AZ ERŐ BENNED VAN FELTÁRUL ELŐTTÜNK A BENNÜNK REJLŐ SZÉPSÉG, SZERETET ÉS ERŐ LOUISE L. HAY

Átírás

1 AZ ERŐ BENNED VAN FELTÁRUL ELŐTTÜNK A BENNÜNK REJLŐ SZÉPSÉG, SZERETET ÉS ERŐ LOUISE L. HAY ÉDESVÍZ KIADÓ BUDAPEST, 2006

2 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Louise L. Hay / The Power Is Within You Hay House Inc., 1991 Fordította Bors Katalin Szerkesztette Pavlov Anna Copyright Louise L. Hay, 1991 Hungarian translation Bors Katalin, 1992 Hungarian edition SPE with Neemtree Corporation AG., 19912,1996,1998,1999, 2000, 2002, 2003, 2005, 2006 Cover design SPE with Neemtree Corporation AG., 1992, 1996, 1998,1999, 2000, 2002, 2003, 2005, 2006 Minden jog fenntartva. A könyv - a kiadó írásos jóváhagyása nélkül - sem egészében, sem részleteiben nem sokszorosítható vagy közölhető, semmilyen formában és értelemben, elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve a nyilvános előadást vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, a fénymásolást, a rögzítést vagy az információrögzítés bármely formáját. ÉDESVÍZ KIADÓ, BUDAPEST Felelős kiadó Novák András igazgató Főszerkesztő Molnár Eszter Műszaki vezető Erdélyi Anna Számítógépes tördelés Tony Cook - Alapítvány Kiadó Kft. Borítót készítette El Greco Kft. Nyomta Alföldi Nyomda Rt., Debrecen Felelős vezető György Géza vezérigazgató ISBN

3 Ajánlás Szeretettel ajánlom könyvemet mindazoknak, akik látogatták műhelyeimet és kurzusaimat, műhelyeim tanárainak, a Hay House munkatársainak, gyógyító programjaink kitartásukban fölülmúlhatallan betegeinek, valamennyi rendkívüli embernek, akik az évek során levélben fordultak hozzám, s nem utolsó sorban Linda Carwin Tomchinnak, akinek segítsége és közreműködése nélkül nem jöhetett volna létre ez a könyv. Létetek által gazdagodott a lelkem. Köszönöm.

4 ELŐSZÓ Ismeretek valóságos tárháza ez a könyv. Ne hidd, kedves olvasóm, hogy valamennyit egy csapásra el kell sajátítanod. Egyes elgondolások megnyerik majd a tetszésedet. Kezdd ezekkel a munkát. Ha valamely állításommal nem értesz egyet, egyszerűen lépj tovább. Ha csak egyetlen jó gondolatot találsz könyvemben, s azt életed megjobbítására fordítod, munkám már nem volt hiábavaló. Olvasás közben számtalan olyan kifejezéssel fogsz találkozni, mint erő, intelligencia, határtalan elme, magasabbrendű erő, Isten, egyetemes erő, belső bölcsesség és hasonlók. Azért használok ennyiféle terminust, hogy rámutassak, szabadon illethetjük bármilyen névvel azt az Erőt, amely a Világegyetemet irányítja, s bennünk is jelenvaló. Ha bármely elnevezés zavar téged, helyettesítsd olyannal, amely közel áll hozzád. Régebben még át is húztam azokat a szavakat vagy neveket, amelyek nem tetszettek egy könyvben, és föléjük írtam azt a szót, a- melyet vonzóbbnak találtam. Bátran kövesd a példámat. Azt is észre fogod venni, hogy két szót a megszokottól eltérően használok. A rendellenességet rend-ellenességnek írom, utalva mindarra, ami nincs összhangban az egyénnel vagy környezetével. Az AIDS-et pedig kisbetűkkel, aids-nek szedettem, hogy ne legyen a szó fenyegető, végzetes; ez volt célom a rend-ellenesség esetében

5 is. Az elgondolás eredetileg Stephan Pieters tiszteletes úrtól származik. Mi a Hay House-ban lelkesen támogatjuk ezt a nézetet, és örülnénk, ha olvasóink is így tennének. Ez a könyv az Éld az életed című munkám bővített változata. A fenti könyv megírása óta eltelt évek során számos új ismerettel, elképzeléssel gyarapodtam. Most szeretném megosztani ezeket mindazokkal, akik az elmúlt években további információkért fordultak hozzám levélben. Úgy vélem, fontos tisztában lennünk azzal, hogy az Erő, amelyet magunkon kívül" keresünk, bennünk is adott, és bármikor pozitív célok szolgálatába állíthatjuk. Tárja hát fel e könyv előtted, milyen erős vagy valójában!

