KÁDÁR ZOLTÁN ÉS A PANNONIAI PROVINCIÁK ÓKERESZTÉNY ÁBRÁZOLÁSAINAK IKONOGRÁFIÁJA

Átírás

1 Nagy Levente KÁDÁR ZOLTÁN ÉS A PANNONIAI PROVINCIÁK ÓKERESZTÉNY ÁBRÁZOLÁSAINAK IKONOGRÁFIÁJA Kádár Zoltán az ókeresztény mûvészet és ikonográfia kiemelkedô kutatója volt a XX. századi Magyarországon. 1 Máig nagy hatásúnak számít korai kismonográfiája Pannonia ókeresztény emlékeinek ikonográfiájáról, amelyet 1939-ben publikált. 2 Ebben a témában egyik legaktívabb idôszaka az 1960-as években volt, amikor magyar folyóiratokban és nemzetközi konferenciákon is bemutatta legfontosabb ikonográfiai megfigyeléseit, illetve korábbi értelmezéseit idônként módosította. 3 A XXI. század kezdetén, amikor a pannoniai ókeresztény emlékek ikonográfiai kutatásai mind a magyar, mind a nemzetközi kutatásban újra elôtérbe kerültek, felmerült az igény az egyes ábrázolások újraértelmezésére, a korábbi értelmezések átgondolására. Kádár Zoltán több megfigyelése ma már meghaladottnak tûnik, számos gondolata azonban ma is jó alapot nyújt néhány vitatott ábrázolás értelmezési kísérle teihez. A Pécsi Tudományegyetem Patrisztikai Kutatóközpontja által május én szervezett Early Christian Art: An Inter natio nal Conference with special regard to the early Christian Cemetery in Sopianae (Pécs Hungary) elnevezésû, eredetileg work shopnak induló konferencián a londoni King s College ókeresztény ikonográfiai és epigráfiai kutatócsoportjával közösen több aktuális kérdését vitattuk meg. 4 Ebben a körben került sor Kádár Zoltán munkásságának bemutatására is, amelyet öt mindmáig vitatott ókeresztény ábrázolás értelmezésére adott régi és új válaszok segítségével szeretnék feleleveníteni. Az elsô, már a XIX. század óta vitatott kérdés: kiket ábrázolnak a pécsi Péter Pálsírkamra dongaboltozatán ábrázolt büsztök, akik mint azt Visy Zsolt az imént említett konferencián tartott elôadása jó érzékkel bemutatta egy paradicsomi tájban megkomponálva 5 (1. kép) néznek le ránk a mennyezet rôl? Kádár Zoltán számára az 1930-as években még könnyûnek tûnt a válasz: Ejnar Dyggve dán régész éppen ezekben az években ásatott a dalmáciai Saloná hoz tartozó Marusinac temetôben, ahol az Anastasius mártír ereklyéit tartalmazó kétszintes mauzóleum alsó sírkamrájának (hypo gaeumá nak) építészeti hasonlóságai a Péter Pál-sírkamra alsó sírkamrájával egyér tel mû analógiának bizonyultak. 6 A sírkamra északi falának nyílása mögött mártírereklyéket helyezhettek el, mint a marusinaci temetôben, így a pécsi hypogaeum egy ókeresztény héroon volt, ahol a két fôapostol a Krisztus-monogrammal együtt az ide temetett halott feltámadására (anastasis) utalt. 7 Kádár Zoltán ezért nevezte el a Péter Páljelenetet anastasis-ábrázolásnak. 8 A feltámadás és az örök élet szimbólumai jól kimutathatók ebben a keresztény sírkamrában, 9 de a szentkultusz gyökereinek, eredetének összekapcsolása az antik görög héróskultusszal a késô antik vallástörténeti módszertan fejlôdésének következtében az 1980-as évekre meghaladottá vált. 10 Nemrégiben ikonográfiai szempontból Hudák Krisztina, illetve hagiográfiai szempontból én magam sem zártuk ki azt a le hetô sé get, hogy a dongaboltozaton ábrázolt 1. A pécsi Péter Pál-sírkamra dongaboltozatának medalionjai. Török em András felvétele 1

2 2. Halott leány medalionban. Via Latina katakomba, O cubiculum. Ferrua i. m nyomán négy férfi, a Pannoniából ismert egyetlen négyes mártírcsoporttal (IV sancti coronati) lenne azonos (ha jól értelmezzük írott forrásainkat, és elfogadjuk a nemzetközi kutatás többségi álláspontját, a négy pannoniai kôfa ra gó mártírt a IV. század közepén már a Róma városi SS. Pietro e Marcellino katakombában tisztelték). 11 Valószínûleg a medalion-büsztökként egyénített módon ábrázolt fejek ikonográfiai konvenciói miatt érvelt Tóth Endre amellett, hogy négy, itt eltemetett halott ábrázolása látható a mennyezeten. 12 Más vélemények a négy személy szimbolikus, illetve kozmológiai értelmezési javaslatait helyezték elôtérbe, mintha a négy alak a négy evangéliumra, négy évszakra, a világ négy sarkára, négy szélre, vagy a Paradicsom négy folyójára utalna. 13 Ebbôl következik a kérdés: valóban lehet-e a négy egyénített arcvonásokkal rendelkezô fejet idealizált anonim portréknak értelmezni, amelyek szimbolikus fogalmak (boldogság, évszakok, evangéliumok) megszemélyesítései lennének? Az ilyesfajta értelmezésekkel a legfôbb probléma az, hogy nem illeszkednek be a római és ókeresztény sírmûvészet ikonográfiai konvenciói közé. 14 A medalionokba helyezett pécsi fejek nem egyformán fiatalok, nem látszanak idealizáltnak, legjobb analógiáik mind a római császárkori, mind az ókeresztény 3. Aelia Arisuth ábrázolása oeai sírkamrájában. Bianchi Bandinelli i. m kép nyomán 2

3 4. Halott medalionban az Or-ha-ner kibuc területén talált sírkamrában. Michaeli i. m. 52., 19. t. nyomán sírmûvészetben halottak ábrázolásaiként értelmezhetôk. 15 Valamennyi hasonló ábrázolást (pl. a szarkofágok medalionjait) aligha tudnám itt felsorolni, ezért csak öt falfestmény-példát mutatok be mind pogány (római császárkori), mind keresztény kontextusokból: a Via Latina katakombából, 16 a Domitilla katakombából, 17 Aelia Arisuth oeai (Észak-Afrika) sírkamrájából, 18 az orha-neri sírkamrából (Izrael) 19 [ezek mind IV. századiak], valamint Rómából, a Via Portuense sírkamrából egy II. századi példát 20 (2 5. kép). Pécsett mindezidáig mártír tiszteletre utaló történeti-régészeti források nem állnak rendelkezésre. Mártír tiszteletre alkalmas temetôbazilikaként értelmezhetô építészeti maradványok sem kerültek elô, 21 holott építészeti-topográfiai szempontból a pécsi teme tô legjobb párhuzamainak tekinthetô salonai és naissusi temetôkbôl jól ismertek a vértanúk tiszteletéhez kapcsolódó temetôbazilikák maradványai, éppen a legtöbb pécsi sírépítmény létesítésének idôszakából, a IV. század utolsó harmadából, az V. század elejérôl. 22 Félretéve azt a Péter Pál-sírkamra 1870-es évekbeli ásatásainak dokumentálatlansága miatt ma is vitatott kérdést, hogy el lehetett-e igényesen temetni négy halottat a meglehetôsen kisméretû sírkamrában, a pécsi fejek mártírként való értelmezése kizárólag ikonográfiai érvekkel, kompozíciós analógiák segítségével lehetséges. A kompozíciós szempontból talán legfontosabb párhuzamra, a SS. Pietro e Marcellino katakomba 3. sírkamrájának a Péter Pál-sírkamrához hasonlóan szintén a IV. század végére, az V. század elejére keltezhetô dongaboltozat festményén Péter, Pál, Krisztus és a katakombában tisztelt négy legfontosabb mártír (Péter, Marcellinus, Tiburtius, Gorgonius) egészalakos ábrázolására már Hudák Krisztina is hivatkozott. 23 Egy másik, 5. Halott medalionban. Róma, Via Portuense hypogaeum. Bianchi Bandinelli i. m. 99. kép nyomán 3

4 6. Fondo d oro Rómából, Krisztus és négy mártír ábrázolásával. London, British Museum. Picturing the Bible i. m kép nyomán a magyar kutatás számára talán kevésbé ismert analógia egy fondo d oro üvegedény talp Rómából, a kompozíció középpontjában Krisztus-fejjel, négy sarkában négy mártír-büszttel 24 (6. kép). A korabeli ikonográfiai konvenciók és analógiák alapján csak annyi valószínû, hogy a mellképek halottakat és nem idealizált fogalmakat, szimbólumokat, megszemélyesítéseket ábrázolnak, a halottak személyazonossága azonban a már több mint száz éve tartó és a jövôben is folytatódó ikonográfiai viták ellenére továbbra is rejtély marad. A második vizsgált kérdés: milyen növény látható a Péter Pál-sírkamra keleti falának Jónás alakja felett (7. kép), akit a képmezô jobb sarkában éppen kiköpött a szörny (ketos)? Henszlmann Imre már 1873-ban is 7. Pécs, Péter Pálsírkamra. A Jónás-jelenet részlete. Török em András felvétele 4

5 bizonytalan volt abban, hogy a növény a Jónás-ikonográfiában megszokott tököt, vagy a Szent Jeromos Vulgata-fordítása nyomán ( után) elterjedt repkényt ábrázolja-e (Jónás könyvének héber eredeti szövegében egy Palesztinában ôshonos növény, a qiqeion szerepelt). 25 Heidl György szerint a pécsi falkép egyenesen a támaszték nélkül megnövô qiqeiont ábrázolja, amelyet Szent Jeromos részletesen leírt a Jónás könyvéhez írt, 397-ben publikált kommentárjában, így a sírkamra falfestményeinek megrendelôje a legújabb szakirodalom birtokában 397 után rendelte volna meg a festményeket a festôktôl. 26 Kádár Zoltán szintén Henszlmann Imre kérdésfelvetésébôl kiindulva más utat választott: az általa is repkényként azonosított növényt dionysikus motívumnak tekin tette, egyfajta dionysikus szinkretizmusra utaló ábrázolásnak nyilvánvalóan keresz tény kontextusban, mivel a repkény alatt heverô Jónás alakok ikonográfiai elôképei a korábbi görög római mûvészet Dionysos alakjai között is megkereshetôk. 27 Fô érve azonban, amely szerint a keleti fal második képmezejében egy dionysikus jelenetet kellene keresni, nem igazolható, ugyanis ebben a képmezôben egy feltehetôen meztelen álló alak (Dániel? Jó Pásztor?) csípôjén kívül jelenleg semmi nem látható. 28 Mivel a második képmezôben tehát nem látható dionysikus jelenet, Jónás növényének azonosítása továbbra is vitatott. Túl a már Hudák Krisztina által is felvetett kérdéseken (hogyan tudott egy mintakönyvekhez szokott festô egy általa talán sosem látott, Palesztinában ôshonos növényt kizárólag Szent Jeromos leírása alapján megfesteni, és egyáltalán, hogyan juthatott hozzá a pécsi festmények megrendelôje a legújabb patrisztikai szakirodalomhoz ); a kérdés megoldásához ebben az esetben is a párhuzamok összegyûjtése segíthet hozzá. 29 Hudák Krisztina legújabb vizsgálatai arra hívják fel a figyelmet, hogy a leg ké zen fekvôbb párhuzamok, a római katakombák falfestményei alapján, inkább repkényt kellene látnunk (annak ellenére, hogy a pécsi képen az álló hajóstól jobbra egy hosszúkás zöld töktermés?, vagy a qiqeion termése? látszik), mivel a falfestmények ikonográfiai konvenciói alapján Jónás töktermésekkel megfestett növénye általában pergolaszerû 8. Fondo d oro Rómából, a tök alatt pihenô Jónással. Vatikáni Múzeum. Brown i. m. 40. kép nyomán támasztékra fut fel. A III. század végétôl kezdve azonban a Jónást (is) ábrázoló szarkofágokon alighanem helyhiány miatt a pécsihez hasonló módon, támaszték nélküli növényeket lehet látni jellegzetes töktermésekkel. 30 Vagyis ha a szarkofágokat is bevonjuk a pécsi falkép megvizsgálandó analógiái közé, a pécsi növény akár tök is lehet, a támaszték nélküli ábrázolás nem elegendô érv a qiqeion-azonosítás mellett. A kis mûvé sze te ket is bevonva a vizsgálatba, egy Róma városi eredetû fondo d oro üvegedény talpon Jónás szintén támaszték nélküli, töktermésekkel ellátott növény alatt hever 31 (8. kép). Akár tök, akár repkény látható a képen, a sírkamra kifestésének idejét (a falakon látható fejábrázolások stílusa alapján IV. század vége) a meglehetôsen bizonytalan növénytani meghatározás nem befolyásolja. 32 A harmadik vizsgált ikonográfiai probléma a szentendrei Római temetô utcából, egy késô római sírból elôkerült mitológiai és bibliai jelenetekkel díszített ládikaveretekhez kapcsolódik, amelyeket elôször Nagy Lajos publikált 1936-ban a Pannonia folyóirat hasábjain. 33 A ládika kisebb medalionokban látható három bibliai jelenete az oroszlánveremben imádkozó Dánielt, Lázár feltámasztását és a csodálatos kenyérszaporítást ábrázolja, a negyedik kis medalionban 5

6 Hercules áll fején rosszul látható orosz lánbôr rel, kezében az elmaradhatatlan bunkót és egy pajzsot tartva. A hérós körül a már Nagy Lajos által helyesen megfejtett Invicto Constantino felici triumphanti felirat olvasható, 34 amelynek köszönhetôen a ládikaveret készítésének Nagy Konstantin-korabeli keltezése valószínûsíthetô. A két nagyobb mére tû medalion közül az egyik trónon ülô Iuppitert, a másik emberekkel teli kisebbnagyobb hajókat ábrázol. Ez utóbbiakat Nagy Lajos a 326-ban megölt Crispus Licinius elleni tengeri gyôzelmének ábrázolásaként értelmezte, így az egész ládikát 324 és 326 közé keltezte 35 (9. kép). Kádár Zoltán 1963-ban tanulmányban foglalkozott a Iuppiter-jelenet és a hajós jelenet értelmezésével. 36 Alföldi András ben megjelent világhírû, máig sokat elemzett és vitatott könyvére hivatkozva, a hajók felvonulását a január 3-án kibocsátott vota publica érmeken ábrázolt Isis-ünnepség ábrá zolásának tartotta. 37 Analógiaként hivatkozott egy Sisciában (a mai Sisak, Horvátország) vert votis felicibus köriratú Diocle tianus-medalion hátlapjára, amely egy 190-ben vert Commodus- medalion mintájára készült 38 (10. kép). Kádár Zoltán a ládikán ülô Iuppitert ábrázoló másik nagy medalionja alapján az egész ikonográfiai programot 318 és 324 közé keltezte, hivatkozva egy 318-ban vert, ob decennalia vota filii sui köriratú Licinius-éremre, amelyen ülô Iuppiter látható. Véleménye szerint a Iuppiter alak olyan idôszakban készült, amikor Konstantin és Licinius még együtt uralkodtak. 39 A szentendrei ládika Hercules medalionján olvasható Invicto Constantino jelzô a kortárs Konstantin-kutatás 40 eredményei alapján valóban 324 elôtti idôszakra keltez 9. A szentendrei Római temetô utcában talált ládikaveretek. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Renate Pillinger felvétele 6

7 hetô, ebben Kádár Zoltánnak már az as években igaza volt. Az ülô Iuppiter ábrázolás részben a Licinius-korabeli érem ve rés, 41 részben Konstantin 324 elôtt emelt megalomán szobrainak ismeretében értelmez hetô: a regionális keresztényüldözésekkel dehonesztálódott Licinius legyô zése után ugyanis Konstantin az invictus helyett a victor jelzôt alkalmazta, fokozatosan eltávolodva korábbi kedvenc társától, comesétôl, Sol Invictustól. 42 Ezzel a folyamattal párhuzamosan, ig folyamatosan tûnnek el Konstantin ér mei rôl az antik istenalakok (pl. álló Iuppiter, Mars, Sol Invictus), valamint a császár harcaira utaló sisak ábrázolások, átadva helyüket az érmeken a békeidô szakot hangsúlyozó ábrázolásoknak. 43 A hajós jelenet Kádár Zoltán által javasolt értelmezését az újabb kutatás némileg módosította, mivel a vota publica medaillonokat, például a Kádár Zoltán által is hivatkozott Diocletianus kori darabot, mint ikonográfiai elôképet felhasználó hadiflotta ábrázolás kapcsán leginkább egy írott forrásokból jól ismert, Konstantin gyôzelmét eredményezô, 322. évi szarmata hadjárat és dunai átkelés, mint à propos került elôtérbe. 44 A sikeres hadjárat a késô római Valeria provinciában is alkalmat adhatott a szörnyetegeket legyôzô Herculeshez hasonlóan mindig diadalmaskodó, semper triumphans császár, az egykori Herculius, Constantius Chlorus fia dicséretére. 45 A hôs Hercules kapcsán a keresztény szemlélô nemcsak a gonoszt legyôzô Krisztusra, hanem a barbár támadást visszaverô Konstantinra is asszociálhatott, a képek elemzésekor ma már semmilyen szinkretisztikus késô antik császárkultuszra, vagy ókeresztény népi vallásosságra nem szükséges okvetlenül gondolnunk. A negyedik vizsgált ikonográfiai kérdés az 1901-ben Császár falu közelében, egy késô római nôi sírban talált ládikaveretekhez kapcsolódik. 46 A régebbi sírkövekbôl és oltárkôbôl épített sírban két halott nyugodott. 47 A bronz ládika négy medalionjában három bibliai szabadítás jelenet (Jó Pásztor, Izsák feláldozása, Dániel az oroszlánveremben), és egy emberekhez beszélô ülô alak látható, két hosszú frízen szatírok, mainasok és a hét napjai, mint bolygóistenek ábrázolásai vehetôk ki. A ládika ábrázolásait stíluskritikai alapon Hudák Krisztina keltezte a 10. Diocletianus Sisciában vert vota publica medalionja, Isis-ünnepség ábrázolásával. Alföldi i. m. XI., 3. t. nyomán IV. század középsô harmadára, 48 a mitológiai és bibliai ábrázolások legújabb ikonográfiai elemzése 2012-ben készült el. 49 A korábbi kutatásban a sematikusan megjelenített tömeg elôtt beszélô, trónon ülô alak értelmezése váltotta ki a legtöbb vitát (11. kép). A ládika elsô publikálója, Hampel József 1902-ben József és testvéreinek ábrázolásairól írt. 50 Kádár Zoltán ben az ábrázolást hegyi beszédként értelmezte, ahol a Krisztus-császár egyben bíró is az utolsó ítélet idején, de nem ül magas emelvényen, hogy közelebb legyen az egysze rû emberekhez, mint egyfajta demokrati 7

