Tartalom. A Törvények felépítése 7. Platón: Törvények Oldal 2

Átírás

1

2 Tartalom A Törvények felépítése 7 Platón: Törvények 15 Részletes szerkezeti vázlat az egyes könyvekhez fűzött megjegyzésekkel 497 Utószó (Bolonyai Gábor és Németh György) 591 Bibliográfiai tájékoztató 625 A Törvények felépítése Első rész: Milyen célokat valósítsanak meg a törvények? (I - III. könyv) (A) Az Athéni Vendég a krétai Megillosszal és a spártai Kleiniasszal három jellegzetes krétai és spártai törvény értelmezésén keresztül vizsgálja a törvényhozás általános céljait. A törvényhozói szándék tisztázása a következő dilemmát veti föl: vajon a törvénykezés legfőbb célja a bátorság erősítése, és ennek megfelelően a háborús sikerek elősegítése (1624a1-630 d8), vagy a négy fő erény mindegyike egyaránt fontos, és ennek megfelelően a békés élet minősége az elsődleges (630 d9-632d8)? (B) A négy fő erény [befejezetlen?] (a)bátorság. A dór államok törvénykezésének bírálata, amiért csak a harci bátorságra nevelnek, a gyönyör elleni küzdelemre nem készítik föl polgáraikat (632 d9-635e3). (b)mértéktartás (vagy: józan gondolkodás, önuralom). Jogos-e a szümposzionok spártai tiltása, a gyönyörök teljes elutasítása (635 e4-641 a2)? A válasz a bor megítélésétől függ. (c) Miért jó a bor? Hogyan kell együtt bort inni? (1) A borral próbára tehető és erősíthető az önuralom erénye (641 a3-650 b10). [7] (2)A bornak szerepe van a zenei nevelésben is (II 652 a1-674 c7). (2.1)A zenei nevelés fontossága és célja (652 a1-664 b2). (2.2)A három nemzedék kórusa; az öregek Dionüszosz-kórusa (664 b3-671 a1). (3)A bor dicsérete és a rá vonatkozó törvények (671a1-674 c7). (C) Történeti kitérő: Hogyan keletkezhettek hajdan az államok? Hogyan pusztultak el és maradtak életben? (a) A törvények eredete a történelem kezdetén (III 676 a1-682e7). (b) A peloponnészoszi dór államok története. Miért bukott meg Argosz és Messzéné állama, miért maradt fönn Spárta? A királyi hatalom korlátozásának fontossága, a kevert államforma előnyei, a törvénykezés három célja (682 e7-693 d1). (c) A kevert államforma két, egymástól eltérő, de egyaránt sikeres típusa: a perzsa és az athéni modell. A szélsőséges monarchia és demokrácia veszélyei (693 d2-701 d1). (d) Áttekintés, a törvénykezés három céljának részletesebb kifejtése (701 d2-702b1). Átvezetés: Kleiniasz épp egy gyarmatváros megalapítására kapott megbízást; ez lehetőséget ad annak kipróbálására, hogyan valósíthatók meg konkrét törvények formájában az imént megállapított elvek (702 b1-702 e2). [8] Második rész: Törvények egy megalapítandó krétai város számára (IV - XII. könyv) (A) Az alapítás külső feltételei. (a)földrajzi fekvés, a gyarmatosok származása (IV 704a1-708 d7). (b)a legjobb állam megalapításának legkedvezőbb feltételei általában; egy jó szándékú és értelmes zsarnok (708 d8-712 b7). (c)a legjobb államforma: a törvények uralma (712 b8-715e6). (B)Szózat a leendő polgárokhoz (IV 715 e7 -V 734 e2). Platón: Törvények Oldal 2

3 (a)a mértékletesség isteni követelménye (715 e7-716 d4). (b)az istenek tisztelete (716 d4-717 b4). (c) A szülők és az ősök tisztelete (717b4-718 a6). Kitérő: A törvényekhez bevezetők szükségesek (718 a6-724b5). (d)a lélek, a test és az anyagi javak helyes megbecsülése (V 726 a1-729 b1). (e)kötelességek a gyermekekkel és embertársainkkal szemben (729 b1-730 a9). (f) A boldogsághoz szükséges emberi tulajdonságok és adottságok (730 b1-732 d7). [9] (g) A legtöbb örömöt valamennyi életforma közül az erényes élet nyújtja (732 d8-734 e2). (C) Törvénykezés (V 734 e3 - XII960 b5). (a) A földterület felosztása, a polgárok besorolása négy vagyoni osztályba, a telkek és lakóhelyek kiosztása (735a7-747 e11). (b) A tisztségek megállapítása és hatásköreik leírása (VI751 a1-768 e7): (1)A törvények őrei (752 d2-755 b6). (2)Katonai tisztségek (755 b6-756b6). (3)A tanács (756 b7-758 e8). (4)Szakrális tisztségek (759al - 760a5). (5)Földfelügyelők (760 a6-763 c2). (6)Városi felügyelők (763 c3 - e3). (7)Piaci felügyelők (763 e4-764 c4). (8)Nevelési felügyelők (764 c5-766 c1). (9)Pótválasztás halál esetén (766 c2 - d2). (10) A bíróságok (766 d3-768 e7). (c) Törvények (VI769 a1- XII960 b5). Átvezetés: a törvényhozó feladatai (769 a1-771 a4). (1)Az istenek ünnepeinek kijelölése és szabályozása (771 a5-772 d4). (2)A házasságot, háztartást és gyermeknemzést szabályozó törvények (772 d5-785 b9). (3) A gyermeknevelést szabályozó törvények (VII). (3.1) A magzatkortól hároméves korig (VII788 a1-793d6). (3.2) Hatéves korig (793 d7-794 c3). (3.3) Hatéves kortól az iskoláskorig (794 c3-804c1). (3.4) Iskoláskor. Írás és olvasás (804 c2-812 b1), zene (812 b2-813 b5), tánc és testmozgás (813 b6-816 d2), komédia és tragédia (816 d3-817 e4), matematika (817 e5-822 d3). [10] (3.5) Vadászat (822 d3-824 a22). (4) Istenünnepek, katonai gyakorlatok, sportversenyek (VIII828 a b4). (5) A nemi kapcsolatokat szabályozó törvények (835 b5-842a10). (6) A gazdasági élet megszervezése. A hétköznapi élet rendje (842 c1 - e5), mezőgazdasági törvények (842 e6-846 c8), a kézművesek (846 d1-847 e1), a termények elosztása (847 e2-848 c6), a kézművesek letelepítése (848 c7-849 a2), a kereskedelem (849 a3-850 a6), a betelepülők (850 a6- d2). (7)Büntetőjogi törvények (IX - X). (7.1)Templomrablás; a halálos ítélet (IX 853 a1-856a8). (7.2)Államcsínykísérlet (856b1 - e4). (7.3)Hazaárulás (856 e5-857 a2).. Kitérő: Szándékosan senki sem követ el igazságtalanságot (másként: bűnt, törvénysértést). Igazságtalanság és károkozás különbsége, az igazságtalanság lehetséges okai (857 b4-864 e9). (7.5)A lélek ellen elkövetett (főbenjáró) bűncselekmények (865 a1-874 d5). (7.6)A testben kárt okozó bűncselekmények: (7.6.1)Súlyos testi sértés (874 d5-879 b5). (7.6.2)Bántalmazás (879b6-882 c4). (7.7)Az anyagi javakban kárt okozó erőszakos bűncselekmények (X884 a1-885 b2). (7.8)Szentséggyalázás (X885 b2-910 e4). Platón: Törvények Oldal 3

4 (7.8.1) A törvény preambuluma (885 b2-907d3), majd három vélemény cáfolata: (i) az istenek nem léteznek" (887 c5-899d3), (ii) az istenek nem törődnek az emberekkel" (899 d4-905 d3), (iii) az istenek igazságtalanság esetén ajándékokkal megvesztegethetők" (905 d3 907 d3). (7.8.2) A törvény szövege (907 d4-910 d6). [11] (8)Tulajdonjogi törvények (XI913 a1-915 d6). (9)Kereskedelmi és iparűzési törvények (915 d6-922 a5). (10)Családjogi törvények: végrendelkezés és örökösödés (922 a6-926 d7), gyámság (926 d8-928 d4), kitagadás (928 d6-929 d3), az apai jogok megvonása (929 d3 - e8), válás és újraházasodás (929 e9-930 d1), a rabszolga gyermekek jogi helyzete (930d1-930 e2), a szülők gondozásának elmulasztása (930 e3-932 d8). (11)Vegyes tartalmú törvények. (11.1) Méregkeverés és mágia (932 e1-933 e5). (11.2)Lopás és rablás (933 e6-934 c6). (11.3)Elmebetegek felügyelete (934 c7 - d5). (11.4)Rágalmazás (934 d5-936b2). (11.5)Koldulás (936 b3 - c7). (11.6)Rabszolgák és állatok révén okozott károk (936c8-e5). (11.7)Tanúskodás (936 e d5). (11.8)Pénzért vállalt jogi szereplés (937 d6-938 c5). (11.9)Visszaélés diplomáciai (küldötti vagy hírnöki) megbízatással (XII941 a1 - b1). (11.10)A közvagyon eltulajdonítása (941 b2-942 a4). (11.11)Katonai vétségek (942 a5-945 b2). (11.12)A tisztségviselők beszámoltatása (945 b3-948 b2). (11.13)Az eskü és kockázatai (948 b3-949 c5). (11.14)Fizetési és egyéb kötelezettségek elmulasztása (949 c6 - e2). (11.15)Külföldi kapcsolatok; a megfigyelő (949 e3-953 e4). (11.16)Idegenek fogadása (953 e5-954 a4). (11.17)Házkutatás (954 a5 - c2). (11.18)Tulajdonjogi követelések (954 c3 - e3x (11.19)Tanúk, peres és versenyellenfelek akadályoztatása (954 a4-955 b4). (11.20)Orgazdaság (955 b5 - b7). [12] (11.21)Önhatalmú béke- és szerződéskötés (955 b8 - c5). (11.22)Megvesztegetés (955c6-d4). (11.23)Adózás (955 d5 - e4). (11.24)Áldozati felajánlások (955 e5-956 b3). (11.25)Eljárásjog, ítélet-végrehajtás (956 b4 958 c6). (12) Temetési törvények (958 c7-960 b5). (D) A törvények megőrzése (960 b5-969 d3). (a)az éjszakai tanács intézménye (961 a1 - d11). (b)a megőrzés feltételei: a törvények eredeti céljának ismerete, a négy erény összetartozása és különbözősége (961 e1-965 a8). (c) Az éjjeli tanács tagjainak képzése: dialektika és kozmológia (965 b1-968 b4). (d) Az éjjeli tanács testületének felállítása (968b5-969 d3). [13] Platón: Törvények Oldal 4