6 BEVEZETÉS Nem vagyok gyógyító. Nem gyógyítok meg senkit. Magamat egyetlen lépésnek tekintem az önmegismerés kanyargó ösvényén. Megtanítom az embereket arra, hogy szeressék önmagukat, ezáltal teret nyitok számukra, melynek mélységében feltárul előttük lényük mérhetetlen csodája. Ez minden, amit teszek. Olyan ember vagyok, aki támogat másokat. Hozzásegítem őket, hogy átvegyék az irányítást az életük felett. Segítek nekik felfedezni saját hatalmukat, belső bölcsességüket és erejüket. Segítek nekik elgörgetni az útból az akadályokat, ledönteni a korlátokat, hogy képessé váljanak szeretni magukat, az adott körülményeiktől függetlenül. Ez nem jelenti azt, hogy már soha többé nem lesznek problémáik, viszont egyáltalán nem mindegy, miként reagálják le őket. Az egyéni tanácsadással, szerte az országban és a világon szervezett terápiás foglalkozások és intenzív tanfolyamok százainak vezetésével töltött évek tapasztalataiból arra a következtetésre jutottam, hogy csupán e- gyetlen dolog létezik, amely orvosolja valamennyi problémát, ez pedig nem más, mint önmagunk szeretete. Amikor az emberek nap mint nap e szeretet erősítésén munkálkodnak, hihetetlen fordulatot vesz az életük. Jobban érzik magukat. Elnyerik az állást, amely után áhítoznak. Hozzájutnak a pénzhez, amelyre szükségük van. Meglévő kapcsolataik tökéletesednek, vagy megszűnnek a nyomasztó kapcsolatok, és a helyüket újak

7 foglalják el. A képlet nagyon egyszerű: szeressük önmagunkat. Sokan bíráltak azért, hogy a végletekig leegyszerűsítem a dolgokat, s én mégis úgy látom, hogy mindig az egyszerű dolgok a legmélyebbek. A minap ezzel fordult hozzám valaki: "A legcsodálatosabb ajándékot adta nekem - megajándékozott saját magammal." Oly sokan rejtőzünk el önmagunk elől, s tán még azt sem tudjuk, kik vagyunk. Nem vagyunk tisztában érzelmeinkkel, nem tudjuk, mit akarunk. Az élet önmagunk felfedezésére irányuló utazás. Számomra a tisztánlátás annyit tesz, mint befelé fordulni, és tudni, kik és mik vagyunk valójában, tudni, hogy képesek vagyunk a kiteljesedésre, csak szeretettel gondját kell viselnünk önmagunknak. Nem önzés szeretni önmagunkat! Ez hozza el a megtisztulást, amely által eléggé szerethetjük önmagunkat ahhoz, hogy embertársainkat is szerethessük. Ténylegesen orvosolhatjuk Földünk problémáit, ha tetteinket bensőnkből táplálkozó szeretet és öröm vezérli. Az Erőt, amely e hihetetlen Univerzumot létrehozta, gyakran szeretetnek nevezik. Isten maga a szeretet. Nem egyszer hallhattuk e kijelentést: A szeretet viszi előre a világot. így igaz. A szeretet az a kötőerő, amely az egész Univerzumot összetartja. Számomra a szeretet mélységes megbecsülés. Amikor önmagunk szeretetéről beszélek, azt értem ez alatt, hogy mélységesen becsüljük azt, akik vagyunk. Hiánytalanul fogadjuk el lényünk eltérő összetevőit - sajátos vonásainkat, zavarodottságunkat, a dolgokat, amelyeket talán nem a legtökéletesebben hajtottuk végre, és persze a legnagyszerűbb tulajdonságainkat is. Szeretettel fogadjuk el lényünk egészét. Feltétel nélkül. Sajnos közülünk sokan mindaddig nem szeretjük magunkat, amíg le nem fogytunk, el nem nyertük az állást, a magasabb fizetést, egy férfi kegyeit vagy bármi mást. Gyakran feltételekhez kötjük a szeretetünket. De

