A NYÍREGYHÁZI TIRPÁKSÁG ÁTTELEPÜLÉSÉRE VONATKOZÓ ADATOK A SLOBODA CÍMŰ LAPBAN

Átírás

1 Bukovszky László A NYÍREGYHÁZI TIRPÁKSÁG ÁTTELEPÜLÉSÉRE VONATKOZÓ ADATOK A SLOBODA CÍMŰ LAPBAN A Sloboda (magyarul Szabadság) mint a magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontjának (SZAF) hetilapja június 9-én Békéscsabán jelent meg először. A lap szerkesztőségében kezdetben kizárólag a szlovákok képviselői dolgoztak, azonban 1945 augusztusától a szerkesztőség délszláv nemzetiségű munkatársakkal bővült, és szerb, illetve horvát nyelvű írásokat is közölt. Ezek az írások azonban a lakosságcsere-propaganda megkezdésével eltűntek a lap hasábjairól. A lap 2. évfolyamának első számai a két kisebbség a magyarországi szlovák és a szlovákiai magyar háború utáni bizonytalan sorsának megoldásáról szóló találgatásokkal vannak tele. A párizsi béketárgyalások után azt követően, hogy a nagyhatalmak elutasították a szlovákiai magyarok egyoldalú kitelepítését a magyar és a csehszlovák kormányt közös megállapodás megkötésére kötelezték. Erről a lap részletesen be is számol. Közben terjedelmes írásokban mutatja be az alföldi szlovákok életét és kultúráját. A tirpákság ekkor még nem szerepel az újság hasábjain február 27-ével a helyzet gyökeresen megváltozik. Az ezt követő első számban a lap címoldalon tudósít a lakosságcsere-egyezmény aláírásáról. 1 Rá egy hétre már egy egész oldalas írás értelmezi az egyezményt Pőjdeme domov (Megyünk haza) címmel. Az értelmezés tulajdonképpen a már elutasított csehszlovák álláspontot tükrözi, amikor ezt mondja:,jvíinden Magyarországon élő csehnek és szlováknak Csehszlovákiában, minden csehszlovákiai magyarnak pedig Magyarországon a helye." A SZAF az egyezmény aláírása után tevékenységét teljesen e cél megvalósításának rendeli alá.,a SZAF tiszteletben tartja a két kormány meggyőződését, melyet az egyezmény tartalmaz. Ezt teljesen elfogadja, magáévá teszi és egész szervezési erejével és gépezetével bekapcsolódik a lakosságcsere megvalósításába. " 2 Az egyezmény aláírása után Magyarországra érkezik a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság (CSÁB) március 10-től ennek eredményeként az addigi hetilap kétnaponként jelenik meg. A terjedelmében duplájára bővült lap egészen a lakosságcsere szolgálatába áll. Minden jelentős, szlovákok által lakott vidéken CSÁB körzeti kirendeltség alakul, országosan összesen 18. Nyíregyházán a 13-as körzeti kirendeltség a Korona Szálló első emeletén székelt. 3 A szlovákok körében az áttelepülésre való toborzás március 4-ével veszi kezdetét és 6 héten keresztül tart. Utólag ezt az időszakot egy hónappal meghosszabbították. A lap hasábjain márc. 2. (Podpísali dohodu o vymene obyvatel'stva medzi CSR a Mad'arskom) márc márc. 24.

2 dr. Melichercík, a Matica Slovenská néprajzosa ír először a nyíregyházi tirpákokról. A Nyíregyháza nie 120 Slovákov ale vyse 20 tisíc (Nyíregyháza - nem 120, hanem több mint 20 ezer szlovák) c. írása beszámol a CSÁB-központ két vezetőjének, dr. Horváthnak és dr. Svétonnak március 16-án tett nyíregyházi látogatásáról: Az áttelepülést a tirpákok üdvözlik, így munkánknak szép folyamata van. Ezt állapítottuk meg egyfelől a körzeti kirendeltségen, másfelől viszont közvetlenül a tanyabokrokban, ahol meglátogattunk néhány családot. Alapjában véve megcáfolták azokat a nemkívánatos híreket, melyeket itt-ott hallani lehet az ellenpropaganda részeként." A cikk szerzője írásában kitér a Vörös Hadsereg segítésére is:... boldog volt az a pillanat, mikor megtudtuk, hogy milyen szépen zajlik akciónk, milyen példamutató az együttműködés az orosz összekötő tiszttel, Ivanovics őrnaggyal. " És végül azt is papírra vetette, hogy Márkus metodista lelkész ezer hívével Szlovákiába készül. 4 Ezt követően már rendszeresen jelennek meg írások a lap hasábjain, amelyek a nyíregyházi tirpákokról szólnak. Ezeket két csoportra oszthatjuk. Az első csoportba soroljuk azokat, amelyek Nyíregyháza múltjának bemutatásán keresztül kitérnek a tirpákok néprajzára, szociális és gazdasági helyzetére. Ezekből a cikkekből csak kivételes esetekben idézünk, ugyanis tartalmilag ismétlik egymást. A másik csoportba azokat az írásokat soroljuk, amelyek szervesen kapcsolódnak a tirpákság áttelepüléséhez. Ezek alkotják munkánk gerincét. Elöljáróban azonban mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az erről szóló írások többségére az egyoldalú elfogultságjellemző. A lapban először Klein professzor ír a tirpákok betelepülésének történelméről, azok életmódjáról és a tanyavilág kialakulásáról a Slováci v Níredliáze (Szlovákok Nyíregyházán) c. cikkében. 5 Ugyancsak erről ír dr. R. Bednárik is Zo zivota nyíregyházskych tirpákov (A nyíregyházi tirpákok életéből) címmel. írásában a tirpákság társadalmi-gazdasági helyzetének ábrázolása mellett kitér azok asszimilációjára is:... Megszakadt a szívünk, mikor Újteleken jártunk. A nép szlovákul beszélt, tirpák származású, viszont azt állította magáról, hogy magyar nemzetiségű. Nagyon nagy erő kell ahhoz, hogy ezeket az embereket meggyőzzük arról, hogy ők igenis szlovák nemzetiségűek. " 6 Az érzelmi érveket felsorakoztató írások között akadnak azonban olyanok is, amelyek tárgyilagosan próbálják bemutatni a tirpákok múltját. Ilyennek mondható a Po stopách Trpákov z Nyíregyházy (A nyíregyházi tirpákok nyomában) c. írás a neves szlovák nyelvész, Pavol Ondrus tollából. Leírja, hogy Nyíregyháza újratelepítése a szlovákok által több hullámban zajlott. Külön kitér a tirpák megnevezés etimológiai magyarázatára. Szerinte az első hullámban érkezett békési szlovákok a trpou"(hamarabb, előbb) szóból kialakult Trpáci" gúnynévvel illették a később érkezett társaikat. A magyarok természetesen nem voltak részesei ennek a márc ápr ápr. 10.

3 társadalmi harcnak, mely a nyíregyházi szlovákok között zajlott. Nem értették a»trpák«szó jelentését, melyből kialakult a magyar tirpák elnevezés." írja a szerző. Ugyanakkor említést tesz egy másik elméletről, amelyet a trpiet' (szenvedni) igéből vezet le. Nem felejti el azonban megjegyezni, hogy ez a szó népi etimológiai magyarázata. Hogy mennyit szenvedtek a tirpákok ebben a környezetben, azt csak ők tudnák elmondani" fejezi be a gondolatmenetet. Időközben, tavasszal az ország 18 körzetében zajlottak a toborzó nagygyűlések. A lakosságcsere-egyezmény függeléke szerint minden egyes településen a CSÁB két nyilvános gyűlést tarthatott. A lapban természetesen erről is találunk tudósításokat. Az első ilyen rendezvényre Nyíregyházán április 14-én került sor. A Sloboda egész oldalas tudósítást szentel az eseménynek Nyíregyháza nebude suchou ratolest'ou (Nyíregyháza nem lesz száraz gally) címmel. A legnagyobb arányban elmagyarosodott város felébredt" állítja az egyik alcím, majd így folytatja: A múlt vasárnap április 14-én került sor a nyíregyháziak hatalmas nagygyűlésére, amely megtöltötte a Városi Színházat az utolsó helyig, úgy hogy még az ajtóban is szoronkodtak. A nyíregyháziak körében megszólalt a szlovák szív és lelkiismeret, és nyilvánosan is kimutatták, hogy ők igenis szlovákok és azok is akarnak maradni. " 8 A CSÁB részéről a gyűlésen részt vett Dániel Okáli kormánybiztos, Ondrej Ziak parlamenti képviselő és Július Dérer az evangélikus egyház konszeniora. Az összejövetelen természetesen szót kaptak a tirpákság képviselői Karol Janov, Ondrej Pokoradsky és Márkus metodista lelkész, akik Szlovákiából visszatérve személyesen számoltak be ottani tapasztalataikról. A rendezvény fő vendége a felsoroltak közül Okáli kormánybiztos volt. Szónoki beszédében röviden ismertette a jelenlévőkkel a csehszlovák politika három alapelvét, majd így folytatta: A múlt hibáinak soha többé nem szabad megismétlődniük. A nyíregyházi szlováknak is rá kell döbbennie, hogy ő annak a nemzetnek a tagja, mely hősiesen harcolt a haladó szellemű népek szabadságáért a világ összes harcterén. Kiontotta vérét és hősiesen küzdött a nemzeti felkelésben a Vörös Hadsereg oldalán, és ezért minden egyes tagja öntudatosan és büszkén járhat, mint a győztes nemzet tagja." A többi vendég is hasonló értelemben próbált szólni és érzelmileg hatni az öszszesereglett tömeghez. A hallgatóság viszont nem a külföldi vendégekre volt elsősorban kíváncsi, hanem a már említett három nyíregyházi személyre. Márkus metodista lelkész volt az első, aki szót kért. Tagja volt annak a magyarországi küldöttségnek, amelyet maga Benes elnök is fogadott Prágában. Szlovák vagyok, de elsősorban keresztény. " mondja Márkus, majd a következő szavakkal folytatja: A múlt hónapban sokat töprengtem afölött, hogy települjek-e át családommal. Megkérdeztem az élő Istent és eldöntöttem, hogy megyek és hívlak magammal titeket. Az Istentől kaptam ezt a feladatot, hogy én titeket átvezesselek." Beszámol azokról a megbeszéléseiről, amelyeket Csehszlovákiában folytatott a tirpákság máj ápr. 21.

