Gyilkosság a Cápa-öbölben

Átírás

1

2 NNCL129-2B2v1.1 Fehér Klára Gyilkosság a Cápa-öbölben Népszava Fehér Klára, 1988 ISBN Kiadja a Népszava Lap- és Könyvkiadó A kiadásért felel: Kiss Jenő igazgató Athenaeum Nyomda ( ), Budapest, 1988 Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Felelős szerkesztő: B. Csáky Edit Műszaki vezető: Bősze Lajos Műszaki szerkesztő: Újváry György Fedélterv: Szlifka Anna Illusztrálta: Brenner György Megjelent 2,76 A/5 ív terjedelemben Népszava, 1988

3 1. Ilyen az élet, pajtás mondta vigyorogva a fiatal mérnök. Ezentúl a hajszálrugókat komputer fogja gyártani. Nincs rád szükség. Tom nem tudta felfogni az újabb szerencsétlenséget. Úgy érti, hogy elbocsátottak? Valahogy úgy.

4 Ez képtelenség. Ezt nem is lehet Anne-nek megmondani. Tíz évvel ezelőtt, amikor összeházasodtak, Tom Warwick remekül kereső cukrász volt, első segéd a Habcsók Királynál. A Habcsók Király, egy részeges, kövér öregasszony, negyven évvel ezelőtt még maga sütötte a habcsókokat, és tálcán árulta a New York-i kikötőben a dokkmunkásoknak, de ebben az időben már harminc emberrel dolgozott, és kilencvenféle ízben készítette a habcsókot, volt mogyoróízű, pisztáciaízű, narancsízű, ánizsos, gyömbéres és mentolos csók is. Tom minden este hazavitt Anne-nek egy csinos kis csomag habcsókot, minden este más ízűt, de még csak a hatvanharmadik íznél tartottak, amikor a Habcsók Király vásárolt egy sűrített levegővel dolgozó habcsókfelfújó gépet, a gép egy óra alatt négyszázezer habcsókot tudott fújni, hatszázféle ízben és Tomnak nem volt kenyere. Tom először végigjárta a nagyobb cukrászdákat és ételbárokat, jelentkezett a szállodáknál és vendéglőknél, szerencsét próbált a motelekben, a FÁNK FEJEDELEM-nél, a SZUPERPALACSINTÁ-nál. Hasztalan. A szakmát gépesítették, amíg Tom felvert tíz tojásfehérjét habnak, azalatt a gép százötven tortát kisütött. Tom ekkor határozta el először, hogy szakmát változtat. Elvégzett egy gyorsított könyvelőtanfolyamot. El is helyezkedett, de amikor negyedik hete gürcölt a Black and Blue textil-nagykereskedésben, akkor Mr. Blue rendelt egy könyvelőgépet... Nem, nem érdemes részletezni. Tom az elmúlt tíz esztendőben volt vízvezeték-szerelő és tűzoltó, segédápoló és virágkertész, kutyakozmetikus és helikoptervezető, női szabó és fogtechnikus, fényképész és vasbetonszerelő, nyomdai korrektor és legutóbb finomműszerész. Tanfolyamokat végzett és vizsgát tett; drága tanfolyamokat fizetett; iskolák prospektusát böngészte. Az újságok telis-teli voltak ilyen hirdetésekkel: Átképzés! Biztos jövő! A holnap szakmája! Az elkövetkező húsz évben hatmilliárd szakemberre lesz szükség ezen a területen! Levizsgázott komputerprogramozásból, jelentkezett űrhajósnak, bálnavadásznak, dalárdába (holott tériszonya volt, egy lavór víztől is tengeribeteg lett, és nem volt hangja). Tom egyszerűen dolgozni akart, élni akart, kenyeret akart keresni, de úgy látszik, a XX. század végén ez túlzott kívánság. Tom a munkaidő után felvette néhány dollárnyi járandóságát: Meghívnálak egy kólára mondta a vadítóan szőke pénztáros kislánynak -, de nagyon kell vigyáznom a pénzre, ki vagyok rúgva. Én is szólalt meg mögötte valaki. A fiatal mérnök volt. Aki az előbb Tom sarkára kötött útilaput. Ja, ilyen az élet, pajtás. 2. Én nem azt mondom, hogy rohanj oda, én csak azt mondom, hogy olvasd el ismételgette Anne. Elvégre valamit muszáj csinálnunk. Jaj, istenem, ne marháskodj. Én nem tudok filmet írni. Ahogy gondolod. Tom elkeseredetten bámulta az egész oldalas újsághirdetést. Nem, ezt nem neki találták ki. ÖN NEM LEHET AKKORA MARHA, HOGY NE TUDJON MEGÍRNI EGY FILMFORGATÓKÖNYVET! DE ÖN NEM LEHET OLYAN NAGY ÍRÓ, HOGY A MI SEGÍTSÉGÜNK NÉLKÜL ELADJA EGY

5 FILMGYÁRNAK! AZ ÖN JÖVENDŐ BOLDOGSÁGA A SUPERSTAR ISKOLA!!! Anne berakta a sütőbe a FÉLKÉSZ KIRÁLY-nál vásárolt szupervacsorát, a félkész csirkéhez a félkész spenót és kukoricaköretet és a félkész kakaóspudingot, és közben biztatta Tomot.

