuador között húzódó olajvezeték felrobbantása vagy a nigériai vezetékrongálás csak tovább fűtötte a piaci árakat. A fekete arany piacán újabb lehetséges konfliktusforrás körvonalazódott: az Északisarkvidék jégpáncélja alatt rejlő olaj-, és gázlelőhelyekért indult versengés Oroszország, Dánia, Kanada, Norvégia és az Egyesült Államok között. A globális felmelegedés hatására elvékonyodó jég alatt rejlő nyersanyagok kitermelése lehetővé vált, valamint gazdaságossá a 100 dollárt meghaladó kőolajárak miatt. Mivel a sarki jég egyre gyorsabban olvad, így a térség vizein a hajózási útvonalak bejárhatósága könnyebbé vált. A piacot már évek óta feszültségben tartó iráni konfliktus 2008-ban sem oldódott meg, hanem ennek ellenkezője történt. Irán 2008 során egyre jobban bezárkózott és távolodott el a nyugati eszméktől, amely az urándúsítási programjának folytatásában is megmutatkozott. Az ENSZ BT 2008-ban többször is elmarasztalta Teheránt a program kapcsán, háromszor is sújtotta az arab országot szankciókkal. A finomítókkal rendelkező országokban egyre gyakoribbá váltak az év során a sztrájkok, a kimaradó munka következtében termeléskiesés valósult meg, amely érzékenyen érintette a piacot. A 120 dollárt is túllépte a fekete arany hordónkénti ára a Goldman Sachs globális pénzügyi elemző előrejelzése miatt, amelyben a kőolaj árát két éven belül dollár közé jósolta. Az olaj hordónkénti ára egy év alatt csaknem megkétszereződött, az 20

20 elemzőház véleménye szerint ez annak a jele, hogy a világ egy nagy olajdrágulási periódus közepén van.(hvg Portál) A globális napi kereslet 2008 tavaszán 87,2 millió hordó volt, amely 600 ezer hordóval kevesebb fogyasztást jelent, mint amit az IEA az év elején erre az időszakra megjósolt (87,8 millió). A jövőbeli globális fogyasztásra vonatkozóan több mint 10 millió hordós növekedést vár a nemzetközi szervezet, így 2015-re 98,5 millió hordóra emelkedne a világ fogyasztása.(hvg, 2008/20) A világ keresletét a piac kínálata éppen fedezni, így bármely apró, átmeneti problémát okozó kitermelési nehézség vagy finomítói leállás pánikot kelt a piacon. Ennek elkerülése érdekében, a nyugati hatalmak nyomást próbáltak gyakorolni az OPEC kitermelés növelésére, azonban a kartell a kínálat szintjét megfelelőnek találva, nem módosított termelési volumenén. A kitermelési szint mértékét az olajkartellen kívüli legnagyobb termelő, Oroszország is megfelelőnek tartotta 2008-ban. Az orosz kitermelés 2008-ig exponenciálisan növekedett, azonban a magas orosz exportvám visszavetette az iparági befektetéseket, így gátat szabott a külföldi tőke beáramlásának. Az orosz kőolajpiac másik nehézségét a kelet-szibériai mezők kapacitásproblémái jelentik, mivel az eddig jól termelő szibériai mezők elérték kapacitásuk határát és hatalmas beruházásokra lenne szükség a kitermelés szinten tartásához.(hvg 2008/20) A magas kőolajárak negatív kihatással voltak az euróövezeti gazdasági növekedésre, ugyanis a drága olaj mérsékelte a 2008-ra becsült növekedés nagyságát, 2,2 %-ról 1,7%-ra módosította az Európai Bizottság GDP-növekedési előrejelzését. A gazdasági növekedést negatívan befolyásolhatja az euró/dollár árfolyama, az árupiaci áralakulás, illetve az infláció mértéke olvasható a HVG hetilap weboldalán. A lehetséges negatív változások miatt a kőolaj ára csúcsokat döntött. A negatív kilátások bekövetkeztét tovább fokozta az Amerikai Egyesült Államok 2008-ra jósolt növekedésének jelentős csökkenése, amely legfeljebb 0,3-1,2% között valószínűsíthető. A drágulás fékezése érdekében az olajexportáló országok vezetője, Szaúd-Arábia, 300 ezer hordós termelésnövekedést jelentett be, bízva a piaci egyensúly helyreállításában. A nyersolaj hordónkénti ára, a túlfűtött globális gazdaság következtében tovább emelkedett 2008 nyarán, amely a 140 dolláros hordónkénti árcsúcs elérésétől már nem volt messze, ezért a szaúdi olajminiszter további 200 ezer hordóval növelte napi kitermelési kvótáját, az OPEC országok közül egyedüliként. Az áraknak azonban ez sem szabott gátat, az élesedő iráni konfliktus árfokozó hatása erősebben érződött a piacon. Az iráni kitermelés az 21

21 elmaradt beruházások és a nyugati multinacionális vállalatok elűzése miatt folyamatosan csökkent. Az iráni termeléscsökkenés hatását az iraki termelés kedvező hírei sem tudták ellensúlyozni. Az arab térségben egyedüliként, Irak megnyitotta kapuit a nyugati vállalatok előtt, amelyre a Kőolajexportáló Országok Szervezetén belül négy évtizede nem volt példa. A 6 kőolaj- és 2 földgázmező fejlesztéséért cserébe, az iraki kormány a kitermelés növekedését várja néhány éven belül. A hat kőolajmező az ország nyersolajtermelésének a zömét adja, így a külföldi beruházásokkal a jelenleg napi 2,5 millió hordós felhozatalt 5 éven belül 4,5 millióra lehet bővíteni. Az iraki olajiparnak nagy szüksége van a kutak fejlesztésére, ugyanis a Szaddám Huszein rezsimje alatti időszakban a szankciók, majd az amerikai invázió, a szabad rablás és a gerillatámadások súlyos károkat okoztak az iparágban. Az iraki nyersolajra nagy szükség volt már 2008-ban is a világpiacon a növekvő olajkereslet miatt. Az iraki föld mélyén 115 milliárd hordónyi fekete arany található a bizonyított készletek alapján, amely a 3. legnagyobb tartaléknak számít a világon. A publikált adat nem tartalmazza az eddig feltáratlan mezők kapacitását, amely még jelentős mértékű forrást jelenthet.(hvg, 2008/27) Az olaj ára 2008 nyarán érte el az eddigi legmagasabb árcsúcsát, 147,27 dollárt, amellyel felállította az újabb történelmi rekordot a nyersolaj piacán. A közel 150 dolláros hordónkénti ár azonban csak rövid ideig tartott, ugyanis az amerikai hitelpiaci válság és a gyenge dollár hatása elérte Európa országait is, 2008-ban a világ szinte összes gazdasága lelassult, amely a nyersanyagok piacán az árcsökkenést jelentette. A magas olajárak az Európai Unió országaiban megnövelték az inflációs rátákat, amely egy általános drágulást okozott a térségben. 2. Az olajlufi kidurranása utáni események 22

22 A fokozatosan erősödő nyersanyag árakat a válság előfutáraiként is lehet tekinteni. A nyersanyagok egységárainak drágulása a gazdaság minden szektorára kihatott, ugyanis nemcsak az olaj hordónkénti ára nőtt, hanem szinte az összes iparágban használt alapanyagok árai is. Az áremelkedés visszafogta a gazdasági ágazatok fejlődését, és az infláció mértékének növekedése pedig az élelmiszerárakban okozott emelkedést. A lassulás visszafogta az olaj iránti keresletet, amely az árakban is tükröződött; a nyersolaj ára lassanként kezdett visszaállni a 2008 elején jegyzett árszintre. Az árak az év további részében a Közel-Keletről érkező zavargások hírei következtében olykor-olykor rövid ideig erősödtek, azonban a mérséklődő ártrend maradandónak tűnt. A Nemzetközi Energia Ügynökség és a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete is csökkenő olajfelhasználásról számoltak be kiadványaikban. A kartell adatai szerint az olajfogyasztás 2008-ban nőtt, ám nem akkora mértékben, mint amivel korábban számoltak. Becsléseik szerint, 2008-ra várhatóan a világ olajszükséglete 86,9 millió hordó csökkenhet, amely 1,17%-kal kevesebb, mint a korábbi évben re vonatkozóan a két szervezet azonos mértékű fogyasztást prognosztizált, 87,8 millió hordóra becsülték a várható szükségletalakulást. Az fogyasztás csillapodásának hátterében főként a kereslet mérséklődése húzódik meg, amely Kínát kivéve, az egész világra jellemző volt. Az események, illetve publikációk hatására az olajkartell országai a kitermelés 520 millió hordós csökkentését határozták el. A nyersolaj ára tovább zuhant, amelyben több tényező is szerepet játszott: egyrészről az amerikai hitelválság fokozódása tovább táplálta a nyugati recessziótól való félelmet, így a legnagyobb nyersolaj-importőr országban a benzinfogyasztás 3,6%-kal csökkent 2007-hez képest. Mivel a szankciókkal a nyugati világ nem tudta Iránt atomprogramjával kapcsolatban befolyásolni, így másik lehetséges megoldással próbálkoztak, a diplomáciával. A békés megoldás elősegítené a geopolitikai kockázatok mérséklődését is a térségben. (HVG, 2008/39) Az egyre jobban lassuló gazdaságok olajpiaci hatása idővel fokozódott, egy hordó olajért már közel 70 dolláros áron hozzá lehetett jutni 2008 őszén; vagyis egy hordó olaj ára több mint a felére esett vissza 3 hónap alatt. A minden téren csökkenő trend, az OPEC országokat a kínálat mérséklésére ösztönözte, így további 1,5 milliós termeléscsökkentésről határozott a szervezet még a téli hónapok beállta előtt. A kínálat visszafogása indokolt volt, ugyanis a kereslet napi 2 millió hordóval csökkent az év folyamán. Az árak folyamatos lemorzsolódása arra késztette az exportáló országokat, hogy 23

23 további csökkentéseket hajtsanak végre kitermelési kvótájukban. Az év végén további 2,2 millió hordó kitermelését állította le a szervezet, a meredeken zuhanó árak és a kereslet miatt, így 2008-ban összesen 4,2 millióval csökkent a térségben a kitermelt olaj mennyisége. Az OPEC mellett Oroszországban is csökkent a felszínre hozott olaj volumene, azzal a különbséggel, hogy ebben az országban nem a kormányzat hatására, hanem a korszerűtlenné váló finomítók miatt. (HVG Portál) Az alacsony árak miatt a termelőkapacitások bővítése is lelassult, ugyanis közel 50 dolláros ár mellett a befektetett tőke nem térül meg olyan hamar, így a beruházásokkal egyelőre kivárnak a termelő országok a hanyatlás éve volt mind a kőolaj, mind a gazdaságok számára, melyek egymásra közvetlen kihatással vannak elején az IEA nyilvánosságra hozta a 2008-as valódi kőolaj-felhasználás mértékét, amely 0,3%-kal csökkent 2007-hez képest re 85,3 millió hordóra becsülte a világ éves fogyasztását, amely több mint fél százalékkal kevesebb a korábbi évhez képest. A becsült mennyiséget az IEA a Nemzetközi Valutaalap (IMF) világgazdasági növekedés-előrejelzésére alapozta, amely 1%-ra becsülte az éves növekedési szintet 2009-re. A kőolajfogyasztás mértékéről, illetve lehetséges alakulásáról az energiahivatal havonta hozza nyilvánosságra becsléseit, így nem meglepő, hogy ezek az adatok, az aktuális események hatására állandóan módosulnak. Az IEA 2009-ben többször korrigálta lefelé korábbi előrejelzéseinek adatait, így tükrözve a piac mozgásait. Az olaj iránti csökkenő kereslet, valamint a rohamosan csökkenő árak indokolttá tehettek volna egy további kínálatcsökkentést. A 2009-re jellemző hanyatló világgazdasági környezetben, a kínálat mérséklésére vonatkozó döntés rontotta volna a stabilizálódás esélyeit, így az OPEC országai nem módosítottak termelési volumenükön ben úgy tűnt sikerült megközelítőleg egyensúlyba hozni a kínálatot a kereslettel, ugyanis hosszabb távon sikerült a dolláros sávban tartani az olaj hordónkénti árát. Az Energiaügynökség és a Kőolajszervezet 2010/11-re már a kereslet növekedésével és az árak emelkedésével számol, ekkorra datálják körülbelül a válság elmúltát. A Nemzetközi Energia Ügynökség mellett az OPEC is közzétette aktuális olajpiaci elemzését, melyben a vártnál nagyobb keresletcsökkenésről számolt be. A legerőteljesebb visszaesés a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országaiban volt, de a válság visszavetette a korábban gyors ütemben bővülő Kína és India keresletét is. A kínai kormányzat 2009-re 6,1%-os növekedést prognosztizál olajfelhasználásában, melyet 24

