Hanyas vagy? szeptember 15., Bálint Ház

Átírás

1 Hanyas vagy? szeptember 15., Bálint Ház

2 Hanyas vagy? félreértjük egymást? Idei programunk a nemzedékek témája köré épül: a Bálint Ház valamennyi generációnak izgalmas programot akar kínálni, egy olyan közösségben gondolkodik, ahol egyik generáció számára sem tabu a másik. Pályázatunk Szilágyi György legendás "huszonynyolcasokról" írt monológjára, a "Hanyas vagy?"-ra épült, ami azóta több alkotót is arra sarkallt, hogy megfogalmazza saját generációjának félszavait. Erre buzdítottunk benneteket. Azt kértük: írjátok, rajzoljátok le, zenéljétek el, hogy mi számotokra a "Hanyas vagy?" Mit mondanátok a ti Három kategóriában vártuk a kategóriában kaptunk pályamunkákat. Eredményhirdetés: A közönsé -kor hirdeti ki az eredményt a Bálint Ház a Nyitott Ajtók Évadnyitó Utcabálon. Valamennyi kiállított pá -ben. A pályázat támogatói: Írók Boltja Magyar Narancs Örökmozgó Filmmúzeum Trafó Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház Oldal: 2 / 172

3 Kedves pályázók! Köszönjük, hogy megtiszteltetek bennünket szövegeitekkel, képeitekkel Hanyas vagy?- gyereket, / és a két gyerek / automatikusan jó haver lesz. / Szeretném összeterelni / papát találomra egy "alkalmas korú" / bácsival / és megnézni, összehaverkodnaklegtöbb közösségben. Oké, de ha és már egyáltalán nem ez a legfontosabb kapocs, ami mentén csatlakozni tudunk rintetek hogy van. Ne kategóriában. de a A nyertesek: Gonda Júlia, próza Sárközi László, líra A közönségdíjasok: Mészáros M. Zsuzsa Kassai Tünde Szabados Anita Köszönjük minden pályázónak, aki megtisztelt minket munkájával. A Bálint Ház Oldal: 3 / 172

4 Szilágyi György: Hanyas vagy? Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Ugyanazt a nótát fújjuk, nem igaz? Emlékszel? Anyánk vasalt vagy a varrógépet taposta, mi lekuporodtunk a sparherd mellé, és hallgattuk, ahogy énekel. Dalol a nyomor! - Ne sírjatok, budapesti lányok, visszajövünk még hozzátok, valaha, valaha, vagy soha! Emlékszel, mit kiabált a nagypapa álmában? Nagymama meg mindig azt énekelte: Megállj, megállj, te kutya Szerbia! Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Azt mondod: kis antant, azt mondom: nagy antant! Azt mondod: srapnell, azt mondom: maschingewehr! Nekünk a béke tizennyolcadik esztendejében folyton az elvesztett háborúról meséltek! Mi nyolcéves korunkba Ermolli, Pilsudsky, Ludendorff, Cadorna! Különösen ezt a Hötzendorfi Konrádot kedveltük. Jól lehetett ropogtatni: Hötz-endorfi Kon-rád! Aztán megtanultuk a csataterek nevét: Ravaruszka, Doberdo, Verdun, Limanova, Przemy'sl, Gorlice! Nagyon tanulékony gyerekek voltunk. Minden érdekelt bennünket. Milyen pipája van a bácsinak? Fric Watson, fiacskám! Milyen pisztolya van a bácsinak? Smith Wasson, fiacskám! Fric Watson, Smith Wasson! Mi félszavakból megértjük egymást. Emlékszel, nagymama mindig a császárt emlegette! Ferenc Jóska alatt más világ volt, jobb világ volt! loknikban hordta a haját! A kis Ottó, Ottóka. Mennyit húzták a fülünkbe! Meg is tanultuk a nevét. Könnyen tanultunk, hiszen csak nyolcévesek voltunk. Emlékszel, nagypapa mindig a forradalmat emlegette. De Károlyi nevén túl nem merészkedett senki! Oldal: 4 / 172

5 Vilmos császárét igen, Szamuelyét soha! A magyar huszárokról igen, a Lenin-fiúkról soha! mert minden- Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Viribus unitis! Kisezüst, nagyezüst! Signum Laudis, arany vitézségi érem! Hallgatni arany! Ebben az országban mindenki félt. Minket is félelemre neveltek. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Mindig volt szegény, mindig volt gazdag. Imádkozzál és dolgozzál. Ez a világ rendje. Jártál leventére? Én is. Jobbra át, balra át, hátra arc! Díszlépés! Úristen! Bennünket gyerekkorunktól kezdve egzecíroztak! Mi az egész ifjúságunkat végigmeneteltük.. Nekünk a tornaóráink menetgyakorlatok voltak. Mi a negyedik elemiben fegyverforgatást tanultunk. Mi mindennap elmondtuk fennhangon a Hiszekegyet. Mi a németórán németül mondtuk a Hiszekegyet. Emlékszel? És tilos volt nyilvánosházakat látogatni. Mi Bocskai-kabátot hordtunk, és fehér toll volt a sapkánkba szúrva. Minket az új háborúra neveltek. A bolsevizmus elleni harcra neveltek. A vörös veszedelem ellen neveltek. Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Azt mondod: Somogyi-Bacsó, azt mondom: Sacco Vanzetti. Azt mondod: Matuska, azt mondom: Biatorbágy! Azt mondod: Francia-Kiss, azt mondom: Héjas! Azt mondod: Ostenburg, azt mondom: Prónay! Úristen! Mi mindent tanultunk meg! Mi mindent láttunk! színe elé. Láttuk az A Bruszilov-offenzíva élve maradt halottjait. Oldal: 5 / 172

