A könyvet családomnak és felmenôim emlékének ajánlom H. L.

Átírás

1 A könyvet családomnak és felmenôim emlékének ajánlom H. L.

2 HORVÁTH LÁSZLÓ Batthyányak ideje Halogyon Történelmi riport Budapest, 2007

3 Copyright: Horváth László Minden jog fenntartva. Jelen könyvet, vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni és bármely formában engedély nélkül közölni, terjeszteni. Tördelôszerkesztô: Hausz Attila A könyv borítója Batthyány Lajos nádor rézkarca és Horváth János halogyi lakos fotója felhasználásával készült. A borító 2 3. oldalán Halogyról 1753-ban, illetve 1845-ben készült térképek részletei találhatók. ISBN Kiadja a Polder Tanácsadó és Kiadó Bt. A kiadásért felel: az ügyvezetô Készült a Pressman Nyomdában Felelôs vezetô: Bálint Ferenc Elôszó Halogyiaknak írtam ezt a könyvet, de a Vasi Hegyháton élôk is sok érdekességre bukkanhatnak a történetben. Ajánlom továbbá a falvak, a családok, a Batthyányak története, a feudalizmus kora iránt érdeklôdô ifjú és idôsebb olvasóknak, akik a múltban keresik a választ a jelen kihívásaira, a szabadság, a létfenntartás, a szolgálat és a hûség izgalmas, gyötrô kérdéseire. Ajánlom mindazoknak, akik az értôl akarnak eljutni az óceánig: egy régebbi korban Halogyról indulva akarják bejárni az utat Körmenden, Szombathelyen és Pozsonyon át Bécsig. Elôrebocsátom, hogy nem egyetemes, nem országos dimenziókat akartam bemutatni, mert ezt a feladatot mások nálam jobban elvégzik. Ellenkezô irányba indultam el: egy parányi történelmi egység, egy település múltjának feltárásával próbáltam megfejteni titkokat, hasonlatosan az elemi részecskéket kutató fizikusokhoz, vagy a sejteket vizsgáló biológusokhoz. A fáradságom talán nem volt hiábavaló, mert nem tagadom, sok munkával járt az önként vállalt feladat elvégzése. Harminc évvel ezelôtt, fôiskolai és egyetemi szakdolgozatokkal tettem meg az elsô lépéseket, majd hosszú kitérôk és felkészülés után teljesítettem a vállalásomat. Az elmúlt négy évben minden mozgósítható energiámat ennek a könyvnek szenteltem. A Batthyány család gazdag levéltárában és a megyei intézményekben átnéztem mintegy huszonötezer oldalt, kazalban kerestem a tût, de szerencsém volt, mert a vártnál több forrást találtam. Fáradtságos, de hasznos volt a különféle dokumentumok, adóösszeírások, úriszéki perek, szerzôdések, jobbágylevelek, 5

4 valamint anyakönyvi adatok összegyûjtése. Az adatok birtokában azután nagy türelemmel, kitartással rekonstruáltam az egyes parasztgazdaságok és családok történetét, így sikerült tágabb értelmezési keretet adni a forrásokból nyert információknak. Mondhatom, hogy mindenkit megismertem, aki az elmúl háromszáz évben Halogyon született, élt, adózott, családot nevelt. Közeli kapcsolatba kerültem a ma élôk felmenôivel, akikrôl korábban semmit sem tudtam. Halottak titkai tárultak fel elôttem, üzenetek egy régebbi korból, hat-nyolc-tíz emberöltônyi messzeségben, ahova már nem nyúlik vissza az élôk emlékezete. Úgy érzem, halogyi elôdeink jogosultak a történelemre. Oknyomozásomat történelmi riportban foglaltam össze, hogy olvasóimat ne terheljem az elemzô, leíró, forrásközlô történetírás kötelezô formuláival. Reményem szerint azonban a szöveg elárulja, hogy a könyv minden sora hiteles dokumentumokra és szakmai munkákra támaszkodik. A munkát magányosan végeztem, prekoncepciók nélkül. Csökkenteni próbáltam annak esélyét, hogy mások útját járjam. Köszönöm Egyed Albert szociológus és Kárpáti Sándor közíró barátaimnak, illetve feleségemnek, lányomnak és fiamnak, hogy segítséget nyújtottak a kézirat javításához. Köszönettel tartozom azoknak a levéltárosoknak, kutatóknak, akik megosztották velem a gondolataikat. Hálás vagyok a halogyiaknak és daraboshegyieknek, a Kónya, Palacsics, Németh, Benkô és Nagy családok tagjainak, akik könyvem írása közben meghallgatták elôadásaimat. Budapest, november 26. A Batthyányak ideje izgalmas, máig érô tanulságokat hordozó korszak Halogy nyolc évszázadot átívelô krónikájában. A faluról három oklevél is fennmaradt a XIII. századból. Földrajzi elhelyezkedése és a Boldog Lôrincrôl elnevezett török idôkben elpusztult