8 11. Császár, részlet az 1. sírban elôkerült ókeresztény ládikaveretrôl. Emberek elôtt beszélô ülô alak (tanító Krisztus?) ábrázolásával. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Renate Pillinger felvétele kus vezetô. 51 A maiestas domini értelmezés (utalással az utolsó ítéletre) elterjedtté vált a késôbbi magyar kutatásban is. 52 A József és testvérei, a hegyi beszéd és az utolsó ítéletábrázolások nem túl gyakoriak a IV. századi ókeresztény ikonográfiában: széken ülô József (?) testvérei (?) elôtt a Via Latina katakomba B cubiculumában, 53 a hegyi beszéd elölnézetben ülô szakállas Krisztussal és fölfelé nézô apró alakokkal a római Palazzo Massimo-ban ôrzött ún. polychróm reliefen fordul elô, 54 az egyetlen biztosan utolsó ítéletet ábrázoló, New Yorkban ôrzött, IV. századi szarkofágreliefen, kétoldalt felvonuló bárányok és kosok láthatók. 55 Nem ezek, hanem a Pannoniában és Dalmáciában elôke rült medalionokba foglalt reliefek tekinthe tôk a császári ülô alak legjobb párhu zamainak, mint például a bakonyai ládika vereten 56 (12. kép), a pölöskei tôr hüve lyen 57 (13. kép), egy carnuntumi üvegpaszta gemmán 58 és egy Naronából származó üvegmedalionon, amelyet a spliti Régészeti Múzeum ôriz 59 (14. kép). A bakonyai villagazdaság területén terepbejárás során talált ládikavereten 60 (12. kép) az ülô alak alatt dominus felirat olvasható, amelyre tekintettel a hozzá teljesen hasonló császári ládikavereten ábrázolt személyt Krisztussal, vagy egy keresztény császárral lehet azonosítani. A képtípus ikonográfiai elôképei a római mûvészet ún. császári audiencia jelenetei között keresendôk. 61 Figyelembe véve a császári reliefen látható krisztogramot, a filozófus-ábrázolásokra jellem zô ruházatot és a bakonyai reliefen az ülô alak kezében jól látható irattekercset (rotulust), a képtípus feltételezhetôen a szarkofágreliefeken éppen a IV. század középsô harmadában elterjedt tanító Krisztus egyik rendhagyó (nem frontálisan, hanem oldalnézetben megjelenített) ábrázolása lehet. 62 Az utolsó ikonográfiai kérdés egy szintén rendhagyó Lázár feltámasztása-ábrázoláshoz kapcsolódik, amely a ságvári késô ró 12. Bibliai jelenetekkel díszített ládikaveret Bakonyáról. Visy Zsolt felvétele 8

9 14. Üvegmedalion emberek elôtt beszélô ülô alak (tanító Krisztus?) ábrázolásával. Cambi i. m. 4. kép nyomán 13. Tôrhüvely Pölöskérôl, emberek elôtt beszélô, ülô alak ábrázolásával. Sopron, Liszt Ferenc Múzeum mai erôdhöz tartozó Tömlöc hegyi temetô 54. sírjából került elô. 63 A IV. század középsô harmadára keltezett ládikaveret töredék 64 nemcsak a feltûnôen kis aediculában álló szakállas Lázár ábrázolás miatt különleges: Krisztus a csodatévô botot nem a jobb, hanem a bal kezében tartja, a jobb kezében egy furcsa, hosszú dolog van (15. kép). Az 1960-as években Kádár Zoltán az általa múmiaszerûnek látott ókeresztény Lázárábrázolások ikonográfiai elôképeit az egyipti zá ló római mûvészetben, különösen egy pompeji Iseumból származó, aediculá ban álló Osiris-ábrázolásban látta. 65 Az általa leírtakat késôbb a nemzetközi kutatás is részlegesen elfogadta, hangsúlyozva az alexandriai hellenizálódott római mûvészet hatásait az ókeresztény ikonográfiára június 25-én a Magyar Patrisztikai Társaság X. konferenciáján, Kecskeméten két elôadás is elhangzott az ókeresztény Lázár-ábrázolásokról, illetve Krisztus evangéliumokban nem szereplô csodatévô botjáról az ókeresztény ikonográfiában. 67 A csoda tévô Krisztus-ábrázolások elemzése során mindkét elôadás elutasította a XX. század utolsó harmadában, mindenekelôtt az amerikai kutatásban elterjedt Krisztus, mint mágus értelmezést. 68 Ehelyett a bot, mint Krisztus gyógyító és feltámasztó, 69 illetve átváltoztató szavainak képi megjelenítése került elôtérbe (Szent Ambrus De Sacramentis és De mysteriis címû mûvei alapján az ókeresztény keresztelési liturgiában a pap a nyilvánvalóan nem varázsbotot liturgikus eszközként használta). 70 Az új értelmezés (a bot Isten szavának képi megjelenítése) se 15. Ládikaveret töredék Ságvárról (54. sír), Lázár feltámasztásának ábrázolásával. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Renate Pillinger felvétele 9

10 gítségével könnyebben megérthetôk azok az ókeresztény ábrázolások, amelyeken nemcsak Mózes vízfakasztása, a kánai menyegzô és Lázár feltámasztása történik bottal, hanem egyes fondo d oro üvegedény talpakon Ádám, Éva és a tüzes kemencébe vetett három ifjú mellett is áll egy-egy alak (angyal?), bottal a kezében. 71 A ságvári ládikaveret kapcsán a legfontosabb kérdés: mi lehet az a különös hosszú dolog Jézus jobb kezében? Kádár Zoltán 1968-ban egy hosszú kígyót látott. Értelmezése szerint Jézus, aki legyôzte a kígyó formájában megjelenített halált és a sátánt, éppen visszatartotta a gonoszt feltámasztott barátjától, Lázártól. 72 Egy másik értelmezési lehetôséget is felvetett: a ládikaveret egy szinkretisztikus Aszklépios Krisztus alakot ábrázol, egyfajta asszociációként a pogány gyógyító istenre, Asklépiosra, 73 aki egy Kr. e. IV. századi eredetû mitológiai hagyomány szerint halottakat is képes volt feltámasztani. 74 Helmut Buschhausen és Gáspár Dorotytya, mindketten a késô római ládikaveretek jelentôs kutatói, elutasították Kádár Zoltán értelmezését, véleményük szerint egy megvastagított ruharedô, a képen tunicában látható Krisztus palliumának részlete látható. 75 Az ókeresztény Lázár-ábrázolások Jézusalakja általában a bal kezével fogja jól azonosítható ruházatának szélét, így egy Jézus tenyerében (nem a karján és nem a vállán) a földig lelógó köpenynek egyáltalán nincsenek jó párhuzamai a Lázár-ikonográfiában. Különösen nem a ságvári ládikaveret legközelebbi párhuzamainak tartható, már Kádár Zoltán által is bemutatott trieri, valamint a kölni, bonni, dunaújvárosi, tokodi, Keszthely fenékpusztai és (a vizsgált ikonográfiai részlet szempontjából legfontosabb) müncheni ládikavereteken (16. kép), ahol a ruhare dôk jól láthatók. 76 A ládikaveret ikonográfiai megoldásai egyedülállók, ezért nyilvánvalóan nem lehet kizárni azt a le hetôséget sem, hogy Kádár Zoltánnak nincs igaza: egy sze rû en a ládika készítôje által félreértett és rosszul ábrázolt képtípusról van szó. Felnagyítva azonban a publikációs fotókat, a megvastagított ruha redônek úgy tûnik, háromszög alakú feje van egy kis lyukkal a közepén, talán mégis egy kígyószem látható a képen. Ha Kádár Zoltánnak mégis igaza van, és egy kígyó látható Krisztus kezében, korábbi elgondolásait egy új eszkatologikus értelmezéssel is ki lehet egészíteni. Ószövetségi környezetben a kígyók nem kizárólag gonosz állatok: 77 a Mózes által felemelt gyógyító rézkígyó motívuma 78 Jézus felmagasztalására utaló újszövetségi párhuzamával együtt, 79 csakúgy, mint Áron és az egyiptomi mágusok kígyókká változó botjai, 80 jól ismert szimbólumok voltak az ókeresztény korban mindenütt, ahol olvastak Bibliát, így a pannoniai provinciákban is. Ámosz próféta jövendölései között kígyókról, mint Isten büntetô esz kö zei rôl is lehet olvasni az utolsó ítélet napján, 81 ez az ószövetségi helyet kapcsolatba lehetett hozni Krisztus második eljövetével és a holtak feltámadásával ama napon. Ebben az esetben a csillag és a krisztogram a ládikavereten Jézus feje mellett a halottakat feltámasztó Krisztus kozmikus hatalmára is utalhat. 82 Természetesen hangsúlyozni kell, hogy ez csak egy lehetséges értelmezés, amellyel be szerettem volna mutatni, hogy Kádár Zoltán eredeti elgon dolásai ma is továbbgondolhatók, értelmezései az ókeresztény ikonográfia konvencióinak megfele lôen, az ókeresztény kö 16. Ládikaveret töredék Münchenbôl (Carl Schmidt gyûjtemény) Lázár feltámasztásának ábrázolásával. Die Welt von Byzanz i. m. Kat. Nr nyomán 10

11 zösségek által használt szövegek ismere tében tovább fej leszt hetôk. Halála elôtt két évvel Kádár Zoltán a Praetextatus-katakomba Vibia sírkamrájában ábrázolt híres túlvilági jelenet angelus bonus-ábrázolásáról írt. 83 Ókeresztény ikonográfiai kutatásait a XXI. században tovább lehet és tovább is kell folytatni Magyarországon; ezt a könnyûnek nem nevez hetô feladatot a pécsi és bécsi egyetemek régészet tanszékeinek részvételével indult ókeresztény kutatási program vállalta magára. 84 Jegyzetek * Renate Pillinger felvételeit a Magyar Nemzeti Múzeum engedélyével közöljük. 1. Harmatta János: Kádár Zoltán ( ). Antik Tanulmányok, Kádár Zoltán: Pannónia ókeresztény emlékeinek ikonográfiája. Budapest, E korszak alapvetô összefoglalása Kádár, Zoltán: Lineamenti dell arte della Pannonia dell epoca di antichitá tarda e paleocristiana. Corso di cultura sull arte Ravennate e Byzantina, Ez a tanulmány a konferencián tartott angol nyelvû elôadásom (Zoltán Kádár and the Early Christian Iconography of Roman Pannonia: some problems of interpretation) újabb irodalommal kiegészített, magyar nyelvû változata. Az angol szöveg a konferencia többi elôadásával együtt az oxfordi Studia Patristica folyóiratban jelenik meg, talán 2014-ben. 5. Visy, Zsolt: The Paradise in the Early Christian cemetery of Sopianae. Studia Patristica, (megjelenés alatt). Ld. még: Fülep, Ferenc: Sopianae. The History of Pécs during the Roman Era and the Problem of the Continuity of the Late Roman Population. Budapest, ; Visy, Zsolt: Recent Data on the Structure of the Early Christian Burial Buildings in Pécs. Acta Classica Universitatis Debreceniensis, ; Hudák Krisztina Nagy Levente: Megfestett mennyország. Barangolás a pécsi ókeresztény temetôben. 2. bôv. kiad. Pécs, ; Hudák, Krisztina: The iconographical program of the Wallpaintings in the Saint Peter and Paul Burial Chamber of Sopianae (Pécs). Mitteilungen zur Christlichen Archäologie, Dyggve, Ejnar: Das Mausoleum in Pécs. Pannonia, különösen 67., , 75. Késôbb úgy tûnik más kutatók is elfogadták ezt a lehetséges értelmezést: Buschhausen, Helmut: Die spätrömische Metallscrinia und die frühchristlichen Reliquienaltäre. Wien, ; Fülep i. m. 41.; Schmidt, Wolfgang: Spätantike Gräberfelder in den Nordprovinzen des römischen Reiches und das Aufkommen christlichen Bestattungsbrauchtums. Tricciana (Ságvár) in der Provinz Valeria. Saalburg Jahrbuch, ; Gábor Olivér: Sopianae ókeresztény egyházai. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 50/ ; Pillinger, Renate: Early Christian Grave Paintings in Niš, between East and West. Niš & Byzantium. Symposium 10. Ed. Miša Rakocija et al. Niš, ; Nagy Levente: Pannóniai városok, mártírok, ereklyék. Négy szenvedéstörténet helyszínei nyomában. Pécs, Leszámítva a marusinaci basilica discoperta elmélet bukását a XX. század végén, a Salonához tartozó Marusinac temetô Anastasius mártír tiszteletére kialakított mártírbazilika-komplexumának Ejnar Dyggve által felállított kronológiája ma is elfogadható: Marin, Emilio: Solinska crkva i njezini mučenici. Istraživanja i otkrića (The Church of Salona and its Martyrs. Research and Discoveries) godina svetih srijemskih mučenika. Zbornik radova s međunarodnog simpozija o obljetnici Sirmijsko panoniskih mučenika ( ). Ed. Darija Damjanović. Đakovo, ; Sörries, Reiner: Christliche Archäologie compact. Ein topographischer Überblick, Europa-Asien-Afrika. Wiesbaden, Kádár i. m. 4., , Kádár i. m. 6 8., 58. Bugár István 2012-ben az Early Christian Art: An International Conference with special regard to the early Christian Cemetery in Sopianae (Pécs Hungary) konferencián tartott elôadásában a Péter Pál-sírkamra apostol ábrázolásainak új teológiai értelmezését mutatta be: Theology on Images? Az elôadás az oxfordi Studia Patristica folyóiratban fog megjelenni, talán 2014-ben. A traditio legis képtípus kialakulásához Rómában ld.: La Pittura medieval a Roma Corpus e Atlante, Corpus volume I.: L orizzonte tardoantico e le nuove immagini, Ed. Maria Andaloro. Milano, Nagy Levente: Túlvilági elképzelések, értelmezési problémák a pécsi késô római ókeresztény temetô ben. Mûemlékvédelem, Brown, Peter: The Cult of the Saints. Chicago, (magyarul: A szentkultusz. Ford. Sághy Marianne. Budapest, 1993.); Deichmann, Friedrich Wilhelm: Einführung in die christliche Archäologie. Darmstadt, Néhány részlet és díszítômotívum esetében Hudák Krisztina a stílusbeli hasonlóságokat is hangsúlyozta a SS. Pietro e Marcellino és a Péter Pál-sírkamra között: Hudák i. m ; Hudák Nagy Levente i. m ; Nagy Levente i. m Tóth Endre: Sopianae a késô császárkorban. Jelenkor, Gerke, Friedrich: Die Wandmalereien der Petrus- Paulus Katakombe in Pécs (Sopianae). Baden-Baden, ; Pozsárkó Csaba Tóth Zsolt: Pécs in den römischen Zeiten. Wegweiser zu den Schauplätzen des Welterbes in Pécs. Pécs,

12 14. A probléma részletesebb bemutatását táblázatos formában ld.: Nagy Levente: Jenseitsvorstellungen und ihre Interpretationsprobleme im spätrömischen frühchristlichen Gräberfeld von Sopianae/Pécs. Elôadás az V. Autonomous towns in Noricum and Pannonia konferencián október 15-én. Az elôadás újabb irodalommal kiegészített magyar nyelvû változata: Nagy Levente i. m a táblázat a 7. oldalon található. 15. Valeva, Julia: La peinture funéraire dans les provinces orientales de l empire romaine dans l antiquité tardive. Hortus Artium Mediaevalium, ; Zimmermann, Norbert: Verstorbene im Bild. Zur Intention römischer Katakomben malerei. Jahrbuch für Antike und Christentum, , 19b c, 20a t.; Hudák i. m. 67. jegyzet; Pillinger i. m. 33.; Nagy Levente i. m. 177., 30. kép. 16. Ferrua, Antonio: Katakomben: unbekannte Bilder des frühen Christentums unter der Via Latina. Stuttgart, Testini, Pasquale: Le catacombe e gli antichi cimiteri cristiani in Roma, Roma cristiana II. Bologna, 1966, 171. kép ezt az analógiát említi Hudák i. m. 94. jegyzet. 18. Bianchi Bandinelli, Ranuccio: Rome. La fin de l art antique, L universe des formes. Paris, kép. 19. Michaeli, Talila: Funerary Lights in Painted Tombs in Israel: from Paganism to Christianity. Circulacion de temas y sistemas decorativos en la pintura mural antigua. Actas del IX Congreso Internacional de la Association Internationale pour la Peinture Antique (AIPMA), Zaragoza Catalayud septiembre Ed. Carmen Guiral Pelegrin. Zaragoza, , 19., 52. kép. Ezt az analógiát említi Gáspár, Dorottya: Christianity in Roman Pannonia. An Evaluation of Early Christian Finds and Sites from Hungary, British Archaeological Reports International Series Oxford, , kép. 20. Bianchi Bandinelli, Ranuccio: Rome. La centre du pouvoir. L art Romain des origines a la fin du deuxième siècle, L universe des formes. Paris, kép. 21. Hudák Nagy Levente i. m , Salona IV. Inscriptions de Salona Chrétienne, IVe- VIIe siècles I. Ed. Emilio Marin. Rome Split, ; Marin i. m ; Rakocija, Miša: Paleobyzantine Churches of Niš. Preliminary Survey. Niš & Byzantium. Symposium 5. Ed. Miša Rakocija. Niš, ; Pillinger i. m Fiocchi Nicolai, Vincenzo Bisconti, Fabrizio Mazzoleni, Danilo: Roms Christliche Katakomben. Geschichte-Bilderwelt-Inschriften. 2. Aufl. Re gens burg, kép; Hudák i. m. 18. kép. 24. Picturing the Bible. The Beginnings of Christian Art. Ed. Geffrey Spier. New Haven London Fort Worth, , Kat. Nr Henszlmann, Imre: Die altchristliche Grabkammer in Fünfkirchen. Mitteilungen der Kaiserlichen und Königlichen Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale, , 29. jegyzet. 26. Heidl György: A pécsi 1 számú sírkamra Jónásfreskója és Szt. Jeromos Jónás-kommentárja. Katekhón, Kádár i. m Így gondolja Gáspár i. m. 72., bár nem zárja ki a bacchikus értelmezés, mint pannoniai gyakorlat lehetôségét a bibliai jelenetek mellett, figyelembe véve a baccikus és bibliai témákat meg je lenítô császári ládikaveret ikonográfiai programját, amelyet lentebb tárgyalok. A bacchikus értelmezéssel szemben jó ikonográfiai ellenérvvel szolgál Hudák i. m. 24. jegyzet. 29. Hudák Az ókori mintakönyvek létezése mellett egy egyiptomi papiruszon fennmaradt feltételezett mintakönyvet publikálva érvel Donderer, Michael: Und es gab sie doch! Ein neuer Papyrus und das Zeugnis der Mosaiken belegen die Verwendung antiker Musterbücher. Antike Welt, 36, 2005, Hudák Krisztina: A kereszténység története a Kárpát-medencében között. PhD értekezés. Kézirat. Budapest, jegyzet, amely az alábbi szarkofág-ábrázolásokra hivatkozik: Koch, Guntram: Frühchristliche Sarkophage, Handbuch der Archäologie. München, , 27., 59., 71. képek. A szerzônek köszönöm, hogy kéziratába betekintést nyerhettem. 31. Brown, Peter: The World of Late Antiquity. London, , 40. kép. 32. Hudák Krisztina: The Chronology of the Paintings in the Saint Peter and Paul Burial Chamber in Sopianae. Ex officina Studia in honorem Dénes Gabler. Szerk. Bíró Szilvia. Gyôr, Nagy Lajos: Keresztény-római ládikaveretek Szentendrérôl. Pannonia, 2, Nagy Lajos i. m. 5.; Nagy Lajos: Pannonia Sacra. Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Szerk. Serédi Jusztinián. Budapest, I.: Nagy Lajos i. m. 13.; Nagy Lajos i. m. 70., Kádár Zoltán: A szentendrei scrinium ábrázolásai a késôantik császárkultusz vonatkozásában. Folia Archaeologica, Alföldi, András: A Festival of Isis in Rome under the Christian Emperors of the IVth Century. Budapest, 1937.; Alföldi, András: Die alexandrinischen Götter und die vota publica am Jahresbeginn. Jahrbuch für Antike und Christentum, 8/ / ; Vagi, David L.: Coinage and History of the Roman Empire. Vol. II. Coinage. Chicago London, ; Alen Cameron legutóbb hangsúlyozta, hogy az egyiptomi jellegû hajós jelenetek a vota publica érmeken nemcsak az újévi jókívánságokhoz kapcsolódó szimbolikus je 12

13 lentéssel bírnak, hanem az Egyiptomból Rómába érkezô gabonaszállítmányokra is utalnak Cameron, Alen: Last Pagans in Rome. Oxford, Alföldi i. m. 50., XI. 2 4, különösen XI. 3. t.; Alföldi 1965/1966. i. m. 75., I. 3b, II. 4. t.; Nagy Lajos i. m ; Kádár i. m Kádár i. m Nagy Konstantin valláspolitikájához és vallási propagandájához ld. újabban Brandt, Hartwin: Nagy Konstantin az elsô keresztény uralkodó. Ford. T. Bíró Katalin. Budapest, ; Wallraff, Martin: Christus verus Sol. Sonnenverehrung und Christentum in der Spätantike. Jahrbuch für Antike und Christentum. Ergänzungsband, ; Weber, Gregor: Kaiser, Träume und Visionen in Principat und Spätantike. Stuttgart, ; Ross Holloway, Robert: Constantine & Rome. New Haven London, ; Girardet, Klaus M.: Die konstantinische Wende. Voraussetzungen und geistige Grundlagen der Religionspolitik Konstantins des Großen. Darmstadt, , 131.; Barnes, Timothy David: Constantine. Dynasty, Religion and Power in the Later Roman Empire. Chichester, Bruun, Patrick M.: The Roman Imperial Coinage vol. VII. Constantine and Licinius A.D London, , XX , XXIII. 20., t.; Vagi i. m. 523., 524., Parisi Presicce, Claudio: Konstantin als Juppiter. Die Kolossalstatue des Kaisers aus der Basilika an der Via Sacra. Imperator Caesar Flavius Constantinus. Konstantin der Grosse. Ausstellungskatalog. Hrsg. Alexander Demandt, Joseph Engemann. Trier Mainz, ; Parisi Presicce, Claudio: Costantino e suoi figli. Il nuovo volto dei potenti. Costantino, 313 d. C. L editto di Milano e il tempo della toleranzia. Ed. Gemma Sena Chiesa. Milano, , 2 3. kép; Brandt i. m Wienand, Johannes: Ein Abschied in Gold Konstantin und Sol Invictus, Konstantin der Große. Zwischen Sol und Christus, Sonderbände der Antiken Welt. Hrsg. Kay Ehling, Gregor Weber. Mainz, Nagy Levente: Representations of Hercules in Fourth-Century Christian Context. Elôadás szeptember 21-én Rómában a Pagans and Christians in Late Antique Rome. Interpreting the Evidence konferencián. Magyarul: Héraklés és Iuppiter, Krisztus és Konstantin. A szentendrei ókeresztény ládikaveret ikonográfiai programja. Elôadás május 22-én Debrecenben a Summa divinitas, cuius religioni liberis mentibus obsequimur címmel a Milanoi Edictum kibocsátásának alkalmából rendezett konferencián. Mindkét elôadás a konferenciák köteteiben jelenik majd meg. A szarmata hadjárat eseménytörténetének legújabb rekonstrukciója: Kovács Péter: Constantinus, a gótok, a szarmaták és Pannonia. Studia Epigraphica Pannonica 4. In memoriam Barnabás Lôrincz az írott források részletes felsorolásával és elemzésével. 45. Konstantinról, mint Invictus Herculiusról ír Gáspár i. m A nôi sírban Facsády IIIB típusú aranyfülbevaló is volt: Mahler Ede: Császári (Komárom m.) sírleletek. Archaeológiai Értesítô, , 4a. kép; Facsády Annamária: Aquincumi ékszerek / Jewellery in Aquincum. Az Aquincumi Múzeum gyûjteménye 1. Budapest, , 5. t. 47. A sírba eltemetett másik halott (feltehetôen egy férfi) mellett két 4. század második felére keltezhetô üvegkorsó került elô - Mahler i. m kép. 48. Hudák Krisztina: Bibliai alakok és szentábrázolások a sirmiumi Metropolia ókeresztény mûvészetében. Szakdolgozat. Kézirat. Budapest, , 39. A szerzônek köszönöm, hogy szakdolgozatának kéziratába betekinthettem. 49. Nagy, Levente: Bemerkungen zum ikonographischen Programm des frühchristlichen Kästchenbeschlags von Császár (Ungarn). Mitteilungen zur Christlichen Archäologie, [továbbiakban: Nagy Levente 2012b] 50. Hampel József: Császári (Komárom m.) sírleletek. Archaeológiai Értesítô, Kádár i. m Gáspár Dorottya: Römische Kästchen aus Pannonien I II. Antaeus. Mitteilungen der Archäologischen Instituts der Ungarischen Akademie der Wissenschaften, I.: 146.; Gáspár i. m. 34.; Hudák i. m Ferrua i. m. 14., 82., 67. kép. A milanoi S. Nazaro templom oltára alatt talált ereklyetartó egyik jelenetén látható frontálisan ülô alak, mint József értelmezése testvérei körében lehetséges, de bizonytalan: Picturing the Bible i. m Kat. Nr Koch i. m. 162., 16. kép; Fabrizio Bisconti: Sermone della Montagna. Temi di iconografia paleocristiana. Cura e introd. di Fabrizio Bisconti. Roma, ; Büchsel, Martin: Die Entstehung des Christusporträts. Bildarchäologie statt Bildhypnose. Mainz, , 1. kép; Nagy Levente 2012b. i. m. 67. jegyzet. 55. Engemann, Joseph: Hirt. Reallexikon für Antike und Christentum. Hrsg. Ernst Dassmann. XV. Stuttgart, ; G. Koch i. m. 182., 20. kép; Nagy Levente 2012b. i. m. 69. jegyzet. 56. Fazekas Ferenc Gábor Olivér Nagy Levente Visy Zsolt: A késô római kor és az ókereszténység Sopianae és Valeria területén Geç Roma dönemindeki Sopianae ve Valeria-Erken Hristiyanlık Sopianae and Valeria in the Late Roman Age-Early Christianity. Specimina Nova dissertationum ex Instituto Historico Universitatis Quinqueecclesiensi. Supplementum, 10. Pécs, Kádár i. m. 34., 20. kép; Gáspár i. m. 94., 267. kép. 13

14 58. Götterbilder Menschenbilder. Religion und Kulte in Carnuntum, Ausstellung im Rahmen der Niederösterreichischen Landesausstellung Hrsg. Franz Humer, Gabrielle Kremer. Wien, , Kat. Nr ; Dembski, Günther: Die antiken Gemmen und Kameen aus Carnuntum. Wien, , Kat. Nr Cambi, Nenad: La figure du Christ sur les monuments paleochrétiens de Dalmatie. Disputa tio nes Salonitanae, , 4. kép. Bár a jelenet hegyi beszéd-értelmezése, csakúgy, mint a császári ládikaveret esetében bizonytalan, az ülô és beszélô alak (tanító Krisztus?) alatt sem hegy, sem domb nem látható, még jelzésszerûen sem. 60. Visy i. m. 61. Gabelmann, Hans: Antike Audienz- und Tribunalszenen. Darmstadt, , 156., , , és 21., 23., 31., 33., , 54., 58., 62., 64. t.; Nagy Levente 2012b. i. m jegyzetek. 62. Nagy Levente 2012b. i. m Alice, Sz. Burger: The Late Roman Cemetery at Ságvár. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungariae, , 105; 2, 97. képek, LXXXII, 1. tábla; Schmidt i. m , Hudák i. m. 15., , Kádár, Zoltán: Zur Frage der römerzeitlichen ägyptischen Elemente in der altchristlichen Ikonographie. Akten des VII. Congresso Internazionale di Archeologia Cristiana, 5 11 September 1965, Trier. Città del Vaticano Berlin, , 1. kép. 66. Partyka, Jan Stanisław: La résurrection de Lazare dans les monuments funéraires des nécropoles chrétiennes à Rome. Warszawa, , ; Albertson, Fred C.: An Isiac Model for the Raising of Lazarus in Early Christian Art. Jahrbuch für Antike und Christentum, Heidl György: A csodatévô bot. Krisztus, Mózes, Péter; Nagy Levente: A kígyó, a legnyomorultabb ember és az állhatatosság erénye egy ságvári ókeresztény ládikaveret értelmezési problémái. 68. A Krisztus-mágus elmélethez ld. mindenekelôtt Mathews, Thomas F.: The Clash of Gods. A Reinterpretation of Early Christian Art. 2. ed. Princeton, , jegyzet, további irodalommal. Értelmezését nemrég szintén cáfolta Tsamakda, Vasiliki: Eine ungewöhnliche Darstellung der Heilung des Paralytikers in der Domitilla Katakombe: Zur Verwendung des Wunderstabes in der frühchristlichen Kunst. Mitteilungen zur Christlichen Archäologie, további irodalommal. 69. Nagy, Levente: Interpretationsprobleme des frühchristlichen Kästchenbeschlags mit Lazarus- Darstellung von Ságvár, Grab 54. Specimina Nova dissertationum ex Institutis Historiae Antiquae et Archaeologicae Universitatis Quinqueecclesiensis, (megjelenés alatt). Értelmezésem Claudia Nauerth gondolatmenetének továbbfejlesztése: Heilungswunder in der frühchristlichen Kunst. Spätantike und Frühes Christentum. Ausstellung im Liebieghaus Museum alter Plastik Frankfurt am Main, 16. Dezember 1983 bis 11. März Hrsg. Herbert Beck, Peter C. Bol. Frankfurt am Main, Heidl György: Érintés. Szó és kép a korai keresztény misztikában. Budapest, Tsamakda i. m , 32. és 5 7. kép. 72. Kádár Zoltán: A ságvári késôrómai szinkretisztikus ládikaveret. Archaeológiai Értesítô, , 1. kép. 73. Kádár i. m Ld. pl. Isillos versét Epidaurosból, a Kr. e. 4. századból: Inscriptiones Graecae IV, 1, 128.; Nagy Levente i. m további írott forrásokkal és irodalommal. 75. Buschhausen i. m. 105.; Gáspár i. m Ristow, Sebastian: Frühes Christentum im Rheinland. Die Zeugnisse der archäologischen und historischen Quellen an Rhein und Mosel. Köln, c. t. (Köln); 67d. t. (Bonn); 56. t. (Trier); Gáspár i. m. II.: LVI LVIII. t.; Gáspár i. m. 135., 382. kép (Keszthely Fenékpuszta és Tokod); Gáspár i. m. II.: LII. t.; Gáspár i. m. 76c. kép (Dunaújváros); Die Welt von Byzanz Europas östliches Erbe. Glanz, Krisen und Fortleben einer tausendjährigen Kultur. Hrsg. Ludwig Wamser. München, , Kat. Nr. 400 (München). 77. Kemp, Wolfgang: Schlange. Lexikon der Christlichen Ikonographie. Hrsg. Engelbert Kirschbaum. IV. Freiburg im Breisgau, , további példákkal. 78. Számok 21, Jn 3, Kiv 7, Ámosz 5, 19; 9, A tanulmány elején említett pécsi konferencia angol és magyar teológus, filozófus és mûvészettörténész résztvevôi elfogadták a kígyóábrázolás eszkatologikus értelmezését (ez persze önmagában nem jelenti azt, hogy az értelmezés okvetlenül helyes), hangsúlyozva, hogy az imént felsorolt, kígyóról szóló ószövetségi szöveghelyeket olvasták a korabeli ókeresztény liturgiában, a Közép-Dunavidéki térségben is, így a ládikaveret tulajdonosa elméletileg ismerhette ôket. 83. Kádár, Zoltán: Angelus bonus. Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungariae, Nagy, Levente: Early Christianity in Hungary a New Research Project. Specimina Nova dissertationum ex Institutis Historiae Antiquae et Archaeologicae Universitatis Quinqueecclesiensis, 21/

15 Knapp Éva EGY REJTÔZKÖDÔ KÖZÉPKORI TEMPLOM ÉS KOlOSTOR: MESZTEGNYÔ Dr. Gál József ( ) emlékének Mesztegnyô történetével az elmúlt évtizedekben többen foglalkoztak. Különféle meg közelítésbôl, eltérô célzattal átfogó mûve lôdéstörténeti bemutatás 1 éppúgy készült a településrôl, mint egyetlen kérdéskört vizsgáló szaktanulmány. 2 A dolgozatokat újraolvasva megállapítható, hogy a település történetére vonatkozó feltárt ismeretanyag tekintélyes. Ugyanakkor elsô sorban a felmerült részproblémáknál esetenként sajátos végkövetkeztetéseket eredményeztek az eddig áttekintett források, azok értelmezése, adaptálása és a rendszerint egymástól, a hivatkozásokat többszörösen mellôzve átvett, részben torzult adatsorok, s a fantázia által sokszor önkéntelenül is tovább alakított hagyomány. Közismert tény, hogy a helytörténeti kutatás során mennyire nehéz szétválasztani a hiteles adatokat (facta) és a legendás elemeket (dicta). Ennek oka egyrészt a minden összegyûjtött adatot közölni és hasznosítani kívánó szándék, másrészt a megközelítési módszerek esetlegességei, következetlenségei, s nem utolsó sorban a források tényanyagának és a vélekedéseknek a gyakori keveredése. Félreértésekhez vezet a legendákat tovább alakító önkényes jóhisze mû ség, mely nem csupán közli, és egymáshoz rendeli a feltárt adatokat, hanem szinte akaratlanul tovább értelmezi, és elképzelése szerint módosítja a feltárt vagy feltárni vélt adatokat. Különösen érvényes ez a megállapítás akkor, ha a számba vehetô források szórványosak és esetenként nehezen hozzá fér hetôek. Mesztegnyô esetében például feltételezésekre ad lehetôséget már az az egy sze rû nek tûnô a kérdés is, hogy vajon milyen dokumentumokat tartalmazott a II. világháborúban elpusztult plébániai irattár? Volt-e folyamatosan vezetett historia domus, s ha volt, mióta vezették, tartalma kiterjedt-e a török hódoltság után újjáéledô település XVIII. századi történetére? Ebben a tanulmányban célul tûztem ki egyetlen részprobléma, a mesztegnyôi középkori egyházi létesítmény(ek?) és a mai plébániatemplom, valamint a szekularizált kolostor viszonyának a lehetséges tisztázását. Régészeti feltárások hiányában egyedüli módszerként kínálkozott a fellelhetô írott források teljességre törekvô összerendezése és értékelése. Korábban számbavett feltételezések és következtetések Ha elfogadjuk, hogy az évi pápai tizedjegyzékben a Mezeekezen alakban megtalálható helységnév azonos a késôbbi Mesztegnyô elnevezéssel, ez a település elsô említése, s ekkor már egyházas helynek számít. 3 Kniezsa István, aki a nyomtatásban megjelent oklevéltárak alapján az közötti idôszakból felsorolta a Mesztegnyô helynév említéseit, legkorábbi adatként egy évi oklevélre hivatkozik, ahol a település neve Meztegnew. 4 A Magyar katolikus lexikon több téves adatot közlô Mesztegnyô címszava tudni véli némi nagyvonalúsággal, hogy 1332-ben a falu templomos hely, templomát Szent Miklós titulusra szentelték, ezt a törökök 1566-ban elpusztították, majd a plébániát 1740-ben [!] újra alapították, és a mai Nepomuki Szent János templomot 1778-ban [!] építették. A lexikon ugyanitt írja le a Szent Miklósról elnevezett domonkos kolostort 1476-ból Szerecsen György [!], a Nepomuki Szent János ferences kolostort és templomot gróf Hunyady Antal évi [!] alapításaként. 5 A veszprémi egyházmegye segesdi fôesperességéhez tartozó középkori település történelmi emlékei legendás hírûek. Amikor például a szóbeli hagyományt összegzô Vörös János mesztegnyôi esperes-plébános 1928-ban nyilatkozott a Somogyi Újságnak, remélte, hogy az általa elmondottak ( a tö 15

16 rök által elpusztított Érsekapáti település és templomrom a falu határában Szentegyházi-dülô, elôkerült régiségek és emberi maradványok az úgynevezett Zárda-kertbôl, Klastrom-domb) felkeltik az archaeoló gusok, kutatók figyelmét. 6 Ez, azóta is várat magára. Takács J. Ince és Pfeiffer János évtizedeken át kéziratos, majd 2001-ben nyomtatásban megjelent munkájukban megemlítik az 1476-ban Mesztegnyô mezôvárosban alapított domonkos kolostort. A ferencesek faluba telepítése kapcsán ugyanôk azt írják, hogy a megépített templomba és kolostorba január 15-én iktatták be ôket. Arról, hogy mi volt ez a megépített templom és kolostor keveset tudunk meg, mivel a munka egy késôbbi helyén arról olvashatunk, hogy az építkezés 1747-ben kezdôdött, és az alapkövet június 29-én tette le Padányi Bíró Márton. 7 Horváth Alice a mesztegnyôi templomról és kolostorról készült, 1993-ban megjelent összegzô leírásában a falu középkori templomának és kolostorának valamikori helyét nem határozta meg. A középkori és a XVIII. században újjáéledô falut úgy különítette el, hogy az utóbbit szerinte a régitôl északra «két puskalövésnyire» építették fel. Az építéstörténeti részben Horváth határozottan elkülönítette a mai templomot a középkoritól. 8 Lángi József egy minden bizonnyal tévesen szeptember 14-ére datált canonica visitatio 9 alapján Pfeiffer János kéziratára hivatkozva 10 két romos templomot említ Mesztegnyôn. Lángi ugyancsak Pfeiffer egy másik munkájára hivatkozva 11 a ferences templom és kolostor alapítása elôtti idôszakról ( ) azt írja, hogy Mesztegnyôn nincs önálló plébánia, a hívek lelkigondozója Vörös Gergely nôs licen ciátus, és a helybeliek nem a településen kívül esô középkori templomot használták, hanem egy sövényfalú, sárral betapasztott, szentély és sekrestye nélküli oratóriumot a falu közepén. Udvarán fa harangláb állt. Lángi a továbbiakban több forrásra is hivatkozik, amikor megemlíti a mariánus ferencesek január 15.-i mesztegnyôi birtokba iktatását, ami a Hunyady családtól kapott romosan álló hajdani monostorba és a középkori templomba történt. Utóbbit az új templom felépültéig használták is, s ez véleménye szerint azonos az évi canonica visitatióban leírt egyszerû berende zésû, szalmával fedett, régi templom - mal. 12 Lángi megismétli, hogy a jelenlegi barokk templom alapkövét Padányi Bíró Márton tette le június 29-én, 13 ugyanakkor nem tér ki az általa megemlített egyházi építmények közötti kapcsolatra. G. Jáger Márta ismeretei szerint a Meszteg nyô falu-monográfia megjelenése elôtt úgy másfél évtizeddel, amikor a falu elöljárói elhatározták, hogy monográfiát jelentetnek meg a település történetérôl, ásatásra ugyan nem került sor, de egy alapos határjárásra igen, amelynek dokumentációja és írott anyaga, azóta sajnálatos módon kézen-közön eltûnt. 14 A falu egyik polgármesterének, az említett határjáráson fémkeresô mûszerrel aktívan résztvevô Nemes Lászlónak a határjárásra történt szóbeli vissza emlékezése szerint 15 különös figyelemmel keresték a régi egyházi építmények felté te lez hetô nyomait. Ezeket gondolatban a mai templomtól délnyugatra két nyíllövésnyire helyezték el, de nem találtak semmit sem. G. Jáger Márta értelmezése szerint a XVIII. század elsô felében az istentiszteleteket egy szentély és sekrestye nélküli, sövénybôl font, sárral tapasztott, szalmával fedett oratóriumban tartották, amely a falu közepén állott, a licenciátus házával egy fedél alatt. Udvarán fa harangláb volt, s abban egy egysze rû harang. 16 Jáger évi [!] feljegyzésekre hivatkozva két régebbi templomról ír: egyik a helységen kívül, attól negyedóra járásnyira, romos állapotban, patrónusa ismeretlen. Talán ez állhatott a mai Sósgátpuszta területén. A másik templom az elôbbitôl mintegy puskalövésre, teljesen ép állapotban, tetô nélkül, falazott toronnyal és quadramba [!] (négyszögbe) épült tágas, elhagyatott, de még helyreállítható kolostorral, melynek nincs tetôzete. Az Emlékirat szerint a nép Érsekapátinak nevezte. 17 Eszerint a településen és környékén a XVIII. század elsô felében, a ferences templom és kolostor felépítése elôtt, egy oratorium és két használaton kívüli templom volt. A ferenceseket január 15-én Lenthy István veszprémi kanonok iktatta be a kegyúri családtól [Hunyady] adományként kapott, romosan álló, egykori monostorba. A középkori templomot Nepomuki Szent János tiszteletére megáldotta, ezt használták az atyák egészen az új templom felépülté 16

17 ig. 18 Kérdéses, hogy ez a templom a korábban említettek közül vajon melyikkel azonosítható, vagy egy másik, illetve harmadik, középkori templomromra kell-e gondolni? 19 Az egyházi építmények és a település földrajzi elhelyezésére használt, két puskalövésnyire (Horváth Alice), két nyíllövésnyire (Nemes László) és negyedóra járásnyira, valamint mintegy puskalövésre (G. Jáger Márta) távolságjelzések eredetét keresve (és nem találva) igyekeztem fellelni és értelmezni az említett egyházi építmények létét és egymással való kapcsolatát a releváns forrásokban. 20 Források A mesztegnyôi egyházi építmény(ek)re vonatkozó különbözô típusú források bár bôségesnek nem mondhatók eltérô mû fa jú ak, kellôen sokszínûek és véleményem szerint egyértelmûek, egybehangzóak és pontosan értelmezhetôk. A latin és a magyar nyelvû oklevelek, jelentések (informatio, relatio), levelek (missiles), alapítólevél, protocol lumok, canonica visitatiók, prédikáció, kérelem (instantia) és a már a XIX. század közepén hiányzó historia domus-t helyettesíteni kívánó plébániai emlékirat lehetôséget adott arra, hogy Függeléket állítsak össze. A tizenkét tételes függelék idô rendben közli az egyházi építmény(ek)re vonatkozó, részben ismert, jelentôs részben azonban ismeretlen latin és magyar nyelvû forrásokat, illetve azok vonatkozó részleteit. A forrásközlésben összegyûjtött szövegek alapján viszonylag könnyen áttekinhetô és egyértelmûen értelmezhetô a település középkori templomának sorsa és romlása, valamint az átépítések következtében kialakult mai arculata. A középkori templom és kolostor A mesztegnyôi középkori templomra egyetlen XV. századi oklevél kivonata áll a kutatás rendelkezésére (Függelék 1.). Az oklevelet Harsányi András az igen hiányos jelzéssel minôsítette. 21 Ez valószínûleg tévedés, hiszen nem maga az oklevél, hanem annak csupán a regesztája (kivonata, sûrít mé nye) maradt fenn a supplicatiós (kérelem) résszel, melyet Rómában elbíráltak, és bejegyeztek a Regesta supplicationum címû iratok közé. Ebben a hely földesura, Szentey György azt kérte a pápától, hogy kolostort építtethessen az obszerváns domonkos szerzeteseknek a veszprémi egyházmegyében található Meszteg nyô mezôvárosban ( in opido Mezstegnew Vesprimiensis dio ece sis ). E településen a regeszta szerint egy Szent Miklós tiszteletére szentelt plébániatemplom áll, melynek patrónusa a ké rel mezô ( locus, in quo parochialis eccle sia sancti Nicolai dicti opidi, que de jure patronatus prefati comitis existit ), s ez a templom alkalmas a szerzetesi használatra. A kérelem lényege, hogy a már meglévô templomot, annak tartozékait és jövedelmét a pápa engedje jogilag összekapcsolni az itt megépítendô kolostorral, valamint járuljon hozzá, hogy a domonkosok közül egy szerzetes a településen lakók lelkigondozását, azaz plébánosi teendôket végezhessen, és kéri, hogy ez a kolostor is azokkal a kiváltságokkal bírjon, mint a többi. A kérést a pápa a záradék értelmében teljesítette ( Fiat, ut petitur, sine preiudicio ). A meglévô Szent Miklós-plébániatemplom mellett az obszerváns domonkos férfi kolostor (conventus) felépült. Ezt bizonyítja a magyarországi domonkos kolostorokat felsoroló, Rómában a rend központi levéltárában ôrzött, évi magister generalis-i registratura-kötet bejegyzése. 22 A kolostor sorsát megpecsételte a török birodalom XVI. századi magyarországi terjeszkedése. G. Jáger Márta közölte annak a levélnek a Mesztegnyôre vonatkozó fakszimile-részletét, 23 melyet Csáktornyáról Zrínyi Miklós küldött március 22-én Nádasdy Tamás nádornak. Zrínyi a levélben felhívta a nádor figyelmét a török csapatok mozgására, s arra a feltételezésre, illetve szóbeszédre, hogy a törökök vagy Babócsát készülnek elfoglalni, vagy pedig a mesz tegnyôi kolostort megerôsíteni ( Monas terium Meztegnew muniri ). Szigetvár eleste (1566) után a Balatontól délre fekvô területek fokozatosan váltak a törökök hódoltság részévé. Mesztegnyô meghódoltatására való szí nû leg 1573 után kerülhetett sor, 24 s e folyamat végpontja 1600-ban Kanizsa török kézre jutása volt. Ekkor már Mesztegnyô is török fennhatóság alatt állhatott. 25 A XV XVI. századból mindeddig nem került elô más adat Mesztegnyôn és/vagy a közvetlen környékén található, illetve egykor itt létezett egyéb középkori eredetû egyházi építmény(ek)rôl. 17

18 Ferences kolostor alapítása Mesztegnyôn A XVII. század negyvenes éveitôl a Dél- Dunántúlon szórványban, török uralom alatt élô katolikus lakosságot legnagyobbrészt a jezsuiták andocsi missziója látogatta és felügyelte (Függelék 2.). Jelentéseikben elsôsor ban a hívek ellátásának helyzetét rögzítették, s rendszerint nem tértek ki az egyházi építmények állapotára. A mesztegnyôi kolostor és templom XVIII. századi állapotáról hozzávetôleges leírás olvasható a ferences kolostort alapító helyi földbirtokos Hunyady Antal október 13-án Ürményben kelt alapítólevelében (Függelék 3.). Hunyady egy, a saját birtokán, Mesztegnyôn romjaiban lévô vala mely (cujusdam) monostort és templomot szeretne a mariánus ferencesek számára lakhatóvá tenni ( domicilium, seu Conventum in ruderibus desolati cujusdam Monasterij ibidem existentis ). A romos egyházi építményegyüttes eredetét Hunyady nem ismeri, ugyanakkor hangsúlyozottan ugyanott, ugyanazon (ibidem) a helyen kívánta megalapítani a kolostort. Melyik lehetett ez az épület és hely? Mivel egyrészt semmiféle, ezzel a romos épületegyüttessel összetéveszthetô más egyéb romról (romokról) nem tesz említést az alapítólevél, másrészt a Hunyady család által alapított ferences kolostor és templom azonos a ma is létezô, átfunkcionalizált kolostorral és plébániatemplommal, az alapítólevélben említett épületmaradvány nem lehet más, mint az idôk során romossá vált középkori Szent Miklós-templom és a hozzá épített domonkos kolostor. Ezt a tényt további források is megerôsítik. A romos középkori templom és domonkos kolostor újjáépítése Ismeretes, hogy Hunyady-féle alapítást köve tôen a ladiszlata és a mariánus ferencesek közötti nézeteltérés és pereskedés éveken át késleltette az alapító szándékának megvalósítását. 26 Végül az uralkodó, a veszprémi püspök és Somogy vármegye elöljárósága teljes egyetértésével január 15-én valósulhatott meg a mariánus ferencesek tényleges bevezetése (introductio) Meszteg nyôre. Errôl az eseményrôl elsô kézbôl Lenthy (Lenthy) István 27 veszprémi kanonoktól szerzünk tudomást, aki jelentést (relatio) írt az általa irányított és lefolytatott liturgikus cselekményrôl (Függelék 4.). Az ünnepség liturgikus rendjérôl, a jelenlevô vendégekrôl és a helybeliek részvételérôl szóló jelentésben két, egymástól földrajzilag elkülönülô mesztegnyôi egyházi helyszín említése található. Az egyik a megalapított és a ferencesek által ekkor birtokba vett mariánus ferences templom és kolostor, mely azonos az ugyanott (éppen ott, inibi) levô régi, romos templommal és monostorral ( inibi existentia Veteris Ecclesiae, et Monasterii Rudera ad manus traderem, inque Loco eo, nunc fatos Patres ad possessionem sua modalitate capiendam introducerem, statuerem, et stabilirem ). A másik a falu oratoriuma, ahonnan a körmenet elindult az ugyanazon faluban található, elôbb leírt régi kolostor és templom felé ( Igitur in praedicto Loco Mesztegnyô nuncupato constitutus, indicta praevie Processione Sacris indutus, sub Populi concentu ex Oratorio Pagensi proces sionaliter accepi vetus illud Monasterium, et Ecclesiam Pago adjacentia ). Ezt az eseményt Lenty István megörökítette az ünnepség alkalmából magyar nyelven elhangzott és még ugyanebben az évben a pozsonyi Royer nyomdában nyomtatásban megjelent prédikációjában (Függelék 5.) is. A Nova plantatio eucharistica. Titkos értelmü fel-áldozott Plantálás [ ] címû prédikáció címében a ferences kolostor helyét Lenty így írja körül: Mesztegnyöben az elpusztúlt mezön álló ó Klastrom és Templom helyén illetve Mesztegnyöi ó Templomban. A prédikáció ebben a templomban hangzott el Boldog Aszszony havának 15-dik napján 1747-dik Estendôben; s-ugyan akkor [Lenty] élô nyelvével azt kiis hirdette. A beszédben Lenty többször visszatért a helyszín bemutatásához. Érzékletes bemutatásában megelevenedik a haidan föl épült roppant nagy Templom, és Klastrom; Ime önnön magatok szemeitekkel láttyátok, miképpen [ ] El-hányottattak ezen Mesztegnyöi Templomnak, és Klastromnak falai, és mindenfelé hevernek a szent helynek kövei [ ] A pitvaraiban mindenüt kívül, s-belöl sürü tüske, veszszö nevelkedett mint az erdöben, vagy a hegyeken. A Hunyady csa 18

19 lád akaratából Ezen fönt álló darab falak, el-széllelt, s-hányatott kövek, már ez után bizonyossan Isten házává fordéttatnak, s-hivattatnak, hogy szünetlen tiszteltessék az Urnak szent neve, ugyanis Hunyady Antal ki-irtatta a körüle, és benne nevelkedett tövisseket, és vesszöket, le-vágatta a sürü erdöket, ki-tisztogattatta pitvarait, kerületit, czinteremit. A részletbôl nyilvánvaló, hogy a középkori ó-templom közvetlen környezetében volt a falu temetôje (cinterem). A patronus család távolabbi, a prédikációban megörökített célja, hogy a szerzetes Atyáknak itten lakó helyet, s-klastromot maga elégséges költségével föl fogja épéteni, készéteni, s-ékesétteni; ezen kívül, azon szerzetes Atyáknak tartásokra itten mindenekbül elegendö, és szükséges örökös rendelést tenni nem csak gondolkodott, hanem maga pöcsételt levelével meg erössétteni-is méltóztatott. Több mint egy évvel az új-fundatió -s beszéd elhangzása után (1748. XI. 21.) a veszprémi püspök canonica visitatiót tartott Mesztegnyôn (Függelék 6.). Az elsô kér dôpontok a templomra és az egyházi épületekre, azok eredetére vonatkoznak. A leírás egészen pontosan elkülönítette a helybeliek között élô legendát a valóságtól. A legenda szerint ( Dicunt ) valamikor a török idôk elôtt minoriták, pontosabban pálosok éltek Mesztegnyôn, s a lakóhelyüket Érsekapátinak hívták ( Dicunt condam Locum incoluisse Minoritas, verius Paulinos quemadmodum a Paulinorum Religioso magnae apud ipsos Authoritatis accepi, qui etiam denominationem Mesztegnye, a Turcis, dum Plagae huic Dominarentur, impositam referebat, alios Ersek Apáti vocabitur ). Eszerint a középkori obszerváns domonkosokat a legendás szóbeszéd (dicta) ferencesekre és/vagy pálosokra 28 cserélte fel, a helyet pedig Érsekapátinak nevezte el. Maga a földrajzi hely azonban nem egy másik terület, a hely azonos az 1747-ben ó-templom -nak és kolostornak nevezett helyszínnel. A canonica visitatióban nem olvasható sem távolságra utaló idôjelzés, sem puska- vagy nyíllövésnyi térbeli eltérés az építményt földrajzi elhelyezkedését illetôen. A visitatiós iratban a szóbeszédet követô, újabb pontban rögzített valóságos állapotleírás (facta) is egyetlen egyházi építményrôl szól, amely fölött a ius patronatus a Hunyady család kezében van. Ôk alapítottak 29 ugyanitt kolostort és templomot Nepomuki Szent János tiszteletére, a mariánus ferencesek részére ( Ius Patronatus in Mesz tegnye, habet I. Familia Hunyadiana, Quae raro modernae aetatis exemplo, praeterquam, quod Seraphicam S. Francisci Familiam huc Introductam, stabiliter Fundaverit et Dotaverit, grandem insuper Ecclesiam Honori S. Joannis Nepomuceni Dicandam peramplo cum Monasterio erigere molitur ). Az újonnan alapított egyházi létesítmény földrajzilag azonos ( est hic ) a középkori romos domonkos épületegyüttessel. A régi templom egy részét istentiszteletek tartására már ra alkalmassá tették ( Est hic veteris Ecclesiae pars, in qua Divina eo usque peraguntur, donec nova, aemulum Profectionis accipiat ). A visitatio következô kérdôpontjára adott válaszból megtudjuk, hogy ez a Lenty István által ó-templom -nak nevezett építmény egykori patrociniuma ismeretlen. Az ó-templomot 1747-ben Lenty püspöki helynökként a megfelelô püspöki és királyi engedélyek birtokában áldotta meg Nepo muki Szent János tiszteletére, a ferencesek használatára ( Veteris hujus Ecclesiae Titulus Patrocinij, qui nam fuerit; ignoratur. Sub tutela nunc S. Joannis Nepomuceni existit, Benedicta est Anno 1747mo, per Reverendum Dominum Stephanum Lenthy, Vicarium generalem, dum Filios Francisci, Gratiosa ex commissione moderni Excel lentissimi Praesulis, penes Regium suae Majestatis Sacratissimae Diploma, et suprame moratae Familiae Hunyadianae Literas Calatio nales ). A további kérdôpontokra adott válaszok pontosan leírják a Mesztegnyôn 1748-ban létezett egyházi létesítményeket. A már használhatóvá tett, egyetlen, Nepomuki Szent János 30 oltárral bíró ó-templom teteje ekkor szalmával fedett ( tectum [ ] stramineum ), amit a tervek szerint majd a további építkezés során fognak lecserélni. A használható templom-rész kialakításában a helybeli lakosok aktívan részt vettek ( Tectum autem Ecclesiae est stramineum, cujus conservatio, donec Ecclesia novata parata fuerit. Colonis Mesztegnyensibus compete, munita intus et nitida servatur, Chorus autem, et Organum, necdum sunt, 19

20 Cathedra tamen, et subsellia Rusticano labore Contructa habentur. [ ] Altare Unicum, est sub titulo, et veneratione S. Joannis Nepomuceni ). A leírás kitér a temetôre is, mely a középkori hagyománynak megfelelôen az elôbbiekben leírt templom körül található meg egy kereszttel együtt. Ezt a bekerítetlen temetôt a visitatio alkalmával megszentelték, azaz lehetôvé tették további használatát ( Est Coemeterium extra Ecclesiam, cum Crucifixo, nullo opere cinctum, et occasione visitationis, per me V. Archi Diaconum, benedictum ). Az egyik következô kérdés a tornyokra és a harangokra vonatkozott ( Quo ad Turres et Campanilia? ). A válasz szerint Mesztegnyôn ekkor két harangtorony van. Az egyik a faluban minden valószínûség szerint a helybeliek lelki gondozását végzô mariánus ferencesek megérkezése elôtt használt, korábban leírt (Függelék 4.), de ekkor már valószínûleg nem használt (és ezért itt meg sem említett) oratorium mellett, a másik a ferencesek rezidenciája mellett. Mindkettô ormán kereszt látható ( Primo. Est ligneum Campanile existens in Pago, et Crux in culmine ejus, alterum autem Campanile, penes Residentiam, cujus pariter in Culmine crux visitur ). Mindez a korábbi tényekkel együtt azt jelenti, hogy a falubeli oratórium használata a licenciátusi szolgálattal együtt a feren ce sek bevezetése (1747) után érte lem szerûen megszünt, a lelkigondozást a ferencesek végzik és az istentiszteletek helye a részben felújított, egy felszentelt oltárral mûködô, immár mariánus ferences ó-templom. A harangtornyokban lévô harangok leírása ugyanezt a következtetést erôsíti meg. A falubeli harangtoronyban lévô harangot a falubeliek vásárolták, a másik a ferencesekhez tartozik, s mindkettôt megáldotta az új veszprémi püspök (Padányi Bíró Márton 31 1um sustinet Campanulam quadraginta librarrum, sub nominibus B. M. Virginis et S. Gregorii Martyris, quam procurarunt suis sumptibus Coloni Mesztegnyeienses, alterum sustinet Campanam nonaginta quinque librarum, sub nominibus B. V. Mariae et S. Antonii Paduani, hanc Patres Residentiae compararunt, ambas consecravit Excellentissimus modernus Praesul Wesprimiensis ). A falu területén vagy határában a már leírtakon kívül egyéb egyházi építményrôl, vagy valamikori ilyen épületek romjáról nincs említés. A falu egyetlen templomáról kialakított képet tovább árnyalja Padányi Bíró Márton veszprémi püspök két jelentése a Római Szentszékhez egyházmegyéjérôl (1752, 1757; Függelék 7 8.). Eszerint a segesdi archidiaconatus területén 1747-ben újra alapított mesztegnyôi parochia Nepomuki Szent János templomát szilárd, maradandó anyagból 1757-ben még folyamatosan építik ( In Archi-Diaconatu aeque Anno 1747 instituto Següsdiensi [ ] Parochiae neoerectae [ ] in Mesztegnyô ann [ ] In Archi-Diaconatu Següsdiensi funditus erectae [ ] Ex solidis materialibus: [ ] in Mesztegnye, S. Joannis Nepomuceni M. actu erigitur [ ] ). A ferences templom és kolostor 1778-ban A következô canonica visitatio (1778. V. 28.) iratanyaga (Függelék 9.) szerint a templom és kolostorépítkezés befejezôdött, s a templomban elkészült a ma is meglévô öt, szépen kidolgozott, elegáns és díszes oltár ( Mesztegnyensis Ecclesia est Conventualis Patrum Ordinis S: Francisci Provinciae Marianae, horumque propria subit vices Parochialis, este e solidis materialibus erecta, benedicta, et honori S: Joannis Nep: Dedicata, sunt in ea altaria 5. lapidibus portatilibus bonis, neque ulla sui parte violatis instructa, quae sicut elegantia, et affabre elaborata sunt, ita omnibus requiasitis decore ornata. Fundata est ab Illustrissimo Domino L: B: Joannis Nep: Hunyadi. A plébánosi teendôket ekkor a ferences konvent elöljárója, Krancsics Marcián látta el ( Est tantum Administrator ex ordine Patrum Minorum S: Franscisi Provinciae S: Mariae P. Martianus Krancsics pro tempore superior Conventus, qui per subalternos religiosos Parochiam administrat ). Az elkészült templomra és a templombelsôre vonatkozó visitatio-adatokat megerôsíti a Szent Erzsébet oltár 32 nagyméretû olajfestmény oltárképének jobb alsó sarkában máig olvasható felirat szövege Step. Dorffmaister inve: et pinxit: