P Á L Y Á Z A T. Debrecen, január 28. Dr. Fábián István egyetemi tanár, tanszékvezető a DE Tudományegyetemi Karok elnöke rektorhelyettes

Átírás

1 P Á L Y Á Z A T Az Oktatási és Kulturális Közlöny december 28-i, 36. számában megjelent pályázati felhívás alapján pályázatot nyújtok be a Debreceni Egyetem rektori feladatainak ellátására. A Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar, Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék vezetője, emellett július 1. óta a Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karok elnöke, rektorhelyettes vagyok. A pályázati kiírásban megfogalmazott tartalmi és formai követelményeknek eleget teszek és bízom abban, hogy több évtizedes oktatói pályafutásom során, valamint egyetemi vezetőként szerzett tapasztalataim alkalmassá tesznek ennek a feladatkörnek az ellátására. Vállalom, hogy a rektori megbízás időtartama alatt tartós és rendszeres távollétet igénylő megbízást nem végzek. Pályázatomban ismertetem: - szakmai, oktatási, kutatási munkámat - eddigi közéleti és vezetői tevékenységemet - az egyetem szervezetére, tevékenységére, valamint az egyetem vezetésére vonatkozó elképzeléseimet Pályázatom mellékletei: - nyilatkozat hozzájárulásomról, hogy pályázatomat a vonatkozó jogszabály és az egyetemi Szervezeti és Működési Szabályzat szerint erre jogosult bizottságok és testületek megismerhetik - szakmai önéletrajz - közleménylista - az elmúlt tíz évben végzett oktatási tevékenység listája - három hónapnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítvány - hitelesített másolatok a végzettséget, a tudományos fokozatot, az egyetemi tanári kinevezést, az idegennyelv-tudást tanusító okiratokról Debrecen, január 28. Dr. Fábián István egyetemi tanár, tanszékvezető a DE Tudományegyetemi Karok elnöke rektorhelyettes 1

2 2

3 I. Szakmai, kutatási, oktatói munka Szakmai pályafutásom szorosan kapcsolódik a Debreceni Egyetemhez, illetve a jogelőd Kossuth Lajos Tudományegyetemhez. Másodéves vegyész hallgatóként 1976-ban Dr. Nagypál István témavezetésével kezdtem el a labilis átmeneti fémionok komplexeinek egyensúlyi és dinamikai sajátságaival kapcsolatos tudományos diákköri munkámat a Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszéken. E témából készítettem diplomamunkámat (1980), majd egyetemi doktori értekezésemet (1981). A diploma megszerzését követően között tudományos továbbképzési ösztöndíjasként a Fizikai Kémiai Tanszéken dolgoztam, ahol bekapcsolódtam az ott folyó, nemlineáris dinamikai jelenségekkel kapcsolatos kutatásokba. Részben az itthoni koordinációs kémiai kutatásokat folytatva, 1983-tól több, mint egy évig Max-Planck ösztöndíjasként a göttingeni Max-Planck-Institute für Biophysikalische Chemie kutatóintézetben dolgoztam Manfred Eigen professzor osztályán. Itt lehetőségem nyílt néhány világviszonylatban is egyedülálló gyorskinetikai módszer megismerésére és alkalmazására. Az itthon és külföldön használt kísérleti technikák kombinációjával kapott eredmények alapján a korábbi értelmezéseknél lényegesen részletesebb leírását tudtuk adni a labilis réz(ii) komplexek ligandumszubsztitúciós reakcióinak. Az eredményeket felhasználva 1988-ban állítottam össze kandidátusi értekezésemet, amit USA-beli tanulmányutamat követően 1991-ben védtem meg között a Miami University (Oxford, Ohio, USA) Kémiai Intézetében dolgoztam vendég kutatóprofesszorként (visiting research professor). Ekkor kezdtem az egyszerű szervetlen vegyületek összetett redoxireakcióinak mechanizmuskutatásával foglalkozni. Amerikai kutatásaim legfontosabb eredményének azt tartom, hogy sikerült rámutatni az oxiklórvegyületek és az ózon kémiájával kapcsolatos irodalmi eredményekben rejlő számos belső ellentmondásra. A témát Alexander von Humboldt ösztöndíjasként 1992 augusztusától egy évig az Universität Witten/Herdecke egyetemen folytattam, ahol speciális nyomásfüggő gyorskinetika vizsgálómódszerek alkalmazásával sikerült a korábban tanulmányozott redoxireakciók néhány további részletét feltárni. A külföldi tapasztalatok elvezettek egy hosszú távú kutatási program megfogalmazásáig, melynek középpontjában a környezeti kémiában meghatározó jelentőségű redoxireakciók állnak ben kezdtem el a téma itthoni kutatásához szükséges feltételek megteremtését tanszékünkön. Hazai és külföldi pályázati forrásokat felhasználva sikerült egy 3

4 nemzetközi összevetésben is jól felszerelt kinetikai laboratóriumot létrehoznom, ami új perspektívákat nyitott néhány, a tanszékünkön már korábban is művelt kutatási területen. Kutatócsoportom eredményei alapján sikerült számos összetett kémiai folyamat részleteit feltárni. Megállapítottuk, hogy az ózon, az oxihalogén-vegyületek és a szervetlen kénvegyületek redoxireakcióiban a változatos sztöchiometriai sajátságok kinetikailag kontrolláltak, a kísérleti tapasztalatok jól értelmezhetők reaktív köztitermékek gyors képződésével és továbbalakulásával. Számos korábban nem ismert reaktív köztiterméket azonosítottunk és jellemeztünk. Tisztáztuk, hogy ezekben a reakciókban a termékeloszlást az egymással versengő reakcióutak, illetve azok egymáshoz viszonyított kinetikai súlya határozza meg. Legújabb kutatási eredményeink alapján pedig igazoltuk, hogy több kémiai rendszer váratlan kinetikai viselkedése fotokémiai iniciáláshoz rendelhető. Az összetett redoxifolyamatok kutatása során kapott eredményeim alapján 2002-ben szereztem meg az MTA doktora címet. Meggyőződésem, hogy a leghatékonyabb egyetemi képzést a kutatómunkán keresztül lehet megvalósítani, ezért hallgatóinkat arra biztatom, hogy lehetőleg minél hamarabb kapcsolódjanak be valamely kutatócsoport munkájába. Ezzel összhangban örömmel veszem ha alsóbb éves hallgatók is csatlakoznak kutatásaimhoz. Oktatói pályafutásom során számos tudományos diákköri munka, 26 diplomamunka/szakdolgozat és 5 doktori értekezés témavezetője voltam. Emellett belső tanszéki együttműködések keretében további PhD hallgatók munkájának témavezetésében is közreműködtem. Jelenleg két doktorandusz hallgató munkáját irányítom. A Kémiai Tudományok Doktori Iskolában a Környezeti és műszeres analitikai kémia programot vezetem. A kutatócsoportommal elért eredményeket rendszeresen színvonalas nemzetközi folyóiratokban közöljük. Meghívott előadóként számos külföldi egyetemen és nemzetközi konferencián tartottam előadást. Kutatómunkám során több külföldi partnerrel alakítottam ki szakmai együttműködést. Ennek keretén belül az elmúlt években több hallgatóm dolgozhatott rövidebb-hosszabb ideig USA-beli, japán, német és nagy-britanniai kutatócsoportokban. Kutatásaimat döntően pályázati források fedezik, 1993 óta 17 jelentősebb pályázat témavezetője voltam, illetve vagyok. Az utóbbi tíz évben egyre intenzívebben kapcsolódtam be K+F+I projektek előkészítésébe és megvalósításába. Kezdeményezője, illetve témavezetője voltam egy től 2004-ig tartó külső kutatási együttműködésnek, ami tanszékünk és az egyik nagy háztartásvegyipari vállalat között jött létre. Témavezetője vagyok annak a GVOP pályázatnak, ami 2005-ben lehetővé tette a Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszéken egy 4

