TARTALOM. Tisztelt Olvasóink, kedves Kollégák! Örömmel nyújtom át Önöknek idei második számunkat abban a reményben,

Átírás

1

2 TARTALOM Tisztelt Olvasóink, kedves Kollégák! Örömmel nyújtom át Önöknek idei második számunkat abban a reményben, hogy folyóiratunk tartalma elvonja majd figyelmüket a mostanság igen sok negatív változást ígérõ külvilágunkról, és kellemes kikapcsolódást nyújt írásaink olvasgatása. Hírt adunk a 13. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválról, könyvszakmai és kulturális rendezvényeinkrõl, konferenciákról, tanulmányútról. Nem hiányozhat e számunkból sem a könyvismertetés rovat, amelyben a biokertek hasznosságáról, az erdei iskolákról, a Körösvidék természeti értékeirõl és a híres táncosról, Vásárhelyi Lászlóról megjelent könyvekrõl kapnak tájékoztatást. Nyári programokról is tudósítunk, ajánljuk, hogy szakítsanak idõt egynéhány élvezetére. Gondtalan örömteli nyarat, jó olvasást és kikapcsolódást kíván Gulácsiné Pápay Erika fõigazgató Hír Az OMgK nyári nyitvatartási rendje Április óta híradót, vetélkedõt, filmet nézhetünk az OMgK-ban Etikai Kódex A magyar könyvtárosság etikai kódexe Könyvfesztivál Belekezdtünk a második tucatba! Jelentés a 13. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválról Nálunk történt Könyvtárszakmai rendezvények ADAM-tól Verde-ig Az Ex Libris Aleph-hez kapcsolódó újdonságai Agrárszakmai rendezvények Ahol a Nap és a hegy összeér Szõlõtermesztés Mátraalján Vendégünk volt az Agrártörténeti Bizottság Agrárkulturális rendezvények Bálint-napi busójárás Népi idõjósló megfigyelések és meteorológia a magyar hagyományban Nálunk történt Könyvbemutató Rendhagyó író olvasó találkozó Kiállításmegnyitó Képek pontokból Tenger, erdõ, épületek Fényutak a Várban Éden, paradicsom, mennyek Konferencia tanulmányút Balassagyarmatra szólt a meghívó Konferencia és tanulmányút a keleti végeken, innen és túl Kitekintõ Nõk és a bor A könyvtáros, mint tudásbróker Internet Fiesta Újra terítéken a polcológia, meg az információs bumm! Könyvismertetés Biokert Az öngyógyító vegyeskert Erdei iskola kézikönyv A tornyospálcai modell A Marostól a Sárrétig A Körösvidék természeti értékei Vásárhelyi László emlékkönyv Egy izzó szenvedélyû táncos életérõl Programajánló 2006 nyár Ajánló bibliográfia CD ajánló Agrárium Az MKE Mezõgazdasági Szervezetének kihelyezett rendezvénye Gödöllõn E számunk szerzõi: Hucskóné Kovács Mária (Kassák Alkotómûvészek Társasága Egyesülete), Benczekovits Beatrix, Frendl Kata, Gulácsiné Pápay Erika, Kabai Gábor, Károlyi Zsuzsanna, Kripner Vera, Lõrincz Ferenc, Pálfai Katalin, Polgárné Balogh Eszter (OMgK) Fotók: Lõrinczné Zorkóczy Emõke; Benczekovits Beatrix, Csíky Gábor, Kovács Gergely, Mihók Zsolt, Polgárné Balogh Eszter (OMgK) XIII. évfolyam 2. szám

3 AZ OMGK NYÁRI NYITVATARTÁSI RENDJE Július 3. és 31. között zárva tart az Olvasószolgálat. Augusztusban csütörtökönként óra között várjuk Olvasóinkat. Teljes nyitva tartás: szeptember 1-jétõl. A kikölcsönzött könyvek visszavétele zavartalan. A könyvtárközi kölcsönzés folyamatosan zajlik XIII. évfolyam 2. szám 3

4 Etikai Kódex A MAGYAR KÖNYVTÁROSSÁG ETIKAI KÓDEXE I. Könyvtárosi etika A könyvtárosi tevékenységet a szakmai ismeretek, eljárások és szokások, valamint jogszabályok és szabályzatok mellett etikai normák is vezérlik. II. Alapértékek A könyvtáros elkötelezett az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság, az esélyegyenlõség, a szellemi szabadság és az információ szabadsága mellett. III. Könyvtárosi hivatás A könyvtárosi hivatás a könyvtárostól a használók iránt tiszteletet és odaadást, valamint állandóan fejlõdõ szakismereteket és készségeket kíván meg. A könyvtáros szakmai döntéseit autonóm módon, személyében feddhetetlenül, személyes anyagi vagy egyéb jogosulatlan elõnyét vagy hasznát kizárva hozza meg. IV. A gyûjtemény gondozása A könyvtáros felelõsséggel tartozik az emberiség, a nemzet, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségek, a helyi közösségek kulturális örökségének megõrzéséért. Gyûjteményépítõ munkáját a használók igényeire és az emberiség értékeire alapozza, de a közvélekedéssel és saját nézeteivel ellentétes mûveket is beszerez. Elítéli a cenzúrát, s maga sem cenzúráz. Feltáró munkájával a könyvtár teljes gyûjteményét hozzáférhetõvé teszi. V. A könyvtárhasználók szolgálata A könyvtáros és a használó viszonya az egyenrangú partnerségen és a kölcsönös bizalmon nyugszik. A könyvtáros megkülönböztetés nélkül nyújt segítséget a könyvtár szolgáltatásainak igénybevételéhez. A használók személyes adatait bizalmasan kezeli. A használóknak joguk van az adott feltételek között a lehetõ legjobb könyvtári ellátáshoz és az egyenlõ elbánáshoz; a könyvtáros ezzel összhangban törekszik az esélyek kiegyenlítésére. VI. Az információk közvetítése A könyvtáros tõle telhetõen mindent megtesz azért, hogy a használó szabadon és korlátozás nélkül hozzáférhessen az információkhoz. Segítséget nyújt az információs források és eszközök használatához. Legjobb tudása szerint hiteles, megbízható, teljes, megfelelõ, személyre szabott információt nyújt. VII. Könyvtárosi szakmai közösség A könyvtáros õrzi és növeli a könyvtárosi szakma tekintélyét, részt vesz a szakmai közéletben és együttmûködésben. Készségesen osztja meg tudását és tapasztalatait. VIII. A könyvtár mint munkahely A könyvtáros elkötelezett könyvtára iránt, és tiszteletben tartja fenntartójának céljait és érdekeit. Beosztottként és vezetõként egyaránt a legjobb tudása szerint járul hozzá a könyvtár feladatainak teljesítéséhez és a munkahelyi közösség erõsítéséhez. IX. Társadalmi kapcsolatok A könyvtáros elfogultságtól és elõítéletektõl mentes kapcsolatban áll a társadalom tagjaival, csoportjaival, szervezeteivel. Tisztelettel és együttmûködésre készen fordul más szakmák és tagjaik felé. Védelmezi a szellemi tulajdonhoz való jogot és a szellemi alkotásokhoz való hozzáférés jogát. X. Az etikai kódex érvényesülése Az etikai kódexben foglalt követelmények a könyvtárosok tevékeny közremûködésével valósulnak meg. Ezt a folyamatot a kódex kibocsátói egy etikai bizottság felállításával segítik elõ. *** A magyar könyvtárosság etikai kódexét a Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnöksége és az Informatikai és Könyvtári Szövetség elnöksége január 17-én bocsátotta ki. Bakos Klára elnök, Magyar Könyvtárosok Egyesülete és dr. Fodor Péter elnök, Informatikai és Könyvtári Szövetség Az etikai kódexet aláírta, a benne rögzített értékeket és követelményeket magáénak vallja, szellemükben tevékenykedik, és érvényesülésükért síkra száll: Dr. Virágos Márta elnök, Egyetemi Könyvtárigazgatók Kollégiuma; Bondor Erika elnök, Könyvtáros Tanárok Egyesülete; Vadné Kokovay Zsuzsa elnök, Fõiskolai Könyvtárak Kollégiuma; Ásványi Ilona elnök, Egyházi Könyvtárak Egyesülése; dr. Vasas Lívia elnök, Magyar Orvosi Könyvtárosok Szövetsége és Horváth Ádám elnök, MOKKA Egyesület XIII. évfolyam 2. szám

5 Könyvfesztivál BELEKEZDTÜNK A MÁSODIK TUCATBA! JELENTÉS A 13. BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÖNYVFESZTIVÁLRÓL Április között törzshelyén, a Budapest Kongresszusi Központban (ma már nevezhetjük Novotel Budapest Congressnek is) lezajlott a 13. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. A díszvendég idén Spanyolország volt és olyan szerzõk és könyvek reprezentálták, mint Federico Garcia Lorca (Hat színjáték), Jaume Cabré (A Pamano zúgása, Az eunuch árnyéka), Zoé Valdés (Apám lába), Mario Vargas Llosa (Négy óra a Catedralban). A Budapest Nagydíjat a hányatott sorsú, életmûve javát franciául publikáló, spanyol származású Jorge Semprún vehette át. Az író, aki arisztokrata család sarja, a polgárháború után emigráns filozófushallgató lett Párizsban, majd Franciaország német megszállását követõen fegyveres ellenálló, azután másfél évre a buchenwaldi koncentrációs tábor foglya. (Ezzel kapcsolatos élményét dolgozza fel elsõ és mindmáig legsikeresebb, legnagyobb hatású regénye A nagy utazás.) Semprún a sokáig baloldali értelmiségi (évekig a spanyol kommunista párt tagja, sõt vezetõje), bemutatta azonban a szovjet változat negatívumát is (Ramon Mercader második halála; De szép vasárnap), melyek világossá tették az antifasizmus és a kommunizmus problematikus viszonyát. Az író Franco halála után visszatért a demokratizálódó Spanyolországba, 1988 és 1991 között õ volt hazájának kulturális minisztere. Az Európa Könyvkiadó a könyvfesztiválra jelentette meg legújabb regényét, a Húsz év, egy nap-ot, mely lényegében az egész huszadik századi spanyol történelem színpompás tablója. Semprún ma már nem a disszidens, nem a frontharcos, nem is miniszter, csak az író, a diplomata felmenõihez méltóan mosolygós, udvarias, feltûnõen jóképû idõs úr, aki a dedikálásra várók kötetébe egyszerûen J S-nek írta alá magát megengedheti, tudni fogjuk ennyibõl is, hogy ki õ. A programok közül megemlíteném a Könyvolvasási és könyvvásárlási szokások a magyar társadalomban A magyar könyvkiadás 2005-ben a könyvpiac alakulása címû rendezvényt, ahol Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülete igazgatója érdekes adatokat közölt. A tavalyi könyvforgalom meghaladta a 62 milliárd forintot. Több mint 11 ezer cím jelent meg, 40 milliónál is magasabb példányszámban. A szakkönyvek részesedése az új könyvek között 15%, a korábbi évekhez képest sajnos néhány százalékos visszaesést mutat. Ezek az eredmények az állam részvétlen asszisztálása mellett születtek, az olvasó az egyetlen valóságos szponzor mondta az igazgató. Nagy volt az érdeklõdés az Európa Könyvkiadó Ír irodalmi estje iránt is. Ennek egyik témája Samuel Beckett személye és életmûve volt, akinek születése századik évfordulóját ünnepeljük az idén. Ebbõl az alkalomból adták ki a Nobeldíjas író összes drámáját és híres regénytrilógiáját (Molloy, Malone meghal, A megnevezhetetlen). Megjelent továbbá John Calder (Beckett angol kiadója és évtizedeken át közeli barátja) könyve Samuel Beckett filozófiája és John Haynes James Knowlson: Beckett képei címû kötete (elõbbi ismert színházi fotós, utóbbi Beckett részletes életrajzának megalkotója, aki három esszét írt Haynes fényképeihez). Az ír est másik témája Joseph O Connor: A Tenger csillaga címû mûvének bemutatása volt. O Connor napjaink egyik legnépszerûbb szerzõje, történelmi tárgyú regényében az ír nemzet sorsának egyik legtragikusabb epizódját, az es éhínséget dolgozza fel, melynek során a nép egyharmada meghalt, egyharmada pedig szétszóródott a nagyvilágban. Az est vendége volt Michka Assayas, a magyar származású francia zenei szakíró is, akinek Bono Bonoról interjúkötete szintén a fesztivál újdonságai közé tartozott. Bono (polgári nevén Paul Hewson, mûvészként elõbb Vox Bono) a legendás U2 ír rock XIII. évfolyam 2. szám 5

6 Könyvfesztivál Nálunk történt Könyvtárszakmai rendezvények együttes énekese. Karizmatikus figura, évtizedek óta a rock világának egyik legszínesebb alakja. Valós társadalmi problémákat érintõ dalszövegei, tehetséges ír zenészek felkarolása, patronálása, világsztárként is megõrzött közvetlen emberi stílusa kapcsán emberek milliói kedvelik, olyanok is, akik nem feltétlen hívei mûfajának. Gondolatai a politikáról, a vallásról, a mûvészi alkotómunkáról, a rock szerepérõl érdekesek lehetnek valamennyiünk számára. Stílusa pedig kedvet csinál ahhoz, hogy hallgassuk meg a U2-t lehetõleg egy pohár Jameson whisky, vagy egy pint Guinness sör társaságában. A könyvfesztiválon idén is jelentõs szerepet vállalt a Magyar Könyvtárak Egyesülete és az általa szervezett Könyvtáros Klub, melynek rendezvényei közül (teljesen szubjektív módon) kiemelném a Magyar Periódika Kör Mire van energiánk? A globalizáció hatásai címû programját, valamint prof. dr. Czeizel Endre: Tudósok, gének, tanulságok Semmelweis tragédiája címû könyvének bemutatóját (Galénius Kiadó). A Könyvtárellátó Kht. két érdekes mûsora közül az egyik pódiumbeszélgetés volt a Nagy Könyv programról, a másik pedig tájékoztatás a KELLO megújuló szolgáltatásairól. Megemlíteném még, hogy a nyomtatott könyvek mellett egyre több szerepet kapnak a hangoskönyvek is. Amint Konrád György megfogalmazta a Könyvjelzõ címû folyóiratban: Hiszek a hangoskönyvben is. Kíméli a szemet, mégis megadhatja az olvasás élményét. Ennek szellemében adok hírt arról, hogy az Ab Ovo Kiadó megjelentette Vámos Miklós Hogy volt címû hangoskönyvét. A nemrég alakult Hangoskönyv Kft. kínálatában pedig megtalálható többek között Polcz Alaine Ideje az öregségnek címû kötete a szerzõ saját elõadásában (!), Roald Dahl meghökkentõ meséinek gyûjteménye négy CD-n, és Helen Fielding halhatatlanja, a Bridget Jones naplója Udvaros Dorottyával és Alföldi Róberttel. Olvassanak és hallgassanak tisztelt barátaim, a kínálat nagy és nívós, lehet válogatni! Lõrincz Ferenc ADAM-TÓL VERDE-IG AZ EX LIBRIS ALEPH-HEZ KAPCSOLÓDÓ ÚJDONSÁGAI Az Aleph könyvtári integrált rendszer magyarországi forgalmazói, üzemeltetõi, az Ex LH Kft. munkatársai, és a termékek tesztelõi tartottak bemutatót április 6-án az Országos Mezõgazdasági Könyvtárban. Az Alephet használó intézmények képviselõi szép számmal vettek részt a rendezvényen. Az elõadások a könyvtárosok munkáját megkönnyítõ újdonságokról, fejlesztésekrõl szóltak. Legelõször a még fejlesztés alatt álló, 18. verzióról beszélt Naszádos Edit. Ez a soron következõ változat apró korszerûsítéseket tartalmaz, ami a rendszer hatékonyabb használatát eredményezi például az elõjegyzések alkalmazásánál, a kölcsönzéshosszabbításnál vagy a kulcsszavas kereséseknél. Cserba Krisztina az Aleph-hez szorosan kapcsolódó kimutatás XIII. évfolyam 2. szám