8 megváltozhatunk. Szerethetjük önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk, itt és most! Bolygónk egészét szintén a szeretet hiánya emészti. Földünkön kialakult egy aids-nek nevezett rend-ellenesség, s naponta mind több ember haldoklik. Ez a testi kihívás lehetőséget biztosít arra, hogy legyőzzük az akadályokat, fölülemelkedjünk erkölcsi normáinkon, a vallási és a politikai nézetkülönbségeken, és megnyíljunk egymás előtt. Minél többen vagyunk képesek erre, annál gyorsabban találjuk meg a választ kérdéseinkre. Jelentős egyéni és világméretű átalakulás zajlik napjainkban. Hiszem, hogy mi valamennyien, akik ma é- lünk, magunk akartunk itt lenni, részesévé válni e változásoknak, véghez vinni a változást, és szeretettelibbé, békésebbé formálni a földi létet. A Halak korában önmagunkon kívül" kerestük a megváltónkat: Ments meg engem. Ments meg engem. Kérlek, viseld gondomat." Most átlépünk a Vízöntő korába, s ezzel együtt megtanuljuk önmagunkban megtalálni a megváltónkat. Mi magunk vagyunk az Erő, amelyet oly régóta keresünk. Sorsunk egyedüli irányítói mi vagyunk. Ha nem vagy kész szeretni önmagadat ma, nem fogod szeretni önmagadat holnap sem, mert bármilyen kifogást találsz is ma, holnap ugyanerre fogsz hivatkozni. Tán még húsz év múltán is ezzel fogod mentegetni magad, s előfordul, hogy egész életed e kifogás jegyében telik majd el. Ez az a nap, amikor teljes odaadással szeretheted magadat, elvárásaidat félretéve. Szeretnék segédkezni olyan világ megteremtésében, ahol biztonsággal szerethetjük egymást, ahol nyíltan vállalhatjuk önmagunkat, ahol szeretnek és elfogadnak bennünket embertársaink, anélkül, hogy ítélkeznének felettünk, bírálnának, vagy ránk kényszerítenék előítéleteiket. Ki-ki söpörjön a maga portáján. A szeretet otthon kezdődik. így szól a Biblia: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. "Túlságosan gyakran feledkezünk el

9 az utolsó két szóról - mint tenmagadat. Mindaddig képtelenek vagyunk bárkit is szeretni ott kint, amíg a szeretet nem belülről fakad. Az önszeretet a legfőbb a- jándék, amelyet önmagunknak adhatunk, hiszen ha szeretjük azt, aki vagyunk, nem fogjuk bántani magunkat, s nem fogunk bántani másokat. Ha mindenki megbékélne önmagával, nem lenne háború, gengszterizmus, nem lennének terroristák és hajléktalanok. Nem lenne rend-ellenesség, aids, rák, nyomor, nem lenne é- hezés. Szóval én ezt tekintem a világbéke feltételének: teremtsük meg belső békénket. Vezéreljen a béke, a megértés, a részvét, a megbocsátás, de mindenekelőtt a szeretet. Módunkban áll létrehívni e változásokat. A szeretet olyan valami, amit választhatunk, miként a haragot, a gyűlöletet vagy a szomorúságot választjuk. Választhatjuk a szeretetet. Ez minden esetben belső választás. Határozzuk hát el most, hogy a szeretetet választjuk. Ez a leghatékonyabb gyógyír, amelyet csak választhatunk. E könyv eszméi, amelyek részét képezték előadásaimnak az elmúlt öt év során, újabb lépést jelentenek az önmegismerés útján - alkalmat arra, hogy ki-ki valamivel többet tudjon meg önmagáról, és megértse a lehetőséget, amely születés adta joga. Megadatott számodra a lehetőség, hogy jobban szeresd önmagadat, s ezáltal részévé válj a szeretet végtelen univerzumának. A szeretet a szívünkben kezdődik, s először mindig önmagunk felé kell irányulnia. Járulj hát hozzá szereteteddel bolygónk gyógyulásához! Louise L. Hay január

10 I. RÉSZ TUDATOSSÁ VÁLÁS Amikor gondolkodásunk és világképünk nyitott, szeretetünk szabadon áramlik. Amikor ezek beszűkülnek, elzárjuk magunkat a világtól.

11 ELSŐ FEJEZET A BENNÜNK REJLŐ ERŐ Minél szorosabban kapcsolódunk a bennünk rejlő hatalomhoz, annál szabadabbá válunk életünk valamennyi területén. Ki vagy? Mi célod e világon? Mit hiszel az életről? Az évezredek gyakorlatában, aki választ keres e kérdésekre, befelé kell fordulnia. De mit is jelent ez? Hiszem, hogy mindnyájunkban van egy belső erő, a- mely szeretettel eljuttathat bennünket a tökéletes e- gészséghez, ideális kapcsolatokhoz, a virágzó karrierhez, s amely a jólét valamennyi formájával megajándékozhat. Ahhoz, hogy elnyerjük ezeket a dolgokat, először hinnünk kell a lehetőségükben. Majd készségesen le kell mondanunk azokról a beidegződésekről, amelyek általunk nem kívánt helyzetekbe sodornak minket. Ezt úgy tesszük, hogy befelé fordulunk, és a belső erőnél tudakozódunk, amely már tudja, mi számunkra a legkedvezőbb. Ha készek vagyunk erre a magasabb, bennünk rejlő erőre hagyatkozni, az erőre, amely szeret és támogat, életünket szeretetteljesebbé és boldogabbá tehetjük. Hiszem, hogy elménket elszakíthatatlan szálak fűzik az Egyetlen Határtalan Elméhez, s ezáltal korlátlan tudás és bölcsesség áll a rendelkezésünkre. A világosság belső szikrája, Magasabbrendű Énünk vagy belső erőnk köt össze bennünket e Határtalan Elmével, ezzel az Egyetemes Hatalommal, amely létrehozott minket. Az

