...mint hitetők, de igazak (2 Kor 6,8) Tartalomjegyzet

Save this PDF as:
 WORD  PNG  TXT  JPG

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "...mint hitetők, de igazak (2 Kor 6,8) Tartalomjegyzet"

Átírás

1 ...mint hitetők, de igazak (2 Kor 6,8) Apológia G. Kluge, A Holic - csoport c. írásával szemben. Tartalomjegyzet I. Előszó... 4 II. Mert más alapot senki sem vethet (1 Kor 3,11) A Hogyan jött létre a csoport? című részhez... 4 III. Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust (2 Kor 5,4) A Mit tanít a csoport? című részhez... 5 A. Legyen gondod önmagadra és a tanításra (1 Tim 4,16) Az Általános megítélés című részhez... 5 B. Aki engem lát, látja az Atyát. (Jn 14,9) Az istenképük című részhez... 6 Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. (Jn 8,36) Exkurzus: Megváltás-elképzelés... 9 C. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt (Jn 1,10) A világkép című részhez D. Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek (Ef 2,19) A gyülekezetről alkotott elképzelés című részhez E. A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon (Kol 3,16) Ahogyan a Bibliát kezelik című részhez F. hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned (Jn 17,21) Más keresztény gyülekezetekhez való viszonyuk című részhez IV. Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldlek titeket. (Jn 20,21) Hogyan toboroz a csoport új tagokat? című részhez A. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt (Mk 16,20) Hol toboroznak? című részhez B. Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért (Ézs 55,1) Kit szerveznek be? című részhez... 32

2 C. Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztus által. (2 Kor 2,17) A "Hogyan szerveznek be új tagokat" című részhez Exkurzus: Moon is not the son! (Moon nem a Fiú!) Megjegyzések Steven Hassan: Kitörés a szekták bűvöletéből című könyvéhez V. titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt (1 Thessz 3,12) Hogyan élnek a csoportban? című részhez A. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. (1 Kor 12,27) A gyülekezet című részhez A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek. (Apcsel 11,26) Név ill. a csoport önmegnevezése című részhez egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. (Mt 23,8b) A csoport belső felépítése című részhez Általa vigyük Isten elé a dicséret áldozatát mindenkor: nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét. (Zsidó 13,15) Istentisztelet a csoportban című részhez Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. (Apcsel 2,44) A külső életforma című részhez Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmat jól használjátok fel. (Kol 4,5) ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mind a pogányt vagy a vámszedőt (Mt 18,17) Büntetések - engedetlen tagok kizárása című részhez B. Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (2 Kor 5,17) Az egyes tagok című részhez Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. (2 Tim 2,4) Külső életforma című részhez és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. (Róma 12,2) Az Erkölcsi irányelvek, melyek az életet meghatározzák című részhez Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Péld 22,6) Gyermekekkel való bánásmód a csoportban Mivel így vonzódtunk hozzátok, készek voltunk odaadni nektek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a saját lelkünket is, mert annyira megszerettünk titeket. (1Thessz 2,8) A Közösség magánszféra helyett című részhez Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb. (Kol 2,7) Az Egy szektatag hite és életérzése című részhez... 51

3 6. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. (Róma 12,18) A Kapcsolat a környezettel című részhez VI. és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig. (Apcsel 1,8) A Mely területeken aktív a csoport?" című részhez VII. hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt. (2 Kor 4,2) A Hogyan értékelhető a csoport? című részhez VIII. Ne ítéljetek a látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet! (Jn 7,24) A Mit lehet tenni című részhez A. a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek (Fil 1,27) A Hogyan előzi meg a csoport a várható kritikát? című részhez B. Mert mi semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért. (2 kor 13,8) A Hogyan viselkedjünk? című részhez IX. Egyesek hittek a beszédének, mások meg nem hittek. (Apcsel 28,24) Az Érintettek példaszerű beszámolói c. részhez X. de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg (1 Thessz 5,21) Záró megjegyzések... 63

4 I. Előszó Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek. (Mt 5, 11-12) Keresztényként hozzá szoktunk, hogy eltorzított dolgokat mondanak rólunk. Így aztán tulajdonképpen nem kellene, hogy zavarjon az, hogy különféle szektaszakértők kutatásuk tárgyává tettek minket, különösen azért, mert néhány dolog, amit rólunk írnak, igazságkereső embereket gondolkodásra is indíthat. Mivel azonban néhány vád a valósággal szöges ellentétben áll, szükségesnek tartjuk egy ellenirat készítését, amely érdeklődő emberek számára lehetővé teszi, hogy mindkét oldalt megismerjék. Az objektív összehasonlítást elősegítve a mi állásfoglalásunk követi Kluge írásának felépítését. Mi a tanítással kapcsolatos érvelésre fogjuk tenni a hangsúlyt állásfoglalásunkban, és nem fárasztjuk magunkat azzal, hogy minden abszurd támadásra válaszoljunk. Az igazság önmagáért beszél. Ezen állásfoglalás kidolgozása alatt Kluge bizonyos változtatásokat eszközölt írásában. Az Interneten is különböző verziók hívhatók le. Néhány dolog ezért inkább még a korábbi kiadásra vonatkozik. Mégis meghagytuk ezeket a részeket is, mivel sokan még a régi verziót ismerik, és olyan vádakról van szó, amelyeket hosszabb ideig hangoztattak velünk szemben. Kluge decemberi módosításait nagyrészt figyelmen kívül kellett hagynunk. Azok a testvérek, akik ezen állásfoglalás kidolgozásában részt vettek munkahellyel rendelkeznek, és nem akarnak - Kluge kedvéért sem - a közösségi életből redukálni. Tehát időnk ahhoz túl korlátozott, hogy Kluge változtatásaira olyan gyorsan reagáljunk, mint ahogyan az kívánatos lenne. Mivel az állásfoglalás szorosan kapcsolódik Kluge írásához, néhány pont - éppúgy, mint nála - többször is szóba kerül. Néhány utalás a tárgyalt írás ismerete nélkül nem érthető, de reméljük, hogy ha van is néhány dolog, ami nem világos, mégis az is, aki Kluge írását nem ismeri, világos képet fog kapni Isten szekta hírében álló gyülekezetéről. Mi - kikről is van szó? Ahogy Kluge írása is különböző módokon utal rá, határozottan elutasítjuk bármilyen különleges név viselését, egész egyszerűen azért, mert nem akarunk mások lenni, mint keresztények (Apcsel 11,26), Jézus tanítványai (Apcsel 6,7), szentek (Róma 1,7), testvérek (Apcsel 1,15), Krisztus gyülekezete (Róma 16,16), Isten gyermekei (Jn 1,12) Így nevezi a Biblia azokat az embereket, akik Jézust követik. Jézust követni - ezt akarjuk, ennél sem többet és sem kevesebbet. Ez az életünk, ez a célunk. Mindenféle külön elnevezés elválaszt bennünket Urunktól. Jézust követjük és rajta kívül senki mást. Az egyetlen dolog, ami összetart minket, az a közös akarat, hogy keresztényként akarunk élni. A törvény előtt baráti kör vagyunk, nem egyesület, nem vallási közösség, és nem is másfajta egyesülés. Semmi más nincs, ami összekötne bennünket, mint Isten és a testvérek szeretete. II. Mert más alapot senki sem vethet (1 Kor 3,11) A Hogyan jött létre a csoport? című részhez Az alapító és vezető egyedül és kizárólag Jézus Krisztus. A csoport 30 májusában jött létre (erről bővebben az Apcsel 2-ben lehet olvasni). A mozgalmas történelem folyamán Jézus újra meg újra elhívott embereket az Ő követésére. Nem mi vagyunk az első és az utolsó keresztények. Mivel Isten az embereket szüntelenül hívja, semmi különös nincs abban, hogy a XX. Század 70-es éveinek végén - 80-as éveinek elején néhány keresztény Bécsben egymásra talált, és aztán már nem akart egyedül élni. Egyik érintettnek sem volt akkoriban az a szándéka, hogy csoportot alapítson. Ez a gondolat távol állt tőlünk. Emberi büszkeségből fakadó tett, ha valaki saját csoportot vagy gyülekezetet akar alapítani. Isten akarata, hogy minden hívő egységben legyen. A pártoskodást és a felfuvalkodást az Újszövetség nagyon keményen elutasítja (pl. 1 Kor 1,10-13). A keresztények az egységet keresik más keresztényekkel, és nem a gyülekezettől való elkülönülést. Így aztán eleinte még mi is reménykedtünk, hogy találunk egy gyülekezetet. Minden felekezet, amellyel találkoztunk - akár kicsivel akár naggyal - saját hagyományait

5 Jézus és az apostolok tanítása fölé emelte. A bibliai alapon nyugvó kritikát visszautasították (legerősebben az ún. Bibliához ragaszkodó csoportok). Így néhány év múlva tudomásul kellett vennünk, hogy földrajzi környezetünkben nincsen hívő gyülekezet, és hogy mi Isten akarata szerint azok vagyunk, akiket máshol hiába kerestünk: Isten gyülekezete Bécsben. Egy lakóközösség alapítását nem szabad összetéveszteni csoportalapítással. Egyszerűen arról volt szó, hogy a legtöbb testvér nem Bécsből származott, és elszórtan különböző helyeken élt, s nem volt olyan hely, ahol zavartalanul találkozhattunk volna. Hogy Gottfried jellemző módon nem vett részt a lakóközösségben, annak az egyszerű oka, hogy neki, mint a kevés bécsi testvér egyikének amúgy is volt lakása, amely ráadásul nem is volt olyan messze a közösségétől. Hogy egy 1982-ben írt szenzáció-újságíró szavait még mindig újra és újra felidézik, az arra utal, hogy nálunk tulajdonképpen semmi izgalmas dolog nincs, amit a világ látni akar: se szexbotrányok, se erőszakos bűncselekmények, csak ártalmatlan nejlonzacskók... Ezúttal valami más, mint a különböző egyházak által az évszázadok során Jézus nevében elkövetett bűncselekmények, amelyek emberek millióinak kerültek az életébe és szabadságába. Nem igaz, hogy a teológiai tanulmányok célja csupán a többi egyház elleni információk gyűjtése volt. A teológia - az Istenről való beszélgetés tudományos szinten is - nagy érték. Csak az sajnálatos, hogy a legtöbb teológus azt az Istent, akinek a szavát kutatja, nem akarja követni. Az egykori keleti blokk különböző országaiba való terjeszkedés -hez csak annyit, hogy sok minden nem a mi tervezésünk eredménye volt, hanem Isten ezekben az országokban élő emberekhez vezetett minket. Hiábavaló különleges stratégiát keresni, nem a mi emberi stratégiánkról van szó. III. Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust (2 Kor 5,4) A Mit tanít a csoport? című részhez A. Legyen gondod önmagadra és a tanításra (1 Tim 4,16) Az Általános megítélés című részhez Tudatában vagyunk annak, hogy Kluge úrnak nagyon hiányos forrásai voltak. Ezért részben elnézhető neki, hogy tanításunkat eltorzítva adja vissza. Mindenesetre írásából az is látható, hogy egyszerűen kereste a rosszat, és olyan dolgokat, amelyek alapvetően pozitívak, kritika tárgyává tette. Komolytalan és teológushoz nem méltó módszer az, ha valaki egy-egy bizonytalan forrásból származó kijelentést vesz alapul, hogy abból vezesse le a csoport tanítását. Ha a katolikusokat és a protestánsokat az alapján ítélnénk meg, amit valamikor valamelyik tagtól hallottunk, akkor az eredmény még megsemmisítőbb lenne, mint amúgy, ha csak a hivatalos tanítási dokumentumokat vennénk alapul. Magasabb mércét szabunk magunkra, mint a hivatalos egyházak, és így el is várjuk minden testvértől, hogy a bibliai tanítást jól ismerje, és jól vissza tudja adni. Persze biztosan voltak helyzetek, amelyekben testvérek valamilyen tanítást csak hiányosan tudtak elmagyarázni, vagy valamely részletben helytelen gondolatokat mondtak. De valószínűleg gyakrabban volt inkább arról szó, hogy a beszélgetőpartner értett félre, vagy - valamilyen előítélet alapján - akart félreérteni valamit. Teológiailag iskolázott emberként Kluge úrnak kritikusabban kellett volna bánnia a forrásokkal. Még ha nehézséget is jelent számára, hogy pozitív célt ill. tanítást lásson nálunk, bennünket akkor sem mások elutasítása motivál, hanem: Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit alapján, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra. (Fil 3, 7-12) Isten Krisztusban való megismerése az, ami bennünket a Biblia tanulmányozására és a közös beszélgetésekre motivál. Nagyon szomorú, hogy sokan, akik magukat keresztényeknek és egyháznak nevezik, nem törődnek ezzel az Istentől kinyilatkoztatott ismerettel, és hogy tanításuk és gyakorlatuk az