6 Olvasd csak, olvasd kérlek. Három hónapos tanfolyam, tengerparti üdülő, kitűnő ellátás, teniszpálya. Sikeres vizsgadolgozat beadása esetén az ellátásért nem kell fizetni. A forgatókönyvet maga az iskola adja el a SUPERSTAR ügynökségen, egy forgatókönyv legkisebb honoráriuma huszonöt... hu... huszonötezer dollár... ember, hát csináld meg a szerencsédet, hát miért ne tudnál te is megírni egy olyan vacakot, azt mondta az újság, hogy minden marha... Ohio államban csatornatisztítókat keresnek mondta bátortalanul Tom. Kicsit veszélyes, mert a clevelandi atomerőmű hűtővize belefolyt a csatornákba, de tizennyolc dollár az órabér. Amíg nem fogják komputerrel tisztítani azt a büdös csatornát, és te megint ott maradsz állás nélkül. Nézz, ide, mi van itt: A JÖVŐ ÚTJA A MŰVÉSZET! FILMRE MINDIG SZÜKSÉG LESZ! KÉPEZZE MAGÁT FILMÍRÓVÁ! JELENTKEZZÉK A SUPERSTAR ISKOLÁBAN! De itt az van, hogy a jelentkezőknek be kell küldeniük egy novellát. A vasárnapi újságban mindig van novella. Egyet kiírsz és kész. És különben is, olvasd tovább. Az iskolához alkalmazottakat is keresnek. Szakácsnőt, konyhalányt, felszolgálót, takarítónőt. Én jelentkezem, de nem úgy, mint a feleséged, hanem a lánynevemen. Együtt leszünk a szabadidőnkben, együtt járunk strandra meg a városba... és ha végleg nem sikerül neked az a forgató vacak, hát kifizetjük a penziódat. Vagy ha három hét után nem tetszik az egész, otthagyjuk. Jó. Próbáljuk meg egyezett bele Tom. De ez a vasárnapi újság nem jó tipp. Majd keresek másutt novellát. Másnap reggel bement Manhattanbe, a Barns and Noble könyvkereskedésbe. Erről az üzletről tudott, mert sokszor olvasta a hirdetését. Jó könyvet, olcsón Barns and Noble. Kicsit meglepődött, hogy az üzlet kétszer akkora volt, mint a Woolworth áruház. Ezer és ezer polcon könyv és könyv és könyv. Beleszédülve meresztgette a szemét. Hogy ennyi ráérő ember volt a világon, aki ezt mind összeírta! Valami novellát szeretnék fogta meg egy eladó köpenyét. Akármilyet, nem túl hosszút. Az eladó leemelt a polcról egy kötetet. Csehov jó lesz? Tom vállat vont. Soha hírét sem hallotta az ürgének, de miért ne volna jó? Kifizetett harmincöt centet, hazavitte, kimásolt belőle valami bánatos történetet, és beküldte a Superstar iskolának. Négy nap múlva megjött a válasz: felvették. 3. Anne is megkapta a papírt: alkalmazták. A levélhez repülőjegyet is mellékeltek Miamiig. Tom felvételi papírjához félárú jegy járt. A félárú jegy költségeit is visszatérítjük, ha sikeres vizsgadolgozatát beadja" közölte egy bizonyos Mr. Percival, iskolatitkár. Érzem, hogy nagyon szerencsés utazás lesz mondta Anne. Mérges kígyókról álmodtam. Mrs. Finchley, tudod, az a kócos nő, aki mindig pongyolában mászkál a lépcsőn, zongoraszóval bűvölte őket. Mérges kígyó: rengeteg pénz.