temploma alapján feltételezhetô, hogy a Király út mentén, a Borostyán út közelében jelentôs hely lehetett az Árpád-házi királyok idején. Története több évszázadon keresztül a szomszédos Nádasdról származó nemzetség, a Nádasdy és a Nádasdi Darabos családok történetéhez kapcsolódik. Erre utalnak az említett korai oklevelek, és ezt erôsíti meg az is, hogy 1551-ben Nádasdy Tamás nádor és atyafisága szerzik meg a teljes falut. A híres famíliával Nádasdy Ferenc országbíró fôvesztésével törik meg a kapcsolat, miután Széchenyi György kalocsai érsek 1677-ben hozzájut a konfiskált Nádasdy javakhoz. A Széchenyiek urasága fél évszázadig tart Halogyon, de ez alatt a Nádasdyak másik ága is jelen van a faluban és a Batthyányak is megjelennek. Az 1732-ben végrehajtott birtokcserével és a következô évtizedekben végbevitt birtokszerzéssel a Batthyány család hercegi ága kizárólagos ura lesz a falunak, amelyet a központi szerepkörû körmendi majorsághoz csatolnak. A Batthyányak ideje Halogyon egészen 1848-ig, a jobbágyság felszabadításáig tartott. Ettôl az idôtôl íródik a falu történetének újabb szakasza a kisbirtokosok kora, amely 1960-ban, a termelôszövetkezet létrehozásával ér véget. A Batthyányak idejének ( ) kutatása mellett jelentôs részben feltártuk a kisbirtokos parasztok idejét ( ) is, de ez már egy másik könyv története lehet, egyetemben a Nádasdyak korai, mintegy öt évszázados jelenlétének részletes bemutatásával. A szerzô 6 7

5 1. Gróf Batthyány Lajos, Németújvár örökös ura 1732 nyarán, még mielôtt a Bécsben székelô Magyar Királyi Udvari Kancellária élére kerül, új falvakkal gyarapítja hatalmas családi birtokát. Rövid alkudozás után Széchenyi Zsigmondtól megszerzi Egervár, Zalaszentgyörgy, Pölöske és Belatincs uradalmakat. Cserébe adja Gyôrvár, Boldogasszonyfa és Szentiván falvakat, fizet ezen felül huszonöt ezer forintot, mivel a kapott javak ennyivel többet érnek az adottaknál. A szerzôdésben azzal magyarázzák az ügyletet, hogy látták és tapasztalták mindkét részrôl, alkalmasabb és hasznosabb lesz a jószágok cseréje, mert közelebb esnek a család többi birtokához. Ez persze igaz volt, mint ahogy az is, hogy Széchenyi az elsô felesége révén rokoni kapcsolatba került a Batthyány famíliával a fiatalabb ágon, Egervár és Németújvár között nem volt nehéz közös hangot találni. Könnyen elhárultak a megegyezés útjában álló akadályok, a csereügylet létrejött, miáltal Lajos grófnak sikerült kikerekíteni a körmendi uradalmi központhoz tartozó jószágokat. Fontos lépést tett a késôbbi tervei megvalósítása útján. Az 1732-ben kötött csereszerzôdéssel Batthyány Lajos kezére jutottak az Egervárhoz tartozó hegyháti falvak, övé lett Nádasd, Németfalu, Maczfalva, Halogy, Iklód és Almásd számos portája, a nádasdi kastélyhellyel és a németfalui vendégfogadóval együtt. Szántók, rétek, szôlôk, kocsmák, mészárszékek, malmok, erdôk, halastavak és más határbeli javak kerültek a rajta lévô jobbágyokkal együtt a körmendi majorsághoz. Egykoriban mind Nádasdy Tamás nádor népe és javai. Két emberöltôn át azonban a Széchenyiek bírták, miután 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek a bécsi kamarától 33 ezer háromszáz forintért megvásárolta Tamás nádor unokája, a hûtlenség miatt lefejezett Nádasdy Ferenc országbíró elkobzott birtokrészét. A nagy birtokszerzô fôpap a vétel után adománylevelet is kapott Lipót császártól a Nádasdy 9

6 birtokra. A királyi adomány megújítására, a birtokszerzésre jó esélyt kínál a mostani cserének mondott vétel, miután a király közelébe kerül Batthyány Lajos, a fiatal fôkancellár. 