Átírás

1 PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM Közgazdaságtudományi Kar Vállalati Gazdaságtan és Számvitel Tanszék Könyvviteltan Szücs Tamás Takács András Oktatási segédanyag 2004/2005.

2 Tartalomjegyzék 1. Fejezet: Alapfogalmak Fejezet: A vállalkozás vagyona, a mérleg felépítése Fejezet: A vagyon értékelésével kapcsolatos szabályok Fejezet: Leltár és leltározás Fejezet: Az eredménykimutatás felépítése Fejezet: A főkönyvi könyvelés alapjai Fejezet: Konkrét gazdasági események könyvelése. 86

3 Tisztelt Hallgató! Ez a jegyzet a Könyvviteltan c. tárgy vizsgájára történő felkészülésben kíván segítséget nyújtani. Az itt található fejezetek felépítése többnyire igazodik az előadásokon elhangzó elméleti anyaghoz, valamint a szóbeli vizsga tételeihez. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ez a segédanyag nem helyettesíti az előadások anyagát, és önmagában nem elegendő a tárgy vizsgakövetelményeinek maradéktalan teljesítéséhez. Az írásbeli dolgozatok nagyrészt feladatmegoldást kérnek számon, ezekre csak az előadásokon megoldott példák alapján lehet megfelelően felkészülni. A fentieket szem előtt tartva reméljük, hogy jegyzetünk elősegíti majd a tantárgy jobb megértését és az eredményesebb vizsgázást. A szerzők

4 1. ALAPFOGALMAK I. A számvitel fogalma, a Számviteli Törvény célja és hatálya Számvitel: olyan tevékenységek összessége, amelyek célja az objektív információszolgáltatás az adott gazdálkodó szervezet vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről mind a belső, mind a külső felhasználók számára. Belső felhasználók: tulajdonosok, vezetőség, dolgozók. Külső felhasználók: adóhatóság, befektetők, bankok, versenytársak, partnerek stb. A számvitel területei: Könyvvitel: zárt rendszerű elszámolás, amely a vállalkozás eszközeit és forrásait, valamint ezek változásait folyamatosan, bizonylatok alapján, mennyiségben és értékben rögzíti. Beszámoló-készítés: a gazdálkodó szervezetek a működésükről meghatározott rendszerességgel a törvény által előírt beszámolót kötelesek készíteni. Költség- és önköltségszámítás: a vállalkozás jövedelmező működése érdekében elengedhetetlen a költségek folyamatos vizsgálata. o Költség: a termelés érdekében felhasznált élő- és holtmunka pénzben kifejezett értéke. o Önköltség: az elkészült termék vagy nyújtott szolgáltatás egységére jutó eszközfelhasználás értéke (= 1 db termék előállítási költsége). Elemzés: mutatószámok ill. egyéb módszerek segítségével a működéssel kapcsolatos megállapítások, következtetések levonása. Könyvvizsgálat, közzététel: a könyvvizsgálat a könyvvezetés, a beszámoló, illetve a vállalkozás ügyleteinek törvényességét ellenőrzi. A könyvvizsgáló által ellenőrzött beszámolót a gazdálkodó köteles nyilvánosságra hozni (közétenni). A számvitelt Magyarországon a Számviteli törvény (2000. évi C. törvény) szabályozza. A törvény célja a hatálya alá tartozók információszolgáltatásának szabályozása annak érdekében, hogy a gazdálkodó szervezetek vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetéről megbízható és valós összkép álljon rendelkezésre a piac többi szereplője számára. A törvény hatálya a gazdálkodóra terjed ki. A gazdálkodó fogalmába tartozik a vállalkozó, az államháztartás szervezetei, az egyéb szervezetek, a Magyar Nemzeti Bank, továbbá az általuk vagy természetes személy által alapított egészségügyi, szociális és oktatási intézmény. Vállalkozó: minden olyan gazdálkodó, amely a saját nevében és kockázatára nyereségés vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében termelő vagy szolgáltatótevékenységet végez (pl. Kkt., Bt., Kft., Rt.), ideértve a hitelintézetet, a pénzügyi vállalkozást, a befektetési vállalkozást és a biztosítóintézetet is. A törvény a fentieken túl a vállalkozó fogalmába sorolja az egyesülést, az európai gazdasági egyesülést, a vízitársulatot, az erdőbirtokossági társulatot, és a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is. Államháztartás szervezetei: azok a szervezetek, amelyeket az államháztartási törvény alapján az államháztartás működési rendjéről szóló jogszabály ilyennek minősít, pl. minisztériumok, önkormányzatok, iskolák, egyetemek, társadalombiztosítási szervek. Szücs-Takács 1

5 Egyéb szervezetek: az előbbiekbe nem tartozó szervezetek, pl. alapítvány, közalapítvány, lakásszövetkezet, társasház, egyházi jogi személy, ügyvédi iroda, befektetési alap, közhasznú társaság, magánnyugdíjpénztár, közraktár stb. A törvény nem terjed ki: az egyéni vállalkozóra, a polgári jogi társaságra, az építőközösségre, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi kereskedelmi képviseletére, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó (EVA) hatálya alá tartozó jogi személyiség nélküli gazdasági társaságra (Kkt. illetve Bt.). II. A vállalkozások besorolása tulajdoni részesedés szerint A tulajdoni részesedés alapján öt típust különíthetünk el: anyavállalat, leányvállalat, közös vezetésű vállalkozás, társult vállalkozás, egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozás. Ezen kívül definiálnunk kell egy gyűjtőfogalmat: a kapcsolt vállalkozás fogalmát. Anyavállalat: az a vállalkozó, aki egy másik vállalkozónál, a leányvállalatnál meghatározó befolyást képes gyakorolni, mert a következő feltételek közül legalább eggyel rendelkezik: - tulajdoni hányada alapján a szavazatok 50%-ot meghaladó részét birtokolja, - más tulajdonosokkal (részvényesekkel) kötött megállapodás alapján birtokolja a szavazatok többségét, - jogosult a vezető tisztségviselők vagy a felügyelő bizottság tagjai többségének megválasztására illetve visszahívására, - a tulajdonosokkal kötött szerződés vagy a létesítő okirat alapján függetlenül a tulajdoni hányadtól, a szavazati aránytól, a megválasztási és visszahívási jogtól döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol. Ha a szavazati arány eléri a 75%-ot, akkor közvetlen irányítást biztosító befolyásról beszélünk. Az elnevezés hátterében az áll, hogy egy háromnegyedes többséggel rendelkező tulajdonos bármely döntést egyedül meghozhat, hiszen ennél nagyobb többség egyetlen döntéshez sem szükséges. Leányvállalat: az a vállalkozó, amelyre a fent definiált anyavállalat meghatározó befolyást gyakorol. Közös vezetésű vállalat: kettő vagy három vállalkozó által paritásos alapon, 50-50% vagy % arányban birtokolt és közösen vezetett vállalkozás. Társult vállalkozás: az a vállalkozó, amelyben egy másik vállalkozó mértékadó befolyást gyakorol (min. 20%-os szavazati arányt jelentő részesedéssel rendelkezik). Egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozás: olyan gazdálkodó szervezet, amelyben egy másik vállalkozó 20%-nál kisebb tulajdoni részesedéssel rendelkezik. Kapcsolt vállalkozás: az anyavállalat, a leányvállalat, a közös vezetésű vállalkozás és a társult vállalkozás együtt. Szücs-Takács 2