7 Azt hiszem, inkább én megyek mosogatólánynak, és te fogod kitalálni azt az izét morogta Tom, és megszámolta a zsebében csörgő pénzt. Éppen a félárú repülőjegyre futotta, és a taxira a Kennedy repülőtérig. Az utazás egyébként Anne reményeit igazolta. A repülőgépen a mosolygó stewardess megkérdezte: Superfilm iskola?" Igen." Parancsoljanak." Csinos csomagocskákat nyújtott át, benne néhány szendvics, egy tábla csokoládé, két banán, egy üveg gyömbérsör, egy naptáros notesz golyóstollal és egy névkártya: SZERENCSÉS MEGÉRKEZÉST KÍVÁN A SUPERSTAR ISKOLA." A Miami repülőtéren a megafon tucatszor bemondta: a Superstar iskola kedves vendégeit kérjük a négyes kijárathoz... A kijárat előtt azúrkék autóbusz várt az iskola emblémájával, az autóbusz felszedte a népet. Róbert vagyok mutatkozott be a sofőr -, a sofőr és jachtmester, az önök szolgálatára. Parancsoljanak... harminc növendék és tizennégy alkalmazott... egy... kettő... nyolc... mind megvagyunk? Foglaljanak helyet. Anne és Tom elhelyezkedett a kényelmes kocsiban, hol útitársaikat méregetve (szakállas, hosszú hajú fiatalember, öreg, kövér nő, egy másik, nagyon izgatott, nyusziszemű, csúnya lány, vajon szakácsnak vagy írónak jelentkezett? egy rángatózó arcú, ősz bajuszú, vörös képű pasas... egyetlenegy férfit talált Tom rokonszenvesnek, egy sovány, bánatos szemű fiatal férfit, aki egész úton Habcsók Király-zacskóból málnaízű habcsókot evett és a körülötte ülőket is megkínálta), hol a tájat nézve. A táj egyébként elragadó volt, hófehér felhőkarcolók között, folyóparton rohantak. Ez az Indian River mondta a habcsókevő -, már jártam itt." Aztán a pálmafákkal övezett sétányt elhagyva, egy orchidealigeten túl a tengerpartra értek. Csodahely! lelkesedett Anne, és igyekezett úgy beszélni Tommal, mintha nem tízévi házasság kötötte volna őket össze, hanem a New York-i repülőtéren ismerkedtek volna meg. Maga járt már erre? Soha a büdös életben. Mindig terveztem, hogy egyszer menő fej leszek, bedobok egy kéthetes floridai üdülést, de nem ment. Biztosan nagyon pazarló a felesége vélte Anne. Á, dehogy, keveset kerestem. Miért, mivel foglalkozik? Novellákat írok felelte Tom, és riadtan látta, hogy a busz lekanyarodik a jachtkikötőbe, és megáll egy móló tövében. A móló végéhez kikötve szép fehér hajócska ringott: SUPERSTAR ISKOLA felirattal. Erről nem volt szó tiltakozott. Én vízen nem megyek. Másképp hogy lehet eljutni az iskolához? Sehogy felelte Róbert. Egy, kettő, tessék felmenni azon a hágcsón, a csomagokat mi visszük. Tom behúzódott a hajófenékbe, ahol nem kellett látnia a megbillent partot, a felhőkig csapó hullámokat, az elferdült eget. Előszedte zsebéből a whiskysüveget és elkeseredetten ivott. Végtelen ideig táncolt velük a jacht, forgott, csapkodott körülöttük az Atlanti-óceán. Amikor végre a dohogó gépek leálltak, és a Superstar iskola hajója kikötőbe ért, egy pici kis szigeten találták magukat. A sűrű trópusi növények között egyetlenegy épülettömb volt csak látható, háromemeletes, fehérre meszelt ház, nagy ablakokkal és teraszokkal, előtte park, sportpályákkal és a kék öböl, a kikötőhíddal. A szárazföld eltűnt. Florida vagy akárcsak egy másik kis sziget sehol. A haragoszöld Atlanti-óceán mindenütt. Majd nyaralunk. Nagyokat fürdünk a tengerben mondta valaki, önmagát biztatva a meghökkentően elhagyott tájon.

8 Nem ajánlom az úszást felelte Róbert. A víz itt sekély és meleg, hemzsegnek benne a cápák. Az is a neve ennek a vidéknek: Cápa-öböl. 4.

9 A forgatókönyvírás nem művészet magyarázta tanfolyam első óráján Stone professzor, a Superstar igazgatója, alapítója, a világirodalmi kollégium vezetője. Az író- és újságíró-iskolák sok hűhót csapnak körülötte, Olyanokat tanítanak, hogy katarzis, elidegenedés, cselekmény, eszmei mondanivaló. Baromság. Csak megzavarja a tehetségeket. Forgatókönyvet mindenki tud írni, csak rá kell ébreszteni, hogy mi az. Voltak már önök moziban?

10 Voltunk felelte a Leendő Sikeres Filmírók kórusa. Mik voltak ezekben a mozikban? Történetek. Filmnyelven sztorik. Ki az, aki egy sztorit el tud mondani? Egy eredeti, csakis ő maga ismerte sztorit. Mindenki. Gondoljuk végig, mikor talál ki az ember egy történetet. Az osztály hallgatott. Stone professzor elmosolyodott. Kicsit bátortalanok még. Majd én segítek. Mr. Percival! Kérem, ismerkedjenek össze. Mr. Percival felállt. Bemutatom önöknek adjunktusomat, Mr. G. J. Percival iskolatitkárt, segítőtársamat. Ő irányítja majd a gyakorlati munkát. Nos? Mr. Percival a névsort nézte. Mrs. Cattle. Mrs. Cattle, a kövér öreg nő felállt. Mrs. Cattle, szívből reméljük, hogy ön kiváló dolgozatot fog írni. Abban a nem várt esetben azonban, ha ez nem sikerülne, önnek meg kell fizetnie az itt-tartózkodás költségeit, ami hozzávetőlegesen nyolcszáz dollár. Van-e önnél ennyi készpénz? Nem, nincs válaszolta Mrs. Cattle végtelen zavarban. Persze, Mrs. Cattle, az ember nem hord magánál készpénzt. Melyik banknál van ennyi csekkfedezete? Sehol mondta Mrs. Cattle -, a helyzet az, hogy a fiam el fogja adni a vermonti kis házamat. Az ügynökség már kilencezer dollárt ígért érte, de még nem egyeztem bele. Ugyanis van a szomszédomban egy özvegyember, egy jómódú farmer, akinek az egyetlen fia betörésért ül a Sing Singben, és jövőre fog szabadulni. Tudom, hogy az öreg szeretné, ha a fia jó útra térne, megházasodna. Már ki is szemelt neki egy farmerlányt. Zárójelben mondva, nem hozzávaló, egy olyan mindenki macája" csaj, csak fűvel és fával, és amellett az a fiú nemhogy jó útra nem fog térni, hajjaj, mert akkorák a nő igényei... de ki törődik a más dolgával? Elég az, hogy az öreg azt akarja, hogy a fia a szomszédban telepedjen le, az ő részére akarja a házamat. Szerintem hamarosan megad érte tizenegy-tizenkétezret is. Köszönjük a sztorit, Mrs. Cattle mondta Stone professzor. Nem akartuk önt zavarba hozni vagy meggyőződésünk szerint teljesen rendezett anyagi ügyeit firtatni. Egyszerűen ön volt szíves kiválóan és mintaszerűen bemutatni, hogy igenis képes sztorit mondani. Az élet millió szituációjában millió történet születik, csak össze kell gyűjtenünk. Tehát első megoldásként írjuk fel a táblára... kérem, Mr. Percival... Percival fogta a krétát és felírta: AZ ÉLET MINDEN HELYZETÉBEN SZTORIKAT TALÁLUNK KI. Tessék mutatott az osztályra -, diktáljanak nekem: mikor? A felbátorodott filmírók kórusban üvöltöttek: Ha pénzt akarunk kölcsönkérni. Ha nem akarunk kölcsönt adni. Ha társaságban sztorit mesélünk. Ha a barátnőnknél voltunk, és a feleségünk kérdőre von. Ha a feleségünkkel voltunk, és a barátnőnk kérdőre von. Munkahelyi életrajzban. Bíróság előtt tanúként. Pszichiáter rendelőjében. Horgászás után.

