Martha Tailor HALÁLOS MÁNIA

Átírás

1 Martha Tailor HALÁLOS MÁNIA

2 1. Mami! Nagyon rosszul érzem magam! Szédülök! nyöszörgött Rita, és a fejét tapogatta. Kicsim! Mi történt veled? szaladt oda az anyja, és aggódva hajolt fölé. Tenyerét a kislány homlokára helyezte, mely tűzforró volt. Nem tudom, de nagyon rosszul vagyok! sóhajtotta Rita, és becsukta a szemét. Fájdalmas arcot vágott. Azonnal felhívom az orvost! Biztosan a tegnapi strandolás ártott meg! Mennyi időt töltöttél a tűző napon? kérdezte az anyja. Hidd már el, mami, nagyon óvatos voltam! Tudom, hogy fehér a bőröm, és vigyáznom kell! Nézd meg, nem is égtem le sehol! emelte fel a takarót, így az anyja a lába ujjáig láthatta a gyereket. Tényleg nem vagy piros! De akkor mi bajod lehet? aggódott még jobban a nő, aztán felállt az ágy széléről. Beszélnem kell az orvossal, te pedig kicsim, maradj fekve! Hozom a lázmérőt, hogy meg tudjam mondani az orvosnak, mennyi a lázad. Rita lehunyta a szemét, és még a kezével is eltakarta. Bántotta az ablakon beáradó fény. Tessék, szívem! mondta, s a kislány kezébe adta a lázmérőt. Leült mellé, és szeretettel simogatta. Nos, lássuk! vette ki a lázmérőt a gyerek hóna alól. Nagyon magas? kérdezte Rita. Hogy fogok ma próbálni, ha beteg leszek? kérdezte. Igen. Elég magas. Harmincnyolc, kettő! Azt hiszem, a mai balett órát le kell mondanod, édesem! Az a legfontosabb, hogy mielőbb meggyógyulj! Megyek és hívom dr. Papinit! Rita bosszankodott, mert tudta, ma új lépéskombinációt tanulnak, ő pedig most lemarad a többiektől. Megyünk és megmosakszunk, kicsim! lépett be hozzá az anyja. Dr. Papini hamarosan jön! Át kell öltöznöd, nagyon megizzadtál! fogta meg a kezét, és segített felkelni az ágyból. Most még sokkal jobban szédülök! mondta Rita, és az anyjába kapaszkodott. Segítek! Gyere szépen, óvatosan! ölelte át a kislányt, aki majdnem akkora volt, mint ő pedig még csak tizenhárom éves, de már erőteljesen kezdett nőiesedni.

3 Köszönöm, mami! Majd egyedül mosakszom meg! mondta Rita, amint az anyja a fürdőszobába kísérte. Nem lenne jobb, ha segítenék mosakodni, Rita? Félek, nehogy elessél, aztán még nagyobb legyen a baj! Ne félj, mami! Boldogulok egyedül is! mosolygott a kislány. A szeme fényesen csillogott a láztól, a derekáig érő gyönyörű haja most kócosan tekergett a vállán. Rendben van! Addig áthúzom az ágyadat! Amint elkészültem, visszajövök érted! Jó! Menj csak, mami! fordult el Rita és gombolni kezdte a pizsamáját. Az anyja kiment, tiszta ágyneműt vett ki a szekrényből, aztán lehúzta először a párnahuzatot, majd a paplant. Amint a takarót felemelte, a lepedőre meredt. Istenem! kiáltott fel rémülten. Mi ez? hajolt oda a nagy folthoz. Először arra gondolt, talán a kislánynak a vérzése jelentkezett, mivel olyan fejlett, hogy erre már számítani lehet, de az a folt nem vér! Akkor mi? Közelebb hajolt, megvizsgálta. Inkább sárgás-zöldes váladék, több helyen pedig már beleszáradt a lepedőbe. Gyorsan lekapta a lepedőt, aztán áthúzta az ágyat, és a szennyesbe tette a piszkos ágyneműt, kivéve a lepedőt. Azt mindenképpen meg kell mutatnia a doktornőnek. Elkészültél, Rita? kérdezte az anyja, amint belépett a fürdőszobába. Igen. Épp elkészültem! mosolygott a kislány. Most sokkal jobban érzem magam! Lehet, hogy már nem is vagyok lázas tette a tenyerét nedves homlokára, mely most valóban nem volt olyan forró. Majd meglátjuk, ha lefekszel. Gyere, bújj be gyorsan az ágyba! Itt van a tiszta hálóinged adta a kezébe és segített belebújnia. Mire elkészültek, csengettek. Már itt is van a doktornő! sietett ajtót nyitni a nő. Szervusz, Rita! lépett be a doktornő. Nos, mi történt? kérdezte. Jó napot, doktornő! köszönt a lány. Nem tudom, tegnap este még semmi bajom nem volt, most pedig lázasan ébredtem. Majd mindjárt megnézzük, mi okozza a lázat. Ettél fagylaltot, vagy ittál valami hideg üdítőt? kérdezte dr. Papini.

4 Igen! Ettem fagylaltot, ittam üdítőt is, de egyik sem volt hideg. Csak a krémfagyit szeretem, s az ebben a melegben hamar folyóssá válik. Nem hiszem, hogy ez okozta volna, s a torkom sem fáj felelte a lány. A doktornő alaposan megvizsgálta Ritát, közben kérdezgetett jó néhány dolgot, aztán a fürdőszobába ment, és megmosta a kezét. A lány anyja elkísérte, majd elővette a lepedőt. Dr. Papini! Van itt valami, ami engem nagyon nyugtalanít. Most reggel, amikor áthúztam Rita ágyát, a lepedőjén ezeket a foltokat találtam. Fogalmam sincs, hogy mi lehet mutatta. A doktornő közelebb lépett, és alaposan megvizsgálta. Igen! Már meg is van a láz oka! Tényleg? Ettől lehet? mutatott a foltokra. Igen. Rita összeszedett egy jó kis fertőzést! Istenem! sikoltott fel a nő. Ne ijedjen meg, nem olyan nagy a baj! nyugtatta meg az asszonyt. De miféle fertőzésről beszél? kérdezte a nő. A strandon a vízben, főleg meleg vízben hemzsegnek a baktériumok, és aki fogékony rájuk, hamar megbetegszik. Rita valószínűleg ezek közé tartozik, de ma már nagyon jó gyógyszerek állnak rendelkezésre a tökéletes gyógyuláshoz. Azt azonban meg kell mondanom, Ritának élete végéig vigyáznia kell a fürdőzéssekkel. Csak folyóvízben, vagy nagy tóban fürödhet, a strandokat kerülnie kell! magyarázott dr. Papini. Ezek szerint nem kell kórházba mennie, ön is ki tudja kezelni? kérdezte. Nem, ez nem az én szakterületem, de ismerek egy nagyon jó gyermeknőgyógyászt, aki néhány hét alatt teljesen rendbe hozza Ritát felelte. Hogy kórházban-e, vagy itthon, azt majd ő mondja meg. Minden esetre ne ellenkezzenek, ha be kellene feküdnie a kórházba, hisz nyilván ott gyorsabban gyógyul meg, mert jobban rendelkezésre állnak a gyógyulás feltételei. Értem és köszönöm. Igazán nincs mit mosolygott a doktornő. Délután felhívom a rendelőjében dr. Dolcit, aztán visszaszólok, hogy mikor kell nála jelentkezniük. Addig is felírok egy antibiotikumot, ezt szedje Rita naponta kétszer, aztán meglátjuk, hogy a nőgyógyász mást javasol-e, avagy ez a gyógyszer megfelel. Lehetséges, hogy más terápiára is szükség lesz. Nem