4 elhelyezéséről. Kértem, hogy Nyíregyháza mivel város, város mellett legyünk elhelyezve. Mi már hozzá vagyunk szokva a piac, iskola, a kórház stb. közelségéhez. Számításba jöhet Érsekújvár, esetleg Léva, illetve annak 11 km-es körzete." A lakosságcserét számos csehszlovák, de néhány magyar politikus is a két nép közötti békés viszony zálogaként értelmezte. Úgy gondolva, hogy a két kisebbség teljes cseréjével örökre megoldódnak majd a múlt problémái. Erre tér ki Márkus is: Mi nemcsak azért települünk át, mert szeretjük Szlovákiát, hanem azért, mert Magyarországot is szeretjük. Mi a béke gyermekei és fiai vagyunk. A két ország közötti béke elérése miatt nekünk innét el kell mennünk!... Kicseréljük a szlovákokat a magyarokkal, és ahogyan ez megtörténik, úgy fogunk élni egymás mellett mint a legjobb barátok. " 9 Ondrej Pokoradsky a küldöttség tagjaként a nyíregyházi tirpák gazdákat képviselte. Az ő beszédéből sem hiányoztak az érzelgős szavak. Ahogy átmentünk a komáromi hídon, látható volt, milyen nagy a különbség Magyarország és Csehszlovákia között. Az egyik oldal teljesen romban, a másik pedig virul. Ugyanazt, amit mi most átélünk, a zsidó nemzet több ezer évvel ezelőtt már átélte. A zsidó nemzet nem ellenkezett az Isten hívó szava ellen." Beszédét így fejezi be: Nagyon alaposan átvizsgáltuk a szántóföldek minőségét. Mindannyian megállapítottuk, hogy azok ott jobbak, tehát mindenki jobb minőségű földet kap majd, mint amilyen itt van." Ugyancsak a kedvezőbb szlovákiai helyzetről beszélt Karol Janov nyíregyházi munkás. Az ottani szociális helyzetről ezt mondja: A munkások megmutatták házaikat. Ezek két szoba, konyha és fürdőszobával ellátott lakások, és ott oly szép dolgok, amiről nekünk fogalmunk sem volt... És láttam, hogy Szlovákiában a munkás jólétben élhet. Ezért kérem, hogy minél hamarabb áttelepülhessek. " A nagygyűlésről készült tudósítás Ondrej Ziak szavainak tolmácsolásával ér véget. O sem felejtett el beleszőni felszólalásába néhány érzelgős, megható és elfogult gondolatot. Ezek mellett azonban rámutat egy nagyon jelentős mozzanatra, mely a tirpák származású értelmiséget bírálólag minősíti: Nagyon sokan, talán az egész értelmiség, akik szlovák szülőktől származnak ahelyett, hogy nemzeti lobogóval a kezükben az élen járnának, olyanok mint az elpusztult juhok. " 10 Ugyanebben a számban egy újabb tudósítást olvashatunk Shromazdenie v Príposhalome (Gyűlés Púposhalmon) címmel. Az írás a március 24-én lezajlott összejövetelről tudósít, az előbbivel ellentétben nagyon röviden. A szerző, prof. Klein szerint Púposhalmon 4-6 tanyáról összesen ember vett részt a CSÁB által szervezett nyilvános gyűlésen. 11 A magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja 1944 őszén alakult meg. Felvállalt feladatai között kezdettől fogva ott szerepelt a szláv egység népszerűsítése és az esetleges lakosságcsere végrehajtásának támogatása. Az egyezmény aláírását Uo ápr. 21. Uo.

5 követő időszak természetesen más mederbe terelte a SZAF munkáját. Tevékenységét teljesen az áttelepülés propagálására építette. Ezt nyíltan vállalva írja a Sloboda: A SZAF munkája az utolsó szlovák Magyarországról való eltávozásával fejeződik be. A mi feladatunk olyan, mint a hajóskapitányé. Minden szlovákot mentőcsónakba rakunk, és az utolsókkal együtt mi is eltávozunk. " 12 Ezt a tevékenységet természetesen egy jól kiépített szervezeti hálózat segítségével lehetett csak elvégezni. Nyíregyházán a SZAF alakuló ülésére április 27-én került sor a Korona Szállóban. Az alakuló ülés nem volt zavarmentes. A rendőri hivatal egyik századosa bizonyos M. O. megtiltotta, hogy a jelenlévők bármiféle ülést tartsanak, mondván többen vannak, mint hárman, és ez már csoportosulás", így az alakuló ülésre egy héttel később került sor. Ezen a Vörös Hadsereg képviselői is megjelentek. Az erről készült AFS v Nyíregyházé zalozeny (Nyíregyházán megalakult a SZAF) c. tudósításban sajnálkozva írják, hogy a polgármester még irodahelyiséget sem hajlandó a SZAF rendelkezésére bocsátani. Leküzdtünk már elég nehézséget írja a névtelen szerző, amit a helyi képviselők utunkba állítottak, de kitartunk. A nyíregyházi szlovákok élénk érdeklődést mutatnak a szlovákiai helyzet iránt. Az ifjúság színdarabokat szeretne játszani, meg akarja tanulni a szlovák helyesírást és énekkart akar. Ez a SZAF keretében Nyíregyházán már valóra válik. " 1S Ugyanebben a számban az új SZAF-alapszervezeteket ismertető írás bemutatja a nyíregyházi szervezet választmányának tagjait. 14 Tettünk már említést arról, hogy a toborzás március elsejétől 6 héten keresztül folyt. Levéltári forrásokból pontosan tudjuk, hogy a 6 hét alatt a nyíregyházi körzetből hányan jelentkeztek áttelepülésre. A toborzással kapcsolatban egy érdekes megállapítást tartalmazó írást közöl a lap Nyíregyházski Slováci idú (A nyíregyházi szlovákok mennek) címmel. A szerző többek között ezt írja:... hovatovább annál többen jelentkeznek az áttelepülésre. Jelentkeznek a földművesek, iparosok és az értelmiségiek is. A tanyabokrokon folyik a társalgás a propagandáról, a jelentkezésről és magáról az áttelepülésről. Itt már világosan megkülönböztethető a mieink között 3 csoport. Az első csoportot a gazdagok alkotják, akiknek birtoka meghaladja az 50 köblöset, és sajnálják elhagyni tulajdonukat. A második csoportot azok a szlovákok képezik, akiknek a fejét megzavarta a magyar állameszme, és büszkén vallják magukról, hogy»mi magyar tótok vagyunk«. A harmadik csoport a legnépesebb és legértékesebb. Ok azok a szegény, illetve középparasztok, akikben felébredt a valódi szlovák nemzeti érzés. Csak természetes, hogy megkedveltük őket! Ezek örömmel hallgatnak minket, ha Szlovákiáról beszélünk akár több alkalommal is". Az írás a továbbiakban fájó valóságként említi meg, hogy az ápr máj A választmány tagjai, elnök: Soly Gejza, alelnök: Barta Pavel, titkár: Bartová Alzbeta, pénztáros: Márkus Jozef, bizalmiak: Bánsky Jozef, Huraj Ondrej, Gálik Ján, Ginőaj Pavel, Benő Ondrej, Brezina Jozef, Mad'ar Ján, Polinsky Jozef, Jano Karol, Repka Stefan, ellenőrök: Türöan átefan, Nádassy Jozef, Stanko Jozef, Vida Alexander, PaSko Ondrej.

