Szerencsés hibrid vagyok a lap számára. Fogyasztás kirárólag kimonóban vagy bemenőben: XLVII. félévfolyam 7. szám december 6.

Átírás

1 TétékásNyúz Tétékás XLVII. félévfolyam 7. szám december Szerencsés hibrid vagyok a lap számára Interjú Vitray Tamással, a National Geographic vezetőszerkesztőjével 8-9. oldal Fogyasztás kirárólag kimonóban vagy bemenőben: Zöld Macska Diákpince 16. oldal TTKHÖK

2 + - Plusz-Mínusz Innovatív együttműködések a Lágymányosi Campuson A Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kutatóközpontját november 15-én adták át. A nyitóünnepséget követően az MTA TTK együttműködési megállapodást kötött az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel. A megállapodások a nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő színvonalú közös tudományos műhelyek működtetését, együttes pályázatok benyújtását, valamint a kutatók oktatásban való részvételét célozzák. A szerződő felek stratégiai partnernek tekintik egymást: a dokumentumokban kiemelt célként szerepel a kutatási kapacitások összehangolása és közös fejlesztése is. A szerződés a költséghatékonyság érdekében szabályozza a kutatási infrastruktúra közös üzemeltetésének és fejlesztésének kérdéseit, továbbá kitér a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok kérdésére is. Az akadémiai kutatóközpont előzetes egyeztetés alapján műszereit és laboratóriumait is rendelkezésre bocsátja a gyakorlati oktatáshoz. Mindkét együttműködési megállapodást Pálinkás József, az MTA elnöke és Keserű György Miklós, az MTA TTK főigazgatója látta el kézjegyével. Az ELTE részéről Fábri György közkapcsolati és kommunikációs ügyekért felelős rektorhelyettes és Surján Péter, a Természettudományi Kar dékánja írta alá a dokumentumot. A BME képviseletében Péceli Gábor rektor és Faigl Ferenc, a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar dékánja szignálta a megállapodást. A magyar természettudomány új, 21. századi technológiával felszerelt, 9,5 milliárd forintból felépült kutatóközpontját Orbán Viktor miniszterelnök és Pálinkás József avatta fel a lágymányosi egyetemi campuson. Az MTA Természettudományi Kutatóközpont új épülete többek között az anyagtudományi, valamint az egészség- és környezetvédelmet és a gyógyítást szolgáló felfedező kutatások számára biztosít Európában is egyedülálló feltételeket. A létesítmény 250 világszínvonalú laboratóriumával, 156 vegyi fülkéjével, hatalmas közösségi terével kiváló körülményeket teremt a hazai tudomány, az oktatás és az innováció számára. forrás: HIV honnan jött és hová tart? Müller Viktor, az MTA-ELTE Elméleti Biológiai és Evolúciós Ökológiai Kutatócsoport tudományos főmunkatársa tartja az Élő adás sorozat következő előadását A HIV múltja és jövője honnan jött és hová tart? címmel december 4-én, az ELTE TTK Kitaibel Pál termében. Az AIDS betegséget okozó HIV-fertőzés alig száz éves múltra tekint vissza, mára azonban az évente legtöbb áldozatot követelő világméretű járvánnyá vált. Az előadás áttekinti a vírus és a járvány eredetét, aminek a megértéséhez őserdei nyomozómunka, a legmodernebb molekuláris módszerek és számítógépes modellezés visznek minket egyre közelebb. A rendelkezésünkre álló ismeretekre és az orvoslás legújabb eredményeire építve azt is firtatják, a jövőben merre tarthat a vírus evolúciója, illetve legyőzhető-e belátható időn belül a járvány. Időpont: december Helyszín: ELTE TTK Déli Tömb, Kitaibel Pál terem (1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C fszt ) forrás: A Trefort-kertbe költözött a Karrierközpont Az ELTE Karrierközpontja ősztől új helyszínen, megújult környezetben várja az érdeklődőket. A Bölcsészettudományi Kar A épületének alagsorában személyes ügyfélszolgálat, saját képzőterem és hangulatos tanácsadó helyiség áll a hallgatók rendelkezésére. A Karrierközpont az egyetem nyolc karának képzéseit kiegészítve gyakorlatorientált segítséget nyújt az egyetem hallgatóinak. Számos ingyenes vagy jóval a piaci ár alatt hozzáférhető tanfolyam és tréning indul, amelyek kreditértékűek, vagy a diplomát kiegészítő, specializált tudást adnak: kínálatukban megtalálható többek közt Az álláskeresés lépései, a Karriermenedzsment, a Sajtóreferens és szóvivő kurzus, illetve az Autóvezetés tanfolyam is. A képzések a hallgatók tanulmányi elfoglaltságaihoz igazodnak, a tanácsadó szakpszichológus pedig személyre szabott karrier-tanácsadással segíti az érdeklődőket. A Karrierközpont folyamatosan bővülő adatbázisa számos állásajánlatot, valamint az egyetemi képzéshez illeszthető gyakornoki lehetőséget tartalmaz, amelyekről kéthetente megjelenő hírlevelük is tájékoztat. A végzett hallgatókat az ELTE Alumni Szervezete is várja. A Karrierközpont pontos címe: 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A -123 Elérhetőség: info@karrier.elte.hu forrás: Milyenek legyenek az egyetemi rangsorok? Az ELTE PPK Társadalmi Kommunikáció Kutatócsoportja a Magyar Rektori Konferenciával együttműködve Milyenek legyenek az egyetemi rangsorok? címmel rendez konferenciát december 10-én, amelyen a hazai egyetemek nemzetközi esélyeivel, a rangsorok módszertani kérdéseivel, a tandíjas képzések értékelésével és a hallgatói szempontokkal is foglalkoznak. A munka-konferencia középpontjában a rangsorok fejlesztési lehetőségei állnak. A rendezvényt Mezey Barna rektor, a Magyar Rektori Konferencia elnöke nyitja meg. Időpont: december :30 16:00 Helyszín: Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (1148 Budapest, Nagy Lajos király útja 1 9., Körépület, K302) A részvétel regisztrációhoz kötött. A részletes programot (és a regisztrációs űrlapra mutató linket) megtalálhatjátok a oldalon. forrás: ELTE-s sikerek az OTDK záróülésén A hazai felsőoktatási tehetséggondozás idei legnagyobb seregszemléje, a XXXI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia ünnepélyes záróülését november 18-án tartották a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében. A rendezvényen kitüntették a legeredményesebb hallgatókat és tanáraikat is, Mezey Barna, az ELTE rektora pedig az OTDT Arany Kitűzőjét vehette át. A kitüntetettek listáját megtalálhatjátok a weboldalon. Gratulálunk mindannyiuknak! forrás: félévfolyam 7. szám december 4.