5 TÖRVÉNYEK ELSŐ KÖNYV I. ATHÉNI: Barátaim, ti istennek vagy egy embernek {624} tulajdonítjátok törvényeiteket? KLEINIASZ: Istennek, barátom, igen, istennek, így a leghelyesebb mondanom; mi Zeusznak, a lakedaimóniak pedig, ahová ez a barátunk is való, Apollónnak, 1 ha jól tudom. MEGILLOSZ: Valóban így van. ATHÉNI: És Homérosszal együtt azt is mondod, hogy {b} Minósz minden kilencedik évben atyja színe elé járult, és az ő kinyilatkoztatásai alapján hozott törvényeket városaitoknak? 2 KLEINIASZ: Igen, így beszélik nálunk, de azt is mondják, hogy testvére, Rhadamanthüsz - biztosan ismeritek ezt a {625} nevet - megkapta a legigazságosabb jelzőt. Mi, krétaiak, úgy tartjuk, hogy azért részesült ebben a kitüntetésben, mert annak idején helyesen osztott igazságot. 3 [17] ATHÉNI: Szép is ez a kitüntetés, Zeusz fiához illő. De ha ti mindketten ilyen törvénytisztelő hagyományok között {b} nőttetek föl, nem lenne kedvetek ahhoz, hogy most itt útközben az államról és a törvényekről beszélgessünk? Azt mondják, hosszú az út Knósszosztól a Zeusz barlangjáig és szentélyéig, 4 s csak akadnak az úton e hőség ellen árnyas pihenők a magas fák alatt, ahol majd korunkra tekintettel gyakran megpihenhetünk, beszélgetésekkel frissíthetjük magunkat, és így kényelmesen tehetjük meg az egész utat. {c} KLEINIASZ: Jól hallottad, barátom, az út menti ligetek csakugyan tele vannak gyönyörű, szép szál ciprusokkal meg rétekkel, ahol majd pihenőket tarthatunk. ATHÉNI: Nagyon jó lesz. KLEINIASZ: Ebben én is biztos vagyok de majd ha saját szemünkkel látjuk őket, még inkább ez lesz a véleményünk. Akkor hát rajta, induljunk jó szerencsével! II. ATHÉNI: Úgy legyen! És most hadd kérdezzek valamit. Mondd, miért rendelte el nálatok a törvény a közös étkezéseket, 5 a testgyakorlást és a fegyvereitek viselését? {d} KLEINIASZ: A mi intézményeinket szerintem bárki könnyen megértheti, barátom. Hiszen látjátok, milyen a vidék egész Krétán: olyan sík terület sehol nincs a szigeten, amilyen például Thesszáliában van, ezért aztán a thesszáliaiaktól eltérően, akik inkább lovon járnak 6, mi a [18] 1 A leghatalmasabb görög isten, Zeusz törvényhozói szerepe csak Krétáról ismert. Platón többször is utal rá (632 d, 636 d). A spártai állam neve Lakedaimón. A spártai törvényeket Lükurgosz a delphoi Apollóntól kapta, vagy általa erősítette meg (Hérodotosz 1. 65; Plutarkhosz: Lükurgosz 5). Igaz, olyan hagyományt is ismerünk, hogy a lükurgoszi törvények Krétáról származnak. 2 Odüsszeia : kilenc évig hol a legfőbb Zeusszal társalgó Minósz gyakorolta uralmát." (Ford. Devecseri Gábor) A sor értelmezése erősen vitatott: míg a hagyományos felfogás szerint Minósz kilenc évig" uralkodott (Így szól Devecseri fordítása is), addig az Athéni olvasatában kilencévente" találkozik Zeusszal. Ez az értelmezés a Minósz című apokrif dialógusban fordul elő először (319 d-e), mely abban is eltér az akkoriban elfogadott értelmezéstől, hogy a találkozást nem együtt ivás, szümposzion formájában képzelte el, hanem tanításnak fogta föl, egyfajta beavatásnak a törvénykezés tudományába. Az Athéni tehát arra is rákérdez, hogy a krétaiak is így értik-e Homéroszt? Minósz Zeusz és az általa elrabolt Európé fia, Knósszosz királya, Minótaurosz apja. Halála után az alvilág egyik bírája lett (Odüsszeia ). 3 Zeusz és Európé fia, igazságossága miatt halála után az alvilág egyik bírája. A Minósz 320 b szerint maga Minósz tanította meg az igazságos ítélkezésre. 4 Knósszosz jelentős város volt Kréta északi partvidékének középső részén. Palotája már a bronzkorban a sziget egyik központja. Zeusznak Krétán három barlangja is volt. Az egyik a diktéi, ahol született, Knósszosztól keletre található. A Kr. e. VIII. századtól kezdve azonban itt nincs nyoma kultusztevékenységnek. A másik, az Ida-hegyi (ma Psziloriti), Zeusz nevelkedésének és későbbi kultuszának színhelye, gyalog óra alatt elérhető Knósszoszból délnyugati irányban. A harmadik a Juktasz-hegyi, Zeusz sírja, amely túl közel fekszik Knósszoszhoz egy kiadós beszélgetés le folytatásához. 5 A krétai törvények, a spártaiakhoz hasonlóan, elrendelték a férfiak közös étkezését és gyakorlatozását. A krétai államok állandó háborúban álltak egymással (Arisztotelész: Politika 1269 b). 6 Az észak-görögországi Thesszália folyóvölgyei alkalmasak voltak lótenyésztésre, ezért a vidék lakói híres Platón: Törvények Oldal 5

