Dienes István: Honfoglaló magyarok. 2. kiadás, Bp. 1974, Corvina.

Átírás

1 Dienes István: Honfoglaló magyarok. 2. kiadás, Bp. 1974, Corvina. Dienes István írásának népszerűségét nemcsak kiadói nívódíj kísérte nyomon, de a könyv második nagy példányszámú kiadása is. E sikerben közrejátszott a témaválasztás, a mondanivaló érthető nyelvezete, a szöveg és a képi anyag egysége, a remek tipográfia, a szép nyomdai kivitelezés. A szerző szerencsés pillanatban lépett könyvével a nyilvánosság elé. László Gyula 1944-ben megjelent A honfoglaló magyar nép élete" című munkája a szükségesnél talán hosszabb ideig volt a szakemberek és érdeklődők bibliája". Igaz, bizonyos körülmények miatt visszafogottabban dolgozó honfoglaláskori régészetünk is kevés újdonságot mutathatott fel az ötvenes évek végéig. Az elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett változások nyomán elért újabb eredmények, elsősorban a női és férfi viselet (hajfonatkorongok, csizmaveretek, öv), a hitvilág (szemfedő), a gazdálkodás (földmívelés) terén, de még inkább a társadalmi tagozódás (Szőke Béla, Györffy György írásai) vonatkozásában egyre sürgetőbbé tették egy ezekre is épülő új összefoglalást. Az újabb eredmények elérésében nem kis része volt Dienes Istvánnak, aki először szerencsével járó ásatásaival, majd a jó megfigyelésekre épített feldolgozásaival lett a korszak egyik legismertebb kutatója. Az összegezés munkájában közrejátszott a televíziónak a magyar művészettörténetről sugárzott sorozata, melynek előadásai gazdag illusztrációval meg is jelentek (Dienes I., A honfoglalás kora. Bp. 1970, MRT Minerva). A televíziós sorozattal majd egy időben indult a Corvina Kiadó immár régészeti profilú kezdeményezése, a Hereditas. Célja egy-egy régészeti korszak (mint pl. a neolitikum és rézkor) vagy egy-egy nép (honfoglaló magyarok, gepidák és langobardok) művészeti hagyatékának szakember által adott, közérhető és nem utolsósorban bőségesen illusztrált bemutatása. E művészeti anyag azonban olyan gazdasági és történeti háttérrel kerül a szemünk elé, hogy más kézikönyvek hiányában a sorozatnak a könyvszakmában középfokú tudományos műnek nevezett, s már megjelent kötetei sok esetben a szakirodalmat pótolják. Dienesnek a honfoglaló magyarokról, elsősorban művészetükről adott összefoglalása a sorozat egyik telitalálata. Már a téma magában hordozza a fél sikert, hiszen honfoglaló eleink életútja ma nemcsak néhány szakember gondja, kutatási területe. Talán közművelődésünk hatékonyságát is jelezheti, hogy társadalmunk egyre szélesedő rétegei érdeklődnek népünk történelmének közeli vagy távoli sorsfordulói iránt. Ennek eredményeképp a korábbi évtizedekhez képest rendkívül nagy a kereslet a korszakkal foglalkozó könyvek iránt. Dienes könyvét négy nagy fejezetre tagolta, melyben a honfoglaló magyarság társadalmáról, gazdálkodásáról és életmódjáról, hitvilágáról, végül művészetéről való tudásunkat összegezte. E négy fejezetet nyitja és zárja egy rövid történeti tabló. Itt az 238

