8. VISELKEDÉSÖKOLÓGIA TALÁLKOZÓ

Átírás

1 Támogató: Sixth Framework Programme European Commission, grant FP6 Integrating Cooperation Research across Europe (INCORE) 8. VISELKEDÉSÖKOLÓGIA TALÁLKOZÓ Kivonatfüzet Kolozsvár 2007 november 8 11.

2 Szervezők Pap Péter László, Barta Zoltán, Liker András Viselkedésökológiai Kutatócsoport, Debreceni Egyetem és Taxonómia és Ökológia Tsz., Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szerkesztette Vágási I. Csongor, Pap Péter László 2

3 1. ábra: Kolozsvár térképrészlet, feltüntetve a konferencia helyszínét (teli téglalap), az esti beszélgetéseknek helyet adó kávézót (teli kör) és a főteret (teli ötszög). 3

4 Tartalomjegyzék Program 6 Előadások kivonata Barta Z, McNamara JM, Fromhage L, Houston AI A kooperatív viselkedés kialakulása 8 Bókony V, Chastel O, Lendvai ÁZ, Liker A Szülői stressz és az utódok értéke: filogenetikai összehasonlító vizsgálat madarakon 8 Harnos A, Csörgő T, Kovács S, Nagy K, Kis A Hosszútávú madárgyűrűzési adatsorok elemzésének módszertani kérdései 9 Hettyey A Szociális környezet és szexuális szelekció vizsgálata békáknál 9 Kis J A kis Apolló-lepkék (Parnassius mnemosyne) erényöve 10 Kiss K, Markó B, Czekes Z, Kocsis B, Pál A Formica exsecta (Hymenoptera: Formicidae) szuperkolónia hatása a hangyaközösségre 10 Kőrösi Á, Kis J, Örvössy N, Kassai F, Peregovits L A szürkés hangyaboglárka tojásrakása: mintázat és mechanizmus 11 Kovács S, Vili N, Kalmár L, Horváth M A Kárpát-medencei parlagisas-populáció összehasonlító genetikai elemzése 11 Lendvai ÁZ, Chastel O Szaporodás és a stresszválasz modulációja: kísérletes tesztek a házi verébnél 12 Liker A A csapatméret és összetétel hatása táplálékszerzési problémák megoldási sikerére házi verebeknél 12 Markó B, Ferencz B, Sipos B, Czechowski W Kiből lesz az ellenség? Szomszédságviszonyok egy Formica cinerea Mayr (Hymenoptera: Formicidae) populációnál 13 Miholcsa T, Csörgő T Az éghajlatváltozás hatása a cserregő- és énekes nádiposzáta őszi vonulására 13 Laczi M, Hegyi G, Cserepes TM, Michl G, Rosivall B, Török J A hím örvös légykapók (Ficedula albicollis) fehér foltjainak spektrális tulajdonságai 14 Molnár OR, Bajer K Minőség, paraziták, territórium: háremnagyság a zöld gyíknál 14 4

5 Nagy HB, Kövér S, Peregovits L, László Z, Szállassy N, Dévai G Az egyedsűrűség hatása a mocsári szitakötő (Libellula fulva, Odonata: Libellulidae) hímjeinek viselkedésére 15 Németh I, Szabó É, Bötkös T, Altbäcker V Klimatizált hibernáció 15 Pap PL, Vágási CI, Czirják ÁG, Negreán A, Péter E, Barta Z Fotóperiódus által szabályozott védekezés a poszt embrionális fejlődés alatt mezei verebeknél 16 Rosivall B, Szöllősi E, Hasselquist D, Török J Érzékeny hímek: A fiókák növekedésének környezet és ivar függése 16 Augustin J, Blomqvist D, Szép T, Szabó DZ, Wagner HR Páron-kívüli megtermékenyítésből származó genetikai előnyök hiánya a tojó partifecskéknél (Riparia riparia) 17 Szabó K, Szalmás A, Liker A, Barta Z Fészeklakó atkák adaptív gazda-elhagyó viselkedése és fészken belüli eloszlása háziverébfészekaljakban 17 Szöllősi E, Rosivall B, Hasselquist D, Török J Szülői minőség és parazita fertőzöttség hatása az örvös légykapó (Ficedula albicollis) fiókák növekedésére 18 Tökölyi J, Barta Z A szaporítószervek méretének szabályozása az éves ciklus során madaraknál 18 Tóth Z, Bókony V, Lendvai ÁZ, Szabó K, Pénzes Z, Liker András Rokonság hatása a szociális táplálkozási stratégiák használatára házi verebeknél 19 Urszán TJ, Török J, Hettyey A Lokális adaptáció magas ph okozta stresszhez szikes élőhelyekről származó barna ásóbékáknál (Pelobates fuscus) 19 Vágási CI, Pap PL, Tökölyi J, Maák I, Barta Z A tollminőség varianciája széncinegénél (Parus major) 20 Vági B, Hévizi G, Török J, Hettyey A A spermiumtartalékok, az ejakulátumméret és a megtermékenyítési siker változása ismételt párzások során a barna varangynál (Bufo bufo) 20 Vincze K, Zsarnóczai S, Török J, Hettyey A Ragadozó-indukált fenotípusos válasz vizsgálata erdei béka (Rana dalmatina L.) korai életszakaszaiban II. Plaszticitás és adaptív értéke a lárvális szakaszban 21 Zsarnóczai S, Vincze K, Török J, Hettyey A Ragadozó-indukált fenotípusos válasz vizsgálata erdei béka (Rana dalmatina L.) korai életszakaszaiban I. Ragadozók veszélyessége és plaszticitás az embrionális szakaszban 21 5

6 TÁMOGATÓ: SIXTH FRAMEWORK PROGRAMME EUROPEAN COMMISSION, GRANT FP6 INTEGRATING COOPERATION RESEARCH ACROSS EUROPE (INCORE) 8. VISELKEDÉSÖKOLÓGIA TALÁLKOZÓ: PROGRAM november Helyszín: Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Biológia-Földtan Kar, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, Clinicilor u. 5 7, Kolozsvár (lásd a térképet) Csütörtök, november 8. 19,00 Szabó D. Zoltán: Borzas gödények a Duna-deltában (film) 19,30 Fenesi Annamária: Ausztrália (diavetítés) 21,00 beszélgetés egy közeli lokálban (Bulgakov kávézó; lásd a térképet) Péntek, november 9. Ülésvezető: Markó Bálint, Babeş-Bolyai TE, Kolozsvár 10,00 Lendvai Ádám Zoltán, Olivier Chastel: Szaporodás és a stresszválasz modulációja: kísérletes tesztek a házi verébnél 10,20 Szöllősi Eszter, Rosivall Balázs, Hasselquist Dennis, Török János: Szülői minőség és parazita fertőzöttség hatása az örvös légykapó (Ficedula albicollis) fiókák növekedésére 10,40 Augustin Jacob, Blomqvist Donald, Szép Tibor, Szabó D. Zoltán, Wagner H. Richard: Páron-kívüli megtermékenyítésből származó genetikai előnyök hiánya a tojó partifecskéknél (Riparia riparia) KÁVÉSZÜNET 11,20 Bókony Veronika, Olivier Chastel, Lendvai Ádám Zoltán, Liker András: Szülői stressz és az utódok értéke: filogenetikai összehasonlító vizsgálat madarakon 11,40 Rosivall Balázs, Szöllõsi Eszter, Hasselquist Dennis, Török János: Érzékeny hímek: A fiókák növekedésének környezet és ivar függése EBÉDSZÜNET Ülésvezető: Lendvai Ádám, Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza 14,00 Markó Bálint, Ferencz Beatrix, Sipos Botond, Wojciech Czechowski: Kiből lesz az ellenség? Szomszédságviszonyok egy Formica cinerea Mayr (Hymenoptera: Formicidae) populációnál 14,20 Kis János: A kis Apolló-lepkék (Parnassius mnemosyne) erényöve 14,40 Kiss Klára, Markó Bálint, Czekes Zsolt, Kocsis Beáta, Pál Anita: Formica exsecta (Hymenoptera: Formicidae) szuperkolónia hatása a hangyaközösségre KÁVÉSZÜNET 15,20 Kőrösi Ádám, Kis János, Örvössy Noémi, Kassai Ferenc, Peregovits László: A szürkés hangyaboglárka tojásrakása: mintázat és mechanizmus 15,40 Nagy H. Beáta, Kövér Szilvia, Peregovits László, László Zoltán, Szállassy Noémi, Dévai György: Az egyedsűrűség hatása a mocsári szitakötő (Libellula fulva, Odonata: Libellulidae) hímjeinek viselkedésére 16,00 Németh István, Szabó Éva, Bötkös Tamás, Altbäcker Vilmos: Klimatizált hibernáció 6

7 16,20 Molnár Orsolya Rita, Bajer Katalin: Minőség, paraziták, territórium: háremnagyság a zöld gyíknál Ülésvezető: Rosivall Balázs, Eötvös Loránd TE, Budapest KÁVÉSZÜNET 17,00 Zsarnóczai Szilvia, Vincze Krisztina, Török János, Hettyey Attila: Ragadozó-indukált fenotípusos válasz vizsgálata erdei béka (Rana dalmatina L.) korai életszakaszaiban I. Ragadozók veszélyessége és plaszticitás az embrionális szakaszban 17,20 Vincze Krisztina, Zsarnóczai Szilvia, Török János, Hettyey Attila: Ragadozó-indukált fenotípusos válasz vizsgálata erdei béka (Rana dalmatina L.) korai életszakaszaiban - II. Plaszticitás és adaptív értéke a lárvális szakaszban 17,40 Hettyey Attila: Szociális környezet és szexuális szelekció vizsgálata békáknál 18,00 Vági Balázs, Hévizi Gergely, Török János, Hettyey Attila: A spermiumtartalékok, az ejakulátumméret és a megtermékenyítési siker változása ismételt párzások során a barna varangynál (Bufo bufo) 18,20 Urszán Tamás János, Török János, Hettyey Attila: Lokális adaptáció magas ph okozta stresszhez szikes élõhelyekrõl származó barna ásóbékáknál (Pelobates fuscus) 19,30 beszélgetés egy közeli lokálban (Bulgakov kávézó; lásd a térképet) Szombat, november 10. Ülésvezető: Hettyey Attila, Eötvös Loránd TE, Budapest 9,00 Harnos Andrea, Csörgõ Tibor, Kovács Szilvia, Nagy Krisztina, Kis Andrea: Hosszútávú madárgyűrűzési adatsorok elemzésének módszertani kérdései 9,20 Miholcsa Tamás, Csörgõ Tibor: Az éghajlatváltozás hatása a cserregő- és énekes nádiposzáta őszi vonulására 9,40 Kovács Szilvia, Vili Nóra, Kalmár Lajos, Horváth Márton: A Kárpát-medencei parlagisas-populáció összehasonlító genetikai elemzése KÁVÉSZÜNET 10,20 Vágási I. Csongor, Pap Péter László, Tökölyi Jácint, Maák István, Barta Zoltán: A tollminőség varianciája széncinegénél (Parus major) 10,40 Pap Péter László, Vágási I. Csongor, Czirják Á. Gábor, Negreán Andrea, Péter Erika, Barta Zoltán: Fotóperiódus által szabályozott védekezés a poszt embrionális fejlődés alatt mezei verebeknél 11,00 Tökölyi Jácint, Barta Zoltán: A szaporítószervek méretének szabályozása az éves ciklus során madaraknál Ülésvezető: Kis János, Szent István Egyetem, Budapest KÁVÉSZÜNET 11,40 Tóth Zoltán, Bókony Veronika, Lendvai Ádám Zoltán, Szabó Krisztián, Pénzes Zsolt, Liker András: Rokonság hatása a szociális táplálkozási stratégiák használatára házi verebeknél 12,00 Barta Zoltán, John M. McNamara, Lutz Fromhage, Alasdair I. Houston: A kooperatív viselkedés kialakulása 12,20 Liker András: A csapatméret és összetétel hatása táplálékszerzési problémák megoldási sikerére házi verebeknél 12,40 Laczi Miklós, Hegyi Gergely, Cserepes T. Mihály, Michl Gábor, Rosivall Balázs, Török János: A hím örvös légykapók (Ficedula albicollis) fehér foltjainak spektrális tulajdonságai 13,00 Szabó Krisztián, Szalmás Anita, Liker András, Barta Zoltán: Fészeklakó atkák adaptív gazda-elhagyó viselkedése és fészken belüli eloszlása háziveréb-fészekaljakban 13,20 Barta Zoltán, Liker András, Pap Péter László: zárószó EBÉDSZÜNET 16,00 fakultatív városnézés idegenvezetővel 19,00 beszélgetés egy közeli lokálban (Bulgakov Kávézó; lásd a térképet) 7

8 A kooperatív viselkedés kialakulása Barta Zoltán*, John M. McNamara, Lutz Fromhage, Alasdair I. Houston *Debreceni Egyetem, Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tsz., Viselkedésökológiai Kutatócsoport, A kooperatív viselkedés kialakulásának és fennmaradásának magyarázata központi szerepet játszhat a biológiai rendszerek és az emberi társadalmak megértésében. Ebben az előadásban két modellt ismertetünk. Ezek azt mutatják, hogy a viselkedési változatosság és a válogatósság alapvető tényezők lehetnek a kooperatív viselkedés evolúciójában nagyon egyszerű körülmények esetén is. Szülői stressz és az utódok értéke: filogenetikai összehasonlító vizsgálat madarakon Bókony Veronika*, Olivier Chastel, Lendvai Ádám Zoltán, Liker András *Pannon Egyetem, Limnológia Tsz., vbokony@enternet.hu A gerincesek a glükokortikoid stresszhormonok vérbeli koncentrációjának gyors emelkedésével reagálnak a stresszhatásokra (pl. táplálékhiány, ragadozó támadása), amely olyan élettani és viselkedésbeli válaszokat vált ki, melyek segítik az azonnali túlélést, ugyanakkor elnyomják a szaporodási funkciókat. Ez a stresszválasz feltehetőleg az életmenet-csereviszonyok egyik élettani alapja: ha az aktuális szaporodás értéke nagy a jövőbeli szaporodás és túlélés értékéhez képest, a stresszválasz csökkentése lehetővé teszi a sikeres szaporodást és így a fitnesz maximalizálását. Ezt a hipotézist teszteltük 72 madárfaj kortikoszteron (stresszhormon) szintjeinek filogenetikai összehasonlító vizsgálatával. Azt találtuk, hogy a nagyobb túlélésű, hosszabb szaporodási periódusú, illetve élettartamuk alatti több fészekaljat produkáló fajok stresszválasza (stressz alatti kortikoszteronszint emelkedése) nagyobb, mint a kevesebb szaporodási lehetőséggel rendelkező fajoké, valamint az utódgondozásba többet fektető ivar kortikoszteronszintje alacsonyabb, mint a kevesebbet gondozó ivaré. Mindez alátámasztja az utódérték hipotézist és a stresszválasz adaptív mediátor-szerepét az életmenet stratégiák evolúciójában. Meglepő módon negatív összefüggést találtunk a kortikoszteron alap- és csúcskoncentrációja és a szaporodási lehetőségek száma között. Ennek hátterében az állhat, hogy a hosszú életű, sok fészekaljat felnevelő fajok általában stabil, kedvező környezetben élnek, míg a kevesebb szaporodási lehetőséggel rendelkező fajok gyakran kiszámíthatatlan, kedvezőtlen élőhelyeken találhatók. Mivel a stresszhormonok felkészítik a szervezetet a várható stressz hatékonyabb leküzdésére, a magas kortikoszteronszint előnyös lehet olyan élőhelyeken, ahol az állatok gyakori stresszhatásoknak vannak kitéve. 8