3 Tartalomjegyzék A főszerkesztő nadrágszéle Változó idök 3 HÖK (Küldöttgyűlés beszámolók) Kar (A Kémia Doktori Iskola 20. beszámolója) Interjú (Nyitottan a világra) Faliújság Tudósítás (Életrajz, önéletírás, emlékezet; Kooperáció és versengés) TTT (Élő szövet a fémvázon; Amitől az egér a macskát is közel engedi) Helyvektor...16 (Zöld Macska Diákpince) Kritika (Mi is Az? A betörő aki... Kreátorok) Belszíni fejtés...18 Mozizóna...18 (Vidám világvége!) Múltkor talán már írtam valami hasonlót, de ez most másmilyen lesz. Az elmúlt pár hónapban azon gondolkodtam, hogy mi az, ami hiányzik az életemből. Arra jutottam, hogy amellett, hogy nem nézegetem már újra és újra a kedvenc filmjeimet, egyre kevesebb emberre mondhatom azt, hogy a barátom. Márpedig régen nemcsak sok ismerősöm, hanem sok barátom is volt. Most csak előbbiekből van sok, a barátokat pedig úgy kell keresni. Lehet azt mondani, hogy nem jó, mert későn végzek, meg mert holnap is korán kelek, de ezek egyszerűen csak kifogások szerintem. Mondom ezt úgy, hogy nekem is aligalig van szabadidőm. De ez nem is a kedv vagy a terheltség kérdése. Egyszerűen már nem megyünk bele olyan történetekbe, mint régen, nem mesélünk annyit, és ez nem azért van, mert már megismertük egymást. Egy éve még úgy gondoltam, hogy kiugrasztom a macit a málnásból, felrázhatónak éreztem a dolgot, de azóta én is belesüppedtem a felszínesség lapályába. Egyszerűen kifogytam az ötletekből és túl sok volt a csalódás. Mondhatnátok, hogy az ember felnő, fontosabb lesz számra a párja vagy, hogy a pályakezdőknek kétszeresen is tolni kell a szekeret, de ezeket én is mind megoldottam eddig is, ahogyan most is. Egyébként másoktól is ezt hallom vissza, van, akin érzem is, de azért biztos, ami biztos, egyikőnk sem mondja ki. hiszen már csak ismerősök vagyunk, mit foglalkozzak ezzel, így sem vagyunk túl jóban, minek vesszek vele össze és ehhez hasonló gondolatok járhatnak a fejekben. Bármilyen elcsépelt is, de nagyon felszínessé váltunk és nem tudom, mi miatt van ez. Persze egész jó posztot lehetne abból írni, hogy ez a Facebook miatt van. Lehet, hogy van köze hozzá, de lehet, hogy csak túl sok mindennel szeretnénk foglalkozni, túl sok mindenkivel szeretnénk jóban lenni, és hiába a popkultúra, a mennyiség mindig a minőség rovására megy. Kivéve persze ha 3D nyomtatásról van szó. Török Balázs Főszerkesztő foszerkeszto@ttkhok.elte.hu Jelentkezz újságírónak a foszerkeszto@ttkhok.elte.hu-n próbacikkel és motivációs levéllel, vagy keress meg fogadóórámon szerdánként 14:00 és 15:30 között a Déli Haliban! TétékásNyúz XLVII. félévfolyam, VII. szám. Kiadja az ELTE TTK HÖK. Felelős kiadó: Béni Kornél. Főszerkesztő: Török Balázs. Vezetőszerkesztő: Török Balázs. Tördelőszerkesztő: Saáry Ákos Olvasószerkesztők: Vörös Évi, Törceee. Címlap: Török Balázs. Rovatok: Belszíni fejtés (subcsibe), Cooltér (Szalai Evelin), Helyvektor (Vörös Évi), Kritika (Karsai Richárd), Lágymányosi Portré (Törceee), Mozizóna (Törceee), Négyeshatos (Cili), Sport (Zakariás Barbara), TTT (Solymosi Emőke), Tudósítás (Béki Virág, Szalai Evelin). Honlap: nyuz@elte.hu. Telefon: , lapzárta után 30/ Fax: Lapzárta: péntek 12:00. Készült a Komáromi Nyomdában nyomdában 1200 példányban. A Nyúz a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület tagja. A főszerkesztő elérhetőségei: foszerkeszto@ttkhok.elte.hu; személyesen fogadóidőben (szerda 14:00-15:30) Déli Hali (00.732). TétékásNyúz

4 4 Küldöttgyűlés beszámolók ELTE TTK HÖK Az ELTE TTK HÖK Küldöttgyűlése ismét ülésezik, ennek értelmében a tisztségviselők beszámolnak az elmúlt Küldöttgyűlés óta eltelt időszakban végzett munkájukról. Ezeknejk a beszámolóknak a kivonatait olvashatjátok a következőkben, de a beszámolók teljes terjedelmükben is megtekinthetőek a Hallgatói Önkormányzat honlapján, a Küldöttgyűlési meghívó alatt. HÖK honlapján és a szociális faliújságon. Továbbá elindult egy blog is, még október 25-én, melyen nem csak naprakész információk találhatóak meg, de egy laikus számára is teljesen érthetően mutatja be az ösztöndíjak világát. Ha még nem tettétek látogassatok el Ti is a blogra! ( Gazdasági elnökhelyettes: HÖK Elnöki beszámoló: Az ELTE TTK HÖK működése szempontjából az utóbbi időben meghatározó volt az informatikai rendszer működése, ezért beszámolómban erre szeretnék kitérni először. A tisztségviselői címek már működnek, a levelező listák azonban még nem, ezért az ülések összehívása, a belső kommunikáció nehézkes. A Rektori Ellenőrzési Önálló Osztály vizsgálatának eredménye értelmében egyébként is át kell álljunk az IIG alá. Az új EHÖK hivatalba lépésével a programban vázolt intézkedések is elkezdődtek. Ezek közül kardinális az új, egységes és elektronikus választási rendszer, amit a TTK HÖK Választmánya is tárgyalt már. Mivel alapjaiban határozza meg a TTK HÖK felállását is, így Küldöttgyűlés elé is kerül a kérdés. A tanárképzés kialakulása is folyamatban van, két Egyeztető Testületi ülés is összeült, az egyik a Tanárképző Központ SzMSz-ét a másik a Főigazgató pályázatot tárgyalta. A Központ 47. félévfolyam 7. szám december 4. főigazgatója Károly Krisztina (BTK oktatási dékánhelyettes) lett. Az iroda vezetése is komoly többletfeladat. A helyzet annyiban javult, hogy napi két órás idősávban van állandó irodavezetőnk Prikoszovich Mihály személyében, a többi időszakban tisztségviselők látják el ezt a feladatot önkéntesen. Nekik ezúton is köszönöm a segítségüket. Szociális elnökhelyettes: Egyre közelebb kerülök minden, a pályázatomban foglalt pont megvalósításához, szépen lassan minden beindult. Az ösztöndíjak összegeinél igyekeztünk figyelembe venni, az előző féléves adatokat. Az idei keretek összegei óriásiak, próbáltuk optimalizálnia kifizetéseket. Az eddiginél nagyobb tartalékolással, ennek a félévnek a szintjét kívánjuk fenntartani, a lehető legtöbb hallgatót támogatva. Hallgatói Követelményrendszer módosítás: A kezdeményezésnek három fő oka van, a jogszabályokhoz és a HKR általános részéhez való igazítás, a terepgyakorlat bármilyen jellegű támogatása, és az Intézményi, Tudományos és Szakmai Keret belső felosztásának módosítása. Az ISZTK keret felosztásának újra gondolására, azért van szükség, mert évek óta nő az igény a tudományos ösztöndíjak nagyobb támogatására, de a belső keret felosztás, ezt igen szűk korlátok közé fogja. A módosítással 27%-ról 35%-ra nőne ez a belső keret a szakmai ösztöndíj rovására. Decemberben az Intézetek után a Kari Tanács is a Tanulmányi Osztály módosítási javaslatával tárgya az anyagot. Ha minden ellenőrzési ponton helytáll, akkor januártól már érvénybe is lép. Október 18-án hoztunk egy határozatot, mely az átlátszó KÖB működésről szól. Ennek nyomait fellelhetitek a TTK A legutóbbi Küldöttgyűlés óta az alábbi fontosabb események történtek a gazdaságis színtéren: Leltár, irodaszerek: megtörtént a TTK HÖK 2013/2014-es leltárazása. Minden értéktárgyat megtaláltam. Október 16-án kaptunk egy ellenőrzést a az ELTE leltárfelelősétől Horváth Tamástól, az ellenőrzés zavartalanul megtörtént. A következő lépés a selejtezés megkezdése. Megkezdődött a 2014-es évre szóló költségvetési tervezet kidolgozása. Optimális működéshez szükséges keretre nyújtottuk be az igényünket. Ezt minden kartól bekérte az EHÖK, ezek alapján fogják kiírni a közbeszerzési pályázatokat. Gazdasági csoport: Idén létre kívánok hozni egy gazdasági csoportot, főként a selejtezési munkálatok segítéséhez, de nem titkolt célom az utód képzés sem. Ha hozzád mégsem jutott el az információ, de szeretnél részese lenni a csapatnak, keress a honlapon megtalálható fogadóórámban! Tanárképzési referens: Mivel a Küldöttgyűlés kezdetével megszűnik mandátumom, ezért a mos-