7 Nálunk történt Könyvtárszakmai rendezvények Agrárszakmai rendezvények és statisztikakészítõ ARC nevû programot mutatta be. A legkülönfélébb statisztikák készítésére van mód ezzel a programmal, webes felületen, egyszerûen, angol és magyar nyelven. Az ára ellenben borsos: másfél-két millió forint. A Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem Központi Könyvtára egy kutatási-fejlesztési pályázat elnyerésével fél éves lehetõséget kapott a digitális tartalmat kezelõ DigiTool szoftver használatára. Szirányi Gábor igazgatóhelyettes elmondta, hogy ezzel a programmal bárhol a világon bepillanthatnak az érdeklõdõk a magyar zenemûvészet, zenepedagógia eredményeibe. A program modulokból épül fel, szabványokat követ, elõre definiált minták vannak, a technikai adatok egy része automatikusan generálódik. Keresõrendszere kifinomult, az adatbázisban kép-, hang- és szöveganyagra egyaránt keresni lehet. Kmety Andrea, az MTA Könyvtárának szakinformatikusa a MetaLib és a hozzá kapcsolódó SFX programokról beszélt. Az elõbbi az összes elektronikus forrás egyidejû kutatására, az utóbbi ezeknek az elektronikus forrásoknak az összekapcsolására szolgál. A MetaLib portálprogramnak adott keretrendszere van, ami sajátosan berendezhetõ, erre példát is láthattunk az MTA Könyvtárából. Az SFX lehetõséget ad a teljes szövegû keresésre. Az ADAM hasonlóan a DigiTool-hoz a digitális gyûjtemények kezelésére szolgál Aleph kiegészítésként, hallhattuk Németh Ágostontól, az Ex LH Kft. ügyvezetõjétõl. Ám amíg az ADAM a könyvtári hasznosítást tartja szem elõtt, addig a DigiTool újszerûen a digitális objektumokra helyezi a hangsúlyt. Az ADAM-ból át lehet konvertálni az adatokat a DigiTool-ba. A Verde olyan elektronikus forráskezelõ program, amely az elõbb felsoroltakra épülve azokat kiegészíti és összehangolja. Követi a változásokat, megmutatja, hogy közvetlen vagy aggregált forrásról van szó, illetve egy forrásnak mely másokkal van kapcsolata. A délelõtt utolsó elõadását Benczekovits Beatrix, az OMgK fõigazgató-helyettese tartotta. Tavaly szeptemberben Londonban járt az Aleph-felhasználók nemzetközi konzorciumának (ICAU) tanácskozásán, ahol többek között új tisztségviselõket is választottak. Színes beszámolójában a British Library története, valamint a könyvtár épületének bemutatása is szerepelt. A rendezvény az Aleph 16. jelenleg több könyvtár által használt verziójával kapcsolatban felmerült kérdések és problémák gyakorlati megvitatásával zárult. Az elõre beküldött kérdéseket a hozzájuk tartozó válaszokkal Naszádos Edit feltette a honlapjukra. Elérési lehetõség (kicsit bonyolult): a felsõ menüsorból a Support gombot válasszuk, innen a jelszavunk beírása után a Dokumentumok gombra kattintva juthatunk tovább, majd válasszuk a magyar nyelvû Aleph Dokumentációt. A bal oldali menüsorból kattintsunk a MACS re, végül pedig a Kérdések alatt megtaláljuk a válaszokat is. Kripner Vera AHOL A NAP ÉS A HEGY ÖSSZEÉR SZÕLÕTERMESZTÉS MÁTRAALJÁN Magyarország egyik nevezetes borvidéke a Mátrai Hegyközségi Tanács által igazgatott Mátrai Borvidék. Hazánkban méltán híresek e vidék illatos fehér borai (muskotály, tramini), de mennyiségileg inkább a rizling típusú borok a jellemzõek tudtuk meg március 16- án, az OMgK szakmai rendezvényén, amelynek címe A Mátrai Borvidék kincsei volt. A borvidék nagyon jó adottságokkal rendelkezik: vulkanikus eredetû talaj, a Mátra által védett napsütéses déli lejtõk, C körüli évi átlaghõmérséklet. Már Kr. e ben volt a területen szõlõ a kelták, rómaiak és a magyarok megtelepedésének idejében ben a sári bencés kolostor kertjében foglalkoztak szõlõtermesztéssel, XIII. évfolyam 2. szám 7

8 Nálunk történt Agrárszakmai rendezvények majd egyre nagyobb területen, egyre több településen és uradalomban terjedt el a szõlészet-borászat. Az 1700-as évek végén jelentõs szõlõtelepítés volt Mátraalján, de a filoxéravész megtörte a fejlõdés lendületét ben filoxéra-bizottság alakult Gyöngyösön a termelõk megsegítésére. Az 1900-as évek elejére újra erõre kapott a szõlõtermesztés, nõtt a termõterületek nagysága, ám a világháborúk miatt ismét nagy károkat szenvedett az ágazat. Az 50-es évektõl nagyüzemi szõlészetek alakultak, változott a mûvelésmód. A rendszerváltás után helyet kaptak a kisüzemi, családi pincészetek, ma is megújulóban van a bortermelés. Ahhoz azonban még nem elég erõsek, hogy a borvidék termelését összefogják, a termesztõk élére jelenleg nincs senki, aki az elhunyt Gál Tibor helyére állna, és a vezetést, meg persze a felelõsséget magára vállalja készített gyors helyzetjelentést az elõadásában dr. Varga István, a gyöngyösi Károly Róbert Fõiskola tanszékvezetõ tanára. Borúlátón hozzátette, hogy amíg a magyar borágazat helyzete nem rendezõdik, folyamatosan akadályokat fog maga elé gördíteni. Ebbõl szerinte úgy lábalhatna ki az ágazat, hogy a jelenlegi 22 borvidék helyett ötöt alakítanának ki az országban. Ezáltal nagyobb összefogásra adódna lehetõség, és sokkal több pénz jutna a magyar borok megismertetésére a világban. A már talán ismert tokaji aszún kívül még a villányi, mediterrán jellegû boroknak van esélye egymagában meghódítani a világot. A mátrai borvidék viszont válaszút elõtt áll: egy jó nevû, jó ízû, nagyobb mennyiségben termelhetõ ún. zászlósbort kellene kiállítania, hogy megvethesse lábát a borpiacon. Varga István a szürkebarátot javasolná erre a célra. A borvidék másik kiugrási lehetõsége a csemegeszõlõ-termelés növelése lehetne. A megtermett mennyiséget TÉSZ-eken keresztül értékesíthetnék elsõsorban Magyarországon. Emellett figyelmet kellene fordítani az északi országokra is, ahol bár kicsi a friss csemegeszõlõfogyasztás, de piacuk nyitva áll a nagyfürtû, finom szõlõ elõtt. A csemegeszõlõ-termesztõk jövedelmezõsége jobb, mint a borszõlõtermesztõké, de nagyobb ráfordítást és gondosságot igényel részükrõl ez a munka. Ám ehhez minden fürtöt csemegeszõlõnek kell nevelni hívta fel a figyelmet dr. Hajdu Edit, kecskeméti kutató (FVM Szõlészeti és Borászati Kutató Intézete). A mátraaljai borok és csemegeszõlõk megismertetésének egyik módja a borturizmus. Bernáth Magdolna beszélt a Mátraaljai Borút Egyesületrõl (http.// amely tizenöt település különbözõ mestereit, kereskedõit, termelõit fogja össze, hogy bemutathassa a borvidéket, és elcsábítsa az érdeklõdõket a mátraaljai borospincékbe egy-egy kóstolóra vagy a térség hagyományõrzõ rendezvényeire, borünnepeire. K.V. Ajánló bibliográfiáink megtekinthetõk, illetve letölthetõk az OMgK honlapjáról! az Elektronikus kiadványok menüpont alatt XIII. évfolyam 2. szám

9 Nálunk történt Agrárszakmai rendezvények VENDÉGÜNK VOLT AZ AGRÁRTÖRTÉNETI BIZOTTSÁG Március 31-én az OMgK Ujhelyi termében tartotta soros ülését a Magyar Tudományos Akadémia Agrártörténeti Bizottsága. A bizottság elnökének, Romány Pál ny. agrár miniszternek és Gulácsiné Pápay Erika fõigazgató asszonynak az üdvözlõ szavai után az elnök beszámolt a IV. (Agrártudományi) osztály utolsó ülésérõl, amelyen Vizi E. Szilveszter az MTA elnöke is részt vett és tájékoztatta az ott megjelenteket az akadémián zajló eseményekrõl. Elhangzott, hogy az akadémikusok száma limitált, a 365-öt nem haladhatja meg. Az aktuális témák megvitatása után a bizottság tagjai megnézték a könyvtárról készített filmet, s így megismerkedtek az OMgK történetével, jelenével, feladataival. Ezután Tóth Pál Péter, a KSH Népességtudományi Kutató Intézetének tudományos fõmunkatársa tartott érdekes elõadást a magyar népesség alakulásáról. Végigtekintette a magyar történelmet, beszélt a különbözõ háborúk következményekénti népességcsökkenésekrõl, és az ezekhez kapcsolódó, hazánkba hívott népességcsoportok integrálódásáról. A népesség fogyásának mai okai: a házasságkötések számának csökkenése, a válások magas száma, az élettársi kapcsolatok elterjedése és az akaratlagos gyermektelenség. Ha tartani szeretnénk a népesség mostani számát, 3,5 gyermeknek kellene születnie egy-egy családban. Nagy gondot jelent, hogy a 60-as évektõl a fertõzõ betegségek leküzdésével a krónikus betegségekkel már nem tudtuk olyan jól felvenni a versenyt, mint a nyugati országokban, így a magyar lakosság várható élettartama lényegesen alacsonyabb, mint Nyugat-Európában. További népességcsökkentõ tényezõ az abortusz. Nem csak az abortuszok nagyon magas száma jelenti a problémát, de ezek szövõdménye meddõség lehet. Magyarország térképén láthattuk, hogy a negatív tendencia mindenütt érvényes, de nem egyforma mértékben. A legkevesebb gyerek a nyugati megyékben születik. Végül a nemzetközi vándorlásról szólt az elõadó, hiszen a történelemben mindig úgy volt, hogy az üresen maradt területekre idegenek települtek be. A hazánkba vándorlók zömmel a szomszédos országokban élõ magyar nemzetiségûek. Lehet-e migráció a népességfogyás megállításának alternatívája? tette fel a kérdést az elõadó. A válasz igen, de végig kell gondolni, hogy ennek milyen negatív hatásai lesznek, és milyen költségei. Játszunk a számokkal; ha évi ötvenezer külföldit fogadunk be, Tóth Pál Péter 2020-ban is tízmilliós lenne a népesség, de ebben az esetben a lakosság 10%-a már nem Magyarországon született. Ha a külföldi bevándorlók a környezõ országok magyarjai lennének, ez azt jelentené, hogy gyakorlatilag megszûnne a határon túli magyarság, ez azonban nem érdeke az országnak. Az lenne célravezetõ, ha az egészségi színvonalat sikerülne emelni, s így kitolódna az életkor felsõ határa. Az ülés záró részében a várható feladatok, valamint néhány újonnan megjelent könyv került szóba. Az OMgK roppant érdekes könyvet kapott ajándékba Gazdaélet a vásárhelyi határban. Családok képei és iratai címmel, Tárkány Szûcs Imre írta, állította össze és szerkesztette. Ez egy különleges album, amely a Hódmezõvásárhely környéki tanyasi életet mutatja be számlák, szerzõdések, gazdasági naplórészletek és fényképek segítségével a XIX. század végétõl egészen 1952-ig, a hagyományos parasztélet végéig. B.B XIII. évfolyam 2. szám 9