9 Hosszútávú madárgyűrűzési adatsorok elemzésének módszertani kérdései Harnos Andrea*, Csörgő Tibor, Kovács Szilvia, Nagy Krisztina, Kis Andrea *Szent István Egyetem, Biomatematika Tsz. és Magyar Tudományos Akadémia Budapesti Corvinus Egyetem Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz kutatócsoport, harnos.andrea@gmail.com Az MTA-BCE Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz kutatócsoport egyik témája a klímaváltozás biodiverzitásra való hatásainak vizsgálata. A vonuló énekes madarak különösen érzékenyek a klíma változására, ezért a klímaváltozás szempontjából fontos indikátorokat keresünk az 1984 óta az Ócsai Madárvártán gyűjtött hosszútávú adatok elemzésével. A csoportnak a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának Biomatematika Tanszékén működő része foglalkozik az elemzésekkel. A továbbiakban a historikus adatokból meghatározott indikátorok segítségével a különböző klímascenáriók esetére fogunk becsléseket végezni a madarak vonulási viselkedésére, illetve populáció méretére vonatkozóan. Vizsgáljuk a vonuló madarak érkezési és vonulási idejének, populáció méretének, biometriai paramétereinek alakulását, illetve az időjárási változókkal való lehetséges összefüggéseket. Az elemzések során számos módszertani kérdés felmerült, például, hogy hiányos adatokból, hogyan becsüljük a vonulás időzítését, illetve látható ivari dimorfizmus esetén (például szárnyhosszbeli) a tényleges ivararányt stb. Bemutatjuk az általunk alkalmazott megoldásokat, illetve eddigi eredményeinket. Szociális környezet és szexuális szelekció vizsgálata békáknál Hettyey Attila Eötvös Loránd Tudományegyetem, Biológiai Intézet, Állatrendszertani és Ökológiai Tsz., hettyeyattila@yahoo.de A szociális környezet hatással van a morfológiai és viselkedési jellegekre, amelyek meghatározzák az egyedek szaporodási sikerét és azon keresztül azok rátermettségét. Ennek ellenére igen hiányos és kísérletesen nem bizonyított ismeretekkel rendelkezünk a szociális környezet és az egyedek relatív szaporodási sikere között fennálló kapcsolatról, valamint a környezet által indukált morfológiai és viselkedésbeli változatosság populációdinamikára kifejtett hatásáról. A szociális környezet és a szexuális szelekció kapcsolatával foglalkozom morfológiai és viselkedésbeli adaptációk vizsgálatán keresztül. Három modellfajon, illetve fajcsoporton (Crinia georgiana, Rana lessonae R. esculenta R. ridibunda, Rana latastei R. dalmatina) végzett vizsgálatok eredményeit mutatom be. Ha a szociális környezet változatos, különbségeket várhatunk a spermaversengés rizikójában és erősségében is. Ez szerepet játszhatott a hápogó béka (Crinia georgiana) egyedei és populációi között tapasztalt spermiumszám és spermaminőségbeli különbségek kialakulásában is. A hibridogenetikus kecskebéka-komplex (Rana esculenta complex) esetében a szülőfajok és a hibrid spermája között fennálló különbségeket mutattunk ki megtermékenyítési és versengési képességben, amelyek valószínűleg kihatnak a természetes populációk struktúrájára és dinamikájára egyaránt. A Rana latastei R. dalmatina fajegyüttesben kimutattuk, hogy a szexuális környezet és a szaporodási interferencia befolyásolhatja a szaporodási sikert és a populációdinamikát. Eredményeink összhangban vannak azzal a hipotézissel, miszerint a szociális környezet hat a morfológiai és viselkedési jellegek evolúciójára és fontos tényező lehet a populációdinamika alakulásában is. 9

10 A kis Apolló-lepkék (Parnassius mnemosyne) erényöve Kis János Szent István Egyetem, Ökológiai Tsz., Az erényöv (sphragis) olyan képlet, amelyet a hímek helyeznek kívülről a nőstények potrohára, elzárva azok párzónyílását. Néhány lepkefaj ismert arról, hogy erényövet készít, ami a feltételezések szerint a rovarok széles körében elterjedt párzási dugókból alakult ki ivari konfliktus következményeként. Kevés tanulmány foglalkozott eddig az erényövekkel, evolúciójuk, készítésük mechanizmusa alig ismert. Terepi megfigyeléseket és egy kísérletet végeztem 2007-ben a Visegrádi-hegységben kis Apolló-lepkéken (Parnassius mnemosyne: Parnassiinae), hogy megkezdjem az erényövek evolúciójának kutatását. A kis Apolló-lepkék ivari dimorfizmust mutatnak: a hímek szárnya hosszabb a nőstényekénél, potrohuk ezüstös szőrökkel borított, míg a nőstényeké fekete és kopasz, néhány sárga pikkellyel, ami a hímekről hiányzik. A nagyobb erényövek több potrohszelvényt takarnak ventrálisan a kisebbeknél. A keskenyebb torú nőstények nagyobb erényövet hordtak a szélesebb torúaknál. A repülési időszak során később repülő nőstények tora keskenyebb volt a korábban repülőkénél. Azon párosodott nőstények aránya, amelyeknek nem volt erényövük, nőni látszott a repülési időszak során az erényövet hordozókhoz képest. Néhány olyan nőstény, amelynek erényövét eltávolítottam, később új erényövet kapott. Formica exsecta (Hymenoptera: Formicidae) szuperkolónia hatása a hangyaközösségre Kiss Klára*, Markó Bálint, Czekes Zsolt, Kocsis Beáta, Pál Anita *Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, kiss.klara@gmail.com Számos hangyafaj sokfészkes kolóniák (polycalic kolóniák, szuperkolóniák) képzésére képes. Polycalic-nak tekintünk egy kolóniát abban az esetben, ha a komplexumot alkotó fészkek egyedei egy kooperatív szociális egységet képeznek és a fészkek közt rendszeres kapcsolat van. Jelenleg a szakirodalomban mintegy 166 hangyafaj estében ismert ez a szociális szerveződési típus, a legtöbb esetben fakultatív formában, mint a Formica exsecta. Vizsgálatainkat a vaslábi Fenék-láp (Hargita megye, Románia) mellett végeztük ig öt Formica exsecta szuperkolónia területén. Random módon kiválasztott foltokra sós tonhal és poliflorális méz keverékéből álló csalétkeket helyeztünk. Rögzítettük a csalétkeken megjelenő fajok egyedszámát és a köztük tapasztalható interakciók számát és minőségét. Vajon képes-e egyenletesen lefedni a Formica exsecta a szuperkolóniája területét, jut-e élettér más fajoknak, ha igen milyen fajokról van szó és milyen a viszony közöttük? A fészkektől távol nagyon kevés F. exsecta-t figyeltünk meg, inkább a nagyobb fészkekhez közeli csalétkeket kolonizálták. A F. exsecta fészkekkel kevésbé sűrűn borított helyeken, több idegen hangyafajt is észleltünk, bár elfoglalni csak az olyan csalétkeket tudták, amelyen nem volt jelen F. exsecta. 10

