SEMMELWEIS EGYETEM DOKTORI ISKOLA. (Nevelés- és Sporttudományi Doktori Iskola) Mizerák Katalin

Átírás

1 SEMMELWEIS EGYETEM DOKTORI ISKOLA (Nevelés- és Sporttudományi Doktori Iskola) Mizerák Katalin A belso-ázsiai mongol népek sporttörténete a kultikus gyökerektol a 20. századi olimpiai versenysport mozgalomig Ph.D értekezés Témavezeto: Dr. Kertész István (Egyetemi tanár) Budapest,

2 Tartalom Bevezetés 1 I. RÉSZ A MONGOL NÉPEK SPORTTÖRTÉNETI ÉS SPORTFILOZÓFIAI FEJLODÉSE A KULTIKUS GYÖKEREKTOL A MANDZSU URALOM BUKÁSÁIG 2 1. fejezet A mongolok dualista testfelfogása 2 2. fejezet A vallási szinkretizmus kialakulása 3 1. A belso-ázsiai tradicionális versenyjátékok kultikus gyökerei 4 2. Cagaan saar, vagy a "fehér hónap" 5 3. Az elso kumisz ünnepe 8 4. A szent kohalom elotti áldozat bemutatás fejezet A mongol verseny- játékok kialakulása A hadkötelezettség A vadászat a katonai nevelés része Kultikus elemek a kitajok vadászatai során Vadászat a Mongol a Birodalom virágkorában A vadászat és a halászat átalakulása a mandzsuk idején A vadászmágia, a halotti kultusz és az óvómágia összefonódása: a férfiak hármas játéka A mongol versenyjátékok átalakulása a mandzsu uralom alatt A birkózás A birkózók jellegzetes viselete 18 2

3 A mongol birkózás szabályai A birkózóverseny edzoi, bírái és hírnökei A birkózóverseny ceremóniája A birkózók címei Az íjászat Az íjászat történeti háttere Az íjászat a Kárpát-medencében megjeleno lovas nomád népek harcmodorában Az íjászathoz kapcsolódó osi szokások és népi játékok A belso-ázsiai mongol íjászversenyek fejlodése és technikája A céltábla típusok A Mongol Birodalom virágkorának íjászata A mesterlövész rendfokozat Az íjászversenyek a mandzsu uralom alatt A lovasversenyek A lovasversenyek a kultikus korszaktól a Mandzsu Császárság bukásáig Források a mongolok lótartási szokásairól a 13. századtól a Jüan dinasztia bukásáig A lovak edzése, felkészítése a harcra és a versenyeztetésre a 13. századtól a Jüan dinasztia bukásáig A lótartási szokások és a lovasversenyek a mandzsu korszakban A lovas íjász versenyek a hunoktól a 13. századig A "labda-vadászati" (lövészeti versenyek) a kultikus korszaktól a Mongol Birodalom virágkoráig A mandzsu kori lovas íjászat és "labda-vadászat" fejezet A hagyományos népi játékok: az ügyességi és a "szellemi vetélkedok" kialakulása 56 3

4 1. A csont- vagy bokacsont játékok elterjedése Ázsiától Európáig A jégen gyakorolt bokacsont játék Belso-Ázsiában A legnépszerubb jégen uzött bokacsont játék A jégen gyakorolt bokacsont játék szabályai A belso-ázsiai dobó- és kapó típusú bokacsont játékok Jóslás négy bokacsont dobásával A bokacsont-jóslásból kifejlodött egyszerubb szerencsejátékok Az összetettebb szerencse- és ügyességi bokacsont játékok A szerencsejátékként uzött társas- vagy dáma-rendszeru játékok A bokacsont játékok funkciói A "kancafejo" és a "tehénfejo játék" A "teknosbéka kirakása" A játékból sport A "tevelövés" A "bikalövés" A "bokacsontra lövés" Az ügyességi és a gyorsasági versenyek A "fehér fa" típusú dobójátékok A kötélhúzó, a nemezhúzó és a nemeznyújtó verseny A "rettegve szeretett" mongol ügyességi és szellemi játékok Az "ujjak hatalma" és a "találós kérdések ereje" A mongol dominók (a "kavics játékok") A mongol sakk A kisebb "gyorsasági versenyek" A teve verseny A "futóversenyek" a történelmi múltban A síelés vagy a "hótalpazás" 89 4

5 5. fejezet A vallási eredetu cam tánc története és funkciója a buddhizmus kialakulása után A cam tánc fejlodésének története A táncjátékok bemutatása A cam tánchoz szükséges tárgyi feltételek A kolostori zenekar Az álarcos jelmezek A cam "táncoló maszkjai" A cam megjelenése Mongóliában A mongol cam tánc rituáléja és ikonográfiája A buddhista cam tánc szerepe a mongol kultúrtörténetben A mongol cam játékok típusai 101 II. RÉSZ MONGÓLIA SPORTTÖRTÉNETE ÉS SPORPOLITIKÁJA AZ 1920-AS ÉVEKTOL NAPJAINKIG fejezet A hagyományos versenyjátékok a baloldali ideológia szolgálatában A szovjet típusú sportpolitika megszületése A mongol sportegyesületi rendszer kiépítése fejezet A hagyományos versenyjátékok dominanciája a 20. században A hagyományos mongol birkózás A szerencsét hozó lovasversenyek továbbélése A lovas íjász versenyek öröksége a 20. században A vadászsport veszélyei: sport vagy természetvédelem A bokacsont játékok továbbélése a 20. században A modern labdajátékok Mongóliában 113 5

6 3. fejezet A sport intézményrendszerének átalakulása a rendszerváltás után A mongol versenysport átalakulása a rendszerváltás után A szabadidosportok és a versenysportszeruen is uzött sporttevékenységek Dél-Korea, a mongol sportélet szponzora A Mongol Egyetemi Sport Szövetség fejezet Mongólia helye az újkori olimpiai és ázsiai játékokon Mongólia kései olimpiai szereplésének okai A Mongol Nemzeti Olimpiai Bizottság A mongol nok megjelenése az olimpiákon és a Mongol Olimpiai Bizottságban A mongol kormány és a Mongol Nemzeti Olimpiai Bizottság felkészülése a 2004-es athéni olimpiára A Mongol Nemzeti Olimpiai Bizottság felkészülése a 2008-as pekingi olimpiára A nemzetközi versenysport mozgalomban elért mongol sikerek Az olimpiai versenyeredmények kiértékelése Az Ázsiai Játékok és a Kelet-Ázsiai Játékok 125 Összegzés 127 Jegyzetek 131 Bibliográfia 162 Mellékletek 6