2 őshazából a Kárpát-medencéig vezető utat, majd pedig a korabeli Európába való beilleszkedésünk folyamatát vázolja fel a szerző. Az események sorrendjét időrendi táblázat vázolja, a gondosan összeállított irodalmi tájékoztató és a szöveg közti rajzok, valamint a képtáblák jegyzéke a szakirodalomban, a tárgyak alaposabb megismerésében ad útbaigazítást. A honfoglaláskori leletekről készített egyedülállóan szép rajzok Dienes ö. István grafikusművész keze munkáját dicsérik, melyekkel összhangban állnak Kónya Kálmán eredeti látásmódot tükröző fotói. Egy korszakot összefoglaló, vagy összefoglalásra törekvő munka természetes, hogy a tudományág, vagy a társtudományok valamennyi régi, a kritikák kereszttüzében is helytállt, és új, a frisseség erejével ható eredményét magáévá teszi. S bár a lényeglátás, az átfogóképesség is igazi tudóserény, mégis óhatatlan, hogy a kritikus fel ne tegye a kérdést: mi az az újdonság, amely csak a szerző sajátja? Nos, ebben a tekintetben is bővelkedik Dienes István könyve. A magyarság ősi hitvilágának, elsősorban az ongonkultusznak a felidézése, s régészeti leletekkel való igazolása, másrészt a honfoglalók művészetének, a palmettás stílusban fogant tarsolylemezeknek és hajfonatkorongoknak az elemzése az a két kutatási terület, ahol a szerző még a szakembert is meglepi új összefüggések felismerésével. Nem véletlen, hogy egyik legfrissebb dolgozatában is ez utóbbi művészeti kör alapos kifejtését választotta. [Dienes I., Honfoglaláskori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről. Folia Archaeologica, XXIV (1973) ]. Ugyanakkor érzésünk szerint nem kapott kellő hangsúlyt az a tény, hogy a honfoglaló magyarság történetének szilárd vázát számos megoldatlan kérdés tölti ki, azaz több helyen célszerűbb lett volna feltételes módban fogalmazni. így pl. a magyar őshaza kérdésében, a X. századi földvárak használatát illetően, vagy helyneveink felhasználásának dolgában. Ami a képi és a rajzi anyagot illeti, örülnünk kell annak a gyakorlatnak, hogy számos új darabbal találkozunk, amelyek tudományos közzététele még nem történt meg. Így a szakonyi temetőtérképnek és leletei rekonstrukciójának, a rakamazi sír rajzának, vagy a magyar társadalom felépítését bemutató összeállításnak, s még számos tárgynak, melyek legfeljebb múzeumok kiállításain voltak láthatók. De szabad legyen kifogással élni, amiért nem találjuk sehol sem a honfoglaláskori putriház alaprajzát, vagy a köznép egyszerű, de gyakran művészi igénnyel megformált ékszereit (pl. karperecek), akkor, amikor a könyv lapjain oly szépen írnak használóikról, a magyarság fennmaradását biztosító társadalmi osztályról. A kritikai megjegyzések bizonyára elmaradtak volna, ha a szerző csak a magyar olvasóközönséggel törődik. A könyv angol, francia és német nyelvű kiadásai a szöveg másféle formálását igénylik a történelmünkben járatlan, vagy csak felszínesen tájékozott más nyelvű olvasó részére. E sokféle elvárás jól sikerült megoldása talán Dienes István legnagyobb érdeme. Németh Péter 239

3 Tartalomj egyzék Inhalt CS ALLAN Y DEZSŐ: Avar kori páncélok a Kárpát-medencében (2. rész) 5 Die Panzer der Awarenzeit im Karpatenbecken (2. Teil) 12 PÜSPÖKI NAGY PÉTER: Rovásírásos emlékeink olvasásának elvi kérdései 36 Prinzipielle Fragen des Lesens unserer Runenschrift-Andenken 36 FODOR ISTVÁN: Hol talált rá Julianus a keleti magyarokra? 55 Wo hat der Mönch Julianus die östlichen Ungarn aufgefunden? 61 BENDA KÁLMÁN: Kalló vára ban 68 Die Festung von Kalló in den Jahren NOVÄK LÁSZLÓ: A hagyományos parasziti gazdálkodás és a teherhordás kapcsolata 89 Das Verhältnis der traditionellen Bauernwirtschaft und der Lastentragung 105 CSISZÁR ÁRPÁD: Az ökörtartás a szatmár-beregi kisparasztság életében 132 Der Ochsenunterhalt im Leben des Kleinbauerntum6 in Szatmár- Bereg 148 ERDÉSZ SÁNDOR: Adatok a magyar kígyótisztelethez 155 Beiträge zu der ungarischen Schlangenehrung 181 SZATHMÁRY LÁSZLÓ: Magyarország honfoglalás kori népességének termete Die Körperhöhe der Bevölkerung auf dem Gebiet Ungarns in der Zeit der Landnahme (X. Jahrhundert) 200 NÉMETH PÉTER: Dienes István: Honfoglaló magyarok. (Könyvismertetés) 238 István Dienes: Die Ungarn um die Zeit der Landnahme. (Buchbesprechung)

4

5