A BOLDOGSÁGOK ÚTJA...

Átírás

1 Dr. Thorday Attila: J É Z U S P R O G R A M B E S Z É D E : A H E G Y I B E S Z É D BEVEZETÉS...2 Narratív és discorsív egységek váltakozása Szent Máté evangéliumában...3 A hetes ill. az ötös séma Máté evangéliumában...3 A MÁTÉ FÉLE HEGYI BESZÉD ÉS LUKÁCSI VÁLTOZATÁNAK TARTALMI ÖSSZEHASONLÍTÁSA...4 A HEGYI BESZÉD AZ EVANGÉLIUM SZÖVEGKÖRNYEZETÉBEN Strukturális kontextus Teológiai kontextus Egyházi kontextus...7 A HEGYI BESZÉD FELÉPÍTÉSE...8 A BOLDOGSÁGOK ÚTJA...11 MIFÉLE BOLDOGSÁG?...11 Boldogok a lélekben szegények...12 Boldogok a sírók /szomorúak...15 Boldogok a szelídek...16 Boldogok az igazságra éhezők szomjazók...16 Boldogok az irgalmasok...17 Boldogok a tiszta szívűek...18 Boldogok a békeszerzők...18 Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért /Jézusért...19 A BOLDOGSÁG KISUGÁRZÁSA...21 ANTITÉZISEK: EZT MONDTÁK A RÉGIEKNEK... ÉN VISZONT AZT MONDOM NEKTEK...23 ALAPGONDOLAT...23 MAGYARÁZAT...23 A TÖRVÉNY TÖKÉLETESSÉ TÉTELE (5,21 48)...26 Ne gerjedj haragra (5,21 26; vö. Lk 12,57 59)...26 Ne legyen bűnös kívánságod (5,27 30; vö. Mk 9,43 48)...29 Az új házassági törvény (5,31 32)...30 Ne esküdözz (5,33 37)...32 A megtorlás új törvénye...33 Az ellenség iránti szeretet...33 A VALÓDI ÉS HAMIS MEGIGAZULÁS...35 A HELYES IMÁDSÁG: A MIATYÁNK...37 A MIATYÁNK AZ ÓKERESZTÉNY EGYHÁZBAN...37 A Miatyánk legősibb szövege...38 A két változat...38 Az eredeti szöveg...39 A MIATYÁNK ÉRTELMEZÉSE A megszólítás: Szeretett Atya! A kívánságok sora A kérések sora...44 Befejezés: védelem kérése...46 Szegedi Hittudományi Főiskola Szentírástudományi Tanszék 2008

2 2 J ÉZUS PROGRAMBESZÉDE: A H EGYI B ESZÉD B EVEZETÉS A Hegyi Beszéd kifejezés egyszerű megemlítése figyelmet és érdeklődést vált ki minden keresztényből még akkor is, ha sokan egyáltalán nem tudják meghatározni Máté evangéliuma e három fejezetének tartalmát. Mindannyian először a boldogmondásokra gondolnak, és sokan gyakorlatilag azt azonosítják a Hegyi Beszéddel, ami pedig inkább csak a boldog életvitelt felajánló jézusi tanítás bevezetője. Többen talán a beszédsorozat részeként említenék az ellenség szeretetéről szóló parancsot és néhány jézusi mondást; bizonnyal sokan itt említenék meg az ún. aranyszabályt is. Egyesek azonban meglepődve vennék észre, hogy a Miatyánk is a Hegyi Beszéd keretében olvasható. A Hegyi Beszéd minden kor emberét vonzotta. Szent Ágoston, aki elsőként készített egy-egy szentírási könyvhöz kommentárt, benne az egész Evangélium foglalatát látta; Bossuet pedig Jézus első és leghatásosabb beszédeként szól róla. E beszédsorozat értelmezése az Egyház minden korszakában nagy jelentőségre tett szert. A Szentírás egyetlen más szakaszát sem kommentálták annyian, mint a Hegyi Beszédet. Manapság a Hegyi Beszéd az Egyház köreit is túllépve vonzást gyakorol számos olyan zsidó szerzőre, akik Jézust magukénak tudják (pl. D. Flusser, S. Ben Chorin, P. Lapide), s így a keresztény zsidó párbeszéd egyik fontos találkozási helye lett (vö. C. Montefiore). India vallási hagyományával is számos közös vonást mutat, s így M. Gandhira is nagy hatást gyakorolt. Egy indiai katolikus szerző, G. M. Soares Prabhu a Hegyi Beszédről úgy ír, mint Jézus dharma -járól, vagyis életének és tanításának foglalatáról. Vannak, akik pedig a Boldogmondásokat Buddha tanításával vetik össze. Ezek után nem meglepő, hogy a New Age mozgalom is gyakorta idéz a Hegyi Beszédből. Látjuk tehát a Hegyi Beszéd vonzását, de sejtjük félreértelmezhetőségét is. Vonzónak, de egyúttal taszítónak érezzük gondolatainak radikalitását: meghívást arra, hogy ne állj ellen a gonosznak, szeresd ellenségedet, ne ítélkezz, légy tökéletessé, mint a mennyei Atya, s hogy igyekezz bejutni az életre vezető szűk kapun. Félreérthetők lehetnek az ún. hiperbolikus, túlzó kifejezések, mint például tartsd oda a másik arcodat annak, aki üt, vagy vágd le jobb kezed és dobd el, vagy hogy ne aggódj a holnap miatt. Vajon a keresztény erkölcsi magatartás lényegre törő megfogalmazását kell-e látnunk e fejezetekben, miként azt évszázadokon keresztül tették? Vagy inkább mint nemes utópiára tekintsünk, amit senki nem képes valóra váltani? A népi hagyomány kétségtelenül közelinek és távolinak tekinti, amikor a Hegyi Beszéd követelményeit a szentek életében mutatja megvalósultnak. Egyre többen olvassák és elmélkedik a Hegyi Beszédet, és így rádöbbennek annak nem is sejtett kincseire. Nem meglepő tehát, hogy egészében vagy részeiben többrétegű megértés lehetséges. Bár egyes olvasatok az idők folyamán alaptalannak bizonyultak, helytállóbb értelmezések azt bizonyítják, hogy minden kor és kultúra embere számára Isten országának kimeríthetetlen gazdagságú alapokmányának tekinthető. Minden bizonnyal a Beszéd transzcendens eredetében rejlik annak oka, hogy mindent kimerítő és végleges értelmezés továbbra sincs birtokunkban. Tanulmányunk szerény célja, hogy az alapvető történelmi és irodalmi összefüggésekre rámutatva olyan kulcsot adjon a kézbe, amely segítségével Isten Igéje megnyílik értelmünk és szívünk számára. Bár tudjuk, hogy Krisztus misztériuma messze meghaladja emberi értelmünket, legfőbb vágyunk mégis az, hogy Jézus tanítása bevilágítsa jelen életünket és gondolkodásunkat. Mielőtt rátérünk a szöveg folyamatos, szakaszonkénti olvasására, szükséges a beszédsorozat irodalmi szerkezetét egységében megvizsgálni, és a Máté-evangélium összefüggő egészében való szerepére rámutatni. Exegetikai vizsgálataink összefoglalásaként a keresztény egzisztenciát jellemző, s Jézus programbeszédéből származó néhány gondolatra hívjuk fel a figyelmet. Tanulmányunk a Máténál olvasható beszédsorozatra épül, de ezt időnként összevetjük a Lukács evangéliumában található rövidebb beszámolóval, hogy a hasonlóságokat és különbözőségeket felfedezzük. Hagyománytörténeti kérdésekkel itt csak a lényegre szorítkozva foglalkozunk, amikor a szöveg forrásaira rámutatunk, és a szerkesztési szinteket elkülönítjük. Figyelmünk középpontjában tehát a Máté evangéliumába illeszkedő kánoni szöveg áll.