12 Egyetemes Erő valamennyi teremtményét egyformán szereti. Ez az erő a jóért munkálkodik, s életünkben mindent irányít. Nem ismeri a gyűlöletet, a hazugságot vagy a büntetést. Tiszta szeretet ez, szabadság, megértés és részvét. Feltétlenül Magasabbrendű Énünkre kell hagyatkoznunk, mert általa részesülünk saját javunkban. Fel kell ismernünk, hogy bármire használhatjuk ezt a erőt, amire csak akarjuk. Ha úgy döntünk, hogy a múltban élünk, és folyton az egykori kellemetlen emlékeken és helyzeteken rágódunk, akkor nem lépünk előbbre. Ellenben ha komolyan elhatározzuk, hogy nem maradunk a múlt tehetetlen áldozatai, hogy megreformáljuk életkörülményeinket, belső erőnk támogat majd elhatározásunkban, és új, boldogabb élményekben lesz részünk. Nem hiszek két hatalomban. Hiszem, hogy az Egyetlen Határtalan Szellem létezik. Túlságosan könynyű azt mondani, a sátán műve", vagy ők tették. Valójában a mi kezünk van a dologban, használjuk bár e- rőnket bölcsen vagy balgán. Vajon szívünkben a gonosz lakozik? Elítéljük-e a többieket, amiért mások, mint mi vagyunk? Mit választunk? Felelősségvállalás vagy szemrehányás Azt is vallom, hogy életünk valamennyi, kellemes és kellemetlen helyzetének kialakulását befolyásolja gondolkodásmódunk és érzelemvilágunk. Gondolataink teremtik az érzéseinket, majd az így létrejött érzések és benyomások alapján kezdünk élni. Ez nem ok arra, hogy hibáztassuk magunkat azokért a dolgokért, amelyek rosszul alakulnak az életünkben. Felelősséget vállalni és szemrehányást tenni magunknak vagy másoknak nem egy és ugyanaz. Amikor a felelősségről beszélek, az erő birtoklását ér-

13 tem ez alatt. A hibáztatás egyben lemondás erőnkről. A felelősség erőt ad ahhoz, hogy változásokat eszközöljünk az életünkben. Ha az áldozat szerepét játsszuk, akkor erőnket gyámoltalanságunk igazolására tékozoljuk. Ha tudatosan vállaljuk a felelősséget, már nem pazaroljuk időnket holmi rajtunk kívül álló személy vagy dolog hibáztatására. Néhányan bűntudatot éreznek, amiért betegséget, nyomorúságot vagy gondokat kreálnak maguknak. Ők a felelősség tudatát bűntudatként értelmezik. (A média egyes képviselői ezt az új kor bűntudatának nevezik.) Ezek az emberek bűnösnek érzik magukat, mivel úgy vélik, valamit elhibáztak. így vagy úgy, rendszerint valamennyi lépésüket botlásnak tekintik, mert ez jó okot ad arra, hogy rossz színben tüntessék föl magukat. Én nem erről beszélek. Amennyiben problémáinkat és betegségeinket annak lehetőségeként fogjuk fel, hogy életünk jobbításának mikéntjén gondolkozzunk, a hatalom a kezünkben marad. Számos, súlyos betegségen átesett ember állítja, hogy ez volt a legcsodálatosabb dolog, amelyen valaha is keresztülmentek, mert így kaptak lehetőséget életük gyökeres átalakítására. Sok ember, ugyanakkor, egészen másként viszonyul a dolgokhoz, s így panaszkodik: Én, szegény, áldozat vagyok. Doktor úr, könyörgöm, gyógyítson meg." Úgy vélem, nekik ugyancsak össze kell szedniük magukat, ha jobban szeretnének lenni, vagy meg akarnak birkózni a problémáikkal. A felelősség abbéli képességünk, hogy megfeleljünk az adott helyzetnek. Mindig van választási lehetőségünk. Ez nem önmagunk vagy az életünkben adódó helyzetek megtagadását jelenti. Egyszerűen annyit tesz, hogy valaki kész elismerni: tetteivel maga is hozzájárult sorsa alakulásához. A felelősség vállalása által kezünkben marad a változtatás joga. Feltehetjük magunkban: Mit tehetnék, hogy változtassak a helyzeten?" Muszáj tudomásul vennünk, hogy mindnyájan személyes erővel bí-

14 runk, minden esetben. A többi már attól függ, ezt miként használjuk. Sokan csak most döbbenünk rá, hogy neveltetésünk számos kívánnivalót hagy maga után. Önmagunkhoz s az élethez való viszonyunkra régről átmentett torz érzéseink nyomják rá bélyegüket. Gyermekkoromban sokat bántottak, még meg is erőszakoltak. Ki voltam éhezve szeretetre és gyöngédségre, s egy csöppnyi önbecsülésem sem maradt. A megpróbáltatások azután sem értek véget, hogy tizenöt évesen függetlenítettem magam a családomtól. Akkor még nem tudtam, hogy az életem korai szakaszában elsajátított gondolkodásmódom és értékrendem vonzza hozzám az erőszakot. A gyerekekre gyakran erős hatással bír a körülöttük é- lő felnőttek teremtette szellemi légkör. Így én is korán megtapasztaltam a félelmet és az erőszakot, és újrateremtettem magamnak ezeket az élményeket, amint felnőttem. Nem voltam tisztában azzal, hogy módomban áll változtatni mindezen. Kérlelhetetlen szigorral bántam magammal, mert a szeretet és a gyöngédség hiányából arra következtettem, hogy rossz vagyok. Valamennyi eseményt, amelyeket ez idáig átéltünk, a múltból hozott gondolataink és meggyőződéseink hívták létre. Ne gondoljunk vissza életünkre szégyenkezve. Tekintsük a múltat életünk gazdagságának és teljességének részeként. E gazdagság és teljesség nélkül most nem lennénk itt. Értelmetlen fölróni magunknak egykori hibáinkat. Akkori tudásunk birtokában minden tőlünk telhetőt megtettünk. Bocsássuk el a múltat szeretettel, és legyünk hálásak, amiért általa tudatosabbá lehettünk. A múlt csupán elménkben él tovább, olyan minőségben, amilyet tulajdonítunk neki. Ez az a pillanat, a-

15 melyben élünk. Ez az a pillanat, amelyben érzünk. Ebben a pillanatban éljük át új élményeinket. Amit itt és most cselekszünk, teremti meg az alapját a jövőnknek. Tehát ez az a pillanat, amelyben döntenünk kell. Nem tehetünk meg valamit holnap, nem tehetjük meg azt tegnap sem. Egyedül ma cselekedhetünk. Ami fontos, az, hogy mit akarunk gondolni, hinni és érezni itt és most. Amennyiben tudatosan irányítjuk gondolatainkat és szavainkat, a szolgálatunkba állíthatjuk a szükséges eszközöket. Tudom, ez első hallásra túlságosan egyszerű, de ne feledjük, erőnk a jelenben teljes. Fontos megértenünk, hogy nem elménk viszi a prímet. Mi irányítjuk az elménket. A Magasabbrendű Én irányít. Felhagyhatunk az idejétmúlt gondolatokkal. Amikor régi gondolkodásmódunk megpróbál visszaülni a nyeregbe, és így alkudozik: Olyan nehéz változtatni", regulázzuk meg elménket. Mondjuk neki: Azt akarom hinni, hogy egyre könnyebb számomra változtatni." Talán többször is lezajlik e párbeszéd köztünk s elménk között, amíg tudomásul veszi, hogy nálunk a gyeplő, és komolyan gondoljuk, amit mondunk. Képzeld azt, hogy gondolataink vízcseppekhez hasonlatosak. Egyetlen gondolat vagy egyetlen csepp víz még nem sokat számít. De amint kitartóan ismételgetjük a gondolatokat, először folt jelenik meg a szőnyegen, majd tócsává növekedik, aztán kisebb tóvá, s ha a gondolatok továbbra is visszatérnek, akkor tengerré, végül óceánná duzzadhatnak. Te milyen óceánt teremtesz magadnak? Szennyezettet és mérgezettet, amely alkalmatlan az úszásra, vagy kristálytiszta és kék vizű óceánt, amely frissítő habjai közé csalogat? Az emberek gyakran panaszkodnak nekem: Nem tu-

16 dom kiverni a fejemből azt a gondolatot." Én rendszerint ezt felelem: De, tudja." Hányszor fordítottunk hátat egy-egy jótékony gondolatnak? Egyszerűen be kell jelentenünk elménknek, hogy ez az, amit tenni szándékozunk. El kell határozzuk, hogy felhagyunk a negatív gondolkodással. Nem állítom, hogy harcba kell szállnod a gondolataiddal, ha változtatni akarsz a dolgokon. A- mikor a kártékony gondolatok felbukkannak, egyszerűen mondd ezt: Köszönöm a bizalmat." így nem menekülsz el a puszta tény elől, ugyanakkor nem adod át az erődet a pusztító gondolatnak. Mondd magadnak, hogy többé nem veszed készpénznek a negatív sugallatot. Meg akarod újítani gondolkodásodat. Nem kell küzdened a gondolataiddal. Vedd őket tudomásul, és emelkedj fölül rajtuk. Ne fuldokolj eltévelyedésed tengerében, amikor az élet óceánjának lágy hullámaira is rábízhatnád magad! Rendeltetésünk, hogy lényünk és szeretetünk által hirdessük az élet nagyszerűségét. Az élet csak arra vár, hogy megnyíljunk csodái előtt - hogy érdemesnek érezzük magunkat mindarra a jóra, amelyet számunkra tartogat. A Világegyetem bölcsességét és tudását mindenkor a javunkra fordíthatjuk. Az élet gondunkat viseli. Bízzuk rá magunkat bátran a belső erőre, amely sohasem hagy cserben minket. Ha elbátortalanodsz, érdemes a légzésedre összpontosítanod, figyelni, amint a levegő megtölti, majd elhagyja a testedet. A légzés képessége életünk legdrágább kincse, mindnyájunkat szabadon megillet. Van belőle, amíg csak itt vagyunk. Gondolkodás nélkül elfogadtuk ezt a becses ajándékot, ugyanakkor nem hiszszük, hogy az élet a többi szükséges javakkal is ellát bennünket. Ideje hát megismernünk saját erőnket, s

17 azt, mire vagyunk képesek. Forduljunk befelé, és ismerjük meg önmagunkat. Nem egyformán látjuk a dolgokat. Jogod van a saját nézeteidhez, s nekem is jogom van az enyémekhez. Bármi történjék is a világban, az ember nem tehet mást, mint hogy saját felemelkedésén munkálkodik. Kapcsolatba kell kerülnünk belső vezetőnkkel, mert csak nála találhatjuk meg a feleletet kérdéseinkre. Nem könnyű figyelni önmagunkra, miközben barátaink és családunk megmondják, mit tegyünk. Mégis, a válaszok a kérdé sekre, amelyeket valaha is föl fogunk tenni, már most hiánytalanul bennünk vannak. Valahányszor így szól az ember: Nem tudom", becsukja az ajtót belső bölcsessége előtt. Az üzenetek, a- melyeket Magasabbrendű Énünk küld nekünk, egytől egyig a javunkat és fejlődésünket szolgálják. Ha valaki egyszerre csak negatív üzeneteket vesz, akkor nem a szívében, hanem az egójában, az elméje szintjén, esetleg a képzeletében keresi a válaszokat, bár a jótékony üzenetek nemegyszer képzeletünkön vagy álmainkon keresztül jutnak el hozzánk. Támogassuk magunkat helyes döntések által. Ha elbizonytalanodunk, kérdezzük meg magunktól: Vajon ez a döntés a javamat szolgálja? Ez a legmegfelelőbb számomra e pillanatban?" Talán majd valamikor, egy nappal, egy héttel vagy egy hónappal később megváltoztatjuk az elhatározásunkat. De sose mulasszuk el megfontolni magunkban e kérdéseket. Amint megtanuljuk szeretni önmagunkat, megtanulunk bízni Magasabbrendű Énünkben, egy szerető világ Határtalan Szellemének a társteremtőivé válunk. Szeretetünk önmagunk iránt áldozatból győztessé avat bennünket. Önmagunk szeretete által csodálatos élmények

18 részesévé válunk. Megfigyelted, hogy azok az emberek, akik jól érzik magukat a bőrükben, természettől fogva vonzóak? Lényüket valamiféle varázs lengi körül. Ezek az emberek elégedettek az életükkel. Könnyen és erőfeszítés nélkül jutnak hozzá mindenhez. Sok évvel ezelőtt világosodott meg előttem, hogy egy vagyok az Isten jelenlevőségével és hatalmával. Tudom, hogy a Lélek bölcsessége és megértése bennem lakozik, és ezáltal földi létem valamennyi lépését az isteni gondviselés óvja és vezérli. Amint a csillagok és a bolygók szabályos pályájukon mozognak, én szintúgy az isteni rendet követem. Ha nem értek is meg mindent korlátolt emberi elmémmel, kozmikus szinten tudom, hogy a megfelelő helyen vagyok, a megfelelő időben, s a megfelelő dolgot teszem. Jelen tapasztalatom egy lépés az új tudáshoz és az új lehetőségekhez vezető úton. Ki vagy? Mi végre jöttél e földre? Mit akarsz tanulni, s mi az, amit meg akarsz tanítani? Mindnyájan más céllal érkeztünk. Többek vagyunk az egyéniségünknél, a problémáinknál, a félelmeinknél és a betegségeinknél. Meszsze többek vagyunk a testünknél. E föld valamennyi lényéhez s az élet egészéhez tartozunk. Szellem vagyunk, fény, energia, rezgés, szeretet, és mindnyájunknak módunkban áll beteljesíteni küldetésünket, értelmet adni a létnek.

19 MÁSODIK FEJEZET A BELSŐ HANG KÖVETÉSE Az általunk választott gondolatok azon szerszámok, amelyekkel létünk vásznát telefestjük. Jól emlékszem a pillanatra, amikor először hallottam arról, hogy megújíthatom az életem, ha kész vagyok változtatni a gondolkodásomon. Úgy éreztem, megleltem a kiutat. New Yorkban éltem, az idő tájt találtam rá a Hittudomány Egyházára. (Az emberek gyakran tévesztik össze az Ernest Holmes alapította Hittudomány Egyházát, azaz a Szellem Tudományát, a Christian Science-szel, amelyet Mary Baker Eddy hívott létre. Mindkét irányzat az új eszméből nőtt ki, bár filozófiájuk nem azonos.) A Szellem Tudományának lelkészei és hitoktatói vannak, akik a Hittudomány Egyházának, (röviden az Egyháznak) a tanait terjesztik. Ők mondták nekem először, hogy a gondolataim formálják jövőmet. Még ha nem volt is számomra teljesen világos, mit értenek ez alatt, az elgondolás fölébresztette bennem az általam belső sugallatnak nevezett valamit, az ösztönös felismerés azon képességét, amelyet sokan belső hangként emlegetnek. Az évek során megtanultam követni ezt a hangot, mert amikor azt súgja, igen", még ha őrültségnek látszik is, tudom, hogy számomra az a helyes választás. Tehát ezek az elgondolások elindítottak bennem egy folyamatot. Valami ezt súgta: Igen, igazuk van." Ka-

20 landos vállalkozásba fogtam gondolkodásom megreformálására. Miután az eszmét sikerült magamévá tennem, és kételyeim eloszlottak, áttértem a módszerek kiválasztására. Rengeteg könyvet elolvastam, és otthonom sok kedves olvasóméhoz vált hasonlatossá, a polcok spirituális és önsegélyező írásokkal teltek meg. Évekig jártam tanfolyamokra, behatóan tanulmányoztam mindent a témával kapcsolatban. A szó szoros értelmében belevetettem magam az új eszme bölcseletébe. Életemben először tanultam komolyan. Azelőtt semmiben sem hittem. Anyám hitehagyott katolikus, nevelőapám pedig ateista volt. A keresztényeket olyan embereknek képzeltem, akik szőrcsuhában járnak, s időnként fölfalják őket az oroszlánok, s ennél jobb sorsot szántam magamnak. Valósággal megmerítkeztem a Szellem Tudományában, mert akkor ez az út állt nyitva előttem, és csodálatos élményben volt részem. Kezdetben szinte magától ment minden. Néhány elméletet rögtön megértettem, így gondolkodásom és beszédem változni kezdett. Akkoriban folyton elégedetlenkedtem és minden erőmet lekötötte az önsajnálat. Kéjjel vergődtem a magam állította csapdában. Nem ismertem fel, hogy következetesen bonyolódom olyan helyzetekbe, amelyekben sajnálhatom magam. Viszont mentségemre szolgál akkori tudatlanságom. Aztán fokozatosan fölhagytam a panaszkodással. Kezdtem figyelni saját szavaimra. Észrevettem, milyen kritikus szemmel tekintem magamat, s próbáltam változtatni. Megerősítéseket mondogattam, anélkül hogy felfogtam volna értelmüket. Persze az egyszerűbbekkel indítottam, s máris bekövetkezett néhány kisebb változás. Zöldre váltottak előttem a lámpák, mindig kaptam

21 parkolóhelyet, s elragadtatásomban szépen átestem a ló másik oldalára. Azt gondoltam, már mindent tudok, elbizakodottá, gőgössé, s nézeteimben ellentmondást nem tűrővé váltam. Úgy éreztem, az élet valamennyi titkáról lerántottam a leplet. Mostani fejemmel úgy látom, akkor csak így tudtam megvetni a lábam a még ismeretlen terepen. Amikor elavult, merev értékrendünk meginog, hát még, ha addig teljes irányítása alatt álltunk, könnyen megijedünk. Engem is megrettentett az új helyzet, ezért mindenbe belekapaszkodtam, ami a biztonság érzetét keltette. A megújulás kezdete volt ez számomra, még hosszú út állt előttem. Még most sem értem a végére. Mint többségünk, én sem mindig találtam az utat könnyűnek és zökkenőmentesnek, hiszen a megerősítések ismételgetése olykor kevésnek bizonyult, és nem értettem ennek okát. Elgondolkodtam: Vajon mit csinálok rosszul?" Rögtön magamban kerestem a hibát. Ebből is kitűnik, mennyire kishitű voltam. Alkalmatlanságom tudata már régóta kísértett. Ekkor tanítóm, Eric Pace rám nézett, és azt mondta, mindezt neheztelésemnek köszönhetem. El sem tudtam képzelni, miről beszél. Hogy én neheztelnék? Ez egyszerűen képtelenség. Elvégre ráleltem a helyes útra, lelkileg már tökéletes vagyok. Milyen felületesen ismertem akkor magamat! Elszántan küzdöttem, hogy továbbjussak. Tanulmányoztam a metafizikát és a szellemtudományt, és próbáltam mind többet megtudni magamról. Minden alkalmat megragadtam a tanulásra. Az elméletek egy részét a gyakorlatban is kipróbáltam. Az ember sok mindenről hall, nemegyszer meg is érti lényegüket, de nem mindig ülteti át azokat a gyakorlatba. Az idő szinte repült, immár három éve foglalkoztam a Szellem Tudományával, s az Egyház tanítója lettem. Lelkiismeretesen átadtam a tanításokat, s nem értettem, tanítványaim

