Mi azonban új eget és új földet várunk. A Budavári Főtemplom közösségének lapja A Szent Kereszt felmagasztalása

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Mi azonban új eget és új földet várunk. A Budavári Főtemplom közösségének lapja 2012. A Szent Kereszt felmagasztalása"

Átírás

1 Várunk Mi azonban új eget és új földet várunk A Budavári Főtemplom közösségének lapja A Szent Kereszt felmagasztalása A hit kapuja, amely bevezet minket az Istennel való életközösségre és lehetővé teszi a belépést az Egyházba, mindig nyitva áll előttünk. Akkor tudjuk átlépni a küszöbét, ha Isten igéje elhangzik, és a szív enged a kegyelem formáló erejének. Belépni ezen a kapun azt jelenti, hogy életre szólóan útra kelünk. XVI. Benedek pápa Porta fidei (A hit kapuja) kezdetű apostoli levelének bevezető gondolatai

2 A Budavári Főtemplom közösségének lapja Várunk szeptember 16. VENI SANCTE Már az időjárás is jelzi, véget ért a nyár, a szünidő. Ez sok családban a fellélegzés ideje, végre nem kell naponta megharcolni, hogy ki felügyelje a gyereket hét szünidő elég hosszú akkor, amikor a szülők nyári szabadsága leggyakrabban csak 2-3 hét, a táborozási keretek is szűkek. Sok helyen csatasorba állnak ilyenkor a nagyszülők, rokonok is, másoknál ilyen segítségre nem lehet számítani, tehát jól jön még az 1-1 hetes plébániai napközis tábor lehetősége is, amelyet ezen a nyáron Mátéffyné Gál Zita vezetett plébániánkon. Nagy sikerrel. Köszönjük neki. Vannak családok, ahol az évnyitó közeledtével tetemes gondot jelent, hogy miből veszik meg a szükséges iskolaszereket, hogyan tudnak mindent tankönyvet, táskát, tolltartót és minden más felszerelést időben kiállítani. Ami a gyerekeket illeti, kiben-kiben milyen érzéseket kelt az évkezdés, arról majd ők számolnak be. Móricz Zsigmond Bál című regényében folytatta Nyilas Misi Légy jó mindhalálig-történetét. Itt szerepel Balabás, a finánc, aki Misinek magyarázza, hogy mi is az az iskola. A nyolcosztályos gimnáziumról beszél: Tudja, fiatalúr, én úgy gondolom, hogy az iskola az egy nyolcfokos létra. És azt mondja el, hogy ezen a létrán érdemes kapaszkodni, még ha sokba kerül is a neveltetés, mert minél feljebb mászik az ember, annál jobb pozícióba kerülhet. De a tizennyolc éves Misi vagyis a fiatal Móricz Zsigmond erről másképpen gondolkodik: Én csak egyet szeretnék: azt, hogy az emberek tanuljanak De ne csak azért tanuljanak, hogy a Balabás létráján felmásszanak a pozíciókba, hanem azért, mert ez az egyetlen út, hogy az ember saját magát megtalálja A keresztény embernek Krisztus szavai jutnak eszébe a búzaszemről és a sok termésről. Ha elhal, sok termést hoz. Igen: elhal a játék, a szórakozás, a TV-nézés, a mesék is elhalnak, és az internet is, de ebből fakad az új és a sok termés, hogy aratáskor bő termést hozzatok. A lemondás keresztje teremje meg az örömöt szívetekben. László atya 2

3 2012. Szent Kereszt felmagasztalása Várunk XII. évfolyam, 71. szám KÓSA SÁNDOR ( ) Tíz éve, szeptember 2-án hunyt el templomunk előző karnagya, Kósa Sándor. Két végén égő gyertya volt, egész életét megfeszített, két ember teljes energiáját is felőrlő munkában töltötte. Adottságai és lehetőségei a színpadi zene felé vonzották, de ezzel párhuzamosan az egyházi zene felkészült, elkötelezett művelője is volt. Egyházkarnagyi diplomájának megszerzése után a kaposvári, majd a pécsi színház karmestere lett, ezután pályázat útján került az Operaházba korrepetitornak. Itt a zenekar vezető tagja is lett, rendszeresen ő adta elő az operákban előforduló orgonaszólókat. Ezzel párhuzamosan templomi működést is kifejtett, először a Rózsafüzér Királynéja templom énekkarát, a nagymúltú Domonkos Kórust vezette, majd a Rókus kápolna zenei vezetője lett. Templomunkkal már zeneakadémiai hallgató korában kapcsolatba került. Bárdos Lajos, felismerve Kósa kiváló képességeit, többször is meghívta, hogy az általa vagy a Várhelyi Antal által vezényelt miséken orgonáljon. Később karmesteri feladatokkal is megbízta, sőt saját és Várhelyi Antal akadályoztatása esetén teljes misék, közöttük főpapi mise vezénylésére is felkérte. Bárdos Lajos visszavonulása után, 1962-ben vette át a Koronázó Főtemplom Ének- és Zenekarának irányítását, karnagyként éppen 50 éve, aug. 19-én vezényelt először. Ezt a feladatot 5 éven keresztül, 1966-ig látta el. Legfőbb érdeme, hogy az együttes működését Bárdos Lajos távozása után is jó színvonalon tudta tartani, és a műsort számos újdonsággal színesítette. Az ő irányítása alatt került előadásra más művek között Bach Magnificat-ja, Haydn Terézia- és Harmónia-miséje, Schubert B-dúr miséje, és Honegger Dávid király oratóriumának Halleluja-zárókórusa is. Ismét műsorra tűzte, és rendszeresen műsoron tartotta Mozart Requiemjét, szertartásokon és hangversenyen is. A mű vezénylésének drámai feszültsége, szuggesztív ereje mindig nagy hatást tett mind az előadókra, mind a hallgatóságra. Legfőbb karmesteri tulajdonságai a felkészültség, a biztonság, a mély átélés és az elsöprő lendület voltak. Segítőkész egyénisége, a templom iránti elkötelezett lelkiismeretessége, vidámsága, kedves mosolya népszerűvé tették őt a Főtemplomnak nemcsak személyzete, de látogatói között is. A templom zenei eseményeinek látogatottsága egyre fokozódott. Ennek a boldog időszaknak azonban hamarosan vége szakadt. Az akkori rendszer szellemében az énekkarban is volt beépített besúgó, aki olyan súlyos vádakat emelt ellene, hogy politikai okokból az Operaházból is és az Állami Egyházügyi Hivatal nyomására templomunktól is távoznia kellett. Annak ellenére, 3

4 A Budavári Főtemplom közösségének lapja Várunk szeptember 16. hogy a vele szemben felhozott súlyos rágalmakat igazolni sohasem lehetett, annyira megbélyegzetté vált, hogy Magyarországon el sem tudott helyezkedni. Csak külföldön, kitűnő német nyelvtudása segítségével az akkori NDK-ban kapott tudásához méltatlan állást: Drezdában egy szalonzenekarban zongorázott. Nehézségek árán lett a brandenburgi színház karmestere, innen kalandos körülmények között sikerült Ausztriába menekülnie. A grazi operaház korrepetitora lett, majd az akkori NSZK-ban, Kaiserslauternben a színház karmestereként működött. Külföldi tartózkodásainak során is mindig megtalálta a lehetőséget arra, hogy az egyházi zenét is magas színvonalon művelje. Hányattatásai azonban felőrölték egészségét, egyre súlyosabbá váló szívpanaszai miatt a zenei tevékenységet fel kellett adnia. Hazaköltözött, és szülővárosában, Kőszegen élt betegen, mellőzötten, visszavonultan, szerény anyagi körülmények között. Betegsége ellenére Kőszeg egyházzenei életében haláláig részt vett. Itt is halt meg 77 éves korában, ezelőtt tíz éve, szeptember 2-án. A Budavári Koronázó Főtemplom gregorián Reqiemmel emlékezett szeptember 10-én az esti szentmisén egykori karnagyára. Szeptember 30-án, az ének-zenekar elhunyt tagjaiért felhangzó Mozart Requiem előadása alkalmával is külön tisztelő kegyelettel adózik az együttes nagytehetségű, templomunkra dicsőséget hozó, méltatlan sorsú karnagya, Kósa Sándor emlékének. Dr. Göblyös Péter 4 Kósa Sándor karnagyi naplójából Ezúton is köszönjük Kósa Sándor özvegyének engedélyét, amellyel lehetővé tette számunkra férje naplójának megtekintését. Ez alkalommal másolhattuk ki az alábbi szubjektív válogatást márc. 8. (Vas.) Gregorián mise és Halmos feldolgozott változó részei voltak. A fontos a mai napról, hogy új vendéget avattunk magunk közül. Tardy László zeneakadémiai hallgatót, aki az egész nap vezénylését igen jól ellátta békéscsabai távollétemben. Próbán is eddig mindenki között magasan a leghasznosabban dolgozónak bizonyult. Ezúttal örömmel köszönöm meg neki és gratulálok munkájához! Május 24. Kevés lévén időben a Vavrinecz mise egy hangversenyre, hozzátettük Bach Magnificatját. Most a kórus kisebb létszámban volt, mint tavaly. Ez a 2 legnehezebb tételben érződött igen: a Fecit potentiam és a Gloria Patri kezdetűben. Különben jól, lendületesen sikerült, friss és nemes lett volna. A

5 2012. Szent Kereszt felmagasztalása Várunk XII. évfolyam, 71. szám trombiták remekeltek sajnos anyagi zsarolás tekintetében is (600.- Ft!) Hiába; amíg ilyen szegényház vagyunk de lesz-e valaha, hogy nem azok leszünk?! addig ilyen művet nem adhatunk elő. Szépen énekelték a szólókat: Farkas Ilonka, Makkay Klári m.v., Takács Judit m.v., és Marik Péter m.v., valamint Horváth László. Orgonált (egész nap ) dr. Göblyös Péter. Fárasztó, de érdekes nap volt bár a szervező erők teljes visszavonultságról tettek tanúságot. Ezután a plébános úr vendégül látta az együttest a lakásán, ahol a jó fogadtatás és a jó bor megtette a magáét. Mindenképen kellett ez a tagságnak; régen várták és áhították ezt a bánásmódot és megbecsülést. Remélem, hogy ez a lelkesítő erő hatni fog a jövőben, és meghozza a hozzá fűzött reményeimet. Még mindig nem tettem le arról, hogy az itteni munkában van fantázia, csak soká tart átvészelni a nincstelenséget jan. 3. Munkanapot rendeltek a gazemberek, nem énekelhettünk. Ápr. 18. Húsvét Ezen a húsvéti napon bár kissé esett az eső és a látogatottság csak a templomban volt zsúfolt, a téren nem mégis TORONYZENÉT adtunk. A kistorony szobájában 2 tr és 2 pos játszott időnként magam is váltottam a gyenge első trombitást, hogy pihenni tudjon. Húsvéti Bach-korálokat és madrigálokat fújtunk. Egyelőre propagálás és komolyabb szándék nélkül próba kedvéért. Az eredmény meglepő volt. Még a beszédet is hallani lehetett a téren, mint utólag megtudtuk. A szobor környéke tisztán és érthetően hallotta. legközelebb mást próbálunk ki. Vasárnap, jún. 19. (Úrnapja) Mozart: Koronázási mise. Szólók: Farkas I., Hamari Júlia és Horváth L. org. Dr. Göblyös P. ( ) N.B. A körmenethez nem volt toronyzene, mert a tyúklétrát eltüntették a padláson, amivel ki kellett volna mászni az erkélyre. Igaz, a kürtösök el is tévedtek út közben: nem találták meg a feljárót. Mire minden rendeződött volna, kész is volt a körmenet. Az énekesek persze nem mentek le az utcára. Nem is kértem rá őket. (Vajjon miért?) [BM!] Július 24. Vasárnap Tehát még mindig vezényeltem! Éppen egy hónapja, hogy a bomba felrobbant. Haydn: Harmónia-mise. Az énekkar és a szólók jók voltak. A zenekarban a sok szabadságos ember helyett aki volt, gyengén dolgozott, aki nem volt, azt az orgona (Dr. Göblyös igen jól) pótolta, de hát az orgona az csak orgona marad, ha zenekarról van szó 5