5 környezetanalitikai szaktanácsadó és szolgáltató laboratórium létrehozását. Az akkreditált mérési szolgáltatásokat is kínáló laboratóriumot a szakmai befektetők által erre a célra létrehozott ANALAB Analitikai Laboratórium Kft. működteti. Ez az egyetem és a befektetők számára kölcsönös előnyöket nyújtó együttműködés sok vonatkozásban modellként szolgálhat hasonló projektek megvalósításához től társtémavezetőként részt veszek a DE Biotechnológiai Mintainkubátorház létrehozására elnyert pályázat megvalósításában is. Az egyetem elvégzését követően két évig a Fizikai Kémiai Tanszéken dolgoztam, ahol bekapcsolódtam az oktatómunkába is: laboratóriumi gyakorlatokat és szemináriumokat vezettem óta a Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék által oktatott valamennyi fő terület (általános kémia, szervetlen kémia és analitikai kémia) oktatásában részt vettem. Mintegy 15 éve a vegyészek és kémiatanár szakosok számára tartott Analitikai kémia című főkollégium előadója vagyok. Emellett közel másfél évtizeden át az intézeti szinten szervezett Analitikai kémia II. (műszeres analitikai kémia) gyakorlat vezető oktatója voltam. Részt vettem több analitikai kémiai tárgy tematikájának kidolgozásában is. A BSc képzésben az analitikai kémia tárgyak, valamint az MSc képzésben az analitikai kémiai szakvegyész szakirány felelőse vagyok. Az általam oktatott tárgyakhoz részletes oktatási segédanyagokat állítottam össze, hogy ezzel is segítsem a hallgatók felkészülését. Rendszeresen tartok kurzusokat PhD hallgatóknak is. Előadások tartásával és a záróvizsga-bizottság tagjaként részt veszek a vegyész angol szakfordítóképzésben is. 5

6 6

7 II. Közéleti, vezetői tevékenység Kutatói pályám kiteljesedésével számos szakmai szervezet munkájába kapcsolódtam be az elmúlt évek során. Így tagja vagyok az International Ozone Association-nak, a Royal Society of Chemistry Inorganic Discussion Group-nak, az American Chemical Society-nek. Ez utóbbi szervezet magyar tagozatának alapító tagja vagyok. Aktívan részt veszek a Magyarországi Humboldt Egyesület munkájában. Felkérésre részt vettem több nemzetközi szakmai konferencia szervezőbizottságában is. A kezdeményezésemre 1998-ban Debrecenben megrendezésre került Royal Society of Chemistry Inorganic Reaction Mechanisms konferencia szervezőbizottságának elnöke voltam. Ellátom a Reaction Kinetics Mechanisms and Catalysis (korábban: Reaction Kinetics and Catalysis Letters) című folyóirat főszerkesztői feladatait, valamint tagja vagyok az Inorganic Reaction Mechanisms című folyóirat szerkesztőbizottságának között kezdetben szakértőként, bírálóbizottságok tagjaként, majd ezen bizottságok elnökhelyetteseként, illetve elnökeként rendszeresen részt vettem az EU FP5, FP6 és FP7 keretprogramokban meghirdetett tudományos és innovációs pályázatok bírálatában között tagként részt vettem az OTKA Kémia I. zsűri munkájában, jelenleg tagja vagyok az OTKA Műszaki- és Természettudományi Kollégiumának. Már hallgatóként aktívan bekapcsolódtam az egyetemi közéletbe. Az egyetem elvégzése óta többször voltam az Egyetemi Tanács választott tagja ban alapító tagja voltam a Hatvani István Szakkollégiumnak. A KLTE rektorának, majd az egyetemi integrációt követően a TTK dékánjának felkérésére között a külső kutatások felügyeletével kapcsolatos feladatokat láttam el. Ezzel összefüggésben meghatározó módon vettem részt külső kutatási szabályzatok összeállításában. A Kémiai Intézet képviseletében részt vettem a TTK Gazdasági Bizottságának munkájában is óta vezetem a Természettudományi és Technológiai Kar Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékét, ami a Tudományegyetemi Karok egyik legnagyobb tanszéke. A tanszéken 16 főállású oktató, 3-4 szerződéses munkatárs (posztdoktor), PhD hallgató, számos diplomázó/szakdolgozó és tudományos diákköri munkát végző hallgató dolgozik. A tanszéken folyó kutatómunka sokrétű, szakmai kapcsolatrendszerünk szerteágazó Mindez a tanszéki oktatómunka feszes koordinálását teszi szükségessé július 1-től egy évig a Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karok kutatási, fejlesztési és innovációs elnökhelyettese voltam. E funkciómból adódóan részt vettem több 7