5 tani beszámolóm a megválasztásom óta eltelt időszakról szól. Tanárképző Központ: A TTK HÖK-ből a legfőbb testületbe végül Béni Kornél került, de pályázatomhoz híven folyamatosan véleményeztem az általa továbbküldött anyagokat, ha kérdése volt, legjobb tudásom szerint megválaszoltam. A Tanárképző Központ sikeresen megalakult, jelenleg zajlik még a működés pontos kidolgozása. Jómagam jelenleg az akkreditációval foglalkozó munkabizottság munkájában veszek részt. Osztatlan tanárképzés: A tanárképzési integrálása viszonylag jól sikerült, levelezőlisták, Facebook-csoport létrejöttek, folyamatos az információáramlás. Mentorrendszer sajnos nem vette tökéletesen a buktatókat. Korábbi gondolatom meggyőződéssé vált, hogy a mentorrendszerben külön kell választani a tanárszakos és alapszakos mentorokat. Az osztott tanárképzés helyzete kicsit háttérbe szorult, mindenesetre mivel még évekig lesz osztatlan tanárképzésben részt vevő hallgatója a TTK-nak (nem is kevés), ezért erre mindig figyelni kell és nem szabad róluk megfeledkezni. Úgy érzem, hogy tanárképzési kérdésekben sikerült kialakítanunk egy olyan képet magunkról (ami szerintem tényleg igaz is), hogy képben vagyunk, akár szabályzatokról, akár hallgatói igényekről, problémákról van szó, az oktatók mind a TTK-n, mind a TTT-ben partnernek tekintenek minket. Ennek megfelelően a tanárképzéssel kapcsolatos formális és informális (munkacsoport) ülésekre is meghívót kaptam. Ezeken konstruktívan részt vettem. Külügyi biztos: Erasmus pályázatok elbírálása zajlott, mindegyik pályázatot elbíráltam, átadtam szakos koordinátoroknak, illetve a szakos segítők átadták távollétemben. A pályázatok sikeresen eljutottak a kari koordinátorhoz, majd mind a 9 pályázat bekerült a kari rangsorba. A távollétemben a pályázatokkal kapcsolatban felmerülő kérdésekre en sikeresen tudtam válaszolni, így minden felmerülő probléma megoldásra került. Október 15.-ei ülésen sikeresen megválasztottuk az EHKB Operatív Bizottságának tagjait, vagyis az általános tagot, a rendezvényekért felelős tagot, valamint a határon túli ügyekért HÖK felelős tagot, és egyből munkába álltak sikeresen. November 20 és 26-ai ülésen a bejelentések mellett elsősorban az EHKB ügyrendjéről folytattunk vitát, amely még mindig nem állt össze teljesen, személyi kérdések miatt. Ügyrend után a másik legfontosabb kérdés az ESN ELTE jövője, amihez tervezetett kezdtünk el készíteni, de még ott sem sikerült egyértelmű napirendre térnünk. EHKB ülésein kezdtük el szervezni az idei Külügyi Börzét, amelyre jövő héten kerül sor December 2-4 között, December 3-án és 4-én Lágymányoson az Északi, illetve a Déli épület lesz a helyszín. Az ELTE TÁTK és IK külügyi bizottsági elnökével minden logisztikai feladatot megbeszéltünk és elrendeztünk. Szóróanyagokat november 26-ai ülés előtt válogattuk szét, majd vittünk Lágymányosra, ahol egyetemenként minden küldeményt szétválogattunk. Sportbiztos: Eddigi legnagyobb résztvevőszámmal zajlott le a XXV. 5vös 5km, összesen 662 futó vett részt az eseményünkön. Örömmel fogadtam, hogy bevonón voltak olyanok, akiket kifejezetten a szervezés rész érdekel. Fontos megemlítenem, hogy az őszi versenyt követő sajtómegjelenésekben (főleg az egyetemi és kari szintű felületeken) a rendezvényt TTK-s szervezésű programként mutatták be, így tudatosítva mindenkiben, hogy a több mint 13 éves hagyományt folytatjuk még sokáig. Részt vettem a Tudás útja futóverseny szervezésében, ami ugyan nem kari és nem is ELTE-s rendezés, de sok ELTE-s hallgató vett részt rajta, emellett sok tapasztalatot szereztem a következő 5vös 5km-re. A BEAC-cal való együttműködés érdekében (a sportszervezői szakmai gyakorlatom során a BEAC-nál dolgozom, így még jobban ki tudom venni a részemet az egyesület programjaiból) és szorosabbá tételéért erős előrelépés történt az ügyben, hogy a Lágymányosi Bajnokság szervezésébe újra szervesen bekapcsolódjon a 3 lágymányosi kar. Megkezdődött a szervezés, a facebook-promó is tart már, és december 13-án ismét több száz hallgatót vár az ÉS. Mivel összegyetemi szervezés, és a BEAC ad neki otthont, így fontos, hogy sokan eljöjjenek a TTK-ról. Ennek érdekében a legfontosabb feladatom a hirdetés, a nevezés és regisztrációs csomagok összeállítása, majd a sportnapon való aktív közreműködés. Az elmúlt Küldöttgyűlés óta eltelt időszakban lehetett pályázni kollégistáknak kollégiumi sportösztöndíjra. Segítettem a rendszeres sportösztöndíjak bírálásában, amit közel 40 hallgató pályázott meg. Fogadóóráimat megtartottam, a honlapot frissítettem és az aktuális sportos híreket is feltettem. Mentorkoordinátor: Az előző Küldöttgyűlés óta eltelt időszakban a mentorok munkájának felügyeletével, illetve a következő év Mentorrendszerének tervezésével foglalkoztam. Előbbi feladatomat elsősorban a főmentorok segítségével igyekeztem teljesíteni. A találkozóinkat az év elején megállapított napirendi pontok (Előző időszak eseményei; Következő időszak eseményei; Kiugró mentori teljesítmények közös megvitatása; Egyéb; Mentorkoncepció) tartják mederben. A főmentorok munkájával általánosságban elégedett vagyok, mivel a Mentorkoncepció által előírtakat megtartják (bár vannak, akiknél a kezdeti lelkesedés hiányát tapasztalom). Mentorainkra nem érkezett súlyos panasz, azonban pozitív visszajelzés annál több. A mentorcsoportok többségénél kialakult egy összetartó közösség. Hasonlóan értékelném a mentorgárda összetartását is, amire jó példa a Gólyabált megelőző közös készülődés. Több mint fél év a tisztségemben, megtanított felismerni a Mentorrendszert bomlasztó rejtett hibák sokaságát. Ezt mindenképp pozitívumnak értékelném, hiszen újabb motivációkat szereztem a következő évre, amelyet egy komplex, komoly szakmai követelményeket előíró Mentorkoncepcióval továbbvihetünk. Tudományos biztos: A rendszeres tudományos ösztöndíjak bírálási időszaka után a beérkező reklamációkra, kérdésekre válaszoltam, a tapasztalatokat egy tájékoztató cikk formájában a Nyúz október 16-i számában összefoglaltam. A kapott visszajelzések alapján sajnos számos problémára derült fény, melyet a közeljövőben orvosolni kell. A pályázati kiírás módosítására tett javaslatokat a Tudományos Csoport ülésén átvettük. Az október 23-i ülésen a szerencsétlen időpont ellenére sikeresen megtár- TétékásNyúz 5

6 6 Kar Gondolatok Kotschy András és Péter László lettek az első doktoraink 1995-ben, erről a 2. beszámolónap kapcsán szintén a Nyúzban adtam hírt (1996. február 7.). Ide kívánkozik az is, hogy két kitüntetéses doktorral is büszkélkedhetünk, Rokob Tibor András 2010-ben, Hoffmanné Szalay Zsófia 2011-ben kapta a Promotio sub auspiciis praesidentis Rei Publicae kitüntetést a köztársasági elnöktől. Sokan külföldön gyarapítják az egyetemes tudományt, mert itthon sajnos nem tudtunk nekik álláshelyet és megfelelő munkalehetőséget kínálni. Ez az emberiség egésze szempontjából nem baj, de nekünk már kevésbé jó. Csak a saját végzett, kiváló tudású doktoranduszaimat nézve: Kertész Vilmos (Oak Ridge National Lab., U.S.A), Kriston Ákos (European Commission, Joint Research Centre, Petten, Hollandia) és Berkes Balázs (Karlsruhe Institute of Technology, Németország). Csak megemlítem, hogy a Karlsruhe-i Egyetem évi költségvetése éppen kétszerese annak, amit az összes magyar egyetem együttesen kapott ebben az évben. Az 1994-es cikkből idézett mondatban van még két dolog, amit fiatalabb olvasóimnak meg kell magyaráznom. Az egyik egyszerű, a Kémiai Tanszékcsoportot ma Kémiai Intézetnek hívjuk, némileg átszervezve, más felelősségi kompetenciákkal és létszámban megfogyva, de törve nem (remélem). A másikhoz már némi képzelőerő kell, ugyanis 1994-ben még csak a Kémiai Épület, ahová 1989-ben költöztünk be, állt és működött a kampuszon, vagyis ez volt az egyetlen épület a Petőfi-hídtól a Déli összekötő vasúti hídig. (A Rákóczi híd, 2011-ig leánykori nevén Lágymányosi híd is csak a következő évben készült el, az Infopark első épületei pedig 1996-ra nőttek ki.) Az északi épület némi viszontagság és a meghiúsult világkiállítás miatti áttervezés után 1998-ban egészült ki. A déli tömb átadására 2001 októberében került sor. Mindazonáltal a huszadigyaltuk még a Tudományos Teadélután beindítását, a Nyúz tudományos különszámának és a tudományos honlapnak az elkészítését. A Vanguard program egy olyan interdiszciplináris elitképzési program, melynek célja, hogy Egyetemünk tehetséges hallgatói egy széles spektrumú, a téma több aspektusát körüljáró előadássorozat keretein belül ismerkedhessenek meg a különböző szakterületek munkásságával, megközelítési módjaival. A program keretében szervezett előadássorozat országosan ismert szaktekintélyek előadásaiból áll, melyek során saját tudományterületük szemszögéből mutatják be az adott félév témáját.a program célja a résztvevő hallgatók látókörének szélesítése, egy terület több megközelítési módjának megismertetése. Ezen kívül az interaktivitás is prominens szerepet játszik a programban: az előadásokat követően lehetőség van a felmerülő kérdések feltevésére, a téma megvitatására, valamint a kialakult vélemények ütköztetésére. A Vanguard program kapcsán a Tudományos Bizottság arra a döntésre jutott, hogy ebben a félévben megtartásra kerül egy mindenki számára nyitott bevezető előadás és a következő időszakban kell pályázni a programban való részvételre. A másik fontos, a TTK-t szervesen és közvetlenül érintő probléma a honorácior státusz és a tutorálási rendszer beindítására tett kísérletek. A legfőbb probléma, hogy a TTK SZMSZ-ben nincs kijelölve bizottság, ez a legfőbb technikai akadálya. Ezen kívül gyakorlatilag senki nem tud róla semmit, ahogy ezt a tapasztalatok és a Tehetséggondozási Jelentés is alátámasztja. November 18-án zajlott le a Tehetség-hidak Program Szakkollégiumok közötti Tudástranszfer programja. Sajnos tanulmányi okok miatt személyesen nem tudtam részt venni, viszont az elhangzott dolgokról az érdeklődőket szívesen tájékoztatom! Nyugodtan keressetek meg! Folyamatban van a Nyúz tudományos különszámába a cikkek megírása, melyeket előreláthatólag január 8-án olvashattok. A cikkek a Budapest Science MeetUp programok szervezőivel való együttműködés jóvoltából születhetnek meg. ELTE TTK HÖK 47. félévfolyam 7. szám december 4. A Kémia Doktori Iskola 20. beszámolónapja alkalmából Szokásunk az, hogy az iskola vezetője a doktoranduszok előadásai előtt röviden összefoglalja az elmúlt évet, ismerteti a változásokat. A doktori iskola vezetőjeként az idén többek között az új szabályzatot és az iskola 2013-as évi, igencsak megcsappant finanszírozásából eredő gondokat ismertettem. Az ez évi, november 16-án sorra került seregszemlén elmondtam azt is, hogy ez éppen a 20. a sorban. Érdemes talán néhány szót ejteni az elmúlt húsz évről. Van is segítségem a kezdetek felidézéséhez, hiszen a Nyúz november 9-ei számában megjelent egy rövid írásom A Kémia Doktori Iskola első beszámolónapja címmel. Annak első mondata ez volt: Egy verőfényes őszi szombaton, október 15-én tanárok és hallgatók gyülekeztek a Kémiai Tanszékcsoport lágymányosi épületében. Most is sütött a nap. Talán akkor is így éreztük, amikor nem, mert doktoranduszaink, hazánk és a nagyvilág leendő tudósai, kutatói és ipari szakemberei mindig szép munkákkal örvendeztettek meg bennünket. Kissé fellengzős állításnak tűnik, hogy a doktoranduszainkról így beszélek, de míg az ez évieknek a tarsolyukban a marsallbot, a már végzettek pályafutása a kijelentésemet bizonyítja. Több száz volt doktoranduszunk eddigi életpályáját nyilvánvalóan nem tudom e helyütt ismertetni, nézzük csak néhányat a 20 évvel ezelőtt szerepelteké közül. Ők a negyvenes éveikben járnak most. MTA doktora címet szerzett Kotschy András (később, már mint oktató hosszú időn át volt a doktori iskolánk kiváló titkára, ma a Servier cégnél kutatási vezető), Mészáros Róbert (docens, ELTE), Péter László (tudományos főmunkatárs, MTA Wigner FKK), Fuxreiter Mónika (publikált együtt az egyik 2013-as Nobel-díjassal, Warshellel, jelenleg Lendület kutatócsoportot vezet a Debreceni Egyetemen). Ugyancsak Lendület csoportot vezet Vankó György (MTA Wigner FKK). Oktatók a Kémiai Intézetben: Szalay Roland, Farkas Ödön, Vass Elemér és Vass Gábor. Megemlítem még, hogy