6 Újszövetségnek ellentmond. Szeretetlenség lenne erről hallgatni. A Jézus iránti pro-lelkület vezet bennünket arra, amit Kluge más keresztényekkel és egyházakkal szembeni anti-lelkületként vet a szemünkre. Nem kritikaéhségről van szó, hanem szeretetről, amely másoknak mutatni akarja, hogy rossz úton járnak. Aki látja a veszélyt, és nem figyelmeztet, magát teszi bűnössé. Ha azt mondom a bűnösnek, hogy meg kell halnia, és te őt nem figyelmezteted, és nem szólsz neki, figyelmeztetve a bűnöst, hogy ne járjon bűnös úton, és így életben maradjon: akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de a vérét tőled kérem számon. (Ez 3,18) Sajnos épp Kluge írásából látszik anti-lelkület, az a lelkület, amely régi keresztény hagyománnyal rendelkezik. Örvendetes, hogy azok az idők, amikor a nagy egyházak ellenfeleiket keresztes hadjáratokkal, kínzással, máglyával, enyhébb esetekben csak száműzéssel és vagyonelkobzással üldözték - már elmúltak. De ez a gyilkos anti-lelkület jellemezte évszázadokon át azokat, akik magukat még ma is a kereszténység igaz képviselőjének adják ki. Erre a lelkületre vezethető vissza, hogy az emberek Krisztus nevét a legnagyobb bűncselekményekkel kapcsolták össze. Bizony miattatok káromolják az Isten nevét a pogányok között, úgy amint meg van írva. (Róma 2,24) Nekünk nincs anti-lelkületünk más keresztények felé, hanem ellenkezőleg: örülünk minden testvérnek, akit megismerhetünk. Isten Szelleme a legkülönbözőbb körülményekből vezet össze minket Krisztus testében való egységre. Nem vagyunk új egyház. Ezért dicséretnek tartjuk, ha saját pozitív ötletek alig ismertek. Jézus, Péter, János, Pál, Barnabás (Tertulliánusz bizonyságtétele szerint a zsidó levél szerzője) és Jakab pozitív ötleteihez, röviden: az Újszövetséghez tartjuk magunkat. Nem szégyelljük átvenni, és újra meg újra átgondolni azt, amit korábbi generációk emberei pl. a Szentháromságról, a kegyelemtanról, az úrvacsorában való valóságos jelenlétről stb. helyesen felismertek. Mit vetne a szemünkre Kluge úr, ha tényleg teológiailag kreatívak lennénk, mint pl. a Jehova tanúi, akik Jézus istenségét és így a Szentháromságot tagadják, és Jézust csak Mihály arkangyalnak tartják? Minden teológiai kreativitásnak Isten kinyilatkoztatott igazsága szabja meg a határát. Aki ezeket a határokat nem tiszteli, mint az említett Jehova tanúi, elhagyja a kereszténység talaját. Akármit is teszünk, Kluge úr talál benne kivetnivalót. Kluge úr megállapítása, hogy teológiai viták iránt nem mutatunk érdeklődést (hogy ezt honnan tudja?) nem egészen egyeztethető össze azzal, hogy igen magas teológiai színvonalat tulajdonít nekünk. Egyetértünk az ókori egyház három nagy hitvallásával (az Apostolival, a Niceai-Konstantinápolyival és az Atanáziuszival), mert ezek az eredeti apostoli tanítást adják vissza, akkor is, ha az egyház ezeknek a hitvallásoknak a megfogalmazásakor már sok pontban messzire eltávolodott az ősegyház elveitől. A tanítás és az élet egységet képeznek. A teológia szentségre való törekvés nélkül istenkáromlás. A pusztán erkölcsös életvezetésre való koncentrálás megfelelő teológiai alapok nélkül humánus felfogáshoz vezet, és elvezet Istentől. Tudatában vagyunk annak, hogy a gondolkodásban való restség végső soron az erkölcsi alapokat is lerombolja. Istent teljes értelmünkkel (Mt 22,37) is szeretni akarjuk. Nem tartjuk lehetségesnek azt, hogy a tanításról való gondolkozás csak néhány teológiai képzettségű tag feladata legyen. Minden keresztény igyekszik, hogy Isten kinyilatkoztatását megértse - amilyen jól csak lehet. (Ef 4,15-16) Persze mindenki a neki adott ajándékok szerint, alázatban és teljes hálában teszi ezt, tudatában annak, hogy Isten az alázatosoknak jelenti ki igazságát (Mt 11,25). B. Aki engem lát, látja az Atyát. (Jn 14,9) Az istenképük című részhez Kluge úr egyik korábbi munkájában azt veti szemünkre, hogy ószövetségi istenképpel rendelkezünk hasonlóan a Jehova Tanúihoz. Pozitív lépésként értékelhető, hogy ezt a szemrehányást, amely vagy az Ószövetség és a mi tanításunk hiányos ismeretéről vagy egyszerűen közhelyszerű szemrehányások pontosabb vizsgálat nélküli alkalmazásáról tesz bizonyságot, később visszavonta. Annak is örülünk, hogy kritikusunk ennek ellenére elismeri mély istenfélelmünket, első sorban azért, mert

7 tudjuk, hogy még sok mindenben tökéletlenek vagyunk, és nem adjuk meg mindig azt a dicsőséget Istennek, amely őt illeti. Az istenfélelem és az Isten iránti szeretet nincsenek egymással ellentétben. Mindkettőt megtaláljuk mind az Ó-, mind az Újszövetségben. Az 5 Móz 6,5 ( Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! ) és a Zsidó 2,3 ( akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először. Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra ) csupán egy-egy példa: az ószövetségi ige az Isten iránti szeretetről, az újszövetségi pedig az engedetlenség következményéről tanúskodik. Az igazi istenfélelem és a szeretet az Istennel való élő kapcsolat két nélkülözhetetlen eleme. Kluge most már nem ószövetségi istenképet vet a szemünkre, hanem olyat, ami igen törvénykező jellegű. Ha azonban megnézzük, hogy mit vetnek az Újszövetségben azoknak a szemére, akik a törvény megtartása által akarnak megigazulni, akkor valami egész mást találunk, mint gyülekezetünk gyakorlatát. Az ószövetségi törvény és még inkább annak farizeusi értelmezése számtalan formalista alapokon nyugvó parancsolatot ismert, úgymint a kultikus tisztasági előírások, az étkezési-, és áldozati előírások, kisebb mértékben az öltözködési előírások is, továbbá a körülmetélkedés, és különféle ünnepek tartása. Aki részletesebben akar ezzel foglalkozni, az elolvashatja mindenek előtt a Léviták és a Számok könyvét (3-4 Mózes). Aki azonban a megszentelődésre való törekvést, melynek az élet minden területét át kell hatnia, törvénykezésnek nevezi, azt árulja el magáról, hogy idegen számára a Jézus követésén alapuló élet. Éppen azoknak, akik számára veszély volt, hogy a törvény szerint éljenek, írja Pál a következőket a Gal 5,24-ben: Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Jézust követve és a törvény alól felszabadulva élni, éppen azt jelenti, hogy a keresztény olyan életet él, amelyet a bűntől, szenvedélyektől, kívánságoktól való elfordulás jellemez. A keresztény élet folyamatos megszentelődést jelent. Az is meglepő, hogy a katolikus vallású kritikus egy követ fúj a szabadegyházi fundamentalistákkal, akik már évekkel ezelőtt szemünkre vetették, hogy törvénykezők vagyunk, mivel formalista biblia-értelmezésükkel gyakran nem értettünk egyet. Bűn elleni harcunk nem az Isten megharagításától való félelemből fakad. Egy olyan Isten, akit fel lehet bőszíteni, a pogány elképzelésnek felel meg, amely az ószövetségi kinyilatkoztatásnak is ellentmond. A bűn elleni harc egyrészt arra a jó lelkületre vezethető vissza, hogy valaki belátja egy cselekedet gonosz voltát, és azt, hogy az ezért önmagában elutasításra méltó. Másrészt a bűn elleni harc Isten jóságos lényére vezethető vissza, hogy gyermekei is az iránta való szeretetből teszik a jót és kerülik a rosszat. Jézus követése azt jelenti, hogy Jézustól tanulunk, azaz átvesszük etikai mércéjét. Jézus mércéje nem valamilyen különösen kifinomult kazuisztikus rendszer, hanem Istennek odaszánt tudatos élet. Így tanít minket Jézus arra, hogy kerüljük a felszínes életet, és engedjük, hogy ő formáljon bennünket jelentéktelennek tűnő dolgokban is. A Kluge által említett példa (helytelenül értelmezni valaki válaszát) általános kommunikációs probléma, mely vélhetőleg soha sem lesz teljesen elkerülhető. A közöttünk meglévő hitbeli egység persze ahhoz is hozzásegít bennünket, hogy egymást jobban megértsük. Kluge úr talán itt is félreértelmezett valamilyen bizonytalan forrásból származó információt. A keresztény tanítással szembeni kontrasztként álljon még itt néhány mondat, amelyek állítólag egy a katolikus egyház által hivatalosan elismert Mária-jelenésben hangzottak el szeptember 19-én a dél-francia La Salette-ben a következők kerültek kinyilatkoztatásra egy jelenésben: Ha népem nem akarja magát alárendelni, arra kényszerülök, hogy hagyjam fiam karját lesújtani. Olyan nehéz, hogy már nem tudom tovább visszatartani. Olyan hosszú ideje szenvedek már miattatok! Ha azt akarom, hogy fiam ne hagyjon el titeket, akkor szüntelenül kérnem kell őt (Márialexikon, fordítás németből: Marienlexikon, R. Bäumer Hg., L. Scheffczyk, 4. Bd., 1992, S. 25.)