5 kell megijedni, Rita hamar rendbe fog jönni! mondta dr. Papini, aztán átadta a receptet. A láza ezzel van összefüggésben? kérdezte az asszony. Igen, de a gyógyszer, amit felírtam a lázát is csillapítja. Természetesen, ha feljebb menne, akkor lázcsillapító kúpot kapjon, de szerintem a gyógyszer is elég lesz. Rögtön az elején elkaptuk a bajt, a gyógyulása is simán, zökkenőmentesen fog menni. Még egyszer köszönöm, hogy ilyen gyorsan jött, dr. Papini! kísérte ki a nő az ajtóig az orvost, aztán visszasietett Ritához. Mit mondott, mi a bajom? kérdezte a lány. Összeszedtél egy jó kis fertőzést a strandon! mondta az anyja. A lepedődön talált foltok ezt mutatták! Foltok? kérdezte Rita. Milyen foltok? Ilyenkor bizonyos váladék távozik a szervezetből, amely jelzi, hogy valami nincs rendjén. A doktornő megvizsgálta és azt mondta, fertőzést kaptál a strandon. Ezután el kell kerülnöd az ilyen jellegű fürdőzést, csak folyóvízben, vagy nagy tóban fürödhetsz. Ez nem lehet igaz! Hisz a barátnőim is ott voltak, nekik semmi bajuk, csak nekem? kérdezte majdnem sírva. Nem éreztél semmit, kicsim? Nem fájt a hasad? kérdezte az anyja. Nem. Semmit. Egyébként tegnap nem is fürödtem. Elmentem a lányokkal, de nem fürödtem, valahogy nem volt kedvem. Lehet, hogy éreztem, valami nincs rendben velem, de fájni semmim nem fájt. Akkor pedig nem is tegnap szedted össze, hanem régebben. Istenem! Alig várom, hogy telefonáljon dr. Papini! Miért? Talán kórházba kell mennem? kiáltott fel ijedten Rita. Nem! Remélem, nem! Dr. Papini felhív, és megadja annak az orvosnak a nevét, aki ezzel a bajjal foglalkozik felelte az anyja. Én nem akarok máshoz menni! durcáskodott Rita. Kicsim! Ez más szakterület, dr. Papini a legjobb orvost ajánlotta, aki rengeteg hasonló esettel találkozott már. Gyermek-nőgyógyász! Nem! Hallani sem akarok nőgyógyászról! pirult el Rita. Én le nem vetkőzöm előtte! motyogta. Kicsim! Most nem fontos, hogy le kell-e vetkőznöd, vagy sem! Csak az a legfontosabb, hogy mielőbb meggyógyulj! Tudod, egy nőnek nagyon fontos, hogy teljesen egészséges legyen, hisz ahhoz, hogy egészséges gyermekeket szüljön, egészségesnek kell lennie kívül és belül egyaránt.

6 Én nem akarok szülni, és férjhez sem akarok menni! makacskodott Rita. Rita! Figyelj rám, kérlek! Már nem vagy kisgyerek! Hamarosan nagylány leszel és lehet, hogy már jövő héten megérkezik a vérzésed, amiről már beszélgettünk. Ennek a megjelenése jelenti, hogy nem vagy kislány többé, s már gyermeked is lehet! Ne csacsiskodj, viselkedj értelmesen, hisz tudod, hogy csak a javadat akarom én is és az orvos is. El kell mennünk hozzá, mert ha várunk, sokkal nagyobb lesz a baj! Ugye megérted, hogy miről beszélek? kérdezte és szeretettel nézett a lányára. Igen, megértem felelte még mindig morcosan. Tudom, hogy meg kell lennie a vizsgálatnak, de annyira szeretném elkerülni! Sajnálom, kicsim, de ez lehetetlen. A vizsgálat nélkül gyógyítás sem lehetséges. Tudom, de akkor is! Olyan ciki! mondta, és elhúzta a száját. Nem! Ez egyáltalán nem ciki, ez nagyon is komoly dolog, kincsem! Elmegyünk szépen az orvoshoz, aztán követjük az utasításait, és meglásd, milyen hamar elfelejted majd az egészet. Jól van, mami! bólogatott Rita, és ledőlt a párnára. Fázom! mondta. Biztosan a láztól. Lemegyek a gyógyszertárba, addig pihenj szépen! Kiváltom a gyógyszeredet, és el kezded szedni, ahogy dr. Papini előírta! Rendben, menj csak nyugodtan! Addig alszom egy kicsit! fordult oldalra Rita, s hamarosan el is aludt. Estére le is ment Rita láza. Evett, aztán bevette a gyógyszert. Jó kislány voltál, kicsim! dicsérte meg az anyja, majd a telefonhoz lépett, amely hosszan csöngött. Tessék! szólt bele. Dr. Papini vagyok! Dr. Dolci holnap reggel fél kilenckor várja önöket. A kolléga javasolta, hogy először a kórházban keressék fel, aztán, majd ha nem súlyos a dolog, a magánrendelőjében folytatja a kezelést. Egyébként a Santo Stefano Kórházban dolgozik. Köszönöm szépen, dr. Papini! Igazán nagyon kedves, hogy elintézte! hálálkodott az asszony. Semmiség volt, nagyon jól ismerem dr. Dolcit, biztosíthatom, hogy Rita a legjobb kezekben lesz! Másnap reggel Rita láza teljesen lement, nem szédült, és sokkal jobban érezte magát.

7 Már jól vagyok, mami! Nem lehetne, hogy csak ezt a gyógyszert szedjem? kérdezte. Láthatóan semmiképpen nem volt ínyére a kórházba menetel. Sajnálom, kicsim, de be kell mennünk dr. Dolcihoz. Nem hanyagolhatjuk el ezt a betegséget, amely komollyá válhat. Értsd meg, nem bántani akarlak, amikor arra kérlek, hogy menjünk, hanem a javadat akarom! Rendben! Többé nem akadékoskodom! Mindjárt elkészülök! mondta Rita, és bement a fürdőszobába. Az anyja is elkészült, s amikor a kocsi kulcsait a kezébe vette, Rita is menetkészen állt mellette. Micsoda forgalom van! mondta az anyja, amint kikanyarodtak a mellékutcából a főútvonalra. Még a végén nem érünk oda időben! Ne izgulj, mami! Odaérünk! mondta Rita, és megnézte az óráját. Valóban odaértek, pontosan fél kilenckor kopogtak az ajtón. Egy fiatal fehér köpenyes nő nyitott ajtót. Dr. Dolcit keressük! A lányom, Rita Buzzati szólalt meg Rita anyja. Igen! A doktor úr már várja önöket! mosolygott kedvesen a nővér. Rita egy szemvillanás alatt felmérte a terepet. Az orvos fiatal, jóképű! Épp ettől félt. Már a gondolatra, hogy le kell vetkőznie előtte, elöntötte a szégyen érzése. Mit nem adna, ha elfuthatna! Szervusz, Rita! nyújtotta az orvos a kezét. Örülök, hogy megismertelek! De hisz te már egy felnőtt hölgy vagy! mondta, és világoskék szeme csillogott aranykeretes szemüvege mögött. Jó napot! fogott vele kezet Rita, de alig érintette a férfi meleg tenyerét, már vissza is rántotta a sajátját. Látom, nem nagy örömmel jöttél ide, és nem igazán örülsz, hogy megismerhetsz, velem ellentétben. Ugye, így van? kérdezte. Hát valóban nem szívesen vagyok itt, de a jelek szerint, muszáj! hebegte égő arccal. Ettől ideges lett! Mikor lesz már az, hogy ha megszólal idegenek előtt, nem borul lángba az arca? Nem kell izgulnod, nagyon sok veled egykorú kislány jár ide és fiatalabbak is. Kérlek, foglalj helyet itt a széken, szeretnék néhány dolgot kérdezni tőled! Az anyukádat megkérjük, addig fáradjon ki a váróba! Igen, természetesen! felelte az asszony, és biztatóan Ritára nézett.