11 Kocsmában. Ha megállít a közlekedési rendőr.

12 5. Nem, innen nem lehet meglógni, se két hét múlva, se három hét múlva mondta Tom zordul, amikor egy percre kettesben maradtak Anne-nel. Miért akarnál meglógni? Hol volt ilyen jó dolgod? méltatlankodott Anne. Minden írónak külön szoba, a szobában íróasztal, villanyírógép, színes tévé, hatalmas fotelek, erkély, virágok, ha akarod a reggelidet a szobába hozzák, ha úgy tetszik, lemész teniszezni, a társalgóban bridzsparti van... És ha nem tudom megírni, amit akarnak tőlem? Miért ne tudnád megírni? Mert nem tudok gondolkozni mert csak arra tudok gondolni, hogy hol vagyok. Merre vagyok. Hol egy térkép, hol egy telefon, hol a postahajó, hol a... Ne ordíts, jó? Mr. Percivel elmagyarázta, hogy az íráshoz ihlet kell, hangulat, itt csönd van, magány, megkapjátok... Azt is elmagyarázta, hogy ha esetleg szerelem kell, a személyzet válogatottan szép lányokból áll, és rendelkezzünk... te, ha megtudom, hogy valaki csak rád mer nézni... ugye, azért csináltad ezt az egész disznóságot, ugye tudtad te ezt előre... ki a szeretőd, kivel csalsz meg? Te hülye... hát az első pillanattól mindenki tiszteletben tartotta, hogy te nekem csapod a szelet. Csak akkor reszkess, ha te választasz ki magadnak valaki mást, akkor aztán... Amit keresel, az nem elég, hogy kiváltsál, ha nem tudom megírni... Meg tudod írni... Értsd meg, én irtózom az ilyen helytől, ahol csak víz van, meg szikla, meg moszkitók. Én városi ember vagyok, én kávéházakat akarok látni, meg klubot, meg ABC-áruházat. Mi a fenének akarod látni? Sose mentél moziba, a pénzt sajnáltad egy tölcséres fagylaltra! Ne nyafogj, ülj le és dolgozz! Nekem vissza kell mennem a konyhába. Hogy udvaroltass magadnak Róberttel felelte Tom elkeseredetten. Hogy marhahúst és banánsalátát csináljak nektek vacsorára. A filmírást csak akarni kell. Huszonötezer dollárunk lehetne. Ötvenezer dollárunk lehetne. Hallod? Hogy kopognak az írógépek! Mindenki töri magát csak te nem. 6. TESZTFELADATOK. Tom undorodva nézte a sokszorosított papírt. Minden feladat után tízsornyi üres hely bámult vissza rá. Ha megette a fene, akkor se tudta teleírni ÍRJA LE a nagyanyai házat, gyermekkora játszótereit, melyik pajtását utálta legjobban? Miért? legemlékezetesebb gyermekkori csínytevését, visszatérő álmait, nemi kielégülésének módozatait (részletesen, az esetleges aberrációkat és önkielégítést is), munkahelyét, munkakörét, főnökeit, főnöke rossz szokásait, verekedéseit, szórakozásait,

13 érezte-e már, hogy valakit szeretne megölni? Miért? Félt tőle? Gyűlölte? Irigyelte? Alárendeltje? Haragosa? Volt-e veszélyhelyzetben? Fél-e, hogy valamelyik tettére rájönnek? Nem, hát ezzel nem fogja az idejét tölteni. Ehhez képest a Habcsók Király üdülőhely volt.

14 Kiment a teraszra és lenézett a magnóliafákra. A terasz üvegfallal volt kettéosztva, a fal túloldalán volt Jimmy Pink szobája. Jimmy Pink volt az a bizonyos sovány, rokonszenves fiatalember. Tom hallotta, hogy odaát a rádiót csavargatják. Kicsit gondolkodott, aztán bátortalanul megveregette a válaszfalat. Pár pillanat múlva megjelent Mr. Pink, és barátságosan vigyorgott. Mi van? Nem zavarom? Á, csak vacakoltam a rádiót. Még csak vázolgatok, nem nagyon megy a munka. Maga sejti, hogy mit fog írni? Azt hiszem, a sógorom viselt dolgait. A sógornak gyümölcsüzlete van Los Angelesben. Gyönyörű őszibarackok, lapos japán barack, kaliforniai óriás barack, korzikai nektarin, görög szőlő, floridai grape-fruit, skandináv szamóca, amit akar. Külön repülőgépei hozzák. Jönnek a filmsztárok vásárolni, és a sógorom ordít velük. Minek ez magának, maga vénség? Ne fogdossa, nem a szeretője. Nekem ne válogasson, ha nem tetszik, járjon almáért Alaszkába... És a nők imádják, és tódulnak hozzá... A legmenőbb hollywoodi sztárok puszikat adnak neki, és háromszoros áron viszik a szilvát. Erre az iskolára is azért jelentkeztem, mert a sógorom szólt. Bejárnak az üzletébe a filmírók is, van köztük egy hapsi, az ládaszámra küldeti a lakására a gyümölcsöt. Van úgy, hogy estélyt ad, és akkor beszól a sógornak, hogy Andrew, küldesd ma át az egész raktáradat, és akkor megvesz mindent, körtét, ananászt, mangót, birsalmát, ami éppen van. Ez az író be szokott járni a sógoromhoz, és kérdezgeti, mondd, Andrew, hogy is volt azzal a biztosítási csalással? Hogy ejtetted át az üzlettársadat? Hogy ejtetted pofára a hekusokat? A sógorom például elvből csak tilosban parkol, de mindig megnézi előbb, hogy van-e már büntetőcédula a többi kocsin, és akkor áll be. Mert az azt jelenti, hogy a zsaruk aznap ott már voltak... Szóval a sógor vette észre az újságban ezt a hirdetést, azt mondta, te fiú, téged tisztességes munkára úgyse lehet használni. Miért ennek a Mr. Selffishnek meséljem el én a viselt dolgaimat? A múltkor is viszontláttam egy biztosítási trükkömet az egyik filmjében. Maradjon akkor a családban. Te megírod filmben, amiket én mesélek, és olyan házad lesz, mint ennek a pacáknak. Ez olyan gazdag, hogy amikor a gyümölcsért a csekket odaadja, még ráadást is szokott adni. A sógorom kapott tőle egy arany cigarettatárcát, egy nyakkendőtűt és legutóbb ezt a gyűrűt. Andrew nem hordja, mert kövér az ujja, ide nézzen... Tom megcsodálta Mr. Pink hatalmas, köves gyűrűjét. Sajnos, nekem nincs szélhámos sógorom. Az egyetlen valamirevaló csalás az életemben, hogy jelentkeztem erre az iskolára. Nem tudok fogalmazni. Már az elemi iskolában sem tudtam. Ha egy levelet meg kell írnom, köveket érzek a gyomromban. Ugyan vigasztalta Pink -, ha ebből a zsírgombóc vén Mrs. Cattle-ból is ki lehetett préselni egy sztorit, akkor magából itt négyszeres Oscar-díjas filmírót gyúrnak. Három év múlva rendőrkordon fogja szétlapítani az autogramkérőket minden premierje után. 7. Mrs. Cattle elképesztette, ámulatba ejtette, lefőzte az egész társaságot. Mr. Percival éppen azt magyarázta, hogyan kell helyszínt keresni, és hogyan kell a helyszín hangulatát megadni. Például hogyan lehet kiindulni munkahelyi történetekből. Ön például mivel foglalkozott eddig, Mr. Witness?

15 Mr. Witness, egy tohonya, piros képű, ősz bajuszú úr, rákönyökölt az asztalra és úgy mondta: Sebészorvos voltam. És ezt a nagyszerű szakmát otthagyta a filmírásért? Hol van az már a jó szakmától. A Szent Katalin kórház első sebésze voltam. A tulaj két éve vásárolt egy olyan komputert, ami megröntgenezi a beteget, leveszi a vért, megállapítja belőle a vérképet, süllyedést, elektroliteket, ELFO-t, SGOT-t, GPT-t, aranysolt, taccatát, SEBl-t, kiszedi a beteg vakbelét, epekövét, bordáját, lépét, bevarrja,