11 A szürkés hangyaboglárka tojásrakása: mintázat és mechanizmus Kőrösi Ádám*, Kis János, Örvössy Noémi, Kassai Ferenc, Peregovits László *Magyar Tudományos Akadémia Magyar Természettudományi Múzeum, Állatökológiai Kutatócsoport, A tojásrakás kulcsfontosságú folyamat a fitofág rovarok életében, hiszen a lárvák általában korlátozott diszperziós képességgel rendelkeznek, ugyanakkor gyakran specifikus tápnövényekhez kötődnek. Az obligát mirmekofil hangyaboglárka lepkék (Maculinea) esetében a hernyók csupán néhány hétig táplálkoznak a tápnövény magkezdeményeivel, ezt követően a talajra ereszkednek és megvárják, hogy bizonyos Myrmica hangyák adoptálják őket. A hernyók fejlődése 90%-ban a hangyafészekben megy végbe. A hernyók nem keresik aktívan a hangyafészket, így ha a nőstény lepke által kiválasztott hajtás kívül esik a gazdahangya fészkek mozgáskörzetén, a hernyók elpusztulnak. Kétféle megközelítésből vizsgáltuk a szürkés hangyaboglárka (Maculinea alcon xerophila) tojásrakási preferenciáját. Egyrészt random módon kiválasztott tápnövény hajtásokon (Szent László tárnics) végeztük el a tojások számlálását a repülési időszak végén ( mintázat ). Háttérváltozóként a hajtások minőségét és környezetét jellemző paramétereket vettünk fel. A gazda hangyák jelenlétét a hajtások alá helyezett talajcsapdákkal mintavételeztük. Egy másik vizsgálatban nőstény egyedek nyomon követésével figyeltük meg a tojásrakás menetét ( mechanizmus ). Azokon a hajtásokon, ahol a nőstények tojásrakást kíséreltek meg, az általuk lerakott tojások számlálásán kívül elvégeztük az előző vizsgálatban használt háttérváltozók mérését is. A hangyák jelenlétét cukros csalik segítségével kutattuk. Az adatokat általánosított lineáris modellek és klasszifikációs fák segítségével elemeztük. A mintázat felőli megközelítésben azokon a hajtásokon találtunk több tojást, melyeken több virágos nódusz, illetve amelyek közelében kevesebb tárnicshajtás volt. Ugyanakkor a nőstények nyomon követésénél a lerakott tojások számára a virágos nóduszok aránya negatív hatással volt, akárcsak a környező tárnicshajtások és bokrok száma. A gazda hangyák jelenléte egyik vizsgálatban sem volt hatással a tojások számára. A Kárpát-medencei parlagisas-populáció összehasonlító genetikai elemzése Kovács Szilvia*, Vili Nóra, Kalmár Lajos, Horváth Márton *Szent István Egyetem, Biomatematikai és Számítástechnikai Tsz., koviszilvi@fre .hu A parlagi sas (Aquila heliaca) súlyosan veszélyeztetett faj. Mindössze pár él belőle a világon, melyből pár a Kárpát-medencében fészkel. A mitokondriális DNS kontroll régiójának vizsgálatával felmértük a Kárpát-medencei populáció genetikai diverzitását, összetételét és összehasonlítottuk az északnyugat-kazahsztáni Naurzum Nemzeti Parkban élő parlagisaspopulációéval. Az újszerű, nem-invazív mintavételi módszerünk során az egyedek vedlett tollaiból vontuk ki a DNS-t, így elkerülhető volt az érzékeny faj zavarása. A toll felső köldökénél a tollfejlődés után visszamaradó vérrögből kinyert DNS elegendő 30 PCR-alapú genetikai vizsgálathoz. Az elemzéshez 31 különböző madár mintáit használtuk, melyek magyarországi (16), illetve szlovákiai (1) fészkelőhelyeken és a Hortobágyi Nemzeti Park Ragadozómadár-telepén (2) gyűjtött tollakból, továbbá 12 szlovákiai fióka vérmintájából származtak. A mitokondriális DNS kontroll régiójában található hipervariábilis domén I 345 bázispár hosszú szakaszát szekvenáltuk meg. A kapott szekvenciák haplotípusát megállapítottuk és összehasonlítottuk az északnyugatkazahsztáni, már publikált eredményekkel (Martínez-Cruz és mtsai., 2004). A Kárpát-medencei populációban négy polimorf lókuszt és négy különböző haplotípust sikerült beazonosítani: E (45%), G (12%), K (26%), L (16%). A négyből kettő újonnan felfedezett, még nem publikált haplotípus ( K és L ). A két populáció haplotípus-megoszlása különbözött, a diverzitási mutatók szerint a Kárpát-medencei populációban nagyobb a genetikai variabilitás. 11