10 Nálunk történt Agrárkulturális rendezvények BÁLINT-NAPI BUSÓJÁRÁS február 14-én Ehhez mérem az egész évet címmel tartott elõadást Minorics Tünde a Pécsi Tudományegyetem néprajzkutatója a busók társadalmáról. Különös kutatói pálya az övé. Nem hideg tudományos felsõbbrendûséggel közelít témájához, hanem igazi bennszülött, maga is mohácsi. Ahogy mondja ez egyszerre elõny és hátrány. Elõny, hisz terepismerete megkérdõjelezhetetlen, de a helyettük beszélek pozíció sokszor hátrány. Busójárás a fogalom része a köztudatnak, a hol rendezik a busójárást kérdésre adott helyes válasz aligha ér többet százezer forintnál a népszerû kvízmûsorban. Az esemény kétségkívül turisztikai attrakció mutat rá Minorics, bár mögötte élõ népszokás lakik, a busó egész évben busó. A rabolj gyorsan, prédálj hamar! korában a busójárás valóban üzleti alapon szervezõdõ, bevételorientált tömegrendezvény, és mégis, amikor a pénz teljesen átvenné a hatalmat, a busók egy emberként mondanak nemet. De és ez volt az elõadás lényege kik azok a busók? Mohácsi polgárok, akik kedden, a farsang farkán maszkot húzva mulattatnak, és másnap már a jövõ évi rendezvényt tervezik. Igen, tényleg ehhez mérik az egész évet. A busójárás eredete a 18. századra nyúlik vissza, ám érdemes konokul a múltban keresni az eredeti hagyományt. Nem az-e az eredeti, ami megtörténik kérdezi az elõadó, amit hús-vér emberek tesznek évrõl-évre. A koreográfia szintén folytonos alakulásban van. A hatvanas években kezdõdött a telet idézõ koporsó elégetésének szokása, amit 1999-ben fölváltott a koporsó vízre bocsátása. De tegyük föl újra az alapkérdést kik azok a busók? 400 maszkos, akik nagyjából húsz zárt csoportot alkotnak. Ezek a közösségek kemény íratlan szabályok szerint mûködnek, bekerülni és bent maradni csak ezek betartásával lehet. Az összes busó évente egyszer novemberben jön össze a konkrétumokat tisztázandó, az év többi napján egészséges rivalizálás zajlik a csoportok között. Van, ahol a bekerülés feltétele egy saját álarc megfaragása, máshol a bent maradásé az alkoholtól való tartózkodás. Mindegyik csoportra jellemzõ a vezérelvûség, az a csoport, ahol nincs vezetõ, szétesik. Csoportváltáskor barátságok szakadnak meg. Az elõadó megemlít néhány mulatságos csoportnevet: Ördögkerék, Bödönhajós, Kürtös, Búbanmaradt, Nagy durranás. A busójárás alapja egy törökûzõ legenda, amelyet az 1960-as években színházi projekt keretében elevenítettek fel (dunai átkelés). A mai értelemben vett tömegrendezvény gyökerei a 1920-as évekre nyúlnak vissza. A busójárásról, és általában a farsangról elmondható, hogy fontos társadalmi feszültséglevezetõ szerepe van. A farsang káoszt teremt, megengedi, hogy olyat tegyünk, vagy mondjunk ki, ami az év többi idõszakában tabu. És hogy milyen a jó busómaszk? Nem lehet se bohóc, se rém. De legyen vidám és tiszteletet parancsoló egyidejûleg. Aki pedig inkább hisz a szemének, mint a fülének, megcsodálhatott az Ujhelyi-teremben néhány eredeti maszkot, illetve busókat ábrázoló fényképeket, melyeket Juhos Nándor készített. Az örökifjú Nándi bácsi ekképp vall életútjáról: Nem én tehetek róla, hogy három helyet is szülõföldemként (hazámként) tisztelhetek és arról sem, hogy ez két országot jelent. Nádszegen (ma Trstice) születtem Mátyusföldön. Meghatározó gyermekkori élményeimet megszakította 1948-ban a lakossági csereegyezmény. Ennek következtében került a családunk második hazámba, a Baranya megyei kis községbe, Szajkra. A már szlovák nyelven is pötyögõ Ferdi nem értette meg az új környezetben élõ embereket. Anyám magyarázta meg, hogy õk nem szlovákul, németül beszélnek. Új szokásaik elkápráztattak. A templomban hamar belejöttek a felvidéki magyarok a sváb templomi éneklésbe. A megõrzött felvidéki és sváb kultúra szépen megfért egymás mellett. Tetszett a szép színes ruha, be is öltöztünk egymáséiba. Mohácson a gimnáziumban szerettem meg a fotózást. A busójárás évrõl-évre ismétlõdõ szenzáció volt XIII. évfolyam 2. szám

11 Nálunk történt Agrárkulturális rendezvények Továbbtanulni Budapestre kerültem. A tiszti iskolában elsajátított mûszaki ismeretek tágították látóteremet. Tatán a technika kezelõinek parancsnoka lettem. A kiskatonák szívesen barangoltak velem a tatai vár környékére, a Nagytóhoz, a Cseke-tóhoz. Itt találkoztam Angelo mesterrel, akihez véletlenül tértem be fotografálás céljából. Az õ hatására lett legfontosabb témám az ember. Ha a katonaéletet fotóztam, akkor is az ember állt a középpontban. A Budapesti Mûszaki Egyetemen folytattam tanulmányaimat. Itt is hamarabb botlottam fotós-, mint mûszaki, katonai körökbe. A kollégiumban, ahol laktam fotólabor, a mûegyetemen fotókör segítette mûvészi fejlõdésemet. A többi hasonló egyesülettel való versenyben is megálltam a helyem. Harmadik hazámba, Somogyországba feleségem révén kerültem. Itt a paraszti élet, a folklór lett kedvenc témám. Szinte nem volt olyan hétvége, hogy ne mentünk volna valahova Somogyországot felfedezni. Csonka Bélával indultunk Kadarkútra, az ott élõ pásztorfaragót és feleségét lefotózni. Ugyancsak vele mentünk el fehér gyászt fotózni (Csököly). Igaz, fehér ruhás gyászolókat nem, de elhagyott parasztházat, jó fejû paraszt- és cigánymodelleket sikerült megörökíteni. Örök téma volt a kaposvári vásárok forgataga, az ott megforduló sokféle nép, az érzelmektõl sem mentes alkudozás. Rokonságunk lakókörnyezete még eredeti mivoltában õrizte meg a népi kultúrát. Benne éltem a paraszti valóságban. Kéznél voltam, jobban mondva a fényképezõgép volt kezem ügyében búzaméréskor, kapáláskor, disznóvágáskor, és persze ünnepléskor (lagzi, templom). Rég lebontott górék, pajták, szérûk, istállók, õrzõdtek meg negatívjaimon. Nyugdíjasként újra Budapesten élek. Más elszármazottakkal járom az országot, mindenütt az ember néprajzi sajátosságaira nyílik ki a gép zárja. A busójárásra rendszeresen hazajárok. Mohácson 2003-ban, a Ferencvárosi Mûvelõdési Központban 2005-ben önálló kiállításom volt õszén a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesülete felvett tagjai sorába. A megõrzött analóg múlt már nem szorít ki a lakásból, 2005 februárja óta digitális eszközökkel dolgozom. Az új technológia már sikert is hozott. Egyelõre nem látom a lehetõségek végét. A kiállítás március 7-ig volt látogatható az Ujhelyi teremben. Kabai Gábor Hirdessen a megújult Agrárkönyvtári Hírvilágban! Áraink: negyed oldal: fél oldal: teljes oldal: 5 000,- Ft; ,- Ft; ,- Ft. A több számban hirdetõk kedvezményt kapnak! Várjuk megrendelésüket! XIII. évfolyam 2. szám 11

12 Nálunk történt Agrárkulturális rendezvények Könyvbemutató NÉPI IDÕJÓSLÓ MEGFIGYELÉSEK ÉS METEOROLÓGIA A MAGYAR HAGYOMÁNYBAN Az Országos Mezõgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ március 7-én nem mindennapi rendezvénynek adott otthont. Agrárkulturális rendezvénysorozatunk ez alkalommal a népi idõjárásjóslás, valamint a meteorológia kapcsolatát ismertette. Az idõ a gazda mindenütt elõadóest címe a neves orvos és néprajzkutató, Oláh Andor munkásságának állított emléket. A népi idõjárásjósló megfigyelések atyjának Az idõ a gazda mindenütt címû könyve egyedülálló és hiánypótló a néprajztudományban. A téma interdiszciplináris voltából eredõen a néprajz- és a meteorológia-tudomány két neves szakemberét: Sándor Ildikó néprajzkutatót, a Hagyományok Háza munkatársát, valamint Loksa Gábor meteorológust, a Szent István Egyetem oktatóját kértük fel elõadónak. Saját szakterületük nézõpontjából, egymás elõadására építve, a két tudományág kapcsolatait megtalálva lebilincselõ elõadásokkal kápráztatták el a közönséget. Az elõadásokat rendhagyó módon vitafórum követte, majd egy kis frissítõ mellett folytatta tovább a szakmai beszélgetést a hallgatóság az elõadókkal. Elõadóink minden vendégünket egy kis meglepetéssel látták el, melybõl olvasóinknak rövid ízelítõt közlünk az õszi idõjósló megfigyelésekhez kapcsolódóan: Szeptember 8. Kisasszony napja. Ha ezen a napon buborékosan esik az esõ, akkor nedves õsz lesz. Szeptember 29. Ha Szent Mihály lova deres, behozza a telet. A Mihály napi égdörgés szép õszt, de kemény telet jelent. Szent Mihálykor keleti szél igen kemény telet ígér. Ha ezen az éjjelen a juhok, vagy a disznók összebújnak az ólban, akolban, hosszú, hideg télre lehet számítani. Október 26. A Dömötör napi hideg szél kemény telet jósol. November 11. Ha jókedvû Márton, kemény lesz a tél. November 25. Katalin kopog, karácsony locsog. Fekete karácsony, fehér húsvét. Frendl Kata RENDHAGYÓ ÍRÓ OLVASÓ TALÁLKOZÓ Kultúrtörténeti borkóstolással egybekötött könyvbemutatóra került sor az OMgK Tessedik termében fehér asztal mellett április 26-án. Dr. Csoma Zsigmond és Bortörténeti breviárium címû könyve volt a fõszereplõ. Gulácsiné Pápay Erika fõigazgató asszony köszöntõje után Bolyki István, az Agroinform Kiadó igazgatója akinek jóvoltából borkóstolóval bõvült az író olvasó találkozó borongoló barangolásra hívta a jelenlevõket. A könyv, alcímének megfelelõen Magyar borföldrajz kicsiknek, nagyoknak, kelettõl nyugatig, északtól délig, a bevezetõ után égtájak szerint tárgyalja a szerzõ a borvidékeket, illetve az ott termelt borokat. A könyvet már kézbe venni is jó. A belbecs és a külcsín összhangban van, gusztusos borító, szép papír, tündéri illusztrációk. Aki kérte, dedikációt is kapott a megvásárolt könyvébe, nem is akárhogy: borbarátsággal üdvözli olvasóit Csoma Zsigmond. A könyv bevezetõ részébõl megtudhatjuk például, hogy az elsõ magyarországi borászati szakkönyv orvosdoktori disszertációként született 1715-ben a soproni és Fertõtó környéki borokról. Olvashatunk a sommelier foglalkozásról, amely ma oly divatos lett, de tudjuk-e vajon, hogy a királyi, fõúri udvartartások bizalmi szolgálói voltak a pohárnokok, akik nemcsak szervírozták a borokat, hanem elõkóstolták is azokat. A csobolyók és a kulacsok készítésének, használatának rejtelmeibe is elmerülhetünk. Az égtájak szerinti ismertetés Tokajjal kezdõdik és az ún. Partium déli területére esõ Arad-Hegyaljá XIII. évfolyam 2. szám

13 Nálunk történt Könyvbemutató Kiállításmegnyitó val fejezõdik be. Ennek a környéknek a vörös aszúborai már a 18. század óta híresek. A közbeesõ könyvlapokon pedig olvashatunk többek között Eger, Szekszárd, Villány és a Balaton környékérõl. Csoma professzor ízes elõadásából fény derült arra is, hogy az aszú töppedt szõlõ, és csak 3 4 évente olyan az idõjárás, hogy kiváló aszúbor legyen a szõlõbõl. Tudják-e a kedves Olvasók, hogy a soproni születésû Preysz Móric akadémikus, borkémikus a világon elsõként, 1861-ben megelõzve Pasteurt már pasztõrözte a tokaji bort. És még egy kérdés: Bécsben, a Hofburgban járva feltûnt a Schatzkammerben az arany tokaji fürt? Arról is szó volt, hogy az északi tájakon savasabb a bor a kevesebb napsütés miatt, míg a mediterrán borok azért édesebbek, mert a nagy melegben elégnek a savak. Csak az íze kedvéért a rozé borról is esett szó; nem lehet évekig eltartani, és bármihez ihatjuk. Érdekes volt arról hallani, hogy a vallási közösségek borkészítési szokásai mennyire eltértek egymástól; a legjobb minõségû a kóser bor. Meg ne vessenek érte, de számomra az újdonság erejével hatott, hogy az eredeti bikavér a szekszárdi, és ez lágyabb, mint az egri, mert a szekszárdi borvidék már mediterrán jellegû. A bikavér különben nem önálló fajta, hanem cuvé, tehát házasított bor. Mindezt száraz torokkal nehéz lett volna végighallgatni. A borkóstoló szép ívet húzott, a száraz tokaji furminttól jutottunk el az édes, testes balatonboglári traminiig. B.B. KÉPEK PONTOKBÓL Az OMgK tavaszváró kiállításán március 3-án Csengery Béla képeit köszönthettük immáron második alkalommal. Tesszük ezt boldogan, mert Csengery biztos kezû, szuverén alkotó. A zenérõl Wittek Béla gondoskodott, Uhlár Karola közremûködésével. Az eligazodást a mûvész világában Szemadám György festõmûvész, mûvészeti író segítette. Mint mondja, bármilyen alkotással ismerkedve két problematikával találkozik a befogadó: mit ábrázol a kép, és hogyan teszi azt. És a mûvészt ez a hogyan teszi halhatatlanná vagy taszítja a Sztüxbe. A megvalósítás mikéntje, esetünkben a felület-, és anyagkezelés ezeken a képeken valóban mesteri, Csengery képeinek nem csupán stílusa van, hanem karaktere is. Ez a karakter jelen esetben elsõ ránézésre a pointillizmus (az imp- Szemadám György XIII. évfolyam 2. szám 13

14 Nálunk történt Kiállításmegnyitó resszionizmusból kifejlõdõ festészeti irányzat a század fordulóján: a kép apró pontszerû színfoltokból, festékpöttyökbõl való felépítése). De hiába mondom ki: Csengery pointillista festõ, érzem csupán súrolom az igazságot. A megfelelõ kifejezést végül Szemadámtól halljuk: raszter (optikai rács; egymástól egyenlõ távolságra párhuzamosan futó és egymásra merõleges finom vonalak hálózata). Ez a raszter teszi egyszerre jelenvalóvá és eltûnõvé, egyszerre figuratívvá és absztrakttá a képeket. Nagy gonddal, odaadással és fõleg figyelemmel megfestett mûvek ezek, témájuk vegyes, a közös nevezõ talán a hús-vér ember hiánya lehet. A legtöbbször hivatkozott hagyomány a kelta. A leggyakoribb téma a táj, mert a táj hálás szereplõ. Témaadó és kiváló lehetõség. A benne lévõ struktúrák, élõ, organikus formák, színek, a táj hullámzása, dinamikája mind-mind megérthetõ, átlényegíthetõ és formálható, kiaknázható lehetõség. Minden, amit a táj filozófiája, lelke és rendszere nyújthat, festõi életmûvek sokaságát emelte és helyezte a képzõmûvészet történetének piedesztáljára. A tájfestõ, a tájképfestõ magában a természetben a való életben kutakodik, a témát közvetlen impulzusok alapján gyûjti, és egyszerre válik szemlélõjévé, részesévé és alkotójává témájának. Végül a mûvészeti író szóba hozza a harmadik évezred harsány reklám-agymosását. És felteszi a költõi kérdést: a mûvészet lett korszerûtlen? (Szerintem csak elaludt, de felébred még ) K.G. TENGER, ERDÕ, ÉPÜLETEK? * Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket Vasné Katona Hajnalka kiállításának megnyitóján. A kiállító mûvész a Kassák Alkotómûvészek Társasága Egyesület tagja és nagy öröm számomra, hogy én nyithatom meg ezt a kiállítását. A társaságról annyit szólnék, hogy tagjaikat a humánum, az alkotói alázat és egymás tisztelete vezérli. Társaságunkban nem a végzettség profi vagy amatõr a mérce, hanem a megvalósult mû mûvészi, etikai, esztétikai színvonala. Mindazon mûvészek otthonra találnak nálunk, akik ezeket az elveket elfogadják. Tagságunkban jól megfér a húszon alig túllépett, és a kilencvent hamarosan betöltõ alkotó, festõ, szobrász, iparmûvész, textiles, ikonfestõ, fotómûvész. Vasné Katona Hajnalka bemutatását egy Liszt Ferenc idézettel kezdeném: A mûvészet az emberben és a természetben megnyilvánuló rejtelmesnek, isteninek érzéki visszaadása. A bemutatás folytatásához Hajnalka saját szavait hívom segítségül, így vall önmagáról. Pápán születtem. Iskoláim választásánál nagy szerepet játszott a pedagógusi szülõi háttér. Tanulmányaimat a Thán Károly Vegyipari Technikum elvégzése után a Szegedi Tanárképzõ Fõiskolán fejeztem be, gyakorlati foglalkozás szakon. Már gyermekkoromban nagy érdeklõdéssel fordultam a természet szépsége felé és környezetemben megragadott minden olyan tárgy, jelenség, ami mûvészi ábrázolással kifejezhetõ volt. Tizenhárom, tizennégy éves koromban minden szabadidõmet képek fõleg tájképek festésével töltöttem. Nagy hatással volt rám nagymamám, aki hivatásszerûen foglalkozott festészettel és restaurálással. Késõbb, mint tanár több mint negyven éven keresztül gyermekeknek próbáltam átadni a tudásomat, fejleszteni kézügyességüket, tervezõ, alkotó képességüket, alakítani, formálni szépérzéküket, ízlésvilágukat. Teljes energiámmal a pedagógus pályának szenteltem az életem. Nyugdíjba menetelem után, 2003-tól ismét visszatértem a festészethez. Fõleg tájképeket festek, ezen belül különösen érdekel a tenger, az erdõ, de a tájba illeszkedõ épületek is. Utazásaim emlékképei címet adott a mûvésznõ ennek a kiállításnak, *Elhangzott március 13-án Vasné Katona Hajnalka kiállításának megnyitóján az OMgK-ban. A tárlat április 2-ig volt látogatható XIII. évfolyam 2. szám

15 Nálunk történt Kiállításmegnyitó nem véletlenül; amikor elõször elbeszélgettünk otthonában, szó esett azokról a kirándulásokról, utazásokról, amelyek igen megérintették õt. Sokfelé megfordultam a világban, és ezek emlékei, képei, és a mûvészet kifogyhatatlan tárháza segíti az érzéseim kifejezését alkotásaimban, vallja magáról, és ez így is van. Képei tempera, olaj és vegyes technikával készülnek. Kérem Önöket, hogy gyõzõdjenek meg az elmondottak igazáról. A képekrõl külön-külön nem kívánok szólni, csupán a szívemnek igen kedves virág-fantáziákra hívnám fel a figyelmet, ezek különleges technikával készültek, és különleges líraisággal érintik meg nézõiket. Befejezésül Egry Józsefet idézném: egy mûnek a való értékét csak maga a mû mondhatja el, mások csak beszélhetnek róla. Én hallgatok Egryre, és nem szaporítom tovább a szót, a kiállítást megnyitom. Hajnalkának további szakmai sikereket, jó egészséget kívánok. Hucskóné Kovács Mária FÉNYUTAK A VÁRBAN Miközben a világ csendesen fordul verbálisból vizuálisba, egyénibõl együttesbe, itt a Mezõgazdasági Betûtemplomban két tehetséges hölgy fotóit csodálhattuk meg április között, Fényutak a Várban címmel. Talán nem haragszik meg az alkotópáros Kovács Kata és dr. Sárközi Éva, ha a kiállítást egységes egésznek látva nem jelzem külön melyikük kapta lencsevégre az egyes képeket. A képek a Budai Várban készültek, a turisták által látogatott kirakat-magyarország rejtõzködõ szépségét örökítik meg a felvételek. A Csatasorban egy téli hófödte tájban sorakoznak az ágyúk rendíthetetlenül a Hadtörténeti Múzeum elõtt. Az Égiháború-ban a felhõk szinte belepik az egyik ház homlokzatát, bevonják éghabbal. A Napfolt egy valószerûtlenül fehér Napot ábrázol. A Séta kettesben ikerpárja mosolyt csal az arcra. Az Echo narancsszépséges. A Volt egyszer egy pók fõhõse a vaskerítésen szövi tán most is hálóját. A Múltbanézõ különös tükörcsapda, az üvegablakban a rózsaablak tükrözõdik, és tán fordítva is. A Suhanó fényben mintha bõre volna a háznak. A címadó Fényút címû képen a fény lépcsõkön közlekedik. A Solaris napsugarai az óvodai gyerekrajzok napsugarait idézik vissza. A Torony másként-ban egy autó tükrözi karéjosan a Halászbástyát. A Fénysebesség pazar fénygörbület. A Lándzsa nélkül, Szobor üveglepelben és Szobor virággal képek érdekesen támasztják fel a kõbe zárt nõi lelkeket. Az Ablak az Anna utcában kitárt ablaktáblái a szabadság metaforái. Az Azonosíthatatlan címû kép a rohanó világot örökíti meg. A Vasvirág zsemleszínû fénye gyönyörû. A Szecesszió házfala szinte szétolvad. A Sarokház mint XIII. évfolyam 2. szám 15

16 Nálunk történt Kiállításmegnyitó ha mezei fotó lenne egy romosságában kedves Fiáth János utcai házról. A Sándor palota esõáztatta hatalmi szimbólum. A Mesélõ kövek macskakövei egy méltóságteljes fatörzset vesznek körül. A Vaskeresztben jól megfér álló, fekvõ, és fordított kereszt mint intarzia. Az Irányban a fény-árnyék játék ezúttal egy közlekedési táblát viccel meg. A Lépcsõn fel-t egy impozáns kõoroszlán uralja. A Kõkorlát zömök tartóoszlopai nyugalmat közvetítenek. A Leányka kislánya bájos jelenség. A Csobogás szökõkútja szinte megmozdul. A Képek az ablakban meghitten adja át a szegénység gazdagságát. És hogy mi a negyedik dimenzió gondolatilag? A három irány (felle, jobbra-balra, elõre-hátra) után következõ kint-bent. Mindenki érti, senki se látja. És hogy mi a Negyedik dimenzió mûvészeink szerint? Alkonyat, lámpavas, kék fák. A kiállítást Herczeg Renáta mûvészettörténész nyitotta meg felkészülten és lendületesen. K.G. ÉDEN, PARADICSOM, MENNYEK Bálványos Judit remek szaxofon improvizációján megnyugodva, Kõ Pál rendhagyó megnyitóján felbátorodva, Laczkó Ibolya kiállításrendezésén elgondolkodva, és hát persze Szávoszt Katalin rajzain és plasztikáján mát-már megváltódva írom ezt a lelkes beszámolót az OMgK tavaszi tárlatáról. Olyan világba csöppentem a képeket végignézve, melyet ezzel a három szóval jellemezhetek: éden, paradicsom, mennyek. Élénk, ragyogó színekkel megrajzolt tündérek, madarak, lelkes állatok, növények, teljes spektrum. Hiába van a képek alá írva: a Szépség és a Szörnyeteg, itt minden a szépséget hirdeti. Bibliai jóslatok harsannak: Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti õket. Gyermeki tisztaság, nõi báj és megérzés, tisztaság, pontosság, napocska. Piroska szoknyája narancssárga. Lélekemelés és zsongítás. Ifjúság és mosolygás. Mindenhova bekúszó halk derû. Repülés könnyedén. Érzések, életszeretet. A látvány felülír, igen ez a célom, mindenki célja ez, mindenki célja egy: béke és szeretet. Béke, mert az Élet nyert, szeretet, mert végtelen a Lét. Mindenki olyan, mint önmaga, de senki nem akar érvényesülni, csak állnak fák árnyékában boldogan. A természet tánca ez, rajongó bûvölet. Felsejlik rendeltetésünk, kétely nélkül ragyogni látható öntudattal. Ez a világ, ez az állapot egyszerre lesz és mindig volt. A felénk forduló tekintetek tiszták, szelídek. Lehet úgy is, hogy nem érvényesülni kell, meg elõzni, meg hajtani, meg kívánni, meg szerezni, csak lenni, lenni, örülni. Kitárt karom a tengernek adom, a felhõk benépesítik a teret. Oly meleg, megnyugtató, nõies. Nem félek pokoltól haláltól. Odabújok a milói Vénusz mellé én bíbor Mars, és felemelem játékosan. Pillanat, szemhéjak, alázat. Belesimulni ebbe a sokféleségbe, ahol megõrzöm arcomat legyen az pávaarc, medvearc, sakálarc nem megeszem a másikat, hanem megismerem. A Halhatatlanság új neve: kerti parti. A kiállítás április között volt látogatható. K.G XIII. évfolyam 2. szám

17 Konferencia tanulmányút BALASSAGYARMATRA SZÓLT A MEGHÍVÓ Immár harmadik alkalommal hívta március 24-re konferenciára a könyvtárosokat a Madách Imre Városi Könyvtár. A kétnapos találkozónak Közkönyvtárak a XXI. században volt a címe, de a szakkönyvtárosok sem unatkozhattak, hiszen szó volt többek között információs társadalomról, stratégiai tervezésrõl, etikai kódexrõl. A könyvtár 1989-ben nyitotta meg kapuit, Reimholz Péter tervei szerint épült. Nagyon barátságos, vörös téglás, ívekkel, kupolával, kiszögellésekkel teli épület, belül is tégla és fa, öröm ide belépni Piatrik Valéria, a konferencia szervezõje köszöntötte a szép számban megjelent kollégákat, majd átadta a szót Lombos István polgármesternek. A köszöntõ szavakból kiviláglott, hogy Balassagyarmat önkormányzata, és maga a polgármester elkötelezett híve a kultúrának, és barátja, segítõje, jó fenntartója a könyvtárnak. Balassagyarmat történetérõl elmondta, hogy valószínûleg már a kelták is lakták ezt a vidéket. Az Ipolyon való átkelésre alkalmassága miatt a terület forgalmi csomópontnak számított, és így a medence központja lett. Az idõk folyamán feldúlták a tatárok és a törökök, de mindig talpra tudott állni. A trianoni béke vetett véget a fejlõdésének bátor polgárai ugyan kiûzték a megszálló cseh csapatokat, s ezzel kiérdemelték a Civitas Fortissima, azaz a legbátrabb város címet, csak a hatvanas évek második felében, az új gazdasági mechanizmus idején került ismét felszálló ágba. Ma Nógrád megye nyugati részének a központja. Az elsõ elõadás Az információs társadalom a mai Magyarországon címmel hangzott el Molnár Szilárd igazgatótól (Információs Társadalom- és Trendkutató Központ). Az intézet 1998-ban jött létre, hogy az in- Molnár Szilárd, az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ igazgatója formációs társadalom kutatói hátterét adja. Az elõadó elmondta, hogy az eddigi, dinamikusnak látszó fejlõdés megtorpant. További fejlõdés tapasztalható az iskolások, a vállalkozók és a gyerekes családok körében, viszont a kis települések felzárkózása nagyon lassú, és nagyon rossz a helyzet a nyugdíjasok és romák körében. Sokáig úgy tûnt, hogy anyagi okai vannak a lemaradásnak, de sokkal jelentõsebbek a kulturális gátak, azaz az érdektelenség, a motiváció hiánya. A kis településeken sorra tûnnek el a közösségi helyek, ahol az emberek inspirálhatnák egymást. Ennek ellensúlyozására beindulóban van az ITmentori szolgáltatás. Az IT-mentor szociális munkás és informatikus egyszerre, aki ismeri a helybelieket, tud rájuk hatni, és a segítségükre tud lenni olyan hivatali ügyekben, amelyeket az interneten keresztül is el lehet intézni; fognak kapni pl. elektronikus aláírást. (Akit ez a téma bõvebben is érdekel, látogasson el a vagy a honlapra.) Mélyül a digitális megosztottság. Megtudhattuk, hogy a magyar átlagos internetezõ 4 éve használja a hálót. A széles sávú internet használata viszont EU-s összehasonlításban is kiemelkedõ. A felmérések szerint legtöbben könyvtárban, teleházban, internetkávézóban használják a világhálót. Az is kiderült, hogy téves az az állítás, miszerint az internetezõk társadalmi élete beszûkül; éppen ellenkezõleg, több kapcsolatot teremtenek a hálón keresztül, amelyekbõl személyes ismeretség is kialakulhat. A kis posták bezárásával kapcsolatban Molnár Szilárd angliai és írországi példákra utalt, ahol szintén foglalkoztak a gondolattal, de ott elõször csak próbaképpen zártak be egyetkettõt. Meglepõdve tapasztalták, hogy a közösségi terek megszûntével a közösségi ethosz, a közösségi érzés villámgyorsan elpárolgott, és az eredeti állapot visszaállítása után csak nagy sokára rendezõdtek vissza az érzelmek. Szerencsére van Magyarországon jó példa is, pl. Csákberény, ahol az egész faluban kiépítették a wifi hálózatot, és elektronikus közigazgatás van. (A csákberényi követendõ példával külön cikk foglalkozik.) A közháló-fejlesztési koncepció szerint bõvíteni kell a nyilvános, a közösségi hozzáférési pontokat, ezek legjobb helyen könyvtárakban, teleházakban vannak, ahol tanfolyamokat tarthatnak, támogathatják, segíthetik a rászorulókat. Ma még 5,5 millió felnõttet nem ér el az internet Magyarországon! Pallósiné dr. Toldi Márta a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár igazgatója azzal a riasztó XIII. évfolyam 2. szám 17

18 Konferencia tanulmányút mondattal kezdte Megnövekedett igények és feladatok a közkönyvtárakkal szemben címû elõadását, hogy sok diáktól hallotta már: az oktatók azt állították, hogy a friss irodalom 95%-a megtalálható az interneten. Az állításban van igazság folytatta az elõadó, de ahhoz rendelkezni kell belépési jogosultságokkal a különbözõ full textes adatbázisokba. Emlékeztetett továbbá a 7 másodperces szabályra, amely szerint, ha valaki 7 másodpercen belül nem találja meg az információt a keresett honlapon, továbblapoz. Hogy szerezhet így tudást valaki? Milyen mélységû tudást lehet így szerezni? Az igazgatónõ szerint a versenyképes könyvtárnak segítenie kell az élethosszig tartó tanulást; kulturális központnak kell lennie; széles körû médiakínálat mellett információs központként kell üzemelnie; a szocializáció és a társadalmi integráció intézménye kell, hogy legyen; térségi, nemzeti és világméretû funkcionális rendszerek tagjává kell emelkednie. Röviden, a könyvtárnak a köz javát kell szolgálnia, tehát használói közül nem zárható ki senki, mégis leginkább a középrétegekre Civitas Fortissima Párkányi Raab Péter alkotása kell építenie, mert belõlük áll a könyvtárhasználók zöme. Stratégiai gondolkodás és tervezés a Zala megyei könyvtárakban címmel tartott szenvedélyes elõadást Kiss Gábor, a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei Könyvtár igazgatója. Az igen jó elõadói stílusnak köszönhetõen ízes képet kaptunk a Zala megyei könyvtári élet szépségeirõl és buktatóiról. Felhívta a figyelmet és én jó szívvel továbbadom a könyvtáruk által összeállított Nevezetes zalaiak címû életrajzi lexikonra, amely a honlapon érhetõ el. A vidéki kultúra fejlesztését szolgáló Közkincs program címmel Bódi Györgyné dr., a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár igazgatója az Észak-magyarországi Közkincs Bizottság megalakulásáról és munkájáról beszélt. A Közkincs program keretében települések, régiók könyvtárai, közmûvelõdési intézményei pályázhatnak, hogy segítséget kérjenek közkulturális feladataik ellátásához, bõvítéséhez. A konferencia utolsó elõadója dr. Hangodi Ágnes (a Könyvtári Intézet munkatársa és tõsgyökeres balassagyarmati) aki egyben a szakmai nap levezetõ elnöke is volt mint a magyar könyvtárosság etikai kódexének kidolgozására alakított munkabizottság titkára lépett a mikrofon mögé. A bizottság összetételérõl és a kódex megalkotásának a lépéseirõl számolt be a hallgatóságnak. Az etikai kódex tíz pontja és aláírói önálló cikként olvasható. A szakmai program után városnézés, a Palóc Múzeum, illetve a Helytörténeti Gyûjtemény megtekintése következtek. Sétánk során megcsodálhattuk Párkányi Raab Péter szobrászmûvész Civitas Fortissima emlékmûvét. Vendéglátóink megmutatták a könyvtár régi épületét is ma Városi Képtár, Szabó Vladimir festõ, Ádám Riegel Alajos alkotása grafikus állandó kiállítása látható itt, amely kúria jellegû épület, Munk Dezsõ tervei alapján épült 1913-ban. Este a szécsényi Palóc Néptáncegyüttes virtuóz tánctudásával kápráztatta el a jelenlevõket. Szombaton szakmai kirándulásra indultunk Szklabonyára, Mikszáth Kálmán szülõfalujába. A gyerekkori házát most újították fel (januárban volt az átadó ünnepség), és szép kiállítás nyílt benne Mikszáth életútjáról és a palócokkal való kapcsolatáról. Értõ és lelkes kalauzolásban volt részünk, mindnyájan nagyon élveztük. A kirándulás második állomása Alsósztregova volt, Madách Imre nyomában jártunk. A kastély 1964 óta múzeum, itt vannak kiállítva Zichy Mihálynak, Kass Jánosnak és Nagy Zoltánnak Az ember tragédiájához készített illusztrációi is. A síremléke 1936 óta a kastély parkjában, a domboldalban van, fölötte Riegel Alajos monumentális Ádám szobrával. Vendéglátóink mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat ezen a két szép, napsütéses, kicsit hûvös tavaszi napon. Azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, köszönöm szépen! Benczekovits Beatrix XIII. évfolyam 2. szám

19 Konferencia tanulmányút KONFERENCIA ÉS TANULMÁNYÚT A KELETI VÉGEKEN, INNEN ÉS TÚL Május 3-án Sárospatakra gyûltek könyvtárosok az etanulás Könyvtár Internet címû konferenciára. Helyszíne az 1983-ban átadott, Makovecz Imre tervezte Mûvelõdés Házában levõ Zrínyi Ilona Városi Könyvtár volt. Az elõadások sora Billédiné dr. Holló Ibolya (elnök, Publika Magyar Könyvtári Kör) és Halász Magdolna könyvtárvezetõ köszöntõje után Kádárné Szász Hilda mûsorával kezdõdött, aki Kiss Endre József: A bujdosó könyvek sorsa tanulmányából a II. Rákóczi Ferenc könyvtára és olvasási szokásai címû részt olvasta fel, és székely népdalokat énekelt. Dr. Bartos Éva, a Könyvtári Intézet igazgatónõje a könyvtár és a tanulás kapcsolatáról tartott elõadást. Régi könyvtáros tanulmányokból ismerõs lehet a mottó, hogy a könyvtár tanít, nevel, szórakoztat. Mire nevelte az olvasókat a könyvtár az 50-es években? Arra, hogyan építsék sikeresen a szocializmust. A szórakoztatással kapcsolatban voltak kisebb tudatzavarok: lehet-e, szabad-e a szocialista embertípusnak szórakozni, és ha igen, milyen mûvek olvasásával. A tanítás akkor is, most is egyértelmû, segíteni az olvasókat az éppen aktuális tanulmányaikban. Ez a vonal csak erõsödött napjainkra az élethosszig tartó tanulás kapcsán, illetve a hátrányos helyzetûek felzárkózásában/felzárkóztatásában. Ezt erõsítik az UNESCO, valamint az IFLA célkitûzései és programjai is a 70-es évek óta. Robbanásszerû változást hozott a digitális forradalom. A könyvtárak feladatai azonosak, de a teljesítés módja bizony alaposan megváltozott. Ennek segítésére Nyugat- Európában különféle programokat hoztak létre publica, Pulman, Calimera, és ezekbe hazánk is bekapcsolódhatott. Magyarországon átfogó kormányprogramok születtek, összefonódtak a kultúra, a munkaügy és az egészségügy egyes területei. Interaktív tanítási/tanulási módok jöttek létre. Újfajta követelményrendszer elõtt állunk. Az aktív állampolgárokkal szemben támasztott követelmények: digitális írástudás, nyelvtudás, multikulturalitás, vállalkozási ismeretek. Ezt kell segíteniük a könyvtáraknak a levéltárakkal és a múzeumokkal karöltve, a tanulás szervezõjévé kell válniuk, fel kell kelteniük az érdeklõdést, ösztönözniük kell a kreativitásra. Néhány lehetõség, illetve ötlet: házi feladat klubok létrehozása, on-line hálózat a tanulás segítésére, on-line oktató csomagok a távoli településeken élõknek és az otthon tanulóknak. A jövõ (illetve már a jelen!) feladata: új digitális tartalmak létrehozása, közrebocsátása, és ezek használatának megtanítása. Fülöp Attiláné, a Gödöllõ Városi Könyvtár és Információs Központ igazgatóhelyettese az EU AITMES (Applying Information Technology and Mobil Education on Schools = Együttmûködés iskola és könyvtár között a mobil tanulásban, oktatásban) projektjét ismertette, amelynek alapgondolata a mobil kommunikációs eszközök használatára alapozott oktatási és képzési módszerek kidolgozása. Ez segítheti a tanár diák kapcsolat megújulását, és hatékonyabban támogatná az élethoszszig tartó tanulást. A program központja Spanyolországban van, résztvevõi a gödöllõi könyvtáron kívül Bulgária, Görögország, Litvánia, Olaszország, Szlovénia, Törökország egy vagy két alap-, középvagy felsõfokú tanintézménye, könyvtára. Nyolc munkacsomagra osztották a feladatokat, meghatározták, hány órát kell foglalkozni egyegy feladattal, és határidõre teljesíteni kell azokat. A költségvetés szerint a teljes összeg 73,82%-át az EU adja, a többi a partnerek munkájának az értéke. Szerencse tehát, hogy a közremûködõknek készpénzzel nem kell rendelkezniük. Az egyik feladat megvalósításaként Gödöllõn március 15-én iskolásoknak vetélkedõt kultúr (kincs) vadászatot tartottak, Digitális Gödöllõ, 40 év gyerekszemmel címmel. Egy-egy csoport egy-egy gödöllõi kulturális örökséget dolgozott fel. Rejtvény megfejtésével tudták meg, hogy melyik nevezetesség lesz a csoport feladata; GPS-t használtak, filmeztek, fotóztak, riportokat készítettek, majd összevágták az anyagokat és feltöltötték a játék honlapjára. A nyeremények értékes tárgyjutalmak voltak. Az eredmény a /dg40.gvkik.hu honlapon látható. A projekt lezárásaként összefoglaló tanulmány, illetve kézikönyv fog készülni, addig is a honlapon lehet tájékozódni. Dr. Pálvölgyi Mihály, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Fõiskola Könyvtár- és Információtudományi Tanszék fõiskolai tanára emappscom Képességfejlesztõ mobilinternet játékos módszerek alkal XIII. évfolyam 2. szám 19

20 Konferencia tanulmányút mazása a közoktatásban címmel tartott elõadást. Ez a projekt a játékos tanulást segíti elõ, 9 12 éves gyerekek vesznek részt benne. Elektronikus térképen alapul, a résztvevõk helyi digitális tartalmakat hoznak létre. Integrálja a digitális technológiákat a kreatív játékos tanulási lehetõségekkel, s mindezt multimédián keresztül. Cél a tanulók képesség- és készségfejlesztése, kreativitásuk kibontakoztatása. Az Európai Sulineten keresztül elvileg bárki, bárhol, bármikor, bárhonnan bekapcsolódhat a játékokba. A kutatási konzorcium hármas összetételû, általános koordinátora egy csehországi intézmény, a szakmai koordinátorok a nyugat-európai partnerintézmények (Angliából, Belgiumból és Spanyolországból), a résztvevõk az új tagállamok (Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia) intézményei. A magyarországi koordináló központ a Berzsenyi Dániel Fõiskola, a munkában két tesztiskola közremûködik, egy szombathelyi és egy veszprémi. Ebben a projektben is nyolc munkacsomagra osztották a feladatokat, mindent dokumentálni kell, és mindennek fel kell kerülnie a közös honlapra ( A hallottak alapján az a konklúzió szûrhetõ le, hogy a közkönyvtárak részére remek EU-s projektek vannak, és ez nagyon jó. Mint szakkönyvtáros, azonban arra lennék kíváncsi, hogy mikor kapnak vajon a szakkönyvtárak hasonlóan jó lehetõségeket Most pedig lássuk a kirándulást. Sárospatakot méltán nevezik virágos városnak 1996 és 2000 között három magyar és egy nemzetközi díjat nyertek, nagyon hangulatos a sok-sok virágtól. Megnéztük a város látnivalóit, a várban meglátogattuk a Rákócziak dicsõ kora címû kiállítást, este pedig a ma francia kézben levõ Rákóczi pincében a tokaji borok rejtelmeibe tekinthettünk be / kóstolhattunk bele. Másnap kora hajnalban már a buszon ültünk. Beregsuránynál nem egész két óra alatt sikerült átkerülnünk a határ túloldalára, majd Beregszászon felvettük az idegenvezetõnket. Punykó Marika történelmi és irodalmi ismeretei Billédiné dr. Holló Ibolya, a konferencia és tanulmányút fõ szervezõje lenyûgözõek. Gyakorlatilag há- ránk, akik a fõiskola létrejöttérõl és rom napon keresztül mesélt, és nem eddigi történetérõl meséltek. lehetett megunni. Fantasztikus, a tájba, illetve a történetekbe illõ aláfestõ zenéket hozott, és hol fellelkesített, hol elandalított, az érzelmek kavalkádját zúdította ránk. A tiszaújlaki Rákóczi emlékoszlop (a turulmadaras emlékoszlopot 1906-ban, II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalakor állították fel) mellett elhaladva a nagyszõlõsi Perényi kastély volt az elsõ állomásunk ban említi elõször írásos adat a kastélyt. A Perényi család ismert volt az irodalom-, zene- és mûvészetpártolásáról, udvarukban gyakran megfordultak neves tudósok és mûvészek. Ezután visszabuszoztunk Beregszászba, ahol a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fõiskola könyvtárában Orosz Ildikó rektor és Szamborovszkyné Nagy Ibolya könyvtárvezetõ várt A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség október 18-án döntött a magyar fõiskola alapításáról, és június 13-án született meg az ukrán állam döntése a mûködési engedély megadásával kapcsolatban. A felsõfokú oktatás már az engedély megszerzése elõtt elkezdõdött Beregszászban. A kertészmérnökök képzése 1993 óta, a budapesti Kertészeti Egyetem Határon Túli Levelezõ Tagozatán, a tanárképzés pedig 1994-ben indult a Nyíregyházi Fõiskolai Egyesület Hungarológiai Intézetének közremûködésével ben a fõiskola megkapta a fõtéren álló volt Törvényszéki palotát, ennek felújítása lépésrõl-lépésre halad, 2005-ben adták át a fõiskola Apáczai Csere János Könyvtárát, valamint a XIII. évfolyam 2. szám