6 lábunkat használjuk; a mi egyenetlen földünk csak a futás gyakorlására alkalmas, másra nemigen. Ilyen terepen könnyű fegyverzetet kell ölteni, s nem olyat, amely súlyával akadályozna a gyors előrehaladásban, erre a célra pedig a könnyű íj és nyíl felel meg a leginkább. Egyszóval {e} a háború igényeihez igazodva rendelte el nekünk ezt a fegyverzetet törvényhozónk, ahogyan véleményem szerint egyébként is mindent erre való tekintettel rendezett be - hiszen a közös étkezéseket is alighanem azért vezette be, mert látta, hogy minden nép, mikor hadba vonul, a dolog természete folytán rákényszerül, hogy saját biztonsága érdekében közösen étkezzék a hadjárat ideje alatt; ezzel az intézkedéssel, megjegyzem, az átlagemberek esztelensége fölött is ítéletet mondott, akik nem látják, hogy az életben minden állam minden állammal örökös háborúban áll: ha tehát háború idején a {626} biztonság kedvéért együtt kell étkezni, és vezetőket és alárendelteket kell kijelölni őröknek, akkor békében is ezt kell cselekedni. Mert az, amit a legtöbb ember békének nevez, szerinte csupán puszta szó, a valóságban minden ál lam minden állammal természet szerint örök, hadüzenet nélküli háborúban áll. Egyszóval, ha így folytatod a vizsgálódást, rá fogsz jönni, hogy a krétaiak törvényhozója a háborúra gondolva rendezte be összes intézményeinket a közéletben is, a magánéletben is; s így azzal a gondolattal bízta ránk e törvények megőrzését, hogy a többi dolognak sincs semmiféle haszna - legyen az vagyontárgy {b} vagy bármilyen tevékenység -, ha a háborúban nem vagyunk fölényben: mert a legyőzöttek összes java a győzteseké. III. ATHÉNI: Látom, barátom, kellően képzett vagy ahhoz, hogy átlásd a krétai intézmények lényegét. De magyarázd meg nekem, kérlek, még világosabban, mire gondoltál, amikor a jól megalkotott városállamot {c} meghatároztad! Ugye arra, hogy az államot úgy kell berendezni es igazgatni, hogy háborúban legyőzze a többi államot - jól értettem? KLEINIASZ: Tökéletesen; s azt hiszem, ez a barátunk is így vélekedik. [19] MEGILLOSZ: {d} Válaszolhatna-e másképpen, isteni barátom, egyetlen spártai is? ATHÉNI: És vajon csak városállamok között helyes ez az elv, falvak között viszont már más érvényes? KLEINIASZ: Semmiképpen sem. ATHÉNI: Tehát itt is ugyanaz a helyzet? KLEINIASZ: Ahogy mondod. ATHÉNI: És tovább lépve: egy falun belül családnak családhoz, embernek emberhez való viszonyában szintén ugyanez az elv érvényes? KLEINIASZ: Ugyanez. ATHÉNI: S az embernek önmagához való viszonyában: mint ellenség az ellenséggel kell önmagunkkal szemben állnunk, vagy hogyan képzeljük ezt el? KLEINIASZ: Athéni vendégem - nem akarlak attikainak nevezni, mert méltónak látszol rá, hogy az istennő nevével illesselek 7 -, közelebb jutottál a gondolat megértéséhez, mert helyesen vezetted vissza a kiindulópontjához; s most már könnyen rá fogsz jönni, hogy helyesen beszéltünk, amikor az imént azt mondtuk, hogy mindenki mindenkinek ellensége, mind a magán-, mind a közéletben, sőt mindenki önmagának ellensége. {e} ATHÉNI: Hogy érted ezt, csodálatos férfiú? KLEINIASZ: Legyőzni önmagunkat, barátom, minden győzelem között az első és legszebb, viszont gyengének bizonyulni önmagunkkal szemben minden vereség között a legszégyenletesebb és legcsúfosabb. Ez pedig arra vall, hogy mindnyájunkban háború folyik saját magunk ellen. ATHÉNI: Akkor most fordítsuk csak meg a gondolatmenetet! Minthogy közülünk mindenkire áll az, hogy vagy {627} uralkodik önmagán, vagy gyengének bizonyul önmagával szemben, vajon állíthatjuk-e, hogy a családban, a faluban és az államban is ugyanez a helyzet, vagy sem? KLEINIASZ: Arra gondolsz, hogy az egyik uralkodik önmagán, a másik pedig gyengének bizonyul önmagával szemben? [20] ATHÉNI: Igen. lovasok voltak. 7 Athén Attika félszigetén fekszik. A város Athéné istennőről kapta nevét. Platón: Törvények Oldal 6