8 Amikor a nő kiment, Rita szíve összeszorult, bár az igazság az volt, hogy nem szerette volna, ha az anyja ott áll, amikor az orvos megvizsgálja, most azonban mégis hiányzott. Kiszolgáltatottnak érezte magát. Kérlek, Rita, mondd el, merre jártál az utolsó két hétben. Strandon voltál mostanában? kérdezte. Rita elmondta, hogy öt-hat nappal ezelőtt fürdött utoljára strandon. Dr. Dolci hallgatta, bólogatott, közben jegyzetelt, néha kérdezett valamit, majd amikor befejezte a kérdezősködést, a lányra nézett. Akkor most megvizsgállak! Rita szíve a torkába ugrott. Szinte még a hajszála is remegett, annyira félt. Nem kell félned, Rita! Semmi olyat nem teszek, amivel fájdalmat okoznék neked! Hidd el, hamar túl leszünk az egészen! mosolygott, miközben gumikesztyűt húzott. Én nem félek! mondta Rita remegő hangon. Az arca hófehér lett és a szemei elárulták, hogy bizony nagyon is fél. Akkor minden rendben van! Kérlek, menj a függöny mögé, és vetkőzz le! Rita belépett a kis fülkébe, és remegő kézzel vetkőzni kezdett. Amikor már csak egy bugyi volt rajta, kilépett. Kérlek, azt is tedd le! mutatott a fehérneműjére az orvos. Muszáj? kérdezte Rita, miközben érezte, hogy ezt nem kellett volna megkérdeznie. Az arca megint vörös lett, gyorsan visszalépett és kibújt a bugyijából. Dr. Dolci egyáltalán nem leplezett érdeklődéssel szemlélte. Rita idegessége csak nőtt, amikor észre vette, hogy a nővér kiment a szobából. Nem volt ott más csak ő és dr. Dolci. Amikor az orvos a lábait széttárta, Rita felsikoltott. Nem! Ezt nem akarom! De kicsi lány, kérlek! Csak így tudlak megvizsgálni, vizsgálat nélkül pedig soha nem fogsz meggyógyulni! Kérlek, feküdj nyugodtan! Nem! Ezt nem akarom! kiabált Rita torkaszakadtából. Az anyja felugrott a váróban, ahova kihallatszott a lány sikongatása. Mármár azon volt, hogy benyit és megnézi, mit művelnek a lányával, amikor a nővér jelent meg a szemközti ajtónál. Semmi baj, asszonyom! Majdnem minden fiatal lány így viselkedik, amikor először jár nálunk. Kérem, nyugodjon meg! fogta meg az asszony karját.

9 De hisz sikoltozik! Mit csinál vele dr. Dolci? kérdezte remegve. Higgye el, semmi rosszat! felelte a nővér. Ön miért nincs odabent? nézett rá a lány anyja. Talán megnyugodna a lányom, ha még egy nő van a közelében! mondta. Nem, nem! Jobb neki így! Mi már kipróbáltuk és sokkal rosszabb, ha a vizsgálat ideje alatt én is bent vagyok. Dr. Dolci úgy döntött, ne legyen bent senki, amikor a kis betegeket vizsgálja. Jobban hozzászoknak, én csak zavart okoznék. Hamarosan bemehet, asszonyom, de addig kérem, üljön vissza a helyére! mondta, aztán eltűnt egy távolabbi ajtó mögött. Végre kinyílt az ajtó és Rita jött ki hófehér arccal. Asszonyom! lépett ki dr. Dolci a szobából. Kérem, fáradjon be egy pillanatra! mondta és beengedte a nőt. Most Rita maradt kint. Mi volt ez a sikoltozás, dr. Dolci? kérdezte a nő. Azt hittem, megszakad a szívem mondta aggódva. Nem történt semmi különös, asszonyom! mosolygott rendületlenül az orvos. Megvizsgáltam a kislányt, szerencsére még nagyon az elején tart a fertőzés, hamar és teljesen gyógyítható, azonban be kell feküdnie a kórházba. Ne! Azt nem szeretném! tiltakozott Rita anyja. Sem én, sem a lányom. Igazán sajnálom, de másképp nem lehetséges a kezelés. Napi tíz öblítés és injekció. Ez azt jelenti, hogy éjjel is kezelni kell. Ha otthon marad, ezt hogy oldjuk meg? nézett rá az orvos. Igen! Megértem, ha így van, hát nem tehetünk semmit felelte az asszony. És mennyi ideig kellene bent lennie? kérdezte. Egy hétig. Ennyi idő alatt teljesen egészséges lehet! Mi az, hogy lehet? Nem biztos? De igen! Biztos! felelte az orvos. Szeretném, ha megbeszélné ezt a lányával, mert ő nagyon hadakozik ellene. Azt mondta, inkább ne gyógyuljon meg, de nem fekszik be a kórházba. Majd én beszélek vele! Meg fogja érteni, hogy szükséges rossz, de a javát szolgálja! Köszönöm, hogy együttműködik velem, asszonyom! Az csak természetes, hisz a lányom egészségéről van szó! Pontosan így van! És még valamiről akartam beszélni önnel... Igen? emelte rá könnyes tekintetét a nő.

10 Rita vérzése néhány perccel ezelőtt jelentkezett. Elmondása szerint ez az első alkalom... Igen. Istenem! Nagylány lett belőle! takarta el könnyes arcát a nő. Az! Rita immáron felnőtté vált, biológiai értelemben. Ezt hogy érti? kérdezte az anyja. Úgy, hogy még kislány! Nagyon is kislány, csak külsőleg érett, érzelmileg még gyerek! És az baj? Nem! Egyáltalán nem baj! Valójában tizenhárom éves, tehát még tényleg gyerek. Ma már sokkal korábban jelentkezik a ciklus, mint régebben. Van olyan kis betegem, aki nyolc éves és már rendszeresen menstruál. Ó, Istenem! sóhajtott fel az asszony. És mikor kellene befeküdnie? kérdezte, visszatérve a lányára. Holnap reggel nyolc órakor várom önöket. A harmadik emeleten jelentkezzenek, ott lesz a kartonja! mondta, és a kezét nyújtotta. Biztos, hogy rendbe fog jönni? kérdezte az asszony kifelé menet. Biztos! Efelől nyugodt lehet, asszonyom! Mit mondott? kérdezte Rita, amint az anyja átölelte a vállát, és kifelé igyekeztek a hosszú folyosón. Azt, hogy be kell feküdnöd a kórházba felelte. Nem! Én nem akarok befeküdni! kiáltott fel szinte eszelősen a lány. Kicsikém! Egy hét nem a világ! Azt mondta dr. Dolci, hogy egy hét alatt teljesen rendbe fogsz jönni. Vagy nem akarsz meggyógyulni? kérdezte. De. Meg akarok, ám nem szeretném, ha dr. Dolci lenne az orvosom! mondta. Miért nem? Ő a legjobb! Nekem nem! Gyűlölöm őt! sziszegte sápadt arccal. Miért? Mit csinált veled? Bántott? kérdezte az anyja, mert megijedt. Annyira sikoltoztál, már majdnem berontottam mondta az anyja. Nem! Nem bántott, csak megvizsgált! Jó, hogy nem jöttél be, nagyon szégyelltem volna! És azt is, amiért sikoltoztam... Azt hiszem, a te korodban ez érthető, Rita. Nincs miért szégyellned magad, drágám! Minden hozzád hasonló lány így viselkedik, amikor először jár itt!

11 Ugyan honnan tudod te ezt, mami? nézett rá szinte ellenséges szemekkel Rita. Te nem élted át azt, amit én! A nővér mesélte, hogy minden fiatal lány így viselkedik az első alkalommal felelte. Rita nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét. Holnap reggel nyolcra be kell jönnünk! mondta az anyja. Tudom. Nekem is mondta! Azt is mondta, hogy te nem akarsz befeküdni. Nem, tényleg nem, de van más választásom, hogy meggyógyuljak? kérdezte. Nincs. Nos, akkor fölösleges róla tovább beszélni. Holnap reggel befekszem, és kész! Rita! Kicsim! Igen? nézett rá nagy ibolyakék szemeivel. Mi van még? tette hozzá ingerülten. Csak azt szeretném mondani, hogy nagyon boldog vagyok... Ugyan miért? Mert dr. Dolci elmondta a nagy újságot, hogy megjött az első vérzésed. Már nagylány lettél, Rita! Jaj, mami! Kérlek, ne beszéljünk erről többé! Utálom magam és utálom dr. Dolcit! mondta szinte összeszorított ajkakkal. Az anyja sajnálattal nézett rá. Tudta, hogy Rita különleges lány, kicsi kora óta valahogy mindig furcsán viselkedett, eltért a többi gyerektől. Amikor megemlítette dr. Papininek, ő azt mondta, minden gyermek más és más, nem kell csodálkozni rajta, ha Rita másként viselkedik, mint a társai. Ő ilyen, el kell fogadni. Emlékszik, amikor az óvodában ünnepség volt anyák napja alkalmából. Rita is szerepelt, de míg a többiek belesültek, vagy elsírták magukat, ő határozottan és szinte érzelemmentesen tette a dolgát. Sokszor hitte azt, hogy a kislány nem is érez iránta semmit. Csak néha, nagyon ritkán bújt oda hozzá, de ha megcsókolta az anyja, rögtön az öklével törölte le. Rendben van, ha nem akarsz róla beszélni, nem beszélünk, de annyit azért el kell mondanom, hogy ezért nem kell utálnod magad. Ha ez a dolog nem lenne, soha nem születhetnének gyermekek. Fontos része az életünknek, s igen nagy a szerepe elsősorban nálunk, nőknél. Ha kimarad, annak bizony szinte kizárólag az az oka, hogy az illető nő terhes lett.

12 Tudom, mami! Tisztában vagyok vele, dr. Dolci mindent elmondott már, és egyébként is a lányokkal már megtárgyaltuk ezt az egészet. Van, akinek már többször is jelentkezett. Nem tartom olyan nagy ügynek, mint te, ezért nem akarok róla beszélni. Kényelmetlen, és nagyon fáj a hasam! Szeretnék mielőbb haza érni. * Rita elfoglalta a kórházi szobáját. El volt keseredve, mert nem volt egyedül, egy másik lánnyal kellett megosztania a szobát. Szia! A nevem Paola mutatkozott be a lány miután Rita anyja elment, s egyedül maradtak. Szia! Én Rita vagyok! mondta nem valami lelkesen. Egyáltalán nem volt kedve a fecsegéshez, legszívesebben magára húzta volna a takarót, hogy ne lásson senkit, és őt se lássa senki. De nem tehette, mert a lány folyton beszélt hozzá. Neked is fertőzésed van? kérdezte. Igen. Nekem is az volt, de már jól vagyok. Holnap reggel el is hagyhatom ezt a klassz helyet. Meg kell mondanom neked, igazán jól éreztem itt magam. Olyan kedvesek a nővérek, és dr. Dolci, hát ő aztán egy igazi menő pasi! Imádom! Nagyon sajnálom, hogy vége a kezelésnek. Szerinted milyen? Mi milyen? kérdezte Rita. Nem is nagyon figyelt oda arra, amit a lány mondott. A gondolatai egész máshol, a balett órán jártak. Hát dr. Dolci! Neked is tetszik? kerekedett ki Paola szeme, és csillogott, amint az orvosról beszélt. Nem! Nekem egyáltalán nem tetszik. Utálok itt lenni mondta és vágott egy grimaszt. Majd meglátod, megváltozik a véleményed néhány nap után. Néhány nap? Igen. Egy hét után már te is egyetértesz velem! Nem hiszem. Én egy hétig leszek csak bent. Annyi idő alatt nem fogsz rendbe jönni. Nekem is több idő kellett mondta Paola. Mennyi? Mennyi ideje vagy kórházban? kérdezte most először érdeklődve Rita. Három hete. Tessék?? Igen. Már el is múlt három hete.

13 Na, én nem maradok addig, az biztos. Nekem egy hetet mondott dr. Dolci, egy nappal sem maradok bent tovább. Azt nem mi döntjük el, Rita! Attól függ minden, milyen gyorsan gyógyulsz. Egyébként, lehet, hogy te tényleg csak egy hétig leszel mondta a lány és merengve bámult a semmibe. Hogy őszinte legyek, én rájátszottam egy kicsit. Mit csináltál? kapta fel a fejét Rita. Hát rájátszottam a betegségre. De miért? Hogy tovább maradhassak a doktor közelében felelte Paola és mosolyogva nézett rá. Azt hiszem, beleszerettem! Rita döbbenten nézett a másik ágyon félkönyökre támaszkodó lányra. Hány éves vagy? kérdezte. Tizenöt leszek felelte. Aha! Én tizenhárom múltam mondta. Akkor még pisis vagy! nevetett fel a lány. Ezért nem veszed észre a dokiban a döglesztő pasit! Pedig ahogy így elnézlek, többnek nézel ki. Jó fejlett vagy mondta elismerően. Rita önkéntelenül feljebb húzta a mellén a takarót. Én is megnézem a jó pasikat! mondta nem valami meggyőzően. De ez a doktor Dolci, ez egyáltalán nem jó fej! Nem? És vajon miért nem? lépett be az ajtón az orvos. Rita utolsó mondatánál nyitott be a terembe, és mindent hallott. A lány elpirult, legszívesebben a föld alá bújt volna szégyenében. Nem szólt semmit, ellenkezőleg, erőteljesen összeszorította a száját. Nos? Nem válaszol Rita kisasszony? kérdezte, és mosolyogva lépett mellé. Nem kívánja megindokolni véleményét? fogta meg a takaró csücskét, és lerántotta a lányról. Rita még vörösebb lett. Dr. Dolci láthatóan élvezte a lány zavarát, bár igazából sajnálta is, hisz olyan kislány még! Talán majd megváltozik rólam a véleményed, Rita! mondta komoly arccal. Igyekezni fogok, hogy kiérdemeljem az elismerésedet. Kérdezd csak meg Paolát! Ő majd elmondja, milyen jó fej vagyok, igaz, Paola? fordult a lány felé. Igaz, dr. Dolci! Ön nagyon is jó fej! mondta mosolyogva. A szeme úgy ragyogott, akár a drágakő.

14 Látod, Rita? Van, akinek más a véleménye rólam! Remélem, hamarosan te is örülsz, ha meglátsz! Arra várhatsz! gondolta a lány, és elfordította a fejét. Hagyta, hogy az orvos felhúzza a hálóingjét és megnyomkodja a hasát. Hamarosan bejött két nővér. Az orvos utasításokkal látta el őket, aztán Paolához lépett. Holnap elválunk, Paola! Sajnálom, igazán remek csapat voltunk együtt! fogta meg a kezét, és a szájához emelte. Én is sajnálom, de azért hálásan köszönöm, hogy meggyógyított, dr. Dolci! Ígérem, hogy soha nem felejtem el! Még egy ideig nem is, hisz néhányszor azért találkozunk majd. Vissza kell jönnöd kontrollra két hét múlva, de már a magánrendelőmbe. Így hát még nem búcsúzunk végleg mosolygott kedvesen a férfi. Akkor jó! csillant fel a lány szeme. Az orvos és a két nővér kiment. Hát nem enni való? kérdezte Paola. Istenem, ha csak két évvel idősebb lennék, esküszöm, megfognám magamnak, mert nem bírom ki, hogy a másé legyen! Ugyan már, Paola! Dr. Dolci legalább harminckét éves! Öreg hozzád! mondta Rita feldúltan. Elképzelni sem tudta, hogy lehet egy fiatal lány ilyen bolond, hogy épp ebbe az erőszakos doktorba szeret bele. Másnap reggel Paola elment, Rita egyedül maradt. Most sokkal jobban érezte magát, de nemcsak azért, mert Paola elment, hanem azért is, mert a vérzése elmúlt. Csak három napig tartott, de ennyi is elég volt belőle. Egyébként mindig is szeretett egyedül lenni. Maga elé képzelte a hatalmas próbatermet, a plafonig érő tükröket, és gondolatban végigtáncolta mindazt, amit eddig tanult. A tanára azt mondta, hogy tehetséges. Nagyon hálás volt ezért a véleményért, és ezért nagy intenzitással és erőbedobással végezte a dolgát az órákon. Álmodozását a doktor zavarta meg. Még mindig gyűlölsz, Rita? kérdezte, és leült az ágya szélére. A lány ránézett. Legszívesebben a képébe vágta volna, hogy igen, de nem akart udvariatlannak és neveletlennek tűnni. Nem gyűlölöm, dr. Dolci, csak nem kedvelem! felelte halkan. Én viszont annál jobban kedvellek téged! hajolt oda, és megérintette ajkával a lány arcát.