3 A H EGYI B ESZÉD AZ EVANGÉLIUM SZÖVEGKÖRNYEZETÉBEN 3 Narratív és discorsív egységek váltakozása Szent Máté evangéliumában 1 A Történet: 1 4: Jézus születése és működésének kezdete B Beszéd: 5 7: Az Ország meghirdetése a Hegyi Beszédben C Történet: 8 9: Tíz csodaelbeszélés: a Messiás tekintélye J J é D Beszéd: 10: Missziós beszéd az apostolokhoz é z z u E Történet: 11 12: Krisztust visszautasítja ez a nemzedék u s s F Beszéd: 13: Az Országról szóló példabeszédek t s e E* Történet: 14 17: Krisztust elismerik az apostolok z t a t D* Beszéd: 18: Közösségi beszéd az Egyházról v e a i C* Történet:19 22: Az Emberfia tekintélye, Meghívás az Országba i B* Beszéd: 23 25: Eszkatologikus beszéd A* Történet: 26 28: Az Úr halála, föltámadása, és az új kezdet A tettek alaptémája: Jézus / Messiás / Krisztus / Emberfia /Úr A szavak alaptémája: Ország / Egyház Mind a narratív, mind a discorsív elemek a 13., a centrális, kulcs-fejezet körül csoportosulnak, amely példabeszédeket tartalmaz a mennyek országáról. A hetes ill. az ötös séma Máté evangéliumában I fejezet Gyermekség-evangélium II fejezet fejezet Történet + tanítás III fejezet fejezet Történet + tanítás IV fejezet fejezet Történet + tanítás V fejezet fejezet Történet + tanítás VI fejezet fejezet Történet + tanítás VII fejezet Szenvedéstörténet halál föltámadás Az egész Máté-evangélium inklúziója: 2 Íme a szűz méhében fogan, és fiút szül, és Emmánuelnek fogják hívni, ami azt jelenti velünk az Isten (1,23) az első ószövetségi idézet. Az utolsó Jézus szava: Én veletek vagyok minden nap a világ végéig (28,20). 1 Az alábbi felosztás Takács Gyula, a Veszprémi Hittudományi Főiskola tanárának kéziratos jegyzetéből való. 2 A Márk-evangélium inklúziója: Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete (1,1), illetve Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek (16,15). A Lukács-evangélium inklúziója: Zakariás... bement az Úr templomába (1,9), illetve szüntelen ott voltak a Templomba, és áldották az Istent (24,53).

4 4 J ÉZUS PROGRAMBESZÉDE: A H EGYI B ESZÉD A MÁTÉ FÉLE HEGYI BESZÉD ÉS LUKÁCSI VÁLTOZATÁNAK TARTALMI ÖSSZEHASONLÍTÁSA Mt 5-7 Lk 6 Lk-ban elszórtan Hallgatóság 5,1-2 6,20a Boldogságok 5,3-12 6,20b-23 Jajok - 6,24-26 só és fény 5, ,34-35; 11,33 a Törvény tökéletesítése 5, a Törvény legkisebb betűje 5,18 16,17 harag és kiengesztelődés 5, a bíróságra vezető úton 5, ,58-59 házasságtörés és botránkoztatás 5, válás 5, ,18 esküdözés 5, megtorlás 5, ,29-30 ellenségszeretet 5, , adakozás 6, imádság 6, Miatyánk 6, ,2-4 böjtölés 6, mennyei kincs 6, ,33-34 tiszta szemek 6, ,34-36 két mester 6,24 16,13 Isten gondviselése 6, ,22-31 az ítélkezésről 7,1-2 6,37-38 vak vezetők (15,14) 6,39 tanítvány és mester (10,24) 6,40 szálka és gerenda 7,3-5 6,41-42 a szent dolgok megbecsülése 7,6 - - a meghallgatott imádság 7, ,9-13 aranyszabály 7,12 6,31 a szűk kapu 7, ,23-24 hamis próféták 7, a fa és gyümölcsei 7, ,43-44 jó ember (12,34b-35) 6,45 mondani és megtenni 7, ,46 13,26-27 a sziklára ill. homokra épített ház 7, ,47-49 a Beszéd hatása 7, ,1a A Boldogmondásokkal bevezetett beszédsorozat két változata olvasható az evangéliumokban: Máténál hosszabb (107 vers), Lukácsnál rövidebb (30 vers). A két szöveg közötti hasonlóságok és különbözőségek meglepőek. A kisebb egységek párhuzamba állítása alapján három észrevételünk adódik: 1. A Lukácsnál olvasható beszéd gyakorlatilag egésze, s közel azonos sorrendben megtalálható Máténál: egyedül a lukácsi jaj -ok nem olvashatók az első evangéliumban, a beszédsorozat rendje pedig csak az aranyszabály -nak nevezett logionnál törik meg. 2. A Máté-féle Hegyi Beszéd lukácsi változatából kimaradt logionok szétszórva ugyan, de többnyire megtalálhatók a Lukács fejezetekben. 3. A Hegyi Beszéd néhány eleme Máté saját anyagához tartozik, vagyis nemcsak hogy a lukácsi változat nem tartalmazza, de semelyik más evangéliumban nem olvasható.

5 A H EGYI B ESZÉD AZ EVANGÉLIUM SZÖVEGKÖRNYEZETÉBEN 5 A Hegyi Beszédből külön figyelmet szentelünk a Törvény beteljesítéséről, a három zsidó vallási cselekedetről (alamizsnálkodás, imádkozás és böjtölés) szóló tanításoknak, valamint az első négy antitézisnek ; ezek többnyire a Mt 5,17 és 6,18 között olvashatók. A fenti megfigyelésekből kiindulva a biblikusok szerint Máté két forrásból merített a Hegyi Beszéd összeállításakor: 1. a Lukács evangéliumával közös forrás (jelölése: Q), ami a párhuzamos szakaszokat létét és sorrendjét magyarázza; 2. Máté saját forrása (jelölése: MtS), ami Máté saját anyagát indokolja. Exegéták többsége manapság egyetért abban, hogy Lukács hűségesen megőrizte azt az anyagot és logion-sorrendet, amit a Q-ban talált. A történet-kritikai módszert előszeretettel alkalmazó exegéták a forráskutatásnak azért adnak nagy jelentőséget, mert ennek segítségével a szöveg mélyebb értelmére is fény derülhet. Máté és Lukács szövege között a következő különbségeket fedezhetünk fel: a változatok (ugyanazt mondja másként), az eltérések (mást mond), a kiegészítések (többet mond), és az elhagyások (valamit nem mond); mindezek az evangélium szerzőjének tudatos szerkesztő tevékenységének eredményei, amelyek különféle teológiai hangsúlyokról árulkodnak. Megállapítható például, hogy a Lukács által feltehetően hűségesen őrzött Q-beli boldogmondások Máté kiegészítésében elvesztik eredeti, szociális-társadalmi üzenetüket, s inkább egyénierkölcsi és spirituális színezetet nyernek. Az evangéliumok forma- és szerkesztéstörténeti vizsgálatánál azonban nem szabad megrekednünk, hiszen ez csak eszköze annak, hogy kanonikus szöveg üzenetét helyesen és mind mélyebb fokban tegyük magunkévá. Egybehangzás nagy népsereg követte Jézust mindenkit meggyógyított boldogságok részleges egybehangzás némelyik boldogságnál Különbségek Máté Lukács fölment a hegyre lement a hegyről egy sík helyre 3. személyben való megszólítás: közvetlen megszólítás: boldogok, akik... (kivétel: 11.v.) boldogok vagytok... Boldogok a lélekben szegények Boldogok vagytok, ti szegények B., akik éhezik és szomjazzák az igazságot Boldogok vagytok, akik most éheztek nyolc boldogság négy boldogság nincsenek jajok négy jaj