7 KLEINIASZ: Ez a kérdésed is jogos; mert nagyon is előfordul az ilyesmi, nemritkán az egyes államokban is: hiszen minden olyan államról, amelyben a különbek legyőzik a tömeget, a hitványakat, méltán mondható, hogy uralkodik önmagán, s teljes joggal dicsérhető az önmaga fölött aratott győzelem miatt; ahol viszont az ellenkezője történik, arról az országról meg az ellenkezőt lehet elmondani. ATHÉNI: Azt a kérdést, vajon egyáltalán lehetséges-e, {b} hogy a hitványabb fölényben legyen a kiválóbbal szemben, hagyjuk, mert hosszabb megbeszélést igényelne. De most már értem, mit akarsz mondani: azt, hogy néha azonos származású és ugyanahhoz az államhoz tartozó polgárok közül az igazságtalanok, akik sokan vannak, szövetkeznek, és az igazságosokat, akik kevesen vannak, erőszakkal le akarják igázni, s ha az előbbiek győznek, méltán mondhatjuk, hogy az állam gyengének bizonyult önmagával szemben, és gyarlónak; ahol ellenben ezek alulmaradnak, ott az állam erősebbnek bizonyult, és jó. KLEINIASZ: Bármennyire különös is, barátom, ez az {c} állítás, mégis okvetlenül egyet kell vele értenünk. IV. ATHÉNI: De várj csak, vegyük fontolóra a következőt is: egy apától és egy anyától sok testvér származhat, és nem lehet csodálkozni rajta, ha közülük többen igazságtalanok, s csak kevesebben igazságosak. KLEINIASZ: Persze hogy nem. ATHÉNI: És nem illenék hozzánk, hogy azon lovagoljunk: a hitványak győzelme esetén az egész házat és atyafiságot nevezhetjük-e önmagával szemben gyengének; illetve, ha a hitványak maradnak alul, mondhatjuk-e, hogy a ház győzött, és uralkodik önmagán; mert most nem azt {d} vizsgáljuk, hogy kifejezéseink megfelelnek-e a köznyelvnek vagy sem, hanem azt, hogy természettől fogva mi a helyes és helytelen a törvényekkel kapcsolatban. KLEINIASZ: Igazat szólsz, barátom. MEGILLOSZ: És szépen is, véleményem szerint, legalábbis eddig. ATHÉNI: Lássuk hát a következőt is: lehet-e valaki bíró az imént említett testvérek ügyében? [21] KLEINIASZ: Természetesen lehet. ATHÉNI: S melyik volna a jobb bíró? Az-e, amelyik a {e} hitványakat halálra ítélné, a különbeknek pedig meghagyná, hogy önmagukat kormányozzák; vagy pedig az, amelyik azt rendelné el, hogy a derék testvérek uralkodjanak, a hitványabbak pedig életben maradhatnak, de önként engedelmeskedniük kell amazoknak? Vagy keressünk egy harmadikat, egy mindkettőjüknél jobbat (ha persze {628} akad ilyen), aki úgy venné kézbe ennek a meghasonlott nemzetségnek az ügyét, hogy senkit nem szánna halálra, hanem mindenkit kibékítene, törvényeket hozna számukra, és így gondoskodna arról, hogy ezentúl egymás barátai legyenek? KLEINIASZ: Az ilyen bíró és törvényhozó volna messze a legkülönb. ATHÉNI: Pedig a háborúval épp ellenkező cél lebegne előtte törvényhozás közben. KLEINIASZ: Ez bizony igaz. ATHÉNI: Hát aki a városállam rendjét akarná {b} megszervezni? Vajon inkább a kívülről fenyegető háborúra, vagy inkább a mindig fel-felbukkanó belső harcra, a polgárháborúra 8 gondolva rendezné be a város életét? Mert ami ezt az utóbbit illeti, mindenki azt szeretné, hogy sohase törjön ki az ő államában; ha pedig kitört, minél gyorsabban szűnjék meg. KLEINIASZ: Világos, hogy erre az utóbbira gondolva. ATHÉNI: S vajon azt választanánk-e inkább, hogy az egyik párt győzelme s a másik pusztulása árán álljon helyre a viszály után a béke; vagy pedig, hogy kiegyezéssel {c} jöjjön létre a barátság és a béke, és ezután az állam a külső ellenségek felé fordíthassa a figyelmét? KLEINIASZ: Mindenki azt akarná, hogy inkább az utóbbi és ne az előbbi történjen államában. ATHÉNI: A törvényhozó is? KLEINIASZ: Az is. [22] ATHÉNI: S vajon nem a lehető legjobbnak a kedvéért hozza minden törvényhozó az összes törvényét? 8 A görögben külön szóval jelölik a külső ellenséggel vívott háborút (polemosz) és a polgárok belső háborúját, a belviszályt (sztaszisz), a kettő közös nevezőre hozása ezért sem magától értetődő. (B. G.) Platón: Törvények Oldal 7