8 Ebben az úgynevezett egyházban tehát olyan elképzelést erősítettek meg egy privátkinyilatkoztatás tartalmaként, amely Jézust mint haragos bírót és anyját mint gyengéd közbenjárót mutatja be. A bibliai tanítás ilyen szélsőséges eltorzítása a katolikusok számára láthatólag nem jelent problémát, annál inkább viszont, a Jézus által elvárt követés hangsúlyozása. Az a mondat, miszerint a kétkedés Isten közönséges megkérdőjelezése egyes esetekben biztosan jogos, mindenek előtt, ha valaki már sokmindent felismert Isten akaratából, s aztán a felismeréseit mindenféle objektív ok nélkül megkérdőjelezi, de nem mutat semmilyen általános megítélést kételyével kapcsolatban. A kétség bibliai megítéléséről a Jak 1,5-8 így ír: Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember. A szeretetkapcsolatban eltűnnek a kétségek. A kétség tehát az Istenbe vetett bizalom hiányára utal. A szeretetet azonban nem lehet kikényszeríteni, és ezért olyan kijelentések, amelyeket Kluge említ, általában nem a megfelelő mód arra, hogy valakit kétségeiből bizalomra vezessünk. Ha olykor használjuk az olcsó kegyelem kifejezést azzal D. Bonhoeffer kritikájához csatlakozunk, amit Követés című művében dolgozott ki. Egyházunk halálos ellensége az olcsó kegyelem. Harcunk ma a drága kegyelemért folyik. Az olcsó kegyelem leértékelt árú kegyelmet jelent, leértékelt bűnbocsánatot, elherdált vigasztalást, elvesztegetett szentséget, olyan kegyelmet jelent az egyház kimeríthetetlen raktárából, amelyből könnyelmű kezekkel, megfontolás nélkül és korlátlanul osztogatnak kegyelmet, ár, költség nélkül. Hiszen éppen az a kegyelem lényege, hogy a számlát minden időre szólóan előre kiegyenlítették. A kifizetett számlára tekintettel minden ingyen kapható. Végtelenül magasak az előállítási költségek, ezért végtelenül nagy a felhasználás és a tékozlás lehetősége is. Milyen lenne a nem olcsó kegyelem? Az olcsó kegyelem a tanításként, elvként, rendszerként megjelenő kegyelmet és általános igazságként megjelenő bűnbocsánatot jelenti, ahol a keresztény isteneszme jelenti Isten szeretetét. Aki helyesli, annak bűnei máris megbocsátattak. E kegyelem-tan egyháza már így részese a kegyelemnek. Ebben az egyházban a világ olcsón leplezheti bűneit, nem bánja meg azokat, és nem is óhajt igazán szabadulni tőlük. Az olcsó kegyelem ezért egyenlő Isten élő igéjének, Isten igéje megtestesülésének tagadásával. Az olcsó kegyelem a bűn igazolását és nem a bűnös megigazulását jelenti. Mivel mindent egyedül a kegyelem tesz, ezért minden maradhat a régiben. Hiszen cselekvésünk hiábavaló a világ világ marad, mi pedig bűnösök a legjobb életben is, ahogyan Luther mondta. Éljen tehát a keresztény is úgy, ahogy a világ, minden dologban a világgal legyen egyenlő, és ne merészeljen - mint a rajongás eretnekségénél - kegyelem címszó alatt más életet folytatni, mint azt a bűn rabsága alatt tette! Őrizkedjék attól, hogy dühös legyen a kegyelemre, és gyalázza a nagy, olcsó kegyelmet, s a Jézus Krisztus parancsának engedelmes élet kísérletével új betűszolgálatot vezessen be! A világ megigazult a kegyelem által, ezért - e kegyelem komolysága miatt, ennek a pótolhatatlan kegyelemnek nem ellenszegülve - éljen a keresztény úgy, mint a többiek. Bizonyára szívesen tenne rendkívülit, számára kétségtelenül az a legnagyobb lemondás, hogy nem teszi, hanem a világ szerint kell élnie. De le kell mondania, önmegtagadást kell gyakorolnia, hogy élete és a világ élete között ne legyen különbség. Odáig menően kell engednie, hogy a kegyelem valóban kegyelem legyen, hogy a világnak ebbe az olcsó kegyelembe vetett hitét szét ne rombolja. A keresztény azonban ennek a mindent egyedül cselekvő kegyelemnek a birtokában legyen nyugodt és biztos (securus!) a maga világiasságában, ebben a szükséges lemondásban, amelyet a világért - nem, a kegyelemért! - kell megtennie. A keresztény tehát ne kövessen, hanem vigasztalja magát a kegyelemmel. Ez az olcsó kegyelem, a bűn igazolása, de nem a bűnét elhagyó és megtérő bűnös megigazulása, nem a bűntől elszakító bűnbocsánat. Az olcsó kegyelem az, amelyet mi adunk magunknak. Az olcsó kegyelem bűnbánat nélküli bűnbocsánat meghirdetését, gyülekezeti fegyelem nélküli kereszténységet, bűnök megvallása nélküli úrvacsorát, személyes gyónás nélküli feloldozást jelent. Az olcsó kegyelem követés nélküli, kereszt nélküli kegyelem, az emberré lett Jézus Krisztus nélküli kegyelem." (Dietrich Bonhoeffer, Követés...) Ez a Bonhoeffer művéből vett hosszabb idézet mutatja, hogy olyan emberek is, akik a népegyházi rendszer

9 elkötelezettjei voltak, ismerték ennek a hamis kegyelemfogalomnak a kockázatát, és azt határozottan felmutatták. A cselekedetekből való megigazulás vádját egyértelműen visszautasítjuk (furcsa módon, egy olyan szervezet tagja veti ezt szemünkre, amely támogatta a cselekedetekből való megigazulást, ami a reformáció kiindulópontja volt). A kegyelemből való megigazulást nem csak szóban valljuk. Tisztában vagyunk azzal, hogy Istentől függünk, tőle kapunk mindent, amivel szolgálhatjuk. A keresztény élet cselekedetei a megváltás következménye és nem az oka. Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. (Ef 2,8-10) A hit gyümölcsöket terem. Ha hiányoznak a gyümölcsök, az azt mutatja, hogy a hit is hiányzik. A megszentelődés nélküli hit, nem hit. Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. (Zsidó 12,14) Csak a hivő engedelmes és csak az engedelmes hisz. (Bonhoeffer: Követés) Aki úgy véli, hogy tetteivel férőhelyet tud magának biztosítani a mennyországban, az nem értette meg, hogy mit jelent a kereszténység. és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, (Ef 2,6) Nem szabad felcserélnünk az okot és az okozatot. Mivel a mennyekben vagyunk, tapasztaljuk Isten erejét, dinamikáját az életünkben, mely új életre vezet bennünket, ami egészen más, mint amit a világ vár. Vajon hogyan ítélné meg Kluge úr azokat a kijelentéseket, ha a mi szánkból hallotta volna, mint: A felebaráti szeretet cselekedetei a mennyországot nyitó kulcs vagy a szeretet cselekedetei olyan eszköz, mellyel közelebb kerülhetünk Istenhez. Valószínűleg cselekedetekből való megigazulásként magyarázta volna. Olyan szemrehányás ez, amit Teréz anyának biztosan nem tenne. (Teréz anya: Az egyszerű út - idézetek, saját fordításban: Mutter Theresa, Der einfache Weg, 1995, S. 126 und 127) A hit, Jézus követése több mint szabadidős tevékenység. Ha Isten határozza meg az életünket, nyilvánvaló, hogy az életünk minden területét alárendeljük akaratának. A kedvező alkalmakat jól használjátok fel. (Kol 4,5) Ez azt is jelenti, hogy engedjük, hogy Isten határozza meg az időnket. Ha engedjük, hogy Isten akarata vezesse életünket, akkor jelentéktelenné válnak számunkra olyan dolgok, melyek korábban meghatározták életünket. Nem a hobbik vagy a kellemes időtöltés tilalmáról van szó, hanem annak felismeréséről, hogy az idő túl értékes ahhoz, hogy elfecséreljük. Aki felismerte Istent, annak megváltozik az értékrendje. Jézus világosan beszélt a tanítványi élet fontossági sorrendjéről (Lk 14,26-33). Aki szereti őt, az ezt nem kényszerként éli át, hanem a lényeges dolgokra való felszabadulásként. Kluge úr előszeretettel cseréli fel az okot az okozattal. Ha - ahogyan ezt ő állítja - a gyülekezet gyakorlata írja elő, mi a Bibliának megfelelő életmód, akkor miért foglalkozunk olyan sokat és annyira intenzíven a Bibliával, mint ahogyan azt elismeri rólunk, és mindezt különösen - mint azt ő is tudja - a gyakorlati életvitel iránti nagy érdeklődéssel tesszük. Ha a Biblia szavai nem peregnek egyszerűen le rólunk, az eredmény mégis az kellene, hogy legyen, hogy a bibliai alapok határozzák meg az életmódot. Mindenesetre nyitottak vagyunk bibliai alapú javaslatokra. Dicséretként vesszük azt a megjegyzést, hogy a Jak 2,14-26 nagy jelentőséggel bír számunkra. Nem akarjuk magunkat az Írás fölé emelni, mint Luther Márton, aki ezt az írást szalmából való levél -ként elvetette, és a Bibliából száműzte (Luther ezt a Zsidó levéllel, a Júdás levéllel és a Jelenések könyvével is meg akarta tenni - vö. a Zsidó levélhez, a Jakab levélhez és János jelenéseihez írt előszavával, melyek 1522-ből származnak). De nem kevésbé fontosak számunkra azok az igék, amelyek a hitből való megigazulást hangsúlyozzák. Jakab és Pál egyetértenek ebben a pontban, csak különböző nézőpontot hangsúlyoznak. Hogyan válik láthatóvá Jakab levél 2. része a Kluge úr által képviselt egyházban?

10 Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. (Jn 8,36) Exkurzus: Megváltás-elképzelés Kár, hogy Kluge Úr néhány nagyon félreérthető kijelentéssel elintéz egy ilyen komplex dolgot, mint a megváltás-értelmezés. Az igaz, hogy elutasítjuk Canterbury Anzelmusz ( ) satisfactio (a.m. elégtétel) elméletét, ami a nagyegyházak megváltás-értelmezését erősen befolyásolta. Egy régebbi katolikus mű a következőképpen foglalja össze ezt az elméletet: A bűnt Anzelmusz Isten megsértésének tartja, mert az Isten dicsőségének az elrablása. Ez a sértés, amely szerinte végtelen, jóvátételt követel, az elrabolt dicsőség pótlását. Ha ez nem következik be, akkor meg kell jelennie a büntetésnek ( aut satisfactio, aut poena ). Az ember, mivel nem egyenlő Istennel, nem volt képes arra, hogy megadja ezt az elégtételt. Ahhoz, hogy ne kelljen örök pusztulásra jutnia, egy Istenembernek kellett ezt az elégtételt teljesítenie, aki isteni természetéből kifolyólag képes volt arra, hogy ezt a vétek nélküli, végtelenül tiszta tettet végrehajtsa, és emberi lényéből kifolyólag közben tudott járni embertársaiért. Ezt a helyettesítő elégtételt aztán Krisztus adta meg, aki egész életét Isten dicsőségének szentelte, és akinek a halála a kijáró büntetést bűnként levezekelte. Isten ezt a vezeklést elfogadta mint értünk véghez vitt örök értékű tettet. (A dogmatika áttekintése, fordítás németből: Dr. Bernhard Bartmann, Grundriß der Dogmatik, Freiburg i. B. 1923, 237. old., a kiemelések az eredetiben is megvannak) A 19. századig ez az elmélet uralta a teológiát, de a 20. században és a jelenkorban nagyon vitatottá vált. Egyrészt, a bűnök Isten megsértéseként való leírása rendkívül hiányos. Természetesen minden bűn közvetlenül Isten ellen irányul, de az nem igaz, hogy Istennek bármiféle kárt tudnánk okozni a bűneink által. Bűneink által romboljuk Istennel való kapcsolatunkat, de a változás a mi oldalunkon történik, nem Isten oldalán. (Ézs 59,1-2: "Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az Ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istentől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.") Másrészt, Isten megbocsátó kegyelme nem kötődik semmiféle elégtételhez. A Biblia mindig Isten szabad kegyelmét hangsúlyozza, a feltétel nélküli megbocsátást. (Zsolt 32,5; 51,3-6,18-19; Zsolt 79,9; 130,3-4; Péld 28,13; Ézs 1,18; 43,25; 44,22; Mik 7,18-19; Mt 18,21-35; Lk 15,11-24; Apcsel 3,19; ) Aki megbánja és beismeri a bűneit, annak Isten megbocsát. Izrael Istenét és Jézust nem szabad felcserélni a karma megszemélyesítésével, ami minden rossz tett kiegyenlítéséért valami jó tettet követel. De akkor mi Jézus jelentősége ebben az összefüggésben? Jézus csak egy példa a sok közül (biztosan a legnagyobb az összes közül, de akkor is csak egy példa)? Az Újszövetség számos igehelye beszél a Jézus halála, Jézus vére általi, megváltásról. Halálát engesztelő áldozattal hasonlítja össze, vérét pedig váltságdíjnak nevezi. Egyetértünk ezekkel a kijelentésekkel, hiszen ezek a Szentírás egyértelmű tanításai. A kérdés csupán ezeknek az állításoknak a helyes értelmezése, amit mi is sok beszélgetés által akarunk egyre jobban elmélyíteni. A helytelen értelmezéstől való elhatárolódást szolgálják a következő gondolatok. 1. A Szentírásban nem található egyetlen olyan ige sem, amely kényszerítően Anzelmusz elégtétel-elméletéhez vezetne (még kevésbé olyan téves teóriákhoz, hogy Jézus halála a Sátán számára volt váltságdíj). 2. A Biblia kijelentései Jézus halálának történelmi tényéből indulnak ki, és nem beszélnek alternatívákról. 3. Jézus halálának metafizikai szükségszerűsége nem vezethető le az Újszövetségből, sőt világos ellentétben áll vele. Mt 21,37 Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. 4. Jézus halála istentelen emberek bűntette volt, ami az ő szabad döntésükből származó gonoszságukat fejezte ki, és semmi esetre sem kényszerítette őket erre Isten (vagy valaki más). Ezt a világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem

11 feszítették volna meg." (1Kor 2,8 ) Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve kivégeztetek. ( Apcsel 5,29-30 ) 5. Júdás, Kajafás és Pilátus gonoszsága nem volt szükséges a megváltáshoz, és nem is segítette azt elő. 6. Jézus azért jött, hogy Izraelt megtérésre hívja. Prédikációjának sikere és az ebből adódó következmény - hogy nem gyilkolták volna meg - nem akadályozta volna meg a megváltást, hanem előnyős lett volna az emberiség megváltására nézve. Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok. (Mt 23,37 ) Ha pedig az ő elesésük a világ gazdagságává lett, veszteségük pedig a pogányok gazdagságává, akkor mennyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek. ( ) Hiszen ha elvettetésük a világ megbékélését szolgálta, mi mást jelentene befogadtatásuk, mint életet a halálból? (Róma 11,12.15 ) Ha Izrael kezdettől fogva hallgatott volna Jézusra, a megváltás biztosan nem ütközött volna akadályba, hanem Jézus odaadása teljesen más formában vezette volna az embereket Istenhez. 7. Az Izrael népétől és különösen vezetőitől jövő kemény elutasítás következményeképpen Jézus felvállalta a halált és így mutatta meg szeretetének és odaadásának végső következményét. 8. A váltságdíj bibliai kifejezése (pl. Mk 10,45) arra szolgál, hogy Jézus megváltási művének megszabadító jellegére rámutasson. A bűn szolgái voltunk. Jézus megszabadított bennünket ebből a szolgaságból, mint ahogyan egy szolga a váltságdíj révén szabaddá válik. Az a kérdés, hogy kinek kellett ezt a váltságdíjat kifizetni, szétfeszíti a teória keretét és apóriához vezet. Mindkét lehetséges válasz (Isten vagy a Sátán) világos ellentmondásban áll a Biblia üzenetével. 9. Éppígy Jézus halálának áldozatként való megjelölése egyrészt azt hivatott mutatni, hogy milyen nagy volt az Ő odaadása, másrészt (különösen a Zsidó levélben), hogy az ószövetségi áldozat véget ért. 10. A vér fogalmának használatát is az áldozat terminológiájának összefüggésében kell látni. Továbbá, a zsidók a vér fogalmát összekötötték az élet fogalmával. Mert a test lelke a vérben van (3 Móz 17,11a) Jézus vére által váltattunk meg. Ez azt jelenti, hogy Jézus teljesen odaadta értünk az életét. Nem a testfolyadék, a vér váltott meg bennünket mágikus módon, hanem Jézus odaadása zár bennünket teljesen Isten szeretetébe. A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. (Zsidó 9,22) Itt NEM elvről van szó, miszerint Isten megbocsátó-képessége vér felajánlásához lenne kötve. A Zsidó levél szerzője egyszerűen csak leírja a helyzetet, milyen volt az ószövetségi törvény, hogy ehhez kapcsolódóan mutassa, hogy Jézus odaadása mindenen túlmutat. 11. Jézus egész életében és halálában is közösségben volt Istennel, aki soha nem hagyta el őt. Ha a Mt 27,46 és a Mk 15,34 Jézus utolsó szavait az Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem szavakkal adja vissza, akkor ezt az igét nem szabad az idézett 22. zsoltártól elszigetelten látni, ami egy ember személyes tapasztalatait adja vissza szenvedései közepette, akit mégis, szenvedéseiben is Isten hordoz. A zsoltár dicsérettel zárul Mert nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallja. 12. A keresztény megváltás-értelmezés nem abban áll, hogy Isten megbékélt, hanem hogy mi békéltünk ki Istennel. 2 Kor 5,20: Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.

12 13. A megváltás sokkal többet jelent, mint egy tökéletes élet példaképe. A hívők megtapasztalják életükben Jézus megújító és megváltoztató erejét. 2 Kor 5,17: Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. 1 Jn 5,18: Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt az Istentől született, az vigyáz rá, és a gonosz meg sem érinti. Ennek a 13 pontnak kell kijelölni azt a határt, amelyen belül a bibliai megváltás-értelmezést megalapozhatjuk. Nem gondoljuk, hogy már mindent megértettünk volna; még mélyebbre akarunk hatolni Isten nagy szeretetének megismerésében, melyet az örök Logosz emberré-válásában és teljes élete során egészen a halálig tartó tökéletes odaadásában mutatott meg. Fontos kijelentést találunk a Róma 8,3-4-ben a megváltási műre vonatkozóan: Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem lélek szerint. Isten elküldte Fiát, hogy legyőzze a bűnt. Azáltal győzte le a bűnt, hogy alapvetően ugyanazon a szinten harcolt a bűnök ellen, mint mi, de soha nem vétkezett. Mindenkiben, aki hisz benne hatékony ez a bűnök felett aratott győzelem. A szellem szerint való életben Jézus erejével győzzük le a bűnt, és válunk képessé arra, hogy odaszánjuk életünket testvéreinkért, mint ahogyan Jézus tette ezt értünk. Abból ismerjük meg a szeretetet, hogy Ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. (1 Jn 3,16) Ez az életodaadás adott esetben azt is jelentheti, hogy valaki meghal. De ez nem szükségszerű. Jézus odaadása nem lett volna csekélyebb jelentőségű, csak más, abban az esetben, ha Izrael megtért volna és Jézus erőszakos halála nem következett volna be. Jézus néhány szava is segíthet nekünk jobban megérteni megváltásunkért való küldetésének titkát: Az Úr lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét. (Lk 4,18, idézet Ézs 61,1-ből) Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. (Lk 19,10) Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. (Jn 12,46) Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. (Jn 18,37) Még néhány idézet magyarázatként a újabb szerzők műveiből. Az idézetek nem mindenben adják vissza teljesen a mi álláspontunkat, és ezen szerzők sok egyéb nézetével nem is értünk egyet. Az idézetek azonban mutatják azokat a gondolatokat, amelyeket nálunk a szektásság jeleként ítélnek el, másoknál azonban minden további nélkül elfogadnak. Krisztológia, fordítás németből: Hans Kessler, Christologie in: Handbuch der Dogmatik, Hg. von Theodor Schneider, Bd. 1, 2. Auflage, 1995 S. 411: Jézus keresztje az Isten elől elzárkózó ember tette. S. 412: A feltámadás fényében (és csak abban) válik a kereszt Isten megingathatatlan üdvakaratává. Erre vezethető vissza az írás utalásainak keresése, a hellenista kijelentés a szenvedés szükségességéről (Mk 8,31; Lk 17,25; 22,37; 24, ) és a kijelentések Jézus (emberek által kikényszerített, Istentől megengedett!) Isten általi odaadásáról. Ezek semmiképp sem arról tanúskodnak, hogy Jézus erőszakos halála Isten tervezett célja lett volna (a világ iránti szeretetből). Egy ilyen szadista elképzelés ellentmondásban lenne Jézus és a zsidóság istenképével: Isten nem akar egyetlen emberáldozatot sem (az ilyentől iszonyodik: 3 Móz 18,21; 20,2-5; 5 Móz 12,31; 18,10; Jer 7,30k; 32,35; Ez 16,20k; 20,26), és nem azért küldte fiát a világba, hogy a világ megölje őt, hanem, hogy fia megmenthesse a világot (Jn 3,17).

13 Ezért hát Jézus kereszthalála nem volt Isten akarata, még kevésbé történt az Ő kezdeményezésére. Nem tulajdoníthatja senki Istennek azt, amit egyedül az emberi igazságtalanság tett Jézussal (és Istennel). Nem Isten akarata volt, hogy Jézust kegyetlenül megölték. De az, hogy Jézus ezt az emberek által rá kirótt halált is Isten és az emberek iránti szeretetével töltötte meg (és azt akarta, hogy Isten eljöjjön az emberekhez), az biztosan Isten akarata volt. Az Atya akarata ebből következően csak arra irányult, hogy fia, akit a világba (minden kockázattal számolva) elküldött, szolidáris legyen minden emberrel, vagyis még a magukat megkeményítő ellenfeleknek is utánamenjen, és kisegítse őket az elzárkózás és Istentől való eltávolodás világából. S. 414: Jézus mégse adta fel soha azt az igényt, hogy egész Izraelt egybegyűjtse (és ennek a népek összegyűjtésével kellett folytatódnia) Isten uralma alatt. Elutasította azt, hogy veszélytelenebb megoldásokat válasszon, és elszánt akarattal minden ember számára - akár helyettesítő lemondással és magánnyal - az Istennel és az egymással való közösség üdvét nyitva tartva, nemcsak tudatosan és erőszak nélkül szembenézett a fenyegető erőszakos halállal, hanem azt szolgálatnak tekintette Isten jósága megjelenéséért (az ellenségei számára is), és sokakért vállalt halálként fogta fel. Jézus Istene, fordítás németből: Jacques Duquesne, Der Gott Jesu, 1998, S. 159: Amit Atyja akart, az nem halála volt, hogy eltörölje Ádám bűnét és a miénket. Hogyan találhatott volna ki egy olyan Isten, aki az evangéliumok szerint hetvenszer hétszer, vagyis mindig megbocsát, ilyen mechanizmust, ilyen eljárást, amelyben ő nemcsak bűntárssá, hanem felbujtóvá is válna fia meggyilkolásában, csak azért, hogy a bűnös emberiség feletti haragját csillapítsa. Hogyan kívánhatta volna egy olyan Isten, aki Mózesnek azt a törvényt adta: Ne ölj!, hogy öljék meg a fiát, mert elégtételre van szüksége - ahogy oly sok teológus mondta, és máig is mondja. Miért halt meg Jézus a kereszten?, fordítás németből: Berger, Wozu ist Jesus am Kreuz gestorben, 1998, S. 36: Nem, Istennek nem volt szüksége a rómaiaknak erre a gonoszságára, hanem felhasználta azt. Erőszakra és vérontásra nem volt szüksége, hanem ezek adottak voltak. Ő nincs a kegyetlenség útjához kötve, hanem az ellenkezőjére fordítja azt. Ő nem rendeli el és nem írja elő titokban a gyilkosságot, hanem életet és erőszakmentességet akar minden áron. Ő nem köti a megbocsátást erőszakhoz, hanem az erőszakra megbocsátással válaszol. Ő nem akar hasznot húzni Jézus halálából, hanem mindig és mindenkor ingyen kegyelemből bocsát meg. Ő nem haszonélvezője az erőszaknak, hanem a kereszt minden másnál jobban követeli minden erőszaknak a végét.... Ő nem élvezi fia halálát, hanem legyőzi azt. Jézus Krisztus vére nem csillapítja az Ő haragját. Halálra adta Isten a fiát?, fordítás németből: Walter Kirchschläger, Hat Gott seinen Sohn in den Tod gegeben? in: Erlöst durch Jesus Christus, hg. von Eduard Christen und Walter Kirchschläger, Freiburg, Schweiz, 2000, S : Nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet arra, hogy Jézus elküldése másképp is végződhetett volna. Ha Izrael Jézus üzenetét hallva megtért volna..., a zsidó nép vallási megújulása következtében, mely Jézus Isten királyi uralmáról való igehirdetése által ment volna végbe, feltehetőleg megtörténhetett volna a nyitás minden nép felé, amelyről már Salamon templomszentelő imádságában is szó van (1Kir 8,22-53), és a népek Jeruzsálembe való zarándoklatának prófétai képében válik érthetővé (vö., pl. Ézs 66,18-24; Zak 2,14-17; esetleg Ézs 2,2). Rendkívül szubjektív Kluge rövid megjegyzése arról, hogy mit gondolunk a Szent Szellemről. Egy korábbi tag utólagos és érzelmektől átitatott benyomásaira alapozni a Szent Szellemre vonatkozó tanításunk megítélésénél, teljesen komolytalan, és nem más, mint rosszindulatú hangulatkeltés. Mi soha nem alapozzuk a katolikusokkal vagy protestánsokkal szembeni kritikánkat érzelmekre, hanem történelmileg megvizsgálható tényekre és írásosan dokumentált tanításokra. Keresztények számára más módszer nem fogadható el. A testvéreknek biztosan nem az a szubjektív benyomása, amit Kluge mond. Csakhogy ilyen benyomásokkal semmit sem lehet bizonyítani vagy cáfolni. Tanításunk a Szent Szellemről megegyezik az ókori hitvallásokkal.

