A KÉKES RÉTIHÉJA (CIRCUS CYANEUS) ÉJSZAKÁZÓ HELYEINEK FELMÉRÉSE A MÁRTÉLYI TÁJVÉDELMI KÖRZETBEN

Átírás

1 A Puszta /19. pp A KÉKES RÉTIHÉJA (CIRCUS CYANEUS) ÉJSZAKÁZÓ HELYEINEK FELMÉRÉSE A MÁRTÉLYI TÁJVÉDELMI KÖRZETBEN KOTYMÁN LÁSZLÓ MME CSONGRÁD MEGYEI HELYI CSOPORT, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY 2002 BEVEZETÉS A kékes rétihéja Circus cyaneus gyakori vonuló és áttelelő ragadozómadár fajunk, különösen az Alföldön. Telelő létszáma néhány ezerre tehető (HARASZTHY, 1996). Valamennyi hazánkban honos rétihéjafaj Circus sp. sajátos viselkedése, hogy vonulása, telelése során csoportosan éjszakázik, tradicionális éjszakázó helyeken, nádasokban, vagy magasfüvű réteken, mocsarakon (CRAMP & SIMMONS, 1980). Hazánkban 1986 és 1992 között végzett felmérések szerint legjelentősebb éjszakázó helyei a következők voltak: farmosi Nádas-tó (max. 104 pld.), a pusztaszeri Büdösszék (max. 34 pld.), a szegedi Fehér-tó (max. 35 pld) (PÉCHY, 1992). A Hortobágyon telelők létszáma példány (LOVÁSZI 2002). Ugyanitt az egy helyen éjszakázók létszám maximuma 53 és 177 példány volt (KOVÁCS, 1982). Békés megyében legjelentősebb éjszakázó helye Biharugra, Ugrai-rét (120 pld.) és a Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzet (50-70 pld.) (TÓTH, 1995). A Dél-Tiszántúlon két éjszakázóhely állománya került felmérésre, a Montágpusztán (max. 90 pld.) és a Királyhegyesi-pusztán (max. 103 pld.) (KOTYMÁN & MÉSZÁROS in print.). A magyar szakirodalom az éjszakázó helyek vegetációjára, növénytársulására vonatkozó konkrét adatot sajnos nem közöl, csak utalás történik rá, hogy nádas, zsombékos területek (HARASZTHY, 1996). Magam a Mártélyi Tájvédelmi Körzet madárvilágát 1989-től vizsgálom őszén bukkantam a Tk. déli részén a Barci-rét kaszáló rétjén éjszakázóhelyre. Majd 1993-ban a Körtvélyesben is sikerült éjszakázó példányok jelenlétét kimutatni. A hullámtéren nem ismert másik éjszakázóhely Csongrád megyében, de Magyarországon sem lehet gyakori. A vizsgált területre vonatkozó, publikált, részletes állományadatot nem találtam. STERBETZ (1974) rendszeresen előforduló fajnak említi októbertől áprilisig, RÉKÁSI (in MARIÁN, 1980) a telelő fajok között sorolja fel Körtvélyes fajlistájában.

2 A Puszta 2002 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület évkönyve ANYAG ÉS MÓDSZER A Mártélyi Tájvédelmi Körzet déli oldalán maradtak fenn ártéri magas füvű rétek, amelyek elsősorban pántlikafüvesek (Phalaroides arundinacea), a mélyebb, hosszabb ideig vízborítás alatt álló részeken virágkáka (Botomus umbellatus), keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia) foltokkal. A réteket elszórtan, magányosan, vagy csoportokban álló, idős fehér füzek (Salix alba), és fehér nyárak (Populus alba) és fekete nyárak Populus nigra tagolták. A vizsgálat időszakában , és telén a réti növényzet cm magas volt, állománya sűrű, kiváló éjszakázó helyet biztosított a kékes rétihéja számára. A partosabb hátakat a gyalogakác (Amorpha fruticosa) és az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) egyre terjedő áthatolhatatlan tömege nőtte be, kiszorítva az eredeti réti növényzetet. Az éjszakázásra használt rétek kiterjedése: Barci-réten a Kollantó, a Bűtére, és a Belső-Barci elnevezésű réteken összesen 70 ha, Körtvélyesben Horgas-tó rétje 60 ha. Növényzetük egészen hasonló. A vizsgálat időszakában a területek szövetkezeti tulajdonban voltak. A Barci-réten ban megszűnt a szarvasmarha legeltetés, kaszálást ezután sem végeztek. Körtvélyesben természetvédelmi többletköltség terhére 3-4 évenként megkaszálták a réteket áprilisában a körtvélyesi rét leégett (SOMODI ISTVÁN személyes közlése). Az időszak alatt több esetben is elöntötte hullámterét a Tisza. A hóréteg vastagsága max. 15 cm, öszszefüggő hosszú ideig kitartó hóréteg nem volt jellemző. A felméréseket a három télen mindösszesen 31 alkalommal végeztem. Növényzetük gyakorlatilag teljesen megegyezett. Álláspontom a rétek egy-egy jó rálátást biztosító részén választottam ki, azonban az egyre inkább felnövő gyalogakác és amerikai kőris az utolsó évben már rontotta a számlálás pontosságát, ekkor a példányszám megállapításnál az alsó értéket vettem mérvadónak. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK tél (7 felmérési alkalom) Hullámteret elöntő áradás nem volt, kaszálás az éjszakázó helyeken nem történt, zavaró hatást nem észleltem. A Barci-rét két egymás mellett elterülő rétjén, a Kollantón és a Bűtérén alakult ki két éjszakázó hely, egymástól néhány száz méterre. A rétihéják egyidőben mindkettőt használták. Az öreg hímek aránya: 9,24-28,57%, átlagosan 5,57% volt. Barci-rét, Kollantó, Bűtére este este este hajnal este este este

3 A kékes rétihéja (Circus cyaneus) éjszakázó helyeinek felmérése a Mártélyi Tájvédelmi Körzetben Kotymán László tél (7 felmérési alkalom) A Barci-réten nem volt éjszakázó állomány ezen a télen. Az ok feltételezhetően az lehetett, hogy az erdészeti munkák ún. kiközelítési útvonala a réten keresztül vezetett. A rét egyik felét rövidre kaszálták. Körtvélyes Horgas-tón kis létszámú éjszakázót találtam. Karácsonytól az időszak végéig elöntötte a Tisza, hullámterét, ami végképp lehetetlenné tette az éjszakázást. Barci-rét, Kollantó, Bűtére Dátum napszak madarak száma hajnal este este Körtvélyes, Horgas-tó este este este este tél (17 felmérési alkalom) Az időszak nagyobb részében kedvező körülmények voltak, de a márciusban megérkezett hidegár magas elöntése alkalmatlanná tette a réteket éjszakázásra. A két éjszakázó hely egymástól mintegy 1,5-2 kilométerre alakult ki. A Barci-réten december végétől éjszakázó helyet váltottak Bűtéréről a Belső-Barci rétjére húzódtak át. Január közepén számomra ismeretlen okból nem volt éjszakázó a Kollantón. Az öreg hímek aránya: Barci-rét 0-50%, átlagosan 21,36%, Körtvélyes 0-20%, átlagosan 11,11% volt. Barci-rét, Kollantó, Bűtére, Belső-Barci este hajnal hajnal hajnal este este hajnal este este hajnal hajnal

4 A Puszta 2002 A Nimfea Természetvédelmi Egyesület évkönyve Körtvélyes, Horgas-tó este este este este hajnal este A három tél és a négy éjszakázóhely állománymozgalmának összevont értékelése: Az éjszakázó helyre beérkezés: - az esti beszállás kezdete napnyugta előtt átlagosan 61,14 perc (szélső értékek 23 és 112 perc), - a beszállás vége napnyugta előtt átlagosan 4,73 perc ( szélső értékek napnyugta előtt 75 perc és után 21 perc), amely eredmények némileg eltérnek az irodalom szerinti (CRAMP & SIMMONS, 1980), napnyugta előtt legkorábbi 45 perctől, illetve napnyugta utáni legkésőbbi 30 perctől. A beszállás időtartama függött az éjszakázó közösség létszámától, valamint az időszaktól. Télvégén, tavasszal hosszabbodott. A később érkezők a korábban pihenő helyet foglalt fajtársakat gyakran felzavarták. A legkésőbb érkezők rendszerint gyorsan leereszkedtek a fűbe. Ugyancsak gyorsabb volt az elülés, erős szél, vagy csapadékos időjárás esetén. Több alkalommal előfordult, hogy a beérkező madarak magányos fákra, facsoportokra szálltak, akár több példány is egyszerre. Hosszabb időt azonban nem töltöttek az ágakon, kivéve magas hóborítottság esetén. Az éjszakázó helyek hajnali elhagyása: - kihúzás kezdete, napkelte előtt átlagosan 29,4 perc (szélső értékek 40 és 17 perc), - befejezése, napkelte előtt átlagosan 16,4 perc (szélső értékek 22 és 9 perc), az irodalom szerint (CRAMP & SIMMONS, 1980) napkelte előtt leghamarabb 30 perccel kezdődik és maximum 30 perccel végződik a kihúzás. A kihúzás minden esetben lényegesen gyorsabb az esti beülésnél. Hajnalban a madarak rendszerint egyenes vonalban, határozott irányt tartva repültek ki az éjjelező helyről. Az avas, kaszálatlan rétek kedvező feltételeket nyújtanak e faj számára, hasonlóan a rendszeresen, ugyanitt nappalozó, telelő réti fülesbaglyokhoz (Asio flammeus), egyben nyáron a haris (Crex crex) költőhelyei (NAGY, 2002). ÖSSZEGZÉS A Tisza-hullámtéri rétek jellegzetes, de kevésbé kutatott kékes rétihéja éjszakázóhelyek. Az éjszakázó hely kialakulását, forgalmát elsősorban a rétek állapota határozza meg. A korábbi tulajdonosok ismert okbóli érdektelenné válása következtében a kaszálás megszűnt. Az utóbbi évben megkezdődött a felhagyott kaszálók becserjésedése, beerdősödése. A tulajdonjog rendeződésével a jövőben feltehetően pozitív változás történik, és egyre nagyobb területeken ismét megkezdődhet a kaszálás. Azonban avas foltok (5-10 hektáron) meghagyása rotáció-szerűen, évente más-más pontokon - feltétlenül szükséges. A hullámteret is elöntő áradás kivédhetetlen objektív tényező, hosszabb ideig tartó vízborítás lehetetlenné teszi az éjszakázást. Az élőhelyek nyugalmának biztosítása, gazdálkodók és a kirándulók tevékenységének korlátozása talán az egyik legnehezebb feladat. 4

5 A kékes rétihéja (Circus cyaneus) éjszakázó helyeinek felmérése a Mártélyi Tájvédelmi Körzetben Kotymán László KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Hálás köszönetem Somodi István természetvédelmi tájegységvezető kollégámnak, hogy átnézte és adataival kiegészítette a kéziratot. SUMMARY The hen herrier (Cicus cyaneus) is a general migrating and wintering species in Hungary, specially in the Great Plain. Special behaviour of the hungarian herrier species is that during their migration and wintering, they spend the night in flocks, mainly on traditional roosting sites, in reeds, moorlands and fields, between the high grass. Present study contains the result of the surveying of traditional roosting sites in the Mártély Landscape Protection Area. Two main roosting sites are known, the Barci-field and Körtvélyes. Fourty hen herriers were counted in some winters on these sites. IRODALOM CRAMP, S. & SIMMONS, K.E.L. eds. (1980): The Birds of Western Palearctic. Vol. 2. Oxford University Press, Oxford, p. 695 HARASZTHY, L. (1996): Gyakorlati ragadozómadár-védelem. MME könyvtára, Budapest. p.160 KOTYMÁN, L. & MÉSZÁROS, CS. (in print.): Az évi belvizek madártani vonatkozásai a Dél-Tiszántúlon. Crisicum (megjelenés alatt). KOVÁCS, G. (1982): Adatok a Hortobágyon telelő kékes rétihéják (Circus cyaneus) mennyiségéről. Madártani Tájékoztató április-szeptember, p LOVÁSZI, P. ed. (2002): Javasolt különleges madárvédelmi területek Magyarországon. MME, Budapest. 140 p. MARIÁN, M. ed. (1980): A Dél-Alföld madárvilága. Somogyi Könyvtár, Szeged, p. 258 NAGY, T. (2002): Harisfelmérés a Dél-Alföldön ben. Himantopus január-december, p PÉCHY, T. (1992): Kékes rétihéja (Circus cyaneus) telelőállományának vizsgálata az időszakban. Madártani Tájékoztató július-december p STERBETZ, I.. (1974): A hódmezővásárhelyi Tisza-ártér természetvédelmi területeinek madárvilága. Aquila p TÓTH, I. (1995): A Békés megyei ragadozómadár állomány helyzete és változása. MME kiadvány p. 56 5