15 Rita összerettent. Nagyon kellemes illatot érzett a férfi közelében. Egy pillanatra az arcuk összeért, s a férfi arca nem szúrt, mint az apjáé. Most pedig elmagyarázom, miből áll a kezelésed. Rita figyelmesen hallgatta, aztán bólintott. Rendben van. Remélem, nagyon hamar haza mehetek! Csak rajtad áll, Rita! Ha mindent úgy teszel, ahogy előírom, akkor egy hét után kiengedlek, de ha nem, akkor addig maradsz itt, amíg én jónak látom. Megegyeztünk? kérdezte. Igen felelte Rita. Megegyeztünk. Kezet rá! tartotta oda finom tenyerét a lány elé. Rita belehelyezte törékeny meleg kis kezét, mire az orvos a szájához emelte és megcsókolta. Köszönöm! mondta és a lányra nézett. Rita különös borzongást érzett a testében, amikor az orvos szemüvegén át a szemébe nézett. Mintha elvarázsolták volna. Nekem kell megköszönnöm, hogy meggyógyít! mondta önkéntelenül. Akkor majd számon kérem rajtad a köszönetedet, amikor meggyógyultál! állt fel az orvos, aztán megállt az ágy végénél, és hosszasan nézte a lány arcát. Feltétlenül számon kérem, ne félj, nem felejtem el! mondta, s azzal kiment. Rita még csak ismerkedett az érzéssel, amely egyre jobban elhatalmasodott rajta valahányszor az orvos mellé lépett. Nem tudta az okát, de jó és rossz is volt egyszerre a közelsége. Sokat törte rajta a fejét, hogy miért, de nem talált rá magyarázatot. Az ötödik nap volt már a kórházban. Amikor elment az édesanyja és az édesapja, egyedül maradt a szobában. Már befejeződött a látogatás, minden elcsendesedett, amikor hirtelen dr. Dolci jelent meg az ajtóban. Minden rendben van? kérdezte. Igen. Azt hiszem, teljesen rendben. Akár haza is mehetnék. Én is azt hiszem. Ma szombat van, hétfőn reggel kiengedlek! lépett közel hozzá az orvos és felemelte a lány takaróját. Rita már össze sem rezzent, amikor a hálóingét feltolta. Végigtapogatta a lány hasát, majd kezével a combjához nyúlt, és simogatni kezdte. Eljött az idő, hogy megköszönd a gyógyító munkámat! mondta, majd leült az ágy szélére. Nagyon szépen köszönöm, dr. Dolci! rebegte egyre nagyobb zavarral Rita. Csak ennyi? nézett rá az orvos.

16 Tessék? kérdezte Rita. Mit ért azon, hogy csak ennyi? nézett rá meglepődve. Legalább egy puszit adhatnál! felelte az orvos, és leemelte az orráról aranykeretes szemüvegét. Rita arca lángba borult, amikor az orvos a dereka alá nyúlt, és felemelve magához húzta. Öleld át a nyakamat, és adj egy igazi puszit! mondta. A lány szinte megbabonázva tette, amit mondott. Száját a férfi arcára szorította és megpuszilta. Dr. Dolci hirtelen elengedte, és a szemébe nézett. Tudod, hogy nagyon szép vagy, Rita? Gyönyörű szép nagylány! mondta. Rita még jobban zavarba jött. Nem is igaz! Nem vagyok szép! felelte hebegve. De igen! Nagyon szép vagy! Gyönyörű a hajad! simította végig. Gyönyörű a szemed, a szád, a bőröd... húzta végig az ujját szép sorban a lány testén, majd a melléhez ért. De legszebbek a melleid! Akár egy-egy őszibarack! Legszívesebben beleharapnék! Rita remegni kezdett. Nem értette, mi történt az orvossal. Most olyan más lett, mint eddig. A szeme szinte megrémítette. Épp úgy néz rá, mint abban a filmben, amelyiket valamelyik nap látta otthon a televízióban. Amikor megerőszakolta a nőt... Dr. Dolci! kiáltott fel magához térve. Mit akar tőlem? nézett rá ijedten. Ó, kicsikém! Semmit! Csak szeretni akarlak! Azt mondtad, megköszönöd a munkámat, hát most csak behajtom az ígéretedet. Légy jó kislány, és köszönd meg úgy, hogy engem boldoggá teszel! Rita megint érezte, hogy a férfi hatása alá került. Szinte önkéntelenül ölelte át a férfi nyakát, és hagyta, hogy dr. Dolci a szájára hajoljon. Ügyetlenül csókolt, de élvezte. Az orvos azonban nem állt meg, nyelvével végigjárta a lány testét. Rita hangosan zihált. Még soha nem érezte ezt az érzést. Nem volt egészen tisztában azzal, ami történik vele, de tudta, hogy ez már nem a kislánynak, hanem a nagylánynak szól. Eszébe jutott Paola. Lehet, hogy vele is ugyan így tett? suhant át az agyán, ám hirtelen rádöbbent, az orvos a hasa alatt csókolgatja. Ekkor felült, és eltolta a férfi fejét. Mi történt, édes? kérdezte dr. Dolci vörösen és lihegve. Már mindjárt véget ér a köszöneted.

17 Nem! Nem akarom! Hagyjon békén! kiáltott fel a lány. Most menjen ki innen, dr. Dolci! Figyelj rám, Rita! fogta meg a két karját az orvos. Kissé magához tért. Azt, ami most kettőnk között történt, egyetlen szóval sem mondhatod el soha senkinek! Érted? Rita ránézett, de nem felelt. A szemében egy hatalmas könnycsepp ragyogott. Azt kérdezem, érted-e! Ha bárkinek elmondod, azzal csak magadnak ártasz. Én mindent letagadok, te pedig kellemetlen helyzetbe kerülhetsz. Tudod, néhány szülő már ellenem fordult, feljelentettek, de hiába, mert a kórház pszichológusa megállapította, a lányok belém szerettek. Nem marasztaltak el, a vizsgálat szerint teljesen ártatlan voltam, gyerekszerelem, éretlen vonzalom volt az, ami megzavarta őket. Tisztában vagyok vele, hogy nagyon jóképű és kedves férfi vagyok, nem volt nehéz meggyőznöm a pszichológust, aki nevezetesen a feleségem lesz hamarosan, hogy semmi közöm a betegeim kis szerelmeihez. Nos, ezek után, ha mégis beszélnél, semmit nem érsz el. Megértettél végre? kérdezte. Igen. Megértettem bólintott Rita, és a könnycsepp kigördült a szeme sarkából. Rita! Kedvellek! Nagyon kedvellek, nem szeretném, ha bajod esne. Tudd meg, hozzám bármikor, bármivel fordulhatsz az életedben, ha megteszed, amire kérlek! Csak egy aprócska dolgot szeretnék tőled... húzta le a fehér nadrágja cipzárját. Nem! Nem! sikított hangosan Rita. Ezt nem! nyöszörögte zokogva. Rendben van. Ha nem akarod megköszönni, hát nem erőltetlek. Megyek, és többé nem jövök be hozzád, csak akkor, amikor a nővérek is velem jönnek. Rita egyedül maradt. Az átélt pozitív és negatív élmény kavargott lelkében. Hangosan zokogott, amikor rádöbbent, nem azért sír, mert az orvos helytelenül viselkedett, hanem azért, mert beleszeretett dr. Dolciba. Egyetlen pillanat alatt elbűvölte, és magába bolondította. Igen, igaza van Paolának, nagyon jó fej! gondolta, miközben a könnyei potyogtak. Este, amikor a vacsorát hozta a nővér, még mindig sírt. Mi történt, Rita? lépett mellé a fiatal nővér. Fáj valamid? kérdezte.