7 7 Kar kat is ugyanott rendeztük, mint az első beszámolónapot, a földszinti előadótermekben, mint amikor még csak a miénk volt a tér. Azt, hogy mit jelentett az elmúlt 20 év a fejlődésben, még néhány példával illusztrálom. Akkor a Nyúzban leírtam a beszámolónap programját. Ma erre nincs szükség, mert megtalálható a honlapunkon, illetve minden érdekelt megkapta csatolmányként. Nem volt ez így 20 éve. Az első komolyabb, IBM kompatibilis AT személyi számítógépet 1990-ben vettem. A mérésekhez éppen ezidőben kezdtünk számítógépet használni az irányításhoz és az adatgyűjtéshez. Addig a készülékek kezelése manuálisan történt, az adatokat X-Y író vagy oszcilloszkóp gyűjtötte vagy leolvastuk a műszer kijelzőjéről az időt stopperórával mérve. A publikációkkal nem *.tiff, *.jpg vagy *.eps fáljokat küldtünk, hanem pauszpapírra tussal rajzolt ábrákat, és a kézirattal együtt postai úton továbbítottuk. A számítógépes hálózat kiépítése is ekkor kezdődött. A világháló, a World Wide Web bevezetésére a világon 1992-ben került sor, hazánkban a következő évben kezdett el működni az első www szerver, majd 1993-ban a hazai kutatói Internet gerinchálózat is létrejött, a BME, ELTE, JATE, BKE, IIF, KFKI, KLTE, SZTAKI összekapcsolásával. Figyelemreméltó, hogy hazánkban és a mi épületünkben is mennyire előre jártunk, mert emlékszem, hogy 1996-ban, amikor a Nemzetközi Elektrokémiai Társaság (ISE) konferenciáját szerveztem, -en még a legtöbb országot nem tudtam elérni, a német professzorok sem használták még. Ez nemcsak az információcsere sebességét befolyásolta, hanem a postai úton történő levelezés sok pénzbe is került. Helyénvaló, hogy az évforduló alkalmából a doktori iskolánk történetét is röviden vázoljam. Az Ideiglenes Országos Akkreditációs Bizottság (IOAB, később OAB, majd MAB) június 29-ei ülésén a három benyújtott programunkat egy közös programként fogadta el. (Akkor még nagyon sok minden ideiglenes volt, a felsőoktatásról szóló törvény 1993ban született meg.) A közös program vezetőjévé Csákvári Béla egyetemi tanárt választottuk. Az eredeti elképzelésnek megfelelően az alprogramok vezetői a korábbi pályázók lettek: Inzelt György (Analitikai kémia, környezeti kémia és elektrokémia), Kapovits István (Kémiai szintézisés reakciómechanizmus kutatás), és Csákvári Béla (Molekulák szerkezetkutatása és modellezése). Az OAB 1994/I/18. számú állásfoglalása elismerte az ELTE alkalmasságát a Kémia tudomány tudományágban doktori (PhD) képzésre és fokozatadásra (az oklevél kelte: május 24.). Sajnos Csákvári és Kapovits professzorok már nem élhették meg a 20. beszámolónapunkat ben én vettem át a program vezetését, az alprogramok vezetői is változtak, Kapovits Istvánt Ruff Ferenc és Kucsman Árpád követte. Az új törvény alapján a programokból iskolák alakultak. A MAB 2000/10/III/1.3/2. sz. határozata jóváhagyta Inzelt György egyetemi tanár vezetésével létesítendő doktori iskola ideiglenes akkreditációját. A végleges akkreditáció február 22-én történt meg (MAB 2002/2/ III. sz. határozat). A programvezetők Horváth István Tamás, tudományos tanácsadó (őt később Perczel András egyetemi tanár váltotta), Surján Péter és Záray Gyula egyetemi tanárok lettek. Annak igazolására, hogy nem magunkat értékeljük jobbnak, mint a realitás, idézzük a MAB véleményét: A DI az ELTE TTK Kémiai doktori programjának szerves folytatása. A programban, az Egyetem világhírű kémiai kutatásainak megfelelően, igen komoly munka folyt, a nagyszámú végzett hallgató publikációs tevékenysége példamutató. Az eddigi program és a jelenlegi iskola erőssége a nagy létszámú minősített okta- tó-kutató. A tervezett kutatási témák és oktatási programok a kémia széles területét felölelik a kvantumkémiától a környezeti kémiáig. A képzés minősége biztosított, a doktoranduszok tanulmányi és publikációs előírásai szigorúak, de reálisak. A doktori iskolánk 21. századi története, oktatóink, doktoranduszaink névsora, a védések, a tézisek és egyéb információk a honlapon elérhető. Innen is el lehet jutnia Kémia Doktori Iskola saját honlapjához: hu/node/16. Ez utóbbi helyen található meg a beszámolónap programja is. A 2001 előtti időszakról inkább kiadványokból ilyen például ELTE Doktori Almanach kaphatunk képet, de a régebbi tézisek és publikációk megtalálhatók a Magyar Kémiai Folyóirat akkori számaiban, illetve a Chemonet-en: kfki.hu/~cheminfo/mkf/phd1/index.html. Az 1994-es cikkemet ezzel a mondattal fejeztem be: Az indulás biztató és alapot ad annak a várakozásnak, hogy a folytatás is hasonló lesz. Eddig olyan volt, amilyennek képzeltük. Remélem, hogy a jövőben is vonzó tanulmányi és kutatási programot, jó munkahelyi légkört tudunk majd kínálni. Azoknak, akik a mai napon a szép előadásokat tartották, sok sikert és boldogságot kívánok útjukon. Dr. Inzelt György egyetemi tanár Az ELTE Kémia Doktori Iskola vezetője TétékásNyúz

8 8 Nyitottan a világra Interjú Ifj. Vitray Tamással A National Geographic magazin vezetőszerkesztőjével beszélgettünk a magazin mai helyzetéről és a tudományos újságírásról. A hagyományairól híres lap idén 125 éves, többek között erről is szó esett. Milyen végzettségeid vannak, mivel foglalkoztál korábban? Először az ELTE TTK biológia kutató szakát végeztem el. Madarász Emíliánál írtam a szakdolgozatomat, ő idegsejttenyészetekkel dolgozott. Freund Tamás is az ő tanítványa volt, de nálam jóval okosabb azóta már sokszorosan díjazott neurobiológus. Szakdolgozati témámnak a pajzsmirigyhormonok idegsejtekre gyakorolt hatását választottam. Közben elvégeztem egy másik szakot is az ELTE TTK-n, mégpedig az angol szakfordítóit. Kenyérkeresetként elkezdtem fordítani, majd miután elvégeztem a biológia szakot, a Scientific American lap magyar kiadáshoz, a Tudományhoz kerültem mint biológus rovatszerkesztő. Már itt, az elején párosult a természettudományos képzettségem az újságírással. Közben folytattam az idegsejttenyésztéses munkát is, megpályáztam egy oxfordi ösztöndíjat, meg is kaptam, elkezdtem dolgozni egy ottani laboratóriumban. Ott jöttem rá, hogy nem vagyok alkalmas a kutatói pályára, sem eszem, sem türelmem nincs hozzá elég. Mi vitt a képi világ felé? Apám javasolta azt, hogy tanuljak filmkészítést állítólag volt érzékem a képhez. Felvételizzek operatőrnek, mondta apám akkor, ne pedig rendezőnek, mert a rendezői szakma nem tanulható, inkább csak lila gőz. Elsőre nem vettek fel; nem is csodálom, komolyabban fotózással sem foglalkoztam előtte. Ebben az évben három hely volt a szakon, én negyedik vagy ötödik helyen végeztem. Annyira élveztem a felvételit, hogy újra próbálkoztam. Mindeközben viszont ott kellett hagynom az oxfordi laboratóriumot, amit az angol ösztöndíjbizottság megengedhetetlennek talált, jól megbüntetett. Ennek ellenére hazajöttem, és a második, sikeres felvételim után négy évig operatőr szakra jártam a Színire. Amikor végeztem, elkezdtem operatőrként, majd rendezőként is dolgozni. A tudományhoz és biológiához semmi közöm nem volt akkoriban, talán annyi, hogy tudományos filmeken is dolgoztam, ha úgy adódott. Ahogy telt az idő, szakmailag és morálisan mélyebbre került a televíziózás, amikor kínálkozott az alkalom a váltásra, fájó szívvel abbahagytam. Édesapád tevékenysége milyen hatással volt rád? Most egy olyan kérdést tettél fel, amiről akár hosszan is mesélhetnék. Híres történetek voltak a családban arról, hogy én az utcának azon az oldalán sem voltam hajlandó menni, ahol apám. Nem tudtam elviselni, hogy odajönnek hozzá autogramot kérni, beszélgetni. Később, amikor operatőrként kezdtem dolgozni, sokan hitték a szakmában, hogy az idősebbik Vitray bolond fejjel operatőrködésbe kezdett. Azt is viszszahallottam, hogy Vitray benyomta a fiát a színművészetire. Aztán mindenki számára kiderült, hogy én ezt szívvel-lélekkel csinálom, nagyon komolyan veszem, nagyon megharcolok a képért állítólag jó operatőrnek számítottam. Apámmal is elkezdtem dolgozni, én fényképeztem és raktam össze a Töltsön velem egy órát című műsorát. Hosszú idő után összehozott minket az élet a szakmában is, akkoriban mondta: általam értette meg igazán, hogy a kép is lehet legalább olyan fontos, mint a szöveg. Ez nekem akkor a legnagyobb öröm volt, ami érhetett. Hogyan kerültél a National Geographichoz? Kaptam egy telefont, hogy megalakult itthon a National Geographic könyvkiadója, és engem javasoltak főszerkesztőnek. Igent mondtam. Hat évig a kiadó főszerkesztőjenként könyveket készítettem. Megtanultam a szakmának ezt a részét is, a tördeléstől addig, hogy miként gondolkodjunk könyvoldalban vagy újságoldalban, hogyan illesszünk össze képet szöveggel, illetve mitől ütős a fotó. Hat év után fölhívott régi munkatársam, a National Geographic magazin akkori főszerkesztője, hogy lenne-e kedvem vezetőszerkesztő lenni a lapnál, én pedig elvállaltam a pozíciót. Vezetőszerkesztőként mi a feladatod? Fontos, hogy az olvasóid tudják: a National Geographic licenszlap, szerződésben meghatározott kötelmek szerint készül. Át kell vennünk az amerikai lap anyagai közül bizonyos hányadot, és mindezt kiegészíthetjük saját gyártású anyagokkal. Az én feladatom a lapkészítés, a főszerkesztő elsősorban már lapmenedzseléssel foglalkozik. A felelőssé- Interjú 47. félévfolyam 7. szám december 4.