6 anyanyelvi oktatás a tirpákok körében már a múltban megszűnt, és ez az okozója a nagyméretű asszimilációnak. 15 A toborzás végén a Sloboda egy külön cikkben von mérleget Skoncila sa prvá etapa súpisovej akcie v Nyíregyházé (Véget ért az összeírás első szakasza Nyíregyházán) címmel. Számszerű adatokat a szerző bizonyos S. S. nem közöl. Sajnálkozva állapítja meg azonban: Befejeződött az összeírás Nyíregyházán. Nem jött el minden ember, akinek szándékában volt jelentkezni az áttelepülésre. Az óriási nyomás, megfélemlítés, ígéretek, fenyegetések, ezek mind fel voltak használva a mi tirpákjaink ellen. Az a néhány ezer jelentkező viszont szilárdan elhatározta, hogy visszatér az óhazába. " 16 A lakosságcsere-egyezmény aláírását követő napokban teljes erővel megkezdődtek az előkészületek Szlovákiában a magyarországi szlovákok befogadására tavaszán egy népes delegáció tett látogatást Csehszlovákiában azzal a szándékkal, hogy felmérje a betelepítésre szánt terület gazdasági, szociális stb, színvonalát. A küldöttséget maga Benes elnök fogadta. Ennek volt tagja, amint már említettük, Márkus lelkész is. Akkor áprilisban a magyarországi szlovákok elhelyezésének tervezete még nem volt végleges. Júniusra azonban ezek a rátelepítési tervek már elkészültek. A tirpákság szlovákiai elhelyezéséről először a lapnak Michal Márkus és Jozef Ondrej Márkus nyilatkozott a Kto vysusil mocariská v Nyíregyházé (Ki szárította ki a nyíregyházi mocsarakat) c. írásban. A beszélgetés végén Márkus lelkész a következőket nyilatkozta: Az utolsó nagygyűlésen vendégül láttuk dr. Okálit és Ziak képviselőt. Mi elmondtuk nekik óhajunkat, azt, hogy egy hasonló városba szeretnénk áttelepülni. Miután fel lettünk szólítva, hogy válászszunk magunknak, Lévára esett a választásunk. Ekkor a kormánybiztos ezt meg is ígérte. Ezt követően a Telepítési Hivatal elnökének, dr. Cechnek egy petíciót nyújtottunk át, melyben megfogalmaztuk, hogy Lévára szeretnénk áttelepülni, ugyanis ez a város minden szempontból megfelel. Dr. Cech a petíciót átvette, ami azt jelenti, hogy a nyíregyházi szlovákok új lakóhelyének Léva van kiszemelve. " 1? A végleges és hivatalos elhelyezési tervet a Telepítési Hivatal szeptember 8-án adta ki, egyéb utasításokkal együtt. Ez teljes mértékben igazolta a tirpákság elvárásait, mivel a 13. számú CSÁB-körzet elhelyezési területe Léva és annak környéke lett. A lakosságcsere-egyezmény aláírását követően a két kormány között nem született megegyezés annak pontos megkezdéséről. A csehszlovák fél a lakosságcsere megkezdését 1946 szeptemberére tervezte. Erre azonban csak a következő év tavaszán kerülhetett sor. Bizonyos sikereket azonban ezt megelőzően is elért. A vegyes bizottság 1. számú határozata 115 szlovák család egyoldalú áttelepülését hozta júniusában a bánhidai körzetből. További eredmény volt csehszlovák részről, hogy a vegyes bizottság július 4-én Otátrafüreden hozott 8. számú máj jún. 1. (Az áttelepülésre az első szakaszban 5850 fő jelentkezett.) júl. 14.

7 határozatával adva volt a lehetőség a vagyontalan szlovákok egyoldalú áttelepülésére szeptember 18-tól. A csehszlovák félnek az ún. nyolcasok áttelepülésével az volt a célja, hogy megtörje a magyar ellenpropagandát és hitet adjon az áttelepülésre jelentkezetteknek. Erre a célra természetesen egyéb eszközöket is alkalmaztak. A sok közül az egyik, talán leghatásosabb módja volt a már áttelepült személyek leveleinek közlése a Sloboda hasábjain, melyek a szlovákiai paradicsomi" állapotokat tükrözik. Nagyon jól vagyok, legyetek erősek a magyar propagandával szemben, ne higgyetek nekik. Nem igaz, amit mondanak. írja például Z. R. nyíregyházi áttelepült 1946 júniusában Pozsony nagyon szép város, ha csak egy kis időm van, rohanok a belvárosba. Most is sietek a levélírással, mivel megyek a Dunához. Mikor ebédre ma tortát ettem, mintha szíven szúrtak volna. Eszembe jutott, hogy nem adhatok belőle Icának. " l8 Az ún. nyolcasok áttelepülése természetesen érintette a nyíregyházi tirpákságot is december 31-ig négy transzport hagyta el Nyíregyházát. Az első október 14-én, az utolsó november 30-án indult. A négy szerelvénnyel összesen 576 személy települt át Csehszlovákiába. Erről az eseményről nem találunk adatokat a lapban. Az áttelepültek leveleit azonban továbbra is közli az újság. Stefan Belfi Kassáról azt üzeni, hogy havi 4000 korona bért kap mint munkás. Egyébként minden munkásnak hat, hét pár cipője van. A további két olvasói levélből is érdemes idézni, hiszen szerintük itt van már a Kánaán". Nem sajnálom, hogy áttelepültünk, csak gyertek, várunk benneteket. A kereseti lehetőségek jók. Minden olcsó, az ember csak van iszik, úr módjára él, nincs nehéz munkánk." írja Jozef Durian. Ján Karasz volt városi hivatalnok viszont azt írja, hogy ő már visszaküldte öreg kacatjait és új ruhákat vásárolt magának. Jól megy a sorom, jobban, mint a nyíregyházi polgármesternek" fejezi be tavaszán megkezdődtek a tárgyalások Magyarország és Csehszlovákia között a lakosságcsere kölcsönös megkezdéséről. A Sloboda február végén már sejt valamit a megbeszélések eredményéről, amikor ezt írja: Minden áttelepülésre jelentkezett szlovák figyelmébe! A Sloboda legközelebbi számában fontos híreket közlünk az áttelepülésről". 20 A fontos hírt az első oldalon közli: Újra folytatódik az áttelepülés." Annak kezdetét április 8-ra teszi a szerző és leírja, hogy a következő héten Pitvarosról és Nyíregyházáról indulnak az első földműves családok. 21 Ezzel egy időben a lap folyamatosan közli a áttelepülők névjegyzékét. A következő napok a lázas várakozás hosszú óráival teltek el. Az áttelepülést megelőző napokban április 7-én a SZAF országos alelnöke, Alexander Horák látogatást tett a városban. A rövid hír csak szűkszavúan adja tudtul a látogatás célját: júl. 17. (Presídlenci písu) jan febr márc. 31. (Opáf sa pokracuje v presídlení)

8 ... megbeszéléseket folytatott a szervezett vezető beosztású személyeivel és megtekintette a földműves családok készülődését az áttelepülésre ". 22 Ugyanez a szám egy fotót közöl arról, ahogy az áttelepülő tirpákok ingóságait a CSÁB teherautói szállítják a város vasútállomására. A lakosságcsere az eredeti 8-a helyett 11-én kezdődött mindkét oldalon. Magyarországon a már említett két helyről indultak a szerelvények Szlovákiába. Pitvarosról egymás után mennek a szerelvények" olvasható az április 17-i számban. A tirpákok áttelepülésével kapcsolatban a Sloboda egy teljesen más vonatkozásban ír. A pitvarosi és a nyíregyházi állomáson vasúti kocsik hosszú sora áll tudósít a lap, majd hangnemet vált és így folytatja a helyi lap első oldalon közöl hírt az áttelepülésről Mint ahogy a magyar újságokban ebből az alkalomból megjelent írásokra jellemző, ebben a tudósításban is annyi az igazság, mint a hazugság. A Kis Újság arról tudósít, hogy az első transzportról 40 %-os volt a viszszamaradás. Tehát szerintük az a 6 család alkotta azt a 40 %-ot. " 23 Többet erről a lap nem ír. Okáli kormánybiztos viszont a következő számban egy vezércikkben szólítja, rázza fel a szlovákokat: Slováci, Slovenky teraz alebo nikdy! (Szlovákok, most vagy soha!) címmel: A nyíregyházi és a tótkomlósi körzetből naponta indulnak a transzportok Szállítják haza a mieinket. A mi, ezer évig elnyomott szlovákjaink nem rendelkeznek nagy anyagi javakkal. A Csehszlovákiából érkező, magyarokat szállító vonatok gazdagsággal vannak megtömve. Nem elég nekik egy 50 vasúti kocsiból álló szerelvény, ellenben a mieink 2 transzportja alkot ekkora szerelvényt. Ok azonban mást hoznak. Magukkal hozzák a szebb jövő forró meggyőződését" írja Okáli. 24 Úgy látszik azonban ez sem volt eléggé meggyőző, ugyanis Okáli személyesen április 26-án látogatást tett a nyíregyházi körzetben. A Presídlenci odchádzajú na Slovensko so skutocnou radost'ou (Az áttelepülők igazi örömmel mennek Szlovákiába) c. cikk megállapítja: Okáli a körzeti kirendeltség irodájában fogadta a tirpákok delegációját, akik arra kérték, hogy tegyen intézkedéseket a gyors áttelepülésre. Ezt követően Okáli meglátogatta azokat a helyeket, ahol a vagyonösszeíró bizottság végezte munkáját, illetve ahonnan a szlovákok készülnek már az áttelepülésre. Magyar és Bundás bokorban hosszabb ideig beszélt az áttelepülő családokkal. Meggyőződött, hogy a transzportok összeállítása minden nehézség nélkül zajlik, és az áttelepülők fel vannak készülve, akik igazi leplezetlen örömmel indulnak Szlovákiába " 25 Ugyancsak erről a látogatásról ír M. Vrboucan Co sa zapocalo, sa aj dokoncí (Ami megkezdődött, az be is fejeződik) c. hosszú, címoldalas írásában. Okáli programjának ismertetése után kitért a visszamaradó tirpákokra. Egy-két esettől eltekintve az áttelepülésre jelentkezett szlovákok a lehető legrövidebb időn belül át akarnak települni Szlovákiába. " Szerinte a hatalmas csehszlovák teherautókat látva megszólal szlovák lelkiismeretük ápr ápr. 17. (Prvé zeleznicné transporty opustili Mad'arsko) ápr ápr. 30.