6 III. Az üzleti év fogalma Az üzleti év az az időszak, amelyről a beszámoló készül. Ez majdnem minden esetben megegyezik a naptári évvel. Kivételt egyedül a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi vállalkozása (fióktelepe, leányvállalata) képez, amelynek üzleti éve eltérhet a naptári évtől, ha a külföldi anyavállalatnál is eltér. Ennek az engedménynek a célja a nemzetközi vállalatok és magyarországi leányvállalataik, fióktelepeik beszámolójának szinkronizálása. Egy másik szemszögből vizsgálva, az üzleti év általában 12 hónap, eltekintve az alábbi speciális esetektől: előtársasági időszak (az alapítástól a bejegyzésig terjedő időszak), az előtársasági időszakot követő üzleti év, átalakulás során a megszűnő vállalkozásnál az előző üzleti év kezdő napjától az átalakulás cégbírósági bejegyzéséig terjedő időszak; valamint az így létrejövő új vállalkozásnál a bejegyzést követő naptól a választott üzleti év végéig terjedő időszak, devizanemek közötti áttérés esetén, felszámoláskor, ami időtartamától függetlenül egy üzleti évnek minősül, végelszámoláskor, ami általában egy 12 hónapos üzleti év, de ha ennél hosszabb, akkor 12 hónaponként beszámolót kell készíteni, míg az utolsó üzleti év lehet rövidebb. IV. Beszámolási kötelezettség, a beszámoló formái A törvény hatálya alá tartozók minden üzleti évről kötelesek beszámolót készíteni. A beszámolónak négy formáját definiálja a törvény: Éves beszámoló: minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozónak ilyet kell készítenie, amennyiben nem tesz eleget az egyszerűsített éves beszámoló követelményeinek. Részei: mérleg, eredménykimutatás, kiegészítő melléklet. A beszámolóhoz csatolni kell az üzleti jelentést is (ez nem része a beszámolónak, de kötelezően el kell készíteni). Egyszerűsített éves beszámoló: amennyiben a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó a törvényben foglalt három nagyságot jelző mutató közül kettő értékhatárát két egymást követő évben nem haladja meg, akkor készíthet egyszerűsített éves beszámolót. Az értékhatárok a következők: - az éves nettó árbevétel 300 millió forint, - a mérleg főösszege 150 millió forint, - a tárgyév átlagos foglalkoztatotti létszáma 50 fő. Ezt a szabályt nem alkalmazhatja részvénytársaság, konszolidálásba bevont vállalkozás, külföldi vállalkozó magyarországi fióktelepe, valamint az a gazdálkodó sem, akinek üzleti éve eltér a naptári évtől. Részei: mérleg, eredménykimutatás, kiegészítő melléklet. Összevont (konszolidált) éves beszámolót kell készítenie minden anyavállalatnak. Ez alól kivételt képez az az anyavállalat, amely a következő nagyságot jelző három mutató közül kettő értékhatárát két egymást követő üzleti évben nem lépi túl: - az éves nettó árbevétel a 4 milliárd forintot, - a mérleg főösszege a 2,7 milliárd forintot, - a tárgyév átlagos foglalkoztatotti létszáma a 250 főt. Szücs-Takács 3

7 Nem kell összevont (konszolidált) éves beszámolót készítenie annak az anyavállalatnak sem, aki maga is leányvállalat. A konszolidálás lényege, hogy az egymással bonyolult részesedési viszonyban álló vállalatokból álló vállalatcsoportot úgy kell feltüntetni, mintha egyetlen vállalat lenne, kiszűrve az egymás közti tranzakciók hatásait, Részei: összevont (konszolidált) mérleg, összevont (konszolidált) eredménykimutatás, összevont (konszolidált) kiegészítő melléklet. Az éves beszámolóhoz hasonlóan az összevont (konszolidált) beszámolóhoz is el kell készíteni az összevont (konszolidált) üzleti jelentést, amely azonban nem képezi részét a beszámolónak. V. Számviteli alapelvek A törvény 14 alapelvet definiál, amelyeket a könyvvezetés és beszámoló-készítés során érvényesíteni kell. Az elvek legfontosabb célja, hogy a beszámoló és az azt alátámasztó könyvvezetés a vállalkozás gazdálkodásáról megbízható és valós összképet adjon. Az alapelveket a következőképpen csoportosíthatjuk: CÉL: A megbízható valós összkép kialakítása Tartalmi elvek Kiegészíto elvek Formai elvek Teljesség elve Valódiság elve Óvatosság elve Összemérés elve Egyedi értékelés elve Bruttó elszámolás elve Idobeli elhatárolás elve Tartalom elsodlegességének elve Világosság elve Folyamatosság elve Következetesség elve A formával szembeni elvek Egyéb elvek A vállalkozás folytatásának elve Lényegesség elve Költség-haszon összevetésének elve 1. A vállalkozás folytatásának elve: a beszámoló készítésekor és a könyvvezetés során abból kell kiindulni, hogy a vállalkozás a jövőben is fenn tudja tartani a tevékenységét. 2. Teljesség elve: A könyvvezetés során könyvelni kell és a beszámolóban be kell mutatni minden olyan eseményt, amely az adott üzleti évben az eszközök vagy a források állományára hatással van. 3. Valódiság elve: a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban bemutatott tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak kell lenniük. 4. Világosság elve: a beszámolónak és a könyvvezetésnek áttekinthetőnek, kívülállók számára is érthetőnek kell lennie. Szücs-Takács 4