6 A Budavári Főtemplom közösségének lapja Várunk szeptember KÉK LELKIGYAKORLAT ÉRDEN Júliusban immár huszonharmadik alkalommal vett részt a plébánia KÉK közössége öt napos lelkigyakorlaton Érden, a ciszterci nővérek Regina Mundi (Világ Királynője) monostorában. Jogosan teheti föl a nyájas olvasó a kérdést: de hát mi a csuda az a KÉK? Kik ezek, mit csinálnak? A Keresztény Élet Közösségét (KÉK) a jezsuita rend hozta létre a II. Vatikáni Zsinat után. A rend népszerű imatársasága volt korábban a Mária Kongregáció. A zsinati megújulás sodrában egy olyan új közösség létrehozása volt a cél, amelyik a Gaudium et Spes konstitúcióban megfogalmazottak szerint, az új kihívásoknak kitett emberek megerősítését, a keresztény közösség megtartó erejét szolgálja. A Közösség alapja Szent Ignác lelkisége. Ignác Lelkigyakorlata kiváló lehetőséget nyújt Isten megismerésére, a közösségek támogatására, és az ezen az úton meg-megbotló ember újraindulására és előrehaladására. Ezért a KÉK olyan közösségek létrehozását szolgálja, ahol évente igyekeznek részt venni több napos lelkigyakorlaton és év közben a tagok egymást támogatva haladnak a krisztusi úton. A vári közösség létrejötte Isten humorának szép megnyilvánulása. Biztosan sokan emlékeznek még Ambrus Lóránt atyára, aki a 1966-tól 1989-ig káplánként működött a Várban. Lóri atyáról csak működésének végén derült ki, hogy az ötvenes években azon kevesek közé tartozott, akik még titokban lettek tagjai a jezsuita rendnek ben, a rend magyarországi újra indulásakor Lóri atyát megbízták, hogy hozzon létre GCL (Gemeinschaft Christlichen Leben a KÉK német rövidítése) közösséget. Egyetlen bökkenő volt csak: senki sem tudta, hogy mi az a GCL? Szegény Lóri atya összehívta a Vár néhány házaspárját azzal, hogy mostantól jöjjünk össze rendszeresen, aztán majdcsak lesz valami. Közben megismerkedett a Békásmegyeren lakó Fábián Jutkával, aki viszont részt vett már Németországban GCL lelkigyakorlaton, sőt kapcsolatban is állt egy német nővérrel, aki ilyen közösségeket vezetett. Néhány alkalommal Jutkánál jöttünk össze, aki mesélt németországi élményeiről. És ez az apró mag kelt ki. Egy évig úgy jártunk össze, hogy fogalmunk sem volt a jövőről, nem is nagyon értettük az egészet. Lóri atya közben kikerült Augsburgba, ahol megismerkedett a GCL egyik apostolával, de mire hazaért onnan, már más feladatokat kapott a rendtől. Így ő, akinek köszönhetjük, hogy a GCL elindult Magyarországon, gyakorlatilag egyetlen percig sem vett részt a közösség életében. Érdekes epizódot eleveníthetünk föl Augsburgból. Lóri atya odaérkezve illedelmesen köszönt mindenkinek. A legszimpatikusabb számára a kertész volt. Mosolygós, de komoly, közvetlen, de nem tolakodó, szemmel láthatóan a kétkezi munkát szerető embernek tűnt. Néhány nap után derült csak ki, hogy a kertész, P. Alois Berger, az augsburgi jezsuita házfőnök

7 2012. Szent Kereszt felmagasztalása Várunk XII. évfolyam, 71. szám volt. Ezt a történetet mind a ketten (Lóri atya és Alois atya is) nevetve mesélte el később nekünk, ezért mertem most megosztani a nyájas olvasókkal. (Ha a Húsvét titkaira gondolunk, akkor ott is szerepel egy Kertész, akit nehezen ismertek föl. ) Elérkezett 1990 nyara és egy hír Németországból, hogy Alois atya és a már említett német nővér, S. Iréne szívesen tartana egy öt napos lelkigyakorlatot a vári közösségnek. Ez volt az első és 2012-ben volt a huszonharmadik. Minden évben jönnek, és mi minden évben megyünk. A lelkiség azóta terjed Magyarországon. Egyre többen segítik egymás mindennapi életét KÉK közösségekben, nyáron sokaknak, sokféle lelkigyakorlatot hirdetnek és tartanak. Ma már magyarországi apostolokról is beszélhetünk. Mi, a Váriak egymáshoz, Alois atyához, Iréne nővérhez nőttünk. Igyekszünk egymást támogatni az Isten-keresés útján. Olyan egyéni és közösségi imamódokat tanultunk meg, ami segít, hogy a világ zajában is felfigyeljünk a bennünk csendben meghúzódó Úrra. A közösség egyik nagy erénye, hogy különös hangsúlyt fektet az ember szabadságára. Azt a bizonyos keskeny kaput mindenki másként tudja kinyitni. Ha úgy érzem, hogy valami zavar a következő közös lépésben, akkor félrehúzódhatok, senki nem fog magával rángatni. Ha szárnyalni szeretnék, akkor hívhatom erre a többieket, és aki éppen szállni szeretne, az velem tart. Ezen a huszonhárom éve tartó úton világítótoronyként állnak a nyári lelkigyakorlatok. Minden évben más és más téma köré csoportosítva vezetnek minket. (Atya, Fiú, Szentlélek, Szt. Pál, Szenvedés, Víz, Kenyér ) Alois atya a Szentírás, Szent Ignác és a most már több mint hetven évének minden megimádkozott tapasztalatával, ismeretével öt-hat bevezetőt tart nekünk. Iréne nővér elsősorban a kiscsoportos beszélgetéseket készíti elő, a zsoltár- és képelmélkedéseket, a bibliodráma játékokat, a liturgikus táncot, a rajzolást stb. vezeti. Itt most kevés a hely felsorolni azt a sokféle imamódot, amit megismertünk és amivel gazdagodtunk ezeken az ötnapos együttléteken. Az idei lelkigyakorlat témája a misztika volt. Körülbelül mi is olyan várakozásokkal vágtunk bele, mint amit most a nyájas olvasó érezhet. Mi közünk ehhez? Ez csak egy szűk körét érinti a Krisztus-követőknek. A mi világunkban a misztikára sem hely, sem idő. Hát csalódtunk. Nem a témában, hanem előítéleteinkben, a kicsinyhitűségünkben, a szűklátókörűségünkben. Az Isten személyesen nekünk szóló szeretete sokkal gazdagabb, izgalmasabb minden elképzelésünknél. Számít ránk, hív minket és boldoggá tesz. A misztika nem a világtól való elvonulásban, nem a karthauzi vagy trappista atyák szótlan csendjében születik meg. Bibliai tanításként Márta és Mária története segít nekünk. Ahhoz, hogy figyelmünket az Úrra fordítsuk szükséges az is, hogy körülöttünk rend legyen, hogy a test is kész legyen az Úrral való találkozásra. A mindennapok feladatainak elvégzése ugyanúgy része az Istennel való 7

8 A Budavári Főtemplom közösségének lapja Várunk szeptember 16. találkozásnak, mint a napi elcsöndesülés. Mindenkinek meg kell próbálnia napi fél órára csendet teremtenie maga körül. Olyan csendet, ahol igazán ott tudunk lenni. Amikor megpróbáljuk elengedni a gondolatainkat (nem harcolunk ellenük, hanem elengedjük őket), amikor egyetlen célunk van : hagyni, hogy ebben a csöndben közel kerüljünk a bennünk élő Istenhez. És ezért nem kell és nem is tudunk tenni semmi egyebet. Csendet, békét teremteni magunkban, kiüresíteni magunkat. Azt sem várhatjuk, hogy találkozásunk az Úrral felkavaró, vagy akár csak megfogalmazható legyen. De a mi készségünk, a mi nyitottságunk az Istennel való találkozásra olyan erőt ad, ami biztos kézzel tart az ösvényen és vezet a szűk kapu felé. A nyári lelkigyakorlaton megismerkedtünk a misztika néhány nagy alakjával: Szent Pállal, Avilai Szent Terézzel, Keresztes Szent Jánossal. Most mégis egy olyan misztikust emelnék ki, aki a XX. század embere, hivatása a legmagasabb politika művelése volt, feladata a világ legsúlyosabb problémáinak kezelése, idejével alig-alig rendelkezett szabadon. Határozott, erős, igazságos, szeretetreméltó személyiség volt. Halála után került elő naplója, amely megdöbbentette a világot, egyben megértette mindenkivel, hogy honnan származik mindaz a jó, amit látni lehetett rajta. A svéd Dag Hammarskjöld az ENSZ második főtitkára a XX. század nagy misztikusa volt. Naplójának tanúsága szerint az elcsöndesülés, az Istenre hagyatkozás volt életének alapja. Márpedig ha az ő problémákkal, programokkal telezsúfolt életében megvalósítható a napi elcsöndesülés, akkor nem nagyon magyarázkodhatunk, hogy nekünk miért nem. 8 DAG HAMMARSKJÖLD: UTAZÁS BEFELÉ Gál Péter Itt ülök előtted, Uram, fölegyenesedve, oldottan, egyenes gerinccel. Hagyom, hogy súlyom függőlegesen végig leereszkedjen a testemen, egészen a padlóig, amelyen ülök. Lelkemet erősen a testemben tartom. Ellenállok minden törekvésének, hogy kiszökjön az ablakon, és mindenütt máshol legyen, mint itt; hogy az időben kitérjen előre és hátra, hogy a jelenből elmeneküljön. Gyöngéden és erősen ott tartom lelkemet, ahol a testem van: itt ezen a helyen. Ebben a jelen pillanatban elengedem minden tervemet, gondomat és félelmemet. A te kezedbe teszem le őket, Uram. Lazítok a fogáson, amivel tartom őket, átengedem neked. Várok Rád várakozással telve. Hozzám jössz, és hagyom, hogy Te hordozz engem. Megkezdem az utazást befelé. Saját magamba utazom, legbensőmig, ahol Te laksz. Lényemnek ezen a legmélyebb pontján

9 2012. Szent Kereszt felmagasztalása Várunk XII. évfolyam, 71. szám megelőzve engem, mindig jelen vagy, szüntelenül teremted, élteted, erősíted egész személyemet. Istenem, Te élsz, Te bennem vagy. Itt vagy. Te most vagy. Te vagy. Te vagy létem alapja. Mindent elengedek. A mélybe ereszkedem és elmerülök benned. Elárasztod lényemet. Birtokba veszel. Legyen a légzésem neked alávetve ebben az imádságban. Neked teszem veled benned. Együtt lélegzünk. És most kinyitom a szemem, hogy téged a dolgok és emberek világában lássalak. Újra magamra veszem a felelősséget a jövőmért. Újra felveszem terveimet, gondjaimat, félelmeimet. Újra megragadom az eke szarvát. De tudom, hogy a kezed az enyémen nyugszik, és az én kezemmel együtt ragadod meg. Megújult erővel indulok útnak kifelé, már nem egyedül, hanem Teremtőmmel együtt. Szentlelkének erejéből Jézus mindig jelen van szívünkben, csendesen várja, hogy mi is elcsendesedjünk, hogy meghalljuk szavát, hogy így megmaradjunk szeretetében, és hogy befogadjuk azt az erőt a magasságból, amely képessé tesz minket arra, hogy valóban a föld sója és a világ világossága legyünk. XVI. Benedek pápa a sydney ifjúsági világtalálkozó résztvevőihez Istent megnevezni nagyon nehéz. De kellenek nevek, amelyekkel Istenhez fordulhatunk. Szavak, amivel Istenről vagy Istenhez beszélek. Lehetnek a gyermekkorból, dalból, imádságból valók. Talán újak is vannak: kedves, kedvenc szavaim vagy képek Isten számára. Olvasva a litániát, amit a lelkigyakorlaton résztvettek gyűjtögettek, biztosan az olvasóban is támadnak újabb nevek. Mondjuk ki, akár írjuk is le bátran, s időnként térjünk vissza ehhez a játékhoz, amely igazi belső imádsággá válhat. Édes, jó Isten Irgalmas Isten Teremtő Isten Megfoghatatlan Isten Fönséges Isten Mindenható Isten Gondviselő Isten Te, aki mindig jelen vagy Te, aki mindig szeretsz, elfogadsz engem Isten, akihez anyám tanított imádkozni Bátorítóm Menedékem 9

10 A Budavári Főtemplom közösségének lapja Várunk szeptember 16. Mindennapi kenyerünk Manna Bárány Urunk, Te örök vigaszunk Urunk, Te gondoskodó jóság Urunk, Te örömünk oka Te vagy a Fény a szívemben, Jézus Édes Istenem, szeretet Istene Drága Mennyei Atyám, végtelen Jóság Jézus társam, örömöm Reményem Szeretet Adományozó Isten Fenntartás nélküli szeretet Örök Ajándékozó Kifogyhatatlan Irgalom Fáradhatatlan Vigasztaló Megmentőm minden bajban Én Uram, én Istenem Világ Világossága Világteremtő Isten Bennem élő Isten Megbocsátó Isten Új és új kalandokra hívó Isten Urunk, Te életünk forrása és tengere Atyám Világosságom Szabadítóm Alkotó Isten Forrás Mindig jelenlévő Isten Elfogadó, megértő barát Lejegyezte: Török Ili MIÉRT AZT NÉZED, AMI NINCS? MIÉRT NEM ANNAK ÖRÜLSZ, AMI VAN? Énekkari lelkigyakorlat Cserkó atyával június 29. Énekkarunk 2012 június végén kórustáborba utazott Mohácsra. E pár nap ismét bővelkedett programokban, feladatokban, lelki építkezésben. A léleképítés mindenki számára igen fontos feladat. Mai világunk elsősorban a test kultúrájával foglalkozik. Halhatatlan lelkünkkel is kellene törődnünk legalább ugyanennyit! Ahhoz, hogy érzékenyen tolmácsoljuk a szent zenét, szükségesek az elvonulások, távolabb a megszokottól. Így intenzívebben foglalkozhatunk a zeneművekkel, jut idő egymás jobb megismerésére, kapcsolatok erősítésére. Lelkünk erősítője avatott kézzel ismét Cserkó atya volt. Miért a sok szenvedés? Isten elfeledkezik rólunk? Miért engedi meg a háborúkat, baleseteket, katasztrófákat, betegségeket, családok felbomlását? Megannyi kérdés, amire választ várunk. A válasz a Teremtés könyvében olvasható: Isten az embert a föld porából teremtette, de lelket lehelt bele, saját Lelkéből adott neki. A fájdalom, a szenvedés nem az Ő akarata. Ő, AKI a SZERETET, nem teremthet rosszat! Csak 10

11 2012. Szent Kereszt felmagasztalása Várunk XII. évfolyam, 71. szám Isten szeretete által ragyoghat fel életünk. Miért azt nézed, ami nincs, miért nem annak örülsz, ami van? A negatív dolgok nem Istentől valók, a rossz akkor lép be, amikor az ember saját magát teszi a középpontba. A tiltott fáról eszik, amely a kert közepén áll. A döntéssel szabadon helyezheted Istent a középpontba. De ki is léphetsz az Isten szabta keretek közül. Mt 4,12-25 JÉZUS, a gyógyító Máté Jézust tanítónak és gyógyítónak mutatja be. Tanításával is gyógyít, mert Ő Isten megtestesült Igéje. Meghirdeti Isten országát, és tevékenységével megmutatja: Isten gondoskodik, törődik, felemel. Jóságos atya, aki gyermekeinek a legjobbat akarja. Minden negatív tapasztalat ellenére győzedelmeskedni fog a világ felett. Életem alakulása attól függ, melyik országot választom: a világét vagy az Övét? Jöjjön el a te országod! Ebben az országban Isten szeretete, szava, gondolata, cselekedete érvényesül. Szabadok vagyunk a jóra, erre Isten szeretete tesz képessé. A másik ország a világ. Ebben a világban az ÉN van a középpontban, ezért az ember cselekedeteit a gőg, az önzés határozza meg. Az embert itt a félelem s a bűntudat veszi hatalmába. A félelem arcaiban a sátán hatalma érvényesül. Ezek az arcok: az aggodalom: mi lesz velem holnap?- Rengeteg erőt vesz el tőlem! a bizonyítás: csak addig vagyok, amíg tudok teljesíteni az őszinteség hiánya: nehogy észrevegyék küzdelmeimet, mert kigúnyolnak Tudnunk kell: Isten országa a szeretet országa. Benne akkor is értékes vagyok, ha vannak hiányaim! Mert az Ő országában nem fognak hasonlítgatni. Nála a szeretetben élünk. Minden sebzettségünk ellenére Ő gyönyörködik bennünk. Mivel értékesek vagyunk, ez szabaddá tesz. Ha szabadságban és elfogadó szeretetben élsz, tudsz örülni. Isten országában nem kell hazudozni, itt az őszinteség, nyíltság uralkodik. Látom értékeimet, Ő mindenkinél jobban ismer, nem kell álarcokat viselnem (munkahely, utca közösség stb.) Hogyan juthatok be az Ő országába? Nem kényszerrel. Jézus kopogtat a szívünk ajtaján, de a kilincs csak belül van, csak én tudom kinyitni. Bűnbánat: megengedem Istennek, hogy szeretete által megvilágosítsa életemet az Istenbe vetett hit és feltétlen bizalom által. Az igazi szabadság nem az: bármit tehetek. Szabadon dönthetek Isten mellett. Élhetem azt az életet, amit Ő ajándékoz nekem. Így telhet öröme bennem, és nekem is őbenne. 11

12 A Budavári Főtemplom közösségének lapja Várunk szeptember zsoltár 2-14 A szenvedésről (Beteg imája elhagyatottságában) Betegágyához segítséget hoz az Úr, mert beismeri: vétkezett. Nem Isten akarja a szenvedést, de megengedi, a szenvedéssel sosem pusztítani, rombolni akar. A szenvedés öt fázisa, amelyet végigjárva, végül pozitív irányban változhatunk: 1. Tagadás: velem ez nem történhet meg 2. Harag: Isten engem boldogságra teremtett, miért mindez? 3. Alkudozás: ha változtatok az életemen, visszaáll az eredeti állapot 4. Elkeseredettség: szembesülök a ténnyel, nem tudok rajta változtatni 5. Elfogadás. Már átölelem, s így ajándék lesz Az út végigjárásához segítők kellenek: barát, lelkivezető, Isten. Lk 14 A kereszthordozásról Ha valaki követni akar Ki követi Őt? Aki mindenben hasonlóvá akar lenni hozzá. A vértanúk ilyenek, elszakíthatatlan kötelékkel kapcsolódnak hozzá. A halálraítélt hordozza a keresztet. Jézus istenségéből eredően tudja, mi vár rá. De eltökélten közeledik Jeruzsálem felé. Miért? Mert nem akarja, hogy illúzióink legyenek. Aki nem áll készen a keresztútra, egyéni utakat választ, nem lehet tanítvány. Jézus radikális megfogalmazása nem ismer középutat. Ezért tekints úgy magadra keresztjeid hordozásakor, mint aki meghalt az emberek számára. Mint aki szabaddá vált mások elvárásaitól, mert ez rabságot jelent, ha az elvárásoknak akarok megfelelni. De nekem Krisztust kell követnem. Ha egész szívvel követem Jézust, az ő útját járva találhatok rá az én saját életemre. Ha keresztemet hordozom, őérte viselem. Ez hozza el majd Isten országát. Prohászka szavaival: a lelked Istennel találkozott, utadba minden kő áldást hozott. Végezetül a kórustáborban zenei tudásunk is komolyan fejlődött. Pécsett, a ferences templomban gyönyörű Mozart misével szolgáltunk az Úrnak. S Mohácson ismerkedtünk alaposabban Liszt Ferenc 13. zsoltárával, új betanulásként. Ez a csodálatos zenemű az emberi hang és a hangszerek segítségével vall mindarról, amit a lelkigyakorlaton átelmélkedtünk. A Zsoltárok könyve a Bibliában Jób könyvét követi. A zsoltáros (13. Zsolt) bejárja a szenvedés útjait. Kétségbeesik, könyörög az Úrhoz, hogy nézzen le rá. Ne engedje, hogy ellenségei ujjongjanak, a halálba juttassák, mert az Úrban bízik, szíve benne örül. Tudja, megmenti őt, s akkor majd énekel az Úrnak, hogy mindenki megtudja, milyen jót tett vele a Mindenható. Hazafelé felkerestük a mohácsi csata emlékhelyét. Itt felidéztük augusztus 29-ét, Keresztelő Szent János feje vételének napját, mely nemzetünk számára is végzetes volt. Átgondolhattuk újra: a keresztet erőnkhöz, képességeinkhez méretezi Isten. Isten győzedelmeskedni fog a világ felett, akkor is, ha emberi tapasztaltunk ezt még nem látja. 12 Opawsky Ilona

13 2012. Szent Kereszt felmagasztalása Várunk XII. évfolyam, 71. szám LISZTERGOM Akinek a cím túl tömör, annak feloldásul: az évente Esztergomban rendezett Liszt-hét zárókoncertjén ebben az évben is részt vett a Mátyás-kórus és zenekar, Tardy László vezényletével, augusztus 26-án, vasárnap. Műsoron: Liszt: 13. zsoltár (német nyelven) zenekarral, kórussal és tenorszólóval. De hogy az elején kezdjem: ez a nap is reggel kezdődött, azaz a 10-es misével, vagyis 9 órakor. (Erről csak azért szükséges említést tenni, mert a kórus utólagos egyetértésében és jóindulatában bízva, Török Ilivel úgy döntöttünk, hogy a karnagyot megkíméljük a misére való hazautazástól. Részben az őrült melegre való tekintettel, főként pedig, hogy a Liszt-mű esztergomi próbáit ne kelljen otthagynia. Így személyemben egy igazi botcsinálta vállalkozott a kivitelezésre.) Nos, a reggeli próbáról átvonulván a templomba, a kórus helyén egy szépen beöltözött, idegen kórus nézett ránk, akikről rögtön az is kiderült, hogy a mi drága lengyel testvéreink. (Ilyet utoljára akkor éreztem, amikor a nyári, tábori-reterátba benyitván egy pele nézett vissza hatalmas szemekkel. A hely már foglalt volt.) Gyorsan életbe léptettük az egyes számú liturgikus szabályt hogy ti. ahol már áll valaki, oda ne állj, akarom mondani, ne ülj, és rugalmasan felvonultunk a Máltai terembe, aminek megvan az az előnye, hogy a misét sem hallani, sem látni nem lehet, beleértve Lupus atya várva-várt záróbeszédét is. Viszont megvolt az az örömünk, hogy a másik kórus (amelyet viszont nagyon jól hallottunk) csak a változó részekre készült, így nekünk maradtak Bárdos: Missa tertia-jának szép misetételei. Egyesek nehezményezték a lengyel kórus színvonalát, de erről az a véleményem: ne kritizáljuk a Gondviselést, aki őket odavezényelte, másrészt egy ilyen után talán velünk is elnézőbbek majd a kedves hívek. A mise után, aki tudott, hazament, és fél 2-kor már a különbuszon ültünk, hogy kiérjünk a 3 órai próbára. Ez 5 óráig tartott, jót-állással és énekléssel. Kivéve a zenekart, amely ült, és fúvós szekciója már előző napi főpróbán felhívta magára a figyelmet a távolmaradásával. A koncert este 7 órakor kezdődött egy másik kórussal, amely Liszt Missa Choralisát énekelte. Mi 8 órakor sorakoztunk fel a bazilika főoltára elé a többi résztvevő kórussal, hogy a Liszt-zsoltárt Komáromi Márton szólójával előadjuk. Ezeket azért bocsátottam előre, mert ebben a kontextusban jobban érthető a folytatás. Azaz mégsem. Mert váratlanul ez mindig váratlan csoda történt. A Lisztmű ami miatt titokban frászban voltunk egyszercsak grandiózusra sikeredett, hála a szerzőnek, a közreműködőknek, de főképpen a karnagynak, akinek sikerült ilyen jól időzítve összerázni ezt a beláthatatlan konglomerátumot, több száz fős kórusostól, zenekarostól. Ahogy a zene megszólalt, Liszt Ferenc, a sokak által 13

14 A Budavári Főtemplom közösségének lapja Várunk szeptember 16. zongoravirtuóznak, világfinak, nők bálványának tudott sikerember, a szólista hangján olyan bensőséges és megrendítő hangon kezdett Istenhez könyörögni a 13. zsoltár szavaival ( Meddig feledkezel meg rólam, Uram, mindörökre? Meddig rejted el arcodat előlem? ), ahogyan csak az tud, aki napi, mély imakapcsolatban van Istennel. A Liszt-kutató Eckhardt Máriától tudjuk, hogy a szerző élete mélypontjain dolgozott a zsoltáron, amelyek közül az egyik a barátai miatti mély meghasonlás volt az Esztergomi-mise bemutatója kapcsán, a másik: két gyermekének egymás utáni elvesztése. Ez Liszt hitére olyan rálátást ad, ami felülír minden negatívumot, amit a személyével kapcsolatban fel szoktak hozni. A könyörgő ember a mű végén eljut oda, hogy zenéjében diadalmas himnusszal dicsőíti Istent: Énekelek az Úrnak, mert jót tett velem. Többünknek a hideg futkározott a hátunkon, voltak, akik elérzékenyüléssel küzdöttek. Hogy fél óra alatt milyen mélységeket és magasságokat lehet érzelmileg bejárni, azt itt most átéltük. Ilyen sodrással, ilyen líraian, ilyen hitvalló bizonyossággal, erővel és igazsággal először szólalt meg a mű, amióta dolgoztunk vele, ez bizonyos. Ez Liszt hangja volt. Ő maga is a legfontosabb művei között tartotta számon ezt a zsoltárt. Kocsis Zoltán, aki több évtizedes feledésből emelte ki a partitúrát, hogy XVI. Benedek előtt a Vatikánban bemutassa, maga sem tudta kivonni magát a hatása alól: A 13. zsoltár Liszt olyan megismételhetetlen remekműve, amely méltán áll az egyházi zene hierarchiájának csúcsán. Elgondolkozhatunk, hogy hol lenne a híres európai kultúra az ilyen ihletésű művek nélkül, amik között a Liszt-műveknek nagy és minőségi részük van A Szentatya a május 27-i vatikáni Liszt-koncert után az anyanyelvén írt zsoltárról elmondta, hogy a tenorszóló és a kórus hangja olyan, mint az ember és az emberiség kiáltása, amikor a világra nehezedő gonosz súlya alatt szenved. Majd így folytatta: Isten nem hagy el minket. A zsoltáros tudja ezt, és Liszt, a hit embere is tudja. Bizalomteljes könyörgése örömre változik, az Úrnak énekel, aki megáldotta. A zsoltárt Liszt először elimádkozta, és csak utána írta át zenére fejezte be beszédét a Szentatya magyar nyelven. Érdekes párhuzam kínálkozik a mű kapcsán a hívő Kodállyal, aki élete nagy mélypontját írta ki magából a Psalmus Hungaricussal, az 55. zsoltárral, amelyben a zenekar és kórus mellett az ő személyes hangját ugyancsak tenor szólista szólaltatja meg. A két zsoltár tartalmában is rokon. Rokonlelkek zenéi. Tehát mostantól: ha valaki azt gondolja, ismeri Lisztet gyorsan kérdezze meg magától: hallotta-e a 13. zsoltárt élő előadásban. Mert ha nem, még pótolhatja az őszi koncertünkön. Én igencsak sajnáltam volna, ha kimarad az életemből az a bizonyos vasárnap. Szalay Olga 14

15 2012. Szent Kereszt felmagasztalása Várunk XII. évfolyam, 71. szám 13. zsoltár Bizakodó könyörgés 1 (A karvezetőnek Dávid zsoltára.) 2 Meddig feledkezel meg rólam, Uram, mindörökre? Meddig rejted el arcodat előlem? 3 Meddig emészti még lelkem a fájdalom és szívemet a mindennapi gond? Meddig uralkodik még rajtam az ellenség? 4 Tekints rám, Uram, Istenem, és hallgass meg! Adj világosságot szememnek, nehogy halálba szenderüljek 5 s ellenségem azzal dicsekedjék: Legyőztem! Ne örüljön ellenfelem azon, hogy elestem, 6 hiszen irgalmasságodban bizakodtam, Uram. Segítséged legyen öröme szívemnek, hogy énekeljek az Úrnak, aki jót tett velem. EGY ÉV KÉT NAPBA SŰRÍTVE Tavaly szeptemberben Répivel eddigi életünk talán legnagyobb küldetésébe kezdtünk. Elindítottuk a mingyűlcsoportunkat, ennek súlyát a többi csoport vezetői ismerik. Még saját életünkben sem állunk mindig a saját lábunkon, még a gimnáziumban koptatjuk a padokat, vagy épp most kezdjük az egyetemet, mégis 9 11 gyerek ránk van bízva minden héten másfél órán át. Nem kis felelősség, de tudtuk, mire kell felkészülnünk. Nem keveset köszönhetünk a kezdeti nehézségek megoldásában Kingának és Eszternek, az eggyel nagyobb csoport vezetőinek, Krisztinek és Helgának, a mi vezetőinknek, valamint Gál Kingának, akinek szerintem mindegyik csoport nagy köszönettel tartozik. Eltelt az első év. És mint minden rendes mingyűlös évre, erre is a tábor tette fel a koronát. Első tábor révén nem akartuk túlvállalni magunkat. Két napra terveztünk, azaz csupán egyetlen éjszakát töltöttünk Tahiban a szállásunkon, ahol több mingyűlcsoport is megfordult már történetük során. Úgy gondoltuk, hogy a két nap nekünk sem és a gyerekeknek sem lesz se túl kevés, se túl sok. Ebben nem lett teljesen igazunk, de erről majd a későbbiekben. Az első nap, miután felvonszoltuk magunkat a hihetetlenül meredek úton és egy kis szó szerinti fejmosással védekeztünk a meleg ellen, a kézműveskedés volt az első komoly programpont. Fehér zoknikkal és textilfestékkel készültünk, a gyerekek meg hozzátették a kreativitásukat és így születtek meg az első tábor emlékét őrző mintás zoknik. Délután sorverseny következett, amiben ötletes feladatok során mérhette össze a két csapat az ügyességét, gyorsaságát, erejét. 15

16 A Budavári Főtemplom közösségének lapja Várunk szeptember 16. Természetesen a nyeremények sem maradtak el, az esti tábortűz alatt kiosztásra is került a sok finomság. A tűz helyén maradt izzó parázs alkalmat adott a szalonna, virsli, hagyma és krumpli megsütésére, amit jól láthatóan élveztek a vezetettek és természetesen mi, a vezetők is. A vacsora befejeztével újra fellángolt a tűz a körön belül, és vidáman énekeltük a frissen tanult tábortűzi dalokat. Az elcsendesedéssel sem volt probléma, ám az biztos, hogy volt már ennél nyugodtabb éjszakám. A második nap nem is kezdődhetett mással, mint egy nagyon korai reggeli tornával és a méltán híres laurenciázással. A délelőtt a játéké és a sportolásé volt, egyesek meg annyira megkedvelték Laurenciát, hogy önként és dalolva vágtak bele az újabb fáradalmas hetek leguggolásába (kitartó csapatot fogtunk ki). Ezalatt Répi az ebédet készítette. Ügyes kezű, finoman főző vezetőtársat fogtam ki. A délután pedig a pakolás és takarítás címszó alatt zajlott, hogy aztán együtt jöhessünk haza a busz és a hév segítségével. A Várban még egy közös fagyizás várt ránk, majd közösen zártuk a tábort a hatos misén való ministrálással. Legnagyobb örömünkre a gyerekek közül többen sajnálták, hogy nem maradtunk tovább. Majd jövőre. Mert hasznos tapasztalatokkal gazdagodtunk Répivel, és biztos, hogy jövőre hosszabb tábor lesz. Köszönjük a már említett személyeknek a sok segítséget, a szülőknek, hogy ránk merték bízni a gyerekeiket, és természetesen minden egyes gyereknek, mert nélkülük nem lenne ez az egész. Bodroghelyi Péter NYÁRI NAPKÖZIS TÁBOR Gyerekkoromban több nyáron is voltunk napközis táborban, amit Papa munkahelye szervezett. Nagyon jó találmány: néhány órányi programot kitalálni, lebonyolítani nem olyan szörnyen nehéz ügy, és ha jó az ebéd meg a társaság, a végén még jól is érzi magát a gyerek. Ráadásul mire elfárad, jönnek érte a szülei és hazaviszik. Talán ezeknek a heteknek az emléke is szerepet játszott abban, hogy tél közepén az jutott eszembe, csináljunk nyáron napközis tábort a Plébánián! Fővédnököt találni egy programhoz nagyon divatos dolog mostanában, hát én is ezzel kezdtem. Ki más is lehetett volna e személy, mint Laci atya! Remélem annyira már mindenki ismeri őt, hogy amelyik program úgy kezdődik, hogy gyerekek, abban biztosan lehet rá számítani erkölcsi és anyagi szempontból is. 16

17 2012. Szent Kereszt felmagasztalása Várunk XII. évfolyam, 71. szám Nem volt ez másképp most sem. Ez volt az első biztató jel. Köszönet érte a Jóistennek! Önző módon azzal a gondolattal folytattam, hogy a tábort az én gyerekeimnek csináljuk, akik mellé olyan társakat kellene keresni, akikkel biztos a siker. Aztán ahogy a meghívandókról gondolkoztam, arra kellett rájönnöm, hogy a plébániai családok gyerekeiből mindegyik beletartozik ebbe a körbe. Ez volt a második biztató jel: közös alapról induló gyerekekről van szó, nagy baj tehát nem lehet: Bánhiday Jázmin és Míra, Bódy Lőrinc, Ágoston, Blanka, Csapodi Gellért, Kinga, Orsi, Domi, Duska Nonó, Bazsi, Tomi, Fazakas Áron, Juli, Heffner Dávid, Tölgyesi Petra. Köszönet értük a Jóistennek! A téma adta magát az időpont miatt (augusztus 21 24): Szent István királyunk. Olyan dolgokat szerettem volna elővenni a gyerekekkel, amelyek kimaradnak a történelemkönyvekből, mégis ezek miatt lehet szerethető, érthető egy ilyen kiemelkedő alak. Így aztán minden napnak lett egy-egy témája: Szent Korona, Szent Család, Szent Egyház, Szent Király. Ezeket a témákat dolgozta fel az agyag-gyurmázás, a koronavarrás, a levéltári program, a térképkészítés, a templomépítés, az üvegfestés, a táblakép-pamacsozás, a filmnézés és a vetélkedő. Összeállítani nagyon izgalmas volt ezeket a programokat, de útközben egyre világosabb lett, hogy ez nem egyemberes feladat. Jött a harmadik biztató jel. Mindenki azonnal igent mondott, akitől segítséget kértem. Azt hiszem mind megérdemlik, hogy megemlítsem őket. A programok lebonyolításában egy anyuka, Bánhiday Detti, unokatestvérem, Belák Viki és egy esztergomi kispap, Varga Norbi voltak minden nap segítségemre. Hozzájuk csatlakoztak egy-egy napra: Kinga húgom, Tivadar és Tölgyesi Réka, Bodroghelyi Peti és Noémi, Székely Piri és Koltai Vince. A háttérmunkákban Mama, Juhász Peti, Johnny, Boros Lajos, Anna húgom és persze Balázs voltak a segítségemre. A bölcsisekre pedig Csapodi Anikó vigyázott, amikor kellett. Köszönet értük a Jóistennek! És a negyedik nagyon-nagyon biztató jel az volt, hogy Bodroghelyi Erzsi elvállalta az élelmezési manager feladatát. Nem egyszerűen konyhás néni volt! Kitalálta a menüt, beszerezte a hozzávalókat, kiporciózta a tízórait és az uzsonnát, megfőzte és tálalta a kétfogásos ebédet, aztán gondoskodott a mosogatásról és minden maradékról. Szóval le a kalappal előtte! Köszönet érte is a Jóistennek! Én végig nagyon jól éreztem magam, bár a Kicsi Babával a hasamban hamarabb elfáradtam, mint azt terveztem. (Az esti fektetések mindig Balázsra maradtak otthon, mert én már aludtam akkorra.) Az is igaz, hogy szombatra pont egy évet öregedtem, de a mondás áll: Jövőre veletek (és az új jelentkezőkkel) ugyanitt! Mátéffyné Gál Zita 17

18 A Budavári Főtemplom közösségének lapja Várunk szeptember 16. Mingyűlcsoportunk idei éves témája: A plébánia szolgálatában. Ennek feladatai egész évünket végigkísérték, rengeteg élménnyel ajándékozva meg minket. Azt hiszem, joggal sorolhatom ide a nyárvégi napközis tábort is, amelynek az egyházközségi ház adott otthont. A heti téma Szent István élete volt, amelyet a nagyobbak és a kisebbek különböző játékokon és vetélkedőkön keresztül ismerhettek meg. Én sajnos csak pénteken tudtam csatlakozni a csapathoz, így megdöbbentett, hogy ezek a gyerekek egy töri szakost megszégyenítő tudással rendelkeznek. A tudás pedig nem veszett el, különböző műalkotások is készültek. Én a nap nagy részét a nagyobbakkal töltöttem, akikkel először legendákat hallgattunk meg Szent István életéről, majd ezeket a történeteket üvegekre festettük. Ezek pedig mostantól a hittanterem üvegablakai lesznek, és noha kisebbek, mint a templomban látható rózsaablak, de eszmei értékük számunkra legalább akkora, ha nem nagyobb. Székely Piri Zita és a többiek érdekes és jó programokat találtak ki. A reggelt közös imával és beszélgetéssel kezdtük az altemplomban. Utána versenyeztünk egy jót, barkácsoltunk levegőre száradó gyurmából egy nagy koronát. A kicsik maguknak varrták a koronájukat, délután rengeteg kiskirály rohangált a pincében. Csináltunk papírból templomot, amit délután ki is lehetett festeni. Két egyformát a kifestettek között nem lehetett találni. Az egyik napot teljesen elfoglalta az üvegfestés, csak ettünk, aztán Szent István szentté avatását néztük meg a vetítővászon, és már csináltuk is tovább. Voltunk levéltárban is. Oklevelet írtunk, és eközben megtanultuk, hogy tintával írni nem túl könnyű. Aztán beöltöztünk régi ruhákba. Kipróbáltuk, hogy milyen volt az elődeinknek. Az ebéd nagyon-nagyon finom volt, Erzsinek dicsőségére szolgált. Ezt a tábort nagyon élveztem, remélem jövőre is lesz ilyen! Duska Noémi 18 MINGYŰLTÁBOR CSELŐTEPUSZTÁN Hőn szeretett ministráns csoportunk idén igyekezett ünnepek közé szorítani táborát. Erre legalkalmasabbnak az augusztus ig terjedő időszakot találtuk. Nagyboldogasszony ünnepén a reggeli fél 9-es mise után indultunk útnak, hogy meghódítsuk a Cserhát hegységet, és még a tűzijáték előtt hazaértünk, sőt még

19 2012. Szent Kereszt felmagasztalása Várunk XII. évfolyam, 71. szám fürdésnyi időt is hagytunk, hogy frissen és üdén mászhassa meg minden kalandvágyó a tornyot. Induláskor Kingával egyrészről nagyon örültünk, hogy mindenki milyen szép nagy táskával érkezett (amikről csak itt-ott lógott egy-egy szatyor), másrészről szomorúan vettük tudomásul, hogy a táskák még mindig nem elég nagyok De minden női praktikát bevetve sikerült mégis ide-oda besuvasztani észrevétlenül egy-egy konzervet, mustárt, kenyeret. És a gyerekek hősiesen végigcipelték mindezeket a táborhelyig. Idén Kosd mellett, Cselőtepusztán vertünk tábort egy kulcsosházban. (A hely a gyerekek egybehangzó véleménye alapján sokkal jobb volt, mint a tavalyi, ahol a házzal együtt a bácsit is megkaptuk 3 napra ) Miután megebédeltünk és berendezkedtünk, nekivágtunk, hogy felleljük a környék rőzsegyűjtő-helyeit, hiszen idén sokat szerettünk volna tábortüzezni, ehhez viszont fát kell szedni. Este a vacsora és a fakultatív mosakodás után (amit a lányok kihasználtak, a fiúk nem) Bab Berci meséje volt az altató. Másnap egy napsugaras ébresztő után várt minket a Naszály-csúcs, így hát nekivágtunk és egy jót kirándultunk. Mentünk-mentünk jó sokat, felmásztunk a hegyre, a kilátónál csúcs-csoki, és lefelé már gyerekjáték volt az út. A kirándulást végigkísérte egy játék, hogy addig se unatkozzunk. Ezen az estén már kötelező volt a fürdés, senki nem lóghatott meg! Harmadik napunk délelőttjén lelkinapot tartottunk (csak egy fél nap volt, de azért nevezzük így). Igyekeztünk a teremtett világ minket körülvevő szépségeivel foglalkozni, ezekre figyelni, és hálát adni mindezért a Jóistennek. Kicsit megálltunk, kicsit elcsendesedtünk, jó volt! Délután lementünk a rétre és a fölösleges energiákat egy nagy métázásban vezettük le. Este sor került a várva-várt szabad ég alatti alvásra, amire már a tábor eleje óta készültek a gyerekek. A kilenc lelkes sugarazóból reggelre ketten maradtak (Kinga és Csongi), akiket nem kergetett be a tücskök ciripelése, a vad motorosok zaja, és még ki tudja milyen zavaró dolgok. Talán jövőre újra megjön a vállalkozókedv Korosztályos sajátosság, hogy a negyedik nap délelőttjének volt legnagyobb a sikere. Fiú-lány napot tartottunk. Míg a fiúk nyársat faragtak, fociztak és métáztak, addig a lányok csodás hajdíszeket fontak és csajos dolgokról beszélgettek. Este szenzációs ki-mit-tud produkciókkal szórakoztattuk egymást, majd jöhetett az őrültködős tábortűz! A már jól ismert nóták mellett néhány új is képbe került, és örömmel jelentem, a hangerővel nem volt gond! Természetesen az akadályverseny sem maradhatott el. Erre vasárnap került sor, így Kosdon egy misével indítottuk a napot, hogy utána Ermi kalandjait átélve haladhassanak a csapatok állomásról-állomásra. (Évközben az alkalmakon Nemeshegyi Péter: Ermi furulyája című könyvét olvastuk.) Szerencsére sikerült a 19

20 A Budavári Főtemplom közösségének lapja Várunk szeptember 16. vendégeink által alakított akadályokat leküzdeni, és mindenki épségben visszaért a táborhelyre! Este volt szalonnasütés és tábortűz. Hangja nem sokaknak maradt, mire az összes kiabálós éneket sorra vettük, de ez már csak így van rendjén. Utolsó napon még pakolás, takarítás, rendrakás, és indulás. Szerencsésen megérkeztünk, mindenkit átadtunk szüleinek még időben, hogy az esti tűzijátékig a hatnapos mosakodási hibákat kijavíthassák, és immáron meleg vízzel és samponnal is megmoshassák a hajukat! Köszönet Sólyom Matyinak és Erős Csonginak a sok segítségért, és főleg azért, hogy velünk voltak! És köszönet mindenkinek, aki ott volt! Idén is sok új élménnyel gazdagodtunk. 20 MINISTRÁNSTÁBOR ROMHÁNYBAN S.B.Eszter Idei ministránstáborunk helyszíne a Cserhát lábánál fekvő Romhány volt. Első nap érkezésünket követően elfoglaltuk a szállásunkat, ami egy nagy kertes házban volt. Délután egy kiadós sétát követően felfedeztük a közelben lévő sportpályát, ahol estig folytak a röplabdameccsek. Második nap azt terveztük, elmegyünk a Bánki tóhoz strandolni, ahová busz is ment, de mivel nincs messze, gyalog mentünk. A néhány órás séta után, amit a tűző napon tettünk meg, kellemes volt a hűs tó vize. A strandon már ott volt velünk csapatunk legfiatalabb tagja, Török Juliska is, akit mindenki örömmel fogadott! Mikor délután visszamentünk a szállásra, (hál Istennek busszal!) és kipróbáltuk a plébániától kapott rengeteg sportszert és játékot. Ehhez a nagy kert remek lehetőséget adott, amit nagyon élveztünk. Következő nap hasonló volt a program, csak este kibővült egy szalonnasütéssel, amit pont megúsztunk vihar nélkül. Az utolsó nap elég kalandosra és fárasztóra sikeredett. Délelőtt játszottunk, kihasználtuk azt a kis időt, amit még ott tölthettünk, és ebéd után elindultunk haza. Úgy volt, hogy sétálunk 6 km-t a vasútállomásig az erdőben a nagy táskáinkkal, hogy egy kis túra is legyen. El is indultunk a kék jelzésen és mondanom sem kell, hogy rögtön az elején rossz irányba mentünk és vissza kellett fordulnunk. Ezután egy fárasztó rész következett, ahol hegyen kellett menni, és a hegytetőn mindannyian megittuk a vízkészletünket arra számítva, hogy már úgyis csak keveset kell mennünk. Végre megláttuk a síneket, és megörültünk, hogy mindjárt elérünk az állomáshoz, ám a turistajelzés elvitt minket másfelé annak ellenére, hogy a térképünkön az volt, hogy az út pontosan keresztülmegy az állomáson. Elmentünk egy darabig, de amikor láttuk, hogy esélytelen, hogy itt

21 2012. Szent Kereszt felmagasztalása Várunk XII. évfolyam, 71. szám állomás legyen, és a vonat indulásáig már csak pár perc volt, visszaindultunk a sínekhez. Ott felhívtuk a MÁV-ot, ahonnan megtudtuk, hogy a vasútállomás, amit keresünk már megszűnt. A következő faluba kellett mennünk, ahol a vonatunkat természetesen már nem értük el, ezért vártunk a következőre. De az a vonat már 20 perce késett, amikor bemondták, hogy balesetet szenvedett, így meg kell várnunk a pótlóbuszt, ami elvisz egy másik faluig, ahol átszállhatunk egy vonatra, ami megint egy következő faluba visz, ahol végre felszállhatunk a budapesti vonatra. Szerencsére a csatlakozások mindenhol bevártak minket, így pár órás késéssel ugyan, de hazaértünk. Nagyon jó táborunk volt, tele játékkal és szórakozással, de persze mindezek mellett nem maradhatott el a mindennapos közös esti ima sem. PULAI PUPÁKOK Koltay Fanni Rengeteg komoly és fontos változás van az ember élete során (legalábbis a tapasztaltabbak ezt mondják). Ezek közé soroljuk a kamaszkort is, amikor a gyerek már felnőtt akar lenni, önálló döntésekkel és programokkal, ugyanakkor a karácsonyt vagy egy születésnapot ugyanúgy várja, mint egy 10 éves kölyök. A mi mingyűl-csoportunk életében is rengeteg változás történt, főleg az elmúlt tanévben. Vezetőinknek saját családjuk lett, és sajnos már nem mindig tudnak részt venni sem a gyűléseken, sem az egyéb extra programokon. Eddigi legkomolyabb vezető nélküli akciónk a nyári tábor megszervezése és lebonyolítása volt. A tábor formáját már az előző év szeptemberében elterveztük: nomád tábor (viszonylag vad, beépítetlen terület, önellátás, tisztálkodás patakban, alvás sátorban ill. szabad ég alatt). A helyszín egy darabig kérdéses volt, nézelődtünk, kérdezősködtünk, aztán Nagypál Panni néni és Gábor bácsi közbenjárásával ráleltünk a festői Bakony és Balaton-felvidék találkozásánál fekvő Pulára. Mivel az idő is sürgetett és Panni néninek is nehéz ellenállni, ezért hamar biztossá vált a helyszín is. Az indulás előtti napokban egy 5 fős különítmény előre elment, megnézte a táborhelyet, majd a vásárlás és a részletek megszervezése, a heti menü összeállítása következett. Július elsején, vasárnap indultunk. Vezetőink nem tartottak velünk, de indulás előtt rengeteg hasznos tanáccsal elláttak, majd könnyes szemmel útnak eresztették a csapatot. Kirepültünk! Csak magunkra számíthatunk, ez már biztos volt. A 3 órás buszút után Panni néni, Gábor bácsi és Csipszer János úr (akinek a fennhatósága alá tartozó területen vertünk tábort) frissítővel és mosolygással, öleléssel és csókokkal fogadtak bennünket. Ezek után felgyalogoltunk a 21

22 A Budavári Főtemplom közösségének lapja Várunk szeptember 16. táborhelyre. Az idő rendkívül meleg és napos volt az egész tábor alatt. Este a pulai templomban szentmisén vettünk részt. Ezután következett a tábor nyitóestje, amelynek során a Nagypál-rezidencián egy fejedelmi lakomában részesültünk, majd a foci EB döntőjét is lehetőségünk volt megtekinteni (ESP-ITA 4:0). A második napon a sportolásé volt a főszerep, így volt többféle méta, frizbi és egyéb más aktív tevékenység. Itt néhány vendéget is fogadtunk, a Koncz család nagy része meglátogatott bennünket, és természetesen ők is részt vettek a sportolásban. Kedden lelki délelőttöt tartottunk, amelynek helyszínét egy közelben fekvő ókori kápolna-rom szolgáltatta. Itt a tavaszi lelkigyakorlat témáját (gyermekhit felnőtt hitté válása, nagykorúság stb.) tovább boncolgatva, beszélgetve, imádkozva és énekelve töltöttünk időt. Délután játék és pihenés volt, majd újabb csapat érkezett, némi ajándékkal és frissítővel, ezért rögtön fogadtuk őket. Szeretett plébánosunk és a Bodroghelyi szülők voltak ők. Ezúton is köszönjük nekik! Pirkadatkor elkezdődött a vacsora készítése, és este 10 óra körül, teliholdnál neki vágtunk első éjszakai túránknak. Rengeteg dolog új megvilágítást nyert, találkoztunk vonuló állatokkal, kósza denevérekkel. Rendkívül érdekes és fárasztó volt, hajnali 3 környékén érkeztünk vissza, így következő nap délelőttjén a pihenésé volt a főszerep. A kánikulára tekintettel rengeteget hűsöltünk a Kinizsi forrásnál, ki enyhébb módon, ki durvábban; utolsó napra nagyon nehéz volt otthagyni a gyönyörű forrást és környékét. Szerdán délután a vezetők által előre csomagolt instant akadályversenyen vettünk részt, amely az év során elvégzett, plébániai segítségek feladatait idézte fel újra. Utolsó este hatalmas tábortűzzel, sok énekléssel, játékkal és beszélgetéssel búcsúztattuk a tábort. Következő reggel a sátorbontás után egy hatalmas pacsálást rendeztünk a forrásnál, ezután ebédet főztünk és hazaindultunk. Legnagyobb ellenségünk a hőség volt, de decemberben majd visszasírjuk! Itt szeretnék köszönetet mondani Gábor bácsinak és Bodroghelyi Lacinak, s nem utolsósorban Juhász Petinek, akik a logisztikai feladatok (vásárlás, cuccok le- illetve felvitele) ellátásában segítettek nélkülük nagyon nehéz lett volna. Köszönjük Panni néninek a lakomát, a jó tanácsokat és a kedves szavakat! Köszönjük a látogatóknak, Laci atyának! Köszönet mindannyiatoknak, akik eljöttetek és egy felejthetetlen hetet töltöttünk együtt! Végezetül nagyon büszke vagyok az egész csapatra: mindenki remekül helytállt, és a rábízott feladatot tökéletesen teljesítette. Azt hiszem, vezetőink is büszkék, mert látják, hogy munkájuk gyümölcse lassan beérik. Ahogy pedig azt nagyon jól megtanultuk, egy igazán fontos dolog van, mindig és mindenhol: A legfontosabb a szeretet! Koltay Vince (táborszervező) 22

23 2012. Szent Kereszt felmagasztalása Várunk XII. évfolyam, 71. szám EMIT A 2000-es jubileumi év támasztotta azt az igényt a Hitoktatási Felügyelőséggel szemben, hogy valami kiemelkedő csodát adhasson azoknak, akik a Főegyházmegyében gondjaira lettek bízva. A Nagy Jubileumot előkészítő három évben folyamatosan megjelenő segédanyagok nagyon hasznosak és kedveltek voltak a katekéták körében (katekéta: hitre nevelő, aki több mint hitoktató), de közvetlenül a fiatalokat nem érte el. Ezért nem egy anyag megformálása lett a cél, hanem személyesen a növendékek elérése. Tehát a Felügyelőség vezetősége elhatározta, hogy a fiataloknak a 13 évesektől érettségiig szervez egy emlékezetes nagytábort. Az egész Főegyházmegye ifjúságát hívta a toborzó, amire több mint 300-an lelkes igennel válaszoltak. A fő szempont az életre-szóló döntések előtt álló korosztály belső, lelki megérintése, Krisztushoz, a Kapuhoz vezetése volt, hogy az új évezred beköszönte ne csak az évszámok írásában, hanem személyes elköteleződésükben is egy új korszakot nyithasson. A Tatai Nagytábor, ahogy eleinte emlegették, olyan átütő erővel hatott ben mind a résztvevőkre, mind a vezetőkre, hogy két év elteltével nem lehetett tovább visszautasítani a nem szűnő igényt, elindult a szervezés és hagyományteremtően 2003-ban sor került II. Tatai Ifjúsági Táborra. Azóta is háromévente várjuk a Főegyházmegye fiataljait. Mivel a misszióra készülve Tata nem ígérkezett alkalmas helyszínnek a III. táborhoz, megváltozott a neve is tól, az egri missziótól kezdve: EgyházMegyei Ifjúsági Tábor lett, vagyis az EMIT. Végzettség szerint három altábor várja a fiatalokat, 7-8., és osztályosokra bontva. Kis (8-10 fős) csoportokban felszabadult és örömteli műhelymunka folyik, miközben minden nap altáboronként és össz-táborként is megtapasztalják a Katolikus Egyház közösségi erejét. Nagyon megerősítő ez, főleg a kisebb plébániákról érkező, gyakran 1-2 fiatalnak, hogy nem magányos farkasok, akiket az iskolatársaik kinevethetnek vallásosságuk miatt, hanem rengetegen gondolkodnak még ugyanígy Minden táborban olyan vezérfonalat keres a Felügyelőség, amit az Egyház aktuálisan fontosnak tart. Idén az V. EMIT-ben ezért az újraevangelizáció gondolatkörében és a Hit Évére készülve a Kiment a magvető vetni! jelmondattal fedeztük fel együtt a krisztusi örömet, értékeinket, a közösséget, az éltető szavakat-tetteket és a nélkülözhetetlen hálát, hogy valóban kimondhassuk személyes meggyőződéssel: hiszek! Reményünk szerint idén is megmerítkezhettek a fiatalok Isten megerősítő szeretetében, hiszen eszközként igyekszünk legjobb tudásunkkal jelen lenni, de a táborok csodáit Isten műveli! Keszthelyi Csilla EMIT-szervező 23

24 A Budavári Főtemplom közösségének lapja Várunk szeptember 16. EMIT 12 Júliusban a plébániáról 4-en Teőke Piri és Anna, Koltay Fanni és jómagam részt vettünk az Egyházmegyei Ifjúsági Táborban (EMIT) óta, háromévente rendezik meg a tábort, éves fiatalok számára. Az V. EMIT célja, hogy felismerjük: kik és milyen értékesek vagyunk, milyen értékeink vannak, és hogyan tudjuk mindezekkel elősegíteni Isten országának terjedését, az evangelizációt. Mint minden alkalommal idén is volt egy mottó, ami köré szervezték az együttlétet: Kiment a magvető vetni (Mk 4,3) Közel 300-an utaztunk Bodajkra, az ez évi helyszínre. Az egész közösséget három altáborra osztották, korcsoportonként. Fanni és én a Pirosakhoz kerültünk, a többi évessel együtt. Piri és Anna egy korcsoporttal feljebb, a Zöldekhez került. A programok nagy része 7-9 fős csoportokban zajlott, ezek vezetője egy fiú és egy lány volt. Ez a kis létszám adott lehetőséget arra, hogy az imák és beszélgetések nyíltak és őszinték legyenek. A játékok többnyire altábori közösségben zajlottak, a miséket viszont az egész tábornak együtt tartották. Sokat jelentett számomra az a három pap, aki végig az altáborunkkal volt. Az öt nap közül csak egyet szeretnék kiemelni, zarándoklatunkat a bodajki kegyhelyre. Menet közben előre megadott témákról beszélgettünk, ami a Kiment a magvető vetni mottót érintette. Sok új barátot és ismerőst szereztem, sőt az altáborunknak már volt is egy utótalálkozója, amin szintén nagyon jó éreztem magam. Zrinyi-Gál Tekla 24 VÁRIAK A ZEMPLÉNBEN július között szerveztük első közös hétvégi kirándulásunkat a 2010 őszén alakult fiatal házas körünkkel. Mivel családunk egy része Sárospatakon él, sok szép helyet ismerünk a Zemplénben, így jó szívvel tudtuk ajánlani úticélként Komlóskát, a zempléni kis zsáktelepülést. Mindenki örömmel fogadta a javaslatot, így magunkra vállaltuk a szervezés feladatait, és a Sólyomvár Panzióban foglaltunk szállást. Komlóska festői kis település a zempléni hegyek között, amely az elmúlt 15 évben köszönhetően karizmatikus polgármesterének, Köteles Lászlónak a térségben üde kivételként virágzásnak indult. A Sólyomvár Panzió ebben a környezetben egy igazi gyermekparadicsom rengeteg játékkal, állatsimogatóval, trambulinnal, hintával, homokozóval felszerelve.

25 2012. Szent Kereszt felmagasztalása Várunk XII. évfolyam, 71. szám Csütörtök este érkeztünk erre a csodás helyre, ahol hamarosan mindenki otthon érezte magát. Első nap a sok apróság miatt nem vállalkoztunk komolyabb túrára, de azért bejártuk a kis falut, és megnéztük legfőbb nevezettességét, a ruszin tájházat, majd délután a falun átívelő kis patak mentén ásványkereső túrára indultunk. Bár a gyerekek nagyon lelkesek voltak, a kincsek ezúttal mégis elkerültek bennünket. Cserébe viszont a leglelkesebb lurkók térdig süppedtek a patak iszapjába, ahonnan csak a bátor apák hathatós segítségével sikerült kiemelni őket. A sikeres mentőakció után felfedeztük a falu focipályáját, ahol apák, fiúk, lányok, anyák alkotta csapatokkal izgalmas focimeccs kerekedett. Szombaton Sárospatakra látogattunk el, ahol megnéztük a Rákóczi-várat és a várkertet. Itt szerencsénkre a Bethlentől Rákócziig Történelmi Hagyományőrző Túra látványos rendezvényébe botlottunk, ahol Zrinyi-Gál Lőrinc még egy valódi páncélinget is felpróbálhatott. A többiek eközben képet kaphattak a korabeli ruhákról, fegyverekről és szokásokról. Délután rokonaink sárospataki lovastanyájára látogattunk el. A Betyár tanyában is sok élményben volt részünk, kicsik és nagyok lóra pattantak, kutyát simogattak, falat másztak, akadálypályán ügyeskedhettek és végül még traktorra is ülhettek. A tartalmas nap után a gyerekek hamar elaludtak, így módunk nyílt egy kellemes beszélgetésre Köteles Lacival, aki saját készítésű borai mellett mesélt kalandos életútjáról, viszontagságairól és jövőbeli nagyszerű terveiről. Különösen nagy élmény volt hallgatni Lacit, aki a Nemzeti Zarándoklat ötletgazdájaként és egyik főszervezőjeként, a kisposták megmentéséért indított mozgalom vezetőjeként, a komlóskai adóparadicsom megálmodójaként, a Zempléni gondolatok előadássorozat szervezőjeként és számos más nagyszerű kezdeményezés gazdájaként követendő példaként szolgálhat mindannyiunk számára a közösségekért való aktív cselekvés, a közjóért tevékenykedés és önmegsegítés terén. Mivel a komlóskai görögkatolikus hívek azon a vasárnapon éppen Máriapócsra zarándokoltak, mi Tolcsván vettünk részt szentmisén, amit a messze földről ismert Szőke Gábor atya celebrált. Saját családom nevében elmondhatom, hogy feltöltődve, sok szép élménnyel gazdagodva tértünk haza Komlóskáról. Az együtt töltött idő, a sok kellemes beszélgetés és a közvetett visszajelzések is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy egyre jobban megismerjük egymást. A hétvége megszervezésében külön köszönet illeti Shalaby Kingát, aki a megpályázott önkormányzati támogatás segítségével jelentősen csökkentette költségeinket. A sors fintora, hogy betegség miatt végül éppen ő és családja nem tudott velünk tartani, amit mindannyian azóta is nagyon sajnálunk. 25

26 A Budavári Főtemplom közösségének lapja Várunk szeptember 16. Befejezésül Komlóska polgármesterének gondolatait idézem, amelyek különösen megérintettek: Addig érezzük magunkat az Isten háta mögött, amíg meg nem értjük, hogy a Jóisten tenyerében vagyunk. Addig érezzük magunkat magányosnak, amíg észre nem vesszük, hogy hányan keresik a társaságunkat. És addig érezzük magunkat elhagyatottnak, amíg meg nem tapasztaljuk, hogy mennyien akarnak nekünk segíteni. Zsilinszky Gabi és Livják Csaba EGY TÁL DÖDÖLLE Házas közösségünk szeptemberben ünnepli megalakulásának 10. évfordulóját. Immár hagyománynak tekinthető, hogy minden nyáron elmegyünk közösen táborozni. Az elmúlt évig az ilyen együttléteink lelki programokkal gazdagodtak, mert lelkivezető és gyermekvigyázók segítették elmélyülésünket. Azonban a gyermekek számának (34) és életkorának növekedése egyre nehezebbé tette, hogy a tábor valódi lelkigyakorlat legyen a számunkra. Ezért idén úgy határoztunk, hogy most először egy olyan tábort szervezünk, ami a közösség kötetlenebb együttlétéről szól, hogy megélhessük, amit E. Elemér oly sokszor hangoztat: Jó nekünk! A tábor helyszíne az őrségi Szalafő volt. Döntésünket azon prózai ok indokolta, hogy az eddigi, jól bevált szállásainkat kinőttük, és itt találtunk egy olyan fogadót, ahol családonként külön szobában mindannyian elfértünk. Megérte a hosszú utazás, gyönyörű vidékre érkeztünk. A tábor péntektől vasárnapig tartott, de majd minden család megtoldotta néhány nappal az ottlétet. A közös időben nagyokat kirándultunk, a gyerekeknek vetélkedőt szerveztünk, tábortűznél szalonnát sütöttünk, és a fogadó közösségi termében még misét is tartottunk a helyi plébános közreműködésével. A tábor színes programjairól és a menüsor összeállításáról Anikó gondoskodott, a költségvetési egyensúlyt pedig Kristóf felügyelte precízen, áldozatos munkájukat ezúton is köszönjük. A környék jellegzetes ételeit megkóstolva a vasi pecsenye mellett gyermekeink azt is megtudhatták, hogy mi is az a dödölle. Az ismert dalocska éneklése közben koreográfiával is kísérték a produkciót. Igazán vidáman telt ez a néhány nap, szép emléke a nyárnak. Z. K. 26

27 2012. Szent Kereszt felmagasztalása Várunk XII. évfolyam, 71. szám A VASÁRNAPI HATOS CSAPATÁNAK ÉVINDÍTÓ TÁBORA Immáron harmadik éve gondoltuk, hogy az év kezdete előtt jó volna összejönni egy hétvégére, hogy intenzívebben tudjunk próbálni, új dalokat tanulni. Helyszínül Dunabogdányt választottuk, amely a jól felszerelt plébániáján kívül a nyár utolsó napjain a vízpartjával is csalogatott minket. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy a tizenöt zenész és énekes a nyári szünetet követően újból a húrok közé csapjon. A hétvége során volt időnk átgondolni a mögöttünk álló éveket, összegezni, hova jutottunk, mik a céljaink, min szeretnénk változtatni. A zenélés mellett rengeteg technikai kérdést is megtárgyaltunk, hogy a háttérmunka még gördülékenyebben menjen. Mindannyian részt vállalunk valamilyen feladatban, mint például a füzetbővítés, kottázás. Természetesen az imának is megvolt a helye és ideje, aminek csúcspontja talán az volt, amikor elköteleződésünket, leendő szolgálatunkat az Úr elé tettük. Pihenésképpen jutott idő a játékra, strandolásra, lehetőségünk volt kipróbálni a plébánia új sportszereit is. Az együtt töltött évek során nagyszerű csapat jött össze. Nagy öröm számunkra, hogy időről időre újabb tagokkal bővülünk. Úgy érzem, nagyszerű közösséggé váltunk, ahol nem számít a kor, az életállapot, csak a zene szeretete, és legfőképp az, hogy zenénkkel a Jóistennek szolgálhatunk. Vasárnap közösen vettünk részt a helyi szentmisén, majd megtartottuk az utolsó próbát. Ebéd után az időjárás is borúsabbra fordult, a szél jelezte számunkra, hogy vége a nyárnak, kezdődik egy újabb tanév, új feladatokkal. Reméljük, hogy a befektetett munka gyümölcsöt hoz, és zenénkkel továbbra is hozzájárulhatunk a vasárnapi hatosok széppé tételéhez. Bízunk abban, hogy a hívek közül egyre többen énekelnek majd velünk, és így zenénk közös imádsággá válik. OLIMPIA Botlik Dóri Édesapám nagy sportrajongó volt talán mert munkája során lehetősége volt a sport finanszírozásával foglalkozni, és így jóval több háttér információt tudott, mint egy átlag földi halandó. Mi tehát úgy nőttünk föl, hogy mindig minden aktuális verseny fontos volt, figyeltük, és igaz örömmel ujjongtunk a sikereknek, de a legapróbbaknak is, különösen a nemzetközieknek, még ha ez a részvételt jelentette csupán. Aztán gyermekeinkkel is mindig nagy izgalommal folytattuk ezt 27

28 A Budavári Főtemplom közösségének lapja Várunk szeptember 16. a hagyományt. Volt, hogy a nyaralás alatt együtt hasaltunk a balatoni kicsi nappali kövén, és torkunk szakadtából kiabáltunk, fújtuk a hátszelet a magyaroknak. Idén 4 felé volt nagy családunk épp az olimpia ideje alatt, minden kis család külön nyaralt, így hát a telefonok csengtek forró dróton folyton folyvást. Mert a gyerekeink szurkolása csak úgy érvényes és teljes, ha egymással is azonnal egyeztetik az épp látottakat. Miért is volt ennyire izgalmas ez az idei olimpia? Már az is mélyen érintett, ahogyan a londoniak megszervezték. Jól esett a szívünknek, ahogy az EMBER fontos volt mindenütt a szolgálatban, az önkéntesek munkájában, szívet melengető volt sok-sok apró részlet, figyelmesség. S valahogy a zilált mindennapokból hirtelen olyan magyar sportolók kerültek reflektorfénybe, akiket öröm volt látni, s hallani a megnyilatkozásukat. Mert, sok munkával megdolgozott teljesítményeket láthattunk, és tiszta, szerény, csodálatos emberi értékekről tanúskodtak, amikor megszólaltak versenyzőink. És volt még valami, ami idén mélyen belénk hasított. Ez volt életünkben az első alkalom, hogy egy közülünk, a legközelebbiek közül ott volt a versenyzők között. Soha még nem jutott ki senki olimpiára az igen népes környezetünkből, és most ott volt Domi, Széll Marika és Vince legkisebb (6.) gyermeke. A szülők Tardy Laci ifi-kórusának alapítói közül valók, 1968 óta állandó tagjai a vasárnapi liturgia szolgálatának. Domi a szemünk előtt nőtt fel, a vasárnapi mise után Pesterzsébetre hazafelé utazva Székely Ákos lába előtt kuporgott Vince autójában. De hogyan kerül ki egy magunkfajta az olimpiára? Oda a világ legjobb 13 versenyzője közé? Hát elég különösen. Még ha az evezős sport nem is tartozik a legerősebb hazai sportágazatok közé, reményeink úgy tűnik, egyre jobbak. Amikor egy evezős pár csodálatosan részvételi lehetőséget szerez, de egyikük nem felel meg az ellenőrzéseken, társat kell találni a helyére. Így aztán megkeresték Domit, aki 23 évével évek óta az élvonalban evez négypárevezősben. Mi az neki, kiszállni a négyesből, beülni kormányos nélküli egypárevezősbe, ahol ő kapja a balkezes helyet bár ő is jobbos, de a kieső helye a baloldal volt. Volt három hetük arra, hogy összeszokjanak, hogy Domi ráérezzen az új feladat ízére. Ha megnézzük a századmásodperceket, bizony nem is sikerült rosszul a próba a lehetetlen legyőzésére. Ott voltak, és tisztességesen helytálltak. Nagyon büszkék vagyunk. A világ legjobb 13 versenyzője között voltak kicsit közülünk. Nem akármilyen érzés. Hála érte az Úrnak. S mivel az evezős sport inkább a korosabb versenyzők műfaja, ha jól számolunk, még épp 3 olimpiáig szurkolhatunk Széll Domonkos kitartásának, lelkesedésének. Isten segítse őt ezen az úton! Mi váriak is büszkén szorítunk neki a továbbiakhoz. 28

29 2012. Szent Kereszt felmagasztalása Várunk XII. évfolyam, 71. szám Aztán az igazi csattanó a végére maradt. A média idén időt szánt az olimpia záróünnepsége után kezdődő paralimpia versenyeire, sportolóira. Azt hiszem, igazi evangéliumi leckével felért, ha valaki figyelemmel kísérte a közvetítéseket, jelentéseket. Látni, hogy az adottságaink mennyire mások. Megérezni a tökéletes Isten-képmásságot minden teremtményben. Fejet hajtani az emberi jóakarat és jóravágyás előtt. Ragyogó szemeket látni, és csodálatos élet-igenlést hallani napokon át. Hálát adni Isten minden döntéséért. Igen, mert megtanulhattuk e pár nap alatt, hogy Isten minden döntésében tökéletes. HATÉVESEK LETTÜNK Nyár elején hetedik évébe lépett a templomunk felújítását célzó állami beruházás. Mint tudjuk, ebben az életkorban előfordul, hogy gyors fejlődésnek indul a gyerek. Velünk is ez történt. A sokkoló tavaszi események után úgy tűnhetett, hogy a nyáron semmi nem változik a templomban: az állványok ugyanott állnak, mint eddig, szentmiséink továbbra is a főoltárnál zajlanak. De a látszat csal. Lendületesen folyik a falfestés felújítása: a nyár folyamán a Gara-kápolna, a két oldalhajó és az oszlopok díszítőfestésének és falképeinek restaurálása készült el. A tempó, figyelembe véve a felület nagyságát, szédületes; az ember el sem hinné, hogy Csúcs László és Kovács András restaurátorok vezetésével csak kb. húsz ember dolgozik az állványokon. A Gara-kápolnában a burkolatok is elkészültek, így újra használatba vehető, bár az ólmozott üvegablakok visszahelyezésére még várnunk kell. Talán nem sokáig: némi megtorpanás és restaurátorváltás után újra nekilendül az ólomüveg ablakok restaurálása. Czebe István restaurátor pont a nehezével kezdheti, mivel a Gara-kápolna ablakai a templom legproblémásabb üvegei: túlégetés, pergő festés, szakszerűtlen pótlások, utólagos belepingálások, csillagtörés, hiányok jellemzik őket, ezért ezek restaurálása lesz a legnehezebb feladat. Indulhat a munka a jobb állapotú déli nagy ablakokon és az északi kis rózsaablakokon is, ha a restaurátor bírja munkaerővel. Egy ideje látható már Lehoczky János kovács-iparművész új csillárja a főkapu lépcsője fölött, a keresztelőkút fölött függő kistestvérét még takarja az állvány. Szeptember végén látványos szakaszába ér az orgonaépítés is, bár a végleges intonációhoz állvány nélküli templomra lesz szükség. De dolgozik a szakipar is: az új padlóburkolat már elérte a főkapu lépcsőjét, és rövidesen a Mária-kapu is újból járhatóvá válik. Aztán fordul a színpad: az állványok új helyre költöznek, mi pedig kitaláljuk, hogy hogyan ünnepeljük az Urat az új körülmények között. Mátéffy Balázs TI 29

30 A Budavári Főtemplom közösségének lapja Várunk szeptember ARS SACRA FESZTIVÁL: SZEPTEMBER Mottó: az igazság szabaddá tesz (Jn 8,32) A magyar fesztiválpalettán szerepel egy olyan formabontó rendezvény, amit nem kísér hangos kampány, szép csendesen mégis országos és határokon átívelő eseménysorozattá nőtte ki magát. Az Ars Sacra Alapítvány hatodik éve szervezi meg a Templomok Éjszakáját és a Szakrális Művészetek Hetét. A két eseménysorozat közös új neve: Ars Sacra Fesztivál. A rendezvény sajátossága, hogy határokon átívelve a művészetek nyelvén igyekszik kifejezni az evilági életen túlmutató szakralitás jelenvalóságát világunkban. A Kárpát-medencei kiterjesztésű programsorozat keretében a zsidó-keresztény kultúrkörhöz tartozó művészeti alkotások bemutatása a nemzet lelki felemelkedését és spirituális egységét hivatott szolgálni. A Fesztivál eseményein a nagy budapesti múzeumoktól a vidéki gyűjteményekig, a kis falusi kápolnáktól a Bazilikáig, sok-sok magyarországi helyszínen több száz program várja az érdeklődőket kilenc napon át. Ezúttal is számos új helyszín kapcsolódik be: a Budapest Galéria, a Duna Palota, a Klebelsberg Kultúrkúria, a MOM Kulturális Központ, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Dorottya Café először fogad be a fesztiválhoz kapcsolódó programokat, a Szépművészeti Múzeum és a Kiscelli Múzeum pedig sok év után újra programhelyszín lesz. A fesztivál programjait képző- és iparművészeti kiállításokat, különböző műfajú koncerteket, színházi, irodalmi előadásokat, tárlatvezetéseket, gyerekprogramokat ingyenesen látogathatja a nagyközönség. Az immár hagyományosnak tekinthető rendezvények ezúttal sem maradnak el: A fesztivál részeként a Kulturális Örökség Napjaihoz kapcsolódó Templomok Éjszakáján, szeptember 15-én, az idei Kodály-évforduló kapcsán több felekezet templomában csendül fel azonos időben egy-egy Kodály zenemű, egyszerre határokon innen és túl. Ismét bekapcsolódnak Budapest legnagyobb múzeumai a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Kiscelli Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum egy-egy szakrális tematikájú kiállítással, előadással vagy koncerttel. A történelmi egyházak közös dicsőítést tartanak a budapesti Szent Istvánbazilikában, szeptember 16-án közös kincsüket, a zsoltárokat énekelve. A fesztivál fővédnökei: Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Mádl Dalma asszony.

31 2012. Szent Kereszt felmagasztalása Várunk XII. évfolyam, 71. szám A Szakrális Művészetek Hete keretében számunkra, budaváriak számára nagy öröm, hogy a Jezsuita Sziget rendezvényeinek keretében Török Ferenc, egyházközségünk örökös világi elnöke templomairól és grafikáiból kiállítás lesz a Párbeszéd Háza kápolnájában VIII. Horánszky utca 20. A kiállítás szeptember 15. és 25. között tekinthető meg vasárnap kivételével naponta 15 órától 20 óráig. TEMPLOMUNK PROGRAMJAI a Szakrális Művészetek Hete és a Kulturális Örökség Napjai alatt A MÁTYÁS-TEMPLOM PINCÉTŐL A PADLÁSIG A látogatók a templom forgalom elől elzárt területeit is bemutató bejárásokon magyar nyelvű vezetéssel ismerkedhetnek meg az épület művészeti értékeivel és műemléki rekonstrukciójának kulisszatitkaival is. Időpontok: szept. 18. kedd 16.00; szept. 22. szombat 9.30; szept. 23. vasárnap A részvételi díj 1000 Ft, az eseményre jelentkezni kell az címen. TORONYLÁTOGATÁS A MÁTYÁS-TEMPLOMBAN A felújított harangtorony, a harangszintek és a toronyerkélyek a nagyközönség számára nem láthatóak. A Szakrális Művészetek Hete alatt három alkalommal, vezetett csoportokban mindez bejárható. Időpontok: szept. 18. kedd 17.30; szept. 22. szombat 11.00; szept. 23. vasárnap A részvételi díj 1000 Ft, az eseményre jelentkezni kell az címen. HELYREÁLLÍTÁSOK HELYREÁLLÍTÁSA a Mátyás-templom és felújítása A felújítás alatt álló templom és a restaurálási munkákat bemutató kiállítás megtekintése magyar nyelvű vezetéssel szeptember 21-én, pénteken 16 órakor. A részvétel ingyenes, de az eseményre jelentkezni kell az címen. RESTORING RESTORATIONS The works of restorers in the Matthias Church and its Ecclesiastical Art Collection A felújítás alatt álló templom és a restaurálási munkákat bemutató kiállítás megtekintése angol nyelvű vezetéssel szeptember 23-án, vasárnap 15 órakor. A részvételi díj 500 Ft, az eseményre jelentkezni kell az címen. Az előzetes jelentkezés megtehető a os telefonszámon is Farkasné Jászfalvi Máriánál. 31

32 A Budavári Főtemplom közösségének lapja Várunk szeptember 16. GÓLYAHÍREK Örömünket megosztva tudatjuk, hogy augusztus 30-án kor világra jött 3. gyermekünk, Gábor. Szép, jól van és már itthon is van. a Pribenszky család: Bea, Csaba, Gellért, Gergely Már megint ez a komatál! Első gyermekünk születésekor a rácsodálkozás volt a legmeghatározóbb érzésünk a komatálas időszakból: ekkor tapasztaltuk meg, milyen szép (és laktató ) dolog napról napra más-más barátunk kosztján élni. A második lurkó hazatérése után ezért már főként várakozás volt a szívünkben - és a gyomrunkban. Alig vártuk, hogy újra elénk táruljon ez a többhetes svédasztal, amelynek ugyan Zalányi Kinga kitartó és mindenre kiterjedő figyelmének köszönhetően nem volt két hasonló fogása, egyvalami mégis egyformán ott illatozott minden kosár körül: a gondoskodó szeretet. Köszönjük, hogy Dani fiunk érkezésekor is finom ízekkel és a közösséghez tartozás gőzölgő melegével ajándékoztatok meg minket! Szeretettel: a Juhász-Kelly család Várunk A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Csapó Viktória, Mátéffy Balázs Címlaprajz: Török Ferenc Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, munkájukkal és törődésükkel segítik a közös munkát. Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia Templom: 1014 Budapest Szentháromság tér 2. Honlap: Elérhetőségek: Templom: Plébánia: Plébánia hivatal: 1014 Bp. Országház utca 14. Irodai órák: hétfő csütörtök ; Sürgősségi betegellátás: Miserend: hétköznap 7.00 és vasárnap 7.00, 8.30 diákmise, latin zenés mise, és ifjúsági mise Szentségimádás: minden pénteken Rózsafüzér: minden csütörtökön Fatimai imaóra: minden hónap első szombatján

Mi azonban új eget és új földet várunk

Mi azonban új eget és új földet várunk Várunk Mi azonban új eget és új földet várunk A Budavári Főtemplom közösségének lapja 2011. Szent Kereszt felmagasztalása Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicsérete zengjen a szentek közösségében! Izrael

Részletesebben

Új kor, megújuló szeretet

Új kor, megújuló szeretet Oázis Új kor, megújuló szeretet Sebeinkből élet Barátok kellenek A világ dolgai által eljutunk Istenhez Nem véletlenül történt, ami történt 2011/3. Otthon a világban lánytábor 18+ A Kiadó és a Szerkesztő

Részletesebben

A MAGYAR EVANGÉLIUMI RÁDIÓ ALAPÍTVÁNY KIADVÁNYA. 2010./2. szám. Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt.

A MAGYAR EVANGÉLIUMI RÁDIÓ ALAPÍTVÁNY KIADVÁNYA. 2010./2. szám. Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. A MAGYAR EVANGÉLIUMI RÁDIÓ ALAPÍTVÁNY KIADVÁNYA 2010./2. szám Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Lk 24,5-6 2 2010 / 2 Keresztény családba születtem. Nagyon szerettem a szüleimet,

Részletesebben

Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt!

Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt! VII. évf. 5. szám A Budai Baptista Gyülekezet lapja Kezek A nagymosás után jelentve: kész Letette jó anyánk elénk az ételt. Gyermekszemem egy síkba volt kezével, S döbbenten láttam: véres volt a kéz S

Részletesebben

MANNA. Erőt ad a megfáradtnak. Erőről erőre (Zsolt 84,8) VI. évf. 8 9. szám A Budai Baptista Gyülekezet lapja 2010. aug. szept.

MANNA. Erőt ad a megfáradtnak. Erőről erőre (Zsolt 84,8) VI. évf. 8 9. szám A Budai Baptista Gyülekezet lapja 2010. aug. szept. VI. évf. 8 9. szám A Budai Baptista Gyülekezet lapja Erőről erőre (Zsolt 84,8) Hányszor hittem már, hogy elfogyott erőm! Vége, nincs tovább Megtántorodtam, már-már elestem, elborított a nyomorúság. Szóltam:

Részletesebben

Ferenc pápa 2016-ban Szombathelyre látogat

Ferenc pápa 2016-ban Szombathelyre látogat Mozaik Magyar vagyok, magyar, magyarnak születtem 9. oldal Szent Márton földje Rumi Rajki István kútszobrának története és előzményei 11. oldal Egyházunk Gondolatok a nagy figyelmeztetésről szóló üzenetekről

Részletesebben

KOPOGTATÓ. 2000. április, X. évf. 1. (25.) szám A Magyar Schönstatti Családmozgalom lapja

KOPOGTATÓ. 2000. április, X. évf. 1. (25.) szám A Magyar Schönstatti Családmozgalom lapja 2000. április, X. évf. 1. (25.) szám A Magyar Schönstatti Családmozgalom lapja Erõforrásunk a család KOPOGTATÓ Ha szenvedésemben a szenvedõ Krisztusba kapaszkodom, az élet akkor is marad ugyan siralomvölgye,

Részletesebben

Téli alkony Aranylanak a halvány ablakok... Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hósík messze selymesen ragyog.

Téli alkony Aranylanak a halvány ablakok... Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hósík messze selymesen ragyog. A NAGYMAROSI EGYHÁZKÖZSÉG HÍRLEVELE XVIII. évf. 2013. KARÁCSONY Karácsony titka: Isten csak szeretni tud! A VII. században írta Ninivei Szent Izsák: Isten csak szeretni tud." S az ember, aki az ő arcának

Részletesebben

LXV. évf. 3. szám 2012. október....más alapot senki sem, vethet a meglevon kívül, amely a Jézus Krisztus. (1Kor 3,11)

LXV. évf. 3. szám 2012. október....más alapot senki sem, vethet a meglevon kívül, amely a Jézus Krisztus. (1Kor 3,11) Lapok A tiszáninneni reformátusok lapja LXV. évf. 3. szám 2012. október...más alapot senki sem, vethet a meglevon kívül, amely a Jézus Krisztus. (1Kor 3,11) Kedves Olvasó! A minap egy töltőállomás pénztárához

Részletesebben

Medjugorje nap Szekszárdon

Medjugorje nap Szekszárdon 16. évfolyam 5. szám Hatvankettedik szám 2009. november A SZEKSZÁRDI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG TÁJÉKOZTATÓJA Öt követ adok nektek a ti Góliátotok ellen 2009. február hetedikén egyházközségünk képviselő-testülete

Részletesebben

A MAGYAR EVANGÉLIUMI RÁDIÓ ALAPÍTVÁNY KIADVÁNYA 2007./3. szám

A MAGYAR EVANGÉLIUMI RÁDIÓ ALAPÍTVÁNY KIADVÁNYA 2007./3. szám A MAGYAR EVANGÉLIUMI RÁDIÓ ALAPÍTVÁNY KIADVÁNYA 2007./3. szám Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai. Még ha elvénül is a földben gyökere, ha elhal is a porban

Részletesebben

VIII. évfolyam 1. szám, Húsvét

VIII. évfolyam 1. szám, Húsvét VIII. évfolyam 1. szám, Húsvét 2011. április www.pilis.reformatus.hu Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. 2 Korintus 12,9 Biztosan sokan vannak, akik szívesen olvasnak

Részletesebben

Bevezetőként. Szentmisét közvetít a Magyar Rádió és a Magyar Katolikus Rádió templomunkból

Bevezetőként. Szentmisét közvetít a Magyar Rádió és a Magyar Katolikus Rádió templomunkból 2013. március 15. A zagyvapálfalvai Jézus Szíve Plébániatemplom lapja V. évfolyam, 5-6. szám (61-62.) Bevezetőként Kedves Olvasóink, kedves Hívek! Ahogyan azt korábban is írtuk: XVI. Benedek pápa lemondása

Részletesebben

ENGEDJÉTEK HOZZÁM JÖNNI A KISGYERMEKEKET, ÉS NE (MÁRK 10,14) TILTSÁTOK EL TÔLEM ÔKET, MERT ILYENEKÉ AZ ISTEN ORSZÁGA

ENGEDJÉTEK HOZZÁM JÖNNI A KISGYERMEKEKET, ÉS NE (MÁRK 10,14) TILTSÁTOK EL TÔLEM ÔKET, MERT ILYENEKÉ AZ ISTEN ORSZÁGA Újfolyam 33. szám A Budapest Fasori Református Egyházközség Hírmondója 2006. június ENGEDJÉTEK HOZZÁM JÖNNI A KISGYERMEKEKET, ÉS NE TILTSÁTOK EL TÔLEM ÔKET, MERT ILYENEKÉ AZ ISTEN ORSZÁGA (MÁRK 10,14)

Részletesebben

Ha nyitott szemmel járunk az utcán, számtalan

Ha nyitott szemmel járunk az utcán, számtalan Ha nyitott szemmel járunk az utcán, számtalan üzenet vár ránk. Hány szent szobra áll a munkahelyünk és az otthonunk között? Mind minket néz, mind ránk szeretne figyelni, mind felajánlkozik segítségül.

Részletesebben

Abba, Atya! AZ ATYA GYERMEKEI. 2 AZ ATYA GYERMEKEI Kármel 2009/6. Kármel 2009/6

Abba, Atya! AZ ATYA GYERMEKEI. 2 AZ ATYA GYERMEKEI Kármel 2009/6. Kármel 2009/6 Újra ránk köszönt a Karácsony, Urunk születését ünnepeljük. Figyelmünk a Megváltóra és áldott Szüleire irányul. Egy Családra, ahol befogadják Istent; minden új és meglepetésszerû megnyilatkozásával. Ünneplésünk

Részletesebben

Hová tűnik az idő? Hajtás Mindenki lassú Időgazdálkodás Fullextrás édesanya A család szívdobogása Elidőzünk egymásnál 2014/1

Hová tűnik az idő? Hajtás Mindenki lassú Időgazdálkodás Fullextrás édesanya A család szívdobogása Elidőzünk egymásnál 2014/1 Oázis A Magyar Schönstatt Család és Ifjúság lapja 1 Hová tűnik az idő? Hajtás Mindenki lassú Időgazdálkodás Fullextrás édesanya A család szívdobogása Elidőzünk egymásnál 2014/1 2 Örömvadászat Számoljuk

Részletesebben

HÍVÓ SZÓ A LÉLEK EREJE. Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok. (Apcsel 1:8)

HÍVÓ SZÓ A LÉLEK EREJE. Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok. (Apcsel 1:8) IV. évf. 9. szám 2013. május 19. HÍVÓ SZÓ SzigetszentmiklósKossuth utcai Református Egyházközség lapja A LÉLEK EREJE Vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok. (Apcsel 1:8) Pünkösd a Szentlélek

Részletesebben

Nem értelek, de szeretlek

Nem értelek, de szeretlek 2006. március, XVI. évf. 1. (44.) szám A Magyar Schönstatt Családmozgalom lapja fotó: Kuslits Levente Kopogtató A kamaszkorban új születésrõl van szó. Örömteli látvány a szülési fájásokkal együtt. A kamasz

Részletesebben

Lelkipásztori jelentés a Svábhegyi Református Missziói Egyházközség 2011. évérõl

Lelkipásztori jelentés a Svábhegyi Református Missziói Egyházközség 2011. évérõl Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet. M (Ézsaiás 52:7) M 8. évfolyam 1. szám 2012. Húsvét A Budapesti Svábhegyi Református Egyházközség lapja

Részletesebben

ÉLET. Kéthavonta megjelenõ folyóirat 2008. szeptember október 62. évfolyam 5. szám. A tartalomból:

ÉLET. Kéthavonta megjelenõ folyóirat 2008. szeptember október 62. évfolyam 5. szám. A tartalomból: UNITÁRIUS ÉLET Kéthavonta megjelenõ folyóirat 2008. szeptember október 62. évfolyam 5. szám Bartók Béla síremléke a Farkasréti temetõben A tartalomból: Imádság Õszi Hálaadás ünnepén Zsoltáros hálaadás

Részletesebben

Nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.

Nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát. www.communio.hu/luxchristi 2009. Húsvét X. évf. 1. szám (36) A dunaharaszti és taksonyi katolikus egyházközségek lapja Nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát. [Mt 26,18] Megváltó Krisztusunk!

Részletesebben

A Veszprémi Főegyházmegye lapja III. évfolyam 5 6. szám, 2014

A Veszprémi Főegyházmegye lapja III. évfolyam 5 6. szám, 2014 Küldött A Veszprémi Főegyházmegye lapja III. évfolyam 5 6. szám, 2014 gyertyagyújtások advent 1. vasárnapján Keszthely (Fotó: Zalai Hírlap) VeszPrém PáPa Küldött: A Veszprémi Főegyházmegye lapja. Megjelenik

Részletesebben

LX. évf. 3. szám 2007. október. Egyházkerület Lapja

LX. évf. 3. szám 2007. október. Egyházkerület Lapja Sárospataki Református A Tiszáninneni Református A Tiszáninneni Református Egyházkerület Lapja Lapok LX. évf. 3. szám 2007. október A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre,

Részletesebben

Hírlevele. A Bencés Diákszövetség. Május végi Diáktalálkozók Szent Benedek zarándoklat Mária zarándoklat. Interjú dr.

Hírlevele. A Bencés Diákszövetség. Május végi Diáktalálkozók Szent Benedek zarándoklat Mária zarándoklat. Interjú dr. A Bencés Diákszövetség Hírlevele XXIV. évfolyam, 2013/1. szám válasszátok az életet! szövetségi hírek Május végi Diáktalálkozók Szent Benedek zarándoklat Mária zarándoklat Engesztelődjetek ki szívből egymással

Részletesebben

MÍG TART A KEGYELMI IDŐ

MÍG TART A KEGYELMI IDŐ A MAGYAR EVANGÉLIUMI RÁDIÓ ALAPÍTVÁNY KIADVÁNYA 2006./2. szám Amikor nincs tovább Egy darabig elvisz a láb is de gyilkos ingoványhoz ér félelmetes szakadékhoz ér zúgó folyam partjához ér és akkor nincs

Részletesebben

Óvodások műsora Noéról. Gyülekezetünk 340 tagja táborozott Sátoraljaújhelyen

Óvodások műsora Noéról. Gyülekezetünk 340 tagja táborozott Sátoraljaújhelyen 2005/8 DE ÉN ÉS AZ ÉN HÁZAM NÉPE, AZ URAT SZOLGÁLJUK (Józsué 24,15) Óvodások műsora Noéról Gyülekezetünk 340 tagja táborozott Sátoraljaújhelyen Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek,

Részletesebben

Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk

Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk Végh Tamás Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk (Zsolt 126,3) 20 év a Fasorban Végh Tamás Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk (Zsolt 126,3) 20 év a Fasorban Budapest, 2014

Részletesebben

A BÁBAKÉPZŐ INTÉZET SZÜLÉSZETÉTŐL AZ EGYETEMI KATEDRÁIG

A BÁBAKÉPZŐ INTÉZET SZÜLÉSZETÉTŐL AZ EGYETEMI KATEDRÁIG BOGNÁR SÁNDOR A BÁBAKÉPZŐ INTÉZET SZÜLÉSZETÉTŐL AZ EGYETEMI KATEDRÁIG (Önéletrajzi elbeszélések) SZENT ISTVÁN TÁRSULAT az Apostoli Szentszék Könyvkiadója Budapest, 2011 SZENT ISTVÁN TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

Részletesebben

1992-ben határon túli és hazai matematikatanárok hozták létre ezt a versenyt. Célja az itthoni és a környező országok matematikatanítása közötti

1992-ben határon túli és hazai matematikatanárok hozták létre ezt a versenyt. Célja az itthoni és a környező országok matematikatanítása közötti Az idei tanévben a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium ad otthont a XX. Nemzetközi Magyar Matematikaversenynek. A jubileumi alkalomra való tekintettel, arra gondoltunk, hogy jó lenne visszaemlékezni

Részletesebben