KKV-k versenyke pesse ge

Átírás

1 KKV-k versenyke pesse ge korábbi tapasztalatok és értékelési eredmények áttekintése Tematikus tanulmány-sorozat EU 2020-hoz kapcsolódóan értékelési eredmények és a szakpolitikai tervezés összekapcsolása szakpolitikai szakértők és gyakorlati szakemberek bevonásával c. projekt keretében Készült a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megbízásából Készítette: HÉTFA Elemző Központ Csengődi Sándor Budapest október 31.

2 Tartalomjegyzék Vezetői összefoglaló... 3 I. A tanulmány célja... 5 II. A KKV-k fejlesztéspolitikai relevanciája... 6 II.1. A hazai KKV szektor... 6 II.2. KKV-k fejlődését segítő intézkedések típusai... 7 II.3. A KKV-k támogatásának fejlesztéspolitikai relevanciája... 9 III. Megvalósult KKV fejlesztési intézkedések és eredményeik III.1. A legfontosabb KKV fejlesztési célú támogatások III.2. A KKV-k fejlesztését célzó támogatások eredményei III.2.1. Technológiafejlesztést célzó vissza nem térítendő támogatások III.2.2. A KKV-k K+F és innovációs tevékenységének támogatása III.2.3. KKV-k fejlesztését elősegítő pénzügyi eszközök III.2.4. Alternatív irányok a KKV-fejlesztési források felhasználására IV. A KKV-k technológiai fejlesztését célzó támogatások szempontjából releváns intézményi, eljárásrendi megállapítások V. A KKV-k fejlődésének, versenyképessége javulásának nyomonkövetését, mérését biztosító (adat)rendszer VI. Összegzés Irodalomjegyzék melléklet: adatbázisok áttekintése

3 Vezetői összefoglaló A mikro-, kis- és középvállalkozások (KKV-k) köréből kerülnek ki az átlagosnál nagyobb növekedési potenciállal rendelkező vállalkozások (mind foglalkoztatás, mind hozzáadott érték tekintetében), ezzel egyidejűleg ez a vállalkozói kör gyakran szembesül a növekedési potenciál ellenére és annak kihasználását nehezítő, akadályozó fejlesztési forrásokhoz jutási nehézségekkel. Ez alapján érthető, hogy a növekedést egyre inkább előtérbe helyező európai gazdaságpolitikák egyik kiemelt célcsoportját képezik a KKV-k és a kormányzatok a klasszikus szabályozási és korlátozottan rendelkezésre álló adópolitikai eszközökön túl közvetlen támogatásokat is allokálnak a KKV-k növekedésének ösztönzésére, elősegítésére. E támogatások és egyéb pénzügyi eszközök forrását különösen a közelmúltban csatlakozó tagállamok körében elsősorban az Európai Unió kohéziós támogatásai biztosítják, amelyek így nagymértékben meghatározzák az egyes országok ilyen irányú gazdaságpolitikai beavatkozásait. Az Európai Unió a kohéziós források számottevő részét allokálta az elmúlt támogatási ciklusok során a KKV-k növekedését, versenyképeségét ösztönözni hivatott beavatkozásokra, amelyek között hazánkban a vissza nem térítendő fejlesztési támogatások domináltak. A közötti kohéziós politika is a gazdasági versenyképesség javítását elősegítő tematikus célkitűzésként említi a kis- és középvállalkozások versenyképességének javítását, ám várható, hogy hangsúlyváltás történik a KKV fejlesztés eszköztárában és a vissza nem térítendő támogatások helyett a rugalmasabb és projektekhez jobban illeszkedő pénzügyi eszközök kerülnek előtérbe. Tanulmányunkban áttekintettük a korábbi fejlesztéspolitikai eszközök, beavatkozások ismert tapasztalatait és eredményeit, hogy azok összefoglalásával segíthessük a jövőbeli intézkedések tervezőinek munkáját. A fő megállapítások a követkzők: Hazánk Uniós csatlakozását megelőzően is már vissza nem térítendő támogatásokat (pl: Széchenyi Terv és Vállalkozásfejlesztési Program) és pénzügyi eszközöket (pl: Mikrohitel Program) egyaránt allokált a KKV-k fejlődésének ösztönzésére. A KKV-k számára folyósított vissza nem térítendő támogatások eredményességét és hatásait több értékelés is vizsgálta már, ugyanakkor bár az évtizedes gyakorlat lehetővé tenné igen keveset tudunk a pénzügyi eszközökről. A vizsgálatok egységes képet mutatnak arról, hogy a KKV-k fejlesztéseihez biztosított vissza nem térítendő támogatások rövid távon többlet-beruházásokat, K+F+I támogatás esetén többlet K+F+I kiadásokat generálnak. A vizsgálatok eredményei ellenben konzisztensek abban is, hogy a KKV-knek folyósított vissza nem térítendő támogatásoknak Magyarországon nincs kimutatható hatása azok hozzáadott értékben, árbevételében, export-intenzitásában értelmezett növekedésére. (Mindeközben több, nyugat-európai országban lefolytatott vizsgálat pozitív eredményeket is említ.) A hazai eredmények elmaradásának hátterében többek között az intézményrendszer abszorpció-orientáltságával párhuzamosan jelentkező 3

4 kockázatkerülése áll. Ennek tulajdonítható, hogy a támogatásokat elsősorban olyan vállalatok kapják, amelyek nem szembesülnek érdemben a tőkepiaci finanszírozáshoz jutás nehézségeivel és támogatás nélkül is megvalósították volna projektjeiket, így a támogatások nem a valódi célcsoporthoz jutnak el, ezért hatásuk sem várható. A pénzügyi eszközök közvetítői rendszere kialakításának kezdeti kihívásai kihatottak a rendelkezésre álló források kihelyezésére is, ebből adódóan a pénzügyi eszközök mértékének és körének kiterjesztéséhez és az elvárt abszorpció biztosításához elengedhetetlen az intézményrendszer további fejlesztése. Korábbi pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó intézkedések, programok tapasztalatainak és eredményeinek és működési mechanizmusainak értékelésekkel és hatásvizsgálatokkal történő feltárása, megismerése elősegítheti az eredményorientáció erősítését a végrehajtás rendszerében. 4

5 I. A tanulmány célja A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség november 13-án Tematikus tanulmány-sorozat az EU 2020-hoz kapcsolódóan értékelési eredmények és szakpolitikai tervezés összekapcsolása szakpolitikai szakértők és gyakorlati szakemberek bevonásával tárgyú ajánlattételi felhívást tett közzé az Európai Unió hivatalos lapjában, 2012/S számmal. A hirdetmény közzétételével induló nyílt eljáráson a HÉTFA Elemző Központ Kft (1051 Budapest, Október 6. u. 19.) tette a legkedvezőbb ajánlatot, így a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a március 12-én aláírt szerződés alapján a HÉTFA Elemző Központ Kft-t bízta meg a beszerzés tárgyát képező feladatok elvégzésével. A munkavégzés eredményeként 7 tematikus tanulmány és egy szintézistanulmány készült el. A tematikus tanulmányok az ajánlattételi felhívásban meghatározott 7 témakörben, azon belül a Megrendelő által jóváhagyott projekt indító jelentésben (PIJ) részletezett területekre kiterjedően tárják az olvasó elé a főként Uniós forrásokra alapozott hazai fejlesztéspolitika eredményességét és végrehajtási tapasztalatait vizsgáló értékelések legfontosabb megállapításait. A 7 tematikus tanulmánynak a időszak fejlesztéspolitikáját meghatározó Partnerségi Megállapodás szempontjából kiemelkedő jelentőségű, illetve általános érvényű megállapításai a szintézistanulmányban is megjelennek. A tematikus tanulmányok széleskörű dokumentumkeresés és információgyűjtés eredményeként születtek. Hazai és nemzetközi internetes és könyvtári adatbázisokban lefolytatott keresések, valamint felsőoktatási intézmények, kutatóhelyek és tudományos műhelyek közvetlen megkeresése eredményeként fellelt, továbbá a közigazgatásban elkészült és hozzáférhetővé tett összesen nál is több dokumentumot tekintettünk át. A dokumentumok feldolgozásának eredményeként 300-at meghaladó értékelő jelentés és tanulmány lényegi megállapításait gyűjtöttük össze a tematikus tanulmányokban, amelyek a megrendelő szándékaival egyezően nem új gondolatokat fogalmaznak meg, hanem a nyaráig előállt és összegyűlt tudás és tapasztalatok összefoglalását adják. Az olvasó a KKV-k versenyképessége tárgyú tematikus tanulmányt tartja kezében, amely a Megrendelő szándékai szerint az alábbi területeken ismert és fellelt értékelések, elemzések legfontosabb megállapításait és tanulságait összegzi: technológiai fejlesztést célzó támogatások hozzájárulása a KKV-k o foglalkoztatottai számának alakulásához, o termelékenységének javulásához, o növekedéséhez és külpiacra lépéséhez, kutatási-fejlesztési és együttműködési célú támogatások hatásai. A tanulmány e fenti témakörökben keletkezett főként, de nem kizárólag magyarországi tapasztalatokat, tanulságokat és értékelő megállapításokat tárja az olvasó elé. 5

6 II. A KKV-k fejlesztéspolitikai relevanciája II.1. A hazai KKV szektor A vállalkozások többsége úgy Magyarországon (99%-uk), mint az Európai Unióban a mikro-, kis- és középvállalkozások (röviden: KKV-k) körébe sorolható. Hazánkban nél is kevesebb (az összes vállalat 0,1%-a sorolható ebbe a körbe) nagyvállalat állítja elő a hozzáadott érték 45%-át és ad munkahelyet a foglalkoztatottak ¼-ének. A KKV-k többsége mikrovállalkozás, a kivállalkozások aránya az összes vállalkozás 5%-ára, a középvállalkozások aránya kb. 1%-ra tehető. Ugyanakkor ezek a KKV-k a munkáltatói a foglalkoztatottak közel ¾-nek (ezen belül kb. 35% dolgozik a kis- és középvállalkozásoknál) és felelősek a hazánkban előállított hozzáadott érték több mint feléért (a kis- és középvállalkozások termelik az összes hozzáadott érték kb. 35%-át). A teljes KKV szektor foglalkoztatásból való részesedése enyhén felül, míg a hozzáadott érték előállításban való részesedése kis mértékben alulmúlja az Uniós (EU27) átlagot. Ha azonban az egy foglalkoztatottra jutó hozzáadott értéket, mint a KKV-k termelékenységét nemzetközi összehasonlításban is jól mutató mérőszámot tekintjük, már jelentős elmaradás mutatkozik a nemzetközi és különösképpen a nyugat-európai - mezőnytől. 1. táblázat: a KKV-k szerepe a gazdaságban Ezer főre jutó vállalkozások száma (db / ezer fő) Részesedés a hozzáadott értékből (%) Részesedés a foglalkoztatásból (%) Egy dolgozóra jutó hozzáadott érték (ezer EUR / fogl) HU EU27 HU EU26 HU EU24 HU EU27 Mikrovállalkozás (0-9 fogl) 54,6 38,0 18,2 21,2 36,5 29,6 8,9 34,0 Kisvállalkozás (10-49 fogl) 2,5 2,7 15,9 18,5 19,3 20,6 14,7 42,7 Középvállalkozás ( fogl) 0,4 0,5 19,5 18,4 16,9 17,2 21,6 50,9 KKV-k összesen 57,5 41,2 53,8 58,1 72,7 67,4 14,0 41,0 Nagyvállalat (>250 fogl) 0,1 0,1 46,2 41,9 27,1 32,6 31,3 61,2 forrás: EU SMEs in 2012, SBA Fact sheet , 2012; KSH; Eurostat A KKV-k különösen a mikro- és kisvállalatok jellemzően erősen versenyző piaci körülmények között termelnek és kevés közülük a versenytársai közül kinövő és meghatározó hazai piaci részesedést szerző, vagy termékét külföldi piacokra exportáló vállalkozás. Ugyanakkor nem ritka, hogy a KKV-k köréből kerülnek ki olyan új ötletek, újítások, termékek, amelyek akár új piacokat teremtve, vagy az aktuális piaci viszonyokat átalakítva kiemelkedő növekedési potenciált hordoznak magukban. Ez a lehetőség, valamint a KKV-k és foglalkoztatottaik száma együttesen teszi ezt a vállalati kört a politika egyik fontos célcsoportjává. 6

7 II.2. KKV-k fejlődését segítő intézkedések típusai II.2.1. Szabályozás, működési feltételek javítása A KKV-k fejlődését segítő kormányzati intézkedések egyik csoportja a jogi szabályozás és gazdasági környezet alakítására, javítására törekszik (Kállay [2003]). A kis méret miatt a KKVknél jellemzően hiányos a főként a menedzsment szervezeten belüli specializáció, így a szabályozás megismerése, megértése és a változások nyomon követése relatíve nagyobb terhet ró egy KKV-ra, mint egy minderre külön alkalmazottal, vagy alkalmazottakkal rendelkező nagyobb vállalat esetében. A jogi szabályozás és gazdasági környezet javítására irányuló intézkedések elsősorban a KKV-k működése szempontjából meghatározó területeken pl. adózás, társadalombiztosítás, társasági jog, tulajdonjogok, számvitel, munkajog, engedélyezés, jogérvényesítés a szabályozás egyszerűsítésére, átláthatóságának és betarthatóságának javítására és kiszámíthatóságának növelésére (ezáltal a KKV-k adminisztrációs terheinek és egyéb tranzakciós költségeinek csökkentésére) irányulnak. Általános érvényű intézkedések révén minden vállalkozást érintenek (azaz kevéssé diszkriminatívak, kvázi versenysemlegesek), ugyanakkor a KKV-k körében jelentősebb hatást képesek kifejteni, hiszen a fent említett hiányzó specializáció okán a szabályozási környezet és annak változása a nagyvállalatokénál jelentősebb mértékű és arányú menedzsment kapacitást foglal le (ezzel pedig a szintén a menedzsment feladatkörébe sorolható és a vállalat fejlődése szempontjából meghatározó stratégiai, szervezeti, illetve marketing területtől von el erőforrásokat). A szabályozási környezet egyszerűsítését célzó intézkedések gyakran csak kis mértékű (pl. évente néhány perc/óra menedzsment-idő) megtakarítást eredményeznek egy-egy KKV-nél, de a KKV-k nagy száma miatt ez mégis jelentős hatással bírhat nemzetgazdasági szinten. Az EU Magyarországra vonatkozó évi SBA jelentése mikro- és kisvállalkozást említ. Feltéve, hogy mindegyiküknél évente átlagosan 1 perc időmegtakarítást nyer a menedzsmenttel foglalkozó 1 fő az egyszerűbb, átláthatóbb szabályozási és gazdasági környezet miatt, az éves szinten munkanapnyi idő-megtakarítást eredményez a KKV-knél, amelyet a menedzsment más pl. piacszerzési, szervezet-fejlesztési, stb. növekedést és munkahely-teremtést elősegítő tevékenységre fordíthat. Magyarországon jelenleg is zajlik a gazdasági-jogi szabályozás egyszerűsítésével a KKV-k adminisztrációs terheinek több száz milliárd forintos nagyságrendet elérő csökkentését célul kitűző program megvalósítása. II.2.2. Aktív fejlesztéspolitika A szabályozási környezet javításán túl a KKV-k fejlődését segíteni hivatott intézkedések másik és jelen tanulmány keretében érdeklődésünk középpontjában álló csoportjába a KKV-k fejlődését közvetlenebb és célzottabb eszközökkel elősegítő aktív fejlesztéspolitikai eszköztár sorolható, amely jellemzően tényleges pénzügyi és fejlesztési szolgáltatások nyújtására, illetve azok piaci kínálatának fejlesztésére irányul. Ezen intézkedések indokát bizonyos, a KKV-k fejlődése és azok fejlődésében rejlő (nemzetgazdasági jelentőségűnek vélt) növekedési potenciál kiaknázását gátoló tényezők elsősorban a piaci kínálat hiánya, vagy hozzáférési nehézségei adják, illetve a KKV-k szervezeti jellemzőiből adódó gyengeségekre vezethetők vissza. A KKV-k fejlődését gátoló tényezők lehetnek a kis méretükre és szervezetükre visszavezethető és nagyvállalatokkal szemben kimutatható hátrányok, amelyek leküzdését az aktív KKV fejlesztési politika konkrét szolgáltatásokkal (képzés, tanácsadás, marketingszolgáltatások, üzleti kapcsolatok fejlesztése) kívánja elősegíteni (Kállay [2003]). Jellemzően az állam 7

8 törekvései arra irányulnak, hogy kialakuljon, fejlődjön a KKV-k számára ilyen szolgáltatásokat kínáló piac és ezáltal javuljon a KKV-k ilyen szolgáltatásokhoz való hozzáférése ahol és ameddig szükséges, a nem hatékony piacméret miatt adódó többletköltségek fedezése mellett. Ennél gyakrabban emlegetett és a legtöbb beavatkozás célpontjában álló ilyen gátoló tényező lehet továbbá a külső finanszírozás elégtelen kínálata. Mivel a KKV-k jellemzően a nagyvállalatoknál magasabb kockázattal finanszírozható ügyfélkör, a KKV-k számára elérhető hiteleket magasabb kamatok mellett kínálják számukra a bankok (aminek hátterében állhat többek között a vállalat rövid működési története, a finanszírozást nyújtóval való hosszabb távú zavarmentes együttműködés hiánya, vagy akár az árbevételhez/eszközállományhoz mérten nagyarányú finanszírozási igény). Emiatt sok KKV köztük növekedési potenciállal rendelkezők is nem vesz igénybe külső finanszírozást (hiszen a magas kamat mellett nem térülne meg az a beruházása, ami a nagyvállalati kört jellemző kamatszint mellett viszont megtérülő lenne), a KKV-k körében elérhető elméletileg maximális helyett csak annál alacsonyabb mértékű (árbevételben, foglalkoztatott létszámban, hozzáadott értékben megragadható) növekedés adódik. Mivel így kevés KKV vesz igénybe hitelt, a hitelpiac is szűk marad. Ez azt eredményezi, hogy nem alakulnak ki eltérő igényekkel és jellemzőkkel rendelkező KKV-csoportok számára kínált specifikus szolgáltatások, nincs a kockázatokban mutatkozó különbségek szerinti szegmentálás sem. Emellett egy-egy KKV hitel a bankok számára is magasabb ráfordításokat igényel (relatíve kisebb összeghez nagyobb ráfordítás mellett kell körültekintőbb kockázatértékelést és hitelminősítést végezni, mint az alacsonyabb kockázatú, ugyanakkor nagyobb összegű hiteleket felvevő nagyvállalatok esetében). A bankrendszer számára a magas kockázatok mellett az egységnyi hitelkihelyezésre jutó magasabb adminisztrációs költségek is csökkentik a KKV-k vonzerejét, amit elvileg kompenzálhat, hogy a jövőbeli jó ügyfelek körét gyarapító nagyvállalatok gyakran a KKV-k közül növik ki magukat. Minél több KKV fér hozzá külső finanszírozáshoz, annál több KKV nőhet nagyvállalattá, ezért kívánatos a KKV-k hitelekhez való hozzáférésének fejlesztése. Ennek eszköze a KKV-kből adódó magasabb akár az adminisztrációs, akár a kockázatból adódó banki költségek valamilyen módon történő kompenzálása. A magasabb kockázatot elismerve a KKV-k számára kínált magasabb kamatokat állami kamattámogatás redukálhatja, így több KKV beruházása válhat megtérülővé, amelyek eredményeként adódó magasabb foglalkoztatás és adóbevételek hosszabb távon az állam számára is megtérülővé tehetik a támogatás nyújtását. A finanszírozást igénylő KKV-knek nyújtott hitel visszafizetésének kockázata és ezáltal kamata is jelentősen csökken, ha a KKV-k fizetésképtelensége esetén az állam garancia nyújtása mellett vállalja a keletkezett veszteség megtérítését a bankok számára. Csökkentheti a banki finanszírozás kockázatát az is, ha a KKV-k beruházásaikhoz csak kisebb arányú hitel felvételére kényszerülnek, mert a szükséges külső forrás egy részét vissza nem térítendő támogatás, vagy kockázati tőkebefektetés formájában az állam biztosítja. Mindezek eredményeként egyszerre nőhet a banki finanszírozásban részesülő KKV-k száma (akik később magukat kinőve nagyvállalatokká és jó banki ügyfelekké válnak) és csökkenhet a KKV-k számára kínált finanszírozási szolgáltatások kockázata és kamata, ami önmagában képes növelni a hitelfelvevő KKV-k számát, hosszabb távon pedig a KKV-k számára nyújtott tőkepiaci szolgáltatások körének és minőségének fejlődését is eredményezi. Mindez a tevékenység pedig megtérülő lehet az állam számára, ha a beavatkozás (támogatások, garancia, 8

9 stb.) eredményeként a KKV-k körében elért többlet növekedés (foglalkoztatás, hozzáadott érték) miatt a költségvetésbe befolyt többlet utólagosan fedezi annak költségeit 1. II.3. A KKV-k támogatásának fejlesztéspolitikai relevanciája A mikro-, kis- és középvállalkozások (KKV-k) köréből kerülnek ki az átlagosnál nagyobb növekedési potenciállal rendelkező vállalkozások (mind foglalkoztatás, mind hozzáadott érték tekintetében), ezzel egyidejűleg ez a vállalkozói kör gyakran szembesül a növekedési potenciál ellenére és annak kihasználását nehezítő, akadályozó fejlesztési forrásokhoz jutási nehézségekkel. Ez alapján érthető, hogy a növekedést egyre inkább előtérbe helyező európai gazdaságpolitikák egyik kiemelt célcsoportját képezik a KKV-k és a kormányzatok a klasszikus szabályozási és korlátozottan rendelkezésre álló adópolitikai eszközökön túl közvetlen támogatásokat is allokálnak a KKV-k növekedésének ösztönzésére, elősegítésére. E támogatások és egyéb pénzügyi eszközök forrását különösen a közelmúltban csatlakozó tagállamok körében elsősorban az Európai Unió kohéziós támogatásai biztosítják, amelyek így nagymértékben meghatározzák az egyes országok ilyen irányú gazdaságpolitikai beavatkozásait. A KKV-k fontosságát hangsúlyozza az Európai Unió is, és a kohéziós források számottevő részét allokálta az elmúlt támogatási ciklusok során a KKV-k növekedését, versenyképeségét ösztönözni hivatott beavatkozásokra, amelyek között hazánkban a vissza nem térítendő fejlesztési támogatások domináltak. A közötti kohéziós politika is a gazdasági versenyképesség javítását elősegítő tematikus célkitűzésként említi a kis- és középvállalkozások versenyképességének javítását, azonban a korábbi időszakokat jellemzőtől eltérő kontextusban. Az Európai Bizottság jelenleg ismert és írásban is közzétett elképzelései azt sejtetik, hogy az innovációvezérelt növekedés kerül a KKV-k fejlesztését ösztönző Európai Uniós gondolkodás fókuszába és elkülönül a vidéki(es) területeken lévő KKV-k támogatása a versenyképesség-növekedéshez hozzájárulni képes KKV-k fejlesztésétől. Hangsúlyváltás történik a KKV fejlesztés eszköztárában is, ugyanis a vissza nem térítendő támogatások helyett a rugalmasabb és projektekhez jobban illeszkedő pénzügyi eszközöket helyezi előtérbe a Bizottság. A hazai és általában az európai KKV fejlesztési szakpolitikákban a technológiai fejlesztéseket és beruházásokat ösztönző közvetlen és vissza nem térítendő támogatásokon túl további pénzügyi eszközök (pl: kamattámogatás, hitelgarancia, kockázati tőke) hivatottak a KKV-k versenyképességének növekedését elősegíteni, felgyorsítani. A versenyképesség azonban túlzottan komplex és nehezen definiálható fogalom, számszerűsíthetőségének nehézségeit ismerve az intézkedések eredményei a foglalkoztatás, árbevétel, hozzáadott érték, munkatermelékenység, illetve az exportpiacra lépés valószínűsége, vagy az export árbevétel arányának növekedésén keresztül ragadhatóak meg. Jelen tanulmányban áttekintjük a KKV-k beruházásaihoz, valamint (kutatási és) fejlesztési projektjeihez pénzügyi eszközök (kamattámogatás, garancia), illetve vissza nem térítendő támogatások formájában biztosított állami segítségnyújtás ismert eredményeit és tapasztalatait 1 Magyarországon nem állnak rendelkezésre erre vonatkozó adatok, de a nemzetközi szakirodalom sem bővelkedik ilyen jellegű számításokban. 9

10 azzal a céllal, hogy az elérhető értékelésekből származó megállapítások hozzájárulhassanak a jövőbeli fejlesztéspolitikai beavatkozások kidolgozásához. 10

11 III. Megvalósult KKV fejlesztési intézkedések és eredményeik III.1. A legfontosabb KKV fejlesztési célú támogatások A KKV-k támogatását leggyakrabban a fejlődésükhöz szükséges beruházásokat finanszírozó forrásokhoz való hozzájutás nehézségeivel indokolják (gyakran hangoztatott vélekedés, hogy a KKV-k rövid működési idejük miatt nem, vagy csak igen magas kamat mellett kapnak hitelt, illetve relatíve alacsony árbevételük, múltbeli jövedelmezőségük alapján nem kaphatnak növekedésüket elősegítő beruházásaikhoz szükséges mértékű/összegű hitelt). E problémát különféle eszközökkel kívánja orvosolni a KKV-k fejlesztését támogató szakpolitika, a forráshoz jutást nehezítő jellemzők (pl: túlzott kockázat) kezelésére leginkább alkalmazható pénzügyi eszközök (pl: kamattámogatás, hitelgarancia, kockázati tőke) mellett a hazai támogatáspolitikában túlsúlyban vannak a vissza nem térítendő támogatások. Ilyen közvetlen, vissza nem térítendő támogatásokat igényelhettek hazai KKV-k többek között 1.) a termelési feltételek javításához (pl: épület felújítás) 2.) kapacitások bővítéshez (gépbeszerzés, épület-bővítés), 3.) a termelési technológia fejlesztését, korszerűsítését célzó beruházásokhoz és kapcsolódó szervezeti és humánerőforrás fejlesztésekhez, 4.) termékinnovációhoz, 5.) kutatás-alapú termékfejlesztéshez. A támogatások pénzügyi hátterét 2004 előtt a Széchenyi Terv, között az I. Nemzeti Fejlesztési Terv Gazdasági Versenyképesség Operatív Programja, között az Új Magyarország Fejlesztési Terv, majd 2010 után az Új Széchenyi Terv Gazdaságfejlesztési Operatív Programja, valamint Budapesten és Pest megyében a Közép-Magyarország Operatív Program biztosította döntő mértékben. Kifejezetten KKV-k által megvalósított (a fentiekben az 1.), 2.) és 3.) pontokban jellemzett típusú) beruházásokhoz között 32 mrd Ft került kifizetésre, között a GOP (2. prioritása) és a KMOP (1.2. konstrukció-csoport) együttesen 250 mrd Ft-ot meghaladó nagyságrendben biztosított visssza nem térítendő támogatást, ezen felül a GOP 1. prioritása és a KMOP 1.1. intézkedéscsoportjai keretében vállalati innovációkra irányuló, továbbá kutatás-fejlesztési projektekhez lehetett vissza nem térítendő támogatásokat igényelni (az ily módon a KKV-k számára elérhető támogatások nagyságrendje meghaladja Magyarország egyéves GDP-jének 1-át). A vissza nen térítendő támogatások mellett a pénzügyi eszközök szélesedő köre mikrohitel, hitelgarancia, kockázati tőke is elérhető volt a KKV-k számára, egyre növekvő mértékű forrásokkal. A 2008 utáni időszakban (Jeremie forrásokra alapozottan) 141 mrd Ft állt rendelkezésre mikro- és KKV hitelprogramok keretében, amelynek 61%-a került felhasználása ( nél is több ügylet keretében) dec. 31-ig. A hitelgarancia konstrukciók azonban kevésbé voltak népszerűek, dec. 31-ig mindössze 408 esetben vették igénybe hazai KKV-k, a rendelkezésre álló keretnek alig 10%-át kihasználva. A kockázati tőke alapokhoz allokált 72 mrd Ft-nak 24%-a erejéig köttetett 71 ügylet dec. 31-ig. Magyarországon a KKV-k fejlesztéseinek ösztönzésében tehát 2013-ig a vissza nem térítendő támogatások játszottak döntő szerepet, jóllehet különböző pénzügyi eszközök mikrohitel, kamattámogatott hitel, hitelgarancia, kockázati tőke is elérhetőek a KKV-k számára. A időszaki Uniós támogatáspolitika azonban szakítani látszik a vissza nem térítendő támogatások dominanciájával, ugyanis azok mint arról a következő fejezetben részletesebben 11

12 is beszámolunk nem tudtak érdemben hozzájárulni a KKV-kben rejlő növekedési potenciál kiaknázásához. A hangsúly áthelyeződni látszik a pénzügyi eszközök alkalmazására mind a KKVk technológiai fejlesztései, mind a K+F+I tevékenységük tekintetében. Ezért különösen fontos jelen pillanatban áttekinteni a vissza nem térítendő támogatások hazai és az Európai Unió néhány további országában jellemző tapasztalatait és amennyire lehetséges összevetni azokat a pénzügyi eszközök alkalmazásához kapcsolódó eredményekkel. III.2. A KKV-k fejlesztését célzó támogatások eredményei III.2.1. Technológiafejlesztést célzó vissza nem térítendő támogatások A KKV-k technológiai fejlesztését szolgáló beruházásaihoz folyósított vissza nem térítendő támogatásokat között a GVOP , között a GOP és a KMOP konstrukciója, amely a legnépszerűbb támogatási forrás volt, és amelyekhez kapcsolódóan több értékelés is született. Ez a KKV támogatási konstrukció még az Uniós fejlesztési források megnyitása előtt hazai költségvetési forrásokból finanszírozott Széchenyi Terv keretei között futó pályázatból fejlődött tovább óta az alapvető cél nem változott, tehát a konstrukció a KKV-k fejlődését, versenyképességük növekedését kívánja elősegíteni vissza nem térítendő támogatásokkal, amelyek mértéke és a támogatási intenzitás a végrehajtás 10 éve során többször is változott. A GVOP-ból projekthez 32,5 mrd Ft támogatást ítélt meg az irányító hatóság (AGENDA Consulting Kft et al. [2010]), a még nem lezárult a GOP és KMOP forrásaiból nél is több pályázatra ítélt meg összesen kb. 255 mrd Ft értékű támogatást az irányító hatóság (KPMG Tanácsadó Kft [2013]). E nagyságrendekből látszik, hogy népszerű és a támogatási források jó abszorpcióját biztosító pályázati konstrukciókról van szó, amelyekhez kapcsolódóan több hasonló konklúziókat megfogalmazó értékelési is született. A Béres Attila (Béres [2008]) által vállalati mérleg és eredménykimutatás adatok és támogatási információk alapján összeállított panel adatbázison lefolytatott kontrollcsoportos vizsgálat jó minőségű ökonometriai módszerekre alapozott számításokkal bizonyítja hogy a vissza nem térítendő támogatások eredményeként a támogatott vállalatok tényleges többletberuházásokat valósítottak meg. Ezt a megfigyelést visszaigazolja a GVOP konstrukció 2010-re lezárult mélyreható értékelése is (AGENDA Consulting Kft et al. [2010]). Az említett két vizsgálat ugyanazon konklúzióra jut viszont abban is, hogy a támogatásoknak nincs hatása a tényleges eredményváltozók (azaz az árbevétel, hozzáadott érték, export-intenzitás) értékeinek alakulására. Az AGENDA Consulting Kft et al. [2010] foglalkoztatás-növekedésére utaló eredményeit megerősíti és visszaigazolja a Budapest Intézet [2013] értékelése, amely szerint 2,5-3%-os foglalkoztatás-növekedés mutatható ki a támogatott KKV-k körében. Ez azonban fenntartással kezelendő, hiszen a támogatási konstrukcióknál gazdasági racionalitástól függetlenül vállalásokon alapuló szerződéses kötelezettségként jelentkezett a foglalkoztatottak számának növelése, amelyet a támogatás elnyerése érdekében sok KKV vállalt akkor is, ha ez gyakran ellentétes volt a beruházások eredeti céljával. Az AGENDA Consulting Kft et al. [2010] rámutat arra, hogy a foglakoztatás-többlet jelentős visszaesést okozott a támogatott vállalkozások munkatermelékenységi mutatóiban, vagyis a foglalkoztatás-növelés nem a versenyképesség javulásának köszönhető termelés-bővülés eredménye, hanem a támogatás igénybevételével járó olyan következmény, ami negatívan hat a termelékenységre, ezáltal közvetlenül rontja a vállalkozások versenyképességét. 12

13 A GVOP intézkedés utóbb is idézett mélyreható értékelése rámutat továbbá arra, hogy a támogatások olyan vállalatoknak és projektekhez kerültek megítélésre, amely beruházásokat a támogatott vállalatok támogatás nélkül is megvalósították volna. Így a támogatások leginkább a beruházásokhoz elérhető források körét szélesítik ki és a tőkéhez jutás költségeit csökkentik jelentősen a támogatott vállalkozások számára (ez a költségcsökkentés azonban csak az egyes vállalatok számára jelentős, a teljes KKV hitelpiac szempontjából azonban nem érdemi jellegű, hiszen a teljes KKV hitelállománnyal összevetve marginális mértéket jelentenek a vissza nem térítendő támogatások). A támogatásoktól elvárt eredmények azaz a támogatott KKV-k által megtermelt hozzáadott érték és árbevételük, export piaci részesedésük növekedése elmaradásának hátterében az intézményrendszer kockázatkerülő attitűdje állhat, amelynek eredményeként félve a nagyobb növekedési potenciál mellett nagyobb csődvalószínűséget is magukban hordozó kockázatosabb kihelyezésektől csak olyan jól teljesítő vállalkozások kaptak támogatást, amelyeknek nem volt érdemi szüksége többletforráshoz a beruházások megvalósításához és így bár a támogatott projektek előírásszerűen megvalósultak, elmaradt a támogatás többlet-fejlődést generáló hatása. Egy másik lehetséges ok lehet, hogy a támogatások pozitív hatásai csak hosszabb távon érzékelhetőek és mutathatók ki. Erre utalnak a Girma és szerzőtársai által Írországban, 20 évet meghaladó időszakot felölelő vállalati szintű mikroadatokon és jó minőségű ökonometriai hatásvizsgálati módszerekkel elvégzett kutatás több, különböző tudományos folyóiratokban publikált eredményei (Girma et al. [2007], Girma et al. [2008], Girma et al. [2010]), amelyek arra szolgálnak bizonyságul, hogy a jó támogatáspolitika egyszerre képes hozzájárulni ahhoz, hogy a támogatott vállalatok foglalkoztatása és termelékenysége is növekedjen. Ennek azonban ellentmondanak a magyarországi megfigyelések, ugyanis a többletberuházásra irányuló kimutatható hatások is gyorsan lecsengenek a támogatott beruházások megvalósítása után, így nem valószínűsíthetőek hosszabb távon jelentkező egyéb hatások sem. Hart-Boner [2011] Észak-Írországi támogatott vállalatok teljesítményét vizsgálva arra mutat rá, hogy bár a beruházási költségeket csökkentő támogatásoknak hosszú távon kimutatható pozitív hatásai kellene, hogy jelentkezzenek a támogatott vállalatok teljesítménymutatóiban (árbevétel, hozzáadott érték, foglalkoztatás), ám rosszul célzott támogatás-politika esetében e hatások elmaradnak. A túlzottan széleskörű támogatáspolitika nem kívánt hatása lehet a vállalkozások körében kialakuló támogatásfüggőség, amelynek jellemzője, hogy a vállalkozás kreatív erőforrásainak egy jelentős részét a vállalat versenyképességét és hosszú távú fennmaradását, növekedését elősegítő tevékenységek helyett vissza nem térítendő támogatási források megszerzésére irányuló tevékenységekre és stratégiára fordítja. A Vállalkozások támogatásfüggőségének elemzése című tanulmány (PPH Értékelő Kft [2010]) is rámutat, hogy a legjobban teljesítő vállalkozások több forráshoz jutnak, ám ezt semmiképpen sem célszerű sikerként prezentálni (ahogyan teszik azt oly gyakran, kiemelve, hogy a több támogatás és a nagyobb teljesítmény együtt jár ). Ez ugyanis a kockázatkerülő és abszorpció-orientált intézményrendszer kiválasztási gyakorlatának eredményeként jelentős mértékben rendelkezésre álló és elérhető támogatások megszerzésére irányuló orientációt erősíti, ami pedig a hosszú távú fenntartható növekedés ellen hat. 13

14 III.2.2. A KKV-k K+F és innovációs tevékenységének támogatása A KKV-k kutatás-fejlesztési, illetve technológia- és termékinnovációkra irányuló projektjeihez is lehetett jelentős mértékű vissza nem térítendő támogatásokat igényelni, azonban nem érhető el nyilvánosan olyan értékelés, amely e támogatások hatásait megbízható módszerekkel vizsgálta volna 2. Készültek azonban Németországban, nagy panel adatbázisokon lefolytatott kontrollcsoportos hatás-mérések, amelyek eredményeit érdemes megismerni. Czarnitzky et al. [2011] Németországban vizsgálat KKV-k számára folyósított K+F+I támogatások hatásait. Eredményei szerint a támogatott KKV-k több kutató-fejlesztő alkalmazottat foglalkoztatnak és több pénzt fordítanak kutatás-fejlesztési és innovációs célokra. Ezt támasztja alá Aschhoff Fier [2005] jó minőségű adatokon és kontrollcsoportos ökonometriai hatásvizsgálati módszerekkel végezett számítása, amely szerint 1 EUR vállalati KFI célra folyósított támogatás átlagosan 1,35 EUR vállalati KFI ráfordítást eredményez (1,19 EUR-t a mikro- és kisvállalkozások, 1,8 EUR-t a középvállalkozások körében), tehát ez a támogatási forma alkalmas a vállalati KFI kiadások ösztönzésére. Németországban tehát a KKV-knek juttatott 1 EUR KFI támogatás átlagosan 0,35 EUR vállalati többletkiadást generál úgy, hogy nincs kiszorító hatás, vagyis ezeket a támogatásokat nem a KFI tevékenységet folytató vállalatok egyébként is KFI-re fordított kiadásaik finanszírozására használják fel, hanem tényleges többletkiadásként jelennek meg. A GEFRA [2010] által végzett kontrollcsoportos ökonometriai módszerekkel végzett számítások szerint Kelet-Németországban a KFI támogatások még nagyobb vállalati KFI költést eredményeztek (1 EUR támogatás további 1 EUR vállalati KFI költést generált), továbbá 27 ezer új munkahely létrejöttéhez járultak hozzá a vizsgált közötti időszakban. III.2.3. KKV-k fejlesztését elősegítő pénzügyi eszközök Green (2003) szerint a pénzügyi eszközök helyes alkalmazásával javítani lehet a KKV-k pénzügyi szolgáltatásokhoz, finanszírozáshoz való hozzáférését, amit visszaigazolnak az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Olaszországban végzett vizsgálatok eredményei. Az Egyesült Királyságban a hitelgarancia-szolgáltatásokat igénybe vevő KKV-ket más forrásból hitelhez jutó, illetve hitelekhez nem jutó KKV-kkel összevető vizsgálatban (Cowling [2010]) a szolgáltatást igénybe vevő KKV-k később arról számoltak be, hogy a hitelgaranciák nélkül nem jutott volna el a cégük az adott fejlettségi szintre a megkérdezés időpontjára. Az eredményben hangsúlyos azonban az idődimenzió, ugyanis mind a vizsgálati eredmények, mind a megkérdezettek azt állítják, hogy a hitelgaranciában részesített KKV-k nem fejlődnek nagyobbra, mint a szolgáltatásokat igénybe vevő társaik, csak gyorsabban jutnak el a hitelfelvétellel jellemezhető fejlődési szakaszba és emiatt társaikkal összevetve hamarabb tudnak beruházni, fejleszteni és fejlődni. Franciaországi tapasztalatok (Lelarge et al. [2008]) szerint a hitelgaranciáknak ágazati, aggregált szinten nincs kimutatható hatása. Ugyanakkor a hitelgarancia szolgáltatások léte miatt több KKV jutott hitelhez és a garanciát igénybe vevő kisvállalkozásokat mind eszközállomány, mind foglalkoztatottak tekintetében gyorsabb növekedés jellemzi. Lelarge et al. elemzése viszont 2 A KPMG Tanácsadó Kft [2010] által a GVOP 3.3. konstrukciókra elvégzett intézkedés az egyetlen nyilvánosan is elérhető tanulmány, amely ökonometriai vizsgálattal törekszik a vállalati K+F+I támogatások hatásait azonosítani, azonban a számításokhoz használt adatok alkalmatlansága miatt a vizsgálat módszertana nem kezeli a támogatott vállalatok szelekcióját, amely a támogatott és nem támogatott vállalatok közötti már a támogatás előtt is fennálló különbségeket döntő mértékben magyarázza, ezért az abban közölt eredmények nem a pontos hatásokat mutatják. 14

15 felhívja a figyelmet arra is, hogy a hitelgarancia-szolgáltatást igénybevevő vállalkozások között nagyobb a csőd, hitelnemfizetés kockázata is, mint a(z állami) garanciák nélkül a bankok által is hitelezett cégeknek. Ettől némiképp eltérnek D Ignazio Menon [2013] eredményei, akik Olaszországban vizsgálták a KKV-knek nyújtott hitelgaranciák és a KKV-k tényleges teljesítményének alakulása közötti kapcsolatot. A regionális KKV-hitelpiacot nem torzító módon és mértékben juttatott hitelgarancia konstrukciók eredményeként a támogatott vállalatok a hitelgarancia nélkül elérhető hitelekhez képest szignifikánsan alacsonyabb kamat mellett jutottak a beruházásaihoz szükséges külső finanszírozáshoz. Ennek eredményeként javult a programban résztvevő vállalatok tőkeszerkezete, likviditása és beruházásaik finanszírozhatósága. Ugyanakkor a tényleges eredményváltozókra (árbevétel, eszközállomány, foglalkoztatás) nincs kimutatható hatása az állami garanciavállalás mellett igénybe vehető hiteleknek, viszont kis mértékben ugyan, de szignifikánsan megnő a hitelnemfizetés kockázata a beavatkozás nélküli állapothoz képest. A mind Franciaországban, mind Olaszországban megfigyelt jelenség (t.i. a garanciák növelik a hitelek vissza nem fizetésének kockázatát) magyarázata az lehet, hogy garanciavállalás hiányában a bankok jobban szelektálják az ügyfeleiket és csak a kevésbé kockázatos kis vállalatokat és projekteket finanszírozzák, ugyanakkor garancia mellett ha a hitelnemfizetés kockázatát külső szereplő és nem a bank vállalja csökken a banki kiválasztás alapossága, szigora is. Ezzel párhuzamosan előfordulhat, hogy a közgazdasági elmélet implikációival konzisztens módon a kezességvállalás/hitelgarancia növeli a hitelezettek körében a morális kockázat valószínűségét, ami közvetett módon ugyan, de visszaigazolja, hogy a KKV-k (különösen a legkisebbek) számára történő hitelkihelyezésnek magasabb a kockázata a bankok számára, ami magyarázza azt is, hogy miért oly magas a KKV-hitelek kamata. A kamatokat csökkentő és a KKV-kat hitelhez juttató hitelgaranciák/kezesség mellett viszont sok olyan kisvállalkozás is hitelhez juthat, amelyek korábban nem jutottak volna külső finanszírozáshoz és ez t.i. a hitelhez jutó kisvállalkozások körének bővítése a valós célja az állami szerepvállalásnak és garancianyújtásnak. Ennek költségeit viszont nem a bankok, hanem az állam állja. A beavatkozás hatásainak ismeretében pedig lehetőség nyílhat arra is, hogy a garancia-szolgáltatást nyújtó állam értékelje, hogy a garanciák keretében elveszített források és a rendszer működtetésének költségei együttesen megtérülnek-e a társadalom szempontjából, a garanciával történő hitelfelvétel miatt gyorsabban növő és több dolgozót foglalkoztató vállalatok és dolgozóik által fizetett adók és egyéb, az állam szempontjából fontos pénzügyi tranzakcióik révén. Erre mutat példát Cowling [2010] tanulmánya, amely szerint 1 font sterling ( ), amelyet a hitelgarancia programra költöttek el, a program végére átlagosan 1,05 erejéig térült meg (azaz ennyivel kevesebb bevétele lett volna az államnak, ha nem költ el 1 összeget a programra). Ez önmagában nem nagy megtérülés, viszont egyértelműen igazolja, hogy a tevékenység nem okoz közvetlen veszteséget az állam számára, másrészt a program hatására időben előrehozott beruházások miatt cégenként átlagosan 1,45 fővel több foglalkoztatott került alkalmazásra a megfigyelés évében, mint történt volna a hitelgarancia igénybevételével történő hitelfelvételből megvalósuló beruházás elmaradása esetén. Az idézhető tanulmányok és megbízható eredményeik alacsony száma mutatja, hogy Európaszerte is kevés a pénzügyi eszközök alkalmazásának hatásait feltáró és bemutató írásos ismeretanyag, tényleges társadalmi hasznosságukról pedig még kevesebbet tudunk. E 15

