TARTALOMJEGYZÉK TABLE OF CONTENTS

Átírás

1 1 SzerkTart_Layout :49 Page 1 TARTALOMJEGYZÉK TABLE OF CONTENTS 2 Szilágyi Ákos versei Ákos Szilágyi: Poems 4 Jeles András: Papírhajó (könyvrészlet) András Jeles: Paper Boat (Novel Excerpt) 14 Gyukics Gábor: Louise Glück 2020 irodalmi Nobel-díjasa (ismertetés) Gábor Gyukics: Introduction to Louise Glück, the 2020 Nobel Prize Recipient in Literature 18 Alexis de Tocqueville a rabszolgaságról meg a rasszizmusról, Ádám Péter bevezetőjével (esszé) Ádám Péter: Introductory Essay to Alexis de Tocqueville on Race and Slavery 24 Széplaky Gerda: Isten láthatatlan arca (esszé) Gerda Széplaky: God s Invisible Face (essay) 33, 41, 81, 119, 158, 176, 214 Hárs György Péter versei György Péter Hárs: Poems 34 Weiss János: Filozófiai szálak Heller Ágnes A zsidó Jézus feltámadása című könyvében (tanulmány) János Weiss: Philosophical Threads in Ágnes Heller s The Resurrection of the Jewish Jesus (study) 42 Polgár Anikó: Az anyaarchetípus megjelenési formái Hajnal Anna és Weöres Sándor anyasiratójában (tanulmány) Anikó Polgár: The Maternal Archetype in Anna Hajnal and Sándor Weöros s Maternal Lament (study) 50 Soltész Márton: A vádlott: Ady Endre. Perújítás kérdőjelekkel (tanulmány) Márton Soltész: The Accused: Endre Ady. Retrial With Questions (study) 61 A szakadék felett. Bar Ruso fotómontázsai Bar Ruso, Photomontages 62 Zsidó karhatalmi századok 1918/1919. Dokumentumok, újságcikkek. Bevezette és összeállította: Kőbányai János János Kőbányai: Introduction and Compiler, Jewish Military Units 1918/1919. Documents. 82 Csunderlik Péter: A liberalizmus mint bűnbak. A Tanácsköztársaság létrejöttének antiliberális magyarázatai a Horthy-korszakban (tanulmány) Péter Csunderlik: Liberalism as Scapegoat. The Anti-Liberal Explanations of the Origins of the Hungarian Soviet Republic during the Horthy Period (study) 89 Für Emil festményei a Covid korszakáról The Paintings of Emil Für during the Covid Era 90 Lengyel András: Smá Jiszróel. József Attila zsidózó verse (tanulmány) András Lengyel: Smá Jiszróel. Attila József s Judaizing Verse (study) 103 Konrád György: Gera György (esszé) György Konrád: György Gera (Essay) 108 Gera Balázs: Heller Ágnes utolsó útja Párizsban. Kőbányai János interjúja János Kőbányai Interview with Balázs Gera: Ágnes Heller s Last Journey to Paris. 112 Nagy József: Ágnes szenvedélyei. Ismertetés a Testimonianze olasz folyóirat Heller Ágnes-különszámáról József Nagy: The Passions of Ágnes: Review of the Special Issue of the Italian Journal Testimonianze, Dedicated to Ágnes Heller 120 Kelemen Gábor: Heller Ágnes futó szellemi kalandja Martin Buberrel (tanulmány) Gábor Kelemen: Ágnes Heller s Passing Intellectual Adventure with Martin Buber (essay) 133 Hidvégi Máté: Ungvári Tamás első jahrzeitjére (esszé) Máté Hidvégi: For Tamás Ungvári s First Jahrzeit (essay) 139 Hernádi Miklós (1944. január szeptember 9.) (Kőbányai János, Jeszenszky Géza és Boris János nekrológja) Miklós Hernádi (January 16, 1944 September 9, 2020) 142 Fehér László: Fehér ingben festettem meg pedig inkább kockásakat hordott. Dési János interjúja egy barátságról, s Hernádi Miklósról a műgyűjtőről László Fehér: I Painted Him in a White Shirt, Although He Really Wore a Checked One. János Dési s Interview of a Friendship with Art Collector,Miklós Hernádi. 148 Kőbányai János: A szalonteremtő. Kéri Piroska ( ) János Kőbányai: Piroska Kéri ( ), Salon Creator. 150 Kelemen Gábor: Magyar írók angol fordítója. Tim Wilkinson emlékére (tanulmány) Gábor Kelemen: Tim Wilkinson: English Translator of Hungarian Writers (study) 155 Huszár Ágnes: Gyekiczki András portré háttérrel (esszé) Ágnes Huszár: Andreas Gyekiczki A Portrait with Background (essay) 159 Oláh János: Guttmann Mihály, az elfeledett óriás az óriások között (tanulmány) János Oláh: Mihály Guttmann, the Forgotten Giant Among the Giants (study) 174 Vajda Mihály: A botcsinálta óvónő (esszé) Mihály Vajda: The Kindergarten Teacher in Spite of Herself (essay) 177 Tibori Szabó Zoltán: Randolph L. Braham búcsúelőadása (emlékezés) Zoltán Tibori Szabó: Randolph L. Braham s Farewell Lecture (remembrance) 181 Molnár Judit: Búcsú a mestertől és sorozatától. Előszó a Tanulmányok a holokausztról sorozat XI. zárókötetéhez (emlékezés) Judit Molnár: Farewell to the Master and His Series. Prologue to the Series Studies on the Holocaust, the Final Volume Eleven (remembrance) 189 Felszabadulás? Hogyan tovább? Részletek Pfeifer Éva közvetlen a soá után írt leveleiből. Összeállította: Járó Katalin Katalin Jaro, Compiler: Liberation? How To Go On? Excerpts from Eva Pfeifer s Letters, Written Immediately after the Shoa. 197 Louise O. Vasvári: Narratív identitáskonstrukciók három holokauszt-túlélő nő emlékeiben/emlékirataiban (tanulmány) Louise O. Vasvári: Narrative Construction of Identity in The Memoirs of Three Female Holocaust Survivors (study) 215 Steven E. Aschheim: A holokauszt örök kérdése: miért épp a németek és miért épp a zsidókat? (esszé) Steven E. Aschheim: The Eternal Question of the Holocaust: Why Precisely the Germans and Why Against the Jews? (essay) 225 Bárd Károly: A számonkérés. Veszprémy László Bernát: Gyilkos irodák. A magyar közigazgatás, a német megszállás és a holokauszt. Második rész (tanulmány) Károly Bard: The Assessment. László Bernát Veszprémy: Murderous Offices. The Hungarian Administration, the German Occupation and the Holcaust. Second Part (study) 245 Veszprémy László Bernát: Horthy brit diplomatája. Thomas Beaumont Hohler és szerepe az ellenforradalmi rendszer megszilárdulásában (tanulmány) Lászlo Bernát Veszprémy: Horthy s British Diplomat. Thomas Beaumont Hohler s Role in the Solidification of the Counterrevolution (study) 253 Figyelő The Observer A Szerk. az olvasóhoz a 13, 33, 88, 107 oldalakon

2 2-3 2 Szilágyi vers.qxp_layout :51 Page 2 Szilágyi Ákos 2020/2 3 VERSEK Szilágyi Ákos (üveggyöngyjáték) minden mindennel összefügg az egész világ függvény! nincs képzet ennél kényszerűbb nincs ennél durvább önkény minden mindennel összefügg fügét mutat a törvény nincs ennél világ ésszerűbb nincs ennél forgóbb örvény íme az ember függeteg! s habár lejött a fáról függő maradt és nagybeteg függeszkedjék is bárhol legördül lét vasfüggönye fentről dördülő vastaps felhúzódik az Úr ínye ő a Pusztai Farkas (enyészállat) ím e pompás tenyészállat nem tudja hogy enyészállat föl-le sétál tündököl pedig mindjárt megdögöl böködik villanybotozzák egy csapással letaglózzák ellenérvekből kifogy utoljára összerogy ám letelik munkaóra test kerül föl húskampóra megdermed a csigasor hűtő várja valahol aztán veszik viszik adják pirítják nyárson forgatják a lakoma alakul! bűneinkért így lakol 2

3 2-3 2 Szilágyi vers.qxp_layout :51 Page 3 Szilágyi Ákos VERSEK 2020/2 3 (téli táj) pillanatra tavasz lett nyár az örök télben odaátról üdvözlet halál ellenében fogsor vakít fagyba vert Nap ráfogott fegyver visszaverni kénytelen fényét kegyeletlen kézen-közön fényözön gyászfonatú tájban foszladoznak annyi szent nem haltak hiában varjak tánca karnevál kéz a kézben hullák örömóda dance macabre éjszakája hull ránk a szikrázó hómezőn arcok tányéraknák tavasz táncol féleszűn lábát mintha raknák (albo dies notanda lapillo) az egyik nap fényesebb a másik nap tompább éj égboltján fény-sebek kis csillag-rovátkák fehér napok feketék kopognak mint talpfák egyik nap csak fekhetnék másik nap meg Sonntag fehér nyár fekete tél betyárból lett pandúr hurkolódik a kötél nyak körül megfordul napok csörgő kavicsok markában a sorsnak meg-megrázza mintha csak élvezné hogy sok van utolsó nap haladék kihull az időből halál lerótt illeték e kétféle kőből.. fáj már minden porcikám hajléktalan váznak átvirrasztott éccakán csillagok kukáznak 3

4 Jeles.qxp_Layout :51 Page 4 Jeles András 2020/2 3 PAPÍRHAJÓK Jeles András Papírhajók könyvrészlet R. Musil: Úgy látom, nincs kizárva, hogy egy teljes élet összes gondolatának tökéletesen adekvát regisztere, lett légyen látszólag minden egység híján, megrázó művészi hatás forrása lehetne. C. McCarthy:...Történet a maradványokból, néhány csontból, a holtak szavaiból. Hogyan lehetne ebből felépíteni egy egész világot? Kertész Imre: Nem az én sorsom volt, de én éltem végig (Sorstalanság) R. Safranski: Minden egész túl kevés a részletek tömegéhez képest Berlin Sorba álltak, egyik a másik után, legalább húszan voltak. Holtsápadt arcán úgy csüng feldagadt ajka, mint az érett szilva Szótlanul nyitja szét a blúzt, feltárva agyonharapdált, kék-zöld mellét Imádkoztam közben, Istenem, köszönöm neked, hogy be vagyok rúgva. Két asszony egy kiégett mentőautót tol az utcán, a mentőben pléddel letakart öregasszony fekszik, arca vértelen, de még él Törmelékek között három pár sír, három házaspár, három közös öngyilkosság. Egy kövön öregasszony kuporog, száját folyton mozgatja, mintha rágna. Keresztféle díszíti a sírt, egy fehérre mázolt ajtókeret két darabja, dróttal csálén összekötve. Egy orosz katona vörös brokátfüggönnyel a karján masírozik el mellettük. Vidáman valami disznóságot kiabál. Az ágy alatt találtam egy üvegből készült kis vörös csillagot meg egy óvszert. Kátrányos koporsó egy kézikocsira kötve. Egy férfi és egy nő tolja a kocsit, a koporsón egykedvű kisgyerek ül. Ha nem követném figyelemmel például ezekben a feljegyzésekben a belső történéseket, úgy sejtem, egy szinte mozdulatlan, értelmetlen, álomszerűen fodrozódó, egyre elsötétülő felszín volna az idő, amely van, egyre van, nem mozdul, stagnál, míg egy ponton túl mintha mindmostanáig merő káprázat lett volna minden már nem lenne, vagy elváltoznék olyképpen, hogy nem is értesülnénk e változásról. Mint kissrác koromban, mikor a medence partján a víz fölé hajló trambulinra várakozva sort állt az ember, libabőrösen, vacogva, a klottgatyás, elkékült ajkú, a víz hidegét árasztó kollégák között nos, eljött, visszatért ugyanez, most is valami hasonló izgalom remegtet: nemsokára már, azt hiszem, én következem! Valaki ezt a fordulatot használja: a napok természete. Nem tudom, mi lehet ez, utóbb valami mégis megszólal bennem, ezt mondja: olyan, mint 56-ban, gyerekfejjel az utcákat borító üvegcserépen járni, és: viharkabátos, lódenkabátos sovány emberek, szürke romok, hullák, kiégett harckocsik. Ezekben a nyitott harckocsikban olykor óvodás méretűvé zsugorodott katonák, a belek nem égtek meg, érintetlennek látszódnak, ragyognak az óvodai csendes pihenő alvás pózába dermedt egyenruhás kispajtások teste közepén, szóval ez ötvenhat, és: az errőlarról, exkluzív füttyentéssel érkező ezüst lövedé- Fotó: Kőbányai János 4

5 Jeles.qxp_Layout :51 Page 5 Jeles András PAPÍRHAJÓK 2020/2 3 kek És megértem, hogy ilyen káprázatos, gyors és egyszerű a halál Nélkülem ezek a vonatok jelenti ki a Német Birodalmi Vasutak 33. ügyosztályának vezetője tárgyilagos büszkeséggel soha nem jutottak volna célba. Az intuíció a megfoghatatlan gongütő, amellyel valóságos zengést gerjeszthetünk. A kétségbeesést mint tapasztalom párhuzamos elhülyülés kíséri. Úgyhogy, ha netán stiláris kibontakozást, formát, ilyesmit reméltünk volna ettől, hát lássuk be pofára estünk. Nem hogy átmeneti pláne végső! menedékhez jutottunk volna, ellenkezőleg: helyzetünk paródiájára találtunk a kétségbeesés színpompás stációiban, változatos és gonosz alkalmaiban. Stratégia Én pedig, a játék szellemében, ennek végletes, szokatlan lehetőségeit próbálgatva, (egy bizonyos jellembeli furcsaság ösztönzésére) a már-már fantasztikusnak ható igazmondással álltam elő, arra számítva, hogy az ellenérdekű játékos ezt majd a hazugság-ceremónia részeként értékeli Antigoné...ki tudja, odaát...? Egy polgár vallomásai A haldokló a csatakos, halványsárga falombot nézte, fél háromkor azt mondta: köd van. Korhangulat...hazánk szerencsétlen viszonyai által elősegített bélgyengülésben történt gyászos elhunyta alkalmából... Egyedül a butaság demokratikus írja K. I. Ezt én így mondanám: egyedül az ostobaság közös. És aki ebből a közösből kiáll, kihangzik, annak meggyűlik a baja a masszával, az animális, alpári egyöntetűséggel. Ez itt nem valóság, hanem a nem-valóság orgiája. Mit kezdjen az ember iszonyatos belátásaival, pontosabban: mit kezdjünk mindazzal, amit jobb híján beláthatatlannak nevezünk. (Különös beidegződés, hogy többnyire kifelé próbálkozunk.) Az, hogy a kereszténység kezdve az Evangéliumokon mit művelt stiláris értelemben az eredeti történettel, felhívja a figyelmet arra, hogy ha igény van rá olykor egész kultúrák meghamisíttatnak. (Hogy befogadás, elsajátítás útján, vagy vasvesszővel, terrorral, törvényekkel, az a végeredményt tekintve szinte mindegy.) Egy jámbor lélek (Flaubert) Leginkább az keserítette, hogy el kell hagynia a szobáját (ti. az örökösök eladják a feje felől a házat), ahol szegény Lulunak olyan kényelmes lakása volt. Szorongva nézte őt (a kitömött papagájt), míg a Szentlélekhez fohászkodott, majd bálványimádó szenvedélyének engedve, letérdelt a papagáj elé, és hozzá imádkozott. A padlásablakon betáncoló napfény olykor a madár üvegszemére esett, és nagy, fényes sugárban szökött vissza, ami elbűvölte Felicitét. (Íme, Csehov és Maupassant szelleme kézen fogva lejtenek. Flaubert derűsen néz utánuk. ) Az asszony fürdés után, lepedőbe burkolózva érkezik, nedvesen, illatosan: temetői illatokat áraszt, a friss temetői virágok jellegzetes szagát hagyja maga után, a legfrissebb halottakat borító, pompásan viruló virágok jó szagát, ahogy pazar halomba gyűlve nyugszanak, várnak a hosszantartó rothadásra. Felbomló emberi tetemek földje így nevezi nevén Muszorgszkij Petrográdot. Úgy tetszik, a város a későbbiekben mintha csak ennek a leírásnak igyekezett volna egyre mohóbban megfelelni. Életem, mint a tó felszínére lecsapó fecske, egyetlen pillanatra és nyomtalanul érintkezik a jelenvalósággal. Visszanézek, igen, alattam a nagy, rendületlen, sötét víztükör. 5

6 Jeles.qxp_Layout :51 Page 6 Jeles András 2020/2 3 PAPÍRHAJÓK Érdekes: egyesek kijelentették, hogy kivel hajlandóak, és kivel nem: együtt utazni Auschwitzba, a marhavagonokban. A gettó templomában a vak, süket, néma és nyomorék gyerekek... Ügyelni kellett a kanárisárga csillag szeplőtelen mivoltára. A tébolyda lakói megérkeznek a gettóba. Ahogy bámulnak elképedve és saját állapotukkal szinte felhagyva, kiakadva, ahogy értetlenül figyelik a külvilágot, amely íme, bomlottabb, zűrösebb, kiszámíthatatlanabb, mint odáig az ő szegény elméjük, agyuk... Belül, a gettó falánál imádkozó férfiak a mellüket csapkodva gajdolják: csaló, büdös, bolsevik zsidó vagyok, csaló, büdös, bolsevik... A törvény és az állam emberei pedig, akiket a csaló, büdös zsidó-bolsevik adópengőiből tart fenn az állam, mozdulatlan arccal ácsorognak a csaló, büdös (stb.) zsidók mögött, és szemmel láthatóan unatkoznak. A csendőr is ember (becsületes, magyar ember és családapa): kikapcsolódásra, szórakozásra vágyik: púposokat birkóztat a gettóudvaron. Snóbli (KZ) A srácok benyúltak a hónuk alá, kimarkoltak onnan egy adag tetűt, öklüket a többi ököl közé tolták és beszéltek : kilenc, huszonhárom stb. (Hogy a nyeremény mi lehetett, azt csak találgatom.) Másképpen indultam, ígéretesen. Megígértem magamnak, hogy nem vergődni, repülni fogok, és majd nem veszem észre, hogy egy halál-tó hullámzik alattam. Egy sötét, vigasztalan és nevetséges ország. Elhatároztam, hogy nem fog tönkretenni. Érzéketlenné teszem magam még a köveiből is sugárzó tragédiára. Majd idegen leszek, nem fogom érteni a bennszülöttek nyelvét Megrendítő tény, hogy már a galileai tanító mozgalmának kezdeteinél ott látjuk ólálkodni a neofita Sault, az ideológust, aki ettől kezdve levakarhatatlan lesz Jeshuról, a szenvedő lényről, akinek élete és tanításai földcsuszamlásszerű hatással vannak környezete és kortársai sorsára, lelki (vallási) életére, a többi között erre a Saulra is, aki elfordulván a Tanítástól, amelyben élt és formálódott, vallást fabrikált Jeshu (Jézus) szenvedéseiből és mondásaiból. És ez a szereposztás természetesen már önmagában vészjósló: merev életellenesség, dogma és teológia a vallási képességek és érzékenység kiteljesítése helyett, majd általános lelki és szellemi lealjasodás, a gátlástalan hazudozás teológiaként való intézményesítése, a korrupció, mint dogmákkal szentesített egyházi gyakorlat végtelenségig lehet sorolni a Jeshu Saul kettősség következményeit, amelyek utóbb beépültek a kultúra valamennyi aktusába (a politikai és a művészeti élet jelenségeitől kezdve egészen az úgynevezett szerelmi életig). De furcsa, fel-felmerül olykor az emlékezetre érdemes epizódok közül egy teljesen érdektelen: Z. felé haladva, valahol a Balaton déli partjához közel egy kis falu kocsmájában rántottát reggelizek. És jól érzem magam. (Mókás, még leírni is, mert ennyi az egész.) Mindössze annyit említhetek még evvel kapcsolatban, hogy emberséges volt a kiszolgálás, emberséges volt minden mozdulat, a rántotta, a friss kenyér, a kockás abrosz, a vizeskancsó az asztalon, a pénztárgép hangja, és a helybeliek békés diftongusai is, amelyek szinte álomba ringattak, mint lustán mozgó hullámok szokták a nyaralókat. Igen, bizonyos melankóliával ismerem el, hogy boldog voltam. Ha sikerült, ha megvalósítottad, akkor aztán szabad vagy: magányos, mint egy éjjeliőr. Érthetetlen, elismerem, mégis így van: a tavasz bűnbánatra indít; mindig hirtelen, meglepetést keltve bukkan elő a mély árnyékok mélyéről a kertben, akár egy szégyenében égő barbár menyasszony. És ilyenkor én nincs mit tenni, szorongással telve megkérdezem: Kisasszonyka, ha meg nem sértem, segíthetnék esetleg valamiben? 6

7 Jeles.qxp_Layout :51 Page 7 Jeles András PAPÍRHAJÓK 2020/2 3 Gyerek: Csúnya szél, azt mondom, gyere le az ágról! A rózsa se szebb, vagy a japánbirs virága, mint a lugas-szőlő gyenge hajtásai, ezek a harmatos ametiszt-iniciálék, amint a zord kacsokon egymás után feltünedeznek a hajnali ködben. Tarts ki még, légy türelmes, hogy venné ki magát, ha mint egy csapszékből az ajtót kirúgva távozol? Anyám telefonál. Ömlik belőle a szó, dühödt, fenyegetőzik, de hogy mi a témája ennek a histericocomico áriának, azt nem lehet tudni. Ez a kísérteties attak, ez is mehet a fájdalmas és abszurd feliratú dossziéba. (Egy azonban világos: ez a meszesedő elme egy küldetést jelölt ki magának: bosszút állni. Nyilvánvaló az is, hogy ez az elszabadult hajóágyúként dühöngő indulat a születésemet és egyáltalán, a létezésemet érintő utólagos korrekció akarna lenni.) Érdekes, azon a napon, amikor világra érkezésem aktuálissá vált, és éppen abban az országban, ahol megszülettem, ezeket a szavakat jegyzi fel a naplójába egy számomra utóbb elengedhetetlennek érzett valaki: Telefonon hívnak, de a telefon kagylója eltört, és a csonka készüléken át hallom, amint valaki bíztat:»meneküljetek, meneküljetek!«úgy sejtem, történetünk során és ez a történet hosszabb, kalandosabb, mint amit a tudomány számon tart létezett civilizáció, amelyben a halál megszabadulást jelentett, tehát örömteli volt, akár egy menyegző, derűs, izgatott rituálé kísérte, ünnepi zűrzavar és persze némi szelíd melankólia. A halál a mi világunk meséjének hőse: centruma annak a történetnek, amelyet mi emberek mesélünk estéről estére, évezredek óta önmagunknak, az Univerzum ezt a műfajt nem ismeri. Riasztó dolgok történnek Weimarban. A herceg bősz diák gyanánt száguldozik föl-alá a falvak között, avval a bizonyos Goethével, leisszák magukat és testvériesen megosztoznak a lányokon. Továbbá: befalaztatják a kis púpos udvarhölgy, von Göckhausen kisasszony szobájának ajtaját. Amikor a hölgy este hazatér, kétségbeesetten tévelyeg az ismerős folyosón, azt képzeli, hogy megbolondult. Azután: mértéktelen ivászat folyik. Hamvvedreket hozatnak a temetőből, beszédet intéznek a kelyhekhez, amelyek nyilván hamisítatlan ónémetek hamvait tartalmazzák, majd az urnákat megtöltik borral, s a föld germán istene egészségére lerészegednek. Hajam igen megyen, már csaknem kopasz vagyok, nem eléglé meg téli betegségem, hogy csontvázzá aszala, jöve még ez is! Hová levétek, ti hajdan esővel göndörgetett hajak, ti szélre haragvók, gyühösek! Elhullottatok, mint egy jól ki nem tervelt revolutio hősei! S patkó tapos rajtatok! (Tarokkoztunk, majd vacsoráltunk, s mentünk zsidó menyegzőbe, táncoltunk éjfélig.) Kertben ül, verőfényben, az árnyékoknak háttal, egyenletes szuszogásába különös zaj keveredik: mintha egy szárnyas nyakát metszenék el, és azon a seben át egy nyitott, sárga csőr, és abból az utolsó, félresiklott kukorékolás bukna ki a fényre. Az a törvénykezési sajátosság, hogy tudniillik minden törvény drákói, de a vasszigort rendre feloldja a korrupció, annak a sok évszázados balkáni társasjátéknak az alapja, amely a rendvédelmi közegek és a lakosság között immár a reflexekbe épülten zajlik: Ha te is úgy gondolod, akkor kellemesen fogjuk érezni magunkat, például vidáman poharazgatva megbeszéljük a továbbiakat, azokkal a fránya paragrafusokkal pedig ügyesen kitömjük a zsákot, és arra fekszünk, avval takarózunk zsákunk melegében aztán kacagva csipkedjük egymást hajnalig. Fatális hely ez a (jó órában legyen mondva), ez a Föld nevű bolygó, az emberi lénnyel a hátán Krisztussá tette magát az Univerzumban. Mert hát az embernélküli égitestek a szenvedés luxusát nem ismerve forróságaik-kihűléseik szcénáit szenvtelenül váltogatva, tudatlanul haladnak át az idők fövenykulisszáin, és fennállásuk valóságát, hihetőségét 7

8 Jeles.qxp_Layout :51 Page 8 Jeles András 2020/2 3 PAPÍRHAJÓK egyedül az adja, hogy mi itt lenn számon tartjuk őket, gondolunk rájuk, még ha csak olyanformán is, ahogy statisztikai számsorok mögött olykor, futólag felidézi az ember képzeletében a dolgokat, a létezőket. Egy ötvösmunka, régiség Miközben az óra üt, egyidejűleg a tetején kaszál a halál, Mózes a földhöz vágja a törvénytáblát, a zsidók táncolnak az aranyborjú előtt, ketten fújják a kürtöt, e kürtök meg is szólalnak, ketten lovagolnak, ketten lándzsaharcot vívnak, egy dobot ver, egy anyóka kitekint az ablakon, valaki kanállal ételt visz a szájához, két szatír felváltva csendíti a csengőjét, egy fiúcska ügyesen, afféle vékony cserépforma kőre minden órában kisded plajbásszal hol mit kapirgál, úgy mint: Mert énnekem semmim nincsen, hanem csak a bűn, aztán még van egy kristályból nagy mesterséggel csinált gömb, az megmutatja a rátekintőnek, hogy mikor üljön hajóra bátorságosan a tengeren. Milyen termékeny lehetne a félreértés dramatur - giája. Például: karórát, úgynevezett karórát viselnek a csuklójukon, és azon a kis műszeren mindenki ha kedve tartja ellenőrzi az idejét, az ő saját életidejét, ami attól a pillanattól még rendelkezésére áll Csak a kínos hallgatás marad utánunk, mint jobb társaságban szokott, ha a nemszeretem-vendég végre elkotródott a balfenéken. Két hét óta egy homeopata gyógyít, eddig csekély sikerrel, még ma reggel is szalutált a fejem két dörrenéssel Az őzek absztrakt sírása bejegyzés egy rongyos, eső áztatta, zöld füzetben. Ha a pofon után jött az a jellegzetes vasíz, tehát ha a pofon komolysága a szürke, hétköznapi, átlag-pofonok nagyságrendjét jócskán meghaladta, akkor már sejtettük, hogy most valami alaposabb pedagógiai processzus következik. Ott volt a halott mellett a diófa koporsó, én felnyitottam a födelét, a gyaluforgácsot összegyűjtöttem párnának, köpenyegemet magamra terítve beléfeküdtem kedves tanárom koporsójába, egész hajnalig aludtam benne Elég különös: Istenről semmi benyomásom, pedig körülöttem a világ teli van akár egy falusi búcsú papírforgóval, cukorfütyülővel, fingópárnákkal annak a melléfogásnak a kultuszával. (Ami azt illeti: egy ilyen vásári sokadalomban saját magát is nehezen találja az ember.) Ott, ott mutatott a kemencehát formájú dombra, a szilva és körtefák lakta part és az erdősáv között. Később is oda mutatott jelentőségteljesen, de röstellette végigmondani. Csak úgy mellékesen igyekezett értésükre adni, hogy ha minden jól megy, ott fog pihenni, megpihenni. De ezt is félbehagyta, utálta az efféle kijelentéseket, nem volt elégedett a szavakkal. Ha komoly a helyzet, használhatatlanok ez volt az álláspontja. Tehát csak legyintett, mint aki elfelejtette, mit akart mondani. Itt ülök egy tavaszi kert közepén, a kert Európa közepén, egy tibeti ember ül velem szemben, két karját az ölébe ejtve tartja, egy mandulaforma valamit forgat szórakozottan az ujjai közt, aztán a mandulát a nyelvére helyezi, jobban szeretném, ha nem érintené a nyála, mert tudható, hogy az a valami később az én számba kerül. Most két ujjal kiveszi a szájából a mandulát, egy sikló vagy gyíkocska bőrét kezdi lassan, óvatosan lefejteni arról a tárgyról, akár egy szalagot. Mozdulatai oly finomak, emberségesek, hogy megérintem az arcát, ezt simogatásnak szánom. És most már tudom, hogy ez az ember a haldoklót, tehát engem kísér majd el ameddig elkísérhet. Megnevezni, eltalálni a szóval Olyasmi ez, mint a horgász öröme, aki a sűrű, titokzatos és veszélyes Amazonasból kirántja a maga jogos részét, a halacskát. (Megtörténhet azonban, hogy a kifogott vízi lény nyálkás, pikkelyes testét magához szorítva a halász melankóliába zuhan, majd a kidülledő szemektől és a hal expresszív tátogásától csak egyre érthetetlenebb lesz számára a Nagy Folyó.) 8

9 Jeles.qxp_Layout :51 Page 9 Jeles András PAPÍRHAJÓK 2020/2 3 A NEMZETKÖZI PAPAGÁJ TRÖSZT MA- DARAKNAK SZÓLÓ DVD-t ADOTT KI, KA- LITKÁBAN FOGVA TARTOTT PAPAGÁJOK SZÓRAKOZTATÁSÁRA. A lemezen őserdei papagájok láthatók, ezek a szabadon repkedő madarak a kiadó véleménye szerint felvidítják majd kalitkában fogvatartott, többnyire kedélybeteg társaikat. Minden nap igyekszik visszatornázni magát egy bizalomteli (vagy mondjuk így: némileg bizakodó) pozícióba, és minden egyes nap ennek a küzdelemnek a kudarcát dokumentálja. Emlékszem, kissrác koromban sokáig napirenden volt egy fő kérdés: hogyan kerültem én ide. És evvel kapcsolatban egy újabb kérdés adódott: e kezdetnek is hogyan lett kezdete, és én ez is probléma volt mikor, hogyan kezdtem felfigyelni erre az énre. Szája ívét, ajkai domborzatát megrajzolja a nedvesfényes felületen lassan átszivárgó keserű íz. Bizonyos feljegyzéseimben azt hiszem sikerült egészen távoli nézőpontot felvenni önmagamtól. Ez komoly siker lehetne, kivált, ha mindehhez hozzáveszszük, hogy a megfigyelésre kijelölt objektum én magam vagyok Kezdett a sírás fojtogatni, de még küzdöttem vele (s az velem), eközben olyan szomorúság vett erőt rajtam, hogy a sírhatnékom, ahogy jött, elszállt. Mintha valamennyi szívből jövő megnyilatkozásunk egyre csak a holttá nyilvánított Isten világát próbálná illusztrálni. Meglehetősen attraktív lehetett, ahogy zökkenvezötyögve csattogtam le a Csaba lépcsőn; annak a törékeny, ünnepi marcipántorta koronájára illő leánykának, aki lentről kapaszkodott fölfelé, minden - esetre így egyszerre sok lehettem De azért az, ahogy az anyuka ijedten-védekezőn kettőnk közé vetette magát, s még egy rebbenő kézmozdulattal minden váratlanságtól védeni igyekezett a gyereket, az fájdalmas volt, mégis egyetértettem vele, annak tudatában is, hogy nálam ádázabb védelmezője a kislánynak, ha úgy adódna, ő sem lehetne. Gyerek: El kéne menni valahová. Valami jó ország nincs? Az éjszakai kertben nádszékemben ülve elnyom az álom. Erre a szóra ébredek az álom mélyén (én magam vagyok a beszélő és a gyerekeimnek mondom): Várjatok csak, majd atavisztikusan visszaütök! (?) A mag belsejében örvény támad, megragad, magával visz az időbe, pusztulásba. Ferencjóska: Mentsetek meg, kedves fiaim, drága magyarok! Nézzétek, én nem kérek életet és vért, mert ezen ingredienciákkal én apostoli szent jogomnál fogva úgyis diszponálhatok, de nekem, tudjátok mit, pénzecskére van szükségem, tehát adjatok pénzt! Ha álmokat mesélnek, vagy éppen én mesélek, az a benyomásom támad, mintha a méhecske nem csak azt táncolná el, ami az öröklött bevésődések szerint minden méhecske dolga, hanem azt is, hogy kétségei vannak: e jelbeszéd álmodja-e őt vagy a méhecske a jelbeszédet. Mielőtt a szerződés elveiben megállapodtak volna, összeállították a bűnösök titkos névsorát. Ebben a tekintetben egyikük sem kényeskedett, hidegvérrel dobták oda áldozatul egymás bosszújának nem csak testi-lelki barátaikat, hanem még rokonaikat is Antonius elrendelte, hogy a fejet és a kezet tegyék közszemlére a Fórumon. Róma népe borzadva nézte a nagy szónok véres maradványait. Mennyi tehetséggel, ambícióval ment rá a légyre, hogy véget vessen neki! 9

10 Jeles.qxp_Layout :51 Page 10 Jeles András 2020/2 3 PAPÍRHAJÓK Mint a szerencsétlen exhibicionista, aki hirtelen felfedezi, hogy békén kell hagyni azt a ballonkabátot, nincs mit mutogatnia Régóta tudom, hogy a képzelet, mint egy harapós eb, sok gonddal-bajjal jár, nem bocsátható szabadon, és ha kipányvázva tartjuk is, fél szemünk mindig rajta legyen. Fiatal srác voltam, egy este, magam számára is váratlanul, mintha egy külső akarat hívásának engedelmeskednék, kiálltam a gangra és figyeltem. Eleinte nem kifelé figyeltem, elsőbb azt szerettem volna tudni, hogy szokásom ellenére miért állok én itt, mint az unatkozó vénasszonyok. Egy jó ideig nem jött válasz, azután, mintha hátulról megbillentenék a tarkómat, lefelé fordítottam az arcom, de tekintetem még bizonytalanul csálingált erre-arra, néhány másodperc múltán igazán nézni kezdtem: az L-alakú folyosó hosszabb szakaszán, a sarokrács közelében álltam, és nézésemet fölülről a lenti lakás ablakára irányítottam. De igazat szólva ekkor már avval a szándékkal, hogy az átlátszatlan függöny fölötti keskeny sávon át a szobába lássak, mert tudni akartam, az új lány, aki néhány nappal korábban vett ki albérletet az alsó lakásban, miben sántikál, tényleg azt csinálja-e Igen, azt. Az új lány az ágyon feküdt, arca előtt a párnán alvó kaucsukbabája szemérmetlenül szétfeszített duci combja fénylett. Vártam a folytatást, tényleg bekövetkezik-e, amit elszabadult képzeletem ennek előtte az agyamba vetített. Minden pontosan mintha egy szigorú koreográfia előírása volna aszerint történt: az új lány, ez az élő, szájávalnyelvével, utóbb jobb keze két ujjával is, a másik, a baba jelöletlen nemi szerve körül manipulált. (Kissé szégyellem, hogy mintegy ráerőszakoltam a bekövetkezések rendjére azt, amit azután kéjlesőként tapasztaltam.) Séta áradó őszi fényben a kisváros főterén. Váratlanul különös benyomás: a város voltaképpeni lakói nincsenek jelen. Hogy hová tűntek, azt most ne kérdezzük. Viszont: azok, akik az eredeti lakosságot helyettesítik, láthatóan semmit se vettek észre a helycseréből. Mindenesetre úgy viselkednek, mintha sejtelmük sem volna a botrányról, pedig mindenütt érezhető: ázott kutyabundaként szaglik a múlt. Gulácsy édesapjával. Fénykép. A festő arcán, tartásán hiába, hogy ujjai között szivar látható mintha az embrió-lét, az embrió-kifejezés kísértene. Különös alak! Képes és hajlandó pont olyan alacsonyrendű figurát előállítani önmagából, mint amilyennek az éppen soron lévő ellenérdekű fél látni szeretné. Mi indítja be vajon ezt a sajátos működést? Attól tartok, a teátrális érzékenység és hajlam. A pofa (magamról beszélek) érzékeli a szembenálló karaktereket ahogy misztikusok az angyalokat és egy füst alatt felfedezi a kettő (ő és a másik) összebékíthetetlenségét, és nem bírja, alig viseli el e fatális szembenállásból adódó feszültséget, amelyből azután szabadulni igyekszik. És ezen a ponton dobja be a színészetét, a kaméleon-reakciót: szép lassan leképezi az antagonista vízióját, azt a fantomot, árnyképet, amivel a másik harcban áll. Így irányítja át önmagáról a figurára a dráma által előírt alakítást. Ezenközben ő maga persze egyre csak figyel és hallgat. Hiszen legszívesebben úgyis csak hallgatok, hallgatok gondolja. Beethoven kijelentése nyomorult, aki nem tud meghalni felszabadít bennünket, hozzá képest senkiháziakat: csináljuk nyugodtan, szép csendesen (és öntudattal, szinte büszkén). Már-már úgy tűnt, hogy nyomtalanul múlik el az élők világából, ám egy szép napon, amint az utcán a nagy író megpillantja, felírja őt a naplójába: síró lány az utcán. Tavasz, újra. Az első fű a megunhatatlan kikelet. Kaszálás közben gyöngéd érintés: egy csitri diófa ámbraillatú levele simogat arcon. Közismert figurák haláláról értesülve rendszerint kissé megijedt, mert úgy sejtette, hogy most már előbb-utóbb, óhatatlanul reá fog terelődni a gyanú. (Igen, ezt a szót gondolta el, és ez akkor fel se tűnt neki.) 10

11 Jeles.qxp_Layout :51 Page 11 Jeles András PAPÍRHAJÓK 2020/2 3 Egy kép az ősidőkből (négy- vagy ötéves koromból): Ülök a szomszéd lakásban Várjunk csak, ülök a Rózsi néni kifli-alaprajzolatú, egy közös klozetból kialakított bérleményében és bámulok kifelé azon az egyetlen (az egyetlen poros ablak a kifli csücskében volt, az innenső csücsök a bejárati ajtó), azon az egyetlen ablakon; az üveg mindig szürke, s az üvegen túl egy duplán szürke, vízszintes tetőre néző hátsó front, akár a színházi kulisszák világa. Sápadt ég, szeméttel teledobált lichthófok, gyűrött kátránytető. Én a jövőre gondolok, egy olyan pillanatra, ami éppen most van: a lakássá átváltozott klozet ablakán kifelé bámuló kisgyerekre-emlékezés pillanatára. Ezért van tehát, hogy ennyi éven át mindez nem jutott eszembe, hiszen valóban: csak most lett aktuális, azzal, hogy a szerencse eljuttatott a kisfiú képzeletében megrajzolt jövő díszletei közé, azzal, hogy a kör szinte hallani a kattanást bezárult. Ahogy az anya szervezete építi-hordozza-dajkálja a magzatot, egyesek úgy dédelgetik önmagukban ennek a kozmikus tudással életre hívott lénynek a le-építését, az egyetemes nixbe, nem-tudásba való átirányítását. Ez az örök ellen-tendencia nyilván férfias, világos válasznak tűnik hordozói szemében, kemény ellenérvnek az anyaság mocsári vegetációja, a mélység sötétjében zajló csírázás ellenében. Ha most elébem állna az a húszéves fiatalember, aki voltam, megpendítve az aktuális kérdést, hogy akkor most hogyan tovább?, nem hiszem, hogy használható választ tudnék neki adni. Hiszen ha jól értem a kérdést arra volna kíváncsi, hogy az adott muníciót figyelembe véve, milyen stratégia szerint volna célravezető az idővel gazdálkodni. Milyen furcsa kérdés ez, barátocskám milyen furcsa nem is értem Sajnos, attól tartok, valami effélét motyognék, tehát meglehetősen hülyén a várhatónál és a még elfogadhatónál sokkal hülyébben, majd elfordulva tőle (a fiatalembertől), nyilván azon tűnődnék, hogy ha nincs válasz, akkor ez... (a fiatalember), ez most mihez kezd magával... kilép az egészből? Örökké szeretlek! Erről mindig eszembe jut a kismadár, akinek azt a mérhetetlen bazaltkőfejet kell a csőröcskéjével elkoptatnia, aki (kipp-kopp) édesen bíztatja a mosolygó bálványt: Ne félj, picinyem, ne félj, kész leszünk nemsokára! Félálomban még húzkodom a gyeplőt, ha lenézek a bakról, alattam robog az út, akár a téli hold ezüstjében zuhogó vízesés, erős kézzel fogom, megrántom, majd a sárkányként fújtató, bronzszínű lovak közé hajítom, elpilledtem. Úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy azok a habosra izzadt szíjak és vasak ott csattognak kék szikrákat hányva az út kezdetétől, a kezdet kezdetétől az ótestamentumi paták ismerős zuhogásában. A vonatablakból kinézve az egyenletesen vonuló tájban amely ősz óta elfeledte a színeket szinte látszik a hidegség. Hó nincs sehol, csak áhítozik arra a sok oszlop, traverz, torony, házikó és a sok élő fa: a szélben zuhogó vagy a csendesen pilinkéző, boldog albínó-esőre. Meséli, hogy az édesanyja, mikor haldokolt, furcsán affektálni kezdett, és gyerekhangon mondott felismerhetetlen szavakat, de már egy-két nappal korábban befelé fordult tekintettel, cérnavékony hangon, ijesztő glisszandókat produkált: énekelgetett. Az elintézetlen ügyek igen nyomasztóak. El kell tehát intézni az ügyeket. Igen, de az ügyek rossz természete éppen elintézésük közepette mutatkozik meg igen élesen. Ezért van, hogy ilyenkor már szeretnénk félbe-szerbe hagyni az elintézendőt. Csakhogy eközben az óhatatlanul jelentkező menekülési gondolatok illetve kísérletek ügyeinket szinte levakarhatatlanul hozzánk ragasztják, rendelik. Így hát az esetek többségében az történik, hogy elintézetlen ügyeink végigtekintvén rajtunk, mint egy hullafoltos harcmezőn, minket/bennünket elintézettnek tekintenek. Nyilván az egyedüli faj vagyunk, amely egy idegen faj szépségéhez hozzáférni képes. (Viszont minden idegenséget képesek vagyunk oly találékonyan félreérteni, hogy az szellemünk éppen az efféle ügyködés terén szerzett megbízható rutinja eredményeképpen már inkább ismerősnek tűnik, nem is idegennek.) 11

12 Jeles.qxp_Layout :51 Page 12 Jeles András 2020/2 3 PAPÍRHAJÓK Mint az életfogytosok, össze vagyunk vele zárva; ő súgja meg (örökké sugdos, sugdolózik), hogy kik voltunk, kik vagyunk. Boldogító és iszonyatos (és érthetetlen), hogy ebben a zárkában, hiszen ő Megfoghatatlan, mindvégig velünk maradt. Szép az, ami Mintha a tetszés összeegyeztethető volna a szépséggel! Mert ez, ha színről színre megmutatkozik mint az iszonyatos piranha az Amazonas vizében, veszedelmes sebet ejt, és alkalomadtán csontig lerágja az emberről a húst! Mármost hogy jön ide a tetszés? Azt írja az a bizonyos illető, hogy az embernek ugyanazzal a tisztelettel kell illetnie saját magát is, mint amit visszatekintve a sors egésze iránt érez. EGO FATUM. (A sors egésze iránt az én helyzetemben kiiktathatja-e magából az ember a legkeserűbb felháborodottság érzetét? És akkor még ízlésbeli szempontokról nem is beszéltünk, sem a folyamatosan viszszanyelt kacagásról, amit egy-egy ilyen szinoptikusan visszatekintő pillantással a tragikus látvány hatására magunkban összegyűjtünk. A tisztelet, amit minden monumentális tréfa kibontakozásakor érzünk, mindazonáltal: adott.) Nacionalizmus: gyűlöletem a hazaszeretetem. Gyűlöletem nem a sajátom, hanem a hazámé. Olyan szerény, hogy elszégyelli magát az újjászületés gondolatára. (Minthogy már a születés gondolata is zavarba hozza.) Persze, jobban megnézve, észrevehető, hogy nem szerénység az, hanem egy született kívülálló avatatlansága és ebből következő aggodalma, majd megrendültsége: hiszen mint a villámlást, megpillantotta az élet nagy és rendkívüli adományát. Egészen különleges helyzet, ha valaki a sors egésze iránt érzett felháborodását nem ilyen vagy olyan hendikepje etc. miatt kénytelen hordozni és elviselni, hanem mert az élet (egyáltalán) az osztályrésze lett. És mindehhez hozzáadódik még az elképedés az élet bőségével, befogadóképességével, a morális szempontok iránt tökéletes közömbösséget mutató sodrásával kapcsolatban, amely minden benne érlelődő ellenerőt felszív és befogad, miközben elemészt. Valami tudományos csatorna egy műsort közvetített, a 250 millió évvel ezelőtti, szibériai földrengésről, amelynek mindenféle következményei (kémiai változások a légkörben, az óceánokban etc.) egymillió évig pusztították az élővilágot, s csaknem elpusztították, míg valami földikutyára emlékeztető véglény vitte tovább az élet szikráját, általa született újjá az állati lét, hogy ezen az úton elérkezzünk egészen szerénységemig. Csodálatos, hogy egy nő mennyi vulkáni hamut, mérges gázt, ciánt, metánt etc. képes magából a légkörbe bocsátani. (Maga a kitörés már a múlté egészen a következő földmozgásig, látszólag minden elsimult, a sejtekben azonban érlelődik tovább a maga sajátos törvényei szerint ez a bizonyos mérgezés.) Kissrác voltam még, véletlenül végighallgattam egy beszélgetést, ami anyám és a barátnője között zajlott, és amiből egy szót se értettem. Végighallgattam, sőt: ha nem tévedek, valami erős hatás igézete alatt hallgattam végig, de nem a szavakra figyeltem. A barátnő különben híres zongoraművész volt, anyám legalábbis így tartotta őt számon, és dadogott. Én erre figyeltem. Emlékezetessé pedig egy furcsa kis baleset avatta ezt a jelenetet: az a maflán merengő kisfiú (én), aki odáig egy hellenisztikus puttó talányosra sikeredett arckifejezésével szemlélte a két hölgyet, hallgatását megtörve hirtelen hangos dadogásba kezdett. Határozottan emlékszem arra a pillanatra: minden mondandóm abban a dadogásban amely különben nem akart véget érni kiteljesedett, egyéb közlendőm nem volt. (A szép, kedves, és anyámmal aki finomság, elegancia és minden egyéb tekintetben mélyen alatta állt igen közvetlen, asszony iránt érzett rokonszenvemet már a hosszú és feszült hallgatással is kifejeztem, az a dadogás-ária pedig, amiben ez a feszültség kitört és feloldódott, talán valami szerelmi vallomásféle lehetett.) Telihold: a távcső ide irányított lencséje, azon át néznek minket. 12

13 Jeles.qxp_Layout :51 Page 13 Jeles András PAPÍRHAJÓK 2020/2 3 Értsük meg egymást: amint Isten, akkor az rögtön valami emberszerűnek a többé-kevésbé teátrális mentalitással előadott változata. Gulácsy édesapjával. Fénykép. A festő arcán, tartásán hiába, hogy ujjai között szivar látható mintha az embrió-lét, az embrió-kifejezés kísértene. Az Univerzum létrehozta bennünk amivel odáig nem rendelkezett saját túlvilágát. Mint a fösvény, kit kincse gondja öl meg. Így vagyunk mi, egy napig élők, az idővel. Don Juan persze nevetséges figura: azt képzeli, hogy ő utána (elmúlása után) minden nő homályban marad. Miért? Mert egyedül az ő tekintete fogta föl így képzeli, így mondja magának amazok ragyogását, hogy azután az ő (Juan) tetszésétől gerjesztve, az egymással szembefordított tükrök mintája szerint verődjön két végtelenbe, végtelenszer az a ragyogás. Az idők során azonban az történt, hogy éppen ő, Juan, tűnt el áldozatai emlékezetéből mint a halott kedves gyöngyházkeretes árnyportréja a kandallópárkányról aminek az lett a következménye, hogy minden figyelmük, energiájuk, voltaképpen a ragyogásuk: önmagukra irányult. Kétségtelen, hogy kívülről mindez tényleg szomorú képet mutat, mert a Juan által gonoszul megjövendölt homályra emlékeztet, a bombatölcsérszerű fekete lyukra, amely minden elevenséget elnyel, egyedül Don Juan hiányát tükrözi vissza. Különös, hogy a szexualitásban és a nyelvben minden megtörténik, amire a közeg alkalmas és az is, amire alkalmatlan. Tűz: vallási pompa, melynek díszkíséretében a matéria innen eltávozik. Barokk élőkép, annak ábrázolására, hogy már a határoknál járunk Szerk. az olvasóhoz Az egész univerzumunk új, mégpedig egy apokaliptikus kor küszöbére érkezett. Amikor eleddig vagy nem túlnyomórészben világunkat éppen nem az emberiség változtatja perpetuum mobile temetővé, hanem maga a Természet, amely eddig viszonylagos nyugalommal tűrte, hogy kincseit, energiáit felfoghatatlan lényét és lényegét, a saját evoluciója által kitermelt és -nevelt egyedi csúcs-lény: az ember céjainak rendeljék alá. A földrengések, vulkánkitörések, tűzvészek és cunamik jelzései után Azért a víz az úr! ezúttal bolygónk most bekeményített, s a sarkai olvadásával, a klímánk egyre fenyegetőbb változásával, s legvégül a koronavírus öt kontinenst, szinte szempillantás alat lerohanó offenzívájával bemondta a hátán megtűrt fajnak az unalmast, nevezetesen: eddig és ne tovább! Ez így nem fog tovább menni! Gazdánk és nem mi az övé, a Föld (avagy az embernek szabad akaratot adó Föntlévő az eredő forrást ezúttal nincs idő, s ezért fölösleges is lenne, boncolgatni) most olyan utolsó, sarokbaszorító kérdéseket tett fel, amelyekre a kiszolgáltatottságára újra rádöbbenő emberiség csak együtt és egymással összefogva tudna felelni és lépni. Ahogy addig szépen meg is válaszolt, azaz alkalmazkodott minden természeti kihívásra hosszú s feljegyzetlen prehistoriája alatt, bizonyára azért, mert átlátható, s ezért közös akarat számára megszervezhető, közösségekben élt. Most azonban a vallásokra, kultúrákra, társadalmi berendezkedésekre, etnikumokra széttöredezett, s ezért egymással ellengondolkodásúvá, ellenérdekeltségűvé elkülönült, de ugyanakkor ezeket az ellen(ség)-különbözőségeket kihasználva egymást kiszipolyozó-kolonializáló, s legújabban a szétöredezettséget globális információs hálóba gyömöszölő emberiségnek éppen a fejlettsége következményeként itt és most megállt a tudománya. (Bizonyára azért is, mert e fölkapaszkodásának nincs konkrét s különösen a Természet/Föntlévő béketűrésével összehangolt határozott célja és elképzelése.) Hiszen ezt a válságot nem oldja meg a vakcina, amelynek álmessiási reménye próbálja elkendőzni a már nem először szőnyeg alá söpört kérdést, amely megbújt valamennyi társadalmi, kulturális, vagy, ha tetszik, ideológiai kérdésfetevés köré kikristályosodott mozgalomban, vagy forradalomban: nevezetesen, hogy a saját (halálba torkolló) véges voltára döbbent fajzat tagjai, közösségei (ha szabadna mondani: osztályai ) nem mindegy, hogy milyen feltételek között élik le azt a kis, parányi idejüket ezen a Földön, ha Folytatás a 33. oldalon 13

14 Glück Gyukc.qxp.qxp_Layout :54 Page 14 Gyukics Gábor 2020/2 3 LOUISE GLÜCK 2020 IRODALMI NOBEL-DÍJASA Gyukics Gábor Louise Glück 2020 irodalmi Nobel-díjasa Louise Glück Nobel-díja óriási meglepetésnek számít, mivel szinte mindenki más író-költő győzelmére várt. Legfőképpen Louise Glück számára tűnik meglepetésnek, aki költő, ráadásul hetven éven felüli fehér amerikai nő. A díjadók manapság igyekeznek színesíteni díjazottak palettáját. Szóval ez egyértelműen nem egy politikai díjazás. A Nobel-díj-bizottság indoklása szerint Louise Glück a díjat összetéveszthetetlen költői hangjáért kapja, amely zord szépségével egyetemessé teszi az egyéni létezést. Valóban, Glück költészete személyes, behatol a lelkünkbe, annyira nekünk szól, hogy az elképesztő. Lehetetlen kikerülni. Rettenetesen erőteljes, döbbenetesen őszinte, könnyed, tökéletesen megírt és kézenfekvő még a legegyszerűbb ember számára is, aki, ha verseit elolvassa, azt mondja, hogy ez vele is megtörtént. Louise Glück egy nyugodt életű, önmagának való személy látszatát kelti. Olyan költő, aki mintha önéletrajzi verseket írna és akinek hirtelen becsapódott az életébe egy világszerte irigyelt elismerés, s ehhez most hozzá kell szoknia. Annak ellenére alakulhat ki bennünk versei alapján ez az érzés, hogy több mint öt évtizede tartó karrierje során egy tucat verseskötetet adott ki, és gyakorlatilag minden rangos irodalmi díjat megkapott: Pulitzer Prize, National Humanities Medal, National Book Award, National Book Critics Circle Award. Amerika babérkoszorús költője volt ben. Az irodalomkritikusok és a költőtársak is nagyra becsülik könnyed, közvetlen és vallomásos versei miatt. Sok verse olyan, mint egy belső beszélgetés. Talán önmagával, talán velünk beszél, de kétségtelenül ironikusan, ugyanis ezekből a versekből nagyon erősen kihallatszik a belső hang és az idealizmus, ám ezzel az idealizmussal személyes tapasztalatai általában nem egyeznek. Az, hogy ötven év alatt csak tizenkét kötete jelent meg, ami egyáltalán nem sok, jelentheti azt, hogy kiszámíthatatlanul, szeszélyesen ír, mindenféle fegyelem és rendszer nélkül. Verseit olvasva úgy érezni, hogy tudatossága hirtelen ihlettel párosul. Louise Glück tízévesen kezdett írni és akkori versei általában a halálról szóltak. Később olvasmányai hatására a görög mitológia felé fordult. Több verse támaszkodik a klasszikus mitológiára, és a mitikus archetípusokat szövi össze intimebb kortárs versek motívumaival, képeivel családi kötelékekről és kapcsolatokról, szerelemről, halálról. Mégis néha szürreális érzése támad az olvasónak, ami talán abból fakad, hogy hiába ír a szabályokhoz tartva magát hisz végül is akadémiai költő, a vers látszólag mégis bonyolultságtól mentes önálló életet él. Rímtelen verseinek dallamossága a költő nyelvi természetességének és a mondanivaló letisztult, áttekinthető megfogalmazásának köszönhető. 14

15 Glück Gyukc.qxp.qxp_Layout :54 Page 15 LOUISE GLÜCK VERSEK 2020/2 3 A Nobel-díj kapcsán sok helyütt olvashatunk Glück magyar gyökereiről. Szerintem az a tény, hogy Glück apai nagyszülei magyar zsidók voltak, egyáltalán nem teszi miénkké a díjat, és nem kellene, hogy befolyásolja a költő magyarországi fogadtatását. Louise Glück Amerikában született, költészete is mindenekelőtt ottani hagyományokból táplálkozik. Feltűnő lehetne számunkra, hogy szinte sehol nem említődik családi háttere. Ő maga sem beszél erről. Nagyszülei valószínűleg azért távoztak Amerikába, mert itt nem maradt számukra hely. Ilyen körülmények közt roppant álságosnak tartom magyar felmenőkre hivatkozni, mint ahogy a számos többi magyar Nobel-díjas esetében is, akik sok esetben az életüket mentve, enyhébb esetben csak az alkotói-egzisztenciális nihilből és ellehetetlenülésből menekülve hagyták el azt az országot, amely utólag büszkén magáénak tekinti azt a teljesítményt, melyhez az illetőknek nemhogy semmilyen támogatást nem adott, de adott esetben az alkotó puszta életét is értéktelennek minősítette. Úgy gondolom, hogy Glück Nobel-díjának e nélkül is örülhetünk, költészetét pedig anélkül is magunkénak érezhetjük, hogy ezt genealogikusan levezetnénk. Közös dolgainkról ír akkor is közös, emberi dolgainkról. Louise Glück Holdtalan éj (Moonless Night) Sötét ablaknál egy hölgy sír. Szükséges kimondanunk, mi a gond? Nem mondhatjuk egyszerűen azt, hogy magánügy? Kora nyár van: a szomszédban klezmert gyakorol a fény. Kellemes éjszaka: hangnemben van a klarinét. A hölgyről még annyit örökké várni fog. Nincs értelme tovább nézni. Egy idő után kialszik az utca fénye. Minden esetben az örök várakozás a válasz? Soha nem az a válasz; a válasz a történet függvénye. Komoly tévedés mindenben a tisztánlátást akarni. Milyen éjszaka az, mint például ez, amelyik oly közel áll ahhoz, hogy véget érjen? Akármi is lehet a másik oldalon, a világ minden öröme, elhalványulnak a csillagok, az utca fénye buszmegállóvá változik. 15

16 Glück Gyukc.qxp.qxp_Layout :54 Page 16 LOUISE GLÜCK 2020/2 3 VERSEK Ithaka (Ithaca) A szíve választottnak nem kell élnie. A szíve választott a fejben él. A szövőszék az udvarlóké. Hárfaként felfűzve fehér szemfedő fonállal. Ő két ember volt. Ő volt a test és a hang, az élő ember könnyed vonzereje és a kibontakozó álmot vagy képmást formáló, szövőszéken dolgozó asszony, aki a földhözragadt gondolkodású férfiakkal teli csarnokban ül. S közben sajnálod a megtévesztett tengert, amely örökre megpróbálta elragadni, de csak az elsőt vitte el, a valódi férjet, sajnálnod kell ezeket a férfiakat: fogalmuk sincs, mire bámulnak: fogalmuk sincs, hogy amikor valaki így szeret, a szemfedő esküvői ruhává válik. 16

17 Glück Gyukc.qxp.qxp_Layout :54 Page 17 LOUISE GLÜCK VERSEK 2020/2 3 Odüsszeusz elhatározása (Odysseus Decision) A kiváló férfi hátat fordít a szigetnek. Végül nem a paradicsomban hal meg és nem hallja többé a paradicsom lantját az olajfák között, a tiszta vizű forrásoknál a ciprusok alatt. Most jön az az idő, melyben hajnalban, amikor a legerősebb a tenger vonzereje, újra meghallja azt a lüktetést, amely a mesélő tenger. Ami idehozott minket messzire elvezet; hajónk a kikötő színezett habjain lebeg. A varázslat ím véget ért. Ad neki vissza életét, a tengert, amely csak előre halad. Télemakhosz elszakadása (Telemachus Detachment) Amikor gyermekként szüleim életét figyeltem, tudod, mit gondoltam? Azt gondoltam, hogy ez elszomorító. Most azt gondolom, hogy elszomorító. És azt, hogy őrületes. És mulatságos. Gyukics Gábor fordításai 17

18 Trocqu.qxp_Layout :58 Page 18 Szerző 2020/2 3 TOCQUEVILLE A RABSZOLGASÁGRÓL MEG A RASSZIZMUSRÓL Tocqueville a rabszolgaságról meg a rasszizmusról Alexis de Tocqueville. Théodore Chassériau metszete (1848) A francia XIX. század politikai irodalmának, semmi kétség, Alexis de Tocqueville Amerikai demokráciája a legolvasottabb, legtöbbet elemzett és mind a mai napig legidőszerűbb alkotása. A közhiedelemmel ellentétben nem egy, hanem két különböző (jóllehet, egyetlen műként közreadott) könyvről van szó. Az első Amerikai demokrácia 1835-ben, a második 1840-ben jelent meg. A mű alapötletét a szerző nem az Újvilágból hozta, az már akkor felötlött benne, amikor még el sem indult Amerikába. De az ötletből az Újvilágban lett bizonyosság. Tocqueville azzal a meggyőződéssel jön haza, miután barátja, Gustave de Beau - mont társaságában 1831 áprilisától 1832 márciusáig csaknem tíz hónapot tölt az Egyesült Államokban, hogy a demokratikus társadalom, amellyel az óceán túlpartján megismerkedett, előbb-utóbb Európában is felüti fejét, méghozzá elkerülhetetlenül, minden előnyével és hátrányával, minden kockázatával és fogyatékosságával. Tocqueville és Beaumont az újvilági demokrácia erényei mellett az indiánok és feketék tragikus sorsával is megismerkedik; mindketten - tolmács útján beszélnek is velük, tudni akarják, hogy a két népcsoport milyen kegyetlenségeknek és igazságtalanságoknak áldozata. A keserű tapasztalat egész életüket meghatározta. A két jó barát azzal az elhatározással tér vissza Európába, hogy mindent meg fog tenni a rabszolgatartás eltörlése érdekében. Mindez azért is fontos, mert a rabszolgatartás Tocqueville szerint szorosan összefügg a rasszizmussal, mi több, a modernkori rabszolgatartásnak - ellentétben az ókorival épp a raszszizmus alkotja az alapzatát. Tocqueville mind racionálisan (a korabeli tudomány érveivel, vagyis az emberiség megbonthatatlan egységére hivatkozva 1 ), mind morálisan (a kereszténység egyetemességének nevében) elsők közt utasítja el egyes népcsoportoknak az emberi közösségből való kirekesztését. Mi sem ellentétesebb az emberi természettel írja Az amerikai demokráciában -, mint örök különbségeket feltételezni olyan emberek között, akik megtéveszthetetlenül hasonlítanak egymásra! 2 Az első könyvben különös helyet foglal el a Néhány gondolat az Egyesült Államok területén élő három faj 3 jelenlegi állapotáról és várható jövőjéről című X. fejezet, amelyet a szerző csak pár hónappal a mű megjelenése előtt illesztett könyvébe (az alább bemutatott szemelvény ebből a fejezetből való). Elképzelhető, hogy Tocqueville, eredetileg, a IX. fejezet Az előbbiek jelentősége Európára nézve című alfejezetét szánta az első kötet utószavának, az imént említett X. fejezetet pedig a könyv függelékében akarta közölni (a fejezet ugyanis sem a könyv tervezetében, sem a fennmaradt vázlatokban nem szerepel), de végül másképp döntött. Hogy miért, nem könnyű megmondani. Tocqueville és barátja, Gustave de Beaumont között az volt a megegyezés, hogy az első csak érinti az amerikai feketék helyzetét, mivel a kérdést igaz, nem politikai esszében, hanem fikcióban - útitársa, Gustave de Beaumont dolgozza fel a feketék sorsát elemző romantikus regényében 4. Nem csoda, hogy a X. fejezet annyi rokon vonást mutat Beaumont könyvével. Lehet, hogy az utóbbi meggyőzte Tocqueville-t, hogy mégis elemezze a kérdést? Esetleg az 1834-es New York-i zavargások késztették a szerzőt korábbi elképzelésének megváltoztatására? Csak találgathatunk. A magam részéről harmadik feltevést tartanék valószínűnek. Bár Tocqueville nyíltan nem mondja ki, de egyáltalán nem lehetetlen, hogy azt akarta jelezni az első részbe utólag betoldott és rendkívül terjedelmes (a mű csaknem 18

19 Trocqu.qxp_Layout :58 Page 19 Szerző TOCQUEVILLE A RABSZOLGASÁGRÓL MEG A RASSZIZMUSRÓL 2020/2 3 egynegyedét kitevő) X. fejezettel, hogy az általa kétségtelenül nagyra becsült amerikai demokrácia két ősbűnre, ahogyan ma mondanánk, két emberiségellenes bűncselekményre épül: az indiánok genocídiumára meg a feketék rabszolgasorba taszítására. Márpedig sugallja Tocqueville az utolsó fejezettel - az országban élő két népcsoport jogfosztásán alapuló demokráciával nemcsak az a baj, hogy csonka; ennél is nagyobb baj, hogy az ilyen féloldalas demokrácia, ha lehet, még könnyebben válthat át a többség zsarnokságába. Á. P. Indián törzsek Észak-Amerikában A terület, amelyet az amerikai Unió ma elfoglal vagy magának követel, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig terjed. Amiből az következik, hogy határai keleten és nyugaton is azonosak a kontinensével; a területet délről trópusok, északról jégmezők határolják. Ezt a hatalmas térséget, Európától eltérően, nem egyetlen embercsalád leszármazottjai népesítik be. A lakosságot három egymástól már első pillantásra is erősen különböző és tehetném hozzá három egymással csaknem hadilábon álló etnikum alkotja. A közoktatás, a törvény, a származás, sőt, a háromféle embernek már külső megjelenése is csaknem áthatolhatatlan falat húz a három etnikum közé. Jóllehet, a vakvéletlen ugyanabba az országba vetette őket, keveredni nem keverednek egymással, és mindegyik a másik kettőtől elkülönülve megy tovább a sors által kijelölt útján. A három erősen különböző etnikum közül elsőnek mind az intelligencia, mind a hatalom, mind a szerencse tekintetében a fehér, vagyis az európai ember vonzza magára a tekintetet, ő felel meg leginkább az emberről alkotott képünknek, a néger meg az indián csak utána következik. Ami e két sorsüldözött emberfajt illeti, nincs bennük semmi közös, más a származásuk, más az arcuk, más a nyelvük, mások a szokásaik; egyedül balsorsuk hasonlít egymásra. Mindkettő egyformán alárendelt pozíciót foglal el abban az országban, amelynek lakója; mindkettő bőrén érzi a zsarnokság következményeit; és bármennyire különböző is nyomorúságuk, mindketten méltán mondhatják, ennek a nyomorúságnak ugyanaz az okozója. Talán bizony nem mondhatjuk, ha elnézzük, mi történik a világban, hogy az európai úgy viszonyul a többi etnikumhoz, mint ember az állathoz? Szolgasorba dönti őket, és ha nem hajlandók fejüket az európai ember jármába hajtani, elpusztulnak. Az afrikaiakat alávetett helyzetük még az emberi nemhez való tartozás csaknem mindegyik kiváltságától is megfosztotta! A néger az Egyesült Államokban még emlékképét is elvesztette egykori hazájának. Már a nyelvet sem érti, amit atyái beszéltek. Atyái vallását megtagadta, szokásait elfelejtette. Jóllehet a négert ma már semmi sem köti Afrikához, nem szerzett semmi jogot Európa javainak megszerzéséhez; olyan érzése van az embernek, mintha megrekedt volna két társadalom között, mintha ott állna, magányosan, két nép között. Egyik nép eladta, de a másik nem fogadta be. Az egész világban csak rabszolgatartója házában lelt otthonra, de ez korántsem jelenti, hogy hazára is talált volna. A négernek nincs családja; ő a nőben csak szexuális partnert lát, és ha gyermeke születik, az is osztozik sorsában. [ ] De hiába vetették a szenvedés mélységes bugyrába, a néger nem látja tisztán, milyen szerencsétlen; az erőszak rabszolgaságba süllyesztette, a rabszolgasors pedig rabszolgagondolatokat, rabszolgabecsvágyat ültetett el benne. Ennek ellenére nem gyűlöli zsarnokait, sőt, inkább felnéz rájuk, és nemcsak örömet talál elnyomói szolgai utánzásában, de még büszke is rá, hogy utánozza őket. Értelmi képessége ösztöneinek szintjére süllyedt. A néger beleszületik a szolgaságba. De mit is mondok, nemritkán még az anyja hasában van, amikor már meg is vásárolták, amiért is elmondhatja, ő már születése előtt is rabszolga volt. Ebben az igénytelen és örömtelen életben, amiben bármilyen képességekkel rendelkezzék is, annak más látja hasznát, a néger már az élet legelső időszakában megérti, hogy másik ember tulajdona, akinek az az érdeke, hogy ügyeljen a néger testi épségére; emennek pedig még ahhoz sincs joga, hogy törődjék tulajdon sorsával. A néger, akinek szemében még a gondolkodás is fölösleges ajándéka a 19

20 Trocqu.qxp_Layout :58 Page 20 Szerző 2020/2 3 TOCQUEVILLE A RABSZOLGASÁGRÓL MEG A RASSZIZMUSRÓL Gondviselésnek, életével megbékélve élvezi a rabszolgalét összes kiváltságát. És ha felszabadítják, az ölébe hullott szabadság láncait nemritkán még a rabszolgaság láncánál is súlyosabbnak érzi. Mindennek az a magyarázata, hogy élete során semmi mást nem tanult a feltétlen engedelmességen kívül, és mivel mindig a parancsot, sohasem az észt tartotta szem előtt, hiába lett az ész az egyetlen vezére, hangját már nem képes meghallani. A felszabadított négert ezer új vágy veszi körül csábítóan, de sem elég tudása, sem elég energiája nincs ahhoz, hogy ellenálljon nekik. A rajtunk uralkodó vágyakkal ugyanis meg kell küzdeni, ő viszont csak engedelmességet tanult meg alávetettséget. Mindennek következményeként rendkívül nyomorúságos helyzet az osztályrésze: a szolgaságban eltompul, a szabadságba belepusztul. hogy a szélrózsa minden irányában szétszórta családjaikat, hogy megszakítva az emlékezet láncolatát - szétzilálta hagyományaikat, megváltoztatta szokásaikat, feleslegesen megsokszorozta szükségleteiket, az eddiginél is nagyobb zűrzavarba és civilizálatlanságba taszította őket. E népek morális állapota és egészsége egyszerre fordult egyre roszszabbra, és minél szerencsétlenebbek lettek, annál mélyebbre süllyedtek a barbárságban. Mindezek ellenére az európaiaknak sohasem sikerült változtatniuk az indiánok tulajdonságain, és bár kétségtelen, hogy ha akarják, el is pusztíthatták volna a törzseiket, ahhoz sohase volt elég erejük, hogy civilizálják és behódolásra kényszerítsék őket. Míg a néger a szolgaság legszélső határán helyezkedik el, az indián a szabadság legvégső határán. De a rabszolgaság ugyanolyan szerencsétlen következményekkel jár az első, mint amilyen szerencsétlenséggel jár a szabadság az utóbbi esetében. A néger még saját személyével sem rendelkezik szabadon, és ha történetesen saját életét szeretné élni, azzal idegen tulajdont akar birtokba venni. Mihelyt a vadonban élő ember cselekvésre adja fejét, magára van utalva. Legfeljebb családja tekintélyét kell valamenynyire tiszteletben tartania. De fejet sohase hajtott felebarátja előtt. Senki se tanította meg rá, mi a különbség szándékos engedelmesség és szégyenletes függőség között, a törvénynek pedig még a nevét sem ismeri. Az ő szemében azt jelenti a szabadság, hogy nem hajlandó betagozódni a társadalmi hierarchiába, és még élvezi is ezt a minden alárendeltséget elutasító Rabszolga-kereskedelem. Mademoiselle Rollet metszete barbár szabadságot; az indián inkább meghal, de a szabadság egyetlen morzsájáról sem hajlandó lemondani. Bizony, nem Az elnyomás az indián etnikum sorsát is nagymértékben befolyásolta, de az elnyomás egészen A néger viszont szakadatlan erőfeszítéseket tesz sok fogást talál a civilizáció az ilyen emberen. más következményekkel járt az ő esetükben. annak érdekében, hogy az őt kirekesztő társadalom Mielőtt a fehér ember partra szállt az Újvilágban, Észak-Amerika lakói a vadonban élték zavar- teszi nézeteiket, még utánozza is őket, csak hogy befogadja; igazodik elnyomói ízléséhez, magáévá talan életüket. Mivel ezek a vademberek teljesen ki mindjobban elvegyüljön közöttük; mivel már születésekor értésére adják, hogy olyan emberfajhoz voltak szolgáltatva az erdei élet viszontagságainak, a civilizálatlan népek hibái és erényei jellemezték tartozik, amely alacsonyabb rendű a fehérekéhez őket. Miután az indián törzseket szétszórták a lakatlan földeken, elmondhatatlanul nyomorúságos A rabszolgaság nyomát fedezi fel minden egyes arc- képest, ezt el is hiszi, és emészti a szégyen emiatt. otthontalan vándoréletre ítélték őket. vonásában, és ha tehetné, örömmel szabadulna meg A civilizálatlan nemzeteket csak a világról alkotott nézeteik és szokásaik irányítják. Az indián képzeletvilága viszont, épp ellenkező- önmagától. Azzal, hogy az európaiak zsarnoksága meggyengítette az észak-amerikai indiánok hazaszeretetét, ziájával. Gőgös álmok közt éli életét, és leg, tele van az állítólagos előkelő származás fantá- ugyane 20

21 Trocqu.qxp_Layout :58 Page 21 Szerző TOCQUEVILLE A RABSZOLGASÁGRÓL MEG A RASSZIZMUSRÓL 2020/2 3 gőgös álmok közt távozik az élők sorából. Eszébe se jut, hogy alkalmazkodjon szokásainkhoz, sőt, úgy ragaszkodik foggal-körömmel a barbársághoz, mintha ez etnikumának megkülönböztető jegye volna, és határozottan elutasítja a civilizációt, nem mintha gyűlölné, sokkal inkább abbeli félelmében, hogy még véletlenül se hasonlítson az európaiakra. Kézműipari termékeink tökéletességével csak a végtelen erdőségek lehetőségeit, katonai taktikánkkal csak a fegyelmezetlen vakmerőséget, terveink elmélyültségével csak a civilizálatlan élet spontán ösztöneit tudja szembe állítani. Ez az egyenlőtlen küzdelem lesz a veszte. A néger viszont keveredni szeretne az európaival, csak képtelen rá. Ez az indiánnak bizonyos mértékig talán sikerülne, ő azonban méltóságán alulinak tartja, hogy megpróbálkozzék vele. Az elsőnek szolgai engedelmességénél fogva rabszolgaság a sorsa, az utóbbinak gőgje miatt a kipusztulás. *** Az indiánok mindig is elszigetelten élték életüket, és ugyanebben az elszigeteltségben fognak meghalni is; a négerek sorsa viszont hogy úgy mondjam teljesen összefonódik az európaiakéval. A két etnikum ezer szállal kapcsolódik egymáshoz, de keveredni nem keveredik. Egészen elkülönülni ugyanolyan nehéz nekik, mint egyetlen közösséggé kovácsolódni. Az Egyesült Államok jövőjét beárnyékoló bajok közül alighanem az a legfélelmetesebb, hogy feketék is élnek a területén. Amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi okozza az ország jelenlegi problémáit, és hogy a jövő milyen veszélyeket rejt magában az Unióra nézve, bárhonnan induljunk is, mindig ennél az elsődleges ténynél fogunk kilyukadni. Sokáig kell erőlködniük az embereknek, amíg a nagy erőlködés eredményeképp sikerül nekik hoszszan tartó bajokat létrehozni. Ezek között akad olyan is, amelyik olyan alattomosan hatol be a világba, hogy első időben szinte észre se lehet venni a hatalom szokásos visszaélései közepett. Ezt a nyavalyát valaki, akinek nevét nem jegyzi fel a történelem, mint valami elátkozott csírát elveti a talajban, majd az, önmagából merítve további táplálékát, könnyedén szárba szökken, és növekedni kezd együtt a társadalommal, amely befogadta. Ez a nyavalya: a rabszolgaság. [ ] Az ember természetéből fakadó előítélet késztetésére nézi le azt, aki valamikor mélyen alatta állt a társadalmi hierarchiában; az egykori rabszolgát hiába egyenjogúsították, az iránta való megvetés Alexis de Tocqueville. Honoré Daumier litográfiája (1849) még sokáig eleven. A vagyoni helyzet vagy a törvény által előidézett valós egyenlőtlenség helyét ilyenkor másféle immár képzeletbeli egyenlőtlenség foglalja el, amelynek a szokásokba kapaszkodnak a gyökerei; csakhogy az ókorban a rabszolgaságnak ez a másodlagos következménye nem tartott örökké. A felszabadított rabszolga annyira hasonlított a szabad felmenőkkel rendelkező szabad emberre, hogy egy darab idő után már nem is lehetett köztük különbséget tenni. Az ókorban semmi se volt nehezebb a törvények megváltoztatásánál; a moderneknél viszont a szokások megváltoztatása a legnehezebb, és ami minket illet, nekünk pontosan ott kezdődik a nehézség, ahol az ókorban véget ért. A moderneknél ugyanis a rabszolgaság nehezen megragadható és elvont ténye a lehető legtragikusabb módon kapcsolódik össze az etnikai különbség nagyon is anyagi és megváltoztathatatlan tényével. A rabszolgaság emléke beszennyezi az etnikumot, az etnikum pedig őrzi a rabszolgaság emlékét. Egyetlen olyan afrikai sincs, aki önszántából érkezett az Újvilág partjaira; amiből az következik, hogy akik napjainkban ott élnek, azok vagy rab- 21

22 Trocqu.qxp_Layout :58 Page 22 Szerző 2020/2 3 TOCQUEVILLE A RABSZOLGASÁGRÓL MEG A RASSZIZMUSRÓL szolgák, vagy felszabadított rabszolgák. Ez a magyarázata annak, hogy a néger miért örökíti át már puszta létével is leszármazottjaira a gyalázat külső jegyeit. Törvénnyel fel lehet számolni a rabszolgaságot. A rabszolgaság nyomait azonban csak Isten tudja eltüntetni a föld színéről. Mindebből az következik, hogy a mai rabszolga meg a rabszolgatartó között nemcsak az a különbség, hogy az előbbi nem szabad; kettejük származása is különböző. A négert felszabadíthatod, azon a tényen azonban nem tudsz változtatni, hogy mindig is idegen marad az európai szemében. És ez még messze nem minden: ez az alacsony sorban született ember, ez az idegen, akit a rabszolgatartó társadalom intézménye hozott közénk, olyan külső megjelenésére nézve, hogy csak üggyel-bajjal ismerjük fel benne az emberiség legáltalánosabb jegyeit. Arca visszataszító, szellemi képességei korlátoltak, ízlése közönséges; nem sok kell hozzá, hogy úgy nézzünk rá, mint valami közbülső lényre, ami állatnak ugyan nem állat, de még nem is ember. 5 Ha egyszer a modernek eltörlik majd a rabszolgaságot, három még a rabszolgaságnál is megfoghatatlanabb és makacsabb előítélettel is le kell számolniuk. Ezek: a rabszolgatartó előítélete, az etnikummal kapcsolatos előítélet, valamint a fehér ember előítélete. Mi, nem kis szerencsénkre, olyan emberek közt láttunk napvilágot, akiket a természet hozzánk hasonlónak teremtett, és akiket a törvény velünk egyenlőnek ismer el; amiért is nekünk különösen nehéz felfogni, milyen áthidalhatatlan szakadék választja el az amerikai négert az európaitól. Nem is olyan régen még saját szemünkkel láthattuk, hogy nálunk is milyen óriási egyenlőtlenségek léteztek; ezeket az egyenlőtlenségeket a törvényalkotás jogával rendelkező hatalom tartotta fenn. Pedig semmi sem áll olyan távol a valóságtól, mint a törvény által garantált alsóbbrendűség! Semmi sem olyan ellentétes az emberi ösztönnel, mint azok az állandó különbségek, amik egymáshoz hasonló embereket választanak el egymástól. De hiába, ettől még ezek a különbségek évszázadokon át fennmaradtak, és számos helyen mind a mai napig léteznek, arról nem beszélve, hogy mindenütt olyan mély nyomokat hagytak a fejekben, hogy az idő se nagyon tudja elhalványítani őket. Ha már a törvény által biztosított egyenlőtlenséget is ilyen nehéz felszámolni, hogyan lehetne eltörölni azt az egyenlőtlenséget, amelynek mélyen az emberi természetben ágyazódnak a gyökerei? Rabszolga-kereskedés az Egyesült Államokban. Ismeretlen alkotó metszete (1830) Ami engem illet, ahogy elnézem, hogy az egykori arisztokraták különböző csoportjainak, bármifélék legyenek is, milyen nehéz beolvadniuk a nép tömegébe, ha elnézem, milyen különleges igyekezettel próbálják évszázadokon át megőrizni azokat a csak a fejekben létező korlátokat, amelyek a köznéptől elválasztják őket, biztos vagyok benne, hogy az arisztokrácia sohase fog eltűnni, már csak azért sem, mert jól látható és örökéletű jelek alkotják az alapzatát. Ennélfogva mindazok, akik abban reménykednek, hogy az európaiak egy szép napon teljesen el fognak keveredni a négerekkel, szerintem hiú ábrándokban ringatják magukat. A magam részéről ebben korántsem vagyok olyan biztos, ugyanis egyetlen olyan tényt se látok magam előtt, ami erre utalna. Ahol a fehérek voltak erősebbek, mindmostanáig mély megvetéssel sújtották vagy rabszolgaságban tartották a négereket. Ahol viszont a négerek voltak erősebbek, utolsó szálig elpusztították a fehéreket; egyelőre ezt a végösszeget írhatjuk a két etnikum kapcsolatának számlájára. Aki napjainkban veszi szemügyre az Egyesült Államokat, azt látja, hogy az ország bizonyos részein a két etnikumot elkülönítő válaszfal csak a törvényekben van leomlóban, de nem a szokásokban: én magam is látom, hogy a rabszolgaság egyre jobban visszaszorul; az előítélet azonban, ami következménye, változatlan. Az Unió egy részében a négerek már nem rabszolgák: talán bizony közelebb kerültek a fehérekhez? Aki csak rövid ideig élt az Egyesült Államokban, tapasztalhatta, a két etnikum nemhogy nem közeledett, de távolodott egymástól. Mi több, véleményem szerint azokban az államokban, amelyekben eltörölték a rabszolgaságot, a faji előítélet sokkal erősebb, mint azokban az államokban, amelyekben a rabszolgaság még általános, 22

23 Trocqu.qxp_Layout :58 Page 23 Szerző TOCQUEVILLE A RABSZOLGASÁGRÓL MEG A RASSZIZMUSRÓL 2020/2 3 és ez az előítélet sehol se olyan heves, mint azokban az államokban, amelyekben a rabszolgatartás sohasem létezett. Igaz, hogy az Unió északi részén, a négereknek törvényadta joguk, hogy fehérekkel házasságot kössenek; a közvélemény azonban megbélyegzi a fehér férfit, aki néger nőt vesz feleségül, és ilyen esetre nem is nagyon van példa. Csaknem minden államban, amelyben a rabszolgaságot eltörölték, választójogot adtak a négereknek; de halálos veszedelemben forog, aki élni is próbál ezzel a joggal. Ha a néger valamilyen erőszakos cselekedet áldozata, panaszt emelhet, de ügyében fehér bírák fognak ítélkezni. A törvény ugyan lehetővé teszi, hogy ő is odaüljön az esküdtek közé, az előítélet azonban kizárja ebből a testületből. Ahogyan kizárják a fiát is abból az iskolából, amelyben európaiak csemetéi tanulnak. A színházban még aranyáron sem válthatna jegyet olyan helyre, ahol egykori rabszolgatartói ülnek; és a kórházban sem fektetik soha fehérek melletti ágyra. Azt nem tiltják meg neki, hogy ugyanahhoz az Istenhez intézze fohászait, akihez a fehérek, de velük egy oltár előtt nem imádkozhat. A négereknek megvannak a saját papjaik és templomaik. A mennyország kapuját sem zárják be előtte: az egyenlőtlenség azonban a túlvilágon sem ér véget. Miután a néger eltávozott a földi világból, porhüvelyét félreeső helyen földelik el, és még a halál előtti egyenlőségben is fennmarad társadalmi helyzetének egyenlőtlensége. Így a néger szabadnak szabad ugyan, de osztozni nem osztozhat a vele egyenlőnek deklarált fehér ember jogaiban és szórakozásaiban, gondjaiban és fájdalmaiban, sőt, még temetkezési helyében sem. Sehol se mutatkozhat vele, nemhogy az életben, de még a halálban sem. Délen, ahol a rabszolgaság még létezik, a fehérek nem tartják maguktól ilyen görcsösen távol a négereket; ott a fehérek néha megosztják a négerekkel gondjaikat és örömeiket. A törvények, igaz, szigorúbbak velük szemben, a szokások viszont türelmesebbek, engedékenyebbek. A déli rabszolgatartó minden további nélkül felemelheti magához rabszolgáját, utóvégre tudva tudja, bármikor visszalökheti a porba. Az északi fehér ember már nem látja világosan a határvonalat, amely a meggyalázott fajtól elválasztja, annál mániákusabban különíti el magát a négertől, már csak azért is, mert retteg attól, hogy egy nap végleg elkeveredik vele. A déli amerikai életében azért előfordul, hogy az emberi természet egy időre egyenlőséget teremt fehérek és feketék között. Északon azonban a fehérek gőgje akkora, hogy még az ember legsodróbb szenvedélyét is lehűti. Az észak-amerikai talán bele is egyezne, hogy néger nő legyen alkalmi szexuális partnere, ha a törvényhozók kijelentenék, hogy a férfi nem köteles vele megosztani otthonát; de mivel a törvény lehetővé teszi a házasságot fehérek és feketék között, a fehér férfi irtózattal fordul el sötétbőrű alkalmi partnerétől. Így történt, hogy az Egyesült Államokban a négereket eltaszító előítélet látszólag annál erősebb, minél általánosabb a négerek felszabadítása, és az egyenlőtlenség annál inkább meggyökeresedik a szokásokban, minél jobban elhalványul a törvényekben. De ha az Egyesült Államokban élő két emberfaj egymáshoz való viszonya olyan, mint amilyennek imént ábrázoltam, akkor mi a magyarázata annak, hogy míg az amerikaiak az Unió északi részén teljesen eltörölték a rabszolgaságot, délen nemcsak megőrizték, de a korábbinál is kíméletlenebb módon élnek a rabszolgamunka lehetőségével? A kérdésre nem könnyű válaszolni. De annyi bizonyos, hogy korántsem a feketék érdekében törölték el a rabszolgaságot az Egyesült Államokban, hanem a fehérekében. 6 Ádám Péter fordítása JEGYZETEK 1 Tocqueville főleg a francia orvos-biológus Marie Jean Pierre Flourens ( ) munkáit tanulmányozta; Flourens Georges Cuvier elhunyta után a Collège de France-ban a híres biológus katedrájának volt az örököse. 2 Tocqueville, Œuvres, II, Édition publiée sous la direction d André Jardin, Gallimard, Paris, 1992, Tocqueville, igaz, itt a race [ faj ] kifejezéssel él, a francia szónak azonban ekkor még nincsen (sőt, még Renannál sincs) semmilyen rasszista mellékíze. A racisme szó csak a XX. század legelején jelenik meg a francia nyelvben. 4 L. Gustave de Beaumont: Marie ou l esclavage aux États- Unis, tableau de moeurs américains, I II, Paris, Librairie Charles Gosselin, Hogy a fehérek megváltoztassák véleményüket, és többé ne úgy nézzenek az egykori rabszolgákra, mint morálisan és intellektuálisan alsóbbrendű lényekre, ahhoz az kell, hogy maguk a négerek is megváltozzanak, ez azonban teljesen lehetetlen, mégpedig épp e miatt a negatív vélemény miatt. [Tocqueville jegyzete] 6 Az itt bemutatott két szemelvény forrása: QUELQUES CONSIDÉRATIONS SUR L ÉTAT ACTUEL ET L AVENIR PRO- BABLE DES TROIS RACES QUI HABITENT LE TERRITOIRE DES ÉTATS-UNIS, in Tocqueville, Œuvres, II, Édition publiée sous la direction d André Jardin, i. m., ; illetve POSITION QU OCCUPE LA RACE NOIRE AUX ÉTATS-UNIS ; DANGERS QUE SA PRÉSENCE FAIT COURIR AUX BLANCS, ugyanott,

24 Szeplaky.qxp_Layout :59 Page 24 Széplaky Gerda 2020/2 3 ISTEN LÁTHATATLAN ARCA Széplaky Gerda Isten láthatatlan arca LÁTHATÓ LÁTHATATLAN A napnyugati filozófia az igazság forrását a zsidókeresztény Istenben jelöli meg, akinek egyik legfontosabb attribútuma a láthatatlansága. A láthatatlanság a keresztény tradíción belül sokféleképpen értelmezhető ami egyfelől a nyugati és az ortodox egyház felfogásai közötti, másfelől a vallási és a filozófiai láthatatlanságeszmék közötti különbségekből következik. A vallási tradícióban Isten nem egyszerűen távolinak (odaát lévőnek) bizonyul, amiként a metafizikus filozófia érzékelhetőn túli bizonyosságai, hanem mértéktelennek is. Mértéktelensége révén a megtapasztalhatatlanság lényegileg tartozik hozzá. Isten mint teremtetlen lét a teremtett emberi létező számára érzékszervileg felfoghatatlan e felfoghatatlanság okát a végtelenség jelenségével szokás magyarázni. A végtelenről szóló fantáziák mindenekelőtt a vallás extatikus tapasztalataiból származnak, ilyen módon közvetlenül Isten megnyilatkozásából ; de jelen vannak a művészeti tapasztalatban és a fenségesről szóló filozófiai elméletekben is. A fenséges kategóriája annak a jelenségnek a leírására szolgál, amelyben a véges létező szembekerül valami számára a mértéktelensége révén befogadhatatlannal. A vallási tradícióban feltáruló láthatatlannak további fontos attribútuma az egylényegűsége. A skolasztikus teológiai és filozófiai hagyomány különösen a tomista filozófia a teremtett dolgok, így az ember esetében lényeg és létezés (essentia és existentia) kettősségéről beszél, s azt állítja, hogy a Teremtőt ez nem jellemzi. Istennél nincs szó ilyesfajta különbségről: lényege a korlátlan lét (ipsum esse subsistens). Lényeg és létezés azonosságának kiindulópontja a Bibliában szereplő, Istenre vonatkozó tautologikus önmeghatározás: Én vagyok az,»aki vagyok«(kiv 3, 14). Az egylényegűség egészen másfajta megtapasztalhatatlanságot eredményez, mint amit a filozófia tételez, itt ugyanis nemcsak érzékszervi, hanem gondolati felfoghatatlanságról is szó van. A platonizmus az ember számára az igazság forrásaként tételezett ideákat bár érzékszervileg nem teszi megismerhetővé, ám gondolatilag igen. A skolasztikus tanokban ellenben az fogalmazódik meg, hogy az ember eredendő természetéből, azaz teremtettségéből adódóan képtelen a megismerésre, ami azt jelenti, hogy nem is rendelkezik azzal a képességgel, ami lehetővé tenné számára Isten közvetlen, lényegi ismeretét. A teológiai hagyomány a megismerhetetlenség eme ontológiai értelmében is láthatatlannak tételezi az örökkévaló és mértéktelen Istent. De a láthatatlanság eredendő értelmét az Ószövetségben fellelhető Istenképből határozhatjuk meg. Az Ószövetségben a láthatatlanság kinyilatkoztatásként szerepel. Persze, ehhez rögtön hozzá kell tenni: miközben Jahve nem láthatóként van tételezve, aközben hangja hallható, az ige beszéd formájában képes testet ölteni. Ezért is helyezi az erre a hagyományra épülő filozófia a logoszt nem a kép, hanem a beszéd, azaz a nyelv belsejébe. Isten mint az igazság végső forrása mint a létezést és a létet igazoló végső eszme nem válhat képpé és látványnyá. Vajon miért nem? Ugyanakkor, mint hamarosan látni fogjuk, ez a láthatatlanság nem Isten teljes felfoghatatlanságát jelenti, hanem inkább csak a színről színre történő látás lehetetlenségét. Az Írás tanúsága szerint Isten lehetővé teszi önmaga jeleken és szimbólumokon keresztüli felfogását kizárólag a kiválasztottak számára, de az arcát, a képmását, a valódi mivoltát nem mutatja. Pontosabban arcát egyetlen emberi lény előtt tárja csak fel: Jákob előtt. Az Ószövetség ezen kinyilatkoztatásaival szemben az Újszövetség lehetővé teszi a képmásban való ráismerést: Jézus Krisztus képmásában Atyja jelenik meg ( Aki engem látott, az Atyát is látta János 14, 9). Ettől kezdve tulajdonképpen nem is beszélhetünk eredendő láthatatlanságról: az ember Isten képmásává lényegül. A Fiú színrelépésével megszűnik az ábrázolás tilalma is; míg az ókeresztény egyházatyák elítélték Isten képi megfogalmazását, addig a későbbi felfogás számára elfogadottá válik a jelképes ábrázolás. Az ortodox vallás szimbólumelmélete még ennél is többet tesz lehetővé, amikor a Krisztust ábrázoló ikont (a képmást) olyan szimbólumnak tekinti, amely a látni nem tudó elől elrejti, a látni tudó számára viszont föltárja az ésszel fel nem fogható, érzékekkel meg nem tapasztalható igazságot, az ei- 24

25 Szeplaky.qxp_Layout :59 Page 25 Széplaky Gerda ISTEN LÁTHATATLAN ARCA 2020/2 3 doszt. Mi több, a megjelenítéssel jelenvalóvá teszi az ábrázoltat, vagyis az ábrázolás rendelkezik az ábrázolt szubsztanciájával. Az ortodox hívő, amikor a liturgia kiemelt pillanatában az ikon előtt imádkozik, nem egy képmáshoz, hanem magához Jézushoz fohászkodik: az ikon, mely a két világot összekötő szereppel rendelkezik, az Istennel való közvetlen kapcsolatot biztosítja. A bizánci Keleten a vallásos képmás kérdése körül kirobbant, évszázadokon át tartó teológiai vita alapját jelentő különbség okaként lélektani és történeti magyarázatok is kínálkoznak. Mindenekelőtt az, hogy míg a görög nyelvű országokban a keresztény vallásosság olyan hagyományban gyökerezett, melyben a vallásos képmásoknak szükségképpen kultikus szerepük volt, addig a szír, illetve az örmény kereszténységben nem jelentkezett természetes törekvés arra, hogy azokat kultikus tisztelet tárgyává tegyék, pusztán a bibliai szövegek illusztrációiként tekintettek rájuk, s tanító szerepet tulajdonítottak nekik. A két hagyomány közötti különbséget valódi vitává és háborúvá a képromboló császárok rendeletei tették, akik arra kényszerítették a teológusokat, hogy dolgozzák ki a képrombolás és a képtisztelet alapelveit. 1 Nyilvánvalóan tanulságos volna végigkövetni a teológiai narratívát; itt és most azonban csak egy szöveghelyet emelek ki ebből: Damaszkuszi János állítását. Az ortodox apologetika alapelveit Germanosz már a képromboló dekrétumok megszületése előtt lefektette: a képmáskészítés relevanciáját az Egyszülött Fiúban megvalósuló isteni megnyilatkozással indokolta. Úgy vélte, a keresztény ikonfestők nem a felfoghatatlan és halhatatlan istenséget ábrázolják, hanem az ő emberi alakját. Damaszkuszi János a képmások védelmében kiadott írásaiban erre támaszkodik, s hasonlóképpen érvel: Bátran ábrázolom a láthatatlan Istent, ámde nem mint láthatatlant, hanem mint aki érettünk láthatóvá lett a testben és vérben való részesedése által. [ ] Azelőtt egyáltalán nem ábrázolták a testetlen és alaktalan Istent, ámde most, amikor az Isten megjelent testben, és az emberek között élt, azt ábrázolom, ami az Istenben látható. 2 Mint tudjuk, V. Konstantin császár ezekre a krisztológiai érvekre válaszolt a képrombolás teológiájának megalkotásával. A további képviták is jórészt a képmás krisztológiai összefüggéseiről szóltak, s annak a kettősségnek, illetve az ezzel kapcsolatos álláspontnak a megfogalmazásáról, ami Krisztus alakja isteni és emberi részének különválasztását illeti. 3 Nyilvánvaló, hogy a Krisztus alakja körül zajló képvitában már nem beszélhetünk a láthatatlanság eredeti jelentéséről. Ám az Ószövetség-beli történetek Isten lényegi láthatatlanságát állítják. A láthatatlanságból evidens módon következik az ábrázolás lehetetlensége is, amihez hozzáadódik az ábrázolás tilalma. Ez a tilalom egyúttal feloldhatatlan paradoxont jelent, hiszen a láthatatlanság ellenére maga az emberi alak Isten látható képmásaként fogalmazódik meg, legalábbis a Teremtés könyvében szereplő kinyilatkoztatás ezt igazolja: Isten újra szólt:»teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá.«(teremtés 1, 26) Ugyan miképpen hordozhatja magán az ember Isten képmását, miképpen válhat azonossá vele, ha egyszer Isten arca nem egyszerűen nem látható, hanem pusztító erejű és befogadhatatlan? Ezt a paradoxont oldja fel a krisztusi megtestesülés tana, melynek kérdései azonban inkább elvonni látszanak tekintetünket az isteni alak felfoghatatlanságáról azaz arról a lényegi láthatatlanságról, amire az imént az európai filozófiai hagyomány igazságtapasztalatának eredeteként mutattunk rá. Ráadásul a nyugati keresztény művészet a reneszánsztól kezdődően mind jobban távolodva a láthatatlanság-attribútumban rejlő tilalomtól nem is csak Jézus Krisztus alakját véli ábrázolhatónak, hanem magát az Úristent is. Michelangelo Ádám teremtése című festményén (1512) Ádám megkapóan hasonlít teremtő Atyjára, csak éppen ő fiatal, a vele szemben helyet foglaló fehér hajú és fehér szakállú férfi pedig öregember. Az elsődleges olvasat a következő értelmezést kínálja: ahogyan Ádám hasonlít Atyjára, úgy hasonlítunk rá mindannyian mi, akik hasonló, azaz emberi testalkattal és arccal rendelkezünk. A további olvasatok azonban a képmás- és a láthatatlanság-probléma mélyebb rétegeibe vezetnek be. A Sixtus-kápolna mennyezetére festett freskórészletet a művész két részre osztotta. Bal oldalon félig ülő, félig fekvő helyzetben látjuk Ádámot, akire az ernyedt testtartás fiatalsága ellenére is passzivitást ruház. Jobb oldalon az angyalok karjában fekvő öreg Isten viszont erős testtel és dinamikus mozdulatokkal van megjelenítve. Ádám attribútumává a fiatalság és az ernyedtség mellett a testét megtartó földdarab válik; a palástjában ábrázolt Isten attribútumává pedig az angyali sereg, ami a túlnani, transzcendens világ jelölője. A képi narratíva a teremtés pillanatát írja le: az idős férfi jobb kezének mutatóujja majdnem összeér Ádám bal kezének mutatóujjával. A két ujj között rés van. Ez a rés az értelmezési hagyomány szerint annak jelzése, hogy a teremtés aktusa nem fizikaimateriális, hanem szellemi szinten megy végbe: 25

26 Szeplaky.qxp_Layout :59 Page 26 Széplaky Gerda 2020/2 3 ISTEN LÁTHATATLAN ARCA Michelangelo: Ádám teremtése (1512) Isten mintegy öntudatlanságából kelti életre az első embert. Az ujjak nem találkoznak, de a tekintetek igen, ami a szellemi kapcsolat meglétére és folytonosságára utal. Az isteni képmás igazolása ilyen módon itt nem annyira az Atya érzékelhetővé váló teste és az ember fizikai teste közötti azonosítás révén történik meg, a képi (látható) alakzatot téve meg a hasonlóság alapjává, hanem az Isten tekintetéből kiáradó szellem révén. Ami mindazonáltal nem szellem, inkább azt mondhatnánk: interakció. A tekintet két egymástól elkülönülő, látható tárgyi formában megragadható testalakot kapcsol össze, tulajdonképpen láthatatlan módon. A tekintet a létezők egymásba-helyeződését jelenti, mely által megteremti bennük az egymás számára való jelenlétet. Az Isten szeméből kiáradó, láthatatlan sugarak mintegy behatolnak az emberi teremtmény szemébe, ahol nyilvánvalóan nem érnek véget: a potenciális jelenlét, azaz a láthatatlan sugárzás folytatódik mindenben, amibe belehatol, ami hatáskörébe kerül. S bár ezt a láthatatlan interakcióként megjelenített szellemi szférát nem tekinthetjük a testi hasonlóságra, illetve a képmás-eszmére épített áldozati hierarchia megkérdőjelezésének, mely szerint az Istenhez hasonlatos ember a létezők feletti uralkodásra rendeltetett; ám annyit talán mindenképpen jelez, hogy az Istenhez való kötődésben annak a jelenlétnek van legnagyobb szerepe, ami a tekintetek sugárzásán keresztül nyilatkozik meg. Az Ádám teremtése című Michelangelo-mű ikonográfiáját követő alkotások az Ádám és az Atya közötti szemtől szemben állás pozícióját jelenítik meg. Amivel mindenekelőtt azt deklarálják, hogy az ember a Paradicsomban még így állt szemtől szemben az Istennel: színről színre láthatta Őt. A Paradicsomból kitaszítva a színről színre látás azonban lehetetlenné vált. Alighanem azért vált szükségszerűvé a látás tilalma, mert a végességgel büntetett létező, az esendő ember immár képtelen befogadni a végtelen erőt, a végtelen sugárzást. A bizánci művészet alkotásaiban Isten közvetlenül nem jelenhetett meg. Kivételt képeznek a Szentháromság-ábrázolások, melyek közül kiemelkedik Andrej Rubljov 1411 körül festett ikonja. A Szentháromság tana (ami a Fiú és a Szentlélek Atyától való eredésének, illetve a három alak egylényegűségének állítása) a skolasztikusoknál is elfogadott volt, s később a nyugati teológiában is jelen maradt; a keleti vallásban pedig egyenesen központi szerepet töltött be, sőt, a háromság hangsúlyozása révén az ortodox nézet a trietizmus felé közelített. Kelet és Nyugat szemlélete a Szentháromságot illetően közös alapokkal rendelkezik. Rubljov alkotása többek között attól olyan felemelő, hogy a Szentháromságban való közös hitet is képes megjeleníteni. Ám a kérdés attól még felmerül: ábrázolható-e az, ami anyagi testtel nem rendelkezik? Az orosz festő angyalokként jeleníti meg a Szentháromság tagjait, s bár az angyaloknak sincs anyagi testük, annyiban mégis elfogadottabb volt az ábrázolásuk, amennyiben véges létezéssel rendelkező teremtményekként határozta meg őket a teológiai gondolkodás. Az ábrázolásnak van egy másik genezise. A Teremtés Könyvének 18. fejezetében Ábrahám három titokzatos látogatóval találkozik, három teljesen egyforma férfivel, akik azért jelennek meg a sátra előtt, hogy közöljék, felesége, Sára egy év múlva gyermeket fog szülni. Ábrahám kenyeret süttet, borjút vágat a tiszteletükre, ezért is nevezik ezt a jelenetet Ábrahám vendégszeretetének. A teológusok ebben a három férfialakban, akiket angyalokként szokás értelmezni, a Szentháromság előképét látták. Az ikonfestészeti hagyomány számára, melyben a Szentháromság-ábrázolás ugyanúgy a képmás problémájaként jelentkezik, hiszen a Fiún kívül a többi alak nem látható és nem jeleníthető meg, ez az Ószövetség-beli történet ad kulcsot az ikonográfiai megjelenítéshez: a három egyforma és egylényegű, angyali minőséggel rendelkező férfialak lesz az alapja a képi narratíváknak. Rubljov képén azonban a három, angyalszárnyakkal ábrázolt férfi mégse hasonlít teljesen egymáshoz: karakterizálja őket térbeli pozíciójuk, ruházatuk színe, valamint fejtartásuk, gesztusaik. Könyvtárnyi szakirodalom szól arról, hogy miként lehet beazonosítani ezeket az alakokat; a recepció- 26

27 Szeplaky.qxp_Layout :59 Page 27 Széplaky Gerda ISTEN LÁTHATATLAN ARCA 2020/2 3 Andrej Rubljov: Szentháromság (1411 k.) ban nem mutatkozik egyetértés azt illetően, hogy melyik angyal kit személyesít meg. Olyan álláspont is megfogalmazódott, mely szerint Rubljov nem foglal állást ebben a kérdésben, ugyanis azt akarja érzékeltetni, hogy a három, egyenrangú alak között a legbensőségesebb kapcsolat és egység áll fenn. Az alakok különféle megjelenítési módja miatt azonban indokoltnak tűnik a megkülönböztetés. Különösen a ruházat, a khitónok (lepel) és az alattuk lévő himationok színe karakterizál. A jobb oldali angyal himationja zöld a zöld a megújulás, az örök élet reményének a színe. A középső angyal himationja bíbor színű, ami a római királyok és császárok színe; de látható benne egy sárga textilsáv is, a sárga a messianisztikus feladatra való elhivatottságot jelképezi. A bal oldali angyal himationjának kékje (a kék egyébként mindhárom alak ruházatában megtalálható) az ég, a levegő színe: egyaránt utal a tisztaságra, a végtelenre, az életre. Ráadásul ez az angyal khitónját nem félvállon hordja, ahogyan az szokásos volt, hanem kétvállon, ruhaviselete ezáltal megközelíthetetlenséget és zárkózottságot érzékeltet. Mindezek alapján azt valószínűsíthetjük, hogy bal oldalon a Szentlelket, középen Jézus Krisztust, jobb oldalon pedig Istent látjuk. 4 Ezt a beazonosítást igazolja a testhelyzetek és a gesztusok értelmezése is: a Szentlélek és a Fiú az Atya felé fordul, aki pedig mintha egyszerre nézne mindkettőjük szemébe. A fejek, a kézmozdulatok, a testtartások mintha egy kört rajzolnának ki, megidézve a teljesség eszméjét a kör közepén pedig ott vannak az egymás kereszttüzében égő, összegabalyodott tekintetek. A szemekből kiáradó szellemi jelenlét az asztal fölött a teljesség körgyűrűjeként lebeg. A három glóriával övezett fej egymás felé fordulása ráadásul nem valamiféle statikus körformát (vagy annak képzetét) teremti meg, hanem dinamizmust hoz létre: érezni véljük a forgást ebben a jelenlétgyűrűben. S bár nincs képmezőre bontás, a perspektíva előtti, naiv ábrázolásmód mégis lehetővé teszi, hogy előtér és háttér képződjön meg. Az asztal két síkra osztja az egyébként egy téri szituációban elgondolt jelenetet: két angyal, az Atya és a Szentlélek az asztal előtt (mintegy rajta ülve) látható, a Fiú pedig mögötte. Ezáltal az alkotó mintha kettébontaná a teret, ami eleve a transzcendencia síkjaként értelmezhető: egyfelől egy tisztán szellemi szférát hoz létre, másfelől egy olyat, ami anyagi kifejeződéssel keveredik. Az előtérben ekképpen a láthatatlan létezők foglalnak helyet, a háttérben pedig a kettős természetű, fizikai testtel is rendelkező Fiú, akinek a képe mintha vissza- (előre-) verődne, mintha az ő testisége sugárzana a sugárzás itt a láthatóságból eredő fény kiáradása és előrevetülése a másik két, nem látható létezőbe. Mint tudjuk, az ikonfestők nem mesteremberek voltak. Az ikonfestészet alapja nem egy művészeti alkotás létrehozása, ahol is a művészeti alkotótevékenység a Teremtőtől való elidegenedést jelent, hanem másolás: az őseredet másolása. Az őseredet itt az önmagát megnyilvánító Isten képi alakját jelenti. Az ikonok a szellemi lét szentesített képeinek megfelelően Isten képére, hasonlatosságára és lényege szerint készültek az ikon készítői alkotótevékenységükkel nem is művészeti, hanem rituális cselekedetet hajtanak végre. Sőt, az ikonfestő akár szentnek is tekintendő, amennyiben a testté vált Ige tanúságtevőjeként lép fel. Ismeretes, hogy Rubljovot valóban szentté avatták, hiszen műve tanúsága szerint olyan teofániában volt része, amely lehetővé tette számára a láthatatlan Isten megjelenítését. Nem véletlenül szoktak a Szentháromság-ikon tanúságtevő erejéről beszélni. 5 A nyugati művészet istenábrázolásain nem a jelenlét értelmében nyilatkozik meg az ábrázolhatatlan, hanem szimbólumok, utalások formájában. A megfestett testalak nem más, mint jel és utalás ha tetszik, a hiány helyén. A kép narratív értelemben beszéli el az akár puszta hittel, akár a teológiai kánonnal megalapozott történeteket és attribútu- 27

28 Szeplaky.qxp_Layout :59 Page 28 Széplaky Gerda 2020/2 3 ISTEN LÁTHATATLAN ARCA Cima da Conegliano: Isten az Atya ( ) mokat, nem pedig a tanúságtevés értelmében. Ám a kiemelkedő alkotások (amilyen például a Michelangelo-mű) ennek ellenére is képesek érzékelhetővé tenni azt a transzcendentális jelenlétet, amelyet a vallásos áhítatban fogant művek maguktól értetődően állítanak. Más ikonográfiát követő, nyugati reneszánsz műveken Isten a felhőkből kibontakozó, magányos alakként áll elénk. Cima da Conegliano Isten az Atya című festményén ( ) s minden hasonló ikonográfiát követő művön éppen az válik szembetűnővé, hogy a bölcs öregembernek nincs társa: sem a Szentháromság két másik alakja, sem az angyalsereg, sem az ember. A művész egymagában ábrázolja az önmagának elégséges Istent, aminek révén azonban eltűnik a szemtől szembe-pozíció: Isten lefelé pillant ránk a magasból, sőt, ezt a pillantást nem is látjuk. Éppenséggel eltűnik a pillantás, a tekintetből kiáradó az embert megtestesítő és átlelkesítő sugárzás. Isten mintha lecsukná szemét, s bár látjuk az arcát, de nem látjuk arca sugárzásának erejét. Így ez az arc nem hordozza a pusztító erőt, mely pedig lényegi attribútuma, legalábbis az Ószövetség példázatai szerint. Nem beszélhetünk színről színre látásról sem. Az idős férfi lecsukott szemhéja alól lefelé tekint, a vörös színű palást, a glóriával körülfogott fehér haj és szakáll egy szelíd arcot vesz körbe. Két kezét áldásra emeli. Az első keresztény gondolkodók és egyházatyák például Ireneus tanításában az szerepel, hogy a Fiú és a Szentlélek az Atya két keze, melyek által mindent végbevisz. Meglehet, hogy ez a szimbolika jelenik meg jelentésképző erővel az áldásra emelkedő két kézben. De mintha erőteljesebb volna a jelenlét illúzióvá válásának, negligálásának az érzete. Mintha a képi állítás, ami pedig a láthatatlan felmutatását célozza, maga volna a tagadás: a hiány és a lehetetlenség állítása. Valóban elénk állhat az Ószövetség kegyetlen Istene egy szelíd arcú öregember képében? Vagy akit látunk, inkább csak egy szép látomás: az isteni eredetre vágyó ember víziójának testet öltése? Az Ószövetség könyveiben azonban nem vágyképekről és nem víziókról van szó, hanem teofániáról: olyan jelenségekről, amikor Isten a külső érzékszervek előtt megjelenik nem látomásként, hanem reális jelenlétként. Szigorú értelemben ilyenkor sem maga Isten válik láthatóvá, hanem csak jelenlétének különféle megnyilvánulásai: csak az és csak annyi, ami tárgyi és képi alakban ki tud fejeződni, kizárólag a kiválasztottak és beavatottak előtt. PUSZTÍTÓ LÁTHATATLAN Az Ószövetség többször is kinyilatkoztatja a láthatatlanság elvét, azonban a különféle történetekben a láthatatlanságnak különféle megnyilvánulásaival találkozunk. Isten valódi személyiségének az ember elől való elrejtése a zsidókkal kötött szövetség egyik alappillére. A szükségszerűnek tételezett láthatatlanság, amiből a feltárulás és az elrejtőzés kettőssége következik, a zsidó-keresztény vallási tradícióra épülő, metafizikus gondolkodás számára az igazság dialektikáját fogja jelenteni. A láthatatlanság elve kimondatik a képmás-készítésre vonatkozó tilalomban is: Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. (Kiv 20, 4 5) Ez egyfelől az idegen istenek és bálványok imádásának tiltásaként fogalmazódik meg, másfelől olyan imperatívuszként, amelyet kizárólag a Tízparancsolatból nem érthetünk meg, hanem csak az azon szöveghelyekkel való összefüggésből, amelyek az ember és Isten közötti személyes találkozásról szólnak, s amelyekből rendre kiderül: a látás általi felfogás veszélyes és akadályoztatott. Három ilyen szöveghelyet idézek fel: az Ábrahámmal, a Jákobbal és a Mózessel való találkozást. 28

29 Szeplaky.qxp_Layout :59 Page 29 Széplaky Gerda ISTEN LÁTHATATLAN ARCA 2020/2 3 Ábrahám akkor találkozott a láthatatlan Istennel, akkor állt elé fizikailag is érzékelhető mivoltában, amikor 99 éves lett, s megjelent előtte, hogy személyesen ígérje meg neki gyermeke születését: Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. Fölemelte szemét, és íme három férfi állt előtte. (Teremtés 18, 1 2) Isten két, hozzá teljes egészében hasonlító angyalával jelent meg előtte, hármas alakban, de a három közül csak egy beszélt, és nem lehetett tudni, hogy melyikük az. Ábrahám jó szívvel fogadta és megvendégelte őket. Később ezek a férfiak elindultak a bűnös Szodoma felé, hogy elpusztítsák, de Ábrahám megállította őket. Megállt az Úr előtt, és megszólította, kegyelemért könyörögve az ott élő igaz emberek életéért, s velük együtt a városért: Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok. (Teremtés 18, 27) Ábrahám egy megszemélyesített, önmagát megmutató Istennel találkozik, akivel társalogni is kezd, mégpedig úgy, ahogyan egyik ember beszélget a másikkal. Csakhogy Isten nem a valódi arcát mutatja neki, hanem egy szimbolikus képet (mint korábban jeleztük: ez a kép szolgál a Szentháromság-tan alapjául) egy olyan alakzatot, amely emberi szem számára felfogható, és amely emberi ésszel megérthető. Ábrahám gyermeke, Jákob is találkozott az Úrral. Az Ószövetségben szereplő próféták közül ő az egyetlen, aki színről színre látta az Urat: úgy állhatott vele szemben, ahogyan a Michelangelokép festi le előttünk Ádám és teremtő Atyja egymással való, szemtől szemben állását. Csakhogy itt a szembesülés már egészen mást jelent, mint a Paradicsomban. Itt nyilvánvalóvá válik, hogy az ember csak akkor nyerheti el a szembesülés kiváltságát, ha szó szerint szembeszáll: ha megküzd érte és erősnek mutatkozik. Jákob egyedül maradt odaát. Akkor valaki hajnalig küzdött vele. Mikor látta, hogy nem tudja legyőzni, megérintette csípőjét úgy, hogy Jákob csípője kificamodott, miközben vele küzdött. Közben így szólt:»engedj el, mert közeledik a virradat!«de ő így felelt:»nem engedlek, amíg meg nem áldasz.«az megkérdezte:»hogy hívnak?jákobnak«felelte. Az folytatta:»ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek, mivel Istennel szemben erősnek bizonyultál, és emberek felett fogsz győzni.«jákob erre megkérdezte és ezt mondta:»nyilvánítsd ki előttem nevedet!«az így válaszolt:»miért kérdezed a nevemet?«s megáldotta. Jákob elnevezte a helyet Penuelnek, mert úgymond»színről színre láttam Istent, és életben maradtam.«(teremtés 32, 25 31) Titokzatos jelenet. A legtitokzatosabb benne Is - ten rejtekezni akarása: hogy sötétben küzd Jákobbal, s még virradat előtt abba akarja hagyni, az nehogy meglássa őt. A titokzatosságot tovább erősíti, hogy Isten rejtekezni akarása a nem-láthatóságon túl másféle formában is megjelenik: a név kimondhatatlanságában. Isten a nevét nem mondja ki Jákob előtt, ugyanakkor megáldja, sőt, megmutatja magát neki, mégpedig úgy, ahogyan senki másnak: engedi színről színre látni, ami másképpen arcról arcra történő megmutatkozásként fordítható. A Penuel -elnevezés eleve Isten arcát jelenti. Já kob azért nevezi el Penuelnek a helyet, mert pontosan tudja, hogy mekkora kegyelemben részesült, amikor azután, hogy láthatta azt, ami emberi szem számára felfoghatatlan, sőt, pusztító erejű, életben maradt. Ha az arc felfedését a metafizikai igazság-eszme feltárulásával akarjuk megfeleltetni, akkor szükségszerű a diskurzusba azt a jelentésmezőt is bevonni, amit az arc látványának, illetve a megszerzett tudásnak az elviselése képez meg. Mi az a pusztító erő, ami Isten arcának megpillantását elviselhetetlenné teszi? Hogy választ adhassunk a kérdésre, érdemes egy pillanatra azokon a szöveghelyeken is elidőzni, amelyekben az arc elrejtésének motívuma kerül elő. Isten a szövetségkötés után a törvényeket esetlegesen megszegő népet ekképpen fenyegeti meg: De azon a napon újra fölgerjed ellene haragom, elhagyom és elrejtem előle arcom, úgyhogy megérnek a pusztulásra, és sok baj és szorongás fenyegeti őket. Akkor majd kérdezik: Nem amiatt ért-e en - gem ez a sok nyomorúság, mert Isten nincs velem? Abban az időben könyörtelenül rejtve tartom az arcomat, a miatt a gonoszság miatt, amelyet elkövet, amikor majd más istenekhez szegődik (MTörv. 31, 17 18). 6 Nyilvánvaló, hogy az arc elrejtésének kétféle oka van. Egyik esetben a véges emberi létezőnek a pusztító erejű látványtól való megóvásáról beszélhetünk, azaz a szerető Isten kegyelméről. A másik esetben viszont haragról és büntetésről. Hogy jobban értsük, mit jelent ez a harag, Isten arcának elrejtéseként, felidézek egy novellát, a holokauszt-irodalom különleges darabját. Zvi Kolitz: Yossel Rakover utolsó üzenete Istenhez című írását sokáig valóságosnak hitték. A fikció szerint a főhős a varsói gettóból írta utolsó üzenetét, melyet egy üvegpalack őrzött meg az utókor számára. A férfi elbeszélése azzal a vallomással indul, hogy egy éjszaka, menekülés közben, az erdőben elrejtőzve találkozott egy kutyával, aki előtt nem megalázott helyzetét szégyellte, hanem egyenesen emberlétét. Sorra veszi felesége és hat gyermeke értelmetlen 29

30 Szeplaky.qxp_Layout :59 Page 30 Széplaky Gerda 2020/2 3 ISTEN LÁTHATATLAN ARCA halálának történetét, s csak ezután tér rá üzenetének megfogalmazására, amely nem más, mint Istenbe vetett hite tanúsítása. Nem káromolja Isten nevét a történetek miatt, mert azzal önmagát és az egész zsidóságot becsmérelné. Azt sem gondolja, hogy mint Jóbnak, a bűnök büntetésének a kérdését kellene mérlegelnie. Ellenben kinyilatkoztatja: valami egészen különös megy végbe a világban: ez az arc elrejtésének [hasztoresz ponim] az ideje. Értelmezése szerint az az idő érkezett el, amelyben Isten elrejti az arcát a világ és az emberek elől, kiszolgáltatva így őket saját vad hajlamaiknak. A Bibliában az arc elrejtése, amely a szövetséget esetlegesen majd megszegő nép számára a harag kinyilvánítását jelenti, a személyes szeretet elfogultságának (nasz a panim) a visszavonásával fenyeget. De az arc elrejtése két további dolgot is előre bocsát: egyrészt annak lehetőségét, hogy Isten rejtőzködővé, kiismerhetetlenné válik, másrészt annak lehetőségét, hogy arc nélkül személytelenné lesz. Isten benső lényének titkai a kabbala szerint még mind az arcához tartoznak. A kutatás útja egyedül ott szakad meg, ahol a tökéletes és végtelen személytelenséghez ér (Éjn Szof), vagyis ahol Isten személlyé válása egyáltalán elkezdődik. Ami ezen túl van, már nem arc írja erről szóló tanulmányában Tatár György. Visszautalva a holokauszt megidézett, rettenetes eseményéhez, megfogalmazhatjuk azt az állítást: az arc nélküli, személytelen Isten feltárulásával megfeleltethető a gondoskodó és szerető Isten hiányának az állapotával. Ebben az elfordulásban a rejtekezés etikai jelentése tárul fel. De mint már korábban is rámutattunk: a harag kinyilvánítását megelőzően is olyan Istent tételez ez a hagyomány, aki rejtekezni szeret, a rejtekezés a lényege. Ézsaiás próféta könyvében olvashatjuk: Bizonyára Te elrejtett Isten vagy, Izraelnek üdvözítő Istene. (Ézsaiás 45, 15) Mindezt párhuzamba állíthatjuk a görög filozófiából ismert rejtekező természet és rejtekező lét ontológiai eszméjével. A rejtekezés eme ontoteológiai értelmében mondhatjuk, hogy Isten eredendő természete a láthatatlansága. A görög aoratoszra visszavezethető láthatatlan kifejezés (látható láthatatlan fogalompár görögül: oratosz aoratosz) gyakran fordul elő az Ószövetségben Isten jelzőjeként, és megtaláljuk az Újszövetségben is. Pál apostol írja le Mózessel kapcsolatban, hogy látja a láthatatlant, azaz Istent (Zsid 11, 27). De mit jelent látni a láthatatlant? Nyilvánvaló, hogy nem hétköznapi értelemben vett, hanem eksztatikus-profetikus látásról van szó. Az eksztatikus látás esetében szükségszerű megkülönböztetést tenni a látomás és a fizikailag észlelhető jelenség között. Utóbbi esetben nem pusztán a látó víziójáról, avagy az ő vágyáról, látni akarásáról van szó, hanem a rejtekező Isten önmagát kinyilvánító akaratáról. Azaz egy olyan feltárulásról, amelynek során Isten kilép eredendő rejtekezéséből. Az ilyen látvány megrettentheti a látót (aki tehát szükségszerűen kiválasztott), különösen, ha nem elég erős, ha váratlanul és felkészületlenül éri, amivel szembesülnie kell. Jó példa erre Mózes, akinek mintegy szoktatnia kell szemét a látványhoz, s aki maga is lángol (lángra gyúl) attól, amit lát. Mózes előtt Isten mindenekelőtt azzal nyilvánítja meg magát, hogy kimondja a nevét és megmutatkozik előtte. Ám nem mutatkozik meg színről színre. Legelőször, amikor megjelenik előtte szimbolikus alakban, égő csipkebokor képében, akkor Mózes eltakarja az arcát, fél rátekinteni. Majd Isten újra megjelenik, mégpedig mennydörgés, villámlás és harangzúgás közepette; a Sínai-hegyet beborítja a füst, mivel tűz képében szállt le rá. Mindezt megtapasztalva a nép a hegy lábánál remegni kezd. Ekkor az Úr így szól Mózeshez:»Menj le, és figyelmeztesd a népet, ne lépje át a határt, és ne akarja látni az Urat, mert sokan meghalnának közülük.«(kiv 19, 21) Isten csak Mózesnek, a kiválasztottnak mutatja meg magát. S amikor az immár vágyik arra, hogy dicsőségét lássa, akkor jelenik meg fizikailag is érzékelhető, valódi alakjában. Ám arcát nem mutatja, csak háttal vonul el Mózes előtt:»[a]rcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.«(kiv 33, 18 23) S bár Mózes csak a hátát látja Istennek, ám attól is ragyogni, avagy lángolni, sugározni kezd arcának bőre, amikor a vele való beszéd után lejön a hegyről: Amikor Áron és Izrael fiai látták, hogy Mózes arca ragyog, féltek a közelébe menni. (Kiv 34, 29 30) Mózesnek ezért mindannyiszor el kell takarnia az arcát egy lepellel, amikor lejön a hegyről s beszél a néppel. Isten arcát látni életveszélyes a be nem avatottak, a nép számára. Az Ószövetség-beli láthatatlanságeszme a rettentő igazság elviselhetetlenségével egyenlő: meghal, aki Istent látja. A halál mint következmény elvezet a tanúsítás, illetve a tanúsíthatatlanság problémájához. A tanúsítás nem pusztán egy esemény megfigyelése és rögzítése, azaz nem pusztán szemtanúság, hanem részvétel is. Az Istenről való látás általi tanúságtétel szükségképpen lehetetlen, hiszen a látványba a látó belepusztul. A tanúságtevő a mysterium tremendum tapasztalatával kerül szembe. A tremendum itt olyasvalami, ami megrémít, szorongással és borzongással tölt el. 7 A tanúsítás tökéletesen aszimmetrikus élmény, hiszen a tanúságtevő a végtelent tapasztalja meg, 30

31 Szeplaky.qxp_Layout :59 Page 31 Széplaky Gerda ISTEN LÁTHATATLAN ARCA 2020/2 3 melynek átélése mérhetetlensége és befogadhatatlansága okán szétroppantja a véges létezőt. Csak az élheti át (túl) egyáltalán a tanúsított élményt, aki kegyelemben részesül. A nép fiai közül kiválasztott Mózesnek megadatik a kegyelem, hogy hátulról láthatja Istent azért csak hátulról, mert Isten ezzel védelmezi őt. És Mózes arca még ettől a takarásban lévő nézettől is olyan erősen lángol, hogy annak erejétől is félni kezdenek, akik a közelébe mennek. Arcának lángolása jelenti a bizonyságot arról, hogy a láthatatlannal érintkezett, ha szemtől szembe nem is kerülhetett vele, ha színről színre nem is láthatta. Ám egy rettenetes erő közelében volt, ami az arcát (azaz őt magát) mintegy lángra gyújtotta, s lám, még ezt a lángolást is el kell rejtenie a láthatatlan látására felkészületlen tekintetek elől. Isten megjelenését vagy jelenvalóságának megnyilvánulását gyakorta írja le a Biblia a tűz és a lángolás metaforái segítségével. Ábrahámmal füstölgő kemence és tüzes fáklya képében köt szövetséget; s mint bemutattuk: égő csipkebokorban jelenik meg Mózesnek, tűzben száll le a Sínai-hegyre; ismerjük a jelenetet, amelyben tűzzel felel Illés kérésére. A tűzben mint látványban való megmerítkezés nemcsak Mózes arcán vált ki ragyogást, hanem Jézus arcán is, amikor megdicsőül: arca fénylett, mint a nap (Mt 17, 2). A tűz jelenségéhez hozzátartozik a fény, ami egyfelől a látást lehetővé tevő szub - sztancia (Jákob nem látta addig az Urat, amíg meg nem virradt, s amíg nem vált elég erőssé a látáshoz); másfelől a fényességet és a megdicsőülést kifejező motívum. De a tűz Isten tisztító eszköze is: Ézsaiás ajkát izzó parázs tisztítja meg; a bűnösök is megtisztulnak, miközben elégnek. A tűz ugyanannyira jelképezi a megtermékenyítő, megtisztító, megvilágosító erőt, amennyire magában hordozza a pusztítás potenciálját. Hosszú volna felsorolni, hogy az emberi kultúrában, a görögök vagy más népek mitológiájában milyen fontos szerepet tölt be ez a motívum az bizonyos, hogy élet és halál, keletkezés és pusztulás alapvető szimbóluma. A láthatatlan Isten szimbólumaként mindezen jelentéseket magában foglalja, azaz roppant összetett jelenséget vetít elénk. Mintha egyszerre kellene elgondolnunk azt, mit jelent a tűzbe való belegázolás során a fénylés megértése és a lángolás pusztító erejének elszenvedése. E komplex jelentéshez ráadásul hozzáadódik a végtelenség ideája is, ami a láthatatlan Isten mint tűz felfogását valósággal lehetetlenné teszi. Ha Isten arcát mégis megpróbálnánk tüzes látványként tételezni, akkor olyasféle jelenséget kellene elgondolni, amely legelsőként nézője szemét égetné ki: a puszta képnek már a pupillával való érintkezése előidézné a megsemmisülést a látvány el sem juthatna a képként történő reprezentációig. Az Írásban megfogalmazott tűzmetafora szerint a halandó ember, aki csak az élet földi, azaz hétköznapi látványát bírja elviselni, képtelen szembesülni azzal a fényességgel, amit Isten mint eredendő kép, avagy eredendő fény, mint a képiséget, a megjelenítést, a látást és a látványt lehetővé tevő forrás sugároz magából. Ám Isten a kiválasztottakkal kíméletes: látni engedi számukra saját dicsőségét. Az istenlátások közül Mózesé a legkülönlegesebb, hiszen ő nemcsak látja a lángolást, hanem maga is mintegy a lángok martalékává válva lángol. Nyilvánvaló, hogy ez egy olyan kegyelmi állapot, amely egy még nagyobb kegyelem megvalósulásáért megy végbe: Mózes majdhogynem belepusztul a tüzes erővel történő találkozásba, azért, hogy saját lángolása (ragyogása) révén tanúsítani tudja a nép előtt Istennel való találkozását. Ebben az értelemben nemcsak a nép kiválasztott vezetője, hanem médium is: arcának lángolása révén tanúsítja a végtelen erőt, ekként tud hitelesen közvetíteni a nép és Isten között. Nem csak üzenetet ad át, hanem ő maga is üzenet: felmutatja Istent saját arcán keresztül. Kérdés, hogy ez a felmutatás mit jelent? Tanúsítást? Bizonyságtételt? Melyikre van szükség akkor, ha az igazság (Isten) eredendő természete szerint rejtekező? Tanúsítható-e a láthatatlan Arc a látható arcon keresztül? Derrida egy értekezésében arról ír, hogy lényegi különbség van a két főnévi igenév, a tanúsítani (témoigner) és a bizonyítani (prouver) között. Derrida több helyen is beszél arról, hogy a bizonyításra szolgáló megnyilatkozások a tudományos eljárások deduktív következtetési formáinak felelnek meg, míg a tanúsítás nyelvi-diszkurzív mintázatában a hit megvallásának retorikai sajátosságai fedezhetőek fel. A tanúságtevő vallomást tesz és vallomása által egyúttal elköteleződik valamiféle bizonyíthatatlan esemény mellett. Vallomása ezért az eskütételhez hasonlít. 8 Csakhogy az eskü záloga ilyenkor maga Isten: ő az, aki tanúként tételeződik. Ezt a tanút nem az eskü hozza létre ez a tanú létrehozhatatlan: ez a tanú már eleve ott van. Ahogyan Derrida írja: távol a helyén. Az előállíthatatlan előállítása és újra előállítása távol a helyén. Minden e távollét jelenlétével kezdődik. 9 S ahogy az eskütétel során az előállíthatatlan Istennek kell megidéződnie, úgy a tanúsítás során a távollévőnek kell jelenvalóvá válnia. Vagy másképpen fogalmazva: a tanúságtevőnek a távoliba kell átvezetnie. Ez egyfelől a misztériumba való beavatással azonos. A tanúságtevő misztagóg, mert amiről beszél, vagyis amire es- 31

32 Szeplaky.qxp_Layout :59 Page 32 Széplaky Gerda 2020/2 3 ISTEN LÁTHATATLAN ARCA küszik, igazolhatatlan és bizonyíthatatlan: csak ő látta, csak ő tapasztalta meg, a titok csak előtte tárult fel. 10 Mózes estében nem pusztán erről van szó. Ő, aki meg lett jelölve Isten lángolásával, nem pusztán tanúsít, hanem tovább is adja a titkot: arca lángolásával a tanúsításon túl be is avat. Igaz, éppen ezért az ő arca sem látható: a körülötte állók félnek arca tüzes erejétől, el kell takarnia azt egy lepellel. Hiába történik meg tehát saját testén keresztül a felmutatás, bizonyítani nem tud. De beavatni igen. Ami azt jelenti, hogy lángoló arca sugárzó erejével, a rajta hagyott jellel Mózes jelenvalóvá tudja tenni Istent azok számára, akiknek Isten távollévő. Azaz Mózes nem a reveláció pillanatára korlátozódó, immár múltbelivé avatott igazságot tanúsítja, hanem jelenvalóvá teszi azt, ami előtte is feltárult: a testébe fogadva mintegy átviszi a láthatatlant a látható határán. Nem mintha a láthatatlanból láthatóvá váló igazságnak a pusztító ereje ezáltal megszűnne. A bibliai narratíva éppen azt tanúsítja, hogy Isten ereje a kifejeződés emberi minimumára visszafojtva is elviselhetetlen marad. A tanúsítás Mózes estében azért válik paradoxonná, mert a láthatatlant közvetítve a távollévőt teszi jelenlévővé saját testén keresztül. A transzcendentális igazság feltárulása nem a tudás szellemi eseménye, hanem olyasvalami, amit percepcionálisan, azaz testileg kell átélni. A távollévő nem egyszerűen feltárul, hanem jelenlétté válik: a pusztító erejű láthatatlan alászáll a tanúságtevő testi valóságába. A tanúságtevőnek olyan transzcendens természetű esemény végbemenetelét kell ilyenkor tanúsítania, amelyet véges és törékeny emberként sem befogadni, sem elviselni nem képes; azaz arról kell számot adnia, hogy mit jelent átélni azt, ami elpusztít. A titok horizontját felnyitó esemény a törékeny és véges ember számára a nem-megláthatót, a nem-megtapasztalhatót, az elviselhetetlent hordozza erre a tanúságtevő csak akkor lehet képes, ha kegyelemben részesül. Mózes példája a bizonyság arra, hogy a láthatatlan igazág megjeleníthető abban az esetben, ha az elviselhetetlen erő elviselhető mennyiségűvé transzformálódik, azaz ha emberi léptékű erőként, puszta fénylésként, sugárzásként nyilvánul meg. A teológiai hagyomány ilyen erőt tulajdonít a szenteknek. A szentek láthatatlanban gyökerező ereje befogadható, sőt, ábrázolható a fej körül megjelenő auraként. A glória nem véletlenül a fej körül jelenik meg: Isten láthatatlan és pusztító ereje (Arca) képmássá válva, ami másképpen a látvány elviselhető mértékűvé való transzformálódását jelenti, az emberi arcban tükröződik vissza. A portré, amely az ikonfestészeti hagyomány továbbéléseként értelmezhető, az emberi arcban továbbra is képes rámutatni erre a láthatatlan erőre, de a lángolás immár olyannyira a láthatóság minimumára van csökkentve, hogy az sem glóriaként, sem auraként nem jelenik meg. Felfénylik azonban a tekintetben, az emberi szempárban. Ha azt kérdezzük, hogy a láthatatlanság ellenére az emberi alak miért tekinthető Isten látható képmásának, akkor az arc és a tekintet fénylésével válaszolhatunk, melyekből a testiben szublimálódó isteni erő sugárzik. Ez jelenik meg az elemzett Michelangelo-festményen, melyen az Atyát és Ádámot mindenekelőtt a tekintet köti össze. Ezt fogalmazza meg a filozófia nyelvén Emmanuel Lévinas is, amikor rámutat az arcban, pontosabban a Másik arcában megjelenő szentségre: A Másik [ ] éppen arca révén, ott, ahol testetlen, ahol Isten feltárulkozik, a fenségesség megnyilvánulása. 11 JEGYZETEK 1 Lásd ehhez Margaret Aston: Faith and fire Popular and unpopular religion, London, Hambledon Press, Idézi Olga Popova, Jengelina Szmirnovna, Paola Cortesi: Az ikon. Fordította Fery Veronika. Budapest, Officina 96, Lásd erről Hans Belting: A hiteles kép. Képviták mint hitviták. Fordította Hidas Zoltán. Budapest, Atlantisz, Különösen: Az értelmezésekről nagyszerű összefoglalást ad Ruzsa György tanulmánya. Lásd Ruzsa György: Gondolatok Andrej Rubljov Ószövetségi Szentháromság ikonjának ikonográfiájáról. Magyar Sion, Új évfolyam, IV. / XLVI. 2010/ Továbbá lásd Gabriel Bunge: A Szentháromságikon. Fordította Pappné Orosz Klára, Orosz Beáta. Nyíregyháza, Örökségünk, Florenszkij ikonteológiai tanait közreadó könyvében szerepel a következő mondat: Rubljov Szentháromsága létezik, tehát létezik Isten. Pavel Florenszkij: Az ikonosztáz. Fordította Kiss Ilona. Budapest, Typotex, Lásd ehhez Tatár György: Az Arc elrejtése. In Uő.: A másik oldal. Budapest, Kalligram, Lásd erről Jacques Derrida: A halál adománya. Fordította Szabó László. Vulgo, 2000/ Vö. Jacques Derrida: Mi a helyreállító fordítás? Fordította Jeney Éva. Kalligram, 2007/ Jacques Derrida: Hit és tudás. A vallás két forrása a puszta ész határain. Fordította Boros János és Orbán Jolán. Pécs, Brambauer, A titok csak előttük revelálódik, fedődik fel. Jacques Derrida: Az újabban meghonosodott apokaliptikus hangnemről. Fordította Angyalosi Gergely. Gond, 1992/ Emmanuel Lévinas: Teljesség és végtelen (Fordította Tarnay László). Jelenkor, Pécs,

33 33 HGYP.qxp_Layout :00 Page 33 Hárs György Péter A TÓ 2020/2 3 idők taván ha sétálsz bizony sok a moszat főleg delente és éjféltájt lepik be szádat és fogad Hárs György Péter A tó kizöldül minden mint a dudva halomban áll a lámpalég ki tudja melyik felhő odva nyitott beléptetést felénk alább onnan nem szállhatok kötelékeim elszakadtak pedig jó volna nálatok maradjál csak meg önmagadnak Folytatás a 13. oldalról nagyon is bizonytalan túlvilág enigmatikus igéreteit nem számítjuk. (Nekünk, zsidóknak, a vallásunk nem nyújt ilyen menekülő útat.) S mindezért úgy kellene osztozni a Föld nyújtotta javakon és lehetőségeken, hogy egyidejűleg jusson is, maradjon is a mindenkori világ egyedeinek, mert kb. négyezer évvel ezelőtt a Nílus gátrendszerei megépítésének felügyelése óta a társadalmi munkamegosztás ezt nem teszi lehetővé. Valószínű, hogy ott, a kezdeteknél, lett ez a folyamat elbaltázva, hiszen a kérdés még most sincs eldöntve, hogy az állatvilágból igazában még nem kiemelkedve az embereknél is az erősebb él túl, s a gyengébbek pedig a húsukkal, munkájukkal szolgálják az erőseket szolgáló rendet és az azt konzerváló berendezést, avagy az oly egyedi végesség tragédiájára döbbenés ismeretében kialakult (ön)tudat az érdeknélküli szeretet és belátás képessége teljesen kiemelheti-e valaha is állati múltjából az emberiséget? A kételyekkel most a Covid-19 szembesít. Globálisan és lokálisan egyaránt. A lokálisban felmutatva a globális vírus-egyhúrúságot. Ugyanis a koronavírus öldöklő hordái azt köhögtetik föl milliókkal, hogy a rút sybarita váz egyed jelenlegi állapotai tovább már nem fenntarthatóak a régi működésformái keretei között. Nemcsak önmagának amit a holokauszt apokalipszisa is oly fájdalmasan megüzent de már magának a Természetnek a számára sem. Új (világ)rend, új munkamegosztás (s nem birodalmi felosztás) elkerülhetetlensége dörömböl egyre türelmetlebbül. Abban a rádiuszú körben, ahol a koronavírus szinte egyik pillanatról a másikra egy denevérodúból kiszabadulva pusztít csillapíthatatlan étvággyal. Azaz az egész világon. Éppen száz éve is egy járvány (a spanyolnak nevezett) mutatta fel ugyanezt a tükröt noha a mainál kisebb figyelemtől kísérve amikor az első világháború végén a hangya szorgalommal és eltökéltséggel gyilkoló emberek munkáját sokkal nagyobb hatásfokkal (húsz millió áldozat) egy vírus folytatta, igaz, a megismételt világháború igyekezett versenyre kelni vele... Ezeket a kérdéseket vágta a képünkbe nagyhirtelen a rutinszerűen kezdődő 2020-es év, aminek ugyan már a vége fele járunk, de a gyászos esztendő minden nap új halált, új szembesítést hoz, s jottányit sem enged a szigorú vallatása szorításából. * Mit tehet egy kis ország (kultúra, nyelv) speciális (partikulárisnak tartott) témájú orgánuma, amely apokalipszis-tanúk túlélő töredékét elkísérésére vállalkozott elbeszélésük végéig? Amikor az egész világ narratívája készül irányt váltani? Azt biztosan nem teheti meg, hogy úgy tesz, mintha nem ebben a korban élne, lélegezne, míg nem kerül a lélegeztetőgépre. Ezért: tanú. Töprengő. Kereső. Mint sakkjátékos, a következő lépések sorát latolgatja. Hogyan mentse át ügyét a posztkorona korra? S a legfőbb aggodalma, kérdése, hogy az ügyei ugyanolyan súlyúak maradnak-e, mint amiben az ügye és médiuma foggant? Ezért szembenéz azzal is egyébként nem először, hogy küldetése, mandátuma lejárt. Folytatás a 88. oldalon 33

34 Weiss.qxp_Layout :02 Page 34 Weiss János 2020/2 3 BESZÉLNI EGY TÉMÁRÓL, BESZÉLNI A VALLÁSRÓL Weiss János Beszélni egy témáról, beszélni a vallásról (Filozófiai szálak Heller Ágnes A zsidó Jézus feltámadása című könyvében) Itt fonok egy szálat, amott egy másikat [ ] ban Derrida így kezdte a vallásról szóló nagyelőadását: Hogyan»beszéljünk«[...] a vallásról? Egyedi módon a vallásról, manapság? Hogyan merészeljünk félelem és megrendülés nélkül beszélni róla [ ]? Ilyen keveset, ilyen gyorsan? Ki lenne annyira szemtelen, hogy azt állítsa, itt egy egyszerre azonosítható és új tárgyról van szó? Ki lenne annyira elbizakodott, hogy hozzáillesszen néhány aforizmát? 2 Ki merne beszélni egy ilyen nagy tradícióval rendelkező kérdés- és témakörről? Ki hihetné, hogy ehhez még hozzá tud tenni bármit is? Ki merné ezt hinni? Ki merne ebben bízni? Négy évvel később Heller Ágnes mintha ugyanezeket a kérdéseket tenné föl magának A zsidó Jézus feltámadása című könyvecskéjében (melynek jól érezhetően van egy imitált előadás-karaktere). Már első ránézésre is megállapítható, hogy erre a könyvre is jellemző a hallatlan óvatosság és a szerénység: a szerző többször említi az ismereteinek korlátozottságát, sőt, az Előhang végén még a legfontosabb olvasmányait is felsorolja. Az elmúlt negyedszázad Jézus-irodalma köteteket tesz ki. Nem hivatkozhatom minden könyvre, hiszen az irodalom töredékét sem tudtam elolvasni. A következőkben azokat a könyveket sorolom fel, amelyekre valóban támaszkodtam. 3 De miért éppen az elmúlt negyedszázad? A Jézus életére vonatkozó kutatás Reimarusszal kezdődik, aki 1762-ben a barátainak írt egy könyvet, amelyet majd a halála után Lessing fog kiadni, névtelenül. Aztán 1836-ban jelent meg a Hegel-tanítvány David Friedrich Strauß Das Leben Jesu című híressé és hírhedté váló könyve, amit ban követett Ernest Renan nagysikerű, kicsit belletrisztikus műve. Aztán 1906-ban Albert Schwei - tzer már összefoglaló áttekintést közöl a Jézus éle - téről szóló kutatásokról. A Jézus élete-kutatásnak különös sorsa lett. Azért indult el, hogy megtalálja a történelmi Jézust, és azt gondolta, hogy a maga valódi lényegében a mi korunk elé is odaállíthatja. Eloldotta azokat a kötelékeket, amelyekkel Jézus évszázadok óta oda volt kötve az egyházi tanítás szikláihoz, és örült neki, hogy megint élet és mozgás került az alakba, és látta Jézust, a történelmi embert, magához közeledni. De ő nem állt meg, hanem kilépett a mi korunkból, és visszatért a sajátjába. És éppen ez döbbentette és ijesztette meg a teológusokat. 4 Ezzel már el is jutottunk Heller Ágnes könyvének kiindulópontjához. A keresztény Jézus harmadnapra támadt fel. Kétezer esztendőre volt szükség ahhoz, hogy a zsidó Jézus feltámadjon. Ennek a két mondatnak látszólag semmi köze egymáshoz. 5 Az első esetben a feltámadás egy üdvtörténeti esemény, a második esetben pedig egy felfedezésről van szó. Sőt, Schweitzer alapján azt lehetne mondani, hogy a Jézus élete-kutatás éppen az üdvtörténeti értelmezés intézményesedése elleni tiltakozásként jött létre, és aztán ez vezetett el Jézus eredeti életvilágbeli beágyazottságának felfedezéséhez. Ez áll egy mai kutatási irányzat, a Third Quest kutatásainak homlokterében. A történeti Jézusra vonatkozó»harmadik kutatás«kiindulópontja az elégedetlenség volt: egyrészt amiatt, hogy Jézust leválasztották a kortárs zsidóságról, másrészt amiatt, hogy az őskereszténységgel való kapcsolatát is fölszámolták. És ehhez társul még, hogy egyre inkább megváltozik a Jézus-kutatás érdeklődési iránya. A megelőző fázissal szemben a teológiai és dogmatikai kérdésfeltevések már alig játszanak szerepet, míg a historiográfiai kérdésfeltevések előtérbe kerülnek. 6 Jó okkal feltételezhetjük, hogy Heller Ágnes elsősorban erre a kutatási irányzatra gondol. 7 Mielőtt máris eltévednénk, idézzük föl még egyszer Derrida utolsó mondatát: Ki lenne annyira elbizakodott, hogy [ehhez a kutatáshoz] hozzáillesszen né- 34

35 Weiss.qxp_Layout :02 Page 35 Weiss János BESZÉLNI EGY TÉMÁRÓL, BESZÉLNI A VALLÁSRÓL 2020/2 3 hány [adalékot]? 8 Ez a kutatás szaktudományos-történeti kutatás, óriási tradícióval, óriási kortárs irodalommal. Tényleg ehhez akarunk hozzászólni, itt és most, néhány oldalban? Derrida nem sokáig hagy kétségekben: Hogy a szükséges merészséget, arroganciát, vagy derűt meríthessük, talán tettetni kellene egy pillanatra az absztrakciót, minden absztrakciót, vagy majdnem mindent, egy bizonyos absztrakciót. 9 Ez az absztrakció azt jelenti, hogy a filozófus ehhez a hatalmas kutatáshoz és irodalomhoz csak úgy tud hozzáfűzni valamit, ha egy magasabb absztrakciós szintről, vagyis filozófusként beszél. De létezik-e egy ilyen magasabb absztrakciós szint? Nem számolta-e fel már régen a szaktudományos kutatás ezt a szintet? Nem működik-e üres spekulációként? Itt lassan el is hagyhatjuk Derrida szövegét, mert az előadás szinte mindvégig ezt a síkot próbálja kijelölni: Az absztrakció által vagy az absztrakciótól őrizkedni kell? Hol az üdvösség? 10 (Hol a megoldás?) Az elemzések valóban egy absztrakt szinten mozognak, kínosan kerülik a szaktudományos-történelmi ismeretanyagot. Heller Ágnes szerint ezt a problémát nem így kell megoldani: szükség van egy bizonyos szaktudományos ismeretanyagra, a filozófiai elemzést a filozófiai perspektíváknak kell garantálniuk. Ha ezt a kis könyvet nézzük, akkor nagyjából három ilyen filozófiai perspektívát rögzíthetünk: (1) az emlékezet és a felejtés, (2) az igazság és a tudás elmélete (a hellenizmus korának föltámadása), (3) a történelem és az üdvtörténet kapcsolata. A három perspektíva (vagy szál) kapcsolatát majd a tanulmányom végén fogom megvizsgálni, és próbálom újra helyreállítani. A kis könyv alapgondolata, hogy mind a keresztények, mind a zsidók elfelejtették Jézust: a keresztények azért, mert csak a Krisztusra figyeltek, a zsidók pedig azért, mert elfogadták, hogy a szembenálló táborba tartozik. A szakirodalomban néha-néha előfordul a Jézus-felejtés kifejezése. Például: A Hiszekegyben Jézus Szűz Máriától való születése és a passióhoz és a feltámadáshoz való közvetlen átmenet között [ ] hiányzik az ember I. Jézus és az ő egész»életteljesítménye«. 11 De ez itt csak egy egyes dokumentumra vonatkozik, Heller viszont ebben egy kétezer éves tendenciát lát. Mind a zsidóság, mind a kereszténység esetében felejtésről kell beszélnünk. A zsidóságnál a felejtés egyértelmű. El kellett felejteni a zsidó Jézust. El kellett felejteni, hogy a kereszténység első apostolai zsidók voltak. El kellett felejteni, hogy a Jézus-vallás kezdetben a zsidó vallás egyik válfaja, azaz mind a Názáreti Jézust, mind pedig a zsidó kereszténységet ki kellett törölni a zsidóság történetéből. 12 És a másik oldalon is valami ilyesmi játszódott le, még szövevényesebben és bonyolultabban. De a könyv koncepciója számára fontosabb a zsidó teológusok munkássága. Vermes Géza (aki maga is a Third Quest irányzatához tartozik) A zsidó Jézus vallása című könyvében ezt írja: Könyvtárakat töltenének meg azok a szakkönyvek, amelyek arra a problé- 35

36 Weiss.qxp_Layout :02 Page 36 Weiss János 2020/2 3 BESZÉLNI EGY TÉMÁRÓL, BESZÉLNI A VALLÁSRÓL mára keresik a választ, hogyan állapíthatjuk meg Jézus valódi tanítását, elkülönítve a hiteles üzenetet a korai egyház által megfogalmazott és az úr szájába adott mondásoktól. 13 Ez mindenképpen elveszi az ember bátorságát; de amiről szó van, az a kritérium kérdése. És ebben a vonatkozásban a legújabb teológusok egyértelműen optimisták. De ne is a leg - újabbakkal kezdjük, David Flusser már a hatvanas évek végén így fogalmazott: Természetesen Jézus viszonya a Törvényhez és annak előírásaihoz sajátságos problémákkal terhes, de ez minden hívő zsidónál így van, ha a zsidóságát komolyan veszi. Látni fogjuk, hogy Jézusnak a Törvénnyel kapcsolatos álláspontja az evangéliumokban az új megvilágítás és a későbbi átfestések révén gyakran fölismerhetetlenné vált. Ám szinoptikus evangéliumaink amennyiben saját koruk fényében olvassák őket még őrzik a törvényhű zsidó Jézus képét. 14 Vermes fontosnak tartja a kritérium meghatározásakor, hogy azt mindig szem előtt tartsuk, hogy Jézus sohasem cselekedett a Törvénnyel ellentétes módon. Az evangéliumi beszámoló szerint Jézusnak egyszer sem állt szándékában megváltoztatni magának a Tórának egyetlen parancsolatát sem. A vitatott megállapítások minden esetben egymással összeütközésben lévő törvényekkel kapcsolatosak, amikor az egyik törvényt a másik rovására kell figyelembe venni. 15 De ne felejtsük, hogy Vermest most Jézus papi tanítása érdekli, 16 Heller Ágnes viszont Jézus életéről ír. És ha igaz is, hogy Jézus tanításában a legfontosabb a Törvényhez való viszony, akkor ez még semmit nem mond e viszony konkrét karakteréről. Heller ennek jellemzésére a radikalizálás szót használja: Jézus minden vonatkozásban radikalizálja a törvényt. 17 Ez a gondolat Vermes és Flusser elképzeléseit szintetizálja egy új terminológia alatt. Azzal kapcsolatban, hogy Jézus szombaton is gyógyított, és ezzel megsértette a shabbat parancsát, Vermes ezt írja: Ezekben az esetekben a parancsolatok között meglévő szokásos összeütközéssel van dolgunk, azzal a kérdéssel, hogy a két törvény közül melyik fontosabb a másiknál. 18 Flusser pedig így fogalmaz: Jézus [ ] az élet erkölcsi oldalát hangsúlyozta a Törvény gyakorlásának merőben formalista oldalával szemben. 19 Heller ezt nem csak átfogalmazza, de ki is tágítja minden kiválasztott vagy karizmatikus személyiségre. A kiválasztottak radikalizálják a törvényt. S azzal, hogy radikalizálják, a Törvény jogi státusza megszűnik: jogi törvényből morális törvénynyé alakul át. 20 A próféták már több száz évvel korábban is ugyanezt tették. Habár Jézus idejében általános volt a meggyőződés, hogy Jahve nem küld több prófétát, a próféták kora lezárult. De ennek a kiszélesítésnek lesz egy csapdája: kiderül, hogy ehhez nem lehet kötni Jézus föllépésének egyediségét, vagyis a kritérium meginog. ( A zsidó Jézus tanításában [...] azt keresem, ami ezt a tanítást egyedülállóvá teszi. ) 21 És aztán következnek más javaslatok: A kérügmának példabeszédekkel való megértetése Jézus sajátsága. Nem mintha máshol nem fordulna elő. 22 Itt mintha egy kicsit belesüllyedtünk volna a történeti-szaktudományos fejtegetésekbe; a fontos az, hogy van egy történetileg létezett ember, 23 akinek volt egy meghatározott tanítása, és aki történelmi kulcsfigura lett. A kétezer éves kollektív emlékezet kitüntetett alakja. A kollektív emlékezet legalaposabb elméletét Jan Assmann dolgozta ki. A tökéletes magányban felnövekvő ember nem rendelkezne emlékezettel [ ]. Az emlékezet a szocializálódás során tapad az emberhez. Bár mindig az egyén az, aki emlékezettel»rendelkezik«, az emlékezőképesség mégis kollektív produktum. Eszerint a»kollektív emlékezet«kifejezés nem empirikusan értendő. [ ] Még a legszemélyesebb emlékek is csak társadalmi csoportok keretei közt zajló kommunikációban és interakcióban születnek meg. 24 Még az individuális emlékezetnek is van köze a közösséghez; a közösségi emlékek kifejezése nem metaforikus. És ha van is egy olyan emlékezet, amely kimondottan a közösségre vonatkozik, annak is az egyes emberek a hordozói. Heller Ágnes ebből kiindulva két alapvető tézist állít fel. Egyrészt ebben a kollektív emlékezetben benne van egyfajta kollektív felejtés is, Jézus ember voltának elfelejtése. Az emlékezésnek és a felejtésnek tehát van egy sajátos dialektikája: minél tartósabb és markánsabb az emlékezés, annál egyértelműbben körvonalazódik a felejtés is. És ez a felejtés ebben az esetben a zsidó Jézusra vonatkozik. Akármi legyen is ennek a komplexumnak az ősforrása, maga a komplexum mindenképpen a Názáreti Jézus identitásának elfelejtésében összpontosul. 25 Heller Ágnes ezen a ponton idézi fel Paul Ricœur javaslatát a passzív és az aktív felejtés elkülönítésére: Nem kézenfekvő-e, hogy [ ] beszélhetünk a felejtés két fajtájáról [ ], a passzív és az aktív felejtésről? Természetesen ez a két fogalom nem annyira egy meghatározott egyéni fenomént jelöl, mint inkább egymást részben átfedő fenomének széles skáláját. 26 Heller Ágnes azonban ezt a megkülönböztetést a zsidó Jézus esetére vonatkoztatva elveti. A zsidó Jézus elfelejtése esetében [ ] nehéz lenne az aktív és a passzív felejtést megkülönböztetni. A szövegek olvashatók, elérhetők voltak, s ennyiben elfelejtésüket aktív felejtésnek lehetne tekinteni, ugyanakkor azonban a hívek generációról generációra örökölték a szöveg egy bi- 36

37 Weiss.qxp_Layout :02 Page 37 Weiss János BESZÉLNI EGY TÉMÁRÓL, BESZÉLNI A VALLÁSRÓL 2020/2 3 Heller Ágnes egy Pontius Pilatus nevét feltüntető oszlop előtt a jeruzsálemi Israel Múzeumban Fotó: Kőbányai János zonyos olvasatát. 27 (Ez most csak a keresztény oldalra vonatkozik.) 28 Másrészt ez a felejtés egyúttal olyan is, amely már önmagában tartalmaz egy potenciális megkülönböztetést: egyrészt lehetséges egy totális felejtés, amely az alak teljes negligálását eredményezi (ez a zsidóság útja); másrészt az emlékezés elől úgyis ki lehet térni, hogy az alaknak megkonstruáljuk a maga transzcendens változatát (ez a kereszténység útja). 29 II. A vallás és az igazság kérdése tulajdonképpen a hit és tudás régi témájának újrafogalmazása. A fent idézett előadása fölé még Derrida is ezt írja oda címként. 30 A vallás? Egyes számban? Talán [ ] (ennek mindig lehetségesnek kell lennie) [ ]. 31 Vannak olyan vallások, amelyek önmagukat hangsúlyosan egyes számban lévőként tételezik: ezek a monoteista vallások. Manapság már általánosan elfogadott gondolat, hogy a zsidóság volt az első nép, amely önazonosságát a másik vallási kizárásával, azaz a többi vallás ellenében alakította ki és tapasztalta meg. Ezt a gyakorlatot folytatja minden monoteizmus, így természetesen a kereszténység is. Ezzel szemben a politeizmust nem jellemezte a kizárólagosság. 32 Ez a gondolat a könyvben újra és újra visszatér, de annyit már most is lehet sejteni, hogy a kizárólagosság által definiált vallások érintkezése potenciálisan már rendkívül erős konfliktusok forrását hordozza magában. Egy vallásháború mint olyan meghatározásához biztosnak kellene lenni a vallásos lehatárolásában. 33 Mintha közvetlenül erre utalna Heller Ágnes következő mondata: [A politeista kultúrák] még nem különítették el a kultúrán belül a vallást. 34 A monoteizmust így nem csak az egyistenhit jellemzi, hanem az is, hogy benne a vallás egy önálló társadalmi szféra lett, ami ugyanakkor át is hatja a társadalom egészét. Súlyos vallási konfliktusok (vagy ahogy Derrida mondja: vallásháborúk) csak ilyen körülmények közepette lehetségesek. Ez persze kiterjedhet: ha például egy monoteista kultúra a térítés szándékával tekint egy politeista kultúrára. Derrida ezt kérdezi: Miért lenne a vallás fogalma csak keresztény? Egyáltalán miért érdemli meg a kérdés, hogy föltegyük, a hipotézis, hogy komolyan vegyük? 35 Erre Heller 37

38 Weiss.qxp_Layout :02 Page 38 Weiss János 2020/2 3 BESZÉLNI EGY TÉMÁRÓL, BESZÉLNI A VALLÁSRÓL Ágnes azt válaszolná, hogy azért, mert a kereszténység, de a zsidóság is, önmagát belülről így látja, és azt szeretné, ha kívülről is így látnák. Most fogalmazzuk át egy kicsit a fentiekben vázolt kiinduló tézisünket. Ahogy a zsidó a zsidók Istenének egyetlen igazságát a pogány bálványimádás tudatlanságával, hazugságával és förtelmével állította szembe, úgy állította szembe a keresztény a maga igazságát a neki hirdetett, az igazságot el nem fogadó [ ] vallásokkal. 36 Az idézetben az új az igazság szó megjelenése: a vallásokban mindig kinyilatkoztatott igazságokról van szó; és a konfliktus-potenciál azáltal jön létre, hogy a kinyilatkoztatott igazság egyetlen. (Ezt Heller Ágnes később totalizáló igazságnak is nevezi.) A monoteista vallásokhoz mindig egy ilyen igazságfogalom kötődik. Beszélhetünk ismeretekről is; és akkor azt mondhatjuk, hogy egészen a középkor végéig az ismeretek döntően az Isten megnyilatkozásaira és kinyilatkoztatásaira mentek vissza. Aki ezeknek az ismereteknek a birtokában volt, bölcs ember volt, erkölcsös életet élt stb. De minden egyes megmutatott ismeretnek volt két dimenziója: egyrészt volt egy tartalmi oldala, ezt vagy azt mondta (állította), és volt egy érvényességi oldala, egyedül önmagát tűrte meg. (Persze, az ismereteknek volt egy bizonyos pluralitása, de az igény az volt, hogy egységes szisztematikát alkossanak. Ebből az következik, hogy nem engedhetjük meg, hogy ugyanarról a tárgyról egy ellentétes ismeret is megjelenhessen.) A vallások konfliktusa vagy harca, így az adott vallásba (vagy kultúrába) tartozó bölcs pozíciójának igazolására is irányul. És ez azt jelenti, hogy a hitnek köze van a tudáshoz; abban az értelemben, hogy egy hitrendszer a tudásnak egy bizonyos karakterét hívja életre és támogatja. De aztán következett az európai modernitás, amit felvilágosodásnak is szoktak nevezni. A felvilágosodás mind a zsidó, mind a keresztény vallásokat kétféleképpen érintette. Egyrészt kérdőre vonta a vallásos magatartás, életvitel, etika racionalitását, s ezzel korszerűségét, másrészt kétségbe vonta vagy falszifikálta a vallásokban rögzített, általuk közvetített tudást. 37 Én talán fordítva haladnék. (1) A felvilágosodás kétségbe vonta, hogy az igazságértékkel rendelkező tudás egyáltalán származhat a kinyilatkoztatásból. Az igazság nem a kinyilatkoztatásból származik, a kritériuma a valósággal (vagy egy tényállással) való korrespondencia. (2) S ebből következően a vallási igazság minden gyakorlati következménye is értéktelenné válik, átalakul a bölcs fogalma (ha nem tűnik el teljesen), a morál pedig már nem úgy jelenik meg, mint a vallás valamiféle következménye. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a modernségben a tudományos igazság kiszorítja, vagy inkább csak háttérbe szorítja a vallási ismereteket. A vallást tehát a tudomány váltotta fel, mint a modernség uralkodó világszemlélete. 38 (Karl-Otto Apel egy hatvanas hetvenes évek fordulóján írott nagy tanulmányában a mi korunkat a tudomány korának nevezte. 39 ) A vallásos világszemléletben minden tudás Istentől származik, pontosabban szólva csak az számít tudásnak, ami Istentől származik. Mi azonban a tudományhoz fordulunk, ha tudni akarunk. 40 Innen kezdve a sorrend megfordul, már nem hit és tudás -ról, hanem inkább tudás és hit -ről van szó: nem a hitből adódik a tudás, hanem a hit már csak a tudományos tudás által háttérbe szorítva, vagy annak repedéseiben létezhet. 41 Ez pedig a monoteista vallások igazságigényének relativizálódásához fog vezetni. A relativizálódás szó azonban itt erős pontosításra szorul, nem önmagában relativizálódik (erre nem is képes), hanem a tudományos ismeretektől háttérbe szorítva a relevanciája (a rendeltetésére vonatkozó pátosz) inog meg. Némi óvatossággal, és ezekkel a korlátozásokkal, beszélhetünk a hellenisztikus kor visszatéréséről. 42 Egy új hellenizmus felé tartunk? A körülmények ezt sugallják. 43 De ezt a kijelentést rögtön korlátoznunk is kell: Úgy hiszem azonban, hogy a hellenizálódás jelszava csak egy értelemben meggyőző. Abban az értelemben, hogy a vallásos identitásképzés [ ] megszűnik abszolút lenni [ ]. 44 Ezek a gondolatok a keresztény-zsidó párbeszéd filozófiai megalapozásának tekinthetők. III. Heller Ágnes kis könyvében fontos (de nehezen fölfedezhető) szerepet kapnak a világtörténelem és az üdvtörténet kategóriái. Karl Löwith nagyhatású könyve már 1952-ben megjelent. Minden történelemfilozófia teljességgel a teológiából táplálkozik, azaz a történelemnek üdvtörténetként való teológiai értelmezéséből. Ez esetben azonban a történelemfilozófia nem lehet»tudomány«. Hisz hogyan is lehetne az üdvbe vetett hitet tudományosan megalapozni? 45 Ezt a tézist Hans Blumenberg az újkor legitimitása elleni támadásként értelmezte. Szerinte az újkor legnagyobb vívmánya az a jog volt, hogy nem kell magunkat igazolnunk. 46 Erről a vitáról írja Heller: Löwith alapmegfigyelése mégis meggyőzőnek tűnik számomra, [tudniillik az], hogy a [ ] forradalmi mozgalmak képzelete, nyelve [és fantáziavilága] is a Szent Szöveg forrásvidékéből merít. Hadd utaljak arra, hogy a felszabadulás szó és annak élménye a Sínai-hegyi kivonu- 38

39 Weiss.qxp_Layout :02 Page 39 Weiss János BESZÉLNI EGY TÉMÁRÓL, BESZÉLNI A VALLÁSRÓL 2020/2 3 lás történetéhez fűződik. 47 Ebből már lehet látni, hogy Hellert nem a történelemfilozófia lehetősége foglalkoztatja, hanem inkább az, hogy az üdvözülésre vonatkozó vágy hogyan alakította a reális történelmet. Az üdvözülés, a megváltás, a Messiás különböző értelmezése a zsidóság és a kereszténység konfliktusának kiindulópontja. És itt már nem egyszerűen vallástörténetről van szó, hanem a világtörténelemről. (Vegyük észre, hogy a Löwith könyvének főcímében szereplő két fogalom a realitásra utal, nyoma sincs semmiféle tudománymetodológiának, ez majd csak az alcímben bukkan fel.) Ez előtt a háttér előtt nagyon fontos adalék, hogy Jézus önmagát nem tekintette Messiásnak, sőt, ez alapvetően idegen volt számára. Jézus egyetlen helyen sem nevezi magát Messiásnak, még a többszörös apologetikus célzattal átdolgozott evangéliumokban sem, legfeljebb nem tiltakozik az ellen, hogy Péter így szólítsa, inkább azt tanácsolja neki, hogy ne beszéljen erről senkinek. Ezenkívül csak a gúnyolódók nevezik nagy megpróbáltatása idején Messiásnak, arra utalva, miért nem tud magán segíteni. 48 (A Messiás szó és alkalmazásának vizsgálatakor értelmeznünk kellene azokat a kifejezéseket, amelyek Jézus önmegjelöléseként még szóba jönnek: az Isten fia, az Ember fia, de ettől most eltekintek.) Az Újtestamentumban Jézus halála messiási mivoltához tartozik. 49 A Messiás vagy a Krisztus szó a halálhoz, vagy inkább a halál értelmezéséhez kötődik. Jézus halálának értelmezésekor egy olyan történés értelemadásáról van szó, ami Isten cselekedetét Jézus Krisztusban, beleértve a feltámadását is, már mindig is feltételezi. Csak ebből a perspektívából kiindulva [ ] lehet ennek a halálnak pozitív jelentést adni, és ezt üdvtörténeti eseményként felmutatni. 50 Az üdvösségre vonatkozó elképzelések így fontos szerepet kapnak a reális történelem alakításában. És bár a két álláspont nem közvetíthető egymással, de a fontosságtudatuk mégiscsak relativizálható. Heller most Martin Buber egyik mondását idézi: Azt mondta ugyanis, hogy amikor majd eljön a Messiás, meg fogjuk kérdezni tőle, először jött-e el vagy másodszor, s akkor fog kiderülni a keresztény vagy a zsidó vallás igazsága. Tehát az, hogy Krisztus Krisztus-e, azaz a Messiás, vagy sem, csak az üdvtörténet vége felől dönthető el, nem ma. 51 Nincs tehát semmiféle sürgető oka a döntésnek. És a reális történelemben ez a két történet mégsem szimmetrikus. Amit [a zsidók] a Jézus-hívőkkel szemben elkövettek, az kétezer évvel ezelőtt történt, és egy nagyon rövid ideig tartott. 52 A másik oldalon áll a holokauszt. De valóban a holokauszt áll a másik oldalon, meg lehet közelíteni a holokausztot ebből a perspektívából? Az üdvösség-értelmezésből kiindulva megérthető lenne ez a hatalmas tragédia? Heller más műveiből tudjuk, hogy szerinte a holokauszt az emberi történelem egy olyan irracionális fejezete, amely a számunkra rendelkezésre álló magyarázati eszközökkel és sémákkal nem közelíthető meg. A korai kereszténységben és a keresztény egyház virágzása idején a másféle üdvösségi elképzelések miatt kialakult egy antijudaizmus. Az antijudaizmus szókészlete és mítoszkészlete beletorkollt a modern antiszemitizmusba, de nem azonos vele. Olyan rágalmak, hogy minden zsidónak a bőre alatt is pénz van, vagy hogy minden kommunista zsidó, nem az antijudaista tradícióban gyökereznek. 53 A modern antiszemitizmus viszont egészen más jellegű: A modern antiszemitizmus mint világnézet a kapitalista modernség válságos fejlődésére reagál: az iparosításra, a modernizálódásra, a kötelező erejű világképek elvesztésére, az emberi viszonyok eltárgyiasodására. 54 Ezekre a veszteségekre válaszként született meg a fajelmélet, amely különböző történelmi kacskaringókon keresztül meghatározó jelentőségűvé vált, míg aztán végül a hivatalos politika rangjára emelkedett. Miközben a holokausztot politikai tettként végrehajtó rezsim már nem volt keresztény, hanem pogány. 55 Egy ilyenfajta magyarázat azonban nem következik az üdvösségre vonatkozó elképzelések történelmi összecsapásából. De Heller Ágnes mégis beszél a holokausztról, pontosabban, ehelyett Auschwitzról, és ezt jól érezhetően az elemzések végső kicsúcsosodásának szeretné tekinteni. Auschwitz ebben a kis könyvben nem a magyarázhatósága felől jelenik meg, hanem az üdvösséghez való viszonyában. Auschwitz nem puszta helynév, hanem Jeruzsálem ellenpontja. 56 Ha Jeruzsálem képviseli a zsidó üdvözülést, akkor Auschwitzban a Jeruzsálem eszméjét hordozó népet [ ] akarták írmagostul kiirtani. 57 Mondhatnánk, hogy Auschwitzban a zsidók üdvösségét úgy akarták legyőzni, hogy az üdvösség szubjektumait irtották ki. Ebből a perspektívából kiindulva valami ilyesmit kellene mondanunk; de láttuk, hogy ez elhibázott lenne. IV. Mondhatjuk-e, hogy a fentiekben kidolgozott szálak (perspektívák) mégis valamiképpen összefonódnak, és a kis könyv egésze a zsidó Jézus feltámadásáról szól? A mű közepe táján, a zsidó Jézus jellemzésekor mintha eljutottunk volna egy csúcspontra, de aztán rá kell jönnünk, hogy ez csak a történelmi-szaktudományos ismeretbázis, a könyv 39

40 Weiss.qxp_Layout :02 Page 40 Weiss János 2020/2 3 BESZÉLNI EGY TÉMÁRÓL, BESZÉLNI A VALLÁSRÓL pedig filozófiai szálakat akar kidolgozni. Az első két szál, úgy tűnik, valóban szorosan összekapcsolódik: a zsidó Jézusra való emlékezés valóban egy új bázist teremthet a keresztény zsidó párbeszéd számára. És ez a kis könyv nemcsak leírni akarja ezt, hanem előmozdítani is szeretné, ebben szeretne aktív szerepet vállalni. Erre vonatkoztatva és ezen a ponton kapcsolható be a könyv zárása. A kiindulópont az, hogy a vallások esetében is vannak, vagy legalábbis lehetségesek, mutációk. Itt is szükség van felejtésre és újraemlékezésre, itt is megjelennek újraírt történetek és újrarajzolt képek. Az ebben a kis könyvben elbeszélt történet [ ] is egy ilyen mutációt, egy ilyen mutáció lehetőségét vázolta fel. 58 De mint mondtam, a szerző ennél többet szeretne elérni: Pontosabban ez a történet azzal, hogy elbeszéli [a zsidó Jézus feltámadását], maga is részt vesz abban a történetben, amelyet elbeszél. 59 És hogyan köthetjük ehhez a harmadik szálat? Azt maga Heller is érezte, hogy ez nem is olyan könnyű: A zsidó Jézus feltámasztásának [ ] szerintem nem sok kapcsolata van Auschwitzcal. 60 A harmadik szál talán inkább az igazság érvényesülésére vonatkozó történelem és üdvtörténet átfogalmazásának tekinthető. Derrida ezt írja az előadásokhoz készült lábjegyzetei végén: A vallás auto-immunitása csak érintetlenné tudja tenni magát, kijelölhető vég nélkül. 61 A vallás érinthetetlen tegyük hozzá: a filozófia által érinthetetlen, és ezért az értelmezésének nem lesz vége. Heller Ágnes erre talán azt mondaná, hogy a vallás, egy vallási téma (a zsidó Jézus feltámadása) tárgyalásának igenis lehet egy bizonyos filozófiai struktúrája, és ez alól csak végső soron (a holokauszt bevonásakor) vonja ki magát. Ezért az előadás mégis csak lezárható, az előadás lezárul. JEGYZETEK 1 Heller Ágnes: Filozófiám története, Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, Jacques Derrida: Hit és tudás. A vallás két forrása a puszta ész határain, Brambauer Kiadó, Pécs, Heller Ágnes: A zsidó Jézus feltámadása, Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2019 (2. kiadás) Albert Schweitzer: Die Geschichte der Leben-Jesu-Forschung, UTB, Tübingen, Heller Ágnes: A zsidó Jézus feltámadása, i. m Angelika Strotmann: Der historische Jesus: eine Einführung, UTB, Tübingen, Az 1980-as évek óta egy új kutatási hullám bontakozott ki, amit Third Quest -nek neveznek. Ennek most Jörg Frey nyomán három alapvető vonását szeretném fölidézni. (1) A Jézus-kérdés történelmi dimenziója erőteljes hangsúlyt kapott: a Jézusra való teológiai visszakérdezés, ami korábban, az olyan szerzőknél, mint Käsemann és Bornkamm még meghatározó volt, teljesen visszaszorult. A Bultmann nyomán kibontakozott vita, hogy van-e bármiféle teológiai értelme a történelmi Jézusra való visszakérdezésnek, minden értelmét elvesztette. (2) A történeti kiindulópont most az összes forrás bevonására épül, amelyek szerepet játszhatnak Jézus életvilágának vallási, kulturális, politikai, társadalmi leírásában. Tehát az újszövetségi szövegek mellett minden másféle dokumentum is nagyon fontos szerepet kap. (3) Hangsúlyosan merül fel annak kritériuma, hogy Jézus kapcsán mi az, ami autentikus, és mi az, ami nem. Ezt a kritériumot azonban végső soron nem sikerült egyértelműen meghatározni. Lásd Jörg Frey: Der historische Jesus und der Christus der Evangelien, in uő.: Von Jesus zur neutestamentlichen Theologie. Mohr Siebeck, Tübingen, Jacques Derrida: Hit és tudás, i. m Uo. 10 Uo. 11 Vasilios Arsoniadis, Michael Broch: Paulus ist nicht Jesus, LIT Verlag, Münster, Heller Ágnes: A zsidó Jézus feltámadása, i. m Vermes Géza: A zsidó Jézus vallása, Osiris Kiadó, Budapest, Fordította: Hajnal Piroska. Valószínűleg Heller Ágnest a címadásban e kötet címe motiválta. 14 David Flusser: Jézus. Az ókori zsidó történelem és irodalom tükrében, Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, Fordította: Szénási Sándor. Kiemelés tőlem. Egy tanulmányában Flusser a Máté evangélium két zsidóellenes epizódjáról beszél, ezeket azonban Heller Ágnes kifejezésével határeseteknek lehet tekinteni. Lásd David Flusser: Judaizmus és a kereszténység eredete, Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, Fordította: Vető Ágnes. 15 I. m I. m I. m Vermes Géza: A zsidó Jézus vallása, i. m David Flusser: Jézus, i. m Uo. 21 Heller Ágnes: A zsidó Jézus feltámadása, i. m I. m Továbbra is tartja magát, bár ma már kisebbségben, a felfogás, hogy Jézus nem létezett [...]. Ma a történészek többsége ezt nem fogadja el. Mivel nevetségesnek tartom [ ], hogy tudományos kérdésekben többségi szavazattal döntsünk, a»történészek többsége«kifejezést inkább azzal helyettesíteném, hogy olyan történészekről, vallásfilozófusokról beszélek, akiket teljesítményük és írások ismeretében a legmegbízhatóbbnak tartok. I. m Jan Assmann: Kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magas kultúrákban, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, Fordította: Hidas Zoltán. 25 Heller Ágnes: A zsidó Jézus feltámadása, i. m Paul Ricœur: Emlékezet felejtés történelem, in N. Kovács Tímea (szerk.): A kultúra narratívái (Narratívák 3.), Kijárat Kiadó, Budapest, Fordította: Rózsahegyi Edit. 27 Heller Ágnes: A zsidó Jézus feltámadása, i. m

41 Weiss.qxp_Layout :02 Page 41 Weiss János BESZÉLNI EGY TÉMÁRÓL, BESZÉLNI A VALLÁSRÓL 2020/ De ha egy kicsit tovább olvassuk Ricœur szövegét, akkor találkozunk olyan megfogalmazásokkal is, amelyek alapján a megkülönböztetés produktivitását mégsem zárnám ki előre. A passzív felejtés: az emlékezés hiánya. Ekkor a felejtésről mint menekülésről van szó, és az őszintétlenég kifejeződéséről, [egy] elhárító stratégiáról [ ]. (Paul Ricœur: i. m. 64.) Ha a passzív emlékezés az elhárítást, a kitérést és a menekülést jelenti, akkor az aktív felejtés az expressis verbis megfogalmazott tagadást jelentheti. Inkább azt lehetett volna mondani, hogy egy valóban hatékony, nagyszabású felejtésben mindkettőnek benne kellene lennie, még ha van is közöttük egy bizonyos feszültség. 29 Ez pedig nagyjából megfeleltethető az aktív és a passzív felejtés ricœuri koncepciójának. 30 Ezúttal nem foglalkozom a Kantra utaló alcím értelmezésével: A»vallás«két forrása a puszta ész határain. 31 Jacques Derrida: i. m Heller Ágnes: A zsidó Jézus feltámadása, i. m Jacques Derrida: i. m Heller Ágnes: A zsidó Jézus feltámadása, i. m I. m I. m. 60. Kiemelések tőlem: W. J. 37 I. m. 64. Kiemelések tőlem: W. J. 38 I. m Karl-Otto Apel: Das Apriori der Kommunikations - gemeinschaft, in: uő: Transformation der Philosophie, 2. kötet. Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, Heller Ágnes: A zsidó Jézus feltámadása, i. m. 66.Kiemelés tölem: W. J. 41 A vallás a maga idején minden szükségletet kielégített: mind az igaz tudásra, mind a jó életformára vagy az etikára meg volt a maga biztos receptje. A tudomány azonban csak a világi tudás ügyeiben, s az e tudásra épülő intézményekben hatalom, míg az életformákban, pusztán közvetve, a technológia közvetítésével az. I. m Az biztos, hogy Heller Ágnes nem beszélne a vallás visszatéréséről, mint ahogy Jacques Derrida teszi: i. m. 66. skk. 43 Heller Ágnes: A zsidó Jézus feltámadása, i. m I. m Ezen ponton fölmerül az igazság-elméletek történeti koncepciójának íve: a kinyilatkoztatásra épülő igazságok, az igazság mint korrespondencia, aztán az új hellenista korban a perspektivikus igazság (amelynek előfutárai Kant és Kierkegaard lennének). Nos, a perspektivikusság nem azt jelenti, hogy ami az én számomra igaz, az nem igaz a te számodra, és vice versa, hanem azt, hogy ugyanazt a problémát, jelenséget különböző emberek másképp látják, s ezért másként értelmezik, értékelik, interpretálják. I. m Karl Löwith: Világtörténelem és üdvtörténet. A történelemfilozófia teológiai gyökerei, Atlantisz Kiadó, Budapest, Fordította: Boros Gábor és Miklós Tamás. 46 Eckhard Nordhofen: Zum Tode des Philosophen Hans Blumenberg, in: Die Zeit, április 12. (Lásd továbbá Hans Blumenberg: Die Legitimität der Neuzeit, Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1966.) 47 I. m Heller Ágnes: A zsidó Jézus feltámadása, i. m David Flusser: Jézus, i. m Jens Schröter: Sühne, Stellvertretung und Opfer, in Jörg Frey Jens Schröter (szerk.): Deutunges des Todes Jesu im Neuen Testament, UTB, Tübingen, Heller Ágnes: A zsidó Jézus feltámadása, i. m I. m I. m Micha Brumlik: Antisemitismus, Reclam Verlag Heller Ágnes: A zsidó Jézus feltámadása, i. m I. m I. m I. m Uo. 60 I. m Jacques Derrida: Hit és tudás, i. m Hárs György Péter When when I was young és halhatatlan I heared a song puha a paplan but now it harsh mint én vagyok only the Mars mi rámragyog 41

42 HajnalAn.qxp_Layout :02 Page 42 Polgár Anikó 2020/2 3 AZ ANYAARCHETÍPUS MEGJELENÉSI FORMÁI... Polgár Anikó Az anyaarchetípus megjelenési formái Hajnal Anna és Weöres Sándor anyasiratójában A pszichológiával összefonódott mítoszkutatás a huszadik század első felében a görög isteneket örök alakoknak, nagy világvalóságoknak fogta fel (Kerényi 1941: 9), olyan lelki valóságoknak, melyek az időtől függetlenül léteznek. A vallástörténész Kerényi Károllyal együttműködő Jung a tudattalan fantáziatevékenységben, az álmokban megjelenő képek közül azokban, amelyek nem magyarázhatók az egyéni anamnézis alapján, mitikus ősképeket látott. Az archetípusok vagy ősképek Jung szerint az emberiség állandóan megismétlődő tapasztalatainak lecsapódásai (Jung 1997: 73), az archetípus egyfajta készség az azonos vagy hasonló mitikus képzetek új meg új reprodukálására (Jung 1997: 74). A tudattalanban megőrződött ősélmény kifejeződéseinek foghatók fel az álmok mellett a műalkotások is. Mivel úgy tűnhet, hogy a költői alkotás több tekintetben az álmokban működő kreatív indítékok modelljét leste el (Jung 1997: 30), érdemes a költészetben is vizsgálnunk az archetípusok megjelenési formáit. Jung hangsúlyozza, hogy az anyaarchetípus férfiak és nők esetében másképp nyilvánul meg: A nő közvetlenül tud azonosulni a Földanyával, a férfi viszont nem (kivéve a pszichotikus eseteket) (Jung 2011: 111). Ezért esett választásunk két, mitikus dimenziókba nyúló anyasiratóra, Hajnal Anna Tiszta tiszta tiszta 1 (Hajnal 1980: ) és Weöres Sándor Mária mennybemenetele című versére (Weöres 1956: ), 2 melyek elemzése során az eltérő poétikai hozzáállás mellett ennek a női és férfi anyaképnek a különbségeire is megpróbálunk rámutatni. 3 ANYA ÉS LÁNYA EGYMÁSBA TÁGUL Hajnal Anna tekintete mintha ősanyatekintet volna, mintha maga a gyöngéd természet nézné gyermekeit olyan szemmel, amely előtt nincs nagy és nincs kicsi, amely előtt nagy és kicsi valami módon egybeesik. (Nemes Nagy 2004a: 432). Nemes Nagy Ágnes hangsúlyozza, hogy Hajnal Anna szereti egymásba rajzolni a közelit és a távolit, az aprót és a nagyot. Micsoda optika ez. A kicsiséggel hozod látó-közelbe a nagyot, a legnagyobbat. S így lesz a cethalból az óriásivá növelt gyöngédség őstengeri képe. (Nemes Nagy 2004b: 663) A Tiszta tiszta tiszta című vers is az apró részletek beközelítésével irányítja figyelmünket a legnagyobbra, a leglényegesebbre. Az anyasirató vers amint arra Alföldy Jenő rámutatott csodálatos szimultánsággal egyesíti a bibliai zsoltárok, a Kalevala varázséneke és a magyar nép vagy más népek siratóénekeinek szépségét, méltóságát és érzelmi telítettségét még az Énekek éneke testiségét is (Alföldy 2006: 112). A zsidó temetés szabályainak aprólékos betartása, a rituális mosdatás, öltöztetés, a halott feldíszítése, siratása szakaszosan, cselekvésrészletekre lebontva kerül bemutatásra, mintha az aprólékos problémamegoldás, a szinte automatizálódott, szabály szerinti mozgások sorozata segítene elterelni a figyelmet a halál szörnyűségétől. A test mosdatása, öltöztetése egyben a lélek megtisztítása, feldíszítése is: Mikor a halottat felöltöztetik, gondoljanak arra, hogy miként felöltöztetik a testét, úgy öltöztessék a lelkét is az Éden kertjében szellemi ruhákba. (Kitzur Sulchan Aruch ). 4 A versben kiemelt szerepe van a szabályok aggályos betartásának, az önkéntelen vétkezéstől való félelemnek (pl. hogy a testet öltöztetés közben egyszer az egyik, egyszer a másik oldalára fordítsák, nehogy arcára fektessék a halottat, s ezzel megalázzák, vagy nehogy csomó legyen a halotti ruhán 5 ): övén ragyog a csipke / csomóba tilos kötni / kössünk kötényt elébe / csipkés asszonyi dísznek (Hajnal 2006: 64 65). A rítus ismétlődő mozzanatainak hangsúlyozása egyrészt biztonságérzetet ad, másrészt tipizálttá 42

43 HajnalAn.qxp_Layout :02 Page 43 Polgár Anikó AZ ANYAARCHETÍPUS MEGJELENÉSI FORMÁI /2 3 teszi az eseményeket és magát a halottat is, az egyes ember élete típussá magasztosul, sőt kimondottan a női sors archetípusává (Jung 2011: 186). A rituális ismétlődés révén tudható, mi lesz a következő mozzanat, a koporsó fehér deszkái, melyeket előírás szerint szög nélkül kapcsolnak össze, már tudják, a földbe kerülnek (Hajnal 2006: 60). A rítus mintegy elbódít, elvarázsol, hatását nevezhetjük Urbán Nagy Rozália kifejezésével önvarázsolás -nak, ami egy eszköz egységes világlátásának felszínre hozása érdekében, ahol a születés és elmúlás nem egymás ellenpontjaként, hanem egymás feltételeként jelentkeznek (Urbán Nagy 1981: 672). Nem lesznek egymás ellentéteivé öregség és fiatalság sem, ugyanúgy, mint a mitikus ősistennők esetében. 6 A jelenség a természet örök megifjodásával van összefüggésben: Ősrégi, akárcsak a föld, örökifjú, mint a természet, s szakasztott olyan üde és gyönyörű, mint az első napon. Ugyanígy egyesül a földnél az anyaság és az évenkénti megifjodással visszaszerzett tökéletes szüzesség fogalma. (Bachofen 1978: 79). Kerényi Károly Démétér Koré Hekaté hármasságának belső összefüggéséről (Kerényi 1941: 21), a leányát gyászoló anya és a gabonamisztérium összefüggéseiről beszél, s megállapítja, hogy a gabona, ami eltűnik a földben s újra visszatér, amit aranyos bőségében learatnak s ami mégis telin és egészségesen mag és termés, anya és leány egyben (Kerényi 1941: 27). Ez a gondolat transzformálódik át Jungnál a lélektan területére abban a jelenségben, hogy minden anya magában hordja a lányát, és minden lány magában hordja az anyját; ám minden nő visszafelé az anyja irányába, előrefelé pedig a lánya irányába tágul ki (Jung 2011: 186). Anya és lánya egymásba tágulását példázza Hajnal Anna anyasiratója is. A rituális mosdatásban, öltöztetésben, halottdíszítésben részt vevők saját jövendő sorsukat látják a halottban: Mit jámbor asszonyok varrtak ráadjuk a végső inget, kik láttuk pőreségét majd épp így látnak minket. Mert ő itt előttünk haladva megjárta utunk végét, fedjük be kegyelemmel a vég kegyetlenségét (Hajnal 2006: 64) Hajnal Anna Jungnál az idősebb és fiatalabb egyesülésének célja, hogy az egyébként korlátok közé szorított egyéni tudat kitáguljon, s megsejtse a nagyobb, kiterjedtebb személyiséget, amely egyébiránt az örökkévaló dolgok részese (Jung 2011: 186). A test romlását eltakarják a díszek: Főkötőt arany fejére / fürtöt rejtő csipkés fodrot / arcára árnyék boruljon / romlását szem már ne lássa (Hajnal 2006: 65). A földíszített anya újra lánnyá válik, az Énekek éneke menyasszonyához lesz hasonlatossá. Az ószövetségi téma kalevalai verselésben hangzik fel: Szép orcáid én hugocskám aranyláncok közt ragyognak halántékodról a gyöngysor ezüst csillogással árad szemeid mint kisgalambok patakvízbe mikor néznek mikor tejben megfürödtek ducok tetejére ültek 7 (Hajnal 2006: 61) A díszek révén a merev, mozdulatlan holttest tárgyiasul, szoborrá lesz vagy azokhoz a gyertyatartókhoz hasonló, melyeket a feje mellett elhelyeztek. Ezeket a párhuzamokat is az Énekek éneke ihlette, a perspektíva is az ottani, hiszen a fekvő, a mindent tiltakozás nélkül elszenvedő alakot egyszeriben talapzaton álló, magasba nyúló oszlopként látjuk: lába felül aranylámpa: / száraid magasba nyúlók / párja arany oszlopoknak / elefántcsont kis bokáid / színarany talpon nyugosznak! (Hajnal 2006: 63) 8. A menyasszony ugyanakkor nemcsak Jeruzsálem lányával, hanem a föld alá merülő Perszephonéval is azonosul. Démétér és Kóré, anya és leánya fölfelé és lefelé egészítik ki a női tudatot (Jung 43

44 HajnalAn.qxp_Layout :02 Page 44 Polgár Anikó 2020/2 3 AZ ANYAARCHETÍPUS MEGJELENÉSI FORMÁI : 186). Anyaság és lányság, termékenység és alvilágiság keveredik itt. Az anya előbb kívánatos fiatal asszonyként, később leányként kerül le az alvilágba: jaj asszony színaranyból / föld alá mégy ragyogni (Hajnal 2006: 61), Jeruzsálem arany lánya / föld alá merül ragyogni (Hajnal 2006: 63). A föld alatti világot mitikus fényben látjuk fényesedni. A józan ész -szel ellentétben, mely nem mutat mást, csak a sötét gödröt, amelybe belekerül a halott, a mítosz más képet közvetít, segítőkész és lelkiekben gazdagító képeket az életről a holtak országában (Jung 1998: 136). A sírást, siránkozást, panaszkodást felvezető, a versben sűrűn, anaforaként előforduló jaj indulatszó 9 sóhajtásszerű, a szövegritmust szabályozó elem. A jajgatás és a rituális cselekvés együtt hat a mértéktelen szenvedés ellen, az ősi halotti szertartások vigasztalást hoznak a gyászolónak, mert megnemesítik az artikulálatlanul kitörni akaró jajkiáltást (Alföldy 2006: 112). A jajgatás mellett, mely a sirató természetes alaphangja, meglepőek az ámuló, a szépségre rácsodálkozó, a lelkesült, a rajongó felkiáltások, melyek mintha (a temetéshez egyáltalán nem illő) túláradó örömöt közvetítenének. Mintha a jól végzett rítus nemcsak megnyugtató lenne, hanem egyenesen örömteli, vagyis mintha saját ellentétébe tudná fordítani a temetési szertartást. A lelkes felkiáltásokat a díszítés sikere motiválja sikerült a szennyet lemosni, sikerült a romlandóságot díszekkel leplezni, a test sápadtságát látszólagos élettel megtölteni: csiszolt jáspis fülönfüggő / hadd díszítse sápadásod (Hajnal 2006: 61), színezüstből van az olló / rózsa körmöd igazítni (Hajnal 2006: 62), kössünk kötényt elébe / csipkés asszonyi dísznek (Hajnal 2006: 64 65). A rácsodálkozásban ott van a teremtő művének csodálata is: mesteri kezeknek míve / csípőd kösöntyű hajlása / mint a szegfűs nyári rété / keneteid illatárja (Hajnal 2006: 62). A jajgatás és az örömujjongás váltakoztatását indokolja az a kettős nézőpont a halállal kapcsolatban, melyre Jung hívja fel a figyelmünket. Jung visszaemlékezéseiben (Jung 1998: ) leírja, milyen rémálma volt édesanyja halála előtt. Egy heroikus, őskori tájon járt, hirtelen éles füttyszót hallott, majd elrohant mellette egy farkaskutya. Álmát Jung mitikus ősképként értelmezte: a Zord Vadász [ ] farkasaival vadászott. Wotan volt ő, alemann ősapáink istene, aki anyámat az ősei körébe, vagyis, negatív értelmezés szerint, a szilaj seregbe, pozitív értelemben azonban a»megboldogultak közé begyűjtötte«. Wotan csak a keresztény misszionáriosok révén vált ördöggé. (Jung 1998: ). A mítoszt a lélektan nyelvére lefordítva az álmot így foglalja össze: anyám lelke fölvétetett a mély-énnek ama nagyobb összefüggésébe, amely túl van a leszűkített keresztény erkölcsön, tudniillik a természetnek és a szellemnek az ellentétek konfliktusát átfogó összességébe (Jung 1998: 138). Hazautazásakor meséli Jung tovább a vonatban tánczenét hallott, nevetést és vidám zajongást, mintha esküvőt ünnepelnének (Jung 1998: 138). A két élmény éles kontrasztot alkot, egyfelől a gyász és a rémület, másfelől a vidám nevetgélés. Itt vidám tánczene, víg nevetgélés uralkodott, és én képtelen voltam magam átadni a gyásznak. Bár újra meg újra elhatalmasodott volna rajtam, mégis mindig ezek a vidám dallamok vettek körül. (Jung 1998: 138). Hajnal Anna versében is folyamatosan ezt a kettősséget érezzük. A halál iszonyatából indulunk ki, a halott egy dísztelen, ablak és ajtó nélküli házba szorul, a hamarosan földbe kerülő deszkák riadtan fehérek (Hajnal 2006: 60). A halott ruhájára azonban azért nem kötöttek zsidó szokás szerint csomót, hogy könnyebben kiszabaduljon majd belőle, s gyorsabban átadhassa magát a földnek: hol a szálra csomót sose kötnek, / ruhája könnyebben kibomlik / mikor oda omlik a rögnek, / hogy hozzáérhessen boldog / hűs mátkacsókja a földnek (Hajnal 2006: 60). S ezzel a mátkacsókkal már az a másik, örömteli élmény kezdődik, a várva várt menyegzőé. A váltakozást az magyarázza, hogy a halál egyszer az ittmaradott, a gyászoló szemszögéből, máskor a lélek szemszögéből tárul elénk, amint erre saját élménye kapcsán Jung is rámutatott: Hiszen félelmetesen durva is a halál efelől jobb, ha nem áltatjuk magunkat, nemcsak mint fizikai történés, hanem még inkább mint lelki: elragad körünkből egy embert, és jeges halotti csönd marad a helyén. [ ] Más szempontból viszont örömteli eseményként jelenik meg a halál. Az örökkévalóság jegyé - ben menyegző, misztikus egyesülés. A lélek mint - egy eljut hiányzó másik feléhez, hozzájut a teljességhez. (Jung 1998: 139). Ennek a megnyugtató kiteljesedésnek az érzete van Hajnal Anna kései költészetének hátterében, melyet Koczkás Sándor fordított előjelű halál-költészet -nek nevez (Koczkás 1986: 564). Az Énekek éneke allegorikus értelmezéseinek hagyományában az erotikus hangvétel a spirtuálissal kombinálódik. 10 A misztikus értelmezés szellemében a Tiszta tiszta tisztában is Isten és a feléje törő Lélek költeményét (Komoróczy 1970: 95) láthatjuk. A siratót a halál felett is győzedelmes szeretet és szerelem magasztalása, 11 a szerelmesek édenkerti találkozásának reménye zárja, továbbra is az Énekek éneke motívumaiból táplálkozva: Felkelvén a sző- 44

45 HajnalAn.qxp_Layout :02 Page 45 Polgár Anikó AZ ANYAARCHETÍPUS MEGJELENÉSI FORMÁI /2 3 lőkbe kimenjünk: / lássuk meg ha fakad-e a szőlő, / ha kinyílott a szőlő virágja? 12, ajtónk előtt várnak drágalátos / ó és új gyümölcsök, én szerelmem / mindet én tenéked megtartottam 13 (Hajnal 2006: 66). A NAGY ANYA KETTŐS ARCA Jung szerint a Madonnát a nyugati gondolkodásban teljesen megfosztották árnyékától, amely a közönségesség poklába hullott, ahol alig észrevehetően élt tovább az»ördög öreganyja«szerepében (Jung 2011: 108). Weöres Sándor Mária mennybemenetele című versében nem ezt az árnyékától megfosztott Máriát látjuk, hanem úgy tűnik, mintha az anya itt visszakapta volna ősi jegyeit. A Nagy Anya Jung szerint egy ponton kettéválik, egyik része a jóság, a tisztaság megtestesítője, a másik veszélyes, sötét istennő (Jung 2011: ). A Weöres-vers nyitó strófájában az ősanya a Dionüszosz anyját, Szemelét megjelenítő pogány előképpel azonosul, mint Szemelé, ő is elég a tűzben. Még van emberi teste is, mely hajlamos az anyagi romlásra. Ennek részletes leírását látjuk a versben: a láb, mely kiáll a lepelből, az alvadt erek, a violaszín köröm, az ín, a térd, a keskeny nyak, az elbillent fej, a tapadt haj, a besüppedt szem körüli ráncok összhangban vannak azokkal a któnikus elemekkel (kő, mész, göröngy), melyek a vers első részén eluralkodnak. Az anyaarchetípus jellemző formái Jungnál az anyag [Materie], az alvilág és a Hold, a szántóföld, a kert, a szikla, a barlang, a fa, a forrás, a mély kút, a keresztelőmedence, a virág mint edény (rózsa és lótusz), az anyaméh, minden üreges forma (Jung 2011: 90). Az anya negatív aspektusa mutatkozik meg a sírban, a szarkofágban, a vízmélységben, a halálban (Jung 2011: 90). Ezekhez Weöres versének számos motívuma kapcsolódik, a pozitív aspektusokhoz pl. a szentély, a harang, a fészek, a kehely, a lugas, a medence, a negatívakhoz a méretlen kút, a szakadék, a fekete szájüreg, a koporsó motívuma. A vers második részében az égen delelő két újhold az anyaarchetípus két aspektusára (a jóságos tisztára és a veszélyes sötétre) utal. Ehhez kapcsolódik a kétirányú mozgás is, az ereszkedés és az emelkedés: tüzes háló / ereszkedik, parázs / fut fölfelé (Weöres 1956: 328). Ebben a szakaszban Szemelé elhamvadása után vagyunk, a mítosznak azon a pontján, mikor fia, az arctalan arany arcot kapott. A mennybemenetel a tűzben elhamvadás után történik, misztikus módon, hiszen tűzben feküdni és mégis életben maradni, sőt halhatatlanná lenni: nem emberi (Kerényi 1941: 25). A gabona misztériumáról van szó: minden démétéri termék tűzben éri el végső formáját: tűzben lesz emberi táplálékká. Pörkölés vagy kenyérsütés formájában a tűzhalál a gabona sorsához tartozik. S ennek ellenére: a gabona örök. (Kerényi 1941: 25). A démétéri anyaság törvényé -nek szellemében tehát a mennybemenetel egy a megsemmisülés utáni magasabb rendű újjászületésként tételeződik, az epiktésis tés teleutés (a beavatottság, a tökély elnyerése) megvalósulását példázza (Bachofen 1978: 113). A földinek és az éginek a kettőssége mutatkozik meg a pásztorok kórusában is. A pásztorok és a kövér juhok földközeli, któnikus jelenségek: tüske tépte / bocskorunk, / föld festette / homlokunk (Weöres 1956: 329). Szembesülnek azonban az égi aspektusokkal. A pásztorok egy tükröződés révén úsznak a felhőkön: a fönt a lentben tükröződik, a lenyírt gyapjú a vízbe hull, s az égi felhők földi, lenti képévé lesz: kék víztükrön gyapju-hegyekkel / mint a felhők, lassan úsztunk (Weöres 1956: 328). Lent és fönt összeolvad, hiszen a pásztorok látják Máriát gyermekével csillag fényén (Weöres 1956: 328), maguk viszont maradnak a któnikus szférában, nyírják a gyapjat, végzik a megszokott pásztori munkákat. Föld és ég közötti összekötő elemmé lesz azonban a víz, mely lassan odasodorja őket Mária közelébe ( partot ért / csónakunk, Weöres 1956: 329). Ez a találkozás annak is köszönhető, hogy a pásztorok saját bőrüket is lenyúzták, s a külső, földi burok alatt megtalálták mélyen magukban az égit. Ezek a pásztorok nemcsak az újszövetség és az apokrifek pásztorai, hanem a Küthairón hegyének mitológiai nyájőrzői is, a Dionüszosz-mítoszt megidéző elemeket erősítve. Az euripidészi Bakkhánsnők értetlen, a szakrálist idegenkedve néző pásztoraival szemben itt nem az istenség erejével szembehelyezkedő, hanem az annak közelségébe vágyó, ugyanakkor a föld visszahúzó erejétől nehezen szabaduló emberekről van szó. Jungnál az anyaarchetípus jellemző formái közé tartozik a tenger és az állóvizek, a forrás, a mély kút, a keresztelőmedence (Jung 2011: 90). Ez öszszefüggésbe hozható a Weöres-vers harmadik részével, melyben a víznek kiemelt szerepe van. Az anya egyszerre mennyei is és félelmetes, veszélyes. A gyerekek az anyában mint folyékony minőségben (vagy a magzatok az anyaméhben, a magzatvízben) eveznek, vitorláznak: A végtelen, világos némaságot / evező-párok zsongása betölti (Weöres 1956: 329). Nemcsak egy boldog menny felé hajózásban találjuk azonban magunkat, hanem egy gyermekkori lázálom közepén is. A tündöklő fehérséget hal- 45

46 HajnalAn.qxp_Layout :02 Page 46 Polgár Anikó 2020/2 3 AZ ANYAARCHETÍPUS MEGJELENÉSI FORMÁI... vány bíbor színezi, s az elringató csobogásban a láz égető forróságát is érezzük: láng-rév, pára híd, arany bárka / gyémánttükrön láz visszája (Weöres 1956: 329). A gyémánttükör a jóságos, gondoskodó anya, melyben a lázas gyerek tükröződik. A kettősség ott van a mosolygó könny (Weöres 1956: 329) motívumában is. A vers harmadik szakaszának zárójeles részei olvashatók az ápolásra szoruló, lázas betegek szólamaiként, ők alkotják a mennyei tökéletesség földi visszáját. Ez a láz indokolja a vacogás motívumát: Vacogunk, köpenyünk összehúzzuk (Weöres 1956: 331). A beteg gyerek metaforikus képe lehet a féreggel teli virág, a betegség eluralkodásáé a szívünkre kúszó fekete kígyó. A halálközeli szorongás az anyaölbe visszaolvadás reményével keveredik: kifordult torzsák / gyökerünkkel fölfelé, / kilökött a föld, hagyjanak veszteg az ölben (Weöres 1956: 330). A lázálomban látott képek egyszerre égiek és félelmetes-boszorkányosak, ahogy Jung szerint is ott van az anya archetípusában a negatív aspektus a boszorkányban, a sárkányban [ ], a vízmélységben, a halálban, a rémálmokban és a gyerekekben riadalmat keltő szellemekben (Jung 2011: 90). A mennybeli látomás ( uszálya villlog a habok iramán / a homályos sárga égi sarlón, Weöres 1956: 329) a betegség iszonyatába olvad bele: a szem óriás kék hályogán, a harckocsi vörös kerekén, a zöld szörnyeteg taraján, a hidegség fekete szájüregén (Weöres 1956: 329) Ugyanaz a gyerekétől a betegséget elhárítani nem képes anya válik halálba nyelő zöld szörnyeteggé, elsüllyesztő fekete szájüreggé, aki ugyanakkor jóságos és gondoskodó: és este ő bontja fehér ágyad (Weöres 1956: 329). Az anya mintegy beszippantja a maga fehérségébe a színesen tobzódó félelmeket, a kék hályogot, a harckocsiként dübörgő láz vörös kerekét, a zöld szörnyeteget, a szájüreg feketeségét. Olyan ez az anya, mint akit Andersen meséjéből ismerünk, aki mindenét feláldozva a halálhoz is elmegy, hogy visszahozza a gyerekét: minden poklon megy utánad (Weöres 1956: 329). A beteg lázas tekintetére utalhat a karéjos homályból kelő tekintet (Weöres 1956: 330), a beteg fölött virrasztó anyára vonatkozhat az imádkozó kezek leírása: imába simulnak a szép kezek, / jóság feszülő pillérei (Weöres 1956: 330). A gyógyulás felé vezető út, a bizakodás megjelenítéseként olvashatók a következő sorok: minden áramon áthatol a tiszta kék szem ragyogása a szűz békéje leng a világon (Weöres 1956: 331) A Váltakozó kórusok nézőpontváltásait a gnosztikus összetétel és keveredés tana is indokolhatja: a fentről jövő fénysugár parányi szikra alakjában elvegyül a mélység sötét vizeivel. Ha meghal egy élőlény, akkor különválik a két szubsztancia, de így van ez a képletes halál, a misztikus élmény esetében is. (Jung 2017: 191). A gnosztikus szemlélet szerint egy tisztulási folyamat révén az anyagból (ὕλη) a léleknek a bölcsességhez (σοφία), a békéhez (εἰρήνη) kell visszatérnie (Hegel 1960: 28). A lélek tehát az anyag fogságában van, az anyaggal keveredett, de a tisztulási folyamat révén (erre utalhat a versben a tiszta kék szem ragyogása ) megpróbál felemelkedni az ég felé. A vers negyedik részében az anyaarchetípus további formái jelennek meg: a tág medencék, a teli kehely, a duzzadó tenger (Weöres 1956: 333), a fészek, a kaputlan kert (Weöres 1956: 333). Mária monológjában a férfi nagyobb fizikai erejével a nő a maga vallási beavatottságának hatalmas befolyását állítja szembe, az erőszak elvével a béke elvét, a véres ellenségeskedéssel a kiengesztelődést, a gyűlölettel a szeretetet (Bachofen 1978: 112). A nőies és a krisztusi aspektusok találkoznak: A gyilkos vérrel freccsent, én letörlöm; ha gyalázol, arcom el nem fordul. Kőfal nem vagyok, mely ütést, simítást úgy mér, ahogy rája mérik; agyag-út nem vagyok, mely lépést, forgást úgy mér, ahogy rája mérik; tűzforrás nem vagyok, mely testet és űrt úgy mutat, ahogy eléje rémlik; csak fészek: ahogy meleg, úgy melenget. (Weöres 1956: 333) Ebben a szakaszban egyesülnek a jungi értelemben vett ellentétek, az anyaarchetípus ellentétes aspektusai, mégpedig a Mária öléből felnövekvő életfa képében. Az alkímia a fa szimbólumában látta az ellentétek egyesülését, ezért nem is meglepő, hogy a mai ember aki nem érzi már otthon magát a világában, s létét nem alapozhatja sem a már letűnt múltra, sem a még nem létező jövendőre tudattalanja ismét az e világban gyökerező és az égi pólus felé növekvő világfa szimbólumához nyúl vissza, amely egyúttal az ember is állapítja meg Jung (Jung 2011: 114). Ölemben az élet dúslom- 46

47 HajnalAn.qxp_Layout :02 Page 47 Polgár Anikó AZ ANYAARCHETÍPUS MEGJELENÉSI FORMÁI /2 3 bu fája mondja Weöres versében Mária (Weöres 1956: 333). A világfáról leszakadó, lehulló ember nem a mélybe hull, nem a gyökerekbe gabalyodik, 14 hanem a fa alatt meg tud kapaszkodni, miközben Mária mint anya védi ( kötényembe markol erőszakos öklöd, Weöres 1956: 333). A fáról lehullott ember nem szakad el ettől a közegétől, hanem ő is faszerűvé lesz: fejed rönkjét térdemre döntöd (Weöres 1956: 333). Jungi értelemben az egzisztenciáját hiába kereső és ebből filozófiát létrehozó ember -ről van itt szó, aki csupán csak a szimbolikus valóság élménye révén találja meg újra a visszautat abba a világba, amelyben nem idegen (Jung 2011: 114). A világossággal, a fénnyel szemben, mely húzza a lelket fölfelé, a λη-hez, az anyaghoz a rabság, a sötét, a homály kötődik. Számos motívum utal erre, pl. a vaslakat (Weöres 1956: 327), a jajkiáltás, [ ], nyakában kővel (Weöres 1956: 327), a koporsó-fal (Weöres 1956: 330), a föld / láncos haragja (Weöres 1956: 331). A versben a világosságra, a fényre, a fönti 15 vagy az anyagban rekedt, az égivel rokon fényrészekre 16 utaló motívumok egész sorával találkozunk. Az égbe vágyó fényrészecske ágaskodik, / fülel (Weöres 1956: 328), megérzi a fény hívását, ki akar szabadulni az anyag fogságából. A sötét föld szüze a fényen át, a lángon át lebben fel (Weöres 1956: 331), Mária holdsarlója Krisztus segítségével az égre emelkedik (Weöres 1956: 332). Mária a csöndmotívum révén a gnosztikusok első létezőjével, a gondolhatatlannal is azonosul, akit a tiszta csendnek (σιγή) is neveznek (Hegel 1960: 29): eleven csönd tíz anya-szárnya (Weöres 1956: 330), az óriás ürességen által / a csend szikrázó kristálya fölé / a teremtmények sodrából fölmeredve (Weöres 1956: 332), a zengő csendben, a jeltelenben / álcák és nászruhák virulnak rajtam (Weöres 1956: 333). A zárlatban megjelenik az alvás is mint gnosztikus szimbólum, mely a lélek emlékezetvesztésére, a szellemi halálra utal (Eliade 1995: 299). A költemény záró szakaszában, a kódában említett felocsúdás a lélek felébresztésére, a gnózis által kínált megváltás keresésére céloz: aki hallottad ezt a dalt: / ocsudj lomha szörnyeidből (Weöres 1956, 334). ÖSSZEGZÉS Weöres Sándor Elemzésünk tárgya a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó két költőnek egy-egy hasonló tematikájú, szakrális és mitikus hangvételű hosszúverse volt. A szakrális háttér kiemelése az adott korszakokban (Weöres verse az ötvenes években, Hajnal Annáé a Kádár-korszakban íródott) az irodalmi trenddel való szembehelyezkedést is jelenti, Weöres esetében, az ötvenes évek szigorát tekintve, még nagyobb merészséggel. A versek különböző poétikai módszerrel dolgoznak fel egy egyetemes érzést, az anya halálával való szembesülést. Weöres verse objektívabb, személytelenebb, 17 Hajnal Annánál erősebb a szubjektivitás, bár az Énekek énekéből vett intertextusok ezt a személyességet jelentős mértékben tárgyiasítják. Hajnal Annánál a közeli és a távoli, a nagy és a kicsi íródik egymásra, a versben két, viszonylag egyértelműen elkülöníthető szólam vál takozik, Weöres módszere viszont az eklektikára, különböző mítoszi elemek kombinációjára, a nézőpontok váltakoztatására, heterogén, nehezen szétbontható elemek egymásba csúsztatására épít. Az elemzés során igazolódott, hogy Bachofen és Kerényi mítoszkutatásainak, 18 valamint Jung mítoszalapú archetípuselméletének használatával a versek lényegi elemeire tudunk rámutatni. Hajnal Annánál az anyaarchetípussal való közvetlen azonosulást látjuk, az anya mitikusan eggyé lesz a leánnyal, ahogy a gabona misztériumában is összefügg a mag eltemetése a megújulással. Weöres verse az anyaarchetípus pozitív és negatív aspektusait egyesíti, a któnikus és égi jegyek találkozását gnosztikus elemek bevonásával szemlélteti. 47

48 HajnalAn.qxp_Layout :02 Page 48 Polgár Anikó 2020/2 3 AZ ANYAARCHETÍPUS MEGJELENÉSI FORMÁI... HIVATKOZÁSOK Alföldy Jenő Orpheusz leánya. Hajnal Anna, Tiszta tiszta tiszta. Hetvenhét vers, Budapest: Múlt és Jövő Bachofen, Johann Jakob A mítosz és az ősi társadalom. Válogatott írások, ford. Kárpáty Csilla, Mohay András, Ürögdi Györgyné. Budapest: Gondolat. Bartal Mária Áthangzások. Weöres Sándor mítoszpoétikája, Pozsony Budapest: Kalligram Pesti Kalligram. Beney Zsuzsa A hallgatás tornya (Jegyzetek Weöres Sándor költészetéről). Vigilia 23/5, Canticum canticorum. Énekek éneke Szent Jeromos latin fordításában, Kerényi Károly bevezetésével és párhuzamos magyar szövegével. Budapest: Officina. Eliade, Mircea Vallási hiedelmek és eszmék története II. Ford. Saly Noémi. Budapest: Osiris. Hajnal Anna Összegyűjtött művei I., Budapest: Magvető. Hajnal Anna Tiszta tiszta tiszta. Hetvenhét vers. Budapest: Múlt és Jövő. Hegel, Georg Wilhelm Friedrich Előadások a filozófia történetéről, 3. kötet, ford. Szemere Samu. Budapest: Akadémiai. Jung, C. G Alapfogalmainak lexikona. Első kötet, ford. Bodrog Miklós. Budapest: Kossuth. Jung, C. G Gondolatok a természetről. Ford. S. Nyírő József. Budapest: Kossuth. Jung, C. G Az archetípusok és a kollektív tudattalan, ford. Túróczi Attila. Budapest: Scolar. Jung, C. G Aión. Tanulmányok a selbst szimbolikájához. Budapest: Scolar. Kerényi Károly Prótogonos Koré. Homérosi himnuszok Aphroditéhoz, az istenanyákhoz, Hestiához, a Naphoz és a Holdhoz. Devecseri Gábor fordításában, Kerényi Károly bevezető tanulmányával. Budapest: Officina Koczkás Sándor Az ezüstös hang változatai. Hajnal Anna: A gond akár a szemfedél. Jelenkor 29. évfolyam, Komoróczy Géza Az Énekek éneke a magyar 16. században. Énekek éneke. Sajtó alá rendezte és az utószót írta Komoróczy Géza. Budapest: Magyar Helikon Nemes Nagy Ágnes 2004a. Hajnal Anna otthonai. Uő, Az élők mértana I. Prózai írások, Budapest: Osiris Nemes Nagy Ágnes 2004b. Levél Hajnal Annához. Hatvanadik születésnapján. Uő, Az élők mértana I. Prózai írások, Budapest: Osiris Odo of Cheriton Az egyszarvú és az ember. Ford. Polgár Anikó. Irodalmi Szemle 56/5, 50. Pomogáts Béla Az újabb magyar irodalom Budapest: Gondolat. Rába György Egy himnikus költő. Száz éve született Hajnal Anna. Holmi 19/3, Újvári Edit Weöres Sándor mariológiája. A Hetedik szimfónia értelmezése a Szűz Máriatisztelet szemszögéből, Tiszatáj 57/6, Urbán Nagy Rozália Önvarázsolás. Irodalomtörténet 63/3, Weöres Sándor A hallgatás tornya. Harminc év verseiből. Budapest: Szépirodalmi. Weöres Sándor Tizenegy szimfónia. Budapest: Szépirodalmi. INTERNETES FORRÁSOK Kitzur Sulchan Aruch rész. A halotti ruhák és a halott mosdatás szabályai. A haszonélvezet tilalma a halottnál (Megtekintés ideje: március 8.) JEGYZETEK 1 Hajnal Anna verséről tudomásom szerint ezidáig nem született átfogó elemzés, holott a költő egyik legfontosabb művéről van szó. Alföldy Jenő hangsúlyozza, hogy a versben a fájdalom pátosza ugyanazzal a mítoszteremtő művészettel szólal meg, mint korábban az élethimnuszok. (Alföldy 2006: 112). Rába György szerint a sirató beszédhelyzetét emeli a Tiszta tiszta tiszta a rekviem magasságába. Ahogy a sorozatosság: szekvenciák, párhuzamos gondolatritmusok, nyers kiáltások naeniává, siratóénekké variálódnak. (Rába 2007: 728). 2 A verset Weöres később Hetedik szimfónia (Weöres 1973: 69 80) címmel is közölte. Weöres versét Újvári Edit a Szűz Mária-tisztelet szemszögéből kiindulva vizsgálta (Újvári 2003). Bartal Mária különböző művészeti ágak (építészet, festészet, zene) kifejezőeszközeinek jelenlétét mutatta ki a versben (Bartal 2014: ). Elemzésem előzménye egy megjelenés előtt álló tanulmány, melyben Weöres versének görög latin intertextusaival foglalkoztam: Krisztus és Mária mennybemenetele. Egy Weöres Sándorvers és görög latin intertextusai. Elhangzott a Bori Imreemlékkonferencián, Újvidéken, megjelenés előtt áll a Hungarológiai Közleményekben. 3 A két költő hozzáállásának összehasonlítása nemcsak azért releváns, mert azonos nemzedékhez tartoznak, hanem azért is, mert a Nyugat harmadik nemzedékén belül is hasonló alapállást képviselnek. Pomogáts Béla Hajnal Annát is, Weörest is a harmadik nemzedék mi- 48

49 HajnalAn.qxp_Layout :02 Page 49 Polgár Anikó AZ ANYAARCHETÍPUS MEGJELENÉSI FORMÁI /2 3 tologikus költői közé sorolta. A mitologikus költő az antikvitásban, a biblikus hagyományban, az archaikus előázsiai és távol-keleti mítoszokban, esetleg a primitív hiedelmekben találta meg a költői kifejezés eszközét. (Pomogáts 1982: 284). 4 A Kitzur Sulchan Aruch a zsidó háláchikus törvénykönyv rövidített változata. Az idézet után a fejezet számát adom meg zárójelben. 5 Ne csináljanak a halotti ruhákon sem szegélyt, sem semmiféle csomót, sem a fonalakkal, melyekkel azt varrták, sem az öltöztetés alkalmával. (Kitzur Sulchan Aruch ) 6 Ahogyan azonban a természet látszólag teljesen összeegyeztethetetlen ellentéteket egyesít magában, az istennőnél sem zárja ki az öregség gondolata a virágzó ifjúság eszméjét állapítja meg Bachofen Aphrodité-Beroéval és Anna Perennával kapcsolatban (Bachofen 1978: 79). 7 Összehasonlításképpen Kerényi Károly fordításában idézzük az Énekek éneke megfelelő szakaszait: Mint a gerléé szép az orcád, / nyakad, mint a nyakék. / Arany nyakláncokat csináltatunk neked, ezüsttel tarkázva. (Canticum canticorum 1941: 19). Szemei, mint galambok vízerek felett, / amelyek tejben fürdöttek / s megülnek a túláradó folyók mellett. (Canticum canticorum 1941: 33). 8 Összehasonlításképpen az Énekek éneke megfelelő szakaszai Kerényi Károly fordításában: Keze esztergályozott arany, / hyacinthus-drágakővel tele. / Gyomra tájéka elefántcsont / zafirral ékesítve. / Márványoszlopok lábszárai, / arany alapzatokon nyugszanak. (Canticum canticorum 1941: 33 35). 9 Pl. jaj, kezdjünk a siratóba, jaj sosem száradó csöbrök (Hajnal 2006: 60), jaj színezüst tükröt már hiába tartanál, jaj mosdatnak megszentelt vizekkel (Hajnal 2006: 61), jaj ujjad már nem emel rubintbor serleget, jaj eljött az északi szél (Hajnal 2006: 62), jaj megkennek utolsó kenettel, jaj egyedül bolyongok sírok (Hajnal 2006: 63), Jaj apja sincs anyja sincs előre mentek a kanyaros úton (Hajnal 2006: 65), Jaj botladoz lelkem, a félelem gödrei elnyelnek (Hajnal 2006: 66). 10 Az Énekek éneke ekklésziologista értelmezésben Isten és az Egyház (Ecclesia), misztikus-eksztatikus értelmezésben Isten és a feléje törekvő Lélek, mariologista értelmezésben Krisztus és Mária egymás iránti szeretetének allegóriája. (Komoróczy 1970: 97). 11 Halálnál a szeretet erősebb. / Sírnál buzgó szerelem keményebb. / Lángja tűz, az Úrnak tüzes lángja. / Nagy vizek e lángot el nem oltják. (Hajnal 2006: 66). Összehasonlításképpen az Énekek éneke megfelelő része Kerényi Károly fordításában: Mert erős, mint a halál, a szerelem, / kemény, mint az Alvilág, a vetélkedés: / Fáklyái a tűz és láng fáklyái, / sok víz sem tudta kioltani a szeretetet, / folyók sem tudták elborítani. (Canticum canticorum 1941: 43). 12 Összehasonlításképpen az Énekek éneke megfelelő szakaszai Kerényi Károly fordításában: Menjünk fel korareggel a szőlőkbe, / nézzük meg, a szőlő kivirágzott-e? (Canticum canticorum 1941: 41). 13 Összehasonlításképpen az Énekek éneke megfelelő szakaszai Kerényi Károly fordításában: A mandragórák elkezdtek illatozni kapuinkban: / minden gyümölcsöt, újat és régit, szerelmesem, / megtartottam neked. (Canticum canticorum 1941: 41). 14 A középkori szimbolikában ez a világ alatti rész a pokollal azonosul, pl. Odo meséjében az egyszarvúról és az emberről (Odo 2013: 50). Jung szerint a verem a testi korlátozottságunk: A test és a test fizikai korlátozottsága miatt beleesünk a verembe; aztán a testet vádoljuk, a test pedig azt mondja:»de hiszen ez vagy te.«(jung 1998: 110). 15 Pl. sugár hasít (Weöres 1956: 328), tüzes háló / ereszkedik (Weöres 1956: 328), ragyogó tetőn (Weöres 1956: 328), mosolygó könny a szivárványon (Weöres 1956: 329), sárga égi sarlón (Weöres 1956: 329), tündöklő gömb (Weöres 1956: 331), eleven tüzekkel röpíti diadalszekerem (Weöres 1956: 332), a csend szikrázó kristálya (Weöres 1956: 332), sugár-kupola (Weöres 1956: 332), a hegyen pirkadat árad (Weöres 1956: 334), örökös hajnalt hirdető (Weöres 1956: 334), csillag-pályák asszonya (Weöres 1956: 334). 16 Pl. a körmön violaszín sugár (Weöres 1956: 327), dobozban két sor gyertyaszál (Weöres 1956: 327), viruló éj csukott virága (Weöres 1956: 327), póklábu parázs / fut fölfelé (Weöres 1956: 328), színt kap a rózsa és fényt a szem (Weöres 1956: 330), virágok, tele féreggel (Weöres 1956: 330), a szív alatt [ ] csillagkoronás, királyi álom (Weöres 1956: 331). 17 Beney Zsuzsa szerint Weöresnek A hallgatás tornyában megjelent hosszúversei a személytelenség harmonia-világában, szinte teljesen a zene téren és időn-kívüliségében íródtak, ennek ellenére érződik belőlük a szubjektivitás (Beney 1958, 272). 18 Kerényi kimutathatóan közvetlen hatással is volt mindkettőjükre: Weöres a pécsi egyetemen hallgatta Kerényi előadásait, Hajnal Anna a Tóth Árpád Társaság tagjaként, az Argonauták szerkesztőjeként került ismeretségbe Kerényivel. 49

50 Ady.qxp_Layout :03 Page 50 Soltész Márton 2020/2 3 A VÁDLOTT: ADY ENDRE Soltész Márton A vádlott: Ady Endre Perújítás kérdőjelekkel 1 Makkai Sándor emlékének Rettenetes elgondolni. Meghamisítják Életed minden jelentését. (Móricz Zsigmond) decemberében Erős Kinga, a Magyar Írószövetség frissen megválasztott elnöke fölkért, hogy egy húsz perces előadás keretei között ismertessem az Ady Endre körül gyűrűző napi viták, ideológiai huzavonák természetét. Előadásomat szekcióvezetőnk, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa, Falusi Márton joggal nevezte elnöki értékelőjében pamfletnek nem is szántam azt egyébnek. Elkövettem ugyanakkor azt a hibát, hogy munkám írott, jegyzetekkel megterhelt-kiegészített változatát a Literatura című szakfolyóiratnak adtam le, mégpedig abban a reményben, hogy az élőszóbeli előadás stiláris és retorikai fogásait valamelyest visszanyesve, végül is egy semleges fórumon mondhatom el véleményemet e rendkívül kényes kérdésben. Lektorom azonban (kinek személyére nyilvánvalóan fény derült leütésnyi lektori jelenté - sé ből, melyben elsősorban a saját műveire történő hivatkozásokat hiányolta, s akinek nevét természetesen nem írom ide) teljesen félreértette szándékomat. Békés Márton, Kőbányai János, Orbán János Dénes és Schmidt Mária nevének leírását, gondolataik, véleményük, műveik megidézését a kortárs diskurzus atmoszférájának ismertetése, a Raffayjelenség megértésére irányuló őszinte, pártatlan szándék helyett egyszerű törleszkedésnek, helyezkedésnek, úri kegyek kajtatásának tekintette, s óva intette a lap szerkesztőit, hogy dolgozatomat megjelentessék. Mint írja: A Soltész-írásban mégis (váltakozva) több ízben eszmetörténeti igazságmagvak is és szakmailag helytálló megállapítások is előkerülnek, aminek (a dolgok menete szerinti árnyaltsága s nem fekete-fehér mivolta mentén) mármár örülne végre az olvasó, ha nem Kőbányai Jánosok s hasonló nevek kerülnének folyamatosan szóba, mi több közvetetten helyzetbe e lapokon. Érteni vélem, hogy az MMA és az Írószövetség konferenciáján (ráadásul az MMA ösztöndíjasaként!) a hallgatóság bizonyos tagjai felé is gesztusokat kellett tenni, meg kellett futni az elvárt tiszteletköröket, megadni a császárnak, ami a császáré. Ott hogy úgy mondjam nem lehetett csupán egy Veres Andrásra, Tverdota Györgyre, netán egyéb»megbízhatatlan«szerzőkre, monográfusokra hivatkozni De az, hogy mellette/mellettük Ady megítélésében, korszakos szerepe megerősítésében a»tutit«megmondóvá egy Orbán János Dénes avanzsálódik, az ellen alighanem a véleményazonosságban itt egy polcra helyezett értekezők tiltakoztak volna a leginkább. E bevezető sorokkal tehát alapvető félreértéseket szeretnék eloszlatni: írásom véglegesítésekor nem tekintettem feladatomnak sem az Ady személyével és életművével kapcsolatos tendenciózus félremagyarázások, indirekt tévedések filológiai alaposságú cáfolatát, sem a szakirodalom összegző igényű bemutatását. Dolgozatomat vitacikknek szántam és szánom ma is, melynek lábjegyzeteiben mindössze saját véleményem kontrollanyaga jelenik meg, valamint a kortárs kultúrpolitikai diskurzus valósága tárja fel a maga sajátos arcát. 30 évvel a rendszerváltás után Ady Endre, Illyés Gyula és más íróink-költőink életműve, megítélése ügyében különböző egyének és érdekcsoportok perújrafelvételt követelnek. 3 Egészséges jelenség volna ez tulajdonképpen, ha távlatosabb célt találna, mint az eszmei-ideológiai és történeti-magánéleti leleplezés. Mintha csak a prózafordulat -ot kísérő teoretikus kritika önhitt, fölényes hangját hallanánk ismét annak fölkészültsége, elméleti igényessége, nemzetközi perspektívája nélkül. Nem a történeti érdeklődés erősödése, a filológia sajátos * 50

51 Ady.qxp_Layout :03 Page 51 Soltész Márton A VÁDLOTT: ADY ENDRE 2020/2 3 reneszánsza miatt aggodalmaskodunk tehát. A diszkontinuitás roncsoló, torzító ereje az, amely ellen szót kell emelnünk. Hiszen a párthű irodalomtörténészek és ideológusok (a Király Istvánok, Pándi Pálok és Nagy Péterek) helyét évnyi szünet után, negligálva Kenyeres Zoltán, 4 Sipos Lajos, Veres András, valamint az ifjabb nemzedék, Herczeg Ákos, 5 Szénási Zoltán és más szakértő irodalmáraink Ady-kutatásait magukat független, lobbi-érdekektől mentes, keresztény-konzervatív kritikusként geráló eszmetörténészek, botcsinálta tudósok és újságírók kívánják átvenni. Csakhogy igazukat bizonygatva-védelmezve a Beke Albertok, Raffay Ernők, Szakács Árpádok és Takaró Mihályok több kárt okoznak, mintha hallgatnának: kiélezett programcikkeik, gyermeteg irigységtől átitatott, egymást idézgető monográfiáik jottányit sem mozdítják elő, segítik vagy artikulálják az irodalmi élet egészséges önértelmező munkáját, holott a szekunder irodalmi tevékenységnek pontosan ez volna a feladata. E szomorú kulturális kútmérgezés egyik ékes példája Raffay Ernő Ady-sorozata, amely a Takaró által kijelölt nyomvonalon haladva, 6 kollégája premisszáit radikalizálva a szabadkőművesek uszályába került Ady erkölcsi-politikai dekonstrukcióját tűzi célul. Szerzőjének azonban éppúgy belétörik a bicskája az életműbe, mint annak idején Király Istvánnak, aki a Révai-féle két-meggyőződésű forradalmiság 7 és a küldetéses népiség végpontjai között igyekezett fölépíteni a maga szocialista hősét. 8 Király költészete, mai fülnek nemegyszer komikus retorikája mellett ráadásul eltörpül Raffay zsurnalisztikája, melynek érdekessége, provokativitása, eszmetörténeti igazságmagja 9 fö - lött mindvégig ott lebeg a kérdés: miért? Mi célból? Mit ad hozzá levéltári kutatásokkal aládúcolt vádirata Ady-képünkhöz? Mennyiben magyarázza-minősíti azt a művészi teljesítményt, amely miatt Adyval egyáltalán foglalkozni kell és érdemes ma is, s amelyet hogy csak a legfrissebb példát említsem az Ady megmondja című publicisztikakötet szerkesztője, Király Levente válogatása híven tükröz? 10 Hadd hivatkozzam itt egy párhuzamos példára. Kosztolányi Dezső politikailag fertőzött publicisztikai rovatának szakszerű kiadását melyet Arany Zsuzsannának köszönhetünk, 11 hál istennek, nem követte a művésztől s életművétől való radikális elfordulás, igaz, nem is ez volt a forráskiadás célja. Nem protestált egyetlen kolléga sem az œuvre kritikai kiadásának folytatása Kosztolányi levelezésének sajtó alá rendezése ellen, szemben azokkal, akik néhány évvel ezelőtt szót emeltek Adynak a Tokaji Írótábor első világháborús tematikájában Ady halottas ágyán betöltött címszerepe miatt. 12 Akár mulatságosnak is tekinthetjük azokat a bűvészmutatványokat, ahogy Adyt [ ] zsidóbérencből előbb zsidók balekjává, majd áldozatává minősítették át írta Veres András egy kilencvenes évek végi tanulmányában Szabó Dezső és Szekfű Gyula korjellemző bírálatait értékelve. 13 Csakhogy Veres dolgozatának megjelenése óta alaposan átrendeződött a kulturális mező. A Beke Albertok és Raffay Ernők célja mintha más volna radikálisabb és irreálisabb, mint elődeiké. Nem a tisztánlátás, hanem a száműzés: a kiátkozás és boszorkányégetés valamiféle sztentori igazságtétel, amely evidensen föltételezi az igazság ismeretét és birtoklását. A múltat végképp eltörölni szándékozó munkásmozgalmi eszmeiség, az Internacionálé jelszava fordul a visszájára itt, hiszen a kultúrharc e korszerűnek hitt vállalkozásai a jövőt törlik el végképp. S ami a legfájóbb ha szabad megelőlegeznem előadásom mondanivalóját : nem adnak sem eszmei, sem erkölcsi, sem esztétikai-poétikai alternatívát cserébe. 14 Horváth Jánosra, Szekfű Gyulára, Németh Lászlóra és más általuk megfellebbezhetetlennek ítélt tekintélyekre hivatkoznak, s közben elfedikelfeledik a lényeget, amelyet Radnóti Sándor már a rendszerváltás pillanataiban kimondott: e személyében nagyon kétes erkölcsű ember költészetében erkölcsi diadal van. 15 Felvetődhet a kérdés, számít-e egy elvakult partizán, egy magányos szélsőséges, nem személyeskedés-e vele külön foglalkozni? szegezte önmaga ellen egy Takaró Mihály állításait interpretáló bekezdésében Arató László kollégám. 16 Meg kell erősítsem: lépéskényszerben vagyunk. Ez már nem személyes, nem is szűken vett irodalomszakmai kérdés. Kiemelt nemzeti ügy. * 51

52 Ady.qxp_Layout :03 Page 52 Soltész Márton 2020/2 3 A VÁDLOTT: ADY ENDRE Raffay Ady-könyveinek mondanivalója viszonylag egyszerűen összefoglalható. Egy vagyis inkább a nagy szabadkőműves világ-összeesküvés bábjaként, a magyarországi modernizáció jelszava alatt tevékenykedő nemzetrongáló, hazaáruló idegen faj előretolt helyőrségeként, a zsidó-liberális-kommunista lobbi ideológiai ökleként, majd végül megengedően amolyan eltévedt lovas -ként mutatni be, leplezni le Adyt. Szánakozni egy jobb sorsra érdemes, tehetséggel gazdagon megáldott, jellemét tekintve ellenben kihívásokkal küszködő fiatal magyar költő sorsa felett, aki egyetlen korszakában alkotott mindössze remekműveket. 17 Ekkor, 1908-ban, A duk-duk-affér 18 idején, visszafordult a magyarsághoz, az ezeréves magyar kultúra 19 szellemi s a keresztény és magyar nemzetállam 20 politikai princípiumaihoz, s megírta az idegen faj ideológiai fojtását legyűrni igyekvő lélek legszebb vallomásait, az Ady Endre és a Nyugat kötet összegző fejezetében idézett Jön az Isten (»Ádám, hol vagy?«) és Amikor az Úr jött (Az Úr érkezése) című istenes verseit. 21 Ám a Martinovics páholyhoz csatlakozó pénz - éhes, 22 erkölcstelen 23 fiatalember utóbb mégis alulmaradt az egyenlőtlen tusakodásban, képtelen lévén kiugrani szabadkőműves keresztapáinak öleléséből. Ami nem csoda, hiszen nem voltak sem anyagi, sem erkölcsi, sem világnézeti fogódzói az egészséges és természetes kiugrási szándék megvalósítására. 24 A gyors ütemben elzsidósodó szabadkőműves szervezet a Magyarországra beköltöző zsidóság harci eszközévé válik a keresztény magyarság és ennek állama, a Magyar Királyság ellen ; 25 Ady pedig ( ritka világos pillanatai 26 dacára) mindvégig fegyvertárs és mint ilyen bűntárs marad e nemtelen küzdelemben. Arcpirítóan silány politikai verseit (Rohanunk a forradalomba, A csillagok csillaga stb.) és militáns publicisztikáját (Egy kis séta, Korrobori stb.) a progresszív zsidómaffia szolgálatába állította. Szegény Füst Milán 1929-es, látnoki érvényű soraira már senki sem emlékezik. [P]olitikai szólamokként használták kifakadásait, amelyek szocialistának s nemzetvédőnek egyaránt jól szolgáltak. Mivelhogy épp e rossz [politikai] versekben mindenféle feltalálható, amire jobb- vagy baloldali politikusnak csak szüksége lehet. Tagadom, hogy e versekből bárki is [ ] megállapíthatná, hogy Ady hányadán volt politikai véleményével. 27 Hogy Raffay koncepciója alapjaiban inog, nem szükséges hosszan bizonygatnom e kritikai munkát a kortárs történetírás már elvégezte helyettem. Az, hogy szabadkőművesek döntöttek a Monarchia sorsáról (kint és bent), a klasszikus politikai mítoszok (vagy ha úgy tetszik, az új évezred első évtizedének divatosabb kifejezésével: konspirációs teóriák) közé tartozik írja méltán nagy sikerű könyvében Ablonczy Balázs. A szabadkőműves összeesküvés képét már Raoul Girardet 28 is számba vette úttörő munkájában. Újabb felbukkanása és tematizációja azt jelzi, hogy visszatérőben vannak bizonyos, két világháború közötti gondolkozási sémák a magyar közvélemény egyes csoportjaiban is. 29 (Utóbbi alátámasztására elegendő felütnünk Szájer József európai parlamenti képviselő március 4-i, az Eötvös József Előadások keretében elhangzott beszédének csinos kiadását. Az, hogy országunk a kereszténység egyedüli és utolsó védőbástyája, az a magyarok nemzetének alaptörténete, történelmünk fundamentális mítosza, ahogy ma mondjuk, központi narratívája szögezi le naiv szentimentalizmussal a honatya. 30 ) Természetesen nem szándékozom mentegetni, mosogatni Adyt a halottnak nincs rá szüksége, magam kultuszkutató nem vagyok, az életmű élő szövetén pedig ha szabad egyszerre ironikusan és patetikusan fogalmaznom úgysem vérzik át e kortárs kultúrharc igazsága. 31 Ady beteg ember volt pszichésen, fizikálisan egyaránt. Amint azt A magyar Pimodán című elbeszélésében Tas Péter szájába adta: Az alkohollal, érzésekkel és versekkel élő ember a szeszélyes impulziók szeszélyes, beteg akrobatája. 32 Anyagi-egzisztenciális kiszolgáltatottságát, a kötődési és bizonyítási kényszerektől a paranoid, xenofób és narcisztikus elfogultságokig terjedő neurotikus zavarait kár volna tagadni. 33 Kérdés: vajon az életmű arányait, költészet-, irodalom- és kultúrtörténeti súlyát tekintve mekkora jelentősége volt-van ezeknek az emberi tényezőknek. Raffay Ady-víziójával kapcsolatban ugyanis éppen az a fő kifogásom, hogy a történész végzettségű kutató képtelen a humán faktor és az eszmetörténeti szempontból (is) releváns kutatási tárgy következetes szétválasztására. Mint kiváló pályatársam összegezte: Raffay művei és országszerte tartott előadásai valójában az általa olvasott és válogatott szabadkőműves dokumentumok tendenciózus kivonatai, mindenféle társadalomtörténeti háttérismeret és forráskritika nélkül, amelyekhez a szerző aktuálpolitikai vagy pályatársait rendszerint névtelenül dehonesztáló megjegyzéseket fűz. 34 Raffay valószínűleg tisztán eszmetörténeti művet kívánt alkotni. Ady történelmi szerepének kétségbevonása 35 és politikai szerepvállalásának (a nemzetvesztők zsoldosa kép) kifejtése közben azonban esztétikai-irodalomtörténeti értékítéletet is megfogalmazott. Szerb Antalt bírálva például ekként summázta álláspontját: 52

53 Ady.qxp_Layout :03 Page 53 Soltész Márton A VÁDLOTT: ADY ENDRE 2020/2 3 Torz megközelítés: Babits vagy Kosztolányi Ady miatt az, aki? Ady miatt lett olyan az ő költészetük, amilyen? Helytelen megállapítások. Szerb mondanivalóját tulajdonképpen nem lehet komolyan venni azonban a helyzet [az], hogy naiv, a lényeget nem tudó-látó irodalmárok, történészek és hivatásos ideológusok ezt az Ady-képet sújkolják [sic!] már száz éve. 36 Talán nem szükséges hosszabban idéznem Sipos Lajos ma is felkavaró korai Babits-könyvét, 37 Veres András Kosztolányi Ady-komplexumát tárgyaló filológiai regényét 38 vagy Józan Ildikó tanulmányát a magyar Romlás virágairól, 39 hiszen különösen irodalmár körökben nem szorul bizonyításra, hogy Szerb Antal félreinterpretált sorai arra a nyelvi és társadalmi forradalomra, arra a kulturális kontextusra utalnak, amelynek Ady igenis (g)erjesztője volt (gondoljunk csupán Irodalmi háborgás és szocializmus című, 1909-es írására). 40 Orbán János Dénes szavait idézve: Ady után már nem lehetett úgy írni, mint előtte, Adynak köszönhető az, hogy a magyar költészet kimozdult a Petőfi és az Arany géniuszát követő tehetetlenségből, majd újabb géniuszoknak nyitott terepet. 41 Mielőtt azonban közelebbről szemügyre vennénk Raffay koncepcióját, vessünk egy pillantást arra a közéleti-politikai és tudományos közegre, összefüggésrendszerre, amelyben (és amelynek sajátos körülményei között) ezek a könyvek merthogy egy egész sorozatról van szó megjelentek, megjelenhettek. A Szabadkőműves béklyóban (2014), Szabadkőműves zsoldban (2014), Ady Endre és a Nyugat (2017), végül az eddigi utolsó, tavaly megjelent Ady Endre kultúrharcai (2019) egytől egyig Szakács * Árpád kiadójánál, a Kárpátia Stúdió műhelyében láttak napvilágot. Sőt, amint az a szerző egy as előadásából kiderül, maga Szakács, a Magyar Idők hasábjain folyamán publikált, sok szempontból gondolatébresztő, másfelől legalább annyira bántó, szakmaiatlan és elhamarkodott cikksorozat szerzője rendelte meg őket; utóbb ő lett a sorozat szerkesztője, sőt, a kötetek címét is maga adta. Mint Raffay elmondja: Szakács kereste meg, mi lenne, ha idézem ezt az»ady és a szabadkőművesség«témát földeríteném. Ugyanitt mondja ki Vezér Erzsébet, 42 Veres András, 43 Babus Antal, 44 Szlovikné Berényi Márta 45 és Kupán Árpád 46 után ki tudja, hányadikként azt is, hogy a költő mindössze 3 (valójában 4 47 ) alkalommal vett részt páholymunkán. Végül mégis Deutsch, Jakobovics, Veigelsberg, Roth, Rosenfeld, Rosenberg, Kohn, Nussbaum, Fleischmann, Adler, Blau, Flei - scher, Neumann, Weisz, Schlézinger, Grósz, Weltner, Reinitz, Löwinger, Bernstein Ochajem, Schön Ezékiel, Schön Sámuel, Bauer Herbert és társaik igájába került, majd zsoldjába lépett: szellemi rabszolgájuk lett 48 Közelebbről most csupán e kvartett harmadik darabjához, a 2017-es Ady Endre és a Nyugat című kötethez fűznék néhány tétova megjegyzést. Kissé bulvár ízű alcíme szerint Sosem hallott titkos történetek kerülnek itt az olvasó elé. Én egészen más címet adtam mentegetőzött a szerző fent idézett előadásában, majd hozzátette: minden könyvemnek a kiadó mindig más címet ad, de hát mindegy. 49 Raffaynak, úgy lehet, mindegy a jelenség szempontjából azonban korántsem elhanyagolható ez az aprócska körülmény. Hiszen nyilvánvaló: A kultúra diktatúrája című kötet 50 társszerzőjének, a kultúrharc kezdeményezőinek programjába illeszkedik Raffay Ernő munkája; a kultúrharc mint akció és reakció kontextusában, vagyis ideológiaikultúrpolitikai béklyóban, zsoldban születtek, szü- 53

54 Ady.qxp_Layout :03 Page 54 Soltész Márton 2020/2 3 A VÁDLOTT: ADY ENDRE letnek és kerülnek piacra ezek a művek. Borítójukkal, stílusukban, beszédmódjukban egyaránt a botránykönyvek nemes hagyományait követik, nem csoda hát, ha pillanatok alatt bestsellerré válnak, és sűrűn követik egymást az újabb és újabb utánnyomások. Csupán két mondatot idézek ízelítőül. Ady alig kapott néhány megkeresztelt embert barátnak, akik viszont világnézeti szempontok miatt nem voltak túl kényesek a cimboráikra. 51 Nos, e társaság tagjai között, például a Bodega nevű kocsma asztalánál valóban nagy volt az egy négyzetméterre eső erkölcstelenek, szabadkőművesek és zsidó nemzetiségű emberek száma. 52 A hang, azt hiszem, valamennyiünk számára ismerősen cseng. Egy jól körülhatárolható csoport ízlését, igényeit kiszolgáló programszöveg tónusa ez. A tendenciózus értelmezés legszomorúbb példái Adynak A Holnap szeptember 29-i díszbemutatóján elhangzott beszédét elemző sorok. Míg a költő hiperbolikus futamaiban kulturális forgatókönyveket villantott fel, az értelmező retorikai érzék hiányában minden szavát betű szerint értelmezte. Ugyan melyik épeszű kortárs gondolt arra, hogy Ady Homéroszt vagy akár Beöthy Zsoltot kívánja legyilkolni? Nos, amint a példa mutatja, az elmúlt évtizedek során született precedens erre is. Ady, a»liberális, anarchista magyar«ki akarja irtani mindazt, amit eddig alkottak, főleg az itt említett magyarokat. 53 Raffay műveinek sajátos kultúrpolitikai szituáltságából következik, hogy állításai rendre visszafordíthatók. Ékes példája e reciprocitásnak a Românul című lapban közölt 1913-as Octavian Goga-cikk (Un anacronism: cultura naţională maghiară), 54 majd az annak kapcsán a Világ, a Huszadik Század, a Magyar Figyelő és a Nyugat hasábjain kibomló kultúravita ismertetése. 55 Raffay kimutatja: a cikk fordítója, s egyúttal az egyik első kontroverzia szerzője, Braun Róbert megbocsátja Goga antisze - mitizmusát magyarellenessége miatt. 56 Könnyen ellene szegezhetjük azonban, hogy Raffay ugyan - ekkor megbocsátja Goga magyarellenességét antiszemitizmusa miatt; másként fogalmazva: Braun ravasz fajvédő, ön- és zsidómentegető igyekezetének demonstrálása érdekében még román kollégája magyarellenességét is képes a szőnyeg alá söpörni. Talán nem vagyok egyedül, aki úgy véli, veszedelmesen paranoid logika az, amely föltételezi, hogy a Goga antiszemitizmusát elutasító zsidók pontosabban: a zsidóságukban és magyarságukban egyként sértett értelmiségiek nem önvédelemből cselekedtek (vitáztak, válaszoltak), hanem a politi- * kai-etnikai provokáció nyilvánvaló és aljas szándékával. (S akkor Goga lehetséges indítékait, a korabeli román politikai nemzeti és nemzetiségi kontextust még számításba sem vettük. 57 ) Érvek és bizonyítékok, a korabeli szellemi áramlatok, politikai álláspontok higgadt okadatolása helyett ráadásul sejtéseit, kalkulációit rögzíti legtöbbször a kutató. [A] Tisza [István] Herczeg [Ferenc] páros írja, ki nem mondva ugyan, de hallgatólagosan mégis egyetért Goga megállapításainak azokkal a részeivel, amelyekben a román író a magyar irodalom nemzeti jellegének elveszítéséről, illetve elzsidósodásáról ír. 58 Mint korabeli szem- és fültanúnak, bizonyára elhiszi mindezt a budapesti református egyetem professzorának a 113. oldalon külön is megszólított keresztény, magyar olvasó akinek e könyv feltehetően íródott. De mit kezdhet a szöveg hitelességében mindaddig töretlen hittel bizakodó olvasó, amikor néhány sorral lejjebb azt találja: maga Tisza gróf is egyetérthetett Goga cikkének megállapításaival? 59 Üsse fel talán Tőkéczki Lászlónak a kötetvégi bibliográfiából sajnálatos mód kifelejtett Tisza-mono grá - fiáját? 60 Vagy térjen napirendre e maszatolás felett, és lépjen tovább hátha utóbb választ kap mind nyomasztóbb kérdéseire? Az eddig elmondottakkal függhet össze, hogy a könyvben felhasznált-szemlézett (s talán a szükségesnél itt-ott gazdagabban is idézett) források válogatása nélkülöz minden átfogó, szintetizáló igényességet. Dolgozatom jegyzeteiben a teljesség igénye nélkül igyekeztem összegereblyézni, s legalább jelezni mindazt, ami a kötetvégi bibliográfiából hiányzik. Mert bár nem tekintem magam konzervatív kutató -nak, azt azért mégsem hiszem, hogy egy Wikipédiáról szedett idézet érvként volna használható egy értekező szövegben, 61 ahogyan azt sem, hogy Tormay Cecil [sic! 62 ] Bujdosó könyve amely rendkívül fontos dokumentum 63 egzakt történeti forrásként értékelhető (s a téma iránt érdeklődő olvasónak ekként ajánlható) volna. 64 Nem mentség, csupán magyarázat, hogy az önmagát hazánk öt legjobb történésze közt említő elemző változatlanul a barát ellenség oppozícióban gondolkodik, ahogyan ezt nyilvános előadásaiban többször is kifejezésre juttatta. 65 Hibátlan elemző logika, Szép gondolatmenet dicséri előbb Horváth Jánost; 66 Megalapozott, helyes megállapítások veregeti vállon utóbb Szekfű Gyulát; 67 itt, az iskolás dicséret szintjén egyúttal le is zárva, be is rekesztve a diskurzust, mindenfajta szakmai argumentációt. S mivel koncepciója így kívánja, Octavian Goga teljesítményét is példaképeinek, saját kifejezését használva, szellemi keresztapáinak művéhez 54

55 Ady.qxp_Layout :03 Page 55 Soltész Márton A VÁDLOTT: ADY ENDRE 2020/2 3 méri. [T]elitalálat 68 állapítja meg egy helyütt az erdélyi román nemzetiségű író 69 provokatív vitairatát olvasva. Goga lesz ily módon e könyv tulajdonképpeni hőse, az elfogulatlan értelmiségi, aki puszta ténymegállapításokat tesz 70 szemben Ignotusszal, ezzel a minden hájjal megkent nemzetközi csirkefogóval, a globális zsidómaffia fanatikus bértollnokával. 71 A kötet centrumában ha csak a számokat nézzük is a Veigelsberg Hugóval foglalkozó 80 oldalnyi fejtegetés áll; 72 itt lép színre végül, s kerül reflektorfénybe az utolsó 100 oldal erejéig a már említett Ady Endre a futottak még (stílszerűen: ártottak még) kategória tragikus sorsú versenyzője. Raffay folyamatelemzés -nek nevezett módszere 73 kimutatja: Ady eszköz volt csupán legitimációs eszköz a nyugatos akarnokok kezében. Ráadásul mint a Martinovics páholy tagja»faltörő kos«-ként támadja nemcsak a magyar, keresztény nemzetállamot, hanem a magyar nemzetet és a keresztény egyházakat is. 74 A páholytagság lesz tehát a causa principalis, amely mindent tisztáz és megindokol, elrendez és megmagyaráz Benedek Elektől Ady Endrén át a Napsugár páholyt megalapító Schmidt Máriáig. 75 Amit olvashatunk így Ady felvételi kérelme (melynek fotokópiáját a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársa már évekkel ezelőtt közreadta az intézmény honlapján 76 ), a felvételi eljárás menetének részletezése stb. a legnagyobb jóindulat mellett sem nevezhetők titkos -nak. Az Irodalomtörténeti Közlemények hasábjain Tiborc Zsigmond már 1960-ban közzétette a költő szabadkőműves fölvételével kapcsolatos korabeli tudósítást, 77 majd a következő évi első számban Tiborc közlését kiegészítendő és pontosítandó Szűcs László adatgazdag tanulmányban számolt be az avatási szertartás részleteiről, elsőként közölve a Raffay-kötet nóvumát jelentő folyamodvány s a támogatói állásfoglalások teljes szövegét is. 78 De ez a kisebbik baj. Sokkalta fontosabb és aktuálisabb a kérdés: miért szükséges Adyt zászlóra tűzve négykötetes sorozatot építeni a fent ismertetett szerény mondanivaló alátámasztására. Ha nem Adyról (vagy Ady ellen) szól a történet hiszen Raffay szóban és írásban többször is világirodalmi nagyságnak nevezte az Új versek költőjét 79, akkor miért kerül rá neve és portréja minden egyes kötet borítójára? Így piacképesebb? Egy közismert a mindenkori iskolai tantervekben szereplő alkotó felkavaró, megosztó életrajzi narratívája marketingszempontból alkalmasabb az eszmetörténeti/politikaelméleti és ideológiai mondanivaló közvetítésére? A recept mindenesetre egyszerű: 1) állítsd be magad áldozatul, 2) ásd alá a legitimációt, 3) teremtsd meg a tekintély válságát, majd 4) kínálkozz az általad okozott krízis menedzseréül foglalta össze találóan a legújabb kötetét Ady 1907-es soraival indító Békés Márton. 80 A munkának Raffay és köre természetesen még az elején tart: egyelőre a magyarság áldozat voltának bizonyításán van a hangsúly, s ennek történeti-politikai árnyalásáraalátámasztására a szabadkőműves béklyóban táncoló Ady figurája valóban ideális. S ugyan mi volna meggyőzőbb a költő illegitim voltának demonstrálására, mint egy történeti-etikai megközelítés, amely a morális ítéletet történeti adatokkal hitelesíti és viszont? Szomorú, ám tény, hogy a magyar költészet tehetséggel megáldott alkotója emberként az erkölcsi gátlások teljes hiányának állapotába került. Az a helyzet, hogy Ady s Léda személyében két erkölcstelen, túlérzékeny ember került egymás mellé, s ez mindkettejüket lelki ronccsá tette egy idő után. Ady azonban soha, senki bajára-gondjára, s főleg lelkére nem volt kíváncsi. [ ] semmi nem érdekelte, csak az, hogy mindenhol s mindig ő, és csak ő egyedül legyen a legnagyobb, a»sztár«, a zseni stb. 81 Raffay morális olvasatát egyik irányból a feltételezések, 82 másik irányból a kulcsversek támasztják alá. A Szeress engem, Istenem című költeményről például megállapítja: Egyértelmű, hogy [ ] Az Ujság olvasóközönségének, sőt tulajdonosainak szóló üzenetként értékelhető. 83 Nem ad okot fejtörésre, értelmezésre a Rohanunk a forradalomba című szöveg négy szállóigévé vált sora sem. Minden a Sorsé, szeressétek / Őt is, a vad geszti bolondot, / A gyújtogató, csóvás embert, / Úrnak, magyarnak egyként rongyot. S mert Raffay koncepciójában e distinkciónak nincs helye, képtelen észrevenni, hogy Tisza István még e forradalmi versben is emberként jelenik meg, s csupán társadalmi osztály-hovatartozását ( úrnak ) és politikai szerepvállalását ( magyarnak ) célozza a költő bírálata. Igen: Ady a maga korabeli meggyőződése alapján a magyarságát vitatja el annak a vezetőnek, aki, dacolván a történelem haladásába vetett progresszív hittel, ellene dolgozik a társadalom mobilizálódásának, a feudális rendi kötelékek, a szociális szintkülönbségek feloldásának, s ilyképp a művelt, demokratikus európai hagyományokhoz való csatlakozásnak is. ( Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli írja 1905-ös, A nacionalizmus alkonya című cikkében. 84 ) Az én szememben elsősorban ezt bizonyítja ezt a harcos, korjellemző s persze esendő értelmiségi alapállást a költő fölvételi kérelmében megfogalmazott indoklás is: mi indított engem a 55

56 Ady.qxp_Layout :03 Page 56 Soltész Márton 2020/2 3 A VÁDLOTT: ADY ENDRE szabadkőművességbe való belépésre [ ]: életfelfogásom, tudományos meggyőződésem, emberségem. 85 A 20. század legtermékenyebb Ady-kutatója, Király István április 11-én, egy Aczél Györgynél tett látogatása kapcsán jegyezte fel naplójába a következő sorokat. [Aczél] nem ismeri a műveket, csak a pletykákat az emberekről. Azok alapján ítél. Holott egyet világosan kell érteni, látni: az ember a mű. 86 Magam is úgy vélem s talán nem egyedüliként, hogy Ady életművének velejét versei és prózája adják (utóbbiról Kenyeres Zoltán Ady-monográfiájának második kiadásában olvashattunk nemrég gondos elemzést 87 ). Publicisztikájának történeti értéke és jelentősége vitathatatlan. Ám amikor Adyt, az alkotót vágyunk látva látni, e rendkívül terjedelmes és heterogén korpusztól el kell fordítsuk tekintetünket, s szépirodalmi műveit kell újraolvasnunk, azok kultúrahordozó, -teremtő, és -termékenyítő erejét-jelentőségét kell újra és újra mérlegre tennünk. 88 Kőbányai Jánost idézve: Ady és története a verseiben érvényes, amelyekben mindig hű önmagához, amelyekkel azonos. 89 Utaltam már előadásom elején ama kényelmetlen tényre, hogy mindazok, akik most kanonikus íróink helyre tételén fáradoznak, szobordöntögetéssel foglalatoskodnak, haragosan moralizálnak, lelepleznek és denunciálnak, szomorú hiányt hagynak maguk után amennyiben nem szolgál(hat)nak új alternatívával. Régóta töprengek, mi lehet kétségbeesett hadakozásaik magyarázata. Nos, Raffay Ernő most papírra vetett egy lehetséges választ. A tehetetlenség szívesen búvik például az erkölcs mögé, mert magával is el szeretné hitetni, hogy az ő silány irigysége voltaképp nemes felháborodás. 90 Önkéntelenül is Nagy László 1968-as sorai jutnak az eszembe: Akik Ady Endrét az öröklétben sértegetik, a tőrdobálóknak ne legyen irgalom. Nem fönséges, nem szent merénylők, csak a tűrhetetlen nagyság ellen fenekedők. Labancnak is rosszak. Nem kapván mesteri áldást, beállnak a gyötretőkhöz. 91 Végezetül az alternatíváról. Ahhoz, hogy a Trianon-kutató Raffay Ernő könyveinek eszmetörténeti igazságmagját megpillanthassuk (s itt most nem csak Ady-tetralógiájára gondolok 92 ), látnunk kellene mindazt, ami az általa több-kevesebb hűséggel és higgadtsággal bemutatott eseményekből a magyar társadalom történetének későbbi fázisaiban kibontakozott. 93 Messze a jövőben sejlett még ekkor a 20. század számos eljövő, későbbi rémsége: Auschwitz, Lidice, Hirosima, Chile írja egy * es Ady-tanulmányában Király István. De az első világháború ezeknek volt mintegy főpróbája: a nyitó aktusa. Az imperializmus első ízben itt mutatkozott be. A költői mélyre-látás ezt érezte meg. 94 Nemzet és nemzetiség, migráció, emigráció és asszimiláció, királypárti és monarchia-hű, liberális és demokratikus ethosz, konzervatív és modern minőségeszmény e kulcsfogalmak (s egyúttal kulcskérdések) nem vázolhatók hitelesen, s nem intézhetők el egy olyan szűk tematikus keresztmetszetben, mint a magyarországi szabadkőművesség. Még tisztázott, gondosan definiált fogalmak mellett sem járható ez az út amelyről az Ady Endre és a Nyugat esetében persze szó sincsen. Raffay könyve több helyütt egyszerűen és evidensen migráns -nak nevezi a zsidóságot hol faji, hol (Kovács Alajos statisztikáira hivatkozva) vallási-felekezeti alapon definiálva e típust 95, vagyis egy ideológiailag terhelt, pejoratív aktuálpolitikai kifejezést alkalmaz egy történeti objektivitást kívánó szakmai analízis során. 96 (A harc a két világháború között pontosan látta ezt Jakov Katz 97 a modern értelemben vett nemzet fogalma körül dúl, amely a véleményformáló érdekcsoporttól, politikai test -től függően a nemzetté válás és a nemzethalál végpontjai között nyeri el a maga sajátosan cionista vagy antiszemita színezetét.) Noha Beke Albert 2002-es könyve egyesek szerint már meggyőzően kimutatta Márainak a zsidósághoz fűződő ambivalens viszonyát, 98 most anélkül, hogy az írót mint orákulumot használnám, 99 csupán fölidézném es naplójegyzeteinek idevágó s az újabb történeti kutatások fényében meglepően pontos és lényeglátó sorait. Mi történt itt huszonöt éven át? Egy érdekszövetkezet a feudális nagybirtok védelmében, Trianon ürügye alatt prolongált huszonöt éven át egy rendszert, mely finom és kevésbé finom terrorral elnyomott, elsikkasztott mindent, ami minőségi törekvés volt. Mindenki zsidó volt vagy zsidógyanús, vagy zsidófeleséges, vagy dekadens angol- és franciabarát, szabadkőműves és kommunista, akit joggal lehetett gyanúsítani, hogy minőséget akar. Az érdekszövetkezet nem akart minőséget; Kolozsvárról és Kassáról kiabáltak, hogy itthon ne változzon semmi, s nem mondhatta el senki, hogy Kolozsvárt és Kassát csak úgy lehet visszaszerezni, ha itthon olyan minőségi Magyarországot építünk fel, melynek vonzereje van a környező államok népeire és az elszakított magyarságra is

57 Ady.qxp_Layout :03 Page 57 Soltész Márton A VÁDLOTT: ADY ENDRE 2020/2 3 Idézhettem volna a Márai-napló ellenkező értelmű bejegyzéseit olyat is akár, amely szerint a zsidók Egyformán kívánják, hogy pusztuljon el a nemzet. 101 De itt és most nem Márai igazságairól és tévedéseiről kívántam beszélni, csupán az alternatíváról. A feladat ugyanis szerény véleményem szerint ma is csak annyi, amennyit Márai a Vészkorszakban megjelölt: minőségi Magyarországot építeni. S a tapasztalat azt mutatja, hogy amikor e közös küldetéshez akár történészként, akár irodalomtörténészként megkísérlünk hozzájárulni, következetesen folyamatokban kell gondolkodnunk; előzményekben és következményekben, akkor is, amikor s az esetek többségében bizony erről van szó a magyar történelem, eszme- és irodalomtörténet párhuzamos, egymással organikusan összefonódó folyamatainak csupán egyetlen szakaszát, eseményét vizsgáljuk, interpretáljuk. Ez volna a feladat a trianoni békeszerződés alapján elcsatolt területeken turnézó, könyveit árusító Raffay Ernő számára, s egyúttal e sorok szerzője számára is. Mindazok számára, akik a magyar irodalom és kultúra ügye mellett kötelezték s fogják elkötelezni magukat. JEGYZETEK 1 Előadásként elhangzott január 27-én, a Magyar Írószövetség és a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete által közösen szervezett, Ady-viták című konferencián. 2 MÓRICZ Zsigmond, Ady, Nyugat, 1920/3 4., Az Illyés-életmű hiteltelenítésének csaknem hat és félszáz oldalt szentelő Beke Albert könyvét (Illyés Gyula, a kommunista: Népfi vagy kegyenc?, Bp., L Harmattan, 2019.) itt csupán lábjegyzetben említem. Minden elképzelést és szakmai mércét alulmúló pamfletjének főbb állításait számba venni külön tanulmányt kívánna. 4 KENYERES Zoltán, Ady Endre, Bp., Korona, HERCZEG Ákos, Az én alakzatai a modernség küszöbén: Szubjektivitás és költőiség Ady Endre lírájában, doktori (PhD) értekezés, Debreceni Egyetem BTK, kéziratban. /Herczeg_Akos_disszertacio_titkositott.pdf?sequence=1 &isallowed=y 6 TAKARÓ Mihály, A szabadkőművesek és Trianon, Trianoni Szemle, 2009/1., Takaró víziójának szellemi előzményeihez lásd: Magyarország feldarabolása és a szabadkőművesség: A Párisban évi jún. hó 28-án, 29-én és 30-án tartott szabadkőműves kongresszus, ford. KOVÁCS István, Bp., Buschmann Nyomda, (Az OSZK gyűjteményében a es raktári jelzeten.); A kérdés újszerű feldolgozását lásd A szabadkőműves dosszié: A Magyar Királyi Belügyminisztérium szabadkőművesek megfigyeléséről szóló jelentése, 1938, kiad. KÁNTÁS Balázs, SZABÓ Piroska, tan. KÁNTÁS Balázs, Bp., Nagy Lajos Kiadó, (Az interneten: 7 RÉVAI József, Ady két lelke = Révai József Válogatott tanulmányai, szerk., jegyz. F. MAJLÁT Auguszta, Bp., Kossuth Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete, 1968, A szóban forgó kifejezés egyébként magától Adytól származik ld. Két meggyőződésű emberek című 1911-es cikkét. 8 KIRÁLY István, Ady Endre, Bp., Magvető, 1970 (Elvek és Utak), 1970, I II.; UŐ., Intés az őrzőkhöz: Ady Endre költészete az első világháború éveiben ( ), Bp., Szépirodalmi, 1982, I II. Nem volt szocialista szögezi le egy helyütt az irodalomtörténész. (Ady Endre = K. I., Útkeresések, Bp., Szépirodalmi, 1989, 16.) Másutt úgy jellemzi hősét: a munkásosztály vezető szerepét valló s a szocializmus perspektíváját magáévá tevő, népi forradalmár költő. (A megkötöttség verse: Ady Endre: Sípja régi babonának = K. I., Hazafiság és forradalmiság, Bp., Kossuth, 1974, 287.) 9 [A]z Adyt befogadó, felröptető irodalom: zsidó. [A] magyarrá válás folyamatát élő és sürgető, a zsidóságból (»mint rossz cipőből«) kilépő neofiták adták Ady éle - tének közvetlen környezetét és közegét. Ők biztosították lét- és megnyilvánulási feltételeit, művelődésének, érdeklődésének orientációját attól a perctől kezdve, [hogy] a XIX. és a XX. század fordulóján egy nagyváradi zsidó lapszerkesztő (Pásztor Béla) Debrecenből áthívta őt a fertályóra járásnyira fekvő»zsidós«nagyváradra. (Hogy aztán mint a stafétabotot adják tovább: Fehér Dezsőtől Vészi Józsefig, Bródy Sándorig, Osvát Ernőig és Ignotusig.) Ez a hivatalos Magyarországon kívüli, vele szembeforduló közeg, amely felkarolta Adyt, soha nem látott kibontakozásra lehetőséget adó teret biztosított számára, hogy feudális kritikája, igazsága érvényre jusson amely egyúttal az ő emancipált létezésüket, magyarrá váló döntésüket is legitimálja. KŐBÁNYAI János, Ady Endre zsidó története = ADY Endre, Egy keresztvetés története: Zsidó történetek, szerk., tan. KŐBÁNYAI János, Bp., Múlt és Jövő, 2006 (Múlt és Jövő Klasszikusok), 256, Ady [...] felbecsülhetetlen értéket jelentett Jásziék számára, már csak azért is, mert a maga törzsökös magyarságával mintegy»birtokon belüliként«képviselte azokat a nyugati értékeket, amelyeket a konzervatív és idegengyűlölő úri Magyarország kozmopolitákként utasított el. VERES András, Szeretném, ha szeretnének : Az Ady-kultusz jelentése és jelentősége = Komp-ország megindult dühösen Kelet felé újra : Ady magyarsága és modernsége, szerk., bev. AGÁRDI Péter, Bp., Napvilág, 2014, 75. Ady a nyugati civilizáció vonzáskörébe került, a művészetvallást követő, az esztétizáló kifinomultság kultuszát űző, a modernséget vállaló mozgalom cégtáblája lett. TVERDOTA György, Add ki jussomat: pénzt, paripát, fegyvert : Ady magyarsága = Uo., Ady megmondja: Válogatás Ady Endre publicisztikai írásaiból, szerk., bev. KIRÁLY Levente, Bp., Corvina, Pardon... Az Új Nemzedék rovata Kosztolányi Dezső szerkesztésében , szerk. ARANY Zsuzsanna, Bp., Osiris, A kortárs közbeszéd elrettentő példájaként álljon itt: BAYER Zsolt, Nem tanítok fasiszta írót!, Magyar Nemzet, február 7., 3. 57

58 Ady.qxp_Layout :03 Page 58 Soltész Márton 2020/2 3 A VÁDLOTT: ADY ENDRE 12 A Raffay Andrea néven önálló blogot vezető VASTAG Andrea írása (Az álkereszténység kora, Magyar Idők, október 17., 11.) komoly felháborodást keltetett a maga idején. DIÓSZEGI-HORVÁTH Nóra találóan mutatott rá: Ráadásul Vastag Andrea ahhoz, hogy Adyról lerántsa a leplet, egyébként annak a Raffay Ernőnek a könyvét ajánlja szíves forgatásra, aki legendás hírnevet szerzett már magának észvesztő összeesküvés-elméleteivel és durván antiszemita előadásaival. A zsidókkal való keveredés támogatásával támadja Ady Endrét a Magyar Idők szerzője, Mérce.hu, október /10/18/a-zsidokkal-valo-keveredes-tamogatasavaltamadja-ady-endret-a-magyar-idok-szerzoje/ 13 VERES András, Szempontok Ady depolitizálásához = Tanulmányok Ady Endréről, szerk. KABDEBÓ Lóránt, KUL- CSÁR SZABÓ Ernő, KULCSÁR-SZABÓ Zoltán, MENYHÉRT Anna, Bp., Anonymus, 1999, Bizonyítja ezt többek között a TAKARÓ Mihály által szerkesztett alternatív irodalomtörténet is: Kárpát-medencei magyar irodalom 1920-tól az ezredfordulóig: Irodalomtörténeti kézikönyv és szöveggyűjtemény, Bp., Méry Ratio, RADNÓTI Sándor, Ady aktualitása = Komp-ország megindult dühösen Kelet felé újra i. m., ARATÓ László, Ady az iskolában: Recepciós apályban és dagályban = Komp-ország megindult dühösen Kelet felé újra i. m., Lásd erről: TAKÁCS Miklós, Ady, a korai Rilke és az istenes vers, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2011 (Csokonai Könyvtár, 48). 18 ADY Endre, A duk-duk-affér, Új Idők, november 15., RAFFAY Ernő, Ady Endre és a Nyugat: Sosem hallott titkos történetek, Köröstárkány Kápolnásnyék, Kárpátia Stúdió, 2017, Uo., Uo., Az értelmezés már ott hibádzik, hogy Az Úr érkezése vagy az Ádám, hol vagy? közel egy évvel korábbiak, mint az ominózus cikk. Egészen más értelmezését adja a nevezetes afférnak: VERES, Szempontok i. m.; SZÉNÁSI Zoltán, Az irodalom hajdani bakói és koronaőrei : A Nyugat és A Holnap fogadtatása, különös tekintettel a konzervatív kritikára, Literatura, 2013/1., 3 26., különösen PÉTER I. Zoltán egyenesen a konzervatív irodalmi körök csapdájaként a Herczeg Ferenc-féle Új Idők provokációjaként tárgyalja az esetet: Ady és a dukduk affér, Várad, 2015/7., KOSZTOLÁNCZY Tibor, Gyulai Pál utolsó nyilatkozata: Kontextus, újságírói morál, homály, Irodalomismeret, 2018/1., ; UŐ., A fiatal Osvát Ernő, Bp., Universitas, 2009, A tények: Ady életéhsége, melyet csupán egyetlen eszközzel lehetett csillapítani, pénzzel. RAFFAY, Ady Endre és a Nyugat i. m., Uo., Uo., Uo., Uo., FÜST Milán, Az Ady-kérdéshez, A Toll, augusztus 18., 17. Idézi: ARANY Zsuzsanna, Kosztolányi Dezső élete, Bp., Osiris, 2017, Raoul GIRARDET, Mythes et mythologies politiques, Paris, Seuil, ABLONCZY Balázs, Trianon-legendák, Bp., Jaffa, , SZÁJER József, A globalista utópizmus áfiuma és az ellene való orvosság, Bp., Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, 2019, 17. (A kolofon szerint: Csak ingyenes kiadványként terjeszthető. Megjelent angol és német fordításban is: OSZK Rakt és ) 31 Raffay egyetlen lelkes és feltétlen kritikusa DÖBREN- TEI Kornél volt, aki fenntartások nélkül laudálta kollégája munkáját: A tehetség jellem is, raffayerno.blog.hu, április /dobrentei_kornel_kritikaja_ady_endre_es_a_nyugat_cimu_konyvemrol 32 ADY Endre, A magyar Pimodán (Vallomások és tanulmányok I.), Nyugat 1908/1., Lásd erről KIRÁLY István négykötetes monográfiájának Az antropológiai válság című alfejezetét: Intés az őrzőkhöz i. m., I, Valamint: CZEIZEL Endre, Ady Endre családfájának és sorsának értékelése (I II. rész), Kortárs, 2000/7., ; 2000/8., ABLONCZY, I. m., Tipikus megközelítés: Adyt azzal növeli [Szerb Antal], hogy megállapítása szerint Ady volt a politikai és világnézeti harcok kiváltója. Adyt tehát történelemformáló személynek állítja be, ami nevetséges és hiteltelen. Azok a személyek ugyanis, akik meghatározták a Magyar Királyság, a magyarság és az Osztrák Magyar Birodalom életét, sorsát: Tisza István gróf, a magyar parlamenti pártok és vezetőik voltak. RAFFAY, Ady Endre és a Nyugat i. m., 105. Bánó Attila másként látja: Ady Endre újságíróként és költőként a legjelentősebb magyar véleményformálók közé tartozott az előző századelőn. BÁNÓ Attila, A magyar ugar lázadó költőjének felemás nézetei, Magyar Hírlap, november 22., RAFFAY, Ady Endre és a Nyugat i. m., SIPOS Lajos, Babits Mihály és a forradalmak kora, Bp., Akadémiai Kiadó Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete, 1976 (Irodalomtörténeti Füzetek, 91), ; VERES András, Kosztolányi Ady-komplexuma: Filológiai regény, Bp., Balassi, JÓZAN Ildikó, Irodalom és fordítás = A magyar irodalom történetei 1920-tól napjainkig, szerk. SZEGEDY-MASZÁK Mihály, VERES András, Bp., Gondolat, 2007, A magyar lírai modernség kérdéséről, különös tekintettel az Ady Kosztolányi-szövegkapcsolatokra lásd: BEDNA- NICS Gábor, Valami űz, valami kerget, hogy legyek a múlt folytatója : Az esztétizálás kérdőjelei az esztéta modernségben = B. G., Beszédformák között, Bp., Fiatal Írók Szövetsége, 2003 (FISZ Könyvek, 22), ORBÁN János Dénes, Nem szentekből áll az irodalom: Ady Endre után már nem lehetett úgy írni, mint előtte, Magyar Idők, november 3., 11. Ehhez lásd: CSEPREGI Evelyn, A költő feldarabolása (Ady 100), Népszava, január 26., Nyitott Mondat melléklet, 2 3. LUKÁCS György 1909-es összegzése szerint: Így áll előttünk a harminc éves Ady Endre, mint a legerősebben, a legbiz- 58

59 Ady.qxp_Layout :03 Page 59 Soltész Márton A VÁDLOTT: ADY ENDRE 2020/2 3 tosabban a jövőbe mutató magyar író valamennyi között. Az ő a legmélyén egészen időtlen lírája, mint szociális hatásaiban az egyedül számba jövő, mint az emberileg a legmélyebben megrázó, mint a formailag legizgatóbban aktuális mai magyar költészet. Új magyar líra, Huszadik Század, 1909/2., VEZÉR Erzsébet, Perújítás a duk-duk-ügyben, Irodalomtörténet, 1971/4., VERES András, Ady Endre és a szabadkőművesség = Szabadkőműves gondolatok, szerk. MÁRTON László, Bp., Belvárosi, 1998, BABUS Antal, Ady Endre: Vallomás a patriotizmusról, Lásd még: VÁRKONYI László, Ady és Jászi: Magyar sors, magyar»fátum«, Hitel, 2019/3., SZLOVIKNÉ BERÉNYI Márta, Ady, a szabadkőműves, mnl.gov.hu, december 3. (A cikk közli Ady felvételi kérelmét a Martinovics páholyba.) mnl/ol/hirek/ady_a_szabadkomuves 46 KUPÁN Árpád, Ady Endre és a szabadkőművesség: Ady kapcsolatai a nagyváradi szabadkőművesekkel, Várad, 2003/3., Kereken hét esztendős tagsága alatt, a jegyzőkönyvek szerint, mindössze négy ízben vett részt Ady a Martinovics páholy munkáin, május 3-án az avatásán, majd november 7-én, december 5-én és február 17-én állapította meg a szerző által következetesen negligált NACSÁDY András egy 1986-os párizsi előadásában (Ady Endre, a szabadkőműves = Szabadkőművesség titkok nélkül: Dokumentumok és esszék a magyar szabadkőművesség történetéből, vál., szerk., bev. MÁRTON László, Bp., Noran Libro, 2018, 336.). 48 RAFFAY Ernő: Ady Endre és a szabadkőművesség. Előadás, Nézsa, január 17., ~13:20 (Az előadás Szarka Péter Magébresztő című sorozatának részeként hangzott el.) 49 Uo. 50 BAYER Zsolt, SZAKÁCS Árpád, A kultúra diktatúrája, Köröstárkány Kápolnásnyék, Kárpátia Stúdió, RAFFAY, Ady Endre és a Nyugat i. m., RAFFAY, Szabadkőműves béklyóban i. m., Uo., Octavian GOGA, Un anacronism: cultura naţională maghiară, Românul, 7 ianuarie 1913, 3 4. BRAUN Róbert fordításában: Egy anachronizmus: magyar nemzeti kultura [sic!], Huszadik Század, 1913/2., XXVIII. köt. (január június), Lásd erről: N. PÁL József, Modernség, progresszió, Ady Endre és az Ady Rákosi-vita: Egy konfliktusos eszmetörténeti pozíció természete és következményei, Jyväskylä Pécs, University of Jyväskylä, Faculty of Humanities, Hungarian Studies, 2008 (Spectrum Hungarologicum, 1), , 212. Legújabban: NAGY Levente, A budapesti román filológiai tanszék százötven éve = Inter scyllam et charybdim: Identitásképző stratégiák és a budapesti román tanszék története: A Magyar és Román Történész Vegyesbizottság magyar és román szekciójának közös konferenciája, szerk. MISKOLCZY Ambrus, HERGYÁN Tibor, NAGY Levente, Bp., ELTE Eötvös Kiadó, 2013 (Europica Varietas), RAFFAY, Ady Endre és a Nyugat i. m., Míg Ady kapcsán megjegyzi a szerző, hogy fogalma sem volt például az észak-moldvai csángómagyarok elnyomatásának állapotáról, vagy a román politikai törekvésekről (Uo., 64.), Goga tevékenységével összefüggésben ugyanezeket a szempontokat következetesen negligálja. 58 Uo., Uo. (Kiemelés tőlem S. M.) 60 TŐKÉCZKI László, Tisza István eszmei, politikai arca, Szentendre, Kairosz, Újabb kiadása: Bp., Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, Lovászy Károly Wikipédia-szócikkét idézi: RAFFAY, Ady Endre és a Nyugat i. m., Uo., Lásd erről: BÁNKI Éva, Megszámlálhatatlan szál húzódik át a történéseken : Történelmi fordulat és prózapoétika Kosztolányi Dezső Édes Annájában és Tormay Cécile Bujdosó könyvében, Múltunk, 2017/1., ; Másfelől: SZOLLÁTH Dávid, Az elbeszélő hitelvesztése: Tormay Cécile Bujdosó könyvének néhány narrációs problémájáról, Jelenkor, 2013/2., RAFFAY, Ady Endre és a Nyugat i. m., Bár ALEXA Károly úgy véli, Budapest 1919-es utcaképének legizgalmasabb megörökítője centenáriumi munkák ide vagy oda továbbra is Tormay Cécile Bujdosó könyve, az ajánlott olvasmány -t ő sem tekinti történeti forrásnak. Tormay regényét az események mitikus művészi formá -jaként üdvözli (Vörös város, Magyar Nemzet, január 25., Lugas c. melléklet, 7.). 65 [M]ondom a legjobb magyar történészeket magamat nem merem mondani, csak gondolom: M. Kiss Sándor, Szakály Sándor, Salamon Konrád, Popély Gyula. [ ] egyikünk se akadémikus, nem is leszünk. Nem is leszünk. Kik a barátaink, kik az ellenségeink? Dr. Raffay Ernő előadása (Isaszeg, március 24.), 1. rész, 1:03:25 BtewanEs 66 RAFFAY, Ady Endre és a Nyugat i. m., Uo., Uo., Uo., Uo., A téma más szempontú megközelítését lásd: AGÁRDI Péter, Nemzeti értékviták és kultúrafelfogások , Bp., Napvilág, 2015, RAFFAY, Ady Endre és a Nyugat i. m., Uo., Uo., Az első női páholyt, azt egy Schmidt Mária nevű Schmidt Mária, a XX. Század Intézet, XXI. Század Intézet stb. stb. milliárdos asszony [alapította], aki a magyarok mellé állt, a mostani kormány mellé állt. Ő alapította meg egy Balaton-felvidéki villában mindegy, hogy hol, egy ismerősöm ott vót, tehát konkrétan tudom a Napraforgó nevű női szabadkőműves páholyt. RAF- FAY Ernő: Ady Endre és a szabadkőművesség i. m., ~10: SZLOVIKNÉ BERÉNYI, I. m. 77 TIBORC Zsigmond, Ady Endre felvétele a szabadkőműves páholyba, Irodalomtörténeti Közlemények, 1960/1.,

60 Ady.qxp_Layout :03 Page 60 Soltész Márton 2020/2 3 A VÁDLOTT: ADY ENDRE 78 SZŰCS László, Ady Endre a Martinovics Szabadkőműves páholyban, Irodalomtörténeti Közlemények, 1961/1., Ady óriási lírikusi tehetséggel megáldott magyar. (RAFFAY, Ady Endre és a Nyugat i. m., 114.) A költő Ady nagyságát éppen az mutatja, hogy a romboló hatások ellenére is halhatatlan verseket tudott írni. (RAFFAY, Szabadkőműves béklyóban i. m., 26.) Ady egy óriási költő. (~15:06); Ady versei a világ költészetének az élvonalában vannak szerintem, azonban vannak versei, amelyeket én a kukába dobok. (~15:11) [O]lyan 50 halhatatlan verse [van], amivel a francia szimbolistákat lenyomja az asztal alá, a víz alá. (~15:55.) RAFFAY Ernő: Ady Endre és a szabadkőművesség i. m BÉKÉS Márton, Fordul a szél, Bp., Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, 2019, RAFFAY, Ady Endre és a Nyugat i. m., 232., 235., Példa gyanánt lásd a Szekfű Gyulától átvett, sajtótörténetileg tisztázatlan újságíróügy, az Ady Apponyi-kapcsolat vagy a Martinovics páholy 1848-as megemlékezése kapcsán megfogalmazott hipotetikus állításokat (Uo., 213, 291, 298.). 83 Uo., Komp-ország megindult dühösen Kelet felé újra i. m., RAFFAY, Ady Endre és a Nyugat i. m., KIRÁLY István, Napló , szerk. SOLTÉSZ Márton, s. a. r., jegyz., KATONA Ferenc, SOLTÉSZ Márton, T. TÓTH Tünde, ford. KATONA Ferenc, bev. KIRÁLY Júlia, KIRÁLY Katalin, SOLTÉSZ Márton, utószó BABUS Antal, Bp., Magvető, 2018 (Tények és Tanúk), 54. (Kiemelés tőlem S. M.) 87 KENYERES Zoltán, Ady, Bp., Hungarovox, Különös tekintettel A novellaíró története: Ady elbeszélései című alfejezetre ( ). 88 Az általam kifejtettel ellentétes következtetésre jutott, s a publicista Ady jelentőségét emelte ki: Kácsor Zsolt (Levél Ady Endre szerkesztő úrhoz = Komp-ország megindult dühösen Kelet felé újra i. m., ) és Veres András ( Szeretném, ha szeretnének i. m. = Uo., 73.). Ferencz Győző egyenesen arra figyelmeztet, hogy az Ady-publicisztika újraolvasása jótékony, galvanizáló hatással lehet a lírai életmű befogadására, értelmezésére (A világosság lobogója alatt: Ady publicisztikája száz év után = Uo., 135, 169.). 89 KŐBÁNYAI, i. m., RAFFAY, Ady Endre és a Nyugat i. m., NAGY László, A föltámadás szomorúsága, Új Írás, 1968/12., 64. Újraközli: Nekem Ady Endre ostora tetszik : Ady Endre és Nagy László Koczkás Sándor műhelyében, szerk., s. a. r. HEGEDŐS Mária, tan. SZÉCHENYI Ágnes, Bp., Fekete Sas, 2019, Lásd még a szerző Balkáni birodalom (Kárpátia Stúdió, 2010), Harcoló szabadkőművesség: Küzdelem a katolikus egyház ellen (Kárpátia Stúdió, 2011), Szabadkőművesek Trianon előtt (Kárpátia Stúdió, 2011), Politizáló szabadkőművesség: Jászi Oszkár és a Martinovics Páholy államellenes tevékenysége (Kárpátia Stúdió, 2013), Erdély ben (Kárpátia Stúdió, 2019), és Nagy-Románia megteremtése (Kárpátia Stúdió, 2019) című munkáit. 93 Miközben nincsenek illúzióim a vörös terrorral, a Cserny József vezette alakulat kegyetlenkedéseivel kapcsolatban (lásd: Vörös könyv 1919, szerk. GELENCSÉR Miklós, Lakitelek, Antológia, 1993; újabban: Bp., Magyar Közlöny, 2016), mégis meglepve olvastam a szerző véleményét a fehérterror jogosságáról, nemzeti igazságszolgáltatás voltáról. A Tanácsköztársaságnak nevezett véres fölfordulásra adott méltó válasz volt a visszatorlás: ennek során a magyarok határozottan megmutatták, hogy nem lehetséges megkísérelni Magyarországon a magyar, keresztény nemzetállam megsemmisítését következmények nélkül. RAFFAY, Ady Endre és a Nyugat i. m., 80. (Kiemelés tőlem S. M.) Maga a jelenség természetesen nem új keletű: Az ellenforradalmi diskurzusban [ ] írja TAKÁCS Tibor a 20-as évek Szamuely-képe kapcsán a fehér különítményesek»atrocitásai«nemcsak azért számítottak jogosnak, mert egy sokkal brutálisabb erőszakra adott szükségszerű reakcióként jelentek meg, hanem azért is, mert azok»magyar nemzeti célokat«követtek. Ez az erőszak a»miénk«volt, ezért nem is lehetett egy lapon említeni az»idegen«erőszakkal. Erőszak ellenfényben: Szamuely Tibor az ellenforradalmi rezsimben = Terror : forradalmárok, ellenforradalmárok, megszállók, szerk. MÜLLER Rolf, TAKÁCS Tibor, TULIPÁN Éva, Bp., Jaffa, 2019, KIRÁLY István, Ady Endre = K. I., Útkeresések, Bp., Szépirodalmi, 1989, KOVÁCS Alajos könyve a zsidóság és a kereszténység szociális tagozódásáról szólván vallási-felekezeti alapon disztingvál: A zsidóság térfoglalása Magyarországon, Bp., Kellner Nyomda, Például: Íme a Magyarországra irányuló zsidó bevándorlás másik fontos következménye: a migránsok legdurvább emberei erőszakkal átveszik a hatalmat. RAFFAY, Ady Endre és a Nyugat i. m., 81. A migránsok jogai, zsidó migráns populáció, migránsleszármazottak stb. kifejezéseket lásd még: Uo., 89, 172, 204, 222, 274, Jakov KATZ, Cionizmus versus antiszemitizmus, Múlt és Jövő, 2002/1., (Ford. BASSA László) 98 BEKE Albert, Márai Sándor a magyarságról és a zsidóságról, Bp., Szenci Molnár Társaság, RÉVÉSZ Sándor, Az antimindenes: Márai Sándor használatáról és használhatatlanságáról, Beszélő, 2008/6., Különösen: MÁRAI Sándor, A teljes napló , kiad. MÉSZÁROS Tibor, Bp., Helikon, 2006, MÁRAI Sándor, A teljes napló 1947, kiad. MÉSZÁROS Tibor, Bp., Helikon, 2007, 304. E végletesség tekintetében Márai és Ady feltűnő rokonságot mutat. Nincs olyan szélsősége a magyar politikatörténetnek írja Radnóti Sándor, nincs olyan szélsősége a magyar nemzettudatnak a szélsőséges fajvédelemtől kezdve minden magyarságtudat tökéletes megtagadásáig ahogy mondani szokták: a kozmopolitizmusig, amely nála [ti. Adynál] már ne jelentkezne. RADNÓTI, i. m.,

61 61 Ruso.qxp_Layout :06 Page 61 A szakadék felett BAR RUSO MONTÁZSAI 2020/2 3 A szakadék felett. Bar Ruso fotómontázsai Bar Ruso 1993-ban született izraeli multifunkcio - nális művész, Jeruzsálemben él és alkot. Kutatásaiban és műveiben a társadalom, az emberi és a természet találkozásait igyekszik megragadni a növényzet és a természeti jelenségek együtthatását és azok emberi tényezőit. A fotózás médiuma adja számára a lehetőséget, hogy megérzékíthesse a valóságon túli világot, ami a természet különböző formáiból és körvonalaiből fedezhető föl és bontható ki. Az itt látható sorozatot a Fotó Israel Közösség hetedik maraton pályázatára készült. Ezt a projectet a mai napig is tartó, az országot másodjára is bezáró w (elzárás) ihlette. Ez a verseny négy órát tartott, amely alatt a résztvevők különböző feladatokat kaptak zoom-on keresztül, amelyeket a lakóhelyükön kellett művészileg megfogalmazniuk, s igen rövid idő alatt, s beküldeni a zsürinek. 61

62 Karhatal.qxp_Layout :06 Page 62 Zsidó karhatalmi századok 2020/ /1919 Zsidó karhatalmi századok 1918/1919 Dokumentumok, újságcikkek Összeállította és közli: Kőbányai János ELÖLJÁRÓ MEGJEGYZÉSEK Beregi Ármin az első világháborúban A Cionista Századok létezéséről a Patai József szerkesztette Múlt és Jövőről szóló disszertációm írása közben értesültem, a folyóirat akadozóan megjelenő első világháború végi lapjairól. Egy cikk nyomán Óbudai Freudinger Ármin Az Önkéntes Karhatalmi Századok (Múlt és Jövő, 1918, ) kicsit utánajártam a lap témáitól elütő beszámoló sztorijának a jeruzsálemi Központi Cionista Levéltár Beregi Ármin-fondjában. (Ott is verseket kerestem elsősorban a Múlt és Jövő Palesztinába vándorolt szerzői dossziéiban, s nem különben az itt bebevágott Zsidó Szemlében, amelyből ide illesztettem a tudósításokat.) (Ez utóbbiban fantasztikus versanyagot találtam. S bizony, még várniuk kell a Két évszázad magyar zsidó költői II. megjelenéséig, dacára, hogy nem követeli őket senki a Duna jegén.) Mint ez kutatóknál, de újságíróknál is, lenni szokott, különösen, ha külföldi archívumokban dolgoznak, mohón mindent lefénymásolnak, hogy majd a zsákmánnyal amelynek létezéséről, persze, a publikálásig senkit be nem avatnak otthon nyugodtabb körülmények között foglalkozzanak, s majd publikálják. Így történt ez velem is. Időnként eszembe jutott az archívumban kifénymásolni rendelt file létezése, de más gondok, események, aktualitások hagyták szunnyadni a felfedezésemet. (Megannyi társuk mellett.) Persze, a közlés legfőbb akadálya az, hogy az olyan dokumentumokat, amelyeket alább most mégis közlök, komoly kutatások eredményeivel együtt illik publikálni. Ugyanis az izgalmas, sőt, a köztudatot átrajzolásra is késztető dokumentumsor csak akkor válhatna valódi felfedezésssé, ha azt kiegészítenék a levéltári források, s nemkülönben a korabeli sajtó teljes keresztmetszének az áttekintése és értékelése. S majd mindezek nyomán a felfedezett jelenség összegzése és elhelyezése a korszakforduló egészével. Ez nem kevés munka befektetését igényli, noha a rövid történeti idő, a helyszínek, sőt, maguknak a médiumoknak a nevei is adottak a most nyilvánosságra bocsátott anyagban. Dacára az ún. akadémiai apparátus hiányának, a nem méltó vagy nem tudományos publikáció mellett a jelen korszak aktualitása érvel. Nevezetesen, hogy a holokauszt pusztítása roppant emléksúlya alól fel-feltárulnak az ahhoz vezető belső, nem a náci Németországra kenhető lelki, gazdasági tényezők mint hagyomány. Ennek ugyan már 62

63 Karhatal.qxp_Layout :06 Page 63 Zsidó karhatalmi századok 1918/ /2 3 Beregi Ármin sírja Tel-Avivban megvoltak a gyökerei a magyar zsidóság kezdeti honratalálási kísérleteinek időszakaiban, például az 1848-ban, az emancipáció lehetősége hírére kitörő, Pozsonyból az egész országra szétharapozó pogromokban, később a Tiszaeszlár-jelenségben. Azonban a soához vezető direkt kapcsolat az első világháború forradalmakba torkolló mozzanatában érhető tetten a leginkább. Az alább olvasható dokumentumoknak az igazi aktualitását, a száz évre rákövetkező, a mai kultúrkampf adja. A mohó igyekezet, amely a múltat akarja rapid módon átfirkálni. A tény, hogy amikor a hivatalosság a vörösterrornak állít emlékművet, azonban a sokkal gyilkosabb fehérterrornak nem. Annak a most itt dokumentált terrornak, amely megelőzte a vörösterrort ez a mozzanat nincs a köztudatban s amely szervesen folytatódott a fehérben. Mindez az elveszett tudás kulcsfontosságú az évszázados emlékezetpolitikai perben, amikor a magyar zsidóság rettenes sorsát a forradalmakban játszott szerepével igyekszenek megágyazottnak tudni. S persze, leginkább Trianon évfordulója s értékelése nyújtja a még maróbb időszerűséget, amely a holokauszt ellentragédiájaként próbálja a köztudatba szervíteni az országvesztést, ahelyett, hogy az egyetlen tragédia valódi okait kutatná, tudatosítaná felelősen, hogy megismételhetetlenné tegye őket. Nem tudósként, de újságíróként tudom, hogy ama apparátus nélküli közlés több, mint a semmi. (Ezzel de nem ért egyet sok kollegám, szerzőm, sőt, mesterem rengeteg fontos anyagot láttam így elsikkadni, vagy jelentéktelenedni, hiába veszekedtem értük.) S persze, nyitott a tér mindenki előtt a Cionista Századok s emberei felkutatására, ember- és korszakközelbe hozására. Annál is inkább, mert Beregi Ármin a saját idejében pontosan fölfogta, hogy történelmet csinált, illetve a Cionista Szá zadok történelmet írt noha mindmáig nem írták meg. Leginkább azért, mert alkalma nyílott megérni, hogy az első világháborút követő pogromok, amelyeket közvetlen megtapasztalt, hogyan szökkennek szárba a holokausztban. Ezért rögzítette életrajzát egykori harcostársai unszolására is és helyezte el több izraeli archívumban is. Neki is tartozom ezzel a közléssel. Alakját megszerettem a vele foglalatosság alatt, s most újraolvasva a magam történelmi keserűségeivel és illúzióvesztésével gazdagodva még inkább azonosulok vele. Sőt, itt jelentem be, hogy számonkérhető is legyen tőlem kiadom életrajzát, egy-két írása kötetbe rendezésével, a maga megkívánt apparátusával egyetemben. Ez lesz az én vállalásom. K. J. Megjegyzés: Minden dokumentumot ellenőrizetlenül, betűhíven adok közre. Ugyanis a nyomot hagyó tévedése, betűhibája is dokumentum ahol nyilvánvaló, szögletes zárójellel hívom fel a figyelmet. S nem különben az elmosódásokra is, ami miatt egyes szövegrészeket nem tudtam kibetűzni. Beregi utca Tel-Avivban 63

64 Karhatal.qxp_Layout :06 Page 64 Zsidó karhatalmi századok 2020/ /1919 BEREGI ÁRMIN KIADATLAN (ÉS CÍM NÉLKÜLI) ÉLETRAJZÁBÓL A forradalommal egyidejűleg megindult, főleg vidéken a mob, a parasztság és a munkanélküliek pogromra hajlandó mozgalma. Lázadások, rablások, fosztogatások híre érkezett Budapestre. Fried - rich István volt a hadügyi államtitkár. Hozzá fordultak védelemért. A katonaság feloszlóban volt. Fosztogató ezredek érkeztek a frontokról. A hírek a cionista szervezethez is megérkeztek. Csődöt mondott a csendőrség, a rendőrség, a közigazgatás, a katonaság. ( Nem akarok katonát látni!) Összeszedtünk néhány cionista tisztet (Brünn Jenő, Török István stb.), Strausz Adolf vezetésével felmentünk Friedrich államtitkárhoz és bejelentettük, hogy a vidéki fosztogatásoknak útját kell állni. Fejéhez kapott és félőrülten ordította: nem bírok segítséget adni, nincs katonám! Ekkor közöltük vele, hogy nem kérünk tőle semmit, sőt rendelkezésére bocsájtunk egyelőre ezer leszerelt katonát, tisztekkel, ha felszerelést, fegyvert, lőszert kapunk. Belezuhant a karosszékébe és nem jutott szóhoz. Azonnal felhatalmazást adott teljesen önálló cselekedetre és az első utasítását egy darab kockás papírra írta, amit mellékletben idecsatolok. Kiutalta az Albrecht laktanyát a számunkra. (Az alakulatunk neve volt: Önkéntes Karhatalmi Századok, de még a minisztériumokban is Cionista karhatalom néven szerepeltünk. Ennek működését jellemző adatokat mellékelek megőrzésre.) Több ezer főre rúgott a csapatunk és ez volt az egyetlen haderő 1918 november decemberében, amely a kormánynak rendelkezésére tudott állni. Kasér élelmet főztünk Lebovits Lipót segítségével, egész ezredek jelentkeztek nálam továbbszolgálásra, de nem tudtuk ellátni az embereket, mert a Pesti izr. Hitközség (Sternék) megtagadták a hozzájárulásukat, bár ők maguk is igénybe vettek. Működésünket és némi névsort láss a mellékletben, ahol a kormánnyal és a hitközséggel történt levelezésem egy része is megtalálható. Egyik érdekes epizódunk volt, amit különben a Habókerben 1936-ban megírtam (melléklet), ahol az Érsekújvár körüli csapataink hírül vették, hogy a fegyverét letett német balkáni hadsereg vonatai ott vonulnak majd el. Hírül vettük, hogy a tót és cseh szabadcsapatok ezt a fegyvertelen hadsereget el akarják fogni. A német fegyvertárs iránti bajtársiasság és tisztelet még élt bennünk. Rendeletet adtam, hogy a vonatoknak szabad elvonulást kell biztosítani. Felállítottam vagy 10 gépfegyvert és pár száz fegyverest az érsekújvári állomástól északra és sok kilométerre megszalasztottuk a tótokat. A német vonatokat nagy sebességgel küldtem tovább. Valami ezredes vezette a csapatokat. Köszönetül baráti kézszorítás járt. Akkor még kezet fogott zsidóval a német, kivált, ha emberét a szégyenteljes cseh tót hadifogságtól mentette meg. 10 évvel később annak a hadseregnek volt parancsnoka Mackensen, fia Budapesten német nagykövet volt. A Hitlerizmus már felütötte a fejét. Felmentem hozzá és be akartam neki nyújtani a történelmi számlát, a német zsidóság érdekében. Udvariasan beszélt velem, de azt mondta, hogy még nem érkezett el az ideje ennek. Megköszönte, amit tettünk, de elhárította magától a beavatkozást. [Központi Cionista Levéltár No.A/129.] IGAZOLVÁNY Beregi Ármin honv. százados részére, aki fel van jogositva az önkéntes karhatalmi század, mint nemzetőrség részére az öszszes szervezési munkálatokat folytatni. Felszólittatnak az öszszes hatóságok, hogy nevezettet munkájában támogassák. Nevezett fel van jogositva, hogy az általa szervezett nemzetőrség számára fegyvert, géppuskát, lőszert felvételezhessen. Budapest, november hó 4. min. megh. [olvashatatlan aláírás] 64

65 Karhatal.qxp_Layout :06 Page 65 Zsidó karhatalmi századok 1918/ /2 3 Honvéd központi fegyverzete [?] IX. Külső Üllöi-ut nov, 4. Friedrich István hadügyi államtitkár első utasítása a cionista karhatalom parancsnokához, Beregi századoshoz. A129/8 Király u. 36. Galgócsa körülveendő 5 tiszt és 50 emer lehetőleg gépfegyverrel fegyvereket katonai nemzetőrség kiadhat. XI/4 Beregi Ármin [aláírás] Önkéntes karhatalmi századok parancsnokság Albrecht laktanya Tekintetes hitközségi elöljáróság! Friedrich István hadügyminiszteri politikai államtitkár ur folyó hó 3-án arra utasitott, hogy a nemzetőrség megszervezésében mint legelőször jelentkezett csapatteljes meghatalmazásával részt vegyünk, és a veszélyeztetett helyekre, ahol legfőképen zsidóság volt és van veszélyeztetve, karhatalmi szakaszokat küldjünk ki. Az azonnal elkezdett toborzással lelkes ifjak ezrei jelentkeztek, azonban kellő anyagi támogatás hiján emberfölötti fáradságok árán, csupán 1300 embert sikerült felszerelni a nagy nehézségekkel beszerzett felszerelési cikkekkel. A teljesen felfegyverzett puskával és géppuskával ellátott csapatokat a legveszélyesebb helyekre küldtem ki, ahol a lehetőség szerint rendet teremtettek, bár épen a hatóságok okoztak nagy nehézségeket, amelyek nagyrészt a közhangulat igájába hajtva, az antiszemitizmus szolgálatába szegődtek. A nemzetiségi vidékek zsidóságát nagy veszedelem fenyegette és az azonnali segélnyujtás volt az egyetlen mód a még nagyobb erőszakoskodások megakadályozására. Eddig 950 embert küldtünk ki a veszélyes helyekre. Nemzetőrséget és polgárőrséget szerveztünk és karhatalmi szakaszokkal láttuk el, a következő községeket: Homonna, Érsekujvár, Máramarossziget, Szuha, Vágujhely, Pásztó, Zsolna, Selmecbánya, Verbó, Ógyalla, Dunapentele, Domoszló, Abaujzemplén, Cegléd, Vágujhely, ill. Selmecbánya, Dévaványa, Szatmármegye, Szilágysomlyó, Nagyszöllős, Ada, Madaras, Nagyláng, Ujláng, Szabadbattyán, Erzsébetpuszta, Pöstyén, Karaj, Kalocsa, Nyitra, Baracs, Bátya, Komáromszemere, Ógyalla, Pozsony, Nagysurány, Galgóc, Szered, Szinérváralja, Nagydorog, Nagyalló, Óbarcs, Ujbarcs, Zsarnóca, Nyirsid, Zalnok, Kisderzsi, Oszlány, Zsibó. Csapatainkat a hadügyminisztérium karhatalmi osztálya a katonai kerületi parancsnokság és a nemzetőrparancsnokság husz esetben vették igénybe. A hadügyminisztérium, amely eddig csupán kis töredékét utalványozta ki annak a költségnek, amely a katonák és tisztek ellátása és zsoldilletményei körül felmerült, fejenként csupán 10.- koronát fog megtériteni, mig a katonákra eső költség napi 20.- korona, tiszteknél 40.- koronát tesz ki. Eddigi költségeink feltétlenül fedezendők lesznek, ha a karhatalmi szervezetet, amely eddig kötelességének minden tekintetben megfelelt, és a zsidó névnek és erőnek a legfelsőbb parancsnokságnál is tiszteletet és becsülést vivott ki, a sajnos várható eseményekre való tekintettel fenn kivánjuk tartani, ugy csupán ezer főre számitva a fedezetlen költség napi koronát tesz ki, s igy előrelátható egy hónapi szükséglet, amikorra számithatunk, hogy regularis haderő veheti át a karhatalmak működését, koronát fog kitenni. Az eddigi 65

66 Karhatal.qxp_Layout :06 Page 66 Zsidó karhatalmi századok 2020/ /1919 költségek, amelyeket maguk a tisztek adtak össze és amelylyel zsoldos katonáknak még tartozunk, 10 nap alatt, koronát tett ki, az fedezendő. Eddig a zsidóság létérdeke forgott kockán, amelyet erélyes kézzel és gyors működéssel a lehetőségek szerint talán ideig-óráig megtudtunk menteni. Most a zsidóság becsülete forog kockán, ha ezek a zsoldosok, akik között 300 nem zsidó, nem kapják meg illetékeiket, ugy csuffá lesz téve működésünknek és a zsidó hitközségek generozitásának minden jó hire. Gondoljanak arra, hogy más hitközségeknek tagjai milliókat vesztettek a pogromban, Önök, akiket még nem látogatott meg ez az iszonyat, minden lehetőt kövessenek el, hogy a karhatalmi készültség fennmaradásával az erőnek legalább jele és hire maradjon fenn, hogy a pogrom elterjedését megakadályozza. Beregi Ármin százados Önkéntes karhatalmi századok parancsnoka [Keltezés nélkül.] ZSIDÓ SZEMLE 1918/ (NOV. 8.) [részletek] Zsidó önvédelem November hó 3-án, vasárnap a magyar forradalomnak negyedik napján, riasztó hirek érkeztek a cionista központi irodába. Agyoncsigázott, lerongyolódott zsidók hozták e hireket a magyar vidék minden részéből. A csőcselék rabol, gyilkol, gyujtogat és romboló munkája elsősorban a legvédtelenebbek: a zsidók ellen irányul. A cionista intéző-bizottság kötelességének tartotta, hogy azonnali orvoslásért forduljon a Nemzeti Tanácshoz. Megbizásából Guttmann Mór, az intéző-bizottság tagja járt el. A Tanácsban történetesen Magyar Lajos hirlapiró tartott szolgálatot, aki az Egyenlőségnél elsajátitott ideológiájához hiven, riadtan és idegesen kérte a cionista vezetőséget, ne csináljon felekezeti kérdést az ügyből és álljon el egy cionista önvédelmi gárda megszervezésétől. Mivel az ügyek vitele közben amugy is a Nemzeti Tanácstól a kormány kezébe ment át, a cionista intéző-bizottság másnap a magyar hadügyminisztériumhoz fordult. Strausz Adolf keletakademiai tanár, a magyarországi cionista szervezet elnöke, egy makkabeista tisztekből és Guttmann intézőbizottsági tagból álló küldöttség élén kifejtette Friedrich István, hadügyminiszeri államtitkár előtt, hogy a harctérről hazatérő zsidó katonák és tisztek karhatalmi századot akarnak szervezni a vidéki zavargások elfojtására. Friedrich államtitkár kitüntető melegséggel és lelkesedéssel fogadta a küldöttséget, jelentkezésüket, ajánlkozásukat a forradalom egyik legfelemelőbb mozzanatának nevezte és kijelentette, hogy nemcsak kellő fegyvert és municiót ad a cionista gárda rendelkezésére, hanem ő maga áll az élére. A zsidó önvédelmi gárda még aznap november hó 4-én megalakult és a cionista szervezet, Király-utca 36. sz. alatti helyiségéből már elindultak az első csapatok Galgóc, Nagyszombat és Sopronba. A gárda hivatalos neve Önkéntes A Zsidó Karhatalmi Század emberei kóser módon készült ételt kaptak karhatalmi századok. Élén, mint karhatalmi parancsnok, Beregi Ármin százados, a cionista szervezet országos bizott- 66

67 Karhatal.qxp_Layout :06 Page 67 Zsidó karhatalmi századok 1918/ /2 3 ságának tagja áll. Mellette Brünn Jenő főhadnagy, Schwarz Miksa és Widder Dávid hadnagyok és Rappaport Izráel zászlós (valamennyien a Makkabea cionista diákegyesület tagjai) látják el az Albrecht-kaszárnyában (Lehel-tér) elhelyezett önvédelmi századok vezetését. Az élelmezést Schwarz Mózes tábori lelkész intézi. (A tábor természetesen kóser kosztot kap.) A pénzügyek vezetője óbudai Freudiger tábori lelkész és Blau Jenő. A szervezés munkáját Guttmann Mór cionista intéző-bizottsági tag végezte dicséretreméltóan lelkes buzgalommal. Mellette Mayer Fülöp I.-B. tag fejtett ki tevékeny és ernyedetlen munkásságot, mint propaganda-elnök. A fővárosi zsidóság körében nagy és erős visszhangot keltett az önvédelmi csapatok megszervezése. Az orthodox ifjuság is csatlakozott a mozgalomhoz. Az előkészitő-bizottságban dr. Adler Illés elnökölt és Szántó Menyhért miniszteri tanácsos a védelem módjait fejtegette. Az önvédelem első maecenása is a cionisták közül került ki. Duschnitz Ignátz igazgató, a cionista országos bizottság tagja K-t adott a gárda céljaira. A védelmi-liga részéről dr. Szabolcsi Lajos szerkesztő K-t adott át. Elkán Gyula is K-t adományozott. A budapesti zsidóságot ezuton is felhivjuk a csatlakozásra. A vidék nyugalmas városaiban pedig kövessék zsidó testvéreink a budapesti példát. A kormány igen szivesen látja, hogy a rend fenntartásán s igy a forradalom vivmányainak biztositásán dolgozunk. Felvilágositást készségesen nyujt a cionista központi iroda, VI., Király-utca 36. * A cionista gárda kitünően működik. Eddig 2000 embert küldött el veszélyeztetett vidékre. A gárda Galgócon igen vitézül harcolt. Alig szálltak le a vasutról, sortüzet bocsátottak a martalócokra és száz halott maradt a helyszinen. Az a csapat, amely Szereden mint ezt Pásztor Árpád az Est pénteki számában leirja egy szalvét beleeresztett a fosztogatókba s szétugrasztotta szintén a gárdánkhoz tartozott. * Diamant Géza mérnök (Vágujhely) a Makkabea rossa, aki maga is sulyosan megsebesült kezén s fején, értesiti Pöstyén s környéke cionistáit, hogy nemsokára küldhetnek nekik is őrjáratot. Forduljanak ez ügyben Herzog Gézához (Vágujhely). * Az önkéntes karhatalmi századok megalakitása a magyar cionizmus egyik nagy erkölcsi diadala. A megalakulást lövető napon az összes lapok igen barátságosan irtak az uj szervezésről. Némely lap mint cionista gárda irt róla. Másnapra az ismert felekezeti oldalról sugalmazott kommünikék jelentek meg, hogy a kormánynak elég baja van, nem szabad ellene dolgozni felekezeti szeparatizmussal. Illetékes helyen azután jól informálták a sajtót. Igy például a Pesti Napló (november 7.) irja: A cionista-gárda valóban nem alakult meg, hanem a magyarországi cionisták a kormány ismert felhivására, mely minden katonát a közrend védelmére szólit, karhatalmi századokat szerveztek a belső rend helyreállitására. Csapataik legénysége és tisztjei között igen sok nem is zsidó felekezetü, így például egy holnap Homonnára induló osztag legénysége ötven százalékban nemzsidó felekezetü. A csapatok, amint tudósitónk jelenti, semmiféle vallási befolyás alatt nem állnak, zsoldjukat és élelmezési költségeiket a magyar állam fedezi. A csapatok főparancsnoka Friedrich hadügyi államtitkár. A fegyelem a legteljesebb katonai alapokon nyugszik. Ha valahol sikerült a közrendet helyreállitaniok, azonnal továbbvonulnak a veszélyeztetett pontokra. * Cionista tisztek! Jelentkezzetek a forradalom vivmányainak biztositására, népünk becsületének szolgálatára a karhatalmi század parancsnokságának, VI., Király-utca 36. sz. alatti (Cionista-otthon) helyiségében. Szükség van rátok! 67

68 Karhatal.qxp_Layout :06 Page 68 Zsidó karhatalmi századok 2020/ /1919 MÁRAMAROSI FÜGGETLEN UJSÁG MÁRAMAROSSZIGET, NOVEMBER 13. (11. ÉVF. 52. SZÁM) RENDKIVÜLI KIADÁS [részletek] Éljen a magyar köztársaság! Budapestről jelentik: Forradalom van egész Európában. Károly császár lemondott az osztrák trónról. Vilmos császár Hollandiába menekült, Hindenburg csatlakozott a győztes berlini forradalomhoz, Párisban is kitört a forradalom, Poincaré elszökött, Clemanceau lemondott, katonatanácsok alakultak Olaszországban, fegyverszünetet kötöttek a nyugati fronton és Belgrádban. Magyarországon megalakult a fegyveres védelem a cseh betörések ellen s pár nap mulva kikiáltják a Magyar Köztársaságot, ezek a legutóbbi események. Magyarország jövendő államformájáról a Nemzeti Tanácsok döntenek. Mivel Károly csak az osztrák trónról mondott le, ez a körülmény lehetetlenné teszi, hogy megvárjuk az alkotmányozó gyülés határozatát. Magyarországnak azonnal kell dönteni a köztársaság mellett. Ez a népkormány és országos Nemzeti Tanács álláspontja. Kiálltvány hivja fel az ország városaiban és községeiben alakult Nemzeti Tanácsokat, döntsenek rögtön arról, hogy Magyarország jövendő államformája a köztársaság legyen. Máramarossziget Nemzeti Tanácsa a napokban dönt. Határozata más nem lehet: Éljen a köztársaság! A köztársasági államforma győzött ma az egész világon. Uj életet csakis ez hozhat az elvénhedt Euró pába! * A 85-ösök gyalog jönnek hazafelé Bózenből jelentik: A 85-ik gyalogezred, hadi felfejlődésben, fegyveresen, trénnel az olasz frontról, a Monte-Grapáról, ahol a fegyverszünet érte őket, gyalog jönnek hazafelé. Ma elhagyták Bózent. Elvonulásuk a legnagyobb rendben történt. A 85-ösök tulnyomó része Máramaros derék fiaiból áll. A háború alatt nem volt véres ütközet, amelyben oroszlánrészük ne lett volna. Kötelességtudásuk, rend és fegyelemtartásuk mintaszerü volt a véres napokban, mintaszerü gyalogos utjuk is hazafelé. Senki sem marad el. Hihető, hogy valahol rövidesen vasutat kapnak, mert gyalog ha december közepére érnének haza. Dombón javult a helyzet Lippay hadnagy vezetésével a honvédek, Pogány Sándor hadapród vezetésével egy cionista-különitmény szállt ki a Taracvizre, hogy együttmüködve, ott rendet teremtsen. Ugy a honvédek, mint a cionisták külön-külön benjártak Dombón, ahol a biró, aki egyben a postamester is, a következő irást adta ki:pogány Sándor hadapródjelölt embereivel a mai napon (nov. 12.) Dombó községben megjelent. A községben most rend van, kar hatalomra szükség nincs, a szolgálat alól fölmentetett. A katonák négy gonosztevőt elfogtak, a biró kérésére azonban további lefegyverezésektől elállottak, mert a község igéretet tett a rend teljes helyreállitására.a katonaszökevényekből álló rablók a hegyek közé huzódtak, ahonnan most alighanem elszélednek. A községekben járt cionista különitmény különben szervező munkát is végzett, amennyiben Kálinfalván megszervezte a nemzetőrséget s segédkeztek en nek megalakításában Gányán. 68

69 Karhatal.qxp_Layout :06 Page 69 Zsidó karhatalmi századok 1918/ /2 3 Hirdetmény A magyar kormány a határrendőrség őrszemélyzetét 2500 fővel felemelni rendelte el. A határrendőr altiszek a rendszeresitett fizetés, lakbér, ruhaátalány, drágasági pótlék és 20 korona napidijjal vétetnek fel hat havi próbaidőre, amely után a megfelelők véglegesittetnek. Megbizható katonaviselt egyének alólirottnál azonnal jelentkezzenek. Máramarossziget, nov. 10. Ferenczy, határrendőr tanácsos. 69

70 Karhatal.qxp_Layout :06 Page 70 Zsidó karhatalmi századok 2020/ /1919 J e g y z ő k ö n y v. Felvétetett Máramarosszigeten a Cion-egyletben 1918 évi november hó 14-én d.e. 11 órakor: Megjelenik Steinmetz Jenő örmester Alsókálinfalva (Máramaros megye) község elöljárósága és a községi csendőrség küldötte azon rendeltetéssel, hogy a községben előfordult zsidóellenes zavargásokról és a rendnek a kiküldött cionista különitmény általi példás helyreállitásáról referáljon a zsidóság és a közrend érdekében teljesített kiváló szolgálatokért nevükben legteljesebb elismerésüket és hálás köszönetüket kifejezze és kinyilvánítsa: A zavargások Alsókálinfalva községben 1918 évi november hó 6-án vették kezdetüket, mikor több fegyveres rutén katonaszökevény Adler Leisensteinmetz Saul Léb, Müller Ábrahám és még néhány ottani zsidót kirabolt és kifosztott. Nagyobb mérvet a zavargások november 8-án kezdtek ölteni, amikor reggel, mikor egy csapat rutén katonaszökevény, a falu egyik végén kezdve végig belövöldözött minden zsidó házba, majd a templomhoz érve, a zsidó templomba, az épp akkor ott imádkozó zsidók az ablakon keresztül elmenekültek, az ajtón menekülni próbáló Sicherman Hers nevü cipészt, 5 gyermekes családapát szivettépő könyörgése daczára irgalmatlanul szivenszúrtak, ugy hogy mindjárt holtan rogyott össze, és csak Pogány hadapródjelölt intézkedésére temették el. Katz Henoch 8 gyermekes családapát pedig hátba szurtak, ki szintén összerogyott, feleségének fejét törték be s most sulyos betegen fekszenek. Majd kezdetét vette a rablás és fosztogatás, minden értékesebb holmit elraboltak és szétvittek, minden ablakot és számos ajtót bezuztak és betörtek. A zsidók élelmi készleteit szintén elrabolták és elvitték. Amint egy 70 családot számláló zsidóság apraja, nagyja halálos félelem közepette menekült, nagyobb-részt a szomszédos Gánya községbe. A kiküldött cionista különitmény élén Pogány Sándor hadapródjelölttel és a vele volt 20 ember vasárnap reggel jelent meg a községben, hol mindjárt puskatüzzel fogadták őket, de ügyes és erélyes fellépésükkel sikerült a fosztogatók főcinkosait és pedig egy Krehul és Szimjon nevü rutént elfogniuk és megkötözve behozniuk. A gyilkosokat sajnos nem lehetett elfogniok, mert azok a hegyekbe menekültek. Majd összehivatta a cionista különitmény vezetője a falu gazdanépét és vezetőségét, megmagyarázta és megértette velük a forradalom nagy és szent vivmányait és az uj demokratikus Magyarország érdekeit, különösen a rend és biztonság szempontjából s hogy mily helytelen volt részükről, hogy az ezeket veszélyeztető garázda elemek megfékezésére nagyobb erélyt ki nem fejtettek. Az összegyültek belátták a nagy hibát és öszintén igérték, hogy ezentul minden erőjükkel a rend fenntartásán és biztositásán fognak közreműködni s Pogány hadapródjelölt kezdeményezésére a község legmegbizhatóbb elemeiből mindjárt vagy 40 főnyi nemzetörséget szerveztek, mely az esküt mindjárt le is tette a Magyar Nemzeti Tanácsra. Ezzel a rend tényleg helyreállott s a zsidó lakosság kezd lassan visszatérni feldult hajlékába s mindezt az okos erélylyel és tapintattal ott eljárt cionista különitménynek köszönhetjük s kötelességnek tekinti fenti községi elöljáróság és csendőrség, hogy mindezt és e fölötti háláját és köszönetét általam ily módon leszögezze és megrögzitse. Felovasás és megmagyarázás után helybenhagyva aláiratott. Máramarosszigeten 1918 évi novemer hó 14-én. Elöttünk: Steinmetz Jenő Mai Hermann hdj. Szmuk Ilona Dr. Blank Illés jkv. vezető 70

71 Karhatal.qxp_Layout :06 Page 71 Zsidó karhatalmi századok 1918/ /2 3 Jelentés november 20-ról Karhatalmi szakasz kiküldetett: 1./ nov. 7. Karhatalmi szakasz ZSOLNÁRA Spanyol Dezső hgy. vezetésével 38 emberrel. 2./ nov. 8. Karhatalmi szakasz NAGYDOROGRA Hazai zászlós vezetésével 10 emberrel. 3./ nov. 12. Karhatalmi szakasz NAGYSALLÓRA Wolf Sándor hgy. vezetésével 20 emberrel. 4./ nov. 12. Karhatalmi szakasz SZEREDRE Lipóthvári különítmény erősitésére egy őrmester és 15 ember. 5./ nov. 14. Karhatalmi szakasz SOPONYÁRA Suri hgy. parancsnok vezetésével 19 emberrel. Kiküldött karhatalmi parancsnokaink jelentései: 1./ nov. 7. Dr. Takács főhadnagy PÁSZTÓRÓL Megalakitotta nemzetőrséget. 2./ nov. 10. Nagy Dániel hgy. MÁRAMAROSSZIGETRŐL Máramarossziget és környékén a rendet mindenütt helyreállította, a nemzetőrséget megszervezte. A csapat mint nemzetőrség tovább müködik. 3./ nov. 12. Wolf Sándor hgy. NAGY-SALLÓRÓL Nagysallón a rend nagyjában helyreállott. A Nagy-Sallón november 5. és 6-án tartott vásár alkalmával csőcselék által összerabolt holmikat nagyobb házkutatás után sikerült nagyjában tulajdonosaiknak visszaszolgáltatni. A főcinkosoktól egyész társzekerekkel hordatta vissza az összerabolt holmikat. Kissalló és Hölvény községben tovább folytatta a házkutatásokat, ahol ismét két társzekérrel összegyüjtött holmit szállíttatott be a nagysallói községházára. A házkutatás alkalmával egy főcinkost letartóztatott. Alsópélen szintén két főcinkost letartóztatott és ugyancsak két társzekérre való holmit szolgáltatott be. Felsőpélen a rendet helyreállította. Barcs-Baracskán hét főcinkost letartóztatott, kincstári holmikat pedig beszolgáltatott a lévai karhatalmi parancsnokának. Alsó- és Felsőpélen, Barcs-Baracskán megszervezte a nemzetőrséget, Feladatát ily módon Nagysalló és környékén elvégezvén, utbaindult hazafelé. Utközben egy Belgiumból érkező vonaton lévő román ajku legénysége fellázadt tisztjei ellen. Zebegényben karhatalmi szakaszával és az ottani 9 főből álló nemzetőrség segitségével rajvonalba fejlődvén, megvárta a megtámadott tiszteket hozó vonatot. Megszállta a tisztikocsit és szigoru parancsra nem engedett a vonatról senkit sem leszállani. Megtudták a tisztektől, hogy a legénység az és 64.-ik gy. ezredekből valók és a legénységet Simonfi hadapród - őrmeser, ki az 50. gy. ezredhez tartozik, lázította fel. A sötétség beálltával nagyon sokan megszegték a parancsot és fenyegető magatartással közeledtek a tisztikocsik felé. Mire Wolf Sándor hadnagy a levegőbe sortüzet adatott, melynek megvolt a kellő eredménye. Az utat tovább zavartalanul folytatták. 71

72 Karhatal.qxp_Layout :06 Page 72 Zsidó karhatalmi századok 2020/ / / nov. 12. Gábor Sándor hgy. parancsnok MADARASRÓL Madarasra megérkezett, a rendet helyreállította, a nemzetőrséget megalakította s fegyvereiket rendelkezésükre bocsájtotta. Teljes létszámmal bevonult. 5./ nov. 12. Aradról karhatalmi parancsnokunk jelenti: szakaszával megérkezett, ugy Adán, mint a környékén a nemzetőrség már meg volt alakítva. Utközben, midőn hazafelé tartottak, a zentai nemzetőrség kérésére fenyvereiket rendelkezésükre bocsátották. 6./ nov. 12. Hazai zászlósparancsnok NAGYDOROGRÓL Nagydorog és környékén a rendet helyreállította, fegyvereiket kiszolgáltatták a sárbogárdi nemzetőrségnek. 7./ nov. 12. Feuerstein hadapródjelölt NAGYSZÖLLŐSRŐL Miután Alsószoporon a nyugalmat helyreállitotta, a nemzetőrséget megalakitotta, 10 embert elküldött Magyarpatakra, hogy csatlakozzon a szilágysomlyói karhatalmi szakaszhoz, miután tőle segitséget kért. Dr. Klein főorvos parancsnok jelenti, a Szilágysomlyóra küldött 10 ember, miután feladatát Nyirsibe elvégezte, bevonult. Ő, valamint egész csapatja Kisderzsire és Zalnokra a rend helyreállitása végett elindultak. 9./ nov. 13.: Barfüsi [?] járás elöljárósága igazolja, hogy Marer Simon hadnagy karhatalmi szakaszával ott, valamint a környéken Nagymánya, Lüle, Kismánya, Volkház és Zsitve, Födémes és Malomszeg községekben a rendet helyreállitotta, a nemzetőrséget megszervezte s az egyes lakóknál talált elrabolt holmit visszaszolgáltatta. 10./ nov. 14. Markovits főhadnagy SZINÉRVÁRALJÁRÓL November 5-én elindultak Szinérváraljára, utközben Vámospércs állomáson egy Nyirábrányból elmenekült csendőrörs jelentésére, hogy a tanyákat, valamint a környéket, valamint gróf Szapáry-féle kastélyt fosztogatják. Embereivel, valamint a vonaton hirtelen összeszedett önkéntesekkel, a fosztogatókon rajtaütöttek, az ellenállókból hármat agyonlőttek, nyolcat megsebesitettek, 19-et foglyul ejtettek, kiket a Szatmáron lévő karhatalmi parancsnokságnak adtak át. Szinérváralján bár nagy nehézségekbe ütközvén, megalakította a nemzetőrséget, kisebb zavargásokat és fosztogatásokat szakaszával, valamint az ott alakult nemzetőrséggel egyetemben elfojtottak. 11./ nov. 18. Eckstein hadnagy parancsnok ÓGYALLÁRÓL Marcellházán felhivta a községbelieket a náluk lévő fegyverek beszolgáltatására. Ugyanigy eljárt Izsa községben is, ahol az elrabolt holmik egy kis részét visszahozták. Miután az ott megalakult polgárőrség kétes elemekből állott, a polgárőrséget feloszlatta és ujból átalakitotta a nemzetőrséget. Öt főcinkost beszállittatott a komáromi ügyészséghez. Patt [?] községben szintén visszahordatta a csőcselék által elrabolt holmikat. Patkányos pusztán három főcinkost letartóztattak. Szakaszával tovább folytatja működését. 12./ nov. 18. Suri hadnagy SOPONYÁRÓL 9-én megérkeztek Soponyára, figyelmeztették a lakosságot, hogy rendben és csendben viselkedjenek. A nap folyamán még megtudták őrizni fegyelmüket, de estére a szomszédfalubeliek szekeren felfegyverkezve csapatjára lövöldözni kezdtek. Egy néhány lövéssel megfutamitották és visszamenekültek. A rend a történtek után helyreállott. A nemzetőrséget meg- 72

73 Karhatal.qxp_Layout :06 Page 73 Zsidó karhatalmi századok 1918/ /2 3 alakították, a csapat fele legénysége szolgálattételre ottmaradt. A szomszéd Pata községben is sikerült ily módon a rendet helyreállitani. 13./ nov. 18. Spanyol Dezső hadnagy ZSOLNÁRÓL Megérkeztek Zsolnára és miután a környékről nyugtalanitó hireket hallottak, elindultak Harmatos, Felsővisnyó, Zsolnatornó és Háromudvar községekbe, ahol sikerült nékik a fosztogatókat megfékezni és tőlük az elrabolt holmit visszaszerezni. Ezután a rend mindenütt helyreállott. November 9-én csapatja egy részét elküldte Alsóosztorányba, másik részét Litvaillóra, hol mindenütt megszervezték, mire hazaindultak. Utközben Slätner hadnagy 500 kg. dinamitot átvett, amit a Vág vizében szétszóratott. Ugyanabban a helyiségben a fosztogatók főcinkosait letartóztatta és a zsolnai határrendőrségnek adta át. 14./ nov.18. Jutkovics őrmesterparancsnok PÖSTYÉNBŐL Pöstyénbe megérkezett és szakaszával sikerült neki a rendet teljesen helyreállitani. Nov. 12- én átment Kókfalura, ahol a lázadó tótokat megfékezte és tőlük a rabolt holmikat a községházára szállitotta. Szakaszával egyelőre tovább müködik, miután egyelőre nyugtalanitó hirek érkeztek. A csapat megerősitésére segitséget kért. 15./ nov. 18. Feuerstein hadapródjelölt NAGYKÁROLYBÓL Nagykárolyban a rendet a nemzetőrség fenntartja, 10 embert átadott a nemzetőrség részére. 16-án elment Nagyszöllősre, onnan Beregszászra és vissza, hogy az előforduló zavargásokat elfojthassa. 16./ nov. 18. Hercz Bernát tizedes KARAJBÓL [?] 9-én Verbóba érkezett, ott arról értesült, hogy Karajon a csendőrőrs a fosztogatók nyomása alatt elmenekült, valamint a községi jegyzőt elkergették. Az ottani lakosság bizalmi férfi utján polgárőrséget szervezett. Az esetleges vérontás elkerülése végett nem ment be a faluba, hanem érintkezésbe lépett az ottani polgárőrség parancsnokával, mire ő azzal a kivánsággal állott elő, hogy a rend biztositása végett szolgáltassa át a fegyvereket. De mivel az a hir volt elterjedve, hogy a csehek rövidesen bevonulnak a községbe, várakozás álláspontjára helyezkedett. 73

74 Karhatal.qxp_Layout :06 Page 74 Zsidó karhatalmi századok 2020/ /1919 Parancsnok Utba Idő Létszámok/ Rang Név inditattatás Állomány zls Török István Galgócz Nov ember főhadnagy Markovics Lajos Szinérváralja Nov ember hadnagy Ehrenfeld Hugó Homonna Nov ember hadnagy Salamon Lázár Cegléd Nov ember hadaprj. őrm. Wolf Márkus Nagyszöllős Nov ember hadnagy Marer Baracsfüzi járás Nov ember hadnagy Karczag Kálóz Nov ember hadnagy Wolf Herman Nagygalló Nov ember hadnagy Nagy Dániel M. sziget Nov ember főhadnag Dr. Takács Pásztó Nov ember hadnagy Berkovics Oszlány Nov ember őrmester Sárközi Arda Nov ember zászlós Elkán Imre Dunapentele Nov ember hadnagy Weinberger Hugó Nagykároly Nov. 9 Decz 19 ember főorvos Dr. Weisz Lipót Erzsébetujvár Nov ember őrmester Rabinovics Herman Dévaványa Nov. 9? 31 ember őrmester Steinmann József Szuha Nov ember táb. lelk. Goldstein Izsák Szilágysomlyó Nov. 9 Decz 55 ember hadnagy Schleiner József Abádszalók Nov ember tizedes Berliner Ármin Domoszló Nov ember zls Forgács Lajos Szatmár Nov. 10-ig 45 ember őrmester Braun Sándor Selmecbánya Nov ember hadnagy Polyák Jenő Kalocsa Nov ember hadnagy Gábor Sándor Madaras Nov ember hadnagy Brünn [?] Nagyláng Nov ember hadnagy Timár Andor Nyitravidék Nov egyrésze 30 ember hadnagy Salamon Lázár Pozsony Nov ember főhadnagy Szántó Ede Verbó Nov ember hadnagy Spanyol Dezső Zsolna Nov ember hadnagy Weinberger Béla Marcellháza Nov ember zls Hazai Jenő Nagydorog Nov ember hadnagy Suri [?] Gyula Soponya Nov ember őrm. Jutkovics Jakab Pöstyén Nov ember [xxx] Kovács Erzsébetpuszta Nov ember [xxx] Bräner Komáromszemere Nov ember főhadnagy Boross Miksa Barcs és Bátya Nov ember hadnagy Kondor Henrik N. Tapolcsány Nov ember hadnagy Eckstein Lajos Ó-Gyalla Nov ember főhadnagy Broshmayer Kálmán Pozsony Nov ember őrm. Bogyó Sándor Tinódi őrség Nov ember hadnagy Salamon Lázár Zsibó Nov. 17 Dec. 30 ember főhadnagy Broshmayer Kálmán Verbó Nov ember 42 csoport!! 74

75 Karhatal.qxp_Layout :06 Page 75 Zsidó karhatalmi századok 1918/ /2 3 ZSIDÓ SZEMLE 1918/ 47. (nov. 22.) [részlet] Pogromok Magyarországon ujabb hirek A szégyenletes pogrom-mozgalom még nem csitult el. Még egyre jönnek a zsidóirtás, zsidófosztogatás hirei. Minden esetről persze nem tudhatunk. A vas út, posta rendetlenül jár; a vidéktől jóformán el vagyunk vágva. A napilapok tudósitásai is hiányosak. Hozzá kell tennünk, hogy szántszándékkal hiányosak. A legtöbbjük azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy az általános rendetlenségnek többek között a zsidók is kárát látják. Ám a legtöbb esetben tagadják, hogy a zavargásoknak, a fosztogatásnak kimondottan zsidóellenes jellege lenne. Annyi tény, hogy Budapesten menekültek, zsidó menekültek vannak, akik talán sohsem mernek többé falvaikba, ahol kenyerüket keresték, ahol megöregedtek, visszatérni. És a zsidóságnak megint menekültek ellátásával kell foglalatoskodnia. Ezuttal azonban nem a lenézett pólisi menekültekről van szó. Magyarok, teljesen elmagyarosodott és néha bizony elzsidótalanodott menekültek ellátása nehezedett a magyar Izraelre, amely megszokott tehetetlenségével és ügyefogyottsággal lát munkához. Hireink: Pápáról jelentik november 14-iki kelettel a Világnak : A forradalom itt sem mulhatott el nyom nélkül. A csőcselék ugy itt, mint a szomszédos Devecser községben kifosztotta az üzleteket és különösen a zsidók ellen fordult. Vér szerencsére sehol sem folyt. A rend helyreállt. A Jósikafalván (Körösmegye) lejátszódott ro mán magyar harcnak, amely a Jászi miniszter tárgyalásai során fontos szerephez jutott, zsidó áldozata is van. A román rablók meggyilkolták a jósikafalvi saktert. Hogy a Kalotaszegi erdőipar rt. megölt három hivatalnoka zsidó volt-e, erről eddig nem jött tudósitás. Zsolnáról jelentik november 14-én a Pester Lloyd -nak: A környék majdnem valamennyi községében zsidóellenes zavargások folytak. A parasztok és a hadifogságból, a harctérről visszatért felfegyverzett katonák eleinte csak ingyen árut és ingyen pálinkát követeltek a zsidó kereskedőktől, kocsmárosoktól. Később egyre merészebbek és követelődzőbbek lettek. A kirabolt, a legtöbb esetben a ruhájuktól is megfosztott zsidók, számszerint hatszázan, Zsolnára menekültek. Itt dr. Brezsni János vezetésével polgárőrséget szerevezett a szlovák nemzeti tanács és pedig a zsidó polgárok kizárásával, dr. Ruzicska plébános azonban erélyesen fellépett a zsidók érdekében és Brezsni dr. végül befogadta a zsidókat is. Ám november 12-én cseh katonák érkeztek Zsolnára és első cselekedetük az volt, hogy lefegyverezték a zsidó polgárőröket. Zsolnán egyébként rend van, ám a környékbeli falvakban emberélet is pusztult a fosztogatás során. Puhón (Trencsénm.) november 5-én a lefegyverzett katonáktól vezetett szlovák lakosság kifosztotta a zsidókat. Amit nem tudtak magukkal vinni a rablott holmiból, azt hasznavehetetlenné tették. A csendőrség tétlenül nézte a fosztogatást, amelynek során a védekező Politzer Salamonnét agyonlőtték. A vágvölgyi fosztogatások által okozott kárt több millióra becsüli a P.Ll. tudósitója és megjegyzi, hogy a kifosztott lakosság (tehát a zsidók) helyzete a beállott tél következtében rendkivül súlyos. Mohácsról jelentik november 13-án a Világ -nak: A mult héten a csőcselék kirabolta a zsidó lakosság üzleteit és lakásait. Az üzleteket tökéletesen kifosztották, a lakásokból pedig, amit nem tudtak elvinni, összetörték, ugy hogy jómódu család földönfutóvá lett. Ermánzsegen és Szamosliban (Szatmárm.) a Világ jelentése szerint kirabolták a zsidók üzleteit. Nagytapolcsányban 42 zsidó üzletet fosztottak ki forradalomra következett szombat éjjelen. 75

76 Karhatal.qxp_Layout :06 Page 76 Zsidó karhatalmi századok 2020/ /1919 Az Önkéntes Karhatalmi Századok Parancsnokságának, Budapest. Zsibó, november 27. Jelentem, hogy a szurdoki kőszénbánya üzeme fokozatosan fejlődik és amennyiben a kért élelmet megkapja, a termelés meg fogja közeliteni a forradalom előtti eredményt. A bickói kőszénbánya teljesen ki van fosztva, tulajdonosa elmenekült, állitólag a közeli napokban vissza fog térni s akkor azt részben üzemképessé fog lehetni tenni. A zsibói helyesebben egyregyvölgyi kőszénbánya lófuvarra lévén utalva, teljesitőképessége minimális. Zsibón megérkezésemkor a helyi nemzetőrség papiron 120 tagból állott, de nem volt képes őrszolgálatra 5 embert kirendelni. Az őrség a község legaljasabb szemétjéből volt összeállitva, akik a községet állandó rettegésben tartották. Sikerült a nemzetőrséget teljesen leszerelni és lefegyverezni s igy a községben a nyugalom teljesen helyreállott. Széplak és Inó községek a gróf Teleky János féle uradalmat részben, a környékbeli fatermelős telepeket teljesen kifosztották. A nyugalmat helyreállitottam; az okozott károk megtérültek. Szamosnagyporoszló, Kisporoszló és Hosszu-ujfalu községek lakói az első községben lévő kincstári birtokot és raktárait teljesen kifosztották és kb korona kárt okoztak. A főcinkosok egyrészét már elfogtam, két fegyverrel ellátott főharamiát hála a poroszlói rendőrség minden kritikán aluli gyámoltalanságának és esetleg megbizhatatlanságának is, még nem sikerült kézrekeritenem. Egyébként itt az egész környék teljesen ki van fosztva. A hatóságok kérésére, tekintettel arra, hogy a rendőrség az egész vidéken demoralizálódott, ugy, hogy például még előfogat kirendelésének végrehajtására sem képes, a károk behajtásánál is segédkezem. Kérek kimeritő, részletes parancsot, hogy azirányban továbbra is rendelkezésükre álljak-e, vagy csupán a nyugalom helyreállitására szoritkozzame? Első esetben körülbelül két hónapi itt időzésre volna szükség. Megjegyzem, hogy a károk tulnyomó részét a nagyobb birtokok és raktárak terménykészletei képezik, melyek összeszedésének az ország közellátásának szempontjából való szükségességét a hatóságok erősen hangsulyozzák. Helyi nemzetőrségek szervezése lehetetlen, mert a megbizható elem nem vállalkozik rá, a jelentkezők felfegyverzése ellen pedig épen a közbiztonság érdekében a jobb elem kézzel-lábbal, szájjal tiltakozik. Salamon Lázár hadnagy 76

77 Karhatal.qxp_Layout :06 Page 77 Zsidó karhatalmi századok 1918/ /2 3 Nagyságos Beregi százados úrnak, Budapest Zsibó, 1918, XI. 27. Csatolt jelentésemen kívül megjegyzem, hogy a vidéki román nemzeti tanácsokkal és a zsibói hatóságokkal, valamint a zilahi alispánnal teljes egyetértésben működöm, úgyszintén a zsibói román nemzeti tanáccsal. A zsibói kétfejű magyar nemzeti tanáccsal azonban összműködés lehetetlen, mert két elnöke van, akik soha, még véletlenül sincsenek egy véleményen és úgy inter duos litigantes tertius gaudet [két veszekedő között a harmadik örül]. Ezeket, a hivatalos jelentés keretén kivűl akartam Százados Úrnak tudomására adni. Kiváló tisztelettel Salamon Lázár hdgy ZSIDÓ SZEMLE 1918/48. sz. (nov. 29.) Pogromok Magyarországon. Ez a rovat döbbenéssel, fájó szívvel látjuk, állandósult a Zsidó Szemlében. Már harmadik hete, hogy irjuk és a szenvedő zsidók egyre hangosabb jajkiáltása visszhangzik benne. A mult hetekben csak a falvakban vált bizonytalanná a zsidó élet, a zsidó vagyon. Most már átterjedt a pogrom-láz a kisebb városokra is és a bennük összesereglett, menekülő falusi zsidóság rohanhat egy állomással odább, a még nagyobb nélkülözések, szenvedések felé. És mindenütt, országszerte dúl a pogrom! Felvidék és Délvidék, Alföld és Erdély, mind kiveszi a részét a zsidóüldözésben. Budapest környékén éppugy gyilkolnak, mint a távoli perifériákon! A héten egyébként uj fejezettel szaporodott a pogrom-rovat. A fejezet cime regényesen hangzik, egy öreg, avult Jósika-regény fedéllapjáról van véve: A csehek Magyarországon. A november 22. budapesti reggeli lapok és az Est (végre ez az ujság is méltóztatott felfedezni, hogy a szerkesztőlaptulajdonos úr hitsorsosait nem éppen virággal simogatják mostanság!) a november 24-iki száma ugyanis a Magyarországba nyomult cseh katonák zsidóüldözéséről adnak hirt. Mivel a külföldi zsidó sajtóirodáknak (Correspondance juive, Lausanne, Judiska Pressbyran, Stockholm, stb.) e héten ideérkezett jelentései arról adnak számot, hogy zsidók és csehek között teljes egyetértés van Csehországban és hogy a Cseh Nemzeti Tanács gyökerében elnyom minden zsidóellenes mozgolódást, a Magyarországi Cionista Szervezet intéző bizottsága táviratilag fordult a cionista világszervezet berlini központjához és inventióra kérte fel az állitólagos négyszázezer koronás trencséni sarcolás ügyében. Hireink: Naszód, erdélyi város zsidó lakosai kétségbeesett hangu táviratban panaszolják el sorsukat és kérnek segitséget a Magyarországi Cionista Szervezet intéző bizottságától. A távirat elmondja, hogy három 77

78 Karhatal.qxp_Layout :06 Page 78 Zsidó karhatalmi századok 2020/ /1919 hét óta fosztogatások, betörések folynak Naszódon szakadatlanul, éjjel-nappal. A zsidó lakosság tehetetlen ezekkel szemben, mivel a fosztogatásokat főleg csupán románokból álló felfegyverzett polgári őrség üzi. A tekintélyes számban önként jelentkező, hosszas harctéri szolgálatban kipróbált nem-román lakosok a polgárőrségbe nem vétetnek fel. Kérelmüket azért adják elő távirati uton, mert a tébolyodásig rettegésben élő, ötéves háborutol, pusztitó járványtól, betegségtől megviselt asszonyokat, gyermekeket nem hagyhatják magukra. A cionista intéző-bizottság a táviratot az önkéntes karhatalmi századok parancsnokságához tette át intézkedés végett. Beszterce-Naszód megye egyéb részeiből is megdöbbentő zsidóüldözéseket jelentenek a Pester Lloyd -nak. A zsidó lakosságot majd minden községből menekülésre kényszeritették Beszterce városában a bevált orosz minta szerint pogromot rendeztek. Sok száz család koldusként hagyta el évtizedes otthonát. A falvakban kihirdették, hogy a zsidóknak 24 órán belül ki kell takarodniok. Entradámban, ebben a közismert zsidó falvacskában, hallatlan vandalizmussal fosztogattak. Naszódon román katonatiszt vezette a fosztogatókat. Behatoltak a zsidó üzletekbe és az ezreket érő árukat néhány koronáért elárverezték. Oláhszentgyörgyön az oláh templomba hurcolták a zsidó jegyzőt. Meg akarták keresztelni. És, mert vonakodott, ellentállt, félholtra verték a szerencsétlent. A kolozsvári Román Nemzeti Tanácstól azonnali intézkedést kért egy zsidó küldöttség. A tanácstagok azonnali, szigoru eljárást igértek. Kiváncsian várjuk az eredményt. Az aradi román vezérférfiaktól hangoztatott zsidó szimpátiák igazolására itt ez első alkalom! A Budapest közvetlen szomszédságában fekvő Pécel községben november 20-án éjjel rátámadtak a zsidó lakosokra. Valamennyi zsidót kifosztották és négyet közülük meggyilkoltak. A feltört kocsma pálinkáján lerészegedett csőcseléket a csendőrség elfogta. A csehek zsidóellenes magatartásáról már fentebb röviden megemlékeztünk. A Nyitra felé előrenyomuló csapatok korona sarcot vetettek ki a trencséni zsidókra. A pozsonymegyei Nádas községbe egy zászlóaljnyi cseh katonaság hatolt, akik az összes zsidó (Az Est finoman igy jelenti: izraelita vallásu) férfilakosokat 14 évestől 80 évesig letartóztattak. Valamennyinél házkutatást is tartottak és egy Diamant nevü pupos embert kinél revolvert találtak, agyonlőtték, holttestét pedig egy gödörbe dobták. A cseh katonák ezután kifosztották a zsidó kereskedők üzleteit és lakásait, majd további fosztogatásokra bujtogatták a község tót lakosságát. Mindent összegezve: a zsidók helyzete tekintetében nem sokkal maradunk mögötte Lengyelországnak, melynek pogromai miatt olyan nagy a felzudulás nem mi mondjuk, a Pester Lloyd hágai tudósitója táviratozza az egész ententenál. Zsidó érdek, de magyar és román érdek is, hogy ez a helyzet egy-kettőre jobbraforduljon. 78

79 Karhatal.qxp_Layout :06 Page 79 Zsidó karhatalmi századok 1918/ /2 3 Friedrich István hadügyi államtitkár urnak Budapesten Államtitkár ur! Tisztelettel bejelentjük, hogy a mai körülmények között az Önkéntes Karhatalmi Század további szervezését, illetve a már megszervezett keret további vezetéséért az erkölcsi felelősséget vállalni nem tudjuk. Államtitkár ur! 1918 évi november hó 2-án jöttek az első fosztogatásokról és pogromokról szóló hirek Budapestre. Mi cionista katonák, azonnal jelentkeztünk államtitkár urnál és bejelentettük a önvédelmi szervezkedést, illetve a Karhatalmi Századok felállitására engedélyét kértük. Államtitkár ur meginditó barátsággal fogadott bennünket és önkéntes vállalkozásunkat annál is inkább engedélyezte, minthogy mi nem kizárólagosan zsidó érdekek megvédésére, hanem általában a rend és nyugalom helyreállitására vállalkoztunk. Hogy erre a bizalomra méltók voltunk, annak kiváló bizonyitéka az, hogy működésünk első öt napjának eredményével nemcsak államtitkár ur, hanem mi magunk is meg voltunk elégedve. Az első öt napon 40 csapatot, összesen körülbelül 1000 embert kiváló tisztek vezetése alatt, küldöttünk szét az ország különböző részeire. Csapataink működését illetőleg utalunk a miniszter urhoz naponta beterjesztett jelentéseinkre. A dolgok azonban az utóbbi napokban kezdtek elfajulni. Vidéki földbirtokosok, gazdag urak, miniszteri engedélyek alapján saját maguk kezdtek toborozni a leszerelt katonák között, zsoldi értékben egymásra licitálnak, ugy hogy valóságos embervásárt csapnak a katonák között. Ehhez hozzájárult még az is, hogy hirlapi cikkben félhivatalos formában az e demoralizáló embervásár nemcsak hogy nem bélyegeztetett meg, hanem még helyeslően biztatást nyert magánvállalkozások toborzása. Ily körülmények között még az az elenyésző fegyelem is kiveszett a leszerelő katonákból, ami még maradt bennük, ugy hogy ma csak üzleti vállalkozásnak, vagyonszerző expediciónak veszik, ha valahová rendcsinálásra kiküldik őket. Ebből az a szomoru dolog következett, hogy mig első csapataink tiszta lelkesedésből indultak utnak, addig a mostani jelentkezők tulnyomó többsége olyan kétes elemekből toborzódik, akikért mi sem az anyagi, sem az erkölcsi felelősséget vállalni nem tudjuk. De nem vállalhatjuk a már kiküldött és még künnlévő első csapatokért sem a felelősséget és pedig abból az okból, mert a kormánynak közegei mindenféle módon tudatták a nyilvánossággal, hogy nem hajlandók engedélyezni semmiféle felekezeti alapokon történő önvédelmi szervezkedést. Államtitkár ur! Akkor, mikor a fosztogatások országszerte nagyrészt felekezeti alapon történnek, ilyen nyilatkozatok ugyanazt jelentik, mintha a megkötözött embert arculütik. Lépten nyomon tapasztaljuk, hogy a kormány közegei bár rendelkezésekkel bőven ellátnak, de semmiféle támogatásban nem részesitenek. A községek külső hatóságai rendcsinálással szemben ellenállást tanusitanak és működésünk elé akadályokat görditenek. Amit eddig végeztünk, az sokszorosan tulhaladja erőnket és az előbb jelzett körülmények miatt, tisztelettel bejelentjük, hogy a további szervezést ebben a formájában nem vállalhatjuk, illetve alázattal kérjük felmentésünket. A nemzetőrség kormánybiztosával érintkezésbe léptünk, eddigi működésünkről neki beszámoltunk, csapatainkat néki fogjuk átadni. Ugy hittük, hogy az ország olyan tiszta szivvel fogadja felajánlott szolgálatunkat, mint a milyen érdek nélküli lelkesedésből azt kezdeményeztük. Csalódtunk: Régi kor bűneinek hydrafejei felütik fejüket, azoknak lecsapására a mi erőnk gyenge. Ha majd egy nagyobb hatalommal sikerül legyőzniök e régi bűnöket, akkor megértésre találunk. Államtitkár urnak velünk szemben tanusitott megértő pártfogása a honi zsidóságot hálára kötelezte. Önnek mindig rendelkezésére állunk. Beregi Ármin szds. Az Önkéntes Karhatalmi Századok tisztikara. 79

80 Karhatal.qxp_Layout :06 Page 80 Zsidó karhatalmi századok 2020/ /1919 Magyar Hadügyminisztérium Másolat szám Eln. Karh. Önkéntes Karhatalmi Századok parancsnokának. Budapest. Albrecht laktanya Felmentés iránt beterjesztett kérelmüket jóváhagyólag tudomásul veszem. Elszámolását a 29010/eln rendeletem értelmében az 1. honv. huszár pótszázad gazdasági hivatalával ejtse meg. Egyben felhasználom az alkalmat, hogy a legváltságosabb időkben kifejtett, fáradhatatlan tevékenységéért a köz nevében az Önkéntes Karhatalmi Századok minden egyes tagjának köszönetemet fejezzem ki. A miniszter rendeletéből: Lang ezredes s.k. A másolat hiteléül: Budapest, március hó 1.-én. Benda [aláírás] irodavezető Magyar Hadügyminisztérium [pecsét] A Zsidó Karhatalmi Századok tiszti kara. Forrás: Beregi-fond, Központi Cionista Levéltár, Jeruzsálem. A többi fénykép a Haifai Egyetem Levéltárának Beregi Ármin-fondjából való. 80

81 81 HGYP.qxp_Layout :08 Page 81 Hárs György Péter VERSEK 2020/2 3 Hárs György Péter Anya mesélnék annyi mindent s te megbocsátanád fülembe súgva kint s bent hogy egyszer élt anyád aztán eljött egy este a kezeid között szegény összetört teste a mennybe ütközött jobb is ha most nem látod mivé fajultam el a mindenség csak tátog nincs már ki elvisel Elment elmentél mi maradt utánad szerelem gyűlölet és bánat elmentem mi maradt utánam verssorok meg nem álmodott álom szálltam füvek közt avar alatt mosolyba fordultam halott kapcsolatok közt kissé árván akin kitört egy ősi járvány talán önérzet talán a hűség de nincsen bennem keserűség bennem csupán a felhők járnak velük süllyedek el utánad Kártyavetés kívül-belül övön alul az ember lassan hatvanul nem tudva akkor még pedig hogy most is csak hetvenkedik de hát nem is ez itt a dráma hanem hogy nincs bubi se dáma s a király végképp elveszett jövendőben a végzeted Kirakat még látja a lányka a szürke havat még ott a szemében az ezüst kirakat pocsolyák hevenyésznek a lába előtt s törölte az Isten a madáretetőt még ifjú szívében a hajdani télszak még táncolna szemében a hajdani ég de beledőlt már vajmi egérszag avasult lom ki se tudja miért még reppen a varjú ágakon át még megszelidítik a rossz babonát még megheverednek jó verebek bennük a régi kövér szeretet ám moccan lassan a hajnali égbolt hozva esőt és ővele tébolyt csak a fák hahotáznak szüntelenül azután lassan minden elül 81

82 csunder.qxp_layout :08 Page 82 Csunderlik Péter 2020/2 3 A LIBERALIZMUS MINT BŰNBAK Csunderlik Péter A liberalizmus mint bűnbak A Tanácsköztársaság létrejöttének antiliberális magyarázatai a Horthy-korszakban A Horthy-korszak egyik megalapozó mítoszát alkotta meg Szekfű Gyula, amikor az 1920-ban (majd 1943-ig összesen hétszer) megjelentetett Három nemzedék című ismert művében a külpolitikai horizontot teljesen lezárva a dualizmus kori elit liberális politikáját tette felelőssé az es forradalmakért és végeredményben Trianonért. 1 Szekfű Gyula értelmezése azonban nem volt egyedülálló a korban, a Tanácsköztársasággal foglalkozó 1919 utáni irodalom 2 szerzőinek egy jelentékeny része ezt a választ adta, amikor az összeomlás okait kutatta, számos esetben még Szekfűt is megelőzve. A liberális politika bírálatának amely összefüggött a szekularizáció és a modernitás kritikájával természetesen léteztek Szekfűhöz hasonló míves és mérsékelt, illetve nyíltan antiszemita, radikális változatai, valamint ezek keverékei, olyan művek, amelyekben a modernitáskritika és az antiszemita, uszító tartalom a kereszténységre hivatkozó, szofisztikált megfogalmazással társult. Utóbbi metszethez sorolható a Rablók barlangjában című, 1919 késő őszén megjelent mű. A proletárdiktatúrát zsidódiktatúraként leíró 3 Domonkos József szerint azért lett Magyarország a rablók barlangja, mert a magyarok letértek a krisztusi igazságok útjáról, és így betévedtek az álpróféták által hirdetett hazugságok erdejébe. Az álpróféták azok a baloldali, zsidó értelmiségiek voltak a szerző értelmezésében, akik az internacionalizmust és az ateizmust hirdették a magyaroknak modern, népszerű eszmékként Domonkos szavával divatigazságokként, de saját maguk titokban mindvégig hűek maradtak népükhöz és felekezetükhöz. Ezért a progresszív reformerek valójában a judeobolsevizmus népbolondítói voltak. 4 A népbiztosok tehát egy intellektuális szemfényvesztés eredményeként kerültek hatalomra ezen elbeszélésben. Bár Domonkos József álnaplójában is megjelenik a zsidó bevándorlás engedélyezése mint súlyos politikai hiba, de a mélyen vallásos szerző perspektívájából az ősbűn a szekularizáció megjelenése volt, A Lenin-fiúk véres munkái című 1920-as füzetsorozat a szekularizációkritikát mellőzve, tisztán a liberalizmus eszméjének következményeként felfogott óvatlan bevándorláspolitikát tette felelőssé. A Leninfiúk véres munkái ugyanis azon kiadványokhoz tartozott, amelyek szerint a Tanácsköztársaság idején azok a zsidók vették át az uralmat Magyarországon, akiket a vendégszerető magyar nép korábban jóhiszeműen és fölöttébb naivan beengedett. A füzetsorozat első kötetét teljes egészében a korábbi óvatossággal (példaként a középkori uralkodók antijudaista rendelkezéseit hozta a szerző) szakító liberális politika kritikájának szentelte a szerző. Szabadkozott is, hogy bár a liberalizmus főbűneinek bemutatása nem jelenthet akkora izgalmat az olvasóknak, mint a hóhérok hóhéra, Cserny József és a Lenin-fiúk tettei, de meggyőződése volt, hogy a liberális korszak megengedő bevándorláspolitikájának a szerző metaforájával a mérgezés kezdetének ismerete elkerülhetetlen a magyar haza borzasztó összeomlásának okai megértéséhez: A gazda a portáját kerítéssel veszi körül, hogy idegen jószág oda be ne kerüljön és kárt ne csináljon. A bejáratot kapuval zárja le, hogy kóbor munkátlanságból élő naplopók gazdaságában kárt ne okozzanak. Ilyen gondos, jó gazda volt a magyar nemzet is több mint 800 esztendőn keresztül. Az ország határain gyepüket emelt, a hazából kivezető utak végpontjain torlaszokat épített, az országkapuk mellé őröket állított, leseket rendelt. [ ] Ezen okos óvatosság mellett a magyar nemzet vendégszerető gazda volt. A vendéget mindig tisztességgel fogadta, de illő tisztességet követelt a vendégtől is. [ ] Így tett a magyar erkölcstelen vendégével, az izgága, nyugtalan vérű zsidósággal is. Befogadta, de vigyázott rá, hogy uralomra ne jusson a magyar felett. 5 82

83 csunder.qxp_layout :08 Page 83 Csunderlik Péter A LIBERALIZMUS MINT BŰNBAK 2020/2 3 A 19. század uralkodó eszméje, a liberalizmus (amelyet a szabadkőműves sajtó terjesztett) azonban a magyar politika nebántsvirágává tette a zsidókérdést. A korlátozó intézkedéseket eltörölte sorra a magyar politikai elit, aminek köszönhetően megkezdődött a szerző által csak sáskaseregnek nevezett galíciai zsidók bevándorlása. Ők batyusként kezdték, majd pálinkamérőként folytatták, és ahogy Bartha Miklós klasszikus értelmezését 6 megidézve írta a szerző a földműves népességet italra szoktatva eladósították a parasztokat, hogy aztán hozzájussanak előbb a kisbirtokos parasztok, később már a lánckereskedésbe is bekapcsolódva és anyagilag tovább erősödve ismételten csak hitelezés útján a lecsúszó dzsentrik birtokaihoz. A Lenin-fiúk véres munkái szerint a zsidóságot amelyet a szerző nem felekezetként, hanem kimondottan a tulajdonságait átörökítő fajként értelmez! kizárólag csak a haszon vezérli cselekedeteiben, ennek volt köszönhető, hogy az első világháborúban, miközben a magyar nép a fronton vérzett, addig Ábrahám népe rossz portékát szállított drágán a hadseregnek. 7 A háború elhúzódása és az óriási emberveszteség miatt azonban már közeledett az idő, amikor a hátországban bujkáló haditerményes és egyéb nemmagyaroknak is be kellett volna vonulniuk, ezért robbantották ki inkább a forradalmat nem törődve a vereséggel és a következményekkel. A teljes hatalomátvételhez a zsidók Károlyi Mihályban találták meg eszközüket, Károlyit ugyanis nemzetárulóvá tette a Tisza Istvánnal szembeni személyes bosszúvágya és a sértett hiúsága: Ő egyszerűen Tisza István személyes ellensége volt s minden eszközt megragadott, hogy Tiszát megbosszulhassa. A hatalomra vágyott, melyet erősen szított a Tisza elleni gyűlölet. Ezért adta föl magyarságát, ezért szövetkezett a hazátlan, bitang, kajlalábú, kampósorrú zsidó bócherszocialistákkal. Ezért lett ő a nemzet megrontó lelkévé. Ez volt Károlyi Mihály, aki megcsinálta a szabadság jelszava alatt az ország összeomlását. Jogokat hirdetett s szolgaságot hozott. Boldog jövőt ordított s szerencsétlenséget teremtett. Kossuth Lajos akart lenni és Catilina lett. Hazáját elárulta. Nemzetét megtagadta. Király akart lenni Magyarországon, a zsidók királya. Ezért ordított, őrjöngött s bűntársai vele kiabáltak. Megcsinálták a Nemzeti Tanácsot és ezzel rávették a nemzetet a romlás lejtőjére. 8 Ez az értelmezés miképp a zsidós testi jegyek negatív leírásában tobzódó retorika is elsősorban Tormay Cécile Bujdosó könyvéből lehet ismerős. A Lenin-fiúk véres munkái első füzetének publikálása azonban jóval megelőzte az év végén megjelenő, elhíresült Tormay-mű első kötetét, a zsidó tanácsadókkal zsidó kullancsokkal (Simonyi Henrik, Kéri Pál, Pogány József, Weltner Jakab, Magyar Lajos, Göndör Ferenc) körbevett, félrevezetett és a hatalmat a kommunistáknak átadó Károlyi toposza is előbb jelent meg A Lenin-fiúk véres munkáiban. 9 A zsidók rémuralma Magyarországon című, ben kiadott füzet szintén abban jelölte meg az es forradalmak okát, hogy az események előtt tíz évvel az ijesztően megszaporodott zsidóság hazánk összes véredényeit ellepte, melyekben parazitizmusa számára értékes nedűt, rebachot [nyereséget] fedezett fel, és ezért új honfoglalás után kellett néznie. Magyarán, hogy a gazdasági uralom után politikai hatalomra vágytak a magyarországi zsidók. Politikai képviseletüket az 1918 októberében a Nemzeti Tanácsba tömörült pártok látták el a szerző szerint. A magyarok megtévesztésére azonban a zsidó érdekeket szolgáló, nemzeti tanácsnak nevezett synhedrion (vagyis zsidótanács) díszkeresztényeket tett a kirakatba, mint Károlyi Mihályt és a Nemzeti Tanács elnökét, Hock János plébánost. Ahogy a kiadvány állította: Károlyi személyének parfümjével nyomták el a nemzeti tanács foghagyma [sic!] illatát, Hock Jánosnak pedig reverenda helyett kaftánt kellett 83

84 csunder.qxp_layout :08 Page 84 Csunderlik Péter 2020/2 3 A LIBERALIZMUS MINT BŰNBAK volna viselni. 10 Nem véletlen a fokhagymaszag kiemelése: a büdösség hangsúlyozása ugyanis integráns része az ellenségalkotásnak, a zsidók büdössége pedig már a középkor óta ismert antijudaista toposz. A speciálisan a fokhagymaszagukkal kapcsolatos antiszemita képzet egy, a 19. század második felében különösen Romániában elterjedt közép-kelet-európai motívum volt, amely viszszatérően helyet kapott az antiszemita kiadványokban. 11 A kiadvány a történeti vagy bármi egyéb magyarázatot mellőzve jelentette ki, hogy természetesen a szociáldemokrata és a kommunista pártok élén is zsidók álltak. 12 A radikálisan antiszemita röpirat szerint március 21-én csupán csak annyi történt, hogy a Károlyi Mihályt addig is marionettként mozgató zsidók az egyik díszkeresztényt egy másikra, a még jelentéktelenebb Garbai Sándorra cserélték. 13 A Lenin-fiúk véres munkái és A zsidók rémuralma Magyarországon című kiadványok ellenpontja Schönfeld József 1919-ben publikált, cionista perspektívájú asszimilációkritikus röpirata. Schönfeld állítása, az volt, hogy a kommün katasztrófájához a magyarországi zsidók hiú asszimilációs vágya és törekvése vezetett. Értelmezésében a be nem fogadás okozta frusztráció radikalizálta és léptette a nemzetközi munkásmozgalom útjára a Tanácsköztársaság kommunista-szociáldemokrata politikusait. 14 Utóbbi értelmezés egyébként plauzibilis magyarázata a Forradalmi Kormányzótanácsban tetten érhető zsidó felülreprezentációnak és itt tegyük is hozzá, hogy a kommün vezetőinek ateista és internacionalista politikusokként semmilyen zsidó identitása nem volt. A zsidók nagy aránya a munkásmozgalom résztvevői között nem a judeobolsevizmus összeesküvés-elméletével magyarázható, 15 hanem azzal, hogy a megvalósult jogi emancipáció ellenére az izraelita vallás 1895-ben bevett felekezet lett a zsidókat továbbra is diszkrimináció érte a mindennapokban. 16 Számukra az internacionalista mozgalomba belépés lehetőséget adott arra, hogy elhagyják a zsidóságuk miatti hátrányt, ami sokak értelmezésében a maradéktalan társadalmi beilleszkedésüket akadályozta. 17 A beilleszkedési nehézségeket, az asszimiláció nehézségével, esetleges lehetetlenségével kapcsolatos, ebből a be nem fogadásból származó, a zsidó önvád-irodalomba 18 torkolló elképzeléseket kiválóan érzékelteti a magyarországi zsidó irodalom egyik legjobb regénye, Komor Andrástól a Fischmann S. utódai 1929-ből. 19 A regényben a Budapesti Egyetemre kerülő legkisebb Fischmann fiú hiába igyekszik beilleszkedni, nem nyer teljes értékű befogadást: meghagyják félig-asszimiláltnak, az úri középosztály perspektívájából párbajképtelen, formálisan emancipált, de informálisan mégis csak másodrangúnak tekintett állampolgárnak. Ezért a fiú szükségszerűen indul el a baloldali radikalizálódás felé, hogy az internacionalista-ateista kommunista hit mint szekuláris vallás keretei között végleg kiléphessen tehernek érzett zsidóságából. Ahogy Kun Béla expresszíven kifejtette a Tanácsok Országos Gyűlésén: zsidó volt az apám, ellenben én nem maradtam zsidó, mert szocialista lettem, kommunista lettem. 20 A képességek hiányában, a magyar politikai elit kontraszelekciójában látta a legfőbb problémát a Progrediéus álnevet választó Szemere Béla. Az elmefogyatékosok Gróf Tisza István A zsidók című 1920-as röpirata egyrészt függetlenségi perspektívából tekintett az es eseményeket megelőző évtizedek történetére, másrészt az eugenika fajegészségtani szempontjai felől értékelte újra a modern magyar politikatörténetet, hogy felmutassa a Tanácsköztársaság létrejöttének valódi okait. A szerző a kiegyezésben találta meg az ősbűnt értelmezése e tekintetben hasonló a magyar történelmet az 1930-as évektől völkisch szemmel újraolvasó népi írókéhoz 21, mert az Magyarország sorsát hozzákötötte Ausztriáéhoz, és a népszerűtlen dualista rendszer fenntartásának szükségességétől vezéreltetve a kiegyezéspárti kormánypárt rá volt kényszerülve, hogy a hatalmát nemzetiségi területeken tartsa meg. Ez pedig a nemzetiségek megerősödéséhez vezetett, miképp a szerző által fölöttébb káros hatásúnak ítélt, genetikailag magyarellenes zsidó tőkések és értelmiségiek minden kívánságát is teljesítették a kormánypárt támogatásáért cserébe. Az elmefogyatékos magyar politikai elit tehát az önző céljai érdekében lepaktált a zsidókkal és a nemzetiségekkel, és kiszolgáltatta nekik a saját népét. Szemere Béla szerint ez a tény egészen Széll Kálmán miniszterelnökségéig nem volt szembeszökő, alatta kezdődött meg igazán a lejtőn való lecsúszás, és Tisza István alatt gyorsult fel ez a folyamat, akinek meggyőződése volt, hogy a magyar emberrel nem lehet politikát csinálni. 22 A magyarellenes csoportok megerősödése aztán az első világháborús vereséget követően az es forradalmakhoz és Nagy-Magyarország összeomlásához vezetett. Az elmefogyatékosok Gróf Tisza István A zsidók című röpirat tehát elsősorban Tisza István elmefogyatékosságát, erélytelenségét és politikai rövidlátását (más szempontból újrafogalmazva ezzel a baloldali szerzők Tisza rövidlátásával kapcsolatos vádjait 23 ) hibáztatta a zsidóság 84

85 csunder.qxp_layout :08 Page 85 Csunderlik Péter A LIBERALIZMUS MINT BŰNBAK 2020/2 3 Tanácsköztársaság idején bekövetkező hatalomátvételéért. A nemzetellenes politikája következményeként kitört forradalom idején meggyilkolt Tiszáról kegyetlenül állapította meg a szerző, hogy nem mártír volt ő, csak nagyfokú elmefogyatékosságának áldozata. De Tisza bűnbakká tétele nem jelentette Károlyi Mihály feloldozását, ugyanis bár Tisza István ásta meg a sírt, abba a szintén elmefogyatékos Károlyi Mihályt kihasználva temette bele Magyarországot a zsidóság. Az elmefogyatékosok Gróf Tisza István A zsidók című röpirat azzal, hogy egyszerre tette felelőssé a kor két legnagyobb kultuszszal bíró magyar politikusát a zsidóság hegemonikus kísérleteként felfogott Tanácsköztársaság létrejöttéért, egyszersmind azt a magyar sajtót is kritizálta, amely kultuszt épített ezen két elmefogyatékos politikus köré, és bírálta az újságolvasó magyarok szellemi restséget és hanyagságát, hogy mindent elhittek, amit a lapokban írtak. Emiatt megváltó hősöknek gondolták valójában elmefogyatékos vezetőiket és vakveréb módjára követték őket a pusztulásba. 24 Bár Hefty Richárd is hangsúlyozta Károlyi Mihály felelősségét, de a bolsevikok hatalomra kerülését a zsidó-szabadkőművesek világuralmi törekvéseivel magyarázta az Adatok az ellenforradalom történetéhez című, 1920-ban kiadott művében. A sza - badkőműves mozgalom kritikáját pedig a magyar szabadkőműves-ellenes irodalom hagyományosan egybekötötte a dualizmus kori Magyarország liberális berendezkedésének kritikájával, mivel a kiegyezéstől az első világháborúig eltelt időszak a magyarországi szabadkőműves mozgalom aranykora volt. Elvitatta azt, hogy az őszirózsás forradalom a háborús vereség következtében tört volna ki, miközben magát a világháború elvesztését is a hazafias szellemet aláásó defetista sajtónak tudta be. Értelmezésében a négyéves háború csak legyengítette a nemzetet, de a forradalom [ ] nem a háborús fáradtság folyománya volt, hanem a világháborús fáradtságot ügyesen kihasználták a nemzetközi forradalom szervezői, a szabadkőművesek, akik a megelőző kétszáz év összes forradalmáért felelőssé tehetők George Washingtontól Kun Béláig 25 mozgósítva ezzel a francia felvilágosodástól kiinduló és forradalomhoz vezető dezintegráció ismert motívumát. 26 Saját fronttapasztalatait is bevetette a Magyarországot kívülről fenyegető zsidó-szabadkőműves világösszeesküvés létezésének alátámasztására, amikor felidézte, hogy a zsidó vallású tisztek hevültek a legjobban Károlyiért és a készülő forradalomért. Hefty szerint az őszirózsás forradalmat nem indokolta semmi, a Károlyi-rendszer csak a zsidók uralomra jutását jelentő kommün felé egyengette az utat. A Tanácsköztársaság belső oka és ez az értelmezés Szekfű Gyula antiliberális Három nemzedékével rokonítja Hefty munkáját a dualizmus korában, a megelőző évtizedek szekularizációjában keresendő, amely a keleti zsidóságnak termékeny talajt adott. Az Adatok az ellenforradalom történetéhez a magyar nemzetet alkotó turáni faj békés karakterének tudta be azt, hogy a magyarok annak ellenére sem léptek fel a forradalom ellen, hogy az a nemzetközi idegen érdeket szolgálta. 27 Hefty Richárd azon kevesek közé tartozott, akik felismerték a fenyegetést, visszaemlékezése jelentős részben a kiskunsági ellenforradalmi mozgalom szervezésével foglalkozott. Ennek sikerességéhez azonban hiányzott a vezér, pedig bálvány nélkül nem lehet eredményes az ellenforradalom, 28 vagyis a vezér hiánya egyik fő oka volt annak, hogy a magyarság nem tudott ellenállni a forradalmi törekvéseknek. Heftyhez hasonlóan szintén a szabadkőműveseket gyanította bábosokként a megvalósul események mögött Csaba Jenő. A forradalom története Sze- 85

86 csunder.qxp_layout :08 Page 86 Csunderlik Péter 2020/2 3 A LIBERALIZMUS MINT BŰNBAK geden című 1922-es munkája szerint ugyancsak a szabadkőművesek álltak az es forradalmak hátterében, a piarista szerzetes azonban nem 1918 őszével kezdett hozzá az események elbeszéléséhez, hanem a gyökereknél kezdte: a munkásmozgalom kitermelődéséért a dualizmus kori liberalizmus antiszociális kinövéseit tette felelőssé. 29 A munkásmozgalommal megjelenő anarchisztikus irányt csak felerősítette a társadalmi életet felforgató világháború: [ ] a világháború nem úgy vonult el felettünk, mint tűzláng, mely elemészti a szemetet és tisztít. Mélyen szántott és kevés gyöngygyel sok felforgatót felvert. Az egyik fönt, a másik lent fogott munkához úgy, hogy a tizenkettedik órában megbomlott a front, az utca bevonult a politikába, diktált. A nemes intenciók, piszkos ambíciók aranykora volt ez az időszak. Tisztán látni csak kevesen tudtak. [ ] Azok a forradalmi vezérek nem látták, hogy amikor az első rohammal rombadöntötték a régi rendszer falait, ők előljártak, de nem vezettek; hogy a tömegmozgalmak ősi törvényei, melyek egyaránt érvényesültek az ókori Athénban, Rómában, a középkori Firenzében és az újkori Párizsban, rajtuk is erőt vesznek. 30 Csaba szerint törvényszerű volt a proletárdiktatúra kikiáltásig eljutó radikalizálódás, mert ez történik, ha az utca diktál a politikai elitnek. Ebben az esetben ugyanis nincs lehetőség a megállásra, mert bármely visszafogottság esetén már azok veszik át a vezetést, kik a következő célt kitűzték és a tömeg félretaszítja, kik vissza akarják tartani. 31 Tehát a szabadkőművesek az utca feltüzelésével olyan erőt szabadítottak el, amelyről a józan gondolkodók tudták, hogy idővel nem lehet majd rajta úrrá lenni. Azonban a szegedi szabadkőművesek például Móra Ferenc, aki szintén tagja volt a helyi Nemzeti Tanácsnak 32 még jól érezték magukat a szegedi zavarosban. Csaba Jenő értelmezésében a munkások hatalomátvétele a szabadkőművesek támogatásával valósult meg, miután szócsövük, a modern kaméleonnak nevezett liberális sajtó a szocialista törekvések mellé állt. Az MSZDP azonban hamarosan túlnőtt Jászi Oszkár polgári radikális és Károlyi Mihály függetlenségi pártján, és Szegeden már március 21. előtt a Munkástanács lett a hatalom súlypontja. Noha látszólag még polgári kormányzat volt, valójában már egy héttel előtte, március 14-én a szocialisták voltak vezető pozícióban. A piarista szerzetes ezt az időszakot csendes proletárdiktatúrának nevezte. 33 Az eddig ismertetett elképzelések nagy hatású összegzése található meg Tormay Cécile ben megjelentetett Bujdosó könyvében, amely amint arról már említés szintjén szó volt a tőrdöféselmélet egyik legérzékletesebb hazai megfogalmazása. Fontos kiemelni, hogy a tőrdöfés-teóriára építő értelmezések minden esetben olyan dramaturgiát követelnek meg, amelyben a világháború vége felé közeledő elbeszélésben egészen az utolsó pillanatig hiányoznak a hamarosan bekövetkező vereségre utaló jelek, mint például a központi hatalmak kimerülése. Sőt: 1918 januárjára, Oroszország háborúból történő kilépésével a győzelem reménye magával ragadta a lelkeket miként Tormay írta. De ekkor egyszerre, mintha a sötétből egy éles késpengét döftek volna a levegőn át. [ ] Rövid nyilalló világosság támadt. És a világosságnál, a nemzeti elszánáson friss sebhely látszott. Mi történt? Ki cselekedte? 34 A kérdés azonban költői: mint kiderül, Tormay számára egyértelmű, hogy zsidó merénylők szúrták hátba a nemzetet. A judeobolsevik világösszeesküvés hazai ágenseit az írónő a Galilei Kör háborúellenes röplapokat készítő tagjaiban találta meg, 35 akiket értelmezésében egy Károlyi Mihály Jászi Oszkár Kunfi Zsigmond forgatónyomatékon át maga Lenin és Trockij mozgatott (ezen elképzelés szempontjából Tormay műve Szászhalmi Józsefével rokonítható), őket pedig tudjuk, kik : Az emberiség olykor évszázadokra megfeledkezik a zsidó nép terveiről és hatalmáról írta Tormay Cécile, aki a Bujdosó könyvében mindent megtett azért, hogy az egyiptomi végzet, Kánaán sorsa, Róma feloszlása, Bizánc vallási villongásai, Spanyolország süllyedése után a proletárdiktatúra március 21-i kikiáltása mögött is a zsidók világuralmi törekvéseit lássák meg az olvasói. 36 Az es forradalmakért és Trianonért a dualizmus kori túlzott liberalizmust hibáztató jellemzően erősen antiszemita művek vizsgálatának különös jelentősége és igen szomorú aktualitása van a trianoni békeszerződés aláírásának centenáriumán. Ha a Trianon-traumától 37 sokkolt Horthykori elit nem összeesküvés-elméletekbe menekül 1920 után, 38 elkerülhettük volna, hogy miután magyarok millióit elcsatolták, a bűnbakkeresésbe belebolondulva saját magunk további levagdosásába kezdjünk, egy belső Trianonba azzal, hogy zsidótörvényeket hozunk, kezdve a numerus claususszal, és magunk kergetjük külföldre a legokosabb honfitársainkat. Hogy aztán még az életét is elvegyük sok százezernek. 86

87 csunder.qxp_layout :08 Page 87 Csunderlik Péter A LIBERALIZMUS MINT BŰNBAK 2020/2 3 JEGYZETEK 1 Pach Zsigmond Pál: Az ellenforradalmi történetszemlélet kialakulása Szekfű Gyula Három nemzedék -ében. In Uő.: Történetszemlélet és történettudomány. (Cikkek, tanulmányok.) Budapest, Kossuth, 1977, , ill. Lackó Miklós: Szekfű-problémák. In Uő.: Korszellem és tudomány. Budapest, Gondolat, 1988, L. Siklós András: Az évi magyarországi forradalmak. Források, feldolgozások. Budapest, Tankönyvkiadó, 1964, ; Romsics Gergely: Mítosz és emlékezet. A Habsburg Birodalom felbomlása az osztrák és a magyar politikai elit emlékirat-irodalmában. Budapest, L Harmattan, 2004, , ill. Csunderlik Péter: A vörös farsangtól a vörös tatárjárásig. A Tanácsköztársaság a korai Horthy-korszak pamflet- és visszaemlékezés-irodalmában. Budapest, Napvilág, 2019, Az elkövetkezőkben bemutatandó művek részletesebb ismertetését és elemzését l. az utóbbi munkában. 3 L. Csunderlik Péter: A Tanácsköztársaság, mint zsidódiktatúra? A kommün antiszemita, asszimilációpárti és cionista értelmezései a korai Horthy-korszakban. Szombat, 2019/3., Domonkos József: Rablók barlangjában. Hangok a zsidó diktatúra idejéből. Budapest, Kertész József könyvnyomdája, [1919], 8., A Lenin-fiúk véres munkái. Írta: egy szemtanú. Budapest, Rózsa, 1920, 5. 6 L. Bartha Miklós: Kazár földön. Kolozsvár, Ellenzék Könyvnyomda, Bartha művének bemutatását l. Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörténet. Budapest, Osiris, 2001, A Lenin-fiúk véres munkái, 11., Uo., Uo., A zsidók rémuralma Magyarországon, i. m., 5., 9., Tormay Cécile nem a Nemzeti Tanács, hanem a Forradalmi Kormányzótanács fokhagymaszagát emelte ki: A diadalmas szovjet furcsa gyülekezet lehetett. Tanácskozás közben az elvtársak szétteregették a zsíros papiro - sokat és falatoztak. Fokhagymaszag és ételhulladék. L. Tormay Cécile: Bujdosó könyv. Feljegyzések ből, II. proletárdictatura. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1922, Andrei Oisteanu: Inventing the Jew. Antisemitic Stereotypes in Romanian and Other Central-East-European Cultures. Lincoln, University of Nebraska Press, 2009, 79. A büdösség hangsúlyozásának szerepéről az ellenségalkotásban l. Umberto Eco: Ellenséget alkotni. In Umberto Eco: Ellenséget alkotni és más alkalmi írások. Budapest, Európa, 2011, A Tanácsköztársaság létrejöttének a judeobolsevizmus elméletével történető magyarázatához l. Csunderlik Péter: A judeobolsevizmus vörös tengere. A Tanácsköztársaság és a judeobolsevik összeesküvés képzete a Horthy-korszakban. Mozgó Világ, 2020/6., A zsidók rémuralma Magyarországon, i. m., 15. Az elterjedt kommünellenes vicc szerint azért került be Garbai a Forradalmi Kormányzótanácsba, hogy legyen valaki, aki az aktát szombaton is alá tudja írni. L. Vörös Boldizsár: Az állatkert lakói is összegyültek, hogy érdekeik képviseletére bizalmit válasszanak. A Magyarországi Tanácsköztársaság emléke a diktatúra bukása után közzétett viccekben. Aetas, 2006/3 4., 185. A szociáldemokrata Vincze Sándor visszaemlékezése szerint Kun Béla valóban azzal indokolta Garbai elnökké választását, hogy: Szép keresztény ember, az isten is elnöknek teremtette. L. Vincze Sándor: Ahogy én Kun Bélát láttam. (Részletek az emlékiratokból.) Közli: Varga Lajos. Múltunk, 1998/1., Schönfeld József: Vissza a Gettóba?! Egy zsidó jegyzetei a diktatúra alatt. Budapest, 1919, A judeobolsevik világösszeesküvés képzetének kialakulásához és elterjedéséhez l. Paul Hanebrink, A Specter Haunting Europe. The Idea of Judeo-Bolshevism in Twentieth Century Europe. Cambridge, Harvard University Press, L. például az alábbi cikket: Zsidónak nincs lakás. Népszava, május 23., Ez magyarázza az izraelita felekezetűként regisztrált diákok nagy arányát is az 1908-ban alakult ateista, materialista, szabadgondolkodó diákegyesületben, a Galilei Körben is. L. Csunderlik Péter: Radikálisok, szabadgondolkodók, ateisták. A Galilei Kör ( ) története. Budapest, Napvilág, 2017, A zsidó önvád-irodalomról l. Gyáni Gábor: Erkölcstelen emancipáció és illuzórikus asszimiláció. In Uő.: Történészdiskurzusok. Budapest, L Harmattan, 2004, Komor András: Fischmann S. utódai. Budapest, Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, A Tanácsok Országos Gyűlésének (1919. június június 23.) naplója. A Munkás- és Katonatanácsok gyorsirodájának feljegyzései alapján. Budapest, 1919, 205. A problémáról Gerő András: A zsidó szempont. Budapest, Polg - ART, L. Romsics Gergely: Nép, nemzet, birodalom. A Habsburg Birodalom a német, osztrák és magyar történetpolitikai gondolkodásban, Budapest, Új Mandátum, 2010, Progrediéus [Szemere Béla]: Az elmefogyatékosok. Gróf Tisza István. A zsidók. Budapest, Apostol ny., 1920, 5., Ezeket bemutatja ifj. Bertényi Iván: A gyűlölt Tisza István. Kommentár, 2011/5., Progrediéus, i. m., 7., 6., Hefty Richárd: Adatok az ellenforradalom történetéhez. A szerző saját följegyzései alapján. Budapest, 1920, 110, L. Trencsényi Balázs: Jön a tatár! A nemzeti antiliberalizmusok kihívása Kelet-Közép-Európában. In Liberalizmus és nemzettudat. Dialógus Szabó Miklós gondolataival. Szerk.: Dénes Iván Zoltán. Budapest, Argumentum Kiadó Bibó István Szellemi Műhely, 2008, 244. Az ominózus motívum végigvonul az Endre László által magyarra fordított, elhíresült monográfiában: Lèon de Poncins: A forradalom titkos erői: szabadkőművesség, zsidóság. Budapest, Stádium, Hefty Richárd: Adatok az ellenforradalom történetéhez. A szerző saját följegyzései alapján. Budapest, 1920, 5., 28., 9. Az állítás abból a szempontból különleges, hogy a magyar nemességgel összekötött turáni karakterrel jellem- 87

88 csunder.qxp_layout :08 Page 88 Csunderlik Péter 2020/2 3 A LIBERALIZMUS MINT BŰNBAK zően a fellobbanást és a harcosságot párosították a két világháború közötti Magyarországon. L. Dr. Méhelÿ Lajos: A magyarság multja, jelene és jövője. Budapest, 1936, , ill. Málnási Ödön: A magyar nemzet őszinte története. Budapest, Arcanum Kiadó, 1998, 21. Málnási az 1937-ben megjelent, nemzetiszocialista országtörténetében azzal magyarázta az es összeomlást, hogy: Nincs népszerű fajmagyar hadvezér, aki a hazaömlő magyar csapatok megfelelő hányadát presztízsével megszervezhetné, és úgy az ország védelmét, mint a reformok megvalósítását biztosítaná. L. i. m., Hefty, i. m., Csaba Jenő piarista: A forradalom története Szegeden. Szeged, Tevél-ny., 1922, Uo., Uo., Móra Ferenc a szegedi Nemzeti Tanács képviseletében beszédet is mondott november elején, amelyben a népköztársaság kikiáltása mellett foglalt állást. L. Szeged közgyűlése a népköztársaság létesítése mellett döntött. In Mindenki ujakra készül... Az 1918/1919-es forradalmak irodalma (szöveggyűjtemény). II. kötet (A polgári forradalom publicisztikája és irodalmi élete). Szerk.: József Farkas. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1962, Móra kifejezetten pozitívan fogadta a Tanácsköztársaságot is. A Szegedi Napló április 1-jei számában így ünnepelte a proletárdiktatúra kikiáltását: Proletárdiktatúránk első hetén túl vagyunk. Talán sohasem volt a történelemben diktatúra, amely ilyen megalkuvástalanul kemény, és mégis ilyen istenien emberséges lett volna. Idézi: Hajdu Tibor: A tanácsköztársaság mai szemmel. História, 1992/7., Csaba, i. m., 15., 45., 64., , , Tormay Cécile: Bujdosó könyv. Feljegyzések ből, I. Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1921, Csunderlik Péter: Radikálisok, szabadgondolkodók, ateisták, i. m., Tormay Cécile: Bujdosó könyv. Feljegyzések ből, II. proletárdictatura. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1922, 48. A zsidók vélt világuralmi törekvéseivel kapcsolatos, 1917 után kialakuló és elterjedő judeobolsevik összeesküvés-elméletről Hanebrink könyve mellett l. még: Lorna Waddington: Hitler s Crusade. Bolshevism and the Myth of International Jewish Conspiracy, London New York, Tauris Academic Studies, 2007, , ill. André Gerrits: The Myth of Jewish Communism. A Historical Interpretation. Peter Lang, Brussels etc, Vö. Kovács Éva: Trianon, avagy traumatikus fordulat a magyar történetírásban. Korall 59. (2015), L. Pók Attila: Bűnbakkeresés és antiszemitizmus az első világháború utáni Magyarországon. In Uő.: A haladás hitele. Progresszió, bűnbakok, összeesküvők. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2010, Folytatás a 33. oldalról A megváltozott világhelyzetben a Múlt és Jövő évfolyama is kilépett önmaga vájta medréből. Hosszú évek óta az évi első Múlt és Jövő-szám a Budapesti Nemzetközi Könyvvásárra jelent meg áprilisban, s a második pedig a másik könyves rendezvény, az Ünnepi Könyvhét alkalmával, június első vagy második hetén, ahová nem egyszer a nyomda a Vörösmarty térre szállította ki a példányokat. Ezeket az időpontokat azért választottuk, hogy munkánk eredményét személyesen is átnyújthassuk barátainkak, olvasóinknak. Valamint azért is, hogy érdeklődésükből, szeretetükből erőt és legitimitást merítsünk. A harmadik számot általában szeptember végén jelentetjük meg, hogy a nyári vakációból megtérve a kulturális szezon újraindulásakor az általunk képviselt szín és hang is jelen legyen. Az évi utolsó számot pedig hanukka-karácsony idejére tervezzük, legyen a folyóiratszám ajándék. Ahogy ajándék az is, hogy viszonyleg békében egy újabb év végére érkeztünk, és hamarosan egy még újabba kezdjünk. Ebben a ritmusban éltünk 30 évet már többet is mint egy emberöltőt. S ezen a hullámhosszon képzeltük el a gyorsan elfogyó jövőt még egy évtizedecskét, hiszen annyi feladat áll még előttünk. Ezt a rutint akasztotta meg a koronavírus ideje. Mit tegyünk? Feladjuk? (A 30 év nem kis idő egy folyóiratnak.) Nem csak a karantén és a megnehezedett létfeltételek fenyegetnek. Vajon azok az olvasási szokások, azok az értékek, azok a fájdalmak és örömök, amelyeknek a koordinátáiban mozogtunk, megmaradnak-e érvényesnek? Vajon az új és idegen terepen tudunk-e legitimálót mondani, képviselni? Nem kevés tépelődés után a csak azért is folytatás mellett döntöttünk. Ennek a megvalósulása a 2020/1- es szám megjelenése májusban mégpedig papír formában (Gutenberg-galaxis), amikor a legtöbb társunk az online Zoom-világot kóstolgatta. Azonban a digitális tér kihívásainak ezúttal igyekeztünk megfelelni. Az eddigi hírleveleinket fejlesztettük fel koronavírus naplóvá Levek koronavírus idején, Szabaduló levél, s majd Próbára bocsátó levél sorozatainkkal. Így próbáltunk barátainkkal és olvasóinkkal kapcsolatban maradni, többször is egy héten. Valamint sok kiadványunkat tettük ingyenesen hozzáférhetővé a digitális térben. Folytatás a 107. oldalon 88

89 89 FürE.qxp_Layout :09 Page 89 Für Emil LEGFRISSEBB FESTMÉNYEI A KORONAVÍRUS KORSZAKÁBÓL 2020/2 3 Für Emil legfrissebb festményei a koronavírus korszakából 89

90 LengyelA JozsefA.qxp_Layout :10 Page 90 Lengyel András 2020/2 3 SMÁ JISZRÓEL Lengyel András Smá Jiszróel József Attila zsidózó verse 1 A vers (ÖV II. 267.), amelyről és amelynek hátteréről az alábbiakban szó lesz, a költő életében nem jelent meg, s a szó eredeti pozitív értelmében zsidózó. (A zsidózók a magyar régiségben az úgynevezett szombatosok voltak, akik bár nem zsidónak születtek, a zsidó vallás egyéni karakterű, speciális követői lettek így a náci népirtásnak is, bár fajelméleti szempontból nem voltak zsidók, áldozatul estek.) A zsidózásnak ebben az affirmatív értelmében számos jeles képviselője volt a magyar irodalomban. Az örök zsidót író Arany Jánostól az írásai egy részét Szombatos Aladárként jegyző Schöpflin Aladáron (aki tanulmányait mellesleg keresztyén teológushallgatóként folytatta) és az egyik legjobb novelláját egy Melámedről ebben a szellemben megalkotó Cholnoky Viktoron át A bélyeges sereg emblematikus versét megalkotó Ady Endréig egészen szép lista állítható össze. (Mellesleg Ady Endre a Korroboriban [1917] a két nép összeolvadását is vizionálta.) József Attila szóban forgó verse, bár ennek tudatosítása máig nem történt meg, ebbe a sorba illeszkedik bele, s erőszakos inverziók nélkül csak ebben a kontextusban értelmezhető helyesen. A vers először 1941-ben, tehát a költő halála (1937) után évekkel jelent meg egy zsidó kiadványban, a Komlós Aladár szerkesztette Ararátban. A verset, amennyire megállapítható, az Ararát kéziratból közölte, a kéziratot pedig a költő nővére, József Jolán adta át a szerkesztőnek (vö. Ararát Évkönyv ). A közlésre a zsidóellenes, náci jellegű zsidótörvények idején került sor, így mind József Jolán kéziratküldése, mind Komlós szerkesztői döntése (s jegyzete) szimbolikus aktus volt. József Jolán részéről szolidaritási gesztus, Komlós és az Ararát részéről pedig a virtuális védekezés erőinek koncentrálása. (Nem is véletlen, hogy e verset kísérő jegyzetében Komlós meg is említi: a szerző nem zsidó, hanem keresztény. Azaz a vers nem a zsidó önvédelem szülötte, hanem egy, a közösségen kívüli költő műve.) A vers kései, posztumusz közlése azonban számos kérdést fölvet. Mindenekelőtt azt: miért nem jelent meg a költő életében? Maga a költő állt-e el a közléstől (valamilyen, bármilyen okból), vagy a potenciális fórum, amely közölhette volna, úgy ítélte meg, hogy nem olyan a vers, amely megfelelne a világnézeti, vallási vagy esztétikai preferenciáiknak? A kérdés megválaszolása nem egyszerű, s a válasz puszta kísérlete is számos további előzetes kérdéssel szembesíti az értelmezést. Így, egyebek közt, azzal: mikor született a vers? Megrendelésre készült-e, avagy a költői alkotómunka törvényes véletlenei eredményezték? S akár egyikkel, akár a másikkal kell számolnunk, mi volt az a köztörténeti, miliőváltozási s egyénlélektani szituáció, amely arra késztette a költőt, hogy ilyen tematikájú, karakterű, megalkotottságú verssel álljon elő? A választ nehezíti, hogy amit minderről a kortársak tudnak (vagy tudni s elbeszélendőnek véltek), az lényeges pontokon különbözik, s más-más narratívát alkot. S nagyon sok fontos keletkezéstörténeti momentumról senki nem beszél. A kritikai kiadás pedig megáll a kéznél lévő adatok összegereblyézésénél, és sem az ellentmondásokat nem küszöböli ki, sem a hiányokat nem pótolja. Sőt, olyan, egyáltalán nem lényegtelen problémákra sem reflektál (amelyeket pedig az emlékezések szembesítése szinte kikövetel), hogy például egy vagy több vers született-e e témakörben, s a produkció csakugyan kéziratban maradt-e vagy valamelyik verzió már a költő életében megjelent?) Pedig hadd előlegezzünk ennyit a verssel kapcsolatos értelmező munkából a Smá Jiszróel a költői pálya egyik gondolati csomópontja, amelyben rejtetten ott van a kései nagy verseket eredményező utolsó évek magyarázatának sok eleme. De azt is mondhatnánk, nem esetlegesen, véletlenszerűen jutott el a költő e vershez, s útja innen sem a puszta véletlenek összjátékaként alakulva vezetett tovább. Egy nagyon bonyolult, ellentmondások közt ide-oda villanó pálya önkorrekciós mechanizmusainak a fölszínen is látható, jéghegyként a vízből kiemelkedő dokumentuma a Smá Jiszróel. 90

91 LengyelA JozsefA.qxp_Layout :10 Page 91 Lengyel András SMÁ JISZRÓEL 2020/2 3 Amikor írta, már az úgynevezett alkalmi versei is egy magas rendű alkotói pálya gondolkodástörténeti konzekvenciáinak lenyomatai. 2 A kézirat, amelyről az Ararát, majd a kritikai kiadás is dolgozott, megvan, ma a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi (PIM JA 169.). E kéziratot a kutatás, majd legutóbb Stoll Béla is 1934-re datálja (vö. ÖV II és III ), jelen ismereteink alapján jogosan. (A datálást a jegyzetfüzetben lévő többi följegyzés, például a Nor-Coc reklámversikék léte megerősíti.) A kézirat, amely jelenleg a vers egyedüli szövegforrása (minden közlés erre a kéziratra megy vissza), fogalmazvány. Nincs még címe (a Smá Jiszróel címet az Ararát szerkesztője, Komlós Aladár adta), s van egy olyan szakasza, amelyből egy sor hiányzik, majd e szakaszt, anélkül, hogy a szerző áthúzta, azaz törölte volna, újraírta. Kérdés: volt-e a versnek véglegesített, letisztázott változata? Ha nem volt, akkor az azt jelenti, a vers textológiai értelemben befejezetlen, és értelemszerűen a költő kísérletet sem tett közlésére. Pedig a vers lényegében kész, csak címmel kellett volna ellátni (az újraírt strófa első változatának törlése csak technikai kérdés lett volna, nem megoldandó alkotói probléma). Magyarán, ha József Attila akarta volna, pillanatok alatt technikai-formai szempontból is készre szerkeszthette volna versét. Ha nem tette, akkor annak valami oka volt (amelyről jelenleg semmit nem tudunk); ha megtette, akkor viszont lennie kellett egy véglegesített, címes kéziratnak (gépiratnak), amely (1) vagy megsemmisült, vagy ma is lappang valahol, esetleg (2) meg is jelent valahol. Mindez nem csak logikai következtetés ( spekuláció ). Két tanú is van, aki szerint volt ilyen kézirat. A költő élettársa, Szántó Judit szerint, a vers meg is jelent (Szántó ), a Szántó Judit által hírbe hozott szerkesztő, Márkus Aladár pedig azt vallotta egy nagyhatalmú érdeklődőnek, Révai Józsefnek, hogy a vers egy neki dedikált kézirata is a birtokában volt, csak egy házkutatás alkalmával a negyvenes években elkobozták és megsemmisítették. (Idézi Stoll, ÖV III ). A két emlékezés szembesítése azonban, valljuk meg, egyáltalán nem megnyugtató. Nem csak a megjelent / kéziratban maradt állítás feszül egymásnak, de a két leírás mintha nem is ugyanarról a versről szólna. Ha Szántó Judit emlékei jók és pontosak, a vers még 1937 előtt, de legkésőbb 1939-ben megjelent, Márkusnak ugyanis 1939 után már nem volt lapja, ahol közölhette volna. Márkus állítása viszont József Attila és József Etelka. Homonnai Nándor Makón készített fényképfelvétele 1923-ból a birtokában volt s neki dedikált verskéziratról csak akkor valószínűsíthető, s akkor harmonizálható a Szántó Judit történetével, ha azt föltételezzük, hogy legalább két zsidó tárgyú, zsidózó József Attila-vers is volt. Az egyik megjelent (olyan módon, ahogy Judit leírja, a másik valamiért, nem tudjuk, hogy miért kéziratban maradt, és sem a szerző, sem a szerkesztő nem igyekezett azt közölni. Stoll Béla érv és cáfoló adat nélkül, mondhatnánk, filológusi ösztönből, gyanúsnak találta Márkus emlékezését. Lehet, hogy igaza van, de Stoll nem mondja meg, sőt, még csak nem is utal rá, hogy hol sántít Márkus története. Egy biztos, nem Márkus tolta előtérbe önmagát, szerepére először Szántó Judit utalt, s Márkus szerkesztői szerepe plauzibilissá teszi, hogy neki, a cionista folyóirat-szerkesztőnek volt valami köze egy zsidózó vers sorsához. Akár megrendelőként, akár elfogadóként, akár esetleg elutasítóként beleszólhatott a vers keletkezéstörténetébe és sorsába. De ha csúsztatott, s fedőtörténettel állt elő, akkor fölmerül a kérdés, miért tette, s főleg mit írt át saját érdekei szerint? Nos, Révai József, a hatalma csúcsán már túljutott, de politikai hatalmából valamit egészen 91

92 LengyelA JozsefA.qxp_Layout :10 Page 92 Lengyel András 2020/2 3 SMÁ JISZRÓEL haláláig, 1959-ig megőrző kommunista kultúrdiktátor (mellesleg: éles eszű, okos és művelt iroda - lom értő) valamikor az ötvenes években faggatta az egykori cionista szerkesztőt. Márkus akkor aligha mondhatott nemet Révainak, de korántsem biztos, hogy őszinte akart volna lenni. Vallomása ebből a szempontból is figyelemre méltó. Elismerte a kapcsolatot (amiről más már amúgy is beszélt), de tagadta, hogy ő, a cionista kért volna kéziratot a marxista költőtől, ellenkezőleg, állítása szerint őt kereste meg ajánlatával a költő. Hogy közölt-e verset József Attilától, azt homályban hagyta, miként az esetleges visszautasításról is hallgatott. Hangsúlyozta viszont a vers náciellenességét, s azt, hogy József Attila neki ajánlotta a kéziratot. (Ez az ötvenes években már jó pontnak számított.) Ám ha a költő csakugyan ajánlott Márkusnak verset, azt csak 1937 decembere előtt tehette akkor pedig Márkusnak még volt saját lapja, és közölhette volna a verset. A vallomás belső feszültsége csak úgy oldható fel, ha elfogadjuk Szántó Judit állítását, miszerint József Attila szövege álnéven jelent meg, s Márkus (Révai előtt) ezt az álneves szöveget nem akarta azonosítani. S ezért tálalta föl a házkutatás során megsemmisült verskézirat történetét. (Az ilyesmi jól hangzik, és főleg elég nehéz cáfolni. Hasonló házkutatásos sztorival mások is előálltak már József Attila szövegekkel kapcsolatban, például Sándor Pál. A kutatók neki sem nagyon hittek, de cáfolni sem tudták állítását.) Az ilyen helyzet nevezhető filológiai patthelyzetnek. S itt a kutatás óhatatlanul elakad. 3 Mi az, ami megalapozottan állítható? A történet meghatározó háttérembere bizonyosan Márkus Aladár ( ) volt, ez a nehezen meghatározható, sajátos, már-már egyéni képletet mutató zsidó közéleti férfiú (vö. Szalai 2007.). Siklóson született, s iskoláit (vagy azok egy részét) ott is végezte ben például a siklósi polgári fiúiskola növendékei közt tűnt föl a neve. Utóbb, valamikor az 1890-es évek közepén-végén Pécsre került, zenével is foglalkozott, valószínűleg ő az a pécsi Márkus Aladár, aki 1899-ben Kossuth-szimfóniát komponált. Ez asszimilációs hajlandóságra utaló, szimbolikus gesztusként is értelmezhető. Tőle magától tudható (vö. Szalai 2007.), hogy a család, a Márkusok és a Hellerek körében az ősi hit megtartása és gyakorlása már meglazult, apja például már csak a zsidó nagy ünnepeket tartotta meg. Maga Márkus a 20. század első éveiben, talán 1903-tól, már Budapesten élt. Érdeklődése és egzisztenciafönntartó erőfeszítései között némi feszültség azonban már ekkoriban is kimutatható. Egy ideig zenetanárként is dolgozott, tanítványokat is nevelt, s a zenei alkotás iránti becsvágya utóbb is, hosszabb ideig megmaradt. Zeneszerzőként s részben librettistaként is több operett létrehozásában vállalt szerepet az 1920-as évek végén kiadott, Schöpflin-féle színházi lexikon (1930) is így tartja számon. De igazából nem ebből élt. Hamar, legkésőbb 1907/8-tól a pénzügyi világ egyik jellegzetes szereplőjeként azonosíthatjuk. A kis családi bank, a Heller Márkus, majd 1909 tavaszától a Márkus Bank (székhelye Budapest) beltagja lett. Olykor, mint például az egyik budapesti lakáscímtári bejegyzésben, bankigazgató -ként jegyeztette be magát. A cégnyilvántartási oldalak, amelyekből kb. két évtizeden át követhető sorsa, pontosabbnak látszanak: Márkus Bank, czégb. Márkus Aladár, bankbizományi és bankügyleteket közvetítő ügynöki iparüzlettulajdonos VI. Andrássy-út 84. (Például Címtár 1910: 655.) 1930-ban még bizonyosan e szerepkörben dolgozott, egy közjegyzői okiratban legalábbis még banktisztviselőnek mondta magát. Ez a munkakör persze nem volt veszélytelen, a banküzleteket közvetítő ügynöki munka, azt mondhatnánk, mindig a svindli határán mozog. Egy ilyen ügybe Márkus már a kezdet kezdetén belefutott. Mint a Szeged és Vidéke szeptember 13-i cikkéből (A bankár kék szeme. A huszonötezer koronás csalás) tudható, a Heller Márkus-féle bankház beltagja, Márkus Aladár, ügyes rábeszéléssel megtévesztett egy idős úriasszonyt, aki a rábeszélés eredményeként elvesztette vagyonát, s ezért följelentette Márkust. Mi történt, mi nem, utólag nehéz és kockázatos rekonstruálni, a bíróság mindenesetre mint egy későbbi utalásból kiderül sikkasztásért elmarasztalta Márkust. Az első világháború kitörése után Márkus hamar katona lett, 1915-ben, még az év vége előtt azonban már le is szerelt. A háborús élmények átalakították beállítódását. Utólag ő maga ezt úgy magyarázta, hogy egy nehéz pillanatban megjósolták neki, purimra otthon lesz s csakugyan úgy is lett. Ez, legalábbis nyilvános és utólagos énontológiája szerint visszatérítette ősei vallásához, s ha talán nem is egy pillanat alatt, meggyőződéses és harcos cionista lett, az asszimilációs ideológia vagyis a vallásos magyarországi zsidó mainstream ellenfele. E fordulat lelki, érzületi és gondolkodástörténeti reálfolyamatát források híján nem tudjuk rekonstruálni, néhány dolog azonban nagy valószínűséggel leszögezhető. Márkust, mint a frontkatonákat általában, a fronton érhette valami trauma, valami ér- 92

93 LengyelA JozsefA.qxp_Layout :10 Page 93 Lengyel András SMÁ JISZRÓEL 2020/2 3 zelmi megrázkódtatás. Lelki szükségleteit a bankári munka nem elégítette ki; zeneszerzői és librettista (költői) jelentkezései, amelyekről az újságok is hírt adtak, arra engednek következtetni, hogy a művészi becsvágy bizonyos valóságmagyarázó ambíciókat is takart. Ezt a föltevést erősíti az a tény is, hogy banki munkájával párhuzamosan, újságíróként és szerkesztőként is bekapcsolódott a zsidó felekezeti sajtóéletbe. Mint Szalai Anna (2007) tisztázta, 1926 januárjától előbb egyedül, majd Újvári Péterrel az Egyetértés című irodalmi, társadalmi, közgazdasági és hitéleti havi folyóirat kiadása körül ügyködött. Ez a lap 1926 júniusától Országos Egyetértés címen folytatódott, majd az szeptember 7-i zsidó újévi számtól a főszerkesztő Pintér Miksa, a főmunkatárs Újvári Péter lett, Márkus pedig felelős szerkesztőként jegyezte a lapot. A jelmondat egy zsoltáridézet meglehetősen nyílt vallomás: Lám, nem alszik, nem pihen, aki őrséget áll Izrael felett. A lap de - cember 1-jétől politikai hetilapként jelent meg szeptember 1-jétől azonban Újvári kivált a szerkesztőségből; Márkus ekkor még maradt, de csak május 10-ig. Ez a közel két és fél éves kísérlet ahogy Szalai Anna is jelzi egyféle főpróbája volt a szerkesztő-kiadó Márkusnak. S bár a történet szakítással, sőt, konfliktussal zárult. (Pintér és Márkus ellentéte még bíróság elé is került, a szakítás személyi jellegű volt: Márkus a zsidó közélet egyik markáns figurája lett, helyzet- és valóságmagyarázó aktor.) 1927-ben két további fontos esemény is bekövetkezett életében május 19-én feleségül vette Beer Erzsébetet ( ), aki közvetlen alkotó- és munkatársa is lett. (Márkus későbbi lapjainál is fontos szerepet töltött be.) szeptember 1- jén pedig az Országos Egyetértés már arról számolt be, hogy Márkus lefordította (pontosabban újrafordította) a cionizmus atyjának, Theodor Herzlnek nevezetes művét, az Alt-Neulandot. (Fordítása, Ősújország címmel 1929-ben jelent meg könyv alakban.) Az operettszerző bankárból a magyarországi cionizmus egyik militáns képviselője lett. S egyben, nem mellékesen, a zsidó közélet egyik megosztó szereplője, aki ha nem is folyamatosan, de igen gyakran összeütközésbe került a zsidó közélet rivális személyiségeivel, s aki zsidó oldalról sokszor kapott megbélyegző minősítéseket: rágalmazó és hazudozó, írta róla például pörökbéli ellenfele, volt szerkesztőtársa, Pintér Miksa. Márkus konfliktusai azonban, világosan kell látnunk, nem, vagy nemcsak, személyi konfliktusok voltak; megvolt elvi hátterük is. Jól látszik ez a zsidó felsőházi képviselőjelöltek körüli harc kapcsán is ben, mint ismeretes, két nagy jelölt indult, a budapesti Hevesi Simon és a szegedi Löw Immánuel. Márkus, figyelemre méltó módon a szegedi főrabbit, Löwöt támogatta. S bár a zsidó marakodásra triumfáló jobboldali Magyarság március 18-i száma (Testvérharc izraelitáink sorában) a küzdelmet és Márkus szerepét is elvtelenítette, átértelmezte, nem kétséges, hogy Márkusnak ez az ügy nem személyes érdeke, hanem elvi kérdés volt. S a Magyarságnak az a megjegyzése, hogy magának az Országos Egyetértésnek is afféle kontraszerepe volt a harcban, és Márkus eleve mint a Löw-párt aktivistája lépett föl, akaratlanul is árulkodik a harc elvi tétjéről. (Nota bene: a két jelölt közül kétségkívül Löw volt a lényegesen nagyobb formátumú, jelentősebb személyiség.) 4 Hogyan jellemezhető az a Márkus Aladár, akivel a harmincas években József Attila megismerkedhetett? Márkus, a külvilág, a kávéházi ismerősök számára második-harmadik vonalbeli operettszerzőnek és felekezeti (zsidó, cionista ) újságíró-szerkesztőnek látszott, a szellemi élet margóján mozgott. Mint operettszerzőről, egy pécsi és egy kassai lap méltatását érdemes idéznünk. Márkus 1929 decemberében ünnepelte írói munkássága 25 éves évfordulóját, s ebből az alkalomból a pécsi színház bemutatta A csörgőkígyó című operettjét, a Pécsi Napló pedig cikkben méltatta. Az újság munkatársa, Me - phisto ekkor (1929. dec. 1.) azt írta, hogy A csörgőkígyó briliáns operett, s így jellemezte a szerzőt: Márkus Aladár az író és költő, a substilis finomság és hangulatok, az élet poézisének és a romantikus érzések végtelen skálájának megszólaltatója. Nem modern és főként: nem modoros, hanem úgyszólván örök életű és örök értékű költői szenvedélyek énekese. Nem akar többet, mint egy szívet nyújtani át közönségének, egy szívet, romantikus, szenvedélyes szívet, amelyben minden érzés megtalálható. Nem dolgozik brutális és lármás effektusokkal, hanem csipkeszerű mese, hárfazengésű mondataival akarja a költői célját elérni. Mephisto jellemzi a zeneszerzőt is: és ugyanez áll Márkus Aladár[ra], a komponistára. Nincs szüksége a jazzband sikoltásaira, hogy eredményt érjen el és hatást tudjon kiváltani. [...] Márkus Aladár zenéje a legtisztább, legművészibb zene, amely tisztán kristályfényű melódiáival és finom érzések zenei illusztrálásával akar hatni. // Zenét ír, nem pedig zörejt. Ez a méltatás nem csak jellemzés, egyben önjellemzés is. A provinciális, konzervatív színpadi kommersz 93

94 LengyelA JozsefA.qxp_Layout :10 Page 94 Lengyel András 2020/2 3 SMÁ JISZRÓEL magasztalása. Annyi azért kikövetkeztethető belőle, hogy Márkusnak volt bizonyos közönséglélektani érzéke, fölismert és kifejezett bizonyos fogyasztói igényeket. Mephisto visszatekintő megjegyzései sem érdektelenek. Márkus Aladár a nótás, dalos Baranya (Siklós) szülöttje. Huszonöt éve, hogy lapunk hasábjain kezdte meg szárnypróbálgatásait. Pécsről indult útnak abba az irányba, amely a Szépség felé vezet. Két évvel később, 1931 őszén a szlovenszkói Új Közlöny méltatta kassai bemutatója alkalmából. Szőllős Gyula Esti levele (Új Közlöny szept. 23.) szélesebb perspektívát nyit. A kassai színházi közönség jövő héten új névre fog felfigyelni. Új név Kassán, azonban értékes sikerektől megkoszorúzott név, a fővárosi színházi körökben. Márkus Aladár újságíró és zeneszerző operettjei: Orosz idill, Nyári farsang, Cowboy előkelő színpadokon óriási sikereket arattak. Legnagyobb műve: a Fehér orgonák kassai bemutatója jövő héten lesz. A ruszinszkói intellektuelek is előnyösen ismerik a szerzőt, aki Dr. Herzl Tivadar»Alt-Neuland«című regényét patinás magyarsággal átültette. Szőllős ekkor jellemezte az operettszerzőt is, aki szerinte nem a klasszikus stílus folytatója. Márkus műve elüt a régi nagy mesterek hagyományaitól, de nem halad az új operettszerzőkkel sem, hanem lendületes, ritmikus eredeti zenét komponál és a partitúra zenei szépségekben felcsendülő keringőit, tangóit, dalait mesteri és káprázatos hangszereléssel festi alá. Márkus Aladár invenciója kifogyhatatlan. Az egyes zeneszámok gyönyörűen alkalmazkodnak a szöveghez. Érdekes két megjegyzése is. Márkus műveiből a francia esprit árad, ugyanakkor a rutinírozott újságíró ötletes, szellemes fordulatokban bővelkedő librettóját is dicséri. József Attila számára természetesen Márkus szerepének nem ez az oldala volt lehetett az érdekes, hanem a folyóirat-szerkesztő, akinek saját lapja volt. Márkus ugyanis 1931 januárjától 1936 áprilisáig Új Út címmel zsidó kritikai és irodalmi szemlét adott ki és szerkesztett, amely 1933 januárjától alcímét Irodalmi és kritikai szemlé -re változtatta (de zsidó profilját továbbra is megőrizte). A lap kényszerűségből 1936 júniusától Világvándor címmel folytatta működését, egészen 1939 júliusáig. (Vö. Scheiber ,, Szalai 2007.) Az Új Út is, a Világvándor is harcos cionista orgánum volt, amely szemben állt a neológia asszimilációs gyakorlatával, sőt még az ortodoxia pragmatikusaival is, akik fönntartották az érintkezést az asszimilációs paradigma képviselőivel. A lap, mint történetének eddigi legrészletesebb feldolgozója, Szalai Anna (2007) is leszögezi, önálló szemléletet képviselt, a maga nemében unikális kísérlet volt a magyarországi zsidó médiumok közt. Az ortodoxia vonzáskörében a cionista gondolatok mindvégig bátor szószólója, elsősorban a Vlagyimir Zsabotinszkij [ ] nevével fémjelzett Betár mozgalom híve. A lap egyik fontos célja, hogy a határon túli magyar nyelvű zsidósághoz eljutva tájékoztassa az ottani közösségeket a magyarországi eseményekről, és fordítva, hírt adjon a határon túli zsidó közösségi életről a magyarországi zsidóságnak. A fasiszta ideológia terjedése és a nyomában kialakuló európai politikai élet eseményei ugyanúgy a lap érdeklődési körébe tartoztak, mint Anglia Palesztinapolitikája, a Palesztinába kivándorló csoportok további sorsa, a Haluch-mozgalom, a cionista kongresszusok eseményei, a cionista szervezetek működése, megmozdulásai és mindennek magyarországi fogadtatása. Márkus lapja mindvégig a zsidó hagyományt (és gyakorlását) felszínesen értelmező asszimiláció meggyőződéses ellensége, a Zsidó Állam megteremtésének híve, az újjáépítendő Zsidó Otthon elkötelezett támogatója. (Szalai 2007: 9.) Eszményét maga Márkus (1935-ben) így fogalmazta meg: Egészséges, öntudatos modern zsidóságot szeretnék, amely esztétikailag is megfelelő formába öltöztetett hagyományos, szertartásos, vallásos zsidó életet éljen. (Asszimilálódhat-e a zsidóság? Új Út, április, 8 9.) A lapban (mindkettőben) irodalmi és történeti anyag is rendszeresen megjelent, maga Márkus is írt ilyeneket. Közvetlen munkatársa felesége, Beer Erzsébet volt, aki bizonyos formális tisztségeket is betöltött. A fontosabb szerzők közül Szalai Anna (2007) G. Gerő Lászlót, Chaim Gadolt, Schiller Györgyöt, Weisz Arnoldot említi meg, illetve emeli ki, de sokan névtelenül, álnéven, vagy föloldhatatlannak tetsző sziglákkal jelölve publikáltak. Maga Márkus is sokszor névtelenségben hagyta írásait. A lap ereje irányultságában, s nem szerzőinek közismertségében, rejlett. 5 Mikor állt állhatott kapcsolatban József Attila Márkussal? Nem egyszerű, s pontosan nem is könnyen megválaszolható kérdés. Annyi bizonyos, 1936 tavaszán volt közöttük érintkezés május 24-én Anton Straka, egyik József Attilához írott levelében (JAlev 448.) azt írja, hogy Fr. Halas egyik versét Márkussal küldi el a költőnek (aki, mellesleg, akkor már a Szép Szó szerkesztője és vezető költője, irodalmi emblémája volt). Hogy ban és 1937-ben József Attila már nemigen dolgoz- 94

95 LengyelA JozsefA.qxp_Layout :10 Page 95 Lengyel András SMÁ JISZRÓEL 2020/2 3 hatott Márkus lapjának, az több mint valószínű. A Szép Szó József Attila minden írását közölte, nem volt ráutalva, hogy a Világvándornak dolgozzon. Az is valószínű, hogy 1933 tavaszánál-nyaránál korábban nem jött létre köztük munkakapcsolat. Az illegális KMP tagjaként József Attila elvi okokból sem dolgozhatott egy felekezeti folyóiratnak alkatát ismerve még négerként sem nyarától azonban úgy alakult élete, hogy szinte folyamatos orientációkeresésre kényszerült, s egzisztenciája is teljesen labilis volt. Magánélete is, politikai és irodalmi kapcsolatai is válságban, átalakulásban voltak. Körülményei József Attilát 1933 nyarától 1935 végéig késztethették a Márkussal való együttműködésre. De kérdés: csakugyan létrejött-e egy ilyen munkakapcsolat, s ha igen, akkor mikor? 6 A kapcsolat létéről két emlékezés is szól, az élettárs Szántó Judit (1986) és maga az érintett szerkesztő, Márkus Aladár is beszél róla. Explicit időpontot azonban egyik sem ad, s bár ez nem érthetetlen (az időpontokat megjegyezni a legnehezebb az emlékezők számára), igencsak megnehezíti a helyzetünket. Mégis e ponton érdemes felidézni, mit mondanak az emlékezők. Szántó Judit, aki helyzeténél fogva igen sokat tudott a költőről, de elbeszélései gyakran, már csak fogalmazástechnikai fogyatékosságai miatt is, pontatlanok, a következőket írta: Egy Márkus nevű ember, aki egy zsidó lap szerkesztője volt, [...] egyszer arra kérte Attilát, hogy tudna-e számára valami zsidó tárgyú verset írni. Miután keveset tud fizetni, rövid legyen. [...] De mikor Márkus a lap nehézségeiről beszélt, Attila kifogásolta azt, hogy külön zsidó szellemet publikál.»gondolja el felelte Márkus, én ezt a folyóiratot legnagyobb példányszámban Romániában és Csehszlovákiában terjesztem, tehát eleve kapcsolatot tartok ezzel a két országgal és a zsidóság sem felejti el a magyar nyelvet. Azonkívül higgye el, hogy a lapunk nívós, különben nem kérnék magától verset.«hogy Márkus Attilát értékelte, az jól esett Attilának.»Rendben van, holnap jöjjön be a Japánba, és megkapja a verset.«(szántó , idézi ÖV III ) Szántó Judit emlékezése e pontig teljességgel plauzibilis, meggyőző, és állítása ellenőrizhető, adatai, bár az emlékezés írásának idején egyáltalán nem voltak közismertek, hitelesek. A megismerkedés minden valószínűség szerint csakugyan így történt. S a költő csakugyan így állhatott kötélnek. Az azonban, amivel elbeszélését Szántó Judit folytatja, meglepő, s jelenleg nem ellenőrizhető. A vallomás ugyanis így folytatódik: Nem a saját neve alatt jelent meg [tudniillik a vers; azaz nem József Attila aláírásával!], mondván hogy ő semmiféle felekezeti lapba nem közöl le névvel verset. A vers körülbelül 8 szakaszból állt, a visszatérő refrén ennyi volt:»sömájiszróel Izrael«Érdemes volna kikeresni, mert ebbe szinte a»mondd mit érlel«pandantját ismerhetnénk meg. (Szántó , idézi ÖV III. 206.) Bizonyos, hogy az itt olvasható refrén félreértés eredménye, hisz a Jiszróel és az Izrael szó tulajdonképpen ugyanaz a név, csak Judit nem értette a Jiszróel szót. Ám nem a kéziratot kézbe véve írta, amit írt, hanem emlékezetből, s valami ilyesféle kifejezés csakugyan volt/van. Az a tény, hogy a verset nyolc szakaszosnak mondja, ugyancsak arra vall, nem dokumentumból, hanem emlékezetből dolgozott. De kérdés: csakugyan volt-e egy ilyen nyolc szakaszos vers és ez csakugyan megjelent-e? Méghozzá névtelenül vagy álnéven? Márkus kérése, amelyet Szántó Judit előzőleg már idézett, hogy tudniillik a vers rövid legyen, ellene szól a nyolc szakaszos vers létének, de nem föltétlenül cáfolja azt. A költő, alkotás közben, hosszabb verzióval is állhatott elő. A problémát egyelőre nem tudjuk megoldani, ezt, sajnos, egyelőre nem tudjuk sem igazolni, sem megcáfolni. De ha e ponton Judit konfabulált, akkor rejtély, miért tette. Haszna bizonyosan nem lett ebből, s nem látszik a cél, ami egy ilyen hamis verziót igényelt volna. Provizórikusan célszerű tehát fönntartani a lehetőséget, hogy csakugyan volt egy ilyen hosszabb, zsidó tárgyú József Attila-vers, s ez is élt a Halljad Izrael formula héber változatával. Az 1933 nyara és 1935 vége közötti időhatárt azonban mindez nem segít összeszűkíteni. Márkus Aladár Révainak elmondott verziója részben ellentétes a Szántó Juditéval, részben talán kiegészíti azt. Márkus emlékeit Révai így rögzítette: Nagyon jó barátok voltunk [ti. Márkus és József Attila]. Kért, hogy nem tudnám-e a lapomnál foglalkoztatni? Ő hajlandó zsidó tárgyú verseket is írni. Írt egy verset, ami körülbelül arról szólt, hogy ha van Isten, hogy tudja nézni a zsidóság szenvedéseit. Valahogy így szólt a vers: Ég a zsinagóga, magasan ég a lángja, szent könyveinket égeti a lángja, tórafoszlányokat hordoz a szél, hallod-e, látod-e, Sömár Izrael? A második szakasz: Anya ölében a gyermekével megy és sírást hordoz a szél, hallod-e, látod-e, Sömár Izrael? A címe az volt a versnek: Hallod-e, látod-e? (Idézi ÖV III. 206.) A két történet közt van néhány fontos egyezés. Mindkettő szerint volt, létezett ilyen kapcsolat József Attila és Márkus közt, volt ilyen József Attila- 95

96 LengyelA JozsefA.qxp_Layout :10 Page 96 Lengyel András 2020/2 3 SMÁ JISZRÓEL vers, s az emblematikus Halljad Izrael frazéma valamilyen nyelvi formában szerepelt a versben. S ami látszólag csak szimpla negatívum, az is fontos egyezés: az emlékezésekben megjelenő vers nem azonos a kéziratból ismert verssel Szántó Judit is, Márkus is nem erről az immár ismert versről beszél, hanem valamilyen másik versről. Ez két dolgot jelenthet. A kéziratos szöveget József Attila jelentősen kibővítette és átalakította (Judit verziója megenged egy ilyen lehetőséget), vagy s ez is lehetséges a két leírás különbsége abból fakad, hogy több zsidó tárgyú József Attila-vers is született. Kettő vagy talán három is, noha jelenleg csak egyetlen egyet, a kéziratban maradtat ismerjük. 7 Stoll Béla átnézte az Új Út ( ) és a Világvándor ( ) példányait állítása szerint (ÖV III. 206.) eredménytelenül. Figyelme azonban csak József Attila nevére és a kéziratból ismert vers szövegére irányult. Ám a feladat, az emlékezések ismeretében ennél összetettebb, és pár egyéb dologra is figyelnünk kéne a bennünket érdeklő filológiai probléma megoldásához. Az Új Út számait, a hozzáférési nehézségek miatt, szisztematikusan magam sem tudtam átnézni. Így csak annyit lehet kijelenteni, hogy az átnézett számokban sem saját nevén, sem vele azonosítható álnéven sincs József Attila-vers. A keresésből így és szám már kizárható, de 1934/35 át nem nézett számaiban bármi lehetséges. Annyi bizonyos, az Új Út verseinek többségét olyanok írták, akik nem csak mai rostáló távlatból számítanak ismeretleneknek ( névteleneknek ), de az egykori mezőnyben sem igen lehet őket kimutatni. A lap költői között ilyen neveket találunk: Federer S. Sándor, Prerau Margot, Rózsa Imre, Zwi Baumann, Lakos András, Kardos Imre, Klein Viktor, Bölcs Simon, Kisteleki Ede, Fuchs Ernő. A legismertebbek és legnívósabbak, Bródy László, Holder József és Kiss Arnold sem tartoztak a magyar nyelvű költészet első vagy második vonalába. A lap költői inkább csak a felekezeti irodalom kontextusában értelmezhetők. Szerepük csak érzületés hagyománykifejező szerep volt, nem eminensen esztétikai. Jellemző, hogy Morris Rosenfeld verseinek fordítója például Gerő László volt, aki saját verssel nem is jelentkezett, inkább csak nyelvtudása érvényesült ezekben a fordításokban. Az érzület- és vágykifejezés jellegzetes verse Prerau Margot Vágyódás! című verse. Hebronból sarjadt régen / S azóta hullámzik a vérem. / Budapesten ébredt, / Páris az álom... / és Tel-Avivba vágyom! [...] Nyugatról Keletre vonz / Egy ős, delejes álom. / Északról Délre űz / A nyugtalanság. / Remeg az Örök Bolygó: / hol a hazád? /»Sehol. És mindenütt. / Hazám az egész világ...«/ Ó, nagyvilág, te óriás! / Ölelj magadhoz. Szeretlek! / S engedd, hogy én öleljelek... [Az Új Út az általunk ismert közkönyvtárak közül egyedül az OR ZSE könyvtárában lelhető föl. Közel negyedéve kérjük ezt az egyetemi könyvtárat, hogy a rövid életű folyóirat tartartalomjegyzékeit küldje meg a koronavírus nehézségek dacára. Sajnos, nem kaptuk meg. (Itt hívjuk föl a könyvtár látogatóit, hogy esetleg kifotózhatnák számunkra titokban? ezt az adatforrást. Cserébe régi folyóirataink közül válogathat a könyvtár olvasótermében ugyanis néhány banános ládányi folyóiratot a könyvtár látogatói számára fölajánlottunk.)] A lap egyéb közleményei is többnyire rövidek és állásfoglalást kifejezők vagy/és információközlők voltak. A jelentősebb, nem magyar szerzők szövegei pedig inkább szemelvényszerűek, illusztratívak, semmint részletesen argumentálók vagy elbeszélők voltak. Szemléztek és állásfoglalást demonstráltak, zsidó nézőpontból. A zsidó nép sorsa szempontjából fontos vagy jellemző aktuális fejlemények figyelemmel kísérése viszont folyamatosnak és következetesnek látszik. A lap elsősorban ezekre figyelt. 8 Bármily zavaros is a kép, amely a Smá Jiszróel körül az adatokból összeáll, maga a vers a történet fix pontja. A szöveg a költő kézírásában maradt fönn, autentikus dokumentumról van tehát szó. Ami benne van, s ami hiányzik belőle (például a címe) egyaránt József Attila alkotói jellegzetességeiről beszél. A javított fogalmazvány a javítások után a következő: Szegénység szennylepleiben Én nyughatatlanul bolyongtam, Sírt, mint a gyermek, a szívem Víg nép közt egyedül borongtam. Hol az ágy, melyben megpihen E fáradt lélek? Kiáltottam: Smá Jiszróel! És leste szolga a szavam, Selyempárnán hűséges nővel Számláltam marhám, aranyam, Gyarapodtam ésszel, erővel S amikor adtam, boldogan Mondtam magamban, s emelt fővel: Smá Jiszróel! 96

97 LengyelA JozsefA.qxp_Layout :10 Page 97 Lengyel András SMÁ JISZRÓEL 2020/2 3 És most is akármi jöhet, Dicsőség, sok pénz, nagy betegség, Akárki vethet rám követ És bár halálos ágyam vessék A véghetetlen szeretet Szavát kiáltom, bármi essék: Smá Jiszróel! E szöveg javítás előtti verziójának három javításra módosításra szorult eleme a végleges változat megértéséhez is segítséget nyújt, érdemes tehát ezeket már itt regisztrálni. (1) Az első sorban a szennylepleiben szó eleje eredetileg szennyes volt, ez rövidült mindjárt szenny- re. (2) A második szakasz első három sora eredetileg más volt, a negyedik meg sem született, csak helye lett megadva, s az 5. sorban is van egy pici eltérés. Azaz e második szakaszt, mindjárt, még a harmadik szakasz megfogalmazása előtt, a költő újraírta. Vagyis, az első változat nem elégítette ki. (3) A refrénként ismétlődő (s egyébként is kulcsfontosságú) Smá Jiszróel frazéma írásmódja a 7. és a 21. sorban hibás volt, az r betű l-ből lett javítva. (Vö. ÖV II. 267.) Érdemes innen, a legvégéről indulnunk. A Jiszróel szót József Attila a fülével írta, nem vizuális percepció irányította ceruzáját, hanem a hangzásélmény. S ezt az összefüggést erősíti az is, hogy ha teljesen szabatosan, azaz a vallási norma szerint fogalmazott volna, akkor a Smá szó helyett a Sömá, a Jiszróel helyett pedig a Jiszrael alakot kellett volna használnia. Számára azonban az élőszavas pongyola hagyomány hangzása elevenebb volt, mint az íráskép. Zsidók közt élő nem zsidóként a kifejezést nem annyira olvasta, mint hallotta. A Jiszróel forma egyébként, bár a mai imamagyarázók, így Raj Tamás is, a Jiszrael formával élnek, nem helytelen megoldás. Az 1930-as években még élt a Jiszróel alak. Löw Immánuel úgynevezett ádár hetedikei beszédeiben, amelyekben a zsidó diaszpóra előző évi halottait vette számba, jó néhányszor előfordul ez a névváltozat; sőt, e forma több rabbi nevében is szerepel. (Vö. Löw 1939: 44, 86, 113, 149, 152, 186.) A Jiszróel név tehát hagyomány szentesítette forma volt, a hagyományt őrizte és vitte tovább. Érdekes, mondhatnánk árulkodó, szóválasztás a szennylepleiben szó is, amelynek a szennyes -sel való kapcsolatát a korrekció fölszínre hozza. Mert mi is volt a szennylepel? Szennyes, piszkos (azaz bepiszkolt) lepel? Az is természetesen, de nem csak az: szimbolikus büntetés, stigma. A régiségben bizonyos bűnök elkövetéséért a bűnösnek vezeklésként sötét vagy szennyes lepelbe kellett öltöznie: szennyes leplet kellett magára öltenie. A zsidó-keresztyén hagyományban ez sokáig élt. Révész Imrének a református egyház XVI. századi fegyelmi rendjéről írott tanulmánya (Révész 1937) fájdalmasan szégyenletes és megalázó büntetésként írta le ezt a gyakorlatot, amikor a bűnösnek fekete ruhában vagy szennyes lepellel letakarva szégyenpadra vagy szégyenkőre kellett állnia a templomban, s ennek ismétlése, majd a töredelmes bűnvallás, amire a bűnös kényszerült, maga volt a legsúlyosabb erkölcsi megbélyegzés. Ennek emléke, metaforizálódva, még az 1930-as években is élt ben, egy nagy, angyalföldi bérház kimosdatásakor például a Népszava, a ház ezer lakójáról szólva ezt a kérdést tette föl: Mi lesz ezekkel? Vajon megújulnak-e ők is? Kívül-belül letisztul-e róluk a sötét és szennyes lepel, amit rájuk kényszerített a sorsuk? (Népszava, szept ) Az ungvári magyar nyelvű Munkás Újság pedig június 5-én arról írt, hogy akik politikai ügyben a börtönben vannak zárva, azok nem loptak, nem öltek, hanem bátrak voltak az úri gazság szennyes leplét a dolgozók előtt kiteregetni. (Munkás Újság, jún ) Az idézett két példa nem csak a büntetés metaforizált továbbélését mutatja, de azt is, hogy ez a stigma immár elsősorban a szociális szimbolika része lett. A gazdagság/szegénység dimenziójában értelmeződött. A szegénység szennyleplei tehát a szegények megbüntetésének, stigmatizációjának szimbóluma. S e ponton, a szimbolikus reprezentáció kérdésének fölmerülésekor célszerű a vers legerősebb, refrénként ismételt formulájára visszatérni. A Smá Jiszróel ugyanis szűkebb és tágabb jelentésében egyaránt szimbolikus jelentőségű gesztus. Magyarul, szó szerinti fordításban csak annyit jelent, hogy: Halljad Izráel! azaz a versnek, mint üzenetnek a címzettje Izrael. Ez tehát a zsidó hagyományhoz való kapcsolódás közvetlen jele. De egyben, tágabb jelentése is van, ez a kifejezés ugyanis egy jól fölismerhető intertextuális utalás; idézet az imából, amely a zsidó hit alapdokumentuma. Szabolcsi Miklós (a hajdani zsidó közélet nevezetes Szabolcsi-famíliájának a leszármazottja) 1955-ben szűkszavúan, de félreérthetetlenül kimondta jelentőségét: Smá Jiszróel: Halljad Izrael! A Bibliában a kinyilatkoztatást megelőző szavak, amelyeknek a zsidó vallás misztikus jelentőséget tulajdonít. (ÖM II. 482.) Stoll Béla, bár ugyancsak szűkszavú, konkrétabb s pontosabb: Mózes V. könyve 6. fejezetén alapuló héber nyelvű ima kezdő szavai, amelyet a zsidók afféle rövid fohászként önállóan is mondanak. (ÖV III. 206.) Erről az imáról a tudós rabbi, Raj Tamás külön tanulmányt is írt, s az ima teljes szövegét magyarra lefordítva is közli. Néhány megállapítását itt is célszerű idéznünk. 97

98 LengyelA JozsefA.qxp_Layout :10 Page 98 Lengyel András 2020/2 3 SMÁ JISZRÓEL Mindenekelőtt: A zsidóságnak nincsenek dogmái, kötelező hitelvei, mégis ezt az imát minden zsidó elfogadja, a mártírok ezt kiáltva mentek a halálba. A zsidó közösség legfőbb imáját, a Smá Jiszraélt Mózes mondta el először, [...] ott olvasható az a Tórában, közismert első szakasza Mózes V. könyve 6. fejezetében. A hagyomány azonban még régebbinek tartja. Egészen Jákobig, akinek második neve Izrael volt, vezetik vissza ezt a fordulatot. Az imádság első két mondata 6-6 szóból áll, az egész főima 245 szó, s hogy meg legyen a 248, ami a Tórai előírások száma, három szót ehhez hozzá tesznek pótlólag. (Jókai, mint Raj Tamás rámutat, A jövő század regényében erre utalva írhatta: A zsidók még mindig elmondják 248 szavas imájukat. ) Az ima első két héber mondata egyébként fonetikus átírásban ez: Smá Jiszraél, Adonáj Elohénuh, Adonáj Elhád! / Baruth sem Jevod malchutó leo lám vaed! E rész magyarul: Halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlenegy! / Áldott legyen az Ő dicső uralmának neve mindörökké. (A fonetikus lejegyzés és a fordítás Raj Tamás munkája.) József Attila versében a refrén, a Smá Jiszróel mint egy rövidített, emblematikus utalás az imára; a zsidó közösség tagjai számára ez a két szó önmagában is a teljes, 245/248 szavas szöveget idézte föl, hozta játékba. Nem véletlen, sőt, retorikailag nagyon is megokolt, hogy az Ararátban a verset kéziratból közlő Komlós Aladár címül is éppen a Smá Jiszróelt írta a vers fölé. Ez a választása mind vallási, mind költői szempontból kézenfekvő megoldásnak tekinthető. (Komlósnak vallási és irodalmi kompetenciája is megvolt ehhez; ismeretes, ő maga is gyakorló költő volt.) A frazéma rásugárzik az egész versre, és orientálja az olvasást, az olvasói jelentésképzést. 9 József Attila verse, talán már ennyiből is érzékelhető, nem pusztán zsidó tárgyú vers, hanem irányultságát tekintve zsidózó. A Smá Jiszróel frazéma kiemelő, hangsúlyozó ismétlése szemantikailag is, poétikailag is a zsidó hagyomány centrumába kapcsolja be a verset. A kérdés csak az, a három strófa milyen aktuális fiktív zsidó önképet rajzol ki? A vers beszélője, szemben a vers szerzőjével, jól meghatározhatóan zsidó. Nem csak a refrén teszi azzá, de az is, amit a beszélő önmagáról elmond. A három strófa, egy-egy, történetileg kialakult, szociálisan is jellemzett zsidó státuszlehetőséget vázol föl és kapcsol lazán össze. Az első strófa a pária zsidó monológja. Nemcsak szegény, de a szegénység stigmáját is hordozza (vö. a szegénység szennylepleiről mondottakkal), s ez lelki helyzetét is meghatározza. A szöveg roppant sűrű és érzékletes, nem csak a párialét nyomorúsága rajzolódik ki belőle, de a szóválasztás a bolygó zsidó sorsára, a diaszpóra-létezésre, azaz az etnikailag idegen nép között élésre és a mindebből fakadó elemi bizonytalanságra is utal. ( Szegénység szennylepleiben / Én nyughatatlanul bolyongtam, / Sírt, mint a gyermek, a szívem / Víg nép között egyedül borongtam. ) A vers mindezt nem szociológiai fogalmakban mondja el, hanem József Attila költői gyakorlatához híven a leírás fejezi ki. A refrén, mint már előzetesen rögzült, saját érzületi és gondolati aurával bíró verbális embléma, erre csap rá, s ezt helyezi el egy népi és vallási jelentésmezőben. A második strófa a gazdag zsidó önjellemzése, monológja. Koncepcionálisan ez a rész lehetett a legnehezebb feladat a költő számára nem véletlen, hogy ezt a részt József Attila félbehagyta, majd újraírta. A zsidókról élő sztereotípiák hagyományosan legneuralgikusabb pontja a gazdagsághoz való viszony. Nem csak az antiszemita retorika találja meg a gazdag zsidókat, de magában a zsidó önképben is élesen elkülönböződik a pária és a parvenü (vö. Hannah Arendt elméletével). Ilyen szempontból beszédes a Biblia egyik újszövetségi nevezetes szöveghelye: És én mondom nektek: könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. (Máté 19, 24; Márk 10, 25; Lukács 18, 25). A kereszténység hosszú időn, legalább másfélezer éven keresztül tiltotta az úgynevezett uzsora gyakorlatát s a katolikus/protestáns szakadás mögött is az egyik ok a pénzhez való eltérő viszony volt. A nagyon különféle s bonyolult alakzatokat alkotó szocialista gondolatkörben is jelen volt e kérdéskör. Az egyik nevezetes, idevágó szöveghely Pierre-Joseph Proudhon ( ) markáns formulázású ideológémája: La propriété, c est le vol, azaz magyarul: A tulajdon lopás. (E formula 1840-ben született meg a szerző Mi a magántulajdon? című munkájában) A gazdagság problémája természetesen a zsidók történetében is ismételten tematizálódott. A gazdagság a zsidó hagyomány nézőpontjából is magyarázatot igényelt. Szimptomatikus, hogy a nagy rabbi, Löw Immánuel ( ), egyik ádár hetedikei beszédében (1925-ben) fölemlítette, hogy a zsidó történetének sajátos fejleménye: a zsidó nép, amelynek hagyománya igencsak kritikus volt az üzleteléssel szemben, olyan történeti körülmények közé kényszerült, amelyben ez a gyakorlat lett egzisztenciájának, fennmaradásának legfőbb alapja, jellegze- 98