14 Sok esetben megtapasztalhattuk a Szellem szabadító erejét, amely embereket tartósan szabaddá tett bűnöktől. (Jn 8,36; 2 Kor 3,17) A Gal 5,19-23-ban Pál leírja a különbséget a Szent Szellem által vezetett élet - amelyet a Szellem gyümölcseivel jellemez - és egy hitetlen, a Szent Szellemnek nem engedelmeskedő ember élete között - amelyet a test cselekedeteivel jellemez. A Szellem szerint élni azt jelenti, hogy győzedelmeskedünk a bűn felett! Gal 5,16: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. C. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt (Jn 1,10) A világkép című részhez A világ fogalmát a Biblia különböző értelemben használja. Magában a világban, mint Isten jó teremtésében nincs semmi istenellenes. Isten ajándéka ez, amit mi hálásan fogadunk, s ez az Ő dicséretére vezet minket gyönyörű alkotásáért. Ezért örülünk a sok szépségnek, amit újra meg újra átélhetünk, legyen az egy tavaszi virág, sziklás hegyszoros, naplemente, csillagos ég... A gonosz teremtés gnosztikus eszméjét határozottan visszautasítjuk. A világ fogalmat az Újszövetség azonban negatív értelemben is használja olyan emberek körülírására, akik szabad, saját felelősségű döntésük által szembehelyezkedtek Istennel. Az teljesen világos, hogy egy keresztény ettől a világtól csak elhatárolódni tud. Jézus tanítványaiként mi nem e világból valók vagyunk, mint ahogy Jézus sem e világból való (Jn 17,14-17). Ezért áll ránk nézve: Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is: de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. (1 Jn 2,15-17) Mégsem menekülünk el a világból. A világban élünk, amelybe Jézus elküldött minket (Jn 17,18). A világtól való menekülés, amit különböző korok úgynevezett szentjeinek példáján látunk, teljesen távol áll tőlünk. Mi nem húzódunk vissza sem a pusztába, sem vastag kolostorfalak mögé. Közülünk senki sem tenné le a némasági fogadalmat, ahogyan ez a Trappistáknál szokásos. Az oszlopos szentek oszlopaira sem másznánk fel. Jézus a tanítványait arra hívta el, hogy a világ világossága és hegyen épült város legyenek7 (Mt 5,14-16). Éppen azáltal tudunk világítani, és az embereket olyan életre vezetni, amely cselekedeteivel Istent dicsőíti, hogy nem alkalmazkodunk a világi mércéhez (Róma 12,2). A világban élünk, a legtöbben valamilyen hivatásban dolgozunk, amelyben tőlünk telhetően a legjobbat akarjuk nyújtani. Hivatásunk azonban nem azonos elhivatásunkkal, amely az Istennek való odaszánásban áll. Az egész világ gonoszságban van írja János (1 Jn 5,18). Ez azonban nem azt jelenti, hogy kivonjuk magunkat a világ iránti felelősségünk alól. A politikai tevékenységnek azonban kétségkívül szűk határai vannak, mivel egyrészt ez nem fő feladatunk, másrészt pedig minden politikai erő annyira eltávolodott az emberi erkölcs minimális mértékétől, hogy a velük való együttműködés eleve kizárt. Sok tennivaló lenne egy olyan világban, amelyben emberi jogként tisztelik azt, hogy saját gyermeküket az anyaméhben meggyilkolhatják, mely igazságosságról beszél, és a szegényeket elnyomja, a rendezett költségvetés nevében egyfolytában szociális leépítést folytat, emellett azonban a gazdagokat nemcsak sértetlenül hagyja, hanem még elő is segíti gazdagságukat (különösen az ún. keresztény pártok révén), mely humanitásért és vendégszeretetért rajong, közben pedig egyre idegengyűlölőbb törvényeket hoz, amely jogfosztott menekülteket pénzsóvár embercsempészek kezeibe s gyakran a halálba is kerget; röviden: egy olyan világban, amely megtanulta a legszélsőségesebb szörnyűségeket szép szavakkal álcázni. Nekünk is van szavunk ezekhez az igazságtalanságokhoz. Mégis, Isten arra hívta el Jézus tanítványait, hogy a legjobbat adják a világnak, ami csak létezik: az evangéliumot, az örök életet Jézus követésében. Ott,

15 ahol az emberek Jézust követik, valóság lesz Isten akarata e világ számára: együttélés szeretetben és igazságosságban, idegengyűlölet nélkül és teljes bizalomban. Örülünk, hogy minden bűnünk ellenére megtapasztalhatjuk Istennek ezt a munkáját közösségünkben. A világ nem fekete fólia, melyről nézőpontunk még világosabban ragyog. Isten világosságának nincs szüksége az árnyékra ahhoz, hogy fénye felismerhető legyen. A jó önmagában jó, függetlenül a gonosztól. Csak a gonosznak kell magát mindig jóként feltüntetni, mivel önmagában nem tudna fönnmaradni. Igaza van Klugénak abban, hogy a világból kihívottnak tartjuk magunkat. Ez illik minden keresztényre. Elhívott szentek vagyunk (Róma 1,7; 1 Kor 1,2) ebben a világban, de nem e világból valók (Jn 17,11.26). Aki úgy gondolja, hogy nincs kihívva e világból, ezzel elismeri, hogy nem Jézus tanítványa, nem keresztény. Nemcsak a mi véleményünk, de Pálé is, hogy a negatív jelenségeket a bűn okozza. Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett. (Róma 5,12) Természetesen óvakodni akarunk túlságosan primitív elképzelésektől. A kardfogú tigris nem volt vegetáriánus. A biológiai halál az állatvilágban kezdettől fogva létezett, már jóval az első bűn előtt. Tudjuk azonban, hogy az első bűn jelentős változást okozott Isten és ember kapcsolatában; a bűneset után az ember rosszabb kiindulási helyzetbe került, mint azelőtt, és a rossz könnyebb lett számára, mint a jó. Elutasítjuk azonban az eredendő bűnnek azt az értelmezését, amely ezt a negatív következményt bűnként tünteti fel. Ezt a tanítást, amelyet Ágoston óta különböző hangsúllyal valamennyi egyházi tradíció képvisel, visszautasítjuk, mint nem biblikus és istentelen tanítást. Minden bűn nélküli világról való elmélkedés spekulatív jellegű. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy Isten az el nem bukott embert megőrizte volna kegyelmében a betegségtől és fogyatékosságtól. Nem mi vagyunk az elsők, akik így gondolkoznak. Mivel a világban a bűn uralkodik, teret nyer a betegség is, és a halál láthatóvá teszi a bűn lényegét. (Teológiai és egyházi lexikon, fordítás németből: Lexikon für Theologie und Kirche, 6. Band 1977, Sp.428) Kluge azon kritikájához, hogy olykor még a testi vagy szellemi korlátozottságokat is Isten büntetéseként magyarázzák, a következőket jegyezzük meg: Ami a konkrét bűn és konkrét betegség közötti összefüggést illeti, nagyon óvatosnak kell lennünk. Jób könyve arra tanít minket, hogy nem megengedhető a betegségből automatikusan bűnre következtetni. Jézus szavai a Jn 9,3-ban is világosak: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. Noha Jézus itt csak egy esetről szól, ezzel mégis megmutatja, hogy a tanítványok kérdésében megmutatkozó gondolkodás helytelen. Sok esetben természetesen nyilvánvaló összefüggés van bűn és betegség között, ami egyszerűen a szóban forgó bűn lényegében áll. Egy dohányosnak nem kell csodálkoznia a tüdőrákján, és az alkoholvagy drogfogyasztás egészségügyi következményei is kellőképpen ismertek. Az 1 Kor 11,30-ban Pál a betegségeket és a haláleseteket bűnök következményeiként tünteti fel. Itt még sincs arról szó, hogy az egyes betegek voltak a legbűnösebbek. A gyülekezet vétkezése miatt olyan szintre csúszott le, amely nagyon közel volt a világhoz, úgy, hogy Isten sok veszélytől már nem tudta megóvni. Nem azok voltak a legnagyobb bűnösök, akik a leginkább betegségbe estek. Úgy tűnik, hogy az 1 Kor 5-ben említett vérfertőzővel nem történt semmi. Elutasítjuk az 1 Kor 5,5-nek azt a magyarázatát, miszerint a test pusztulása a betegség okozta testi károkat vagy magát a halált jelenti, hanem úgy értjük ezt az igehelyet, hogy a testi gondolkodásnak, a kizárt személy bűnének kell pusztulnia. A Biblia olykor büntetésnek tart betegségeket, sőt a halált is (Apcsel 13,11; 5,1-11). Ezeket az igehelyeket azonban kivételnek tekintjük.