12 Szaporodás és a stresszválasz modulációja: kísérletes tesztek a házi verébnél Lendvai Ádám Zoltán*, Olivier Chastel *Nyíregyházi Főiskola, Biológiai Intézet, lendvai@nyf.hu Stressz hatására a gerincesek fokozott glukokortikoid termelésbe kezdenek, ami segíti a túlélést, de negatív hatással van a szaporodásra. Házi verebek (Passer domesticus) vad populációjában két kísérletben teszteltük azt az elképzelést, hogy az egyedek rugalmasan képesek modulálni stresszválaszukat az aktuális fészekalj értékének függvényében. Az első kísérletben megnöveltük vagy lecsökkentettük a madarak fészekalját és azt találtuk, hogy a megnövelt fészekaljat nevelő szülők kevésbé erősen reagáltak a stresszre, mint a csökkentett fészekaljú szülők. A stresszválasz egyeden belüli változatossága is kapcsolatban állt a két egymás utáni fészekalj manipulációjával. Ezek az eredmények értelmezhetőek egyfelől a megnövelt fiókaszámmal (a több fióka magas rátermettség potenciált jelent a fészekalj érték hipotézis), másfelől a megnövekedett szülői munkateherrel (a sok fióka etetése energetikailag megterhelő munkateher hipotézis). A második kísérletben kísérletesen kívántuk szétválasztani a fészekalj érték és a munkateher hatását és tesztelni a fenti két hipotézist. Ehhez költő párokból eltávolítottuk és fogságba vittük a hím szülőket 48 órára. A hímek távolléte alatt az egyedül maradt tojók többet etették a fiókáikat, mint a kontroll tojók (növelt munkateher), de nem voltak képesek kompenzálni a hím hiányát, ezért a fiókáik rosszabb kondícióban voltak, mint a kontroll tojók (csökkent fészekalj érték). A kísérletes periódus után az egyedül maradt tojók erősebben válaszoltak a stresszre, mint a kontroll tojók. Ezek az eredmények támogatják a fészekalj érték hipotézist, miszerint az egyedek az aktuális szaporodási esemény értékének megfelelően aktívan modulálhatják stresszválaszukat. A csapatméret és összetétel hatása táplálékszerzési problémák megoldási sikerére házi verebeknél Liker András Pannon Egyetem, Limnológia Tsz., aliker@almos.uni-pannon.hu A csapatos élet jól ismert előnye a predációs veszély csökkentése vagy a táplálkozóhelyek hatékony felderítése. Jóval kevesebbet tudunk arról, hogy a csapatosság hogyan befolyásolja a sikert új problémák megoldásában, amilyen pl. egy ismeretlen táplálékforrás kihasználása. Egyrészt, egy nagyobb csapat hatékonyabb lehet, mivel nagyobb eséllyel tartalmaz motivált, tapasztalt vagy innovatív egyedeket. Másrészt, a nagyobb csapatokban több lehetőség van az új helyzetben rejlő kockázat csapattársakra történő áthárítására, ami a csökkentheti hatékonyságukat. Ezeket a lehetőségeket két kísérlet során teszteltem, amelyeket fogságban tartott házi verebekkel végeztem. Az első kísérletben ismeretlen tárgyat helyeztem a madarak etetőjére, és mértem a madarak táplálkozásáig eltelt latenciát (ismeretlen tárgy nélküli kontroll helyzethez viszonyítva). Az új tárgy megközelítésével történő táplálkozásig eltelt idő függött a csapatok méretétől és összetételétől: hímeknél a nagyobb csapatokban (6 egyed) a madarak hamarabb kezdtek táplálkozni, mint kis csapatokban (2 egyed), tojónál a különbség fordított irányú volt, míg kevert ivarú csapatoknál nem volt hatása a csapatméretnek. A második kísérletben ismert etető nem ismert módon elzárt nyílásainak kinyitásával juthattak a madarak a táplálékhoz. Ebben a feladatban a nagyobb csapatok ivararánytól függetlenül gyorsabbak voltak a feladat megoldásában (2 egyednek kb. tízszer több időbe telt, mint 6 egyednek), aminek következtében tagjaik gyorsabban jutottak táplálékhoz, mint a kis csapatok tagjai. Az eredmények alátámasztják, hogy (1) a csapatosság elősegíti az új táplálékforrások kiaknázását, azonban a hatás függhet a csapat összetételétől, valamint (2) az ebből származó előny az átlagos (pl. nem innovatív) csapattag számára is jelentős lehet. 12

13 Kiből lesz az ellenség? Szomszédságviszonyok egy Formica cinerea Mayr (Hymenoptera: Formicidae) populációnál Markó Bálint*, Ferencz Beatrix, Sipos Botond, Wojciech Czechowski *Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Taxonómiai és Ökológiai Tsz., Agresszív hangyafajok esetében a szomszédos kolóniák között erős rivalitás feltételezhető, amely azonban a távolsággal csökkenhet. Mindez különösen erős lehet a táplálékszegény körülmények között élő hangyafajoknál. Mi van azonban abban az esetben, ha a faj kolóniahasadással is képes terjedni, s így a szomszédságstruktúra egyúttal rokonsági struktúrának is megfeleltethető? Ilyen körülmények között a kolóniák közötti rivalizálás elvileg nő a távolsággal, korrelálva a rokonság csökkenésével. Mindegyik esetre érvényes a kérdés: mennyire stabilak a rivális vagy nem-rivális kolóniák közötti viszonyok? Módosulhatnak-e a viszonyok és milyen gyorsasággal? E fenti kérdéseket vizsgáltuk egy dél-finnországi homokdűnéken élő Formica cinerea populáció esetében terepi kísérletekkel és molekuláris módszerekkel. A kutatást a C.N.C.S.I.S. 1342/31-es kutatási projektje (Bukarest, Románia) támogatta. Az éghajlatváltozás hatása a cserregő- és énekes nádiposzáta őszi vonulására Miholcsa Tamás*, Csörgő Tibor *Eötvös Loránd Tudományegyetem, mihhok@gmail.com Számos kutatás bebizonyította, hogy az elmúlt évtizedekben az enyhülő telek és a tavasz korábbi érkezése miatt a rövid-, közép- és hosszú-távú vonuló madarak tavaszi érkezése és szaporodása egyaránt korábbra tolódik. A tavaszi vonulásban tapasztalt változások egységesek, mivel a madaraknak a sikeres territórium-foglalás és szaporodás érdekében célszerű minél hamarabb megérkezni a költőterületre. A tavaszi vonulással ellentétben ősszel a madarak nem a szaporodásra, hanem a túlélésre optimalizálnak, a viselkedésük sokkal összetettebb és nehezebben értelmezhető. Ezért az őszi vonulásban bekövetkezett változások kevésbé kutatottak és ismertek. Vizsgálatunkat két 1987 és 2006 között Ócsán befogott hosszú-távú vonuló énekesmadárfajon végeztük: a cserregő nádiposzátán Acrocephalus scirpaceus (n=6182) és a foltos nádiposzátán Acrocephalus schoenobaenus (n=11022). Korcsoportonként megszerkesztettük a kumulatív vonulási diagramjukat, és ezek alapján megállapítottuk az 50- és 90 %-os fogási értékek dátumait. Ezeket ábrázoltuk egyrészt az évek, másrészt az augusztusi havi középhőmérséklet függvényében. Az eloszlásokra egyeneseket illesztettünk, és vizsgáltuk ezek paramétereit. Az őszi vonulás mindkét faj esetében szignifikánsan későbbre tolódott. A foltos nádiposzáta távozásának időpontja szignifikánsan korrelál az augusztusi átlaghőmérsékletekkel. Annak ellenére, hogy a kutatás időtartama nem túl hosszú, sikerült bebizonyítanunk, hogy az éghajlatváltozás erős hatással van az énekesmadarak viselkedésére, még a hosszú-távú vonulók esetében is, amelyek a feltételezések szerint kevésbé alkalmazkodóképesek, mint a többi vonuló. 13

14 A hím örvös légykapók (Ficedula albicollis) fehér foltjainak spektrális tulajdonságai Laczi Miklós*, Hegyi Gergely, Cserepes T. Mihály, Michl Gábor, Rosivall Balázs, Török János *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állatrendszertani és Ökológiai Tsz., Viselkedésökológiai Csoport, A madarak az esetleges párok és vetélytársak minőségének fölmérésére számos szignáltípust használnak, mint például a tollazat színezeti jellegeit. Ámbár a strukturális és pigment alapú kromatikus, illetve a pigment alapú akromatikus színezet alaposan tanulmányozott, nem igaz ez a fehér szín esetében. E tanulmányban az örvös légykapó (Ficedula albicollis) hímek tollazatának depigmentált területeit (mell, homlokfolt, szárnyfolt) vizsgáltuk. Ezek színét spektrofotométerrel kvantifikáltuk objektív módon. Hogy feltárjuk, vajon a fehér foltok reflektálják-e az egyedi minőség egyes aspektusait, megvizsgáltuk a színjellemzőknek az életkorral, két szexuálisan szelektált bélyeg méretével (homlok- és szárnyfolt) és a költéskezdettel való kapcsolatát. Eredményeink szerint egyik testtáj intenzitása és relatív UV intenzitása sem különbözik a korosztályok között. A homlokfolt intenzitása pozitívan korrelált a homlokfolt területével, ami egy genetikailag determinált bélyeg, ugyanakkor a szárnyfolt színe nem korrelált a kondíciófüggő szárnyfoltterülettel. Az analízisek föltárták, hogy a szárnyfolt relatív UV intenzitása negatívan korrelál a költéskezdet dátumával. Vizsgálatunk egyike azon keveseknek, melyek kapcsolatot találtak egy depigmentált tollterület színének UV komponense és az egyedi minőség közt. Az eredmények jelzik, hogy a homlokfolt összetett szignál, s lehetséges, hogy ezáltal többféle információtípust közvetít a szignál vevője felé. Minőség, paraziták, territórium: háremnagyság a zöld gyíknál Molnár Orsolya Rita*, Bajer Katalin *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állatrendszertani Tsz., Viselkedésökológiai Csoport, savellion@gmail.com Számos hüllőfajnál fordul elő territoriális viselkedés. E fajok esetében az egyedek morfológiai, színezeti és egyéb jellemzői információt hordozhatnak a territórium méretéről, és ezáltal befolyásolhatják a párválasztást és a szaporodási sikert. Az egyedi minőség és a territórium méretének kapcsolatát vizsgáltuk a zöld gyíknál (Lacerta viridis). Előzetes megfigyeléseink erős territoriális magatartást mutattak. Megfigyeléseinket a 2005-ös és a 2006-os év szaporodási időszakában végeztük. A hímek territóriumának mérete és fentebb említett jellemzőik között kerestünk összefüggéseket. A terület mérete mellett az azon található nőstények számát is meghatároztuk, s ez utóbbi változóval becsültük a territoriális hímek potenciális szaporodási partnereinek számát. A parazitáltság, a színezet és a morfológiai jellemzők nem korreláltak a territórium méretével. A parazitáltság negatívan korrelált a szaporodási partnerek számával, a színezet-, morfológia- és territórium változók pedig pozitív összefüggést mutattak a nőstényszámmal. Ezen kapcsolatok mellett pozitív összefüggést találtunk a hímek robusztussága és aszimmetriájuk mértéke között, mely alapján, az eddigi kutatásokkal ellentétben, az aszimmetria ebben az esetben lehet esetleg neutrális tulajdonság, vagy a robosztusság költsége. Ugyanezen robusztussági indexszel azonban a torok kék színezetének intenzitása már pozitívan korrelált. Megfigyeléseink alapján tehát, bár a morfológiai és színezeti jellemzőkből nem prediktálható a territórium nagysága, a hím gyíkok egyedi jellemzői prediktálják a potenciális szaporodási partnereik számát. 14

15 Az egyedsűrűség hatása a mocsári szitakötő (Libellula fulva, Odonata: Libellulidae) hímjeinek viselkedésére Nagy H. Beáta*, Kövér Szilvia, Peregovits László, László Zoltán, Szállassy Noémi, Dévai György *Societatea Ornitologică Română, nagy.beata@gmail.com Több szitakötő fajnál kimutatták, hogy az egyedsűrűség növekedésével fokozódik a hím szitakötők agresszivitása, és a párzás utáni párőrzés intenzitása. Kutatásunk célja a mocsári szitakötő (Libellula fulva) populációk méretének becslése volt, valamint az egyedszám hatásának vizsgálata a hímek territoriális és párzási viselkedésére. Négy repülési időszakban két különböző területen vizsgálatuk a populációk méretét és a hímek viselkedését jelölés-visszalátás módszerrel. Mértük a hímek területhűségét, az intraspecifikus összecsapások számát, a szatellit viselkedést és a párzások számában kifejezett párzási sikert. Eredményeink szerint szignifikáns különbség van a négy populáció egyedszámai között, az ártándi populációk kisebbek voltak a bojti populációknál. A kisebb és a nagyobb populációk között a hímek viselkedésének tekintetében (párzási siker, intraspecifikus összecsapások száma, szatellit viselkedés) nem találtunk szignifikáns eltéréseket. Az egyetlen eltérés, ami a hímek viselkedésében különböző egyedszámok mellett megfigyelhető, a területhűség megnyilvánulása volt. Kisebb egyedszámok mellett a hímek nagyobb százaléka bizonyult területhűnek, mint nagyobb egyedszámok mellett. Klimatizált hibernáció Németh István*, Szabó Éva, Bötkös Tamás, Altbäcker Vilmos *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Etológia Tsz., canis@ludens.elte.hu A klímaváltozással foglalkozó kurrens irányzatok kedvelt tárgya a klímaváltozás hatásának vizsgálata a hibernáló állatfajok túlélésére. A kapcsolódási pontot maga hibernáció képezi, hiszen e fajok életmódjukból következően kiszolgáltatottnak látszanak a klímaváltozással szemben. Ezt látszanak alátámasztani egyes öko-fiziológiai modellek eredményei is. Saját laboratóriumi kísérletünk eredményének analízisével, valamint a 2006/07-es szokatlanul meleg tél szolgáltatta terepi adatokkal teszteltük az ürgékre kidolgozott öko-fiziológiai modell jóslatait. Laboratóriumi eredményeink alátámasztották a modell alapfelvetését, miszerint a növekvő környezeti hőmérséklet csökkentheti a hibernációból való ébredés esélyét és/vagy az egyedek szaporodóképességet, ugyanakkor a terepi adatokból kapott eredmények a modell és a laboratóriumi eredmények óvatos interpretációját hangsúlyozzák. 15

16 Fotóperiódus által szabályozott védekezés a poszt embrionális fejlődés alatt mezei verebeknél Pap Péter László*, Vágási I. Csongor, Czirják Árpád Gábor, Negreán Andrea, Péter Erika, Barta Zoltán *Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Taxonómiai és Ökológiai Tsz. és Debreceni Egyetem, Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tsz., Viselkedésökolgiai Kutatócsoport, peterlpap@gmail.com A madarak fertőzésekkel szembeni védekező rendszerének szezonális és térbeli változása gyakori jelenség amelynek egyik fontos kiváltó tényezője a változó fotóperiódus. Jelen vizsgálatban a fiziológiai védekezést képező immun rendszer egyes részeinek a fotóperiódus általi szabályozását vizsgáltuk fiatal mezei verebeken (Passer montanus), majd ennek hosszabb távú hatását a madarak felnőtté válása során. A rövid naphossz alatt nevelt fiókák vérének E. coli és S. aureus baktérium törzsekkel szembeni baktericid hatása megnövekedett a hosszú nappalos madarakhoz képest, míg a T-sejtes indukált válaszban nem találtunk különbséget a két csoport között. Az E. coli esetében a naphossz manipulációjának hatása megmaradt felnőtt korban is. A madarak vérének baktericid hatása és a nem specifikus T-sejtes immun válasz erőssége szignifikánsan növekedett a felnőtté válás során. Vizsgálatunk szerint a mezei verebek immun rendszerének legalább egy komponense a fejlődés 13.-ik napján már fotóperiódus függő, amely igazolja az immun rendszer naphosszra adott válaszának rövid latencia idejét. Eszerint a védekező rendszer plaszticitásának fontos szerepe lehet a fotóperiódus által prediktálható szezonálisan és térbeli változatossággal megjelenő fertőzésekkel szembeni védekezésben. Érzékeny hímek: A fiókák növekedésének környezet és ivar függése Rosivall Balázs*, Szöllősi Eszter, Dennis Hasselquist, Török János *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állatrendszertani és Ökológiai Tsz., rosi@ludens.elte.hu A fészekaljak ivararánya több madárfajnál is változik a költési szezon során. Ezt a mintázatot magyarázhatja a különböző ivarú utódok eltérő érzékenysége a környezeti feltételekre, illetve az első szaporodás időpontjának ivarfüggése. Mi az első hipotézist teszteltük az örvös légykapó (Ficedula albicollis) magyarországi populációjában. Egy fészekaljméret-manipulációs kísérletben mértük a fiókák növekedési sebességét és a kirepüléskori méretét. Azt találtuk, hogy a csökkentett fészekaljakban (ami jó nevelő környezetnek felel meg) a hím fiókák teljesítettek jobban, míg a növelt fészekaljakban (ami rossz nevelő környezetnek felel meg) a tojó fiókák növekedése volt gyorsabb. Ez azt sugallja, hogy a szezonális ivararány változások adaptívak lehetnek, ha a táplálékellátottság számottevően változik a költési időszak során. Adatainknak megfelelően a táplálékellátottság romlásával a hímek arányának csökkenését várjuk. Meglepő módon azonban egy korábbi vizsgálatunkban ezzel ellentétes mintázatot mutattunk ki. 16

17 Páron-kívüli megtermékenyítésből származó genetikai előnyök hiánya a tojó partifecskéknél (Riparia riparia) Augustin Jakob, Blomqvist Donald, Szép Tibor, Szabó D. Zoltán*, Wagner H. Richard *Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Taxonómiai és Ökológiai Tsz., szabodz@gmail.com Szociálisan monogám madarakon végzett genetikai vizsgálatok a páron-kívüli apaság széleskörű elterjedtségét jelzik. A páron kívüli apa-viszonyok változhatnak az egyedek között, annak függvényében, hogy a különböző egyedek miként részesülhetnek ennek előnyeiben és menyire van lehetőségük a páron-kívüli párzásokra. A Felső-Tisza partifecske (Riparia riparia) telepein végzett hosszú távú vizsgálat lehetővé tette egy 3000 költő pár nagyságú telepen a páron kívüli megtermékenyítések vizsgálatát a kor függvényében. DNS ujjlenyomat vizsgálatot használva próbáltuk kideríteni hogy mikor fordulhatnak elő páron kívüli megtermékenyítések: ha a tojó (1) feltehetően gyengébb minőségű hímmel állt párba vagy (2) genetikailag azonos vagy eltérő hím a párja. Vizsgáltuk továbbá a páron-kívüli párzásokból származó fiókák minőségét. A 47 fészekalj 38 százalékában találtunk páron-kívüli apától származó utódot, ami a 190 fióka 19%-át jelentette. Az apaságot vesztő hímek nem különböztek a többi hímtől sem kor, sem kondíció tekintetében. A páron-kívüli fiókát tartalmazó családok szociális párjai nem tértek el genetikai hasonlóság szempontjából a páron-kívüli párzásból fiókát nem tartalmazó fészekaljak szüleitől. Nem találtunk eltérést a páron-kívüli párzásból származó fiókák és anyai féltestvéreik kondíciójában sem. Mivel az apaságot nem tudtuk meghatározni, nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy a páron-kívüli párzásokban résztvevő hímek eltérhettek a felszarvazott hímektől kor, kondíció vagy genetikai hasonlóság tekintetében. Pozitív kapcsolatot találtunk az apaság elvesztése és a költési sűrűség között. Ez azt sugallja, hogy az alacsony költési sűrűség visszaszoríthatja a páron-kívüli párzások lehetőségét. Fészeklakó atkák adaptív gazda-elhagyó viselkedése és fészken belüli eloszlása háziverébfészekaljakban Szabó Krisztián*, Szalmás Anita, Liker András, Barta Zoltán *Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központ, Genetikai Intézet, szabokr@brc.hu A fészeklakó ektoparaziták fészekaljon belüli eloszlását magyarázó hipotézisek általában valamilyen specifikus gazda-peferenciával függnek össze (pl. nagy testméretű vagy gyenge immunitású fiókák felé). Számos fészeklakó ektoparazita viszont a fészekanyagban tölti életciklusa nagy részét, és a fiókákon csak a időlegesen, a táplálkozás idején tartózkodik. Az ilyen paraziták számára adaptív lehet megbecsülni a fióka kirepülésének időpontját, mivel a fióka optimális pillanatban történő elhagyásával elkerülhető, hogy kikerüljenek a fészekből. Ez a fióka-elhagyó viselkedés viszont nagyban befolyásolhatja a paraziták fészken belüli eloszlását a kirepüléshez közeli időpontban. Vizsgálatunkban ezt a hipotézist teszteltük vérszívó, fészeklakó Pellonyssus reedi atkák és házi veréb (Passer domesticus) gazdáik gazda-parazita rendszerében. A fészekaljakban megmértük a fiókák egyedi természetes szintű fertőzöttségét, a fiókák paramétereit, valamint az atkák tápláltsági állapotát. Eredményeink azt mutatták, hogy a fiókákon talált atkák mennyisége korrelál a fiókák korával és a tollazatuk fejlettségével, azt sugallva, hogy a kirepüléshez közeli fiókákon kevesebb atka van, mint kevésbé fejlett testvéreiken. Mivel az egyedi atkateher jobban korrelált a tollazati jellegekkel, mint a fiókák korával, azt gondoljuk, hogy az atkák számára a tollazat fejlettsége jelentheti azt a szignált, ami a gazda-elhagyó viselkedést kiváltja. A többi vizsgált fióka-paraméter (testsúly, méret, immunitás) nem korrelált az atkák fészken belüli eloszlásával, vagyis nem volt nyoma az atkák a nagyobb méretű vagy fogékonyabb gazdák iránti preferenciájának. Az atkák táplálkozási sikeressége szintén nem függött össze ezekkel a jellegekkel, megerősítve azt, hogy a esetünkben jobb kondíciójú vagy rosszabb immunitású fiókák nem nyújtanak jobb táplálkozási feltételeket a fészekparazita atkáknak. 17

18 Szülői minőség és parazita fertőzöttség hatása az örvös légykapó (Ficedula albicollis) fiókák növekedésére Szöllősi Eszter*, Rosivall Balázs, Dennis Hasselquist, Török János *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állatrendszertani és Ökológiai Tsz., A szexuálisan szelektált tollazati bélyegek gyakran töltenek be fontos minőségjelző szerepet madaraknál. Rátermettségük növelése érdekében ezért a nőstényeknek előnyös lehet kifejezettebb másodlagos nemi jelleggel rendelkező párt választaniuk és ezzel direkt és indirekt előnyökben részesíteni utódaikat. Az átadott jó gének révén a fiókák gyorsabban nőhetnek, jobb lehet a túlélési esélyük vagy akár rezisztensebbek lehetnek a különböző fertőzésekkel szemben. Az attraktív hímek jobb szülők is lehetnek egyben, és így több vagy jobb minőségű táplálékkal láthatják el utódaikat, pozitívan befolyásolva növekedésüket vagy kondíciójukat. Ebben a tanulmányban azt vizsgáltuk, hogy az örvös légykapó (Ficedula albicollis) hímek másodlagos nemi jellegeinek kifejezettsége jelzi-e a parazitákkal való fertőzöttségüket. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a fiókák növekedése és kirepülési mérete, jó és rossz körülmények között, hogyan függ össze a genetikai és a nevelő szülők parazitákkal való fertőzöttségével és a hím szülők minőségével. A hímek minőségét két másodlagos nemi jellegük méretével jellemeztünk, míg a szülők fertőzöttségét a vérben talált maláriát okozó (Haemoproteus és Plasmodium) paraziták jelenlétével. Azt találtuk, hogy a másodlagos nemi jellegek mérete nem jelez malária rezisztenciát a hím örvös légykapóknál. A genetikai és a nevelő szülők fertőzöttsége pedig nem függött össze sem a fiókák növekedésével, sem pedig kirepülési méretével. Ennek ellenére a nőstények számára előnyös lehet nagy homlokfoltú hímekkel párba állni, ugyanis az általuk nevelt fiókák szárnytollainak növekedése gyorsabb volt. A gyors szárnytoll növekedés eredményeképp a fiókák hamarabb repülhetnek ki a fészekből, amely pozitívan befolyásolhatja túlélésüket gyorsan változó környezetben vagy erős fészekpredációs nyomás alatt. A szaporítószervek méretének szabályozása az éves ciklus során madaraknál Tökölyi Jácint*, Barta Zoltán *Debreceni Egyetem, Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tsz., Viselkedésökológiai Kutatócsoport, jtokolyi@vocs.unideb.hu A szezonális környezetben élő állatok a táplálékforrások periodikus változásához időzítik életjelenségeiket. Szabályosan változó környezetekben ez az életjelenségek meghatározott sorrendjének és időzítésének kialakulásához vezet. Számos állat azonban olyan környezetben él, amelyekben a szezonális változások bekövetkezése és mértéke kevésbé kiszámítható. Ilyen környezetekben a költés optimális időzítése nehezen megvalósítható, különösen akkor, ha a költésre való fiziológiai felkészülés hosszadalmas (pl. a szaporítószervek kifejlődése madaraknál a téli, visszafejlődött állapotból több hétig tartó folyamat). Ennek a problémának a vizsgálása érdekében egy éves rutin modellt hoztunk létre, amely leírja a szaporítószervek méretének optimális szabályozását az éves ciklus során. Az optimális stratégiát különféle környezetekben vizsgáljuk: szabályos szezonálisan változó környezet (nincs évek közötti változás), egy részlegesen stabil környezet (a tavasz kezdete vagy a nyár folyamán elérhető táplálék mennyisége évek között változik) és egy erősen változó környezet (mind a tavasz kezdete, mind a nyár folyamán elérhető táplálék mennyisége változik évek között). Emellett leírjuk a szezonalitás és a szaporítószervek költségeinek hatását az optimális stratégiára. 18

19 Rokonság hatása a szociális táplálkozási stratégiák használatára házi verebeknél Tóth Zoltán*, Bókony Veronika, Lendvai Ádám Zoltán, Szabó Krisztián, Pénzes Zsolt, Liker András *Pannon Egyetem, Limnológia Tsz., tothzoltan81@yahoo.com Eddigi kutatások alapján ismert, hogy az egyedek közötti genetikai rokonság fontos szerepet játszhat egyes madárfajok szaporodási rendszerében, azonban a rokonság viselkedést befolyásoló hatása kevésbé ismert a szaporodási időszakon kívül. Vizsgálatunkban a rokoni kapcsolat szociális táplálkozási stratégiákra ( keresés és potyázás ) gyakorolt hatását teszteltük két, fogságban tartott házi veréb (Passer domesticus) csapatban. Az egyedek közötti rokonságot kétféleképpen határoztuk meg: egyrészt költési adatok alapján ismertünk 19 fokális egyedet, melyek rendelkeztek legalább egy testvérrel adott csapatban, másrészt minden egyes csapattárs-diád esetében rokonsági koefficienst számoltunk 7 polimorf mikroszatellit lókuszon történt genotipizálás alapján. Ezek eredményeit felhasználva minden fokális egyed esetében megkülönböztettünk három, rokonsággal kapcsolatos csapattárs-típust ( testvér, közeli rokon, nem rokon ), s ezekkel szembeni viselkedésüket elemezve vizsgáltuk, hogy a rokonság befolyásolja-e a társulási viselkedés típusát, gyakoriságát és hatékonyságát. Az elemzések során azt tapasztaltuk, hogy a tojó fokális egyedek szignifikánsan többször potyáztak nem-agresszívan közeli rokonaiktól, mint a nem-rokon egyedektől, míg a megszerzett táplálék mennyiségét tekintve a testvér egyedektől többet potyáztak nem-agresszívan, mint a nem-rokonoktól. Emellett, a tojók nem-agresszív potyázásaik alkalmával több időt töltöttek együtt közeli rokonaikkal, mint testvéreikkel vagy a nemrokon egyedekkel, míg a testvér csapattársak szignifikánsan nagyobb arányban hagyták el az általuk birtokolt táplálékfoltot, amikor nőstény fokális egyed potyázott tőlük nem-agresszívan, mint a nemrokon madarak. Bár a domináns egyedek általánosságban gyakrabban használták az agresszív potyázást, a rokoni csoportokkal szembeni viselkedést az egyedek dominancia rangja nem befolyásolta. Eredményeink alapján valószínűsíthető, hogy a házi veréb csapatokban az egyedek közötti rokonság befolyásoló hatással rendelkezik a szociális táplálkozás során használt stratégiákra. Lokális adaptáció magas ph okozta stresszhez szikes élőhelyekről származó barna ásóbékáknál (Pelobates fuscus) Urszán Tamás János*, Török János, Hettyey Attila *Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állatrendszertani és Ökológiai Tsz., Viselkedésökológiai Csoport, reconciliator@gmail.com A semlegestől eltérő ph-jú víz erős élettani stressz a kétéltűek számára, különösen a kezdeti vízhez kötött életszakaszokban. Ám egyes békafajok viszonylag széles ph-toleranciát mutatnak. Kétéltűek körében csak savas és sós környezet hatására kialakuló lokális adaptációt mutattak ki az embrionális és lárvális stádiumban, azt azonban eddig nem vizsgálták, hogy populációik lúgos környezet okozta stresszhez is képesek-e evolúciós léptékben alkalmazkodni. Vizsgálatunkat egy változatos élőhelyeken előforduló fajon, a barna ásóbékán végeztük, egy savas és három lúgos (szikes) élőhelyről származó populációinak szaporodni készülő egyedeit gyűjtöttük be. A lerakott petéket fotóztuk, majd a mesterséges megtermékenyítés útján létrejött utódokat laboratóriumi common garden kísérletben, öt eltérő ph-jú vízben (ph 7,5; 8,3; 9,1; 9,9; 10,7) neveltük amíg az ebihalak közepes fejlettséget el nem értek. A peteburok elhagyásakor és amikor az ebihalak a kísérlet leállításakor a lárvákat fotóztuk, tömegüket megmértük. A fotókon utólag mértük a peteméretet, a farok-, a test-, és a teljes hosszt, a test-, a farokizom- és a farokvitorla magasságát. A korábbi vizsgálatok alapján azt várjuk, hogy a lúgos élőhelyről származó egyedek adaptálódtak a környezetükben található egyik fő stressztényezőhöz, és a mesterségesen kialakított lúgos körülmények között magasabb rátermettséget érnek el. A kísérletek adatállományának a kiértékelését most végezzük. 19