24 túlzó becslésnek tart a Nemzetközi Energia Ügynökség. Az IEA 2009-re csökkenő olajkeresletet vár az ázsiai országtól is. Az újonnan megválasztott amerikai elnök, Barack Obama, országa olajfüggőségének csökkentése érdekében, üzemanyag-takarékossági programot hirdetett. Ha a program sikerrel zárul, akkor a számítások szerint 1,8 milliárd hordó olaj-megtakarítást lehetne elérni egy év alatt. A tervezet meghatározza a károsanyag-kibocsátás felső határát, így az gépjárművek működtetése olcsóbbá és környezetkímélőbbé válna a jövőben. Ez az intézkedés hosszú távon jelentős eredménnyel járna, mérséklődnének a környezeti károk, valamint az USA napi kőolajfogyasztása, amely 20,68 millió hordó volt 2009-ben és amelynek közel 60%-a importból származik, csökkenne. A szigorítás nagy ráfordításokkal valósítható meg az autógyártók részéről, amely a későbbiek során lassan térülne meg. (HVG Portál) A világon minden kitermelő országban szükséges lenne a fejlesztés, a kapacitásbővítési beruházások megkezdése, azonban az alacsony hordónkénti kőolaj ár mellett a beruházások lassan válnának jövedelmezővé. Ezért az olajipar vezető szervezete a dolláros hordónkénti árat szeretné elérni, ez az a határérték, amelytől érdemes beruházásokat eszközölni. Ha a beruházások elmaradnak a térségben, akkor 2-3 éven belül, a gazdaság konszolidálásakor, az olaj szabadpiaci ára olyan magasságokat fog elérni, amelyek a 2008-as csúcsot is megdönthetik majd - állítja több nemzetközi szervezet is, köztük az IEA és az IMF. A 2009-es energiaügyi értekezleten a világ gazdaságilag legfejlettebb 7 országa és Oroszországnak az együttműködési fórumának (G8-nak) a vezetői, valamint a legnagyobb energiatermelő- és fogyasztó országok, új nemzetközi megállapodást kötöttek az energiahatékonyság ösztönzésére. Az IPEEC Nemzetközi Partnerségi Megállapodás és Energiahatékonysági Együttműködés hivatott elősegíteni a hatékonyabb technológiák kifejlesztését és a szükséges beruházások véghezvitelét. Az ár alakulásában a piaci spekulánsoknak meghatározó szerepük van, már az első javuló gazdasági mutató megjelenésével elindították spekulatív tevékenységeiket. A Nemzetközi Energia Ügynökség 2009 nyarán meglepő, növekvő kőolajfogyasztást tett közzé az év további részére vonatkozóan, becsült adatai alapján a világ szükséglete 83,3 millió hordót is elérheti az évben, amely a korábban jelzett értékeknél magasabb. A pozitív irányú módosítás nem jelenti azonban a válságból való kilábalást, és korai ebből bármilyen általános következtetést levonni. Összességében a kereslet még mindig elmarad a 2008-as szinttől. A kereslet növekedésének hátterében az ázsiai országok, köztük Kína 25

25 keresletnövekedése állt, amely a világ többi részétől eltérően 2009-ben pozitív előjelű GDP-növekedést produkált, 8%-os volt a bővülés, amely a nyersolaj iránti keresletet is növelte. Egy amerikai elemző intézet, a Bernstein Research szerint az olaj ára 2009-ben az aktuális, 75 dollár körül alakul, de a jövőben, ben a növekvő kereslet és a lassan reagáló kínálati piac miatt az olaj ára ismét 100 dollárra nőhet. Az elemző cég becslésének alapját a Valutaalap 2010-re szóló növekedési előrejelzése adta, amely 2,5%-os globális GDPnövekedést jósolt. A dollár gyengülésére, így a kőolaj drágulására hatott az a kiszivárgott információ, amely szerint a legnagyobb közel-keleti termelők, valamint Kína, Oroszország, Japán és Franciaország pénzügyi vezetői arról tanácskoztak, hogy a nyersanyag-kereskedelemben a dollárt egy valutakosárra kellene leváltani. A valutakosár tartalmazná a japán jent, a kínai jüant, az eurót az aranyat valamint az Öböl-menti Együttműködési Tanács arab exportőreinek (Szaúd-Arábia, Abu Dzabi, Kuvait és Katar) még csak tervezett pénznemét. A híreket az exportőrök cáfolták, így a piaci hangulat javult. A piacra kedvezően hatott, hogy 2009-ben több mint 200 új kőolajmezőt jelentettek be, melyek becsült készlete 10 milliárd hordó. A kutatások eredményessége a technológiai fejlődésnek köszönhető. Az új mezők feltárása ellenére az ágazat vezetői elégedetlenek, mivel a 70 dolláros olajár éppen fedezi a további kutatások finanszírozását. Márpedig ha a kutatási beruházások száma csökken, akkor a termelési szint csekély mértékben fog nőni, melynek hatására a következő évtized közepére a komoly hiány léphet föl az olajpiacon. A legjelentősebb kapacitásokkal rendelkező új mezőt a Mexikói-öbölben tárták föl, ahol a termelés beindításáig még több év szükséges. A világ két legnagyobb kőolajtermelő régiójában, a Közel-Keleten és Oroszországban is gyengült a kitermelés, annak ellenére, hogy Szaúd-Arábiában a beruházások lassan befejeződnek, amellyel a szaúdi kitermelés 12,5 millió hordóra növekedhet. Ezzel szemben Oroszországban a beruházások megvalósításának hiánya komoly termelési problémát fog a jövőben előidézni. A termelés visszaesését átmenetileg mérsékli a kínai és az orosz kormány között létrejövő stratégiai együttműködés, melynek keretében Kína pénzügyi támogatást nyújt az orosz tartalékok kiaknázásában, cserébe Peking nyersolajt kap. Ez a megállapodás kölcsönösen előnyös mind a két fél számára végén súlyos összecsapásokról érkeztek hírek a Közel-Keletről, amelyben Szaúd- Arábia is érintett volt. Az összecsapások az olajellátást nem veszélyeztették, így a kőolaj 26

26 árára nem volt hatással az összetűzés. Az arab térségen belül fokozódó iraki-iráni ellentét, illetve a nigériai lázadás nem okozott problémákat az olaj piacán, az olaj ára tartotta a közel 75 dolláros szintet. Az év vége előtt rendeződött a másik nagy exportáló, Oroszország olajvitája is Ukrajnával, így az európai olajellátás is zavartalanul biztosított. Szemben Lengyelország és Németország ellátásával, amely 2010 januárjában kipattant orosz-fehérorosz olajvita folytán veszélybe került. A lehetséges szállítás-leállás hírére az árak megugrottak és átlépték a 80 dolláros hordónkénti árat is, annak ellenére, hogy az érintett országok ellátása biztosított volt finomítói tartalékokból. A csapok elzárása végül nem következett be, a két ország diplomáciai úton kívánta nézeteltérésüket rendezni. Hosszas tárgyalássorozat vette kezdetét 2010 elején. A Nemzetközi Energia Ügynökség nyilvánosságra hozta a 2010-re vonatkozó olajfogyasztási előrejelzését, amely szerint 2010-ben napi 1,4 millió hordóval, azaz 86,3 millió hordóra növekszik a világ olajkereslete: ez napi 10 ezer hordóval több a decemberben becsültnél, de még mindig elmarad a évi 86,5 milliós fogyasztástól. A szervezet 2011-re további bővülést vár, napi 1 millió hordót, azonban az adatok tarthatósága sokban függ a világgazdaság jövőbeli tendenciáitól. A kereslet bővülésével a kínálatnak is lépést kell tartania, különben a nyersolaj ára az egekbe szökhet ben ismét elzárták a Barátság kőolajvezetéket Magyarország és Szlovákia felé, amely Kazahsztánból szállítja a nyersolajat az érintett országokba Ukrajnán keresztül. Az elzárás a kazah-ukrán olajvita kipattanása miatt történt, ugyanis a felek nem tudtak megállapodni 2010-re vonatkozó szállítási feltételekben. A kőolaj Ukrajnát megkerülve hajón érkezett az említett két országba, ezzel biztosítva ellátottságukat. A világpiacon a nyersolaj drágulásának az újabb trendje kezdett körvonalazódni ben. A 80 dollárt meghaladó hordónkénti árra a dollár gyengülése, valamint az amerikai gazdaság kilátásainak a javulása volt hatással. Az olajexportáló országokat tömörítő szervezetnek az emelkedő olajárak, valamint az ázsiai térség energiaéhsége miatt szükséges lenne termelési kvótáját növelni, a kartell azonban nem módosít, tartva eddigi termelési szintjét. Mind az OPEC, mind az IEA az év során folyamatos módosításokat végzett az előrejelzéseiben, ugyanis előre kiszámíthatatlan módon növekedett az ázsiai régió energiaszükséglete, amely a térség gazdasági növekedésének a jele. Az árakat ben is, mint korábban, a spekulációs tevékenység hajtotta egyre a magasabbra. A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) 2010 tavaszi ülésén kijelentette, hogy kőolaj-kitermelését növeli, ha a nyersanyag hordónkénti ára 100 dollár fölé emelkedik, ami 27

27 már veszélyeztetné a globális gazdaság fellendülését. Erre a bejelentése azért volt szükség, mert az olaj ára már meghaladta a 85 dollárt, miután az amerikai újlakás-építésekről szóló adatok a gazdaság erősödését és az energia iránti igény növekedését jelezték. Árfelhajtó tényező volt továbbá a Mexikói-öbölben felrobbant olajfúró torony, amelynek egyik vezetékéből napi ezer hordó olaj ömlött a tengerbe, ami komoly ökológiai problémákat okozott a térségben. A robbanás során hordónyi olaj ömlött a tengerbe a fúrótoronyról, továbbá a tragédia helyszínén a folyamatosan szivárgó olaj tovább szennyezte a környezetet. Ilyen katasztrófa a 80-as évek óta nem érte a világot, a környezeti károkért a kitermelő céget, a British Petroleum óriáscéget vádolják, amely minden kártérítési igénynek kész eleget tenni az okozott kár miatt. (HVG, 2010/18) Egy hordó olajért közel 90 dollárt kellett fizetni, mivel az amerikai valuta az euróval szemben komoly erősödésbe kezdett, ami jelentősen csökkentette a fekete arany árát a szabadpiacon. Az árak mérséklődésére hatott az áttörés az iráni atomenergia ügyben. Irán engedett az atomvitában, Törökországgal és Brazíliával kötött megállapodást. Az alku szerint Teherán egy hónapon belül Törökországba szállít 1200 kilogramm alacsony, 5 százalékos tisztaságú uránt, és egy éven belül 120 kilogramm 20 százalékra dúsított hasadóanyagot kap vissza. Így mérséklődik a veszélye annak, hogy Irán atomfegyver gyártására kívánja felhasználni uránkészletét. A megállapodás azonban nem nyugtatta meg teljes mértékben a nyugati vezetőket, de az olajpiac állandó feszültségét gerjesztő iráni gócpont feloldódni látszott. Az egyezség azonban hamar kudarcba fulladt, ugyanis az amerikai kongresszus meghozta az eddigi legszigorúbb szankciócsomagot Irán ellen, aminek komoly politikai és gazdasági következményei lehetnek az országra nézve. A csomag intézkedései főként az iráni energetikai és pénzügyi szektort érintik, amelynek lényege elzárni minden utat Irán előtt, ezzel kényszerítve jobb belátásra. A politikai bonyodalmak mellett, Irán fontos szereplője az olajpiacnak, mivel az arab ország jelentős olajtartalékokkal rendelkezik, mely 2010-ben további 30 milliárd hordóval növekedett egy új lelőhely feltárásával. Az új mezők feltérképezése mindig jótékony hatással van az olajpiaci kilátásokra és megcáfolja azokat a téveszméket, melyek a kőolajkészletek korai kimerüléséről szólnak. Az IEA 2010-es jelentésében rávilágított arra, hogy a növekvő olajigény csupán az ázsiai régióra jellemző, azon belül is főként a feltörekvő országokra. Ezzel szemben a nyugati világra ennek ellenkezője jellemző: Európában és a fejlett országok közé sorolt Japánban már 2008 óta enyhült az olaj iránti kereslet, és egyes előrejelzések szerint a világ 28