6 Hallottuk a gégék helyén csillogó fémcsövek sípolását. Mi lóhúst ettünk és szamárzsírt kentünk a kenyérre. Bennünket felöltöztet Nekünk használt ruhákat adott a háziúr felesége. Mi kezet csókoltunk a háziúr feleségének. t, amely éjszakánként a Schmoll-pasztát hirdette a szárnyain. orvosokat. Hallottuk a rádióban beszélni Hitlert és Mussolinit. Mi tudtuk, mit ebédelt Hitler a bécsi bevonulás után. Azt mondod: Hitler! Azt mondom: Horst Wessel! Azt mondod: Mussolini! Azt mondom: Marcia su Roma! Mi csikket szedtünk, szenet loptunk a vagonokból, és kiszaggattuk a kerítések léceit Nekünk petróleumlámpa nyomorította szemünket. Mi sohasem voltunk jó tanulók. Minket eltanácsoltak a középiskolából. Mi korán kezdtünk dolgozni és dohányozni. Mi örökké éhesek voltunk, és ahhoz húztunk, aki enni ad. Mi ma is gyorsan eszünk, ma is zabálunk, mintha attól félnénk, hogy valaki elveszi Mi láttunk kilakoltatást, utcára kirakott vaságyakat és szalmazsákokat. Láttuk az áldást osztó Pa kongresszuson. És láttuk a levest osztó Róbert bácsit. Mi kokárdát viseltünk, sastollat viseltünk, sárga csillagot viseltünk. Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Azt mondod: Luftgefahr! Azt mondom: Fligeralarm! Nekünk légósisakot nyomtak a fejünkre. nk. Mi megtanultuk az iskolában, Azt mondod: Danzig. Azt mondom: Korridor! Azt mondod: Leningrád! Azt mondom: blokád! Oldal: 6 / 172

7 Mannerheim-vonal, Siegfried-vonal, Maginot-vonal. Nekünk a háború volt az ifjúságunk. Azt mondod: Tobruk. Azt mondom: Bizerta. Azt mondod: Bengazi. Azt mondom: El Alamein. Mi a hétköznapi fasizmus idején voltunk szerelmesek. Mi nyilvánosházakba jártunk, és személyesen ismertük a prostituáltakat. nézünk, és nem tudunk mit kezdeni magunkkal. Mi megtanultuk a fasiszta indulókat. Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Azt mondod: Berlin! Azt mondom: Reichstag! Azt mondod: Giovinezza! Azt mondom: Facetta nera! És újra megtanultuk a tábornokok nevét. Azt mondod: Africa corps! Azt mondom: Rommel! Azt mondod: Guderian! Azt mondom: Rundstedt! Mi megnéztük a mozikban a fasiszta filmeket. Lützow-sasok, Stukák, GPU, Jud Süss, Alcazar! Mi láttuk a bevetésre induló Messerschmidteket, Focke Wulfokat és Stukákat! Liberatorokat! Azt mondod: Wildebruck. Azt mondom: Buda. Azt mondod: Brest. Azt mondom: Pearl Harbour. Azt mondod: Cherbourg. Azt mondom: Tagan Rog. Azt mondod: I. G. Farben. Azt mondom: Ciklon B. Mi félszavakból megértjük egymást! Apád mi volt? Kommunista? Apád mi volt? Szocialista? Apád mi Itt a legtöbb családnak volt egy ügyeletes szégyenfoltja, akinek a nevét nem volt szabad kiejteni, akit letagadtak, agyonhallgattak. Ez egy kis ország. Itt valakit mindig el kellett bujtatni. Hogy ne találják meg a fehérek, hogy ne találják meg a vörösök. Baloldali és jobboldali Oldal: 7 / 172