18 Nem. Semmim nem fáj rázta meg a fejét. Csak már szeretnék haza menni! mondta. De hisz meggyógyultál, és két nap múlva elhagyhatod a kórházat. Hallottam, amikor dr. Dolci mondta próbálta megnyugtatni a síró lányt. Igen. Az jó lesz, csak olyan sokára lesz hétfő! Holnap már vasárnap. Csak két éjszakát kell kibírnod már. Ma már kezelést sem kapsz, csak a gyógyszer-kúra jár le holnap délben, azért nem mehetsz már haza. Azt hiszem, ezt ki lehet bírni! cirógatta meg a lány kezét, aztán kiment. Egyenesen dr. Dolcit kereste meg. Dr. Dolci! szólt utána, amint észrevette a folyosón. Épp az egyik orvossal jött feléje. Igen? állt meg az orvos és megigazította a szemüvegét. Valami baj van? kérdezte, mert látta a nővér arcán, hogy aggódik. Igen. Nem értem mi történt Ritával. Miért? Nagyon sír és idegesnek látszik. Azt mondja, nem bírja ki itt hétfőig. Menjen és adjon neki egy nyugtató injekciót. Majd később benézek hozzá mondta, és az órájára nézett. A szokásosat adjam neki? kérdezte a nővér. Igen, de ne felet, hanem egész adagot. Pihennie kell, nem lenne jó, ha nem aludna felelte az orvos és elsietett. A nővér pedig felszívott egy egész ampulla nyugtatót, amelyet ilyen esetben a gyerekeknek adnak, és visszament Ritához. Hoztam neked egy szurit! mondta. Ettől megnyugszol, és egész éjjel aludni fogsz. Köszönöm, az jó lesz! fordult oldalra a lány és felszisszent, amikor a tű a bőre alá hatolt. Bocsánat! mosolygott rá a nővér kedvesen. Tudom, hogy nem kellemes, de a hatása annál inkább. Aludj jól, Rita! Jó éjt! mondta a nővér és kiment. Rita néhány pillanat múlva mély álomba zuhant. Nem is vette észre, azt sem, amikor éjfél után nyílt az ajtó, és valaki óvatosan besurrant hozzá. A fehérköpenyes alak megállt az ágy mellett. Csillogó szemmel nézte az alvó lányt, majd odalépett az ágyhoz és felemelte a takarót. Nagyon szép vagy, kicsi Rita! Gyönyörű! Te vagy itt a legszebb és legcsinosabb. Mennyire örülök, hogy végre kettesben lehetek veled! suttogta, és bebújt mellé az ágyba.

19 2. Kicsim! ölelte magához az anyja Ritát, amikor végre utcai ruhában találta. Mami! Ha tudnád, mennyire vártalak már! mondta, és fejét a mellére hajtotta. Vége van, drágám! Meggyógyultál! Most beszéltem dr. Dolcival. Azt mondta, minden rendben van, nem kell gyógyszert sem szedned, teljesen elmúlt a fertőzés. Majd két hét múlva kell a magánrendelőjébe visszamenned egy kontroll vizsgálatra, most már ennyi az egész. Elmúltak a nehéz napok, minden rosszat elfelejthetsz! Vár a balett és a kiskutyád! Rita arca felderült, amikor a kiskutyájára gondolt. Hiányoztam neki? kérdezte. Pontosan annyira, mint apának és nekem! Olyan boldog vagyok, hogy végre hazajössz! Én is, mami! mondta Rita, és idegesen elfordult. Mehetnénk azonnal? kérdezte. Igen, csak be kell mennünk a zárójelentésért dr. Dolci irodájába. Én inkább megvárlak a folyosón mondta. Jaj, Rita! Az ég szerelmére! Ne kezd megint, drágám! Már elmész, viselkedj illendően! mondta az anyja, és felemelte a csomagot. Rita sápadtan lépett mellé. Kicsim! Nem marad itt semmi? Jól körül néztél? kérdezte kedvesen. Nem. Nem marad itt semmi! felelte a lány különös hangon. Nem, semmi, csak a szívem! tette hozzá némán. Szerette volna gyűlölni az orvost, de képtelen volt rá. Minduntalan a csókja járt a fejében, amely állandóan ott égett azóta a száján. Dr. Dolci épp valamit írt az asztalára hajolva. Amint meghallotta a kopogást, felállt és kinyitotta az ajtót. Á! Hát eljött a nagy pillanat, ugye, Rita? kérdezte mosolyogva. Elmész hát tőlünk! Ugye, hogy nem is volt olyan szörnyű nálunk? kérdezte, és a szeme különösen ragyogott. Nem. Tényleg nem volt olyan szörnyű! felelte, de nem nézett az orvosra. Attól félt, hogy a férfi észreveszi, mi játszódik le benne. Nos, elkészült a zárójelentés, és nem marad más hátra, mint a búcsú, de természetesen ez nem a végső, mert még két hét múlva szeretnélek látni a

20 rendelőmben. Anyukádnak már elmondtam mindent. Teljesen meggyógyultál. Köszönöm, nagyon köszönöm! felelte Rita. Nagyon hálásak vagyunk, dr. Dolci azért, amit Ritáért tett! Kérem, fogadja el ezt a borítékot hálánk jeléül. Nem! Szó sem lehet róla! Rita már megköszönte. Az nekem elég volt! Akkor megyünk, dr. Dolci! Viszontlátásra! fogott a nő vele kezet, majd kilépett a szobából. Vigyázz magadra, Rita! Kérlek, ne menj strandra, vagy közös uszodába! nyújtott kezet neki az orvos. A lány először csak nézte a tenyerét, aztán nagyon lassan bele tette a saját tenyerét. Amint a kezük összeért, Rita megremegett. Dr. Dolci boldogan vette észre ezt az apró rezzenést. Jössz, kicsim? fordult vissza az anyja. Igen, mami! Jövök! mondta, és gyorsan elhagyta az orvos szobáját. * A napok lassan visszatértek a rendes kerékvágásba. Rita szorgalmasan járt a balett órákra, de a fejéből nem tudta száműzni dr. Dolcit. Minden este átélte a csókot és a férfi érintését. Tudta, hogy az orvos hamarosan megnősül, neki pedig el kell őt felejtenie, hiszen ő még nagyon fiatal. Egyik nap épp befejezte a balett órát, amikor észrevette, hogy a terem túlsó végében áll egy fiú, és hosszasan nézi. Elfordította a fejét és arra gondolt, milyen kisfiú. Persze, ha dr. Dolcihoz hasonlítja! Kilépett az épületből, és hazafelé indult. Szia! hallotta meg a háta mögött a fiú hangját. Megengeded, hogy egy darabig veled tartsak? kérdezte. Rita először el akarta zavarni, de aztán meggondolta. Dr. Dolci soha nem lehet az övé, miért ne próbálná ki, milyen lehet az, ha egy hozzávaló fiatal fiúval csókolózik. Erre gondolt, miközben az arca vörös lett. Nem nézett a fiatal fiúra, úgy mondta. Nem bánom, gyere! Köszönöm, hogy megengeded. Még nem láttalak itt. Talán új vagy? kérdezte, és megpróbálta lépteit a lányéhoz igazítani. Még én sem láttalak, pedig már két éve járok ide. Tehát nem vagyok új, csak egy hétig most betegség miatt nem jöhettem felelte.

21 Akkor én vagyok új! nevetett fel a fiú. A fogai hófehérek voltak és aprók. A szeme szürke volt, a haja a nyakába lógott és az érett búzára emlékeztetett. A nevem Luigi. Luigi Ubaldi mutatkozott be. Rita Buzzati fogta meg a fiú kissé nedves ujjait. Gyorsan elengedte, és arra gondolt, ez a kézfogás közel sem olyan, mint a doktorral. Örülök, hogy megismertelek. Pontosan egy hete járok ide, nemrég költöztünk a környékre kezdte a beszélgetést Luigi. Igen. Épp akkor jöttél, amikor én kimaradtam. Ezért nem találkoztunk. Elnéztelek a mai órán. Csodaszép alakod van! mondta a fiú. Rita elpirult. Nem is olyan szép felelte. De igen! Hidd el, én értek hozzá! Értesz hozzá? nézett rá a lány. Igen. Szobrász leszek, és rengeteg női alakot láttam már életemben. Az óráimon fiatal lányokat formáztunk, és egyik sem volt olyan tökéletes, mint te. Köszönöm! motyogta Rita. A beszélgetés hirtelen megszakadt. A fiú rá-ránézett Rita profiljára, s a lány is oda-odapillantott a mellette baktató fiúra. Meghívhatlak egy fagylaltra? kérdezte Luigi. Igen. Köszönöm. Az jó lesz. Iszonyú meleg van. Pedig már lement a nap. Legjobb ilyenkor egy jó strandon! Apropó! Hova jársz napozni? kérdezte. Hát nem nagyon járok sehova. Azt látom. A bőröd olyan, akár az alabástrom. Szép fehér, de talán nem ártana, ha egy kis színt kapna. Neked vigyáznod kell, csak fokozatosan napozhatsz. Igen. Látom, nemcsak a lányok alakját, de a bőrtípusokat is jól ismered! nevetett rá Rita. Az anyukám bőrgyógyász, hallom eleget az intelmeit. A lakásunkon van a rendelője, így aztán elég sokszor látom, hogy a nők mennyire nem vigyáznak magukra. Sok úgy le van égve, akár a pipacs. Utána pedig cafatokban jön le a bőrük. Hát nem szeretném, ha te is így járnál. Nem fogok így járni, mert vigyázok mosolygott Rita. Egyre jobban tetszett neki a fiú. Magas volt és jó alakú. Tessék! Már ő is azt figyeli, hogy milyen az alakja.

22 Ebben a pillanatban eszébe jutott dr. Dolci. Az orvos kissé magasabb volt, mint Luigi és sokkal erősebbnek látszott. Ez csak természetesen, hisz harmincon felül van, míg Luigi még nagyon fiatal. Hány éves vagy? kérdezte meg a fiút. Tizennyolc felelte. És te? Én tizenhárom múltam mondta. Nahát! Nem is gondoltam, hogy még csak tizenhárom vagy. Azt gondoltam legalább tizenöt! állt meg döbbenten a fiú. Igen. Sokan hiszik, hogy idősebb vagyok, de szerintem így is van. Sokkal idősebbnek érzem magam, mint amennyi az éveim száma. Akkor nem haragszol, hogy megszólítottalak? kérdezte. Nem. Egyáltalán nem. Úgy gondoltam, egy tizenhárom éves lány még kislány, de te megcáfolod. Nagyon szép vagy és csinos! Hihetetlen! mosolyodott el. Mi? kérdezte Rita. Hát ez az egész! felelte a fiú, de nem konkretizálta. Mondd, Rita! Ráérsz a hét végén? Elmehetnénk moziba, vagy strandra! Nem! Strandra nem! kiáltott fel Rita. Miért nem? Úgy tiltakozol, mintha a hálószobámba hívtalak volna! állt meg Luigi és értetlenül nézett rá. Nem. Nem azért, csak nem szeretem a strandokat. Akkor menjünk uszodába! Az uszodákat sem. Akkor mit szeretsz? kérdezte a fiú. A folyókat, a tengerpartot és a nagy tavakat felelte. Rendben van, akkor menjünk le a Tevere-re. Ismerek egy részt, ahol fürödni lehet, nagyon kellemes hely. Nem bánom egyezett bele Rita. Most azonban megérkeztem. Én itt lakom mutatott a fehér kőkerítéssel körbezárt ház felé. Akkor, viszlát, szombaton. Idejövök érted úgy kilenc óra felé, ha az időpont megfelel. Nagyon is! Várni foglak intett a kezével Rita, és beszaladt a kapun. Az anyja az ablakból látta, hogy a lány nem egyedül jött haza. Meglepődött, hisz Rita még olyan kislány! Szia, mami! lépett oda hozzá Rita, és megcsókolta az arcát. Szia, kicsim! Látom, boldog vagy, hogy ismét járhatsz a balett órákra.

23 Igen! Nagyon! Van mit bepótolnom, de majd itthon is gyakorolni fogok. Most, hogy vége van az iskolaévnek, lesz időm, hogy utolérjem a többieket. Láttam, nem egyedül jöttél haza! Épp kinéztem az ablakon, amikor megjöttetek. Az egyik fiú kísért haza, aki pont akkor kezdett járni balettra, amikor én kimaradtam. Ma ismerkedtünk össze. Beszélgettünk, és eljött velem, mert ő is errefelé lakik mondta, pedig ez nem is volt igaz. Valójában nem is tudja pontosan, hol lakik Luigi. Érezte, hogy az arca lángba borul. Rendes fiúnak látszik mondta az anyja. Valóban az, legalábbis, ahogy megismertem. Szobrász lesz, és mellette imádja a táncot. Meghívott a hét végén egy fürdőzésre mondta. Tudod, Rita, hogy neked nem szabad strandra menned nézett rá aggódva az anyja. Persze, hogy tudom. Nem is strandra megyünk, hanem a Tevere-re felelte, s azzal már el is tűnt az anyja szeme elől, aki nem igazán örült ennek a bejelentésnek. Rita még nagyon ráér fiúkkal randevúzgatni, de egyelőre nem szólt semmit. Majd, ha szóba kerül, megmagyarázza neki, hogy tizenhárom évesen még nem helyes, ha fiúkkal mászkál. 3. Ébredj, kicsim! keltegette Ritát az anyja. Ma kell visszamennünk dr. Dolcihoz! mondta, és kitárta az ablakot. Nehogy megfeledkezz róla! Nekem mennem kell, de igyekszem haza időre. A nap odakint hétágra sütött, már most reggel nagyon meleg volt. Rita nem kelt fel azonnal, lustálkodott még egy keveset, aztán dr. Dolcira gondolt. A szíve hevesen kezdett verni, amikor a délutáni találkozásra gondolt. Azon töprengett, mivel üsse agyon az időt, hogy minél hamarabb elteljék. Bement a fürdőszobába, és lezuhanyozott. Délután, mielőtt elmennek, ismét a tus alá áll. Amikor végzett a fürdéssel, a tükörhöz lépett, és alaposan végigmustrálta magát. A feje búbjától a talpáig. Luiginek igaza van, tényleg csinos! állapította meg. A tekintete a mellére esett. Dr. Dolci szavai jutottak eszébe. Azt mondta, olyanok, akár egy-egy őszibarack. Az emlékek hatására elöntötte a forróság.

24 Gyorsan magára húzott egy vékony nyári ruhát, aztán a konyhába ment, reggelit készített, s közben egy könyvet olvasott. A nap hátralévő részében rendet rakott a szekrényében, tévézett és végre eljött az idő a készülődésre. Rita! Megjöttem! Jó lenne, ha igyekeznél, nincsen túl sok időnk, sajnos nagyon nagy a forgalom, előbb kell elindulnunk, hogy ne késsünk! kiáltott felé az anyja. Igen, mami! Megyek a fürdőszobába! mondta, és el is tűnt az ajtó mögött. Most sokkal több időt fordított a külsejére, mint eddig bármikor. A lelke mélyén arra törekedett, hogy az orvosnak is ugyanolyan érzései legyenek, mint neki. Egyszóval tetszeni akart! Nem! Ezt nem veszem fel, mami! mondta, és félredobta a kikészített ruhát. Arra gondolt, hogy venni kell néhány ruhát, mert ami van, mind olyan kislányos! Miért? Nagyon szép kis ruha! mondta az anyja és értetlenül nézett rá. Nem tudod, ez volt az, amiért hetekig könyörögtél, és most azt mondod, nem veszed fel? Mi ütött beléd, Rita? Nem ismerek rád, kislányom! Semmi bajom nincs ezzel a ruhával, mami, csak most nem ebbe akarok menni! De miért? Mert inkább farmert húzok, és a rövid pólómat veszem hozzá. Ugyan, kicsim! Az olyan hétköznapi. Öltözz fel szépen! Rita a fejét rázta. Nem! Inkább a nadrág! Nem akarok levetkőzni a doktor előtt, mami! A nadrágot meg csak kigombolom, kész, szabad a hasam mondta. Szerintem, le kell majd vetkőznöd teljesen, Rita! Jobb, ha mégis ruhába mész, mert a nadrágból, ha kibújsz, teljesen mezítelen leszel, de a ruhát nem kell levetned! Hallgass rám, kérlek! Rendben van, mami, de akkor sem ezt a ruhát veszem fel, hanem azt, amelyiknek fehér csipkés a felső része! mondta, és már ki is emelte a szekrényből. Jól van, veheted azt is! egyezett bele az anyja, és kiment a szobából. Rita gyorsan belebújt a ruhába, amely eddig talán egyszer volt rajta, de nagyon rosszul érezte magát benne, minden férfi megbámulta, de most épp erre van szüksége. Végignézett magán a tükörben. Meg volt elégedve a látvánnyal. Már csak a hajával kell valamit kezdenie.

25 Állt a tükör előtt és próbálgatta a frizurákat, de aztán a végén úgy döntött, úgy a legszexisebb, ha a feje tetejére csavarja. Apró kis göndör tincsek hullottak vissza a nyakára. Amint elkészült, megnyugodott. Sokkal felnőttesebbnek tűnt, a nyaka gyönyörű volt, amint alaposan szemügyre véve megállapította. Látta az egyik filmben, hogy a férfiak szeretik a szép női nyakat, hát most megmutatja dr. Dolcinek! Elkészültem, mami! mondta csillogó szemmel. Hűha! Rita! Hogy te mennyit változtál ez alatt az egy hét alatt! Amíg itthon voltál észre sem vettem, hogy már nagylány lettél! Csak most, hogy egy hétig távol voltál tőlem, most fedezem fel rajtad a változások nyomait. Gyönyörű nagylány lettél, kincsem! ölelte meg, és megsimogatta az arcát. Rita nem szerette, ha az anyja ölelgette, de most majdnem kiugrott a bőréből a boldogságtól. Ha az anyja is szépnek látja, dr. Dolci is annak fogja! Az anyja leparkolt az orvos háza előtt. Rita remegő térdekkel szállt ki mellőle. Felnézett az ablakra, és a szíve a torkába ugrott. Hamarosan ismét hallja az orvos hangját és érzi kezének érintését. Az asszony becsöngetett az ajtón, azt hitte egy nővér nyitja majd ki, de meglepődve látta, hogy az orvos maga áll előttük mosolyogva. Á! Jó napot, asszonyom! fogott először a nővel kezet, aztán Ritához fordult. Szervusz, Rita! Nagyon jól nézel ki! mondta, s azzal el is fordult tőle. A lány csalódottan lépett be az ajtón. Kérem, foglaljanak helyet itt a váróban, hamarosan hívom önöket! mondta, s azzal eltűnt az ajtó mögött. Rita egész testében remegett. Az orvosnak nem tetszik, ez nyilvánvaló, hisz alig méltatta egy pillantásra. Míg ő azt hitte, eláll majd a férfi lélegzete, ha megpillantja, annak a szeme sem rebbent. Micsoda szemét alak! gondolta dühösen, és majdnem elsírta magát. Az ajtó kinyílt és Paola lépett ki rajta. Kipirulva és csillogó szemmel jött kifelé, szinte nem látott, nem hallott, annyira el volt foglalva a boldogságával. Tessék, Rita! Te következel! mondta az orvos, az ajtóban állva. Rita Paola után nézett. Milyen beképzelt lány! Már meg sem ismerte! Én majd idekint várok mondta az anya, de az orvos félbe szakította.

26 Nem szükséges! Kérem, fáradjon csak beljebb! állt el az ajtóból, és beengedte őket. Rita dühösen nézett rá. Ezt aztán igazán nem akarta. Miért kellett behívnia az anyját? Nos, hogy érzed magad, Rita? kérdezte dr. Dolci, és most először nézett a lány arcába. Jól. Köszönöm! sziszegte a fogai között Rita. Érezte, hogy az arca lassan megint vörös lesz. Látom, még mindig nem nagyon szívlelsz engem, igaz? Ne félj, már nem kell sokszor találkoznod velem! mondta az orvos, és megfogta a lány kezét, mely jéghideg volt és nedves. Csak nem fázol? kérdezte dr. Dolci. Nem! mondta Rita alig hallgatóan. Akkor jó. Gyere, átmegyünk a másik szobába és megvizsgállak! Ön asszonyom, addig maradjon csak itt nyugodtan! fordult az anyja felé, s átkarolva Rita vállát, a másik helyiségbe vezette. Rita boldog volt. Végre, egyedül lehetnek! Kérlek, vetkőzz le, Rita! mondta az orvos, miközben gumikesztyűt húzott a kezére. A lány idegesen tolta le a bugyiját, majd a székre dobta. Az orvos várakozóan nézett rá. Kész hölgy lettél, Rita! Alig ismertelek meg! mondta, amikor megszólalt. Rita szeme felcsillant. Hát mégis észrevette! Kérlek, feküdj le! mutatott a vizsgálóasztalra. Tárd szét a lábaidat! Nem csinálok semmi olyat, ami fájdalmat okozna. Finoman vizsgállak meg, de azt hiszem, nem is kell semmit mondanom, hisz nagyon jól ismered már az ujjaimat, nem igaz? kérdezte és mosolygott. Világoskék szeme szinte tündöklött a fényes szemüvege mögött. Nem félek! mondta Rita rekedten. Az orvos vizsgálni kezdte, miközben a lány lehunyta a szemét. Elképzelte, amint a férfi fölé hajol és megcsókolja. Készen is vagyunk! hallotta valahol nagyon távol az orvos hangját. Nem mozdult, szinte megmerevedett, attól a rideg hangtól, amelyen dr. Dolci szólt hozzá. Felöltözhetsz, kislány! érintette meg a karját, miközben lehúzta a kezéről a gumikesztyűket. Minden a legnagyobb rendben van. Nem kell

27 gyógyszert szedned, teljesen meggyógyultál, csak azért vigyázz nagyon a strandokkal és a melegvizű uszodákkal! Ez a fertőzés nagyon kellemetlen tud lenni, és ha egyszer elkaptad, nem kímél másodszor sem! magyarázott. Rita semmit nem hallott abból, amit mondott. A fülében csengett a szó: kislány! Tehát éretlen kislánynak tartja! Akkor mi a fenének csókolta meg? Miért simogatta, miért akart tőle... Gyorsan felpattant, és felhúzta a fehérneműjét. Lángoló arccal rohant ki a szobából. Minden rendben van, asszonyom! Többé nem kell idefáradniuk, Rita teljesen meggyógyult. Felhívtam azonban a figyelmét, hogy nagyon vigyázzon, és önnek is elmondom, a gyerek ne menjen strandra és melegvizű uszodába. Kerülje a lehetőségét annak, hogy ismét visszakerüljön hozzám. Köszönöm, dr. Dolci! Igazán nagyon hálásak vagyunk, amiért ilyen gyorsan meggyógyította Ritát. Természetesen vigyázni fogunk, hogy elkerüljük a fertőzés helyét nyújtott kezet a nő, és ismét elővette a borítékot. Remélem, most már elfogadja? kérdezte. Nem, asszonyom! Én soha nem fogadok el pénzt azért, mert meggyógyítok valakit. Ez a munkám, ezért kapom a fizetésemet. Boldog vagyok, ha segíthetek! mondta csillogó szemmel az orvos. Istenem! Ön csodálatos ember, dr. Dolci! Még soha nem találkoztam önhöz hasonló orvossal! kiáltott fel az asszony, és megszorította a férfi kezét. Szervusz, Rita! Légy jó, és légy szorgalmas! intett a kezével dr. Dolci, és kikísérte őket az ajtóig. Rita magában fortyogott, miközben az anyja áradozott az orvosról. Jaj, mami! Kérlek, hagyd már abba ezt az ömlengést! kiáltott fel, amikor már végképp nem volt türelme elviselni az anyja dicshimnuszát. Hidd el, dr. Dolci is csak olyan, mint a többi orvos! Megvan neki a pénze, nem kell sajnálni! Láthattad, hogy a rendelője olyan, akár kórházban lenne az ember mondta. Jól van, Rita, ne légy úgy felháborodva, hisz valójában téged gyógyított meg! Neked illene nagyobb tisztelettel és szeretettel beszélned róla! mondta az anyja kissé sértődötten. *