28 legnagyobb felvevőpiacán, az amerikai piacon is csökkenő kereslet várható. Az ügynökség a jelentésében arra is kitért, hogy várhatóan mérséklődni fog a válság után a nyugati világ olajfüggősége. Ezt a kijelentését arra alapozta, hogy a fejlett országokat tömörítő OECD részesedése a világ teljes kőolaj-felhasználásából csökkent 2009-hez képest 1%-kal, és ez a tendencia várhatóan folytatódni fog. Az okok közé tartozik elsősorban a földgáz egyre erősödő szerepe az energiapiacon, valamint az autóhasználati szokások megváltozása. A csökkenő kereslet még nem érzékelhető a feltörekvő országok energiaéhsége miatt. (HVG portál, 2010) 2010 végére a kőolaj hordónkénti ára tovább drágult, egy hordóért 90 dollárnál is többet kellett fizetni, amelynek alapvető oka az euró gyengesége volt. A kőolajexportáló országok annak érdekében, hogy az árak ne ugorjanak meg 2011-ben, a kitermelésük szinten tartása mellett döntöttek, így átmenetileg, de stabilizálták a piacot. Az olajpiac erősorrendjében 2010 változást hozott, ugyanis megváltozott a két legnagyobb kitermelő ország sorrendje, Oroszország, átmenetileg ugyan, de a világ legnagyobb kitermelőjévé vált a napi több mint 10 millió hordós kitermelésével. Ezzel Szaúd-Arábia a második helyre csúszott vissza, de megőrizve vezető szerepét az OPEC szervezeten belül. Szakértők véleménye szerint, az orosz kitermelés hosszú távon nem tartható, ugyanis a finomítók fejújításra, beruházásokra szorulnak, amelyek 2010 során elmaradtak. A 2010 folyamán az ismét felerősödött spekuláció és a világgazdaság enyhe növekedési mutatói 2010 végére, 2011 elejére megnövelték a nyersanyagok árát, amely közvetlenül kihatott az élelmiszerek árára is. A nyersanyagok árában 31%-os míg az élelmiszerekében 41%-os növekedés volt tapasztalható, amely elsősorban az alapvető élelmiszereket drágította meg. (HVG Portál, 2010) A 100 dolláros hordónkénti olajár összetűzést keltett az OPEC-en belül, ugyanis a szervezet tagjai között nincsen egyetértés a kívánatos olajárral kapcsolatban; végül azt a döntést hozta a kartell, hogy nem avatkoznak be a piaci folyamatokba, így a piaci mechanizmusokra bízva az olajár alakulását. Az árak emelkedését kiváltó ok a BRIC országok, azaz Brazília, Oroszország, India és Kína növekvő kereslete annak ellenére, hogy az említett négy országból kettőnek, Brazíliának és Oroszország hazai kitermelése jelentős. A feltörekvő országokra vonatkozó, 2011-re szóló előrejelzésében az IMF közel 7%-os bővülést vár, amely megmagyarázza a hatalmas keresletet a nyersanyagok iránt ben azonban már nem csupán ezen országok előrejelzése tartalmaz pozitív előjelű mutatókat, hanem az Egyesült Államok gazdasága is bővülésnek indult, szintúgy az 29

29 Európai Unió. Az utóbb említett növekedése azonban jelentősen elmarad az ázsiai térségtől, ugyanis állandóvá váltak a pénzügyi problémák a térségben. A gazdaságélénkítő csomagoknak köszönhetően a fejlődés elindult az uniós országokban, azonban igen egyenetlen képet mutat. Az Európai Bizottság 2010 végén közzétett elemzése szerint, az Unió GDP-je ben körülbelül 1,75%-kal fog növekedni, ez az arány 2012-re éves szinten 2% körül fog alakulni. (EUVONAL, 2010) 2011 tavaszán az afrikai kontinens északi részén állandóvá váltak a helyi erők megdöntésére irányuló kísérleteket, amely egyes államokban sikerrel végződött, máshol azonban nem. A lázongó hangulat komoly aggodalmakra adott okot Európában, ugyanis a láncreakció miatt, az Egyiptomból kiinduló tüntetések és lázadások egyre több államra kiterjedtek, a Közel-Keletre is, így az energiaellátás biztosítása kérdésessé vált. Az aggodalmak miatt a nyersolaj ára emelkedett, és ismét meghaladta a 100 dollárt. Az árakra nem csupán az afrikai kontinensen zajló zavargások voltak hatással, hanem a fokozatosan növekvő kereslet is, amellyel a kínálat nem tartott lépést. Ha a kínálatot rövid időn belül nem bővítik a kereslet növekedésének megfelelően, úgy az olaj ára az egekbe szökhet és a piacon hiány keletkezhet. Az ettől való félelem is tovább fűti az árakat. A Nemzetközi Energia Ügynökség vezetője szerint nincs szükség a globális olajkínálat növelésére, ugyanis magas szintű a nemzeti stratégiai tartalékok volumene, és a kőolajexportáló országok is elegendő olajat szállítanak a piacra, annak ellenére, hogy a líbiai kitermelés az ottani komoly tömegmegmozdulások miatt átmenetileg leállt. A megnyugtató szavak hatása elmaradt, az olaj további drágulása komoly problémákat vethet fel a világgazdaságban, amely megállíthatja annak növekedését is. Egy japán bank elemzése szerint, ha Líbia és Algéria kitermelése párhuzamosan állna le a tüntetések miatt, akkor olyan helyzet állna elő, mint az Öböl-háború idején, amikor jelentősen csökkent a kitermelt olaj mennyisége, aminek hatására az olaj ára majdnem elérte a 150 dollárt. Ha rövidtávon nem oldódnak meg a líbiai zavargások, és az észak-afrikai tüntetések, akkor komoly gondok adódhatnak az ellátás terén, főleg ha Líbia teljes kitermelése leáll. Szaúd-Arábia a világ aggodalmát tompítva bejelentette, hogy kész pótolni a kieső líbiai exportot, így az ellátásban nem léphet föl fennakadás. Napi 700 ezer hordós növekedést vállalt magára Szaúd-Arábia a kieső olaj fedezésére, amellyel sikerült megfékezni az olaj árának a további növekedését. 30

30 A közel-keleti válság elmélyülésétől való félelem két és fél éve nem látott magasságokba emelte az olaj árát, amely már megközelítette a 120 dollárt 2011 kora tavaszán. A kedvezőtlen és feszült világpiaci helyzetet tetézte a Japánt ért katasztrófa; a földrengés hatalmas károkat okozott a japán gazdaságban, amely közvetve kihatott az olajpiaci árakra is. A természeti csapás ugyanis visszavetette Japán keresletét, amely a világ 3. legnagyobb olajimportőre, így a globális világkereslet csökkent, amely csökkentette az olaj hordónkénti árát is. A földrengés komoly fennakadásokat okozott Japánban, melynek következtében megsérült a fukushimai atomerőmű. Az erőmű egyik reaktora a földrengést követő szökőár következtében felrobbant. A robbanás után a légtérbe jutó radioaktív anyagok olyan környezeti és egészségi károkat okoztak a térségben, valamint az ázsiai régióban, amelyre Csernobil óta nem volt példa. Az ázsiai országot sújtó természeti katasztrófa ellenére az OPEC a havonta megjelenő olajpiaci elemzésében a kereslet minimális növekedésével számol, azaz 2011-re napi 100 ezer hordó híján 30 millió hordó keresletre. Ez 0,4%-kal haladná meg a 2010-es tényleges fogyasztási adatokat. A dolláros hordónkénti árat egyik elemző vállalat sem tartja hosszú távú trendnek, a szakérők egyöntetű véleménye alapján az olaj hordónkénti ára dollárra fog mérséklődni miután megoldódtak a közel-keleti valamint a japán gazdasági gondok. Árcsökkentő tényezőként hatott az Al-Kaida terrorszervezet vezérének, Oszama bin Ladennek a halálhíre, mivel oldódott a feszültség a Közel-Keleten. További csökkenéshez vezetett az a hír, amely a Kaszpi-tenger hatalmas kőolaj-, és földgáztartalékairól számolt be. A Kaszpi-tenger orosz szektorában feltárt új lelőhelyek közel 3 milliárd tonna kőolajat és 3000 milliárd köbméter földgázt rejtenek, amely a térség fejlődésének az alapját képezhetik. (HVG Portál,2011) Az árak 2011 tavaszán és kora nyarán jelentősen mérséklődtek, elemzői vélemények szerint egy egészséges árkorrekció ment végbe a piacon, amelyre szükség volt. A magas árak következtében a világon szinte mindenhol növekedett az inflációs ráta, amely hosszú távon a kibontakozó gazdasági fejlődés gátját szabhatja. Az árakra gyengítően hatottak azok a hírek, melyek a szaúdi olajkitermelés további fokozásáról, illetve az amerikai és a többi fejlett ország növekedésének lassulásáról szóltak. A világgazdasági klíma gyengüléséről szóló híreket alátámasztotta a FED, az amerikai jegybank szerepét betöltő pénzintézet jelentése, amely szintén gyengébb növekedést prognosztizált 2011 további 31

31 időszakára. Így egy hordó olaj ára az amerikai fajtából már majdnem elérte a 90 dollárt, míg az észak-európai könnyűolaj hordójáért közel 110 dollárt kellett fizetni. Az árak további letörése érdekében az IEA 28 tagországa a stratégiai olajkészletekből 60 millió hordó (közel 1,5 milliárd hordóból) kőolaj felszabadítását tervezi. Ezzel sikerülne elérni, hogy csökkenjen az olaj ára, és ne gerjesszen inflációt, amely megtöri a gazdaságok fejlődését. A stratégiai tartalékból végül 30 millió hordó került felszabadításra. Az intézkedés magyarázatként a szervezet a kieső líbiai olajat nevezte meg, ugyanis Szaúd- Arábia hiába pótolja a kieső mennyiséget, a két ország olaja eltérő minőségű. Így a könnyű olajra specializált finomítók nem alkalmasak a nehéz, magas kéntartalmú szaúdi olaj finomítására Piaci szakértők szerint a csapok valódi megnyitása mögött nem a szűk kínálat állt, hanem a világgazdasági lassulás megfékezése. A líbiai események hatására a fekete arany ára tovább csökkent 2011 során, így az Európában irányadó kőolajfajta ára 100 dollárra mérséklődött. Olajpiaci elemzők szerint a hatalom megtörése rendezhetné a közel-keleti és az észak-afrikai válságot, amely hozzájárulna a líbiai kitermelés visszaállításához. (HVG Portál) Az egyre feszültebbé váló szíriai belpolitikai viszály miatt, az Unió olajembargót vetett ki az arab országra. Az EU célja a nyersolaj-vásárlási tilalommal, hogy Szíria mérsékelje, illetve megszüntesse az erőszakos fellépést a tüntetőkkel szemben. A magyar olajipari vállalatot, a MOL Nyrt-t is érinti a szíriai kérdés, ugyanis a felügyelete alá tartozó horvát INA a térségben rendelkezik kitermelő kapacitásokkal, melyek kitermelésének leállítása gondot okozna a magyar vállalat számára. Az egyik vezető francia olajipari cég Guyana partjainál új olajmezőt tárt fel, azonban az ott rejlő olaj mennyiségéről és minőségéről egyelőre nem állnak rendelkezésre pontos adatok. Ez a kutatás 2011-ben már a második jelentős eredményt hozta, amely bizakodóvá teheti a befektetőket. Azonban a bizalom könnyen meginoghat, ugyanis az IEA prognózisa szerint 2011-ben csökkenő olajfelhasználás várható, amelyért elsősorban a gyengülő importgazdaságok okolhatók. A keresletcsökkenés ellenére az orosz kitermelés hónaprólhónapra dönti meg saját csúcsát, amely 2011 októberében 10,3 millió kitermelt hordó volt naponta. Ezzel a mennyiséggel Oroszország vezeti a kitermelők rangsorát. Az olajkartell is csökkentette 2011, illetve 2012-re vonatkozó fogyasztási adatait a lassuló amerikai gazdaság, az európai adósságválság és a kínai és az indiai energiatakarékossági intézkedések hatására. Az európai adósságválság mélyülése a befektetőket bizalmatlanná teszi. Az eurozóna tagállamai közül Görögország gazdasága a leginstabilabb, hatalmas 32