8 5. Következetesség elve: a beszámoló készítés és a könyvvezetés során az állandóságot, összehasonlíthatóságot biztosítani kell (pl. értékelési elvek tekintetében) 6. Folytonosság elve: az üzleti év nyitó adatainak meg kell egyezniük az előző üzleti év záró adataival. 7. Összemérés elve: a bevételeknek és ráfordításoknak ahhoz az üzleti évhez kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek, a pénzügyi rendezéstől függetlenül. (Pl. a ténylegesen januárban kifizetett decemberi telefonszámlát decemberi költségként kell kimutatni időbeli elhatárolás formájában) 8. Óvatosság elve: nem szabad kimutatni olyan árbevételt, bevételt, amelynek pénzügyi realizálása bizonytalan. A követeléseket a lehető legalacsonyabb, a kötelezettségeket a lehető legmagasabb értéken kell kimutatni. 9. Bruttó elszámolás elve: A bevételeket és ráfordításokat, valamint a követeléseket és kötelezettségeket egymással szemben nem szabad elszámolni, azaz tilos nettósítani. (Pl. vállalkozásunk tartozik egy másik cégnek Ft-tal, ugyanez a cég pedig tartozik nekünk 500 Ft-tal, akkor nem szabad ezeket egymással szemben semlegesíteni és kimutatni a nettó 500 Ft tartozást. Mindkettőt szerepeltetni kell a mérlegben, és egyenlegként adódik, hogy végeredményben mi 500 Ft-tal többel tartozunk.) 10. Egyedi értékelés elve: az eszközöket és a kötelezettségeket egyedileg kell nyilvántartani és értékelni, nem lehet csoportosan (néhány kivételtől eltekintve pl. készletek) 11. Időbeli elhatárolás elve: az olyan események hatásait, amelyek bevételei vagy ráfordításai több üzleti évet érintenek, az érintett évek között arányosan kell megosztani (Pl. ha december elején előre kifizetek három hónapra december, január, február szóló bérleti díjat, akkor ezt a költséget a két érintett év között egyharmad-kétharmad arányban kell megosztani.) 12. Tartalom elsődlegessége a formával szemben elve: a gazdasági eseményeket a tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelően kell bemutatni. 13. Lényegesség elve: minden olyan információt be kell mutatni a beszámolóban, ami lényeges (= az információ felhasználóinak döntéseit befolyásolja). 14. Költség-haszon összevetésének elve: az információk hasznossága álljon arányban azok megszerzésének költségével. VI. Könyvvizsgálat, nyilvánosságra hozatal és közzététel A gazdálkodók bizonyos esetekben kötelesek beszámolójukat egy független szakértővel, a könyvvizsgálóval ellenőriztetni. A könyvvizsgálati kötelezettséget a Számviteli törvény (Sztv.) és a Gazdasági társaságokról szóló törvény (Gt.) együttesen szabályozza. Zárójelben feltüntetjük, hogy az adott előírást melyik törvény fogalmazza meg. Szücs-Takács 5

9 A könyvvizsgálat kötelező: - ha a vizsgált üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában az éves (éves szintre átszámított) nettó árbevétel meghaladja az 50 millió forintot (Sztv.), - takarékszövetkezet esetében (Sztv.), - konszolidálásba bevont vállalkozásoknál (Sztv.), - külföldi székhelyű vállalkozó magyarországi fióktelepénél (Sztv.), - részvénytársaságnál (Gt.), - 50 millió forintot meghaladó törzstőkéjű Kft-nél (Gt.), - egyszemélyes Kft-nél (Gt.), - ha a vállalkozó mentessége ellenére, kivételes esetben kéri a könyvvizsgálatot (Sztv.). A könyvvizsgálat megállapításait a könyvvizsgálói jelentésben kell megfogalmazni. A fő cél az, hogy a könyvvizsgáló véleményt alkosson a vizsgált cégről, és megállapítsa, hogy a beszámolóban szereplő adatok megfelelnek-e a valóságnak, a vállalkozásról megbízható és valós összképet nyújtanak-e. Ezek alapján a könyvvizsgáló a jelentéshez a következő típusú záradékok valamelyikét csatolja: Hitelesítő záradék: A könyvvizsgáló úgy ítéli meg, hogy a beszámoló a vállalkozás vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetéről megbízható és valós képet ad. Korlátozott záradék: A beszámoló nagyrészt megfelel a megbízható és valós összkép követelményének, bizonyos részei azonban nem. Ekkor a problémás részekkel kapcsolatos észrevételeket, indoklásokat fel kell tüntetni. Elutasító záradék: A beszámoló a vállalkozás vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetét torzítottan, nem a valóságnak megfelelően tükrözi. Ezt a kijelentést természetesen meg kell indokolni. A záradék megadásának elutasítása: Ha a könyvvizsgáló nem tudott elegendő információt szerezni a vizsgált cégről ahhoz, hogy annak beszámolójáról ítéletet alkosson, megtagadja a záradék megadását. A megtagadás okait, indoklását a záradékban meg kell adni. Letétbe helyezés: A gazdálkodó köteles az éves beszámolót vagy egyszerűsített éves beszámolót az adott üzleti év mérlegfordulónapjától számított 150 napon belül a cégbíróságnál letétbe helyezni. Ez alól kivétel az anyavállalat, akinek az összevont (konszolidált) éves beszámolót a fordulónapot követő 180 napon belül kell letétbe helyeznie. Kötelező könyvvizsgálat esetén a beszámolóhoz a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is csatolni kell. A cégbíróságnál letétbe helyezett beszámolók adatai nyilvánosak, azokról a cégbíróságnál bárki tájékoztatást kaphat, és másolatot készíthet. Közzététel: A letétbe helyezéssel egyidejűleg a beszámoló egy eredeti vagy hiteles másolat példányát meg kell küldeni az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatának. A megbízható és valós összképet jelentősen befolyásoló hibák feltárása esetén a beszámolót újra közzé kell tenni, feltüntetve az eredeti és a módosított értékeket is. Ha a beszámolót könyvvizsgáló nem ellenőrizte, vagy elutasító záradékot adott, a következő szöveget kell szerepeltetni a beszámoló minden oldalán: A közzétett adatok könyvvizsgálattal nincsenek alátámasztva. Szücs-Takács 6

10 VII. A számviteli politika A törvény - ahogy korábban meghatároztuk - csak keretszabályozást tartalmaz. A beszámoló készítésére vonatkozóan részletes meghatározással él, továbbá a hatálya alá tartozó gazdálkodónak előírja, hogy ki kell alakítania a sajátosságokat is érvényre juttató számviteli rendet. A vállalkozás speciális jellemzőit, részben szubjektíven megalkotott szabályait tartalmazó dokumentumot számviteli politikának nevezzük. A számviteli politikát mindig írásba kell foglalni. A Számviteli törvény rögzíti a pénzügyi számvitelre vonatkozó kötelező és választható szabályokat a külső adatszolgáltatás korrekt megvalósítása érdekében; a vállalkozás hatáskörébe utalja a gazdálkodó szervezetén belüli vezetési számviteli rendszer kialakítását. A vállalkozás számára legfőbb követelmény a belső számviteli rendszer, a vezetés számviteli politikájának a meghatározása, kidolgozása, következetes alkalmazása a gyakorlatban, amely magában foglalja: az Sztv. kötelező előírásainak végrehajtási rendjét, az Sztv. által biztosított választási lehetőségek közül, a vállalkozás sajátosságainak legjobban megfelelő eljárások kiválasztását, a vezetői számvitel kialakításának feltételeit. A számviteli politikában tisztázni kell a következőket: kinek mi a feladata, meddig terjed a felelőssége, melyek a döntési, végrehajtási szintjei, mikor esedékes a feladat végrehajtása (év közben folyamatosan, eseti jelleggel, év végén a beszámoló készítésekor, a fordulónap után, de a mérlegkészítés időpontját megelőzően), hogyan kell az adott feladatot végrehajtani (eredmény és/vagy vagyonérdekeltség érvényesítése, technikai háttér, bizonylati rend, nyilvántartási rend, számlarend, értékelési módszer, leltár és leltározás, pénzkezelés stb.), a számviteli döntések hogyan befolyásolják az adózást, illetve megfelel-e az adózási előírásoknak, hol végzik a munkát (szervezeti felépítés), a változások figyelemmel kísérését, minősítését, valamint a feltételhez kötött vagy több évet érintő számviteli teendők szempontjából (tartós vagy eseti, szokásos vagy rendkívüli események, időbeli elhatárolások) kinek a feladata, mikor kell jelzést adni a megfelelő döntési szintnek. Az Sztv. értelmében a számviteli politika meghatározó elemeit, azok változását, a változás eredményre gyakorolt hatását a beszámoló részét képező kiegészítő mellékletben be kell mutatni. Az Sztv. által biztosított választási lehetőségeket a számviteli politikában részletesen rögzíteni kell. Néhány példa: a beszámoló formája, ha az egyszerűsítésre jogosult a vállalkozó, a mérlegkészítés időpontjának definiálása, a nyilvántartások kialakítása, bizonylati album összeállítása, az eszközöknek a vállalkozásnál való alkalmazási körük szerinti minősítése (közvetlen, közvetett, tartós vagy egy évnél rövidebb használat), Szücs-Takács 7