8 Katolikus és zsidó. Ez egy kis ország. Itt mindenki érdekelve volt valamilyen politikai mozgalomban. Pro és kontra. Itt egyszer az életben mindenkinek k Itt egyszer az életben mindenki leszámolhatott az ellenségével. Itt a leszámolóval is leszámoltak. Ez egy kis ország. Olyan, mint egy nagy család. Ebben a városban több feljelentés futott be a Gestapóhoz, mint a többi európai nagyvárosban együttvéve! Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Nekünk cigarettát dobáltak az németek a vagonokból. Nekünk cigarettát dobáltak az oroszok a vagonokból. Mi megtanultuk az Erikát. Mi megtanultuk a Katyusát. Mi üzeneteket vittünk és röpcédulákat szórtunk. Mi nem tudtuk, hogy mit csinálunk. Mi mindig tudtuk, hogy mit csinálunk. akna. Nekünk ellopták az ifjúságunkat! Mi, hölgyeim és uraim, kedves elvtársak, csoda, hogy még az eszünknél vagyunk! Mi még az utcai vizeldék falán is azt olvastuk, hogy: nem-nem-soha! Velünk szállóigéket magoltattak be! Belénk égették, hogy: Justice for Hungary! Turulmadár, Hadak útja, Csaba királyfi, Édes Erdély, Ott, ahol zúg az a négy folyó, Velünk megtanították Rothermere lord nevét, Zadoravetz nevét és Papp-Váry Elemérné nevét. Itt a hentesüzletek kirakatában kolbászból rakták ki Csonka Magyarország térképét, és disznózsírból mintázták meg Horthy Miklós mellszobrát! Mi leventének, ágyútölteléknek, deportáltnak jók voltunk. Éhen halni, megfagyni jók voltunk. Minket Belénk vágott az aknaszilánk, amikor visszamerészkedtünk a lakásba, hogy lehozzuk Minket öleltek magukhoz a férfi nélkül maradt, kiéhezett hadiözvegyek. k voltak. Pedig csak tizenhat évesek voltunk. Egykorúak, de nem egyakaratúak. Tiszták és mocskosak. Oldal: 8 / 172

9 Igazak és becstelenek. Nincs még egy nemzedék, amelynek tagjai ilyen messzire kerültek egymástól. Felszeletelt bennünket a történelem, mint cukrász a tortát. Mint ahogy a gazemberek is egymásra találtak. Valamennyien '28-asok. Sokan indultunk, kevesen maradtunk. Az arcunkra volt írva a holnap. A háború nyelvén beszéltünk, de megértettük egymást. Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Azt mondod: Eisenhower - azt mondom: Zsukov. Azt mondod: Patton - azt mondom: Malinovszkij, Bradley, Timosenko, Vorosilov, Montgomery. Azt mondod: Monte Cassino - azt mondom: Sztálingrád. Azt mondod: Enola Gay - azt mondom: Hirosima. Azt mondod: Coventry - azt mondom: Nagaszaki. Mi félszavakból megértjük egymást. Mi átéltük Budapest ostromát. Nem azt az ostromot, amit a híradóban mutatnak egyszer egy évben. Nem azt a légitámadást, amit a híradóban mutatnak egyszer egy évben. Azzal a telibe talált, Hölgyeim és uraim, kedves elvtársak! Budapestet 1944 nyarától kezdve, hónapokon Tönkrebombáztak bennünket, ha még nem méltóztattak elfelejteni, ugyanúgy tönkrebombáztak, mint Ludwigshafent, Essent vagy Düsseldorfot! A Városliget fáin úgy lógtak a széttépett emberi testrészek, mint karácsonyfán a szaloncukor! Mi nemcsak azt a maroknyi nyilas pártszolgálatost láttuk, akik lassan már visszaköszönnek nekünk a diszkrét filmhíradó kockáiról. Azt a nyolc-tíz Beszkártkalauzt, kapuján. Bennünket nem hívtak be katonának. Mi akkor még csak tizenhat évesek voltunk. De a mi korosztályunkból kerültek ki a Szent László hadosztály páncélfausztos sihederei, a nyilaskeresztes süvölvények és az SS magyar ajkú alakulatainak véres Mert ez a korosztály, mint a klinikai ló, magán viselte korának minden tünetét. Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Mi érkeztünk a fényes szelek hátán! Megforgattuk a világot. És a világ forgott velünk! Oldal: 9 / 172