32 adóssága komoly gondot okoz az Unió számára, ugyanis jelentősen meggyengítette 2011 őszén a közös fizetőeszközt. A dollárral szembeni értékvesztés drágította Európa számára a kőolaj-importot, amely az európai gazdaságok növekedését lassítja. (HVG, 2011/48) Összességében a kőolaj 2008 nyarától kezdődő zuhanása nem mondható tartósnak, ugyanis a kőolaj hordónkénti ára már 2009-ben elindult növekedési pályáján. A magas olajárak a jelenlegi világgazdasági környezetben visszavetik a kibontakozó gazdasági növekedést a világban. Míg az amerikai gazdaság már rátért növekedési pályájára, addig az európai gazdaságok nagy része komoly likviditási problémákkal küzd. A napjainkban egyre fokozódó európai adósságválság tovább növeli a térségben a kőolaj árát, ugyanis az euró gyengülése a dollárral szemben jelentős. Az Európai Unió tagállamainak állam-, illetve kormányfői folyamatos tárgyalásokat folytatnak a válság hatékony megoldását keresve. Az állandóvá vált pénzügyi problémák legsúlyosabb vonzata a befektetői bizalom elvesztése, amely negatívan sújtja a tagállamok gazdaságait. Európának szüksége van olyan gazdasági növekedést ösztönző intézkedések bevezetésére, amelyek már rövid távon éreztetik hatásukat és visszaszerzik Európa számára a pénzpiacok bizalmát.. 33

33 II. Olajtartalékok Mennyi olaj van még? 1. OPEC-országok tartaléka A Kőolajexportáló Országok Szervezetének tagállamainak kitermelése adja a világ olajkínálatának hozzávetőleg a 40%-át. Ezen országok olajkincs-tartaléka a legnagyobb a világon, így a kartell országainak meghatározó jelentősége van a globális piacon. Minél több kitermelhető olaj található egy országban, annál jelentősebb szerepet tölt be az, az ország mind a világpolitikában, mind a világgazdaságban. A hat kartellalapító ország mellett, további hat közel-keleti ország csatlakozott a szervezethez, így tagállamainak száma összesen 12. Tagjai: Algéria, Angola, Ecuador, Irán, Irak, Kuvait, Líbia, Nigéria, Katar, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emirátusok és Venezuela. Az OPEC 2011-ben is publikálta az évente megjelenő kiadványát, A kőolaj világpiaci kilátásai 2011 angol címe: World Oil Outlook 2011, amelyben kiemelte, hogy a szervezet szerepe egyre meghatározóbbá válik a jövőben és fő célkitűzése a fogyasztók olajszükségletének a kielégítése.(opec, 2011/a) Ennek érdekében megvalósítják az eddig elmaradt, de szükséges beruházásokat az olajpiacon, amelynek fő irányvonalai a már feltárt mezők termelésének javítása új technológiák alkalmazásával, valamint új és a már meglévő infrastruktúra fejlesztése, építése és karbantartása. A beruházások kivitelezése nélkülözhetetlen a kitermelés szinten tartásához, illetve fokozásához. A szervezet az átlagos napi kitermelését 8 millió hordóban szeretné stabilizálni, amely mennyiség a többi, nem OPEC-tag termelővel kiegészülve elegendő nyersolajat biztosít a jövőben a szükségletek kielégítésére. A közlemény továbbá hangsúlyozza, hogy elegendő nyersolajforrás áll rendelkezésre, amely az elkövetkezendő évtizedekben is fedezni fogja a fogyasztók igényét. (OPEC, 2011/a) Emellett a publikáció több kihívásra is felhívja a figyelmet, amelyek kiszámíthatatlanná teszik a várható olajfogyasztást, és kihatással vannak az olaj árának az alakulására. Ilyen tényezőként említi a fejlett országok azon törekvéseit, melynek célja az olajfüggőségük csökkentése. Olajfelhasználásuk visszafogása érdekében ezen országok különböző intézkedéseket vezettek be, amelyek hátrányosan érintik a kitermelő országok exportját. Ilyen rendelkezés például az Amerikai Egyesült Államokban bevezetett új környezetvédelmi törvény, melynek értelmében olyan autók gyártása a megengedett, 34

34 amelyek fogyasztása és károsanyag-kibocsátása a megengedett maximális érték alatt található. Egy másik jelentős kihatású tényezőként említi a kiadvány a pénzpiacok funkcionális működését, valamint az egyes valutaárfolyamok alakulását, elsősorban a dollár árfolyamváltozása gyakorol hatást az olajárakra. A pénzpiacok túlzott spekulatív tevékenysége komoly kihívást jelent az exportáló országok számára, ugyanis ezen tevékenység hatására a hordónkénti olajár az elmúlt években jelentős ingadozásokon ment keresztül. A World Oil Outlook 2011 publikáció szerint a jövőben is túlzott spekulációra lehet majd számítani a nyersolaj piacán, ugyanis az olaj már nem egyszerűen a nyersanyag funkcióját tölti be, hanem a hatalmat is képviseli. A közel-keleti országokat tömörítő kartell adja a világtermelés több mint egyharmadát, és itt található a bizonyított készletek több mint 80%-a. ( OPEC, 2011/a) A szervezet tagállamai évről-évre növelik kitermelésüket, így biztosítva a világ számára az olajellátottságot. A 2. ábra mutatja az OPEC-országok kitermelésének alakulását 2000-től kezdve napjainkig. 2. ábra: OPEC napi átlagos kitermelés Millió hordó ,19 27,35 30,83 25,57 27,19 29,503 31,26 29,18 30,44 30,056 29,096 30,2 Éves átlagos kitermelés (mb/d) 5 0 Forrás: Saját készítésű diagram, EIA 2011 Az ábráról leolvasható, hogy az olajkitermelés 2002 óta folyamatosan növekedett a régióban egészen 2008-ig, amikortól a gazdasági klíma romlása miatt az OPEC országai visszafogták kitermelésüket, melynek hatására csökkent a piac kínálata. 35

35 A világ kitermelő országai közül Szaúd-Arábia kitermelése a legnagyobb a világon, így a szaúdi térség az első a világtermelési rangsorban. Termelésének mértékét a következő 3. számú ábra szemlélteti. 3. ábra: Szaúd-Arábia kínálata az elmúlt évek során Forrás: IEA, 2011 A szaúdi olajkitermelés a 2008-as válság következtében jelentősen visszaesett, napi 1 millió hordó nyersolajjal kevesebbet hoztak felszínre, mint 2007-ben. A nagyarányú termeléscsökkentésre azért volt szükség, mert egy hordó olaj ára közel a negyedére zuhant vissza a rekordszintű 147 dolláros áráról től kezdve a termelést fokozatosan növelték annak érdekében, hogy a világgazdaság törékeny növekedését az olajárak ne fogják vissza. Szaúd-Arábia rendelkezik a világ legnagyobb olajkészletével, a Föld bizonyított olajkészletének 22%-a található ebben az országban. A közel-keleti ország átlagos napi termelése 10,5 millió hordó/nap, amellyel csupán Oroszország egyre jelentősebb kitermelése vetekszik. A szaúdi királyság célja, hogy a beruházások és fejlesztések megvalósításával napi termelési kvótáját 12,5 millió hordóra növelje. Szakértői vélemények szerint ez a mennyiség már meghaladná Szaúd-Arábia finomítói kapacitásait, azonban pontos adatok hiányában teljes bizonyossággal ezt nem lehet kijelenti. (CFR, 2007) Szaúd-Arábia olajkészletei, valamint termelési kvótája alapján is vezetője a kartellnek. Ez az ország az egyetlen, amely rendelkezik olyan tartalékokkal, amelyet azonnal a piacra tud bocsátani. Ez történt 2011 elején, amikor az ún. Arab Tavasz forradalomhullám elérte Líbiát is, melynek kitermelése szinte teljesen le is állt. A líbiai kitermeléssel közel 2 millió hordó olaj került volna ki a piaci keringésből, amely komoly 36

36 problémát okozott volna világgazdaságban. A probléma elhárítását a szaúdi olajtartalékok megnyitása oldotta meg, így a piac olajszükséglete biztosított maradt. Irán a világ negyedik legnagyobb olaj-exportőre és ezen ország rendelkezik a második legnagyobb olajforrásokkal a térségben, melynek mértékéről pontos adatok nem állnak rendelkezésre. A legutóbbi, legfrissebb adatot 2011 októberében hozták nyilvánosságra, amelyben 150 millió hordónyi olajtartalékról tájékoztatott az iráni olajminiszter. Irán kitermelése az elmúlt években folyamatosan csökkent, amely az ország fokozatos elszigetelődésének tudható be. Irán 2003 óta folyamatos feszültséget visz az olajpiacra nukleáris programja révén, amely miatt Teherán és 4. ábra: Irán olajkínálata Washington kapcsolata ellenségessé vált, amelynek a kimenetele egyelőre kérdéses. Mivel az ország leépítette nyugati kapcsolatait, így az olajipar szükséges fejlesztései is elmaradtak, amely a termelés Forrás: IEA, 2011 csökkenéséhez vezetett. Ha nem oldódik meg a nukleáris feszültség a közép-keleti ország és Amerika között, akkor minden téren komoly problémákkal kell majd szembenéznie az országnak, amely az olaj piacát tekintve komoly áremelkedéssel fog párosulni. Irán olajtartaléka közel 13%-a a világ olajkészletének, amely, megvizsgálva a többi kitermelő ország készleteit, igen jelentős. ( Kitermelése azonban jócskán elmaradt a készletei alapján feltételezhető szinttől, amely a korábban megfogalmazott nukleáris programra, valamint az új technológiák adoptálásának a hiányára vezethető vissza. Így Iránban jelentős feltárt, illetve feltáratlan készletek találhatóak, amelyeknek akkor lesz igazán jelentőségük, ha az iráni vezetés kompromisszumra jut a nyugati hatalmakkal és békés úton oldják meg konfliktusukat. 37

37 Az OPEC országai közül kiemelhető még Venezuela, amely a világ ötödik legnagyobb olaj-exportőre. Exportált olajának 15%-a az Egyesült Államokban kerül felhasználásra. Venezuela GDP-jének egyharmada származik az olajbevételekből és a megvalósult külföldi beruházások szinte mind az energia szektorba irányulnak. Ezért a latin-amerikai ország bevétele jelentősen függ az olajtól. Az ország tartalékai hatalmasak, a világ készleteinek közel negyede, 25%-a található ebben az országban, amely még a szaúdi tartalékszintet is felülmúlja. ( Venezuela jelentős szereplője az olajpiacnak, napi kitermelése meghaladja a 2,5 millió hordót óta az észak-amerikai és a latinamerikai térség kapcsolata folyamatosan romlott, ugyanis Hugo Chavez elnöksége óta a két fél kapcsolata problémákkal telt ben a venezuelai olajipar vezető vállalata, a PDVSA, állami irányítása alá került. Venezuela olajtartaléka az elmúlt néhány évben több mint a háromszorosára nőtt, 296,5 millió hordóra. A latin-amerikai ország a dél-amerikai Orinoco tartományban végzett sikeres fúrásokat és tárt föl egy új olajmezőt 2011-ben. Az olajmező készleteinek köszönhetően a venezuelai olajkészlet a legmagasabb a világon. Ezzel a hatalmas mennyiséggel az OPEC bizonyított tartalékai is nőttek, így az olajkészletek több mint 80%-a a kartell tagállamaiban található. Azonban az itt feltárt mező nyersolaja sok megmunkálást igényel, ugyanis a legerősebb olajfajta található itt, melynek finomítása nehezebb és hosszadalmasabb munkát követel, mint a szaúdi. Ahhoz, hogy az orinocoi olajat exportálni lehessen, fel kell javítani, vagy keverni kell egy lágyabb, jobb minőségű olajfajtával. (Reuters, 2011) A kőolajexportáló szervezet tagjai között jelentős készletekkel és kitermelési szinttel rendelkezik Irak is. Az iraki kitermelést nem számítják bele az OPEC termelésébe, mivel az országnak nincsen termelési kvótája. Az iraki termelés közel 3 millió hordó naponta, amellyel Irak a 3. legnagyobb termelő a kartellen belül. Irak olajtartaléka között 24,4%-kal növekedett, így összesen 143,1 millió hordónyi készlettel rendelkezik az ország. Irak kitermelése a 2003-as amerikai inváziót követően folyamatosan javul. A megszállás és háborús összecsapások következtében az iraki olajipar termelése 2003-ban szinte teljesen leállt. A zavargások során az olajipari infrastruktúra, valamint a létesítmények is megsérültek, így komoly fennakadást okozva az iraki termelésben. A helyreállítást követően Irak kitermelése nagyjából stabilan tartja a 2,5 millió hordós napi felhozatalt. 38