16 Ezzel összefüggésben meg kell jegyeznünk, hogy az átlagosnál jóval nagyobb számban foglalkoznak testvérek betegekkel, ill. fogyatékosokkal hivatásukban. Nem akarunk szemet hunyni a közösségünkön kívül létező pozitívumok felett. Fájó azonban megfigyelni, hogy gyakran mennyire összekapcsolódik a helyes tanítás a helytelennel. A leghatározottabban visszautasítjuk a bűneset utáni ember teljes romlottságának protestáns tanát, mintha az ember Isten nélkül semmi jót nem tudna tenni. Ami a saját tanítás és kutatás fölött gyakorolt kritikát illeti, tudatában vagyunk hiányosságainknak. Tudjuk, hogy sokan nálunk sokkal alaposabb tudással rendelkeznek, és hálásak vagyunk, hogy másoktól tanulhatunk. Óvakodni akarunk mindenfajta beszűkült látásmódtól. Másrészről olyan embereknél is, akik tudás tekintetében fölöttünk állnak, újra meg újra előfordulnak olyan alapvető gondolkodási hibák, amelyeket egyszerű emberek is átláthatnak. Világos különbséget kell tenni alaptanítások között, amelyek semmiképp sem változhatnak meg, és részletkérdések között, amelyekben gyakran még nincs világos felismerésünk. Azáltal, hogy a Bibliával intenzíven foglalkozunk, egyre többet tanulhatunk, és saját gondolkodásunk hibáit is megláthatjuk. Elvárjuk másoktól, hogy nyitottak legyenek a mi kritikánkra, és így mi magunk sem akarunk elzárkózni az érvekkel szemben. A fogalmak újradefiniálása című részben Kluge elismeri, hogy az általa idézett példában egyedi esetről van szó, de ilyen eset számunkra nem ismert. Mi is negatívan értjük az embertelen szót. Igaz, vannak különbségek az embertelen szó jelentéstartalmaiban. Nem embertelen dolog, a saját lelkiismeretet és azt, amiről az ember felismerte, hogy Isten akarata, követni, és a közösséget az Úrban való testvérekkel a saját családdal szemben előnyben részesíteni. Az viszont embertelen dolog, ha szülők saját gyermeküket mérgekkel elkábítják, elrabolják, bezárják a lakásba, a fűtőtesthez kötözik, irataitól megfosztják, jogellenesen gyámság alá helyeztetik, hónapokig kolostorfalak mögött tartják fogva akarata ellenére Mindezek megtörténtek közösségünkhöz tartozó testvéreinkkel a XX. században. Egyéb gaztettekről, amelyeket a kereszténység nevében követtek el, a történelemkönyvekben lehet olvasni. A tolerancia fontos alapelve minden emberi társadalomnak, olyan erény, amit gyakran éppen ellenfeleink nem gyakorolnak velünk szemben. Ahhoz, hogy a társadalom fennmaradjon és virágozzon, bizonyos mértékig szükséges a tolerancia, vagyis a tűrés (lat. tolerare = tűrni). (A keresztény erkölcs lexikona, fordítás németből: K. Hörmann: Lexikon der christlichen Moral, 1969, Sp ) A tolerancia azt jelenti, hogy mindenkinek megvan a joga arra, hogy azt gondolja és higgye, amit akar. A tolerancia azonban nem azt jelenti, hogy minden helyes. Csak egy igazság van. De ezt az igazságot szabadságban kell felismerni és megérteni. A katolikus alapelv, csak az igazságnak van létjogosultsága, és nem a tévedésnek (Hörmann, Sp. 1221), megszámlálhatatlanul sok embernek került a szabadságába, hazájába, egészségébe vagy életébe. Az igazságnak nincs szüksége arra, hogy erőszakkal terjesszék vagy védelmezzék. Aki az erőszak érvéhez nyúl, ahogyan azt a nagy egyházak újra meg újra tették, az arról tesz bizonyságot, hogy nincs nála az igazság. Az igazság önmagáért beszél, és nem kell félnie a tévedés konkurenciájától vagy az áligazságoktól. A világban szükség van toleranciára. Mindenkinek megvan a joga, hogy azt gondolja, és azt higgye, amit akar. Ha azonban valaki kereszténynek mondja magát, az döntött amellett, hogy Jézus tanítását követi. Ha másban akar hinni, az az ő szabad döntése. De akkor azt ne nevezze kereszténységnek. Isten gyülekezete nem gyűjtőegylet, hanem az igazság oszlopa és erős alapja (1 Tim 3,15). Tévtanításoknak ebből következően nincs helyük a gyülekezetben. Viszont minden tévtanítónak biztosítani kell továbbra is minden polgári jogot. Fontos világos különbséget tenni tévedés és tévtanítás között. Aki tudatlanul téved, az nyitott az érvekre, és örül, hogy kijöhet a tévedésből. Ebben az esetben nagy türelemre van szükség, hogy egymást megerősítsük az igazság felismerésében. De azt, aki tudatosan szembehelyezkedik az apostolok tanításával, nem lehet megtűrni a gyülekezetben. Emberi méltóságát azonban tiszteletben kell tartani. Minden keresztény megtapasztalta Isten nagy türelmét, és újra meg újra megtapasztalja azt. Ez arra

17 ösztönöz bennünket, hogy türelemmel elhordozzuk egymást. Másrészt viszont tudatában kell lennünk annak is, hogy Jézus hívása milyen sürgető. Nem lehet a megtérést halogatni. Akkor is, ha ezt a legtöbben nem akarják belátni: van, amikor már túl késő. Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveteket... (Zsidó 3,7-8; jó nagyobb összefüggésben olvasni). Aki Isten hívásának újra meg újra ellenáll, azt ez az ellenállás oly mértékben fogja formálni, hogy egy napon nem lesz képes már megváltozni. A világ végének közeli várása soha nem jellemezte közösségünket. Épp ellenkezőleg: ez volt az első vitakérdések egyike a fundamentalista-szabadegyházi csoportokkal való találkozásunkkor. Határozottan elutasítjuk ezt az egocentrikus ( a mi időnknek különlegesnek kell lennie ) világképet. Rejtély marad, hogy testvéreinknek mely kijelentéseit lehetett így félremagyarázni. Vagy Kluge be akart dugni minket egy skatulyába, amiről csak később vette észre, hogy nem illünk bele? Mivel szeretnénk kihozni az embereket a világvége-őrület tévedéséből, sokat és mélyrehatóan foglalkoztunk a közeli visszajövetel-várással. Mivel Kluge a közeli várás vádját visszavonta, most nincs helye a téma behatóbb tárgyalásának. D. Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek (Ef 2,19) A gyülekezetről alkotott elképzelés című részhez Kluge kritériumok egész sorát nevezi meg, melyekre részletesen ki akarunk térni. Sajnos a legfontosabb kritériumok elkerülték a figyelmét: az igazság és a tanítás. Pál az élő Isten egyházát az igazság oszlopának és erős alapjának nevezi. (1 Tim 3,15) Ezért az első kérdés mindig a tanítás. Aki nyíltan bibliaellenes tanítást képvisel, az nem az igazság erős alapjára épít, ennélfogva nem lehet a gyülekezetben. Mint ahogyan a testi feltámadást tagadó Hümenaiosznak és Filétosznak sem volt helye a gyülekezetben. (2 Tim 2,17-18 // 1 Tim 1,20) A mai egyházakra vetett pillantás nagyon különböző, gyakran egymásnak és mindenek előtt a Bibliának ellentmondó tanítást mutat minden nagy felekezetben. Semmi nyoma a tanításban való egységnek és az Írással való megegyezésnek! Hogyan lehetnének ezek a szervezetek gyülekezetek, vagyis az igazság erős alapja? Az igazság hiányzó alapja, a gyakorlati életben is megfelelő következményekhez vezet. Keresztény gyülekezeti élet csak a keresztény tanítás alapján lehetséges. De most térjünk rá a Kluge által felsorolt kritériumokra: a) Az elkötelezett keresztény fogalma tautológia. Aki nem kész magát odaszánni, az nem nem elkötelezett keresztény, hanem nem keresztény. A gyülekezet MINDEN keresztény közössége. Mindenki, aki Jézust követi az a gyülekezethez tartozik, aki pedig nem követi Jézust az nem tartozik a gyülekezethez. b) Nincsenek tisztségviselők A gyülekezet lényege nem hierarchikus szerkezetben áll, (ahogyan ezt a római katolikus szervezet dogmatikusan lefektette) hanem a testvéri közösségben. De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. (Mt 23,8-10 ) Jézus itt nem sorolta föl a Főtisztelendő Úr, Monsignore, Kanonok Úr, Bíboros Úr, Eminenciás Úr, Excellenciás Úr és az Őszentsége címeket vagy megszólításokat. De ha ezeket felsorolta volna, az ún. keresztény vezetőknek - hiúságuktól vezérelve - még bizonyára eszébe jutott volna néhány más cím is. Mindemellett meg merték tenni, hogy a tisztségviselőkre az Atya (Páter) sőt a Szent Atya megjelölést használják. Akik ezt teszik, elég hosszú ideig tanultak teológiát ahhoz, hogy kimutassák, hogy éppen ez volt Jézus akarta. Vagy nem? Az elrettentő példa után, amit elsősorban a katolikus hierarchia ad, forduljunk újra a bibliai valósághoz, a testvéri gyülekezethez.

18 A testvéri gyülekezet nem azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanaz a feladata. Vannak különbségek az ajándékokban és a feladatokban (Róma 12; 1 Kor 12), természetesen mindig a testvéri kapcsolatok alapján. A különbségtétel a papok és a laikusok, a tisztségviselők és az egyszerű hivők között vagy a mennyei reménységgel bíró és a juhokhoz hasonló emberek nagy tömege között (a Jehova Tanúinál) vagy a Szent szellem által megkereszteltek és a vízkeresztségben részesülők között (a Pünkösdieknél), vagyis az ilyen két részre tagolt közösség idegen a Bibliától és ellentmond a testvérszeretetnek. A Biblia csak más értelemben ismer két csoportot: hivők és hitetlenek, akik belül vannak, és akik kívül. Mint ahogyan a családban az idősebb testvérek gondoskodnak a fiatalabbakról, úgy gondoskodnak a gyülekezetben is az idősebb testvérek a fiatalabbakról, de nem azért, hogy függőségben tartsák őket, hanem hogy a lehető legnagyobb önállóságra neveljék a fiatalokat: hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától (Ef 4, 12-14) Minél többet kapott valaki Istentől, annál nagyobb a felelőssége. A Biblia különböző megjelöléseket ismer a felelősség-hordozókra (pl. vének [presbyteroi] az Apcsel 11:30-ban, 14:23-ban és a 20:17-ben ; próféták és tanítók az Apcsel 13:1-ben; episkopoi [ennek a szónak a fordítása okoz némi nehézséget, mert jelentése biztosan nem azonos a katolikus vagy a protestáns püspök megjelöléssel, és a szó szerinti fordítás felvigyázó, ahogyan a Jehova Tanúi használják, negatív tartalmú - olyan valakiről van szó, aki a másikra figyel, aki gondoskodik a másikról - Apcsel 20,28; Fil 1,1; 1 Tim3,2; Tit 1,7; pásztorok és tanítók - Ef 4,11 akik fáradoznak közöttetek, és elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket - 1 Thessz 5,12; elöljárók - Zsidó 13,7.17 ) Ezekből a különböző megjelölésekből, amik részben ugyanazt jelentik (így a presbiter és elöljáró szavak az Apcsel 20-ban és a Tit 1-ben - világos bizonyság a papok és a püspökök közti katolikus különbségtétel ellen mely címeknek semmi közük sincsen a bibliai presbiterekhez és elöljárókhoz) világosan felismerhető, hogy az újszövetségi gyülekezetekben semmiféle uniformizált egyházszerkezet nem létezett. Egy konkrét gyülekezet szerkezete nagyon erősen függ a mindenkori körülményektől, melyek között a gyülekezet él. Sajnos a monarchikus szerkezetet már viszonylag korán (a 2. évszázad elején) propagálta Antiókiai Ignác, és azóta majdnem minden ún. egyház meghatározó szerkezetévé vált. A protestánsok sem mertek visszatérni az Ignác előtti eredeti szerkezethez, jóllehet a protestáns szervezetekben a hierarchiának nincs meg ugyanaz az alkotmány-jellege, mint a katolikusoknál, ahol a hierarchia a pápával a csúcson üdvösségkérdéssé vált. Példaként álljon itt VIII. Bonifác Unam Sanctam bullája 1302-ből és az 1. Vatikáni zsinatnak a pápa tévedhetetlenségéről szóló gondolata: Így tehát ennek az egy és egyetlen egyháznak nem két feje van, mint holmi torzszülöttnek, hanem csak egy teste és egy feje, aki Krisztus és az ő helyettese, Péter, és az ő követői. Mert az Úr személyesen mondta Péternek: legeltesd az én juhaimat! (Jn 21,17). Az én juhaimat, mondta teljesen általánosan, nemcsak egyeseket, ezeket vagy azokat. Ebből következik, hogy mindegyiket rábízta. Ha tehát a görögök vagy mások azt mondják, hogy ők nincsenek Péterre és az ő követőire rábízva, akkor szükségszerűen azt is be kell ismerniük, hogy ők nem Krisztus juhai közül valók, hiszen az Úr Jánosnál ezt mondja: Egy akol van csak és egy pásztor. (Jn 10,16) Kijelentjük, határozatba hozzuk és hirdetjük, hogy az üdvösség elnyerése végett minden ember számára feltétlenül szükséges, hogy magát a római pápának alávesse. (Unam Sanctam bulla (1302), fordítás németből: in: J. Neuner - H. Roos, Der Glaube der Kirche in den Urkunden der Lehrverkündigung, 11. Aufl. 1971, Nr ) Isten, a mi üdvözítőnk dicsőségére, a katolikus vallás magasztalására, a keresztény népek üdvösségére tanítjuk és kijelentjük mint Isten által kinyilatkoztatott hittételt, hűen csatlakozva a keresztény hit kezdetétől fogva meglévő hagyományhoz, a szent zsinat egyetértésével: Ha a római püspök legmagasabb tanítói hatalmával (ex chatedra) beszél, vagyis ha minden keresztény pásztorának és tanítójának hivatalát gyakorolva, legnagyobb, apostoli hatalommal végérvényesen úgy dönt, hogy egy hitre vagy erkölcsre vonatkozó tanítást az egész egyháznak meg kell tartania, akkor az isteni pártfogó révén, aki neki szent Péterben megígértetett, azzal a tévedhetetlenséggel bír, amellyel az isteni