8 KLEINIASZ: De, természetesen. ATHÉNI: Márpedig a legjobb nem a háború és nem a polgárháború - sőt könyörögnünk kell, hogy sohase jussunk ilyen kényszerhelyzetbe -, hanem az egymással való békesség és őszinte barátság. De mint látjuk, még az {d} államnak önmaga fölött aratott győzelme sem tartozik a legfőbb javak, hanem csak a szükséges dolgok közé; az igazi jót a győzelemmel azonosítani olyan volna, mintha valaki azt gondolná, hogy akkor van a legjobb állapotban a test, ha betegségét megszüntették az orvosok, s az eszébe sem jutna, hogy van olyan test is, amely egyáltalán nem szorul gyógyításra. Aki tehát így gondolkozik az állam vagy az egyén boldogságáról, nem lehet sem jó politikus, ha csupán és elsősorban a kívülről fenyegető háborúkat tartja szem előtt, sem tökéletes törvényhozó, ha nem inkább a {e} béke kedvéért szabályozza a háborús viszonyokat, semmint a háború kedvéért a békés viszonyokat. V. KLEINIASZ: Úgy látszik, hogy ezeket, barátom, helyesen mondtad; mindazonáltal csodálnám, ha mind nálunk, mind a Spártában fennálló törvények minden törekvése nem a háborúra irányulna. ATHÉNI: Ez meglehet; de nekünk egyáltalán nem kell {629} most kemény harcot indítanunk e törvények ellen, elég, ha nyugodtan faggatjuk őket, mintha ők is meg mi is alapvetően erre a célra törekednénk. Kövessétek hát velem együtt a megkezdett gondolatmenetet! A vezetőnk pedig legyen Türtaiosz, aki athéni születésű volt ugyan, de Spárta polgára lett, 9 s minden embernél határozottabban ezt a célt tűzte ki, hiszen azt mondta, hogy [23] Nem fűzném versembe a férfit, szóba se hoznám, 10 {b} még ha a leggazdagabb volna is az emberek között, s még akkor sem, ha sok kiváló tulajdonsággal rendelkezne is - s itt sokat felsorol -, aki nem bizonyulna a háborúban is mindenkor a legderekabbnak. Az ő költeményeit nyilván te is hallottad már; spártai barátunk meg bizonyára kívülről ismeri őket. MEGILLOSZ: Így igaz! KLEINIASZ: Persze, mihozzánk is eljutottak Spártából. {c} ATHÉNI: Nos, hát kérdezzük meg közösen e költőt valahogy így Türtaiosz, isteni költő! Nagyszerű és bölcs gondolatnak tartjuk, hogy a háborúban kiváló férfiakat különösen nagy dicséretben részesítetted; én is, és e spártai barátunk, meg a knósszoszi Kleiniasz is mélyen egyetértünk veled; de világosan szeretnénk tudni, hogy vajon ugyanazokról a férfiakról beszélünk-e vagy sem. Mondd meg hát nekünk: vajon te is, akárcsak mi, határozottan azt tartode, hogy a háborúnak két fajtája van? Vagy {d} hogyan gondolod?" Erre bizonyára nem csak Türtaiosz, hanem egy nála jóval gyarlóbb ember is meg tudná mondani az igazat, hogy két fajtája van; az egyik az, amelyet mindnyájan polgárháborúnak nevezünk - ez minden háború közül a legkíméletlenebb, mint az előbb említettük -, a háború másik fajtája pedig bizonyára mindannyiunk szerint az, amelyet külső, más népből való ellenfelek ellen folytatunk, ha vita támad közöttünk - s ez jóval szelídebb amannál. KLEINIASZ: Így van. ATHÉNI: Nos hát a kettő közül melyik háborúra gondolva dicsőítetted oly szárnyalóan, illetve gáncsoltad a férfiak egy fajtáját? Szavaid alapján mintha a külső háborúra {e} gondoltál volna: mert egy helyütt úgy fogalmazol költeményeidben, hogy nem tudod elviselni az olyan embert, [24]...ki a véres ölésre tekintve leejti a karját, 9 Az érvelés humora - emeli ki az ókori szkholion szerzője -, hogy az Athéni a spártaiak jellemzésére éppen egy athéni származású költőt idéz. A Kr. e. VII. században élt kardalköltő athéni születése azonban valószínűleg csupán a költészet terén is nagyhatalmi babérokra törekvő Athén konstrukciója; Türtaiosz 1a. töredéke (Gentili-Prato) elég egyértelműen szól spártai származása mellett. Az Athéni Vendég, úgy tűnik, átveszi az athéni közvélekedést, talán a spártai állam általa is katonásnak tartott jellege alapján. 10 Türtaiosz 9. elégiájának (Gentili-Prato) 1. sora. Az idézet fordítója Kerényi Grácia. A mű folyamán Platón még többször idézi ezt a költeményt (630 b, 660 e a). A teljes vers a Görög költők antológiája című kötetben olvasható magyarul, Szepessy T. (szerk.), Európa, Budapest, 1982, o. Platón: Törvények Oldal 8

9 ellenségre közel törve lecsapni remeg. 11 Erre aztán azt mondhatnánk, hogy Te, Türtaiosz, szemmel láthatólag azokat dicséred, akik az idegen és külső ellenség elleni háborúban tűnnek ki." Elismerné ezt ő is, és egyetértene velünk? KLEINIASZ: Bizonyára. ATHÉNI: Mi ellenben azt állítjuk, hogy - noha ezek is {630} derék férfiak - még különbek, sőt sokkal különbek azok, akik a legsúlyosabb háborúban bizonyulnak igazán kiválónak; költőt mi is felhozhatunk tanúként, Theogniszt, a szicíliai Megara polgárát, aki így szól: A kíméletlen belviszályok idején, ó Kürnosz, a hű férfi annyit ér, mintha aranyból vagy ezüstből volna. 12 Az ilyen férfiúról elmondhatjuk, hogy súlyosabb háborúban sokkal különbnek bizonyul amannál körülbelül {b} annyival, amennyivel különb a bátorsággal egyesült igazságosság, önmérséklet és belátás a puszta bátorságnál. Mert az erény teljessége nélkül nem maradhat valaki hűséges és feddhetetlenül becsületes a polgárháború viharaiban. Olyanok ellenben, akik a Türtaiosz által megénekelt háborúban állnak helyt és kockáztatják az életüket, a zsoldosok között is számosan vannak, pedig azok legnagyobbrészt - igen csekély kivétel - vakmerő, igazságtalan, féktelen és minden belátás nélkül való legények. De mire is fut ki ez a gondolatmenet? Mit akar megvilágítani? Nyilvánvalóan azt, hogy ez az itteni, Zeusztól {c} vételt [25] sugallt törvényhozó is, de bármelyik, akinek egy csöpp haszna is van, nem másra, hanem mindig is a legnagyobb erényre tekintve fogja meghozni a törvényeket; ez pedig valójában - ahogyan Theognisz mondja - egyfajta hűség a válságos pillanatokban, amit tökéletes igazságosságnak is nevezhetne az ember. A Türtaiosz által leginkább {d} magasztalt erény pedig szintén szép dolog, és megérdemli a költő dicséretét, de értéke alapján csak a negyedik helyet foglalhatja el a rangsorban. VI. KLEINIASZ: Szépen besoroltuk a mi törvényhozóinkat a sereghajtók közé! ATHÉNI: Nem őket, kiváló barátom, hanem önmagunkat, ha úgy véljük, hogy Lükurgosz és Minósz 13 csakugyan főleg a háborúra tekintve hozták a spártai, illetve az itteni összes törvényeket. KLEINIASZ: Hogyan kellene tehát szólnunk róluk? {e} ATHÉNI: A valóságnak megfelelően, gondolom, és úgy, ahogyan igazságos is szólnunk, ha egy isteni férfiúról beszélgetünk - hogy az ilyen törvényhozó nem az erény egy részére, méghozzá a legkevésbé értékesre tekintve hozta a törvényeit, hanem az erény egészére tekintve, és e törvényeket fajok szerint kell megvizsgálnunk, nem pedig úgy, ahogy ezt a mai törvények szerzői teszik: mert ezek mindegyike csak annak vizsgálatára vállalkozik, amire épp szükség van: az egyik az örökségek és az örökösök problémáit kutatja, a másik a tettleges {631} bántalmazások ügyét, megint más pedig ezer hasonló kérdést. Mi ellenben azt állítjuk, hogy a törvényekről folytatott vizsgálódás akkor helyes, ha úgy történik, ahogyan mi most hozzáfogtunk. S ahogyan te elkezdted a törvények magyarázatát, az minden elismerésemet megérdemli, mert nagyon helyesen az erényből indultál ki, azon az alapon, hogy érte hozta a törvényhozó a törvényeket; az az állításod viszont, hogy az összes törvényt az erénynek csak egyetlen, s méghozzá a legkevésbé jelentékeny részére tekintve hozta, nézetem szerint már nem volt helyes, [26] s épp emiatt mondtam ezt az egész későbbi beszédemet. Akarod-e, hogy elmondjam, hogyan szerettem volna a te {b} szádból hallani ennek a problémának a taglalását? KLEINIASZ: Persze hogy akarom, barátom! 11 Türtaiosz idézett versének sora. 12 Megarai arisztokrataköltő a Kr. e. VI. században. Fiúszeretőjéhez, Kürnoszhoz írott verseiben szenvedélyesen támadta a frissen megtollasodott, felkapaszkodott polgárokat. Theognisz az Athéntól délnyugatra fekvő Megarában született, Platón valószínűleg nem tévedésből mondja az anyaváros helyett a gyarmatváros polgárának, hanem arra utal, hogy költeményét a szicíliai Megara polgáraként írta, ahol száműzetése után kaphatott polgárjogot. Az idézetet, mely elégiagyűjteménye első könyvének sora, a pontosság kedvéért prózafordításban közöljük. 13 Spárta mitikus törvényhozóját először említik meg név szerint, a krétai Minószról ld. 624 a és 706 b. Platón: Törvények Oldal 9

10 ATHÉNI: Ó, barátom - kellett volna mondanod -, a krétaiak törvényei nemhiába örvendenek különösen nagy hírnévnek az összes görög között; mert valóban helyesek, hiszen boldoggá teszik azokat, akik irányításuk szerint élnek. Minden jót megszereznek nekik; a javak pedig kétfélék: emberiek és isteniek, s az isteniektől függenek az emberiek. Ha egy állam a nagyobb értékeket befogadja, velük együtt a csekélyebbeket is megszerzi; ha ellenben {c } nem, elesik mindkettőtől. A csekélyebb értékek azok, amelyeknek élén az egészség áll, a második helyen a szépség, a harmadik helyen a futáshoz és egyéb testmozgásokhoz való erő, a negyedik helyen pedig a gazdagság, de nem a vak, hanem az éles látású, vagyis amelyik a helyes gondolkodás mellé szegődik. Az isteni javak között pedig a vezető helyen a helyes gondolkodás áll, a második helyen az ész irányításával mértéktartásra képes lelkület, ha ezek a bátorsággal párosulnak, abból származik a harmadik, az igazságosság, végül a negyedik, a {d} bátorság. A természet maga rendezte be úgy, hogy ezek előbbre valók amazoknál, tehát a törvényhozónak is így kell értékelnie őket. Majd fel kell hívnia rá a polgárok figyelmét, hogy a többi rendelkezés mind ezekre a javakra irányul, s közülük az emberi javak az isteniekre, az isteniek pedig mind vezérükre: az észre. Ezen az alapon kell gondoskodnia a házasságkötésről, továbbá a gyermekek nemzéséről és neveléséről, mind a fiúkéról, mind a leányokéról: gondoskodnia kell róluk fiatalkorukban és koruk haladtával öregségükig, helyesen osztva megtiszteltetést és megszégyenítést; és az élet minden területén - megvizsgálva és gondosan megfigyelve az emberek {632} bánatát és örömeit, vágyait és mindenféle szenvedélyeik hevességét - helyesen kell dicsérnie és szidalmaznia maguk által a törvények által. Nemkülönben haragban és félelemben, továbbá amikor sorscsapások következtében zűrzavar támad a lélekben, s amikor kikerüli e [27] zavarokat az események szerencsés alakulása folytán, s amikor indulat fogja el az embert betegségben, háborúban, {b} szegénységben vagy az ezekkel ellenkező körülmények között - mindezekre az esetekre fel kell világosítania az embereket, és meg kell állapítania, hogy mindezen lelkiállapotok közül mi a szép és mi nem az. Ezek után a törvényhozónak figyelemmel kell kísérnie a polgárok vagyonszerzését, s azt, hogy a vagyon felhasználása mi módon történik; továbbá a polgárok egymással kialakított kapcsolatait és ezek felbontását - legyen az önkéntes vagy sem -, hogy miképp járnak el minden egyes ilyen esetben egymással szemben; s meg kell vizsgálnia azt is, mikor nevezhető a viselkedésük igazságosnak és mikor nem. Akik engedelmeskednek a törvényeknek, {c} azokat kitüntetésekben kell részesítenie, akik ellenben engedetlenek, azokra meghatározott büntetéseket kell kiszabnia; majd alkotmánya végére érkezvén arra kell pillantást vetnie, hogy hogyan kell az elhunytak temetéséről gondoskodni, és milyen tiszteletben kell őket részesíteni. Mindezek áttekintése után a törvényhozó őröket fog állítani a felsorolt területeken, akik részben belátásuk, {d} részben igaz véleményük alapján ügyelnek arra, hogy valamennyi intézmény az ész irányítása alatt az önmérsékletnek és az igazságosságnak, ne pedig a gazdagságnak és a becsvágynak álljon a szolgálatában. Hát így szerettem volna, barátaim - és még most is szeretném -, hogy megmutassátok, mindez hogyan valósult meg Zeusz és püthói Apollón 14 törvényeiben, amelyeket Minósz és Lükurgosz fektettek le, továbbá hogy mennyiben nyilvánul meg bennük bizonyos rend annak számára, aki jártas a törvények világában - akár tanulmányai, akár gyakorlata révén -, mert előttünk, többiek előtt e rend semmiképp se szembetűnő. VII. KLEINIASZ: Hogyan folytassuk akkor a beszélgetésünket, barátom? [28] ATHÉNI: Úgy gondolom, hogy a legelejétől elindulva kell {e} újra végigmennünk - úgy, ahogy megkezdtük - először is azokon az intézményeken, melyek a bátorságra vonatkoznak. Azután az erénynek egy másik, majd ismét másik fajtáján haladunk végig, ha nincs ellene kifogásotok; s ahogyan az elsőn végighaladtunk, úgy próbáljuk meg - ezt példaképnek tekintve - a többi erényt is megbeszélni, s ezzel a gyorsított eljárással megkönnyíteni magunknak az utat. Később pedig, ha isten is úgy akarja, igazolni fogjuk, hogy az erény egyes részei, amelyeken végighaladtunk, mind az erény egészét szolgálják. MEGILLOSZ: Rendben; elsőnek pedig őt próbáld meg {633} kihallgatni, Zeusz hívét! 14 A delphoi Apollón legyőzte a Püthón nevű sárkánykígyót, jelzője innen származik. Magát Delphoit is nevezik Püthónak. Apollón sugallta Lükurgosz törvényeit, vö. 624 a. Platón: Törvények Oldal 10