Fenyők (sensu lato) GYMNOSPERMATOPHYTA. (Gymnospermae) törzs CONIFEROPHYTINA altörzs Cordaitopsida, Coniferopsida és Taxopsida osztályai

Átírás

1 Fenyők (sensu lato) GYMNOSPERMATOPHYTA régebben: (Gymnospermae) törzs CONIFEROPHYTINA altörzs Cordaitopsida, Coniferopsida és Taxopsida osztályai ma: SPERMATOPHYTA klád PINOPHYTA törzs

2 Coniferales (Pinales) fenyők Ma élő nemzetség mintegy 600 fajjal (ezzel a ma élő nyitvatermők leggazdagabb csoportja). Monopodiálisan elágazó fás növények tű- vagy pikkelylevelekkel (ritkán lomblevelekkel), az északi mérsékelt öv sok erdejében dominánsak, de gyakoriak a déli félgömb trópusi és mérsékelt övi területein is. Tűlevelű erdőink uralkodó fái, ritkán cserjéi (törpefenyves). Gyantajáratok, kollaterális nyílt edénnyaláb, vermes gödörkés sejtfalvastagodású tracheida. Általában örökzöldek (kevés lombhullató (Larix, Taxodium, Metasequoia). Tű- vagy pikkelylevél (széles levéllemez inkább szubtrópusokon-trópusokon). Egylakiaik, ritkábban kétlakiak (Juniperus, Podocarpus, Taxus, Cephalotaxus)

3 A porzólevelek murvalevél hónaljában ülő "virágot" (több ilyen együtt "virágzatot"), a termőlevelek "virágzatot" alkotnak (toboz). A porzós virág két pollenzsákot viselő, spirálisan álló rövid nyelű porzólevelekből áll. A pollennek két légzsákja van. Szélbeporzás. A fenyők toboza a nyitvatermő ősfák (Cordaitales) tobozából származtatható. A tobozban minden elfásodó termőpikkely a szintén elfásodó meddő- vagy fedőpikkely (fellevél) hónaljában (védelem) fejlődő redukált termős virágnak tekinthető. A meddővagy fedőpikkelyek látszólagos hiánya azt jelenti, hogy teljesen összeolvadt a termőpikkellyel. A magkezdemények száma az ősibbeknél még sok, fejlettebbeknél már csak kettő. A magkezdemény oldalállású, a mikropile a toboztengely felé néz. Néhány fajnál a magok a tobozban maradnak (erdőtűz).

4 Araucariaceae araukáriafélék Ősiek, a kihalt Voltziales-re vezethetők vissza: porzólevélen sok pollenzsák, széteső toboz. Széles alappal ízesülő, lapos tojásdad vagy lándzsás, hegyesedő leveleik vagy tű- illetve áralakú leveleik vannak. Déli félgömbön az egyenlítőig kiegyenlített éghajlat alatt. 40m-ig megnövő impozáns fák. Csillókoszorús spermatozoid HIBA. A termőpikkelyen 1 mag fejlődik. Araucaria araukária Agathis kaurifenyő Wollemia nobilis a Jura korszaktól ismert, 1994-ben találták meg Ausztrália egyetlen eldugott pontján.

5 Agathis kaurifenyő Ausztrália, Indomaláj-szk. Lomblevél, kopál-gyanta

6 Agathis australis New Zealand (called Tane Mahuta) 51m magas

7 Agathis robusta

8 Agathis robusta fiatal porzós toboz Agathis robusta fiatal női toboz

9 Agathis ovata

10 Araucaria araukária nevüket araukán indiánoktól. Ausztrália, Indomaláj-szk. és Dél-Am. Pollen nem légzsákos. Araucaria angustifolia

11 Araucaria mirabilis a Jura korszakból Araucaria alvarezee a Jura korszakból, Patagonia, Argentína

12 Araucaria excelsa = heterophylla szobafenyő az ausztráliai Norfolk-szigetekről.

13 Araucaria araucana és Nothofagus antarctica D-Am

14 A. araucana az Andokban erdészeti fafaj

15 Araucaria araucana porzós tobozok Araucaria araucana termős tobozok

16 Araucaria bidwillii bunya-bunya-fa

17 Podocarpaceae podokarpuszfélék 17 nemzetség, Podocarpus (lomblevél) és Phyllocladus (fillokládium) a déli féltekén (K-As, Austr, K-Afr, D-Am) gyakran nagytermetű fák (max. 60m). A termőpikkelyen 1 mag fejlődik. A porzólevélen sok pollenzsák. Phyllocladus trichomanoides Phyllocladus elterjedés (az adott területen előforduló fajok számával)

18 Phyllocladus asplenifolius Phyllocladus alpinus Phyllocladus toatoa

19 Podocarpus 80 faj (lomblevél)

20 Podocarpus elatus

21 Podocarpus macrophyllus

22 Podocarpus macrophyllus

23 Parasitaxus usta (=Podocarpus ustus) egyetlen parazita (szaprofita?) nyitvatermő (Új-Kaledónia)

24 Sciadopytiaceae ernyőfenyőfélék monotipikus Sciadopytis verticillata japán ernyőfenyő Dél-Japán (Honshu), 40m magas fa álörvösen álló levelekkel

25 Cephalotaxaceae cefalotaxuszfélék vagy ál-tiszafafélék Légcsík, tű- vagy pikkelylevél, K-As Cephalotaxus ál-tiszafa 6 faj, fésüsen álló levelek, a páros magkezdemények külső rétege elhúsosodik (nem arillus!) Cephalotaxus harringtoniana Cephalotaxus fortunei

26 Taxaceae tiszafafélék 5 nemzetség főleg az északi félgömbön, nincs gyantajárat, van mérgező taxin, színes húsos arillus (a hajtástengely kinövése). Kétlaki fák vagy cserjék kis, két sorban fésüsen álló tű-alakú levelekkel. Toboz erőteljes redukciójaként felfogható, hogy a magkezdemények a termős virág tengelyének csúcsán 1(-2)-ével. Porzós virágaik kis gomolyokban vagy magányosan, a pajzs alakú porzóleveleken 6-8 pollenzsák. Torreya Taxus baccata kemény és súlyos fája értékes, parkfa, atlanti-mediterrán Eu, Mo. pl. Szentgál. Torreya nagymagvútiszafa (É-Am és K-As) magköpeny teljes. A Torreya grandis kínai nagymagvútiszafa vagy óriás nagymagvútiszafa magja állítólag ehető (és ezért termesztik is), a Torreya nucifera japán nagymagvútiszafa vagy japán muskotályfenyő magjaiból főzéshez olajat sajtolnak. Amentotaxus barkástiszafa 4 faj K-As Egyfajos Austrotaxus spicata délitiszafa Új-Kaledónia, magjai szabadok (nincs magköpeny) Egyfajos Pseudotaxus chienii fehértiszafa csésze alakú magköpenye fehér, Kína, 4 m magas

27 Cupressaceae ciprusfélék (s.l. beleértik a Taxodiaceae mocsárciprusfélék taxonjait is) Felálló vagy heverő fák vagy cserjék, a Jura korszaktól ismeretesek. Leveleik általában szórtan (gyakran átellenesen 2 sorba rendeződve) vagy ritkábban örvökben álló tűlevelek illetve keresztben átellenesen álló pikkelylevelek. A csíranövényeken először azonban mindig tűlevél fejlődik, ami e levéltípus ősibb voltát jelzi (kertészeti retinospóra alakok). A tobozok ±kicsik, ami fás vagy elhúsosodott. A tobozpikkelyek állása ált. megegyezik a levelek állásával, rajtuk a felső (adaxiális) oldalon ált. több (1-20) magkezdemény. Tobozaik ±kicsik, kevés (általában szórtan vagy keresztben átellenes álló) tobozpikkellyel, máshol tobozbogyó (örvösen álló 3 pikkelylevél elhúsosodásával). Örvösen vagy átellenesen (nem spirálisan!) álló porzóleveleiken (2-)3-6 pollenzsák, a pollennek nincs légzsákja Chamaecyparis