10 Éheztünk, fáztunk és új indulókat tanultunk. Hófúvásban utaztunk a vagonok tetején zabálnivalóért. ejünket vágta le a villanyvezeték kifeszített huzalja! A mi kezünk fagyott oda a vastraverzekhez. Mi láttuk és hallottuk beszélni Thorezt, Togliattit, Duclost, Dolores Ibarrurit, Tim Buckot, Harry Pollitot, Kalinyint és Vorosilovot! Mi láttuk és hallottuk Dimitrovot, Titót, Wilhelm Piecket, Károlyi Mihályt és Rajk Lászlót! Mi találkoztunk a Komintern egész gárdájával! Mi láttuk és hallottuk beszélni Csu-Te marsallt, azt a Csu-Te marsallt, aki harminc viratot küldött Franco halálakor a spanyol kormánynak! Azt a Csou Enfasiszta diktatúráját! Mi állami szolgálatba álltunk, külügyi szolgálatba álltunk, belügyi szolgálatba álltunk. Mi úgy ismerjük ezt a várost, mint a tenyerünket. Mi ismerjük egymást. Mi mindenkit ismerünk. Mi tudunk konspirálni, hallgatni, nem fecsegni, Mi vakon hittünk és látva csalódtunk. Összetörtünk és kiegyenesedtünk. A mi korosztályunkból kerültek ki a nagy koponyák és a húgyagyúak. Minket elfogtak és megvertek. És mi elfogtuk azokat, akik elfogtak bennünket. Mi mindennap azzal ébredünk, hogy máma meghalunk. Nekünk negyven és ötven között már fehér a hajunk. Mi bírjuk az italt, vihart, éhséget és fagyot. Ránk lehet számítani. Ránk kell számítani. Ránk nem lehet nem számítani! Velünk akkor is számolni kell, ha nem számolnak velünk. Nekünk megölték a legjobb barátainkat. Minket megöltek a legjobb barátaink. Mi voltunk a barikád két oldalán. A baloldalán és jobboldalán. Mi látogattuk a börtönöket. Bennünket látogattak a börtönökben. Mi cinikusak vagyunk. Mi a szívinfarktust szívtrombitának nevezzük. De a szívünk, ahogy Dzserzsinszkij mondta, forró, és az agyunk hideg. Bennünket már nem érhet semmi meglepetés. Ránk sortüzet adtak. Bennünk nem ért véget a háború. Oldal: 10 / 172

11 c Bennünk soha nem ér véget a háború. Mi békében élünk, gyermekeink homlokát simogatjuk, sétálgatunk a vasárnapi sortüzek dörögnek és harckocsik lánctalpai csikorognak. Mi felkapjuk a fejünket minden fékcsikorgásra. És énekelünk, folyton csak énekelünk: Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Mi ott voltunk minden április 4-én, és láttuk a karhatalmi századok szuronyerdejét! A hajnal óta szoborrá merevedett katonák néma cohorsait! És láttuk Sztálint a mauzóleumban bebalzsamozva. És újra talpra álltunk. Akik nem bírták tovább cipelni a nehéz csomagot. Ekkora csomaggal nem lehet sehová elutazni. Pedig mi mindenhová kapunk útlevelet. Minket bárhová simán kiengednek. Mi nem tudunk és nem akarunk máshol élni, csak itt! Nekünk itt még feladataink vannak. Temetjük apáinkat. A '88-asokat, '89-eseket, '900-asokat. A vér és szenny szagát. Látogatjuk a '19-eseket, a spanyolosokat, akik sárgára aszalódott testtel hörögnek Fénytelen szemükben lovasrohamok, torkolattüzek villognak. -ben Monte Solarónál, '17-ben Caricinnél, '19-ben a Tisza partján, '36-ban Madrid határán hasaltak a géppuska mellett. A kommün katonáit. Cserni, Szamuely katonáit, egykori Lenin-fiúkat, a Batthyányakik börtönökben rohadtak a bukás után. Akiket kiküldtek, hazaküldtek, visszaküldtek. Akik lebuktak, kiszabadultak és újra lebuktak. Akik megjárták Európa börtöneit, a lágerek poklait. Akiknek nem volt soha egy nyugodt pillanatuk, akiket örökké kerestek, akik egymásban sem bíztak. után kapkodva belénk kapaszkodnak, s miközben görcsösen magunkat, pedig üvölteni szeretnénk kínunkban. Oldal: 11 / 172

12 Melléjük ülünk, mosolyogva föléjük hajolunk, és velük együtt énekeljük: Hanyas vagy? '28-as? Mi félszavakból megértjük egymást. Nekünk a hallgatásunk is beszédes. Nem mindegy, kivel hallgat az ember. Mi egymás társaságában szeretünk hallgatni. Mi tele vagyunk kitüntetésekkel. Mi ezeket a kitüntetéseket megérdemeltük. Csak az a furcsa, hogy túlságosan fiatalok vagyunk a kitüntetéseinkhez. Hiszen még ötvenévesek sem vagyunk. De mi sohasem leszünk 70 évesek. És egyszer egy évben e -külön sok helyet foglalnának. kifényesítik, és újra visszateszik a dobozba. És a kitüntetések átmennek te. De még élünk. Még élünk. Pedig már leéltük az életünket. Mi többet éltünk, mint három nemzedék együttvéve. Sokat láttunk, sokat hallottunk, sokat tudunk. Mégse tudunk semmit. De még itt vagyunk. Sokfelé. Lent és fent. Mindenütt. Mi, '28-asok. De már tarkónkon érezzük az utánunk nyomuló nemzedék forró leheletét. Már a nyomunkban vannak. A fiaink. Drága fiaink. szélén, és velünk éneklik, hogy: Velünk énekelik?! ber 3-án.) Oldal: 12 / 172

13 IRODALMI PÁLY abc sorrendben Bajár Cassino: Hanyas vagy Berczi Dávid: Forduló Bernáth Csaba: Megveretve Bernáth Csaba: Pionírtáborban Bernáth Csaba: Temetés Biró Péter Pál: Halálra Születve Csabi István: Hanyas vagy 2013 Csobanka Zsuzsa: Hanyas vagy Dittrich Panka: Hanyas vagy(ok) Dr. Kutron Katalin: Hanyas vagy Emericzy Enid: Negyvennyolc tíz nulla három Fehér József: Hanyas vagy Fehéri Mari: Hanyas vagy Ferencz Rebeka: Hanyas vagy 93-as Gabrien Lilla: Hanyas vagy 96-os Gelencsér Orsolya: 94-es Gellért Andor Tamás: Második Generáció Gonda Juli: Egy 43:as monológja Gyarmati Szabó Elvira: Business Breakfast Hajdú Tamás: Nyomtáv Hámori András: Hanyas vagy Horváth Gábor: Hanyas vagy Horváth Máté: Nekünk már nem mesélnek Jank István: Hanyas vagy Juhász János: Hanyas vagy Kálomista Bence: Alkotó alkotások Kántor Zsolt: A bor édes szövete Kántor Zsolt: A nyelv a lélek teste Kantor Zsolt: Csak szöveg a gondolkodás Kántor Zsolt: Hanyas vagy Budapest Kántor Zsolt: Magvavaló tudás Kassai Tünde: Mi kilencvennégyesek Király Gábor: Hanyas vagy Kiss Anna Mária: Anna szerint Kovács Szilvia: 9x9 Makkai Flóra Ágnes: Él(H)arcosok Makkai Flóra Ágnes: Nyolcvankilenc Makkai Flóra Ágnes: Színfolt a fekete:fehérben Matuka Zoltán: Hanyas Vagy 74-es: I. rész Matusik Ágnes: Hanyas vagy M Oldal: 13 / 172

14 Mészáros M. Zsuzsa: Hanyas vagy 56-os Mihalovics Éva: Másodikgeneració Nelhübel Beatrix Nagy Mátyásné: Nekem nyolc Orsolya Fleith: Álomfejtés Paszti Péter: Hanyas vagy Péter Paszti: Hanyas Vagy Somogyi Feri: A Kamikaze generació Szabados Anita: Hanyas vagy Szabó Szilvia: Hanyas vagy 63-as Sárközi László versei Székely Sára: 94es Gyerekek Szemeredy András: Hanyas vagyok Szilágyi Erzsebet: 68 Tamas Anett: 14 évesnek lenni Tompos Krisztina: Én a rendszerváltás gyermeke vagyok Tóth A. Edit: Az enyém Tóth Ágnes: Hanyas vagy én 51-es Tóth Gerda: Kellemetlen látni Tóth Gerda: November Tóth Gerda: Rezdülés Turóczy Zsófia: Hanyas vagy Utasi Hajnalka: Angyalok és széntek Utasi Hajnalka: Jellem ereklyék Utasi Hajnalka: Szárnyak nélkül Vass Szabina: 1992-esek Vass Szabina: Hanyas vagy KÉPZ M abc sorrendben Borbás Adrienn Nagy Katalin: A magyar narancs c. képe Jónás András Magén István Nelhübel Beatrix Nagy Mátyásné: Nekem nyolc c. képe Varjú Krisztián Szabados Anita Oldal: 14 / 172

15 IRODALMI Oldal: 15 / 172

16 Bajár Cassino: Hányas vagy? jóindulattal sem lehetne ráfogni, hogy békések voltak. Így hát mi harmincnyolcasok Kicsivel születésem után új eszmék új hadaival telt meg a világ és ezt sokan, nagyon sokan nem élték túl. Nekem szerencsém volt, a pince, ahová leköltöztünk nem kapott találatot. Aztán amikor feljöhettünk, Anyám sírva ölelt át, mert félárva lettem. Így mondták. minden kaput feldíszítettek a t másik kellett haza szaladnia. De ezt a szüleink nem díjazták. Hanem az igazi az volt, amikor Albert úr beültetett minket oldalkocsis motorjába és elvitt fürdeni. Angyalföldön a melegvíz jót tesz ör Hányas vagy? Harmincnyolcas? Mi még lehettünk farkaskölykök, elégethettük a cserkészavatásra már én sem mehettem el. Helyette kisdobos lettem és Nekem mindig apahiányom volt. Kerestem a példaképet, aki majd megtanít sok fiús játékra, aki majd önbizalmat önt belém és példát mutat, elmondja mi a jó és mi a rossz, mikor mit kel pótapám, de neki rossz tapasztalatai lehettek, mert semmit nem mondott el. minden magyar) szeretett apja, de valamiért nem lopta be magát a szívembe. Talán k. Ez abban az évben volt, amikor maturáltam. Aztán lett megint háború, amit már érett fejjel élhettem meg. És ezt is megint sokan, nagyon sokan nem. Azon az október 23.-i kedden felkelt a nép a kis kopasz és barátai ellen. Másokat akartak helyettük. De eg Hanem a régiek csak nem adták fel egykönnyen, hívták az oroszokat segítségül. forradalom és szabadságharc. Hányas vagy? Harmincnyolcas? Akkor tudod mi lett a vége. Megtorlás, leszámolás, vér és kötél. Oldal: 16 / 172