16 leragasztja, a beteget becsomagolja, ágyba fekteti, ápolja... mit keres itt egy sebész? Hol vannak azok a régi szép idők, amikor maszkban, kesztyűben ott álltunk a műtőasztalnál, és szikével, elektromos késsel nekiestünk a beteg hasának? És nem tud valami érdekes történetet, azokból a régmúlt időkből? Nem mondta Mr. Witness -, nem volt érdekes. Rutinmunka volt. Hozták a beteget... vitték a beteget....várjunk csak. Egyszer, amikor még a kezdet legkezdetén dolgoztunk elektromos késsel, egy fiatalembernek ki kellett nyírni az aranyerét. A pasas a műtőasztalon, de nem altattuk, csak belenyomtunk egy pár novocaint, no kérem, az Annunziata nővér elfelejtette, hogy hát elektromos kés lesz, és tilos benzint használni, jód helyett véletlenül benzines vattával mosta végig az... az izét. Jövök a késsel, elektromos szikra, benzingőz, puff, akkora láng csap elő, hogy hátraugrottam. A beteg, kérem hogy mire képes egy lekötözött beteg rémületében -, teljes erejével kitépte magát a szíjakból, leugrott a műtőasztalról, feltépte az ajtót, le a lépcsőkön, ki az udvarra, kis ingben, mögötte a lángcsóva, mint egy üstökös... mi ordítunk, üldözőbe vesszük, álljon meg, álljon meg az istenért, de ő csak ordít, hogy ezt nem engedi, a szomszéd utcában fogták el, amikor kimerültén összeesett. A történet remek mondta Mr. Percival. Az alapszituáció páratlan. Most jön a filmíró képzelete. Reális alapra izgalmat feldobni. Ez a lángcsóva ugyebár igazi tűz volt? Tehát gyújt. A beteg elrohan egy benzinkútnál. Egy fűrészporbálákkal teli raktár mellett. Egy fűrészportelepnél... mint egy ámokfutó, csak nem a kezében tartja a fáklyát... képzelje el a filmen. Mi az, Mrs. Cattle, önnek itt már nincs tanulnivalója? Mrs. Cattle ugyanis aludt. Horkolt. A harmadik asztalra borulva. A szólongatásra felriadt. Mi van önnel, Mrs. Cattle? Miért nem figyel? Bocsánat. De kimerült vagyok. Egész éjjel dolgoztam. Készen van a filmforgatókönyvem. Készen??? Igen. Észrevettem, hogy itt az épület sarkában van egy málnaszínű korlát. Pont olyan színe van, mint Mrs. Brown erkélyének. Mrs. Brown a szomszédasszonyom. Már negyedszer van férjnél, mind a három előző férje gyomormérgezésben halt meg. Lehet ez véletlenség? Az első férje például makkegészséges ember volt, csinos, magas, remekül teniszezett, soha még náthás se volt Mrs. Brown főzött valamit, isten ments, nem azt mondom, hogy romlottat vagy mérgezettet, csak lehet, hogy nem a legjobb minőségű húst vásárolta. Ha hiszik, ha nem, az egyik szomszédom például, amikor vendégeket hívott, Charlie konzerveket vásárolt, és abból készítette a töltött húst, és mint tudjuk, a Charlie kutyaeledel... no mindegy, szóval az első férj megette a vacsorát, és reggelre kész, lyukas lett a gyomra, kimarta valami... és pontosan így a másik férj is, no mindegy, ez csak melléktéma, mert különben Mrs. Brown igazán helyes asszony, az öltözködése, hát nem azért mondom, de nem kell ötvenéves korban tinédzsernek öltözködni, pláne, ha a vonalai nem olyanok, mint a Twiggynek, de azért kellemes nő, megáll az autójával a házam előtt, bekiabál egy hellót, és jöjjek át délután kávéra, egy kis pletyire. Ilyenkor kávét iszunk, én ugyan szagolgatom mindig, hogy nincs-e benne valami, de miért mérgezne meg engem, nem vagyok a férje, és a pénzemet a fiam fogja örökölni, és a kávé mellé diós tésztát ad, és elmondja, hogy mi újság a környéken... Jobban szórakozom rajta, mint az esti tévén... Nagyon örülök, Mrs. Cattle nyilatkoztatta ki ünnepélyesen Stone professzor. Mr. Percival átveszi öntől a dolgozatot, és vacsora után közöljük a döntést.

17 8. A vacsoránál óriási banzáj volt. Pezsgőt és whiskyt ittak, az asztal közepén óriási rózsaszín cukormázzal bevont torta díszlett, ÉLJEN MRS. CATTLE felirattal. Mrs. Cattle megdicsőülten ült az asztalfőn, Mr. Stone és Mr. Percival között. A marhasült és a banánpuding fölött Mr. Percival fáradhatatlanul dicsérte Mrs. Cattle dolgozatát.