2. Igy lett a fiatal grófnak négy telket kitevô, nyolc jobbágyhely részbirtoka Halogyon. Nyolc családnak lett tehát új gazdája a faluban. Benczik Márton, Kovács Mihály, Takács Mihály, Kónya Kocsis Ferenc, Horváth Pál, Palasics Varga János, Beczök István és Takács Jánosné lakták akkor családtagjaikkal az egervári uradalomtól a körmendihez átcsatolt jobbágyhelyeket. Többségük Széchenyi Zsigmond hívására jött a faluba, aki 1710-ben vette nôül Batthyány Ferenc fôpohárnok lányát, Teréziát, családot alapított, és két évtizeden keresztül intenzíven fejlesztette az Egervárhoz tartozó falvakat. Komoly sikernek számított, hogy a szatmári békét követô években, mikor az ország minden részében kedvezményekkel csábították a jó munkaerôt, életerôs családokat tudott telepíteni a puszta telkekre. Idôben jött a fejlesztés a falunak, mert egy évszázadon át viselte a török hatalmát, földrajzi helyzetébôl adódóan megszenvedte a szentgotthárdi csatát (1664), a vasvári békekötés utáni idôket, a századfordulót és a kuruc mozgalmakat. A körmendi és a csákányi végvárak közelében nehéz évtizedeket élt át a hegyháti község, amely hasonlóan a hódoltság határát képezô Rába jobb partján lévô más településekhez átmenetileg elnéptelenedett, lakói elszaladtak, fél ezer éve mûvelt földjeit visszahódította az erdô, az udvarokat benôtte a gaz. Vándorok, menekülôk, bujdosók és hûségesen visszatérô lakói azonban nagy nehézségek árán életben tartották a falut, ahol 1698-ban mindössze 36 lakost köztük kilenc gyermek talált az egyházi vizitátor. A menekülés és szunnyadás évei után újra indult az élet a Vasi Hegyháton, új erôre kapott Halogy is. A harcok és ütközetek elcsendesedése után a régi lakók elfoglalták a telkeiket, új telepesek is érkeztek, az országos vándorlásban, jövés-menésben szinte észrevétlen újranépesült a falu. A környékbeli gazdák, mesterek és hajdúk közül többen megragadtak a Rába árterét a Hegyháttal összekötô lankákon, a himfai és az alsóerdei patak völgyében, ahol halat és vadat, erdei gyümölcsöket, ízes vargányát mindig talált a nép és friss források vízével olthatta szomját ben a megye egy portio adót vetett ki a falura, ban nyolc-, 1728-ban pedig tizennégy gazdát találnak a népszámlálók. Egy fél emberöltô alatt visszahódították a földeket, új irtásokat vágtak, szôlôt telepítettek, megkaszálták a legelôket, igavonó állatokat neveltek, disznókat makkoltattak és rönkfából felépítették a házaikat. A török idôk utáni konszolidáció eredménnyel járt: a falu mûködött, megtermelte a fennmaradáshoz szükséges élelmet, teljesítette a földesúri kötelezettségeket. Lakói házasodtak, gyermeket neveltek, megtartották ünnepeiket, alakították a saját sorsukat. Lassan feledni kezdték a sok háborút, a mérhetetlen szenvedést, az elviselhetetlen terheket, amelyek némileg mérséklôdtek az országos munkaerôhiány és a Habsburgok óvatos jobbágypártolása nyomán. Hiába, kellett a katona és az adófizetô a bécsi udvarnak nyarán Batthyány Lajos egy minden tekintetben magabíró falunak lett gazdája, s utódai uraságok is maradtak egészen a jobbágyság felszabadításáig. 3. Akörmendi uradalom szívügye lett a Batthyány család idôsebb ágának. Még 1716-ban határozták el, hogy a sziklás hegycsúcsra épített németújvári sasfészekbôl, amely háborús idôkben biztos védelmet nyújtott, a béke eljövetelével Körmendre teszik át a birtokaik igazgatási központját

7 Elôrelátó döntésnek bizonyult az új központ kijelölése, habár akkor a városban még sok minden emlékeztetett a viharos évekre. Erôsen látszottak még a nyomai, hogy Esterházy Antal és Bottyán János kuruc generálisok kommandói augusztus 6-án porig égették a katonavárost. A tûz martaléka lett a major, a malom, a külsô- és belsô város egyaránt, és egy évtized alatt a lakóházak egynegyede sem épült újjá, egész utcasorok álltak pusztán. Idô kellett még, hogy a település kiheverje a pusztítást, amely éppen egy évszázaddal azután érte, hogy Kanizsa elfoglalását követôen, 1605-ben áron alul Batthyány Ádám birtokába került. A rossz éveket jók szokták követni az ország nyugati szegletében. Habár nehéz volt az újrakezdés a tûzvész, a kuruc és labanc hadak járása után. Batthyányné Strattmann Eleonóra kétszer is felszólította jobbágyait, hogy jöjjenek elô a menedékhelyeikrôl, az erdôkbôl és a barlangokból, foglalják el a földjeiket, építsék fel a házaikat. A hívó szó és a kilátásba helyezett fenyegetés megtette a magáét, a Rába parti mezôvárosban lassan megélénkült az élet. Újra lábra kapott a marhakereskedelem, mûvelésbe fogták a szántóföldeket, megkaszálták a folyó menti réteket, helyreállították a malmokat és halastavakat, a hegyháti dombokon rendbe hozták a szôlôskerteket. Mikor a családi döntés Körmendet központi szerepre emelte és megerôsítette mezôvárosi rangjában, Batthyány Lajos katonáskodik, Belgrád alatt Savoyai Jenô hadvezér csapatában a török ellen harcol. Aztán leszerel, elveszi a prágai kancellár lányát, Kinsky Teréziát, hivatalt vállal Bécsben a királyi kancellárián. Közben a tekintetét Vas megyei birtokaira veti, és az anyjától fokozatosan átveszi a gazdaság irányítását. Közvetlenül Körmenden és a környezô falvakban a család akkoriban közel másfélszáz jobbágytelek birtokosának mondhatja magát. A városon kívül Lajos gróf adót szedet Sároslakon, Berkiben, Harasztifaluban, a két Hollóson, a két Szecsôdön és Szarvaskenden ben ehhez a birtoktesthez csatolták az Egervárhoz tartozó szerzeményeket. Hatalmas egybefüggô terület jött létre, némi hézagokkal, amelyeknek a felszámolásához még sok energia kellett, de vitathatatlanul szép és jelentôs birtok lett a körmendi uradalom, amelynek a központjában már épült az új kastély. 4. Harminchat éves a csereszerzôdés idején Batthyány Lajos, de már szép karrier áll mögötte. Példás családapa, aki tizenöt éve él boldog házasságban Kinsky Teréziával. A derék grófnô négy fiúgyermekkel és három leánnyal akik közül egy éri meg a felnôttkort ajándékozza meg a családi hagyományokat gondosan ápoló, szorgos fôurat. Lajos gróf mint elsôszülött fiú már fiatalon az ország egyik legnagyobb birtokának gazdája, nagykorúságától sziléziai, morvaországi, csehországi és ausztriai honosságot is nyer. Kitartó igyekezetének, születésének és a bécsi udvarban befolyásos özvegy édesanyjának köszönhetôen Savoyai Jenô herceg bizalmas barátja a pályája töretlenül emelkedik. A Nádasdy-birtok megszerzése után kinevezik a királyi kancellária vezetôjének. Aztán meg sem áll a nádori méltóság elnyeréséig, de addig még eltelik közel két évtized és sok víz folyik le a Rábán. A birtokszerzés idején nagy gondossággal irányítja a körmendi kastély építését, tervezi és szervezi uradalmait, a termények értékesítését. Önérzetesen vallja, hogy híres javak és nagy summa kincsek örököse, amelyeknek a gyarapítását sosem téveszti szem elôl. Fiaira gondol, a tíz éves Ádámra, akit katonai pályára szán, az öt éves Józsefre, akinek az okossága papot sejtet, és a két kisebbre, a három éves Tivadarra és a még bölcsôben lévô Fülöpre. Négy fiúgyermek nagy kincs egy sokra hivatott, történelmi családban, ahol mindennél fontosabb a család fennmara

8 dása, az örökség megtartása. Lajos gróf, ha a fiairól van szó, sokszor gondol saját árvaságára, hiszen hét éves korától, Batthyány Ádám bán, országbíró korai, 1703-ban bekövetkezett halálától apa nélkül nôtt fel. Jó atyja gyermekeinek. Ha ekkor valaki azt mondta volna, hogy majdan, harminchárom év elmúltával a halálos ágyánál az elfoglalt fiai közül csak a legkisebb jelenhet meg, bizony nem hitte volna el. 5. Még két birtokosa volt a falunak Batthyány Lajoson kívül, mikor a csereszerzôdést aláírták. Földesúr volt még Nádasdy Imre, leszármazottja Nádasdy Tamás testvérének, aki a nádorral együtt kapott birtokadományt 1551-ben Ferdinánd királytól. Nádasdy Imrének a taródfai Márffy Ibolya volt az asszonya, de már lemondott arról, hogy fiú utóddal biztosítsa javait, beletörôdött a sors akaratába, hogy nem lesz örököse, véle kihal a családja. Halogyon régebbi idôktôl tôle egy telket bérelt Kis János kovács, majd annak Ferenc fia, másik ötöt pedig 1727-ben vett árendába Károly Péter, a Rákóczi szabadságharc maráci illetôségû katonája. A 20 évre szóló inscripciót a nemes úr idô multával meggondolta, és az ötbôl két helyet visszavett Károlytól, azért hogy azokat nemes Pedery Ferencnek, galántai gróf Esterházy László szôcei ispánjának adja bérbe, aki neki bizonyos szolgálatokat tett. Uraságnak számított Gallenberg Rozália is, az 1728-ban elhunyt gróf Batthyány Zsigmond özvegye, akinek két jobbágyhelye és egy pusztája volt a faluban. Az egyik helyen Takács István, a másikon Baksa Baracska Péter lakott. A Batthyányak két ága, amely egy nemzedékkel korábban az ôsi birtok felosztásával lépett külön utakra, nagy erôfeszítéseket tett a Vasi Hegyhát és az ôrség falvaiban, hogy minden formában erôsítse pozícióit, ha másként nem ment, egymás rovására is. Halogyon még a kuruc világ elôtt szerezte meg a három helyet a Batthyányak ifjabb ága. Ezek a telkek is egykor a Nádasdy család egyik ágához tartoztak, de házasság révén a Dezsô családhoz kerültek, tôlük pedig cserével a csákányi Batthyányak használatába. Összesen tehát tizenhét úrbéres és árendás jobbágyhely volt a faluban. Batthyány Lajos embereinek az évi birtokszerzést követôen csak Nádasdy Imre és a csákányi özvegy grófné gyenge hatalmával kellett számolni, hogy az egész falut megszerezzék és a körmendi uradalomhoz csatolják. A teljes falu megszerzéséhez azonban így is három évtized kellett. 6. Nádasdy Imrét az Úr néhány év múlva magához szólította. Halála után, 1737 decemberében Batthyány Lajos megbízásából egy körmendi gazdász számba vette nádasdi és halogyi javait. Ebbôl a szakértôi jelentésbôl kiderül, hogy Imre úr a ráérôs nemes emberek közé tartozott, nem sokat törôdött az új idôk kihívásaival. A kezén levô telkek egy része pusztán állt, nem terhelte túl jobbágyait robotos munkával, évekig nem szedett hegyvámot és nem használta ki a zselléreket sem. Szemére hánytak mást is. Több telke Nádasdon és Almásdon azért maradt üresen, mert nem szállított rájuk örökös jobbágyokat, hanem csak jövevényeket, s azoknak is levelet adott, hogy amikor akarnak, elmehetnek, és mind el is ment. Pedig a falunak is jobb lett volna, áll a felmérésben, ha örökös jobbágyokat ültet az üres telkekre, és az ô haszna is több lehetett volna. A dolog summája, hogy erôsebb kézzel többet is ki lehetne hozni Nádasdy Imre földjeibôl, amelyek a nemes úr elhunytával, az 1551-es adomány után csaknem kétszáz évvel visszaszállnak a Felséges Úrra, végsô soron a bécsi udvarra. A Királyi Fiskus azonnal eljárást indított a birtok visszaszerzésére, de Batthyány Lajos sem késlekedett egy 14 15

9 percet sem. Királyi fôkancellárként az uralkodótól felkérte magának Nádasdy Imre elárvult javait, egyúttal elküldte embereit az özvegy Márffy Annához, hogy elkerülhesse a hosszas peres eljárást. Imre úr ugyan fiú utód nélkül halt meg, de volt egy Terézia nevû leánya, aki az anyja mellett jogot formálhatott a hagyaték egy részére. Lajos úr és Anna asszony hamarosan alkut kötött. Az özvegy Pünkösd havában, alig egy esztendôvel férje halála után, úgy találta, hogy a nagyúr kegyességet mutatott hozzá és lányához, ezért lemondott Nádasd, Halogy és Rádóc községekben, illetve Almásd, Maczfa és Németfalu pusztákon bírt földjeirôl, valamint a Bokrácson lévô száznegyven kapás majorsági szôlôje harmadáról. A rábahidvégi malmot illetôen pedig vállalta a javítás költségeit. Írást adott róla, hogy elhunyt férjének bárminemû jussa, bírása és öröksége volt vagy lehetett volna, amely a halálával reá vagy leányára szállana, mindazoktól teljesen eláll, ha pedig bármikor is alkura menne a Királyi Fiskussal, az említett javakat az alkuból kihagyja. Batthyány Lajos így szerzett jogot Nádasdy Imre árendában lévô halogyi földjeire. A birtokok tényleges megszerzéséig azonban még hosszú utat kellett megtenni. 7. Kezdetben a halogyi gazdák, akik Batthyány Lajos urasága alá kerültek, nem nagyon veszik észre a tulajdoni változást. A négy egész telket kitevô, összesen mintegy 126 hold szántó és 24 hold rét után a nyolc család robot helyett változatlanul 130 forint árendát fizet együtt az új földesúrnak, adnak továbbá Szent György napkor 16 kappant, 16 tyúkot, 192 tojást és 16 vasvári meszely vajat. A régebben birtokolt Hidashollóson és Molnaszecsôdön csigát és vargányát is kell adni, Sároslakon a zsellérek szôlômunkával, vadászattal is adóznak. A körmendieknek, akikkel még Lajos apja szerzôdött 1700-ban, fegyveres kíséretet kell ellátni, ha uru k az országgyûlésbe megy, kapuôrséget kell állniuk, ha várában tartózkodik és más kötelezettségeket is teljesítenek. Szinte minden faluban másként adóznak, igen régi egyezségek és kiváltságok alapján. Ha az adózás tekintetében egyelôre nem is, másban komoly változásnak lesznek részesei Halogy lakói. Körmenden pompás kastélyt építtet az egyre tekintélyesebb fôúr, mikor azzal elkészül, új hidat emel a Rábán, ösztönzi a helyi iparosokat, a vásárokat, a kereskedelmet. A körmendi kastély körül pompás vadasparkot alakítanak ki, amely élénken foglalkoztatja a környéken élôk fantáziáját. A vásárokon megforduló parasztok azt is hallják a várbeli emberektôl, hogy az uraság szorgalmasan gyûjti a szép fegyvereket. Vendégeinek szívesen büszkélkedik az ezüsttel és arannyal kivert puskákkal és pisztolyokkal, amelyek távoli mûhelyekbôl kerülnek Körmendre. Számtalan török, japán, német, olasz, spanyol és holland fegyver, muskéták és carabinerek díszítik a vár termeit, messzi városok: Damaszkusz, Barcelóna, Brescia, Maastrich és München legjobb fegyverkészítôinek mestermunkái. Egész arzenál, amely a vásárlások és ajándékozások révén egyre gyarapodik. Közben Nádasdon felújítják a templomot, a falu papja tanít és elkezdi az anyakönyv vezetését. A környékbeli majorokban egyre több állatot nevelnek, marhát hizlalnak, birkát tenyésztenek. Az állatok gyakran okoznak károkat, a körmendiek panaszkodnak a daraboshegyi birkanyájra, amely idônként meglátogatja a földjeiket. Gyakoriak a falvak közötti viták, de az összefogásnak sincsenek híjával, ha kiönt a Rába, tûzvész keletkezik vagy a jég elveri a határt. Lajos grófnak, aki ha nem is tartózkodik sokat ebben az idôben Körmenden, mint jó gazdának, mindenre kiterjed a figyelme. A körmendi uradalom igazgatása az új szerzemények betagolása után néhány évvel hibátlanul mûködik, az 1730-as évek végén pontos nyilvántartások és számadások biztosítják, hogy az országos ügyekben elfoglalt fôúr 16 17

10 naprakész áttekintést kapjon a dolgok menetérôl és kézben tarthassa birtokai, árendásai és jobbágyai ügyeit. Íróasztala mellôl pontosan látja, hogy a halogyi communitás rendesen fizeti adóját, de Horváth Pál féltelkes jobbágynak van némi restanciája. 8. Uradalmi adminisztrátorok 1740-ben és a rákövetkezô évben is összeírják Halogyon az adózó nép kötelezettségeit. Tizenhét gazdacsaládot, jobbágyokat és bérlôket találnak a faluban, akik 7 egész 1 / 8 telki állományt kitevô földet bírnak. Egy telek után a falu közösen fizeti az árendát, ennek hasznából mûködik a község. Feljegyzik a zselléreket is ban még csak Tóth György és Kapitány György sorolódott ebbe a kategóriába, tizenhárom év alatt azonban a szôlôk és irtásföldek közelében, Daraboshegyen egy zsellértelepülés alakult ki. Az említett Tóth Györgyön kívül itt veszik számba Pusztai Istvánt, Németh Mihályt, Pintér Mátyást, Tóth Pétert, Pass Györgyöt és a fivérét, Jánost. A hét család lassanként külön falut képez, amely késôbb gyarapodik, hiszen a hét háznál tizenegy fiúgyermeket is feljegyeznek az összeírók. A településrész fejlôdését elôsegíti, hogy a felélesztett régi majorban birkát tenyésztenek, amely kelendô a piacon. Kell aztán még százharminc esztendô, hogy Daraboshegy önálló státuszt nyerjen. Halogyon is laknak a maguk házában zsellérek. A már említett Kapitány Gyurkán kívül 1741-ben feljegyzik Kovács Jánost, továbbá Kónya Kocsis Jánost, aki Horvátnádalján tanult mesterséget és Benczik Márton fiát, Ferencet, a vándorlásban lévô lakatos legényt. Valamint Németh János koldust. Összeírnak a gazdacsaládoknál 13 fiút, a zselléreknél pedig nyolcat, akikbôl majd paraszt és katona lehet. Az is- tállókban 12 ló és 32 ökör jelenti az igaerôt. A jobbágyok közül Németh Péter, Beczök István és a Károly fivérek tartanak lovakat. A zsellérek közül Kovács János, Kónya Kocsis János, Pintér Mátyás és Pass György rendelkezik ökörfogattal. A faluban hosszú idôre kialakul a családok helyzete, miután gazdára talál minden korábban elhagyott jobbágytelek. A zsellérek számának növekedése mellett, akik fôleg irtásföldeken keresik a megélhetést, három-négy legény iparosnak tanul. A falu határában, az alsóerdei patakon felújítják a régi malmot, a gát elôtt kibôvítik a halastavat. Lázas igyekezettel új szôlôt telepítenek az Almakúti hegyen. Kialakul a faluközösség, alábbhagy a korszakra jellemzô vándorlás. Új küzdelmek, új vállalkozások és remények forrósítják a lelkeket Halogyon, Körmenden és Bécsben is. 9. Miközben az uraság adminisztrátorai Halogyon számba vették az adózó nép kötelezettségeit, 1740 ôszén Bécsben, atyja hirtelen halála után, trónra lépett Mária Terézia. A fiatal királynô hamarosan nagy szükségét érzi az addig mellôzött magyarok támogatásának, különösképpen számít a Habsburg-ház régi hívének számító Batthyány családra. Az ország nyugati szegletében sokan biztosak benne, hogy Lajos grófnak és Károly testvéröccsének most eljött az ideje. A tehetséges fivérek az új nemzedéket képviselték, a kuruckodás terhe nélkül, hiszen árva gyermekként nem kellett színt vallaniuk Rákóczi mellett a bécsi udvar ellenében. Batthyány Lajos azonban nem csak a saját helyzetének elônyeivel számol, hanem az ország sorsával is. A nagyságos fejedelem már öt éve halott, de a haza sorsának kérdése nem kerülhetô meg, amikor a történelem tálcán kínálja az esélyt. Lajos gróf komolyan tanulmányozza 18 19

11 Magyarország állását, elôveszi apja anyagait is, hiszen stratégiai értelemben még nyitott kérdésnek tekinthetô Magyarország helye a török veszélytôl megszabadított Európában. Újra megvizsgálja azokat a kérdéseket, amelyeket apja még Rákóczival közösen vitatott meg, de nem talált elég okot a Habsburg-orientáció elvetéséhez. Egy cseh és lengyel konföderáció túl nagy kockázatot jelentene Bécs meggyengülése árán, nincs más lehetôség, mint Mária Terézia támogatása. Batthyány Lajos és Károly a királynô fontos támaszai lesznek. Azon a nevezetes pozsonyi országgyûlésen, ahol Mária Terézia karján a kisfiával támogatást kért a magyar fôuraktól, gróf Batthyány Lajos fôkancellár mondta a felvezetô beszédet a gyöngyökkel ékesített híres díszruhájában. Komoly szavakkal adott hangot a királynô reményének, hogy a hû karok és rendek által gát vettessék az ellenségek igaztalan fondorlatai elé. Az eredmény ismeretes: a magyarok életüket és vérüket ajánlották fel Mária Teréziának. A lelkes buzgalommal elhatározott nemesi felkelés, a magyar kard megmentette a dinasztiát, a fiatal királynô javára fordította a még évekig tartó örökösödési háborút. A dolgok ilyen alakulása mellett senki sem csodálkozott azon, hogy Lajos még a pozsonyi fellépés elôtt, 1741 kora tavaszán adománylevelet nyert a királynôtôl a cserével szerzett Nádasdy javakra. Megfelelô eljárások után, két évvel késôbb, 1743 februárjában pedig bevezették birtokaiba az érintett falvakban, a többi mellett Halogyon is. A processzus azonban az elôzmények ellenére sem ment simán. A birtokszerzésnek ellentmondott Márffy Anna, Pedery Ferenc és Dezsô Tamás is. Ebben a formában jelezték a feltételeiket, például a birtok tartozékai, a ház további használata vagy a záloglevelek körüli nyitott kérdéseket illetôen. Lehetett egyezkedni, vitatkozni, amely azután eltartott még jó húsz esztendeig. A fiskálisok nem kis örömére. 10. Pedery Ferencnek nem kellett sokat várni, hogy tisztázódjon halogyi bérleményének a helyzete. Egyértelmû volt, hogy a húsz évre szóló árenda, amelyet még 1734-ben kötött Nádasdy Imrével, nem korlátozza a királyi felségjogokat a birtokra. Alázatos esedezésére, bizonyos kötelezettségek ellenében, 1743 júliusában Batthany Lajos a kezén hagyta a fél telket (13. fundus) és a fertály pusztát (15. fundus), de fogadalmat kellett tenni a fiaival együtt, hogy semmi kárt, ártalmat, alkalmatlanságot, kedvetlenséget a grófnak és embereinek nem tesz, s kiváltképpen vadászással, korcsmárolással vagy más rendetlenséggel a földesúr jussát nem rövidíti meg, hanem inkább a hasznára igyekszik lenni. A meghagyás fejében persze vállalni kellett, hogy a beiktatáskor tett contradictiót, ellentmondást a vasvári káptalannál személyesen tett nyilatkozattal minél elôbb visszavonja. Ilyen feltételek mellett, úri emberek közbenjárására, a földesúr megerôsítette a bérlet összegét, idejét és a hasznos épületek értékét, nem váltotta vissza a zálogot. Birtokos maradhatott a fiaival még egy ideig Halogyon nemes Pedery Ferenc, az egykori szôcei ispán. Lajos gróf tudott engedni, de követelni is. Ekkoriban a körmendi új híd építése foglalkoztatta, amely fölöttébb sok munkával járt. Meghagyta a környékbéli falvaknak, hogy segítséggel legyenek, fôképpen azokra számított, akik a hídon átszállítva takarítják be a szénájukat és más terményeiket. 11. Kevesebb szerencséje volt a birtokával Kis Ferencnek. Unokaöccse, Beczök István a gróf örökös jobbágya lett, szorgalmas gazda, aki figyelte a pozsonyi diétáról érkezett híreket. Gyarapító, szerzô ember, régebbi lakója a falunak. Népes 20 21

12 családjában a legidôsebb fiú, Ádám ekkoriban legénysorba ért, a középsô tizenkettô, a kisebb négy éves volt, gyakran felültek apjuk mellé a bakra, ha kiszekerezett a határba. Ilyenkor egymás kezébôl kapkodták a gyeplôt, mert lómániás család volt a Beczök, mindig állt az istállóban három-négy pejkó. Evégbôl aztán a családfô, a vele sokáig egy házban élô Ferenc bátyjával, és két öccsével, Miskával és Bódissal gyakran megfordult vásárokon, ahol nem csak lovakról beszéltek a népek. Körmenden azt rebesgették a bécsi és pozsonyi hírek hallatán, hogy a grófnak megint kedvez a csillagok állása, az osztrák örökösödési háború növelheti a termények iránti keresletet. Miután Lajos úr beiktatta magát az egykori Nádasdy birtokba, egyre inkább kibontakozott a változások iránya. Mindenki érezte, hogy lassan véget érnek a könnyû szerzéssel járó évek, a faluban gazdára leltek a telki földek, megfogyatkozott az irtani való erdô. Könnyû sikerrel nem kecsegtetnek a hadivállalkozások sem, lassan vége szakad a kuruc idôk óta tartó nagy jövés-menésnek, az emberek megállapodnak, csak magára vethet, aki háborúk és hitvallások idején nem veszi el a magáét. Beczök István úgy gondolkodott, hogy miután a krisztusi kort már jócskán meghaladta, a nagy lehetôségek elmúlása elôtt maga is szerezhetne valami kis vagyonkát a meglévôhöz. Különösen fájlalta és bántotta lelkét, hogy anyai nagybátyja, a tôle néhány házra lakó Kis Ferenc nem adta ki testvérei jussát, maga bírja már több mint húsz éve az özvegyen elhalt öregszülô, Kis János bérleményét, házát, földjét és mindenféle javait. A háromfertályos jobbágyot nem hagyta nyugodni a vagyonszerzés ideája Mária Terézia királyságának kezdetén, és az elkövetkezô években sem. Magabízó ember lévén, mióta Lajos gróf a nagy fölajánlkozásért cserébe megkapta a szerzett javakra a királynô adománylevelét, egyfolytában azon gondolkodott, hogy eljött a tettek ideje. 12. Beczök István, ahogy ideje engedte, szép lassan felkereste a rokonságot, hogy járnának már végére a családi örökség dolgának. A szóban forgó családi javak megteremtôje, Kis János még 1719-ben költözött el a túlvilágra. Életének egy részét Körmenden, az Ispotály utcában töltötte, ahol a kovácsmesterséget gyakorolta, háborús idôkben nem teljesen zavartalanul. Elsô felesége Lakatgyártó Annók volt, aki öt gyermeket hozott a világra, három fiút, Ferencet, Pétert, ifjú Jánost, és két lányt, Katát és kis Annókot. János mester életében a gyermekáldás ezzel nem ért véget, mert felesége halála után másodszor is megnôsült. Új asszonya, Benczik Annók nem csak nevében, de szaporaságban is követte elôdjét, négy gyermeket szült a vasak és fémek urának. A háznál lett még egy fiú, György és három lány, Dorica, Evica és Örzse. Kilenc gyermeket nevelt Kis János tehát, akit szakmája után Kovács Jánosnak is neveztek. A kovácsolás mellett gazdálkodott is, Nádasdy András uramtól, Imre apjától egy telket házzal és egy fertály pusztát bérelt Halogyon. Késôbb a gyermekek közül Ferenc helyben gazdálkodott, a kis Annók feleségül ment idôsebb Beczökhöz, akitôl István lett. A második fészekaljból származó Gyurka Lentibe került molnárnak, a lányok közül Dorica Katafán Horváth Jánoshoz, Örzse pedig Viszákon László Istvánhoz ment férjhez, Évica Alsócsányban lakott. Az öreg Kis János már két évtizede Körmenden élt, mikor 1719-ban meghalt. A házában ig Ferenc fia, majd Beczök lakott, azt követôen pedig több éven keresztül, 1735-ig Kis Kata élt ott a férjével, Bartek Miklós lakatossal. A hagyatéki pert különösen Kis Kata pártolta, aki férje halála óta sokat gondolt atyai jussára. Beczök István legjobb támaszát azonban unokatestvérében, Kis Zsigmondban, a közben elhunyt Péter testvér fiában találta meg, aki 22 23