9 Te is tirpák, te is szlovák vagy. Neked szintén át kellene települnöd! Miért nem jelentkeztél? Rokonaid, szomszédaid, ismerőseid, ahogy látod, mind elmennek. Te itt maradsz? " teszi fel a kérdést. 26 A lakosságcsere első hónapjának nyíregyházi eseményeiről von mérleget a lapban S. S. a Slováci z Nyíregyházy odchádzajú (A nyíregyházi szlovákok elmennek) c. írásában örömmel állapítja meg a szerző, hogy bár a statisztikai adatok szerint csak 155 szlovák nemzetiségű él Nyíregyházán és annak környékén, mégis a napokban indult már a 15. transzport. Mindenki boldogan, mosollyal az arcán távozik, mivel tudja, hogy egy jobb környezetbe kerül, ahol senki sem fogja őket büdös tirpákokként szidalmazni. " 21 A lakosságcsere egész ideje alatt a Sloboda a magyarországi szlovákok múltjának és mindennapi életének bemutatására korlátozódott, minimális teret szentelt a szlovákiai magyarok elhelyezésének bemutatására. Április végén azonban a lapban a Bundás bokorban élő tirpákokról készült riportban az ő érkezésükre is kitér. Tegnap érkezett meg az első magyarokat szállító vonat. Diószegről hozta őket. Még a vonatról sem akartak leszállni, mondván, hogy ők nem mennek a mi viskóinkba. Diószegen szebb házakat hagytak maguk után. Csak néhányan lettek letelepítve, de ők sem pakolnak ki, mondván, jövőre úgyis visszatérnek Szlovákiába és akkor minket majd darabokra szaggatnak. Az egyik a villanyvezetéket kereste és csak úgy káromkodott, mikor nem találta meg. Állandóan azt kérdezik, van-e itt színház és mozi... Bútoraik be sem férnek a szobába, hiszen otthon három szobájuk volt. Es milyen gépeik vannak? Hol vagyunk mi tőlük!... Ezek velünk szemben grófok." Az írás célja nem a valós helyzet bemutatása volt, hanem elsősorban a propaganda: ha ezek odaát ilyen jól éltek, akkor minket is az a világ vár. Saját szemeinkkel látjuk, hogy a magyarok sosem mondanak nekünk igazat. A magyar földműves jóval magasabb műveltségi és gazdasági szinten él, mint mi. " állapítja meg a szerző. 28 A lakosságcsere első szakaszában összesen 27 transzport indult Nyíregyházáról április 1 l-e és május 14-e között. A már áttelepült tirpákok új hazájáról Michal Vrboucan ír először a lap hasábjain Presídlení Nyíregyházania majú v Leviciach pekné vinice (A nyíregyházi áttelepülteknek szép szőlejük van Léván) címmel. Leírja, hogy a lakosságcsere már csaknem három hónapja folyik kisebb-nagyobb megszakításokkal. Azok, akik Nyíregyházán a városban laktak, Lévára lettek elhelyezve. Sajnos, számuk kevés volt áll az írásban, így nem tudták tiszta szlovák várossá alakítani". Őszintén bevallja, hogy ezeknek az embereknek bizony nagy gondot okoz a szlovák nyelv ismerete:... nehezen beszélik anyanyelvüket. Egy elmagyarosodott városban magyar környezetben nőttek fel, ahol szégyen volt az utcán szlovákul beszélni. Tehát természetes, hogy szlovák nyelvtudásuk sok esetben minimális " máj. 3. Uo ápr. 30. (Posiedka na BundáSbokori)

10 A többség azonban nem Lévára került, hanem a környék magyar falvaiba. Általában megállapítható, hogy mindenki elégedett az új hazájával. Legnagyobb gond viszont az, hogy a többiek még nem települtek át" írja M. Vrboucan. Sok esetben a szülők már áttelepültek, a gyerekek viszont még Nyíregyházán vannak. " 29 Egy hasonló esetet közöl októberben a lap. Ebből idézünk: A szomszédban lakik J. T. vasutas nyugdíjas. Rögtön ahogy áttelepült 3000 koronás nyugdíjfolyósítást kapott. Azóta is rendszeresen kapja. Kár azonban, hogy felesége 4 gyermekükkel az utolsó pillanatban meggondolta magát és Nyíregyházán maradt. Miért? Csak nem fél az élettől ebben a gyönyörű környezetben? " 30 kérdi a szerző. A Léva környékén meghúzódó falvakba azok az öntudatos szlovák földművesek kerültek, akik megtartották szlovák anyanyelvüket." Az első évben a nagy szárazság miatt a gazdasági eredmények jóval elmaradtak az átlagostól. Az áttelepült tirpákok a helyi reszlovakizált magyarokkal sok mindenben együttműködtek. Felsőszecsén például mindenben segítik egymást. Igaz, hogy vannak félreértések, azonban ezeket az emberi rosszakarat okozza. " Léva környékén a második világháború nagy anyagi károkat okozott. Ez elsősorban a lakóházakban volt felmérhető. A felújításukhoz az állam jelentős összeggel járult hozzá. Mondják is, hogy itt a kisemberrel is törődnek, különbség nélkül mindenkinek felújítják a házát. " 32 A lakosságcserét megelőző időszaktól a Slobodában rendszeresen válaszírások jelennek meg a magyar sajtóban leírtakkal kapcsolatban. Ezek az írások sok esetben ismétlik magukat, így hitelességük megkérdőjelezhető. Az év utolsó hónapjában azonban egy érdekes cikk jelenik meg a lapban arra a Szabolcsi Hétfőben közölt hírre, amely szerint a nyíregyházi tirpákság vezéregyéniségeit maguk az áttelepültek bántalmazták. Az érintettek a következőképpen reagáltak a Nyíregyházán megjelent hírre: Mi alulírottak kijelentjük, hogy amit rólunk írnak, az nem más, mint tiszta hazugság. Azt üzenjük a Magyarországon élő testvéreinknek, hogy jóval többet kaptunk, mint amit ígértek. Itt éjjel-nappal érezzük a velünk szembeni szeretetet és törődést. A sokgyermekes családok anyagi támogatást kapnak. A Vöröskereszt gondoskodik iskolásaink étkeztetéséről. A Telepítési Hivatal új ruhát, cipőt ad nekünk. A földművesek részére gabonát, vetőmagot, szekereket, gépeket, állatokat és korona értékben földműveshitelt biztosít. Az evangélikus egyház 13 q ruhát és alsóneműt osztott szét közöttünk. Ez az igazság és nem az, amit a magyar propaganda ír. A magyar nemzetnek azt üzenjük minden ellenséges érzelem nélkül, hogy engedjék haza testvéreinket és ne fogják őket vissza mindenféle hazugságokkal. Ha ez megtörténik, szívünkből kívánjuk, hogy jó szomszédok legyünk. " júl okt. 24. (Radostné prebudenie medzi byvalymi Tirpakmi) júl. 10. Uo dec. 5. (Presídlencí vyvracajú falosnú propagandu) 94

11 Az 1948-as év a csehszlovák elvárásokkal ellentétesen kezdődött. Januárban és februárban a nagy hideg miatt szünetelt a lakosságcsere. Rövid időre a Sloboda is megváltozott, hangnemet váltott. A vádaskodó írásokat felváltották a CSÁB tevékenységéről készült kimutatások, illetve újra előtérbe kerültek a tirpákság néprajzát, kultúráját bemutató írások. Időközben a megszűnt SZAF küldetését a Magyarországi Szlávok Szövetsége vette át. A Szövetség kulturális propaganda tevékenységének részét képezték az ünnepélyes műsoros estek szervezése március 6-án egy nagyszabású kultúrestre került sor Nyíregyházán a Gazdakör helyiségében 800 személy részvétele mellett, amelyben kultúrműsorral léptek fel a tirpákok gyermekei. Ezt követte a budapesti színjátszókör fellépése, majd a CSÁB-központ küldöttei beszéltek a néphez. 34 Dél-Szlovákia magyarlakta részére a háborút követően több felől folyt a szlovákok betelepülése. Nagyon jelentős volt az Észak-Szlovákia területeiről érkezett telepesek létszáma is. Egy érdekes mozzanat rajzolódik ki a Sloboda oldalain 1948 kora tavaszán. Ez nem más, mint a két népcsoport a szlovákiai telepesek és a magyarországi áttelepültek közötti ellentét. J. A. Márkus így ír tapasztalatairól: Önök ott, Magyarországon biztosan kíváncsiak arra, hogy hogyan tudunk a magyarokkal közösen élni. Teljes békében élünk velük. Bizony néhány esetben jobban megértjük egymást, mint a szlovákokkal, akik Szlovákia hegyes vidékeiről érkeztek ide. " Majd említést tesz a telepesek viselkedéséről: Ezek annak a tudatában jöttek ide, hogy ha majd a magyarok elmennek, úgy megszedhetik magukat, ahogy csak akarják: A házakat az áttelepültek kapták, a szántóföldeket pedig a telepesek használták, és csak az aratás után mutatták meg az új tulajdonosoknak, hogy hol is fekszenek. " első félévében csak néhányan jutottak át Nyíregyházáról Szlovákiába. Természetes tehát, hogy a Sloboda azokról tudósít, akik már ezt megelőzően kerültek át az új hazába. A Dél-Szlovákiába áttelepült magyarországi szlovákok központjának szerepét Léva igyekezett betölteni ban két országos jelentőségű eseménynek adott otthont a város, illetve annak környéke. Május 9-én, a Győzelem Napján kb. tízezer áttelepült fogadta Okáli belügyi megbízottat. Okáli Léván a megváltozott belpolitikai helyzet hatására picit más hangnemben beszélt a tömeghez. Az alaphang azonban nem változott: Minket nem vezérel semmilyen sovinizmus a magyar földműves és munkás ellen. Hiszen ezekkel együtt éltetek Békéscsabán, Tótkomlóson, Bánhidán, Esztergomban, Nyíregyházán és máshol is. Ott együtt dolgoztatok, de rájöttetek később arra, hogy a világ ezen részében győzött a szocializmus és hogy a ti igazi hazátok a Garam, Vág és a Nyitra folyó mentén van. Ez az, amiért ti hazatértetek." A februári események fontosságáról szólva megjegyzi: Itt is a mi áttelepült barátaink világosan tudtunkra adták, hogy Csehszlovákiában haladó szellemben szeretnének élni, és hogy nagyon is jól márc. 12. (Opaf prehovorila nasa Nyíregyháza) febr. 13. (Hovoril som so Slovákmi hovoril som s Mad'armi)

12 tudatosítják, hogy mit jelent számukra Marx, Lenin és Sztálin tanítása. Ezen az úton, testvéreim és elvtársaim, nem szabad lemaradnunk. Tudomásul kell vennünk egyet, hogy a Szovjetunió és annak győztes hadserege volt az, ami lehetővé tette a szlovák kérdés rendezését Magyarországon ". A nagygyűlésen az áttelepültek egy kiáltványt fogadtak el. Ebben a lakosságcsere-egyezmény szigorú betartását kérték. Az ünnepi ebédre a Denk Szállóban került sor. A pozsonyi vendégeket, a város és a járás képviselőit Ondrej Pokoradsky és Márkus tiszteletes köszöntötte. 36 A másik esemény nem Léván, hanem annak közvetlen szomszédságában, Alsószecsén zajlott augusztus 22-én. Szlovákiai viszonylatban ez volt az első helység, ahol az áttelepültek ünnepélyes keretek között átvehették a juttatási határozatokat. A községben a nyíregyházi tanyabokrokból 80 családot helyeztek el. Az esemény fő vendége dr. Gustáv Cech, az Országos Telepítési Hivatal elnöke volt. Az esemény ünnepélyességét a helyi énekkar és fúvószenekar műsora emelte. Elérkezett a legboldogabb pillanat. 79 áttelepült, ma már alsószecsei lakos szépen hármas sorban sorakozott, hogy a Telepítési Hivatal elnökétől átvegye a juttatási határozatot. Dr. Cech mindenkinek kezet nyújtott és gratulált. Ezután testvéreink könnyes szemmel meghatódva mondtak őszinte köszönetet" áll a terjedelmes beszámolóban. 37 A tavasz folyamán a CSÁB vezetői mindent elkövettek, hogy az áttelepülésre jelentkezettekben életben tartsák a reményt a korai áttelepülésre. A budapesti központ kulturális szakosztályának vezetője, Pavol Hudec kollégáival sorra látogatta az egyes körzeteket. Május 22-én és 23-án Zombori és Nádas bokorban nagyszabású kulturális ünnepségre került sor. A gyerekek szavaltak, énekeltek, a felnőttek pedig színdarabot adtak elő. A rendezvény szervezője a Magyarországi Szlávok Szövetségének területi titkára, Ján Belancík volt. Az ő szavaiból idézünk: Igaz, hogy közülünk még sokan félnek. Félnek és szégyenlik nyelvüket. Ezért felszólítom ezeket, hogy hagyják el félelmüket, bátran vállalják anyanyelvüket és lépjenek be a magyarországi szlávok egyetlen szervezetébe, a Magyarországi Szlávok Szövetségébe. " 38 A tirpákság tömeges áttelepülésére az év utolsó hónapjaiban került sor. November 2-án és 28-án két-két szerelvénnyel összesen 432 személy hagyta el Nyíregyházát. Decemberben már csak egy szerelvény indult, 16-án 70 személlyel, és ezzel lezárult a tirpákság áttelepülése Csehszlovákiába. Az utolsó csoportok áttelepülését megelőzően november elején Púposhalmon került sor a tirpákok ünnepélyes búcsúztatására. A rendezvény alkalmából diadalkaput készítettek a vendégek fogadására. Számukat a Sloboda kb. 100 főre teszi. Együtt szórakoztak, emlékeztek az áttelepülő és az otthon maradó tirpákok. A nyíregyházi áttelepülők tehát hivatalosan is elbúcsúztak. Pár nap múlva elmennek transzportjaikkal Szlovákiába máj. 14. (Cudzie nechceme, ale svoje si nedáme) aug. 27. (Na i zapustili korene do slovenskej pődy) máj. 28. (Radostné dni slovenskej mládeze) -

13 Oda mennek, ahová a szívük húzza. Reméljük, hogy elégedettek és boldogok lesznek, úgy ahogy azt ők elképzelték. " áll a tudósításban. 39 A Sloboda a lakosságcsere-egyezmény aláírása után a leghangosabb és legerőteljesebb propagátora lett a két kisebbség cseréjének Magyarországon. írásai kevésbé nevezhetőek mértéktartónak. Az érzelmi érvek felvonultatása mellett a leghatékonyabb eszközöket használta fel a magyarországi szlovákok minél nagyobb számú áttelepülésének elérésére. Éppen ezért a lapban közölt írások bár történelmi forrásértékük sok esetben több szempontból jelentős csakis a levéltári és egyéb forrásokkal együtt nyújtanak valósabb képet a magyar-szlovák lakosságcseréről. A lap tartalma és célkitűzése csak januárjától változik meg, tehát a kölcsönös lakosságcsere lezárása után, amikor a Magyarországi Szlovákok Szövetségének lapjaként új címmel (Nasa Sloboda) és új formában lát napvilágot nov. 19. (Aj Nyíregyháza sa doökala) 4 0 Molnár Imre: A Sloboda című magyarországi szlovák lap 1945 és 1947 között. In: Magyarságkutatás. Budapest,