9 gem ott kezdődik, hogy kinek adok ki fordításra anyagokat, kit választok szerkesztőnek, és ami anyagot kapok, azt még ki kell csinosítanom. Ez jelenti a pontosságot, a szöveghűséget, másrészt pedig, ami a legfőbb mániám, hogy olvasható, élvezetes magyar nyelven íródjon a lap. Emellett természetesen a saját gyártású anyagok kitalálásában, összeállításában, kép és szöveg viszonyának kigondolásában is megvan a magam dolga. Hogyan készül a magazin? Azért késtem tőled, mert most lett vége a lapindító értekezletnek; megvitattuk, mit veszünk át az amerikaiaktól és milyen saját anyagaink lesznek. Kitaláltunk néhány saját rovatot, ezek az amerikai lapban nem szerepelnek. Az egyik ökológiai témájú, az ÖkoTudat, a másik kémiai, az a címe: VegyÉrték. Aztán ott az AgyTorna rovat, ez amolyan természettudományos fejtörő. Mivel nagyon sok hazai fotós keres meg bennünket, azt gondoltuk ki, hogy legyen képeslap-rovatunk is; az Anzixban a fotós sok képpel, kevés szöveggel elmeséli, merre járt, mit látott a világban. Az amerikaiak elvben ellenőrzik a lapunkat, mint minden más kiadást is több mint húsz létezik már a világban. Menet közben el kell küldenünk a terveket, és a végén egy magyar származású szakemberük összeveti a lapunkat az eredetivel, kritikát ír arról, hogy hol jó a szöveg, és hol hibáztunk. Nem volt ilyen szerencsére az utóbbi időben, de megvallom, vannak esetek, amikor kicsit elszabadulunk, próbáljuk a magunk útját járni. Hogyan gyűjtitek össze a magyar vonatkozású cikkeket? Két eset lehet. Az egyik, ha egy amerikai cikkel kapcsolatban úgy érezzük, van értelme írni róla hazai viszonylatban is. A másik pedig, ha egy fotós vagy egy újságíró megkeres bennünket, és jók a képek, jó a téma. Hosszú idő alatt készül el egy nagy anyagunk, fél-egy év alatt; az amerikaiaknál ez tarthat három vagy négy évig is. Idén volt 125 éves a National Geographic Társaság, jelentett ez valamiféle megújulást? Jó kérdés. Tulajdonképpen a magazin számára a hagyományok Interjú a legértékesebbek. Azt kell éreznem nekem is sok esetben, amikor vitatkozunk velük a formátumban, hogy nagyon kötik magukat a hagyományaikhoz. Ez a sárga keretes lap a világ tíz legértékesebb márkájának egyike, nehezen újul. A hagyományaikhoz tartozik, hogy semmiféle képi beavatkozást nem engednek. Sok fotó bukott meg náluk azért, mert úgy érezték, hogy a fotós utólag megdolgozta a képet. Meg kell mondanom, igazuk van, joggal ragaszkodnak az eredetiséghez. Ami a szöveget illeti, nehéz nyelven írnak, kissé irodalmiaskodó, emelkedett stílusukat nehéz áttenni magyarra. A mi kiadónk, a Sanoma mindeközben arra ösztönöz, hogy legyen rövidebb, bulvárosabb a szöveg, mert az olvasási szokások megváltoztak. A licensz azonban sok tekintetben köt bennünket. A National Geographicnak fontos a vizuális szemléletmód. Ez miben nyilvánul meg? Amerikában több tízezer kép készül egy cikkhez, a fotós rengeteg időt tölt a helyszínen, elfogadtatja magát, fölveszi a ritmust. A képeket pedig, legalábbis a legenda szerint, egy kínai lány előválogatja; ő egyáltalán nem ért a fotózáshoz, viszont olyan a szeme, hogy harmincezer fotóból rámutat azokra, amelyekkel érdemes dolgozni. Operatőri múltam miatt én magam is másként nézem a képet. Szerencsés hibrid vagyok a lap számára, az élet úgy nevelt, hogy közöm lett a természettudományhoz, a képhez és a szöveghez is. Megjegyzem, novemberi számunk címlapjával történelmet írtunk, ugyanis osztottképes amennyire tudom, ilyen címlap még nem volt a 125 év alatt. A két képből összetett címlapon a tornádó és a koralltengeri világ, a pokol és az éden tökéletesen ellenpontozza, ugyanakkor kiegészíti egymást. Egyáltalán, mi kerül a címlapra? Örök vita nálunk, házon belül, hogy mit tegyünk a címlapra. A kérdés az, hogy az olvasó figyelmét a riportjellegű, drámaian erős kép, vagy az idilli hangulat ragadja-e meg jobban. Úgy tűnik, a magyar olvasók a festői, szép, egzotikus címlapképeket szeretik jobban. Mi a véleményed a nyomtatott sajtó jelenlegi helyzetéről? A fő kérdés az, hogy a nyomtatott sajtó meddig élhet még. A mi lapunk, a márka egyelőre nagyon erős, de ki kell találnunk, hogyan lehet összekötni a nyomtatott változatot a digitális tartalommal. Úgy kell összeállítanunk a lapot, hogy meghosszabbítsuk, hogy érdemes legyen az online tartalommal együtt követni. Béki Virág TétékásNyúz 9

10 Jelentkezz újságírónak vagy szerkesztnek! Csatlakoznál a szerkesztőséghez? Írj a foszerkeszto@ttkhok.elte.hu-ra! FOTO: Sok szeretettel várunk titeket az új programsorozatunk első eseményére! December 4-én este 20 órakor. Mindent nem árulhatunk el előre, de ha egy kis kikapcsolódásra vágytok a vizsgaidőszak előtti nagy hajrában, ám mégse akartok elszakadni még pihenés közben sem a biológiától, itt a helyetek! Kezdés pontosan, ne késs! Hozd el a barátaidat is!