6 6 J ÉZUS PROGRAMBESZÉDE: A H EGYI B ESZÉD A H EGYI B ESZÉD AZ EVANGÉLIUM SZÖVEGKÖRNYEZETÉBEN Annak ellenére, hogy összefüggő egységet alkot, a Hegyi Beszédet nem szakíthatjuk ki az evangélium egészéből, ami ezt megvilágítja, és amit ez beragyog. Forrásait felhasználva az evangélium szerzőjének célja a bontakozó keresztény közösségnek átadni Jézus tanítását. Máté művének jobb megértése érdekében három kontextust kell megvizsgálnunk. 1. Strukturális kontextus Máté evangéliuma szerkezetét vázoló törekvések különféle eredményre vezettek annak következtében, hogy a kritériumok nem egyértelműek. Van aki földrajzi vagy időrendi szempontok szerint, mások témák vagy irodalmi formák szerint határozzák meg az evangélium szerkezetét; az így fölvázolt struktúrák sokfélesége Máté evangéliumának összetettségét és gazdagságát tanúsítják. A szövegben visszatérő formulák az irodalmi egység kereteit határozzák meg. A Mt 5 7 beszédsorozatot tekintve két ilyen formulára figyelhetünk fel. 1. És amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket... Az evangélium öt nagyobb beszédsorozata zárul ugyanezekkel a szavakkal (7,28; 11,1; 13,53; 19,1; és a 26,1:...mindezeket a beszédeket). A formula segítségével így kidomborodik Jézus öt nagy beszéde Máté evangéliumában. Az olvasóban ez felidézi Mózes öt könyvét, a Pentateuchust, s így a hegyen tanító Jézus az új Mózesre emlékeztet. Másrészt e formula ismétlése mindannyiszor lezár egy jézusi beszédsorozatot, és megnyit egy elbeszélő szakaszt. A nagy beszédsorozat összerendezése kétségtelenül Máténak tulajdonítható, aki katekétikai jelleggel írta és szerkesztette evangéliumát: Jézus követésének erkölcsi követelményeit hangsúlyozza. Az elbeszélések és tanító beszédek váltakozása egyúttal arra enged következtetni, hogy Jézus tanítása nem szakítható el életútjától, amely szavainak igazságát tanúsítja. 2. Azután Jézus bejárta egész Galileát, tanított zsinagógáikban, hirdette az uralom örömhírét, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében (4,23 és 9,35) olyan visszatérő formula, amely az evangélium 5 9. fejezeteit egységes keretbe rendezi. Ez az öt fejezet irodalmi és tematikus egységet alkot. Az inklúziót alkotó formula görög eredetijében olvasható három melléknévi igenév (tanítva = dida,skwnè hirdetve = khru,sswnè gyógyítva = qerapeu,wn) összefoglalja mindazt, amit a közrezárt fejezetekben olvashatunk Jézus tanításáról (5 7: Hegyi Beszéd) és gyógyító tevékenységéről (8 9: tíz csodaelbeszélés). Jézus tehát szóban (5 7) és tettben (8 9) egyaránt hirdette a mennyek országának örömhírét. A Hegyi Beszéd az Isten Uralmában való belépés és növekedés feltételeit határozza meg, amely a térjetek meg! felszólítás emberi válaszlépése. A Hegyi Beszéd legfőbb témája az Isten országának örömhíre. 3 Tehát a kérügma tartalma adja a Hegyi Beszéd katekézisének témáját. A kinyilatkoztatás mint Isten adománya tehát megelőzi és megalapozza a Hegyi Beszédben vázolt emberi cselekvéseket. 2. Teológiai kontextus Egy szöveg irodalmi struktúrája annak értelméről, jelen esetben teológiai tartalmáról árulkodik. Érdemes felfigyelni arra a kapcsolatra, amely a Hegyi Beszéd valamint az evangélium záró mondatai (28,16-20) amely egyúttal teológiai kulcsának tekinthető között van: mindkettő a tanítványokhoz szóló jézusi beszéd, amely Galileában, egy hegyen hangzik el. Missziós parancsában a Föltámadott arra szólítja övéit, hogy tanítsák meg az embereket mindannak megtételére, amit korábban őnekik tanított (vö. 28,20). Ez a tanítás vonatkozhat Jézus egész életművére, de különösképpen a Hegyi Beszédre, amelyben a megfogalmazott követelmények életre váltását hangsúlyozza (vö. 7,13-27). Különös figyelmet érdemel az a változás, amely az evangélium 28. fejezete főszereplőjének élethelyzetében áll be: itt már nem földi mesterről olvasunk, hanem a föltámadt Úrról. A minden földi és mennyei hatalommal felruházott mester képe (vö. 28,18) világos utalás Dániel látomására (Dán 7,14 a LXX szerint). A Hegyi Beszédben elhangzó jézusi szavakat az evangélium zárószakasza így új megvilágításba 3 Vö. 5, ; 6,10.33; 7,21

7 A H EGYI B ESZÉD AZ EVANGÉLIUM SZÖVEGKÖRNYEZETÉBEN 7 helyezi. A föltámadása által teljesen velünk maradó Krisztus (vö. 28,20b) most már teljes hatalmával ismétli el és foglalja össze a Hegyi Beszédben kifejtett tanítását minden eljövendő nemzedék számára. A következő korok Krisztus-követői azért tudják megtartani a tanítást, mert ő jelen lesz, és hatalmával segíti őket minden nap a világ végéig (28,20b). A Hegyi Beszéd erkölcsi tanítása tehát Jézus istenfiúi mivoltán, vagyis krisztológiai alapokon nyugszik. 3. Egyházi kontextus A leginkább megalapozott és biblikus körökben elfogadott álláspont szerint a Máté evangélium szerkesztője olyan zsidó-keresztény tanítvány, aki szintén a zsidóságból származó keresztények közösségének szánja írását. Miután kizárták őket a zsinagógából, megnyíltak a pogányok fele. Ebben az élethelyzetben ( Sitz im Leben ) fogalmazódott meg Máté evangéliuma, s benne a Hegyi Beszéd. Az előttünk álló szöveg alapján az feltételezhető, hogy az evangélista két problémakörre kívánt választ adni: Az Egyház külső problémáját tekintve: az i.sz. 70 után a zsidóság hivatalos képviselőivel a zsidókeresztények feszült viszonyba kerültek. A Máté nevéhez fűződő evangélium szerzőjének célja, hogy e polemikus légkörben segítséget nyújtson a keresztény közösségnek. Az ószövetségi írásokból vett idézetek sokasága segítségével kimutatja például, hogy Jézus a Messiás, és hogy a tanítványok körül alakult Egyház mint Isten választott népének igazi folytatása. A Törvény érvénytelenítéséről szóló jézusi tanítás kifejtése (vö. 5,17-20) az evangéliumi elvárások isteni eredetéről akarja biztosítani a zsidóságból jövő keresztényeket. Másrészt az Egyháznak egy belső feszültsége kirajzolódni is látszik az evangélium sorai mögött. A Hegyi Beszéd végén az evangélista felhívja olvasói figyelmét arra, hogy óvakodjanak a hamis prófétáktól, akik mint báránybőrbe öltözött farkasok (7,15) a jó keresztény látszatát keltik, ám kelepcébe csapják társaikat. Bár imádságukban így szólnak: Uram, Uram!, sőt olyan értékes karizmákkal dicsekedhetnek, mint a prófétaság, ördögűzés, és csodatettek (vö. 7,22), valójában mégis távol járnak Krisztustól, hiszen törvénytelenül cselekedtek (7,23: avnomi,a; vö. 13,41). E kemény jézusi szavak kifejezetten e jámborkodó zsidókeresztény csoportnak szól, miként a Máténál olvasható utolsó ítélet eszkatologikus leírása (vö. 25,11-46) is az ő magatartásukkal szemben fogalmazódott meg. Az evangélista arra emlékezteti olvasóit, hogy a föltámadt Úrba vetett hit sincs törvények nélkül: lényegéhez tartozik, hogy nem lehet hiteles anélkül, hogy ne hassa át az emberi élet (gondolkodás és viselkedés) minden területét. 4 Feltételezhető, hogy e jámborkodó csoportot az ún. zsidózók támogatták. Az evangélista tehát kétfrontos harcot folytat: a kegyeskedő, émelygősen vallásosakkal szemben hangsúlyozni kívánja, hogy Jézus nem eltörölni jött a Törvényt, hanem annak teljességét hozta el (vö. 5,18-19), és közben határozottan állítja, hogy Jézus igazsága nem azonos az írástudók és farizeusok betűrágásával (vö. 7,20). Bár az evangéliumi szöveg születése körül továbbra is sok a bizonytalanság, 5 Máté evangéliuma, és ezen belül a Hegyi Beszéd különösen magával ragadó és élő. 4 Ebben áll a feltehetően ugyanehhez a csoporthoz szóló Jakab-levél legfőbb témája is. 5 Lásd SPINETOLI, O.: Máté, az egyház evangéliuma, Agapé, Szeged 1998, 7-39.

8 8 J ÉZUS PROGRAMBESZÉDE: A H EGYI B ESZÉD A H EGYI B ESZÉD FELÉPÍTÉSE A következő versek a beszédsorozatnak világos keretet biztosítanak: 4,25 Nagy sokaság követte (Jézust)... 5,1 A tömeget látva fölment a hegyre... 5,2 ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket: 5,3 7,27 a HEGYI BESZÉD 7,28 Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket... a sokaság álmélkodott tanításán... 8,1 Amikor lejött a hegyről nagy sokaság követte A 4,25 5,2 és a 7,28 8,1 szakasz kétségtelenül a beszédsorozat keretéül szolgál. Magának a Hegyi Beszédnek három részre tagolásában az exegéták körében egyetértés uralkodik, miszerint az első: 5,3-16; 5,17 7,12; 7, A központi részt világosan körülhatárolja az 5,17 és a 7,12 versben egyaránt olvasható Törvény és a próféták kifejezés. A 7,12 versben olvasható aranyszabály mintegy összefoglalja (ou-toj ga,r evstin o` no,moj kai. oi` profh/tai) a törvény és az igazság teljesítéséről szóló tanításokat (vö. 5,20; 6,1.33). Az 5,3-16 a Hegyi Beszéd bevezetéseként egy csodálatos meghívásban részesíti a hallgatóságot. Ennek első része a Boldogmondások sorozata (5,3-12), majd második részében az igent mondás jelentősége tárul fel (13-16). A boldogok vagytok ti... kezdetű versek mintegy hidat képeznek az elfogadott meghívás jelentőségének bemutatása felé. A 7,13-27 a beszédsorozat harmadik egységét képezi. Határozott meghívás, buzdítás arra, hogy a hallgatóság az elhangzott tanításhoz szabja életét. A négyféle módon kínálkozó és megfogalmazott választás lényegileg egyazon döntésre utal. A beszédsorozat központjában ott találjuk a Törvényről szóló hat antitézist: Hallottátok, hogy megmondatott..., én pedig mondom... (5,21-48), amit az 5,20 és az 5,47 versek kereteznek (felülmúl, rendkívüli). A főrész második egysége, a 6,1-18, a helyes adakozásról (1-4), a megfelelő imádkozásról (5-6) és az Istennek tetsző böjtölésről tanít (16-18); ebbe illeszkedik és foglal el központi helyet a Jézustól tanult imádság. A 6,19 7,12 logion-sorozat az előbbieknél sokrétűbb tematikájú és kevésbé strukturált. Egyes kommentátorok semmiféle rendszert nem mutatnak ki a mondások között, mások két vagy három csokorba fogják e Jézus-mondásokat. Mi a világgal való új kapcsolat címszó alatt foglaltuk egységbe. Az általunk vázolt irodalmi-teológiai szerkezet a kulcsszavak és -kifejezések ismételt előfordulásán alapul. Meghatározónak bizonyult az igazság (dikaiosu,nh) szó ötszörös előfordulása, 6 valamint a mennyek országa (h` basilei,a tw/n ouvranw/n) kifejezés nyolcszoros szereplése a Mt 5 7 fejezetekben. 7 Ezek alapján már sejthető, amit a későbbiekben bizonyítunk: a Hegyi Beszédben Jézus központi gondolata, az Isten országa örömhírének programja nyer kifejtést. 6 5, ; 6,1.33; miközben a 7. fejezetben hiányzik. 7 5, ; 6,10.[13].33; 7,21.

9 A H EGYI B ESZÉD AZ EVANGÉLIUM SZÖVEGKÖRNYEZETÉBEN 9 A Hegyi Beszéd fölépítése Külső keret: a hallgatóság, amely szomjazza az igazságot (4,25 5,2) I. Bevezetés: a nagy meghívás (5,3-16) 1. A Boldogmondások (5,3-12) 2. Jelentősége a világ számára (5,13-16) II. Főrész: a többlet igazságosság (5,17 7,12) Bevezetés: a Törvény és a Próféták beteljesítése (5,17-19) Alapelv: az eddigi igazságosság felülmúlása (5,20) 1. Ellenpont (antitézisek): megragadás a rossz gyökerénél (5,21-48) a) Az agresszió (5,21-26) b) A házasságtörés (5,26-30) c) A válás (5,31-32) d) A hamis eskü (5,33-37) e) A bosszú (5,38-42) f) A szeretet szűkmarkúsága (5,43-48) 2. Alapmagatartás: kit szolgálok önmagamat vagy Istent? (6,1-18) a) A helyes adakozás (6,1-4) b) A helyes imádság: a Miatyánk (6,5-15) c) A helyes böjtölés (6,16-18) 3. A világgal való új kapcsolat (6,19 7,12) a) Függetlenség az anyagi javak birtoklásától (6,19-24) b) Mentesség az aggódástól (6,25-34) c) Szabadság az ítélkezéstől (7,1-5) d) A szent dolgok megbecsülése (7,6) e) Bizakodó ima (7,7-11) Az alapelv összefoglalása: az aranyszabály (7,12a) Befejezés: a Törvény és a próféták beteljesítése (7,12b) III. Befejezés: felhívás a döntésre (7,13-27) 1. Választás a két út között (7,13-14) 2. Választás az igazi és a hamis próféták között (7,15-20) 3. Választás az igazi és a hamis tanítványok között (7,21-23) 4. Választás a sziklára vagy a homokra építés között (7,24-27) Külső keret: A tanítás, amely erőt és hatalmat sugároz (7,28-29) A Hegyi Beszédet olvasva feltűnik, hogy van egy főnév, amely még az igazság és a mennyek országa kifejezéseknél is gyakrabban szerepel: az Atya. Tizenhét olyan idézetet hozhatunk, amely a mennyei Atyára vonatkoztatható, 8 s ebből tízszer a beszédsorozat központi, 6,1-18 részében. Ez nemde azt jelenti, hogy a Hegyi Beszéd központ témájára leltünk? 8 5, ; 6, ; 7,11.21.

10 10 J ÉZUS PROGRAMBESZÉDE: A H EGYI B ESZÉD Exegéták tanulmányai nyomán azt az álláspontot képviseljük, hogy a Jézus által tanított imádság alkotja a Hegyi Beszéd centrális magvát, magába sűrítve a beszédsorozat legfőbb mondanivalóit. 9 Hallgatóság (4,25 5,2) Bevezetés: ünnepélyes kijelentés (5,3-16) A Törvény és a próféták (5,17-19) Antitézisek (5,20-48) Isten előtti igazság (6,1-16) Miatyánk (6,7-15) Isten előtti igazság (6,16-18) Kincsgyűjtés, aggodalmaskodás, ítélkezés, kérés (6,19 7,11) A Törvény és a próféták (7,12) Összefoglalás: buzdítás a gyakorlati megvalósításra (7,13-27) A hallgatóság reagálása (7,28-29) Megfigyelhető, hogy az Atyához intézett imádság foglalja el a Hegyi Beszéd központját, és az igazságon alapuló erkölcs képezi Jézus tanításának főtémáját. Máté evangéliumában negyvennégyszer olvashatunk az Atyáról, 10 és ebből tizenhétszer a Hegyi Beszéd keretében: két kivételtől 11 eltekintve mindannyiszor Atyád vagy Atyátok módon nevezi meg, vagyis Istent mint az emberek Atyját mutatja be. Vajon Jézus miért beszél Atyánkról, amikor arról tanít, hogy kik vagyunk és miként éljünk? A Hegyi Beszéd központi részében az Atya tízszeres említése nem véletlen. Ott találjuk az igaz mivoltról szóló általános kijelentésnél (6,1), minden egyes gyakorlati megvalósítás utolsó mondatában (6, ) és a Miatyánk kezdőmondatában (6,9), valamint szövegét közvetlenül megelőzi és követi (6, ). Az Atya említése tehát a Hegyi Beszéd központi (6,1-18) szakaszának meghatározó tényezője. Az Atyaisten nem kifejezett tárgya a beszédsorozatnak, hanem hátterét képezi mindannak, amit Jézus az emberektől vár. Ha a Hegyi Beszéd központjában az embernek a mennyei Atyával való kapcsolata áll, akkor Jézus tanítása szerint egész emberi mivoltunk és cselekvésünk is ezen áll és bukik. Az 5,43 6,18 szakasz olvasásakor fölfigyelhetünk három, egymással összefüggő szó (Atya, fiú, testvér) visszatérő előfordulására. Ez alapján az egész Hegyi Beszédre úgy is tekinthetünk, mint az atyaság fiúság testvériség hármas-egy tematika kibontására. A hegy, amelyre Krisztus felment, a Sínai-hegyre emlékeztet, de különbözik is ettől. Az utóbbi ködbe és füstbe burkolózott; Mózes távol volt és egyedül, a nép pedig reszketve a lankán tolongott. Ezzel szemben a tómelléki kafarnaumi hegy, amelyet fényárban úszó galileai táj övez, az új törvényhozóhoz méltó katedra. Jézus úgy ül a nép körében, mint valamiféle tanító, és kész arra, hogy párbeszédbe bocsátkozzék bármelyik emberrel (vö. 13,9). 12 Első szavai örömre buzdítanak. 9 Leginkább Jacques Dupont háromkötetes összefoglaló munkájára hagyatkozunk: Le Béatitudes. Le probleme littéraire. Le deux versions du Sermon sur la montagne et des Béatitudes. La Bonne nouvelle Les évangéliste, Paris Vö. Márknál négyszer, Lukácsnál tizenhétszer. 11 (Mi) Atyánk (6,9); (én) Atyám (7,21). 12 Vö. O. da SPINETOLI: Máté, Agapé, Szeged 1997, 135.

11 A B OLDOGSÁGOK ÚTJA (5,3 12) 11 A BOLDOGSÁGOK ÚTJA A boldogságok lukácsi megfogalmazása közelebb áll ahhoz a szavakhoz, amelyek Jézus ajkáról galileai nyilvános működése alatt hangzottak el. A názáreti zsinagógában Izajás 61. fejezetét olvasva Jézus úgy beszél saját fellépéséről, mint e prófécia beteljesedéséről (Lk 4,16-21; vö. 7,20-22). Jézus boldognak hirdeti a szegényeket, az éhezőket, a bánattól sújtottakat, mert Isten közel áll hozzájuk, és jobb jövőt garantál számukra, vagyis helyzetük megfordul Isten uralma alatt. A lukácsi első boldogság jelentését a következő három pontosítja: a szegények azok, akik valamilyen hiányt szenvednek a gazdasági élet terén (pl. éheznek), az érzelmi élet terén (sírnak) és a társadalmi élet terén (akiket gyűlölnek, megvetnek, kitaszítanak). Ennek megfelelően nyilvános működése alatt Jézus nagy figyelmet szentelt a betegeknek, az ördögtől megszállottaknak, bűnösöknek, kivetetteknek, és asszonyoknak, hogy ezáltal érzékelhetővé tegye a meghirdetett boldogságokat. Jézus így elsősorban Isten országának törvényeit mutatja föl: az igazság és szeretet Istenéről tanúskodik. Tehát Jézus központi gondolata, legfőbb üzenete ti. Isten országának örömhíre és a Boldogmondások ugyanazt a valóságot fogalmazzák meg. Ezek után a Boldogságok Máté szerinti megfogalmazása kevésbé tekinthető hitelesnek? A lélekben szegények és az igazságra éhezők kiegészítés, valamint a csak Máténál olvasható boldogmondások (irgalmasok, tisztaszívűek, békecsinálók...) valóban inkább morális és spirituális színezetet öltenek. Az evangéliumi beszámolókban alapján Jézust úgy ismerjük, mint aki egész életében közel állt a társadalmi és erkölcsi szegények rétegéhez, aki saját személyében mutatja fel Isten irgalmas szeretetét; Jézus számára ők is fontosak, ezért megtérésre hívja őket (vö. Lk 5,31-32; 7,39-50; 15,11-32; 19,1-10). Tehát a Máté által megfogalmazott Boldogmondások nincsenek ellentétben, sőt inkább jól kiegészítik Lukács Jézusról festett képét. M IFÉLE BOLDOGSÁG? Az előttünk álló Boldogmondások olyan életprogramot tárnak elénk, amely vonzó és ugyanakkor meglepő: társadalmunkban ugyanis éppen az ellenkező út látszik sikeresnek. Jézus kijelentéseinek helyes megértése érdekében először vizsgáljuk meg a boldogság bibliai hátterét. Az evangéliumokban használt görög maka,rioj szó a Septuaginta-ban negyvenötször szerepel, mindannyiszor a héber asrê (yrev.a;) fordításaként. Az ún. makarizmusok főként a zsoltárokban (25 alkalommal) és a bölcsességi irodalomban gyakoriak. 13 Jézusnál a boldogság sajátos értelmet nyer: boldog az, aki hittel fogadja az ő kinyilatkoztatását. A boldogság még nem maga a tökéletesség, de aki boldog, az már útban van a tökéletesség felé. Az Ószövetségben gyakran olvasunk áldásról, ún. b e rākā h -ról is (hk'r'b.); ennek jellemzője, hogy a jövőre irányul, és egyúttal meg is valósítja jelentését ( legyél most megáldva ). Ezzel ellentétben a makarizmus a már megvalósult (vagy legalább megvalósulóban levő) életállapotban levőt nyilvánítja boldognak. 14 A bibliában szereplő boldogmondások tehát nem egy jövőbeli, hanem a jelen állapotot fogalmaznak meg. A Boldogmondások hallgatói már boldogok, pedig sokszor még fel sem fogják helyzetüket. E mondások nem teljesítmény-, hanem kegyelemközpontúak. Minden boldognak nyilvánítás második félverse a mert (o`ti) kötőszóval kezdődik. Ezek szerint a boldogság alapja, hogy övék a mennyek országa (5,3.10: ahol a két vers inklúziót alkot; vö. Lk 6,20). A boldognak hirdetettek már a reményteljes jövő birtokában élnek, amikor majd megvigasztaltatnak, kielégíttetnek, irgalmasságot nyernek, stb. (5,4-9: itt a görög szöveg jövő időben áll; vö. Lk 6,21-23), vagyis a boldogmondások második része általában szenvedő igealak. Mivel a zsidók nem ejtették ki Isten nevét, hanem körülírást használtak, azért minden egyes esetben feloldhatjuk a passivum divinum-ot, és Istent 13 Boldog az ember, aki életét a bölcsességnek megfelelően rendezi be (Sir 14,20), egyedül Istenben bízik (Péld 16,20), megtartja a törvényt (Zsolt 119,1), és így elnyeri bűnei bocsánatát (Zsolt 32,1). 14 Ezen életút miatt adtam e fejezetnek a boldogságok útja címet.

12 12 J ÉZUS PROGRAMBESZÉDE: A H EGYI B ESZÉD helyezhetjük oda cselekvő állítmánnyal, pl. Isten vigasztalja meg a szomorkodókat, ő elégíti ki az éhezőket, stb. 3 Maka,rioi oi` ptwcoi. tw/ pneu,mati( o[ti auvtw/n evstin h` basilei,a tw/n ouvranw/nå 4 maka,rioi oi` penqou/ntej( o[ti auvtoi. paraklhqh,sontaiå 5 maka,rioi oi` praei/j( o[ti auvtoi. klhronomh,sousin th.n gh/nå 6 maka,rioi oi` peinw/ntej kai. diyw/ntej th.n dikaiosu,nhn( o[ti auvtoi. cortasqh,sontaiå 7 maka,rioi oi` evleh,monej( o[ti auvtoi. evlehqh,sontaiå 8 maka,rioi oi` kaqaroi. th/ kardi,a ( o[ti auvtoi. to.n qeo.n o;yontaiå 9 maka,rioi oi` eivrhnopoioi,( o[ti auvtoi. ui`oi. qeou/ klhqh,sontaiå 10 maka,rioi oi` dediwgme,noi e[neken dikaiosu,nhj( o[ti auvtw/n evstin h` basilei,a tw/n ouvranw/nå 11 maka,rioi, evste o[tan ovneidi,swsin u`ma/j kai. diw,xwsin kai. ei;pwsin pa/n ponhro.n kaqv u`mw/n Îyeudo,menoiÐ e[neken evmou/å Boldogok a lélekben szegények 12 cai,rete kai. avgallia/sqe( o[ti o` misqo.j u`mw/n polu.j evn toi/j ouvranoi/j\ ou[twj ga.r evdi,wxan tou.j profh,taj tou.j pro. u`mw/nå 3 Boldogok a szegények lelkükben, mivel övék-maguké a mennyeknek a királysága. 4 Boldogok a sírók, mivel ők-maguk meg fognak vigasztaltatni. 5 Boldogok a szelídek, mivel ők-maguk örökölni fogják a földet. 6 Boldogok az éhezők és szomjazók az igazságot, mivel ők-maguk tápláltatni fognak. 7 Boldogok az irgalmazók, mivel ők-maguk irgalmaztatni fognak. 8 Boldogok a megtisztultak szívükben, mivel ők-maguk az Istent látni fogják. 9 Boldogok a béketeremtők, mivel ők-maguk az Isten fiaiként fognak neveztetni 10 Boldogok az űzöttek az igazságosság miatt, mivel övék-maguké a mennyeknek a királysága. 11 Boldogok vagytok, amikor átkoznak titeket és üldöznek és mondanak minden rosszként ellenetek hazudók énmiattam. 12 Örüljetek (tovább) és ujjongjatok (tovább) mivel a ti béretek sok a mennyekben, így ugyanis üldözték a prófétákat az előttetek lévőket. Az első és legsürgetőbb meghirdetés, amellyel Jézus az ország kapujánál tolongó sokasághoz (vö. 5,1) fordul: felhívás a szegénységre. A görög ptwco,j szó (a ptwssw, = meggörnyed igéből származóan) olyan embert jelöl, aki segítséget kér, megalázkodik és esdekel. A szegény ebben az értelemben a szükséget szenvedő, még inkább a koldus. A szó héber megfelelője (yni[', wn"[') hasonlóképpen meggörnyedt embert jelöl, azaz olyasvalakit, aki meghajol a nagyobb és hatalmasabb előtt. A Biblia nem hanyagolja el a kifejezésnek ezt a társadalmi-szociális értelmét, de vallási jelentéstartalommal is felruházza. 15 Máté magyarázatként azt mondja, hogy «lelki szegénységről» van szó. A lélekben szegények (oi` ptwcoi. tw/ pneu,mati) kifejezés máshol csak egy apokrif szövegben olvasható. A Bibliában csupán hozzá hasonló szókapcsolatokat találunk, de ezek is alkalmasak jelentésének megvilágítására. 16 Nyelvtani szempontból 15 O. da SPINETOLI: Máté, az egyház evangéliuma, Szeged 1997, Mind a Hetvenes-fordításban, mind az Újszövetségben találunk a lélek (rú a h), a szív (léb) és az életelv (nefes) szavakkal kapcsolatos összetételeket. Ilyenek például: alázatos lelkű (Péld 16,19; 29,23), felfuvalkodott lelkű (Préd 7,8; Péld 16,18), lehangolt lelkű (Iz 66,2; Zsolt 34,19), szomorú (Préd 4,6), türelmes (Préd 7,8), türelmetlen (Péld 14,29), hideg (Péld 17,27), tévelygő lelkű (Iz 29,24). A lélek szó helyett gyakrabban a «szív» szerepel. A Biblia a következő kifejezéseket használja: tiszta szívű (Zsolt 24,4; 73,1), elbizakodott szívű (76,6), körülmetéletlen szívű (ApCsel 7,51); alázatos szívű,

13 A B OLDOGSÁG ÚTJA (5,3 12) 13 jelzőből és (relációra utaló) dativus-ban álló főnévből tevődik össze. Ennek a szerkezetnek erejében a jelzővel kifejezett minőség (ártatlanság, tisztaság, szegénység stb.) a főnévben (a kézben, a szívben, a lélekben stb.) lakozik. Továbbá: a főnév által jelzett valóság e minőségeket nem a vágy szintjén, hanem valósan birtokolja, mert például a kéz esetében aligha készséges szívű (Kiv 35,22; 2 Krón 29,31), remegő szívű (Iz 35, 4), egyenes szívű (Zsolt 7,11; 11,7; 32,11; 36,11 stb.). Az a szöveg, amelytől a Mt 5,3 függ, valószínűleg Qumránból származik. A gyengéket harcra oktatja: a remegő térdűeket talpon maradáshoz, a sebesülteket kitartáshoz segíti. A lelki szegények ( an e wę-rú a h) által (meglágyul?) a megkeményedett szív, és azok által, akiknek útjai tökéletesek, pusztul el az összes gonosz nép (1QM 14,6-8).

14 14 J ÉZUS PROGRAMBESZÉDE: A H EGYI B ESZÉD tudnánk belátni, hogy mit jelent a pusztán óhajtott tisztaság. 17 Az emberi személy szegénnyé válik, midőn elsajátítja az eszményi szegény állapotát, viselkedés- és gondolkodásmódját. A lelki szegénység inkább alapmagatartást jelent, mintsem egyszerű erényt. Ha úgy tetszik, valamennyi keresztény erény foglalata, mert előfeltétel ezeknek az erényeknek birtoklásához. A lélekben szegény a teljesen nincstelen ember, aki nem csak a kevésbé fontos anyagi javaktól szakadt el, hanem elsősorban a szellem, az akarat, a saját elgondolások és az egyéni érzések magasabb rendű értékeitől. Önmagától, emberi látásától és vágyaitól megfosztva kész arra, hogy befogadja Isten országának transzcendens és egyben paradox értékeit. Ez a belső készség nélkülözhetetlen mindazok számára, akik Krisztus követőjévé akarnak válni. Az üdvösségre vezető ösvény meredek, nehéz és túlságosan titokzatos ahhoz, hogy az emberi ész fényében megérthetnénk. Aki sokat okoskodik, félő, hogy kívül reked; ezért, ha valaki nem szegény, nem léphet be Isten uralmának országába. A szegény nem nyugszik bele rászorult vagy nyomorúságos helyzetébe. A görög ptwco,j szó bizalmatlanságot, nyugtalanságot, valami másra vágyást és másnak keresését is jelenti: bizalmatlanságot a javakkal és bárminemű személyes erőforrással szemben, mert az ember igényei és vágyai magasabb rendű javakra, Istenre irányulnak. Evangéliumi értelemben szegénynek tekintendő a gazdag vámos, és gazdag a szegény farizeus. Az így értelmezett boldogság összekapcsolódik Jézus felhívásával: tanuljatok tőlem, mert szegény vagyok és alázatos szívű (Mt 11,29), azaz lélekben szegény. Az akár csak látszólagos javakkal elégedett ember a Biblia felfogásában már gazdagnak számít. Ha az embernek nincsenek problémái, nem nyugtalankodik, egyszóval ha nem veszi észre saját szegénységét, ez a legnagyobb csapás életében. Az ember nem tekintheti önmagát szegénynek mindaddig, amíg nyugodtan bízik önmagában és adottságaiban, különösen, ha ezek az adottságok mint ahogyan ez lenni szokott, nevetségesek és inkább hibáknak tekinthetők. A szociális szempontból szegény ember gazdagnak mondható, ha anyagi és szellemi javai ellenére rászorulónak tartja magát, mert ezekben nem talál vigasztalást. Ha az ember lélekben szegény vagy nélkülöző, ez annyit jelent, hogy határozottan tudatában van szegénységének, azaz meggyőződéssel vallja, hogy rászoruló, nyomorult lény, és ennek következtében készen áll mindannak elfogadására, amit hiteles isteni ajándékként kap. Evangéliumi értelemben gazdag az, aki eltelt, és úgy gondolja, hogy boldogságát, Istent is beleértve, mindenkitől függetlenül megőrizheti. Ezzel szemben a szegény állandó ügyfele az Úrnak, mert folytonosan elé tárja ínséges helyzetét és kéréseit, tehát a szegénység lelki beállítottság. A lelki szegénység tágabb körű fogalom, mint az anyagi, de teljességgel mégsem választható el az utóbbitól. Jézus mindenekelőtt a lelki szegénységet kéri, de a belső elszegényedés próbaköve az, hogy az ember milyen mértékben tudja elviselni vagy elfogadni a fizikai szegénységet, a szenvedést, a tudatos lemondást, a megalázkodást és az önmegtagadást (Mt 5,10; 10,10-39; 16,22-23; 18,1-10; 19,21-30; 20,20-28 stb.). A keresztény program nem valamiféle békés elméleti elszakadás a személyes kötődésektől és a tulajdontól, hanem ennek ténylegesen is be kell következnie. Az anyagi javak a fizikai egészséghez, a hatalomhoz, a dicsőséghez, az intellektuális és a lelki adottságokhoz hasonlóan állandóan arra kísértenek, hogy megfeledkezzünk Istenről, vagy bizodalmunkat emberi értékekbe vessük. Valamiféle csekély szenvedés, anyagi szegénység és sikertelenség mindenképpen szükséges ahhoz, hogy az ember tudatára ébredjen valódi vagy fiktív lelki szegénységének. Nem születik senki lelki szegénynek, hanem az ösztönös érzéki törekvéseiről és az intellektuális igényeiről való folytonos lemondásban, a sors csúfolódásai és az emberek értetlenkedései közepette óriási áldozatok árán válik azzá és marad ilyen. Reális lelki szegénység szükséges ahhoz, hogy az ember befogadhassa a Jézus által ígért boldogságot. Az önmagában nem bízó szegény minden hiányosságának kárpótlását Istenben fogja megtalálni. A szegénység így a minden képzeletet felülmúló gazdagság forrásává válik. A lelki szegénység nem az Újszövetség előzmények nélküli újdonsága, hanem az Ószövetség legnemesebb lelki irányzatának torkolata. Isten régóta készítgette a lelkeket erre a kemény üzenetre, amely felöleli az evangélium alapvető paradoxonát, a keresztről szóló tanítást is. A száműzetéstől kezdődően a szegények kezdik befogadni az 17 Az ember nem állíthatja, hogy ő testében szent és tiszta kezű, ha teste és keze csupán szereti a szentséget és a tisztaságot. Hasonlóképpen: a tiszta szívűek, akikről a hatodik boldogság beszél, nem azok, akik beérik a tisztaság utáni vággyal. A lélekben szegények azok, akikben a szegénység magát a lelket is érinti. Gazdasági helyzetüktől függetlenül egyedül a lélekben szegények érdemlik meg a szegény nevet, éspedig a bennük élő belső készség alapján.

15 A B OLDOGSÁG ÚTJA (5,3 12) 15 isteni ígéreteket és áldásokat. A katasztrófából hirdeti Szofoniás csak a szegény = ānî (yni[') és nincstelen nép (3,12) fog megmenekülni. Keressétek az Urat ti, szegényei a földnek, keressétek az igazságosságot, a szegénységet, hogy menedéket találjatok az Úr haragjának napján (Szof 2,3) Jahve előtt kicsinnyé kellett válni, miként ilyen az ember az ellenség előtt is. Ilyen körülmények között a messiás is alázatossá és szegénnyé lett. A mindenki által megvetett és elhagyott Jahve szolgája, a fájdalmak férfia és a betegség ismerője (Iz 53,3) nem lázadozik méltatlan sorsa ellen, hanem éppen e gyengeség és erőtlenség által diadalmaskodik. A jövő és az üdvösség immár a szegényeké. Elsősorban az ő osztályrészük lesz a szabadulás (vö. Iz 29,19; 57,15). Én arra tekintek, aki nyomorult és megtört szívű mondja az Úr (Iz 66,2; vö. 29,19; 41,17). Nem az a valódi szegény, akit Isten megalázott, hanem az, aki gyermeki tisztelettel és szeretettel meghajolt előtte. Engedelmesség, alárendelődés, belenyugvás, magány és csend jellemzi a szegény ember lelkét. A szegénység lelkülete uralja a zsoltárok és a bölcsességi iratok egy részét (a szegények zsoltároskönyvét), ugyanez tündöklik az Újszövetségben, különösen az ānāwîm (a szegények) irodalmának gyöngyszemében, a Magnificat-ban, valamint a Boldogmondásokban. Boldogok a sírók /szomorúak A fájdalomnak, a szenvedésnek és a sírásnak sokféle oka lehet. Elképzelhető, hogy a Jézus említette szomorkodókat is érte valamilyen sorscsapás. Elveszítettek valamilyen értéket vagy számukra kedves személyt, és saját szerencsétlenségük, anyagi vagy erkölcsi veszteségük miatt bánkódnak. Máté szerint azonban Jézus nem szociológiai tanítást ad, hanem lelkit. Nem a betegeket vagy a szenvedőket mondja boldognak, és talán még csak nem is a bűneik miatt bánkódó embereket. Gyászolókon azokat érti, akik Izrael bűneit siratják, és népük sorsa miatt bánkódnak. E boldogmondás ugyanis az Iz 61,1-re épül, ahol a megtört szívűek azok, akik az Isten tervének megvalósítása miatt elszenvedett elnyomás és igazságtalanság miatt sírnak. A próféta azt hirdeti, hogy a szegények számára örömhírt hozó messiás meg fogja vigasztalni a gyászolókat, hamu helyett fejdíszt ad nekik, gyászfátyol helyett illatos olajat és csüggedés helyett öröméneket (vö. 65,19). Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek ki ujjongásba, hegyek! Mert megszánta népét az Úr, és szegényein megkönyörül. (Iz 49,13) Mindazok, akiket az Úr megszabadított, Visszatérnek, és ujjongva érkeznek meg Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik. Én, én vagyok vigasztalótok. (Iz 51,11) Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket. (Iz 66,13) A száműzetés prófétája is megemlékezik erről az ígéretről: Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom őket, örömet szerzek nekik a kiállott szenvedés után (Jer 31,13). Jézus azokhoz a szomorkodókhoz szól, akik Izrael vigasztalását (Lk 2,25) várják, azaz az «örömhír» meghirdetését. Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! mondja Istenetek (Iz 40,1), midőn a boldogság már megvalósulni látszik. A szenvedés nem önmagáért kap magasztalást, hanem gyümölcse, az üdvösség idejének érlelése miatt. A prófétai orákulumok vonalát követve Jézus Isten országa örömhírének szószólója, amely minden ellenálláson és próbatéten felülkerekedve valósággá válik.