8 egyetemi testület munkájában is. Tagja voltam a Debreceni Egyetem Tudományos Tanácsának, Doktori és Habilitációs Tanácsának és mind a mai napig tagja vagyok a Stratégiai Bizottságnak július 1-től vagyok a DE Tudományegyetemi Karok elnöke, rektorhelyettes. Elnökként fontos feladatomnak tekintem a TEK nyolc kara közötti együttműködések fejlesztését és törekszem az AMTC-vel és az OEC-cel való kapcsolatok bővítésére is. Az elmúlt időszakban számos új oktatási programot akkreditáltattunk és növeltük az angol nyelvű képzésekben résztvevő hallgatók számát is. Elnökségem alatt jelentős mértékben javultak a pályázati munka feltételei, amiben meghatározó szerepe van a gazdasági apparátus felelősségteljes munkájának és az általam létrehozott Stratégiai Igazgatóságnak. Gazdálkodásunk feszesebbé és áttekinthetőbbé vált. Elemezve a TEK adottságait stratégiai célként fogalmaztuk meg az informatika területén a K+F+I tevékenység fejlesztését, és ezzel összhangban a TEK számos informatikai projekt indításában vett, illetve vesz részt. Külön is kiemelendő a Szilíciummező Regionális Informatikai Klaszter létrehozásában játszott vezető szerepünk, illetve a Debreceni Egyetem Kreatív Iparágak Inkubátorközpont létrehozása. Aktív szerepet vállaltam az egyetemi informatikai szervezet átalakításában és rektorhelyettesi minőségemben felügyelem az informatikai vezető, illetve az Informatikai Szolgáltató Központ munkáját. Jelentős előrelépést tettünk a TEK tanárképzésben betöltött szerepének erősítésére is, gesztorként részt veszünk egy regionális pedagógusképző és továbbképző hálózat létrehozásában. Úgy vélem az eddigi tudományos, alkalmazott kutatási, közéleti és vezetői tevékenységem során szerzett tapasztalataim egyrészt hozzásegítenek ahhoz, hogy reálisan meg tudjam ítélni a Debreceni Egyetem kvalitásait mind nemzetközi mind pedig hazai viszonylatban, másrészt ismerem azokat az egyetem belső viszonyai által meghatározott kereteket, amelyeken belül kell a Debreceni Egyetem szerteágazó feladatait megoldani. 8

9 III. Az egyetem szervezetére, tevékenységére vonatkozó program és az egyetem vezetésével kapcsolatos elképzelések 1. Bevezetés A több intézmény integrációjával 2000-ben létrejött Debreceni Egyetem az elmúlt tíz év alatt Magyarország egyik legtekintélyesebb felsőoktatási intézményévé fejlődött. Egyetemünk a hazai intézmények közül a legszélesebb képzési spektrumot kínálja a továbbtanulni szándékozók számára, kulturális- és tudásközpontként meghatározó regionális feladatokat lát el, kiemelkedő K+F+I tevékenységet folytat, tudományos műhelyei számos szakterületen nemzetközileg is elismert eredményeket érnek el. Az integráció óta elért sikerek döntően annak köszönhetőek, hogy kialakult egy olyan hosszú távú stratégia, amely közös jövőképet fogalmazott meg a különböző hagyományokkal, értékekkel és szakmai adottságokkal rendelkező egységek számára. A folyamat nem volt konfliktusmentes, bizonyos kérdésekben továbbra is vannak viták, de összességében az integráció által elindított folyamatok egyedülálló fejlődési pályára állították a Debreceni Egyetemet. Az Egyetem rektoraként ezeknek a folyamatoknak a kiteljesítésére, az Egyetem szakmai sokszínűségében rejlő további lehetőségek kihasználására kívánok törekedni. Mindehhez a folyamatosan változó külső feltételrendszer és a belső adottságok figyelembevételével az egyetemi központ, az AMTC, az OEC, a TEK (Centrumok), valamint a karok közötti feladatmegosztás, illetve a különböző döntési szintek kompetenciáinak egyértelmű tisztázására van szükség. Meggyőződésem, hogy számos területen tovább kell erősíteni a Centrumok és a karok közötti együttműködéseket, így a közös érdekek és célok mentén kialakítható az a konszenzus, ami az előrelépés záloga. Ebben a folyamatban a rektor és a rektori vezetés feladata a külső feltételekhez illeszkedő koherens egyetemi stratégia kialakítása, az ehhez kapcsolódó egyetemi programok irányítása, az egyetem működésének felügyelete, a célokkal összhangban lévő belső és külső kapcsolatrendszer kialakítása és ápolása. Olyan működési rendre van szükség, amelyben a tervezési egységek minél hatékonyabban és flexibilisebben ki tudják használni az adottságaikból fakadó lehetőségeket, ugyanakkor az is biztosított, hogy a rektori vezetés érvényesíteni tudja az össz-egyetemi érdekeket az Egyetem tevékenységében. Mindez folyamatos és tartalmi egyeztetést követel meg valamennyi érintett vezető részéről. A Debreceni Egyetem adottságai és lehetőségei jók ahhoz, hogy a következő időszak kihívásaira megfelelő válaszokat tudjon adni. Világosan látnunk kell azonban, hogy míg az 9

10 eddigi eredmények kiváló alapot teremtettek az Egyetem további fejlődéséhez, számos területen új megközelítésre, új módszerekre van szükség. Mindezeket a lépéseket úgy kell megtennünk, hogy sok esetben ma még nem láthatók világosan azok az oktatáspolitikai, jogszabályi, gazdasági és társadalmi feltételek, amelyek keretet adnak működésünkhöz. Ezen általános szempontokat szem előtt tartva a továbbiakban az egyetem főbb működési területeivel kapcsolatos konkrét elképzeléseimet ismertetem. 2. Képzés Az utóbbi években jelentősen bővült és összetettebbé vált a Debreceni Egyetem oktatási profilja. A hagyományos képzési formák mellett a bolognai folyamat eredményeként számos alap- és mesterképzési programot indítottunk. Emellett nagy számban jelentek meg azok a képzési formák, melyek célja speciális vagy részismeretek átadása (szakirányú továbbképzés, felsőfokú szakképzés, részismereti képzés stb.). Az oktatási feladatok bővülése jelentős többletfeladatokkal jár karaink számára. Ez önmagában szükségessé teszi, hogy rendszeresen áttekintsük oktatómunkánkat és feltárjuk mindazokat a lehetőségeket, amelyek az oktatási feladatok hatékonyabb ellátását és az oktatói kapacitások ésszerűbb kihasználását teszik lehetővé. A szükségtelen párhuzamosságok felszámolása, a túlságosan fragmentált tantervek átdolgozása jelentősen növelheti az oktatás hatékonyságát. Emellett a képzési költségek hatékony felhasználásának egyik kulcskérdése, hogy elsősorban a perspektivikusan fenntartható szakokat erősítsük, ezért szükségesnek tartom kari szinten annak vizsgálatát, hogy egy adott szakstruktúra mennyire van összhangban a hallgatói érdeklődéssel és a prognosztizálható munkaerő-piaci igényekkel. Ennek a folyamatnak az ösztönzésére célszerű egy olyan karközi forrásmegosztást kidolgozni, aminek alapját a tényleges képzési költségek, illetve azok aránya jelenti. Ez a megközelítés egyben kiküszöbölheti az átoktatással kapcsolatos anomáliákat is arra ösztönözve a karokat, hogy a képzési feladatokra a szervezeti hovatartozástól függetlenül a szakmailag leginkább kompetens oktatókat kérjék fel. A BSc/BA képzések esetében különösen időszerű egy átfogó elemzés, hiszen a közelmúltban végeztek az első évfolyamok, így a teljes képzési ciklusra vonatkozóan átfogó képet lehet kialakítani mindazokról a problémákról, amelyek a tantárgyi programok esetleges átalakítását, a követelményszintek módosítását stb. tehetik szükségessé. Figyelembe kell vennünk, hogy az egyetemre beiratkozó hallgatók motiváltsága és tudásszintje rendkívül heterogén. Vannak szép számban tehetséges, a szakmájuk iránt érdeklődő hallgatók, akiket lehetőség szerint minél hamarabb be kell vonnunk a tehetséggondozó programokba. Több 10

