A vállalkozó és a vállalkozás fogalmának meghatározása

Átírás

1 Vágány Judit *, Kárpátiné Daróczi Judit ** A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG KIHÍVÁSAI ÉS A KILÁBALÁS LEHETÕSÉGEI A KKV-K SZÁMÁRA A változást nem lehet kezelni, legföljebb elébe mehetünk. Nagy felfordulások idején amilyeneknek korunkban is tanúi vagyunk a változás elkerülhetetlen. Az bizonyos, a változás fájdalmas és kockázatos, de mindenekelõtt rengeteg és igen kemény munkát követel meg. Nem maradhat talpon az a szervezet, amelyik nem tekinti feladatának, hogy a változás elõidézõjeként lépjen. (Drucker, 1999). A gazdasági világválság problémája minden embert érint valamilyen szinten. 1 A válság kialakulásának okai túlnõnek ezen dolgozat keretein, ezért csak annak a KKV-kra gyakorolt hatásaival foglalkozunk. A KKV-k helyzete alapvetõen befolyásolja a gazdaságot, hiszen számuk a vállalkozások 99,8%-át teszik ki (KSH). A válság az egész piac újrafelosztását eredményezheti, s így a gyorsan és jól reagálók gyõztes, míg a lassúak vesztes pozícióba kerülhetnek. A válságra a vállalkozások sokféle választ adhatnak: a munkaerõ leépítése a K+F-kiadások csökkentése a marketingre fordított összeg visszafogása stb. A vállalkozások ezeket a módszereket alkalmazzák leggyakrabban, pedig feltételezésünk szerint a válságból kivezetõ út inkább az elõremenekülés, azaz az innováció lenne. 2 A vállalkozó és a vállalkozás fogalmának meghatározása A vállalkozó kifejezés jelentése kapcsolatteremtõ vagy közvetítõ. Cantillon (1725) szerint a vállalkozó nem más, mint a kockázatot viselõ személy, aki nem azonos a tõkét adó személlyel. Jean Baptiste Say elhatárolta a vállalkozói nyereséget a tõkenyereségtõl (Török, 1998.). * fõiskolai docens, Általános Vállalkozási Fõiskola ** mestertanár, Általános Vállalkozási Fõiskola 1 Kutatásunkat is ez a tény inspirálta. 2 Kutatásunk alapjául a témával kapcsolatos szekunder információk szolgálnak elõkészítve ezzel egy primer kutatást. GAZDASÁG ÉS SZOCIÁLIS DEMOKRÁCIA 207

2 Drucker pedig úgy definiálta a vállalkozót, mint azt a személyt, aki maximálisan kihasználja a lehetõségeket. A vállalkozás fogalmát a következõképpen foglalhatjuk össze: Max Weber szerint a vállalkozás a nyereséggel járó cserelehetõségekre (piaci lehetõségekre) irányul. A vállalkozás folyamatosan hasznot hajtó tevékenység, meg kell különböztetni a kalandorkodástól, kalózkodástól, a puszta szerencsétõl, a talált nyereségtõl. A vállalkozás folyamatossága a gazdaság folyamatos növekedésének a forrása. Tanulmányunkban Robert Hisrich (1985) definíciójára támaszkodunk, mivel az általa vázolt vállalkozás áll a legközelebb az általunk elképzelt sikeres vállalkozáshoz. Hisrich szerint: A vállalkozás valami új és értékes dolog létrehozásának folyamata, melyben a vállalkozó biztosítja a szükséges idõt és erõfeszítést, vállalva a várható pénzügyi, pszichikai és társadalmi kockázatot, és megkapja a folyamat végén keletkezõ anyagi és személyes megelégedettséget nyújtó elismerést. Emellett mi leginkább Schumpeter definíciójával tudunk azonosulni, aki a vállalkozót mint innovátort határozza meg, aki új és még ki nem próbált tevékenységet végez. A fenti definíciók alapján a vállalkozót az alábbi jellemzõkkel ruházhatjuk fel. A vállalkozó: kreatív és innovatív; felismeri és képes kihasználni a kínálkozó lehetõségeket; kockázatvállaló (pszichikai, érzelmi és anyagi értelemben is); aktívan részt vesz a vállalkozás folyamatában; erõforrások kombinációjával foglalkozik gazdasági célok elérése érdekében; haszonra, nyereségre törekszik. A kelet-közép-európai országokban így Magyarországon is a rendszerváltást követõen viszonylag gyorsan kialakultak a piacgazdaság alapvetõ intézményei és jogi keretei. A gazdasági szereplok magatartása azonban lényegesen lassabban változik. A rendszerváltás után leomlottak a falak, amelyek a magyar gazdaság szereplõit többé-kevésbé megvédték az élesedõ globális versenytõl. Érvénytelenné váltak azok a társadalmi biztosítékok, amelyek a leggyengébb teljesítményt nyújtók számára is lehetõvé tették a fennmaradást. A vállalatoknak szinte egyik napról a másikra el kellett búcsúzniuk az alacsony követelményeket támasztó gazdasági környezettõl. A piac még a szocialista vállalkozók esetében is többnyire az eladók piacaként mûködött, ezért nem fejlõdhetett ki valódi versenyszellem, nem alakulhattak ki azok a magatartásformák és készségek, amelyek egy valódi piacgazdaságban valódi versenytársakkal megharcolni kénytelen szereplõkben kifejlõdnek (Hámori Szabó et al., 2007). A magyar vállalkozások mûködési környezetének ugyancsak mindmáig meghatározó eleme még a gazdasági és jogi szabályozók gyakori változása (SEED, 2008). A Flash Eurobarometer (2007) adatai szerint az ún. vállalkozásbarát klíma indexének az európai átlagnál jóval alacsonyabb szintje Magyarországon azt mutatja, hogy a kérdezettek megítélése szerint jelenleg is inkább kedvezõtlenek a körülmények a vállalkozások indításához. A magyar vállalkozások aktivitási szintje hasonlóan a vállalkozásbarát klíma indexéhez európai viszonylatban igen alacsony. Ennek hátterében a felmérés szerzõi szerint az áll, hogy Magyarországon a kényszerek miatti, kockázatkerülõ vállalkozóvá válás jóval jellemzõbb, mint a lehetõségek kihasználására, a kockázatvállalásra alapozott vállalkozás. E bevezetést követõen tekintsük át, hogy milyen jellemzõkkel ruházhatjuk fel a KKV-kat és milyen lehetõségek állnak elõttük a válságból való kilábalásra. 208 XXI. Század Tudományos Közlemények 2011/25

3 A kis- és középvállalkozásokról A vállalkozásokat több szempont szerint is csoportosíthatjuk, melyek közül a tanulmányunkban a méret szerinti csoportosítást emeljük ki, mivel vizsgálódásunk fókuszában a kis- és középvállalkozások állnak. A évi XXXIV. törvény szerint kis- és középvállalkozásnak minõsül az a vállalkozás, amelynek: összes foglalkoztatotti létszáma 250 fõnél kevesebb és éves nettó árbevétele maximum 50 millió eurónak megfelelõ forintösszeg, vagy mérlegfõösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelõ forintösszeg, valamint amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdonosi részesedése tõke vagy szavazati joga alapján külön-külön vagy együttesen nem haladja meg a 25%-ot. Fontos megjegyeznünk, hogy a mindennapi szóhasználatban a mikrovállalkozásokat (0 9 fõt foglalkoztató és maximum 2 millió eurós éves árbevételû vállalkozásokat) is a kis- és középvállalkozások közé sorolják. A KKV-k jellemzõi és jelentõsége A kis- és középvállalkozások helyzete alapvetõen befolyásolja a gazdaság egészének helyzetét, hiszen már a számuk is a vállalkozások 99,8%-át teszi ki (1. táblázat). A kis- és középvállalkozások jelentõs szerepet töltenek be a foglalkoztatásban (70,9 %), valamint a piaci verseny élénkítésében, hiszen ha az erõs versenyben meg akarják különböztetni magukat a versenytársaktól, akkor valamiben újnak vagy újszerûnek kell lenniük. Ezek az arányok hasonlóan alakulnak az EU átlagában is, ez alól azonban kivételt képez a hozzáadott érték, amely 8,6%-kal magasabb az EU-ban, mint Magyarországon. 1. táblázat A vállalati nagyságstruktúra részesedése a foglalkoztatásból és a hozzáadott értékbõl Magyarországon és az EU-ban 2009-ben Vállalatok száma Foglalkoztatottak száma Hozzáadott érték Vállalatméret Magyarország EU-átlag Magyarország EU-átlag Magyarország EU-átlag Mikro 94,7 91,8 35,8 29,6 15,8 21,1 Kis 4,4 6,9 18,9 20,6 16,3 19,9 Közép 0,7 1,1 16,2 16,2 18,1 17,8 KKV 99,8 99,8 70,9 66,4 50,2 58,8 Nagy 0,2 0,2 29,1 33,6 49,8 41,2 Forrás: SBA Fact Sheet Hungary, GAZDASÁG ÉS SZOCIÁLIS DEMOKRÁCIA 209

4 A válság az egész gazdaságot érzékenyen érintette. Nem voltak ez alól kivételek a KKV-k sem. A válság kialakulásának okait nem vizsgáljuk, a kis- és középvállalkozásokra gyakorolt hatásait azonban hûen tükrözi az 1. ábra. 1. ábra A felszámolt cégek arányának alakulása Magyarországon 2009-ben Forrás: feketelista.hu Az ábrán jól látható, hogy legsúlyosabban Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vállalkozásait érintette a válság, hiszen 2009-ben a vállalkozások több mint 12 százalékát felszámolták. A legjobban Pest megye vállalkozásai vészelték át a krízist, hiszen ott a cégek mindössze 3,17 százaléka szûnt meg. Kihívások és lehetõségek a KKV-k elõtt Miután megismertük a KKV-k sajátos helyzetét, tekintsük át a kihívásokat és a válságból való kilábalási lehetõségeket. Kihívások A KKV-k elott álló kihívások: 1. Alacsony tõkeellátottság: a mikro-, kis- és középvállalatok ritkán rendelkeznek nagy mennyiségû saját tõkével, ezért gyakran likviditási problémákkal küzdenek. 2. Likviditási, finanszírozási problémák: a mikro-, kis- és középvállalatok nehezebben jutnak külsõ pénzügyi forrásokhoz, például hitelhez, mert esetükben magasabbak a tranzakciós költségek, hiszen fedezet hiányában, alacsony saját tõkével kockázatos ügyfélnek minõsülnek. 3. Kiszolgáltatottság a gyenge alkupozíció miatt: A KKV-k jobban ki vannak szolgáltatva a versenynek, mint a nagyvállalatok. A KKV-k gyenge alkupozícióval rendelkeznek a vevõkkel, szállítókkal, valamint beszállítókkal szemben. A vevõ alkupozícióját erõsíti, hogy több hasonló terméket kínáló KKV terméke közül választhat. A nagyvállalatok könnyen kihasználhatják erõfölényüket halasztott fizetési határidõkön, különbözõ árengedményeken keresztül. A beszállítókkal szembeni alkupozíciójuk kedvezõtlen helyzetét az magyarázza, hogy a mikro- és kisvállalkozások méretükbõl kifolyólag nem vásárolnak sok terméket, vagy vesznek igénybe 210 XXI. Század Tudományos Közlemények 2011/25

5 sok szolgáltatást, ritkán válnak kiemelt fontosságú ügyfelekké a beszállítók szemében, így nem számíthatnak fizetési haladékra, valamint ingyen többletszolgáltatásokra, kedvezményekre. 4. Adóterhek, adminisztratív kötelezettségek: A különbözõ adók és járulékok közvetlen terhet képeznek a vállalkozások számára. Bár többféle adókedvezmény van életben, ám ezek átlátása, adminisztrációjuk végrehajtása nem mindig egyszerû egy kisvállalkozás számára. 5. Támogatások, kedvezmények, pályázatok rendszerének átlátása: mint már fentebb is említettük, különféle formájú támogatások, kedvezmények léteznek, azonban ezek nyomon követése, adminisztrációja gyakran nehézséget okoz. 6. Alacsony kockázatviselõ-képesség: a KKV-k fõleg gyenge tõkeerejük miatt nem vállalnak magasabb kockázatot, ugyanis egy esetleg több éven át tartó veszteséges idõszakot nem tudnának finanszírozni. 7. Versenyszellem helyett versenykényszer jellemzi a vállalati vezetõket a KKV-k jelentõs részénél. A fiatalokra már sokkal jellemzõbb a versengõ attitûd, mint az idõsebbekre. Látható a versengõ attitud fokozódó térnyerése, s ez a proaktív, nem pedig kényszereknek engedelmeskedõ magatartásformák terjedését vetíti elõre. 8. A hazai vállalkozások 83%-ánál a cégvezetõ látja el a marketingfeladatokat (internetvallalkozas.com), és a válság hatására a cégek drasztikusan csökkentették a marketingre szánt kiadásaikat is. Kiutak Általános és mindenki számára tökéletesen használható receptet nem lehet megfogalmazni. Szekunder kutatásaink alapján azonban felvázolható néhány lehetõség a KKV-k számára a válságból való kilábalásra: 1. Az Ernst and Young és az Economist Intelligence Unit (EIU) világszerte 876 vállalati felsõvezetõt kérdezett meg arról, hogy milyen intézkedéseket tartana a legfontosabbnak a saját cégüknél a stratégia javítása érdekében. A válságban jól teljesítõ cégek a következõ szempontokat tartják a legfontosabbaknak: a mûködési rugalmasság optimalizálása a piaci hozzáférés (értékesítési csatornák, vevõkapcsolatok és piaci szegmensek) optimalizálása a döntéshozatal és végrehajtás gyorsítása (a kisebb cégek számára jelentõs elõnyt eredményezhet) menedzsmentképességek erõsítése 2. A kis- és közepes vállalkozások marketingjében megnõtt az elvesztett vevõk felé folytatott kommunikáció jelentõsége, mivel a válság hatására ebbõl a rétegbõl szinte minden ipari szektorban túltermelés van (Wolf, 2010). A vállalkozásoknak a saját elveszített vevõk mellett a versenytársak elveszített vevõit is igyekezniük kell megszerezni, mert ez önmagában is elég lehet ahhoz, hogy egy cég pótolja a válság miatt kiesett forgalmat. 3. A KKV-knak mindenképpen a termékek és szolgáltatások mûszaki tartalmának növelésére kell törekedniük az erõs piaci versenyben, és szükséges feladat számukra: a hosszú távú stratégia kidolgozása, valamint a termelési rendszerek és termékek modernizálása. 4. Rendkívül fontos a válságból való sikeres kilábaláshoz, hogy a vállalkozások az alkalmazottakra is megfelelõ figyelmet fordítsanak. ( Boldog vevõ, boldog tulajdonos, boldog dolgozó /Kugler, 2010/). A cégek jelentõs része azt tapasztalta, hogy az elbocsátások melyeket költségcsökkentés céljából eszközöltek a vállalkozások önmagukban nem hoztak megfelelõ eredményt. Ennél sokkal fontosabbnak értékelték a munkaerõ hatékonyságának növelésével kapcsolatos fajlagos költségcsökkentést (Szirmai, 2010). GAZDASÁG ÉS SZOCIÁLIS DEMOKRÁCIA 211

6 5. Azoknak a vállalkozásoknak, amelyek nyertesen szeretnének kikerülni a válságból, fel kell ismerniük azt is, hogy az innovációs pályázatok (mind a hazaiak, mind a nemzetköziek) is segítséget nyújthatnak számukra. Viszont önmagában a pályázatokra támaszkodni nem elég, sõt veszélyes is lehet (Szabó, 2010). Elterjedtté válhat például a megélhetési pályázás, amikor a cég már nem a piacot figyeli, hanem a következõ pályázati lehetõséget, feladva a gazdasági helytállás és az egységes stratégia gondolatát is. Az innováció mint lehetséges válságkezelõ megoldás Az innováció fogalmát is hasonlóan a fentebb említett definíciókhoz sokan sokféleképpen határozták meg. Ezek közül két fogalmat emelünk ki. Az innovációs folyamatok elméleti alapjairól elõször 1939-ben Schumpeter írt részletesen, aki vizsgálódásának középpontjába a fejlõdést állította és az innováció lényegét a termelési tényezõk újszerû kombinációjában jelölte meg. A ma általánosan elfogadott innováció-fogalom az úgynevezett Frascati-kézikönyvbõl származik. Ennek alapján az innováció egy ötlet átalakulása vagy a piacon bevezetett új, illetve korszerûsített termékké, vagy az iparban és a kereskedelemben felhasznált új, illetve továbbfejlesztett mûveletté, vagy valamely társadalmi szolgáltatás újfajta megközelítése (OECD, 1996). A KKV-k korábban bemutatott jelentõs gazdasági súlyából erõs vállalkozói hajlamra is lehetne következtetni. Az innovációval foglalkozó tanulmányok az innovációt széles körben a gazdasági növekedés motorjának tekintik, hiszen új értékek létrehozásával hozzájárulnak a gazdaság élénküléséhez és az életszínvonal javulásához. Az innovációs felmérések adatai azonban cáfolják ezt az optimista értelmezést: az innovatív KKV-k aránya és különösen az innovatív kisvállalkozásoké az összes KKV-hoz viszonyítva nemzetközi összehasonlításban meglehetõsen kicsi (Havas Nyíri at al, 2007). Mivel a KKV-k helyzete alapvetõen befolyásolja a gazdaság egészének helyzetét, szomorú, hogy a KKV-k mindössze 2-3%-ára jellemzõ (KSH) a teljes innovációs tevékenység új termék vagy szolgáltatás sikeres piacra vitele. Õk a kiemelkedõen innovatív KKV-k, vagy ahogy egyre többen hívják õket a gazellák (Birch, 1987). Ezekre a vállalkozásokra jellemzõ, hogy: éves növekedési ütemük meghaladja a 10%-ot (dinamizmus jellemzi õket); fontos szerepet töltenek be a munkahelyteremtésben; folyamatos innováció jellemzõ rájuk (szemben a nagyvállalatokkal, amelyek nagy K+F-ráfordítással dolgoznak, és ugrásszerû innovációt hajtanak végre); jól kialakult K+F-kapacitásaik vannak és többnyire aktívak a nemzetközi K+F-együttmûködésben; de a hatékony együttmûködéshez még segítségre szorulnak. A következo csoportba az innovatív vállalkozások tartoznak, melyeknek a KKV-ken belüli aránya 16%-os. Az innovatív KKV-kra jellemzo, hogy vannak ugyan K+F-igényeik, de korlátozott vagy hiányzó kapacitásuk miatt a kutatást leginkább másokkal végeztetik. Ez a 16%-os érték jelentosen elmarad a többi európai ország átlagától, hiszen pl. Írországban a KKV-k 48%- a innovatív vállalkozás (Eurobarometer, 2007). Mivel a válságok egyik igen fontos jellemzõje, hogy felszínre hozzák és felerõsítik a problémákat, ezért a gyenge innovációs hajlamon mindenképpen változtatni kell. A KKV-k többsége (mintegy 80%-a) az új technológiát felhasználók körébe sorolható. Õk az új technológiákhoz fõleg eszközvásárlással jutnak, és általában nincs is igényük és érdekeltségük a K+F-projektekre, innovációs szempontból inaktívak. Ezek a vállalkozások a válságban is csak sodródnak (Kleinheincz, 2009). 212 XXI. Század Tudományos Közlemények 2011/25

7 A vállalkozások jelentõs részének még a rendszerváltás után 20 évvel sem sikerült megszoknia a komoly versenyhelyzetet. Ám a most folyó kutatások eredményei azt mutatják, hogy a napjainkban végbemenõ generációváltás megoldás lehet erre a problémára. Az új generáció már ebben a piaci környezetben kezdi meg a tevékenységét. A témával foglakozó tanulmányok többsége azt a következtetést vonja le, hogy a vezetõ személye nagyban hozzájárulhat a válságból való sikeres kilábaláshoz, ám felhívják arra is a figyelmet, hogy a válságban a hagyományos vezetõi döntések nem feltétlenül vezetnek eredményre. Ismét idõszerûvé válnak Drucker gondolatai, melyek szerint: gyors szerkezeti változások idején csakis a változások elõmozdítói maradnak a felszínen. Õk ugyanis lehetõséget látnak a változásban. A változások elõmozdítói keresik a változást, tudják, hogyan ismerjék fel a megfelelõ mozzanatokat, és azt is, miként lehet ezeket mind a szervezet, mind a külsõ környezet számára hatékonyan kihasználni. A jövõ megteremtése rendkívül kockázatos. De még mindig kevésbé kockázatos, mint neki se kezdeni. A próbálkozók töredéke fog csak sikerrel járni. Az viszont megjósolható, hogy a tétlenek veszítenek (Drucker, 1999). Felhasznált irodalom évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlõdésük támogatásáról 1. fejezet 3 (1) és (4). Adises, I. (1992.): Vállalatok életciklusai. Budapest, HVG. Béza Dániel Csapó Krisztián Farkas Szilveszter Filep Judit Szerb László (2007): Kisvállalkozások finanszírozása. Budapest, Perfekt. Birch, D. (1987): Job Creation in America: How Our Smallest Companies Put the Most People to Work. New York, Free Press. Buzás Nándor (2007): Innovációmenedzsment a gyakorlatban. Budapest, Akadémiai Kiadó. Camagni, R. P. (1995): The concept of innovative milieu and its relevance for public policies in European Lagging Regions. Papers in Regional Science: The Journal of the RSAI, 74. évf., 4. sz. Drucker, P. F. (1999): Management Challenges for the XXIst century, managing in the next society. Elsevier. feketelista.hu, Flash Eurobarometer, Hámori Balázs Szabó Katalin et al. (2007): Versengõ és kooperatív magatartás az átalakuló gazdaságban. Közgazdasági Szemle, LIV. évf., június, Havas Attila Nyíri Lajos (szerk.): A magyar nemzeti innovációs rendszer. Budapest, NKTH. GAZDASÁG ÉS SZOCIÁLIS DEMOKRÁCIA 213

8 Hisrich, R. D. Peters, M. P. (1991): Vállalkozás, új vállalkozások indítása, fejlesztése és mûködtetése. Budapest, Akadémia Kiadó. Kleinheincz Ferenc (2009.): Innovációval a vállalkozások sikeréért! Mailat, D. (1991): The innovation process and the role of the milieu, Regions Reconsidered Economic Networks, Innovation and Local Development in Industrialized Countries London. Salamonné Huszty Anna (2006): Magyarországi kis- és középvállalkozások életútjának modellezése. Competitio, 1. sz. SBA Fact Sheet Hungary spr08_fact_sheet_hu_en.pdf. Letöltés dátuma: szeptember 5. Schumpeter, J.A. (1980): A gazdasági fejlõdés elmélete. Budapest, KJK. Simon Ernõ Vrannai Katalin (2010): Krízisbravúrok. Figyelõ, 8. sz. Szabó Gábor (2009): Vállalatépítõ online szakmai folyóirat szerkesztõsége: Az innováció szerepe a kis- és középvállalkozások mûködésénél /01/01/az-innovacio-szerepe-a-kis-es-kozepvallalkozasok-mukodesenel-interju/ Letöltés dátuma: szeptember 13. Szirmai S. Péter, et. al. (2010): Krízisbravúrok Válságban is sikeres hazai cégek. Figyelõ, 7. sz. Török Ádám (1998): Közgazdaságtani idõutazás. Közgazdasági Szemle, XLV. évf., december. Weber, M. (1992): Gazdaság és társadalom. Budapest, KJK. 214 XXI. Század Tudományos Közlemények 2011/25