18 Biztosak vagyunk a sikerben. És lássa be, Mrs. Cattle, hogy a mi iskolánk nélkül sohasem lett volna bátorsága otthagyni a vermonti farmot és a jól jövedelmező kis pulykatenyésztést és a világhír útjára lépni. Mrs. Cattle sírt a boldogságtól. A többi Leendő Világhírű Filmíró lelkesen ünnepelt. A remek dolgozatot akarták hallani. Sajnos, ez már megengedhetetlen mondta Stone professzor. Valamennyiük dolgozata titok és magánügyük. Ugyanis, még a legzseniálisabb író sem mentes a lopástól, finomabban a plágiumtól. Amit önök kitalálnak, legszentebb magántulajdonuk. A SUPERSTAR ISKOLA megvédi önöket. Ha valóban sikeres írók akarnak lenni, nyissák ki a fülüket, hallgassanak meg, lessenek el minden történetet, szedjék az ibolyát, ahol találják, de a saját ötleteiket ne meséljék el. Itt a tanfolyamon csak arra szorítkozunk, hogy egy-egy alapjelenetet megbeszéljünk, de például Mr. Witness kitűnő története a lángoló fenekű betegről a magántulajdona, csak ő használhatja fel, a többiek felejtsék el. És ne mutogassuk egymásnak félkész írásainkat. Azért vagyok én, azért van Mr. Percival, hogy konzultáljon önökkel. Ön pedig Mrs. Cattle fogadja... Az izgatott Mrs. Cattle átvett egy díszes táskát, az igazgató belehelyezte az első kiváló dolgozatot, mellé egy ajánlólevelet a Metró Goldwyn Mayerhez, átnyújtotta a New Yorkig érvényes repülőjegyet és egy ötszáz dolláros csekket. Ez addig is költőpénzre. Kölcsön. Ha megkötötték a filmgyárral a szerződést, kérjük, küldje ezt vissza. Közvetítésünkért a honoráriumból mindössze három százalékot kérünk. És kérjük, ahogy amint tárgyalt a filmgyárral, legyen szíves levélben vagy táviratban értesíteni az eredményről, a mappán rajta van a miami postafiókunk száma... Sok sikert, Mrs. Cattle, sok sikert valamennyi Kiváló Filmforgatókönyv-írónak. Éljen a Superstar iskola! kiáltotta egy, a whiskytől kicsit elázott növendék. Róbert, a jachtkezelő lépett az ebédlőbe. Egy óra múlva indulok a jachttal Miamiba. Mrs. Cattle elérheti a hajnali repülőgépet, én meg elhozom a postát és friss élelmiszert. Megyek!-... rohanok! kiabálta Mrs. Cattle -, csak ebből a gyönyörű tortából falok még egy kicsit Három nap múlva megérkezett Mrs. Cattle távirata. Látszott, hogy bővében van a pénznek, mert nem spórolt a szavakkal: TÁRGYALÁS OKÉ UTAZOM HOLLYWOODBA ELŐLEG TÍZEZER VÉTELÁR ÖTVENEZER BOLDOG VAGYOK KÖSZÖNÖM MRS. CATTLE A táviratot kifüggesztették a tanteremben, és a hallgatók megvadultak. Kidülledt szemmel bámulták a sürgönyt, irigyelték a szerencsés Mrs. Cattle-t, akinek a málnaízű korlátról eszébe jutott a háromszoros férjgyilkos Mrs. Brown. Tom Warwick órákon keresztül körbejárta a parkot, lement a sziklához, szagolta a sós tengeri levegőt, belekóstolt a vadon termő banánba, majd kifacsarta az agyvelejét, hogy valamire vagy valakire emlékezzék tőle. A nagyapjára is csak úgy tudott visszaemlékezni, hogy az öregúr félkézből tudott pofozni, és rettentőeket. Anne-nel minden délután találkoztak, bebújtak Anne szobájába, és szeretkezés közben Anne szakadatlanul nyaggatta. Írtál már valamit? Dolgozol?

19 Legalább most ne! könyörgött Tom. Isten bizony impotens is leszek. Nem rossz sztori, egy férfi, aki azért... Megöllek... Tom, gondold el, annak a vénségnek ötvenezer dollárja lesz. ÖTVENEZER! És itt kereste, két hét alatt, azzal a vacak szövegével. Te, aki fiatal vagy és férfi, és milyen férfi... Én tudok habcsókot sütni és hajszálrugót gyártani... Annyi munkahelyen voltál már... Egyetlenegyre emlékszem, hogy amikor vízszerelő voltam, szóltam az előmunkásnak, hogy azt a rohadt csapot nem innen kéne becsavarni, hanem onnan, és akkor gyorsabb és egyszerűbb lenne. Mire az rám bámult és azt mondta, oké, te ilyen okos fiú vagy. De okos embernek itt vagyok én, több nem fér el, és kirúgtak... Látod, kezdetnek nem rossz. Ha egy sztorit meg tudtál írni, akkor a többi... Ezt se tudtam megírni, csak elmondani. Ránézek a papírra, és üres lesz a fejem. Én megtettem érted, amit tudtam mondta Anne. És most fel kell öltöznöm, mert megint ünnepi tortát kell készítenem, mert Mr. Witness is kész a remekművével. Kértem Robertet, hogy vigyen be engem is a jachtján Miamiba, amikor Mr. Witness-szel bemegy, de azt mondta, szó sem lehet róla. Hogy merészelted? Mi van közted és Róbert között? Te, ha meghallom, hogy azzal a... Nyugodj meg bébi, azt hittem, ha felhúzlak egy kicsit, begerjedsz és alkotni fogsz. 10. Most már alig volt este, hogy ne ünnepeltek volna valakit. Az első hat hétben tizennégyen hagyták el az iskolát, és tizennégy boldog és dicsekvő távirat díszítette a falat. Ez álom. Ez nem igaz. Tizennégy karrier indult el innen, igazán tarsolyukban a marsallbot, Mr. Percival mindenkivel külön foglalkozott, segített, biztatott, lelkesített és kicsit sürgetett is. Hiszen a filmírás verseny, lehet, hogy ma jobb feltételekkel lehet eladni a forgatókönyvet, mint holnap. Most már jó híre támadt a SUPERSTAR ISKOLÁ-nak, verseng az írókért a Paramount, a Columbia, a Metro, csak nyomják az agyukat, van abban mondanivaló... Aki akarta, írógép helyett diktafont kapott, kedvük szerint kérhettek ételt, italt, szagolhattak rohadt almát, hallgathattak tánczenét vagy klasszikust. Mindent az alkotásért!" Éljenek a filmírók!" jelmondatok díszítették a tantermet. És az elcsigázott növendékek álmukban hófehér ruhában, saját jachtjukon szelték a Csendes-óceánt, napoztak a kaliforniai homokban, fejük fölött érett narancsok lógtak, hófehér Cadillacjeiken, gyönyörű filmsztárokkal az oldalukon repültek... karrier... pénz... siker... fény, élvezet... csak meg kell írni azt a rohadt dolgozatot. 11. Három napig senki sem adott be újabb forgatókönyvet. A negyedik napon sem. Semmi baj vigasztalta Mr. Percival a csüggedő társaságot. Van ilyen. Frontátvonulás. Kimerültség. Kellene valami frissítő... Menjünk hajókázni javasolta valaki. Igyunk több whiskyt.