99 LengyelA JozsefA.qxp_Layout :10 Page 99 Lengyel András SMÁ JISZRÓEL 2020/2 3 tessége: A történet szeszélye, balhiedelem és egyházjog azokra ruházta a pénzüzérség lenézett és irigyelt szerepét és gyűlöletet keltő foglalkozását, akiknek szent könyvében a legrégibb kamatszedő tilalom állott. És a hitel életében még ma is nemzetközi tényező a zsidóság. De a mai rangos bankvezér egyénileg és magánügyében távol áll attól, hogy önnön ezüstjét uzsorára szánja. // Hatalmas érdekeket képvisel, jórészt a köz érdekeit. Fejedelmi rendelkező kézzel nyúl bele az ország közgazdaságának menetébe. Nincs összekötő kapocs, nincs rokonság közte és a régebbi idők zálogőrző tőzsére közt. // És ebben a nagystílű szerepkörben is beváltunk. (Löw II. 31.) Mindazonáltal a szociális egyenlőtlenségek rendszere ellen föllépő marxista (szocialista) munkásmozgalom rekrutációjában is igen magas volt a tőkekritikus zsidó származású aktivisták aránya. Maga József Attila is, mint 1930 és 1933 közt a keményvonalas illegális KMP tagja, azok közé tartozott, akik egyik önfölszólító formulája szerint is a döntsd a tőkét programjában voltak érdekeltek. A második strófa tehát annak mutatója, hogy költőként hogyan birkózott meg egy biográfiai adottságaitól idegen, sőt, tulajdonképpen azzal ellentétes szerep megkoncipiálásával és kifejezésével. A megoldás több rétegű, s a zsidó pozitív önkép felől mutatja be ezt a státuszlehetőséget. Figyelemre méltó, hogy ez a strófa Éssel kezdődik, ami ez esetben nem a klasszikus stilisztikák által nehezményezett stílusvétség, hanem annak jelölése, hogy a zsidó létezésnek (akár egy ember életén belül is) a gazdagság csak az egyik lehetősége. A szegénység és a gazdagság ennek a létezésnek az egyik nagyon gyakran összetartozó sajátossága, akár az egyszer lenn és egyszer fenn logikája szerint is. A strófában a gazdagság a gazdagság attribútumaival jellemződik (szolgák, selyempárna, marha, arany, sőt, ehhez horribile dictu! hűséges nő is társul), s ennek a jellemzésnek vannak bizonyos le nem tagadható fölhangja; a szolga például nem csak a bőség jelzésére szolgáló attribútum, de az alávetettségé is. (Itt, azt kell mondanunk, az életrajzi József Attila, akarva akaratlanul jelt ad magáról, tapasztalatairól. Ő, aki saját jellemzése szerint győzni segít szegényt, nehezen tagadhatta volna meg önmagát ily fontos összefüggésben.) Figyelemre méltó a gazdagságnak a létrejötte is. A strófa 4. sora erről ezt mondja: gyarapodtam ésszel, erővel. Ez, nem kétséges, a pozitív zsidó önképpel van összhangban, miként az 5-6. sor is, amely a boldogan és emelt fővel adakozás gyakorlatát regisztrálja. Azaz a rászorultak segítését és a közös célok anyagi támogatását mintegy a vagyon kötelességeként mondja ki. Ami e vers nem lényegtelen nóvuma, a gazdagság, a vagyon itt nem bűn (gondoljunk csak a gondolkodástörténet olyan markáns fejleményeire, mint a Proudhoné, aki szerint a tulajdon: lopás ), sőt, affirmálódik. Kérdés, ez vajon csak az adott versszituáció, a szerep pillanatnyi logikájából következik-e, vagy valódi szemléleti elmozdulás érhető-e itt tetten? A harmadik strófa egy tézis antitézis szintézis séma harmadik fázisának is tekinthető: egyszerre jelenik meg benne a zsidó sors mindkét véglete, a jó és a rossz bekövetkezésének eshetősége. De e strófa nem, vagy nem csak, egy dialektikus séma konkretizálása, hanem az aktuális helyzetre való reagálás is. Egy történeti alternatíva metaforizált megjelenítése. A bőség és a halálos ágy. A történeti-szociológiai konkretizáció itt persze hiányzik, de az azért jelződik: a negatív eshetőség nem, vagy nem csak, valamiféle betegség formájában jelentkezhet. Más is bekövetkezhet: akárki vethet rám követ. (1933 után vagyunk, Hitler már kancellár.) A strófa s az egész vers végkicsengése mégis egy sajátos, pozitív opció: akárki vethet rám követ / és bár halálos ágyam vessék, / a véghetetlen szeretet / szavát kiáltom, bármi essék: / Smá Jiszróel. Érdekes, bár bizonyos irodalommagyarázó elméletek számára irreleváns és illegitim kérdés: kit jellemez ez a véghetetlen szeretet? A biografikus József Attilát? A történetileg-szociológiailag leírható akkori magyar zsidó közösséget? Vagy csak a verset építő poétika autochton logikáját? Maga a vers azt mondja, hogy a véghetetlen szeretet szava is az ima szava, a Smá Jiszróelé. S ezzel a szeretet szavát a zsidó közösség hitéhez, a tradíció alapzatához köti. Ez a megoldás tehát, mivel a szeretet a legtöbb kultúrában pozitív kicsengésű választás, az aktuális zsidóság affirmációját jelenti. A Smá Jiszróel tehát akár megrendelésre készült, akár spontánul jött létre olyan zsidóságképet vázolt föl, amely megjelenése esetén alkalmas lett volna a zsidó öntudat erősítésére. (Az Ararát, 1941-ben alighanem ezért közölte igaz, ekkor már az évkönyvnek jól jött a költő neve és tekintélye is.) A zárlat azonban biografikus szempontból nem csak kompozíciós megoldás, de egyénlélektani projekció is. Önkifejezés, pontosabban: önkivetítés. Egy 1933-as, mozgalmi töredékben olvassuk: igazi voltom küzdő emberi szeretet (ÖV II. 228.). Azaz, szerepvers ide, szerepvers oda, a szerzői személyiségképlet e szerepben is hírt ad magáról. Így a Smá Jiszróel az azonosulás, vagy legalábbis az azonosulás felé való elmozdulás, verse is. S enynyiben a kései versek összetettebb versmagatartása 99

100 LengyelA JozsefA.qxp_Layout :10 Page 100 Lengyel András 2020/2 3 SMÁ JISZRÓEL felé tett lépés. (Azt kell mondanunk, nem véletlen, hogy két tájékozott kortárs, Németh Andor és Komlós Aladár is, már e verset is Hatvany Bertalannal hozta összefüggésbe. Azzal a Hatvanyval, aki mint ismeretes, cionista volt, s egyben a Szép Szó egyik fontos támogatója, s aki Mondjuk János néven a Szép Szóban is hangot adott cionista meggyőződésének. Ez az együttműködés pedig mind a Barthás, mind a KMP-s periódushoz képest érdemi preferenciaátrendeződést föltételez. Az 1933 tavaszát követő, s legszűkebb értelmezésben is legalább a Medvetánc kötet megalkotásáig tartó, periódus nem csak a moszkvai vonalas kommunistáktól való távolodás, de egy összetettebb és pragmatikusabb orientáció keresésének periódusa is. A Smá Jiszróel ennek a folyamatnak az egyik állomása. 10 A Smá Jiszróel időrendileg is belesimul ebbe a folyamatba. A jelek szerint Hódmezővásárhelyről Budapestre visszatérve, valamikor 1934 őszén írta a költő. Nehéz anyagi helyzetben, egzisztenciális bizonytalanságban, de az addigi költői pálya öszszegzésére törekvő, önmagát költőként újrapozicionálni akaró alkotói erőfeszítéstől vezettetve. Márkus, aki ekkor is az Andrássy út 84-ben lakott, akár véletlenül is találkozhatott vele a Japán kávéházban, de tudatosan is kereshette az immár lépéskényszerben lévő, expárttag költőt. József Attila, tudjuk, nem csak sokakat ismert a könnyű műfaj alkotói közül, de alkalmilag gyakorlatias összefüggésekben is élt ezekkel az ismeretségeivel. Egyik nevezetes interjúja és a József Attila-filológia crux-ának (Stoll) számító A csodaszarvas megjelenése (1933) mögött például Békeffi László állt, a könnyű műfaj világában Halász Rudolf néven ismert ifjú Siliga pedig Japán kávéházbeli sakkpartnere és alkalmi filléres hitelezője volt, akinek nagylelkűségét egy sajátos hangoltságú elismervény is dokumentálja. De könyveiből egy-egy példányt még operettsztároknak, így például Fedák Sárinak, Honthy Hannának, Gombaszögi Fridának is el tudott adni. Hatvany Bertalannal pedig a báró színésznő kedvesének a révén került kapcsolatba. Mindez a kávéházak világában természetes volt, nincs benne semmi meglepő. De az már szimptomatikus, hogy a mozgalmi élet érintkezési viszonyaiból kiszoruló költő számára fölértékelődtek ezek a kávéházi ismeretségek. De, a jelek szerint, kávéházon kívül is találkoztak, sőt összejártak. A budapesti csehszlovák kultúrattasé, Anton Straka nevezetes estélyein mindketten megfordultak. Straka hagyatékának megmaradt részében van egy jegyzetfüzet, afféle emlékeztető följegyzések sorozatával 1932/33-ből. Ezek a följegyzések nagyon szűkszavúak, voltaképpen csak névsorok a Straka lakásán összejövő, beszélgető írókról, szavalókról, szerkesztőkről. József Attila és Márkus neve is rendszeresen előfordul; hol csak kettejük közül az egyik, hol jó néhányszor együtt, más írókkal együtt. (A kurzivált dátumok azok a napok, amikor mindketten ott voltak Strakánál.) nov. 25., dec. 2., dec. 12., dec. 16., jan. 20., febr. 3., febr. 10., febr. 17., febr. 24., márc. 17., márc. 2., márc. 31., ápr. 21., ápr. 28., máj. 5., máj. 8., máj. 12., máj. 26., jún. 2., jún. 9., nov. 18., nov. 20. Mindez azt mutatja, hogy február 3-án már ismerték egymást, s az év folyamán öszszesen nyolc alkalommal találkoztak Straka laká - sán. Érdemes megjegyezni, a költő társaságában többször felesége, Szántó Judit is részt vett ezeken a beszélgetéseken. (Őt a napló József Attiláné néven regisztrálja.) Ezek szerint Judit is már a Straka-estékről ismerte Márkust. Az Új Út szerkesztőjével való találkozása, majd együttműködése tehát egyszerre volt véletlenszerű és törvényszerű epizódja életének. 11 A kapcsolat eredménye legalább egy, de lehet, hogy több, két-három vers lett. A Smá Jiszróel léte tény, szövege beilleszthető egy költészettörténeti folyamatba. A többi vers, sajnos, egyelőre ismeretlen, s közülük egy ha igaz Márkus verziója meg is semmisült, ma tehát már nem létezik. A kapcsolatnak azonban a verseken túl volt egy rejtett hozadéka is. Az Új Út, beállítódása következtében, rendkívül érzékeny volt a nácizmus agresszív zsidóellenességére, s már csak saját jól fölfogott önvédelmi stratégiájából következően is, fokozottan figyelte és szemlézte a náci erőszakosság jeleit. Folyamatosan veszélyjelzéseket adott le. (Vö. Szalai 2007.) Ez, ha József Attila akár csak rendszertelenül is, kézbe vette az Új Utat, megerősítette ilyen irányú tapasztalatait, náciellenességét. S hogy Anton Straka még 1936-ban is küldöncként használhatta József Attilához Márkust, jelzi, ez a kapcsolat nem egyetlen pillanatra korlátozódott. * A kapcsolat József Attila halála utáni utótörténetéhez tartozik, hogy Márkus lapja, amely 1936 nyarától Világvándor névvel jelent meg, 1939 nyarán megszűnt. Felesége, Márkusné Beer Erzsébet 100

101 LengyelA JozsefA.qxp_Layout :10 Page 101 Lengyel András SMÁ JISZRÓEL 2020/ ben még kiadott kettejük írásaiból egy kis jubileumi kötetet (Én és az uram), de ezt követően, a jelek szerint Márkus eltűnt a zsidó közélet nyilvános teréből a róla, illetve lapjáról legrészletesebben tudósító kutató, Szalai Anna is elvesztette nyomát. Mi történt? Szalai (2007) idéz Márkusné könyvéből egy ígéretet, miszerint Márkus hamarosan könyvvel fog előállni. Az ígért könyv Ki és mi az oka a magyarországi zsidóság tragédiájának? címmel jelent volna meg, s a beharangozó szerint a könyv leplezetlenül mutatja be a zsidóság minden egyedét, aki részt vállalt a történelem kialakításában, és minden intézményt, mely a zsidóság bástyáját jelentette (idézi Szalai ). A híradás egyben kivezető utat is ígért, amelyen haladva megelőzhető a magyarországi zsidóság végleges összeomlása. Ez a könyv azonban nem jelent meg. A Világvándor megszűnése és a könyv megjelenésének elmaradása nyilvánvalóvá teszi, Márkus helyzete radikálisan megváltozott, sőt, ellehetetlenült. Az egyre keményedő zsidótörvények, amelyek igen sok lap megszűnését is eredményezték, magyarázatot adnak a Világvándor sorsára, a könyv megjelenésének elmaradása azonban ennél összetettebb történetre utal. Alighanem arról van szó, hogy az egyre szorongatottabb helyzetű neológ zsidó mainstream összezárt a beígért kritika előtt, s informálisan megakadályozta annak nyilvánossá válását. Ami érthető. A viszonyok alakulása már túljutott azon a ponton, amikor a mégoly jogos belső kritika nyilvánossá tétele a közösség helyzetét javította volna, és segítette volna a hatalmi térben való mozgást. Márkus Aladár, mint magánember azonban nem tűnt el. A budapesti telefonkönyv újabb és újabb kötetei is dokumentálják jelenlétét. Lakcíme továbbra is: Andrássy út 84., önmagát pedig íróként, színpadi szerzőként és a volt Világvándor szerkesztőjeként határozta meg. S túlélte 1944 megpróbáltatásait is, létét az 1945 utáni telefonkönyvek is dokumentálják, csak időközben az Andrássy útból Sztálin út lett. A 84. alatt azonban változatlan Márkus lakott. A kérdés csak az, irataiból, levelezéséből mi élte túl az időket, s ez az anyag, ha megmaradt, ma hol van? JEGYZET József Attila tárgyalt versének cím nélküli, ceruzaírású autográf kézirata: Petőfi Irodalmi Múzeum (továbbiakban: PIM) JA 169. (A dokumentum egy jegyzetfüzet, a vers ennek oldalán olvasható.) A verset a költő eddigi valamennyi kritikai kiadása tartalmazza: ÖM II. 345., 451., ÖM II. 362., 481., ÖV , ÖV II A pozitív, affirmatív szerepű zsidózó irodalom néhány tétele: Arany János: Az örök zsidó [1860]. A vers benne van az Arany összesekben, így például: Arany János összes költeményei I. Szerk. Keresztury Dezső és Keresztury Mária. Bp. 1973, Szépirodalmi, Cholnoky Viktor: A hasbeszélő, Nyugat, dec A novelláról lásd Lengyel András: Az esthajnali csillag. Cholnoky Viktorról. Bp Ady Endre: A bélyeges sereg. Budapesti Napló, dec , kötetben először a Vér és aranyban (1908) jelent meg. Egy újabb kiadásban: Ady Endre összes versei. Sajtó alá rend. Láng József és Schwei - tzer Pál. Bp. 1977, Szépirodalmi, A vers történetéről: Révész Béla: Egy Ady-vers története. A bélyeges sereg. Múlt és Jövő, sz Schöpflinről megjegyzendő, hogy van egy fiatalkori portréfotója, amely át van festve a rabbiviselet szerint (imasál stb.). A kép hátoldalán autográf ceruzás rájegyzés: Schöpflin Aladár rabbinövendék korában. Ez az önmeghatározás persze csak szerepjáték, a magyar kritika e jeles alakja soha sem járt rabbiképzőbe, nem is volt zsidó felekezetű. De verseit, nyilvánosan is, Szombatos Aladár szerzői néven jelezte, ami miként a fotó átfestése is meglehetősen árulkodó jelzés. A vers megrendelőjének vagy/és szerkesztőjének, Márkus Aladárnak életrajzához és pályaképéhez lásd Szalai Anna: Asszimiláció és cionizmus az Új Út Világvándor című folyóiratban. Bp. [2007?], (E tanulmány először Jeruzsálemben, a Yad Vashem intézet kiadványában, angol nyelven jelent meg.) Márkusról a szócikk: Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. 3. köt. Bp Budapesti életét, bankári és szerkesztői jelenlétét a címtárak és telefonkönyvek folyamatosan jelzik. Budapesti Czím- és Lakásjegyzék (a Törvényszékileg bejegyzett közkereseti és betéti társaságok és egyéni czégek fejezetben): 1910: 665., 1911: 689., 1912: 725., 1913: 749., 1914: 760., 1916: 776., 1922/23: 491., 1928: 563. A Czímtár úgynevezett Lakás-jegyzék fejezetében is ugyanaz a cím szerepel: Andrássy út 84. (vö. pl. 1910: 1925.). A cégcím és a lakáscím azonossága azonosítja Márkus személyét. A Heller és Márkus Bank létezését már 1907/08-ból is dokumentálja a Mihók-féle Gazdasági Compass. (Márkus társa itt Heller Ernő.) A különböző neveken közreadott budapesti telefonkönyvek távbeszélő-névsorok ugyancsak regisztrálják személyét, pl július, 1936 május, 1939, 1940, 1942, 1943, Személyét lakcíme is, foglalkozása (író, színpadi szerző, újságíró, szerkesztő) is azonosítja. (Az Andrássy út 1950-ben persze már Sztálin nevét viselte.) A lapok elsősorban operettszerzői szerepét és különböző pöreit, bíróság előtti szerepléseit regisztrálják. Szalai Anna (2007) adatainak kiegészítéseként néhány, főleg 1930-as évekbeli közlemény: Pécsi Figyelő, jan. 29. (Márkus ekkor pécsi lakos volt, keringőt írt Kossuth Ferenc tiszteletére), Pécsi Napló, jan. 31. (Márkust siklósi fiatalemberként emlegeti); Siklós és Vidéke, febr. 15. ( Földink, írják róla, és siklósi szereplése alkalmával megjegyzik, Budapesten él); A bankár kék szeme. A huszonötezer koronás csalás. Szeged és Vidéke, szept. 13. ( A kék szemű zugbankár -ként emlege- 101

102 LengyelA JozsefA.qxp_Layout :10 Page 102 Lengyel András 2020/2 3 SMÁ JISZRÓEL tik); Központi Értesítő, ápr (Már létezik a Márkus Bank!); Testvérharc izraelitáink sorában. Magyarság, márc. 18. (Márkus szerepe a felsőházi tagság körüli harcban); A szerkesztő úr magyar?! [...] Sajtópör borssal és paprikával. Nemzeti Újság, okt. 23. (Márkus kontra Pintér Miksa); Mephisto: A csörgőkígyó. Eredeti bemutató előadás a Pécsi Nemzeti Színházban. Márkus Aladár 25 éves szerzői jubileuma. Pécsi Napló, dec. 1. (Márkus portréfotójával); Pécsi Napló, jan. 11. (A csörgőkígyó bemutatójáról); Csörgőkígyó. Eredeti operettbemutató. Dunántúl, jan. 11.; Szőllős Gyula: Esti levél. Új Közlöny, szept. 23. (Az operettszerzőről); Az Est jan. 21. (Sajtópöréről); Az Est, dec. 24. (Újabb pöréről); Az Est, jan. 1. (Pöréről, sikkasztásért már el volt ítélve); Magyarország, jan. 1. (E lap szerint is el volt már ítélve); Magyar Hírlap, jan. 20. ( legújabb Darwin-pör ) stb. Az Új Útról. Bibliográfiai leírása: Scheiber Sándor: Magyar zsidó hírlapok és folyóiratok bibliográfiája. A szerző hagyatékából sajtó alá rend. Scheiberné Bernáth Lívia és Barabás Györgyi. Kieg. Barabás Györgyi. Bp A lapról először hírt adott s néhány közleményét újraközölte: Tasi József: Kritika ellen csak kritikával szabad harcolni. Magyar írók állásfoglalása 1934-ben. Kritika, sz. 32. A lap legrészletesebb bemutatása, vázlatos története: Szalai Anna Az Új Út számai nehezen hozzáférhetőek. A legteljesebb sorozat az Izraeli Nemzeti Könyvtárban (Jeruzsálem) található, de onnan is hiányzik az februári és májusi szám, valamint az 1931 júliusától 1932 februárjáig kiadott számok sorozata. Az Országos Rabbiképző Intézet (OR ZSE) könyvtárában is csak az április decemberi számok, valamint az 1933/34. évfolyamok vannak meg. A szegedi egyetemi könyvtár (Klebelsberg Kuno Könyvtár) állománya: 1931: 1, 3 4, 6, 1932: 4 12, 1933: 1 12, 1934: 9 11, 1935: 12, 1936: 3. szám. (A szegedi könyvtár őrzi az úgynevezett ügyészségi köteles példányokat. Nem lehet tudni, hogy az állomány hiányai miből adódnak: a hiányzó példányokat az ügyészség esetleges vádemelés végett visszatartotta vagy a könyvtári feldolgozó munka trehánysága szelektálta meg az állományt.) A Smá Jiszróel keletkezéstörténetéhez, szövegének értelmezéséhez: A vers keletkezéséről a leginformatívabb forrás: Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés. Sajtó alá rend. Murányi Gábor. Bp Információinak ismeretében Révai József kifaggatta az érintett szerkesztőt, Márkus Aladárt (valamikor az ötvenes években). A Márkus emlékeit rögzítő följegyzést, részlegesen, idézi Stoll Béla: ÖV III A följegyzés teljes szövege, sajnos, ma nem hozzáférhető. Tulajdonosa, Horváth Iván már nem emlékszik rá, a másolat pedig, amelyet Stoll készített róla, s amely utóbb a szegedi egyetem magyar irodalomtörténeti intézetének tulajdonába került (Stoll anyaggyűjtésének más darabjaival együtt), ma lappang. Márkus és József Attila kapcsolatához lásd még: József Attila levelezése. Összeáll. H. Bagó Ilona, Hegyi Katalin, Stoll Béla, sajtó alá rend. Stoll Béla. Bp (a továbbiakban JAlev). A vers szövegének értéséhez lásd: Szabolcsi Miklós (ÖM II. 482.) és Stoll Béla jegyzetét (ÖV III. 206.). A Smá Jiszróel/Jiszrael kifejezés átfogó, tanulmány jellegű értelmezése: Raj Tamás: A Smá Jiszraél (Halljad Izrael) imáról. E tanulmány az ima első két héber mondatát fonetikus átírásban, egészét pedig magyar fordításban is adja. A szegénység szennylepleiben kifejezés jelentéséhez lásd Révész Imre: A református egyház területi egységei [...] c. tanulmányát. Theológiai Szemle, sz., különösen: , Andorka Dezső: Kimosdatott ház. Népszava, szept , Nem engedünk a terrornak. Munkás Újság, jún A vers hátteréhez hasznos Löw Immánuel beszédeinek gyűjteménye: Kétszáz beszéd I II. Szeged Für Emil festménye a Koronavírus-korszak sorozatából 102

103 Konrad.qxp_Layout :11 Page 103 Konrád György GERA GYÖRGY 2020/2 3 Konrád György Gera György Ha meglátogattam unokabátyámat, Gera Györgyöt, aki nálam tizenkét évvel volt idősebb, mindig az alacsony asztal mögött találtam. Alacsony fotelben ült, előtte az írógépbe becsavarva a papír, mellette a majdnem hibátlan kézirat, amelyen a javítások finom töltőtollal húzott, fekvő téglalapocskák, hogy az alkalmatlan szónak nyoma se maradjon, senki el ne olvashassa, s az ő szemét se bántsa, hogy az alakuló novella vagy regény naprakész állapotban legyen. Mindig ott találtam a cigarettafüstben, amelyet nem szívesen eresztett ki, mert félt a hidegtől, s a megzavartatásoktól. Ott szeretett ülni, kissé fájós derékkal a papírra meredve, bizonytalanul, hogy a narratív előrehaladás pontos lépteit teszi-e meg, de biztosan abban, hogy semmi sem érdekesebb, mint ez a lassú járás a papíron, s hogy minden más csak ideiglenes, erőszakos beavatkozás az idő természetes folyásába, amely használható nyomokat hagy a papíron. Félszeme ott volta az írógépen, nem szívesen állt fel mellőle, pedig talán éppen ő hívott, de még benne volt a mondatban, amely valahogy nem egészen úgy hangzott, ahogy a füle érezte, amely inkább megközelítés volt, mint áradás, de aztán mégis felállt, és engedte kijönni az arcára, érdekesen szép, érdekesen csúnya arcára, a csibészes, érzelmes, rokoni, ugratásra kész mosolyt. Tréfásan, majdnem mindig tréfásan kezdődött a diskurzus, alkudoztunk a szellőztetésért, nagy szertartásosan megkínált egy valódi Gitane-nal, érzékelni kellett, hogy ez most ajándék, ami nem jár, Gera György a középpontban, többek között Ungvári Tamás, Psota Irén, Örkény István és Radnóti Zsuzsa társaságában 103

104 Konrad.qxp_Layout :11 Page 104 Konrád György 2020/2 3 GERA GYÖRGY mert van az asztalon magyar cigaretta is, de most élvezkedjünk, lesz remek vacsora, van egy kis házipálinka is az öreg takarítónő sógorától, persze van baj is csőstől, derékfájás és pénzhiány, zálogház, kölcsönök, miből fizeti a törlesztést, a gázt, akrobatika a szakadék szélén. Az asszonyok a gyerek fürdetése körül, ágybaimádkozása körül, az utolsó vacsorakészületek körül, behallatszott a nevetésük. Ültünk, és jött az irodalom, rengeteg irodalom. Mindig volt valami olyan érdekes könyv az ágya mellett, amit én is szerettem volna elolvasni. Mindig tudott valamit egy ismeretlen franciáról, németről, angolról, amit én nem tudtam. Mindig elgondolkoztatóan vett le egy klasszikust a polcról. Antropológiai furcsaságokat, történelmi groteszk anekdotákat mesélt, mindig olvasott valamit, amiről volt mesélni valója. Elegánsan tette önmaga és a világ közé az irodalmat, ahogy elegánsan öltözött is. Fölvette a zakóját, nyakkendő is volt rajta, szépen tartotta a cigarettát a kezében, karcsú volt és dúshajú, árkolt szemű, szellemesen faragott, jó volt nézni. Ilyen egy író, aki világéletében író akart lenni, és az is volt, tulajdonképpen boldog volt tehát. Apja magas, sovány, eszes harisnyagyáros Nagyváradon; anyja apám nővérei közül, ha nem is a legokosabb, de a legcsinosabb. Nagy, mély földszintes ház, árnyas szobák, nehéz, sötét bútorok, s a kert, amelynek egyik fáján kuporgott vigyorogva Gyuri, láthatatlanul, s nála a kulcscsomó, amelyet Giza néni, fejvesztve keresett, hogy kiadja a terítéshez az ünnepi étkészletet. Azt is jellemzőnek találtam, hogy narancsokat gurítgatott a fejemen, és közben viccelődött rajtam, nagykobakú, jámbor ötéves rokonán, akivel persze nem lehetett érdemlegesen beszélni. Legföljebb csak 1945-ben, Kolozsvárott lehetett egy másik nagynéni házában, ahol Mallarmé ott volt az asztalon, s az ebédnél Benedek Marcell, ahol Gyuri nem beszélt Mauthausenről, ahonnan megjött, csak a kolozsvári irodalomról, ahol már politika is volt. Egy lendületes modorú, kalandos polgárlánnyal összeházasodott és elment Párizsba, hajón, Constanzából, mert Nagyváradról Párizsba vágyott, mert apját, anyját megölték, mert Váradon már nem volt semmi sem, mert az ő otthonuknak ugyanúgy vége volt, mint a miénknek Berettyóújfalun. Ő is polgár, én is, kettőnk közül ő előbb és meredekebben tette meg a lépést át a másik világba, a nyelv, a jelek, a fogalmak világába. Attól, hogy a szülők elégtek, s a javakat elhordta a szél, ez a másodfokú valóság szinte valóságosabb volt, mint az elsőfokú. Mindenképpen megbízhatóbb. Mert az úgynevezett valóságban az is megtörténhet, hogy Gyuri szökött munkaszolgálatosként egy cigányputriban talál menedéket, de kiteszik a szűrét, mert eltetvezte a családot. Az is megtörténhet, hogy a marharépalevestől harminckét kilóra apad le a teste, s egy veszedelmes étvágy üt benne tanyát. Étvágy, amely kielégíthetetlen, mint közös barátunké, Gyuláé, aki rózsasziromgyűjtés és kásafogyasztás mellett ugyancsak harminc kiló volt, amikor elengedték a hadifogságból. Étvágy, amely szépen terített asztalt kíván, és salátát, majd előételt, amit a Fészek kerthelyiségében sokan egy kisség modorosnak is tartottak, ki hallott még olyat, hogy valaki céklával kezdje az ebédet? De ahogy alakult a dolog, és valóban elmélyült töprengés után, az anyagi csőd borzalmas árnyéka alatt, egy igazán tetszetős ebéd kompozíciója épült 104

105 Konrad.qxp_Layout :11 Page 105 Konrád György GERA GYÖRGY 2020/2 3 föl. Ezt nem lehet elsietni, ezt ugyanolyan komolyan kell venni, mint a szöveget, aminek ugyancsak szabályai vannak, a honi hagyománytól, a vastag és gondatlan realizmustól ugyanúgy különböző szabályai, mint ezé a gondos ebédé, amely táplál, de nem hizlal. A szöveg is maradjon karcsú, tartalmas, választékos. Vékonyhegyű tollal a gépelt sor fölött, apró, csinos, tisztán olvasható betűkkel írta a pontosabbnak ítélt szavakat. Párizsból 1948-ban hazajött, mert végül is úgy döntött, hogy nem megy el San Domingóba forradalmi szervezkedéssel megbuktatni a diktátort egy baloldali érzésű, sandomingói milliomos pénzén. Elbúcsúzott feleségétől, aki elment, s később Castróékkal dolgozott együtt. Hazajött magyar írónak, felemás érzésekkel kevesellve a francia demokráciát, amely azt is megengedi, hogy az ember az utcán azt kiabálja: akasztófára Ramadiert, aki akkor a köztársaság elnöke volt. Ezen én annyira csodálkoztam, hogy ez is lehet, hogy újra, meg újra megkérdeztem, nem tréfál-e, lehetséges ez? Te is kiabáltad? Ő, ő igazán nem, nem kívánja az akasztófát senkinek; csak éppen lehet. De ő akkor kommunista párttag lett, alighanem valami pozitív demokráciára vágyott, amelyben az ember odaadóan helyeselheti azt, ami van, ami lenni készül, ami nagyon más, mint ami eddig volt, ami más, mint a polgári család. Államközösség, táborközösség, és csak egyszerűen közösség, gyári például, színházi közösség. Dramaturg lett az egyik pesti színházban, mi pedig nem láttuk őt vagy nyolc éven át, mert valami mást keresett, mint a zsidó, polgári háttér, valami nagyon mást. Ez a háttér a maga együgyű biztonságával szomorú tévedésnek bizonyult, talán kicsinyes tévedésnek is. Hiszen csak a nemzedékek lassú folytatódásáról volt itt szó, s az ünnepekről a nagyszülőknél, a templom első sorában, a köznapokról boltokban, ahol az áru jó minőségű, a haszon törvényes, a raktár teljes és választékos, de ahol nem volt szó arról, hogy az embert gázkamrába és tüzes kemencébe lökhetik, ahol a kemencéhez, a kenyéren kívül, a pénteki sólet képzete társult, s nem a gyerektesteké. Borzalmas és nevetséges cáfolatát az apák bölcsességének, törvénytiszteletüknek és állambizalmunknak unokabátyám komolyan vette. Nem kellet neki többé a polgári jóravalóság. Neki az igazság kellett, amit a templom énekeiben és pusmogásában nem talált meg. Az igazság megbízhatósága elv, amelyben mindenki megállapodik, hogy ne kelljen a másikról azt gondolni, egyszer csak fogja magát és meg akar ölni. Általánosan megbízható elvek. Közreadott a Csillagban egy novellát, amelynek munkás-hőse komoly lelkiismeretfurdalást érez, mert elkésett a reggeli műszakról. Hova lett a szürrealizmus?, kérdeztem magamban, azt is elhagyta ezért az igazságért? Furcsa, gondoltam, s valahogy megértettem, hogy most kerüli a találkozást velünk. Ez így következetes, így radikális. Másik unokatestvérem is azt mondta, ha apja, a módos textilkereskedő hazajött volna Mauthausenből, szakított volna vele. István tizenhat éves korában függetlenített pártmunkás volt, ötvenhatban munkástanácsok szónoka, hatvanban Oxfordban, a forradalmár szereptől elbúcsúzva: öngyilkos. Aztán, mert nem ment el az esküvőre, hol már a menyasszony és a násznép is megjelent, s mert helyette Sarkadi Imre mondta, kivel egész éjjel ivott, hogy a vőlegény nem jön el, nem akar eljönni, kitették a színházból és kizárták az Írószövetség pártszervezetéből, kommunista íróhoz méltatlan viselkedése miatt. A történet apró mozzanatain a kollégák remekül mulattak, de Gyurit irgalmatlanul kizárták. Se állás, se közösség, se politiko-metafizikai otthonosság, csak egy hosszú regény terve, odafönn a Szentistván-körúti Club-kávéház galériáján, egy sötét aszalnál, aprócska betűkkel sűrűn teleírt kéziratlapok egy zsidó textilkereskedőről, aki

106 Konrad.qxp_Layout :11 Page 106 Konrád György 2020/2 3 GERA GYÖRGY Konrád György május 19-én igazán meg van lepve, és rosszat sejt. Éveken át készült ez a regény, ötvenhat nyarán jelent meg, nem volt sok visszhangja, más érdekelte akkor az embe reket. Az irodalomban többek között a visszamentés, a kitagadott, a mellőzött, a lekicsinyelt klasszikusok újra megszeretése, az utcanévvé, szoborrá, állami emlékünnepséggé laposított, mélységüktől és talányaiktól megfosztott, kanonizált klasszikusok mellett, például annak kifejtése, hogy Krúdy Gyula is nagyszerű író volt, adják ki tehát. Az Új Hang folyóirat szerkesztőségében találkoztunk, én Örkény novelláiról írtam, Gera Krúdyról. Két esszéíró szemlélgette egymást, ráadásul unokafivérek, nyolc éve nem látták egymást. Ő harmincnégy, én huszonkettő, szemre talán nem, valami másban mégis hasonlítottunk egymásra. Volt valami unokatestvér összetartásunk és gőgünk is, rajtunk kívül még öten: mérnök, közgazdász, matematikus, biológus, vegyész, [ ] két irodalmár, a maga módján mind elég fura. Meg a távolabbiak, orvos, zenetörténész, csempész s városi gerilla, egymástól elég távol sodródva, egymással nem is levelezve, de egymásról mégis mélyen tudva, határokon és elkülönítő nézeteken át. Vasasok, textilesek, könyvesek, optikusok, mások gyermekei, nem nagypolgároké és nem is kispolgároké, jómódú, vidéki középpolgároké. Kisodorva bennünket az apai házakból, ki a zsidó család állandó közlekedési rendjéből, a történelem belőlünk, hajlamainkkal találkozva, pénz dolgában kevéssé gyakorlatias értelmiségieket csinált, akiket eszmék és rögeszmék hajtanak, akik valamire ugyanolyan szorgalommal akarnak rájönni, amilyen tudással és szorgalommal az apáik közvetítették a javakat a gyárak és Bihar megye két országra szétkülönített lakói között. (Lakatos, bádogos, kocsmáros, kántor és paraszt ősökön át a család, ameddig követni lehet, bihari volt és zsidó.) Értettük egymást unokatestvérek, s ha föl is boszszankodtunk egymás ellen, másképp volt közünk egymáshoz, mint a barátainkhoz. Gyurival ráadásul többnyire hasonlóképp is gondolkoztunk, én megörültem akkor 1955-ben, hogy van egy ilyen unokabátyám, ő meg talán, hogy van egy öccse. Akkortól fogva, több mint húsz éven át gyakran láttam Gera Györgyöt. Nem mindig telt egy üveg borra, de mindig telt a szóból annyi, hogy másnap kissé kialvatlanok voltunk. Láthattam életét, egy szabadúszó íróét, amely igazán nem volt könnyű. Fordítások, lektori jelentések adták a keserves infrastruktúrát, eladósodás, zálogház, könyvtára bő felének eladása. És a visszautasított kéziratok, többnyire irodalmon kívüli szempontok miatt. Gera sokféle bűnbe esett, volt abszurd, egzisztencialista, szürrealista, absztrakt; a kalandosabb szövegkísérleteket vontatottan és kelletlenül fogadta be az irodalmi élet, s őt magát is nehézkesen; valahogyan holtáig kívülálló maradt. Nem volt igazán budapesti, inkább nagyváradi, és talán párizsi. Nem volt igazán otthonos egyik irodalmi körben sem, barátai, akiket nagyra becsült, Kassák és Szentkuthy, Mészöly, Nemes Nagy s később Hernádi, akinek irodalmi törekvéseivel, ízlésével együttérezni tudott, maguk is a lét peremén. Szép esti társalgások adódtak velük, de egyiknek sem volt módjában irodalmi folyóirat-szerkesztőként nyomtatáshoz segíteni Gerát. Lakásokban rejtőző kör volt ez, fórumhoz nem juthatott, s ahhoz viszont unokabátyám túl büszke volt, hogy célszerűen barátkozzon a fórumok embereivel. Ha elutasították, nem küldött többet kéziratot. Járta rezignáltan és szívósan a maga útját, némelykor talán elbizonytalanodva, szemérmes és elmosolyodó sötétenlátással. Máskor kamaszosan fölvillanyozva, egy-egy baráti dicsérettől, közlési esélytől, vagy csak két jól sikerült oldal nyelvi találataitól. Minden akasztófahumoron túl, élvezkedő és gyakran kisdiákos fekete humorán, csibészes ingerkedésein, kaján észrevételein túl, könnyű volt madarat fogatni vele. Tudott tönkremenni és föltámadni, nagybetegen a megsemmisülésre várni, aztán megint, mintha mi sem történt volna, ülni frissen az írógép előtt. Négyszer adatott megházasodnia, utolsó felesége volt a legkedvesebb, ő negyven, a menyasszony húsz, majdnem szöktetés, az esküvői tanú én voltam, s tanúja lehettem annak is, hogy egyre figyelmesebben szerették egymást. A feleségnek az volt a dolga, hogy elmeápoltakat szórakoztasson a Lipótmezőn, nekik is mesélt, a gyereknek is, aztán Gyurinak róluk; rengeteg 106

107 Konrad.qxp_Layout :11 Page 107 Konrád György GERA GYÖRGY 2020/2 3 vidám lelkierő, jó volt náluk tölteni egy estét, élvezetes történetek és meditációk az élvezetes étel-ital után. Szép volt az alvó gyermek, kit lábujjhegyen besurranva a félhomályban éjfélkor megtekintettünk. Adományaival a Gondviselés nem halmozta el túlzón unokabátyámat, de amit adott, az mind az övé volt és járt neki. Senkinek nem ártott, senkinek nem vette el a helyét, azt írta, amit gondolt, nem írta, nem mondta, amit nem gondolt, és fegyelmezett megszállottsággal kereste a pontos szót, az ő szavait. Örülök, hogy többször módomban állt őszinte örömmel kijelenteni, hogy megtalálta őket. Most, hogy újra olvastam a Terelőút című regényt, nem féltem sorsát, benne marad a magyar irodalom törzsanyagában. A szerkesztő jegyzete: Az itt közölt Konrád-írás teljes egészében bizonyosan itt jelenik meg először, néhány eleme viszont visszaköszön Konrád más munkáiban, pl. a Csodafigurák c. kötetének (Noran, Budapest, 2006) Mészöly Miklósról szóló részében ( ). Köszönet Gera Balázsnak, hogy édesapja hagyatékából a Konrád-írást, a Fehér Ferenc Heller Ágnes-levelet és a fényképeket lapunk rendelkezésére bocsátotta. Részlet Gera Balázs a szerkesztőnek írt leveléből: Tudomásom szerint Konrád Gyuri az apámról írt szöveget március 29-én mondta el az Elizélt Palotában (Vörösmarty tér), mert ott volt a Livre Hongrois irodája, aminek apám volt a főszerkesztője. Folytatás a 88. oldalról S a járványnak köszönhetően megértettük meg az idők szavát ha későn is, de felépítettük a Múlt és Jövő Online mellékletét, ami már a mostani számon is látszik. Ezentúl a sziámi ikerként működő két fórum dinamikája adja meg az alaphangot amiben olvasóink és szerzőink közreműködésére is számítunk. Egyes írások az aktualitásuk okán előbb az online változatban látnak napvilágot, de később a papír formátumba is bekerülnek, mert gondunk van arra, hogy 100 év múlva is olvassák. A 30 évfolyamunkat, pedig úgy használjuk, mint egy aktualizálható archívumot a digitális térben. Az egyes írások történelmi távlatból új értelmet nyerhetnek, s új olvasókra lelhetnek. A májusi számunk bővebb terjedelemben (adni, adni, adni = ez a túlélés záloga!) magán viselte a koronavírus sokkját. Ez a számunk is. Nem a témáiban, hanem, hogy a feltételek nehezen teremtődtek meg ezért jelentkezünk dupla számmal. S valószínűleg csak a 2021-es év elején tud meglenni a negyedik számunk hiszen a koronavírus-korszakot tanúsítani: nem ajándék. * A koronavírus korszaka csak komorabb hátteret ad a halál témájának, ami az utolsó évfolyamokban oly kegyetlenül kijelölte a folyóiratunk tartalmát. Tavaly ment el a magyar zsidó szellem utolsó nagy nemzedéke, s egyben folyóiratunk alkotógárdájának a gerince. Azonban ebbe nem törődhetünk bele, velünk kell, hogy maradjanak! Ebben a szellemben szerveződött e szám írásainak egy része. Mindezt tovább komorítja, hogy a kaszás nem csak az utolsó, a még a soá előtt szocializálódott nemzedék között aratott, hanem a rákövetkező nemzedéket is rohamosan ritkítja A májusi számunkban is hangot adtunk a kételynek: lesz-e témáinknak, traumáinknak, sebeinknek hasonló jelentősége, mint a koronavírus ideje előtt? Március végén fogalmaztuk meg, vajon a Trianon 100 éves évfordulóját nem teszi-e zárójelbe a járvány? Amennyire meg tudjuk ítélni: a nemzeti trauma kevésbé került kibeszélésre, és vele begyógyulásra, s ezért megmaradt ugyanannak a vérzékeny gócnak, mint ami egész száz éve alatt volt. S vajon a holokauszt sebe, traumája története hogyan fáj koronavírus idején? Ugyanis ez a traumaapokalipszis állandó ügyünk és meghatározó elbeszélésünk. Az online fórumunkon most voltunk kénytelen abbahagyni a próbára bocsátó levél sorozatunkat, mert a koronavírus nem engedett ki a szabadba, s visszazárt a kételyek és gyötrelmek inkviziós börtönébe. Új felcímet kell kitalálni a járványt tovább követő és dokumentáló krónikánk fölé. Azonban a folyóirat más, mint az ember, noha emberek csinálják. A folyóirat a kollektív emlékezet őrzője és alakítója próbára bocsátó ideje most kezdődik. S persze, nem csak rajtunk, lapcsinálókon, de rajtatok, az olvasókon múlik. (Akik mind a sebekkel borított történetükben s ez a két körülmény oly végzetesen össze is fonódik - s mind életkorukban a legveszélyeztettebb csoportot alkotják.) 107

108 Gera Balázs.qxp_Layout :12 Page 108 Gera Balázs 2020/2 3 HELLER ÁGNES UTOLSÓ ÚTJA PÁRIZSBAN Gera Balázs Heller Ágnes utolsó útja Párizsban Kőbányai János interjúja Bernard-Henri Lévy telefonált nekem, hogy Macron elnök szervez egy ebédet azoknak a neves értelmiségieknek, akik aláírták az általa kezdeményezett Európa ellenáll a populizmusnak című manifesztumot. Ez az Európa humánus értékeiért síkraszálló szöveg megjelent több újságban és több nyelven a 2019-es év elején [Libération, január ] 30 értelmiségi író, gondolkodó csatlakozott az itt felvetett programhoz a világ sok tájáról, Magyarországról Konrád György és Heller Ágnes. Macron mindent elkövetett a kampánya felpörgetéséért, s ezt a meghívás-gesztust is bevetette, hogy érzékeltesse, hogy a vezető világértelmiség is egyetért vele. Mivel a meghívás de maga a kezdeményezés is az európai választások kampányába tartozott, gyorsan kellett szervezni. Végül 16 résztvevőt tudtak összeverbuválni az eseményre. A francia filozófus nincs hivatalos kapcsolatban az államelnökkel, de jó viszonyt ápolnak egymással, gyakran felhívják egymást telefonon és eszmét cserélnek. Lévy e találkozó előtt egy Looking for Europe című monodrámával járta Európa nagyvárosait. A turné április 10-én Budapestre (a Belvárosi Színházba) is elérkezett. A darab, a sokértelmű szarajevói helyszín keretei közül indult, Európa válságáról s a 21. századi sötét alternatíváiról szólt. Különlegessége, 108

109 Gera Balázs.qxp_Layout :12 Page 109 Gera Balázs HELLER ÁGNES UTOLSÓ ÚTJA PÁRIZSBAN 2020/2 3 hogy minden országban, ahol bemutatásra került, ott a szöveg újra és újra írt közel egyharmada az adott ország problémáit is aktualizálta. A projekt nem a francia állam pénzén és támogatásával futott, de bírta Macron szimpátiáját, hiszen az ő gondolatait, szellemi imázsát képviselte. Heller Ágnes nem tudott a budapesti előadáson részt venni, mert akkor éppen Németországban járt, s így a francia kollégájával sem találkozhatott, de ezt Párizsban pótolhatta. Budapesten egy pillanat alatt elfogytak a jegyek, az Indexnek a filozófussal egy Párizsban készült interjúja hatására [Index, február 26.]. Ez azért meglepő, mert Lévy nem annyira ismert a magyar közönség előtt, mint Franciaországban, ahol valóságos sztár. Az a fajta ismertség és a népszerűség, amivel ő rendelkezik lefordíthatatlan, mert Magyarországon írók és filozófusok soha nem ismerték az effajta szerepet és a vele járó népszerűséget. A francia filozófussztárral készített interjúban elhangzott egy elég erős Orbán Viktor-kritika is. Az illiberalizmust bírálta, ami nemcsak a jegyvételhez csinált kedvet, de magának Orbán Viktornak is, hogy találkozzon Lévyvel. Ugyanis nem sokkal az interjú megjelenése után a párizsi magyar nagykövet megjelent a filozófus lakásán, s átnyújtott neki egy borítékot Orbán Viktor személyes meghívójával: ha már Budapesten jár, akkor nézzen be hozzá is egy beszélgetésre. Ebben a levélben kifejtette, hogy szomorúan olvasta az Index interjúját, ő nem így látja Európa és benne Magyarország helyzetét, sőt, a róla megrajzolt portréval sem azonosul. Azonban ő demokrata, elfogadja a más emberek véleményét, beszél az ellenzékkel, ezért örülne, ha beszélhetnének. Nem hiszem, hogy Orbán Viktor arra gondolt volna, hogy Lévy róla kialakított imázsát megváltoztatja a találkozásuk hatására. A gesztussal inkább azt szerette volna demonstrálni, hogy ő nem egy tirannus, s szót ért azokkal is, akik nem fogadják el a vezetői nézeteit. Nagy vita alakult ki, hogy Lévy elfogadja-e a meghívást? Az előadásnak volt egy fős stábja, hiszen az Európa különböző városaiban cikázó roadshow-t csak ezzel a biztos háttérrel lehetett végbevinni. A stáb által megvitatott kétségeket azzal zártuk le, hogy Lévy fogadja el a magyar miniszterelnök meghívását, de előbb nyilvánosan lépjen kapcsolatba a magyar ellenzék képviselőivel, Orbán Viktor legfőbb kritikusaival. Ezért rögtön a repülőtérre érkezése után elhajtatott a CEU-ra, ahol találkozott a kiűzésre szánt egyetem elnökével, Michael Ignatieff-fel, majd utána Iványi Gáborral, a Helsinki Bizottság vezetőivel, a Momentum és más civil szervezetek képviselőivel, akik között egykét színész, író is helyet foglalt. Lévy világossá tette, hogy azért akarta megismerni a véleményüket, hogy azt majd tolmácsolja a miniszterelnöki találkozón. Jegyzetelt, s ha valamit nem értett, rákérdezett. Ahelyett, hogy Heller Ágnest fogadta volna, ő is filozófus, ellenzéki s itt lakik a városban. Amikor először beszéltem Heller Ágnessel telefonon, akkor azt mondta: hogy ő nem fogadott volna el egy ilyen meghívást. Az utolsó pillanatokig alakul az esténként előadott szöveg jó egyharmada, ami nem csak az írónak adott munkát, hanem a fordítókat és a képaláírások készítőit próbára tette. Így az Orbán Viktorral való eszmecsere is belekerült a másnapi előadásba, amit később külön cikk formájában is megírt [Le Point, április 18.]. Amikor Bernard-Henri Lévy fölhívott Macron elnök meghívási szándékával, azonnal telefonáltam Konrád Györgynek és Heller Ágnesnek. Ágnes azonnal igent mondott, Konrád egy kicsit bizonytalankodott az egészségi állapota miatt, végül nem 109

110 Gera Balázs.qxp_Layout :12 Page 110 Gera Balázs 2020/2 3 HELLER ÁGNES UTOLSÓ ÚTJA PÁRIZSBAN tudott jönni. Írt egy rövid nyilatkozatot, az is elég lassan született meg, már az Élysée-palota udvarában tébláboltunk, amikor nekem Lakner Judit, a felesége bediktálta, hogy gyorsan lefordítsam és átadhassam Lévynek. Macron szomorú volt az elmaradt találkozó miatt, mert nem egy Konrád-könyvet olvasott, s nagy tisztelője a magyar írónak. Az egész szervezés sok adrenalinnal pörgött, az elnöki meghívás és aközött, amíg megjelentem egy taxival Ágnes lakása előtt, alig telt el két hét. Az első benyomásom Ágnesről az volt, hogy számára a repülőtér olyan, mintha a saját lakásában tartózkodna: ez az igazi otthona, ismeri minden zugát. Itt van ez az üzlet (a hírlaposnál föltankolt egy HVG-vel, Magyar Naranccsal és a 168 órával), ott az a kávézó Fantasztikus magabiztosság az egyik oldalon, a másikon pedig egy szorongásos kisgyerek lakozott benne: fogta a kezemet, hogy ne botoljon el. (Mivel, hogy ez egyszer megtörtént, s hogy ne forduljon elő még egyszer.) S állandóan azt kérdezte, hogy mikor lesz ez meg az? S hogy mikor eszünk? Az idő és az evés. Egyszerre lehetett érezni benne a nagy vagányságot és a törékenységet. Aközött, hogy a háza beszálltunk a taxiba, s aztán három nappal később ugyanitt kiszálltunk, megállás nélkül beszéltünk politikáról, családról, irodalomról, filozófiáról, az életéről, Macronról, a következő napi programokról kár, hogy nem írtam le a témákat a napok végeztével, mert csak a gazdagság, a meghittség felemelő benyomásaira emlékszem. S leginkább arra, hogy szabadnak és egyenlőnek éreztem magam mellette, s hogy ezt megengedte nekem, az a személyiségéből sugárzott. Szerénység, humor, lágyság, de azt is el tudom képzelni, hogy nagyon kemény is tudott emberekkel lenni, akár gonosz is. Küzdött szenvedett és nem engedte magát nem kiforrni. Nem engedte meg egy életen keresztül, hogy ne érvényesüljön. Párizsban egy hajó nagyságú limuzin várt, ami elvitt bennünket egy nagyon előkelő szállodába. Ami nem hatotta meg. Látszott rajta, hogy van, amikor szegényes, valamikor gazdag hotelben száll meg ez természetes, ez az élet rendje. Késő este volt, otthagytam, én a saját lakásomban aludtam. Reggel elment egyedül a Musée d Orsay-ba. Délben tértem vissza a szállodába, ahol felgyorsultak az események, mert volt egy találkozója Anne Appelbaummal, a volt szovjetblokk-szakértő amerikai újságírónővel a férje lengyel politikus, volt miniszter s akivel a HVG újságírónője gyorsan készített egy interjút [2019. május 25.], mert a Macron találkozó után sietve visszarepült Lengyelországba. Mindez sietősen bonyolódott, mert már várt ránk az elénk küldött újabb limuzin, ami az Elysée-be röpített. A palota udvarán hagytam magára, ott egy alkalmazott a nagy szárnyas ajtón beljebb kalauzolta. Én kint maradtam az újságírókkal. Amikor az ebéd végeztével kijöttek, Bernard-Henri Lévy adott egy beszédet a sajtó képviselőinek, háttérben az ebéd illusztris értelmiségi résztvevőivel. Utána visszamentünk a szállodába, ahol Heller Ágnes azonnal adott egy interjút a HVG-nek [2019. május 25.]. Utána elmentünk sétálni Párizs utcáin. Egy olyan környékre, ahol sok színes bőrű él, nyüzsög. Ágnes imádta ezt a vásári atmoszférát, ami éles ellentéte volt a Párizs XVI. kerületi luxusszállodának, s inkább New Yorkra emlékeztette. Azért vetettük az utunkat ide, a Boulevard Se - bastopol környékére, mert az Antoine Theatre itt várta különleges közönségét, Bernard-Henri Lévy darabjával. Az európai turné végállomásának számított ez az előadás. Hivatalos volt ide Macron valamennyi ebédvendége, valamint a párizsi crème de la crème. Három világ találkozott itt: a feketék, akik maguktól vagy némi kábszer hatása alatt, táncoltak, karjukban hintáztatták a gyerekeiket, adtak-vettek, ettek, nagy életkedvvel hullámoztak az utcákon, valamint Bernard-Henri Lévy meghívottjai írók, entellektüelek, táncosnők, politikusok, újságírók, akik többsége elegáns autókból szállt ki a színház közelében, valamint a sárgamellényesek, akik Macron ellen tüntetnek, s akiknek Lévy egy gazdag liberális: tehát céltábla. Ők tüntetni jöttek az előadás ellen. (S persze a rendőrök, akik fenntartják a rendet.) Tehát azonnal megjelent az a három törésvonal, aminek a mentén a mai Franciaország szétszakadozik. S mindennek a középpontjában Heller Ágnes, aki mindezt nagy érdeklődéssel figyelte és kommentálta. Ez abban foglalható össze, hogy megdöbbenten szemlélte az utcán kavargó jelenséget, mert nem gondolta, hogy a francia társadalom ennyire megosztott. Bernard-Henri Lévy darabja 110

111 Gera Balázs.qxp_Layout :12 Page 111 Gera Balázs HELLER ÁGNES UTOLSÓ ÚTJA PÁRIZSBAN 2020/2 3 Fotók: Gera Balázs nagy részén aludt, nem is igazán akart beülni, mert nem tudott franciául, s leginkább az izgatta, hogy este 11-kor, amikor egy limuzin ígérte magát értünk a kijárathoz, pontosan megérkezik-e? Sajnos, nem. Már nagyon fáradt volt a nap izgalmai után, amire rászakadtak a Boulevard Sebastopol dugóktól, tülkölésektől villódzó neonfényei. Nagy nehezen előkerítettem a kocsit, ami a szállodába vitt. Magáról Macronról nem mondott sokat, annyit, hogy nagyon szimpatikus volt számára, kitűnő az angolsága, az ebéd alatt leginkább hallgatott, s a kollegáira figyelt. Azt szűrte le, hogy az ebéd résztvevői egy húron pendülnek. A közvetlen benyomása elolvasható a HVG frissen készített interjújában. Bernard-Henri Lévyé pedig Ágnes halála után, mert egy kis cikkben azonnal reagált a szomorú eseményre [La Règle du Jeu online, július 20.]. Másnap délelőtt 11 óra tájban ismét érte mentem a szállodába, beszélgettünk, ebédeltünk, felmentünk a teraszra, ahol a képek készültek. Délután kettőkor ismét értünk jött egy limuzin, hogy kivigyen a reptérre. Ágnes nagyon izgult, hogy nem késhet-e a járat, mert este nyolckor már egy osztrák újságíró volt hivatalos hozzá interjúkészítés cél - jából. Még egyszer: átkozom magamat, hogy nem írtam le mindent, ami történt, amit beszéltünk. Azzal váltunk el, hogy még sokszor találkozunk. Trianonról sokat beszéltünk. Nem. Nem a Párizsban található Trianon-palota miatt. Hanem azért, mert nemsokára lesz a trianoni békediktátum 100. évfordulója. A budapesti Francia Intézet is készül erre, s felkértek, hogy én is vegyek részt az emlékév szervezésében. Elmondtam, hogy mára ezt a döntést a döntéshozók utódai is rossznak tartják. Mi lenne, ha az évforduló alkalmából Macron Budapestre jönne s ezt elismerné? Azzal, hogy most már nem fogjuk megváltoztatni a határokat, ez már nem megy, s csak újabb háborúkhoz vezetne, inkább forduljunk teljes mellszélességgel az Egyesült Európa felé, amely elhozhatja a megbékélést. Ágnes ezt igen jó tervnek tartotta, s azt mondta, hogy ha találkozik a francia nagykövetasszonnyal ez esedékes volt, s halála előtt három nappal sor is került rá, támogatni fogja ezt az ötletet. 111

112 Heller Olasz NagyJ.qxp_Layout :13 Page 112 Nagy József 2020/2 3 ÁGNES SZENVEDÉLYEI Nagy József Ágnes szenvedélyei* Le passioni di Ágnes In Testimonianze Anno LXIII, no , A Testimonianze [Tanúságtételek] című olasz folyóirat jelen száma (az Ágnes szenvedélyei című tematikus rovatban) európai értelmiségiek Heller Ágnesről való megemlékezéseit, ill. a filozófusra vonatkozó reflexióit (összesen tizennyolcat), két, Hellerrel készült rövid interjút, valamint Heller két előadását és egy cikkét foglalja magában. A tematikus rovat tartalomjegyzékbeli ismertetésében olvassuk: ezen Heller Ágnesnek szentelt rovat egy évvel a filozófus halála után egy többszólamú (barátok, együttműködők, kutatók által felvázolt) portré, melynek célja korunk egy jelentős alakja kulturális profiljának a rekonstrukciója, valamint azon egzisztenciális dráma felidézése, amin egy személy keresztülment, bensőleg megélve a»rövid század«drámáit és megkísérelve, hatalmas elméleti munkásságában, elemezni egy olyan világ ellentmondásait, perspektíváit és reménységeit, amelyet az igazságtalanság fémjelez, de amelynek ugyanakkor van lehetősége az újjászületésre, követve egyfajta az autenticitásra és a szükségletekre, a jogokra és a kötelességekre való vonatkoztatottságában etikai döntés iránytűjét: épp ezek [Heller] elméleti munkásságának fő témái. Egy számtalan intellektuális szenvedélytől motivált nő profilja rajzolódik így ki, aki ugyanakkor képes élvezni a hétköznapi apró örömöket és az élet minden pillanatát (3). Severino Saccardi Egy paradigmatikus élet című megemlékezése szerint (melyben utal jelen tematikus kötet további szerzői reflexióinak egyes elemeire is) Heller Ágnes élete abban az értelemben volt paradigmatikus, hogy egy olyan emberről van szó, aki közvetlenül élte meg és szembesült a rövid XX. század tragédiáival, reményeivel, kiábrándulásaival. Szenvedély és értelem a kulcsszavai ezen értelmiségi életútnak: ezek alapozták meg a nyitott gondolkodás kidolgozását, melynek középpontjában a szükségletek, a jogok és a kötelességek témai vannak. Fehér Ferenccel, Márkus Györggyel írta meg Heller a Diktatúra a szükségletek felett című művet (1991), amely mint Saccardi fogalmaz nem pusztán társadalmi-politikai elemzése a keleteurópai valóságnak, hanem olyan szöveg, amely összességében új fényben képes tárgyalni az általános értelemben vett szükségletelméletet (31). Heller és ellenzéki értelmiségi partnerei számára értelemszerűen kulcskérdés volt a világbéke feltételeinek meghatározása és ez az akkori keleti blokk ellenzéki mozgalmaival (pl. Solidarność, Charta 77, Dialogus) analóg törekvést mutat (32). Zárásképp írja Saccardi az alábbiakat. Helleré egy sajátosan radikális, demokratikus, valamint [ ] antidogmatikus és antiautoriter értelemben»baloldali«gondolkodás. Ellenállt a xenofób, nacionalista és szovranista eltévelyedéseknek, és végül ismét külföldinek érezte magát a saját országában. Bizonyosan [ ] európai állampolgár volt. Aki képes volt Szükségletekről, Jogokról, akárcsak [ ] Kötelességekről [adekvát módon] beszélni. [Ez utóbbi] lényegében a saját magunk, a mások, a környezet és a jövő generációk iránti felelősség (34). Francesco Comina Ágnes úgy úszott, ahogy kell, vagyis egyedül (ez egyébként a cikk zárómondata is) című írásának bevezetésében írja: nem lehet másképp megérteni Heller Ágnes a XX. század filozófiai spektruma jelentős alakjának gondolkodását, csak úgy, ha végigjárjuk személyes élettörténetét, amely értelemszerűen szorosan egybefonódott a XX. század eseményeivel (35). Comina Hellerrel és Genny Losurdóval írta meg Heller kronológiailag utolsóként kiadott, A szerelem démonja. A nagy filozófusnő egy égető érzés jelenlétében [Il demone dell amore. La grande filosofa al cospetto di un sentimento che infiamma] című könyvét (San Pietro in Cariano: Gabrielli, 2019). E könyvben fogalmazza meg ismét * Jelen recenzió a K számú NKFIH-pályázat támogatásával valósult meg. 112

113 Heller Olasz NagyJ.qxp_Layout :13 Page 113 Nagy József ÁGNES SZENVEDÉLYEI 2020/2 3 Heller Anna Frankról való megemlékezése, valamint a radikális gonoszságról való elmélkedés keretei közt, hogy a Duna-parti kivégzéseket követően ő és a többi véletlen túlélő nem szabadult többé a bűn érzésétől: ők maradtak életben azok helyett, akik meghaltak (36). Nagy példaképének, Hannah Arendtnek a gonoszság banalitásáról megfogalmazott tézisével Heller nem értett egyet, mivel szerinte a gonoszság sosem banális (37). Anna Frankról szóló végső reflexióiban írta Heller: Anna a gonoszságra reflektált, de miközben naplóját írta, még nem tapasztalta meg közvetlenül a radikális gonoszságot. És amikor végül megtapasztalta, már nem írhatta tovább a naplóját. [ ] [A] zsidó-keresztény kultúrában az egyik legfontosabb tabu a gyermekgyilkosság tiltása. [ ] Aki gyermekgyilkosságra ad parancsot, az egyfajta prototípusa a radikális gonoszságnak, és azok, akik gyermekgyilkosságban vesznek részt, ők maguk felelősek és részesei e gonoszságnak (37). Comina számos további témát érint Heller (közismert) élettörténetével, munkásságával, ill. a vele való találkozásaival összefüggésben. Az utóbbiakat illetően említi meg Heller úszásszenvedélyét (43 44). Laura Boella írja A szeretet munkája a világ ellentmondásaiban című megemlékezésének bevezetőjében: Heller Ágnes számára a történelem és az etika egy alapkérdés jegyében találkoznak: miképp lehet jó életet élni egy széthullott és értelmetlen világban? E kérdésre a gondolkodó központi jelentőségű műveiben, a Philosophy of History in Fragmentsben (1993) és az An Ethics of Personalityban (1996) próbál választ adni. [E válaszkísérlet] egyfajta reflexió a»kor szelleméről«, a megoldhatatlan dilemmákról, a széthullásról, valamint a történelem bármiféle értelmének vagy céljának lehetetlenségéről. A történelmet Heller úgy szemléli, mint kontingens lények létállapotát, és minden egyén saját»egzisztenciális választása«révén vállal felelősséget a saját világának való irányadásában önmaga és mások vonatkozásában, anélkül, hogy elutasítaná a»jelen állomásán«való időzést, ill. a megosztás vágyának autenticitásába vetett hitet (52). A Philosophy of History in fragments egyik fő célkitűzése a hegeli történetfilozófia dekonstrukciója (54), továbbá hangsúlyos tézise a kontingencia mint a szabadság alapja (56). E művében (is) Heller a liberális demokráciát tartja az emberi szabadság szempontjából optimális társadalmi-politikai keretnek, nem hallgatva el ennek (a technológia fejlődésével analóg) gyengeségeit, ill. korlátait (60). Boella röviden ismerteti az állomások köztársaságának helleri elméletét is, melynek megfelelően (tehát Boella parafrázisában) az átmenetben, melynek folyamán a magányosságból és az értelem nélküli világba vetett egyén elhagyatottságából [ezen egyén immár] a közös világban vesz részt, összerakódnak az egyedi világok, az, ami megosztott másokkal, ill. az, ami nem, épp a saját szubjektív világ határainak, valamint annak megtapasztalása alapján, hogy e szubjektív világ határai tágíthatók»más«világok és mások vonatkozásában. Nem a különbségek öszszegződéséről vagy rendezett szövetéről van szó, 113

114 Heller Olasz NagyJ.qxp_Layout :13 Page 114 Nagy József 2020/2 3 ÁGNES SZENVEDÉLYEI hanem az»állomások köztársaságáról«, és a középpont és periféria közti kacskaringós vasúti vonalakról. A férfi és a nő világban-lakása [valójában] aktív részvétele e cserék és a kölcsönösség hálózatában (61). Mint Giovanna Costanzo írja Heller Ágnes: a világ előadására nyitott szemek című cikke bevezetésében, a világ nagy előadására irányuló»nyitott szemek«jellemezték Heller Ágnes attitűdjét a serdülőkortól kezdve, és ez tette lehetővé számára, hogy féktelen szellemmel szemlélje a valóságot és [mindig] készen álljon az autonóm ítéletalkotásra a filozófia mint iránytű segítségével: ez olyan attitűd, aminek köszönhetően meghaladta léte viszontagságait és azon kihívásokat, melyeket a»gondolkodás felelőssége«vetett fel. E hozzáállása eleven volt a jelenkori politikai és társadalmi problémák vonatkozásában is, abban jelölve meg a gondolkodó ember feladatát, hogy vessen fel kérdéseket és sose hagyja abba a jó követését egy jobb világ elképzelése végett (72). Costanzo kiemeli: Heller élete utolsó éveiben ismét aktívan reflektált a magyarországi és nemzetközi aktuális politikai-társadalmi problémákra, nyíltan szembefordulva az Orbán-rezsim xenofób megnyilatkozásaival és részleteiben vizsgálva az újonnan a közvélemény figyelmének középpontjába kerülő migrációs kérdést. Utóbbival összefüggésben értelemszerűen Heller saját élettapasztalata az, ami megalapozza álláspontját: mint mondta egy os olaszországi interjúban, egész életemben gondolkodtam azon, mit jelent megtagadni egy üldözöttől a menedéket egy másik országban. [A Holokauszt idején] ha más [a náci megszállás által nem érintett] európai országok menedékjogot adtak volna nekünk, talán a több mint magyar zsidó fele megmenekült volna (76). A fentiek említésével a cikk szerzője visszacsatol Heller szükségletelméletéhez, melynek többek közt az alábbi aspektusait emeli ki Costanzo (saját parafrázisában). A gazdag nyugati társadalmakban a kockázat [mindenekelőtt] az, hogy a szükségletek végtelen megfogalmazása [termelése] és kielégítése feledteti mindenkinek az arra irányuló fáradozását, hogy egy igazságosabb világot hozzon létre; e fáradozás az az [adekvát] döntés, amely a felelős cselekvésből ered, a gyengék és a hátrányos helyzetűek vonatkozásában, [és] folyamatos keresése annak, ami tökéletesíthető és javítható. Ha jóllakottak és elégedettek vagyunk, többé nem keressük, nem tervezzük, nem álmodjuk meg azt a világot, amely mindenkinek megadja a lehetőséget arra, hogy adottságait készséggé/tehetséggé [talento] alakítsa át, és többé nem is gondolkodunk azon, miképp lehet válaszolni a gazdasági válságra és a globalizáció torzulásaira. Annak»szükséglete«, hogy szót emeljünk annak érdekében, akit elhallgattattak és kiszorítottak, azon humanitás nevében is jön létre, amely»egyesülve«szembefordult a halál és az erőszak jelenjével egy, a béke és az együttműködés szempontjából ígéretes, gazdag jövő keresésében, az Auschwitz kapuinak megnyílását követő napon és a berlini fal leomlása után (75). A migrációs válsággal kapcsolatos további jelentős, helleri állásfoglalás (egy 2019-es, az Il Manifestóban megjelent interjújában): ez a válság a lét tesztje Európa számára. Ha az [európai] államok az etnikai alapú követeléseket választják a republikánus és föderalista hagyomány univerzalizmusa kárára, ha a nacionalizmust választják a szolidaritás helyett, Európa államok gazdasági társulása marad, politika identitás nélkül. És ez egy újabb pokol előzménye lehet (77). A politika posztmodern állapota [La condizione postmoderna della politica] című Heller Fehér-féle, 1992-es olasz kiadású kötet Európa, egy epilógus? [Europa, un epilogo?] című részéből idézve Costanzo feleleveníti a filozófuspár (részben Theodor Adornótól kölcsönzött) eszméjét, melynek megfelelően a polgári erények mindennapos gyakorlásával melynek központi eleme az ítélőerő fejlesztése az esztétikai nevelés/képzés révén fenntartható, valamint hosszú távon és ideális értelemben megvalósítható a népek és a kultúrák együttműködésén alapuló Európa álma (77 78; a fentebb említett Heller Fehér-féle szövegek magyar az olasz kiadáshoz képest átdolgozott, eltérő tagolású változata: Heller Fehér, A modern és posztmodern politikai állapot, in uő., A modernitás ingája [1993]). Amedeo Vigorelli sajátos emlékeket idéz fel Hellerről (részben magánlevelek felhasználásával) A Heller-féle szocialista gyökerű kritikai gondolkodás című cikkében. Mint a bevezetőben írja, Heller szeretettel»az Aut Aut családnak«nevezte a részben olasz értelmiségiek csoportját, akik vele együtt gondolkodtak az európai Kelet világának átalakulásairól és a marxizmus válságáról, egy olyan eszme megalapozása jegyében, amely nem zárta ki az újbaloldal munkásmozgalmi álláspontjaival szembeni kritikákat.»szükségletelméletéből«kiemelendő a»filozófiára való radikális szükséglet«(94), amit Heller elvárt (mind a kelet-európai, mind a nyugati országok vonatkozásában), felhívást fogalmazva meg az újbaloldal erőinek, hogy»racionális kommunikációt létesítsenek minden erre hajlandó emberrel«, a»kölcsönös Aufklärung demokratikus munkájában«(90). Vigorelli számára különösen érdekes, hogy Heller 1956-ot a kollektív Aufklärung, ill. a kanti értelemben vett felnőtté válás egy 114

115 Heller Olasz NagyJ.qxp_Layout :13 Page 115 Nagy József ÁGNES SZENVEDÉLYEI 2020/2 3 kulcsfontosságú és univerzális jelentőségű mozzanatának tartotta (92). Heller felfogásában egyebek mellett a leninizmus meghaladása, Rosa Luxemburg szociáldemokrata nézeteinek újraértékelése, Lukács Történelem és osztálytudatának újrafelfedezése képezte a szellemi hátterét 1968-ban mind a kelet-, mind a nyugat-európai tüntetéseknek és mozgalmaknak. Vigorelli kiemeli Heller racionalitás-kritikáját is, melyet a filozófus az Il potere della vergogna című 1985-ös műben fejtett ki részletesen (magyarul: A szégyen hatalma [1996]), párbeszédben Habermasszal és Apellel. E reflexiósorozat központi gondolata a személy mint univerzális empirikus helyettesíthetetlen funkciója/szerepe: a személy teszi lehetővé az intézményes rendszer és a racionális cselekvés öszszekapcsolódását, mégpedig az önmagában vett objektiváció szférája és az önmagáért vett objektiváció szférája dialektikájában, amellyel tehát elkerülhetők a funkcionalista formalizáció automatikus modelljei. Elsődlegessé válik a hétköznapi élet témája: végeredményben ennek elemzése teszi lehetővé egyrészt a szubjektumnak a társadalmi interakcióban érvényesülő tevékeny/aktív élettől [vita operativa] való elidegenedés-fokának vizsgálatát, másrészt ez tehát a hétköznapi élet tanulmányozása adja azt a kulturális többletet [surplus culturale], amely lehetővé teszi a létező társadalmi rendszerek kritikáját (94). Mindezen helleri reflexiók Vigorelli szerint jelentős átfedést mutatnak Jan Patočka és Jürgen Habermas egyes gondolataival. Hermann Zsuzsa édesanyjáról való megemlékezésének bevezetésében (mely jól összegzi maga a megemlékezés lényeges pontjait) olvasható (egyes szám harmadik személyben): egy, az autoriter apa által uralt gyermekkor, miután [Hermann Zsuzsát] őrá bízták a szülők [Heller Ágnes, Hermann István] válását követően, azt eredményezte, hogy azon időszakból Zsuzsának kevés és töredékes emléke van anyjáról [ ]. Zsuzsa lányainak megszületése és a filozófusnő Magyarországra való visszatérése egymáshoz közelítette anyát és lányát: felfedezték, hogy közös eszményeik, érdeklődésük és ízlésük van (122). Wlodek Goldkorn visszaemlékezésének bevezetőjében arról olvashatunk, hogy Heller Ágnes életútja tragédiákkal tűzdelt, de a remény hatja át. A filozófusnő minden sokszor extrém döntéshelyzetében bátran vállalta a felelősséget. Fontos volna hallani véleményét a pandémia okozta válság kapcsán is (125). Heller életútjában írja Goldkorn a XX. század tragédiái és reményei közti ellentmondásokat testesítette meg. A Shoah után a kommunizmust választotta, de Marx elméletének az a magva nyűgözi le, melyben a szükségletekről, az emancipációról, a szabadságról van szó, nem pedig az osztályharc doktrínájáról. Miután [Heller] megértette e doktrína kudarcát, hű maradt magához, vagyis nem a formulákhoz és a szövegekhez ragaszkodott, hanem ahhoz, hogy a tudatos és aktív életet kutassa. Azt hiszem, az utolsó évtizedekben épp ezért határozta meg magát liberálisként. Azt mondta nekem, hogy sosem volt radikális. De úgy gondolom, hogy ez csak kedveskedés volt részéről, mivel konkrét választásai, ideértve a filozófiaiakat is, radikálisak voltak (126). Heller szerint folytatja Goldkorn nem elég megmutatni a Gonoszt ahhoz, hogy a Jóról beszéljünk, mivel valaki még ennek tudatában is dönthet úgy, hogy a Gonosz mellett van. Hannah Arendtről mondta egyszer Heller, hogy»nem tudom elhinni, hogy Arendt komolyan gondolta: a Gonosz banális«(126). Bizonyos, hogy Heller szem előtt tartotta, hogy az emlékezet egy bizonyos ponton hagyománnyá és rítussá válik, és ez tulajdonképp jó, hisz ennek alternatívája az emlékezet megszűnése, a felejtés volna. A XX. század emlékezetét is hagyománnyá kell alakítani Goldkorn szerint Heller bizonyosan ezt szorgalmazná, és nem a XX. század ünneplése végett, hanem a célból, hogy több Európa és kevesebb nacionalizmus legyen. Ti. Heller számára a nacionalizmus Európa eredendő bűne. És e gondolat nem kutatások eredménye volt, hanem az, hogy [Heller] saját bőrén tapasztalta meg e bűn következményeit (126). *** A továbbiakban a Hellerrel készült két interjúra térek rá. Mint az első, Aki álmodik, az kiválasztott című Francesco Comina által gondozott interjú bevezetésében olvashatjuk, ez egy szeptemberi tévéadás átirata: az interjú Hellernek a verbániai Società Filosoficával megvalósult találkozását követően készült, fő témája az elsősorban bibliai értelemben vett álom. Több olyan eszmefuttatást megelőlegezett ezen interjúban Heller, amely a 2020-ban (posztumusz) kiadott Az álom filozófiája [La filosofia del sogno] című könyvében fejtett ki részletesen. Mint mondja Heller az interjúban, Freudtól kezdve az álmok demokratizálódtak, vagyis onnantól nem pusztán az uralkodók vagy a befolyásos emberek álmait, hanem immár minden emberét relevánsnak tartjuk. Másrészt az álmok a képzelőerővel állnak szoros összefüggésben. Mindennek (tehát az álom mind laikus, mind szakrális fogalmá- 115

116 Heller Olasz NagyJ.qxp_Layout :13 Page 116 Nagy József 2020/2 3 ÁGNES SZENVEDÉLYEI nak) vizsgálata ösztönözte Hellert könyvének megírására ( ). Martin Luther King álma mondja Heller a nappali álom esete, amely a nagyon erős vággyal függ össze (King esetében értelemszerűen a népek közti egyenlőség és az igazságosság vágyáról van szó). Heller vizsgálódása elsősorban a bibliai (éjszakai) álmokra összpontosít. A Biblia álmaiban [ ] megjelenik egy hang, valaki beszél, és aki álmodik, közvetlen kapcsolatba lép e természetfeletti hanggal, amely hozzá szól. [Ez esetben] teljesen kívül vagyunk a nappali álom logikáján, mely álmon egy belső vágy prefigurációját értjük. [ ] Az éjszakai álmok allegóriák, így értelmezésre szorulnak valódi jelentésük megértése végett. [ ] [A Bibliában] két fontos álmodó van: József és Dániel. Mindkét próféta álmodó és egyben álomfejtő. Józsefnek alapvetően két álma van, az első szerint a jövőben megaláztatik. Ő és családja gyötrelmek és igazságtalanságok miatt fognak szenvedni. Testvérei értelmezik József álmát, elemzik azt, és ennek alapján elindulnak, hogy megöljék. A másik [releváns] álom [e történet szempontjából] a fáraóé. József Egyiptomba menekül és még a fáraó álmát is képes értelmezni. Dániel is képes Babilónia királyának álmait interpretálni. De hát hogy lehetséges ez? Miképp képesek e próféták olyanok álmait megfejteni, akik más kultúrához tartoznak? Ez tehát a Bibliában leírt álom rendkívüli sajátossága. Épp mivel nem vagy része egy adott kultúrának, tudod megérteni a metaforáját, és tudod dekódolni a másik ember hagyományát (142). Majd így folytatja Heller (Comina kérdéseire is válaszolva). A bibliai elbeszélésben az egyén nem a maga személyében értelmezője a jövőjének, hanem [arra] kiválasztott. Ez Jákob esete is a lépcsővel, vagy gondoljunk arra, amikor küzd az angyallal, vagy Sámuelre, amikor három alkalommal is megszólíttatik. [ ] Az álmok, bibliai-vallásos keretek közt, tanácsokat és megrovásokat hordoznak magukban. [ ] Az álmok abszolút összefüggnek a kulturális közegeddel. Csak azt mondhatom, a saját életemmel és a traumatikus élménnyel összefüggésben, melyet a kommunista rezsim alatt szereztem, hogy mi egyáltalán nem álmodtunk megszabadításról, ellenben a félelemről álmodtunk. Éjszakai álmaink rémálmok voltak arról, hogy folyamatosan bebörtönöznek, áldozatok leszünk, meghalunk (143). A második, Piero Meucci által gondozott, Az ember jogai vagy az állampolgár jogai? Az Európa-paradoxon című interjú (mely a 2019-es kiadású, Az elveszett Európa keresése [Alla ricerca dell Europa perduta] című kötetben közölt Heller-interjú rövidített változata) bevezetésében olvashatjuk az alábbiakat. Ezen interjúban [ ] Heller Ágnes arra a paradoxonra reflektál, amely Európát megbénítja a bevándorlás témájával összefüggésben; e paradoxon épp az EU által koncipiált két alapelv kölcsönös ellentmondásából fakad: az ember jogai, ill. az állampolgár jogai közti ellentmondásból. E két alapelv két, egymással nehezen összeegyeztethető érven alapul (bár politikai akarattal kezelhető volna ez az ellentmondás), mely érvek alapvető problémagócokra vezethetők vissza (identitás, nacionalizmus, szolidaritás, befogadás): szükséges reflektálni tudni e problémákra és dönteni (144). Az interjút készítő indításként megemlíti, hogy Heller tehát külön könyvet szentelt a fenti tematikának: Paradosso Europa (2019), és kérdése ezzel összefüggésben az, hogy a fent említett valamint a szóban forgó kötetben kifejtett ellentmondás vajon effektíve megbénítja-e Európát a döntéshozatalban. Heller komplex válaszának néhány főbb momentuma az alábbi. Az 1792-es deklarációval két [típusú] jog került meghatározásra: az ember jogai, valamint az állampolgár jogai. Az ember jogai azon állításon alapulnak, miszerint minden ember szabadnak született, ami annyi, hogy minden emberi lénynek azonos joga van az élethez és a szabadsághoz, valamint ahhoz, hogy a maga módján keresse boldogságát. [ ] A leglényegesebb [ez esetben] az emberi nemhez való tartozás, ez tehát az ember joga. [ ] Más az állampolgárok joga. Az állampolgár joga ahogy az a francia forradalomban is meghatározásra került rögzíti azt, hogy az állampolgárok döntik el, kivel élnek együtt. Nem kötelesek [adott módon] együtt élni, ha ezt nem kívánják. És mindez egy paradoxon. Mindkét említett jogot Európában fogalmazták meg. És ütköznek egymással. És mi is egy paradoxon? A paradoxon olyan ellentmondás, melyet nem lehet feloldani ( ). Mint Heller rámutat: a gazdasági menekültek esetében az állampolgári jog érvényesül, míg az üldözöttek esetében az emberi jog kell, hogy érvényesüljön. Heller hangsúlyozza: az aktuális migrációs problémákat megoldani nem, de adekvát módon kezelni lehetséges; a fő probléma az, hogy az Európa egyes országaiban megerősödött etnikai nacionalizmus képviselői ideológiai fegyverként használják a menekültek/migránsok elutasításának játszmáját. A polgári (nem etnikai) nacionalizmus és szolidaritás alapján lehet leghatékonyabban kezelni többek közt a migráció problémáját is (146). E ponton megemlítendő, hogy Michele Sità Kierkegaard-kutató, a PPKE tanára, 2003-ban két interjút készített Budapesten Heller Ágnessel: részben ezekre alapozva írta meg és közölte a közelmúltban 116

117 Heller Olasz NagyJ.qxp_Layout :13 Page 117 Nagy József ÁGNES SZENVEDÉLYEI 2020/2 3 a Felelősség, szégyen és kétely: párbeszéd Heller Ágnes és Søren Kierkegaard közt [Responsabilità, vergogna e dubbio: un dialogo tra Ágnes Heller e Søren Kierkegaard] című olasz nyelvű cikkét egy filozófiai folyóirat Heller emlékére összeállított számában (Critical Hermeneutics [special] 2020, ; unica.it/index.php/ecch/article/view/4256; a különszám címe: Ágnes Heller ( ) In memoriam. The Utopia of Conversation). *** A továbbiakban a Testimonianze jelen tematikus számában olvasható két Heller-előadásra, valamint Heller cikkére térek rá. Az első előadás címe: Dehát a globális világban valóban kozmopoliták vagyunk?, amely Hellernek egy, a Milánói Egyetemen 2018-ban megtartott előadásának szerkesztett változata. A bevezetésben olvassuk: Hol vagyunk otthon? És mit is jelent az, hogy»otthon«? A válasz erre és más, a kollektív és az egyéni identitással kapcsolatos kérdésekre korok és kultúrák szerint változik; a kozmopolitizmus fogalma, melyet Heller Ágnes e mesterkurzuson jár körül [ ], szoros összefüggésben az identitás kérdésével, szintén korok és történeti kontingenciák szerint változik. És vajon korunk társadalmában, melyben [látszólag] mindannyian kozmopoliták vagyunk a minket egymáshoz közelítő technológiák révén, biztosak lehetünk abban, hogy kozmopoliták vagyunk? (147). Az alábbiakban néhány megítélésem szerint releváns gondolatot emelek ki Heller előadásából. A filozófusnő fogalmazásának megfelelően minden gyermek idegennek születik és időbe telik, valamint erőfeszítést igényel részéről, hogy elsajátítsa környezete normáit és szabályait, a szokásokat és a nyelvet azon a szinten, hogy megértsen másokat és mások megértsék őt, még ha nem is teljesen. Ez a tapasztalat minden alkalommal megismétlődik, amikor habitatot változtatunk (148). Az egyetemes emberi nem eszméjéről mondja Heller (értelemszerűen Kantra utalva), hogy az emberi nem egyetemes fogalmának intézményesítési szándéka azon Commonwealth eszméjének felel meg, amelyben a nyilatkozatok szövegeinek összessége (minden ember szabadnak születik) lex lata (kihirdetett, avagy hatályos törvény), vagyis egy ország törvénye, illetve talán minden ország törvénye. Az első eset (egy ország lex latája) a republikánus eszme, a második (minden ország lex latája) a kozmopolita eszme. A kozmopoliták tehát egy még nem létező, elképzelt város polgárai. Ők úgy viselkednek, mintha az egyetemesen emberi város már létezne, az elképzelt város polgárainak gondolják magukat. Ők az ún.»weltbürger«-ek (világpolgárok). Kant filozófiájában az»emberi nem«egyetemes fogalma kettős. Elsőként a»bennünk levő emberi nem«-re utal, azon transzcendentális szabadságra, melyből a kategorikus imperatívusz ered, és mint ilyen, örök (atemporális). Másodikként az empirikus emberi nemre utal, avagy az emberi természetre. Feltételezhetjük [Kantot parafrazálva], hogy az emberi természet a szabadság irányában fejlődik, egy kozmopolita Commonwealth, avagy egy szövetségi és minden köztársaság feletti Állam létrejöttének rejtett céljából. Kant tehát a történelmet»világpolgári szemszögből«rekonstruálja ( ). A nemzet, ill. a nacionalizmus fogalmára reflektálva fogalmazza meg Heller az alábbiakat. A XIX. századtól kezdve egyre sürgetőbben kényszerültek az emberek arra, hogy a nemzeti identitást válaszszák, mely úgymond feljebbvaló az összes többi identitáshoz képest, leginkább Európában. Az egyének nyomás alá kerültek a célból, hogy nemzeti identitásukat kizárólagosként válasszák, mint olyat, amely minden más identitást magában foglal, különösen az olasz, valamint a német állam egyesítését követően. Az európai zsidók kezdetben meg kellett, hogy keresztelkedjenek ahhoz, hogy befogadják őket [ ] a többségi nemzetek. [A XIX. századtól] a zsidóknak immár azonosulnia kellett a befogadó nemzetekkel. Tehát a XIX. századtól kezdve nem illeszkedhettek be egy nemzetbe asszimiláció nélkül. Az asszimiláció, vagyis a befogadó nemzet nacionalizmusának elfogadása vált a beilleszkedés kizárólagos útjává. [ ] A kozmopolitizmus menekvési utat jelentett [mindez elől]. Ha valaki nem tudott, vagy nem akart, válaszolni a valamely identitás választására vonatkozó kérdésre (egy másik identitás rovására), volt alternatív lehetőség: egyik identitás sem, vagy mindkettő, de ez valójában nem lényeges számomra: csak egy emberi lény vagyok. [ ] Magamat választom mint emberi lényt, ez az, ami engem lényegileg meghatároz, amennyiben a lényegem (emberi lény) nem akcidentális, mint például az, hogy zsidónak és osztráknak születtem. Elutasíthatom minden egyedi determinációm, melyek azt képviselik, ami nem vagyok. Én univerzális vagyok (151). Heller hangsúlyozza, hogy a mai világban a kozmopolitizmus már elvesztette filozófiai relevanciáját, és társadalmi valósággá vált (152), továbbá a kozmopolitizmust az univerzalizmus váltotta fel. Ezt többek közt az alábbiak szerint pontosítja: az emberek többsége a bolygónkon a kozmopolitizmust kozmopolitizmus nélkül gyakorolja. Hol vannak otthon e személyek? Két helyen, avagy két vi- 117

118 Heller Olasz NagyJ.qxp_Layout :13 Page 118 Nagy József 2020/2 3 ÁGNES SZENVEDÉLYEI lágban: a személyes tapasztalataik világában és az eszmék világában. Olyan világban élünk, melyben különböző hagyományú, nyelvű, vallású és erkölcsű személyek ugyanazon habitatot lakhatják. Az Új Világ egy tévesen»multikulturalizmusnak«nevezett együttélésbe fogadta be őket; e kifejezés egy elvileg mindenki által osztott kollektív identitást feltételez, de valójában még nem erről van szó. Az európai nemzetállamok és nem pusztán ezek egy kihívással találják magukat szemben: a kozmopolitizmus gyakorlásával (154). Heller a kollektív identitás kérdéskörét követően az egyéni identitás problematikájára is kitér, funkcionálisan adaptálva magyarázatában a szubjektív, ill. az objektív identitás fogalmát. Hangsúlyozza, hogy a klasszikus asszimilációs stratégiát (amely a kisebbségi csoportok tagjai részére, szubjektív identitásuk rovására, az objektív identitás lélektorzító túlhangsúlyozásával avagy a többségi társadalom értékítéleteinek a kisebbség részéről történő magára erőltetésével jár) lényegében már kiváltotta a mai, praktikus értelemben vett kozmopolita attitűd: a szubjektív és az objektív identitást olyan mértékben és módon kombinálhatja minden egyén, amely a saját boldogságának megfelelő ( ). A tematikus rovatban sorra következő cikk címe: A tej és a méz földje [La terra del latte e del miele]. Ebben Heller mindenekelőtt a szeptemberi menekültválságot és a magyar kormány erre adott inadekvát reagálásait elemzi. Konkluzív gondolatmenetének megfelelően a menekültekkel/migránsokkal szemben két alapattitűd azonosítható a befogadó országok részéről: az (ön)alávetés, ill. az integráció. Hangsúlyozza, mindkettő az európai politikai és kulturális tradícióból fakad. A bevándorlók integrációjának eszméje a felvilágosodásból származtatható, amely az emberek egyenlőségét hangsúlyozta többek közt a szabadsághoz és az emberi méltósághoz való joguk szempontjából. Az (ön)alávetés a felvilágosodás tagadása, amely a totalitarizmushoz vezet. Tehát a fasizmus, a nácizmus és a bolsevizmus hagyatéka nem más, mint egy teljes mértékben európai találmány. [A ma Európára leselkedő veszélyek közül] csak az iszlamizmus [iszlám fundamentalizmus] született Európán kívül. Tehát szükséges megvédeni Európát az iszlamizmustól, de nem úgy, hogy ismét életre keltjük a három európai szörnyűséget (160). A megemlékező rovatot záró szöveg a 2018-ban Ravennában Heller által megtartott, A jogokról és a kötelességekről [Dei diritti e dei doveri] című jogfilozófiai előadás szerkesztett változata. A bevezetőben olvassuk: Léteznek kötelességek jogok nélkül? Ez az a probléma, amely mind történeti, mind filozófiai szinten kikényszeríti a jog és kötelesség (ill. kötelezettség) közti kölcsönös viszony kérdésének vizsgálatát, mind az állampolgárság, mind a minket megelőző és a jövőbeli nemzedékekhez fűződő kapcsolatunk terminusaiban, mindazzal, amit e viszony implikál, ideértve az élet és a szabadság fogalmát, és nem pusztán személyes, rokoni, városi vagy állami viszonylatban, hanem a Föld bolygó viszonylatában is. Az említett kapcsolat szükségszerűen aszimmetrikus a jövőbeli generációkkal, mivel ők még nem rendelkezhetnek jogokkal, de az aktuális nemzedékek kötelessége épp az lehet, hogy komolyan foglalkozzanak a jövőbeliek életlehetőségeivel, s így a»joghoz való joggal«(161). Az emberi viszonyokban a jogok és kötelességek közti aszimmetriákra, valamint a nemzedékek közti igazságosságra a filozófusnő vallási példákkal is utal. Mint írja Heller, a vallások gyakran írtak elő kötelességeket, ill. vallási követelményeket, amelyeknek azonban nem voltak megfeleltethetők valamiféle jogok. A Biblia például elvárja, hogy az idegenek kapják meg azt, ami jár nekik: az őket megillető tisztelettel kell bánnotok az idegenekkel parafrazálja a bibliai szöveget Heller, mert sosem felejthetitek el, hogy őseitek is idegenek voltak (162). Említi Meng mestert is, aki szerint (továbbra is Heller parafrázisában) úgy kell viselkednünk atyánkkal, ahogy elvárjuk, hogy a saját gyermekünk viselkedjen velünk szemben (uo.), amely az előzőhöz hasonlóan a nemzedékek közti igazságosság egy példája. A gyermekek jogaihoz Heller fenntartással viszonyul azon az alapon, hogy nincs kölcsönös aszimmetria ők [a gyerekek] és a szüleik közt (uo.). Az aszimmetrikus jogi relációk kérdéskörét a totalitarizmussal és az antiliberalizmussal is összekapcsolja Heller. Mint rámutat, egy totalitárius államban nincsenek politikai jogokra jogosultak, mivel nincsenek állampolgárok, csak alattvalók. Az alattvalók számára kizárólag a régi feudális jog garantált: a jus supplicationis [kérelmezés joga]. Mindenkinek van joga szívességeket kérni. [ ] Az alattvalóknak csak kötelességeik vannak, ezekkel megfeleltethető jogok nélkül. Mindazonáltal nem csak a totalitárius államokban aszimmetrikusak az állampolgárok [ill. alattvalók] közti formális relációk, hanem minden antiliberális államban. [ ] A politikai jogok szimmetrikus kölcsönösséget feltételeznek, a mások jogai iránti tiszteletet, a velük tisztelettel való bánásmódot és szankciókat azok ellen, akik megsértik mások jogait. Ma a politikai jogok lényegi elemei a liberális demokráciáknak, és csakis ezekben vannak jogai az állampolgároknak. 118

119 Heller Olasz NagyJ.qxp_Layout :13 Page 119 Nagy József ÁGNES SZENVEDÉLYEI 2020/2 3 Olyan jogok ezek, amelyeket legalább egy kötelesség kísér, specifikusan a mások jogainak tiszteletben tartása. Az állampolgárok jogait illetően a hagyományos igazságossági alapelvet, miszerint»mindenkinek a saját rangjának megfelelően«, immár helyettesíti az új demokratikus alapelv, miszerint»mindenkinek ugyanaz«, ami alatt azonos jogokat és kötelességeket kell érteni. Mások jogainak megsértése [ ] elsősorban jogi szankciókat von maga után. Tehát legalábbis ez az állampolgárok jogainak és kötelességeinek modern modellje, amely felé a társadalmak és a liberális-demokrata államok irányultak, még ha nem is valósítják meg tökéletesen azt ( ). Heller külön paragrafusban tárgyalja a szociális jogok kérdését. Konklúziójának megfelelően nincs szociális jog szabadság nélkül, mivel a népnek szabadságában áll a szociális jogokon változtatni, és ahhoz, hogy ezt megtehesse, élveznie kell a polgári jogokat. Ennek hiányában az egyetlen joga, ami megmarad, a ius supplicationis, [vagyis] egy engedmény egy jog helyett (165). Ezt követően ismét visszatér ezúttal részletes elemzés keretei közt a nemzedékek közti igazságosság kérdéséhez, a jövő generációk jogaira fókuszálva. Leszögezi: bár vannak kötelességeink és van felelősségünk a jövőbeli generációk vonatkozásában, e nemzedékeknek nem lehetnek jogai, mivel nem lehetséges szimmetrikus kölcsönösség és igazából semmiféle kölcsönösség köztünk és köztük. A korábbi nemzedékekkel összefüggésben jogilag is felvethető a jelen generációk számára pl. valamiféle kárpótlás, más esetben feltárhatók pl. a felmenők egy bizonyos időszakban még nem ismert bűnei, melyek a mai utódok számára morális relevanciával bírnak. Így is, a két generációnál régebbi felmenők lényegében már idegen emberek, a jövőbeli nemzedékek pedig teljesen idegenek számunkra ( ). Mindehhez kapcsolódik a retroaktív és prospektív felelősség kérdése, melynek kifejtése folyamán Heller hangsúlyozza, hogy kizárólag a liberális demokráciákban vagyunk [lehetünk] felelősek a jövő nemzedékek szabadságáért. Kötelességünk, hogy fenntartsuk és fejlesszük a szabadság intézményeit, melyek minden nemzedéknek lehetővé teszik [majd], hogy szabadon értelmezhessék a szabadságot és intézményesítsék [az erről alkotott] saját felfogásukat. Egy liberális demokrácia népességének kötelessége meghagyni a jövő generációinak azon gyakorlat lehetőségét, hogy vitassák az [aktuálisan érvényes] igazságosság fogalmát, és ily módon hogy ők határozzák meg, mi a helyes/igazságos számukra (168). A jövő nemzedékek szabadságával összefüggésben Heller Kant szabadság-prioritás tételét is említve Arendt ismert emberjogi tézisét eleveníti fel: e generációknak joga kell legyen a joghoz, valamint dolgoznunk kell a saját, aktuálisan létező szabadságunkon, folyamatosan próbára téve azt utódainkon ( ). A cikk konklúziója szerint a jövő generációkat illetően vannak bizonyos kötelességek ezekkel megfeleltethető jogok nélkül. A prospektív felelősség esetében, ennek vállalása kötelességeket is implikál, függetlenül azon körülménytől, hogy a felek, melyek irányában kötelességgel tartozunk, joghordozók vagy sem. A nemzedékek közti igazságosság nem tételez fel létező jogokat ott, ahol a potenciális jogok csak kevésbé releváns kivetítések vagy metaforák, mivel ezek nem kötelező erejűek. Hogy mi kötelező erejű, az a saját percepciónktól, felelősségtudatunktól, morális igazságosság-érzetünktől is függ (170). Hárs György Péter Recept az ember ha kinyomják szemét akkor belülre lát úgyis fölkordult ez a lét máshová kell tehát akinek nincsen senkije nem féli a halált csak nem emlékszik semmire új recept mit kivált 119

120 Kelemen G Heller buber.qxp_layout :41 Page 120 Kelemen Gábor 2020/2 3 HELLER ÁGNES FUTÓ SZELLEMI KALANDJA MARTIN BUBERREL Kelemen Gábor Heller Ágnes futó szellemi kalandja Martin Buberrel Amikor a 79 éves Heller Ágnes egy ötnapos, Torinóban tartott előadás-sorozat keretében összefoglalta filozófiája központi témáit, a korszellembe beágyazott, ám a maga módján megjárt addigi útját négy szakaszra osztotta. A képességeit kipróbáló, 21-től 36 éves koráig tartó, Lukács György tanítványként töltött tanulóéveket a dialógus ciklusa követte, ami 51 éves koráig, az emigrációban talajt fogás időhatáráig húzódott. 1 A dialógus időszakában a határon túli magyarság mérvadó filozófusaival kapcsolatba kerülő, majd a korčulai találkozók révén 1965-től a filozófiai világ nemzetközi nyilvánosságának porondjára lépő Heller Lukács fiatalkori bálványa, Søren Kierkegaard munkásságában talált új orientációt. Heller a dialógus évei alatt egyáltalán nem mutatott érdeklődést a dialógusfilozófia egyik legnagyobb alakja, Martin Buber munkássága iránt. Sőt, egyetlen futólagos kivételtől eltekintve, az építkezés és intervenció fázisaként jellemzett harmadik fejlődési szakaszból is feltűnően hiányzik Buber neve. Pedig Heller Buberre ugyanúgy rálelhetett volna az ifjú Lukácsban, mint ahogy ráakadt Kierkegaard-ra. Lukács Buberrel Berlinben ismerkedett meg, amikor mindketten eljártak a szociológiai vizsgálódást a hivatásos idegen ismeretelméleti pozíciójából folytató Georg Simmel egyetemi szemináriumára. Továbbá ha nem is egyidőben előszeretettel látogatták a szellemtudomány önálló módszertanát kidolgozó, a komplex intellektuális kérdéseket különböző nézőpontokból tanulmányozó Wilhelm Dilthey előadásait. A berlini gazdag színházi élet iránti rajongásuk is közel vitte őket egymáshoz. 2 Az ifjonc Lukács éppen Buber első haszidkönyveinek, az 1906-ban megjelent Nahmán rabbi történetei s az 1908-ban publikált Baalshem legendája, hatására időlegesen mintegy felfedezte saját zsidóságát. Történetesen Lukács elkészült Kier kegaard-kéziratának ürügyén melyet szeretett volna német folyóiratban publikálni 1911 elején újította meg Buberrel a kapcsolatát. Alkalmi levelezésüket egy évtizeden át fenntartották. 3 A 66 éves korától kezdődő vándoréveim-ciklust Heller a dialógus éveihez való visszatérésnek tekintette. E visszatérés kezdetén növekvő érdeklődéssel fordult a zsidósággal kapcsolatos témakörökhöz, sőt, 1995-ben közreadta első Gershom Scholemmel foglalkozó judaisztikai tárgyú írását. 4 Amíg Scholem asszimiláns zsidó apjával szemben tizenöt évesen a kierkegaard-i egzisztenciális választás értelmében önmagát zsidónak választotta, s a zsidó szellemiség tanulmányozásával rátért a disszimiláció (visszaszármazás) útjára, addig Heller számára tizenkilenc éves korától fogva a filozófia erotikus szellemi tevékenysége vált élete szerelmévé. A magát filozófussá választó, s e választása mellett élete végéig kitartó Hellert a zsidó kultúra, hit és hagyomány filozófiai művelésére kiváltképpen Kőbányai János inspirálta. A Múlt és Jövő Könyvkiadó Heller Az idegen címmel összeállított tanulmánykötete előszavának szánt egy, a szerzővel folytatott beszélgetést. A terapeutikus jellegűvé fejlődő beszélgetéssorozat során Heller ráeszmélt arra, hogy egész életében Auschwitzot és a Gulagot akarta megérteni. A gondolatok szókratészi bábájának szerepébe került Kőbányai kérdések nélküli könyvvé formálta a dialógus élőszavát. Ebből született Heller hazánkban legnépszerűbb műve, a Biciklőző majom, mely javarészt Kőbányai János alkotása. Az írásmű Heller 1944-ben megölt barátainak és Auschwitzban meghalt apjának állít emléket. 5 A interjúregényt, mondta Heller, nem is én írtam, hanem a velem készített interjúsorozatból lett összeszerkesztve és -hegesztve az önéletrajz fikciója. 6 Serkentően hatottak Hellerre a vele baráti kapcsolatban álló Bitó László bibliai tárgyú könyvei is, főként az Izsák-trilógia, melynek befejező kötete 2002-ben jelent meg. 7 Heller jól ismerte Bitó biblia-regényeit. E regények szerzőjéről úgy vélte, nem a Bibliát próbálta átírni, ami egyébként sem lehetséges, hanem demitologizáló ellenmeséket vetett papírra. 8 Heller maga is kedvet kapott a radikális demitologizálásra. EURÓPA VARÁZSTALANÍTÁSA A szerzők 2004 februárjában készültek el az interjúregény második, átdolgozott változatával. Az el- 120

121 Kelemen G Heller buber.qxp_layout :41 Page 121 Kelemen Gábor HELLER ÁGNES FUTÓ SZELLEMI KALANDJA MARTIN BUBERREL 2020/2 3 Heller Ágnes a Jaffo-i sukon, 2015 Fotó: Kőbányai János végzett munkával való elégedettség légkörében Kőbányai János szóba hozta: Heller írhatna a Bibliáról. 9 Hazánknak az Európai Unióba való belépése Hellert Európa speci fikumainak keresésére sarkallta. A zsidókérdés megoldhatatlansága címmel ben megjelent könyvében a holokausztot nevezte az európaiak olyan egyetlen közösen átélt tapasztalatának, mely itt mindenütt megtörtént, ugyanakkor sehol máshol nem történt meg. 10 Ugyancsak ekkor dolgozott az Európa mesterelbeszélései a szabadságról című tanulmányán, mely május 1-jén, Magyarország EU-csatlakozása napján jelent meg a Magyar Tudományban. E tanulmányban Heller azt a tételét fejtegeti, hogy az európai ember már vagy kétezer éve nem a mítoszokon»dolgozik«, hanem a mesterelbeszéléseken. Európának két mesterelbeszélése létezik, az egyik a Biblia, a másik a görögrómai filozófia és történetírás, írja, majd így folytatja: A görög-római vallás és mitológia nem tartozik Európa mestertörténetei közé. [...] Az európai kultúra mestertörténetei között mitológia nem szerepel. A monoteizmus minden változata kizárja a mitológiát, a Biblia nem mitológia. 11 A folytatása következik szavakkal záruló tanulmányban Heller nem tesz említést arról, hogy miképpen tervezi továbbvinni a témát. A hamarosan angolul is megjelenő kibővített változathoz Heller hozzáteszi, hogy írásában a francia zsidó Pierre Nora, a Történelem és Emlékezet iskola megalapítójának felfogását követi. 12 A Biblia szabadságról szóló mesterelbeszélései közül Heller hármat említ: a jó és rossz tudás fájáról szakított gyümölcsbe harapó Ádám és Éva esetét, a magát a rabszolgáktól származtató zsidó nép Egyiptomból való kivonulásának elbeszélését és a vallásszabadság gondolatát megjelenítő megváltó, Jézus történetét. A görög-római filozófia és történetírás, állapítja meg Heller, ugyancsak a szabadság három mesterelbeszélését hagyományozta ránk: Periklész beszédét, Szókratész történetét és a köztársaság, illetve a politikai pluralizmus eszméjét, ami egyúttal a szabadság törékenységének története. A szabadságok elhalványulásának idején a re-volutio, a kezdetekhez visszatérés a szabadság megújításának érzelmi és gondolati forrása, mondja a mitikus gondolkodást bizonyos fokig a mítosz vallás tudomány evolúciós sémájába helyező Heller. Hannah Arendt nyomán ehhez hozzáteszi, hogy a forradalom, mint politikai fogalom, már nem az ősi 121

122 Kelemen G Heller buber.qxp_layout :41 Page 122 Kelemen Gábor 2020/2 3 HELLER ÁGNES FUTÓ SZELLEMI KALANDJA MARTIN BUBERREL szabad intézményekhez való visszafordulást jelenti. Tanulmánya angolul írt változatának végén kritizálja a zsidó származású német filozófus, Hans Blumenberg 1979-ben megjelent A mítoszon való munkálkodásról 13 című művét, mely Heller nézetével ellenkezőleg abból indul ki, hogy a mítosz döntő szerepet játszott az európai nemzetek küzdelmeiben, felemelkedésében, újjászületésében és valóságuk megteremtésében. Heller 1975-ben fogalmazta meg azt a később gyakorta ismételt tételét, hogy a filozófiát nem lehet cáfolni, csak verifikálni. Amennyiben mégis cáfolják, azzal a cáfolók egyrészt csak azt bizonyítják, nem tudják mi a filozófia, másrészt a cáfolat nem árt az adott filozófia érvényességének, hanem érdekesebbé teszi azt az utókor számára. 14 A náci ideológiát modern mitológiaként vizsgáló német zsidó filozófus, Ernst Cassirer szerint ugyanez részben a mítoszról is elmondható, amennyiben az sem cáfolható, igaz nem is verifikálható. 15 Heller minden bizonnyal nem filozófiaként, hanem történelmi műként tekint a mítoszt nagyfokú állandóságot mutató centrális maggal, alapmítosszal és alakítható, formálható, újrakölthető marginális variációkat megengedő perifériával rendelkező elbeszélésként megragadó Blumenberg könyvére. A mítosz nem szent szöveg, nem dogma, mondja Blumenberg, aki az érzelmeket, vágyakat és szenvedélyeket keltő mítosz misztikus, kozmológiai, társadalmi, történelmi, nevelő és politikai funkciójának magyarázatára és igazolására törekvő művét nem történelmi, hanem filozófiai vállalkozásnak tartotta. E cél elérésének érdekében a filozófia Kant által megfogalmazott első fő kérdését ( mit tudhatok? ) egy, a késői Schelling szellemében feltett kérdéssé ( mi volt az, amit tudni akartunk? ) gyúrta át. Heller élete utolsó nagy vállalkozásában, a négy kötetesre tervezett A filozófia rövid története gólyáknak című monográfiájának harmadik kötetében csupán Schelling korai műveivel foglalkozott, míg későbbi, pozitívnek titulált filozófiájának elemzését ígéretként a negyedik kötetre hagyta. 16 Ez a kötet, mely Hellert amennyiben feldolgozza a kései Schelling filozófiáját saját mitológia-koncepciójának átgondolására késztethette volna, soha nem készült el. F. W. J. Schelling volt az első modern filozófus, aki a mítoszt az észből levezethetetlen, az ész által nem megalapozható, az önmagában jelentés nélküli, misztikus folyamatként létező emberi élet számára értelmet adó, a puszta biológiai létet a társadalomban élő ember identitásával összekötő, minden kultúrában és történelmi időben jelenlévő, egységesítő erőként fogta fel. Amikor Európa görög eredetű műfaja, a filozófia mondta Schelling nem képes a saját kultúrájában általános érvényű világlátást nyújtani, akkor új mítoszok vagy megújuló mítoszok töltik ki az értelmezés űrjét, s adnak narratív képszerű mintába ágyazott jelentőséget és vázlatot az életünknek. 17 Szemben a modern ember mitikus otthonának elvesztése miatt neheztelő Friedrich Nietzschével, Georges Sorel éppen fordítva, a modernitást a tömeget összetartó és felbújtó politikai mitológiák korának, s egyben a szabadság legfőbb forrásának tekintette. A mítosz nem hamis tudat, amint ezt Marx állította, hanem tömegeket megmozgató, valamely üggyel való elkötelezettségre és azonosulásra galvanizáló, történelmet fromáló erő, mondta az embert mitikus lénynek nevező Sorel. A 20. század két nagy demagógja, Mussolini és Lenin Sorel tanításából merített. 18 A mítosz nélkülözhetetlen az emberi élet összeegyeztethetetlen jelenségeinek integrálásához, vélte Polányi Mihály. 19 Mindamellett korunk egyik a tudomány nevében fellépő mítosza az, hogy a modernitás mentes mindenféle mítosztól. Ez a felvilágosult mítosz a túlélést veszélyezteti, vette észre Rene Girard. 20 A lengyel Leszek Kolakowski, akit Heller igen sokra tartott és akivel baráti viszonyt ápolt, A mítosz jelene című könyvében amellett érvel, hogy emberi lényként való megmaradásunkhoz nemcsak racionális gondolkodásra, hanem mitikus kép- és szemléleti forrásokra is szükségünk van. Az isteni jelenlétben és gondviselésben való hit, bizalom és a kritikus gondolkodás együttesen garantálják az emberi civilizáció fennmaradását. 21 A fentiek fényében jogosnak tűnik fenntartást megfogalmazni Heller ama nézetével szemben, hogy az európai kultúra egyáltalán nem mítoszokon, hanem mesterelbeszéléseken dolgozik. Ugyancsak megkérdőjelezhető az az álláspont, hogy a monoteizmus kiküszöböli a mitológiát. Heller nem tudományos módszerrel, felvilágosult hozzáállással leplezi le a mítoszt, s nem is azonosítja azt a babonával, sőt, primitívnek nevezi az efféle bánásmódot. Ráadásul azt is megjegyzi, hogy persze kimutathatók a Bibliában mitológiai maradványok, mint például az angyalok, de módjával, viszont az egész Jákob József-regényben egyetlen csoda sem történik. 22 Azt a tételét, hogy a monoteizmus minden változata kizárja a mitológiát, a Biblia nem mitológia, Heller a következőképpen magyarázza: Nálunk itt, az utolsó minimum ezerötszáz esztendő Európájában, nem harcolnak egymással az istenek, nem szülnek és nem nemzenek, mi művészi gyűjteményekben tartjuk őket, nem az Olimposzon. 23 Ennek az állításnak azonban nincs meggyőző ereje a tekintetben, hogy a monoteizmus gátat vet a mítosznak. A Biblia valóban nem mitológia, a Bibliát 122

123 Kelemen G Heller buber.qxp_layout :41 Page 123 Kelemen Gábor HELLER ÁGNES FUTÓ SZELLEMI KALANDJA MARTIN BUBERREL 2020/2 3 nem lehet újra és újra másképp elmondani, mint ahogy a mítoszt. A rögzített bibliai szövegnek mindamellett számos olyan szabadon hagyott területe, rése van, melyet ki lehet tölteni, ki lehet egészíteni a Biblia szövegének legcsekélyebb megmozgatása, megváltoztatása nélkül. A rögzített szöveg egyátalán nem akadálya a találékony és alkotó szellemű ugyanakkor az eredeti jelentést változatlanul hagyó hozzáfűzésnek. A teremtés, a kinyilatkoztatás és a megváltás isteni igazságát magában foglaló Biblia nem módosítható, nem alakítható szent szöveg maradt az utóbbi ezerötszáz évben is. Az Örökkévaló által sugallt szöveg rögzített, örök érvényű. Abból, hogy a Biblia nem mitológia, még egyáltalán nem következik mitikus tartalmának hiánya. Természetesen lehet még az olyan nyilvánvalóan sagaszerű, szent motívumok mitikus jellegét is tagadni vagy mitológiai maradvány -ként jelentékteleníteni, mint a Genezis 6. fejezetének ama sorait, melyek az Isten fiainak és az ember leányainak házasságáról eképpen szólnak. Látták Isten fiai az ember leányait, hogy szépek azok és vettek maguknak feleségeket mindazok közül, akiket választottak. [...] Az óriások voltak a földön ama napokban és azután is, midőn Isten fiai bementek az ember leányaihoz és ezek szültek nekik; ezek azok a hősök, akik ősidőtől fogva hírneves férfiak voltak. 24 Meg lehet kérdőjelezni azt, hogy Isten fiai az ősidőkben az ember leányaival szeretkeztek és gyermekeket nemzettek. S valóban vannak olyan bibliamagyarázók, akik visszautasítják a mitológiai értelmezést. A Biblia igazságtartalmát annak hatása, emlékezetben élése fényében értelmezni szándékozó Heller is ezt teszi, anélkül, hogy bármit tételesen, szövegkritikai szempontok alapján cáfolna. A filológiai igénnyel, részletekbe menően cáfolók ebben a konkrét esetben vagy azon az alapon vitatják a szöveg jelentését, hogy nem Isten, hanem a hatalmasok fiairól van szó, vagy pedig úgy kommentálva a szöveget, hogy itt egyszerűen csak az Istent szolgáló, Istennek engedelmeskedőkre kell gondolni, ők Isten fiai, míg Káin utódai az emberek leányai. Az elbeszélés tehát többféleképpen magyarázható. Olvasható történelemként, irodalmi alkotásként, üdvtörténetként vagy meseként. Akármilyen szemmel is nézik, magát az alaphelyzetet az utóbbi ezerötszáz évben sem írták át a korszerűsítés jegyében. Ezt Heller is így látja: Mindenki ugyanabban a szent szövegben mást olvas. Azaz: értelmezve olvas. Ennélfogva mindenki másként értelmez. Aki nem tud egy új elemet belevinni a Szentírás értelmezésébe, aki nem tud más értelmezésekkel vitába szállni, az nem is igazi olvasó. Van egyfelől tehát egy feltétlen Tekintély, maga az Írás amelyben minden benne van és másfelől az értelmezők, akik biztosan nem egyeznek meg abban, hogy mi az, ami az írásban van. 25 Az új elem, amit Heller bevisz, az a monoteizmus kizárja a mitológiát tétel, voltaképpen nem új, hanem egy régebbi felfogás felfrissítése. Ezzel az egykori nézőponttal szállt vitába Michael Fishbane Bibliai mítosz és rabbinikus mítoszalkotás című, Heller tanulmánya előtt egy évvel, 2003-ban megjelent könyve. 26 A kétféle időtlen, isteni és történeti időbe helyezett mítoszt megkülönböztető Fishbane megdönteni látszik Yehezkel Kaufmann 1951-ben megfogalmazott, a bibliai vallást alapvetően nem mitikusnak tartó kijelentését. Minthogy az időtlen isteni mítosza elemi része a monoteizmusnak, Fishbane elutasítja a mítosz és a monoteizmus szembeállítását. Fishbane álláspontját a kulturális emlékezet teóriáját megfogalmazó, Heller által igen sokra tartott Jan Assmann is messzemenően támogatja. 27 Indokolt ezek után feltenni a kérdést: vajon mi késztette Hellert arra, hogy kitartson az EU-csatlakozás euforikus hangulatában szavakba öntött nézete mellett? A Hitler és Sztálin fennhatósága alá került Magyarországon Heller megtapasztalta a mítosz romboló erejét. A mítosznál semminek nincs nagyobb hatalma 28 írta visszaemlékezve ezekre az időkre. Nem mondhatjuk, hogy a pozitív módon ható mítosz kérdése egyáltalán nem ragadta meg a figyelmét ben, Kertész Imre A holocaust mint kultúra könyvét elemezve, Heller azt írta, hogy az egyetemes mítosz, melyet kultúránk szilárd és egyedül szilárd alapjának tekintünk, nem minden történetet és még csak nem is minden nemzeti mítoszt fogad be. 29 Ezt a megállapítást nehéz összhangban hozni azzal, amit tíz évvel később állított arról, hogy Európa mestertörténetei mentesek a mitológiától. A mitológia a döntő, ha életformát alakítunk ki magunknak és azokhoz hű magatartásokat választunk, írta 1998-ban, s nem törölte ezt a mondatot a Bicikliző majom 2004-es, második kiadásából sem. 30 Más szóval, az egyéni pszichológia szintjén a hiteles élet tekintetében nemcsak elismerte, de döntőnek tekintette a mítosz meglétét. Mindazonáltal, mind a mítoszt a valósággal ellentétesnek, hamis tudatnak tekintő marxista Lukács, mind pedig Kier - kagaard eltántorította attól, hogy ezzel foglalkozzon. A mitikus és a dialogikus érvelési módot egymással vagy-vagy kizárólagossággal szembeállító és voksát az utóbbi mellett letévő Kierkegaard-t követve, Heller sem mélyedt el a mítoszkutatásban. Az Európa mesterelbeszélései tanulmány elkészítése után mindemellett csaknem három éven át két bibliai tárgyú könyv megírása került teendőinek előte- 123

124 Kelemen G Heller buber.qxp_layout :41 Page 124 Kelemen Gábor 2020/2 3 HELLER ÁGNES FUTÓ SZELLEMI KALANDJA MARTIN BUBERREL Fotó: Kramm Hédi Heller Ágnes Kelemen Gábornak dedikál (Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, április 22.) rébe. Ezek közül az Ímhol vagyok a Biblia első könyvével, a Mózes első könyveként ismert Genezis filozófiai olvasatával foglalkozik a tárgykört behatóan tárgyaló nyolc író munkáinak tükrében. Heller saját építésű Noé bárkája, szemben Blumenberg tutajával, nem a hajótörés utáni nyílt tengeren, hanem a szárazföldön készült. A bárka utasai között nő nem található. A kormányos az akkor 76 éves Heller az egyetlen asszony. A Heller-bárkára felvett írók egyike Martin Buber, akinek a sors vállalására és a sors betöltésére irányuló etikai megközelítését saját személyiségetikájához látja közelállónak. Buber azonban hasonlóan a férfi és nő (Ádám és Éva) teremtését magában foglaló kezdet s az alapító (Ábrahám) történetének tipikusan mitológiai témaköréhez csak egyszer kapott önálló fejezetet Heller életművében. Heller ezt követő, egyben utolsó bibliai témájú könyve a csodálatosan született és csoda révén megmaradt Mózes utáni hősök nemzedékeinek egyik sorsválasztó alakjáról, Sámsonról szól. Heller tisztában van azzal, hogy a hőstörténetet sokan olvasták mitológiaként, azonban ismételten azt hangsúlyozza, hogy mivel Sámson története nem mítosz a mítoszelemzést nem veszi figyelembe. Sőt, még azt a Goldziher Ignác által képviselt nézetet is erőltetettnek tartja, hogy kibányászható a Bibliából az archaikus mitológiai réteg. 31 A héber Bibliát németre fordító Buber, a fordítás csaknem négy évtizedes munkája során több kísérő, kommentár jellegű könyvet írt. Ezek sorában az 1932-ben megjelent Isten királysága az első. 32 A több kiadást megért könyv első kiadásának előszavában Buber hangsúlyozza, hogy amennyiben a hit nem csupán az istenség és ember találkozása, hanem a megváltással kapcsolatos remény kifejezése, úgy jogos a képlékeny, emlékeztető erejű mitikus, mítoszban testet öltő nyelvhasználat. Abban az esetben, ha elkerüli a túlkapásokat, igazolt a Szent Könyvek mitológiai szemlélete. E könyvben Buber nem történelmi eseményként, hanem legendaként hivatkozik Sámson csodás cselekedeteire. 33 A kinyilatkoztatás így az égő csipkebokor, melyben Isten testi valóságban jelent meg Mózesnek azonban kétségkívül nem mitológia, szögezi le Buber kommentárjainak harmadik kötetében, az 1946-ban megjelent Mózesben. 34 A pusztán filozófiaira korlátozott bibliaértelmezés lendülete Hellernél, az aszszonyai által elárult Sámsonnal, megtört. A tervezett Exodus könyvből semmi sem lett. A helleri személyiségetika és a buberi viszonyulás közti rokonságot felismerő Hellerben egy pillanatra megfoganni látszott a szinte csírájában elhalt Buberprojekt. A következőkben e Buber-projekt megelevenítésére teszek kísérletet, utat nyitva azoknak a főbb kérdésköröknek, melyekben nézeteik egymásra vonatkoztatása megtermékenyítő lehet az általuk felvetett problémák kibogozásában. A BUBER-PROJEKT HOZADÉKA Egy kezünkön megszámlálhatók azok a tanulmányok, melyekben 76 éves kora előtt az agnosztikus Heller Ágnes ( ) a semmilyen vallási közösséghez nem tartozó, azonban istenhívő Martin Buberre ( ) hivatkozik. Ezek közül három számottevő. Az 58 évesen, először angol nyelven megjelent Az igazságosságon túl című könyvében, az igazságosság profetikus eszméjét elemezve, az egymást követő szerencsétlenségekben szinte mindenét elvesztő 124

125 Kelemen G Heller buber.qxp_layout :41 Page 125 Kelemen Gábor HELLER ÁGNES FUTÓ SZELLEMI KALANDJA MARTIN BUBERREL 2020/2 3 Jób kapcsán Heller Bubertől a következőket idézi: Ennek ellenére Jóbnak az igazságba vetett hite nem rendül meg, arra azonban immár nem képes, hogy hitét pusztán Istenből és az igazságosságból merítse. Az igazságosságba vetett hitét immár nem Isten becsületessége támasztja alá. 35 Más szóval, Jób akkor is becsületes akar maradni, ha Istent nem tudja annak tekinteni szögezi le Heller. Az idegen című tanulmánykötet az egyik legjelentősebb zsidó filozófussal, Gershom Scholemmel foglalkozó esszéjében Heller Scholemet a kabbalát és ezen belül a Zóhárt a modern tudomány számára felfedező és prófétai elhivatottsággal művelő gondolkodóként mutatja be. 36 Heller azt tekinti zsidó filozófusnak, akinek számára maga a zsidó vallás válik filozófiai problémává. Bubert kizárólag Scholem szemével aki például túlzottnak tartotta Bubernek az izraeli zsidóság szekularizációja miatt érzett haragját mustrálja. Egyetértően említi Scholemnak azt a nézetét, hogy egy népet csak a szellem tarthatja életben, s a zsidóságot megújítani csak a misztikát is magában foglaló hagyomány alapján lehet. Heller 71 éves korában írt első bibliai tárgyú könyve, A zsidó Jézus feltámadása a Jézust kétezer éven át zsidótlanító, identitását elfelejtő hagyomány megtörésének reményét fejezi ki. Annak a bizakodásának ad hangot, hogy mind a keresztény, mind pedig a zsidó vallásfilozófus és tudóskörök felismerik: Jézus éppen a zsidóság számos addigi hagyatékának és örökségének egyetlen karizmatikus személyben történő megtestesülése. Eljöhet az az idő, amikor Jézus, akinek üzenete az egész világba eljutott, Izrael hittörténetében is kiemelkedő helyet kap jegyzi meg Heller Buber nyomán. A modernitás Isten halálát hirdető, a vallásosság kihalását csak idő kérdésének tekintő gondolkodóival szemben Heller az istenfogyatkozásról beszélő Buber meglátását fogadja el. Könyvét, a gyógyító Jézus alakját felidézve, a vallási megújulás terepeutikus szerepe kérdésének felvetésével zárja. 37 Heller az erkölcsfilozófia vonatkozásában is szóba hozza a terápia kérdését, amennyiben az értelmező és normatív oldal mellett ezt tekinti az erkölcsfilozófia harmadik rendeltetésének. 38 Morálfilozófiájában pedig kitér korunknak arra problémájára, hogy az erkölcsi beszédmódot a pszichológiai beszédmód váltotta fel. 39 Buber pszichoterápiás jellegű, a gyógyító találkozás elvét kidolgozó írásai egy egész kötetet tesznek ki. 40 Heller az Ímhol vagyok címet adta a Genezis filozófiai elemzéseit áttekintő könyvének. Amikor Isten megkísértette Ábrahámot és azt mondta: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot és menj el Mórijának földjére és áldozd meg ott égő áldozatúl a hegyek közül egyen, Istennek arra a kérdésére, hogy Ábrahám, hol vagy? ő azt felelte: Ímhol vagyok. 41 A címválasztás arra utal, hogy az Akéda (megkötözés) értelmezései hangsúlyos szerepet kapnak a kötetben. Mindenekelőtt Szent Ágoston és Kierkegaard kapcsán. Izsák megkötözésének történetétét írja Heller Ágoston Ádám vétkének jóvátételeként értelmezi, mert a Sátánra hallgató, Isten szavára fittyet hányó Ádámmal szemben, Ábrahám éppen azáltal talál vissza Istenhez, hogy feltétlenül bízik abban: Isten nem parancsolhat számára semmit, mely bármely korábbi ígéretét, hogy Izsák által lesz nagy néppé, annullálná. 42 Ahogy Buber leírásaiból is tudható, a haszid közösségek hiteles vezetői, a cadikok gyakorta hivatkoztak az Akédára s adtak különféle magyarázatokat a hit paradoxonára. A Tóra arra tanít bennünket, hogy csak Isten parancsolhatja meg nekünk, hogy megöljünk egy embert. De ha aztán a legparányibb angyal érkezik és azt mondja:»ne emelj rá kezet!«, akkor az ő szavát kell követnünk, szól az egyik tipikus értelmezés. 43 Buber sosem beszél Isten lényegéről, mert az isteni lényegről semmit nem tudunk azon kívül, amit Isten a vele való dialógusban, mint örök Te, feltár a számunkra. Buber Genezis-értelmezésének taglalását Heller négy Buber-kötetre építi. Ezek közül elsősorban a 18 tanulmányt magában foglaló A Bibliáról című könyv első három fejezetére (A zsidó ember és a Biblia; A tudás fája; Ábrahám a látó) szorítkozik. 44 A régi keresztény egyházatyák akéda-értelmezései akiket Heller főként Heidl György 2004-ben megjelent áttekintő munkájából ismer 45 a hit atyjává, illetve Kierkegaard kifejezésével: a hit lovagjává ütötték Ábrahámot. Heller felfigyel arra, hogy amíg a dogmatikus hagyomány akéda-értelmezései lényegüket tekintve igen hasonlítanak egymáshoz, addig a modern vallásos interpretálók már sokkal szabadabban sütögetik saját filozófiájuk pecsenyéjét a Genezis tűzhelyén. 46 Bubert, mint filozófust, nem annyira a teremtés és a megváltás, mint a kinyilatkoztatás igézte meg, ami a lutheránus Kier - kegaard-ról és a katolikus Ricoeurról ugyanúgy elmondható. Nem véletlen, hogy az Ímhol vagyok kötetben a Buber-fejezetet éppen a Kierkegaard-ról szóló esszé előzi meg. Heller megemlíti, amit már mások is megírtak, hogy az akéda-szöveg kiválasztásánál Kierkegaard-t személyes élettörténeti motívumok is vezették. Egyrészt az az eset, amikor Kier kegaard apja egyszer kétségbeesésében megátkozta Istent, majd bűnét legjobban szeretett fia, Søren feláldozásával akarta levezekelni. Kierke - gaard más formában megismételte apja bűnét, amikor felbontotta jegyességét Regine Olsennel, 125

126 Kelemen G Heller buber.qxp_layout :41 Page 126 Kelemen Gábor 2020/2 3 HELLER ÁGNES FUTÓ SZELLEMI KALANDJA MARTIN BUBERREL akivel kölcsönösen szerették egymást. Reginét cserbenhagyó döntését azzal racionalizálta, hogy azt Isten szolgálatának érdekekében hozta. Heller 1971-es Kierkegaard-tanulmányában, melyet az életét szinte megváltoztató vállalkozásként jelölt, megvilágítja, hogy a lánnyal való szakítás ideológiai funkciót töltött be Kierkegaard életében. Kierke - gaard naplójegyzetei azt sejtetik, hogy képtelen lett volna az intim házaséletre. Élete legszemélyesebb konfliktusát világnézeti konfliktussá emelte, s ezt az élményanyagot egész filozófiai munkájában újra és újra értemezte. Így lett a Regina Olsen szerelem mítosszá: a kommunikációképtelenség, illetve a kommunikációról való tudatos lemondás mítoszává, írta Heller. 47 Az, hogy itt a kíválasztottság öntudatának személyes mítoszáról van szó, illetve a saját problematika mitikus mezbe öltöztetéséről, Buber fejtette ki, a Németországból Palesztinába történő emigrálása előtti évben, 1936-ban írt, Az egyedülálló kérdése című tanulmányában. 48 Buber ifjúkorától fogva vonzalmat érzett Kierkegaard egyházával folytatott küzdelme iránt. Maga Buber is hadilábon állt az intézményesített vallással, annak szertartásaival és előírásaival. A vallásos szekuláris Buber a vallásossághoz (istenhithez) s nem a valláshoz kötelezte el magát. Ahogy Kierkegaard, úgy Luther Márton is bibliai alapon fordult szembe egyházának tanításával. Míg Luther a katolikus egyházzal, addig Kierkegaard már a lutheránussal. Kierke - gaard-ral szemben Luther nem kolostori jellegű magányba menekült, hanem elutasította a cölibátust, s feleségül vette Katharina von Borát. Az ortodoxiát elvető Buber vallási közösséghez tartozás nélkül maradt vallásos zsidó. Buber katolikus nőt Paula Winklert vett feleségül, aki nemcsak eltávolodott a kereszténységtől, de felekezetét elhagyva, áttért a zsidó vallásra. Buber szerint Kier - ke gaard-nak az az elgondolása, hogy a hit tárgy nélküli, s a hit kedvéért el kell szigetelődnie minden tárgyias kötéstől, Isten teljes félreértése. A teremtés tárgyai nem akadályok az Istenhez vezető úton, hanem magát az utat mutatják, mondta Buber. A tömeghatástól mentesülni, individuumként élni akaró, az egyedit a tömeggel szembeállító Kierkegaard úgy vélte, az egyedülállás az Istennel való érintkezés egyetlen lehetősége. Más szóval az embernek minden világi kötöttségtől el kell szakítania magát az Istennel való kapcsolat érdekében. Kierkegaard az etikát tekintette az Istennel való kommunikáció egyetlen módjának. Buber, Ludwig Feuerbach nyomán, már az emberi lény morális és mentális értelemben való emberré válását sem látta lehetségesnek emberi kapcsolatban létezés nélkül. Simmellel egyetértően az emberi életet elképzelhetetlennek tartotta az ember ember és az ember dolgok (Simmelnél: az ember természet) kapcsolat megőrzése nélkül. A kapcsolatok harmadik nagy tartományának fenntartását, amint ezt a modern kor mutatja, meg lehet szakítani, s el lehet idegenedni Istentől, a vallásosságtól és a vallástól. Az Isten előtt egyedül megállni képes egyes embernek Kierkegaard gondolatvilágában állapítja meg Buber a valamely életformán (erkölcsi, esztétikai vagy vallási) belül fejlődő személyiség az ellenpárja. 49 Noha Kierkegaard a vallásos stádiumot tekintette a legmagasabb rendűnek, csak a szerencsétlen individuum esztétikai és etikai stádiumát elemezte részletesen. Az első, az erotikával fűtött stádium még nem emberi kapcsolat, a harmadik stádium pedig, mely az Isten iránti szeretet realizálása, már kizárja a másik embert. Az etikai stádium marad az egyetlen igazi emberi kapcsolat. A modern társadalom a szerencsétlen individuum valósága; a rezignációhoz vezető etikai csőd világa. Az erkölcs azonban nem alkot külön szférát, szögezte le Heller a Morálfilozófiában. Habár az értékszférák elkülönülése, más szféráktól eltérő szabályoknak és normáknak való alávetettsége a modernitás jellegzetessége mondja Heller Max Weberrel egyetértve, az erkölcsiség áthatja és magában foglalja az egész társadalmi világot, amennyiben minden szférának, így a politikainak, vallásinak, joginak stb. erős erkölcsi oldala is van. Ebből kifolyólag nincsenek pusztán morális cselekedetek. 50 Heller osztozott abban a közhelyes megfigyelésben, hogy az emberi lények általában se nem jók, se nem gonoszak, inkább néha tisztességesen, néha gonoszan cselekszenek. A tisztességet a gonoszságtól elválasztó ösvény zavarba ejtően szűk. 51 A szűk ösvény amin dialógusok által mehetünk végig jellegzetesen buberi nézet. Az ember, más lényektől eltérően, lehetőségekkel rendelkezik, jóllehet ezek a lehetőségek szűkkörűek. A lehetőségek az emberi szabadság és a gonoszság viszonyai között adottak. Kierkegaard-ral szemben sem Buber, sem pedig Heller nem akarta elszigetelni magát a közösségtől, s csakis az embertársaink iránti felelősség és lojalitás megtartásával, a bensőséges kapcsolatok fenntartásáért és fejlődéséért küzdve, az emberi szenvedésre aktívan válaszolva, kapcsolatra irányulónak képzelte el az egyedüllétet. Kierkegaard-tól sok mindent tanulhatunk, de az érettségire felkészítő végső leckét nem, mondta Buber. 52 Heller mielőtt Buberre térne az Ímhol vagyokban, rámutat arra, hogy Kierkegaard ama kevesek közé tartozik, akik filozófiai jelentőséget tulajdonítanak 126

127 Kelemen G Heller buber.qxp_layout :41 Page 127 Kelemen Gábor HELLER ÁGNES FUTÓ SZELLEMI KALANDJA MARTIN BUBERREL 2020/2 3 a bibliai Éva alakjának. A női nem íránti tisztelet kifejezésével talán Regine Olsen kapott egy csokor teoretikus virágot mondja Heller mindez azonban nem tünteti el a szexuális aktus problematikáját a szellem filozófiájának szempontjából. 53 Minthogy Kierkegaard e problematika kezelésére nem ad leckét, Heller máshol keresett választ, amit misztikus Meister Eckhartnál talál meg. Eckhart is gúnyosan említi azokat az értelmezőket, akik szerint a nő és férfi gyermekükben lesznek egy testté. Nem, mondja, a nemi aktusban válnak egy testté. Ez a nemi aktus misztériuma. A kettő eggyé válása, az Istennel való teljes szellemi egyesülésének»másolata«. Azért szent és misztérium, mert jelen van a szellem. Ha nem így lenne, akkor tökéletesen mindegy lenne, hogy kivel szeretkezünk. 54 Ez utóbbi mondatok immár Heller megállapításai. Heller sokkal engedékenyebben, sőt, elismeréssel bánik a Biblia misztikummal kapcsolatos tartalmait keresőkkel, különösen a személyes misztikus racionalizmus képviselőivel, mint azokkal, akik a mitikus vonásokra kiváncsiak. Buber pályának kezdetén elmélyülten foglalkozott a német misztikusokkal, akik közül Eckhartot a nyugati misztikus gondolkodás legnagyobb alakjának tekintette. Első pillantásra Buber szintézisre törekszik egyrészt a misztikusok, másrészt Kierkegaard között 55, nyugtázza Heller, hogy aztán megmutassa, ennél többről van szó. Buber gondolkozásában a zsidó Biblia játszotta a főszerepet. Megtalált ebben mindent, amit filozófiája számára sugallt, vagy fordítva bibliaértelmezése sugallta filozófiáját. [...] A zsidó Biblia Buber szerint [...] a találkozásokról szól. Isten és ember, Isten és nép között. Az Istennel való találkozás mindig egyszersmind embertársainkkal való találkozás is. Akkor van»istenfogyatkozás«, amikor nincsenek efféle találkozások, mi több, amikor az embert az efféle találkozások már nem is érdeklik. Ilyenkor a mindennapokból eltávozik a szellem. [...] Amikor a Bibliát olvassuk, így Buber, érezzük, látjuk, ahogy a szellem szentesíti a mindennapi életet, ahogy a Szent áthatja a történelmet. Ez nem egy»vallásos«könyv, hanem az»itt vagyok, jelen vagyok«történéseinek könyve. 56 Heller pontosan mutat rá arra, amit Buber korunk problémájának tekint, tudniillik a szellem mindennapi életből való eltávozására. Ugyanakkor Heller nem tartja meggyőzőnek Bubernek azt a megoldási javaslatát, hogy tartsuk nyitva magunkat a hit előtt, mivel a varázstalanított világban az emberektől ez jobbára nem várható. A Buber-tanulmány további része már kevésbé lendületes. Buber szerint Ábrahám és Mózes története nem tartalmaz»etikai«indíttatást, az erkölcs teológiai felfüggesztésének gondolata [...] sem játszik szerepet ezekben az elemzésekben. 57 Az ezekben az elemzésekben megjegyzés Buber A Bibliáról szóló kötetének két fejezetére vonatkozik. Heller briliánsnak tartja Buber Biblia-elemzéseit. Buber egyébként amit Heller nem tárgyal az Istenfogyatkozás című könyvének Az etika felfüggesztéséről 58 című tanulmányát teljes egészében Kierke - gaard akéda-értelmezése bírálatának szentelte. Buber a Bibliát, mindekelőtt az aggadikus könyveket»narratív teológiának«tekinti. A»teológia«nem valami találó kifejezés, hiszen a kifejezés Istenről való beszédet (logosz) jelent, míg a Biblia nem Istenről beszél, hanem fordítva, Isten beszél hozzánk benne és rajtunk keresztül kifogásolja Heller Buber szóhasználatát. Buber valójában a következőket mondta: a Biblia nem teológiai kijelenté - sek formájában tárja fel a Teremtő szándékát és a teremtésének jelentését, hanem ezt csupán történetben mutatja meg a számunkra, ám ez a történet teológia; a bibliai teológia elbeszélt teológia. 59 Jobb kifejezésre Heller sem lelt, csak kevésbé találóra. Az Ímhol vagyok hátralévő fejezeteiben Heller még kétszer tér vissza Buberre. Előbb a Paul Ri - coeur Genezis-elemzését vizsgáló fejezetben. Itt ismét Buber narratív teológiája kerül szóba ezúttal Ricoeur visszapergető narratív stratégiájának tükrében, ám most már minden negatív felhang nélkül. Míg Buber a Biblia»kedvéért«alkalmazza a visszapergetést, addig Ricoeur a narratív technika elméletének gazdagítása érdekében teszi ezt, állapítja meg Heller. 60 Ugyanakkor, szemben a narratív teológiát a vallási kijelentések történetbe ágyazott tükröződésének tekintő Ricoeurrel, Buber nem a vallási mondanivalóra, hanem a létezés konkrét kapcsolatiságára helyezi a hangsúlyt, tehetjük hozzá. Könyvének végén Heller arra a kérdésre, hogy Milyen ember Ábrahám?, a következő választ adja: Buber jó öregembert lát benne, Kierkegaard a hit lovagját. Én Kierkegaard-t tartom meggyőzőbbnek. 61 Minthogy azonban Buber valójában sem jó, sem pedig öregembert nem lát Ábrahámban, arra gondolhatunk, hogy itt Heller a saját Buber-képét vetítette át Ábrahámra. E futó rövid időskori szellemi kalandja után Heller élete során többé már nem engedett a briliáns Biblia-elemzőnek tekintett Buber művei csábításának. ELVÁLASZTÓ ÉS ÖSSZEKÖTŐ MEZSGYÉK Buber egyik legjobb barátját, Gustav Landauert, a Bajor Tanácsköztársaság kommiszárját a forrada- 127

128 Kelemen G Heller buber.qxp_layout :41 Page 128 Kelemen Gábor 2020/2 3 HELLER ÁGNES FUTÓ SZELLEMI KALANDJA MARTIN BUBERREL lom bukása után 1919 májusában kivégezték. (Landauer felesége, Hedwig Lachmann fordította le németre Petőfi Sándor költeményeit.) Izrael megalakulása előtt két évvel, 1946-ban jelent meg Buber héber nyelven írt Utak az utópiában című könyve. A könyv egyik fejezete Landauernek állít emléket, aki Buber szerint sokkal közelebb állt a proletárokhoz, mint Marx. 62 Marx és Lukács hozzáállásáról Heller azt írta, hogy bennük nagyon-nagyon kevés szerep jut a szegényekkel való együttérzésnek. 63 Bubernek, aki úgy látta, hogy a kapitalizmussal együttjáró individualizmus tönkreteszi a társadalom szerves strukturáit és közösségeit, nem voltak illúzió a bolsevizmussal kapcsolatban. Buber nem a szovjet típusú erőszakos kolletivizálásban, hanem a cionizmust és a szocializmust ötvöző palesztinai kollektív településekben, a kibucokban és kvucában látta a jövő útját. A kvucá és kibucok aztán valóban ki - emelkedő szerepet játszottak az új izraeli állam felépítésében. A fölszabadulás után, 1945-ben a hánháct (HáNoár Hácioni Cionista Ifjúság) felkereső Hellert éppen későbbi férje, az akkor még Slómó keresztnévre hallgató Hermann István szervezte be a mozgalomba. Hellert magával ragadta a mozgalom intenzív közösségi élete. A cionista dalok a szívemhez nőttek, s a kibuc eszméjétől el voltam ájulva. A kibuc: közösség. Nincs benne pénz, mindenki együtt él, a gyerekeket közösen nevelik. Maga a megváltás, idézi fel korabeli élményeit Heller, 64 akire idővel egy kvucá vezetését bízták. Kvucájának tagjai később jelentős szerepet játszottak az izraeli haditechnika és komputertechnika kialakításában. 65 Miután Heller és Hermann felismerték, hogy Magyarországon küszöbön áll a kommunista hatalomátvétel, 1947-ben beléptek a kommunista pártba. A döntést Heller utólag a következőképpen racionalizálta: Mi a különbség a kibuc és a kommunizmus között? [...] jó lesz, én mindig a szegényekkel akarok lenni! [...] a szegényekkel szolidarizálunk. De nem akartunk a cionistákkal sem szakítani: a kommunista pártban össze fogjuk egyeztetni a cionistaságot a kommunizmussal. Palesztinában is lehet kommunista az ember. Mert még nem volt biztos, hogy nem fogunk kimenni. 66 Azt a problémát, hogy miképpen tud a zsidó felvilágosodás, a haszkala légkörében nevelkedő fiatal tartósan továbblépni a cionizmus felé, a 18 éves Heller nem tudta megoldani. Kommunistává válása szükségszerű szakítást jelentett a zsidó nemzeti kultúra újraépítésének tervén dolgozó cionizmussal. Fél évszázaddal korábban, az ifjú Buber ugyanezzel a problémával, a haszkala modern hagyománya és a cionizmus közti személyes viszony kialakításának kérdésével küzdött. Ő is érzékelte a Moszkva vagy Jeruzsálem dilemmát, melyen elgondolkozva rájött arra, hogy fontos tudnunk: mit nem akarunk követni. 67 Buber semmiképpen sem akart Moszkva nyomába szegődni. Ugyanakkor, a cionizmus uralkodóvá vált szekularizált politikai változatával szemben, Buber elsősorban vallási és szociokulturális megújulást várt a cionizmustól. E nézete miatt fokozatosan elvesztette korábbi erőteljes társadalmi influenszer szerepét. Habár Buber és Heller hithez és mítoszhoz való viszonya, továbbá generációs, történelmi, szociokulturális és területiséggel kapcsolatos tapasztalata alapvetően különbözött egymástól, életükben legalább annyi az összekötő hasonlóság, mint az, ami szétválasztotta őket. Mindketten élték a filozófiájukat, s noha a műveik önmagukban is a világ menetére számottevő hatást gyakorlók közé emelték őket, az életük több és teljesebb, mint a könyveik összege. Buber generációjának talán legbefolyásosabb zsidó értelmiségi gondolkodója volt, Heller pedig nemcsak a legkiemelkedőbb magyar filozófusnő, de a világban filozófiát művelő nők közt nemzedékében a legtekintélyesebbé vált. Míg Heller, Hermann István feleségeként és Lukács György tanítványaként, aránylag hamar rátalált a maga műfajára, a filozófiára, addig a többek közt Biblia-fordító, kulturális cionista, filozófiai antropológiát, vallásfenomenológiát és zsidó filozófiát művelő Buber esetében kevésbé markáns az életműben központi szerepet játszó műfaji besorolhatóság. A felsőfokú tanulmányait különböző egyetemeken folytató Buber 21 éves korában a zürichi egyetemen ismerkedett meg későbbi feleségével, a katolikus, de később zsidó vallásra térő Paula Winklerrel. A Bubernél egy évvel idősebb, írói ambícióval fűtött, 1901-ben a cionizmus zsidó nőkre gyakorolt hatásáról esszét közreadó Winkler, megismerkedésüket követően, kreatív energiáinak tetemes részét Buber alkotó pályája támogatásába fektette. A miszticizmussal és orientalista bölcselettel foglalkozó Winkler keltette fel Buber érdeklődését a haszidizmus iránt. Mindamellett Winkler nem hagyott fel az önálló írással. Georg Munk írói álnéven novellákat és rövid történeteket jelentetett meg. 68 A gyermekkora zömét Lembergben töltő Buber a század fordulóján Közép Európában új társadalmi kategóriaként megjelenő gazdálkodásban eredményes, asszimilálódó szülei kettős mércéjű világképét elutasító zsidó értelmiségi réteghez tartozott. E rétegnek, Buber mellett, többek közt Franz Kafka, Gustav Landauer, Lukács György, Franz Rosenzweig, Walter Benjamin és Gershom Scholem voltak az emblematikus képviselői. Ők már nem az üzletben, hanem az egyetemi 128

129 Kelemen G Heller buber.qxp_layout :41 Page 129 Kelemen Gábor HELLER ÁGNES FUTÓ SZELLEMI KALANDJA MARTIN BUBERREL 2020/2 3 tanulmányokkal és diplomával legitimált tudományban és művészetben akartak tiszteletet és megbecsülést kivívni önmaguknak. Az egyik út számukra a nemzeti keretet meghaladó romantikusforradalmi messianizmusba, az utópiák világába vezetett, a másik pedig az autentikus és kötődésre alkalmas vallási gyökerek kereséséhez. Ez utóbbihoz, paradox módon, a német romantikusok és neoromantikusok művein keresztül jutottak el. Buber előbb először a német misztikusok, Meister Eckhart és Jakob Böhme írásain rágta át magát, s csak ezután mélyedt el a haszidizmus tanulmányozásában. 69 A legtöbben egyébként mielőtt kikötöttek volna az egyik vagy másik alternatívánál mindkettővel kísérleteztek. A kulturális-spirituális gyökerek politikai üggyé aktivizáló felkutatásában kulcsszerepet játszott a pesti születésű, középiskolai tanulmányait a Fasori Evangélikus Gimnáziumban befejező Herzl Tivadar által alapított cionista mozgalom. A mozgalom alapműve, Herzl A zsidó állam című könyve 1896-ban jelent meg. A zsidó értelmiségi nővé vált Heller is, miként korábban Buber generációjának számos közép-európai zsidó fiatalja egyaránt, kísérletezett azzal, hogy a cionizmusban vagy a kommunizmusban találjon közösségre. A közösség volt számomra a legvonzóbb az életben. Ez fakadt a lelkemből: a cionizmusban és a kommunizmusban is ezt kerestem, olvasható az interjúregényben. 70 A nőként kiválni és hírnevet szerezni ambícióját Heller apja által felfokozott intergenerációs örökségként kapta. Mindenki azt mondta, hogy egyszer nagy zeneszerző vagy festő fog kikerülni közülünk, ami eddig még nem következett be. Apám lányt akart, mert pszeudofeminista hajlamokkal rendelkezett. [...] mindig azt mondta: a lánynak nem a háztartásban a helye, inkább legyen filozófus vagy zeneszerző. Már a gyerekkocsiban azzal gúnyoltak:»kis filozófus«[...] arra esküdött, hogy a nők éppoly kiválóak lehetnek szellemileg, mint a férfiak, emlékezett vissza Heller a családtól és az apjától kapott küldetésre. 71 Heller második férjében talált olyan társra, akitől megkapta azt, amit első férjétől nem. Fehér Ferenc nemcsak elfogadta azt, hogy a filozófia Heller éle - tének szerelme, hanem ennek feltétel nélküli igenlésére és támogatására is kész volt. Heller így ír erről: Feri számára igen fontos volt a munkám. Fölnézett rám, és nagyon akarta, hogy nekem minden sikerüljön. Szemben Hermann-nal, számára az volt a fontos, hogy én dolgozzam. Egész életében támogatta a munkámat. Hermann féltékeny volt, Feri viszont sokra becsült, s arra törekedett, hogy nagy tudós, nagy gondolkodó legyen belőlem. Önmagát kevesebbre becsülte: mindig úgy gondolta, hogy alacsonyabb szinten áll, mint én. Ezt én abszurdnak tartottam. 72 Ellentétben Buberrel, aki soha nem emelte Paulát társszerzőjévé, habár rendre megbeszélte vele az elgondolásait, Heller jó néhány Fehérrel közös tanulmányt írt. Buber korában ez más kreatív házastársakkal élő nagy nemzsidó íróknak, illetve filozófusoknak, így Thomas Mann-nak vagy Karl Jaspersnek sem jutott eszébe. Az ő esetükben egy ilyen gesztus zsidó feleségeknek, Katia Pringsheimnek és Gertrud Mayernek adta volna meg a kóvedet. Az olvasók ítélete alapján egyértelmű, hogy az Én és Te Buber főműve. Az a kérdés, hogy melyik Heller-mű fejti ki a legnagyobb hatását a filozófiában, egyelőre eldöntetlen. A Személyiségetika, A modernitás elmélete, Az igazságosságon túl vagy a Szégyen hatalma egyaránt számíthat intellektuális gazdagságának és értékének újrafelfedezésére. Heller személyiségetikájának hordereje Polányi Mihály személyes tudás, Michel Foucault önmagunkkal törődő személyes élet s Buber személyes vallás koncepciójához mérhető. Heller az egyetlen olyan magyar gondolkodó, aki nemzetközi súlyú modernitáselméletet alkotott. Heller először az 1987-ben megjelent Az igazságosságon túl című könyvében fejtette ki részletekbe menően a modern korban a szabadság és az élet végső és egyetemes értékké válásának elméletét. A szabadság és az élet regulatív eszméjének szerepe különösen napjaink COVID-19 járványának kezelésében melyben a biopolitika legyűrni látszik a szabadságot vált időszerűvé. Az igazságos társadalmi rendet Buber az utópikus szocialisták nyomán az emberi együttélést megalapozó tényezőnek tekinti. 73 Az igazságos rend buberi koncepciója alapkövévé vált a nemzetközi színtéren legnevesebb magyar családterápeuta, Böszörményi-Nagy Iván kontextuális megközelítésének. 74 Buber és Heller noha egészen más megközelítésben ugyanazzal a tágabb tárgykörrel, a mindennapi élet témájának megragadásával vívtak ki nemzetközi figyelmet. Buber felhívó erejű legendát keltett életre, Heller pedig a társadalomfilozófia és politikai filozófia mezejére lépett. Heller akkor még csak készülő, magyarul 1970-ben megjelent A mindennapi élet könyvének csak a címét és annak tervét ismerték az 1965, 1966 és 1968-as korčulai találkozók résztvevői. A hír innen terjedt tovább s tette Hellert népszerűvé a mindennapi élet magatartásban, kapcsolatokban és érzéskifejezésben megnyilvánuló forradalmát meghirdető új baloldal körében. Heller Heideggerrel ellentétben tagadta, hogy az embernek ki kell lépnie a mindennapi életből ahhoz, hogy hitelessé váljon. A mű, melyet Heller 129

130 Kelemen G Heller buber.qxp_layout :41 Page 130 Kelemen Gábor 2020/2 3 HELLER ÁGNES FUTÓ SZELLEMI KALANDJA MARTIN BUBERREL élete legbátrabb könyvének tekint, azt a tételt fogalmazza meg, hogy az autentikusság egyáltalán nem a mindennapokon való felülemelkedésen, hanem a világhoz és önmagunkhoz való viszonyunk minőségén múlik. 75 Buber hároméves volt, amikor anyja hirtelen elhagyta, s egy évvel később a szomszéd kislány azt is tudomására hozta, hogy anyja sosem fog visszatérni. Ez a traumatikus közlés vált élete első fontos emlékévé. Az anya ugyan 30 évvel később egyszer meglátogatta a fiát és annak családját (feleségét és két gyermekét), de ez a látogatás egyáltalán nem adta meg Bubernek a találkozás meleg, bensőséges élményét. Buber ennek az illúzióvesztő összejövetelnek az élményéből alkotta meg az elvetélt találkozás fogalmát. 76 Ez a maradandó érzés adott tartós impulzust a hiteles találkozásról, a dialógusról szóló Én és Te megírásához, mellyel egy évtizeddel az elvetélt találkozás után készült el. A témakör első megközelítésére Buber számára a haszid mozgalom történetében való elmélyülés adott eshetőséget. A cadikok a mindennapi élet több vetületében, a közösségükkel való kapcsolatukban, egymás közti érintkezéseikben és a tanítványaikkal való kontaktusok során egyaránt bizalmat építő, a sebezhetőséget is megmutató őszinte, mély és hiteles találkozások kialakítására törekedtek. A mindennapokat átható hittel mélyen átitatott haszidok lelkesültségben és örömben élték le a gyermekeik felnevelésére és az Örökkévaló szolgálatának megtanulására összpontosító életüket. Buber külön könyvet szentelt az elragadtatás kérdésének. 77 A elvetélt találkozás gondolata azonban nem csupán egyéni tapasztalatból, hanem társadalmi élményből nőtt ki. Az Osztrák Magyar Monarchia, melyben Buber felnőtt, a népek közti kölcsönös megértés nélküli kölcsönös tisztelet világa volt írta önéletrajzi töredékeiben. 78 A Monarchia összeomlása után egy évtizeddel született Heller, szemben Buberrel, egy olyan Magyarországon nőtt fel, ahol a zsidók és magyarok közti kölcsönös megértés hiánya a többségi társadalom részéről fokozódó és totálissá váló tiszteletlenséggel, a másik méltóságának módszeres eltiprásával, végül pedig bestiális legyilkolásának hallgatólagos beleegyezésével párosult. Heller 15 éves volt, amikor az apját és minden közeli barátját Auschwitzba hurcolták. Egyikük sem tért vissza, ám elgyászolás híján nem váltak halottakká, hanem kísértetek maradtak. Buber Én és Teje azt mutatja, hogy életünk a találkozások és az elvetélt találkozások keveréke. 79 Hellernek elvesztett szeretteivel még elvetélt találkozásra sem volt alkalma, viszont gyötörte a halottak iránti kötelesség és adósság, a túlélők krónikus megfizetési kényszere. Nem véletlen, hogy míg Buber a bűn és bűntudat, addig Heller a szégyen és lelkifurdalás érzelmileg telített témaköréről írt invenciózus és egyben öngyógyító tanulmányt. Ezzel kapcsolatos meglátásaik összevetése megérne egy értekezést. MEGÉLNI A FILOZÓFIÁT Heller két csoportra osztotta a filozófusokat. Az egyik csoportba tartozók Platón nyomdokain haladva azt hiszik, hogy a filozófusnak az a feladata, hogy tanácsokat adjon a zsarnokoknak, illetve az államok vezetőinek, hogyan kellene az államot felépíteni. Úgy vélik, hogy hallgatni fognak rájuk. Ezzel próbálkozott Arisztotelész is, ahogy a 20. században Sartre, majd Foucault. Valamennyien csúfos kudarcot vallottak. Azt gondolták, hogy ők, akik felépítettek egy államot a fejükben, jobban tudják mit kellene tenniük a politikai vezetőknek. Jobb esetben az uralkodók és államfők kihasználják az ilyen filozófust, rosszabb esetben pedig az életükkel fizetnek, mint Szókratész vagy Giordano Bruno. A filozófusok mindig rossz politikusnak bizonyulnak. A másik típusú filozófus a demokrácia iránt elkötelezett, aki mint honpolgár, amikor mondanivalója van, meggyőződése szerint nem filozófusként részt vesz az ügyek intézésében, vagyis a közéletben. Ehhez nem kell együgyűnek lenni, ahogy a magyar kifejezés jól megvilágítja azt, amikor valaki egyetlen ügyet választ. 80 A filozófia mindkét esetben életmód, nem egyetemi diszciplína, tehetjük hozzá. Buber barátja, Franz Rosen - zweig szerint akivel haláláig együtt dolgoztak a héber Biblia németre fordításán Könyvecske az egészséges és a beteg emberi értelemről című, csak halála után megjelent művében azt írta, hogy a filozófia az élettől való félelemből ered. 81 Barátja álláspontját Buber azzal egészítette ki, hogy az élettől és haláltól való félelmével tisztában lévő filozófus nemcsak elvontan gyűjt bátorságot ahhoz, hogy az életről való szemlélődés, annak sodrásából való kilépés helyett legyen mersze élni, hanem ahhoz, hogy konkrétan és személyesen válaszoljon életének kihívásaira. 82 A válasz Buber számára nem az önismeretet fejlesztő technikák elsajátítását, hanem a valódi dialógus gyakorlását jelentette. Bubernek nem voltak platóni ambíció és illúziói. A magát Buberhez hasonlóan lengyel zsidónak tekintő David Ben-Gurion, Izrael állam első miniszterelnöke akinek Buber számos intézkedését bírálta a 85 éves Bubert születésnapján a következő 130

131 Kelemen G Heller buber.qxp_layout :41 Page 131 Kelemen Gábor HELLER ÁGNES FUTÓ SZELLEMI KALANDJA MARTIN BUBERREL 2020/2 3 távírattal köszöntötte: tisztellek, de nem értek veled egyet. 83 Mindamellett Buber egyszer, a kubai rakétaválság kapcsán, 1962 őszén mégis bele tudott szólni, mégpedig igen hathatósan, a világpolitika alakulásába. Közbenjárása hozzájárult az atomháború elkerüléséhez. A történetre Buber egykori tanítványa, a kommunitarizmus elméletét kidolgozó és azt mozgalommá fejlesztő Amitai Etzioni a következőképpen emlékezik vissza: A világ a két atomnagyhatalom, az USA és a Szovjetunió összecsapásától, a III. világháborútól rettegett. [...] a világégés elkerüléséhez egy olyan, egyik fél felé sem részrehajló, világszerte köztiszteletnek örvendő személyiség közvetítésére volna szükség, aki úgy tudná kedvező irányba katalizálni a folyamatot, hogy közben mindkét fél megőrizze a tekintélyét. [...] felmerült a római pápa neve. XXIII. János a bibliafordítás révén került és maradt kapcsolatban Martin Buberrel. 84 Az amerikaiak diszkrét megkeresésére, Buber a pápához folyamodott. A II. vatikáni zsinatot az egyház modernizálása érdekében összehívó XXIII. János felismerte a cselekvés igaz pillanatának eljöttét: telefonon beszélt Kennedyvel és Hruscsovval, kérve őket a kapcsolatfelvételre a béke megőrzése érdekében. A később egy évig a Brookings Intézet közpolitikai kutatóközpontjának (think-tank) dolgozó Etzioni, mint írja, maga kérte Bubert arra, hogy beszéljen a pápával a közvetítés céljából. Buber és XXIII. János dialógusa nem kapott nyilvánosságot. Az utókor, ahogy Heller esetében is, inkább csak másképp gondolkodásuk miatti politikai megbélyegzésükre emlékszik. Ennek erőssége azonban korántsem egyforma. Buber sosem érezte azt, hogy hazájában boszorkányüldözés folyna ellene. Heller előszeretettel hasonlította önnön filozófiai építkezését Thészeusz hajójához, amely úgy őrzi meg az állandóságát, hogy közben folyamatosan szinte az összes alkatrésze kicserélődik. Mint Heller élettörténetéből ismert, hajója többször jelentős irányváltásokat hajtott végre. Azt gyanítom, hogy egyre növekvő hajóról van szó, mely minél nagyobb, annál nehezebb lesz számára az irányváltás. Heller 75 éves korában kezdett el zsidó filozófiával, az Ószövetség filozófiai olvasatával foglalkozni. Egy időre úgy látszott, hogy tartani fogja az új irányvonalat. Az irány valóban változott, de a Buber művei felé közeledés csak futó kalandnak, végeredményben félbemaradt találkozásnak bizonyult. Amennyiben ennél több lett volna, úgy szinte a teljes addigi életművét át kellett volna értékelnie. Azonban ahogy írta 79 évesen: nem lehet mindent egyidejűleg kérdésessé tenni. [...] Amit nem teszünk kérdésessé, azt elfogadjuk, bár csak ideiglenesen. 85 Heller tehát ideiglenesen nem tette kérdésessé a saját filozófiájában a legnehezebben mozdítható alkatrészek közé tartozó, Buber által bírált Kierkegaard nézeteit. Ezt a feladatot, s egyúttal saját és Buber életműve közös pontjainak megmutatását követőire hagyta. JEGYZETEK 1 Heller Ágnes: Filozófiám története. Múlt és Jövő, Budapest, Grete Schaeder: The Hebrew Humanism of Martin Buber. Wayne State University Press, Detroid, Pamela Vermes: The Buber Lukács Correspondence ( ). Leo Baeck Institute Year Book, 1982, XXVII Heller Ágnes: Az elrejtőzött próféta. In Az idegen. Múlt és Jövő, Budapest, Heller Ágnes, Kőbányai János: Bicikliző majom. Múlt és Jövő, Budapest, XVI. 6 Heller Ágnes: Az önéletrajzi emlékezés filozófiája. Múlt és Jövő, Budapest, Bitó László: A názáreti Izsák. Argumentum, Budapest, Heller Ágnes: Az Édentől keletre: Nód népének ellenmese története. Utószó az Áldott vagy, Káin című regényhez. In Bitó László: Áldott vagy, Káin. Argumentum, Budapest, Kőbányai János: Heller Ágnes-ünnep. Múlt és Jövő, Budapest, Heller Ágnes: A zsidókérdés megoldhatatlansága. Múlt és Jövő, Budapest, Heller Ágnes: Európa mesterelbeszélései a szabadságról. Magyar Tudomány, 2004, CXI. évf. 5. sz Agnes Heller: European Master Narratives about Freedom. In Gerard Delanty (Ed.): Handbook of Contemporary European Social Theory. Routledge, New York Hans Blumenberg: Work on Myth. MIT Press, Cambridge, Heller Ágnes: A filozófia radikalizmusa. Gond Cura, Budapest, Ernst Cassirer: Language and Myth. Harper, New York, Heller Ágnes: A filozófia rövid története gólyáknak. III. Az újkor. Múlt és Jövő, Budapest, F. W. J. Schelling: Historical-Critical Introduction to the Philosophy of Mythology. State Unitersity of New York Press, Albany, David Ohana: Homo mythicus. Sussex Academic Press, Brighton, Portland, Michael Polanyi, Harry Prosch: Meaning. The University of Chicago Press, Chicago, 1975, René Girard: Violence and thesacred. Johns Hopkins University Press, Baltimore, Leszek Kolakowski: The Presence of Myth. The University Chicago Press, Chicago

132 Kelemen G Heller buber.qxp_layout :41 Page 132 Kelemen Gábor 2020/2 3 HELLER ÁGNES FUTÓ SZELLEMI KALANDJA MARTIN BUBERREL 22 Heller Ágnes: Ímhol vagyok. A Genezis könyvének filozófiai értelmezései. Múlt és Jövő, Budapest, Heller Ágnes: Európa mesterelbeszélései a szabadságról. Magyar Tudomány, 2004, CXI. évf. 5. sz Mózes első könyve. Brésit (1Mózes 1:1 6:8.) - do.com/fejezetek/bresit-1mozes-11-68/ (Letöltve: szeptember 30.) 25 Uo Michael Fishbane: Biblical Myth and Rabbinical Mythmaking. Oxford University Press, Oxford, Jan Assmann: Myth as historia divina and historia sacra. In Deborah A. Green, Laura S. Lieber, Scriptural Exegesis. The Shapes of Culture and the Religious Imagination. Essays in Honor of Michael Fishbane, OUP, Oxford 2009, Heller Ágnes, Kőbányai János: Bicikliző majom. Múlt és Jövő, Budapest, Heller Ágnes: A holokauszt mint kultúra. Múlt és Jövő, 1994, 5(2) Uo Heller Ágnes: Sámson. Erósz és Thanatosz a Bírák könyvében. Múlt és Jövő, Budapest, Martin Buber: Kingship of God. Harper & Row, Neew York, Uo Martin Buber: Moses. The Revelation and the Covenant. Harper & Brothers, New York, Heller Ágnes: Az igazságosságon túl. Gondolat, Budapest, Heller Ágnes: Az elrejtőzött próféta. In Az idegen. Múlt és Jövő, Budapest, Heller Ágnes: A zsidó Jézus feltámadása. Múlt és Jövő, Budapest, Heller Ágnes: Általános etika. Cserépfalvi, Budapest, Heller Ágnes: Morálfilozófia. Cserépfalvi, Budapest, Judith Buber Agassi (Ed.): Martin Buber on Psychology and Psychotherapy. Syracuse University Press, Syracuse Søren Kierkegaard: Félelem és reszketés. Európa, Budapest, és Heller Ágnes: Ímhol vagyok. A Genezis könyvének filozófiai értelmezései. Múlt és Jövő, Budapest, Martin Buber: Haszid történetek. Atlantisz, Budapest, Martin Buber: On the Bible. Eighteen Studies. Schocken Books, New York, Heidl György: Akéda Ábrahám és Izsák története az egyházatyák értelmezésében. Kairosz, Budapest, Heller Ágnes: Ímhol vagyok. A Genezis könyvének filozófiai értelmezései. Múlt és Jövő, Budapest, Heller Ágnes: A szerencsétlen tudat fenomenológiája. Kierkegaard Vagy-vagy -ának történelmi funkciójáról. In Portrévázlatok az etika történetéből. Gondolat, Budapest, Martin Buber: Between Man and Man. Routledge, Abingdon Uo Heller Ágnes: Morálfilozófia. Cserépfalvi, Budapest, Uo Martin Buber: Between Man and Man. Routledge, Abingdon Heller Ágnes: Ímhol vagyok. A Genezis könyvének filozófiai értelmezései. Múlt és Jövő, Budapest, Uo Uo Uo Uo Martin Buber: Eclipse of God. Princeton University Press, Princeton, Martin Buber: On the Bible. Eighteen Studies. Schocken Books, New York, Heller Ágnes: Ímhol vagyok. A Genezis könyvének filozófiai értelmezései. Múlt és Jövő, Budapest, Uo Martin Buber: Paths in Utopia. Syracuse University Press, Syracusa Heller Ágnes, Kőbányai János: Bicikliző majom. Múlt és Jövő, Budapest, Uo Uo Uo Martin Buber: Daniel. Dialogues on realization. Syracuse University Press, Syracuse Rose Stair: The Woman s Voice in Zionism: Disentangl - ing Paula Winkler from Martin Buber. Religions 2018, 9, Michael Löwy: Redemption and Utopia. Jewish Libertarian Thought in Central Europe. Verso, London, Heller Ágnes, Kőbányai János: Bicikliző majom. Múlt és Jövő, Budapest, Uo Uo Martin Buber: Paths in Utopia. Syracuse University Press, Syracuse Kelemen Gábor: A kontextuális terápia eredete. Psychiatria Hungarica, (3) Heller Ágnes: Filozófiám története. Múlt és Jövő, Budapest, Martin Buber: Meetings. Autobiographical Fragments. Routledge, London, Martin Buber: Ecstatic Confessions: The Heart of Mysticism. Syracuse University Press, Syracuse, Martin Buber: Meetings. Autobiographical Fragments. Routledge, London, Martin Buber: Én és Te. Európa, Budapest, Kőbányai János: Heller Ágnes-ünnep. Múlt és Jövő, Budapest, Hilary Putman: Jewish Philosophy as a Guide to Life. In - diana University Press, Bloomington, Maurice Friedman: Martin Buber. The Life of Dialogue. University of Chicago Press, Chicago, Paul Mendes-Flohr: Martin Buber: A Life of Faith and Dissent. Yale University Press, New Haven, Amitai Etzioni: My Brother s Keeper. Rowman & Littlefield, Lanham, Heller Ágnes: Filozófiám története. Múlt és Jövő, Budapest,

133 Hidv Ungv.qxp_Layout :14 Page 133 Hidvégi Máté UNGVÁRI TAMÁS ELSŐ JAHRZEITJÉRE 2020/2 3 Hidvégi Máté Ungvári Tamás első jahrzeitjére Abban az időben, amikor Ungvári Tamással 1 közeli kapcsolatba kerültem, hiszen azelőtt csak társasági alkalmakkor és egy-két -váltás erejéig ismertük egymást, mindössze két és fél év volt hátra ennek a szellemiekben oly gazdag és termékeny embernek az életéből. Mindig is csodáltam műveltségét, olvasottságát, amivel az irodalomtörténet angol nyelvű szakirodalmának szinte teljes ismeretére eljutott. Szerettem irodalmi monográfiáit, filozófiai kalandozással felérő enciklopédiáit, vonzódásait mindenhez, amit korszerűnek, technikai értelemben is újnak nevezhetünk, irodalomtörténeteit, színházi munkásságát, műfordításai tömegét és minőségét, a valóságot és fikciót vegyítő regényeit, írói mesterségbeli tudását, esszéit és irodalmi kritikáit, hiszen mindkét műfajnak mestere volt. A rendszerváltoztatás után a Népszava vezető szerkesztőjeként is dolgozott. Televíziós és rádiós műsorokban azzal a tudós eleganciával szerepelt, amivel annakidején Szerb Antal 2 a rádióban. Belenyugodott, hogy itthon a dandy-típus szerepébe skatulyázták, 3 pedig egy angol úr volt az akadémiáról, vagy a Royal Society szabályokkal dekorált valamelyik klubjából, és egyike volt azoknak a professzoroknak, akikkel szívesen töltetnek be emlékalapítványokkal finanszírozott egyetemi tanári státuszokat Észak-Amerikában, mert bevonzzák a különös és polihisztor európai értelmiségiekre kíváncsi nemzetközi hallgatóságot. Később ezért értettem meg, miért mondta Radnóti Miklósné 4 halálakor, hogy Radnóti Miklós után Szerb Antal, a világirodalom és a magyar irodalom történelmének írója áll hozzá a legközelebb. 5 Azt hiszem, ő legbelül Szerb Antal volt, és igyekezett mindvégig azzal az önfegyelemmel dolgozni, amelyet ez a belső énje megérdemelt és diktált. Visszatekintve ezekre a közös munkában töltött évekre, egyre inkább tudatosul bennem a felismerés, hogy éppen ez a belső, mentális összeszedettség volt az, amire megpróbált nevelni. Egyike voltam azoknak, akik szelleme végső fellángolásainak tanúi lehettek. Löw Immánuel 6 emléke megőrzéséhez, az őrtűz meggyújtásához, 7 ahogyan azt mondani szerette, hívta társnak Péter Lászlót 8 és engem az általa létrehozott Löw Heritage Alapítvány kuratóriumába. Mélyen tisztelt barátaim írta, köszönettel Ungvári Tamás otthonában, a Heller Ágnes / 90 Festschrift számára készített interjú idején, március nyugtázom, hogy felkérésemre vállaltátok a Löw Immánuel Alapítvány kurátori tisztét. Célunk a Löw-hagyaték feltárása, nagy művének újra-megjelentetése, magyar nyelvű vallási és világi műveinek válogatása és friss kiadása. [...] A kuratórium elnökségét én vállaltam, s vele erkölcsi és anyagi felelősséget, mert bíztam abban, hogy olyan tudósokra támaszkodhatom, mint kurátortársaim. Őszintén köszönöm munkátokat előre is. [...] Barátsággal, Ungvári Tamás Szakmabeli kortársai közül Péter Lászlót sokra (azokban az években talán a legtöbbre) becsülte. Szellemi rokonok voltak. Illemtudók, nem megalkuvók (kettejük közül Laci volt a makacsabb), és bátran vágtak bele nagy feladatokba. Polihisztorként mindketten benne éltek a művelődéstörténet emberi viszonyokból fel- Fotó: Kőbányai János 133

134 Hidv Ungv.qxp_Layout :14 Page 134 Hidvégi Máté 2020/2 3 UNGVÁRI TAMÁS ELSŐ JAHRZEITJÉRE épülő kusza szövetében, és ezért sok minden volt, amit csak ők tudtak, és most senki már. Tamás anyagilag is segítette Lacit. Meglátogatta Szőregen, és visszajövetelekor mondta nekem, nem hagyhatjuk, hogy egy ekkora formátumú tudós, pénzhiány miatt, elavult, rossz számítógéppel kínlódjék. Ezután pénzt küldött Péter Lászlónak új számítógépre. Tamásra emlékezve a kapcsolatunk eredetéről is írnom kell. Azt hiszem, a scheiberi eszmék (a magyarzsidó kultúra szeretete, és minden, amit ez kifejez) képviselőjét látta bennem. (Nem illik felemlegetni ilyesmit, de igazán értékelte azt a munkát, amit Scheiber Sándor 9 emléke megőrzéséért végeztem, és Scheiber éle - téről és munkásságáról szerkesztett könyvemet televíziós műsorában ismertette. Bár valójában nem voltam Scheiber tanítványa, Péter László szóban és írásban is Scheiber Sándor lelki tanítványai egyikének nevezett, Ungvári Tamás a Millenárison rendezett Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, április 28. Fotó: Kőbányai János Fotó: Hidvégi Áron Ungvári Tamás és Hidvégi Máté a Goldmark Teremben, március 24. és ez, nem dicsekvésként, hanem tényként mondom, nagy méltóság.) Beszélgetéseink során Ungvári Tamás megérezte, hogy ahhoz a kiismerhetetlenül nagy szellemhez, akit Löw Immánuelnek nevezünk, Scheiberen keresztül vezet út. (Schmelzer Kornél 10 kimondatlanul is így tartotta. 11 Löw-életrajzomban tudatosan ezt a megközelítést alkalmaztam.) Löw Immánuel és Scheiber Sándor kapcsolata önmagában is művelődéstörténeti kuriózum. Löw hat évtizeddel volt idősebb Scheibernél, és mester tanítvány kapcsolat nem volt köztük. Löwnek különben sem voltak tanítványai, nem volt egyetemi katedrája. 12 Scheiber zsenialitását Löw ismerte fel elsőként. Pestre hozataláért mozgalmat indított, és Scheiber pályakezdése büszkeségének nevezte, hogy Löw az aranyról és ezüstről írott nagy tanulmányát előzetes átolvasásra megküldte neki. 13 Scheiber 1944 januárjától (Löw 90. születésnapjától) kezdve szinte élete végéig Löw Immánuel emlékét ápolta, apja 14 és Heller Bernát 15 mellett mindenben hozzá igazodott, 33 hosszabb-rövi- 134

135 Hidv Ungv.qxp_Layout :14 Page 135 Hidvégi Máté UNGVÁRI TAMÁS ELSŐ JAHRZEITJÉRE 2020/2 3 Fotó: Kőbányai János Ungvári Tamás temetése. Balról: Ungvári Benjámin, Nógrádi Gergely főkántor (félig takarva), Ungvári Dávid, Verő Tamás főrabbi, július 5. debb cikket, tanulmányt, könyvet szentelt neki. 16 Löw Immánuel nélkül nincs Scheiber, és Scheiber Sándor nélkül nincsen Löw. Pontosabban, nincsen az a Löw és az a Scheiber, akiket ma ismerni vélünk. Ungvári Tamással közös megvalósult munkánk Löw Immánuel válogatott műveinek általunk szerkesztett két kötete lett. 17 Ungvári Benjámin (1985) mondta apját búcsúztató beszédében a Kozma utcai neológ zsidó temető páratlan művészi értéket képviselő, szimbolista stílusú ravatalozó épületóriása előtt, ahová Ungvári Tamás ravatalát helyezték, hogy [é]lete küldetésének látta mások igazának megírását. Életének utolsó heteiben, az egyik legnagyobb örömét abban lelte, hogy megjelenhetett könyve, amiben Löw Immánuel rabbi emlékéért perelhetett. 18 Ezt az örömét én is megtapasztaltam. Löw-életrajzomra, aminek megírására rendszeres napi telefonjaival bíztatott, azt mondta, hogy az könyv a könyvben és felértékeli a vállalkozásunkat. A második Löw-kötet, a zsidók ásványai művelődéstörténetének nyomda - friss példányát halála előtt két héttel még kézbe vehette. Rögtön felhívott, és öröme akkor is boldoggá tett. (A könyv betegsége miatt megrázóan tömör utószavában a büszkeség szót használta, ám nála az is az öröm része volt.) Igaza van Oláh Jánosnak, 19 hogy a Löw Immánuel válogatott művei Ungvári Tamás emlékét is őrzi. Benedek Pál emlékezetes interjút készített Izraelben Scheiber Sándorral, és beszélgetésüknek a Még az életben és nem a halálban címet adta, mert a kommunista államhatalom Scheibert, a holokauszt utáni korszak legnagyobb magyar zsidó tudósát csak élete végén engedte Izraelbe utazni. 20 Löw Immánuel 1924-ben egyetemi tanári státuszt kapott a Jeruzsálemi Héber Egyetemtől, ám az állást nem töltötte be, és soha nem járt Erecben nyarán a szegedi téglagyári átmenőgettóban szerzett tüdőgyulladás következtében Budapesten meghalt. Scheiber felvetette, hogy Löwöt még holtában is érdemes lenne kivinni Palesztinába, hogy koporsója vezesse a magyar zsidók megmentett maradékát. Ez természetesen nem történt meg, Löw Immánuel sem életében, sem holtában nem jutott el a Szentföldre. Lelke azonban ott száll az ereci tájakon Ungvári saját szavai - val öregen, halálos betegen dolgozott a Löwkönyveken. Az elsőként megjelent Virág és vallás Goldmark Teremben tartott bemutatóján 22 részt vett, a szegedi bemutatóra nem tudott lejönni, Péter László ott volt és a helyi televíziónak és sajtónak is nyilatkozott, 23 a második kötet bemutatójakor már egyikük sem élt. 24 Nem lehet úgy emlékezni Ungvári Tamásra, hogy ne írnék a terveinkről. Rohamosan fogyó idejének tudatában nem érdekelte a múlt és a jelen. Alapítványi elnökként utolsó hónapjaiban az foglalkoztatta, miről szóljon a harmadik Löw-könyv. Legjobban egy levelezéskötetnek örült volna, de messze voltunk Löw Immánuel leveleinek még megközelítőnek mondható összegyűjtésétől is. Időben gyorsan megjelentethető harmadik kötetnek 135

136 Hidv Ungv.qxp_Layout :14 Page 136 Hidvégi Máté 2020/2 3 UNGVÁRI TAMÁS ELSŐ JAHRZEITJÉRE végül Löw Adar hetediki (zájin ádári) beszédeinek részletesen jegyzetelt összkiadását terveztük. Tamás írta volna az utószót, én a bevezetést és a jegyzeteket. A borítót az első két Löw-kötet borítóképét festő Dávid Zita (1991) készítette volna a Löw-féle mákgubókkal, a halállal azonos örök álom jeleivel a szegedi zsidó temető sírköveiről. Fontosnak tartottuk, hogy megjelenjék e könyv, mert ezek a beszédek, amelyekben Löw Immánuel az év jelentős zsidó vagy zsidó szempontból fontos nem zsidó halottaitól búcsúzott enciklopédikus tömörségű, lényegre törő mondatokkal, a soá előtti zsidó értelmiségi világ szinte utolsó egyetemes igényű megörökítései. Scheiber Sándor szavaival: Az év zsidó története kopjafákon. Löw Immánuel leveleinek gyűjteménye a negyedik kötet lett volna, az ötödikben pedig a Flora der Juden (Löw fő műve) kiválasztott fejezeteit adtuk volna közre magyar nyelven. Ungvári Tamásnak volt egy történettudományi intuíciója, amit megírt, és nekem is elmondott. Lényege, hogy a 16. és 17. század fordulóján működő zsidó kabbalisták és keresztény tudósok titkos együttműködésének eredménye Európa egész művelődését formálta. Tamás nem kis büszkeséggel mondta, hogy nem a zsidók léptek be az európai kultúrába, hanem az európai kultúra a zsidóságba. Nem tudom, mit tartanak Ungvári Tamás e sejtéséről a történészek, de abban bizonyos vagyok, hogy zsidó öntudatának ez volt az egyik szellemi tartópillére, és magabiztossága, amit fia a Kozma utcai ravatalnál apja legértékesebb hagyatékai között említett, szintén ebből a felismerésből táplálkozott. A reneszánsz és barokk világ köztes mezsgyéjén élt és az európai kultúrát formáló fent említett varázslók egyike, a Gólemet készítő Juda Löw ben Becalel (1512[?] 1609) főrabbi Löw Immánuelnek tizenegyedik felmenője volt. 25 Voigt Vilmos 26 az első Löw-kötetről szóló recenziója végén elmondott egy különös történetet a gyermekkorából, amit megérint a Tamás-féle sejtés: Amikor, úgy 1946 nyarán, szegedi nagyapámék házában nyaraltunk, a Rókusból az újszegedi strandra menet, egyszer a zsinagóga mellé jutottunk. Ilyen épületet addig sosem láttam. (Most már tudjuk: azóta sem.) Nyitva volt a kerítés, sőt a zsinagóga ajtaja. Be is mentem és ámulatom egyre nőtt. Amikor végre kijöttem, az ott kertészkedő férfi azt mondta:»itt lakott a varázsló. Nézd a virágokat!«varázslót sem láttam addig, ezért is jegyeztem meg szavait. Igaza volt. Löw Immánuel csakugyan nagy varázsló (is) volt. * A katolikus temetési liturgiában van egy különös memento mori-könyörgés, amikor a pap felszólítja a jelenlévőket, hogy most azért a valakiért imádkozzanak, aki az itt levők közül leghamarabb fogja követni az elhunytat. Ezt a vallásos szokást azért említem Ungvári Tamás első jahrzeitjén, mert Tamás temetésén, ravatalától a sírhelyéig tartó lassú menetben Heller Ágival 27 mentem kettesben, és neki is most, Tamásé után három héttel lesz az első jahrzeitje. Azt még elmondom, hogy májusban volt Heller Ágnes 90. születésnapja, és Ungvári Tamástól a Virág és vallás című első Löw-könyvünket kapta ajándékba. Ugyancsak ajándék volt a Heller Ágnesünnep / 90 című Festschrift, amit Kőbányai János 28 szerkesztett, és Ungvári Tamástól is megjelent benne írás. Még az életben és nem a halálban: óh, ha ezzel bárki vigasztalódna. JEGYZETEK 1 Ungvári [Ungár] Tamás (Budapest, szeptember 25. Törökbálint, június 29.) Széchenyi-díjas irodalom- és művelődéstörténész, író, műfordító, kritikus, egyetemi tanár, polihisztor. Fontosabb nyugati egyetemi címei: Hartley Burr Alexander Professor of the Humanities, Scripps College, Claremont CA, USA; Overseas Fellow of Churchill College, Cambridge, England. Az OR ZSE egyetemi tanára és díszdoktora volt. 2 Szerb Antal ( ) író és irodalomtörténész, regényei világszerte népszerűek. Zsidó származású volt, gyerekkorában katolizált (keresztapja Prohászka Ottokár), a budapesti Piarista Gimnáziumban mestere, Sík Sándor hatására komolyan fontolgatta a piarista rendbe való belépését. A holokauszt végén a balfi lágerben lerongyolódva, elfagyott ujjakkal, depresszióba süllyedve vegetált. Nyilas suhancok agyonverték. Prohászka Ottokár ( ) egyetemi tanár, akadémikus, székesfehérvári megyéspüspök volt. Kora kiemelkedő értelmiségiei közé tartozott, templomi konferenciabeszédei tömegeket vonzottak, írásai közkézen forogtak. Prédikációja közben a budapesti Egyetemi Templomban sztrókot kapott, és a papi szeminárium épületében meghalt. Intellektusa nem védte meg az antiszemitizmustól, amely jobbra érdemes életművét devalválta és boldoggá avatási eljárását ellehetetlenítette. Sík Sándor SchP ( ) zsidó származású piarista szerzetes, cserkészvezető, egyetemi tanár, esztéta, költő, irodalomtörténész, akadémikus, Kossuth-díjas. Budapesten nála katolizált Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni. A Piarista Kápolnában tartott rekviemjén, ahol nyitott koporsóban feküdt, e sorok írója is részt vett. 3 Lásd Urfi Péter: Nekem Borsalino kalapom volt. Interjú Ungvári Tamással. Magyar Narancs 2016/23. ( ) 4 Radnóti Miklós ( ) költő, műfordító, katolizált zsidó, vértanú. A holokauszt idején írott versei, amelyeket az abdai tömegsírból a testi maradványaival együtt 136

137 Hidv Ungv.qxp_Layout :14 Page 137 Hidvégi Máté UNGVÁRI TAMÁS ELSŐ JAHRZEITJÉRE 2020/2 3 exhumált viharkabátja zsebéből előkerült Bori noteszben találtak, a világirodalom legnagyobbjai közé emelték. Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni ( ) élete végéig a férjével egykor közös kis lakásban élt a budapesti Újlipótvárosban. 5 Lásd Lévay Gizella beszélgetését Ungvári Tamással. Kisalföld február Löw Immánuel ( ). A szegedi zsidó hitközségnek 66 évig volt főrabbija, a magyarországi kongreszszusi zsidóság felsőházi képviselője, a keleti nyelvészetnek és az egyetemes zsidó tudománynak egyik legnagyobb búvára, legátfogóbb kutatója. Szellemben, jellemben, kiállásban, felfogásban kortársaitól elütő egyéniség volt. Mindenütt külön utat járó, saját elgondolását érvényesítő. Bámulatos tekintély zsidó és nemzsidó tudományos körökben itthon és külföldön. (Schei - ber Sándor: Veszteségeink. A Magyarországi Izraeliták Országos Tanácsának és a Vezérlőbizottságnak halottai. Az Országos Rabbiképző Intézet évkönyve az 1943/44, 1944/45. és az 1945/46. tanévről. Budapest, ) 7 Friss Róbert: Múlt és jelen gyönyörű papíron. Interjú Ungvári Tamással. Népszava február Péter László (Jánoshalma, január 21. Szeged, július 28.) egyetemi tanár, művelődéstörténész, szegedi polihisztor, az Új magyar irodalmi lexikon főszerkesztője volt. Minden idők legtöbbet publikáló magyar tudósai közé tartozott. Nekem atyai, igaz barátom. László Erzsike aki élete utolsó szakaszában gondját viselte mondta nekem, hogy Laci végső és állandó olvasmánya a Biblia volt. A szentségekkel megerősítve halt meg, és Gyulay Endre (1930) nyug. megyéspüspök temette Szőregen. Péter László életműve olyan nagy és jelentős, hogy felmérése önmagában kitesz majd egy vagy több PhD-értekezést. Löw Immánuel emlékének számos tanulmányt szentelt (összegyűjtve kötetben is kiadták), és már az 1947-ben megjelent Löw Immánuel-Festschriftben is szerepelt. (Péter László: Löw Immánuel és Kálmány Lajos barátsága. In: Keleti dolgozatok Löw Immánuel emlékére. Szerk. Scheiber Sándor. Alexander Kohut Memorial Foundation, Budapest, ) Halála előtt két héttel még beszéltünk szeretett közös barátunkról, a nem sokkal korábban elhunyt Ungvári Tamásról, hogy miként tudnánk pótolni őt, a pótolhatatlant a Löw Immánuel Alapítvány hármunkból álló kuratóriumában. 9 Scheiber Sándor ( ) főrabbi, c. egyetemi tanár, az Országos Rabbiképző Intézet világhírű igazgatója, a holokauszt utáni korszak legnagyobb magyar zsidó tudósa és személyisége volt. Általában magyar, német, angol és héber nyelven írt, de publikált franciául és olaszul is. A tudományágak, amelyekkel behatóan foglalkozott: hebraisztika, judaisztika, orientalisztika, nyelvészet, klasszika-filológia, textológia, irodalomtörténet, irodalomtudomány, bibliográfia, néprajz, tárgytörténet, könyvtörténet, kézirattörténet, művészettörténet, ikonográfia, történelem, művelődéstörténet, epigráfia, régészet. Könyvtára hebraica-judaica anyaga és levelezése az MTA Scheiber-könyvtárában található. Kézikönyvei a róla elnevezett olvasóteremben kerültek elhelyezésre. Nevét viseli az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem díszterme, a magyar kultúrkormányzat által a zsidó tudományok művelőinek adományozott szakmai csúcsdíj és a budapesti zsidó általános iskola és gimnázium. Születése centenáriumán a Főváros a Rabbiképző utcáját Scheiber Sándor utcává nevezte át. A budapesti Kozma utcai neológ zsidó temető rabbiparcellájában nyugszik. Sírja zarándokhely. 10 Menahem Hayyim Schmelzer (Schmelzer Kornél) (1934) rabbi, hebraista, Scheiber-díjas. Scheiber Sándor tanítványa volt az Országos Rabbiképző Intézetben ban cionista összeesküvés vádjával Budapesten koncepciós perben börtönbüntetésre ítélték től a középkori zsidó irodalom és a zsidó bibliográfia egyetemi tanára és könyvtárvezető volt a New York-i rabbiképzőben (The Jewish Theological Seminary of America). Unokatestvére Schmelzer (Schmelczer) Hermann Imre ( november 14.), Scheiber-tanítvány és Schei - ber-díjas, Sankt Gallen-i főrabbi volt. 11 Menahem Schmelzer: Löw Immánuel és Scheiber Sándor. In: Papírhíd az egyetemes kultúra szolgálatában. Tanulmánykötet Scheiber Sándor születése századik évfordulójára. Szerk. Babits Antal. Logos Kiadó, Budapest, Két tanítványa volt Löw Immánuelnek. Segédrabbija, Löwinger Adolf ( ), akiből kiváló folkloristát nevelt, és Venetianer Lajos ( ), későbbi újpesti főrabbi, szabadkőműves, aki Szegeden Löwtől tanulta meg, mit jelent egy közösség rabbijának lenni. 13 Lásd Hidvégi Máté: Bevezetés. In Löw Immánuel válogatott művei II Scheiber Lajos ( ) a budapesti Nagyfuvaros utcai körzet rabbija volt. Scheiber Sándor édesapja példája nyomán lett rabbi és késztetésére tudós. 15 Heller Bernát ( ) rabbi, európai hírű irodalomtörténész és folklorista, Scheiber Sándor legfontosabb tanára volt a Rabbiképzőben. 16 Lásd Hidvégi Máté: Bevezetés a Scheiber-bibliográfiához. In: Alexander Scheiber and the bibliography of his writings. Ed. [uő]. OR ZSE, Budapest, Löw Immánuel válogatott művei I. Virág és vallás. Szerk. Hidvégi Máté, Ungvári Tamás. Löw Heritage Alapítvány, Scolar Kiadó, Budapest, [XVI + 304]. Löw Immánuel válogatott művei II. Fényszóró drágakövek. Ford. Kövér András. Szerk. Hidvégi Máté, Ungvári Tamás. Löw Heritage Alapítvány, Scolar Kiadó, Budapest, [272]. Recenziók: Voigt Vilmos: Kései virág és örökkévaló vallás. Múlt és Jövő 2019/ Voigt Vilmos: Fényszóró drágakövek. Múlt és Jövő 2019/ Ábrahám Vera: 06/25/low-immanuel-valogatott-muvei/. Oláh János: Fényszóró drágakövek. Virág és vallás. (Löw Immánuel válogatott művei I.) Pannonhalmi Szemle 27(3): , Oláh János: Benyik György: Löw Immánuel feltámasztása. Szeged 2019/ [Rövid változat: Toronyirány 11(2): 21, 2019]. 137

138 Hidv Ungv.qxp_Layout :14 Page 138 Hidvégi Máté 2020/2 3 UNGVÁRI TAMÁS ELSŐ JAHRZEITJÉRE A. Gergely András: Ábrahám Vera, Glässer Norbert: Fényszóró drágakövek. Miként öröksége Szegednek Löw Immánuel tudományos írásai. Szeged 2019/ Ungvári Benjámin: Búcsú apámtól. Múlt és Jövő 2019/ Oláh János (Johánán ben Ávráhám) (Kölesd, november 23. Budapest, október 2.) bányász, geológus, zsidó vallás- és művelődéstörténész, a judaisztika egyetemi tanára volt. Schöner Alfréd belső tanítványi köréhez tartozott és az ő rektorsága idején az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem (OR ZSE) rektorhelyettesi tisztét is betöltötte. Scheiber Sándor-díjas. Megalapította és vezette az OR ZSE Judaisztikai Tanszékét. Gimnazisták és egyetemisták nemzedékeit tanította zsidó hittanra és vallástudományra. A fiatal magyar neológ rabbigeneráció is tőle és a könyveiből tanult. A Mindenhatóba vetett hite, a tudása, megbízhatósága és szerénysége miatt kortársai közül sokan példaképnek tekintették. Lelkes Vasas-drukker volt. Ungvári Tamás nagyra becsülte és előszeretettel bízta rá könyveinek lektori és korrektori munkáit nyarán előrehaladott betegséget diagnosztizáltak nála. Megkérte e sorok íróját, hogy kísérje végig az orvosi gyógyító úton augusztus 6- án végrendeletet készített, megírta sírfeliratát, és az általa írt könyvek egy-egy példányával megajándékozta szülőhelye könyvtárát október 2-án, fél nappal a szombat és szukot bejövetele előtt hunyt el a Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikáján, ahová a József körút 27. sz. alatti szolgálati lakásából a kol nidrét követő éjszakán szállították. Halálos ágyán még imádkozott, imakönyve holtteste mellett volt. Könyvjelzőjét a Tizennyolc áldás (Smone Eszré) megtérésről, bocsánatkérésről és gyógyulásért szóló imáinál találtuk. Schöner Alfréd megjegyezte: Beszédes üzenetek, vajha tanulnánk belőlük...! Temetése végakarata szerint, két gyermeke jelenlétében október 5-én volt a tatai zsidó temetőben. A szertartást végakarata szerint Schöner Alfréd, Darvas István és Fekete László végezték. 20 Scheiber Sándor, életében először és utoljára, augusztus között járt Izraelben (még nem diagnosztizált, de már előrehaladott rákbetegsége idején), és március 3-án hunyt el Budapesten, a VIII. ker. Kun utca 12. sz. ház 3. emeletének 27. számú lakásában. Az említett újságcikk: Benedek Pál: Még az életben és nem a halálban. Interjú Scheiber Sándor professzorral, a budapesti Rabbiképző Intézet igazgatójával. Új Kelet augusztus 10. Benedek Pál ( ) publicista, az Új Kelet (Tel-Aviv) szerkesztője volt. Testvére Benedek István Gábor (1937) író. 21 Scheiber Sándor: Emlékezés Löw Immánuelre, a Szentföld tudományának gáluti művelőjére. Brit Trumpeldor május A bemutató március 24-én volt a Goldmark Teremben, telt ház előtt. Frölich Róbert főrabbi köszöntője után Oláh János ismertette a könyvet és Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművész általa választott részleteket olvasott fel. Ungvári Tamás és e sorok írója is beszélt, és az esemény végén dedikáltuk a kötetet. A Millenárison rendezett nemzetközi könyvfesztiválon április 28-án még utoljára együtt dedikáltunk. 23 Lásd Szincsok György, Szabó Luca: hirek/27883/most-mar-magyarul-is-olvashatjuk-low-immanuel-legfontosabb-munkait. Bod Péter: Löw Immánuel könyvbemutató. Szeged Televízió (2019. március 28.) watch/?v= Lásd Pataricza Dóra: /10/04/bemutattak-szegeden-low-immanuel-fenyszoro-dragakovek-cimu-muvet/. Bene Zoltán: Löw Immánuel köteteinek bemutatója. Heti Közélet (2019. szeptember 18.) 25 Lásd Hidvégi Máté: Löw Immánuel élete. In Löw Immánuel válogatott művei I Voigt Vilmos (1940) folklorista, egyetemi tanár, Scheiber-díjas. Scheiber Sándor támogatója volt. Néprajzos kortársai Európában a szakma polihisztorának tartják. 27 Heller Ágnes ( ) Széchenyi-díjas filozófus, egyetemi tanár, akadémikus, Hannah Arendt Professor of Philosophy (New School, New York). 28 Kőbányai János (1951) író, publicista, a Múlt és Jövő folyóirat új folyamának alapító főszerkesztője, Scheiberdíjas és Komlós Aladár-díjas. 138

139 Hernádi KŐb.qxp_Layout :15 Page 139 Hernádi Miklós (1944. JANUÁR SZEPTEMBER 9.) 2020/2 3 Hernádi Miklós (1944. január szeptember 9.) Jajjjjjjjjj! Akkor is jaj, ha tudtuk, hogy egy hosszan tartó betegségnek vetett véget a halál. (Amiből, bíztunk, hogy mégis felépül, s ismét oszlop-vállára veszi a magyar és magyarzsidó kulturális élet szépségeit és nyűgeit avagy: szépséges nyűgeit.) Roppant képgyűjteménye és virágai között vajon mire várt, megbékélve a sok-sok közéleti és kulturális viaskodás után? Ebben a szinte békés állapotában beszélgettünk elmélyültebben utoljára. Lehet, a beteggel szembeni udvariasságból is, arra nógattam, hogy ne hagyja el magát: térjen vissza a szellemi küzdőtérre, ha másért nem, azért, mert az tart életben és egészségben. S utolsó találkozásunk alkalmával visszakereshetően (én is az interneten ellenőriztem) november 6-án, amikor éppen ama rendszerváltó küzdelmek emlékét idéztük fel, mi, a MAZSIKE alapítói, zsidó rendszerváltók. A pódiumon, s az azt követő beszélgetésben is arra figyelmeztettük egymást, hogy írjuk meg emlékeinket. Különösen azért ezt a közönség előtt is szóvá tettük, mert ennek a magyar zsidó történelem szempontjából fontos mozgalomnak, intézménynek nincs archívuma. Remélhetőleg bár Hernádi Miklósra, az esszéistára, fordítóra, műkritikusra, sőt, regényíróra (a megfelelő recepció híján hagyta abba csalódottan a regényírást) emlékezni fog az úgynevezett egyetemes magyar kultúra. Mi, partikuláris zsidók, a ritka, a magyar kultúrában nevet, rangot kivívott író pótolhatatlan veszteségét siratjuk, aki az univerzális világban felhalmozott karizmáját és tiszteletét az újraéleszteni kívánt zsidó kultúra életre lehelésébe fektette. Ő volt a Szombat alapító szerkesztője, majd egy másik, az egyéniségének megfelelőbb, mívesebb és politikamentesebb periodika, a Kommentár elindí - tója. Mint a Múlt és Jövő szerkesztője, tanúsíthatom: nem lehetett olyan megbízást adni, amit ne vállalt volna el, ha érdeklődését fölkeltette (főképp a képzőművészet tartozott ide), s ne teljesítette volna ideje és energiái maximális mozgósításával. Miklós, ha megengeded, nemcsak tőled búcsúzom, hanem a nemzedékedtől is. Oly megvilágosító a születési dátumod. Nem, és mégis átélted a holokausztot. (Randolph L. Brahamnak nem csak tanítványi barátja voltál, de fordítóként, szerkesztőként oroszlánrészt vállaltál abban, hogy roppant, kétkötetes műve, A magyar holokauszt magyarul megjelenhessen, s a közbeszéd, s talán egyszer, a köztudat kitéphetetlen része legyen.) Az a nemzedék megy el, amelyet (Berkovits György, Székhelyi József halála alkalmából) a holokauszt krátere peremén született nemzedéknek neveztem, s amelynek távozta után párhuzamban a nagyokéval (tavaly Heller Ágnes, Konrád György, Ungvári Tamás) még üresebb lesz a szellemi tér, amelynek megtöltésére vállalkoztunk 1988/1989 izgalmas, reményteli fordulóján és amelynek reménytelenségbe hanyatlását megélni szintén megadatott nekünk. Ha valami felemelő, megkönnyebbítő lehet egy halálban az az, hogy ezt (a reménytelenséget) már nem kell tovább éljed-szenvedjed. Műved, jóakarásod itt maradt. Mint barátod, harcostársad ígérhetem: a virágot, amit elültettél (ahová portrédat is beállítottam, megérezve a pillanat tragikumát), nem engedem elhervadni. János (a Kőbányai) 139

140 Hernádi KŐb.qxp_Layout :15 Page 140 Hernádi Miklós 2020/2 3 (1944. JANUÁR SZEPTEMBER 9.) JESZENSZKY GÉZA HERNÁDI MIKLÓS HALÁLÁRÓL A történelemtudomány (és ami majdnem ugyanaz: az irodalomtörténet) alapvető forrása a levelezés. Azaz csak volt. A digitália ezt is leváltotta. Előbb a fax (amelynek tünékeny papírhelyettesítő anyagáról elillantak a betűk, ki emlékszik még rá?), majd az ek és az sms-ek korában már követhetetlenné vált a személyek közti kommunikáció s ezért a technika ún. fejlődésével az emlékezet a személyes és a kulturális egyaránt pótolhatatlanul elszegényedett. Ez az egyik oka viszont kihasználva a digitális kultúra más előnyét, hogy közzéteszem ezt a levelezést. A többihez nem kell magyarázat mert a spontán kialakult pár(gyász)beszéd magáért beszél. Kedves János! Reggel már hallottam a szomorú hírt. Megindítóan szép nekrológodat személyemben az olvasta, aki épp csak Miklós fölött járt az ELTE angol szakára, de a minden tekintetben aktív kollégával hamar jó viszonyba került. A véletlen úgy hozta, hogy mindketten 1964-ben jutottunk ki Nyugatra, és Angliában találkozva együtt indultunk autóstoppal az ország megismerésére. Ő szólt, hogy a British Counciltól ingyenjegyet kaphatunk Stratfordba, a Shakespeare-színházba, hát az volt az első állomás. Az angol kultúra és politikai rendszer iránti rokonszenvünket egy pillanatra sem rendítette meg, hogy a remek színházi előadás után szállásunkra, a Youth Hostelbe tartva a város főutcáján magyar beszélgetésünket hallva az akkor rockernek nevezett stricik minden teketória nélkül ránktámadtak, és a túlerővel szemben véres képpel, szakadt inggel maradtunk alul. (Miniszterként ezt elmeséltem egy-két nálunk élő, tanuló fekete embernek, akik ennél kevésbé kellemetlen, de előítéletről tanúskodó incidensről panaszkodtak.) Miklóssal együtt jutottunk el Skóciáig, de neki onnan már vissza kellett fordulni, így egyedül kapaszkodtam fel a szigetország csúcsára, a Ben Nevisre, jártam a szikláiról híres Isle of Skye-on, kerestem a lochnessi szörnyet, énekeltem a hostel-társakkal a Bonnie Banks of Loch Lomond dalt, és találkoztam a költő által megénekelt Lovely Lass of Inverness -szel, hogy Skóciát elhagyva a Haste ye back táblánál ne érezzem, a skótokhoz még vissza kell térni. Miklóssal ezután éveken át tartó barátságunk alapja ez az út és az angol érdeklődés volt ben vendégtanárként Santa Barbarában irodalmat tanító bátyjával is megismerkedtem. Sosem különböztünk össze, de a rendszerváltozást másként éltük át, ő biztosan nem Antall és az MDF híve volt. Nagyon sajnálom, hogy az utóbbi években nem futottunk össze, és most stoppos társamat, a régi barátot gyászolom. Géza Kedves Géza, Nagyon megható a leveled, köszönöm. Hadd szólaljon meg belőlem a szerkesztő. A következő kérésem lenne. Remélem, hogy erről az utazásról maradt fenn fotó. Nagyon kérném. Hogy: ezt a leveledet egy képpel rögtön lehoznám egy ilyen hírlevélben. (Keményen dolgozunk egy online változaton, s hamarosan ott is.) És ha van kedved, egészítsed ezt az írást ki a duplájára, vagy triplájára, s azt a folyóiratban is hoznánk. A személyes fájdalmon túl: egy fontos dokumentum a magyar társadalomról. (Amely most oly tragikusan szétesett.) Elkezdtem feldolgozni a régi negatívjaimat. Nagyszerű képeim vannak ama szarajevói utazásról amelynek során megismerkedtünk. Barátsággal, János Kedves János! Sajnos nincs képem 1964-es utamról, csak éles emlékeim. De ha lenne is kép, a sok későbbi fotó között megtalálni sem volna könnyű. Minimális esély van, hogy megtalálok egy fényképet egy angol tanszéki kirándulásról, ahol Miklós az őszi almádi strandon táncol az angol szakos lányokkal. Ha két egykori kolléganőm valamivel kiegészíti a levelemet, akkor könnyebb lesz egy bővebb változatot készítenem. Valóban tünet, hogy olyan régi barátok, mint Zachár Zsófi és férje, Dornbach Lojzi is távol tartották magukat az MDF-es külügyminisztertől, a korábbi sí túratárstól, de velük később folytatódott a barátság. Nagyon közeli jó barátom volt Litván Gyuri, de ő, Antall egykori egyetemi társa, védett engem ismeretségi körében, és gyönyörű levelet írt feleségemnek Antall halálakor. Ezt szívesen közölném, akár ebben az írásban, ami a tragikus megosztottságról szólna. Ezen azután Viktor segítségével túl vagyunk az akkori ellenfelek ma élő tagjaival általában kifejezetten baráti a viszonyom. Baráti üdv. Géza Kedves Géza, Ilyen ritka útra kiengedtek, s nem fotóztatok? (Én minden háromévente egy hónapos utamat ledokumentáltam, hogy legyen mit nézegetni a következő bezártság alatt.) Nagyon szeretném ezt a leveledet közölni. S ezt most kell! Ugyanakkor kell hozzá egy kép. Ha nincs közös képetek a barátnőket mozgósítani kellene gyorsan egy Hernádi-képért, s akkor mellé lehet tenni rólad egyet fiatalon, ez biztos lesz. Kérlek, tegyél egy erőfeszítést. A későbbi nagyobb írásra lesz idő. Barátsággal, János 140

141 Hernádi KŐb.qxp_Layout :15 Page 141 Hernádi Miklós (1944. JANUÁR SZEPTEMBER 9.) 2020/2 3 Kedves Géza, Megengeded, hogy a levélváltásunkat közöljem? A második leveledből addig, hogy bővebb változatot készítenem. Ma este feltenném. Az aktualitáson túl azért, mert a csodálatos médiánk, nem vesz Miklós haláláról tudomást. Barátsággal, János Kedves János! Rossz szokásom, hogy kitartok leírt szavaim mellett. Tehát amit jónak látsz, közzéteheted. Egyelőre nem kaptam reakciót kolléganőimtől. Baráti üdv. Lényeges és igencsak tanulságos jelenséggel állunk szemben Hernádi Miklós barátunk (és harcostársunk) távozása űrjére döbbenés dermedtségében. Miközben a hivatalos nagymédiumok hallgatnak (ez az igazi halál?), addig azoknál, akik eleven kapcsolatba kerültek felejthetetlen egyéniségével, elemi erővel tör fel a hiánya keveredve a felelősségre döbbenéssel (ide tartozom jómagam is), hogy utolsó idejében nem látogatták, s nem búcsúztak el tőle személyesen, ahogy megérdemelte volna mind a búcsúzó, mind az elbúcsúztatott. Mindez oly leleplező képet nyújt az úgynevezett hivatalos és a magánmédiumok közötti roppant távolságról. Fel is veti, hogy mit értünk s miért hivatalos alatt, vagy inkább: milyen alapon alakoskodja annak magát miközben a magánemlékezetben felemelkedik a gyász azzá, aminek rendeltett a katarzis útján történő föloldódásba. A másik létezésbe vezető úton, az emlékek útján való halhatatlanságba. Az ember nem magányosan sirat valakit, hanem a bánatban is támaszt nyújt, vagy nyújtana, ha ezt közösségben teszi. Ezért kerestem hol máshol, mint az interneten, ki osztozik veszteségemben? Egyedül Zöldi László egykori szerkesztő kollegája az Élet és Irodalomban írt méltó nekrológot személyes blogjában. ( Hernádi Miklós sírkövére, Média napló). E keresés közben bukkantam Miklós rólam szóló cikkére ( amit annak idején nem olvastam, vagy legalábbis nem emlékszem rá, s most az újdonság erejével hatott: micsoda bizonyosság, hogy igenis él. (S ezért remélhetőleg odafönt olvassa a jövő héten megjelenő könyvemet hogy ha majd én is odaérkezem, ugyanilyen kedvesen az orrom alá dörgölje, hogy mi a véleménye az általa recenzált és kommentált könyv folytatásairól és befejezéséről egy hasonló stílusú-műfajkevercsű, de mindenképp utolsó gyűjteményemről e tárgyban.) Boris János levelét és megemlékezését Jeszenszky Gézáé után (aki már mozgósítja emlékeit egy hosszabb írásra) muszáj teljes terjedelmében közölni. Ez is katarzis-segítő, ez is oldja a fájdalmat. Igen, mi blogok marginalitásában magánemlékezők, legyünk mi nem a hivatalos azok a médiumok, akik kiszabadítják a magányból (karanténból) a saját eredeti tapasztalataikat, élményeiket és eljutnak mindazokhoz, akiket az emlékidézés az igazi gyászmunkához segít. Legyünk ilyen módon kiválasztottak, akiket a Miklós nyújtotta szellemi párbeszéd, szolidaritás, intellektuális hatás más, jobb, sokszínűbb emberré, intellektussá alakított. Legyünk mi a halhatatlanság letéteményesei, törjük össze az elszigeteltség csendjét barátunk átalakult minőségbe emelkedett és szervesülő életéért. És a magunkéért, akik még idelent várjuk ítéletünket! Kedves János, Olvastam megható visszaemlékezésedet Hernádi Miklósról a Múlt és Jövő-hírlevélben. Tőled értesültem Miklós haláláról, amely szörnyen megrázott, hiszen megint olyasvalaki távozott, akivel egy időben szorosan egybefonódott az életünk. Jeszenszky Géza emlékeit is elolvastam közös utazásukról. Egyetemi éveink alatt és utána szoros barátság fűzött össze bennünket. Sok időt töltöttünk együtt, rendszeres látogatók voltunk egymás otthonában, amikor együtt gitároztunk, zenét hallgattunk, akkor lettünk mind a ketten jazzrajongók, új könyvekről beszélgettünk, és persze lányokról, az életről, a jövőnkről. Nekem is vannak valahol fényképeim az egykori közös tanszéki kirándulásokról, erről-arról, amelyeket elő fogok keresni. Egy évben és egy hónapban születtünk, én nem egészen két héttel voltam idősebb nála, bár ő egy évvel előbb kezdte az egyetemi tanulmányait nálam. Rengeteg dologról beszéltünk, de sajátos módon a zsidóság és a mi viszonyunk hozzá nem volt túl gyakori téma közöttünk. De akkor, a 60-as évek vége felé, a 70-es években valahogy legtöbbünk, nem lévén vallásos, etnikai és kulturális örökségnek tekintettük a magunk zsidóságát, ami akkoriban nem volt téma, sőt, inkább tabuizált téma volt (de ezt te jobban tudod nálam), így aztán nekünk sem állt az érdeklődésünk középpontjában. Annál fontosabb lett később, különösen Miklósnak. Sajnos, a későbbi években találkozásaink ritkultak, de kapcsolatunk az utolsó évekig megmaradt. A betegségéről nem tudtam. De nem pusztán a fecsegés kedvéért rabolom az idődet, hanem mellékelem azt a rövid búcsút, amit Nádori Lídia kérésére én írtam a Magyar Műfordítók Egyesületének honlapjára és Facebook-oldalára, hiszen Miklós többek közt műfordító is volt, és az egyesület meg akart emlékezni róla, talán érdekel. Üdvözlettel: Boris János 141

142 Dési FL Hernádi.qxp_Layout :16 Page 142 Fehér László 2020/2 3 FEHÉR INGBEN FESTETTEM MEG... Fehér László Fehér ingben festettem meg pedig inkább kockásakat hordott Dési János interjúja Honnan ismertétek egymást Hernádi Miklóssal? Mostanában én is sokat gondolkoztam rajta, hol is találkoztunk először. Arra jutottam, hogy talán egy MAZSIKE 1 -csoporttal jött hozzám egy műterem-látogatásra. A nyolcvanas években sok ilyesmit szerveztek. A Berzsenyi utcában egy másfél szobás lakásban laktunk, annak az utcának a folytatásában, ahol Scheiber professzor is élt. Oda állított be, nem is tudom mennyi, talán harminc ember. Ahogy mondani szokták, még a csilláron is lógtak. Ott mutattam be ennek a társaságnak az addigi termést. Szerintem ott találkoztam először Miklóssal. Milyen képeket mutattál nekik? Ahogy vissza tudok emlékezni, az akkori friss munkáimat mutattam meg a nagy méretű farostlemezre festett heftige-képeket, az Ünnep-sorozat, illetve a Dégi emlékek című sorozat több darabját, köztük az azóta a grazi Neue Galerie tulajdonába került Oszlopok című festményt is. A MAZSIKE 1988 vége felé alakult, szóval ennek már utána kellett lennie. Igen, talán még a MAZSIKE hivatalos megalakulása előtt lehetett, mert később ezek a munkák már utaztak, nem voltak itthon. Revelációt jelentett azoknak, akik akkor ott jártak nálam, mert addig még sosem szerepeltek a nyilvánosság előtt ezek a képek. Grazban mutatták be először, egy nagyszabású, 11 termes önálló kiállításon 2. az Anschluss évfordulóján. Az egyik festményem, a Hamvak tava Birkenau volt a kiállítás záróképe, egyetlen műként kiállítva egy teremben. Óriási tömeg jött el a megnyitóra, amelyen Hegyi Lóránd egy nagy hatású beszédet mondott erre jól emlékszem. Így Hernádiék még valamivel az 1988-ban nyílt műcsarnoki kiállításom előtt láthatták ezt az anyagot. Hernádi. Szóval, így találkoztam Miklóssal. Addig csak a tévéből ismertem, de már úgy is nagyon respektáltam. Tudtam, hogy remekül ír, sok cikkét, könyvét olvastam. Elkezdtünk beszélgetni és nagyon hamar összebarátkoztunk. Javasolta, hogy látogassam meg, mert van egy nagy gyűjteménye, örömmel megmutatná, és ha úgy gondolom, akkor szívesen cserélne is képeket. Akkor én még nem gyűjtöttem, de tetszett az ötlet. Kimentünk a lakására Budakeszire és egy napot végigbeszélgettünk. Megnéztük a képeit is, de ami a legfontosabb, egy fantasztikus barátság alakult ki köztünk. Aztán később nyilvánosan is többször szerepeltünk együtt. Például a MAZSIKE Garay utcai klubjában volt egy nagy, két-három órás beszélgetésünk. Emlékszem, Kartal Zsuzsa költő 4 ült az első sorban, más komoly személyiségek társaságában. Ez a találkozó sokat jelentett nekem. Aztán ezt a beszélgetést még több hasonló követte, többek között szervezett egy társaságot, amelynek a tagjai rendszeresen összejártak valamelyikük lakásán. A házigazda pedig mindig hívott egy meglepetésvendéget. Amikor Miklóshoz jött ez a baráti kör, akkor engem kért fel erre. Egy nagyon hangulatos este volt. Később egy időben szinte minden hétvégén találkoztunk, időről időre megbeszéltük, ki mivel gyarapította a gyűjte - ményét. És akkor indult a csere. Elindítottuk a cserét. Mondtam, én ezt tudom felajánlani a képeim közül. Erre Miklós is felajánlott valamit az ő gyűjteményéből. És eljutottunk oda, hogy már este hat, és nem egyeztünk meg semmiben. Akkor elölről kezdtük új alapokra helyezve. Hogy beszéltétek meg, melyik képért ki mit ad? Hogy működött ez? Neked van két hasonlód, add ide az egyiket? Nem, nem. Többféle verzió is volt. Például, volt, hogy felvetettem, hogy azt a Korniss Dezsőt 5 nagyon szeretném, vagy azt a Czóbel rajzot. És akkor Miklós, mivel jól ismerte a képeimet általában mondta rögtön, hogy melyik munkámat kéri cserébe. De ha fejből nem jutott eszébe, akkor lementünk a raktárba és átnéztünk nálam is vagy 142

143 Dési FL Hernádi.qxp_Layout :16 Page 143 Fehér László FEHÉR INGBEN FESTETTEM MEG /2 3 Fehér László festménye Hernádi Miklósról húsz-harminc képet. Akkor rámutatott egyre, hogy neki ez kell. Hozzá tartozik, hogy azok a hétvégék igazán hangulatosak voltak, amikor Miklóssal cseréltünk. Emlékszem, a felesége mindig nagyon finomakat sütött-főzött. Gyakran mondta, ha Miklósnak nincs meg a havi cseréje, akkor már baj van. Így került hozzá a Brigádkirándulás 6 is, ami aztán óriási karriert futott be. Amelyik aztán valahogy később a budapesti amerikai nagykövet, Nancy Brinker 7 igen jelentős gyűjteményébe került. Igen. Először én cseréltem el Miklóssal. Aztán ő évekkel később eladta egy gyűjtőnek, vagy talán elcserélte vele. A gyűjtő később beadta egy, a Kempinskiben megrendezett aukcióra, ahol az addigi legmagasabb áron elkelt kortárs műtárgy lett. Nagy licit folyt érte. Én ott elvegyültem a közönségben, kíváncsi voltam, hogy megy a képem. És amikor hétmillió felé közeledett óriási pénz volt akkor, nem is nagyon adtak ennyit a magyar piacon, pláne nem kortárs műtárgyért hallottam, hogy az előttem ülő telefonon mondja: Édesem, eladjuk a kocsinkat, mert nincs több pénzem, de nekem kell ez a kép. Közben ment tovább a licit és lemaradt róla. Később kiderült, hogy Nancy Brinker, az akkor Magyarországra akkreditált amerikai nagykövet asszony vette meg. Így került az Egyesült Államokba a festmény. Brinker amikor költözött, mindig vitte magával. Ezért aztán sok fotón szerepel. Olyat is láttam, amelyiken a First Lady kávézik alatta. Úgyhogy Miklósón keresztül került ilyen jó helyre és futott be óriási karriert a Brigádkirándulás. Aztán számos jelentős képem került még a nagykövethez. Nem akarlak idegesíteni vele, de közben rásandítottam az internetre, néhány éve a Brinker-gyűjteményt, benne a Brigádkirándulást, visszavásárolta a magyar állam 5,5 millió dollárért. Elég szép pénz. Ez a képek sorsa. Nem lenne rossz, ha visszakerülne Budapestre, bár, Brinker nekem egyszer azt mondta, hogy a Fehér Házba tervezte elhelyezni ezeket a festményeket. Így se, úgy se rossz. És Hernádinak köszönheted. 143

144 Dési FL Hernádi.qxp_Layout :16 Page 144 Fehér László 2020/2 3 FEHÉR INGBEN FESTETTEM MEG... Az biztos. Ha ő nem cseréli el velem, talán még mindig az archívumom egy darabja ez a mű. De végül ez a képek sorsa. Nancy amúgy nagy gyűjtöm volt, több mint 20 munkát vásárolt tőlem. Aukciókon is, de ajándékba is kapott. Fontosak ezek a jó szemű gyűjtők. Persze, Viktor Menshikoff 8 például akkor vett tőlem egy csomó képet, amikor azok itt még a kutyának sem kellettek. Kérdeztem, mit csinál ennyi festménnyel. Mondta, hogy vár vele harminc évet. Ha nem is harmincat, de húszat tényleg várt és akkor bemutatott belőlük az Artexpon jópárat. És ezt látta meg Nancy is. Milyen a Hernádi-gyűjtemény? Nagyon jó volt, de csak 1945-ig tartott 9. Czóbellel, Kornissal, a szentendrei iskolával zárult nagyjából. Mondtam Miklósnak, hogy nagyon szép ez az anyag. De higgye el nekem, kortársakat kell gyűjteni. A régi nagy gyűjtők is kortársakkal foglalkoztak. Így alakultak ki a nagy, ma már klasszikus kollekciók. Csak most elfelejtik a gyűjtők, hogy a jelenre kell koncentrálni. Erre Miklós megkérdezte: Mégis, te kit javasolnál? A legnagyobb magyar festőnek, tulajdonképpen a példaképemnek is, Lakner Lászlót 10 tartom feleltem neki. De hogyan kerülhetek vele kapcsolatba vetette fel. Írsz neki egy levelet, felülsz a repülőre és kimész hozzá Berlinbe. És valóban, így tett. Elment Laknerhez. Megvásárolta egy csomó képét és hazahozta. A gyűjteményének ezek lettek a legértékesebb darabjai. Ma is úgy látom, jó tippet adtam neki, mert utána rengetegen próbáltak cserélni vele vagy venni tőle Lakner-képet. És ma már a Laknerek ára igen magas. Mit irigyeltél a gyűjteményéből, hogy hű, ezt el kellene cserélni vele? Akkor nekem nem voltak még Egryjeim 11, Czóbeljeim 12. De ha már adódott alkalom, miért ne legyenek. Ő például az ismert gyűjtővel, Deák Dénessel 13 is kapcsolatban állt. És már a korai aukciókon nagyon jó szemmel megtalálta azt, mire kell lecsapni. A híres Radnai 14 -gyűjteményből is szerzett alkotásokat. Mutatott egyszer valami nagyon szépet, kérdeztem, hol szerezte. Mesélte, éppen ott járt, ahová Radnainé vitt be képeket. Fel is lehetett ismerni ezeket amúgy már a jellegzetes Radnai-keretről is. Tipikus, keményfából készült, girbe-gurba keretek voltak és minden grafikáját ebbe rakta. Ilyen volt az az Egry rajz is, ami nekem megtetszett, a Kikiáltó. Kérdeztem, hogy ez biztos eredeti-e, erre mondta, hogyne, hiszen láttam, amikor Radnainé beadta. És ezután szerezte ő meg egy aukción és ezt cseréltük el később. A barátságotok a csere köré épült csak? Nem. Sokszor találkoztunk, rengeteget beszélgettünk. Nem csak mi mentünk hozzájuk, ők is többször jöttek hozzánk a gyerekekkel ide a budapesti lakásunkba is, és Tácra, a műtermembe is. Vagy, hogy egy másik történetet is elmondjak, egyszer kaptam Németországból egy nagyon nagy megrendelést, Münchenben kellett tárgyalni róla. A feleségem, aki segíteni szokott ezeken a megbeszéléseken éppen nem tudott eljönni. Megkérdeztem Miklóst, nincs-e kedve velem tartani. Együtt mentünk Münchenbe és egy jó kétórás tárgyaláson vettünk részt. Miklós németül, angolul remekül beszélt, nagyszerűen nyélbe ütöttük az üzletet. Mai napig is állnak ezek a vas rajzaim Németországban. És aztán ezzel az ügynökséggel annyira jó kapcsolat alakult ki, hogy később is folyamatosan rendeltek tőlem szobrokat, nagyon jó piac lett ez nekem Németországban. Mi meg, ha már ott jártunk, elmentünk Kölnbe, megnéztük a Ludwig Múzeumot, a kortárs művészeti galériákat. Úgyhogy, mikor hazajöttünk, Miklós lelkesen közölte, hogy máskor is örömmel áll a rendelkezésemre. Te a saját alkotásaidat cserélted el vele? Általában mindenki az én saját alkotásaimat akarta cserélni velem. Mikor ez beindult, akkor nekem már nagy áraim voltak külföldön, legalábbis a magyarokhoz képest. A Ludwig is vásárolt, és más múzeumok szintén. Az itthoni gyűjtők már sokszor nem tudták kifizetni. Jött a csere. Akadt olyan gyűjtő, akitől az én képemért kaptam egy Vajdát 15, egy Ámost 16 és egy Bálintot 17 is. Így gyorsan nőtt a gyűjteményem, úgy, hogy egy fillért sem adtam a művekért. Miklóssal is rendszeresen nagyokat cseréltem, ahogy már az előbb mondtam, de sokszor ezek a cserék valójában csak apropót és keretet adtak egy kiadós baráti beszélgetésre és eszmecserére. Sokat is írt rólad. Itt a Múlt és Jövőben 18 is megjelent egy beszélgetésetek. Igen, ott is. És írt katalógusba is rólam, de több helyre interjúkat is készített velem. Egyszer valahol külföldön voltam, nem tudtunk hosszabban beszélni, felhívott, hogy gyorsan le kellene adni egy beszélgetést velem. Nyilván nagyon sokat társalogtunk már előtte, tudta mire mit felelnék, úgyhogy nagyszerűen megírta úgy azt az interjút, hogy akkor éppen nem is beszéltünk. Hibátlan lett. Te pedig megfestetted a portréját. Sokat találkoztunk, sokat beszélgettünk, sok órát töltöttünk együtt, és aki közel áll hozzám, az nem menekülhet. Előbb utóbb megfestem. Miklós is így járt. Fehér ingben festettem meg pedig inkább kockásakat hordott. Mennyire támadnak utódai, hozzá hasonlóan jó szemű műértők? 144

145 Dési FL Hernádi.qxp_Layout :16 Page 145 Fehér László FEHÉR INGBEN FESTETTEM MEG /2 3 Most azért már kialakult ez a világ. És egyre többen kapnak rá a kortárs alkotókra. Kellett ehhez persze az, hogy nyíljanak jó magángalériák. Meg az, hogy legyen pénze az embereknek. Nekem fantasztikus volt a kilencvenes években, mikor például a fiatal brókerek elkezdtek képeket vásárolni. Nagyon jó képeket vettek tőlem is, aukciókon is. És Miklós úttörő volt ebben a kortársgyűjtésben. Akkor, mikor elkezdte, itthon még kevéssé volt szokás. Mint most már tudjuk, a te tanácsodra, Laknerrel indult. Később is előfordult, hogy megtanácskoztunk egy-egy lehetőséget. Egyszer például felhívott, hogy egy gyűjteményben rátalált egy képemre. Mi van rajta? kérdeztem. Egy kalapos figura. Nem rémlett és azért is voltam szkeptikus, mert akkor már nagyon hamisították a képeimet. Kérdeztem, mire van festve. Üvegre. Ó, Miklóskám mondtam, azonnal vidd vissza én üvegre soha nem festettem. Mire jó a szerző barátsága. Sok más történetünk is volt. Egyszer azzal hívott, hogy egy gyűjtőnél rábukkant egy másik képemre, egy korai fekete-szürke munkára a hetvenes évekből. Ezt tudtam is, ki vette meg tőlem, aki az - tán később elment külföldre, felszámolta a gyűjteményét, így került ehhez a gyűjtőhöz. No és Miklós meglátta és kérdezte a tulajdonost, mennyibe kerül. Mondtak egy nagyon szerény árat, talán négy ezer forintot. Miklósnál éppen nem volt pénz, de lelkesen elrohant és még az utcáról felhívott, mit tegyen. Mondtam, azonnal vegye meg, a keret is többet ér. Másnap visszament, de már nem adták, mert az eladó rájött, többet érhet ez, ha Miklós ilyen izgalomba jött tőle. Később a Kassák Múzeum igazgatója, Csaplár Ferenc 19 akadt ugyanott rá erre a képre, és azt mondta, hogy ez szerinte a magyar művészet egyik legszebb cirkuszképe és e köré szervezett aztán a Kassák Múzeumban egy cirkusztematikára épülő kiállítást 20. Így aztán a festmény ugyan nem lett Miklósé, de jó helyen maradt. A festészeten kívül másról is beszélgettetek? Hogyne. Persze. Rengeteg mindenről. Nagyon művelt ember volt. A zenéről, filozófiáról vagy éppen Radnótihoz 21 fűződő kapcsolatáról. De a legfontosabb kapocs köztünk mégiscsak a festészet szeretete volt. JEGYZETEK 1 MAZSIKE Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, 1988 novemberében alakult meg Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz. 3 Hamvak tava Birkenau 1944, 1988, olaj, vászon, 200 x 180 cm. 4 Kartal Zsuzsa ( ) újságíró, költő, kritikus, műfordító, a MAZSIKE aktív tagja és szervezője volt. 5 Korniss Dezső ( ) magyar festő, főiskolai tanár, az Európai Iskola tagja; grafikus, iparművész. 6 Brigádkirándulás, Nancy Goodman Brinker (1946) amerikai üzletember, politikus, 2001 és 2003 között az Egyesült Államok budapesti nagykövete. 8 Viktor Menshikoff (Mensikov, Menshikov): Magyarországon élő orosz műkereskedő; orosz és magyar modern művészetet, illetve a kortársak közül kiemelten Fehér László alkotásait gyűjti. 9 Hernádi gyűjteményéről lásd például Csaplár Ferenc: A műgyűjtés íze. Élet és Irodalom, ápr. 29. vagy A legutóbbi 25 év magyar művészete a Hernádi-gyűjteményből. Kassák Múzeum, Budapest, Hernádi Miklós és Ébli Gábor írása. 10 Lakner László (1936) Kossuth-díjas magyar neoavantgárd festő, grafikus. 11 Egry József ( ) magyar festő. Az expresszionista és a konstruktív stílusok mentén alakította ki egyedi természetelvű szemléletét. 12 Czóbel Béla ( ) Kossuth-díjas magyar avantgárd festő. 13 Deák Dénes ( ) műgyűjtő, mecénás, könyvtáros. Aki a hetvenes években kezdte megalapozni később igen jelentőssé váló műgyűjteményét. Első képei Egry József alkotásai voltak. Czóbel Bélával és Anna Margittal is közeli viszonyt ápolt. Gyűjteményét a székesfehérvári múzeumnak ajándékozta. Róla lásd a Deák-gyűjtemény. Városi Képtár, Székesfehérvár, (Benne Hernádi interjúja Deák Dénessel.) 14 Dr. Radnai Béla ( ) műgyűjteménye a két világháború között létrejött magyar magángyűjtemények közül az egyik legjelentősebb, s az egyetlen, mely csaknem eredeti gazdagságában fennmaradt és múzeumba került. A gyűjtő érdeklődésének elsődleges célpontja a Gresham művészcsoport volt, így kiemelkedő alkotások sorát vásárolta meg Egry József, Szőnyi István és Bernáth Aurél festményei közül. E művek mellett többek között Rippl-Rónai József, Derkovits Gyula és Nagy István. A gyűjtemény jelentős része ma a győri Rómer Flóris Múzeumban található 15 Vajda Lajos ( ) magyar festő és grafikus. 16 Ámos Imre ( ) festőművész. 17 Bálint Endre ( ) festőművész, grafikus. 18 Hernádi Miklós interjúja Fehér László festőművésszel, Múlt és Jövő, 1996/1. 19 Csaplár Ferenc ( ) 1976 és 2007 között a Kassák Múzeum igazgatója. 20 Lásd erről Csaplár Ferenc: A cirkusz világa a magyar képzőművészetben, Múzeumi Hírlevél, május. 21 Hernádi Miklós keresztapja volt Radnóti Miklós. 145

146 Dési FL Hernádi.qxp_Layout :16 Page 146 Fehér László 2020/2 3 FEHÉR INGBEN FESTETTEM MEG... Hernádi Miklós a Múlt és Jövőben Összeállította: Dallos Eszter Folytatható-e a Múlt és Jövő kulturális attitűdje? Három válasz. [Esszék.] (Kőbányai János kérdésére Kenyeres Zoltán, Voigt Vilmos, Hernádi Miklós válaszolt.) = sz Can tthe cultural outlook of Múlt és Jövő continue? Three Responses. Nem ugyanaz a levél esik le a fáról. Hernádi Miklós interjúja Fehér László festőművésszel. [Interjú.] = [19] sz Nor the Same Leaf Falls off the Tree. Interview by Miklós Hernádi with the painter László Fehér HERNÁDI Miklós Barner és Herzl. [Regényrészlet.] = sz Barner and Herzl. Excerption from the novel called Otto. Részlet az alábbi műből: Hernádi Miklós: Otto. [Regény.] Bp., Magvető, 427. p. HERNÁDI Miklós Budapesti tanoncévek. Raphael Patai tanoncévei. [Portré.] = [19] sz Apprentice in Budapest (portrait of Raphael Patai). HERNÁDI Miklós Gallia kifosztása: remekművek, zsidók és nácik. [Tanulmány.] = [19] sz The Robbery of Gaul: Masterpieces, Jews and Nazis (a study). HERNÁDI Miklós Hiányzó adalékok a nemzeti kulturális örökséghez. Nagy zsidó műgyűjtemények sorsa. [Esszé.] = [19] sz Missing Data to the National Cultural Heritage (essay). HERNÁDI Miklós Kelet-közép-európai leltár. [Recenzió.] = [19] sz East-European Inventory (On Charles Hoffman s Gray Dawn). Az alábbi mű ismertetése: Charles Hoffman: Gray Dawn. The Jews of Eastern Europe in the Post-Communist Era. New York, HarperCollins, 349. p. HERNÁDI Miklós Magnum opus Ungvári Tamástól. [Recenzió.] = sz Magnum Opus from Tamás Ungvári (review). Az alábbi mű ismertetése: Ungvári Tamás: Csalódások kora. A zsidókérdés magyarországi története. Bp., Scolar Kiadó, 621. p. 2. átdolg. bőv. kiad. HERNÁDI Miklós A magyar és magyar-zsidó legendáriumból. Széljegyzetek Anton Prinner és Peterdi Gábor Ernst-beli kiállításához. [Kiállításismertetés.] = sz From the Hungarian and Jewish-Hungarian Legendry (study with reference to the exhibition of Gábor Peterdi). Ill. Anton Prinner és Peterdi Gábor képeivel. HERNÁDI Miklós A magyar Holocaust végérvényes kiadásban. [Recenzió.] = [19] sz On the New Hungarian Holocaust by Randolph Braham. 146

147 Dési FL Hernádi.qxp_Layout :16 Page 147 Fehér László FEHÉR INGBEN FESTETTEM MEG /2 3 Az alábbi mű ismertetése: Randolph L. Braham: A magyar Holocaust. (A mutatókat kész. Varga István, előszó Berend T. Iván, ford. Zala Tamás et. al.) 1 2. köt. Bp. Wilmington, Gondolat Könyvkiadó Blackburn Intern. Incorp., 470, 566. p. HERNÁDI Miklós Méltó monográfia Farkas Istvánról. [Recenzió.] = [19] sz A Worthy Monograph on István Farkas (Review of Katalin S Nagy s book). Az alábbi mű ismertetése: S. Nagy Katalin: Farkas István. Bp., Arthis Alapítvány, 215. p. HERNÁDI Miklós A nyomozás szünetel. [Regényrészlet.] = The Interval of Investigation (excerpt of novel the Otto s in progress). Részlet az alábbi műből: Hernádi Miklós: Otto. [Regény.] Bp., Magvető, 427. p. HERNÁDI Miklós Röntgenképek és festmények között. Album a Levendel-gyűjteményről. [Esszé.] = [19] sz Between X-rays and Paintings (essay). HERNÁDI Miklós Vajda Lajos levelei feleségéhez, Vajda Júliához ( ). [Tanulmány.] = [19] sz Lajos Vajda s Letters to Júlia Vajda, his Wife (essay). HERNÁDI Miklós Volt-e zsidó-magyar fejezet? [Esszé-recenzió.] = [19] sz Was There a Hungarian Jewish Chapter? Az alábbi mű ismertetése: Évkönyv. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára. 3. kötet. (Szerk. Csombor Erzsébet.) p. HERNÁDI Miklós A zsidó művészet és irodalom kincsestára. /Frankfurt 97/. [Recenzió.] = [19] sz Az alábbi művek ismertetése: The Jews In America. A Treasury of Art and Literature Hugh Lauter Levin Associates, 375. p. The Jews. A Treasury of Art and Literature Hugh Lauter Levin Associates, 384. p. Grace Cohen Grossman: Jewish Art. New York, Hugh Lauter Levin Associates, 320. p. FORDÍTÁSOK Woody ALLEN Okoskodás találomra. [Karcolatok.] (Ford. Hernádi Miklós.) = [19] sz Random Thoughts (Sketches). Randolph L. BRAHAM A Holocaust Magyarországon. Oknyomozó elemzés. [Tanulmány.] (Ford. Hernádi Miklós.) = [19] sz The Holocaust In Hungary (study). Herman WOUK Föld és Hit. Palm Springs március Purim ünnepén. [Esszé.] (Ford. Hernádi Miklós.) = sz Land and Faith. PATAI Rafael Cionizmus: előfutárok, alapítók, ellenfelek. [Tanulmány.] (Ford. Hernádi Miklós.) = [19] sz Zionism: Precursors, Founders, Opponents (study). Joshua SOBOL Elhagytunk valamit. Budapesti beszélgetés Joshua Sobollal. [Interjú.] ([Riporter] Hernádi Miklós.) = [19] sz Something We Have lost An Interview with Joshua Sobol. David VITAL Szétszóratás, visszatérés, üdvözülés. [Esszé.] (Ford. Hernádi Miklós.) = [19] sz Exile, Return and Redemption. 147

148 Piroska.qxp_Layout :20 Page 148 Kőbányai János 2020/2 3 A SZALONTEREMTŐ Kőbányai János A szalonteremtő Kéri Piroska ( ) Egy írónak illene, hogy minden írását olyan első mondatatokkal kezdje, amit még máshol sohasem sütött el, sőt, jobb esetben: amelyet még más sem. Ez nekrológ esetében majdnem lehetetlen nem a műfaj, hanem a szituációs érzelmi megrendülés miatt, s valahányszor a búcsú nélküli búcsúra döbbenés keserűsége okán, hiszen annyira egy rugóra járnak a halállal szembesülő reakciók. Az utóbbi években folyóirat-szerkesztőként szinte nincs hónap, hogy ne kellene temetni egy-egy fontos szerzőnket, mesterünket vagy kortársunkat sajna, nálam fiatalabbakat is, ezért szinte állandóan ilyen mondatokon kell törni a fejemet. Kéri Piroskával akivel az utóbbi időben rendre összefutottam a sír - kertekben azért könnyebb a helyzetem. Neki köszönhetem, életem legfontosabb vállalkozását, a Múlt és Jövőt. Ezt a tényt, jelentőséget, hálát itt és most rögzítenem kell. (Jobb lett volna egy önéletrajzban, amit ő is érdeklődéssel olvas, sőt, lehet, korrigált volna.) Nemcsak én köszönhetem neki a folyóiratot, hanem mindazok, akik ezt a lapot írják és olvassák. Sőt, odaföntről azok is (remélem, most tárt karokkal fogadták Piroskát), akik a saját munkájuk folytatását, s vele igazolását, üdvözölték a Surányi Vera meghalt, 2018-ban, a Múlt és Jövő indulásakor menedzsere, valaha ilyen állásunk is volt és Piroska a Lukács cukrászdában, ahol kéthetente nyílt szerkesztőségi fogadóórát tartottunk a múlt század kilencvenes évei elején 148

149 Piroska.qxp_Layout :20 Page 149 Kőbányai János A SZALONTEREMTŐ 2020/2 3 Múlt és Jövő 1988-as induláskor. (Mindazok, akik alapították, szerkesztették, írták és olvasták 1912 és 1944 márciusa között.) Hogy kipróbálhassam, a hosszú cezúra után lenne-e kereslet egy zsidó kulturális folyóiratra, Juhász Ferenctől kaptam egy fél Új Írás-számnyi lehetőséget. Ez ügyben járogattam be a szerkesztőségbe, ahol a költő-főszerkesztő ajtaját Piroska őrizte, amikor nem készített éppen kávét. Igen érdekelték a terveim és lapalapítói ambícióim, s azt javasolta, keressem meg a férjét (Vermes Gyurit), aki komoly üzletember, hátha lát benne fantáziát. Milyen üzletember az, akinek a felesége kevés havi fizetésért titkárnősködik? Esetleg egy jól menő zöldséges. Kiderült, hogy a férj frankó üzletember a Demján Skála-körből, a rendszerváltás korai felismerői és első kipróbálói csapatából. S ennek nyomán fény derült arra is, hogy Piroska azért főzi a kávét Juhász Ferenc előszobájában. Hogy élvezhesse az irodalmi közeg levegőjét, az írók közvetlen társaságát: mert neki az irodalom, és az azt csinálók a mániája. (Egészen a halálos ágyáig.) Ha nem blaszfémia e gyászos órán kulturális pulikutyaként emlegetnem ezért az isteni eredetű szenvedélyéért. Sajnálom: a hasonlat pontos, mert egész életét az hatotta át, hogy sok jó irodalmat, eltérő habitusú, de általa színvonalasnak tartott írót terelhessen egy fedél alá fizikai, és szellemi értelemben egyaránt. Ez a funkcionális mánia nem előzmények nélküli. Az arisztokráciával versenyre kelő polgárság szalonjai teremtették meg e semleges tereket a században, hogy a társasági élet ne rendi kiváltságok, hanem a szellem világában uralkodó egyenlőség alapján szerveződjék. E kultúraformáló intézményeket nők, (nagy) - asszonyok vezették egész Európában, így Pesten, s majd Budapesten is. A szalonok voltak az új, jobbító eszmék diszkusszióinak a terepei, és fórumaik: a folyóiratok és a könyvkiadók igazi hátországa. E szalon-tradíciók kései folytatóját és megtestesítőjét kell Piroska alakjában és már kimondhatjuk: gazdag életművében lássuk. (Bizony megérne egy PhD-dolgozatban a pályáját megörökíteni fontos látlelet lehetne a rendszerváltás korának szellemi mozgásairól, küzdelmeiről.) Amennyire a tágabb és szűkebb közegemet érzékelem: a szalonteremtők utolsó képviselőjét tisztelhettük benne. Nemcsak a kedves, segítőkész szinte hihetetlen, de e sértődékeny és gyilkos terepen ellenség nélkül közlekedő lány (később aszszony) hagyott itt most bennünket, hanem egy, a személyiségében oly szerencsésen homogenizálódott világ is. Ezen a (most vele is) lesüllyedt Atlantiszon csak az emberi érintkezések számítottak. (Nem online, hanem valódi érintés útján, kávé és sütemény kíséretében vajon mikor löki ki mindezt magányos íróasztalunkra a computer?). Kultúrkampfok és promóciós stratégiák helyett a tehetség, a karizma a műveltség s persze, szerelmek, szimpátiák, (tév)eszmék és illúziók alakítgatták ezt a szellemi köztársaságot, ezért gyökerezhetett be szervesen irodalmunk televényébe. Meddig? Drága Piroska! Ezen már nem kell rágódj. Ahogy egész életedben autentikus voltál önmagadhoz és ábrándjaidhoz, olyan meglékelt világot hagysz el most, amely egyre inkább vált inautentikussá veled szemben. Ha valami, ez a szomorú (tragikus) felismerés könnyítse meg a távozásodat neked, s a még darab ideig itt kóválygóknak, akik valaha pártoló szeretetedben megmártózhattak. 149

150 Wilkinson Kelemen.qxp_Layout :21 Page 150 Kelemen Gábor 2020/2 3 MAGYAR ÍRÓK ANGOL FORDÍTÓJA Kelemen Gábor Magyar írók angol fordítója Tim Wilkinson emlékére Tim Wilkinson 24 évesen Budapesten. Kezd beletanulni a magyarba 73 éves korában, szeptember 16-án egy otthonához közeli londoni kórházban meghalt a briliáns műfordító, Tim Wilkinson. A barátai által Timónak hívott Wilkinson elsősorban Kertész Imre műveinek a művészi színvonalat csorbítatlanul megőrző angolra fordításával lépett a halhatatlan fordítók társaságába. Nem könnyű elnyerni a Nobel-díjat, melyet eleddig az irodalomban magyarként egyetlen ember, Kertész Imre kapott meg. Ám legalább ennyi erőfeszítést, energikus és kitartó munkát igényel elérni azt, hogy néhány napra a világ hírcsatornáinak címoldalára a vezető hírek közé került művész iránti nemzetközi érdeklődés, a hirtelen jött siker tartósan fennmaradjon. Míg Kertész 2002-ben kapott, régóta várt irodalmi Nobel-díja a magyar kultúrához tartozás büszkeségét gerjesztette a világ magyarságában, s a magyar zsidóságban, addig Tim Wilkinsont ez az esemény elsősorban annak az ügynek a szolgálatában erősítette meg, melynek ötven éves korában vált elkötelezett hívévé. A főként a gyógyszerészeti iparban (a Roche cég tudományos munkatársaként 19 évig Londonban, majd két és fél évig Svájcban, végül egy másik farmakológiai vállalatnál pár évig Hollandiában) dolgozó Wilkinson az ötödik évtized küszöbéhez érve rálépett arra az útra, melyre ifjúkorától fogva készült; a szabadúszó műfordító hivatását választotta. Kertész Imre írásai iránti érdeklődése már gyógyszeripari pályafutásának utolsó szakaszában magasra szökött. A korabeli irodalom termésére kíváncsi Wilkinson rendszerint a könyvesboltok polcain böngészve választott magának olvasmányokat. A megbízásoktól független, csak úgy a maga kedvtelésére fordítás szokását akkor is megőrizte, amikor a magyar literatúra angol nyelvterületen történő befogadását fellendítő fordításirodalom kiemelkedő képviselőjévé vált. Hágai munkavállalása ideje, könyvesbolti kalandozásai során 1995-ben akadt kezébe az első hollandra lefordított és kiadott, Kaddis a meg nem született gyermekért című Kertész-kötet. Lévén szinte mámorosan mohó olvasó, mivel nem találta a könyv magyar példányát, addig is, amíg megszerezte, először a holland, majd a beszerzett 1992-es német kiadásból kezdte angolra fordítani a regényt. Ugyanígy járt a Gályanaplóval is, melyet a magyar példány elérhetőségének hiányában szintén az 1993-as kiadásban németül kezdett el olvasni re, mire egy amerikai páros jóvoltából megjelent a Kaddis első angol fordítása, Wilkinson már hozzájutott az eredeti magyar nyelvű szöveghez is. A hibáktól hemzsegő, nehézkes és körülményes megfogalmazású angol fordítás megbotránkoztatta. A fordítói baklövések egyik illusztris példája az, amikor a Főméltóságú Kormányzó Úrnak tisztelt férfiú mellképe díszlett, tengernagyi sapkában mondatrészben a fordítók a tengernagyi sapkát, tenger nagyságú kalapnak fordították, vagyis nem ismerve fel 150

151 Wilkinson Kelemen.qxp_Layout :21 Page 151 Kelemen Gábor MAGYAR ÍRÓK ANGOL FORDÍTÓJA 2020/2 3 Tim édesanyja, Eva (Popper) Wilkinson ( ) Tim édesapja, Peter Wilkinson ( ) Tim anyai nagyanyja, Popperné Lukács Mária Mici néni ( ) Tim anyai nagyapja, Otto Popper ( ) 151

152 Wilkinson Kelemen.qxp_Layout :21 Page 152 Kelemen Gábor 2020/2 3 MAGYAR ÍRÓK ANGOL FORDÍTÓJA Tim anyai dédapja, Lukács József ( ) bankár, mecénás a tengernagy fogalmát azt tenger nagyságúként ültették át az angolba. (Hat as large as the sea.) A fordítónak megfelelően kell értenie az eredeti nyelvet, ismerni az adott kultúrát, a saját anyanyelvén pedig szépen, választékos stílusban kell írnia, állította Wilkinson. Egyébként a fordító nem segíti az ügyet, jelen esetben a kortárs magyar irodalom remekműveit egy milliárdos olvasótábor számára hozzáférhetővé tételének ügyét. Wilkinson nem elégedett meg azzal, hogy tételesen felsorolja a bántóan pocsék -nak és halva születettnek nevezett melléfordításokat, továbbá az egyes szövegrészeket önkényesen kihagyó eseteket, hanem előállt a saját, 2004-ben megjelent újrafordításával. Az február 9-én született Wilkinson szépirodalmi fordítói tehetsége nem a semmiből pattant ki óta foglalkozott módszeres fordítással. Eleinte magyar szakszövegeket plántált át angolra, majd mintegy hobbiból történelmi munkákat. Noha édesanyja családi gyökerei Budapestre vezetnek, Tim első magyarországi útjára nem rokonlátogatás, hanem egy levelezőtársi ismeretség révén került sor 1964 augusztusában. E látogatás során két hetet töltött egy balatonfüredi üdülőben, ahol megismerkedett az Orkán nevű rockegyüttes vezetőjével, Kertész Jánossal. Londonba visszatérése előtt Budapesten meghallgatta a zenekart, s megismerte János húgát, Irént. Irénnel való találkozása végzetesnek bizonyult tól levelezni kezdtek. Tim a következő évek során, 1968-ban, majd ben tett még két rövid látogatást Budapesten, majd a következő évben immár kérőként jelent meg október 3-án házasodtak meg a fasori református templomban. Nem kevés nehézség árán a korábban Lukács György nevelt fia, Jánossy Lajos által vezetett Központi Fizikai Kutatóintézetben kapott állást angol nyelvű lektorként. Irén szüleinél laktak. Innen tette napi hosszú utazásait a Szabadság-hegyre, hétvégeken pedig, ahogy belejött a magyar nyelvbe, másod- és harmadállásban dolgozott fordítóként. Dacára annak, hogy egykori munkahelyén jó hangulatban teltek a napok, nem látott esélyt arra, hogy a közelebbi jövőben lakáshoz jussanak áprilisában visszatért Londonba, ahova hamarosan s Zeneakadémián ének- és zenetanári képesítést szerző felesége is követte. Irén aztán 1984-ben Londonban nyert etnomuzikológus mester-, majd 1994-ben PhD-fokozatot. Előbb Északnyugat-Londonban éltek, majd az egyetemhez ahol Irén tanított közeli Délkelet- London Lewisham nevű kerületében telepedtek le 1991-ben. Tim nem számítva a svájci és hollandiai munkavállalást ott élt haláláig. Az elkövetkező jó két évtized a fordítói hivatásra való felkészülés hosszú időszakának tekinthető, melyben a kenyérkereső munka rutinja élesen elvált a következetes szigort a spontán és szenvedélyes témaválasztásokkal kombináló szabadidős kedvteléstől. Noha évek óta készült a karrierváltásra, csak az 1990-es évek közepétől kezdett rendszeresen Budapestre utazni, s kapcsolatba lépni az addig csupán műveikből ismert írókkal. Az 1999-es Frankfurti Könyvvásár atmoszférája és találkozásai megadták a végső lökést az új egzisztenciális elköteleződésbe ugráshoz, ahhoz, hogy létezését a szakadatlan és átszellemítő fordításnak szentelve alakítsa ki új életvitelét. Könyvnyi terjedelmű angol műfordításai az ezredfordulótól kezdtek megjelenni. Nemcsak a Kaddist, de a Sorstalanságot is újrafordította. Fordításának páratlan értékére előbb Kertész Imre második felesége, a 14 éves korától több mint harminc éven át Chicagóban élő, angolul makulátlanul beszélő Magda figyelt fel, majd az angolul keveset tudó nagy író is. Hamarosan Wilkinson vált Kertész könyveinek leghitelesebb és elsődleges fordítójává. Az ő fordításában jelent meg A kudarc, a Felszámolás, a Detektívtörténet, a K. dosszié, A nyomkereső és Az angol lobogó. 152

153 Wilkinson Kelemen.qxp_Layout :21 Page 153 Kelemen Gábor MAGYAR ÍRÓK ANGOL FORDÍTÓJA 2020/2 3 Tim a szüleivel és öccseivel Sheffieldben Timót 2005-ben a PEN America központ tüntette ki fordítói díjjal a Sorstalanság (Fatelessness) hiteles angol nyelvű tolmácsolásáért. Ez volt az első magyarból fordított mű, mely megkapta az tól létező évente egy fő számára odaítélt elismerést. (A PEN a poéták, esszéisták, novella/regényírók szavak kezdőbetűiből képzett betűszó.) Azóta, 2018-ban még egy magyarról fordító, Szabó Magda Katalin utca című könyvét angol nyelvbe átültető Len Rix részesült ebben a kitüntetésben. A korabeli magyar irodalom számos írója Wilkinsonnak köszönheti kiemelkedő művük megjelenését a legismertebb világnyelven. Ezek közé tartozik Zilahy Péter Az utolsó ablakzsiráf és Földényi F. László Melankólia című könyve. Lefordította Mészöly Miklós Az atléta halála és újrafordította Krasznahorkai László Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó című regényét. Hozzájárult ahhoz, hogy többek közt Bartis Attila, Kukorelly Endre, Latzkovits Miklós, Márton László, Parti Nagy Lajos, Podmaniczky Szilárd és Tóth Krisztina művei kitörjenek a nyelvi elszigeteltségből. A határon túli magyar szerzők közül a marosvásárhelyi Láng Zsoltot, az újvidéki Végel Lászlót és az Ungváron élő Berniczky Évát vitte közelebb az angol nyelvű olvasótáborhoz. Fordított Esterházy Pétertől, Nádas Pétertől és Szép Ernőtől is. Kimagasló teljesítménye az első évszázad zsidó életét, a zsidó sors fogva tartó erejét annak korabeli centrumaiban megjelenítő, a történelem első zsidó gettóját felidéző Spiró György Fogságának fordítása. Fordítói oeuvrejében jelentékeny helyet kaptak zsidó témákkal foglalkozó, illetve magyar-zsidók által írt művek. Ide tartozik Karády Viktor Zsidóság Európában a modern korban című könyve. Több ilyen tárgyú munkából adott közre részleteket, így például egy Magyarországról Izraelbe települt anya lányának küldött leveleit magában foglaló, Forgách András által írt levélregényből, a Zehuzéből is. Élete utolsó monumentális vállalkozása az anyai ágon zsidó származású, s az esküvő napján kikeresztelkedő zsidó lánnyal házasodó Szentkuthy Miklós módfelett gazdag életművének fordítása. A kritikusok, nem függetlenül a remek fordítástól, már az életműki - adás első kötetére, a Széljegyzetek Casanovához című könyvre is felfigyeltek. Ezt követte Az egyetlen metafora felé, majd a Prae, aztán a Szent Orpheus Breviáriuma II. Fekete reneszánsz. Wilkinsonnak, akit beválasztottak a Contra Mundum Kiadó által megjelentetett Hyperion folyóirat szerkesztő bi zott sá - gába, nemcsak a Szentkuthy fordítással voltak tervei, hanem kétszámjegyű listája volt azokról a kortárs magyar írókról, akiket még fel akart venni fordítói projektjébe. A fátum azonban közbeszólt. A 2006-tól betegeskedő Timo állapota 2015-re nagymértékben romlott. A gyógyíthatatlan betegség gátat vetett Tim fordítói talentuma további kibontakozásának. Fél évig tartó kórházi kezelés után ugyan hazatérhetett a lakásába, azonban gyakorlatilag ágyhoz kötött maradt, s a látása is erősen megromlott. Magam 2017-ben találkoztam vele először, amikor meglátogattam lewishami otthonában, ahol feleségével, Irénnel élt. Tim derűje, bizakodása, s a méltóság, ahogy mozgáskorlátozottságát viselte, mély tiszteletet ébresztett bennen. Irén odaadó, gyengéd figyelme, törődése, humora és vidámsága békés, harmonikus atmoszférát vitt a szinte mindenütt könyvektől roskadozó polcokkal és köztük néhány képpel díszített hajlékukba. Híres nagybátyjáról, a kommunista filozófus Lukács Györgyről szerettem volna Timóval beszélgetni, azonban hamar kiderült, hogy Lukács nem tartozik Timo kedvelt rokonai közé. Ez a téma egyenesen fárasztotta. Annál szívesebben beszélt viszont a kortárs magyar irodalomról. E tárgykör őt és Irént egyaránt felvillanyozta. Mikor megkérdeztem, mit hozhatnék neki Magyarországról, azt mondta, legjobban a magyar írók hangoskönyvei érdeklik. Mivel az olvasás már nehezére esett, hangfelvételről élvezte kedvenc irodalmát. Amit Timóról e megemlékezésben írok, azt zömében tőle és Iréntől tudom, tehát elsőkézből. Utolsó találkozásunkkor azzal búcsúzott, hogy a napi négyszeri fizioterápia hatására az év végére már robogva fog sétálni a környéken. A következő látogatással azonban elkéstem. Mire a COVID-19 járvány miatti korlátozások közepette oda jutottam, hogy felkeressem az új lakásban, amelybe áprilisban költöztek, már csak Irén gyászában tudtam osztozni. 153

154 Wilkinson Kelemen.qxp_Layout :21 Page 154 Kelemen Gábor 2020/2 3 MAGYAR ÍRÓK ANGOL FORDÍTÓJA Kertész Magda, Kertész Imre, Wilkinsonné Kertész Irén és Tim Wilkinson 2006-ban a magyar nagykövetségen Londonban Próbáltam megérteni, hogy mi inspirálta és hajtotta Timót. Az olvasott szerzők látás- és gondolkodásmódjába való belehelyezkedés szemmel láthatóan fordítóművészi kíváncsiság forrása és kaland volt a számára. Érzékelni a kontextust, az eredeti szöveg kulturális légkörét, hitelesen megragadni és kifejezni az élményeket, s mintegy újrateremteni azokat egy másik nyelv közegében. Az egészet csak az érti, aki nemcsak tudja, hogy a mondat több és más, mint a szavak összessége, de mindkét nyelvben otthonosan mozogva pontosan ismeri a mondatokat árnyaló mellékjelentéseket, s a szavak átvitt értelmét. A fordító maga is alkotóművész, aki a másik nyelv közegében eredeti módon kreálja újra, s igazítja a fordítás nyelvéhez az átültetett szöveget. Timo fordításait olvasva ébredtem rá arra, hogy a fordító nem kevésbé művész, mint azok a színészek, dramaturgok és rendezők, akik színpadra viszik a művet. A legtöbbször homályban maradó fordító bizonyos mértékben magányos átültető és megismertető alkotó. Noha a fordító az új nyelvre átplántált szöveg minden mondatába beledolgozza magát, az olvasó többnyire nem emlékszik a fordítóra, csak a szerzőre. Pedig az ő átalakító, más nyelvben újraformáló munkája nélkül nem élvezhetné az olvasmányt. Timo igazából kincskereső és hódító volt. A kortárs magyar irodalom kincseinek számottevő hányadát kutatta fel, s tette megérthetővé és az eredeti művel azonos mértékben élvezhetővé az angolul olvasó közönség számára. A lefordított művek aztán behatoltak a nemzetállamok feletti euroatlanti kultúra világába, s hozzájárultak a magyar irodalom világirodalomba történő szerves betagolódásához. Habár Timo sosem hivatkozott jeles felmenőire róluk még közeli ismerőseinek sem beszélt, személyiségének teljesebb megértéséhez, úgy vélem, mégis szükség van családi hátterének és örökségének rövid áttekintésére. Dédnagyapja a magyarzsidó self-made man tipikus alakja a szegénységből küzdötte fel magát a Hitelbank igazgatói székébe, s vált a magyar banktőkések egyik vezető személyiségévé. Mindamellett kiterjedt mecénási tevékeny - séget folytatott. Nemcsak jelentős pénzt áldozott a művészet támogatására, de fiatal művészeket foglalkoztatott házitanítóként és óraadóként gyermekei számára. A Gellérthegy villanegyedében lévő házában kapott lakást Bartók Béla, aki Timo nagyanyját, Micit korábban összhangzattanra tanította. Mici akkoriban Popper Dávidtól, a kor legnagyobb csellistájától vett zeneórákat. Házitanítóként lakott náluk az elsőrangú esszéista, Gyergyai Albert. Thomas Mann, a kor Közép-Európában mindenkinél magasabbra helyezett írója kétszer is vendége volt a Lukács-háznak, melynek lelke, második házasságáig, Mici volt. Mici Gyergyai megemlékezése szerint szinte észrevétlenül kormányozta a házat, ő tárgyalt a személyzettel, ő irányította a gyermekek nevelését [...], ő foglalkozott az állandó és átmeneti vendégek jólétével (Egy barátságos ház története). Mici egy Popper Dáviddal megegyezően, szintén Prágából származó Popperhez, Ottóhoz ment másodszor férjhez, aki a Duna-bizottság különböző országaiban dolgozott. Mici és Ottó lánya, Éva Timo édesanyja Pozsonyban született. Popperék a II. világháború előtt Londonba menekültek. Éva egy egyetemi színjátszó körben Londonban ismerkedett meg későbbi férjével, a brit Peter Wilkinsonnal. Az egyetem elvégzése után Sheffieldben kaptak állást, Tim azonban még Walesben született, ahova a családot a háború kapcsán Londonból kitelepítették. Timo Sheffieldben nőtt fel, majd a liverpooli egyetemen végzett biokémikusként. Közben gyakorta eljárt Londonban élő nagyanyjához, akivel hosszasan beszélgettek irodalomról és kulturális kérdésekről. Különösen sok alkalma volt erre as végzése után, amikor Weybridge-ben dolgozott egy vegyészeti vállalatnál. Innen ment Budapestre, abba a városba, melynek felvirágoztatásában déd - apja valaha figyelemre méltó szerepet játszott. Lukács József szellemi örökségét, csodálatra méltó jóságát, amiből Gyergyai szerint a leánya örökölt a legtöbbet, Mici és Éva továbbadták Timnek. Timo megbecsülte és hű maradt mind a magyarországi, mind pedig a brit ősöktől kapott örökségéhez. Páratlan fordítói teljesítménye egyaránt gazdagítja a brit és magyar irodalmi kultúrát. 154

155 Gyekicz.qxp_Layout :21 Page 155 Huszár Ágnes GYEKICZKI ANDRÁS PORTRÉ HÁTTÉRREL 2020/2 3 Huszár Ágnes Gyekiczki András portré háttérrel Nem adatott neki hosszú élet ezen a földön, hatvanharmadik évében búcsúztunk tőle. De amit létrehozott, hosszú időre fennmarad. Nemcsak a kiállításra, a képekre, az anyagokra, az írásokra gondolok, hanem elsősorban arra az ösztönző hatásra, amit ránk, kortársaira és barátaira gyakorolt. Arany János szavával: július 14. után lerázván, ami benne földi, egy éltető eszmévé finomult. Celldömölkön született 1958-ban, de a család hamarosan Pápára költözött. Itt végezte iskoláit, melyek közül a Türr István Gimnázium volt rá a legnagyobb hatással. Nem véletlenül. A felekezeti iskolák államosítása után a bencés gimnázium egykori épületében kapott otthont ez az állami gimnázium, melynek tanárai között az első évtizedekben voltak még a nagy hírű Református Kollégium tantestületének tagjai közül is. Mondhatni, egyesült benne a színvonalas pápai nevelési tradíció két fő ága. Bereményi Géza nemrég megjelent Magyar Copperfield című regényében realisztikus képet rajzol róla. A huszadik század hatvanas hetvenes éveiben jó szellemiségű, hagyománytisztelő, de a tanulói kreativitást is serkentő alma mater volt, ezt személyes tapasztalatom alapján állíthatom. A mai magyar közélet számos fontos alakja érettségizett a Türrben: Gőgös Zoltán, Kövér László, Gyurcsány Ferenc, Závecz Tibor közvéleménykutató, Tömböl László vezérkari főnök, Kovács Zoltán államtitkár. Gyekiczki András ezután az ELTE ÁJK-n folytatta a tanulmányait. A Bibó Kollégium diákja, később igazgatója volt. Számos iskolai és egyetemi társához hasonlóan először a Fideszben kereste politikai családját, de ő hű maradt a liberális eszmékhez, ezért rövidesen az SZDSZ-hez csatlakozott. Az egyetem elvégzése után a Beszélőnél dolgozott újságíróként és a Politikai Tanulmányok Intézetének volt a munkatársa. Fontos kiemelni életének azt a korszakát, amelyben a szombathelyi főiskolán tanított. Akkori tanítványai ma is szívesen emlékeznek gondolatgazdag előadásaira, az utánuk kialakult parázs vitákra. Az MSZP SZDSZ koalíciós kormányzás idején bekerült a belpolitikába. Kuncze belügyminisztersége idején kabinetfőnök volt. Hajdani fideszes társai sosem bocsátották meg neki, hogy nem maradt velük. Erről így beszélt Pais-H. Szilviának, az Átlátszó újságírójának 2019 novemberében: Folyamatosan szembekerültem fideszes körökkel és érdekekkel ban például, amikor kiderült, hogy Medgyessy Péter a III/II-es ügyosztály tisztje volt, koalíciós válság alakult ki az MSZP és az SZDSZ között. Én ezek után pályáztam az állambiztonsági levéltár élére, erős biztatásra. Akkor a Fidesz és titkosszolgálati körei (ami Kövér Lászlót jelenti) vállvetve akadályozták meg, hogy ezt a pozíciót elnyerhessem. Kövér akkor olyat nyilatkozott rólam, hogy nemhogy egy ilyen kényes levéltár vezetését, de a háziállatok etetését sem lehetne rámbízni. Elindult egy karaktergyilkosság ellenem, mert tudták, hogy a felfogásom szöges ellentéte az övékének, az ügynöki akták nyilvánosságra hozatalát és az iratok hozzáférhetőségét mindennél fontosabbnak tartottam. Gyekiczki továbbra is fontos szerepet töltött be a magyar közéletben. Demszky Gábor főpolgármestersége alatt hivatalvezetőként dolgozott. Nehéz évek voltak ezek a magyar közszolgálatiság történetében, nem múltak el nyomtalanul a budapesti városházban dolgozók feje fölött sem. Ekkor tört ki rajta az a súlyos betegség, amely végső soron a halálához vezetett. A 2010-es választások következtében jórészt kicserélődött a budapesti városháza állománya. András életében döntő fordulatot jelentett ez a kényszerű változás, lehetőséget adott számára egy régi gondolatának kiteljesítéséhez. A pápai zsidóság története már évekkel azelőtt felkeltette az érdeklődését. Ahogy Pais-H. Szilviának, az Átlátszó újságírójának 2019 novemberében elmondta: A jogi kar előtt egy évig dolgoztam az akkori tanácsnál. Egy időközi választás miatt népességnyilvántartást kellett végeznünk, akkor házról házra jártunk és össze kellett írnunk, egy-egy lakásban kik laknak. Engem épp a régi zsidónegyedbe, a gettó területére osztottak be. Akkor kezdett el foglalkoztatni, hogy kik voltak azok az emberek, és milyen szerepet töltöttek be a település életében, akiket 1944 nyarán deportáltak. Feltűnt tehát neki már a múlt század hetvenes éveiben a hiány helye (Kőbányai János). A gondolat kicsírázására, szárba szökkenésére csak több évtizeddel később került sor. Van még egy fontos 155

156 Gyekicz.qxp_Layout :21 Page 156 Huszár Ágnes 2020/2 3 GYEKICZKI ANDRÁS PORTRÉ HÁTTÉRREL Járó Kati Gyekiczki Andrással kiirtott családjának tablója előtt 2020 januárjában momentum a pápai zsidó múltat bemutató kiállításhoz. A Gyekiczki család Pápa legszebb utcáján, az Esterházy úton lakott egy ikerházban. Nagyon jó kapcsolatban voltak a másik lakásban lakó Leitner családdal. András csak sokkal később illesztette össze az emlékeket, akkor döbbent rá, hogy Leitner bácsi első családja egy megsemmisítő táborban halt meg, ő maga pedig munkaszolgálatosként élte túl a vészkorszakot. Azt már csak 2011-ben tudta meg, hogy a szomszéd házban is egy zsidó család László László nagykereskedőé lakott a huszadik század húszas harmincas éveiben. A városban a rendszerváltás után támadt fel az érdeklődés a zsidó közösség múltja iránt. Az új zsidó temetőben 1990 augusztusában hozták létre Kiss György javaslatára a Holokauszt-emlékművet, itt emlékeztek meg minden évben a mártírokról. A megemlékezést később az időjárás miatt a zsinagóga épületébe helyezték át ban jött létre a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület dr. Zsengellér József teológiaprofeszszor vezetésével. Az egyesület későbbi vezetőinek Gáti-Goldmann Jenőnek, Politzer Sándornak, 2016 óta pedig Schmidt Orsolyának az irányításával sokat tett a holokauszt által szinte teljesen elpusztított pápai zsidó közösség emlékének ébrentartásáért. A holokausztot túlélő pápai zsidók jó része nem tért vissza az akkorra már mostohaszülővé vált városba, hanem a világ más pontjain telepedett le. Leszármazottak élnek Izraelben, az Egyesült Államokban, Angliában és Mexikóban, hogy csak néhány államot említsünk. Két gyerekkori barátnő, Pápai Judit és Friebert Zsuzsi erőfeszítésének köszönhető, hogy sikerült kapcsolatot teremteni a külföldre szakadt és Magyarországon maradt, de nem Pápán lakó leszármazottak között tól kezdve ez a baráti társaság, melynek neve Friebert Zsuzsi pompás nyelvi leleménye alapján: PÁZSIT (Pápai Zsidók Társasága), a helybeliekkel, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület tagjaival közösen vesz részt a megemlékezéseken. Mi Andrással január 12-én találkoztunk újra Pápán a város önkormányzata, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület, valamint a Múlt és Jövő Könyvkiadó közös rendezvényén. A pápai önkormányzat anyagilag támogatta a pápai zsidó múlt szempontjából fontos két könyv megjelenését. Hidvégi Máté Lőw Lipót főrabbi élete című könyve egy, a reformkorban országosan ismert közéleti ember és nagyszerű tudós emlékét idézte fel. Ő volt az 1846-ban felépült pápai zsinagóga első rabbija. László András pápai diákból vált nemzetközi hírű amerikai operatőrré. Túlélte Ber- 156

157 Gyekicz.qxp_Layout :21 Page 157 Huszár Ágnes GYEKICZKI ANDRÁS PORTRÉ HÁTTÉRREL 2020/2 3 gen-belsen poklát, népes családjából 1945-ben csak ő és unokatestvére, dr. Györki Imre ügyvéd tért vissza a városba ben Amerikában angolul megjelent visszaemlékezését Lábjegyzet a történelemhez címmel a szerző októberi halála után pár héttel adta ki a Múlt és Jövő Könyvkiadó az én fordításomban. A könyvbemutató utáni beszélgetésen tudtam meg, hogy a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület és a PÁZSIT júliusra kiállítást tervez a zsinagógában a holokausztban meggyilkolt pápai zsidó polgárok emlékének tiszteletére. Ekkor már a pápai holokauszt-áldozatok leszármazottai szorgalmasan gyűjtötték családjuk emléktárgyait, régi fotókat, iratokat, könyveket. Jöttek a csomagok a világ távoli pontjairól, hírt adtak régi családi összejövetelektől, közösségi alkalmakról, örömről és bánatról, egy dinamikus zsidó közösség életéről. Ennek során váltak közösséggé addig egymást nem ismerő emberek. Olyan emberek találtak zsidó identitásra, akik számára a kiállítás alkotója néhány névből, töredezett fotóból kiindulva, szorgalmas munkával történetet konstruált, családot talált, tiszteletre méltó ősökkel és élő, felkereshető rokonokkal. Ezekből a képekből és információkból állt össze a pápai zsinagógában július 15-én megnyitott Elfeledett szomszédaink Családok, sorsok, történetek a pápai zsidóság két évszázadából című kiállítás. Rajk László látványterve a kék fényben izzó rózsaablakkal, a zászlóselyemre applikált szellemképek -kel egy hajdan virágzó közösség rég letűnt életét idézte a látogatók elé. Ez a kiállítás is gazdagította azon alkalmak számát, amikor méltó módon hajtott fejet a helyi lakosság és a hajdani zsidóság újabb generációja a holokausztban elpusztított polgárok előtt. A kiállítás megnyitását istentisztelet vezette be (Polnauer Sándor berni főrabbi és Schwezoff Dávid kántor szolgálatával). Beszédet mondott dr. Gyekiczki András, dr. Áldozó Tamás, Pápa polgármestere és Politzer Sándor, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Egyesület elnöke, valamint Ilan Mor, Izrael Állam magyarországi nagykövete. A kiállítás megnyitóján mintegy ezer ember vett részt. A második és harmadik generációs leszármazottak hűségét bizonyítja, hogy távoli kontinensekről indultak el, hogy fejet hajtsanak az időtől alaposan megtépázott zsinagóga épületében a pápai mártírok emléke előtt. A kiállítást a következő időben Pápán mintegy nyolcezren tekintették meg, köszönhetően a pápai egyesület tagjai önzetlen segítségének ban a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület a zsinagóga épületének felújítására gyűjtést kezdeményezett és alszámlát nyitott. Egy kisebb válogatást láthattak a kiállításból az érdeklődők a budapesti Rumbach zsinagógában, valamint a washingtoni Holokauszt Múzeumban és Los Angelesben is. A leszármazottak, a PÁZSIT és a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Egyesület tagjai nemcsak emléktárgyaikkal, személyes emlékeiknek megosztásával segítették elő a kiállítás létrejöttét, hanem anyagi támogatással is. Egy képekben és információkban gazdag könyvnek kellett volna megörökítenie a pápai zsidóságnak a holokauszt által tragikusan megszakított történetét. Gyekiczki András haláláig dolgozott ezen a könyvön, de az összegyűjtött anyag nem jutott el a kiadásig. A kiállítás nagy sikert aratott, Pápa város önkormányzata egy EMMI-pályázat segítségével állandó emlékhellyé kívánta átalakítani. András keményen dolgozott a megbízás alapján: több mint száz pápai zsidó család történetét tárta fel és dokumentálta. De mivel az anyag beadásával pár hetet késett, nem kiállításmegnyitó, hanem egy négy évig húzódó kínos per lett az osztályrésze novemberében megszületett a bírói döntés, melynek értelmében majdnem hat millió forint kötbért kellett fizetnie az örnkormányzatnak. Az áldozatok leszármazottai és más jóakaratú emberek összeadták a pénzt. A MAZSIHISZ nemcsak a kötbér kifizetéséhez járult hozzá nagyvonalú módon, hanem ki is tüntette Andrást a Magyarországi Zsidóságért-díjjal. A decemberi díjátadón láttuk őt utoljára felhőtlenül boldognak januárjában a PÁZSIT néhány tagjával és más érdeklődőkkel együtt lementünk Pápára, hogy megnézzük az önkormányzat által kurtán-furcsán látogathatóvá tett kiállítást. András akkor már érezhetően csüggedten és legyengülve lépett be a zsinagóga dermesztően hideg épületébe az önkormányzat a kiperelt pénzből még a világháborúban kitört ablakokat se üvegeztette be és vette számba a lélektelenül kiaggatott és szakszerűtlenül kiegészített anyagot. András élete utolsó éveiben egy másik, szintén a zsidó történelemmel kapcsolatos munkával foglalkozott. Egy családi hagyaték titkait segített feltárni a Magyarországról származó, de már nyelvünket sem beszélő örökösöknek. Ebben a vállalkozásban a német nyelvű iratok fordítójaként voltam a segítségére. Fantasztikus családtörténet a Politzer családé. A felvidéki Köpcsényből indultak, Albertirsán telepedtek le. A családtörténetet 1920-ban megíró Politzer Zsigmondtól megtudjuk, hogy a tízgyerekes 157

158 Gyekicz.qxp_Layout :21 Page 158 Huszár Ágnes 2020/2 3 GYEKICZKI ANDRÁS PORTRÉ HÁTTÉRREL szatócs gyermekei saját szorgalmuk és hozzáértésük alapján kerültek be a középpolgárság soraiba, lettek belőlük kereskedők, bankárok, ügyvédek. A legfényesebb pályát közülük Ádám járta be, akiből orvosprofesszor lett, az orvostudomány egy új ágának ma foniátriának nevezik egyik első képviselője. Udvari tanácsos lett belőle, a Monarchia legmegbecsületbb emberei közé tartozott, műkincsgyűjteménye figyelemre méltó volt. A család minden tagjára jellemző volt a mélységes becsületesség, a családszeretet, a kitartó szorgalom, a tudásvágy és a művészet iránti rajongás. A szövegekből és a képes dokumentumokból kiállítás készül, András társa Forgács Péter médiaművész. A kiállítást a Rumbach zsinagógában fogják megnyitni idén ősszel. A szervezők meg akarták mutatni Andrásnak a szinte kész termeket. Nem sikerült, a kitűzött időpont előtt két nappal meghalt. Gyekiczki Andrást 2020 július 21-én temették a Kozma utcai zsidó temetőben. Méltó megemlékezés volt, barátok, munkatársak beszéltek róla. Ökumenikus szertartásban volt része, Darvas István rabbi búcsúzó szavai után a sírnál Iványi Gábor és Donáth László protestáns lelkészek szolgáltak. Néha feltették a kérdést: miért szegődött az evangélikus Gyekiczki András a zsidó emlékőrzés szolgálatába. Talán éppen azért: a protestáns szemlélet nem látott ellenségeket a zsidókban, a korai teológiai szövegek egyenesen a párhuzamosságokat emelik ki. A pápai Református Kollégium diákja, majd tanára volt az az Eötvös Károly, aki a tiszaeszlári perben védőügyvédként képviselte az ártatlanul megvádolt zsidókat. Fényes győzelmet aratott, a világ legnagyobb lapjai dicsérték jogászi intelligenciáját és mély együttérzését. Talán az ő személyes példája is befolyásolta András döntését, amikor az ártatlanul meggyilkolt pápai zsidók emlékét ébresztette fel a kiállítással. FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM László András, Lábjegyzet a történelemhez. Budapest: Múlt és Jövő. Pais-H. Szilvia, Kis magyar abszurd Pápán a beperelt szervezőről és egy láthatatlan zsidó családtörténeti kiállításról. atlatszo.hu/kis-magyar-abszurd-papan-bepereltszervezorol-es-egy-lathatatlan-zsido-csaladtorteneti-kiallitasrol/ Tóth Tamara, Megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk. cikk_reszletes&id=6231 Hárs György Péter Vegetari János balladája hősi időkben Vegetari János úgy vélte megoldott számos problémát egészségügyit s lelegelte a friss füvet előbb a parkok tűntek el virág bokor s mi tündököl aztán sorra kerültek a fák gyümölcsök mind amit kirág mikor lenyelt minden gyepet a gyomra egyszer megrepedt Vegetari János fölött virít most már csak sírirat: Itt valaha egy ember élt felette világunk felét abban a hitben hogy növények nem éreznek és nem is élnek 158

159 Oláh Gutman.qxp_Layout :22 Page 159 Oláh János GUTTMANN MIHÁLY, AZ ELFELEDETT ÓRIÁS AZ ÓRIÁSOK KÖZÖTT 2020/2 3 Oláh János Guttmann Mihály, az elfeledett óriás az óriások között A Rabbiképző első három rektora, kiknek neve B betűvel kezdődött (Bloch, 1 Bacher, 2 Blau 3 ) és az eddigi utolsó három rektora, kiknek neve S betűvel kezdődött, (Scheiber, 4 Schweitzer, 5 Schöner 6 ) ott van, élénkebben él a zsidó köztudatban, mint a középső három (Guttmann, Löwinger, 7 Róth 8 ). Ezért is gondoltam, hogy írok róluk néhány mondatot, hiányt pótló célzattal. Az első e sorban Guttmann Mihály ] יחיאל מיכל הכהך גוטמך [ Mihály Guttmann február 7-én született a Bihar vármegyei Félegyházán 9, és november 7-én halt meg Budapesten 70 éves korában. 10 Először apjától (Guttmann Sándor) tanult, majd a nagyváradi, 11 a nagyhírű bonyhádi 12 és a még nagyobb tekintéllyel rendelkező pozsonyi jesivában 13 szerezte meg talmudikus 14 tudásának alapjait től a budapesti Országos Rabbiképző Intézet hallgatója lett. Tanulmányai alatt a Rabbiképző hallgatóinak kiírt ún. pályadíjat háromszor nyerte el, amely a későbbi tudományos munkájához való affinitását is előrevetíti ban sikerrel védte meg doktori disszertációját 16 a Magyar Királyi Tudományegyetem Bölcseleti Karán ben 17 tett rabbiképesítő vizsgát és avatták rabbivá. Csongrádon szolgált rabbiként ig, amikor Bloch Mózes nyugállományba vonultával tanára-mestere örökébe lépett a neológ 19 irányvonalat képviselő Rabbiképzőben. 20 Egyik fia (Guttmann Henrik, Heinrich, Henry 21 ) a breslaui (ma: Wroclaw Lengyelország) híres Rabbiképzőben, a Jüdisch-Theologisches Seminarban, a Wissenschaft des Judentums -nak, a zsidóság tudományának 22 egyik fellegvárában végzett az intézményben tanított között, majd emigrált az USA-ba. Másik fia (Alexander Guttmann 23 ) szintén a Jüdisch-Theologisches Seminarban végzett, de ő nem jött haza. Guttmann Mihály 1921-ig tanított az ún. felső tanfolyamon 24 : Talmudot, a Sulhán áruh 25 különböző fejezeteit, Misné Torát, 26 responzumokat, héber stílusgyakorlatokat; míg az alsó tanfolyamon: Szentírást és Talmudot ben meghívták a breslaui Jüdisch-Theologi - sches Seminar vezetőtanárának (Seminarrabbiner). Guttmann Mihály 1925-ben eleget tett az invitálásnak és a professzori felkérésnek, Breslauból Jeruzsálembe ment, és az akkor megnyílt 27 Héber Egyetemen 28 egy szemeszteren át tanított Talmudot, majd visszatért a breslaui Rabbiképzőbe ban Blau 29 Lajos nyugállományba vonulta után a budapesti Rabbiképző hívta tanárának és rektorának. Haláláig, 1942-ig töltötte be e kettős funkciót. Az oktatás, tanítás mellett irodalmi munkássága 30 két nagy területen hozott létre még torzóban maradva is maradandót: a talmudi kor irodalmának feldolgozása és rendszerezése terén, valamint az apologetikai célzatú filozófia teológia tárgyköreiben. Még ifjú ko- 159

160 Oláh Gutman.qxp_Layout :22 Page 160 Oláh János 2020/2 3 GUTTMANN MIHÁLY, AZ ELFELEDETT ÓRIÁS AZ ÓRIÁSOK KÖZÖTT rában hozzákezdett talmudi enciklopédiájához, a Mafte ah HaTalmud, entziklopedia kolelet beseder alef bet et tokhen hasifra hatalmudit lefi mekore a beshas Bavli veyerushalmi, im hashva at hamekomot hamakbilim lekhol inyan veinyan memekhilta, sifra, sifrei, tosefta vekhuley, vehashva at hamefarshim vehaposkim 31 ( angolos átírásban), de csak az alef betűig jutott a szócikkekben. A talmudi kor irodalmának feldolgozásához és rendszerezéséhez nem egyetlen emberre méretezett munkában az első héber betű végéig jutott el négy vaskos kötetben. 32 Az egész anyag, a teljes mű kb. 30 kötetet ölelt volna fel. Mint kísérlet és irodalmi jelenség mindenképpen Majmuni 33 nagy műve (Misné Torá) és a Misna mellé állítható, ha befejezetlen volta miatt nem is veheti fel velük a versenyt 34 írja e műről Lőwinger Sámuel, 35 ki majd őt követi a Rabbiképző talmudtanáraként és a rektori székben. Apologetikai célzatú filozófiai-teológiai munkásságát jelző összegző nagy művét 36 németül 37, korának tudományos nyelvezetén írta, ebből csak az első fejezetek kerülhettek nyomdába. 38 Hatalmas jegyzet- és cédulagyűjteménye 1945-ben megsemmisült, hasonlóan könyvtára nagy részéhez. 39 Sem a»filozófiai-teológiai«művét, sem a talmudi enciklopédiáját nem fejezhette be: mindkettőnek csak alapjait rakta le, de maga a gigantikus elgondolás, műveinek már eddig közreadott kötetei és kéziratban 40 kiadásra előkészített fóliánsai feljogosítanak bennünket annak megállapítására, hogy Guttmann Mihály irodalmi tevékenysége a zsidó szellemtörténet nagyfontosságú állomását jelenti. [ ] Guttmann Mihály irodalmi munkássága egyetemes értékű szellemi folyamat jelentős állomása. 41 * Az ókori zsidóság grandiózus alkotása a Talmud. Azonban a Talmudot amolyan rendszer nélküli általános enciklopédiának lehetne nevezni, 42 hiszen a Talmud nem egy embernek vagy embercsoportnak a műve, nem is egy adott korszaknak a terméke, hanem a zsidóság írástudóinak, gondolkodóinak, bölcseinek majd ezer évet átölelő szellemi alkotása. A kezdeti időben szóban hagyományozták a tanítást, mígnem a III. század elején Júda Hánászi 43 írásba foglaltatta azt, és megszületett a Misna. Az írott Misnát azután a bölcsek tovább vitatták, magyarázták, aktualizálták, majd ezeket is írásba foglalták, amelynek neve: Gemárá. A Gemárá szövege kettő nagy egységből áll, a háláhából és az ágádából. A Talmud belső anyagát belőle magából vett műszókkal halákára és agádára osztják. A haláka törvényes rész, az agáda minden egyéb. 44 Oláh János (Liverpool, a 2010-es évek közepén) Tehát a háláhá az a törvény, amely meghatározza a zsidó egyének életét, életmódját. Aki ismerni és érteni akarja a zsidó életmód belső fejlődését, valamint azokat a vezérelveket, melyek annak áldásos működésében közrejátszottak, annak mindenekelőtt a haláchát kell tanulmánya tárgyává tenni. [ ] A halácha az a közös terület, melyen az egész zsidóság találkozik; ez szabályozza és határozza meg cselekvésének és működésének minden irányát [ ] a zsidóság számára a törvényei szerint való életmód évezredeken át megbizható és elengedhetetlen fenntartó elvnek bizonyult és amely őt mindenütt, az igazság és erkölcs, a szeretet és jogért vivott valamennyi harcban a küzdők élére állitotta írja Guttmann Mihály a Bevezetés a haláchába 45 című könyvének előszavában. Nos, e tudományos diszciplínába enged betekintést, vezeti be olvasóját Guttmann Mihály majd száz évvel ezelőtt írt, de magyar nyelven még mindig unikális munkája a zsidóság törvényi előírásairól, élete meghatározójáról: a háláháról. Az előszóban tisztázza a Talmud formai sajátosságait; az ágádá és a háláhá jellemzőit; a törvény, tehát a normává emelkedett háláhá vezérelveit; valamint a háláhikus anyag kiválasztásának mikéntjét. Az első fejezetben definiálja a háláhá szó jelentését: szűkebb értelemben első sorban a zsidó vallástudománynak speciálisan törvényt tartalmazó Fotó: ifj. Oláh János 160

161 Oláh Gutman.qxp_Layout :22 Page 161 Oláh János GUTTMANN MIHÁLY, AZ ELFELEDETT ÓRIÁS AZ ÓRIÁSOK KÖZÖTT 2020/2 3 Guttmann Mihály síremléke a Kozma utcai temetőben Fotó: Hidvégi Máté részét jelöli. Ebben az értelemben különválik egyrészt az agádától, mely a zsidó tannak nem törvényes részét öleli fel, másrészt a midrástól, mely ugyan egyik legerősebb pillére a haláchának, de gyakorlati érvényesülésben nem bir jelentőséggel. 46 A háláhá csoportjainak, formai jellegzetességeinek ismertetései mellett szót ejt még ebben a fejezetben a háláhák megállapítóiról, a decizorokról is. A második fejezet a decízió kialakulásának történelmi folyamatáról és a decízió terminológiájáról szól. A harmadik fejezetben 47 a háláhá művelőinek vitáit ismerteti a gyakorlathoz való viszonyukban; míg a negyedik fejezetben a decíziót viszonyítja a gyakorlathoz. A hagyományos zsidó irodalommal foglalkozók számára megkerülhetetlen Guttmann Bevezetés a haláchába című művének ismerete más talmudikus tanulmányai mellett. * Guttmann még ifjú rabbiként, 1913-ban részt vett kora éppen akkor (is) aktuális neológ ortodox vitájában és publikált egy tanulmányt is G. M. monogrammal. Ezen eszmei vita sok embert megmozgatott annak idején, születtek pro és kontra vélemények szép számmal. A későbbiekben Guttmann már nem vett részt ezekben a belső csatározásokban (1921-től nem Magyarországon élt). Fontosnak vélem, hogy idézzek egy írásából, amely akkori és későbbi nézetét a Sulhán áruhhoz és a neológiához való viszonyát is tükrözi (bár botorság volna neológ álláspontnak nevezni Guttmann itt megfogalmazott sorait, véleményét): A mai gyakorlat összehasonlítása a Sulchan Áruchhal a következő eredményre vezet: Az egész magyar zsidóság, pártra való tekintet nélkül, máskép él, máskép cselekszik, máskép rendezte be egész magán- és közéletét, mint ahogy azt a Sulchan Áruch megparancsolta. Ez megdönthetetlen igazság, melyet ügyes beszéddel vagy taktikai fogásokkal eltüntetni nem lehet. De ha ez igaz, akkor a magyar zsidóság nem áll a Sulchan Áruch alapján. Az egész zsidóságot mondom, tehát a konzervatív párt sem áll ezen az alapon. 48 [ ] Hallgasson tehát az elmélet és beszéljenek a tények. A tények pedig azt mondják, hogy a zsidóság két alapon áll, a Tórán és a történeten. A Tórából hitét és ethikáját, egész életének eszmei tartalmát meríti; külső megnyilatkozásában pedig annyit tart meg, vagy törekszik megtartani és olyképpen juttatja azt kifejezésre gyakorlatilag, amennyit és amiképpen a történet lehetővé és keresztülvihetővé teszi. Ez nem vélemény vagy indítvány, hanem a tények konstatálása. Így volt ez a múltban, így van ez a jelenben is. A Tóra mindig egy és ugyanaz, de a történet folyton változik hely és idő szerint. Ebből következik, hogy a föld kerek- 161

162 Oláh Gutman.qxp_Layout :22 Page 162 Oláh János 2020/2 3 GUTTMANN MIHÁLY, AZ ELFELEDETT ÓRIÁS AZ ÓRIÁSOK KÖZÖTT ségén elszórt és évezredeket átélt zsidóság egy Tóra alapján állva mégis annyira különbözik, hogy egyik korszak zsidósága nem ismer rá a másikra. De látja azt is, hogy mind egy közös ősi alapon áll, csak a történeti, társadalmi és kulturalapok különböznek. Hittestvérek vagyunk mind egy közös [ ] hitbeli alapon, melynek Tóra a neve, de vannak, mint ez testvérek közt is található, individuális differenciálódásaink. 49 * Hogy Guttmann milyen sokoldalú tudós volt, azt matematikai értekezései és disszertációja is mutatja. Szemléltetésül két idézet doktori disszertációjából, annak is a Magyar Zsidó Szemlében 50 publikált egyik fejezetéből. (Az ismertetést ábrák színesítik, héber szakkifejezések gazdagítják, írása végén meg is magyarázza azokat. 51 ) Egy, az Alföld széléről indult, falusi zsidó gyermek, csongrádi rabbijelöltként, 52 matematikai előképzettség nélkül írja meg doktori disszertációját: Ábrahám bar Chijja Savasorda geometriájának III. fejezete, mint adalék Euclidesnek ΠΕΡΙ ΔΙΑΙΡΕΣΕΩΝ ΒΙΒΛΙΟΝ czímű elveszett munkájához. Néhány (talán könnyebben érthető) mondat e munkájából: Adva van egy kör, melynek átmérője 14. Szorozd azt 3\ 1/7, akkor lesz 44; ez a kerület. Ha most a fél átmérőt 7-tel megszorzod a kerület felével, vagy - is 22-vel, akkor a nyert szorzat 154 lesz. Ez a kör területe. De eljuthatsz a kör területéhez más úton is úgy, hogy nincs szükséged a kerületre: szorozd önmagával az átmérőt; vond le négyzetéből a hetedet és a heted felét és ami visszamarad kezedben, az a kör területe. Az adott példában tehát találni fogod, hogy az átmérő négyzete 196; ha ebből a szorzatból levonod hetedét és fél hetedét, vagyis 42- t, marad a kezedben 154, és ez a kör területe, amint az első módszer szerinti számításodban is találtad. 53 [ ] Savasorda geometriájának méltatásánál szem előtt kell tartanunk azt a körülményt, hogy ő ezt a művét a durvább mérésekkel is beérő korabeli földmérőknek írta, kiktől még nem követeltek akkor magasabb geometriai ismereteket. S. panaszkodik is a franczia mérnökök tökéletlen szaktudása fölött. Ebből magyarázható az a törekvése, hogy nagyon kimerítően és részletesen magyaráz minden számítási eljárást; körül írja a formulákat és stílusa, hogy elég világos legyen, olykor ellaposodik. De épen e törekvés czéltudatos és következetes keresztülvitele kölcsönözte munkájának azt a nagy fontosságot és befolyást, melyet Tiburnusi Plátó fordítása révén elért. S. nemcsak világosabban törekszik előadni a geometriai anyagot, hanem átalakítja [ ] Egy specziális bizonyítási rendszert teremtett a geometriában, melyet mindeddig még nem méltattak, azaz még nem is ismernek, mert műve még nincs kiadva; Plátó fordítása nagyobbára a tételekre vonatkozik; a bizonyításokat mellőzi. Savasorda geometriájáról szóló első értekezésemben (Adalék Euclidesnek ΠΕΡΙ ΔΙΑΙΡΕΣΕΩΝ ΒΙΒΛΙΟΝ cz. elveszett könyvéhez) figyelmeztettem erre a bizonyítási rendszerre, melyben a derékszögen kívül minden más szög szereplése ki van zárva. 54 Guttmann matematika iránti érdeklődése egész életében megmaradt. Így írt róla Benoschofsky Imre, kit tanított a Rabbiképző alsó tanfolyamán: Nagy matematikus volt, a zsidó kalendáriumnak is kiváló szakembere. Már alsós diák korában hozzá fordultak szakszerű tanácsért a naptárkészítők. Egyszer elő is adta 15 éves diákoknak a számítás matematikai titkait. Senki sem értette. A Tanácsköztársaság idején [ ] átvette a matematika tanítását. Rekordidő alatt adta elő a Püthagorasz-tétel bevezetését, a diákok képtelenek voltak követni. 55 * Guttmann-nak egyik kedvelt témája a vallásbölcselet és a teológia határmezsgyéjén alkotó Maimuni életműve és munkái voltak. 56 Scheiber Sándor 57 még 1946-ban összegyűjtötte idevonatkozó munkáit húsz rövidebb-hosszabb német és egy kevés magyar nyelvű munkát vett fel a lajstromba. Maimuni rendkívül nagy hatású polihisztor volt a maga idejében és az azt követő korban egészen mindmáig. Ő az, ki a nyugati világ számára sok tekintetben például szolgáló rendszert alkotott és az elsők között kíséreli meg a hit és a tudás egységének szisztematikus kiépítését. Vallásbölcseleti munkái a középkori zsidó filozófia és a szétválaszthatatlanul, rendkívül sok ponton azt át- meg átfedő teológia mellett az ókori görög filozófiára vonatkozó meglátásait is ötvözik és gyakori kapcsolódási pontjaira rámutatnak. Munkái közül a Misné Torá című talán a legismertebb. Ebben összefoglalja a zsidó vallásjog (háláhá) majdnem teljes anyagát, és eltérve a korábbi hagyománytól nem tárgyalja a törvények talmudi forrásait. Ehelyett arra törekszik, hogy a zsidó vallást logikus egészként mutassa be. Második legfontosabb és ismertebb műve a Tévelygők útmutatója. Itt azon olvasóihoz fordult, akik a filozófiával való foglalkozás közben hitükben elbizonytalanodtak, és azt akarja megmutatni, miképp válhat a hit sajáttá a tudomány közvetítésével: ahol a tudományos ismeretek ellentmondanak a bibliai szövegnek, ott a Bibliát allegorikusan kell értelmezni. Írt egy judeoarab nyelvű kommentárt a Misná- 162

163 Oláh Gutman.qxp_Layout :22 Page 163 Oláh János GUTTMANN MIHÁLY, AZ ELFELEDETT ÓRIÁS AZ ÓRIÁSOK KÖZÖTT 2020/2 3 hoz, a 613 parancsot (micvót) felsorolta és kigyűjtötte a Tórából a maga szempontjai szerint stb. Szóval, rendkívül sokoldalú és termékeny szerző, tudós volt orvosi hivatása mellett. Hasonlóan Guttmannhoz, ki csak orvos nem volt. Néhány szemelvény Guttmann Maimuni munkásságát megvilágító, azt érzékeltető tanulmányaiból, amiket javarészben német nyelven írt: április 14-én Wertheimer Adolf, 58 az IMIT 59 elnökének Maimuni születése 300. évfordulója 60 alkalmából rendezett ünnepélyen elmondott megnyitója után Guttmann a következőket mondta: 61 Maimuni, aki az egész zsidóságot kodifikálja, beszél a Messiásról is, és kodifikálja azt, hogy mit kell a zsidóságnak róla hinnie és tudnia. Valláskódexének utolsó tétele a következőképen hangzik: A zsidó próféták és bölcsek vágyódásai a messiási kor után nem arra vonatkoztatandók, hogy a zsidók uralkodjanak a népek fölött, sem pedig arra, hogy a népek a zsidókat magasabb rangba helyezzék, vagy dúsabb ételben és italban legyen részük, hanem arra, hogy felszabadult, nyugodt lélekkel foglalkozhassanak Istennel s tanaival, és nem lesz akkor éhinség, sem háború, sem irígykedés, sem áskálódás, mert bőség fog áradni az emberiségre és az emberek rá fognak érni arra, hogy az istenség eszméjével foglalkozzanak. Izrael bölcsesség után fog törekedni. Sokat fognak megérteni, ami azelőtt rejtélyes volt, amint írva van,»és megtelik a föld Isten megismerésével, amiként a vizek megtöltik a tenger medrét«. 62 Beszédében kevés szó esik Maimuniról, inkább a kor szelleméből következően apologetikus beszédet tartott. Maimuni kapcsán fontos azért is, mert láthatjuk, hogy Guttmann tudományos munkája mellett az aktuális problémákkal is foglalkozott. Egy tanulmányában így ír a Misné Torá akkoriban megjelent szövegkritikáiról, írása végén kiemelve a saját véleményét, nézeteit is: A Misné Torá forrásainak kimutatása egyike azoknak a problémáknak, melyeken sokat dolgozott a Maimuni-kutatás. Maga Maimuni is a későbbi években megbánta, hogy eleinte a lelőhelyek fontosságát nem ismerte fel. Igen alapos kutatásokat végzett Káró József 63 az ő Keszef Misnéjében 64. De ő sem adhatott kimerítő eredményt, ebben valószinüleg kora is hibás. A régi zsidó irodalom nagy része a Talmud-üldözések következtében elveszett. Egy másik rész pedig el volt rejtve könyvtárakban, hova zsidóknak évszázadokon át nem volt bejárásuk. Kárónak magának is fiatal korában el kellett hagynia Spanyolországot. Amit új hazájába magával átmentett, az nem volt sokkal több, mint az akkori halachikus gyakorlat. A Sulchan Aruch későbbi szerzőjének nem állottak rendelkezésére mind a forrásmunkák, melyekből Maimuni az ő valláskodexének tartalmát vette. Sok helyütt megelégszik Káró olyan utalásokkal, melyek csak valami hasonlót tartalmaznak. Sokat megoldatlanul hagy, sok pedig mint a kodifikátor egyéni véleménye szerepel. [ ] Feltűnő a gér tosáv kifejezés, mely az M.R.E.-ből [Midrás Rabbi Eliezer] 65 teljesen hiányzik. A tartalom 66 szempontjából sem lehet e helyen ennek a kifejezésnek a használatát minden további nélkül megérteni. Talán az az ezer évnyi távolság jut itt erősen szóhoz, mely a forrás és a késői feldolgozó között van. Gér tosáv eredetileg államjogi szakkifejezés volt. Ama nemzsidókat jelölték vele, akik mint nemzsidók telepedtek le Palesztinában, t.i. polgárai voltak a zsidó államnak, de vallásilag nem csatlakoztak a zsidókhoz. Ilyen más vallású pogányokkal szemben a Noachida törvények 67 voltak az állam valláserkölcsi követelményei. Kimerítőbben foglalkoztam a kérdéssel Das Judentum u. seine Umwelt c. könyvemben, V. fej. 98 kk. A gyakorlatban a Gér Tosab intézménye a zsidó állami élettel együtt megszünt. A régi források beszélnek ugyan még róla, de hát a régi források beszélnek a templomi szolgálatról is. Ellenben, ha egyszerűen nemzsidókról van szó, nem használják a Gér Tosab kifejezést. Maimuninál azonban más a helyzet. Ő Gér Tosabnak nevezi állandóan a nemzsidót, aki a Noachida törvényeket betartja. Ha meggondoljuk, hogy ma már majdnem az egész civilizált emberiség vallja a Noachida törvények lényegét, akkor látjuk teljesen világosan, hogyan változott a Gér Tosab Maimonidesnek és az őt követő íróknak a szóhasználatában. V.ö. különösen Melakh. 10, 12. Ez a rövid utalás is mutatja Maimonides önálló eljárását az előtte lévő anyaggal szemben. [ ] Nincs szükség a szöveg alapos megbeszélésére, mert ezt már elegendően megvilágítottam munkámban: Das Judt. u. s. Umwelt 324. kk. Arra is rámutattam, hogy az emberszeretet parancsának pozitív formája megvan egy kereszténység előtti zsidó forrásban (Aristeas levele ), másrészt pedig a Didache-ban, 69 az első keresztény kathekizmusban éppen a negatív forma van megrögzítve. (328. old.) Mégis érdekes, hogy az emberszeretet parancsának pozitív formulázása Maimuninál újabb párhuzamra akadt. * Guttmann egyik legismertebb műve egyike a fő műveinek a Das Judentum und seine Umwelt 70, amely 1927-ben jelent meg először nyomtatásban Berlinben. 71 Ízelítőül a Tartalomjegyzék, amely érintőleges és vázlatos képet ad Guttmann grandiózus szándékáról szerteágazó érdeklődéséről, ismeretei - ről: 163

164 Oláh Gutman.qxp_Layout :22 Page 164 Oláh János 2020/2 3 GUTTMANN MIHÁLY, AZ ELFELEDETT ÓRIÁS AZ ÓRIÁSOK KÖZÖTT Előszó (III V) Első szakasz (1 19): A bibliai emberiségfogalom és néhány dolog Izraelnek az általános emberiséghez való (belső) viszonyáról. A Biblia teremtéstörténete, az asszírok és a babilóniaiak teremtésmítoszai. Egység és többség az isten- és emberiségfogalomban. Szoros kapcsolat egyrészt a monoteizmus és a monoantropizmus, másrészt a politeizmus és a poliantropizmus között. Ősi kinyilatkoztatások. A népek leszármazási táblái a Genezisben. Ábrahám küldetése. Idegenek az izraelita királyok uralma alatt. A próféták univerzális hatásterülete. Második szakasz (20 42): A külföldi idegenek (nochri aki megőrzi eredeti nemzetiségét ). Külföldiek mint barátok és mint háborús ellenségek. Idegenforgalom, karavánkereskedelem, országutak és piacok külföldi utazóknak és kereskedőknek. A Pentateuchus idegenekre vonatkozó törvénye. A vérbosszú és a védelmi pénz népjogi érvényessége mint a család régi autonómiája. A halálbüntetés messzemenő korlátozása. Az idegenek bibliai jogainak megszűnése a római uralom alatt, az etikai-vallási vonatkozások határozottabb előtérbe kerülése. Harmadik szakasz (43 65): A belföldi idegen ( ger aki csatlakozni szeretne az izraelita vallási közösséghez). Idegenek felvétele az izraelita államközösségbe. Jeruzsálem különállása államgazdaságilag szükséges és általánosan végrehajtott. A letelepedett idegenek jogai és kötelességei. A letelepedési jog nincsen vallási csatlakozáshoz kötve. A letelepült prozelita (ger-tosav) csak állampolitikailag van kapcsolódva. Polgári egyenlősége és helyzete a társadalmi életben. Szabadsága a vallási életben és részvétele az áldozati kultuszban. Az izraelita vallási közösségbe való belépésének engedélyezhetősége. Családi csatlakozásának engedélyezhetősége. Negyedik szakasz (66 97): Prozeliták és prozelitizmus. A két prozelitatípus (ger-tosav és ger-cedek). Az istenfélők. A zsidó vallástól való vallási függetlenségük. Hellenista és római írók harca az istenfélők mozgalmával. A zsidó propaganda céljai. Enyhébb és szigorúbb felfogások a prozeliták felvételekor. Szeretet a prozeliták iránt és jogaik, valamint az eredeti izraelitákkal való azonos helyzetük szigorú megóvása. Néhány kritikus megcáfolása. Pogány írók harca a prozeliták nagy tömege ellen. Ötödik szakasz (98 114): A dualista prozelitaelv vallástörvényi értelmezése. A noachida törvények. A noachida parancsolatok mint az egész emberiség őstörvényei és soha meg nem szűnő érvényessége. A noachida törvények száma és tartalma. Etikai-erkölcsi és emberjogi jellegük. Zsidó és zsidóságon túli források: Jubileumok könyve, Újtestamentum. A noachida törvények mint a zsidó propaganda dualista elvének kiindulási pontja. Letelepült prozelita (ger-tosav) és istenfélők, jámbor noachidák típusai, teljes prozeliták mint a zsidóság új tagjai. A dualista vallási elv. Hatodik szakasz ( ): Vallásfelekezeti (konfessionell) partikularizmus. A partikularizmus lényege az Exodus révén szemléltetve. Az Egyiptomból való kivonulás mint vallási élmény. A partikuláris és univerzális hittartalom összekapcsolása. A kultusz és a morál lényegileg különböző és mégis összetartozó. Példázat a fáról és gyümölcseiről. A patriarchák és az izraeliták vallásos élményei a pusztai vándorlás során. A vallás nemzeti alapjai és univerzális hatásai. A babiloni fogság és Jeruzsálem lerombolása a rómaiak által. A korai Egyház támadásai. Hetedik szakasz ( ): Etikai univerzalizmus. A kultusz természetes partikularizmusának és a morál univerzalizmusának hatásai és következményei. A kettő összekapcsolása érvényességi körük különbözőségének megőrzésével. Az egész emberiség azonos etikai helyzete a Midrás és a Talmud szerint. Társas érintkezés és barátság talmudtudósok és pogányok között. Vallástörvényi elkülönülés az antik bálványimádás és a későbbi politeizmus között. Elvi állásfoglalás a kereszténységgel szemben. Az istenfogalom korlátlan univerzalizmusa, liturgikus bizonyítékok. Jézus a Talmudban és a Midrásban csak másodkézből származó, bizonytalan legendákból ismert. Különböző személyekhez tartozó történetek keveredtek össze benne. Nincs eretnekség a népek között. 164

165 Oláh Gutman.qxp_Layout :22 Page 165 Oláh János GUTTMANN MIHÁLY, AZ ELFELEDETT ÓRIÁS AZ ÓRIÁSOK KÖZÖTT 2020/2 3 Nyolcadik szakasz ( ): A népek üdve. Az interkonfesszionalizmus (felekezetek-közöttiség) belső lényege. Lessing Nathan -jában a három gyűrű meséje nem elegendő. Példázat különböző anyáknak a gyermekeiről. A vallás a lélek belsejében gyökerezik. Vallási élmények és történeti előfeltételeik különbözősége. Próféták a pogány népeknél (Bálám, Jób). Az egész emberiség üdvközössége az őskinyilatkoztatás és a noachida törvények betartása révén. Az emberszeretet parancsolat az egész emberiség számára. R. Simon ben Jochai mondása: Titeket ember -nek (Adam) hívnak, de a népeket nem nyelvileg és hagyománytörténetileg megvilágítva. Az emberiség fogalma a hagyomány legrégibb forrásaiban. A pogányok tóratanulásának eltérő felfogásai történetileg megvilágítva. Kilencedik szakasz ( ): Próféta és apostol. A próféta mint az univerzális etika hirdetője, az apostol egy új vallás harcosa. Az apostolok észlelik és kihasználják az istenfélők bizonytalan felekezeti (konfessionell) állapotát. A korai Egyház harcai a zsidóság utódlásáért és az igazi Izrael dogmatikus annektálása. Pogánymisszió az új vallás szintetikus kialakítása révén. A két szülő elmélet a kereszténység keletkezésének magyarázatára. A keresztény hitelvek tudományos megragadásának jelentősége, a zsidóság és a kereszténység közötti viszony tényszerű megállapítása. Tizedik szakasz ( ): Egyházi univerzalizmus. Pártharcok a keletkező kereszténységben. Az egységes kultusz és az univerzális Egyház mellett kiállók túlsúlya. A toleranciaprobléma általános felfogása szerint. Különböző alapelvek a toleranciakörök kialakítására. Etikai és egyházi toleranciakör. Kánaán meghódítása és az antik bálványimádás üldözése. Az Egyház átveszi és szigorítja a pogányok elleni bibliai intézkedéseket. Annak a bibliai tilalomnak megszüntetése, hogy az elítélt bálványimádók vagyonából semmit sem szabad megtartani. Kereszteshadjáratok, vallásüldözés, inkvizíció az egyházi univerzalizmus érdekében. Gazdasági és konfesszionális jellegű intézkedések. Tizenegyedik szakasz ( ): Harc a világért és a világ megítélése (?) (Weltkampf und Weltgericht). Az egyházi univerzalizmus alapeszméje. A Törvény megszüntetése, amit Pál csak tökéletlenül és csupán kultikus-dogmatikus szempontból hajtott végre. Pál bizonyítási módszere nem farizeusi, hanem görög. Jézus mint egy új kultuszi rendszer középpontja. Harcok a kereszténységen belül a vallás kultikus-dogmatikus tartalmáért. Nem etikai, hanem kultikus-dogmatikus különbségek képezik a vallásháborúk tárgyát. A középkori fanatizmus az egyházi vallási monizmus közvetlen következménye. A reformáció sikerei, a kereszténységen belüli vallási monizmus összeomlása azon történeti tény által, hogy több egyház keletkezett. A vallási tolerancia kérdésének új megfogalmazása. Tizenkettedik szakasz ( ): A régi iskola és a modern polémia. Világtörténeti, nem konfesszióelméleti legyőzése a vallási monizmusnak. A vallásháborúk teológiai folytatása. Az apologetika a többi vallás elleni harcra van berendezkedve. A kritika és az apologetika közötti különbségek. A. Pogány kijelentések és ítéletek ( ). A pogány gyalázkodás nem csupán a zsidókra vonatkozik. A keresztények elleni pogány támadások hevessége. Ezeket az emberi nem ellenségeinek hívják. Nekik tulajdonítanak minden szerencsétlenséget, még a természeti eseményekből származókat is. A rágalmazás és vádaskodás különböző típusai. Szamárkultusz. Megátalkodottság. Állam az államban. Harmadik nem. Fajtalankodás (ödipuszi keveredés). Thyesteische Mahle (kannibalizmus, gyermekáldozat). Vérrítus. Ez utóbbi rágalmazás középkori átvitele a zsidókra. B. Polemikus idézetválogatás (Eisenmengerianizmus) ( ). Az idézetválogatás lényege. Eisenmenger alapműve a zsidógyűlöletről ahogy a tudomány megítéli. Példák, apologetikus idézetválogatás az újabb művekben. A korai Zsinagóga apologetikus szembeállítása a korai Egyházzal. Hol boldogulnak jobban a pogányok? Moses Chefez a pogányok jámborságáról. Nachman Krochmal legendája. Eredendő bűn, massa perditionis (a kárhozatra ítélt tömeg/többség), kegyelmi kiválasztás (Gnaden- 165

166 Oláh Gutman.qxp_Layout :22 Page 166 Oláh János 2020/2 3 GUTTMANN MIHÁLY, AZ ELFELEDETT ÓRIÁS AZ ÓRIÁSOK KÖZÖTT wahl). Kánaán meghódítása és az inkvizíció. A történelmi összefüggések elhanyagolása. A pogányok pusztái. C. Kisajátítások és ellentétképzések ( ). A Biblia és egyes tanításai kisajátításai. Izrael kiválasztottságát kisajátítják és egyben kritizálják. A felebaráti szeretet kisajátítása. A kereszténység bosszantó vadhajtásait a zsidóságnak tulajdonítják. Kritizálják Hillél kijelentését, melyben a felebaráti szeretetet negatív módon fogalmazza meg. Apologetikus prioritásigény a felebaráti szeretetre vonatkozóan. Felebaráti szeretet a történelemben és a jelenben. D. Hol rejtőzik a hiba? ( ). Más vallások kisebbértékűségének bizonyítása hibák felfedezése révén. Értelmezési csúsztatások a felebaráti szeretettel kapcsolatban. A bibliai teremtéstörténet kritikája. A kultusz és a morál térségteóriája. Az etika mint a vallások megkülönböztető ismertetőjele? A monoteizmus apologetikus kritikája. Henoteizmus. Monoteista ösztön (a természeti javakban szűkölködő sivatagi életben). Monoteizmus a hit minimuma. A monoteizmus a zsidó gondolkodás kései gyümölcse. Más vallásoktól kölcsönvett monoteizmus. E. A zsidó bosszúisten ( ). A dualizmus alapelve: a jó és a gonosz isten. A földi világteremtés és az erkölcsi törvények a gonosz istenhez tartoznak. A monoteizmus minden attribútumot egyetlen Istenben egyesít. A kereszténység harcolt a dualizmus elmélete ellen. Isten bosszújának a jelentése. Isten bosszújának zsidó felfogása. Isten bosszúja az Újszövetségben, az egyházatyáknál és Luthernél. Az isteni szeretet mint a zsidó vallás alapelve. Hatásai a tanításban és az életben. F. Zárszó ( ). Az apologetikai támadás súlypontja a kultuszi területen van. A vallási élet tudományos munka által okozott megrázkódtatásai kevésbé aggályosak, mint az apologetika háborús védekezése. A szigorúan tényszerű kutatómunka szükségessége a vallási élet területén. I. A felhasznált és idézett irodalom jegyzéke ( ). II. Helymutató ( ). III. Név- és tárgymutató ( ). 72 * Guttmann Mihálynak tudományszervezői és népszerűsítői tevékenysége, a Rabbiképző sokrétű igazgatói teendői és szerteágazó külföldi kapcsolatai ápolása mellett jutott ideje könyvek, folyóiratok és egyéb periodikák szerkesztésére, valamint tanulmányok és lexikonszócikkek írására is és 1918 között szerkesztője volt a héber nyelven Budapesten megjelenő Hacofe méerec Hágár (később: Lehohmát Jiszráél) folyóiratnak, amelynek összesen 15 száma jelent meg 1931-es megszűnéséig tól szerkesztője volt az ugyancsak héber nyelven megjelenő Hászoker folyóiratnak is, amelyből 6 szám jelent meg 1940-ig. 74 Az Ocar Jiszrael enciklopédia egyik szerkesztője és közreműködője, az Encyclopaedia Judaica (Eshkol) szócikkíró közreműködője volt a német és a héber nyelvű kiadásokban is. 75 Az 1884-től megjelenő Magyar Zsidó Szemle 76 társszerkesztője volt 1934 és 1942 között. Das Judentum und seine Umwelt. (Eine Darstellung der religiösen und rechtlichen Beziehungen zwischen Juden und Nichtjuden mit besonderer Berücksichtigung der talmudisch-rabbinischen Quellen) 77 című nagyszabású műve mellett elkezdte írni héberül a CLAVIS TALMUDI sive encyclopaedia rerum, quae in mischna, utroque talmude, tosifta, mechilta, sifra, sifre, talmudicisque libris occurrunt, alphabetico ordine disposita. Mafte ah HaTalmud, entziklopedia kolelet beseder alef bet et tokhen hasifra hatalmudit lefi mekore a beshas Bavli veyerushalmi, im hashva at hamekomot hamakbilim lekhol inyan veinyan memekhilta, sifra, sifrei, tosefta vekhuley, vehashva at hamefarshim vehaposkim ( angolos átírásban) című monumentális művét, amelyből 4 kötet jelent meg. 78 Ő szerkesztette, közösen Balassa Józseffel, Guttmann Henrikkel, Hevesi Simonnal és Lőwinger Sámuellel, a Herz 79 -féle MÓZES ÖT KÖNYVE ÉS A HAFTÁRÁK 80 kiadást ben, amely öt kötetben jelent meg és a kortársakra nagy hatást gyakorolt. * Még magyarországi ittléte alatt elkezdte írni héberül a CLAVIS TALMUDI című művét, amelyből 3 (4) kötet jelent meg. Szisztematikusan végig kívánt menni a héber ábécé betűi sorrendjében a hagyományos zsidó irodalomban megtalálható szavakon, kifejezéseken és azok tartalmát röviden megírni. Egy intézmény számára is óriási vállalkozás Néhány részletet idézek az általam elkövetett magyar nyelvű fordításból. [ ] (b) Agripasz. A római hadsereg vezére. (Talmud: Ávodá zárá 55a.) /Agripasz/ Kérdést tett fel Rábbán Gámliélnek: Írva van a ti Tórátokban, mert te Tórádban bálványimádásról van szó:»(is- 166

167 Oláh Gutman.qxp_Layout :22 Page 167 Oláh János GUTTMANN MIHÁLY, AZ ELFELEDETT ÓRIÁS AZ ÓRIÁSOK KÖZÖTT 2020/2 3 tened) emésztő tűz, féltékeny (buzgó) Isten.«(M.V.4,24) Nem csak bármit felfal, hanem féltékeny, (mert) egy bölcs (féltékeny) a bölcsre és a hatalmas a hatalmasra és a gazdag a gazdagra. Mondta neki válaszul Rábbán Gámliél: Példával példálódzok, mihez hasonlít a dolog: Hasonló egy olyan férfihez, ki a felesége mellé vett egy másik feleséget. Ha a második feleség jobban megkülönböztethető, mint az első feleség, akkor az első feleség nem féltékeny rá, és nem érez haragot. De ha a második feleség kevéssé különbözik az első feleségtől, akkor féltékeny lesz rá. 82 [ ] Ahinoám. Egy férfi Dán törzséből, aki esküt tett a véneknek (70 vén előtt, az első Synhedrion/Szánhedin 83 előtt) és Mózesnek. Elfeledve a Jalkut Simoni 84 szerint a Beháálothá hetiszakaszban (11. fejezetben 85 olvashatók). Ahiezer. Egy férfi Dán törzséből, aki esküt tett a véneknek (70 vén előtt, az első Synhedrion/Szánhedin előtt) és Mózesnek. Elfeledve a Jalkut Simoni szerint a Beháálothá hetiszakaszban (11. fejezetben 86 olvashatók). Ahikám. Sáfán 87 fia. Megmentette Jeremiást megjelenésével a Szifré 88 szerint a Beháálothá hetiszakaszban (11. fejezetben 89 olvashatók). [ ] 90 Ahirám. Egy férfi Efráim törzséből, aki esküt tett a véneknek (70 vén előtt, az első Synhedrion/Szánhedin előtt) és Mózesnek. Elfeledve a Jalkut Simoni szerint a Beháálothá hetiszakaszban (11. fejezetben 91 olvashatók). 92 [ ] [ ] Alpaél. Kezdeményezője volt Lod és Ono 93 építésének (Megila 4a, eleje). Alcapan. Misaellel 94 együtt ők vitték el a halott Nádávot és Élihut 95 (Áron két fiát). Alkum. Egy kecskebakja a Szent áldassék nevének (Istennek) lásd Szánhedrin: 82b. És ő (Pinhász 96 ) tudatta, hogy a király kecskebakja népének (hogy a Szent áldassék neve kecskebakká tette né - pének, RÁSI 97 ). 98 * GUTTMANN ÉS A RABBIKÉPZŐ, RÖVID KITEKINTÉSSEL A KORRA Guttmann Mihály 1933-tól haláláig töltötte be a Rabbiképző rektori posztját, 99 abban a korban, mikor a magyarországi zsidóság (és a világ zsidósága is) diszkriminációs intézkedések szenvedő alanya lett. Felismerte, hogy az új kihívásokhoz alkalmazkodni kell és a lehetőségekhez képest legkisebb kár elszenvedésével, de valahogyan meg kell őriznie az intézmény működését ban jelent meg az új gimnáziumi rendtartásról szóló Vkm. 100 rendelet. Ez kiterjesztette az eddig is meglévő hittanulási kötelezettségről szóló évi sz. Vk. rendeletet, miszerint minden tanuló köteles részt venni a hitfelekezete elöljárósága által kirendelt hitoktató óráin. Ha ezt elmulasztja, ha hittanból előmeneteli bizonyítványt nem mutat fel, tanjegy hiánya miatt nem léphet felsőbb osztályba. 101 E rendeletet az új gimnáziumi rendtartásról szóló /1938. IX. sz. Vkm. rendelet pontosítja és előírja, hogy Az izraelita tanulók ünnepnapjai amelyeken délelőtt és délután mentesek az iskolában való megjelenés alól, viszont istentiszteleten kötelesek részt venni. 102 Ezzel a tanfelügyelők (akik többnyire rabbik voltak) feladatai is megnőttek, tehát a Rabbiképzőt végzett rabbik feladatai is. Ez bizonyos mértékben új kihívások elé állította a rabbiképzést és új perspektívát is jelentett a hallgatóknak és a későbbiekben ide jelentkezőknek. Szintén pozitív dolog, hogy még ebben az időszakban érvényes a papok, papnövendékek, papjelöltek nem kötelezettek fegyveres szolgálatra a hadseregnél. Papok, amennyiben állásban vannak, papjelöltek tanulmányaik tartama alatt. 103 Tehát a rabbik és a rabbiképzős hallgatók fel vannak mentve a fegyveres szolgálat (és a munkaszolgálat) alól. Ez előny és vonzerő is volt a Rabbiképzőbe jelentkezők számára. A II. világháború kezdetétől a területi visszacsatolások, illetve Magyarország hadba lépése után a hallgatói létszámok a következőképp alakultak: Évfolyam 1939/ / / /43 93 Szeminárium (fő) Ezekben az években láthatóan növekedett a rabbiszeminárium iránti érdeklődés, amely egy igazi zsidó akadémiaként működött a rettenet közepette. A létszámnövekedés okai lehettek a fentebb említetteken kívül a megújított numerus clausust 104 követő numerus nullus 105 jóvoltából a továbbtanulási lehetőségek más irányú megszűnése, a zsidók szisztematikus kirekesztése az ország gazdasági, kulturális és társadalmi életéből. Viszont a Guttmann vezette intézménynek a negatív dolgokkal is számolnia kellett. A már említett zsidótörvények nyomot, mély nyomot hagytak a Rabbiképző éle - tében is. Anyagilag és a presztízs szempontjából különösen a 1942: VIII. tc., amely az izraelita vallásfelekezet jogállásnak szabályozásáról címet viselte, hiszen a jogszabály megvonta az állami támogatást 167

168 Oláh Gutman.qxp_Layout :22 Page 168 Oláh János 2020/2 3 GUTTMANN MIHÁLY, AZ ELFELEDETT ÓRIÁS AZ ÓRIÁSOK KÖZÖTT a felekezeti szociális és tanintézményektől, köztük a Rabbiképzőtől is. Hatása már Guttmann életében megmutatkozott, az anyagi ellehetetlenülés réme kísértett, hiszen így a Magyar Izraeliták Országos Irodája felügyelete alá került az intézmény, neki kellett azt fenntartania az általa beszedett adópengőkből. Gyakorlatilag megszűnt a Rabbiképző megalakulása óta meglévő autonómiája. Guttmann 1942-ben adta vissza lelkét Teremtőjének, egy viszonylag rendezett, magas hallgatói létszámmal rendelkező Rabbiképzőt hagyva utódára, Löwinger Sámuelre. * Guttmann Mihály félig-meddig elfeledve pihen a Kozma utcai neológ zsidó temetőben. Emlékezete nincs jelen napjainkban a zsidó és nem zsidó köztudatban. Egyes általa művelt diszciplínák háttérbe szorultak, bizonyos műveit meghaladta már az idő, de ő hangsúlyozottan: nagy rabbi volt. Gáon volt, a szó klasszikus, a babilóniai talmudi akadémiákon kialakult értelmében e szónak. Mert hát mi is teszi az embert igazi nagy rabbivá? Nem kinevezése, nem címei, nem a rá alkalmazott epitheton ornansok száma, hanem kizárólag tudása és annak továbbadási képessége. Guttmannak óriási rabbinikus tudása volt és igazi a kifejezés valódi értelmében értelmiségi műveltsége. A kényszerű diszkrimináció, a háború és a kiszorítottság éveiben kellett megvédenie a Rabbiképzőt és az itt folyó tevékenységeket a nagyvilág felé, a korlátozott lehetőségeket kihasználva pedig a tudomány, a szaktudomány művelésével, főként idegen nyelven. Végezetül egy idézet a Talmudból, a Guttmann pályáját végig kísérő ókori enciklopédiából, mert, úgy vélem, őreá feltétlenül illenek e szavak: Kik az építők? [ ] Ők a bölcsek, mivel ők életükben a világ (fel)építésével foglalatoskodnak. 106 * * * Hálával és köszönettel tartozom Hidvégi Máté barátomnak, hogy felhívta figyelmemet Guttmann Mihályra, kiről a Rabbiképző rektorai közül kevés szó esik és még kevesebb írás született. Ő is inspirált e rövid dolgozatféle megírására, volt szíves először átolvasni a kéziratot és értékes tanácsokkal szolgálni. Különösen értékesek voltak megjegyzései Löwvel kapcsolatosan, valamint tudománytörténeti meglátásai. Köszönöm Haraszti György professzor úrnak, kitűnő kollégámnak és barátomnak, hogy a Rabbiképzőbe felvettek pontos számadatát közölte velem. Hálával adózom Kövér Andrásnak, e több nyelven is értő, Schweitzer-emlékdíjjal kitüntetett hebraistának, szakavatott és kitűnő fordításáért (Das Judentum und seine Umwelt. Eine Darstellung der reli - giösen und rechtlichen Beziehungen zwischen Juden und Nichtjuden mit besonderer Berücksichtigung der talmudisch-rabbinischen Quellen). Fiamnak is jár a köszönet, ki elősegítette, lehetővé tette a nyugodt hátteret ezen írás megszületéséhez. JEGYZETEK 1 Bloch Mózes ( ). 2 Bacher Vilmos ( ). 3 Blau Lajos ( ). 4 Scheiber Sándor ( ). 5 Schweitzer József ( ). 6 Schöner Alfréd (1948 ). 7 Löwinger Sámuel ( ). 8 Róth Ernő ( ). 9 Biharfélegyháza (románul Roșiori) község Romániában, Bihar megye északnyugati részén, az ország nyugati szélén, Nagyváradtól 23 km-re északra, a magyar határtól 5 km-re keletre fekszik. A 2002-es népszámláláskor 1324 lakosa volt. Guttmann születésekor (1869 és 1880 között) 68, ill. 52 izraelita lakosa volt. (Lásd Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok között kia.hu/konyvtar/erdely/erd2002.htm ). Jelenleg nem él zsidó Roșioriban. 10 Sírja a Kozma utcai temetőben található (4A parcella, 11. sor, 17. sírhely). 11 Lásd pl. Cohen, Jichak Joszef: Háhmé Tránszilvániá Perákim le-toldot jehudé Tránszilvániá, háhméá ve-hájecirá há-toránit bá. (Máhon Jerusáláim, 1989.); Moshe Carmilly-Weinberger: A zsidóság története Erdélyben ( ). (MTA Judaisztikai Kutatócsoport: Budapest, Hungaria Judaica 9.) és Soós Endre: A nagyváradi zsidóság útja. In Ararát. Magyar Zsidó Évkönyv /4. (Országos Izraelita Leányárvaház: Budapest, 1943). 12 Lásd pl. Blau, Leslie: Bonyhad. A Destroyed Community. The Jews of Bonyhad, Hungary. (Shengold Publisher: New York, 1994); Büchler Sándor: A bonyhádi zsidó közösség múltjából. In MZSSZ XII. (1895) ; Moskovits, Cvi: Jesivák Magyarországon. MTA Judaisztikai Kutatócsoport: Budapest, Hungaria Judaica Lásd pl. Bárkány-Dojč: Bratislava, in Židovské naboženské obce na Slovensku. (Bratislava: vyavatel stvo Vesna, ); Gold, Hugo: Die Juden und die Judengemeinde Bratislava in Vergangheit und Gegenwart. (Brünn: Jüdischer Buch- und Kunstverlag, 1932); és Ujvári Péter (ed.): Zsidó lexikon. A Zsidó lexikon kiadása, Budapest, A Talmud héber szó jelentése: tanulás, tanítás; átvitt értelemben a Tanahból kikövetkeztetett törvényi előírást 168

169 Oláh Gutman.qxp_Layout :22 Page 169 Oláh János GUTTMANN MIHÁLY, AZ ELFELEDETT ÓRIÁS AZ ÓRIÁSOK KÖZÖTT 2020/2 3 ismertető és továbbfejlesztő tanítás. A Talmudban megtalálható a posztbiblikus kor zsidóságának egész való élete. A Talmudot olvasva látható, hogy mint lesz a gondolat törvénnyé (háláhá), előttünk van a kiinduló alap: a Tórából levezetett törvény (Misna), majd a törvénnyé válás meghozatali vitájának, diskurzusának jegyzőkönyve (Gemárá). De megtalálható a Talmudban, hasonló kvantitatív helyet foglal el az ágádai rész, a posztbiblikus kor zsidóságának etikája, a Biblián alapuló költészete, filozófiája, mindene és a Talmud szövegéhez írt kommentárok (Toszáfot) is. Kétféle Talmud ismeretes, úgymint: Jeruzsálemi-, amelyet az V. században zártak le; és a VI. században véglegesített Babilóniai Talmud. Ha a Talmud szó önmagában szerepel, akkor az mindig a Babilóniai Talmudot jelenti. A Talmudról bővebben pl. Blau Lajos: A Talmudról. Magyar Zsidó Tudományok könyvsorozat 2. kötet. (Gabbiano Print: Budapest, 2006 ); In Michael Berenbaum, Fred Skolnik (eds.): Encyclopaedia Judaica 2 / Vol. 19 Som Tn. (Detroit: Thomson-Gale Macmillan Reference, ) 15 Lásd Blau Lajos, Klein Miksa: Emlékkönyv a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet ötven éves jubileumára I. kötet. A Rabbiképző első 50 éve. Budapest, Címe: Ábrahám bar Chijja Savasorda geometriájának III. fejezete, mint adalék Euclidesnek ΠΕΡΙ ΔΙΑΙΡΕΣΕΩΝ ΒΙΒΛΙΟΝ czímű elveszett munkájához. Athenaeum: Budapest, , 1 t. kihajtható, 15,[1] (Magyar és héber nyelvű kiadvány.) Lásd egyik méltatását, pl. dm_1933_265.pdf Ábrahám bár Hiyya há-nászi, más néven Abraham Savasorda, zsidó matematikus, csillagász és filozófus volt Barcelonában. bár Hiyya aktívan fordította az iszlám tudomány alkotásait latin nyelvre és valószínűleg a legkorábban vezette be az arab algebrát a keresztény Európába. Számos eredeti munkát írt matematikáról, csillagászatról, zsidó filozófiáról, kronológiáról és a földmérésről. Legnagyobb befolyású munkája egy héber nyelvű értekezés, amelyet latinra is lefordítottak, a Ḥibbur há-mesiáh ve-ha-tisboret. Lásd pl. encyclopedia.com/science/dictionaries-thesauruses-pictures-and-press-releases/abraham-bar-hiyya-ha-nasi Alexandriai Eukleidész (i. e. 300 körül született) görög matematikus, akit később a geometria atyjaként is emlegettek. Ő a híres ókori matematika(tan)könyv, az Elemek (Στοιχείa, Sztoikheia) szerzője, amelyben összefoglalta a matematika alapjait (euklideszi geometria). Az Elemekben geometriai módszerekkel ugyan, de világosan leírja a két szám vagy mennyiség legnagyobb közös osztójának megkeresésére (is) használt euklideszi algoritmust. Az Elemekben a geometriai objektumok tulajdonságait viszonylag kis számú axiómából vezeti le, így a modern matematika axiomatikus módszerének úttörője (esetleg ihletője) volt. Lásd pl. hu/eukleidesz/ Nem 1903-ban avatták rabbivá, amint azt többen is tévesen közlik, például: Dr. Blau Lajos és Dr. Klein Miksa: Emlékkönyv a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet ötven éves jubileumára I. kötet. A Rabbiképző első 50 éve. Budapest, ; Lőwinger Sámuel: Hagyományos irodalmunk fejlődése a görög-zsidó kulturkapcsolatok tükrében. Guttmann Mihály ( ) helye a zsidó szellemtörténetben. In IMIT Évkönyv Budapest. 37.; Carmilly-Weinberger, Moshe: One Hundred Years of the Seminary in Retrospect. Fourth period: Twilight ( ). In Carmilly- Weinberger, Moshe (ed.): The Rabbinical Seminary of Budapest A Centennial Volume. Studies in its History and its Scholarly Record. Sepher-Hermon Press, Inc. for The Alumni Association of the Rabbinical Seminary of Budapest, New York, A helyes adat (1904) megtalálható: A Budapesti Országos Rabbiképző-intézet értesitője az iki tanévről. Budapest, Németül: Jahresbericht der Landes- Rabbinerschule in Budapest. Für das Schuljahr Budapest, A Csongrádi Lap november 8-án a következőképpen tudósított beiktatásáról: Az izraelita hitközség által választott dr. Guttmann Mihály rabbit a f. hó 1-jén délután iktatták be nagy ünnepéllyel az izraelita templomban. Az új rabbinus igen rokonszenves, művelt és tudományos férfiú, kiben nemcsak az izraelita hitközség nyert kiváló lelkészt: hanem az intelligens közönség is jeles tagra tett szert. 19 Lásd Fodor Péter: Szemelvények a csongrádi zsidóság történetéből. In Ábrahám Vera (ed.): Szegedi Judaisztikai Közlemények 2. (Szeged: Szegedi Zsidó Hitközség dr. Birnfeld Sámuel Könyvtára, ) 19 a»neológia«az ortodoxia által a haladókra ragasztott, eredetileg a keresztény teológia és politika polemikus szótárából kölcsönzött címke, ami feltehetően az 1830-as évek végétől kezdve a német zsidó sajtó révén vált egyre ismertebbé és használtabbá a magyarországi zsidók kommunikációjában. Lásd Turán Tamás: Ortodox, neológ: a magyar zsidó valláspártok elnevezéseinek történetéről. In Regio 24.3 (2016) /pdf_ Az Országos Rabbiképző Intézet történetéről, általánosságban: Bánóczi József összeáll.: Az Országos Rabbiképző Intézet első évtizedének története. In A Budapesti Országos Rabbiképző Intézet X. Értesitője az 1886/87-iki Tanévről. Athenaum: Budapest, Dr. Benoschofsky Imre: Emlékek a Szemináriumból. In Scheiber Sándor (ed.): Évkönyv Magyar Izraeliták Országos Képviselete: Budapest, Dr. Blau Lajos: Adalékok a Ferencz József Országos Rabbiképző Intézet történetéhez. Az Intézet fennállása negyvenedik évfordulója ünnepére (1877. október október 4). Különlenyomat a Magyar- Zsidó Szemle évi évfolyamából. Kohn M., Vác, Dr. Blau Lajos és Dr. Klein Miksa: Emlékkönyv a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet ötven éves jubileumára I. kötet. A Rabbiképző első 50 éve. Budapest,

170 Oláh Gutman.qxp_Layout :22 Page 170 Oláh János 2020/2 3 GUTTMANN MIHÁLY, AZ ELFELEDETT ÓRIÁS AZ ÓRIÁSOK KÖZÖTT Dr. Büchler Sándor: A zsidó reform úttörői Magyarországon. In Magyar-Zsidó Szemle XVII. évf. / Carmilly-Weinberger, Moshe (ed.): The Rabbinical Seminary of Budapest A Centennial Volume. Studies in its History and its Scholarly Record. Sepher-Hermon Press, Inc. for The Alumni Association of the Rabbinical Seminary of Budapest. New York, Frojimovics Kinga Komoróczy Géza Pusztai Viktória Stribik Andrea: A zsidó Budapest II. Városháza MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest, Frojimovics Kinga: Az Országos Rabbiképző Intézet felállítása körüli viták az 1870-es években. In uő.: Szétszakadt történelem. Zsidó vallási irányzatok Magyarországon Balassi Kiadó, Budapest, Schweitzer József, Gábor György, Hajnal Piroska, Schweitzer Gábor (eds.): A tanítás az élet kapuja Tanulmányok az Országos Rabbiképzo Intézet fennállásának 120. évfordulója alkalmából. Universitas Kiadó, Országos Fo rabbi Hivatal, Budapest, Gonda László: A zsidóság Magyarországon Századvég, Budapest, Dr. Guttmann Mihály, Dr. Lőwinger Sámuel, Guttmann Henrik, Wertheimer Adolf: A Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet hatvan éves jubileuma. Budapest, Dr. Hirschler Imre: A Rabbiképző Intézet előtörténetéhez. In Magyar Zsidó Szemle LVIII. évf. / Kecskeméti Lipót: Az országos rabbiképző intézet. In IMIT Évkönyv Budapest, Dr. Kohlbach Bertalan: Az Országos Rabbiképző-intézet első dekászából. In IMIT Évkönyv Budapest, Kühner, Claudie: A zsidó tudományok fellegvára. Az Országos Rabbiképző Intézet rövid története. In Valóság szám Dr. Samuel Lőwinger (ed.): Seventy Years. A tribute to the seventieth anniversary of the jewish theological seminary of hungary [sic!] ( ). Budapest, Oláh János: A Budapesti Rabbiképző történetéből I. Gabbiano Print Nyomda és Kiadó Kft., Budapest, (Magyar Zsidó Tudományok 11. kötet.) Roth, Ernst: Zum 100-jähringen Bestehen der Landesrabbinerschule in Ungarn. In Udim. Zeitschrift der Rabbinerkonferenz in der Bundesrepublik Deutschland, 7/8. Frankfurt am Main, 1977/ Scheiber Sándor: A magyar zsidóság szellemi élete a századfordulótól. In uő.: Folklór és tárgytörténet (Teljes kiadás). Makkabi, Budapest, Schill Salamon: A Budapesti Országos Rabbiképző Intézet története. Budapest, Schweitzer, József: Der Budapester Rabbinerseminar. Der Platz des Rabbinerseminars in der jüdischen Wissenschaft. In von Julius Carlebach Hrsg.: Wissenschafts des Judentums. Anfänge der Judaistik in Europa. Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, Tamási Györgyi: Zsidó szellemi élet Magyarországon 1945 után / Az oktatás. In Lendvai L. Ferenc Sohár Anikó Horváth Pál (ed.): Hét évtized a hazai zsidóság életében. MTA Filozófiai Intézet, Budapest, Ujvári Péter (ed.): Zsidó lexikon. A Zsidó lexikon kiadása, Budapest, Dr. Wellesz Gyula: Az Országos Rabbiképző Intézet története. In Magyar-Zsidó Szemle XIII. évf. / Guttmann Henrik ( ) 1930-ben végzett a breslaui Jüdisch-Theologisches Seminarban. Majd Rabb. in Binge, Rabb. in Landsberg a. d. Warthe, Professor an der LRS Budapest, Rabb. in Bristol (Virginia), Rabb. in Lake Placid N.Y., Forschungstätigkeit, Rabb. in Lafayette (LA) und Geistlicher der Handeslkammer von Greater Lafayette, 1967/68 Rabb. in East Liverpool (Ohio, USA). In Gábor, Lengyel: Moderne Rabbinerausbildung in Deutschland und Ungarn Ungarische Hörer in den deutschen Rabbinerseminaren ( ). PhD, A zsidó tudomány modern, a korszellemnek megfelelő értelemzése alatt kb. a zsidóságra vonatkozó komplex tudományt értették, mely nem kizárólag a vallást ölelte fel, hanem mindazokat az ismereteket, amelyek a zsidóság jelenére és múltjára vonatkoztak, tekintet nélkül az ismeretek tartalmára, mibenlétére. 23 Alexander/Sándor Guttmann ( ) 1927-ben végzett a breslaui Jüdisch-Theologisches Seminarban. Majd Dozent in Berlin, Professor an der Jüdischen Lehrerausbildungsanstalt in Berlin, Professor an der HWJ in Berlin, Professor am Hebrew Union College in Cincinnati (Ohio). In Gábor, Lengyel: Moderne Rabbinerausbildung in Deutschland und Ungarn Ungarische Hörer in den deutschen Rabbinerseminaren ( ). PhD, és bővebben: Az Országos Rabbiképző Intézetben az oktatás az 1946/47. tanévig két ún. tanfolyamon folyt, az alsó (gimnáziumi) és a felső (teológiai) tanfolyamon. Mindegyik 5-5 évfolyamból (áll). Az alsó tanfolyam megfelel a főgimnázium 5 8. osztályának és oda algimn. 4. oszt. bizonyitvány, vagy megfelelő felvételi vizsga alapján vétetnek fel tanulók. [ ] A tananyag azonos a humanisztikus gimnáziuméval. A héber tárgyak heti 16 órában tanittatnak és már a felvételnél vizsgálati tárgyak. Dr. Blau Lajos és Dr. Klein Miksa: Emlékkönyv a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet ötven éves jubileumára I. kötet. A Rabbiképző első 50 éve. Budapest, Sulhán áruh (Terített asztal). A 16. században összeállított zsidó vallási kódex, törvénygyűjtemény, amely rendszerezi a háláhikus döntvényirodalom és rabbinikus hagyományok, döntések alapján kialakult vallási szabályo- 170

171 Oláh Gutman.qxp_Layout :22 Page 171 Oláh János GUTTMANN MIHÁLY, AZ ELFELEDETT ÓRIÁS AZ ÓRIÁSOK KÖZÖTT 2020/2 3 kat, és amelyet csekély módosításokkal az egész zsidó nép kötelezőnek fogadott el. A gyakorlati háláhá legalapvetőbb forrása, Rabbi Joszéf Káró ( ) műve Rabbi Jákov Ben Ásér ( ) Árbáá turim (Négy sor) című kódexének felhasználásával, tagolásának elfogadásával 1564-ben elkészült négyrészes összefoglaló műve, amely a naprakész háláhát tárja az érdeklődő elé. Részei: 1. Oráh hájim (Az élet ösvénye vagy életút: a mindennapi, valamint szombati és ünnepnapi törvények); 2. Jore déá (Tudás tanítója: a kásrut és más vallási előírások törvényei); 3. Even háézer (A segítés alapköve: a házasságjog, a családi élet stb. törvényei) és 4. Hosen mispát (A jog mellvértje: a magánjog háláhái). Az 1565-ben Velencében kinyomtatott mű különösen a szefárd zsidók hagyományos életét vette tekintetbe, ezért azt egy lengyelországi rabbi: Mose Isszerlész ( ) az askenáz zsidóság hagyományai szempontjából helyesbítette és kiegészítette a Sulhán áruhot, amelyet az ő Hámápá (Az abrosz vagy asztalterítő) elnevezésű jegyzeteivel, néhány évvel később ( , 1574) nyomtattak ki Krakkóban. 26 A Misné Tora/Jád Háházáká (A Tan ismétlése/a 14 erősség vagy Az erős kéz) című, 14 kötetbe rendezett műve a háláhá szisztematikus összerendezését és ismertetését tűzte ki célul. 27 A megnyitó ünnepségen ( ) héber nyelvű beszédet mondott. 28 Lásd pl Blau Lajos ( ). Talmud-tudós, történész, tól az Országos Rabbiképző Intézet igazgató-rektora. Életéről, munkásságáról lásd pl. Lőwinger Sámuel: D r Blau Lajos élete és irodalmi munkássága. In IMIT Évkönyv Budapest, ; Mezey Ferenc: D r Blau Lajos. In Jubileumi emlékkönyv D r Blau Lajos, a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet igazgatójának hatvanötödik születésnapja és negyven éves írói jubileuma alkalmából. Tanítványai, barátai és tisztelői közreműködésével kiadták D r Hevesi Simon, D r Klein Miksa és D r Friedman Dénes. Budapest, 1926 (= Magyar-Zsidó Szemle 43. évfolyam, 1926); Oláh János: Bevezetés. In Dr. Blau Lajos: A Talmudról. Magyar Zsidó Tudományok 2. kötet. Gabbiano Print Kft. Budapest, ; Turán Tamás: Blau Lajos tudománya hatvan év múltán. In Blau Lajos: Az óhéber könyv, adalék az ókori kulturtörténethez és a bibliai irodalomtörténethez A héber bibliakánon. Logos Budapest, Alexander Scheiber: List of Writings of Prof. Michael Guttmann. In Jewish Studies in Memory of Michael Guttmann. I. Edited by Samuel Lőwinger. Budapest, XXXIII L. 31 Lásd pl (első kötet) A kötetek 1910, 1917 és ban jelentek meg. 32 Clavis Talmudis sive encyclopaedia rerum, quae in Mischna, utroque Talmude, Tosifta, Mechilta, Sifra, Sifre Talmudicisque libris occorrunt, alphabetico ordine disposita. A kötetek 1910-ben (Csongrád Budapest Vác), 1917-ben (Budapest Vác) és 1930-ban (3. és 4. egyben, Breslau Varsó) jelentek meg. 33 RaMBaM (Rabbi Mose ben Maimun, Maimuni, Maimonidész, ). 34 Lőwinger Sámuel: Hagyományos irodalmunk fejlődése a görög-zsidó kulturkapcsolatok tükrében. Guttmann Mihály ( ) helye a zsidó szellemtörténetben. In IMIT Évkönyv Budapest. 57. Az idézetek a kor ortográfiáját tükrözik és azok több esetben sem felelnek meg napjaink helyesírásának, de a szöveghűséget szem előtt tartva, nem javítottam azon. 35 Lőwinger Sámuel ( ). Guttmannt követi a Rabbiképző igazgatói székében. Életéről, munkásságáról lásd pl. In Michael Berenbaum and Fred Skolnik (ed.): Encyclopaedia Judaica 2 / Vol. 13 Lif Mek. Detroit: Thomson-Gale Macmillan Reference, Das Judentum und seine Umwelt. Eine Darstellung der religiösen und rechtlichen Beziehungen zwischen Juden und Nichtjuden mit besonderer Berücksichtigung der talmudisch-rabbinischen Quellen. Erster Band. Allgemeiner Teil. Berlin, Három kötetre tervezte művét, de csak első kötete jelent meg 1927-ben. 38 Az első kötet 1/3 része megjelent a Jewish Studies in Memory of Michael Guttmann. I. Edited by Samuel Lőwinger. Budapest, (A héber nyelvű rész a oldalain.) Az első kötet 2/3 része és a második kötet kézirata 1944/45 folyamán a Rabbiképzőben (?) megsemmisült. 39 Könyvtárát, jegyzet- és cédulagyűjteményét, amelyet a pestszentlőrinci zsinagógában tároltak, 1944-ben a Magyar Zsidókérdés-kutató Intézet elkobozta és egy rózsadombi villába (II. ker. Bogár utca 6.) vitette. A háború után a még fellelhető könyveket Scheiber Sándor, a Rabbiképző későbbi rektora, tanítványaival elszállíttatta, megmentette. Egy részük a Rabbiképző könyvtárába került. 40 Ezek is sajnálatosan megsemmisültek 1945-ben. 41 Lőwinger Sámuel: Hagyományos irodalmunk fejlődése a görög-zsidó kulturkapcsolatok tükrében. Guttmann Mihály ( ) helye a zsidó szellemtörténetben. In IMIT Évkönyv Budapest. 60 és Klein Miksa: Bacher utolsó nagy műve. In IMIT Évkönyv Budapest Jehudá/Júda Hánászi (kb ). A Misna szerkesztője, szövegének véglegesítője(?). 44 Blau Lajos: A Talmud. In Blau Lajos: A Talmudról. Budapest, old. 45 Bevezetés a haláchába. In A budapesti Országos Rabbiképző-intézet értesitője az tanévről. Budapest, Uo A III. és a IV. fejezet első megjelenése: A budapesti Országos Rabbiképző-intézet értesitője az tanévről. Budapest, Dr. G. M. (Guttmann Mihály): A Sulchan Áruh és a magyar zsidóság. Néhány alkalmi észrevétel az izraelita vallásfelekezet napirenden levő egyik kérdéséhez. Budapest: A Zsidó Szemle Kiadóhivatala, Lásd pl. ulchan_aruch.pdf

172 Oláh Gutman.qxp_Layout :22 Page 172 Oláh János 2020/2 3 GUTTMANN MIHÁLY, AZ ELFELEDETT ÓRIÁS AZ ÓRIÁSOK KÖZÖTT 49 Uo. 18; 19 és MZSSZ = Magyar Zsidó Szemle. A Magyar Zsidó Szemle folyóirat 1884-től jelent meg és 2004-ben indult újra az Új folyam az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia Zsidó Vallástudományi (névmódosítás után: Kultúratudományi) Kutatócsoportja gondozásában novemberéig hét száma jelent meg. (1932-ig kötőjel szerepelt a Magyar és a Zsidó szavak között, 1932-től e kötőjel elmaradt.) 51 In MZSSZ XXIII. évf (28. sz.) Mikor a MZSSZ-ben az idézett írást publikálja, már rendelkezik a doktori címmel és rabbivá is avatták, de disszertációja megírása idején még egyikkel sem. 53 In MZSSZ XXIII. évf (28. sz.) Uo Benoschofsky Imre: Emlékek a Szemináriumból. A Rabbiképző második korszaka. A tanárok. In Scheiber Sándor (ed.): Évkönyv Magyar Izraeliták Országos Képviselete: Budapest, Lásd pl. Davidson, H. A.: Moses Maimonides: The Man and His Works. (Oxford University Press: New York, 2005); Maimonides, Moses. In Michael Berenbaum and Fred Skolnik (ed.): Encyclopaedia Judaica 2 / Vol. 13 Lif Mek (Detroit: Thomson-Gale Macmillan Reference, ); Kraemer, Joel L.. Maimonides: The Life and World of One of Civilization s Greatest Minds. (Crown Publishing Group: New York, 2008.) 57 Scheiber Sándor ( ). Lásd pl. Hidvégi Máté (ed.): Alexander Scheiber and the Bibliography of his Writings / Scheiber Sándor és munkásságának bibliográfiája. /angol és magyar/ (OR ZSE, Budapest, 2013); Oláh János (ed.): 100 éve született Scheiber Sándor. Emlékkötet. (Gabbiano Print Nyomda és Kiadó Kft., Budapest, 2014.) 58 Wertheimer Adolf ( ). 59 IMIT = Izraelita Magyar Irodalmi Társulat február 14-én alakult szervezet, melynek célja a zsidóság vallásos és tudományos irodalmának, valamint felekezeti életének ismertetése, idevágó munkák kiadása és terjesztése nyilvános felolvasások és pályakérdések kitűzése és jutalmazása által ig működhetett és adta ki évről évre Évkönyveit. Lásd pl. k=f6nyve.html Az újabb kutatások, dokumentumok szerint 1138-ban és nem 1135-ben születhetett. Lásd pl. jstor.org/stable/ ?seq=1#metadata_info_tab_co ntents ; 6sortby%3D20%26tn%3Dmoses%2Bmaimonides&cm_ sp=snippet-_-srp2-_-title és df ; 61 Maimuni mint kodifikátor. In IMIT évkönyv LVII. (1935) Uo Rabbi Joszéf Káró ( ) Hispániában született, majd a kiűzetés után Erec Jiszraelben, C fáton telepedett le. Korának nagy és ismert kodifikátora volt. Egyik ismertebb műve a Keszef Misne, Kommentárok a Misné Torához és Maimunihoz. 64 Lásd pl. on_mishneh_torah,_hiring?lang=bi M.R.E. = Midrás Rabbi Eliezer/Pirké derabbi Eliezer. A pszeudoepigrafikus című, eredetileg arab nyelvű midrás-gyűjteményt a VIII IX. században állították össze, és 1514-ben Konstantinápolyban jelent meg először héber nyelven nyomtatásban. Szövege nem egy meghatározott bibliai részt kommentál, hanem a bibliai történeteket más midrásokból, a targumokból (a Biblia könyveinek általában az arám fordítása) és az ún. Jeruzsálemi Talmudból (a hagyomány szerint rabbi Johánán szerkesztette a III. század végén, de valószínűbb az V. század eleji befejezés) vett anyagokkal kiegészítve újra elmeséli, amivel gyakorlatilag egy új elbeszélést teremt. A mű nem teljes, mai formájában 54 fejezetet tartalmaz és Mózes IV. könyvének XII. fejezetéig (Mirjám leprája) interpretálja a Tóra szövegét. Valószínűleg egy szerző munkája, aki rabbi Eliezer ben Hürkanosz (II. század elején élt bölcs) életének történetével kezdi művét, akiről az egész antológia a nevét nyerte. Lásd Monatsschrift für die Geschichte und Wissenschaft des Judentums. LXIX. évf. (1925) A Misné Torá forráskritikájához. In MZSSZ LII. évf. (1935). 101; 107; 108 és Az emberiség egésze nemcsak az első emberpártól, hanem Noáchtól is származik, mivel ő és fiai voltak az egész világot elpusztító vízözön kizárólagos túlélői. Ezért Noé fiainak hét törvénye olyan parancsolatok csoportját jelenti, melyek az egész emberiségre egyetemesen vonatkoznak. A hét törvény a következő: Ne imádj bálványokat. Ne átkozd Isten nevét. Ne ölj. Ne egyél élő állatból kivágott részt. Ne lopj. Ne köss tiltott házasságot és ne létesíts tiltott kapcsolatot. Alapítsatok bíróságokat. Talmud, Szánhedrin 56a. 68 Szövegéről lásd pl. Ariszteász-levél (ford.: Simon L. Zoltán). In Apokrif levelek (Telosz: Budapest, 1999) és Wright, B. G.: The Letter of Aristeas. (De Gruyter: Berlin/Boston, 2015.) 69 Szövegét lásd Vanyó László (ed.): Apostoli atyák ; és Löw Immánuel ( ) szegedi főrabbinak, a kor másik szellemóriásának kedvenc olvasmánya volt e könyv. Lásd Hidvégi Máté bevezető írását. In Hidvégi Máté, Ungvári Tamás (eds.) - Löw Immánuel válogatott művei II. Fényszóró drágakövek. Budapest: Löw Heritage és Scolar, Guttmann, Michael: Das Judentum und seine Umwelt. Eine Darstellung der religiösen und rechtlichen Beziehungen zwischen Juden und Nichtjuden mit besonderer Berücksichtigung der talmudisch-rabbinischen Quellen. Philo: Berlin, Szövegét lásd pl Köszönöm Kövér Andrásnak e magyar nyelven még nem publikált könyv tartalomjegyzékének fordítását! 73 Lásd pl. Federbush, Simon (ed.): Ḥokhmat Yisrael be- Ma arav Eiropah, 1 (1959)

173 Oláh Gutman.qxp_Layout :22 Page 173 Oláh János GUTTMANN MIHÁLY, AZ ELFELEDETT ÓRIÁS AZ ÓRIÁSOK KÖZÖTT 2020/ Uo. 75 In Michael Berenbaum and Fred Skolnik (eds.): Ency - clopaedia Judaica 2 / Vol. 8 Gos-Hep. Detroit: Thomson- Gale Macmillan Reference, Guttmann 1934-től 1942-ig volt társszerkesztő Hevesi, Simon, Hevesi Ferenc, Löwinger Sámuel és Friedman Dénes mellett. A Magyar Zsidó Szemle szerzői és tematikus repertóriumát Galambos Ferenc ( ) bibliográfus és irodalomtörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa készítette el 1957-ben. Lásd A Magyar Zsidó Szemle írói és írásai Részletes bibliográfiai leírását lásd Barabás Györgyi, Scheiber Sándor, Scheiberné Bernáth Lívia (Komoróczy Géza, eds.): Magyar zsidó hírlapok és folyóiratok bibliográfiája. Hungaria Judaica, 3; Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Megtalálhatóak számai az interneten is: mta.hu/adatbazis/magyar-zsido-szemle Megjelent: Berlin, Lásd pl (első kötet) A többi kötetek lásd: Hertz, Joseph Herman ( ). A Brit Birodalom főrabbija volt. 80 Hertz, J. H.: Mózes öt könyve és a haftárák. (Izraelita Magyar Irodalmi Társulat: Budapest, ); valamint Mózes öt könyve és a háftárák (reprint: Akadémiai: Budapest, 1984) és (megtévesztő címmel!) Zsidó biblia I V. Mózes öt könyve magyarázatokkal (reprint, Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület: Budapest, 1996). 81 Az interneten: Az ókorban a legfőbb politikai hatóság és ítélkező szerv volt a zsidó parlament. 84 E midrás-gyűjteményt valószínűleg a frankfurti Simon Hádársán állította össze. Legrégibb kézirata, amely Oxfordban található, 1308-ból való fejezetében mintegy midrást tartalmaz az egész Tanah-hoz (A Tanah héber betűszó megegyezik a protestáns (keresz - tyén) kánon, az ún. palesztinai kánon szerinti szentírási könyvekkel. A betűszó feloldása: Mózes öt könyve Tóra + Próféták Neviim + Iratok Ketuvim) a megelőző korok midrásaiból. A kompiláció a XV. századtól kezdve nagy népszerűségnek örvendett. 85 M.IV. XI, M.IV. XI, Sáfán egyik fia (Jer 26,24). 1. Sáfán Jósiás király titkára, kancellárja és írnoka volt (2Kir 22,3 20; 2Krón 34,8 28); felolvasta a templomban megtalált törvénykönyvet Jósiás király előtt (2Kir 22,10; 2Krón 34,18), és vitte a király üzenetét Hulda prófétaasszonyhoz (2Kir 22,13 15; 2Krón 34,20 22). 88 A Szifré arám szó, jelentése: könyvek. Mózes IV V. könyvéhez készült háláhikus midrás-gyűjtemény a III. századból. 89 M.IV. XI, Mafte ah HaTalmud II. (/Budapest, 1917) M.IV. XI, Mafte ah HaTalmud II. (Budapest Vác, 1917) Fallal körülkerített városok Józsua idejétől. 94 Áron nagybátyjának (Uziel) fiai. 95 Lásd M.III. 10,4. 96 Áron unokája, kinek fanatizmusa elhárította a vészt (M.IV. XXV XXX). 97 RÁSI vagyis rabbi Slómó ben Jichák 1040-ben született a franciaországi Troyes-ban, és ugyanitt halt meg ben. A Biblia és a Talmud legnagyobb magyarázójaként ismerik világszerte. Alaptétele ez volt: Én azonban csak az Írás szó szerinti értelmét keresem, vagy olyan ágádákat hozok, melyek azt egyszerű szavakkal meg tudják világítani. Az első nyomtatott héber nyelvű könyv, amely Reggio di Calabriában jelent meg 1475-ben, Rási kommentárját is tartalmazta a Tórához. 98 Mafte ah HaTalmud III. (Budapest Vác, 1917) Wertheimer Adolf, az IMIT akkori elnöke így írt: A nemrég elhúnyt világhírű nagy mester, dr. Blau Lajos igazgatónk a lefolyt évtized derekán kénytelen volt a vezetésről lemondani, biztosítván ezáltal magának, családjának és Intézetünknek azt az örömöt, hogy szerencsénk lehetett őt még néhány évig körünkben tudhatni. Utódja, külföldről visszahívott kiváló honfitársunk, dr. Guttmann Mihály lett, ki több évtizedes és az egyetemes zsidó tudományos világ elismerésétől kísért működésével biztositja Intézetünk magas rangjának megtartását. In MZSSZ LI. évf. (1937) Vkm. = Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium. 101 Idézi Kálmán Ödön: A rabbi könyve (Budapest, 1940) Uo Uo Lásd pl Lásd pl Talmud: Sábát 114a. 173

174 Vajda Mihály.qxp_Layout :22 Page 174 Vajda Mihály 2020/2 3 A BOTCSINÁLTA ÓVÓNŐ Vajda Mihály A botcsinálta óvónő Olvasom Tolnainé Kassai Margit naplóját. 1 A szerző akár visszaemlékezett elmúlt napokra, akár nap mint nap jegyezte fel az eseményeket, gyakorlatilag a vészkorszaknak és a vészkorszak budapesti végfázisának, azon belül Budapest ostromának tanújaként írja a szöveget. 2 Tanújaként majd egy évnek, majd egy év eseményeinek, melyeknek magam is tanúja voltam. 3 Az olvasás során sem hagyhattam és természetesen nem is hagytam figyelmen kívül a kettőnk nézőpontját meghatározó, ugyancsak nem lényegtelen különbségeket: a szerző (Kas volt a beceneve) jóval idősebb volt nálam, gyakorlatilag anyám évjáratához tartozott, felnőtt volt tehát annak idején, nem gyerek, mint jómagam; a csillagos házból pedig nem valamelyik gettóba 4 került, mint én, 5 hanem hamis papírokkal árja 6 gondozónőként helyezkedett el a Sztehlo Gábor-féle gyerekotthonok hálózatában, hol az egyik otthonban dolgozott, hol a másikban. Ha nem tévedek, a könyv olvasóinak többségét leg - inkább a Sztehlo-mentőakció mikéntje, működése érdekli, 7 amiről mindeddig alig olvashattunk leírásokat; nem mintha Kas elbeszélése, az időszakban a bujkáló és nem bujkáló zsidók helyzetének, a rájuk leselkedő veszedelmeknek, az ostrom eseményeinek általános, mindenkit érintő vonásainak leírása az ő személyes történetén túlmenően is ne lenne rendkívül érdekes. Ami az ostromot magát illeti, a közvetlen életveszély, a hétköznapok ma már nehezen elképzelhető és talán nehezen is felidézhető nehézségei nem sokban különböztek a zsidónak minősülő és az árja személyek szempontjából. Különösen nem Budának azon a részén, amely harcászati szempontból gyakorlatilag a Vár részét képezte, mint a Pauler utca, melynek gyerekotthonában Kas az ostrom idején gondozta a gyerekeket és igyekezett számukra, s persze a felnőttek számára is elfogadható körülményeket teremteni. Én, mint az idő tájt kilenc-tíz éves gyerek, nem érzem magam illetékesnek, hogy a tíz hónap 8 budapesti életviszonyait ábrázoljam akár csak a védett házban élő zsidók szempontjából is, nem is tudnám felvenni a versenyt Kassal, aki még ha ez abszurdan hangzik is élvezetes szöveget produkált. Ebben a rövid jegyzetben természetesen nem is ezt tűztem ki célomul. Célom az még ha ez talán furcsa is, hogy ellenőrizzem magamat. Bizonytalan vagyok ugyanis azt illetően, hogy bennem máig igen élénken élő emlékeim akár csak hozzávetőlegesen is, de megfelelnek-e annak, amit ténylegesen megéltem. Természetesen óvatosnak kell lennem. Sokszor beszéltem róla, több helyen meg is írtam: nem emlékszem a gyerekkoromra. Hogy ez pontosan mit jelent, annak próbáltam az utóbbi időben utánajárni, többször is és több oldalról megvilágítva a dolgot. A németek bevonulásáig, március 19-ig is vannak persze emlékeim; de inkább csak képek, melyeket nem tudok igazán összefüggésekbe helyezni. S ezekhez a képekhez érzelmek nem kapcsolódnak. Még a szüleimhez való viszonyomat sem tudom felidézni március 19. óta viszont, ha nem is mindenre de hiszen ez lehetetlen is, sok mindenre emlékszem, s a legfontosabb az, hogy emlékeimet kontinuusnak érzem. A felszabadulásunkig eltelt tíz hónapnak minden nehézség nélkül el tudom mondani a történetét. S ennél több még egy felnőttől sem várható el. Aminek itt szeretnék utánajárni, az mindenekelőtt az, hogy vajon mit tudtunk az elhurcolt zsidók sorsáról. E tekintetben Kassai Margit könyve ha jól sejtem nem segít igazán eligazodnom. De írtam egyszer Nyíri János Madárország című regényéről. 9 Felvetettem benne ezt a kérdést. Nyírinél ugyanis 1944-ben a pesti zsidók tudtak már Auschwitzról. Az én környezetemben viszont emlékeim szerint ilyesmiről nem volt szó. Persze az is lehet, hogy a szüleim csak előlem titkolták tudásukat. Fogalmam sincsen, mikor derült ki, hogy apám húgát és majdnem az egész családját a gázba küldték. Ami számomra furcsa, hogy a Pauler utcaiak sokkal jobban féltek az éhezéstől, 10 mint mi legalábbis emlékeim szerint. Az is lehet persze, hogy a bajban rendkívül ügyes anyám legalább a gyerekei ellátásáról tudott rendesen gondoskodni. Valami rémlik, hogy megbeszélte velem: be kell osztanunk azt a keveset, amink van. Az aknatalálat érte lovakból aztán mi is, akárcsak a Pauler utcaiak, nagyot lakmároztunk, pontosan emlékszem az emeleti körfolyosón kialakított lacikonyhákra. Igaz, a Pauler utcában már nem voltak olyan rendezett állapotok. Amikor Kas először átjutott Pestre, meg volt 174

175 Vajda Mihály.qxp_Layout :22 Page 175 Vajda Mihály A BOTCSINÁLTA ÓVÓNŐ 2020/2 3 lepve, hogy a pesti oldal állapota nem olyan rettenetes, mint a budaié (és nemcsak a Vár közvetlen környéke: néhányszor átgyalogolt a szüleihez, akik egy Mecset utcai panzióban bujkáltak), ami mindig elborzasztotta. Budán fantasztikus mértékű volt a pusztulás, Kas nagyon szemléletesen írja le az állapotokat, rémes romhalmazokkal és hullahegyekkel, amiről én nem tudtam; vagy legalábbis, ha olvastam is róla, nem emlékeztem már. A víz is sokkal korábban vált hiánycikké Budán, mint Pesten (pontosabban a Pauler utca környékén), mint a Tátra utcában. Ha emlékezetem nem csal, csak az utolsó napokon kellett vizet hoznunk a földszintről, addig még nálunk, a másodikon is folyt a csapból. A földszinten még a legvégén is. Ami azonban igazán furcsának tűnik a szememben ma, háromnegyed évszázaddal később, hogy én emlékeim szerint nem féltem. Sem a nyilasoktól, sem a bombáktól. Nem tudom elképzelni, hogy ez igaz lenne. Visszatekintve úgy tűnik, mintha nem ismertem volna a félelmet. Ez azonban mint mondom lehetetlen. Ez is csak része annak, hogy nem emlékszem a gyerekkoromra. Hadd ismételjek meg itt egy történetet, melyet már elmeséltem. A történet oda konkludál, hogy bizony képes voltam én kisgyerekként is a félelemre. Ármin bácsiék Dombováron, ahol két nyáron is nyaraltam, zsidóóó környezet volt, egyszerűbb, nem ortodox de valahogy nemmm volt rajtuk az az erőlködés[ ] legyünk - elfogadott magyar polgárok [ ] az Ármin bácsi volt a a zsidó, akit így ismertem, aki - minden péntek este öh - megülte a péntek estét aki gyertyát gyújtooott aki ilyen mindig volt fekete kalap a fején, nem volt - pajesza meg kaftánja deee - azért a pronanszírozottan zsidónak kellett kinéznie, - ővele voltam [ ] zsinagógában ott vittük el a sóletet pénteken a pékhez - szóval ott valamit valamit fölszedtem abból hogy mi az hogy zsidónak lenni szemben a család-di - házzal ahol semmit sem szedtem föl ebből. Leszámítva azt a széderestét negyven négyben. Aztán - tönkremenőben volt az Ármin bácsi a rőfös boltjával és akkor átköltöztek egy másik helyre emlékszem a házraaa egy olyan - tornácos falusi típusú ház volt >tudom hogy a Jánossal az unokatestvéremmel mi ott az első szobában az ahogy az utcára nézett és aztán ment - befelé az egész lakás egy ilyen - paraszt - jellegű udvara volt.< - Dombóvárból még a főtérre emlékszem úgy emlékeztem de a Gyuri azt mondja hogy nem igaz hogy ott volt az Ármin bácsi rőfös boltja - és emlékszem a zsinagógára mert az volt az egy- életemben az volt az első zsinagóga amelyben bent voltam. És ahol egy - Istentiszteletet végighallgattam. Asszem kétszer voltam egyszer aztán mentünk a Balatonhoz. Életemben először a Balatonhoz a szüleimmel, - az nagyon-nagyon az utazás az nagyon él bennem és tudom hogy azon a - Tamásiból Lepsénybe lévő szárnyvonalooon mentünk mer a Dombóvártól elmentünk Tamásiba onnan Lepsénybe és úgy Zamárdiba, és Zamárdiból is csak annyi maradt hogy egy nagy-nagy vihar volt az első éjszaka? Vagy hosszabban voltunk ott? Vagy fogalmam sincs féltem. 11 Az interjúszöveget e miatt az utolsó mondat miatt idéztem. Úgy tűnik, hogy a pár hét tartózkodás egy kifejezetten zsidó környezetben 12 elég volt ahhoz, hogy emlékezetessé tegye számomra a félelmet ha valami egészen mástól is, egy természeti jelenségtől. Igaz, abban az úgynevezett védett gettóban nem bombáztak. Egy eltévedt akna becsapódott a körfolyosó szemközti oldalán, levitt belőle egy jókora darabot, megsüketültem a robbanástól vagy egy napra, de az utolsó napokat leszámítva ennyit kaptunk a harci cselekményekből. Csak az utolsó két éjszakát töltöttük a pincében. De hogy a nyilasoktól sem féltem volna? Az egyszerűen hihetetlen. Időnként lekolompoltak bennünket az udvarra, sorba állítottak, s néhány lakóval távoztak. Azokat nem láttuk többé. Úgy emlékszem, tudtuk: belelőtték őket a Dunába. S én nem féltem? Igaz, életem további éveiben mindig azt mondtam, hogy én már egyszer tudomásul vettem a halálomat, ezért nem félek a haláltól. De ez csak amolyan bon mot. S most, ahogy olvastam a könyvet, egyszer csak eljutottam a mondathoz, hogy a Pauler utcaiak megtudták: Az ostromgyűrű bezárult Budapest körül. Deportálni már nem fognak bennünket. S nekem eleredt a könnyem, zokogtam. Megállíthatatlanul. Úgy látszik, mégiscsak féltem én akkor, tudtam én, bizony, hová visz a vonat, s boldog voltam, amikor megtudtam: minket sem vihetnek már Auschwitzba. Fotó: Kőbányai János 175

176 Vajda Mihály.qxp_Layout :22 Page 176 Vajda Mihály 2020/2 3 A BOTCSINÁLTA ÓVÓNŐ JEGYZETEK 1 Óvoda az óvóhelyen, Magvető Kiadó, Budapest (Tények és tanúk sorozat), A stilisztikai szempontból fontos különbségek a szöveg különböző részei között nem minden része napló ugyanis; a szövegek különbségeit Kunt Gergely utószavában érdekesen elemzi az én szempontomból itt most nem relevánsak. 3 Akkori élményeimről bővebben ld. a Vajda Júlia által velem készített interjút, in Vajda Júlia: Ott, akkor Túléléstörténetek a soából, Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2020, megjelenés alatt. 4 Az újlipótvárosi védett gettó és az ún. nagygettó különbségéről ld. Vajda Júlia, i. m. 5 Hogy Kas november elejétől bujkált, s hogy miért, arról a könyv 88. oldalán kezdődő fejezetben beszámol. Minket, anyámmal és húgommal s a csillagos ház valamennyi zsidónak számító lakójával együtt november elejének valamelyik napján a nyilasok átkísértek az Újlipótvárosba (ott voltak az úgynevezett védett házak), ahol szélnek eresztettek bennünket. 6 Egyetértek Vajda Júliával, aki idézett könyvében azt fogalmazza meg, hogy az árja terminusnak az idézőjel nélküli használatával az üldözők megkülönböztetését veszszük magunkra, s ezért a szót itt magam is idézőjelben használom. 7 Kunt Gergely a könyv utószavában ( ) elég részletesen leírja a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje Jó Pásztor Missziói Bizottsága Sztehlo Gábor vezette részlegének működését. 8 Kasnál kicsit több, nemcsak azért, mert Buda később szabadult fel, mint Pest én Pesten tartózkodtam, hanem mert május elejéig írja a naplót, addig, amíg férjéről biztos hírt nem kap, hogy haza fog jönni a munkaszolgálatot követő hadifogságból. 9 Vajda Mihály: Madárországi emlékeim, Litera, április Az éhezés természetesen minden háborús helyzet sajátja. Ugyanakkor a soában üldözött zsidóság az árja lakosságnál sokkal inkább ki volt ennek téve. Ráadásul lágerkörülmények között gyakori volt, hogy az éhezés hirtelen elmúlta is pusztulást hozott: az éhező ember gyomra nem bírta el a váratlanul érkező nagyobb mennyiségű ételt, s sokszor halált okozott. Vö. Szász Anna Vajda Júlia: Mindig van éhség Pillanatképek Mauthausen felszabadulásáról, Eötvös Kiadó, Budapest, Mi szerencsére ezen a szinten nem éheztünk. 11 In: Vajda Júlia, i. m. [Az interjúrészletet változatlan formában közöljük, mely az élőszöveg fonetikus átirata A szerk.] 12 Hát ez meg micsoda? Én talán nem éltem kifejezetten zsidó környezetben? Furcsán hangzik talán, de azt kell állítanom: nem. Hogy egyáltalában zsidók vagyunk, azt tulajdonképpen az antiszemita hatalom, igazán keményen, a vészkorszakban tudatosította bennünk. Kunt Gergely kiemeli ( ), hogy Kassai Margit, zsidóságának tudatában persze, kifejezetten idegenekként tekintett azokra a zsidókra, akikkel a családnak a Miksa utcai csillagos házban össze kellett költöznie. Ellenszenvvel nyilatkozik a zsidó prolikról. Hárs György Péter Madár az ember megbolondul még akkor is ha költő verselni kezd s a rímhez kevés egy emberöltő míg meztelen a lelke vagy alulöltözött nyaranta és telente madárrá költözött de tavasszal és éjjel mikor bíborban ég mikor már nem néz széjjel azt mondja hogy elég 176

177 Tibori Braham.qxp_Layout :23 Page 177 Tibori Szabó Zoltán RANDOLPH L. BRAHAM BÚCSÚELŐADÁSA 2020/2 3 Tibori Szabó Zoltán Randolph L. Braham búcsúelőadása Sokunk emlékezetében élnek a Braham professzor által 2017 őszén, utolsó magyarországi és erdélyi útja során, október 3-án Budapesten, 1 október 6-án pedig Kolozsváron 2 tartott előadások. A budapesti előadásra amelyet a Central European University (CEU) két neves professzora, a közülünk azóta szintén pótolhatatlan űrt hagyva eltávozott Kovács M. Mária, továbbá ugyancsak tudós kollégája, Kovács András laudációi vezettek be a Mazsihisz szervezésében, a Wesselényi utcai Goldmark Teremben került sor, és A magyarországi holokauszt bonctani elemzése címet viselte. Az előadás után a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara nevében Szomora Zsolt dékánhelyettes az előadónak Laurea Honoris Causa-díjat adott át. 3 A kolozsvári előadás színhelye a Babeș Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának előadóterme volt, ahol a kar két fontos tudományos műhelyének a Holokauszt- és Genocídiumtanulmányi Intézetnek és a Demokráciatanulmányok Központjának szervezésében 4 a New York-i City University (Városi Egyetem) kitüntetett érdemes professzora a BBTE diákjainak, oktatóinak és kutatóinak A holokauszt: felfogni a felfoghatatlant címmel tartott előadást. A világhírű, erdélyi származású tudós ez alkalommal vette át Schwartz Róbert kolozsvári zsidó hitközségi elnöktől a Romániai Zsidó Hitközségek Föderációja által adományozott Becsületérmet. 5 Braham professzor, sokunk barátja és tanára, e két előadást követően már csak egyetlen konferencián vett részt, amelyre április án, New Yorkban, a City University Skylight termében került sor, és amely A holokausztkutatás jövője (The Future of the Holocaust Research) címmel hívott össze tudósokat. A konferencia első napján Randolph L. Braham az egyik szekcióülést elnökölte, amely a Hogyan történt a holokauszt? A történetírási vita állapota (How Did the Holocuast Happen? The State of the Historiographical Debate) témakört volt hivatott vizsgálni. E panel elnökeként azonban csak rövid felvezető beszédet tartott. Magam is előadhattam ezen a konferencián, amelyen A szovjet blokk összeomlása és annak hatása a holokauszt kutatására és emlékezetére Közép-Kelet-Európában címmel amerikai, nyugat-európai és izraeli kutatókkal oszthattam meg munkám eredményeit és következtetéseit. Térségünkből rajtam kívül a rendezvényen mindössze két egyetemi tanár vett Mary Maudsley-val Désen, 2017 októberében, a holokauszt áldozatainak emlékműve (a Fájdalom szobra ) előtt A szerző felvételei 177

178 Tibori Braham.qxp_Layout :23 Page 178 Tibori Szabó Zoltán 2020/2 3 RANDOLPH L. BRAHAM BÚCSÚELŐADÁSA Mary Maudsley-val Désen, 2017 októberében, az Ábrahám család egyik volt lakása előtt részt, a kiváló Karsai László és Michael Shafir professzorok. A konferenciát követően néhány napot Braham professzor Forest Hills-i otthonában tölthettem. Ezekben a napokban amellett, hogy ellátogattunk néhai feleségének sírjához és együtt felkerestük néhány túlélő barátunkat, több folyamatban levő kö - zös munkánkról nyílt alkalmunk bővebben elbeszélgetni. Főképpen Az észak-erdélyi holokauszt földrajzi enciklopédiája című, általunk szerkesztett és 2008-ban magyar nyelven budapesti és kolozsvári közös kiadásban megjelent kötet román fordításának specifikus kérdésein, különösképpen pedig a toponímiahasználaton törtük a fejünket, de szót ejtettünk a Tanulmányok a holokausztról sorozat készülő tizedik kötetének struktúrájáról, előszaváról és egyes tanulmányairól is. Ez alkalommal beszélt nekem Braham profeszszor első alkalommal arról, hogy a 2018/2019-es egyetemi év őszi szemeszterének kezdetét követően búcsúelőadást akar tartani a Városi Egyetemen. Azt tervezte, hogy ezzel az előadással lezárja a holokauszt témájában az egyetem Magiszter- és Doktorképző Központjának (Graduate Center) Zsidó Braham professzor Mary Maudsley-nak magyaráz a dési zsinagógában rendezett kiállítás egyik pannója előtt Randolph L. Braham, 2017 októberében, a dési zsinagóga bímáján, ahol a bár-micvója volt 178

179 Tibori Braham.qxp_Layout :23 Page 179 Tibori Szabó Zoltán RANDOLPH L. BRAHAM BÚCSÚELŐADÁSA 2020/2 3 Mary Maudsley-val Kolozsváron, 2017 októberében, a holokauszt áldozatainak emlékműve előtt Tanulmányok Központja (Center for Jewish Studies) keretében működő Rosenthal Holokauszttanulmányi Intézet (Rosenthal Institute for Holocaust Studies) égisze alatt több évtizeden át általa irányított és szervezett előadás-sorozatot. Beavatott abba az eltökélt szándékába is, hogy ez az előadás lesz egyben az utolsó nyilvános tudományos megnyilatkozása is. Elhatározását a 96. életévét taposó tudós, mindenféle ellenérvemet megmosolyogva, ám annál határozottabban elutasítva, elsősorban hallásának egyre bántóbb romlásával magyarázta. Öt hónappal később, 2018 szeptemberének első napjaiban küldte el nekem a Rosenthal Intézetnek a CUNY által kiadott programfüzetét, amely a legszélesebb közönséggel az őszi előadások témáját, időpontját és helyszínét ismertette. Az első rendezvényre szeptember 12-én került sor: annak keretében Steven Spielberg The Last Days (Az utolsó napok) című dokumentumfilmjét vetítették, amit aztán vita követett. A második rendezvény időpontja október 17., témája pedig a következő volt: Tanenbaum küzdelme a vallási vakbuzgóság ellen: Csata a holokauszt hamujából (Tanenbaum s Fight against Religious Bigotry: A Battle from the Ashes of the Holocaust). A harmadik és egyben utolsó rendezvényt a Rosenthal Intézet november 14-re tervezte. Esti negyed hét volt az időpontja, és helyszínként a füzet a CUNY Marthin E. Segal előadótermét jelölte meg. Magáról a rendezvényről pedig, a szervezőtől már rég megszokott szerénységgel, csupán ennyi volt olvasható: Búcsúelőadás: Az előadás-sorozat befejezése. Randolph L. Braham, igazgató, Rosenthal Holokauszttanulmányi Intézet, Magiszter- és Doktorképző Központ, CUNY (Farewell Address: End to the Lecture Series. Randolph L. Braham, Director, Rosenthal Institute for Holocaust Studies, The Graduate Center, CUNY). Ez lett volna tehát Braham professzor utolsó előadása, búcsúja szeretett diákjaitól, kollégáitól, egyetemétől és szélesebb, kitartó New York-i közönségétől, amelyre azonban egészségi állapotának november elején hirtelen bekövetkezett romlása okán már nem kerülhetett sor. Pedig erről az előadásról is részletekbe menően beszélgettünk otthonában fél évvel korábban, április végén, és a beszélgetésünk-ötletelésünk közben néhány jegyzetet is készített magának. Később, augusztusban, egyik telefonbeszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy az áprilisi beszélgetésünkből kiszűrt ötleteket beleépítette előadásának szinopszisába, hogy szabadon kíván majd beszélni a búcsúelőadáson, és annak írott változatát, ereje függvényében, majd később fogja elkészíteni. November folyamán, szokásosan, több üzenetet is váltottunk naponta, amelyekben azonban már csak súlyosbodó szívelégte- Mary Maudsley-val Szamosújváron, 2017 októberében, a holokauszt áldozatainak emlékműve előtt 179

180 Tibori Braham.qxp_Layout :23 Page 180 Tibori Szabó Zoltán 2020/2 3 RANDOLPH L. BRAHAM BÚCSÚELŐADÁSA információkat. Arról is ő tájékoztatott november 25-én este, kevéssel hét óra előtt, hogy Braham professzor, kedves Randy barátom szíve megszűnt dobogni. A magyar nyilvánosságot már magam tájékoztattam perceken belül a szomorú hírről, 6 nekrológomat pedig két nappal később a kolozsvári Szabadság napilap közölte. 7 Később, 2019 januárjában kértem meg Mary Maudsley asszonyt, hogy eltávozott barátunk számítógépében keresse meg a tervezett búcsúelőadáshoz készített jegyzeteit. Megtette, és a fellelt dokumentumot azonnal el is küldte nekem. 8 A jövőbeli Braham-kutatókra és -életrajzírókra gondolva a Tanulmányok a holokausztról sorozat záró, tizenegyedik, a Múlt és Jövő Kiadónál nemsokára napvilágot látó kötetében e dokumentumot teljes terjedelmében, eredeti angol nyelven és azt követően magyar fordításban, közzéteszem. JEGYZETEK Mary Maudsley-val Kolozsvár főterén, 2017 októberében lenségéről és ennek nyomán folyamatosan romló fizikai állapotáról tudósított. A halálát megelőző héten a Sorsok Háza-projekt alakulásával kapcsolatos véleményemről érdeklődött. Az akkoriban e témában zajló magyarországi sajtóvita részleteiről és a magam vonatkozó véleményéről november 18-án küldtem neki elektronikus levelet. De néhány óra múlva a telefonhívásomra már nem válaszolt. Valamivel később aztán rövid búcsúüzenetet kaptam tőle: Zoli, Hope to be dead soon. Love you dearly, Randy (Zoli, remélem, hamarosan meghalok. Sok szeretettel, Randy). Ezt követően az állapotáról már csak kitartó támaszának és utolsó éveiben élettársának, Mary Maudsley tanárnőnek a közvetítésével tudtam meg 1 Az előadásról készített filmfelvételeket lásd illetve 4C_ Dc, itt és a következőkben a letöltés ideje augusztus Az eseményről készült dokumentumfilmet lásd =455s. 3 Lásd 4 Lásd news/public-lecture-professor-randolph-l-braham-cunyfspac-2. 5 Részletekért lásd 6 Tibori Szabó Zoltán: Elhunyt a magyar holokausztkutatás doyenje, Randolph L. Braham. Szabadság Online, november 25., 19:41; 7 Tibori Szabó Zoltán: In memoriam Randolph L. Braham ( ). Szabadság, XXX. évf., 270. sz., november 27., 3.; dolph-l-braham Ezúton mondok ismételten köszönetet Dr. Mary Maudsley egyetemi oktatónak, nyugalmazott bírónak, hogy a Braham-búcsúelőadás jegyzetét számomra hozzáférhetővé tette, és a publikálásához hozzájárult. 180

181 Molnar Braham.qxp_Layout :23 Page 181 Molnár Judit BÚCSÚ A MESTERTŐL ÉS SOROZATÁTÓL 2020/2 3 Molnár Judit Búcsú a mestertől és sorozatától Előszó a Tanulmányok a holokausztról sorozat XI., záró kötetéhez Közel húsz éve, 2001-ben jelent meg a J. and O. Winter Fund támogatásával a Tanulmányok a holokausztról sorozat első kötete. Az említett alapítvány célja, hogy ösztönözze a magyar zsidósággal kapcsolatos kutatásokat, különösen a holokauszt időszakára vonatkozó munkákat. Támogatást nyújt a magyar és a korábbi szovjet tömb országaihoz tartozó kutatóknak, különösen a fiataloknak, akiket a kommunista rendszer megakadályozott ab - ban, hogy zsidó és holokauszt vonatkozású kutatást folytassanak. 1 E gondolatokkal indította útjára Randolph L. Braham professzor azt a sorozatot, amelynek tizenegyedik, záró kötetét tarthatja hamarosan kezében az olvasó. Ebben a közel két évtizedben az utolsó kötetet is beleértve kilencven tanulmány jelent meg a sorozatban. A szerzők több mint kétharmada Winter-ösztöndíjas volt. Az alapítvány igazgatója és egyben a sorozat szerkesztője időről időre úgy érezte, hogy neki is meg kell szólalnia. Főleg a magyar holokauszt okaira kereste a választ ezekben az írásaiban. Az első kötet első tanulmányában a magyarországi keresztény egyházaknak a holokausztban játszott szerepét vizsgálta. Bevezető gondolatai értelmében Magyarországon (akárcsak a legtöbb helyütt Európában) a zsidók elleni támadások légkörét meghatározta a keresztényeknek a zsidókkal és a judaizmussal szemben évszázadokon át táplált ellenséges érzülete. Nézetem szerint a három nagy magyarországi keresztény felekezet alapvető szerepet játszott abban, hogy a közvélemény elfogadta a zsidók elleni egyre keményebb rendszabályokat, beleértve azokat is, amelyek a végső megoldáshoz vezettek. 2 A tizedik kötetben az utolsóban, amelyet még személyesen szerkesztett és rendezett sajtó alá, de amelynek megjelenését már nem érhette meg a magyarországi holokauszt kritikai elemzésével foglalkozott. Mint írta, a magyar zsidók 1944-es elpusztítása a holokauszt történetének egyik legellentmondásosabb fejezete. Hogyan és miért volt ez lehetséges? 3 Braham öt összetevőjét vizsgálta e rejtvény -nek, és végül arra a következtetésre jutott, hogy ha a németek nem szállták volna meg Magyarországot, a hazai zsidóság viszonylagos épségben túlélhette volna a háborút csupán mintegy 60 ezer áldozattal. Ha a magyar hatóságok 1944-ben nem működnek együtt a végső megoldás végrehajtásában, a német nácik támogatás nélkül maradnak. Csak a Horthy által kinevezett Sztójay-kormány készséges együttműködése tette lehetővé, hogy a nácik és magyar cinkosaik keresztül tudták vinni a»végső megoldás«programját a szövetséges győzelem előestéjén. 4 Braham politológusként generációkat nevelt négy évtizeden keresztül, történészként tudósok sokaságát indította el a pályán. Az általa vezetett alapítványnak (J. and O. Winter Fund) köszönhetően egyetemi hallgatók, fiatal kutatók sokasága végzett tudományos kutatást és kapott publikálási lehetőséget. A mi első találkozásunkra a 90-es évek elején került sor, ami életre szóló élményt jelentett számomra ben jelent meg első tanulmányaim egyike a délvidéki deportálásról, amelyben többször is megbíráltam Braham kétkötetes monográfiájának e témáról szóló fejezetét. 5 Nem sokkal később előadást tartott az ELTE Szerb utcai épületében, amelyre én is elmentem. Komoróczy Géza profeszszor úr az előadást követően odarángatott a pro- 181

182 Molnar Braham.qxp_Layout :23 Page 182 Molnár Judit 2020/2 3 BÚCSÚ A MESTERTŐL ÉS SOROZATÁTÓL fesszorhoz, és így mutatott be: Na, ő a Molnár Judit! (Hűha, gondoltam magamban, mi lesz ebből?) Mire Braham azt mondta: Nagyon köszönöm a tanulmányát. Sokat tanultam belőle majd azzal folytatta, hogy szólítsam csak Randynek, és tegeződjünk ban már arra kért, hogy legyek én is szaklektora Karsai László mellett A népirtás politikája második magyar nyelvű kiadásának. A következő évben meghatározó élmény volt számomra, hogy négy hónapon keresztül, majd a következő évben újabb egy hónapig dolgozhattam ösztöndíjasként Randy intézetében New Yorkban. Közhelynek tűnhet, hogy sokat tanultam tőle, de tényleg így van. Nem csak azokat a bútorait mutatta meg a házukban, amelyeket ő készített (merthogy volt becsületes asztalosszakmája), hanem a kutatási, jegyzetelési módszereit, céduláit is. Példát mutatott, hogyan kell segíteni a fiataloknak, az újabb történész-, leendő tudósgenerációknak. Az intézetben dolgoztunk, otthon főztünk, sütöttünk. Elizabeth, a felesége és közel hatvan évig társa pedig kuktáskodott (őt Kisegérnek is szólították, mert nagyon alacsony volt a házukban rengeteg, talán több száz egérke is volt, amelyeket ajándékba kapott) ben a nyolcvanadik születésnapján negyvenhárom szerzős kötettel köszöntöttük. 6 Nem sokkal később irigylésre méltó energiával kezdte szervezni a magyar holokauszt hatvanadik évfordulójára a nemzetközi konferenciát a Washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumban, melyet összehangoltunk a Magyar Tudományos Akadémián, Budapesten megrendezésre került nemzetközi konferenciával. Utóbbin nagy hatású nyitó előadásában annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a konferencia résztvevőinek kutatási eredményei és azok közzététele hozzásegítik a jelen és a jövő generációit, hogy megtanulják a történelmi múlt leckéjét, s közreműködjenek egy igazán toleráns és pluralisztikus társadalom kiépítésében Magyarországon. 7 Tíz évvel később, 2014-ben azonnal igent mondott a kérésemre, hogy a magyar holokauszt hetvenedik évfordulójára Szegeden szervezett nemzetközi konferenciának ő tartsa a nyitó előadását. (Igaz, youtube-üzenet formájában.) Kemény szavakkal bírálta a magyar kormányt, többek között azt mondta: A 2010 óta folytatott politika, a jelek szerint, egy nagyszabású terv része; ez a terv nem csupán a Horthy-korszakot igyekszik rehabilitálni és újjáéleszteni azokat a kereszténynemzeti elveket, amelyek azt irányították, hanem fel kívánja oldozni Magyarországot a holokausztért viselt minden felelősség alól azzal, hogy a végső és kizárólagos felelősséget a németekre hárítja. 8 Elizabeth és Randy 59. házassági évfordulójukon, december A konferencia után néhány héttel, 2014 júniusában elveszítette akkor már évek óta beteg feleségét, Elizabethet. Ebben az évben kezdtünk közösen dolgozni A népirtás politikája harmadik magyar, majd angol kiadásán. Ha néha késtem a következő fejezet visszaküldésével, megkérdezte: Judit! Táncolsz, vagy kifogyott a zöld tintád? vagy: zölddel Molnározd utalva másfél évtizeddel korábbi lábműtétemre, illetve arra, hogy zöld betűkkel javítottam a kéziratát. Ennek a harmadik kiadásnak a másik lektora Tibori Szabó Zoltán volt. Az utóbbi időben szinte minden évben találkoztunk. Mint mondta/írta: Az ötcsillagos Braham Hotel, mint mindig, rendelkezésedre áll teljes ellátással. És tényleg! 2015-ben, amikor kocsival eljött értem a szokott metrómegállónkhoz, így szólt: El kell mondanom valamit, mielőtt hazaérünk. Két nőt 182

183 Molnar Braham.qxp_Layout :24 Page 183 Molnár Judit BÚCSÚ A MESTERTŐL ÉS SOROZATÁTÓL 2020/2 3 Mary és Randy, New York, 2018 is ott fogsz találni. Mire én: Ejha, csak nem hárem lett a hotelből? Mire ő: Az egyik a bejárónőm, a másik a barátnőm. Ekkor ismertem meg Maryt: Mary Maudsley egyetemi oktatót, nyugalmazott bírót. Randy Elizabeth halála után végtelenül szomorú volt, s most azt láttam, hogy ismét boldog. Jó volt látni, hogy szinte folyamatosan mosolyog ben úgy döntött, hogy korábbi elhatározása ellenére ismét eljön Magyarországra és Erdélybe, és megmutatja Marynek Budapestet és a szülőföldjét. Ekkor 95. életévében volt. Utazásának egyik fő céljaként megszervezte, hogy magyarul megjelent köteteinek kiadói (a Balassi, a Park és a Múlt és Jövő) a raktárban maradt példányok közül minél többet adományként felajánljanak és eljuttassanak vidéki és városi könyvtáraknak, egyetemeknek, iskoláknak, alapítványoknak. Összesen csaknem nyolcszáz darab könyv került így a Mazsihisz támogatásával a Randy által méltónak talált he - lyére: diákok, érdeklődő, tanulni vágyó olvasók kezébe. A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara ekkor, október 3-án tüntette ki a Laurea Honoris Causa-díjjal, a kar legrangosabb díjával. Randolph L. Braham átveszi a Laura Honoris Causa-díjat Szomora Zsolttól, az SZTE ÁJTK dékánhelyettesétől, október 3. Fotó: Nagy Ákos 183

184 Molnar Braham.qxp_Layout :24 Page 184 Molnár Judit 2020/2 3 BÚCSÚ A MESTERTŐL ÉS SOROZATÁTÓL 2018 júliusában néhány napot ismét a Braham Hotelben töltöttem. Természetesen steaket most is kaptam. Randy énekelt, verseket mondott, mindennap elvitt kocsival a metrómegállóhoz, gyönyörűen beállt a rendkívül szűk garázsukba. Mindig büszkén mondta: Mondd meg az anyádnak, hogy [bocsánat a szó szerinti idézetért] a»vén szar«még mindig vezet, és be tud állni a garázsba. Az utolsó napon kimentünk a temetőbe Elizabeth sírjához. Randy kifejezetten vidáman felszólított: fényképezzem le, ahogyan oda mutat, ahová ő is el lesz temetve. Igaz, hogy azt mondta, most már bármikor örömmel megy el, mert az utolsó éveire boldogságot, vidámságot kapott, de egyikünk sem gondolta, hogy ez pár hónapon belül be fog következni. Október közepén még arról beszéltünk és leveleztünk, hogy a Tanulmányok a holokausztról sorozat tizedik kötete után lesz tizenegyedik, már elkezdte begyűjteni az írásokat, és talán lesz még tizenkettedik is. Ha tudok újabb ifjú tehetségekről, szóljak neki. Aztán november 7-én felhívott telefonon, nagyon erőtlen, gyenge hangon: Tudom, miben fogok elpatkolni. A szívét kellett volna operálni. Már csak a tizedik kötetről beszéltünk. Majd azt mondta: Talán három hetem van. Igaza volt. November 25-én elment. Az utolsó pillanatig dolgozott, amíg a szervezete engedte. Schmal Alexandra, aki nemcsak a tizedik kötetnek, hanem a Tanulmányok sorozat valamennyi írásának szöveggondozója, tudna erről beszélni. November 16-án a kórházban Mary emlékei szerint tízperces történelem-előadást tartott hat-hét orvosnak a holokausztról és a kommunizmusról. Két nap múlva hazavitték. Ahogy Alexának írta: Hazavisznek meghalni. Az utolsó napokban már nem tudott beszélni. Reméltem, hogy tudunk még találkozni, ugyanis december elején Torontóban volt dolgom. De Pók Attilával (akivel a magyar holokauszt ötvenedik évfordulóján szervezett nemzetközi konferenciát Budapesten) már csak Maryt ölelhettük meg. Azt vártam Forest Hills-i otthonában, hogy lejön az emeletről, vidáman énekelve, ahogy szokott. De nem Készül a steak. Forest Hills, július 14. Fotó: Molnár Judit Ide fognak eltemetni mutatott Randy Braham a Forest Hills-i temetőben Elizabeth sírjára, július 19. Fotó: Molnár Judit 184

185 Molnar Braham.qxp_Layout :24 Page 185 Molnár Judit BÚCSÚ A MESTERTŐL ÉS SOROZATÁTÓL 2020/2 3 jött! Nélküle üres volt a konyha, a nappali, a dolgozó. Csak a könyveit, az általa készített bútorait tudtam megsimogatni. Mindazonáltal úgy érzem, hogy velünk van most is január 13-án a Wesley János Lelkészképző Főiskolán sokan emlékeztünk Braham profeszszorra, vettünk búcsút Randytől, a mestertől, tanártól, kollégától, jóbaráttól. Akkor és ott hárman fogadott fia, számos kötetben társszerkesztője: Tibori Szabó Zoltán, Schmal Alexandra és én megegyeztünk, hogy befejezzük, lezárjuk a Tanulmányok a holokausztról sorozatot. Összegyűjtjük azokat az utolsó írásokat, amelyek munkálatai még folyamatban voltak a J. and O. Winter Fund támogatásával. A szerzők egy része jelen volt az emlékülésen, így velük azonnal meg is tudtunk egyezni a határidőben. Mindösszesen tíz Wintertámogatott tanulmányt gyűjtöttünk csokorba (hetet Magyarországról, hármat Erdélyből). Randy 2018 nyarán azt mondta nekem, szívesen venné, ha a tizenegyedik kötetbe adnék én is egy írást. Mondhatnám, történelmileg úgy alakult, hogy egy máshová szánt tanulmányomat valóban be tudom illeszteni. 9 A Tanulmányok a holokausztról sorozat jelenlegi záró, tizenegyedik kötetébe tehát tizenegy tanulmányt szerkesztettünk időrendi sorrendben. Ezeket követi Braham professzor tervezett búcsúelő - adásának vázlata Tibori Szabó Zoltán bevezetőjével és fordításában. Zárásként Karsai László két írása olvasható: az egyik a 2002-ben Randy nyolcvanadik születésnapjára készült interjú, a másik búcsú a mestertől november 30-án. A kötet első szerzője, Nagyi Enikő Orsolya arra törekedett, hogy az erdélyi zsidó sajtó történetéről minél teljesebb képet adjon. Fő céljának tekintette az Erdélyben megjelent zsidó kiadványok teljességre törekvő lajstromának összeállítását. Részleges adatokat ugyan közöltek már korábban is, de egész Erdélyre kiterjedő kutatást a témában eddig senki nem végzett. A bibliográfiában szereplő 207 kiadványt ábécésorrendben közli a szerző, feltüntetve a kiadás helyét, a megjelenési periódust, valamint az adott kiadvány mai lelőhelyét. A bibliográfiai összeírásba olyan kiadványok kerültek be, amelyek kimondottan zsidó lapokként határozták meg magukat: hitközségi kiadványok, jelentések és beszámolók, a zsidó iskolák kiadványai, ifjúsági és diáklapok, évkönyvek, valamint vallási és egyházi újságok, folyóiratok. A második tanulmány szerzője Kovács M. Má - ria, aki Braham kifejezett kérésére jelentkezett témájával a kötetbe: Bethlen István a zsidókérdésről, a numerus claususról és a zsidótörvényekről. A kéziratot azonban januári megbeszélésünk értelmében már nekünk adta le. Marival utoljára 2020 májusában beszéltük végig részletesen írása fejezeteit, a jegyzetek pontosításait. Aztán július 16-án már hiába próbáltam elérni, hogy megkérdezzem, megkapta-e a korrektúrázott szöveget, nem vette fel a telefont és szokásával ellentétben nem hívott vissza, majd 20-án elment Randy után. Hinni akarom, hogy együtt figyelnek bennünket, és elégedetten állapítják meg: a szerkesztők, az itt maradt barátok a megszokott módon rendezik sajtó alá a Winter-támogatott írásokat, különös gonddal odafigyelve a numerus clausus-törvény fő szakértőjének 10 utolsó tanulmányára. A szerző a fiatal Bethlen és a miniszterelnök Bethlen antiszemitizmusát vizsgálja, megállapítva, hogy már a kortársak is sokat vitatkoztak róla. Véleménye szerint Bethlen antiszemitizmusa már a forradalmak előtt, a századfordulón kialakult, s az idő előrehaladtával álláspontja tovább radikalizálódott. Mindazonáltal a jogegyenlőség felmondására való explicit célzások 1920 után eltűntek Bethlen beszédeiből. A húszas években többször is kijelentette, hogy a zsidókérdés kezelése nem történhet a jogegyenlőség megszüntetése árán. Ugyanakkor az egyetemi zsidókvóta eltörlésének hét éven át, 1921 és 1928 között ellenállt, és amikor mégis módosította a törvényt, nyilvánvalóvá tette, hogy külföldi nyomásra, és nem belső meggyőződésből teszi. Úgy vélte, a zsidók nem engedhetik meg maguknak, hogy nemzetközi fórumokon tiltakozzanak a numerus clausus ellen, mert a tiltakozás rontja az ország nemzetközi pozícióit; külföldi kritikusaival szemben pedig álláspontja egészen 1926-ig mereven elutasító volt. A numerus clausus 1928-as bethleni reformja a faji és nemzetiségi kvóta eltörlése a törvényből az első pillanattól kezdve kétértelműnek és törékenynek bizonyult. A módosítás célja nem a diszkrimináció felszámolása volt, hanem a Népszövetség megbékítése. A tanulmány záró gondolataként a szerző megállapítja, hogy Bethlen a harmincas évek végén immár ellenzékből határozottan tiltakozott a zsidótörvények ellen, amelyek szinte pontról pontra vezették be az Ébredő Magyarok 1920-as javaslatainak jó részét. Margittai Linda a harmadik tanulmányban a zsidóság gazdasági kifosztásának folyamatát vizsgálja a második világháború idején Jugoszláviától Magyarországhoz visszacsatolt Délvidéken. A szerző a zsidók elleni diszkriminatív gazdaságpolitikát azoknak a többrétegű etno-nacionalista hatósági törekvéseknek a tágabb kontextusában mutatja be, amelyek e soknemzetiségű határrégió etnikai kisebbségei zsidókon kívül elsősorban délszlávok, 185

186 Molnar Braham.qxp_Layout :24 Page 186 Molnár Judit 2020/2 3 BÚCSÚ A MESTERTŐL ÉS SOROZATÁTÓL németek ellen egyaránt, bár korántsem egyformán irányultak. A délvidéki gazdasági őrségváltás különböző szegmensei között a szerző kiemelten tárgyalja az ipari-kereskedelmi szektort, ahol a zsidók hagyományosan fajsúlyos jelenléte minden más etnikai csoportnál meghatározóbb volt, és ahol ezért a magyar hatóságok elsősorban a zsidók befolyásának visszaszorítására koncentrálták erőfeszítéseiket. A tanulmány áttekinti, hogy a délvidéki gazdaság árjásítása során milyen régióspecifikus hatósági célkitűzések és módszerek érvényesültek, szól a zsidók kifosztásában történt civil társadalmi szerepvállalásról, és megkísérel mérleget vonni az ipari-kereskedelmi tulajdonviszonyok etnikai szerkezetében bekövetkezett változásokról. A negyedik írásban Darvas Boróka az közötti Maros-Torda és Udvarhely vármegyék magyar nyelvű sajtóját, a zsidóellenes atrocitások sajtóreprezentációjának mértékét és minőségét vizsgálja tartalomelemző és kritikai diskurzuselemző módszerrel. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy miként formálták a közvéleményt, milyen hatást váltottak ki a korra jellemző antiszemita cikkek. Ugyanakkor a szerző az újságok híreiből árnyaltabb korkép, helyzetrajz bemutatására törekszik. Egyik központi kérdése, hogy mennyi és milyen információ állt rendelkezésére a lakosságnak a zsidók politikai, szociális, gazdasági és kulturális helyzetéről, marginalizálódásáról, kifosztásáról, összegyűjtéséről, gettókba zárásáról és deportálásáról. Másik kérdése, hogy a vármegyék újságjaiban található információkból, mozaikda - rabokból a zsidó lakosságnak sikerülhetett-e összeillesztenie, kikövetkeztetnie a rá váró eseményeket. Vákár Zsanett-Krisztina, az ötödik szerző, a zsidóellenes intézkedések kommunikációját vizsgálja a Szatmár vármegyei magyar sajtóban között. A második világháború idején az észak-erdélyi Szatmár vármegye lakosságának számára az írott sajtó elsődleges információs forrásként funkcionált. A korabeli írott magyar sajtót az egész vármegyében mindössze négy orgánum képviselte: a Szatmárnémetiben kiadott Szamos napilap, a Nagybányán megjelenő Nagybánya és a Nagybánya és Vidéke című hetilapok, továbbá a Nagykárolyban hetente kétszer kiadott Szatmármegyei Közlöny. A szerző három fókusz-periódusra lebontva végzett tartalomelemzést: szeptember december, május szeptember, illetve január július. Megállapítja, hogy a korabeli sajtó az antiszemita kormányzati propaganda szócsöveként funkcionált és tájékoztatta a vármegye lakosságát arról, mikor és mely pontokon korlátozzák a zsidók jogait. Továbbá az újságok cenzúrázva ugyan, de folyamatosan a lakosság tudomására hozták azokat a zsidóellenes intézkedéseket, amelyek a zsidók kulturális, társadalmi, gazdasági és politikai ellehetetlenítését célozták az országos zsidótlanítási program keretében. Harkai Ágnes, a kötet hatodik szerzője Csanád egyházmegye püspökeinek, Glattfelder Gyulának és Hamvas Endrének a tevékenységét elemzi a zsidókérdés megoldásával kapcsolatban között. Az 1938-tól folyamatosan megjelenő újabb és újabb zsidótörvényekben a zsidó fogalmának meghatározása kapcsán kezdettől jelen volt a faji elem is, ami beavatkozást jelentett az egyházjogba. Így az egyházfőknek nyíltan állást kellett foglalniuk az antiszemita törvénykezéssel és annak a hétköznapokban megjelenő következményeivel kapcsolatban. Glattfelderről az eddig megjelent publikációk tükrében olyan kép alakult ki, miszerint igyekezett fellépni a konvertiták érdekében. A Szeged-Csanádi Egyházmegyei Levéltár anyagait átvizsgálva azonban az iratok sokkal inkább alapvetően az úri antiszemitizmus alapján gondolkodó és cselekvő egyházi vezetőt tárnak elénk. Halála után Hamvas Endre követte őt a püspöki székben, aki elődjéhez képest sokkal emberségesebben viszonyult a hozzá segítségért fordulókhoz. Hamvas kapcsán a szerző szerint érdemes megvizsgálni, hogy az egyházmegye vezetőjeként híveit milyen magatartás irányába kívánta befolyásolni. A két püspök tevékenységét és az általuk vezetett egyházmegyében lezajlott társadalmi folyamatokat megvizsgálva teljesebb képet kaphatunk mind az egyházi vezetők, mind a katolikus társadalom zsidókérdéssel kapcsolatos attitűdjéről. A hetedik írásban Nagy V. Rita korabeli forrásokra támaszkodva mutatja be, hogy a magyarországi zsidóellenes törvények életbelépését követően, különösen 1944-ben zsidók nagy számban fordultak a református egyházhoz áttérés céljából. A Magyarországi Református Egyház vezetése tisztában volt azzal, hogy az áttérésre jelentkezők a zsidóüldözés miatt keresik védelmüket, mégsem reagáltak pozitívan, sőt, az áttérési folyamatot erősen megnehezítették, nemegyszer elutasították. Ravasz László püspök szerint kénytelenek voltak védekezni az áttérés idejének meghosszabbításával és az áttérők számának limitálásával. Szabó Imre esperes megfogalmazása szerint a budapesti reformátusság nem tud felvenni tömeges áttérőket anélkül, hogy a magyar karakter veszélybe ne kerülne. A gettósítás és a deportálás idején az egyház felső vezetése csakis zsidó származású hívei érdekében tett bizonyos lépéseket, a nem keresztény zsidók- 186

187 Molnar Braham.qxp_Layout :24 Page 187 Molnár Judit BÚCSÚ A MESTERTŐL ÉS SOROZATÁTÓL 2020/2 3 Randy az irodájában, New York, 2018 kal szemben viszont fellépett a nemzet védelmére hivatkozva, hangsúlyozva a zsidók fajbűneit. Antiszemitizmusuk a modern vádakon túl abból a teológiai nézetükből is táplálkozott, miszerint a zsidók már kiestek az isteni szövetségből, és helyettük az egyház lett Isten választott népe, a zsidó vallás pedig alacsonyabb rendű, mint a kereszténység. Paksy Zoltán a kötet nyolcadik tanulmányában korabeli, elsősorban közigazgatási iratokat elemezve vizsgálja a vármegyei törvényhatóságok kezdeményezését a jobboldali diktatúra és az egypártrendszer kiépítésére Magyarországon a német megszállás után, amely meglátása szerint eddig szinte teljes homályban maradt május 22-én Borsod vármegye közgyűlése egyhangúan elfogadott határozatban elhatárolódott a Kállay-kormány politikájától és támogatásáról biztosította a Sztójaykormányt, valamint hitet tett a háború folytatása, a német szövetség és a nemzetiszocialista irányváltás mellett. Mindezen túl követelte egy jobboldali pártegység, tehát a kormánypárt és a nyilasok koalíciójának azonnali megteremtését és ennek egypártrendszerszerű hatalomgyakorlását Egyúttal az ország valamennyi vármegyéjét felhívta a határozat támogatására. A tanulmány bemutatja a borsodi határozatra országszerte reagáló vármegyei törvényhatóságok állásfoglalását, amelyek szinte egységesen támogatták ezt az előterjesztést. A történteket elemezve a szerző felteszi a kérdést: vajon a Sztójay-kormány tekinthető-e bábkormánynak, ha bírta a politikai közvélemény egyetértő támogatását? Másrészt levonja azt a következtetést, hogy a Horthy-kor keresztény-konzervatív politikai elitjét korántsem választotta el akkora szakadék a radikális jobboldali ideológiától és gyakorlattól, mint azt eddig gondoltuk. A kilencedik szerző, Pap Eliza az újpesti zsidók sorsát elemzi az ország március 19-i német megszállását követő hónapokban. A város vezetői lépésről lépésre lehetetlenítették el a helyi zsidóság mindennapi életét, tettek tönkre családokat, éle - teket, egzisztenciákat. A végrehajtásban részt vevő személyek jórészt köztiszteletben álló hivatalnokok voltak, akik sok esetben személyesen is ismerték kifosztott áldozataikat. A szerző bemutat olyan nem zsidókat tömörítő társadalmi szervezeteket és magánszemélyeket is, akik politikai és gazdasági haszonszerzés reményében lettek az antiszemita politika hűséges kiszolgálói. Elemzi a zsidó vállalkozások kiszorítását a gazdasági élet vérkeringéséből, vizsgálja az újpesti gettó megszervezésének folyamatát, a tervezésben közreműködők elképzeléseit és motivációit. Bemutatja, hogy a gettóból a gyűjtőtáborokba szállított zsidók milyen bánásmódban részesültek, s végezetül a deportálással és az újpesti életmentő akciókkal zárja írását. Molnár Judit tizedik szerzőként Farkas István festőművész sorsán keresztül mutatja be, hogyan vált az antiszemitizmus a hivatalos politika részévé Magyarországon 1920-tól. Előbb korlátozták a zsidónak minősített magyar állampolgárok jogait, később megkülönböztették, kifosztották, végül gettókba zárták, majd haláltáborba deportálták őket. Sokan nem voltak hajlandók szembesülni a ténnyel, hogy a dualizmus kori befogadó politika helyett a kirekesztés emelkedett a hivatalos politika rangjára. Farkas ben, apja halálát követően vette át a Singer és Wolfner lap- és könyvkiadó cég, későbbi nevén az Új Idők Rt. vezetését, 1937-ben telket vásárolt Szigligeten, és építkezésbe kezdett. Sok százezer izraelita magyar állampolgárhoz hasonlóan bizonyára elhitte, hogy bár egyre zavarosabb mélységeket kavar fel immár Magyarországon az antiszemitizmus hullámverése áldozatosságban és munkában egybeforrtak a nemzettel, 11 így az állam, és főleg maga a kormányzó, megvédi őket. A tanulmányból megtudhatjuk: 187

188 Molnar Braham.qxp_Layout :24 Page 188 Molnár Judit 2020/2 3 BÚCSÚ A MESTERTŐL ÉS SOROZATÁTÓL nem ez történt áprilisában előbb a Rökk Szilárd utcai internálótáborba vonult be, majd innen június utolsó napjaiban Kecskemétre szállították, ahonnan Auschwitzba deportálták. Hiába kérte elsősorban Herczeg Ferencnek, a kor írófejedelmének, az Új Idők szerkesztőjének sürgős segítségét, a kormányzói mentesítő okiratot halála után két hónappal (!) állították ki. Végül a tizenegyedik írásban Vörös István Károly a pécsi zsidó közösség történetének 1944/ közötti időszakát vizsgálja, az újrakezdés anyagi feltételeinek megteremtésére való törekvéseket elemzi. Az december 5-én megalakult Pécsi Zsidók Tanácsa, majd a Pécsi Zsidók Közössége magát az 1944 tavaszán Pécsről elhurcolt zsidók hátrahagyott anyagi javai egyedül hivatott kezelőjének tekintette. Alapvető célként e vagyonelemek megőrzését, kezelését, valamint ezekre támaszkodva a hazavárt hitsorsosok segítését jelölték meg. Az anyagi javak számbavételére irányuló tevékenység bemutatása során a tanulmány kitér a javak elrablásának pécsi eseményeire is. Az újjáalakuló magyar állam politikai és gazdasági megfontolásokból fokozatosan kiterjesztette fennhatóságát a háborús események során gazdátlanná váló anyagi javakra. Ennek következtében a kezdeti szoros együttműködés a pécsi zsidó intézmények és a városnak a fennálló jogszabályok szerint működő szervei között fokozatosan ellehetetlenült, majd az Elhagyott Javak Kormánybiztosságának létrejötte és pécsi megbízottjának 1945 júliusában kezdődő tevékenysége kezdetétől gyakorlatilag megszűnt. A tanulmányokat követően Tibori Szabó Zoltán felidézve atyai barátjával közös utolsó találkozásait, előadásait, megbeszéléseit szó szerint közli Randolph L. Braham búcsúelőadásának angol nyelvű vázlatát, majd annak magyar fordítását. Rendhagyó módon ebben a záró kötetben újraközlünk egy írást, amely Randy Braham nyolcvanadik születésnapja alkalmából született, és amelynek első megjelenési helye a Múlt és Jövő című folyóirat volt 2002-ben. 12 Karsai László akkor szabálytalan életrajzi beszélgetést folytatott a professzorral, amely így kezdődött: Én valami szakszerűt, ugyanakkor személyes hangvételűt szeretnék írni Rólad, valami olyasmit, amiből a szélesebb olvasóközönség Téged, az embert, a családapát, a férjet is megismerheti, nem csak a történészt. Elolvasva az interjút, megállapíthatjuk, hogy a riporter szándéka megvalósult. Legvégül Karsai László tolmácsolásában Göncz Árpád szavaival (aki 2002-ben írta az alábbiakat a nyolcvanadik születésnapra készült kötet bevezetőjében) búcsúzunk a Tanulmányok a holokausztról sorozat szerkesztőjétől: Randolph L. Braham több mint történész, mert megélte, amit megörökít. Aki nemcsak elmond, hanem kimond valamit, olyasmit, amit száz- meg száz - ezrek nem voltak képesek, mert nem volt lelkierejük, nemcsak megfogalmazni, de még önmagukban felidézni sem Braham professzor életműve: fizetség a halottaknak. A Tanulmányok a holokausztról sorozat tizenegyedik, záró kötetét, akárcsak a legutóbbi öt kötetet a New York-i City University Graduate Centerének J. and O. Winter Alapja adja ki, a budapesti Múlt és Jövő Kiadóval együttműködve. 13 JEGYZETEK 1 Tanulmányok a holokausztról, I, szerk. Randolph L. BRA- HAM, Budapest, Balassi, 2001, 7. 2 Uo. 3 Tanulmányok a holokausztról, X, szerk. Randolph L. BRA- HAM, Budapest, Múlt és Jövő, 2019, Uo., MOLNÁR Judit, Adalékok az 1944-es délvidéki gettók és deportálások történetéhez, Múlt és Jövő, 1991/3, Küzdelem az igazságért. Tanulmányok Randolph L. Braham 80. születésnapjára, szerk. KARSAI László MOLNÁR Judit, Budapest, MAZSIHISZ, Randolph L. BRAHAM, Gondolatok a magyarországi holokausztról hatvan év után, in A holokauszt Magyarországon európai perspektívában, szerk. MOLNÁR Judit, Budapest, Balassi, 2005, Randolph L. BRAHAM, Gondolatok a magyarországi holokausztról hetven év után, in A nagypolitikától a hétköznapokig. A magyar holokauszt 70 év távlatából, szerk. MOL- NÁR Judit, Budapest, Balassi, 2016, A tanulmány eredetileg a Magyar Nemzeti Galéria Farkas István festőművész előtt tisztelgő kiállítását kísérő katalógusba készült felkérésre. Az MNG azonban elállt a közléstől, és csak a Farkas életére vonatkozó részekre tartott igényt. 10 KOVÁCS M. Mária: Törvénytől sújtva: a numerus clausus Magyarországon, , Budapest, Napvilág, STERN Samu, A zsidókérdés Magyarországon, röpirat, Pesti Izr. Hitközség, Budapest, 1938, lásd books/stern_samu_a_zsidokerdes_magyarorszagon.pdf, letöltve május KARSAI László, Életinterjú levélben a 80 éves Randolph L. Braham professzorral, Múlt és Jövő, 2002/4, Az I III. és az V. kötet a Balassi Kiadó, a IV. kötet a Presscon Kiadó gondozásában jelent meg. 188

189 Járó Felszab.qxp_Layout :24 Page 189 Felszabadulás? Hogyan tovább? RÉSZLETEK PFEIFER ÉVA LEVELEIBŐL 2020/2 3 Felszabadulás? Hogyan tovább? Részletek Pfeifer Éva leveleiből Összeállította: Járó Katalin 1 Részleteket fogok közzétenni Pfeifer Éva pápai származású fiatal nő leveleiből, melyeket egy Palesztinában élő távoli rokonának írt azután, hogy a lágerben felszabadult. Gondoltam, be kellene mutatnom az idézni kívánt levelek szerzőjét, ki ő és ki ő nekem. Elálltam ettől, mert megteszi ő maga, amikor Bergen-Belsenben kétségbeesetten keres élő rokonokat. Így azután inkább arra utalok itt a levelek idézése előtt, hogyan került a szóban forgó hat levél a birtokomba. A Pápáról Auschwitzba hurcolt közvetlen rokonaim között egy túlélő volt, aki szüleit és hat testvérét vesztette el. Ő nem jött haza, új otthonra talált Palesztinában. Egy kibucban élt, tanár lett és műkedvelő régész, fiatalokat nevelő aktívan politizáló értelmiségi. Állítólag a lágerélményeiről sohasem beszélt senkinek. Később kibontakozó költészetét viszont a holokausztnak szentelte. A csak távoli rokon P. Évának viszont, aki szintén a szüleit és kishúgát vesztette el, kifejezett igénye volt, hogy az átélt borzalmakat és veszteségeit megoszthassa hozzá közelálló, a családját ismerő rokonokkal. A beszámolóit tartalmazó leveleire nagynénémnek, édesanyám nővérének, Eckstein Arankának a személyes iratait őrző híres fekete bőröndjében bukkantam 2015 tavaszán Bnei Braqban az unokatestvérem lakásában. A bőrönd 1935-ben érkezett, egy trükk bevetésével, legálisan kivándorló gazdájával, Eckstein Arankával az országba, akkor még pipereholmikat szállítottak benne. Később lett a szülővárosában, Pápán a zsidó közösségben népszerű tulajdonos meglehetősen kiterjedt magyar nyelvű levelezésének otthona. Fekete, szélessége 25 cm, hossza 35, bélése szürke sárga csíkos selyem írja róla unokanővérem, Eszter egy kis novellában után a levelek mellé iratok kerültek, melyek a Vöröskereszttől érkeztek, amikor a háború után rokonai után kutatott. Később a verseit fogadta be a bőrönd, majd a háztól szép sorjában elkerülő három kislányának a katonaságból érkező küldeményeit. A bőrönd szemtanúként őrizte meg gazdája éle tének felhalmozott emlékeit. A bőröndöt a legidősebb, ban született lánya, Eszter nyitotta ki, de csak jóval édesanyja 1966-ban bekövetkezett halála után, amikor nyugdíjba vonult. Magyarul olvasni tudó barátokat kért meg, hogy fordítsák le neki a leveleket. Kislánykorában a háborút követő években szinte minden túlélő családtag megfordult náluk. Úgy emlékezett vissza ezekre az időkre egy, a gyerekeinek és unokáinak már hetvenévesen írt családtörténeti összegezőben, hogy a mamája körül szinte egy magyar nyelvű intellektuális költészettel és politikával foglalkozó klub működött azokban az időkben. Innen ered az ő élőbeszédre kiterjedő magyar nyelvtudása. Eszter a 70. születésnapját úgy ünnepelte meg, hogy népes családját négy felnőtt gyermekét és jó néhány tízévesnél idősebb unokáját egy európai körútra hívta meg, melynek keretében meglátogatták együtt a család történetének fontos színhelyeit. Ekkor állított össze kis útikalauzt számukra a fekete bőröndben pihenő képek és levelek alapján. Át akarta a fiataloknak adni édesanyja és 1. A KIS FEKETE BŐRÖND A kis fekete bőrönd 189

190 Járó Felszab.qxp_Layout :24 Page 190 Felszabadulás? Hogyan tovább? 2020/2 3 RÉSZLETEK PFEIFER ÉVA LEVELEIBŐL anyai családja számára nagy megrendülést jelentő történetét. Egyebek között úticél volt Pápa, Aranka szülőházával, a fenséges zsinagógával, felkeresték az egykori rokonok sírhelyeit, meglátogatták a budapesti zsidó temetőket. Eljutottak Auschwitzba, ahol Eszter döbbenten látott viszont sok éppen olyan fekete bőröndöt, amely náluk otthon a család emlékeit őrizte. Jómagam 1993-ban kaptam meg tőle anyáink, a két életben maradt Eckstein testvér háború utáni levelezését. Ám a bőröndnek ezután is maradtak titkai, így azután 2015-ben magam fedeztem fel olyan levélköteget benne, melyben Aranka a lágert túlélő rokonoktól és ismerősöktől kapott értesítéseket gyűjtötte egybe. Ezek között bukkantam rá Pfeifer Éva megrázó beszámolóira. 2. PFEIFER ÉVA BEMUTATKOZIK Címkereső levél Örebro, november 12. Tekintetes Schiffer Mihály Úrnak! Jeruzsálem Igen tisztelt Schiffer Úr! Nem hiszem, hogy emlékeznének rám és tudnák, ki vagyok, mert én akkor még kicsi voltam, amikor eljöttek Pápáról. Pfeifer József műszerész lánya vagyok, Pfeifer Éva és 1944 július elején vittek ki bennünket a németek Magyarországról. Akkor elválasztottak bennünket a hozzátartozóinktól, azóta egyedül vagyok, nem tudok drága szüleimről sem. Az egyetlen hozzátartozóm, akiről tudom biztosan, hogy életben van Goldstein Józsefné, 2 Eckstein Aranka, csak a címét nem tudom, csak azt, hogy ők is Palesztinában vannak. Bergen Belsenben találkoztam Schiffer úr húgával és ő mondta meg az önök címét, próbálkozzam, talán így megtudhatom Aranka címét önökön keresztül. Közben nagyon beteg voltam tífuszban, s a címet elfelejtettem. Tegnapelőtt este hirtelen eszembe jutott, s ezért írok most rögtön, kérem, legyenek a segítségemre, hogy Eckstein Aranka címéhez hozzájuthassak. Itt vagyok Svédországban hála istennek, már egészségesen, de nem megyek haza még, itt maradok egyenlőre Svédországban, s dolgozni fogok. Magyarországról nagyon szomorú hírek jönnek, itt együtt vagyok a galléros Laufer lányával, Laufer Évával, egész biztos ismerik, a Laufer Edit húga. Sajnos ő is egyedül van, nem kapott hírt senkiről a családjában. Pfeifer Éva levelei Legközelebb írok bővebben és várom szíves válaszukat abban a reményben, hogy sikerül megtudniuk, hol lakik Aranka. Én velük olyan rokonságban vagyok, hogy nagybátyám Dringler Laci feleségül vette Eckstein Jolánt. Az én anyukám Dringler Tilda. És nagyon-nagyon el vagyok keseredve, mert kishúgommal együtt a másik oldalra kerültek, az öregek és gyerekek közé, úgy hogy reményem sem lehet, hogy valaha láthassam őket. Mivel én még tudok dolgozni, mert fiatal vagyok, 19 éves, engem életben hagytak, és úgy látszik erős is, mert Isten segítségével túléltem a borzalmakat. Sok üdvözlettel önnek és kedves családjának Pfeifer Éva Első lépésben P. Éváról egy tényekre korlátozódó beszámolóból megtudtuk, hogy 1945-ben 19 éves, édesapja P. József műszerész. Családjából ő az egyedüli túlélő, mindenkit elvesztett. Kishúgát és édesanyját azonnal a lágerbe érkezés után a másik oldalra, a megpecsételt sorsú öregek és betegek közé sorolták. Őt azért hagyták életben, mert erős és munkaképes. A levelet korábbi súlyos be- 190

191 Járó Felszab.qxp_Layout :24 Page 191 Felszabadulás? Hogyan tovább? RÉSZLETEK PFEIFER ÉVA LEVELEIBŐL 2020/2 3 tegségéből éppen felgyógyulva Svédországban írja, ahol mielőbb dolgozni akar. Aggasztják a Magyarországról érkező hírek. Örül, hogy nincs egyedül, mivel találkozott egy pápai lánnyal, Laufer Évával. Az is kiderült, P. Éva nekem úgy rokonom, hogy édesanyja, Dringler Tilda az Eckstein lányok, köztük a mamám sógornője, tekintve, hogy Tilda bátyja, Dringler László vette feleségül Eckstein Jolán testvérüket. Családkereső levél A 2. levél időben korábbi, ezt Éva május 1- jén írta még Bergen-Belsenben, hogy Schiffer úron keresztül eljuttassa Arankának. Őt Schiffer úrtól eltérően Éva kislányként személyesen ismerte, így a levél hangja közvetlenebb. Kedves Aranka! Egész biztos váratlanul ér téged ez a levél, mert egyáltalán nem számítasz rá, és talán nem is gondolsz az írójára. Mikor Te elkerültél Pápáról, 3 én még nagyon kicsi voltam, talán, ha gondolsz rám, úgy jutok eszedbe, mint kislány két szőke copffal. Azóta már megnőttem, felneveltek, s az utolsó évben, nagyon sokon keresztülmentem sajnos csak én egyedül. Végre elárulom, ki vagyok: Pfeifer Évi, vagy ha úgy jobban emlékszel Cz (nem olvasható becenév) így hívtatok akkor. És hogy most mi indított arra, hogy neked írjak? Azóta elkerültem hazulról, sokszor gondoltam rá, csak nem tudtam a címedet megszerezni, s most hogy egy újabb koncentrációs lágerbe kerültem, s újabb ismerősöket fedeztem fel, többek kötött Schiffer Sárit, az első lépés feléd, hogy rögtön kértem Mihályék címét és így merem remélni, hogy elkerül a levelem Hozzád. Kikerültem a nagyvilágba egészen egyedül, egy éve vetődöm egyik helyről a másikra egy barátnőmmel, Laufer Évivel, aki szintén kislány volt még akkor, amikor te elkerültél otthonról, s nem emlékezhetsz rá. Mi együtt vagyunk legalább ketten, s ha valaha hazakerülünk, nem tudom, hogyan találunk mindent, s kit találok az enyémek közül. Most nagyon nehéz és hosszú lenne mindent elmesélni, de majd sor kerül arra is később. Egyenlőre szeretnénk már ebből a lágerből kikerülni. Ami már csak napok kérdése. Már megkezdték az emberek elszállítását, csak nagyon nehezen megy minden. Nagyon tönkrementem testileg-lelkileg. És igen gyengének érzem magam. Nem is tudom, mi lenne, ha még mindig a németek keze alatt lennénk, s még nem foglaltak volna el bennünket. Hogy mi lett a zsidó ifjúságból?! Arankám, nagyon szeretnék veled személyesen beszélgetni és fogok írni most már mindig. Én sajnos címet egyenlőre nem írhatok, mert nincs, de remélem nemsokára az is lesz. Férjeddel és kislányaiddal együtt sokszor csókollak. Évi A közvetlen, nyelvből, ahogy Éva Arankához szól arra következtetek, hogy amikor Évi kislány volt még 1935 előtt, az Eckstein testvérek Jolán és Aranka feltehetően összejártak és ilyen alkalmakkor, ünnepekkor, a templomban találkozhattak a férj testvéreivel és családtagjaival is. Elbűvöl, milyen tisztán és tárgyilagosan fogalmazza meg 1945 májusában, hogy már egy éve vetődik egyik helyről a másikra a nagyvilágban. Mennyire örül, hogy pápai lányokkal találkozik, hogy együtt van L. Évával és Sch. Sári révén megszerezte a vágyott címet. Megtudtuk tőle, hogy testileg és lelkileg tönkre ment, legyengült. Nagyon tart attól, vajon mi vár rá, ha hazakerül, kit talál meg az övéi közül. Konkrét vágya, hogy végre kikerüljön a lágerből, ahol már nincsenek németek és elkezdték az emberek elszállítását. Lakcíme, ahova Aranka írhatna neki, még nincs, de reméli, hogy lesz hamarosan. Írni és találkozni szeretne és mindent elmesélni. 3. A LÁGERRŐL Emlékező levelek Hidingebro, január 6. vasárnap Arankának Édes drága Arankám! Végtelenül boldoggá tettél leveleddel. Itt a messze idegenben még dupla öröm levelet kapni valakitől, akit az ember nagyon szeret és hozzátartozójának nevezhet. Ez a levél az első volt tőled, nem kaptam ezen kívül mást. Ha Dringler Baba 4 meg is kapta Bergen Belsenben a leveled, továbbítani nem tudta, mert Európa ezzel a részével s Orosz- és Magyarországgal Svédország nincs összeköttetésben. Én próbáltam már írni haza és érdeklődni, hátha valaki él mégis úgyis tudom, hogy lehetetlen, de mégis. Sajnos választ nem kaptam. Mert ha érkeznek is nagy ritkán levelek Magyarországról, valami Csehországi cím segítségével közvetítődnek. Megpróbálom elmesélni Neked, hogy történt az, hogy teljesen egyedül maradtam júliusában vittek el bennünket a németek Auschwitzba, felső Sziléziába. A pápai gettóból 191

192 Járó Felszab.qxp_Layout :24 Page 192 Felszabadulás? Hogyan tovább? 2020/2 3 RÉSZLETEK PFEIFER ÉVA LEVELEIBŐL mentünk, ahol mindnyájan együtt éltünk két hónapig nagymamám házában. Amint Auschwitzba ért a vagonsor, amibe úgy voltunk bepréselve, s kiszálltunk, rögtön külön válogattak bennünket. Drága jó anyámat, kicsi egyetlen testvérkémmel, Jucikával, aki akkor született, mikor Te Pápáról elkerültél. Nagymamámat és Jolánt 5 a két drága kis fiával, az akkor 8 éves Gyuszikával és a pici, akkor két és fél - éves vörös-hajú Andriskával, Pfeifer Flórát a 10 éves gyönyörű Verával a legdrágábbakat sajnos a túlsó oldalra vitték, ahol nem volt semmi más, mint a legborzalmasabb eszközök, s ahonnan még senki sem jött vissza..édes jó apámat akkor életben hagyták, s a dolgozó férfiak közé vitték, később hallottam róla, hogy a muníció gyárba tették, s akkor nagyon boldog voltam. Még később pedig hallottam, hogy ugyancsak a gyárnak a munkásait, a rabszolgáit gépfegyvertűz elé állították szabotálásért. Hogy egyetlen apám köztük volt-e nem tudom, de azóta nem hallottam róla semmit. Sokszor gondoltam, hogy nekimegyek az elektromos drótnak, amivel a lágerok körül voltak kerítve, de valami mindig visszatartott. Az én lágeromban együtt voltam egy darabig Vilma nénivel, Babával, és Duncival, aki azóta már nagylány lett 15 éves, szép, fejlett, ügyes gyerek; de hogy azóta mi lett vele, él-e? nem tudom. Ezek a korú kislányok nem bírták a borzalmakat és csak nagyon kevesen maradtak életben. Vilma nénit már otthon is erős epegörcsök kínozták, s később a lágerben hogy bírta orvos és gyógyszer nélkül? Nem hiszem, meg kell őrülnöm, ha visszagondolok és mégis mindig a szeretteimet látom magam előtt. Én otthon elég gyenge, vékony gyerek voltam és a sok szenvedéstől úgy megerősödtem, hogy túléltem ezt az állati életet. Egy szál ruhában, rettenetes étellel, cipő, harisnya, fehérnemű nélkül, a hajunk egész kopaszra vágva és éltünk. Apukám természetét örököltem, nem vagyok kényes, hanem erős akaratú, s azt hiszem azért élek most. Aztán a borzalmak egyik lágeréből, Auschwitzból elkerültem egy muníciógyárba, Berlinhez közel, s akkor szerettük meg egymást Laufer Évivel. Azóta mindig együtt vagyunk, együtt szenvedtük át a többi lágerek rettenetes hosszú sorát, együtt kínlódtunk és éheztünk, fáztunk jéghideg éjszakákon át bepréselve marhavagonokba, ahol még ülőhely sem volt. És együtt érkeztünk meg végül Bergen Belsenbe, a halállágerok legszörnyűbbjébe, ahonnan azt gondoltuk már nem lesz szabadulás. De mégis felszabadultunk, mikor már azt hittük a borzalmaknak sosem lesz vége. És én akkor betegedtem meg olyan nagyon. Teljesen leromlottam, a három tífusz egyszerre nagyon megtámadott, flekktífusz, láz és hastífusz társultak. 25 kilóra fogytam le. Laufer Évinek köszönhetem, s az ő gondos ápolásának az életemet. Ha ő nincs, akkor Te sem olvasod ezt a levelet, mert nincs, ki írná. Itt megszakítom a levelet: láttuk, hogyan foglalta össze Éva a megélt szenvedések és veszteségek, a rokonaiért való aggodalom, a gyász, az öngyilkossági kísértések, az emlékezés gyötrelmei, az elmondhatón túli mozzanatok, a súlyos betegség sűrű történetét. Ismerünk személyes auschwitzi beszámolókat, lehetnek a motívumok ugyanazok, de a szokottnál is megrázóbb szembesülni a történtekkel, ha mindez egy közelálló rokonnak jutottak osztályrészül, aki teljes hiteleséggel képes lépésről lépésre érzékeltetni a szörnyűségek és fájdalmak széles skáláját az elbeszélhetőtől a mondhatatlanig. Pfeifer Éva-portré Ez a kép P. Éváról Pápán készült, már nincs hosszú copfja, tán tizenhárom-tizennégy éves lehetett. 192