19 megváltó egyházát a hit- és erkölcsi tanításokra vonatkozó döntéseknél fel akarta ruházni. A római püspöknek ezek a végérvényes döntései tehát önmagukban, és nem az egyház egyetértése alapján megváltoztathatatlanok. Ha valaki - amitől Isten őrizzen - arra vetemedne, hogy ennek a mi végérvényes döntésünknek ellentmond, az legyen kiközösítve." (1. Vatikáni Zsinat, 4. ülés, 1870, fordítás németből: in: Neuner-Roos Nr. 454) Míg a katolikusok a Jézus Mt 23,9-ben elhangzó szavaival szembeni engedetlenséget üdvkérdéssé tették, mi ragaszkodunk ahhoz a testvéri közösséghez, amit Jézus alapított. c) mindennapi találkozás Történelmi szempontból nem úgy történt, hogy először az Apcsel 2,42-47-et olvastuk, és aztán elhatároztuk, hogy naponként találkozunk egymással. Egyszerűen, csak azt akartuk, hogy olyan gyakran és olyan intenzíven lehessünk együtt, amennyire csak lehet. Ezután ismertük fel, hogy Isten Szelleme ugyanarra a közösségi életre vezetett el minket, amelyre az első keresztényeket is elvezette. Péter, pünkösdi beszédében nem egyháztörvényt hirdetett: Naponként kell találkoznod testvéreiddel!. A keresztények ezt egyszerűen azért tették, mert Isten szeretete kiáradt a szívükbe a Szent Szellem által (Róma 5,5); az a testvérszeretet, amiről Pál ír: A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre. (1 Thessz 4,9) Akiben Isten szelleme van, szereti a testvéreit, és vágya van a közösségre, életének megosztására. Ha ezt az életet ritualizált Istentisztelet helyettesíti, az azt mutatja, hogy nem Isten Szellemének a vezetése érvényesül. Tudatos számunkra, hogy a történelem folyamán mindig voltak helyzetek, amikor a naponkénti találkozás vagy nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem volt kivitelezhető. A keresztények azonban mindig a legjobbat akarták tenni az adott helyzetben, mert az egymás iránti szeretet vezérelte őket. Senki sem tartott attól, hogy túl sokat lesznek közösségben, hanem az Isten iránti közös szeretet vezette össze a testvéreket. Örülünk annak, hogy olyan korban élhetünk, amelyben a külső tényezők (munkaidő, közlekedési lehetőségek) a naponkénti találkozást nagymértékben megkönnyítik. Így még könnyebben megvalósíthatjuk életünkben a Zsidó 3,13-ban kifejezett alapelvet: Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától. Mivel Jézus Istennel és a testvérekkel való személyes kapcsolatra tett szabaddá, világos, hogy a közösségi életünket sem rituális liturgiák fogják meghatározni, hanem az egymással való személyes közösség, melyhez mindenki hozzájárul. (vö. 1 Kor 14,26) Egy rítus szükségessége akkor merül fel, ha az élő kapcsolat meghalt. Ahol a szellemi élet többé már nem valóság, ott azt rítusként játsszák el. A naponkénti közösség oda vezet, hogy szellemileg nézve minden nap ünnepnap lesz. Minden nap tapasztaljuk a közösséget Istennel és a testvérekkel, és már ebből adódóan sem látunk semmi okot arra, hogy különleges ünnepnapokat tartsunk. Ez a gyakorlat a következő újszövetségi igének is megfelel: Róma 14,5: Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot Azok a zsidókeresztények, akik megmaradtak a zsidó törvényben, még tartották a zsidó ünnepnapokat; azok a keresztények, akik már felismerték, hogy Jézus megváltói művével a törvény érvényét vesztette, nem tettek semmilyen különbséget a napok között. Ez vonatkozik ránk is, mivel tudjuk, hogy Krisztus betöltötte a törvényt. Az átmeneti időszak az Ó és Újszövetség között már régen elmúlt. Ezért ír Pál szintén a Kol 2,16-17-ben: Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság. Aki még ünnepnapokat akar tartani, az még nem értette meg a megváltás jelentőségét. Az ünnepek csak árnyékai az eljövendőnek. Hisszük, hogy az örök valóság már eljött Krisztusban, és így minden nap ünnep a

20 maga jelenében a szentek közösségében. Gal 4,9-11: Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, és hogyan akartok újból szolgájukká lenni? Aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre. Attól féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam értetek. Ez az ige szintén mutatja, hogy napok, hónapok, évszakok és évek tartása visszaesés az erőtlen és szegény elemekhez. A pontos megfelelője ezeknek az elemeknek egy külön téma lenne, ez túllépne ennek a munkának a keretein - de az világos, hogy Pál az üdvösség veszélyeztetésének látja, ha keresztények a zsidó ünnepnapokat tartják, mert ezen keresztül megtagadják a keresztény szabadságot. Az első keresztények az ún. keresztény ünnepeket, mint a húsvétot és a karácsonyt nem tartották. A karácsonynak pogány eredete van, és a húsvétot is nagyon erősen áthatják pogány népszokások. Ezek az ünnepek azt a veszélyt rejtik magukban, hogy a Logosz emberré válásának, Jézus halálának és feltámadásának egyszeri üdveseményei, rendszeresen visszatérő mítoszokká formálódnak át. Jézus feltámadása így az újjáéledő természet szimbólumává lesz, a karácsony pedig a fény ünnepe, ami eredetileg is volt (a legyőzhetetlen napisten: Sol Invictus ünnepnapja). A pogányság visszatér keresztény köntösben. Krisztusban a napok és idők elvesztik jelentőségüket. Mindazonáltal ma is ragaszkodni kell a rendszeres pihenőnapok szociális intézményéhez. Az jó, hogy a technikai fejlődésnek köszönhetően ma sok országban szokásos a heti két pihenőnap. A szociális hanyatlás idején sem szabad semmi esetre sem feladni ezt a vívmányt. A termelékenység növekedésének tulajdonképpen a munkaidő további csökkenéséhez kellene vezetnie. Az államilag elrendelt ünnepeket egyáltalán nem utasítjuk el, sőt, még inkább üdvözölnénk azok gyarapodását (ami manapság sajnos utópia). A nem keresztény embereknek sem árt tudatosítani, hogy a munka nem célja az ember életének. Az a társadalom, melynek fő célja a gazdasági növekedés, a hanyatlás irányába megy. Természetesen örülünk, ha a szabadnapok által több lehetőségünk nyílik a közösségi életre, és ha így távol élő testvéreinkkel is együtt tölthetünk egy-egy hosszú hétvégét. d) Szellemi és anyagi javak megosztása Apcsel 4,32: A hívők összessége pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából semmit sem a magáénak, hanem mindenük közös volt. Didakhé 4,8: "A rászorulót el ne utasítsd, mindenedet oszd meg testvéreddel, és semmit se mondj sajátodnak; ha a halhatatlanban közösködtök, mennyivel inkább közösködnötök kell a romlandókban! Ahogyan a mindennapi közösség, ugyanúgy mind a szellemi mind az anyagi javak megosztása a szeretet következménye, amit Isten a szívünkbe helyezett. Egy jól működő családban is megosztanak egymással dolgokat. Nem az enyém vagy a tiéd van a középpontban, hanem a miénk. Ami egy földi családnál működik, ne lenne meg Isten családjában? Hitetlenek között így van: A pénznél véget ér a barátság. A gyülekezetben viszont így: Testvérem, megosztom veled. Ez persze keresztény közösséget feltételez. Ha nem bízom a másikban, természetesen a pénzemet sem tudom rá bízni. Ha azonban tudom, hogy a másik az én pénzemet pont ugyanolyan gondossággal kezeli, mint a sajátját, hiszen az a mienk; ha tudom, hogy nem pazarol, nem iszákos, nem dohányzik, aki a pénzemet a bűneire használná fel, akkor meg tudom osztani vele. Keresztényként tudjuk, hogy mindent Istentől kaptunk, hogy azt Őérte a legjobban használjuk fel. Ezért ezt meg is tudjuk osztani. A kereszténység az önzés vége. A vagyonközösség a szeretet egyik lényeges megnyilvánulása. Hogy hogyan néz ki a vagyonközösség, az nagy mértékben függ a gyülekezet aktuális helyzetétől. Minél intenzívebb a gyülekezeti élet, annál intenzívebb lesz a vagyonközösség.

BIBLIA-TANULMÁNYOK 2010/3., 1. RÉSZ A RÓMABELIEKHEZ ÍRT LEVÉL

BIBLIA-TANULMÁNYOK 2010/3., 1. RÉSZ A RÓMABELIEKHEZ ÍRT LEVÉL BIBLIA-TANULMÁNYOK 2010/3., 1. RÉSZ A RÓMABELIEKHEZ ÍRT LEVÉL BIBLIA-TANULMÁNYOK 2010/3. A RÓMABELIEKHEZ ÍRT LEVÉL 1. rész BIK KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 2010 A tanulmányokat összeállította: Hites Gábor TARTALOM

Részletesebben

Karizma vagy karizmánia

Karizma vagy karizmánia Chuck Smith Karizma vagy karizmánia A könyv eredeti címe: Charisma vs. charismania by Chuck Smith 1983 by Harvest House Publishers Fordította: Dr. Gerzsenyi László Válaszkeresés Gyermek- és serdülőkorom

Részletesebben

Szerzetesi élet ez is egy mód az Istennek szentelt élet megélésére, ezzel foglalkozunk a mostani számban. Istennek szentelt élet A kifejezés

Szerzetesi élet ez is egy mód az Istennek szentelt élet megélésére, ezzel foglalkozunk a mostani számban. Istennek szentelt élet A kifejezés Szerzetesi élet ez is egy mód az Istennek szentelt élet megélésére, ezzel foglalkozunk a mostani számban. Istennek szentelt élet A kifejezés megdobogtatja a legtöbbünk szívét! Azt hiszem azért, mert mindannyian,

Részletesebben

BIBLIA-TANULMÁNYOK 2010/3., 2. RÉSZ A RÓMABELIEKHEZ ÍRT LEVÉL

BIBLIA-TANULMÁNYOK 2010/3., 2. RÉSZ A RÓMABELIEKHEZ ÍRT LEVÉL BIBLIA-TANULMÁNYOK 2010/3., 2. RÉSZ A RÓMABELIEKHEZ ÍRT LEVÉL BIBLIA-TANULMÁNYOK 2010/3. A RÓMABELIEKHEZ ÍRT LEVÉL 2. rész BIK KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 2010 A tanulmányokat összeállította: Hites Gábor (7 11.,

Részletesebben

Kálvin János. Magyarázat János apostol első leveléhez

Kálvin János. Magyarázat János apostol első leveléhez Kálvin János Magyarázat János apostol első leveléhez 1 Tartalomjegyzék Bevezetés...3 1. fejezet...3 1Jn1:1-2...3 1Jn1:3-7...5 1Jn1:8-10...9 2. fejezet...11 1Jn2:1-2...11 1Jn2:3-6...13 1Jn2:7-11...15 1Jn2:12-14...17

Részletesebben

A MESSIÁS A MI URUNK

A MESSIÁS A MI URUNK MBS133 ARIEL HUNGARY - BIBLIATANÍTÁSOK A MESSIÁS A MI URUNK Dr. Arnold Fruchtenbaum ArIEL HUNGARY bibliatanitasok.hu bibliatanitasok@gmail.com Tartalom I. AZ URALOM TEOLÓGIÁJA A. A kifejezések jelentése

Részletesebben

Abba, Atya! AZ ATYA GYERMEKEI. 2 AZ ATYA GYERMEKEI Kármel 2009/6. Kármel 2009/6

Abba, Atya! AZ ATYA GYERMEKEI. 2 AZ ATYA GYERMEKEI Kármel 2009/6. Kármel 2009/6 Újra ránk köszönt a Karácsony, Urunk születését ünnepeljük. Figyelmünk a Megváltóra és áldott Szüleire irányul. Egy Családra, ahol befogadják Istent; minden új és meglepetésszerû megnyilatkozásával. Ünneplésünk

Részletesebben

Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma

Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma AZ IGAZSÁGOSSÁG ÉS BÉKE PÁPAI TANÁCSA Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma ŐSZENTSÉGE II. JÁNOS PÁL PÁPÁNAK A TÁRSADALMI TANÍTÁS TANÍTÓMESTERÉNEK, AZ IGAZSÁGOSSÁG ÉS A BÉKE EVANGÉLIUMA TANÚSÁGTEVŐJÉNEK

Részletesebben

Hogy is van ez? Az élet fontos kérdéseinek nyomában

Hogy is van ez? Az élet fontos kérdéseinek nyomában És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Hogy is van ez? Az élet fontos kérdéseinek nyomában Szerkesztette és írta: Hoffman József Hogy is van ez? Az élet fontos kérdéseinek

Részletesebben

LOGOS TÉS AKOÉS AZ IGE MEGSZÓLALÁSA ÉS MEGSZÓLALTATÁSA

LOGOS TÉS AKOÉS AZ IGE MEGSZÓLALÁSA ÉS MEGSZÓLALTATÁSA LOGOS TÉS AKOÉS AZ IGE MEGSZÓLALÁSA ÉS MEGSZÓLALTATÁSA Tanulmányok a 60 éves Vladár Gábor tiszteletére LOGOS TÉS AKOÉS AZ IGE MEGSZÓLALÁSA ÉS MEGSZÓLALTATÁSA Tanulmányok a 60 éves Vladár Gábor tiszteletére

Részletesebben

Isten Országa a Bibliában. A Szentlélek a Bibliában

Isten Országa a Bibliában. A Szentlélek a Bibliában Dr. Kovács L. P. Bánk OFM BIZONY MONDOM NEKED, MÉG MA VELEM LESZEL A PARADICSOMBAN Lk 23,43 Isten Országa a Bibliában A Szentlélek a Bibliában Készült XVI. Benedek pápa PORTA FIDEI motu propio apostoli

Részletesebben

VESD AZ ÚRRA TERHEDET

VESD AZ ÚRRA TERHEDET A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapja III. évfolyam 4. szám Szenved e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg e valaki közöttetek? Hívassa magához

Részletesebben

TARTALOMJEGYZÉK: (két kérdéscsoport alapján)

TARTALOMJEGYZÉK: (két kérdéscsoport alapján) v. 1408 Markovics Milán Mór Bajtársaim! Markovics Milán Mór, római katolikus tábori lelkész vagyok. Az alábbi dokumentum egy folyamatosan bővül ő(!) kérdések-válasz segédanyag ( nemcsak) katonák számára.

Részletesebben

Barsi Balázs: Krisztus, a mi reménységünk

Barsi Balázs: Krisztus, a mi reménységünk PPEK 374 Barsi Balázs: Krisztus, a mi reménységünk Barsi Balázs Krisztus, a mi reménységünk mű a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza állományában. Bővebb

Részletesebben

Szombati Bibliai Tanulmányok. Mint van megírva (II.) 2009. április - június

Szombati Bibliai Tanulmányok. Mint van megírva (II.) 2009. április - június Szombati Bibliai Tanulmányok Mint van megírva (II.) 2009. április - június Szombati Bibliai Tanulmányok Mint van megírva (II.) 2009. április - június Tartalom 1. Bűnbánat és megtérés 5 2. Keresztény tökéletesség

Részletesebben

Nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.

Nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát. www.communio.hu/luxchristi 2009. Húsvét X. évf. 1. szám (36) A dunaharaszti és taksonyi katolikus egyházközségek lapja Nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát. [Mt 26,18] Megváltó Krisztusunk!

Részletesebben

Fedezd fel az Iszlámot!

Fedezd fel az Iszlámot! Fedezd fel az Iszlámot! Fedezd fel az Iszlámot! Iszlám Egyház Iszlám Egyház Fordító Iroda Budapest, 2005 / 1426 Tartalomjegyzék Mi az Iszlám? 7 Az Iszlám és az élet célja 13 Isten szolgálata az Iszlámban

Részletesebben

Az evangélium tantételei

Az evangélium tantételei Az evangélium tantételei Eljutnak tehát Megváltójuk és tana minden egyes pontjának megismerésére, hogy tudhassák, miként jöjjenek hozzá és legyenek megszabadítva. 1 Nefi 15:14 Az evangélium tantételei

Részletesebben

Luther és Kálvin felfogása a világi felsőbbségről és a neki való engedelmességről

Luther és Kálvin felfogása a világi felsőbbségről és a neki való engedelmességről Luther és Kálvin felfogása a világi felsőbbségről és a neki való engedelmességről LUTHER Az emberiség történetének e páratlan szellemóriása, aki hozzá a német irodalmi nyelvnek is megteremtője, kétségkívül

Részletesebben

43. 2007. augusztus. Sok szeretettel Mária. A FVR hivatása, karizmája, küldetése Benedetto Lino ofs

43. 2007. augusztus. Sok szeretettel Mária. A FVR hivatása, karizmája, küldetése Benedetto Lino ofs 1 Kedves Testvérek! Istennek legyen hála! Elkészült a Nemzetközi Tanács által szervezett képzési kurzus anyagának gyakorlatilag teljes fordítása. Köszönetet mondok azoknak, akik segítettek a munkában:

Részletesebben

I. MI A KONFIRMÁCIÓ? KÉRDÉSEK

I. MI A KONFIRMÁCIÓ? KÉRDÉSEK I. MI A KONFIRMÁCIÓ? KÉRDÉSEK 1. Mi a konfirmáció? Felfedező úthoz hasonlítottuk: megismerjük benne református keresztyén hitünk tanításait, egyházunk életét, valamint az egyház Urát, a mi Urunk Jézus

Részletesebben

Ki az én felebarátom?

Ki az én felebarátom? Ki az én felebarátom? Az igazgyöngy Az igazgyöngy a fájdalom szülötte : egyes kagylófajtáknak a kagylóhéjon belül oda kerülő idegen testecske lehet egy nagyobb homokszem irritálja az állat testét. Az állat

Részletesebben

A Nagy Orvos lábnyomán

A Nagy Orvos lábnyomán A Nagy Orvos lábnyomán Ellen G. White Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 1 Ajánlás... 5 Előszó... 5 Az igazi orvos-misszionárius... 6 1. Példaképünk... 6 Testvéri szeretet...9 Személyes szolgálat...9 2.

Részletesebben

Kell hinned a Háromságban?

Kell hinned a Háromságban? www.apologia.hu Kell hinned a Háromságban? Ez a dokumentáció az Őrtorony Társulat által kiadott, Kell hinned a Háromságban? Vajon Jézus Krisztus a Mindenható Isten? című füzet első 12 oldalának a forrásait

Részletesebben

2002. szeptember, XII. évf. 3. (31.) szám A Magyar Schönstatti Családmozgalom lapja. Fotó: Varga Kata KOPOGTATÓ

2002. szeptember, XII. évf. 3. (31.) szám A Magyar Schönstatti Családmozgalom lapja. Fotó: Varga Kata KOPOGTATÓ 2002. szeptember, XII. évf. 3. (31.) szám A Magyar Schönstatti Családmozgalom lapja Erõforrásunk a család Fotó: Varga Kata KOPOGTATÓ A házasság nem magánügy, hanem országépítõ közügy. Isten azt az építõkövet

Részletesebben

Az egyháztörténelem nagy alakjai

Az egyháztörténelem nagy alakjai PPEK 639 Bocsa József: Az egyháztörténelem nagy alakjai Bocsa József Az egyháztörténelem nagy alakjai mű a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza állományában.

Részletesebben

Mitôl jó egy házasság?

Mitôl jó egy házasság? 2. fejezet Mitôl jó egy házasság? A csoportokban, a találkozó elején beszéljétek meg a múlt alkalommal tett elhatározást: miként sikerült a tisztaság tanúinak lennetek? És miként sikerült a szeretet támadásával

Részletesebben

XXII.(VIII. új) évfolyam - 2007/5

XXII.(VIII. új) évfolyam - 2007/5 XXII.(VIII. új) évfolyam - Philón teológiája Jézus Krisztus velünk való léte Az ókeresztény kor zsidószemlélete Az éghajlatváltozás közgazdaságtana Tartalom SÚLYPONT Szécsi József: Philón teológiája 3

Részletesebben

A Biblia: döntések sorozata, avagy mi van nyitva előttünk, a késői olvasók előtt? Szabó Xavér OFM, Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola

A Biblia: döntések sorozata, avagy mi van nyitva előttünk, a késői olvasók előtt? Szabó Xavér OFM, Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Ajánlom szeretett családomnak. A Biblia: döntések sorozata, avagy mi van nyitva előttünk, a késői olvasók előtt? Szabó Xavér OFM, Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Akik félik az Urat, megtalálják

Részletesebben

A REFORMÁCIÓ. Az Első Szeretetedhez. Térj vissza. Imanapi felolvasás, 2010 december 3-12. 51. évfolyam 6. szám

A REFORMÁCIÓ. Az Első Szeretetedhez. Térj vissza. Imanapi felolvasás, 2010 december 3-12. 51. évfolyam 6. szám A REFORMÁCIÓ 51. évfolyam 6. szám Hírnöke Térj vissza Az Első Szeretetedhez Imanapi felolvasás, 2010 december 3-12. A REFORMÁCIÓ Hírnöke 51. évfolyam 6. szám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. Tartalomjegyzék Az elvesztett

Részletesebben