11

12 12 Tudósítás Életrajz, önéletírás, emlékezet Az ELTE-BTK Néprajzi Intézetének konferenciája November 27-én az ELTE-BTK Kari Tanácstermében az életrajzoké volt a főszerep. Az előadók csupa néprajzosok. Köztük volt többek között: Mohay Tamás, Zupcsán Erika (EMMI főreferense), Vámos Gabriella. A sok érdekes és tanulságos előadásból én kettőt emelnék ki: Mohay Tamásét és Klamár Zoltánét. Mohay Tamás az ELTE egyetemi docense Életrajz, titok, idegenség címmel szólalt fel. Rengeteg kérdéssel indított, amelyek közül csak párat sorolnék fel: Mennyi a szavatossága? Kinek érdekes? Mi van utána? Mit jelent a szerzőnek a reflexió? Hogyan tud együtt élni az életrajza által kimerevített képpel? Mennyit tudunk befogadni a más emberek életéből? Sok esetben tudományos alapon fontosak az önéletírások, például, hogy megismerjük az adott kort, annak szokásait, jellemzőit. Máskor viszont nem ez az alapcélja, hanem, hogy okuljunk belőle, egyfajta példázatírások, tanulság a legtöbbek számára. Erre hozta fel a tanár úr példának a szentek életeinek felolvasásait. Ezeket és hasonló történeteket hívhatjuk legendáknak is, de ez a szó pont hogy azt jelenti: olvasnivaló. Tehát elolvassuk őket, lehet épp azért, mert fel szeretnénk nézni a főszereplőre, mint követendő példára. Az utolsó kérdése az előadónak az volt, hogy mire használjuk az életrajzokat, hogyan válik olvasottá mások titka. Erre a válasza a következő volt: nem a tárgyiasítás, hanem a személyes vonulat felé kell fordulni. Klamár Zoltán témája a paraszti önéletírások voltak a Bácskából. Az ottani önéletírók felfedezői közt ott szerepel Jung Károly, Lábadi Károly, Beszédes Valéria és Penavin Olga is. Szerepüket ezen kutatási területen belül még azzal is növelték, hogy nem csak felfedezték, de együtt is dolgoztak az írókkal. Utóbbiak közt találhatjuk Zabosné Geleta Piroskát, Erősné Kovács Terézt, id. Bálint Józsefet, Fodor Józsefet. 47. félévfolyam 7. szám december 4. Az életrajzírásnak lehet indítéka, van, aki szükségét érzi ennek megindoklására, van aki nem. Van, aki megírja a teljes életét, de lehet, hogy csak egyes epizódjait veti papírra. Haladhat kronológikusan, de írhatja a történteket olyan sorrendben is, ahogy épp eszébe jut. A legtöbb személynek fontos az írásnak, mint teljesítménynek az elismerése. Fontos és meghatározó lehet, hogy volt-e előttük példa, amely alapján nekiálltak a körmölésnek. Ezután a rövid bevezető után tért át Klamár Zoltán az egyes önéletírókra. A sort Zabosné Geleta Piroskával kezdte,akinek 1983-ban jelentek meg emlékiratai, Így zajlott az életem címmel. Ez igazából egy családtörténet, amelyet a nők helytállásának példáján keresztül mutat be. Leírja titkos vágyait is, például, hogy tanítónő legyen. Az ilyen és ehhez hasonló álmait, amelyek nem valósultak meg életében, egy regényben valósította meg szereplőivel. Erősné Kovács Teréznek 1988-ban adták ki önéletírását, Életem történetei címmel. Ír születésének körülményeiről, gyerekkoráról, sőt még az első világháború helyi eseményeiről is. Sajátossága a kiadványnak, hogy végig székely dialektust használ Teréz. Fodor József 2006-ban megjelent, Egy paraszt naplója című írása főleg aktuális politikai és helyi eseményeket tartalmaz. Ezen kívül ír az időjárásról, a termésről is, vagyis elég részletgazdag egy emlékirat ez. Végül id. Bálint Józsefet emelném ki a sorból, akinek 2010-ben jelentek meg kéziratai, Imádkozzál és dolgozzál címmel. Ezeken az előadásokon kívül még számos érdekességet hallhattunk, például Örsi Julianna (Túrkeve, nyug. múzeumigazgató): Magántörténelem, mint a közösség történelmi tudatának forrásbázisáról beszélt, Keszeg Vilmos (Kolozsvár, BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék, professzor): Az országépítés motívumai a biografikus narratívumokban. Életpálya modellek, életvezetési mentalitások és stratégiák, élettörténetekről adott elő. Egyetemi hallgatók is lehetőséget kaptak a konferencián való előadásra. Tar Virág: Otthonosság az emlékezetben, Fekete Bálint: Tanmesék a 21. század elején, Vámos Gabriella: A 20. század történelmi fordulópontjai az élettörténetekben, Kucsera Sándor pedig: Az emberélet fordulói az önéletírásokban címmel szólalt fel. Az előadásokat természetesen itt is kérdések, hozzászólások, apróbb viták követték. Hasznos és tanulságos konferencia volt, hiszen minden szempontból körbejárta a témát, hogy miért lényegesek is valójában az életrajzok, emlékezetek. Zabosné Geleta Piroska mottójával zárnám cikkem: Ne múlj el névtelenül, ha nyomot hagyhatsz magad után! Ez azt hiszem, megfelelően összefoglalja miért is fontos az önéletírás. Szalai Evelin