7 Bevezetés Az alábbi Ph.D disszertáció témája a Semmelweis Egyetem Doktori Iskolájának Társadalomtudományi kutatásai között nem mondható szokványosnak. Orientalisztikai és filozófiai bölcsész diplomám megszerzése után ig négy esztendot töltöttem egyetemi tanársegédként a Testnevelési Egyetem, és késobbi jogutódja, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának Társadalomtudományi Tanszékén. Munkám során egy addig ismeretlen diszciplínával, a sporttudománnyal kerültem közelebbi kapcsolatba, és az intézmény újonnan létrejött Doktori Iskolájában 1998-ban megkezdtem Ph.D tanulmányaimat. A kutatás irányának kiválasztása kézenfekvonek tunt számomra. Már egyetemi éveim alatt két témakörben végeztem kutatómunkát. Egyfelol az összehasonlító vallásfilozófiai, másfelol a belso-ázsiai politikatörténeti kutatások területén. Témaválasztásom megerosítését szolgálta, hogy 1996-ban egy fél évig ösztöndíjasként tanulhattam az Ulánbátori Állami Egyetem Bölcsészettudományi Karán, majd 2002-ben egy hónapos kutatómunkát végezhettem ugyanott, ahol már kifejezetten a jövobeni disszertációmhoz gyujtöttem forrásanyagokat és szakirodalmat. Ph.D hallgatóként 1998-ban Dr. Kertész István professzor és Sárközi Alice irányításával megkezdtem saját kutatómunkámat, mely egyesítette az orientalisztikai, filozófiai és a Doktori Iskolában elsajátított sporttudományi, (ezen belül sporttörténeti) ismereteimet. A I. rész egy látszólag hosszú sporttörténeti korszak felölelésére vállalkozott. Végigkísérte a mongol népek sporttörténeti fejlodését egészen a kultikus gyökerektol a Mongol Birodalom virágkorán át a mandzsu uralomig. A II. rész az ideológiai változások szemszögébol méltatja Mongólia bekapcsolódását a nemzetközi versenysport mozgalomba, illetve századi mongol sporttörténet átalakulását az 1920-as évektol napjainkig. Szeretnék köszönetet mondani Dr. Bíróné Dr. Nagy Edit, Dr. Birtalan Ágnes, Földesiné Dr. Szabó Gyöngyi, Hidán Csaba, Dr. Kertész István, Dr. Kun Miklós, Dr. Sárközi Alice valamint Dr. Szikora Katalin személyében egykori tanáraimnak, mestereimnek, akik példamutatásukkal és szakmai támogatásukkal segítették eddigi tudományos munkámat. Budapest, június 29. Mizerák Katalin 7

8 I. RÉSZ A MONGOL NÉPEK SPORTTÖRTÉNETI ÉS SPORTFILOZÓFIAI FEJLODÉSE A KULTIKUS GYÖKEREKTOL A MANDZSU URALOM BUKÁSÁIG 1. fejezet: A mongolok dualista testfelfogása Az emberi testet mindig mozgása, mozdulatai segítségével érzékeljük, ami tulajdonképpen az individuum kézzelfogható megvalósulása. Nyelvészeti és antropológiai elemzések már bebizonyították, hogy az ember test-központúan, én-központúan érzékeli a teret. A mongoloknál a tér megjelenítésének érzékelésében a koncentrikusság jellemzo. A mozgáshoz kapcsolódó társadalmi szokások tekintetében szembeállítjuk a passzív (alvás és ülés) és az aktív (járás, futás, lovaglás, tánc) jellegueket. A mongoloknál a tér kategóriái bizonyos cselekvésmódokhoz is kapcsolódnak. Ezek folyamatosan változnak az egyén testi fejlodésével (érésével) párhuzamosan. A cselekvés típusok a térhez kötöttek. A mozdulatlanság és a mozgás ellentétes kategóriái összekapcsolhatók a jurta belso koncentrikus világával és a jurtán kívüli, külso környezettel egyaránt. 1 A mongol ember teste számára a jurtán belül a mozdulatlanság (a pihenés), míg a jurtán kívül a mozgáshoz kapcsolódó cselekvéssorok a jellemzobbek. Ezt a kétpólusú szemléletet tükrözi a legalapvetobb cselekvési formák merev rögzítése is. A jurtán belüli alvás általában oldalt fekve, a fejet a párnán nyugtatva, a tuznek háttal történik. Az általánosan elfogadott ülési formák jelzik a társadalmi, nemi és kor szerinti különbségeket. Az ember alkotóelemei, mint a test, a lélek és az életenergia elsosorban velünk születettek. Ennek ellenére individualizálni, szocializálni, humanizálni lehet oket, hogy az ember teljes valójában kifejlodhessen. A mongolok szerint a test részeit különbözo gyakorlatokkal kell edzeni, melyek megerosíthetik azt a földi és a "túlvilági életben" is. A testgyakorlatok foleg az ember humanizált részét fejlesztik, de elengedhetetlen az ösztönökért felelos rész edzése. A testrol alkotott koncepció duális szerkezetet alkot: élesen elkülönül az elöl és a hátul, valamint a test felso és alsó része. A felso rész jelképezi a test emberi mivoltát (mert itt találhatók a kezek, a fej, az arc), az alsó rész pedig az ösztönös mivoltát (mert ezzel végezzük az "állatias", ösztönszeru, létfenntartáshoz szükséges cselekvéseinket). 8

9 Az alsó- és a felsotest funkcionális, "jellembeli" megkülönböztetésére a legérdekesebb példa a véletlenül egymásra taposó, vagy összeütközo emberek rituális cselekvési mintájának megorzése. (A közöttük kialakuló ellenséges érzés csökkentése miatt azonnal megérintik egymás kezét, és kezet is fognak.) A test jobb oldala szintén az emberi részünkhöz tartozik, és a társas kapcsolatok megerosítésére hivatott. A test bal oldala viszont inkább a szimbolikus jellegu találkozások alkalmával (a természeti vagy szellemerokkel való kapcsolattartásban) kaphat szerepet. A test elülso fele a szocializált személy és az individualizált lélek kifejezoje, míg a test hátulsó része nem kapcsolódik a lélekhez, inkább a testiség megjelenítéséért felelos. A mongolok hagyományos és modern sportolási szokásaiban szintén visszaköszön a test dualizmusából eredo meghatározottság. A test alsó és felso részének megkülönböztetésén alapul a táncolási szokásokban megfigyelheto eltérés a hagyományos vadászatból és nomád pásztorkodásból élo mongolok között. 2 A lélek testgyakorlatok általi fejlesztése, edzése révén a dualitás valamelyest csökkentheto. Az ösztönökért felelos résznek azonban mindvégig meg kell oriznie hatékonyságát. A mongolok számára a legfontosabb testgyakorlatok: a gyaloglás és a lovaglás. Az alkalmazott technikák viszont "inkább öröklöttek", mintsem tanultak. Érdekes jelenség, hogy ma sincsenek a futással és az ugrással kapcsolatos sportágakban kiemelkedo mongol versenyzok. Tényszeru adatokkal támasztható alá, hogy a mongolok a lábbal játszott játékokban alulmaradnak, míg a kézzel érintheto labdajátékokat és a kézmozdulattal irányított hagyományos népi szellemi és ügyességi játékokat 3 ("ujjak játéka", "kavicsos játék", íjászat és bokacsont játék 4 ) ma is eloszeretettel gyakorolják. 2. fejezet: A vallási szinkretizmus kialakulása A disszertáció I. részében a sporttörténeti és sportfilozófiai összefüggések megértéséhez elengedhetetlen a mongol vallástörténeti hagyományok felelevenítése. A Mongol Birodalom virágkorában Dzsingisz kán több alkalommal is megerosítette a szellemerokhöz fuzodo kapcsolatát. Valláspolitikáját mindvégig tolerancia jellemezte. Sohasem ismerte az értelmetlen vallási gyulölködést. Egyenrangúnak tartotta a szellemvilág lakóit, hogy idegen földön se pártoljon el tole a hadiszerencse. Cserébe elvárta, hogy a természeti erok és az idegen népek istenei egyaránt támogassák hódító hadjáratai alatt. 9

10 Dicsoséges élete során nem csatlakozott más népek vallásához, hanem megmaradt osei sámánhite mellett. A káni udvarban viszont felekezeti hovatartozástól függetlenül alkalmazta a legtehetségesebb személyeket, akik késobb meghálálták az uralkodó jóindulatát. A szabad vallásgyakorlattal rendelkezo birodalom a Kr.u századi virágzását a belpolitikai széthúzás miatt gyors hanyatlás követte. A buddhizmus jelenlétérol Plano Carpini és Rubruk tudósították a nyugati világot az 1255-ös útleírásukban. 5 A 13. században még sámánhitu Mongólia csak a 16. században fogadta el az új hitet. Felgyorsult a buddhizmus eloretörése, a Con-kha-pa által megreformált sárga egyház, a lámaizmus formájában ben Altan kán hatalmas véráldozatok árán szerezte meg a belso békét hazája számára. Az uralkodó a tibeti lámahitet használta fel államának megreformálására és a béke megteremtésére. A világi hatalom megtérésének köszönhetoen a buddhizmus óriási tömegeket hódított el a sámánhitu mongol népességtol ban Abataj kán építtette az elso kolostort az egykori fováros, Karakorum romjai mellett, ami az Erdeni Dzu nevet kapta. A 17. század közepén szinte egész Észak-Mongólia fejet hajtott a Tibetbol származó vallás elott, és csaknem feltétel nélkül elfogadta valamennyi tantételét. A lámaizmus eleinte kemény ellenfélre talált a sámánizmusban. A világi fourak érdekeit az új vallás képviselte. A szegényebb, de annál népesebb egyszeru pásztor családok között még ma is él a sámánizmus. A sárga hit a radikális támadás helyett a békésebb utat választotta. Ügyes taktikával vette elejét a régi hit ellenállásának. A sámánista szellemvilág alakjait és rítusait magába olvasztotta, felékesítette a buddhista egyház vonzó külsoségeivel. Így az obók (obook vagy ovoo) 6 a hegyek, folyók szellemeinek kultusza (a természeti erok) észrevétlenül vonultak be Buddha egyházának tanai közé. A buddhizmus vértelenül hajtotta végre a kétféle hitvilág szinkretizmusát. 1. A belso-ázsiai tradicionális versenyjátékok kultikus gyökerei A versenyjátékok szorosan kötodtek a kultikus cselekedetekhez. A halotti-, a termékenységi kultusz és a vadászmágia hívta életre a testi, valamint szellemi erot igénylo, hagyományos versenyszámok kialakulását. A tradicionális játékok körülbelül a 13. századtól a versenyjátékokban érték el tökéletes formájukat. A halotti-, a termékenységi kultusz és a vadászmágia (lovaglás, íjászat és birkózás) a vetélkedés speciális formáját fejlesztette ki. (Itt érdekes analógia figyelheto meg az ókori görög olimpiai játékok kialakulásával.) 7 10

11 A mongolok oseinek tartott szkíták halotti áldozatairól már Hérodotosz is megemlékezett. 8 E rituális cselekvéssorozat a késobbiek során az obó (oboo vagy ovoo) tiszteletében folytatódott tovább. A halotti kultusz humanizálódása több évszázadig tartó átalakulás eredménye volt: 1.) Az elso szakaszban a mongol népcsoportok a Kr.u századig két lépésben vették át a tibeti lámaizmust. A vallási szinkretizmusnak köszönheto, hogy háborítatlanul megmaradt a sámánizmus hiedelemvilága is. Hódító hadjárataik alkalmával, valamint kánjaik temetésekor alkalmaztak még emberáldozatokat (Dzsingisz kán vagy a hun Attila király temetése). 9 2.) A második idoszak a mandzsu uralomra esett, amikor a halotti kultusz a gyakorlatban is humanizálódott. Állatáldozatok (ló, birka, kecske) vették át a rituális gyilkosságok helyét. A továbbiakban az ölési szándékot imitáló mozgáselemek átalakultak a birkózás fogásaivá. Vallási elképzeléseikben meghatározó az évszakok ciklikus váltakozása. Az istenek világának kozmikus küzdelme azonosítható a terméketlen és termékeny idoszakok váltakozásával. A mongolok a termékenység kultuszának ápolásától remélték életkörülményeik javulását. 2. Cagaan saar vagy "fehér hónap 10 Az engesztelo halotti- és a termékenységi kultusz összefonódása érvényesül a tradicionális versenyjátékok megünneplésében. A mongol kalendárium évszázadokon keresztül hu képet adott a cagaan saar, vagy "fehér hónap" szertartásáról. A fehér hónapról készült leírások kapcsolatban voltak az évszakok változásaival, ünnepnapokkal. A cagaan saar kifejezés lefordításából kitunik, hogy a mongolok azonosították az ünnep tisztaságát, fényét a Nappal, a tavasszal. A cagaan saar sajátságos eredetmítosszal rendelkezett. A nomádok szinte az egész ünnepet a Napnak szentelték, hogy köszönetet mondhassanak a termékenységért, a fejlodésért, a felmelegedésért (mivel télen farkasordító hideg volt, és szinte egész nap sötétség borította be a tájat). Néhány néprajzkutató, utazó és nyelvész, Potanin, Pozdnyejev és Rubruck 11 az ünnep nevének jelentését a tavasz elején lehullott friss hótakaró ragyogó fehérségébol származtatta. Az ünnep állandóan változott. Amikor télbol tavaszba fordult az ido, a szertartások új értelmet kaptak. A téli-tavaszi cagaan saaar a "holdújév" néven vált ismertté. Egyrészt a természet újjáéledésébe, másrészt a tejtermékek boségébe vetett hitet szimbolizálta. 12 A kalendáriumokban a "fehér hónap" a tél végének és a tavasz kezdetének az ünnepe. Mindig az év legkritikusabb idoszakának számított. 11

12 Eloször nyílt lehetoség kiadós, zsíros ételek fogyasztására. A legelok termékenységének és a nyáj szaporodásának biztosításához meg kellett nyerni a szellemerok jóindulatát. A küszöbönálló évszak mágikus erovel rendelkezett. A segítségül hívott istenek és szellemek jóságát csak erkölcsös, jóindulatú cselekedetekkel lehetett életre hívni. 13 Az ünnep általános funkciója, hogy szerencséssé, tisztává, eroszakmentessé, csendessé tegye az embereket és barátivá a köztük lévo viszonyokat. 14 Évszázadok óta íratlan szabály, hogy a holdújévbe (cagaan saar) mindenki csak tiszta lelkiismerettel léphetett. A század elején a szenvedélyes szerencsejátékosnak számító lámák még a buddhista alapszabályokat is áthágták, (inkább loptak) csakhogy rendezhessék adóságaikat. Sok esetben ez volt az egyetlen lehetoség, hogy a kapzsiságtól megszabadulva, egy kisebb bunt felvállalva léphessenek az újévbe. 15 Az engesztelo halotti kultusz elemei visszaköszönnek ezen az ünnepen is. A természeti erok megnyerésének egyetlen módja a rituális cselekvés volt. Az osök szellemétol védelmet kértek a gonosz erok ellen. 16 A holdújév elso napját az "elso új"-nak (sinen negen) nevezték. Az újévi ünnepet számos mágikus jelentoségu tevékenység kísérte. A holdújév elotti napon a pásztorok elokészítették az ünnepi ételeket és a tradicionális mongol italokat, új ruhát vettek fel, kitisztították a régieket és kitakarították a jurtát. A vacsorát is új tuzön fozték. Bizonyos ételeket és italokat elokészítettek a tuzáldozatra. Az áldozati ételeket és egy kis adag pálinkát (archi) a családot védelmezo istenszobrocska elé helyezték. A férfiak kezdték az áldozatbemutatást a gazdag tuz (bayan gol) meggyújtásával. Külön erre a célra készített korakáson húst és tejterméket áldoztak a természet eroinek. Fontos része volt a holdújévnek a rokonok, barátok látogatása, és jókívánságokkal való felköszöntése. Annál nagyobb szerencse érte a vendéglátó családot, minél többen tisztelték meg oket az ünnepen. (A múltban a házigazdák még fizettek is egy jelképes összeget a látogatásért.) Az idosebbek felkeresése továbbra is fontos jelentéssel bír. Az általuk megélt évek számából a vendégek szimbolikusan magukhoz vesznek egyet-egyet, és hozzáadják a saját éveik számához. A rokonok és a barátok holdújévi elso találkozását egy speciális üdvözlési forma (zolgox) kísérte. A fiatalabb kifordított kezét tenyérrel felfelé a nála idosebb ember tenyere alá helyezte. A nok pedig a férfiak tenyere alá rakták sajátjukat. Majd megérintették egymás könyökét. A látogatók ilyenkor kérdéseket tettek fel, jókívánságokat mondtak a család, az állatállomány egészségével és termékenységével kapcsolatban, valamint boldogságot kívántak, tiszteleti ajándékokat adtak át mindenkinek. 12

13 A leglényegesebb ajándék egy tiszteleti kendo (xadag) átadása. Ez egy fehér selyemkendo, amely az újév tisztaságát jelképezte, akárcsak a kötelezoen viselt fehér ruhadarabok. Az ünnepen töménytelen ételt (tejtermék, tejberizs, hús, dió és sütemény), valamint italt (pálinka, kumisz és tea) fogyasztottak. A megmaradt kumisz és az átadott szimbolikus pénzdarabkák a jövo évi gazdagságot szimbolizálják. A jóslások szintén elmaradhatatlanok voltak a holdújévi ünnepségeken. Az ételbe rejtett pénzérme boldogságot hozott a következo esztendoben. Az "öregebbek" az idojárásból is jósoltak. Meg tudták mondani, milyen ido lesz a következo évben, milyen lesz az állatok viselkedése és szaporulata. Nagy jelentoséget tulajdonítottak a holdújév reggelén megtett elso lépésnek, mert ki tudták olvasni belole, hogyan kerüljék el a veszélyeket. A bagoly tollának megszerzése jó elojelnek számított, eluzte a veszekedéseket. (A csontdarabokból való jóslásra itt nem térnék ki részletesebben, csak a I. rész bokacsont játékokról szóló 4. fejezetében.) A nomád pásztorok összekapcsolták a nyár elejét a természet vagy más néven az Ég fejedelmének (Lus sabdag) földi megjelenésével. Úgy hitték, hogy az Ég fejedelme lelátogat az égbol a földre, itt él az osz közepéig, majd újra felszáll. Lus sabdag visszatérése az emberek közé a 19. század végéig nem tartozott a vallási ünnepek közé. Akkoriban, valószínuleg a buddhista vallás hatásának köszönhetoen, a pásztorok minden évben színes rizs-, homok-, gabona- és gyógynövény áldozatot ajánlottak fel jóindulatáért. A természet fejedelmének érkezése ugyanolyan fordulópont az évben, mint távozása a földrol. (Érdekes párhuzam figyelheto meg a zsidó-keresztény ünnepkörben a Megváltó visszatérésével.) Lus sabdag tisztelete kituno lehetoséget nyújtott a játékok megszervezésére. A játékok fontos szociális funkciókat is elláttak, emiatt a nomádok kötelességszeruen gyakorolták a versenyszámokat. A sikeres szerepléshez az újesztendo jóindulata és a gonosz gondolatok elpusztítása kellett szeptember 22-tol ünnepelték a mongolok eloször hivatalosan is a holdújévet. Az újévi játékokat a cagaan saar eloestéjén, valamint a 2-3. napján rendezték meg. A zöld augusztus után "fehér" (tejtermékekben gazdag) szeptembert reméltek. Ebben az idoben tartósították, feldolgozták a tejtermékeket, és összeállították belole a téli készletet. - jegyezte le a néprajzkutató W. Kotwicz. 17 Marco Polo beszámolójának köszönheto, hogy tudunk a 13. századi mongolság holdnaptárban feltuntetett ünnepnapjairól. 18 A holdnaptárban a cagaan saar évszázadokon keresztül ismert volt. A 17. század elejérol származó információk az engesztelo halotti- és a termékenységi kultusz összefonódásáról árulkodnak

14 A 20. századig néhány eleme megmaradt a tavasz kezdetét jelzo ünnepnapoknak a mongol kultúrában (a szellemerok védelméért és az általuk biztosított termékenységért bemutatott áldozatok hagyománya). Az ünneplés tradíciója mindig a negyedik évszak elejéhez kötheto. Jó példa erre a burjátok hagyományrendszere. Itt szintén különös jelentoséggel bírtak a tavaszi és nyári ünnep-napok. 20 A kalmükök a tavaszi - nyári ünnepeken a tél legyozésének és a nyáj növekedésének örvendeztek. Az 1940-es években a kommunizmus idején a gregorián naptár bevezetésével kiszorították a holdújéven alapuló hagyományos mongol naptárt. Kettos idoszámítás alakult ki emiatt. Hivatalosan a cagaan saart minden év január elsején ünnepelték. A pásztorok egymás között továbbra is a holdnaptáron alapuló idoszámítást vették figyelembe. Hivatalosan csak február 7. óta ünnepelhetik a pásztorok ismét a holdújévet. 3. Az elso kumisz ünnepe Nyáron az elso kumisz ünnepe a mongol népi ételek és a kancatejbol készült italok habzsolásának szertartását hozta magával. Mindenki lelkiismeret furdalás nélkül mértéktelenül ehetett, ihatott. 21 (1. ábra / a melléklet 1. oldalán) A kumiszos idoszak kezdetén, például.: az eletek és a mjangatok (mindketto mongol eredetu nép) számára az elso kancafejés is egy különleges, örömteli pillanat volt. Ezután dolgozták fel a nemzeti italukat, a kancatejbol készült kumiszt. Mongóliában az elso kumisz szertartása rendkívül régi. Még a nemzetségi korszak sámánhitu hagyományaira vezetheto vissza. A kumiszt ekkor szertartásszeruen fröcskölték szét az állatok, a jurta, az anyaföld, a világ négy égtája, az Ég, az orzo- és védelmezo erok, valamint az osök szellemei felé. A kumisz szertartásos szétosztása a rituális tevékenység során jólétet biztosított az emberek számára. Az intelligibilis világ lakóinak felkínált kumisz-áldozat elosegítette a természet virágzását és az állatszaporulat növekedését. A szertartás közben a nomád pásztorok mindig rengeteg kumiszt fogyasztottak. Az idojósok segítségével jelölték ki a legmegfelelobb napot a mágikus tevékenység lebonyolítására, de az ünnep dátumát sohasem határozták meg pontosan. A kumisz szórás szokása a 20. század elso felében már szinte mindenhol tetten érheto volt. A 1930-as évektol a radikális baloldali politika vallásellenessége miatt csak akkor gyakorolták a kumisz szertartásos szétszórását, amikor nem tartózkodott idegen a család szállásterületén. 14

15 Az 1992-ben bekövetkezett demokratikus fordulattal ismét visszatértek az osök szokásaihoz. (A nomád pásztorok ünneplobe öltöznek, meglátogatják rokonaikat, szomszédaikat, barátaikat). 22 Az alábbiakban szeretném kiemelni az eletek kumisz áldozati hagyományát, melynek során tíz irányba permetezték az új kumiszt. Ezenkívül ok is tiszteleti kendoket ajándékoztak a természet eroinek. Cserébe a szellemerok a nyáj növekedését, a kancák termékenységét biztosították. Egy fabotocska segítségével árpát, búzát ástak gödrökbe, majd az ásóbotot leszúrták a földbe és megöntözték. A bot mellé egy nagyobb nemez darabot terítettek, amelyre húst, sajtokat és túrót helyeztek. Lakomát tartottak, és ezzel lezárták az elso tej ünnepét. A szokás érdekessége, hogy a szertartás külsoségei ellenére nem a földmuvelo tevékenységet hívatott megerosíteni, hanem a kancák tejelését akarta megsokszorozni. 23 Galdanova szerint a boséget szimbolizáló kancafejési ünnepet, "tó"-nak (nuur) nevezték el. Az orosz néprajzkutató két kancafejési ünneprol tett említést tavasszal és osz végén. Ezeken a szertartásokon kiemelkedo szerepet játszott "a kanca és az ember rokonságának bizonyítása". A kumisz szétfröcskölésének szertartása mellett elmaradhatatlanok voltak a helyi ügyességi és gyorsasági versenyek: a hangulat fokozására bokacsont játékokat, ló- vagy csikóversenyeket tartottak. 24 A csikóversenyeket kizárólag helyi szinten rendezték. 25 A vidám kumiszivás mellett rendszeresen tartottak lóversenyt is. Csak azok kerülhettek be a lóversenyek résztvevoi közé, akik elozoleg már "elokelo helyet szereztek maguknak a kumiszivó versenyben". A kumiszivó verseny kituno alkalmat jelentett arra, hogy megvendégeljék egymást az idegen ajmakból származók. Ebben az idoszakban a hús- és a kumiszfogyasztás mérhetetlenül megsokszorozódott, a fizikai állóképesség biztosítása miatt. 26 A túlzott italozás és húsfogyasztás egy különleges áldozatbemutatási szertartás részét képezte. Kozlov szerint a pásztorok a hatalmas lakomával és a mértéktelen italozással a gazdagság iránti vágyukat jelenítették meg. (A rengeteg alkohol elfogyasztása a nyáj növekedésébe vetett remény kifejezodése.) 27 A kumisz etimológiai értelmezése rámutat e termékek fent már tárgyalt szerepére. A mongol nyelvben ez az italféleség, "felszabadító" jelentéssel bír. A nomád pásztorok varázserot tulajdonítottak azoknak a tárgyaknak (használati eszközöknek), melyeket az itallal együtt a kumisztartó edénybol vettek ki. Ezek a tárgyak elosegítik a szerencsés születést és a termékenységet. 15

16 4. A szent kohalom elotti áldozat bemutatás Az obó (oboo vagy ovoo) mongolul hegyet, földhalmot, korakást és határkövet jelent. Az oboo szó értelmezése közben nem szabad megfeledkezni a vallási jelentésérol. A hegytetokön, tavak közelében és a sztyeppéken emelt kohalmok egyértelmu vallási szándékot fejeznek ki, melyben az engesztelo halotti kultusz elemei tükrözodnek vissza. Az oboo egy sajátságos szentély, a túlvilág szellemeinek szállásterülete. 28 Különféle koncepciók léteznek az "oboo tisztelet" vonatkozásában: 1.) Viktorova megerosíti azt, hogy az oboo elotti áldozatbemutatás egyesíti magában a halál és az emberi életet irányító szellemfejedelmek lakhelyének tiszteletét ) Dasheva feltételezte, hogy a szellemerok tisztelete a hiedelmek legosibb formája, valószínuleg a sámánizmus korából maradt ránk. 30 Néhány kutató összekapcsolta az oboo eredeti jelentését a védelmezo- és az óvó mágiával, miszerint a korakásokat a szellemvilág urai iránti tiszteletbol és félelembol rakták. Másfelol a gazdaság megóvása, a nyáj szaporulatának biztosítása miatt. Több néprajzkutató utalt az áldozati, a termékenységi és óvómágia közötti kapcsolatra. 31 A mai pásztoroktól szerzett információk alapján tudjuk, hogy kos és tejtermék áldozatokat is felajánlottak az obook elott. Olyan élelmiszereket hoztak, melyekkel a védoszellemeket és a természet fejedelmét Lus sabdagot is szívesen megkínálták. Ezek az áldozatbemutatások nyári idoszakban történtek, amikor a fent említett erok többnyire támogatták a nomádokat a nyáj növelésében, a jó legeltetési feltételekben, a boséges táplálkozás és a csapadék biztosításában. Az oszi idoszakban a pásztorok enyhe télért, a fagy eluzéséért imádkoztak az obook elott, és védelmet kértek a szellemektol. A századfordulón már lóversenyeket is rendeztek a szent kohalom elotti áldozati szertartás (oboo taxix) idején. Az áldozatbemutatás után rendszeresített lóverseny mellett birkózóversenyt, íjászversenyt is rendeztek. (2-3. ábra / a melléklet 2. oldalán) 3. fejezet: A mongol versenyjátékok kialakulása 1. A hadkötelezettség A mongolok oseinek tartott hiungnuk már a Kr.e. 3. században eloírták a katonai szolgálatra alkalmas korú férfiak számára a hadkötelezettséget. 16

17 Plano Carpini európai utazóként eloször gyujthetett tapasztalatot a 13. századi Mongóliáról, és ezt a következoképpen jegyezte le: "Ahogy a gyermekek elérték a két vagy három éves kort, szüleik megtanították oket lovagolni, valamint gyermek méretu íjakkal loni és nyilazni." 32. Leírásából tudjuk, hogy minden év közötti férfit katonai nyilvántartásba vettek. A kiváló tehetségu lovasoknak és íjászoknak köszönheto a mongolok több évezredes nomád kultúrája és mozgékonysága a harcok során. A férfiak mellett nok is teljesíthettek "katonai szolgálatot". A fiatal nok semmivel sem voltak rosszabb lovasok, mint a férfiak. Ugyanolyan ügyességgel használták az íjat és a nyilat, mint az erosebb nem képviseloi. (Minden mongol férfi és no legfobb kötelessége volt a katonai feladatok ellátása a világbirodalmi célokat dédelgeto Mongóliában. Így a katonai nevelés rendszere az egész népességet érintette.) A kínai források szerint a mongol katonáknak háborús idokben tekintet nélkül a társadalmi rangjukra, címükre hadba kellett vonulniuk, magukkal kellett vinniük asszonyaikat és gyermekeit is. Az asszonyok vállalták a felelosséget a gyermekekért, az utánpótláshoz elengedhetetlen ágy- és ruhanemukért, valamint az élelmiszerekért. Dzsingisz kán idején az asszonyok szerepére vonatkozóan törvényeket is hoztak. A nagykán a Hadiszabályrendben vagy törvénykönyvben, (Dzsaszah vagy jasax), határozta meg a csatába induló férfiak és asszonyok kötelességeit. Az asszonyoknak uraikhoz hasonlóan " hadiszolgálatot kellett teljesíteniük". 33 Hogyan is határozható meg a különbség a "pásztor életmód" és a "katonai életmód" között a 13. századi Mongóliában? Erre a kérdésre nagyon egyszeru a válasz. Tulajdonképpen minden mongol, aki képes volt befogni egy lovat egy botospányva (uurga) segítségével (ami a lovak befogásához használt kötél), 34 pásztornak számított. Mihelyt azonban felfegyverkezett (lándzsával, dárdával és szigonnyal), azonnal katonává változott. 2. A vadászat a katonai nevelés része Kultikus elemek a kitajok vadászatai során A harckészség fejlesztésében a rendszeresen megtartott versenyjátékok és az évenként megrendezett állami vagy törzsi ünnepek játszották a legnagyobb szerepet. A kitajok (a Kr.u századtól - a 12. századig) már az eseményt megelozo napon elkerítették a vadászatra kiszemelt területet. 17

18 A kitajok kultikus vadászatait az uralkodó napistenhez intézett imája nyitotta meg. A kínai források szerint, így imádkozott az a kitaj nép, mely közeli rokonságban állt a mongolokkal: " és amikor vadászni megyek, segítsél nekem több vaddisznót és szarvast leteríteni!" 35 Az uralkodó imája után két szárnyra bontották a fegyvereseket. A vadászat bizonyos szakaszait italáldozatok elozték meg vagy követték. A csapatmozdulatokat harci öltözékben a katonai parancsnokok irányították. A kínai források alapján a kitajok vadászati szokásait két csoportba oszthatjuk. Az egyéni- és a csoportos vadászatokra. Mindkét esetben a törzs tulajdonában lévo területen vadásztak. Kialakult egy érdekes szabály. Ha egy kitaj vadász férfiakkal találkozott hazafelé az úton, ezek igényt tarthattak a zsákmány jobbik részére, miután a vadász felé kiáltották a "sirolg-a" kifejezést Vadászat a Mongol Birodalom virágkorában A vadak elejtése a mongolok hagyományos, eredetileg vadászó, halászó életformájához tartozott. (4. ábra / a melléklet 3. oldalán) Az idok folyamán a halászat és a vadászat önálló szakmává fejlodött, melynek mindenkori feladata az uralkodó és a nemesség borökkel, bundákkal, vadhússal, továbbá hallal való ellátása lett. A legrettegettebb állatok, a hópárduc és a hiúz elejtése kizárólag a nemesség luxusigényeinek kielégítését hivatott szolgálni. Dzsingisz kán is rendezett nagy vadászatokat, melyekre összesereglettek a fegyverviselok legjobbjai az Altaj-hegységtol a Hszingan-hegységig. A vadászok a Tola-folyó mellett a Hentej-hegység területén gyultek össze. Dzsingisz kán nagyra becsülte a vadászat jelentoségét. A vadászat szerinte az egyik legfobb feladat. A vadász megtanulja, hogyan használja a fegyverét, hogyan kövesse, és ejtse el a vadat. A nagy vadászatok idején katonai rend és fegyelem uralkodott. A hadsereg hadmuveleteit úgy szervezték meg, hogy megalapozza a taktikai lépéseket, valamint biztosítsa a hadsereg élelmiszer utánpótlását. Szigorú szabályai voltak a vadászatnak. Számos áldozatot mutattak be. A szertartások alatt a rituális megtisztulás volt a legfontosabb. A vadásznak és családjának különféle tabukat kellett betartania. Nem lehetett néven nevezni a zsákmányt, helyette körülírást kellett alkalmazni. Ha mégis totemállatot ejtettek el (medvét vagy farkast), a vadásznak meg kellett gyozni a megölt állat szellemét arról, hogy nem o követte el a "gyilkosságot". 18

19 A vadászszerencse megtartása érdekében a fiatal fiúk hüvelykujját bekenték annak az állatnak a zsírjával, melyet ok ejtettek el. (A hüvelykujj a férfiasság jelképe volt, melynek szerepe visszaköszön majd a disszertáció bokacsont játékokkal és az íjászattal foglalkozó alfejezeteiben.) Valószínuleg ezt a ceremóniát már Dzsingisz kán is bemutatta az unokáinak. 36 A nagy vadászisten, Manaqan mellett az osi vadászok lelkét, például Anda-bar Tumerseevet is védelmezojükként tisztelték. 37 Az Altan Tobcsi (Altan tobci) 38 szerint a mongol férfiak a nagy vadászatokat követo zsákmányelosztás után hatalmas lakomát rendeztek. A közös étkezésen, rangtól és társadalmi helyzettol függetlenül, valamennyi vadásznak részt kellett vennie. Ha egyénileg vadásztak, akkor is osztozniuk kellett a zsákmányon a saját pásztorszállásukon élo személyekkel. Az uralkodó igényt tarthatott a vadászzsákmány egy részére, és a darhatok rendjét is felruházta ezzel a kiváltsággal. Dzsingisz kán fia, Ögödej a kitajok vadász hagyományaival ellentétben már nem szívesen osztotta meg a vadászzsákmányt másokkal. Errol tanúskodott a Mongolok Titkos Történetének a 281. szakasza: "Aztán meg afölött való irigységemben, hogy az Ég és a Föld rendelésébol született vadak netán átmennek a testvérek területére, kerítést és falat emeltettem ennek meggátlására; ezért aztán a testvérektol gyulölködo szavakat kellett hallanom." 39 Amikor a gyermekek felcseperedtek, apáik elvitték oket vadászni. Megtanították oket a sebesen szökkeno és ugráló állatokra loni lovaglás közben. A gyermekek neme és életkora lényegtelen volt. Annál fontosabb, hogy bátran használják az íjat, pontosan célozzanak és jól meg tudják ülni a lovat (mely hamarabb bekövetkezett, mint a járás vagy a beszéd). A legegyszerubb hétköznapi feladatok közé tartozott a szabályos edzés programok kidolgozása és állandó gyakorlása. Az államnak biztosítani kellett katonai felszerelést és a fegyvereket. A vadászat során felhasznált korai vadászfelszerelések: nyilak, lándzsa, botospányva, számos csapda, mellyel eltéro módon ejtették el a különféle állatokat. A szarvast kiuzték menedékébol, a gazellákhoz a teve mögé rejtozve lopakodtak. A mormoták elejtése rendkívül érdekes volt. Feltuno színu és formájú ruhába öltözködtek, hogy ezzel is felkeltsék az állat kíváncsiságát. A mormota vadászok fejükre szárított farkasbort húztak. Fehér vagy kifordított bundába öltözve közelítették meg az állatok üregeit. A szép bundájú rágcsálók vadászását megkönnyítette a mormota hangot imitáló síp és a kezukben forgatott szor darab (legtöbbször tehén farok) Itt érdekes analógia figyelheto meg a magyar róka vadászat szertartásai során, ahol úgynevezett róka-sípot használnak mind a mai napig. 19

20 2. 3. A vadászat és a halászat átalakulása a mandzsuk idején A versenyjátékok szolgáltak a fegyverforgatási ügyesség gyakoroltatására és a kiváló versenyteljesítmények jutalmazására a Csing udvarban ( ). A taktikai gyakorlatokra a nagy állami és törzsi vadászatok adtak alkalmat. A versenyeknek szabott módszereik és követelményeik voltak a birodalmon belül. Akadtak központi és fejedelmi versenyek is, idejüket tekintve: tavasszal, nyáron és újévkor. A versenyjátékok között tartották számon a gyalogos íjászatot és lovas íjászatot. (A lovas íjászatról bovebben a lovasversenyekkel foglalkozó részben emlékezem meg.) A mandzsu uralom három évszázada alatt "a hadi taktikát gyakoroltató nagy vadászatok a steppén már veszítettek jelentoségükbol és osi vonásaikból." 41 Az egyébként hagyományorzo mandzsu császárok nagy vadászatai a században már inkább szertartások sorozatának tekinthetok, mintsem hadgyakorlatoknak. Az ünnepélyes eseményt a császári vadaskertekben rendezték meg. Ide kaptak hivatalos meghívót az elokeloségeken kívül a legkiválóbb íjászok és az "állathang-utánzók", akik muvészetüket külön be is mutatták az uralkodónak. A vadászatra meghívott lövész bajnokok (mergen) nem nagyon csillogtathatták tudásukat. Ezeknek a vadászatoknak a célja már nem az íjász készség értékelése volt, hanem az uralkodó és az elokelok vadászsikereinek biztosítása. Az eredeti hadgyakorlatok szellemében levezényelt, hajtóvadászatok csak a birodalom peremvidékein éltek tovább. A 18. századi Pallas orosz kutató jegyezte le az akcsinszki határor kamnigánok lovas íjászatát. 42 A burjátok által lakott erdos és sztyeppével határolt vidéken a 19. század végén és a 20. század fordulóján Matvej Nyikolajevics burját néprajzkutató részletesen írt le egy ilyen nagy közösségi vadászatot (zégete abá vagy zeegte abaa). Ez egy olyan vadászati módszer, melynek során a vad elejtésére alkalmas területet színes szövetdarabokból és hajszálakból font kötéllel körbekerítették. A kiszemelt állatokat szépen beterelték ide, hogy minél egyszerubb legyen leloni oket. 43 Egy zégete abában számos nemzetség vett részt. Minthogy a nemzetségek tagjai között nemcsak férfiak, de lányok is vadásztak, elofordult, hogy a fegyveresek száma több száz volt, sot elérhette az ezret is. A vállalkozás vezetoje a galsa, tekintélyes, híres vadász volt. Hatalma a vadászat idejére az összes nemzetség minden tagjára kiterjedt. Két alvezére, a két gazarsa, a kisebb egységek vezetoi a zahúlok. A zégete abá résztvevoi, miután hagyományos helyen találkoztak és megválasztották a tisztségviseloiket, ünnepi áldozatot tartottak, felfegyverkeztek, majd a galsa bal és jobb szárnyra osztotta a résztvevoket, a két gazarsa vezetése alatt. 20

21 Ezután tervet készítettek a vadászat pontos helyére, a körülzárandó terület nagyságára, és meghatározták a lövészek távolságát egymástól. A két szárny vadászai a gazarsák vezetésével ellenkezo irányba indultak, hogy a terület körülzárása után a kör másik végén a két gazarsa újra találkozzék. A kiindulóponton a galsa állt. Adott jelre megkezdodött a körülzárt terület állatainak hajtása a kör szukítésével, míg végül minden vadászható vadat lelottek biztosan találó nyilaikkal. A vadászat befejeztével hálaáldozatot tartottak, a vezérek szétosztották a zsákmányt, és ítélkeztek a szabályok ellen vétok felett. A zégete abák fegyelme igen szigorú volt. A zsákmány szétosztását aztán természetesen közös lakoma és vigasságok követték. 44 A kazakok szirti sassal történo vadászata (kus salu) nagyon népszeru volt. (5. ábra / a melléklet 3. oldalán) Minden esetben egy sík, sima mezon, esetleg egy kis méretu téren rendezték meg ezt a nemes versengést. A vadászatot megelozoen kiengedték a mezore az elore befogott vadállatokat, melyek között természetesen farkas is volt. A vadász a verseny végén a szirti sas segítségével több állat prémjét fel tudta mutatni. A prémek számától függoen ítélték meg a helyezéseket. Ez a sportág kettos célt szolgált. Jelentos anyagi hasznot és sportsikereket hozott a vadász számára. A vadászatnak ez a speciális formája megegyezés szerint különbözo stílusú lehetett. A gyalogos vagy a lovas íjász versenyek egyaránt alkalmasak voltak a szirti sassal történo vadászatra. A mongol népek többsége ekkoriban már csak szükség esetén halászott. Általában a gyerekek és a szegény emberek. A halászat során hálót, horgászbotot, varsát és szigonyt használtak. Télen fáklyákkal csalogatták a halakat. Sokszor úgy kábították el oket, hogy rávertek a vékony jég felületére, ami beszakadt. A kalmüköknél a halászat számított a legfontosabb megélhetési tevékenységnek. A Mandzsu Császárság utolsó évszázadaiban a halászatból és a vadászatból származó termékek iránt megnott a kereslet a külföldi (kínai és az orosz) kereskedok részérol. Az oroszok állandó partnerei lettek a burjátoknak, akik az adót is a hamar hiánycikké vált cobolybundával fizették ki. 3. A vadászmágia, a halotti kultusz és az óvómágia összefonódása: a férfiak hármas játéka A vadásztevékenységet imitáló mozgások több ezer éve az azonosság elve alapján alakultak ki 45 (amikor a vadászok fegyvereikkel beledöftek a kiszemelt állat testébe egy egyszeru kis szobrocskán vagy barlangfestményen). A hasonlósági mágia (szimpatetikus mágia) során a sámán külso megjelenésével imitálta a vadász állatborökbe bujtatott testét. 21