193 Járó Felszab.qxp_Layout :24 Page 193 Felszabadulás? Hogyan tovább? RÉSZLETEK PFEIFER ÉVA LEVELEIBŐL 2020/2 3 Itt idézek néhány részletet későbbi levelekből, melyek valamelyest kiegészítik Éva és családja lágertörténetét. Hidingebro, március 19. Édesapjáról írta, azaz a reményről a reménytelenségben: nem lehet reményem sem, mert tudom, mi a valóság. Egyszer én is megfordultam azon a helyen, ahol ők mind eltűntek. G. Gyula szerint az én drága jó apukám a felszabadulás előtt egy héttel kórházba ment még Németországban és valószínű, hogy él valahol. De hol, én nem tudom, s most is keresem mindenfelé, amerre csak lehet. képzelheted, hogy ez az egyedüli vágyam, tudod, hogy még akkor, mikor oly kicsi voltam, mennyire rajongtam érte. A természetemet is tőle örököltem, anyu mondta sokszor szeptember 20.: Goldstein Gyula írja bár, hogy ne legyen reményem, mert ők együtt voltak Auscwitzban egy muníciógyárban és aztán a 100 km-es gyaloglás után rongyosan és éhesen bevagonírozták őket. S eztán Gyula felszabadult, de a kivagonírozásnál drága apukám már nem volt ott. Hát most mit csináljak? Én magam is részese voltam, jó néhány vagonosításnak, s így ismerem a téli vagonozás gyönyöreit is emlékszem, mint dobálták ki a fagyott csontvázakká soványodott félig élőket a vonatból, s a benn - ülőknek mindig több helyük lett. Gyula január hónapról ír, 15-én látta aput utoljára. Szóval tél volt akkor is. Megnyugodtam, nem segíthetek, tudom. Fájni fog, amíg élek ez a tudat, de meg kell még jobban keményedni. Március. A barátság megtartó erejéről: Nyugodtan mondhatom, hogy Laufer Évinek köszönhetem az életemet, ugyanis, amikor a Bergen Belseni lágerben megbetegedtem, úgy ápolt, mint egy anya. A saját krumpliját adta nekem, pirét főzött belőle. Gyalogolt hozzám kétszer napjában kilométereket, a tifuszlágerbe, az egészséges lágerből. Mosdatott fürösztött fésült, megszerzett micvákat, amit csak tudott. Sohase tudom neki megköszönni. Most sajnos nem vagyunk együtt, de az a tudat, hogy ő is itt van Svédországban megnyugtató. Ő hazautazik a nyári transzporttal. Levélről levélre visszatérő motívum, hogy Éva szenvedélyesen tájékozódik, kutat élő rokonai után, gyűjti a hazai, kiváltképpen a pápai híreket, informálódik, hogy az alakulóban lévő új világban milyenek a levelezési lehetőségek távoli országok között. Ha megtalál valakit, többé nem engedi, tartós kapcsolatokat szeretne építeni. S lelkileg igyekszik egyre keményebben megküzdeni a veszteségeivel. 4. PFEIFER ÉVA ELSŐ LÉPÉSEI A FELSZABADULÁS UTÁN Svédországi levelek Az január 6-ai levél folytatása: De meggyógyultam itt, Svédországban, ahová a Vöröskereszt juttatott ki, és élek; a nagybetegség semmi nyomot nem hagyott maga után, 54 kiló vagyok és teljesen egészséges. Évi Malmőben dolgozik, sajnos nem lehettünk együtt itt egész idő alatt, mert én súlyos betegen jöttem; ő mint üdülő. És most munkát kaptam itt, Örebrótól 20 km-re, egy öregotthonban, ahol mindössze 9 öreg él, és az intézmény nagyon jó módú. Én az oberschwesternek (főnővér) segítek és a konyhán, meg az ebédlőben a szervírozásnál, teljes ellátást kapok, kis külön szobát, és 80 korona fizetést egy hónapban. A fizetésből nagyon nehéz kijönni, mert a ruházkodásra is alig futja, de mindennél többet ér, hogy sok szeretetet kapok; mert ez hiányzik nekem a legjobban. Nem tudom, mi lesz később, egyenlőre Svédországban maradok, most a főnököm megkérvényezte az idegenforgalmi irodánál az útlevél-hosszabbításomat, nem akarnak elengedni innen, megszoktak és én is szívesen maradok egyenlőre. Boldog lennék, ha látnálak benneteket, a három drága kislányodat, Téged és férjedet, de most még nem tudom, mit csinálok később. Küldök egy fényképet, nagyon megváltoztam, mióta nem láttál és meg sem fogsz ismerni. 19 éves vagyok és egy cseppet sem sovány, és a hajam teljesen barna. Csak a szemem a régi. Küldjél te is magatokról képet, legalább így had lássalak Benneteket hisz más senkim sincs a világon. Magyarországon rettenetes a helyzet, nagy éhségről hallok és teljes tönkremenésről. Én egyáltalán nem szándékozom hazamenni. Nem tudnék ott egyedül kínlódni, ahol egyszer valaha boldog is voltam. Palesztinából nem lehet Magyarországra írni? Krausz Sándor sírköves és családja otthon vannak, egy Prágai címen keresztül hallotta egy barátnőm. Próbálj írni Pápára Arankám drága, talán ők tudnak visszaírni, hogy kik élnek Pápán. Én is érdeklődöm, és ha tudok valamit, azonnal megírom. Nagyon-nagyon várom drága leveledet és most utólag 193

194 Járó Felszab.qxp_Layout :24 Page 194 Felszabadulás? Hogyan tovább? 2020/2 3 RÉSZLETEK PFEIFER ÉVA LEVELEIBŐL bocsánatot kérek Tőled, amiért szomorú dolgokat is kellett írnom. Sok-sok szeretettel csókollak téged és drága családodat a mindig szerető Évid március 19. És most írok magamról, hogy élek itt, a messze idegenben, távol mindentől és mindenkitől, kik hozzám tartoztak. Hát legelőször is élek s ez most talán a legfontosabb. Körülöttem csupa svédek. Egy egyemeletes ház, piros faépület, fehér szegélyekkel, két nagy erkély, és vadonatúj is, barátságos minden. Belül központi fűtés és a 25 fokos hideg dacára nagyon meleg van, ugyanis 6 öreg néni és 3 öreg bácsi otthona ez. Itt Svédországban vannak ilyen kis alakulatok, jómódú egyének létesítik öregjeik segítésére és én úgy vagyok itt, mint egy»házikisasszony«ez a pontos lefordítása a svéd szónak, ami állásomat megjelöli. A háziasszony egy főnővér, végzett ápolónő, s nem egy házvezetőnő, aki a ház körül tartja a rendet, ő hív mosónőt, a nagytakarítást vezeti stb. És én munkám először a tálalás, felszolgálás, foglalkozás az öregekkel [hiányzó sor] volt. Most viszont már önállóan főzök a konyhán svédül. Ők mindent édesen szeretnek. Állásomat szintén a főnővérnek köszönhetem, ugyanis ő ápolónő volt abban a kórházban, ahol én feküdtem, s mikor látta, hogy egészséges vagyok, elhozott magával. Én is nagyon szerettem őt az első perctől fogva. Nagyon vallásos, finom lelkű nő, hasonló korú, mint az édesanyám s úgy is bánik velem, hogy jobban már nem is lehet. Én már nagyon jól beszélek svédül, s most énekelni tanulok. Esténként szájharmonikázom az öregeknek és nagyon sokat viccelek és mulattatom őket. még táncolok, ugrálok is néha, mikor kicsit megfeledkezem arról, ami volt. Hiszen oly fiatal vagyok, 19 éves és még boldog akarok lenni. Most, egyenlőre nem kívánok többet. Megfelelő minden körülöttem, külön fehér szobám van és a főnővér minden lefekvéskor bejön és megsimogat, jóéjszakát kíván. Reggel hétkor kezdem a munkát, este 6 1/2 7-ig, de közben van 1-2 pihenő órám délelőtt és délután. Egy héten egyszer fél nap teljesen szabad és minden harmadik vasárnap. 20 km-re vagyok Örebrótól, ez egy szép nagy gyárváros és nagyon kedves ismerőseim vannak, Papa és Mama-nak szólítom őket, és úgy szeretnek, mint sajátjukat. Ez egy telep, ahol vagyok és rajtam kívül nincs más fiatal. De van egy kis szlovák lány Örebróban, akit nagyon szeretek és vagy én utazom, vagy ő jön ki hozzám. És mos írok valami másról. Van egy 25 éves fiú ismerősöm, akivel még Malmöban (200 km tőlem) nagyon megkedveltük egymást. Ő itt a gépgyárban gépész, de otthon orvostanhallgató volt. Budapestről került ide. Nem tudom, mi lesz, egyenlőre nagyon érdeklődik, és gyakran meglátogat, sőt a főnővért meg is kérdezte, beleegyezne-e a házasságunkba de én nem akarok még. Van időm és meglátom, hogy alakul később. A jövő hónapban húsvétkor jön legközelebb, akkor megbeszélünk mindent. Nagyon nehéz nekem így semmi nélkül új életet kezdeni. És most kérnék valamit. Küldd el nekem a képeket csak kölcsön, amin én, vagy a testvérem, vagy a szüleim vagyunk. Ha megnéztem és megmutattam itt, ígérem, visszaküldöm. Nekem nincs már semmim otthonról és látni szeretném csak még egyszer. Mindnyájatokat a legmelegebb szeretettel csókollak Évi Hidingebro, május 18. Drága Arankám! Végtelen boldog voltam ma a leveleddel, melyet oly régen vártam, Elképzelheted, mit jelentenek nekem ezek a képek, kurta kis boldogságom élő jelei, egész délután csak ülök és nézem, próbálok visszaemlékezni. Nagyon-nagyon köszönöm, hogy megtarthatom, és ha a másikakat is elküldöd, megnézem, utána fogok rendelni, hogy legyen nekem is, az eredetit visszaküldöm Neked. Alig tudom elhinni, hogy ezeket a képeket valaha, drága anyukám a kezében tartotta, az egyiken a keze írása is rajta van. Arankám, édes, amit apuról írsz, azt nem is csodálom, mert azt hiszem, hogy nincs is, aki őt ne szerette volna, sokkal jobban, mint mást. Ha elküldöd a képet, amin ő is rajta van, kinagyíttatom az arcát magamnak. Goldstein Gyula írt Pápáról, nagyon szomorúan él otthon, ez természetes: ki nem szomorú közülünk, aki megvan? Szeretne látni, írja, sokat mesélne nekem apámról, akivel együtt volt Auschwitzban. S mikor a lágert kiürítették 100 km gyaloglás után, teljesen rongyosan, kiéhezve elváltak így írja. És ő hazajött és szeretne elbeszélgetni velem az apámról, aki ott maradt. Így, ezekkel a gondolatokkal élek itt, nem tudok a fiatalokkal tartani, akiknek sikerül néhány órára elfelejteni, mindazt, ami volt. Engem csak ez az egy gondolat ural, tudom, hogy nem szabadna így beszélnem, és mégis azt mondom, teljesen fásult vagyok minden máshoz és mindenkihez, nem hatnak meg más emberek, sorsok, történetek csak este, ha egyedül maradok magammal és a gondolataimmal, akkor nehéz. Nem is tudok magamról semmi érdekeset írni. Júniusban leszek 20 éves és tavasz van, svéd tavasz és én itt vagyok, úgy találom, hogy mindennek ellené- 194

195 Járó Felszab.qxp_Layout :24 Page 195 Felszabadulás? Hogyan tovább? RÉSZLETEK PFEIFER ÉVA LEVELEIBŐL 2020/2 3 re szürkén és egyhangúan telnek a napok, a fiúkhoz egyáltalán nincs kedvem, várok; itt, ahol vagyok részben megnyugtató az élet. Most már nehéz engem kielégíteni otthonnal, mert olyat nem kapok soha többé, amilyen elveszett. Bocsáss meg Arankám, hogy csupa szomorú dolgot tudtam csak ma írni, hidd el, azért nem mindig van így és nevetni is tudok néha. Nagyon várom a leveled, hiszen csak veled tudok elbeszélgetni a mi közös Drágáinkról. Csókolom a három kislányt, üdvözlöm a férjedet. Számtalanszor csókollak sok szeretettel: Évice Nagyon megejtő Éva szinte kislányos szülőéhsége és mellette egy érett felnőtt nő óvatos józan nyugalma, aki semmiben nem akar elhamarkodottan dönteni, aki meg szeretne kapaszkodni, és egyre tudatosabban építi a megtalált szálakat. Megkapó, amilyen nyíltsággal a nagynénjét és neki hála bennünket is beavat érzelmeinek hullámzásaiba. Értesülünk róla, hogy olykor felszabadultan meri élvezni a békét, máskor fásultan várakozik, mert húsz évesen szomorú számára a tavasz. Kedvenc mondatom tőle: még táncolok, ugrálok is néha, mikor kicsit megfeledkezem arról, ami volt. Hiszen oly fiatal vagyok, 19 éves és még boldog akarok lenni. E mondat miatt éreztem, hogy leveleit nyilvánosságra kell hozni. A pillanatok miatt, amikor az életöröm felülírja a rettenetes élményeket és veszteségeket és Éva nevetni is tudott. 5. PFEIFER ÉVA ÉLETSZEMLÉLETE, TERVEI ÉS REMÉNYEI Hétköznapi és döntésérlelő levelek Hidingebro, szeptember 20. Édes drága Arankám! Nagyon-nagyon vártam a leveledet és nem is tudtam elképzelni, mi lehet. Itt hallani mindig az ottani zavarokról és ennek tulajdonítottam, hogy nem hallok semmit sem rólad. Pedig ha tudnád, milyen boldog vagyok minden szavadért, hiszen rajtad és Babán kívül senkivel sem tudok elbeszélgetni a mi közös kedveseinkről. Laufer Évi hazautazott és férjhez ment a nővére (Margit) férjéhez M.Gyulához, aki a nevét Marosira változtatta és valami rendőrtiszt Pápán. A házasság, mint a levélből érzem nem sikerült úgy, mint kellett volna. Évi sokkal higgadtabb, józanabb természetű és szóval Gyula nagyon sokáig volt egyedül és nagyon szereti Évit. Évi pedig inkább a barátot szerette Gyulában. Sajnos ilyen elhamarkodott lépésen nem lehet segíteni, most már bánja, hogy hazautazott a nyugodt Svédországból, mint írja nem hallgatott rám, pedig nekem volt igazam. Tudod, egyszer említettem neked, hogy járok egy fiúval, most már nem járok. Szerencsére hamar rájöttem, hogy anyukám, drágám nem örülne éppen ennek az ismeretségnek. Így most még mindig egyedül vagyok ugyan, de nincs semmi megbánnivalóm. Most írok még valamit. Én írtam volna neked még sokkal régebben, de nem tudtam. Hosszú-hosz - szú hetekig feküdtem betegen, tüdőgyulladással és légcsőhuruttal, még mindig nem dolgozom, bár itt vagyok a munkahelyemen és itthon feküdtem, mert itt majdnem kórházi kezelés van, s így jobb volt itthon. Hétfőn elutazom egy szanatóriumba utókúrára 2-3 hétre, s azután visszajövök újult erővel dolgozni. Tíz kilót fogytam s így nem vagyok már kövér. 62 és ½ kgről fogytam le 53-ra. A szanatóriumban biztos megtömnek újra, de nem bánom. Most valahogy nyugodtabban veszek mindent, illetve nyugodt mindig voltam, csak érzéketlen és fásult, aztán a fásultság elmúlt és inkább kezdek törődni magammal. Rájöttem, hogy nem segíthetek magamon, ha lógatom az orrom és próbálok jobb színben nézni mindent. A betegség meglehetősen letört, de most hogy már kilábaltam belőle, újra van kedvem az élethez. Hazulról néha kapok híreket, Goldstein Gyula és Krausz Pista dolgoznak és éldegélnek és hívnak haza, de nem megyek. Pfeifer Lajos bácsi is ír. Tudod, a megszokott Pfeifer stílus, mint apukám. Aranka, egyszer azt írtad van még apuról képed és elküldöd kölcsön. Legalább ha képen láthatnám és lekopíroztatnám itt egy fényképésznél. Én egy képet kaptam meg és azt nagyon őrzöm. Azután ígérted, hogy küldesz még néhányat, amit majd én küldjek vissza, de én nem kaptam meg. Remélem, nem vesztek el és így még lehet reményem, hogy legalább képen láthatom aput. Most megpróbálok írni egy internacionális vöröskeresztes irodába Olaszországba, nem bírok beletörődni sehogy sem, hogy nincs meg apu. Megnyugodtam, nem segíthetek, tudom. Fájni fog, amíg élek ez a tudat, de meg kell még jobban keményedni. Bocsássál meg nekem, amiért mindig megszomorítlak a levelem végén, ígérem, hogy írok rövidesen és sokkal vidámabban. Sok szeretettel csókollak és üdvözlöm a tieidet. Évi U.i. Dringler Baba még Bergenben van, és nem tud írni, és nem tudom, mi lesz velük ott. Küldök egy fényképet mely még a betegségem előtt készült. 195

196 Járó Felszab.qxp_Layout :24 Page 196 Felszabadulás? Hogyan tovább? 2020/2 3 RÉSZLETEK PFEIFER ÉVA LEVELEIBŐL Garphyttan, január 18. Drága Arankám! Biztosan nem tudod elképzelni, miért nem írtam olyan hosszú ideig. Most megpróbálom megmagyarázni. Azt már írtam ugye, hogy beteg voltam, tüdőgyulladás szóval abba kellett hagyni a munkát és bejönni egy szanatóriumba pihenésre. Úgy számítottam, hogy karácsony utánig leszek itt. De aztán nem javultam és itt kellett maradnom nem tudom meddig, most elkezdtek egy kezelést rajtam és ameddig ez tart. Most már megszoktam a szanatóriumi életet is, de persze sokkal szívesebben dolgoznék. Itt az első időben többet járhattam fenn, most feküdni kell egy ideig a kezelés miatt. El tudod képzelni a boldogságomat, hogy Babának végre sikerült kikerülnie ide. Most legalább tudom, hogy itt van a közelemben, és ha gyakran sajnos nem is találkozhatunk, mégis oly boldog tudat az, hogy itt van. Arankám édes, köszönöm szépen a képeket, amelyeket küldtél, oly jól esik nézni rajta anyukámat és aput, téged és Jolánt, annyi szép régi emlék jut eszembe. Most már meg vagyok edzve ebben is tudok gondolkodni. Kaptam levelet Pápáról, Goldstein Gyulától. Arankám, meg fogsz nagyon lepődni, mennyire megváltozott minden otthon, a körülmények, az egész. A Gyula például megnősült, már egy kislányuk is van, nekem is csak most írták meg. Nem ismerős a felesége, ha jól tudom, nem is a mi felekezetünk. Mindegy. Természetesen nagyon egyedül érezhette magát Gyula mikor hazakerült és senkitsemmit nem talált. Meg kell érteni őt. Írja, hogy ne higgyem azt, hogy ő elfelejtette azokat, akiket elvesztett. Nem azért tette ő most ezt. Elhiszem, igaza van, félt az egyedülléttől. Hogy vagytok Ti Arankám? A kislányok most már majdnem nagylányok lehetnek, de szeretném őket látni. Úgy képzelem, hogy nagyon szép lehet ott nálatok. Nem írok most többet ez alkalommal, holnap jön hozzám a Baba és ő is ír a levélbe. Sok-sok szeretettel csókollak Téged és a kislányokat és a Férjedet üdvözlöm. Évi Ui. Arankám édes! Nem tudnál érdeklődni egy ismerősöm után? 1946 februárjában ment ki Palesztinába, Vajda József. Szül: Nagymagyar Komárom m. apja Vajda Sámuel, anyja Goldstein Elsa. Egy napig ismertem ezt a fiút otthon, de később találkoztam a lágerben valakivel, aki igen jól ismerte és arról szeretnék neki írni. A címét szeretném megkeríteni. A kis fekete bőrönd ennyi betekintést engedett Pfeifer Évi, a Pápáról 1944 júliusában Auschwitzba deportált lány életének feltehetően legviharosabb két esztendejébe. Közeli családtagjait elvesztette, mégis ép lélekkel tudott örülni minden rokonnak, barátnak és új ismerősnek, kiket a sors még megtartott neki. Őszinte hévvel aktívan építette maradék és új kapcsolatait. Édesapja elvesztése okozta a leginkább gyötrő, múlhatatlan gyászt számára, energiát nem kímélve gyűjtött képeket és történeteket róla. Mi lett vele ezután, nem tudjuk. Magyarországra visszatért ismerősei sorsát aggódva követte, de láttuk, úgy döntött, hazajönni nem akar. Eljutott-e Izraelbe, találkozott-e Aranka távolból tiszta szívvel szeretett kislányaival szintén nem tudjuk, a kis fekete bőrönd nem őrzött meg több emléket róla. Őszintén remélem, nem teperte le a betegség, melyből oly nehezen gyógyult éppen. Szeretném azt hinni, valahol a világban letelepedett és boldog családot alapított. Nagyon megérdemelte. Ha így lett volna, feltehetősen meg is írta volna. Ez a történet valahogy a maga csonkaságában is kereknek tűnik. Úgy ismertük meg Pfeifer Évát, mint aki túlélve a borzalmakat szenvedélyesen kutatja egy élő rokon címét, mindenképpen beszélnie kell elvesztett szeretteiről az őket korábban ismerőkkel. Úgy búcsúzunk tőle, mint aki két évvel később szinte misszióként e rokon segítségét kéri ahhoz, hogy elérjen Palesztinában egy további régi ismerőst, aki számára valakiről egy lágertörténetet szeretne közvetíteni. Csodásan ötvöződött benne a nem-felejtés, a kínzó együttélés az emlékekkel és a jelen, a kapcsolatokban kiteljesedő élet örömei iránti nyitottság, és az elfogadó tolerancia, amivel az újvilág furcsa, de törvényszerű kompromisszumainak kihívásaira reagált. JEGYZETEK 1 Az összeállító a vészkorszakot Budapesten élte át. Családja történetével nyugdíjasként kezdett foglalkozni a hozzá került családi levelezés alapján. Közérdekűnek ítélt felfedezéseit a Remény c. folyóiratban tette közzé. Villámcsapás, 2016/ ; Egy megtépett háló..., 2017/ Eckstein Aranka, Goldstein Zoltánné, Palesztinában Jo - shua Even, a tévedés a két név összecsúsztatásából eredhet. 3 Aranka 1935-ben legálisan utazott a Maccabi játékokra Palesztinába cionista ismerőse, Goldstein Zoli hívására, akivel 1936-ban összeházasodott. Éva Aranka az elutazása idején 10 éves. 4 Drigler Baba (Magda) Éva nagynénje, édesanyja, Dringler Tilda testvére. 5 Eckstein Jolán, édesanyám nővére, Dringler László felesége, Gyuszi és Andris az unokatestvéreim, nem tu - dom, hogy találkoztunk-e valaha. 196

197 Vasvári.qxp_Layout :25 Page 197 Louise O. Vasvári NARRATÍV IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK /2 3 Louise O. Vasvári Narratív identitáskonstrukciók három holokauszt-túlélő nő emlékeiben/emlékirataiban A nők, akiknek az élettörténetét itt tárgyalom, magyar ajkúak, és három, jól elkülöníthető holokauszt-generációt képviselnek, holott alig egy-egy évtized választja el őket egymástól. Célom megvizsgálni ennek a három nőnek a nemrégiben megjelent emlékeit/emlékiratait [memories/memoirs], amik mind a holokausztra összpontosítanak, azaz amikor 1944-ben megkezdődtek a deportálások Magyarországon. Személyes történeteik egy nagyobb társadalmi-történeti kontextusba illeszkednek, de olyasmiről szólnak, ami írójuk személyes tudásának körébe tartozik, és így épp azt a fajta alternatív mikro-történetírást képviselik, ami olyannyira jellemző a nők elbeszéléseire. A három szerzőnek az is közös ismertetőjegye, hogy fiatal felnőttként hagyták el hazájukat, ezért a történeteik tágabb értelemben beletartoznak az élettörténet-írás manapság legfontosabbnak tekintett alfajába, a transznacionális élettörténet-írásba is, ami többek között beés kivándorlók, menekültek, száműzöttek, különféle etnikai csoportok második generációs tagjainak élettörténet-írását tartalmazza, azaz csupa olyan élményt, amiket esetleges traumák szőnek át. Ugyan az ilyen írások szerzői között mindkét nem képviselőit megtalálhatjuk, a női szerzők vannak túlsúlyban. Célom ezzel a tanulmánnyal az is, hogy az itt tárgyalt szövegek három önéletrajzíróját úgy is vizsgáljam, mint akik a saját, utólagosan és különféle kontextusokban (újra)elmondott történeteiknek az éntörténetírói [self-historians], azaz akik az élettörténetükben nem pusztán a megtörtént eseményeket foglalják össze, hanem inkább saját személyes narratív identitásukat teremtik meg. NŐK HÁROM GENERÁCIÓJA ÉS A HOLOKAUSZT Miközben ezt írom, az utolsó holokauszt-túlélők közül többen is épp az életükért küzdenek, és nemcsak az előrehaladott életkoruk miatt, de van, aki a koronavírus miatt is. Személyes történeteik nemsokára puszta műalkotások lesznek, és nem élő történetek. A nők, akiknek az élettörténet-írását itt tárgyalom, magyar ajkúak, és három, jól elkülöníthető holokauszt-generációt képviselnek, noha alig egyegy évtized választja el őket egymástól: Bach (Vaney) Mariann 1944-ben huszonkét éves fiatal felnőtt volt, Somogyi Aranka tízéves gyerek, Eva Moreimi pedig ugyan nem sokkal a háború után született holokauszt-túlélők gyermekeként, de elsősorban az anyjáról írt, Kellner Ilonáról (Icáról), aki harmincegy éves volt 1944-ben, amikor a deportálások megkezdődtek Magyarországon. Arra törekszem, hogy ennek a három nőnek a nemrégiben megjelent emlékeit/emlékiratait úgy vizsgáljam, mint amik a személyes emlékezet kifejeződései az ő parahistorikus élettörténet-írásukban. A parahistorikus élettörténet-írás úgy definiálható, mint aminek során hétköznapi emberek az énjüket [self] egy tágabb társadalmi-történeti kontextusra tekintettel konstruálják meg, és főleg olyan témák révén, amelyek írójuk személyes tudásának körébe tartoznak, és így épp azt a fajta alternatív mikro-történetírást hozzák létre, ami olyannyira jellemző a nők elbeszéléseire (ehhez lásd Rosen 2004, 2009). Az ilyen élettörténetek sajátos kihívást jelentenek az elbeszélő szubjektum számára, aki szeretne egy koherens történetet megalkotni a saját összetett és plurális identitásáról és a traumatikus történeti kontextusról, hiszen alapvető a feszültség az én mint történeti szubjektum rekonstrukciójának aktusa és aközött, hogy hogyan lehet ezt a szereprekonstrukciót összeegyeztetni mindazzal, ami az elbeszélőt a jelenben foglalkoztatja. A három élettörténet-írás mind az 1944-es magyarországi Holokausztra összpontosít, és a három szerzőnek az is közös jegye, hogy fiatal felnőttként hagyták el hazájukat, ezért a történeteik tágabb értelemben beletartoznak az élettörténet-írás manap- 197

198 Vasvári.qxp_Layout :25 Page 198 Louise O. Vasvári NARRATÍV IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK /2 3 ság legfontosabbnak tekintett alfajába, a transznacionális élettörténet-írásba is, ami többek között beés kivándorlók, menekültek, száműzöttek, különféle etnikai csoportok második generációs tagjainak élettörténet-írását tartalmazza, azaz csupa olyan élményt, amiket esetleges traumák szőnek át. Ugyan az ilyen írások szerzői között mindkét nem képviselőit megtalálhatjuk, a női szerzők vannak túlsúlyban. A transznacionális szubjektumoknak traumatikus módon kellett integrálniuk egy, az emlékeikben élő kultúrát azzal az új kultúrával, ahová érkeztek; lásd erről például Madelaine Hron ben megjelent Translating Pain: Immigrant Suffering in Literature and Culture ( A szenvedés fordítása. A bevándorlók szenvedése az irodalomban és a kultúrában ) című művét, ami olyan bevándorlói ellentörténetekkel foglalkozik, amik kétségbe vonják a sikeres bevándorlás mítoszait, és helyette a múlt traumáival küzdő bevándorlóknak a kizökkentséggel és kitelepítettséggel kapcsolatos szenvedéseiről szólnak. De erre ad sajátosan a magyarokhoz kapcsolódó példát Dagmar Drewniak 2015-ben megjelent cikke is, ami két kanadai magyar nő emlékiratainak az identitáspolitikájáról szól. Míg a holokauszt-túlélők legelső írásai tanúságtételek, a későbbi emlékiratok egy olyan formát használnak, ami inkább emlékeztethet egy összefüggő történetekből álló antológiára, azaz ahol az összekapcsolódó kis történeteket egy szerzői [authorial] elbeszélői hang fogja össze, ami egy sajátos történetet mesél el arról, hogy hogyan lettem az, aki lettem. Mivel a túlélők legtöbbje fél évszázaddal vagy még annál is később kezdte el elmesélni a megpróbáltatásait, ezért legalább annyira fontos a történeteikben az is, hogy a Holokauszttal kapcsolatos élményeik hogyan hatottak ki a későbbi életükre mint túlélőkre. Célom ezzel a tanulmánnyal az is, hogy az itt tárgyalt szövegek három önéletrajzíróját úgy is vizsgáljam, mint akik a saját, utólagosan és különféle kontextusokban (újra)elmondott történeteiknek az éntörténetírói [self-historians]: azaz akik az élettörténetükben nem pusztán a megtörtént eseményeket foglalják össze, hanem inkább saját személyes narratív identitásukat teremtik meg (a narratív identitásokról lásd még Bamberg 2008, 2010; Brockmeier és Carbaugh 2001; McAdams et al. 2006; De Fina és Perrino 2011; De Fina 2015). Mint már jeleztem, az itt tárgyalt három nő három különféle holokauszt-generációhoz tartozik. Bach Marianne aki, amikor ezeket a sorokat írom, még él, kilencvennyolc éves egyike azoknak, akik felnőtt fejjel élték át a Holokausztot, és akiknek a száma gyorsan fogyatkozik. Ma már szinte az összes még utolsóként életben lévő szemtanú gyerek volt a Holokauszt idején, mint az őket itt képviselő Somogyi Marika is. Az ő közös élményeik jelölésére szolgál a másfeledik generáció kifejezés, amit először Susan Suleiman vezetett be (2002). Ez az identitásjelölő terminus arra a korai összezavarodottságra és tehetetlenségérzésre vonatkozik, amit a gyerektúlélők éltek át, és amit gyakran koraérettség is kísért, annak eredményeképp, hogy felnőttként kellett viselkedniük, miközben még gyerekek voltak, illetve hogy akkor érte őket a trauma, amikor még nem alakult ki a stabil identitásuk. A harmadik szerző, Eva Moreimi annak a második generációnak a tagja, akik a késő 1970-es évek folyamán kezdtek jól elkülöníthető csoportként megjelenni, és ahová Helene Epstein 1988-as élménybeszámolója is tartozik, amibe Epstein más másodgenerációs túlélőkkel készített interjúkat is beletett. A második generáció Holokauszthoz való viszonyát azonban eleinte az határozta meg, amit Marianne Hirsch, igen nagyhatásúan, 1992-ben utóemlékként [post-memory] definiált (és amire más tudósok időnként hiányzó emlékként, másodlagos tanúságként, átvett tanúságként, sőt, akár nem-létező-tanúságként és emlékezeti munkaként is hivatkoznak. (Ezen terminusok áttekintéséhez lásd Jilovsky 2011: 155; a fogalom legutóbbi jelentésbővüléséhez lásd Fisher 2015.) Hirsch hangsúlyozza, hogy ő holokauszt-túlélők gyereke, és az utóemléket az emléktől a megtörtént eseményektől való távolság alapján különbözteti meg: ez a távolság ugyanis az első és a második generáció esetén más és más, és noha a második generáció nem élte át az eseményeket, mégis mély és személyes-családi szinten kötődik hozzájuk. A második generációra transzgenerációs áttétellel átörökítődnek a saját szüleik élményei: ezeket az élményeket ők maguk nem élték át, de ennek ellenére emlékeznek rájuk azoknak a családtörténeteknek, képeknek, kézzelfogható tárgyaknak és viselkedésmódoknak köszönhetően, amelyek közepette felnőttek. Az utóemlék így olyan mélyen és annyira érzelmekkel telítetten felül tudja írni a saját életükkel kapcsolatos élményeiket, hogy már-már úgy tűnhet, ezek az ő saját jogon létrejött élményeik. Noha a másodgenerációs emlékiratok egyfajta önéletírásnak tekinthetők, olyan eseményekben vannak lehorgonyozva, amelyek még a szerző megszületése előtt estek meg. Ezek a művek amiket a szerzőik gyakran középkorú éveikben írnak meg, azért, mert a szüleik megöregedtek vagy meghaltak időnként a másodgenerációs szerzőnek és az egyik vagy mindkét szülőhöz fűződő kapcsolatát hangsúlyozzák, de vannak olyan másodgenerációs szerzők is, akik alig térnek ki a saját életükre, 198

199 Vasvári.qxp_Layout :25 Page 199 Louise O. Vasvári NARRATÍV IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK /2 3 és helyette olyasvalamit írnak meg, amit relációs élettörténet-írásnak [relational life writing] nevezhetünk: annak a szülőnek vagy szülőknek az életét, amit a szülők maguk nem írhattak meg. BACH (VANEY) MARIANNE EMLÉKEI: KI VAGYOK? Az 1922-ben született Bach (Vaney) Marianne, aki 1944-ben hat hónapot dolgozott Raoul Wallenberg budapesti mentőakciójában, az egyetlen, aki ma is él Wallenberg akkori kollégái közül. Paul Marer aki a kétnyelvű I Participated in Wallenberg s Rescue Operation. Marianne Bach Remembers / Részvételem a Wallenberg-mentőakcióban. Bach Marianne visszaemlékezése (2020) című könyv szerzője felidézi, hogy amikor bemutatták Bachnak, Bach már kilencvenöt éves volt, és Marer rájött, hogy amit Wallenbergről el tudna mondani neki, azt már mind megírták valahol, ezért sokkal inkább az érdekelte, Bach mit csinált 1944-ben, különösen, hogy Bachnak igen élénk emlékei voltak erről. Tény, hogy még ha egy adott történeti dokumentum rekonstrukciója nem is jár semmiféle bizonyító erővel a tényekre nézve, a dokumentum fontos adalékokkal szolgálhat arról, hogy az egyének hogyan reagáltak a veszteségekre és a rettegésre, és ezek túlélőiként hogyan élték későbbi életüket. Ilyen értelemben lehet a Részvételemet részben Bach (ön)életírásaként olvasni. Ugyanakkor a cím ellenére a vékony, 118 oldalas kötet alig egyharmada foglalkozik Bach életével; a legnagyobb rész inkább áttekintés Raoul Wallenberg hősies humanitárius mentőakciójáról és annak történeti kontextusáról (a könyvet részben a budapesti Raoul Wallenberg Egyesület és a Svéd Királyság szintén budapesti Magyarországi Nagykövetsége jegyzi). Bach életének részletei, melyek azokon az interjúkon alapulnak, amelyeket Marer vett fel vele, a könyvben a Holokauszt történeti kontextusának tágabb narratívájába ágyazódnak bele. Mint Marer is mondja, a kötetet akár úgy is olvashatjuk, mint a magyarországi Holokauszt rövid történetét. Bach 2004-ben, papja és Wallenberg-kutatók kérésére, egy korábbi verziót már megosztott az életéről a Wallenberg emlékének szentelt hivatalos honlapon, ahol is a története a Tanúvallomások menüpont alatt szerepel (Vaney 2004). Amikor Bach tizenöt évvel később újra elmeséli az életét a Marernek adott (egy vagy több) interjúban, akkor bár ugyanazt a történetet meséli, új részleteket is megoszt, másokat pedig kihagy. Bach Debrecenben született tehetős középosztálybeli családba, ahol már gyerekkorában szoros kapcsolatba került a katolikus vallással, mivel a nevelőnője titokban mindig elvitte magával a templomba és esténként imát olvasott neki, később pedig Bach katolikus leányiskolába járt ban Angliába küldték nyelvet tanulni, és ugyan megtehette volna, hogy marad, de 1939-ben visszatért Magyarországra a szüleihez ben az angol és német nyelvtudásának köszönhetően kapott állást a Zsidó Tanácsnál, ami a németek által március 21- én felállított adminisztratív szerv volt, és az volt a feladata, hogy a németek és a kollaboráló helyi hatóságok kéréseit tolmácsolja a zsidó közösségek felé. A budapesti Zsidó Tanács megítélése mindmáig vitatott azt illetően, hogy vajon önkéntelenül és akár az árulásig menően is együttműködtek a németekkel, vagy inkább a tevékenységük révén sikerült legalább néhány zsidót megmenteniük. Bach a visszaemlékezésében nagyon kritikus a vezetőséggel, és úgy ítéli meg, hogy a németek és magyar kollaboránsaik lekenyerezésére törekedtek. Azt mondja, hogy amikor rájött, hogy a zsidókról azért állítanak össze listákat, hogy deportálják őket, többet nem akart velük dolgozni. Rövid tanúvallomása érdekes adalék Munkácsi Ernőnek, aki a Tanács tagja volt, a Hogyan történt? Adatok és okmányok a magyar zsidóság tragédiájához című művéhez (1947), ami nemrégiben angolul is megjelent, és ami egy belső ember szemszögéből nyújt részletes elemzést ugyanerről az időszakról. Bach otthagyta a Tanácsot, és nem sokkal Wallenberg július 8-dikai érkezése után az elsők egyike volt, akik Wallenbergnek kezdtek dolgozni a Svéd Nagykövetség speciális mentőakciójában. Feleleveníti, hogyan sikerült csak neki munkát kapnia Wallenbergtől, annak köszönhetően, hogy először elbűvölte az őrt, aki ezért beengedte az épületbe, azután pedig, amikor már benn volt, rávette Székely Iván barátját, hogy beajánlja őt, ugyanis a gépírástudása alapján sosem vették volna fel. A fő feladata a Schutzpassék, a védőútlevelek kiállítása lett, amiket Wallenberg utasítására drága papírra nyomtattak, a svéd korona képével és Svédország nemzeti színeivel láttak el, hogy hivatalosnak tűnjenek. Bach azt is felidézi, hogy miként sikerült megmentenie a nagynénjét és még sokan másokat a téglagyárból, ahová 1944 novemberében összegyűjtötték a deportálás előtt állókat, úgy, hogy a nevükre kiállított menleveleket vitt nekik. A második és az előzőnél jóval veszélyesebb küldetése az volt, hogy a Vöröskereszt keresztény munkatársának kellett kiadnia magát és flörtölnie egy őrrel, hogy így terelje el annak figyelmét, és tegye lehetővé, hogy néhány zsidó foglyot biztonságos házakba menekítsenek. A flörtölés annyira jól sikerült, hogy 199

200 Vasvári.qxp_Layout :25 Page 200 Louise O. Vasvári NARRATÍV IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK /2 3 az őr randevúra hívta, de Bach elutasította azzal az indokkal, hogy vőlegénye van, aki a fronton harcol. Később Bach feleleveníti azt a katasztrofális és később házasságba is torkolló szerelmi viszonyt is, amit a háború idején folytatott egy igen felelőtlen, de nagyon jóképű férfival, és ami alatt rájött, hogy valójában inkább Székely Ivánt szereti ben a háború véget értével Bach presbiteriánussá lett, és mindent megtett azért, hogy visszajuthasson Angliába, ami végül sikerült is neki, hála egy nála sokkal idősebb férfinak, akit még korábbi angliai tartózkodása alatt ismert meg. De miután megérkezett Angliába, hamar rádöbbent, hogy a férfi csak azért segítette, mert feleségül akarta venni, ezért Bach inkább a saját lábára állt, és mivel a vízuma csakis bejárónői vagy kisebb kórházi munkák végzésére jogosította fel, ezért 1947 és 1949 közt ilyen alantas munkákból élt. A következő évben egy londoni nyelvi klubban megismerkedett egy gazdag protestáns családból származó, előkelő svájci férfival, hozzáment feleségül, és Svájcba költöztek. De Bach még itt sem fedhette fel zsidó származását, mert úgy érezte, kötelessége, hogy titkolja a férfi anyja és diplomata barátai elől a valódi identitását, és talán így tett egészen 1994-ig, a férfi haláláig, bár Bach ezt a részletet nem tisztázza. Keveset lehet tudni arról a hetven évről, amit Bach a költözés után Svájcban töltött, bár Bach ismétlődően utal arra, hogy sokat szenvedett attól, hogy úgy érezte, nincs olyan kultúra, ahová igazán tartozna. Bach Marianne 1944-ben és 2019-ben Bach életének epizódjai szóbeli interjúkon alapulnak, de nincs információ ezeknek az interjúknak a számáról, hosszáról és formátumáról, és arról sem, hogy a történetek az interjúztató kérdései nyomán álltak össze vagy spontán módon kerültek elmesélésre, továbbá arról sem, hogy az interjúk rögzítésre kerültek-e egyáltalán, valamint, és ez talán a legfontosabb kérdés, hogy milyen nyelven is folytak (a könyv eredetileg angolul íródott, és abból fordították magyarra). Mivel a két- és soknyelvű identitások különféle, változó nyelvek használata során konstruálódnak meg és így is fejeződnek ki, ezért fontos lett volna tudni, hogy az interjúk vajon angolul vagy magyarul zajlottak, esetleg a két nyelvet vegyítve. Az interjúztató szerepe az ilyen szóbeli tanúságtételeknél egy olyan közös munkán alapul, amelynek során az interjúztató az interjúalany élettörténetének társ-létrehozójává válik, és a jogosultsága arra, hogy egy másik ember életét elbeszélje, komplex hatalmi viszonyok függvénye (Conway 2013). Nem tudhatjuk, hogy Bachot kérdezték-e egyáltalán élete egyéb aspektusairól, és azt sem, hogy ő építette-e a saját történetét néhány 1944-ben megtörtént kisebb epizód köré, és érezte úgy, hogy minden más elmondhatatlan. Ha feltesszük a kérdést, hogy mi is a legfőbb jellemzője annak, ahogy Bach a saját, időben kibomló narratív identitásához viszonyul, akkor az egyik refrénszerűen visszatérő válasz erre a ki vagyok, hová tartozom? kérdés. Ezen Bach azt érti, hogy soha nem tudott sehová sem beilleszkedni, de mégis elutasítja az adódó lehetőséget, hogy arra használja a története felelevenítését, hogy a jelenbeli énjéről is mondjon valamit, miközben épp megalkotja a saját múltját. És csakugyan, így bár ismétlődően kiemeli, hogy a neme milyen fontos szerepet játszott a történetében, mindig csakis a férfiakhoz kapcsolódóan mutatja ezt be, és sosem azonosul kollektíven a többi nővel, de még csak nem is említ más nőket, akikkel együtt dolgozott Wallenbergnél, egy közös irodában. Tekintve, hogy a történet, amit Bach 2019-ban elmesélt, újraelbeszélése annak a korábban már megjelent élettörténetének, amit feltehetően akkor először mondott el, és azért, hogy a tényeket tisztázza, ez lehetőséget nyújt nekünk arra, hogy megvizsgáljuk, mik voltak azok a normák, amik a történetmesélését és annak újra-elmesélését szabályozták; azaz, hogyan viszonyult ahhoz, ami adott körülmények között megfelelő történetnek számított (Georgakopoulou 2007: 151, Bamberg 2008, Greenspan 2014). Bach a korábbi történetváltozatban valamivel több részletet árul el a gyerekkoráról, és többet beszél élete különféle epizódjairól, amik a katolikus vallás iránti vonzódását, illetve a későbbi, 1945-ös problematikus protestánssá betérését megalapozták. Azt is elmeséli, milyen büszkeséget érzett, amikor megkapta az igazolványát, ami tanúsította, hogy a speciális mentőakciónak dolgozik, mivel így többé már nem kellett viselnie a gyűlölt és megalázó sárga csillagot. Különösen érdekes, hogy hogyan meséli el azt a részt, ami a későbbi verzió egyik kulcstörténetévé lett, azaz hogy hogyan sikerült bejutnia a misszióba. A korábbi verzióban nyoma sincs a Székely Ivánhoz való vonzó- 200

201 Vasvári.qxp_Layout :25 Page 201 Louise O. Vasvári NARRATÍV IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK /2 3 dásának, hanem helyette azt részletezi, hogyan is történt az, hogy a Wallenberg-misszió ajtaján kopogtatott, holott nem hívták be interjúra. Azt írja, hogy hosszú volt a sor az épület előtt, és őr is állt ott, de szerencsére nem egy rendőr. Apja egyik üzleti partnerének köszönhetően volt egy levele a Magyar Vöröskereszttől, és ragaszkodott ahhoz, hogy feltétlenül beszélnie kell Dr. Székellyel, ezért némi vita után az őr beengedte. Ebben a korábbi verzióban Bach nem állítja azt, hogy úgy jutott be, hogy elbűvölte az őrt, azt sem hangsúlyozza, hogy milyen csáberőt sikerült gyakorolnia a vasútállomásbeli katonára, és kivágja a történetből azt az idősebb brit férfit is, aki lehetővé tette számára, hogy visszatérjen Angliába. Ugyan megemlít egy magyar vőlegényt, de arra már nem tér ki, hogy rövid ideig a felesége is volt, és más kínos részletekre sem arról, hogy a férfi hogyan használta fel őt arra, hogy a segítségével megmentse az anyját. Másrészről valamivel többet elárul a svájci férjéről, talán azért is, mert a férfi 1994-ben, azaz alig egy évtizeddel azelőtt halt meg, hogy Bach elbeszélését rögzítették. Mint azt Elliot G. Mischler (2004) a restorying lives -ról [kb. újraelbeszélt életek] alkotott koncepciójában kifejti, attól még, hogy egy történet két verziójában az interjúalany által elbeszélt cselekmény azonos, bőven lehet, hogy eltérő okokból került elbeszélésre. Az, ahogy Bach kétszer különféleképpen meséli el a történetét, a többszörös én - re példa: mindkét verzió szükséges ahhoz, hogy ezt a többszörös ént felfedezhessük a narratív adatokban, ehhez egyetlen verzió aligha lett volna elég. Bach a története korábbi verzióját úgy zárja, hogy kettős identitásúként definiálja magát: magyar zsidóként és svájci keresztényként. Azt, hogy hogyan viszonyult az első identitásához, megörökíti az az interjú is, amit kizárólag angolul volt hajlandó adni egy magyar újságnak, és amelynek során megkérdezték tőle, hogy büszke-e arra, hogy magyar. Bach kikerülte a kérdést, és helyette azt felelte, hogy Magyarországon először csak az előző évben, azaz mintegy hetvennégy év után járt újra (Csernyánszky 2020). Mivel egy olyan sajátos történelmi pillanatban vagyunk, amikor a túlélőkkel való közvetlen munka nagyrészt már lezajlott, Paul Marer elismerést érdemel azért, hogy megszólaltatta az egyik legutolsó még életben lévő hangok egyikét, egy nőét, aki amellett, hogy túlélő, az 1944-es budapesti zsidómentő akcióban is részt vett. Wallenbergnek valójában úgy négyszáz ember dolgozott, és a csapatában több nő is volt. Bach érdekes módon egyiküket sem nevezi meg, annak ellenére, hogy legalább négy másik nőt is sikerült azonosítani, akik irodai alkalmazottként a titkárságon dolgoztak (Forgács 2004, Carlberg 2012): a huszonkét éves Nákó Erzsébet grófnőt, a nála valamivel idősebb Falknét, Kátai Heddát és a tizenkilenc éves Boros Lilla grafikusművészt. Közülük a bécsi születésű, fiatal, elegáns és keresztény Nákó grófnőről aki hivatalosan Wallenberg társadalmi kapcsolatait szervezte az a hír járta, hogy szerelembe is esett Wallenberggel. Nemrégiben Doffek Gábor (2020) is megírta a nagyanyjáról aki kilenc évvel volt idősebb, mint Bach, és tudott svédül, mert a háború előtt két évet élt Svédországban, hogy szintén Wallenbergnek dolgozott, és legalább 4500 Schutzpasst állított ki, de a nevét nem tudom hozzáadni a fenti listához, mert Doffek mindenhol csak nagymama -ként hivatkozik rá. Zárszóként Bachról csak annyit, hogy nem ő volt a legidősebb még életben lévő szemtanú, akinek az életét 2019-ben dokumentálták. Ez az érdem Lena Goldsteiné, aki 1919-ben született Lublinban, részt vett a varsói gettólázadásban, és akinek az emlékiratai amik részben annak a naplónak a bejegyzésein alapulnak, amit a bujkálása közben vezetett, részben pedig az interjúkon, amiket Barbara Miller lelkész és szerző készített vele szintén tavaly jelentek meg (Miller 2019). Goldstein leírása arról, hogyan élt szó szerint a föld alatt hat hónapig, nyolc másik emberrel összezárva, már-már a legendával határos. Leírja, mint jött ki a bunkerből hat hónap után ugyanabban a ruhában, mint amiben bement, tetvekkel tele, úgy, hogy egyszer sem fürödhetett vagy vehetett tiszta ruhát május 15-én, két nappal azután, hogy gyertyát gyújtott egy holokauszt-megemlékezésen, álmában hunyt el. Lena Goldstein a századik születésnapján 201

202 Vasvári.qxp_Layout :25 Page 202 Louise O. Vasvári NARRATÍV IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK /2 3 SOMOGYI MARIKA INSPIRÁLÓ VARÁZSLATOS ÉLET -E Somogyi Marika emlékirata, ami az A Charmed Life ( Egy varázslatos élet ) (2019) címet viseli, és tizenkilenc rövid fejezetből és két függelékből áll, két, majdnem egyenlő terjedelmű részre oszlik, amik közül az első arról szól, mint élt Somogyi Magyarországon 1956-ig, a második pedig arról, hogyan szökött ki a férjével Bécsbe, és milyen volt az élete később az Egyesült Államokban. Somogyi, hasonlóan sok más túlélőhöz, akik idős korukban kezdenek neki az írásnak, arról számol be, hogy az unokájának kezdte el írni ezeket a történeteket. Az ő esetében ez a nyolcéves lányunokáját jelentette, aki majdnem épp annyi idős lett ekkor, mint amenynyi Somogyi volt, amikor egyedül bujkálásra kényszerült, és ez Somogyit arra késztette, hogy onnantól kezdve az unokájával hasonlítsa össze magát, és nem pedig, mint korábban, az anyjával, akárhányszor egy-egy évvel idősebb lett. Valójában Somogyi már jóval korábban elkezdett megírni néhány epizódot a történetéből, ugyanis 1996-ban egy videós holokauszt-tanúságtételben [Holocaust video testimony], ami az Amerikai Holokauszt Emlékmúzeum [United States Holocaust Memorial Museum] pártfogásával jött létre ( org/search/catalog/irn518369), azt mondja az interjúkészítőknek, hogy a családjának volt egy külön pészachi Holokauszt-Haggádája a gyerekek számára, mivel azok szerettek volna többet tudni a múltról. A videós tanúvallomásában könnyek között felolvas egy jelenetet arról, hogy miként búcsúzott el az apjától 1944-ben, amikor bujkálni indult. Az interjú egy későbbi részében, az interjúkészítő azon kérdésére válaszolva, hogy a szüleinek hogyan sikerült életben maradni, felajánlja, hogy felolvassa a Haggádája egy másik részletét, de e helyett arra kérik, hogy inkább mesélje el ott és akkor a történteket. Ez az audiovizuális interjú hasznos előtörténete Somogyi emlékiratainak, itt ugyanis Somogyi megoszt néhány olyan fontos részletet a történetéből, ami a későbbi memoárból hiányzik. Ugyanakkor, ahogy ez számtalan más korabeli interjúra is jellemző, a Somogyi-interjút is rendszeresen megakasztják az interjúztatók utasításai és gyakran naiv kérdései, ahogy az a nyilvánvaló tény is, hogy az interjú korábban már el lett próbálva, valamint, hogy az Amerikai Holokauszt Emlékmúzeum által készített interjúkra jellemzően egy kérdéslista segítségével készült, ami révén ezek a tanúságtételek igen messze kerültek a nyers elbeszélések műfajától (ehhez lásd Shenker 2015: xii). Somogyi az emlékirataiban egy kiváltságos középosztálybeli gyerekkort ír le, házvezetőnővel, német dadával, angol magániskolával, és még olyan apró részleteket is megoszt, mint hogy volt egy sokak által irigyelt Deanna Durbin-kalapja kis puha, felhajtott karimájú nemezkalap, amit a korabeli filmek tinédzserbálványáról neveztek el (Kuhn 2002: ). A kalap jelentéktelen részletnek tűnhet, de valójában igen sokat elmond azoknak a lányoknak a személyes és kollektív emlékeiről, akik az 1930-as években nőttek fel, és akiknek a szülei megengedhettek maguknak egy ilyen kalapot, ami Magyarországon egyéni megrendelésre készült, és sokat elmond arról is, hogy mit is jelenthetett egy ilyen kalap elvesztése egy kislánynak, aki bujkálni kényszerült. A kalap különleges jelentőséggel bír jelen írás szerzője számára is: mivel korábban már olvastam egy ugyanilyen kalapról egy másik lány holokauszt-beszámolójában, és ott a kalap nagy irigységet váltott ki a szomszédságban, és később egy keresztény lánynak sikerült is megkaparintania. A Somogyi-család kényelmes élete 1941-ben ért véget, amikor az apát kirúgták az állásából amiatt, hogy zsidó, de Somogyi nem beszél arról, hogy mi volt a szakmája, csak hogy egy cég vezetőségében dolgozott. Somogyi ki- Marika a szüleivel a Duna-korzón 202

203 Vasvári.qxp_Layout :25 Page 203 Louise O. Vasvári NARRATÍV IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK /2 3 lencedik születésnapja volt az utolsó, amit a családja körében ünnepelt, és ekkor kérte meg az apját arra is, hogy írjon az új emlékkönyvébe, és az apa egy szép, de balsejtelmekkel teli verset írt bele ben Somogyi akkor tizenhét éves bátyja kijelentette, hogy nem várja meg, míg elhurcolják, és csatlakozott a cionista partizánokhoz. Somogyi elmeséli azt is, hogy amikor a családjának ott kellett hagynia a lakásukat, hogy egy számukra kijelölt zsidó házba költözzenek, a házban senki nem köszönt el tőlük és egy jó szava sem volt hozzájuk senkinek, és hogy a titkárnő, akiben megbíztak, és akire az apja rábízta az összes aranyékszerüket, soha egyetlen darabot sem adott belőlük vissza. akkor utazott villamoson először egyedül, amikor a szüleitől egyedül kellett eljönnie, sárga csillag nélkül és hamis születési bizonyítvánnyal. Kinézett a villamosablakon, és azt látta, hogy jólöltözött zsidók mennek talicskával a gettó felé, némelyikük idős embert tolt a talicskán, és Somogyi hallotta, hogy az emberek körülötte a villamoson miket mondanak erre, és hogy nevetnek. Akkor jött rá, bár még tíz éves sem volt, hogy csakis önmagára számíthat, és erről így ír: Azon a villamoson ért véget a gyerekkorom (Somogyi 26). Az apácák különféle rejtekhelyeken bújtatták, ugyanis folyton menekülniük kellett a feljelentések miatt. Több mint nyolc hónapon át álnéven, árvaként élt különféle apácazárdákban Budapesten, Pécsen, Balatonbogláron, illetve egy ideig törvénytelen parasztgyerekként is egy távoli faluban a háború sújtotta vidéken, egy bizonyos Körmendy Béla nevű náciszimpatizáns tiszteletes háza népével. Somogyi egyértelműen Slachtát tartja a megmentőjének, akit 1985-ben a Yad Vashem a Világ Igazának ismert el. Azt is hozzáteszi a videóban, hogy nem minden apácarend volt ennyire rendes, és hogy például az Irgalmas Nővérek főnökasszonya megtagadta, hogy bújtassa, amikor pedig egy nővér Slachta rendjéből azzal próbálta meggyőzni, hogy Marika katolikus szeretne lenni, a főnökasszony azzal vágott vissza, hogy a kis zsidók kis zsidók maradnak, és berekesztette a beszélgetést. Érdemes megemlíteni, hogy ez az akkoriban jól ismert antiszemita aforisztikus mondás már a Der Stürmer (1934. nov.) számában megjelent németül: ein jedes Jüdchen wird ein Jud (minden kis zsidóból zsidó lesz) a Der Fluch im Blut (A vérátok) cím alatt, Philipp Rupprecht rajzával, aki Fips név alatt több ezer antiszemita karikatúrát rajzolt a lapban. Marika kilencévesen a bátyjával 1943-ban (a Somogyi család archívuma) Somogyinak magának sosem kellett a zsidó házban laknia, ugyanis a szüleinek sikerült elbújtatnia őt egy igaz embernek, Slachta Margitnak és az ő római katolikus Szociális Testvérek Társaságának a heroikus segítségével. A videóban Somogyi elmeséli, hogy az anyja levágta a sárga csillagot a kabátjáról, és az apja azzal búcsúzott tőle, hogy emlékeztette, hogy most már nem vagy zsidó. Somogyi 203

204 Vasvári.qxp_Layout :25 Page 204 Louise O. Vasvári NARRATÍV IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK /2 3 Érdemes itt egy kicsit elidőzni néhány további részlet erejéig Slachta Margit nővérnél ( ) és egy másik becsületes apácánál, aki szintén Slachta rendjébe tartozott, és akit Somogyi név szerint is említ, mint Palágyi Natália nővért ( ). Slachta a magyarországi Szociális Testvérek Társaságának alapítója és vezetője volt, egy olyan apácarendé, ami nem zárdákat tartott fenn, hanem szociális munkát végezett, ápolónők és szülésznők voltak a tagjai. Az egyik leglenyűgözőbb példáját adták annak, hogy hívő katolikusok hogyan segítettek zsidókat a Holokauszt idején. Számtalan egyéb tevékenységük mellett például keresztleveleket állítottak ki zsidóknak, és nem azért, hogy betérítsék, hanem hogy így mentsék meg őket (Sheetz-Nguyen 2001). Natália nővér, aki hetvennégy évig volt a Szociális Testvérek Társaságának tagja, ekkor fiatal apáca volt Magyarországon, zsidókat mentett, és később rendje főnökasszonya is lett. Azután, hogy a kommunisták 1948-ban elhallgattatták a vallási rendeket, mindkét nővér elhagyta Magyarországot, és az amerikai Buffalóban csatlakoztak újra a rendjükhöz, ahol az már az 1920-as évek óta működött. Míg Slachta sosem tért vissza Magyarországra, Palágyi 1975-ben Európába jött, ahol a németországi Magyar Missziónál dolgozott. Mindketten az Egyesült Államokban haltak meg, és ott is lettek eltemetve. Somogyit kétségkívül Palágyi is segítette egy-egy ponton, de az a nagyon idős nő, akiről Somogyi beszél a videóban, hogy a házukhoz jött, hamis keresztlevelet adott neki, kitanította az új életéről és megtanította a katolikus imákra, nem lehetett Palágyi, aki akkoriban még csak harmincöt éves volt. A háború vége felé Körmendy Nyugat felé menekült a háza népével, és magával vitte Somogyit is, aki így további viszontagságokon ment át, míg végül egy Kisantal Piroska nevű nővér magával vitte a falujába, Bőszénfára, egy kis sváb magyar faluba. Amikor 1945 márciusában egy apáca jött érte, Somogyi azt sem tudta, hogy a háború már véget ért, és nem sokkal később, amikor viszontlátta lesoványodott szüleit, nem ismerte fel őket. Sajnos, arról nem esik szó, hogy a szülei hogyan élték túl a háborút, talán azért sem, mert Somogyinak már nem volt ereje újra elmondani azt a szívet tépő történetet, amit a videós tanúvallomásában egyszer már elmesélt arról, hogy hogyan múlott csak egy hajszálon, hogy a szülei megmenekültek: hogyan lőtték őket majdnem a Dunába, és később gyilkolták meg majdnem a hírhedett Andrássy úti Nyilasházban, ahol az apját meg is kínozták, hogy árulja el, kik rejtegetik a lányát. Marika (kockás ruhában) hamis születési papírokkal Csökölyön (a Somogyi család archívuma) Slachta Margit, a Szociális Testvérek Társasága alapítója és vezetője Az a huszonvalahány oldal az emlékiratban, ami Somogyi hihetetlen szenvedéseit és a maga ne - mében páratlan élményeit írja le, a mű érzelmi középpontja, és megérdemelné, hogy bekerüljön egy gyerektúlélők történeteit bemutató antológiába. Néhányan azok közül, akiknek sikerült megmenekülniük, Somogyihoz hasonlóan bujkálva éltek túl a háborút, gyakran a családtagjaiktól távol, úgy, hogy a szüleikkel való kapcsolatuk újra és újra megszakadt vagy teljesen meg is szűnt, közben identitást is kellett váltaniuk, időnként ismerősök, idegenek, apácák vették őket magukhoz, megint máskor teljesen egyedül kellett boldogulniuk, és nem fedhették fel, kicsodák. Noha a háború idején 204

205 Vasvári.qxp_Layout :25 Page 205 Louise O. Vasvári NARRATÍV IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK /2 3 a gyerekek ugyanolyan szörnyű de mégis eltérő élményeken mentek keresztül, mint a felnőttek, és ugyanannyit is szenvedtek, a háború után sokan hitték, tévesen, hogy ezek a gyerekek majd egyszerűen csak elfelejtenek mindent. A gyerekek, akiket Somogyihoz hasonlóan bújtattak, szintén túlélők, és közülük azok, akiknek a szülei (vagy csak az egyik szülő) visszatértek, egyben túlélők gyerekei is: ezért igen találó, hogy másfeledik generációnak hívják őket, hiszen két, egymástól jól elkülöníthető pozíciót az első és a második generáció pozícióját is megtestesítenek, ugyanis egyaránt traumatizálták őket saját szörnyűséges történeteik és a szüleiké is. A bújtatott gyerekek számára a háború utáni időszak egy fájdalmas folyamatot jelenthetett, aminek során aktívan rekonstruálni próbáltak egy töredezett személyes és kollektív identitást, miután az szélsőséges mértékben felbomlott. Somogyi története nem volt szokványos abból a szempontból, hogy a közvetlen családjának sikerült ép bőrrel túlélnie a háborút, és szemmel láthatóan igen támogató szülei voltak. De a háborús élményeinek nyoma maradt például abban, hogy amikor Budapesten éltek, akkor egy ideig még naponta járt misére, amiben az apja, aki igen megértő volt, sosem próbálta megakadályozni. Végül Somogyi úgy döntött, hogy újra zsidó szeretne lenni, és ezért a budai főrabbihoz fordult tanácsért, aki biztosította arról, hogy ő már így is zsidó, és ezért nem is kell semmit tennie (noha megkeresztelték, amikor az apácáknál volt). Somogyi emlékiratának további húsz oldala a család háború utáni életét írja le, ami hamar megint igen kiváltságos lett, lett például gépkocsijuk és külön sofőrjük, de Somogyi újra csak nem részletezi, hogy mi is volt az apja munkája, azonkívül, hogy fontos, jó állása volt, avagy, ahogy ő mondja a videós tanúvallomásában, igen fontos, magas pozíciója volt az új kormányban... de számtalan ellensége is, ami lehetővé tette Somogyi számára, hogy beválogassák egy kommunista fiataloknak szervezett táborba ben az apát egy tisztogatás során bebörtönözték, és háromévi kényszermunkára ítélték. Somogyi tizenöt évesen találkozott leendő férjével, Lászlóval, aki akkor tizennyolc éves volt. Két évvel később házasodtak össze, és a férfi akkor azt mondta Somogyinak, hogy meg tudja védeni, és azt is meg tudja akadályozni, hogy Somogyit és az anyját kidobják a lakásukból, mivel a férfi családjának nem volt ennyire rossz a viszonya a kormánnyal. Somogyi nem részletezi a férje családjának a helyzetét, de a videóinterjúban azt mondja, hogy sikerült megmenteniük a lakásukat úgy, hogy átíratták a férje nevére. Miután az apját kiengedték a börtönből, Somogyi újra csak igen rejtélyesen tudósít arról, hogy az apa állást talált közgazdászként a szakterületén ban Somogyi a férjével Ausztrián át az Egyesült Államokba menekült. Az ezt követő fejezetek az Ithacában és a kaliforniai Davisben töltött első éveikről szólnak, és a nehézségekről, amikbe ütköztek, amikor megpróbálták újraindítani az életüket, amiket Somogyi sajátosan női perspektívából jelenít meg, amikor leírja, hogy míg a férje PhD-t szerzett, az ő tanulmányai és művészeti munkája háttérbe szorultak. Érzelmes részletességgel szól a két fiuk megszületéséről is, és arról, hogy a szülei többször is ellátogattak hozzájuk Magyarországról. Szeretett fivére, aki 1944-ben elhagyta a családjukat, szintén túlélte a háborút, és közvetlenül a háború után Palesztinába emigrált, ahol sikeres lett, de Somogyi alig mesél ennél többet róla, kivéve, hogy egyetlen egyszer találkoztak huszonhét év után, ami miatt az olvasó némi törést érez, azaz hogy valami fontos részlet a családról nem lett elmagyarázva. Somogyi Marika és László közvetlenül a házasságkötésük után 1951-ben Amint az korántsem szokatlan a holokauszt-emlékiratokban, épp a szerző életének második fele azaz az a rész, amiről az emlékirat a címét, az Egy varázslatos életet kapta az, ami nem képes hosszan lekötni az olvasót. Ebben a részben a szerző művé- 205

206 Vasvári.qxp_Layout :25 Page 206 Louise O. Vasvári NARRATÍV IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK /2 3 szi sikereinek katalógusát kapjuk, amiket ékszerkészítőként, szobrászként ért el, és különösen, némiképp szokatlanul, érmekészítőként: többek között Leonard Bernsteinről, Benny Goodmanról, Arthur Millerről és Oscar Schindlerről készített rendelésre emlékplaketteket. Somogyi a családja társadalmi helyzetének változását azzal jelzi, hogy felsorolja, milyen ingóságokat vásároltak és hová utaztak a férjével, de alig ír emberi kapcsolatokról vagy érzelmekről, és még a kutyájáról is többet árul el, mint a családjáról. Az unokák több fényképen is szerepelnek a függelékben, és egy budapesti családi kirándulás is látható a képeken, de két feltehetően már csak volt meny, akik a korábbi csoportképek némelyikén feltűnnek, nevük említése nélkül teljesen ki lettek hagyva a történetből. Sok túlélő döntött úgy, hogy tanúskodik a háborús élményeiről, de csak a legbátrabbak merészeltek a háború utáni életükről is írni úgy, hogy azzal már kiléptek a saját komfortzónájukból. Mint arra Ilana Rosen (2008: 18) rámutatott, a túlélőknek a Holokauszt utáni, hosszú életszakaszáról készült leírások, ha a Holokauszt rövid időszakával hasonlítjuk össze, olyan száraz tudósításokként hatnak, amiket puszta nevekből és évszámokból állítottak össze. Úgy tűnik, Somogyi sem hajlandó kilépni azokból a kanonikus forgatókönyvekből, ami a legtöbb saját kiadásban megjelent holokauszt-emlékiratnak az uralkodó kulturális narratívája: inspiráló emlékiratának forgatókönyve egyfajta megváltástörténet arról, hogyan győzedelmeskedik az ember a viszontagságok felett. A korábbi videós tanúságtételében Somogyi elbeszéli, hogy az apja annak ellenére, hogy Magyarországon a helyzet fokozatosan romlott, és először lengyel zsidók, aztán pedig, az Anschluss után, osztrák zsidó menekültek is özönlöttek az országba még mindig nem tudta elhinni, hogy a magyarok képesek lennének bántani őt, egy másik magyart, aki világháborús veterán is volt, és akinek a fivére Magyarországért harcolva esett el az első világháborúban. Aztán a háború után sem akart elmenni soha, hogy Izraelben éljen a fiával vagy Somogyival az Egyesült Államokban, annak ellenére, hogy miken ment keresztül Magyarországon, a nácik és a kommunisták idején is. Somogyi a tanúvallomása legvégén szembeállítja magát szeretett apjával, és visszautasítja, hogy úgy gondoljon a saját életére, mint egy száműzöttére vagy kitelepítettére, és vehemensen bizonygatja, hogy egyetlen másodpercre sem éreztem nosztalgiát. Szándékos távolságtartása mindentől, ami magyar, még erősebbé válik a szóbeli tanúvallomásában egy igen sokatmondó nyelvi célzással, ami jól szemlélteti, milyen intenzív is a kapcsolat nyelv, kultúra, identitás és személyes élet között: ez az a rész, amikor arról beszél, hogy ha történeteket mesél a gyerekeinek az apjáról, akkor az apára Eugene -ként hivatkozik, mert a gyerekei az igazi nevéről, a Jenőről nem ismernék fel. Somogyi Marika az 1996-os tanúságtétel videófelvételén Somogyi emlékiratait igen érdekesen egészíti ki férje, Somogyi László 2013-ban megjelent, a Somogyiénál terjedelmesebb emlékirata (ami teljes egészében olvasható az interneten). Részben azért, mert 1944-ben Somogyi még csak tíz éves volt, míg a férfi már tizenhárom, és ezért másképp emlékezik. De a férfi a saját apjáról is részletesebben beszámol, aki a Horthy-korszak idején főkertész volt a Királyi Kertészetben, és Horthy szinte naponta kijárt az üvegházba, ezért László maga is rendszeresen találkozott vele. Az apját csak 1944-ben bocsátották el, és Horthy kezet fogott vele, és azt mondta neki, hogy sajnálja, hogy el kell engednie. Amikor az apja visszatért a deportálásból, akkor egy időre még a régi állásába is visszavették, az akkor romos Királyi Kertészetbe. Somogyi László emlékiratait olvasni bizonyos értelemben szükséges ahhoz, hogy kitöltsük felesége történetének egyes hézagait. Így míg feleségéhez hasonlóan ő is kiírja két menyét a történetből, azt viszont elmeséli, hogy amikor Bécsbe menekültek, kapcsolatba léptek Somogyi Izraelben élő fivérével, aki nem ajánlott azonnal segítséget, de követelte, hogy menjenek Izraelbe, ami talán megmagyarázza, hogy Somogyi maga miért kerülte, hogy a fivéréről beszéljen. 206

207 Vasvári.qxp_Layout :25 Page 207 Louise O. Vasvári NARRATÍV IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK /2 3 EVA MOREIMI MÁSODGENERÁCIÓS MEGMENTETT RECEPTES EMLÉKIRATA Eva Moreimi Hidden Recipes: A Holocaust Memoir ( Titkos receptek. Holokauszt-emlékiratok ) című, 2019-ben megjelent könyve Somogyiéhoz hasonlóan sok rövid, átlagosan kettő négy oldalas fejezetből áll. Az első része a leghosszabb, ami az anyja életéről szól, a második a család háború utáni éle - tének lett szentelve, és ezt követi egy rövid történet az apja nagyrészt háború alatti éveiről, ezt olyan különálló dokumentumként lehet olvasni, amit nem dolgoztak össze a könyv többi részével. Ezek után jönnek a szokásos családi fényképek, és egy lista hat receptről, amit Moreimi abból a hatszázból választott ki, amit az anyja a koncentrációs táborban gyűjtött össze, ezeket pedig több oldalnyi fénykép követ az eredeti receptekről, amiket különféle, a táborban fellelhető papírfecnikre írtak. Moreimi azt írja, hogy az anyja volt a jobb történetmesélő a történetét még zsinagógákban és templomokban is elmondta, az apja viszont sokkal nehezebben beszélt arról, hogyan veszítette el az első feleségét és kislányát. Elmeséli, hogy szerencséje volt, mivel mindkét szülője megosztotta vele az emlékeit, és később még interjút is készített velük. Sajnos, nem részletezi ezeknek az interjúknak a témáját és természetét, noha feltehetően támaszkodott rájuk, amikor megírta ezt a könyvet. Eva Moreimi (Lee Diamond fotója) Moreimi a saját életéről is ír röviden, különösen az emlékiratai végén, de a legtöbb részlet az anyjáról szól. A mű címe ezért félrevezető, hiszen a mű nem holokauszt-memoár, azt magának a túlélőnek kellett volna megírnia. Ez inkább olyasmi, amit transzgenerációs vagy interszubjektív élettörténetírásnak hívnak, azaz az önéletrajzi történet egy hibrid formája, ami egyszerre tartalmazza anya és lánya egymásba ágyazott történetét, és ahol az (ön)életrajzíró lány úgy próbálja meg visszaadni az anyának az alany szerepét, hogy a történetét a sajátjával összekapcsolva írja meg (Malin 2000, Cosslett 2000). A transzgenerációs emlékiratot Bella Brodzki (2001) kéthangú élettörténet-írásnak nevezte, és úgy definiálta, mint ami veszélyeztetett történetek intergenerációs és interkulturális közvetítése, ahol a gyerek meséli el azt a traumatikus történetet, amire a szülő nem képes. E mellé a terminus mellé felsorakoztathatjuk talán a [második generációs] megmentett élettörténet-írást is, amiben a szülő szóbeli tanúvallomását vagy kiadatlan kéziratát mentik meg szó szerint, mint azt azok a másodgenerációs nők is teszik, akik az anyjuk holokauszt-traumájáról írnak, és akiket Vasvari (2009) tárgyal. Ez az utóbbi terminus különösen jól illik Moreimi művére, hiszen miközben leírta azt, amit az anyja csak szóban tudott közvetíteni, ugyanakkor meg is mentette anyja írott holokauszt-receptjeit, amiket az anya a táborbeli nővéreitől gyűjtött össze, akik közül sokan el is pusztultak. Moreimi a háború utáni Csehszlovákiában nőtt fel, magyar anyanyelvű holokauszt-túlélő szülők egyetlen gyermekeként ben, nem sokkal azután, hogy lediplomázott, elmenekült a kommunista rendszerből, és az Egyesült Államokba emigrált, ahol aztán egy másik bevándorlóval családot alapított, és Moreimi szülei két évvel később csatlakoztak hozzájuk. Anyja, Kellner Ilona, avagy Ica, 1912-ben született, és egy zsidó óvodában volt óvónő, de az összes neveltjét deportálták május végén az első transzporttal a pelsőci (plešiveci) gettóból, egy akkoriban magyar ajkú szlovák városból, amit 1938-ban visszacsatoltak Magyarországhoz. Amikor nem sokkal ezután Icának és családjának is pakolnia kellett, hogy beköltözzenek a gettóba, a magyar őr nem engedte, hogy Ica magával vigye a meleg pulóverét, holott Ica anyja nagyon kérte. Ica azt is megemlíti, egyéb részletek között, amik arról szólnak, hogy a helyiek hogyan működtek közre a zsidók kifosztásában és gyakran megkínzásában is, hogy a háború után viszontlátta a pulóverét az őr lányán, Szabó Erzsin június 13-án, miután előbb gettóba zárták őket, őt és családját szintén Auschwitzba deportálták. Ica szüleit azonnal a 207

208 Vasvári.qxp_Layout :25 Page 208 Louise O. Vasvári NARRATÍV IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK /2 3 gázba küldték, hasonlóan további mintegy magyarhoz a közül, akiket mindössze nyolc hét alatt deportáltak oda. (Egy másik, 2019-ben megjelent emlékirat, amit itt nem tárgyalhatok, de mindenképp említést érdemel, szintén egy Kellner nevű és a pelsőci gettóból deportált lány történetéről szól, Kellner Katiéról, Ica névrokonáéról, aki Ica kishúgával, Babival volt egyidős: Kellner Kati a gettóban ismerte meg a későbbi férjét, és miután egymástól távol túléltek két külön táborban, összeházasodtak és kivándoroltak, előbb Izraelbe, aztán az Egyesült Államokba. Lásd erről: D. Z. Stone 2019.) Noha Icát is sürgették a szülei, hogy menjen férjhez, szerencsére nem tette, aminek köszönhetően megnőtt az esélye arra, hogy túlélje Auschwitzot, hiszen sem terhes nem volt, sem gyerekei nem voltak. De vele volt a nála sokkal fiatalabb, tizenhat éves húga, Babi, és ketten együtt, egymást segítve élték túl a tábort. Azon néhány ezer fogoly közé tartoztak, akikre nem tetováltak számot, mivel a regisztrációs rendszer épp összeomlott, köszönhetően annak, hogy hirtelen rengeteg magyar zsidó érkezett a táborba (erről lásd Kádár és Vági 1999). A nővérek hét hetet töltöttek Auschwitz-Birkenauban az SS munkaerőtartalékaként, és egy alkalommal már a gázkamrák előtt álltak, és csak azért menekültek meg, mert épp kifogyott a Zyklon-B. Augusztusban egy mintegy ezer magyar nőből álló konvojba kerültek, ami Németországba, Hessisch Lichtenauba tartott, ami egy Buchenwaldhoz tartozó kisebb tábor volt, és ahol később igen veszélyes és mérgező munkát végeztek egy földalatti lőszergyárban: gránátokat töltöttek meg mérgező robbanószerrel. Ica úgy gondolta, hogy legalább egy alkalommal az mentette meg a táborban, hogy jól beszélt németül, és ahol ezért fordító és hírkézbesítő lehetett, és szabadon mozoghatott a gyár területén. Takarítói feladatai is voltak, és így papírfecniket tudott gyűjteni a szemeteskosarakból, és ceruzát is talált, amit arra használt, hogy leírja azt a több száz receptet, amit a rabtársaitól hallott. Az éhező ezer nő közül október végén kétszázhatot visszaküldtek Auschwitzba, mondván, túl gyengék, közülük senki sem menekült meg, míg a gyárban dolgozók legtöbbje igen március 29-én, amikor az amerikaiak már közel voltak, a túlélő nőket egy halálmenetben útnak indították Theresienstadt felé, és április 25-én az amerikaiak felszabadították őket. Meglepő módon egyik nővér sem kapta el a tuberkulózist, a tífuszt vagy a vérhast, és pár héttel később elindultak gyalog haza. Amikor július vége felé Pelsőcre értek, a házukat kifosztva találták, és sok szomszédjuk ellenséges volt velük, mert féltek, hogy a nővérek majd visszakérik, amit elvettek tőlük. Kiderült, hogy a család, amelyik elfoglalta a házukat, annak hallatára, hogy ők életben vannak, mindent összepakolt a házban, és átszökött Magyarországra. Ica utánuk ment, és még a saját családja hímzett törülközőit is ott látta náluk, de a jog szerint nem kérhetett vissza semmit. A szülővárosába visszatérve pedig, amikor néhány ruhadarabját felfedezte egy másik nőn, az nemcsak hogy nem adta vissza őket neki, de sértegetni is kezdte Icát, mondván, sajnálja, hogy visszajöttek. Ez az epizód és a korábbi a pulóverről tartalommal telíti a bámészkodó [bystander], az elősegítő [facilitator] és a haszonélvező [beneficiary] homályos és gyakran üres terminusait, amiket a közvetett részvétel vagy a rész-nem-vétel jellemez, és felfedi, hogy a hétköznapi lakosok a cselekvőképesség [agency] milyen különféle formáit gyakorolták, amikor anélkül tulajdoníthattak el zsidó tulajdont, időnként a háború után is, hogy tartaniuk kellett volna bárminemű megtorlástól. A pelsőci gettóban történt, hogy Ica szomszédja lett rövid időre egy nő, akinek volt egy gyönyörű kislánya, Marika. Ica összebarátkozott velük, de mindketten elpusztultak, amikor megérkeztek Auschwitzba. Ica, miután hazatért a háború után, véletlenül összetalálkozott ennek a nőnek az özvegyével, Kaufmann (későbbi nevén Kalina) Ernővel, akihez 1947-ben feleségül ment. Kronológiai szempontból Ernő rövidebb történetének itt lenne a helye, de csak később lett, az időrendet felrúgva, csatolva, talán azért, mert korábban önálló kézirat lehetett. Ernő 1938-tól 1940-ig munkaszolgálatos volt Tokajon, de időnként haza tudott menni, így született meg Marika 1941-ben. Később újra behívták Miskolcra, és hosszú éveket töltött különféle munkatáborokban. Igaz emberek végül segítették megszökni, és később felfedezte, hogy a magyar katonák mindenkit agyonlőttek az egységében, ahol korábban dolgozott. Míg arra képes volt, hogy a táborbeli élményeit elmesélje, azt nagyon nehéznek találta, hogy az első feleségéről, a lányáról és a családja többi meggyilkolt tagjáról beszéljen. A Living with Holocaust Survivor Parents ( Holokauszt-túlélő szülőkkel élni ) című írásában Moreimi azt állítja, hogy a szülei, rettenetes élményeik ellenére, képesek voltak arra, hogy szerető, odaadó, önzetlen és ragaszkodó szülők legyenek, és sosem titkolták a múltjukat, holott az életük a háború után is igen nehéz volt a Vasfüggöny mögött ben a kommunizmus idején elveszítették az üzletüket, ezért az apja könyvelőnek állt, az anyja pedig virágboltot vezetett a saját házukban, de alig jöttek 208

209 Vasvári.qxp_Layout :25 Page 209 Louise O. Vasvári NARRATÍV IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK /2 3 ki a fizetésükből. Eva 1969-ben távozott, a szüleinek pedig megengedték, hogy 1971-ben kövessék, amit az tett lehetővé, hogy az apjának volt három nővére, akik Clevelandben éltek. Noha a szülei már ötvenkilenc és hatvankét évesek voltak, amikor megérkeztek az Egyesült Államokba, és nem beszéltek angolul, mindkettőjüknek sikerült állást találni, és több évig dolgoztak így. Az apja 2007-ben halt meg, tíz nappal a kilencvennyolcadik születésnapja előtt, az anyja pedig 2011-ben, szintén kilencvennyolc éves korában (Ica húga, Babi, aki Kassán maradt, kilencven évesen halt meg). Moreimi szülei sosem látogattak el Auschwitzba, de Moreimi nagynénje, Babi igen, az es években, és az élmény nagyon fájdalmas volt számára. Maga Moreimi mindig is tudta, hogy egy nap majd odalátogat, de egészen 2017-ig gyűjtögette a bátorságot, hogy ezt megtegye. A férje és három felnőtt gyereke kísérte el. Moreimi ugyan röviden elmeséli az élményt, de hozzáfűz egy megindító anekdotát is, amit az anyja mesélt neki arról, hogy a sok frissen leborotvált fejű nő miként állt órákig névsorolvasásra várva úgy, hogy sehová sem tudtak elbújni a tűző nap elől, és hogyan kaptak közülük sokan napszúrást. Számtalan, a túlélők vagy másodgenerációsok által írt emlékirat beszámol arról, mint látogatott el az elbeszélő és családja a Holokauszt különféle helyszíneire, és időnként túlélő szülők is vállalkoztak velük az útra. Ezeket az utakat szokás zsidóörökség-, emlékezet- vagy gyökérkereső-turizmusnak hívni, amit a tudósok gyakran azzal utasítanak el, hogy ezek előzetes forgatókönyveket követő újraeljátszások, amik arra szolgálnának, hogy a másodgenerációs gyerekek elkerülhessék a másodlagos szemtanú mivoltot, és helyette olyasvalaminek az elsődleges szemtanúivá válhassanak, amit valójában nem is éltek át. De mint arra Esther Jilovsky (2008: 45) rámutatott, aminek ezeken az utakon a holokauszt-túlélők gyerekei tanúi lesznek, az az, hogy hogyan hatnak ezek a helyek a későbbi generációkra, mint azt Moreimi anekdotája is bizonyítja. TRAUMATIKUS ÉRTELEM ÉS ÍZEMLÉKEK: VIRÁGZÓ ORGONÁK PELSŐCÖN, KONCENTRÁCIÓS TÁBORBELI RECEPTEK ÉS KULINÁRIS NOSZTALGIA Ica és Kaufmann Ernő nászútjukon 1947-ben (a Moreimi család archívumából) Az összes itt tárgyalt emlékirat és sok más, a Holokausztról szóló személyes történet is saját kiadásban jelent meg, és gyakran olyan borzalmakat ismételnek szüntelenül, amelyeket más túlélők beszámolóiból már ismerünk. Mindazonáltal ha van a túlélők emlékezetének valamilyen kivételes szerepe a nem-kanonikus történetmesélésben, akkor az azoknak az olykor jelentéktelennek tűnő és relatíve apró eseményeknek a felidézéséből áll, amik az elbeszélő számára jelentőséggel bírtak. Alexandra Georgapopoulou a Thinking Big with Small Stories in Narrative and Identity Analysis ( Nagy dolgokat elgondolni a narratívák kis történeteivel és az identitás analízise ) című tanulmányában (2007: 147) a narratív adatoknak [narrative data] az ilyen nemkanonikus elbeszélését elemzi, azt, ahogy a történetmondás elkanyarodik a megszólaltatott élettörténettől, és akár elutasításra is kerül, mondván, ez nem történet. Az általam fentebb hangsúlyozott Deanna Durbin-kalap, ami Somogyi számára a saját, még nem megsemmisült gyerekkora szimbólumává válik, erre példa. Szeretnék itt felhozni egy másik példát is Ica történetmeséléséből, egy igen 209

210 Vasvári.qxp_Layout :25 Page 210 Louise O. Vasvári NARRATÍV IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK /2 3 egyszerű anekdotát arról, hogy Ica hogyan emlékezett vissza a szép, virágzó orgonákra, amikor az utolsó fényképet készítette a házukról az orgonafák előtt állva. Ica visszaemlékezése engem azonnal az egyik legelső magyar tanúságtételre, Hegedüsné Molnár Annáéra ( ) emlékeztetett, aki május 1-jén kezdett el írni, alig pár nappal azután, hogy visszaérkezett Szatmárba a deportálásból. Hegedüsné az emlékiratában keserű részletességgel idézi fel a szatmári gettót, Auschwitzot, a schlesierseei munkatábort és a halálmenetet, ahol elválasztották a lányától. Az írásművét ezekkel a szavakkal kezdi: Élek! És az orgona újra virágzik! [ ] Ha nem jönnek haza, ha feleslegesen várok, és nincs többé miért reménykednem, akkor sosem lesz többé tavasz, és az orgonák majd csak a sírom felett nyílnak újra. [I am alive! The lilacs are in bloom again!... If they don t come home, if I wait in vain and I can no longer hope, then there will never be spring again and the lilacs will bloom only over my grave.] (Hegedüsné 2014; xv, xix.) (Csak a mű angol fordításából tudok idézni, mivel az eredeti 1946-os aradi kiadás mindössze négy könyvtárban található meg a világon.) Hegedüsné hiába várta a férjét és a lányát, de a fia túlélte a háborút, és Hegedüsné végül ki tudott költözni hozzá Kanadába. Fél évszázaddal azután, hogy Hegedüsné közvetlenül a háború után kiadta a beszámolóját, egy másik holokauszt-túlélő, Judith Mandel (Novack) is megírta a maga emlékiratait The Lilac Bush ( Az orgonabokor ) címmel (1989), aminek szintén az orgona lett a központi metaforája. Mandel magyar ajkú családba született a romániai Szamosújváron, és ott is élte meg, amikor 1940-ben a város újra Magyarországhoz került. Mandel leírja, hogy a családja hogyan díszítette fel orgonával az egész házukat minden Shavuot (zsidó húsvét) idején, és hogy ő hogyan látott meg az Auschwitzba tartó vonatból amikor rákerült a sor, hogy a szabadba nyíló keskeny nyíláshoz állhatott egy szép virágzó orgonát a vonat közelében, és hogyan próbált, sikertelenül, elkapni egy ágat. Mandel túlélte a schlessieni munkatábort és egy halálmenetet, ahol két nővérét és egy unokatestvérét is elveszítette. A háború után sikerült kijutnia az Egyesült Államokba ban New Yorkban észrevett egy asszonyt, aki májusban orgonát árult, és ettől gondolatban azonnal visszakerült a zsúfolt marhavagonba, de vett egy nagy csokor orgonát, és ekkor jött csak rá, hogy újra Erev Shavuot [kb. nagyhét] volt. Miután ezt a tanulmányt egy utalással kezdtem a járványra, ami sokakat elpusztít a túlélő szemtanúk közül, nem tudom megállni, hogy ne említsem a virágzó orgonák kapcsán a New York Times egyik május 9-ikei színes tudósítását is egy bizonyos Stillmann Lajosról, aki kilencvennyolc éves ugyanannyi, mint Bach Marianne, és mauthauseni túlélő. Stillmann közvetlenül a háború után először a gyerekkora helyszínére, Kiskunfélegyházára tért vissza, ahol egyike volt annak a kilencvenhét túlélőnek, aki megmaradt a város mintegy ezer zsidó lakosa közül. Hamarosan Mexikóba emigrált, ahol 1948-ban feleségül vette Bubát, aki Auschwitz-túlélő volt. Stillmann ma az emlékiratait írja, a vírus miatt a lakásába zárva, Mexikóvárosban. Azt mondja, hogy amikor hazaért Kiskunfélegyházára, álmában az apját látta, amint elássa a családi ékszereket egy orgonafa alá a kertben, és ezért másnap fogott egy ásót, és azon a helyen, amit álmában látott, csakugyan megtalálta a családi ékszereket; az álom nem alapulhatott igazi emléken, mivel ő abban az időben nem volt ott, hanem már deportálták Budapestről. Ugyan ma már nem élnek zsidók Kiskunfélegyházán, de a város nemrégiben bekerült a hírekbe, mivel 2020 márciusában súlyosan megrongálták a zsidó temetőjét. A fenti három, holokauszt-túlélőktől származó orgona-utalás a magyar, avagy erdélyi orgonára, más nevén Jósika-orgonára vonatkozik (az utóbbi nevét báró Jósikáról, az erdélyi regényíróról és hazafiról kapta), ez egy reliktum faj, ami a Kárpátok területén, Magyarországon, Romániában és Nyugat-Ukrajnában őshonos, azaz olyan területeken, ahol nagy számban éltek zsidók a háború előtt. Az orgona édes illata és az, hogy ez az illat sokszorosan és érzelemfelidéző módon összekapcsolódott a májussal és a szerelemmel, ellenállhatatlan illatemlékeket idézhetett fel azokban, akiket 1944-ben deportáltak, és egyszerre emlékeztethette őket a magyar otthonukra és a zsidó sorsukra. Az ilyen illatés íz keltette önéletrajzi emlékeket Proust-jelenségnek, avagy prousti emlékezetnek szokás nevezni. A közelmúltban lefolytatott kísérletek megerősítették, hogy az ilyen emlékek eltérnek a szóbeli vagy vizuális információk keltette emlékektől, és rendszerint erősebbek, érzelemtelibbek és hatékonyabban idéznek fel múltbéli élményeket, mint az előbbiek. Az illatkódolta élmények fontos elemét képezik a poszttraumás stresszzavarnak is. Míg ezek a túlélők a deportálásuk előtti édes illatokat idézték fel, velük ellentétben a francia Charlotte Delbo a posztumusz megjelent La mémoire et les jours ( Az emlékezet és a napok ) (1985) című művében, amiben a deportálása emlékével foglalkozik, a külső/intellektuális emlékezetet szembeállítja az érzékek emlékezetével ami illat, tapintás és hang által kel életre, és ez utóbbin keresztül idézi fel az ürülék és az égő hús szagát Birkenauban (lásd még Vasvári 2016b). 210

211 Vasvári.qxp_Layout :25 Page 211 Louise O. Vasvári NARRATÍV IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK /2 3 Szintén a háború előtti élet illat- és ízemlékeihez kapcsolódik a táborbéli receptírás és receptekről való beszélgetés szokása, amit főleg nők űztek. Korábbi publikációimban számtalan ilyen szöveggel foglalkoztam (2016a, 2018, 2019). Moreimi emlékiratának a címe Titkos receptek, mivel a lőszergyárban az anyja titokban recepteket gyűjtött, és mint - egy hatszázat le is jegyzett közülük, feltüntetve rajtuk, amikor tudta, hogy kitől kapta a receptet, bár gyakran csak a nők utónevét tudta. Ezek közül pár darab profi recept is volt: ezeket a Böhm-család három női tagja szerezte meg a híres Gerbaud-cukrászdából, amikor még Ausztráliába készültek kivándorolni. Ica a recepteket egy titkos vászonzacskóban rejtegette, amit a kabátja béléséből vágott ki, ami túl nagy volt rá. Egyszer még egy égő házba is beszaladt, amit a Szövetségesek bombáztak, hogy kimentse a recepteket. A halálmenetben is vele voltak, és vitte őket magával akkor is, amikor Európából az Egyesült Államokba utazott, ahol rendszeresen sütött belőlük. Moreimi eltűnődik azon, hogy vajon a táborbeli nők komplett vacsorákat főzteke a képzeletükben esténként, és hozzáteszi, hogy ezt ő már sosem fogja megtudni, és hogy sajnálja, hogy nem tett fel több kérdést még azelőtt, hogy már túl késő lett. A válasz egyébként az, hogy igen, gyakran főztek képzeletben, és időnként még azt is megbeszélték, hogy hogyan terítenék meg az asztalt, és talán képzeletbeli vacsoraestélyeket is adtak, ezeket ugyanis sok emlékirat tárgyalja. És az Icáéhoz hasonló kéziratos receptek is, amiket az övéhez hasonlóan különféle papírfecnikre írtak, és meglepően nagy számban kerültek megőrzésre. Néhány eredeti recept reprodukcióját lásd például Moreimi könyvének függelékében, így például a R. Mine jelzéssel ellátott receptet, ami egy R. Kopp nevű nőtől származik, és amit egy Riegel Mine egy német acélborítású aknatípus, amit a második világhábo- Eva Moreimi, amint anyja egyik receptjét készíti: Gerbaud-kockát és savanyú meggyes kockát (a Moreimi család archívumából) Ellopott papírfecnik, amikre Kellner Ica recepteket írt a Hessisch Lichtenau-i munkatáborban 211

212 Vasvári.qxp_Layout :25 Page 212 Louise O. Vasvári NARRATÍV IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK /2 3 rúban használtak tankok ellen formanyomtatványának a hátoldalára írtak. Egyik korábbi cikkemben, ami ebben a lapban jelent meg, az egyik magyar receptíró, akiről írtam, Weiss Hedvig ( ) volt, aki elmagyarázta, hogy a nők hogyan meséltek egymásnak családi történeteket, miközben lediktálták a recepteket, és azt is, hogy azért lett ő a szakácskönyv lejegyzője, mivel neki volt papírja és ceruzája, és képes volt apró betűkkel írni: Én csak írtam, nagyon apró betűkkel, hogy elég legyen a papír. Nem volt szempont, hogy milyen típusú ételeket írunk. Ami éppen eszünkbe jutott. Weiss 149 receptet írt le, de, ellentétben azzal, amit hitt, igenis volt sajátos meggondolás amögött, hogy az éhező nők milyen recepteket diktáltak le, még ha akkor ennek nem is voltak tudatában. A receptgyűjteményben mindenféle étel szerepel, de mégis főleg kalóriadús ételek. A receptek mind a kelet-közép-európai gasztrokultúrát reprezentálják, és túlsúlyban vannak köztük az édességek és más zsíros ételek; az ételek egyáltalán nem kóserek, és közülük csak alig néhány van, ami speciálisan zsidó étel. Ugyanakkor nincs tudomásom más fennmaradt receptgyűjteményről, ami annyira terjedelmes lenne, mint Icáé. Moreimi beszél az anyja réteseiről és más süteményeiről is, amiket folyton sütött a legkülönfélébb alkalmakra, és a könyve utolsó részében látható néhány az eredeti receptekből is, amiket 2017-ben Moreimi a washingtoni Amerikai Holokauszt Emlékmúzeumnak adományozott. Az a hat recept, amiket angolra lefordított és amerikai mértékegységekre átírt, mind süteményes recept, így például a lekváros linzersütemény receptje vagy a dió- és lekvártölteléket tartalmazó, csokoládéval bevont tetejű Gerbaud-szeleté. Emellett részben ki lehet silabizálni azt a huszonnyolc eredeti receptet is, amiről fényképek készültek és belekerültek a könyvbe, ezek valamivel változatosabbak, de még mindig nagyrészt édességek, ami egyáltalán nem szokatlan ilyen gyűjtemények esetén, hiszen a legtöbbjük a kalóriadús ételekre összpontosított. Mégis érdekes lenne tudni, vajon milyen ételkategóriát képviselt a többi recept, és hogy volt-e köztük szigorúan zsidó étel a szokványos magyar receptek mellett. Moreiminek azért volt hozzáférése a családja történetéhez, mert igen szoros volt a kapcsolata a szüleivel, akiknek a történetét először csak a saját családja számára szerette volna leírni, de aztán úgy döntött, hogy az újra feléledő antiszemitizmus idején szélesebb körben is meg kell osztania. Azt mondja, hogy a második generáció tagjaként ugyan nem a szülei élményeinek árnyékában nőtt fel, de inspirációt merített az állhatatosságukból, amivel élték az életüket. A Titkos receptek egy szeretetteljes, de minden túlzó szentimentalitást nélkülöző tiszteletadás a szülőknek, és ugyanakkor, mint azt Moreimi egy interjúban elmondta (Yoo 2019), azért is meg akarta írni a könyvet, hogy így hangot kaphassanak anyja azon táborbéli nővérei is, akiket megöltek. KONKLÚZIÓ Mint azt Viktor E. Frankl kifejtette a Man s Search for Meaning ( Az ember értelemkeresése ) című könyvében: Ez a könyv nem állítja, hogy tényekről és eseményekről szól, hanem helyette személyes élményekről számol be. [...] Ezt a mesét nem a nagy szörnyűségek foglalkoztatják, amiket már kellően sokan megírtak (noha kevesebben, mint gondolnánk), hanem az apró gyötrelmek sokasága (1959: 3). Szvjatlana Alekszievics [a magyar kiadású köteteken: Szvetlana Alekszijevics], aki arról ismert, hogy borús hangulatú beszámolókban örökítette meg a szovjetunióbeli életet, több interjúban is kifejtette, hogy őt azok az apró részletek érdelik, amikre soha senki nem kérdez rá, és amik a mélyebb értelmét adják annak, amit az alanyai átéltek. Hiszek abban, hogy a személyes emlékiratok népszerű műfaját nem lehet negatív értékítélettel lelkesítő vagy nyomorirodalommá redukálni, és hogy tudományos figyelmet érdemel ez a műfaj, mivel ezek a művek igen sokat elárulnak társadalmi, kulturális, történeti és érzelmi kérdésekről. Ezt a tanulmányt a Holokauszt asszonyainak prozopográfiájáról szóló nagyobb projektem részeként írtam, azért, hogy ezeknek a nőknek a művein keresztül egyfajta kollektív rajzot adjak egy emlékezetközösségről, azaz egy olyan történelmi csoport közös jegyeinek kollektív rajzát, akiknek az egyéni életrajzai nagyrészt kinyomozhatatlanok. HIVATKOZOTT MŰVEK Horváth Györgyi fordítása Bamberg, Michael Twice-Told-Tales: Small Story Analysis and the Process of Identity Formation. Meaning in Action: Constructions, Narratives and Representations. Eds. Toshio Sugiman et al. New York: Springer: Bamberg, Michael Who Am I? Narration and Its Contribution to Identity. Theory and Psychology 21.1: Brockmeier, Jens and Dona L. Carbaugh Introduction. Narrative Identity in Autobiography, 212

213 Vasvári.qxp_Layout :25 Page 213 Louise O. Vasvári NARRATÍV IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK /2 3 Self and Culture. Eds. idem. Philadelphia: Johns Benjamin: Brodzki, Bella Trauma Inherited, Trauma Reclaimed: Chambert: Recollections for an Ordinary Childhood. The Yale Journal of Criticism 14.1: Csernyánszky, Judit Wallenberggel dolgozott, életeket mentett Infovilag.hu Conway, Mike Oral History Interviews. The International Encyclopedia of Media Studies. Wiley Online Library. com/doi/book/ / Cosslett, Tess Matrilineal Narratives Revisited. Feminism and Autobiography. Texts, Theories, Methods. Eds. Tess Cosslett, Celia Lurie and Penny Summerfield. London: Routledge: De Fina, Anna & Sabina Perrino Introduction: Interviews versus Natural Contexts: A False Dilemma. Language in Society 40: De Fina, Anna Narrative Identities. The Handbook of Narrative Analysis. Eds. idem. and Alexandra Georgakopoulou. Hoboken, NJ: Wiley: Doffek, Gábor Te azért nem sírsz mert te ott voltál Nagymamám, a hős. WMN.LIFE. Április nagymamam-a-hos Drewniak, Dagmara It s Our Shared Memories The Stories We Tell: Politics and Identity in Two Memoirs by Hungarian-Canadians. Writing the Self: Essays on Autobiography and Autofiction. Ed. Kerstin W. Shands et al. Huddinge: Söderörns högskola: Epstein, Helen Conversations with Children of the Holocaust: Sons and Daughters of Survivors. New York: Penguin. Fischer, Nina Memory Work: The Second Generation. London: Palgrave McMillan. Forgács, Gábor The History of Üllői út 2 4. Searching for Raoul Wallenberg. Frankl, Viktor E Man s Search for Meaning. Boston, MA: Beacon Press. Georgakopoulou, Alexandra Thinking Big with Small Stories in Narrative and Identity Analysis. Narrative State of the Art. Sp. Issue Narrative Inquiry 16.1: Greenspan, Henry The Unsaid, the Incommunicable, the Unbearable, and the Irretrievable. The Oral History Review 41.2: Hegedüs, Anna Molnár When the Lilacs Bloomed. Toronto: The Azrieli Foundation (orig. ed. Miért? Egy deportált nő élményei a sárga csillagtól a vörös csillagig [ Why? The Experiences of a Deported Woman from the Yellow Star to the Red Star ], Arad: Me-Ta, 1946). Hirsch, Marianne Family Pictures: Maus, Mourning, and Post-Memory. Discourse 15.2: Hron, Madelaine Translating Pain: Immigrant Suffering in Literature and Culture. Toronto: U of Toronto P. Jilovsky, Esther All a Myth? Come and See for Yourself: Place as Holocaust Witness in Survivor and Second-Generation Memoirs of Return. Australian Journal of Jewish Studies 25: Kádár Gábor & Vági Zoltán Magyarok Auschwitzban. Holocaust Füzetek 12. Budapest: Magyar Auschwitz Alapítvány: Kuhn, Annette Dreaming of Fred and Ginger: Cinema and Cultural Memory. New York: NYU Press. Malin, Jo The Voices of the Mother: Embedded Maternal Narratives in Twentieth-Century Women s Autobiography. Carbondale: Southern Illinois UP. Marer, Paul I Participated in Wallenberg s Rescue Operation, Marianne Bach Remembers / Részvételem a Wallenberg-mentőakcióban, Bach Mariann viszszaemlékezése. Wallenberg Füzetek VII. Budapest: Raszter Nyomda. McAdams, Dan, P. R. Josselson & A. Lieblich Introduction. Identity and Story. Eds. Idem. Washington D.C.: American Psychological Association: Miller, Barbara If I Survive Nazi Germany and the Jews: 100-Year Old Lena Goldstein s Miracle Story. N. p.: Barbara Miller Books. Mishler, Elliot G Historians of the Self: Restorying Lives, Revisiting Identities. Research in Human Development 1: Moreimi, Eva Hidden Recipes: A Holocaust Memoir. Minneapolis: Secondgen Press. Munkácsi Ernő How It Happened: Documenting the Tragedy of Hungarian Jewry. Ed. Nina Munk. Montreal: McGill Queens UP. Hogyan történt? Adatok és okmányok a magyar zsidóság tragédiájához. Budapest: Renaissance, Rosen, Ilana Literaried Testimonies: Life Histories of Holocaust Survivors of Austro- Hungarian Origin. Literary Responses to Mass 213

214 Vasvári.qxp_Layout :25 Page 214 Louise O. Vasvári NARRATÍV IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK /2 3 Violence. Ed. Daniel Terris. Waltham: Brandeis U: Rosen, Ilana Sister in Sorrow: Life Histories of Female Holocaust Survivors from Hungary. Detroit, MI: Wayne State P. Rosen, Ilana Personal Historical Narratives Shaping the Past and Present. European Journal of Jewish Studies 3.1: Sheetz-Nguyen, Jessica Transcending Boundaries: Hungarian Roman Catholic Religious Women and the Persecuted Ones. In God s Name: Genocide and Religion in the Twentieth Century. Eds. Omer Bartov and Phyllis Mack. New York: Berghahn: Shenker, Noah Reframing Holocaust Testimony. Bloomington: Indiana UP. Somogyi Marika A Charmed Life. N. p.: Marikasomogyi.com Somogyi László Fears and Freedom: My Life Story. Berkeley: László Somogyi _001_001/mode/2up Stephens, Bret You Will Not Live to See your Next Birthday. Life and Fate, 75 Years after Mauthausen. New York Times May 9: A /05/08/opinion/ holocaust-survivor.html?searchresultposition=1 Stone, D. Z No Past Tense: Love and Survival in the Shadow of the Holocaust. Elstree, Herts: Valentine Mitchell. Suleiman, Susan Rubin. The 1.5 Generation: Thinking about Child Survivors of the Holocaust. American Imago 59.3 (2002): Vaney, Marianne There but for the Grace of God Go I. Searching for Raoul Wallenberg. Vasvári, Louise O Lefordított traumák, lefordított életek: holokauszt-túlélő magyar nők az emigrációban. Múlt és Jövő (Budapest), 20.1: Repr. in Holokauszt-olvasókönyv. Ed. János Kőbányai. Budapest: Múlt és Jövő, Vasvári, Louise O. 2016a. Nem és emlékezet a táplálkozási élettörténet-írásokban a holokauszt idején és után. Múlt és Jövő 4: Vasvári, Louise O. 2016b. Életírás, társadalmi nemek, és trauma. TNTeF. Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris efolyóirat 6.2: Vasvári, Louise O Identity and Intergenerational Remembrance through Traumatic Culinary Nostalgia: Three Generations of Hungarians of Jewish Origin. Hungarian Cultural Studies 11: edu/ojs/index.php/ aheaarticle/view/322/630 Vasvári, Louise O A Proust-jelenség és a nők többgenerációs táplálkozási élettörténetírása mint a holokauszt traumairodalma Literatura 45.3 (2019): index.php/literatura/issue/view/222/102 Yoo, Sharon Hidden Recipes Tells the Story of How Local Woman s Parents Survived the Holocaust. Kare11.com com/article/news/hidden-recipes-tells-story-ofhow-a-local-womans-parents-survived-the-holocaust/89-74ec94e7-fe40-44c0-b0bc- 9de68020e141 Hárs György Péter Álmodj álmodjál szépeket más nem maradt neked s jó ha minél előbb megírod azt a nőt akiről szépeket kezdetet s végzetet álmodnak rég fák és füvek s a kerteden is átüget az árnynap és a fényhold hordva csillagnyi fátyolt aztán a fátylak hullanak fölsír a Hold fölsír a Nap a vége is majd véget ér szűkül idő tágul a tér 214

215 Ascheim.qxp_Layout :25 Page 215 Steven E. Aschheim A HOLOKAUSZT ÖRÖK KÉRDÉSE /2 3 Steven E. Aschheim A holokauszt örök kérdése: miért épp a németek és miért épp a zsidókat? 1 Miért pont a németek? Miért pont a zsidókat? ez a címe a mindig izgalmas és ellentmondásos ellenzéki német történész, Götz Aly nemrég megjelent könyvének. 2 Egyelőre elfogadom a válaszát, bár az általa feltett kérdések egyáltalán nem újak. Ez a nyomasztó és összetett kérdés itt van velünk azóta, hogy ismertté vált a holokauszt, shoah vagy végső megoldás néven emlegetett eseménysorozat. Rengeteg, sokszor ellentmondásos válaszkísérlet született, időnként rendkívül mélyek, máskor nevetségesen egyszerűek, de bele kell törődnünk abba, hogy sosem fogjuk tudni a végső választ. Ez azonban nem jelent felmentést a probléma lehető legalaposabb vizsgálata alól. Egy könyvfejezetben nincs lehetőség széleskörű áttekintésre, úgyhogy inkább néhány fontos példára szorítkozom. Először is tudomásul kell vennünk, hogy itt, Leszek Kolakowski szavaival élve, ideológiai népirtásról volt szó, hogy legalábbis a döntéshozatal csúcsán nem csupán haszonlesésből (noha, persze, ez is benne volt) vezényelték a tömeggyilkosságot, hanem filozófiai alapon meg voltak győződve arról, hogy az áldozatok metafizikai, történelmi és erkölcsi okok miatt kiérdemelték a pusztulást 3. A korábbi népirtások esetében ez többnyire nem volt jellemző. Az első világháborús örmény népirtás mögött csekély vagy semmilyen ideológiai vagy világnézeti meggondolás nem állt, és az észak-amerikai indiánok kiirtásával kapcsolatban sem mondhatunk mást. Dél-Amerika európai hódítói időnként azzal magyarázták tetteiket, hogy a bennszülötteknek nincs lelkük, de a tömeggyilkosságoknak nem ez volt az oka. Kolakowski azt is hozzáteszi még, hogy a tömeggyilkosok nem foglalkoztak azzal, hogy elméleteket konstruáljanak tetteik igazolására. Egyszerűen a hatalomvágy, az uralkodni akarás, a föld - éhség és a kapzsiság volt a hajtóerő. Nyilván az áldozatok mássága, feltételezett idegensége is segített legyőzni a gátlásokat, de nem ez volt a fő ok. Természetesen a vallásháborúk tömegmészárlásainak megvolt a maga ideológiai alapja, de az eretnekeknek legalább lehetőségük volt arra, hogy belássák tévedésüket, megtérjenek és felvegyék a hódítók vallását. A nácik esetében más volt a helyzet: a teljes megsemmisítés volt a cél, mely egyúttal ideológiai alapú kötelesség volt. Mivel minderre a civilizáltnak vélt 20. század közepi Európában került sor, ezért nem egyszerűen szükség volt az igazolásra, hanem ez lett a dolog lényege. Máig nyomasztó kérdés, hogy miként lehet megérteni ezt a megrázó történelmi eseménysorozatot. A következőkben kísérletet teszek a legjelentősebb magyarázatkísérletek némelyikének bemutatására. Először nézzünk meg, mit mondanak arról, hogy Miért pont a németek? Már maga a kérdés feltételez egyfajta sajátos, kollektív mentalitást vagy sajátos nemzeti választ, egy esszencialista antropológiát, egyfajta csoportlélektant és/vagy sajátos történelmet, mely hajlamossá tette a németeket és Németországot a nácizmusra és a zsidóüldözésre. A különböző korai magyarázatkísérletek a Sonderweg[különutas]-elmélethez köthetők. Ezek általában abból indulnak ki, hogy Németország egy sajátos, a nyugatitól eltérő, torz fejlődési folyamaton ment keresztül. Meggyőződésük szerint csakis az abnormális, beteges múlt vezethetett a rettenetes végkifejlethez. Természetesen ennek az elképzelésnek sztereotip csírái már a 19. század végén és az első világháború idején felbukkantak. Már akkor eredendően militánsnak, tekintélyelvűnek, engedelmesnek, pénzsóvárnak, kockafejűnek és vérszomjasnak tartották a németeket. Azonban csupán az 1960-as években jelentek meg ennek az elképzelésnek tekintélyesebb és tudományosan megalapozottabb változatai. Ezek az elméletek abból indultak ki, hogy Németországot a nyugattól eltérően egyfajta kettősség jellemezte: gazdaságilag fejlett, társadalmi és politikai téren viszont elmaradott maradt. E narratíva szerint Németországban elmaradt a sikeres polgári át- 215

216 Ascheim.qxp_Layout :25 Page 216 Steven E. Aschheim 2020/2 3 A HOLOKAUSZT ÖRÖK KÉRDÉSE... Steven Aschheim és Heller Ágnes Jeruzsálemben (2014) Fotó: Kőbányai János alakulás, mely Franciaországban, Angliában és az Egyesült Államokban a liberális-demokratikus kormányzás alapjául szolgált. A Sonderweg-elmélet hirdetői szerint ennek ideológiai következménye és kifejeződése volt az az új, regresszív, elsősorban német nacionalizmus, a Voel - kisch[népi]-ideológia megjelenése, annak metafizikai-nemzeti gyökereivel, a vér, a föld és az akarat kifejezések szimbolikus használatával, antiurbánus és antiliberális előítéleteivel, a modernitás elutasításával, továbbá antiszemitizmusával, melynek az volt a lényege, hogy minden rossznak szimbóluma és fizikai megtestesítője a zsidóság. 4 Számtalan írás jelent meg Luthertől Hitlerig 5 vagy A romantikusoktól Hitlerig 6 és ehhez hasonló címeken, melyek szerzői a nácizmust szinte a német kultúra genetikailag programozott következményének tekintették. Az egyik szerző szerint a nácik azt mondják, hogy az erő a jog; ezt mondta Spengler, ezt mondta Bernhardi és Nietzsche, ugyanezt mondta Treitsche, előtte Haller, és még korábban Novalis. 7 (Meglepő módon Wagner kimaradt ebből a felsorolásból, mások viszont nem feledkeznek meg róla.) Ma már ezeknek a magyarázatoknak a többsége elfogadhatatlan. A Sonderweg-eszme feltételez egy normát, a normális vagy helyes fejlődésre vonatkozó előfeltevést; eszményképét pedig a demokratikus nyugati liberális államok testesítették meg. Ez utóbbi gondolatmenet egyetlen nyilvánvaló gyengesége az a tény, hogy a nyugati demokráciák jellemző módon a burzsoázia ellenében, nem pedig általuk valósultak meg. Ezután a miért a németek?-kérdésre adott válaszszal kapcsolatban három veszélyes csapdára szeretném felhívni a figyelmet. Az első egy teleológiai probléma, mely akkor jelentkezik, amikor az elkerülhetetlenség hirdetői lineárisan olvasva a nácizmus eredetét azt mondják, hogy ez a német múlt mélyrétegeiben gyökerezik. Csábító, de túlságosan leegyszerűsítő úgy tekinteni a múltra, mintha az csupán előkészülete, bevezetője lett volna a későbbi eseményeknek. Ráadásul az eszmék nem közvetítők nélkül, szó szerint hagyományozódnak, nem létezik a jelentések és szándékok egyenesvonalú láncolata; az értelmezések és hatások száma végtelen. Végül pedig, ezek a magyarázatok kizárják a véletlen lehetőségét, és az egyedülálló történelmi folyamatokat azok ismert ebből következően alapvetően megjósolható következményeire redukálják. Peter Gay szavaival: Igaz az állítás, hogy a Harmadik Birodalom a német múltban gyökerezik; az viszont hamis, hogy ez a múlt elkerülhetetlen következménye, a német fa egyetlen lehetséges gyümölcse lett volna. 8 Az 1933-ban történtek nem a teljes német történelemnek, kultúrának, hagyománynak és politikának volt a következménye. 9 Mindez ennek a megközelítésnek egy sokkal komolyabb hiányosságához vezet. Ezek az értelmezések nyújtanak ugyan némi igazolást és valós magyarázatot például a weimari demokrácia összeomlá- 216

217 Ascheim.qxp_Layout :25 Page 217 Steven E. Aschheim A HOLOKAUSZT ÖRÖK KÉRDÉSE /2 3 sára, az autoritarianizmusra, az illiberalizmusra, az egyre növekvő nacionalizmusra és a fokozódó antiszemitizmusra, de egyáltalán nem következik ezekből a nácizmus radikális kegyetlensége és a teljes zsidóság (és más népek) globális kiirtására való törekvés annak érdekében, hogy eltüntessék őket a Föld színéről. Ehhez nyilvánvalóan szükség volt további újfajta, speciális összetevőkre, másfajta indítókra és váltókra. Létezik egy híres (sőt, egyesek szerint hírhedt) magyarázatkísérlet a Sonderweg-paradigmán belül. Daniel Goldhagen 1996-ban megjelent Hitler s Willing Executioners: Ordinary Germans and the Holocaust [Hitler önkéntes hóhérai: a hétköznapi németek és a holokauszt] című munkájában a holokausztot kizárólag az antiszemitizmus prizmáján keresztül, mint a németek (és nemcsak a nácik) fékezhetetlenné vált, hosszan érlelt nemzeti projektjét vizsgálja szemben a sokkal általánosabb vagy univerzálisabb magyarázatokkal (melyeket bizonytalan akadémiai absztrakcióknak nevez). Erre hamarosan még viszsza fogok térni. Goldhagen a végső megoldást a gyilkos és példátlanul pusztító német antiszemitizmus logikus következményének látja, mely mélyen az ország politikai kultúrájában, valamint társadalmi és vallási intézményrendszerében gyökerezik. Állítása szerint a németek túlnyomó többsége már a 19. században magáévá tette ezt a világnézetet. Hitler felemelkedésével ez a megsemmisítést hirdető ideológia szinte tökéletesen összeolvadt a nácizmus pusztító rasszizmusával; a németek túlnyomó többsége elfogadta vagy tevékenyen részt vállalt a zsidóság kegyetlen megalázásában és megsemmisítésében. Következtetése szerint a holokauszt a németek autentikus érzelmeit és a többségi akaratát tükrözi. Ez így azonban túlságosan leegyszerűsítő, és nem ad választ a legfontosabb kérdésekre és problémákra. Az antiszemitizmus kétségtelenül torzít, és valóban jelen volt a 19. és 20. századi Németországban. Szorosan kötődött mint egyfajta szükséges, ha nem is elegendő feltétel a zsidók megsemmisítésére vonatkozó döntéshez. Az antiszemitizmus azonban nem egy fenségesen önálló erő megtestesülése volt. Zsidógyűlölet természetesen létezett, de az itt a kérdés, hogy ennek mekkora súlya volt azokban a nehéz időkben, amikor másfajta előítéletek, kirekesztés, erőszak és egyéb tényezők együttesen hozzájárultak egy kontinentális kiterjedésű, precízen végrehajtott népirtáshoz. Amennyiben az állandósult német zsidógyűlölet volt a meghatározó, akkor azt is meg kellene tudni magyarázni, hogy a 19. században és a 20. század első felében miért volt sokkal erőteljesebb az antiszemitizmus nemcsak Kelet-Európában, hanem a felvilágosodott, demokratikus Franciaországban is, mint a korabeli Németországban. A náciknak a megszállt országokban, nem kétséges, számos aktív és főleg kegyetlen bűntársuk akadt, de nem ők voltak a kitalálói vagy módszeres megtervezői ennek az ördögi projektnek. (A Generalplan Ost [Keleti Alapterv] eredendően az összes kelet-európai népet ellenségnek vagy rabszolgának tekintette.) Továbbá, amennyiben a németekben valóban ennyire beleivódott az antiszemitizmus, akkor a nácik miért fogták magukat vissza és hallgattatták el antiszemita retorikájukat 1929 és 1933 között? Természetesen tudjuk, hogy sok nácitámogatót esetébennem a militáns, ideológiai antiszemitizmus inkább a következménye, mint az oka volt a csatlakozásuknak. A kulturális tényezők, a politikai, társadalmi és gazdasági realitások főleg a német zsidóság esetében mindig is jóval sokfélébbek és összetettebbek voltak, mint az a leegyszerűsített kijelentés, hogy az összes német antiszemita (és potenciális vérszomjas gyilkos) volt. Mert mivel lehet magyarázni a vegyesházasságok feltűnően magas számát a weimári köztársaság idején? Az integráció és az aszszimiláció, valamint az elutasítás és a viszály együtt hozta létre ezt a homályos valóságot. A Gestapóról szóló munkájában Eric A. Johnson a éleslátóan világít rá arra, hogy még a náci uralom alatt is számos rendkívül ellentmondásos utasítást adtak ki maguk a hatóságok is, továbbá az egyszerű németek kedvesnek és barátságosnak mutatkoztak, ami sok német zsidó számára bizonyult csapdának. 10 Ráadásul, ha ekkora volt az egyetértés, akkor miért igyekeztek az Endlösungot titokban tartani? (Ezt erősíti az a tény, hogy rengeteg atrocitásokkal kapcsolatos információ szivárgott ki.) Egy idő után a tudományos közvélemény Goldhagen nézeteivel szemben inkább Ian Kershaw véleményét fogadta el, mely szerint a nyilvánvalóan a meghatározó tényezők közé tartozott a látens antiszemitizmus mellett az apátia, a passzivitás és a közömbösség melyek az idegen kisebbségekkel szemben tipikus, főleg válságos időkben. Az aktív gyűlölet helyett inkább a fentiek tették lehetővé az ideológiai elit számára, hogy az antiszemita politikát radikalizálja és népirtásba terelje. 11 Ugyanakkor, a Sonderweg-eszme korai megközelítésétől eltérően, a miért pont a németek és miért pont a zsidókat -kérdésekre adott válaszkísérletek igyekeznek egyértelműen beazonosítani a népírtó potenciált, hangsúlyozva rejtett indítékokat és az érzelmi alapokat. A már említett Götz Aly új könyvében (sok pontos megfigyelést téve) összekapcsolja a speciálisan német antiszemitizmus kialakulását a 19. századi és 20. század eleji német zsidó- 217

218 Ascheim.qxp_Layout :25 Page 218 Steven E. Aschheim 2020/2 3 A HOLOKAUSZT ÖRÖK KÉRDÉSE... ság elképesztően gyors gazdasági és kulturális sikerével. Véleménye szerint a legfőbb ok nem volt más, mint az irigység: a keresztények megszállottjai lettek annak a gondolatnak, hogy a zsidók rendkívül rövid idő alatt fölébük kerekedtek. Ennek az irigységnek a gyökerét Aly a sajátos német politikai helyzetben találta meg: abban, hogy Németország politikailag megosztott volt, ebből következően sokkal erőteljesebben jellemezte egyfajta mély és folyamatos kollektív bizonytalanság, mely a nemzeti identitáshoz való túlzott ragaszkodáshoz vezetett. Kétségtelen, hogy az önbizalomhiányhoz kapcsolódó irigység agresszióhoz és a kisebbségekkel szembeni xenofób hiperszenzitivitáshoz vezethet. Elfogadhatatlannak tűnt, hogy a zsidók sikeresebbnek, gazdagabbnak és intelligensebbnek látszottak. Aly gondolatmenetének újdonsága, hogy összekapcsolja ezt az irigységet a fajgyűlölet kialakulásával (a náci gondolkodás később alapjával), valamint és ez még fontosabb és érdekesebb egy újfajta, egységes nemzetközösség [Volksgemeinschaft] definíciója iránti demokratikus vágyakozással. Ez a vágykép kollektív biztonságot ígér a bizonytalan világban. Ebben az értelemben érvel Aly az irigység eredménye egyfajta társadalmimobilitás-ellenes antiszemitizmus volt, mely megalapozta és igazolta a zsidóság tömeges üldözését. A németek hasznot húztak a náci politikából, megkapták a zsidók állását, megkaparintották üzleteiket, tulajdonukat; ez magyarázza az állami zsidóüldözéssel szembeni hallgatásukat és a holokausztban való aktív vagy passzív részvétüket. Természetesen van ebben valami igazság, de ennek hatása meglehetősen korlátolt. 12 Aly korábbi munkái alapján úgy tűnik, hogy, szerinte, egyfajta racionális haszonelvűség motiválta a gyilkosságokat. 13 Az anyagi javak iránti vágy is jelen volt, de a meghatározó irigység feltételez egyfajta esszenciális Sonderweg-néplelkiséget. A megkésett nemzeti egység kialakulása és a belső töredezettség következménye a nemzeti identitás veleszületett bizonytalansága. A bizonytalanság és az irigység, továbbá a lemaradás miatt felgyülemlett agresszió tette a németeket potenciális gyilkossá. Aly legfrissebb elképzelése leginkább a divatos érzelmek történelmének egydimenziós változata mely nem más, mint a régi, hitelét vesztett pszicho-történelmi megközelítés visszacsempészése a hátsó bejáraton. A miért a németek? -kérdésre Aly meglehetősen leegyszerűsítő választ ad. A tömeggyilkosságok pillanatában a megszámlálhatatlan gyilkosság elkövetésekor az irigységparadigma korlátozottsága teljesen nyilvánvaló. Az irigység természetesen minden osztály- és etnikailag megosztott társadalomban jelen van, de egyikre sem kizárólagosan jellemző és általában nem generál népirtást. Lehet, hogy irigylem a szomszédom úszómedencéjét, de egész biztos, hogy nem fogom ezért megölni. Fogalmazzunk pontosabban: a népirtás kontinens méretű célkitűzését vizsgálva nem mondható, hogy az áldozatok többségét, a kelet-európai zsidók tömegét az irigység és a féltékenység miatt pusztították el. Az áldozatokat sokkal inkább a gettók primitív, mocskos, betegségeket terjesztő, veszélyes és undorító lényeinek tekintették, akiktől talán tartottak, de akiket biztos nem irigyeltek. Az irigység aligha magyarázza azt a felfoghatatlan népirtó szenvedélyt, mely a náci gyilkosokat a háború legvégén arra késztette, hogy a távoli görög szigetekről gyermekeket deportáljanak és csecsemőkre vadásszanak. (Erre a rémisztő kérdésre még vissza fogok térni a fejezet legvégén.) Az európai (és máshol élő) zsidóság majdnem sikeres kiirtása mögötti indokok ennél sokkal összetettebbek voltak. Szükséges még mindig felhívni a figyelmet arra, hogy egy ilyen öszszetett, soktényezős fejlődésnek nincs egyetlen kielégítő magyarázata? 14 De lépjünk tovább! Az említett Sonderweg-elméletek megjelenésével egy időben jóval univerzálisabb magyarázatok is születtek (és születnek azóta is), melyek megkérdőjelezik egyrészt a speciális német jelleget, továbbá az antiszemitizmus kizárólagos motivációját. Ezek helyébe általánosabb társadalmi és kontextuális tényezőket állítanak; a holokauszt számukra egy emberi lehetőség. Hátborzongató állításuk szerint hasonló körülmények között bármelyikünkből gyilkos lehet. Ezek az elméletek is a különböző szintek kezdve az érdekelt elit döntéshozóival, a hivatalnokokon és megfigyelőkön át, egészen a gyilkosságok elkövetőiig meghatározására támaszkodnak. 15 A kritikai Sonderweg-megközelítés első ellenzői többsége a meglehetősen apologetikus német konzervatív gondolkodók, a marxisták és a zsidó emigránsok közül kerültek ki; közülük a legnagyobb hatást Hannah Arendt gyakorolta. 16 A konzervatív német történészek mint például Gerhard Ritter vagy Friedrich Meinecke továbbra is a határozott nemzeti alapokon állva teljességgel elutasították a német abnormalitásra vonatkozó kijelentéseket. 17 Véleményük szerint a német fejlődés alapvetően egészséges volt. A természetes fejlődést azonban eltorzította az átvett idegen, romboló nyugati kultúra és a modernitás ideológiája. Az első világháború és annak katasztrofális utóhatásai elpusztították a német stabilitást és utat nyitottak a demagógiai káosznak a megengedő tömegkorszakban. Míg ők a 218

219 Ascheim.qxp_Layout :25 Page 219 Steven E. Aschheim A HOLOKAUSZT ÖRÖK KÉRDÉSE /2 3 modernitást okolták, addig a marxisták szemében a nácizmus csupán a fasizmus egyik megjelenési formáját jelentette, melyet a kapitalizmus válsághelyzetre adott válaszaként ragadtak meg; számukra ennek természetesen nem volt semmi köze a német nemzeti karakterhez. 18 E megközelítések egyike sem foglalkozott kiemelten az antiszemitizmussal vagy a zsidók tömeges meggyilkolásával; a konzervatív történészek a zsidókat az instabilitás okozóinak tekintették. A marxista Franz Neumann más néven Behemoth 1942-es (!) fasizmusról szóló amúgy rendkívül éleslátó elemzésében azt írja: az antiszemitizmusban rejlő politikai érték sosem fogja megengedni a zsidóság teljes kiirtását. Az ellenségnek nem lehet és nem szabad eltűnnie; folyamatosan kéznél kell lennie minden szociális és politikai rendszerből eredő baj esetére. 19 Hannah Arendt ugyancsak elutasította a nácizmus és a népirtás speciális német jellegét, de a többiektől eltérően az antiszemitizmus és a tömegmészárlás rendkívül komolyan foglalkoztatta. Ennek magyarázata előtt meg kell vizsgálnunk, hogy Arendt miért utasította el a németközpontú magyarázatokat. A katasztrófa oka szerinte a modern társadalom volt, annak nihilista és felesleges jellege jelentette a mozgatórugót. A totalitarizmus gyökerei 20 című 1951-ben megjelent, azóta klasszikussá vált munkájában Arendt szigorúan kerül minden olyan megjegyzést, mely a német gondolkodás és politika sajátos (normális vagy torz) természetére utalna. A nácizmusban a totális uralom, vagyis a totalitarizmus radikálisan új, szélsőségesen modern legjelentősebb politikai projektjének extrém megvalósulását látta. Véleménye szerint ennek születése egyetlen történelmi kultúrához sem kötődik szervesen, maga a 20. század tette megvalósulását lehetségessé. Nem a nemzetisége, hanem általános mivolta jelentett halálos veszedelmet. Arendt szerint a nácizmus a német és az európai hagyomány kudarca függetlenül attól, hogy az jó vagy rossz volt ben még ennél is radikálisabban védte a német kultúrát, amikor kijelentette: Luther vagy Kant, Hegel vagy Nietzsche egyáltalán nem felelős a koncentrációs táborokban történtekért 21 ; a kontinuitáson nem lehet számon kérni egy egészen újfajta népírtó mentalitás felbukkanását. A magyarázat inkább a régi stabilizáló keretek felbomlásában, a radikálisan új társadalmi és politikai rendszer kialakulásában, a példátlan imperialista terjeszkedésben, valamint a minden korábbi korláton való átlépés és a minden lehetséges bűnös vágyában keresendő. A kontinuitás hagsúlytalansága Arendt antiszemitizmus-elemzését is jellemzi. Véleménye szerint azok, akik elfogadják az örök zsidógyűlöletet, azok képtelenek megmagyarázni a holokauszt példa nélküli természetét, és azt, hogy miért csak egyszer, a történeleme egy adott pillanatában fordult ez elő. Ugyanakkor a Sonderweg-elmélet hirdetőivel szemben Arendt nemcsak kimerítően elemzi az antiszemitizmust, hanem a világpolitika és a nácik totális uralomra való törekvésének viharos középpontjába állítja azt. 22 Arendt antiszemitizmussal kapcsolatos történelemfelfogása is meglehetősen sajátos és ellentmondásokkal teli. A korai zsidó hatalommal, privilegizált helyzetükkel és az abszolút hatalommal való népszerűtlen szövetségükkel kapcsolatos véleménye az antiszemitizmus kialakulásával kapcsolatban egyfajta zsidó felelősségre is utal. Ez megegyezik a zsidó tanácsok nácikkal való kollaborációjának vádjával, melyet a későbbi, az Eichmann Jeruzsálemben című könyvében fogalmazott meg. Mindkét kijelentését széles körben támadták és kritizálták. 23 Számunkra most az a fontos, hogy a nácizmus és a náci antiszemitizmus eredetét, jellegét, továbbá pusztítását vizsgálva Arendt nemcsak határozottan elutasította a Sonderweg-megközelítést, hanem sokkal általánosabb alapok és univerzális kategóriák lefektetésére törekedett. Úgy vélte, hogy a zsidógyűlölet megléte nem volt elegendő feltétel a népirtáshoz. Egyik tanulmányában úgy fogalmazott: Az antiszemitizmus nem adhat teljes magyarázatot sem az európai zsidóság végzetére, sem a halálgyárak működtetésére 24 ; magának a gyilkos ösztönnek volt egyfajta belső logikája és dinamikája. Goldhagen megközelítésével szemben Arendt nem volt hajlandó a náci rémtetteket a szélsőségesen antiszemita német gyilkosok és a zsidó áldozatok leegyszerűsítő ellentétpárjaként vizsgálni. Meggyőződése szerint a népirtás módszere és természete meghaladta az antropológiai alapú megközelítést, és ragaszkodott ahhoz, hogy a holokauszt univerzális léptékű magyarázatokat és morális kérdéseket vet fel. Arendtet minden bizonnyal megdöbbentené Goldhagen tanácsa, mely szerint a náci korszak előtti és alatti német antiszemitizmus vizsgálóinak úgy kell megközelíteniük kutatásuk tárgyát, ahogy az antropológus vizsgálja az ismeretlen, történelem előtti népeket és azok hiedelemvilágát, de legfőképpen meg kell szabadulniuk attól az előfeltevéstől, hogy a németek mindenfajta idealizmusban otthon vannak és főleg saját maguk ideális felfogásától. 25 (Zárójelben hozzátenném, hogy a holokauszttal kapcsolatos felháborodásunk oka szemben áll Goldhagen állításával. Nincs nagy jelentősége, de valahogy sokkal kevésbé botránkoztatja meg az embereket a történelem előtti népek kegyetlensége. 219

220 Ascheim.qxp_Layout :25 Page 220 Steven E. Aschheim 2020/2 3 A HOLOKAUSZT ÖRÖK KÉRDÉSE... Éppen az a tény váltja ki a dühödt felháborodást, hogy a holokauszt a világ egyik legtanultabb társadalmának volt a műve az Einsatzgruppen [Operatív Csoportok] számos tagja rendelkezett doktori fokozattal vagy folytatott korábban bölcsészeti tanulmányokat. 26 Kiterjedt irodalma van ennek a témának, és rengetegen foglalkoznak azzal a meglehetősen eurocentrikus felfogással, mely szerint kulturált gyilkosok ölték a művelt áldozatokat.) De most térjünk vissza Goldhagenhez! Ő nem kifejezetten Arendt nézeteire, hanem arra az egyre szélesebb körben terjedő tendenciára reagált, mely, véleménye szerint, olyan tudományos egyszerűsítésekkel és univerzális absztrakciókkal operál, mint például a modernitás, a bürokratikus gyilkosság, a gonosz banalitása vagy éppen a hatalomnak való engedelmesség. Mind az érvényben lévő értelmezések, állítólagos tanulságok és üzenetek esetében azt feltételezik a holokausztról, hogy ez kifejezi a partikuláris német és zsidó tényezők, valamint az általános vegy univerzális humán dimenzió közti feszültséget (vagy lehetséges szintézist), és ez meghatározza azt, hogy miként kell értelmeznünk ezt az előttünk álló hatalmas problémát. (E könyvben többször is foglalkozom a mindenhol jelenlévő partikuláris univerzalista feszültség különböző aspektusaival.) Akik szélesebb alapokon szeretnék értelmezni a holokauszt történetét, azt hangsúlyozzák, hogy nemcsak a németek, hanem a németek által megszállt országok lakói közt is jócskán akadtak gyilkosok. A francia hatóságok például már a német vagy náci rendelkezések előtt igyekeztek megszabadulni a külföldi zsidóktól. Európa szívében mindennaposnak volt mondható az idegen népcsoportok és etnikumok tagjai ellen irányuló önkény és gyilkosság. A holokauszt előtt, a spanyol polgárháború kapcsán Simon Weil indulatosan azt írja, hogy egyetlen résztvevő, még a baloldaliak sem mutattak felháborodást [ ] vagy legalább némi rosszallást a felesleges vérontás miatt. A férfiak meleg, bajtársi mosollyal nyugtázták egy-egy pap vagy fasiszta meggyilkolását [ ], amikor a világi vagy a spirituális hatalom kirekeszti az emberek egy csoportját azok közül, kiknek élete értéknek számít, akkor lesznek, akik természetesnek tekintik a gyilkosságot. Amikor büntetlenül, szégyentelenül lehet ölni, akkor lesz, aki megteszi, és lesz, aki mosolyogva bíztatja a gyilkost. Akinek ellenérzése támad, az elrejti és elfojtja, nehogy gyengének és nőiesnek tartsák. Mintha valamiféle mérgezés lenne, mely ellen nincs orvosság [ ] Senki sem volt immunis. Épp ellenkezőleg, találkoztam olyan komoly francia férfiakkal, akiknek amúgy eszükbe se jutott volna embert ölni, ám ott boldogan részt vettek a vérfürdőben. 27 Egyre zavarba ejtőbbek azok a tanulmányok, amelyek a tömeggyilkosságoknak a nem német, hanem helyi vagy egyetemes jellegét hangsúlyozzák. E szerzők szerint számtalan dolog motiválhatta a gyilkos mechanizmus működtetőit (a döntéshozóktól a középszintű adminisztratív gyilkosokig, a meggyőződéses SS-tisztektől egészen a hétköznapi férfiakig és nőkig, akik a hierarchia legalján elvégezték a piszkos munkát), indokaik közt jelen volt a látens vagy nyílt antiszemitizmus, de nem feltétlenül ez volt az egyetlen vagy legfőbb érvük. Pontosan tudjuk, milyen rettentő sok nem-német vett részt ezekben a mocskos akciókban. Szinte az öszszes megszállt országban akadtak önkéntes hóhérok. Számtalan szerző próbálta másként értelmezni a holokausztot anélkül, hogy túlhangsúlyoznák az antiszemitizmust vagy az egyedi német jelleget. Raul Hilberg például azzal érvel, hogy a zsidóellenes érzelmek sokszor inkább magyarázták, mintsem okozták az elkövetett kegyetlenségeket. 28 Szinte közhellyé vált Hannah Arendt észrevétele, mely szerint egy banális bürokrata gondolkodás nélkül vállhat tömeggyilkossá 29, és legalább ilyen ismert Stanley Milgram rémisztő kísérlete, mellyel a hatalomnak való engedelmesség mélységes gyökereit demonstrálta, és rámutatott arra, hogy ez még akkor is működik, amikor az illető nem ért egyet a paranccsal. 30 Ennek a nézetnek a legjelentősebb szószólója azonban Christopher Browning volt. Az 1978-ban megjelent tanulmányában azt állítja, hogy a náci külügyminisztérium zsidóellenes bürokratáit se nem az antiszemitizmus, se nem a fanatikus engedelmesség motiválta, csupán a jó öreg karrierizmus és az a vágy, hogy semmi se ejtsen foltot kényelmes köztisztviselői pályájukon. 31 Híres tanulmányában 32 Browning azt a járulékos folyamatot demonstrálja, melynek következtében a többségében középkorú, munkásosztálybeli, hamburgi egyszerű férfi Lengyelországban, 1942-ben tömeggyilkossá válik és mind nagyobb kegyetlenséggel gyilkol zsidó férfiakat, nőket és gyermekeket. Mindez nem annyira az ideológiai meggyőződésnek, sokkal inkább a csoportkonformitásnak, a hatalomféltésnek, a butító alkoholnak és annak a folyamatnak volt köszönhető, mely dehumanizálta, rutinná tetté (egyszerűen hozzászoktatott a gyilkoláshoz) és racionalizálta a rémtetteket. (Goldhagen éppen ezzel a nézettel szemben írt az egyszerű németekről.) Világosan szeretnék beszélni ennek a még általánosabb felfogásnak az alkalmazásáról. Nem hihető, hogy az érintettek zsidóellenes érzelmei és sztereotípiái ne játszottak volna szerepet végül is a zsidók a kötelezettségek és felelősségek körén 220

221 Ascheim.qxp_Layout :25 Page 221 Steven E. Aschheim A HOLOKAUSZT ÖRÖK KÉRDÉSE /2 3 kívül álltak (73.) sokkal inkább úgy fest, hogy ez a tényező integráns részévé vált annak a komplex, dehumanizáló folyamatnak, mely végül ilyen tettekhez vezetett. 33 A holokauszt kétséget kizáróan antiszemita vállalkozás volt. Kell ezt még magyaráznunk?! Azonban a népirtásra éppen azért kerülhetett sor, mert egy végtelenül kegyetlen háború idején zajlott, és mert a lelkesítő Ostpolitik, a partikuláris helyi és nagypolitikai összefüggések, érdekek, valamint viselkedési formák mindezt humán lehetőséggé tették. A holokauszt elkövetőinek vizsgálata teljességgel lehetetlen, és csupán egysíkú karikatúrát tud felmutatni az a kutató, aki [ ] nem próbálja a tömeggyilkosokat humán nézőpontból megérteni írja Christopher R. Browning, majd hozzáteszi: a holokauszt során alapjában véve individuumok gyilkoltak emberi lényeket. 34 Egy másik nézőpontból kiindulva Timothy Snyder legutóbb azzal érvelt, hogy Az antiszemitizmus nem ad teljes magyarázatot az Einsatzgruppen tagjainak viselkedésére ban Ausztriában és Csehszlovákiában az Einsatzgruppen tagjai nem gyilkolták a zsidókat ben Lengyelországban az Einsatzgruppen tagjai több lengyelt, mint zsidót öltek meg. Még a Szovjetunióban sem csak zsidókat, hanem a fogyatékkal élőket, a cigányokat, a kommunistákat és egyes területeken a lengyeleket is ölték. Egyetlen németnek (vagy kollaboránsnak) sem volt kizárólagos feladata a zsidók megsemmisítése [ ] A gyilkosok embereket öltek. 35 Máshol azt írja, hogy helyes a holokausztot a náci ideológiához kötni [ ], de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a gyilkosok közt nagyszámmal voltak olyanok is, aki nemhogy nácik, de németek sem voltak. A korábban szovjeturalom alá került különféle nemzetiségeket nemcsak a hagyományos antiszemita érvelés, de számos helyi és politikai tényező motiválta. Ezek közül is kiemelkedő hatása volt a judeobolsevizmus jelszavának. Ez elválasztotta a zsidókat a Szovjetunió többi polgárától és ez utóbbiak némelyikét saját bűnös múltjától. A zsidók lemészárlása, birtokaik és javaik elrablása egy olyan társadalmi osztályt teremtett, melynek tagjai hasznot húztak a német megszállásból és egyfajta társadalmi felemelkedést reméltek a német jövőtől. Snyder szerint a zsidók tömeges mészárlása egyfajta közös termék volt, melyben összetalálkozott a szovjet elnyomás alatti nacionalizmus a náci elvárásokkal. 36 A közömbösség és a hagyományos antiszemitizmus egyaránt hozzájárult a pusztítás viszonylag akadálymentes kivitelezéséhez, de fontos leszögezni, hogy ezeknek a tényezőknek egyike sem volt felelős a végső megoldás kieszelésében és végrehajtásában. A fentiek ráadásul semmit sem mondanak az ideológia- és politikacsinálók legfelsőbb szintjének háttérmotivációiról és a szűk körű elit érdekeiről, melyek elindították azt az eseménysort, mely elképzelhetővé és elfogadhatóvá tette a zsidók kiirtásának gondolatát. Mindig is itt mutatkozik a vakfolt a funkcionalista iskola gondolatmenetében, melynek képviselői helyesen a rendszer többszereplős jellegét, továbbá a végső megoldás esetleges, nagymértékben ideológiamentes tapogatódzását hangsúlyozzák. Az egészet tekintve azonban az ilyen magyarázatok csupán látszólag szólnak a szélesebb háttérről, a tágabb összefüggésekről és mentális rendszerekről, melyek meghatározták a döntéseket, irányították az akciókat és létrehozták azt az atmoszférát, melyben megszülettek a döntések és lehetővé váltak a korábban elképzelhetetlen mértékű kegyetlenségek. Másként fogalmazva az itt a kérdés, hogy miként vállhatott ez elképzelhető és elfogadható lehetőséggé? Nyilvánvalóan ennek kell az elemzés legfontosabb, elsődleges kérdésének lennie. Látszólag mindenki egyetért abban, hogy Hitler mániákus és démonikus zsidóképe jelentette a legfőbb mozgatóerőt. Ez a zsidókról alkotott kép beleillett Hitler tágabb világképébe, mely egy teljességgel faji alapon álló, antiliberális és antiracionális világnézet volt, melyben a létezés lényege a fajok harca a szükséges Lebensraum [élettér] megszerzése érdekében, melyhez hozzátartozott a keleti élelmiszer- és nyersanyagtartalékok megszerzése, valamint lakosságának kegyetlen leigázása és rabszolgamunkára kényszerítése. Snyder ellentmondásosan (és túlságosan divatosan) Hitler globális, sőt, a világmindenségre kiterjedő ideológiáját ökológiainak nevezte, melyben a zsidóság szélsőségesen kártékony szerepet játszott. A zsidóság egy alapvetően természetellenes erőt, a természet sérülését jelentette. Teljes kiirtásukra a bolygó megmentése érdekében volt szükség, mivel a zsidók, absztrakt, racionális és etikus gondolkodásukkal egyfajta antiraszt képviseltek, mely megzavarja a fajok természetes rendjét, fenyegetést jelent ezek természetére, valamint a fajok dominanciáért és felsőbbségért vívott küzdelmére. A Reichssicherheitshauptamt [Birodalmi Biztonsági Főhivatal] magáévá tette és egy idő után gyilkos akciók formájában radikalizálta ezt a világnézetet. Ezek a férfiak ekkor már nem egyszerű államhivatalnokok voltak, munkájukkal kizárólag a Volk [a nép] védelmét szolgálták. Werner Best szerint az intézmény feladata a német Volkskörper [néptest] politikai egészségének alapos vizsgálata, a betegség korai, első tüneteinek felismerése, a 221