16 16 J ÉZUS PROGRAMBESZÉDE: A H EGYI B ESZÉD E boldogságot kiterjesztő értelemben a bármilyen állapotban vagy helyzetben szomorkodókra is alkalmazhatjuk, akik itt a földön kínjaik megszűnését várják. A végső vigasz mindenki számára az örök boldogság. Isten letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert a régi világ elmúlt (Jel 21,3-4). A keresztény ember már ezen a földön az örökkévalóságba lép, és ezért számára mindenen s így a fájdalom valóságán is az égi boldogság színei ragyognak. Boldogok a szelídek Máté az ānāwā h zsidó jámborságát tartja szem előtt, amint ez az első boldogság megismétléséből is kiviláglik. A szelídek vagy csendes természetűek nem a jó társadalmi helyzetben lévő emberek, hanem a szegények, az alázatosak, a jámborok és az egyenes lelkűek. Nyelvi szempontból a szelíd (prau<j) és a szegény (ptwco,j) szinonim kifejezések. A nekik juttatott örökség, a föld, miként az első boldogság esetében is, az országot, azaz a messiási áldások elnyerését jelenti. A Vulgáta fordítása (beati mites) került át a modern nyelvekbe, de ez nem adja vissza az eredeti értelmet, amely a valódi szegény ember lelkületére és magatartására is utal. A szelídség vagy a csendes alázatosság természetes adottság, de jelen esetben egyben elfogadás, alárendelődés, azaz lelki szegénység. Szelíd a szegény, aki tudatában van helyzetének, és ezért igények, követelések és önteltség nélkül éli életét. A szelídek (praei/j) fogják birtokolni a földet, hirdette már a zsoltáros (Zsolt 37,11). Másutt ezt olvassuk: A nyomorult népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod (Zsolt 18,28). Te az alázatosak Istene vagy, az elnyomottak segítsége, a gyengék támasza, az elhagyottak menedéke mondja Judit (9,11). Izajás így vall: Örömüket lelik az alázatosak az Úrban (29,19); Vö. Zsolt 147,6; 141,4; Péld 3,34; 22,4. A Számok könyvében azt olvassuk, hogy Mózes nagyon alázatos ember volt (Szám 12,3). Jézus szívesen nevezi önmagát szegénynek és alázatos szívűnek (Mt 11,29: prau<j eivmi kai. tapeino.j th/ kardi,a ), Jeruzsálembe lépésekor pedig a szegény és alázatos messiás királyról szóló próféciát (Zak 9,9 szövegét) alkalmazza önmagára (Mt 21,5). A szelídeknek (alázatosaknak) ígért föld ugyanaz, mint amely a pátriárkáknak (vö. Ter 15,7; 17,8; 28,4.13) és a kivonulás izraelitáinak (Kiv 6,8; MTörv 25,19; Zsolt 44, 4) szóló ígéretekben is szerepel. Ez a biztonság, az isteni barátság és oltalom szimbóluma (vö. 1Sám 26,19; Jer 31,2; Préd 2,4-11; Zsolt 69,36-37). Aki hozzám folyamodik, az örökli az országot, és részt kap szent hegyemen mondja az Úr (Iz 57,13). Egész néped igaz lesz, örökre birtokában lesz az ország (Iz 60,21). A föld az alázatosaké (Zsolt 37, 11) és az igazaké (Zsolt 37,29), vagyis azoké, akik az Úrban reménykednek (Zsolt 37,9). Annak az embernek élete, aki féli az Urat, boldog marad, és utódai öröklik a földet (Zsolt 25,12-14). A Hegyi Beszéddel Jézus megnyitja az Isten-országa kapuit (aminek csak halvány előképe volt az ígéret földje), és belépésre szólítja a jó ideje erre várakozó törvényes örököseket: az alázatos és ártó szándék nélküli embereket. Boldogok az igazságra éhezők szomjazók Az éhség vágyakozást jelent a testi táplálékra, de teljesebb értelemben lelki javakra vonatkozik. Nem csak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal, ami az Úr szájából származik. (MTörv 8,3) Jön majd olyan idő fenyeget Jahve prófétája által amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására. (Ám 8,11) Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után. (Zsolt 42,3) E vágyakozásról próféták és zsoltárosok tanúskodnak. Istenem, hozzád vágyakozom. Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem.

17 A B OLDOGSÁG ÚTJA (5,3 12) 17 (Zsolt 63,2) Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat! (Iz 55, 1-3) Jöjjetek, - szól a Bölcsesség - egyetek kenyeremből, és igyatok fűszerezett boromból. (Péld 9,5) Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok, és teljetek el gyümölcseimmel. (Sir 24,19) A messiási korban minden éhségnek és szomjúságnak meg kell szűnnie. Nem szomjaznak majd hirdeti Izajás a Babilonból hazatérőknek (49,10; 65,13). A zsoltárokban pedig ezeket olvassuk: Szegényeit kenyérrel táplálom (Zsolt 131,15); Jahve az elnyomottaknak igazságot szolgáltat, az éhezőknek kenyeret osztogat (Zsolt 146). Mária a Magnificat-ban már az ígéret beteljesülését látja: Éhezőket látott el javakkal (Lk 1,53). Aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha mondja Jézus Jánosnál (6,35). Máté evangélista megerősíti ezt a tanítást, midőn megjegyzi, hogy igazságra éhezésről és szomjazásról van szó. Az Ószövetségben az igazságosság = c e dākā h (hk'd'c.) Istennek ellenségei fölött aratott győzelmét jelenti, továbbá saját és Izrael jogainak védelmét. Törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan. Közel van igazságom, jön már szabadításom (Iz 51,4-5; vö. Iz 58,8; 46,13). Igazság csak ott van, ahol az ember Isten szerint él. Máténál is fölfedezhetjük ezt az értelmet: az igazságosságot szomjazók várják, hogy Isten uralma győzedelmeskedjék. Akik éhezik és szomjazzák az igazságot, azok jutalma az, hogy megélik vágyuk teljesedését. Mindenekelőtt keressétek Isten országát és igazságát buzdít Jézus (Mt 6,33). Az igazság ajándék, kegyelem, egyben azonban vívmány is. Az embernek éheznie kell rá, az életösztönhöz hasonló erős és erőszakos vággyal kell kívánnia. Az igazságra éhezés tehát elköteleződés Isten üdvözítő akaratának megvalósulása és megvalósítása mellett. 18 Boldogok az irgalmasok A következő boldogságok csak Máténál találhatók meg. A szegények, a szelídek, az igazságra éhezők és a szomjazók mellé felsorakoznak az irgalmasok, a tiszták és a békességszerzők is. E pillanattól fogva a boldogságok nem passzív szegényeket vagy szomorkodókat jelenítenek meg, hanem aktív embereket: ezek azonban ugyanazok a személyek. 19 Az irgalmasság a szeretet erényének egyik megnyilvánulási formája. Az Ószövetségben Isten lényeges tulajdonsága. Jahve irgalmas és kegyelmes Isten (Kiv 34,6). A próféták és a zsoltárosok folytonosan Isten irgalmára hivatkoznak, hogy bűneiktől szabadulhassanak és elnyerhessék az üdvösséget. A megtestesüléssel az isteni jóság és irgalom minden képzeletet felülmúlóan diadalmaskodik az ő igazságosságának követelményei fölött. Pál apostol az irgalom Atyjának (2Kor 1,3) nevezi Istent, Jézus pedig a kegyetlen szolgáról szóló példázatban példaképül állította elénk Isten irgalmát (Mt 18,23-35). A boldogság nem az irgalmat magasztalja, hanem az irgalmasokat, vagyis azokat, akik ténylegesen kegyelmet, megértést és megbocsátást tanúsítanak embertársaik, a bűnösök, a betegek, a szenvedők és az üldözöttek iránt. Jézus az Újszövetségben megkapja az irgalmas jelzőt (Zsid 2,17), a legnagyobb irgalom példáját nyújtja (vö. Lk 23,34), és arra buzdítja követőit, hogy tegyenek hasonlóképpen (vö. Mt 9,13; 12,7; 23,23). Az irgalom az isteni szeretet és türelem fényét villantja fel a hívő ember környezetében. Máté nem annyira tanácsnak tekinti, hanem inkább törvénynek, amelyet ismételten hangoztat: a Miatyánk imádságában (6,12: bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek), a Lévi házában 18 Isten országa viszont csak egyeneslelkűségben, tökéletességben és szentségben valósulhat meg (vö. Lk 1,75) állapítja meg O. da SPINETOLI, Máté, az egyház evangéliuma, Szeged 1997, F. BUE az első csoportot az Ország-, a másodikat a kereszt boldogságainak nevezi.