20 Lehet, hogy az önök módszere megfelelő. De nekem volna valami más javaslatom. Egy kis észmozgató torna. Első díj ötszáz dollár. A tanulók között kis élénkség támadt. Nem mintha ötszáz dollár számítana önöknek mosolygott Mr. Percival hiszen ha elkészül a forgatókönyv... De mégis, úgy játékosan. Az ötszáz dolláros csekket máris kiállítom, ide teszem az asztal közepére, és indulhatunk...

21 Mivel? érdeklődtek többen is. Hát ide figyeljenek. Az eddig beadott forgatókönyvekről, a legnagyobb titoktartás mellett is, annyit elárulhatok, hogy érdekesek, jók, izgalmasak, de nem elég korszerűek. Hiányzik belőlük a modern technika. Nem használják ki az olyan lehetőségeket, mint a videózás, a rakéta vagy mondjuk a számítógép. Szeretném, ha történeteket találnának ki például egy komputerről. A társaság töprengett. Jimmy Pink jelentkezett. Esetleg olyasmit, hogy a házasságkötő irodában komputeres párválasztás van, minden remekül stimmel, koruk, magasságuk, ízlésük, sportrajongásuk, kedvenc ételük, és már-már áldást adnának a frigyre, amikor kiderül, hogy egyneműek. Nem rossz mondta Percival -, de lesz itt még jobb is. Szabad megtörtént esetet is mondani? jelentkezett egy bizonyos Frank Bulb, aki a hátsó sorban a sarokban ült, és eddig csak akkor nyitotta ki a száját, ha whiskyt töltött bele. De még mennyire lehet, azok az igaziak lelkesedett Percival. Hát kérem, én Missouri államban lakom, Goodwickben, ha nem tudják, hol van és miről nevezetes, nem baj, Isten háta mögött van, és semmiről sem nevezetes. Esetleg a szomszédasszonyomról, Mrs. Windyről, aki egymaga élt csinos tanyáján, és akinél fukarabb nőszemélyt nem hordott hátán a föld. A zsugoriságát különös módon gyakorolta. Reklamált. Ha vett tíz tojást az Unionban, másnap visszament és reklamált, hogy négy büdös volt. Az Union nem piti cég, az üzletvezető sűrű bocsánatkérések közepette azonnal adott négy másik tojást. Ha vásárolt egy rádiót, azonnal írt a gyártó vállalatnak, hogy készülékében hibás a keresőgomb, a pota- vagy nem tudom milyen méter, a hangszóró. A gyár sűrű bocsánatkérések közepette újat küldött a hibás alkatrészek helyett, és Mrs. Windy addig reklamált, amíg egy rádiója helyett három darabot tudott összerakni. Reklamált a cipőgyáraknál, először egy bal lábra való, majd egy jobb lábra való cipőt kért. Reklamált a pudingpor-gyárban, és kapott az állítólagos csomós pudingpor helyett egy tucat hibátlant a gyár ama kérésével, hogy ezentúl is csak az ő pudingporukat használja. Kapott új kalapot, mert állítólag az előző formátlan, még a lábtörlőjét és a szemetesvödrét is megreklamálta. Mrs. Windy egy reggel kiemelte postaládájából kedvenc képes újságját, a Csodálatos Háziasszonyt, amikor is kutyuskája rárohant a színes hetilapra és beletépett, pont ott, ahol a kozmetikai tanácsok voltak és a keresztrejtvény. Más halandó ilyenkor elmegy az újságoshoz, és vásárol egy másik lapot, de nem így Mrs. Windy. Azonnal levelet írt a kiadóhivatalnak, felháborodva tudtukra adva, hogy a Csodálatos Háziasszony ez évi nyolcadik számát nem küldték el címére. A kiadóhivatal azonnal válaszolt, hogy rendkívül sajnálják az esetet, komputerükben Mrs. Windy, kedves előfizetőjük szerepel, természetesen újra betáplálták a haszontalan gépbe a címet, és a hiányzó lapot haladéktalanul meg fogja kapni. A másnapi postával valóban megérkezett a Csodálatos Háziasszony hiányzó száma. Mrs. Windy elégedetten fejtette a keresztrejtvényt, amikor is újra csöngetett a postás. Négy példányt hozott a Csodálatos Háziasszony nyolcadik számából. Mrs. Windy mosolyogva csóválta a fejét, és a fölösleges újságokat elajándékozta a szomszéd gyerekeknek, részben azért, hogy okuljanak belőle, részben azért, hogy csónakot gyártsanak. A következő napon a postás most már csomagocskát hozott, benne tizenöt példány Csodálatos Háziasszonyt. Este rendkívüli kézbesítő jött négyszáz példánnyal. Harmadnap Mrs. Windy értesítést kapott a postától, hogy nagy terjedelmű csomagját legyen szíves a hivatalban átvenni, mert annak kézbesítésére nincs mód.