A Magyar Villamosenergia-rendszer fogyasztói igényeinek előrejelzése 2015.

Átírás

1 MAVIR-RTO-DOK A Magyar Villamosenergia-rendszer fogyasztói igényeinek előrejelzése Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító ZRt. Budapest, 2015.

2 A Magyar Villamosenergia-rendszer fogyasztói igényeinek előrejelzése Készítette: Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító ZRt. Rendszerirányítási Igazgatóság Rendszerszintű Tervezési és Elemzési Osztály Budapest, MAVIR-RTO-DOK

3 Tartalomjegyzék 0. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ BEVEZETÉS SZABÁLYOZÓI HÁTTÉR CÉLKITŰZÉSEK, ALAPELVEK ALAPFOGALMAK VISSZATEKINTÉS VILLAMOSENERGIA-FELHASZNÁLÁS CSÚCSTERHELÉS, CSÚCSKIHASZNÁLÁS MINIMÁLIS TERHELÉSEK KORÁBBI ELŐREJELZÉSEINK ÉRTÉKELÉSE Kapacitáselemzések előrejelzései Összehasonlítás A FOGYASZTÓI IGÉNYEKET MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK A FOGYASZTÓI OLDAL ÖSSZETÉTELE ÁGAZATI ADATOK GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS ÉS VILLAMOSENERGIA-FOGYASZTÁS HŐMÉRSÉKLETI HATÁSOK, HŐMÉRSÉKLETÉRZÉKENYSÉG Hőmérsékleti szélsőségek A rendszerterhelések hőmérsékletérzékenysége ELŐREJELZÉS ÁLTALÁNOS GAZDASÁGI NÖVEKEDÉSI KILÁTÁSOK VILLAMOSENERGIA-FELHASZNÁLÁS CSÚCSTERHELÉS ÖSSZEFOGLALÁS ÁBRAJEGYZÉK TÁBLÁZATOK IRODALOMJEGYZÉK MAVIR-RTO-DOK

4 0. Vezetői összefoglaló A fogyasztói igények közép- és hosszú távú előrejelzése a forrásoldali kapacitásfejlesztésről szóló elemzések, távlati teljesítőképesség- és erőműmérlegek egyik lényeges kiindulópontja. Közvetve a 132 kv-os és annál nagyobb feszültségű hálózatokra vonatkozó hálózatfejlesztési terv forrásoldali megalapozását szolgálja. A jogszabályi előírásoknak megfelelően az időközben ismertté vált új fejlődési tendenciákat is figyelembe véve rendszeres időközönként sor kerül a prognózisok felülvizsgálatára. A fogyasztói igények előrejelzéséről szóló elemzés összeállítására kormányrendelet kötelezi az átviteli rendszerirányítót és 2011 között kétévente tettük közzé a közép- és hosszú távú forrásoldali kapacitáselemzéseket, amelyek fogyasztói igénynövekedési prognózisokat is tartalmaztak. A rendszerirányítási tevékenységet érintő jogszabályváltozások nyomán 2012-től önálló tanulmány foglalkozik a fogyasztói igények előrejelzésével és a hazai villamosenergia-rendszer közép- és hosszú távú kapacitásfejlesztésével. Elemzésünk a 2030-ig terjedő időtávra tekint előre, a kapcsolódó forráselemzés sarokévei pedig 2020, 2025 és A szabályozói háttér és a keretdokumentumok figyelembevétele mellett az előrejelzés alapvető kiindulópontja az elmúlt évek villamosenergia-felhasználási és rendszerterhelési adatainak vizsgálata. Megfigyelhető, hogy a 2008 őszén bekövetkezett gazdasági visszaesés következtében az addigi az 1990-es évek második felétől jellemző, viszonylag egyenletes igénynövekedés átmenetileg megtört. Az összes villamosenergia-felhasználás még 2011-ben sem érte el a válság előtti szintet, a hazai villamosenergia-rendszer bruttó éves csúcsterhelése pedig 2008 óta gyakorlatilag MW körül állandósult. A villamosenergia-igények hosszabb távú alakulásában meghatározó szerepe van a gazdasági tényezőknek is. Ágazati statisztikai adatok alapján vizsgáltuk az egyes szektorok nettó villamosenergia-fogyasztását, valamint az energetikai rugalmasságot, amelyben a nettó villamosenergia-fogyasztás és a reál GDP relatív változásának egymáshoz képesti aránya fejeződik ki. A 2008-at megelőző években (több egymás utáni évet figyelembe véve) jellemzően a 0,5 és 0,6 közötti tartományban alakult ez a mutató. Ez azt jelenti, hogy átlagosan a reál GDP éves növekedési ütemének 50-60%-ával emelkedett az éves nettó villamosenergiafogyasztás. Az egyes igénynövekedési változatok kidolgozásához gazdasági prognózisokat vettünk alapul. Az előrejelzések elsődleges megalapozásául szolgáló gazdasági háttértanulmány a nemzetgazdaság várható növekedésével összefüggésben, két és fél évtizedre előretekintve vizsgálta a villamosenergia-igények várható alakulását. Emellett további, mértékadónak tekinthető növekedési prognózisok adatait is felhasználtuk. Különösen a rövid távú gazdasági fejlődés esetében jellemzőek az egymástól nagymértékben eltérő előrejelzések, de a hosszabb távú növekedési ráták becslései is ellentmondásosak. A bizonytalanságok kezelése érdekében hagyományosan több növekedési változatot vizsgálunk. Emellett a gördülő tervezés is lehetőséget ad arra, hogy prognózisainkat időről időre helyesbítsük. MAVIR-RTO-DOK

5 Az elmúlt néhány év tendenciái, illetve a rövid távú gazdasági növekedési kilátások miatt eltértünk attól a 2011 előtt készült kapacitáselemzésekre jellemző megközelítéstől, hogy a teljes előrejelzési időszakra egyenletes mértékű igénynövekedést feltételezünk. Elemzéseinket a gazdasági háttértanulmányra alapoztuk, és elsősorban távlatilag tekintettük irányadónak a Nemzeti Energiastratégia 2030 keretdokumentum reál GDP változási prognózisát. Emellett előrejelzésünk kiindulópontja az energetikai rugalmasság általunk feltételezett alakulása is. Mindezek alapján a nettó villamosenergia-fogyasztás kiegyenlítettebb, lassuló ütemű emelkedését feltételeztük. Az alapváltozat 2015 után a fenti prognózisok és hatások eredőjeként a nettó villamosenergia-fogyasztás 1,1 %/év körüli bővülésével számol, majd a 2020-as évektől lassuló mértékű növekedést feltételez, melynek mértéke 1%/év, majd 0,9%/év körül alakul. Az alacsonyabb növekedési változatnál az éves igénynövekedés 2015 és 2020 között 0,9%/év, majd 2030-ig fokozatosan 0,7%/évre csökken. A magasabb igénynövekedési változatot 2015 és 2020 között 1,4%/év átlagos növekedési ütem jellemzi, amely 2030-ig 1,2%/évre mérséklődik. (Ld. 1. ábra). Az összes villamosenergia-felhasználás (amely tartalmazza a hazai erőművek önfogyasztását és a hálózati veszteséget is) 2020-ra várt értéke 45,6 TWh, 2030-ra pedig az alapváltozat szerint elérheti az 50,4 TWh-t. 1. ábra: A nettó villamosenergia-fogyasztás várható alakulása 2030-ig A csúcsterheléseket mindhárom változat esetében 6500 h/év éves csúcskihasználási óraszám alapján jeleztük előre, hiszen a tényadatok azt mutatják, hogy a 2000-es évek elején megállt a csúcskihasználási óraszámok növekedése. Az alapváltozatban a 2015 és 2030 közötti időszakban jellemzően 70 MW/év körül MAVIR-RTO-DOK

6 alakul a csúcsterhelés éves növekedési üteme. Ez 2020-ra 7000 MW, 2030-ra pedig 7700 MW várható csúcsterhelést jelent, a korábbi előrejelzésekhez képest tehát mérsékeltebb növekedést feltételeztünk. Természetesen majdnem két évtizedes távlatban bekövetkezhetnek olyan fordulópontok, amelyek alapvetően módosíthatják az igénynövekedési tendenciákat, a fogyasztói oldal összetételét vagy a fogyasztás időbeli eloszlását. Idetartozik az elektromos hajtású járművek széleskörű elterjedése, illetve a fogyasztó oldali beavatkozás (Demand Side Management) eszközeinek a jelenleginél jóval általánosabb alkalmazása. Ezek hatását ma még nehéz megítélni nem is képezték elemzésünk tárgyát, viszont az előrejelzések rendszeres felülvizsgálata módot ad az újonnan jelentkező tendenciák figyelembevételére. MAVIR-RTO-DOK