38 A többi 8 OPEC-ország kitermelése nem olyan meghatározó, termelési kvótájuk 500 ezertől 2,5 millió hordóig terjed. Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek napi kitermelése közelíti a 2,5 millió hordót, a többi tagállam közül még Nigéria olajtermelése haladja meg a 2 millió hordót. Ezen három ország olajtartaléka az elmúlt évek során nem változott, tartalékuk összesen 30 millió hordóval marad el az eddig élen járó szaúdi készletektől. Az összeget tekintve jelentős exportáló országokról beszélünk, melyek világpiaci súlya ugyan csekély, de ezen országokban zajló bármilyen esemény, jelentős kihatással van az olajárak alakulására, mint ahogy láthattuk ezt 2011 elején. Az 5. számú ábra foglalja össze az OPEC-tagok eddig felderített és bizonyított készleteinek a mértékét országonként lebontva. Millió hordó ábra: OPEC tagállamok bizonyított készletei Forrás: saját készítésű diagram, OPEC 2011/b Az OPEC tagországai rendelkeznek a világ olajkészletének letének kicsivel több mint 80%-val, amely igen jelentős befolyást biztosít számukra a világpiacon. A latin-amerikai régió országainak a tartaléka 2010-ben millió hordó, amely a kartell egészéhez viszonyítva annak 25%-át, azaz egynegyedét jelenti. A közel-keleti keleti országok összes tartalékát figyelembe e véve, ezek az országok rejtik a kartell kőolajkészletének közel 66%- 39

39 át, míg az afrikai kontinens 4 országának készlete millió hordó, amely az olajtartalékok 8,89%-át jelenti. Az OPEC országainak régiónkénti tartalék-megoszlását mutatja a 6. ábra. 6. ábra: Az OPEC-országok olajkészletének megoszlása régiók szerint 8,89% 25,45% Latin-Amerika Közel-Kelet Afrika 65,66% Összes bizonyított olajforrás: millió hordó Forrás: saját készítésű diagram, OPEC 2011/b Összességében elmondható, hogy az OPEC-országok között is a közel-keleti térség jelentősége a legnagyobb. Ezen térség olajtartaléka világviszonylatban a leghatalmasabb, amely alapján állítható, hogy a kartell országai a jövőben is kulcsfontosságú szerepet töltenek majd be az olaj világpiacán. Az olaj árára gyakorolt hatásukat tekintve a térség országainak kiemelt szerepe van, amely leginkább az olajellátottság ottság biztosításában nyilvánul meg. Az országok termelési kvótájuk betartása mellett képesek biztosítani a kínálat megfelelő szintjét és képesek szabályozni kvótaszintjük megváltoztatásával a piaci egyensúlyt a kereslet és a kínálat között. A tartalékok ismeretében kijelenthető, hogy hosszú távon a szervezet országai képesek kielégíteni a fogyasztó országok keresletét és az olajkészletek csökkenése egyelőre nem olyan jelentős, amely problémát okozna az ellátásban. 40

40 2. Nem OPEC-országok tartalékai Az olajtermelő országok másik nagy csoportját alkotják azon nemzetek, melyek nem tagjai a kőolajexportáló szövetségnek. Ezen országcsoport szolgáltatja a piacon forgó olaj 60%- át, tehát olajtermelésük jóval nagyobb szükségletet fed le, mint az olajkartell tagjaié. Azonban döntő különbség a két csoport között, hogy az OPEC a világtermelés 40%-át adja, miközben a világ olajkészletének a 80%-át birtokolja. Így a többi olajtermelő országnak, amelyek nem tagjai az olajkartellnek, csupán a készletek 20%-a felett van rendelkezési joguk. A két arányt összehasonlítva egyértelműen megállapítható, hogy a kartell országainak kőolajexportja egyre nagyobb területet fog átölelni a jövőben. Az előbbi állítást alátámasztják azon szakértői vélemények, melyek úgy tartják, hogy a kartellen kívül eső termelők olajforrásai alacsonyabb termelőképességűek. (CFR, 2008) Ennek oka, hogy ezeket a forrásokat korábban kezdték el kitermelni, így többségük már túljutott a kitermelése tetőpontján, amikortól a termelői produktivitás csökken. A térség olajmennyiségének apadását tompítja egyelőre az új, nem konvencionális olajkészletek feltárása, valamint az új technológiák alkalmazása a régi mezőkön, melyekkel a kitermelés növelhető. (CFR, 2008) A 7. ábra szemlélteti a legnagyobb OPEC-en kívüli termelők átlagos napi olajtermelését. 7. ábra: Nem OPEC-országok napi olajtermelése Millió hordó/nap 10,5 9,5 8,5 7,5 6,5 5,5 4,5 3,5 2,5 1,5 0,5-0, Forrás: Saját készítésű diagram, EIA,

41 Az ábráról leolvasható, hogy a legnagyobb termelő Oroszország, amelynek kitermelése 2009-ben ideiglenesen megelőzte a világ eddigi legnagyobb kitermelőjét, Szaúd-Arábiát is. Oroszország mellett az Egyesült Államok olajtermelése is meghatározó, kitermelt mennyisége az elmúlt években jelentősen megnőtt, amely az újonnan felfedezett lelőhelyeknek, valamint az új technológiáknak köszönhető. Az OPEC-en kívüli termelés évről-évre lassan, de növekszik. A kitermelés aránya minden 48 mb/nap 51,5 mb/nap 52,2 mb/nap évben 60% körül alakult. A kitermelés aránya az országok között megoszlik, az előbb említett két nagy vezetőn kívül a többi ország éves termelési szintje változó, például míg Mexikóban és Norvégiában a felszínre hozott olaj mennyisége évről-évre csökken, addig Brazília, Kanada és a táblázatban nem szereplő Kazahsztán termelése gyarapodik. Az előző, 7. ábrán is látható, hogy a fő termelők között is több olyan ország, régió van, ahol az olajmezők fokozatos kimerülése miatt a termelés csökken. Ezen országok csökkenését egyelőre elfedi a bővülő kitermelés Kanadában, Brazíliában és Oroszországban. A csökkenés megelőzése érdekében folyamatos kutatások folynak új mezők feltárása érdekében, de az emelkedő nyersanyagárak gátat szabnak az új felderítéseknek. Oroszország az OPEC-tag, Szaúd-Arábia után a második legnagyobb lelőhelyekkel rendelkezik a Földön, amelyek nagy része Nyugat-Szibériában található. Az orosz termelés 2001 óta, az orosz válság elmúlása óta, folyamatosan növekszik. Felszínre hozott mennyisége már 2006-ban elérte a napi 10 millió hordót, amely hatalmas bevételi forrást jelentett az ország számára. A 10 millió hordó/nap kitermelési szintet az eurázsiai ország képes volt tartani, sőt 2010-ben már 500 ezer hordóval meg is haladta a 2006-os szintet. Az olaj- és gázlelőhelyekben gazdag ország exportjának 40%-át ezen nyersanyagok teszik ki. Exportjának közel 80%-a, azaz négy-ötöde irányul Európába. (MTA VKI,2011) 8. ábra: Az orosz kőolajkínálat alakulása Forrás: IEA, 2011 Oroszország ma az Európai Unió legnagyobb olaj-, olajtermék-, gáz-, szén-, és 42

42 uránellátója. Az Unió mellett Kína is egyre jelentősebb importőre az orosz nyersanyagoknak. Kína az Egyesült Államok után a második legnagyobb olajimportőr a világon, mivel ellátását saját forrásaiból nem képes biztosítani, így rászorul a földrajzilag viszonylag még közel fekvő orosz mezők olajára. (MTA VKI,2011) Ahhoz, hogy Oroszország megtartsa jelenlegi, 10,5 millió hordó/napi kitermelését, ahhoz szükséges séges megvalósítania azokat a zöld és barna mezős beruházásokat, melyekkel új mezőket lehetne feltárni, illetve a régieket hatékonyabban ki lehetne aknázni. Oroszország olajkészletei jelentősek, azonban az elmúlt években mennyiségük nem igen változott. Jelentősen megnőhet majd Oroszország olaj-, illetve gázkészlete akkor, amikor az Északi sarkvidék felségvizeinek felosztása megtörténik. A sarkköri jégpáncél alatt orosz kutatók hatalmas mennyiségű szénhidrogén-készletet találtak, azonban a terület kiaknázása egyelőre várat magára. (HVG, 2010/42) 2011-et illetően az OPEC havonta megjelenő olajpiaci értékelőjében további növekedést prognosztizál az orosz területre vonatkozóan, körülbelül hordós növekedést várnak. Egy másik OPEC kiadvány között stabil, 10,2-10,310,3 millió hordós termelést jósol Oroszország számára. (OPEC, 2011/a) Az Egyesült Államok a világ legnagyobb nyersolajfogyasztója. A globális kínálat egynegyede itt kerül felhasználásra. A napi átlagos 20 millió hordós nyersolajigényét saját forrásai nem képesek ellátni, így jelentős mennyiségű nyersolajat importál. 9. ábra: Egyesült Államok nyersolajfogyasztása-, termelése 25 Millió hordó/nap Napi fogyasztás Napi termelés 0 Forrás: Saját készítésű diagram, EIA,

43 Az fenti, 9. ábrán feltüntettem az amerikai nyersolajtermelést, illetve -fogyasztást. Ezzel kívánom szemléltetni, hogy az Államok szükségletének csupán 40-45%-át képes hazai termelésből fedezni, így nyersolajszükségletének több mint fele származik importból. A következő, 10. ábra mutatja az amerikai olajimport országonkénti megoszlását ban. 10. ábra: USA olajimportjának megoszlása Forrás: USCEI, 2009 Az Egyesült Államok gazdasága nagyrészt az olajra épült, ezért is szorul rá az import nyersanyagra. A nyersanyag nagy részét a szállítási, közlekedési szektorban használják fel. Az amerikai emberekre igen jellemző az energiapazarlás, nem hiába mondják a szakemberek, hogy az ökológiai lábnyomuk nekik a legnagyobb a világon. (RFE, 2011) Az USA nyersolaj felhasználásának a megoszlását szemlélteti a 11. ábra, amelyről leolvasható, hogy az amerikai nyersolajfogyasztás 66%-át a közlekedés használja fel. Ezzel szemben, a másik, 12. ábra az Európai Unió olajfelhasználását szemlélteti, melyen látható, hogy az Unió közlekedésének olajfelhasználása a fele az amerikainak. 12. ábra: EU olajfelhasználás megoszlása 11. ábra: USA nyersolaj felhasználásának megoszlása Forrás: LIL, 2005 Ennek oka, hogy az amerikai fogyasztói árak alacsonyabbak, mint Európában. Ezt mutatja a következő táblázat is. Forrás: Eurostat, US gallon/dollár 2,35 2,8 3,6 HUF/USD árfolyam Ft/liter USA Ft/liter Magyarország US gallon=3,785 liter Forrás:EIA,2011; Origo

44 A táblázat adataiból látszik, hogy az Egyesült Államokban az üzemanyag átlagára jóval alacsonyabb, mint Magyarországon. A hazai átlagárakhoz képest az amerikai árak, 40-50%-kal alacsonyabbak. Ez az oka annak, hogy az Egyesült Államokban az olajfelhasználás a legnagyobb a világon. Az import olajra való rászorultság valószínűleg a jövőben sem fog megváltozni. Amerika olajkészlete fokozatosan csökken az évek folyamán és, ha nem sikerül újabb lelőhelyet találni, akkor ez a tendencia csak erősödni fog. Középtávon az OPEC éves előrejelzése az amerikai igények növekedését vetíti elő, amely azonban nem párosul a kínálat bővülésével. (OPEC, 2011/a) 2015-re 24 millió hordós napi fogyasztást becsül a jelentés, amely mindössze 1%-os keresletbővülést jelent a 2010-es 23 milliós fogyasztáshoz képest. Hosszú távon azonban, 2035-re már a kereslet csökkenésével számol az elemzés, amely pozitív jel az importfüggőséget csökkenteni kívánó kormány számára. Az észak-amerikai kontinens másik meghatározó olajtermelője Kanada. Kanada olajkitermelése növekvőben van, amelynek alapját a kanadai olajhomok kitermelése adja. A nem konvencionális olajkészletek kitermelése költségesebb, mint a hagyományos tartalékok kitermelése. A termelésnövekedés másik hajtóereje az új beruházások, amelyek segítségével komplexebb módon lehetséges az olajkitermelést megvalósítani. Kanada hazai forrásokból képes saját szükségleteit fedezni. Napi olajtermelése 2010-ben 3,48 millió hordó volt, amely fedezi a napi 2,15 millió hordós igényét, a fennmaradó részt pedig exportálja. Kanada számára mind az IEA (Nemzetközi Energia Ügynökség), mind az OPEC éves olajpiaci jelentése a későbbiekben növekedést prognosztizál. Az olajexportáló szervezet éves jelentése az Egyesült Államok és Kanada várható jövőbeli alakulását egyként kezeli, amely 2015-re 13 millió hordós, 2025-re már 14,3 millió hordós napi kitermelést feltételez. (OPEC, 2011/a) 45

45 Az európai kontinens országait tekintve olajtermelésük külön-külön nem igazán jelentős, azonban együttvéve a térség országai a globális olajtermelés 5%-át adják. Mivel az európai országok tagjai az OECD-nek (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet), így az olajtermelés szempontjából együttesen vizsgálom őket, kiemelve 1-1 jelentősebb termelőt. Gyűjtőnevük: OECD-Európa. Az OECD európai tagországai között két jelentős kitermelő van: Norvégia és Nagy- Britannia. Mind a két ország esetében megfigyelhető az erőteljes csökkenés a kitermelt olaj mennyiségét tekintve. Ilyen nagyarányú termeléscsökkenés a többi kitermelő ország esetén nem figyelhető meg. Olajkészleteik esetében már nem ennyire nagy a csökkenés. Norvégia olajkészlete az elmúlt 5 évben közel 17%-kal zsugorodott, de készletei még így a kontinens állományának 52%-át adják. Nagy-Britannia esetében a források apadása nem volt ilyen nagymértékű, csupán 5,5%, azonban tartaléka a norvég olajkészlet felét teszi ki ben a két ország készletei összesen 10,478 millió hordó volt, amely a kontinens egészét tekintve 77%-os részesedés. 13. ábra: Nagy-Britannia olajtermelése Forrás: IEA, ábra: A norvég kitermelés alakulása Forrás: IEA,

46 A fenti, 15. ábrán összefoglalva lehet látni az OECD európai tagállamainak napi átlagos nyersolajtermelését, illetve szükségletét. A grafikon alapján megállapítható, hogy Európa olajtermelése a szükségletének csupán 30-35%-át fedi le, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy a kontinens nyersolajból behozatalra szorul. Legnagyobb importőre Oroszország. Millió hordó/nap 15 13, ,5 9 7,5 6 4,5 3 1, ábra: OECD-Európa Európa nyersolajtermelése, - és fogyasztása * *OECD-Európa: Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Észtország,Finnország, Franciország, Németország, Görögország, Magyarország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Portugália, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Nagy-Britannia Forrás: Saját készítésű diagram, EIA, 2011 Fogyasztás Termelés Az OPEC előrejelzése szerint középtávon, azaz 2015-ig az OECD európai országaiban a termelés csökkenése várható ben a napi közel 4,5 millió hordóról, az előrejelzés alapján a kontinens ezen országainak a termelése 4 millió hordó/nap alá is csökkenhet 2015-ig. Hosszú távon, 2035-ig, további csökkenést prognosztizál a kiadvány, amely re 3,8 millió hordós napi kitermelést vár ezen ország csoporttól. (OPEC, 2011/a) Az OPEC-en kívüli olajtermelők közül Kína egyre növekvő súlya a jellemző. Az ázsiai ország gazdaságának az alapja az olaj. Az elmúlt években eddig példátlan növekedési ütemet produkáló kínai gazdaság egyre jelentősebb résztvevője az olajpiacnak. Évente növekvő kínálata hatalmas energiaéhségét nem tudja fedezni, így az ázsiai ország nyersolajból behozatalra szorul. A kínai gazdaság elmúlt években tapasztalt növekedése rendkívüli volt. Az ázsiai országot a 2008-ban kipattant globális pénzügyi válság szinte meg sem érintette, GDP-növekedése 2008-tól folyamatosan 9% fölötti volt, 2010-ben a növekedés üteme már a 10%-ot is meghaladta. Ilyen mértékű növekedést csupán egy másik ázsiai ország, India tudott elérni az elmúlt években. 47

47 Ez a szignifikáns növekedés az alapja a kínai gazdaság energiaigényének, amely az elmúlt években igen gyors növekedésen ment keresztül. 16. ábra: A kínai fogyasztás alakulása 10,0 9,2 Millió hordó/nap 8,0 6,0 4,0 2,0 4,8 4,9 5,2 5,6 6,4 6,7 7,3 7,5 7,6 7,9 0,0 Forrás: Saját készítésű diagram, EIA 2011 A kínai gazdaság energiaigénye a 2003 óta felgyorsult motorizáció eredménye. Az emelkedő életszínvonal megváltoztatta a kínaiak szükségleteit, igényeit, amelynek hatására egy igen erőteljes motorizáció indult meg. Az egyre fokozódó ázsiai keresletnövekedés hatása már érezhető az olajpiacon. Az olajárak 2008-as mélyrepülésének az ázsiai régió fokozódó kereslete vetett véget. Míg a nyugati országok kereslete folyamatosan csökkent, addig az ázsiai régió szárnyalt. Ez az ellentét az olajárak alakulásában is megnyilvánult. A kínai olajigény 45-50%-ban biztosított hazai forrásokból, azonban a fennmaradó részt az ország importolajból fedezi. Korábban a hazai termelés jóval nagyobb szükségletet elégített ki, 2000-ben a kínai termelés 70%-ban fedte le a hazai keresletet. Ez az arány évről-évre csökkent, míg 2010-ben csupán 46,5%-os volt. (EIA,2011) Az OPEC előrejelzése alapján a kínai gazdaság kínálata jelentősen nem fog növekedni 2015-ig, a 2010-es 4,1 milliós termelésről, 4,3 millió hordóra növekedhet a kitermelt olaj napi mennyisége. (OPEC, 2011/a) Azonban kereslete tovább fog nőni, 2015-re a becsült napi kereslete elérheti 11,6 millió hordót is, amely az aktuális, 2011-es, amerikai olajfogyasztásnak kicsit kevesebb, mint a fele. Tehát levonható az a következtetés, hogy az olajpiacon a közeljövőben biztos nem, de 2035-ig sem valószínűsíthető a kereslet globális szintű csökkenése. Ez azt jelenti, hogy egyre több olajra lesz szükség a jövőben, amely a mostani termelési szinteket elnézve, nem lesz könnyű feladat. Ahhoz, hogy a kőolajexportáló országok ki tudják elégíteni a világ 48

48 növekvő energiaigényét, ahhoz új mezők feltárására lenne szükség, amely az elmúlt évek statisztikái alapján nem bizonyult egyszerű feladatnak. Végül mennyi is összesen az OPEC-en kívüli országok olajtartaléka? A készletek alakulását szemlélteti a 17. számú összefoglaló ábra, amely a 2010-es, OPEC által publikált éves ún. Annual Statistical Bulletin című kiadvány adataira támaszkodik. 17. ábra: Az OPEC-országokon kívüli olajtartalék alakulása Olajkészlet millió hordó Forrás: Saját készítésű diagram, OPEC 2011/b A tartalékokat földrajzi régiónként felosztva a következő képet kapjuk: 3,94% 4,94% 7,61% 18. ábra: Olajtartalékok régiónkénti megoszlása 2010 Észak-Amerika 8,77% 16,25% Latin-Amerika 11,38% Kelet-Európa Nyugat-Európa 47,09% Közel-KeletKelet Afrika Ázsia és a Csendesóceáni térség Forrás: Saját készítésű diagram, OPEC 2011/b 49

49 Az 18. ábrán jól látszik, hogy a kelet-európai régió tartalékai a legnagyobbak földrajzi megbontásban nézve. A kelet-európai térség országai közül figyelembe kell venni Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Kazahsztán, Oroszország, Türkmenisztán, Ukrajna, Üzbegisztán és Türkmenisztán készleteit. Ezen országok közül Oroszország készletei a meghatározóak, mely a térség olajkészleteinek több mint a felével rendelkezik. Az említett ábrán látható latin-amerikai tartalékok számításakor, a régió 2 OPEC tagországának, Venezuelának és Ecuadornak a tartalékait figyelmen kívül hagytam. Ezen két ország tartalékát az OPEC készleteiről szóló alfejezet tartalmazza. Észak-Amerika esetén a kontinens két termelőjének, Kanadának és az Egyesült Államoknak a készleteit vettem számításba, amely az olajkartellen kívüli forrásoknak a 8,77%-át teszi ki. Afrika és a Közel-Kelet tartalékainak számításakor azon országok készleteit vettem figyelembe, amelyek nem tagjai az olajszervezetnek. Így Afrika esetén: Egyiptom, Gabon, Szudán és néhány kisebb termelőt; míg a Közel-Kelet esetén: Ománt, Szíriát és a kisebb, nem OPEC-termelőket. Összességében elmondható, hogy az olajkartellen kívüli termelők száma hiába a többszöröse a kartell tagjainak, olajkészleteiket tekintve a szervezet tagjai majdnem 4,5- szer több olajjal rendelkeznek, mint a nem OPEC-tagországok. Ezt a különbséget szemlélteti a következő, 19. ábra is, amely a 2010-es adatok alapján készült. 19. ábra: A világ olajkészletének a megoszlása 50 Forrás: OPEC, 2011/b

50 III. Az olajárakat befolyásoló tényezők Az olaj súlya a világgazdaságban egyre erőteljesebb, amely a tartalékokkal rendelkező országok értékék és szerepét megnövelte. Az olaj árának alakulása rendkívül fontos tényező mind az exportáló, mind az importáló országok szempontjából, ezért ebben a fejezetben tekintem át, hogy melyek azok a tényezők, amelyek befolyással bírnak a fekete arany árára. Ezért elsősorban az olajpiac keresleti és kínálati oldalának tényezőik vizsgálom meg, melyek alapvetően meghatározzák ezen szénhidrogén értékét A kőolaj keresleti-kínálati tényezői Makroökonómiai alapösszefüggés, hogy a piac minden helyzetben a kereslet-kínálat egyensúlyára törekszik. Az olajpiac esetében a kínálati oldalt az olajtermelő országok alkotják, míg a keresleti oldalon az elsődleges keresletet indukáló nagy olajipari cégek találhatók. A világ 10 legnagyobb vállalata közül 7 olajipari társaság: Shell, ExxonMobil, British Petroleum, Chevron, a francia Total, az amerikai ConocoPhillips és a kínai Sinopec. ( A multinacionális olajcégeken keresztül realizálódik a fogyasztók által támasztott kereslet. A nyersanyagok kereskedelme három értékesítési csatornán keresztül valósulhat meg: az első az olajvállalatok belső kereskedelme, ahol a nyersanyagok transzferáron kerülnek továbbításra a vállalat egységeibe. Az értékesítési csatorna egy másik variációja a hosszú lejáratú szerződések, melyek évre vonatkozóan biztosítja a nyersanyaggal való ellátottságot. Ez a két típus a meghatározó a nyersanyagok kereskedelmében. A harmadik csatornát a szabadpiac jelenti, ahol a kereskedés csekély mértéke valósul meg. (MTA VKI, 2009) Az olajkeresletre ható tényezőket célszerű időtáv alapján vizsgálni, ugyanis rövid-, illetve hosszú távon más tényezők alakítják a nyersolaj árát. A rövid távon ható tényezők jelentős áringadozásokhoz vezetettek az elmúlt években, amelyek közvetlenül befolyásolták a keresletet. Összefoglalva ezek a tényezők a következők: Az Egyesült Államok stratégiai készletszintje A dollár árfolyam-ingadozása Természeti katasztrófák az importáló-, illetve exportáló országokban A közel-keleti geopolitikai feszültségek Terrorcselekmények, vagy azoktól való félelem 51

51 Az amerikai feldolgozó létesítmények átmeneti technológiai problémái. ( ECOSTAT-Műhely, 2005) Az itt felsorolt tényezők rövid távon ugyan, de folyamatos mozgást váltottak ki az olaj árában a vizsgált 10 esztendőben. Az amerikai készletszintről szóló hetente megjelenő EIA-elemzést folyamatos spekuláció övezi. Az elemzők az adatok publikálását megelőzve különböző becsléseket hoznak napvilágra a várható készletszintről. A hiteles adatok kihirdetésére a piac szinte azonnal reagál, ha korábban a becslések alulkalkulálták a stratégiai tartalékokat, akkor egy hordó olajért kevesebbet kell fizetni a prompt, vagy más néven az azonnali piacon. A stratégiai olajtartalékoknak jelentős szerepe van céljuk ugyanis, hogy súlyos ellátási krízis esetén legyen miből pótolni a kieső olajszállítmányokat. A heti rendszerességgel megjelenő amerikai tartalékadatok alapján, az Egyesült Államok tartalékszintjére vonatkozóan rendelkezünk megbízható adatokkal. Az amerikai kormány és olajpiaci vállalatok együttesen 727 millió hordó készlettel rendelkeznek, amely a teljes olajimport leállása esetén, saját termeléssel kiegészülve, összesen 50 napig fedezné a legnagyobb olajfogyasztó nemzet szükségletét. Ezzel a mennyiséggel az elsők a világon, Amerika birtokolja a legnagyobb tartalékkészleteket a Földön. Amerika tartalékait az 1973/74-es olajembargó után kezdte el kiépíteni, annak érdekében, hogy védelmet biztosítson az ország számára egy hasonló embargó esetén. A 2005-ös új amerikai Energiapolitika törvény célként tűzte ki a stratégiai tartalékok 1 milliárd hordóra való felduzzasztását, amelyet egyelőre még nem sikerült elérni. ( A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) tagországai számára kötelező a 90 napos tartalékszint betartása. A szervezet előírja tagjai számára, hogy minden esztendőben annyi olajat kötelesek tartalékolni, amennyi megfelel az előző évi olajimportjuk kilencven napra eső részének. A szabály alól kivételt képeznek a nettó exportőrök, így Kanada és Norvégia esetén ez az előírás nem kötelező. ( Az Egyesült Államok eddig összesen háromszor kényszerült tartalékai megnyitására: először az 1991-es Perzsa Öbölháború idején, amikor az ENSZ erői felszabadították az Irak által megszállt Kuvaitot. A második eset 2005-ben történt, amikor a Katrina névre hallgató hurrikán komoly károkat okozott az ipari termelésben, amely a Mexikói-öböl finomítóiban ideiglenes leálláshoz vezetett. A harmadik esetre pedig 2011-ben került sor, nyáron a líbiai termelés kiesése miatt. Az afrikai állam kieső termelése nem okozott gondot a világpiacon, ugyanis a Közel-Kelet legnagyobb olajtermelő állama, Szaúd-Arábia vállalta, hogy pótolja 52

52 a kieső líbiai termelést. Így igazából okafogyottá vált a stratégiai tartalékok megnyitása az Egyesült Államokban. A tartalékok megnyitásának valódi oka nem a kieső kínálat volt, hanem a magas olajárak. Kérdéses, hogy a tartalékcsapok megnyitása hosszú távon milyen hatással fog járni a piacon. Elemzői vélemények szerint, megkérdőjelezhető lépés volt a tartalékokhoz való hozzányúlás annak érdekében, hogy az olajárakat lefelé nyomják. A 727 millió hordós tartalékból összesen 30 millió hordót engedtek a piacra, ezzel megnövelve a kínálatot, amely rövidtávon árcsökkenéssel reagált. A tartalékok megcsapolásához az IEA engedélye szükséges, amely az előbb említett 3 esetben rendelkezésre állt. ( A 20. ábra az amerikai stratégiai tartalékszint alakulását szemlélteti az elmúlt 10 év áttekintésében. 20. ábra: Egyesült Államok stratégiai tartalékszintjének ének változása Egyesült Államok stratégiai tartalékszintje Forrás: Saját készítésű diagram, adatok A rövid távon ható tényezők közül, a közel-keleti keleti feszültségek állandó félelmet gerjesztenek az olajpiacon. A vizsgált időszak történelmi áttekintőjében részletesen beszámolok a közel-keleti keleti országok aktuálpolitikai helyzetéről. A szinte állandó jelleggel jelen lévő háborús konfliktus a térségben aggodalmat vált ki az importőr országokban. A félelem alapját az olajellátás biztosításának a kételye adja, ugyanis a támadások középpontjában legtöbbször az egyes országok olajlétesítményei tményei állnak. Legjobb példa erre a 2011 tavaszán elindult forradalmi hullám az afrikai országokban, amelynek terjedése több olajlétesítménnyel rendelkező országot is érintett, legsúlyosabban Líbiát. A közel- keleti országok feszültsége nehezen oldódik, Irán ellenállása a nyugati hatalmakkal szemben komoly nemzetközi konfliktushoz vezetett, amelynek szankciója akár háborúval is végződhet. Egy esetleges iráni invázió a magasba röpítené az olaj árát, amely akár a 53

53 2008-as eddigi legmagasabb árcsúcsot is megdöntheti. Dolgozatomnak azonban nem célja a jövőre vonatkozó jóslatokba bocsátkoznia. Hosszú távon a keresletet befolyásoló tényezők közé tartozik a feltörekvő országok által gerjesztett kereslet, valamint a világgazdasági konjunktúra alakulása. A feltörekvő országok közül Kínát és Indiát szükséges megemlíteni, melyek energiaigénye az elmúlt 4 év során összesen 18, illetve 12%-kal növekedett. Az előbbi adat a kínai, az utóbbi az indiai gazdaságra vonatkozik. Ez a két ázsiai ország az elmúlt 4 évben összesen 30%-kal növelte keresletét, amelynek kielégítését egyrészről saját források, másrészről importforrások fedezik. A kínai keresletnövekedés hosszabb jellemzése az Olajtartalékok fejezetben, azon belül is a Nem OPEC-államok tartalékairól szóló részben olvasható. A világgazdasági klíma az elmúlt években nem volt kedvező sem a fogyasztók, sem a termelők számára óta az amerikai gazdaság folyamatos lassulása megrendítette az olajpiacot. A legnagyobb olajimportőr ország GDP-alakulását mutatja a következő táblázat. A korábbi évekhez képest az adatokból is látszik, hogy az amerikai gazdaság évről-évre szűkült. A lassuló növekedés 2,0% 0% -2,6% 2,8% nem csupán az amerikai gazdaságra volt jellemző ebben az időszakban, hanem az egész világra, kivéve Kínát és Indiát. A lassuló világgazdasági konjunktúra már 2008-ban éreztette hatását az olajpiacon tól kezdve, amikor kirobbant a 21. század eddigi legnagyobb válsága, az olaj ára lejtmenetbe fordult. Ennek oka a kereslet mérséklődése volt, amely a szűkülő gazdasági környezetben várható volt. A világgazdaság növekedési üteme megtorpant, amely 2009-ben érte el az elmúlt 10 év mélypontját, a -0,8%-ot. A világ növekedésének egyik motorja az Egyesült Államok gazdasága, amely a világ legnagyobb és egyben legfejlettebb gazdasága. Az amerikai gazdaság és a világgazdaság alakulása közötti párhuzam jól érzékelhető, ugyanis 2010-ben a legnagyobb nyugati piac elindult növekedési pályán. Ez a világgazdaságra is igaz, amely 2010-ben már majdnem 5%-os bővüléssel zárt. ( A növekedés másik motorjaként tartják számon az óriási mértékben növekedő kínai gazdaságot, amely a válság éveiben is tartotta 9% fölötti éves növekedési ütemét. Vásárlóerő-paritáson mért GDP-adatok alapján, Kína a 3. legnagyobb gazdaság a világon az Egyesült Államok és az Európai Unió után. ( 54

54 Áttekinttettem az olaj keresletét meghatározó rövid, illetve hosszú távú tényezőket. A fenti tényezők függvényében az olaj iránti globális kereslet a következőképpen alakult az elmúlt 3 évben. A diagram 2011 és 2012-re vonatkozóan is tartalmaz adatokat, amelyek becsült értékek. Ez, illetve az IEA olaj-, és gázpiacra vonatkozó kiadványa alapján a jövőben a globális olajkeresletben növekedés várható. A Nemzetközi Energia Ügynökség 21. ábra: Az olajkereslet alakulása előrejelzése 3%-os éves globális gazdasági növekedés mellett az elkövetkező 5 évben éves szinten 1,4%-os keresletnövekedést prognosztizál, így 2015-re a világ olajkereslete elérheti a 92 millió hordót naponta. 2%-os világgazdasági bővülés mellett a növekedést alacsonyabb értékben határozza meg, 1%-os keresletnövekedést vár, amely 2015-re közel 90 millió hordóra növelné a világ olajszükségletét. (IEA, 2010) A kőolajexportáló országok szervezetének éves olajpiaci áttekintése alapján a 22. ábrán látható trend várható az olajpiacon. Az OPEC piaci előrejelzése 2035-ig a kereslet bővülésével számol. Az olajkartell becslését a technológiai, a politikai, és a demográfiai változások tükrében alkotta meg, amely hangsúlyozza, hogy hosszú Millió hordó/nap Forrás: IEA, ábra: Várható jövőbeli olajkínálat alakulása az OPEC jelentés alapján 94 93, ,9 89, Forrás: Saját készítésű diagram, adatok IEA, 2010 távon az olajárak alakulásának jelentősége fokozódik a kereslet kialakításában. A jelentés 25 éves időintervallum intervallum alatt 32 millió hordós növekedést vár a napi kitermelés tekintetében. 55

55 Az olajpiac kínálatát befolyásoló tényezőket is hatásuk időtávja alapján két csoportba lehet sorolni: a rövid, illetve hosszú távon ható tényezők. A rövid távon ható tényezők egy része megegyezik a keresleti oldalt meghatározó rövid távú befolyásoló tényezőkkel. Ide sorolható szintén: Az amerikai stratégiai tartalékszint alakulása Természeti katasztrófák Támadások a kitermelő létesítmények ellen Ezeken a tényezőkön felül a kitermelt olaj mennyisége tartozik ide, amely a tárolókból azonnal eladható. A kitermelt olaj mennyiségének a változására többször is sor került az elmúlt években az OPEC részéről. Az OPEC tagállamai számára termelési kvótát szab meg, amely szintet az egyes tagországok elméletileg nem haladhatnak meg. Ez a gyakorlatban nem teljesen így működött, azonban az elmúlt 2-3 évben a kvótaszint betartására már nagyobb figyelmet fektet a szervezet. A piacra termelt olajmennyiség szabályozásával az OPEC képes korrigálni a kereslet-kínálat egyensúlytalanságát. Magas olajárak esetén a termelési szint növelésével képes a szervezet az árakra hatást gyakorolni, alacsony olajár esetén pedig éppen fordítva. A termelt mennyiség változtatása azért tartozik a rövid távú hatások közé, mert átmeneti intézkedésekről van szó, amelyeket egy újabb döntéssel bármikor felülírhat a szervezet. A tartalékkapacitások szintje az elmúlt évtizedben jelentősen csökkentek, amely a növekvő globális keresletre valamint a hosszú távú tényezőkre vezethetők vissza. Az olajtermelő országok között Szaúd-Arábia az egyetlen, amely jelenleg is elegendő tartalékkapacitásokkal rendelkezik. (ECOSTAT-Műhely, 2005) Hosszú távú tényezőként lehet megemlíteni az olajtartalékok alakulását, valamint a termelő kapacitásokra irányuló beruházásokat és fejlesztéseket, amelyek biztosítják a hosszú távú kitermelési szintet. A kőolajfeldolgozási-kapacitások mértéke is hosszú távon befolyásolja a kínálati piacot. A beruházások összefüggnek a termelőkapacitásokkal, ugyanis a fejlesztések célpontjában ezen olajipari létesítmények állnak. A meglévő kapacitások bővítése, illetve újabb tározók építése szükséges, ugyanis a globális keresletnövekedés tendenciája várhatóan tartós lesz. A beruházási kedv azonban az elmúlt időszak áringadozásai mellett alacsony, ugyanis ilyen volatilitás mellett a beruházás megtérülése időben kiszámíthatatlan. 56

56 Fontos tényezője az olajpiacnak az új technológiák alkalmazása, amelyek segítségével a régi lelőhelyek kitermelési hányada növelhető. A régi technológiák alkalmazásával a termelők egy lelőhely olajkészletének csupán 40%-át képesek kitermelni. (CFR, 2007) A kínálati oldal bővítésének egy lehetséges alternatívája a nem konvencionális készletek kitermelése. Ezen készletek kitermelése jóval költségesebb, mint a hagyományos, konvencionális készleteké, így ezek a tartalékok kitermelése még alacsony szintű. Az ilyen típusú tartalékok kitermelése alacsony olajárszint mellett nem túl kedvező, így az olajtermelő országok vállalatai egyelőre kivárnak. Az IEA olajpiaci elemzése a jövőre vonatkozóan a kínálat bővülésére vonatkozó adatokat tett közzé. Ezek alapján előreláthatóan 2014-ig 1,5 millió hordóval fog bővülni a naponta felszínre hozott olaj mennyisége, azonban 2015-re már jelentős szűküléssel számol a szervezet. A kínálati piac szűkülését a kitermelő országok növekvő geopolitikai feszültségével és a mélytengeri kutatások elhalasztásával ahol jelentős olajlelőhelyeket feltéteznek a kutatók indokolja a szervezet. ( Az OPEC éves olajpiaci előrejelzése az IEA-tól eltérő eredményeket közölt, felhívva arra a figyelmet, hogy a jövőre vonatkozó becsléseket évente felülvizsgálják, így ezek az adatok nem nyújtanak megbízható előretekintést a jövőre vonatkozóan. A kínálat növekedésének alapjául a Kaszpi-térség és Brazília termelésnövekedését, valamint Kanada olajhomok kitermelését jelöli meg az elemzés.( ábra: Várható jövőbeli olajkínálat az OPEC előrejelzése szerint Millió hordó/nap ,4 88,4 89,7 90, , Forrás: Saját készítésű diagram, adatok www. opec.org 57

57 3.2 Az olajár alakulása a vizsgált időszakban Az olaj árának vizsgálatkor figyelembe kell venni, hogy a világon mérvadó olajkosarak milyen típusú olajból tevődnek össze, ugyanis más technológia és technika szükséges a nehéz-savanyú, illetve a könnyű-édes olaj finomításához. A nyersolajat sűrűsége és kéntartalma alapján osztályozzák, melynek tükrében alakítják ki az árat. A legjobb nyersolajnak a könnyű-édes olajat tartják, ugyanis ennek a fajtának a finomítása kevés munkát igényel, kéntartalma 0,5% alatt van. Ebből a magas minőségű olajból állítják elő a benzint. Finomítás tekintetében a másik csoportot a savanyú-nehéz olajak alkotják, ezek kéntartalma eléri az 1%-ot, amely a finomítás során korróziós és toxikus problémákat okoznak. (CFR, 2011) A nehézolaj, a magasabb viszkozitása miatt nehezebben finomítható, nagyobb energiafelhasználást igényel. Mivel a savanyú-nehéz olaj finomítása költségesebb és a környezetre károsabb, ezért az ilyen típusú olajfinomítók kapacitását limitálták. Az OPEC-országok nyersolaja döntő részben ebbe a kategóriába tartozik. Az olajkartellen kívüli termelők közül is egyre többen hoznak felszínre a régi, öreg lelőhelyeikből savanyú-nehéz olajat, amely ahhoz vezetett, hogy az édes-könnyű nyersolaj kínálata a piacon csökkent. A savanyú fajta nyersolaj kereslete széles, ugyanis ára kedvezőbb a kevesebb finomítást igénylő, édes fajtánál. A kedvező ár magas fokú környezetszennyezéssel párosul, ezért a nyugati világ két nagy vezető hatalma, az Egyesült Államok és az Európai Unió betiltotta a magas kéntartalmú nyersolaj-termékek használatát. Az Unión belül július 1-től kizárólag kénmentes motorbenzin használható, ezek az ólmozatlan 95, 98-as típusú hajtóanyagok, amelyek megfelelnek az Unió EN 228-as szabványának. Amerikában Barack Obama elnök, 2010 tavaszán új törvényt vezetett be az autóipar szabályozására, amely 20 év alatt a gépjárművek gázolajfogyasztásának felére csökkentését célozza meg, valamint a közlekedés üvegházkibocsátásának jelentős mérséklését. Az intézkedés megköveteli a benzin kéntartalmának csökkentését, amely az Államokban jóval magasabb, mint Európában. A forgalmazott benzin kéntartalma 95ppm (part pro million), ami azt jelenti, hogy 0,0095% a kén koncentrációja, összehasonlítva ez az érték Európában 10ppm. (Magyar Szó, 2011) Az emisszió-csökkenés és a légszennyezettség csökkentése érdekében bevezetett szigorítások következtében folyamatosan növekedik a tisztább nyersolaj iránti kereslet. A szigorúbb üzemanyag-szabványok bevezetése az OPEC számára új feladatot jelent. Ahhoz, hogy ki tudják elégíteni a könnyű-édes olaj iránti igényt, fejleszteniük kell a finomítás terén kéntelenítő kapacitásaikat. (CFR,2011) 58

58 Az amerikai kontinensen irányadó West Texas Intermediate, röviden WTI, olaj jó minőségű, alacsony kéntartalmú, könnyen finomítható olajfajta. A könnyű-édes fajta olaj lelőhelye Cushing, Oklahoma, kéntartalma 0,24%. A másik irányadó olajfajta az európai Brent, amely az Északi-tenger 15 különböző lelőhelyének olajfajtájából tevődik össze. Ez a fajta nyersolaj is az édes-könnyű kategóriába tartozik, kéntartalma azonban magasabb az amerikai fajtánál, 0,37%. Mind a két nyersolaj tisztasága miatt alkalmas arra, hogy üzemanyagot állítsanak elő belőle. (EnergyandCapital, 2011) Mind a két irányadó olajfajta árát az elmúlt időszak eseményei alakították. A 24. és a 25. ábra a két olajfajta áralakulását szemlélteti. 24. ábra: Az amerikai WTI olajfajta árának alakulása Forrás: Ecoline, ábra: A Brent árváltozása 59 Forrás: Bloomberg, 2011

59 Amint azt az ábrák jól mutatják 2008 közepén, a válság kirobbanásáig, az olaj ára folyamatosan emelkedett, majd 2008 kora őszén elérve az eddigi legmagasabb árcsúcsot, ez a trend megszakadt óta nem tapasztalt mélységbe süllyedt az olaj ára 2009 elejére, amelyet a világgazdaság recessziója okozott. Az egyes nemzetgazdasági mentőcsomagok hatására már 2010 elején csekély növekedés volt tapasztalható, főként az amerikai piacon, valamint az Unió motorjaként számon tartott Németországban. Ennek hatása az olajárakban is tükröződött, 2010 elejére mind a két kőolajfajta ára dollár között stabilizálódott átmenetileg. A 2011-es év eseményei hatására jelentős drágulás volt tapasztalható az olajpiacon. A Brent és az amerikai WTI árának az alakulását a következő, 26. ábra szemlélteti. 26. ábra: Brent-WTI összehasonlítás Forrás: EIA, 2011 Az ábra a két irányadó olajfajta 2011-es áralakulását együtt illusztrálja, mely alapján egyértelműen látszik, hogy a két ár között jelentős eltérések tapasztalhatók. A grafikonról leolvasva látható, hogy 2011 eleje óta a Brent könnyűolaj jegyzett értéke kezdetben 10, majd 20 dollárral is meghaladta az amerikai WTI-t. Ilyen mértékű eltérést még sosem tapasztaltak az olajpiacon ez idáig. Az eltérésnek több oka is lehet. Egyrészről csökkenti az amerikai könnyűolaj árát, hogy az oklahomai tározóban túlkínálat van, amelyet az északdakotai olajmező, a Bakken kitermelése eredményezett a térségben. Egy másik lehetséges indokként tartják számon a WTI virtuális kereskedelmét. (Oilprice, 2011) Mindemellett figyelembe kell venni, hogy az elmúlt időszak közel-keleti eseményei, a Brent árfolyamára nagyobb hatást gyakoroltak, mint az amerikai olajfajtára. Ezt a hatást tovább fokozta, hogy az északi-tengeri lelőhelyek kitermelési gondokkal küzdenek, kitermelésük fokozatosan 60

60 csökken. A Brent árfolyam növekedésének harmadik tényezőként a növekvő kínai fogyasztás említhető, amely állandó nyomást gyakorol az olajpiacra. (The Globe and Mail, 2011) Elemzői vélemények szerint a két vezető olajfajta árkülönbsége az elkövetkezendő időszakban tovább gyarapodhat, az egyre mélyülő európai uniós válság következtében. Az egyre növekvő olajárak mellett óvatosan kell kezelni minden jövőre vonatkozó becsült adatot, ugyanis az európai könnyűolaj hordónkénti ára meghaladja már a 120 dollárt. Ha az olajárak növekvő trendje nem változik meg, akkor a világgazdaság növekedési üteme ismét lassulhat. A magas olajáraknak egyrészről inflációnövelő hatásuk van, amely a gazdaság egészére kihatással van; ami a hétköznapi élet drágulásához vezet. Ebből következően a nemzeti valuta értékvesztésen megy keresztül, amely a globális gazdaságban cserearányromláshoz vezet. A magas olajárak harmadik veszélye az exportőr országok gazdaságára van hatással, ugyanis az átmenetileg magasabb nemzeti bevétel következtében, a kormányok sok esetben eltekintenek a szükséges strukturális reformok meghozatalától. Az elnapolt intézkedések a későbbiekben pedig jelentős gazdasági problémák kialakulását segíthetik elő. (CFR, 2007) Mindezek visszavetik a gazdasági növekedést, amely elsősorban a fejlődő országok gazdaságát érinti, ahol a gazdaság olajintenzitása többszöröse a fejlett országokénak. A Nemzetközi Energiaügynökség és az OECD modellszámításai kimutatták, hogy a kőolaj árának 10 dolláros emelkedése 0,5 százalékponttal csökkenti a gazdasági növekedést. (ECOSTAT, 2005) A világgazdaság bővülésének ütemén már érezhető a lassulás. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 2011 szeptemberében publikált előrejelzése alapján a világgazdaság ismét szűkülni kezdett. A visszaesésnek számos okát megjelölte a publikáció, ezek között szerepelt az eurózóna adósságválsága, a japán földrengés és szökőár által okozott mérhetetlen gazdasági károk, a közel-keleti és az afrikai megmozdulások által keltett globális bizonytalanság és végül az amerikai piaci aktivitás vártnál alacsonyabb szintje. Ezen tényezők tükrében az IMF a következő évekre vonatkozóan lefelé módosította növekedési előrejelzéseit, 2011-re, a korábbi előrejelzést 0,3%-kal korrigálta, így összesen 4%-os növekedést vár re vonatkozóan, az új előrejelzés fél százalékkal csökkentette, így 2011-hez hasonlóan 4%-os várható növekedést prognosztizált. 61

61 3.3 A benzin árának összetevői Ebben az alfejezetben kívánom áttekinteni, hogy mik azok a komponensek, melyekből felépül egy liter üzemanyag ára. Ennek tükrében pedig megvizsgálom, hogy milyen árkülönbségek találhatók a világ egyes részein, a fókuszom középpontjában az amerikai és a magyarországi üzemanyagárak egymáshoz viszonyított alakulása áll. A hajtóanyag végfelhasználói árát nem csupán az energiaárak befolyásolják, hanem a szállítási hálózat költségei, a különböző adónemek, valamint kormányzati és politikai döntések által keletkezett egyéb költségek. (KEMA,2005) Az amerikai energiahivatal a következő négy összetevőre bontja egy liter üzemanyag árát: Nyersolaj ára: a havi átlagos összetett finomítói ár, amely a finomítók által megfizetett nyersolaj átlagára. Finomítás: a fogyasztói termékek nyersolajból történő előállításának költségei. Adók, illetékek és pótdíjak: az állam által kivetett fizetési kötelezettség, amely literként, százalékos formában van meghatározva. Az adótartalmon felül a kormányzat által különböző jogcímen kivetett illetékek és pótdíjak költségei. Elosztás és marketing-tevékenységek: az ár azon része, amely a finomítóktól a töltőállomásokig történő szállítási költségeket fedezi, valamint a benzinkutak üzemeltetésének marketing költségei. (EIA, 2011; CFR,2011) 27. ábra: Az üzemanyag árának összetevői Forrás: KEMA,