17 Mi hiába írtuk az érettségi tablónkra: találkozunk 1957-ben. Volt, akivel már soha nem találkozhattunk, csak a nevét olvashatjuk a háromszázegyesben. És voltak sokan mások, akikkel csak majd húsz év elteltével ölelhettük meg újra egymást. Közben kortársmajd a Holdon. Nekem szerencsém volt, utolsó munkahelyem révén nagy események közepébe kerültem. Feladataim lettek a pápa- Azon a bizonyos napon szálláscsinálója - és belföldi fotósokat, tévéseket. És láttam atillás, dolmányos urakat, akik békésen szalonnáztak a kiállítási termekben, fehér ruhás kis baroneszt, aki piros-sávos honvéd egyenruhá nagyapja után szaladgált. Láttam a koporsók özvegyeit egymásközt trécselni, Aztán ez is elmúlt és új cs De legalább már nem ropogtak a fegyverek. Hányas vagy? Harmincnyolcas? Akkor Te is megélted a rendszerváltást, a század és ezredfordulót, amire másoknak legközelebb csak sokalkalmuk. Ha tanúi lehettünk, emlékezz rá és adj hálát az Úrnak érte. Oldal: 17 / 172

18 Berczi Dávid: Forduló Hanyas vagy? - a Bálint Ház alkotói pályázatára érkezett pályamunkák Anyám mosókonyha volt leánykorában, Apám meg fáskamra. Egymásba nyílt a lelkük, Beleszülettünk mind a nagytakarításba. Beleszülettünk a nem éhezésbe, A nem fázásba, A csak a szükségtelent nélkülözésbe, Egy napsütötte szolgálati lakásba. Anyám tolltartó volt leánykorában, Apám akkor frissen kent tapéta, Egymást nézték a nagyszobában. Mi meg beleszülettünk a szabadság Újrahasznosításába. Ami nem kér, s nem kérdez, Ezért mi magunk lettünk a párbeszéd hiánya. Beleszülettünk az értetlenkedésbe, A szavak mögé nem látásba. Beleszülettünk egy még nem, De már nem világba, S ezzel akkor még nem, S most már nem vagyunk tisztában. Anyám három fiú anyja, Egymásra sem kellett lelnünk. De mégsem eleget. Mi lettünk a csomópont, Meg Buda, maga Pest is. A plenáris ülésen pasziánszozók unalma. A pia, abból is az olcsóbb, Az égetett szeszek és a zene Hogy idegrendszereket határoz meg azóta. Az értelmetlen információhullámban megtört Hajó s hajósa, mert már nem vagyunk analóg, De még nem is lettünk digitalizálva. Hogy anélkül éljük a szüleink álmát, Hogy érdekelne remélik, vagy el is várják. Anyám mosókonyha volt leánykorában, Apám meg fáskamra, Egymásba nyílt a lelkük. S mi egy tátott száj lettünk három darabba vágva. Oldal: 18 / 172

19 Egy tátott száj, mely nem tudja, Milyen szóval kérdezzen rá Saját szabadságára Oldal: 19 / 172

20 Bernáth Csaba: Megveretve számomra mély sebeket feszeget, hanem mert tehetetlen voltam, mint oly sokszor negatív hatás éri testét s lelkét egyaránt. Tehát, ha valaki valami vidám történetet vár se kezdjen olvasásába. kopárabb Ungvár. Ide jártam autós iskolába. A C jogosítvány megszerzésének ingyenességét a honvédség biztosította. Szóval hat -e ennél több, hisz iskola után nem kell komolyan tanulni, és ott van az egész hétvége, azt tervez az ember, lánnyal. Hétvégén találkoztunk volna másodszor a bálban, megígértem neki, hogy ott leszek. Fázós péntek reggel volt, mikor átléptük a nagykaput, mi heten magyarok, akik egy sejt Itt- tam össze magamon, mert még magammal hoztam az osztály melegét. Heten s más évfolyamról is páran vártuk a 4-es városi buszt, hogy kivigyen a vidéki buszpályaudvarra. Sajnos, mint mindig, most is késett. Utolértek ukrán osztálytársaink és idegen arcok is. Nem hogy kaptam egy hatalmasat az államra. Elsötétült minden az ütésre, bár nem estem el, iszonyúan fájt, aztán én is elkezdtem szaladni legjobb barátom után keresztül a városon csak az osztálytársak, kikkel együtt jártunk már második hónapja, s hozzá a többiek, zabályos hajtóvadászatot éltünk meg mindahányan, mi ketten is csak azért kaptunk viszonylag keveset, mert sikerült a kálvárián át a sírkövek takarásában - elérnem nagynéném házát, s oda húzódtunk be, míg múlik a veszély. Ekkor már fáztam, reszketett minden tagom, de inkább társaimra gondoltam, mi Dagadni kezdett fél arcom, unokatestvérem megkínált vodkával, mely után kicsit magunkat, viszont féltünk, hogy így vettünk egy üveg pálinkát, megfelezve egy húzásra meg is ittuk. Ezek után már újra nem éreztem semmit, holott fél sárgadinnyére duzzadt arcom, s minden kimondott Busszal leutaztunk Csapra, a magyarok több mint fele idevalósi volt, meg akartuk tudni, mi lett velük. Estére értek csak egyesével haza. Látszott rajtuk, hogy nem adták egykönnyen. Tépett kabát, repedt fül, koszos ruházat, szétrúgott táska beszélt helyettük is. Én este hétre kerültem haza, félpiásan, feldagadva, tisztán nem tudtam már ejteni a mássalhangzókat. Oldal: 20 / 172

21 Reggelre hótakaró borította a tájat, egészen belepte a negyven kilométerre Ungvárt is, próbálta eltakarítani a tegnapi mocskot az utcákról. Lassan haladtunk a beavatkozás. Minden fogam között drótot húztak, két egészséges fogam ki kellett venn ra, a fiukn a drótokat fogaim közül. Spriccelt a vér szanaszét. De még ez sem fájt úgy, ahogyan lelkem. Azóta i felrezzenek álmomból. Nem jártam többet az iskolába. Érdekes módon megengedték, hogy így is levizsgázhassak másokkal, tehát végül én is megkaptam szolgálatteljesítéskor.) Hetünk közül egy fiú, legjobb barátom, Afganisztánban szolgálta Szovjetuniót, azt az kellett. Afgánokat ölt parancsra tankistaként. Hazatérve idegroncs lett, s ma már azon sem csodálkoznék, Oldal: 21 / 172

22 Bernáth Csaba: Pionírtáborban táborozásom emlékét. Hiába a távoli múlt, a mély benyomásokat, a lélek kizsigerelését, méltóságába való gázolást nem lehet egykönnyen elfelejteni, kivált ha azt hiszem. Többször voltam már pionírtábor elismerése gyanánt. Akkoriban csak a jó tanulóknak adatott meg, hogy igénybe vehessék a nyaralás e formáját. Mivel én színötös diák voltam mindig, minden lességnek, mint igazgatók persze kivételezhettek is némi baksisért a helyek, táborok elosztásánál Eljött a moszkvai olimpia éve, s én és hat nem magyar kárpátaljai társam helyet augusztusban. Gondoltam, ez maga a Mennyország, Fekete-tengeri Paradicsom, mégis a tenger! öleget a helyi kolhoz égisze alatt, mint aki érzi, hogy nagy szükség lesz hamarosan a pénzre. Bár sokat nem fizettek az átvett almás ládákért, mégis sikerült közel 40 rubelre szert tennem, mi akkoriban belt vittem magammal a táborba. Elérkezett a várva várt nap, ám csak a vonat indulásánál derült ki, hogy egyetlen megmagyarázhatatlan félsz, igaz, tizenhárom évesen nem kell magyarázkodnom, szüleim, testvérem. úszkálhatunk majd, ám nagyot tévedtem. Másnap rögtön rajokba osztottak, de tizeneg hogy ne unatkozzunk, s készüljünk a záró fellépésre, ahol majd osztályozzák rajunkat. Tulajdonképpen ezért vagyunk itt, felkészülni lélekben, testben, hogy méltó állampolgárai legyünk majd hazánknak, a nagy Szovjetuniónak. A tenger pedig harmadik napon levittek minket szigorú sorrendben két három órára. S nem kénytelen voltam, takarítója is. Bizony, nekünk kellett felmosni is. Ez idáig nem tudtam, mi fán terem is a szappanos-vizes körkefével való felmosás. Hétszer voltam büntetve, mert Oldal: 22 / 172

23 Na és a koszt. Már második naptól szabályosan éheztünk barátommal egyetemben. Takarodó után kiszöktünk többször a konyhára, vállalva a lebukás veszélyét, s ha még találtunk ott valakit, kenyeret kértünk, azt rágcsáltuk a paplan alatt éjszaka. Isteni eledel volt a barna, száraz kenyérhéj. Akkor volt tele a hasunk, ha a konyhán teljesítettünk szolgálatot, mert akkor kérhettünk és kaphattunk is repetát. A hónap alatt ötször volt szerencsénk mosogatni, felszolgálni s közben jóllakni. Akkor nem, ha nézni, rögtön megszálltuk tiltás ellenére is a büféket élelemszerzés céljából. Milyen finom is volt limonádéval a keksz, vagy tejjel a kifli, és/vagy a csoki, fagylalt s minden, ami kapható volt élelmiszer szatyornyi mennyiségben. Nem az volt a baj ugyanis, hogy ehetetlen a napi háromszori étel, hanem az, hogy irtóan kevés. Én legalább még k fárasztóak voltak a napok az állandóan estig tartó programokkal, melyet nem tudott -már kérgessé tette nyakam, de lehessek, ami csak egy ifjú Lenin portrés jelvény viselésével járt.) Az utolsó héten már minden bajom volt, írtam haza, hogy jöjjenek értem. Éhes voltam, fáradt az ideológiától, elfogyott a pénzem, úgy lehet, ha lett volna elég a majdnem mindenki vörös csillagos oklevelet kapott, s külön mindenki lelkére fogadtam meg, hogy soha többé pionírtáborba bíz én nem megyek. Kipróbáltam rtam képzeletemben, én voltam Kis János Móricz Tragédiájából, nem akartam semmi mást csak egyszer Oldal: 23 / 172

24 Bernáth Csaba: Temetés Soha nem szerettem temetésre járni, gondolom más se nagyon. Ha csak tehetem, kihúzom magam alóla. Ám katonaságnál nem lehet parancsot szegni. Egy ilyen történetet szeretnék elmesélni, mi velem esett meg a kétévi szolgálat alatt. legnagyobb megterhelést, s ha a kapca alatt nem hordtam volna zoknit, úgy lehet, hogy nekem is rohadt volna a lábam, mint oly sokaknak. Az is igaz, hogy a zoknit naponta többször is tisztára cseréltem, mostam. Szóval kutyamelegben, a reggeli eligazításnál tudtam meg, hogy aznap nem kell a nem sejtettem, hogy mire vállalkoztam. Parancsba kaptam tehát, válasszak ki magam mellé öt katonát a célra. Rögtön átérezve az ügy fontosságát, négy fiatalt és egy magamkorút jelöltem ki, mert ha munka lesz, legyen kire támaszkodni. tem mindezt, s a kapitányom is szeretett mint irányítót. vételeztünk, tártáska és bajonett nélkül. Hamar a megadott címre értünk, hisz közel voltak a kaszárnyához a tiszti lakások. Egy alezredest kellett katonai végtisztességben részesíteni. Egy magas rangú katonatisztet, aki a negyedik emeleten lakott. Mikor megérkeztünk, többen is katonaruhában voltak, s mindahányan elkezdtek parancsolgatni. Nem tehettem egyebet, végigcsináltatt szen állt egy szerintem kimondottan erre a Ural húzott. Körberaktuk koszorúkkal, s indulhatott a menetoszlop. Gyászolók a fél városon az elhunyt kitüntetéseivel egy vörös párnán a kezemben, géppisztollyal a hátamon. A koporsó szélén szintúgy követtek bajtársaim. Amerre mentünk, mindenütt feltartottuk a forgalmat, ám érdekes módon senki se dudált, úgy látszik, hozzá voltak szokva az esett az a majdnem egy óra, amíg a görögkeleti pap és kántora énekelt a még tetem szaga járta át orromat. Hányni lett volna kedvem, csak nem volt mit, nem mentem reggelizni megszokásból sem. Kisvártatva végre egyikünk kezébe nyomták Sokkal hangosabban szól a vaktöltény, mint a rendes golyó, majd belesüketültem a háromszor hat lövésbe. Mintha akna és/vagy gránát robbant volna szoros közelségben. Kijózanodásra kezünkbe nyomták a lapátokat, s fedhettük be az általunk a sírgödörbe leengedett díszes koporsót. Keményen megmarkoltuk, nem akartuk beejteni, mint tették annak idején Brezsnyevvel. (A kitüntetéseket elvették ették el a halottal.) Serényen lapátoltak a fiúk, látszott rajtuk, hogy szeretnének már túl lenni az egészen, száraz ajkukat harapdosták kínjukban, mire Oldal: 24 / 172

25 végeztek a hantolással. Koszorúkkal körberakni a sírt ezek után már felüdülésnek S ennyi. Még azt se mondták nekünk, hogy köszönöm. Se a tisztek, se a civil Vagy legalább megkínáltak volna limonádéval, keksszel. Szomjasan, éhesen, dühösen, fáradtan, elcsigázottan indultunk nem díszlépésben vissza a kaszárnyába. Ömlött rólunk a poros veríték, fekete térdcsizmánk agyaggal szennyezett volt. Még Visszaérve jelentettem, hogy teljesítettük a parancsot további megjegyzések nélkül. Mire leadtuk a fegyvert megtis mindig tisztán kell leadni használat után), és átöltöztünk hideg vízben megmosakodva, lekéstük az ebédet. Habár máskor is történt már így, most különösképpen fájt, úgy éreztük, ma kimondottan megdolgoztunk érte. S pénzünk sem volt, hogy a kantinban költekezhettünk volna. Legalább a civileknek lett volna eszük megkínálni a mindig éhes katonát. A kétévnyi szolgálat alatt még kétszer kellett részt vennem szinte ugyanilyen szertartásban, temetésben, ugyanilyen fizetséggel, de egyáltalán nem vagyok büszke rá. Oldal: 25 / 172