7 1. Bevezetés 1.1. Szabályozói háttér A fogyasztói igények közép- és hosszú távú előrejelzése a forrásoldali kapacitásfejlesztésről szóló elemzések, távlati teljesítőképesség- és erőműmérlegek egyik lényeges kiindulópontja. Közvetve a 132 kv-os és annál nagyobb feszültségű hálózatokra vonatkozó hálózatfejlesztési terv forrásoldali megalapozását szolgálja. A jogszabályi előírásoknak megfelelően az időközben ismertté vált új fejlődési tendenciákat is figyelembe véve rendszeres időközönként sor kerül a prognózisok felülvizsgálatára. A fogyasztói igények előrejelzéséről szóló elemzés összeállítására kormányrendelet is kötelezi az átviteli rendszerirányítót: a tanulmány elkészítését előíró jogszabály a 273/2007. (X. 19.) Korm. rendelet a villamos energiáról szóló évi LXXXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról (VET Vhr.). Az átviteli rendszerirányító 2003 és 2011 között kétévente tette közzé a közép- és hosszú távú forrásoldali kapacitáselemzéseket, amelyek fogyasztói igénynövekedési prognózisokat is tartalmaztak. A rendszerirányítási tevékenységet érintő jogszabályváltozások nyomán 2012-től két különálló tanulmány foglalkozik a fogyasztói igények előrejelzésével és a hazai villamosenergia-rendszer közép- és hosszú távú kapacitásfejlesztésével. A VET Vhr. 9. (2) bekezdésben megadott tartalmi követelményeknek megfelelően elemző tanulmányunknak tartalmaznia kell a korábbi változatok értékelését, a jelen elemzési ciklus során figyelembe vett szempontok és kidolgozandó változatok leírását, valamint be kell mutatni magukat a változatokat. A hatályos jogszabályok mellett irányadók az idevonatkozó hazai energiapolitikai irányelvek és keretdokumentumok is, köztük a 77/2011. (X. 14.) OGY határozattal jóváhagyott Nemzeti Energiastratégia. A 2030-ig szóló, 2050-ig előretekintő keretdokumentum az ellátásbiztonság, versenyképesség és fenntarthatóság elsődleges céljainak együttes érvényesülését tartja szem előtt. Ennek jegyében az energiahatékonyság javítására, illetve a kiegyensúlyozott fogyasztási szerkezet elérésére, megőrzésére törekszik. A Kormány október 25-én hagyta jóvá a II. (felülvizsgált) Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Tervet. A cselekvési terv elkészítését az időközben hatályon kívül helyezett 2006/32/EK irányelv írta elő. A 2016-ig, illetve 2020-ig előretekintő dokumentumban foglaltak szerint Magyarország 2020-as vállalása 10%-os teljes energiamegtakarítás. A tervezett energiaigény-csökkentés döntő része az épületenergetika, illetve a távhőellátás területén valósulna meg, azonban néhány ágazati program a villamosenergia-szektort is érinti. A cselekvési tervben megnevezett konkrét intézkedéstervezetek közé tartozik az Áramtakarékos Háztartások Program (2016-ig 2,97 PJ = 825 GWh megtakarítással), valamint a Közintézmények villamosenergiaigényének mérséklése intézkedéscsomag (2016-ig 1,20 PJ = 333 GWh megtakarítással) októberében új energiahatékonysági irányelvet fogadtak el (2012/27/EU irányelv az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről). Ez a jogszabály kötelező érvényű vállalást tartalmaz: az Unió évi energiafogyasztása nem haladhatja meg az Mtoe primerenergiát vagy az - 7 -

8 1 078 Mtoe végső energiát. (3. cikk) A 24. cikkben foglaltak továbbra is előírják a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek elkészítését: az új jogszabály szerint összeállított cselekvési terveket első ízben április 30-ig kell benyújtaniuk a tagállamoknak, ezt követően pedig három évente. 1 Mindez szintén a 24. cikkben foglaltak szerint éves jelentéstételi kötelezettséggel egészül ki. A Magyar Országgyűlés május 12-én fogadta el az irányelvet honosító évi LVII. törvényt az energiahatékonyságról. Korábbi előrejelzéseinkben mérvadónak tekintettük a Kormány december 22-i ülésén megtárgyalt és jóváhagyott Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Tervet, amely a 2010 és 2020 közötti időszakra tartalmaz előrejelzéseket az összes villamosenergia-felhasználás feltételezhető alakulására, valamint kétféle forgatókönyvre (Referencia-forgatókönyv, Kiegészítő energia-hatékonysági forgatókönyv). Ez a cselekvési terv a 2009/28/EK irányelv alapján készült el, azonban jelenleg átdolgozás alatt áll az 1491/2012 (XI. 13.) Korm. határozat alapján ben sor került a Nemzeti Energiastratégia energiafelhasználásra vonatkozó előrejelzéseinek felülvizsgálatára. Az új, a korábbiakhoz képest mérsékeltebb növekedéssel számoló alapadatokat a 1160/2015. (III. 20.) Korm. határozat 1. mellékletében tették közzé. A stratégia három forgatókönyve 2 közül a 2015-ös felülvizsgálat két változatot érintett. A változatok közül a Közös erőfeszítés forgatókönyv tekinthető a stratégiai célokkal összhangban álló alapváltozatnak, amely a felülvizsgálatot követően évi 1%-os átlagos növekedési ütemmel számol a korábbi 1,5%-os növekedési prognózissal szemben. A stratégia felméri a hosszú távon tervezett nagyarányú közlekedési elektrifikáció és a hőszivattyúk nagyobb mértékű elterjedése okozta villamosenergia-igénynövekedést, ugyanakkor csökkentő tényezőként tekint az energiahatékonysági intézkedések eredményeként jelentkező megtakarításokra. A stratégiai célok között szerepel még az erőművi önfogyasztás és a hálózati veszteség csökkentése is. Az alapváltozat mellett a korábban 2%/év igénynövekedési ütemet prognosztizáló Ölbe tett kéz forgatókönyv is csökkentett, évi 2% helyett évi 1,5% növekedési ütemmel számol. Az 1%/év igénynövekedést feltételező Zöld forgatókönyv energiafelhasználási alapadatai nem módosultak Célkitűzések, alapelvek A villamosenergia-igényekről szóló tanulmány elsődleges célkitűzése a várható összes villamosenergia-felhasználás, illetve a csúcsterhelések múltbeli és várható távlati alakulásának elemzése, a kapacitásfejlesztési tanulmányban vizsgálandó változatok kijelölése. A villamosenergia-felhasználási igényekhez igazodva készíthetők el a teljesítménymérlegek és a forrásoldali energiamérlegek (erőműmérlegek) a kijelölt sarokévekre. A forrásoldali kapacitásfejlesztésről szóló tanulmánnyal és a hálózatfejlesztési tervvel összhangban a kijelölt sarokévek a következők: 2020 (rövid táv), 2025 (középtáv), valamint 2030 (hosszú táv). 1 Az előzetes elemzés lezárásakor (2015. szeptember 11.) a magyar nemzeti energiahatékonysági cselekvési terv még nem volt elérhető az Európai Bizottság honlapján. ( 2 Ld. Nemzeti Energiastratégia 2030, 6.1 Primer energia fejezet - 8 -

9 Az 1.1. pontban ismertetett jogszabályi elvárásoknak eleget téve tanulmányunk behatóbban foglalkozik a villamosenergia-igények alakulását hosszabb távon meghatározó gazdasági tényezőkkel évi fogyasztáselemzési tanulmányunk és igénynövekedési előrejelzéseink megalapozásául elsősorban A magyar villamosenergia-felhasználás várható alakulása 2040-ig című, a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. által összeállított tanulmány szolgált. 3 Tanulmányunk a hatályos jogszabályok és az egyéb vonatkozó előírások alapján készült. Arra törekszünk, hogy mind az elemzési szempontjaink, mind az igények előrejelzésénél alkalmazott módszerek, számítások világosak és jól nyomon követhetők legyenek. Ugyanakkor a távlati elemzéseknél mindig számolni kell olyan fordulópontok bekövetkezésével, amelyek minőségi változást hoznak, és ennek következtében a korábban megfigyelt tendenciákra alapozott előrejelzésekhez képest gyökeresen más fejlődési pályát eredményeznek. A gördülő tervezés alkalmazása, az egymást követő elemzési ciklusok ilyen esetben lehetővé teszik az előrejelzések megfelelő korrekcióját. A jelentős gazdasági változások mellett fordulópontnak tekinthető például az elektromos hajtású járművek nagyobb arányú megjelenése a közlekedésben, a fogyasztó oldali befolyásolás és az intelligens hálózati megoldások nagymértékű elterjedése, illetve a villamosenergia-igények komoly csökkenésével járó energiahatékonysági intézkedések megvalósulása. Mindezek hatásának részletes számba vétele túlmutat elemzésünk keretein, azonban az ENTSO-E 2014-ben megjelent Tízéves Hálózatfejlesztési Tervéhez (TYNDP) kidolgozott távlati, 2030-ra vonatkozó víziók, illetve a víziókon alapuló összeurópai és regionális piacszimulációk eltérő mértékben már számolnak e tényezőkkel. Az elemzésünk megalapozásához készült gazdasági háttértanulmány is kitért az új villamosenergiafelhasználási területek vizsgálatára, megállapítva, hogy a hatások prognosztizálása még középtávon is meglehetősen bizonytalan. A fogyasztói igények távlati alakulásának előrejelzésénél főként a gazdasági háttértanulmányra támaszkodtunk, amely részletesen elemzi a nemzetgazdasági ágazatok közelmúltbeli villamosenergia-fogyasztási és gazdasági növekedési adatsorait, illetve az általános gazdasági fejlődési kilátásokat, és ezek alapján többféle előrejelzési módszert köztük makromodelleket is alkalmazva határozza meg az irányadónak tekinthető növekedési változatokat. Emellett távlatilag a Nemzeti Energiastratégia háttértanulmányát, a különböző gazdaságkutató intézetek tanulmányait, nyilvános előrejelzéseit, illetve a nemzetközi szervezetek által közzétett gazdasági növekedési adatsorokat is figyelembe vettük. Megfigyelhető, hogy különösen egy-két éves távlatban az egyes előrejelzések között igen nagy különbségek mutatkoznak. 3 Gazdaságkutató intézetek közreműködésével természetesen korábban is készültek hasonló elemzések a kapacitáselemzési tanulmányok alapadatként elfogadott igénynövekedési adatsorainak meghatározásához

10 1.3. Alapfogalmak 4 Az elemzésünkben használt energetikai alapfogalmak egy része energiamennyiségeket, más része pedig teljesítményt (illetve terhelést, teljesítőképességet) fejez ki. A 2. ábra azokat az energiamennyiségeket foglalja össze, amelyek az országos villamosenergia-mérlegben szerepelnek. Bruttó villamosenergia-termelés (2. ábra: Hazai erőművek bruttó termelése) alatt a hazai erőművekben termelt összes villamos energia mennyiségét értjük. Ez a generátorkapcsokon mért termelt villamos energia mennyisége. Az import-export szaldó a határkeresztező vezetékeken importált és exportált villamos energia irányhelyes összege. Az erőművek önfogyasztása a termelt villamos energiának az a része, amelyet az erőmű a villamos energia termelésénél felhasznál. (Ennél bővebb fogalom a háziüzemi villamosenergia-fogyasztás, amely az önfogyasztás mellett azt a vásárolt villamos energiát is tartalmazza, amelyet az erőművek villamosenergia-termeléshez és hőszolgáltatáshoz használnak fel.) A nettó villamosenergia-termelés (2. ábra: Hazai erőművek nettó termelése) az erőművek önfogyasztásával csökkentett bruttó villamosenergia-termelés. Ez az egyes erőművek elszámolási pontjaira vonatkozó eredő betáplált villamos energia összege. A hálózati veszteség egyaránt tartalmazza az átviteli és az elosztó hálózati veszteségeket. Az energia átvivő rendszerbe betáplált és a fogyasztóknak átadott villamos energia különbségeként adódik ki. A bruttó termelést és az import-export szaldót összegezve kapjuk az összes villamosenergia-felhasználást. Ez a mennyiség mind az erőművek önfogyasztását, mind a hálózati veszteséget tartalmazza. A bruttó villamosenergia-fogyasztás az erőművek önfogyasztását levonva kapható meg az összes villamosenergia-felhasználásból. A nettó villamosenergia-fogyasztás a hálózati veszteséggel csökkentett bruttó villamosenergia-fogyasztás. Ez megegyezik a fogyasztóknak átadott villamos energiával. 4 A Magyar Villamosenergia-rendszer Forrásoldali Kapacitáselemzése évi kiadásában részletes ismertetés olvasható a forráselemzéshez kapcsolódó fogalmakról, a bruttó és a nettó megközelítésről

11 Import-export szaldó Hazai erőművek bruttó termelése Import-export szaldó Összes villamosenergia-felhasználás Hazai erőművek nettó termelése Bruttó villamosenergia-fogyasztás Erőművi önfogyasztás Nettó villamosenergia-fogyasztás Hálózati veszteség 2. ábra: A villamosenergia-mérlegben szereplő mennyiségek A 3. ábra a rendszerterheléssel kapcsolatos fogalmak jelentését szemlélteti, a december 1-jén (az elmúlt évi maximális csúcsterhelés napján) regisztrált órás terhelési adatok alapján készült. 3. ábra: Napi terhelési görbe a évi csúcsterhelés napján (2014. december 1.) A bruttó rendszerterhelés a villamosenergia-rendszer forrásoldali igénybevételre összesített terhelése. A rendszerszintű üzemirányításba bevont és az alkooperációs (rendszerszintű üzemirányításba nem bevont) erőművi egységek gépkapcsokon kiadott teljesítményének és a határkeresztező szállítások irányhelyes eredő teljesítményének összege (ld. Üzemi Szabályzat 2.9.3). A nettó rendszerterhelést úgy kapjuk meg, hogy a hazai erőművek önfogyasztásával csökkentjük a bruttó rendszerterhelést. Itt tehát a hazai erőművek elszámolási pontra

12 vonatkozó eredő betáplált teljesítményét vesszük figyelembe. (Az eredő importexport teljesítmény tekintetében viszont már nincs különbség a bruttó és a nettó értékek között, itt nem számolunk önfogyasztással.) Rendszerterhelés alatt általában a bruttó rendszerterhelés értendő, azonban egyes nemzetközi statisztikai adatforrásokban így az ENTSO-E adatbázisaiban is a nettó rendszerterhelések szerepelnek. A rendszerterhelések közül forrásoldali kapacitásfejlesztési szempontból kiemelt jelentősége van a csúcsterhelésnek, különösen az éves csúcsterhelésnek. Csúcsterhelés alatt a meghatározott időtartamon (nap, hónap, év) belül igénybevett legnagyobb teljesítményt értjük. Az utóbbi években felértékelődött a nyári csúcsterhelések jelentősége, hiszen jellemzően csak MW-tal maradnak el az éves csúcsterhelésektől, viszont a nyári időszakban a kapcsoltan hőt és villamos energiát termelő erőművi kapacitások egy része nem áll rendelkezésre. (2013-ban már mindössze 114 MW volt a téli és a nyári csúcsterhelés eltérése, míg 2014-ben részben időjárási hatások miatt nagyobb volt a különbség.) A bruttó és a nettó rendszerterhelések közötti különbségtételhez hasonlóan az éves csúcsterheléseknél is megadható bruttó vagy nettó érték. A hazai villamosenergiastatisztikai kiadványokban megadott éves csúcsterheléseket általában bruttó rendszerterhelésként kell értelmezni, nemzetközi viszonylatban viszont elterjedtebb a nettó csúcsterhelés, amely nem tartalmazza az erőművek csúcsidei önfogyasztását. A 3. ábra napi terhelési görbéi alatti területek energiamennyiségeknek felelnek meg. A nettó rendszerterhelés görbéje alatti terület a napi bruttó villamosenergiafogyasztás. A bruttó és a nettó terhelési görbe közötti terület adja meg energiában a hazai erőművek önfogyasztását. A napi bruttó villamosenergia-fogyasztás és az önfogyasztás összegeként a bruttó rendszerterhelés görbe alatti területként pedig a napi összes villamosenergia-felhasználást kapjuk meg

13 2. Visszatekintés 2.1. Villamosenergia-felhasználás Az közötti évekre vonatkozó országos villamosenergia-mérleg az 1. táblázatban 5 található meg. A villamosenergia-mérleg a hazai erőművekben termelt villamos energiát, az exportált és az importált villamos energiát, az erőművek önfogyasztását, a hálózati veszteséget tartalmazza, valamint az ezek alapján számítható mennyiségeket: összes felhasználás, bruttó és nettó fogyasztás. Az 1. táblázat adatsorai mellett a 4. ábra diagramján is szemléltetjük, hogyan alakult a hazai termelés és az importszaldó aránya az összes hazai villamosenergia-felhasználáson belül és 2007 között többé-kevésbé egyenletesen emelkedett az összes felhasználás, az átlagos növekedési ütem 1,49% volt, de egyes években elérte a 2,5%-ot is őszén a gazdasági válság hatására jelentős visszaesés következett be: 2009-ben 5,7%-kal volt kisebb az összes villamosenergia-felhasználás 2008-hoz viszonyítva. 6 A nagyarányú csökkenés átmenetinek bizonyult: 2010-re 2,8%-kal nőtt az összes villamosenergia-felhasználás az előző évhez képest, majd a következő öt évben kis mértékben elmaradva a válság előtti évektől 42 TWh felett alakult. 1. táblázat: Országos villamosenergia-mérleg ( ) Év Bruttó termelés Nettó termelés Export Import Importexport szaldó Összes felhasználás Erőművi önfogyasztás Bruttó fogyasztás Hálózati veszteség Nettó fogyasztás GWh GWh GWh GWh GWh GWh GWh GWh GWh GWh Az adatok forrása: MEKH MAVIR: A magyar villamosenergia-rendszer (VER) évi statisztikai adatai, a korábbi évek hasonló kiadványai, valamint az előkészületben lévő évi kiadvány (jelenleg még előzetes) adatai 6 A növekedési ütemek a tényadatokra vonatkoznak, szökőév-, illetve hőmérséklet-korrekció nélkül értendők

14 4. ábra: Az összes hazai villamosenergia-felhasználás ( ) 2.2. Csúcsterhelés, csúcskihasználás A magyar villamosenergia-rendszer eddigi legnagyobb terhelését november 29-én regisztrálták (17:00). Ekkor a bruttó rendszerterhelés 6605 MW volt. Az közötti éves maximumok a 2. táblázatban szerepelnek. 2. táblázat: A magyar villamosenergia-rendszer csúcsterhelése ( ) Bruttó csúcsterhelés MW Az 1990-es évek első felében jelentkező visszaesés után a csúcsterhelés 1995 és 2000 között szinte alig változott, míg a közötti években összesen mintegy

15 700 MW-tal emelkedett. A csúcsterhelés növekedésének mértéke 1995 és 2007 között évenként átlagosan 85 MW volt. A gazdasági válság hatására a trend megtört, a 2008-ban és 2009-ben a csúcsterhelés átmenetileg visszaesett. Az elmúlt években a magyar villamosenergia-rendszer csúcsterhelése MW körül alakult. Az éves, jelenleg a téli időszakra eső csúcsterhelések mellett egyre nagyobb jelentőségű a nyári csúcsterhelések figyelemmel kísérése, hiszen a nyári hónapokban rendszerint kisebb az igénybe vehető erőművi teljesítőképesség. A havi csúcsterhelési adatokból készült a 3. táblázat, amelyben az egyes hónapok átlaghőmérséklete is szerepel. (A táblázatban színes háttér emeli ki a téli és a nyári csúcsterheléseket.) A táblázatban megjelenített időszak távlatában jól megfigyelhető a légkondicionáló berendezések szélesebb körű elterjedésének hatása és a nyári csúcsterhelés rohamos növekedése. A táblázat adatai alapján 2001-ben a nyári hónapok még az év legkisebb csúcsterhelésű hónapjai közé tartoztak. Néhány év alatt azonban nagyot változott a kép: 2001 és 2007 között több mint 1300 MW-tal emelkedett a nyári csúcsterhelés, 2008-ban már csak 136 MW-tal maradt el a nyári csúcsterhelés a téli csúcstól. A válság okozta visszaesés nyomán nagyobb lett a nyári és a téli csúcsterhelés közti különbség, de ez csak átmenetinek bizonyult ben már csak alig 32 MW-tal maradt el a júliusi csúcsterhelés az eddigi nyári maximumtól. 3. táblázat: Havi csúcsterhelések és átlaghőmérsékletek ( ) I. hó II. hó III. hó IV. hó V. hó VI. hó VII. hó VIII. hó IX. hó X. hó XI. hó XII. hó 2001 MW C 0,7 3,5 7,3 11,0 18,4 18,4 22,1 23,0 14,5 13,9 3,2-4, MW C 0,1 4,9 8,0 11,4 19,0 21,3 23,8 21,6 15,8 10,1 7,1-1, MW C -1,7-3,5 5,6 10,8 20,1 23,6 22,6 24,7 17,2 8,5 7,1 1, MW C -2,0 1,7 5,5 12,0 14,9 19,1 21,6 21,5 16,3 12,0 6,0 0, MW C 0,5-1,9 4,5 11,9 17,2 19,8 21,5 19,7 17,5 11,6 4,2 0, MW C -2,4-0,6 4,6 13,3 15,9 20,2 24,4 19,3 18,6 13,4 7,7 2, MW C 5,2 5,1 8,8 14,0 18,5 22,6 23,9 22,7 14,5 11,1 4,1-0, MW C 1,5 4,4 6,8 12,1 17,3 21,1 21,5 21,8 15,6 12,3 6,8 3, MW C -1,3 0,9 6,0 15,1 17,6 19,0 22,8 22,6 19,2 11,0 6,8 1, MW C -2,0 0,7 6,6 12,0 15,9 20,0 23,6 21,0 14,7 8,4 8,0-1, MW C 0 0 6,6 13,5 16,8 20,6 20,8 22,7 19,9 10,8 3,2 2, MW C 1,6-2,4 8,8 12,4 17,8 21,7 24,1 23,7 19,0 11,6 7,5-0, MW C 0,2 2,4 3,7 12,9 16,8 20,4 23,9 23,5 15,3 13,2 7,7 2, MW C 2,9 4,8 10,3 13,4 16,1 20,8 22,8 20,3 17,4 12,3 7,3 3,0 Az éves összes villamosenergia-felhasználás (ld. 3. táblázat) és a bruttó éves csúcsterhelések hányadosaként számított éves csúcskihasználási óraszámok változását az 5. ábra mutatja be. Az 1990-es években fokozatosan emelkedett a kihasználási óraszám, majd a 2000-es évektől óra/év körül állandósult

16 (Kivételt jelent a évi kiugró érték: ez év őszén a gazdasági válság miatt jelentősen csökkentek a fogyasztói igények, így a november-december havi csúcsterhelések mintegy 300 MW-tal az előző évi csúcs alatt maradtak.) 5. ábra: Éves csúcskihasználási óraszám ( ) 6. ábra: Téli és nyári csúcsterhelések ( ) A havi csúcsterhelések alakulásának bemutatásakor már utaltunk a nyári csúcsterhelések elmúlt években bekövetkezett rohamos növekedésére. A 6. ábra együttesen tünteti fel a téli és a nyári csúcsterheléseket 2001 és 2014 között. Lineáris trendet illesztettünk a közötti adatpontokra, arra az időszakra, amikor többé-kevésbé egyenletesen növekedett mind a téli, mind a nyári

17 csúcsterhelés. Ebben az időszakban jóval dinamikusabban nőttek a nyári csúcsterhelések: +209,61 MW/év volt az átlagos növekedési ütem. A téli csúcsterheléseknél csak feleekkora, +111,21 MW/év volt az emelkedés átlagos mértéke. A es átmeneti visszaesés után az elmúlt négy évben ismét közeledett egymáshoz a téli és a nyári maximum. A nyári csúcsterhelés napját az elmúlt években kiugróan magas napi középhőmérsékletek jellemezték. A tavalyi nyári csúcsterhelés napján, július 21-én 26,6 C volt a napi középhőmérséklet, de már a megelőző két hétvégi napon is 26 C felett alakult a napi középhőmérséklet. A 7. ábra a napi órás terhelési görbék lefutását mutatja be a legnagyobb csúcsterhelésű téli (december 4., napi átlaghőmérséklet: -3,6 C) és nyári napon (június 20., napi átlaghőmérséklet: 29,3 C) 2013-ban. Ebben az évben közelítette meg legjobban a nyári csúcsterhelés a téli csúcsterhelést (114 MW eltérés). Mivel nyáron a nappali időszak jóval hosszabb és a hűtési energiaigények a déli órákban a legnagyobbak, a nyári terheléslefutás különbözik a télitől, a napi csúcsterhelés a déli órákban jelentkezik. A grafikonon ábrázolt nyári csúcsterhelési napon a napi csúcsot 13:00 órakor regisztrálták, a téli csúcsterhelés időpontja a késő délutáni órákra (16:45) esett. 7. ábra: Napi terhelési görbe téli és nyári csúcsterhelési napjára 2.3. Minimális terhelések Jóllehet a minimális rendszerterhelés alakulása a szükséges összes forrásoldali teljesítőképesség meghatározása szempontjából kevésbé mérvadó (a méretezés a várható csúcsterheléshez képest történik), a minimális terhelések alakulásának is nagy jelentősége van többek között az időjárásfüggő megújuló erőművekben termelt villamos energia befogadása, a szükséges szabályozási tartalékok

18 nagyságának meghatározása, valamint a rendszerbe illeszthető alaperőművi teljesítőképesség mértéke kapcsán. A 4. táblázat a csúcsterhelésekhez hasonló módon tartalmazza a havi minimális terhelések alakulását a 2001 és a 2014 közötti időszakra. Színes háttérrel emeltük ki a téli időszakban (október és március között), valamint a nyári időszakban (április és szeptember között) regisztrált legkisebb hazai bruttó rendszerterheléseket. 4. táblázat: Havi minimális terhelések és átlaghőmérsékletek ( ) I. hó II. hó III. hó IV. hó V. hó VI. hó VII. hó VIII. hó IX. hó X. hó XI. hó XII. hó 2001 MW C 0,7 3,5 7,3 11,0 18,4 18,4 22,1 23,0 14,5 13,9 3,2-4, MW C 0,1 4,9 8,0 11,4 19,0 21,3 23,8 21,6 15,8 10,1 7,1-1, MW C -1,7-3,5 5,6 10,8 20,1 23,6 22,6 24,7 17,2 8,5 7,1 1, MW C -2,0 1,7 5,5 12,0 14,9 19,1 21,6 21,5 16,3 12,0 6,0 0, MW C 0,5-1,9 4,5 11,9 17,2 19,8 21,5 19,7 17,5 11,6 4,2 0, MW C -2,4-0,6 4,6 13,3 15,9 20,2 24,4 19,3 18,6 13,4 7,7 2, MW C 5,2 5,1 8,8 14,0 18,5 22,6 23,9 22,7 14,5 11,1 4,1-0, MW C 1,5 4,4 6,8 12,1 17,3 21,1 21,5 21,8 15,6 12,3 6,8 3, MW C -1,3 0,9 6,0 15,1 17,6 19,0 22,8 22,6 19,2 11,0 6,8 1, MW C -2,0 0,7 6,6 12,0 15,9 20,0 23,6 21,0 14,7 8,4 8,0-1, MW C 0 0 6,6 13,5 16,8 20,6 20,8 22,7 19,9 10,8 3,2 2, MW C 1,6-2,4 8,8 12,4 17,8 21,7 24,1 23,7 19,0 11,6 7,5-0, MW C 0,2 2,4 3,7 12,9 16,8 20,4 23,9 23,5 15,3 13,2 7,7 2, MW C 2,9 4,8 10,3 13,4 16,1 20,8 22,8 20,3 17,4 12,3 7,3 3,0 A 8. ábra grafikonja az éves téli és a nyári minimális terheléseket mutatja be. Itt is a 2001 és 2007 közötti időszakra illesztettünk lineáris trendet, hiszen mint azt a maximális terheléseknél már bemutattuk 2008 őszén a korábbi növekedés megtört. (A 2008-ban a visszaesés még csak a téli minimális terhelést érintette, a nyári minimális terhelés még a válságot megelőző időszakra esett.) A trendszámítás eredményeként kapott éves átlagos igénynövekedési ütem mind a téli, mind a nyári minimális terhelések esetében csak mintegy fele a csúcsterhelések növekedési ütemének. A minimális terhelések esetében is a nyári minimális terhelések növekedése volt dinamikusabb, hiszen a nyári hónapokra 80,82 MW/év, míg a téli időszakra 52,59 MW/év átlagos növekedési ütem adódott. A 2008-at követő néhány évben a minimális terhelések stabilan 3000 MW körül alakultak. A 2014-ben regisztrált legkisebb rendszerterhelés (3132 MW) viszont már elmozdulást jelez

19 8. ábra: Téli és nyári minimális terhelések ( ) A 9. ábra grafikonján a bruttó órás 7 rendszerterhelések tartamdiagramja látható 2014-re, illetve szaggatott vonallal 2001-re. Mivel 2014-ben a minimális rendszerterhelés jóval magasabb volt a megelőző néhány évhez képest, ezért közel azonos mértékű a csúcsterhelés és a minimális terhelés változása. 9. ábra: A bruttó órás rendszerterhelések tartamdiagramja (2001, 2014) 7 Itt csak az egész órákban regisztrált rendszerterheléseket vettük figyelembe, a havi minimális terhelések táblázatában viszont 2010-től már negyedórás terhelések is szerepelnek

20 2.4. Korábbi előrejelzéseink értékelése A jogszabályi környezet előírja az előző évek elemzéseiben található előrejelzésekre való visszatekintést, ezért jelen fejezet célja megvizsgálni az előző évek kapacitáselemzéseiben található fogyasztói becsléseket. Ezeket különböző szempontok alapján lehet megtenni, a következőkben ez két szemszögből lesz részletezve: a kapacitáselemzésekben található összes villamosenergia-felhasználásra és csúcsterhelésre vonatkozóan, továbbá az elosztóhálózati engedélyesek hálózatfejlesztési tervében található terhelés-előrejelzések és a kapacitáselemzések becsléseinek összehasonlításával Kapacitáselemzések előrejelzései Ahogy azt már a 2.1. fejezet is említette, 1992 és 2007 között többé-kevésbé egyenletesen emelkedett az összes felhasználás, az átlagos növekedési ütem 1,49% volt, de egyes években elérte a 2,5%-ot is. Az előrejelzésekben ennek megfelelő tendenciák lettek figyelembe véve, ahogy az a 10. ábra grafikonján látható. Jól megfigyelhető, hogy 2001 és 2007 közt a gazdasági elemzésekhez illeszkedve enyhén emelkedő értékek voltak jellemzők a különböző sarokévekre vonatkozóan. A fejlődés folyamatos volt, és joggal lehetett gondolni, hogy az európai mértéket meghaladóan fog a magyarországi összes villamosenergia-felhasználás növekedni. 10. ábra: Az összes hazai villamosenergia-felhasználás ( ) 8 8 Az ábra az összes felhasználás előrejelzésenkénti alapváltozatait (normál igénynövekedést) szemlélteti

21 Azonban 2008 őszén a gazdasági válság hatására jelentős visszaesés következett be, melynek hatásai a mai napig tartanak. Az összes felhasználás és a bruttó csúcsterhelés is zuhant, és jelenleg egyfajta konszolidációs időszakot élünk, melyben nehézkes a válság utáni folyamatokat megbecsülni. Bizonyára várhatók visszaesések a következő húsz évben is, de most még értelmetlen lenne ilyeneket feltételezni. Be kell ismerni, hogy az elmúlt évtizedekben az előrejelzések mindig nagyobb értéket prognosztizáltak a későbbi tényadatokhoz képest. Ezért lehet kisebb valószínűséget adni a nagyobb igénynövekedési ütemnek, és többet az Európában kialakult irányzatoknak (takarékosság, hatékonyságjavulás stb.). A hőszivattyús hőellátás és a villamos motoros közúti közlekedés terjedése alapvetően nem fogja a következő két évtizedben megváltoztatni ezt az irányzatot. A 11. ábra grafikonján is jól megfigyelhetők az említettek. A válság előtt az egyes évekre folyamatosan növekvő csúcsterheléseket jeleztek előre, évről-évre egyre magasabbakat. Azonban nagyjából 2004 óta 6500 MW körül stagnál. Ennek következtében az utóbbi idők MAVIR kapacitáselemzései már alacsonyabb csúcsterhelésekkel és kisebb felfutási ütemmel számoltak. Az évente elkészülő fogyasztói igényekről szóló elemzés viszont jó lehetőség arra, hogy a világ gazdasági folyamataiban történt változások azonnal megjelenjenek a tanulmányokban. 11. ábra: A hazai bruttó éves csúcsterhelés ( ) 9 9 Az ábra az éves bruttó csúcsterhelés előrejelzésenkénti alapváltozatait (normál igénynövekedést) szemlélteti

22 Összehasonlítás A visszatekintés természetesen nem lehet teljes anélkül, hogy össze ne legyen hasonlítva az elosztóhálózati engedélyesek fogyasztói előrejelzésének összesítése a rendszerirányító hasonló becsléseivel. A MAVIR fogyasztói igényekről szóló előrejelzésénél az éves villamosenergiafelhasználás lett megvizsgálva; különböző változók alapján, melyek jelentős összefüggést mutatnak a vizsgálandó mennyiségekkel. Ebből lett aztán a csúcsterhelésekre vonatkozóan elkészítve a becslés. Ez egy ún. top-down szcenárió. A hálózatfejlesztés tervének készítése során azonban az elosztóhálózati engedélyesek terveiben szereplő csúcsterhelések lettek figyelembe véve, hiszen sokkal pontosabban tudnak előre tervezni a saját területük csúcsterheléseire vonatkozóan, mert pontosabban ismerik, ismerhetik a 132 kv-nál alacsonyabb feszültségű hálózaton megjelenő fogyasztási igényeket, jóval több információval rendelkeznek erről a területről. Így érvényesül a szubszidiaritás elve is, mely szerint a felmerült kérdéseket, bizonytalanságokat azok keletkezési helyén kell megoldani, és a felsőbb szintek beavatkozásának a szükséges minimumra kell korlátozódnia. Ez a módszer egy fajta bottom-up szcenárió. A csúcsterhelések alakulásában a hosszabb távon érvényesülő nagyrészt a gazdasági növekedéssel összefüggő trendek, valamint a szezonalitások (éves, heti és napi) mellett meghatározók az időjárási tényezők, valamint a rövid távú hatások (pl. egy nagyobb fogyasztó hálózatra csatlakozása), melyekről egy elosztóhálózati engedélyes természetesen előbb szerezhet tudomást. A legelső hálózatfejlesztési terv készítésénél, 2004-ben, meglehetősen inhomogén tartalmú és formájú elosztóhálózati tervek kerültek benyújtásra, mivel ez volt az első alkalom, hogy azonos időpontra kellett a hálózati engedélyeseknek terveket készíteniük, és nagyban függtek attól, hogy legutóbb mikor készítettek fejlesztési tervet. A következő két tervben a terhelési viszonyok modellezésénél összességében elsősorban az adott terhelésfelfutási prognózishoz a kapacitáselemzés szerint tartozó növekmény lett figyelembe véve, azonban a rendszerterhelés elosztása a csomóponti terhelések egyedi beállításával lett elvégezve, melynek során számoltunk az elosztói engedélyesek által jelzett, az új 132 kv/középfeszültségű állomások belépése miatti átterhelődésekkel és az átlagtól egyéb okból jelentősen eltérő felfutással prognosztizált csomóponti terhelésekkel. A évi hálózatfejlesztési tervtől kezdődően jelentős eltéréseket mutat a rendszerirányító és az elosztóhálózati engedélyesek által elkészített, csúcsterhelésekre vonatkozó előrejelzés. Ez már a fentebb vázolt top-down, ill. bottom-up szcenáriókból fakad. Általánosságban itt is elmondható, hogy az évenkénti, gördülő tervezés jó lehetőséget nyújt a különböző gazdasági, fogyasztói folyamatok lekezelésére. Statisztikai adatok korlátozottan állnak rendelkezésre az elosztóhálózati engedélyesek és a MAVIR csúcsterheléssel kapcsolatos előrejelzéseinek összehasonlításához. A magyar villamosenergia-rendszer csúcsterheléséről viszonylag pontos információt lehet találni, de az ehhez az időponthoz tartozó elosztói terhelésekről már jóval kevesebbet és kevéssé megbízhatót. További

23 bizonytalanság, hogy az országos csúcsterhelés nem az elosztóhálózatok csúcsterhelésének összege, azaz a legnagyobb rendszerterhelés időpontja egyáltalán nem biztos, hogy egybeesik az elosztóhálózatok legnagyobb terhelésének időpontjával. Nehézséget jelent, hogy a rendszer bruttó terhelése nem egyenlő az elosztóhálózatok adott pillanatbeli terhelésének összegével, mert az előbbi tartalmazza például az átviteli hálózati veszteséget és az átviteli hálózatra csatlakozó erőművek önfogyasztását is. Hivatalos terhelési adat áll rendelkezésre az Országos Terhelésmérés (OTM) alapján, mely minden év január és július harmadik szerdája és az azt megelőző vasárnap. Azonban itt is több mint valószínű, hogy a csúcsterhelések nem esnek egybe ezzel a nappal. Az elosztóhálózati engedélyesek területére vonatkozó előrejelzett terhelésfelfutások különböző mértékűek, hiszen a fogyasztás növekedésében kulcselem a térség gazdasági és ipari fejlettsége, a fogyasztóinak számossága, valamint 1-1 nagyobb beruházás indulása. Ebből fakadóan a különböző elosztói engedélyesek előrejelzései jelentős eltéréseket mutatnak. Az azonban megállapítható, hogy prognózisaik jellemzően felülbecsültek, főképpen hosszabb távon. Ennek természetesen leginkább a 2008-ban indult válság az oka, mely a statisztikai alapon való elemzés jóságát, hasznosságát erősen megkérdőjelezi. Azon tény miatt, hogy a rendszer bruttó terhelése az elmúlt években 6500 MW körül mozgott, valamint amiatt, hogy az elosztóhálózati engedélyesek jellemzően magasabb terhelésfelfutást prognosztizáltak, mint a MAVIR által készített forrásoldali elemzések, felmerülhet, hogy az elosztóhálózati engedélyesek előrejelzései túlzottan optimisták. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a magasabb igénybecslés felesleges beruházásokat generál, hiszen rövid távra pontosabb becslést lehet adni, az évenkénti (elosztók esetében kétévenkénti) tervezési folyamat lehetőséget nyújt a tervezéshez szükséges adatok áttekintésére, felülvizsgálatára. A historikus adatokat megvizsgálva megállapítható, hogy a MAVIR helyesen jár el, ha a hálózatfejlesztési terv elkészítésekor az elosztói engedélyesek előrejelzéséhez képest egy csökkentett bruttó rendszerterheléssel, alacsonyabb terhelésfelfutással számol

24 3. A fogyasztói igényeket meghatározó tényezők A villamos-energiafogyasztást befolyásoló tényezők között jól elkülöníthetők az igényeket hosszú, illetve rövid távon befolyásoló hatások. A villamosenergiarendszerterhelés alakulásának jellegzetessége a hosszú távú trendek mellett jelenlévő erős szezonalitás (éves, heti és napi ciklusok formájában), valamint a villamosenergia-fogyasztás szoros összefüggése egyes rövid távú hatásokkal. A hosszabb távon érvényesülő tendenciák elsősorban gazdasági és társadalmi okokkal magyarázhatók: a gazdasági növekedés alakulásával, konjunktúrahatásokkal, valamint az iparszerkezet módosulásával, a fogyasztói szokások megváltozásával. Az eltérő gazdasági fejlettség és iparszerkezet mellett a földrajzi és az éghajlati tényezőkkel magyarázhatók az egyes országok villamosenergiafelhasználásában mutatkozó eltérések. Rövidebb távon az időjárás alakulása és a naptári hatások (napkelte-napnyugta, hétköznapok, ünnepek, óraátállítás) jelentősen befolyásolják a villamosenergiaigényeket. Olykor egyes jelentősebb események is módosíthatják a napi terheléslefutást. Az alábbiakban az egyes gazdasági szektorok szerepét elemezzük a fogyasztói igények alakulásában, valamint a várható növekedési kilátásokat mérjük fel A fogyasztói oldal összetétele ágazati adatok Az éves ágazati villamosenergia-fogyasztási adatok két, részben különböző forrásból (Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, valamint az EUROSTAT adatbázisa) álltak rendelkezésünkre a 2000 és 2014, illetve az 1990 és 2013 közötti időszakra. Az adatsorokat a Mellékletben ( táblázat) közöljük. Azonos, illetve egyes években kismértékben eltérő országos nettó villamosenergiafogyasztás mellett az ágazati bontás részletezettsége és feltehetően az egyes kategóriák pontos tartalma is különböző. A Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal adatai jobban részletezik a szolgáltatási ágazatokat (G, I, H, J U NACE 10 kód), míg az EUROSTAT adatok az ipari ágazatokra vonatkozóan szolgálnak részletesebb információkkal. Az ágazati adatsorokat összevetve a kétféle forrás között helyenként jelentős eltérések mutatkoznak, különösen egyes kisebb ágazatok, de az ipar egészére számított adatok tekintetében is. Ugyanakkor a kétféle adattáblázatban többnyire jól egyeznek a háztartások éves villamosenergia-igényei (2012-re azonos érték szerepel), ám a 2007-ben tapasztalható nagyobb, 0,75 TWh eltérés mellett 2011-re is eltérő irányú változást jelez a kétféle adatforrás: az EUROSTAT adatok kismértékű növekedést, míg a MEKH adatok kismértékű csökkenést mutatnak. A fenti problémák, ellentmondások miatt célszerűnek látszik, hogy az ágazati adatok vizsgálatához három nagyobb egységet képezzünk: ipar (B, C, D, E, F NACE kód), háztartások, valamint a szolgáltatás és egyéb fogyasztás (A, G, I, H, J U NACE 10 Az Európai Unióban a gazdasági tevékenységek statisztikai besorolására a NACE (Nomenclature générale des activités économiques dans les Communautés Européennes) szabvány vonatkozik. A január 1-jétől minden tagállamban kötelezően alkalmazandó NACE Rev. 2 magyar megfelelője a TEÁOR 08 rendszer

25 kód), az utóbbiban döntően a szolgáltató szektor jelenik meg. Elemzésünkben a továbbiakban elsősorban a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal kiadványaiban közölt adatsorokat fogjuk irányadónak tekinteni. Ezek jelennek meg részletes ágazati bontással a 12. ábra grafikonján. Jól megfigyelhető a háztartási szektor (2) és a feldolgozó ipar (9) meghatározó szerepe, és az is látható, hogy a 2008 őszén jelentkező gazdasági visszaesés leginkább a feldolgozóipar fogyasztását vetette vissza. A háztartási fogyasztás csökkenése ehhez képest elhanyagolható mértékű volt, inkább a stagnálás volt jellemző. 12. ábra: Az egyes szektorok nettó villamosenergia-fogyasztása ( ) 1: Egyéb 2: Háztartások 3: Egyéb szolgáltatás 4: Szállítás, kommunikáció 5: Idegenforgalom, vendéglátás 6: Kereskedelem 7: Építőipar 8: Energetika, közműellátás 9: Feldolgozóipar 10: Bányászat 11: Mezőgazdaság A évi ágazati megoszlás részarányairól ad képet a 13. ábra, ahol a százalékos értékeket is feltüntettük. Az előző ábra kapcsán már utaltunk a háztartások és a feldolgozóipar meghatározó szerepére, együttesen 62%-ot tesznek ki ben már 16% volt a kategóriába nem sorolt egyéb fogyasztás részaránya, amely 1995-ben még csak a nettó villamosenergia-fogyasztás 2%-át fedte le. Az ágazati adatsorok értelmezésénél tekintetbe kell venni az egyes kategóriák tartalmának megváltozását, az átsorolások hatását is Az átsorolások, módszertani változások megnehezítik a hosszú távú trendek értékelését ben a vízellátási ágazat kikerült a villamosenergia-, gáz- és hőellátás mellől (ld. NACE D+E kategória). A mintegy 1 TWh-nak megfelelő változás nyomán felére csökkent a kategóriában szereplő nettó villamosenergia-fogyasztási adat, viszont ezzel közel azonos mértékben megnőtt az egyéb fogyasztás

26 13. ábra: A nettó villamosenergia-fogyasztás ágazati megoszlása 2014-ben A három összevont szektor nettó villamosenergia-fogyasztási adatsorai az 5. táblázatban találhatók meg. (Mint utaltunk rá, a vízellátást 2009-től átsorolták, aminek nyomán közelítőleg 1 TWh-val csökkent az ipari szektor nettó villamosenergia-fogyasztása, ugyanakkor feltételezhetően hasonló nagyságrendű növekedés jelentkezhetett a szolgáltatási és egyéb fogyasztásnál. Ezt a torzítást az elemzésünkben korrigált adatsorokkal igyekszünk kiküszöbölni. 12 ) 5. táblázat: Éves nettó villamosenergia-fogyasztás a három összevont szektorban 13 Nemzetgazdasági ág Ipar Szolgáltatások egyéb Háztartások Nettó fogyasztás összesen Az 1995 és 2014 közötti fejlődési tendenciákat a 14. ábra szemlélteti az ipari, illetve a szolgáltatási és egyéb fogyasztásnál a grafikonon egyaránt feltüntettük a nyers és az átsorolások figyelembe vételével korrigált görbéket. Míg a háztartások fogyasztása másfél évtizedes távlatban viszonylag stabilan alakult és az utóbbi években enyhe csökkenést mutatva alig változott, addig az ipari és a szolgáltatási ágazatokat eltérő ütemű növekedés jellemezte. Ez a fejlődés 2008 őszén a gazdasági válság nyomán megtört, jól megfigyelhetően az ipari 12 Az adatok összehasonlíthatósága érdekében 2009-től megnöveljük a vízellátás becsült nettó fogyasztásával az ipar fogyasztását, illetve ennek megfelelően csökkentjük a szolgáltatási és egyéb ágazatok fogyasztását. 13 A táblázat alapvetően a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal által közölt adatok alapján készült, azonban 2007-re a háztartások fogyasztását az EUROSTAT adatbázis alapján adtuk meg, és a szolgáltatási és egyéb ágazatok fogyasztását eszerint módosítottuk

27 villamosenergia-fogyasztás esett drasztikusan vissza, a lakosság, illetve a szolgáltatási és egyéb szektorok csoportjának fogyasztása csak igen kis mértékben csökkent. Ugyanakkor 2010-re az ipari szektor nettó villamosenergia-fogyasztása már ismét emelkedni kezdett a 2009-es mélyponthoz képest, az elmúlt négy évben 14 TWh felett alakult és 2014 között a szolgáltatások korrigált fogyasztása meghaladta a háztartások majd egy évtizede szinte változatlan bár az utóbbi években enyhén csökkenő tendenciát mutató, 11 TWh körüli fogyasztását. 14. ábra: Az egyes szektorok éves nettó villamosenergia-fogyasztása ( ) 6. táblázat: A nettó villamosenergia-fogyasztás éves változásának mértéke szektoronként Ipar 2,6% 1,8% 5,8% 2,9% 4,6% 3,4% -0,4% 3,7% -9,1% -11,1% 10,1% 3,2% -2,0% 4,5% 3,2% Szolgáltatások egyéb 5,2% 5,5% 1,8% -1,6% -2,0% 2,2% 11,0% 0,9% 11,0% -0,5% -3,0% 0,5% 4,6% -5,3% 3,6% Háztartások -0,4% 3,5% 2,2% 7,2% -0,6% 0,8% 1,2% 0,0% 1,9% -2,0% -1,8% -1,4% -2,4% -0,4% -1,5% Teljes nettó fogyasztás 2,3% 3,4% 3,5% 3,0% 1,2% 2,2% 3,0% 1,8% -0,3% -5,0% 2,1% 1% -0,3% 0% 1,9% A 6. táblázat a három vizsgált szektor nettó villamosenergia-fogyasztásának éves változásait tartalmazza. (Az ipar, valamint a szolgáltatási és egyéb ágazatoknál az átsorolások figyelembe vételével korrigált adatsort vettük alapul.) Megfigyelhető, hogy a táblázatban szereplő szektoronkénti adatokhoz képest a teljes nettó hazai villamosenergia-fogyasztás növekedése jóval kiegyenlítettebben alakult. Az éves növekedési mutatók alakulásában olyan rövid távú hatások is közrejátszhatnak, amelyek a hosszú távú fejlődés szempontjából már kisebb jelentőséggel bírnak. Ezek kiszűrése érdekében a három szektor adataira trendet illesztettünk

28 3.2. Gazdasági növekedés és villamosenergia-fogyasztás Azt megelőzően, hogy az általános gazdasági növekedési előrejelzésekből, elemzésekből következtethessünk a villamosenergia-igények várható alakulására, fel kell tárni, hogy az elmúlt években milyen összefüggések érvényesültek a villamosenergia-fogyasztás és az egyes ágazatok gazdasági teljesítményei között. A 7. táblázat a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján tartalmazza a folyó áron vett GDP (bruttó hazai termék) értékeit, valamint volumenindexeit 2000 és 2013 között. 7. táblázat: A bruttó hazai termék (GDP) értéke és volumenindexei ( ) 14 Érték folyó áron Volumenindex millárd Ft Előző év = 100% 2000 = 100% ,6 104,2 100, ,6 103,7 103, ,3 104,5 108, ,4 103,8 112, ,6 104,8 117, ,3 104,3 122, ,6 104,0 127, ,9 100,5 128, ,3 100,9 129, ,9 93,4 121, ,0 100,8 122, ,0 101,8 124, ,8 98,5 122, ,3 101,5 124,2 A 15. ábrán látható grafikon a GDP és a nettó villamosenergia-fogyasztás közötti összefüggést szemlélteti. (Az idősorokat ld. a Mellékletben található 16. táblázatban.) A két mennyiség közötti lineáris kapcsolat mértékét jelző determinációs együttható értéke: R 2 = 0,943, ami igen szoros lineáris összefüggésre utal. A gazdasági növekedési kilátásokból kiinduló hosszú távú villamosenergiafogyasztási előrejelzések tehát kellően megalapozottnak tekinthetők. 14 Forrás: KSH STADAT tábla

29 15. ábra: A GDP volumenindexe és a nettó villamosenergia-fogyasztás indexe (2000 = 100%) Az energetikai rugalmasság (más néven rugalmassági együttható) a gazdasági teljesítmény és a villamosenergia-igények változásának mértéke közötti kapcsolat számszerűsítésére alkalmas mutató. 16. ábra: A nettó villamosenergia-fogyasztás energetikai rugalmassága ( ) A 16. ábra adatpontjaival a nettó villamosenergia-fogyasztás alapján és a GDP volumenindexei alapján számított energetikai rugalmasság alakulását ábrázoltuk. Az energetikai rugalmasság az alábbi összefüggés szerint határozható meg:

30 e Ei. év E Ebázisév GDPi. év GDP GDP bázisév bázisév bázisév Amennyiben az energetikai rugalmasság kiszámítása egymást követő évek adatai alapján történik, viszonylag nagyobb változékonyság jellemzi az adatokat. A rövid távú hatások (időjárás, gazdasági visszaesés, gazdaságpolitikai változások) nagyobb szerepe miatt kiugró értékek is előfordulhatnak, mint az a 16. ábra évi pontjánál is megfigyelhető. A hosszú távú előrejelzésekhez emiatt célszerű többéves időszakokat alapul venni, mint az a 17. ábra adatainak kiszámításakor is történt. A tízéves változásokra meghatározott adatok esetében kisebb, az ötéves időszak esetében már nagyobb súllyal jelentkezik a 2008 őszén bekövetkező gazdasági válság hatása. (Ekkor a változások iránya is módosult, a korábbi növekedést csökkenés váltotta fel.) A 2008 előtti, viszonylag egyenletes növekedés időszakát 0,5-0,6 körüli energetikai rugalmasság jellemezte, azaz 1% GDP növekedéshez 0,5-0,6% nettó villamosenergia-fogyasztás növekedés társult. 17. ábra: Energetikai rugalmasság öt és tíz évvel korábbi bázisévekkel 3.3. Hőmérsékleti hatások, hőmérsékletérzékenység A meteorológiai, elsősorban hőmérsékleti hatások főként rövid távon befolyásolják a villamosenergia-rendszer terhelését. Döntően közrehatnak a terhelési csúcsok jelentkezésénél

31 Az alábbiakban a szélsőséges napi átlaghőmérsékletek jelentkezésének gyakoriságát, valamint a rendszerterhelések hőmérsékletérzékenységét vizsgáljuk. A terhelések hőmérsékletérzékenységének ismeretében egyrészt kiszűrhető a sokévi átlagtól jelentősen eltérő hőmérsékletek hatása, másrészt pedig a későbbiekben becslés adható arra vonatkozóan, hogy a csúcsterhelések várhatóan milyen tartományba esnek. Elemzésünkhöz a budapesti napi átlaghőmérsékletekről 1961 óta rendelkezésünkre álló adatsort használtuk fel Hőmérsékleti szélsőségek A 18. ábra a napi középhőmérsékletek átlagát, illetve az évek folyamán előfordult legalacsonyabb és legmagasabb napi átlaghőmérsékleteket mutatja be erre az időszakra. 18. ábra: Napi átlaghőmérsékletek éven belüli alakulása (Budapest, ) A nyári csúcsterhelések utóbbi években bekövetkezett növekedésében a légkondicionálás elterjedésével párhuzamosan az éghajlati tényezők is egyre inkább közrehatnak. Az elmúlt fél évszázad hazai hőmérsékletadatait vizsgálva megállapítható, hogy különösen az 1980-as évektől megnőtt a 25 C-nál nagyobb középhőmérsékletű hőségnapok éves előfordulási gyakorisága (19. ábra)

32 19. ábra: Hőségnapok éves száma ( ) A 20. ábra, valamint a 21. ábra a csúcsterhelések szempontjából kritikus legalacsonyabb, illetve legmagasabb napi átlaghőmérsékletek előfordulását mutatja be. A nyári hőségnapok esetében az adott hőmérsékletnél magasabb (T közép > T), a hideg téli napok esetében pedig az adott hőmérsékletnél alacsonyabb középhőmérsékletű (T közép < T) napok előfordulási gyakoriságát ábrázoltuk. 20. ábra: A meleg nyári napok évi átlagos előfordulására illesztett görbe (T közép > T)

33 21. ábra: A hideg téli napok évi átlagos előfordulására illesztett görbe (T közép < T) Az éghajlati modellekkel elvégzett meteorológiai számítások azt mutatják, hogy az elkövetkezendő időszakban a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribbá válására lehet számítani Magyarországon, ami kihat a villamosenergia-igényekre és a villamosenergia-hálózatokra is. Az Országos Meteorológiai Szolgálat Numerikus Modellező és Éghajlat-dinamikai Osztálya, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem Meteorológiai Tanszék 2010-ben készített modellszámításokat a közötti időszakra. 15 A távlati elemzéseket később a 2050-ig, illetve a 2100-ig tartó időszakra is kiterjesztették, ezek főbb következtetéseit 2012 elején hozták nyilvánosságra ban a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia megújításához készültek az várható éghajlatváltozást felmérő, modellszámításokon alapuló vizsgálatok. A különböző éghajlati modellekkel végrehajtott szimulációk összevetése alapján valószínűsíthető hazánkban, illetve a Kárpát-medencében a hőmérséklet szignifikáns emelkedése. Ennek várható mértéke a 2040-ig terjedő időszakban 1,0 1,4 C. A modellszámítások eredményei szerint az éghajlatváltozás következtében jelentősen átlagosan nappal csökkenhet a fagyos napok 16 száma, ugyanakkor a hőségriadós (hőhullámos) napok 17 gyakoribbá válására lehet számítani. A délkeleti országrészben akár 14 nappal is nőhet a hőségriadós napok száma. A csapadékmennyiség várható változása nem szignifikáns, csak igen kismértékű csökkenés valószínűsíthető. Hasonló eredményeket tartalmaz az OMSZ és az ELTE Meteorológiai Tanszék által 2012 februárjában közzétett négy regionális éghajlati modell eredményeinek figyelembe vételével készült összefoglaló tanulmány is. Az újabb vizsgálatok 15 Magyar Tudományos Akadémia: Környezeti jövőkép Környezet- és klímabiztonság. Köztestületi Stratégiai Programok. Budapest, o C alatti legalacsonyabb hőmérséklet C feletti középhőmérséklet

34 szerint a közötti időszakban évente átlagosan 3-26 alkalommal gyakrabban lehet hőhullámos napra számítani, a fagyos napok számában bekövetkező csökkenés nap között valószínűsíthető. Még komolyabb változásokat jósolnak a közötti időszakra elvégzett éghajlatimodellszámítások. A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia felülvizsgálatához készült 2050-ig előretekintő háttérelemzés szerint a hazai évi középhőmérséklet 1-2,5 C-kal emelkedhet az évszázad közepére. Az éghajlati szélsőségeket vizsgálva megállapították, hogy a fagyos napok száma jelentősen, 35 %-kal csökkenhet, míg a hőségriadós napok száma akár 30 nappal is gyarapodhat, különösen az ország középső és északkeleti térségeiben A rendszerterhelések hőmérsékletérzékenysége Mint korábban említettük, a villamosenergia-igények rövid távú alakulására az időjárási viszonyok is nagymértékben kihatnak. Az éves villamosenergia-fogyasztási adatok esetében ugyan érvényesül bizonyos mértékű kiegyenlítődés, viszont a csúcsterheléseknél különösen a nyári csúcsterheléseknél már jelentős a meteorológiai viszonyok, a sokévi átlagtól jelentősen eltérő hőmérsékletek szerepe. A rendszerterhelések hőmérsékletérzékenységét a január 1. és a december 31. közötti időszak adataira illesztett statisztikai terhelésbecslő modell segítségével elemeztük. 18 A számítás célja az volt, hogy közelítő becslést adjunk a rendszerterhelések (napi átlagterhelések és napi csúcsterhelések) hőmérsékletérzékenységére vonatkozóan különböző időszakokra és naptípusokra. A közelítő számítások során figyelembe kell venni a villamosenergiarendszerterhelésekben jelentkező trendeket, éves és heti ciklusokat, valamint más naptári és rövidtávú hatásokat. A modellben eredményváltozóként a bruttó órás rendszerterhelések átlaga szerepel, a figyelembe vett magyarázó változók pedig az alábbi csoportokba sorolhatók: naptári adatok (naptípusok: a hét napjai, ünnepek, tanítási időszak, óraátállítás, nappali órák hossza); meteorológiai adatok (napi középhőmérséklet, napsugárzás); ipari termelés alakulása (ipari termelés volumenindexe). A magyarázó változók egy része átalakított formában jelenik meg a modellben, így például a napi középhőmérsékletből fűtési, illetve hűtési hőfokkülönbséget képeztünk. Mesterséges (dummy) változókat vezettünk be a naptípusok megjelöléséhez, és további segédváltozókat használtunk az egyes napok teljes időszakon belüli, illetve éven belüli elhelyezkedésének megadásához. Kiindulásul egy egyszerű többszörös lineáris regressziós modell szolgált, amit további, nem lineáris tagokkal bővítettünk. 18 Ez a statisztikai napi átlagterhelési modell egy továbbfejlesztett változata annak, amelyre A Magyar Villamosenergia-rendszer Forrásoldali Kapacitáselemzése című tanulmány Csúcsterhelés alfejezetében bemutatott számítás épült

35 A 22. ábra az éves összes villamosenergia-felhasználásra elvégzett hőmérsékletkorrekció eredményeit mutatja be a 2009 és 2014 közötti időszakra. A kétféle adatsor közül az elsőt a tényleges napi középhőmérsékletek alapján, a másodikat pedig az 1961 és 2014 közötti időszak átlagos napi középhőmérsékletei alapján határoztuk meg. Megfigyelhető, hogy a korrigált, sokévi átlaghőmérsékletre átszámított adatok általában lefelé térnek el, kivételt csak 2014 jelent. Mint arra a fejezetben utaltunk, az utóbbi években érzékelhetően megnőtt a nyári hőségnapok száma, amikor az átlagosnál nagyobb rendszerterhelésekkel kell számolni. 22. ábra: Az éves összes villamosenergia-felhasználás hőmérsékletkorrekciója A 23. ábra 2014-re havi bontásban szemlélteti a számítási eredményeket. A tényhőmérsékletekhez és a sokévi átlaghőmérsékletekhez tartozó oszlopok alatt feltüntettük a havi átlaghőmérsékletek eltérését is a sokévi átlaghőmérséklethez képest. Május és augusztus kivételével minden hónap átlaghőmérséklete meghaladta a sokévi átlagot. A legnagyobb különbségek az év első három hónapjában figyelhetők meg, 2014 márciusában a napi középhőmérsékletek átlaga közel 4,5 C-kal volt magasabb a sokévi átlagnál. A referencia-hőmérsékletekre történő átszámítás emiatt a téli hónapokban kismértékben felfelé, a nyári hónapokban pedig lefelé korrigálta a tényhőmérsékletre vonatkozó havi összes villamosenergia-felhasználást

36 23. ábra. A havi összes villamosenergia-felhasználás hőmérsékletkorrekciója (2014) A 24. ábra az éves csúcsterhelésekre mutatja be a számítási eredményeket. A csúcsterhelések hőmérsékletkorrekciójának elvégzését a napi átlagterhelések és a csúcsterhelés egymáshoz viszonyított arányát leíró regressziós összefüggés tette lehetővé. Megfigyelhető, hogy a referencia-hőmérsékletekre átszámított adatok általában alatta maradnak a tényadatoknak, hiszen a korrekciónál nem az időjárási szélsőségeket, hanem az egyes napok sokéves átlagos középhőmérsékletét tekintjük kiindulópontnak

37 24. ábra: Éves csúcsterhelések hőmérséklet-korrekciója ( ) A rendszerterhelések hőmérsékletfüggésének vizsgálata a jövőben több országra is kiterjeszthető az ENTSO-E az összeurópai és regionális piacszimulációkhoz, forráselemzési számításokhoz rendelkezésre álló éghajlati adatbázisa (Pan- European Climate Database, PECD) alapján. Az adatbázis idősorai több országra esetenként az országokon belüli régiókra is órás hőmérsékleti adatsorokat tartalmaznak a 2000 és 2013 közötti évekre. Ezeket és az ENTSO-E adatportálján (Data Portal) elérhető órás rendszerterhelési adatokat felhasználva elemezhető a régióbeli országok terhelésének hőmérsékletérzékenysége, a hőmérsékleti szélsőségek előfordulásának egyidejűsége. Az ENTSO-E folyamatban lévő forráselemzési módszertani továbbfejlesztéseinek egyik fontos részterülete a hőmérsékleti hatások vizsgálata, a hőmérséklet és a rendszerterhelés kapcsolatát leíró, Európa-szerte egységesen alkalmazható összefüggések kidolgozása

38 4. Előrejelzés Az előző fejezetek számításai és elemzései alapján az alábbiakban rögzítjük azokat a változatokat, amelyek alapadatként szolgálnak a kapacitáselemzés elkészítéséhez Általános gazdasági növekedési kilátások Az általános gazdasági növekedési kilátások áttekintésénél nemzetközi és hazai szervezetek, gazdaságkutató intézetek előrejelzéseire támaszkodunk. A 25. ábra a 2011-ben elfogadott Nemzeti Energiastratégia gazdasági háttértanulmányából származó GDP prognózist illetve a stratégiakészítés lezárásáig rendelkezésre álló tényadatokat mutatja be. (A tanulmány szerzői a diagramon nem szereplő 2020 utáni időszakra azzal a feltételezéssel éltek, hogy a reál GDP éves növekedési üteme 2050-ig egyenletesen 2%/év-re csökken. A Nemzeti Energiastratégia egyes alapadatainak évi felülvizsgálata a GDP prognózis számadatait nem pontosította.) A tanulmány közreadása óta eltelt négy év fejleményeinek tükrében ez az előrejelzés kismértékű korrekcióra szorul, mivel a 2010 utáni első évekre vonatkozó gazdasági növekedési feltételezések rövid távú hatások miatt nem teljesültek, a évi tényadatok nem felelnek meg a jóval optimistább várakozásnak. 25. ábra: Reál GDP prognózis a Nemzeti Energiastratégia gazdasági háttértanulmányából (REKK) Mint ismert, 2012-ben a GDP reálértéke csökkent, ez azonban csak átmeneti visszaesés volt. A évi adatok már növekedést jeleznek, a korábbi évekhez képest a nemzetközi előrejelzések is optimistább adatokat tartalmaznak

39 Az IMF World Economic Outlook Database előrejelzése 2020-ig tekint előre (8. táblázat). Prognózisuk szerint 2015-ben a reál GDP növekedése elérheti a 2,7%-ot, az évtized utolsó éveire pedig kisebb mértékű (2,1%) bővülést valószínűsítenek. 8. táblázat: Rövid és középtávú reál GDP változási előrejelzés (IMF, április) GDP 1,525% 3,635% 2,7% 2,3% 2,2% 2,1% 2,1 2,1 Rövidtávon mértékadónak tekinthető az Európai Bizottság által 2015-ben közzétett előrejelzés is (European Economic Forecast Spring 2015), amelyben az alábbi rövid és középtávú GDP növekedési adatok szerepeltek (9. táblázat): 9. táblázat: Rövid távon várható reál GDP változás (Európai Bizottság, 2015) GDP 1,5% 3,6% 2,8% 2,2% Az Európai Bizottság évi adatsorai (Fiscal Sustainability Report 2012) alapján a hazai hosszú távú potenciálisan elérhető GDP növekedési ráták még jóval pesszimistább várakozásokat jeleznek, ám a Bizottság 2012 óta eltelt időszakban nem jelentetett meg újabb hosszú távú prognózist. Emiatt a 10. táblázat adatai elsősorban hosszabb távon vehetők csak figyelembe. 10. táblázat: Hosszú távú potenciálisan elérhető GDP növekedés (Európai Bizottság, 2012) GDP 1,3% 0,9% 0,9% 0,9% 0,5% 0,8% 1,1% 1,9% 1,9% Ezt követően 2030 után már ismét lassuló növekedési ütemet feltételez az Európai Bizottság hosszú távú előrejelzése, 1,5% alatti, majd 1% alatti növekedést valószínűsítenek. (A modellszámításokat a 2060-ig terjedő időszakra készítették el.) A fentiek tükrében az alapváltozat kidolgozásánál fokozatosan lassuló növekedési várakozásokra alapozzuk előrejelzésünket, a reál GDP feltételezett éves átlagos növekedési ütemének kismértékű csökkenését feltételezve a vizsgált másfél évtized távlatában Villamosenergia-felhasználás Villamosenergia-felhasználási előrejelzésünk módszertana egyrészt a reál GDP feltételezett növekedésének előzőekben ismertetett becslésére, másrészt pedig az energetikai rugalmasság várható alakulásának figyelembe vételére épült. Az energetikai rugalmasságra vonatkozóan főként a 3.2. fejezetben ismertetett elemzés eredményeire támaszkodtunk. Három eltérő növekedési változatot dolgoztunk ki: Alapváltozat (normál igénynövekedés), Kisebb igénynövekedés és Nagyobb igénynövekedés. A három növekedési változathoz tartozó összes villamosenergia-felhasználásra vonatkozó előrejelzések a 11. táblázatban találhatók meg. A gazdasági háttértanulmánnyal összhangban azt feltételeztük, hogy a vizsgált időszakban a villamosenergia-igények lassuló ütemű, a korábbi előrejelzésekhez képest mérsékeltebb növekedésére lehet számítani

40 11. táblázat: Az összes villamosenergia-felhasználás várható alakulása 2030-ig Kisebb Nagyobb Alapváltozat igénynövekedés igénynövekedés TWh TWh TWh ,7 43,5 43, ,6 45,4 46, ,1 46,8 49, ,4 48,2 52,2 A gazdasági háttértanulmány többféle előrejelzési módszer alkalmazásának eredményeit is bemutatta. A valószínűnek tekintett alapváltozat az energetikai rugalmasság alakulásának szektoronkénti elemzéséből és prognosztizálásából indul ki és így határozza meg a nettó villamosenergia-fogyasztás várható értékeit. A nettó villamosenergia-fogyasztáshoz egyrészt a hálózati veszteség, másrészt pedig a hazai erőművek önfogyasztása adódik hozzá és jelenik meg a 11. táblázatban szereplő összes villamosenergia-felhasználásban, amelynek 2020-ra, 2025-re és 2030-ra vonatkozó sorai egyben a forrásoldali mérlegek kiindulási adatait jelentik a hazai villamosenergia-igények vonatkozásában. A hálózati veszteség és az önfogyasztás várható értékeit a részletes forrásoldali mérlegek elkészítése előtt előzetesen fel kell venni. A Nemzeti Energiastratégia 2030 Gazdasági Hatáselemzésével összhangban a hálózati veszteség nettó fogyasztásra vetített arányában kismértékű, fokozatos csökkenést feltételeztünk a 2010-es 10,5%-os szinthez, illetve a 2014-es 9,9%-os szinthez képest. Az igények előrejelzéséhez felvett, bruttó villamosenergia-fogyasztásra vetített erőművi önfogyasztás esetében szintén enyhén csökkenő tendenciával számoltunk. Mindezek alapján a nettó villamosenergia-fogyasztás kiegyenlítettebb, lassuló ütemű emelkedését feltételeztük. Az alapváltozat 2015 után a fenti prognózisok és hatások eredőjeként a nettó villamosenergia-fogyasztás 1,1 %/év körüli bővülésével számol, majd a 2020-as évektől lassuló mértékű növekedést feltételez, melynek mértéke 1%/év, majd 0,9%/év körül alakul. Az alacsonyabb növekedési változatnál az éves igénynövekedés 2015 és 2020 között 0,9%/év, majd 2030-ig fokozatosan 0,7%/évre csökken. A magasabb igénynövekedési változatot 2015 és 2020 között 1,4%/év átlagos növekedési ütem jellemzi, amely 2030-ig 1,2%/évre mérséklődik

41 26. ábra: A nettó villamosenergia-fogyasztás várható alakulása 2030-ig Kiegészítés- és összehasonlításképpen bemutatjuk a Nemzetközi Energiaügynökség Európai Unióra vonatkozó évi előrejelzését is (27. ábra). A legnagyobb igénynövekedéssel számoló Jelenlegi politikák forgatókönyv a 2012 és 2020 közötti években 0,75%, a húszas-harmincas években 0,9% átlagos növekedést prognosztizál. Az Új politikák forgatókönyv 2040-ig 0,5%, a 450 forgatókönyv 0,3% éves átlagos növekedést vetít előre. 27. ábra: IEA előrejelzés (a World Energy Outlook 2014 alapján) Mindezt a lassuló ütemű gazdasági növekedés mellett az energiahatékonysági, energiatakarékossági törekvések magyarázzák. Hazánk esetében azonban a

42 szükséges felzárkózás miatt indokolt, hogy az Európai Unió átlagánál intenzívebb növekedéssel számoljunk Csúcsterhelés Mindhárom igénynövekedési változathoz (alapváltozat, kisebb és nagyobb igénynövekedés) megadjuk a csúcsterhelések várható alakulását is a csúcskihasználási óraszám alapján. A 2.2. fejezetben bemutatott grafikon adatai szerint az 1990 és 2000 közötti időszakban egyenletesen növekedett a csúcskihasználási óraszám, majd 2000 után a h/év körül állandósult eltekintve a évi kiugró értéktől, amely az év közben bekövetkezett gazdasági visszaeséssel magyarázható. Ezért indokolt, hogy a évi kapacitáselemzéssel megegyezően továbbra is 6500 h/év csúcskihasználási óraszámból induljunk ki a csúcsterhelés előrejelzésénél. (A tartomány alsó határának figyelembe vétele nagyobb biztonságot jelent, mivel magasabb várható csúcsterhelés adódik.) A kapott értékek a 12. táblázatban találhatók. Az alapváltozatban az elmúlt évekhez képest mérsékeltebb átlagos növekedési ütemet feltételeztünk. 12. táblázat: A várható éves csúcsterhelés alakulása 2030-ig Kisebb Nagyobb Alapváltozat igénynövekedés igénynövekedés MW MW MW Az egyes növekedési változatok a 28. ábra grafikonján is láthatók

43 28. ábra: Az éves csúcsterhelések várható alakulása 2030-ig A csúcsterhelések alakulásánál a jövőben nagyobb szerepet játszhatnak a fogyasztó oldali beavatkozás eszközei, azonban ezek hatásának figyelembe vételétől szintén a nagyobb biztonság érdekében egyelőre eltekintünk. A fogyasztási súlypontok térbeli és időbeni alakulásában középtávon lényeges változás nem várható (lásd ábra 19 ). 29. ábra Fogyasztási súlypontok földrajzi elhelyezkedése [MW] Az ábrák a évi hálózatfejlesztési terv számításaihoz használt hálózati modelleken alapulnak 20 A 2015 téli országos terhelésmérési nap alapján