11 szakunk esetében viszont már az első évfolyamon jelentős a lemorzsolódás, aminek elsődleges oka az, hogy a hallgatók átlagos tudásszintje nem éri el az egyetemi tanulmányok megkezdéséhez szükséges minimumot. Fontosnak tartom, hogy az érintett szakok esetében az alapképzéshez kapcsolódóan, esetleg annak részeként felzárkóztatási programokkal segítsük a hiányos szakmai ismeretekkel érkező hallgatókat. Tisztában vagyok azzal, hogy ez alapjában véve nem egyetemi szintű feladat és a más területen jobban hasznosítható oktatói kapacitások lekötését jelenti. Mégis, a realitások arra kényszerítenek bennünket, hogy ilyen feladatokat is elvállaljunk, mert a lemorzsolódás csökkentése az Egyetem alapvető érdeke. E problémakör kapcsán ki kell emelni, hogy a közoktatás egyre kevésbé képes eleget tenni annak a feladatának, hogy felkészítse a diákokat a felsőfokú tanulmányokra. Rektorrá választásom esetén nagy hangsúlyt kívánok fektetni arra, hogy az egyetem elvárásai a középfokú képzés kimeneteli követelményeivel kapcsolatban minél markánsabban jelenjenek meg a különböző szakmai fórumokon. A mesterképzések többsége ebben a tanévben indult először, így azokkal kapcsolatban széleskörű tapasztalataink még nincsenek. Az viszont már egyértelműen látszik, hogy az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a beiskolázásra, mert több meghirdetett szakunk esetében a jelentkezők száma a keresztféléves jelentkezéseket is figyelembevéve lényegesen elmarad a várakozásoktól. Ennek okai részletes elemzést tesznek szükségessé. A már akkreditált szakok mellett további MSc/MA programok oktatói hátterének és technikai feltételeinek megteremtése, majd akkreditálása a közeljövő feladatai közé tartozik. Egyetemünk képzési stratégiájában több okból is központi szerepe van a mesterképzések és a velük egy kategóriába sorolandó osztatlan képzések fejlesztésének. A mester- és osztatlan képzések száma és minősége, valamint a rájuk épülő doktori programok jelentik ugyanis azt a minőségi többletet, ami meghatározza egy egyetem rangját, külső megítélését. Emellett a stabil MSc/MA programok teremtik meg azt a perspektívát is, ami vonzóvá teszi alapképzési programjainkat a továbbtanulni szándékozók számára. A kiadott diplomák értékének és versenyképességének növelése érdekében szorgalmazni kívánom minél több szakunk nemzetközi akkreditációját. A Debreceni Egyetem oktatási tevékenysége döntően regionális léptékű, a régió diplomás szakembereinek képzése jelentős részben egyetemünkön történik. Ebből fakadóan az alap-, mester- és osztatlan képzések tanterveiben, a kiegészítő képzési programok összeállításában hangsúlyosan figyelembe kell vennünk a gazdasági szféra szereplői által megfogalmazott igényeket, és fokozottan támaszkodnunk kell a régióban működő intézményekkel és vállalatokkal kialakított kapcsolatrendszerünkre. A karainkon működő 11

12 kihelyezett tanszékek meghatározó módon járulhatnak hozzá a gyakorlatorientált képzési programok kialakításához. Ugyanez a kapcsolatrendszer lehetőséget kínál arra is, hogy speciális igényeket kielégítő továbbképzéseket indítsunk partnereink munkatársai számára, illetve részt vegyünk a vállalati szférában elhelyezkedő kutatók, speciális szakemberek képzésében. A Debreceni Egyetem regionális szerepvállalásának másik elemét az a viszonyrendszer jelenti, ami az Észak-Alföldi Régióban működő további két felsőoktatási intézménnyel, a Szolnoki Főiskolával és a Nyíregyházi Főiskolával, valamint a szomszédos régióhoz tartozó Eszterházy Károly főiskolával alakult ki. Mesterképzéseink nyitva állnak a főiskolákon végzett hallgatók számára és törekednünk kell arra, hogy az említett főiskolákon alapképzésben diplomát szerző hallgatók elsősorban egyetemünkön folytassák tanulmányaikat. Mindez szükségessé teszi hogy a három intézménnyel sokoldalú együttműködéseket alakítsunk ki a kölcsönös érdekek mentén. Ugyanakkor egyértelművé kell tennünk, hogy vannak olyan területek is (pl. alapképzési programok), ahol komoly verseny is kialakulhat intézményeink között. A regionális szerepen túlmutató lehetőségünk a határon túli területekről érkező, döntően magyar anyanyelvű hallgatók képzése. Ezekről a területekről nagy érdeklődés nyilvánul meg képzéseink iránt. A határon túli kapcsolatok erősítése jelentős mértékben hozzájárulhat alap-, mester- és doktori képzési programjaink potenciális hallgatói bázisának bővítéséhez, az ebben rejlő lehetőségeket ki kell használnunk. Egyetemünk oktatási portfóliójában növekvő súllyal jelennek meg a térítéses angol nyelvű képzések. Ma már a közel fős hallgatói létszámnak 5 6 %-a külföldről érkező hallgató. Az OEC-en ennek a képzési formának komoly hagyományai vannak, a képzésben résztvevők létszáma folyamatosan nő. Néhány éve a TEK is meghirdette angol nyelvű programjait és remélhetően ezek a képzések rövidesen az AMTC-n is elindulnak. A külföldi hallgatók toborzásával, egyetemünkre történő felvételével, hallgatói státuszuk biztosításával kapcsolatos számos feladatot célszerű közösen, az egységek elvárásait szem előtt tartva egyetemi szinten kezelni. Ugyanakkor a képzési programok kidolgozása, az oktatásszervezés, az oktatás technikai feltételeinek biztosítása stb. döntően a Centrumok szintjén megoldandó feladat. A TEK tapasztalatai alapján az angol nyelvű képzések iránti érdeklődés szakterülettől függően változatos képet mutat, ezért a beiskolázási statisztikák figyelembevételével a képzések gazdaságos fenntarthatóságának folyamatos elemzésére és szükség szerint egyes programok szüneteltetésére, vagy időszakos meghirdetésére van szükség. Az angol nyelvű képzések iránti érdeklődés fokozásához bővítenünk kell 12

13 nemzetközi kapcsolatrendszerünket és törekednünk kell további, a hallgatói utánpótlás biztosítására vonatkozó együttműködések kialakítására külföldi intézményekkel, szervezetekkel. További fontos feladat a képzésben résztvevő oktatók angol nyelvi felkészültségének fejlesztése. A pedagógusképzésnek nagy hagyományai vannak a Debreceni Egyetemen, középiskolai tanárok, óvodapedagógusok generációi szerezték meg diplomájukat intézményünkben, illetve annak jogelődjeiben. Sajnálatos módon az utóbbi években jelentősen csökkent a tanári hivatás iránti érdeklődés. Különösen fájó a hagyományos tanári szakokra történő jelentkezők számának drasztikus csökkenése. Országos léptékű problémáról van szó, melynek elsődleges oka a tanári pálya presztízsének rohamos csökkenése, amihez hozzájárulnak a tanárképzés jelenlegi rendszerének belső ellentmondásai. A színvonalas alsó- és középfokú oktatás zálogát a felkészült, az ismereteket tanítványaiknak élményszerűen átadni képes pedagógusok jelentik. Túlzás nélkül állítható, hogy az ország távlati fejlődése, a jövő generációinak boldogulása múlik azon, hogy a magyar felsőoktatás képes lesz-e kilábalni a tanárképzés általános válságából. Megítélésem szerint az elmozduláshoz a tanári pálya erkölcsi és anyagi megbecsülésének növelését célzó kormányzati intézkedésekre, valamint a pedagógusképzés mélyreható elemzésére és néhány kulcskérdés mielőbbi megválaszolására van szükség. Mindenek előtt tisztázandó, hogy a tanárképzés általános és konkrét céljai elérhetők-e a bolognai folyamat eredményeként létrejött többfokozatú képzési rendszerben, vagy elkerülhetetlenné válik a visszatérés az egyívű osztatlan képzéshez. A probléma megoldása messze túlmutat a Debreceni Egyetem lehetőségein, ugyanakkor a tanárképzésben nagy hagyományokkal és tapasztalatokkal rendelkező intézményként meghatározó módon kell részt vennünk a tanárképzéssel kapcsolatos kérdések tisztázásában, és képviselnünk kell a tanári szakma érdekeit az országos fórumokon. Emellett a pedagógusképzés szakmai és szervezeti kereteinek megőrzésével és lehetőségek szerinti fejlesztésével törekednünk kell regionális vezető szerepünk megerősítésére ezen a területen. E cél elérése érdekében ki kell használnunk azt az előnyünket, hogy gyakorló iskoláink a régió legkíválóbb közoktatási intézményei közé tartoznak. Az oktatási ügyekhez szorosan kapcsolódó kérdéskör a beiskolázási program, azaz a hallgatók toborzása. Egyfelől a sikeres beiskolázási program hozza létre azt a hallgatói bázist, ami lehetővé teszi egy sok lábon álló képzési struktúra fenntartását, másfelől a színvonalas képzések és a versenyképes diploma megszerzésének lehetősége teremti meg azt a vonzerőt, ami alapján a hallgatók egyetemünket választják továbbtanulásuk színteréül. Az 13

14 elmúlt években a hallgatói létszám ütemesen növekedett a Debreceni Egyetemen, azonban az ismert demográfiai trendek alapján ez a folyamat várhatóan már a közeljövőben lelassul. Fel kell készülnünk arra, hogy a felsőoktatási intézmények között egyre élesebb verseny alakul majd ki a hallgatókért, hiszen számos intézményben már ma is létkérdés, hogy kellő mértékben fel tudják-e tölteni képzési kereteiket. Az elmúlt években a Debreceni Egyetem komoly erőfeszítéseket tett a hallgatói létszám növelésére. Elkészültek és folyamatosan frissülnek a képzéseinket népszerűsítő kiadványok, rendszeresen részt veszünk felsőoktatási vásárokon, nyílt napokat szervezünk a továbbtanulni szándékozók számára. Ezt a tevékenységünket a jövőben is folytatnunk és erősítenünk kell. Meggyőződésem, hogy a Debreceni Egyetem szakmai színvonalának, diplomáink versenyképességének és egyetemünk hallgatóbarát környezetének bemutatása kellő muníciót szolgáltat ahhoz, hogy populáris ígéretek nélkül is sikeresek legyünk a beiskolázási versenyben. 3. Kutatás, fejlesztés, innováció A kiemelkedő tudományos tevékenység és alapkutatás az a fundamentum, amire az egyetem számos tevékenysége épül. Magas színvonalú szakmaiság nélkül nincs egyetem, hiszen az élvonalbeli, nemzetközi szinten is versenyképes kutatások biztosítják a hátteret a mély megismerésre alapozott képzési programokhoz, a társadalom és gazdaság igényeinek elébe menő fejlesztésekhez és a nagy hozzáadott értékű innovációs tevékenységhez. Ezt felismerve a Debreceni Egyetem korábban megfogalmazott stratégiai célja, hogy kutató egyetemmé váljon. Ez a cél most elérhető közelségbe került, hiszen hamarosan benyújtásra kerül a kutatóegyetemi cím elnyerésére vonatkozó egyetemi pályázat. A pályázati kiírás definiálja azokat a kritériumokat, amelyeket a kutatóegyetemi cím elnyeréséhez teljesítenünk kell. A várakozásoknak megfelelően magas minőségi követelményeknek kell megfelelni a cím elnyeréséhez. Ugyanez a feltételrendszer lehetővé tette azt is, hogy felmérjük az egyetem egyes egységeinek tudományos teljesítményét és a közelmúltban kidolgozott egyetemi K + F + I stratégiával összhangban kijelöljünk öt fejlesztendő fókuszterületet. A Debreceni Egyetem eddigi teljesítménye alapján jó eséllyel pályázik a kutatói egyetemi státusz elnyerésére. Az egyetem oktatói kutatói állományába tartozó 26 akadémikus és több, mint száz MTA doktor, az összességében több mint ezer minősített oktató, az egyetemen működő 11 akadémiai kutatócsoport és 24 PhD iskola kiemelkedő 14

