Alapítva: október TARTALOM

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Alapítva: 1956. október TARTALOM"

Átírás

1 V i l á g i r o d a l m i f o l y ó i r a t Alapítva: október LVI. évfolyam, 1 2. szám január február TARTALOM ANDREJ FATYEJEV Az áttelepült Új trák idill (Horváth Iván fordítása)... 3 ADONISZ versei ((Tüske László fordításai) VIKRAM SETH Próba, zenekarra hangszerelve (Tárnok Attila fordítása) LAURENT MAINDON Az angyalok alszanak A hóvihar (Schneller Dóra fordításai) EKATERINA JOSZIFOVA versei (Szondi György fordításai) MÛHELY BORBÉLY ANDRÁS A gond a nyelvben Számozott cetlik Ekaterina Joszifova köszöntésére L. I. SZUVIZSENKO Orosz költô magyar költôrôl Gondolatok Bella Ahmadulina József Attila emlékére c. mûvérôl... 75

2 TÁJÉKOZÓDÁS SIMON BLACKBURN A jóakarat (Orosz István fordítása) BERTHA CSILLA Tom Murphy drámája: a lehetôség színháza HASSÓ ADRIENNE Elôadásra kész: az új magyar Godot-fordítás MAGYAR VILÁG KARÁTSON ENDRE Rába KÜLFÖLDI SZERZÔINK Látogasson el honlapunkra: A Nagyvilág támogatója: Nemzeti Kulturális Alap

3 Andrej Fatyejev Az áttelepült Új trák idill Sz. A. Jurjevnek 1 Bár már délután öt óra volt, a táborban csend uralkodott. Minden az igazak álmát aludta: a tisztek a nádfedeles kunyhóikban, amelyek hermetikusan le voltak zárva, hogy se a bosszantó napfény, se a szemtelen légy ne merészelje zavarni a pihenésüket, a katonák a köpönyegük védelme alatt, amelyeket sátorszerûen terítettek szét a földbe szúrt kardpengékre, kardhüvelyekre és karabélyokra, a lovak kipányvázva a szabad ég alatt. A derék Szamszon Ivanics, a tábor perpetuum mobiléje is lenyugodott, és málhás kofferján szundikált. A levegô tisztítására és a rovarok elleni védekezésül meggyújtott trágyadombok füstje bágyadtan és lustán gomolygott a délutáni levegôben, mintha bele akart volna olvadni az általános tábori lustaságba Június havában jártunk. Lópokrócon, kezemet a tarkóm alá téve egy diófa árnyékában feküdtem, amelyet ibolya, bojtorján, mindenféle fa- és fûfélék borítottak, feldíszítvén számomra a sors által küldött tábori oázist. Gyönyörködtem a hiperbola nélkül is fényesen kéklô égben. Hozzá kell tennem, hogy mindez Babadagban 2 történt. Csapatunk márciusban kelt át a Dunán, április elején foglaltuk el a Babadagot körülvevô magaslatokat, a dobrudzsai terület, az ôsi Trákia vagy ahogy az egyik kedves vezérünk mondogatta, Trácia legfontosabb városát. A magaslatok elfoglalása ünnepélyes volt! A régi, szegényes csuhába öltözött bolgár pap kereszttel a kezében fogadott bennünket, a város küldöttei csíkos zekében és báránybôrös köpenyegben hozták a parancsnokság elé a kenyeret és a sót, Mark, a zsidó, aki Brodyból menekült, az egész gyülekezet nevében beszédet mondott, a város lakossága valami hurráfélét kiabált A törökök már nem voltak itt, már korábban feladták a várost, maguk rombolták le a házaikat és a csapataik után mentek Sumlja 3 és Várna irányában, mihelyt meghallották, hogy az oroszok átkelnek a Dunán. A törökök kivo- 1 Jurjev, Szergej Andrejevics ( ), irodalmár, könyvkiadó, mûfordító. A Beseda c. folyóirat kiadója ban az orosz irodalom baráti társaságának elnöke lett, Alekszandr Osztrovszkij halála után pedig az Orosz drámaírók társaságának elnökévé választották. A szlavofilekhez állt közel. 2 Babadag (törökül: Babadag ) város Dobrudzsában, Tulcea megyében, Romániában. A város neve török eredetû, jelentése: az apa hegye. 3 Šumla: a bolgár Sumen város török megnevezése. 3

4 nulása ellenére valami rettenetes nyelvzavar uralkodott, a Dobrudzsai területet benépesítô valamennyi nép képviselôje itt volt: bolgárok és zsidók, örmények és görögök, moldvaiak és havasalföldiek, a geográfusok számára aligha ismert mokánok, 4 helyenként a simára borotvált teuton fizimiskák jelentek meg, válltöméses rövid zekét viseltek, idônként elôbukkant egy füstös cigány arc, a haja kuszált, fejfedôt nem viselt, néhol feltûnt a hosszú ukrán kabát, a férfi borotvált feje tetején hosszú hajtincs, a nemezkalap, körben egyenesre nyírott haj kis szíjjal lefogva. A harci láz és a törökök iránti gyûlölet által feltüzelt népfelkelôk tíz harcos, ki villával, ki somfa botokkal, ki Amurat 5 korabeli puskákkal felfegyverezve szövetséget és segítséget ajánlott nekünk. Egyszóval ez volt az egyik legkedvesebb katonai ováció, ami valaha is történt, ezt még Garibaldi is megirigyelte volna. Csapatunk a Szilisztrát ostromló hadsereg balszárnyát képezte, következésképpen mozdulataiban a hadsereghez kellett igazodnia. Teltek-múltak a napok, hónapok, de mi még mindig ugyanazon a hadálláson voltunk A tábor lassanként egy békés kolóniára kezdett hasonlítani, kezdte elveszíteni katonai jellegét, a nádból és faágakból készült kunyhók tágas és kényelmes barakkokká váltak: a táborban ügyesen elkészített földbe vájt kemencék keletkeztek, különbözô háztartási eszközök jelentek meg, elszaporodtak a kutyák és a macskák, kotkodácsoltak a tyúkok, kukorékolt a nagyhangú kakas A hegyek közötti dolinában a tábortól egyversztányira elterülô várossal élénk kapcsolatok alakultak ki. Ebben a sajátságos metropoliszban a katonák számára csapszékeket, a tiszt uraknak különféle szórakozóhelyeket nyitottak. Egy úgynevezett parancsnoki hivatal is megalakult, ennek az udvarán jöttek össze a sztaroszták, a falusi rendôrbiztosok, a kisbírók, mûködött a kancsuka, fellendült a város közmûellátása. A zsidó Mark, immáron Marka néven, a város feje lett Az egész területen egészen Kosztendzsáig helyreállt az a rend, amelyre szükség is volt a törökök kiûzése után keletkezett zûrzavarban. Jaj, mekkora rendetlenség volt itt nálunk mondogatta nekünk ebbôl az alkalomból egy bizonyos Balasa nevû zsidó asszony, akinek szintén volt egy sajátságosan speciális intézménye: nála készült az ecetes lében pácolt csuka. A bolgárok, moldvaiak, görögök önkényesen elfoglalták a törökök által hátrahagyott házakat, megkaparintották a gabonatartalékokat, birtokba vették a szép gyümölcsöskerteket és szôlôket. Aki elôbb szerzett magának valamit, az az övé is lett, legalábbis a háború végéig, ôt illette a tulajdonjog De 4 Mokánok = oláhok. 5 II. Murad az Oszmán Birodalom szultánja volt között. 4

5 a török lakóházak többségét nem foglalták el, ezeknek a felét tönkretették, lerombolták Szomorúan hevertek ezek a romok az ôket körülvevô, növényzetben gazdag kertek között Szívesen barangoltam ezekben a sajátságos, talányos kertekben, amelyeket a török remetenôk keze gondozott, ezeken a kis utakon, amelyeket a különbözô színû apró nádszálakból készített eredeti díszítések tarkítottak, szerettem megpihenni a szôlôlevelekbôl font árnyas lugasokban az ott felejtett szökôkút sugarainak csobogása mellett. Csodálatos, pompázatos rózsák, színes tulipánok bontottak virágot és hervadtak el ezekben az elárvult kertekben úgy, hogy senki szemének nem szereztek örömet. A bársonyos ôszibarack, az óriási, leveses, borostyános, sötétvörös meggy nedvvel telítôdött, megérett és a földre hullt Esetlen, elvadult bivaly bolyongott ezekben a kertekben, súlyos testével letördelte az évszázados gyümölcsfákat, kitaposta a málnást, elpusztította a sokéves emberi munka gyümölcsét Szóval a diófa árnyékában feküdtem. Jól beláttam az egész vidéket, ebben a kissé rablótámadásra emlékeztetô képben. Tôlem balra az óriási kék tükörként hullámzó öböl volt látható, amelyet hol fantasztikus formájú és színû sziklakiugrások, hol sûrû, zöld nádasok öveztek. A távoli túlparton megbúvó falucska fehér kunyhóival vidáman nézegetett a zöld tenger mögül, mintha mosolygott volna a napsugárban, az öböl hullámai morajlottak és egymáson széttöredeztek, távolról fehér habcseppekként csillogtak, hozzám alig jutott el a zúgásuk hangja. Éppen velem szemben, Babadag másik oldalán az érintetlen bükkösök által borított Balkán hegyelágazásai magasodtak, jobbra a török temetô mögött a végtelenbe veszett kék meszszeség. Tovább, jobbra, mint egy ôrt álló óriás fenyegetôen feketéllett a Szatunovszkaja-hegy, régmúlt idôk néma tanúja. Heverésztem, és egyre csak gyönyörködtem Fejemben rendetlen káoszban kavarogtak és keveredtek a történelmi legendák. Sok név, sok esemény jutott az eszembe. Arra gondoltam, hogy tôled tudakolom meg a színtiszta igazságot, Szatunovszkaja-hegy. Tôled szerettem volna hallani a gótokról és gepidákról, a hunokról és a szlávokról, akik itt barangoltak a régmúlt idôkben! Felrémlett elôttem Szvjatoszlav alakja, álmodtam Dibics-Zabalkanszkijról. 6 Ki tudja ilyenkor, ilyen történelmi eksztázisban valójában mi mindenre nem gondol egy lópokrócon heverô fôhadnagy! 6 János Károly Frigyes, gróf, orosz tábornagy. Az évi török hadjáratban meghódította a várnai erôdöt, 1829-ben átvette a fôvezérletet, átment a Balkánon, s ezért kapta Zabalkanszkij (Balkán mögötti) melléknevét és a tábornagyi rangot. 5

6 Olykor könnyû szellô kerekedett, és megrezegtette a diófám ágait, balzsamos illata szenvedélyes becézgetésként hatott, könnyû szendergést hozva rám Várna és Šumla jelent meg a képzeletemben Csatazajt, nyögéseket, üvöltést hallottam Gyorsan elsuhant szemem elôtt Adrianopol... 7 Mintha fényhullámok csaptak volna le az égbôl Carograd kapui szélesre tárultak. Már aludtam Fantasztikus álmok keringtek felettem. És már hallottam a lelkesült, a világot remegtetô ordítást. Álmomban láttam, hogy orosz zászló leng a Boszporusz vize felett és az orosz tüzérség elfoglalta a Dardanellák erôdjeit, porba döntve az istentelen törököt. Kolától Korinthoszig zúgnak a harangok Szíria és Egyiptom ujjong! Az Északi-sark jegétôl a Távol-Keletig száll a Szentháromságot dicsôítô ének Lehullottak a rabság évszázados láncai! Feltámadás! harsogja millió ajak. Kavarogtak az álmok, azt álmodtam, hogy már kormányzó vagyok, de nem itt, nem Kosztromában, nem Penzán, hanem valahol ott messze, túl a tengeren, az ígéret földjén Hol a tenger veri folyton Szirtjeit a part fölött S lankadtan húz át a holdon Fátylával az esti köd; Hol egébe földi lányok Karján száll a muzulmán Csók közt, tündéradomány: ott Lett enyém e talizmán. 8 Menjünk, uram, fürdeni! szólalt meg a fejem felett egy hang. Felocsúdtam. Homa állt elôttem mosolyogva, ôsz bajszát mozgatva. Hihi! Hol volt? Mit látott? Mit énekelt álmában? folytatta, és szeretettel mosolygott rám. Hej, barátom, micsoda álmot láttam. válaszoltam, miközben egy jót nyújtózkodtam. Micsoda álmot! Mi mindent nem lát az ember álmában, na menjünk! A hôség már kezdett alábbhagyni. A hegyek útvesztôirôl és a sztyeppérôl az öböl felôl már hûvös szél támadt. A tábor éledezett, itt-ott már ropogott a borókafenyô, jó illatú bodor füst gomolygott, és hullámozva szétáradt a földön, zaj és beszélgetés hallatszott, lovak nyerítése és dobogása, sercegtek a lóvakarók, dolgoztak a kefék, Szamszon Ivanics a száját jártatta, kato- 7 Adrianopol (Hadrianopolis) Drinápoly, török nevén a mai Edirne. 8 Puskin: A talizmán. Szabó Lôrinc fordítása. 6

7 nák hosszú sorban vonultak a városba vízért csajkákkal a kezükben, kopogott az utászásó. Egy negyedóra múlva már vöröses klepperemen 9 ültem, és csak arra vártam, hogy Homa is felüljön Almanszorára. Az öreg, teve formájú, horgas orrú, hihetetlen ádámcsutkával megáldott torzszülött rakoncátlankodott. A farka alatt egy helybeli, Duna-melléki vérszívó légy ült. Szánalmas farkcsonkjával dühödten csapkodott, hol felágaskodott, hol meg a farát dobta fel. A fene a fajtádat! morgott fenyegetôen Homa. Almanszor még egyszer felrúgott, katonai kifejezéssel élve felágaskodott, még egyszer meglendítette a farkát, de Homa már a hátán termett. Legényesen, a szokásoknak megfelelôen a testét hátravetetve, mindkét oldalról megsarkantyúzta a lovat. Nevetés és tréfák özöne zúdult Homára mindenünnen, így hagytuk el a tábort. Ezúttal nem az öböl felé vezetô hegyi úton mentünk. A mezei virágoktól tarkálló kis rét, amely mögött egy kis hegyoldalon sûrû, árnyas szôlôs terült el, már rég csábított, rég csalogatott, most egyenesen oda mentem. A tábor hamarosan a hegyen túl maradt, és már egy hang sem hallatszott onnan idáig. Lassan lovagoltam, lehetôséget hagyva lovamnak, hogy menet közben fogaival tépkedje a fûszálak és mezei harangvirágok felsô részét. Zavartalan volt a csend: csak néha suhant el felettem egy kis madár, azon igyekezvén, hogy elrejtôzzön a szôlô sûrûjében, ahonnan már hûvösség áradt, egy elkésett méhecske döngicsélve dolgozott a mezei virágszálon, a fürge gyík gyorsan kanyarogva csúszott a fûszálon, a meglepett ügyetlen teknôs pedig hirtelen megállt, majdnem a lovam patái elôtt, fejét és lábait erôs páncéljába húzta, és halottnak tettette magát. Micsoda ravasz kígyó! jegyezte meg Homa könnyed iróniával, de hangjában egy csepp harag sem volt. Visszafogta a lovát, óvatosan kikerülte, nehogy agyonnyomja az ijedt jószágot. És mi lett volna, ha kígyóba botlunk? kérdeztem Homát. Homa már a szó hallatán is fellobbant, felbôszült. Dög! mondta dühösen, összeszorított fogakkal. A dög! Ádámot megmarta, bûnbe vitte. A szôlôt különbözô irányban átszelô ösvények labirintusában hamarosan összezavarodtunk. A körülásott bokrok, a gondosan megnyírt venyigék, az ösvények világosan tanúsították, hogy az ezen a vidéken tapasztalható általános rendetlenség ellenére most, a háborús idôben is 9 Északi lótípus. Vörös, sötét pej vagy fakó színûek, gyorsak és szívósak. 7

8 rend van és hogy egy figyelmes gazda nagy igyekezettel, szeretettel gondoskodik róla. A fiatal, friss hajtások nedvvel telítôdést ígértek. Azt ígérték, hogy leveses, gazdag fürtök lesznek. Homa azt sem tudta, hova nézzen. Az Isten ajándéka, az Isten ajándéka suttogta alig hallhatóan. De az ösvények helyenként annyira szûkek voltak, hogy a lóval akaratlanul is eltapostuk, letörtük ezeket a csodálatos szôlôvenyigéket. Már nem örültem annak, hogy a számomra eddig ismeretlen úton haladunk. Tönkretesszük a másét! morogta a hátam mögül idônként Homa, aki tisztelettel viseltetett az idegen tulajdon iránt. Az én vitéz lovagom, Homa, akinek a tiszteletre méltó jellemét részben talán már ismered, nyájas olvasóm, a Lóistálló címû elbeszélésembôl. De hát nem a mienk! mondtam. Istenem! vetette ellen Homa. Az ösvény hirtelen eltûnt. Lovam egy sûrû akadályokkal teli szôlôtôke elôtt zavartan megállt. Nem volt mit tenni. Visszafordítottam a lovat és újra eltévedtem. Ott kapargál egy ember! kiáltott fel Homa örömmel. Ott, ni! Ôt kell megkérdezni. Hé, ember, ember! kiabálta Homa, és meglökve Almanszorát lassan megindult a jelzett irányban. Oldalra pillantottam és megláttam egy emberi alakot, ásóval dolgozott a földön. Az alak amikor meghallotta Homa kiabálását és meglátta, hogy az feléje közeledik, elrejtôzött a szôlôskert sûrûjében. Ennél a váratlan fordulatnál Homa meghökkent. Visszafogta a lovát, és lába mintha földbe gyökerezett volna, ôsz szemöldöke alól kiugró bajsza rángatózott, szeme villámot szórt. Bujkál! Az ördögadta! kiáltotta. Szóljak neki, uram? Hát persze, hívd ide! mondtam neki. Hé, ember! kiáltotta újra Homa ember! Vigyen el az ördög, Gyere ide, buta vagy, bolond vagy, hé! Homa kiabált és közben közeledett feléje. Mutasd meg az utat! De az ember nem válaszolt. Csak a faágak recsegése hallatszott a szôlôskert sûrûjében, a megriadt madarak felreppentek, nyugtalanul köröztek a levegôben, fiókáik miatti félelmükben panaszosan csipogtak. Nyilvánvaló volt, hogy az ember a kert legmélyére tart, menekül az üldözésünk elôl. Az ördög vigye el, elszaladt! suttogta dühösen Homa, és bizonytalanul ismét megállt. Átkozott hitetlen Meg sincs keresztelve! Gonosztevô! Meg kell találni morogta összeszorított fogakkal. A szôlôvenyigék rezgô csúcsai megint elárulták az áldozatunkat, bár az már messze járt. Arról a magaslatról, ahol Homa meg én álltunk, újra megláttuk az embert, aki sietôsen, bár nehézkesen igyeke- 8

9 zett a dolina 10 felé. Homa megint dühbe gurult. Odasietett, nem válogatva az ösvények között, nem kímélve a más vagyonát, nem sajnálva a vadászkutyát sem. Viharos támadásban, testét elôredöntve hajszolta a lovát, egyenesen a bokrok sûrûjének vágott, melyeknek hegyes ágai összekarcolták a jó Almanszor homlokát, mellét és bordáit. Aggódtam Homa miatt, és visszavonulót fújtam neki. De Homa nem hallotta, harctéri lázban száguldott elôre. Hamarosan teljesen elvesztettem a szemem elôl. Hirtelen kiáltás hallatszott el hozzám, könyörgésféle nyögéseket hallottam. Aztán minden elcsendesedett. Homa! kiáltottam rémülten. A higgadt, valójában jóságos és lágyszívû Homa néha, tudtam én ezt, képes volt magáról megfeledkezni és elragadtatta magát, mint egy szerencsejátékos. A zaporozsjei vér néha felforrt az ereiben, csak úgy buzgott benne. És most mindehhez még a hitetlen el is szökött!. Homa! kiáltottam ismét már teljesen reményvesztetten. Azonnal! hallatszott valahonnan elnyújtottan, távolról. Kis idô elteltével Homa ismét felbukkant a cserjésbôl. Nehezen kivehetô beszélgetés jutott el hozzám, a szívem megkönnyebbült. Egy perc múlva már meg is jelent az ösvényen a foglyával együtt. Az embert, csíkos, teveposztóból készült kabátja, hihetetlenül széles bugygyos nadrágja, a kezében tartott báránybôr kucsmája alapján távolról moldovainak néztem. Megállt elôttem, nehezen vette a levegôt. Mély ráncokkal teli homlokán nagy izzadságcseppek gyöngyöztek, majdnem teljesen kopasz volt, csak a tarkóján lengedezett egy-két ôsz hajszál, szakálla ôsz és sárgás volt. Sovány, öreges arcának minden vonása, alig pislákoló szürke szeme még mindig ijedtséget tükrözött: térde remegett, a melle görcsösen rángatózott, lihegett. Az volt az érzésem, hogy mindjárt összeesik. Unde droma na liman? 11 kérdeztem, ahogy tudtam moldvaiul, igyekeztem lágy hangon beszélni. Megsajnáltam, és ha egy idegen emberben félelmet keltek, bár ez a személy nem volt számomra több egy házôrzô kutyakölyöknél, mégis mindig nagyon és fájdalmasan hatott rám. Erre, erre, uram! szólalt meg hirtelen az öreg bizonytalan, remegô hangon. Ott a kerítés a kerítésen túl. Hát te orosz vagy, földink vagy? kiáltottam fel örömteli csodálkozással. Az hát, orosz, orosz! kiáltotta Homa. 10 Kisebb-nagyobb, tál alakú mélyedés a mészkôhegységek fennsíkjain. Ilyen pl. az Aggtelek melletti Vörös-tó. 11 Merre visz az út az öböl felé? 9

10 Az arca csupa mosoly volt. A felindultság legkisebb nyoma sem látszott már rajta, pedig az imént még forró lángban égett az öreg. Orosz! ismételgette Homa válaszként a felkiáltásomra. Minek ijedtél meg? folytatta jóságos hangon, miközben a fogolyhoz fordult. Ne félj, nem teszünk neked semmi rosszat! Csak mutasd meg az utat! Világos volt, hogy ez az ember egyike volt azoknak a szerencsétleneknek, akik közül bizonyára sokan Dobrudzsában kóborolnak, egyike azoknak az áttelepülteknek, akik akaratuk ellenére lettek emigránsokká, akiket a különbözô, az életükben bekövetkezô drámák és véletlenszerûségek Oroszországból néha a Duna jobb partjára ûztek el, hogy menedéket és szabadságot keressenek. Sok áttelepülô nemcsak Novorosszijából és Ukrajnából, de Közép-Oroszországból is itt telepedett le ebben az országban. De ezeknek a jövevényeknek az örökös osztályrésze a munka és a szegénység: életük bizonytalanságban és öröm nélkül telik nélkülözések és szegénység közepette, a török hatóságok önkényeskedései közepette, általános megvetés mellett, amely a többi népcsoport részérôl éri ôket. Nagyon tévednek, amikor elhagyják országukat ezért az ígéret földjéért, ahol nincs rendôrfônök, sem útlevél, katonakötelezettség, sem földesúri robot. Az áttelepülô proletárok a Dunán túl is, mint a Volgán, hajóvontatókká lesznek. Hosszú évekig nincs fedél a fejük felett, nincs reményük és lehetôségük, hogy még egyszer meglássák a hazai égboltot, a Duna túlsó partján még gyakran él az emlékezet a bûntetteikrôl, korbács és Szibéria vár rájuk. A Törökországba való szökést, mint köztudomású, szigorúan büntetik. A már megnyugodott öreg elmondta, hogyan jutunk el az öbölhöz. Nem mertem a sorsával kapcsolatos kérdéssel zaklatni. Megbiztattam a lovamat és ellovagoltam. Köszönjük, jóember! Minden jót! mondta búcsúzóul Homa. Megrémisztetted! mondtam szemrehányóan Homának. És miért dühödtél meg annyira? Homa zavarba jött, még el is vörösödött. Kicsi a veréb, mégis verekszik morogta a fogán keresztül. Úgy gondoltam, hogy ez nagyobb ellenség. A szôlôskerttôl már messze jártam, de az öregember félénk, szánalmas alakja még mindig mintha elôttem állt volna. Homa mintha megérezte volna. Minek jött ez ide? mondta, mintegy beszélgetést kezdeményezve velem. Bolond ez, vajon Oroszországban nem volt kenyér? Micsoda dráma, micsoda vihar gondoltam magamban, miközben lassan lovagoltam elôre, miféle rossz idô hozott téged ide, te fedél nélküli vándor? Szemmel tartottak-e téged, mint Gogol erdei csavargóját, meg- 10

11 tetszett-e neked valaki kesztyûje, és ezért eladtad a keresztény lelkedet, ártatlan vért ontva ki megérezted a lelkiismeret gyötrô kínjait és elmentél az isten világának a végére, muzulmán földre, vezekelve a véres bûnért, majszolva a munkával megkeresett kenyeret, amit keserû könnyeddel öntöztél meg. A piactéren a dobpergés mellett rád váró súlyos és szégyenteljes büntetéstôl féltél-e, te gyáva kishitû, és eltûntél, te megátalkodott semmirekellô, attól a bajtól, amit az elkerülhetetlen leszámolás jelent, mert elkapott volna téged, az úti okmány nélküli embert a járási rendôrfônök. A kényszerûségbôl vállalt munkában lévô életet untad meg, azt, hogy az uraknak obrokot 12 fizess, a földesúri robotban görbítsd a hátad, faeke borona mögött taposd a földet, a nyári hôségben szántsd a futóhomokot, és elmentél ismeretlen messzeségbe mentél, hetedhét országon túlra, a világ végére, ahol, ahogy a más vidékrôl jött ékes szavú, világot látott ember elmondta, hogy élnek gazdag emberek, az ezüstöt lapáttal hordják össze, útlevelet nem adnak, adót nem fizetnek, az urak elôtt nem hajlonganak, mindig szabadon élnek, nem vetnek és nem is aratnak, torkig eszik magukat, szabadon mulatoznak, zöld borral 13 isszák tele magukat, szabadon duhajkodnak, mézzel édesített vízben fürödnek? Persze nagyon jó lenne itt élni, gondoltam, miközben tekintetemet végighordoztam az egész tájon. Mi lenne, mondtam magamban, ha ez az egész vidék, amely most még egy kissé vad, egy kissé parlagon heverô, valamilyen civilizált, mûvelt nép kezébe jutna, például a mienk, az oroszoké lenne. De jó lenne itt! De jó lenne itt! Milyen magasra emelkedik, milyen szabadon légezik a kebel ettôl a friss, életet adó levegôtôl. Micsoda illatuk van ezeknek a vadon növô diófaleveleknek, ennek a buja növényzetnek. Amott meg, az aranyló rónaságokon, hullámozik és ring a kalász. Micsoda este!... Az öböl a naplemente sugaraiban ég, amott hegyek lejtôin sûrû erdô. És milyen csodálatos, milyen kék, milyen fényes égbolt borul sátorként körös-körül fölénk! Késô este felkel a fényes telihold. Fényes sugáráradatával elönti az egész tájat, játszik az öböl hullámain, és az éjszaka lélegezni kezd Olyan éjszaka, amilyent álmában sem lát az ember, ahogy nálunk, a mi északi tájunkon mondják, jó illatú, titokzatos éj. Jó lenne itt élni! Áldott vidék! 12 Bér, zsold, kamat, tartozás, fizetendô járadék, dézsma; földadó. 13 Portugáliában terem az üde Vinho verde (zöld bor). A zöld megjelölés nem a bor színére, hanem a friss, kissé kiforratlan ízére vonatkozik. 11

12 Hol a tenger veri folyton Szirtjeit a part fölött S lankadtan húz át a holdon Fátylával az esti köd. Énekeltem túláradó érzelemben, lelkem mélyéig áthatva az engem körülvevô friss, hatalmas, szûzies trák természet hatása alatt. Lelkembôl hihetetlen motívumok, hihetetlen hangok buggyantak elô. Homa mosolygott is, miközben oldalvást nézett rám serteszerû bajuszán keresztül... A kis vöröses lovam fülét hátrasunyta, mintegy figyelve az új Orpheuszra. Ó, Trákia! Megismerem benned a mennyország elôcsarnokát!... annak a költôi vidéknek! Hol a tenger veri folyton Szirtjeit a part fölött S lankadtan húz át a holdon Fátylával az esti köd Annak a vidéknek, amelyrôl, még gyerekként a zöld pázsiton, az orgona és akácfa árnyékában feküdve szerettem egykor álmodozni. Elégedettséget és nappali fényt árasztó, virágzó táj! Nekem, árva gyereknek ismeretlen, de érthetô voltál. Gomolyogva futnak a felhôk, nem tudja az ember a szemét levenni róluk. Hová? Minek? Utánuk kellene menni! De jó lenne a magasan szálló kánya szárnyára kerülni, és az egész világot körberepülni vele, egész lelkemmel átfogni a világot. Ilyenkor felforrósodik a kebel, hevesen ver a gyermeki szív, felfut a szemöldök, forró könny önti el a szemet, és ez az érthetetlen, üres érzelmek múltból jövô áradása hangokban oldódik fel. És dalra fakad az ember, mint most is, bár raccsolva és hamisan, az Isten tudja, mikor és hol és elôször kitôl hallott talizmán -t dúdolja. Egészen átadtam magam a gyerekkori emlékeimnek Sok minden jut annak az embernek eszébe, akit évtizedek választanak el a gyerekkorától, sok minden jut eszébe egy fôhadnagynak idegenben, hazájától távol. Egy csapat hattyú elhagyta az öbölben lévô nádast, fel az ég felé húzott. Szomorúan elnyújtott vijjogásuk a fülemig hatolt és valahogy olyan furcsán hatott felzaklatott idegeimre. Hattyú-ludak, hattyú-ludak! gügyögtem remegô ajakkal, és annyira 12

13 hátravetettem a fejem, hogy a nyakam bele is fájdult, tekintetemet belefúrtam az ég kékjén úszó csapatba, vissza akartam emlékezni a mese szavaira, amelyekkel öreg dadám gyermekkoromban altatott, és amellyekkel talán egykor Téged is elaltattak, nyájas olvasóm. Az öreganyó gyöngéd és barátságos alakja, redôkkel és ráncokkal barázdált arca, végtelenül jóságos tekintete a kihunyófélben lévô szemében, a gyerekhez öreges gyengédséggel fordult, szóval ôt láttam most álmomban ebben a percben, és úgy támadt fel elôttem, mintha élô lenne. A múlt néha különös hatalommal bír az emberi szív felett. Ezekre a percekre elfelejtettem, hogy én egy katonai csapat szigorú, erôs fôhadnagya vagyok, és egészen átadtam magam a múltam bûvöletének. A testem egyfolytában ringott a vöröses színû lovam hátán, és körös-körül a fenséges trák táj ugyanúgy virágzott, pompázott de a gondolat a szív, a lélek messze járt! És már látom is a szerény sírt a falusi temetôben, a félig elkorhadt kereszttel, a hóbuckák mindent betakarnak, úgy rajzolódik ki képzeletemben, ahogyan utoljára tízéves koromban láttam. Mennyire sírtam, hogyan imádkoztam egykor annak a keresztnek a tövében, azon az emlékezetes, zord, téli napon, amikor örökre elhagytam gyermekkorom nem kevésbé zord, de feledhetetlen menedékét. Hóvihar dühöngött, forgószél kavargott, szórta körös-körül a fehér hótömeget, én pedig nem éreztem, nem láttam semmit sem, nem volt erôm arra sem, hogy elszakadjak a sírtól. És az a szomorú, bánatos, kínzó érzés, amely akkor eltöltötte az igazi, mély bánattal összetört gyermeki szívemet, most újraéledt a lelkemben. Születésem óta árva voltam, az elsô oázásomat feledhetetlen dadám fogadta, ô becézgetett elôször, ô vett körül az elsô gondoskodásokkal, ô dédelgetett. Ám én ideges gyerek voltam. Más arcok, más alakok is voltak körülöttem Lelkem forró szeretettel volt tele irántuk De már nem emlékeztem rájuk, a nevüket elfelejtettem. Mi mindent nem visznek el az évek! Mintegy álmon keresztül látom ezeket a komor, félénk arcokat És még egy másik, szigorú alak magasodik föléjük! Egy vér szerinti rokonomé, a despota nagybácsimé, a zsarnoké, aki a régi idôknek megfelelôen önkényeskedett. Ezek az emlékek felzaklattak. Az út hirtelen éles fordulatot vett, lejteni kezdett és szakadékban folytatódott. Egy sirály reppent fel, áthatóan vijjogott, fölém szállt, bukfencet vetett a levegôben, és villámként zuhant lefelé Hi-hi! hangzott már valahonnan messzirôl. 13

14 Megérkeztünk! kiáltotta ekkor Homa. A nap sugarai alatt vakítóan csillogott az öböl. Hullámai hajfonatokként tornyosultak egymásra. Az elôbbi sirály vijjogva körözött felettük Nádasok visszhangja válaszolt neki a távolból. Még néhány lépés, és a partnál voltunk: a hely teljesen kihalt volt. Homa béklyót tett a lovakra és a fûre engedte ôket, levetette a köpenyét, és a part menti homokra terítette Öt perc múlva már a vízben voltam Homa is levetkôzött és teljesen belemerült az öböl hideg hullámaiba. Ám egy ôrült hullám felkapta, felborította és elsodorta A dög De a keserû-sós víztömeg a torkára folyt. Tritónom 14 megtorpant és a part felé igyekezett. Homa, mi van? kiáltottam. Hogy az a! A vízisiklók, aranyszínû fejüket félrôfnyire kiemelve a víz szintje fölé, csúszkáltak körülöttem hullámról hullámra, miközben smaragdszínû bôrük megcsillant a napfényben, egymást kergették Felébredt bennem a zoológia iránti olthatatlan szenvedély, és elfeledtette azokat a lelki izgalmakat, amelyek még nem is olyan régen gyötörtek. Mindenképpen el akartam kapni egyet ezek közül a szépséges rondaságok közül a házi múzeumom gazdagítására. Minek magának ilyen ocsmányság? kiáltotta Homa a partról, a hatalmas amilyen csak itt látható bojtorjánbokor árnyékában guggolva, miközben rövid szárú pipáját tömte De nem bírta tovább, a part felé vetette magát, az apró kavicsok és az éles kagylók szúrták mezítelen talpát, és arra kényszerítették, hogy ugráljon és ravasz mutatványokat hajtson végre. Ne bolondozzon, uram! Elég! Mit csinál? Még megharapja! Hagyjuk! Istenem! veszekedett velem, korántsem tréfából Csak akkor nyugodott meg, amikor már egészen kijöttem a vízbôl. Na mi van? Átfagyott? kérdezte, miközben rám terítette a köpenyét. Egy kis borzongás valóban végigfutott a tagjaimon. Átfáztam! feleltem. Inna egy kis vodkát? kérdezte hamiskásan, és nevetett. Bizony jól jönne! Homa buggyos nadrágja zsebébe mélyesztette a kezét, ahonnan egy üveg nyaka kandikált ki. 14 Tritón a görög mitológiában Poszeidón és Amphitrité fia, félig ember, félig hal, tengeri istenség. 14

15 Homa! kiáltottam szívemben egészen ellágyulva, kezemet széttártam, készen arra, hogy a szívemhez szorítsam: Csak nem? De bizony! Arcát boldog, barátságos mosoly ragyogta be. A másik zsebébôl egy titkos kupát húzott elô. Igyunk hát, Homa! mondtam. Igyunk, uram! És mindketten elérzékenyültünk. A nap a magas égboltról szeretettel nézett ránk. Az öböl szürkéskék hullámai a part felé nyomultak, hogy meghallgassák kedélyes beszélgetésünket. Ugyanazon az úton mentünk vissza. A lovam idegeskedett, apró léptekkel poroszkált hazafelé, hiányzott már neki a pihenôhelye Almanszor is lelkesen lépdelt, zaboszsák kerül hamarosan mindkettôjükre. A nap lenyugvófélben volt, fényes narancssárga fénnyel ragyogta be a környéket. Nicsak, jön az öreg a munkából! jegyezte meg Homa, és a már ismert öregre mutatott. Valószínûleg elfáradt. Az öreg elôttünk ment egyenetlen, ingatag léptekkel. Nehéz csákány volt a vállán. Ilyen öreg, és mégis dolgozik! folytatta Homa. Szegény ember tette hozzá részvéttel. Vigyek neki vodkát? zárta le a beszélgetést és kérdôen nézett a szemembe. Igen, vigyél! feleltem. Hé, öreg! Gyere ide! kiáltotta Homa. Az öreg megállt és levette a sapkáját. Ezúttal már bátrabban, bizakodóbban nézett ránk Könnyíteni akart a vállán és kezdte leereszteni a csákányt, de csaknem utána bukott. A szél is feldönti tréfálkozott Homa. No hát, befejezted a munkát, öreg? kérdeztem, és közelebb mentem hozzá, és amennyire lehet kedvesen, ôszintén el akartam simítani azt a benyomást, amelyet elsô találkozásunk gyakorolt rá. Dehogy! Akad ott még munka bôven! vetette ellen az öreg. Lesz-e haszon? kérdezte Homa. Miféle haszon! Az öreg legyintett. Miféle haszon? Ez nem az enyém. A gazdáé, a bolgáré, régebben meg a töröké volt. Az öreg szaggatott hangon, tagoltan beszélt. Öreges, nehéz légzése volt, és a kigombolt kabátján át lehetett látni, milyen egyenetlenül, görcsösen rángatózik a melle, amely bár széles, de beesett volt, és ôsz szôrzet borította. Szóval te csak munkás vagy? kérdeztem. 15

16 Igen, munkás, hajóvontató vagyok. Szóval úgy! Az öreg ingujjával letörölte a homlokán még meg sem száradt izzadságcseppeket és szürke szemét rám emelte A fény ezekben a szemekben már kihunyófélben volt és sok megélt szenvedés tükrözôdött bennük. Ilyen öreg vagy, és még mindig dolgozol? jegyeztem meg. Ideje lenne megpihenni, a kemencepadkán heverészni és öreg csontjaidat melegíteni. Az öreg szeretett volna válaszolni valamit, de nem szólt egy szót sem. Csak kinyitotta száját és biccentett a fejével. Házad, gyerekeid vannak? szólt közbe Homa. Egyik sincs. Egyedül vagyok, mint az ujjam, válaszolta az öreg, és egy percre rám vetette kihunyófélben lévô szemét, majd ismét a föld felé nézett. Aztán olyan mozdulatot tett, mint aki fel akarja venni a csákányt. Ne búsulj, hogy nincs se házad, se gyereked! mondta Homa tréfálkozva. Jó hangulatban volt és el akarta feledtetni az öreggel a korábbi heveskedését. Még fiatal vagy, megnôsülhetsz! Most meg iszunk egy kis vodkát. Homa megint beletúrt a nadrágja zsebébe. Uram, engedje meg! Homa leszállt a lóról, én is leszálltam a klepperemrôl, és egy zsombékra ülve cigarettát kezdtem sodorni, de az öreg nem kért a vodkából. Egy mosollyal sem nyugtázta Homa tréfálkozását. Nana, barátom! szólalt meg hirtelen Homa komolyan. Bocsásson meg nekem, én csak azt gondoltam, hogy ellenség, bocsásson meg, bátyám, legyen szíves! Na igyál, öreg! mondtam. Mindketten ittak. Homa mélyen meghajolt. Az elôbb mitôl ijedtél meg annyira, öreg? kérdeztem. Miért szaladtál el elôlünk? Van ok a félelemre nem szoktunk hozzá, hogy katonákat lássunk. Ha nem lenne a szôlôskert Odamenni is fél az ember a helyhez már hozzászoktam, hányadik éve már ezt gondozom. Régóta élsz itt? Hát már vagy húsz éve lesz rég bizony Melyik vidékrôl való vagy, honnan jöttél ide? Az öreg bizalmatlanul nézett rám és elbizonytalanodott. Onnan válaszolta kitérôen, de már nem nézett rám, kerülte a tekintetemet. Kényelmetlenül éreztem magam a kérdésem miatt, amely sok mindent eszébe juttathatott, ami talán kínzó visszhangra lelt a szegény ember szívé- 16

17 ben, fájdalmat okozott neki. Talán arra emlékeztette, amit sok éven át makacsul igyekezett elfelejteni, talán bûnt követhetett el a múltban. Végül arra is gondolhatott, hogy azért kérdezem, hogy ártsak neki. Tegyük fel, hogy a dobrudzsai parancsnokságunk ezeknek a menekülteknek nem ártott volna sehogyan sem, de gondolhatott volna a visszatoloncolásukra, ami elôbb vagy utóbb megeshetett volna, sorsuk egy adott esettôl, egy pillanattól, az önkényeskedéstôl, valakinek a közigazgatási fantáziájától függött És mindez törvényes, sôt igazságos lehetett volna. Felesleges kérdéseimmel nem zaklattam tovább az öreget, és mentem tovább az utamon. Végül is mi közöm hozzá, hova való? Permbôl, Kazanyból, Moszkvából vagy Tambovból jött-e? elmélkedtem magamban. Olyan kevés csavargó bolyong-e a nagyvilágban?! Másnap, amikor Homa feltálalta az ebédet, sokat sejtetôen elmosolyodott. Min somolyogsz, Homa? kérdeztem. Nézze csak! Homa levette a födôt a lábasról. Kóstolja meg! Na, finom a borscs? 15 A borscs zöld szôlôbôl készült. Micsoda újdonság. Honnan van? Ivan adta. Milyen Ivan? Hát az az öreg, akit tegnap láttunk. Aha, szóval már barátok vagytok Hát persze, jó ember az öreg. A borscs nagyon ízlett, és ettôl kezdve nélkülözhetetlen fogás lett az igénytelen tábori ebédjeim között. Homa egész órákra el-eltünedezett a táborból és a szôlôskertbe ment. Nem szedi ôket össze a parancsnokság? kérdezte tôlem egyszer, mintegy mellékesen, ravaszkásan. Kikre gondolsz? Hát ezekre a csavargókra. Honnan tudnám. Mintha nem hallottam volna ilyesmirôl válaszoltam. Miért érdekel ez téged? Csak úgy, csak úgy kérdezem. De érthetô volt, miért kérdezte, aggódott a barátjáért A már megnyugodott öreg egész napokon át kapált a szôlôskertben, végül teljesen oda költözött, épített magának egy kis kunyhót. Én is többször benéztem hozzá, amikor visszafelé jöttem a fürdésbôl, dohányozni, a még zöld szôlôt kóstolgatni, 15 Hagyományos orosz étel (leves), alapja cékla. 17

18 nézni, hogyan dolgozik az öreg, hogyan gondozza a szôlôt, mindenfélérôl elbeszélgetni vele. Sok mindent mesélt nekem a törökökrôl, a bolgárokról, a görögökrôl, de valahányszor a beszélgetés a hazánkra terelôdött volna, azokra a körülményekre, amelyek az áttelepülésre kényszerítették, ezt a témát terhesnek érezte, és a kérdéseim elôl közhelyekkel tért ki. Szabad földmûves voltam, a föld meg rossz volt, az emberek elcsalogattak, aranyhegyeket ígértek. Hát áttelepültem, igaz, rosszkor mondogatta ilyenkor. Mi az, hogy rosszkor? kérdeztem. Micsoda paradicsom ez itt köröskörül! Az emberek a rosszak. Sehogy sem lehet a kedvükre tenni. Mindegyik úgy néz az emberre, mint a kutyára. Érthetô, hiszen ki jön ide? Majdnem egy egész hónap telt el. Valami nagy ünnepre virradtunk, Babadagban vásárt tartottak, az egész területrôl idecsôdültek az emberek, nagyon sokan voltak. Még sokszínûbb, még sokoldalúbb lett, mint amikor megjelentünk a babadagi magaslatokon, a piactéren ezen a napon zajos tömeg hullámzott Eljöttek Brailovból 16 a kereskedôk színes bútorvásznaikkal, a távoli sztyeppérôl a pásztor idehajtotta a birkanyájat, a ravasz perzsa megnyitotta a boltját, eladásra kínálva a rózsaolajat és az olcsó borotvákat. A városban nagy lakmározások folytak A malom melletti téren szinte reggeltôl kezdve ment a tánc. Férfiak és nôk, fôleg moldvaiak, párt alkotva ütemesen, monotonon mentek körbe hol jobbra, hol balra, minden rendszer nélkül, csak puszta lelkesültségbôl vagy a kobzos intésére. Egy nyúlánk, atletikus termetû fiú, szabadon lévô melle napbarnított, szinte teljesen lesült, hosszú hajfürtjei a válláig értek, bolgár rongyokat viselt, hol könnyedén járkált a kör közepén, hol váratlanul leguggolt, gladiátorhoz hasonló pózt vett fel, vastag szemöldökét rángatta, amely alól kikandikált fekete szeme, leírhatatlan grimaszokat vágott. Ezalatt a kör mindannyiszor felélénkült, szaggatott, rövid kiáltások hangzottak fel, a dobogás mind hangosabb és hangosabb lett. A leengedett hajfonatú, arannyal kivarrt sapkát viselô fiatal moldvai lányok, a nyakukon apró érmékbôl készült, a szoknya fölé felvett színes, díszítésekkel kivarrt rövid felsôkabátban, élénk szemükben bátor tekintet kétségkívül a bál királynôi voltak... Idônként a mi huszárunk vagy kozákunk is befurakodott a körbe: sûrû porfelhô telepedett a zajos mulatság fölé. A volinka 17 vagy koboz hangjai hasították a levegôt. Az atlétatermetû kobzos nem kímélte a tüdejét: hullottak is egyfolytában az apró pénzérmék a földre terített szûrére. 16 Város Ukrajnában. 17 Duda. 18

19 A kocsmákban, amelyek a zsidóknak köszönhetôen nagy mennyiségben voltak Babadagban, igazi bábeli zûrzavar uralkodott. A nyitott ajtókon és ablakokon keresztül az egész környékre kihallatszott a hegedûszó, a bátor dalok, a mi otthoni dallamvilágunk hangzott fel. Ünneplôbe öltözött emberek sûrû tömegben járkáltak fel s alá az utcákon, a szökôkút elôtti kis tisztáson trombitások kórusai zengtek, az örmény Karabet üzletében tengernyi ital folyt, ott ünnepelték a basgedikleri csatáról 18 szóló hírt. Én is járkáltam a városban, nézegettem az utcai jeleneteket. A tömegben az ezernyi hang között idônként orosz beszéd, közmondás és tréfálkozás is felhangzott. A piros fez és a csíkos rövid kabát vagy a teveszôrbôl készült nadrág ellenére is a viselkedésük leleplezte a mieinket. Honfitársaink áradata ezen a napon különösen észrevehetô volt: már nyíltan mutatkoztak, nem zavarta ôket a hatóságok jelenléte. Te ki vagy, mi vagy? kérdeztem az egyiket viccelôdve. Török alattvaló! felelte vidáman a földim. Az orlovi kormányzóságból? Nem, hála isten, már itt születtem. Itt-ott zekék, piros ingek és parasztkalapok villantak, amelyek nem vettek részt az általános vigalomban. A dobrudzsai területen lakó népcsoportok között van még egy törzs, amely számát tekintve elég nagy, eredetét tekintve rokon velünk, nyelvének tisztaságát és a tôsgyökeres orosz hagyományokat megôrizte, de ellenségünk is, Ignat Nyekraszov 19 kozákjai, vagy ahogyan itt hívják ôket: lipovánok, 20 akiknek a nagyapái egykor Oroszországból menekültek ide, mivel a kormányunk a szakadárságuk miatt üldözte ôket. Településeik a Duna partjaitól mélyen benyúlnak Dobrudzsa területére, és olyan furcsa, hogy ezen az idegen földön a nevüket halljuk: itt van Zsurilovka, amott meg Zsergyelovo és Szlava. Olyan vadnak és különösnek látszanak itt ezek a gerendás házak, faragott kakasokkal a háztetôn, a póznákra szerelt seregélydúcokkal, ferde ablakokkal. Csodálkozva nézi az ember ezeket a jellegzetes, különös kifejezéstôl 18 Basgedikler település Törökországban. Az os krími háborúban a V. Bebutov tábornok vezetése alatt álló orosz csapatok itt verték szét és futamították meg a Karsz felé visszavonuló törököket. 19 Ignatyij Nyekraszov atamán néhány ezer kozákot családostul a Kubany vidékére menekített, amely ekkor a krími kánok fennhatósága alá tartozott. A menekültek hûséget esküdtek a kánnak, és sok éven át hadseregének legütôképesebb egységét alkották. Makarova, I. F.: A török szultán orosz alattvalói (Zoltán András)., 20 A lipovánok orosz ortodox óhitûek, akik többnyire orosz eredetûek. A Duna deltájában élnek, Románia keleti részében, illetve Ukrajnában. A 2002-ben tartott legutóbbi népszámlálás adatai szerint számuk mintegy fô. 19

20 áthatott arcokat, ezeket az orosz köntösöket, ezeket a szarafánokat, 21 amelyektôl a szemünk már rég elszokott, mielôtt ide jöttünk volna, a távoli Oroszhonból, nem a vidám orosz postatrojkán, hanem lépésrôl lépésre poroszkáló katonalovakon, vagy gyalog katonacsizmában, puskával és tarisznyával a fáradt vállakon. És ez az élénk, élôbeszéd még jobban ámulatba ejti az embert: az emberek nyüzsögnek az utcákon, a szép nyári napon csak úgy zuhognak a tôsgyökeres orosz üdvözlések és közmondások. Ott repül a tûzmadár mondja egy vörös inges fiú a társának. A széles utcán pedig, bíborvörös szarafánban diót vagy napraforgómagot köpködve hetykén megy egy fiatal özvegyasszony, csengô hangon énekli: Fiatalon virágokat ültetek 22 Mindez kísértetiesen emlékeztet a mi Moszkva környéki vidékünkre Az ember kész elfeledkezni, kész szívélyes beszélgetést folytatni ezekkel az orosz emberekkel. De ó, jaj, ezek az orosz emberek sandán néznek ránk. Gát, mérhetetlenül nagy szakadék van közöttünk Nagy a viszály mondják. A nyekraszovista 23 mindegyikünkben ellenséget lát, és lélekben valóban megbékíthetetlen ellenség. Ismeretes, hogy szívesen szolgáltak a török csapatoknál az oroszok ellen, külön, a kozákjainkhoz hasonló egységeket alkottak, sôt még a megnevezésük is ugyanaz volt. Szilisztra ostromában sokan részt vettek közülük. A törököket önként látták el élelemmel és hadianyaggal, úgy szolgálták Törökországot, mint a legigazabb hazafiak. Az es hadjárat után jelentôs számban mintegy húszezren kormányunk engedélyével visszatértek Oroszországba, és most egy Nyekraszovka nevû faluban laknak, Izmail közelében, de jóval többen, számuk ezertôl húszezerig terjed mindmáig török alattvalók maradtak. Hozzájuk csatlakoznak az Oroszországból menekült raszkolnyikok, és magától értetôdik, utóbbiak közül sokakat nemcsak a meggyôzôdés hajt ide, hanem a kicsapongás és a bûnelkövetés lehetôsége is. A nyekraszovisták becsületére váljon, hogy ôk maguk is undorodnak a hívatlan jövevényektôl. Még ugyanezen az estén futottam össze ezen típus egyik érdekes alakjával. Sûrû néptömeg vette körül az egyik szabad téren felállított csapszék elôtti teret. Kiabálás, zajongás, dobogás hallatszott onnan, nyekergett a hegedû. Felkeltette az érdeklôdésemet, és közelebb mentem. Ugyanekkor a másik oldal- 21 Az orosz nôk hosszú, ujjatlan nemzeti ruhája, amelyet elöl egész hosszúságában gombokkal kapcsolnak be (a perzsa szerapaj szóból). 22 Orosz népdal (kosztromai kormányzóság). 23 A nyekaszovisták a doni kozákok leszármazottai, akik a K. Bulavin-féle felkelés ( ) leverése után mentek el a Don mellôl. Vezérüktôl, Ignat Nyekraszovtól kapták a nevüket. 24 Utalás az 1828/29-es orosz török háborúra. 20

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi I. A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az elsõ meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak. Bárcsak tudnám, mi értelme ennek az unalmas hímzésnek! A mamának már

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

http://webovoda.blogspot.com/

http://webovoda.blogspot.com/ http://webovoda.blogspot.com/ B e t l e h e m e s j á t é k Szereplők: Király, szolga, Mária, József, egy paraszt család (akiknél a betlehemes játszódik), a betlehemet vivők, angyalok, pásztorok. Az egész

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Wittinger László: Passiójáték

Wittinger László: Passiójáték Wittinger László: Passiójáték I. (AZ UTOLSÓ VACSORA) ELSŐ APOSTOL: Íme, Mester, elkészítettük az ételt, ahogyan kérted! JÉZUS: Vágyva vágytam arra, hogy a húsvéti bárányt veletek együtt fogyasszam el.

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

A melléknevek képzése

A melléknevek képzése A melléknevek képzése 1 ) Helyezkedjen el kényelmesen, először mesélni fogunk... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a magyar nyelv, benne sok szóval, kifejezéssel és szabállyal, amelyeket persze

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Könnyek útja. Versválogatás

Könnyek útja. Versválogatás Könnyek útja Versválogatás Szerző: Nemes Kiss Kata Minden jog fenntartva Borítóterv és kivitelezés: Boris Vanessza Szerkesztette: Lélek Sándorné 2014. Előszó a Könnyek útjához: A szépség: álom. Az álom

Részletesebben

1. Kosztolányi Dezső: Édes Anna Feladat: 2. Móricz Zsigmond novellái Feladat: 3. Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Feladat:

1. Kosztolányi Dezső: Édes Anna Feladat: 2. Móricz Zsigmond novellái Feladat: 3. Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Feladat: 1. Kosztolányi Dezső: Édes Anna Feladat: Ez a kancsal fény már a lélekben készülődő robbanás felé utal, annak közelségét jelzi (Kiss Ferenc) Mutassa be az öntudatlan lázadás gesztusát Kosztolányi Dezső

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve

SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve SDG Bibliaismereti verseny 2014. Példabeszédek könyve Csapat/iskola: Beadás ideje: Tudnivalók A teszt 100 kérdésből áll. Minden kérdésnél felsoroltunk 3 lehetséges választ, amelyek közül a Példabeszédek

Részletesebben

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Létezés a végtelenben Pásztor Magdolna 2014 Publio kiadó Minden jog fenntartva! ÉJELI FOHÁSZ Üres, üres vagyok, a messzeségbe rohanok. Látok egy utat, ami arany, látom a fákat, ami ezüst. Látom a holdat,

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

A három biciklis leugrik az udvaron. A biciklit begurítják a pitarba. - No, most már szakadhat akár a vízözön is! Bent a csárda csendes.

A három biciklis leugrik az udvaron. A biciklit begurítják a pitarba. - No, most már szakadhat akár a vízözön is! Bent a csárda csendes. A HORTOBÁGYI ORGONA Hirtelen beborult az ég, mintha egy óriás hamuszínű ponyvával vonták volna be. A Hortobágy síkján hűvös fuvallat száguldott végig. A távolban morgott már a zivatar. A kocsiúton három

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23.

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. Van olyan ember Tartalomjegyzék 67-es út (Republic)... 18 A széllel szemben járok (Fonográf)... 13 Az ünnep (Zorán)... 17 Élsz valahol (Fonográf)... 11 Elvonult a

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET

DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET DÖRNYEI KÁLMÁN: BANKI MESÉK 13-15. FEJEZET 13. Ha megnyerte, nehogy vigye! Egyre kevésbé tudok a küldetésemre koncentrálni. Lehet, hogy az illuzionista megsejtette, hogy a nyomában vagyok, és mindenféle

Részletesebben

A fiú bólintott. Nem is várt mást. Amikor kilépett a szobából, még látta, hogy az újság zavartalan emelkedik eredeti helyére. Ahogy kattant mögötte a

A fiú bólintott. Nem is várt mást. Amikor kilépett a szobából, még látta, hogy az újság zavartalan emelkedik eredeti helyére. Ahogy kattant mögötte a A bolt - Mást se hallok, csak hogy az üzlet, meg az üzlet, és néha még azért az üzlet is szóba kerül... - Ne bolondozz, fiam. Abból élünk- morogta a reggelizőasztal mellől a rezzenéstelen újság. - Nem

Részletesebben

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 (SERBÁN ANDRÁS igaz székely ember emlékének) Karácsonyi történet Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első

Részletesebben

QALFÜZÉR a nép ajka, után egybe gyüjté egy

QALFÜZÉR a nép ajka, után egybe gyüjté egy i ( LEGUJABB QALFÜZÉR a nép ajka, után egybe gyüjté egy 1-= :-: dalkedvelö. :-: 1,,:,1 Megjelent H.-Nl... Vásárhelyen. t Kapható,: Török Pál könyvárusnill "'IL" "Kigyó-u. 2.... ", NYOMATOTT NEMES ÁRMIN

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

15. LECKE: ISTEN ORSZÁGA ÉRTÉK: AZ IGAZGYÖNGY PÉLDÁZATA Gyülekezeti óraszám: 1. Egyházi iskolák óraszáma: 1.

15. LECKE: ISTEN ORSZÁGA ÉRTÉK: AZ IGAZGYÖNGY PÉLDÁZATA Gyülekezeti óraszám: 1. Egyházi iskolák óraszáma: 1. 15. LECKE: ISTEN ORSZÁGA ÉRTÉK: AZ IGAZGYÖNGY PÉLDÁZATA Gyülekezeti óraszám: 1. Egyházi iskolák óraszáma: 1. TEOLÓGIAI ALAPVETÉS (Felhasznált irodalom: Joachim Jeremias: Jézus példázatai, Kálvin Kiadó,

Részletesebben

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia

- De nem, a film szemmel láthatólag megtette a magáét. - Először nálunk, aztán meg itt. A buta nyugatiak azt hitték, hogy elég, ha egy francia dem az árnyékot, az árnyékot, amely a megperzselődéstől véd. Belebújok, bele az árnyékba, újra felfedezem őt a képeimen. Az én nyelvemen szólítom meg. A szemeimből Ő néz rám. A fejemben van. A véremben

Részletesebben

Isten hozta őrnagy úr!

Isten hozta őrnagy úr! Isten hozta őrnagy úr! Filmrészlet szöveges átirat Napsütéses idő van, a házak előtt egy négytagú tűzoltózenekar vidám indulót játszik. A zenészek barna egyenruhában vannak, fejükön tűzoltósisak. A zenekart

Részletesebben

Ez a könyv.... kalóz tulajdona

Ez a könyv.... kalóz tulajdona Ez a könyv... kalóz tulajdona A kis csapat öt főből áll, mint kézen az ujjak. A Tengeri Mackók a Kalóziskola első évét járják, és arra pályáznak, hogy igazi tengeri medvévé váljanak! Az angol származású

Részletesebben

Boldogságóra. munkafüzet. 6-10 éveseknek. Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán

Boldogságóra. munkafüzet. 6-10 éveseknek. Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán Bagdi Bella - Petőné Honvári Jolán Boldogságóra munkafüzet 6-10 éveseknek Boldogságóra munkafüzet 6-10 éveseknek Írta: Bagdi Bella, Petőné Honvári Jolán Szerkesztette: Feledi Eszter Illusztráció: Tarjányi

Részletesebben

Halálzokni. Játék a sorssal

Halálzokni. Játék a sorssal Vörös István Halálzokni (kórusok az Antigonéból) I. Játék a sorssal 66 Héliosz, Argosz, Thébai, Hephaisztosz, Polüneikész, mind csak egy kitalált város isten-polgárai és ember-héroszai, Laiosz, Apollón,

Részletesebben

A Cseppnyi Önbizalom kútja

A Cseppnyi Önbizalom kútja Bertóti Johanna A Cseppnyi Önbizalom kútja Szereplők: Fodor testvérek (kertészlegények) Bodor Magnólia, tündér Kuruzs Ló Utolsó Sárkány Kurta Farkú Malac Félénk Tigris 1 1. jelenet Kert. Csukott szirmú

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

A HECSEDLI MEG A POSTÁS

A HECSEDLI MEG A POSTÁS SZEMLE 13 T. Ágoston László A HECSEDLI MEG A POSTÁS Hecsedli. Várjuk a postást mondta Bányai, az író, és letette a kagylót. Régi, jól bevált, mondhatni egyezményes szövegük volt ez Zsengellérrel, a költővel

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

SZKB104_14. Körön kívül, körön belül II.

SZKB104_14. Körön kívül, körön belül II. SZKB104_14 Körön kívül, körön belül II. TANULÓI KÖRÖN KÍVÜL, KÖRÖN BELÜL II. 4. ÉVFOLYAM D1 Három szituáció képen 137 138 SZOCIÁLIS, ÉLETVITELI ÉS KÖRNYEZETI KOMPETENCIÁK TANULÓI D2 Fekete István: A két

Részletesebben

Hallottalak sírni téged

Hallottalak sírni téged Haza melyik út vezet A szívem égtıl elzárt madár De érzem egyszer hazatalál Karodon vittél évekig És most is énrám vársz Már érzem haza melyik út vezet Nélküled minden nagyvárosban Az utcán kígyók közt

Részletesebben

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén

démontámadást, akkor tanulta meg, hogy képes előre jelezni, ha démonok közelednek. Apja a király, nem lepődött meg fia képességein, a szíve mélyén 1. A támadás Viktor az erőd tetejéről nézte a közeli erdőt. Minden nyugodtnak tűnt mozgásnak semmi nyomát nem látta. Pedig érezte a jelenlétüket, tudta, hogy a közelben vannak, nem látja őket, de valahol

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

Dmitrij Alekszandrovics Prigov. Moszkva és a moszkvaiak (1982)

Dmitrij Alekszandrovics Prigov. Moszkva és a moszkvaiak (1982) Dmitrij Alekszandrovics Prigov Moszkva és a moszkvaiak (1982) (részletek) Előhang Lássuk be, hogy a Pétervár- (Leningrád-) témát az orosz költészet kellő mélységében és adekvát módon még nem aknázta ki

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

Itt van! Már megint nem hagy békén a reggel. Itt parancsolgat, és ébresztőt harsog a fülembe, pedig én nagyon álmos vagyok. Na, mindegy! Most kikukucskálok a takaróm alól, hátha mégis éjszaka van és lehet

Részletesebben

brasnyó istván IN AETERNUM

brasnyó istván IN AETERNUM brasnyó istván versei IN AETERNUM Estelente a lehúzott redőny résein át jól látni a tengerészeket, ahogy tisztjeikkel együtt elhagyják a kocsmát az út túlsó felén, rézsút ablakunkkal szemben és körülállják

Részletesebben

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Elmondom, hadd tudja meg végre a világ kicsi Anna igaz történetét. A falu neve, ahol mindez történt, Mezőbölkény, és a falu szélén van egy ócska, düledező gabonás,

Részletesebben

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között Harmadik lecke - Hol a koffer? - A szekrény mellett. - Melyik szekrény mellett? - A nagy barna mellett. - Hol? - Ott, a tükör előtt. - Aha, tényleg. És az a nagy táska? - Kint, az ablak alatt. - Cipő.

Részletesebben

Na, ugy-e, vendéglős úr, meg van fizetve, amit ettünk,

Na, ugy-e, vendéglős úr, meg van fizetve, amit ettünk, CSALÓKA PÉTER Hát egyször vót egy szegény ember. Hát szóval ez a szegény ember mindenkit becsapott, aki csak a világon él. Nemhogy aki él, hanem aki űneki jó napot köszönt, és ha az elfogadta, az már be

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Leült a fia mellé a földre. Ült, amíg ki nem aludtak az íves fények a szemében. Akkor megszólalt:

Leült a fia mellé a földre. Ült, amíg ki nem aludtak az íves fények a szemében. Akkor megszólalt: BALLADA Az öreg és a fiú együtt laktak a faházban. Az öregről mindenki úgy tudta, hogy egyedül él, és a fiúról senki sem tudta, hogy a fia. A patak egy negyedórányi járásra volt, a legközelebbi faház egy

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

SZKA_207_05. Európából jöttünk. Versenyben a világ újrafelosztásáért

SZKA_207_05. Európából jöttünk. Versenyben a világ újrafelosztásáért SZKA_207_05 Európából jöttünk Versenyben a világ újrafelosztásáért 48 SZOCIÁLIS, ÉLETVITELI ÉS KÖRNYEZETI KOMPETENCIÁK DIÁKMELLÉKLET DIÁKMELLÉKLET EURÓPÁBÓL JÖTTÜNK 7. ÉVFOLYAM 49 ÔSLAKÓK ÉS HÓDÍTÓK 5/1

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Verzár Éva Kelj fel és járj!

Verzár Éva Kelj fel és járj! Verzár Éva Kelj fel és járj! A Tatárdombot megkerülte a viharos szél, ott fenn még egyszer jól összerázta a méltóságos, nehéz fellegeket, lehúzta őket egészen a földig, s mire Terike 1911 pityergő őszén

Részletesebben

A Szent Kereszt templom tájékoztatója - 2007. Karácsony

A Szent Kereszt templom tájékoztatója - 2007. Karácsony Sosem láttam oly termőfát, Mint Krisztusnak keresztfáját. Piros vérrel virágozik, Szentlélekkel illatozik. (Erdélyi népének) É letfa A Szent Kereszt templom tájékoztatója - 2007. Karácsony Minden kedves

Részletesebben

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez A fekete özvegy levele a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez Tisztelt Főszerkesztő Úr! Karácsony szent ünnepére megvásároltam az Ön beosztottjának, Grendel Lajos úrnak, leendő férjem egykori barátjának

Részletesebben

Az aranyhal Illusztrálta: Szabó Enikő

Az aranyhal Illusztrálta: Szabó Enikő Benedek Elek Az aranyhal Illusztrálta: Szabó Enikő Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, a hármas üveghegyen is túl, túlonnan túl Megálljatok csak, nem jól kezdettem Hát: volt egyszer

Részletesebben

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1. FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

Szent Márton ábrázolások Somogyi Győző rajzai a répcelaki plébánián

Szent Márton ábrázolások Somogyi Győző rajzai a répcelaki plébánián Kovács Laura 8. o. Nick, Dózsa köz 3/a. Répcelaki általános iskola Szent Márton ábrázolások Somogyi Győző rajzai a répcelaki plébánián Hittan pályázat Szent Mártonról sok festmény készült. Leggyakrabban

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

Ünnepi- és hétköznapi viseletek Ócsán. Bereczky Réka 6. b

Ünnepi- és hétköznapi viseletek Ócsán. Bereczky Réka 6. b Ünnepi- és hétköznapi viseletek Ócsán 6. b Meglátogattuk Barkóczi Sándorné Juliska nénit, aki a város legidősebb lakója. Ő még jól emlékszik a régi szokásokra és viseletekre, emlékeit szívesen megosztotta

Részletesebben

Krúdy Gyula. Magyar tükör (1921)

Krúdy Gyula. Magyar tükör (1921) Krúdy Gyula Magyar tükör (1921) 2011 AZ ÉGETT EMBERHEZ Ne hajtsd búbánatnak fejed, jó magyarom; amit elvettek tőled a hegyszorosban, ahová bekergettek a viszontagságok, balsorsok: amit elvett a rossz szomszéd,

Részletesebben

I. AZ ÖREGÚR, hetvenesztendős, egyenes tartású, még szőkebajszú öregúr a takarékból jött ki. Kétszáz pengőcskét megint bedugott.

I. AZ ÖREGÚR, hetvenesztendős, egyenes tartású, még szőkebajszú öregúr a takarékból jött ki. Kétszáz pengőcskét megint bedugott. TÖRETLEN ÖREGÚR. I. AZ ÖREGÚR, hetvenesztendős, egyenes tartású, még szőkebajszú öregúr a takarékból jött ki. Kétszáz pengőcskét megint bedugott. «Igy szaporodik a vagyon!» mosolyogta és örömmel tiporta

Részletesebben

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és

... Talyigán vetett ágy. hózz mosni, takarftaxri, én meg ideástam e mögé a dög taliga mögé és Németh István Talyigán vetett ágy Háti itt van a tavasz is megint. A tavasz mindig eljön, meg a: nyár is, meg a tél is, ha várják, ha nem. Az ember szerencséje em jđn el soha. Hiába várják, hiába futnak

Részletesebben

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015.

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015. RADNÓTHY SZABOLCS A hullámlovas 2015. PROLÓGUS Rájöttem, hogy az élet tenger. Hogy érted? Egyszerre csendes és hangos. Viharos és morajló. Amikor a horizonton a végét keresed, rájössz, hogy se eleje, se

Részletesebben

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek?

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Tudod, az úgy van próbált Verena beszélgetést kezdeményezni Alexandrával a reggelinél. Nyújtotta a szavakat, nem nagyon tudta, hogyan mondja meg négyéves kislányának,

Részletesebben

kiderül, hogy nincs is rajta bugyi. No, akkor te mit képzelsz róla? Nagyon érdekes hasonlat, bár én Látjátok, itt ütközik ki a generációs különbség

kiderül, hogy nincs is rajta bugyi. No, akkor te mit képzelsz róla? Nagyon érdekes hasonlat, bár én Látjátok, itt ütközik ki a generációs különbség Pótnászút Hárman álltak a megállóban autóbuszra várva. Pista, a kefefrizurás, kigyúrt izmú, jóképű, harmincas fiatalember, Feri, a dérütötte ötvenes, meg Zsiga, az üllepig érő homlokú, nyugdíjba készülő

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Mészáros Sándor Az engedelmesség Komáromi Baptista Gyölekezet. Az engedelmesség. Jónás könyve alapján

Mészáros Sándor Az engedelmesség Komáromi Baptista Gyölekezet. Az engedelmesség. Jónás könyve alapján Példa: Az engedelmesség Jónás könyve alapján Egy hív édesapa fia lelkipásztornak készült. A fiú elhatározta, hogy külföldre megy egy fels bb tanulmányi fokozat megszerzése érdekében. Az édesapa aggódott

Részletesebben

akarja mondani Kujtor Feri, de akkor a holdvilág úgy esik éppen, hogy meglátja a pajtása kezét, amint dermedt ügyetlenül babrál a dohányzseb táján.

akarja mondani Kujtor Feri, de akkor a holdvilág úgy esik éppen, hogy meglátja a pajtása kezét, amint dermedt ügyetlenül babrál a dohányzseb táján. Az első stációnal Rendetlen tömegben rohantak egy kővé fagyott szekérúton; kopasz nyírfák gallyai közt gyenge holdsarló bujkált és szikrázó téli csillagok. Botladoztak a trénvágta mély keréknyomokban,

Részletesebben

A Bélyegzési Ceremónia

A Bélyegzési Ceremónia xx. fejezet A Bélyegzési Ceremónia ár mindenki a Szentélyben várakozott. A kör alakú, kupolás, középkori terem teteje a magasba nyúlt, ezért úgy tűnt, mintha a hatalmas, kovácsoltvas, méteres fehér gyertyákkal

Részletesebben

Gingerli, az időmanó

Gingerli, az időmanó Gingerli, az időmanó Tik-tak, tik-tak, tik-tak. Tak. Tak. Tak. Tik. Tik. Tik. Tak és tik. Tik és tak. Tik és megint tak. És megint tak. És megint tik. Tik és tak. Gingerli az ágyában feküdt, és hallgatta,

Részletesebben

Dániel könyve. Világtörténelem dióhéjban

Dániel könyve. Világtörténelem dióhéjban Dániel könyve Világtörténelem dióhéjban 2300 éves prófécia Kr.e. 457 Kr.u. 34 Kr.u. 1844 490 év 1810 év 70 hét Rendelet 1. rész Evangélium 2. rész 10-11 Ki Mikáél? Mózes éneke Szólt az ellenség: `Üldözöm

Részletesebben

Prológus. Hová rejtőzhetek? Találhatok menedéket? Visszafordulhatok? Van még vissza?

Prológus. Hová rejtőzhetek? Találhatok menedéket? Visszafordulhatok? Van még vissza? Prológus Újabb lövés dördült el a lombkorona fölött. A hajtók kiáltozása sokkal kivehetőbbé vált. A vére a fülében lüktetett, miközben a tüdeje égett a levegőtől, amely szaporán és jegesen járta át légzőszerveit.

Részletesebben

Január, a polgári év elsõ hónapja tehát a Vízöntõ csillagkép nevét viseli. A régi magyar neve pedig Boldogasszony hava, mert eleink az év elsõ hónapját Szûz Máriának szentelték. A keresztény (katolikus)

Részletesebben

Örökség - dalszövegek. Virágom, virágom. Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár!

Örökség - dalszövegek. Virágom, virágom. Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár! Virágom, virágom Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár! Szép szál legény gyere át, Szívemben a bánat jár. Hozzál egy kis pálinkát, Hogy legyen egy

Részletesebben

PROGRAMFORGATÓKÖNYV. Egyenlő esélyt minden diáknak. Megbízó: Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Székhely: 1051 Budapest, Nádor utca 32.

PROGRAMFORGATÓKÖNYV. Egyenlő esélyt minden diáknak. Megbízó: Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Székhely: 1051 Budapest, Nádor utca 32. PROGRAMFORGATÓKÖNYV Megbízó: Székhely: 1051 Budapest, Nádor utca 32. Megbízott: Csutorás Antalné, Hodosi Ibolya Tevékenység: Szülői együttműködési programok megszervezésében résztvevő pedagógus Munkaidőkeret:

Részletesebben

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom

Jeremej Ajpin. Kihunyó tűzhely mellett. A Földet hallgatom Jeremej Ajpin Kihunyó tűzhely mellett A Földet hallgatom Este, amidőn a Nap ott függött a fenyőfák csúcsán, Anyám lehalkított hangon szólt rám: Ne zajongj. Miért nem szabad zajongani? Mindjárt elül a Nap.

Részletesebben

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak T.Ágoston László A lovak állva álmodnak Alszol, öreg? fordult a férje felé az asszony. Megigazította feje alatt a kispárnát, és lélekben felkészült a nagy beszélgetésre. Nem, nem alszom. Jár az agyam,

Részletesebben

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori színész- és énekesnő. A Krétakör Színháznak, majd 2008-tól Alföldi menesztéséig a Nemzeti Színház társulatának

Részletesebben

Homloka a hűvös márványpadlót érintette. Te most hallgass, Szávitri! emelte fel lá nyát maga mellé Aszvapati király. Náradához fordult: Te meg

Homloka a hűvös márványpadlót érintette. Te most hallgass, Szávitri! emelte fel lá nyát maga mellé Aszvapati király. Náradához fordult: Te meg Szatjavánt. Meglátták és felnevettek. A nagyobbik felkapott egy elszáradt, tavalyi fügét, és megdobta a lányt. A másik a fér fit vette célba. Ide építsd! ujjongott Szávitri. Ide építsd a palotánkat! Ezek

Részletesebben