13 Kooperáció és versengés Tudósítás Mérő László előadása a KCSSK Kultúr7-en Kooperálni, azaz együttműködni, úgy gondolnánk, hogy közös célért, azonos motivációval rendelkezve a legkönnyebb, és ez vezethet a legsikeresebb eredményre. Az előadáson azonban kiderült, hogy időnként egy kis versengés kifejezetten segíthet. Játék, mint modell Egy átlag hallgatóban felmerülhet a kérdés: egyáltalán miért van szükség játékelméletre? Egyáltalán miért játszunk? Ez egy jó érzés, és nem igényel külső jutalmazást, már maga a tevékenység egy jutalom. Egy kísérletben ezt részletesen be is bizonyították. Majmok játszottak egy olyan játékkal, aminek során építőelemekből kellett egy adott dolgot létrehozniuk. Normál esetben ezzel körülbelül 40 percig tudták elfoglalni magukat önszántukból. A következő körben, amikor sikerült megépíteniük a formát, a gondozójuktól egy banánt kaptak jutalmul. Ekkor már értelmet kapott a cselekedet, és a korábbi 40 perc egyből re csökkent. Ezután az építőelemek közé apró mazsolákat rejtettek el ami nem egy nagy jutalom, de minden majom szívesen megeszegette. Ez a játék élvezetét növelte, ám nem jutalomként fogták fel, így már akár 50 percig is eljátszottak. Gastyán Endre magyar kutató úgy gondolta, hogy ez az egész játék az evolúció elveinek mond ellent: ha nincs értelme, akkor mégis miért csináljuk? Elkezdett az agyban vizsgálódni, és kimutatott olyan anyagokat, amelyek játék közben termelődnek, és bár kis mértékben, de mégis szükségesek az élethez. Tehát úgy tűnik, létfontosságú, hogy időnként olyan dolgokat tegyünk, amik nem létfontosságúak. Kooperáció és szimmetria Vannak helyzetek, amik alapból szimmetrikusak, ám mégis pont ezt a szimmetriát kell a kooperáció során felrúgnunk, hogy eredményesebbek legyünk. Például, ha elhagyjuk a gyerekünket a piacon, mindketten addig szaladgálunk fel-alá, amíg meg nem találjuk egymást. Ám matematikailag bebizonyítható, hogy 40%-kal gyorsabban rátalálunk egymásra, ha egyikünk egy helyben marad, és ott vár. A BBC nagysikerű tévéműsora, a Mr&Mrs egy hasonló helyzettel élt játékaiban. Feleségeknek és férjeknek kellett kérdésekre válaszolni, és ha egymástól függetlenül, egymás válaszát nem látva ugyanazt mondták, járt a pont. Ebben a helyzetben azok a párok működtek jól, ahol az egyik őszintén válaszolt, a másik pedig próbálta kitalálni, hogy vajon mire gondolhat a párja. Hajóépítés Egy kísérlet során, amit több országban is elvégeztek, az volt a feladat, hogy nyolc ember, aki addig nem ismerte egymást, szereljen össze egy bonyolult, több alkatrészből álló hajómodellt. A cél teljesítése mindenképp 16 kezet igényelt, így elkerülhetetlen volt az összedolgozás. Végül az amerikai csapatok jöttek ki a legsikeresebbnek, őket követték a németek, a japánok. A kelet-európai országok a lista legvégén kullogtak. Hosszas gondolkodás után jöttek rá, hogy mi volt a nyertes csapatok sikerének titka: a vezető. Ha nem választottak egy főnököt, nagyon sokat romlott az eredményük. Ezután országonként lebontották, hogy vajon hol, kit választanak meg a csapat koordinátorának. Japánban minden esetben a legidősebbre esett a választás, a németeknél a végzettség számított, míg az amerikaiaknál nem sikerült rájönni. A sikerességük oka már egészen az amerikai oktatásban gyökerezik, amin mi európaiak sokszor ugyan megborzongunk, hogy mennyire kevés tudásanyagot ad át, mégis, például az, hogy már kiskoruk óta a csapatmunkához vannak szoktatva, néha előnyt jelenthet mint ebben az esetben is. A keleteurópai országok képviselői azonban szinte sosem választottak vezetőt, ha valaki önmagát próbálta kijelölni erre a pozícióra, azzal elutasítóan viselkedtek a többiek. Arbitrátori stratégiák Robert Aumann izraeli tudós 30 évet szentelt arra, hogy a Bibliából valamilyen, a mai emberiség számára elrejtett tudományos üzenetet próbált szó szerint kimatekozni. Munkája után elismerte, ilyen üzenet nincs benne. Ezután más témát kezdett el kutatni. Egyes jogszabályok is megengedik azt az esetet, amikor két, egymással ellentétben álló személy a köztük lévő jogi vitát a hoszszas bírósági intézkedések helyett egy rövidebb úton rendezzék el. Kinevezhetnek egy általuk választott döntéshozó személyt az arbitrátort, akinek az ítélete ellen nincs helye fellebbezésnek. Ilyen esetben azt gondolnánk, nincs is egyszerűbb, mint a kompromisszum, ám van egy olyan technika, amikor ha a döntő személy már mindkét fél összes érvét meghallgatta, kér tőlük egy-egy legvégső lehetséges megoldást, és azt mondja, hogy valamelyik félét el fogja fogadni. Ekkor természetesen senki sem mer túl irreálisat kérni, mert akkor biztos nem az ő verziója lesz a nyerő. Ilyenkor a két fél hirtelen sokkal közelebb kerül. Az előadás után kérdéseket tehettünk fel az előadónak, amelyekre szívesen válaszolt. Vörös Éva 13 TétékásNyúz

14 14 Élő szövet a fémvázon 47. félévfolyam 7. szám december 4. Természet-Tudomány-Technika Avagy szervetlen a szervesben Ki ne tudná, hogy már a hetedik éve megrendezésre kerülő Alkímia ma előadássorozat kéthetente csütörtökönként várja és vonzza az érdeklődőket, egészen a tizenévesektől a matuzsálem korúakig. Október 17-én, Hedvig napján ismét betekintést nyerhettünk a kémia tudományának legmélyebb és legérdekesebb bugyraiba. Mint megszokott, ismét több szálon futottak az események, kijutott nekünk a kémia aktuális híreitől kezdve, egy újabb érdekes téma prezentálásán át, az érdekfeszítő kísérletezgetésig minden. Az említett csütörtökön Varga Margit, az ELTE Analitikai Kémiai Tanszékének egyetemi docense volt a fő attrakció, előadásának címe Élettelen az élőben - Bioásványok volt. Október elején kiosztották az idei kémiai Nobel-díjat. Erről az eseményről, illetve a kutatás mikéntjéről, és jelentőségéről Karancsiné Menyhárd Dóra tartott egy néhány perces ismertetőt, elindítva a show-t. Megismerhettük Martin Karplus, Micheal Levitt és Arieh Warshel munkásságát, valamint azt, hogy az élővilágot felépítő óriásmolekulák szerkezetének és működésének jobb megértését lehetővé tevő számítógépes eljárások kifejlesztéséért járt ez az elismerés. A rövid ismertetőt követően Varga Margit vette át a szót, hogy betekintést nyújtson a bioásványok világába. De vajon mik azok a bioásványok? Természetesen jelen esetben nem az olyan ásványokról van szó, melyek nem voltak kezelve vegyi anyagokkal és műtrágya nélküli földben találhatóak. Kevesen gondolnák, hogy a szervetlen sók lerakódásaiból származó kőzetek megjelenhetnek az állati, akár az emberi szervezetben. A bioásványok kutatásának fontos szerepe van, mivel segít megérteni az élőlények felépítését, valamint ezeknek a szervetlen anyagokból felépülő képződményeknek a funkcióját. Ha most képek kezdenek el pörögni elménkben, vajon mik lehetnek ilyen alkotórészek, akkor csak gondoljunk egy csontvázra. De akár említhetnénk a csigák otthonától kezdve, a kagylóhéjon, az állatok védekező szervein (agancs, agyar) keresztül a táplálkozó szervek alkotórészeikig (fogak, karmok, csőr) számos dolgot. Persze nem csak hasznos esetekben találkozhatunk ezekkel, hanem akár kóros lerakódások (meszesedés, epekő, vesekő) esetében is. A bioásványok több tudományterületen is jelen vannak. Az őslénytan ugyanis szinte teljesen erre épül, ezeknek az állati kőzeteknek a jelenléte adja meg egyáltalán a lehetőséget a paleontológusoknak arra, hogy képet kaphassanak az élet korai formájáról. Az orvostudomány (rendellenes anyagcsere folyamatok, rákgyógyítás), és a nanotechnológia területén (új anyagok létrehozásának lehetősége) is egyre befolyásosabb szerepet kapnak. Igazán érdekes felvételeket láthattunk egysejtűek mikroszkópikus képeiből, ezeknek kusza, de rendezett szerkezeteikről. Ráadásul még egy nyúlfarknyi, felgyorsított videót is megtekinthettünk arról, miként képzik a mikrovilág élőlényei a vázukat. A tömény kémiát egy pillanatra mellőzve, megpihenhettünk egy Juhász Gyula-idézet mellett, és Milyen volt című versének néhány sora kiváló felvezetést adott ahhoz, hogy betekintést nyerjünk abba, hogyan lehet egyszerre hajlékony és masszív a búza szára. Választ kaptunk arra, miként hozzák létre a kagylók a sok ember vágyálmaiban szereplő gyöngyöket, illetve egy ehhez és Kleopátrához fűződő legendát is megismertünk. Varga Margit előadását egy saját gondolata zárta, mely arról szólt, milyen is az alkimista szemléletmód napjainkban. A szokásokhoz híven, a szerencse ismét rákacsintott néhány kvízfejtőre, akik felölthették frissen megnyert Alkímiás pólójukat. Az estét sokak örömére Rókamóka zárta. Dr. Róka András, az ELTE fő kísérletezgetője látványos kémiai kísérletekkel, többek között a tojáshéj felépítésének megismertetésével egészítette ki a bioásványokról szóló prezentációt. Ha valaki mégsem tud megjelenni, de érdeklik a fentebb említett témák, ne feledje, hogy néhány lelkes elkötelezettnek hála online, élőben is nyomon tudja követni az előadást a oldalon. Kollár Dávid KÉPMELLÉKLET (FORRÁS: