General Press Kiadó ALAPÍTVA 1988-BAN

Átírás

1

2 Romantikus Regények Catherine Anderson FELKELŐ NAP General Press Kiadó ALAPÍTVA 1988-BAN

3 A mű eredeti címe Early Dawn Copyright 2010 by Adeline Catherine Anderson Hungarian translation Bodor-Horváth Kata GENERAL PRESS KIADÓ Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás. A kiadó minden jogot fenntart, az írott és az elektronikus sajtóban részletekben közölt kiadás és közlés jogát is. Fordította BODOR-HORVÁTH KATA Szerkesztette JOLSVAI JÚLIA A borítótervet ZELENYIÁNSZKI ZOLTÁN készítette ISSN ISBN Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ 1138 Budapest, Viza utca fszt, 2. Telefon: , Fax: generalpress@generalpress.hu Felelős kiadó LANTOS KÁLMÁNNÉ Irodalmi vezető K1SS-PÁLVÖLGYI LÍDIA Művészeti vezető LANTOS KÁLMÁN Felelős szerkesztő SZALA BOGLÁRKA Készült 22 nyomdai ív terjedelemben Kiadói munkaszám

4 M Prológus 1887 júniusa atthew Coulter sistergésre, enyhe petróleumszagra és halvány lámpafényre ébredt. Szinte vakító fájdalom nyilallt a fejébe a bal szemöldökétől a halántékáig. Ahogy összpontosítani próbált, szörnyű rémület fogta el. Miután megszokta a szeme a fényt, rájött, hogy gyerekkori kis szobájában fekszik, amely olyan apró, érdes deszkafalú, négyszögletes helyiség, hogy alig fér el benne egy gyerekágy, egy komód és egy kis szekrény. Különös. Öt évvel ezelőtt nősült meg, és azóta egyetlenegyszer sem töltötte az éjszakát a szüleinél. De semmi kétség, most náluk van. Anyja ír gulyásának ismerős illata a konyhából beszivárogva az orrát csiklandozta. Pompás báránybordasült illata terjengett a levegőben, és a felesége, Olivia által csak ritkán használt kakukkfű összetéveszthetetlen illata töltötte be a szobát. Matthew sóvárogva gondolt vissza az alvás sötétjére, amely nemrég még körbevette, de ahogy egyre éberebb lett, a rettegés mindinkább erősödött benne. Valami baj történt. Valami szörnyű nagy baj. Ám a feje annyira hasogatott, hogy képtelen volt felidézni, mi is volt az. Anya? krákogott, és halk nyögéssel fel akart könyökölni, de az oldalába nyilalló éles fájdalomtól nem kapott levegőt. Megfordult vele a szoba, mintha a fény mögött rejtőző árnyak táncolni és himbálózni kezdtek volna. Megkapaszkodott a matrac szélében, hogy le ne essen a földre. Mi a fene történik? Úgy érezte, CHATERINE ANDERSON 4 FELKELŐ NAP

5 mintha az összes csontja eltörött volna, miközben a fájdalom a halántékában a szíve minden dobbanásakor beléhasított. Anya! Egy elmosódó, kék ruhás női alak jelent meg a boltív alatt. Matthew! Hál' istennek! enyhe ír akcentusának dallama oly ismerős volt a férfi számára, akár a saját hangja. Már kezdtük azt hinni, hogy sosem ébredsz fel! Matthew visszadőlt a párnára, és lehunyta a szemét. Az anyja eközben leült mellé, és hűvös, nyugalmat árasztó kezét a fia arcára tette. Ez a mozdulat Matthew-t a gyermekkorára emlékeztette, amikor, ha megbetegedett, az anyja megmérte a lázát, és gondosan ápolta. Mielőtt újra kinyitotta volna a szemét és anyjára nézett volna, adott magának egy percet, hogy átadhassa magát az érzésnek. Hattie Coulter ötvenhat évesen is csodálatos nő volt, fekete hajjal és olyan mélykék szemekkel, mint a nyári égbolt. Az évek során bőre ugyan ráncossá vált, de a kor úgy hagyta rajta a nyomát, amilyenek az apró repedések egy régi olajfestményen: csak fokozta a szépségét. Hol van Livvy? kérdezte Matthew rekedten. Anyja elvette kezét az arcáról, és ökölbe szorítva az ölébe helyezte. Matthew azonnal tudta, hogy valami baj van. A gondolat, hogy valami történt a feleségével, rémülettel töltötte el. Anya? kérdezte még határozottabban Matthew. Hol van Olivia? Hattie felugrott. Egy perc múlva visszajövök, drága szívem. Szólnom kell apádnak, hogy felébredtél. Matthew figyelte, ahogy kisiet a szobából. Sötét gondolat fészkelte be magát a fejébe; valami baljós és képtelen gondolat, amelyről tudomást sem akart venni. Karját a szeme elé emelte, hogy a fény ne zavarja, majd rögtön meg is bánta: bal halántékába éles fájdalom hasított. Elgémberedett ujjaival óvatosan kitapogatta a fején lévő kötést. Valamilyen sérülés? Nem tudott felidézni semmilyen balesetet, de mivel élete jelentős részében lovakkal dolgozott, tudta, hogy nem emlékezne rá, ha fejbe rúgták volna. CHATERINE ANDERSON 5 FELKELŐ NAP

6 Matthew már majdnem meggyőzte magát, hogy egy ló rúgta meg, amikor meghallotta apja csizmájának kemény kopogását a konyhapadlón. Egy pillanat múlva az idősebb Matthew Coulter jelent meg az ajtóban. Napbarnított, cserzett arcát aggodalom redőzte, kék szemére szomorúság árnya ült. Lassan közeledett az ágyhoz, miközben felesége puha léptekkel követte. A tőle megszokott nyíltsággal vágott bele, nem fecsérelte az időt szószaporításra. Feleségénél markánsabb akcentussal így szólt: Anyád azt mondja, hogy nem emlékszel, fiam, a történtekre, és azt kérdezted, hol van Olivia megköszörülte a torkát. Légy erős, fiam, mert nem vagyok a szavak embere, és nem tudom úgy mondani, hogy ne fájjon. A te Livvydet egy gengszterbanda meggyilkolta egy három héttel ezelőtti éjszakán. Micsoda?! Matthew nem tudta felfogni a fejében kavargó szavakat. Maga elé képzelte Olivia drága arcát, bársonyos barna szemét és gyengéd mosolyát. Halott? Hiszen annyira fiatal! Nem lehetséges! Az apja bizonyára téved. Nem! tört fel Matthew-ból a fájdalom. Nem! Az apja megrázta a fejét, és az ágy szélére rogyott. Sajnálom, fiam. El sem tudod képzelni, mennyire fáj, hogy nekem kell ezt neked elmondanom. Mi is nagyon szerettük őt, anyád és én. Olyan volt nekünk, mintha a saját lányunk lett volna. Bár szörnyű fájdalom kínozta, Matthew hitetlenkedve rázta a fejét. Nem! Ahogy megint elsuttogta ezt a szót, apja szemének sötét szomorúságából már tudta, hogy nem tévedés, Olivia meghalt. A szobára rátelepedő csend megértette vele, hogy igaz. Az anyja nem szólt közbe, hogy az apjának nincs igaza, és nem is próbálta Matthew-t azzal megnyugtatni, hogy végül majd minden jól alakul. Hogyan? Matthew kényszerítette magát, hogy megkérdezze. Gengszterek? De errefele nincsenek is... A mi környékünk biztonságos. A seriff szerint a Sebastian banda volt idősebb Matthew Coulter megköszörülte a torkát. Te is hallottál már róluk. CHATERINE ANDERSON 6 FELKELŐ NAP

7 Olvastunk róluk a Crystal Falls Courier-ben néhány hónapja. Pár nappal a téged és Livvyt ért támadás után újra lecsaptak Medford közelében. Agyonlőttek egy fiút, aki meg akarta akadályozni, hogy ellopjanak néhány lovat. Átkozottul el akarják kapni a Sebastianokat mindenhol a Vízválasztótól nyugatra. Egy különítmény Sacramentóból már a sarkukban volt. A banda, hogy megpróbálja lerázni őket, errefelé került az idős férfi hangja majdnem olyan rekedt lett, mint Matthew-é. Te és Livvy, nos, amennyire meg tudtuk állapítani, épp egy piknikről tartottatok hazafelé a szurdokból. A banda minden bizonnyal a fák mögül ugrott elő teljesen váratlanul, és körbevették a szekeretek. Nem volt nálad fegyver, így nem sokat tehettél. Livvy... ő... hirtelen abbahagyta, mintha a torkán akadt volna a szó, majd bütykös, munkától kérges kezét csontos arca elé emelte. Nos, csak imádkozni tudunk, hogy gyorsan történt, ami történt, és nem szenvedett túl sokat. A Doki szerint te már elveszítetted az eszméletedet, amikor megtörtént. Pisztollyal fejbe vertek, majd amikor a földre rogytál, összerugdostak, végül mellkason lőttek és otthagytak, mert azt hitték, meghaltál. A Doki minden tőle telhetőt megtett, de nagyon rossz bőrben voltál: a bordáid szétzúzva, egy lyuk volt a szíved közelében, és volt egy fejsérülésed, amelyet nem tudott kezelni. Anyád imái és gondoskodása nélkül talán már el is veszítettünk volna. Matthew anyja a kötényét morzsolgatva közelebb húzódott az ágyhoz. Ez így igaz, drágám. Szinte egy szemhunyásnyit sem aludtam, mióta hazahoztak. Egy hajszálon múlt az életed. Attól féltünk, hogy sohasem térsz magadhoz. Matthew azt kívánta, bárcsak így történt volna. Az ő édes Livvyje halott? Nem akarta elhinni. Hogyan történhetett bármi ilyesmi, és hogyan lehetséges, hogy nem emlékszik rá? Zavarban lévén amiatt, hogy apja előtt elveszíti önuralmát, Matthew hasra fordult, és bár a halántéka pokolian fájt, az arcát a párnába temette, hogy zokogását elfojtsa. Óvatosan, Matthew! kiáltott fel az anyja. Szétnyílnak a sebeid! CHATERINE ANDERSON 7 FELKELŐ NAP

8 De Matthew már nem törődött a sebeivel. Azt remélte, hogy az összes felszakad, és ő gyorsan elvérzik. Livvy. Az esküvőjük napján megesküdött, hogy minden bajtól megvédi őt. És most csúfos kudarcot vallott, olyat, amilyet egyetlen férjnek sem volna szabad elkövetnie, csak azért, mert nem vitt magával fegyvert egy ártatlan kis piknikre. Érezte, ahogy az apja keze megpihen a vállán. Magadra hagyunk egy kis időre. Vannak helyzetek, amikor egy férfinak egyedül kell lennie. Matthew a lélegzetét is visszatartotta mindaddig, amíg a szülei el nem hagyták a szobát, majd olyan zokogás tört ki belőle, hogy az egész teste rázkódni kezdett. Livvy. Gyermekkora óta szerette őt. Hogy tud majd nélküle szembenézni az élettel? Meghallotta, hogy a folyosón testvére, Hoyt dörmög valamit, de nem tudta kivenni, hogy mit. Az idősebb Coulter válaszát viszont hallotta: Nem hiszem, hogy sok mindenre emlékszik, és szerintem nem lenne jó ötlet már most megismertetni a többivel. Semmi értelme egyszerre mindent rázúdítani. De apa! ellenkezett Hoyt, most már hangosabban. El kell mondanod neki! Ha nem teszed meg, valaki meggondolatlanul kikotyog valamit. Jobb óvatosan feltárni előtte az igazságot. Pszt! Csöndesebben, ti ketten! szólt rájuk anya. Matthew a hátára fordult, hogy jobban hallja a folyosón zajló beszélgetést. Mi az, amit az apja nem mondott el neki? Livvy halott volt. Mi a fene lehet még ennél is rosszabb? Hoyt ismét suttogva folytatta. Az isten szerelmére, a feleségét brutálisan megerőszakolták, és azok a szemét gazemberek késsel kicsipkézték a bőrét, mielőtt elvágták a torkát. Ezt nem hallgathatod el előle! Előbb vagy utóbb úgyis a tudomására jut, és jobb, ha tőled tudja meg. Lehet egyezett bele az apja, de nem ebben a pillanatban. Először fel kell épülnie. Matthew összeszorította a szemét. Ó, istenem! Hirtelen elkezdett kitisztulni annak a délutánnak az emléke, gyorsan és kegyetlenül. CHATERINE ANDERSON 8 FELKELŐ NAP

9 Minden eszébe jutott. Próbálta leállítani a filmszerűen pergő képeket, de azok egyre gyorsabban követték egymást. Livvy. Látta, ahogy a napfény ferdén átsüt a faágak között, és megpettyezi az édes arcát. Hallotta a kacaját. A pikniken mondta el Matthew-nak, hogy végre várandós boldogok voltak, és izgatottan várták, hogy hazaérjenek, és megosszák örömüket a szüleikkel. Hirtelen hat lovas férfi bukkant fel a közeli erdőből, és körbevették a szekerüket. Ó, istenem! A gengszterek állig fel voltak fegyverkezve. Az értékeiket követelték, de sem Matthew-nál, sem Oliviánál nem volt semmi olyasmi, amit odaadhattak volna nekik. Matthew arany zsebórája épp az ékszerésznél volt javításon, Livvy jegygyűrűje pedig nem sokat ért. Azok a szemétládák ezért kiráncigálták Oliviát a szekérből. Amikor Matthew odaugrott, hogy megvédje, két alávaló gazember megragadta á karját, miközben egy harmadik addig ütlegelte a pisztolymarkolatával, amíg el nem veszítette az eszméletét. Mikor Matthew arccal a porban elterült a szekér mellett, rugdosni kezdték. Csizmájuk orrát annyira mélyen mélyesztették a húsába, amennyire csak tudták, hogy a lehető legnagyobb fájdalmat okozzák neki. Amikor belefáradtak a játékba, aljas szándékkal megint Olivia felé fordultak. Matthew kétségbeesetten próbált megmozdulni, de a teste nem volt hajlandó engedelmeskedni. Nem tudta felemelni a fejét. A messzi távolból hallotta, ahogy Livvy újra meg újra a nevét kiáltja, majd végül szörnyű csend lett. Néhány pillanattal később az egyik gengszter visszatért Matthew-hoz, és a csizmája orrával a hátára fordította, majd mellkason lőtte. Matthew csupán ennyire emlékezett. Ezután már mindent sötétség borított. Könnyei fátyolán át bámulta a mennyezet gerendáit, és minden egyes idegszálával azt kívánta, bárcsak ő is meghalt volna. Ott feküdt a porban, miközben feleségét megbecstelenítették és meggyilkolták. Milyen férfi az ilyen? Nem nevezhető férfinak határozott. Egyáltalán nem nevezhető annak. CHATERINE ANDERSON 9 FELKELŐ NAP

10 M ég három hétbe telt, mire Matthew annyira felépült, hogy fel tudott kelni az ágyból, de még akkor is messze volt a teljes gyógyulástól. Törött bordái nem tökéletesen forrtak össze, így a légzés még mindig fájdalmat okozott neki. A golyó által ütött seb miatt amely több kárt tett a vállában, mint a mellkasában alig tudta használni a bal karját. Mivel a csípője is megsérült, bicegett. Amikor először lábra állt, úgy támolygott, mintha részeg lenne. Forgott vele a világ, émelygés kínozta. A szekrény melletti tükörben megnézve magát ráébredt, miért. A halántékán lévő vágás mély és majdnem tizenöt centi hosszú volt. Bár a haja már elkezdett nőni és kissé már elfedte a sebhelyet, az még mindig élénkvörös volt, és még az egycentis hajon keresztül is látni lehetett. Egy másik vágás húzódott a bal szemöldökétől a szemhéja tetejéig, amelynek tűvel és cérnával megrajzolt vonala a Doki ügyetlensége miatt lett ráncos. Egy másik csipkézett, karmazsinvörös vonal húzódott végig az arccsontja mentén. Matthew végighúzta remegő kezét a sebhelyeken. Édesanyja az előző nap borotválta meg, de talán jobb lett volna, ha nem vesztegeti erre az idejét. Matthew arca sosem volt szabályos, most pedig egyenesen torznak tűnt. A férfi, aki megdolgozta őt pisztolya markolatával, minden bizonnyal jobbkezes gondolta Matthew. Ezt a tényt jól megjegyezte magának. Nem csoda, hogy szédülés fogta el állás közben. A fejsérülései akár meg is ölhették volna. A halántéksérülése elég mély volt ahhoz, hogy megsértse a szürkeállományát. Jó időbe telik majd, mire teljesen helyrejön az agya, addig pedig valószínűleg gyakrabban szédül majd, és többször kerülgeti hányinger, mint ahányszor jól érzi magát. Ennek ellenére Matthew eltökélte, hogy talpra áll. Amíg tehetetlenül feküdt az ágyban, rengeteg ideje volt gondolkodni, és újra meg újra visszajutott ahhoz a vitathatatlan tényhez, hogy egyetlen valamirevaló férfi sem hagyta volna, hogy egy csapat hitvány fattyú kegyetlenül megerőszakolja és megölje a feleségét. Most már túl késő volt ahhoz, hogy meg nem történtté tegye annak a rettenetes délutánnak az eseményeit, de isten a tanúja, hogy meg fogja bosszulni Livvy halálát. CHATERINE ANDERSON 10 FELKELŐ NAP

11 Matthew az első napon, amikor sikerült felnyergelnie lovát, Smokyt, belovagolt Crystal Fallsba, hogy a 44-es Winchesteréhez és a Colt revolveréhez lőszert vásároljon. Mielőtt hazaindult volna, megállt az ékszerésznél, ahol néhány héttel a támadás előtt hagyta az arany zsebóráját javíttatni. A tulajdonos, egy tekintélyes derékbőségű, kopaszodó, középkorú férfi, aki fekete kötényt viselt kifényesedett mellű és gallérú fehér inge fölött, ijedtnek tűnt, amikor először meglátta a sebhelyes arcú Matthew-t. Azután ünnepélyesen biccentett, és kövérkés tenyerét a fapultra tette. Matthew mondta üdvözlésképpen. örülök, hogy talpon látom. Úgy fest, mintha egy grizzlyvel hadakozott volna, és elvesztette volna a csatát. Nem grizzly volt az, és nem volt csata. Bárcsak lett volna! Az ékszerész megint bólintott. A feleségem és én részt vettünk a szertartáson. Nem tudom elmondani, mennyire sajnáljuk, ami Livvyvel történt. Kicsi gyermekkora óta ismertük. Csodálatos kis teremtés volt, aki mosolyával mindig felvidította az embereket. Nagyon fog nekünk hiányozni. Matthew megérintette Stetson kalapjának karimáját, ennyi volt a válasza csupán. Nem tudott Oliviáról beszélni anélkül, hogy hangja remegni ne kezdett volna. Gondolom, az órája miatt jött az ékszerész megfordult, kinyitott egy kis fafiókot, és elővett belőle egy dobozt. Csak egy leheletnyi tisztításra volt szükség. Nem kérek érte semmit. Matthew pillantása találkozott az idősebb emberével. Mi, Coulterek nem fogadunk el adományt, Paulson. Dolgozott vele, és az idő pénz. Akkor egy tízcentes elég lesz. Matthew a bal oldali nadrágzsebében kotorászott. A vállába nyilalló fájdalomtól megrándult az arca. Átnyújtotta a tízcentest, és jobb kezével megragadta a dobozt. CHATERINE ANDERSON 11 FELKELŐ NAP

12 Köszönöm, hogy nem adta el az órámat. Beletelt egy időbe, mire el tudtam érte jönni, és tudom, hogy általában csak harminc napig tárolja a dolgokat. Ne aggódjon! Ezt az órát én gravíroztam Livvynek közvetlenül az esküvőjük előtt. Tudom, mennyire értékes lehet a maga számára. Matthew torka összeszorult. Megint megérintette kalapja karimáját, és kilépett a boltból. Amikor újra az utcán volt, kinyitotta a dobozt, és kivette belőle az órát. Az arany úgy csillogott a késő nyári napsütésben, mint a frissen köpült vaj. Belesajdult a szíve, ahogy megfordította az órát, hogy elolvassa a hátulján lévő feliratot. örök szerelemmel, Matthew. Mindörökké a tiéd, Livvy, Könnyek homályosították el a tekintetét, ahogy az órát az órazsebébe csúsztatta. Rájött, hogy a mindörökké nagyon hosszú idő, amivel Livvy nélkül kell majd szembenéznie. Nehézkesen szállt fel a lóra, és lassan poroszkált hazafelé, hogy kímélje a vállát és a bordáit. Öccsével, a nála két évvel fiatalabb Hoyttal a farm bejáratánál találkozott. A fiatalember napbarnított arca a Coulterek minden jellegzetességét magán viselte: egyenes orr, kék ír szem, erős állkapocs és négyszögletes, makacs áll. A maga csiszolatlan módján Hoyt jóképű férfi volt, de Matthew-hoz hasonlóan neki sem voltak finomak a vonásai. Utánuk mész, ugye? kérdezte Hoyt. Matthew bólintott. Muszáj. A bűnük nem maradhat megtorlatlanul. Akkor én is megyek veled Hoyt lekapta fejéről viharvert kalapját, és vastag ujjaival beletúrt sötétbarna hajába. Mi, Coulterek összetartunk. Így nevelt bennünket apa. Nem hagyhatom, hogy egyedül csináld végig. Matthew sóhajtott, és kezét a nyeregszarvra tette. A papának itt van szüksége rád és a többiekre, Hoyt. Hálás vagyok, hogy felajánlottad, de nem fogadhatom el. De nem szállhatsz szembe egyedül hat gonosztevővel! Indulás előtt felfrissítem a lövéstechnikámat, és azután is mindennap gyakorolni fogok. Mire utolérem őket, olyan jó lövő leszek, mint ők. Minden rendben lesz Matthew valójában nem CHATERINE ANDERSON 12 FELKELŐ NAP

13 törődött azzal, hogy a gengszterek megölik-e. Livvy nélkül már nem volt miért élnie. Itt kell maradnod, ahol a leginkább szükség van rád. Apa ellesz nélkülem néhány hétig. Zed és Gareth el tudja végezni pár hétig a munka rám eső részét. A Sebastianokat régóta üldözik a rend őrei. Miért gondolod, hogy utolérem őket pár hét alatt? Lehet, hogy sokkal több időbe telik majd. Remélem, nem de nem tudhatom. Nem kellene utánuk menned úgy, hogy nincs veled senki, aki vigyázna rád, bátyó. Matthew úgy gondolta, anyjuknak fel kell rá készülnie, hogy elveszíti az egyik fiát. Felesleges lenne megduplázni a bánatát azzal, hogy Hoyt bőrét is vásárra viszi. Ha kellene, ha nem, nem viszlek magammal, Hoyt Matthew lépésre fogta lovát, hogy megkerülje a testvérét. A családnak itt van szüksége rád. Ahogy Matthew a rönkfa istálló felé lovagolt, pillantásával végigpásztázta a farmot, amelynek a Lusta J. nevet adták. A névadást Matthew soha nem értette. Semmi lustaság nem volt a méhészkedésben és a lótartásban. Az apja vért izzadt, hogy elég földet tisztítson meg a növekvő szarvasmarhacsorda állomány számára, nem is beszélve arról a sokórányi munkáról, amelyre a tágas rönkház, a melléképületek és a kerítések megépítéséhez szükség volt. Idősebb Matthew Coulter még most, majdnem hatvanévesen is hajnalhasadástól késő éjszakáig dolgozott, ahogy mind a négy fia is. Az istálló bejáratánál Matthew lehuppant a lóról, a testét a jobb karjával megtámasztva, amíg a lába szilárd talajt nem ért. Egy kőhajításnyira állt tőle a kis gerendaház, amelyet Livvynek épített. De nem hagyta, hogy pillantása abba az irányba kalandozzon. Még nem járt arrafelé, mert rettegett az üres szobáktól. Ugyanúgy állnak, ahogy ő és a felesége azon a végzetes délutánon hagyták őket: Livvy Bibliája az éjjeliszekrényen, ünneplő cipője szépen az ágy alá tolva, a templomba járó ruhája pedig a hintaszék háttámlájára hajtogatva. Matthew nem tudta biztosan, el tudná-e viselni mindezt. CHATERINE ANDERSON 13 FELKELŐ NAP

14 De hamarosan muszáj lesz. Nem indulhat útnak néhány váltás ruha nélkül. Ad még magának pár hetet a gyógyulásra, miközben folyamatosan gyakorolni fogja a fegyverforgatást, majd ideje lesz elindulni. A felesége borzalmas támadás áldozatává vált, és ezt a számlát a Sebastian fiúkkal még rendeznie kell. Matthew addig nem nyugszik, amíg ő maga a föld alá nem kerül, vagy amíg a gengszterbanda minden tagja meg nem hal. CHATERINE ANDERSON 14 FELKELŐ NAP

15 H Első fejezet Három évvel később 1890 májusa alvány, esőáztatta napfény szűrődött be a Pacific Express csipkefüggönyén keresztül. A nap árnyékmintát festett a fehér levélpapírra, amelyet Eden Paxton a kezében tartott. Miközben a luxusvonat Denver felé pöfögve egy újabb emelkedő tetejére ért, Eden megint elolvasta a levelet legalább tizedszerre a héten. Ahogy a szavak jelentése eljutott a tudatáig, elkezdett szédülni, mintha tengeribeteg lett volna. A levél miatt egész élete kibillent az egyensúlyából, minden reménye, álma és terve szertefoszlott, akár a hajnali köd. Jegyese, John Parrish felbontotta az eljegyzésüket. Nem azért, mert már nem szerette őt, hanem mert a rátarti, befolyásos San Franciscó-i szülei kifogásolnivalót találtak Eden származásában. Nem tartották elég makulátlannak Eden családját, és ezért őt magát nem találták alkalmasnak arra, hogy John felesége és gyermekeinek anyja legyen. Johnnak még ahhoz sem volt bátorsága, hogy ezt személyesen közölje vele, inkább ezt a rettenetes levelet küldte. Öt évet pazaroltam el az életemből gondolta Eden keserűen egy elkényeztetett anyámasszony katonájára, akinek ahhoz sincs bátorsága, hogy szembeszálljon a szüleivel. Sőt mi több, John még azt sem tudta megakadályozni, hogy a szülei a lány rossz hírét költsék, hogy fiuk hírneve érintetlen maradjon. Nem nézik jó szemmel, ha egy férfi ok nélkül felbontja a jegyességét egy tisztességes fiatal hölggyel, ezért a Parrish család mindenkinek, aki CHATERINE ANDERSON 15 FELKELŐ NAP

16 csak meghallgatta őket, elsuttogta a csúf igazságot Eden törvénytelen származásáról. Cseppet sem törődtek vele, ezzel mennyire megkeserítik Eden vagy az anyja, Dory életét. Valahányszor mindez Eden eszébe jutott, szörnyű haragra lobbant. Előző reggel ő és az anyja szégyenkezve kellett hogy elhagyják a várost: régi barátaik elfordultak tőlük, nyilvános helyeken lekezelően bántak velük, és olyan házakban, amelyeket évek óta látogattak, nem látták őket szívesen. Számkivetettek lettek San Franciscóban, azon a helyen, amelyet egészen mostanáig az otthonuknak gondoltak. Ismerőseik megvetése éles volt, mint a kés. Hogyan hagyhatta John, hogy a szülei ilyen gyalázatosan viselkedjenek vele? Edent nem érdekelte, hogy vele mit csinált John. A városi élet kicsinyességeitől egyébként is felállt a szőr a hátán, sokszor felidegesítették a pletykálkodó barátok, akik leginkább a saját külsejükkel voltak elfoglalva. De attól megszakadt a szíve, ahogyan az anyjával elbántak. Az egyik előkelő család pimasz inasa olyan ellenségesen méregette Dory Paxtont, mintha utolsó semmirekellő lenne, és elzavarta a munkaadója tornácáról. Dory úriasszonyhoz méltóan viselte az elutasítást: fejét magasra emelve hagyta el a birtokot. De Eden sosem fogja elfelejteni a fájdalmat, melyet az anyja szemében látott. Mintha csak kitalálta volna lánya gondolatait, Dory karcsú ujjait Eden csuklója köré fonta, és lánya kezét a levéllel együtt az ölébe kényszerítette. Kérlek, drágám, ne aggódj többé miattam! a törékeny, szőke hajú, bársonyosan kék szemű Dory megjátszott mosollyal nézett rá. Évek óta szerettem volna közelebb lakni a testvéreidhez. Őszintén. Valahányszor meglátogattuk őket valamelyikőjük farmján, a szívem majdnem megszakadt, amikor eljött a búcsú ideje. Arra gondoltam, hogy odaköltözöm hozzájuk. Az volt az egyedüli oka, hogy mégsem költöztem el, hogy nem tudtam volna elviselni a gondolatot, hogy elhagyjalak téged. Annyira szerelmes voltál Johnba. Bár úgy tűnt, az életed sínen van, nem lehettem egyszerre két helyen, ezért a maradás mellett döntöttem. CHATERINE ANDERSON 16 FELKELŐ NAP

17 Eden már nem volt biztos benne, hogy valaha is igazán szerette Johnt. Ejtett ugyan néhány könnyet, miután megkapta levelét, de azután felülkerekedett benne a harag. Hol volt a szívfájdalom, amelyet éreznie kellett volna? Miért nem volt feldúlt és kétségbeesett? Ha egy nő igazán szeret egy férfit, bizonyára mást is érez a felháborodáson és a férfi eltűnése miatt érzett titkos megkönnyebbülésen kívül. Ez a gondolat aggasztotta Edent. Hogyan értelmezhette teljesen félre saját érzéseit? És ami még nyugtalanítóbb: miért nem vette észre sosem, mennyire gyenge és gerinctelen John, amikor szembe kell szállnia a szüleivel? Eden jó emberismerőnek tartotta magát Négy idősebb bátyja mellett már fiatal korában megtanulta, hogy nem minden férfi megbízható. Ennek ellenére megbízott Johnban, hitt a gyenge kifogásainak a menyegzőjük halogatásakor, és soha, egyetlenegyszer sem jutott eszébe, hogy a férfi talán már nem akarja elvenni őt. Talán azért érzett csupán haragot, mert John tiszta bolondot csinált belőle. De Eden egyik jó tulajdonsága éppen a büszkesége volt. Nem tudta elviselni, ha nevetségessé tették. Minden rendben lesz folytatta Dory. Majd meglátod. Emlékszel, milyen csodálatos volt, amikor a kaliforniai farmon éltünk, mielőtt Ace elkezdett nyerni a kártyán? Az öreg Joseph halála után, dacolva a nehézségekkel, összefogtunk, és nagyon közel kerültünk egymáshoz, igazi család lettünk. Tényleg nem tehetett róla, de Eden arra gondolt, a farm szó túlzó kifejezés azzal az egyenetlen darabka földdel és a háromszobás kulipintyóval kapcsolatban, melyet otthonuknak kényszerültek nevezni, amikor végre megérkeztek Kaliforniába. Különben az anyjának igaza volt. Rengeteg csodálatos emlékük van azokból a keserves, embert próbáló évekből: a lövészet gyakorlása, a vadászatok, a játék a kertben a napi munka után, majd a gyülekező a vacsorához, a hálaadás az ételért bármily egyszerű dolgok legyenek is ezek. Később, amikor Ace elkezdett nyerni a kártyán, hirtelen drámaian megjavultak a körülményeik mintha valóra vált volna minden álmuk. Amikor felötlöttek benne a kedves gyerekkori CHATERINE ANDERSON 17 FELKELŐ NAP

18 emlékei, gyakran felidézte a kulipintyót és a rendkívüli szeretetet, amely átmelegítette a huzatos szobákat Dory, folytatva a témát, tovább fecsegett: Tudod, Ace igen jól jövedelmező vállalkozásokba fektette a pénzem az elmúlt években. Hamarosan megkapom a San Franciscó-i ház eladásából származó hasznot is. Rengeteg készpénzünk lesz az újrakezdéshez. No Name barátságos kisváros. Biztos vagyok benne, hogy mindketten imádni fogjuk. Eden remélte, hogy így lesz, de a lelke mélyén kétségek gyötörték. Egyrészt, anyja megszokta a városi életet, és jól alkalmazkodott hozzá. Élvezte a művészeti kiállításokat, a jól felszerelt nyilvános könyvtárat, a bőséges vásárlási lehetőségeket és a különféle társadalmi eseményeket. A coloradói No Name e lehetőségek közül kevéssel szolgálhatott. Ráadásul félő, hogy Eden hihetetlen hasonlósága sógornőjéhez, Caitlinhez, gyanakvást kelt majd. A No Name-i emberek lenézik majd Doryt, ha megtudják az igazságot: a város részeges bolondja, Connor O'Shannessy, Caitlin néhai apja huszonnégy évvel ezelőtt gonosz módra kihasználta Doryt, és törvénytelen gyermeket nemzett neki, Edent. Lehetséges, hogy No Name előkelő polgárai nem öltözködnek olyan előkelően, mint Dory hűtlen San Franciscó-i barátai, de a házi szőtteseik mögött épp olyan álszentek és szűklátókörűek lehetnek. Egyikőjük sem akar majd érintkezni Edennel és a nővel, aki életet adott neki. Eden megtartotta ezt a gondolatot magának, begyűrte John levelét gyöngyös retiküljébe, és bezárta a táskát. Az elmúlt héten Dory egyik támadást a másik után szenvedte el, és a lányának nem volt szíve újabb csapást mérni rá azzal, hogy a falra festi az ördögöt. Ráadásul Eden talán rosszul gondolja, és No Name kedves lakosai tárt karokkal várják őket. Ha nem így lesz, Eden ráér akkor szembenézi a problémával. Most jólesett végre mosolyt látni az anyja arcán. Csodálatos lesz megint nap mint nap látni a bátyáimat mondta Eden erőltetett vidámsággal. A kis Ace már elmúlt kétéves! El tudod hinni? Fogadni mernék, hogy imádnivaló! Körülbelül egyidős a mi kis tejfölszőke útitársunkkal válaszolta Dory. CHATERINE ANDERSON 18 FELKELŐ NAP

19 A mögöttük ülő gyermek említése hallatán Eden hátranézett a válla fölött, hogy rámosolyogjon a fiú anyjára. A karcsú, barna hajú asszony figyelemre méltó türelemmel szórakoztatta a gyermekét végig az út során: mesét olvasott neki, játszott vele, és segített neki a rajzolásban. A kis kölyök azonban alkalmanként kiszabadult a folyosóra, és eszeveszetten rohangálni kezdett, hogy felesleges energiáit levezesse. Akárhányszor megállt Dory mellett, az idős hölgy érdekes tárgyakat varázsolt elő neki a retiküljéből. Különösen tetszett neki Dory kis tükre és jókora kulcscsomója. Eden újra az anyjához fordult és megszólalt: Amennyire hiányoznak a bátyáim, annyira izgatottan várom már, hogy lássam a kicsiket is. Van egy unokahúgom, akit még soha nem láttam! Ace utolsó levelében azt írta, hogy a kislány már mosolyog és gagyogni próbál. Olyan jó lesz játszani vele! Dory Sue Keegan volt a legújabb jövevény Ace gyarapodó családjában. Eden nem helyeselte, hogy a szülők élő családtagjaikról nevezzék el a gyermeküket. Szerinte ez a gyakorlat csak felesleges zavart okoz a gyerekekben. Annak viszont örült, hogy az anyját boldoggá teszi, hogy a kisbaba az ő nevét viseli. Ha olyan gyönyörű, mint amilyennek Ace mondja, öröm lesz vele együtt lenni. Szerinted lehetséges, hogy idősebb korában bebarnul majd a kék szeme? Dory bólintott. Lehet, de remélem, nem. Caitlin hófehér arcbőrével és Ace fekete hajával lélegzetelállítóan néz majd ki, ha a szeme kék marad Dory Eden arcát vizsgálta, és közben enyhén összevonta a szemöldökét. Ha a baba annyira hasonlít Caitlinre, mint ahogy azt Ace állítja, akkor pontosan ugyanúgy néz ki, ahogy te. Ez milyen érzés lesz neked? Nagyon megijedtél akkor is, amikor először találkoztál Caitlinnel. Amikor Eden először találkozott Ace feleségével, jóval többet érzett egyszerű ijedtségnél. Olyan volt, mintha a saját tükörképe nézne vele szembe, és ez a lelke mélyéig megrázta. Caitlin kicsit alacsonyabb volt Edennél, de egyébként annyira hasonlítottak egymásra, mintha ikrek lennének. Ugyanazok a finom arcvonások, CHATERINE ANDERSON 19 FELKELŐ NAP

20 nagy, kék szem és a lángvörös haj. Amíg nem találkozott Caitlinnel, Eden látszólag elfogadta, hogy Connor O'Shannessy a biológiai apja. De egészen addig, amíg nem állt szemtől szemben a sógornőjével, és nem látta a saját szemével a közös apa cáfolhatatlan bizonyítékait, nem volt fontos számára ez az egész. Nem lesz semmi gond, anya. Megszerettem Caitlint. Te is tudod. Nem ő tehet arról, amit az apja... az apánk tett Eden megsimogatta az anyja kezét, hogy megnyugtassa. Amikor megtudta az igazságot az igazi apjáról, Eden szörnyen mérges lett Doryra azért, hogy oly sok éven át hazudott neki. Ahogy azonban telt az idő, megértette, hogy az anyja jót akart. A házasságon kívüli gyerekeket nem kedvelik a jobb körökben. Avval, hogy Dory eltitkolta az igazságot, tömérdek támadástól kímélte meg gyermekkorában Edent. Ha a San Franciscó-iak tudtak volna Eden törvénytelen voltáról ás arról, hogy csaló és gyilkos az apja, pokollá tették volna az életét. Élvezni fogom, hogy van egy kis unokahúgom, aki ugyanúgy néz ki, mint én. Visszadőlve a bőrülésbe, Eden új beszédtémán gondolkozott. A múlt felelevenítése mindig felzaklatta Doryt, ami nem is csoda, hiszen szegény asszony olyan megpróbáltatásokon ment keresztül, amelyeket nem sok nő élt volna túl. Megszomjaztam. Vajon lehet itt limonádét kapni? Dory rápillantott az aranyórára, amely ruhájának plisszírozott selyemmellényéhez volt tűzve. Majdnem dél van. Átmehetnénk az étkezőkocsiba egy kicsit korábban is. Én már úgyis éhes vagyok. Nagyszerű ötlet! Eden felemelte a karját, hogy megigazítsa a kalapját, a legyező alakú, vörös tollakkal és műkanárival díszített furcsa alkotást. Az egyik jó dolog abban, hogy No Name-be költöznek az, hogy többé nem kell majd olyan divatot követnie, amelyet nevetségesnek talál. A bátyjai jót fognak nevetni, amikor meglátják a madárral a fején, és bizonyára megmosolyogják majd a magasított nyakú blúzát és harang alakú szoknyáját is. Felállt és a kezét nyújtotta anyja felé, hogy felsegítse. Ha korán érkezünk, oda ülünk, ahova akarunk. CHATERINE ANDERSON 20 FELKELŐ NAP