28 Cupressaceae s.str. Más-más nemzetségeik az északi és a déli félgömbön: Cupressoideae alcsaládban az északi félgömb nemzetségei: Thuja, Calocedrus, Platycladus=Biota, Cupressus, Chamaecyparis, Juniperus, Tetraclinis articulata Spanyolo., Thujopsis dolobrata Japán. Callitroideae alcsaládban a déli félgömb nemzetségei: Fitzroya Chile és Argentína, Austrocedrus chilensis D-Am,?Libocedrus. Taxodiaceae mocsárciprusfélék (régebben sem mindig és a modern rendszerekben sem önálló család, hanem a Cupressaceae ciprusfélék család részeként tárgyalják) Reliktum jellegűek, ma már csak néhány, kevés fajszámú, rokonságilag és földrajzilag elkülönült nemzetség képviseli őket. Virágkoruk a krétában és a harmadkorban volt (fontos oligocén szénképzők). Európából ma teljesen hiányzanak (manapság USA, Mexikó és K-As, valamint egyetlen 1 nemzetség a déli féltekén).

29 Cunninghamia lanceolata kínai szúrósfenyő és C. konishii tajvani szúrósfenyő Cunninghamia Cunninghamia lanceolata

30 Cryptomeria japonica japánciprus vagy japán sarlósfenyő 20-40(-60-70!) m magas karcsú, tompa kúp alakú fa Japánban. Spirálisan álló széles alapból keskenyedő ár alakú tűlevelek. A tobozpikkelyek asával, mindegyiken 4-6 feltűnő, tüskeszerű képlet. Erdészeti fafaj. (jobboldalon Cunninghamia)

31 Taiwania cryptomeroides et var. flousiana tajvanifenyő vagy csüngőfenyő Tajvan és Jünnan erdei, ma erdészeti max. 50m fa

32 Athrotaxis 3 faja Tasmánia hegyvidékén kis-közepes fák, fosszilisan elterjedt csoport volt Athrotaxis cupressoides

33 Monotipikus Glyptostrobus lineatus = pensilis kínai-mocsárciprus vagy vízifenyő cserje vagy kisebb fa patakok partján

34 Metasequoia glyptostroboides ősmammutfenyő lombhullató a fiatal hajtással együtt, levelei két szabályos sorban. Dél-Kína: Szecsuán m szurdoklejtők, patakmente. Fosszilisan régebben ismerték Amerikából is, de csak az 1940-es években fedezték fel.

35 Sequoia sempervirens tengerparti mammutfenyő 1824-ben írták le, É-Kalif és D-Oregon közötti keskeny pertvidéki sávban 1000m magasságig fordul elő. Gyorsabb növekedésű, örökzöld, tiszta állományokat alkot. Legmagasabb fa (max. 112m), törzsátmérője 4-5m. Egyes fáknak neve van. Életkoruk (-2500) év. Értékes fája miatt eléggé megritkították, ma élőhelyei nemzeti parkok (pl. Redwood NP)

36

37

38 Se-Quo-Yah (Se Quo Yah, Sequoyah, Sequaya vagy George Guess) Irokéz (cherokee) indián ( ) Első indián ABC és írás.

39 Sequoiadendron giganteum hegyi mammutfenyő 1853-ban írták le, Kaliforniában nyugati Sierra Nevada szélességi fok között m magasan. 100m alatti (max. 87m), de 8-12m törzsátmérő (kb 625t a törzs, 1000t az egész fa) (legnagyobb kékbálna 32m hosszú és 153t tömegű volt!). 60cm tűz- és rovarálló kéreg. Max. 3200(-3500) éves élőlények. Egyes fáknak neve van (General Grant, General Sherman). Más fafajokkal kevert állományokat alkot. Néhány mm hosszú, spirálisan álló örökzöld pikkelylevelei a hajtásra simulnak. Házépítésre írtották, mert fája termeszálló. Oligocénben hazánkban is. (Yosemite NP, Sequoia NP)

40 The President m3

41

42

43 Taxodium 3 fajjal (vagy máskor Taxodium distichum virginiai mocsárciprus 3 alfaja) É- Am és Kö-Am délkeleti részén, enyhe klímájú mocsaras területeken. Légzőgyökér (mocsár, ártér), lombhullató a fiatal hajtással együtt. T. ascencens T. distichum T. mucronatum

44 Taxodium

45 T. distichum

46 T. distichum

47 T. mucronatum spanyol (?) neve ahuehuete törzskerülete 54m, törzsátmérője 14-15m (többek szerint feltehetően több törzs összenövésével)

48 Abietaceae (Pinaceae) fenyőfélék (újabb rendszerekben alapi csoport!) Gyakran a tűlevelek nem hosszú, hanem rövid (vagy törpe) hajtásokon jelennek meg, csomókban határozottan kevés (2-5 Pinus) vagy határozatlan számban (Larix, Cedrus). A levelek keresztmetszete is jellemző (Picea rombusz, Pinus kör(cikk), Abies lapos). A levelek 5-9 év alatt cserélődnek. Porzólevél fonákán (abaxiális oldal) 2 pollenzsák, a pollenek légzsákosak (kivéve Larix, Pseudotsuga és egyes Tsuga fajok) Termős toboz meddő és termőpikkelyekből áll, felső (adaxiális) részén 2 visszafordult magkezdeményt visel. Magjuk gyakran szárnyas nemzetségük 250 faja az északi félgömbön (a sarkkörön túli poláris fahatáról délre Indonézia és Borneó-ig). 3. alcsalád (morfológiai bélyegek alapján)

49 1. alcsalád Pinoideae tűje km-ben kör alakú, tövénél hüvellyel körülvéve törpehajtásokon. Tobozpikkely csúcsa felé szélesedik (pajzs-szerű apofízis és umbo). Pinus kb faj. Pinus aristata szálkásfenyő pacifikus É-Am magas hegységeiben m között a fahatárig (Colorado, Mexico, É-Arizona, D-Kalifornia). Letörpült, lassan növő példányok, legöregebb 4600 évnél idősebb. Elhaltakkal együtt évre visszamenőleg klímatörténeti adatok. 2. alcsalád Abietoideae tobozpikkely csúcsa nem szélesedik, ±lapos tűleveleik hosszú hajtásokon magányosan. Picea (rombusz-km levél, tobozpikkelyek maradók), Pseudotsuga (hosszú hegyes meddőpikkelyek), Tsuga, Abies (a levél talpacskával illeszkedik, a felálló szárú toboz érés után szétesik). 3. alcsalád Laricoideae vörösfenyőfélék sok levél rövid hajtások végén csomókban áll. (évekig) maradó tobozzal a lombhullató Larix vörösfenyő, széteső tobozzal a szintén lombhullató Pseudolarix=Chrysolarix ál-vörösfenyő és az örökzöld Cedrus cédrus (3-)4 fajjal. Cedrus atlantica atlasz-cédrus Algéria és Marokkó hamvaszöld, hosszú életű fák ( év). Fájukat az ókor óta használják (nem megy bele a szú). Cedrus libani libanoni cédrus Libanonban és Törökországban m között, múmiakoporsó Cedrus brevifolia (máskor csak előző alfaja) Ciprus szigetén Cedrus deodara himalájai cédrus Ny-Himalája, Afganisztán évig is elél, a hinduk (egyik) szent fája.

50

51

52