16 tekintetben Magyarország sem lóg ki a sorból, hiszen a pénzügyi eszközök hazai alkalmazásának eredményeiről jóllehet fentebb már utaltunk arra, hogy alkalmazásuk évtizedes múltra tekint vissza igen keveset tudunk. (Korábban már történt ugyan kísérlet a fent idézett tanulmányokéhoz hasonló, jó minőségű hatásvizsgálati módszertanra alapozott értékelésre, ami a Jeremie konstrukciók elindítása előtt is működő Mikrohitel Program, illetve a Széchenyi Kártya és hitelkonstrukcióinak eredményeit és hatásait elemezte volna, és amelyek megállapításai hasznosak lehettek volna a későbbi konstrukciók tervezéséhez.) A GOP keretében 2008 óta, illetve azt követően alkalmazott pénzügyi eszközök végrehajtása pedig nem haladt kellő mértékben előre ahhoz, hogy a ben lefolytatott értékelés (KPMG [2013]) érdemi, hatásokra vonatkozó eredményeket mutathatott volna ki. Így pillanatnyilag csupán a pénzügyi eszközök folyósításának folyamataira és gyakorlatára azaz a végrehajtási rendszerre vonatkozóan rendelkezünk ismeretekkel, csekély mértékű értékelési tapasztalatokkal. A KPMG [2013] értékelése szerint hazánk az Unióban az egyik legszéleskörűbb alkalmazását és elterjesztését kívánta megvalósítani az ún. JEREMIE eszközöknek a GOP 4. prioritása (és KMOP-s tükörkonstrukciói) keretében, ugyanakkor az intézkedések végrehajtása nem volt zökkenőmentes és így az elérni kívánt abszorpciós célok sem valósultak meg az elvárt mértékben és ütemezéssel. A kamattámogatás mellett lehívható (mikro)hitel konstrukció abszorpciója is csak többszöri módosítás (pl ben vissza nem térítendő támogatással kombináltan igényelhető, 2012-től 8 millió Ft helyett 20 millió Ft a felvehető legnagyobb hitelösszeg) után gyorsult fel (miközben a módosításokat követően kialakult hitelkonstrukció esetében csökkennek a mikrohitel-jellemzők). Hitelgaranciát alig néhány 100, kockázati tőkét pedig 100-nál is kevesebb vállalkozás vett igénybe. A pénzügyi eszközök alkalmazása és elterjesztése melletti hazai elköteleződés mértékét nem tükrözik a végrehajtási sikerek, amelyek hátterében a pénzügyi eszközöket közvetítő intézményrendszer nehézkes kiépülése áll (pl. a kockázati tőke alapok többsége 2013-ben és 2013-ban kezdte meg tevékenységét). III.2.4. Alternatív irányok a KKV-fejlesztési források felhasználására A KKV-k növekedését a magas adó- és társadalombiztosítási terhek, valamint a működésüket befolyásoló szabályozás kiszámíthatatlansága korlátozza leginkább, de fontos gátat jelent még az erős (és gyakorta tisztességtelen) verseny és az adminisztrációs terhek is, amelyekhez képest elenyésző a hitelhez jutási nehézségek (miatt adódó növekedési korlát) szerepe (Kis- és középvállalkozások stratégiája [2013]). A szabályozás kiszámíthatóságának javítása és az adó- és járulékterhek, valamint az adminisztrációs terhek csökkentése tehát az a terület, amelyen a KKV-k működési feltételeit egységesen jobbá teheti a mindenkori kormányzat és ahol kis módosítások is igen nagy hatással lehetnek. Ehhez képest eltörpül a KKV-k egy kisebb körének a hitelhez jutni nem, vagy csak nehezen képes KKV-k problémáit orvosolni kívánó támogatáspolitika súlya és jelentősége és vélhetően összemérhetetlenül nagyobb gazdaságfejlesztési hatást válthatna ki, ha a támogatások helyett adó- és járulékcsökkentést, vagy adminisztrációs költségeket csökkentene a kormányzat. Ezzel némiképp egybecsengő hatásokhoz vezethet el, ha a fejlesztési forrásokat oly módon használjuk fel összhangban a jobban teljesítő vállalkozásokat jutalmazó korábbi hazai KKVtámogatási gyakorlattal amely a jól teljesítő (bizonyos méret felett és bizonyos növekedést és eredményt elérő) KKV-k számára kvázi automatikus módon biztosít hozzáférést 16

17 eredményességükkel és méretükkel arányos nagyságrendű, támogatásokhoz (pl. évente 1 alkalommal, egyszerű és normatív rendszerben igényelhető támogatás). Ha egy ilyen rendszer kialakul és stabilan működik több éven keresztül (tehát nem változnak évente a kedvezményezettekre és a támogatás mértékére, vagy egyéb felhasználási módjaira vonatkozó szabályok), akkor az így elérhető támogatás beépül mind a vállalkozások, mind a bankok várakozásaiba. Mivel a támogatások ily módon relatíve könnyen elérhetőek lesznek, a bankoknak csak a beruházások kisebb hányadát kell hitellel finanszírozni, ami csökkenti hitelkihelyezésük kockázatát és így a kamatokat is, emiatt pedig még több KKV és beruházásai juthatnak hitelhez, továbbá a forráshoz jutási korlátok mellett a KKV-k beruházási költségei is általánosan csökkenthetők, ami növeli versenyképességüket, jótékonyan befolyásolja növekedésüket. Mivel bizonyos méret és fejlettségi szint felett e források már lendületet adnak a KKV-k további fejlődésének, a bankoknak érdekükben állhat a kezdetben magasabb kockázatú kisebb vállalkozásokat is finanszírozni, hogy mihamarabb eljuthassanak a fejlettség azon szintjére, ahol már bizonyosan részesülhetnek a fejlesztési támogatásokból, ez pedig egybeesik a vállalkozások céljaival is. A KKV támogatások ilyen rendszerben történő felhasználása elmozdulás lehet egy ténylegesen hatásos KKV-fejlesztési rezsim felé. 17

18 IV. A KKV-k technológiai fejlesztését célzó támogatások szempontjából releváns intézményi, eljárásrendi megállapítások A KKV-k számára folyósított támogatások hatásairól tehát keveset tudunk. Annál több figyelem fordult azonban elsősorban az abszorpciós nyomás által ösztönözve a támogatások megítélését és kifizetését meghatározó intézményrendszerre és eljárásrendekre, amelyekre vonatkozó értékelések közül alább összhangban a tanulmány fókuszával a támogatások hatásosságának javítása szempontjából releváns megállapításokat emeljük ki, amelyek a jövőbeli végrehajtási rendszer javítását célzó beavatkozások, változtatások helyét, célcsoportjait azonosítják. a támogatások megítélését jellemző kockázatkerülő attitűd miatt olyan vállalkozások és projektjeik jutottak a technológia-fejlesztést ösztönző (GVOP, GOP, KMOP) támogatásokhoz, amelyek a fejlesztéseket támogatás nélkül is megvalósították volna (Agenda Consulting Kft et al. [2010]), (KPMG Tanácsadó Kft [2013]); ez a gyakorlat a KKV-szektor gerincét adó, versenyképes vállalatok esetében vezethet nem szándékolt és negatív hatásként támogatásfüggőséghez (PPH Értékelő Kft [2010]); a támogatásokhoz kapcsolódó adminisztráció jelentős terhet ró a támogatott KKV-kre (KPMG Tanácsadó Kft [2013]), ezért kívánatos egyszerű pályázati kiírásokat és áttekinthető feltételrendszert kialakítani (Tóth István János [2006]); a K+F+I projekteket támogató GOP és KMOP források pályázatainak többszöri módosítását elsősorban az abszorpciós kockázat csökkentése motiválta (KPMG Tanácsadó Kft [2013]); a GOP/KMOP K+F+I támogatási konstrukciói és a hazai költségvetési forrásra alapozott Kutatási és Technológiai Innovációs Alap pályázatai támogatásai célok és célcsoport tekintetében is jelentős átfedést mutattak - e források lehatárolása megnövelheti bizonyos K+F+I tevékenységekre fordítható források nagyságát és javíthatja a K+F+I szakpolitika eredményességét (KPMG Tanácsadó Kft [2013]); a GOP/KMOP K+F+I támogatási konstrukciói esetén a pályázatok elbírálása hosszú időt vesz igénybe és a támogatott projektek kiválasztásánál a végrehajtási szempontok kerülnek előtérbe a szakmai értékelés rovására (KPMG Tanácsadó Kft [2013]); 18

19 V. A KKV-k fejlődésének, versenyképessége javulásának nyomonkövetését, mérését biztosító (adat)rendszer A KKV-k fejlődésének támogatására fókuszáló szakpolitika eredményeit ma nem mérjük. Az egyes intézkedésekhez rendelt indikátorok amelyekkel az eredményeket jellemezni, sőt, kommunikálni is szokás nem alkalmasak a támogatások hatásainak mérésére. Nem a támogatások tényleges hatásait mérjük ugyanis, ha pusztán a támogatott vállalati kör teljesítménymutatóinak alakulását hasonlítjuk össze támogatás előtt és után, illetve a támogatott kört hasonlítjuk a nem támogatottakhoz (támogatott vállalatként értelmezendő a vissza nem térítendő támogatásban részesülők mellett a pénzügyi eszközökből részesülő vállalat is). 1.) Támogatott vállalatok teljesítménye a támogatás előtt és után 1. ábra: az indikátor által jelzett és a tényleges hatás Mint a fenti ábrán láthatjuk, a vállalati teljesítmény alakulásának megfigyelésére alkalmazott indikátor jelentős korlátja, hogy (a támogatás megítélésekor jellemző) bázisértéke és a megfigyelni kívánt időszak végén jellemző értéke közötti különbség nem a támogatás tényleges hatását mutatja, ugyanis figyelmen kívül hagyja azt, hogy a támogatott vállalat megfigyelni kívánt teljesítménymutatói a két megfigyelés közötti időszakban a támogatás hiányában is változtak (az indikátor ezek stagnálását feltételezi, ami nem reális elgondolás). 2.) Támogatott és nem támogatott vállalatok teljesítményének összevetése A támogatások hatásainak téves értelmezéséről olvashatunk olyan leírásokat is, amikor a támogatott vállalatok teljesítményét vetik össze a nem támogatott vállalatok teljesítményének 19

20 alakulásával. Bár dicsérendő a támogatott és nem támogatott vállalatok teljesítményének összehasonlítására irányuló törekvés, ha azt helytelenül alkalmazzuk, jelentős hibát vétünk. A támogatás során jellemzően erős szelekció érvényesül, ezt gyakorlatilag minden, a támogatásokat vizsgáló dokumentum visszaigazolja. A támogatott vállalatok már a támogatás előtt is jelentősen különböznek a nem támogatott vállalatoktól, vagyis nagyobbak, termelékenyebbek, többet exportálnak és nagyobb külső finanszírozási állománnyal rendelkeznek az átlagnál. Ezek a vállalatok már a támogatás elnyerése előtt is jobban teljesítettek és gyorsabban növekedtek a többi vállalatnál. A támogatott és nem támogatott vállalatok összehasonlítása tehát azért félrevezető, mert a támogatott vállalatok támogatás nélkül is jobb teljesítmény, dinamikusabb fejlődést, növekedést mutatnának az összehasonlítás alapjául szolgáló nem támogatott vállalatcsoportnál. Ráadásul minél több vállalat kap támogatást, annál többen lesznek az eleve jobbak csoportjában és annál kevesebb jól teljesítő vállalat lesz a nem támogatottak csoportjában, így a különbség egyre nagyobb lesz, amit azonban nagy hiba lenne a támogatások hatásaként azonosítani, hiszen egyszerű szelekció is képes a támogatott - nem támogatott vállalatok teljesítménye közötti különbségek folyamatos növelésére. 3.) Hogyan mérjük akkor a teljesítményt? Ahhoz, hogy a ténylegesen a (vissza nem térítendő, vagy egyéb, pl. pénzügyi eszközök keretében nyújtott) támogatás hatására adódó többletnövekedést (nettó hatás) azonosíthassuk, ökonometriai módszerekkel elvégzett kontrollcsoportos hatásvizsgálat szükséges. Az ilyen vizsgálatok jellemzően speciális szaktudást és kifejezetten a vizsgálathoz kapcsolódó adatokat igényelnek, ellenben nem szükséges folyamatos adatszolgáltatás (amely komoly költségeket generál mind a támogatott vállalkozásoknál, mind az intézményrendszernél), így összességében mégis olcsóbb, egyszerűbb és sokkal szakszerűbb módja a támogatások monitorozásának, mint a rendszeres indikátor-szolgáltatás. A fentiekben jellemzett vizsgálathoz egy a NAV-nál, vagy a KSH-nál egyaránt elérhető 3 vállalati adóbevallási adatokból kinyerhető vállalati szintű (a KKV-k 20-50%-át magában foglaló) panel adatbázis szükséges, amelyhez hozzárendeljük a pályázás/igénylés és támogatás tényét, a támogatás jellegét, összegét és időpontját, valamint ha fizikai fejlesztésre irányult a fizikai megvalósulás időpontját (támogatás jellege alatt a finanszírozó forrás/program/intézkedés, valamint a támogatás felhasználása céljának megjelölését értjük). Egy ilyen adatbázis összeállítása egyszeri feladat, amelyhez később anonim módon, előre kialakított anonim azonosítók alkalmazásával a NAV, illetve KSH (vagy akár egy, az anonimitás biztosításáért felelős 3. személy) hozzárendelheti az újabb és újabb évek vállalati gazdálkodási adatait, illetve az NFÜ a támogatási adatokat. Ezen panel adatbázison lehet megfelelő ökonometriai hatásvizsgálati technikák alkalmazásával 2-3 évente megmérni a főbb célváltozók (foglakoztatás, hozzáadott érték, export) alakulását a támogatott vállalatok körében és visszacsatolni a támogatási konstrukciók felé. 33 Alternatívaként a KIM Cégszolgálatnál, illetve az OPTEN Kft-nél elérhető vállalati beszámoló adatok is alkalmazhatóak, hátrányuk, hogy nem harmonizált az adattartalom (többféle beszámoló formátum van), továbbá csak a kettős könyvvitelt vezető vállalatok körére vonatkozó információkat tartalmaznak ugyanakkor ezek az adatok könnyebben hozzáférhetőek. 20