11 a követelések minősítésének kritériumai (kétes követelés, behajthatatlan követelés), a kiegészítő melléklet szerkezetének és tartalmának részletes meghatározása. A számviteli politikában definiálni kell azt, hogy a vállalkozás mit tart: lényegesnek (a lényegesség elvének érvényesítése), az ellenőrzés, önellenőrzés során jelentősebb összegű hibának (az információt igénylők gazdasági döntéseit befolyásolja), az adósoknál együttesen kis összegűnek (a behajtással kapcsolatos elképzeléseket meghatározza), nem jelentősnek (az árfolyamváltozások megítélése tekintetében), fajlagosan kis értékűnek (a készletek csoportos értékelésével függ össze). A számviteli politikának kötelezően tartalmaznia kell az alábbi belső szabályzatokat: 1. a leltárkészítési és leltározási szabályzatot, 2. az eszközök és források értékelésére vonatkozó értékelési szabályzatot, 3. a pénzkezelési szabályzatot, 4. az önköltségszámítás rendjére vonatkozó szabályzatot. A leltározási és leltárkészítési szabályzat A leltározás célja a vállalkozás vagyonának számbavétele. A leltározás a vállalkozás kezelésébe, vagy tartós használatába adott befektetett- és forgóeszközök valamint azok forrásainak, továbbá a birtokában lévő idegen eszközök valóságban meglévő állományának (mennyiségének) felmérése, megállapítása. Az erre vonatkozó szabályok a "Leltár és leltározás" c. fejezetben részletesen kerülnek kifejtésre. Az értékelési szabályzat Az egyedi értékelés számviteli alapelvnek megfelelően - a törvényben meghatározott esetek kivételével - az eszközök és a kötelezettségek esetében biztosítani kell az egyedi értékelést, amelynek a vállalkozás sajátosságait érvényesítő szabályait - a számviteli politika részeként - írásban kell elkészíteni. Az értékelési szabályzat készítésének az a célja, hogy egységes szerkezetbe foglalja a vállalkozó mérlegében szereplő eszközök és források vállalkozáson belüli, kötelező értékelésének módját. A szabályokat úgy kell megfogalmazni, hogy azok az Sztv. előírásainak megfeleljenek, illetve egyértelmű eligazítást adjanak a szabályzatban foglaltak végrehajtásához. A szabályzat elkészítésért, illetve annak tartalmáért és végrehajtásáért a vállalkozás vezetője a felelős. Az értékelési szabályzatban tételesen kell meghatározni a bekerülési érték, az előállítási költség tartalmát, az arra ható változások elszámolási módját. A Sztv. szerint az előző évi mérlegkészítésnél alkalmazott értékelési elvek megváltoztathatók, de csak abban az esetben, ha a változtatást előidéző tényezők állandónak, tartósnak minősülnek. (következetesség elve). A változás esetén az értékelési szabályzatot is aktualizálni kell. A pénzkezelési szabályzat A vállalkozás vezetője a házipénztárban levő eszközök (pénzeszközök, értékpapírok, egyéb értékek) kezelésének, a pénzkezeléssel kapcsolatos közvetlen elszámolásoknak, azok nyilvántartásának, továbbá a pénztári kifizetések és befizetések bizonylatolásának részletes Szücs-Takács 8

12 szabályait a pénzkezelési szabályzatban köteles szabályozni és megszervezni. A házipénztár a vállalkozás olyan kijelölt helyisége, amelyben a készpénz és egyéb értékek elhelyezéséhez és őrzéséhez kellő biztonságot nyújtó pénztári berendezés található. (A pénztári helyiség mérete, és biztonsági berendezései a pénzforgalom nagyságától függnek, a lényeg az, hogy biztosítani lehessen a pénz és az egyéb értékek kezelését a lehető legmagasabb fokon.) A vállalkozás vezetője a kihelyezett fióktelepei részére külön házipénztári pénzkezelést is engedélyezhet, ha ezt az előbbi heti átlagos pénzforgalma indokolja, továbbá a pénzkezelés szabályszerű személyi és tárgyi feltételei megtalálhatók. A házipénztárban idegen gazdálkodó szervezet pénzét vagy értékét csak a vállalkozás vezetőjének engedélyével lehet tartani. Az idegen pénzeket és értékeket elkülönítetten kell kezelni, mivel azokkal a vállalkozás elszámolni tartozik. A vállalkozás bevételeit lehetőleg a cég bankszámlájára kell befizettetni. Azt, hogy melyik bank(ok)ban nyitnak számlát, a számla feletti rendelkezési jog kit illet meg, szintén a pénzkezelési szabályzatban kell rögzíteni. Bankszámláról készpénzt felvenni csak az adott hitelintézet szabályainak megfelelve, továbbá a Szervezeti és működési szabályzatban foglalt előírások és a felelős vezető erre vonatkozó utasításainak betartásával lehet. A házipénztárban a napi pénztárzárlat után tartható készpénz értékhatárát a vállalkozás vezetője határozza meg. A házipénztárban a pénztárzárlat után tartható készpénz szempontjából nem kell figyelembe venni a munkabérek és az ezzel azonos eljárás alá eső kifizetések (jutalom, prémium, egyéb személy jellegű kiadások) előkészítéséhez az illetékes vezető által engedélyezett, az előző napon felvett és következő munkanapon kifizetésre kerülő összegeket. A munkabérek kifizetését megelőző napon gondoskodni kell a házipénztárban lévő készpénzkészlet fokozott biztonságáról. Az önköltség-számítási szabályzat Az önköltség-számítási szabályzat tartalmazza mindazon szempontokat, amelyeket a vállalkozás által gyártott, ún. saját termelésű készletek előállítási költségének meghatározásakor figyelembe kell venni. Szücs-Takács 9

