Az újra felfedezett zöldtrágyázás

Átírás

1 évf. 7. szám I D Ő S Z E R Ű E N, KO R S Z E R Ű E N Talajállapot-fenntartás és -javítás biológiai módszerekkel Dr. Gyuricza Csaba Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Gödöllő A zöldtrágyázás során a többnyire gyors növekedésű és nagy mennyiségű biomasszát adó növényeket abból a célból termesztjük, hogy a zöld részeket a talajba forgassuk (ekével), vagy sekélyen bekeverjük (pl. tárcsával, kultivátorral). E növények termesztése történhet fő- és másodvetésben. A fővetés a hazai és nemzetközi gyakorlatban egyaránt kevésbé elterjedt, Magyarországon hagyománya a másodvetésű zöldtrágyanövények termesztésének van. Az elmúlt években az Agrár-környezetgazdálkodási program (AKG) beindítása a szántóföldi növénytermesztésben kedvezett a zöldtrágyázás újbóli térhódításának, mivel a támogatás egyik feltétele volt másodvetésű pillangós vagy nem pillangós növények termesztése korán lekerülő elővetemények után a teljes terület mintegy 20 %- án. A módszer előnyeinek felismerése remélhetőleg arra fogja késztetni a gazdálkodók többségét, hogy 3-4 évente támogatás nélkül is kihasználják a zöldtrágyázás nyújtotta előnyöket. Jelen cikkben a zöldtrágyázással kapcsolatos legfontosabb ismereteket és tapasztalatokat mutatjuk be. Már a rómaiak is Bár a zöldtrágyázás kifejezés csak a XIX. században jelent meg, a módszer több évezredes múltra tekint vissza. Már a római időkből maradtak fenn emlékek, amelyek igazolják a talajba kevert zöld növényi részek termékenységre gyakorolt kedvező hatását. Előtte a görögök az egyiptomiaktól, míg ők a keleti népektől vették át a gyakorlatot. Megfigyelték, ha egy növény vetése Az újra felfedezett zöldtrágyázás Őszi búza maradványaiba vetett olajretek Mustár őszi bedolgozás előtt előtt az előző kultúra zöld részeit a talajba juttatják, az jótékonyan hat a talajállapotára és a következő növény termésére egyaránt. A háromnyomásos gazdálkodásban a tavaszi és őszi gabonát még az ugar követte, amelyet az esetek többségében zölden tartottak, majd az így megtermelt biomasszát bedolgozták a talajba. A terület pihentetése ilyen módon kiegészült pótlólagos szervesanyag-visszajuttatással is, amely kellő alapot teremtett a következő két termesztési évhez. A módszer tudományos alapokra helyezése az as évek végétől számítható: elsősorban Nyugat-Európában a vetésforgó természettudományos alapjainak fejlődésével a zöldtrágyázás előnyeinek leírására is sor került. A tudomány és a gyakorlat elveinek összekapcsolásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Johannes Görbing (neve az ásópróba kapcsán vált ismertté) és Franz Sekera. Hazánkban is beindultak az ezzel kapcsolatos kutatások, amelyek nyomán a tankönyvek és szaklapok hasábjain egyaránt helyet követelt magának a zöldtrágyázás. Westsik Vilmos munkásságának köszönhetően főleg a homoktalajok javítására használták nagyobb területen, de sokat tett az eljárás elterjesztéséért Gyárfás József, Cserháti Sándor, Grábner Emil és a legutóbbi időkben Antal József is. A növénytermesztés intenzifikációjának időszakában a másodvetés és különösen a zöldtrágyázás háttérbe szorult, azonban az elmúlt évtizedekben a környezettudatos gazdálkodási rendszerek egyre gyakoribb technológiai elemévé vált. Különösen Nyugat-Európában örvend nagy népszerűségnek, ahol a gyors növekedésű mustárt, facéliát, olajretket és azok különböző arányú keverékeit vetik kalászosok és egyéb korán lekerülő elővetemények után. Az utóbbi években Magyarországon is egyre több helyen illesztik be a kímélő gazdálkodás rendszerébe talajtípustól függetlenül, mely az egyre nyomasztó tápanyaghiány és romló talajszerkezet mérséklésének ideális módszere lehet. Zöldtrágyázási módok A zöldtrágyázás számos módszere ismert, szélesebb körben azonban ezek közül csak néhány terjedt el.

2 évf. 7. szám Zöldtrágyázás fővetésben: ebben az esetben a termesztés célja nem a termés betakarítása, hanem a fővetésű zöldtrágyanövény talajba dolgozása. A módszer az egy vagy több évre tervezett területpihentetés egyik kedvelt módszere. A telepített zöldugar a talaj kultúrállapotának fenntartását, valamint a szántóföldi termesztésből rövidebbhosszabb időre történő kikapcsolását szolgálja. A területen termelődő biomassza kiváló zöldtrágya értékű. A módszer hátránya, hogy a termesztés évében/éveiben nem keletkezik értékesíthető termény (kivéve, ha a növekmény egy része takarmányként hasznosul), ugyanakkor termelési költségekkel számolni kell, ezért állami támogatás nélkül ennek az eljárásnak az elterjedésével reálisan nem számolhatunk. A zöldtrágyázási módszereknek ez a legdrágább, de egyúttal a leghatékonyabb formája. A ko- Sekélyen bedolgozott zöldtrágyanövény ősszel Köztes védőnövény kora tavasszal Zöldtrágyázás nélküli talaj szerkezete Kedvező fizikai és biológiai állapotú zöldtrágyázott talaj 47 rábbi területpihentetési programok, amelyek a teljes terület 10 %-ának pihentetését tették volna kötelezővé, reális alternatívaként jöhettek volna számításba. Fedett tarló vagy heretakarásos zöldtrágyázás: ebben az esetben két vagy több különböző növényt termesztenek ugyanazon a területen egy vegetációs időszakban. A második termést adó növény fejlődésének egy időszaka egybeesik a fő termést adó növény fejlődésének egy szakaszával. Az ismert eljárások közül ide tartozik az alávetés (például tavaszi árpával egyidőben vörösherét vetnek, a kalászos betakarítása után a vöröshere takarmányozásra vagy zöldtrágyaként hasznosítható), valamint a rávetés (őszi kalászosra tavasszal vetik a pillangós takarmánynövényt). Ennél az eljárásnál kisebb kalászos terméssel lehet számolni, ugyanakkor a zöldtrágyanövény nem igényel külön talajmunkát. Sarjú zöldtrágyázás során az évelő pillangós első növedékét takarmányként hasznosítják, míg a másodikat zöldtrágyaként dolgozzák a talajba. Erre a célra kiválóan alkalmas növény a somkóró, de más több éves pillangósok is számításba jöhetnek. Az árvakelések a nyáron betakarított kalászos gabonák, az olajrepce, az egyéb magtermő keresztesvirágúak, a hüvelyesek, valamint mindazon növények, amelyek a tarlón elperegve kicsíráznak, és számottevő zöldtömeget adnak, a talajba dolgozhatóak. A tarlóvetés vagy másodvetésű zöldtrágyázás esetén a korán lekerülő elővetemény (többnyire kalászos) után történik a zöldtrágyanövény vetése, majd a fagyok előtt a zöld részek talajba dolgozása. Ezzel a módszerrel a gazdasági növény betakarítása után a fedetlenül hagyott időszakot használjuk ki a lehető legkisebb költség- és időráfordítással. Az Agrár-környezetgazdálkodási Program előírásainak köszönhetően ez az eljárás terjedt el leginkább az utóbbi években Magyarországon, és azzal lehet számolni, hogy a program lejárta után is a talaj-kultúrállapot fenntartásának és javításának hatékony módszere marad. A talajvédő- vagy köztes védőnövény termesztése során a növényi részeket nem közvetlenül zöld állapotában dolgozzák be a talajba. Az elfagyott növények beborítják a talajfelszínt, és csak a következő év tavaszán forgatás nélkül munkálják be azokat. Hatásuk abban nyilvánul meg, hogy a talaj felszínét borítják, és ezáltal védik az eróziótól, valamint a deflációtól. A védőhatás különösen másodvetésként termesztve érvényesül, amikor az őszi fagyok következtében a talaj felszínén védőréteget képeznek. A talaj tömörödését gyökérzetükkel enyhítheti, vagy a legfelső rétegben megszüntethetik. Felveszik az elővetemény után maradt felesleges tápanyagokat, amelyek ennek hiányában a mélyebb rétegekbe, a talajvízbe kerülhetnek. Elsősorban a visszamaradt nitrogén felvétele jelentős, amelyet biológiailag megkötnek a következő tavaszig, majd utána a mineralizáció növekszik, és ezáltal a nit-

3 48 rogénműtrágya-szükséglet mérsékelhető. Ez az ún. tápanyagvisszatartó hatás csapadékos körülmények között jelentős, amikor fokozott a tápanyagok mélybe kerülésének a veszélye. Az elhalt földfeletti és földalatti növényi maradványok növelik a talaj szervesanyag-tartalmát, fokozzák a tápanyagok érvényesülését, a szerkezeti elemek stabilitását, továbbá kedvező feltételeket teremtenek a talajlakó élőlények számára. Egyes fajok fonálféreg-gyérítő hatásuknak köszönhetően az utónövény növényvédelmi problémáit csökkentik. Zöldtrágyanövények termesztéstechnológiája Zöldtrágyázási céllal pillangós és nem pillangós virágú növényeket egyaránt termeszthetünk. A pillangósok közül elsősorban a csillagfürtnek savanyú homokon van hagyománya Magyarországon, de jó hatásfokkal termeszthető a somkóró, a bíborhere, a különböző bükkönyfélék akár keverék formájában is. Napjainkban azonban a legnagyobb sikere a nem pillangósoknak van, különösen a mustár, az olajretek és a facélia kedvelt a gazdálkodók körében. Ennek az az oka, hogy ezek a növények rendkívül gyors növekedésűek, viszonylag igénytelenek, olcsó a vetőmagjuk. A levegő nitrogéntartalmát nem képesek megkötni, ugyanakkor nagy szerepet játszanak a tápanyagok mélyebb rétegbe mosódásának megakadályozásában, a talajfelszín védelmében, valamint a szervesanyag-tartalom növelésében. A siker titka: a talajművelés 1. ábra Zöldtrágyanövények talajművelési rendszerei Másodvetés Hagyományos Tarló Tarlóhántás és lezárás Magágykészítés Vetés Vetés, vetés utáni elmunkálás Környezet- és költségkímélő Tarlóhántás, magágykészítés, vetés egy menetben Tarló Direktvetés Tarlóhántás és felszín lezárás Magágykészítés, vetés, vetés utáni elmunkálás Virágzó facélia Fővetésű olajretek virágzásban E növények hazai termesztésének sikerességét alapvetően meghatározza a talajművelési technológia és a vetés időzítése (1. ábra). Másodvetésű zöldtrágyanövényt nyáron lekerülő elővetemények (gabonafélék, borsó, repce) után termeszthetünk, ugyanis egyrészt időre van szükség a talaj előkészítéséhez, másrészt a vegetációs időszakból elegendő időnek kell rendelkezésre állnia a növények fejlődéséhez. A talajművelésnek két alapvető követelménynek kell megfelelnie: egyrészt a lehető legköltségkímélőbb megoldásra van szükség, ugyanis közvetlen bevételt a zöldtrágyázás nem eredményez, másrészt törekedni kell a talaj nedvességveszteségének csökkentésére. Az elővetemény lekerülését követően azonnal el kell végezni a tarlóhántást és a felszín elmunkálását. Mivel hazai viszonyaink között a nyár többnyire száraz, aszályra hajlamos, ezért különösen ügyelni kell arra, hogy a lehető legtöbb nedvességet a talajban tartsuk, illetve minimálisra csökkentsük a párolgási veszteséget. Ezt szolgálja a szakszerűen elvégzett tarlómunka. Tarlóhántás hiányában az esetek többségében a zöldtrágyázás kudarcra van ítélve. Nagyon ritkán előfordulhatnak csapadékos nyarak, ebben az esetben a tarlóhántás elmaradhat, de mechanikai gyomszabályozásra ebben az esetben is szükség lehet. A nyár folyamán a talaj gyomfertőzöttségétől függően szükség lehet egyszeri tarlóápolásra a vetést megelőzően, de közvetlenül a vetés előtt, mindenképpen célszerű a talaj sekély megmunkálása, ami különösen kötöttebb talajon lehet célravezető. Az előzőekben leírt módszerrel úgy lehet előkészíteni a talajt a másodvetésű növény számára, hogy az pótlólagos költséget nem jelent a gazdálkodónak, abból a feltételezésből kiindulva, hogy zöldtrágyanövény termesztése nélkül is elvégezné a tarlóhántást és annak ápolását. Az egyes talajmunkák elvégzésénél arra kell törekedni, hogy ebben az esetben is a lehető legkisebb menetszámmal elvégezhető legyen valamennyi eljárás, ez kapcsolásokkal együtt legfeljebb három menetet jelent: tarlóhántás és felszín lezárás, ápolás, ápolás és magágykészítés. Vetésidő évf. 7. szám A vetés idejének helyes megválasztása a szakszerűen elvégzett talajművelés mellett a másik kritikus eleme a technológiának. A másodvetésű zöldtrágyanövény termesztésének ellenzői gyakran hangoztatják, hogy az aszályra hajló nyári időszakban a növények magjai nem kelnek ki vagy csak nagyon vontatottan és hiányosan fejlődnek, ezért nem adnak számottevő zöldtömeget. Ez valóban igaz abban az esetben, ha túl korán történik a vetés (július, esetenként még az augusztus eleje is). Ezért a biztos termesztéshez a vetést augusztus második felére kell időzíteni, ami sok év átlagában már csapadékos időjárást hoz, és garantálja a növények gyors csírázását és fejlődését. Ha mégis csapadékmentes az augusztus, többnyire az sem veszélyezteti a termesztés sikerét, ugyanis a nedvesség-

4 évf. 7. szám megőrző talajművelés, továbbá az arra az időszakra jellemző harmatképződés együttesen elegendő nedvességgel látják el a csíranövényeket. Ezt követően október végéig, november elejéig, amikor a zöldtrágya bedolgozásra kerül, elegendő idő áll rendelkezésre nagy mennyiségű zöldtömeg kialakulására. A termesztett növényfajtól függően ez idő alatt mintegy t/ha frisstömeg érhető el. Természetesen ez arra az esetre is vonatkozik, amikor az egyes növényeket keverék formájában termesztjük. Ekkor azonban ügyelni kell arra, hogy hasonló növekedési erélyű fajok kerüljenek egymás mellé, mert egyébként a gyorsabb növekedésű növény (pl. mustár) elnyomja a lassabb növekedésűt (pl. facélia) (2. ábra). Biomassza (t/ha) 2. ábra A talajba dolgozott zöldtrágya mennyisége (Gödöllő, 2005) Tápanyag-utánpótlás A termesztéstechnológia sarkalatos kérdése a tápanyag-utánpótlás. Nem pillangós virágú zöldtrágyanövény termesztésekor nem feledkezhetünk meg a vetés előtt a szükséges nitrogénmennyiség (30-40 kg/ha) kijuttatásáról sem. Fontos megjegyezni, hogy az így kiadott tápanyag nem tekinthető az utónövény számára elveszettnek, ugyanis az a mennyiség a visszadolgozás eredményeként rendelkezésre fog állni. Ugyanakkor nitrogén-kiadagolás hiányában a szalmalebomlás nagy táplálóanyag-igénye miatt a kezdeti fejlődés lelassulására, és végső soron a zöldtömeg jelentős csökkenésére kell számítani. Kísérleti eredményeink azt mutatják, hogy keresztes virágú zöldtrágyanövény (mustár, olajretek) termesztésekor, kedvező évjárat esetén (elegendő csapadék a vetés utáni időszakban) a júliusban elvégzett vetés is jelentős zöldtömeget adhat (3. ábra). Ha nitrogénműtrágya kiadagolása nélkül végezzük a vetést a lebomlatlan növényi maradványokkal teli magágyba, jelentős biomassza-csökkenéssel kell számolni. Ekkor a jobban időzített augusztus végi vetés esetén is a növényfajtól függően 5-15 t/ha zöldtömeg csökkenéssel kell számolni (4. ábra). A zöldtrágyázás hatásai Fizikai és biológiai hatások Virító mustár zöldtrágya bedolgozás előtt 49 A zöldtrágyanövények termesztését követően bedolgozott növényi részek javítják a talaj fizikai és biológiai állapotát, a tápanyag-gazdálkodást, hozzájárulnak a szerves anyag menynyiségének növeléséhez, védik a felszínt az eróziótól és a deflációtól. Intenzív gyökérnövekedésük révén biológiai lazító hatást fejtenek ki a talajban, csökkentve ezzel a tömör záróréteg kialakulásának az esélyét. Másodvetésben termesztve különösen csapadékos évjáratban mérséklik a tápanyagok kimosódását. Elsősorban a nitrogént veszik fel nagy menynyiségben, amely az utónövény számára közvetlenül hasznosíthatóvá válik. A pillangós virágú növények a légköri nitrogén megkötése révén növelik a talaj tápanyagtartalmát. A nem pillangósok tápanyag-gazdálkodási szempontból jótékony hatása is kimutatható, ugyanis a talajban lévő, a növények számára közvetlenül nem hasznosítható tápanyagformákat könnyen felvehetővé alakítják. Egyes növények (pl. mustár, olajretek) mélyre hatoló, vastag karógyökerükön keresztül a felső talajrétegbe hozzák fel a tápanyagokat, ami az utónövény táplálóanyag-felvételét könnyíti meg. Az állatállomány jelentős csökkenése és az ebből adódó szervestrágya-hiány miatt a zöldtrágyanövények a jövőben hangsúlyosabbá, a vetésváltás fontos elemévé válhatnak. A mustár, az olajretek a cukorrépában, burgonyában és gyökérzöldségekben gyakori talajlakó fonálférgek elleni biológiai védekezésben is hatásos módszerként szolgálhat. Egyes zöldtrágyanövényeket az állati takarmányozás változatosabbá tételé- 3. ábra A zöldtömeg alakulása műtrágyázott kezelésekben különböző időpontokban végzett vetések esetén (Gödöllő, 2007) Zöldtömeg (t/ha) Zöldtömeg (t/ha) 4. ábra A zöldtömeg alakulása műtrágyázás nélküli kezelésekben különböző időpontokban végzett vetések esetén (Gödöllő, 2007)

5 50 ben is alkalmazhatják. Ebben az esetben a zöld növényi részek bizonyos hányadát levágják és frissen vagy silózással tartósítva etetik fel az állatokkal. Nedvességveszteségcsökkentés zöldtrágyázással? Kedvelt zöldtrágyanövény a pohánka évf. 7. szám A másodvetésű növények talajelőkészítése során alapszabályként fogadható el, hogy kevés menetszámmal, energiatakarékosan állítsunk elő a növény számára megfelelő aprómorzsás magágyat. A gyors előkészítést nemcsak gazdaságossági tényezők, hanem a talajnedvesség-veszteség csökkentése indokolják. A Szent István Egyetem Növénytermesztési és Biomassza-hasznosítási Bemutató Központjában végzett kutatásoknak az egyik kulcskérdése, hogy milyen hatást gyakorol a zöldtrágyanövény termesztése a talaj nedvességállapotára. A több éve zajló mérések eredményei alapján megállapítható, hogy a növények hatása a felső 60 cm-ben mutatható ki (5-6. ábra). Az egyes növényekkel borított kezelések között ben a 0-30 cm talajrétegben igazolható különbség nem volt kimutatható, ugyanakkor a fedetlen talajfelszínhez képest valamennyi esetben eltérést tapasztaltunk. A vetés utáni napot követően folyamatosan nő a különbség a növénynyel bevetett kezelések és a kontrollparcella között. Az 50. nap után valamennyi esetben változik még a talajnedvesség-tartalom az evapotranszspiráció (párolgás) és a lehullott csapadék következtében, azonban a kezelések közötti különbség állandó marad. A zöldtrágyanövénnyel borított talajfelszín minden esetben csökkentette a felső réteg nedvességtartalmát, azonban ez a különbség a tél folyamán kiegyenlítődött, 2006 tavaszára, az utónövény (tavaszi árpa) vetésének időpontjára a feltalaj is feltöltődött nedvességgel. Hasonló tendencia figyelhető meg a cm mélységben azzal a különbséggel, hogy a keverékvetés esetén nagyobb volt a nedvesség, mint a facélia, a mustár és az olajretek vetésben. Ennek feltételezhetően az az oka, hogy a három növény együttes termesztése során a facélia mérsékelt gyökérfejlődése miatt összességében kevesebb nedvességet vesznek fel a növények ebből a talajmélységből. Folyamatában vizsgálva ennek a szintnek a nedvességállapotát megállapítható, hogy a vetés utáni nap után a kezelések közötti különbség lecsökken, ennek feltételezhető oka az, hogy nagyobb mennyiségű csapadék kerül ebbe a rétegbe, mint amit a növény képes felvenni. 5. ábra kísérletben a 0-30 cm mélységben (Gödöllő, 2005) Talajnedvesség (tömeg%) 7. ábra kísérletben (másodvetés köztes védőnövényként a felszínen hagyva) (Gödöllő, február 28.) tömeg% mélység (cm) vetés utáni napok száma 6. ábra kísérletben a cm mélységben (Gödöllő, 2005) Talajnedvesség (tömeg%) 8. ábra kísérletben (másodvetés zöldtrágyaként ősszel bedolgozva) (Gödöllő, február 28.) tömeg% mélység (cm) vetés utáni napok száma

6 évf. 7. szám Az elmúlt évtizedek egyik legszárazabb éve volt a tavalyi esztendő, amelynek következtében a legkedvezőbb termőhelyeinken is a sokéves átlagnak töredéke volt a betakarítható termésmennyiség. Csak azokon a talajokon volt képes a növény tolerálni a súlyos légköri aszályt, amelyeken több évre visszamenőleg nedvességtakarékos talajművelést folytattak és kiegyenlített volt a tápanyag-ellátottság. Ilyen körülmények között a zöldtrágyázás is sikerre vezetett, illetve a technológia szakszerű alkalmazása tovább növelte a talaj nedvességtároló képességét. Két különböző technológiát alkalmaztunk: az egyik esetén az első fagyok után (november elején) a növényeket a talajba dolgoztuk, míg a másik esetben a növények a talaj felszínén maradtak a tavaszi magágykészítésig köztes védőnövényként. A védőnövénnyel borított talaj felső rétegében február végén %-kal nagyobb nedvességet mértünk, mint a másodvetés nélküli, fedetlenül hagyott talajban (7. ábra). A felszínen hagyott mulcsréteg jelentős mértékben visszatartotta a nedvesség légkörbe áramlását. Abban az esetben, ha a növényeket az első fagyok után bedolgoztuk 8-10 %-kal kaptunk nagyobb talajnedvesség értékeket a kontroll területhez képest (8. ábra). Az ez alatti talajrétegben nem volt igazolható különbség az egyes kezelések között, a növényborítottság és a növény faja nem befolyásolta a talajnedvesség-tartalmat. Ezen eredmények azt bizonyítják, hogy odafigyeléssel, több évre visszamenőleg a technológiai fegyelem betartásával száraz évben is eredményre vezethet a zöldtrágyázás, egyúttal a nedvességveszteség csökkentéshez is hozzájárulhat.