222 Ascheim.qxp_Layout :25 Page 222 Steven E. Aschheim 2020/2 3 A HOLOKAUSZT ÖRÖK KÉRDÉSE... pusztító baktériumok azonosítása [ ] és bármilyen eszközzel való kiirtása volt. 37 Az ilyen fanatikus meggyőződés nyilvánvalóan szélsőséges volt. Azonban Hitler és a náci elit ideológiája nem a semmiből született. Régi, ismerős építőelemei megtalálhatók a 19. és 20. század eleji európai és, persze, német magas és népi kultúrában, valamint a politikai gyakorlatban. Ezek a háttérismeretek talán, legalább részben, segítenek megismerni nemcsak azt, hogy mi vezetett a gyilkos végkifejletig, hanem azt is, hogy miként és hogyan válhatott elfogadhatóvá vagy legalábbis lehetőségnek tekinthetővé egy ilyen világnézet embermilliók számára. Milyen építőelemekből állt ez az építmény? Nem tudjuk itt részletesen bemutatni az összes tényezőt ezzel sok kötetet kellene megtölteni csupán az irányokat fogjuk felvázolni. Az építőelemek közé tartozott a szociáldarwinizmus és annak eszméi: a küzdelem, az elfajzás, avagy degeneráció és a megújulás, másként regeneráció; az egészség és a betegség, a szépség és a rútság, a normális és az abnormális sztereotípiái 38 ; a kegyetlen gyarmatosító kultúra és az imperialista rendszer; az életfilozófia megjelenése, mely elutasította a természetellenes racionális gondolkodást; a bűnös nietzscheánus ragaszkodás ahhoz, hogy mindent szabad és az ehhez társuló, a határok meghaladására vonatkozó kísérlet parancsolat; a rasszizmus különböző megnyilvánulásainak terjedése; az eugenetika tudománya; a tőkés és polgári rend hanyatlása az első világháborút és a weimari korszakot követően; a szükségtelen erőszak megváltó kultusza, melyhez egy a radikálisan új Férfi (vagy Nő) és egy Új Társadalom megteremtésének eszméje társult; és, persze, az antiszemitizmus, annak összes álcázott formájával. Hitler és a náci elit, a döntéshozók és a végrehajtásért felelős hivatalnokok sosem látott módon öszszeolvasztották ezeket a hozzávalókat és egy mind radikálisabban túlteljesítő projektet hoztak létre belőle. Ezek szolgáltatták a felhatalmazó közeget, mely azután a hagyományos zsidógyűlöletet totális népirtássá alakíthatta. Nem kétséges, hogy a démoni antiszemitizmus éltette ezt a vállalkozást. A teljes megsemmisítés csupán a zsidóságra vonatkozott, de mivel ez a német megújulás és áttelepítés általános eugenetikai (avagy Snyder szavaival ökológiai) keretei közt zajlott, ez együtt járt egy sor kirekesztő intézkedéssel, többek között beteg és fogyatékkal élő németek tömeges sterilizálásával és elgázosításával, cigányok gyilkolásával, a lengyel értelmiség szinte teljes megsemmisítésével, a homoszexuálisok üldözésével és kivégzésével, valamint 1941 és 1944 között 7 millió Oroszországban élő civil megölésével. Nem a hagyományos zsidógyűlölet belső ereje volt az oka annak, hogy elvállalták ezt a teljesen új, szisztematikusan népirtó megdicsőülést, hanem sokkal inkább az, hogy az antiszemitizmus, a totális háború idején, összeolvadt az árja felsőbbrendűség, a rabszolga- és alsóbbrendű fajok eszmerendszerével. A holokausztot annak a tabudöntő, biopolitikai folyamatnak a részeként kell vizsgálni, melyben ez jelentette a legvégső határt. Mindez, Timothy Sny - der (némileg eltérő kontextusban szereplő) megfogalmazása szerint egy teljesen újfajta destruktív politikát teremtett és új ismeretekkel szolgált az ember tömeggyilkosságra való képességéről. 39 Raul Hilberg így írt erről az új tudásról: Ontani kellett a vért. Ez a tett, ez a munka nem maradhatott befejezetlen. Ez egy monumentális méretű történelmi mérföldkő. Ez nem egy epizód, ez egy cselekedet volt. A résztvevők a vég közepén megérezték a végső megismerést. A tettesek egy tiltott tájat bámultak. Auschwitz sötét kunyhóiban [ ] ezek az őrök valami végsőt éltek át. Elérték a tapasztalás [Erlebnis] legvégső határát. A tettből egyedülálló tudás lett, mivel a felfedezés szenzációja megismételhetetlen. 40 Saul Friedländer pedig azt írja, hogy sosem szabad jelentéktelennek tekinteni az antiszemitizmus meghatározó jelentőségét, azonban a tömeggyilkosságok döbbenetes dimenziójához az ideológiamentes, mérgezett [Rausch] elmeállapot is hozzájárult. Az elkövetőket írja elragadta a vágy, hogy minél nagyobb tömeget gyilkoljanak, egyfajta különös eufóriát okozott az egyre nagyobb és nagyobb tömegek lemészárlása. 41 Eddig lehet eljutni. Egy történész nem mondhatja az ocsmány eseményekről bár sokan megteszik, hogy ez túl van a történelmen, hogy ez egy felfoghatatlan metafizikai rejtély, mely, metaforikusan, egy másik bolygón történt meg. Épp ellenkezőleg, mivel a végső megoldás egy szekuláris, humán történés volt, mely egy adott, meghatározható időben, egy konkrét rendkívül törékeny térben zajlott, ezért ebben az esetben is alkalmaznunk kellene azokat a szabályokat és módszereket, amelyek az egyre kifinomultabb és önreflexívebb történetírói gyakorlatunkat általában irányítják. 42 Talán még ennél is mélyebben megérthetjük egyszer a történtek hogyanját. A miért megragadása azonban egy másik probléma. Mert bármennyire is közel járunk a válaszhoz ezt a célt sosem szabad feladni, mintha mindig kicsúszna a kezünk közül. Lehet, hogy már eljutottunk az ilyen humán más (a történészek számára kényelmetlen) szóval ördögi motivációk és cselekedetek megértésének határához. 43 Ha létezik is egy ilyen határ, ha meg lehetne találni a megmagyarázhatatlan dolgok fekete dobozát, 222

223 Ascheim.qxp_Layout :25 Page 223 Steven E. Aschheim A HOLOKAUSZT ÖRÖK KÉRDÉSE /2 3 akkor is érdemes lenne valami magyarázatot találni arra a szervezett, modern vadászmániára, mely a nácikat motiválta 1944 júniusának végén, amikor 2200 legkülönbözőbb korú zsidót deportáltak Rodosz szigetéről a 2000 kilométerre lévő Auschwitzba mely többe került, mint maga a katonai akció. 44 A megértésre való képességünk határát jelzik a tömeges csecsemőgyilkosságok. 45 A gyerekek irgalmatlan vadászata, célratörő üldözése és legyilkolása szó szerint felfoghatatlan. Utóbb az egyik gyermekgyilkos elmondta (észre sem véve, milyen ironikus, amikor az együttérzéséről beszél): Arra törekedtem, és lehetőségem is volt rá, hogy csak gyermekeket lőjek agyon. Az történt, hogy az anyák kézen fogva vezették kicsinyeiket. A mellettem álló ekkor lelőtte az anyát, én meg a hozzá tartozó gyereket. Azzal győztem meg magma, hogy az anyja nélkül úgy sem maradt volna életben. Azzal nyugtattam meg a lelkiismeretemet, hogy tulajdonképpen felszabadítottam azokat a gyerekeket, akik az anyjuk nélkül biztosan meghaltak volna. 46 Mások azt magyarázták, hogy ha nem ölik meg az összes gyermeket, akkor a következő generáció fellázad és bosszút áll. Bárhogy is hangzik a kifacsart érvelés, de mindig jelen van a megszállott vadászösztön, a sötét odukban való kutakodás, a gyors (és gyakran büszke) elkapás mindez azóta is felfoghatatlan. Ennek a ravasz, elszánt vadászmániának legpontosabb teljességgel fikciós ábrázolása Quentin Tarantino Becstelen brigantyk (Inglorious Basterds) című filmjének első jelenete. Elérve a korlátokat, talán a művészethez, az irodalomhoz és a filmhez kell fordulnunk, hogy bemutassuk a humanitás és az embertelenség azon szintjeit, melyek logikus és racionális érvekkel elérhetetlenek. 47 És még ekkor is szomorúan el kell fogadnunk Primo Levi kijelentését, mely szerint az ilyen pillanatokban legvégül nemcsak az áldozatok számára nincs válasz a miértre. 48 Margitta Nóra fordítása JEGYZETEK 1 Ennek a tanulmánynak alapjául az az előadásom szolgált, mely 2015 novembere és 2016 októbere között született a Central Michigan Universityn, a dublini Trinity College-ban és az antwerpeni Institute of Jewish Stu - diesban. 2 A könyv teljes címe: Why the Germans? Why the Jews? Envy, Race-Hatred, and the Pre-History of the Holocaust (New York, 2014). Az eredeti német kiadás 2011-ben jelent meg. 3 Leszek Kolakowski: Genocide and Ideology. Ez az írás az Is God Happy? (London, 2012) című esszégyűjteményben jelent meg, lásd pl Ennek alapműve: George L. Mosse: The Crisis of German Ideology: Intellectual Origins of the Third Reich (New York, 1964). 5 William McGovern: From Luther to Hitler: The History of Fascist-Nazi Philosophy (Boston, 1941). 6 Lásd példáulpeter Viereck: Metapolitics: From the Romantics to Hitler (New York, 1941) című munkáját. 7 R. Butler: The Roots of National Socialism (London, 1941), Peter Gay: Freud, Jews, and Other Germans: Masters and Victims in Modernist Culture (New York, 1978), 9. 9 Ezt a kérdést Nazism, Normalcy, and the German Sonderweg címen foglaltam össze, ez a Times of Crisis: Essays on European Culture, Germans and Jews (Madison, 2001) című esszékötetemben jelent meg. 10 Nazi Terror: The Gestapo, Jews and Ordinary Germans (New York, 1999). 11 German Popular Opinion and the Jewish Question, : Some Further Reflections, in A. Paucker, ed., The Jews in Nazi Germany, (Tübingen, 1986). 12 Ezt részletesen cáfolja Gavriel D. Rosenfeld cikke, mely a Jewish Review of Booksban jelent meg Why the Germans? címen (2015, Tél). 13 Aly ebben a szellemben írt előző munkáit Dan Diner kritizálta az On Rationality and Rationalization: An Economistic Explanation of the Final Solution című írásában, in Beyond the Conceivable: Studies on Germany, Nazism, and the Holocaust (Berkeley, 2000). 14 Aly könyvét a Holocaust and Genocide Studiesban ismertetem (Volume 30, Number 2, Fall 2016), Michael Wildt azt írja, hogy minél inkább törekszünk arra, hogy az üldözést és pusztítást ne csupán Hitler vagy egynéhány bürokratikus hivatal, hanem a német társadalom számtalan csoportja és intézménye tettének tekintsük, annál árnyaltabb képet kaphatunk majd az elkövetőkről. Az elkövetkező kutatások nem egy uralkodó tettestípus előfeltevésén, hanem a különböző szereplők és intézmények, a népirtás előre eltervezett szándéka és a strukturális feltételek, az ideológia, továbbá az egyének előre megfontolt és alkalmi erőszakos cselekedeteinek elemzésén fog alapulni. In Michael Wildt: An Uncompromising Generation: The Nazi Leadership of the Reich Security Main Office. (Madison, 2009), Itt kérem az olvasók megértését. Az alábbi szerzők némelyike a következő, Dialectic of Enlightenment című fejezetben is szerepelnek. Mivel a két fejezet fókusza és kontextusa különböző, ezért egészen más okokból hivatkozom rájuk. 17 Meinecke: The German Catastrophe (Boston, 1950), eredetileg németül jelent meg 1946-ban. Lásd még Ritter: The German Problem: Basic Questions of German Political Life, Past and Present (Columbus, 1965), mely először németül jelent meg, 1962-ben. 18 A marxista megközelítések áttekintését lásd Pierre Aycoberry: The Nazi Question: An Essay on the Interpretations of National Socialism (New York, 1981), 4, és 9. fejezet. 19 Behemoth: The Structure and Practice of National Socialism (New York, 1944), (Budapest, Európa, 1992.) 223

224 Ascheim.qxp_Layout :25 Page 224 Steven E. Aschheim 2020/2 3 A HOLOKAUSZT ÖRÖK KÉRDÉSE Hannah Arendt: Approaches to the German Problem. In Essays in Understanding, (New York, 1994), A The Origins I. részét teljes egészében ennek a témának szentelte. A témával kapcsolatban lásd még Hannah Arendt: The Jewish Writings, ed. Jerome Kohn and Ron H. Feldman (New York, 2007). 23 Lásd Leon Wieseltier: Understanding Anti-Semitism, (The New Republic, October 7, 1981) című kritikáját továbbá Shlomo Avineri: Where Hannah Arendt went wrong (Haaretz, 3 March, 2010) című írását. 24 Hannah Arendt: Social Science Techniques and the Study of Concentration Camps, in Essays in Understanding, op. cit., Hitler s Willing Executioners: Ordinary Germans and the Holocaust (New York, 1996), Michael Wildt: An Uncompromising Generation, op. cit., főleg 79-től. 27 Alfred Kazin idézi Weil George Bernanoshoz írt sorait, in A Genius of the Spiritual Life, New York Review of Books (18 April 1996), Raul Hilberg: The Destruction of the European Jews (Chicago, 1961), Hannah Arendt: Eichmann Jeruzsálemben. Tudósítás a gonosz banalitásáról. (Budapest, Osiris, 2000). 30 Obedience to Authority: An Experimental View (New York, 1974). 31 Christopher R. Browning: The German Foreign Office and the Final Solution: A Study of Referat DIII of Abteilung Deutschland (New York, 1978). 32 Christopher Browning: Ordinary Men: Reserve Police Battalion 101 and the Final Solution in Poland (New York, HarperCollins, 1992). 33 E folyamat legmegrázóbb tanulmánya, Gitta Sereny felzaklató könyve, melynek címe: A sötétség felé Az euthanáziától a tömeggyilkosságig, Treblinka egykori parancsnokának, Franz Stangl szavait elemzi. Gitta Sereny: Into That Darkness: From Mercy Killing to Mass Murder (New York, 1974), Browning írását lásd: German Memory, Judicial Interrogation, Historical Reconstruction címen, in Saul Friedländer (ed.): Probing the Limits of Representation: Nazism and the Final Solution (Cambridge, 1992), 27. és Ordinary Men, op. cit., xx. 35 Timothy Snyder: Black Earth: The Holocaust as History and Warning. York, Duggan Books, 147. [Magyarul Fekete föld. A holokauszt: múlt és fenyegető jövő címen jelent meg (Budapest, XXI. Század Kiadó, 2016).] 36 Ibid., 185. és Wildt, op. cit., az idézet: Erről lásd George L. Moose úttörő és máig érvényes munkáját, melynek címe: Nationalism and Sexuality: Respectability and Abnormal Sexuality in Modern Europe (New York, Howard Fertig, 1985). 39 Timothy Snyder: Black Earth: The Holocaust as History and Warning (New York, Duggan Books, 2015), xiii. 40 Raul Hilberg: German Motivations for the Destruction of the Jews. Midstream (June 1965), Saul Friedländer: The Final Solution: On the Unease in Historical Explanation. In Memory, History, and the Extermination of the Jews of Europe (Bloomington, 1993), Lásd a History and Memory (Volume 9, Numbers 1/2, Fall 1997) című Saul Friedländerről szóló tanulmányomat. 43 Itt sokkal inkább arra utalnék, amit Friedländer a történelmi magyarázat kényelmetlenségének nevez, és nem annyira azokra a problémákra, amelyek a Probing the Limits of Explanation: Nazism and the Final Solution (Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1992) általa szerkesztett kötetében bukkannak fel a valóság posztmodern felfogásával kapcsolatban, melynek, szerinte, elsődleges funkciója a narratív elbeszélésben és a retorikai választásban van. Ezzel szemben Friedländer azt állítja, hogy a valóság és a katasztrófák modern jelentése volt az, ami az új hang keresését generálta, ahelyett, hogy azt a speciális hangot használata volna, mely megkonstruálta ezeknek a katasztrófáknak a jelentését. Én itt csak azt állítom, hogy még az új hang és új stratégiák mellett is meg fog maradni egy bizonyosfajta értetlenség (persze, lehet, hogy ez minden történelmi magyarázatra igaz ám ezzel a bonyolult kérdéssel itt nem áll módunkban részletesebben foglalkozni.) 44 Lásd Dan Diner: Beyond the Conceivable (op. cit.) című könyvének On Rationality and Rationalization: An Economistic Explanation of the Final Solution című fejezetét ( ). 45 Csecsemőket természetesen nemcsak a nácik gyilkoltak. Legutóbb, Mianmarban a muszlim rohingya kisebbség gyermekei voltak az áldozatok. Nyilván az arányok mások, de a máglyára dobált csecsemők és a kivégzőosztag elé állított tizenévesekről szóló beszámolók sem kevésbé botrányosak. Lásd Nicholas Kristof: Did genocide destroy this village. In New York Times (December 16 17, 2017), 9. Vannak azonban akik nem értenek egyet ezzel a véleménnyel. Egy kolléga megjegyezte, hogy az elkövetők szemszögéből veszélyt jelent, hogy a felnövő gyermekek esetleg bosszút akarnak állni, az öregekre viszont ez nem áll. Az idős emberek válogatás nélküli mészárlása véleménye szerint még a csecsemőgyilkosságnál is felfoghatatlanabb. 46 Christopher R. Browning: Ordinary Men: Reserve Police Batallion 101 and the Final Solution in Poland (New York, 1992), Az ábrázolás talán meggyőző, de az is igaz, hogy a történetírással szemben a művészet nem tesz fel kérdéseket és nem építi be saját korlátait az alkotásba. A megértés lehetőségeinek és korlátainak a felismerése szükséges ebben az összefüggésben. Ezt Moshe Lapintól tanultam. 48 Valójában a hogyan és a miért közti szakadék nem is olyan mély, mint amilyennek látszik. Ezzel kapcsolatban Raul Hilberg azt írta, hogy: egyetlen munkámat sem kezdtem nagy kérdésekkel, mivel csupán kis válaszokat találnék. Inkább az apró dolgokra, a részletekre kérdezek annak reményében, hogy ezekből majd képes leszek összerakni és létrehozni egy formát vagy egy képet, mely, ha nem is ad magyarázatot, de esetleg leírja, pontosabban bemutatja azt, ami végbement. Az idézetet lásd Aaron Cutler: Site of Memory: Claude Lanzmann s Shoah Project. In Los Angeles Review of Books (April 8, 2014). 224

225 Bárd.qxp_Layout :15 Page 225 Bárd Károly A SZÁMONKÉRÉS 2020/2 3 Bárd Károly A számonkérés Veszprémy László Bernát Gyilkos irodák. A magyar közigazgatás, a német megszállás és a holokauszt Jaffa Kiadó, Budapest, 2019 Második rész I. AZ ELMARADT ELLENÁLLÁS A magyarországi zsidóság nagy részének kiirtásában elszántan, fegyelmezetten és ijesztő sebességgel vett részt a közigazgatás, fő- és alispánok, jegyzők, polgármesterek, rendőrök és csendőrök. Ők írták össze, ők bélyegezték meg, ők kínozták meg, ők terelték gettókba a zsidókat, vagyonukat ők rabolták el. Magyar csendőrök tuszkolták őket a halálba induló marhavagonokba, magyar polgármesterek, megyei főtisztviselők gondoskodtak arról, hogy minden a menetrend szerint történjék. A magyar közigazgatás ezúttal cáfolta a ráaggatott jelzőket: nem volt tétlen, nem volt halogató, nem volt lassú és nem volt körülményes. Alig ötven nap alatt közel ötszázezer zsidót indított a halálba. 1 Az előkészületek is szédületes tempóban zajlottak. Alig egy héttel a deportálások kezdete előtt a Daily Mail arról számolt be, hogy a magyar zsidóság megsemmisítése sebesebben halad, mint ahogy arról akárcsak a németek is álmodni mertek volna. 2 A lökést a német megszállás adta, de a magyar hatóságok csaknem teljes szabad kezet kaptak. Magyarország valójában nem megszállt állam, kormánya szuverén partner így a hivatalos német álláspont, és a zsidók üldözését a magyarokra lehet bízni. 3 Nem csalódtak: a német külügyminisztériumnak idővel arra kellett intenie magyarországi főmegbízottját, hogy ne gördítsen akadályt a magyarok intézkedései elé [ ] Igencsak érdekünkben áll, ha a magyarok most a legszigorúbban járnak el a zsidókkal szemben. 4 A magyarországi holokauszt egyik központi kérdése írja Veszprémy László Bernát, hogy miképp történhetett meg az, ami teljességgel szemben állt a magyar közigazgatási hagyománnyal: a lomhasággal, a halogatással, a nem-cselekvéssel. Veszprémy felidézi a moszkvai Kossuth rádióban, közvetlenül a németek bevonulása után a közszol - gáknak címzett üzenetet: válasszák a passzív rezisztenciát, viselkedjenek úgy, mint őseik a Bach-korszakban ( ). A magyar közigazgatás nem követte az elődöket, nem gondolta, hogy a passzív rezisztenciának helye lenne. A passzív ellenállás ugyanis a megszállók uralmának ellehetetlenítését jelenti, tétlenséggel, halogatással, abból a célból, hogy a nemzet életben maradjon. A németek megjelenését természetesen észlelték a közszolgák, mint mindenki az országban. Egyes német jelenté sek némi csalódottsággal állapították meg, hogy nem virágesővel fogadták őket. Annak ellenére, hogy Hitler maga nem üdvrivalgásra, hanem ellenállásra számított. (41) Aggodalma alaptalannak bizonyult: számottevő ellenállás nem volt. Igaz, az újvidéki helyőrség tűzharcba keveredett a németekkel, és a fegyveres összetűzés életeket követelt. Lövöldözés alakult ki a pápai repülőtéren, valamint a budai várban is, de ezeknek nem volt halálos áldozata. (41) Veszprémy további súrlódásokról is beszámol, ezek intenzitása azonban kivált így visszatekintve nagyrészt megmosolyogtató volt. A konfliktusok esetenként a különálló, de egy ügyért küzdő szervek közti az amerikai bűnügyi filmekből ismert rivalizálást idézte. Veszprém főútvonalán például 20 percen át néztek egymással farkasszemet németek és magyarok. A német menetoszlop röpke időre történő feltartása így emlékezett vissza az egyik résztvevő pusztán azt a célt szolgálta, hogy a lakosság lássa, hogy mi is vagyunk. (43) Azt, hogy fegyvertársak vonultak be az országba, ezért jelenlétük rendhagyó, sajátos okkupáció volt, a közszolgák abból is érezhették, hogy a németek saját adminisztrációval nem rendelkeztek, Veesenmayer stábja is a követség alkalmazottaiból állt. 5 A közigazgatási feladatokat meghagyták a magyar közszolgáknak, akiknek túlnyomó többsége 225

226 Bárd.qxp_Layout :15 Page 226 Bárd Károly 2020/2 3 A SZÁMONKÉRÉS Háborús főbűnösök népbírósági tárgyalása Budapesten, Balra ül Bárdossy László korábbi miniszterelnök (Fortepan ) megtartotta stallumát. Leváltások történtek ugyan, de ezek csak a közigazgatás töredékéről volt szó. (223) A felülről kapott utasítások a németekkel való együttműködést írták elő, és útmutatást adtak az esetleges feszültségek kezelésére. Ezek gyakran ajánlás jellegűek, esetenként önellentmondók voltak ezzel is tükrözték az okkupáció sajátos természetét. A szegedi csendőröket például arra szólították fel, hogy legyenek a németekkel udvariasak, tanulják meg a német rendfokozatokat. Amennyiben erre hívják fel őket, adják át a fegyvereiket, de utóbb kérjék azokat vissza. [H]a a németek járműveket, ruhacikkeket vagy ipari eszközöket rekvirálnának a csendőröktől, akkor azokat ne adják oda, de ha mégis odaadnák, vegyenek fel róla jegyzőkönyvet. (48) Veszprémy idézi az újonnan kinevezett budapesti rendőrfőkapitány felhívását, amelyben további feltételen munkafegyelmet és teljes odaadást követelt, fegyelmezetlenség esetére pedig szankciókat helyezett kilátásba. A felhívás a közellátásban dolgozóknak szólt, de nyilvános jellege miatt megannyi más közalkalmazott is magára vehette. (47) Az ország hadban állt, ezért a Veszprémy által fenyegetésnek minősített felszólítás az odaadó munkavégzésre a németek bevonulásától függetlenül is indokolt lehetett. Összességében az utasítások azt sugallták, hogy minden megy tovább, mint annak előtte, az ügyek intézése a korábbi rend szerint folytatódik. A közszolgák okkal kételkedhettek abban, hogy a passzív ellenállás első feltétele adott-e: hogy az ország irányítását ellenséges, idegen hatalom vette át, amelynek működését kötelességük lenne tétlenséggel ellehetetleníteni. Voltak köztük, akik nem is kerültek kapcsolatba a németekkel. Ez írja Veszprémy hiteltelenített minden hivatkozást a megszállásra. (170) A németek bevonulását inkább a németellenes és egyúttal szélsőséges antiszemiták érezték okkupációnak: a Turul ifjúsági szervezet nem tűrjük a német megszállást! szöveggel gyártott röplapokat (40), Hóman Bálint pedig magánlevélben tudatta Veesenmayerrel, hogy milyen fájdalommal és felháborodással értesült a magyar lakosság a szövetséges haderő bevonulásáról, a megszállás tényéről. (37 38) (Az, hogy Hóman a Nagynémet Birodalom magyarországi főmegbízottjával osztotta meg bánatát, hogy Veesenmayer felkérte a duzzogó Hómant, legyen miniszter a kormányban és az, hogy 226

227 Bárd.qxp_Layout :15 Page 227 Bárd Károly A SZÁMONKÉRÉS 2020/2 3 Imrédy Béla volt miniszterelnök a népbíróság előtt (Budapest, Fortepan ) Hóman levelében a németeket a magyarok természetes társának minősíti a nyugati kultúrközösségben, 6 azért árulkodik a megszállás sajátos jellegéről.) Ha a Turul bajtársak vagy Hóman megszállásnak minősítették is a német jelenlétet, nyilván üdvözölték a zsidók eltávolítását célzó kezdeményezésüket. Így nem tekintették nemzetárulásnak, ha ebben a magyar közigazgatás segédkezik. Maguk a közszolgák sem gondolták leszámítva a jelentéktelen kisebbséget, hogy a nemzet érdeke azt kívánná: a passzív ellenállás eszközeivel, a hagyományos nem-tevéssel, halogatással akadályozzák vagy akár késleltessék a zsidók megsemmisítését. A zsidókat sújtó fokozatos kirekesztés, lépcsőzetes jogfosztásuk azt jelezte számukra, hogy a zsidók nem részei a megmentendő nemzetnek. II. ÁTLAGEMBEREK HÉTKÖZNAPI GYARLÓSÁGA? A kollektív ítéletek, amelyek a holokausztot a magyarság antiszemitizmusával magyarázzák, hibásak állítja Veszprémy. A magyar közigazgatás nem volt hagyományosan antiszemita, és egészében az antiszemitizmus nem volt része a magyar történeti tradíciónak. A rejtély írja éppen az, hogy miért következett be ennek ellenére a holokauszt. (210) A könyv említést tesz ugyan a kollaboráns államvezetésnek a zsidóság elpusztítására irányuló terveiről (79) vagy Endre László Himmlert és Eichmannt idéző beszédéről, amelynek lényege: a zsidók kiirtása a világ számára tett szolgálat. De tény, hogy a brutális antiszemitizmus, a zsidók rutinszerű, ismétlődő, sorozatos legyilkolása nem volt része a magyar hagyománynak. Nem találjuk megfelelőjét a magyar történelemben a kozákok végrehajtotta vérgőzös pogromoknak, amelyeket Tarasz Sevcsenko (szobra a róla elnevezett téren, Budapest I. kerületében látható) lelkendezve énekelt meg A hajdamak-sereg című balladájában: szablyájuk nem lankad, / nincs kegyelem aggnak, szűznek, / bár lenne ezer karom, / megfojtanám az összes férget, / hogy vérük tengert árasszon. 7 Veszprémy tétele igazolására hivatkozik újabb kutatásokra, amelyek azt állapítják meg, hogy az antiszemitizmus, bár egyike volt a népirtásban való 227

228 Bárd.qxp_Layout :15 Page 228 Bárd Károly 2020/2 3 A SZÁMONKÉRÉS részvétel motívumainak, nem a leghangsúlyosabb szerepet játszotta (20). A közszolgák olyanok voltak, mint mindenki más, teljesen átlagos emberek. Legtöbbjükben nem volt semmi ördögi, nem voltak rasszista fanatikusok, és csak elvétve akadt köztük, aki a rosszat mint rosszat veszi fel hajtórugóként maximájába. 8 Nem ők tűzték célul a zsidó-keresztény hagyomány eltörlését, amely erkölcsileg és jogilag megveti mások megkínzását és legyilkolását. Nem ők hirdették meg, hogy e tradíció megteremtőinek, a zsidóknak el kell pusztulniuk. 9 Nem ők fogalmazták újra a moralitást, de követték azt; egyik napról a másikra lecserélték a régit, oly könynyedén, ahogy az ember szokásain, manírjain vagy az asztali etiketten változtat. 10 Ismerték az erkölcsi törvényt, és tudták, hogy érvényét felfüggesztették önmagukban, ezért volt bűntudatuk. 11 Veszprémy ugyan ezt abból vonja le, hogy a közszolgák mindenféle cizellált védekezésekkel álltak elő a népbíróságok előtt (213). Kérdéses persze, hogy a mosakodás az akasztófa árnyékában megbízható indikátora-e a bűnbánatnak. A Nürnbergben elítélt náci háborús főbűnösök közül egyedül Rudolf Hess jelentette ki az utolsó szó jogán, 12 hogy nem bánt meg semmit. Eichmann is csak argentínai eszmetársai körében ostorozta önmagát, hogy nem tett eleget a zsidók kiirtásáért. 13 Hess-szel zavarodott elméje, az apafigura Hitler iránti patológiás rajongása mondatta, hogy ha újra kezdhetné, mindent ugyanúgy tenne, 14 Eichmann pedig Jeruzsálemben a kötelességtudó bürokrata szerepét játszotta, mentegette magát, hogy elkerülje a bitót. De Veszprémynek igaza van: a közszolgáknak bűntudatuk lehetett. Éppen azért lehettek tisztában bűnös mivoltukkal, mert nem voltak rasszista fanatikusok. Csak kevesen gondolták közülük, Endre Lászlóval, hogy a zsidók kiirtása a világ számára tett szolgálat 15 (213). Akik így gondolták, azoknál a személyes vagy morális felelősség kérdése valóban nem merült fel: nem bűnbánatot éreztek, csak azt, hogy veszítettek. 16 A bűnbánó közszolgákat gyávaság, megfelelési kényszer, szakmai előrehaladás vezérelte írja Veszprémy, esetenként harag vagy irigység. Opportunizmusból cselekedtek, vakon követték a parancsot. Kérdés persze, hogy amennyiben a közszolgákban nem volt semmi különös, pusztán az átlagember gyengesége tette őket bűnrészessé, úgy mi az, amit kutatni lehet rajtuk. Egyszerűen igazolták, amit Kant óta tudunk: az ember nem csak racionális lény, hanem az érzékek világába is tartozik; természeti adottsága folytán az önszeretet szubjektív princípiumának megfelelően az érzékiség indítékait is felveszi maximájába. A rossz abban áll, hogy az ember az önszeretet mozgatórugóját és hajlamait teszi a morális törvény követésének feltételévé, holott az utóbbit kellene az érzéki ösztön kielégítésének legfőbb feltételévé fölvennie a döntés maximájába. 17 Ez valójában a szív eltévelyedettsége írja Kant: az ember gyenge ahhoz, hogy ellenálljon természeti hajlamainak. 18 De az emberben megvan a képesség a rosszra való természetes hajlandóság alávetésére. Ha szíve tévelyeg, ha nincs ereje elfogadott erkölcsi maximái követésére, úgy az neki felróható. 19 Nincs ugyanis olyan ok e világban, amelytől [az ember] megszűnnék szabadon cselekvő lény lenni. 20 Veszprémy is hitet tesz a szabad akarat zsidó-keresztény elve mellett, ezért utasítja el azt a determinista koncepciót, amely szerint a népirtó antiszemitizmus a két háború közötti korszakba vagy a magyar nacionalizmusba volt kódolva, és ez vezetett a holokauszthoz. (11) Ám Kant, aki a büntetést csak az egyén szabad választási lehetőségére alapozva tartotta igazolhatónak, úgy gondolta: az, hogy az ember szabadon cselekvő lény, és felel, amiért az önszeretetet nem rendeli alá a morális törvénynek, nem jelenti, hogy környezete ne hatna döntéseire. Mások ítéletére tekintettel enged a csábításnak, hagyja, hogy természeti hajlamai felülkerekedjenek, ahelyett, hogy követné, amit az értelem vagy a szíve diktál. 21 Ezt nevezi Kant összehasonlító önszeretetnek : az ember mint ésszel bíró lény önmagát csak a másokkal való összevetés alapján tartja boldognak vagy boldogtalannak. Innen származik az a hajlama írja, hogy mások ítéletében értékesnek tessék [ ], és e hajlamhoz kapcsolódó bűnöket a kultúra bűneinek nevezhetjük. 22 Az ember tehát környezete ítéletére tekintettel enged az érzékek csábításának, a szociális térben hagyja, hogy az opportunizmus, a karrierizmus (Robinsont nem foglalkoztatta, hogy miképp léphet feljebb a ranglétrán), az irigység és a kapzsiság felülkerekedjen a morális törvényen. Hogy a természettől velünk született rossz érzület kivel szemben diadalmaskodhat, hogy kivel szemben érvényesíthető a kapzsiság és az irigység, hogy mit kell tenni a felkapaszkodáshoz és kit lehet lenyomni a boldoguláshoz, arról a környezet ad eligazítást. A környezet, a Zeitgeist sugalmazta, hogy az emberi irigység a zsidókkal szemben mobilizálható, és hogy a zsidók kárára lehet feljebb jutni. Az antiszemitizmus ezért nem egyike a kollaborációt magyarázó, egymással mellérendeltségben álló, azonos, egy minőségű motívumoknak. Nem arról van szó, hogy a közszolgák közt voltak gyávák, voltak karrieristák, voltak gyűlölködők és volt köztük néhány antiszemita, ahogy azt Veszprémy sugallja (20). Nem, az antiszemitizmus nem egyike volt az 228

229 Bárd.qxp_Layout :15 Page 229 Bárd Károly A SZÁMONKÉRÉS 2020/2 3 egyenrangú tényezőknek; az antiszemitizmus volt az a faktor, amely az érzéki ösztön (az önszeretetben gyökeredző gyávaság, elvtelen alkalmazkodás, irigység) kitörésének irányát kijelölte. Veszprémy is érzi, hogy a holokauszt nem értelmezhető teljességgel sok-sok szürke átlagember hétköznapi gyarlóságából eredő, szabadon hozott döntésének sorozataként és azok összegeként. Egy izraeli vizsgálatra hivatkozva futólag megjegyzi, hogy a bürokraták képesek voltak társadalmi csoportok tagjaiként reagálni, mégpedig az adott társadalom jellegzetességeinek megfelelően (18) 23 A csendőrségről szólva pedig kivételként említi az ökörmezői csendőrkerület egy jelentését, amely nem adja semmifajta jelét a józan ésszel elvárható antiszemitizmusnak (151) utalva ezzel arra, hogy a testületen belül mégiscsak az antiszemita attitűd volt a domináns. Lehet, hogy a jelentéstevő olyan társadalmi csoportból jött, amely nem hagyta magát megfertőzni a zsidóellenes propagandától, és ezt az ökörmezei csendőr esetében az esprit de corps sem volt képes felülírni. De ebből nem juthatunk arra, hogy csendőrök többsége csak azért volt antiszemita, mert magáévá tette a testületi szellemet és leválasztotta magáról mindazokat a normákat, attitűdöket, gondolkodásmódokat és érzéseket, amelyek azt a társadalmi csoportot jellemzik, amelyből érkeztek. A járvány nem válogatott, a testületen belül és azon kívül egyaránt mérgezett. A zsidóellenes intézkedések írja Gerlach és Aly megteremtették a teljes zsidótlanítás politikai-mentális és gyakorlati-intézményi előfeltételeit. A német bevonulás után már csak enyhe lökés kellett a német és a magyar zsidópolitika közti keskeny szakadék áthidalásához. Morális dimenziójában a szakadék mély volt: az egyik oldalon volt a gyilkolás, a másikon a nem-gyilkolás. De a gyakorlatban ezt könnyen le lehetett küzdeni. Mert az anyagi nyereség tetemesnek tűnt, a munkamegosztás pedig elmosta az egyéni felelősséget. 24 III. TETTESTÁRSAK A NÉPIRTÁSBAN? A közszolgák rosszul gondolták: a felelősségre vonást nem kerülték el. Ha azt is akarták hinni vagy elhitetni, mert ezzel igyekezték menteni magukat, hogy ők csak csavar voltak a gépezetben, hogy nem tettek semmi mást, csupán azt, amit a többiek, hogy a zsidók az ő közreműködésük nélkül is ugyanarra a sorsra jutottak volna, mert mindenki antiszemita volt ( ), a népbírósági perekben mint számadásra kötelezett individuumok ültek a vádlottak padján. A büntető perben nem a»rendszer«, nem a történelem vonulata, nem valamifajta izmus, így nem az antiszemitizmus, áll a bírák előtt. A bíróság nem a gépezetről, nem is annak egyik kicserélhető, mással kiváltható»fogaskerekéről«mond ítéletet, hanem az individuumról; a névvel, születési hellyel és idővel azonosítható egyénről, aki szabadon döntött úgy, hogy fogaskerék lesz a gyilkos gépezetben. 25 A népbírósági pereket elemző fejezet végén Veszprémy is meghozza a maga ítéletét: a közszolgák tettestársak voltak egy népirtásban (216). Aki végigkövette Veszprémy fejtegetéseit, megállapításait arról, hogy mit tettek, mit tudtak, miképp éreztek a közszolgák, mi motiválta őket, minden bizonnyal meglepődik a verdikten. A jogban ez a lehető legszigorúbb ítélet: a tettesség a legsúlyosabb elkövetési alakzat, 26 a népirtás pedig az egész emberiség ellen irányuló nemzetközi bűncselekményeken belül is a bűntettek bűntette. Azzá teszi a célzat (a külföldi irodalomban ezt rendszerint a speciális szándék 27 terminussal jelölik): az ENSZ keretében 1948-ban elfogadott genocídium egyezmény 28 (a továbbiakban: Egyezmény) szerint nép - irtásban bűnös, aki azért gyilkolja le valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport tagjait, azért kényszeríti őket pusztulással fenyegető életfeltételek közé, 29 mert célja a csoport teljes vagy részleges kiirtása. Mindezidáig azt olvashattuk a könyvben, hogy a közszolgákat nem a zsidók kiirtásának szándéka motiválta, sőt, Veszprémy hajlik arra, hogy a közigazgatás tagjai nem is tudtak arról, hogy halál vár a vagonokba tuszkolt zsidókra. Márpedig a tettesek genocid szándéka ismeretének hiányában közreműködésük a jog szerint még bűnsegélynek sem minősül. Néhány alacsonyabb beosztású rendőr vagy csendőr tisztában volt a nácik népirtó tervével (149) írja Veszprémy, ám összességében igen nagy volt a tájékozatlanság e téren. Egyebek mellett idézi Lulay tartalékos csendőr századost, aki arra utasította beosztottait, hogy akár száz zsidót is préseljenek a vagonokba. Rakják úgy őket, mint a heringeket, mert aki nem bírja ki a végcélig, arra a németeknek amúgy sincs szükségük. Ebből Veszprémy következtetése: Lulay (és feltehetően több csendőrtársa) azt gondolta: a németek tényleg munkára viszik az embereket. De ez nem annak a bizonyítéka, hogy nem ismerték a németek népirtó szándékát, legfeljebb annak, hogy a csendőrök azt nem tudták: a zsidók közül egyeseket közvetlenül megérkezésükkor le fognak gyilkolni. Nem zárható ki, hogy azok, akik a deportálásokat elrendelték, és akik azokat végrehajtották, tisztában voltak a munka jellegével (amelyet a menet közben el- 229

230 Bárd.qxp_Layout :15 Page 230 Bárd Károly 2020/2 3 A SZÁMONKÉRÉS Háborús főbűnösök népbírósági tárgyalása Budapesten, 1945 (Fortepan ) pusztultak amúgy sem bírtak volna ki), azzal, hogy a célállomásra élve érkezőkre a lassú halál vár. 30 Saját brutalitásuk az úgy nevezett pénzverde, a zsidók esetenként halálos kimenetelű megkínzása vagyonuk megszerzése érdekében ( ), a vagonírozás embertelensége, közvetlenül előtte pedig a zsidók személyi okmányainak a megsemmisítése mind amellett szól, hogy tisztában lehettek a németek népirtó szándékával. (Tudjuk, hogy a náci vezetés terve az európai zsidóság megsemmisítése volt. De ha a közszolgák csak arról tudtak, aminek kivitelezésében ők maguk közreműködték, azaz a magyarországi vidéki zsidóság kiirtásának szándékáról, úgy ez önmagában megalapozza bűnsegédi felelősségüket a népirtás büntettében. A népirtó szándék irányulhat ugyanis a csoport egy igaz, jelentős részének vagy pedig meghatározott földrajzi területen élő valamennyi tagjának megsemmisítésére. 31 A németek szándéka a Magyarországon élő vidéki zsidóság kiirtására erről tudhattak a közszolgák mindkét kritériumnak megfelelt.) De nem kizárt, hogy mégis Veszprémy megérzése a helytálló, és a közszolgák többsége valóban nem tudott arról, hogy gyilkos tervnek a részese. A német és a magyar vezetés igyekezett a haláltáborokat titokban tartani a zsidók és a külföld előtt, 32 ennek sikeréhez pedig az átlag közszolgákat is tudatlanságban kellett hagyni. A gázkamrák működtetése szemben más zsidóellenes intézkedésekkel, amelyekből mások mégiscsak profitáltak semmiféle hasznot nem hajtott, sőt, jelentős forrásokat vont el a hadviseléstől. A németek ezért okkal bízhattak abban, hogy a világ éppen szélsőséges valószínűtlensége miatt nem is feltételezi létüket. 33 Meglepő viszont, hogy Veszprémy szerint még a bennfentes Ferenczy László csendőr alezredes, a magyar Eichmann, aki személyesen irányította a zsidók elhurcolását, maga sem volt tisztában a deportálások valós céljával ( ). Megállapítását egy Endre László belügyi államtitkárnak címzett feljegyzésre alapozza, amelyben rémhírnek minősítette azt a szállítmányok kísérői által tett kijelentést, hogy a zsidókat, mihelyt elhagyják az országot, a németek ki fogják végezni. Ebből a következtetés: ha Ferenczy (vagy Lulay) nem voltak tisztában a deportálások valós céljával, akkor okkal feltételezhető, hogy mások sem tudhattak erről sokat az alsóbb szinteken ( ). A végjegy- 230

231 Bárd.qxp_Layout :15 Page 231 Bárd Károly A SZÁMONKÉRÉS 2020/2 3 Háborús főbűnösök népbírósági tárgyalása Budapesten, 1945 (Fortepan ) zetben aztán Veszprémy beavatja az olvasót: van olyan forrás, amely szerint Ferenczy június 7-én értesült Auschwitzról, 34 de abban mindenképp egységes a szakirodalom, hogy valamikor júniusban már tudott a haláltáborról. 35 Az állítás: ha Ferenczy nem tudott a deportálások céljáról, akkor a beosztottak sem tudtak róla megdől, mert a premissza hamis. De ebből nem következik, hogy a levezetés helyes lenne, ha igaz premisszából indulunk ki. Abból, hogy Ferenczy tudta: a németek célja a zsidóság megsemmisítése, nem következik, hogy akkor a többiek is tudtak erről. Ésszerűbbnek tűnik, hogy a népirtó célzat ismeretét tekintve különbség volt a vezetők és az átlag közszolgák között. Felelősségük jogi megítélése ennek megfelelően eltérő: aki nem tud a főtettesek népirtó szándékáról, nem büntethető népirtásért, bűnsegédként sem. Aki tud erről, akár tettesként is felelősséggel tartozik, ha osztotta a népirtó szándékot és hozzájárulása a terv megvalósításához a hierarchiában elfoglalt helye alapján jelentős. Mindez igazolja Veszprémy alaptételét: miképp a döntések személyes elhatározásból születtek, az ítéleteknek is egyénieknek kell lenniük (211). Ez igaz a jogi ítéletekre azóta, hogy az emberi méltóság nevében szakítottunk a kollektív bűnösség elvével. A nemzetközi jogban pedig a nürnbergi bírák érdeme, hogy kimondták: az állam ágensei személyükben felelnek, tetteik nem a szuverén állam aktusai. A nemzetközi jog elleni bűncselekményeket emberek és nem absztrakt entitásuk követik el, 36 és bűnösségük mértékéhez igazítva felelnek tetteikért. Ám Veszprémy kérlelhetetlen ítélete: tettestársak egy népirtásban, az egész közigazgatási kart sújtja. Kollektív ítélet ez, miközben vallja, hogy az ilyen verdiktek visszatetszővé és befogadhatatlanná teszik a holokauszt morális leckéit (211). Ám ezért aligha hibáztatható: a történész, ha a korszakról érdemit akar közölni olvasójával, idővel kénytelen az egyedit elhagyni. A személyes döntésekből és az azok mögött húzódó motívumokból a közöset kell megragadnia. A verdikt így szükségképpen kollektív ítéletet lesz. Ha megmarad az egyedinél, akkor ez Gerő Andrást idézve memoár, vagy szociográfia, vagy a szépirodalom tárgya 37, de nem a tudományos megközelítésé. Az ellentmondást az alaptétel ( az ítélet csak egyéni lehet ) és a konklúzió (a közszolgák kollek- 231

232 Bárd.qxp_Layout :15 Page 232 Bárd Károly 2020/2 3 A SZÁMONKÉRÉS tíve tettestársak a népirtásban ) között Veszprémy azzal véli feloldani, hogy különbséget tesz a nácikkal való kooperáció kétfajta lehetséges megközelítése között. Az indíttatás terén való megítélésnél differenciálni lehet és kell: a közszolgák kis részét tömeggyilkos meggyőződése motiválta, többségüket viszont hétköznapi emberi gyarlóságok, mint a gyávaság, a karrierizmus vagy a feltétlen megfelelni akarás (212). A holokausztot az eredmény oldaláról értékelve viszont nincs helye differenciálásnak: Bármilyen taktikát követtek is a helyükön maradt közszolgák, a népirtás részeseivé váltak. (214) (Igaz, a részesek két oldallal később tettestársak lesznek.) Veszprémy ítélete a történész verdiktje. Jogilag ugyanis írja az Egyezmény szövegét, illetve a népirtás miatt (is) eljárt hágai ad hoc büntető törvényszék 38 gyakorlatát visszamenőleg rávetítve tetteikre, a közszolgák legfeljebb bűnrészesként vagy az ennél kevésbé súlyos segítőkénti közreműködésért tartoznának felelősséggel (214). Korábban már leszögeztem, hogy amennyiben a közszolgák, leszámítva a felső vezetést, nem tudtak a németek népirtó szándékáról, amit Veszprémy valószínűnek tart, akkor a genocídium bűntettében sem részesként, sem segítőként nem marasztalhatók el. 39 (A tisztánlátás végett: a gettósítás, a zsidók öszszeterelése, megkínzása, vagonokba zsúfolása már önmagában, a népirtó célzat nélkül is, a nemzetek közössége által üldözendő bűntettnek minősül. Ha az elkövetéskori jog szerint nem is, 40 de a mából viszszatekintve ne feledjük: Veszprémy is retrospektíve, az ICTY ítélkezési gyakorlata alapján állapítja meg, hogy a jog szerint a közszolgák csak részesekként tehetők felelőssé a népirtásban mindaz, amit tettek, emberiesség elleni, esetleg háborús bűntettnek 41 minősül.) A pozitív jogra alapozott ítélet szerint tehát a közszolgák legfeljebb bűnsegédek a népirtásban. Ez az, amit Veszprémy, a természeti törvény talaján álló konzervatív történész elutasít. Ugyanígy elvetendő az ilyen ítélet írja a vallási tételek alapján: a Szentírás nem csak magát az ölést tiltja, de a gyilkossághoz való hozzájárulást, a gyűlölködést is. 42 Ebből a konklúzió: Egyetlen olyan filozófiai, jogi vagy vallási iskola sincs [ ], amely alapján a magyar közszolgák felmenthetők lennének a holokausztban való felelősségük alól. A közszolgák bűnösök voltak: ezt mutatják az eredmények írja Veszprémy, ezt mutatja a jog, és ami talán a legfontosabb egy konzervatív ember szempontjából ezt mutatja a Szentírás. (215) Ezért a közszolgák tettestársak voltak egy népirtásban (216). A könyv előbb idézett egyetlen oldala számos tisztázandó kérdést vet fel. Arra választ kapunk, hogy milyen a konzervatív történész: olyan, aki számára a Szentírás a legfontosabb forrás. A Szentírás, amely tiltja az ölést, a gyilkolásban való közreműködést, tiltja a gyűlölködést. Aki pedig megszegi a tiltást, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Akkor is, ha az áldozat zsidó Veszprémy így érti az Írást. Ez örömteli és csak azért említésre méltó, mert a holokauszt idején, majd mikor az elszámoltatás ideje eljött, felkent magyarázói nem így olvasták a Szentírást. Az idén hozzáférhetővé tett vatikáni archívumok tanúskodnak arról, hogy a Szentszék már a népirtás kezdetekor tudott annak részleteiről. Tudott a tömeges gyilkolásról, arról, hogy gyermekeket élve hajítanak tömegsírokba. És ha meg is szólalt, ezt félszívvel, ködösen, homályosan fogalmazva tette. 43 Majd a Harmadik Birodalom összeomlása után vatikáni körök nagy buzgalommal munkálkodtak azért, hogy a háborús főbűnösök elkerüljék a felelősségre vonást. 44 Pedig a keresztény etika azt tanítja, hogy a megbocsátó szeretet és a bűnpártolás külön választandók. 45 De maradjunk az átlag közszolgáknál : Németországban a helyi közigazgatás mindösszesen három vezetőjével szemben hoztak ítéletet a deportálásokban való közreműködésük miatt. A perek száma kettőre zsugorodott volna, ha a Schraermayer tartományi tanácsos ügyében eljáró bíróság hagyta volna magát a helyi klérus által szított közhangulattól befolyásolni és engedett volna a freiburgi érsek nyomásának. 46 Visszatérve Veszprémy önjellemzésére, kevésbé világos, hogy a szöveg kontextusában mi a jelentősége annak, hogy a szerző nem csak konzervatív, aki számára tehát a Biblia a legfontosabb forrás, de a természeti törvény talaján is áll. Tény, hogy jogi szövegekben esetenként előfordul a természeti törvény kifejezés. Veszprémy is idéz egy népbírósági ítéletet, amelyben a bírák azt hányják a vádlott szemére, hogy a parancsot a jogi passzusokat követve értelmezte, és nem a természeti törvények jegyében (188). Ebből, a Veszprémy által inkább erkölcsinek minősített érvelésből kiderül, hogy nem a természet törvényeiről van szó, mint amilyen a szabadesés törvénye, hanem a természetjogi irányzatról. Ennek lényege, hogy a mélyebb forrásból táplálkozó jog, 47 az együttélésnek az emberi természetből vagy valamely magasabb autoritásból levezethető alapvető normái felülírják az ember alkotta gonosz törvényt. Ezt nevezi Gustav Radbruch az ő nevéhez kapcsolják a természetjog újjászületését a második világháború után törvényen felül álló jognak (übergesetzliches Recht), és amit felülír, azt törvényi jogtalanságnak (gesetzliches Unrecht). 48 A természetjogra hivatkozással ennek egyik ága való- 232

233 Bárd.qxp_Layout :15 Page 233 Bárd Károly A SZÁMONKÉRÉS 2020/2 3 ban az isteni törvényt tekinti a magasabb jog forrásának lehetett igazolni a nürnbergi törvényszék és a nemzeti bíróságok ítéleteit, amelyeket a háború után a nácik és a kollaboránsok felelősségre vonása érdekében elfogadott törvények alapján hoztak. Az elkövetéskor hatályos jog alapján ugyanis a gyilkosok és egyéb háborús bűnösök elkerülték volna a felelősségre vonást. De láttuk, hogy a közszolgák a tételes jog szerint is bűnösek, ezért a pozitív joggal szemben a természeti törvényt felhívni felesleges ezt Veszprémy is tudja. De elutasítja a jog és az azt követő modern historiográfiai irányzat ítéletét, mert azt elfogadhatatlanul enyhének tartja. A jog szerint a népirtás fogalmi eleme a csoport megsemmisítésének célzata. Ennek hiányában az elkövető népirtás tetteseként nem büntethető. Ha tudott a főtettesek népirtó szándékáról, úgy bűnsegédként marasztalható. A holokausztot a népirtás keretébe illesztő modern történettudományi irányzat is az évi Genocídium-egyezmény definíciójából indul ki: csak az olyan cselekményeket tekinti népirtásnak, amelyeket azon intencióval követnek el, hogy teljességében vagy egészében elpusztítsanak egy nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoportot. Veszprémy ezt elutasítja, mert úgy gondolja: sikerült igazolnia, hogy attól még, hogy nem bizonyítható az intenció, a népirtás még megtörténhet, illetve a kollaborációhoz nincsen feltétlenül szükség népirtó szándékra ( sz. végjegyzet). Abban igaza van Veszprémynek, hogy népirtó szándék nélkül is lehet a népirtókkal kollaborálni. De ettől még az együttműködő-támogató cselekménye nem minősül genocídiumnak. Az is igaz, hogy egy faji, nemzeti, etnikai vagy vallási csoport tagjainak tömegét lehet lemészárolni a csoport kiirtásának szándéka nélkül is. Ez azonban azóta, hogy Raphael Lemkin megadta a genocídium definícióját és az évi Egyezmény ezt nemzetközi jogi normába öntötte, nem esik a népirtás fogalma alá. 49 De vajon miért ragaszkodik Veszprémy ahhoz, hogy a közszolgák népirtásban, tettesként bűnösek? Feltételezhető, hogy a bűnsegédként minősítést, magát a bűnsegély terminust az iszonyú eredményre tekintettel eufemizmusnak véli. 50 De ha mindenképp tettesként kívánja a közszolgákat megbélyegezni, úgy legalábbis egy részüket ebben a minőségben nevezhetné meg mint valamely emberiesség elleni 51 vagy háborús bűntett elkövetőit 52. Ezek is a nemzetek közösségét támadó, kivételesen súlyos bűntettek, és akárcsak a genocídium, soha nem évülnek el. 53 De Veszprémy, feltehetően, ismét a felfoghatatlan eredményre tekintettel, népirtás tetteseiként akarja látni a közszolgákat. Ez is érthető, mert talán a szó hatalma okán, a népirtás mint a bűntettek bűntette került a nemzetközi bűncselekményeken belül az informális hierarchia csúcsára. 54 Veszprémy motívuma tehát érthető és méltányolható. Csak hogy mindabból, amit korábban leírt, az következik, hogy a közszolgák nem lehetnek a népirtás tettesei. Mert hiányzott náluk a népirtó szándék, sőt, többségük nem is tudott arról, hogy mi vár a deportált zsidókra. 55 De talán éppen ez a kulcs Veszprémy makacs ragaszkodásához a népirtásban való tettességhez. Könyve elején deklarálja, hogy a magyar állam holokausztért való felelősségét nem szabad ideológiai skatulyákba helyezve, szekértábor-logika szerint kezelni (11). Célul tűzi, hogy szenvtelen forrásvizsgálatot követően formál majd árnyalt és összetett véleményt (12). Talán azt érezte, hogy elmozdult a szekértáborok egyikének irányába: mindazzal, amit az öszszegző fejezetet megelőzően írt a közszolgákról nem népirtó motívumból tették, amit tettek, többségük nem volt antiszemita, sőt, nem is hallott Auschwitzról túl messzire ment felelősségük relativizálásában. Talán úgy gondolta, az egyensúly helyreállítható, ha a végkövetkeztetés kérlelhetetlen, ha a jog szerinti legégetőbb bélyeget süti rájuk. Nem állítom, hogy a premissza hamis. Nem tudok kategorikus választ adni arra: mi vezette a közszolgákat, mibe avatták be őket és mit titkoltak el előlük. Azt viszont tudom, hogy amennyiben a premissza igaz, akkor a következtetés hamis. És ha a konklúzió lenne igaz, akkor a premisszát kell revízió alá venni. IV. NÉPBÍRÓSÁGI JOG TÚLTELJESÍTŐ KÖZSSZOLGÁK A közszolgák felett ítélkező népbíróságok háborús és népellenes bűntettek miatt jártak el. A népirtás nem szerepelt a hatáskörükbe utalt bűntettek között, amelyeket a 81/1945. ME számú rendelet sorolt fel. A rendelet február 5-én lépett hatályba, érthető tehát, hogy a népirtás bűntette hiányzott a listáról. A már említett, később elfogadott Londoni Chartában 56 sem szerepelt önálló bűntettként a népirtás. Igaz, Raphael Lemkin ösztönzésére és kitartásának köszönhetően, 57 a vádirat mind a béke elleni, 58 mind pedig a háborús bűntettek 59 körében említi a genocídiumot, olyan megfogalmazásban, ahogy az a később, 1948-ban elfogadott Egyezményben szerepel. 60 Veszprémyt nem foglalkoztatják a népbíróságokra vonatkozó szervezeti és eljárási rendelkezések, 233

234 Bárd.qxp_Layout :15 Page 234 Bárd Károly 2020/2 3 A SZÁMONKÉRÉS Háborús főbűnösök népbírósági tárgyalása Budapesten, Szemben, középen ül Bárdossy László korábbi miniszterelnök (Fortepan ) ahogy azok a büntető anyagi jogszabályok sem, amelyek alapján ítélkeztek. Pusztán megjelöli a népbíráskodás tárgyában kibocsátott kormányrendeletet, megállapítja, hogy a népbíróságok korábban nem ismert fogalmakat is bevezettek a magyar jogba és hogy visszamenőleges hatállyal is ítélkeztek 61 (171). Bár éri emiatt szemrehányás, 62 Veszprémy közönye a joganyaggal szemben védhető. Nem a jogi rendelkezések elemzését ígérte, hanem azt, hogy bemutatja: milyen stratégiát követtek a perbe fogott közszolgák; miképp igyekeztek menteni magukat, hogyan számoltak el bíráik előtt és önmaguknak bűneikről, arról, hogy erkölcsileg csődöt mondtak (169). Mégis, a népbíróságokról szóló törvény ismeretében Veszprémy nem bírálta volna a békéscsabai bíróságot, mert az megrótta a város polgármesterét, amiért nem teljesítette a keresztény házastárssal élő zsidók mentesítéséről szóló belügyi rendeletet. Eszerint írja Veszprémy a kollaboráns kormány által hozott [ ] törvényeket be kellett volna tartani, ha azok a zsidók helyzetét mérsékelték. A békéscsabai bíróság ezzel vonja le a következtetést Veszprémy némi legitimitást is adott az akkori rendszernek (187). 63 Igen, a szabályt be kellett volna tartani. A népbíróság bizony okkal vetette a polgármester szemére a belügyi rendelet megszegését. A népbíróságokról szóló jogszabály ugyanis azt írta elő, hogy népellenes bűntett miatt marasztalandó, egyebek közt, aki [ } a nép egyes rétegei ellen irányuló törvények és rendeletek végrehajtásában a számára előírt ténykedést túlhaladva [kiemelés B. K.], olyan tevékenységet fejtett ki, amely a szabadságot vagy a testi épséget veszélyeztette vagy sértette, vagy egyes személyek vagyoni romlását elősegítette (15. 2.). A bírálat ezért a jogszabály alkotóinak szólhatna és nem is lenne alaptalan: a túlteljesítő közszolgák megbüntetésével felmenti mindazokat, akik az embertelen jogszabályok keretein belül járultak hozzá a zsidóság megsemmisítéséhez. 64 Ez azonban a tradicionális büntetőjog mint egyéni devianciára reagáló jogág jellegéből adódik: a büntetőjog a normalitástól eltérő magatartásokat tiltja és üldözi. 65 Ehhez tartja magát akkor is, ha az emberek megkínzása, szabadságuktól megfosztása a norma. A népbíróságok ennek megfelelően azokat büntették, akik a feje 234

235 Bárd.qxp_Layout :15 Page 235 Bárd Károly A SZÁMONKÉRÉS 2020/2 3 Háborús főbűnösök népbírósági tárgyalása Budapesten, Imrédy Béla korábbi miniszterelnök (Fortepan ) tetejére állított normalitástól eltértek, akik még a normába öntött embertelenség mértékét is túllépték. 66 Látszólag abszurd módon azokat (is) felelősségre vonták, akiket a zsidókat üldöző rezsim bíróságai is büntettek. Veszprémy elismeréssel szól a királyi honvédség hadbíróságának az újvidéki vérengzések ügyében 1944 januárjában hozott ítéletéről, amely voltaképpen kíméletlenebb volt, mint számos háború utáni népbíróság (182). A hadbíróság ítéletét egyebek között azzal indokolta, hogy a vádlottak nem parancsra gyilkoltak, illetve, hogy elöljáróként nem akadályozták meg az atrocitásokat, nem vetettek véget a jogtalan megtorlásnak. Szemben a Horthy-kori hadbíróság verdiktjével, egyetlen háború utáni bírósági ítélet sem rótta fel a vádlottaknak írja Veszprémy, hogy nem léptek fel aktívan az üldözöttek védelmében (183). Igen, a Horthy hadbírósága szigorúan büntette azokat, akik nem a terveknek megfelelően, nem a parancsban írtak szerint, hanem saját kezdeményezésre, egyéni motívumoktól hajtva üldözték a zsidókat. De azzal, hogy az önkényesen vérengzőket megbüntette, nem az üldözöttekkel való szolidaritást kérte rajtuk számon. Auschwitzban is tilos volt a foglyok legyilkolása leszámítva természetesen az elgázosítást. Himmler állítólag maga rendelte el, hogy kifejezett parancsa hiányában tilos a foglyok bántalmazása és likvidálása. A terven felüli gyilkolást itt sem tolerálták: az SS bírósága ennek megfelelően el is ítélte azokat, akik saját kezdeményezésre, önhatalmúlag gyilkoltak, köztük a tábor politikai részlegének vezetőjét, amiért önkényesen válogatott ki kétezer foglyot kivégzésre. 67 V. TETTESEK ÉS BÍRÁIK Mindabból, amit Veszprémy a közszolgákról korábban leírt többségük nem volt fanatikus, népirtó antiszemita, arra következtet, hogy bűntudatuk lehetett. Ennek bizonyítéka állítja, hogy a bíróság előtt mindenféle cizellált védekezésekkel álltak elő (213). A perbe fogott közszolgák megszólalásai bűnbánatról nem tanúskodnak, de ezt ne rójuk fel nekik. Életösztönük sugallhatta azt, hogy na- 235

236 Bárd.qxp_Layout :15 Page 236 Bárd Károly 2020/2 3 A SZÁMONKÉRÉS gyobb az esélyük a felelősségre vonás elkerülésére, ha bűnbánatukat nem osztják meg bíráikkal, hanem azt bizonygatják, hogy amit tettek, az igazolható. A menekülési stratégiák egy része valóban leleményes, sőt már-már szürrealisztikus volt. Rajnay Károly nagyváradi főispán például a népbíróság előtt zsidóként született újjá. Rajta is túltettek azok a nyilas pártszolgálatosok, akik egy zsidó korházban körülmetélkedtek, majd Palesztinába próbáltak kivándorolni ( ). Veszprémy úgy látja, hogy a közszolgák a kifogáskeresés terén is igencsak kreatívak voltak (170). Ám ahogy a bíróságok előtt mentegetőztek, abban nem volt semmi eredeti: ugyanazokat a kibúvókat szajkózták, mint bűntársaik a frankfurti, a krakkói vagy éppen a brüsszeli bírák előtt. Banálisak voltak abban az értelemben, ahogyan az Arendt által Eichmannra nem igazán szerencsés módon ráaggatott jelzőt általában olvasni szokták: nem volt bennük semmi rendkívüli, semmi hátborzongatóan gonosz. Hétköznapiak voltak és unalmasak. Ennek megfelelően sablonos, közhelyszerű volt mindaz, amit védelmükre felhoztak. És ha már Arendtet említettük: mivel a népirtás felelősei mindenütt ugyanazt hajtogatták, a filozófus összes érve, amellyel Eichmann és a többi a náci bűntettes magyarázkodási kísérletét megsemmisítette, romba dönti a magyar közszolgák önmentő argumentumait is. A perbe fogott közszolgák egy része áldozatként, bűnbakként élte meg a számonkérést. Kollektív megtorlásról beszéltek és arról, hogy csupán balszerencséjük volt, mert éppen ott voltak, miközben csaknem mindenki ugyanezt csinálta kisebb-nagyobb mértékben (173). Horváth György kassai rendőrkapitány védője (védencét több mint tízezer zsidó megkínzásában és megölésében való bűnrészességgel vádolták) egyenesen azt hozta fel érvként, hogy a zsidók ugyanarra a sorsra jutottak volna, ha a vádlott meg sem születik (174). Ezzel az ahol mindenki bűnös, ott senki sem bűnös argumentummal Eichmann is előhozakodott Jeruzsálemben. De Arendt alternatív ítéletében Szodoma és Gomora történetét felidézve emlékeztette Eichmannt, hogy szó sincs kollektív bűnösségről. A bíróság előtt csak személyes bűnösség és ártatlanság létezik írta, és még ha nyolcvan millió német ugyancsak megtehette volna, amit Ön tett, ez sem mentené Önt. Mert aközött, amit Ön ténylegesen megtett, és aközött, amit [ ] esetleg mások is megtettek volna, áthidalhatatlan szakadék tátong. 68 Mások azzal érveltek, hogy voltak náluk gonoszabbak. Veszprémy megrovóan ír a nagybányai zsidó közösségről, amiért az arra hivatkozva sürgette a polgármester ítéletének súlyosítását, hogy másutt emberséges gettók voltak. Miközben írja Veszprémy az emberséges gettók között emlegetett szegediben kiemelkedően gyakoriak voltak a kegyetlenkedések. Veszprémy ezt a népbíróságok deklaráltan ellenséges hangulatának tudja be, amely arra ösztökélte a hazatérő zsidókat, hogy befolyásolni próbálják az eljárások eredményét ( ). Megértéssel idézi fel Apli Verona felsőbányai szülésznő kifakadását, aki szerint a hazatérő túlélők rajta állnak bosszút, mert a valós elkövetőket nem találták itthon. Hogy mi is történt, miért fogták perbe Apli Veronát, hogy kik voltak a valós tettesek és miért, azt nem tudjuk meg. De azt megtudjuk Veszprémytől, hogy határozottan volt valamennyi igazság Apli Verona kifakadásában. Mert volt olyan gyakorlat állítja, hogy a zsidók azokat is megvádolták, akik erre nem szolgáltak rá (178). Veszprémy a vádlottak érvelését tolmácsolja, az ő érzéseiket idézi fel. Az olvasó pedig megkísérelheti rekonstruálni, hogy milyen perspektívából ítélték meg a történteket az áldozatok. Érthető, ha a megvádolt közszolgák rosszul élték meg, hogy a perek hangulata nem volt kellően barátságos. Azt viszont, hogy a zsidók a lágerek előszobájában milyen ismérvek alapján ítélték meg, hogy kitaszítottságukat és bezártságukat a gettóban mi tette valamennyire elviselhetővé, utólag, kívülállóként, nem tudjuk megállapítani. De bárhogy is mérlegeltek, ahhoz nem kellett a népbíróságok deklaráltan ellenséges hangulata, hogy az életben maradt zsidók azokat tartsák a főbűnösöknek, akik személyesen indították őket és szeretteiket a haláltáborok felé. És visszatekintve a mából, amikor a nemzeti, de főképp az emberiség ellen támadó bűntettesek felett ítélkező nemzetközi igazságszolgáltatás egyik deklarált funkciója, hogy módot adjon az áldozatoknak narratívájuk előadására, arra, hogy a világgal megosszák szenvedéseiket, nem a hazatért nagybányai zsidók beadványa, hanem a rosszalló kommentár váltana ki megrökönyödést. Hogy Apli Verona az igaztalanul megvádoltak közé tartozott-e, az homályban marad. Nem tudjuk, mivel vádolták, milyen bizonyítékokra alapozva. Feltételezhető, hogy azért került a népbíróság elé, mert foglalkozásánál fogva elrejtett értékek után kutatva részt vett zsidó nők motozásában. Ha ez így volt, akkor talán menthető, ha a megalázó procedúrának alávetett áldozatok nem értékelték igazán, hogy testüregeikben mások esetleg durvábban vájkáltak volna, mint ahogy azt Apli Verona tette. A közszolgák talán leggyakrabban hangoztatott érve ártatlanságuk mellett az volt, hogy ők csak parancsra cselekedtek, azt tették, amit a közigazgatási 236

237 Bárd.qxp_Layout :15 Page 237 Bárd Károly 2020/2 3 A SZÁMONKÉRÉS 2020/2 3 tisztviselőnek tennie kell: követni felettese utasításait. Ezt még olyan vádlott is ígéretes védekezésnek tartotta, aki valójában szabotálta a parancsot, és ezért akár ellenállóként is feltüntethette volna magát (202). A népbíróságok rendszerint nem honorálták az engedelmességre hivatkozást. Mert, ahogy Arendt írja, csak a gyermek engedelmeskedik. Ha felnőtt állítja, hogy ezt teszi, valójában támogatja azt a szervezetet, tekintélyt vagy törvényt, amely az»engedelmességet«elvárja. 69 A közszolgák tekintélytiszteletüket tartották legfőbb erényüknek, és azt, hogy a mindenkori autoritáshoz igazodtak, bizonyították is a perekben. Volt, aki egyenesen kommunistának nevezte magát, Mérey főispán ügyvédjén keresztül igényelte vissza az elkobzott orosz szótárt, miután biztosította kihallgatóit, hogy kész ismerkedni az orosz rendszerrel. Ferenczy László, a magyar Eichmann pedig meggyötört proletároknak nevezte a zsidókat a népbíróság elé tárt életrajzában (199). Voltak köztük, akik remekül illusztrálták azt, amit Arendt valójában banalitás alatt értett: nem a hétköznapiságot, hanem a mélység teljes hiányát, a buták gondolkodásra való képtelenségét, hogy akár elképzeljék: mások más perspektívából láthatják a dolgokat. 70 Ilyen értelemben volt banális az a fiatal szolgabíró, aki elmondása szerint a közigazgatást választotta élethivatásul, ezért kérvényezte, hogy minél előbb igazolják, hogy szaktudását az ország újjáépítésének szolgálatába állíthassa (205). Meg sem fordult a fejében, hogy őt, aki a helyi zsidók deportálását szervezte, nem látják oly szívesen a szocializmust építők között. Ugyanilyen ostoba és banális volt Óriás Oszkár rendőrfogalmazó, aki egyebek mellett nem engedte, hogy tiszta vizet szállítsanak a vagonokba és egyéb módon kegyetlenkedett a balassagyarmati zsidókkal. Fel sem merült benne, hogy bűnös lenne, ezért folyamatosan sürgette ügye elintézését, hogy újra munkába állhasson (206). VI. A ZSIDÓK KÖZREMŰKÖDÉSÉRŐL A SZÁMONKÉRÉSI ELJÁRÁSOKBAN ÉS A BÜNTETÉSEK SÚLYÁRÓL A zsidók részvétele kétségkívül egyik központi kérdése volt a számonkérési eljárásoknak. A zsidók nyilván nem bánták volna, ha nem nekik kell fellépniük áldozat-tanúként a perekben. Ám az ő né - püket irtották, őket kínozták meg, tragédiájuk hiteles krónikásai ők voltak. Közülük egyeseket a boszszú is hajthatta, és ennek olyanok is áldozatul estek, akik erre nem szolgáltak rá. Érintettek voltak, de pótolhatatlanok. A bíró viszont, ha érintett az ügyben, helyettesíthető és helyettesítendő; régi jogelv, hogy saját ügyében senki nem ítélkezhet. A népbírák egyedi esetekről döntöttek, és ha önmaguk vagy rokonaik érdekeltek voltak a vád tárgyát képező ügy kimenetelében, vagy egyébként érintettek voltak, úgy a büntető perrendtartási törvény szerint a konkrét eljárásból kizárták őket vagy maguk kérték felmentésüket. 71 A népbírósági perekben azonban a vizsgálat óhatatlanul kiterjedt a zsidóüldöző politikára, amelynek keretébe a vád tárgyát képező cselekmények illeszkedtek. A perbe fogott közszolgák az állam nevében, annak ágenseiként cselekedtek. Személyükben, saját, döntéseik miatt álltak a bíróság előtt, de nem késelésbe tor - kolló kocsmai dulakodásokért, hanem az állam által ösztönzött bűntettekért. 72 A háttérben ott volt tehát az embertelen, zsidóüldöző rezsim. A népirtást és az emberiesség elleni bűntetteket 73 a kontextus különbözteti meg a közönséges bűntettektől: az utóbbiaknál hiányzik a politikai dimenzió. Az állandó nemzetközi büntetőbíróság statútuma azokat a súlyos élet, testi épség vagy a szexuális önrendelkezés elleni bűncselekményeket definiálja emberiesség elleni bűntettként, amelyeket a polgári lakosság elleni széleskörű vagy szisztematikus [kiemelés B. K.] támadás részeként követik el (7. cikk 1.). 74 A kontextuális elemet ugyanúgy bizonyítékokkal kell igazolni, mint az annak keretében elkövetett ember - ölést, kínzást, szabadságtól megfosztást, deportá - lást vagy a csoport tagjainak egyéb módon történő üldözését. 75 A politikai dimenzió vizsgálata tehát elkerülhetetlen. Ezért akik azt róják fel a népbíróságoknak, hogy a bűnös közszolgák mellett a rendszert is a vádlottak padjára ültették és Veszprémy is hajlik erre, nem látják, hogy a népirtás nem azonos a köztörvényes emberöléssel, ahogy az azokban való bűnrészesség is két különböző minőség. Az is tény, hogy a számonkérési eljárásban, hivatalos minőségben részt vett zsidók maguk is áldozatai voltak annak a rendszernek, amelynek keretében a vádban szereplő konkrét bűntettet elkövették, még ha az személyükben közvetlenül nem is érintette őket. Veszprémy mindenekelőtt a vádlottak védekezési stratégiáit mutatja be, és csak erre vonatkoztatva ejt szót a népbírákról és a népügyészekről. Egyetlen helyen utal a bíró zsidó származására, amikor megrója a cionista aktivistából népbíróvá avanzsált Dán Dezsőt, [aki] még a revízió során visszanyert területek újbóli elvesztését is Endre és Baky fejére olvasta (177). A szemrehányás nem sugallja azt, hogy Dán népbíró származásának különösebb je- 237

238 Bárd.qxp_Layout :15 Page 238 Bárd Károly 2020/2 3 A SZÁMONKÉRÉS Háborús főbűnösök népbírósági tárgyalása a dr. Major Ákos vezette népbíróság előtt Budapesten, 1945 (Fortepan ) lentősége lett volna, a megjegyzést tehette volna bárki a bírák közül, aki nem rokonszenvezett a nyilasokkal. Veszprémy noha a számonkérés számos fogyatékosságára utal (amatörizmus, egyenetlen büntetéskiszabási gyakorlat, a tények ötletszerű mérlegelése) sehol sem említi a rendszer gyengéi közt, hogy a népbírák között voltak zsidók. Pedig többen felvetették köztük olyan tekintélyek is, akiket tisztelünk gondolataikért, hogy az üldözésekért felelősök felett ne ítélkezzenek zsidók. Bibó szerint szerencsésebb lett volna, ha ezt a népbíráskodás kezdetekor kategorikusan kimondják, ahelyett, hogy fokozatosan próbálják a nem-zsidó bírák és ügyészek számát növelni. 76 Bibó érve, hogy az üldözött csoport tagjaként megalázott zsidók körében nem általánosan uralkodó beállítás a tárgyilagosságra törekvés; ezért fennáll annak a veszélye, hogy az eljárás alá vontak bűnükhöz mérten aránytalanul súlyos elbánásban részesülnek. Nem tudni, ismerte-e Bibó, írásának idején, hogy milyen ítéletek születtek más országokban a számonkérések során. Noha még mindig hiányoznak megalapozott összehasonlító vizsgálatok, 77 ma már abban nagyjából egyetértés van a kutatók körében, hogy a magyarországi népbíráskodás nem volt kegyetlenebb vagy igazságtalanabb, mint a számonkérési eljárások más országokban. 78 Ha pedig kizárólag a büntető pereket vesszük figyelembe, a magyar népbírósági ítélkezési gyakorlat a nemzetközi összehasonlításban még elnézőnek is tűnhet. Veszprémy beszámol arról, hogy a népbíróságok időnként eredményfelmutatási igyekezetből és ideológiai elfogultságukból adódóan követtek el hibákat, sőt, törvénysértéseket (171) a vádlottak hátrányára, de arról is, hogy számos közigazgatási tisztviselőt felmentettek (173). Nos, a felmentések és az egyéb módon, bűnösség megállapítása nélkül lezárt ügyek aránya valójában rendkívül magas volt. 79 A büntetéskiszabási gyakorlat sem volt drákói: nálunk a 477 halálos ítélet közül 189-et hajtottak végre, öszszehasonlításképp Bulgáriában már 1944/45 folyamán [ ] 2138 embert ítéltek el és végeztek ki. 80 Belgiumban a közel háromezer halálra ítélt közül 242-n hajtották végre az ítéletet. Franciaországban 238

239 Bárd.qxp_Layout :15 Page 239 Bárd Károly A SZÁMONKÉRÉS 2020/2 3 a 2640 halálos ítélet közül (ebben nem szerepel az a több mint 4000, melyet in absentia hoztak) De Gaulle 791 végrehajtásához járult hozzá. 81 Az életüket vesztettek száma ezt jóval meghaladta: a spontán és sokszor önkényes megtisztításnak (épuration) 1944 szeptemberéig mintegy francia esett áldozatul. 82 A számonkérés kiterjedtségének és intenzitásának hiteles összevetéséhez persze számba kell venni a szabadságvesztések számát, hosszát és a ténylegesen letöltött időt, valamint az egyéb büntetéseket. Ezenfelül pedig a büntető ítéleten kívüli jogfosztó intézkedéseket, a hivatalvesztéseket, kitelepítéseket és internálásokat. Annyit azonban talán megállapíthatunk, hogy a büntető ítélkezés, mint a számonkérés legsúlyosabb formája, relatíve viszszafogott volt, és szigorában alatta maradt a nemzetközi átlagnak. Nem kizárt, hogy ebben szerepe volt annak is, hogy a zsidó bírák között többen voltak, akik szenvedélyesen törekedtek tárgyilagosságuk megőrzésére, mint ahogy azt Bibó feltételezte. 83 Olyanok is, akik igyekezetükben, hogy elkerüljék a bosszú vádját, akkor is az enyhébb ítélet mellett voksoltak, amikor azt a tények nem indokolták. Veszprémy árnyalt elemzést ad a népbíróságokról, tartózkodik attól, hogy sommás ítéletet mondjon munkájukról. Elismerően szól döntéseikről, ha azok összhangban vannak igazságérzetével. Értékeli a bírák intellektusát, amikor rámutatnak a védekezésként felhozott érvek logikai hibáira, a köztük lévő ellentmondásokra. Ugyanakkor a bírálatokból is kijut a bíráknak. Veszprémy szerint erről már szóltam a politika esetenként behatolt az ítélkezésbe. Ezt a vádlottak igazságtalanságként élték meg, és kollektív ítélet áldozatainak látták magukat (173). Veszprémy arra is felhoz néhány példát, amelyek úgy véli bizonyítják, hogy a baloldali számonkérés sem volt mentes az antiszemitizmustól (179). Igazolja azt is, hogy a bíróságok nem voltak minden esetben következetesek a bizonyítékok mérlegelésekor. Felrója nekik, hogy az ország közjogi státuszát a német megszállás és a nyilas hatalomátvétel után következetlenül ítélték meg (180). (Az persze kérdéses, hogy elvárható volt-e 1946-ban a népbíráktól, hogy erre a közjogi, politika- és történettudományi kérdésre egyértelmű, kategorikus választ adjanak. 84 ) Míg a tények felderítése és a cselekmények jogi minősítése során Veszprémy több hibát vél felfedezni, viszonylag ritkán kifogásolja a kiszabott szankciók mértékét. Kivétel ez alól a toll embereire kirótt büntetések. Dövényi Nagy Lajos antiszemita írót, a Tarnopolból indult el című uszító regény szerzőjét első fokon halálra ítélték, majd büntetését életfogytiglani kényszermunkára változtatták. Az írás véli Veszprémy aligha ért életfogytiglani szabadságvesztést, halálbüntetést pedig végképp nem (175). Oláh György szélsőjobboldali újságíró-szerkesztő alakja is többször felbukkan Veszprémy munkájában. Ő a német bevonulás után egyértelműen fogalmazott: a zsidókat [ ] még ki kell irtani (55). Amikor a bukás már belátható volt, Oláh felhívást tett közzé: Ki kell használnunk a tűnő korszakot! Rövid úton meg kell oldanunk [ ] a zsidókérdés végleges rendezését (186). Oláht nem vonták felelősségre, 1945 tavaszán elhagyta az országot, a háború után még évtizedeket élt emigránsként. 85 Nem kerülte el viszont a számonkérést a Zalai Közlöny nyilasok által kinevezett főszerkesztője. Két év börtönre ítélték (194), és Veszprémy nem érti, hogyan kaphatott kétszer olyan súlyos büntetést, mint a kassai polgármester a teljes magyar zsidóság deportálásának felügyeléséért hiszen szinte minden vonat az ő városán haladt át (175). Nos, Lembergben 1943 nyarán Erna Petri, háztartásbeli, két gyermek anyja, bevásárlásból jövet felfigyelt hat, láthatóan rémült gyermekre, amint azok szorosan egymás mellett botorkáltak az útszélén. Nyomban felismerte, hogy valamelyik megsemmisítő tábor felé tartó vonatról szöktek meg. Otthonába hívta, nyugtatta őket, hogy biztonságban vannak, ételt adott nekik. Majd megkérte, jöjjenek vele. A ház mögötti bokros területen sorba állította és hátulról egyenként főbe lőtte őket. Amikor felelősségre vonták, azt mondta: ma a magam számára is felfoghatatlan ez a szörnyűség. De akkor akkor azt sulykolták belénk, hogy a zsidókat irtani kell. Erre kondicionáltak, ezért követtem el ezt a rettenetes bűnt. Erna Petri története arra figyelmeztet bennünket írja Gregory S. Gordon, ő idézte fel a borzalmat, hogy a tömegmészárlásokat minden esetben kommunikációs kampányok kísérték azzal a céllal, hogy a kiszemelt áldozatokat démonizálják, a szenvedélyeket fellobbantsák és a majdani elkövetők lelkiismeretét kioltsák. 86 Nos, ez volt a nyilas szerkesztő és az uszító író bűne JEGYZETEK 1 Veszprémy László Bernát: Gyilkos irodák. A magyar közigazgatás, a német megszállás és a holokauszt. Jaffa Kiadó, Budapest, A továbbiakban a hivatkozások helyét a szövegben zárójelben tüntetem fel. 2 Christian Gerlach Götz Aly: Das letzte Kapitel. Realpolitik, Ideologie und der Mord an den ungarischen Juden 1944/1945. Deutsche Verlags-Anstalt, Stuttgart München, Gerlach Aly

240 Bárd.qxp_Layout :15 Page 240 Bárd Károly 2020/2 3 A SZÁMONKÉRÉS 4 Götz Aly: Eichmanns geregelte Behördenarbeit. In Uő.: Rasse und Klasse. Nachforschungen zum deutschen Wesen. S. Fischer, Frankfurt am Main, Christian Gerlach Götz Aly: Das letzte Kapitel. Realpolitik, Ideologie und der Mord an den ungarischen Juden 1944/1945. Deutsche Verlags-Anstalt, Stuttgart München, Gellért Ádám: Hóman Bálint levelezése Veesenmayerrel 1944 tavaszán /12/18/homan_balint_levelezese_veesenmayerrel_1 944_tavaszan 7 Idézi Götz Aly: Europa gegen die Juden. S. Fischer, Frankfurt am Main, A verset az NDK-ban a szocialista kritériumok alapján értékesnek minősített irodalomként terjesztették. Népszerű volt a Harmadik Birodalomban és a nácikkal kollaboráló ukránok körében is. 8 Kant ezt az érzületet nevezi ördöginek (teuflisch). Immanuel Kant: A vallás a puszta ész határain belül és más írások. Gondolat Kiadó, Budapest, Az ilyen érzületűek közé sorolják Shakespeare antihőseit, Jágót, Macbethet vagy III. Richárdot. Detlef Horster: Das radikal Böse und die Ideologie. Der Staat 58/3 (2019) Horster Hannah Arendt: Some Questions of Moral Philosophy. In Responsibility and Judgment. Schocken Books, New York, Arendt esetenként maga is a morál újrafogalmazásáról, a feje tetejére állított világról szól (ld. Hannah Arendt: Auschwitz on Trial. In Arendt ). Ez alatt valójában azt értette, hogy a morált felszámolták. Igaz, azok, akik felszámolták, valóban úgy gondolták, hogy új moralitással váltják le a régit. Himmler azokat tartotta tisztességes embereknek, akiket az általuk produkált hullahegyek látványa nem gyengít el. Népünk iránti erkölcsi jogunk és népünkkel szembeni kötelességünk volt meggyilkolni a zsidókat, akik bennünket akartak megölni harsogta október 4-én tartott hírhedt poznani beszédében. (Horster ) 11 Veszprémy pontosan ezt írja: Az erkölcsi tételek újrafogalmazása eleve azért történhetett meg, mert a köztisztviselőknek bűntudatuk volt; nem álltak volna elő [ ] cizellált védekezésekkel a népbíróságokon, ha nem lettek volna tisztában bűnös mivoltukkal. (213) Előtte a moralitás újradefiniálásáról szól, Radnótit idézve, mikor a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős. Ebből következtettem arra, hogy a közszolgák nem azért fogalmazták újra az erkölcsi tételeket, mert bűntudatuk volt, hanem azért volt bűntudatuk, mert tudták, hogy mi az az moralitás, amit a feje tetejére állítottak. 12 A többiek mentegették magukat, de bűnbánatot nem tanúsítottak. Hans Frank, a megszállt lengyel területek kormányzója ugyan kihallgatása során azt mondta, hogy ezer év sem mossa le Németországról ezt a bűnt. De Fest szerint Frank bűnbánata csak pillanatnyi hangulat volt; egy ilyen jellemben nincs helye az igazságnak. Az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában kijelentését vissza is vonta. Joachim Fest: Das Gesicht des dritten Reiches. Profile einer totalitären Herrschaft. Piper, München, 5. Auflage, G. M. Gilbert, amerikai pszichológusi folyamatosan kommunikált a vádlottakkal, az ő feljegyzéséből kiderül, hogy Frank a németség bűnéről inkább taktikai okból, a méltányos ítélet reményében nyilatkozott. G. M. Gilbert: Nürnbergi napló. Magvető, Budapest, A bűnbánó vallomás hátteréről, a vádlott-társak és Frank védőjének reakciójáról ld. még Philippe Sands tényirodalmi munkáját. Philippe Sands: East West Street. Weidenfeld & Nicolson. London, A holland náci, Willem Sassen által készített interjú vonatkozó részére ld. Bettina Stangneth: Eichmann vor Jerusalem. Rowohlt, Reinbek bei Hamburg, 2014, Fest beszámol arról, hogy Hess elméje egy 1948 májusában készített pszichiátriai szakvélemény szerint nem volt zavart, és erre utaltak családjának írt levelei is. Szerinte Hess az egyéni önrendelkezés kudarcának, az autonóm cselekvéstől, a szabadságtól való zavarodottságnak pszichopatológiai példája ez tette őt a 20. század első felének legnevezetesebb pszichiátriai esetévé. (Fest ) Azt nem tudjuk, hogy Hessnek a Hitler személye iránti beteges, az elmebaj határát súroló rajongása szerepet játszott-e abban, hogy elkerülte az akasztófát. A német háború utáni igazságszolgáltatás történetéből ugyanakkor találunk arra példát, hogy a Hitler iránti imádatot a bíróság méltányolta. A treblinkai tábor egyik szudétanémet őrét, aki gyermekeket taszított a gázkamrába és becslések szerint legalább ember meggyilkolásában működött közre, csak emberölésért (Totschlag) és nem a súlyosabban büntetendő gyilkosságért (Mord) ítélték el. A német jog az eljárás idején és jelenleg is hatályos szövege (német Btk és 212. ) a gyilkosság megállapításához egyebek közt azt kívánja, hogy az elkövető vérszomjból (Mordlust) vagy más alantas motívumból és ilyennek tekintette a joggyakorlat a fajgyűlöletet oltsa ki más életét. A bíróság azt állapította meg, hogy az őr nem alantas indokból cselekedett, hanem feltétlen tekintélytiszteletből és Hitler iránti imádatból követte el szörnytetteit, mert az Csehszlovákia megszállásával és egy részének elcsatolásával a szudétanémeteknek visszaadta hazájukat. (A német jogban emberölés helyett gyilkosságért felel az elkövető akkor is, ha tettét különös kegyetlenséggel [grausam] követi el. A düsseldorfi bíróság ezt a súlyosabban minősítő körülményt nem állapította meg.) Michael J. Bazyler and Frank M. Tuerkheimer: Forgotten Trials of the Holocaust. New York Univerisity Press, New York and London, Endre László olyannyira újnak vélte az általa képviselt moralitást, hogy úgy vélte: a zsidók megsemmisítése talán majd csak a következő nemzedék által értékelt munka. Veszprémy Hannah Arendt: Personal Responsility under Dictator - ship. In Arendt Kant Kant Kant ezt az ember természetében rejlő gonoszt nevezi gyökeresnek. 19 Uo. 20 Kant Hannah Arendt: Some Questions of Moral Philosophy. In Arendt Kant A Veszprémy által idézett kutatás (David Nachmias David H. Rosenbloom: Bureaucracy and Ethnicity. Ame- 240

241 Bárd.qxp_Layout :15 Page 241 Bárd Károly A SZÁMONKÉRÉS 2020/2 3 rican Journal of Sociology, 83/4. [1978. január] ) azt igazolta, hogy szemben azzal, amit Max Weber állított a bürokratákat a szervezeti szocializáció és annak működésmódja nem integrálja oly mértékben, hogy puszta csavarként funkcionálnának, és attitűdjeikben, vallott értékeikben teljesen elszakadnának attól a társadalmi közegtől, amelyből érkeztek. Veszprémy számára a vizsgálat eredménye abból a szempontból releváns, hogy erősíti azt a tételét, amely szerint a közszolgáknak volt mozgásterük. A felhívott kutatás relevanciáját illető fenntartásra ld. Gellért Ádám: Kritikai észrevételek Veszprémy László Bernát Gyilkos irodák című könyvéhez. Clio műhelytanulmányok, 2020/ Gerlach Aly Hannah Arendt: Was heiβt persönliche Verantwortung unter einer Diktatur? In Eike Geisel und Klaus Bittermann (Hrsg.): Hannah Arendt. Nach Auschwitz. Essays & Kommentare 1. Tiamat, Berlin, A francia és az amerikai jog a kiszabható büntetés mértékét tekintve nem tesz különbséget a tettesek és a bűnsegédek között, szemben pl. a német vagy az orosz joggal. Ld. George P. Fletcher: The Grammar of Criminal Law. Volume Two: International Criminal Law. Oxford University Press, New York, A magyar Btk. sok más állam büntető törvénykönyvéhez hasonlóan az elkövetőkön belül különböztet tettesek és részesek között (2012. évi X. törvény 12. ). Az utóbbi csoportba tartozik a felbujtó és a bűnsegéd. A Btk. szerint ugyan a részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételeket kell alkalmazni, de bűnsegély esetében a büntetés lényegesen nagyobb mértékben enyhíthető, mint amit a törvény a tettesség és felbujtás esetén enged [Btk. 14. (3) és 82. ]. 27 A jogirodalomban elterjedt a népirtó szándék vagy a különleges szándék (specific intent) kifejezések használata. Greenfield a specific intent specific motive nexus terminussal jelöli a népirtó célzatot. Daniel M. Greenfield: The Crime of Complicity in Genocide: How the International Criminal Tribunals for Rwanda and Yugoslavia Got It Wrong and Why It Matters. Journal of Criminal Law and Criminology, Vol. 98, No. 3, Spring A népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában született egyezményt az ENSZ Közgyűlése december 9. napján fogadta el. Magyarországon az egyezményt az évi 16. törvényerejű rendelet hirdette ki. Veszprémy a hágai ad hoc büntető törvényszék (ICTY) esetjogát veszi alapul, de annak statútuma, akárcsak az állandó nemzetközi büntetőbíróságé (ICC) lényegében az Egyezmény szövegét veszi át. 29 Elkövetési magatartások az Egyezmény II. cikke szerint a csoport tagjainak megölése; a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása; a csoportra megfontolva oly életfeltételek ráerőszakolása, melyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése; oly intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton belül a születések meggátolása; a csoport gyermekeinek más csoporthoz való erőszakos átvitele. 30 Ne feledjük: a Genocídium-egyezmény szerint a népirtás egyik elkövetési magatartása a csoport tagjaira olyan életfeltételek ráerőszakolása, amelyeknek a célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztításának előidézése (II. cikk c.). Az Egyezmény szövegezőinek szándéka szerint a napokon át tartó, vagonokba bezsúfolva történő deportálás is e rendelkezés alá esik. Gerhard Werle: Principles of International Criminal Law. Asser Press, The Hague, Prosecutor v. Krstic, ICTY (Trial Chamber) a augusztus 2-án hozott ítélet 590. és 634. pontjai. Megjegyzem, vannak szerzők, akik szerint a népirtó szándék már akkor is megállapítható, ha az elkövető tudja, hogy egy a csoport kiirtására irányuló akcióban vesz részt, azaz ismeri a többiek népirtó szándékát. E felfogás mellett szól, hogy a népirtást noha elvileg egy magányos elkövető megvalósíthatja a népirtás bűntettét, ha célja a csoport kiirtása tipikusan szervezetten követik el, amikor is a cél kitűzése, a kivitelezés és a bűntett hatásai nem választhatók el élesen. Ld. Werle (A magányos népirtó felfogás élesen szemben áll Raphael Lemkin elképzelésével, aki a görög geno és a latin cide szavak ötvözésével megalkotta a genocídium terminust és a népirtás bűntettének fogalmát. Lemkin ugyanis a népirtást egy csoport által egy másik csoport sérelmére elkövetett bűntettként definiálta. Ld. Hilary Earl: Prosecuting Genocide before the Genocide: Raphael Lemkin and the Nuremberg Trials, Journal of Genocide Re - search, Vol. No )A Krstic-ügyben hasonló felfogást képviselt a Tárgyalókamara előtt fellépő ügyész: ha a bűntársak népirtó szándékáról tud a vádlott és jelentős mértékben járul hozzá a népirtó tervhez, illetve annak kivitelezéséhez, akkor ezzel osztja a tettes népirtó szándékát. Ezért maga is genocídium tetteseként (és nem pusztán az enyhébb megítélésű népirtásban való bűnrészesség [complicity in genocide Egyezmény III. cikk e.] miatt) vonható felelősségre (az ítélet 637. pontja). Az ügyészi álláspont érthető: egyszerűbb azt bizonyítani, hogy az elkövető tudott a fő tettesek vagy szervezők népirtó szándékáról, mint azt, hogy az elkövető maga is rendelkezett e különleges szándékkal. Az ítélkezési gyakorlat és a többségi vélemény az irodalomban mégis az, hogy a többiek népirtó szándékának ismeretéből nem lehet automatikusan arra következtetni, hogy az elkövető is ilyen célzattal valósította meg a bűntettet. A többiek szándékának ismerete azonban indikátora lehet annak, hogy az elkövető maga is rendelkezett ezzel (Werle ). 32 Gerlach Aly Hannah Arendt: Die vollendete Sinnlosigkeit. In Geisel und Bittermann (Hrsg.) Veszprémy Molnár Judit munkáját említi: Csendőrtiszt a Markóban. Ferenczy László csendőr alezredes a népbíróság előtt. Scolar Kiadó Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest, A 7. fejezethez fűzött 59. sz. jegyzet. Eszerint Veszprémy is elfogadja a tudomásszerzés dátumát, de továbbra is foglalkoztatja a kérdés, hogy akkor miért hazudott Ferenczy Endre Lászlónak. Nos, erre Ferenczy ignoranciáján kívül adódik más magyarázat is: ha a vezetés titokban kívánta tartani a deportálások valós célját, akkor a közlés rémhírnek minősítése érthető. Annyiban pedig 241

242 Bárd.qxp_Layout :15 Page 242 Bárd Károly 2020/2 3 A SZÁMONKÉRÉS valóban rémhírről volt szó, hogy az elszállított zsidókat nem közvetlenül a határ túloldalán gyilkolták meg. Szerencsésebb lett volna ezért, ha a szerző a főszövegben azt a megállapítást teszi, hogy a vezetés igenis tudott a németek népirtó szándékáról, és a lábjegyzetben utal Ferenczy Endre Lászlónak készített feljegyzésére és osztja meg az olvasóval az ezzel kapcsolatos dilemmáját. 36 Malcolm N. Shaw: Nemzetközi jog. Osiris, Budapest, A volt Jugoszlávia területén 1991-től kezdve elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek megbüntetésére létrejött Nemzetközi Törvényszék. 39 Houwink ten Cate, akinek írására az elkövetői kategóriák kapcsán Veszprémy hivatkozik, ezt egyértelműen leszögezi: mind a bűnrészes (accomplice), mind a segítő (aider and abettor) ismeretében van a tettes szándékának (with knowledge of the criminal intent of the perpetrator, illetve while aware of his intent ). A különbség a két elkövetői alakzat között a támogatás mértékében, intenzitásában van. Houwink ten Cate Timothy Masonnak tulajdonítja a megjelölést. Houwink ten Cate, The Enlargement of the Circle of Perpetrators of the Holocaust. Jewish Political Studies Review, Vol. 20., No. 3/4, Fall Eltérnek a vélemények arról, hogy a náci főbűnösök felelősségre vonásának jogi alapját képező 1945-ben elfogadott Londoni Chartába (szokás nürnbergi kartaként is jelölni) felvett emberiesség elleni bűntettel a szövetségesek új jogot teremtettek vagy a Charta a nemzetközi jog már meglévő, vagy legalábbis születésben lévő, szabályát konkretizálta és kodifikálta. Antonio Cassese: International Criminal Law. Oxford University Press, Oxford New York, Ha az utóbbi nézetet fogadjuk el, a közszolgák az elkövetéskor (1944) érvényes nemzetközi jog alapján emberiesség elleni bűntettet követtek el. 41 Mivel az ICTY alapokmánya a volt Jugoszlávia területén kialakult fegyveres konfliktusra konkretizálva határozta meg az emberiesség elleni bűntett fogalmát, helyesebb, ha az állandó nemzetközi büntető bíróság (ICC) Statútumában írt definíciót hívjuk fel. Eszerint emberiesség elleni bűntett egyebek között a deportálás, a kínzás vagy valamely, faji, nemzeti, etnikai stb. alapon azonosítható csoport vagy közösség üldözése, nagy szenvedést szándékosan előidéző embertelen cselekmény (ICC Statútum 7. cikk 1. d., f., h., k.). 42 Veszprémy Máté evangéliumát hívja fel (5:21 22), de a releváns rész János első levelében található (3:15), amelyre a Máté evangéliuma idézett része utal. 43 Der Papst, der wusste und schwieg. Dokumente aus den gerade geöffnenten Archiven des Vatikans zeigen, dass Papst Pius XII. persönlich über den Holocaust informiert war und dass Akten unterschlagen wurden. Die Zeit, No. 18,23. April ; Plötzlich wurde der Papst zu Sündenbock. Ein Gespräch Hubert Wulf Ld. pl. Stangneth , Hans Christian Jasch Wolf Kaiser: Der Holocaust vor deutschen Gerichten. Reclam, Ditzingen, 2017 (e-book) Ius és nem lex, Recht és nem Gesetz, droit és nem loi, pravo és nem zakon.) 48 Gustav Radbruch: Gesetzliches Unrecht und übergesetzliches Recht. In: Rechtsphilosophie. 8. Auflage. Koeh ler Verlag, Stuttgart, Egy népcsoport tagjainak legyilkolása a csoport kiirtásának szándékával természetesen népirtásnak minősül, még ha arra az 1948.évi Egyezmény elfogadása előtt került sor. Az örmények lemészárlását 1915 és 1917 között ezért népirtásként tartjuk számon. 50 Ha Veszprémy a bűnsegéd megjelölést túlzottan erőtlennek, megengedőnek tartja, segítségül hívhatta volna a magyar büntető törvénykönyvben szereplő és emocionálisan erősebb töltetű, kellően stigmatizáló elkövető terminust. A Btk. szerint ugyanis elkövető a tettes, közvetett tettes és a társtettes [ ], valamint a felbujtó és a bűnsegéd (Btk. 12. ). Így mondhatta volna, hogy a közszolgák a genocídium elkövetői voltak feltéve természetesen, hogy egyáltalán tudtak a tettesek népirtó szándékáról. 51 A szövegben a crimes against humanity (crimes contre l humanité) bűncselekmény-kategóriát az emberiesség elleni bűntett terminussal jelölöm. Ennek oka, hogy a hatályos magyar jogszabályokban ez a megnevezés szerepel (ld. például a Büntető Törvénykönyv át), szemben a korábban használt emberiség elleni bűntettek megjelöléssel (ld. pl. az évi IV. tv át vagy az évi 1. sz. törvényerejű rendelet szövegét). Arendt az emberiesség elleni bűntett terminust (Verbrechen gegen die Menschlichkeit) az évszázad eufemizmusának minősítette: mintha a nácikból az»emberiesség«hiányzott volna, amikor milliókat a gázkamrákba küldtek. Hannah Arendt: Eichmann Jeruzsálemben. Osiris, Budapest A Londoni Charta (más néven: Nürnbergi Charta) orosz nyelvű változata egyébként az emberiség elleni bűncselekmény fordulatot tartalmazza. (A crimes against humanity terminus körüli vitáról, valamint a Charta szövegének megszületéséről ld. Rainer Huhle: Vom schwierigen Umgang mit Verbrechen gegen die Menschheit in Nürnberg und danach. Nürnberger Menschenrechtszentrum, Februar ( schheit.pdf) Az emberiesség elleni bűntett terminus használatát nálunk az igazolhatja, hogy a korábbi büntető törvénykönyvben az emberiség elleni bűncselekmény nem önálló bűntettként, hanem olyan kategóriaként szerepel, amely magában foglalja a béke elleni bűncselekményeket (köztük a népirtást, a háborús uszítást, az apartheidet) és a háborús bűntetteket (1978. évi IV. tv. XI. fejezet). 52 Igaza van ugyanakkor Gellért Ádámnak, hogy további elemzés szükséges annak megállapításához, hogy a deportálásokban részt vevő szereplők miért tartozhattak felelősséggel a nemzetközi jog alapján. Gellért Az ENSZ évi New Yorkban elfogadott egyezménye a háborús és emberiség elleni bűntettek elévülésének 242

243 Bárd.qxp_Layout :15 Page 243 Bárd Károly A SZÁMONKÉRÉS 2020/2 3 kizárásáról. Magyarországon kihirdette az évi 1. sz. törvényerejű rendelet. 54 Sands Ezért a genocídiummal összevetve az emberiesség elleni bűntetteket a politika és a közvélemény a kisebbik gonosznak tekinti. 55 A recenzensek közül többen szóvá teszik, hogy a tettestársi minősítés tévedés. Ld. Ungváry Krisztián: Tabudöntő tételek? Veszprémy László Bernát: Gyilkos irodák. Budapest, Jaffa,2019, 278. Betekintő, 14./ ; ld. még Gellért Elfogadásának időpontja: augusztus Lemkin szerepére ld. Hilary Earl: Prosecuting genocide before the Genocide Convention: Raphael Lemkin and the Nuremberg Trials Journal of Genocide Research, 2013, Vol. 15, No. 3, A vádirat a/ IV.D.3.(d) pontjában ezt olvashatjuk: a felsőbbrendű faj (master race) politikáját végrehajtva programszerűen üldözték a zsidókat, azzal a céllal, hogy kiirtsák őket. 59 A németek által elkövetett háborús bűntettek között említi a vádirat a szisztematikus népirtást, azaz faji, nemzeti, vallási csoportok különösen zsidók, lengyelek és cigányok elpusztítását, e csoportok kiirtása céljából (VIII.A. pont). 60 Lemkin nagy szomorúságára az október 1-én kihirdetett ítélet nem tett említést a népirtás bűntettéről. Ez volt életem legsötétebb napja emlékezett vissza (Earl ). Érdekes, hogy a háborús főbűnösökkel és a kollaboránsokkal szemben eljáró, kifejezetten erre létrehozott lengyel Legfőbb Nemzeti Törvényszék ítéletei az emberiesség elleni bűntetteken belül annak egyik fajtájaként nevesítve említik a genocídium bűntettét, és ezek között szerepelnek a Nürnbergi Katonai Törvényszék verdiktjét megelőzően hozott ítéletek is. Patrycja Grzebyk: The Role of the Polish Supreme National Tribunal in the Development of Principles of International Criminal Law. In Morten Bergsmo, CHEAH Wui Ling and YI Ping (editors): Historical Origins of International Criminal Law: Volume 2. FICHL Publication, Series No. 21 (2014), Torkel Opsahl Academic EPublisher, Brussels, 624. Feltételezhető, hogy ennek egyik oka az volt, hogy a Törvényszék egyik tagja, a neves nemzetközi büntetőjogász, Emil Stanislaw Rappaport kapcsolatban állt Lemkinnel és minden bizonnyal ismerte Axis Rule in Occupied Europe című munkáját, amelyben Lemkin megadta a népirtás fogalmát. Rappaport és Lemkin kapcsolatáról ld. Sands Az alapjogszabály az ideiglenes nemzeti kormány 81/1945. ME számú rendelete a népbíráskodásról. Ezt utóbb több rendelet módosította és kiegészítette, majd az ideiglenes nemzetgyűlés az évi VII. törvénnyel törvényerőre emelte ezeket. A Veszprémy által említett új fogalmak közül a népellenes bűntett kategóriáját természetesen az említett rendelet vezette be a magyar jogba, az emberiség elleni bűntett pedig nem szerepelt a népbíróságok hatáskörébe utalt bűncselekmények között. Veszprémy feltehetően osztja Lukács Tibor álláspontját, aki szerint az NBr. a népellenes bűncselekmények elnevezéssel kodifikálta az emberiesség ellen [Lukács ezt a terminust használja és nem az emberiség elleni megjelölést] súlyosan vétő magatartásokat. Dr. Lukács Tibor: A magyar népbírósági jog és a népbíróságok ( ). KJK Zrínyi Kiadó, Budapest A népellenes bűntettek elkövetői mellett a népbíróságok a háborús bűnösök felett ítélkeztek, miközben Lukács Tibor leszögezi, hogy a háborús bűntettek egy része tartalmilag béke elleni bűncselekmény. Lukács Gellért E logika alapján a jeruzsálemi bíróság legitimálta a náci rezsimet, amikor Eichmann-nak felrótta, hogy nem teljesítette Hitler parancsát, amellyel ellentételezés fejében hozzájárult több ezer zsidó kivándorlásához. Ld. a Jeruzsálemi Körzeti Bíróság 40/61. számú büntető ügyben hozott ítéletének 155. pontját. 64 Veszprémy okkal jegyzi meg a közszolgák által kitöltendő nyomtatványon szereplő egyik kérdése kapcsán, hogy a hatályos törvények betartása éppen elég volt a népirtás kivitelezésére (171). A népbírósági törvény azonban csak azokra a közalkalmazottakra rendelt büntetést, akik következetesen népellenes, fasiszta-barát hivatali működést fejtettek ki (Nbr ). Ebbe a körbe nyilván azokat sorolták, akik jogkörüket nem lépték ugyan túl, de a jogszabályok hagyta mozgásteret a fajgyűlölő rezsim szellemének megfelelően töltötték ki, noha a jog ily módon való értelmezésére és alkalmazására nem lettek volna kötelesek. 65 A nemzetközi büntetőjog és a nemzeti büntetőjogok, valamint a jogot alkalmazó bíróságok előbb-utóbb reagáltak az állam által ösztönzött vagy tolerált kriminalitás sajátos jellegére. Így pl. a Londoni Charta és a népbíróságokról szóló rendelet is büntette a bűnszervezetben való tagságot. A Charta a parancsra elkövetést nem tekintette a büntethetőséget kizáró oknak. A német bíróságok is szakítottak igaz több évtizedes késéssel azzal a gyakorlattal, amely a koncentrációs táborokban szolgálatot teljesítőket kizárólag azokért a gyilkosságokért tette felelőssé, amelyekben személyes részvételük bizonyított volt. Idővel elvetették azt a gyakorlatot is, amely (leszámítva Hitlert, Himmlert, Göringet és Heydrichet) kizárólag a gyilkosságok közvetlen végrehajtóit tekintette tetteseknek, a többiek cselekményét legfeljebb bűnsegélynek minősítette. (A koncentrációs táborokban szolgálatot teljesítőkre vonatkozó német joggyakorlatról ld. Werner Renz: Auschwitz vor Gericht. Fritz Bauers Vermächtnis und seine Missachtung. CEP Europäische Verlagsanstalt, Hamburg, ) Az ICTY a bűnszervezet egyik formájának (ezt szokás koncentrációs tábor ügyeknek nevezni) tekinti az olyan rendszereket, amelyen belül több személy összehangoltan követ el nemzetközi bűncselekményeket. Az ún. koncentrációs tábor ügyekben azt vizsgálja, hogy az egyén részt vett-e az elnyomó rendszer működtetésében, és erre rendszerint az egyénnek a szervezeten belül betöltött pozíciójából és jogköréből következtet. Ld. Werle Ennek a felfogásnak tudható be, hogy az első frankfurti Auschwitz perben csak a szadista végrehajtókra rótták ki a legsúlyosabb büntetést. Kizárólag azokat ítélték életfogytiglani szabadságvesztésre, akik önhatalmúlag, kedvtelésből önkezűleg gyilkoltak meg néhány foglyot. Azok, akik a több ezer, sőt, több százezer zsidó üzem- 243

244 Bárd.qxp_Layout :15 Page 244 Bárd Károly 2020/2 3 A SZÁMONKÉRÉS szerű kiirtását irányították és szervezték, bűnsegédként megúszták kilenc, illetve tizennégy évi szabadságvesztéssel. The Frankfurt Auschwitz Trial. The Germans Trying Germans under German Law. In Bazyler and Tuerkheimer Hannah Arendt: Auschwitz on Trial. In Arendt Arendt Hannah Arendt: Personal Responsility under Dictator - ship. In Arendt Ha a gyerek (vagy a rabszolga) megtagadja az együttműködést, odavész. Ha ezt felnőtt teszi, az marad támasz nélkül, aki az engedelmességet elvárná (47). 70 Ursula Ludz und Thomas Wild (Hrsg.): Hannah Arendt Joachim Fest: Eichmann war von empörender Dummheit. Gespräche und Briefe. Piper Verlag, München Arendt jeruzsálemi beszámolóját (Eichmann in Jerusalem) nem utolsó sorban a könyv alcíme (A gonosz banalitása) miatt érte heves bírálat. Egy 1971-ben készített interjúban elmondta, hogy félreértették, de ha újra írná a könyvet, nem használná a terminust. Később igyekezett több helyen is elmagyarázni, hogy valójában a gondolkozás hiányát ( Gedankenlosigkeit ) értette banalitás alatt, amelyet angol nyelvű írásaiban eredetileg thoughtlessness -ként, majd barátja, Mary McCarthy javaslatára inability to think -ként használt. Amos Elon: The Excommunication of Hannah Arendt. World Policy Journal, Vol. 23. No. 4 (Winter 2006/2007) és Az Nbr. 46. a kizárásra az évi XXXIII. törvénycikk (Bűnvádi perrendtartás) szabályait rendeli alkalmazni. Eszerint a bíró nemcsak akkor kizárt az ügy elintézéséből, ha az ügyben tanúként szerepelt vagy felek egyikének hozzátartozója, de akkor is, ha elfogulatlansága ellen alapos okot hoznak fel (Bp. 64. és 68. ). 72 Moór Gyula írja, hogy a háborús és népellenes bűntettek megtorlását azért sem lehetett a rendes büntetőbíróságokra bízni, mert nem egyszerű jogsértések számonkéréséről van szó. A más meggyőződésűek legyilkolását Szálasi kormányzati programmá tette. Moór Gyula: Népbíróság és esküdtszék. In Tegnap és holnap között. Tanulmányok. Révai, Budapest, Korábban utaltam arra, hogy az Nbr.-ben felsorolt népellenes bűntettek tartalmilag emberiesség elleni bűntettek. Ld. Lukács A 7. cikk 2.a szerint a polgári lakosság elleni támadást állami vagy szervezeti politikának megfelelően vagy annak elősegítése érdekében hajtják végre. Abban nem egységes az ICTY joggyakorlata, hogy létezik-e magányos népirtó. Egyes döntések azt rögzítik (és ezt támogatja a jogirodalom), hogy a népirtásra irányuló terv hiányában aligha követhető el a genocídium, noha az ilyen terv léte nem formális eleme e bűncselekménynek. Ld. Robert Creyer et al.: An Introduction to International Criminal Law and Procedure. Cambridge University Press, Cambridge, Az elkövetési magatartásokra ld. a statútum 7. cikk 1. a k pontjait. 76 Bibó István: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után. In Válogatott tanulmányok. Második kötet, Magvető, Budapest, Kőszeg Ferenc okkal kérdezi, hogy vajon Nelson Mandela mit szólt volna hozzá, ha valaki azt javasolja, az apartheid-rezsim bűneinek kivizsgálásában feketék ne vegyenek részt. Kőszeg Ferenc: Népbíráskodás, elévülés Bojta Béla 77 Ennek igazolására és egy ilyen kísérletre ld. Barna Ildikó Pető Andrea: Politikai igazságszolgáltatás Európában: kutatási helyzet. In Feitl István Ignácz Károly: Régi és új világ határán 1945 történetei. Napvilág Kiadó, Budapest, Karsai László: A magyarországi népbíráskodás nemzetközi összehasonlításban. In Gyenesei József (szerk.): Pártatlan igazságszolgáltatás vagy megtorlás. Népbíróság-történeti tanulmányok. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára, Kecskemét A közel vádlott egy negyedét felmentették, és ezzel nagyjából azonos arányban zártak le ügyeket egyéb módon, bűnösség megállapítása nélkül. Zinner Tibor: Háborús bűnösök perei. Internálások, kitelepítések, igazoló eljárások Történelmi Szemle, 1985/ Veszprémy is elismeri, hogy számos közigazgatási tisztviselő ügyében felmentő ítélet született (173). 80 Karsai Karsai Arndt Bauerkämper: Das umstrittene Gedächtnis. Die Errinnerung an Nationalsozialismus, Faschismus und Krieg in Europa seit Fedinand Schöningh, Paderborn, Bibó A defektusok egy részét Veszprémy a bírák amatörizmusának tudja be. A népbíróságokat eleve azzal a szándékkal hozták létre, hogy ne hivatásosok ítélkezzenek a háborús és népellenes bűntettek felett. Az Nbr. preambuluma hosszú távon számolt a néprészvétellel: a népbíróságokat ideiglenes intézménynek tekintették, amelyeket addig működtettek volna, amíg az 1914-ben felszámolt esküdtbíróságokat vissza nem állítják. (Az esküdtbíróság és a népbíróság közötti különbségekre ld. Moór ) Az igaz, hogy eredetileg kizárólag laikusok döntöttek a népbíróságokon, a szakképzett tanácsvezető jogásznak csak tanácsadó, segítő szerep jutott, a szavazásban nem vett részt. De amennyiben a szakember hibásnak találta a laikusok döntését, és a fellebbezési kizárt volt, előterjesztést tehetett a Népbíróságok Országos Tanácsához, melynek tagjai jogászok voltak. A laikusok és a jogi képesítéssel rendelkező szakbírák jogállásáról és az 1948-ban bekövetkezett változtatásokról ld. Papp Attila: Néptörvényszék, Népbíróság és népbírósági jog Magyarországon. etudomány 2011/ Papp_Attila Nptrvnyszk_Npbrsg_s_npbrsgi_jog_Magyarorszgon.pdf 85 Oláh munkásságáról ld. Veszprémy László Bernát: Oláh György szélsőjobboldali újságíró eszméi és publicisztikája ( ). Médiakutató, XVIII. évf. 3. szám (2017. ősz) Gregory S. Gordon: The Propaganda Prosecutions in Nuremberg: The Origin of Atrocity Speech Law and the Touchstone for Normative Evolution. Loyola of Los Angeles International and Comparative Law Review, 209 (2017) iss1/10/ 244

245 VLB.qxp_Layout :26 Page 245 Veszprémy László Bernát HORTHY BRIT DIPLOMATÁJA? 2020/2 3 Veszprémy László Bernát Horthy brit diplomatája? Thomas Beaumont Hohler és szerepe az ellenforradalmi rendszer megszilárdulásában Bár szerepe kiemelkedően fontos volt az öndeklarált ellenforradalmi rendszer megszilárdulásában, mégis keveset tudunk Thomas Hohler brit főbiztos, majd nagykövet személyes nézeteiről és politikai preferenciáiról. Itt nem kívánjuk feltárni teljes diplomáciai pályafutását, csupán magyarországi szolgálatának bizonyos kérdéseire fókuszálunk. A brit Nemzeti Levéltár anyagjait átvizsgálva arra juthatunk, hogy Hohler nemcsak meggyőződésesen magyarbarát és konzervatív brit diplomata volt, de meggyőződéses antiszemita is, aki személyes és politikai indíttatásból igyekezett jelentéseiben minél jobb képet festeni a magyar kormányról, illetve eltussolni az antiszemita incidenseket. Szerepét itt elsősorban a magyar kormánnyal ápolt kapcsolata és a zsidósághoz való hozzáállása terén vizsgáljuk az ellenforradalmi rendszer megszilárdulásáig, az 1921-es év végéig. Thomas Beaumont Hohler március 15-én született a brit Konzervatív Párthoz kötődő családba. Korán a diplomácia felé indult, 1894-ben 23 évesen! már a diplomáciában szolgál, 1908-ra első titkári rangba lép Isztambulban (Konstantinápoly). Az első világháború alatt Mexikóban, majd ismét Isztambulban szolgált, december 15-től került Budapestre, mint az angol misszió vezetője július 16-ig főbiztosság volt a budapesti angol misszió, majd a békeszerződés becikkelyezésétől 1924-ig Hohler már rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. Hohler Horthy Miklós kormányzó régi ismerőse volt Konstantinápolyból, a brit követ szerepe a rendszer megszilárdulásában a szakirodalom szerint sem elhanyagolható. 2 Barátai viharmadár-diplomatának nevezték őt, mert állítólag bárhová nevezték ki, ott rövid időn belül háború lett 3 ilyen értelemben magyarországi szolgálata sem számított kivételnek, már ha az 1921-es belpolitikai viszályokra és a királypuccsokra gondolunk. Hohler Budapestre való 1920 januári megérkezését így írta le: A hideg húsba vágó volt, a Duna be volt fagyva, és az ég nehéz felhőkkel volt beborítva, melyek az amúgy gyönyörű és élettel teli királyi palota épületének szinte sötét és elnyomó hatást adtak. A város maga természetesen nem szenvedte meg a háború hatásait, hiszen a harcok nem érték el házait, azok megtartották régi előkelőségüket. De a lakosság nagyon rossz helyzetben volt. Nagy étel-, szén- és benzinhiány volt, a fizetőeszköz értéke megállíthatatlanul zuhant, és a lakosságot számtalan menekült duzzasztotta fel, főleg lengyelországi zsidók és a határok[on túli] területek lakosai, [továbbá] nagy ruhahiány, ínség és nyomor volt. Alig értem el hotelemet, mikor [ ] legnagyobb örömömre megtudtam, hogy [ ] az én régi barátom, Horthy [Miklós] lett Magyarország kor- A korábbi brit követség udvara, a kapuban Carl Lutz svájci diplomata (1943, Fortepan ) 245

246 VLB.qxp_Layout :26 Page 246 Veszprémy László Bernát 2020/2 3 HORTHY BRIT DIPLOMATÁJA? A korábbi brit követség kertje a budai Várban (1943, Fortepan ) mányzója. Nem akarok ódát írni Horthynak [ ], csak a történelmi igazságot fektetem le, mikor bizonyítom, hogy ettől a naptól fogva ez a férfi a stabilitás, a jóhiszeműség és a rend fő eleme volt Dél- Kelet-Európában. 4 Hohler itt két fontos részletet is említ. Horthyhoz korábbi ismeretsége kötötte Isztambulból, igaz, nem 1919-es követi napjaiból: a későbbi kormányzót 1908-ban rendelték első osztályú sorhajóhadnagyként az Isztambulban horgonyzó Taurus állomáshajóra. Másrészt futólag utal a zsidó menekültek nagy számára, mely erősen vitatott kérdés volt már akkor is. A továbbiakban Hohler itt tárgyalt szerepléseinek első részére, a galíciaiak kiutasítára és arra adott válaszaira koncentrálunk, később tárgyalva Horthyhoz és a kormányhoz való viszonyát. Nem tudjuk pontosan, hány zsidó menekült volt ekkor Magyarországon, de egyes források alapján feltételezhető, hogy a határon túlról érkező menekültek között a lakossági számaránynak megfelelően voltak képviselve a zsidók, a galíciai első világháborús menekültek számaira pedig nagyon eltérő források ismertek. 5 Mezey Ferenc neológ tisztviselő szerint sokan beszéltek 100 ezer galíciairól is, ő azonban maximum száz család jelenlétét valószínűsítette. 6 A Joint Distribution Committee belső adatai szerint 1921-ben 50 ezer galíciai zsidó volt az országban, azonban forrását a szöveg nem adta meg. A jelentés szerint 1921 márciusában 400 galíciai család volt Budapesten, ám csak egy Miskolcon. 7 A széles körűen tájékozott katonatiszt, Kozma Miklós arról írt, hogy 1920 januárjáig 1990 személyt elsősorban kereskedőket telepítettek ki, és hogy 8000 galíciai maradt Budapesten. 8 Azonban a Szózat év végén azt jelentette, hogy 50 ezer zsidót utasítanak ki Budapestről, Miskolcról pedig legalább ezret s még ha el is fogadjuk a belügyminiszter (valószínűleg túlzó) adatait Budapesttel kapcsolatban, és Kozma állítását, hogy közel tízezer embert kiutasításra jelöltek ki, akkor sem maradhatott ennyi galíciai Budapesten. 9 Korabeli rendőrségi források egyébként azt a benyomást erősítik, hogy a galíciaiak számát minden fél messze eltúlozta. Példának okáért Makón galíciai jelenlétével számoltak, ám végső soron csak hét zsidót sikerült internálni. 10 Hogy a többi 1393 galíciai akit a rendőrségi előfelmérés vizionált hol volt, rejtély marad. Hogy kiutasítások történtek, az viszont bizonyos. Stark Tamás történész tanulmányában tett utalásokat az 1920-as évek galíciai-ellenes razziáira, az Egyenlőség alapján összesen mintegy száz galíciai családról beszélve az országban, akiket a rendelkezések érinthettek. 11 Itt az 1920 márciusában megjelent 4352/1920 számú BM rendeletre utalt az internálásról, melyet a /1920 számú bizalmas rendelet egészített ki a galíciai zsidók internálásáról és kitelepítéséről. A brit zsidóság kiemelkedő képviselője, Lucien Wolf 1920 nyarán a budapesti brit főbiztossághoz fordult a zsidók kiutasításának ügyében. A brit zsidóság vezetőit tömörítő Board of Deputies 1920 nyarán értesült a deportálási tervekről, de később, 1922 októberében is kapott figyelmeztetéseket arról, hogy magyar zsidókat deportálnának Bécsbe. 12 Utóbbi nem bizonyult valós hírnek, ám a Board of Deputies azt is felvetette, hogy talán Edvard Beneš csehszlovák külügyminiszter segítségét kéne kérni a galíciai zsidók ügyében való kiálláshoz. 13 Wilfrid Athelstan-Johnson, a brit főbiztosság első titkára megtekintette a zsidók kiutasításának menetét: Semmi okuk nem lehet panaszra írta a londoni közösségnek, s még ha igaz is, hogy a 246

247 VLB.qxp_Layout :26 Page 247 Veszprémy László Bernát HORTHY BRIT DIPLOMATÁJA? 2020/2 3 A korábbi brit követség kertje (1943, Fortepan ) keresztényektől elválasztva viszik őket a határra, ennek csak az az oka, hogy az ortodox szokásrend szerint nem lehetnek közel keresztényekhez. A levél többi része is megcáfolta az atrocitáshíreket: igen, a vagyontárgyaikat elvették tőlük, de a híresztelésekkel ellentétben legalább nem adták el őket. Nem, az internálótáborok valóban nem jó helyek, de a zsidókat nem oda viszik, hanem Csehszlovákiába. A sajtóban jelentett pogromhíreknek is utánajártak, de pogromok nem történtek. Athelstan- Johnson végül felszólította a londoni közösséget, hogy ne üljenek fel a rémhíreknek, mert így csak rontanak a magyar zsidók sorsán. 14 A hitközség nem fogadta meg a brit diplomaták tanácsát tavaszán arról tájékoztatták Lucien Wolfot, hogy 20 ezer magyar zsidót készülnek deportálni. Ez egy pidjon svujim [túszok megváltása] a szó legszorosabb értelmében. 15 A Board of Deputies tagjai 1923-ban is számon kérték Szapáry László gróf londoni magyar követen a deportálások hírét, aki úgy felelt, hogy néhány orosz bolsevistát deportáltunk, de minden egyéb hír tévedés kell, hogy legyen. 16 Hogy a magyar követ letagadta a kiutasítások hírét, az nem meglepő; ám a budapesti brit főbiztosság jelentései már zavarosabbak: valóban hamisak lettek volna a galíciai zsidók kifosztásáról szóló hírek? A válasz azonban megtalálható a követség 1921 decemberi jelentésében, melyben a kirendeltség egy alkalmazottja arról számolt be, hogy galíciai zsidók hordái lepték el az országot, és a kereskedelem immár a zsidók kezében van. Csak néhány hónapba telik, míg levetik a zsíros kaftánokat és a hosszú hajtincseket, és átállnak a Talmud-olvasásról a börze bújására. A jelentés szerint félmillió (!) lengyel zsidó érkezett az országba a háború alatt, és persze egyértelmű, hogy egy ilyen különös, asszimilációra nem hajló nép effajta beözönlése komoly gondot okoz. 17 Hohler pedig éves beszámolójában a többi külföldi delegált munkájáról melyet minden angol kirendeltségtől elvárt a külügyminisztérium így írt Jan Szembek gróf lengyel nagykövettel kapcsolatban: [Szembek] fáradhatatlanul dolgozott Magyarország megtisztításán azoktól a galíciai zsidóktól, akik a háború alatt vándoroltak be. Csodásan szervezte a munkáját, és minden segítséget megkapott a magyar kormánytól. 18 Athelstan-Johnson 1921 nyári táviratában hasonlóan kijelentette, hogy szinte a teljes sajtó a zsidók kezében van, és befolyásuk nagy felháborodást kelt. Szinte olyan, mintha a magyarok, ellentétben a fáraóval, az ő izraelitáikkal sajtót [ ] csináltak volna piramisok helyett, és az eredmény katasztrofális. A brit első titkár ezért úgy utalt a sajtócenzúrára, hogy azt a liberális zsidó sajtó megérdemli. Táviratában kiemelte még, hogy a galíciai zsidók tisztességtelen kereskedelmet űznek Magyarországon. 19 Egy 1920 októberi feljegyzésben a brit főbiztosság azt jelentette, hogy a galíciaiak tífuszt terjesztenek és kommunisták. 20 A fentiek kapcsán érdemes mélyebb vizsgálat alá venni a brit főbiztosság, később követség vezetőjének, Hohlernek nézeteit és személyes kötődéseit, ugyanis kevés olyan lelkes támogatója volt a magyar kormány szempontjainak, mint a brit főbiztos, illetve később követ. Jelentéseiben Hohler folyamatosan magyarbarát álláspontot foglalt el, alka - lomadtán már-már a brit álláspont rovására. Mint maga is bevallotta, nehéz úgy élni valahol, hogy bizonyos fokig ne fejlesszen ki az ember némi szimpátiát és együttérzést az adott ország iránt. 21 Jellemző, hogy míg Prónay Pál különítményes-vezér szerint Hohler zsidóbarát, szabadkőműves arisztokrata volt, 22 Athelstan-Johnson már azt írta júniusi országjelentésébe, hogy Prónay, Ostenburg- Moravek Gyula és Héjjas Iván embereinek fegyelme csodálatos, bizonyosan garantálják, nehogy visszatérjen a bolsevizmus és a belső felfordulás

248 VLB.qxp_Layout :26 Page 248 Veszprémy László Bernát 2020/2 3 HORTHY BRIT DIPLOMATÁJA? kal van a gond, illetve, hogy nem sintoista vagy buddhista vallásukkal, hanem a faji tulajdon sá gaik - kal. 30 Hohler jelentéseibe még azt is odaírta, ha tárgyalópartnerei zsidók voltak. 31 Nem is véletlen, hogy Wolf a brit külügy reakcióit a fehérterrorra szörnyen gyengének nevezte. 32 Futólag eltérve tárgyéveinktől, igen jellemző a következő, 1922 nyári incidens. Hohlert a fehérterrornál sokkal jobban zavarta, hogy Vámbéry Rusztem, a neves zsidó orientalista, Vámbéry Ármin fia jogtanácsosként dolgozott a budapesti brit követségen. Vámbéryt Kilátás a Halászbástyáról a brit követség korábbi épületére még akkor vették fel, amikor Hohler főbiztos lett, és mint bevallotta, (1943, Fortepan ) akkor még nem tudta, hogy a fordító baloldali. Minden bizonnyal Mindez nem meglepő, tekintve Hohler és az kikeresztelkedett zsidó osztotta meg gyanúját egyébként cionistabarát brit diplomácia 24 antiszemitizmusát. Jellemző volt Ernest Troubridge brit adódott egy szem zsidó alkalmazottjának eltávolí- Hohler feletteseivel. 33 Rövidesen remek alkalom admirális, a Szövetségközi, majd Nemzetközi Duna tására: Hohler felfigyelt rá, hogy Vámbéry kormánykritikus cikket írt a Világ című lapba, melyet Bizottság brit delegáltjának álláspontja, aki ban azzal hessegette el a fehérterrorról szóló híreket, hogy az élet itt [Magyarországon] olyan biz- a brit követ nem felejtette el felemlegetni, hogy a Hohler szörnyen ostoba hülyeségnek nevezett tonságos, mint Angliában. 25 Ugyanő máshol azt jelentette a brit külügynek, hogy a Magyarországgal tott a külügy számára. 34 Ennek eredményeképp rö- lap szabadkőműves kötődésű volt, és lefordítta- szemben a fehérterror okán meghirdetett, erőtlen videsen kirúgták Vámbéryt. Mindezt Hohler így szocialista bojkott annak az orosz és zsidó tervnek foglalta össze: Megszabadultam Vámbérytől, aki a része, mely fel akarja forgatni Európát, hogy pont úgy viselkedett, mint a jó héberek szoktak, és aztán Világforradalomhoz vezessen. 26 Álláspontja előadta nekem a jeruzsálemi siratófalat. Majdnem olyan értelemben nem volt kuriózum, hogy a magyarországi francia katonai tisztviselők és a német bántásának zsoltárjait... de remélem, lordságát nem teljesen átáztam. Arra készült, hogy megírja meg- követség forrásai is antiszemita megjegyzésekkel ingatják majd meg könnyeinek tengerei... Minden - vannak tele. 27 Hohler maga 1921 decemberében azt esetre örülhetünk, hogy teljesen elpusztítottuk és jelentette a brit külügybe, hogy a vád, miszerint megaláztuk egyik ellenségünket. Halleluja! 35 bármi [történt volna], ami a valódi terrorra hasonlított volna, nevetséges. Szerinte a fehérterrort a tiszemitizmusa miatt lényeges, hanem mert Hohler Mindez nem csak a hivatalos irat megdöbbentő an- sajtó torzította el és fújta fel, mely zsidó kezekben van. 28 Hohler máshol kifejtett véleménye sze- kormánnyal kritikus de semmiképp sem britelle- a külüggyel való kommunikációjában a magyar rint a kereskedelem teljesen a zsidók vagy zsidó nes fordítóra ellenségünkként utalt. Hohler meg származású emberek kezében van, néhány szász volt róla győződve, hogy Vámbéry nem gyanítja, kivételével. 29 Egy alkalommal a brit követség kritikus megjegyzések nélkül csatolt jelentésében egy, azt hitte, hogy Vámbéry ostoba volt, tévedett. Vám- hogy ő áll eltávolítása mögött. Ha azonban Hohler az ébredők által kiadott angol prospektust, melynek béry jelezte a külügynek, hogy Hohler a reakciósok oldalán van, és hogy a fehérterror híreit pusz- címe Antiszemitizmus Magyarországon volt, s mely teljes szenvtelenséggel gondolta megmagyarázni, ta mendemondákként kezelte. 36 Több irat azonban hogy miért is legitim a zsidógyűlölet Magyarországon, elsősorban a külföldiek előtt érthető érvekkel. hogy Vámbéry valaha visszakerült volna a követség nem maradt meg az ügyből, és nem tudunk róla, Mint a kiadvány érvelt, az Egyesült Államokban is alkalmazottjai közé, noha későbbi iratok tolmácsként van faji kérdés, csak ott a japánokkal és a kínaiak- említik. 248

249 VLB.qxp_Layout :26 Page 249 Veszprémy László Bernát HORTHY BRIT DIPLOMATÁJA? 2020/2 3 Még egyértelműbben megmutatkozik azonban Hohler különös szimpátiája a magyar kormányt iránt, ha az augusztus 28-án kezdődő nyugat-magyarországi felkelést vizsgáljuk. Hohler 1921 februárjában hazugságnak nevezte a híresztelést, miszerint Magyarországnak tervei lennének Ausztria megtámadására, 40 és álláspontja mellett kitartott a nyugat-magyarországi felkelés alatt is. A követ meg volt róla győződve, hogy Horthynak semmi köze nem volt az eseményekhez, és azt jelentette a brit külügybe, hogy semmi bizonyítékot nem láttam, amellyel meg lehetne vádolni őket csalással vagy kétszínűséggel. Teljesen biztos vagyok [Horthy] őszinteségében vélte Hohler, aki a Habs- Thomas Beaumont Hohler az 1930-as években és 1921-ben burgokat gyanította az események mögött. 41 Hohler és egy követségi alkalmazott meg is próbálta bizonyítani a brit külügy Hohler jelentéseiből nem csak antiszemita, más népeket lenéző és szexista ember képe bontakozik számára, hogy a kormány nem küld szabadcsapatokat Nyugat-Magyarországra. Ezért kimentek egy ki. Bár 1922-ben házasodott, jelentéseiben nem csak a többi ország nagykövetéről, de feleségeikről fővárosi pályaudvarra szemlélődni, álcaképp magyar újságokat olvastak. Állításuk szerint csak is részletes leírást adott, jóformán olyan hangon, mintha tárgyakat értékelne. Az olasz és lengyel követeknek bájos feleségük volt, de a távolkeleti tek munkába. Semmilyen rendszer katonai vagy munkásokkal találkoztak, akik Tatabányára men- kultúra rajongójaként a legrészletesebben a japán más nem volt felfedezhető [a tömeg mozgásában], követ feleségét jellemezte. 37 (Hasonló jelentéseket ami megtörte volna a magyar pályaudvarok szokásos, lankadatlan káoszát. Igaz, ehhez azt is hozzá- egyébként az összes követtől rendszeresen kért a brit külügy: a bécsi követségük azt jelentette, hogy tette, hogy brit ingnyakaik és nyakkendőik könynyen leleplezhették őket. 42 a magyar és szerb követek nem tudják kifűteni a követséget, mert nincs pénzük tüzelőre, és hogy a Hohler az eseményekre sajnálatos, de érthető folyamat részeként utalt. El kell ismerni: a magyarok bécsi japán követ egy vicces kis ember.) 38 Ilyen értelemben persze első titkára sem volt jobb: Athel - által felvetett számos pont [ti. a revízió terén V. stan-johnson nyári összefoglalójában az ország közéletéről tökéletes példája volt a korabeli dezést igényel. Szerinte azonban jellemző hülye- L. B.] tökéletesen igazolt, és teljesen igazságos ren- imperialista gőgnek és a politikai események teljes ség volt a magyar részről, hogy a diplomatikus előre nem látásának. A szöveg Huszár Károlyt megoldások helyett az erőszakhoz nyúltak. 43 Hohler jelentéseiben hűen ismételte a magyar kormány azért méltatta, mert német faji tulajdonságokkal rendelkezik, Teleki Pált viszont görög származása, azon propagandáját, miszerint a Nyugat-Magyarországot birtokba venni akaró osztrák kormány és az abból szerinte származó érzelmessége, miatt kritizálta. A jelentés minden, később sikeres politikusnak bukást, és minden, később megbukó polititék át a hatalmat a kommunisták, és volt némi igaz- bolsevik lett volna. Ausztriában azonban sosem vetkusnak sikert jósolt. Bethlen Istvánt könnyen befolyásolhatónak nevezte, illetve túl őszintének rint Hohler hivatkozásai a kommunista veszélyre ság a bécsi brit követség azon táviratában, misze- ahhoz, hogy jó politikus legyen. Huszárnak és Simonyi-Semadam Sándornak nagy jövőt jósolt, haáldemokrata volt, nem pedig bolsevik. 44 A követet érthetetlenek, hiszen az osztrák kormány szocisonlóan Hegedűs Lóránt pénzügyminiszternek, szeptember 7-én a brit külügy hivatalosan is felszólította, hogy ne küldjön összezavaró táviratokat és Nagyatádi Szabó Istvánnak és Rubinek Gyulának is (utóbbi ugyan nem bukott meg, de 1922-ben elhunyt, míg az előbbiek mind rövid úton kiestek a dolog történhetett egy diplomatával. 45 A párizsi kö- téves információkat ennél kevés megalázóbb hatalomból). 39 vetség pedig arra jutott, hogy nehéz osztozni Hohler nézetében, miszerint a magyar kormány ár- 249

250 VLB.qxp_Layout :26 Page 250 Veszprémy László Bernát 2020/2 3 HORTHY BRIT DIPLOMATÁJA? tatlan volna. 46 Decemberben a prágai követség is megkérte Hohlert, hogy ne adjon le felelőtlen jelentéseket. 47 Hohler maga is ellentámadásba lendült, és a bécsi brit követséget vádolta azzal, hogy az osztrák titkosszolgálat propagandáját terjeszti, mikor kapcsolatot vél felfedezni a magyar kormány és a felkelők között. 48 Pedig Hohler esetében valóban a magyar szempont tudatos és konzekvens képviseletéről volt szó. A követ szeptember 8-án (három nappal az alsóausztriai Kirchschlagban zajlott ütközet után!) még azt is letagadta, hogy csatározások zajlottak volna a határ osztrák oldalán, szerinte pusztán néhány belövés történt. 49 Mikor magyar felkelők megvertek Hegyeshalomnál egy arra utazó brit egyetemi professzort, Hohler annyival intézte el az ügyet, hogy attól tartok, ha manapság valaki utazni akar Dél-Kelet-Európában [sic!] ezekben a nehéz időkben, fel kell készülnie mindenfajta kellemetlenségre. 50 Még megdöbbentőbb volt az eset, amikor november 15-én magyar katonák és Nyugat- Magyarországról visszatérő ébredők összeszólalkoztak brit katonákkal a budapesti éjszakában: lövések dörrentek, egy brit katona, Victor Holiday máshol Halliday közlegény meghalt, egy másikat pedig megszúrtak. Az eset a Horthy Miklós úton (mai Bartók Béla út) történt, és végül a britek magyar sofőrje és járókelők vallomásának segítségével rekonstruálták az esetet. Bár a magyar sajtó szerint a britek akartak a magyar katonákra támadni, a vallomások szerint a hölgyek társaságában mulatozó briteket egy körülbelül 25 fős magyar társaság katonák és ébredő fiatalok közelítette meg, és magyarul utasították őket, hogy álljanak félre. A britek magyarul és németül próbáltak meg felelni ich bin angol, amit a magyarok nem értettek. Holiday és a magyarok vezetője, egy bizonyos Udvardi Imre lökdösődni kezdtek, majd valaki fegyvert rántott, és hasba lőtte a brit közlegényt. Mikor társa igazolványával a kezében megpróbálta felemelni a földről, hátulról karon szúrták, a meglőtt Holidayt pedig berúgták egy árokba. Az esettel kapcsolatban a brit katonai misszió megállapította, hogy a magyarok túlerőben voltak, a britek fegyvertelenek, és vérontás nélkül el lehetett volna intézni az ügyet: a kivizsgálás szerint az egész szégyen a magyar hatóságokra nézve. 51 Ennek tükrében érdemes látni Hohler reakcióját: mint írta a külügynek, van némi enyhítő körülmény a magyar járőr tettére, ugyanis a brit közlegény részeg volt és a kijárási tilalmon túl tartózkodott az utcán. Táviratában arra is utalt, hogy az eset nem az ő dolga, mert a katonák egy antant-misszió részét képezték. 52 Jellemző, hogy Hohler egy helyütt többes szám első személyben jelentett a magyar oldal lépéseiről. 53 Hohler működéséről további részleteket tudunk meg Bethlen István külügyminiszerének, Bánffy Miklósnak emlékirataiból. Bánffy objektíve remekül használta a budapesti antantköveteket. A külügyminiszter helyesen meglátta, hogy amennyiben az 1921 augusztusáig szerb horvát szlovén megszállás alatt álló Baranya átadása előtt látnak hozzá a nyugat-magyarországi felkeléshez, könnyen lehet, hogy az antant Baranya vissza nem adásával zsarolná Magyarországot. 54 Így kérésére Hohler brit főbiztos azt javasolta a Nagykövetek Tanácsának, hogy a szerb horvát szlovének Nyugat-Magyarország kiürítése előtt legyenek kötelesek átadni Magyarországot, s az elképzelésnek Castagneto olasz követet is megnyerte. 55 Mire Hohler belátta, hogy az [antant] eldobta legfőbb fegyverét Magyarországgal szemben, már késő volt. 56 Hohler hasonlóan hasznosnak bizonyult a két királypuccs során, 1921 márciusában és októberében. A nagyhatalmakat tekintve az Egyesült Államok az első királypuccsal kapcsolatban távolságtartó álláspontra helyezkedett. 57 A budapesti nagyantant külképviseletek március 28-án IV. Károly fővárosból való távozása után értesültek a királylátogatásról. Végül csak Hohler járult Horthy elé, akitől a kormányzó menlevelet kért a király számára. Itt érdemes jelezni, hogy Károly ekkor még Magyarországon tartózkodott, és a tárgyalások még folytak közte és a kormány között, így elmondható, hogy Horthy valószínűleg nem akarhatott semmilyen eredményre jutni, ha a tárgyalások lezárásra előtt Teázó hölgyek a volt brit követség teraszán (1940-es évek, Fortepan ) 250

251 VLB.qxp_Layout :26 Page 251 Veszprémy László Bernát HORTHY BRIT DIPLOMATÁJA? 2020/2 3 már a király eltávolításának részletein ügyködött. A nagyantant hatalmak egyébiránt nem jelezték, hogy közbeavatkoznának. Fouchet francia főmegbízott arról jelentett, hogy Horthy expliciten kért tőle egy nagyhatalmi állásfoglalást a restauráció ellen, amelyet ifj. Andrássy Gyula és Bethlen aztán megmutathattak Károlynak Szombathelyen. A francia kormány április 3-án követelte, hogy Károlyt távolítsák el az országból. 58 A második puccs során, mikor Károly már katonai erőkkel Ostenburg-Moravek Gyula csendőreivel és legitimista nyugat-magyarországi felkelőkkel érkezett, Bánffy emlékiratában okkal számolt be a félelem hangulatáról kormánykörökben. Hohler felajánlotta neki, hogy a brit követségen kaphat védelmet, ha a legitimisták bántatni akarnák. A biztonság kedvéért a brit követ örökre elbúcsúzott tőle egyeztetésüket követően. 59 Hohler távirata szerint felmerült Horthy evakuálása is, ám ezt végül ő maga nem akarta, inkább a fővárosban maradt. 60 Horthy lényegében örömét fejezte ki, hogy az ügyet végre lezárhatja, és az antant segítségét kérte a királlyal való szembeszálláshoz. Mint kifejtette, ha nem ő azaz Horthy lenne hatalmon, akkor a bolsevizmus jönne. Egy brit távirat azonban még ennél is messzebb ment, hiszen arra utaltak benne, hogy Bethlen 22-én este egyenesen fegyveres segítséget kért a király ellen. Hohler táviratai szerint Horthy és Bethlen is már a budaörsi csata előtt ötleteket várt az antant részéről, hogy hova lehetne száműzni IV. Károlyt. 61 Mindez kevéssé támasztja alá Horthy emlékiratát, melyben arról írt, hogy fájó szívvel adott parancsot az ellenállásra, s hogy a király iránti hűségből lemondását fontolgatta. 62 IV. Károlyt végül egy Hohleren keresztül a britektől kért monitor szállította el Bajáról. Hohler tevékenysége budapesti szolgálatának első két évében meghatározónak tekinthető. Fontos szerepet játszott az 1921-es év számos lényeges eseményében, így egyenesen meghatározó szerepet! a baranyai bevonulás korai időpontjának meghatározásában, a brit kormány félretájékoztatásában a nyugat-magyarországi eseményekről, illetve a két királypuccsban. Vezetése alatt továbbá a brit követség konzekvensen félretájékoztatta a brit kormányt és a brit zsidóság képviselőit a magyarországi fehérterror mértékét és jellegét illetően. Hohler ellenségesen viseltetett a galíciai zsidó menekültekkel, kitelepítésüket meg sem kísérelte nyomással akadályozni vagy lassítani. Zsidó követségi alkalmazottjától egyértelmű antiszemita motivációkból vált meg. Személyében a korabeli brit diplomáciának magyarbarát, ám egyben sötét és előítéletes oldala mutatkozott meg. JEGYZETEK Horthy Miklós 1921-ben Pécsett 1 Alumni Cantabrigienses. A Biographical List of All Known Students, Graduates and Holders of Office at the University of Cambridge, from the Earliest Times to II. köt. Szerk. John Venn és J. A. Venn. Cambridge, Cambridge University Press, 2011 [1947] Thomas Sakmyster: Admirális fehér lovon. Horthy Miklós, Budapest, Helikon, 2001, Thomas Hohler: Diplomatic Petrel. London, John Murray, 1942, xiii, 151, Thomas Hohler: Reminiscences of Hungary. The Hungarian Quarterly, 1939/ Erről lásd megjelenés előtt álló tanulmányomat: Veszprémy László Bernát: Zsidóság, menekültek és zsidó menekültek Magyarországon, (kézirat). 6 Joint Distribution Committee Archives (New York, a továbbiakban JDCA), Magyarország POWs, Refugees. The Deputation of the Hungarian Branch of the JDC at the Hungarian Prime Minister január JDCA, Magyarország General, The Jews in Hungary március Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon, Pécs Budapest, Jelenkor OSZK, 2012, Szózat, október JDCA, Magyarország POWs, Refugees. JDC Budapest összefoglalója galíciaiak tárgyában, ben - ne a magyar rendőrség adataival november Stark Tamás: A hosszú út az idegen zsidók galíciai deportálásához. Századok, 2013/ , itt