22 miért nem haladnak. El sem tudtam képzelni, miért nem emelkednek végre fölül problémáikon. Hisz oly sok jó tanáccsal láttam már el őket. Miért nem fogadják meg azokat, és szabadulnak föl végre? Fel sem tűnt nekem, hogy vizet prédikálok, miközben jómagam továbbra is bort iszom. Olyan voltam mint az a szülő, aki megmondja gyermekének mit csináljon, miközben ő az ellenkezőjét teszi. Aztán egy szép napon, látszólag teljesen váratlanul, az orvosok megállapították, hogy rákos vagyok. Először pánikba estem. Aztán kétségbe vontam mindazt, amit addig tanultam. Ez természetes és normális reakció volt. így okoskodtam: Ha tisztán látnék és tudatos lennék, nem lett volna szükségem arra, hogy betegséget támasszak magamban." Visszagondolva, úgy vélem, amikor kiderült a betegségem, már kellőképp biztonságban tudtam magam ahhoz, hogy a felszínre engedjem, s így leküzdhessem, mintsem hogy ez is egy rejtett titok maradt volna, amibe szép lassan belehalok. Túl sokat tudtam már ahhoz, hogy továbbra is rejtőzködjem önmagam elől. Tudtam, hogy a rák olyan rendellenesség, amely hosszasan dédelgetett, a testet fokozatosan elemésztő neheztelésből fakad. Amikor magunkba fojtjuk érzéseinket, azok valahol testünkben halmozódnak. Ha egy életen át halogatjuk a problémák orvoslását, azok végül testünk egy pontján jelentkeznek. Rádöbbentem, hogy a neheztelés, amelyre tanárom oly sokszor utalt, a gyermekkoromat megkeserítő testi, lelki és szexuális bántalmakra vezethető vissza. Nem csoda, hogy nehezteltem. Keserű és engesztelhetetlen voltam a múlttal szemben. Sosem próbáltam ezen változtatni, föloldani a keserűséget, és megkönnyebbülni. Amikor eljöttem otthonról, egyetlen lehetőségem volt, mihamarabb elfeledni, ami történt velem; azt gondoltam, a múltat is magam mögött hagytam, pedig valójában csak jó mélyre temettem.

23 Mikor aztán ráléptem a metafizika ösvényére, jó adag szellemiséggel fedtem le érzéseimet, s a fájdalom jórészt bennem maradt. Falat emeltem magam körül, a- mely a szó szoros értelmében elzárt saját érzéseimtől. Nem tudtam, ki vagyok, vagy hol vagyok. Miután kiderült betegségem, kezdődött meg a tényleges belső munka önmagam megismerésére. Istennek hála, megvoltak ehhez az eszközeim. Tudtam, magamba kell szállnom, ha végleg meg akarok gyógyulni. Igen, az orvos megoperálhat, átmenetileg orvosolhatja bajomat, de ha nem változtatok gondolkodásomon és beszédemen, hamarosan újra megbetegszem. Tanulságos megfigyelni, hol növesztünk daganatot a testünkben - testünk bal vagy jobb felében rákosodnak-e el a sejtek. A jobb oldal jelképezi a férfiasságot, ez aktív, cselekvő részünk. A bal oldal a női jelleg hordozója, az intuitív, befogadó rész. Csaknem egész életemben testem jobb felével adódtak gondjaim. Itt raktároztam el mostohaapám ellen táplált haragomat. Már nem elégítettek ki a hétköznapi sikerek. Tudtam, hogy sokkal de sokkal mélyebbre kell hatolnom. Beláttam, életem azért alakult másképp, mint ahogy szerettem volna, mert még nem adtam föl régi gyermekkori sérelmeimet, s nem elveim szerint éltem. El kellett fogadnom a bennem lakozó gyermeket, s vele folytatni a munkát. Ez a gyermek segítségre szorult, mert még mindig nagyon szenvedett. Komoly öngyógyító munkába kezdtem. Teljes odaadással magam felé fordultam, s még ennél is többet tettem. Minden erőmmel azon voltam, hogy javuljon az állapotom. Néhány dolgot ugyan idegennek éreztem, mégsem hagytam ki semmit. Elvégre az életem forgott kockán. Csaknem napjaim egészét kitöltötte ez a foglalatosság az elkövetkező hat hónapban. Amihez csak hozzájutottam, elolvastam és tanulmányoztam mindent a rák alternatív gyógymódjairól, mert hittem ab-