15 szakmai potenciált képvisel. Döntően rajtunk múlik, hogy milyen hatékonyan tudunk élni ezekkel az adottságainkkal! A kutatóegyetemi cím elnyerésére vonatkozó pályázattal összefüggésben szintén a közeljövőben benyújtandó, a felsőoktatás minőségének javítását célzó pályázat komoly forrásokat biztosíthat az egyetemen belüli alapkutatások kiválósági helyeinek fejlesztéséhez. A program keretén belül lehetőség nyílik az ígéretes tudományos pálya előtt álló fiatal kutatók menedzselésére, illetve a külföldön már komoly szakmai sikereket elért kutatók hazatelepítésére. A kiemelt kutatási területek támogatása akkor éri el célját, ha szellemi megújulást, a tudomány élvonalához tartozó új kutatási témák meghonosítását és nemzetközi szinten versenyképes kutatócsoportok létrehozását eredményezi. Fontosnak tartom kiemelni, hogy az említett pályázatok egy hosszabb távon ható folyamatot indítanak el, aminek további eredménye lehet az egyetem egységein átívelő együttműködésekre és az egymást kiegészítő tudományos kompetenciákra épülő nagy kutatási programok létrejötte. Jelenleg az említett pályázatok előkészítését egy Koordinációs Testület végzi, melynek tagjai az egyes fókuszterületeket koordináló projektvezetők, valamennyien az MTA tagjai. Megválasztásom esetén az egyetem jövőjét hosszú távon meghatározó kutatóegyetemi program koordinálására az említett testületet kívánom megbízni, a testület vezetésére pedig egy, a tudományszervezésben nagy tapasztalatokkal bíró akadémikust kívánok felkérni. A rektor képviseletében a testület társelnökeként a tudományos rektorhelyettest kívánom delegálni. A Koordinációs Testület munkájának segítésére célszerűnek tartom egy nemzetközileg elismert kutatókból álló tanácsadó testület létrehozását. A kutatóegyetemi program az erőforrások egyfajta integrálását eredményezi, ami új dimenziókat nyit a résztvevő kutatócsoportok számára. Hosszabb távon azonban ez a program csak akkor lehet sikeres, ha nem rögzíti mereven a fókuszterületek határait és lehetőséget teremt a minőségi elvárásokat teljesítő további kutatócsoportok csatlakozására. Meglátásom szerint a Koordinációs Testület egyik feladata pontosan az, hogy az egyetem szakmai műhelyeinek teljesítményét folyamatosan figyelemmel kísérve karolja fel azokat az önálló kutatói elképzeléseket, melyek távlatilag kiemelkedő tudományos eredményekre vezethetnek. Kiemelkedő teljesítmények az alkotói szabadságukban nem korlátozott, tudományos elképzeléseiket szabadon megvalósító kutatóktól várhatók. Reményeim szerint a kutatóegyetemi program által létrejövő kutatói közösségek pályázati aktivitása is jelentős lesz. A hazai pályázati lehetőségek mellett kiemelkedő fontosságúnak tartom az EU-s és egyéb nemzetközi pályázatokban való részvételt is, különös tekintettel arra, hogy az Új 15

16 Magyarország Fejlesztési Terv 2013-ban történő lezárulásával várhatóan gyökeresen megváltozik a pályázati lehetőségek rendszere. Az egyetemen folyó kutatómunka elválaszthatatlan része a doktori képzés. A 24 doktori iskola szakmai adottságai eltérőek. A közelmúltban lezajlott akkreditációs eljárásokban a MAB által megfogalmazott kritikai észrevételek rávilágítottak azokra a tartalmi problémára, amelyekkel távlatilag foglalkoznunk kell. Néhány iskola esetében átgondolt stratégiai döntésekre van szükség a képzés személyi hátterének és hosszú távú fenntarthatóságának biztosításához. A Debreceni Egyetem alapvető érdeke a jelenlegi PhD képzési kínálat fenntartása, de ez nem történhet meg a minőségi elvárások feladása árán, mert csakis a teljesítményalapú és minőségelvű doktori képzés lehet sikeres. A következő időszak nagy kihívása a műszaki terület fejlesztése, tudományos potenciáljának erősítése és ezzel összhangban egy doktori iskola akkreditáltatása. Gondot jelent a szükséges személyi feltételek biztosítása, emellett alapvető probléma, hogy műszaki képzésünk túlságosan tagolt. Nehezen azonosítható egy olyan tudományág, ami alapját képezhetné egy szakmailag koherens műszaki PhD iskolának. Az elmúlt időszakban az Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanács komoly erőfeszítéseket tett a PhD képzést egységes, a minőségi képzést hangsúlyozó elvek mentén történő szabályozására. Ennek ellenére még mindig jelentős különbségek vannak az egyes tudományterületeken megszerezhető PhD fokozatok minőségében. A jövő feladata a szabályozás finomítása, ami az adott szakterület sajátosságait figyelembe véve, de a nívós nemzetközi gyakorlatot és értékrendet alapul véve fogalmazza meg a fokozatszerzés követelményeit. A Debreceni Egyetem élen jár az egyetemi tudásbázis piaci hasznosításában. E folyamat részeként számos K+F+I projektben vesznek részt egységeink együttműködve a gazdasági szféra szereplőivel. E tevékenységhez kapcsolódóan külső partnerekkel egyetemi érdekeltségű cégek alapításában vettünk részt nagy projektek megvalósítására, illetve értékesíthető szellemi termékek és fejlesztési elképzelések piacosítására, inkubátorházakat hoztunk létre egyetemünkhöz kötődő kezdő és kis vállalkozások támogatására, továbbá egyetemi kutatók részvételével több spin-off vállalkozás alapítására is sor került. Az egyes szakterületek innovációs potenciálja eltérő, és az elindított programok megvalósulásának mértéke is különböző. Jelentős eredményeink vannak az egészségiparhoz, az agrár- és élelmiszeriparhoz valamint az informatikához kapcsolódó fejlesztések területén. A továbblépés lehetőségeit részletesen elemzi a szenátus által a közelmúltban elfogadott K+F+I stratégia. A következő rektornak ez a dokumentum komoly segítséget 16

17 nyújt a főbb fejlesztési irányokhoz kapcsolódó cselekvési program kialakításában. Meglátásom szerint az említett fókuszterületek mellett a közeljövőben elsősorban a műszaki és természettudományi területen meglévő kapacitásokra alapozva a szélesebb értelemben vett környezetiparral (környezeti technológiák, energetika, környezetgazdálkodás, biodiverzitás stb.) és az anyagtudománnyal kapcsolatos innovációs programok indítására van lehetőség. A két terület fejlesztése feltételezi a Centrumokon belüli és az azokon átívelő szakmai együttműködések erősítését. További lehetőségeink a regionális fejlesztéspolitikához, az oktatáspolitikához, a gazdasági és innovációs folyamatok elemzéséhez kapcsolódó alkalmazott társadalomtudományi kutatásokban, illetve a humánerőforrás-fejlesztésben vannak. Az egyetem K+F+I programjának megvalósításában, a tudás- és technológiatranszfer folyamatok menedzselésében és ehhez kapcsolódóan az innovációs szemléletmód erősítésében jelentős feladatokat vállal a Tudás- és Technológia Traszfer Iroda (TTI). Az elmúlt évben pályázati forrásból kialakított munkaszervezet megteremtette az alapot ahhoz, hogy a TTI érdemi módon hozzájáruljon a Debreceni Egyetem, valamint regionális szerepvállalásából következően a Nyíregyházi Főiskola és a Szolnoki Főiskola kutatási eredményeinek hasznosításához. A TTI akkor fog megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak, ha szolgáltatásain keresztül erős partneri együttműködéseket tud kialakítani az akadémiai szférával. Amint eddig is, úgy az egyetem rektoraként is erősíteni kívánom ezt a folyamatot. A TTI tevékenysége mellett szükségesnek tartom azoknak a kapcsolatoknak az erősítését is, amelyek további csatornákat nyitnak a hatékony tudás- és technológiatranszfer számára. Megítélésem szerint komoly lehetőségek vannak a gazdasági szféra és az üzleti élet helyi és országos érdek-képviseleti szervezeteivel pl. a kereskedelmi és iparkamarákkal, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségével, ágazati szakmai szövetségekkel stb. való kapcsolatok erősítésének. Ezeken a kapcsolatokon keresztül megjeleníthetők azok a gazdasági szempontok és igények, amelyek piacképesebbé teszik nemcsak K+F+I tevékenységünket, hanem oktatási programjainkat is. Ugyanezen előnyök várhatók a közelmúltban az egyetem kezdeményezésére létrehozott gyógyszeripari, élelmiszeripari, informatikai és létesítményenergetikai klaszterekben való aktív részvételünktől is. Az egyetemi alapfeladatokon túlmutató K+F+I tevékenység kiemelkedő jelentőséggel bír az egyetem működése és működtetése szempontjából. Közvetlen haszna a saját bevételek növelése, ami nélkül a szűkös központi finanszírozás miatt az egyetem alaptevékenysége sem lenne fenntartható a jelenlegi színvonalon. Emellett a projektekhez kapcsolódó 17

18 infrastrukturális fejlesztések javítják az oktatás és kutatás technikai feltételeit is, nem egy esetben hozzáférést biztosítva az egyébként elérhetetlen eszközökhöz. A gyakorlat közeli kutatások tapasztalatai beépülnek az oktatási programokba és ezáltal hozzájárulnak a munkaerő piaci igényeket jobban kielégítő szakemberképzéshez. Számos esetben a fejlesztések kézzel fogható módon hasznosulnak a gyakorlatban, ezáltal tevékenységünk közérthetőbbé válik a közvélemény számára, tovább erősítve az egyetem társadalmi megítélését, presztízsét. Az egyetemi vezetés feladata, hogy a várható előnyöket és a kockázatokat mérlegelve biztosítsa a feltételeket az arra érdemes innovatív projektek megvalósulásához. Ennek részeként ápolja a kapcsolatokat a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel, valamint a különböző pályázati alapkezelőkkel és ezen kapcsolatrendszeren keresztül tárja fel a K+F+I pályázati lehetőségeket. 4. Általános infrastrukturális fejlesztések Az egyetem akkor tudja színvonalas módon megvalósítani vállalt felladatait, ha biztosítottak a munkavégzéshez szükséges általános infrastrukturális feltételek. Az elmúlt időszakban jelentős fejlesztések történtek az Egyetemen, számos új épület került átadásra és régen esedékes épületrekonstrukciók is megvalósultak. Emellett több nagyértékű fejlesztési program jelenleg is folyamatban van, melyek keretén belül többek között folytatódik a Klinikatelep rekonstrukciója, megépül egy új informatikai oktatási épület, megtörténik néhány, a mérnökképzést szolgáló laboratórium rekonstrukciója, sor kerül egy műszaki-agrár szaktanácsadási és továbbképzési központ kialakítására, és Debrecen városával együttműködve elkezdtük a természettudományos élménypark kialakítását a Botanikus Kertben. További épületrekonstrukcióra vonatkozó infrastrukturális pályázataink bírálati fázisban vannak. Az elért eredmények ellenére még számos területen válik szükségessé a stratégiai céljainkkal összhangban lévő további fejlesztési programok indítása. A közeljövőben megvalósítandó feladatok közé tartozik a következő fejlesztések anyagi hátterének megteremtése: a Műszaki Kar épületének bővítése és rekonstrukciója, a Kémiai épület rekonstrukciója, a Főépület rekonstrukciójának a folytatása, további kollégiumok felújítása, egy hallgatói sport- és kulturális központ megépítése, az egyetemi múzeum létrehozása, összegyetemi infokommunikációs fejlesztések. Az említett fejlesztések sok milliárdos költségét saját keretből nem tudjuk finanszírozni, döntően az ÚMFT keretén belül meghirdetett pályázatok biztosíthatják a szükséges forrásokat. Még ebben az esetben is csak a feltétlenül indokolt és szükséges 18

19 fejlesztéseket szabad elkezdenünk, hiszen egyrészt a pályázatok önrésze jelentős terheket ró az egyetemi költségvetésre, másrészt az új épületek létrehozásával hosszú távú anyagi kötelezettségeket vállalunk fenntartásukra. 5. Az egyetem külső kapcsolatrendszere A Debreceni Egyetemet kiemelkedő szakmai teljesítménye, mérete feljogosítja, de egyben kötelezi is arra, hogy meghatározó szerepet vállaljon regionális és országos feladatok ellátásában, részt vegyen nemzetközi szervezetek munkájában. Egyetemünk külső kapcsolatrendszere rendkívül sokszínű, a kapcsolatok változatos módon, az egyetemi hierarchia különböző szintjein jönnek létre. Csak akkor lehetünk sikeresek, ha stratégiai partnereinkkel folyamatosan fejlesztjük kapcsolatainkat és az egyetem vezetői, valamint az egyetem delegáltjai aktívan részt vesznek az országos és regionális testületek munkájában és felkészülten képviselik érdekeinket a döntéshozó fórumokon. A nemzetközi szervezetekben való képviseletünket is ezen elvek mentén kell megszerveznünk. A Debreceni Egyetem fő tevékenységi köreit tekintve közvetlen, gyakorlatilag napi kapcsolatban van az Oktatási és Kulturális, az Egészségügyi, továbbá a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumokkal. Alapvető egyetemi érdek, hogy ebben a viszonyrendszerben az egyetem képviselete proaktív módon a rektor, illetve az adott szakterületet képviselő centrumelnökök vezetésével történjen meg. Tudományos ügyekben magától értetődően szoros kapcsolat alakult ki a Magyar Tudományos Akadémia és a Debreceni Egyetem között. Oktatóink, kutatóink nagy számban vesznek részt a különböző akadémiai testületek munkájában, magas színvonalú műhelymunka folyik az MTA által támogatott egyetemen működő munkacsoportokban, helyi szinten pedig kifejezetten jó munkakapcsolat alakult ki a Debreceni Akadémiai Bizottsággal. Fontosnak tartom, hogy intézményi szinten is jelenítsük meg a Debreceni Egyetem tudományos értékeit az MTA fórumain. Várakozásaim szerint a kutatóegyetemi program kapcsán tovább fog erősödni az MTA és a Debreceni Egyetem közötti kapcsolatrendszer. Számos kérdésben a Debreceni Egyetem stratégiai partnere Debrecen városa, hiszen tevékenységeink több szálon is összekapcsolódnak. A város fejlődése és gazdasági lehetőségei szempontjából meghatározó az a több tízezer fős hallgatói és oktatói tömeg, amelyik itt él és nap mint nap igénybe veszi a városban hozzáférhető szolgáltatásokat. Az elmúlt években jelentősen megnövekedett külföldi hallgatói létszám ösztönző hatással volt a szolgáltatások színvonalának fejlesztésére, elsősorban a városnak az egyetemhez közeli területein érezhetően kezd kialakulni egyfajta multikulturális atmoszféra. Ugyanakkor az 19

20 egyetem számára is fontosak azok a szakmai és üzleti lehetőségek, amelyeket a város kínál különböző fejlesztési programjai kapcsán. A város és az egyetem fejlődő kapcsolatát fémjelzik azok a nagy projektek (pl. a gyógyszeripari klaszter megalapítása vagy a már említett természettudományos élménypark létrehozása), amelyekben együttműködő partnerekként veszünk részt. Megválasztásom esetén rendszeres konzultációkat kezdeményezek Debrecen város polgármesterével az együttműködési területek lehetséges bővítéséről, fejlesztéséről. Kiemelkedő jelentőségűnek tartom kapcsolataink bővítését a régióhoz tartozó megyék és nagyobb települések önkormányzataival, valamint az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökséggel. Ezen a kapcsolatrendszeren keresztül pontos képet nyerhetünk a régió munkaerőpiaci igényeiről, illetve erősíthető szerepvállalásunk a regionális programok megvalósításában. Debrecen város, a régió és a Debreceni Egyetem stratégiai elképzelései a határon túli kapcsolatok építésében sok vonatkozásban összecsengenek, ezért kézenfekvő, hogy ezen a területen is erősítsük együttműködésünket. Nemzetközi viszonylatban elsősorban a Centrumok szintjén alakultak ki döntően oktatási és kutatási munkakapcsolatok külföldi partnerekkel. Az egyetem oktatói és hallgatói számos mobilitási programban (ERASMUS, CEEPUS, Atlantis, STAIR stb.) vesznek részt és jelentősek a bilaterális szakmai együttműködések is. Egyetemi szinten fontos feladat az EU tudományos és K+F+I programjaiban való minél szélesebb körű részvétel ösztönzése. Bár vannak sikeres EU-s pályázataink, aktivitásunk az FP7 keretprogramban nem kielégítő. Ezen a helyzeten változtatnunk kell, hiszen néhány év múlva jelentős források elnyerésére elsősorban közvetlenül az EU-s alapokból lesz lehetőségünk. Ezzel összefüggésben kiemelt jelentőségűnek tartom a brüsszeli szakmai és regionális képviseletekkel való kapcsolatok ápolását és újabbak kialakítását. A Debreceni Egyetem státusza, szellemi kisugárzása és az itt folyó munka sokszínűsége intézményünket az érdeklődés középpontjába helyezi helyi és országos szinten egyaránt. Érthető módon az írott és elektronikus sajtó napra készen követi az egyetemi eseményeket és meghatározó módon alakítja egyetemünk külső megítélését. Kiemelt jelentőségű ezért, hogy tudatosan formáljuk egyetemünk arculatát, nyilvános rendezvényeink és kiadványaink pontos képet adjanak elért eredményeinkről, szakmai sikereinkről. A sajtóval való kapcsolattartásnak az elmúlt években kialakult rendszerét alapvetően jónak tartom. Ahhoz, hogy a közvélemény tájékoztatása elérje célját, a Központ, valamint a Centrumok sajtómegjelenéseinek koordinálására van szükség. Rektorként nagy hangsúlyt kívánok fektetni a helyi, az országos és lehetőség szerint a nemzetközi sajtó képviselőivel 20