22 A vadászmágia sikere érdekében áldozatokat mutattak be a természetfeletti erok megnyeréséért, melyek nem a versenyszeru mozgásban, hanem az extatikus állapotot eloidézo vad táncban érték el csúcspontjukat. Ennek bizonyítéka a mongolok évenként megismétlodo, tradicionális ünnepe, a "férfiak hármas játéka" a nádom (naadam). Ez egy speciális mongol ünnepi versenyjáték, mely három sportágból: a birkózásból, az íjászatból és a lovasversenyekbol állt. (6. ábra / a melléklet 4. oldalán) Késobb a társadalmi rétegzodés kialakulása után megfigyelhetok voltak a korai vallási szertartások nyomai. (Az ojrátok és a burjátok áldozatot mutattak be a hegyeknek. A hegy tiszteletrol árulkodik a Fehér Öreg számára bemutatott áldozat is.) A kutatók szerint a versenyjátékokat és a vallási szertartásokat évszázadokig összekapcsolták. Késobb a vallási szertartások érdektelenné váltak, de bizonyos elemei továbbéltek a versenyjátékok során. A birkózást megelozo Garuda-tánc 46 mágikus energiával töltötte fel a küzdelem elott álló birkózókat. A mongolok szerint a csodatévo erovel rendelkezo Garuda szárnycsapásainak imitálása átadja a madár természetfeletti erejét a versenyzoknek. A "férfiak hármas játéka" katonai ünnepként vált népszeruvé a mongolok körében. Az egyes versenyszámok során a férfiaknak lehetoségük nyílt bebizonyítani harci kedvüket, gyorsaságukat, és nem utolsó sorban rendíthetetlen bátorságukat. A nyári hónapokban az évszak virágzásakor tartották meg a versenyjátékokat. Nyugat- Mongólia számos népénél, többek között az urjanhajok között a naadamot évente két alkalommal tavasszal és osszel rendezték meg. Kedvezotlen idojárási viszonyok esetén, tömeges megbetegedésekkor elorehozták a játékokat, hogy ezzel is megkönnyítsék az elmúlás folyamatát. A könnyu halálhoz a mongolok szerint a Természet fejedelmének beavatkozása szükséges. Néhány kutató, a "férfiak hármas játékának" hagyományos elemei mellett említést tesz a teve versenyek fontosságáról is. Ezek a szerzok kifejezték, hogy az ünnep hagyománya a hunok koráig nyúlik vissza. 47 (A teve versenyekrol részletesebben a disszertáció I./4.1. alfejezete szól.) Az írott források szerint a nádom (naadam) a legfontosabb stratégiai játék volt a 13. században. A "férfiak hármas játéka" egész éven át edzésben tartotta a mongol társadalmat, biztosítva ezzel egyfajta speciális "katonai szükségállapotot". Külön érdekesség, hogy a mongol nép oseinek életbölcsességére építette és fejlesztette a játékokat. A nomád pásztorlakosságnak nagyfokú mesterségbeli tudással kellett rendelkezni ahhoz, hogy meg tudjanak felelni ennek az elvárásnak. 22

23 A szigorú fegyelem és a szervezett életforma ellenére az évszázadok során a kialakult versenyjátékok identitást erosíto nemzeti sporttevékenységgé, nemzeti ünneppé alakultak. Szabályszeruen próbára tették fizikális és mentális képességeiket az önkéntesen vállalt tréningeken. Az íjászok versenyeit, a világbirodalmi álmokat szövögeto Dzsingiszidák, és az Arany Horda idején az államhatalom szervezte meg. Jao Hun (Csao Hon Go Wan Moholuj) dél-kínai nagykövet, aki 1221-ben érkezett Mongóliába, már beszámolót készített a katonai edzésprogramok és kiképzés nagy káni ellenorzésérol. Leírása szerint Dzsingisz kán évi beszámolót követelt a mongol nemességtol a hadsereg edzésprogramjának folyamatos szinten tartása érdekében A mongol versenyjátékok átalakulása a mandzsu uralom alatt A férfiak hármas játéka" népszeru katonai ünnepként terjedt el a mongolok oseinek körében. Iwona Kabzinska Stawarz leírásából tudjuk, hogy a mai nádom (náádom) bizonyos mértékig folytatása a halha mongolok 17. századi játékainak. A hét hosún elso közös játékát 1697-ben tartották meg azok az arisztokraták, akik az ojrát Galdan kánt magára hagyták a mandzsuk elleni küzdelemben. Ettol az idotol kezdve versenyeket rendeztek, melyeket a "Hét Hosún Viadalának" neveztek el. Cewel és Magsarjav is említést tett arról, hogy a hét hosún versenyét minden harmadik évben rendezték meg. 49 A mandzsu uralom végén azonban már évenként sor került erre a típusú versenyre. Šišmarev felhívta a figyelmet arra, hogy bizonyos idoszakokban egészen ritkán került sor a játékokra, foleg járvány idején. 50 A 17. századtól a mandzsuk uralma alatt a nádom (naadam) ünnepségét összekapcsolták az állami és a vallási ceremóniákkal ban egy különleges jogszabály jelent meg a Mandzsu Császárságban, mely törvényileg is szabályozta a "férfiak a hármas játékát": 1.) az ovó (oboo) elotti tiszteletadást, 2.) az ünnepi játékok egyházi és világi ellenorzését. Az ünnep fontos része volt az egyházi és világi címek adományozásának szertartása, valamint a mongol lámaista egyházi vezetok megajándékozása. A 17. századtól a 20. század elejéig tartó mandzsu uralom nem kedvezett a harci játékok felelevenítésének. A mandzsu elnyomás utolsó évtizedeiben már rendeleti úton szabályozták a több száz éves mongol íjászversenyek idejét és lebonyolításának menetét. 23

24 3. 2. A birkózás A mongol birkózás a mitologikus korszakig nyúlik vissza. Egyetlen mongol mesébol, mitológiai történetbol vagy történelmi leírásból sem hiányozhat a birkózásra való utalás. A kultikus korszakban azok a mérkozések, melyeken a mongolok testi erejüket és eronlétüket összemérték, olykor halállal is végzodtek. Ez azonban még a halotti kultusz humanizálódása elotti idokben történhetett. Az ido elorehaladtával a különbözo technikák és szabályok egyre bonyolultabbá váltak. A birkózás a mongolok tradicionális nemzeti sportjaként ma már elso helyen áll a férfiak hármas versenyének sorában. (7. ábra / a melléklet 5. oldalán) A dobrudzsai tatárok (nohajok) birkózása keveréke az oszmán-török és a perzsa birkózásnak. Az utóbbi eltéro jellegzetességeket mutat a belso-ázsiai mongol birkózástól. Az iráni mongolok egyik legismertebb történetírója, Rasid-ad Dín ezzel kapcsolatban feljegyzett egy híres esetet a 13. századból Dzsingisz kán fiáról, Ögödejrol, aki oszinte híve volt a birkózásnak. A kán hatalmas vagyonnal és egy holdarcú mongol szépséggel ajándékozott meg egy perzsa versenyzot, Filét, Hamadán bajnokát. Az idegen ifjú azzal nyerte el a kán elismerését, hogy férfias, kemény küzdelemben gyozte le a mongolok eddig verhetetlen bajnokát A birkózók jellegzetes viselete A birkózók egy jellegzetes, teljesen testhez álló öltözéket viseltek. A lábat (lábfejtol térdig) díszesen hímzett, alkalmanként gyöngyökkel ékesített, felfelé kunkorodó orrú nehéz nemez vagy bor csizma (gotal) védte. A csizma fejét csúszásgátló-kötésekkel látták el. A sérülések megelozésére a halha mongolokra jellemzo lábbeli szárát gondosan még át is kötözték. A szárából elovillant egy bambusznádból vagy keményfából készült dupla borítás, ami szintén a versenyzo biztonságát szolgálta. A kettos borítás megakadályozta a csizmafej természetes elcsúszását. A versenyeken minden birkózó saját mezében szerepelt, melyet nem lehetett elcserélni. A birkózó mezéhez tartozott egy kicsi, testhez simuló ágyékköto (súdag), valamint egy birkózómellény (dzodog). A leghíresebb birkózók az elso és az utolsó fordulókban színes kabátkát viseltek, mely még ünnepélyesebbé tette a versenyt. A mellény és a hozzá tartozó nadrág nagyon eros, fényes - rojtozott selyem anyagból készült. A mellény, a nadrág színe és díszítése népcsoportonként változott, általában világos kék, piros, zöld vagy fehér lehetett (a bajanhongoriaknál zöld, a Góbi - sivatag nomádjainál fehér). 24