13 2. A VÁLLALKOZÁS VAGYONA, A MÉRLEG FELÉPÍTÉSE A VÁLLALKOZÁS VAGYONA A vállalkozások terveiket, feladataikat csak úgy tudják megvalósítani, ha rendelkeznek a működéshez szükséges vagyonnal, amely lehetővé teszi a zavartalan tevékenység végzését. A vállalat vagyonán a tulajdonában és birtokában lévő (rendelkezésre álló) anyagi és nem anyagi javak összességét értjük. A vállalkozás vagyonát kétféle szempontból vizsgálhatjuk meg: a) A vagyonelemeket vizsgálhatjuk az újratermelési folyamatban betöltött szerepük, azaz megjelenési formájuk szerint, amit ESZKÖZÖKnek hívunk. Az eszközök azt fejezik ki, hogy a vállalkozás milyen javakkal (épületekkel, gépekkel, készletekkel, pénzzel stb.) rendelkezik. b) A másik oldalról vizsgálódva kíváncsiak vagyunk arra, hogy az egyes vagyonelemek honnan erednek, származnak, amit FORRÁSOKnak hívunk. A források azt szemléltetik, hogy a vállalkozás az eszközeit milyen finanszírozási háttér mellett (saját erőből vagy kölcsöntőkéből) szerezte meg. Az eszközöket és a forrásokat együttesen a vállalkozás vagyonának nevezzük. Tekintve, hogy az eszközök és a források ugyanazt fejezik ki, csak más megközelítésből, értékük szükségszerűen megegyezik: Az eszközök csoportosítása: A. Befektetett eszközök: ESZKÖZÖK = FORRÁSOK olyan eszközök, amelyek a vállalkozási tevékenységet tartósan, legalább 1 évnél hosszabb ideig szolgálják. Ezek értéke csak lassan, fokozatosan, több termelési ciklus alatt megy át az előállított termék, nyújtott szolgáltatás értékébe. A befektetett eszközöket a következő három csoportba sorolhatjuk: I. Immateriális javak, II. Tárgyi eszközök, III. Befektetett pénzügyi eszközök. I. Az immateriális javak azok a forgalomképességgel bíró, nem anyagi javak, amelyek közvetlenül és tartósan szolgálják a vállalkozás tevékenységét. A definíció két ponton igényel magyarázatot: a) A vállalkozás közvetlen szolgálata azt jelenti, hogy nem vehetők nyilvántartásba (állományba) azok a javak, amelyek a profiltól idegen, hozzá nem kapcsolódó, annak ellenére, hogy immateriális javaknak minősíthetők. b) A forgalomképesség szabad átruházhatóságot jelent, amely fedezetül szolgál a befektetők és hitelezők számára a befektetésükre és követelésükre való tekintettel. Szücs-Takács 10

14 Az immateriális javak a következő öt csoportba sorolhatók: 1. Alapítás átszervezés aktivált értéke: azok a közvetlen költségek, amelyek a vállalkozási tevékenység indításával, jelentős bővítésével, átszervezésével kapcsolatosan merültek fel. A vállalkozó dönt az ilyen jellegű költségeinek ilyen formában történő "elhatárolásáról". Ide lehet sorolni a minőségbiztosítási rendszer bevezetésének költségeit is. 2. Kísérleti, fejlesztések aktivált értéke: a jövőben hasznosítható, a kísérleti fejlesztés eredményének jövőbeni hasznosításakor az árbevételben megtérülő, a kísérleti fejlesztés eredménye érdekében felmerült olyan számlázott összeget és a saját tevékenység során felmerült közvetlen önköltségbe tartozó költségeket lehet figyelembe venni, amelyek aktiválható termékben szellemi termék, tárgyi eszköz, készlet nem vehetők számításba, mivel a létrehozott termék piaci várható piaci árát meghaladják. A kísérleti fejlesztés állományba vett aktivált értéke nem haladhatja meg azt az összeget, ami várhatóan megtérül a kapcsolódó jövőbeni gazdasági haszonból a további fejlesztési költségek, a várható termelési költségek, illetve a termék értékesítése során közvetlenül felmerülő értékesítési költségek levonása után. 3. Vagyoni értékű jogok: azok a önálló forgalomképességgel rendelkező javak, amelyek tartósan szolgálják a vállalkozást továbbá nem kapcsolódnak ingatlanokhoz. Pl.: bérleti jog, védjegy, licence, márkanév, játékjog, stb. 4. Szellemi termékek: azok a nem anyagi javak, amelyek felhasználásával (alkalmazásával) hasznosítható anyagi és / vagy nem anyagi javak állíthatók elő, illetve legalább egy évig szolgálják az adott vállalkozást. Pl: szoftverek, találmányok, szabadalmak, tanulmányok, know-how, gyártási eljárás, stb. 5. Üzleti vagy cégérték: Az alábbi esetekben keletkezik: A. Cégvásárláskor, amikor a vásárló cég a megvásárolt társaság eszközeit és kötelezettségeit tételesen állományba veszi. a.) Ekkor ha a fizetett ellenérték magasabb, mint az egyes eszközök piaci értékének az átvállalt kötelezettségek értékével csökkentett értéke, akkor a kettő közti különbözet üzleti vagy cégértéket (goodwill) képez. b.) Amennyiben a fizetett ellenérték kevesebb, mint a cégvásárlás időpontjában az egyes eszközök piaci értékének az átvállalt kötelezettségek értékével csökkentett összege, akkor az alábbi teendőket kell elvégezni: meg kell próbálni az átvett eszközök értékét a reális határig lecsökkenteni, azonban ha a fizetett ellenérték még ennél is alacsonyabb, akkor a fennmaradó többlet negatív üzleti vagy cégértéket képez. Szücs-Takács 11

15 B. Cégvásárlás esetén, amikor az adott társaság részvényeit úgy szerzi meg a vevő, hogy ezzel a vásárlással az adott társaságban közvetlen irányítást biztosító befolyást szerez, és az adott társaság részvényeit a tőzsdén jegyzik, illetve forgalmazzák: a) Ha az adott társaság megszerzett részvényeiért fizetett ellenérték lényegesen több, mint a megvásárolt részvények piaci értéke, a kettő közötti pozitív különbözet üzleti vagy cégértéket képez. b) Amennyiben az adott társaság megszerzett részvényeiért fizetett ellenérték lényegesen kevesebb, mint a megvásárolt részvények piaci értéke, a különbözet negatív üzleti vagy cégértéket képez. Közvetlen irányítást biztosító befolyásról akkor beszélünk, amikor a részvényes, a tag az ellenőrzött társaságnál a szavazatoknak legalább háromnegyed részével rendelkezik. C. Cégvásárlás esetén, amikor az adott társaság részvényeit, üzletrészeit, vagyoni betéteit a vevő úgy szerzi meg, hogy ezzel a vásárlással az adott társaságban közvetlen irányítást biztosító befolyást szerez, és az adott társaság részvényeit, üzletrészeit, vagyoni betéteit a tőzsdén nem jegyzik, nem forgalmazzák: a.) Ha az adott társaság megszerzett részvényeiért, üzletrészeiért, vagyoni betéteiért fizetett ellenérték lényegesen több, mint ezen befektetésre jutó saját tőke értéke (ha pl. 80%-os részesedést szerez, akkor a saját tőke 80%-a), a kettő közötti pozitív különbözet az üzleti vagy cégérték. b.) Ha az adott társaság megszerzett részvényeiért, üzletrészeiért, vagyoni betéteiért fizetett ellenérték lényegesen kevesebb, mint az ezen befektetésre jutó saját tőke értéke, a különbözet negatív üzleti vagy cégértéket képez. D. Átalakulás esetén: a.) Amennyiben a vagyonértéket az üzleti értékelés, a jövedelemtermelő képesség módszerével határozzák meg, és az így meghatározott társasági vagyonérték és a kötelezettségek együttes összege több, mint az egyes eszközök piaci értékének összege, akkor a pozitív különbözet az üzleti vagy cégérték; b.) Ha az üzleti értékelés, a jövedelemtermelő képesség módszerével meghatározott társasági vagyonérték és a kötelezettségek együttes összege kevesebb, mint az egyes eszközök piaci értékének együttes összege és ez a különbözet a vagyonmérlegében szereplő immateriális javak, tárgyi eszközök, készletek értékének reális mértékig történő lecsökkentésével sem szűnik meg, a fennmaradó különbözet a negatív üzleti vagy cégérték. 6. Immateriális javakra adott előlegek. A törvényalkotó a vállalkozás jövőbeli befektetési szándékát kívánja jelezni azzal, hogy külön sorban tünteti fel az ilyen címen adott előlegeket. Abban az esetben, ha az előleg alapját képző ügylet meghiúsul, akkor a kifizetett előleg összegét át kell vezetni az egyéb követelések közé. II. Tárgyi eszközök közé soroljuk azokat az anyagi eszközöket, amelyek tartósan - közvetlenül és közvetett módon - szolgálják a vállalkozás tevékenységét függetlenül attól, hogy rendeltetésszerű használatba kerültek-e vagy sem. Szücs-Takács 12

16 A definíció alapján a tárgyi eszközök következő tulajdonságokkal rendelkeznek: tárgyiasult formát öltenek, értékkel bírnak (forgalomképesek), egy év hosszabb ideig szolgálják a vállalkozást, vállalkozás működése tekintetében nélkülözhetetlenek. A tárgyi eszközök a következő formában csoportosíthatók: 1. Ingatlanok és kapcsolódó vagyoni értékű jogok: Az ingatlanok között kell kimutatni a rendeltetésszerűen használatba vett földterületet és minden olyan anyagi eszközt, amelyet a földdel tartós kapcsolatban létesítettek. Az ingatlanok közé sorolandó: a földterület, a telek, a telkesítés, az épület, az épületrész, az egyéb építmény, az üzemkörön kívüli ingatlan, illetve ezek tulajdoni hányada, továbbá az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok, függetlenül attól, hogy azokat vásárolták vagy a vállalkozó állította elő, illetve azok saját tulajdonú vagy bérelt ingatlanon valósultak meg. Az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok különösen: a földhasználat, a haszonélvezet és használat, a bérleti jog, a szolgalmi jog, az ingatlanok rendeltetésszerű használatának előfeltételét jelentő jogszabályban nevesített hozzájárulások (víz- és csatornahasználati hozzájárulás, villamosfejlesztési hozzájárulás, gázelosztó vezetékre vonatkozó hálózatfejlesztési hozzájárulás) megfizetése alapján szerzett használati jog, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó egyéb jogok. 2. Műszaki berendezések, gépek, járművek: a vállalkozás tevékenységét tartósan és közvetlenül szolgáló berendezések, erőgépek, műszerek, szerszámok, szállító-eszközök, számítástechnikai felszerelések. 3. Egyéb berendezések, gépek, járművek: a vállalkozás szolgáltató, igazgatási - tehát nem a termelő - tevékenységét tartósan, de közvetetten szolgáló berendezések, felszerelések, járművek. E csoportba sorolhatók az előző csoportba nem sorolt berendezések, irodai felszerelések, járművek, berendezési tárgyak. 4. Tenyészállatok: Olyan állatok, amelyek valamilyen leválasztható terméket (pl. húst, tojást) termelnek, és ezen termékek értékesítése vagy egyéb hasznosítás (pl. lovagoltatás) által a tartási költségeik megtérülnek. 5. Beruházás és felújítások: a rendeltetésszerű használatba, üzembe nem helyezett tárgyi eszközök (ingatlanok, műszaki és egyéb berendezések) beszerzési és előállítási költsége. Ebben a körben értelmezzük a már meglévő tárgyi eszközök bővítését, rendeltetésének megváltoztatását, mint felújítási tevékenységet. Szücs-Takács 13

17 6. Beruházásra adott előlegek: a beruházási szállítónak, importbeszerzéseknél az importálást végző vállalkozónak ilyen címen átutalt - a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó - összegeket értjük. III. A befektetett pénzügyi eszközök között azokat az eszközöket kell kimutatni, amelyeket a vállalkozó azzal a céllal fektetett be más vállalkozónál vagy adott át más vállalkozónak, hogy ott tartós jövedelemre (osztalékra, illetve kamatra) tegyen szert, vagy befolyásolási, irányítási, ellenőrzési lehetőséget érjen el. Ezek az eszközök is tartósan szolgálják a vállalkozást. A befektetett pénzügyi eszközök a következő formában találhatók meg a vállalkozásnál: 1. Részesedések: gazdasági társaság, leányvállalat jegyzet tőkéjében (törzstőkéjében, alapító vagyonában) való pénzügyileg vagy apporttal 1 teljesített vagyoni hozzájárulás. Megjelenési formájában lehet: részvény, törzsbetét, üzletrész stb. 2. Adott kölcsönök: a vállalkozó által saját dolgozóinak, illetve más vállalkozónak egy évet meghaladóan kölcsönadott pénzeszközök, illetve valamely bankban elhelyezett, egy évet meghaladó pénzbetéte. A kölcsön, betét folyósítása történhet forintban és devizában (valutában). Legfőbb jellemzői: elsődleges cél: a tartós és biztos kamatjövedelem; meghatározott futamidő; 3. Tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok: amelyeket a tulajdonos (befektető) azzal a céllal vásárol meg, hogy tartós kamatjövedelemre tegyen szert. A befektetés tartós - tehát legalább egy évet meghaladó időre szóló döntés. Ebbe a csoportba elsősorban hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat sorolunk: államkötvények, vállalati kötvények stb. Legfőbb jellemzői: elsődleges cél: a tartós kamatjövedelem; a kamat biztos hozam, mivel ezt az értékpapír formája determinálja; ez a befektetés meghatározott futamidőre szól. B. Forgóeszközök: A forgóeszközök csoportjába soroljuk azokat az eszközöket, amelyek a vállalkozási tevékenységet nem tartósan szolgálják. A "nem tartós" időbeli 1 A társaság vagyona alapításkor a tagok pénzbetétéből (pénzbeli hozzájárulásából), valamint az általuk rendelkezésre bocsátott (apportált) nem pénzbeli betétből (hozzájárulásból) áll. Az apport lehet bármilyen, vagyoni értékkel rendelkező forgalomképes dolog, szellemi alkotás és vagyoni értékű jog. Szücs-Takács 14

18 behatárolás az egy éven belüli hasznosítást, illetve lekötést jelenti. Ennek a besorolásnak az alapja kizárólagosan az előbbiekből következően csak időbeli szempont. Nem vesszük figyelembe a beszerzési vagy előállítási érték nagyságát. A számviteli törvény a következő besorolást alkalmazza: I. Készletek, II. Követelések, III. Értékpapírok, IV. Pénzeszközök. I. A készletek olyan forgóeszközök, amelyek a vállalkozás tevékenységét közvetlenül vagy közvetve, egy évnél rövidebb ideig szolgálják, rendszerint egyetlen termelési folyamatban részt vesznek, eredeti formájukat elvesztik, illetve változatlan állapotban maradnak (pl. állatok). A készleteket származásuk szerint két csoportba soroljuk: vásárolt készletek: minden olyan készlet, amelyet nem a vállalkozás állít elő, amely beszerzés útján kerül a vállalkozáshoz; saját termelésű készletek: a vállalkozás saját maga által előállított javak. A vásárolt készletek közé soroljuk megjelenési formájuk szerint a következőket: 1. Anyagok: olyan munkatárgyak, amelyek a termékelőállítás vagy szolgáltatásnyújtás során megjelenési formájukat elveszítik, értékük az előállított termék vagy nyújtott szolgáltatás értékében jelenik meg, így költségként kerülnek elszámolásra, továbbá az elhasználódási idejük nem haladja meg az egy évet. Az anyagokat felhasználási céljuk, funkciójuk szerint a következőképpen lehet csoportosítani: nyers- és alapanyagok: olyan munkatárgyak, amelyek az előállított termék fő részét (elemét) alkotják, a termékben eredeti vagy átalakult formában találhatók meg (fizikai vagy kémiai úton meghatározható); segédanyagok: olyan eszközök, amelyek másodlagos szerepet töltenek be a termék előállításában, de nélkülözhetetlenek; üzemanyagok, fűtőanyagok: olyan anyagok, amelyek az egyes eszközök, berendezések üzemeltetéséhez szükségesek; alkatrészek: eszközállomány javításához, karbantartásához szükséges anyagok; egyéb anyagok: csomagolóanyagok (egyszeri felhasználásúak), nyomtatványok, étkezési anyagok, egy éven belül elhasználódó anyagok, stb. Szücs-Takács 15

19 2. Áruk: a vállalkozás tulajdonát képező, továbbértékesítés céljából beszerzett készletek. Árunak tekintendők a Sztv. szerint a kereskedelmi áruk, közvetített szolgáltatások, betétdíjas göngyölegek. A kereskedelmi áruk csoportjában mutatja ki a vállalkozás a tulajdonában lévő, általában változatlan állapotban továbbadás céljából beszerzett termékeket, illetve saját előállítású - amelyek kereskedelmi egységbe kiszállított - termékeket. A termék állapota változatlannak tekinthető akkor is, ha a kereskedelmi forgalmazásnál szokásos módon az értékesítésre felkészítik. (pl.: egységcsomagolás, adagolás, stb.) További csoportra oszthatók a kereskedelmi áruk a kereskedelem jellege szerint: nagykereskedelmi, kiskereskedelmi, vendéglátó-ipari. A közvetített szolgáltatás a gazdálkodó által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás. A közvetített szolgáltatásnál az adott cég vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, a gazdálkodó a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy a gazdálkodó nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható. A betétdíjas göngyöleg az a csomagolási eszköz vagy edényzet, amely a rendeltetésszerű használat mellett többször is felhasználható, továbbá a terméket a szállítás közben a természeti és egyéb hatásoktól megóvja. A göngyöleg kibocsátója vagy forgalmazója visszaváltási kötelezettséget vállal betétdíj ellenében. Nem minősül betétdíjas göngyölegnek az, ami nem alkalmas többszöri felhasználásra, illetve kizárólag tárolásra vagy belső szállításra (anyagmozgatásra) használt eszköz. A saját termelésű készletek tárgyiasult formában a következő csoportokra oszthatók: 1. Növendék-, hízó-, egyéb állatok: olyan sajátos készlet, amely termelés költségei eredményeként az állatok önmagukban növekednek. A vásárolt és saját termelésű állatokat nem lehet elkülöníteni, továbbá a Sztv. előírásának megfelelően saját termelésű készletként kell nyilvántartani. 2. Befejezetlen termelés: azon termékek minősülnek befejezetlenek, amelyek a számbavétel ideje alatt megmunkálás alatt vannak, illetve további megmunkálásra várnak, amelyek legalább egy munkaműveleten már átestek, jelenleg az üzemben találhatóak. Szücs-Takács 16

20 3. Félkész termékek: minden olyan termék, amely a már néhány megmunkálási folyamaton átment, ilyen címen (félkész termékként) raktáron van vagy raktárra vehető, illetve értékesíthető. 4. Késztermék: a termékre vonatkozó szabványoknak megfelelően, már minden megmunkálási folyamaton átesett, raktárra vehető, illetve értékesíthető termék. II. Követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő pénzformában kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által teljesített, másik fél által elismert termék- és szolgáltatás értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez kapcsolódnak. Következő módon lehet csoportosítani a követeléseket: 1. Áruszállításból és szolgáltatásból származó (vevőkkel szembeni) követelés: az áruszállítás és szolgáltatás teljesítéséből származó árbevétel (bevétel) és az árbevétel (bevétel) után felszámított általános forgalmi adó (ÁFA) együttes összege, amelyet a vevő (adós) is elismer. Az adós általi elismertség kritériuma azt jelenti, hogy amennyiben az adós részben vagy egészben nem ismerte el a követelést, úgy ezt az értékét a beszámolót alátámasztó könyvvezetésben sem lehet kimutatni. 2. Követelések kapcsolt vállalkozással szemben azokat követeléseket tartalmazza, amelyeknél az adós a kapcsolt vállalkozás, és a követelés nem tartozik a befektetett pénzügyi eszközök közé sorolt pénzkölcsönök közé. 3. Követelések egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben azokat a követeléseket tartalmazza, amelyeknél a követelés egyéb részesedési viszonyban lévő adóssal szemben áll fenn, és a követelés nem tartozik a befektetett pénzügyi eszközök közé sorolt pénzkölcsönök közé. 4. Váltókövetelés: a követelés fedezetére kapott, valamint a követelés fejében kiállított, idegen váltó követelés értéke. A váltó olyan fizetési ígérvény, illetve fizetési felszólítás, amely egy későbbi időpontban válik esedékessé. A követelés fedezetére kapott váltóban a kibocsátó (vevő) arra vállal kötelezettséget, hogy a váltóban feltüntetett összeget a megjelölt időpontban és helyen a váltó birtokosának (szállító) kifizeti. A követelés fejében kibocsátott idegen váltóban a jogosult (szállító) arra szólítja fel fizetésre kötelezettet (vevő), hogy a váltóban feltüntetett összeget a váltón megjelölt kedvezményezettnek fizesse ki. Váltó névértéke = követelés + futamidőre jutó kamat A váltó maximális futamideje egy év lehet. Szücs-Takács 17

21 5. Egyéb követelések: olyan rövid lejáratú követelések és követelés jellegű elszámolások, amelyek kiemelt tételként a mérlegben nem szerepelnek. munkavállalókkal szembeni követelés: fizetési előleg, elszámolásra kiadott összegek, stb.; költségvetéssel szembeni követelés: fogyasztói és termelési árkiegészítés, import és export támogatás, dotáció, reorganizációs támogatás, stb. önkormányzattal szembeni követelések: helyi adók elszámolásából származó követelések; más vállalkozással szembeni követelés: kölcsön, értékpapír ügyletek, stb. III. Értékpapírok között tartjuk nyilván az (egy évnél rövidebb befektetési céllal vásárolt) eladási célra megvásárolt értékpapírokat. "A pénzkövetelésről szóló értékpapír kiállítója (kibocsátója) feltétlen és egyoldalú kötelezettséget vállal arra, hogy ő maga vagy az értékpapírban megnevezett más személy az értékpapír ellenében meghatározott pénzösszeget szolgáltat az értékpapír jogosultjának" 2. Csoportosítási módjaik: 1. Jogviszony szerint: hitelviszonyt megtestesítő értékpapír: "minden olyan értékpapír, amelyben a kibocsátó (az adós) meghatározott pénzösszegnek a rendelkezésére bocsátását elismerve arra kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét, valamint kamatozó értékpapír esetén annak meghatározott módon számított kamatát vagy egyéb hozamát (a továbbiakban: kamat), illetőleg az általa esetleg vállalt egyéb szolgáltatásokat az értékpapír birtokosának (a hitelezőnek) a megjelölt időben és módon megfizeti, illetve teljesíti" 3 ; tagsági jogokat megtestesítő értékpapír: "minden olyan értékpapír, amelyben a kibocsátó meghatározott pénzösszeg, illetve pénzben meghatározott nem pénzbeli vagyoni érték tulajdonába vételét elismerve arra kötelezi magát, hogy az értékpapír birtokosának meghatározott vagyoni és egyéb jogokat biztosít" 4 ; áruval kapcsolatos jogot, részesedést megtestesítő értékpapírok: az áru feletti rendelkezést biztosító értékpapír: közraktárjegy, hajóraklevél. 2. Átruházhatóság szerint: bemutatóra szóló, névre szóló - rekta papír (átruházása engedményezéssel), rendeletre szóló értékpapír (hitelezői jog átruházása forgatással). 3. Hozam szerint: nem kamatozó értékpapírok (pl.: diszkont kincstárjegy) előre meghatározott kamatozású értékpapír (pl: kötvény) váltózó hozamú értékpapír (pl: részvény) átmeneti formájú értékpapír (pl.: átváltható kötvény) 2 Idézet forrása: évi IV. Tv. Ptk. 338/A.. 3 Idézet forrása: évi CXI. az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló Tv. 3.. (25) 4 Idézet forrása: évi CXI. az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló Tv. 3.. (43) Szücs-Takács 18

22 4. Lejárat szerint: rövid futamidejű (< 1 év) pl.: kincstárjegy közép futamidejű (1 év < 5 év) pl.: kötvény hosszú futamidejű (< 5 év) pl.: államadósság kötvény lejárat nélküli papírok, pl.: részvény 5. Forgalomképesség szerint: közforgalmú értékpapír, meghatározott körben forgó értékpapír. Számviteli elszámolás tekintetében a következő csoportba soroljuk a forgóeszközök között nyilvántartott értékpapírokat: 1. Részesedés kapcsolt vállalkozásban vállalkozásban lévő tulajdoni részesedést jelentő, forgatási célból, általában árfolyamnyereség elérése érdekében vásárolt befektetéseket (részvényeket, üzletrészeket, vagyoni betéteket) kell kimutatni. 2. Egyéb részesedés minden olyan tulajdoni részesedést jelentő, forgatási célból vásárolt befektetés, amely nem tartozik az előbbi részesedések közé. 3. Saját részvények, saját üzletrészek a vállalkozó által visszavásárolt tulajdoni részesedést jelentő saját befektetések. A társasági jogban általánosan érvényesülő elv, hogy a gazdasági társaság önmagának nem lehet a tulajdonosa. Ez alól kivétel a jegyzett tőkén felüli tőke terhére megszerezhető saját részvény, saját üzletrész, amelyet egy éven belül el kell idegeníteni. Ha a részvénytársaság elidegenítési kötelezettségének nem tett eleget, köteles a részvényt alaptőkéjének leszállításával bevonni. Tilos azoknak a részvényeknek a megszerzése, amelyek névértékének, illetve kibocsátási értékének a befizetésére nem került sor. A részvénytársaság tulajdonában álló saját részvények együttes névértékének összege nem haladhatja meg az alaptőke tíz százalékát, míg a Kft esetében üzletrészek egyharmadára van mód. Ebből következően, a visszavásárolt saját részvény, saját üzletrész sajátos eszköz, hiszen esetleges bevonása a saját tőke csökkenésével jár, ezért indokolt a mérlegben külön bemutatni. 4. A forgatási célú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok között azokat az értékpapírokat kell kimutatni, amelyeket forgatási célból, kamatbevétel, illetve árfolyamnyereség elérése érdekében szereztek be, továbbá azokat, amelyek a tárgyévet követő üzleti évben lejárnak. IV. Pénzeszközök a tartósan le nem kötött, különféle pénznemben (forint, valuta, deviza) megjelenő, fizetési eszközként felhasználható eszközök. 1. Pénztárak (forint, valuta): a vállalkozó mindennapi működéséhez kapcsolódó készpénzforgalom lebonyolításához szükséges pénzállományt jelenti. 2. Csekk: olyan pénzkövetelésről szóló értékpapír, amely hitelviszonyt testesít meg. A csekk olyan írásbeli fizetési meghagyás, amelyben a kibocsátó (utalványozó) Szücs-Takács 19

23 felszólítja a pénzintézetet, hogy a csekken megjelölt összeget a számlakövetelése terhére fizesse ki a kedvezményezettnek (utalványos). 3. Bankbetét: le nem kötött, illetve egy évnél rövidebb időre lekötött betétek, amelyek forintban és devizában állnak a vállalkozás rendelkezésére. C. Aktív időbeli elhatárolások a megbízható valós összkép - ezen belül főképpen az eredmény - pontosítását célzó elszámolások. A források csoportosítása: D. A saját tőke a tulajdonosok által az általuk alapított gazdasági szervezet részére - időbeli megkötés nélkül - rendelkezésre bocsátott, illetve az adózott eredményből a vállalkozásnál hagyott, a vállalkozó által szabadon felhasználható saját forrás. A saját tőke egy sajátos csoportosítása: Saját tőke Viszonylag állandó tőkerész Váltózó tőkerész Jegyzett tőke Tőketartalék Eredménytartalék Értékelési tartalék - Jegyzett, de be nem fizetett tőke Mérleg szerinti eredmény Lekötött tartalék I. Jegyzett tőke: A társasági szerződésben (alapító okiratban) rögzített, a cégbíróságon bejegyzett induló, illetve megemelt vagy leszállított vagyon. Jegyzett tőkeként értelmezzük az alapító vagyont, a részvénytőkét, a törzstőkét, a szövetkezeti vagyont, a szövetkezetnél lévő állami vagyont, a szövetkezeti üzletrészt, a szövetkezeti vagyonrészt. II. Jegyzett, de be nem fizetett tőke: a nevéből következően a vállalkozás alapításához, a jegyzett tőke felemeléséhez közvetlenül kapcsolódó, a vállalkozás induló vagyonának (saját tőkéjének) rendelkezésre bocsátásából még hátralévő összeg, érték, ami pénzbeni hozzájárulás lehet. Szücs-Takács 20